-;',-' MAqVAR SOROZAT. ffwwrtw< I II Ili

^S^^A^^^^^ W>-"/

HP

-''

'—:

,

* .''-'riíK'/-;',-'

MAqVAR SOROZAT ffWwrT<>w<

I

II

Ili

»:*'^-j«jK*'^*:«'>:*:*:«:*»:*:*:*:«:*:*:«:*:*:«:*:«»:«>:«i:«T*»c*»

A KULTÚRA

REGÉNYTÁRA

KRÚDY GYULA

BUKFENC

BUKFENC ÍRTA

KRÜDY GYULA

2

^ífzc l 1918 fl

KULTÚRA KÖNYVKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADAsA BUDAPEST, VI., TERÉZ-KÖRÜT 5.

Minden jogot

—

a fordítás és filmre átdolgozás jogát

is

-

fenntartjuk.

Copiright 1918 Budapest

BY KULTÚRA KÖNYVKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

Krausz

).

és Társa könyvnyomdája, Budapest, V., Falk Miksa-utca

15.

az ifjúság himnusza.

(9z a könyo

zHíondhatnah bármit a röoidlátók, akik csak

a nyomtatott

betket

nem olvassák

ismerik, de

vayy ostobaságból a sorok közé

el tunijaságból

font szarkalábakat , amelyek a könyvek revkényei,

mint a várfalakon a történelem örökzöldjei. Öbben

a könyvben az dvözitö

ifjúság

romlatlansáqa,

tavasza és mindenekfölötti

sága van dicsítve,

létjogosult-

nem

(s/iminthogy

egyedül

is

nagyon

érdemes élni azután, amint az ifjúság elmúlott.

^mi az ifjúság f <s/lmikor éljük: nem

is

tudjuk.

enmint elmúlt: a templom köveihez verjük érette

a homlokunkat. <snz egyedüli Jó, amit az élet nyújthat.

szent,

amelynek minden szabad,

o/l bátor,

<sn

amelu

mindent megbir.

&okszor

unalma ;

hallott

szavak

mint a tavasz

ezek,

és mégis tavasz nélkül érdektelen volna

az esztend. <sHz a virágos patak, amely a átfut,

mint egy

zsendül

remeg álom; az a

módjára nyilogató

életöröm, amely

életen

hajnali virág

az iskolába

Krady Gyula: Bukfeuc

7.

árad : az a

szorított leán2jok es fiuk oérében

szere-

lemáhtiás, amely oly természettl kapott ajándéka

az ifjúságnak mint

szeme és üde

töretlen

láb-

szára; a csóknak gyönyör oágya, az éleinek az

megkezdése

életkortól megjelölt

denféle

:

— korunkban

van oisszafojtoa, mint a palackba a

szellem.

Kiért nem szabad akkor kezdeni a met, amikor a természet erre jelt és

ad i

a tenger elég észreoehet formában

immár

nöiágon lévkkel, hogy

&n

gyermekkorból.

min-

szokásokkal és töroényekkel

társadalmi

fiuk

megannyi fiatal bikák,

szerel-

hold

@li

közlik a

kiléptek a tudatlan

mint

megizmosodnak,

is

akiknek

férfiak lesznek,

szabad meghalni a hazáért, de a szerelmet

tör-

vényes formájában még nem ismerhetik. 3~alán épen azért jutott eszembe ez a regény,

mert korunkban, l9lT-ben oly eítünedezöben van

a Jiu nemen lev

mi

kiáltani : született

történik

nnem

éfía

itt-ott

hogy ijedten

kell fel-

majd a bánatos

csillagon

ifjúság,

ifjúsággal busitók

nem szabad soha sem

is

.•

a

elfelejteni,

következ

lapok,

hogy azért Íródtak^

hogy setétségen, jégen, havon át tisztábban ébred-

jen fel a szent

és

igaz szerelem, amelyet a

mészet adott az emberekbe.

ter-

Gyöngyvirág gyermeksége. Gyöngyvirág az

életet és a halált

nagyanyja há-

zában, a kecskeméti-utcában kezdte megismerni.

Zöld zsalugáteres, kopott egyemeletes ház volt, Gyöngyvirág ifjúság töltötte egy bezárt szobában. ahol

Zöld zsalugáteres, kopott egyemeletes ház

Sokáig nem

tudta,

hogy a nagymamát

volt.

»grófnénak«

hivják Pesten és a »bontonhoz tartozik,* hogy a vala-

mire való gavallér bemutatkozzon a nagymamának.

Napközben többnyire csendes volt a ház. A szobalányok szinte titokban szellztették a háromszoros függönyü ablakokat. Tollscpróvel seperték össze a szivarhamut a sznyeggel boritott kis szalonokban. A földigér tükrök néhol a menyezet is tükörrel

—

volt boritva

—

megifjodtak.

A

széles francia

ágyak-

ban megforgatták a gummilabda rugékonyságu matracokat, simulékony szarvasbröket, a pehelylyel tömött

párnákat és Flikné, a gazdasszony sajátkezüleg kötötte

meg

a szines szalagcsokrokat a fehérnemben. Csak a

legritkább esetben árulta

valamely

el

ott felejtett tárgy

szobáknak lakóit, néha féligszivott fekete szivar, egy máskor egy elfelejtett selyem harisnyaköt, lepattant gyöngyházgombocska vagy elhullajtott hajt, ópiumos cigaretták fáradt füstje, e csöndes, szinte

titokzatos

pezsgsüvegnek fanyar savanyúsága, elrepült párfmöknek szinte halotti szaga, a tiltott szerelemkidöntött

nek lábujjhegyen való osonása, a vastag falba fojtott kacagás és sirás, fényl cipj selyemruhás nknek liheg tovasletése és dohány- és szénaillatu elkel uraknak unott lépegetése Ilyen dolgokat érzett Gyöngvirág nagyanyja házában, amikor rizetlen délutánokon néha végigszaladt az emeleten, amig a szoba.

.

.

lányok a földszinten egy véres szobát dézsákból mostak, ahol

A lesi

egy

n

az elmúlt

falakról a mezítelen

éjszaka felvágta az

nk

fényl képei,

tájképek, hattjus tó-részletek,

gok és puderozott fej dámák

ereit.

versail-

piroskabátos lova-

meglepetten néztek a

kékbabosszoknyás, leeresztett hajú gyermekicány után, aki félcipiben, szivére szorított kézzel, de

mohó

kí-

váncsisággal futott végig az elátkozott szobákon, amig

a

cseng

alig

megszólalt a kapu

hallhatólag

alatt,

amint kívülrl egy lázas, eltökélt vagy bizonytalan

kéz

megrántotta a „grófné"

kastélyán

a

ni

szakállas

oroszlánfejet.

Rz

egyik szalonban, ahol a ház látogatói

kozni, toalettet csinálni, tükörbe bámulni szoktak,

a

nagymama

megjelölte nekik a ,,kék,"

„mór" szobát,

Gyöngyvirág

könyveket

„piros"

vára-

amig vagy

fedezett

fel.

továbbá néhány Beniczkyné könyv Zolától, a Szentek élete, néhány német regény és erény, valamint Kossutány és Hoffmanntól a Tamás Hires bneseteinek története hevertek egy éjjeli szekrény fiókjában. A könyveket nk hozták magukkal, akik itt a várakozás óráit olvasgatással töltötték, aztán a könyvekkel együtt a ház emlékét is elfelejtették. Kisurrantak a kapun, néhányat köhintettek a téli est ködébe, vagy nagyot lélegzettek a piroslámpásos tavaszi estbl. Emelt fvel fordultak be a koronaherceg-utcába, hogy a kívánatos és tiszta fehérnemüs kirakatokat megnézzék. Gyöngyvirág leginkább egy kereskedelmi számtannak, egy francia nyelvtannak és két arckép-albumnak örült. Pl tanuló-könyvekbl tudást merített, mert szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma, aki példaképe volt minden fiatal leánynak. (A piroskötéses

regényei,

Bn

—

nagymama nem sok vek

iránt.

Ó

falusi

lelkesedést mutatott az ilyen ter-

földesasszony óhajtott egyszer lenni.

Kivonul majd a birtokára a kutyáival, szobaleányaival, a házmesterével és az unokájával.)

Az arcképalbumok viszont az ismeretlen, messzi életbl mutattak neki arcokat és figurákat, mint a vi-

álmában a fiúgyermek, aki Verne regényeibl való szigetekre vágyakozik. (Késbben, mikor kirepült a zöld házból, talál-

torlás hajókat látja

kozott egyik-másik arccal

Csupán az

lepte

az album gyjteményébl. meg, hogy a diszmagyaros, frakkos

urak, akik kiviaszkolt

megnyírt

bajuszszal,

szakállal,

hóditó tekintettel pillantottak reá gyermekkorában, mily furcsa változásokon mentek

nagymamama

boltja, ahol a

még

keresztül,

ismeretlen volt Gyöngyvirág eltt

azt hitte,

hogy e csinos,

elkel

nagymama kedvéért hagyták

R

Caldcroni-

az arcképeket beszerezte,

itt

kisleány

és a

mind a

urak egykor arcképüket.

múzeumfúr finom cipi-

Károlyi Istvánt csaknem megszólította a kert mellett, amint a májbajosarcu

ben tovaballagott. De ismersen

pillantott

a

délceg

Apponyira, a sodrottbajszu, szélesvállu Elek ezredesre a

leng vörös

szakállú Tillerre, a ragyás Gerendayra,

—

Festetics hercegre, lyik

az

igazi,

csak azt

nem

mert a Festeticsek

tudta,

már

száz

meesztend

hogy

óta valamenyien egyforma, osztrák-hivatalnok szakállt

viselnek;

—

Somogyi Mórra, az szhaju

gladiátorra

és Mannheit Jaquesre, a

az utcán

ket.

—

és

R

már

bozontos Rigolettóra nem emlékezett, honnan

kürtkalapos,

gólyalábu

gasztott bajuszú, szinte álarcos

lovag

Dréher,

nézett ismeri a

Freystádler,

ra-

a

Kohncr Jen, Erzsébetkirályné lovagja, a deli Orosz György fhadnagy, a felvidéki nk acképalbumából való Sennyey Géza, Prónay báró, a magyarruhás protestáns fúr, a hajadon fvel járó Salamon, a pirosszekfüs Péchy, a fürtösfejü Krausz Simon, a szép Gillió hadnagy, a n-

lirai

költ szivü

és

tkepénzes

arcú

ket harcsavadászatokkal mulatattó Polónyi Géza, Bár-

,mucus"-

czy Pista, a legjobb táncos, az öregségére

nak dédelgetett nk hive Batthyány Elemér, a torreádor megjelenés Bródy Sándor, a szke szakállú Ambrus és az ifjú Csekonics: egykor majd újra megelevenednek eltte a nagymama albumából; a gyermekkori képeskönyv figurái azonban mind megannyi Rip van Winklék, akiket csodálkozva nézett Gyöngyvirág :

nagyleány korában. Elgondolkozott, hogy az arcképalbum pesti gavallérjai nem maradtak örökké fiatalok. Ugyainigy volt a nkkel, akiket az album második kötetébl ismert.

A nagymama

valamennyi

az akkori Pest

szép-

asszonyát, leányát kötetbe gyjtötte.

Gyöngyvirág néha bátorságot dezte Flikknét, a gazdasszonyt

szépség, turnéros,

frufrus hölgy

és

vett

megkér-

másik

egyik

feltn

nevérl.

— Esterházy hercegné, a nagymama legjobb barátnje, — a gazdasszony és tovább sepert. felelt

Ha másik

hölgyet kérdezett Gyöngyvirág, ugyan-

csak rövid választ kapott

—

^

Sina báróné, mindennap nálunk teázik.

félesz gazdasszony szerint a nk arcképalbuma csupa Esterházy hercegnbl és Sina bárónéból

A

állott

mert több arisztokrata nevet

Gyöngyvirág aztán Sokára,

midn

virágot

látta

ezeket

árultak,

luftballont eresztettek. Hervadt,

a

páholyt

ismert.

nket

is

.

.

nyitogattak,

semmitmondó arcukra

szépség, a gyermekálmok nyomait. Soha sem lelt fel semmit gyermekkorából.

nézett és kereste rajtuk a régi kori

nem

Tehát Q.Z Glkeló társaságban töltvén napjait, mindinkább vágyakozott]ki a világba bezárt szobájából. SzivGsen elküldenélek valahová, de félek, hogy

—

Egy

elromlasz, mint a többi.

ártatlan lelket

rok tartani Pesten, legyen kinek a tiszta

meg aka-

—

módjára elpusztul a város, mon„grófné", ha unalmas délutánokon néha

fogni, ha Ninive

dogatta a

meg-

kezét

meglátogatta az unokáját a szobájában.

h

gyermek tanulókönyvei,

Félt

ceruzaszagu

füzetei

szemmel üldögélt. a nagyanyjától, mert mindenhatónak tartotta. Mi-

és tintás papirosai között

lesütött

eltt a rossz cselédeket elküldte a háztól, mindig be-

ket

záratta

züleg

R

a kapitányságon.

megfenyítette.

És

csókra nyújtotta a kezét,

a

házmestert

sajátke-

nnek,

férfinak

legtöbb

midn

küszöbét

átlépték.

Gyöngyvirág egyszer véletlenül látta midn a déleltti órákban a boglyasfejü, mosdatlan ^Esterházy

hercegnnek"

a

nagymama parancsára

ajtót

mutatott

a gazdasszony és a legcsufabb szidalmakat kellett el-

szenvedni a szegény hercegnnek.

Máskor ugyancsak

a

nagymama rendelkezésére

egy becsípett gavallért taszítottak az csaknem a nyakát

—

ily

a lépcsn,

hogy

törte.

Vájjon mit vétettek ezek,

kegyetlenül

le

bánik

velük?

—

hogy a nagymama kérdezte

magában

Gyöngyvirág. Ezenkívül egy nagy fekete kutya volt a háznál, egy neufundlandi, borjunagyságu eb, amely a legjóságosabb lény volt a városrészben, ámde erejétl mindenki

félt

a kerületben.

Maxnak

hivták a jó kutyát és a

nagymama néha 8

megengedte, hogy „barátni" különös kitüntetésként sétálni mehessenek a hatalmas ebbel. Rendesen esteférfikalappal felé történt a séta és Max mindig egy nyitotta ki a

a szájában

Különösen

kaput.

elegáns

uraknak lekapta a fejükrl a cilindert és futólépésben

barátnje és a a zöld ház felé. R nagymama vitte hajadonfs ur a kutya üldözésére indultak, igy okvetlen találkoztak a zöld ház kapujában s többnyire nem bánták

meg

Max

a találkozást.

a kalappal szájában ugy nevetett, mint egy

örömapa. ,,Sina báróné" gamáslit és zett

Maxnak

és a ház

többi

szeretetükkel az okos kutyát. szeretett,

háttakarót

látogatói

Ámde Max

csupán Gyöngyvirágot, akinek

senkit

nagymama

felé kapott,

midn

sem

ajtaja eltt, a

küszöbön feküdt éjszaka, mint egy oroszlán szer a

hím-

kitüntették

is

és

egy-

éjféltájban végig-

ment a félrees folyosón.

—

Te

bolond

—

kiáltotta a

,,

grófné"

—

csak

hozok a kamarából. Éjszakánként néha fojtott zongoraszó hallatszott távolról egy szobából; a ni hangok ugy hangzottak, mint az Arany Szarvról, mikor zsákban fojtogatják ket; a férfiak kacagása kísérteties és megdöbbent volt, Gyöngyvirág riadtan gondolt az arcképalbum kártyát

vlegényeire, arisztokratanyugalmu gavallérjaira, vájjon nevetnek ily durván az éj óráiban? Máskor a vé-

k

letlen folytán kihallgatott

egy csöndes

getést a függöny mögött,

midn

elmenekülni a

szalonból.

fáradt

már nem

Tekintélyes,

beszél-

volt

ideje

kürtkalapos,

szbecsavarodott ur volt a jövevény s karjait a kézeljében ugy lógatta, mint egy szélütött, az ádám-

csutkája

le

és

járt

fel

magos

gallérjában,

bús szemét

a sznyegre meresztette.

—

Ha volna

feleségemhez

szemébe

R

.

.

.

valaki,

aki

iiasonlitana

az

elvált

mormogta és nem mert a nagymama

nézni.

„grófné" figyelmesen vizsgálta az átadott arc-

Keskeny ajka mosolygott: Talán személyesen nagysága jönne ide. Rz szes úriember minden tagjában remegve

képet.

—

emelkedett

— —

Eltakarta tenyerével szemét.

fel.

Nem

.

.

.

Ezt ne mondja

Rz egy szent n. R nagymama vállat vont

—

kiáltotta

hörögve.

és az ajtóig kisérte lá-

togatóját.

Ezen az éjszakán

— gammal

azt gondolta Gyöngyvirág:

El fogok szökni a boldogtalan háztól és

ma-

viszem Maxot.

Kilopózott

szobájából

és

megölelte

nagy kutyát, amely lompos farkával

ugy

a bolond

verdeste

a

küszöböt, mint a dobot.

10

Gyöngyvirág szerelme. Tizenhárom esztends volt Gyöngyvirág, midn megismerkedett azzal a különös érzéssel, amit az életben hol kinnak, hol boldogságnak neveznek. Néha csak annyi, mint egy átutazó felh emléke a háztetn, máskor pók, amely a ház sarkában tanyáz és halálos hurkot fon.

Nem

mindennapi jövevény, az

élet-

t

ben csupán néhányszor látni átkocsizni a tájon. Napfogyatkozás, amelyre megrendülünk. R költk többet daloltak róla, mint az Istenrl. Szerelemnek hívják.

A

niskolába járt nyári hónapban, mia Svábhegy eldugott villájában nyaralt és a gazdasszony Max társaságában fogadta a zöld ház látogatóit. R nagymama soha sem tudott aludni éjszaka, kezeit tördelve járt-kelt a villa bozon-

dn

a

Fips-féle

nagymama

tos kertjében.

—

—

Kilopják a szemem,

De

reggelre eszébe jutott elrehaladott kora,

mondogatta.

meg-

rongált egészsége.

—

Legfeljebb te örökölsz

mondogatta szemrehányólag

11

és

majd kevesebbet, vadul

belekapott

— a

bontófésüvcl volt,

amely

Gyöngyvirág .hajába,

mint a vörösréz és

sr

mint a

liszt.

szinü

oly

R

»grófnG*

gyermekkora óta mindennap megfésülte, mintha a másvilágon ezért külön jutalom járna, aztán nem tördött tovább a gyermekkel.

Ugyancsak reggelenkint, beszállóan énekeltek

isten

midn bokrain,

madarak

a

ég-

bárányfelhók

a

megcsókolták a hegyhátak mezóit, mint az ébred gyermekeket, a nagy fák kinyújtózkodtak, mint a teremt óriási szolgalegényei felkelés után, Gyöngyvirág a

nagymama társaságában szorgalmas

vette a zöld

ház

gazdasszonyának

cselédirását, amelyet mindenféle

vizsgálat

számláit.

elhullajtott

alá

Flikné

papírda-

rabokra, látogatást bejelent sürgönyblankettákra, használt levelezlapokra jegyzett, a nélkül

nem

tudta volna elolvasni.

A

el-

nagymama üveg pápaszemet peA vetkár-

dig odahaza hagyta, miután nyaralni ment tyákat tapintással

is

felismerte.

R

elz

gazdasszony számlái körülbelül elmondták az nap történetét a zöld házban:

Bevettem : Szobáért

_ — — — — — - —

zöldcsernys ur, akit egyEgy — szer leöntöttünk az emeletrl R veres asszony adósságra — — Behajtottam a pulykatojás arcú leányon. mert jótálltunk érte a Mandinál

52.-

frtot

régi adós, a

—

— — —

— — — — — — — — — — Házmesterpénz — — — — — Ajándék szobalánynak

5.—

,

—

,

7,—

,

8.

10.—

3.—

,

12

Kiadtam Szappanért

— —

Mosónénak

pálinka

——

— — — — — — — — — —

Házmesternek fütyül, a melglyel kocsit hiv Blúzra a veres asszonynak

— — — Piac— — — — - — - — — — Házmesternének meghalt a rokona — — — — — Nagyságos urnák — — — — Nagyságos urnák éjjel Nagyságos urnák kocsira — — — — '

frtot

7

80

— 30

— —

8

—

2

— —

10

9

12

— — _ — — i

Nagyságos urnák szivar és bor Nagyságos urnák hordár Nagyságos nrnak zálogházi kamat

Egy légycsapó

Midn

Nem

nagymama

a

in-

fel

kerüljek haza!

K

titokzatos nagyságos úrról soha

a

nagymama. Ez

este távozott a házból, aludt.

1

tudom, mire való a házmesternek a fü-

tyül? De csak lítést

__

a számla végére értek,

gerülten kiáltott

—

— — — — — — 30 — — 8 — — — _ —

sem

tett

a nagyságos ur reggel jött

ahol

egy

félrees

Délben nagy velscsontokat, párolgó

emés

szobában marhahú-

sokat, frissen csapolt sört és Hölgy-cigarettát, valamint

a bécsi Sport

cim

lapot vitte a szobájába a

asszony. Gyöngyvirág egyszer látta a

a szobalány

tisztította.

Nagy

amerikai

gazda-

cipjét,

midn

cipk

voltak,

egy óriás viselhette volna. Gyöngyvirág máskor álmodott a cipkkel. A cipk harmonikáztak. Majd egy rág.

13

brbl való óraláncot A nagymama gyorsan

talált

a folyosón Gyöngyvi-

elkapta a kezébl.

—

Ami nem

a tied,

ahoz ne

nyúlj,

—

szólt

szi-

gorúan.

Egyszer hallotta fütyörészni a nagyságos urat. szke, felkunkorodó bajusza van. Teli piros ajka. Buta kék szeme. Lapos nagy körme.

Azt képzelte, hogy

Maga

borotválkozik a tükör eltt.

A

tükörbe

bámult

és hetykén fütyül.

A

gazdaaszony számlája után, egy majoros szenagymama mindig átkozódva fizette meg a tiz krajcárnyi fuvarpénzt. Gazemberek ezek a svábok, dühöngött. De ugy is sz lesz nem sokára. A Fipsz-féle leányiskola egy szobából állott. Az asztal féllábon élt, a dívány ujságpapirossal volt kitömve, ételmaradékok hevertek minden sarokban, édespálinkával telt piszkos üveg rködött a kandallón, reménytelen szegénység és elhagyatottság kökéren utazott a városba, amiért a

—

—

—

zepette egy töpörödött öreg

dalokat énekelt.

Az

személyben. lentek

meg

a

Ó

emberke

zsidó

volt a tanári kar és

újságban

kitn

hangzatos

kereskedelmi

egy

hirdetések

je-

szaktanfolyamról,

ahol két hónap alatt könyvvitelt, gyorsírást,

delmi számtant, angol nyelvet

meg

dogtalan, elvált vagy özvegygyé ták

meg

egyházi

igazgató

kereske-

lehet tanulni. Bol-

lett

aszonyok ragad-

a megélhetésnek ezt a módját; elzüllött fiuk,

akiket minden iskolából kicsaptak; reménytelen vidéki

vénkisasszonyok; kviétált katonatisztek és

gazdag kecskeméti-utcai grófné

vöröshaju,

a dusgaz-

porcellán

arcú unokája.

Az önóráért.

öreg zsidócska két forintot számított egy kü-

A

pénzt a nagymama papirosba csomagolta 14

és óva figyelmeztettG Gyöngyvirágot, hogy a

kccskc-

mcti-utcai házról emlitést tegyen.

