nii. 9, $ -,i mi i- . ill lil Ili Ili. íü Ili Ül ül III lil I

II

9,

$

-,i

mi

i-

III

III

lil

Ili

III

í!i

Ili

III

III

»l

li!

III

III

III

Ül

III

lil

II!

II!

II!

ii;

ili

ill

ií!

Ül

ül

III

lil

.''L'l-''L'iL''L'L_"i-_i'í_OL_'^_'i'_''L''L"^

"'

íü

III

III

III

R!

iÜ

lil

111

III

lii

iir.iii

1

lil

II!

ül

in

li!

ill

líl

'II

iíi

Ili

Pl

li

III

'

!II

ill

lil

10

l|i

. Ili

Ili

I

III

ill

I

Ül

íí!

íl!

III

ííí

ill

üi

'"

'"

I

V~]

iií'"írtir;ír"iriH~i~íirí Ili

Ili

II!

Ili

iií

111

!ii

n

I

íil

ül

ül

J!l

Ili

Ili

Ili

ii!

MÜ

F

lü

TíTi-

iii/nii

iF

II!

lü

111

l!l

ü!

üt

Ili

lií

lii

IH

111

il;

ü:

ül

Ili

III

lií

Hl

i

III

«-p"«ü»'»

FEHÉR KÖNYV írja

Bródy Sándor

IV.

BUDAPESTEN

AZ IRÓ KIADÁSA

fehKr kö IQOO.Nl^ilis

Dóczi báró. Budapesti erkölcsök. Elza férjhez megy.

Emberi okmányok

y

híre^^'féffiakról.

Beszélgetés Bánffy

Dezs

báróval

A világ urai. A szultán.

A

szerelem

életd^

Színészek.

Márkus Emilia mint

Nagy

leány.

szerepekrl.

Hamlet

alakja.

Jegyzkönyvem. Katusa föltámadása. Stefánia.

A jöv

kultuszminisztere.

Regényalakok. /

Dóczi báró.

A

király lezárt

pályát.

nincs

egy igen csinos költi

Egy okmánynyal tovább.

betette a kaput,

nem

Dóczi Lajos

költ

hanem báró. Kár, hogy csak gyalogos és hogy nincsenek lovas bárók, mint költ bizonyára azt kérvényezte volna. Mert bizonyos, hogy a Felség nem többé,

oktrojálta rá a hétágú koronát, sok utánjárás, talpalás, írás és olvasás,

ügyes fogás

és haragos méltatlankodás esett

meg

addig,

amig már méltóságos kollégánk megkapta jogot, hogy másképp is méltóságos legyen. És nemcsak , hanem minden ivadéka, ameddig a lovasberényi kis zsidó Dux apó ivadékában tart. De mért csak báró, ami költnk szereti a szóviczczet csaknem mindent ennek köszönhet az neve Dux, azaz vezér, rosszul lefora

—

—

dítva

magyarra: herczeg,

valami!

De

lehet,

hez az,

a

bizonyára

Egy

izraelita

volna

csak a

herczeg.

magyar

az

lett

Felséggel

még ehhez

tréfálni

nem

a kinevezés-

sem volt valami nagy kedve. Egy hogy így fölbomlik minden régi rend,

amelyhez

mégis ragaszkodik. Másrészt

meg majd nem

magyar bárókkal, lassanként kérni fogják, hogy vegye le róluk a czímüket. Azonban a mi uralkodónk legelsbben is igazságos: valószínleg elégtételt kértek tle az üldözött udvari tanácsosnak, eladták, hogy szenfog

bírni a

ved, mert csak egyféleképpen méltóságos.

Fölszerelték

és

megokolták

a

kérvényét

és udvari körökben

bizonyára

nem

hall-

cl, hogy írta Széchy Máriát és hogy immár elég osztrák arra, hogy magyar báró lehessen. Hogy uri ember, az bizonyos, egy

^Siii'Ák

halott

gentleman

áll

jót

érte

—

ott

áll

mögötte Andrássy Gyula. Mintha jóakaró gúnymosolyát

—

mi

Nini,

látnám, mintha

mondaná:

a kis fekete héberem-

lett

bl. Addig nevetett az élczein a mágnástársaság,

Ez

amíg belénk

volt tehát a

Dóczi

amelylyel

abban

az

czióban,

»

magát!

szl meg lágy kenyér «, Lajos

uriasan

amelyet

Katinkához

viczczelte

intézett,

biztatta

dediká-

hódolatteljes

Andrássyné

magát

Kendeffy

egy színdarabja

élén.

És bíztatván magát a grófné mosolygós bölcseségével, magyaros jelszavával, míg oly kedvesen beszélt, mint egy délfranczia

troubadour: lelkében talán már ott édes

álom,

meggazdagodott

élt

egy

bankárok

álma,

szerencsés

sörgyárosok

Vagy míg maga

reménye.

kos epedésérl

és

alkalmatossága

nincs,

se

vakmer tudott

tit-

ha néha átczikkázott az elméjén, elnyomta mint egy rossz viczczet, amelynek se helye, sem ideje, sem a

amelybl

fajtát,

amelyhez

terséget,

Nem

árúit

valamit

is

leendett,

család

t

elárult volna,

hogy egy

Mert ha csak

soha módja nem

született

arisztokrata

megtanuljon

asztalánál

mes-

tartozik, lenézeti.

semmit.

el

kompromittálja,

eredt, megalázza, a

enni.

De

nem gyanakodhatott rá senki, kedves, okos és ügyes volt, nem akart másnak látszani, mint amire született. Egy szerény ember, aki

okos és bolond gondolatokkal

ügy

egy kis czicza, mint Gyönyörködtek benne és

játszadozott, mint

egy öreg

bölcs.

egy nagyszer dáma helyet mutatott neki a zsámolyon,

és

ezzel

pozicziót szerzett

számára a társaságban. Annak az ura a

hóna

tellett

alá

benne,

vette

és

vitte,

hogy ez más

meg

mert öröme fajta,

mégis

milyen értékes, ebben ész,

mes nemesség

nem

se

Mint

gróf,

macskájában egy

és derék

meglesni

amely elmúlt

lanatnak tetejébe

—

nem

ha észreveszi, hogy

de törekv hermelin

Szeretném

tán

érzel-

báró.

elátkozott,

—

pedig se

elejtette volna,

pompás

az

van,

st

ízlés,

és

— —

lakik!

bbájos

a

a

és fölszállani

amely nem

megtapintani

az

éjjelt pil-

volt

is

—

ihletet

amely valójában inkább egy kis gyomorégés. Rövidebben: sokért nem adnám,

megtudnám

ha

fogni

azt

a

pillanatot,

amikor a poéta lelkében elször támadt föl

a vágy,

hogy báróságot szerez a

tit-

kos tanácsosnak. Vagy megfordítva történt

Az

:

a titkos tanácsos szerezte a költnek ?

egyik

hogy hogy

álruhába bújt

levetette

a

és

pedig

másiknak brét,

úgy, sajna,

most puczéron áll elttünk a törekv, de akadályozott beama

poétáét

és

—

nekem voltaképpen semmi közöm. Mért ment oda, mért nem hagyta ott, ha látta, hogy ki- és körösztül nézik ? A poziczióért, a kenyérért ? Mintha itthon nem kapott volna mind a kettt Hogy ter

akihez

a

szolgáljon

hazájának a külügyminisz-

tériumban? Ugyan! Ott maradt, mert várt arra a valamire. Talán fáradtan, talán kiábrándulva, amiért sajnálnunk

kell

külön. Lehet,

hogy a

szívét

elborította a keserség, elhagyta született

élénksége, lebilincsel optimizmusa és így szólt

—

állni

magában: Itt

nem

lehet

elre menni

így szárazon, az iszonyatos.

antiszemitizmus

és

és

meg-

A

gaz

az ostoba kasztrend-

— legyünk hát báró. És nem elre menni az irodalmi dicsség dolgában sem és munkáimnak — mert a jövend, csak én írtam — nem

szer megállít lehet

virít

mely kétségkívül klerikális és feudális lesz. Bárók legyünk tehát. Örökön él nevet, sokáig tartó vagyont, ha utódaimnak nem 10

hagyhatok,

liadd

hagyjak

egy

legalább

rangot és hadd vigyek síromba egy

illúziót,

hogy néhány száz év miilva egy azt, ivadékom a lámpáson fog lógni, a mágnásságnak miatta. Az én vérem egy lámpán Mily szédíten merész, mily nagyszeren romantikus idea és mily váratlan fordulat

egy

expoziczió

ilyen

szoktam hímes,

De

belekezdek

csinálni,

hagyom, hadd

után!

vibrálja ki

zsongó-ingó

—

én

magát a

színes-

inkonzekvenczia.

Többszörösen, méltóságos kartárs is

—

!

nem

tudom, hol veszem a bátorságot, hogy

önt és

így

aztán

és

még megszólítsam. De megszólítom megmondom, hogy az ön küls élete amelyet látnom és né? nem szabad

—

hasonlatos jához.

a f.

A

önnek akármelyik

tónusa igen

Csupa

elkel

színdarabés ez

álöltözet és átváltozás,

benne maga-

kergetés és brilliáns más-ámítás. Neki indul

ennek,

lesz

belle

az,

u

most lány a

férfi

benne, majd

férfi

—

a lány.

Tetszik

nekem

—

ha csak én volnék, nekem tetszenék aranyos és rózsás föllendülése és hogy mily kecsesen keresi a czél köri a czélt

Megbocsásson, de az ön élete furcsa egy élet németnek születik, magyar lesz, ismét :

német

aztán.

mert a

Most

a kétségbeesés maga,

kedveért

fajtája

meg nem

ölnek

minden más hit grófot és bárót és holnap maga mondja az eredetének: adieu és nemsokára lesz báró. Ez a czikkázás

magában véve élvezet,

emberi is

kínzó gondolat szemlélni

aki

magát

kicsavarja,

eldiplomatizálja, a világtól,

adott

mercggyant lábbal

világba,

mvészi

de ha nemcsak puszta viccz az élet, hanem van valami komolyság

benne,

férfit,

szép, mint látvány

amelyet

el

nem

mely neki fut

egy

születését életet

egy másik

érhet

soha

.

.

Oh, kegyes uram, ha legalább hihetném, hogy ön csak tréfált és a szívében szintén mulat a helyzet komikumán, hogy ön báró

12

tovább

Tréfálkozzék

pokol,

a

nincs virágos kedvem. Melyen

mert

eltt azt a

elborulok,

magam

állapotban látom

dísztelen

férfit,

nekem

és szeret-

kit tiszteltem

tem, mert kivételesnek, értékesnek és jónak

tudtam.

Eltted rangot,

áll

egy poéta,

aki elfogadva

mindent

ezzel

egy

amiben

letagad,

mint költnek hinnie kellene. Mit tegye-

nek földhöz ragadt lelk meggazdagodott uzsorások, ha a régi, az tulásra

érett

—

és

korh adásában szép

elavult, a pusz-

csak

—

magában való

régi

rendbe bele-

kivánkozik és odasompolyog az régi rendet ostromolta, lett

és abból

élt.

korszak

új

ha maga a szabad

szak apostola a költ

hanem

is,

aki ezt a

az ostromból

És mi legyen e szabadság-

vágyat affektáló, világból,

ebbl

nem

után

lélek,

eseng

az új kor-

is affektál többé,

mihelyest teheti visszafordul a hátsó

rész felé

Undor vessetek

—

és

de arczczal.

bn,

forduljatok

meg bennünket 13

el

tlünk

és

jó és naiv lelkek,

babért

akik

nyújtottatok

Parajt

felénk.

nekünk, enni valót, puhát, olyant, amelyet

már más régen megevett És fel ne nekünk, hogy mi vezérlünk ki titeket

üljetek

!

a szol-

gaság korából, ez csak addig van, amíg egészen

kis

szolgák vagyunk.

De ha szolgát

tartunk egyszer

Vájjon sasvárat, felvonó hidat kis

— egészen

kínzó kamarát

nem adnánk-e

és egy

kicsinyt

—

ajándékba Dóczi

nemzeti

Lajosnak ?

A költrl nincs több El a zsidóval. Mert azt nem mossa semmi

le

mondani valóm. Dóczi

keresztviz, és

hogy van benne annyi

is,

ezt

nem

Oh

is

Lajosról

hiszem

becsület,

hogy

akarná.

kedves fajtám, emberiség kovásza,

magyarság

köt

ereje,

hát

így

vagyunk,

Demokraták így vagyunk addig, míg nincs benne mód, hogy azok ne legyünk. Képviseljük az ah

bizony

vagyunk!

14

Európában

tradiczió,

szkölköd

világot,

rang és czím nélkül izgatunk,

tiprunk az

eljogokon, mi vagyunk a forradalmakban vörös

a

temérdek lámpa

És amikor

mi pénzünkön, a mi

a

vérsejt,

tudásunkkal, a mi .

izgatásainkra

készül a

.

közülünk ersen kivá-

valaki

amikor fajtájának képességei és elre-

lik,

törekv

ereje a felszínre tolja

magán egyet

csak rúg

akik kiválasztották, és

amíg báró nem

Talán

nem

— egyszerre

és többet azokon,

meg sem

addig,

áll

lesz.

is

érdemes ennyi sok szó

ilyen kis báróságért

!

Megtörtént. Ki tudja,

a jó

isten

hogy

ezt akarta. Keresztényi szívvel

meg

hogy mit

cse-

kell

mily csapása

bocsájtani neki, mert,

lekedett, tudja

Elvesztett iránta

élt

nehezedett

.

egy nagyszer

az

rá,

illúzióra

illúziót,

képes

szívekben.

Elvesztette azt, amit hittünk róla,

15

amely

hogy a

alakja csak

földi

álruha,

valójában

és

egy gáláns és valóban szép verseket herczeg, aki színes

selyem

ruhát visel a

hivatalnok fekete posztóruhája

képzet

—

egyszerre

többé

az én

a csók

Meglesz

A

régi

elmémben legalább

gyönyör

csókról, azt hiszem, érti

alatt.

meghervadt, és miattam

akármily

zeng

—

irhát

sonetteket

a

hogy a Lipót-rendet

alatt.

az

Most már

is.

minden

meglesz.

A

király

hétágú szakajtóval leborított

tgy élénk és jelents világot, kegyteljesen lezárt

egy érdekes irodalmi pályát

16

Budapesti erkölcsök.

Elza férjhez megy. Két keskeny politúrozott ágy

egymás

mellett.

benne, de

nem

Az egyik

szorosan

nyikorgott, Elza feküdt

tudott aludni.

nem több háromnegyed

állott

Még

tíznél, a

korán

volt,

házmester

még

csak most ment bezárni a kaput.

A

lány két-

ségbeesve, tehát egészen fesztelenül ásított egy nagyot, olyan

hogy legutolsó

nagyot,

fogai-

nak két arany plombja

fölcsillogott a félhomály-

ban. Aztán hangosan

monda:

—

Élet

ez? Ez nem

élet?

17

Levetette a battiszt hálóreklijét, mert melege

így

látnák!

azt

az

—

—

hogy csúnya benne

volt és mert érezte,

aztán a

összeszáradt

hátára

feküdve nézte

egészen

és

ha

kifehéredett

kékselyem baldachint, amelyet immár húsz esztendeje ismert. »

Utálom

minek

ez,

ezt

a

nevetséges

mirl

jó

ez? útálom magamat,

Testileg

csakugyan

kis

firhangot,

undorodott egy kissé

magától, a szája bekenve szlzsírral, kicserepesedett

még

kissé sértette

is

kell

megmosta

eltt

még más

és

az

—

emberi

mert

A

keze bevaselínozva.

lefekvés

vizes,

szekftheában

ilyesmiket

—a

fuj!

a

feje

haját

valamiben.

Egy hogy

méltóságát,

de miért? Azért, mert

tennie,

ennek eltte húsz esztendvel leánynak született,

az akkor

még

egészen kék baldachin

alatt,

ugyanabban az ágyban, amelyben most anyja alszik

Ahol

vergdik,

ott az

apja

feküdt

amíg

festeni

nem

kezdte

tizenhat esztendeig,

szakálát és

elzetett és

Még

bekeverte

a bajuszát,

valami

jött

a párnákat,

a helyébe.

más ok

is

18

volt ...

És a másik

szobából

hálószoba homályából úgy

világított

rémlett neki, mintha

lány

egy gyönyör szép paraszt-

emléke mászkálna a lekopott

nyegeken. Egy bizonyos Erzsébet tatós dajka szolgált náluk, olyan

meg

szép

volt,

az apját, a

mama

nagyon rossz kát,

mint a nap.

De

szr nev

szszop-

okos és kedves, akarta csábítani

el

megtudta, elzte, a lány már

volt,

végiglumpolt egy pesti éjsza-

aztán gyufát ivott, meghalt.

Most pedig

itt

járkál a

Tivi alszik, vájjon

Elza fölkelt reszketett

és

rajta

—

másik szobában, ahol

be van-e takarva? remegve,

—

hogy az inge

bement a másik szobába,

betakarta a fiút és aztán ágyába visszamászva

odabújt anyjához, akinek egy rebbent a szempillája,

—

pillanatra

meg-

fölérzett, szólt:

Mit nyügösködöl, mért

nem

aludsz már,

az embernek nincs egyebe csak ez a kis álom

—

Nem

a leány és

— — —

tudok aludni, mamuka!

—

monda

felült.

Olvass

Nem

tudok olvasni, útálom a könyveket

Hát a gavallérokat nem?

19

—

Azokat

mert nincsenek!

is,

Az anya most feketébb

felejtett hajtüket,

—

és ezenközben ingerült han-

már régen meg akartam neked hogy te vagy a világon a leg-

ezt

mondani. Azt,

ügyetlenebb lány.

Ha én neked

azóta már öt parthiem

hozományom

külömb férjem

kal

vett

— kivette a benne

szólt:

Tudod,

annyi

is fel-

nagyobb, tömöttebb és

mint a leányáé

volt,

gon így

kinyitotta a szemeit,

— mely

a hajából

ült,

volna

el,

akit

is

volna,

akadt volna. Haén nekem

lett

lett

lettem

volna, mint neked, sok-

volna, mint az apád.

Az

én akartam volna. Elvett volna...

Egy milliomos nevét

említette.

Azt a nevet,

amelyrl igen sokszor beszéltek a házban, az asszonynak lánykorában egy hónapig udvarolt,

még megvannak tudja

mind

itt,

történt

levelei,

—

Elza

kívülrl

— de az apja utazni küldte. Huszon-

három éves él

a

történet az egész, de olyan frissen

mintha huszonhárom perczczel elbb volna.

emlékszik

rá,

Es a milliomos tavaly

keresztnevén nevezte

egy el.

20

lovát

is

ugyancsak az

asszony

Elza halkal fölnevetett:

—

Milyen furcsa ez mama, és meglettem

volna én akkor?

Az anya

—

folytatá amit elkezdett:

ijedve rajtad.

Mi lesz? Én négyéves asszony

koromban sem voltam

te,

puha vagy, tartani.

leány keblére vetett egy pillantást,

ugyan asszonyos a csontja

sem

olyan, mint

mégy, nem tudod magadat együtt

széjjel

A

meg vagyok

Nincsen tréfálkozó kedvem,

telt

kiállt

meg

volt,

bárha a széles mellének

fönt

és

csak-

sovány

a nyaka köri,

volt,

a válla

de annál kövé-

rebb volt lejebb.

—

Én errl nem

errl?

—

—

védelmezte magát.

Hát tehetek én ?

—

folytatta az

Majd igen elkeseredve hozzá tehet

Mit tehetek én

tehetek!

tette

asszony.

— az

mindenrl, mert nem tud neked szerezni

hozzád való társaságot. Mert barátkozik és a kártyán kívül

szenzálokkal

nem

jár

más semmi. Egy asszony semmit nem egy neki,

apád

férfi

mindent

tehet.

hogy nézzen utána! 21

eszébe tehet,

Én már mondtam

—

Minek?

—

Hogy valaki téged elvegyen, kis kedves, mintha nem tudnád! Én nem akarok úgy férjhez menni

— — —

Hogyan, másképp?

akarom

Szeretni

az

uramat,

feleségül vesz.

nem akarom nem tudnám és nem

Mindég, amíg élek csak megcsalni

aki

azt,

azt,

én

fogom soha!

Az anya

kutatólag nézett

vájjon mit gondol,

Vájjon

tartja?

amíg

nem

utolsó öt

esztendben

férje.

Nem

sérteni?!

egymás hetekig miért,

akarja-e

—

a

fiatal

—

hozzá

az

közelebb van, mint

t megbirálni

vagy éppen

Soha szintén nem beszéltek még között

nem

errl

de bizton e

témáról,

néha

csak

nem

is

tudták

miatt.

mindég az

hízelgett, azt ápolta,

De

a

szóltak egymáshoz,

Ilyenkor Elza

nyírta.

azzal

viszonyára, aki

való

hogy

leányára,

e csacsi kis beszédet

gondol-e

emberrel

a

a

még

apjával sétált,

annak

szakálát

meg-

a

is

az anyját mégis csak jobban

rette, testileg

egygyek

voltak,

22

sze-

szüksége volt

rá.

idkben megfogja

Iiogy bizonyos nek,

iiatalmasnak tudta,

nem

gondolta,

Ers-

a kezét.

és egészen rossznak

mert ez

egészen

rosszról

elméletben annyit tudott mint

báriia elvben és

egy tízéves asszony

—

igen

kevés

képzete

volt.

Azt gondolta, hogy az anyja csak csalogatta az apját, de

nem

csalta

inkább a hiúságának

meg, a

kellett,

fiatal

ember

a lelkének,

amit

az ura, az alkusz ügyvéd elhanyagolt végképp.

Mégis, ha

bár rövid, de ingerit jelenetek

voltak anya és lánya között. Ilyenek:

—

Mama, nem gondolod, hogy nagyon

vilá-

gos neked ez a kalap?!

— Te meg jobban roznál

tennéd, ha

nem

koketti-

minden kereskedsegéddel. Összehúzod

a szájadat, mint egy

—

Mamuska,

—

Fáj

operetté-primadonna, és

minden

azt hiszed azzal

jó van.

a füled, az orrod csupa púder!

neked,

hogy én egyszer színházba

megyek?

—

Az nem

fáj,

de mit

ha egyedül, vele mégy?!

23

mond ahhoz

a világ,

Hamar kibékültek, csókolóztak is, és most, Elza átkúszván anyja ágyába, megcsókolta a nyakát

— Sok baj van velem, tudom, de mit

csináljak.

Meguntam az életemet, meglássad mama, ha nem vigyáztok, én még rossz leszek.

én rám

Valamihez csak kit

kell

kezdeni? Ismerünk minden-

nem ismerünk

és

sehova, csak abba a

a

fiatal

nek.

senkit,

nem megyünk

rongyos színházba, ahol

emberek mind a színésznkre leskeld-

Még

egyetlen

lánynak érdemes

élni,

ha

színészn. Mama, tudod-e mit szeretnék, szeret-

nék szerelmes lenni egy politikusba, aki a

deket

tart

.

