Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató
58. szám 2009. február
Azt a csöpp nyugalmat is Az egyre nyitottabbá váló társadalom velejárója a bűnözés. Az áhított szabadság több lehetőséget teremt nemcsak a hasznos tudás, tehetség kiteljesítésére, de a társadalom működését szabályozó normák és törvények kijátszására, áthágására is. A nyitás velejárója az is, hogy beszélünk erről a jelenségről. Már nemcsak suttogással terjednek az efféle hírek, hanem a hírszolgáltató eszközök által is. Az esetek megjelennek az újságok címoldalán, a tévécsatornák egymással versengve gyűjtik hírcsokorba és beszélgető-műsorokat töltenek ki. Mi olvassuk az újságokban, nézzük a képernyőn, s el vagyunk hűlve, hogy az utóbbi időben mennyire elburjánzott ez a társadalmi jelenség. Beszélünk róla, ha a megszokottnál kirívóbb történésekről kapunk hírt, szörnyülködünk, hogy hová jutott a világ, mi mindenre képes az ember! Csak az utóbbi időben is mennyi nyugalmunkat zavaró esemény történt. Országszerte számottevően nőtt az erőszakos cselekmények száma. Napi eseményekké válnak a fegyveres rablások, lopások, gépkocsifeltörések, gyújtogatások, betörések és nem ritkák az emberi élet ellen elkövetett támadások. Fegyvereket lopnak el a hadseregtől, börtönből „szabadságra” engedett rabok követnek el merényleteket, sportolókat késelnek meg, bandák vívják egymással kardos, pisztolyos leszámoló csatáikat.
Ezekről hallva, szinte vágyat érzünk a kisstílű tyúktolvajok, a piaci szarkák, az utcai zsebesek, a néhány lejjel átverő mihasznák után. Megeshet, hogy álmodozva mondjuk:
– Istenem, azok voltak a szép idők, amikor ezektől tartottunk! Minden félelmünk és iszonyatunk mellett, mégis tőlünk egy kissé távolabbi dolognak éreztük mindazt, amit esténként a tévé ránk szórt. Jó, jó! Tudjuk, hogy itt van az országban, itt történik mindez, de hát mégsem nálunk, hanem egy kicsit odább. Ez a „kicsit odább” picit meg is nyugtat, egy védő vonalat húz körénk, amin belül is aggódik olykor az ember, de aztán a vonalra tekintve meg is könnyebbül.
– Mennyi szörnyűséget követnek el naponta! – mondjuk. Azt már csak magunkban gondoljuk, hogy: – Egy kicsit odább. Teljesen váratlanul ér, mert erre nem lehet igazán felkészülni, amikor kiderül, hogy köröttünk sincs már az addig odaképzelt, odahitt védővonal. Már nincs kicsit odább. Az a s z ö r ny ű s é g , amit eddig a média hozott elénk, már itt van, innen kerül fel a televízió képernyőjére, az újságok címoldalára, rádiók műsorába. A szenzációra éhes média örül neki, két kézzel kapkod utána, aztán kénye-kedve szerint csavarja, tekeri, amíg valami teljesen más dolgot nem hoz ki belőle. Megeshet, hogy szenzációhajhászásával több kárt követ el, mint a bűnöző, aki a maga bűntényével odacsalta őt. Ez a legszörnyűbb, ez a nem kért, nem vágyott „népszerűség”. Az érintett úgy érzi, hogy turkálnak az életében. Már nemcsak a pénzét akarják, hanem a nyugalmát is, a jó hírét is, a tisztességét is. Az egész
Ki hitte volna családja eddig megszokott életét felforgatják. Őt, magát gyanús elemként kezelik, mert neve összekapcsolódott valami bűnténnyel. Az mit sem számít már, hogy éppen ellene követték el azt a bizonyos bűntényt. Furcsának tűnhet, hogy én magam is az újságban írva minderről, éppen a „médiában” ostorozom, a szenzációért gyurakodó, könyörtelen médiát. Azt mondom, hogy elefánt forgolódik a porcelánboltban. Azt mondom, hogy nem nézi, hogy „ügyködése” után mi marad ott. Nem nézi a kárt, amit éppen ő okozott. A tisztes tájékoztatásnak, persze, helye van. El lehet mondani, hogy ez és ez történt. Tisztán, világosan, újságírói „költemény” nélkül. Az mindenkire tartozik. Közérdekű, mindenki tanulhat belőle. Minden más megközelítés merénylet mindannyiunk ellen. A ránk tört gazdasági (és mondom én: politikai) válságban és nemzeti torzsalkodásaink közepette, nekünk már csak az hiányzott, hogy azt a csöpp nyugalmat is elveszítsük, amit az otthoni négy fal szokott nyújtani! Nekünk már csak az hiányzik, hogy oda is betörjön egy bűnöző s utána beáradjon a „média” szennye! Ki törődik azzal, hogy ezután minden éjszakai neszre összerezzenünk? Ki törődik a már közössé lett félelemérzetünkkel, s a nyugtalanságunkkal, amellyel esténként álomra hajtjuk a fejünk? molnos
Képviselői és szenátori iroda is Szovátán A november végi parlamenti választások egyik várt hozadéka, hogy képviselőink, szenátoraink a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot ápoljanak azokkal az emberekkel, akik őket bizalmukkal felelős tisztségükbe juttatták. A választópolgár természetes elvárása, hogy ne csak a médiában lásson, halljon az általa és az ő képviseletére megválasztott politikus tevékenységéről, de legalább néhányszor legyen módja találkozni, élőszóban véleményt cserélni vele. Kérdezhessen és javasolhasson, közösségi gondokat oszthasson meg vele, amelyek megoldásához szakmai, politikai támogatást kérhessen tőle. A rendszerváltást követő két
évtizedben a helyi RMDSZszékházban sorra tartottak fenn képviselői irodát a következő képviselőink: Németh János, dr. Makkai Gergely, Borbély László. Kerekes Károly pedig a miniszterként is elfoglalt Borbély László képviselő irodájával együttműködve tartott rendszeresen fogadóórákat nálunk is az elmúlt négy évben. Ezt a tevékenységet sokak örömére – immár a saját parlamenti irodájában – ebben a választási ciklusban is folytatja. Irodavezetője, Molnos Ferenc, decemberrel kezdődően, naponta fogadja az ügyfeleket, ő pedig havonta tart kihallgatást. Február 24-től, most először, egy szenátori iroda is a szo-
vátai és környékbeli emberek szolgálatára áll, amelyet Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke nyit nálunk. Irodavezetője, Katona Edit, minden kedden 10 órától fogadja a problémáikkal felkereső polgárokat, ő egyeztet majd időpontot azokkal, akik személyesen szeretnék előadni mondanivalójukat a szenátornak. A képviselői és szenátori
iroda ugyanabban a helyiségben, az RMDSZ szovátai szervezetének székházában (Rózsák útja 2 szám) található.
hogy egy sportoló koporsója fölött két nemzet, amely egymással immár régóta nem találja a szót, végül a gyászban összeborul, s egy pillanatra olyan közel kerül egymáshoz, mint történelmük során tán még sosem? Ki hitte volna, hogy emitt nem a gyűlölet kap lábra – hiszen ott, a már könnyen átjárható határon túl öltek meg valakit, aki innen ment át –, hanem a tisztelet? Ki hitte volna, hogy szeretettel fogadnak itt ottaniakat, akik végtisztességet megadni érkeztek a temetésre? Ki hitte volna, hogy nem vád van a szemükben, hanem ámulat, látván azt, hogy az elhunytat ott mennyire szerették? Ki hitte volna, hogy egyszer az a csoda is megtörténik, hogy ottaniak igen fontos meccsét közvetíti az itteni televízió, s a szpíker csakúgy, mint a sok-sok tévénéző az ottaniak győzelméért szurkol? Bizony, bizony, innen, Sóvidékről nézve az eseményeket, csodálkozhattunk egy hétig, kettőig is. Ennél tovább már nem, mert tenger edzette főatyuskánk Székelyföldre látogatott, hogy a három héttel korábban Budapesten szépítgetés nélkül kimondott „sohát”, immár közvetlenül a nyugtalankodó székely atyafiak képébe vágja. Az már ráadás, hogy őket, elnyomottakat, kisemmizetteket egyúttal az ország nyilvánossága előtt népirtással is megvádolja. Úgy mondta ki, hogy a szeme sem rebbent A varázslat véget ért. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. Megdörzsöljük a szemünket, mint reggel, amikor álomból ébredünk és sérti a hirtelen rátört világosság. Kár, hogy ilyen rövid volt az az idő, amikor nem a megszokott indulattal, hangsúllyal, mellékzöngékkel, hanem sokkal lágyabban, szinte barátságosan ejtették ki ők a szájukon ezt a szót: magyar. Molnos Ferenc
2
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok
Bejelentett újszülöttek: Szabó Beáta Anabella (szülei: Szabó György és Szabó Ecaterina); Salati Dragoş Bianca (szülei: Salati
Dragoş Ştefan és Salati Dragoş Cristina Daniela); Fülöp Anna Zsófia (szülei: Fülöp Edmund és Fülöp Katalin); Gáll Boldizsár (szülei: Gáll Botond és Gáll Margareta); Szőcs Barbara Zsófia (szülei: Szőcs Béla és Szőcs Imelda Erika); Adorján Anna (szülei: Adorján Csaba és Fülöp Izabella); Imre Timea (szülei: Imre István és Imre Katalin); Ősz Lehel Zsombor (szülei: Ősz József és Bordi Furkó Szász Enikő); Domokos Dália Melánia (Domokos Judit); Mészáros Attila (szülei: Mészáros Attila és Kopcsik Ágnes); Hamar József Dániel (szülei: Hamar József és Hamar Enikő). Isten éltesse Őket!