—

Egy svábhegyi majorosnak vagy a lánya. Szegények vagytok, állás kell, amelybl megélhetsz,

nem élek örökké. Az öreg zsidócska már

mert én

a lábát

sem

lesége ajtódörömbözésén kívül egyebet lott,

(midn

tott rejtett

is

az ajtó

alatti

hasadékon

helyekrl való hatosokat,) az

levelezett és a héberek

történetét

irta

a

fe-

meg nem

hal-

látta,

át

kicsuszta-

akadémiával

már

harminc

esztendeje olyan betkkel, amelyeket rajta kivül senki

sem

tudott elolvasni. Pí

falon

Rezs

trónörökös olajnyomatu

függött s a doktor a királyfi latba

halálával hozta

szomorú sorsát. Ebben a szegény szobában ugy

arcképe

kapcso-

világított a

há-

romlábas asztal felett Gyöngyvirág haja, mint a lopott kincs. Doktor Fipsz, bár közeledett a nyolcvanadik évéhez, minden vagyonát, a két ócska szekrényt is beleértve,' odaadta volna, ha megérintheti a

tüneményes

leány kezét. Itt

ismerkedett

pár esztendeig

a

meg els

szerelmével, akinek egy

keresztnevét

Imrének

hív-

elgondolkozó

arc-

tudta.

ták a szerencsés fickót. Csöndes,

kifeJGzésü, tétova fiatalember volt. Atyja

keresked,

gazdag mag-

pesti patrícius. Imre mindenféle szerkezeten

törte a fejét, elfelejtett iskolába járni.

Most az öreg zsidócskától akarta megtanulni elre kialkudott ötven forintért a kereskedelem tanulmányát, hogy majdan atyja üzletét átvehesse. Imrének a haja 15

a

homlokába

lógott

és oly

cipben

Cúgos

az arca, mint egy szenté.

tiszta volt

sok különböz kihegyezett ceruza volt az oldalzsebében, tölttoll és notesz. Egy potrohos, aranyfogu, járt,

beretvált arcú szélhámos volt a barátja, féle vállalatot akart alapítani.

vaszdi

cipi

szem

voltak,

férfiú volt s

hogy

Bécsig

Gyanús,

minden-

aki

mosolygó,

olyan fáradhatatlan elmehetett

volna

ra-

sárga gyalog.

kapu eltt

Halálfejes ezüst gyürü volt a kisujján és a

zsebredugott bottal sétálgatott, amiga tanórának vége lett.

Körülbelül 50 esztends

fehér szál

náig.

sem

volt hajában,

férfi

egyetlen

elkísérték Gyöngyvirágot a

Olykor ketten

is

Mélyacsai

a vállalkozó

ur,

de

volt,

bajuszában.

Du-

tekervé-

a

szerette

nyes utcákat; azt mondta, hogy ezt pesti konfortábliüzletekrl beszélt. soktól tanulta. Útközben mindig

Talán

tízféle terve volt.

Utazási irodát,

kávé-ügynök-

séget, detektiv-irodát és kis színházat akart nyitni.

célba volt véve

egy ügynökség

kliensek boldogságáról gondoskodik,

nket

összehoz. Ezenkívül a furcsaságok boltját nyitni az Andrássy-uton.

—

A

kisasszony ülne a kasszában,

De

amely a

felállítása,

és férfiakat

is

—

megakarta

mondotta

hízelkedve.

hogy kapnak a pincérek. Egy borravaló intézetet akart nyitni, hol mindenki biztosithatná magát a borravaló ellen. A kisasszony állást kapna az irodánkban,

Más napokon

Pesten

mennyi

uj

tervei voltak. Kiszámította,

borravalót

—

—

fejezte be a mondanivalóit.

Gyöngyvirág nem szerette az aranyfogu

embert

Mindig olyan közel hajolt a leeresztett hajához, mintha 16

akarná ollóval metszeni. Bizonyosan van is a zsebében egy nagy kés, amellyel meggyilkolja éjjel a Dunaparton a nket. Egy napon hiába várták a kapunál Mélyacsai urat a gyermekek, a potrohos férfiú kockás nadrágja

le

és sárga

kemény

kalapja

nem

tnt

fel

a láthatáron.

Egyedül indultak útnak és szótlanok voltak, valóban pótolhatatlan lett volna Mélyacsai ur.

mintha

Imre a lánchídon és alagúton át kisérte Gyöngyvirágot.

Imre a lánchídon

R

Dunán ugy

és alagúton át kisérte Gyöngyvirágot.

fénylettek a hajók az

tésben, mint a boldogság szigetei.

annak, aki aranyló

szeptemberi

Nem

szi napsüis

lehet baja

délelttön a

Fecske

fedélzetén a Margitsziget felé utazik.

Az alagútban volt egy fülke, ahol egyszer csókolózni láttak egy piroskalapu asszonyságot egy deres oldalszakállas, cilinderes úrral. Í7

2

Krúdy Gyula Bukfenc. :

fülkébe

Imre belépett a

és

keresgélni

a falon. Mintha valamely jelt, felírást, titkot Hátranézett és Gyönyvirág utána lépett. Itt

történt

meg

az

arcát érte. Odáig soha

csecsem korában

kezdett kutatna.

els csók, amely Gyöngyvirág sem csókolta még senki. Talán

utoljára haldokló anyja, akirl csak

annyit tudott, hogy félesz vándormuzsikusnak felesége.

Vidéken céltalanul kóboroltak és

volt a

Gyöngyvi-

rág egy istállóban született, mint a kis Jézus.

Nem

is

értette mindjárt,

szentképarcu Imre. Megijedt,

hogy

mit

aztán

tett

hirtelen

vele

a

nevetni

veszedelemtl menekült nyakán érte a fiu szája, és hasonló volt az érzése, amikor egy lepke a Svábhegyen a hajára szállott. Érezte, hogy kis ég szines folt maradt nagyon fehér brén, amely talán soha sem múlik el. Vájjon mit fog hazudni a nagyanyjának, ha észreveszi? De még messzi van az Éleszt-villa. A csók után megnyilt a gyermekek szája és vékezdett, mint aki valami nagy

meg.

A

füle alatt, a

gig a Krisztinán ezerféle dologról beszélgettek.

mindig Mélyacsai úrra

terelte a

Ha

szót.

Imre

Bámulta ezt az

megkapja anyai A minap is lelökött a járdáról egy katonatisztet, aki a tyúkszemére embert, mint egy

istent.

egyszer

örökségét, Mélyacsait társául fogadja.

hágott.

Gyöngyvirág elfelejtette a parancsot és a nagyanyannak Kecskeméti-utcai házáról minden szégyenérzés nélkül beszélt. És kifejezte ama forró óhaj-

járól és

tását,

hogy szeretne elszökni a háztól. De hová mehetnénk? kérdezte. :i-? összeráncolta a homlokát:

— 1

—

18

—

Majd tanácsot kérek

a barátomtól.

Gyöngyvirág nem mert ellentmondani, pedig irtózott Méiyacsai aranyfogsorától. Egyszer megharapja az az ember.

R

svábbhegyi útnál váltak

el.

Imre sokáig

állott

A

szeptemsárgaságokkal festette pirosságokkal és csodálatos ber

helyén és Gyöngyvirág vissza-visszanézett.

be a riegyoldalt. tak,

Rz erdkön

olyan veres foltok

mint Gyöngyvirág nyakán. Vájjon ki csókolta

az erdt, hogy

vol-

meg

elpirult?

— Szerelmes

vagyok,

—

ezt

irta

fel

egy

pad

hátára Gyöngyvirág az Imrétl kapott ceruzával.

Mikor elolvasta a betket, hamar

összefirkálta a

szavakat.

Óvakodva ment felfelé a hegyen, mintha egy gyémántgyrt talált volna az imént a városban.

19

2*

III.

Gyöngyvirág

— jöv

ból

tervérl

a lámpást.

eloltja

Pénzt kell szerezni, — hangon Mélyacsai ur,

gyomorgyermekek

szólott mély,

midn

a

értesült.

Többször

levette fejérl sárga

kemény

egy piros selyem zsebkendvel legyezte a gát, felhúzta

— els

meg

levetette a keztyüjét.

Uzsoráshoz

kell fordulni,

gondolatát, miután egyéb ugy

A

kalapját,

kopaszsá-

—

mondta

sem

jutott

ki

az

eszébe.

gyermekek beleegyeztek Mélyacsai tervébe.

A

konfortáblis-uton Imre barátja hosszadalmasan mondott cl

egy történetet egy

fiatal

grófról, aki egyszer

Frank

Boriska színésznt elszöktette.

—

Amerikába mentek és a gróf

cigarettát árult;

mert ilyen a szerelem. Amerikától egy kissé megijedtek. Utóvégre Imré-

nek helyben kereskedését

kell

maradni, hogy

majd

egykor

atyja

átvehesse.

virágzó

mag-

Gyöngyvirág

csak annyit tudott Amerikáról, hogy oda a bünbeesett

emberek menekülnek,

mama

ó

csupán a nagyMajd magával viszi

ártatlan volt,

házából akart menekülni.

Maxot, a nagy kutyát, amely

eljár élelmiszert lopni a

piacra.

Gyöngyvirág szégyenkezve vallotta be, hogy alig van valami ruhácskája és azt is a nagymama rzi. Legfeljebb néhány zsebkendt és ingecskét tudna egy batyuba kötni. Mélyacsai legyintett:

—

Inget kapni hitelbe

Ösmerek én egy keres-

is.

még ékszert az megvehetné gazdag, borzasztóan nagymama is. Pi bven. hitelünk egész kecskeméti-utcát. Lesz aki részletfizetésre szállit mindent,

kedt,

Kipirult az arcuk, a

jövt

szemük ragyogott, amint a tettl talpig végignézte

festegették. Mélyacsai

Gyöngyvirágot: Majd színésznt nevelünk a kicsibl. Én

—

is-

Csak rám Primadonna leszel, gyermekem. Miután az id már késre járt. Gyöngyvirág ösz-

merem

a színházigazgatókat.

bizni a

kell

dolgot.

szeszedte füzeteit.

A

férfiak

még

maradtak,

együtt

hogy meghányják-vessék a jövendt, és fként pénzt hogyan szerezzenek. Gyöngyvirág talán még boldogabban ment fel a Svábhegyre e napon, mint tegnap. Igaz, hogy Imre nem csókolta meg a fülét, de ehcz nem is volt alkalom. Az utálatos Mélyacsai folyton a sarkukban volt. Pedig Gyöngyvirág tudott már egy setét kapualjat, ahol megigazíthatta volna a cipje szalagját. Imrének volna annyi esze, hogy az alkalmat felhasználja, miután csupán karaván-szagu ládák és olajos hordók lett

voltak a hosszú, mély udvaron. beszélt.

21

De Mélyacsai

Gyöngyvirág szomorúan ment

el

a

folyton

kiszemelt

kapu

mGllett.

Nem

volt bátorsága az aranyfogu

ember

jelenlétében a cipje szalagját megigazítani.

midn

(Gyermekkorában,

az ablak fels szárnyán

néha kinézett a kecskeméti-utcába, délutánonkint egyszer

lév

látott

elkel

nem

hölgyeket és urakat a szemben

kapualjban csókolózni,

suttogni,

Egy magas, szes, szke bajuszú

ur,

st

ölelkezni.

akit

magában

gunárnak nevezett, mindig ide húzogatta be a nket, akikkel az utcán sétált.

R félrebillent

kalapot, a fátyolt,

a ruhát ijedten igazgatták az urihölgyek, mig a gunár cigarettára gyújtott, mintha mi

Útjában, kétszer

is

sem

amely a svábhegyi

felirta

történt volna.)

villához

vezetett,

egy padra:

Imre.

És nem Éjjel

törölte el az irást.

lámpást, a

eloltotta a

amely a hegyek felett elgondolta szökésének

járt,

mint

teli

holdba

egy

nagy

nézett,,

szem és

ablakon kanyarodónál feltnik Pest ezer lámpásával. R nagy alvó házak egy között epedve vár valaki, mint egy csillag, aki részleteit.

és a Béla király-ut felé veszi a

Kiugrik az

célt.

Egy

másik csillagot vár az égrl. Annyit nézett a holdba, hogy lehajtotta

fejét

az

ablakpárkányra, elfáradt, faleveleket hallott beszélgetni

egy kis leányról, aki este

magát egy

az

erdben

felakasztotta

fára, szél

simogatta a haját, mint egy jósá-

gos lehelet, egy kis

k csendesen megmozdult a hegy-

oldalban és halkan legurult a fák között;

csendesen

éjfél

volt s

elaludt.

Azt álmodta, hogy a holdból

a

ablakpárkányra 22

lépett egy öreg törpe és szigorúan

hová

megkérdezte, hogy

szivét?

tette a

Felelni akart, de

Az sz hosszú

nem

tudott.

hí

mint egy fényl, vörös

volt,

hajszál.

A nagymama

gyanakodni kezdett. Gyakorlott asszonyság létére nem sokáig maradhatott eltte titokban a változás, amely unokáján végbement. Reggelenkint az ablakhoz vezette és sas-szemével mé-

szemébe

lyen a Gyöngyvirág

—

Már

ismét

nem

nézett.

aludtál

—

rendesen,

mor-

mogta.

Máskor megvizsgálta, mint egy norvos, tettöltalpig.

—

Csak addig vagyok a nagyanyád, amig

tisz-

tességes leány vagy.

Végül nak otthon

betiltotta a Fipsz kellett

maradni

a

Gyöngyvirág-

iskoláját.

svábhegyi

villában

és

nézhette a pirosló hegyoldalakat, fehérl utakat, sárga völgyeket, mélázó fellegeket.

—

Betegnek érzem magam,

—

suttogott a nagy-

mama.

— eltt,

Csak itt kaphatom vissza az egészségemet. Babonásan bizakodva feküdt a fben a régi villa ahonnan az alant kanyargó fehér országutat le-

hetett látni. Teli szájjal szivta a hegyi

antikgyürös ujjaival kapaszkodott

az élettl seit a

23

teljes

szélhez,

ismerGúnyosan elmosolyodott, ha

öreg fákhoz,

Béla király-uton.

levegt, sárga

ajcngedez

de

észrevette

nket vagy

urakat

látott,

akik télen a kecskeméti-utca

zöld házát látogatják.

—

—

mormogta Milyen jó, hogy én hallgatok, magában, midn egy-egy elkel hölgy lengett el a villa eltt,

Ez titkokkal,

ság

mint egy látomány. a

és

férfi

vénasszony

ni

—

Az egész

a számat,

át

csodálatos

nk

elárulták

megval-

legbensbb

nyöszörögte

a

füvön

titkaikat.

ha

Pest válópört indítana,

—

pesti

gyjtött a lakos-

társadalmáról. Néki mindent

lottak a férfiak és a

nám

volt

tele

amelyeket hosszú életén

kinyit-

heverészve,

amely nem akarta visszaadni egészségét. Szidta a kárakitl egykor olcsópénzen megvásárolta a svábhegyi nyaralót. Minek volt neki a villa, ha benne meggyógyulni sem tud? Napról-napra dühösebb lett és szokása ellenére közel ment a rácsos kapuhoz, amikor is egy kövér, bujálkodó arcú járókel úriember

tyást,

felismerte, ijedten köszöntötte a sárga

szem

»grófnét«:, aztán

kából ltték volna

—

gatta a

ges

n

arcú,

ugy elmenekült,

vércse-

mintha

pus-

ki.

Kár volt ugy szaladni Steiger

nagymama

titkolódzva,

—

Itt

ur,

én

—

is

mondo-

tisztessé-

vagyok.

Ellenben mindig nagyon vigyázott, hogy Gyöngyvirág ne mutatkozzon a villa

nyör leánykának

els

részében.

hátul kellett tartózkodni,

A ahol

gyöösz-

szeszorulnak a vén fák, mint a rejtelem és a bujkáló rigón kivül senki

sem

láthatja

a

gyermek

rézvörös

haját.

Egy

kpad

volt az emelkedésen, mint az apácák

Itlnstromában. Lehetséges, hogy valamikor szent asszo-

24

nyok kézimunkáztak

g helyen,

vagy

várták a város fell vlegényüket, Itt

üldögélt

aki

soha sem

mikor

Gyöngyvirág,

nk

boldogtalan

a

ért ide.

nagymama

megengedte. Ábrándozgatott a jóságos Fipsz úrról, a szentképarcu Imrérl és a kereskedelmi számtanról,

amelynek ugylátszik örökre befütyültek. Jókai Mór regényét, az Aranyembert találta meg a házban. Vájjon Ki ki olvasta eltte az összerongyolódott könyvet? volt az, aki utoljára képzelte

magát Noéminek

he-

e

lyen? Gyöngyvirág Senki-szigetén Imrét várta, akinek elfelejtette

vezetéknevét megkérdezni.

Egy délután ismét regényesen nézte az öreg

még soha sem

kat és hallgatta a szelet, amely nácsolt jóravaló dolgot a

magányban, mid.i

fá-

taná-

hirtelen

lépéseket hallott a háta mögött,

Az aranyfogu ember elhagyott

közelitette

meg

hátulról

az

villát.

Gyöngyvirágnak torkán akadt a szó. Mélyacsai nyugodtan forgatta vékony ját,

sétapálcá-

mint egy nagyvilági gavallér. Zöldkeztyüs kezével

megsimogatta a leány

—

Nem

kell

felejtették el önt s

ne veszítse

—

el

fejét.

gyermekem. Barátai nem dolgoznak a kiszabadításán. Csak

búsulni,

a reményt.

Kérem, a nagymama

van.

itt

Mélyacsai pazarul legyintett:

—

Ismerem én az öreg tekintetes asszonyt. Ne engem, gyermekem. Helytállók én a nagymamával szemben.

féltsen

— — OF,

a nagymama Gyermekem ne beszélj

Megöl

.

.

.

csacsiságot.

Mélyacsai azután megragadta Gyöngyvirágot és mohón, mint egy szörnyeteg közeledett felé. A pesti

szélhámos keze

hajában

zongoraverkii, módjára sott,

nagy melle

turkált,

fülébe

értelmetlen,

cseng-bongó szavakat sugdo-

lihegett,

mint egy fujtató,

tagjai

ki-

póké az aranylégy után; a nyaka ránvolt és egy ér ugy táncolt a petyhüdt cos és beesett nyúltak, mint a

mint egy vergd madár. Gyöngyvirág eltt elsötétedett a világ. Hirtelen ugy érezte magát, mint azok a nagykalapos, olcsó parfümös, feketefátyolos, selyemruhás nk, akik a

bór

alatt,

nagymama

pesti

házába osonnak.

szemérl és egy régen

elfelejtett

Könnyek

omlottak

gyermekkori

imád-

ság bugyborékolt felfelé a torkán, mint egy viz alól fel-

jöv

emlék. flki ételt, italt adott,

flnnak neve legyen áldott.

így hangzott az ima, amelyre a nagyanyja tanította, midn az els karéj kenyeret a kezébe adta. És a tragikus percben visszatért az ima, mint egy szent-

képecske kihull egy régi könyvbl és megmenti a kétségbeeséstl a boldogtalant.

A nagymama

a kertben köhögött, olyan

fuldok-

lóan, mintha egy öreg nösténykutya ugatna.

szélhámos eleresztette a könyez leányt. Gyöngyvirág megszabadulva a durva kezekbl, elta-

A

karta az arcát a kezével.

—

—

szólt. Utálatos, távozzon, Mélyacsai nevetett, reszket kezével a leány ar-

cát simogatta és elfulladva állott helyén.

ert gyjtött, hogy ismét megragadja

a

Ugy

látszik,

leánykát.

A 26

rigók ijedten

figyeltek a fákról.

R

felhk összenéztek

R

füvek lehorgasztották a fejüket. Szegény, kimerült leányka, sorsodat nem

az égen.

fogod

elkerülni. Rz öreg gazember gyzedelmeskedik vonakodásodon. Már aligha lesz erd visszautasítani az

elvetemült vér ujabb támadását. tes nagyanyától

nem

R

engedi, hogy

félelem e

rettene-

megment

sikoltás

törjön ki a torkodon.

utálatos, távozzon!

És a néma, elkeseredett küzdelem ismét elkezddött, amint az országúti szöreg csavargó megtámadja a parasztleánykát, aki ebédet visz a mezre. Ekkor azonban

megelégelte az rangyal a gaz-

ságot.

Alulról óriási szökkenésekkel jött egy borjunagyságu fekete kutya. Tompán, vésztjóslóan mordult az eb és medve módjára támadta meg a botjával véde-

27

kezó Mélyacsait. Max, mint egy középkori vitéz vemagát a rablóra. Csakhamar messzirl hallatszott

tette

az aranyfogu futamodása.

Gyöngyvirág dobogó szivét a kutya hátához szorította és ugy figyelt az alulról jöv hangokra. Flikné, a gazdasszony, meglátogatta a

nagymamát

és ajándékul elhozta kedvencét, Maxot.

De

a nagymamát nem lehet kibékíteni. Meguntam, rikácsolta. Holnap hazaköl-

—

—

—

tözünk. Eleget loptatok.

Gyöngyvirág rémülten hallgatta a nagymama kiálRz öregasszony olyan dühös lett a bemutatott számláktól, hogy csaknem megütötte a guta.

tozását.

—

—

Svábhegy, gondolta magában Holnap visszamegyünk a tömlöcbe. Külön megcsókolta a fák derekát, a kpadot, a bokrok szi virágát és a levegt. Isten veled,

Gyöngyvirág.

Ez

—

a tájkép volt az

Midn

késbbi

gyermekkora. boldog és boldogtalan

éveiben

visszagondolt a multakra, egy sárga, esverte, mohos,

verendás kertiházat

látott,

amely körül szarkák csereg-

nek, rigók ugrálnak és a fák ugy hajladoznak a szélben, mintha az ölükbe akarnák venni az

alattuk

ját-

szadozó gyermekleányt. Mélyacsai urat csodálatosképen

elfelejtette,

mint

egy rossz álmot.

Talán nem

madása

.

.

is

volt igaz az

öreg

gazember

tá-

.

9R

IV.

A

zöld ház hse. szobácskájában

Ismét a régi

nagymama

magát.

találta

újonnan bemeszeltettc az ablakot.

szrdött be

a világosság,

a kocsik

a ház eltt a

nk viháncoló

nevetése,

a fels szárnyon

zörgése és

éjjel

R

Csupán

férfiak gordonka-hangja.

R

nyár folyamán azonban nagy

téntek az utcában. költözött Szalon

R

változások tör-

szemközt lev öreg

Mimi

és a

házba

nagymama ugy

be-

átkozódott,

mint egy pogány.'

a

— Csak élne még Splényi kapitány, majd ellátnám cudar baját! — kiabált, miközben az ajtókat csap-

dosta.

Szalon Mimi a nagymamáéhoz hasonló foglalkozást zött.

és

és a ter

R

Zömök, barna, egykor szép,

megvet

tekintet

eldurvult arcú

volt, aki kihajolt

az ablakon

R

két házmes-

nyelvét öltögette a nagymamára.

minden éjszaka összeverekedett az utca két ház

ni

látogatói letépték

resre karmolták a

29

n

,,

szke

egymás

asszonyt."

Rz

közepén.

kontyát.

Vé-

urakat,

akik

htlenek

házhoz,

lettek a régi

Maxot meg

emeletrl.

vizzel

leöntötték

az

akarták etetni szafaládéval.

Flikné sokkal barátságosabb volt

a

szegényebb

hölgyekhez is, akik nem egyszer kalap nélkül, füzetkonyha lenül, papucsban üldögéltek az udvarra nyiló küszöbén, ahol nagy lánggal égett a svábhegyi száraz galy, mint egy falusi

Lángost,

házban.

pattogtatott

kukoricát, sült tököt és krumplit, valamint almát sütött itt

Flikné a

elkel

nknek, közben hosszú

történeteket mesélt

urakról.