.

híres emberbe, valami

képviselházban nagy beszé-

.

Az anya most már

csukott szemmel folytatta

a diskurzust:

—

Tegnap

orvosról, te

is

beszéltünk ismered.

Az

egy

apáddal

tudakozódott. Sze-

retne egy olyan lányt elvenni, akinek

t

megteszi intézeti

fhivatalnok

esni azért

fúdd

el

egyleti

nem

kell,

orvosnak. is

Egy

érdekldött,

amíg én

itt

a gyergyát, hagyj aludni.

24

fiatal

az apja biztosító

kétségbe-

vagyok,

—

Elaludtak. Elza jó

óra

felé.

dett az kal,

késn

elszobában a rendes

Maguk

maguk alatt

föl,

kilencz

Valami lármára ébredt, anyja veszekefszer-szállítójuk-

Ugyancsak

a kiskereskedvel.

—

ébredt

összejátszanak

cselédekkel,

a

tolvajok, csalók, csirkászok.

nyolczvan forint ára fszer.

maguknak

urammal.

Friczi,

Egy hónap

Én meg fogom

mutatni, én egyszer be

kat záratni az

szidta:

fogom magu-

Frigyes gyere

csak!

—

Mindjárt, öltözködöm

Elza itt

is

sietve öltözködött, mert érezte,

hogy

valami nagy vihar lesz. Tivadarka már benn

volt az anyja mellett, fogta a szoknyáját, daczára

annak, hogy már früstök eltt két pofont kapott.

A

szenvedélyes asszony

vedélyes hangulattal

ma különösen

kelt. föl.

szen-

Egyszeren

neki

rohant a kiskereskednek és a számlát az összevissza fagyott képébe lengette:

—

Ez számla?

Ez

csalás.

állítom magát. Takarodjék, hol

A még

Kriminális

elé

egy vizes sepr ?

szobalány kezébl kiragadta a partvist, de csak fogta.

A

kiskeresked az

25

ajtó felé

hátrált.

A

poroltak a

szomszéd cselédek,

gangon

— az

—

ablak elé és az ajtóhoz

szállingóztak és várták, mit fognak

—

éppen

akik

még

hallani.

üveg kognak egy hónap

Tizenöt

alatt!

kiáltá az úriasszony.

A

keresked, halotthalványan,

fagyott orra

piroslott

nyitott ajtóban állott

remeg

—

el rémesen és a

csak meg-

—

már a

kognak vádra, bár

de visszavágta:

ajkkal,

— Mit tehetek én

arról,

ha a

fiatal

nagyságos

úr annyira szereti a kognakot.

Elza berohant és egy

ked —

-

kefét

dobva a keres-

felé, kiáltá:

Takarodjék, szemtelen!

Tivadar

ordított, kikéredzkedett,

sírt,

mozdult anyja melll,

de

nem

aki a haja alatt is elvörö-

nézte,

södve, közel az

ájuláshoz, tehetetlenül

hogy menekül

a keresked, mint mosolyog-

nak a

el

amíg

cselédei,

teszik

magukat,

hogy

vixelnek és mint rebbennek szét vihogva a szom-

széd cselédek.

A

hangja

mozdulata monda:

—

Frigyes, Frigyes

26

elállott,

csak ajkának

Az

ott

mondott a boltos

mit

volt, liallotta

és a kezét hátratéve, föl és alá járva a szobá-

ban, szólt:

—

Ennek az embernek

igazat.

Énnekem

a kávéházban.

És nem

ember nem mondott mást, csak a

szemembe nevetnek

az

van, ez

igaza

merem megkérdezni, hogy

tudom.

miért, úg>' is

Nekem nem ád egy tisztességes ember egy nagy

Mért adnának,

ügyet.

adni? Tizenöt mert a

fiatal

hogy

merjenek

üveg kognak egy hónapban,

nagyságos úr

Ezek az emberek nem

szereti a

kognakot.

k

könyvbe

csalnak,

egy kereskednek a könyve szent,

írják és

van bélyegezve. Annak hisznek, a bíróság

És mit hisznek rólam a bíróságoknál nyosan

tudják,

boldog

Bizo-

?

Kapok én egy csdöt ? Mért adnának

!

nyával söpri .

is.

hogy az én háztartásom milyen

nekem. Az én feleségem

ségem

le

selyem

szok-

alsó

végig a Váczi-utczát, az én

fele-

.

Az ügyvéd

haragja köhögésbe

alkalmat Elza felhasználta arra, kát kidobja a konyhába,

27

ne

fúlt.

Ezt az

hogy Tivadar-

hallja

a veszeke-

Aztán bezárta az

dést.

odament

és

ajtókat

maga

anyjához, aki félájultan, öntudatlan

bámulva

— fáj,

ült

Mama

a díványon.

—

hozassak

Nem

lene

a fejed

ruha?

antipirint, kell vizes

Az asszony merev

feleletet.

nézése ijedten tapadt az

—

—

monda résztvevén

kapott

hangon

elé

aki

urára,

elfojtott

f oly tata:

Engem nem nézel, jó. De a lányod kelnézni. Mer hozzá egy tisztességes fiatal

ember közeledni? Egyáltalán mer ide jönni valaki

azon az emberen kívül? Hát merek én

magam

is

bejönni a

szobátokba? Te kár-

ti

tyázol vele, te zongorázol vele, te te

nem

fzetsz, te

nem

mosatsz,

te

elmégy

csak magad-

nak udvaroltatsz! Megvan már az Elza rungja, nincs ?

tam

neki

csináltattál

a

belle

neked, csipkés mindjárt,

egy

inget,

mért

ing,

huszonegy

egy negyven éves

A

csipkét

—

csipkét

nem

magadnak

rá.

Az

fekete

éves

staffi-

— hoz-

Vettem neki rumburgit

fürdbl

vele,

kell

selyem

asszonynak,

nnek

negyven éves asszony ers 28

vállai

össze-

Már

rándultak, ébredt.

már

válasz,

e

készült

ritkaszakálú

kis

forrott

benne a viszon-

hogy

arra,

emberkét, kinek a hegyes

fülei

remegtek a szenvedéstl, a dühtl.

Elza

anyja

ajkára

vele

elborítsa

a kezét és

tette

6

De szólt

helyette

Még

hogy így beszéljen ember nekem udvarol, ha a mamához. Az az -

csak az

kellett,

—

belém szerelmes monda a hazugság fölismerhet hangján, de oly hatátudni akarja,

rozottan,

!

hogy a

férfinak és a

nnek

egyaránt

imponált. Csodálkozva néztek reá, apja elhallgatott és tett

maga

zavartan nézett szét

körül. Szere-

volna innen hirtelen elpárologni és egy más

alkalommal folytatni a leszámolást. Szerencséjére

sürgsen

árverezték a

nagyobb ért a

hívták,

holmiját

részletet,

pénzt

— egy

egy alperes, akinek már lelkendezve

hozott egy

nagyobb biztonság kedvé-

csomó bankót

—a

kezében

hozta és bemutatta az ablakon keresztül.

—

—

Most el kell mennem monda család_ jához fordulva az ügyvéd de délben tárgyalni

—

fogunk ezekrl a dolgokról.

Anya perczig

és leány egyedül

némán

az asszony

maradtak.

sóhajtoztak,

— visszament 29

Egy pár

majd az egyik

a hálószobába,

—

lefe-

küdt az ágyba.

Elza

hogy kézimunkát volt a mániája.

meg

egy

kitartó

ságos

—

fiatal

maga volt

ezt

a

röviden az

bele, férfi

ször, a száján

a

a szívét

is.

betegség e

fiatal

—

ez

aki

a

nagyiránt

érdekldött

korában két hónapig szerelmes még pedig oly hevesen, hogy észrevette,

is

meg

titokban,

csókolta.

is

a nyár, elmentek a Balatonra, a

megersítette

ült,

óta

megjött az

udvarlója,

gylöletteljesen

is

Tizenhétéves is

ember,

anyjának

úr,

—

mint rendesen

id

ebben a mun-

Elakart butulni

kában. Délfelé

ablak mellé

az

csináljon,

a

leányt

és

De

több-

aztán jött

hvös

viz igen

egészségessé

tette

De a mélyén mindig maradt valami nem öreged fiatal ember iránt.

Annyi érzés, hogy mindig rosszul, st megveten bánt vele. Most sem nyújtotta neki a kezét, rá sem nézett, úgy szólott hozzá:

—

A mama

—

Mit gondol,

fekszik, beteg, most menjen el Hátha én éppen azért jöttem, hogy magát lássam, magával beszéljek? Elza erre nem felelt. Kevés vártatva monda:

—

egyáltalán izgatja,

nem

idegessé

nem

járna

volna jobb, ha ide

teszi,

szereti.

30

a

maga

hozzánk? A papát papa magát nem

- Tehát maga kidob sértdötten,

fcMig

—

Én nem, ehhez

nap -

—

monda

!

a

férfi,

enyelegve.

felelte

a leány

— én

nekem

jogom. Én miattam akár egész

nincs

itt

félig

lehet.

Hát mégis szenvedhet egy kicsinyt? Én ? No ugyan nem Különben egy pár !

mondtam éppen, hogy maga udvarol

órája

nekem, nekem udvarol. Ezt vegye tudomásul, most pedig menjen Elza

fölállott,

hogy

kikísérje,

a

meg-

férfi

fogta a kezét:

—

És ha csakugyan udvarolnék, ha komo-

lyan? Tudna engem maga szer, úgy,

szeretni

még

egy-

mint kis lány korában, emlékszik-e

még?

—

—

Nem tudnám monda a lány elborulva. Majd egyszerre fölélénkült, nekividámodott, a !

szemei csillogtak, a száját pirosra harapta és így

monda:

— —

—

Hanem

feleségül

elmennék magához!

Miért?

Hogy megtanítsam

becsületre.

És hogy

egyszer már végét vessem ennek a botrányos leányéletnek

!

Aztán

meg maga

elég

csinos

ember, másfél fvel nagyobb mint én, és

tudna

tartani.

31

el is

Egymás mellett állottak, kéz kézben. A lány ersen a férfi szeme közé nézett: Az igazat megvallva, maga tetszik nekem. Hát én magának? Úgy veszem észre, hogy nagyon is! Csengettek. Az ügyvéd megjött a tárgyalásokról, hogy itthon folytassa a tárgyalást. De boldog volt, hogy látta ezt a tablót, mely szükségtelenné tette a további eljárást. Meghízott egy pár perez alatt, látván, hogy a sok kognakot nem a felesége szeretje, hanem a

— —

lányának jövendbeli látni

ték

való volt,

férje

itta

meg. Mert az

hogy ezek igen komolyan

már egymást. Mily boldogság,

csókolództak

A

fiatal

nap

volt,

is,

értet-

talán

már

kár volt félbeszakítani!

embert

ott

tartották ebédre,

vasár-

Négykézre zongoráztak Elzával, aki minden negyedórában beszaladt az anyjához, hogy megcsókolja és megnyugtassa. délután

is

ott maradt.

32

Emberi okmányok

híres

férfiakról.

Beszélgetés Bánffy

A

kegyelmes

Dezs

dohányzó-szobájában

úr

ahol szíves volt fogadni

állat

de nem

akik a jelen vagy

zengenek.

A humo-

lehetetlen,

jöv

Nem

tudom, mit

hogy

poétákat,

államférfiaihoz

ódákat

Mindenesetre különösen hat ezen

a komoly helyen pihenó't

áll.

fából van, selyem czilindert visel

és aranyozott hárfát penget. jelképez,

—

— egy középnagyságú

vidám disznó színes szobrocskája ros kis

báróval.

tart

és

érdekes

amikor a kegyelmes úr beszédében, mindegyre

33

nézem

a tarka famalaczot

és

arra gondolok,

hogy igen komikus lennék én egyszerre eszembe jutna, urat

— miként

Beksics úr

is,

ha most

hogy a kegyelmes

— egyszerre Fitthez

hasonlítanám, borzasztóan kidícsérném, miután

pályámon nekem az a

egész

hogy tik

kritizáljam.

—

Ennek a

feladat

bírálatnak

kicsiny jelentsége volt és

jutott,

— elhihe-

legalább

is

nem valószín, hogy ebbe bukott bele Bánffy Dezs. De mégis csak egy hang volt és engem mégis csak kötelez gondoljak

arra,

hogy lehetleg rosszat

róla.

Megmondom, milyennek

láttam a kegyelmes

urat a messziségbl. Olyannak, mint amilyennek

a Shek-el-Beled-et,

a

világ

legrégibb szobrát,

mely a buláki múzeumban van, a képét bizonyára ismerik. Ez a fa-szobrocska az stekintély,

fej,

az sfontosság örök

magas

férfiú

monumentuma. A

mereven

áll

a

a kezében bot, megingathatatlan a

maga

helyé-

bl, a szeme mindig csak egy helyre a falusi biró,

aki

magát

tartja

kis-

talapzatán,

néz.

a világ leg-

okosabb emberének, mert okosabbat még nem

34

mert

látott és

más okossá^^i

a

belátó

képessége és

oldalú

igazságba

vetett

gyzdés, hogy

—

lenni

Bánffy

:

Dezsnek

és

mindig

küls

ez volt a

az

nem

Az

egy-

a

meg-

legfell

kell

és az erkölcsi képe

Ha

a messziségbl.

is

semmi

iránt

nincs.

hit

neki

pant jóhiszemsége

gylölni

érzéke

lett

rop-

volna nyilvánvaló,

de így minden vesze-

kellett volna,

delmes és hasznos cselekedete végeredményé-

ben furcsán

A

hatott.

Shek-el-Beled

azonban mindjárt eltnik,

ha az ember szemben nyer,

azaz,

maga

áll

hogy más

lesz

közvetetlenség.

a

vele.

A

közelségben

Legelsbben

Olyannyira

is

hiányzik

belle minden pose, hogy ez szinte mvésziet-

Hogy

len már.

régen tudják

erkölcsös

azt,

Elnéz mindenki az élet

férfias férfi,

hogy emberséges ember.

iránt,

keresztjét,

igaz,

aki vele együtt hordja

hogy maga

Annyi bizonyos, hogy ritkaság latok aki ily

és

azt

de én látok benne valamit,

róla,

ami több ennél,

és

impressziók

jóhiszemen

korában

ma

is.

hangu-

látni

valakit,

és biztosan hisz

35

iránt

a

a

maga

Ennek a kegyelmes úrnak rendkívül

igazában.

ers meggyzdései hogy néha

vannak,

hogy ez nem egy

végs

a

arra baj,

De amint hirmagamban a politika

mániákusak.

szinte

telenében végigismétlem történetét,

nem

eredményre

gyengéje,

fképp,

államférfiúnak,

nagyobb

hogy hová

ha

magyar.

az

A

maga

a

És melyek az igazai?

gondolom,

egyik:

f

a

csak

az,

igazait érvénye-

A

számuk nem

bennük csak kett.

megcsinálni

Ez annyira

államot.

kérdés

is,

indul az akarat. Bánffy báróé min-

dig csak oda, hogy

Az

hanem erénye

ritkaság és sokszor szükségesebb

mint a nagy konczepczió.

nagy,

jutok,

ersen, józan és pedáns módra, az

Akarni,

sítse.

ersek,

olyan

magyar

a

kell

neki,

nemzeti

hogy

szinte

beteg belé és annyira komolyan akarja, hogy

még

Polónyinak

igazsága:

hogy

akik

azokat,

is

kell

el

le kell

szerinte

hinnie.

szorítani széllel

a

A

másik

politikából

vannak bélelve

— czélzás nélkül — és viharral vannak kitömve. A

liberalizmust akarja biztosítani,

sebben

:

vagy helye-

a klerikálizmust megsemmisíteni, lehet

36

—

azonban, hogy

—

számot

maga sem

bár

protestantizmus

a

adott errl

fensségeért

harczol.

Mert protestáns tánsabb régi és is

nem

is

különös

,

lehet.

Csakhogy ennek

íze van. Alakja

erdélyi,

voltaképpen

nem

érthet ebben a budapesti és mai millieuben.

Néhány száz esztendt

kellene visszamenni és

a Királyhágón, ahol

túl

a

hogy már protes-

annyira,

fejedelmet,

ravaszsággal

nagy

és

az

kicsinyes

államférfiak

durva erszakkal

dolgoztak

czélokért, vesztegettek és fejeztettek, mert

azt gondolták,

st

ahol

nagyságosnak hívták

hogy

így

de

kell,

vitézi,

erkölcsös,

költi volt a szívük. És estenden, mieltt

ágyasházukba

tértek volna,

megmosák

kezeiket,

leikeikre rászállt a rajongó áhítat, mívelék vala

gyönyör

nyelvünket, naplót

írtak,

ségüknek küldtek gyengéd és

mes

avagy

bájos

fele-

szerel-

levelet.

Oh

régi

szép

hívják az orgonát

Erdély

—

hol borostyánnak

— egyszerre betörsz a budai

házba és képzeletemben ers

illatoddal elárasz-

tod a kegyelmes úr szobáját, ahol brszivarok-

37

kai

van

egy szeczessziós

teli

asztal

—

anakronizmus

—

kegyelmes

Ferencz József-kabátos,

úr

és

a falak

telve

milyen

vannak a czilin-

deres, elegáns arczképeivel. Mily idegenek ezek

az arczképek,

De

Bánffy

ki

ez?

Dezs

elkezd beszélni,

Magyar-

országon szokatlan pathoszszal, ezt otthonról hozta és talán azért

is

cselekszi, mert rendkívül

komolyan

veszi azt, amit

komolyan

kell

nincs

is,

Mert

kell

mond. És nekünk

is

vennünk, habár többé hatalma

de van jelentsége, tisztán egy okból.

abban

lenni valami értékesnek, akihez

oly sokan ragaszkodnak politikusok, akik

nem

szoktak hiába ragaszkodni valakihez.

Mi

e ragaszkodás oka, régi és elmúlt

hatalmának a

hogy

visszatér,

donságai

még él

reflexe,

nagy

a hit abban,

vagy egyedül az egyéni

tulaj-

?

Azért jöttem, hogy ebben megtudjak valami bizonyosat, és ha van benne valamely értékes

dokumentum, megnézzem magam az olvasó eltt az

utóbbi

És a

és föltárjam

volt miniszterelnök

idben másképpen 38

is

—

aki

az eltérben

nem

állolt

kíváncsiságnak az érdek-

nézte

ldésemet, szóba

velem és ezért hálás

állolt

vagyok hozzá, igyekszem illedelmes

már

és ha

dét

házában vendégül

úri

nem zavarom

magam

a

is

lenni,

látott,

beszé-

most

igénytelen és

érdektelen álláspontjának közbevetésével. Elhall-

gatom

adom

és fenntartom a

Bánffy

Dezs

magam

ellenvetéseit és

bárót úgy, ahogy

magát és adom vissza szavait

adta

ahogy

úgy,

mondta.

A

volt miniszterelnök szólott:

—

Tehát beszéljünk

Széli

Elre

Kálmánról.

bocsájtom, hogy nála tehetségesebb, tanultabb,

jobb politikust

ma nem

hogy alapjában olyan

jó,

amidn

tudok. Bizonyos vagyok,

liberális férfiú és jó hazafi,

mint én. És hogy van

az,

igazában pártja az országban ?

nemcsak

hogy akkor,

egyszersmind Magyarország minisz-

terelnöke, a liberális-párt vezére

csoport,

van

is,

de

lélektani

39

sincs

Van mindenféle

éppen csak Széli-csoport politikai,

még

nincs.

titok

is,

Ez

st

inkább talán

Kutatásával tehát csak akkor

az.

ha

foglalkozunk,

idnk

rá

jut

Most pedig

!

magára a tárgyra: Melyek azok az okok, melyek

minden nagy és

daczára a

tulajdonságai

jó

Kálmánt

Széli

határozott rossz és végzetes útra terelik ? Mert

magam részérl egészen nem is a jövendt, hanem a a

a miniszterelnök megindult

mal és

szándékkal

klerikálizmus

mindég gravitál,

felé

és

Hogy amikor kietlen

is,

szokatlan

mintsem maga eltt akart,

nem

jót

meg magát,

is bevallja,

hatja,

nem

csinál, és

csinálhatja

hogy amit nem

hogy minden

csessége mellett képzeldésben

egyáltalán

él,

a tényeket.

böl-

és azt hiszi,

hogy egy

idomíthatja, ennyi az egész.

kívánja

is

hogy sokkalta hiúbb,

akarta. Félek,

hogy mindent

is

ahol neki

maga

képzelem

is,

tolatik.

arra

akar,

ahová szándékozik.

jut,

félek,

hogy

program-

liberális

helyesebben

térül,

mindenben

ott pillantja

megdöbben, de

látom,

tényt. Azt,

íme a reakczió és a

és

nem oda

de

világosan

államférfiú

Felhasznál-

De

úgy-e,

tlem, hogy általános nagy kor-

40

máiiyzali elveket

iijia

csak a mánál, úgy

is

iHLM;állapítsak.

Maradjunk Leg-

elég bonyolult az.

alább látszólag, tényleg egyszer.

íme ez az

egész: Széli hiába becsületes és kiváló poli-

nem

törvényes,

mondjuk

sem

kormányzatának

mégis

tikus,

sem nem

erkölcsi

tarlós,

Ez a legfbb,

oka annak, hogy a régiméje

sem hasznos nem

mények, amelyek

lehet.

t létrehozták, az

A

hogy

körül-

ellenkezjét

cselekedtetik vele, mint ami a lelkülete,

és ízlése, úgy,

sem

születése

díszes.

czélja

— féls — uralkodásának

végén nem fogjuk többé t, a

régit megtalálni,

de

maga

is

hogy

nincs.

És ha meggondolom, hogy e rend-

kívüli

csodálkozva fogja konstatálni,

szerencsétlenségnek

—

az oka voltaképpen Széli

hálával tartozik

azoknak a

!

—

exczellencziájának

fölöttébb morális felfogása.

amelyek a hatalomhoz

ilyen az élet

azt hiszi,

politikai

hogy

elemeknek,

segítették, helyesebben

azoknak, akik engemet egy parlamenti forrada-

lom segítségével megbuktattak Természetesen, a hála szubjektív dolog, és a

magam

felfogása szerint

41

nekem nem

lehet

disztingválni

Széli

hogy

úr számára, de én mégis azt hiszem,

ezek néil
hogyha kivel

bn,

a hálából

Kálmánból egy reakczio-

Széli

látszik ez

hinné,

koncziliáns

a

csináljon

és mégis

sem

vigye, senki

valaki

elidézje! Milyen

korszak

klerikális

képtelenségnek

bajokat

hogy amit

lesz a virtusból

veszedelem és

Az ördög

volt arra,

megkaphassa.