Önkormányzati határozatok: 1. sz. Határozat – gyűléselnök megválasztásáról a január-február-március havi tanácsülésekre; 2. sz. Határozat – a 2009-es évi visszatérítendő pénzügyi források éves költségvetéséről; 3. sz. Határozat – az „Információs Központ” elnevezésű projekt technikai-gazdasági jellemzőinek elfogadásáról; 4. sz. Határozat – a városi köztisztaság és szemétgazdálkodás feladatfüzet, valamint a szemétgazdálkodási feladatkör átruházásának szabályzata jóváhagyásáról; 5. sz. Határozat – a városi ivóvíz szolgáltatás, csatornázás és szennyvíztisztítás szolgáltatások átruházása feladatfüzetének jóváhagyásáról; 6. sz. Határozat – Szováta városnak a Kisküküllő térségi Társuláshoz való csatlakozásáról és annak alapszabályzata elfogadásáról; 7. sz. Határozat – Szováta város Helyi Tanácsa 66/2007 számú Határozata módosításának elfogadásáról; 8. sz. Határozat – üléspénz jóváhagyásáról az orvosi rendelők eladását végző bizottság tagjainak; 9. sz. Határozat – a Taxi rendszerű személyszállítási közszolgáltatás Szervezési és nyújtási szabályzatának jóváhagyásáról szóló 25/2007 sz. Helyi Tanácsi Határozat, 25. sz. paragrafusának módosításának jóváhagyásáról; 10. sz. Határozat – a városi család-orvosi rendelők eladására és az eladás fellebbezésének felügyeletére kinevezett bizottság tagjai számára kifizetendő juttatás jóváhagyásáról;
Képviselői fogadóórák Kerekes Károly, Szováta-körzet országgyűlési képviselője február 6-án, pénteken tartja következő fogadóóráit a szovátai képviselői irodájában. Ugyanott Molnos Ferenc irodavezető naponta fogadja az ügyfeleke
Fogadóórák a szenátori irodában Minden kedden 10 órától van fogadás a szovátai szenátori irodában. Irodavezető: Katona Edit.
Házasságot kötöttek: Lucaciu Sorin (Kopac utca 49/A szám) – Kalányos Klára (Mikháza); Gondos Szilárd Zombor (Fő út A3/8 szám) – Abodi Edit (Virág lakónegyed C1/1 szám). Boldog házasságot! Elhunytak: Kerekes Csaba (sz. 1932) – Csendes utca 7 szám; Kádár Ilona (sz. 1950) – Gyár utca 7 szám; Czimbalmos Levente (sz. 1967) – Május 1 utca 2/A szám; Mozer János (sz. 1933) – Fülemüle utca 6 szám; Altmann Gizella (sz. 1929) – Fő út; Kelemen József (sz. 1933) – Restád utca 2 szám; Bereczki Eszter (sz. 1925) – Sómező utca 11 szám; Nagy Erzsébet (sz. 1919( – Restád utca 11 szám; Pap Erzsébet (sz. 1933) – Tavasz utca 31 szám; Silip Sándor (sz. 1960) – Tavasz utca 12 szám; Birta József (sz, 1927) – Május 1 utca 9 szám; Balog Rozália (sz. 1932) – M. Eminescu lakónegyed I2/20 szám; Máté Sándor (sz. 1970) – Parajdi út 115/C szám; Kénesi Sándor (sz. 1928) – Sómező utca 76 szám; maksai Anna (sz. 1928) – Bekecs lakónegyed F/8 szám; Lázár Berta (sz. 1932) – Fő út 165 szám; Kénesi István (sz. 1942) – Petőfi Sándor lakónegyed F2/1 szám.
Nyugodjanak békében!
Óvodabővítés Az a generáció, amelyhez tartozom, egy diktatúra mindenféle másságot elfojtó poklából jőve, gyakran rácsodálkozik egyik-másik olyan dologra, amely nem is nagyon régen még elképzelhetetlen volt számára, de ma már különösebb feltűnés nélkül itt áll előtte. Ilyenkor fáj a szívünk, hogy mi annak idején ebből kimaradtunk. Ám örvendünk annak, hogy késve bár, de lám, fordult a világ, s ma már sokaknak elérhetővé vált, gyermekeink, unokáink használhatják. Örvendünk annak, hogy bár maradt elég gond, de magunk választhatunk már némelykor hozzá megoldást. Több a választási lehetőségünk és több a felelősségünk. „Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést, a fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet, példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék; nem a nagy okost játszanám, hanem okosan játszanék; komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék, nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném, előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat; kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.” Ez az idézet áll abban a meghívóban, amellyel egy óvodai eseményre invitálnak. Mennyire magaménak érzem ezeket a gondolatokat! Eljátszadozok azzal, hogy a mainál is nagyobb szabadságban mindezeken kívül, még mi mindent tennék a gyermekemmel, hogy ne képtelen és haszontalan feladatokkal terhelt, de kiegyensúlyozott, boldog gyermekkora legyen, és ne korán kiégett, de egészséges, szellemi frissességét megőrző felnőtté váljon. Azt hiszem, a legtöbb szülő így van ezzel. Én igyekeznék még a fárasztó
„...semmiféle oktatás, iskolai értelemben vett tanítás az óvodában nem helyénvaló, nem fejleszti a gyereket, hanem visszaveti a fejlődésben. ...az óvodás gyerek leg fontosabb és leg fejlesztőbb tevékenysége a játék, s így az óvodai nevelésnek ez a leghatékonyabb eszköze; méghozzá nem a fejlesztő vagy a tanító játék, hanem a szabad játék....” (Vekerdy Tamás) tanítástól is megkímélni, sokórás napi leckéktől, a másnapi számonkérés streszszétől, a fölösleges adathalmaztól, a végtelenre szecskált részletek mindent elborító és az érdeklődést kioltó árjától. Nem kényszeríteném, inkább hagynám, hogy a kíváncsiságtól sarkallva, ő akarjon tanulni eligazodást az életben. Hiszem, hogy az számára is kevésbé megterhelő lenne, és mégis maradandóbb eredménnyel járna. A keservesen megtapasztaltaknál másabb lehetőségeket keresnék. Waldorfot vagy valami mást. Nyilván elkövetnék jó néhány hibát akkor is. Remélem, nem ugyanazokat, amiket eddig elkövettem! De adnék egy esélyt neki és magamnak. Ha valami csoda folytán elölről kezdhetném... De van, akinek elölről sem kell kezdenie, elsőre megadatik a lehetőség, hogy gyermekét hozzá méltóbb és boldogabb környezetben nevelhesse, hogy személyiségét óvatos kézzel kezdje kibontogatni, s ne fárassza felejteni való dolgok tanításával. Február 19-én a Csendes utcai napközi otthonnál teremavató ünnepségre került sor. A Waldorf-csoport számára
egyetlen kis teremben nagyon zsúfoltan voltak, most ezzel bővülve jobban megfelel annak az oktatói-nevelői tevékenységnek, amelyet mintegy 28-29 kisgyerek. Tudni kell, hogy nagy az érdeklődés a Szovátán még újnak számító módszer iránt, és túljelentkezés van a Waldorf-csoportba. Városunkban két éve folyik alternatív óvodai oktatás Waldorf-módszerrel, azt megelőző évben pedig a hagyományos programot Waldorf-elemekkel bővítették. A Rudolf Steiner által kezdeményezett Waldorf-oktatás csaknem 90 év után (1919. szeptember 7én Stuttgartban nyílt meg az első szabad Waldorf-iskola) érkezett el hozzánk. Az átadó ünnepségen a gyerekek, szülők, pedagógusok mellett részt vett az önkormányzat képviselete élen Péter Ferenc polgármesterrel és Hegyi Mihály alpolgármesterrel, a Pro Sovata alapítvány vezetősége valamint a holland Stichting Roemeense Kinderhulp alapítvány képviselete Karin és Edwin Mentink vezetésével. Meghívott pedagógusok jöt-
adtak át egy új termet, amely a korábbi veranda kibővítésével készült. A munkálatokat anyagiakkal az önkormányzat és a Pro Sovata Alapítványon keresztül segítő Stichting Roemeense Kinderhulp alapítvány támogatta. A közös erőfeszítéssel elkészített új terem jelentős mértékben növeli a Waldorf-csoportra jutó teret, lehetőséget teremt különböző tevékenységek megszervezésére. A délutáni foglalkozásoknak, mint a Baba-Mama klub, helyet ad. A korábbiakban
tek el Szikszó testvérvárosból (Bethania óvoda), akik támogattak az új módszer bevezetésében és a marosvásárhelyi Fészek Waldorf-óvodából. Mielőtt Péter Ferenc és Edwin Mentink elvágták volna az avatószalagot, Dézsi Dalma igazgatónő, majd Varga Zsuzsa óvonő mondott köszönetet mindazoknak, akik a Waldorfcsoport létrehozásában és a neki megfelelő körülmények megteremtésében segédkeztek. A szülők részéről Király Katalin tanítónő pozitívan ér-
tékelte az eddigiekben végzett szakmai munkát, és kifejezte meggyőződését, hogy a nálunk még új módszer a továbbiakban is eredményre vezet. Miközben odakin gyönyörűen havazott, idebenn a jó melegben egy Waldorf-módszerrel előadott népmesét láthattak, hallgathattak gyerekek, felnőttek Varga Zsuzsa, Szikszai Izabella és Dániel Emese óvonők valamint Samu Imola előadásában. Majd Samu Imola népdalokat énekelt az ámuló hallgatóságnak. Péter Ferenc polgármester felszólalásában egy apró lépésnek nevezte ennek a teremnek a létrehozását. Köszönte az összefogást, amely lám, eredményre vezet. Elmondta, hogy az elmúlt évben vásárlás utján sikerült megszerezni ennek az épületnek a tulajdonjogát. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy hamarosan megépül a Kisállomásnál már megkezdett óvoda. Bizton állíthatjuk, megint gazdagodott közösségünk. Gazdagodott egy igen fontos teremmel, egy új lehetőséggel, az összefogás és együttlét nyújtotta örömmel, s azzal a tapasztalattal, hogy együtt eredményesek lehetünk. A Waldorf-pedagógia egy ideig megkíméli gyermekeinket a gyors eredményekre hajtó, kíméletlen világ korbácsaitól azzal, hogy „teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési törvényszerűségeket... minden gyermek számára igyekszik megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az érzelmi biztonságukat és a szellemi szabadságukat biztosítják.” mf
autoritatea publică locală
Szovátai Hírmondó, nr. 58 februarie 2009
3
Vânzarea spaţiilor proprietate privată a unităţilor administrativ-teritoriale cu destinaţia de cabinete medicale
Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 1 – cu privire la alegerea preşedintelui de şedinţă a consiliului local oraş Sovata pentru lunile ianuariefebruarie-martie 2009; Hotărârea nr. 2 – cu privire la aprobarea Bugetului fondurilor rambursabile pe anul 2009; Hotărârea nr. 3 – cu privire la aprobarea indicatorilor tehnico-economici al proiectului Centru de informare; Hotărârea nr. 4 – cu privire la aprobarea caietului de sarcini şi regulamentul pentru delegarea gestiunii serviciului public de salubrizare al oraşului Sovata; Hotărâre a nr. 5 – cu privire la aprobarea caietului de sarcini pentru delegarea gestiunii serviciului public de alimentare cu apă, canalizare – epurare apelor uzate din oraşul Sovata; Hotărârea nr. 6 – cu privire la aprobarea aderării oraşului Sovata la Asociaţia Microregională Târnava Mică Bălăuşeri; Hotărârea nr. 7 – cu privire la aprobarea modificării HCL NR. 66/2007; Hotărârea nr. 8 – cu privire la aprobarea acordării unei indemnizaţii pentru membrii comisiei de vânzare şi de contestaţie a cabinetelor medicale; Hotărârea nr. 9 – cu privire la aprobarea modificării art. 25 din H.C.L. nr. 25/2007 privind aprobarea Regulamentului de organizare şi efectuarea serviciului public de transport persoane în regim de taxi; Hotărârea nr. 10 – cu privire la aprobarea preţului minim de vânzare al spaţiilor medicale pe baza raportului de evaluare.