Gyöngyvirág a hvösöd szi délutánokon hárász-kcndben, magányosan üldögélt az udvari ablak zsalugátere mögött és szomorúan összefonta a kezét,

Szerette nézni

mint egy kis rab.

az

ablakhasa-

konyha piros lángjait. R pattogó mogyorófák a Svábhegy szeptemberi illatát juttatták emléke-

dékon

át a

zetébe.

A

csaknem

piros nap,

a keze

pirosan tüz a fejére és

átlátszó.

A nk

a földön kuporodtak és fosztókakedv ural-

kodott, mig Flikné arcát kipirositotta a láng.

—

egy Szú

Járt ide

nev elkel uraság az

években. Nagy, bozontos, ember

volt,

bika, a nadrágja mindig lecsúszott a hasáról

gyorónagyságu

gyémántgyrk

megtetszett neki valaki, vetette. férfi

Szerencsétlen

nem?

—

voltak a

lehúzott volt a

egy

gyrt

kinozni,

és

kezén.

házasságában,

ugyanezért verni,

elmúlt

vörös, mint a

mo-

Ha

és oda

melyik

szidalmazni

hogy jókedve legyen. Annak örült legjobban, ha a házmesterné megseprzte, mikor belépett a kaSzúnak szólította és barackot pun. A ,, grófné" kis kellett,

nyomott a

fejére.

30

Kis Szúval sok bajunk

volt.

Mindig

új

barátni

voitak, akiket a legmcsszibb külvárosokból keÜGtt elrángatni. Adolf, a fiakerünk néha az utcát sem tudta

Én

megtalálni.

pedig

ismertem

alig

magam

ki

a

rosszagu külvárosi házakban.

csúf,

R

megmondhatója, hogy hányszor futottam papucsban, egy szál szoknyában, téli éjszakán „Kri Kláráért," „Pálmay Ilkáért," ,,Blahánéért," a ,, Hegyiért," az ördög tudná már a nevüket. Egyik ,

.grófné"

a

a Zuglóban lakott, a másik

Ó-Budán

egy pincclakásban. Aztán megfüröszteni, kitanítani

ket, hogy szégyent

Vigyázni a körmükre, hogy Ügyelni, hogy

vigye

ket

le

ne

az utcáról,

el

ne ne

meg

húzódott

fölöltöztetni,

hozzanak a házra. csenjenek

valamit.

rendr be ne kapunyitáskor kidobni ket: ez részegedjenek, a

mind a szegény Flikné dolga volt. Flikné, mindig csak Aztán kinek dolgozom? Talán magamnak? A lányoknak, hogy becsülettel férjhez adhassam, a vömnek, hogy a kávéházban ülhessen. Néha elmehetek Flikné.

egy órára a lányomhoz. Ennyi az dor,

Rák Sándor!

kínlódott az

Te nem

is

egész.

tudod,

Rák

hogy

Sán-

mennyit

anyósod.

Flikné kiosztotta a friss lángost a konyhabeli

maga

nk

közébük kuporodott. Kis Szú nagy gavallér volt. Soha sem kellett neki a „Hegyesi," vagy a ,, Márkus." Mindig csak azt mondta: „Flikné, én ismerem azokat a kifent, szagosított dámákat, akiknek gummiból van a keblük, nedves seb van a lábukon és olyan száraz a brük, mint a papiros. Én utálom ket. Repettsarku, egészséges szolgáló az én szeretm, aki nem tartja vissza között és

—

31

is

sem

sem az öklöndözését."

Be gazdag frendiház tagja volt és a piros püspökök háta mögött ült. »Egi)szGr majd elhozom a kalocsai a szóváltását,

R

ur volt!

érseket. Flikné!»

lyából,

téli

Négy lovon

jött

este fáklyás hajdúk

aranyat hagyott

itt,

amikor

grófnénak az igáskocsiján

be Pestre a

Aztán

elment.

ölfát, lisztet,

Rmig

—

a hölgy

Csak

meg

talpát

Tudja, Flikné, voltam én férfi,

módjára

eb

azt a jó

a

nyulat,

de arra a

dörzsölgettem

néha beszélt:

mint a legtöbb nyikás

fürdött,

marék

küldött a

mézet,

zet, meg juhászbundát a házmesternek, „nagyságos ur" tette a kezét. olajjal és

kasté-

Egy

kisérték.

nt

is

olyan

nyavalyás,

urink után bomlottam. Szoporfutottam a szinésznk sarkába. akinek

tiszteltem,

selyemruhája

cipje. Feleségem volt, ez szoktatott

egyszer hallom

ám

igy.

volt,

Aztán

egy rejtekajtó mögül, hogy a szent-

bárón, a legtisztább kez asszony a monarchiában, azt mondja az ispánomnak: «Te kedves him.» Meg még egyebet is. Ekkor beláttam, szamaram hogy nem lehet tovább folytatnom az életet és megkép, a

!

halok.

Az

.

.

istállócsizmás

semmit sem tudnék.

A

ispánt

mintha

elkergettem,

bárónt megvertem, mint a

két-

fenekü dobot. De életben maradtam. Ilyeneket beszélt mindig a drága jó

ur,

amig be-

jött a hölgy.

Flikné ekkor kénytelen volt abba hagyni érdekes elbeszélését, mert a

szorgalmas

konyha

neufundlandi eb

eltt

megjelent

és

farkcsóválva

Max, a hozott

szájában egy zöld, vadkacsatollas férfikalapot, amelyet valahol az utcán orzott

el

a tulajdonosa fejérl.

32

— Vendég

jön,

— szólt

Flikné és gyorsan bezárta

konyha üvegajtaját. Gyöngyvirág könnyes szemmel hagyta ott az udvari zsalugátert. Szivból sajnálta a szegény Fliknét, rózsaszinü, tízesztends slafrokkjában. Megfogadta, hogy pártfogolni fogja a nagymamánál. Gyöngyvirág leült a tanulóasztalhoz és naplóját a

irta

^

egy irkába.

Krúdy Gyula

:

Bukfenc.

?.

V.

R nagymama Bár Gyöngyvirág

utrakél.

légmentesen

el

volt zárva

a

kecskeméti-utcai házban, az élelmes Mélyacsai ur talált

hogy

utat,

csempésszen a gyermek

levélkét

ke-

zeihez.

Általában számos üzletei közé most már végér-

vényesen hol

'felvette

Gyöngyvirág dolgát a fehérmellényes

mint akár a kioszkbeli

férfiú,

nyomban

eltávozzon, Paris-t,

két

kártyajátékosok

pengt nyomtak

zavarcsinálás

nélkül,

amely helyiségben ingyen

markába,

feketekávét

kapott

Ó

és sört, hogy békében hagyja a mulatókat.

a jószimatu férfiú a városban, aki

hamiskártyások nyereségét, bevételét, a

ügyét,

hogy vagy a Casino de

a

számon

mulatóhely

magyar nemesség után

volt

az

tartotta a

tulajdonosok róföske-

áhítozó

reskedóket; mindenkit ismert Budapesten, mindenkirl tudott valami gyengeséget. rolás,

nyomban

langok

levelet

irt

S ha nem

a rendrségnek.

bolthajtásai az ajtónál

közelében várva: a

Mélyacsai

a

sikerült

végzdtek,

üldögélt az elosonó

szarka- vagy Duna-utcában, ahol

zsa-

Kártyabar-

amelynek

nyerket a

gar<;on

34

lakások a kapu alá nyílnak, zsebredugott bottal egész délutánokat sétálgatott, amig

a meghívott úriasszony mélyen lefátyolozva kisurrant a titokzatos házból. Mieltt arcát rendbeszedhetné a ggre és megközelíthetetlenségre, Mélyacsai gúnyosan, mélyen a szemébe Rzián távolról, nézett és sokatmondólag hümögött.

konokul, elmaradhatatlanul

hazáig

kísérte a hölgyet,

hogy az otthon mindjárt ágyba fekhetett a

kiállóit iz-

galmaktól.

Egy reggelen az

ajtó alatti

résben egy összehaj-

togatott cédulát talált Gyöngyvirág. „L-t a

bolondházba záratta

Rajta

apja.

vagyok,

hogy kiszabadítsam. A maga jó öreg bácsikája." Gyöngyvirágnak szomorú napjai voltak. Ezideig ritkán jutott eszébe a szentképarcu Imre, Inkább csak távolról látta, mint egy gyermekkori álmot. Mint Szent Imre herceget, akinek arcképét egyszer dai templomban, ahová kis gyermek felügyelete

alatt)

látta

korában

egy bu(Flikné

elengedte nagyanyja.

Öregasszonyok és gyermeklányok csaknem egyforarról, akit szeretnek. R templomjáró anyókák az ifjú Krisztusban, a szakállas szent Józsefben és Antalban nem egyszer elmúlt életük férfiideálját imádják. Szent József valóban élt néhány év eltt,

mán gondolkoznak

asztalos volt a kacsa-utcában.

A lett

levélke

megérkezésével

Imre a gyermeki tömlének.

mindennapi

Néha

lakója

a tanulószéken

gombos, sárga cipben és fekete nyakkendben. a függöny mögött állott és a kézelit kihuzogattat Egyszer meg azt álmodta Gyöngyvirág, hogy

tilt

Máskor

Imrét meggyilkolták a földszinten 35

.

.

.

zokogó szívvel 3»

Az udvaron valaki bömböl ült fel ágyacskájában. hangon énekelt egg ismeretlen szöveg nótát. R nagy-

mama nem

szerette az

az emeletrl

ezért

ron rimánkodott a dalosnak, nádot. Végül a

énekeseket, ugyanmig Flikné az udvahagyná abba a szcre-

éjszakai

kiáltozott,

házmester

kitaszigálta

a

vendéget,

döngve csapódott a kapu. Gyöngyvirág magában azt gondolta, hogy Mélyacsai ur volt az énekes. Egyszer a nagymama utazóköpenyegben és fokalapban lépett az unokája szobájába. Botosok voltak a lábán és karján brtáska, az erszényben akár százezer peng elfért volna. Egy-két napra vidékre utazom. Fertelmes drága ezen a Pesten minden. Majd falun bevásárolok. Reménylem: jól viseled magad.

golyszárnyas

—

—

Nem megyek ki a szobából. A nagymama szokatlan hangulatban

volt.

Köny-

nyek mutatkoztak a szemében és a két kezébe vette unokája arcát. Édes aranybogaram, ha majd egyszer nagy leszel, megbocsájtasz minden szekatúrát az öreganyád-

—

nak.

A

te

érdekedben, a

te

jövdért

történik

mindez.

Én már öregasszony vagyok. Nekem már semmit sem Csak legfeljebb nyugalmat. elbb elmondta Gyöngyvirágnak, hogy a »nagyságos ur« a napokban dülöngzve jött haza fényes nappal és egy vendéghölgynek az arcát megcsípte a kapu alatt. Szigorú jelenet volt emiatt a nagymama és a ^nagyságos ur« között. Vé-

ád az

élet.

(A fecseg Flikné már

gül a

kés

nagymama szobájába estig,

hogy a

nknek

vonult és keservesen

megesett a szivük

sirt

rajta.

A 36

»szkG asszony«

név alatt ismert vendéghölgy nagyon csodálkozott, hogy a nagymama nem vette ki a elbánna az urával, ha szemét a »nagyságos urnak«; rajtacsipné.

A nagymama

leült a

székre és az unokája hajá-

val játszadozott:

— untam tam,

Tudod, gyermekem, én már végképpen meg-

itt

az

Hmig szegény voltam,

életet.

még csak

kínlódtam

szivesen

fiatal

vol-

ezzel a különös

maradhasminden jött-

leginkább azért, hogy tisztességes

üzlettel,

sak, ne kényszeritsen a szükség,

hogy

ment kupecnek odaadjam a testem. Én mindig becsüvoltam, gyermekem, példát vehetne rólam

letes

n

sok asszony Pesten, Pfuj!

Ha

magasan ket, az én

aki

valaki ismeri

hordja az

vagyok.

orrát.

Milyen

mocsok, mily elvetemültek, mily gazok. Ha olcsón kapom, megveszem azt a falusi birtokot, amelyet neked Ígértem fejezte be szavait

—

!

—

»a grófné, « homlokon csókolta Gyöngyit és eltávozott. Adolf a sárga utazóbröndökkel büszkén várakozott a ház eltt. Régen volt ily tisztességes fuvarja.

Gyöngyvirág lábujjhegyen járkált a gondosan bezárta az ajtót, az ablakot

szobájában, is

lefüggö-

nyözte, pedig az utca túlsó oldalán, Szalon Mimiéknél,

épen öngyilkos

mentk

lett

egy keresked,

és ködszagu

fütyülve

jöttek a

köpönyegeikben a rendrök lök-

döstek a kíváncsiakat.

A nagymama

birtokára gondolt,..

zö'd színekre, amelyeket eddig csak

ni

A

legszebb

alsószoknyá-

kon látott. Sárga libuskák tipegtek tova az alsószoknyákon és a virág olyan piros volt, mint a legbátrabb 37

kalap a házban. Gyöngyvirág az életben, de amit

nk

ban megforduló

még keveset

tapasztalt

nagyon megfigyelt. A házdivatját titkon jól szemügyre

látott,

vette.

Igen

jól

ismerte a bekrétázott

fehér

félcipket,

amelyek a széttapodásig hurcolták tulajdonosniket. Végül olyanok lettek, mint a sok csókolózástól

megntt

R

szájak.

selyemharisnyák a mezitelen talpon

foszlottak és a

nk

nem merték

rongygyá

cipiket

az urak jelenlétében, bár azok Ígérték, hogy n^ajd pezsgt isznak a cipbl, mint a velszi hercegrl hallották. levetni

Tudta, hogy a szép nk lábán bütykök és tyúkszemek vannak, nem mindig szabályos a derekuk, közelrl nagyon roszszaguak és a fülüket vörösre festik a

tükör eltt. Látta

száradni

ket szennyesen

fehérnemüket a padláson és

a

Tudta, hogy némelyik hercegnnek forradás van a nyakán, ezért hord magos gallért; a másiknak durva kezére alig látta

fér rá a fehér keztyü.

mint bnjeleket.

R

fodrász

tömi ki a

hajukat

kóccal és karjukról beretválják a hajzatot. Látta

unatkozva vakarózni, ásítozni, a körmüket

Es ismerte

ket

kócsagtollasan,

Tudta, hogy némelyik

bgni

ket

nézegetni.

lengén és hódítóan.

kezd, mikor egyedül

ma-

bárányok és bamba kis gyermekek és szomorú öregurak arcképeit veszik el, amelyeket hosszadalmasan néznek. R másik fütyürész, nyújtózrad, kerekes

kodik,

összeráncolja a szemöldökét

és

nem

fél

az

akasztófától sem.

R nagymama

házában minden szobának megvolt 38

a

leskeld

Ezek

lyuka.

akkor

leshelyek

a

ké-

szültek függönyökön, ablakokon, ajtókon, szekrényeken, amikor a nagymama még szegény volt és kény-

rködni az üzleti érdekeken. Gyöngyviráy e leshelyekrl csendesen szemügyre

telen volt

vett mindent.

Ezért

nem

a

tudott

nagymama

falusi birtokára

gondolni másképpen, mint a tengerzöld alsószoknyákkal

bevont

mezkre

és libácskákra, amelyek oly vilá-

nk

gossárgák, mint a szalagok a

ingében.

kést, amelylyel a rózsákat nyesegeti

olyannak

hitte,

majd

R

kertész-

a

kertben,

nk

mint a beretvát, amelylyel a

a ba-

juszukat borotválják a tükör eltt.

—

Csak Mélyacsai ur

—

nagymama távol van, Maxot az ajtó elé és

Max már

nem egy

ne

tudja

fektette,

hogy

meg,

gondolta magában

midn

beesteledett

elvégezte tennivalóját a ház körül, csak-

féltucat

férfikalapot hordott be

Meggyújtotta

a.

lámpát;

az

utcáról.

a zöldernyjü

tanuló-

lámpa, mint egy megérkezett jóbarát forditotta világosságát.

Almát

Aranyembert olvasgatta.

Még

39

malom

a

hallani

feléje

Mórtól

eszegetett és Jókai

Flikné egyhangúlag duruzsol

mint a

a

sóhajtva.

vélte,

konyhán

kelepel nagy messziségben.

az

amint

barátnivel,

VI.

Gyöngyvirág gyermekségének vége. Gyöngyvirág ezen az éjszakán ismét álmodott. Álmodott sárga libákkal, fehér felhkkG], pirosorru emberkékkel és a fekete selyemtrikós Arzén Lupinnal, akinek egy társa bizonyosan a házban tartózkodik.

Hajnalban aztán változtak az álomképek.

A

leggyakoribb

egy

volt

szivarosdoboz

nagy

megjelenése, amelyben Gyöngyvirág majális-ruhában és bérmálási cipókben

holtan

A

fekszik.

nyakán még a

zsineg, amellyel megfojtották. Felejthetetlenül fehér az arca, a szempillája sötét, mint a

havas

tájon.

A

potrohos

fehér mellényben jó a

bükkfa-erd kezdete

Mélyacsai ur aranygombos,

halott látogatására és

oly hideg, mint a kályhából siró

szi

Fogvacogva felöltözködött és elhagyja végleg a házat a

lehelete

szél.

elhatározta,

nagymama

hogy

távollétében.

Sokáig ült remegve az ágy szélén, mint egy siralomházi lakó és az szi hajnal világosodtát várta. 40

R

azonban oly lassan jött, mint egy posamelynek kereke útközben eltört. A vén kocsis galléros köpenyegében szundikálva hajtja a lovakat és az utasok szépen lemondtak arról, hogy valaha is megérkezzenek az állomásra. hajnal

takocsi,

—

Gott

im

—

Himmel,

Gyöngyvirág,

rebegte

mint a nagyanyjától hallotta.

Végre virradni kezdett az szi

éjjel,

a fels ab-

lakokon a Kecskeméti-utca nyárspolgári csendje ringott be, mintha

csupa koránfekv keztyüsök

laknának az

utcában.

Gyöngyvirág lábujjhegyre emelkedve, kinyitotta A küszöbön feküdt Max, a fekete kutya lompos farkával tompán legyintett. az

ajtót.

R ház már csendes volt. Elhúzódtak a vak hegedsök, akik olyan szerelmesen vonják a románcot,

nk

hogy a

R

felsírnak.

pápaszemes zenészeknek jó dolguk volt itt. R „szkeasszony" lesbeáliott a Sándor-Kávéház körül, ahol a vakok zenekara mködött, elcsalta ket a zöld házba és olykor reggelig nem hagyták békén a vakokat a megvadult nk. Flikné kétségbefekete

esve kiáltozott:

— És

Ez az rültek háza. félig

dobta

öltözetlenül

ki

szegény

a

vak

zenészeket az utcára.

Csupán az udvaron, között

állt

kiürített

egy

elmereng

két

ecetfa

ládán a „nagyságos

pezsgs palackokkal körülvéve

hullott hajjal hallgatta

41

az

fölfordított

egy elcsapott

ur"

és homlokába

jockey

hazugsá-

gait, aki arra

hogyan lehet a turfon

tanította,

meg-

gazdagodni.

A

földszinten

nk

boglyas volt. Píz

hirlapirók

kibiceltek.

R

akiknek

kártyáztak,

hirlapiróknak

itt

jó dolguk

„esperesnek" nevezett öreg szerkeszt

midn

néhány ezer forinthoz jutott, lefeküdt az ágyba, a földszinten a numero 6-ban és csak pénze fogytával, két hónap múlva kelt fel. R „grófnénak" uj nadrágot kellett

vásárolni az esperes részére,

fért

be a meghizott

mert a régibe

nem

férfiú.

Egyébként fáradt csend honolt a házban, mintha mindenki altató-port vett volna be éjfél után. Gyöngyvirág nyugodtan ment le a lépcsn. K kövek nem csodálkoztak a gyermek léptein. A vasrúd, amelybe kapaszkodva már annyian jöttek a házba vidáman és reménykedve, a vasrúd kikoptatott

rendelkezésére

név volt a

volt

kopott

a

gyermekkéznek. karcolva,

falra

mint

Itt-ott

a

egij

tömlöc

falára.

Gyöngyvirág nekiszaladt a kapunak.

A

engedett a nyomásnak.

kilincs

félig megnyílott, lat

sikerében.

kapu

folytán,

A

kapuszárny

mintha maga sem bizakodna a válla-

Hangosan

szólt a

de Gyöngyvirág már

cseng a kinyitott nem tördött azzal,,

ami a háta mögött maradt.

Maxtól követve az Egyetem-utca felé futott. A házak aludtak. A sárga ablakfüggönyök mögött boldogok álmodoztak, vagy a betegek nyögtek. Az öregek a zsebórákat nézték, vájjon nem kellene már boltok,

fölkelni.

42

R tak,

barátok terén a galambok

ittak,

hátára

száll-

mert régen ismerték a fekete kutyát.

Egy

álmos

házmester

megszólitotta

Gyöngy-

virágot:

—

— — felelt

Hová kisasszonyka,

A

ily

korán reggel?

Svábhegyre. Aszalt gyümölcsöt hozunk

Pestrl Budára.

Aztán nekifutott a kapunak.

4^

le^

Gyöngyvirág és most már nyugodtan ment át

VII.

Remete R. Arnold igazgató beleavatkozik Gyöngyvirág sorsába. Pl

nagymama

feltette

az okulárét. Fehér

fökötó-

jében, setét ruhájában olyan voit, mint egy figura va-

lamely német családi fametszeten. Felemelte a mutatóujját és

az asztalon kibontott levélre mutatott:

—

Ez

Mindössze öt konekem. Remete R. Bizonyosan egy zárkózott, tisztességes ember neve. Ó, nagymama, hadd járjak inkább Solymoslátszik a legolcsóbbnak.

ronát kér óránként.

sihoz,

— —

felelt

neve

is

tetszik

Gyöngyvirág.

R nagymama €gy

R

oly szeiiden csóválta a fejét,

mint

jó asszony.

— Gyermekem,

hogy

bár megígértük,

soha

se

beszélünk elbbi életünkrl, sajnos, nem felejthetem el, hogy a régi házban sürün megfordultak színinövendékek, akiknek erkölcse

nem

ért

lyukas

egy

sem. Egymástól tanulták a pénzszerzés hölgyek. Uj kalap, ruha,

cip

kellett.

Ezt

gombot

útját e

nem

fiatal

tudták

megszerezni Solymossinál. Én voltam az igazi tanárnjük. Ezért csak maradjunk meg a kevésbé divatos, ismeretlen igazgató urnái. Véleményem szerint ván44

dorszinész volt

R

kelme.

korhelykedés elveszítette

hangját, a hamiskártyázásban a szemét, a

ban a

Most

lábát.

után észrevette

uj

kutyagolás-

exisztenciát teremt magának, mi-

nyílttéri

hirdetésünket a P. Lloydban.

csak, hol lakik e bizonyos igazgató ur?

Nézzük

Remete

R.

Arnold

szinészeti és

variéte-iskolája

a király-utcában volt. A nagymama megnézte a házszámot és mint régi pesti asszony megállapította, hogy környékén kell a háznak valahol a Teréz-templom Sárga volt.) lenni. (Amerre az egykori Kék macska

omnibusz kocsi gurult végig a Király-utcán.

—

Legalább a közlekedéssel sincs gondunk, -^ és elkereste szemüvegét, zöld kö-

nagymama

vélte a

pönyegét, régi esernyjét, mert olyan akart lenni külsejében,

mint

budai

egy

templomozás kedvéért

A

asszonyság,

aki

csak a

teszi ki a lábát a házból.

Svábhegyrl jókora

ut volt a Király-utcáig.