És íme így

nárius,

ember

elég

is

jóba akar lenni.

A

hogy

ilyen

modor,

gáljuk

tovább a tényeket és

nyomokon. Quo

szószerint, hagyjuk

vadis,

hová

minden munkaerejét

Vizs-

menjünk elre tartunk.

így látom a következéseket: a

éveinek

az,

bibliában van erre egy

nem tudom

Én

van.

mindenkinek igazat ád, minden-

idézet,

a

így

jövend foglalni

lefogja

a felekezeti kérdés.

Hogy ebben

férában a néppárt

rendkívül

jól

az

atmosz-

érzi

magát,

meghízik és megersödik, az kétségtelen. Óh,

ebben a korszakban jobban, mint deni,

k,

senki

próbálják

sem csak

érzi

Szélit

magát kikez-

úgy fogják védeni, mint mindmegannyi ügyes

Dugovics Tituszok. Ezek czéltudatos,

42

LMiibcrck, ina az egyetlen

van adminisztrálva és a

jöv

den valószínség szerint

—

—

legalább

választásra min-

hála az új érának

megszaporodik.

nyolczszorosan

Az egykori vármegyei nemzeti nek csak

k

k

kitartottak,

A széls

baloldal

nem

igazában

fognak

—

voltak

tisztjei

is

az.

kitnen

mely

párt,

—

párt

mely-

szintén be fog jönni,

fuzionáltak,

övék a

megnl, fképpen Ellenben

az,

ugyancsak

tizedeltetni az igazi liberálisok,

hála.

mely

meg

ersen

kimaradoznak majd az úgynevezett Tiszai sták.

Többsége a kormánynak azonban

lesznek

azok a

alakulások

az

és

kérdéses

kissé

passzivitásból, amit

erdélyi

nem

Fképp, ha meg-

elegend.

nagy, de mégis

lesz,

nemzetiségi

románság

még ma

kilép

a

kétlek.

Félbeszakítottam a kegyelmes úr sötét képét

—

Tehát röviden, a régi

hatalma megsznik, és

ki

szabadelv

párt

kormányoz akkor és

milyen alapon?

A nem

volt

miniszterelnök folytatta,

oly élénk,

hanem

most már

elborult arczczal,

hangon

43

keser

—

El fog következni az, ami következetesen

elre:

készíttetett

eredet

külföldi

gócz-

és

pontú ultramontánizmus fog uralkodni, agrá-

— tehát reakczionárius —

rius

sen antiszemitikus tehát ezt

—

Ön

folytatá

emberi Bánffy

er-

Megfogjuk próbálni

ízzel.

hogy

az a kérdés,

is,

irányzattal,

álljuk?

dokumentumokat gyjt

Dezs

báró

—

—

közbevetve

szolgálok egygyel, talán nem' érdektelen. Tudja jól,

az,

hogy engem mi

hogy az

tülvigyem.

az üg>'ek élére:

állított

egyházpolitikai reformokat keresz-

Nagyon

ezeket

dlre

keztek,

azzal

természetes,

hogy miután

vittem és a választások elkövet-

a nagy ideával

választásoknak,

mentem

hogy mindazokat,

mokat csaknem lehetetlenné

kámban akadályoztak

és

neki a

kik a refor-

tették, akik

mun-

veszélyeztettek,

és

akiknek a politikáját az országra nézve vesze-

delmesnek tartottam ne ereszszem be a Házba, :

44

ha csak

a választásnak az egy-

reformokat

házpolitikai tesíteni,

Annak

lehet.

igazolni és

végképp szen-

kellett

szörny

a választásokért folyt ellenem a

—

benne ön

részt vett

Nos, ezekért

biztosítani.

harcz

de nem azért mon-

is,

—

úgy gondolom, hogy a fölgerjedés sokkal nagyobb

dom, hogy

követtem

Ha

el.

erszak

az

ha valóban

pénzem

sok

oly

hogy azok,

lett

De nem

mint okmányt

amit érdemes

volna a czélom

lett

mint amennyirl beszéltek ...

az,

én

és

mint az az erszakoskodás, amelyet én

volt,

és

rekrimináljak

volna,

ez az,

hanem

eltenni,

akik e választásokért oly zord

ervel támadtak, azok: a szélsbal, akiknek a

— az — volt

egyházpolitikai reformok

programmjáról igazolásáról

amit

tettem.

azok a

:

k

szó,

támadtak és

Csáky Albin és

munkáját

kellett

Szilágyi

úgy

erszak azt

vélték,

akik

hogy

elitéltek,

vagy

disz-

választásaimnak. azt

a

k

munkát csak

és pénz árán lehetett igazolni.

hiszem, hogy

azt,

Dezs, akiknek

szentesítenie

kreditálnia az én hírhedt

tehát

amiért tettem

Én meg

dolguknak megvolt

az

45

a

maga nagyszer

tam

helyettük,

hoz

látják,

hogy

irritál:

képpen a

titka

nagyon

igazán

hséggel

értékes

Mi

volta-

nem

értem

ragaszkodó

ragaszkodtak.

lesz a divat, az

magát az eld kipróbált

nem

mert

exczellencziája üldözi

így gondolkoznak erre a többiek

már ez

—

hozzám annak idejében

azokat, akik

feltétlen

Kálmán-

annak az oka valamelyest mégis

hozzáférhet. Tudniillik kiirtja

már

közszeretetlenségének ? Azon-

Hogy nem kap

hivatalnokot

túl

báró

amit már a bibliából idéztem,

a dolgot.

oly

a

Széli

mért nincsenek barátjai?

férfiúnak

kívül,

Dezs

Bánffy

folytatta

k

hogy belebuktak.

Megint csak visszatérek

—

megvallom,

és

amint megcsinál-

benne, amikor

hiszek

csak annak a keservét

—

és

ereje

:

»Nos«,

»tehát ezen-

utód megbosszulja

hívein.

Jó lesz tehát

olyan hívs égésnek lenni, szelídebben azzá

a ragaszkodással,

mert

sem örökkévaló!*

46

még

a

Széli-kormány

Van egy

példám

kis

elbocsájtatása

A

oszlatása ez.

a

és

személyi

de ami a feloszlatást Mért

látok.

oly

sürgsen

ségek

ket

elnöknek ez volt

ezt

az

osztályt

Hogy

a

nemzeti-

úr

széjjelverni?

nem

De, volt

gondolom, a miniszter-

elegend

súlyosabbik érv

a

osztályt én kreáltam.

Nos

hát,

azért

nem

hogy

nem és

ki

a

mert

osztály alá volt rendelve feje fölé

—

belügyminisztert

állítani.

Hajh, a

—

az

én vagyok

is

Szilágyi

hogy nem

a minisztertanácsban legyrte azzal,

szabad

ezt

— mondják —

be,

állíthatta

Talán az

ok.

ellene,

az apja, Hieronymi találta

csak

abban súlyos hibát

illeti,

néppárt

azt értem.

neki,

fel-

— mert az osztályban és megfigyelték — kívánták azt és örültek a

is

Jeszenszky osztály

nem bántom,

részt

Széli

sietett

A

erre.

is

nemzetiségi

akinek

az

a többi miniszter

tekintély az fontos,

de én úgy gondoltam, az sem lényegtelen,

hogy a nemzetiségi

dolgokban

az

minisztériumok egységesen járjanak csakis tottam.

ily

osztály

által

De nehogy

érhet

azt higyje,

47

el.

el,

Tehát

összes és az beállí-

mintha én abban

az illúzióban élnék,

hogy ez ügyben

lehet vala-

mit tenni, ami mindent rendbe hoz. Inkább arra volt

az

jó

állapotokat,

intézmény, hogy

naponta foglalkoztunk velük, tud-

tunk mindent. És ez

a tudat

nem

megfigyeltük az

az,

hogy mi mindent tudunk, a

megbénította

nemzetiségieket,

mertek mozdulni. Bezzeg mernek

igen

most, és áldják azt a liberalizmust, amely az

én zsarnokságomat

Nincs kedvem

ez a szabadelvség

érezzük magunkat,

de

félek

attól,

hogy biztosan

látják,

hanem hogy kapkodunk.

van példának a brassai iskola dolga.

ságos kis

ügy,

hogy

még némi szövdésekre ád

Mert nem azt

alkalmat.

Itt

felváltotta!

jósolni,

még

alig

egy

évi

Saját-

miniszter-

társam, Wlasics teljesen egy volt velem annak

az elintézésében, együtt csináltuk, amit tettünk,

aminek egykori kollégám most éppen az kezjét mvelte. tikában

is,

ha az

Úgy

tartom,

ítélet

oly

mint a gusztus, ez legalább

48

hogy még gyorsan

is

nem

ellen-

poli-

változik, ízléses.

És én mégis örvendek az alkalomnak gyújtott új szivarra és

—

kegyelmes úr

st

tért

más

át

tárgyra a

kötelességemnek tartom

megkorrigálni egy ítéletemet. Apponyi Albert-

rl én olyan belátom,

delmes

volt elég

politikusnak

lehet, le kell

mert

rosszat gondoltam, amilyenekhez,

nem

okom. Nagyon vesze-

tartottam,

szorítani az érvényesülés terérl,

az az ember, aki a nemzetet

nagy várakozások

elé

hagyja és hidegvérrel

nében

hogy aztán

ottelle-

állítja,

eredetileg

irá-

Féltettem a nemzetet a gróf nagy, de

megbízhatatlan charmjától, de íme is

excittálja,

annak az iránynak

foglal állást, a melyet

nyított.

ha csak

akit,

kellemes az ilyesmit bevallani

—

—

ha nem konstatá-

lom, hogy Apponyi Albert sokkal becsületesebb,

értékesebb

és

amilyennek most,

megbízhatóbb

látszott.

nem ismerem

nyos vagyok, hogy

politikus,

Nem tudom érzületeit,

mit

sem

elre az obstrukcziót és abban

elre

látta

kellett neki

ma

árnyékát. Hiszem,

segí-

szinte

hogy nem

a Széli úr kvótája és látom,

49

csinál

de abban bizo-

legkevésbbé

tette

a

mint

hogy

tartózkodik

a

ma, amikor

politika-csinálástól

ugyancsak része lehetne benne. Mit

hogy

tegyen,

híven a közvélemény

hirdetett elveihez

eltt megrizze politikája jóhiszemségét, egyé-

szavahihetségét?

nisége

vonulna

vissza

a

Mintha

háttérbe,

idegesen

ers küzdelem-

ben magával, hogy voltaképpen mit tegyen? Közbelépjen-e, szükséges-e rálépnie a cselekvés

ebben az

terére

az

új érában,

amely kedvezhetne

régi tartalmú aspirácziójainak,

a nemzetnek íme, a

eltte

áll,

czél,

amely

De

megfoghatja.

de árthatna

felé törekedett,

látja,

nem

az,

jót

akart.

Boldog vagyok, hogy egy nagy

antipatiával

szegényebb vagyok!

Másról szívesen, bven, magáról csak biztatva,

kérve

beszél

Mégis

belátja,

hogy némely dolgokkal

kell

a

volt

miniszterelnök. tisztába

jönnünk. Kérdeztem tle:

—

Remélem, hogy kegyelmes uram keresni

50

fog módot

—

mentse

föl

és crvcnycsítsc

— veszedelmes idk

hogy

is,

fogja

kérni

fudvarmesteri

képvisel

mint

aztán

a szerinte

Mondják

eljönnek. ségét,

hogy elmondja

arra,

az igazait, ha

fel-

hogy

állásától,

fölemelhesse

szavát

a

parlamentben.

—

Ami

a

jövt

azon gondolkozom,

illeti,

mondjuk úgy: évdöm. De ami a jelent illeti, egyelre sem egy, sem tíz hét múlván nem lehetszó arról,

hogy lemondjak

arról az állásról,

ahová a felség kegye emelt. Minden okom megvan arra a a

hitre,

hogy a

irántam.

régi

király

Politikát

csinál

bajok

csak a

is

politikát.

dlre

alkotmányos érzü-

Természetes, hogy amikor a

jutnak,

hogy a megoldásról

ha úgy összeszövdnek, kell

tanácsot tartani elé,

tehát az állásomban.

politikától

embereivel

felels

hivatalos,

azokat rendeli kegyes színe

Maradok

nem

természetesen

csinál velem, mert a felség lete

kegye és bizalma

távol,

semmiesetre sem

amíg

azt

tovább,

:

akkor

akikben bízik

Maradok az jónak

mint

látom,

csak

.

.

aktiv

de

addig,

amikor elkövetkezik az az id, hogy szükség

51

rám,

lesz

szükség

helyesebben,

amikor

még rám

is

lesz.

nem holnap lesz az, meglehevagyok a magam idpontjainak

Hiszem, hogy

tsen szuverén

meghatározásában, máskülönben pedig semmi

kifogásom az

mumusnak

ellen,

ha

Kálmán engem

Széli

használ. Tessék.

Most egy kényes pontot próbáltam

A

erszakolni a beszélgetésbe. többször

kitért elle,

bátorságával

—

Ön

—

végre

is

belé-

kegyelmes úr

—

az

sajátos

a szemébe nézett.

azt kérdi

tlem, hogy van-e valami

válaszom arra a vádra, amelylyel a Kossuth temetésén

meg nem

Nincs

válaszom.

tröm

a gyanút.

amíg a jövend kitnik,

jelenésem

miatt

illetnek.

Viselem a konzekvencziáit,

Csak megleszek már úgy leveszi rólam és elválik,

hogy nekem csak egy törekvésem

is,

meg volt

mindig: egyszerre lenni jó hazafinak és becsületes

embernek.

52

kezdtünk

Aztán az irodalomról

—

getni

politikus taktikát

pilicnre.

Csakhogy

még abban

Iát.

A

beszél-

el

szenvedélyes

a

hogy a rózsa

is,

kegyelmes

úr,

nyílik,

mint igazi erdélyi

ember, rajongója a szépirodalomnak, de csak akkor,

»Csák Máté

—

Éppen most

ha magyar. V

-ját

oly

igaz.

Tudja,

—

monda

szik,

dik

magyar trónra

összeesküszik és felvonásig.

— oly

hogy mirl

úgy-e,

van benne szó ? Csák, a magyar akarja a

Madách

olvasta.

Szeretem ezt a drámát

érdekes,

is

király leányát

emeltetni. Küzd, verek-

egészen a negye-

eljut

Olvassunk

belle egy

csak

kicsinyt, hallgassa:

Csák.

De

A

hát Berend az többire tán jó

els

hirt te

eljeli

lesz,

Hisz az alföldrl rossz hír

Hogyan szülnének kékl

Az emberszívben Mindig az

Mondd

min

nem

jöhet.

síkjai

szolga hajlamot?

alföld volt

hát,

mondd,

erm

szél fú

53

s

reményem.

mostan

felette?

Berend.

Olyan

Csák, mely csak titkon zokog.

szél

Bejártam minden rejtekebb tanyát,

Hol bujdosót remélhetek

Vagy

találni,

elvonultan váró honfiút.

Találtam

is, de elszánt párthívet nem. Sok van, kinek gond li homlokát.

Ki könnyes szemmel néz az árva honra S epedve áhit jobb jövt, mi haszna

Ha

A

nincs, ki férfias szilárd karokkal

sors gyeplit megragadni merje.

Nehéz

id

Ez és az

A

jár, fáj

—

—

mindenkinek

igy érzéke

nem marad

távolabbi nemzetfájdalomra.

Örül, ha mint ügyes sajkás kimenti Létét és lomját a dúló habokból.

De

a közös vagyonra gondja nincs.

Csák,

S barátaink, hogyan fogadtak

k?

Berend.

Mint a dús elszegényedett adóst. Sok jóbarát légy, mig napunk ragyog;

Ha

a hideg beáll

Sok port

keres, a

meg

elbuvik.

vagy pörtl remeg,

54

Más gyermekekben van dúsan megáldva, Ezeknek szolgálat

Az udvar

—

kell,

mit tegyen

csillogása ellenében?

—

Csák. Elég, ejég.

Nos Miklós nyugtalan

Mint hogyha jobb

De szemeid

hírt tartanál

vagy,

magadban,

villáma mást beszél.

Miklós.

Csak

E

e fecsegés

tett,

Csák, nyugtalanná,

tudós meghányása dolgainknak.

Ki várhatott mást?

—

nem

tudók-e rég.

Hogy a bátor kevés, a gyáva sok. De az nem számít itt s ott egyaránt:

A

nagy tömeg mindég a gyztesé.

Mért mondanám

hát,

hogy Bihar mit érez?

Hoztam magammal egy csomó Mely

halni elszánt s

nem nagy

Ha sárba fekszik. Holnap más Ha más is így tesz, lesz talán

legényt,

kár lesz érte. akad.

—

bellünk.

Csák. Jól

mondod Miklós

!

mért

is

vártam eddig,

Mért zörgetek pulyánál, udvaroncznál,

Midn

karom

bír

még 55

dárdát hajitni

S szül gyermeket mindennap a haza, Ki vagy koldulni vagy rabolni termett,

Nem veszthet semmit Oh mert a gazdag fél Hogy

s

igy híven leend.

kiszállni sikra.

elkobozzák búzaföldeit.

Koldííshadat hát,

Mindegy

jól kiéhezettet,

akármit,

mely üszköt, dsidát

S a puha dús lakába

Hajitni tud.

Ki dob koldusnál üszköt szivesebben

Majd

Élvezni fogja, a ki szid, az

S megéljenez mint a hon

Ez

is

?

—

a mit e hitvány haddal kivívok

szép

dij, ki

Nekem nem Hogy Szent

kell,

is,

h

fiát,

éhezik reá.

nem trhetem,

de azt

István trónján oly

ember

üljön.

Ki Csák vadászkürtétl megriad.«

—

Úgy-e, szép versek? Ezzel végeztem

is,

egyelre nincs több mondani valóm.

Vagy igen ják.

—

—

mintahogy Erdélyben mond-

Fiakkerok állanak

eltt, ahol az erdélyi

meg

a kis bérpalota

ember oly kényelmesen

elhelyezkedett.

A nem,

miniszterelnöki

nem

megy

közel

palota

innen

a

van

kegyelmes

messze, makacs szenvedélylyel szerette

53

ide,

úr

meg

ezt a környéket.

többé, távol

áll

Tudniillik,

ha

Pedig nincs a politikától.

alszik.

Ébren, mindig politikus,

szünetlen, örökké azzal van. balsiker ezt

meg nem

állitja,

hívságosnak bizonyul, szerencse

nem

semmi dolga

itt

nem

Sem

lehet

hatalom,

sem

hogy az igaza

lehetetlen,

hogy a

szolgálja többé, de ez állandó,

szenvedélyes és magyar.

57

A

világ urai.

A Amikor

a

kis

és

hamarjában

régifajtájú

szolgát

nápolyba,

mily

néhány régi

furcsaságában,

és

Európa

sohse

gyönyörség

látni

látom a

esztendt.

És

fényében,

mert

többé.

multat

és

csak

Pedig

néhány

idben

megnézni benne 59

féls,

egyszerre

napi utazás révén visszamenni az

száz

ezer

sietve siettem le Konstanti-

:

hogy a rosszkedv és

ura,

mulatságot csinált híveinek

agyonveretett

hogy még lássam

nagyságában összelöveti

minden igazhívic

padisah,

egy

örmény

szultán.

pár

azt az

beteges embert, aki a világ egyik leg-

izgatott,

els ura

és

még

még

elmúlásában

úgy

akarja.

Az

haldoklásában is

rettent

lehet,

is

félelmetes,

ha szeszélye

gonosz kis unalmas és fárasztó, de gyönyören végzdik a Boszporusban. A kék habok vagy két órán nevetgélnek és kaczéút lefelé, az államosdit játszó

országokon

át:

ran tükrözik vissza a konstantinápolyi nyaraló palotákat.

Abdul Aziz ötödik feleségének fehér kezdve a Calice báró uj, de

márványházától

osztrák palotájáig. Friss

keresztény

ment

volt, a háremek farácsán át vágyakozó szemek lesekedtek a hajóra és a Meteor méltósággal

reggel

kíváncsi és

lefelé.

Fehérkép szép török asszonyok,

babonásak, egy kissé kegyetlenek, egy kissé cselszövk, naivak, jók vagy rosszak, üdvöz legyetek! Lobogmindegy nekem: tattam a fehér kendt, hátha valamelyik visszaaz ura még aludhatott intene ? Akadt is egy, aki csúfondárosan kidugta rám vagy a hajóra? a nyelve hegyét: Ah, tehát eljöttetek a ti csupaszképü asszonyaitoktól, akik tenfélénkek,

—

—

—

—

—

geri füvet viselnek a fejükön haj

helyett, és a

legtöbbjének olyan szeme van, mint a macskának és soknak nem egy ura .

60

.

Az ott

lít

felmásztam a fedélzetre és

végefelé

csben,

feküdtem napban,

mindháromban rémült tánczot

szélben,

mert

részem ez egy napon. A hajó velem és a fejemben végtelen

volt

járt

hopszpolkát jártak a legkülönbözbb

A gavallér,

képek.

a nagy, sötét háztömbök, a kisasszonyok: az Aja Sofia, amelybe mint kisebbik testvér belekapaszkodott a Deni Dsami, mindegyik négy minaretjével, amelyek külön szólót is lejtettek, de össze is fogódzkodtak. Elre, képzeletemben szédül fejemben

—

—

—

—

tánczolt az egész véres Sztambul, a szkutari-i

szent temet két millió török halottja komoly turbános férfi-sírkövek, rózsavirágos karcsú fejfák. Aztán az aranyszarv hídja leszakadt és ;

minden a

fehér

márványtengerbe

esett.

lányok úgy úszkáltak a vízben, a csibor, ez a szép fekete vizibogár. afrikai

Péntek volt éppen, elmentem

megnézni

Az mint

azt

az igen nagy urat, akihez képest az orosz czár szabad, mint a fecskemadár, az örmény menekült

férfiú. A pápa szentsége bezárva a Vatikánba, mint Abdul

konszolidált

nincs úgy

61

Hamid itt

a Yildizbe,

mint ahogy Egy külön nagy városarányú és pompás; mint mina

palaisbe,

nevezik a lakóhelyét.

rész

den

ez, itt

óriás

Bizánczban.

felsége egy évben legfel-

mozdul ki innen, a Bajrám- és a Ramazán-ünnepen, de a városban marad és

jebb

kétszer

hadseregének

színe-java

eszkortirozza.

Megy

az örömünnepre, átvenni a neki felajánlott szü-

de mondják,

zet,

leánynak,

nem

halotthalvány

örül a kedves és

ifjú

rendesen, remegve ül

a paripáján.

Pedig a szultán maga Törökország. A törvény szerint nincs is magánbirtok a birodalmában, minden az övé, az összes ozmán vagyon :

—

Ezenkívül van neki vagy húszezer Sztambulban, száz milliója az angol bankban. Pedig egészen szegény legény volt, albérlet.

háza

itt

amikor a szultánságot kezdte, de tizennyolcz év alatt úgy mondják— jó gazdának mutatkozott.