Ordonanţa de Urgenţă nr.68/2008, stabileşte cadrul juridic pentru vânzarea spaţiilor proprietate privată a statului sau a unităţilor administrativ-teritoriale în care, funcţionează unităţi medicale înfiinţate şi organizate potrivit Ordonanţei Guvernului nr. 124/1998 privind organizarea şi funcţionarea cabinetelor medicale, republicată, cu modificările şi completările ulterioare, precum şi a spaţiilor în care se desfăşoară activităţi conexe actului medical, conform Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 83/2000 privind organizarea şi funcţionarea cabinetelor de liberă practică pentru serviciile publice conexe actului medical, cu modificările şi completările ulterioare. În sensul ordonanţei de urgenţă, prin spaţiu medical se înţelege spaţiul în care se desfăşoară efectiv activitate medicală şi activitate medicală conexă, precum şi cota indiviză corespunzătoare dreptului de proprietate asupra spaţiului comun. Dispoziţiile ordonanţei de urgenţă se aplică şi cabinetelor medicale înfiinţate şi organizate potrivit Ordonanţei Guvernului nr. 124/1998, republicată, cu modificările şi completările ulterioare, care au fost concesionate în urma unor hotărâri judecătoreşti definitive şi irevocabile. Spaţiile şi terenurile aferente acestora se vând numai dacă este clarificată situaţia lor juridică. Au dreptul de a cumpăra spaţiile ce fac obiectul prezentei ordonanţe de urgenţă medicii, medicii dentişti, dentiştii, biologii, biochimiştii, fizicienii, tehnicienii dentari şi celelalte persoane fizice cu drept de liberă practică ce desfăşoară activităţi conexe actului medical şi care deţin în mod legal spaţiul respectiv, precum şi persoanele juridice care, deţinând în mod legal spaţiul, au ca obiect unic de activitate furnizarea serviciilor medicale. Persoanele, care doresc cumpărarea spaţiului în care au organizat cabinetul medical, vor depune o solicitare scrisă de cumpărare, însoţită de copii certificate de pe actele care atestă deţinerea legală a spaţiului respectiv la sediul vânzătorului, în termen de 45 de zile de la publicarea/afişarea listelor aprobate.
Vânzarea spaţiilor medicale care se află în sediile consiliilor locale şi judeţene se face în baza hotărârii consiliului local sau a consiliului judeţean, în conformitate cu dispoziţiile legale în vigoare. Spaţiile medicale concesionate în temeiul Hotărârii Guvernului nr. 884/2004 privind concesionarea unor spaţii cu destinaţia de cabinete medicale, cu modificările ulterioare, pentru care concesionarii nu şi-au exprimat intenţia de cumpărare în termenul prevăzut mai sus, vor fi folosite în continuare de aceştia până la expirarea duratei pentru care s-a încheiat contractul. În ceea ce priveşte procedura de vânzare a spaţiilor medicale, Consiliile judeţene sau consiliile locale, după caz, pot aproba prin hotărâre lista spaţiilor şi a terenurilor aferente din proprietatea privată a unităţilor administrativ-teritoriale ori din proprietatea privată a statului, pentru care sunt mandatate să vândă, ce urmează să fie vândute potrivit dispoziţiilor prezentei ordonanţe de urgenţă. Listele astfel aprobate sunt afişate în mod obligatoriu la sediul consiliului local/judeţean şi publicate pe site-ul consiliului local/judeţean în termen de 15 zile de la aprobare. Autorităţile administraţiei publice locale au obligaţia de a comunica actualilor utilizatori, în termen de 15 zile de la aprobarea listei, prin scrisoare recomandată cu confirmare de primire, faptul că spaţiul respectiv face obiectul ordonanţei de urgenţă. În termen de 45 de zile de la data intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă, în fiecare comună, oraş, municipiu, sector al municipiului Bucureşti sau judeţ în care există spaţii ce cad sub incidenţa prezentei ordonanţe de urgenţă se constituie o comisie pentru vânzarea spaţiilor medicale, denumită în continuare comisie, şi o comisie de contestaţie. Comisia şi comisia de contestaţie se constituie prin dispoziţie a primarului. În cazul imposibilităţii membrilor titulari de a participa la lucrările comisiei, aceştia vor fi înlocuiţi de membrii supleanţi stabiliţi prin dispoziţie a primarului, respectiv a preşedintelui consiliului judeţean. În termen de 15 zile de la data primirii solicitării din partea primarilor, respectiv a preşedinţilor consiliilor judeţene, instituţiile prevăzute au obligaţia de a-şi desemna reprezentanţii şi/sau, după caz, înlocuitorii. Membrii comisiei şi ai comisiei de contestaţie îşi desemnează un preşedinte. Secretariatul tehnic al comisiilor este asigurat prin grija secretarului unităţii administrativ-teritoriale,
respectiv al sectorului municipiului Bucureşti. Membrii comisiilor nu pot fi acţionari, asociaţi, administratori sau cenzori la o persoană juridică care solicită cumpărarea spaţiului medical. Membrii comisiilor nu pot solicita cumpărarea de spaţii medicale şi nu pot fi soţ/soţie, rude sau afini până la gradul al IV-lea inclusiv ai persoanei fizice care a solicitat cumpărarea spaţiilor medicale. În caz de incompatibilitate, în termen de 5 zile de la constatarea acesteia de către comisie, aceasta se completează cu alţi membri din rândul supleanţilor. Comisia are următoarele atribuţii: a) desemnează la prima şedinţă preşedintele, vicepreşedintele şi secretarul comisiei; b) ţine evidenţa spaţiilor medicale care cad sub incidenţa prezentei ordonanţe de urgenţă; c) în cazul vânzării prin negociere directă, negociază cu cumpărătorul şi aprobă preţul minim de vânzare al spaţiilor medicale, care nu poate fi mai mic decât preţul stabilit în baza raportului de evaluare; d) participă la desfăşurarea licitaţiei publice cu strigare. Hotărârile comisiei se iau cu majoritatea voturilor membrilor acesteia. Preţul de vânzare al spaţiului medical şi al terenului aferent se stabileşte în momentul vânzării, în urma unei negocieri directe între cumpărător şi comisie, şi nu poate fi mai mic decât preţul de vânzare din raportul de evaluare, raport care va evidenţia şi valoarea investiţiilor efectuate de către solicitant, pe bază de acte justificative. Valoarea investiţiilor efectuate se poate deduce numai dacă acestea au fost realizate cu acordul proprietarului, al deţinătorului dreptului de administrare sau în baza contractului de concesiune, după caz, valoare ce nu poate depăşi jumătate din preţul stabilit în raportul de evaluare. Raportul de evaluare se întocmeşte de către un evaluator independent autorizat în condiţiile legii, care este selectat prin licitaţie publică, în conformitate cu dispoziţiile legale în vigoare, de către autoritatea administraţiei publice locale, titulară a dreptului de administrare asupra spaţiilor medicale aprobate a fi vândute. Evaluatorul, prin raportul de evaluare, stabileşte valoarea spaţiului medical şi a terenului aferent la preţul de piaţă pentru imobilele respective, pe baza indicatorilor de piaţă şi a criteriilor de evaluare acceptaţi de comun acord. Această valoare reprezintă preţul care s-ar putea obţine în situaţia în care orice persoană interesată ar putea cumpăra spaţiul respectiv. La finalizarea procedurii de vânzare a fiecărui spaţiu, comisia încheie un proces-verbal cuprinzând datele cu privire la desfăşurarea procedurii de vânzare şi preţul obţinut pentru spaţiul vândut. Procesul-verbal se depune la sediul vânzătorului, prin grija secretarului comisiei. Refuzul de a încheia procesulverbal sau încheierea acestuia
prin nerespectarea dispoziţiilor legale poate fi contestată la comisia de contestaţii, în termen de 5 zile de la finalizarea procedurii de vânzare. Comisia de contestaţii este obligată să soluţioneze contestaţiile în termen de 5 zile de la depunerea acestora. Contractul de vânzare-cumpărare a spaţiului medical se încheie în termen de maximum 15 zile de la data încheierii procedurii de soluţionare a contestaţiilor, potrivit ordonanţei de urgenţă, şi se semnează, din partea vânzătorului, de preşedintele consiliului judeţean ori de primar, după caz. Preţul de vânzare a spaţiilor se va plăti de cumpărător integral la încheierea contractului sau în rate, în condiţiile prezentei ordonanţe de urgenţă. Anual, o comisie formată din 2 reprezentanţi ai vânzătorului şi un reprezentant al colegiului medicilor din unitatea administrativ-teritorială respectivă verifică îndeplinirea condiţiilor prevăzute de lege. Vânzarea spaţiilor medicale se poate face cu plata în rate către cumpărători, în următoarele condiţii: a) avans de 15% din preţul de vânzare; b) rate lunare, eşalonate pe un termen de maximum 15 ani, cu posibilitatea cumpărătorului de a obţine acordarea unui termen de graţie de un an; cumpărătorul poate opta pentru un termen mai mic de plată sau pentru achitarea anticipată; c) perceperea unei dobânzi anuale cel puţin egale cu rata de referinţă stabilită periodic de Comisia Europeană pentru România şi publicată în Jurnalul Oficial al Uniunii Europene. În cazul în care cumpărătorul nu plăteşte la scadenţă 4 rate sau nu respectă clauzele contractuale, contractul de vânzare-cumpărare se consideră rezolvit de drept, fără a mai fi necesară punerea în întârziere şi fără altă formalitate. În cazul vânzării în rate a spaţiului medical şi a terenului aferent, cumpărătorul este obligat să constituie în favoarea vânzătorului o ipotecă asupra imobilului care face obiectul vânzării, până la achitarea în totalitate a bunului cumpărat. Spaţiile medicale nevândute în conformitate cu prevederile prezentate mai sus, se pot vinde prin licitaţie publică cu strigare. Preţul minim de pornire este cel stabilit în raportul de evaluare. Spaţiile medicale care intră sub incidenţa ordonanţei de urgenţă şi care nu sunt vândute de consiliile judeţene sau de consiliile locale sunt amenajate şi dotate de către autorităţile administraţiei publice locale, în termen de un an de la data intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă, conform standardelor stabilite prin ordin al ministrului sănătăţii publice. Sumele necesare amenajării şi dotării spaţiilor se asigură de la bugetul local al unităţii administrativ-teritoriale în a cărei rază teritorială se află acestea. Bokor Éva
4
aktuális
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
Caritas Családsegítő Szolgálat A VÁLTOZÁS ÉS VÁLTOZTATÁS LEHETŐSÉGE A szovátai Családsegítő Szolgálat tevékenységéről… Féléves szovátai tevékenységem során a Caritas Családsegítő Szolgálatának (CSSSZ) célkitűzéseihez, jelszónkhoz – A változás és a változtatás lehetősége – hűen a következő, különböző korosztályokat megszólító programokat vittem tovább, illetve valósítottam meg: a nyugdíjas kor szépségeinek felfedezését célzó Idősek Csoportját, valamint serdülőkor előtt álló gyerekek kommunikációs és társas készségeinek fejlesztését. Ezen túlmenően részt vettem ausztriai és németországi adományokból érkezett karácsonyi csomagok osztogatásában, az úgynevezett cipősdobozakció lebonyolításában, valamint egyéni esetek kezelésével is foglalkoztam és foglalkozom. Idősek Csoportja. Együttlét, szeretet, vidámság A Domokos Kázmér Művelődési Központ kistermében keddenként délután 4 órakor összegyűlő nyugdíjasoknak az Idősek Csoportja nagyon fontos alkalom az együtt, kellemesen eltöltött percekre. A kétórás találkozásokon rövid előadásokat, ismertetőket hallhatnak adott témákban (például értékek az ember életében, a szabadidő hasznos eltöltése, a hideggel szembeni védekezés…). Ezt követően eseten-
ként hozzászólásokra, majd szabad foglalkozásra kerül sor, éneklésre, szavalásra, tréfálkozásra, társalgásra egy csésze forró tea és falatoznivaló, sós vagy édes sütemény mellett. Minden hónap utolsó keddjén közösen felköszöntjük az
abban a hónapban névnapot vagy születésnapot tartókat, ilyenkor a virág és a képeslap mellett élőzenével is kedveskedünk az ünnepelteknek. A jó hangulaton átlagban 30 idős ember osztozik ebben az időszakban, volt már azonban olyan kedd is, hogy közel 50 nyugdíjas jelent meg, és az ajtónk továbbra is nyitva
áll minden szovátai szépkorú előtt. Köszönettel tartozunk a magánszemélyeknek vagy vállalkozóknak a részükről érkező támogatói hozzájárulásokért, akárcsak önkénteseinknek. Külön ki kell emelnünk a helyi önkormányzat szerepét,
amiért rendelkezésre bocsátotta a csoportnak otthont adó helyiséget. A társas készségeket fejlesztő gyerekcsoport Az S. Illyés Lajos Általános Iskola ötödikes-hatodikos tanulóinak indított kommunikációs és társas készségeket fejlesztő csoport hetente zaj-
Olvasókör Szovátán Fürdővárosunk kulturális élete ismét színesedett egy kicsit, ugyanis megalakult a szovátai olvasókör azzal a céllal, hogy összegyűjtve az olvasást kedvelők közönségét, havonta egyszer közösséget tartsunk, megosszuk egymással olvasási élményeinket. Az alapító tagok első találkozása a múlt héten csütörtökön (12-én) volt a református gyülekezeti teremben. Ez alkalommal sok kérdésben megosztottuk egymással a nézeteinket, melyek az olvasás köré csoportosultak (Lehet-e számítógépen olvasni? Mennyiben kikapcsolódás és mennyiben tanulás az olvasás? Lehet-e valakinek egyetlen kedvenc könyve? Vajon miért nem olvasunk mostanában? Egy magával ragadó regény olvasása közben valóban másik időben vagyunk? stb.). Márton Béla tanár úr bemutatta nekünk kedvenc könyvét, mely a néprajzkutatás egy szá-
zadfordulós kiadványának reprint példánya. A bensőséges hangulatú olvasóköri találkozások bárki számára nyitottak, szívesen látunk minden olvasást kedvelő személyt. A következő alkalommal – március 19-én csütörtökön, 19 órától, a Református Egyház gyülekezeti termében (Fő út 120) – Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című kisregényéről beszélgetünk majd. Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Országh Péter
lott 2008 novembere és 2009 februárja között (ez az a csoportos foglalkozás, amiről a tavalyi bemutatkozó írásomban még tervként beszéltem), péntekenként kora délután az említett oktatási intézményben. A játékos módszerekre, gyakorlatokra épülő, egyénként 90 perces foglalkozások alatt a 12 gyerek dramatikus és kreatív módszerekkel fejleszthette személyiségét, önismeretét, gyakorolhatta a verbális és non-verbális kommunikációt, megtapasztalhatta, hogyan hatnak egymásra az emberi kapcsolatok. Cipősdoboznyi szeretet… A Szovátára és környékére jutó 70 ajándékcsomagot a következőképpen osztottuk el az OBG-s kolléganőkkel: 37-et juttattunk el a város hátrányos helyzetű gyerekeihez, 15 doboz Mikházára, 12 Nyárádremetére, 4 Deményházára került, 2 pedig Sóváradon talált gazdára. 35 lányt és 35 fiút ajándékoztunk meg, ezek körül 13-an óvodáskorúak, 29-en elemisek, 28-an általános iskolások. Esetkezelés, információközvetítés Az otthoni beteggondozásban dolgozó kollégáim által esetkezelésre vonatkozó kérések is eljutottak hozzám. Így az
elmúlt időszakban az igénylők közreműködésével iratcsomókat állítottunk össze, és közvetítettem azokat az illetékes hivatalba bizonyos juttatások elnyerése érdekében. Felvilágosítással is szolgáltam olyan esetekben, ahol arra vonatkozó kérdéssel fordultak hozzám, hogy egy-egy adott problémával kapcsolatban hogyan rendelkeznek a romániai törvények, milyen lehetőségeket biztosítanak. Ami következik… A szovátai CSSSZ ez évi tevékenysége szintén több irányba mutat, 2009 nyaráig továbbra is megcélozzuk programjainkkal az időseket és a gyerekeket egyaránt. Konkrétabban, be szeretném vonni a serdülő korosztályt, valamint a felnőtteket, a szülőket is. Ezzel a céllal egyeztetések folynak egy, a párkapcsolatok kialakítását és fenntartását körbejáró program bevezetésére az S. Illyés Lajos Általános Iskola kamasz tanulói számára. Igény mutatkozik ugyanakkor például nevelők részéről lelki egészségvédelemre (védekezés a kiégés ellen), illetve Nyárádremetén a Szülők Iskolája-kezdeményezés folytatására (a hatékonyabb gyereknevelés érdekében). Ugyancsak Remetén egy osztály közösséggé kovácsolásában, Vármezőben pedig kisiskolások magatartásbeli, értelmi és érzelmi zavarainak csökkentésében, személyiségük természetes fejlődésének elősegítésében fogok együttműködni a helyi tanítókkal. Szabó Attila, családsegítős szociális munkás
Magyar tantárgyverseny 2008.február 14én,szombaton, reggel 10 órától került megszervezésre az V.-XII. osztályosok számára a magyar tantárgyverseny megyei szakasza. Helyszínül a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum szolgált. A versenyzők a körzeti fordulón 9-es osztályzatot elért tanulók közül kerültek ki. A mi osztályunkból („S. Illyés Lajos Ált. Isk., VIII.B.) 10 résztvevő vette sikeresen az akadályokat, s jutott tovább a megyei megpróbáltatásra. De busz hiányában csak heten utazhattunk el a szombat reggeli versenyre. Megérdemli szerintem a 3 itthon maradt tanuló, kiknek így nem adatott meg a lehetőség a megyei megmérettetésre, hogy enyhe kárpótlásként, legalább nevük megemlítésre kerüljön: Berecki Bernadett, Bereczki Anette, Bucur Tímea. A versenyen, nekünk, nyol-
cadikosoknak, 3 óra állt rendelkezésünkre a tételek kidolgozására: egy megkezdett szövegrészt kellett folytatnunk, elbeszélést hozva létre, érvelnünk kellett az internet nyelvhasználatra gyakorolt hatása mellett vagy ellen, és meg kellett oldanunk néhány nyelvtani gyakorlatot. Kreativitása, ötletes gondolatai szerint törekedett mindenki a legjobban írni. Köszönettel tartozunk tanárnőnknek, Molnár Évának az alapos felkészítésért. Iskolánkat Fekete Réka ,VIII. B osztályos tanuló, fogja képviselni az országos szakaszon. Gratulálunk és sok sikert kívánunk neki. E beszámoló diák szempontból ismerteti a versenyt, s azon belül is csak az osztályomra vonatkozik, de természetesen városunkból mindkét iskolából vettek még részt tanulók a megyei fordulón. Pál Katinka Pálma
interjú
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
5
Nagykorú a Bernády Közművelődési Egylet Ha jól számolom, akkor a Bernády Közművelődési Egylet betöltötte a 18. évet, immár nagykorúvá vált. Ebből az alkalomból kérdezem Mester Zoltánt, aki az alakuló gyűléstől az egylet elnöki tisztét betölti. – Mikor született, alakult a Bernády Közművelődési Egylet? 1990. november 23-án alakult az akkori 1-es Számú Általános Iskola (ma S. Illyés Lajos Általános Iskola) fizika laboratóriumában. Akkor választottuk meg a 21 tagú vezetőtanácsot, akkorra állt össze az egylet alapító tagjainak közössége, 120 személy. Ennek a százhúsz személynek az adataival és aláírásával, valamint az egylet alapszabályzatával és működési szabályzatával mentünk – éppen mi ketten – 1991 első napjaiban a segesvári törvényszékre, hogy ezt a kulturális szerveződést bejegyeztessük. Két hét múlva megkezdhette törvényes működését. Február 9-én volt az ünnepélyes nagygyűlésünk, amelyen nagyon sok olyan meghívottunk volt, akik vagy Bernádyhoz vagy Szovátához kötődtek valamilyen módon, így például Fülöp G. Dénes a Bernády hagyaték gondozója is. Ez alkalommal megválasztottuk a Bernády Közművelődési Egylet tiszteletbeli elnökének Tófalvi Zoltán történészt, közírót. –Hogyan tudnád röviden öszszefoglalni ennek az első 18 évnek a tevékenységét? Mik voltak a legkiemelkedőbb események az egylet életében? Nagy volt az egylet iránti és rajta keresztül a kulturális események iránti érdeklődés. A százhúsz tagból százhatvanöt lett. Az évek során néhányan kiváltak vagy elhunytak, helyükbe kevesebb fiatal érkezett, s ez által némileg esett a taglétszám. Napjainkra ez mintegy százötvenre módosult. A kilencvenes évek elején a rendezvényeinken némileg nagyobb volt a részvétel, viszont most sem panaszkodhatunk. Járok, kelek a világban, látom, hallom, hogy Szovátánál háromszor nagyobb városokban, ha van valamilyen irodalmi, közművelődési rendezvény, semmivel sincsenek többen résztvevők, sőt gyakran kevesebben, mint nálunk a Bernády-esteken. Sok rendezvényünk volt. A helybélieken kívül sok földrajzilag közeli és távoli, de törekvéseinkhez mindig közel álló előadókat hívhattunk meg. Sikerült híres személyiségeket megnyernünk előadónak a különböző rendezvényeinken. Íme: Péntek János, Marosi Bar-
na, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Oláh Tibor, Gálfalvi György, Lohinszky Loránd, Farkas Ibolya, Illyés Kinga, Kilyén Ilka, Csávossy György, Fülöp Dénes, Nagy Miklós Kund, Páll Lajos, Ambrus Lajos, Jancsó Adrienne, Takács Péter, Tonk Sándor, Spielmann Sebestyén Mihály, Kolozsvári Papp László, Kozma Szilárd, Mészáros József, Adamovits Sándor, Kozsik József, Kozsik Ildikó, Forrai Eszter, Barabás
László, Bálint Zsigmond, Demeter Ervin, Dévai Nagy Kamilla, Kántor Lajos, Banner Zoltán, Pomogáts Béla, dr. Makkai Gergely, Ferenczes István, Váradi Péter Pál, Lőwey Lilla, Plugor Sándor, Magyari Lajos, Beder Tibor, Tófalvi Zoltán. A beírások vendégkönyvünkben szépen jelzik ezt a 18 évet. 1991-ben és 1992-ben volt két nagyszerű kirándulásunk Százhalombatta testvérvárosba, ahol kialakítottunk egy együttműködést az ottani művelődési házzal, a Liszt Ferenc kórussal. De szerveztünk kirándulást a csíkszeredai múzeum által szervezett nagysikerű Munkácsy-kiállításra, illetve a magyar festészetben oly fontos szerepet betöltő nagybányai festőiskola munkáiból szervezett tárlatra. Volt foto-, grafika- és gyökérszobor kiállítás (1995 illetve 1998), szépbeszéd verseny (1995 és 1996), Kodály-ünnepség dr. Csortán Mártonnal (1997), reformációt köszöntő verses műsor a református templomban (1998), Adventi áhítat címmel zenés, verses műsor a katolikus templomban, Sóvidéki Nap szervezése fotókiállítással, népdallal, szavalatokkal, az Intermezzo felléptével a TOK-ban (1999), Sánta Csaba Hadiárva című szobrának felállítási ünnepsége (2001), három szovátai képzőművész – Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes – a
Magyar Művészeti Akadémia tagjai sorába való felvétele alkalmából szerveztünk ünnepséget (2005) stb. 19995-től az egylet keretében tevékenykedő Intermezzo kamarakórus emelte a rendezvényeink ünnepélyességét. Farsangi báljaink nagy sikernek örvendenek. Mintegy tíz éve tematikusok. Az idei már a 18. – Az alapító okiratban a tevékenységi területek viszonylag széles skáláját soroltuk fel, hogy legyen bőven, ahol kibontakozzon a frissen megalakult szervezet. Az akkor meghatározott kereteket mennyiben sikerült kitölteni az évek során? A városi könyvtár Domokos Edit könyvtáros által vezetett művelődési köréből alakult a Bernády Közművelődési Egylet. Nyílván az egylet születése előtt is létezett Szovátán közművelődési élet és abban igen fontos szerepet kapott a városi könyvtár említett művelődési köre. De nemcsak az. Nem akarom most sorolni, mert az évek, évtizedek során igen sokrétű művelődési tevékenységek zajlottak ezen a településen, ha belekezdenék, biztosan néhány kimaradna, mert széles a skála és mindennek van előzménye. Előttünk is létezett kulturális élet, s bizton állíthatom, hogy utánunk is lesz. A közművelődésben is elmondhatjuk, hogy tudomásul kell vennünk, az élet nem velünk kezdődött, és nem velünk fejeződik be. Az évek során a helyi kulturális élet újabb és újabb csoportosulásai húzódtak a Bernády Közművelődési Egylet ernyője alá. A már említett Intermezzo kamarakóruson kívül még csatlakozott a Mezőhavas népizenekar és a 15. Mátyás huszárezred szovátai hagyományőrző csoportja is. A mostanában induló Sóvidék című helyi kulturális folyóirat is hozzánk csatlakozik. Tehát bővült, bővül a tevékenységek köre, de van itt még helye ötletnek, fantáziának. – A lendület meg tudott-e maradni ennyi éven keresztül? Hacsak az elmúlt év tevékenységére gondolok, bizton állíthatom, hogy igen. – Elmondanád a tavalyi év tevékenységét? Az újévi ünnepek után, már
az év elején (január 5-én) dobbantottunk Márton Béla és Márton Levente Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadásával. Folytatásként Az ujgurok címmel dr. Veér Győző beszélt e keleti népről. Január 19-én a hagyományos farsangi bálját szervezte meg az egylet. Február 3-án szervezett jótékonysági estet az önkormányzat, a Mezőhavas népi zenekar és a BKE – a Szent Ferenc Alapítvány, a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központ javára. Részt vettünk az EMKE által Marosvásárhelyen szervezett kétnapos konferencián, amelynek témája: a közművelődés szerepe a vidékfejlesztésben. A református egyházzal közösen emlékeztünk márciusban, születése 100. évfordulóján Wass Albertre. A március 15-i ünnepi megemlékezésekre kulturális műsorral készültünk. Április 12-én együtt ünnepeltük az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett dr. Soós Béla díszpolgárrá avatásának ünnepségén. Június 21-én a nagybányai művésztelep csíkszeredai tárlatára szerveztünk csoportos kirándulást. Szeptember 24-én Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége, Székely kaput Törökországnak! című előadásával. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztünk meg az aradi vértanúkról, az Intermezzo kamarakórus az alkalomhoz illő énekszámokkal szerepelt. Október 25–26-án részt vettünk a marosvásárhelyi Bernádyünnepségeken. A következő napokban itthon emlékeztünk névadónkra, a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla FelsőNyárád mente című fotóalbumát mutatta be november 7-én az önkormányzat dísztermében Józsa András tanár, helytörténész, A legnagobb székely, Orbán Balázs fotóalbumot pedig Mester Zoltán.. November 20-án Nagy Lajos, siklódi származású néprajzos könyvét – Katonadalok a siklódiak emlékezetében – szintén az egylet szervezésében mutatta be P. Buzogány Árpád és dr. Orosz Pál József a szovátai olvasóknak. December 12- én az egylet szervezésében mutatták be a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot, amely a Műterem sorozatban látott napvilágot, szerzője: Nagy Miklós Kund. December 19-én Ko-
vács Mózes immár harmadik, A nagy kísérlet című könyvével ismerkedtek a szovátaiak. Az Intermezzo decemberben Székelyudvarhelyen vett részt egy kórustalálkozón, majd itthon nagy sikerrel karácsonyi koncertet adott. – Minő anyagi forrásokkal rendelkezik az egylet, milyen támogatással sikerül ennyi tevékenységet szervezni? Programjaink szervezése nyilván kisebb-nagyobb kiadásokkal jár. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet különböző forrásokból szereztük: tagdíjakból, az önkormányzat támogatásából, pályázatok útján, az évente megszervezett igen népszerű Bernády-bál bevételeiből, amihez rendszerint jelentős mértékben hozzájárultak a szovátai képzőművészek, könyvszerzők, vállalatok, intézmények, vállalkozók, magánszemélyek tombolára szánt adományai is. Köszönet érte mindannyiuknak! – A 2009-es tervek? Már túl vagyunk egy szép előadáson. Januárban Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz Pál József és Józsa András előadók ismertették az idők során egymást követő magyar himnuszok történetét. Februárban tartottuk a hagyományos farsangi bálunkat. Következik a Derzsi Ferenc-Fekete Árpád szerzőpáros sporttörténeti kötetének, majd Gub Jenő könyveinek bemutatója, egy egészségügyi témájú találkozót dr. Fekete Erzsébet előadásával, A tatárjárás című csíkszeredai kiállításra szervezünk látogatást (február 15 - május 15), a május 23-24-i nemzetközi kórusfesztivál (3 magyarországi és 5 hazai kórus részvételével), amely a Medve-tó születésnapja ünnepségsorozat része. Egyelőre ennyit látunk előre, az év folyamán, nyílván még sok más rendezvényt fogunk tartani. A tatárjárás című csíkszeredai kiállításról még annyit el kell mondanom, hogy bár első hallásra nem tűnik olyan vonzónak, mint a múzeum említett korábbi kiállításai, de valójában az interaktív kiállítás sok-sok érdekességgel szolgál az odalátogató fiatalnak és idősebbnek egyaránt. Szívesen emlékezem az 1994es kórusfesztiválra, amit az RMDSZ szervezett, de amiben kivette a részét a Bernády Közművelődési Egylet is. Egy igen rangos és nagy méretű fesztivál volt. Ehhez a hagyományhoz szeretnénk méltóak lenni, amikor az idén kórusfesztivált szervezünk az Intermezzo kórussal. molnos
6
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
Attila örökösei
Rodostó felé IX. Savanyú víz Reggel indulunk Kumbagból Rodostóba, de előtte még egy kis kitérőt teszünk egy közeli faluba, Avsarköybe. Nekem nem kellemes az utazás, mert sajog minden porcikám. A tegnapi fürdőzés során a hullámok órákon át lökdöstek.
emlékoszlop is jelzi a fontosságát. Székelyföldi zarándokok állították a tavaly, annak emlékére, hogy gyógyvízkúrára idejárt Rodostóból a nagyságos fejedelem és kísérete. Egy iskolaszerű épület mögött találunk árnyékot a tűző nap elől
öregasszonnyal szóba elegyedik. Távolabbról nézem őket, s nem értem, egymás nyelvének ismerete nélkül, miként érthetnek szót. A néni kuporgásából felemelkedik, benyit a mögötte lévő rozzant léckapun és láthatóan beinvitálja őket. Hajlandó
Szép gesztus tőlük. De ettől még nem lesz itt mostanában gyógyfürdőtelep. A víz bár most már tiszta lett, kissé sós, nem jóízű. Fanyalogva ihatták. „Ma nénékám visszáérkeztünk a nagy vizes vendégségből, mert azt jó megtudni, hogy öt mélyföldnire vagyon innét egy orvosságos forrás, a mi hercegünk pedig mindenkor beteges lévén az unadalom miatt, mert én egyéb nyavalyáját nem látom, az apja oda kivitte, hogy abból a forrásból igyék, és meggyógyuljon.” – jegyzi le 84. törökországi levelében Mikes (Rodostó, 20-dik augusti 1727.).
X. Végre Rodostó
A kemény taszigálást akkor nagyon élveztem. Próbáltam ellenállni, kifeszített mellel fogadni őket, megtörni az egymás utáni rohamokban tajtékkal érkező vizet. Ha elfáradtam a viaskodásban, hátat fordítottam nekik, s hagytam, hogy tegyenek velem, amit csak akarnak. Egy-egy nagyobb hullám úgy vágott kupán, hogy orra bukva néhány méterrel odébb repültem. Most apró darabokra törve sajog az egész csontrendszerem. Ráadásul a bőröm is vörösre égett, pedig nem is sütött istenigazából a nap, én pedig órák hosszat a vízben voltam, percekig sem ültem a napon. Fájdalmas minden mozdulat, érintés, s a napsütést az ingen keresztül sem bírja. Szelíd dombok között járunk. Ismerős a táj, az otthoni Mezőség hangulatára emlékeztet. A hajlatban megbúvó távoli falu képe is ugyanaz. Egyetlen különbség a háztetők és gyümölcsfák egyvelege fölé emelkedő templomtorony. Ez itt ceruza-vékony minaret. Közelről persze több eltérést is felfedezek. De én most nem a különbségeket keresem, szemem a hasonlóságokra fogékony. Például arra, hogy az első faluba érve, egy betonkerítés felsőrészén átütött tulipánmotívum fut végig. Avsarköy kicsi falu, gyermektől öregig, negyvenegy ember lakóhelye. Mi maréknyi romos épületet, néhány karámszerű kecskeszállást látunk. Egy útelágazás a központ. Eddig tart az aszfaltozás. Immár egy
menekülve, amíg megtartjuk koszorúzással záruló rövid megemlékező ünnepségünket, amelyen pár mondatos köszöntőjével részt vesz a török falufelelős. Láthatóan meg van hatódva. Néhány helybélit is idevonz a szokatlan látvány: zászlók lobogása, piros-fekete székelyszoknyák virítása. Kéthárom férfi feltűnés nélkül áll be mellénk az árnyékba, a kopjafa közelébe pedig gyermekek és hagyományos öltözetükkel festői látványt nyújtó vénaszszonyok gyülekeznek. Ahogy kuporognak, banyáknak hatnak. Az az érzésem, hogy velük nem ugyanabban az évszázadban élünk. A mellénk húzódott török férfiakra nézek, ők pedig kortársaim. Furcsa ez a kettősség. És zavar. Láttam én még falusi néniket máshol is, akik nem bírták már a lépést a környező világgal, de ilyen mértékű kontrasztot még sosem. Tudom, hogy elfeledett kis település maréknyi emberrel, akik úgy boldogulnak, ahogyan tudnak. Ezek a falusi öregasszonyok a romos viskóikkal, kezdetleges fészereikkel, a kecskenyájaikkal vannak harmóniában. Az erejük teljében lévő férfiak pedig az idáig nyúló aszfalttal, az ünnepségünkbe belepöfögő amerikai gyártmányú traktorral, a friss tejért érkezett tartálykocsival, a dombra berregve felkapaszkodó motorkerékpárral, a szemközti öreg ház tetején díszelgő parabolaantennával, a falufelelős övén kis bőrtokban lapuló mobiltelefonnal. Két székelyföldi nő egyik
megmutatni otthonát. Talán az ünnepség hatása, az idegen zászlók közt lengetett török lobogó látványa, a székelyruhás emberek kórusa, amely több ismeretlen dal mellett a török himnuszt is énekelte, vagy csupán a természethez közeli ember vendégszeretete érvényesül e mozdulatban. Belépnek a házba. A nyitva hagyott kapun hívatlanul is utánuk zúdul a kíváncsiságukat visszafogni nem tudók hada. Meg kell nézniük a rendezetlen udvart, a kívülről nyomort, sivárságot mutató otthont. – A külső látvány alapján, meglepően szépen van berendezve – meséli egyikük utána. – Sok-sok szőnyeg borítja, még tévé, hűtő és mosógép is van benne. Nem is hittem volna. Megyünk „fürdőt” nézni. A savanyú víz a falun kívül egy meredek falú völgyben van. Leereszkedünk hozzá, hogy közelről láthassuk és megkóstolhassuk. A kecskecsapáson nehéz lejutni. Majd két évszázaddal ezelőtt sem lehetett könnyebb. Beteg embernek komoly erőfeszítés. Fejedelemnek meg... Nos nem tudom elképzelni, amint itt fejedelmi öltözetében, sarkantyús csizmával, kíséretével övezve a szamártövises oldalon lefelé ereszkedik, vagy felfelé kapaszkodik. A tavaly még állatok által pocsolyává tapodott forrást azóta csőbe fogták. Tiszteletünkre tették. A falufelelős nekünk, Székelyföldről immár évente idejáró zarándokoknak, akart meglepetést szerezni.
Avsarköy után erős kontrasztként hat Rodostó látványa. Modern európai város forgalmas utakkal, szép épületekkel, hangulatos utcákkal. A Márvány-tenger szép öble is segít a hatásban. Egy téren szállunk ki járművünkből, innen indulunk fel az öböl fölötti dombra. Jólesik a közlekedési tábla látványa Rákóczi felirattal az idegen városban. Máris otthonosan érezzük magunkat. Fent ismerős épületet ötlik a szemembe. Számtalan képen láttam már. Vele kezdődik a Magyarok utcája, ami sajátos építészeti jegyeket mutató épületek halmaza. Legfőbb jellemzőjük, amiről felismerem, a földszinti falak síkjából jócskán kiugró, konzolok által tartott emeletek. Az eredeti Rákóczi-ház pontos mását a múltszázad húszas éveiben építették, 1981ben a magyar állam felújíttatta, mindmáig karban tartja. Mai neve: Rákóczi-múzeum. Előtte székelykapu, amely kissé furán hat a városi környezetben. Az épület stílusától is idegen, de ez most nem zavar. A homlokzatára felrótt szöveget betűzöm: TEKIRDAGH HOŞGELDINIZ. TÜRK VE MACAR HALKLARI KARDESTIR 2005. A török-magyar testvériséget megértem belőle. Ennyi elég is. A felirat a törökökhöz szól, hozzám inkább a díszítésül belefaragott motívumvilág. Az épület bejáratánál egy barna bőrű férfi fogad. Ő Ali Kabul, a múzeum igazgatója, mindenese. Gyönyörűen, választékosan beszél magyarul. Huszonhét évvel ezelőtt a ház felújításakor itt dolgozott a magyar szakemberekkel. Tőlük kezdett tanulni magyarul, majd nyelvtudományát továbbfejlesztette és úgy adatott, hogy éppen ő lett a múzeum
állandó munkatársa. Nem választottak rosszul, akik erről döntöttek, mert évtizedeken át lelkes munkával és alapos felkészültséggel igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. De Ali Kabul nem csupán egy feladatát becsülettel elvégző hivatalnok, jóval több ennél. Most éppen szakavatott előadást tart nekünk a bujdosó magyarok történetéről, itteni életéről. Tőle tudjuk meg, hogy a magyar látogatók mellett igen sok török is felkeresi a múzeumot. Ők is ismerik Rákóczi nevét, tudnak a történetéről. Mintegy száz magyar veszi egyszerre birtokába az épületet. Ha ezt kibírja, akkor még sokáig fog állni itt! Magam is ott vagyok közöttük. Nem az emléktárgyak leltározása érdekel, csupán mintát akarok venni abból a hangulatból, ami a falakból, képekből, berendezési tárgyakból árad. A részletekért nem töröm magam, én az egészet akarom. Látni kívánom a fejedelmet a díszesen faragott székben. Gondoktól gyötört homlokát, elmélázó tekintetét, pihentetésül kinyújtott fájó lábát. Az örökös készenlétet szeretném meglesni, a figyelmét az otthoni hírre. Halk szavú beszédét bizalmasával, akit ha magára hagynak, pennájával egy papír fölé görnyed, s szorgalmasan rója a sorokat kedves nénjének címzett, de soha el nem küldendő leveleibe, amelyek aztán mégis minden otthonihoz megérkeznek. Örvendek, hogy találkozhattunk. Jobb lett volna otthoni földön. De most hazavisszük őket magunkban, hogy velünk legyenek. Veszem a pennát, s feljegyzek magamnak emlékeztetőül néhány sort: „Ebben a házban élt 1720 – 1735 között II. Rákóczi Ferenc (1676 – 1735), Magyarország és Erdély fejedelme, a Habsburg uralom ellen kitört magyar felkelés (1703 – 1711) vezére, aki1717-től élvezte a török nép és állam védelmét és vendégszeretetét.” Molnos Ferenc
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
élő emlékezet Hosszú István, a Zsil-völgyi sztrájkok magyar résztvevőjének szovátai száműzetése Mindannyian hallottunk a Zsil völgyében történt 1977-es bányász megmozdulásokról, sztrájkhullámról. Ezeknek az oka az volt, hogy a kormány egy sor addig életben levő kedvezményt megszüntetett a részükre. Néhányan még emlékeznek is rá, hogy a diktátor, Ceauşescu, személyesen utazott oda, és beszélt a bányászokkal, minekutána a kedélyek megnyugodtak, vagy megnyugtatódtak. Kevesen tudják azonban, hogy ezeknek az eseményeknek egy szovátai résztvevője is volt, név szerint Hosszú István. Hosszú István a későbbi saját leírása szerint a dulzsai bányában dolgozott, és ahogy hírét vette a megmozdulásoknak egyenesen Lupényba, a sztrájk központjába ment (Hosszú István: „Minden követelésetek teljesítve lesz”. In: Beszélő összkiadás (1981 – 1989) 3. kötet. Budapest, 1992. AB – Beszélő Kiadó, 115-121. o.) Végigkövette a sztrájk további lefolyását, a munkások tárgyalását is a Központi Bizottság tagjaival, majd egyenesen a főtitkárral. Beszámolt a munkásmegmozdulás után a Securita-
te intézkedéseiről, amelyeknek személyesen is az áldozata volt (www.hhrf.org, Dokumentumok). Több ezer bányászt deportáltak, kényszerlakhelyeket jelöltek ki számukra, ezek között volt maga Hosszú is. Szovátán, szülővárosában, a rokonainál lakott az állampolgári jogok összességétől megfosztották, a Securitate pedig rendszeresen terrorizálta. Lakását nem hagyhatta el, hogy úgymond mindig rendelkezésére álljon a hatóságoknak időről-időre kihallgatták, vallatták. A Securitate egyik bukaresti kiküldöttje közölte vele: egy lehallgatott telefonbeszélgetéséből tudják, hogy a közelmúltban fel akart robbantani egy szovátai szállodát. 1977-től 1986-ig, amikor elhagyta az országot, összesen 72 alkalommal hallgatták ki, elképzelhetjük milyen módszerekkel. 1985-ben nyilatkozatban fordul az Amerikai Egyesült Államok kongresszusához, miután több ízben is kért beutazási vízumot, vagy másfajta bármilyen segítséget. Ebben elítéli a kommunizmus minden túlkapását, és megemlíti a saját sorsát is a Zsil völgyi
megmozdulásokat követően. A nyilatkozat nyilvánosságra kerülése után elveszti munkahelyét. Lakcíme ekkor az Eminescu lakónegyed, N/4-es tömbház, 14-es lakrész volt. Állampolgárságától való teljes megfosztása után nem talált országot, amely befogadta volna, amíg 1986 július elsejére beidézték a szovátai rendőrségre, ahol a Securitate egyik ügynöke nevére, illetve családtagjai nevére szóló, román állampolgárságú útlevelet nyújtott át és feltűnő, eddig nem tapasztalt udvarias formában megkérte, hogy azonnal távozzék Romániából. Hosszú István, valamint felesége és három gyermeke július 4-én hagyta el Erdélyt és a Budapesten töltött 24 órát követően Bécsbe érkezett meg. Ekkor a menekült család számára az Egyesült Államokba való beutazást és a politikai menekült státust biztosító vízum már megérkezett a bécsi amerikai nagykövetségre. Hosszú Kaliforniában akart letelepedni és eredeti szakmájában, bányászként kívánt elhelyezkedni. Szolláth Hunor
Bernády-bál Hagyományos Bernády-bálját idén február 21-én tartotta meg a Bernády Közművelődési Egylet. A Fenyves szálló Margaréta termében rendezett összejövetel sorrendben a tizennyolcadik volt. Az utóbbi tíz évben báljaink „címet” viseltek, így volt Szerencse-bál, Pásztorbál, Bortünneplő-bál, Bálintnapi-bál stb. Az idei bál a TÖRLEY-PEZSGŐT ünnepelte, a pezsgő volt a főszereplő. Az Intermezzo kamarakórus énekszámai, a 15. Máryás Huszárezred nyitó palotástánca, a zene, a vendégsereg pezsgőfogyasztása, mind a jó hangulatot biztosította. A bál bevételével hozzájárulunk a májusi nemzetközi kórusfesztivál rendezvényeihez. Támogatóink voltak: Kuti Dénes, Kuti Botond, Bocskay Vince, Márton Béla, Czabuk Anna, Siklódi Zsolt, Danubius Szováta Szálló, Mogyorós
Szálló, Csíki Székely Múzeum, Elixon üzletház, Kakucs Gyógyszertár, Molnos Ferenc, Derzsi Ferenc, Derzsi Ferenc és Fekete Árpád, Hochland KFT, Sylvania üzlet, Fazakas állatpatika – Promedivet KFT, Fazakas virágüzlet, Gresser üzlet, Szarvas pizzázó, Bokor
Rozália, Gizi – női ruhásüzlet, Szabó könyvesbolt, Pál Mária, Csiszér – Gulyás szolárium, Nagy Csaba, Farkas Éva, Bajusz Katalin, Árcsó étterem, Lőrinczi Sándor. Köszönet érte!
7
Nagyapó mesefája Szovátán
Az utóbbi két évtizedben megyénkben meghonosodott szép hagyomány az elemi osztályosok számára szervezett mesemondó és szavalóversenyek szwervezése. A II: osztályos tanulóknak szervezett mesemondó verseny körzeti szakaszának ebben az évben január 17-én a szovátai 2-es SZámú Általános Iskola adott otthont. Az idén Benedek Elek emlékének szentelt versenyen 41 – a környék 13 iskolájából érkezett – jól felkészült, lelkes kis mesemondó ejtette ámulatba a hallgatóságot. A tízes mesecsokrok közti szünetekben a résztvevők – pihenésképpen – farsangi szokásokkal ismerkedtek, daloltak, farsangi szemüveget készítettek, jövendőbelijük nevét is megtudták (sokat nevettek a mulatságos nevek hallatán).
Gyorsan elröppent az a néhány óra, mielőtt Nagyapó mesefájáról sorra lepottyant mind a negyvenegy idén termett érett szép népmese. Az első három helyezett részvételi jogot nyert a verseny megyei szakaszán. Négyen különdíjat, tízenketten dícséretet kaptak. Mindannyian könyvjutalomban részesültek. Versenyzők, hallgatók számára egyaránt feledhetetlen volt ez a nap. Köszönet illeti a negyedikes furulyásokat, a harmadikos táncosokat, akik a verseny szüneteiben szórakoztatták a résztvevőket, a zsűri tagjait, akik a versenyzők teljesítményét értékelték, a verseny költségeit vállaló 2-es Számú Általános Iskolát, a helyi tanácsot valamint a verseny szervezését és lebonyolítását vállaló 2-2es iskolai tanítói köPéter Huba. zösséget.
Mese jár a földön, égen
Mester Zoltán
Hold imádó szelíd vízben, csillag úszik fenn az égen, mese jár az ébrenlétben, mese jár a földön, égen... Dombom alján kis patakban – halak úsznak mosolyodban – erdőm, fáim körülvesznek, erdőm, fáim nem eresztnek. Lombos erdő, jaj de szép zöld, lombos erdőm csak neked zöld, Hold gurul a puha füvön – szemeidbe törülközöm. – Messzi ágak integetnek, ködlibbentő szép szeleknek, csillag rezeg egy csepp vízen, mese jár most fölfön, égen... Balogh László
Szavalóverseny „ Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: – Kibújás vagy bebújás? – Ez a gondom óriás! ”
2009. január 31-én a kibédi „Mátyus István” Általános Iskola adott otthont a III. osztályosok számára meghirdetett hagyományos szavalóverseny körzeti szakaszának. Felső-Nyárád mente és Küküllő mente körzetéből 49 versmondó nevezett be, melyből az első három továbbjutó, a verseny megyei szakaszán, Marosvásárhelyen vesz részt.
A versenyre benevezés, valamint az értékelés szempontjai között szerepelt a versválasztás; a magyar gyermekköltészet gyöngyszemeiből kellett választaniuk a versenyre felkészítő tanítóknak a tanuló személyiségéhez, hangjához, stílusához illő verset. A versválasztás mellett fontos szerepet kapott az értékelésben a helyes, tiszta beszéd, valamint az előadás módja. Az alkalom ünnepélyes hangulatát színezték a szünetekben történő rövid szórakoztató foglalko-
zások. Felidézhettünk rég nem hallott, gyermekkorunkra emlékeztető verseket: Lászlóffy Aladár, Kányádi Sándor, Zelk Zoltán, Csukás István, Benedek Elek, Veress Zoltán, Móra Ferenc, Petőfi Sándor, Csorba Piroska stb. költőktől. A versenyzőkkel együtt mintha egy pillanatra mindenki „Lóci”-vá vált volna; együtt mosolyogtunk, örültünk, tapsoltunk, azonosultunk Sün Balázzsal, vagy éppen mi váltunk kicsi legénnyé nagy tarisznyával oldalunkon, vagy valamelyik já-
tékos versike hősévé. Szovátáról 5 tanító és 14 tanuló vett részt: Dósa Bea Boglárka, Domokos Beáta, Szabó Krisztina – Ferenczy Károly tanító (2-es Számú Általános Iskola); Szász Anna Mária, Elekes Helga Lilla – Péter Enikő tanítónő (2-es Számú Általános Iskola); Áchim Brigitta Blanka, Kiss Kriszta Kinga, Kacsó Annamária – Pataki Jolán Katalin tanítónő (Parajdi úti Általános Iskola); Bíró Krisztina, Király Hanna, Nagy Kriszta – Hajdú Ibolya taní-
tónő (Illyés Lajos Általános Iskola); Gálfalvi Noémi, Kiss Dávid, Mónus Anita – Hajdú Imre tanító (Illyés Lajos Általános Iskola). Gratulálunk a nyerteseknek: Mónus Anita – I.díj, Kiss Dávid – III. díj, Király Hanna – dicséret, Gálfalvi Noémi – dicséret, Szabó Brigitta – különdíj. Köszönet illeti a tanítók munkáját, akik tudják, hogy a legnagyobb elismerés egy-egy tanuló boldog mosolya. Vass Júlia
8
szabadidő, sport
Szovátai Hírmondó, 58. szám 2009. február
Sudoku (15)
9
3
4
7 1
3
3
6
9
Meghatározások: 1. Szemmel érzékeled. 2. Nyelvünk betűkészlete. 3. Tan. 4. Tengernél nagyobb víz. 5. Mutatós hölgy (rég). Készítette: Dósa Márta
4
5
8 9
7
9 2
Világítótornyok (13)
Bűvös négyzet (13)
A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán
4 3
3
2
6
7 7
8
A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett szám jelöl. 1 Határozza meg a hajók 0 helyzetét, tud4 va azt, hogy 2 hajó hajóval és hajó világítótoronnyal még 4 sarkosan sem 1 ér int kezhet! A tengeren 10 2 hajó található.
Sebe Zoltán
Beszólás: Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal!
Könyv a szovátai spor tról Most jelent meg – ahogy szokták mondani: még meleg – a szovátai sportélet történetét összefoglaló könyv. Derzsi Ferenc és Fekete Árpád egy témájában széleskörű, tartalmában jelentős erőfeszítést, sok-sok adat gyűjtését igénylő kötettel ajándékozták meg városunk sportszerető közösségét. Az értékelésre több idő kell, most csak beharangozzuk, olvasóink figyelmébe ajánljuk a kiadványt, amelynek előszavában a könyv szerzői így vallanak szándékaikról: „Az elmúlt évszázad folyamán örvendetes és elismerésre méltó módon ennek a jelszónak szellemében képviselték sportolóink a különböző sport m e g ny i l v á nu l á s o kon, versenyeken városunkat. Versenyzőink minden esetben becsületesen helytállva kiváló eredményeikkel szereztek elismerést kicsiny, de világhírnévnek örvendő fürdővárosunknak. Mindez erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy e városka kis lélekszáma arányának ellenére lépést tudott tartani az ország sportmozgalmával – sőt egyes sportágakban: súlyemelés, kézilabda, labdarúgás, birkózás, atlétika, céllövészet, sí, taekwondo és a tömegsport mozgalom terén igenis sikeres volt. E rövid sporttörténeti összefoglaló próbál emléket állítani mindazoknak a sportvezetőknek, közreműködőknek, sportolóknak, akik szívvel-lélekkel irányították, segítették és képviselték városunkat az említett
1.
eltelt időszakban. E gondolatok jegyében köszöntjük azokat is, akik úttörő feladatra vállalkozva segítették, csokorba gyűjtötték városunk sportélenjáróinak, érmeseinek életútját és konkrét adatokkal járultak hozzá könyvünk tar-
talmasabbá tételéhez. A szerzők az eltelt időszak eredményanyagával, adattárával próbálják megjelentetni az első sportra vonatkozó könyv kiadását városunk sporttevékenységéről. Ezek után annak reményében bocsátjuk útjára a leírtakat, hogy teljesebbet, jobbat nyújthassunk az érdeklődőknek. A könyv előre meghatározott keretei között csak arra szorítkozhatott, hogy az egyes sportágak múltjáról rövid áttekintést, történeti tájékoztatást szolgáljon, adjon. Ennek megfelelően a lényeges események, mozzanatok ismertetésére törekedtünk. Fő feladata és célja az egyes sportágak eredményeinek öszszegyűjtése és népszerűsítése, úgy az egyéni, mint a csapat bajnokságainak részletezésé-
A sportkönyv bemutatója február 27-én, pénteken 18 órai kezdettel a Városháza nagytemében! ben, azokon belül időrendben, kezdve a városi, körzeti, rajoni, tartományi, megyei, országos bajnokságok versenyeit összefoglalva. Egyes esetekben nemzetközi találkozókat is megemlítve. Ezek között az 13. vagy az 1-6. helyezést elért sportolók neve és csapatok névsora, eredménye található. Csak úgy sorjáznak sűrűn egymás után a feledésre nem méltó nevek, megörökítésre áhító események, öntudatot pallérozó legendák. Az elmúlt időszakban mindig voltak felelősen gondolkodó városvezetők, üzemi, vállalati és intézmény vezetők, akik önzetlenül ráhangolódtak a lakosság igényeire, erkölcsianyagi áldásukat adva az eredményes sporttevékenység kibontakoztatására. Ebből a több mint fél évszázados sporttevékenységből próbáltuk meg tárgyilagosan felmutatni mindazt, amit bárminél maradandóbbnak véltünk, most az új évezred elején, a „mentsük, ami még menthető” óhajjal. Ezt a megállapítást egyszerűen megcáfolhatatlannak tartjuk. A megörökítést megérdemlő szép múltat elevenítjük meg a sporttevékenységekben, a sportbázisok építésében. Nem a 80-ik illetve 70-ik életévünk megörökítésének tiszteletére, még csak parányi elismerésre, dicséretre várva sem, hanem kizárólag a szovátai sportélet megteremtőinek, létrehozóinak – megalkotóinak emlékére és a ma is aktív sportvezetők, sportolók elismerése jeléül írtuk sorainkat. Egyszerűen azért, mert gyűjteményeink révén rendelkeztünk dokumentumokkal, adatokkal, általunk vagy mások által írt
újságcikkekkel, szóbeli közlésekkel, fényképekkel vagy néhány esetben korabeli feljegyzésekkel. Tudatában vagyunk, hogy ilyen nagy tömegű adattár nem lehet tökéletes, teljes és hibátlan, de reméljük, hogy a sportkedvelő közönség érdeklődéssel és megelégedéssel fogadja a könyv megjelenését, és abban is bízunk, hogy mindazok, akik hivatásuk kapcsán forgatják (sportegyesületek, óvodák, iskolák) ezt a könyvet hasznosítani tudják munkájuk során. A hibalehetőséget mindenesetre többszörös ellenőrzéssel igyekeztünk a minimálisra csökkenteni. E könyvecske tartalma hűen tükrözi az eddigi eredményeket, sikereket, kudarcokat, örömöket, bánatokat. A szovátai sportszerető közönség mindig kitett magáért, bármilyen sportmegnyilvánuláson volt jelen. Az eseményeken nem hiányzott a buzdítás, a taps, a sikeres, szép megmozdulásokat kísérő örömujjongás. A csapatok is úgy igyekeztek játszani, az iskolások és óvodások produkcióikat úgy bemutatni, hogy az a közönséget megörvendeztesse. Az idők folyamán sportpályáinkon, a mérkőzéseken, tornaünnepségeken sokszor hangzott el ütemesen a „Szép volt fiúk, szép volt lányok!” elismerő felkiáltás, s mindezt a sportszerűség jegyében tették. Szeretnénk remélni, hogy a jövőben, az elkövetkező években is mind többen követik elődeik példáját jó eredményeikkel, sportemberi magatartásukkal és a testnevelés, sport iránti szeretetükkel, városunk hírnevének emelése érdekében.”
Vicc A sóvídéki bálban a legény rálépik partnere lábára: – Ó, pardon, Mancika, haragszik? – Hát lát haragot az arcomon? – A lélek számít, Mancika. Az arc le van tojva. *** – Uram, olyan ismerősnek tűnik, járt maga Mezőpepelényben? – Igen... azt hiszem, igen ... néhányszor. – Ejnye, akkor máshonnan kell ismerjem, mert én még nem voltam ott.
Övvizsgán a taekwondósok A szovátai Medve-tó Sportklub Taekwondo WTF szakága keretében versenyző szovátai küzdősportos fiatalok hosszú idő után újra itthon mutatkozhattak be a közönségnek. Máté Miklós edző szervezésében színesővvizsgára került sor február 8-án, a Domokos Kázmér iskolacsoport régi sporttermében. A szakág keretében készülő negyven gyermek vett részt az ővvizsgán, amelyből 35 sikeresen vette az akadályt, és egy új fokozatba lépett. Csíkszeredából Péter Balázs 2 danos mester, György Sándor székelyudvarhelyi 1 danos mester, Barabás József szovátai 1 danos mester valamint Máté Miklós 2 danos szovátai mester alkotta a vizsgáztató bizottságot. A megméretkezés külön érdekessége, hogy a szakág történetében először egy négyéves kislánynak sikerült letennie a fehér övért előírt vizsgát. Érdemes megjegyezni a nevét: Nagy Henrietta. Ha lesz benne kitartás, ki tudja, meddig juthat ebben a sportágban. Mindenesetre előtte a pálya. Az sem mindennapos, hogy ugyanakkor Henrietta hatéves bátyja, Szabolcs sárga övre és édesapja, a 35 éves Nagy Csaba szintén sárga övre sikeresen vizsgázott. Ugyancsak fehér övért vizsgáztak a Marosszentgyörgyről felkészítésre ide járó Szántó testvérek. A négy Szántó testvér közül hárman ikertestvérek. A vizsgáztató mester koreai nyelven adta ki a „vizsgatételt”, s versenyzőknek tudniuk kellett, hogy ennek alapján melyik gyakorlatot végezzék.
Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Bokor Éva, Dósa Márta, Gálfalvi Amália, Hajdú Attila, Király Katalin, Kiss János, Mester Zoltán, Országh Péter, Pál Katinka Pálma, Péter Huba, Portik Antal, Sebe Zoltán, Szabó Attila, Szolláth Hunor, Tóth Irén, Vass Júlia.