Gyöngyvirág mint egy lábadozó beteg nézegette amely tarkasá-

az szi napfénybe rajzó Király-utcát, gával, élénkségével és ásitásával

köt

hasonlított egy kiképéhez. (Gyöngyvirág szökése óta nagyon meg-

változott a

nagymama.

Midn

után, a Barátok-terén lakó

nagymama

mán

a

villa

padlásán, ahol szárított

és sült

tökbl

elcsípte

élt

hosszadalmas

keresés

házmester vallomása nyo-

Gyöngyvirágot a svábhegyi gyümölcsbl, kökénybl

a kis remete,

Max,

(míg

a saját

szakállára vadászott a környéken, mint egy rablólovag),

az öregasszony

megenyhült Gyöngyvirághoz.

mentális éjszakákat

töltött,

boldogtalanabbnak gondolta

45

céltalannak

magát az

látta

útszéli

Szentiéletét,

koldus-

nál és órák hosszáig imádkozott, mint azok az

asszonyok, akik istentelen

—

Ha nem

módon

öreg-

töltötték életüket.

meg, mondta, harangokat öntettem volna az egész vagyonomból, ametaláltalak

volna

lyek Isten dicséretét zengjék.)

Az omnibuszban

falusi

asszonyság módjára többhogy hol kell

ször kérdezsködött a kocsivezettl, leszállni,

útközben

—

mig néhány kiöltözködött le- és felszállottak, öklel Jer közelebb. Gyöngyi,

páva

€gy-egy

harisnyáját,

odáig kisérte.

nre,

pillantást

akik vetett.

mondogatta, mikor

felkapaszkodott az omnibuszra,

hogy

megmutassa a gavallérnak,

cipjét

R nk

Szükséges

viseltek.

—

fiatal

ezidtájt

volt az

még hosszú

aki

szoknyát

omnibusz magas

hágcsó-

jára felkapaszkodni.

R

Teréz-tcmplomnál szállottak

lenül megállnak a társaskocsi lovai.

koldusok, rongyokból

összevarrt

csizmaszárban támaszkodó

templom

vén

hol

le,

önkénte-

Csodálatos

öreg

asszonyok és ócska férfiak

tanyáztak a

fala mellett.

—

Lásd, igy jár az, aki nem gondoskodik fiatalságában öregségérl, szólt a nagymama. Egy kétkerek, lebrözött székben ül, halfejü szörnyetegn felvisitott, mint a denevér: Grófné, nem ismer? R nagymama elfordította a fejét és megragadta Gyöngyi kezét.

—

—

zül?

— —

Vájjon, melyik lehetett ifjúkori rebegte,

midn

a bizonyos ház

jához értek, ahol cukorkát, sült tököt,

barátnéim kö-

ódon citromot

kapuárult

46

egy

hölgy, aki oly szép

fiatal

volt,

egy

mint

bibliai

királyleány.

Kezdetleges tábla hirdette a falon, hogy Remete emeleten van, R. Arnold mvészeti iskolája a harmadik nincs. mert negyedik emelet A nagymama benézett az udvarba, egy pillantást vetett a gránit-lépcsházra.

Kezdetleges tábla hirdette a falon, hogy

mvészi iskolája a harmadik

—

Remete R. Arnold

emeleten van.

Nini, hisz ez a régi Pekáry-ház.

nék, hogy

Fogadni mer-

sárkányfej van a ház homlokzatán,

madik emeleti erkély

felett.

Ebben

Kék macska. A nagymama egy másodpercig

a házban

talán

a harvolt a

fiatalságára

gondolt, amint szemügyre vette a félig vak ablakokat,

amelyek mögött volt, ahol tán

47

az

egykori

o maga

is

hires

éjjeli

mulatóhely

táncolt a grófokkal és fiáke-

rcsekke!, amig

leng, lengedez

ifjúságát élte.

R

zseb-

kendjébe köpött:

—

Utálattal gondol vissza az ember a fiatalkori mámorra. Soha se légy mámoros, gyermekem, szólt.

(Vagy

:

—

örökké,

gondolta.)

—

Remete ur iskolája kívülrl nem volt biztató. Roszszagu konyhában egy agyonhervadt, tüdóvészes^ de tisztességes

arcú

kóros gyermekek bánat mindenfelé.

tott,

rántást

kevergetett.

bizonyosan

Itt

Angol-

Szegénység,

verekedni szoktak a

nagymamának. boldogtalan asszony a setét elszobára muta-

házastársak.

R

n

mászkáltak a földön.

Ez

tetszett a

ahol Iroda felirásu tábla függött.

Rz

irodában más világ kezddött. Mintha a cso-

dák országába léptek volna. Kis szinpad volt

nknek

a feje

itt

emelvényen, ahol az énekesdíszleteken, amelyek

túlemelkedett a

sárga erdséget ábrázoltak.

R

háttérben minarettek és

tengerek látszottak egy vásznon. Zongora és néhány szék a nézteret jelképezte.

zajgása messzirl, gás. Fekete táblán

állott

R

alant

Király-utca

alantról hangzott, mint a Icgydon-

Órarend függött a

tával voltak Írva nevek.

Rz

falon,

amelyre kré-

órarend szerint a mester-

nek többé egyetlen perce sem volt szabad a nap huszonnégy órájából. De már jött is a mester, aki bizonyosan azért váratott magára, hogy fekete ruhát vegyen, miután az angolkóros gyermekek szerteszét szaladtak

apjuk ke-

resésére.

R nagymama talpig végigmustrálta

összehúzta

Remete

a

szemét

és

tettl-

R. igazgatót.

48

Rz volt,

—

emberke

igazgató kopasz, fonnyadt, vöröses

nyilván a sok

éjszakázástól.

Császárszakálla

volt és a bajusza kipederve, mint egy csendbiztosé,

—

könnyelm nket. Becsületes kék amely bizalmat ébresztett az emberekben,

nyilván szereti a

szeme

volt,

—

de lehet, hogy vándorlásai közben tanulta meg a szemmel való hazugságot. R fehérnemje meglehets

rendben volt, a fehér mellénye is tiszta, mert az aszszony bizonyosan az éjszakát a tekn mellett tölti. Szárnyas fekete kabátja és nadrágja ellenben kopott, mint egy iskolaigazgatóé. Szrkebetétes

egy táncosé. Pomádészaga

R nagymama

—

mint

Vizes

sze-

az orrát fintorgatta

Talán rossz helyen járunk

Remete

cipje,

volt.

R. hajlongott,

nem

de

.

.

szólt.

mét a nagymama szájára szegezte. Ismét meghajolt, mint egy boltos. Trombitakézelit elvonta. Süket ön? kérdezte a nagymama. Kicsit nagyot hallok, felelt náthás hangon

— —

—

—

Remete.

R nagymamának ez annyira megtetszett, hogy nyomban helyet foglalt. Bizott a süket emberekben. Rz unokám színészetet akar tanulni, kezdte a nagymama harsogó hangon. Leketséges, felelt Remete R.

—

—

—

—

Pusztán mesterségbl, mint a kupecek csis lovát, tettl-talpig

—

Elég hosszú a lába,

R nagymama

—

sem 49

Rz nem

helyeslen

—

bérko-

szólt az orrából.

bólintott.

tartozik önre,

tartozik önre,

a

végigmérte Gyöngyvirágot.

— egyáltalában

semmi

ami az unokámra vonatkozik. Csak Krúdy

:

Bukfenc.

4.

azt

akarom

lyenek

hogy

tudni,

hcIy-c ez?

tisztességes

az erkölcsök?

itt

Járnak-e

ide félvilági

Mi-

nk,

romlott férfiak?

Remete

R.

Arnold

nem

tiltakozott a feltevés

az ajtót és mérgesen Küld be a gyerekeket! Néhány pillanat múlva hat apró

len. Kinyitotta

el-

kiáltott:

—

zott az ajtó mellett, mint

az

gyerek

sorako-

Hegedühur-

orgonasíp.

szinü hajuk volt, sárgák voltak, mint a külvárosi

sz

és rongyosak, min! a lelencek.

—

—

R

gyermekeimért dolgozom, szólt az igazgató, midn a kolduskölykök kibukfenceztek az irodából.

R nagymama

esernyjére támaszkodott és héjja-

pillantással figyelte az igazgató mozdulatait.

— —

Sok.

—

Szám

—

Hány tanítványa van? szerint?

Most még egy

Változik.

sincs,

elején vagyunk. Télen husz-harminc

mert

nagyon

növendékem szo-

kott lenni.

R nagymama

— —

bólintott.

Harminc esztendeje vagyok a brancsnál. Ami-

kor én kezdtem,

Nálam

helyeslen

Van önnek valami oklevele?

még nem

volt

divatban

az

oklevél.

— —

Hegyi Aranka és Barlzon Sári. Színész volt ön? Rossz hallásom miatt csupán karmester.

—

Ismeri a

tanult

Remete

R. a

Milka belépjét,

Madarászt? zongorához

A nagymama

ült

és eljátszotta Postás

sóhajtott:

50

—

Nincs párjuk a régi operetteknek. Igaz, hogy húsz esztendeje nem voltam színházban. De ezentúl majd minden este elmegyünk valahová, gyermekem.

Aztán tovább faggatta Remete urat: — Van önnek valamely rossz szokása ? Rossz szokásom: szegénységem. Miért pödri a bajuszát, mint egy portás?

— —

Remete R. meglepetten nézett. Csak ne kerteljen, tisztelt uram.

—

Bizonyosan

szereti vannak. R. R. Arnold busán legyintett.

—

Egy

ilyen

asszony mellett, mint

az

enyém?

Kikaparná a szemét a szeretmnek.

—

Nincsenek önnek

barátai, akik

meglátogatják

az iskolát?

—

A

feleségem

nem

szereti

a

vendégeskedést,

mert fösvény.

— Iszik ön? — Este három korsóval — Kártyázik ön? — Nem érek

a Bécsi sörházban.

rá.

— — — —

Szereti a

nket?

Régente.

növendékei erkölcsére ? Jó Isten! Lehet a lányokra vigyázni? Itt nem történik semmi. Innen szétrepülnek a városba, mint a galambok, ki tudná, hová, merre szállnak? Szokott vigyázni

A nagymama

a

lefizette a tandijat, a beiratási költ-

séget, a kosztüm-pénzt, a

zenedijat.

Kicsit

a homloka, bár harminc forintból vissza

is

megizzadt kapott két

hatost.

^1

4«

— R

Még

egy kérdést,

—

szólt a süket ember,

kisasszonyka valóban a szini

mkedvel ? R nagymama kérdleg

— —

Felelj,

pályára készül,

—

vagy

nézett unokájára:

Gyöngyi.

Szinészn szeretnék R süket ember bólintott

lenni.

—

Csupán a könyvelés miatt óhajtottam tudni az Ugyanis két könyvünk van. Mkedvelk és hivatásos mvészek könyve. Ha tehát a kisasszonynak, komoly szándéka a pálya, ezennel felvesszük ót a mvészek közé. Mama, hozd be az anyakönyvet. R heptikás asszonyság egy hatalmas fkönyvet cipelt be. Az angolkóros gyermekek piszkos tintatartót és tollat hoztak, amely sokáig nem akart engedelmeseljárást.

Remete

kedni, bár igazította

R.

a

cvikkerét

kétszer

is

meg-

:

— — —

Becses neve ? Élest. Éva, 5 betvel. Mintha más néven szólitotta volna az imént a tekintetes asszony? Gyöngyvirág a családi nevem. Helyes, nagyon helyes. Az igazgató ettl a perctl fogva bólongatott,, mert mindennel meg volt elégedve. Átvett még húsz koronát, miután a nagy anyakönyvbe kellett beirni

— —

Gyöngyit.

ajtót

— —

Az

iroda ajtójáig kisérte a vendégeket.

Mindig mondtam, hogy zárjátok be a konyhakiáltotta látogatói

után

az

angolkóros gyer-

mekeknek.

Amig

a

krisztinavárosi

omnibuszra

vártak,

a 52

nagymama inkább az Gsernyjének, mint Gyöngyvirágnak a következket mondotta: Elég gazdag vagyok, hogy

—

teljesítsem.

akart volna lenni Gyöngyi,

gyermek

mikor én

unokám kérését

Ha festmüvészn vagy gyermekkertészn voltam,

azt

a

is

kibírnám.

lányok

Bezzeg,

kalaposnénak

mentek.

Az ódon templom kocsi, mint az

dogtalan

fell csörömpölve jött a sárga örökké változó élet. Boldog és bol-

emberek kocsija

remény, ifjúság és keken. világi

A

öregség

az

omnibusz.

gurul

a

Fájdalom,

szívtelen

kere-

közömbösen tülköl, mint a másdobogó szivvel nézett a elmaradozó ódon házaira, sötét boltjaira,

kocsis oly

Charon. Gyöngyvirág

Király-utca

álmodozó, unott és sürgöld lakóira. Az apád zsidóember volt,' mondta elmerengve a nagymama. Azért olyan a szemed, mint

—

—

itt

a lányoké.

—

VIII.

R

szerelem zörög, mint a mák. Arnold nem sokat habozott, megmieltt valaki észrevette Volna. Ugy teszek mint az egyszeri ember, mondta

Remete

R.

nyitotta a szezont,

—

otthon a feleségének, a

tisztességes

behunyt szemmel nyelem

le

arcú

nnek,

—

a suvixot.

A Remete-féle mvészeti iskola els növendéke minden esztendben egy Elzüllött Elza nev leány voltMár senki sem tudná megmondani, miért hivták ót Elzüllött Elzának, látszólag igen tisztességes leány volt.

Szüzmáriát

hordott

a

nyakában,

rózsafüzér

volt

a

mindig fekete ruhában járt, mert pincérn volt a Borozóban, ahol reggelig mulattatta a vendécsuklóján,

Ha

geket.

fakadt

többet ivott a kelleténél, görcsös zokogásra

és

fnek-fának

hogy

elpanaszolta,

szeretne

hogy a Borozóból több leány férjhezment. Egyik Érsekújvárra, az állomási fópincérhez, a másik kávésné lett, de a harmadik egy dúsgazdag magánzóhoz, akinek Bécs

szakítani az

életmóddal.

Akkoriban

történt,

mellett nyaralója volt. Elzüllött Elza

naponta

öngyilkossági

foglalkozott mert az ó kezét senki

hosszú

sem

tervekkel

kérte

meg egy

életre.

54

Hajnalban

templomba

Borozóból

a

Néha

sietett.

egyenesen

Teréz-

a

kis bucsujárást sikerült

vezni a hajnali miséhez. Petyhüdt éjszakai

szer-

nk, kábult

gavallérok, agyonfáradt pincérek mentek Elzüllött Elza

kedvéért a hajnali misére. Elza boldogan és

büszkén

Nagymez-utcán, mint faluhelyen a bucsuvezér az ájtatosokat. Megmutatta a helyüket a templom hátterében, a sötétben maga, mint Szent Terézia rokona, az els padsorban térdepelt le és vezette a csapatot a

;

alázatosan köszönt a karinges papnak. volt

R

mise

hajnali

hosszú ideig Elzüllött Elza boldogsága.

A

búcsúsok azonban elmaradoztak, mind ritkábban sikerült hivlélekre találni az éjszakából a Borozó hajnalába hullottak között, akik hajlandók lettek volna a reggeli ájtatosságra.

Endre kisérték ugy

a

Egyszer Révész Béla

és

szegény leányt a Próféta-utcáig.

Ady Már

szabadgondolkozót a hittérítés hajlékába terelni, amikor Adynak eszébe jutott, hogy a Három hollónál várja t Zuboly éjfél óta. látszott,

sikcrülcnd

a

két

Elzülött Elza hittérítés és szerelem nélkül ballagott el

boldogtalan életébe.

els növenRemete bajusza még nem volt

Tehát Elza volt Remete R. Arnold

déke. Mindig reggel hét órakor jött a misérl. ur csupán azt restelte,

kipederve.

hogy

Rongyos hálóköntösben

és

papucsban

sietett

be az irodába, mig a sovány, hosszú Elza összekulcsolt kézzel várta a kis szinpad rojtos kuliszái között.

—

—

Ivetté! mondta álmosan és savanyúan R. sanzonokra tanította Elzát, amelyeket az majd a Mandel-mulatóban énekel. De még messzi volt a

R. A. és

szerzdés. ^^

R

zongora melll ismét ágyába fordult a süket karmester, miután megintette gyermekeit, hogy csendben legyenek, mert csak értük dolgozik. Többnyire Elzülött Elza órapénze szolgált korán reggé létalapu a kis családnak. Marika, a tízesztends kisleány lement a pénzzel a kávémérésbe és nagy tálban hozta fel

a kávét, amelyet a család csendesen körülült.

Gyöngyvirág déltájban

Remete rászat!

meg az

iskolában.

Arnold ekkorára már az összes fod-

R.

végigpróbálta

szereket

(„Azóta vagyok

szerencsétlen

De

borotválkozom.

jelent

—

meg nem

mit

szerb

a

ember, tesz

borbélynál.

mióta az

nappal

ember

a

mondogatta R.) R tisztességes arcú feleség a legpompásabb slafrokjában fogadta a növendéket, R. Arnold a zongoránál ült, minthaValami szerzeményen törné a fejét, amelyet gyorsan elrejtett (Sonkaszalonna, Gyöngyvirág ell a szekrényben. zsemlye, fiatal hagyma és egy kupa ser volt az elrejteni való. mint ezt Gyöngyvirág egyszer észrevette.) a családjáért?"

—

Itt

—

a hölgy,

kiáltott

be az irodába a

tisz-

tességes arcú asszony.

—

Csak

a kuliszát,

—

szekrény falán

fel

vele a színpadra.

felelt

a

függ

szekrénybül kis

tükörben

Hadd szokja meg Remete R. és a gyorsan

leverte

bajuszáról a zsemlyemorzsákat.

Mire Gyöngyvirág Maxot egy sarokba ültette, ahonnan a nagy kutya álmélkodva nézte az eseményeket. Csupán egyetlenegyszer felejtkezett meg magáról. Remete R. Arnold zsiros, sárga kalapját lekapta a fogasról és szaladni akart vele a Kecskeméti-utcába. 56

Da az

zárva

ajtó

volt.

RemetG igazgató ettl az idtl

fogva mindig begombolkozott, ha a nagy kutyára nézett. Kezdjük, nagysád, mert a nagymama nem

—

hiába

a drága tandijat.

fizeti

Sietve lapozott a kották között. Azután emléke-

zetbl kezdte játszani a Lövinger cimü kupiét, amely €z idtájt divatos volt a pesti zengerájokban. Náthás hangon, hamisan, szomorúan énekelt; a két kezével, fejével,

derekával

azon helyein, ahol az színpadon.

St

énekesnek

egyszer

Gyerünk, drága.

De

talán

harmadik félig

a

tett

kezdeni

zene

kellene

a

felkiáltott

—

Gyöngyvirág

mozdulatokat

indulási

óra

elmúlott már,

is

ijedten,

félig

vidáman

amint

énekelni

kezdte

— —

Lövinger, Lövinger

Hogy fog

örülni a

eltte a tudománnyal,

—

.

.

.

nagymama, ha kirukkolunk mondotta Remete. R. és

elmerengett.

—

Gyöngyvirág még a kis színpadon ült, Remete úr arról beszélt, hogy megnagyobbítja az iskolát, amikor a tisztességes arcú asszony felnyitotta az iroda

—

ajtaját és életuntán beszólott:

—

vannak a méltóságos hölgyek. Nyomában két égi meszelrud nyomakodott be Itt

az ajtón és olyan lármát

csapott,

mintha

ember érkezett volna a mvészeti irodába.

egy

sereg

Egy nem

régen meghalt huszárezredes leányai voltak a Pongyi kisasszonyok és ellenállhatatlaa vágyat éreztek a

m-

vészi pálya iránt. Gyászkalapot hordtak,

tettl-talpig

egyformák voltak, nagyorrú, csontos, kincstári-leányok. «i7

akik

még mindig

azt

hogy

liitték,

él

valahol az ezre-

A Pongyisokan istnerték Pesten az Emkekávéházbarn, a Bodóban, 'ahol a cigányprimások kivasalva és hódítóan húzták a nótát, a kisasszonyok megjelentek gyászruhás anyjukkal és vadászatot rendezlek atyjuk régi tisztjeire. R szegény fhadnagyok des, életnek, halálnak ura a

garnizonban.

kisasszonyokat

;

és kadétok ijedten menekültek a

nyok ell a kávéskonyhán borozni,

muiatni,

át.

jukkerkodni.

Princeszász-cigarettát,

második

nótát

pohár

költekez

Ámde

egyedül

Négyesével rendeltek

monoklit

szemére és fiyirozta a kávéházat. tált hadnagy nótáját dúdolgatta,

A nvére

a

mig

elkeseredve szidta a világot. Csupán

mikor züllenek

el.

az

id

Ezért volt szükség

a

is

tudtak

vették

a

cigánynál.

a

bornál

I^aura

kisasszo-

tett fel

a

egy kvie-

ezredesné

kérdése volt,

Remete-féle

iskola diplomájára.

Különben jószivü, dolgos, tisztességes gondolkozású nk voltak, mint a kereszténylányok, akiknek csupán egyetlen feladatuk volna az életben: férjhezmenni, aztán gyermekeket nevelni.

Gyöngyvirággal

hogy egy Éleszt Frigyes

sütötték, gált a

nyomban tegezdtek, mert

nev

hadseregben.

—

.ki-

hadnagy szol-

—

mondta Bizonyosan a bátyád volt, kicsike, nem adtak helyt Gyöngyvirág védekezésé-

Izaura és

nek, hogy neki nincs bátyja.

R

Pongyi-kisasszonyok már nagyon elrehaladtak

a tanulmányokban. Izaura az

összes

kuplékat

tudta,

amelyeket Pestena lebujokban énekelnek. Mindegy vo.t neki: magyar vagy német. A „Drága Pucikámat" ép-

vm (1

olyan

jól

tudta, mint az „Ojé die Liebe"-t.

ugrással termett a színpadon és

Remete

nem

Egyet-

amig

várta,

R. jelt ád az indulásra.

—

Maga

—

dünnyögte a karFedák Zsazsa, mester, de olyan savanyu arcot vágott a dicsérethez, mintha vadalmába harapott volna. A méltóságos kiskis

nem voltak pontos fizetk. Mig Emerencia a színpadra viharzott, mint

asszon |ok

boldogtalan, „szerelmes" kasztíliaí táncosn, a nyáját a fejére kapta, jét

meg

egy

szok-

a térdéhez csapta, félcip-

csaknem szétverte táncközben: már gyermekkora

óta nagy sikere volt a családi körben, amint a

spanyoltáncot

R

vlegénye

két leánynak egy

lakást tartott.

szilaj

lejtette.

Izaura

voit,

aki részükre

Fehérhajó-utcában

a

Graskovics-féle házban; mig

Emerencia

a

lakott,

téren, a virágüzlet felett.

Egy báró Prépostvárí

ragyás úriember, erdélyi

méltóságos

legény, aki protestáns volt és világi

házkerületben, ugyanezért

ur

volt

alelnök

nem mutatkozott

a

Szervita-

a

az

nev

vegy-

nyilvános

helyen a Pongyi-kisasszonyokkal, csupán a lakásukon

meg ket, külön

elzetes bejelentés alapján. A leányok eleinte sokat sírdogáltak különös helyzetükön, az ezredesné mindig attakra készült, hogy nyilatkozzon végre a vlegény. Késbb a mama Rákosszentmíhályon nyert elhelyezést egy kertes, vadszls, ábrándos házikóban, ahol két kecskét tartott, látogatta

és

egy feketét és egy fehéret és csöndesen megnyugodott sorsában. Pí

miatt

59

is

Pongyí-kísasszonyok a tekintélyes nagy kutya szerettek Gyöngyvirággal a városon végig-

vonulni. Emerencia szerzett egy kutyaszijat, amelyet a

kezében tyentett

vitt,

mig Izaura lépten-nyomon hegyesen

Maxnak,

megzavarodott,

aki

foglalkoztak vele.