—

Hanem

lássuk

a

tulajdon

szemeinkkel

t

magát, mert mindjárt jön a szelamlikra, imád-

Hamidie dzsámiba, melyet építtszomszédságában. A többi padisah imádkozás czéljából mind messzebbre mert menni a lakóházától. Gondolom, valamennyi, vagy legalább az Abdul Hamid kéthárom eldje meg is bánta.

kozni, ide a tetett

palotája

62

Dél elmúlt, a katonák

A

mindenfell.

szelamlik

már sereglenek el voltaképpen kezddik

már, de én se a kezdetet,

se a véget

le

nem

hogy az orientalista irók kenyeréhez nyúljak, nem vagyok én itt szépliterátor, csak azért jöttem, hogy t és a forradalmat lássam. És ez az els szelamlik az ördögi Ments

irom.

isten,

óta, amióta az örményeket leverette, legelsbben fog imádkozni a szultán. Ennyiben

vérengzések

érdekel az egész leírni

A

gyönyör

szertartás, amelyet

inkább a fest mestersége, mint az

színek

lejegyezni fekete,

ég

és

legfürgébb

a

orgiáját

osztályozni.

fehér minden.

színek. Talán

meg

Ég :

íróé.

se tudja

piros,

Égnek a

értenek,

se

ebbe a képbe belebódulsz

toll

ég

kék, a zöld

mondok, mondhatom,

mit

bajtárs,

hagyjad.

A

katonaság fényes, rendes, vad és fegyel-

Ámde nekem

mezett.

az jut

eszembe, hogy

csak néhány napja Bujukdereben közülük egy

megrohant és kirabolt egy péket. És amíg bennünket a szultán vendégeképpen szakasz látnak

udvarias

udvari

tisztviselk,

elegáns

amíg kávéval és teával traktálnak: arról képzeldöm, hogy hátha ezek az italok meg vannak mérgezve, felsége elunta az katonák,

alakoskodást,

elég

a

tréfából,

63

halál

reátok

gyáva kutyák,

betolakodott

gyaurok.

Képte-

török, az úr, az ilyent nem Ámbár Abdul Hamidról mondják, hogy

fantázia, a

len tesz.

az ötletek embere, vad és erszakos, egészen keleti

még. Csak a munka szeretetében más,

abban amerikai. Hajnaltól napestig dolgozik. intéz el. Mindenben benne van, mindent

Az

utalványokat

állami

nek

fonton

ötszáz

felül

Megkérdezése nélkül mit sem mer-

Írja alá.

csak a kurrens dolgokat.

elintézni,

Az

Írá-

sokat hordják utána az egyik szobából a másikba, mert mindig vándorol, éjjel is. Evek óta álmatlan, harmincz helyen is vettet magának ágyat és végre

is

magának

ott nyugszik,

ideiglenes

ahol

maga vaczkol

fekvhelyet.

Felköltögeti

a gyermekeit, különösen a kis Bourhan-Eddin aki

effendit,

plom

eltt

ime már

itt

várja

a

és

áll

glédában a tem-

szelamlik

kezdetét,

az apját.

Jön a hárem De olvasóm

!

!

pikantériát.

Úgy-e most figyelsz jó európai nem tudok mondani semmi

Két csukott

hintó

gördül

a palotából. Mellette eunuchok, inasok.

lefelé

A

hin-

dzsámi udvarán, a fehér hölgyek a kupéban maradkifogják, a lovakat tók

megállnak

a

Semmit sem lehet látni, csak elképzelni, hogy a szinte légmentesen elzárt kocsik belsenak.

64

A nap teljes mindkettre és nincs egy csepp árnyék. Egy óráig fnek ott benn a szegény jében mily iszonyú forróság lehet. erejével

tilz le

szultánák, akiknek csak a keztytlen kezét lehet

majd látnunk, ha visszafelé hajtanak. Négy-öt

gyönyör

kövér,

fehér

kezet

ideges,

láttam,

kimerült, fáradt és elkeseredett kezek, szálljon felétek

gondolatban egy európai

fiatal

ember

csókja

Egy

kissé

megborzongtam. Amit teszek, a Pedig ime Abdul

legrettentbb felségsértés.

Hamid

közeledik, a katonák parancsszóra kiált-

Mint egy sortz, olyan ez

ják: jassa padisah.

az

éljenzés.

Jönnek,

emberek. Izzed

bej,

már láthatók az udvari a szultán titkára,

egy

kis

arab, aki Szíriából jött ide és a padisah kegyel-

mébl ban.

a leghatalmasabb férfiú

Nem

hanem

lassú,

mint

a

a

török

birodalomállamférfiak,

gyors, mint a sas, mint a saskesely.

Azt hiszik, hogy az elmúlt héten az járása miatt kellett kilenczezer

gyors ész-

örménynek meg-

halnia ... Jön Resid, a nagyvezér, egy rendkívül

csúf úr

:

a tofane pasa, a tüzérség ftábornoka.

Kocsin és lovon érkeznek a berezegek, amott egy álmos szem nagy úr: Reschad, a trónörökös. Eddig csak annyit tudnak róla, hogy zilált

anyagi körülmények között 65

él,

egy magyar

ügyvéd nemrég

perelte

ezer török font adós-

ságért.

Jönnek a pasák. Olyanok jórészt, mint a mi A hasuk megn, a lábuk megrövidül. Az arczukon olyasforma kifejezés, mintha összetévesztenék magukat Nagy Sántábornokaink.

dorral.

A

szultán

állatokat.

Gházi

E

Sárga paripán, aranyozott, nyitott

!

Cserkesz

hintón.

A

kocsis

hajtja

Ozmán

pasa, becsületes

fehér arcz mellett, mint

ellentét,

más

a

gyönyör

padisahval szemben az udvarnagy.

kép sz

kemény

Abdul Hamid hosszú fekete

katona.

és keresett feje.

Egész

arcza van, mint a többi töröknek, inkább

arabus,

semmi bonhomia

idegesség és

ság,

rajta,

csupa szomorú-

vadság. Talán

ötvenéves,

harmincz

de

is lehetne, egy harminczéves Magas, kiszáradt alakja izeg és mozog, senkire sem nézve viszonozza az üdvöz-

beteges

lést

:

férfi.

ajkát és fejét érintvén jobbkezével. Vigasz-

talan és ellenszenves jelenség, szinte bizonyos,

hogy

senki

sem

gyerekei. Száz és

szereti

itt,

legfeljebb

ha a

egynéhány felesége bizonynyal

nem, hiszen csak igen kis részük ismeri, talán mindössze egy avagy kett gyermekének atyja. Minden rend és rangú szolgái háromezer él udvarán rettegnek tle, egyik sem biztos

—

—

66

soha,

mikor lesz

kuvasznak

—

pasa,

vagy mikor

küldik

Ázsiába, kurdok közé, a mérges

vizekhez.

A

szultán fölment a fehér márványmecsetbc.

Utána az udvar, angol brtáskában és keleti szövetekben viszik az imádkozó kendket. Nagy ereje van még itt a hitnek, vagy itt is mulatja magát a kor azzal, amiben jeles álszentcskedéssel ? A nép hever a forró homokon, fekete ázsiai asszonyok, majd megfúlnak a feredzse alatt. Azt beszélik, ilyen hség nem volt itt ötven esztendeje. És még mind jobban gyl a nép, mind nagyobb lesz a sokadalom. De azért izgalom semmi, mintha nem is egy hete ömlött volna a vér Sztambul és Péra utczáin. Mértföldekre katonák állanak sorfalat, a mob az örményeket várja. Hátha fel mernének jönni. Ma nem jönnek még. De holnap, ki tudja, mit hoz a holnap?

—

Csendben ért véget a szelamlik. Visszafelé maga hajtott. A kis hintóba az a két

a szultán

fehér

lipoviczi

mén

volt

befogva,

amelyet

a mi királyunk ajándékozott Abdul Mamidnak.

Mintha valamivel nyugodtabb lenne most felArczán valami árnya a bizalomnak, az önbizalomnak. Az a kifejezés, melyet

sége.

—

— I.

Ferencz József

arczát

67

kivéve

—

minden

imperátoron láthat

tud nézni

az, aki fantáziával

úgy, mint egy rideg szemüveg. Az a bizonyos czézári rület ez, amelyrl a halott

és

nem

nak beszélni.

él udvari emberek annyit tudKüls bélyege egy bels meg-

gyzdésnek,

talán

história és az

ennek

»En vagyok, minden

:

értem van. Szent vagyok. Isten törvényes földi helyettese és

Az ember hinni,

által

vagyok,

megbízottja.

egyáltalán hajlandó magáról nagyot kerül. Oly sokat hogy nincs az az

ha arra való poziczióba

és oly nagyot képes hinni,

aquinói Tamás, aki ezt rendszerbe tudná szedni.

És ha Abdul Hamid azt hiszi, hogy az testi épségén fordul meg az égi és a földi világok sora: ebben magában nincsen semmi különös. Ezt hitte magáról a bátyja is, Murád szultán, akit tart

él-e

forradalommal a

tétetett

Tseregán-palotában.

le

és

akit

Senki

se

elzárva

tudja:

még Murád?

Abdul Hamid még él és nagyon élni és nagyon uralkodni akar. És ha ebben az akaratában bolygatják

:

folyni

fog a

vér,

akkor fog

csak folyni igazán Bagdadtól Szófiáig, Kairótól Szerajevóig. Mert fél a padisah a széltl, amely lassan

a nyári

kél

a

Boszporuson, a világosságtól, a vértl nem.

estl, de

68

á

épp ma egy hete pihen és nem a száz s néhány temetj városban, a sírásók czéhe vidám csupán, ezek a derék és szent élet h'úk ternót csináltak mostanában. Egyéb kereskedk némán várják a krídát. Tiz óra van, gyönyör id, aranyos

A

lialál,

politizál.

Csend van

éjszaka

fehér

és

körülöttem

alattam

Péra,

mely ilyenkor rendes zajba és mulatozásba fúl: kihalt és néma. Az emberek elbújtak, a kutyákat a katonaság folytonos

Oalata,

trombitaszója

nem

hagyja

különös csendben állitom zeteim számára kép-vázlatát.

A

—

Ebben

aludni.

helyre

—

a

jegy-

a

a világ egy urának az arcz-

a

keret:

kétnapos

csata,

a

Konstantinápolyban levert örmény forradalom története.

Hangulatot csinál a munkához

:

egy-

egy lövés éles hangja hasítja át a puha éjjelt. Megöltek ismét lent a Boszporusnál valakit, vagy csak a kurd katonák tréfálódznak, hogy a padisah mulasson. Meglássák, ez az idegbeteg,

még

egyszer

ki mulatja

magát

69

keser ember

A

szerelem

harminczéves asszonynyal.

Beszélgetés a

—

élete.

Délamerika Virginia államában

magas termet,

és

fiatal

ers

élt

rabszolga,

egy faj-

nézve néger, de már keresztény. Hogy hogy nem, elég az hozzá, hogy a fekete ember beleszeretett a gazdája egy gazdag ültettájára

vényes

—

—

szép

fiatal

feleségébe. Valószín,

hogy nem kérdezte meg mi az a kristallizáczió, és egészen bizonyos, hogy sem a Stendhal, sem más szerelmi elméletérl nem volt tudo71

st magának

mása,

a szerelemnek

is

csupán

nagyszer vak ösztönét ismerte ekkoráig. Az angol újság, amely az esetet eladta, nem

a

szolgált semmiféle analízissel, adta a tényeket,

amint következtek. Meglehetsen rapid következtek a néger szerelemre gyullad és egy

h

:

tavaszi éjszakán

otthon

—

mikor a gazdája nem volt

— betört az úrnje hálószobájába, elbb

azonban lefegyverezte a farm minden cselédségét, vagy tíz rabszolgát, akik nem voltak szerelmesek az úrnjükbe. Kettt vagy hármat

meg

is

mert kénytelen volt vele, a többit az ágyából kiölelte

ölt,

szerteszórta, az asszonyt

és elfutott vele a langyos éjszakába, egy árnyé-

kos serdbe. Ez aztán a hochzeitsreise, ez az igazi kristallizáczió

—

És mi

nyör

—

történt

a

mve! bölcs

rülttel,

a gyö-

gazemberrel? Szegényt meglinchelték,

A fdolog

az,

de az mellékes.

hogy maguk a fehér

férfiak

nem

képesek többé ilyen nagyszer gaztettre és ha az

serej

telenek

szerelmet akarjuk magyarázni, kény-

vagyunk Virginiába és a múltba kalan-

dozni.

Ezt a kis amerikai történetet egy úriasszony beszélte

el

nekem,

aki

72

állásánál

és

koránál

—

—

de külöa harininczéves asszony nösen képességeiné! fogva a legels tekintély elttem mindennem szerelmi dolgokban. Megtiltotta,

st

hogy a nevét és a

én mindent elfogok

karakterét kiírjam,

röviden

ismerhessenek, és ezentúl

Még

hölgynek fogom nevezni. zik,

hogy

az igazat

!

rá

ne

a kékhajú

csak az hiány-

szemének a színérl

a hajának és a

megmondjam

hogy

követni,

Annyit azonban kény-

vagyok elismerni, hogy az én nagyrabecslt forrásomnak voltak tapasztalatai ez

telen

ügyben, kétszer volt

—

férjnél

és saját bevallása

—

összesen Egy-kettt gondolom el is felejtett. Egyrl bizonyosan tudok, egy ostoba férfiúról, akinek a lelke nagyot szerint

kilencz éves kora

tizenegyszer volt

hallott,

nem

tudta megérteni,

nem

rencse érte és mert

nem

hitte

el,

óta

szerelmes.

hogy

hogy mily

kiabálták

sze-

a fülébe,

szeretik.

Szakértm még néhány

példával,

ügyes

kis

mesékkel szolgált és mindezekkel azt példázta,

hogy az úgynevezett elementáris szerelem létezik és pedig leginkább a végképpen durva, vagy a végtelenül finom

—

tani,

De

ezeket

nem

vannak, mint

tudni,

lelkeknél.

lehet analizálni és felbon-

az elemek,

hogy mit akarnak. 73

csak

azt lehet

Mindig csak

azt,

hogy érvényesülhessenek, a nekik szükséges helyet betöltsék. Gondolja maga tovább, maga férfi, nekem Különben, egy kissé genáns ha már benne vagyunk a tudományban, nem .

szabad

maga

szégyellwiek azzal

elmaradt

az

tétel,

.

Mit

lennünk.

tígynevezett metafizika,

.

is

akar

kristallizáczióval,

mint ahogy

önök

mondják. Mantegazza úr, ugyan ersen hámozza a szelet, de én nekem mégis tetszetsebb az fétis

hogy a

elmélete. Az,

férfi

n — belebolondul egymás valami tleg több részébe betegségnél

mint a pogány a

:

fétiséért.

érzi

és

kórtana

a

úgy rajong

maga

csudatevnek

avagy a

Egy vak ösztönbl, valami

fogva, amelynek

nincs megállapítva

teti,

is.

—

részébe, lehe-

még

ezért a részért,

Megkülönböz-

tudja,

ragaszkodik

hozzá mindhalálig, vagy a házasságig. Akinél a fétis van, annál van aztán minden és azt bírnunk kell. Miután pedig bírtuk, vagy elveszti bverejét, vagy csak helylyel-köza fétis az zel veszíti el, lehet hogy még növekedik is. Az asszonyok hajlandók sokáig hinni benne, st vannak nies természet férfiak is, akiket a bírás

nem

hsít,

hanem

hevít és akiknek

a

megszokás csak ersíti a szerelmét. Jó lesz errl különben nem beszélni valami nagy világossággal, a gyermekek kedveért. Mi, 74

akik

Minél

tudunk a dologról, úgy is megértjük. is maradtunk ? Annál, hogy én az úgy-

nem sokra tartom, egy némiképpen majmolás, sokkicsinyt irodalom, ban rossz szokás, igen gyakran az unalom nevezett

csinálja,

szerelmet

lelki

— a mi napjainkban — nekem akarok —

a legtöbbször

a kaczérság szüli.

Neki tetszeni

tetszik

Legfképpen ebbl figyelmes,

leány

tekintettel

áll

néz egy

—

az egész.

érdekld

és

Ha egy

fiatal

szeretetteljes

fiatal férfira, akire

még

így

egészen bizonyos, hogy a nem szerelem folyamata megkezddött. Viszont is így áll ez a történet. Ha pedig egy pár ember kerüli, bagatelizálja egymást, talán tüntetleg tekintettek

meg

vagy éppen gylölködik ellenéakkor is kezddhetik ugyanaz a fajta

veti,

is

ben —

:

:

meg

van,

csakhogy más a formája. Természetesen,

vala-

szerelem, mert

kinek kezdeni

kodás

lehet,

a kaczérság

kell

és a

itt

kezdet

is

csak

kaczér-

mert ugy-e maguk kis naiv tudo-

tisztába vannak azzal, hogy a mindenható érzés nem támad manapság már egy pillanat alatt, mintahogy egy gyufa meg-

mányosak

gyúl és

is

elsül.

—

Gondolja asszonyom, hogy inkább úgy, mint régen, ahogy azeltt tüzet csiholtak két 75

darab tüzet

—

fából,

nem

A

amelyet

amíg

összedörzsöltek,

fogott?

hasonlat csúnya és primitív, méltó egy

férfiúhoz.

Valami keveset

talál

mégis.

Oh

milyen

nehezen szeretnek ma egymásba a Mennyiszer kiábrándulnak, mieltt végképp egymásba bolondulnának! Láttam már férfiakat, akik a szerelem végs kifejldése ell keserves

párok

!

elszöktek, tisztán csak azért, mert az szott elttük

akik végképp jó és

nem

lát-

hasznosnak és ismertem nket, beleszerettek valakibe,

szükséges volt

—

mert az

életfentartásuk szem-

Különben mondok magának egy de ne írja meg, mert bennünket gyöngítene vele, különben írja ki, úgy is tudják, hogy kétféle okból szeret az asszony. Az els, azért, ha találkozik egy férfiúval, aki önfeláldozásra kész érte, a másik ok szerencsére ritka hogy feláldozhassa magát a férfiért. Ha jól tudom, az emberi betegségek természetrajzában megvan erre a két kimagasló kóralak, de ördög vigye a pathologiát. És térjünk vissza a kaczérsághoz. pontjából. titkot,

—

—

— — Igen, tartsunk rendet. Kezddik a szerelem

az

egymással

való

tördéssel

abban, hogy egy pár ember egymással.

76

és

kulminál

nem tördik

csak

—

És

azzal,

hogy egy harmadikban

új vilá-

got teremtsenek.

—

Ne mohóskodjék,

meg

így

sohasem

Nem

a kaczérság sformáját.

állapítjuk

a színész-

nkét, mert annak a végs czélja a mvészet vagy az üzlet. Hanem a fiatal leányét, aki például én voltam. Elmondom magának, hogy ki

els szerelmem. Egy beteges, soványkép, csirkemell irnokocska, aki egy kissé rajzolni tudott. Közelünkben lakott és egyszer lerajzolt emlékezetbl. Az apám a képet elhozta és az én szívem megdobbant: egyszerre okosnak, tehetségesnek és ügyesnek tartottam a fiút. Elpirulva, mosolyogva köszön-

és mórt volt az fiatal,

tem meg, amikor találkoztam vele. Attól fogva értettük egymást. Én még szebbnek és kiválóbbnak akartam látszani eltte, még figyelmesebbnek, ügyesebbnek és az egyedlinek

—

aki

rajzolni

Nem

tud.

igen

ügyeltek

hamar csókolództunk. Engem egy fogott

kezdetben.

el

A

férfi

más

az

kis .

.

rám, utálat

Aztán

.

a szívemig hatott az a bók, amelyet az

ható

gyönyörsége mondott nekem. Egy nagy

kaczérság, egy kis

—

lát-

megvolt

és

érzékiség,

a

ránk, beszéltek rólunk,

a beszéd

némi vásottság

szerelem.

még jobban

tiltottak

Lesni

kezdtek

egymástól

—

összefzött, az akadály

77

még jobban mi

önzetlen,

Mert

bennünket.

összeszorított

úgynevezett

nemeslelk

szerel-

mesek voltunk. Sok regényt elolvastam már én

is

Szerettem

akkor.

volna dícsteljes

h

hs-

anyja lenni. Azonnje, és gyermekeinek felül olyan gondos voltam hozzá, mint egy

h

anya.

Mindezt pedig

mert lerajzolt. Jó szegyáva és tisztességes fiú Mily csúnya és beteg gyermekeink lettek

rencse, volt.

hogy

azért,

fiatal,

volna

Második szerelmem

— de mondja

el

inkább

maga elsjét, talán jobb példa. — Az enyém hat éves korombeli emlék és nem kaczérságon alapúit, hanem elementáris érzésen. Csak azt nem tudtam, hogj^an kezdjek a

hozzá. Színházat játszottunk

fészer

alatt,

régi

rozzant hintó volt a színpad. Valamelyik kis

fiú

a külvárosból hozott egy elttem eddig ismeretlen kis lányt

primadonnának. Egy kissé elhanyaszke és borzas a haja,

golt volt az öltözete,

a szeme olyan nagy és

hamvas

fekete,

mint

szilva. Tizedik évébe lehetett már. Szépen próbáltunk és játszottunk egy darabig, amíg a kis katuska, önz és akadékoskodó leány a kis fiúkkal összeveszett, jól megverték és elkergették a primadonnát. Utána szaladtam,

a berzenczei

7S

kis

szívem majd

rohantam

utána. ígértem neki,

megverem

vissza,

kiszakadt a

mellembl, úgy hogy csak jöjjön

a gyerekeket mind,

t

pedig

elveszem feleségül, hogy megbékítsem. A lányka azonban elszaladt, eltnt és

ott

maradtam a parton, az utcza végén, mondhatatlan gyötrdésben. Éreztem, hogy fiu vagyok, hogy az lány, le kell törülni könnyeit, elégtételt kell neki szolgáltatni és boldoggá kell tenni. Én pedig akkor még nem tudtam sem irodalomról,

Nem

sem

szolgálók

szeretkezéseirl.

magától lob-

láttam a szerelem példáját,

elmémben, ártatlan gyermek szívemben. És vagy nyolcz évig el is ragaszkodva ugyanahhoz a kicsiny tartott, bant az

föl éretlen kis

borzas leányhoz.

Én így kezdtem és azt hiszem, hogy a szerelem az emberben magában van, aki az útjába akad,

a

tárgy, szinte

magunkba vagyunk szerelmesek

—

No,

Voltaképpen

mellékes. .

ezt az egyet elhiszem.

fiak lélek és élettana,

nem pedig

Szégyen, hogy én, az asszony

.

De

ez a fér-

a

szerelem.

mondom

önnek,

tudományos alapon. Maga talán de én ismerem Darwin könyvét a fajok kiválásáról, abban tényekkel van bebizonyítva, hogy a szerelem alapja a kaczérság. maradjunk

nem

ismeri,

79

üsse csak fel a nagyszer könyvet A csók, a megismerés az más, ami szerelem azután következik, az becsületesebb és furcsa, hogy én mondom biztosabb. Azonban errl nekem nincs mondani valóm, legfeljebb annyi, hogy egy nnek huszonnyolcz-harmincz esztends koráig nem szabadna férjet választani. Az is igaz, hogy mit csináljon addig és hogy voltaképpen a tanulás éveire szükség van. Eh, mind!

—

—

ezekrl maga ártatlannak róla, kell

tud valamit, hiába teszi olyan

is

Remélem fog

magát.

is

beszélni

De elébb a lelkiekkel E végbl se nyúljon a regé-

végre becsületesen.

bíbeldnie

.

.

nyekhez, keresse

fel

Darwint és

álljon

szóba

valamelyik orvos-professzorral.

Meg fogom nagylelk dolkodású megkísértem

én

—

—

ha csak lehet, az de egy kissé férfias gon-

kísérteni és

—

dámám

útmutatása

helyreállítani

egészséges és kóros

—

a

szerint,

kaczérság

teljes

képét. Folytatom.

80

Színészek.

Márkus

Emilia, mint leány.

Egy szál fekete szoknyában játszik végig Márkus Emilia asszony egy nagy és új társadalmi drámát. És ezzel lemondott sikereinek egyik biztos titkáról, arról, hogy különféle új ruhákat nagyszeren tud viselni, úgy, ahogy Magyarországon még soha senki. Nem mintha kivételes elkelséggel és meglep ízléssel tudna

hanem mert megvan

a képessége öntsön a ruhába, az szoknyái egyéniségek, kaczérok vagy komolyak, becsü-

öltözködni, arra,

hogy

életet

81

letesek

vagy bnösek és

vannak, fejével, lélek,

hanem

kalapjai

együtt

élnek

is

nem

a fején

a

szép

szke

amelyben különben is annyi a vibráló hogy tovább rezeg a kalap tollában, a

ruhája legkisebb plisséjében

Eszembe jutnak a

szerepei.

Nem volt még

ruhái mind.

gracziózussá és

is.

Azaz, hogy a

színes rongy, amelyet

ne

értékessé

tett

volna.

Ha

veszem az öltözeteit: revelácziók, ha együtt nézem mind: megismerem, hogy mi filozófiája. a modern és miért oly értékes az társadalmi drámák hsnje, akinek a ruha

külön

—

a fele egyénisége.

a mai férfiak ideálja, akik-

nek a szemében az asszonyi köntös majdnem annyit jelent, mint maga az asszony, aki benne van. Mi belebolondulunk valakibe, kinek testét egy fekete csipkefátyol úgy borítja be, mint egy nagyszer titkot, és kiábrándulunk valakibl, ha strapára készült otthoni ruhában látjuk, amely ha gyrdött, ha szintén adja a testnek oh, hogy elszoktunk természetes formáit, ha fehér wattmoll alsószoknya már ettl

—

—

látszik ki alóla

nált

illat

ma

zisét, aki

szerelmünk

elszáll,

mint a

csi-

Vigyázzatok hát soha oly fdolog a ruha nem volt, és hallgassátok meg anyátok parenefölismerte a kort, amikor a nász napja

az üvegvirágból

asszonyok mint

:

:

82

.

.

.

eltt jetek,

íjíy tanít ki

soha

slofrokkal

le

—

benneteket

:

Mindig öltözköd-

ne vetkezzetek és

nem

hiába

ha lehet vállfüzben aludjatok férfiaknak

f

a míder

.

vij2^y.1zzatok a

csináltattam is,

tizet

—

mert a mai

.

Mindez csak annyiban

hogy ez ellenében Márkus

tartozik ide,

elvek, a saját múltja, sikerei

Emilia megkoczkáztatott egy grandiózus halálugrást és

három felvonást ugyanegy fekete terno-

szoknyában játszott végig. Valóban, ennek a nnek a geniéjénél csak a vakmersége nagyobb és hozzá csak az a fiatal ember hasonlatos, aki számára egy leányszerepet írt, egy olyan lányét, aki egy egész estén nem öltözködik át. A halállal tréfálkozó ifjú férfi neve Thury Zoltán, aki a Nemzeti színház új darabját, az Asszonyok -at írta. És hsnje megbocsájt, ha benne gyönyörköd szemeimet róla leveszem és egy futó pillantást mindenesetre rövidebbet, mint amennyit megérdemel vetek »

—

—

az írótársra, aki máról-holnapra toztatni

a

még egyéb

vál-

kor irányát, a világ erkölcseit és jelentékeny dolgokat.

Thury Zoltán egy kerekképü nincs

meg akarja

harmincz éves,

tiszta

83

fiatal

ember,

még

—

st

magyar

erdélyi

— de azért rövidlátó, szemüveget

hord,

ami egy kissé különössé teszi. Csaknem gyerekkora óta ismerem és küzködéseit, amelyek

t

leginkább azért voltak nehezek, mert mindég ellenkeztek a viszonyokkal, a saját körülményei-

st bizonyos törvényekkel is. Ép férfi, de éppen nem született a színpadra: tehát ifjúságának egy-két aranyévét azzal töltötte el, hogy színész legyen és rajongó, de szürke hangon, ég, de szemüveges szemmel szavalta a szerelvel,

—

mes hsöket és sem gáncs, sem balsiker, sem nyomorúság nem lohaszthatta le tüzét. Hogy a pusztulás útjáról, nem tudom, valószín, hogy egy gyenge asszony fogta meg tért le

a kezét és mutatott neki

új világot.

Én

elvesz-

szemeim ell és egy idben csak azt tudtam róla, hogy , akinek a német szó idegen idioma, Münchenben él. Mit akar és mit keres ott ? Valószín, hogy a természetét kereste, amely nem tud élni ellenséges körülmények és lehetetlen helyzetek nélkül. Egy pár éve most tettem

mégis csak elhelyezkedett, jórészt kedélyt nyomasztó, de az elmét gyönyörködtet novellákat és egy igen jelentékeny drámai kísérletet, egy iránydarabot a katonaság némely szokása

írt

ellen. Persze,

mit tehet

egyebet, mint

akarja mczdííani a legnehezebb követ.

84

hogy meg És mintha

k

egy pillanatra sikerült volna ez neki, mintha a valóban megmozdult volna. Nem ugyan a katonaság, hanem a régi magyar drámai sablon, amely eddig nem trte az élet közönséges közés

vetetlenségeit,

teknikájában

a

nem

ismerte

külföldiek

eltt

el

a drámaírás

elért

kisebb-

nagyobb haladást. Gyönyörködni és bízni kezdtem az emberemben, akinek közben a kedélye is derülni kezdett,

a

drámaíró

konstrukcziójával

szigorú

maga mind érdekesebb mohón vártam az új darabját, És

kezdte megcsinálni a történeteit.

amely, sajna, kiábrándít, de természetesen csak

amíg új munkát nem látok tle. Ez az »Asszonyok« megint visszaesés a maga csökönyösségébe, abba a hangulatba, ahol passziója magát bántani és kisebbíteni. Megint csak szembe áll a tényekkel és ez asszonyos Magyarországon azt állítja, hogy nem kell az asszony. Itt, hol a férfiak egy szivart nem tudnak meggyújtani nélkül, egy olyan társadalmi képet pingál »el«, amelynek az értelme semmi egyéb, addig,

n

mint ez: jobbak, becsületesebbek, tevékenyeb-

bek lennénk asszony nélkül

Szegény Strindberg, bizony nem gondolta volna, hogy amikor az szomorú, szubjektív hangulata elér egy igen érdekes keleti néphez: ilyen képtelenre 85

!

És Ibsen sem

formálódik.

azért

eszelte ki a

hogy egy absurdum vigye kiparódiázza. Mert amikor Thury a hsét mindég annak nagy izgatottságában

maga korszakalkotó

ügyességeit,

tehetséges magyar kollégája ad és

—

—

szivaroztatja

hogy

a

ez

:

paródia.

St

paródia az

hsnjének, egy magyar leánynak

is,

a

Ez olyan, mint amikor mondja, hogy éljen a társadalmi

szíve a telepesekért ég. valaki

azt

helyzet

De ebben is

a

szörny

irodalmi pangásban az

valami, ha valaki bár csak ezt, de legalább

mond. És én nagyon megbecsülöm az én keser és elégedetlen, de ers tollú és bátor elméj emberemet, aki a sikert éhez kartársak között emelt fvel és bukást-megvetéssel megy elre a maga útján és Márkus Emilia asszonynak egy olyan szerepet ír,

valamit

amelyhez nem

kell

több, mint egy szál fekete

ruha.

A színésznnek

nem

egy kimagasló sikere. És ezek után kapta kezébe ezt a szerepet, amelybl mindenki más kibújt volna és mellesleg megrázza az úgyis rozoga színházat:

mért

egész télen

nem

tud

86

volt

alkalmat adni neki

nagyszer

egy

succeshez,

benne

mikor

készen van, biztosítva és felhalmozva a hozzá való képesség. ily

De nem

volt

még primadonna

alázatos, szerény, kötelességtudó és

Marinak

Jászai

óriási sikerei

eltávozása

vannak,

nem

nemes.

momentumaiban

bánja. Csillag Teréz

két új szerepével képes megtölteni a színházat

—

ami miatt

ez

sem

el

kell

alterálja.

mennie más színházba

Neki jó leányt

leányt, aki fut a szerelem ell,

—

jól

—

kell játszania,

gyászban van,

van, eljátsza.

De nemcsak amúgy becsületbl, hanem összegyjtve minden

tudását,

erejét

és

eget

ambiczióját, mintha csak tegnap kezdte pályáját.

lány.

Ami

És mintha csak tegnap neki különben

vívó

volna

lett

volna

könny, mert

e szí-

nésznben, ha száz asszonybestiát játszott is és akár ötven évig: mindig megmarad a leány. Talán belsejében

Pedig a csontja

is,

de külsejében bizonyosan.

széles, az álla

ers

és a kezei

ugyan ersek, st a csípjének a vonala is ugyan megersödött. Az ensemble, vagy amint mondják, a lelke mégis lányos, változatlanul az, mint amikor könyves táskával a kezében végigment a Kerepesi-uton a színi-iskoláig. Fölfrissült, mosolygott, élt tle az út. Maga az öreg Rókus ha elment mellette, meg volt

is

87

meg nem

hatva a kaczérs ágától, a

állapítható,

gyönyörséges ígéreteitl. Egy ment végig az úton. Az Ígéret maga.

bizonytalan, de

lány

Mert ez a lány és az benne a nagy, a szép. És ilyen volt az új darabban, bár egy és fekete ruhában, a rendes virágait sem tzhette föl. Amikor a színre lép temetésrl jön. Leül, mintha a Bethoven trauermarschának egy :

akkordja volna.

Egy

dekadens ez a hasonlat, de nem

kicsinyt

minden ok

és

czél

nélkül.

A

vigasztalanság

bbájos poseja van elttünk, de a színészn könyes,

itt

Mert mi egy szép habár a legsemmi. a jövend. és nem kis dolog az, amit

szerelmek.

kisasszonynak a

keservesebb

szemeibl kitekint hogy lesznek

a kaczérság,

Ígéret,

még nagy

fiatal

könyes

igazán

a leány, az

is

—

Nem könny

:

múltja,

F

Márkus Emilia ez estvén csinált. Eg>' pillasem látszott rajta, hogy az, aki a mai házasságtör szép vadállatokat játsza. Még mindezek eltt volt, visszatért a múltra, húsz évvel ezelttre. És képes erre, és isten szent natra

felsége

—

bizonyára jutalmul keresztényi

—

alá-

megengedte neki, hogy ez a húsz év csak húsz perczet számítson. így születik meg benne a mvész egyik legnagyobb zatosságaiért

88

nagysága, hogy máróI-holnapra

—

Ki tördik

mvész

ha

elfelejtse

— azzal,

magát.

ami tegnap

éppen mond. meghatva tle. Talán azért, mert egy pár oly nagy dolgot vitt végbe, amely már felülhaladja az általános gyönyörköd képesség szempontjait. Mint leány, öt-hat különféle, de csupa klasszikus képben mutatta meg magát. És ezek között volt egy-kett, amely oly szép volt, mint a Munkácsy Milton-jának híres leánya, csupa gyöngédség, mélység és finom szín. Hogy történt.

Csak abban

A nézk

higyjen, amit

nem

pedig

voltak eléggé

az ilyesmit csak egy-két kiválasztott lélek tudja

megrizni a lelkének a képtárában, hogy nem lehet közkincs,

nem maradhat meg az örökkéÚgy szeretném, ha legalább

valóság számára!

kettt letudnék alkudni a mulandóságtól. Az egyik amikor a gyászba borított, :

fiaktól

emeli a

lázban

üldözött,

vizes

poharat

ég

és

leány,

vizet

iszik.

fér-

ajkához

Ennyi

igazsággal, leányos bájjal és tragikus komoly-

sággal

sem

még nem

ittak vizet

a színpadon!

A

sem

az

életben,

másik meg, amikor nya-

kába borúi annak, akit szeret is, nem is. Hamarjában Paoío Veronesere cs Tiziánra volna szükségem, hogy megértessem e képet, amelyet régi

vert

aranykeretbe

89

szeretnék

eltenni,

de

hogy mely híres szobrász verje ki a rámát, már meg nem mondom, különben kezdik

azt

majd

el

nem

hinni az egészet.

És mi következik az egyruhás

leányszerep

után!

A nagyszer és komoly ambícziók korszaka számára elkövetkezett. Jászai asszony valóban elment és a legfbb, az igazi dicsség neki kínálkozik, most már egészen az övé a színház, amelyben neki

nyílik a fekete rózsa

— a tragédia.

Kifogja nyújtani utána kezét és leszakítja.

És ez színpad

lesz a legszebb pose, áll.

90

mióta magyar

Nagy

szerepekrl.

Hamlet

alakja.

I.

nekem, hogy az emberek komobúsan mégis szebbek, mint amikor szélesre nyitván ajkaikat, megmutatják egymásnak a szemfoguk helyét. Le tehát a vidámsággal, és jösz te Hamlet,

Ügy

lyan

tetszik

és

—

legfbb

szerep,

máddal, melyet a

édes borúddal,

örök probléháromszáz

>jött-ment britt«

esztendvel elbb írt meg a kelleténél. A költemény ma korszer és filozófiája ma vajúdik 91

ma sem ért tovább, mint Shakespere Vilmos egy másik a pohos Burbadge Rikhárdnak

elmékben és

az

akkor, amikor

parvenünek,

egy

tanulságos

fölöttébb

szerepet

A

írt.

gyenge hatást

késbb

át is

és

lírikus

drámai

darab akkor igen vegyes

és

szegény szerz dolgozta, kikorrigálta és kibvíkelthetett és a

tette. Úgy lehet, bukott is vele, de valami különösen ragaszkodott e munkájához és íme,

végre

is

mi

akik utálni kezdjük azt, ami

is,

úgy ráerltette a

hogy még

világra,

nem

lapos

és trágár, és dühvel kicsinyeljük azt, ami nagy

feketébe öltözve,

gyászoló és áldozó hangu-

megtörülközünk könyeivel, A vidám bnök és kecses hóbortok korában mégis nagy az a

latban

hallgatjuk,

belebújunk

kétségeibe.

bánatos elmélyedés.

És angol, tehát

ezért

a

rtt szakálu,

dinnye-homloku

—

maga korában firkász és histrió kétszeresen is semmi hallatlan nagy a

—

különösen ha oly közvetlenül jelentkezik, mint Hamlet-ben, amelyet voltaképpen még úr,

csak a

jövend esztendkben

kellene és lehetne

megírni a küzdelmekbe, kétségbe és merült Parisban, zseninek.

még

ott

(Ha ugyan

annyi

ereje,

valamely

is

a

természetnek volna

hogy a 92

bnökbe

hallatlan uj

stratfordi

embert

mégegyszer produkálja!) És királyfi kell

a népnek.

ma

legfrissebb

mert

bár

története,

Azért,

kell

a dán

nem

többé

mert a magát analizáló

titkaira

darabban

e

talál

benne a legközelebb

hallatlan

ezért

tragédia

és

ama

férkzhetik

csudához, aki az isten után a legjobb

emberismer és a felleges ég után a legkülömb költ volt, de szintén csak ember, szegény.

Akik ismerni vélik a Shakespere életét, azt mondják: e szerz nem volt szerencsés, immár

szintén hogy e

ismeretlen feleségével. akik

azt

hiszik,

hogy mit cselekszik

—

szólva, vannak,

n—

nem

megcsalta

tudván,

az

urát,

ami különben magukkal a görög istenekkel is megesett. E búvárok, keresvén az utat a Hamlet szörny szubjektivitásához, azt mondják, hogy a darab meg se született volna az asszony htlensége nélkül.

Kedvem volna

a színészi

— magában csúf —

egy pohárka serry-brandyt íme, tudnak csinálni az asszonyok, még ha

fényére inni mit

:

is A magyarázóknak valóban, hogy igazuk legyen Shakesperenek csakugyan nagy pere lehetett egy asszonynyal,

rosszat tesznek

!

kell,

akit

:

bnösnek

érzett és akinek

a

bnét meg

akarta fogni, konkrét módra, mint egy tárg^^at.

93

Hamlet torkon akarja ragadni

valamint

bnt, amelyet Claudis mindenki

ellen, aki

És most, olvasó

:

hiába

csak

király

figyel

azt a

—

—

elkövetett.

és

gyanakszik

él

nem megyek, még

ellene

és

az

csak bele se kezdek

egy Hamlet-magyarázatba. Ezen már

elvérzett

maga Goethe és elfáradt nálunk, itthon Rákosi Jen. Nem azért, mert nem tudták látni az alakot és a darabot, hanem úgy vélem inkább azért, mert nem jutott eszükbe, hogy ez a dús cselekmény dráma egyszersmind

—

—

amely mindenkire a maga szubjektivitása szerint hat. Voltaképpen minden mvészi alkotás ilyen, de ez a legilyenebb valamennyi között. Hamletnek a fekete tónusában csakugyan benne van az egész szivárvány és mélységei olyanok nagyságra és számra is, hogy belefér az egész világ minden gondolkodó elméje és szíve. Belefér és el is vész, mint ahogy rajtam méltóztatik egy olyan grandiózus

dal,

látni.

Azonban

kiránt és fölráz az olasz

Amletto,

Ermete Zacconi, akitl a legrosszabb és

leg-

érdekesebb Hamlet-et láttam. Lássuk, az akarja fogni a

mai ember-e,

alakja enyém-e, az-e, aki megbnt, mint egy tárgyat? Az a

aki kételkedik

91

:

mert tud és bele-

hal a bizonyosságba,

mert

hogy soha

tudja,

semmi nem egészen bizonyos. Az én Hammaga Shai<espere, aki sohasem nyugodott belé abba, hogy az ember nem isten, hanem egy mulatságos vagy szomorú, erkölcsös vagy erkölcstelen féreg, csakhogy igen megntt. Most pedig forduljunk el a néztértl, meg a teóriától és ha már a naptár nem engedi meg, hogy Garlickot lássuk legels szerepében letem

:

nézzük az olaszt és lássuk, meg tud-e lenni >bölcs, nemes, hs« stb. mind, ami csak Shakespere és Hamlet volt. Mert a nagy színész itt és most nem elég, aligha több a semminél.

II.

Zacconi nagy volt e szerepben mint színész és mégis alig több, néhol kevesebb a

semmi-

És voltak momentumai, amikor vissza, kivágytam a ferenczvárosi Hamletre, Mihályfira, nél.

és

bnbánó

Nagy Imre tudott

rajongással

szellemétl,

lenni,

Hallom most

amikor is,

kértem aki oly

még dán

bocsánatot a

bús és királyfi

mint csettintett

9>

férfias

volt.

nyelviével,

mintha keser orvosságot innék. Úgy haragudtunk rá ezért, pedig az a modor, az a hang, a mai hangjához és modorához képest valósággal

Az

olasz

Amikor a mindjárt

ideál.

Hamletet egyszeren agyonjátsza. szinre lép,

nem

az

ifjú

a

második jelenésben:

északi herczeg

jött,

hanem

egy virtuóz, egy déli mvész, aki északinak tetteti magát, de csak a fölvett szkeséggel. De a figurája, az mégis szép volt egy kicsinyt Shakespere, egy kevéssé Jézus. Ez helyén való, mert Hamletben benne van az az Erkölcs, :

amiért Krisztus szállott, és

kiszenvedett

és

a

menyekbe

a költ, aki legmélyebb vallomásait,

durva részeiben ki nem tanúiható bels életgondoltam magamtörténetét írta meg. Ah, a nagy színész, hatalmas gondolkodó ban

—

—

nemcsak a cselekmény külsejét, hanem íme mindjárt elébünk tárja, hogy nem tudunk hová lenni a kínzó és kibékít, gyötrelmes gyönyörségtl. el körlbell Zacconi megszólal és

is

és

belsejét is látja és

—

—

van veszve minden. A darab, a bizonyosságért való küzdelem még csak most kezddik és

minden szót külön megjátszik, st néha minden szótagot is. Nyomottabb, keserbb, zordabb többé nem

már

is

bizonyos.

Mindjárt

y6

lehet.

Olyan,

mint

amikor a Becstelenekben

már minden bizonyíték benne van a markában a szegény fbecstelennek. Amikor látja, hogy tartja

pást.

és ha

akarja,

Szégyenlem, de

meg nem

is

foghatja a lám-

titkolom

el,

hogy

a nagy színész egyszer-egyszer oly hatást

tett

rám, mint amikor a siketnémák jelekkel beszélnek és könnyebbség okáért rámutatnak a tárgyakra: ez czip, ez öreg, nagyszakálú és így tovább. Lehet,

de

caro

hogy én nem

értek a dologhoz,

—

mégis bizonyos, hogy Shakespere nem signore

az talán

—

Az Ermete Zacconi tévedése

—

oh mio Rovetta.

ha ugyan

—

alighanem itt kezddik. Ott, hogy magát és eljátsza Hamletet, mint egy különben kitn banktisztviselt. Belegyri iskolájába, de hajh, az nem hagyja magát. Pedig a maga tervét oly szépen gondolhatta itt egy becsüel a mvész, talán ilyenformán téved

fogja

—

—

:

tudós és nemes fiatal ember, akinek apját mostohája megölte. A fiu megtudja, megálmodja, de a tényálladék még nincsen rendben. Beteges természet születésénél fogva is, mániákus és neuraszténikus. No még csak egy ilyen, úgy kell neki Össze kell szednie

letes,

!

a bizonyítékokat és ezek alapján

kolnia kell!