R

,,

miután

midn

szolgájuk

volt,

mentek

róka után,

a

kis kocsijuk, fehér

lovaztak

napestig

midn

Gyöngy-

agaruk és

és

tiszti-

frakkban

piros

versenyt ren-

a tisztikar

Gyöngyvirágot

dezett. Giginek nevezték

annyit

sem beszélgettek

báróról" soha

egymás között; gyermekkorukat emlegették virágnak,

füty-

s

mieltt

el-

váltak volna tle, mindig kézcsókjukat küldték a nagy-

mamának,

akirl

csak

annyit

tudtak,

hogy

gazdag

budai asszonyság.

—

Mily jó volna, ha szegény mondogatták.

benne!

leFne

anyánk

—

barátnt

Gyöngyvirág lesütötte a szemét, hallgatott és odahaza soha sem merészelte kinyitni a száját a Pongyi kisasszonyok jámbor óhajtásáról. A nagymamának a egyik szeme vérrel volt aláfutva és ilyenkor nem vol tanácsos beszélgetni. Személyesen ölte a csirkét és' ugy vágta a kis baltával az aprófát mint a bérl fejét, aki külünböz ürügyek alatt késlelkedett a bérfizetés-

1

sel

a Kecskeméti-utcai házért.

Még

csak azt sem vette

tudomásul, hogy Gyöngyvirág a sziniiskolát látogatja.

Majd egyszer

kitöri

nyakát

a

a

bajuszpedr-szagu

igazgatónak, de egyelre hallgatott.

Gyöngyvirág azt gondolta magában, hogy a nagy-

mama

e

lelkiállapotban

Icguritaná

az

ezredesnél

lányaival együtt a svábhegyrl, ha meglátogatnák.

Egy napon hiába

várta a leckeóra végén

Gyöngy-

virág a Pongyi-kisasszonyokat.

Egy pápaszemes

hordár

ravaszkodva,

mintha 60

valamely titokzatos ügyben jönne, címeres, pecsétes és szénaparfümös levelet hozott: Gyöngyvirág, kedves kis:

rokonunk címére. A levélben a Pongyí-hölgyek felkérhogy mentse ki elmaradásukat ték Gyöngyvirágot, Remete ur eltt. Ók hosszú ideig nem jöhetnek a lec-

Ha Gyöngyvirágnak volna hsé-

kére, mert megbetegedtek.

egy szabad délutánja, 3-töl 4-ig, meglátogathaná ges barátnit.

—

Tudtam, hogy ez lesz a vége,

hásan Remete úr és nyomban közölte

konyhában

a

arcú

tisztességes

—

szólt

nát-

észrevételét a

asszonnyal,

amibl

nagy sirás-rivás keletkezett. Rz angolkóros gyermekek jajgatva hemperegtek a folyosón, miután R. R. röviden kijelentette, hogy ezek után mindenki fogja be a többé

száját,

—

nem gondoskodik

Hívjátok Laubernét,

akarom hasztalanul

R

gyerekek

tölteni

—

családjáról.

mert az óra üres,

nem

az idmet,

elszaladtak

nemsokára

és

ezután

megérkezett Lauberné, akinek trafikja volt a Királyutcában és titokban a szini pályára készült.

Olyan szép asszonyt, volt,

még álmában sem Lauberné olyan

mint

látott

volt,

zadt szlfürt,

vörhenyeges

meleg

hamvas

volt,

tenyerérl

idben

szilva

az ember eszébe, ha

t

a

piktorok:

szt duz-

aranyránett-alma

R

haja hosszú és mint a hervatag füszár. Telt, fészek-

álmodoztak

öregesed férfiak, A maguk elé varázsolták

szegény szobaurak. Kánaáni boldogság lehetett válkeblét megölelni. Az omnibusz-kocsis tátva felej--

lát,

61

és

látta.

bokáját a félcip felett sokszor a

Lauberné

mint a gyümölcsérlel

szokták ábrázolni a régebbi

jutott

amilyen

Gyöngyvirág,

tette a száját,

ha szél

bcrné hajadonfvel,

szoknyában

fujt

a

Király-utcában

harász-kendóben

állott a trafik

és Lau-

egy

és

szál

lépcsjén. Hébc voh, akinek

keresked

korsójából inni szeretett volna sok öreg

és

Olyan illata volt, mint a fahéjnak. Legfinomabb török dohányhoz hasonlatos hajzat volt a fiatal

tanuló.

nyakán.

Remete

R.

Arnold két kézzel esett neki a baju-

szának, amikor Lauberné

lépcskön,

feljött a

bár

a

nevezetes asszony többnyire gavallérokat hozott magával, akik a

nézközönséget

alkották.

Legtöbbször megjelent Lauberné sarkában BIau Diogenész, egy nyugalmazott börziáner, aki az összes brittanikákat végigropogtatta a boltban, szerette „a kövér

zsidóasszonyokat".

tette a villásrcggelit

ablakon

át megpillantotta

— jövök!

Bécsi

a

Csak tegyék

—

a

állítólag

De

nem

felfüggesz-

sörcsarnokban,

ha

Laubernét.

melegre

a

az I

pájslit,

mindjárt

szóit és hatalmas ootrohával, asztmatikusán

szuszogva, vetette magát a trafikosné után.

De nem hiányzott a trafikosné közelségébl Muskotály Mihály hirlapiró ur sem. Ez a kilumpoit arcú, borgzös, létra-formáju, görbenyaku fiatalember olyan volt, mint a sarokban álló preparált csontváz, amely szerelmes a tanár ur páciensébe. Bizonyosan idegfájó erkölcstelenségeken törte a fejét, amikor bor-

zas eb módjára koncsorgott Lauberné szoknyája után.|

ó

jöv embere

egykor majd kibontakozik irói tevékenysége, ha addig agyon nem verik a Vasvári Pala

utcában, a Régi íiiellctt

irt

kis

volt,

bablevesben,

elbeszéléseket

ahol a

déleltt

Pikáns

spriccer

Lapokba.

A,

már adósa volt Gyakran volt részeg s ezért Laubernét tette felelssé. Muskotály Mihály az élet szegény hegedse volt: rokon és barát nélkül, a csodával határosán tartotta fenn magát az idegen nagyvárosban. Csodálkozva nézte a hitbuzgó zsidókat> a Vasvári-utcai templomba jártak imádkozni. akik Vájjon miért imádkoznak ? Ha zsidóvá lenne, szeretné Lauberné ? A zsidók talán tudnak valami szert az élet boldogtalansága ellen. Meg kell lepni ket, [hogy mit mondanak a gyönyör niknek, hogy hallgatnak a Muskotály Mihály abból a ferde látószavukra szegbl nézte az életet, hogy úgyis szerencsétlen, kéziratot hordárra bizta és ilyenformán

a Király-utca összes hordárjainak.

t

.

.

.

tehát nincs sok veszíteni valója.

BIau Diogenész és Muskotály ragadtatással

Mihály

Laubernénak,

tapsolt

színpadon a furcsa kuplékat énekelte,

gbe

Remete

emelte a lábát és

mély

amikor

a

el-

kis

táncolt, a leve-

ugy

R. A.

verte

a

zongorát, mint a zengerájban.

Blau Diogenész Carola akinek lovagja volt egykor és ünnepelt diva

meg

nem

volt elégedve

engedte,

—

hozatott

fel

hordócska a

asszony

fel

és

s

ekkor

hegy

erszénye

az

pompás

Antal,

a

az

Ha nagyon is

villásreggelit

fehérköténycs

vállán a hordót és a tisztes-

ócska

eveszközöket

az ajtóhasadékon. R. R. A. kelleténél

Laubernét.

véletlenül

sert

„Bécsi"-bl.

csapos, büszkén hozta

ságesarcu

és

hivatkozott,

kijelentette,

meg

közelíti

—

Ceciiiára

elárulta,

nyújtott

egyszer többet

hogy

maga

ivott is

be a

szereti

Laubernét.

Muskotály Mihály a lecke végén elment bolyonC3

gani a Terézváros barátságosan piszkos,

Álmodozva ment, a különös szagot érzett hallotta.

kis

utcáiba.

korcsmák eltt megállott, ha vagy friss csapolás döngését

Egy száraz, zörg mákfejet hordott .magánál

és rázogatta, mint egy csengt.

—

Riza,

—

mondta, sötét kapualjaknak és pet-

róleumszagu, szomorú udvaroknak.

—

Meghalok!

64

IX.

A

gólya kelepel.

Gyöngyvirág egy októbcrvégi napon meglátogatta barátnit.

Elbb

Izaurát kereste

fel,

Szervita-téren

a

aki

lakott.

Hajdanában a legelegánsabb emberek rosban laktak

s

Belvá-

a

régimódi, kényelmetlenül épitett házak-

ban, bolthajtások és féligvak ablakok mögött húzódtak

meg

gavallérok

dámák,

és

viselték a városban,

akik

legjobb

a

legszebb

a

kalapot

ruhát

hordták,

csak gummikádban fürödhedtek, mert a lakásban volt

fürdszoba;

télen fával

ftöttek,

hogy

is

igy

volt

átérzett,

dohos a leveg.

itt

R

mert

parfümön

épitve a kályha; de a legjobb

de

nem

belváros kis terei olyanok voltak, mint a cuk-

rászdobozok. Ott keringzött

a

napfénnyel

a

dunai

szél; ragyogtak az

állomáson a bérkocsik, amelyekbl

az imént

ki

szálltak

a

szarvaslábu

grófnék;

tiszta

üldögéltek a padokon; a és a császárzsemlyeszagu pék

ruházatú öreg nyugdijasok

gyékénykosaras kezet csókolt 65

virslis

a

feketeruhás

szobalányoknak, KniiW

r.viila

•

midn RiiWfpnr R.

bGCScngctctt; a probirmamzcllck

kalaposnék

fehér

virágárusnék bájoló

mosolya

tében elókcló ember az

tözködni, hitelképes

R

marad

az,

a

aki

boltok kirakataiból

eleganciát

könny

a jól

Belvárosban lehetett

öl-

megtanulni

itt

vev. A nevezetes

minden

volt

vágyakozó könyvkereskedk városrészt. Egész éle-

és

GzüstfeJG tették hangulatossá a

telepedett meg.

kígyózó dcraka és a

regénycsségrc

blúza,

és

boltok,

ahol a legjobb londoni portékát árulták, ruhát, kalapot, keztyüt, oly emlékezetesek voltak, mint egy

falkavadászat. illatoztak,

A

párisi áruk

egyenesen

mint egy nagyvilági estélyen a

szi kopó-

idejöttek

nk.

és

Francia

könyvek és folyóiratok legfrissebben mutatkoztak a könyvkereskedés kirakatában. A kávéházban a Le Figaro utolsó számát adta kezedbe a pincér. A borbély Parisban tanult fodrászságot; a fehérnembe szzleányok hímezték a monogrammot; a fszerkereskedésnek olyan szaga

volt,

Bombaybl

mint egy óceánjáró érkezik.

idegenek cipje

A

tehergzösnek, amely vendégfogadók körül gazdag

fénylett, az automobil-fátyol

dig rejtett kalandvadász félvilági nt, az vakítottak és vadonatúj bankjegygyel

Boldog belvárosi

évek!

Vájjon

nem min-

ékszerek

fizetett

a

visszatérnek-e

itt

bank.

még

valaha, mint az ifjúság? Izaura lakása japáni

A

stílusban

volt

berendezve.

földön és a székeken igen sok selyempárna hevert.

a falon. A sárgaselyem ernyöj lámpás halkan zúgott. Egy nagy teadobozban szerelmes levelek voltak. Orvosságos üvegek álltak egy

Finom képecskék

törpe asztalkán.

66

egy

Izaura hófehér ágyban feküdt és

pirosszal-

lagos, bamba kisgyermekre fáradtan, szomorúan mosolygott.

összecsapta

Gyöngyvirág

kezét

a

gyermek

a

láttára.

— — —

Kis baba!

— —

Fiu,

Fiu,

—

kiáltotta

álmélkodva.

suttogott Pongyi-kisasszony. ismételte Gyöngyi

és

még nagyobb

csodálkozással függesztette aszemét a pirosszaiagosra. bizonyos szünet szólt R gólya hozta!

—

—

múlva Izaura. Gyöngyvirág engedelmet karjába vehesse,

h

ölébe emelte a

fiút

€gy álmot.

— —

—

hogy

kért,

babát

a

földre telepedett, a vánkosokra, az

hosszadalmasan

és

nézte,

mint

.

Szeretnél kisbabát?

Ó, nagyon,

—

—

Sándor.

—

Sanyi.

—

felelte

Vájjon, hogy hivják?

—

kérdezte Izaura. lelkesen

Gyöngyvirág-

kérdezte titkolózva.

gyerme-

Mérhetetlen csodálkozással szemlélte a ket.

a

Csaknem

felsikoltott

örömében, mikor az kinyi-

totta a szemét.

—

—

mondta Pongyi reménysugara már sokszor használta volna e kifejezést. Gyöngyvirág az ujjával simogatta a gyermek Életem

Izaura, mintha

arcát, mint a virágot.

R csecsem

száját,

Izaura felkönyökölt

nézett Gyöngyvirágra.

€7

az

ágy

furcsán

nyögött,

majd meg lecsukta ezzel mintha a napsugár is eltnt volna a eltorzította a

párnáira

szemét,

a

szobából. és

búsan

—

Én vagyok a Az anyám nem szereti

legszerencsétlenebb a gyermeket. El

teremtés.

akarja

tenni

az útból.

—

akarja

El

—

Te

milyen az

azt

élet,

útból ?

Hisz

senkinek

vélekedett Gyöngyi.

tudod,

Gyöngyvirág, hogy

rebegte Izaura, mintha valami nagy

—

titokról beszélne.

morúságok

—

még nem

—

az

tenni

sincs útjában a csepség

Az

élet

nem

tréfa,

hanem

a szo-

láncolata.

Izaura e kijelentés után hátrahajtotta fejét a pár-

Gyöngyvirág a térdin tartotta Sándort. Váratszomorú csend ereszkedett a szobára, amely csöndben Sándor arca megnövekedni látszott. Egy bánatos, fájdalmas férfiarc feküdt a Gyöngyvirág térdén. A csipkefüggönyök mögött ködbe borultak a belnán.

lanul

városi

háztetk.

Fázós,

októberi nap

volt,

szemét, mert

félni

temetós,

Gyöngyvirág

életunt

hátfájásos,

behunyta

ijedten

kezdett a gyermektl, aki

itt

a

min-

denkinek útjában van.

—

anyám. Azt

t,

teszi

állítja,

engem,

—

mondogatja, az hogy ez a gyermek szerencsétlenné a vlegényemet, végig az egész

El kell ót tenni láb alól,

életet.

Gyöngyvirág borzongva nézett Sándorra, mint Képzeletben látta az özvegy ezreegy desnét, amint egy nagy csirkeölkést fen a köszörükövön. Vájjon a nyakát metszi el majd Sándornak ? halálraítéltre.

Vagy

általában

Az

hogyan

teszi el az útból ?

ajtó felé húzódott. Ó,

morú házba, ahol a világrajövó tával fogadják!

minek jött ide e szokis gyermekeket bal-

Ha majd egyszer

neki

is

lesz

gyér-

mcke, a

vállára, a kebelére ülteti a

egy

mint

kicsit,

örömgyermekét?

pillangót és ugy sétál vele a városban, büszkén, teljesen.

Ha

Vájjon hogy hivják majd

lesz,

fiu

csak Imre legyen a neve, a haja

szeme legyen

a homlokára, a

De ha

képeké.

az

olyan,

véletlenül leánykát

mint

hulljon

szent-

a

kap?

Izaura felemelkedett az ágyban, kitárta két ját

Gyöngyvirág

kar-

felé:

—

Benned van minden bizalmam, hogy gyermekemet nem engeded eltenni láb alól! Gyöngyvirág megrettent.

A

nagymamára gondolt. Vájjon mit mondana a nagymama, gyermekkel a karján igen lehet ezt

még

állítana

ha

egy

kis

Nem

be a Svábsegyre ?

elgondolni sem, hogy mit tenne az

öregasszony.

—

—

Gyere közelebb. Gyöngyvirág, hangzott az ágyból a panaszos szó. Te vagy életem reménysugara, ha te is cserben hagysz, felkelek a betegágyból, elvánszorgok a Dunáig és a gyermekkel együtt a ködös vizbe temetkezem.

—

—

Ne

—

kiáltott Gyöngyi és Mostanában nagyon csúf a folyó. Fekete füst és szürke köd ül rajta, mint az átok. Kétszer is meggondolja magát, amig a folyóba akar

beszéljen, Izaura,

eltakarta az arcát.

—

ugrani.

— meg

a

Én pedig

azt

gyermekemtl,

határoztam, hogy nem válok nem adom az anyámnak, aki

gylöli Sándort. Isten tudja, mit csinálna e tehetetlen bogárral. Talán éheztetné Megverné Ó

kis

ugyan azt 69

.

állitja,

hogy ne legyen

.

.

gondom

.

.

.

Sándorral.

Majd dajkaságba adja Piliscsabára egy jó asszonyhoz. Hallottam én már ezekrl a jó asszonyokról. A teme-

tbe

viszik

sem

hallaná

lyukban egy

és

Többé so'nascm tudnék porontyom

ha az én árva kis

egy sírgödör

gyermekeket

a

játszani

nyitott sírokba.

fenekén,

meg

—

öreg

csizmadia,

sírdogálna,

legfeljebb a

senki

szomszéd

elszáradt

aki

a

vergdne

tehetetlenül

nyivákolna,

a hangját,

beleejtik

mosolyogni,

lábával

oldalba rúgná gyermekemet. Ah, sosasem tudtam meg-

—

gyermeküket

csiz-

Vadul felkapta a gyermeket az anya és a

ns-

érteni azokat a

szülket,

akik

madia-inasnak adják. tény heves mozdulatával a melléhez szorította.

—

Nem adlak oda, nem én Ne félj kis bogaram, nem leszel csizmadiainas. Gyöngyvirág összekulcsolta a kezét. Remegett a szája és pityerg hangon szólalt meg Nem hiszem, hogy a nagymama örömmel látná Sándoit házában. Furcsa, bogaras asszony az én nagyanyám. Oiyan kemény a nézése, mint a tzk. .

.

.

:

—

Izaura megigazította a szalagocskákat a

ágynemjén, megsimogatta

gyermek

kihúzogatta a ráncokat, megveregette a párnákat. Félszemmel nézett Gyöngyvirágra. a tejszin

csokrokat,

—

Azt én sem hiszem, hogy a budai tekintetes jó anyja volna az én gyermekemnek. Az ilyen öregasszonynak nincs szive a cseppséghcz. Érz

asszony szív,

meleg kéz, barátságos bánásmód való a tehetet-

emberkének, különben elpusztul, mint az öntö;.ctIcn virág. Van nekem erre nézve egy kis tervem, amit hosszú éjszakákon gondoltam ki, midn nyitott len

70

szemmel feküdtem az ágyban, magamban meghánytamvetettem sok mindent. Még a jövómre is gondoltam. Valóban nem tarthatnám Sándo.t magamnál, ha még férjhez akarnék menni. De én már ugy sem megyek férjhez soha. Csak leány maradok és fehér ruhában, mirtuszkoszoruval a fejemen temetnek el. Soha sem fogom megismerni az asszonyok életét. Szzi tisztaságban megyek át a másvilágra, mint egy apáca. Hisz az asszonyok mind tisztátlanok. Csak addig vagyunk Gigi, amig leányok vagyunk. Gyöngyvirág csendesen hallgatta barátnje szavait. Eszébe sem jutott ellentmondani. De Sándor nyafogni kezdett, mint egy kis macska.

boldogok

—

R

barátnm tett.

volt,

az

semmi.

Több

akinek lánykorában gyermeke szüle-

nem lehet arról tenni. Csak arra kell vigyázni, világ meg ne tudja. Rz emberek rosszakara-

Hisz

hogy a tuak,

is

gyermek, egy gyermek:

hamar a nyelvükre veszik a

akit egyszer kikezdenek.

az asszonyok. Soha se

R

férfiak

mond

mert visszaél gyengeségeddel.

ked születne, menj

el

cl

a

nket. Jaj annak, fecsegbbek, mint titkaidat

férfinek,

Ha valamikor gyerme-

messzire a városból, oda,

ahol

sem ismer. És azután emelt fvel jöhetsz vissza. Senki sem fog meggyanúsítani, mert senki sem látott semmit. R barátnim is mind szerencsésen férjhez mentek, de nem hiszem, hogy valamelyik is bevallotta volna a férjének gyermekét. De én nem akarok csalni. Ugyanezért nem megyek férjhez. Én tisztességes leány vagyok. Senkit sem csaltam meg, senkinek a becsületét nem loptam el, a férjem tisztességes nevét nem tiportam sárba. Én különb vagyok, mint azok az elsenki

71

vctömcdett asszonyok, akik a férjük háta szonyt folytatnak mindenkivel, aki jön. lány vagyok.

Rz apám ezredes

Gyöngyvirág nagyot

nyelt,

jezte hévvel elmondott szavait.

Én

mögött

vi-

tisztességes

volt.

amikor

Még

Izaura

befe-

sokkal járatlanabb

mintsem igazat tudott volna adni barátnjének. Csak hallgatta a bünbeesett leány védbeszédét. Imára kulcsolta a kezét és titkon azon fohászkodott, hogy soha se kelljen védekeznie egy másik eltt könnyelmségéért. világban,

volt a

n — Ugyanezért,

mert

tisztességes

n

vagyok,

nem ölöm meg a gyermekemet, mint Gretchen. Én nem akarok Mária-Nosztrára kerülni. Nyugodtan, felemelt fvel akarok

élni.

Hiszen senkit sem tettem sze-

rencsétlenné, legfeljebb önmagamat.

Izaura sirni kezdett. Könnyei a mártírok fájdalmával hullottak és megfényesítették az arcát, mintha bels fény világítaná. Sándor csendesen feküdt, még nem tudta, hogy édesanyjának milyen szomorúságot okozott világrajöttével. Szegény, törvénytelen gyermekek, dehogy is jönnének a földre, ha elre tudnák, hogy itt könnyek, keserségek várják ket. R nemszeretem kislelkek odaát maradnának a túlsó parton, ahol az arcok mosolyognak, a fák csengenek, a vizek zenélnek. Vájjon miért is hivják át ket gyenge percekben a boldogság hónából?

R

megnedvesedett az anya kis zsebkendjét, amelybe nefelejtsek közzé volt himezve a neve és letörölte vele az anya könnyeit.

gyermek

pólyája

könnyeitl. Gyöngyvirág kivonta a

72

—

Ng

hoz

SzerencsctlGnségGt

sirjon, Izaura.

a

gyGrmGkérG.

Az anya

—

ÍGlGniGltG a fejét

mond barátnm, hogy Sándor

Ó, nG

csétlcn Igsz. NgRí

boldognak

iGnni,

kell

szerGn-

mGrt az édes-

mig a világra hozta. SzerGlcm gyGrmGkG Sándorom. R szGrGlGmgycrmGkGk mind klönbGk, szebbek, életrevalóbbak, mint a törvényes házasságbeli gyerekek. Ök ugy jönnek a világra, mint a szentföld lovagjai, akiknek Krisztus sirját kell anyja GlGget

szGnvedGtt

érte,

meghódítani. Ó, milyen hullámos lesz a Sándor haja

Mint a rét, sokatmondó liliomok.

amelyet

szél

Milyen

lenget.

szeme! Mint a

lesz a

és

tiszta

tó tükrében a vízi-

Milyen nyugodt, hideg, szenvedélytelen lesz

az arca! Mint ama férfiaké, akik okosságukkal szerzik meg a nk szerelmét. Bizonyosan bizonyosan .

szerefni fogják ót a

nk,

.