97

Ítélnie,

gyil-

A tragédia cselekménye valóban ilyenféle, ha a Saxo Grammatikus krónikájából ahonnan Shakespere a rideg témát vette maira átparodizáljuk. És ezt csinálja meg Zacconi,

— —

hogy Shakesperet kihagyja. a maga invencziójával,

azt,

fölékíti

sánta

hogy használja a Shakespere

rencse, is.

De

krónikát

még

ostoba patológiájával,

és

A

kitarkázza

hiába használja,

a

jó sze-

szavait

hiába zongorázza és

el a nagy monológot! Mindnyájan mondjuk magunkban a »lét vagy nem lét«

morogja

kérdésének

verseit:

mántja minden

legnagyobb fekete gyé-

költeményeknek,

nem

az

hanem az emlékezés segítségével ragyogott fel elttünk. Én magam legalább úgy vagyok vele és idegessé tesz, hogy a nagy hangján

át,

virtuóz a jobb lábát idegesen rázogatja,

a neuraszténikusok és

az

mint

egyik kezével mai-

mozik, mint azok a magánbeszélgeík, akik elretörnek az rület felé. Istenem, istenem, talán

még

iskolabeli

a

színész

jobb

az

volt

övénél

az

a régi

lenni «

is,

amikor

vagy nem lámpák eltt

»lenni

a

megállott,

karját

keresztbe fonta és értelmesen tagolva, szavalt!

És az Ofeliával való

jelenet.

kedtem, hátha mindent,

zökkent ebben.

A

.

illúziót és hitet heiyre-

költemény 98

.

Ebben remény-

itt

szinte rákény-

szeríti,

hogy egyszer és

—

férfias legyen.

Ámde

Semmi, de Hamlet semmi nincs benne a szerelmes herczegbl, aki végre is nagy úr és harminczéves férfiú. A színész már elkezdett totyakosan járni, mint akinek a gerincze is, a lába is rossz. Gúnyja: programmszer, fájdalmas csalódása pedig mintha már hozzátartoznék tettetéséhez. Pedig maradt

— az

a hitem

való vágy, a

a

— ez

Zacconinak.

a szerelem a gyilkosságra

bosszúállás szenvedélye

legmélyebben

fészkel

zaklatott szívében.

a

szegény

mellett királyfi

Ez a szerelem kulcs a

jel-

leméhez, magyarázat az érzelemvilágához, próbája

és

mindannak, ami következik higyjék önök, hogy az azt

forrása

De nehogy ezt nem

olasz

játsza

meg,

st

—

ezt

is

agyonjátsza.

mind ilyen. Oly nagyon mond mindent, mint ahogy hazugok szokták ha nagyon hazudnak és abban maguk nagyon kell-e mondanom ? nem hisznek. Közben És ami ezután

jön, az

—

—

van egy-egy gyönyör mozdulata és részlete, amikor délczeg, amikor szaval, amikor apja szelleme eltt imádkozik, anyját csókolja, fenyegeti, kérleli

és

az

örök Polonius holttestét a Vannak egész mon-

hátára föl akarta venni. datai,

amelyek egymagában fölérnek egy rossz 99

Hamlet-alakítással.

De

gondolják meg, hogy

Zacconiról van szó, arról, akit

ma

Az

legels' drámai színészének tartanak hajh,

Hamlethez szegény, ahhoz

pozitivista, és

nem

eléggé

úr,

itt

a világ egyik is,

de

nagyon

is

sem nem

poéta,

sem nem gondolkodó.

A

szavaló Mounet-Sully, az öreg Ross,

inaszakadtan

Irvingrl

nem '

is,

mennyivel különbek

nála,

még hogy

ne beszéljek, akiket de tudom, hogy mit csinálnak.

és Richardsról

láttam,

Adjanak az olasznak pénzt, tapsot, babért

de Hamlethez, a mi Hamletünkhöz ne engedjék többé nyúlni soha!

IH.

Sarah is kinyújtotta kezét a legnagyobb után, ami a színpadon csak kapható. Csakhogy ez a legnagyobb egyszersmind a legnehezebb is. Hogy Hamlet férfi-szerep, az baj és gondolom, Sarah ennek nem örült. Bizonyára és talán elször életében ki is tört végzete ellen, amely nnek teremtette. Férfinak lenni és harminczévesnek, a Sarah tehetségével és így

—

—

játszani el Hamletet: ez bizonyára természete-

100

sebb és egyszerbb. De a franczia színészn ötvenhétéves asszony, akit azonban sem nemi,

sem családi állapota, sem kora le nem nygöz. Mvészetének olthatatlan szenvedélyével bensejében megérkezik mvészete csúcspontjához, Hamlethez.

Nem

volna Sarah és

nem

volna

nem szomjúhoznék utána. Ah nemcsak , de minden valamire való költ mvészember szeretné eljátszani Hamle-

asszony, ha

tet,

mert mindenkiben

—

akinek a lelke mély-

—

benne él ez alak. Csakhogy Sarah, nagyon szeretne, azt meg is cselekszi, van rá joga és temperamentuma. St Hamlet dolgában egy tradiczió is biztatta, hogy kieléséges

amit

gítse

éget

szomját. Kétszáz

kétszáz kiváló

n

év

próbálkozott

óta legalább

meg

e szerep-

Mért? Alig lehet megérteni, hiszen ez az alak maga a komoly becsületesség, amelynek a szép lábikra egyenesen árt. Mért tették nem tudatik? Mikor annyi fiatal hs van Shakespereben, mért bántották éppen ezt? Igaz, hogy támadt egy híres esztétikus is, Winning, aki » Hamlet titka« czím könyvében kisütötte, hogy volt. A mi franczia a dán királyfi voltaképpen színésznnk alkalmasint keveset tördött akár eldjeivel, akár Winninggel. A sok szép bestia és szentimentális rossz asszony után, a kiprópel.

:

n

101

bált és biztos sikerek után

megáhította a leg-

:

komolyabbat és a legbizonytalanabbat. Soha talán ily puritán szándéka és szigorúan becsületes törekvése

nem

nem

volt.

A

volna sors, ha éppen ebbe

sors pedig

nem buknék

bele!

És elbukik benne, az bizonyos, de hogy! ^gy> hogy igazat kell neki adni abban, hogy ^

rászánta lelki

magát.

Kísérlete

érdekes egészen a

borzongásig, egy kissé kietlen

eredményében mégis érdekes.

is,

de véga

Kitágítja

szí-

st

egy-egy pillanatra magának a természetnek határait is. És még haragudhatik valaki, hogy ez unalmas világban valaki ily intresszáns dolgot visz végbe, mint Sarah Hamletben! nészetnek,

Ha nem

tudnók, hogy asszony, és hogy egy

könny szoknyában, a Kaméliás hölgyben búgott mint egy n-gerle nappal hamarébb talán

minden

jó volna.

De

tudjuk, és ez, hiába,

Hanem megzavar bennünket és nem zavarja

az

n jobban férfi.

St

illúziót.

érti

azt

és részletet

—

csak ez

az,

a felfogása, mert e

az északi filozófust, mint a legtöbb

merném mondani, hogy több

lát

megami

színt

benne, mint akár Kainz és Son-

hogy Zacconiról, a mi hsszerelmesünkrl ne is beszéljek. Hogy az invencziója nenthal,

több,

az

magától

értetdik

102

Mint

Hamiet-

magyarázó, egyszerre az összes tudósok feje fölé ni, több a fantáziája és több az értelme

is.

De

hiába

minden, az

egész

összeroppant, hián egy eredend,

ható

dolognak

egészében

nem

—

a

lesz

alak

mégis

nem

pótol-

És hogy

férfiasságnak.

sem

ízléstelen,

sem

vissza-

csodás eredmény. Megmentik a részletek, amelyek közül sok káprázatosan virtuóz, néhány pedig megdöbbenten szép. Mindjárt az els felvonásban van egy

tetsz

ez

:

magában

is

Hamlet karcsú sötét

ilyen: a szellem-jelenés.

alakjának

csak a körvonalai

látszanak.

Háttal

égnek emelt fehér kezei világítanak és beszélnek a homályban. Hamlet apjához beszél és a fiú szenvedélyes kultusza, mint a legmeghatóbb és legmisztikusabb zenés mise hangzik föl, magasztos áll

a

közönségnek,

erejével

betöltve

kiterjesztett,

a leghitetlenebb

legpozitívabb elméket.

szíveket, a

Aztán a nagy monológ,

amelyet az ajtófélfához támaszkodva

mond

el,

hogy nem verizmussal, de oly világító értelmességgel, ahogy tudtommal, az én fülem hallatára nem mondta el semmiféle úr, férfi, vagy magunkat. Minden között hogy is nevezzem

igaz,

—

pedig a legislegnagyobb a színi-eladás jelenete, :

ahogy mostoháját

rajtakapja a

103

bnvailomáson.

örült öröme, vad kaczaja, végzetes és

színmvészet

a

diadala:

legteteje.

szörny

Aki ennél

csal. És ez merben új is, ehhez képest hatása is rendkívüli volt, ezen a ponton a közönség meg is bocsájtotta neki, hogy csak asszonynak született.

többet produkál, az

Amikor csak ráérünk bizony

kritizálgatjuk.

sabb, ez

A

A

—

és

engedte

—

ruhája kelleténél csino-

árt.

felfogása

a kellnél férfiasabb,

Az

ez

nem

nagyban: igen mérges és keser, a neurasthenia egészen mai módra bántja. És hová lett a Sarah zengzetes hangja, amely hasonlatos a viola d'amouréhoz? Hogy mert róla lemondani és hogy mer károgni, mint egy fekete holló ? Mindent mer ez az asszony, néha nem is leplezi azt sem, hogy n, amikor használ. is

biztos,

Hamletja

túlságosan

!

csúfolódnia

kell.

Talán azt gondolja, hogy a

csúfolódás kiválóan asszonyi tulajdonság, tehát

nem

bajlódik a transzponálással. Pedig külön-

ben egészen a fontoskodásig vigyáz arra, hogy higyjenek neki. Azeltt ezt sohasem cselekedte és akkor hittek. Amikor felvonás közökben megjelenik, látszik is rajta, hogy kifárad az erlködésben és hogy egy kissé neheztel is a néz közönségre. Tágra nyitott nagy kék szemei 104

nem

mintha kérdenék: *tehát csakugyan

érde-

mes becsületesnek lenni? Bizonyos, hogy Sarahnak a Hamletre fordított ereje és mvészete nem áll arányban az elért eredménynyel. Csakhogy ennek a próbálkozásnak a Shakespere-kultusz történevan. Mindentl elteahogy Sarah az isteni darabot berendezi és kiállítja. A ruhák, ame-

tében nevezetes szerepe kintve,

lyeket

már

a

társasága

azért

darabhoz elég

téneti kincsek.

és éppen bújik,

is,

csináltatott

tisztességgel

és

amelyet

—

visel

mtör-

Mily ízlése van ennek a az

nnek

hogy nadrág-szerepbe

rá fogják,

tisztán

—

ízléstelenségért

és

a

szen-

záczióért .

.

.

fölött

Istenem, hát végre lehet,

hogy mindenek

egy kissé a különösségeért

Sarah ezt a

debut-ot!

is

De mondta

kereste

valaha

hogy egy rendes és közönséges, a szokatlan, megszabott utakon járó genie? magáról,

vakmer és extravagáns, nem Hamlet, nem és nem

n

105

nem férfi,

Ofelia

—

és

Sarah

Jegyzkönyvem.

KATUSA FÖLTÁMADÁSA. Egy

regénytl

részeg most a világ, a mértékletes Tolstoj az erkölcsös, a keresztény, az öreg.

pedig

isteni

módra

erkölcstelen,

A

írta,

regény

pogány mint

az antik Venus-szobrok és tüzes mint a szamosi

bor vagy egy húszéves » Föltámadás* és bizony

ifjú

szerelme.

nem

hanem

A

czíme

a krisztusi eszme

hogy kél föl miképpen keletkezik utána egy nagyszerbb, a lelki, amelyhez azonban a vérnek még mindig megvan a szent joga, csakhogy alattomban és komplikálva

föltámadásáról szól, az

érzéki

Mert

szerelem

bármily

arról,

és

morális

107

és

apostoli

czélokért

küzdjön

bár

Tolstoj Leo,

is

egyik legnagyobb

mvésze ,

bne, amely íme ert vesz igazi

szidja,

lenézi és

mvészetet, mégis csak a világ

kiátkozza a

ez az

rajta

és

eredend minden

dolgában roppant ervel lép el.

kell tehát

komolyan venni

azt

a

Nem

rikító ellen-

amely prédikácziói és költi munkái azaz, hogy érdemes és értékes

kezést,

között van,

megfigyelni ezt a következetlenséget,

mint küzd

magával és maga mint gyri le az

csinált lelkét

sem

csinál titkot az

által

azt,

hogy

teremtett,

Mondják, önverekedésbl és épp igazi.

Brandes György, aki alaposan ismeri, beszélte nekem tegnap este az erre való kis példát. a dán iró ismersei Orosz fiatal emberek fölkeresték az orosz apostolt, hogy megkér-

—

—

deznék tle: mint éljenek és vájjon szabad-e nekik

bort

határozottan.

»Nem«, monda Tolstoj fiatal emberek ezzel távozni

inniok.

A

de ebéd ideje volt, a gróf meghívta ket. Ahogy pedig leültek az asztalhoz, hát mit látnak. Egy nagy üveg franczia bor áll az apostol eltt és az bven, ugyancsak él a finom itallal. » Hogyan van ez mester ?« kérdé a fiatal emberek közül a legbátrabb. »Úgy«, monda Tolstoj, ^^'hogy én azt tehetem, amit én akarok !« akartak,

108

Ha neki

tetszik:

írvérmesés szerelmes regényt!

Uj regényének tárgya elesett teremtés, akit a

is:

a jó

— rossz lány,

legnemesebb

egy

férfiak akar-

nak fölemelni. Fereje, hogy szép, érzéki és kan-

A neve Katusa, az eredete az, hogy^bnben nyomorban született és a legfbb erkölcsi fenssége az, hogy bájos, melles és a csípje csal.

és

ers. Voltaképpen tehát a moralista Tolstoj nagyszer regénye nem egyéb, mint két világhír munkának, a Raszkolnikovnak és a Kamédámának folytatása. Mert ennek az új liás munkának a fszépsége ugyanaz, mint amazoknak a nemes és jelentékeny férfiúnak a megalázkodása és önfeláldozási vágya egy rossz lánynyal szemben. A téma srégi, a hatás azonban friss. Nechludovnak hívják a regény :

hsét, de az nyilván maga Tolstoj és ez a munkája önéletrajz. Helyesebben els és érzéki szerelmének a története. Csudálatos, hogyan :

sz remete els csókjainak az ízére Ez igazán nem vén ember és új könyve után nagyon is érthet, hogy bár a gyermekek

emlékszik az

születése ellen prédikál, neki tizenhat törvényes

gyermeke van az els feleségétl. Térdig fehér szakálat növesztve,

vényeit

hogyan

tanítva,

ez

ér

a hit s szeretet tör-

aztán

a

férfi

!

Kedves,

akarja ezt a legszebb kvalitását ellep-

109

hogyan zúg és lángol

lezni és

az a

ki

»

Föl-

Minden erkölcsi tendencziája támadás «-ból összezsugorodik amellett, ami a lényeg e munkában: egyszer volt egy berezeg, megszerette a vén szolgálóját, elvette a szerelmét, aztán !

otthagyta. Jó sokára találkozik vele és látja, e szegény lányt a bnbe, mint kergette

mint lódította neki az úgynevezett

A

lejtnek.

berezeg esküdt és a lány mint vádlott Azzal

eltte.

megmérgezte menteni

kell

és

és jó

az

—

még

ezeg

fiatal

akarja erkölcsi

még,

szerezni

egynapos

az emléke.

els

szép,

áll

—

Meg

kívánatos

kívánatosabb és jobb

szebb,

meg

pénzért

szeretjét!

még

Katusa

els szerelmének

—

hogy

vádolják,

Az

elromlott ber-

akarja menteni és vissza ideálját.

er rejtzik benne és

Ers

és

nagy

ez föltámad benne,

hogy föltámad a kan. Bocsánat a szóért, de ez így áll és nincs mit haragudni érte. A berezeg utána megy Katisának, aki föltámadt neki. És nekem úgy tetszik, ez a föltámadás fontosabb mindennél. A tiszta, nemes, szép és nagy úr elégtételt akar szolgáltatni a leánynak, mert elrontotta és feleségül akarja venni a hotelbeli rossz némbert, akit mérgezés bntévedésbl tettében bnösnek találtak azaz,

—

és

elítéltek,

de tényleg! 110

—

Sírtam

e

gyönyör könyvön. Mert

szebb téma, mint az ártatlanul Ifínynak a diadala, amikor egy

már-már eltapodnak, a a lábát

és

szól

így

ggös hozzá

férfi

:

van-e

bnbe

esett

nnek,

akit

megcsókolja

te isten

Mind-

!

nyájunkban, kik több-kevesebb sikerrel rontjuk

benne él a megalázkodásnak és a nagylelkségnek ez a forró vágya. Ez a keresztényi elementum a szerelemben. Vagy

az asszonyt,

még régibb eredet. De a lánynak szépnek, kedvesnek nösnek

kell

lenni,

és külö-

mint amilyen volt

Katusa.

Brandes, az okos, a nemes, aki azért nagy,

mert mindent

meg

tud

érteni

Most, hogy

—

nem

akarta

egy egész éjszakán át beszéltem vele errl a regényrl. »Isteni rültség, oly szép, mint a Karenin ezt megérteni.

itt

volt,

!« monda. És dühbe jött amint ember csupa olasz eltte azt a hitemet, hogy a Nech-

Anna, de szamárság

—

—

ez az északi

kifejeztem

ha szerelem, de érthet. »Ostobaság, czéltalanság!« ordítá a hideg kritikus, hogy kezdtek bennünket ludov herczeg dolga, ha mánia,

szemmel kísérni a vendéglben. »Nem lehet, hogy egy ép ember olyan bolondságokba belemenjen, mint amilyenbe Nechludovot beleküldi Tolstoj.

A

becstelen lányt hiába veszi feleségül,

111

becsületessé

ennek több esze mert szereti ság.

!

Mert ha

kicsavarni az

nem teszi. van, nem megy

többé

Ez már megint az szereti,

fosztani a törzset a

apostoli ostoba-

bizony hozzámegy. Minek az

életet

Szerencsére,

hozzá. Miért,

igazságaiból,

meg-

maga gyökereitl. Gylö-

löm azokat a költket, mint amilyen Tolstoj

—

és

úgy

a vallás

látszik,

barátom,

dogmáit használják

maga föl,

is

—

akik

hogy mun-

Hívságos és hazug dolog, olyan mint amikor az anachoreta sétapáiczákat dugdos a homokba, szörny türelemmel öntözi azokat és várja, hogy kihajtsanak, csuda történjék, bár bizton tudja, hogy csudák nem történnek. Útálom e hiábavaló küzdelmeket, az embernek úrnak, boldognak kell lennie ezen a nyomorult földön, birtokba káiknak erkölcsi alapot adjanak.

kell azt

Nem

vennie, és ez a volt

csak

f!«

egyetlenegy

ellenvetésem,

hogy a regény csodálatosan szép. Sírnod amíg olvasod és vágyad, szomjad és étvágyad támad arra, hogy nemes légy!

az,

kell,

112

STEFÁNIA.

Eltnt

világtörténet

a

szín-

bizonyára jobb neki, otthona van, egy magyar úr felesége lett. Vele foglalkozni tovább, nem közérdekldés, hanem jogtalan

padáról,

De nekem van róla egy képem idbl, amikor még özvegy volt, de már

kíváncsiság.

a régi

világos ruhában

járt.

Szeptemberben

Velenczébe,

jött

párok

a

városába, egyedül, pár nélkül, nénje társaságában, kevés szolgája kísérte.

És a tragikumot, amely világos ruhában és

puha,

daczára inkognitójának, figyelmével

leányának, kínálták

nem a

soldis

gyufaskatulyát,

szegft,

centesimis piros Bellinit,

senki. És a király özvegyének csak úgy

zavarta

királyfi

egy

az

jár

szke hajat visel: nem bámulták ott meg,

fényes

nagy,

Tiziánt

sült

Tintorettót

és

tököt, .

.

.

a

tiz

polipot,

mindenki

mindent amije csak van. És mindenik között legjobban a diót.

—

Szép

dió,

gyönyör

dió,

mily

gyönyö-

rséges dió! Énekelte neki odaszólt

is

a

férfi,

kofa és

Koburg herczegnnek 113

megállt,

—

Oh

—

be jó volna diót venni De hajh, még Velenczében sem lehet diót venni utczán egy fherczegnnek.

nem

A

!

lehetett,

canale grandé olyan,

kar, ölelésre kitárva. rajta).

Eppan grófné

fherczegn

mint két szerelmes

(A Ca Doro a karperecz

— mert

ez volt a Stefánia

—

álneve Velenczében

korán déleltt már és a

kés

este

is

siet beléje itt találja.

Igen elegánsan, gondosan, színesen öltözik, a gyász mégis meglátszik rajta. Nem tud mosolyogni többé; azeltt nem tudott mást, a szemei mindig nevetésre voltak összehúzva. Most is megcselekszi ezt, összehúnyja a pilláit, csakúgy, mint azeltt, de a mosolygás nem jelenik meg arczán. Inkább olyan kifejezést ölt az, mintha haragudnék, mintha gyanakodva nézné az egész világot és közvetlenül itten a

canale

grandét,

szerelmes

párjaival,

akik

fel és eltnnek a szerelmes éjszakában. Mennyi édes sóhaj, mennyi csukott gondola az éjjelen, mely maga

elkáprázva és ellágyulva ringanak

is

oly hév, mint

Romeo és Júlia Az ember el

ide egyedül jönni

mindenkit,

!

!

— nem való

akarna venni

de mindjárt, csak a szívét 114

érzi és

tejét

iietn,

gondolat

ségesen

egyszer

csak

amikor azután

kezdd

nem marad meg

agyából

csak egy

hogy közönpár az ember és

mily rossz berendezés,

:

teher,

újra

egy

új

lejön idült

:

közönségesen egy gyomorkatarus öleli

gondolában fenséges asszony napokig csak a Britannia Hotel ablakából hallgatta a szerenátát, de valamelyik bvös esti óra mégis lecsalta, gondolába szállt és követte a vízen úszó énekeseket le a kanálison, a palazzo Massaroi felé. (Massaroi egy borkeresked, aki egészen új

át a

.

.

A

palotát mert

ide

a

építeni,

Dario közelében.

Nem szeretem többé a borkereskedket.) A Rialto alatt megrekedtünk, vagy száz gondola a vizén. Ott szorongtunk egymás mellett

nem haragudtunk egymásra, némely magános újságírók irigykedtek csupán. Amerikai nábobnék, akiket nappal nem lehet látni

és

—

—

abban reménykedve, hogy valami veszély lesz. És mindenki szép volt e világításban, hogy br van, annak gondolában,

fölálltak

a

pórusai

vannak, az

Hold nem

éjjel

mindezt

volt szerencsére.

Az

elleplezte.

éjjeli

zenészek

hihetetlenül szerelmes dalokat énekeltek.

Eppan grófné komoran balján.

Nem

ült

Koburg herczegn

újságírói kandiságból,

115

de a szép 8*

érdekldésbl lestem és csak egyetlen egyszer láttam valami mosolyhoz hasonlót megjelenni fehér arczán. Amikor a asszony

iránti

buffó énekelte: ».

.

Non Miért

is

.

.

II

re di

Napoli

vuole mangare macheroni.«

nem

akar

a

nápolyi

király

enni

makarónit ?

Stefánia

kor

kijárt

fherczegn rendesen délután hároma Lidóra

estig nézte

és

Közönségesen gzhajóval

jött

és

a

tengert

a szigetet

végig lóvasutazta a fürdintézetig. Aligha spó-

közös alkalmatosságot. Emberekkel kívánt együtt lenni. (A fkutyáját, egy valóban tisztességtudó fehér ebet, azt hiszem gondolán és bérkocsin hozta ki a rolásból

használta

e

szolga.)

A

parton kiült a

fherczegn

kis

kunyhója

elé és ott elüldögélt szótlanul. Egyáltalán

úgy nvérével néha mégis nevetett egyet. Alighanem a fürdszolgákon, látszik,

kevés beszéd.

A

akik meztelen lábbal udvariaskodtak körülölte,

vagy az öreg pinczéren, a fürdintézet

aki

mindennap lehozta

korcsmájából

theát.

116

nekik az

ötórai

Mily édes álmai voltak ezeknek a jó embereknek, cento

lireról,

és jó, hogy fherczegnk emberek vannak a világon

és

szép

Egy kerti

Mégis gazdag

óriási borravalóról.

széken, ülve, feküdve, órákig elhevert

az özvegy. Mikor

már

esteledni kezdett, akkor

könyv formája után ítélve, Bourget Cosmopolisát, vagy valami más illusztrált franczia regényt. Nagyon édesdeden olvasott, nem hallotta azt sem, amikor nvére, vagy amikor ez már elutazott, komornája beszélt hozzá. Messzirl egy nagy növés, fiatal leány benyomását olvasott, a

tette

ilyenkor.

befonva,

nyoké.

A

haja

mint a rendes Esteledett,

kontyban,

szorosan

ri

kisasszo-

a

vitorlások

vidéki

hvösödött,

megmozdultak a látóhatáron, a tenger peremén. A szomszédos kunyhók ajtait bezárták sorra, rendre. Eppan grófné fázósan húzta össze megvékonyult vállait, de közelebb húzta székét a tengerhez, a szabadba, hogy lásson olvasni .

Egy

.

lány, egy leány, aki tudni akarja a végét, egészen beleképzeli magát, hogy annak hsnje lesz. Csak Eppan kisasszony, a St. Ger-

aki

main városrészbl. És eközben elfelejti a maga regényét.

117

el,

Egyszer estefelé azt a bolondságot követtem hogy barátomat és fürdz társamat elte-

mettem a tengerparton, a homokba, csak a kérte és igen jól érezte így elevenen, ghiubec czigarettámagát meghalva,

feje látszott ki.

val a szájában.

A fherczegn

melletti

sátor

volt a mienk.

Eppan grófné nyét,

letette

visszafordult

egészség

és

könyvét, felvette köpe-

meglátta

halványodott és ezentúl

asszonynak csak a tiszteletteljes

Hvösödni

nem

én

hátát.

friss el

is

láttam a fenséges

Végei értek az én

megfigyeléseim.

kezdett Velenczében

elment Velenczébl Firenzébe, van.

az

halottamat. Megrebbent, talán

Ment a hideg helyekrl,

Végre megérkezett

118

is.

Stefánia

ahol melegebb

a nap után.

—

A jöv

kultuszminisztere.

Rákosi Jenrl.

levegbe dobta, hogy Rákosi Jen kultuszminiszter. Lehet, hogy ez a

Valaki a lesz az új hírlelés

nem

volt

véve egy gúnyos fellázítsa

komoly, st, hogy alapjában

ötlet,

amelynek az a czélja, hogy

az embereket: íme

,

akit

úgy meg-

hagytatok nlni, hogy most már kinyújtja kezét azután

is,

ami eddig legszentebb, legtiszteltebb

és a legmagasabb Magyarországon niszter lesz.

De mi

!

Tehát mi-

történik vele azután ? Vigyáz-

121

zatok, meglássátok, Rákosi

Jenbl még

király

lesz

De nem

hogy a hírben

lehetetlen,

— amely-

— volt komolyság és hogy Rákosi Jennek — ha Wlassics csakugyan rl

sokat beszéltek

elmegy

—

is,

csak akarnia

eldöt

Állítsátok csak fel az

állítsátok

fel

ne?

is

ugyan ez egy

állítsátok mellé

rémlik nekem, mintha egy-

Úgy

két újjal mégis csak

De

—

— és aztán

kissé nehéz dolog

Rákosi Jent.

És mért

kell.

az

nagyobb volna az

utóbbi.

eldöket mind, és ezek

között magát Eötvös Józsefet, Csáky Albint és Trefort Ágostont

is.

Mint ember, mint gondol-

nem kisebb egynél sem. hagyom abba a méregetést,

kodó, mint magyar

Azonban mert

nem

sietve

azért

írok

róla,

hogy

dicsérjem.

Ellenkezleg, néhány oly impressziót akarok alakjáról lejegyezni, amelyek miatt a rajongói

fognak haragudni rám, szintén. róla

igaz,

hogy az

meg

ellenségei

És ha csupa kellemetes dolgot tudnék

elmondani, bárha azok mind

jellemzetesek

is,

most hallgatnék

igazak

vele.

és

Vagyok

olyan ízléses ember, hogy várok ezekkel, amíg

122

neki, mint

ahogy kávéházi nyelven mondják

rosszabbul sorsa

—

megy

hiszem,

kevés úr van

Mert

.

oly jól folyik a

Magyarországon,

séget akarja és szereti.

hogy füg-

a független-

és hatalom, akinek

lépnek,

elé

nála

aki

ugyan

Er

az útjából intézmények térnek

sebben: a lába

—

hogy megérdemli,

lehessen, ha

getlenebb

ma

ki,

vagy helye-

irányít és kifejez

egy nagy közvéleményt. Szavának a súlya és publiczitása példátlanul nagy.

ten is

tenni,

hogy még a

az, olyannyira,

gondolnak:

arra

Néha

szinte ijeszjó

jó lenne ez ellen

emberei valamit

mert mi történik, ha az eddig elég

jól

kormányzott exczesszivitás egyszerre csak meg-

bokrosodik?

Abbahagyom érdekes

ugyan

ezt az,

az

eszmemenetet.

Mert

amint róla gondolkodnak,

még érdekesebb maga. Engem legalább él ember soha nem izgatott úgy, mint , senkirl annyit nem gondolkoztam. És boldog de

vagyok, hogy a jövendben bár, beletehetem

abba a poziczióba, amelyet a kósza a számára.

hír

És ha neki ez eszeágában

123

t

igért

sincs.

én kapva kapok

rajta,

mert végre van egy hely,

ahová tehetem, ahol megtalálom

t végs Ide

pillanatában.

elhivattatása

jánál,

czél-

gylnek

tehát össze tehetségének sokszor el-eltünedez,

st

alattomban futó, szálai

Van

!

találandjuk

tehát hely és

—

ártalmatlan

id, amelyben meg-

benne az egész embert,

a számára

vágyik

sokszor elszakadtnak látszó

is

—

eped

azt,

akinek

olykor el-elfáradva

a halhatatlanság után és akirl én fantaszta sokáig

hiába álmo-

oly

doztam.

»A

fekete hajó«-tól egészen addig a pontig,

ahol majd püspököket kreál, ez az út elég változatos és bizonyára

nem

rendes.

De munka

és

munka között nincs olyan különbség, mint ahogy azt

mi idehaza a mi megkülönböztetési viszkete-

meg

günkkel osztályozzuk. Ebben az esetben

éppen

nincsen.

Ha

nagyon vidám és egy kreált is: csak

czéljától,

operettet

írt,

ha

kissé kikapós színházat

egy komoly

abban az idben sem

messzebb a

frivol

ideál

vezette.

És

volt más, mint ma.

Csak

csak izgatottabb,

fiata-

124

kevesebb

labb,

de az arravaló

tekintélylyel,

érdem már benne

volt.

Kedves emlékeim vannak errl a korszakáés az olvasó talán

ról,

magam

ha a

alakja és

nem

veszi rossz néven,

szubjektivitásával egy pillanatra az

önök közé furakodom.

Tizenhét évvel ezeltt egy furcsa vidéki

egy

még

Amikor megérkezett

Budapestre. pályaudvarra,

mint

példány a

hogy

nem

pakkjában

néhány font

mindjárt

könyvet hozott

furcsább vidéki

A

elvette,

losonczi

a

volt

dohányt

maradt a

a forma kedveért

föl

egyéb,

dohány és egypár

rétháti

könyvbl.

is

fiú,

nem

fináncz

a

Nyomor*

»

lehet

Félek,

sokáig

tit-

kolódznom, és bevallom, hogy az a kalandos

ember én voltam. Azt sem

fiatal

hogy

akkori

elégedve, mint a maival.

tottam

el

tz

volna egy kötjelért

az

Még

akkor

nem

ron-

semmit, a kezdetén voltam a dolgaim-

nak, csupa vad

nálni

tagadom,

alakommal jobban meg vagyok

és só a vérem, meghaltam

— amelyet

nem tudtam még. Nem

is

azonban haszvártam semmit

els könyvemtl, st ellenkezleg, 125

rettegtem:

no most mindjárt ortográfiát,

—

és

lelepleznek,

hogy nem tudok

megtudja az egész világ

ezt

azaz egy vidéki kis leány.

Nem

Nagyon kegyelmesek

történt.

így

és

hozzám az emberek, legfképp pedig

jók voltak

Rákosi Jen. Megdicsért az újságjában, magá-

hoz

hívott.

Természetes, hogy akkor

mentem

el

hozzá, amikor ebédelt, abban hagyta, Virginiára gyújtott és leült az íróasztala mellé. Fiatal volt

még

akkor, a szakála fekete,

három apró gyereke

játszott

az

arcza

az

elszobában.

Nemrégiben végezte a második

barna,

elküldetését,

úgy az ország, mint a maga számára a Népszínházat. (Az els

megalakítatta,

küldetése alapítás

:

de

igazgató

az irodalom, megélhetés és a család-

volt.)

stáczióhoz, kát,

fölvirágoztatta

Most

hogy nagyban zze a

még ersen benne tempója.

munkaert

keresett,

Bizonyos, hogy az

vezérelték,

és

a

színház-

után

kutatott,

üdvöskéket akart irodalom nagy

vezették alattomban, de

mik

zsurnaliszti-

volt

Tehetségek

harmadik

a

elérkezett

nem

milyen

126

is

találni.

czéljai

tördöm

is

azzal

szerencsével, csak

tudom, liogy

azt

ma

is

elönt a

melegség annak

az emlékére, hogy milyen meleg volt hozzám.

Pedig az els pillanatban

mindjárt

engem

is

megzavart az

ahogy

túl-adunai

nyelv-

És ezenkívül még valami,

járása.

idegessé

mint

tettem a tiszántúli beszédemmel,

hogy

az,

a

dolgozószobájában, a háta mögött valóságos

Wertheim-kassza

nem

ez,

lehetséges-e

Istenem,

állott.

meg

szentségteleníti-e

a

költ

lakását

a vasszekrény

Rám

—

parancsolt egy Virginiát és szólt:

Olvastam a könyvét, van benne egy

tör-

ténet, az jó.

— írni,

Ezentúl mind csak jó dolgokat szeretnék

nagy dolgokat.

— Persze, persze. De kis dolgokat

is kell.

Lássa,

déleltt a Kerepesi-úton valami bolt-tz volt, épp arra

mentem. Följegyeztem az adatokat. Nincsen

kicsiny és nagy,

országon egy jó írónak mindent Istenem,

itt

Magyar-

kell

csinálni.

minden fontos, és

ma nagyon

is

megértem, akkor

izgatott és elkedvetlenített.

kezett vigasztalni

127

Meglátta és

föl-

igye-

—

ön

Jó, jó,

csinálja azt, amit akar és tud,

és én majd lanczirozom az irodalomban.

»Lanczirozom!«

meg

is

értem,

Nem

értettem a szót, de

igen

lelkesít.

nem

az ifjúságból, ha a

nak az

elbizakodott,

nem

Mert mi lenne

maga üdvének

útját járná!

Ha nem

iia

és haszná-

volna ostoba és

lenne szép!

is

Elmentem, helyesebben elcsavarogtam tle. olyan

szíves

hogy egyszer-kétszer

volt,

utánam nézett a messziségbe, amit mondott, azért valóban helyt

dalomban.

is

állt,

De elvesztette tlem a kedvét, amidn

hogy magamban

látta,

Mert ez az

lenni.

szereti igazán, akik rá

nem hiúság

tudok

talán valami

természete:

csak azokat

is

vannak szorulva. És ez

benne, hanem

az úgynevezett páter

familias természet, amelyre

úgy

lanczirozott az iro-

rászületik,

mint

Dolgozni másokért,

némely ers

leányok

az

férfiú

anyaságra.

irányítani, vezetni, fölvilá-

gosítani és eltéveszteni, ételt adni, kormányozni,

gondoskodni még az ötödik generáczióról

is:

ez ennek a kiérdemült színmirónak a lényege.

De

jaj

az ersöknek, ha akadályozzák a gyen-

128

gékért vak) numkájában, és

—

ha ból

—

szégyenlem bevallani, hogy az els

hogy az

pillanattól kezdve,

—

voltam

és

vele,

jósága

—

vele

fölfedez szenveösszehozott, úgy

mint több egyetemi polgár

nagy színésznvel. Az elmém is

—

az igazságnak,

belészeret valami igaztalan ságba

Nem délye

jaj

leginkább hasznos és becsületes czél-

követte

t

—

sok

de a szívem

a dolgaiban és hol jónak, hol

rossznak láttam, de mindég szenvedélyes érdek-

ldéssel néztem. Igen sokszor kiábrándultam belle, mint íróból

ma,

és

amikor róla való

kezdem,

temérdek impressziómat

rendezgetni

nem minden bánkódás végs véleményt: nem

nélkül állapítom

Jen költnek

hiszem,

meg

a

hogy Rákosi

született.

Hiányzik belle

amit

legjobban imád

Megvan benne

az egyszerség.

kevésbbé kedvel

az,

:

az,

amit leg-

a csináltság és a kieszeltség.

mindent letiporna a semmiségbe, ami

129

nem

friss

nem

nem hamvas

invenczió és

darabjai

—

ötlet:

nemrégen olvastam

és a szín-

újra

mind

—

egyebek, mint nagyszer Shakespere stú-

diumok, hol az elementáris

képében

a

jelentkezik,

a dráma disputál,

er

erszakosság gondolkozik,

viccz

pathos konstruálva van

a

és a közvetetlenség csupa hangszerelés. Mindezt

minden megokolás nélkül mondom, nem

bizonyítok, vagy elhiszik, vagy nem, lehet,

igazam van, a

magam

hogy

hogy csalódom. Én hiszek

lehet,

érzésében és valóban a szívem mélyéig

elszomorodtam,

amikor

hogy

megismertem,

munkái, amelyek a halhatatlanságért küzdenek

már ma

alkalmi

dolgoknak látszanak csupán.

Virtuóz, de alkalmi

munka maga

az

Aesopus

is,

amelylyel annak idejében egyszerre és oly mél-

iskolában dolgozva, mint

tán felragyogott és

nagyszer

tanítvány,

iskolát

csinált

maga

is.

Legszebb, de szintén csak alkalmi költemény

»A szerelem

dolnájáról «, amely

hasznos,

hogy ne

iskolája «

alkalmas

szóljak

»

tisztára azzal készült,

és

ers

legyen,

hogy

drámai

szerep egy operett-primadonna számára,

130

Mag-

egy

coup, amely elárvult színházát a bajból kirántja.

És az

erdn

>Éjjel az

születése története az,

!«,

ez a darab, melynek

hogy

ki

akart tüntetni

egy asszonyt, akinek a regényébl

készítette

e munkáját, megakart alázkodni a közönség és

be akarta bizonyítani, hogy

a siker eltt, és

az

ízlés

A

külsségei neki nem imponálnak. elmenekültem egyetlen regényé-

darabjaitól

hez sA legnagyobb bolond«-hoz, mely egyenesen az készült.

saját

A

maga

történet

egy morális

lassú,

kritikai

semmi czélért

és

reczeptje

ellen

elbeszélés

az

egy hazafias ten-

denczia kifejezésének a kedvéért készült. És azért fejezdött be, mert a lapjá-

legfképpen

nak nem volt akkoriban eredeti regénye. Meg* csinálta tehát, ilyen

de

volna, ha valaki közülünk

munkával állana

lenné és idegessé ról

jaj

két lapon

a regénynek,

nem robog

teszi,

elébe.

Mert

türelmet-

ha Balsac »Pere Goriot«-

át beszél és

nem

cselekedteti,

jaj

amely nem szövdik össze és

elre, mint a dráma.

szemében

t

—

a

Jaj

tehát

— az

regénynek, amely valóban

regény.

131

Egyszer

— valami

—a

ravaszsággal

kezébe

csempésztem a madame Bovary-t. Aztán gattam

a

—

Hogy

—

Sehogy!

hsn

nem

fag-

:

tetszik?

nem

szimpatikus.

Az

melyben a

hsn

érdekel,

szenves

mondta. Eldobtam az a regény

elején,

engem

nem rokon-

!

Másszor meg nagyon évdtem megdicsért egy magyar

írót,

aki

vele,

nem

mert

egyéb,

mint Turgenyevnek egy ügyes imitátora.

—

Az

a kartárs csak másoló, mindene Tur-

genyevtl van

— az

Lehet

oroszt,

—

monda

életem

— de én

semmi

nem olvastam momentuma nem

hozott össze egyetlen munkájával sem. Külön-

ben nem szeretem a nagy

nem hasznosak Az elmémbe

és

nem

tótokat,

azok nekünk

alkalmasak!

hasított ez a

kép: valaki, aki

a halhatatlanságra törekszik, vágyakozásból és

ösztönbl és mindég megakad

és

az alkalmasságban és a sikernek

benne reked:

meg

a hasz-

nosságnak, az okosságnak és a czélszerségnek

132

a keresésében kénytelen a szárnyait összefogni.

Úszik a levegben, az árban, szállhatna pedig.

Mégis, a nagyság biztos jelenségei ütköznek ki

a költi munkáiból

tiszta

arany

Úgy, hogy arra

bánya van, de

Aranyvegyletek,

is.

törmelékben és

is,

kell

st

szilánkokban.

gondolnunk:

itt

valahol

mélységben és merre?

hol, mily

Kutattam utána, de mennyiszer, de mindannyiszor eltévedtem, mert mindég ugyanegy helyen kerestem, a poézisében. Elkedvetlenedve, csak-

nem haragudva

rá

magamban, kértem tle

számon, hol van genieje, mert

arról a

gondo-

nem tudtam lemondani soha, hogy kivételes és roppant er. És magamra vetettem, ha nem tudtam rajta érni a tetten. Most, latról

—

mint kritikus

költ

üldözi

a

bizarrságot,

és

mint

elme legsürgsebben

arra törekszik, mint

követeli kedves fogalmát, a fegyelmezettséget

maga

és

Nem vele

tn,

is

kéjjel

akarom

—

egyenetlen.

Rákosi Jenre, hogy

kisütni

megtörténik

az,

hogy már nem

is

133

ami oly gyakran

tnik

föl, az,

fel-

hogy

más az

mint

vált be,

a

megint más a cselekedete,

és

Ítélete

más programmot író.

jelentékeny

másat

csinál mint bíráló, és

Ez az önharcz, amely éppen

lelkekben

folyik

le,

sem nem

sem nem htlenség. És nem nem hívságos, hanem gyümölcsöz. És semmit nem alterál, semmit nem bizonyít, csak

következetlenség, rút,

azt,

hogy az

nem

lehet

alkotás egy külön dolog,

sem dogmák, sem

szükségesség

sokkal finomabb és ják.

Mint például:

bensbb tényezk

ízlés,

képzel er,

Amikor kifogásokat kerestem hogy a Rákosi

Jen

sem a

tudás,

kormányozni

szerint

elvei

és azt

geniéje

verség.

arra

mért

jól,

irányít-

nézve,

nem

érvé-

mremekben: akkor találtam hipotézisre Nincs ers és tüzes fan-

nyesülhetett egy rá erre a táziája,

hatná

:

amely összefzné, és egy szinten

meg

megfigyel képessége, amely húst rakhatna

le

az elmés,

konstrukczióira.

A

és

színt

vakmer, de erszakolt

vasváz

—

dolgában, az operettejeiben

úgynevezett

tart-

a költi munkáját. És nincsen dús

armatúra sok

134

mert ez minden is

megvan

helyütt

—

az

meztelen.

meg

Néhol

tele

van búja ornamentiinimal, szagöröggel,

virággal,

laggal,

arabssal.

góttal,

sem

Hiába, a legkomolyabb és legersebb elme

képes pótolni azt a tehetséget, mely belI mint érzés, mint látás, és mint

törvényekre,

len

bvös

de

játék nélkül a

szigorúbban

vett

képzeldés, ismeret-

pontosan

És e

játszik.

legkomolyabban és

munka

játéknak

is

leg-

látszik

csupán.

Ezek a

a

magam

dek.

mentségeim

számára. És

néhány:

Íme

,

az

még

helyesebben temér-

ezenkívül

klasszikus, az

neveltetése

eszének a kiképzése germán, az ízlése barrok

—

a

szó

magyar.

jó

értelmében

Mvésznek:

—

és

moralista,

az

akarata

moralistának

mvész. És ami legfbb: nem álmodozó mészet,

mint amilyen

a

költ szokott

hanem cselekv, mint amilyen

ter-

lenni,

a katona. Akarja

a hatást türelmetlenül és biztosan, mert a leg-

kisebb eredményt többre becsüli,

szebb álmot. Halhatatlan akar járt,

elmúlhatatlan, de addig,

135

mint a leg-

lenni,

de mind-

amíg van.

Csakhogy mindehhez tökéletesség

kell.

tökéletességét csak egyben találom

az

a napi sajtóban.

mint

tovább, foliánsait

nem

és hiába

is

húsz év

alatt

Az

lehet titokban a :

lehet

újságok

pad

nagy

roppant

alatt olvasni,

a mai újságpapírosok

tíz-

elmállanak és betik bölcseségéhez

és erejéhez sorvezet nélkül férni.

sem

senki

holnap.

lehetne

meg:

valóban nagy, de ez a

Itt

hogy ebben

tragikus,

És

nem

lehet hozzá-

És ez a sorvezet, a ma, mely

nem vár, akárcsak a tavalyi hó.

az esemény, amely

Szerencsére

itt

elmúlik,

vagyunk

mi,

hogy a

ténet eltt mellette tegyünk vallomást.

kortör-

Kimond-

hatatlan a találékonyság és az energia, amelylyel

újságot

legnagyobb

kezdte

be,

Az

írt.

új

magyar irodalom

áldását, a közvetetlenséget

és

vitte

állította

tökéletességre.

Mint

publiczista így nevelt belletristákat, mint a min-

dennapnak szolgáló,

azért

vereked,

mindig

sebtében és lázban író: a legnagyobb mérték-

ben

segített

megcsinálni azt a

majd maradandó Itt

stílust,

becs munkákat

amelyen

írnak mások.

rendkívüli hatása volt, de lényegében

136

itt

is

másnak dolgozott. Pedig bizonyára nem

hanem

maga

a

akaratának

hitének,

nyesítésére gondolt. Mintha

az

erre,

érvé-

mindennapon

újra

volna és mintha minden huszonnégy

született

órában újra kezdte volna. Csupa verv és rugal-

masság éppen

és

földhöz

agitatórius

ragadt

vagy

aktualitású,

jelentség

czikkelyeibl

költi

fellángolás és

elemi

ervel csap

ki

annyi

keresetlen,

de

a

mvészet,

igaz

amely

mgonddal készült költi munkávalósággal meg volt ihletve, amikor

nincs egy nagy

jában sem.

nemcsak

politizált,

hanem láttam,

testi

alakján

amikor

írt,

az is.

ezt,

Egyszer vagy kétszer

fáradt arcza

szemében az öröm

láttam

írásaiból

még

kifejezése.

halaványabb,

Gyönyörködött

abban, hogy megrögzíthette a gondolatait és

hogy azokat átviheti.

és

nem

készen

sok-sok

ezer

ember

elméjébe

És hogy e munkájának többféle

czélja

egyféle haszna lesz. Villámgyorsan

minden mondata,

belekezdett

és

tizenöt perez

ujsághasábra való zeletében

le is

amikor

mezt

aratott.

137

alatt

az

ír,

elsbe

egy egész

felszántott,

st

kép-

Csak

elre

akinek

nem

aki

van

tisztában

aki

mindig mindennel,

kiformálódtak

az

elhatározásai,

impressziók nyomán, hanem programm csak az

szerint ír:

ily

legfképpen

És

dolgozni.

tud

gyorsan és sokat az,

aki

leginkább

abban nem akar tévedni, ami neki kellemetlen lehet,

az

de a más

nem kényelmetlenek nem skrupulizál, azokon általrobog és nem ügyel csak igazai

számára, azokkal

végigszánt és

azon a ponton, ahol jó szíve

—

valakit tönkre tehet.

Itt

mert a szíve babonás, lágy, jó

megállítja és az a timiditása,

a

—

mely inkább kétely

és gyengédség: megfogja a kezét.

Rákosi Jen,

—

megcsinált

— aki annyi

tönkre soha senkit és tett,

látván,

sietett

jelentékeny embert

bár módjában

hogy az

volt,

nem

tett

miután valakit kikészífölöttébb

elalélt

már,

hozzá legelsnek egy pohár üdít

itallal.

Fényes

hogy mily

és

példás

zsurnalisztikái

pályája,

új és értékes ideákat teremtett, érlelt

138

és hervasztott

nagyon

a

is

el

ma

:

errl

nincs mit beszélnem,

id, amikor az

története. Volt

egész parlament belle táplálkozott és amikor politikai vezérférfiak az

mondták

elfizetési felhívásait

programmbeszédnek. Hanem ezek

el

kisebbrend dolgok, legfképpen

hogy

koznak,

helyesebben

virágzott

föl

újságvállalkozása,

díszes

szeriózus,

vonat-

arra

biztos

és

palotája.

Engem

a hatalmas épületnél jobban érdekel

e pillanatban egy titokzatos dolog, amit Rákosi

Jen Nem

mvelt, amikor a tömör tudok

lehetett,

tisztán

alapfalakat emelte

emlékezni

de olyasmi

rá,

ami a székely balladában elregélt fana-

tizmushoz hasonlít. Mintha egy vegyített volna a malterba.

kis zsidó vért

No nem

nagy dolog

és a zsidóságnak kár volna emlékezni a múltra.

Babona

A

vért

állott

volt,

nem

amiben keverte,

st

vagy ami neki

egy

Rákosi

Jen

czikkelyt

sem

alatt

érdemleges

az Eszlár egész korszakában.

hogy

írják,

mert

látta,

hogy

139

kellett ?

bizonyos távolságban

mindég a mvelet

talán egyetlen írt

hitt,

De

engedte,

olvasni szeretnék.

Nem tudom akkor,

ellenrizni,

hogyan gondolhatott

nagyon fiatal voltam még.

A

mai eszemmel

hogy így: magyar közvélemény rosszat gondol

azt vélem,

—

A

a zsidóságról, akár megrögzítik e gondolatokat,

akár nem. És ha

még

kiírva,

nem

azt

látja

ezeket a rémlátásait

megvettek bennünket

hiszi,

a zsidók. Inkább á szerencsétlen és buta rabok

pusztuljanak

el,

minthogy a szélnek menjen annyi

Hogy nem

intelligens,

derék és szabad ember.

bnösek is

lehetnek ? Mindegy, annak tartatnak.

A

közvélemény

tegszik,

igaza, az lett?

nem

ha

hite a bíró, Ítélkezhet.

amely belebe-

Mi néhány ember

egyetemes igaztalanság érdeke mel-

Aztán

meg

a zsidóságnak

sem

árt,

ha

egy kissé rajok riasztanak, legalább gyorsabban magyarosodnak, ha megpuhulnak és megijednek,

magához

könnyebben

idomíthatja

ket

a

nemzet ....

És ez az egész dolog nem egyéb, mint egy nagy szenzáczió, hadd majd elmúlik Eszlár,

.

rikítson,

hadd

lázítson,

.

Eszlár!

Bn 140

rajtad

elsopánkodni,

érzékenykedni

ostobaság

oktalanság elévdni azon, lefolyt volt,

miattad

Általában

!

hogy föltámadt és

egy természetes folyamat, amely csúnya

ártalmas volt, de volt, tehát lennie az akkor ugyan

Én csak szeretem és megrígált

fajtát,

kellett.

megalázott

de mindég megvagyok döb-

benve, valahányszor

megdöbben, ha bántják

De minderrl nem

akarok gondolkodni, hanem

abban mélyedek

hogy

Jen

Rákosi

—

talán

el,

egy

történhetett az,

pillanatra

eltért isteni

könnyen megnyerhet, mert

egyetlen

fajta,

nem

tenni.

ember,

Kaphatók,

rokonszenvtelen,

és

megvannak.

ellenfélre,

mert az

Tehetségük van,

olyan vérük, amely

és fanyar,

hogy

hogyha majd

a keve-

magában véve pedig

résre megbecsülhetetlen,

ers

véve

vagy háromezer esztendeje már.

st

pénzük van,

mert alapjában

amelynek nincsenek külön nem-

zeti aspirácziói,

oly

kell

is

ezt

magyar már, a kisebbik része pedig

javarészt

rokon,

több idre

eltte csaknem egy millió

állott

amikor

programmjától, hogy

a kis magyarságot nagygyá

Ott

—

szinte

jön.

141

maró

—

az

És ezekre engedett

nem hogy

ezeket szidatta,

a

kitette

életczélját

—

Rákosi Jen,

édesgette volna, és

—

magyarságot

maga legjobb

és a

annak a veszedelemnek, hogy

támadni a

talál

ráriasztatni

sértett

— az

—

oktalan

megrendül az összetartozandóság érzése » vertek el

föl-

hiúság,

—

magatoktól, mint a kutyát, jó!« Mert

amint mester,

az ön

kedvelt

Shylock mondja: a zsidó

is

komikus

csak ember,

hse még

pedig ideges és hiú. .

.

.

Szerencsére azonban

engedte és Rákosi

Jennek

az isten lett

ugyan elmúlt a szenzáczió. Valami de valami

És ma

kis

haszna

is

ezt

igaza.

nem

És csakkis

kára,

maradt.

az elnöke, elismert, szeretett vezére

azoknak az újságíróknak, akik ama ügyben

ersen

és kellemetlenül voltak érdekelve. Kor-

mányozza ket a természetük, az érdekük, az üdvök és a maga akarata szerint. Hálásak is vagyunk hozzá a bölcsességeért és a mert valóban

mindazok

bölcs

U2

jóságáért,

felett,

akik

erre kérik, és

magukat.

bízzák

akik rája

szívbl

igazán,

jó

mindazokhoz, nézem,

Élvezettel

hogy mily gyönyörség neki másokért dolgozni, sokat, mindég és hogy mennyire megegészségesedett és harmonikussá

ebben

— izgalom és veszedelem

lett,

nélkül

amióta

— van

módja.

Nemrégiben

—

tavaly

—

vele

szemben

Komáromba mentünk,

ültem vasúti kupéban.

Feszty Árpád vármegyei

képét

leleplezni jött

velünk, mert a fest, barátja megkérte.

Jen

Rákosi

aznap hajnalban feküdt

drámai-operettjének a premierje reggel

megnézte az

lepdve, hogy összhangzó

mindég

mennyi meleg

tisztelettel írtak róla

után.

és és

egy

Korán

meg

volt

zavartalan,

mind. Azeltt

volt egy-egy rikoltó gixer a közelismer-

tetésében. el,

újságokat

le

nem

Most rajongó bókokkal halmozták

annyira

a

munkáját, mint

t

magát.

Csudálkozott, mi történt ? Valóban jobb író lett-e?

Aligha.

Nem mertem

arra gondoltam,

neki

megmondani, de

hogy a cselekv

143

és a kor-

mányzó, megállapodott, biztos és magas partra jutott férfiút dicsitették

ból,

benne abból az alkalom-

hogy egy érdekes költi munkát

alkotott.

Valahogy megérezték, hogy nem ez és nem

más hasonló munkák

azok, amelyekért magá-

nak a

és

kéri,

jelen hódolatát

hanem

a

jövend

igéretét

sokkal fontosabb dolgok, amelyek-

nek ezek csak a töredékei. Stúdiumok, eszközök, apró kedvtelések, idtöltések

—

alkal-

miságok.

És elttem világosan

ebben a pillanatban

is

állott,

f

hogy

benne: a cselekv,

az alkotó, a tüntetés nélkül

mányzás szenvedélyével

eszik,

ha

függ a

,

—

tekintete.

hölgynek, akit

magát,

szolgáltatja

Két

másokért

mint természet,

ébren vagy álomban

iszik,

:

ha

egy czélon

ragyogó szemén egy

magyar géniusznak nevez és

szinte testiesen fog

megmenti és

szervez, a kor-

született

dolgozni szeret ember. Ez

amely ha szolgál, ha

szinte

föl,

mint

fölvirágoztatja

—

egy

dívát, aki

ha beérhet

—

az egész világot, vagy legalább ezt az országot

144

—

^Bneinkbl élünk az erkölcseinknek'; monda elmélyedve a komáromi vonat kupéjában.

Én

immár csak az

hogy amióta sz: az arcza lett,

mintha

csuda

Most már

beszélni. hatja

már

megntt volna

történt vele

is

már

lehet

megtanult

is,

lehet jó szónok,

fogom

stilisztát.

a

maga egész

Ugyan Wlassics aki arra

Most maga

úr,

arra a

gon-

én

látni

jut és

alakjában.

ön

már kegyelmes,

legyen már egészséges és engedjen

munkájához,

a

ront-

Várom, hogy érvényesítse

hogy végre a jogaihoz

t

st más

nem

háromféle igaza,

kiküzdötte.

azt,

nemes

nyilvánosan

nagyban és a szívem megmelegszik dolatra,

és

ideális

testileg

benne a csudálatos

el

bízvást

igazát

:

látom,

erkölcseit

valakit a

negyven esztendeje készül.

Ezek jutnak eszembe Rákosi Jenrl, hogy uj

küldetése eltt látom. Hirtelen, kusza jegy-

zetek

—

eleje.

Amint most átfutom, látom,

hogy mennyit kihagytam, amit mind fontosnak tartok.

Nem

vezett

Rákosi

szóltam a millieujérl, az úgynedinasztiáról.

145

Néhány emberbl

10

áll,

körömszakadtáig dolgozik mind. Van közöt-

— Csepreghiné —

tük egy asszony a hsiesség és

a jóság.

öcscse, Viktor, aki született

sabb felntt

poéta, a

hogy

Jen alig

maga

legbájo-

férfi.

Aztán nincs semmi vázlatom Rákosi

aki

És köztük van az

arról,

amikor

kezdte a dolgait. Most látom csak,

szedtem össze valami

kis

tényt és

adatot.

Abban

módom

bizakodom,

és alkalmam,

hogy

hogy

146

rövidesen

lesz

irjak róla újra.

Regényalakok.

A PÉNZEMBER. A tam

vele,

fázott

a

Váczi-utczában találkoz-

szegény, az orra

czinkét

Megvehetné az összes városi bundákat, éppen ezért kis, béleletlen téli bekecsben jár.

fogott.

—

Fázom

—

monda

a jó estére

—

köszö-

nöm, rosszul vagyok, fázom. Nem tudok télikabátot viselni, kimelegszem benne és azonnal meghlök. Aztán útálom a prémet, mennél drágább, annál jobban.

— Persze hogy megfagy, mért lassan — Az étvágy — Nem jobb volna kocsin? ?

miatt.

UQ

megy

ily

—

Undorodom

asszony

—

megjósolta,

aki

a kocsitól,

nekem egy bába-

kölcsön kért és

hogy egykor, nem

haragja fog elpusztítani.

nem is

kapott

soká, az

— ég

Biztosan a villamost

fogatom véletlenségbl

gondolta, amelynek a

nekimegy. Lehet, hogy nem is véletlenségbl, már napok óta megfigyelem a kocsisomat, a Gábort, az van a szemébe beleírva, hogy mi okon

mi

jogon

no

fent?!

ahol nincs kocsis

— —

ülsz

te

bent,

én pedig

magammal

megállj, elviszlek

többé

se

fent,

kint

se

lent,

és

és

oda,

se úr, se

1

Tehát ön nemcsak

fázik,

de

fél

is

édes

milliomos úr!

Könny

magának, de nehéz a gazdag embernek! Önnek van mit keresnie a világon pénzt, amije nincsen. De engem a pénz

—

keres föl és

nincs

semmi

tenni

valóm, csak

be kell várnom. Hull rám, csak úgy kopog a fejem, néha az élével a lelkiismeretembe is vágódik. Olykor szeretnék elfutni elle, de mégis csak bevárom. Van rá eset, hogy örömet is oko2:, amikor egy asszony eladja magát nekem és egy vagyont vár az ára fejében és kénytelen kiegyezni velem huszonöt perczentre. A gazdagazért jó, hogy az ember néha úgy vélem ság smuczig lehet. Most azonban szeretnék paza-

—

—

150

összevenni

rolni,

egész

az

nincs szívem és nincs

— — ket.

Váczi-utczát,

de

i
Nincseneic a rokonainak gyermekei.

Vannak, csakhogy mind

A

kis kerek

szemükbl

bácsi vajha meghalnál,

az

fiú,

gylölöm

kiordít a

apa akkorára

vágy: igért

nekem igazi vasutat, beszél bábut! Egyéb baja nincs ? Köszönöm, van. Rettegek az ünneptl,

— —

amikor

nem dolgoznak

az

embereim. Föl-

megyek a rengeteg hivatalba és érzem, hogy a néma csendben két napra kiterítve és

ott

megalázva fekszik a Pénz, nem fiadzik, nem paráználkodik, nem is pénz többé. És úgy fogom érezni magam, mintha én is meghaltam

magamban, egyedül fogok vacsoegy ostsee heringet és némi száraz sonkát. Mert ha valakit, családot arra méltatnék, hogy a körében töltsem el a szent estvét, az nekem jelentékeny anyagi áldozatomba kerülne.

volna. Aztán rálni,

Nem

akarok, félek szeretni

Tudja-e mit,

maga

se szeressen,

ség pénzt hoz.

151

—a

rideg-

A CZÁR.

Brandes vacsora közben beszélte Európa egyik ura, Vilmos császár riválisa, mint ember egy szegény álmodozó csupán. Mirl álmodozik? Semmirl. Mit akar? Semmit. Azaz, amit akartainak vele. Az atyuska

A

fehér czár,

végképp elkoptatta az energiáját ahogy rosszul fiúk szokták. Elzárkózva, egymagá-

ifjúkorában

és pedig egészen arra a módra, nevelt úri

ban, folyton a szerelemre gondolt. tett

Nem

lehe-

a trónörökössel bírni, hiába próbálta orvos,

nevel. Végre is a családi tanács azt eszelte ki, hogy fogad számára a szerelméhez tárgyat. Szép vidéki parasztlányt hoztak hozzá

—

szárazdajkának.

Kerülgették

is

egymást,

de

hiába minden tanításnak, az egymás tekintélye

sehogysem

bírt összekapcsolódni a tekinnagyherczeg maradt a régi rossz állapotban, amíg Varsóban egy orosz-zsidó tánczosné kiverte a fenséges fejbl a szükség-

miatt

tetük.

A

telen tekintélyt. (Azóta tizenhat orosz jár a

azzal,

világban

és

szerez

magának

tánczosné auktoritást

hogy ama baletthölgy akkor és

ott

így gyógyult ki a mostani czár a fölöttébb ártalmas rajongó szerelembl. Hanem az elméjének az ereje beléveszett tüzes álmado-

volt.)

zásaiba és nemcsak

hogy nem kormányoz, de 153

sokszor

még

vele.

például

nem

kormányoztatnak finn urakat, de ezeknek lelkét. Ami pedig kormánya kitaposta a az örök békét illeti, oly ártatlan a maga csak

is

kedvelte

a

nagyszer indítványában, hogy bizonyára nem volt az els ember, aki megtudta, hogy mily fehér

a lelke

milyen

és

Különben finom, isten

ravasz

a politikája.

a

mostani

czár

segedelmével annak

idejében

megkap-

jó

hatja a történelemtl a

szobrot

nem fog

és

nagy nevét. Hogy lovasattól meg éppen ne

kapni,

féljen a világ, jó is

és ezeknek

úr

munka

ha

annyi a jó szobrász Inkább milliós bronz-

kell,

kell.

szobrok, mint milliókért ágyúk.

154

EGY ROSSZ ASSZONY TERMÉSZETRAJZA

czímíí

bártia a

regénynek

Szégyen,

folytatása.

c

kötetben

szégyen,

kivallom:

nincs

nem

regénynek a terve megvan, a most részlet megírásához semmiképpen

következ

hónapban kedvem. Nem írtam tehát, mintsem hogy elrontsam. Szokatlan talán e vallomás, hogy egy író be merje vallani, hogy egy egész hónapon át kerüli az úgy-

nem

volt

nevezett

zám,

e

De

ihlet.

annyi

az olvasóim olyan jók hoz-

szubjektivitást

elnéznek

nekem,

hogy minden valószínség szerint megbocsájtanak most is és megvárják a jöv hónapot.

EMLÉKÜL egy könyvet küldtem önöknek, »Dina« czím els regényemet. Boldog vagyok, ha szívesen fogadják és nem ítélnek meg azért, ami benne zsenge. Nem változtattam rajta

de azért egy

— és

kis

még

munkám

volt

—

vele

inkább a tavasz oka annak, ha most a Fehér Könyv egy kissé bizony szürke lett. Olyan régen nem láttam a tavaszi napot és e hónapban, hogy egy-egy

és ez

talán

kedvem támadt, hogy menjek, mind csak menjek le oda, ahol már javában

délre kisütött,

155

süt melegen és diadalmasan.

maradni,

hideg,

betket!

Alig

És

itthon kellett

sima papírra róni egyforma merem kimondani, de úgy-e,

velem együtt önök is czéltalannak tartják az irodalmat és én viszont önökkel együtt úgy érzem, hogy legjobb volna egész napon át kint az utczán vagy a mezn álmél-

ilyenkor

kodni és álmodozni.

De

f

a becsület, azaz,

hogy a munka, amely kezdetben kényszer, azután passzió. Hogy végeztem ezzel is megjött a kedvem és úgy hogy a jöv, vagy az azután következ kötetet Parisban és csaknem kizárólag Parisról írom meg. Tervem is, kedvem is van

a kötettel, már tervelem,

hozzá, csak megéljük egészségben!

156

írja,

szerkeszti

és kiadja

:

Bródy Sándor, Budapesten

Lövölde-tér

A

Fehér Könyv megjelenik minden

Egy 80

3.

kötet ára diszkötésben

:

1

h

frt,

1-én.

fzve

kr. Elfizetni legczélszerübb negyedévre három kötetre, kötve 3 frttal, fzve 2 frt 40 krjával. Különben kapható minden egyes kötet külön is, a kiadóhivatalban és minden könyvesboltban.

Nyomatott Révai és Salamon könyvnyomdájában

Budapesten.

^^"'ipl

?-

Ili

II

ro

mnni

íT

m-

iii

«!

iü

^^r'^^n^^^j^r^i "Iü

III

iil

ül

j!l

íl;

Ff iliniT ,ii"ií

in

f

m ¥

Iü

in

III

Ili

III

lil

ili

li'

F"ini

f ~ir ^rjií

líííir

1' mi

m

f

ii[

Ili

III

Ili

III

'\.

f

ii;

h;

lli_llijl!_»l_:l'_'i;_l!l

'^HF^^'^'^^'íí^^^^tr^trt^'li' iH

in

iií

ll iH

Hí l!i

Ili i!í

^iii^ii^

l|i

ül

Bi =1

I

a

III

Hl

s..

III

^a

^

ill

III

III

III

ll!

lil

II!

Ili

iü

lil

'II

III

III

£3^

3^

:

iii :!i

iT

f

innr

tt"

m

111

ül

iní^inn

111

tii'

in

;ii

ni

(T

F

m

nr

"ui

i^nr "win

"Ui

'

Tí.

'/.i

iit

ff

1h-m r

*r - " r " " iriif^ ' *i n* ir r m^^ r rrinri!r-

^3r ri rirrin '*f i

i

''"

h

riii*i!i

'iriii

ni

m

W

™T

R

M

i

t

PTlfPf^il'^"" - -

-.

-

-

III

in

TT

In

W

F T

ÍT

5

1T

!7í

KI

'^

»»

'^

~