.

.

.

mint a szerelemgyermekeket

szokás. Hisz lényükbl kiárad a hosszú életen át születésük varázsa.

—

—

Én szeretem Sándorkát, szemmel Gyöngyvirág.

—

Szeresd

szegényt!

—

mondta

rebegte

lesütött

Izaura,

—

megérdemli. Van egy ház a Tzoltó-utcában, amelyet jóemberek építettek. Fehér Keresztnek hívják. És sze-

gény gyermekek háza ez,

Amint

tisztaságban élnek.

veszed Sándort, elviszed teted a küszöbre,

amint virág?

lábad

akik

t

meghúzod

bírja.

itt

leszállt

jó

bánásmódban,

az alkonyat, karodra

a jóságos házhoz, a

Megteszed

csengt, aztán ezt

értem.

lefekelfutsz,

Gyöngy-

és

— Mi történik Sándorral ersen fogta a gyermeket.

—

?

—

kérdezte

Sándort majd beviszik a házba a

és felnevelik.

Esküdj

meg,

hogy

Gyöngyi

jóemberek

megteszed,

amire

kérlek.

—

Esküszöm,

—

felelt

Gyöngyi

és

keresztet

vetett.

74

X.

Gyöngyvirág

—

A

útja a pusztában.

Urunk Jézus Krisztus szamár háton menekült Heródes fegyverei ell. Az én Sándor fiam mondta Pongyi Izaura, amig egy fiatal szz karjain mi

—

utoljára felöltöztette a gyermekét.

Gyöngyvirág

a

nagykendjében

cseléd

taposott cipjében üldögélt a sarokban és a

és

ki-

fejlemé-

nyeket várta. Izaura

boldog-boldogtalansággal

dorra az ingecskét, miután abból a

adta

Sán-

rá

monogrammot

el-

távolitolta.

—

veled,

Isten

Vájjon látja-e

világszép,

te

te

Antikrisztus.

még szegény anyád szeme bús pofács-

kádat? Merre visz innen kis rózsaszinü

talpad?

El-

dorádóba, vagy a szomorúság földjére? Kinek a kezét fogod meg ujacskáiddal, mint most anyádét? lesz a fejeden,

Korona nyakadban? Ö, én

vagy hóhérkötele a is kell elválnom tled!

szerencsétlen, miért

Pongyi Izaura ráborult servesen

siratta,

hogy

a gyermekére és oly keGyöngyvirág megszólalt a

sarokból

— — 75

Miért sir? Hisz

Te

azt

nem

nem

érted,

—

halt

meg

felelt

Sanyi.

könnyei

közül

Izaura. ját.

De

—

Ha meghalt

—

igy,

Ers

volna, legalább

vájjon látom-e

tudnám

a

sír-

foglalt

far-

még valaha?

hegedühurra most egy ezüstbe

kasfogat erósitctt Izaura ?

—

Az

apja ajándéka. Mikor megszületett, akkor

hozta a vlegényem. Legyen

ers

farkas. Ezt viseld a nyakadban,

atyád nevét Pí

nem

a gyermek, mint a

árvám,

kis

ha

már

örökölheted.

farkasfogat Sándor nyakába akasztotta.

munka

következett. Ezt Gyöngyhogy egy esetleges nyomozásnál ne legyen a kézírás árulója Pongyi Izaurának.

Aztán az

virágnak

írásbeli

kellett elvégezni,

„A gyermek neve így

irta

fel

Sándor."

Gyöngyvirág

egy

papirosszeletre,

amelyet a fiúcska inge alá csúsztattak.

Aztán bekötötték ersen, utrakészen. Félhat volt.

Az

Sándort

dunyháiba.

Utoljára,

októberi délután az estébe tnt,

mint egy sárga kocsi, amely elgurul a szürke országúton.

—

Készülj, Gyöngyvirág, mindjárt besötétedik.

éjszakában

el

Az

találsz tévedni és rossz helyre viszed a

gyermeket.

—

Attól ne féljen,

—

suttogta

Gyöngyvirág

és

—

Vigyázok én nagy szerelemmel nézett Sándorra. rá, mint a két szememre. gyorTehát indulj, Gyöngyvirág. Vidd el fájdalomtól. szivem san, mert megszakad a Gyöngyvirág kinyújtotta a két karját, hogy

—

t

Sándort kendje alá vegye.

76

—

Megállj, hóhér,

—

sikoltott

Pongyi Izaura.

—

hadd csókoljam meg utoljára kicsinyemet. Gyöngyvirág megrettent Izaura fájdalmától. Pongyi kisasszony életében talán elször érezte a kin és gyötrelem nev látogatókat. Eljöttek e sisakos, vadképü idegenek és kardjukat Izaura szivébe mártották, hogy WGgállj,

a szegény hölgy összeroskadt.

—

Vigyed, Gyöngyvirág.

utánad nézek,

amíg

látlak.

Rz

ablakból mindaddig

Bár

örökké

az

látnálak

ablakból.

Gyöngyvirág óvatosan felemelte a pólyás babát és a

kendje

alá csúsztatta.

Ugy

nézett

ki,

mint

egy

kis pesztra.

—

Sanyi

—

rebegte

a

gyermeknek,

mikor

a

szivén érezte.

Csöndesen, vigyázva kiment a szobából, amig Izaura eltakarta az arcát és az ágyra vetette magát kétségbeesésében.

Neki a városnak.

Most neki a városnak. Qyöngyvirág a Belvároson át.

Az

nk,

fal

mellett mendegélt a kivilágított

utcákat már ellepték a diszes

akik illatozva, frissen, mintha

élet, a

uraságok, úr-

ma kezddne

az Váci-utca felé siettek fényl cipkben. Betanult,

de újnak látszó mosolyok az arcokon. A szemek villámlottak, mintha mindenki megifjodott volna lámpagyujtáskor.

A nk

arca fehér volt, szenvedélytelen és

mozdulatlan a szájuk, a kirakatok lámpásai csupa orcát világítottak meg.

Ugyan kinek

jutott

ál-

volna eszébe

Gyöngyvirágot megkérdezni, hová megy a

kis

csomag-

a szivéhez szorította

Sándort

gal szive felett?

Gyöngyvirág ersen

és gyorsan ment végig a Rakóczi-uton.

Akkor még nem

volt háború, tehát

ember

gatok közeledtek, mintha csupa gazdag a városban;

az

öregebb

fiakerosok

gyönyör

oly

fo-

lakna

tekintélyes

manapság a bankigazgatók, a fiatal kocsimegannyi nhódító gavallérok, akik nem egy kiváló pesti bárón kegyével dicsekedhetnének; magánfogatokaton csak az urak jártak, akik barátnt tartottak. Esténkint olyan volt Pest, mint kis Paris vagy Bukarest. Mindenki az utcára tódult és minden nyilvános helyiséget pazarul kivilágítottak. Világosabb volt urak, mint

sok

itt

az este, mint a nappal.

mosok

a feleségük

térdén

A kereskedk is

lámpást

és az orfeu-

helyeztek

el,

hogy minél nagyobb legyen a fény, a feltünség. Feltartott orral mentek a gavallérok, a nk nyakig harisnyát viseltek.

Ah, Pest, széplábu

nk

városa.

Szegény

pesti

78

Hirsch

gavallér,

naphosszat

Jóska,

ácsoroghatott

cipboltok kirakata eltt és gyakran a

ni

külvárosig

a el-

GyüjteményG volt az emlékbe szerzett ni cipkbl és soha sem emlékezett a kedvese arcára, csupán a lábára. A susztereknek jó dolguk volt, mert csupa szép ni láb került a kezükbe. R szoknyafodrok illatosán emelkedtek fel cipvásárlás közben. Minden második egy pár formás

kísért

lábat.

bolt cipkereskedés vagy mozi volt. R nk olyan szaguak voltak Pesten, mint a japáni narancsok. R Rákóczi-ut telve volt kéteshirü nkkel, akik

azonban oly csinosak és fiatalok voltak, hogy Berlinben hercegnk lehetnének. Az Emke kávéház körül nyársat

nyelt

nk

szemlét a

fhadnagyok

A

fölött.

ál-vidékiek

és

kávéházi

tartottak

ablakoknál

kiöltöz-

ködött légyottoslányok forgatták a képeslapokat. Min-

denki csinos, érdekes és tisztaarcu

volt

a

városban.

Selyemharisnyát viseltek a gyermeklányok és az haju asszonyok sok volt ez a oly

mértre

nkultuszában. Remegett a

szépek voltak

Szevillából

a

nk

a

;

jöttek volna; a

sz-

Boldog város

akadtak.

férfiak pillantása,

mintha

feketék,

mind

szkéknek napkelet meséi

bujkáltak a hajfürtjeik között, mint a szentjános boga-

rak a nyári réten.

Gyöngyvirág e magával porán

Csupán

elfoglalt

városban sza-

hogy a gyerszegényke azt vélte, hogy a járókelk akkor megállnak és abbahagyják tennivalóikat. Nem; Sándor bömbölhetett volna orosz-

mek

tette a

sirni

lépéseit.

kezd a karjában

attól

félt,

és

lánhangon. Senki sem veszi vala észre a városban.

Már 79

a Nemzeti Színházhoz ért

Gyöngyvirág.

Itt

mindig megszokott

hogy

állani a sarkon,

a

elolvassa és a kiskapun ki és bejárogató és

színésznket

szemügyre

Olyanok voltak

vegye.

ezek az emberek, mintha a másvilágról

Még

a jelentéktelen színésznkön

szinlapot

színésze e

volna.

jöttek

egy ruhadarab vagy egy szalag, amely megkülönböztette ket

nktl. R cipjük

a polgári

volt

is

zsinórját

is

másképpen

kötötték.

— vészn

Tud ön

francia kötést?

—

kérdezte

a

m-

a gavallértól, aki a kapu alatt letérdepelt, hogy

a felbomlott szalagot helyreigazítsa.

Újházi Ede, aki a legszebb nket tisztelte, mint egy nyugdíjas eunuch üldögélt a szinház bejáratánál.

A jövmen

színésznk bátran a szemüvegébe néztek.

Azt gondolták, hogy miután már ugy

nem

látja

gen olyan

a múlt volt.

törzs férfi és

idket sem. tagjai

lát

az öreg,

Nemzeti Szinház vándorcigány karaván.

mint egy

ni

sem

R

ré-

A

összevissza szerelmeskedtek

egymással, amig fiatalok voltak. Egy-egy hálás szerep,

egy jelenet, amelyet együtt játszanak, oly közel hozza a színészt a színésznvel, mint a házasság. Újházi

Ede (természetesen

régen

színésznk,) mindenkivel

meghaltak

játszott

már

együtt.

Ám

azok

a

voltak

színésznk is e házban, akik tiszteségesebben éltek törvényes házasságukban, mint a kefekötnék. Edus bácsi még kés vénségében is morogva

szentéletü

emlegette c tiszta dámákat.

Gyöngyvirág szinte megfeledkezett megbízásáról, amint elbámészkodott a Nemzeti Szinház környékén. A színlap a Nóra eladását jelentette. A magyar címer oly ünneplésen foglalt helyet a

szini

cédulán,

80

meghivón a házigazda monogrammja. mindig ugyanazok voltak Pí budai nyomdász beti Már a sziniapról is észrevehet volt, hogy az si dolgokat tisztelték itt, mint a Globe-szinházban Shamint egy régi

báli

kespearet.

Éppen

jött

Márkus.

Hajlékonyan, üdén,

nk,

mint

illatosán,

urihölgy a városban.

sabb

Ilyenek

a legelegán-

azok

lehettek

akikért boldogan meghaltak a

az

férfiak

a

érzel-

mes világban.

A

gyerek

sirni kezdett.

Vájjon hol van

mvésznnek,

a tigris-bundája a

amelyben Gyöngyvirág Budán látta?

R R

gyerek újra

jelt adott.

gyermeksirásra ijedten megindult Gyöngyvirág.

Ah, a valódi

élet

más

hivatással bizta

t

meg, mint a

színészekben való gyönyörködésben. Fontos séget biztak

R

rá.

köteles-

Vájjon hogy sikerül a kaland?

József-körut felé folytatta vándorlását

Izaura gyermekével. Ekkor

Pongyi

már reménytelenül besöté-

kávéházak és mozik ellenben ugy világítotmint a tündérkastélyok. Vig józsefvárosi lányok

tedett, a tak,

akik kandi

vetettek a

kis

babára.

Suszterinasok futottak és meglökdösték a kis

mamát.

jöttek,

Egy szke, cselédkére.

pillantást

hetyke katona

átható

Egy mosóné külsej

pillantást

asszonyság

vetett a

minden-

áron szóba akart elegyedni a Bérkocsis-utca

tájékán.

Egy

darabig

keleti arcú

úrin imbolyogva ment egy

Gyöngyvirág után; bizonyosan azt

sajnálta, hogy neki Egy ragyás kép hordár vastag fekete bajuszát a gyermekhez dörzsölte:

nincs gyereke.

Krúdy Gyula

81

:

Kukknc

—

Kis baba!

—

kiáltotta,

mintha

még soha sem

volna pólyás gyermeket.

látott

Gyöngyvirág

már

befordult a körútról

egy

mellék-

hogy vagy meghal kezd karjai között, hiszen olyan gyenge mint a mákvirág .. Sietve vette lépteit, mintha üldöznék, pedig már senki sem tördött vele. Csak egy mosóbolt ablakán át felejtette szemét rajta egy hamvas, fiatal vasalón. utcába, mert a gyermek

a torkában vert a szive. Félt,

megéhezik,

—

sirni

;

.

Elhagyta a Baross-utcát, ahol a villamosok gyorsan mennek és mégis

mindenki

Györl^yvirágot

nézi.

Keresztülvágott az Ülli-uton, ahol öreg polgárok kö-

környékén és falusi kocsik görbén felé. Hová, merre mennek estefelé az emberek, hogy éjszakára eltnnek az utcáról? És akinek nincs ágya ebben a nagy városban, az hová

högnek a

klinika

hajtanak a messziség

hajtja le

bus fejét? A- gyermekek már hazatakarodtak.

sem tudja, hogy egy kis társuk az árvaság, a szomorú élet felé veszi most utjál a kihlt városban. A kémények mögött már lefeküdtek a ködbl való kéménysepr legéAgyacskáK'ba, bölcskbe húzódtak

nyek, miután

s

egyik

elaltatták a jógyermekeket.

Vájjon

hol

Sándor ma éjszaka? Ki veregeti meg a párnáját? Kinek gondjára bi7!zák a tudatlan kis emberkét? Gyöngyvirágnak a szive ersen kezdett sajogni. Legjobban szerette volna visszavinni Sándort az édesanyjához. Sötét este volt, de ugy érezte, hogy mindenki látja a városban, amint befordul a Tzoltó-utalszik

cába.

Ezután ugy történt minden, mintha csak álmodta A hosszú kfal, amely a gyer-

volnn az eseményeket.

82

övezi, a végtelenbe

mekek

kertjét

mintha

elválasztaná az életet a

látszott

nyúlni,

Egy vasráBizonyosan ez

haláltól.

márványszobor világított. Ezentúl a szobor vigyáz napközben a gyermekekre. függönyök Sándorra is ügyelhet. Az ablakokon tiszta mintha mindennap látszottak és a ház olyan volt, megmosdatnák, korán reggel, mikor a gyermekek nem

cson

át fehér

akarnak mosakodni. Fényes kilincsü üvegajtó eltt

állt

meg Gyöngy-

Odabent az elcsarnokban iskolás rendességgel

virág.

égtek a lámpások. Alost hirtelen

Az

utca néptelen volt.

kendn. SánUgy szemegcsókolni ... De sietni

kanyarított egyet a

dort gyors mozdulattal a küszöbre fektette.

volna

rette

kellett.

még

utoljára

Halkan megnyomta a villamoscseng gombját

és futásnak eredt.

Pongyi Sándor sorsa ezzel eldlt. Története befejezdölt. Eltnt a gyermek boldog ismeretlenségben, az eniberck szürkeségében.

meg gyermekkorában az anyai majd kárpótolja ezért a hosszú élet-

Bár nem ismerte szeretetet,

talán

ben egy másik n, aki lehet mindene, anyja, jegyese, barátja, amilyennek az igazi nnek kell lenni. Nem mindig azok az emberek

lelik

fel

az

életben a har-

móniát és megelégedettséget, akik a biztos szüli ház oltalma alatt gyjtögetik az

erket

a

majd elkövetkez

harcokra. Drágának és szentnek az véli a tavaszi reggelt,

az élet felderülését, a gondtalanság melegít tü-

szomorúságban töltötte gyermekember tud igazán örülni annak, ha bús sorsa megváltozik. Ez tiszta szivbl jöv hálazét, aki pince-sötét

korát.

83

Az

ilyen

c*

fohásszal fordul a Mindenhatóhoz, aki hivcn egyforma

gonddal van a gazdagok talált senki-gyermekéhez.

gyermekeihez és a

jóltáplált

Ha van

igazság, a

isteni

Mindenhatónak inkább résen kell lenni a boldogtalanságban fogant gyermekek bölcsjénél, hisz ó rajta kívül ugy sem vigyáz más c kis porontyokra. És az Isten a legjobb

házrz.

Gyöngyvirág

ziláltan, félig

mülettl és az élménytl hegyre.

R

ért

haza

égen, mint a birák.

A

A

szi

szélben, mint

fellegek sötétek

hold

láthatáron, mint egy heptikás

a ré-

kés éjszaka a Sváb-

fák ugy sirtak felette az

az elhagyott gyermekek.

tott

megbolondulva

áttetszen

mezr.

voltak az

bolyongott a

Dehogy

is

ju-

eszébe, hogy a másik Pongyi-kisasszonyt, az el-

kel Emerenciát

felkeresse, akinek

ugyanabban az id-

ben kisleánya született. R Pongyi-kisasszonyok bizonyosan felvették életprogrammjukba, hogy ezután születend gyermekeiket Gyöngyvirág hordja el a lelencházba. R finomkodó özvegy ezredesné már kémleli is a láthatárt. Vájjon hol késik Gyöngyi? Miért nem jön már Emerencia kis babájáért is ? Hisz ez a lány gyermekcsempésznnek született! De GyöngyiGigi megesküdött, hogy soha többé nem visz gyermeket a Tzoltó-utcába.

Szerencsére a nagymama féloldali pott a délután folyamán s igy senki

szélütést

sem vonta

kafele-

lsségre Gyöngyvirágot csavargásáért.

84

XI.

Gyöngyvirág R nagymama

napjai

elszállása.

meg

voltak számlálva,

kamrában. Össze volt hajtogatva

a tojások a

öregasszony, mint egy bírósági kékpapiros, az

közlik a delikvenssel.

Ítéletet

tollbokrétás, ünnepélyes

a leereszked

tárgyakat,

árnyképei mu-

setétséget és bár fukar

vidra, tizenkét gyertyát gyújtott

még

tókban. És

igy

sem

ijedten nézte

mint a

volt,

meg ódon

gyertyatar-

bizonyossággal a

látta teljes

amelyek körülvették. Napjában százszor

is

*

megkérdezte.

—

mindig

Esténként

halottaskocsik

szi ködben. R nagymama

tatkoztak az

mint

már az amelyben

Gyöngyvirág,

nem

szöktél

el

a

szinészis-

kolába?

—

Itt

vagyok,

nagymama,

— szolgálatké— Dehogy hagyfelelt

szen Gyöngyi valamelyik sarokból. lak

mikor beteg vagy! Pedig hát azért nem

leányka,

meg

is

el,

mert a lelencházi

mert a házból látogatás

óta

kilépni a

ugyancsak

Gyorsan olvasta a Pesti Hirlap hireit. R rendrség bizonyosan nyomoz és a titkosrendrök a Svábhegy volt ijedve.

Vájjon

85

nem

keresik-e a gyermek anyját?

bokrai között kutatnak. Egyszer olvasott rcndórkutyákról, amelyek éles szaglásukkal követni tudják a tette-

sek nyomait. Mindig megrettent a szive, amikor a majorosok kutyái ugattak a kegyen.

Talán két hét is elmúlt, mialatt Gyöngyvirág nem mozdult el az ablak melletti sarokból. A hegy olyan sárga volt már, mint egy báli ruha, amelyet setéthaju deln ölt magára. A bokrok fülalaku levélkéi felpirosodtak.

R

Béla

hangjavcsztett madár.

ker

a város fell,

mindig

Gyöngyvirág férfi

amelyben

titkos

jól

hol

lassan

itt

a

va-

pesti fiá-

szerelmesek

elhaladtak az Éleszt-villa

gyalog, kéz a kézben,

R

völgyekre

mint

ült,

királyokról. Délutánonkint egy

ifjú

jött fel

ültek,

R

mint a

volt,

köd

házakban mondanak régente

rege, amelyet kis

dászgató

néma

olyan

király-ut

eltt,

gördül

hol

hintóban.

szemügyre vehette a szerelmeseket.

még

fiatalember

dudorodó hajcsomó

volt,

de a

füle

mellett

észrevehctleg szürkült, mint át. Inkább szomorú

alig

az ezüsthold játszik a faleveleken

Londoni kabátja volt, mint a grófokkeménykalapja karimáján kis szij voll. Piros kutyabr keztyüi voltak. Herceg is lehetett volna

volt, mint vig.

nak.

A

fekete

elkel kendje,

külsejénél fogva. a gallérja,

R

lapossarku cipje, a nyak-

finoman borotvált arca és gondo-

san nyirott bajsza kifogástalan

volt.

Hosszúakat lépett és kis piros folt volt az arcán, ('mint a vadszl levele) az evéstl s az ivástól. Magas termete csontos volt, mint azoké, akik korán reggel lóra ülnek és végignyargalnak a Stefánián. Ilyen volt Császár egykor a Dolovaiban, amikor a karzaton és páholyban

sirtak,

mint

korunkban

a

mo86

És

ziban.

volt

közönsé-

magát

ebben a

tekintete olyan fáradt, tétova

gesen, mint aki

nem

igen

érzi

jó!

világban.

Ámde

gyakran mosolygott is ez a bágyadt férfikegyes volt olyankor, ha hölgye

Különösen

s^em.

hozzá és nem veszekedett sétaközben. Mint Gyöngyvirág megleste, a deln veszekedni. utána és

Ilyenkor a

férfi lehajtott

mindig csak a

n két

fejjel

szeretett

kullogott

lábát nézte, mint egy

hü kutya. Távolabb kiszámitott lassúsággal jött utánuk a veresborarcu, ezüstfej bérkocsis a bakján és látszólag egyébbel

—

nem

tördött, mint lovaival.

Vájjon miért veszekednek?

Gyöngyvirág,

—

mikor boldogok

is

—

tndött néha

lehetnének?

Az asszony kezdettl fogva nem tetszett neki. Kistermet, karcsú, melles és mozgékony járású volt.

Skót szövetbl férfiasan szabott

szoknyáját gombbal emelte tak,

amelyekbe

föl,

ruhája

volt.

A

a kabátján zsebek vol-

beméiyesztette

barnakeztyüs

kezét-

amelyekbe szokás szerint randevúra járnak a pesti nk. A homloka alacsony volt, két merleges ránc keletkezett a szemöldökei között, amint fekete szemével ersen maga elé nézett. Az ajka egyformán elszánt volt a csókra, Szerette a kis, fátyolos kalapokat,

valamint a haragra. Ideges kis orra

hány

volt, amelyen nészeplcske foglalt helyet, mint a szépség ékNéha olyan konok haraggal lépkedett elre,

kis

szerei.

hogy tán a Jánoshegyig sem békül meg.

Máskor

el-

lenben megengedte, hogy a férfi a karjába akassza a kezét és hozzá lehajolva, mindenféléket sugdosson a fülébe.

87

Egy alkonyaton messzirl

látta

Gyöngyvirág,

mögötl térdepel amelyek oly fehéren világítottak mint a vizililiomok. Aztán az asszony lányugodtan állott helyén bát is csókolta a férfiú. A

amint a tekintélyes

egy bokor

férfiú

és az asszony kezeit csókolja,

n

és a fatetkre

ereszked ködöt

Harmadnap egyedül

jelent

nézte.

meg

regényhs.

a Svábhegyen, mint egy szentimentális

A

bérkocsis oly ünnepélyes arccal

a temetéseken a halottat. jel

ment végig az

tette a

bus úriember

a

Az elkel

követte, mint

ur lehajtott

utakon, a sárgalevelekre

szemét, mintha annak

a

nnek

keresné. Meg-megállott és nagyot

a

függesz-

lábnyomait

szippantott az

levegbl. Olyan fájdalmasan nézett egy számzött hazája határán.

fej-

szi

körül a tájon, mint

Még néhányszor eljött egyedül. Mind izgatottabban várakozott, jobbra-^balra tekintgetett, olyan nyugtalan volt, mint egy eszeveszett. És titkon megtörülte bizonyosan azt igérte, zsebkendjével a szemét. A

n

hogy

eljön.

mint ezt a

Aztán cserben

nk

hagyta a szerelmes

férfit,

szokták.

mondott másnap, midn félénken szólalt meg a telefon vagy titkolózva jött a a gyermeknek hordár a kérdez levélkével? Foga vagy felmondóit a szakácsné? A szabónéhoz kell menni próbálni vagy a zsurt nem lehet elmulasztani, mint ahogy az szokás, midn a szerelem már kezd Vájjon miféle kifogást

n

örömtelen lenni?

Midn

a ketrecben a farkas.

Uj szavak többé giek.

A

hosszant

ásit

az unalom, mint

Reménytelenek a

találkozások.

nem hangzanak. A kézfogások

szemrehányások avasok.

A

csók

ré-

bágyadt. És

az melGgitenG

iGgfeljebb

ha

újra,

a

kiöml vérek

egybefolynának. Lelketlen, fekete orrlyuku, agyonöltözködött pesti

els randevúra

akik az

asszonykák,

szemmel, ezer veszély között

hiv

az els

szobra

trónörökös

az

férfit

esben

hagyják

késbb Rudolf

Budán,

vagy

körül

csaknem

sétálgatni

szóra: mily hidegvérrel

a tegnap imádott

behunyt

szinte

elmennek,

is

a Kacsa-ut-

cában!

Midn nyos

már

a jó

nevét

férfi

hallja

barátn is Ezek .

.

ásít,

ama

ha

bizo-

a divatos, röpke asz-

.

szonykák oly ledérek, mint a férfiak, akik nem köszönnek másnap a nnek, kinek kedvességét élvezték. Ebben a világban, amely itt a színházi premiereken, divatos estélyeken, szállodák

magát«, olyan hideg kedvvel a panoptikumban. Ezek a

éttermeiben- »mutogatja kell járni a férfinak,

félmvelt

úrhölgyek,

mint akik

soha sem olvastak elmerülve egyetlen könyvet sem; a mveltség látszatát a színházban szerzik, ott tanulják meg, mit kell mondani, viccesen

ezek a

kis élnivágyók, akik azért

mert divat és ugyanezért mert a baráinjük

harapnak

a

«szellemes

ezeknek

is

férfiak

mennek

sznek

fel

a koncertbe,

viszonyt

azt cselekedte: ezek

szivébe,

mint a

doktorok» és a balkézzel

találják

vagy snájdigan:

a költietlen

férfiakkal,

oly

vakarózó

ötleteket.

tak Adyért, aztán Drégelyért, Zerkowitzért és syért.

Mindegy

.

.

.

mohón

szendvicsbe.

R

irók

Rajong-

Debus-

Érzéseiket ugy váltogatják,

mint

Róth Margitnál a divatos kalapokat. Semmit sem tudmajszolnak, amig a szamár

nak.

Kuglert

küzd

értük, mint

8)

egy gladiátor.

Jól kellett

férfi

ugy

imádkozni

annak az édesanyának, akinek asszonyok társaságából meg önmagától vagy az egész kült ez

— midn

Szegény

ember!

a boldogtalan

—

brrel menehogy nem undorodott

a fia ép ;

ni nemtl! rebegte

úriember

ismét

Gyöngyvirág, elment a

villa

eltt, mint egy rol^kant.

Egy délután, nem messzire az Éleszt-villától, egy rövid, erteljes csattanás hallatszott, mintha egy ajtót hirtelen

gát!

becsapna a

szél,

— Nagymama, a boldogtalan — kiáltott Gyöngyvirág.

ur

agyonltte ma-

fel

Az öregasszony egykedven Elre láttam. Sorsát nem

—

bólintott:

kerülhette

el.

Mind

azok a férfiak, akik komondor módjára követik a nket. Gyöngyvirág egy hárászkendt kapott fel. Néhány perc múlva lihegve, izgatottan visszajött. Vörös volt a szeme. igy járnak

—

Rz ur arra kéret nagymama, hogy engednéd meg, lepihenhessen az üres kertészházban, amig a kocsis orvost hoz a városból.

— Nálam bizony nem hal meg egy bolond — sem kiáltott a »grófné». — Nagymama, már nagyon öreg vagy, — szólt figyelmeztetleg Gyöngyvirág. — A kertészház "úgyis férfi

elhagyott, ott senkinek

sem

lesz

útjában

a

szeren-

csétlen.

Rz elször

—

öregasszony sirni tanult

elsirta

magát.

(Betegségében

meg.)

Még meg sem

haltam, máris

ugy

intézkedik

90

volna az ur

ez a béka, mintha is én A boldogtalan .

.

háznál.

a

Bánom

.

Éleszt-villáig.

úriember

Az öreg

a

saját

lábán

az

jött

bérkocsis fogta a könyökénél.

Csendesen közelegtek, mintha ennek az urnák különös

öröme van

.

.

.

Gyöngyvirág

két kezét a

Az

A

kend

hideglelsen

kulcsolta

össze a

idegen vértelen, halálsápadt arccal lépegetett.

'^

felé

mintha

a

nem folyik nagymama eltt.

—

Bocsánat, rosszul des mosolylyal.

A nagymama

és

meg-meg-

lehanyatlott.

vércseppcket

Csodálkozott, hogy kalapját a

szoritotta

Cm

Bágyadtan

keresne a

a

találtam,

—

faleveleken.

Megemelte

vére.

rebegte

a

csen-

megenyhülve nézte a revolveragyát,

amely a felskabát zsebébl kikandikált. 91

sz

alatt.

zsebkendjét a szive

állt,

Szomorú

telne a saját boldogtalanságában.

—

Ennek az ostoba pisztolynak több gszg volt, Milyen szamarak még mindig a Mikor nó be a fejük lágya?

mint uraságodnak. férfiak!

Tréfásan szamárfiet mutatott az idegennek, azmint egy sánta

tán elrebicegett,

Régimódi

szarka.

tarka ruhájában, papucsában, fejkendjében olyan volt

Tündér

iHJnt a mesebeli boszorkány, aki

—

Hozzál vizet a kútról,

virágnak, amig a megsebesült

házba. Valamikor a kertész

rzi.

Ilonát

— parancsolta

Gyöngy-

bevezette a kerti-

urat

lakott

itt,

de

megszökött

az öregasszony ell.

Gyöngyvirág viz helyett elbb párnákat és takal^kat hozott a házból és azt a gyékény-padra vetette.

Az

ur bágyadtan lehanyatlott.

—

—

rosban,

hozza

Lajos bácsi, aztán

ki

mondta az Ungár

ne járjon a szája a vá-

el

csendesen

vén

és

szót se

.

.

.

vizestörülközvel

egy

pontot,

—

kocsisnak,

másnak egy

doktort,

Szétnyitotta a ruháját

betakarta azt a kis piros

a

amelyet a pisztoly-

3golyó ütött a szive felett. Gyöngyvirág reszketve állott llábátl

a

mvelet

alatt.

még sápadtabb

Talán

volt,

mint

á sebesült.

—

—

Kisasszony, köszönöm hozzám való jóságát, mormogta az idegen ur és kinyújtotta a kezét. kiáltott fel GyöngyMondja, miért tette

—

!

szenvedélyesen.

virág

haragszom

A

—

A

—

fekete

nért?

Ó,

hogy

rá.

boldogtalan úriember csöndesen nézte a leány-

kát. Ki tudja,

mit

gondolt

magában,

midn

nagyon

halkan megszólalt:

—

Maga

kis hegyitündér.

Ha csupa

tündérek

él-

92

nének a földön, nagyon

Hogy

jó világ volna.

hívják

magát?

A nagymama

Gyöngyvirágot

kikergette

erre

Bekö-

kcrtiházból. Egyedül maradt a sebesült mellett. tötte a mellét,

még

mert értette a sebkezelést,

rosz hadjáratból,

midn

a.

po-

a

egy lovaskapitány után elszö-.

esküvt

kött a harctérre. Állítólag

tartottak egy tábort

lelkész közbenjöttével, de a házaslevél elveszett.

—

Nevezzen engem Don Kíhóténak asszonyom.. Van ugyan igazi nevem is, de annak semmi jelent-^ ha parancsolja. sége. Szabó Péter vagy Kovács Pál :

Igazában

Don Kihóté vagyok,

—

talan úriember, miután egyezséget

mával, hogy a

telet

a

Svábhegyen

nagyma-

a

kötött

Felszerelést

tölti.

hozatott a fiakerossal pesti lakásáról, amely lés arra is

alkalmas

elutazzon. Különös

bundák,

csillogó

lett

felszere-

volna, hogy az északi sarkra

tapintású

mivü

boldog-

így szólt a

sznyegek,

fegyverek,

igen

teafzk

puha

és kézi

szánkók voltak az utipodgyászban. Egyszer északra akartam utazni valaki után mondta Don Kihóte, miközben berendezkedett a

—

—

kertiházban.

A nagymama

egyik szeme már megmere-

vedett, használhatatlan volt,

de a másikkal ugy

figyelt,,

mint egy hiúz.

A

szerencsétlenségben laboráló

ütötte sebe gyorsan gyógyult, miután

seborvos többször bekötözte.

93

úriember golyó-. a

medvekülsej

A mogorva

doktor

pi^

henést rendelt, „a többi a természet dolga, mi doktorok

nem Az

sokat segíthetünk." úriember, aki

szórakozását

körülbelül

abban, hogy olyan szerencsétlen,

mint az

lelte

angol

re-

gényben a spleenes gavallér, fanyarul helyeselt. Én valóban nem tehetek arról, hogy a csontfejaim épek és ersek, mint a barlangi medvéé, mentegetzve. Az anyám még nem töltötte lelt be a tizenötödik évét, mikor a világra hozott. Két és félesztendós koromig szoptam az anyatejet. Három évig néma voltam. Tiz esztends koromban csaknem tizenkét hónapig feküdtem az ágyban. Télen fürödtem a befagyott folyóban. Lisztes-zsákokat emelgettem és régi török szablyákat vágtam ketté. Már az is csodálatos volt, hogy mint aféle törvénytelen gyerek: életben maradtam s nem fojtottak a kanálisba. Igazán nem ers, mint tehetek arról, hogy a szervezetem olyan eyy óriásé. Voltam már alkoholista, morfinista és pipáztam ópiumot. Majd csak átballagok ezen a kis

—

—

—

•

szerencsétlenségen

is,

miután,

ugy

—

látszik,

arra

születtem, hogy hosszú és boldogtalan életet éljek.

Egy deres novemberi reggelen,

midn

a

cinkék

ugy ugrándoztak és fütyörésztek, mintha minden életunt embert megvigasztalni akarnának a mókájukkal, Don Kihóte meglátogatta a nagymamát, aki már nem tudta elhagyni az ágyat. Elveszitette beszélképességét, csupán egy papirosdarabra

—

Ugy pusztulok

el,

irta

fel:

mint a Kaméliáshölgy,

jegyezte nagy gazdaasszony-hetükkel és végtelen

— un-

dor látszott az arcán.

Szürke

hajfürtjei a

vánkosra

omoltak,

horgas

94

megntt, homloka hátracsuszott és ijeszt fekete gonosz szó, amelyet

orra

volt a szájürege, mintha a sok

életében elmondott, lassan kiszívta volna szája természetes színét, mint a füst a tajtékpipáét.

Merev szeme

a messziségbe nézegetett, mintha azt a helyet kereste

volna elmúlt életében, ahol eltévesztette a keresztutat.

Ó

ahol píros, habzó,

ott balra fordult,

gönyök

füg-

rejtelmes

borították a láthatárt, csalogató török-muzsika

részcgbolond

szólt és az életöröm tergett az utmentén.

hen-

köntösében

Míg jobbról sivalkodó gyermekek

hangja, a gond kéztördelése, a

tiszták

mélysóhajtása

hangzott a nádasból. Ah, és mégis erre vezetett volna

az ut a megelégedett,

csöndes

elmúláshoz.

A

fehér

amelyben píros és hosszadalmas meséket átveresi tüz. Szakállas oroszlánok és hegyes süvegü törpék vannak a rostélyon. Odakünn halkan hull a hó és a gyermekek oly csendesen alusznak ágyacskáíkban, mint a tej. R papucs széjjel taposott, a csók olyan széles, mint a kályhához,

mond

esténkínt a vasrostélyon

cselédkenyér, leveg-tisztító veszekedések vannak korán reggel, hogy annál csendesebben múljon el a nap.

A

hegyessarku, fehérharisnyás,

nk

messzi járnak e

tájról.

lobogó alsószoknyás Mindenki oly csendesen

nevet, mint a harmonika.

Elsárgult

gyrkkel megrakkott szomorú

összefonta a nyakán, mintha láthatatlan dekezne.

— a

fal

Papot!

—

kezeit

kígyóktól vé-

mondta egyszerre, értheten, aztán mint aki már nem kíváncsi

felé fordította a fejét,

földi dolgokra.

— 95

Gyerünk papért,

—

szólt

Don Kihóte

—

ba-

bonásságból

GngGdGlmGskGdjnk az örGohölgy kiis jó volt hozzám, mint egy

is

vánságának. Különben útszéli kut.

Együtt elindultak Gyöngyvirággal, hogy valahol papot kGrGSSGUGk, novemberben a Svábhegyen. Nyáron felbukkan cgy-Ggy gondosan megberetvált pesti hitoktató, aki a

meggazdagodott villatulajdonosok gyer-

mGkGit a vallásban ugvgIí s akit a finomkodó asszonyok abbé urnák szólítanak.

— —

Vájjon

nem

kérdeztG cgyszcrrG

nyör

helyettesithetném

Don Kihóté

és

a gyóntatót?

megállt a gyö-

hegyi utón, amely olyan mélynek

a boldogság.

—

R nagymama nem

olyan titkokat a fülembe,

amit

ismerik egymást az emberek,

város legismertebb hölgye

h

zsidó-

látszott,

igen

mint

mondhatna

nem

tudnék. Pesten szegény nagymama a

volt.

Gyöngyvirág cllenkGZGtt:

—

Talán mGggyógyul a nagymama,

az utolsó

szentséget.

Nekem

senkim

ha

fclvGszi

sincsen

rajta

kivül.

Azonban mégis reménytelennek látszott a menA hegy novemberben oly csöndes, mint egy száraz vadásztarisznya. Senki sem hinné ilyenkor, hogy még valaha nyár lesz, fehér cipben ni bokák degélés.

sietnek át á réteken és az

utakon

szivek

dobognak,

akik mindazért lelkesednek, amit télen Pesten

jai

láttak,

A

börzián^rek és gazdag kereskedk családlaknak itt, félig finomak, félig közönségesek. Ah,

tanultak.

senki

sem hinné

ketehajú, pillájuk,

el,

fehérbr

hogy

valaha

megvénülnek a

fe-

asszonyok, akiknek olyan a szem-

mint a függöny, amely mögött az álmok lak96

Boldog és boldogtalan nk, akik ugy szeretik a mint a finom fehérnemben az Ízléses monogrammot, a harisnyakötn a lepkét nak.

szép ha.:ugságokat,

Don

Kihóté fanyarul nézegette a bezárt villákat,

beszögezett ajtókat, ablakokat.

— ablakon

Van át

egy

itt

villa,

a

ahonnan

Mayer-lak,

az

szoktak férjhezmenni a lányok.

Gyöngyvirág nevetett, Don Kihóténak felcsillant Egy zöld a szeme, mint az óbor a sötét pohárban. zsalugáteres ablakra mutatott, amely magányosan né-

Rz ablak

zett kelet felé.

vakolat

—

Ugy

látszik,

utón. Vájjon ki várta

gött az éjjelt,

kertilakok zongoráin?

is

a tégla

kipirosodott a

a

nyáron

itt

szivdobogva a függöny

amig az utolsó

tam be az ablakon, nevét

alatt

alól. is

jártak e jól ismert

valcer

mö-

elhangzik a

is

Én húsz esztend eltt

kis pajtásom. Becsületemre,

ugrot-

már a

elfelejtettem.

Gyöngyvirág nagy érdekldéssel figyelte az sz lovagot. Ha a csókok nyomot hagynának, mint a csalán csípése, vájjon hogy festene a lovag arca? A váci-utcai gavallér-arc itt-ott pókhálókkal volt beszve, mintha a ráncok elfödnék végleg a szenvedélyeket, amelyek egykor megremegtették az arc izmait.

—

Én már

—

százesztends is vagyok hegymászó botjával felszurkálta a

talán

sóhajtott a lovag és

vadszlleveleket. Papot vigyünk

—

a

nagymamának

—

riadt fel

Gyöngyvirág.

— nap.

97

Ó

ugy

Ebbe meg

is

meghal, gyermekem.

kell

Ma

vagy holnyugodni. De kedvedért elmegyek Kiúdy

:

Buklenc

7.

a szent emberért, aki a Zugligetben lakik, a legutolsó villában.

Gyöngyvirágnak vallásos aggodalmai voltak: Vájjon a szentember meg tudja gyóntatni a

—

nagymamát? Don Kihóte legyintett: Meghiszem azt. A szentember még engem

—

meggyóntatott, amikor szükségem volt arra, hogy

kemen

könnyítsék.

A

természet, a magány, az

is

lel-

elmé-

ügyvéd volt Pesten, de elvették a diplomáját. Most már füvekbl fz orvosságot, a svábok ügyes-bajos dolgait rendezi és szerelmeseknek ád tanácsot, gyógyulást. Nem egyszer áll lyedés bölcse ó. Valamikor

meg címeres

batár a Zugligetí-uton.

Délre elrekerült

Átment

a hegyi utón,

Don

Kihóte a

amelyen

szentcmberrel.

nyaranta

szerelmesek

énekelnek, reggelizett a Fácánnál és a szentembert húzta házából, aki egy hangtalan zongorán

operákat szokott

ki-

gyönyör

ott játszani.

Sovány, beesett arcú, dohoskabátu, vadászharisnyás, fogatlan

férfi

els keresztények,

volt a remete. Ilyenek lehettek az

akik a föld alatt laktak. Egy köteg

száraz füvet szorongatott a hóna

alatt,

amelyet útköz-

ben szedett, hogy idejét ne töltse hiába. (Egy gazdag és ids pesti asszonyságra bizta ezalatt a házát, aki gyakran meglátogatta kocsiján

a szentet,

legtisztességesebb

utón

szerezte

remélte, ha férjhez

megy

a

a pokoltól, ahová biztosan

nem

a

remetéhez, félt

jutni.

mert

nem

vagyonát.

a

Azt

megszabadul remete a

De

állott kötélnek.)

Rtí

egykori ügyvéd kiválasztott egy

hosszuszálu 98

füvet, amelyet a

nagymama kezébe

Aztán

adott.

leült

az ágy mellé és szótlanul varia, hogy a nagymama megszólaljon. Szomorú, halkan éldegél, télies szemét csöndes kitartással függesztette a betegre, mintha kivánságát várná, amelyet

—

teljesíteni hajlandó.

legmodernebb idegorvosok Don Kihóte GyöngyÉn tudom, mert idejártam ket, midn virág fülébe. betegségem kezddött. A nagymama a csendben nyöszörögni kezdett. A szentember halkan intett, mire Gyöngyvirág és is

—

így gyógyítanak a

súgta a szoba hátterében

—

Don

maguk mögött.

Kihóte behúzták az ajtót

—

Lásd, gyermekem, igy jön

egy csúf

amidn

szi

De már

nap.

nincs

is

a

el

mint

halál,

értéke az életnek,

poshadt vizekhez és

leért a völgybe, a

a rot-

hadt fatönkökhöz. Az élet csak addig ér valamit amig

megy a hegyen. Csak annak szabadna élni, aki Az öregekre semmi szükség sincs, hacsak nerh bábák vagy orvosok. Te vagy ezen a hegyen a leg-

felfelé fiata'.

boldogabb

mert oly

lény,

amely jönni

fiatal

vagy,

mint

a

tavasz

fog.

Don Kihóte egy száraz

falevelet vett a

szájába

s azon fütyülgetett, mint egy cinke.

—

Miért

Gyöngyvirágot.

én

lettem

—

öngyilkos?

Azért, mert elvette

szet azt, amiért érdemes élni

tendk

óta észrevettem, hogy

nagy tragédia után, <í.z

a furcsa

lelki

állapot,

még. Volt egy

n,

a szerelmet.

Már

esz-

valami

van.

Egy

te

baj

nyomán támadt meg sem érthetsz

nagyon szerettem. Nem ez a már késn jött

fekete, szepls, észveszt. Ó, szegény,

99

kérdezte a termé-

felfordulás

amelyet

akit

:

—

tlem

utamba, mikor már kivégezték a

JGlkemet, mint egy Hiába mesterkedett, tvel és szavakkal szurkált, idomított, mint egy vizslát, kínzott és megsimogatott, többé életre nem tudta ébreszteni a kihamvadt tüzet a lelkemben. Elvitte azt egy n, mint egy csóka az ezüst kanalat. Üres és bágyadt volt a kedvem a lopás után, mint egy trombita, amelynek csak bolond nagy kürtje van, de hangot adni rajta többé nem csirkét.

lehet.

Orvosok, kuruzslók, ráolvasó barátok és vállal-

kozó hajlamú az

izét,

az

nk

illatát,

Kerestem

társaságába keveredtem. szilaj

kedvét,

tobzódó

az elmúlt életemnek, mint a leégett ember

pazarlását kincseit

a

hamuban. Néha ugy látszott, hogy megtaláltam egyegy régi álmot, amely újra átvonult lelkemem, mint a nyári felh. De nem, csak a felhnek árnyéka volt az. Majd azt véltem, hogy leltem egy-egy. emléket, amely meggyógyít, mint az amulett, amelyet nyakban viselnek. Hamis volt a nyom, rossz utón kerestem elmúlt életemet. R fekete asszony, akit néha itt a hegyben láttál,

ugy tudott kancsalítani, mint a

tetlen, a

régi, a

felejthe-

De nem tudott egyebet a kancsiezért nem szerethettük egymást. Én

gyilkosom.

ságon kivül s vagyok az az ember, akitl elvette az élet a legdrágábbat és bolond lovag módjára hadakozom az ifjúholott minden Normafáé. Én vagyok az, akit a közönséges életben ugy neveznek a nk áldozata. Valamikor gyönyörnek, regényesnek, megháboritóan kalandosnak tnt fel elttem ez az ut, mig ifjú voltam s azt hittem, hogy egykor tiszta, szép öregember leszek egy kerekes-székben, akit akkor is

ságért, az üdeségért, a

nap lejcbb

felfrissülésért,

hajlik a fejem, mint a

:

100

körülrepkednek a

régi,

borbély gondosan

és

már tudom, hogy a

drága

beretvál.

tehetetlen 'öregség

oly

el,

miközben a

illatai,

aprólékosan

rultabb állapot. Pusztuljon

Don Kihóte

nk

aki többé

meggyzen

De ma

legnyomo-

a

nem

beszélte

fiatal. el

mon-

danivalóját, mint egy negyvennyolcas követ. Ha mcgegyszer fiatal lennék, csak valamivel fiatalabb, téged vennélek feleségül, Gyöngyvirág.

—

Gyöngyvirág

maga

is

elbbi

az

szónoklat

múltjába,

visszatévedt kis

hatása

alatt

nem

volt

amely

nagyobb távolságú, mint egy madárkának a szárnylendítése. Amig a bús lovag fájdalmait mondogatta és elfátyolozott szemmel idézte meg a régi nket. Gyöngyvirág

is

—

Imréjére gondolt, akit szinte elfelejtett.

Rz én szivem már nem szabad

—

mondta

csendesen és megfontoltan, mint a színpadon. Don Kihóte beleegyezóleg bólintott, mint

egy vén muzsikus, akinek azt mondjak, hogy elég volt a zenélésbl. Remáltem is, hogy már szerettél, gyermekem. R kóficok és a nyavalyások tartják meg az emberi társadalom mostani rendjét, amely az ifjúságot éppen

—

olyan önmegtartóztató életmódra kárhoztatja, tiszteletreméltó vénséget.

Rk'i

nem

szeret

mint ifjan,

a

az

már akár bele se kóstoljon a szerelembe. Az volna az emberi

ideál,

ha a

nk

tizennégy-, a fiuk tizennyolc-

esztends korukban köthetnének törvényes házasságot. Hogy megszépülne akkor az emberi faj! Rz ifjú szerelem erssé, széppé, tehetségessé tenné a következ

nemzedéket. Minden tanában azok 101

a

fiu

mosgyermekek,

életre való volna, mint

szegény

törvénytelen

akiket titokban hoznak a világra a szerelmes fiatalok.

Minden lány gyönyör volna, mint a s^cerelem-gyermekek többnyire. Csak annak az emberpalántának van földön,

létjogosultsága a

akit

szerelem

hozott a vi-

Én majd melléd állok, gyermekem, és gyönyörködni fogok ifjú szerelmedben. Már bölcs vagyok, mint egy hindu-pap. öröm lesz nekem, ha mások szeretnek lágra.

körülöttem.

A

remete

zugligeti

kijött a

szobából.

Szrtelen

arcát végigsimította kezével, mintha elfárasztotta volna

a szertartás.

—

Van

itt

valahol asztalos?

Gyöngyvirág

— —

—

kérdezte.

bólintott:

Borzik ur az asztalos.

Menj Borzikcrt, gyermekem, mert a nagyanyádnak ezentúl már csak ó reá lesz szüksége.

A

remete ezután kezetfogolt

a

jelenlevkkel és

hosszú lépésekkel elhagyta a Svábhegyet.

Gyöngyvirág kendt kanyarított magára, mig Don Kihótc felemelt mutatóujjal beszélt:

—

A

boldogság

ábécéje

az

ifjúság.

Fiatalság

nélkül nem érdemes kimozdulni a menházból sem. Gyöngyvirág a vakszemü, bánkódó novemberi délutánban, miközben vállára hullottak a megfeketedett levelek, mintha a val,

gyorsan ment

az

nagymama kopogtatna asztalosért, aki

majd

az

ujjai-

mértéke*

vesz az öregasszonyról.

102

XII.

Rz aranyszr volt,

bárány.

A nagymama

hiába ígérte, hogy

mint a

Olyan szinü

esik.

dcrcsipte kökényé.

Az

asztalost

volt az

nem

szokása és fonni kezdte a

volt

—

h

másvilágra

öltözködik,

midn ami

felült,

—

A

az

már

haját.

—

Don

mondta

Kihóte, aki ugy figyelte az öregasszonyt, mint

természeti tüneményt.

mint a

arca,

megrúgta,

mértéket akart venni a koporsóhoz,

eleven

meghal,

valami

legtöbb haldokló szívesen

hogy szétüssön az örökösök között. Azért csak vigyázzunk a nagymamával. Lázár, a bibliában, három napig volt halott, aztán mégis viszfelkelne az ágyból,

szajött.

A nagymama Don

Kihóte és

néha tompa szendergésbe merült. Gyöngyvirág kiszöktek a házból és

elmentek a hegyre, ahol a fenyfák és sikos volt a

fü,

alatt

mjnt egy bálteremben,

oly

A

száraz

nap

át-

hegyeken, mint egy borissza öreg, aki gellérthegyi szemeitbi felöntött. Don Kihóte tudott egy kis korcsmát a hegyoldalon, amely félig fszerespiroslott

bolt

volt,

a

félig

csárda.

Különszoba volt volt, amelyen

nek számos leskelód-lyuka 103

itt,

amely-

át a füszc-

rcs családja és a

meg

a Pestrl

szomszédok kandi

A

megfeledkeztek magukról. selkedtek, mint a

fiatal

volt hideg a szivük,

szemmel

szerelmeseket,

kirándult

férfiak oly

Többnyire

bikák.

midn

akik

lestek

bizony

bambán vimég nem

a hölgy kedvéért a hegyre

másztak, szalámit és habos sört fogyasztottak. Legfeljebb azt látták, hogy a fekete asszony

—

mindig a fejemhez

akarja

vágni

mondta Don Kihóte elmerengve. mint egy oláh cigányé,

ökölbe

maga nekem? R szeretóm,

—

a

Villogott a szeme,

szorult

a

—

„Felugróm.

Fel

keze. »Mi

akit én szeretek,

kitartom, aki a kalapos-számlákat fizeti ?« gette.

biz

én,"

—

sörösüveget,

—

vagy

a

kérdezholott

kiáltozta,

megígértem, hogy majd csak békében hagyom egyszer, kivánja a férfiakat: vagy olyan leszek, amilyennek vicceseknek, erszakosoknak, farkas-falánkságuaknak, marhahajtsároknak, közönségeseknek, de erseknek. Némelyik nnek a lelke mélyén ott szunnyadoz valami a tót szolgálóéból. Elbb jól meg kell verni, hogy az orra vére folyjon, aztán megsimogatni. «Verjen

—

meg

!«

kérte, amikor nagyon megbántott. Ha engedelmeskedem, soha sem szabadulok meg tle. Gyöngyvirág nyitott szemmel hallgatta a boldog-

talan úriember vallomásait.

Annak meg

jól

esett,

mint

€z már a bánatban szokás, ellentmondás nélkül toldani egyik szót a másikhoz. Szép kövér szardiniát hozott a fszeres és udvari sert bontott. Kis pirosló paprikákat tett sz asztalra, amelyeket a szerencsétlen ur behunyt

szemmel

fogyasztott.

— Azthiszem, meggyógyultam melletted. Gyöngyvirág, — mondta azon a napon az úriember, midn 104

a

nagymama

még mindig ugy

kergette

el

a hialáH,

—

mint a zöldházban a részeg muzsikust. „Mars!" mondta a gyertyák lobogó kékségében mutatkozó

vi-

gyorinak.

—

Te vagy az a szke füst, amely akkor száll már nem lövöldöz a kefel a kéményekbl, midn mencében a bükkfa görcse, hanem csendes, állandó,

—

boldog parázs melegit egy hosszú életen át, a lovag és megsimogatta Gyöngyvirág haját,

szólt

amely

fodros volt, mint a holdsugár a vizén.

—

Nem mondom,

hogy soha sem szerettem életemben a vadat, amelyen fogolyfészek és szénakazal illata és erdei avaron égett tkének a füstje érzett. A kocsiból mindig

kihajoltam,

midn

mezítlábas

nket

láttam mendegélni a fagyos sárban. Az erdk, mezk vad gyermekei, vándor cigánylányok setét csengje,

pásztortüz-szemü pusztai

nk

szilajsága

csak

ugy

táncosnk rózsaszín papucsa, a színésznk bepuderezett haja, a delnk fényesített körme.

vonzott, mint a

A

vad

fü és a

selyem suhogása egyformán be tudta A falusi kut mellett énekelget, vi-

tölteni szivemet.

rágregés szolgáló vérpiros orrcimpájára csaknem olyan sokáig gondoltam, mint az orchidea-frizurás, rejtelmesen felöltözött úrhölgyekre.

Csak az ifjúságot véltem békahideg keznek, kagyló-nyálkásnak, ostobának, mert

nem

ismertem. Pedig a

levele.

A

fiatal

lelke forrás tükre,

fának

a

legizesebb

amelyben könnyen

a

meg-

pillanthatja saját ifjú arcvonásait az elátkozott vadász.

Mondd már ugy rózsika.

105

el is

A

Gyöngyvirág! Képzeletben tudok rólad mindent, te elátkozott Csipkenagyanyád, a vasorrú bába, még sokára ül

élettörténetedet,

fel

hog

a scprnLjcIrc,

átlovagoljon a Gellérthegyre.

Halljuk a történeted.

—

Szerelmes vagyok egy Imre nev fiúba, akinek nevét felírtam a svábhegyi padokra felelt egyszeren Gyöngyvirág, mintha a lovag mellett meg-

—

szokta volna az szinteséget és a

—

Ez csak

—

illik

a titkos jegyesség a gimnazistá-

val.

Igen oontosan láttad az életet a

lett.

Azok

módjára

mind

a

nk,

kúsztak

akik a város

nagymama mel-

legszerencsétlenebbjei

zöldház

a

fel

és idealisták

ifjak

szavakat.

—

mögte Don Kihóte. növendék, akinek

nyilt

Ohnet-regényben van, dörTe azonban nem vagy zárda-

az

voltak.

valamikor

lépcsin,

De nem

tudtak

mit

kezdeni az ideáljaikkal, sem az ifjúságukkal. Remegtek a társadalmi törvények és

szokások

nem szabad

virágok, amelyekhez

felhasználták volna az ifjúságukat, soha

ama nyomorult

volna

Gyöngyvirág, akiket

évkön tnt

felül

te

alatt,

mint a

Holott,

nyúlni.

sem

Csak nézd végig ket. ismertél, azok mind a huszadik

sorsra.

jutnak az cizllésbe, mert

reménytelenül

az ifjúságuk. Kielégítetlen vágyakat, lassan

el

hervadt álmokat, cipelnek

ha

jutottak

nem egyszer

el-

emlékeket

megalázó

magukkal az ifjúságukból, mint az

öregasz-

az

erdbl,

szony, aki virágot szedett, de mire

kiér

rózseköteg van a hátán.

-

Egyik sem mondhatja el a szerencsétlenek hogy engedték volna t nyílni, mint a vadvirágot. Iskolai padok alá, szüli krispinck és atyai slafrokok mögé rejtették ket, ahelyett, hogy kitárták volna közül,

az ablakot a húsvéti reggelen.

—A

fiataloknak

kell

^

szeretni s

nem az öregeknek106

már

ennek a mostani világrendnek, hogy megint szép emberek jöjjenek a földre, a Bukfencet

nk

kell

vetni

megelégedettek,

a

férfiak urak legyenek, mintja

Keleten.

— férfiak

ságot, férfiak

/\z én

véleményem, gyermekem, hogy

fiatal

csak érett nk közelében lelik meg a boldogmig a fiatal nk tapasztalt, oroszlánszakállas mellett. Az egybekel párok közül az egyik-

nek mindent

kell

megóv-

már tudni az életbl, hogy

hassa, megtarthassa társát azon az áron, amelyet saját

boldogtalanságával vett meg. Te mit,

—

még nem

tudsz sem-

de én mindent tudok az életrl.

Don Kihöte

oly ájtatosan

hogy

beszélt,

végül

elnevette magát s felhajtott egy pohár habos sert.

—

Eh,

ki

ismeri az életet?

annyit tudok, hogy melletted

ismét feszülnek, harci

Senki.

megifjodok,

Én az

is

csak

izmaim

kedvem támad, mint már régen erdbe és megverekedni

nem. Szeretnék elmenni az az óriással,

—

érted.

Gyöngyvirág ekkor nagyon elálmélkodott a lovag szavain. így nem beszélt hozzá senki. Ugyanezért próbára akarta tenni

Don

Kihótét,

mint a királyfit a

gyermekmesében. Tudja, hogy nekem gyermekem van? Akire nagyon sokszor gondolok, akit magamhoz veszek egyszer, akit én felnevelek? Egy fiu

—

.

A

— —

.

.

.

.

.

lovag csendesen mosolygott:

Hol van az a fiu?

A

lelencházban. De megesküdtem, hogy nem hagyom elpusztulni. Ha egyszer férjhez megyek, lesz az els gyermekem, a legels, akit a karomon vittem 107

szi

Pesten.

GstG

volna

.

Ugy

érzem,

mintha

enyém

az

.

S Gyöngyvirág ekkor elmondta

Pongyi

Sándor

történetét.

—

Azóta mindig vele álmodom. Látom t a hideg kapualjban feküdni, a piros szalagocskákat fújdo-

hvös

gálja a

szél,

az óra nyolcat kongat és a gyer-

mek

sirni

kezd. Felrettenek álmomból: senki

lotta

meg

a csengetyüszót a lelencházban

.

sem

hal-

.

—

—

Meghallották, meg szokták hallani felelt dersen Don Kihóte. így még jobban tetszik nekem maga. Gyermeke van, mint a Szz Máriának. R ked-

—

véért én

is

szeretni

fogom

a

fiút.

Kivesszük a lelenc-

házból, felneveljük, megtanítjuk lovagolni, colni, kártyázni.

regényben szeret

.

.

.

—

Egyszer az estélyen

találkozik vele a valódi

Reménytelenül,

halálosan.

vivni,

— mint

tán-

a francia

anyja és bele-

S ráismer

a far-

kasfogról, amely nyakában lóg. Regény.

Megfogta a Gyöngyvirág kezét és egyenkint beszélt az ujjaihoz, mint a mesemondásban. Maholnap árva leszel. Gyöngyvirág. /\z öreg hölgy annyi ideig haldoklik, hogy minden könnyed elfogy a temetésig. Már láttad gyermekkorod óta a borzalmas életet, a csúfot, az álomriasztót, a megváltástalant. Neked többé azokba az utcákba nem szabad menni, mert már nem mehetnél végig a régi erkélyek alatt többé gyermek-módjára. Fejedre hullana a portörl rongyok szemétje. Az élet piszka. Tizenöt Hosszú és gyönyör élet küszöbén éves vagy.

—

állsz,

ideig.

amikor

Megn

minden nap szebb a

hajad,

mint

leszel

a

még hosszú

tündérek

fonala

108

a holdvilágos éjszakán.

kozik a lelkedben,

legközelebbi márciusi ifjúság kis jelvényeit,

R R

R

fuvolahang

mint a

fiatal

már

is

próbál-

rigónak a hangja.

A

es

majd lemossa arcodról az a boldog szeplket, foltocskákat.

derekad hajladozni kezd, mint a

fiatalfa a szélben.

hangod többé nem lesz vékony, mint az angyaloké, hanem tömör, aranypengésü, mint a nké. R bokád megfeszül, mint a szarvasé, az álmodban nem mindig csak sárqapelyhes kis kacsák hápognak a zöld réteken, hanem eljönnek azok a különös hieroglifek, ame-

^-.:./^,

Most lyeket magadtól

szod

s

—

nem

fn

tavaszod

tudsz megfejteni.

Most

jön tava-

egyedül vagy mint a virág.

n

Mire te nagy, széles csipjü, Éva kebl én már szépen megöregedtem. Elmehetsz, elhagyhatsz, de addig vezetlek és gondodat viselem. leszel,

Majd

szeretni fogsz, mellém huzódol hideg téli estéken és én mesélek neked hosszan, tanulságosan. Vi109

gyázni fogok reád, mint egy cserép különös növényre, a napra teszlek, mcgöntöztetlek az esvel, kimvellek

n, mert a többi ugy sem ér semmit. Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nk, aki soha sem vág ostorral sem és meqtanitlak arra, hogyan légy jó

lelkükbe,

sem az arcukba.

Az uzsonna

elfogyott.

Gyöngyvirág

imára

kul-

csolta a kezét:

—

Istenem, megfeledkeztem a nagymamáról.

A temetésrl kézenfogva jöttek haza. Gyöngyvirág nem sirt már, mert Don Kihóte fogta kezét és halkan beszélt hozzá:

— dezte az

Az öreg

hölgy, akit eltemettünk, rosszul ren-

soha sem volt boldog. Csak egy gyer-

életét,

éjjel az ágya mellett: a másnapi gondCsak egy szentjános-bogárka bujkált az ablaka alatt, a pénz bogara. Mikor a haját fésülte, mikor a testét fürösztötte, mikor a tavaszt látta vagy a jégtáblákat a Dunán, nem jutott eszébe, hogy egykor meghal és hiába élt. De nekem van egy aranyszr bárányom, amelynek csengje mindig azt harangozza, hogy: élet, bárány élet, szép élet. Lehet, hogy ez az aranyszr

tyácska égett

csak képzeletben van,

—

—

Hol van ?

Messze

dig hallom.

A

—

meglehet a valóságban

de

kérdezte Gyöngyvirág.

innen, de a

csengjét most már minis

nevezik.

sóhajtott

Gyöngy-

keresztények feltámadásnak

—

Még

-^

De annak

messze

is.

a

húsvét

—

virág.

nincs

kalendáriuma, akinek a

lel-

110

Téged kellett látnom, midn a készüldtem, hogy eszembe jusson az aranyszr bárány, amelynek csengje az ifjúságról zenél. Hogy a te ártatlan hamvas, lilaködös ifjúságodon át még visszatérhet hozzám az elpártolt élet, mint a vándormadarak visszajönnek, mikor a fák és mezk felveszik uj köntöseiket. Ö elment melllem, mert nem fogtam két kézzel, mert rossz nk szennyes szokkében

é!

a feltámadás.

másvilágra

—

nyájához vagdostam, mert nem becsültem, oltári szentséget. De most megint visszatért, árnyék, ha

mint az

mint

fordul a gyalogösvény.

napfénybe

az

Látod

t. Itt van a vállamon, a szememben, az ajkamon, kezemen. És most messzire elmegyünk.

— —

Messze Hogy senkit .

.

a

.

se

Fenn, a Kárpátok között,

erdkben, ahol csak

a

lássunk

hosszú

az

itteniek

gatyáju,

közül.

setétzöld

vízesés jelenti az idt, van egy

házam, amelyet annak rendeztem be, akit legjobban szeretek az életben. A fák ilyenkor ugy hallgatnak, mint a titkok. R hegyek lefújják a ködöt a völgyre. kis

A

tznél anyóka guggol és kiszáradt kezeit boldogan De nappal fénylik a novemberi nap, mint az öreg harcos sisakja. Jóemberek laknak a hegyek

melengeti.

között, a törpék és jóságos

manók maradékai. A nk-

nek kék szemük van, mint az erdei virágnak. A férfiak hallgatagok. Fehér juhok és kis tehenek legelnek a hegyoldalakban.

mint a mese.

A

A

fekete varjak halkan szálldosnak^

fák néhol aranyból vannak és

tak ugy zug, mint a boldog lata.

A

magány

Tátra keblén fénylik a nap, az

van, mint az öregek szivében. iii

boldog

a

pa-

gondo-

erdben csend

És az aranyszr

bá-

rány megrázza a csengjét a piros réteken. A multból csak a nagy fekete kutyát visszük magunkkal, mert ártatlan. Eljössz velem innen messzire?

—

—

Elmegyek felelt Gyöngyvirág hogy születése óta ismeri és szereti Don

s

ugy érezte, Kihótét, az

ifjúságot, a regényt ...

Vége.

112

R KULTÚRA KÖNYVKIADÓ (BUDAPEST, G/OG/cXi/Oe/OG/O

m

[U

VI.,

TERÉZ-KÖRT

KIADÁSÁBAN MEGJELENT:

R-T.

5)

(2/80/86/00/00/0

A KULTÚRA KÖNYVKIADÓ R.-T. kiadAsAban MLGJELENT HEYMANN

RÓBERT-tól:

Rasputin R

jelentség oroszországi

világtörténelmi

ményeknek

kétségtelenül

egyik

ese-

legérdekesebb

szereplje Rasputin. ez a misztikus kalugyer, aki hosszú ideig korlátlan hatalommal uralkodott a milliói fölött. Hogy ki volt, honnan szerété koronás fket béklyóba ver nagy hatalmát, még ma is rejtély. R

népeinek

fehér cár

honnét

jött,

hasábokon, melyeken az újságok az orosz tyrannusát

életnek ezt a jelent

meg

érdekelheti

arról, ;

ami

hogyan

tárgyalták,

a

jutott

politikai

vajmi kevés

közönséget legjobban szórcsuhás pópa a

a

udvar fényességébe, hogyan jutott el odáig, hogy koronás, biboros asszonyok borulhassanak a cári

a

ARA

Heymann Róbert

szenzációs regénye ezt élet embert tárgyalja. Érdekfeszít modorban, izgató részletességei mondja el Raséletét és a cári udvar intimus szenzációit.

lábához.

rejtelmes

5putin

FORDÍTOTTA: HOLLÓ MARTON. KORONA

mAsodik kiadAs.

10— 15-ik ezer

r kultúra könyvkiadó r.-t. kíadAsAban megjelent VÉCSEY MIKLÓS-tól

N

egyszemkozt

híres emberekkel Milliók sorsát

húsz-harminc

ma

is

kevesen

intézik

és

azt

a

mvészt, hadsohasem láthatják

államférfit, politikust,

alig, vagy egészen közelrl. Vécsei Miklós százezernyi olvasó kívánságát elégiti ki könyvével, amelynek minden betje a minden nap emlegetett, de nem minden-

vezért e népmilliók

napi hírességek

dolgozó

asztala

mellett

Négyszemközt hires emberekkel: vallomásokból, meghitt

íródott.

ez az intim

beszélgetésekbl

született

könyvnek a cime. flki olvassa, maga is egészen közel jut Európa minden neves emberéhez, akiknek bizalmas közlései, a leleplezés erejével ható ugy élnek ebben a minden lapján aktuális kötetben, mintha csak maguk a szereplk írták

portréi

volna

meg izgalmas memoárjaikat.

Ara 5 korona.

r kultúra könyvkiadó r.-t. kiadAsAban a legközelebb MEGJELENIK:

ARSZKOJE-SZELO

C FOGLYA Regény Irta

:

HEYMflNN RÓBERT

a Rasputin szerzje

flz

orosz demokrácia gyzelmes harcát megkapóan

reális

szinekkel festi

Heymann

Róbert, a Rasputin

szerzje a

CflRSZKOJE-SZELO FOGLY/l cimü regényében, amely a magyar könypiacon példátlan sikert ért Hasputin regény folytatása. fl vér és az arany évezredes küzdelmét, az Ochrana

bnét, a Péter-Pál erdbe hurcolt forradalmárok elnyomott jajkiáltását, Szibéria vérfagyasztó ezer

borzalmait tárja az olvasó

A

világirodalom

elé.

legizgatóbb

cs

legaktuálisabb

terméke ez a könyv, mely Kozma Nándor mvészi fordításában kerül a magyar olvasóközönség elé.

PH 3281 K89B8

Krády, Gyula Bukfenc

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY