NEYERTESEK ÉS VESZTESEK! A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ STRATÉGIAI TÉNYEZŐI ÉS TENDENCIÁI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN

MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

DABASI HALÁSZ ZSUZSANNA

NEYERTESEK ÉS VESZTESEK! A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ STRATÉGIAI TÉNYEZŐI ÉS TENDENCIÁI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN

Ph.D értekezés A Doktori Iskola neve:

Vállalkozáselmélet- és Gyakorlat Doktori Iskola

A Doktori Iskola vezetője:

Dr. Szintay István egyetemi tanár a közgazdaságtudományok doktora

Tudományos vezető:

Dr. Tóthné dr. Szita Klára egyetemi docens

Miskolc 2009.

Mottó: “Nem a legerősebb fajok a túlélők, még csak nem is a legintelligensebbek, hanem azok, amelyek a változásokhoz leginkább alkalmazkodni tudnak.” Charles Darwin

Köszönetet mondok Dr. Tóthné dr. Sikora Gizella nyugalmazott egyetemi docens asszonynak, aki tudományos munkámat, kutatói tevékenységemet, oktatóvá válásomat több mint 10 éven keresztül segítette. Oktatói-kutatói egyénisége meghatározta fejlődésemet, nyílt és őszinte kollegalitása minden helyzetben irányt mutatott.

Köszönetet mondok Dr. Nagy Zoltán egyetemi docensnek, a Világ- és Regionális Gazdaságtan intézet helyettes vezetőjének támogató segítségéért, amivel hozzájárult disszertációm alapját képező kutatásaimhoz.

Köszönetet mondok Dr. Tóthné dr. Szita Klára egyetemi docensnek a Humánerőforrás tanszék vezetőjének, konzulensemnek, hogy lehetővé tette disszertációm elkészítését, értékes iránymutatásával segítette munkámat.

1

TARTALOMJEGYZÉK Előszó Módszertan I. A munkaerő-vándorlással kapcsolatos közgazdaságtani elméleti alapok, azaz migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében 1.1 A klasszikustól a mainstraming 1.1.1. Az alapok, azaz amit a klasszikusokból nem feledhetünk 1.1.2. A neoklasszikus közgazdaságtan válaszai 1.1.3. A társadalmi beágyazódottság szerepe a migrációban. A politikai gazdaságtan tudománya 1.1.4. Schumpeterrel a gazdasági fejlődés nyomában, avagy gondolatok az innováció és a migráció kapcsolatáról 1.1.5. A keynes-i forradalom és hatása a közgazdasági gondolkodásra, a migrációra 1.1.6. Az osztrák iskola, kitérő vagy új hullám, liberalizáció a modern migrációs politika alapja 1.1.7. Duális munkaerőpiac elmélet 1.2. Az új közgazdaságtan és az új gazdaság kapcsolata a migrációval 1.2.1 Új endogén növekedés elmélet 1.2.2. Az új monetarizmus és a migráció össze nem illő párok 1.2.3. Új intézményi iskola 1.2.4. Paradigmaváltás – New economics 1.3. Összefoglaló tézisek II. A nemzetközi munkaerő-vándorlás és a magyar gazdaság fejlődése 2.1. Európa lakosságának változási prognózisa 2.1.1. Magyarország lakossági prognózisa és a magyar munkaerőpiac jellemzői 2005 és 2008 között 2.2. A tudás, mint a modern gazdaság mozgatója. A versenyképesség gátja az elvándorlás okozta veszteség különösen a braing drain 2.3. Európa országainak migrációs egyenlege, az országok teljesítőképessége és a munkaerőpiaci jellemzői közötti kapcsolat 2.3.1. A migrációs egyenleg: a kivándorlás és a bevándorlás összefüggései a makrogazdaságot leíró mutatókkal 2.4. Magyarország megyéinek migrációs egyenlege és a gazdasági társadalmi helyzetet leíró mutatók közötti összefüggés 2.5. Összefoglaló és tézisek III. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei migrációs potenciál 3.1. Követő, összegző és rétegvizsgálatok B-A-Z megyében a lehetséges speciális munkaerőpiaci politikához 3.1.1. Migrációs potenciál vizsgálat 2001-ben B-A-Z megyében 3.1.2. Migrációs potenciál vizsgálat 2005-ben B-A-Z megyében 3.1.3. Migrációs potenciál rétegvizsgálat az egészségügyben 3.1.4. Összegzés Útmodell meghatározás, tézisek IV. Szempontok és javaslatok a foglalkoztatáspolitikát támogató megyei migrációs politika kialakításához 4.1. Az Európai Unió migrációval kapcsolatos legfontosabb jogszabályai és dokumentumai 4.2. Magyarországi migrációs politika alakulása 4.3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának releváns gazdasági és népesedési adatokon alapuló elemzése 4.3.1. Észak-Magyarország 2007-2008. évi rövidtávú munkaerő-piaci prognózisa 4.4. Néhány javaslat a területi migrációs stratégiához 4.4.1. Javaslat Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának kialakításához Összegzés Irodalomjegyzék Mellékletek

2

oldalszám 3 5 10 12 13 15 19 21 22 23 24 25 28 30 31 37 39 41 42 45 48 52 52 64 77 80 80 83 89 95 104 108 109 114 116 121 122 126 132 134 144

Előszó „Az idegent ne használd ki, ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.” (Kiv, 22, 20)

Az emberi erőforrások gazdasági jelentősége szinte minden gondolkodó filozófiájának középpontjában állt, különösen igaz ez a vállságokkal teli XX.-XXI században, mikor élénken foglalkoztatja a közgazdászokat is az a kérdés mi a fenntartható gazdasági növekedés alapja. A gazdasági növekedés bonyolult, soktényezős folyamat. A növekedést meghatározó feltételek, folyamatok különböző kombinációi érvényesülnek a történelmi fejlődéssel, az országok világpiaci pozíciójával összefüggésben. Az emberi erőforrás szerepe, jelentősége csak az 1950-es évek végén került a nemzetközi figyelem fókuszába. Ekkor vált hangsúlyossá, hogy egy gazdaság teljesítményét, nemzetközi versenyképességet meghatározza többek között a munkaerőpiac fejlettsége, a munkaerő szerkezete, az oktatási rendszer, a munkaerő ára, a munkaidő hossza, az érdekképviseletek szerepe. (Tóthné Sikora 2004) A népesedési folyamatok módosítják az egész népesség és ezzel a munkaerőforrás nagyságát, összetételét. A XX. század második felében a demográfiai folyamatokat az jellemzi, hogy a fejlett országokban a halandóság és a termékenység igen alacsony szinten stabilizálódott, a népesség természetes növekedése megállt. 1Ez hazánkra is jellemző, az 1980 után a társadalmi reprodukció megtorpant. A valós helyzet lényegesen kedvezőtlenebb, mint amit a lakosság lélekszámának alakulása mutat, mivel Európa szerte, a tendenciát árnyalja az a bevándorlási többlet, melynek következtében a fejlett országokban a népesség száma stagnál, illetve kisebb mértékben fogy. A világ népességének 2,9 százaléka (mintegy 175 millió ember), vagyis a világ minden 35. lakosa szülőhazáján kívül él (IOM [2003]). Ebből a többség, 100 millió ember a fejlett országokban talált új hazára. A vándorlók száma a világon 1975 óta megduplázódott. Az 1990-es évek óta a tartós elszigeteltségben lévő területek nyitásával, fokozott migrációs fellendülés érzékelhető. Századunk egyik nagy feladata Európában hasonlóan más fejlett területekhez a népesség fogyásának megállítása. Ennek megoldására ma hazánkban is számos intézkedés születik, amelynek eredménye még ismeretlen, de sokan szkeptikusak hatásával kapcsolatban. A migrációs folyamatok a népesedési helyzetet közvetlenül is befolyásolják, egyértelmű, hogy a befogadó országban növekszik, a küldő országban csökken a népesség általa. A vándorlás a népességváltozás egyik komponense. Sokáig a népesség változására gyakorolt befolyását tekintve is a harmadik pozíció illette meg a termékenység és a halandóság után. Csak a második demográfiai átmenet elmélete adott impulzust ahhoz, hogy a termékenység-centrikus reprodukciós modellt egy többtényezős konstrukció váltsa fel, melyben a vándorlás is szerepet kap. Egyre több országban számítanak arra, hogy a pozitív vándorlási egyenleg részben vagy egészben ellensúlyozza a természetes fogyást, vagyis a népesség öregedésének azt a következményét, hogy a halálozások száma meghaladja a születésekét. (Hablicsek 2004) A XX.-XXI. század globalizációja, és e folyamat mellett hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz az elmúlt évtizedekben megváltoztatta Magyarország munkaerőpiacát. Bekapcsolta térségünket olyan népvándorlási folyamatokba, aminek törvényszerűségeit, okait és következményeit csak lassan kezdik részleteiben feltárni a hazai tudományos közélet szereplői. 1

Az 1930-as évekre számos európai országban a teljes termékenységi arányszám már 1,6 és 2,1 közötti szintekre (Sardon, 1997) csökkent (a néhány évtizeddel korábbi 5,0 körüli szintről. A jóléti állam is főként ekkoriban épült ki, ami szintén növelhette a társadalmi biztonságérzetet. A baba-hullámhegy időszakában a termékenység jellemzően 2,3-2,8-as szintre nőtt az európai országokban. A jellemzően 1965-ben vagy kevéssel utána kezdődő újabb tartós és meredek csökkenés eredményeként 1969-76-ig néhány kivétellel szinte valamennyi fejlett országban a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges 2,1-2,2-es szint alá csökkent a termékenység, és a ’90-es évekre Európában általában 1,2 és 1,8 között alakult az értéke (Recent, 2000).

3

Magyarországon az elmúlt 10 évben (Európai Uniós, társadalmi és politikai hatásokra) kezdtek kitisztulni azok a jogszabályok, kialakulni az infrastruktúrák, amelyek kezelni hivatottak a külföldiek letelepedési, munkavállalási szándékát. Azonban viszonylag kevés tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehet megtartani a hazai munkaerőt. Az Európai Unió bővítésének jegyében született migrációs tanulmányok gyakran fenyegetik a tagországok munkavállalóit egy esetleges kelet-közép európai „invázióval”. Magyarország társadalmi, gazdasági, munkaerőpiaci viszonyai, előzetes kutatásaim alapján, nem jeleznek elő tömeges kivándorlási hajlandóságot. Ennek tudományos megalapozása, a témában elvégzett primer felmérések, az elmúlt időszakban több tanulmányban is megjelentek. Hazánk munkaerőpiacára azonban európai méretekben kismértékű mozgás is káros következményekkel járhat, ezért tartom fontosnak, hogy a kutatók feltárják a várható mozgásokat és azok társadalmi gazdasági következményeit. A volt szocialista országok, amelyek demográfiailag „önellátóak”, jelentős népességvesztést szenvedtek el az utóbbi évtizedben, aminek távlatilag igen súlyos gazdasági következményei lesznek: pl. egyenetlen kormegoszlás, nyugdíjasok nagy aránya stb. A népességfogyás a volt szocialista országokban a demográfiai helyzetkép rendszerspecifikus eleme. Komponensei: az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás miatti rövid átlagos élettartam, a kevésgyermekűség és a kivándorlás útján történő népességvesztés. (Szabó 2000) Disszertációmban – amiben az elmúlt évek kutatásainak eredményét kívánom összegezni - a következő kérdéseket fogalmaztam meg: • A közgazdaságtan-elmélet és benne a munkatudomány, hogyan kezeli a migrációt? A vándorlással kapcsolatos elméleti posztulátumokban miként jelenik meg a közgazdasági gondolkozás fejlődése? • Hazánkat hogyan érinti gazdaságilag és társadalmilag a nemzetközi munkaerő áramlás? • Szűkebb otthonomban, BAZ megyében milyen az elvándorlási hajlandóság és ennek melyek a társadalmi, gazdasági aspektusai? A tényezők milyen súllyal befolyásolják a megye lakosainak vélekedését a külföldi munkavállalás tekintetében? • Milyen eszközökkel lehet befolyásolni a lakosság elvándorlását. Hogyan lehet növelni a térség munkaerő megtartó szerepét?

4

Módszertan „A tudomány és a technika felszabadított bennünket a mágia uralma alól”

(Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai, ford. Szerémy György) Kutatásaim fő információs forrásai a tárgyban megjelent szakkönyvek és cikkek, statisztikai kiadványokból nyert idősorok, megoszlási táblák, szóbeli közlések (interjúk), sajtóban megjelent riportok, hírek, az általam elvégzett primer megkérdezések, illetve vezetésem alatt a hallgatóim által lebonyolított primer vizsgálatok. Disszertációmban a közgazdaságtani kutatások alapdilemmáját figyelembe véve, egyrészt logikai úton rendszer leírással igyekszem meghatározni a munkaerőmozgás törvényszerűségeit, kimeneteit – egyaránt ex-ante és post factum –és az empiriára hagyatkozva célom kvalitatíve és kvantitative levonni a következtetéseket és valószínűsíteni a jövőt. Munkám első részében a közgazdaságtani logikai gondolkodás mentén vizsgálom a vándorlást, segítségül híva a közgazdaságtan elmélettörténet egyes részeit, kiemelve belőle azokat, melyek direkt és indirekt módon hatnak arra, hogy megértsük a migráció okait, irányát, erősségét, hatásait. Itt alapvetően szakirodalmi feldolgozást végzek, azonban nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a napjainkra kialakult munkaerővándorlással kapcsolatos nézetek közgazdasági alapjait beazonosítsam. A második részben a nemzetközi munkaerő vándorlás kapcsolatát vizsgálom makrogazdasági és regionális teljesítménnyel. Számításaimat a KSH által publikált adatokkal és a www.prb.org adataival végzem, a www.migrationpolicy.org adatbázisát és az eurostat, illetve a www.cia.gov honlapon megjelenő nyilvános adatbázisokat használtam. Visszatérő gondot jelent 10 éve folyó kutatásaimnál, hogy a hazai statisztikai források alapján jelenleg nem lehet megállapítani a vándorlással kapcsolatos pontos adatokat. Komoly probléma a kutató számára, hogy a kivándorlásról közzétett adatokból például nem megállapítható hogy a vizsgált időszakban a magyar állampolgárok közül hányan hagyták el az országot azzal a céllal, hogy rövidebb ideig, vagy egy éven túl külföldön tartózkodjanak, illetve azt sem, hogy ugyanabban az évben a fenti kategóriákhoz tartozók közül hányan tértek vissza. Ezért a vizsgált adatok sokszor megítélésem szerint kétes pontosságúak, illetve csak becsült jellegűek. Ebben a fejezetben statisztikai módszereket (korrelációt, regressziót) használok (technikailag SPSS software alkalmaztam), illetve közgazdasági logikán alapuló megfigyeléseket végzek. Disszertációm harmadik fejezetében azt vizsgáltam, hogy Borsod Abaúj Zemplén megye lakosai mennyire kívánják elhagyni az országot, mi motiválja döntésüket. A megállapításaim, téziseim alapja, egy hosszabb primer adatgyűjtésen alapuló vizsgálat sor. 1. 2001-ben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosság körében primer adatgyűjtést végeztem a külföldi munkavállalási hajlandóság felmérésére, és az azt meghatározó motivációk megismerésére. A vizsgálat célja az volt, hogy az Európai Uniós csatlakozás előtt a külföldi és a magyar sajtóban és a tudományos közéletben megjelenő „közép-kelet-európai exodus” vízióját megcáfoljam, illetve, hogy rávilágítsak, mely tényezők milyen mértékben motiválják a lakosokat az elvándorlásra. 2. 2005-ben egy újabb primer vizsgálatot végeztem Borsod-Abaúj-Zemplénben, amelyben arra a kérdésemre kívántam választ kapni, hogy a megyében az Európai Uniós csatlakozás után milyen mértékű a külföldre történő elvándorlási hajlandóság. Milyen tényezők motiválják a lakosságot külföldi munkavállalási szándékukban, és történt-e módosulás az előző 2001-es eredményekhez képest. 3. Fontosnak tartottam rétegvizsgálatokat végezni, egyes különösen veszélyeztetett munkaerőpiaci szegmensekben. Az egészségügy ilyen terület. 2003-ban a Magyar

5

Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) áttekintette az orvosi hiányszakmák kérdését, és leszögezte, hogy mára az orvos, mint egészségügyi szakma vált hiányszakmává. 2004-ben irányításommal primer felmérés történt Borsod-AbaújZemplén megye orvosainak elvándorlási hajlandóságáról. Ezzel a kutatással az volt a célom, hogy bizonyítsam, illetve felhívjuk az emberek figyelmét arra a ma már tényként kezelendő tendenciára, miszerint Magyarország orvostársadalmát veszélyezteti a brain drain. Disszertációmban ennek a megkérdezésnek végeztem el újbóli elemzését. 4. Az orvos-elvándorlás mellett a felsőfokú végzettségű szakdolgozók elvándorlására is figyelmet kell fordítani. 2006-ban irányításommal primer felmérés történt Tudományos Diákköri munka keretében a miskolci egészségügyi főiskola hallgatóinak elvándorlási hajlandóságáról. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük, hogy a Miskolci Egészségtudományi Kar hallgatói között milyen arányú az elvándorlási hajlandóság, mi motiválhatja a külföldi munkavállalást. Disszertációban ebből a megkérdezésből nyert információkat dolgoztam fel. 5. További primer felmérést folytattam harkovi (Ukrajna, Harkovi Állami Műszaki Egyetem) tanulmányutamon a végzős műszaki és gazdász hallgatók körében arról, hogy jövőbeli munkahelyválasztásuk kapcsán milyen mértékű és motiváltságú a külföldi munkavállalás. Ezt a vizsgálatot itthon (a Miskolci Egyetemen) is elvégeztem hasonló mintán és az eredményeket összevetettem. Disszertációmban ebből a megkérdezésből nyert információkat is feldolgoztam. Ebben a részben (a harmadik fejezetben), olyan adatokat is vizsgálok, melyekről elmondható, hogy nem állják ki a leülepedett több évtizedre visszanyúló, teljeskörű adatsor próbáját. A kérdőíves megkérdezés elemszáma a minta relevanciája megkérdőjelezhető, az interjúk száma és alanyai nem a teljes sokaság véleményét tükrözik 100%-os biztonsággal. Azonban hipotézis és a kutatási eredmények közötti gyors, rugalmas visszacsatolás, a szóbeli közlések és más „puha” források felhasználása teszi lehetővé hatékonyságát, illetve a rendelkezésemre álló saját erőforrásomból ekkora mintán végezhettem el kutatásom. Olyan történetekhez juthatunk, amelyek tanulságosak, amelyek az elmélet kirívóan valóságidegen feltevéseit korrigálják, vagy legalább figyelmeztetik azokat az embereket, akik az elmélet ilyen tételeit a konkrét folyamatokhoz próbálják kötni, hogy idejüket feleslegesen pazarolják. A dolgozatom utolsó fejezetében a magyar migrációs stratégiát vizsgálom. Az előző részekben ismertetett primer és szekunder kutatásból levonható következtetéseket fogalmazom meg. Dokumentum elemzés módszerével feltárom azt a politikai és jogi környezetet, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére vonatkozó statisztikák ismételt elemzése után, meghatározom javaslataimat. Hitvallásom szerint a közgazdászkutatások fontos eleme kell, hogy legyen gyakorlati hasznosíthatásuk. A társadalom azt várja el tőlünk szerintem joggal – hogy jobbá tegyük a jövőt. Kutatásom közlésénél azt a módszertani logikát alkalmaztam, amit L.B. Italson 1967ben fogalmazott meg. Felvetéseimet szervezeti megfigyeléssel támasztottam alá, amiből megfogalmaztam hipotéziseimet. Ezt követte a kritikai következtetés és a döntő kísérlet. Ezek összessége alapján fogadtam el hipotéziseimet, alkottam meg téziseimet. Ezen téziseket használom fel a konkrét javaslataim megtételéhez. Kérem, tartsák szem előtt, hogy „A közgazdaságtan művelése azért nehéz, mert a legtöbb esetben, egyszerre több tényező fejti ki hatását valamely vizsgált folyamattal azonos vagy ellentétes irányban. Nem könnyű elkerülni az „ezután/tehát/ennek következtében” logikai hibáját.”2

2

Erdõs Tibor akadémikus FigyelőNet 2007/17. - április 26.

6

Fogalmi rendszer A migráció latin szó, amelynek magyar megfelelője a vándorlás. Jelentése: megy, költözik, utazik, egyik helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra is eljut. Német nyelvben jártasak számára, érzékelhető hogy a „wandern” ige is felfedezhető a vándorlás szóban. A vándorlás egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. A fogalmat számos tudományág használja, társadalomtudományok a népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a vándorlást vagy ezzel azonos értékű migráció fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának vagy a lakosság egyik országból történő vándorlásának, áttelepülésének, azaz a népesség térbeli mozgásának leírására használják. (Tóth 2002) Annak megfelelően, hogy országon belüli, vagy országok közti migrációról van szó, belső, illetve külső (nemzetközi) vándorlást különböztetünk meg. Nemzetközi vándorlásról a menekülés kivételével akkor beszélhetünk, ha a vándorló legalább egy évig külföldön tartózkodik, munkát vállal. Nem tartózik tehát a nemzetközi vándorlás fogalomköréhez a tanulmányutakon, a különféle konferenciákon, valamint a hosszabb- rövidebb ideig tartó kiküldetésen részt vevők külföldi tartózkodása sem. Aszerint, hogy a vándorlás kényszer vagy belső motiváció következtében jön-e létre, kikényszerített, illetve spontán migrációról beszélünk. A kikényszerített vándorlást vagy menekülést általában valamilyen természeti, politikai, gazdasági katasztrófa vagy háború váltja ki és általában rövid idő alatt nagyobb tömegeket érint. Ezzel szemben a spontán vándorlást a folytonosság jellemzi, döntően az egyéni szándék határozza meg, amelyben azért a külső körülmények szerepe is kimutatható. A migráció irányából kiindulva kétfelé bontjuk a kérdést: a Magyarországra történő bevándorlás és a Magyarországról történő kivándorlás. Mindkét esetben beszélünk legális és illegális migrációról. Az emberi tényező mobilitásával kvázi szinonim kifejezés a migráció. Nagyon kétséges vállalkozás bármilyen okból szűkíteni a migráció definícióját. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy amennyiben a munkaerő térbeli mozgása nem jár együtt a lakóhely megváltoztatásával ingázóról beszélünk, és ez nem része a migránsnak, de része a térbeli mobilitásnak. Én úgy látom, ha valaki életvitelszerűen egy országot elhagy, hogy egy másik országban folytassa életét, függetlenül attól, hogy milyen okból és indokkal teszi, illetve esetleg milyen gyakorisággal tér vissza az elhagyott országba, migránsnak kell tekinteni. Ebből következik, hogy migráns: minden olyan egyén vagy csoport, teljes szervezet, aki vagy ami állandó vagy ideiglenes jelleggel lakó-, illetve tartózkodási helyét földrajzi viszonylatban megváltoztatja, tekintet nélkül cselekvésének okára. A migráció demográfiai értelemben mechanikus népmozgalom, míg a természetes népmozgalmi események közé soroljuk a házasságkötések, válások, születések, halálozások számának alakulását. Amennyiben (éves szinten) a születések száma a magasabb, szaporodásról, ha a halálozásoké, fogyásról beszélünk. A természetes szaporodás illetve fogyás alatt értjük az élve születés mínusz a halálozás addig a tényleges szaporodást/fogyást úgy számoljuk hogy, az élve születésből kivonjuk a halálozást és hozzáadjuk a vándorlási egyenleget (ami a bevándorlás mínusz kivándorlás). Vizsgálataimban a nemzetközi vándormozgalom alakulásával – a be-, illetve elvándorlók számának különbségével – foglalkozom A migrációs folyamatok egy részét a népmozgalmi statisztika rögzíti. Azonban tekintetbe kell venni, hogy a nemzetközi vándorlási folyamatok jelentős része nem regisztrálható. A bevándorlási oldal vizsgálata a statisztikák tükrében minden országban könnyebb. Általános vonás, hogy az országok nemzetközi vándorlási statisztikái az érkezők szerint megbízhatóbbnak tekintjük, mint az elhagyók szerinti (Poulani 1990) ezt igazán csak a terepmunkák adataiból tudjuk meghatározni illetve a befogadó statisztikákból kikövetkeztetni.

7

A nemzetközi vándorlás egyik mérőszáma a népszámlálások közti vándorlási egyenleg kiszámítása. Másképpen megfogalmazva, az országok népmozgalmi statisztikái nem képesek rögzíteni a „rejtett” vándorlásokat. A mechanikus népmozgalmi statisztika által nem rögzített „rejtett” vándorlók mindazok, akik külföldön tanulnak, dolgoznak, s egy részüknek külföldön ideiglenes, huzamos tartózkodási engedélyük van, vagy akár már le is telepedtek egy célországban, de a kibocsátó ország statisztikája ezt nem rögzíti. A rejtett migráció kategóriájába sorolhatók a háborús események elől menekülők, de a rendszerváltást megelőző időszakban emigráltak is, akikről jobbára a népmozgalmi statisztika közvetlenül nem vett tudomást. A két népszámlálás közti időszakban a rejtett migráció közvetlenül nem mutatható ki, utólag a továbbszámított adatok és az utolsó népszámlálás adatának különbségeként bizonyos hibahatárok között - jelentkezik. A felméréseimet migrációs potenciál témakörben végeztem. Migrációs potenciálnak nevezzük azt a szándékot, hogy valaki külföldön vállaljon munkát, vagy kivándoroljon. Számomra a migrációs potenciál mértéke csak közgazdasági értelemben érdekes. Azt vizsgálom, hogy a népességen belül mekkora azok köre, akik migrációt terveznek, s milyen társadalmi-gazdasági tényezők növelik, illetve csökkentik egy társadalom (illetve annak valamely csoportja) migrációs potenciálját. A migrációs potenciál fogalmán belül az elemzés érvényességi köre és megbízhatósága, valamint az ezeken alapuló becslés módja alapján különböztetünk meg típusokat. A migrációs potenciál típusainak rendszere Általános Nyers Teljes körű

Releváns

Speciális Tisztított

Nyers

Teljes körű Releváns Teljes körű Releváns Forrás: Sik Endre Menedék 2001

Tisztított Teljes körű

Releváns

A migrációs potenciálnak két alapvető típusa van; az általános migrációs potenciál a teljes népességre az adott pillanatban jellemző migrációs potenciál mértékét mutatja, a speciális migrációs potenciál a migrációs potenciál elemzésének érvényességi körét korlátozza. Ily módon a mérés megbízhatósága nagyobb, mert noha csupán a társadalom egy kisebb csoportjának migrációs várakozásairól lesz tudásunk, annak mélysége nagyobb lesz. A speciális migrációs potenciál kutatása szűkíthető a társadalom egyes csoportjaira, például a korosztályra vagy területre, társadalmi munkaerőpiaci rétegre. A migrációs potenciál két alaptípusán belül a mérés megbízhatósága alapján különböztetjük meg a nyers és a tisztított migrációs potenciált. A nyers migrációs potenciál mérése során az emberektől egyenesen – szigorúbb vagy lazább technikával – kérdezzük meg, hogy vannak-e migrációs szándékaik, s az így kapott válaszokat, minden további korrekció (tisztítás) nélkül, teljes értékű információként kezelve elemezzük. Ez a technika már alkalmas arra, hogy elkülöníthetővé tegye a munkavállalási és a kivándorlási szándékot, a munkavállalás időtávját is képes durván becsülni, de annak eldöntéséhez nem elégséges, hogy mennyire komoly a válaszadó migrációs szándéka. Tisztított migrációs potenciálról akkor beszélhetünk, ha a kérdezés során többféle (rejtett) kísérlet irányul arra, hogy a migrációs szándék komolyságának mértékét megismerje a kutató. A mérési technika többféle lehet: például érdeklődhetünk a migrációs szándék ideje, a tervezett munka helye, jellege, (munkavállalás esetén) az elvárt bér mértéke, a migráció indoka felől, illetve a már megtett beruházások (információszerzés, nyelv-tanulás, kapcsolatépítés) ténye vagy hiánya utalhat a szándék komolyságára. Végül a migrációs potenciál tipizálásának harmadik dimenziója a migrációs potenciál alapján készülő becslés módját veszi górcső alá. A teljes népességre vonatkoztatott migrációs potenciál ugyanis olyan társadalmi csoportokra is kiterjeszti a becslést, amelyek sem 8

elméletileg, sem az empirikus adatok szerint nem képesek migrálni (például idősek, iskolázatlanok). Az ő kiszűrésükre került bevezetésre a releváns népesség fogalma, ami lehetővé teszi, hogy a makroszintű becslés csak a népesség migrációs potenciál szempontjából értelmes részére vonatkozzon (Sik, 1999; Hablicsek–Tóth, 2001). Számomra mint közgazdásznak, az a legfontosabb, hogy gazdasági irányultságú kutatásaimban a munkaerő vándorlást vizsgáljam. A vizsgálatban a legtöbb esetben nem teszek különbséget a vándorlás célját tekintve, mivel abból az életszerű helyzetből indulok ki, hogy a vándorok alapvetően munkajövedelemből élnek vagy kívánnak megélni. Minden migráció, tehát egyben potenciális munkaerő mobilitás.

9

I. A munkaerő-vándorlással kapcsolatos közgazdaságtani elméleti alapok, azaz migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében „... az, ami van, sem szubjektív, sem objektív, sem tárgy, sem ego, hanem éppenséggel az átfogó, amely számunkra megosztottságként nyilatkozik meg. (…) Minden, ami [ebben] a megosztottságban benne foglaltatik, csupán jelenség. (...) Amit érzékelünk, az érzéki realitásképpen térben és időben van jelen; amit elgondolunk, az az elgondolhatóság formációiban.” (Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai, ford. Szerémy György)

Ebben a részben azt kívánom bemutatni, hogyan változott a közgazdaságtani gondolkodásban az ember szerepének megítélése, amely egyértelműen kihat a kialakult migrációs elméletekre. Vizsgálódásom tárgya, miként vélekedtek elődeink mikro- és makroközgazdászok arról, hogy az ember munkavállalása, a vállalat munkaerőigénye, a munkaerő piaci folyamatok mennyire determináltak, és azok mennyire meghatározók a gazdaság számára. Nemzetközi munkaerő-áramlás befolyásolható-e, kiszámítható-e, lehet-e a közgazdaságtan eszközrendszerével leírni, magyarázni és legfőképp lehet-e tanácsot adni a gazdaság aktorainak a folyamatok kezelésére. A következőkben végigvezetett közgazdaságtan történeti áttekintésével az a célom, hogy az egyes irányzatok logikájának, legfőbb jellemzőinek bemutatásából levonjam a migrációval kapcsolatos, összefüggő nézeteket, hogy minél árnyaltabb választ adhassak arra az alapkérdésemre, hogyan védjük megyénk munkaerőpiacát a nem kívánt erősödő elvándorlástól. Felvetésem a következő: az emberek vándorlása, migrációja egy történelmileg kialakult folyamat. A történelem minden időszakában megfigyelhető egyfajta migráció, ahol vagy a kivándorlás vagy a bevándorlás volt a dominánsabb jelenség. A II. világháborús pusztítások, majd az azt követő helyreállítások és a gazdaság fellendülése egyre több munkaerő bevonását igényelte Európában. Így a világháború végétől már a bevándorlás túlsúlyáról beszélhetünk. Az 1970-es években a megtorpanó gazdasági fejlődés, a gazdasági struktúraváltás, az állampolgárok és a migránsok közötti feszültségek a bevándorlás csökkenéséhez vezettek, majd az 1990-es évek elejétől újra növekedni kezdett a migrációs hullám Európában. „Az elmúlt harminc évben világszerte erőteljesebb lett a nemzetközi migráció. A hagyományos emigránsbefogadó-országokban, így Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban nőtt a bevándorlás nagyságrendje, és döntő változás következett be az összetételben is: a történelmileg meghatározó forrást jelentő Európából eltolódott Ázsia, Afrika és LatinAmerika felé. Ezzel egyidejűleg bevándorlókat befogadó társadalmakká váltak azok az európai országok, melyek évszázadokon keresztül kibocsátó országok voltak. 1945 után Nyugat-Európa jóformán valamennyi állama jelentős számú külföldi munkavállaló számára jelentett vonzóerőt. Ez a hatás az első időkben főleg a Dél-Európa felől érkező migrációban öltött testet, az 1960-as évek végén már többnyire Afrika, Ázsia, a karibi térség és a KözelKelet fejlődő országaiból érkeztek a migránsok. Miközben a világ legtöbb fejlett országa sokszínű, többnemzetiségű társadalommá vált, és azok is határozottan elindultak ebbe az irányba, amelyeket korábban nem érintettek a mozgások, még mindig gyengék azok az elméleti alapok, amelyek segítségével megérthetnénk a migrációt mozgató erőket” -olvasható a Population and Development Review-ben 3

3

(Population and Development Review l993 431.o.).

10

Migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében A közgazdaságtan mint tudományterületnek, foglalkoznia kell, magyaráznia és értelmeznie a migrációs folyamatokat, mivel a munka alapvető termelési tényező. A migrációs szakirodalomban azonban hangsúlyosabb szerepet kap a földrajzi, szociológiai szemléletmód. A szervezeti megfigyelés keretében megállapítom, hogy az egyes nézetek egymástól elszigetelten léteznek. A szakirodalom az elméleteket egymástól függetlenül nem a társadalmi és gazdasági folyamatokba ágyazva tárgyalja. A különböző elméleteket egy-egy kiragadott példával nem rendszer szemléletben értelmezik a migrációt. Az egyes modellek gyakran a másik modell hiányosságaira hívják fel a figyelmet és nem azt egészítik ki. Míg a történeti strukturális megközelítésekben a makroszintű elemzés elsiklik a valóság komplexitása és sokfélesége felett, az egyensúlyi megközelítéseknél a szofisztikáit módszertan és az empíria hangsúlyozása alkalmas arra, hogy a gyakran össze nem illő kutatási eredményeket felerősítse, ami viszont már nem egyezik meg az egészről kialakított képpel. Talán nem lenne értelmetlen, ha a két szemlélet közelítene egymáshoz, de közös alapra jutni nem egykönnyen lehet. Hiányosságai pedig olyan kérdéseket toltak előtérbe, amelyek tovább módosítják a nemzetközi migrációkutatás határvonalait (Hárs 1992) A különböző elméleti munkáikban összefoglalóan Hárs Ágnes(1992) Lévai Imre (1993) Massey, Douglas S.(2001) Cseresznyés Ferenc(2005) és Rédei Mária (2007) megemlíti a különböző migrációs elméleteket. Ezek rövid felsorolását magyarázatuk lényegét adom, érzékeltetve ezzel hogy, az elméletek egymástól függetlenül élnek és logikájukban nem követik a közgazdaságtan fejlődésének útját. Elméletek, magyarázatok: • Klasszikus migrációs magyarázati modell: a munkaerő oda mozdul el, ahol kevés a tőke, és a hozzáadott munka értékével képes növelni az előállított terméket, a megszerezhető jövedelmet. Ahol bőven áll rendelkezésre beruházási forrás, ott a felhasznált munkaerő hányada kisebb. • Egyensúlyi modell: a különböző irányú migrációs folyamatok a termelés gazdasági szintjeinek, és a jólét térbeli folyamatainak harmonizálására törekszenek. • Történelmi és strukturális modell: magukba foglalják a térbeli összefüggéseket, a cetrum és periféria viszonyokat, belső külső gyarmatosítást. • Mikrogazdasági modell: a migráció a makroszociális folyamatok összessége, az egyéni döntési sorozatok része. • Neoklasszikus elmélet: makroszinten a tőke és a munkaerő taszító és vonzó tényezői határozzák meg az áramlást. Mikroszinten a jövedelmek regionális különbségei jelentik a motivációt a mozgásra. Ahol nagyobb eltérés van a jövedelmek között, ott mobilabb a lakosság. • Piac dualitás elmélet: kitér a termelés szerkezeti átalakulásából adódó eltérő munkaerőigényre. Négy dinamizáló tényezőt fogalmaz meg, amelyek szerepet kapnak a mozgás alakulásában: a munka-és tőkeintenzív szektorok vonzása, a felfelé történő mobilitás hiánya a helyi gazdaságban, a női munkaerő tömeges megjelenése, és a hazautalások megvalósulása. • Függetlenségről szóló elmélet: termelés és a munkaerő függőségét, a központ és periféria szerepét emeli ki. A vidékről városi területekre történő mozgást a területfejlesztés hatásával, mint térbeli rendező elvvel magyarázza. • Világrendszerre vonatkozó elmélet: a globalizáció és a piaci áthatások a munkaerő növekvő mobilitásával képesek megvalósulni. Eredője a gyarmatvilágból származik, de a multinacionális vállalatok fejlődésével a világ folyamatai gyorsan változnak, amire megfelelő mobilitással válaszolni lehet. • Új gazdaságra vonatkozó elmélet: a résztvevők között nő a képzettségi, képességi alapon vándorlók aránya; meghatározó a családi, társadalmi, kulturális háttér szerepe. 11

•

•

•

Migrációs hálózatok elmélete: beilleszkedés ott valósul meg sikeresen, ahol korábbi családi, baráti tapasztalatok, kapcsolatok ezt segítik. A küldő területek nyomása és a már letelepültek által lakott régiók között, donori kapcsolat formálódik, ami hozzájárul a későbbi migrációs döntés irányának kiválasztásához. Munkaerő mozgását feltételező integrálódási megközelítés: az emberek a kevésbé hatékonyan termelő helyekről a nagyobb hatékonysággal termelők felé mozdulnak el, ott magasabb jövedelemhez jutnak és új tapasztalatokra, munkastílusra tesznek szert. Külkereskedelmi alapon történő megközelítés: alapja, hogy a munkaerő immobil, és a termelés a kedvezőbb szállítási költségek, és a fogyasztói piacok irányába mozdul el, az összehasonlítás előnyére építve, gyarapítja versenyképességét. (Rédei 2007)

A különböző elméletek rövid összefoglalásának továbbfejlesztéseként fogalmazom meg hipotézisemet. Hipotézis A közgazdaságtani gondolkodás fejlődésének különböző iskolái más és más magyarázatot, illetve jelentőséget tulajdonítottak a munkaerő-allokációnak. Az iskolák állásfoglalását a munkához kapcsolódó nézeteiből lehet levezetni. Önmagában egyik iskola sem magyarázza egyértelműen sem az okát, sem irányát, sem nagyságát a be- és kivándorlásnak, de újabb és újabb adalékokat nyújt ahhoz, hogy megértsük, illetve prognosztizálni tudjuk a lakosság és ezen keresztül a munkaerő nemzetközi mozgását. A nemzetközi migráció legrégibb elméletét eredetileg feltehetően azért dolgozták ki, hogy magyarázatot adjanak a gazdasági fejlődés folyamatát kísérő munkaerő-vándorlásra (Todaro1976). Ezen elméletek gyökerét azonban hamarabb kell keresnünk. A következőkben ezért úgy kívánom bemutatni a migrációelméletének kialakulását, hogy az indirekt módon ható közgazdaságtani elméleteket is figyelembe veszem. Az ember gazdasági szerepének értelmezésénél először egész röviden a klasszikus és a modern közgazdászok gondolatait tekintem át, úgy fókuszálva, hogy azzal bizonyítsam fenti hipotéziseimet. Bemutatom, milyen közgazdasági logika irányítja a munkaerő-allokációt. Kitekintek munkaerőpiaccal foglalkozó alapvető elméletekre, úgy, hogy röviden vázolom a migráció indokait és hatásait tárgyaló elméletek közgazdasági alapjait. Módszertanát tekintve a disszertáció ezen fejezete leíró jellegű. Leíró, mivel alapvetően a szakirodalomban megismert elméletekre támaszkodom. Ugyanakkor elemző és szintetizáló, hiszen igyekszem az elméletek olyan interpretálására, amely a nemzetközi migráció gazdasági aspektusait magyarázza.4 XXI. század küszöbén érzékelhető gazdasági folyamatok mikéntjeire választ kapni, csak úgy lehet, ha folyamatában vizsgáljuk azt az elméleti hátteret, amire alapozunk.

1.1.

A klasszikusoktól a mainstreamig

A különféle migrációs elméletek kapcsolódnak a közgazdasági gondolkodás fejlődéséhez. A közgazdasági iskolákat alapvetően két történelmi korra lehet osztani, és ez alapján ebben a részben tárgyalt iskolák, egyrészt melyeket klasszikusnak neveznek, másrészt az ún. modern irányzatok. 4 Először szeretnék egy rövid filozófiai okfejtésre hivatkozni, miért vizsgálom a klasszikusoktól napjainkig a közgazdászokat. Kant szerint az oksági törvény azért érvényesül minden esetben, mert az emberi ész minden történést ok-okozat viszonyként értelmez. Úgy vélte, hogy az okság nem a természetben, hanem bennünk van. Szerinte a „magában való világról” nem tudhatunk semmi biztosat. Csak a „számunkra”, vagyis a minden ember számára létező világról lehetnek biztos ismereteink. Kant legfontosabb filozófiai érdeme, hogy különbséget tesz a „das Ding an sich” − „önmagukban létezők” és a „das Ding für mich” − „számomra létezők” között. Arról, hogy milyenek a dolgok önmagukban, soha sem lesz pontos ismeretünk. Csak azt ismerhetjük meg, ahogyan a dolgok számunkra megnyilatkoznak (Kant 1781).

12

1.1.1. Az alapok, azaz amit a klasszikusokból nem feledhetünk Már az ókori filozófusok is sokat elmélkedtek az érték forrásáról. A korai közgazdászok már említést tesznek az emberről, mint termelni tudó tényezőről. A korai gondolkodók közül W. Pettyt szokás kiemelni, aki a termelni tudó emberben felismerte a nemzet gazdagságának forrását. Először használta az emberi tőke kifejezést, és kísérletet tett az emberi tőke értékének meghatározására. 5 A migráció kutató számára, azért fontos egészen eddig visszanyúlni, mert gyakran a vándorlás kérdéskörét hajlamosak társadalmi feszültséget keltő oldaláról vizsgálni míg véleményem szerin ez elsődlegesen gazdasági kérdés. A lakosságvesztést már a korai gondolkodók is súlyos gazdasági problémának ítélték meg. Ma számos közgazdász igyekszik a munkanélküliség okozta gondok megoldását megtalálni, azonban még kevesen vagyunk, akik a munkaerőhiányt, mint a munkaerőpiacot fenyegető és nehezebben kezelhető kérdésének látjuk. Bár globálisan a népesedési mutatók nem jeleznek lakosság csökkenést, de Európában lokálisan várható, sőt kialakulóban van a népességvesztésből levezethető munkaerőhiány. A migráció és a korai közgazdaságtan kapcsolatát abban látom, hogy a munkaerő állományban bekövetkező változások következményét meghatározzák. Az angol klasszikus polgári közgazdászokhoz vezetjük vissza azt a felismerést, hogy az emberi munka az érték forrása. Smith (1776) A nemzetek gazdagsága című könyvében kifejti, hogy minden gazdagság forrása a termékeny emberi munka.6 Smith igen részletesen elemzi a tőke fajtáit, s ezek között felsorolja a lakosság gazdaságilag hasznos tudását is7. Nézetei a migrációval foglalkozó szakember számára azért fontosak, mert definiálta, hogy az ember, a munkás az a termelési tényező, amely a gazdaság mozgatórugója. A későbbiek folyamán azok a migrációs nézetek alapoznak erre az általam is axiómaként kezelt felismerésre, akik a munkaerő allokációs folyamatainak nyereségeit és veszteségeit kívánják makrogazdasági szinten összesíteni. Piore (1979) az, aki munkáiban leginkább rávilágít arra, hogy a bevándorlók iránti éhség az ipari társadalmakban kiapadhatatlan, mivel belső működéséből ered ez a kereslet. A bevándorlás pedig máshol lakosság vesztést okoz és ott csökkenti a gazdaság erejét. A klasszikusok közül a munkaerőpiaccal, lakossággal foglalkozó tanulmányból nem lehet kihagyni Malthust (1798) sem, akinek gondolatai jelentősen meghatározták mind a közgazdászok, mind a más társadalomtudományokkal foglalkozók nézeteit, követőit malthusistáknak is nevezik. Leginkább a „Tanulmány a népesedés törvényéről” című munkája maradt fenn a köztudatban. Röviden összefoglalva Malthus azt állította, hogy a világ lakósságának a száma mértani arányosan növekszik. A rendelkezésre álló föld mennyisége azonban változatlan, és csak a föld termékenységét lehet aritmetikusan növelni. Mivel több ember a jó földet hatékonyabban meg tudja művelni, néhány nemzedék számára a lakosság növekedése az életszínvonal növekedését is jelenti, de később az emberiség összeomlásához 5 „Az elpusztult emberi élet pénzbeli értékelése problematikus eredményre vezet, és durva materialista felfogásnak látszik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy már a statisztika atyja, William Petty a 17. században igyekezett meghatározni az »emberi tőke« (human capital) értékét, és ezt Angliában fejenként 80 fontsterlingre tette. A későbbi közgazdák között Marshall, Giffen és Nicholson foglalkoztak ezzel a kérdéssel: számításaik 200 és 1250 font között mozogtak..”(Magyar Gazdaságkutató Intézet (1943) idézi Varga Júlia 1998) 6

. „Minden nép életében az évről évre kifejtett munka az a tényező, amely az évente fogyasztott szükségleti és kényelmi cikkeket elsősorban szolgáltatja. /.../ A nép tehát aszerint lesz szükségleti és kényelmi cikkekkel bővebben, vagy szűkösebben ellátva, hogy kisebb, vagy nagyobb az az arány, amely a közvetlen munkatermékek, illetve az értük beszerezhető termékek mennyisége és a fogyasztók száma között fennáll.."(Smith, A. 1992. 9. old.) 7 .” Az ország, illetve társadalom egész jószágkészlete egyenlő a lakosok, illetve tagok egyenkénti jószágkészleteinek az összegével.” (Smith, A. 1992. 280-282. oldal) /.../ „.. az állótőke ... főképpen a következő négy kategóriát öleli fel. Először... a gépeket és szerszámokat. Másodszor a hasznos épületeket.... Harmadszor a földbirtok-feljavítást célzó ... befektetéseket ...Negyedszer, a lakosság, illetve a társadalom valamennyi tagjának minden gazdaságilag hasznos tudását és képességét. …..Ez a tudás és készség az illető személy vagyonának egy része, de egyben része ama társadalom vagyonának is, amelyhez a személy tartozik. A munkás fokozott egyéni kiképzését ugyanúgy foghatjuk fel, mint a munkát megkönnyítő és megrövidítő gép, vagy szerszám beszerzését; bizonyos kiadást jelent ugyan, de ez profittal együtt megtérül. " (Smith, A. 1992. 282. oldal).

13

fog vezetni. Mindezt Malthus 1800-ban írta és a XIX. század eleji nyomasztó jelek ellenére, elmélete Angliában, vagyis éppen abban az országban dőlt meg, amelyről a legrészletesebben írt. Az 1950-es évek táján Malthus az alig ismert gazdaságtörténelmi gondolkodók sorába száműzetett, akire már csak a csökkenő hozadék elmélet kidolgozásáért emlékeztek, amelyet, megfosztva a pesszimista üzenetétől, a termelés és az elosztás mikroökonómiai elméletébe olvasztottak be. Azonban az 1960-as években Malthus újra az elemzések központjába került – ez alkalommal azonban nem a gazdasági, hanem a demográfiai és az ökológiai gondolkodók hivatkoztak rá. Azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert napjaink migrációs elméleteit erősen meghatározza a túlnépesedéshez, illetve a munkaerőhiányhoz kötődő viszonya a szerzőnek. Munkássága a migráció-kutatónak azt bizonyítja, hogy a lakosság számának változása fontos gazdasági tényező, és könnyen lehet ökonometriailag olyan tételt bizonyítani, amelyet a történelem megcáfol, de a gazdaságot is befolyásoló ártalmas társadalmi folyamatokat indukál. Ilyen a rasszizmus, melynek egyik életben tartó ideológiája a túlnépesedés és az élettér elméletek. A XXI. század európai migrációs tanulmányait még mindig átszövi annak a víziónak a képe, hogy éhes tömegek érkeznek a fejlett nyugat-európai országokba, és munkát, kenyeret követelve túlnépesítik azokat. A migrációkutatásoknak ezért olyan irányt szabtak, amely matematikailag bizonyítani kívánta ezt a teóriát. Általában a bérkülönbségekből kiinduló ökonometriai modellekre – egyéb indikátorokkal kiegészítve, mint például munkanélküliségi ráta – épülnek azok a becslések, amelyek a dél-európai bővítés migrációs tapasztalatai alapján adnak becslést a várható közép-kelet-európai migrációs trendekre Bauer és Zimmermann(1999). 8 Ricardo (1817) munkaérték-elméletének nagy hatása volt a közgazdaságtanra, és alapja a migráció gazdaságtanának is. Kimondta, hogy a gazdaságban megtermelt javak értékét csak és kizárólag a beléjük fektetett munka értéke határozza meg. A tőke tulajdonosai azonban nem fizetik ki ezt az értéket bér formájában; csak annyit adnak a munkásoknak, amennyi azok "önfenntartásához" és "újratermelődéséhez" szükséges. Profit formájában a munka értéke és a kifizetett bér közti különbség jelenik meg. Ricardo helyett végül Marx (1867) mondta ki, ha az elmélete helytálló, akkor a tőkések kizsákmányolják a munkásokat, és a nekik járó érték egy részét (az értéktöbbletet) egyszerűen zsebre teszik. Ricardo fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munka piaci ára minden körülmények között a létminimumszint felé tart, bár egyes helyeken és bizonyos időszakokban a kereslet-kínálat rövid távon ható tényezői eltéríthetik ettől. A komparatív költségek elméletével pedig azt bizonyította be, hogy a szabad kereskedelem különböző gazdasági fejlettségű országok esetében mindkét résztvevő számára előnyös, lehetővé teszi a relatíve kisebb költségű termékre specializálódó termelést. (Beker 2000) A migrációval foglalkozó közgazdász számára Ricardo elméletéből az a következtetés vonható le, hogy a munkabér alapvető kérdése a gazdaságnak. Innen ered, hogy a kereseti arányok a migráció mozgatórugói. Azonban az is egyértelművé válik, hogy a fejlettebb országok kizsákmányolják az elmaradottabbakat azáltal is, hogy ráígérve munkásaik bérére csemegéznek munkaerőpiacukon. A migrációkutatónak fontos kérdés a kereskedelem és a munkaerő-vándorlás kapcsolata. A nemzetközi vállalatok jelenléte megváltoztatja a munkaerőpiac szerkezetét. A tőkekihelyezések hasznosítják a helyben kiaknázandó nyersanyagot, kialakítja a globális piacokat. A nemzetközi érdeklődés katalizátor hatású lehet. A külkereskedelem és a későbbi globalizáció foglalkoztatási hatását később sokan vizsgálják, erről a modern elméleteknél még szót ejtek. 8 Az EU közép-kelet-európai bővítése után lehetséges migrációs nyomásról, és annak munkaerő-piaci hatásáról” szóló kutatási jelentése a várható munkaerő-migráció mértékét alapvetően a kibocsátó és a befogadó ország munkanélküliségi rátájának és az egy főre jutó GDP reálértékének különbségeivel magyarázza. A görögországi, spanyolországi és portugáliai 1985 és 1997 közötti migrációs trendekből kiindulva, a szerzők szerint a közép-kelet-európai országok népességének 2-3%-a fog a 15 EU-tagállam valamelyikében munkát keresni a csatlakozás utáni 10-15 évben. Feltételezve a migránsok aktuális eloszlásának változatlanságát az EU tagországokon belül, a migránsok kétharmada Németországban fog munkát vállalni. A legmagasabb migrációs ráta Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából várható. / A becslés alapja az 1995-ös év volt, és Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Szlovákiára, Szlovéniára, Romániára és Bulgáriára vonatkozott./

14

Say (1803) munkásságából legtöbben rendszerező tevékenységét emelik ki, ő használta először elemzésben a „vállalkozó” fogalmát, ő volt az egyik első szerző, aki három termelési tényezőt (föld, tőke, munka) különböztetett meg. Őt lehet az üzleti ciklusok elemzése egyik előfutárának is tekinteni: a termelés–elosztás–fogyasztás modellre az elsők között ő hívta fel a figyelmet. Az utókor főleg Adam Smith egyik interpretátoraként ismerte, hírnévre az értékesítési piacok elméletével és az ezzel kapcsolatban megfogalmazott Say-törvénnyel (Saydogmával) tett szert. A Say-dogma szerint minden termelés megteremti a maga piacát, azaz nem lehetséges általános túlkínálat, sem pedig tartós munkanélküliség, követői ezen megállapítását félreértették, és jelentőségét messze eltúlozták. A migráció kutató szemével a Say-dogma azt mondja, hogy a kivándorló megteremti maga piacát, illetve a munkaerő képes előbb utóbb elhelyezkedni és a társadalom javát szolgálni. Ezen a közgazdasági gondolkodást megalapozó eszméken nyugszik a talán legismertebb ún. behaviorista elmélet. A push and pull (taszító és vonzó) erőkről szóló elemzés Ravenstein (1902) múlt századi német statisztikus geográfus nevéhez kötődik. Ravenstein törvényei a migrációról: • A migránsok többsége rövid távolságra mozdul el. • A migráció lépésről lépésre valósul meg. • A migránsok nagy távolságra ipari-kereskedelmi vonzási központokba mennek. • Minden migráció kiegyenlítő hatású. • A születési hely szerint nézve a városi térségek kisebb migrációt mutatnak, mint a vidék. • A nők nagyobb migrációt mutatnak, mint a férfiak. • A migránsok többsége már felnőtt. Családok ritkábban mennek országhatáron túlra. • A migráció mennyisége növekszik azáltal, hogy fejlődik a közlekedés és a gazdaság. • A migráció fő iránya a mezőgazdaságból halad az ipar felé. • A mozgás fő oka gazdasági jellegű. Ravenstein azt állítja, hogy lényegében egyedi döntéseket kell vizsgálni, taszító erőnek az üldöztetést és a gazdasági ellehetetlenülést, míg vonzónak a lehetőségeket tartja, figyelmen kívül hagyja a munkaerőpiaci szituációkat. (Tobler 1995) A klasszikus közgazdaságtan tehát feltárta, hogy miként gyarapítja a munkáslétszám és a munka termelékenységének növekedése a nemzetek gazdagságát. Ezzel a rövid elméleti áttekintéssel kívántam összefoglalni és a migráció szempontjából értékelni a klasszikus nézeteket, ami a mai napig befolyásolja a kutatók és a gazdaság aktorainak gondolkodását. Tehát a klasszikusok a gazdagság forrását a természeti tényezők, tőke tényezők és a munka optimális szerkezetében keresik. Ezen tényezők közül a természeti tényezőt immobilnak, míg a másik kettőt allokációra hajlamosnak tekintik. Alapvetően azt feltételezték, hogy a munkaerő a munkabérben megnyilvánuló hatékonyabb megtérülés irányában mozdulva a piac megoldja a foglalkoztatási problémákat. Keynes azonban rámutat az elmélet alapkritériumának hiányosságára. A migráció XX. századi elméleteit a közgazdászok könnyen szociológiainak minősíthetik, mivel alaptételük az, hogy nem feltétlenül a bérek jelentik a vándorlás mozgatórugóját. 1.1.2. A neoklasszikus közgazdaságtan válaszai A neoklasszikus közgazdaságtan a munkaérték-elmélettel vitatkozva alakult ki. Megszületését a marginalista forradalomhoz szokták kapcsolni, amikor is S. Jevons, C. Menger és L. Walras közgazdászok egymástól függetlenül, az 1870-es évek elején megjelent

15

munkáikban, egyszerre fogalmazták meg a csökkenő határhaszon elvet.9 A „hosszú 20. század" első közgazdái, - a múlt század hetvenes éveinek környékén, - ezt a maguk tudományos nyelvén úgy fogalmazták, hogy ,,egy jószágegység értéke az egyéni fogyasztó számára nyújtott szükséglet-kielégítési képességéből - ún. hasznosságából - fakad, ennek mértéke pedig függ az adott jószágfajtából már rendelkezésre álló mennyiségtől."10 Ez hihetetlen eltérés a klasszikusokhoz képest. Míg a klasszikusok elméletei szerint Robinson munkája határozza meg a sajt értékét, addig a marginalisták elmélete szerint a sajt határhaszna határozza meg Robinson munkájának értékét. A marginalizmus attól lett igazán nagy hatású, azért tudta és tudja uralni ma is a közgazdaságtudományt, mert túllépett a magányos hősön. Ebben a megközelítésben a migráció az egyén önkéntes és racionális kalkulációjának az eredménye, aki gazdasági pozíciójának a javítására törekszik. A migrációs folyamat ezen egyéni döntések összességéből adódik. "A munkások azon foglalkoztatási lehetőségek felé igyekeznek, amelyek a legnagyobb hozadékot ígérik számukra, ahol hosszú távú gazdasági és foglalkozási előrehaladásuk kilátásai is erősebbek. "(Öncü 1990)11 A svájci Walras (1874) az általános egyensúly elméletével vonult be a közgazdaságtan történetébe, mert azt mutatta meg, hogy a különböző szigeteken élő Robinsonok egyéni haszonmaximalizáláson alapuló döntéseinek létezik egyensúlya, létezik olyan árrendszer, amely mellett nincs sem többletkereslet, sem többletkínálat egyetlen termékből sem. Az általános egyensúly gondolata nem azért megkerülhetetlen, mintha azt hinnénk, hogy mindig és minden piac egyensúlyban van, hanem azért, mert kiugróan jó referenciapontot kínált. A határhaszon fogalmán alapuló csereérték sokkal általánosabb, mint a költségeken nyugvó értékelmélet, mert tartalmazza mind a termelés révén tetszés szerint szaporítható, mind a nem szaporítható javak áralakulásának magyarázatát. Kiterjed a termelési tényezők, a munka, a tőke, a föld értékének s azon át a termelési költségeknek a magyarázatára is. Így megadja nemcsak a fogyasztási cikkek, hanem a termelési tényezők optimális allokációjának logikáját is. „A neoklasszikus közgazdaságtan kialakulása lényegében az optimalizálási-eredménymaximálási elv egyre szélesebb hatókörű gazdasági kiterjesztésének folyamata, egyre kifinomultabb módszereket alkalmazó megfogalmazása.” (Bekker 2000)12. Walras egyensúlyi elméletei alapozzák meg a migráció gazdaságtanában ismert egyensúlyi elméleteket. Ezen elméletek kiindulópontja, hogy az általános egyensúly elengedhetetlen feltétele, hogy minden termelési tényező összpiaci kereslete egyenlő legyen a kínálatával. Nem beszélhetek neoklasszikusokról Marshall, Pigou, Schumpeter, Hayek említése nélkül. Hipotézisem szempontjából a közgazdasági gondolkodás következő lépéseit kell nyomon követnem. Marshall (1890) a Smith-féle teórián továbbhaladva dolgozott, itt a neoklasszikus közgazdaságtanon belül Marshall egyik megfigyelésére szeretném felhívni a figyelmet, amely mostanában kezd feledésbe menni. 150 éve kijelentette a Principles-ben, hogy a munka nem csak egy tényezője a termelésnek. A munkának négy különálló sajátossága van: nem tárolható, idővel elveszlik, elválaszthatatlan az eladójától, nehéz a piaci viszonyokat megváltoztatni. Marshall sokat foglalkozott a munkaerőpiac és a gazdaság fejlődése közötti kapcsolattal, többek között az ő nevéhez fűződik az a felismerés, hogy az oktatást nemzeti beruházásnak minősítette, és matematikai levezetést is adott az oktatás 9

Király Júlia (2000) szellemesen fogalmazza meg ennek az alaptételnek az „irracionalitását”. A 20. századi közgazdaságtan 19. századi előfutárai Robinsonban vélték felfedezni az egyéni racionális döntéshozó mintaképét, aki nem egyszerűen evett, hanem ,,fogyasztói kosarak között választott" - az ő személyes preferenciáinak megfelelően. Nem azért értékelte sokra a kecskesajtot, mert nagy munka volt elkészíteni, hanem mert örömöt okozott neki, hogy felfalhatja. 10 HORVÁTH László - KIRÁLY Júlia: Se elkezdve, se befejezve. A mi 20. századi közgazdaságtanunk. Századvég /(1996). 19. 2000. 115132. 11

Öncü 1990. 177-178.

12

Bekker (szerk.): Gazdaságelméleti olvasmányok. I. Alapművek, alapirányzatok. Aula, 2000, 212

16

megtérüléséről. Marshall nem elégedett meg azzal, hogy a piacon (egyes termékek piacáról van szó) kialakul az egyensúly, az idődimenzió is érdekelte. Négy időtávot különböztetett meg. Nagyon rövid távon adott a kínálat, és a keresleti függvény határozza meg az egyensúlyi árat. Rövid távon adottak a termelő-berendezések, de a kibocsátás változtatható az egyéb termelési tényezők (pl. a munkamennyiség) változtatásával. Hosszú távon minden termelési tényező változik, s az árnak fedeznie kell az állandó és változó költségeket. Nagyon hosszú távon már a népesség és a technológia is variábilis. Ez az utóbbi adja kapcsolatát a migrációval, hisz feltételezi, hogy hosszú távon befolyásolhatóak a demográfiai folyamatok. Kutatásom kapcsán nézetei igen fontosak. Egyrészt tovább árnyalja a munka jelentőségét az érték előállítási folyamat felismerésével, alapot ad más emberi erőforrásgazdaságtanból ismert beruházási folyamatok értelmezésére. Bár Marshall (1890) a migrációt még nem tekintette befektetésnek a munkaerőpiacon, de megteremtette ezen gondolat megszületésének a lehetőségét. A neoklasszikusok közül Pigou volt az, aki felfedezte, hogy a termelőtevékenység következményei az eladón és vevőn kívül másokat is érinthetnek, aminek hatására azok jóléte csökkenhet. Pigou (1933) egyik korszakalkotó műve a Theory of Unemployment, aminek kritikáját később Keynes (1936) adta meg13- bár a kritika a mai XXI. századi közgazdasági gondolkodás szerint is igaz, a mű jelentőségét ez nem kisebbíti, mivel ez az első olyan közgazdasági elméleti okfejtés, ahol a foglalkoztatottságot mikro és makroökonómiai aspektusból is vizsgálja.” Pigou professzor a foglalkoztatás volumenének meghatározása céljából a „munka iránti reális kereslet” függvényét egy munkakínálati függvénnyel kombinálja. Pigou professzor a munkanélküliség és a teljes foglalkoztatottság kérdéskörének felvetésében hoz újszerű gondolatot. A munkakínálati függvény eltolódásának eseteit ha végigvezetjük, könnyen felismerhető, hogy a munkaerő allokáció jelentős szerepet kaphat. Szinte az összes modern migrációelmélet alapját képezi. Az externális hatások kérdésköre a migráció témakörében egyrészt úgy vetődik fel, hogy milyen külső nem kívánt hatások jelennek meg a külföldiek megjelenésével a társadalomban, gazdaságban. Például a társadalmi feszültségek megerősödése. Egyre több iszlám társadalomtudós is elemzi azokat a globális változásokat, amelyek az elmúlt két-három évtizedben történtek. Következtetéseik azért is érdekesek, mert a nagy vallások közül az elmúlt évtizedben az iszlám terjedt leggyorsabban, s hatása a fejlődő világban különösen jelentős, és mert sokan tekintik az iszlámot a XXI. század globális konfliktusai egyik fő forrásának. Egy amerikai szociológus-közgazdász a vallási fundamentalizmust a társadalmak vulkanikus kitöréseinek nevezte, amelyek a történelem során általában a társadalmi válságokkal és a bizonytalanság növekedésével voltak kapcsolatosak (Thurow, 1996 in Simai 2006) Európa egyes területein az újszülöttek többsége mohamedán bevándorlók gyermeke, a "keresztény" Nagy-Britanniában pedig a muzulmánok száma közel azonos a keresztényekével. Hazánkban egyelőre legfeljebb néhány ezer muszlim élhet. (Hargitai 2000) Az 1920-as, 30-as években alakultak ki a közgazdaságtanban az ökonometriai kutatások. Az ökonometria szó Ragnar Frisch-től származik: "A matematika, a statisztika és a politikai gazdaságtan között, mint közvetítőt, új diszciplínát találunk, amelyet jobb híján ökonometriának nevezhetjük.” (Frisch 1974)14 Az ökonometria tehát valamely közgazdasági elmélet valóságtartalmát igyekszik statisztikai adatok elemzése útján

13

Legfőbb gondolatait értelmezni véleményem szerint ebből a kritikából a legcélszerűbb. „ Tényleg különös, hogy Pigou professzor azt hihette, kidolgozhat egy olyan munkanélküliség-elméletet, amelyben szó sem esik a beruházásoknak (vagyis a nem bérjavakat termelő iparágak foglalkoztatásának) azokról a változásairól, amelyek nem a munkaerő–kínálat függvényének a változásából erednek, hanem (például) a kamatlábnak vagy a bizalomnak a módosulásából.„.(Keynes,1936 szerk. Andorka Bp.1965 297-300).

14

Frisch, R. 1974, 35. oldal

17

verifikálni.15 A gazdasági növekedést eredményező tényezők, így a lakosság száma vagy a lakosság képzettsége, munkavállalási hajlandósága és a technikai haladás közötti számszerű összefüggés a Cobb-Douglas féle termelési függvényen alapszik.16A Cobb-Douglas függvény jelentősége –a migráció szempontjából - abban áll, hogy először próbálta meg számszerűsíteni többek között a munka, tehát végső soron az emberi erőforrás hatását a termelésre. „Alapvető problémája a formulának, hogy a technikai haladást és a munka minőségi jellemzőit nem képes figyelembe venni. Robert M. Solow a termelési függvénybe a növekedés új tényezőjeként megkísérelte bevezetni a technikai haladást, egyben annak a problémának a megoldását is kitűzte, hogy elválassza egymástól és külön fejezze ki egyrészt a termelési tényezők mennyiségi növekedésének hatását, másrészt a technikai haladás befolyását a termelés volumenére.” (Heretik 1977)17 Erre a célra a Cobb-Douglas termelési függvényt megváltozott formában használta fel, amelyben a technikai változást az idő függvényeként fejezte ki. Y= f (K,L,t) A technikai fejlődés - megközelítése szerint - csupán az idő ( t ) múlását kívánja meg, nem függ a termelési tényezőkben bekövetkező mennyiségi változásoktól és azokat nem is befolyásolja. Úgynevezett semleges technikai haladást feltételezett, tehát amely a neoklasszikus értelmezésben a helyettesítési határrátát nem változtatja meg. Solow elméletét arra a tényre alapozta, hogy a technikai haladás egyre inkább termelési tényezővé válik. A Solow-modell problémája, hogy a jövedelemi szintekben mutatkozó egyenlőtlenség nagyobb, mint amekkorát a Solow-modell előrejelez. Az egyenlőtlenségek nem feltétlenül nőttek, attól függ, hogyan mérjük. Az egyenlőtlenségek megítélése nagy vita napjainkban is. A konvergencia Solow-modellből következő sebessége túl gyors. A neoklasszikus modell szerint a tényezők határterméke az adott tényezővel relatíve kevésbé ellátott országban nagyobb. Így a (humán és fizikai) tőkének a szegény országokba kellene áramlania, de ez nem feltétlenül van így. A Solow-modell irreálisan nagy tényezőáreltéréseket implikál. A migráció gazdaságtanában igen lényeges ennek az elméletnek a kritikai megközelítése. Jól mutatja, hogy a fent említett problémák miatt a valósághoz a Solow-modellnek vajmi kevés köze van. Egy olyan egyszerűnek tűnő kérdés, mint a termelési mennyiség meghatározása is visszavezet a modell alkotás alapdilemmájához, vagy annyira leegyszerűsítik, hogy elveszti a kapcsolatot a valós folyamatokkal, vagy annyi tényezőt vesznek figyelembe, ami kezelhetetlenné teszi a képletet. Azaz a migrációs modellek valóságtartalma is kétséges. Bár a modellalkotást fontos közgazdaságtani eszköznek elfogadom, azon nézetekkel értek egyet, amelyek az egyén és az egyénekből álló csoportok, társadalmak viselkedését nem, vagy csak nehezen tartják modellezhetőnek. Oly sok benne a szuverén nem törvényszerű viselkedés, hogy azt kezelhetetlenné teszi. Mindezek után tekintsünk vissza; a neoklasszikus iskolák a határtermelékenységi koncepcióra alapozva arra a logikus magyarázatra jutottak, hogy az egyes országok relatív tényezőellátottsága eltér egymástól, és állami beavatkozástól mentes esetben a nemzetgazdaságon belül is a mobil tényezőket tulajdonosaik oda viszik át, ahol az ára és a jövedelem is nagyobb. Ez a magyarázat egyszerűnek és elfogadhatónak tűnik, így a közgondolkodást, és ezzel együtt a politikát és a gazdaságot irányítókat a mai napig meggyőzi döntéseikben befolyásolja. Illogikusnak tűnő megítélésük szerint a tényezők allokációja spontán kiegyenlítődéshez vezet, nivellálva a termelékenység- és jövedelemkülönbségeket és biztosítva az optimális hatékonyságot. 15

Azaz matematikai és statisztikai módszerek segítségével mennyiségileg fejezi ki a gazdaságelmélet által megállapított törvényszerűségeket. Elsőként a neoklasszikus elméletek bizonyítását tekintem át, azzal a megjegyzéssel, hogy a most következő elméletek messze túlmutatnak a neoklasszikusok logikai okfejtésén. 16 A Cobb-Douglas-féle termelési függvény a következő kapcsolatot határozza meg a termelés, valamint a termeléshez felhasznált, termelési tényezők között: Y= eλt Lα K(1-α). Ahol: Y a termelés (GDP-hez való hozzájárulás); λ a termelési tényezőknek be nem tudható termelésnövekedés (meg nem testesült technológiai haladás) éves üteme; L a felhasznált munkaerő; K a felhasznált tőke; α a munka termelésrugalmassága (a munka hozzájárulása a termelés növekedéséhez); α-1 a tőke termelési rugalmassága (a tőke hozzájárulása a termelés növekedéséhez). 17 Heretik, S. 1977, 459. o

18

A fenn említett közgazdászok nyomán dolgozta ki Harris és Todaro 1970-ben modelljét, mellyel megpróbáltak eleget tenni az egyre erősödő ökonometriai irányzatnak. A modellnek megítélésem szerint legfőbb haszna, hogy az addig földrajzi, illetve szociológiai aspektusból vizsgált migrációt direkt módon közgazdasági logikával tette kutatottá. A szerzőpáros egy olyan általános egyensúlyi modellt szerkesztett, amely a vidéki települések és a város közötti népességmozgást vizsgálja. Ez a modell kiterjeszthető hazai és külföldi településekre is, amely fontos változóit nem külső tényezők alkotják, hanem a modell belső tulajdonságai. A modell gondolatmenete a következő; a költözést motiváló változóként a városi bérek és a vidéki bérek várható különbséget használjak, így kizárólag ez az, ami alapján a költözést mérlegelő egyén meghozza döntését. Ha a városban nagyobb béreket kínálnak, mint a falvakban, a munkaerő áramlása megindul a városokba, és tart egészen a különbség fennállásáig. Ha a termelési kapacitások rögzítettek, akkor ez a különbség a munkaerő W N határtermékének csökkenése által fokozatosan eltűnik. N u = ϕ ( m m − P * q' ) (HarrisNu Todaro 1970). Borjas műveiben az 1980-as évek elején ugyanezen az úton haladva igyekezett matematizálni a migrációt kiváltó okot úgy, hogy kísérletet tett kiszámolni a nettó hozamot amit a migrációban résztvevő elérhet. Ő a nemzetközi migrációt az emberi tőke beruházásnak egyik formájaként értelmezte. Módszerének lényege, hogy a célországban elérhető keresetet nem csak önmagában vizsgálja, hanem korrigál az állás megszerezhetőségével és az eredményből kivonja a kibocsátó országban megszerezhető jövedelmet és a különbözetet csökkenti a becsült költségekkel. (Borjas 1987) A klasszikusok és az őket követő neoklasszikusok elméleteit - amelyek a munkaerő (tágabb értelemben lakosság, ember, mint termelési tényező) allokációjának okáról és következményéről szólnak -, a következő néhány pontban foglalom össze: 1. A munkaerőnek, mint termelési tényezőnek az allokációját az országok közötti béraránytalanságok okozzák. 2. A munkabérek jelentős különbségének megszűnése véget vet a munkaerő mozgásának. Ha nincs jelentős keresetkülönbség, migráció sincs. 3. A nemzetközi munkaerő-áramlás a munkaerőpiacokra gyakorol hatást, más piacokra nézve nem jár jelentős következményekkel. 4. Növeli a nemzetközi mozgás valószínűségét, ha a humán tőke jellemző tulajdonságait, (mint iskolázottság, nyelvtudás, képzettség) a célterületen jobban megfizetik. 5. Azok az egyéni jellemzők, szociális körülmények, vagy technológiák, amelyeknek alacsonyabb a migrációs költsége, növelik a migráció nettó hozamát, fokozva ezzel a nemzetközi mozgás valószínűségét. 6. A migrációs döntések a munkaerő-piaci egyensúly hiányára vezethetőek vissza, más piacok nem gyakorolnak rájuk hatást. 7. A kormányok elsősorban a várható kereseteket befolyásoló politikákon keresztül irányíthatják a vándorlást. 1.1.3. A társadalmi beágyazódottság szerepe a migrációban. A politikai gazdaságtan tudománya

Ezen összegzés után mielőtt rátérnék a XXI. századi munkaerő-vándorlást magyarázni hivatott nézetekre, rövid kitekintést teszek a fő áramlat mellett megjelenő, szinte azzal egyenlő súlyú elmélet - munkával, munkaerő allokációval kapcsolatos - nézeteire. Azt szokták mondani, hogy a XIX. század második felében az addig nagyjából egységesen fejlődő közgazdasági elmélet "családfája" kettéágazott. (Ivánné Hild 1997.). Az egyik ágon megjelent a klasszikus hagyományokat kritikailag követő, de attól teljesen eltérő marxi elmélet. A másik 19

ágon a már ismertetett, az 1870-es években végbement marginális forradalom van, mely megteremtette a neoklasszikus irányzat alapjait. A közgazdaságtan marxi és neoklasszikus ágának korabeli képviselői figyelemre sem méltatták egymás elméletét. A munkaerővándorlás kapcsán Marx nézeteinek rövid összegzése nem kerülhető meg, hisz egyik alapját képezheti azon tézisnek, hogy egy adott nemzet munkaerőpiacát, illetve egy kisebb gazdasági egység - például régió, megye - versenyképességét veszélyezteti egy túlliberalizált globális munkaerőpiac elszívó hatása. A XXI. század munkaerőpiacának tendenciái nem vizsgálhatók a XIX.-XX. század közgazdasági elméleteinek alapján. A későbbiekben tárgyalt új gazdaság új kihívást jelent a migráció gazdasági okainak és hatásának kutatója számára. Marx közgazdasági nézeteire alapozva állítom, hogy a munkaerőmozgás okait és következményeit sajátos, meghatározott társadalmi formában kell vizsgálni, ami ma az ún. new economics. A marxi mű újszerűségét alapvetően sajátos szemlélete adta, mivel elméleteiben központi szerepet játszó téziseket a polgári közgazdászok előtte már feltárták. Marx azonban azt hangsúlyozta műveiben, ha valamely korszak termeléséről, gazdaságáról van szó, akkor azt, mint meghatározott társadalmi formában történő termelést kell leírni. Mindezt azért, mert minden termelési módnak saját, specifikus társadalmi törvényei vannak. Emellett Marx nem tagadta, hogy vannak minden termelési módnak közös sajátosságai, de szerinte éppen a különbség az általánostól az, aminek segítségével az egyes formációk jellemezhetők, és amelynek segítségével fejlődésük leírható. Marx kora klasszikus közgazdasági nézeteit elveti, mivel véleménye szerint „a történelemtől független, örök természeti törvények keretébe foglaltnak ábrázolják, s ez alkalomból azután suttyomban polgári viszonyokat csempésznek be megdönthetetlen természeti törvényekként az in abstracto vett társadalomba.” (MEM 13.)18 Marx már egy 1868-as levelében a híres értéktörvény kapcsán a következőket írja Engelsnek: „Valójában egyetlen társadalmi forma sem akadályozhatja meg, hogy ilyen vagy olyan módon ne a társadalom rendelkezésére álló munkaidő szabályozza a termelést.” 19 Míg a neoklasszikus elmélet olyan gazdasággal foglalkozik, amilyennek a gazdaságnak lennie kellene, addig Marx és Keynes azzal a beteg gazdasággal foglalkozik, amelyik reálisan létezik. 20Az 1970-es évek elején a migráció szakirodalmában a klasszikus, egyensúlyi és behaviorista modellt bíráló új nézetek a nemzetközi politikai gazdaságtannak és az egyenlőtlenségek globális rendszerének a premisszáira épültek, nyíltan tagadva a neoklasszikus "taszítás és vonzás"-értelmezéseket. A hangsúly a makrofolyamatokra, a szélesebb történeti-strukturális erőkre helyeződött át, mondván, hogy ezek inkább meghatározzák a munkaerőáramlás előfeltételeit és irányát, mint az egyéni döntések mikrokontextusa. A munkaerő migrációját nem tekintik önálló, diszkrét, magában elemzendő jelenségnek, hanem mint a szektorok, régiók és nemzetek közötti egyenlőtlen fejlődés lényeges komponensét vizsgálják (Wallerstein 1983 in Hárs 1992). Amint arra áttekintő cikkében Zolberg (1989) rámutat, "az elméleti problémákat és hangsúlyokat a változó társadalmi valóság fényében módosítani kell."21 Zolberg szerint a vándorlással foglalkozó szakemberek nézetei megváltoztak, alapvetően történelmiek, a térben és időben végbemenő, változó sajátosságokat tartják szem előtt. Általában strukturálisak és nem individualisták, az egyéni cselekvést korlátozó társadalmi erőkre koncentrálnak.

18

MEM 13. 154.o ( MEM 32. 10.o.) A marxi elmélet utóélete a közgazdaságtanban – ugyanúgy, mint a politikában – nagyon ellentmondásos. A neoklasszikus közgazdászok nem fordítottak figyelmet a marxi elmélet megismerésére, illetve nem bonyolódtak bele annak tudományos bírálatába. Bár mint Ivadiné is írja már Keynes egyes kortársai is, de Keynes halála (1946) után még többen mutattak rá arra, hogy Keynes és Marx elmélete között számos ponton sok a hasonlóság, miközben Keynesnek igen elitélő véleménye volt Marxról. Keynes 1927-ből származó, később sokat idézett megjegyzései is kellően alátámasztották az előző véleményt: "A tőke" "nemcsak tudományosan hibás, de a modern világ számára érdektelen is", írja Keynes. Továbbá, hogy értetlenül áll azon tény előtt, hogy egy ilyen illogikus és unalmas könyv hogyan tudott hatást gyakorolni még a történelemre is. (Keynestől idézi Thweatt I. m. 619. o) 20 A gazdasági problémák okát Marx és Keynes is abban látja, hogy nincsenek olyan önszabályozó mechanizmusok, amelyek a gazdaság egészét hatékonyan működtetnék 21 (Zolberg 1989, 404o). 19

20

Globálisak, amennyiben a nemzeti egységeket a transznacionális és internacionális gazdasági és politikai folyamatok által befolyásolt, átfogó nemzetközi társadalom egységeinek tekintik. Olyan világban, ahol igen jelentős különbség van az egyes országok között, a határok az általános egyenlőtlenség fenntartásának is eszközei. A migráció magyarázatában a korábban szokásos érvelés helyett - az áramlások mozgatórugója az egyének aggregált mozgása, mint a különböző lehetőségekre adott válasz - mindinkább teret nyer az az értelmezés, mely az emberek mozgását a nemzetközivé váló, a migrációt strukturálisan meghatározó, kapitalista gazdaság dinamikájával magyarázza. A strukturalista szemléletű írások a nemzetközi migrációt, a területi és országok közötti fokozódóan egyenlőtlen fejlődés folyamatában szemlélik, amely a kapitalizmus logikájából származtatható és a kizsákmányolás fokozódásával függ össze. (Hárs 1992) 1.1.4. Schumpeterrel a gazdasági fejlődés nyomában, avagy gondolatok az innováció és a migráció kapcsolatáról

A következőkben néhány gondolat erejéig Schumpeter22 közgazdasági nézeteire térek ki, aki korát megelőzve nem kimondottan a neoklasszikusok közgazdászok vizsgálatainak csapásvonalát követte. Vizsgálódásának középpontjában a gazdasági növekedés állt, melyről először németül írt a „Theorie der wirtschaftlichen Entwicklung" (1912) művében, ezzel új utakat nyit a közgazdasági gondolkodásban. Módszertani kérdésekben hoz újat, ötvözi az induktív és deduktív eljárást. Munkájában szakít a Max Weber-i vállalkozó elképzelt alakjával. Legismertebb tézise, hogy a fejlődés új kombinációk megvalósítása.23 Az új kombinációk megvalósítása a vállalkozás, aki pedig végrehajtja, az a vállalkozó. Következésképpen nem minden működő vállalat menedzsere, tulajdonosa vállalkozó. Állítása szerint: „mindenki csak akkor lehet vállalkozó, ha ténylegesen »új kombinációk megvalósításával« foglalkozik, és elveszíti vállalkozói mivoltát, amint vállalkozását megteremtve annak folyamatos vitelére áll rá, (...) vállalkozónak lenni nem hivatás, és általában nem is tartós állapot.” (Schumpeter 1980)24 Későbbi munkásságában hozzájárul a hosszú távú fejlődési modelléről híres Kondratyev-féle elmélet vizsgálatához. A gazdasági fejlődés fellendülések és visszaesések sorozatában megy végbe, így figyelmét a műszaki haladás ciklikus hatásaira, a válság pszichológiájára és a vállalkozó innovációs magatartására fordította. A munka passzív elem Schumpeter rendszerében. "A tőke nem egyéb, mint az az emelő, amelynek révén a vállalkozó a maga uralma alá vonja azokat a konkrét javakat, amelyekre szüksége van; nem egyéb, mint olyan eszköz, amellyel egy felhasználási területre rendelik át a termelési tényezőket, vagy új irányt szabnak a termelésnek." (Schumpeter1980).25 Élete végén a kapitalizmus jövőjével foglalkozott. Munkájának jelentőségét abban látom, hogy az „új közgazdászok” az ő elgondolásait fejlesztik tovább. A ma elterjedt és általam is mérvadónak tekintett endogén növekedéselmélet alapját adta, Paul Romer gyakorlatilag csak formalizálta, a matematika nyelvére ültette át a nagy előd gondolatait. A migráció témakörénél azért 22

Schumpeter kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy kortársai számára új megvilágításba kerülhessen Marx egész elméleti teljesítménye. Tudatosan törekedett arra, hogy felkeltse az érdeklődést Marx iránt. Saját elmélete továbbfejlesztéséhez új szempontokat keresett a marxi elméletben. Írásaiban rámutatott arra, hogy Marx elmélete sajátos szemléletet képvisel a közgazdaságtan történetében. A marxi elméletben általa felfedezett "újszerűség" az a mód, ahogyan Marx a "fennállónak a kritikai elemzését" nyújtja. Schumpeter Marxot elsősorban mint a kapitalizmus mozgástörvényeit ábrázoló közgazdászt mutatta be. Ez óriási előrelépés volt, hiszen a korábbiakban éppen e tekintetben becsülték le Marxot. Ennek oka, főként az volt, hogy Marx "jóslatai" a kapitalizmus bukásának a szükségszerűségéről nem következtek be. Csak a nagy gazdasági válság és az abból kialakuló elméleti forradalom irányította a figyelmet ismét Marxra. (Ivánné Hild Márta 1997.) 23 Ennek ötféle formája van: 1. új javaknak vagy egyes javak új minőségének az előállítása; 2. új termelési, illetve kereskedelmi eljárások bevezetése; 3. új elhelyezési lehetőség, vagyis olyan piac megnyitása, ahová még a termékek nem voltak bevezetve; 4. nyersanyagok, félkész-termékek új beszerzési piacainak megszerzése; 5. új szervezet létrehozása vagy megszüntetése 24 Schumpeter 1980 A gazdasági fejlődés elmélete. Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a tőkéről, a hitelről, a kamatról és a konjunktúraciklusról KJK Budapes 125 o 25 Schumpeter 1980 A gazdasági fejlődés elmélete. Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a tőkéről, a hitelről, a kamatról és a konjunktúraciklusról KJK Budapes 168 o Dean, Ph. 1984. 258. Oldal

21

említem Schumpetert s a nagy tanítvány Romer elméletét, hogy bizonyítsam a vándorlás determinálja a gazdasági növekedést, mind a befogadónál, mind a kibocsátónál. Míg a legtöbb elmélet erőforrás mobilitás vizsgálatakor a tőke nemzetközi mozgását vizsgálta, egyes elméletek további „tényezőket” definiáltak, mint a szellemi tőkét, tudást, K+F kapacitást, információt, vállalkozói képességeket, nemzetközi kulturális kapcsolatokat. Ezek tárháza szinte kifogyhatatlan, azonban vegyük észre, hogy jelentős az átfedés. A tőke fizikai, pénzbeli és információ formában is létezhet, a nemzetközi munkaerő-áramlás egyszersmint a tudás, szakismeret, sőt kulturális hatások átvételét is jelenti, hisz az élő ember fizikai munkaereje és szellemi kapacitása, képzettsége, tudása, kultúrája egymástól nem elválaszthatók. A nemzetközi technológiai transzfer fogalmába pedig beleértjük a materializált K+F eredményeket software-ket egyaránt. Tehát a schumpeteri vállalkozó olyan termelési tényező, amely adott esetben elvándorol, vagy bevándorol és ezzel lényegesen befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. A braindrain folyamat súlyos következményeinek közgazdasági alapját látom a fent említett gondolatmenetben. 1.1.5. A keynes-i forradalom és hatása a közgazdasági gondolkodásra, a migrációra

Teljesen külön eszmerendszert képvisel - a neoklasszikusok mellett - Keynes, aki az egyike Marx után a legtöbbet emlegetett közgazdászoknak. A migráció elméletekre ható közgazdaságtani gondolkodás fejlődésének elemzésénél is fontos munkásságának megidézése. Elsőként ismerte fel az elmélet és a gyakorlat között húzódó szakadékot. Szinte teljesen fejére állította mindazt, amit addig a gazdaságról gondoltak. Bár már korán, 1923-ban jelentek meg írásai,1936-ban jelent meg fő műve „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete”, amely sokak szerint forradalmasította a közgazdaságtant. Keynes közgazdasági elméletét etikai elképzelései foglalták keretbe, és ezt ő helyesnek és kikerülhetetlennek gondolta. Egy Harrodhoz írott levelében olvasható: „A közgazdaságtan lényegileg erkölcsi tudomány és nem természettudomány. Előzőleg már említettem, hogy introspekcióval és értékítélettel dolgozik.”(Skidelsky 2001) 26 Az „Általános elmélet”-ben nagy hangsúlyt helyez az embertől függő, mechanisztikus logikán túlmutató tényezőkre: a várakozásokra, az állami beavatkozásra. Keynes nem fogadta el a láthatatlan kéz elvét, támadását pedig közvetlenül a Say-törvényre összpontosította. „Annak a gazdasági rendnek, amelyben élünk, fő hibája, hogy nem tud teljes foglalkoztatást biztosítani, továbbá, hogy önkényes és igazságtalan benne a vagyon és jövedelem elosztása.”27 –írja Keynes az Általános elméletben. (Keynes, 1965)„The End of Laissez-Faire” című írásában kijelenti, hogy a közgazdászok talán legfontosabb feladata, hogy meghatározzák az állam feladatait. A politikusok ehhez kapcsolódó dolga pedig az, hogy kigondolják: a demokrácia keretein belül hogy lehet ezeket megvalósítani. A kérdés tehát, hogy mekkora legyen az állam mérete: mit bízzunk rá, mit hagyjunk meg a piacnak vagy engedjünk át az alternatív szerveződéseknek. (Keynes, 1972) Keynes azonban elméletét nem fejtette ki részletesen, nem határozta meg, hogy milyen legyen az állami beavatkozás természete, milyenek legyenek fő eszközei, mire terjedjen ki a beavatkozás. Ma Keynsnek tulajdonított gondolatok jórészt a General Theory műve megjelenése után kerültek kidolgozásra. A feladatot főként a keynesi elméleti rendszert elfogadó, a keynesi rendszerhez csatlakozó közgazdászok teljesítették. (Erdős 1996). Mint köztudott, Keynes a gazdaság fő problémáját a hiányos keresletben látta, mely tehát nem elégséges ahhoz, hogy biztosítsa a teljes foglalkoztatás és így a maximális kibocsátást. Ugyanakkor mindvégig hangoztatja a piacgazdaság meglévő előnyeit. Kiemeli, hogy ez a rendszer képes az erőforrások optimális felhasználásának biztosításra. A probléma 26 27

SKIDELSKY, Robert: Az eszmék és a világ. Ford. Széphelyi F. György. 2001. 1. 92-96. John Maynard Keynesről. Keynes, 1965, 396.o

22

nem is az erőforrások optimális elosztásával, hanem a termelés volumenével van. „Mai rendszerünkben nem azt kifogásoljuk, hogy ezt a kilencmilliót más módon kellene foglalkoztatni, hanem, hogy az egymilliót sehogyan nem foglalkoztatják.”-írja. (Keynes, 1965)28 A gazdaság alapproblémájának megfogalmazása ma is megkülönböztető vonása a modern poszt-keynesiánus közgazdászoknak.29 A keynesi közgazdaságtan és az azt követők nézeteiből migrációval, azaz munkaerő allokációval foglalkozó kutatásomhoz a következőket vonom le dolgozatom téziseinek alapozásához. • A klasszikus paradigmákkal nem lehet magyarázni a XXI. század gazdasági folyamatait, azonban mint alapot nem kell elvetni. • A neoklasszikus forradalom csak árnyaltan egészítette ki a klasszikus elméleteket, alapvetően csak post faktum tud magyarázatot adni a termelési tényezők, így a munkaerő allokációra. • A keynesianizmus nyomán kimondható, hogy az államnak meghatározó szerepe van a gazdaság és így a migrációs folyamatok indikálásában, ellenőrzésében. • Egyes közgazdaságtani megfigyeléseket, elméleteket nem feltétlenül kell, vagy lehet matematikai pontossággal bizonyítani. • Többek között Marx gazdaságpolitikai nézete alapján elfogadom, hogy a migrációs folyamatokat társadalmilag adekvát környezetben lehet csak értelmezni. • A migrációs folyamatok értelmezésében fontos szerepet kapnak a logikai összefüggések, történelmi megfigyelések. Az USA nem jöhetett volna létre, illetve fejlődése, prosperáló gazdasága nem élhetne a jelentős munkaerő vándorlás nélkül. 1.1.6. Az osztrák iskola, kitérő vagy új hullám, liberalizáció a modern migrációs politika alapja

Mielőtt tovább lépnék az új közgazdaságtan irányába, a keynesianizmus és a neoklasszikus irányzat mellett kialakult osztrák iskola munkásságáról ejtek néhány szót. Megítélésem szerint a közgazdász közgondolkodást uralják a keynesi nézetek. Méltatlanul háttérbe szorul Mises, von Hayek30 és Rothbard. Ezzel azért nem értek egyet, mert a XX. század nagy formátumú politikusai, mint Ronald Raegen és Margaret Thatcher, Franz Josef Strauss és ma Angela Merkel gazdaságpolitikája a hayeki ideológián alapul. Bár az említett osztrák iskola még a már említett Menger nevéhez fűződik, az egységként kezelhető elméletrendszert az úgy nevezett második generáció fogalmazta meg. Mises 1922-ben megjelent művében, a „Die Gemeinwirtschaft“-ban szélsőséges liberalizmust hirdet. A keynesianizmussal szembehelyezkedve növekedéselméletében a hangsúlyt az információra helyezte. Hayek 1945-ben az American Economic Review-ban megjelent cikkében kemény támadást intéz a közgazdaságtan szemléletmódja ellen: „Messze áll tőlem, hogy tagadjam az egyensúlyi elmélet hasznosságát. De mikor elérkezik arra a pontra, hogy félrevezet fontos döntéshozókat abban a tekintetben, hogy azt gondolják, az általa leírt szituáció közvetlen 28

Keynes, 1965, 403.o Bármilyen nagy hatása is volt a keynesi forradalomnak, nem helyettesíti a neoklasszikus paradigmát, az még ma is a közgazdasági elmélet széles tartományának az alapja, melyet azzal az új dimenzióval gazdagított, hogy a közgazdasági problémák elemzésére szolgáló nézetek, fogalmak és eszközök új integrált rendszerébe foglalta. A gazdaság alapproblémájának megfogalmazása ma is megkülönböztető vonása a modern poszt-keynesiánus közgazdászoknak. Keynest inkább a gazdaság nem egyensúlyi állapotainak és időbeni változásainak problémái foglalkoztatták, mint azok az erők, amelyek a gazdaságot egy hipotetikus egyensúly felé mozgatják. Mivel, ahogy ő látta, az idő, azaz a valós történelmi idő alá van vetve a folytonosan változó világ megrázkódtatásainak és torzulásainak, nincs sok értelme feltételezni, hogy a gazdaság valaha is közeledni fog egy klasszikus értelemben vett egyensúlyi állapothoz, vagy hogy létezik az egyensúlynak egy olyan fogalma, amely a gyakorlatban is érvényesülhet. Ezért kétséges, hogy az egyensúly fogalma segítséget nyújthat a rövid távú gazdasági változások, - amelyekkel kapcsolatban elkerülhetetlenül felmerülnek gazdaságpolitikai problémák - tényleges mértékének és irányainak megmagyarázásában. 30 Hayek - akit az osztrák iskola legnagyobb gondolkodójának tekintek - közgazdasági gondolkodására rányomta bélyegét a második világháború és az azt követő évtizedek politikai helyzete. 29

23

relevanciával bír a gyakorlati problémák megoldása tekintetében, akkor itt az ideje, hogy emlékezetünkbe idézzük, hogy (az elmélet) egyáltalán nem foglalkozik a társadalmi folyamatokkal és nem több, mint egy hasznos bevezető tanulmány a fő problémák vizsgálatához”. (Hayek1945)31 Hayek ezt a meglehetősen kemény megállapítást az információnak a közgazdaságtanban szokásos kezelésének hiányosságairól szóló cikkében írta le. Hayek abból indul ki, hogy a gazdasági döntésekhez szükséges információ sosem áll koncentrált és integrált formában rendelkezésére az egyéneknek. Az információ mindenütt jelen van, azonban gyakran nem teljes és ellentmondó is lehet. Ez az elmélet alapjaiban ingatja meg az eddigi, és valljuk be, napjainkban is mérvadó gondolkodást a migráció közgazdaságtanáról. Az információ hiánya vagy torzulása önmagában lehetetlenné teszi azt, hogy egyén vagy csoport racionális döntést hozzon költözésről. Az osztrák iskola közvetlenül viszonylag keveset foglalkozott a munkaerőpiaci kérdésekkel, általános nézete, hogy elveti a tervezést, az állami beavatkozást és irányítást, mint eszközt. Liberalizmusában a piacot mindenek felettinek tekinti, és úgy véli, a verseny a leghatékonyabb eszköz a gazdaságban. Bár migrációval kapcsolatban nehéz az osztrák iskolára hivatkozni – nem ismerek ilyen jellegű tanulmányt –, de politikai társadalmi és gazdasági látásmódja értelmezhető. Liberalizmusa azt mondatja, hogy a személyek szabad mozgásának minden korlátját ledöntve, állami beavatkozás nélkül a piaci szükségletek megfelelő irányba terelik a lakossági mozgásokat. Kevéssé tudja elképzelni, hogy a benne szereplő emberek a különböző hatásokra nem helyes döntéseket hoznak. A munkaerő-mobilitás növekedésében nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a XX. század társadalma elvárja, hogy a kormányok biztosítsák a személyek szabad mozgását. Alapja az a liberalizációs hullám, ami szinte végigsöpört az egész világon, és csúcspontját a szocialista világrendszer összeomlása után érte el. Néhány év alatt átrendeződött Európa munkaerőpiaca. A közép és kelet európai gazdasági rendbe bekövetkezett változás a kezdeti túlzott liberalizáció megítélésem szerint most a XXI század első 10 évében csap vissza. Ennek a dolgozatnak is célja, hogy a kutató szemével rávilágítson az események mélyebb összefüggéseire, prognosztizálja a jövőben bekövetkező munkaerő mozgásokat, igyekezzen ne csak diagnózist felállítani, hanem gyógyírt is találni. Amiben szerepet kap az intellektus vágya a liberalizmus után. De a kutatónak az is feladata, hogy gátat szabjon az irreális liberalizmus helyett protekcionizmussal és szabályozással támogassa környezetének gazdasági fejlődését. 1.1.7. Duális munkaerőpiac elmélet

A szegmentált munkaerőpiaci elméletek arra keresnek választ, hogy miért nem homogén a munkaerőpiac, milyen tényezők okoznak szakadást a munkaerőpiacon belül és melyek a következményei. Megállapították, hogy a munkaerőpiacon léteznek ún. „nem kompetitiv” csoportok, akik alacsony presztizsű, alulfizetett munkákat is kénytelenek elvállalni, mert nincs más választásuk. Tökéletes verseny esetén ezeket a munkákat senki sem végezné el. Hogy mégis van ezekre a munkálatokra vállalkozó, azért van, mert a munkaerő nem homogén, egyes munkavállalói csoportok elkülönülnek egymástól különböző személyiségi, képzettségi stb. jegyek alapján. (Tóthné Sikora 2002) A duális munkaerőpiac fogalmát Doeringer és Piore (1971) nevével szokták összekapcsolni, mivel ők voltak azok, akik a külső és belső munkaerőpiaci szegmensek kutatása során eljutottak a primer és szekunder munkaerőpiac definiálásáig.32 Ez az elmélet szakít az ökonometriai modellekkel, a 31

Hayek, 1945 530. o Szerintük a primerbe tartoznak a nagyvállalatok vagy a szervezett szakmák dolgozói, akiknek a fizetése viszonylag magasabb, a munkakörülményeik jobbak, a munkahelyi biztonságuk stabilabb, s kedvezőbbek az előrejutási esélyeik. A szekunder szegmensbe tartozókra a kisebb fizetés, rossz munkakörülmények, munkahelyi instabilitás, az előrejutás csekély esélye jellemző. Lényege az volt, hogy a

32

24

számszerűsíthető összefüggésekkel, helyettük a történeti, intézményi és kvalitatív (pszichológiai, szociológiai) eszközöket alkalmazza. „A munkaerőpiac dichotóm, vagyis két részre válik. Egy primer (elsődleges) munkaerőpiacra, szakképzett, magasan iskolázott, stabil munkaerővel, amelynek további sajátosságai még a kedvező munkakörülmények, valamint a magas keresetek; illetve egy szekunder (másodlagos) munkaerőpiacra, ahol a szakképzetlen, alacsonyan iskolázott, instabil munkaerő a domináns kedvezőtlen munkakörülményekkel és alacsony keresetekkel.” (Galasi 1982) 33 A duális-szegmentált elméletét számos kritika érte. Piore is hangsúlyozta, hogy a primer és szekunder megközelítés a fehér és néger városi munkások helyzetének feltárására megfelelő volt, de a kutatási terep kiterjesztése szükségessé tette a munkaerőpiaci szegmens hármas felosztását. (Tóthné Sikora 2002) László (1997) szerint a valóság ennél differenciáltabb, eszerint megkülönböztetett primer felső és alsó, valamint szekunder szegmenst. A piac szegmentáltságát létrehozó tényezők sokfélék. László Gyula alapvetően hét tényezőt említ; az állami gazdaságpolitika által preferált ágazatok, vállalatok létét, maga az árupiaci szegmentáció is hatással van a munkaerőpiaci szegmentációra, a munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyai is szegmentálják a munkaerőpiacot és ezzel hasonló hatást válthat ki az urbanizáció, illetve a történelmi hagyományok, földrajzi fekvés. A meghonosodott vezetési stílus, a menedzsment filozófiája is hatással lehet a munkaerőpiaci szegmensekre illetve a munkavállalók érdekérvényesítési képessége, szervezettsége is tényező. László (1997). Véleményem szerint ezek egymással összefüggő autókorreláló minőségi jellemzők. Azonban mint migrációkutató jelentőséget tulajdonítok az elméletnek, egyrészt felteszi a kérdést hogyan szegmentálható a migránsok csoportja, illetve az összmunkaerőpiac szegmenseibe hogyan simulnak bele. Mely szegmensekből kerülnek ki az elvándorlók. Milyen tényezők mennyiben határozzák meg a szegmentáltságot a migráns csoportokon belül. Piore (1979) vezette le a duális munkaerőpiac elméletét a nemzetközi migrációra, mikor bemutatta hogyan tartozik hozzá a fejlett országok működéséhez a bevándorlók munkája utáni igény.

1.2. Az új közgazdaságtan és az új gazdaság kapcsolata a migrációval A közgazdaságtan fő áramaként ismert „mainstream” a marginális forradalomból kifejlődő mikroökonómia és a keynesi forradalomból kialakuló makroökonómia "sajátos keverékeként" jött létre. Az uralkodó irányzat mellett léteznek ettől részlegesen vagy teljesen különböző, a fő áramot részben vagy alapjaiban bíráló és egymással is versengő elméleti irányzatok, a különböző heterodox irányzatok, amelyek nem a neoklasszikus hagyományokra építik föl elemzéseiket. A mainstream túlsúlya miatt csak kevés szó esik a közgazdaságtan mai "válságáról" is.(Balogh 1994.) A jól képzett keynesiánusok, vagyis azok a teoretikusok, akik a keynesi forradalom szülöttei a makroökonómiai jövedelem és kiadás-elemzést olyan irányban fejlesztették tovább, amelyről Leijonhufvud (1968) meggyőzően állította, hogy szemben áll a monetáris megközelítéssel és nem kapcsolódik az értékelmélethez. Talán a legradikálisabb, a legtávolabbra mutató elmozdulás: a kormányzat gazdasági szerepének megváltozása. Továbbra is vannak éles ideológiai különbségek az egyes közgazdászok között a tekintetben, hogy milyen mértékben és milyen módon tartják szükségesnek a kormányzati hatalom felhasználását a gazdasági életbe való beavatkozásra. Az azonban csak ritkán képezi vita nagyvállalatokon belül szabályozott, belső munkaerőpiacok alakulnak ki, amelyek saját szabályszerűségekkel rendelkeznek, és kapcsolatban vannak a vállalaton kívüli, külső munkaerőpiacokkal. A 60-as évek végén, 70-es évek elején alakul ki az a felfogás, mely szerint a A primer és szekunder jegyek összefonódnak a dolgozók munkaerőpiacon két részpiac, a primer és szekunder piac található. pszichológiai és életvitelbeli vonásaival. Piore megállapította, hogy a szekunder munkaerőpiacon megjelenő dolgozókra, az amerikai szociológia és kulturális antropológia által jelentősen kutatott szegénységkultúra jellemző. 33 Galasi P. (1982.)41. old

25

tárgyát, hogy az államnak tudatos irányító szerepet kell vállalnia a nemzeti erőforrások allokációjában. Az alkalmazott kutatásokkal foglalkozó közgazdászok számára az a gazdaságelmélet életképes, amely olyan módon formál kérdéseket a gazdaság viselkedéséről, hogy az ezekre való válaszok struktúrája megbízható előrejelzéseket és ennélfogva hasznos javaslatokat alapoz meg azokon a problématerületeken, amelyeket a politikusok fontosnak tartanak. Ebben az összefüggésben az ortodox közgazdaságtan ma kiábrándítóan hat a szakemberekre. A munkaerőpiaccal, migrációval foglalkozó szakemberek is ezen az állásponton vannak, inkább veszik figyelembe a szociológiai alapú elemzéseket döntéseiknél, mint a közgazdász feltevéseket. Az úgymond régi közgazdaságtant érintő kritikákban három egymással összefüggő - téma kap kitartóan hangsúlyt. Ezek lényegbevágóan fontosak a közgazdaságtudomány további fejlődése szempontjából, meghatározók a mai XXI századi gondolkodásban: 1. Sokkal szélesebb körben kell rendszerezetten és rendszeresen adatokat gyűjteni. Például Morgenstern párhuzamot von a newtoni áttöréssel, ami lehetetlen lett volna azon gondos megfigyelések és mérések megalapozó hatása nélkül, amit az előző csillagásznemzedékek sora végzett. “A gazdaság ábrázolása még nehezebb feladat lehet, mivel a mi gazdaságaink számos hirtelen változásnak vannak kitéve, míg az égbolt Newtonig és Newton vizsgálati célja szempontjából még ma is nyugalmi állapotban lévőnek tekinthető.” (Morgerstern 1972)34 A migráció előrevetítése, törvényszerűségeinek meghatározása olyan sokrétű hogy kiszámíthatatlannak is tekinthetjük. Például a környezeti katasztrófák okozta vándorlási hullámok, az ok kiszámíthatatlanságából következően alig-alig prognoztizálható. 2. Nyitottabbá kell tenni a közgazdaságtant a kapcsolódó diszciplínák (például a szociológia és a pszichológia) elméleteinek, fogalmainak és új eszményeinek befogadására. 35 3. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a közgazdaságtan a többi társadalomtudományhoz hasonlóan másfajta rendszerekkel találja szembe magát, mint amilyeneket a fizikai tudományok tanulmányoznak. A különbség nemcsak a gazdasági rendszerek állandóan változó jellegében van, hanem abban is, hogy ezen a területen a fejlődés nagyfokú bizonytalanságnak és autokorrelációnak van alávetve. Az összes újdonság közül, amit Keynes megpróbált bevezetni a közgazdasági gondolkodásba, a bizonytalanság figyelembevétele bizonyult a neoklasszikus paradigmába legnehezebben beépíthető fogalomnak. Mivel a bizonytalanság világa egyben az állandó egyensúlytalanság világa is, az önszabályozó gazdaság neoklasszikus koncepciója irrelevánssá válik ebben a környezetben. A mai ortodox közgazdaságtan, amelynek fő vonala a neoklasszikus és a keynesiánus eszmék házasságából jött létre, igyekszik ezt a “szörnyű elemet” kihajózni a közgazdaságtanból. Ugyanígy a pozitív közgazdaságtan szem elől téveszti azt az összefüggést, hogy mivel az elfogadott közgazdasági elméletek formája befolyásolja azt a gazdasági viselkedést, amelyet ezen elméletek magyarázni kívánnak, itt lehetetlen olyan objektív mércéket alkalmazni, mint a természettudományokban. Boulding (1970) ezt az összefüggést még élesebben fogalmazza meg: “az objektivitás abban az értelmében, hogy a vizsgált jelenség nem változik a vizsgálat következtében, egyszerűen abszurditás.” 36 Az utóbbi időben megerősödött „új közgazdaságtan” az eddig felsorolt elméletek számos következtetését megkérdőjelezi. A neokeynesianusok a posztkeynesiánusok, az új intézményi iskola és az új marxisták képviselői közül többen részletesen foglalkoztak a növekedés 34

Morgerstern 1972 in Phyllis Deane A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997, 260.o Például Phelps Brown a következőképpen érvel: A közgazdaságtan és a többi társadalomtudomány témái közti hagyományos határok felszámolása érdekében egy bizonyos specializációra szükség van, és van néhány olyan tevékenység, amit elsősorban a közgazdásznak kell tanulmányoznia; de ha el akar jutni e jelenségek lényegéhez, akkor nem választhat el bizonyos tulajdonságokat – mint sajátosan közgazdaságiakat – a többiektől, amelyeket a társadalompszichológia vagy a szociálantropológia vizsgál. (Phelps Brown (1972) in Phyllis Deane A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997, 260.o) 36 (K. Boulding: Economics as a Science. In: Phyllis Deane A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997, 260.o) 35

26

elméleten belül a humántőke jelentőségével, illetve a munkaerőbe történő befektetés módjaival, megtérülésével, és ugyanakkor annak tagadásával is. Ezek a tételek hatnak a migráció gazdaságtanára. Borjas 2000-ben publikált „Migráció gazdaságtana” cikkében igyekszik matematikailag is alátámasztani a munkaerő-mobilitás gazdasági hatékonyságát. Modelljét az Amerikai Egyesült Államok munkaerőpiacán tesztelte. Vizsgálataiban felállított egy modellt, ahol egy országnak két regionálisan elkülönült munkaerőpiaca van: egy északi és egy déli, és mindkettő hasonló színvonalú munkaerőt foglalkoztat. Továbbá feltételezi hogy, az északi bérek magasabbak mint a déliek. Mindebből az következik, hogy a bérkülönbség miatt néhány déli északra költözik, majd őket egyre többen követik. Ez pedig lenyomja az északi béreket és emeli a délieket, ami nyitott munkaerőpiacok esetében bérkiegyenlítődéshez vezet. Ennek fontos hatása van a térségben a munka gazdasági hatékonyságra. Mivel a jövedelemkiegyenlítő hatásuknál fogva adott képzettségi szintű munkásoknál ugyanakkora lesz a munka határterméke, azaz a munkaerő-allokáció piacok közötti határtermék-kiegyenlítő hatása életbe lép, ezáltal egy hatékonysági allokáció is van, és ez maximalizálja a nemzeti jövedelmet. Ez a tétel jelentős előrelépés annak bizonyítására, hogy a munkaerő allokáció közvetlenül befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. Ez hipotéziseim egyik alapjául szolgál. A modellnek azonban több hibája is van, melyek közül a legjellemzőbb, hogy alapvetően klasszikus tanokon nyugszik, így feltételezi, hogy az egyén mérlegeléskor racionális, a piacok pedig nyitottak. Borjas ugyanebben a tanulmányában Sir John Hicks-re hivatkozik, mikor a gazdasági hatékonyság után a mobilitás okát igyekszik a migráció gazdasági modelljében megfogalmazni. J. Hicks a jóléti elmélet kiemelkedő képviselője, jelentőset alkotott az általános egyensúlyi elmélet, a konjunktúra- és a növekedési elméletek terén is. Egyensúlyi elméletében a lausanne-i iskola egyensúlyi elméletét és az osztrák iskola tőkeelméletét egyesíti, részben tőle származik a közömbösségi görbék rendszerének modern megfogalmazása. Keynes elméletének továbbfejlesztője és egyik első népszerűsítője. 1972ben Arrow-val megosztva Nobel-díjjal tüntették ki. Minden modern migrációkutatás alapja Sir John Hicks tézismondata37, miszerint a migráció alap oka, a nettó gazdasági előnyök különbsége és ezen belül a legfontosabb a jövedelem különbség. Ezt a tézismondatot Borjas az alábbiakkal bizonyítja. A munkavállaló számbaveszi a rendelkezésre álló munkaerőpiacok lehetőségeit és költségeit (utazás), és azt választja, ahol maximális az élethosszig számított nettó jövedelmének jelenértéke. Az alábbi modell értékű példával bizonyítja állítását. Ha két olyan munkaerőpiac van, amin egy adott ember dolgozhat: nevezzük i-nek és j-nek. Az egyén jelenleg i-ben dolgozik, de gondolkodik, hogy átmenjen j-be. A munkás t éves, keresete legyen így Wit. (W=munkabér) Ha elköltözne, keresete Wjt lenne. A költözés költsége M és ebben benne van a család költözési költsége illetve a pszichikai költség is (sokk, fájdalom, szociális háló elhagyása...) Mint ahogy minden humántőke befektetést, a migrációt is az irányítja, hogy a dolgozó összeveti jelenlegi és lehetséges körülményeit. A leírtak szerint a T w jk − wik − M .Mindezekből három migráció nettó nyereségét a következő képlet adja: ∑ k −t k = t (1 + r ) dolog következik: egy a célrégió gazdasági lehetőségeinek fejlődése növeli a nettó migrációs nyereséget, és emeli a költözés valószínűségét. Kettő a jelenlegi régió (ahol most lakik) gazdasági lehetőségeinek fejlődése csökkenti a nettó migrációs nyereséget, és a költözés valószínűségét. Három a költözés költségének növekedése csökkenti a nettó migrációs 37

„In 1932, Sir John Hicks argued that «differences in net economic advantages, chiefly differences in wages, are the main causes of migration.» Practically all modern studies of migration use this hypothesis as the point of departure and view the migration of workers as a type of human capital investment (Sjaastad, 1962; see Human capital).” (in Borjas 2000 pp:3)

27

nyereséget és a költözés valószínűségét. Mindezek a következő kérdést vetik fel: mely személyeknél a legnagyobb a költözés valószínűsége? A válasz az előbbiek végiggondolása után adott, azaz a munkaerőt migrációs szempontból differenciálja: a migráció költsége, a jövedelem-eloszlás és az iskolázottság. Eszerint a migrációt kétféle kiválasztódás jellemzi. Pozitív szelekció az, amely az átlag feletti végzettségű munkavállalók esetén figyelhető meg. A modell szerint ekkor a migráns i-ből j-be megy. Pozitív szelekcióról beszélünk, ha a célrégió magasabb megtérülést ígér a magasabb képzettségért, ekkor azok a munkavállalók migrálnak, akik felső részén vannak a képzettség-eloszlási görbének. Ez azért van így, mert a forrás-ország többletköltséget ró a magasan képzettekre azáltal, hogy nem jutalmazza a magasabb képzettséget, ugyanakkor beágyazza az alacsonyan képzett munkavállalókat a szegényes munkaerőpiaci körülményekbe. Negatív szelekcióról akkor beszélhetünk, ha átlag alatti végzettségűek mobilizálódnak, a forrás-ország magasabb bért biztosít a képzetteknek, ekkor az alacsonyabban képzettek hagyják el i-t, azért mert a munkaerőpiac számukra nem ad megfelelő biztonságot. Röviden mindaddig, míg a regionális jövedelemkülönbségek elég magasak ahhoz, hogy migrációt indítsanak be, a magasan képzett munkaerő természetesen fog vonzódni azokhoz a régiókhoz, ahol a képzettségük jövedelemmegtérülése magas. A modell jelentősége, hogy túlmutat a klasszikus jövedelemkülönbségek elméletén és matematizál több munkavállalót meghatározó ismérvet, amely befolyásolja a migráció valószínűségét. Ezzel teret nyit számos közgazdasági kutatásnak is, amely a migrációt előidéző okok rangsorát illetve teljes tárházát kívánja meghatározni. 1.2.1. Új endogén növekedés elmélet

A későújkor társadalomszerveződései abban közösek voltak, illetve közösek, hogy a gazdasági növekedést tartották elsőszámú céljuknak, ehhez társult – világunkban – a népességnövekedés. A negatív visszacsatolások nélküli növekedési tendenciák óhatatlanul elvezetnek az ökológiai ökonómia fundamentális előfeltevéséhez: véges térben nincs végtelen növekedés; sem a gazdaságban, sem a Föld népességének számában. Az elmúlt húsz évben a növekedéselmélet lényeges változásokon ment keresztül. A korábbi neoklasszikus paradigmát felváltotta egy új, az ún. endogén növekedéselmélet.38 Mindez úgy jött létre, hogy a XX. század közgazdász kutatóinak egy része nem tartotta meggyőzőnek az uralkodó paradigmának a feltett kérdésekre adott válaszait. Az "új" növekedéselmélet képviselői szerint az empirikus kutatások nem támasztják alá a neoklasszikus konvergencia hipotézist. Az endogén növekedéselméletet lényegében azért nevezik endogénnek, mert a technikai fejlődés, a humántőke felhalmozás explicit modellezésével elemzi a gazdasági növekedés összefüggéseit. „A modellek egyik prototípusa a humán tőke, a tudás felhalmozását kezeli központi kérdésként. Ennek a kutatási iránynak az egyik legnagyobb befolyást gyakorló terméke Lucas 1988-as tanulmánya volt. A humán tőkének a gazdasági növekedésben betöltött szerepét Lucas után számos kutató elemezte, Becker-Murphy- Tamura 1990-es munkájában megmutatta, hogy a kevés 38 A neokeynesianus irányhoz tartozó amerikai Domar és az angol Harrod, a növekedést a kereslet oldaláról közelítik meg. Keynest követve azt tartották, hogy a piac a beruházás nyomán bővül, s a GNP növekmény forrása a fizikai tőke beruházás. Elmélete teljesen figyelmen kívül hagyja a munkaerő mobilitást, azt sem mint eredményt sem mint okot nem kezeli. „Az egyensúlyelmélet új életre kelt, nagyrészt Sir John Hicks inspirációjára, aki walrasi és keynesi alapokra építkezett; és ma is kiemelkedő tehetségeket von hatókörébe. Annak ellenére, hogy Keynes “mélyrehatóan diszkreditálta”, a mennyiségi pénzelmélet visszatért a közgazdasági porondra (monetarista ellenforradalom) nagyrészt Milton Friedman munkássága nyomán (aki szintén a keynesi alapokból indult ki). Elsősorban azért, mert a II. világháború utáni világban a közgazdasági problémák olyan irányban változtak, hogy az árszínvonal megint domináns politikai kérdés lett, fontosságában azonos súlyú, de jelenleg talán nagyobb, mint a munkanélküliség. (Phyllis Deane Fordította: Szepesi György A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997, 260.o)

28

humán tőkével rendelkező gazdaságokban, a társadalom tagjainak döntései nem vezetnek ennek a helyzetnek a megváltoztatásához, tehát a növekedés továbbra is alacsony marad. Az Eriadis-Drazen modelljében a humán tőkének el kell érnie egy kritikus szintet ahhoz, hogy a gazdaság növekedhessen. A küszöbszint alatt a humán tőke nem segíti a növekedést. A jövedelemegyenlőtlenségek és a növekedés kapcsolatának elemzéséhez is kiinduló pontot szolgáltat a humán tőkének a társadalmon belüli megoszlása, amint azt Glomm-Ravikumar (1992) és Tamura(1992) elemzései megmutatták. Az endogén növekedési modellek másik prototípusa az innovációt, az új termékek és technológiák létrejöttét állította a vizsgálatok középpontjába. Erre építve dolgozta ki Romer(1990,1994) az első tökéletlen versenyre épülő dinamikus makroökonómiai modellt. Nála a felhasználó szempontjainak mind jobban megfelelő termékek megjelenése az, amely növeli a gazdaság hatékonyságát. Mivel a találmány tulajdonosai egyedül képesek az új termék előállítására, ezért a gazdaságra a monopolista verseny a jellemző. A nemzetközi munkaerő-áramlás egyszersmind a tudás, szakismeret, sőt kulturális hatások átvételét is jelenti, hisz az élő ember fizikai munkaereje és szellemi kapacitása, képzettsége, tudása, kultúrája egymástól nem elválaszthatók. A nemzetközi technológiai transzfer fogalmába pedig beleértjük a materializált K+F eredményeket, sofware-ket egyaránt. Az emberi tőke áramlása jelentősebb más transzferált tényezőnél, mert általában nemcsak hosszabb élettartamú, hanem az általa hordozott ismeretek, tudás kreativitás, valamint hagyományok, kultúra és identitás révén gyakorolt extenzív és intenzív hatásait tekintetében is. Az emberi tőke gazdasági fejlődésnek a legfőbb, a társadalmi fejlődésnek pedig a meghatározó tényezője és a különböző társadalmak között is a legjelentősebb összekötő elem. Romer az innováció birtoklásánál felhívja a figyelmet, hogy kialakulnak a monopóliumok a piacon, ezzel kapcsolatban Valentinyi 1995-ben összefoglalóan megfogalmazza, hogy a növekedés gyorsabb, ha a monopolista erőfölény nagyobb, ha több erőforrás áll rendelkezésre a kutatás folytatására és ha hatékonyabb a kutatás. A kutatás hatékonyságát befolyásolja a rendelkezésre álló általános tudásállomány is, mivel az úgy mond második vonalbeli értelmiség technológia adaptációs képessége az alkalmazott kutatás felhasználói, a termelékenység meghatározó faktora. Mivel a szegény országok nem képesek biztosítani a kutatáshoz szükséges anyagi javakat, • a kutatók egy részének sikeressége csökken, • a kutatói pálya nem vonzó, nem kifizetődő • a kutató jelentős része elhagyja az országot, • a kutatók általában tudós neveléssel is foglalkoznak, illetve tanítanak, elvesztésükkel gyengül az értelmiség utánpótlás és mindez oda vezet, hogy a növekedése lassabb lesz, mint a gazdagabb országoké. Könnyen belátható hogy a folyamat repulzív, önmagát erősítő. Az endogén növekedéselmélet művelői sokat foglalkoznak a kormányzati politikának a növekedésre gyakorolt hatásával. Ha az ő gondolataikat tovább fűzzük könnyen belátható, hogy az államnak a migráció kezelésében jelentős szerepe van és a magasan képzett munkaerő elvesztésének egyenes következménye a nem megfelelő vagy nem a legteljesebb növekedés. Gudrun Biffl Ausztria migrációért felelős politikusa, maga is kutatója a kérdésnek. Felhívja a figyelmet arra, hogy ha Ausztria nem igyekszik fejleszteni a bevándorlási politikáját, jelentős versenyhátrányba kerül. A lisszaboni stratégia bevezetett egy új irányzatot a migrációs politikába, ami emeli a magasan képzett munkaerő mobilitását illetve a bevándorlók számát az EU-ban. Ausztriának versenyezni kell majd a magasan képzett munkaerőért más fejlett országokkal. Kanadával, az USA-val és Ausztráliával. A rendszer hátránya, hogy Ausztriából kivándorolhatnak a képzett emberek. Egyrészt az ott születtek, másrészt az ott tanuló bevándorlók áttelepülnek Franciaországba és Németországba (ők a nagy befogadó országok az Unión belül, és őket követi Spanyolország, Svédország,

29

Nagy-Britannia és Belgium). De az igazi vezetők a bevándorlásban tengerentúlon vannak: az USA, Kanada és Ausztrália. Ezért Ausztriában egyetemi tanulmányait végző hallgatók munkavállalásának megkönnyítése érdekében az állam támogatja a frissen végzett munkaerő letelepedését. Ez az intézkedés segítheti képzett munkaerő arányának javulását és Ausztria felzárkózását. (How to balance selective immigration and (re)training local workers?, Austrian Institute of Economic Research (WIFO) EFN Spring 2007 Report) 1.2.2. Az új monetarizmus és a migráció össze nem illő párok

Az 1970-as évek végén újra jelentkező infláció és stagnálás okát – nem függetlenül az olajválságtól – alapvetően a magas bérekben és az állami beavatkozásban jelölték meg a közgazdászok. Az államok eladósodása, a költségvetési deficit növekedése és a fokozódó pénzügyi zavarok csökkentették a keynesi gazdaságpolitika hatását, s egyre inkább háttérbe szorították a keynesi teóriát. A keynesi elmélet leghatásosabb bírálói a 70-es évektől a chicagói iskola képviselői voltak. A chicagói iskola alapvető közgazdasági elve a piacgazdaság liberalizálása, a csekély állami (kormányzati) gazdasági beavatkozás, az alacsony adók, a minimális költségvetés szorgalmazása, s helyette a pénzmennyiség banki szabályozásának – azaz a monetáris politikának – előtérbe helyezése. A Nobel-díjas Friedman tanítását egész Amerika nyomon követhette arról, hogy mit jelent a hétköznapokban és a gazdaságban a ,,szabad választás", hogy miért ne bízzuk ezt a kormányokra, és miért higgyünk a piacválasztásainkat összehangoló erejében. (Horváth-Király 2000) 39 A monetarizmus hívei arra törekszenek ma is, hogy logikailag és empirikusan igazolják, hogy márpedig a magára hagyott gazdaság magától az egyensúly felé törekszik, és azok a súrlódások, amelyeken az egész keynesi egyensúlyhiány alapszik, vagy átmenetiek, vagy az egyre jelentéktelenebbé váló információs elégtelenségből adódnak. Legtöbbjük véleménye szerint, ha a kormányok megpróbálnak mindebbe beavatkozni, nagyobb bajt okoznak - újabb ciklusokat gerjesztenek -, mint ha passzívak maradnának. Tudománytörténetileg meghatározó jelentőségű, hogy a monetarizmus koherens elméletet tudott kidolgozni.40 A monetarizmus ,,újklasszikusnak" nevezett irányzata,41 szisztematikusan átgyúrta a samuelsoni ,,közgazdaságtan" építményének egészét, mígnem egyik képviselőjük 1990-ben már leírhatta: ,,A makroökonómia halott". Nem magára a diszciplínára gondolt, és nem az ott tárgyalt kérdésekre, amit ad acta tett, az az ún. makroökonómiai megközelítés. Úgy vélik a racionális döntéshozóra alapozó modellek minden szituációra kielégítő és koherens elméleti és empirikus magyarázatot tudtak adni. A makroaggregátumok közvetlen kölcsönhatása kihagyható a dologból, mert az vagy kezelhető a mikroökonómia keretei között is, vagy inkonzisztens. (Horváth-Király 2000) Ez az irányzat ismét előtérbe helyezi a migráció egyéni döntéseken alapuló vizsgálatát. Az évezredforduló az Európai Unió bővítési törekvéseinek közgazdasági következményeinek jóslásától volt hangos. Minden migrációval foglalkozó szakember igyekezett a saját elképzelését alátámasztó, várható migrációs nagyságot meghatározni. A legtöbbjük a liberális állam és a racionálisan viselkedő egyén bűvöletében élve, mint például Boeri és Brücker (2001) akik ugyancsak a befogadó és a kibocsátó országok közötti bérkülönbségekre építették előrejelzésüket. Évi 200 ezerre becsülték a közép- és kelet-európai bevándorlók számát a fejlett nyugatra, amely feltételezésük szerint a jövedelemkülönbségek kiegyenlítése miatt kevesebb, mint egy

39

Friedman alapvető tézise szerint, ha a kormány fokozni akarja a konjunktúrát, nem az állami kiadások növeléséhez kell folyamodni, ahogy ezt Keynes tanította. Az állam dolga csak a magántulajdon definiálása, az ország védelme, a legszegényebbeknek az éhezéstől és nyomortól való megkímélése. 40 Alapja, ahogy Király Júlia megállapítja, amikor Rehabilitálja Robinsont - a világ mégiscsak racionálisan gondolkodó, a tömeglélektan hóbortjaitól mentes, a jövőt ésszerűen felfogó alanyok összességeként írható le 41 amely külön iskolaként a később szintén Nobel-díjat kapó Robert Lucas köré szerveződött,

30

évtized alatt 125 ezres éves átlagra csökken. (Társadalomkutatási Intézet RT. 2004) 42 Általában a bérkülönbségekből kiinduló ökonometriai modellekre – egyéb indikátorokkal kiegészítve, mint például munkanélküliségi ráta – épülnek azok a becslések, amelyek a déleurópai bővítés migrációs tapasztalatai alapján adnak becslést a várható közép-kelet-európai migrációs trendekre. Bauer; és Zimmermann(1999) ”Az EU közép-kelet-európai bővítése után lehetséges migrációs nyomásról, és annak munkaerőpiaci hatásáról” szóló kutatási jelentése a várható munkaerő-migráció mértékét alapvetően a kibocsátó és a befogadó ország munkanélküliségi rátájának és az egy főre jutó GDP reálértékének különbségeivel magyarázza. A görögországi, spanyolországi és portugáliai 1985 és 1997 közötti migrációs trendekből kiindulva, a szerzők szerint a közép-kelet-európai országok népességének 2-3%-a fog a 15 EU-tagállam valamelyikében munkát keresni a csatlakozás utáni 10-15 évben. Feltételezve a migránsok aktuális eloszlásának változatlanságát az EU tagországokon belül, a migránsok kétharmada Németországban fog munkát vállalni. A legmagasabb migrációs ráta Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából várható. /A becslés alapja az 1995-ös év volt, és Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Szlovákiára, Szlovéniára, Romániára és Bulgáriára vonatkozott./ A csatlakozást követő 1-2 év tapasztalata mutatja, hogy a jóslatok nem bizonyultak helyesnek, és messze alatta maradt a volt szocialista országokból Nyugateurópába történő bevándorlás. Napjaink 2009-re kialakuló gazdasági válsága pedig még inkább felborítják a racionalitáson alapuló közgazdászok modelljeit. 1.2.3. Új Intézményi iskola

A következőkben részletesebben az új intézményi iskola új migrációelméleteket inspiráló nézetével kívánok foglalkozni. Az intézményi iskola képviselői szerint a piaci magatartást nem lehet tisztán az egyéni szereplők magatartása alapján elemezni, azaz a migráció egyéni bérkülönbségen alapuló klasszikus tanát megkérdőjelezik. A kialakuló intézmények (melyek nem a szervezetek maguk, hanem az egyének között kialakult magatartási rendszerek) önálló tényezőként jelennek meg a piacon, sajátos céljaik vannak, így szerepük módosítja a piaci egyensúly feltételeit és jellemzőit. Az intézmények a gazdasági szereplők egyes csoportjait különböző érdekek és célok alapján egyesítik. Az egyes intézmények eltérően működnek, ezért megjelenésük lehetetlenné teszi, hogy a piaci magatartást egyetlen szabályrendszer alapján magyarázzuk. Az intézményi közgazdaságtan híveinek többsége, és ez a migrácíóról kialakított nézeteimet alapvetően meghatározza, kétséggel fogadja az általános modellek létjogosultságát, a közgazdaságtan feladatát az intézmények leírásában látják, nem pedig általános, mindent átfogó modellek alkotásában. Az egyediséget hangsúlyozva a leíró közgazdaságtant művelik. Az intézményi megközelítés lehetővé teszi, hogy magyarázatot találjanak arra, hogy azonos gazdasági modell alapján működő gazdaságok miért vezetnek eltérő eredményre. Az intézmények működése eredményezi szerintük azt, hogy a gazdasági események irracionálisnak tüntetik fel a gazdasági szereplőket, holott valójában csak egy sajátos intézmény működéséről van szó. Az új intézményi közgazdaságtan (new institutional economics) tárgyköre meglehetően széles, interdiszciplináris megközelítés jellemzi. Alapvetően gazdasági, társadalmi és politikai intézmények megmagyarázása a legfőbb kutatási területe, de ezt úgy teszi, hogy bár az alapvető logikája közgazdaságtani, mellette intenzíven a jog, a politikatudomány, a szociológia és az antropológia nézeteit is alkalmazza. Az új intézményi közgazdaságtan két fő kutatási irányát az intézményi környezetnek a feltérképezése, illetve maguknak az intézményi megoldásoknak az elemzése teszi ki. Az intézményi környezet tanulmányozásának befolyása, a migráció gazdasági értelmezésére, az emberi magatartást korlátozó tényezők (jog, tulajdonosi jogok, társadalmi 42

Társadalomkutatási Intézet RT. A kelet-nyugat-európai munkaerő-migráció az uniós csatlakozás küszöbén Budapest, 2004. március háttértanulmány/

31

konvenciók, szokások, normák) szerepére vonatkozik. Ezek határozzák meg azt a keretet, amelyen belül az akciók végbe mehetnek. A migrációval foglalkozó jogi keretek változása több kutatás alapja volt az elmúlt 50 évben. Ezek zömében alkalmazott kutatások, melynek lényege hogy feltárja azokat az eszközöket, melyek a társadalom és az azt megtestesítő állam által elvárt humán erőforrás allokációs folyamatokat eredményezik. Itt az egyik legérdekesebb eredménynek a Portes-Börötz(1996) által publikált nézetet tartom, makrogazdasági okként a rendszeres, stabil és ismert irányú munkaerő-áramlások létrejöttének feltételeként az erősebb, fogadó állam intézményeinek behatolását a gyengébb, küldő állam struktúráiba határozzák meg. Ez az általuk behatoláselméletének nevezett tézis történelmi okokat említ, mint a gyarmatosítás, vagy mint a toborzás. Ezt az elméletet szeretném kiegészíteni a behatolás gazdasági módozatával, utalva egy szintén reformra szoruló klasszikus külkereskedelmi elméletre, amely abból indul ki, hogy a munkaerő, ásványvagyon, tőke, technológia nem mobil tényezők, hanem az országok közötti különbségek a kereskedelem segítségével egyenlítődnek ki. A külkereskedelem révén megvalósul az árumozgásban kialakult fő irány. Európában nyugatról-keletre a magas innovációt tartalmazó ipari termékek és keletről-nyugatra az alapanyagok. Ugyan ez leírható Észak-dél viszonylatban is. Amint már elfogadott nézet, hogy ezzel szorosan összefüggve kialakult a technológiatranszfer, először a terjedő majd az abszorbciós változata. Ugyan úgy igaz ez a későbbi tőkemozgásokra, és munkaerő-vándorlásra. A gazdasági lehetőség teszi vágyottá egy-egy országot más ország lakosai számára. A munkaerő-áramlások keletkezése nem annyira a résztvevők valamiféle kicsinyes gazdasági előnyméricskélésére, mint inkább a kibocsátó és a fogadó országok közötti korábbi kapcsolatok történetére vezethető vissza. A migráció a fentieknél újabb keletű. Ez főként arra a jelenségre vezethető vissza, hogy a perifériára szorult társadalmak fogyasztási mintái lassacskán tükrözni kezdik a fejlett, központi helyzetű társadalmak szokásait. A periférián elhelyezkedő szegény társadalmakban egyre nehezebb a hirtelen megugró tömeges vásárlói igények kielégítése. A nemzetközi kapcsolatok intézményesedése révén ugyanakkor lehetővé válik bizonyos társadalmi csoportok tagjai számára, hogy a várakozásaik és otthoni lehetőségeik közötti feszültséget ne igényeik mérséklésével, hanem kivándorlás útján oldják fel. A nemzetközi kapitalizmus története során a hegemonikus betörés – a fizikai kényszertől az anyagi ösztönzésen át a kulturális diffúzióig – mindenkor a nemzetközi munkásvándorlás feltétele volt (Portes 1979). Az új intézményi iskola képviselői mikroökonómiai megközelítésük során a gazdálkodó alanyok magatartását valósághűbben igyekeznek megmutatni, elfogadják H. Simon (1976) elméletét a korlátolt racionalitásról. Náluk a gazdálkodó alanyok informáltsága a jelenbeli folyamatokról tökéletlen, a jövőbeli eshetőségek jó részét nem látják előre. Az új institucionalisták a korlátozott racionalitás mellett további sajátos vonással, az úgynevezett opportunizmussal igyekeztek a gazdálkodó alany magatartását reálisabbá tenni. Ahogyan Alchian és Woodward (1988) megjegyzik: A tökéletlen racionalitás és az önérdek hajhászása szüli az opportunizmust. Ahogy nő a migráció gyakorisága egy közösségen belül, úgy változik értékrendje és kulturális felfogása, növelve ezáltal is a jövőbeli migráció valószínűségét. A fejlett ipari gazdaságban szerzett tapasztalatok maguknak a migránsoknak az ízlését és motivációját alakítják át (Piore 1979). Hiába kezdenek pusztán pénzkeresési szándékkal idegenbe dolgozni a migránsok, és gondolják kezdetben, hogy csak egy szűk cél elérése érdekében tesznek egy kirándulást, hogy csak keressenek egy kis pénzt. A migrációt követően megváltozik képük a társadalmi mobilitásról, a fogyasztói társadalom ízlésvilágáról és életstílusáról, amit nehéz elérni az otthoni béreken keresztül. Aki tehát már egyszer elvándorolt, az nagy eséllyel ismét vállalkozik erre, és annál nagyobb egy újabb utazás esélye, minél több útra került korábban sor. 43 43

Migráció mély gyökereket ereszt az adott közösségben élő emberek viselkedésében, és a migrációval összefüggő értékek a közösség értékrendjének részévé válnak. (Reichert 1982) Végső fokon a külföldi letelepedésről és állásokról összegyűjtött tudás széles kör számára

32

A társadalmi tőke cselekvésre irányuló elvárások összessége egy közösségen belül, amely befolyásolja a csoport tagjainak gazdasági céljait és célkövető viselkedését. Négy forrását különböztethetjük meg: értékintrojekció, kölcsönös csere, korlátozott szolidaritás, kikényszeríthető bizalom.44. A lényeges pont azonban az, hogy az egyes csoporttagok jelenbeli vágyaikat alárendelik a kollektív elvárásoknak, számítva arra, amit Weber (1922) „hasznos szolgáltatásoknak” nevezett, vagyis azokra a hosszú távú piaci előnyökre, amelyeket a csoportban való tagság biztosít. A migrációs döntéseknél fontos kérdés, az itthonmaradás hasznának elvesztése. Illetve a megszerzett társadalmi tudás mennyiben hasznosítható külföldön. A kevésbé kvalifikált munkaerő félelemből nem meri elveszíteni a beágyazódottságból45 eredő ismereteit. Felértékeli kapcsolatait, téves vélt társadalmi kötelezettségeket vall magáénak. A folyamat és az alapjául szolgáló intézményi struktúrák a következőképpen összegezhetők: „De társadalmi kapcsolatokra is irányul a gazdálkodó gondoskodása, olyanokra, amelyekről azt tartják, hogy a jelenben vagy a jövőben hasznos szolgáltatások fölötti rendelkezés származhat belőlük. Azokat az előnyös lehetőségeket, amelyeket a szokáserkölcs, az érdekviszonyok vagy a (konvencionálisan vagy jogilag) biztosított rend helyez kilátásba valamilyen gazdaság számára, kedvező ökonómiai lehetőségeknek nevezzük” (Weber, 1917).46 A kikényszeríthető bizalom, mint a társadalmi tőke egyik forrása, nagymértékben függvénye a közösség jellemzőinek. Mivel a viselkedést instrumentális elvárások irányítják, így megjelenésük valószínűségét az határozza meg, hogy a közösség egyedüli vagy alapvető forrása-e bizonyos jutalmaknak. Maguk az intézmények, mint például a szerződések, a szervezetek és nem utolsó sorban a piacok adott gazdasági kapcsolatok megszervezésére szolgálnak. Ezek természetének megértése alkotja a másik kutatási vonalat. Az új intézményi iskola megteremtői Coase(1937) és Williamson(1986), őket a termelés koordinálásának intézményi formái érdekelték, főként az foglalkoztatta őket, mi határozza meg azt, hogy melyik intézményi formát választják. Úgy vélik, a gazdálkodó alanyokat választásuk során a tranzakciós költségek nagysága befolyásolja. A tranzakciós költségek fogalmát Coase vezette be a közgazdasági irodalomba 1937-ben megjelent tanulmányával. (Coase,1937). A tranzakciós költségek meghatározását később átdolgozta North Wallisszal, szerintük termelési függvény a jószág vagy szolgáltatás fizikai tulajdonságainak a megváltoztatása. (North-Wallis,1994) Arrow igazán abban hoz újat, hogy társadalmi szinten értelmezi a tranzakciós költségeket. North felsorolja a társadalmi szintű tranzakciós szektor néhány fő területét. (North,1984)47.A speciális emberi tőke meghatározott vállalathoz kötött. Williamson az mondja Polányi Mihályra hivatkozva, hogy a munkások a vállalaton, vagy munkacsoporton belül, az

válik hozzáférhetővé, és a belső maghoz tartozó társadalmak értékei, nézetei és viselkedési jellemzői nagymértékben áthatják a külföldi régiót (Massey és mások 1987, Alarcón 1992). Az emigráció megváltoztatja a munka társadalmi meghatározását, létrehozza a munkaköröknek egy bizonyos osztályát, amelyet stigmákkal vesznek körül, és amelyre úgy tekintenek, hogy nem megfelelőek a hazai munkavállalók számára. A stigma nem a munka természetéből, hanem a bevándorló jelenlétéből ered. A legtöbb európai országban például az autógyártás munkaköreire úgy tekintenek, hogy azok „emigráns állások”, bár az Egyesült Államokban „hazai munkahelyeknek” tekintik őket. 44 Az értékintrojekció, melyet általában Durkheim (1918) elméletéből, valamint Weber (1922) sajátos interprezentációjából határozunk meg. Ezek az elképzelések azoknak a gazdasági tranzakcióknak a morális jellegét hangsúlyozzák, amelyeket a szocializáció során elsajátított értékek irányítanak (Parsons, 1937, Parsons és Smelser, 1956). Ez az erőforrás ma is központi eleme a társadalmi struktúrák gazdasági cselekvésre gyakorolt hatásainak (Swedberg, 1991). 45 A csereelmélet hívei Georg Simmel ([1908] 1955) szerint a társadalmi élet nem más, mint tranzakciók sokasága, melyek során szívességek, információk, megbecsülések és más értékesnek tekintett javak cserélnek gazdát. A kölcsönös tranzakciókból létrejövő társadalmi tőke a másoknak tett szívességeken és a kölcsönösség elvén alapuló „váltók” felhalmozódása. A társadalmi tőke forrásának első típusával ellentétben, ebben az esetben az egyéntől nem azt várják el, hogy egy magasabb rendű csoportmoralitásnak megfelelően viselkedjen, hanem azt, hogy önös céljait kövesse. A szokásos piaci viselkedéstől abban különbözik, hogy a tranzakciók során nem pénz vagy anyagi javak cserélnek gazdát, hanem megfoghatatlan társadalmi javak (Gouldner, 1960, Blau, 1964, Hechter, 1987). 46

Weber, 1947:165 Williamson a tranzakciók három tulajdonságát említi: a vele kapcsolatos bizonytalanságot, visszatérése gyakoriságát és a specifikus tranzakció aktívákat. Szerinte ha le akarjuk írni a tranzakciót, a legkritikusabb dimenziója ez utóbbi. Williamson pedig meghatározza a legfontosabb specifikus tranzakció aktívákat; amelyek szerinte a térbeli specializáltság, a fizikai specializáltság és a humán specializáltság.(Williamson, 1986) 47

33

úgynevezett tevékenység révén történő tanulás (learning by doing) eredményeként olyan ügyességre, szaktudásra tesznek szert, amellyel mások nem rendelkeznek és elsajátítása csak nehézségek árán mehet végbe, ha egyáltalán végbemehet (Williamson, 1985.) Ezt a gondolatot tovább vezetve a szaktudás azonban elértéktelenedik, ha a vállalattal való munkaviszonyuk megszakad. Ha a tranzakció specifikus tőkét tartalmaz, ez a tulajdonsága szorosan kapcsolódik a tranzakció másik két vonásához. Az ilyen tranzakció meghatározott vállalathoz való kötöttsége folytán nagyon kockázatos, jobban ki van téve az opportunizmus veszélyének, nagyfokú bizonytalanság kíséri, főleg magatartásbeli bizonytalanság, s költséges volta folytán csak akkor térül meg, ha a tranzakció visszatérő, azaz a beruházó és a megrendelő között tartós a kapcsolat. Alchian és Woodward a Williamson-féle alapvető transzformációt a munkaerőre is vonatkoztatták. Náluk a speciális emberi tőkét a munkacsoportban alkalmazott dolgozó speciális szaktudása jelenti. Mihelyt megkötötte a szerződést, és a cégspecifikus tudást és készséget elsajátította, a munkás kötve van a csoporthoz, s azon keresztül a vállalathoz, hiszen szaktudását a munkacsoporton kívül máshol nem tudja felhasználni. Érdeke, hogy tartós legyen a kapcsolata a munkacsoporttal. De a vállalat és maguk a csoporttagok sem tudják nélkülözni a munkacsoportban kifejtett speciális tevékenységét. Együttes teljesítményük nagyobb, mint a csoporton kívüli teljesítményük összege. (Alchian. Woodward,1987) A modell bonyolultságát fokozza, hogy a kiválasztott intézményi keret azután visszahat a gazdálkodó alany magatartására, amelyre most több korlátozó tényező nehezedik, mint a neoklasszikus közgazdaságtanban. A bonyolult kölcsönhatások, a modellnek a valósághoz közeledő volta folytán azonban a cselekvés determináltsága az új intézményi közgazdaságtan képviselőinek az ábrázolásában nem olyan szigorú, mint a hagyományos modellekben. Ez tükröződik vissza a matematikai módszerek alkalmazásával kapcsolatban elfoglalt álláspontjukban is. Bár elismerik a matematikai kifejezési mód hasznosságát bonyolult összefüggések ábrázolásában, de a matematikai formulázást a közgazdaságtanban vagy még korainak tartják, vagy olyannak, amelynek során fontos hatások rekednek a vizsgálódás körén kívül. A modell továbbfejlődésének egyik aspektusa a kapcsolatteremtés problematikája. Swaan 1994-ben felhívja a figyelmet arra, hogy az átmeneti gazdaságokban hiányoznak a kialakult intézményei a kapcsolatteremtésnek, és ez mind a társadalmi mind a gazdasági hatékonyság csökkenéshez vezet. Ezen az elven alapul a hálózatelmélet. A kapcsolatépítés nyilván szükséges, de nem elégséges feltétele a szerződésnek, és mint ilyen tranzakciós költséggel jár. De ha ezek megvannak, mint speciális tőkeelem, nevezzük kapcsolati tőkének, az csökkenti a tranzakciós költséget növeli a hozamot. 1.2.3.1.Világrendszer-elmélet; a világgazdaság, mint intézmény és a migráció kapcsolata

Balogh András 1993-ban arról ír, hogy a világ összeszűkül, egységesedik, a kölcsönös függés korát éljük, és lassan azt tapasztaljuk, hogy csak egyetlen világgazdasági és világkereskedelmi rendszer létezik. Új világrend körvonalai rajzolódnak ki, amelyeknek alapja a globalizáció. Az új világrend ellentéte a réginek, amelyet még az egymással szemben álló, elkülönülő nemzetállamok dominanciája határozott meg. A nemzetközi politika posztmodern irányzata (Gilpin 1987) a globalizálódó világrendszerben a nemzetközi rend fenntarthatóságának letéteményeseként kezeli az államok feletti kormányzást, a szupranacionális irányítás intézményét. Wallerstein (1983) munkája alapján a migrációelméletek egész sora nem az elkülönült nemzetgazdaságok belső munkaerőpiacának kettéválásához, hanem a világgazdaság, amely a tizenhatodik században alakult ki és kezdett terjeszkedni, egészéhez kapcsolata a nemzetközi migrációt (Portes és Walton, 1981, Castells, 1986, Sassen, 1988). Ebben a rendszerben a tőkés gazdasági viszonyok beszivárognak a periferikus, nem kapitalista társadalmakba,

34

létrehozva ott egy olyan mobil népességet, amely hajlandó külföldre vándorolni. A magasabb profit és a gazdagodás elérésének vágya arra ösztönzi a kapitalista vállalatok tulajdonosait és menedzsereit, hogy a világgazdaság perifériáján lévő szegény országokban keressenek földet, nyersanyagot, munkaerőt és új fogyasztási piacokat. A múltban ezt a piaci terjeszkedést a gyarmati rezsimek segítették, a gyarmatosító társadalmak gazdasági haszonszerzési érdekeinek megfelelően irányítva a szegény térségeket. Ma ezt a feladatot neokolonialista kormányok és multinacionális vállalatok végzik el, amelyek fenntartják azoknak a nemzeti vezető rétegeknek a hatalmát, amelyek vagy maguk is tőkések, vagy eladják nemzeti forrásaikat az egész világot behálózó vállalatoknak. A világrendszer-elmélet szerint a migráció természetes következménye azoknak a töréseknek, amelyekhez a tőkés fejlődés elkerülhetetlenül vezet. A kapitalizmus a világ egyre nagyobb részét és a népesség növekvő hányadát olvasztotta be a világgazdaságba, a periféria térségeinek földje, nyersanyaga és munkaereje a világpiac hatása alá került, szükségszerűen megindultak a migrációs áramlások, és ezek egy része külföldre vezetett (Massey, 1988). A világgazdaság irányítása viszonylag kisszámú városban összpontosul, ezeket nevezhetjük globális városoknak, ahol a bankok, a pénzügyi, adminisztratív, szakmai szolgáltatások és a csúcstechnológiájú termelés koncentrálódik (Castells, 1986, Sassen, 1991). Az Amerikai Egyesült Államokban ilyen globális város New York, Chicago, Los Angeles és Miami, Európában London, Frankfurt és Milánó, a csendes-óceáni térségben pedig Tokió, Oszaka, és Sydney. Ezekben a globális városokban fejlett gazdaság és magasan képzett munkaerő koncentrálódik, és ez jelentős keresletet teremt a képzetlen munkaerő (kisegítő pincérek, kertészek, pincérek, szállodai munkások, ház körüli kisegítők) iránt. Ugyanakkor a munkaerő-piaci struktúra kettéválásához vezet a nehézipari termelés súlypontjának áttolódása a perifériára, a csúcstechnológiát előállító elektronikai, számítógép- és távközlési ipar, és az olyan szolgáltatásoknak a bővülése, mint az egészségügy és az oktatás. Ezek a folyamatok fokozzák a munkaerőkeresletet a munkaerőpiac legfelső és legalsó szegmenseiben, míg a középsőben gyenge marad. 1.2.3.2. A hálózatelmélet fontos intézménye a migráció gazdaságtanának

A hálózat intézménye a rendszerét alkotó résztvevők sokféle tudására alapozva képes arra, hogy azokat mindig az éppen aktuális igényeknek és kihívásoknak megfelelően összetételében szervezze és mozgósítsa. A hálózatok résztvevőinek kapcsolatának jelentőségével (Malecki-Tootle 1996) foglalkozik, és azt mondja, hogy megkülönböztetjük a hálózati együttműködés kommunikációs tartalmát, cseretartalmát és normatív tartalmát. A migráns hálózatok olyan interperszonális kapcsolatoknak a láncolatát jelentik, amelyek a migránsok, korábbi migránsok és a nem migránsok között szövődnek a származási és a célországban, a rokonsági, barátsági kötelékeken és a kibocsátó, eredeti közösséghez fűződő szálakon keresztül. Ezek fokozzák a nemzetközi mozgás valószínűségét, mert csökkentik a költözködés költségét és kockázatát, és növelik a migráció várható nettó hozamát. A hálózati kapcsolatok a társadalmi tőke egyik formájává válnak, amelyre támaszkodhatnak azok az emberek, akik külföldi foglalkoztatási lehetőséget kívánnak szerezni. Ha a migránsok száma elér egy kritikus mértéket, akkor a hálózatok terjedése csökkenti a mozgás költségeit és kockázatait. Ez növeli a migráció növekedésének a valószínűségét, tehát újabb mozgáshoz vezet, ami viszont tovább szélesíti a hálózatot és így tovább. Ez a migrációs viselkedés az idővel terjed, és a küldő társadalomnak egyre szélesebb rétegeit hatja át (Taylor, 1986, Massey és García Espaňa, 1987, Massey, 1990). Ezt tekinthetjük rejtett tudásnak, melyről először Polányi Mihály írásaiban olvashatunk (Polányi 1994), mi szerint ez gyakorlati úton módon keletkezett emberhez kötött szubjektív tudás. Csak közvetlen személyes kapcsolatok révén transzferálható. Amikor a származási térségben a hálózati kapcsolatok elérnek egy

35

kritikus pontot, a migráció önfenntartóvá válik, mert minden egyes migrációs hullám létrehozza azt a társadalmi struktúrát, amelyik a fennmaradáshoz szükséges. Minden új migráns csökkenti a következő hullám migrációs költségeit, közülük ezért többen kelnek útra, ami további embereket von be a külföldi kapcsolatrendszer hálójába, másfelől pedig új emberek számára teszi lehetővé a költségek mérséklését, okot adva migrációjukra és így tovább. A migráció folyamatának lényege – egyszerűen fogalmazva -, hogy a hálózatok áthelyeződnek, a kategóriák rögzítettek, és a hálózatok új kategóriákat hoznak létre. Mindent egybevetve, a migráció tényleges alapegysége nem az egyén és nem a háztartás volt (és ma sem az), hanem az ismeretségek, a rokonság, a munkában szerzett tapasztalatok által összekapcsolt emberek csoportja, amelynek tagjai valamiért Amerikát is felvették célországként a mobilitás alternatívái közé, amikor egyéni vagy kollektív életükben elérkezett a kritikus döntés meghozatalának pillanata. A nagy távolságra történő migráció számos kockázatot rejt magában: a személyes biztonság, a kényelem, a jövedelem, a kielégítő társadalmi kapcsolatok elvesztésének kockázatát. Ha a rokonok, barátok, szomszédok és munkatársak már rendelkeznek kapcsolatokkal a lehetséges célterületen, az a kockázatot minimálisra csökkentheti és megoszthatja, ha az odavándorolni szándékozók a kialakított interperszonális hálózatokra támaszkodnak információért. (Taylor, 1986) 1.2.3.3.Vállalatok a migráció szolgálatában az institucionalista szemléletben

Amikor a migráció a XX. században jelentősen felgyorsult, a piac kitermelte magából azokat a vállalkozásokat (profit és non-profit szervezeteket), melyek kielégítik a keresletet, amely ezen a területen kialakult egyensúlytalanságból fakad. Egyrészt sok ember szeretne belépni a tőkében gazdag országokba, miközben ezek az országok csak kisszámú beutazóvízumot adnak ki, másrészt kevés és pontatlan információ áll mind a vevők mind az eladok rendelkezésére. Mindez jövedelmező környezetet teremt azoknak, akik nyereségszerzési céllal vállalkoznak a nemzetközi mozgás elősegítésére, létrehozva a migráció fehér és feketepiacát, bár jó példák is vannak, tisztességes munkaközvetítőkről, akik bizonyos kialkudott ügyleti díj fejében különböző elhelyezkedést segítő szolgáltatásokat nyújtanak mindkét fél megelégedésére. Magasabb bérek kialkudásánál például ez a költség sokszorosan megtérül a migránsnak, illetve a gyors és pontos információ lerövidíti és így csökkenti a munkakeresés terheit. Azonban sok a rossz tapasztalat, a feketepiacon magas díjazás ellenében egy sorszolgáltatást nyújtanak a migránsoknak,: mint például tiltott embercsempészet, titkos munkaszerződés, hamis dokumentumok, névházasság, szállás, kölcsön vagy másfajta segítség a célországban. A feketepiacon kialakult feltételek a kizsákmányolás és a kiszolgáltatottság melegágyát jelentik, ezért a fejlett országokban önkéntes humanitárius szervezetek alakulnak, hogy kikényszerítsék a jogokat és javítsák a törvényes és illegális migránsokkal szembeni bánásmódot. Ezek a csoportok tanácsadást, szociális szolgáltatásokat, menedékhelyet nyújtanak, jogsegélyt a törvényes papírok megszerzéséhez és védelmet a bevándorlási törvény végrehajtásáért felelős hatóságokkal szemben. Egy idő múlva ezek, a bevándorlók számára már jól ismert személyek, cégek és szervezetek intézményesen stabilizálódnak, megteremtve egy olyan szociális tőkeformát, amelyet a migránsok igénybe vehetnek, hogy ki tudják használni a külföldi munkaerőpiacon kínálkozó lehetőségeket. Az új intézményi iskola kutatásai - minden fogyatékosságuk ellenére - kezdetét jelentik olyan problémák vizsgálatának, amelyeket a hagyományos közgazdaságtan eddig figyelmen kívül hagyott. (Mátyás 1996)

36

1.2.4. Paradigmaváltás - New economics

Neves közgazdászok publikációiban egyre gyakrabban kerül előtérbe egy közgazdasági irányzat, az új közgazdaságtan „new economics”, mely az ipari kapitalizmust követően merőben új megvilágításba helyezi a termelést. Egyre többen vallják, hogy az elmúlt húsz év strukturális változásai nyomán alapjaiban változtak meg a gazdasági termelés feltételei, körülményei és a termelési tényezők sem a „kőbe vésett” föld-tőke-munkaerő hármas (Landfeld, 2001). Számos kedvező folyamat járult hozzá ahhoz, hogy az ipari kapitalizmust felváltsa valami egészen más. A gazdasági akciócentrumokban elképesztő ütemben növekszik a reál GDP, nő a termelési hatékonyság, a termelékenység, nagy ütemben nő a profitábilitás, a beruházási hajlandóság, csökken az infláció, a munkanélküliség és egyre jobban kezd kiegyenlítődni a jövedelem-eloszlás és, tartós konjunktúra figyelhető meg az értékpapírpiacokon. Mindezek a változások alapjaiban rendezik át a gazdasági teret, mögöttük erőteljesen jelen van a globalizáció hatása, a nemzetközi verseny növekedése, valamint az egyre korszerűbb vezetési módszerek és eljárások, melyek hosszú távon költségcsökkenést és hatékonyságnövekedést idéznek elő (Landfeld, 2001). De mégis, annak oka, hogy újnak tekintjük a kapitalizmus utáni közgazdaságtant, az leginkább az utóbbi néhány évtized radikális technológiai innovációinak köszönhető, ami a kilencvenes évek közepére virágzásnak indult. Ez természetesen nem valósulhatott volna meg a számítógépek radikális árcsökkenése és fejlődése nélkül, a mobiltechnológiák nélkül, és ami a legfontosabb, az internet nélkül. Temérdek új termék és szolgáltatás, tőkepiaci innováció, új fizetési módszer jelent meg, melyek mindegyikével összefügg a minőség és hatékonyságjavulás (Landfeld, 2001). Az új gazdaságtant, mint kifejezést a gazdasági sajtó honosította meg azért, hogy nevet adjon két világgazdasági trendnek, melyek már egy ideje igen jól megfigyelhetőek. (HámoriSzabó 2004). Az első az üzleti globalizáció. Ez egyszerűen szólva azt jelenti, hogy a szocializmus összeomlása után a kapitalizmus hódít a világban. Sorra lépnek be a (volt) szocialista országok a piacgazdaságba, szabályozás alá vonják kereskedelmi rendszerüket és a tőkeáramlást. Sokkal nagyobb szerepet játszik ma az összes ország életében a nemzetközi kereskedelem és beruházás, mint 15-20 évvel ezelőtt (Pohjala, 2002). A második fontos trend az információs és kommunikációs forradalom, aminek mindannyian tanúi vagyunk. Ennek mozgatója nyilvánvalóan a gyors fejlődés, a hatékonyságjavulás, a hosszútávú költségcsökkenés, a kommunikációs és számítógépes technológiák konvergenciája, a hálózatosodás, egyszóval: az innováció. (Ez a forradalom nem új keletű természetesen, 1947ben, a tranzisztor feltalálásával kezdődött, ám a fejlődés sebességének üteme soha nem látott méretben növekszik.) A XXI. századra tehát eljutottunk oda, hogy bevezessünk egy új termelési tényezőt, az innovációt (Pohjala, 2002). Persze már korábban is kialakult a termelési tényezők, különösen a tőke tágabb értelmezése, de csupán addig jutottak el közgazdászok, hogy ezt kibővítették az emberi vagy szellemi tőkével, ami ugyan a munkaerőhöz hasonlóan az emberek munkájában testesül meg, de a tőkéhez hasonlít abban az értelemben, hogy „befektetéssel”, szakképzés, tanulás, gyakorlás révén jön létre; vagy éppen a technológiával, ami a többi termelési tényező összehangolásának módjára utal; vagy pedig az információval, ami valóban minden gazdasági tevékenységnek fontos tényezője. Valóban létezik? A sok kérdés közül, melyeket felteszünk az új gazdaságtannal kapcsolatban a legfontosabb az, hogy valóban létezik-e, vagy csupán egy ökonometriai illúzió? Alapvető és hosszútávú változásokat okoz a gazdaság struktúrájában, vagy csupán néhány ideiglenes jelenség eredménye? Tudjuk egyáltalán pontosan mérni? A válaszok ezekre a kérdésekre meglehetős fontossággal bírnak, mert ha tényleg léteznek szerkezeti változások és valószínűsíthetően hosszú távon fennálló viszonyokról van szó, akkor jelentősen át fog alakítani néhány dolgot az elkövetkező időkben. Ilyenek lehetnek adó és költség-előrejelzések, technológiapolitikák, jogi és adózási

37

szabályozások, melyek kihatnak a megtakarításokra, a humántőkébe való beruházásra, a kutatásfejlesztésre, a pénzpiacokra és egyáltalán, alapjaiban változtatja meg növekedésről és a termelékenység hatékonyságáról alkotott évtizedek óta megingathatatlan elképzeléseinket (Landfeld, 2000). De mégis mik lehetnek azok a tényezők, amelyek új szakaszt karakterizálnak a közgazdaságban? A reálárcsökkenés? A számítógépek ára az elmúlt 50 évben folyamatosan csökkent, ezért ez nem lehet kielégítő magyarázat. Miért más akkor mégis a mai helyzet? Miért kell olyan új kifejezéssel illetni a mai kort, hogy új gazdaság? Erre három magyarázat adható: Az első egy technológiai áttörés a félvezetők gyártásában, mely lehetővé tette a kilencvenes évek közepére, hogy a mikroprocesszorok tömegtermékké váljanak. Ezáltal mindenki számára elérhetővé váltak a modern a ICT eszközök (Jorgenson 2001). A második a hálózati eszközök fejlődése, az informatikai infrastruktúra gyors és széleskörű terjedése, más szóval az internet. Valójában az internet az első globális piaci tér, ennélfogva az a tényező, mely kapcsolatot teremt két globális trend között, melyek az új gazdaságot definiálják, nevezetesen az üzleti globalizáció és az infokommunikációs revolúció között. Az internet ilyenformán integrálja a piacokat és összeköti az embereket, melyek között eddig átívelhetetlen akadályok voltak (Pohjala, 2002). Harmadjára pedig magyarázhatjuk a paradigmaváltást a munkatermelékenység növekedésével. Az egy munkaórára jutó output-egység évi növekedése az Amerikai Egyesült Államokban az 1995 előtti időszakban 1,4% volt, míg a 1995-2000 közötti időszakban 2,5%, melynek nagy részéből a szolgáltató szektor részesedett (Pohjala, 2002). Adódhat a kérdés: valóban új korszakba léptünk a gazdaságban? Nevezhetjük-e ICT vagy hi-tech forradalomnak ezt a változást, ahol a régi termelési tényezők háttérbe szorulnak és egy új veszi át a vezető szerepet? A kommunista kínai vezér és forradalmár Csoll-en Lai szavaival válaszolhatnánk ezekre a kérdésekre, akit egyszer megkérdeztek Párizsban arról, hogy szerinte sikeres volt-e a francia forradalom? Csak annyit felelt rá: erre még korai lenne válaszolni... Természetesen a gazdasági forradalmak és paradigmaváltások közel sem olyanok, mint a politikai forradalmak: nincs Bastilles vagy Petrograd, nincs erőszakos hatalomátvétel és vér... A gazdasági forradalmak csendesen, a felszín alatt zajlanak, és eredményeik is csak jóval később lesznek láthatóak (Mokyr, 2000). Larry Summers a Harward egyetem rektora szerint az új gazdaság régi erényekre épül, úgymint gazdaságosság és beruházás, de legfőképp arra, hogy hagyni kell a piacot, hogy működjön. Én ezzel nem értek teljes egészében egyet. Mint látható, a migráció egy olyan régi erény, amely befolyásolni képes a gazdaságot, de egy olyan piaci és társadalmi erő, amelyet a gazdaság aktorai képesek bizonyos határok között megváltoztatni. Az emberi tényező magában hordozza a ICT forradalmat, ugyanúgy, ahogy a történelem nagy forradalmi változásait is az ember alkotta. A 2008 évi válság48 következtében sokan úgy látják, mindaz, amit az elmúlt néhány évtized migrációs folyamatának vizsgálatáról szól, eldobható. A gazdaság merőben új irányt vett, és ez a kedvezőtlen fordulat nem csak az üzleti életben, illetve a mindennapokban érezteti hatását, hanem az eddigi kutatások is újrakezdhetők. Kutatásom fő mondandója az, hogy fontos a munkaerőpiac védelme a fejlettebb országok elszívó hatásával szemben. A válság következtében könnyen elsöpörhető ez az érvelés azzal, hogy ma mindenütt nő a munkanélküliség, nem kellenek a vendégmunkások, bevándorlók. Nem fenyegeti a magyar gazdaságot a munkaerőhiány. Érvelésem mellett szól az is, hogy a New York-i konzervatív gazdasági napilap a The Wall Street Journal elemzői azt írják „Közgazdászok szerint a bevándorlási trendek az 1930-as gazdasági válság idején tapasztal fordulatának vagyunk 48

A mostani globális válság példa és precedens nélküli, a rendszer működése maga vezetett ehhez a helyzethez, annak rosszabbik arculata vált valóságossá, a válság azonban lehetőség is, amely megnyithatja az utat a konstruktív reformok előtt - összegezte elemzésében Kiss Endre filozófus az MTI-nek.2009 06 10

38

szemtanúi". A migrációs folyamatok lassulásának vagy visszafordulásának súlyos demográfiai következményei lehetnek. A magasan képzett vendégmunkások jövedelemadója hiányozni fog a költségvetésből, a bevándorlók gyerekei nélkül számos országban kiürülnek az oktatási intézmények. A bevándorlók kivonulásával az ingatlanárak is visszaeshetnek. De rosszul járnak a szegényebb országok is, ahol a lakosság jelentős része a fejlett államokban dolgozó rokonok által hazaküldött pénzből élt. De még nagyobb baj az, hogy a válság mélyülésével és tovább gyűrűzésével, azokban az országokban ahol a munkaerő piac védelme nem valósul meg, még kiszolgáltatottabbá válnak a gazdaság szereplői. A fejlett országok kilábalási stratégiájában az előre menekülés, értem ez alatt a minél erősebb beavatkozást, piacélénkítést és piacvédelmet. Mindezt úgy, hogy az eszköz az újraelosztás még erősebb kézben tartása. Az új helyzethez az új közgazdaságtan eszközeinek felhasználása is megjelenik azaz, az innováció, a K+F, az informatika, és a szolgáltatási szektor erősítése. Így válik a legfőbbeszközzé a tudás társadalmának építése, amiben fontos szereplő az ember, és annak védelme. A globális migrációs trendek változásában nem csak a gazdasági válság játszik szerepet. Sok olyan ország van, amely néhány évtizede még szegénynek számított, ma viszont jelentős gazdasági növekedést produkál és vonzza a vállalkozó szelleműeket. Ilyen például Kína és India. Az elmúlt évtizedekben a világ gazdasági motorjává vált ázsiai országokban egyre több a munkalehetőség, így egyre kevesebben kényszerülnek jó állás és tisztes megélhetés reményében Nyugatra vándorolni, sőt ezek az országok hamarosan munkaerő befogadóvá válnak. Ebben a helyzetben a gazdaságpolitika aktorainak még fontosabb felhasználni a kutatások eredményeit, olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amely a magyar munkaerőt megtartja.

1.3.

Összefoglaló és tézisek

„Ebben a században olyan feltételek alakulnak ki, amelyek megnyitják a világot, a gazdaságot, és ezzel alig belátható lehetőségeket teremtenek az emberek számára.”Tony Blair A migráció a gazdasági globalizáció része, amihez szorosan kapcsolódik, a kereskedelem, a tőke, és a befektetések mobilitása. A migrációra hatással vannak: • a küldő és befogadó ország munkaerőpiaci lehetőségei • a hozzáférhető információ mértéke • az úgynevezett migrációs láncok (mobilitási hajlandóság, etnikai kapcsolatok, kitaposott út) • a térbeli lehetőség költsége • és minden olyan elem, ami hatással van az életminőségre. Azaz a migráció alapja a gazdasági helyzet, illetve a következménye a gazdasági helyzet módosulása, amely a folyamatokat még inkább felerősíti. Mindezek alapján a fejezetben felállított hipotéziseket elfogadom és a következő tézissé formálom.

39

TÉZIS I

A közgazdaságtani gondolkodás fejlődésének különböző iskolái bár közvetlenül nem foglalkoztak a vándorlással, az iskolák állásfoglalását a munkához kapcsolódó nézeteikből le lehet vezetni. A vándorlás elméleteiben megjelenik és nyomon követhető a közgazdasági gondolkodás változása. A munkaerő allokációnak más és más magyarázatot illetve jelentőséget tulajdonítottak a közgazdaságtani gondolkodás fejlődésének különböző iskolái.. A migráció okát, irányát, nagyságát, makrogazdasági hatását önmagában egyik közgazdasági iskola sem képes teljességében megmagyarázni, de újabb és újabb adalékokat nyújtottak ahhoz, hogy megértsük, illetve prognosztizálni tudjuk a munkaerő nemzetközi mozgását. TÉZIS II.

A XX. századvégi közgazdasági gondolkodás - amiben az új gazdaság, a „new economics” a meghatározó - az innovációt, az információtechnológiát olyan fontos termelési tényezőnek minősíti, hogy egy merőben új történelmi, gazdaságtörténeti korról beszél, amely növekedéselméletei endogén változóként kezeli a technológiai fejlődést. A technológia létrehozója és működtetője azonban a munkaerő. A munkaerőt nemcsak mennyiségi változónak kell tekinteni, hanem minőségi tényezőként kell kezelni A prognózisokban lényeges szerepet kell kapnia a migrációnak. A munkaerő vándorlásnál különös tekintettel kell lenni a brain drain jelenségre. A gazdasági világválság foglalkoztatás szűkítő, munkanélküliség növelő hatása miatt a munkaerő megtartása háttérbe szorul. A válságkezelésnél kiemelt figyelmet kell fordítani a képzett népesség megtartására. TÉZIS III.

Adott nemzet munkaerőpiacát, illetve kisebb gazdasági egység (régió, megye) versenyképességét veszélyezteti egy túlliberalizált globális munkaerőpiac elszívó hatása. Az államnak mint gazdasági aktornak vonzani, megtartani és motiválni kell a tényleges és potenciális munkaerőt. Gazdaságpolitikájában a különböző közgazdasági iskolák nézeteinek figyelembevételével kiépíthető egy hatásos migrációs politika, mely a fenntartható fejlődés alapját képezi.

40

II. A nemzetközi munkaerővándorlás és a gazdaság fejlődése „A kivándorlás emberi jog, a befogadás nem.” (Heller 1993). Bizonyítottnak fogadom el, hogy a közgazdasági gondolkodás fontos szerepet tulajdonít a népesedési folyamatoknak, ezen belül a migrációt, illetve a szűken vett munkaerő mozgás tendenciáit nem tudja ex ante meghatározni, de a folyamatok magyarázatához, következményeihez, illetve azt befolyásoló tényezők azonosításához hozzájárul. Ebben a fejezetben arra kérdésre keresem a választ, hogy a XXI. század elején milyen szoros összefüggés mutatható ki a nemzetközi vándorlási folyamatok eredményeként létrejövő vándorlási egyenleg és a gazdaság teljesítőképessége között. A vizsgálataimat az európai országokra, illetve hazánk megyéire végztem el. Ennek keretében megvizsgáltam • milyen folyamatok mennek végbe, illetve mi prognosztizálható a világ ezen belül Európa majd Magyarország népmozgalmában. • milyen szoros kapcsolat mutatható ki a XXI. század elején a foglalkoztatási helyzet, a vándorlás és a gazdaság teljesítőképessége között. A vizsgálatok célja, hogy megerősítsem, a térség gazdasági helyzete és a munkaerő allokációs folyamatok kapcsolatának szorosságát. Véleményem szerint az európai kevésbé fejlett országok munkaerőpiaca, kiszolgáltatott a fejlettebb államoknak, és ez rontja a felzárkózást. A gazdasági közösségen belül, fontos egy munkaerőpiacot védő, piackonform alapokon nyugvó migrációs stratégia. Ennek csak egyik vetülete lehet a bevándorlási politika, de legalább akkora hangsúlyt kell kapjon a lakosság megtartása is. Jelen kutatás előfeltevése szerint a munkaerőpiaci viszonyokon keresztül az elvándorlás által erősített, kialakuló strukturális munkaerőhiány visszahat a térség fejlődésére. A régiók gazdasági helyzete és a munkaerő forgalom egymást gerjesztő folyamatok. Dolgozatom ezen részében, egyrészt statisztikai adatokat dolgozok fel, másrészt az elmúlt időszakban közzétett kutatási eredményekre alapozom megfigyeléseimet. Az ENSZ történetében egyedülálló 2006-os konferencia nemzetközi migráció és fejlődés témakörben, megerősítette a kapcsolatot az egyének elvándorlása és származási országának fejlődése között. A kétnapos esemény nem adott határozott következtetéseket az összefüggés természetére – a kormányoknak sem szolgált világos politikával arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenniük – de azt egyértelműen megmutatta, hogy a migráció kapcsolódik a fejlődéshez és azt is, hogy ez a kapcsolat összetett és további kutatásokra érdemes. A nemzetközi szervezet ezen felismerése éppen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a befogadó országokban erős politikai vitát váltott ki a bevándorlás. A vitákban az ideiglenes vendégmunkaerő tobrorzási terveket a befogadó ország növekvő gazdasági szükségleteinek egyik legjelentősebb eszközeként emlegették. Így nem meglepő, hogy számos politikai javaslat megújította az érdeklődést az ilyen tervek iránt. Néhány kivételtől eltekintve, az eddig tett javaslatok inkább a fogadó ország szükségleteire és nem a bevándorlóra vagy annak származási országának szükségleteire helyezte a hangsúlyt. A New Yorkban tartott konferenciával egyidőben, az Egyesült Államokban az amerikai kongresszus is átgondolta a bevándorlási reformot. A tárgyalás azonban nem tért ki a javasolt reformoknak a származási országra gyakorolt fejlődési hatásaira. 49 Az elmúlt néhány év az EU csatlakozás óta azt mutatja, hogy az új tagállamok és köztük Magyarország is bekapcsolódott, illetve fokozatosan jelen van a vándorlási folyamatokban. 49

(Linking Temporary Worker Schemes with Development By Dovelyn Agunias Migration Policy Institute February 1, 2007 Forrás: http://www.migrationinformation.org/Feature/display.cfm?id=576 letöltés 2008 május)

41

Bár alapvetően még csak kevéssé bizonyítható a migrációs veszteség, de prognosztizálható és ennek különböző makroökonómiai összefüggései kimutathatók.

2.1.

Európa lakosságának prognózisa

Szervezeti megfigyelésem keretében, egyrészt a várható európai népesedési folyamatot vizsgálom, benne elhelyezve kutatásom célterületét Magyarországot, másrészt a tudás a szervezeti tudástőke makrogazdasági jelentőségét mutatom be utalva ezzel arra, miért tartom fontosnak a népesség megtartó politika erősítését. Mindezen tényezőket a migrációs folyamatok összességében értékelem. A népesedési folyamatok módosítják az egész népesség és ezzel a munkaerőforrás nagyságát, nemek, életkor szerinti összetételét. A XX. század második felében a demográfiai folyamatokat az jellemzi, hogy a fejlett országokban a halandóság és termékenység igen alacsony szinten stabilizálódott, a népesség természetes növekedése megállt. A XXI. századi előrejelzések a fejlett gazdaságokban – különösen Európában – a népesség fogyásáról beszélnek. A washingtoni székhelyű Population Reference Bureau (PRB) által készített prognózis úgy véli, az elkövetkező ötven évben számottevően nő bolygónk népessége; számításaik szerint a földlakók száma a jelenlegi 6,3 milliárdról 2050-re 9,3 milliárdra nőhet. Az előrejelzés szerint Európa kivételével az összes kontinens népessége növekszik. Míg a fejlett országok többségének népessége fokozatosan csökken, a fejlődő országoké folyamatosan nő. Vannak azonban kivételek is: a legszembetűnőbb az Egyesült Államok, amelynek népessége a becslések szerint 50 százalékkal nőhet, 420 millió lesz az évszázad közepéig. Ennek ellenére a népességnövekedés 99 százalékban szegény országokban következik be. India lakossága a jelenlegi 1,08 milliárdról 1,63 milliárd főre nő. Ezzel lekörözi Kínát, amelynek népessége az előrejelzések szerint a mostani 1,44 milliárdról 1,3 milliárdra esik vissza. Továbbra is az első tízben lesz Indonézia, Nigéria, Banglades és Brazília, kiesik viszont Japán és Oroszország. 2.1. számú táblázat Európa lakosságának várható alakulása Terület Lakosság száma

Európa Kelet-Európa Észak-Európa Dél-Európa Nyugat-Európa Magyarország

2007

Előrejelzés 2025-re

Előrejelzés 2050-re

Lakosság számának változás 2007-2050 között

millió fő 733,0 295,0 98,0 153,0 187,0 10,1

millió fő 719,0 271,0 104,0 153,0 191,0 9,6

millió fő 669,0 229,0 108,0 144,0 187,0 8,9

% -9,0 -22,0 11,0 -5,0 0,0 -12,0

Forrás: PRB 2007

Az európai kontinens népessége csökken, legjelentősebb a fogyás a kelet-európai országokban. A legnagyobb visszaesés Bulgáriában és Oroszországban következhet be. Az előbbi 7,8 milliárdos lakosságának 38 százalékát veszítheti el az évszázad közepére, az utóbbiban pedig 17 százalékkal, csaknem 25 millióval élnek majd kevesebben. Hazánk jelenlegi, 10,1 milliós lakossága az előrejelzések szerint 2025-ben 8,9 millió, 2050-ben

42

pedig már csak 8 millió fő lesz. 50 Jelentősen fogy szomszédaink népessége is: Szlovákiáé a jelenlegi 5,4 millióról 4,7-re, Ukrajnáé 47,4 millióról 38,4-re, Romániáé 21,7 millióról 15,7re, Szerbia és Montenegróé 10,7 millióról 10,2-re, Horvátországé 4,4 millióról 3,8-ra, Szlovéniáé pedig 2 millióról 1,7 millióra csökkenhet.

A 10 legalacsonyabb reprodukciós arányszámmal rendelkező területek 2000-2005 között 2.1. számú ábra Forrás: PRB 2007

Megdöbbentő, hogy 2000 és 2005 között a világon a tíz legalacsonyabb reprodukciós index a volt európai szocialista blokk országaiban mutatható ki (kivétel két speciális övezet Makaó és Hong Kong-tól) mindezt a 2.1. számú ábrával szemléltetem. Az egyetlen szomszédunk, ahol az előrejelzések szerint csekély mértékben ugyan, de növekedhet a népesség, az Ausztria. Itt a jelenlegi 8,1 millió helyett 8,2 millióan élhetnek a század közepén. A fertilitási arányszámok további vizsgálata kapcsán, arra hívom fel a figyelmet, hogy a szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a bevándorlók körében a XX. században általában magasabb a gyermekvállalás, mint a bennszülöttekében. Ezért érdemes már most arra gondolni, hogy milyen mértékben képes egy-egy jelentősebb migráns népcsoport befolyásolni egy társadalom összetételét. Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Németországban magasabb az egy nőre jutó születések száma, mint KeletKözép Európa országaiban. Ezt általában nem a bennszülött lakosságnak köszönhetik, mint ahogy ezt a 2001-ben Misóczki Lászlóval írt cikkemben Hollandia példáján bemutattam. Azokban az országokban, ahol nagyobb arányú migráns népcsoport él, nagy az egy nőre jutó születések száma. Ezért néhány észak- és nyugat-európai országban - a PRB kutatóintézet szerint -, bár csekély mértékben, de növekedhet a népesség: ilyen például Hollandia, Svédország, Norvégia, Írország, Belgium, Franciaország, valamint Nagy-Britannia is. A jövő Európa gondjait a népesség számának csökkenése mellett, az elöregedés is okozza. 2000-ben a Föld népességében 10% volt az idős ember, az EU 15 tagállamában ekkor már meghaladta a 20%-ot. A tagállamok elöregedettségi szintje 2004-ben az EU statisztikák szerint, úgy alakult, hogy az idősek aránya 18 százalék (Hollandia) és 24 százalék

50

Hablicsek László készítette el a magyarországi népesség előrejelzést. Három szcenáriót számoltak optimista alap és pesszimista megközelítést. Dolgozatomban az alap változatot használom. A népességszám az alapváltozat szerint 2000 elején 10 millió 64 ezer fő, 2010re a létszám már lényegesen 10 millió alattinak számítható (9,68millió),2050-re pedig 8,0 millióig csökkenhet. Hangsúlyozni kell,hogy ebben a létszámban nem elhanyagolható mérték az 1997–2050 között számba vett bevándorlási többlet,amely – multiplikatív hatással együtt (a bevándorlók korösszetétele miatt többletszületés is jelentkezik)– 300 ezer főt tesz ki. Az idős változat népességszáma ezzel szemben 2050re 7,4 millió,míg a fiatal változaté 8,8millió. A három előreszámítási változat tehát a népességre ilyen időtávon egy szűk,7,4–8,8milliós sávot értelmez, a középes és széles változatok között 2050-ben0,6–0,7millió f a különbség,alig több egy statisztikai hibahatárnál.

43

(Olaszország) között mozgott. 51 Az európai negatív demográfiai változások mint fogyás és elöregedés mellett megjelent a női többlet kialakulása olyan hagyományosan férfi többletű korosztályokban is, ami egyenlőre nehezen belátható társadalmi feszültségeket eredményezhet. Azok az országok, amelyek a XXI. század elején csatlakoztak az Európai Unióhoz, demográfiai jellemzőiket tekintve alacsony gyermekszámú, rövidebb élettartamú, többségében elvándorlási többletet mutató országok. Dolgozatom mondanivalója szempontjából ez a tény jelentős, mivel szerintem tévesen hazánkban elterjedt az a nézet, hogy külföldi nyugat-európai munkaerőpiac megnyitása számunkra előnyös volt.52 Azonban ahogy a gyermekszám, úgy az élettartam is többé-kevésbé megrekedt az 1970-es, 1980-as években Közép-Európában. Az Unió országaitól való távolság megnőtt, sőt a rendszerváltozások környékén az országok egy részében, főleg a Baltikumban, kisebb mértékben Magyarországon halandósági krízis is kialakult. (Hablicsek-Pákozdi 2004) Az Európai Unió tagállamaira több népesség-előreszámítás is készült az utóbbi években. Az „egységes” szcenárióban minden ország ugyanazokhoz a távlati mutatószámokhoz közelít. A termékenység szintje egységesen 1,8-nak feltételezett, a férfiak születéskor várható élettartama 83 év lesz, a nőké 86 év, valamint évente 2,5 ezreléknyi bevándorlási többlet is keletkezik. A „differenciált” szcenárióban a termékenység ÉszakEurópától Nyugat- és Dél-Európán keresztül Közép-Európáig 1,6-tól 1,3-ig csökken. Az élettartamokban az Unió javára öt év előny marad fenn. A nemzetközi vándorlás arányszáma Észak-Európában és Nyugat-Európában, 1,5, Dél-Európában 2,5 ezrelék, a csatlakozó országok övezetében viszont negatív, –0,5 ezrelék. Az első számú sokkoló eredmény az, hogy az Európai Unió jelenlegi 15 tagállamának együttes népességszáma a mostani 376 millióhoz képest 2050-re 341 és 424 millió fős intervallumban várható, tehát középértéken növekszik. Egyáltalán nincs szó tehát arról a súlyos létszámcsökkenésről, ami hosszabb ideje befészkelte magát a köztudatba. 2020-ig egyetlen országban sem várható számottevő, a népesség öt százalékát meghaladó lélekszámcsökkenés, még oly kedvezőtlen feltételezések mellett sem. Mindez arra vezethető vissza, hogy noha a gyermekszám alacsony az egész régióban, de ma már nem egyedül a gyermekszám határozza meg a népességek jövőjét. Sőt, az Európai Unió országai példát mutatnak egy új reprodukciós modell érvényesítésére. Ebben a modellben lakosságszám megőrző, növelő szerep jut a halandóságnak és a migrációnak is, mégpedig a gyermekszámmal összemérhető nagyságrendben. A szcenáriók másik sokkoló eredménye az öregedési folyamat felgyorsulásának, az új elöregedési hullám létrejöttének kimutatása. Számítások szerint a bébibumm-korosztályok idős korba lépése csak nyitánya lesz ennek az elöregedési szakasznak, mely töretlenül folytatódik, és egyharmados szintre nyomja fel az idősek arányát. Vagyis 2050-ben minden harmadik polgár a 60 évtől idősebbek csoportjába tartozik majd, az EPC99 előreszámítások szerint. A harmadik sokkoló eredmény a csatlakozó országokat érinti. A számítások szerint ugyanis, fiatalabb korösszetételük ellenére, jelentős népességcsökkenésnek néznek elébe. A népességcsökkenés a földrajzi régió szintjén még ez „egységes” szcenárióban is kialakul (78,6 millióról 77,5 millióra), a „differenciált” forgatókönyv szerint pedig egyenesen drámai mértékű (a népességszám 2050-ben mindössze 58 millió fő). (Hablicsek–Pákozdi 2004)53. 51

Hollandia lakossága a bébi-hullámhegy idején megfigyelt magas gyermekszám, a jelenleg is átlag feletti gyermekvállalás, valamint a kiemelkedő mértékű bevándorlás hatására viszonylag fiatal. Általában magas az idősek aránya azokban az országokban, amelyekben a termékenység hosszabb ideje 1,2–1,3-as szinten mozog (Németország, Görögország, Olaszország), és korábban is átlag alatti volt. Az Unió egészét tekintve 100 aktív korúra 41 fiatal és 39 idős ember jut a 2004-es adatok alapján, de vannak olyan tagállamok, ahol jócskán meghaladja a fiatalok aránya az idősekét. 52 Mindez ellentétben áll a tagállamok közvéleményében még ma is élő sztereotípiákkal, miszerint a mi földrajzi régiónkban fiatal, magasabb gyermekszámú és növekvő népesség van, szemben az Európai Unióval. 53 Hablicsek a népesség előrejelzési forgatókönyvet több változatban is elkészítette, pesszimista optimista nézőpontból. Az általam ismertetettet tekintem reálisnak.

44

Egyre több országban számítanak arra, hogy a pozitív vándorlási egyenleg részben vagy egészben ellensúlyozza a természetes fogyást. (Hablicsek 2004) Hazánkban nem valószínű a hosszútávú bevándorlási többlet. 2.1.1. Magyarország lakossági prognózisa és a magyar munkaerőpiac jellemzői 2005 és 2008 között

A nyitott és viszonylag kismértékű magyar gazdaság - a gazdasági szerkezetátalakítás és az Európai Unió gazdaságaival egyre szorosabb együttműködés hatására - az elmúlt évtizedben a világgazdasági és európai konjunkturaciklusokat követve fejlődött. Az ezredforduló első öt évében a hazai makrogazdasági folyamatok fontos jellemzője, hogy 2001. óta a magyar gazdaság két százalékpont feletti éves növekedési többletet mutat az EUátlaghoz képest, ami elősegíti az ország felzárkózását az EU tagállamok átlagos fejlettségi szintjéhez. A 2004-2007 évben az európai átlagos növekedési ütem kétszeresét produkálta a magyar gazdaság. A magyar gazdaságban a csatlakozás utáni és a 2007-ben a kiigazítási programban tervezett kedvező, hatások már a múlté. Az egész világra kiterjedő válság, nehezen teszi értékelhetővé és prognosztizálhatóvá a folyamatokat. A 2008-ra egyharmadára csökkenő azaz átlagosan mindössze 0,9%-al bővülő uniós gazdaságokétól kisebb volt a növekedés mindösszesen 0,6%. Ez a visegrádi négyek összehasonlításában mint az elmúlt 5 évben mindig kisebb bővülést jelent. Azonban a fejlett nagy gazdaságok a 2008-as év utolsó negyedévében szinte mind recesszióba kerültek, ezt hazánk sem kerülhette el. A disszertáció írásakor még nem látható a gazdasági világválság okozta visszaesés mértéke és aránya.54 2.2. számú táblázat Magyarország gazdasági mutatói 2006-2008 % 2006 2007 GDP növekedése 3,9 1,7 Munkanélküli ráta (ILO %) 7,5 7,3 Nettó reálkeresetek változása, 3,5 -4,2 évkezdettől Megtakarítási ráta 2,9 1,9 Inflációs ráta 3,9 4,0

2008 0,6 7,9 0,7

2,0 6,0

Forrás: www.kopint-tarki.hu/aktualishirek/ és a KSH (lezárva 2009 első negyedév)

A népességszám alakulása, a népesség összetétele és egészségi állapota döntően befolyásolja a gazdaság potenciális munkaerőforrását, a társadalom eltartó képességét. A lakosság egészségi állapota a munkaképes korú lakosság munkaerő-piaci aktivitásának, valamint a munkaerő minőségének meghatározó tényezője. Magyarország népességszámának alakulásában a népességfogyás jellemző: a kilencvenes évek folyamatos és nagymértékű csökkenését követően a születések száma évente 95 ezer fő körül stabilizálódott, miközben a halálozások száma az elmúlt években a 130 és 140 ezer fő közötti sávban mozgott. Az utóbbi 20 évben a népességcsökkenés mintegy 5%-os volt, és az előrejelzések szerint ez a tendencia folytatódik (2001 elején a népességszám 10.200.298 fő volt, a 2021 elején várható létszám ennél 3,5%-kal kevesebb, 9.000.850 fő). A népességfogyás az ország valamennyi régiójánál kimutatható, de a kelet-magyarországi területek esetében jelentősebb arányú. (Népesedéspolitikai Kormánybizottság Titkársága 2005) 54 Megítélésem szerint a magyar gazdaságot a belső politikai viszályok okozta kiszámíthatatlanság gyengíti, így a gazdaság-élénkítő programok hatása megkérdőjelezhető. A gazdaság erős kötődései a német piachoz egy gyorsabb lefolyású válságot is előrevetíthet, mivel a legutóbbi német előrejelzések már a lassú fejlődésről számolnak be.

45

Jozan Péter a KSH munkatársának 2004 évi jelentése alapján Magyarországon a népesség korösszetétele a fejlett országokhoz hasonlóan változott az utóbbi három évtizedben A természetes fogyás, a népesség öregedése és a „szabálytalan” kormegoszlást kifejező korfa tartósan fennálló, kedvezőtlen népmozgalmi jelenségek: az alacsony élveszületés és a magas halálozási arány következményei.

Korösszetétel átalakulása: Magyarország, 1900, 2000, 2100 2.2. számú ábra Forrás KSH 2004

Az élveszületések az 1950-es évek vége óta – egy 1974-77 közötti időszaktól eltekintve – nem biztosítják a népesség utánpótlását; az alacsony termékenység valójában már 1959-től a lélekszám „rejtett” fogyását jelezte, ami a halálozások egyre növekvő száma miatt 1981-től a populáció tényleges fogyásává vált. A rendszerváltozás sokkhullámai a termékenységre kedvezőtlenül hatottak és az 1990-es évtized végére az élveszületések száma 100 000 alá csökkent. Száz év alatt a korfa piramis alakja kupa alakúvá változik, mutatva az elöregedő tendenciát.55 A magyarországi népesedési folyamatok kétségkívül kedvezőtlenek, ám nem térnek el jelentősen Európa népesedési változásainak főbb irányaitól. Néhány jellemzője azonban a Kelet-Közép Európában bekövetkezett rendszerváltozással kapcsolatos; elhúzódó jellege pedig kifejezetten magyar sajátosság. (Józan – Katona 2002)

55

A szabálytalan alakot a 80 év körüliek körében a világháborús veszteségek okozzák, az ötven év körüliek létszámát az adminisztratív abortusztilalom kiugróan növelte, majd, az ő gyerekeik születésének idején az echohatás mellett, a gyes bevezetése is kiugró létszámot okozott a 70-es évek végén születetett populációban. Nagyobbrészt a változó népesedéspolitika következtében igen nagyok a különböző évjáratú nemzedékek létszáma közötti különbségek: például az 1954-ben születettek – a csaknem félévszázad alatt bekövetkezett halálozások ellenére – jelenleg is közel kétszer annyian vannak, mint a 2004-ben születettek.

46

Ezer lakosra jutó élveszületés és halálozás 2.3. számú ábra Forrás: KSH 2008-as adatai alapján saját szerkesztés

A magyar népességszám fogyás legfőbb oka ma a nemzetközi adatokkal összevetve a magas halálozási arány, illetve a várható élettartam relatív rövidsége. Az átlagértékeket is leginkább a középkorú, iskolázatlan és szakképzetlen, gyenge foglalkozási státuszú férfiak kiugróan magas halálozási mutatói rontják le. Míg születésszám szerint nemzetközi összehasonlításban az európai mezőny átlaga körüliek a magyar adatok, addig a halálozásban sereghajtók. Magyarország 2003-ban a társadalmi veszteséget leginkább jellemző 100 000 főre jutó elvesztett potenciális életévek tekintetében 26 OECD tagország között az első helyen állt, míg 2004-ben a 6,6 ezrelékes csecsemőhalandóságával a 25 uniós tagország között a 4. legrosszabb értékkel rendelkezett. (Tóth - Gábos -Gál-Medgyesi - Szivós - Vitrai 2006) Az egészségveszteség nemcsak az egyén, hanem a gazdaság számára is veszteség, mert az egészségben megélt életévek csökkenésén túl a munkaerőpiacon termeléskiesést, a közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszerben pedig kiadásnövekedést okoz. A lakosság fogyása mellett fontos munkaerő piaci kategória az aktivitás. Hazánkban 1998-2006 között jelentősen nem változott az aktivitási arány. Európai összehasonlításban alacsony, 65%-körüli. A magyarországi munkaerőpiaci prognózis 2008-ra már kismértékű, de tartós munkaerőhiányt tartalmaz. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Munkaerőpiaci prognózis címmel közös kutatást végez a magyar vállalkozások várható munkaerő-keresletéről és rövidtávú üzleti kilátásairól a minisztérium és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet által kidolgozott kutatási koncepció alapján. Nemzetgazdasági szinten a gazdasági szervezetek túlnyomó részének hosszabb távon nem okoz nehézséget a munkaerő-igény kielégítése. A cégek 15%-a azonban azt jelezte, hogy tartós munkaerőhiánnyal küzd. Ez a jelenség némileg erősödött 2006-hoz képest, ugyanis az egy évvel korábbi adatfelvétel során a cégek 9%-a jelzett munkaerőhiányt. Ágazati szinten a munkaerő-ellátottságot jelentős mértékű szóródás jellemzi. Az egyes nemzetgazdasági ágak közül átlag feletti mértékben küzd tartós munkaerő-gondokkal a feldolgozóipar, a szállítás és távközlés, valamint az építőipar (a cégek 21,4%-a, 19,7%-a és 17,5%-a jelezte ezt). A többi ágazatban az átlagosnál kevésbé érvényesül a munkaerőhiány. A munkaerőhiány továbbra is a nagyobb vállalatokat sújtja inkább, mint a kisebb vállalkozásokat. Ez arra vezethető vissza,

47

hogy ezek egyszerre nagyobb volumenű munkaerő-igénnyel lépnek fel, mint a kkv-szektor. A 250 főnél több létszámot foglalkoztató gazdasági szervezetek 35%-ánál jellemző, hogy aktuális munkaerő-keresletüket nem, vagy nehezen tudják a rendelkezésre álló munkaerőállományból kielégíteni. Fontos kérdés, hogy mennyivel nőne a foglalkoztatás, ha a keresletnek megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő állna rendelkezésre. A megkérdezett gazdasági szervezetek válaszai alapján a versenyszektorban a munkaerőhiányt érzékelő cégek statisztikai állományi létszámuk 3%-ában határozták meg a hiányzó munkaerő mértékét. (Munkaerőpiaci prognozis2008) A prognózis a kialakuló gazdasági válság hatására nem teljesen igazolódott. Az utolsó negyedévben a szűkülő foglalkoztatás volt a jellemző, és kismértékben megemelkedett a munkanélküliség is. A sokk azonban még várat magára, a válság hatásai a munkaerőpiacon 2009 második felére prognosztizálható. Már az első negyedévben megközelítette a munkanélküliség a 10%. Ez azonban nem jelent globális munkaerő túlkínálatot, strukturálisan továbbra is jelen van a hiány.

2.2. A tudás, mint a modern gazdaság mozgatója. A versenyképesség gátja az elvándorlás okozta veszteség különösen a brain drain A vándorlás és ezen belül a munkaerőallokáció a demográfiai hatáson kívül a nemzetek munkaerőforrásának mennyiségi, és szerkezeti módosulását is okozza. Minden ország eredményességének egyik eszköze a gazdaság teljesítőképessége, az ehhez hozzájáruló tudás alkalmazott technológia. Hosszútávon a tudást biztosító oktatás és képzés a versenyképesség feltétele. Tudásközpontú világmodell előtt állunk, úgy hogy ma valahol a globális információs társadalom kialakítása közben vagyunk. Várhatóan minimum három-négy, egymást követő, gyors technológiai forradalom fut le – beláthatatlan változásokkal a XXI. században. A világ és ezen belül Európa fejlett felében az „ipari kor, vagy kapitalizmus” már nem alternatíva. A „tudás kor” és gazdasága már alternatíva, ám nem globális gyakorlat, sajnos még Európában sem gyakorlat. (Varga 2004) Az egyes fejezetben már tárgyalt „New Economics” mint „amerikai” irányzat terjedőben a gondolkodók körében. Jelenleg a tudásalapú gazdaság építése áll a stratégiák középpontjában, ami lényegileg társadalomközpontú gazdaság. A teljesítmény nem csak GDP-ben mérendő, hanem az egyéni, a közösségi és szellemi hasznosságában. (Kiss 2006) Egy ilyen új alapokra helyezett versenyben sikeresek legyünk, a gazdaságpolitika és az azt segítő kutatások középpontjában annak a szemléletnek kell állnia, hogy az „új tudás” tartalmában gyökeresen más, mint ami most 300-400 évig volt. A tudományfejlődés a normál-tudománytól eljut a poszt-tudományig. A tudás funkciói jelentősen kibővültek, személyes és társadalmi tőkévé válik. Az információ melynek alapja a tudás átváltható pénzre, hatalomra, presztízsre. A verseny abszolút kulcsszereplője lesz. A tudástársadalom: az értelmezett ismeretrendszer társadalma, amely potenciálisan már a tudásjel társadalma is, s amely a tudással és - részben - a tudásjellel újraszerkeszti a társadalmat; a tudás maga válik személyes és társadalmi tőkévé.(Varga 2004) A tudás a cselekvés képessége. (Nico Stehr) Szemben azzal a ma már elavult nézettel, hogy a tudás nem egyéb, mint az ismeretek valamilyen mennyiségi vagy minőségi összessége, azaz a tudás nem valamilyen információtár. E szerint az egyén megérti, s alkalmazza az Új Tudást és az által, hogy az egyén a társadalom tagja tudás társadalmi tőkévé válik és elvezet a tudástársadalom kialakulásához. Az új tudáselmélet jellemzői, hogy megvalósul az információs és a szellemi tőke kiterjesztése és közvetítése, azaz a technológiai tőke mindenki rendelkezésére áll. A vállalatok és intézmények felismerik, hogy az egyik legfontosabb tőkeelem a szellemi tőke és céljuk 48

ennek növelése. A tudás társadalmának egyik nagy hibája hogy nem kezeli a társadalom erkölcsi problémáit, nem tud mit kezdeni a szétfeszítő morális kérdésekkel.(Besenyei 2009) Ennek megoldása és a fejlődés lehetséges következő elemeként már megjelenik, de még csak a tudomány világában a „tudattőke” amely korlátlan (kifogyhatatlan) mennyiségű és igazán hatékony; elérhetősége nem függ a társadalmi stációtól mindig konkrét tudatállapotban manifesztálódik, és nem spontánul váltja ki a tudatosulást. (Varga 2004) Európa mindennapjaiban a XXI század elején arra összpontosít, hogy az információs technológia új és hatékonyt eszköze legyen a fenntartható emberi fejlődés elősegítésének. Ebben jelentős szerepet kapnak az egyre jobban adaptálható eszközök, és mindinkább teljessé váló hozzáférés a szolgáltatásokhoz és információs forrásokhoz. A társadalmi összetartozás megőrzése, az emberi tőke növelése és a társadalmi struktúrák megőrzése (társadalombiztosítás és nyugdíjellátás), a határokon átnyúló, nyelvek és kultúrák feletti hálózatok kiépítése úgy, hogy megmaradjanak a kulturális és nyelvi különbségek. A népesség számára az oktatási rendszer és az alkalmazási terep, a gazdaság biztosítja a megfelelő tudás megszerzését. Az oktatás lényegében megszületésétől kezdve a tudás, a társadalmi tudás, a tudás társadalma érdekében működik. (Krisztián B. 2004) A tudás körülhatárolható ismeretek, értékek és összekapcsolható információk különböző, folyton változó keveréke. Szakértelem, ami keretet ad új ismeretek, tapasztalatok elsajátításához és értékeléséhez, amely a tudással rendelkezőkben keletkezik és hasznosul. Az emberi tőke szerepe az immateriális vagyon, közte a szellemi vagyon, a tudás, a tapasztalat felértékelődése mögött számos gazdasági összefüggés mutatható ki, ezek közül csak néhányat emelek ki. • A termelésben és fejlesztésben az erőforrások mind nagyobb koncentrációja történik. A piaci versenyben csak az a szervezet, régió, ország képes fennmaradni, kedvezőbb pozíciókat elérni, amely képes arra, hogy a rendelkezésre álló tudást a leghatékonyabban használja fel. Az eredményes és hatékony gazdálkodáshoz szükséges erőforrások - közte különösen a tudás - megszerzése, megtartása és fejlesztése jelentős teher. A tudás, mint befektetés hatékonysága, gazdaságossági oldalról is fontos kérdés. A brain drain kifejezést a Brit Királyi Akadémia alkotta, amely saját tudósainak Amerikába és Kanadába való kivándorlására használta ezt a kifejezést az 1950-es és 1960-as években. „A brain minden esetben a hasznos tudás hordozóját jelöli, a drain pedig arra utal, hogy a kivándorlás csatornázott”. A többi világnyelv vagy egyszerűen átveszi az eredeti angol nyelvű kifejezést, vagy megpróbálja lefordítani azt; franciául; Le drainage des spécialistes – a szakemberek elszívása; vagy németül a Gehirnenttrug – agykivonás. De bármely nyelven is fogalmazzuk meg, a szellemi tőke szokásostól eltérő távozásáról van szó. Az általános gyakorlat a brain drain és a migráció fogalmát összemossa. A különbség, hogy a migráció lehet pozitív jelenség, addig a brain drain egészében nézve negatív folyamat. A brain drain védelmezői az Emberi Jogok biztosításával, mint az Európai Unió felé vállalt alapvető kötelezettséggel érvelnek. Az általánosan elismert szabadságjogok tartalmazzák a helyváltoztatás jogát is. Az agyelszívás nemzetközi jelenségét immár fél évszázada vizsgálják közgazdaságtani, szociológiai és kulturális szempontok szerint. A terminológia fejlődését, a kapcsolódó fogalmakat többek között Cohen (1997), Salt (2006), Mahroum (1998),) mutatják be. Azért jelent problémát a brain drain jelenség, mert ellentétben áll korunk egyik világgazdasági kihívásával, a fejlett és elmaradott országok közti szakadék csökkentésével. Az agyelszívás jelensége hangsúlyozza a fejlődő és fejlett országok közötti erőviszonyok

49

különbségeit, és nagyon szemléletesen fejezi ki a különböző társadalmak gazdasági egymásrautaltságát. A fejlett országokban gyorsítja a tudomány és technika fejlődését, a tőkehiánnyal küszködő, kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező országokban pedig lelassítja azt. A brain drain-ből kizárólag a fejlett országok profitálnak és egyenlőtlen gazdasági, műszaki és tudományos fejlődés megy végbe. Az agyelszívás káros hatásai jelentősek. Mivel a magasan képzettek megszerzett szaktudásukkal és folyamatos innovációjukkal emelik a termelés mennyiségét és minőségét, hatással vannak egy ország gazdasági növekedésére. Groizard és Llull (2006) 170 országban vizsgálták a GDP-növekedést és a képzett migrációt, és regressziós vizsgálattal kimutatták, hogy tíz százalékkal magasabb agyelszívás átlagosan 0,8 százalékkal alacsonyabb GDP-növekedéssel jár. Az általam feldolgozott források több mint ötven különféle okot csoportosítottak a képzett emberek elvándorlására attól függően, hogy objektívnek vagy szubjektívnek ítélték meg az adott ország befolyását, illetve az adott személy elhatározását illetően a kiáramlási folyamatra. Objektívnek ítélték a tényezőt, ha az adott ország hatókörén kívül álló helyzet idézte elő a kiutazást, a szubjektív kategóriát pedig az állami beavatkozás lehetőségének megléte alapján állították fel. A harmadik osztályozó elv pedig a személyes indíttatás alapján bontja az okokat általános, vagyis személyes elhatározástól független vagy speciális, azaz személyes álláspontot képviselő befolyásoló tényezőkre. (2.3.-2.4. számú táblázat tartalmazza a brain draint előidéző okokat.) Amikor a nemzetgazdaságok eredményességét vizsgáljuk, egyre inkább előtérbe kerülnek azok a folyamatjellemzők, amelyek a hatékony működés, az ésszerű tőkeszerkezet, a tudatos eszközgazdálkodás és az emberi erőforrások megfelelő kezelése körében tarthatók számon. A szervezetek – és így akár nagyobb gazdasági egységek, kistérségek, megyék, régiók, nemzetgazdaságok, gazdasági integrációk - a képességallokáció színterei. Amikor ez képesség-allokáció/erőforrás kezelés rutinos piacépítő munkával és a jövedelem visszaforgatásával párosul, azt jelenti, hogy a rendszer sikere végső soron a lakosság közös munkája és a menedzsment kvalitásának függvénye. 2.3. számú táblázat A brain draint előidéző okok gazdasági taszító tényezőinek csoportosítása Taszító (push) tényezők

Általános ok

Objektív ok Az ország gazdasági elmaradottsága Relatív túlnépesedés Bizonytalan politikai viszonyok Munkanélküliség Alacsony fizetések Munkaerő-tervezés hiánya Munkahelyi légkör

Speciális ok

Általános lakáshelyzet Kielégítő munkafeltételek hiánya Előléptetési távlatok hiánya

Szubjektív ok

Bürokratikus nehézségek Oktatási túltermelés Reális munkaerőpolitika hiánya Túlzott centralizmus Társadalmi helyzet

Forrás: Saját szerkesztés Vas-Zoltán, 1973, 41-43.o. alapján

50

2.4. számú táblázat A brain draint előidéző okok gazdasági vonzó tényezőinek csoportosítása

Vonzó(pull) tényezők

Általános ok

Speciális ok

Objektív ok Magasabb életszínvonal Magas fizetések Modern oktatási rendszer Jelentős K+F előirányzat Városi központok Vonzó munkalehetőségek Tudományos partnerség Motiváció, Karrierkilátások Kulturális tényezők

Szubjektív ok

Kívánt munkahelyi légkör Tartalmas munka Külföldi rész – v. továbbképzés Válogatási lehetőség az állásokban

Lakhatás támogatása Forrás: Saját szerkesztés Vas-Zoltán, 1973, 41-43.o. alapján

Az innovációs folyamatokban megjelenik az új, más tudások birtoklása és alkalmazásképessége. Az innováció a XXI. század kulcskompetenciája. A tudás hatékonyságának növelése nemcsak a növekedés elsőrendű forrása, hanem gyakran szükséges kompenzálnia más gazdasági tényezők forrásainak viszonylagos – vagy abszolút értelemben vett –beszűkülését. A képzett szakemberek munkapiaca – egyaránt keresleti és kínálati oldalról mindinkább globalizálódik. A multinacionális cégek egyre jobban csalogatják a magas végzettségű alkalmazottakat a világ minden részéről. USA-ban az IT szektorról a legismertebb, hogy szenved a munkaerőhiánytól, és retteg attól, hogy munkavállalóit elvonják más országok. Mostanában az Egyesült Államokban napvilágot látott néhány olyan tanulmány, ami azzal vádolta az IT szektor cégeit, hogy előnyben részesítik azokat a külföldi mérnököket, akiket a fejlődő országból toboroznak, s hajlandóak alacsonyabb bért elfogadni, mint az ő hazai társai.( Sami Mahroum, 1998) Az „értelmiség elvonását” a Britannica Encyclopedia úgy definiálja, mint „a tanult vagy szakképzett emberek érkezését egy országból vagy gazdasági szektorból általában jobb fizetésért vagy életkörülményért”. Az értelmiség cseréje kétirányú szaktudás áramlására utal a küldő ország és a fogadó ország között. Az „értelmiség kárba veszése” írja le azt az elvesztést, amikor a magasan képzett munkavállalók a foglalkoztatás különböző formáiba vándorolnak, nem követelve a képzettségük használatát és a gyakorlatot. Új fogalom az „értelmiség körforgása”, mely arra a mozgásra vonatkozik, amikor külföldön tanul valaki, ott is szerez állást, de később visszatér hazájába egy jó lehetőség kihasználására. A XXI. század elején az a tendencia kezd kialakulni, hogy Európában a nemzetközi humán allokáció vesztesei az átmenet országai, védtelen munkaerőpiacukról már-már veszélyes méreteket ölt a képzettek elszívása. Ez nemcsak a növekvő elvárásokban ölt testet az oktatás és szakmai képzés terén, hanem a humán erőforrásokkal szembeni magatartások, mint gazdasági tevékenység részei, is megváltoznak. A gazdasági siker egyre inkább függ a tudástól, az emberi képességek fejlettségétől. Ezek megszerzéséhez pedig hosszú távú, tartós változásokra van szükség az oktatási és képzési intézményekben, valamint nagyméretű anyagi és társadalmi befektetésekre. A megszerzett vagyont azonban meg is kell tudni tartani, olyan

51

munkaerőpiaci stratégiák kidolgozásával, amely versenyképességét nem veszélyeztetik, hanem elősegítik.

ezen

országok

jövőbeli

Hipotézisként megfogalmazom: A második évezred első évtizedében a nemzetgazdaságok teljesítőképessége és a migrációs egyenleg között kimutatható kapcsolat van. Megyei szinten is kimutatható, hogy a nemzetközi vándorlásra hatást gyakorol a térség szocioökonomiai háttere. A vándorlás a gazdasági helyzetet befolyásoló, illetve a gazdasági helyzet által is determinált jelenség. A migráció a makroökonómiai egyensúlyra gyakorolt hatásának elemzésénél rövid távon figyelembe kell venni a migráció hatásait a munkaerőpiaci keresletre és kínálatra. Hosszú távon a gazdaság-teljesítő képességére gyakorolt hatására kell figyelmet fordítani. A nettó nemzeti termék növekedési ütemének a csökkenése esetén a termelés növekedésének megtorpanásában fontos faktorrá válhat a munkaerő (az emberi erőforrás) hiánya.

2.3. Európa országainak migrációs egyenlege, az országok teljesítőképessége és a munkaerőpiaci jellemzői közötti kapcsolat Ebben a részben a hipotetikus deduktív módszer kritikai következtetéseként bemutatom, milyen összefüggések értelmezhetők az Európai Unió egyes országainak teljesítőképessége, munkaerőpiaci jellemzői és a migrációs egyenlege között. Mint ahogy az első részben bizonyítva látom, hogy a közgazdasági elmélet fejlődése hatással van a migrációs elméletekre, ugyanúgy igazoltnak tekintem, hogy a munkaerő mennyisége és minősége meghatározza az adott gazdaság teljesítőképességét. 2.3.1. A migrációs egyenleg: a kivándorlás és a bevándorlás összefüggései a

makrogazdaságot leíró mutatókkal A következőkben azt elemzem, hogy az elmúlt időszakban, 2001-től 2007-ig az Európa egyes országaiban hogyan alakultak a gazdaság teljesítményét, a munkaerőpiacot és migrációt leíró mutatók. Nettó migrációs rátával és a makrogazdasági mutatókkal szorossági vizsgálatot végzek. Munkám célja hogy azt a hipotézisemet vizsgáljam miszerint „a nemzetgazdaságok teljesítőképessége és a migrációs egyenleg között kimutatható kapcsolat van.” Röviden elemezni kívánom az egy főre eső GDP mutatót, mint teljesítményt leírót, a munkanélküliségi rátát, mint a munkaerőpiacot meghatározót és a migrációs egyenleget, mint a kivándorlás bevándorlás közös mutatóját. Módszerként az adatsorok megvizsgálásán kívül egy szemléletes eljárást választottam. Térképen színskálák segítségével mutatom be, hogy az egyes országokban az elemzett ráták milyen tartományban találhatók. Ez a módszer egyszerre ad arra lehetőséget, hogy kimutassam az egyes területi egységek nominális és relatív helyzetét illetve, hogy érzékeltessem a kapcsolatot. A térképek színeit úgy szerkesztem, hogy a piros a negatív irányú, nem kívánatos értéksávokat a zöld szín és annak világosodó árnyalatai egészen a kifehéredésig jelöljék a pozitív mértéket, a kívánatost. Ez a módszer arra is lehetőséget ad, hogy egyszerre tudom bemutatni és értékelni a mutatók nagyságát és kapcsolatát. Migrációs egyenleg vizsgálata56. Az első térkép a pirostól a sötétzöldig terjedő színskála 56

Az adatokat EU statisztikák adatközléseiből származnak. Az adatgyűjtés metodikája problematikus mert a költözéseknél nincs ilyen nyilvántartás. A migráció nyomon követésére tehát a különbségekből indulunk ki. Kiszámítjuk az össznövekedést, majd ebből levonjuk a születéseknek a halálozásokhoz képest mutatkozó többletét. A különbség az úgynevezett migrációs egyenleg, amely megfelel annak a -

52

segítségével mutatja be az 1000 főre jutó nettó migrációs ráta57 értékét 2007-ben a vizsgált országra. Európa ismert demográfiai helyzetére tekintettel, kívánatosnak tekintem a pozitív és lehetőleg magas sávba eső migrációs különbözetet. A nettó migrációs ráta értékeinek tartománya a vizsgált területen a (-5) és (10) között mozgott 2001-2008 között, a térképhez kiegészítő információként táblázatos formában feldolgoztam az adatokat 2001-től, a melléklet tartalmazza a minden évre elkészített térképeket. A térképen színskála a sötét piros, „negatív” értékektől halad a zöld, „pozitív” értékek felé. Nyolc kategóriát különítettem el, minél sötétebb piros egy ország színe a térképen, annál magasabb az országból kivándorlók száma a bevándorlók számához képest. Minél zöldebb egy ország színe, annál magasabb az adott országba bevándorlók száma a kivándorlók számához képest. Sötétzöld színnel jelöltem azokat az országokat, amelyek migrációs egyenlege ezer főre vetítve meghaladja a 4 ezreléket. 2006-ban és 2007-ben a legmagasabb vándorlásból eredő népesség növekedést Spanyolország, Írország és Izland területén regisztrálták. A három ország közül egyik sem tekinthető a XX. század adatai alapján klasszikus befogadónak. Az elmúlt évszázadban Spanyolország58 és Írország59 kibocsátók voltak. A népmozgalmi adataikat a gazdaság dinamikus fejlődése a bevándorlóbarát foglalkoztatás és a biztonságpolitika változtatta meg tudatosan napjainkra. A vizsgált években az előbbieken kívül sötétvörös árnyalatot kapott Olaszország, Belgium, Norvégia, Svédország és Bosznia. Ez utóbbi esetében nem feltétlenül gazdasági jellegű trendet takar az adat, itt feltehetően most érezteti hatását a jugoszláv háborúkat követő lakosság vissza - illetve átrendeződése. 2.5. számú táblázat A nettó migrációs ráta alakulása 2001 és 2008 között Ország

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Ausztria

2,46 2,45

2,45

2,44

2 1,97

1,94

1,91

1,88

Belgium

0,98 0,97

0,97

0,97

1,23 1,23

1,22

1,22

1,22

Bulgária Csehország Dánia Észtország

-5,06

-4,9 -4,74 -4,58 -4,58

-4,3 -4,01 -3,71 -3,41

0,95 0,96

0,96

0,97

0,97 0,97

0,97

0,97

0,97

1,95 1,98

2,01

2,04

2,48 2,53

2,52

2,5

2,49

-0,79

-0,8 -0,73 -0,71 -3,16

-3,2

-3,2 -3,22 -3,24

Finnország

0,58 0,61

0,62

0,63

0,95 0,89

0,84

0,78

0,73

Franciaország

0,66 0,64

0,64

0,66

0,66 0,66

0,66

1,52

1,48

Németország

4,01

4

3,99

2,18

2,18 2,18

2,18

2,18

2,19

Görögország

1,97 1,96

1,96

1,96

2,35 2,34

2,34

2,34

2,33

valószínűleg negatív előjelű - különbségnek, amely a bevándorlások és az elvándorlások közt mutatkozik. Az 1000 főre jutó nettó migrációs ráta nem más, mint a bevándorlók és kivándorlók számában mért különbség: [bevándorlók száma]– [kivándorlók száma] ezer főre vetítve. Ha a különbség negatív, akkor az adott országban magasabb a kivándorlók száma a bevándorlók számánál, és fordítva, ha ez a különbség pozitív, akkor a bevándorlók száma haladja meg a kivándorlók számát. 58 XX. század elejei spanyol kivándorlás leginkább az amerikai kontinens országait vette célba, majd fokozatosan megerősödött a fejlett EGK országok irányába történő vándorlás, illetve az Ausztráliába érkezők száma bár az előbbiekhez viszonyítva elenyésző volt nominális nagysága nem lebecsülendő. A XX. századi kivándorlás a két ország közötti egyezmény nyomán bővült, például az első, Spanyolországban hivatalosan szervezett expedíció 1959-ben stílusosan a „Kangaroo” nevet kapta és a „Montserrat” fedélzetén Bilbaóból baszk férfiakat szállított Ausztráliába, melyet hamarosan követett az „Eucalyptus”-expedíció, majd a „Karri”, mindkettő 1960-ban. Ez utóbbi Santanderből indult és 373 baszk, santanderi és astúriai férfit vitt át az óceánon a „Monte Udala” fedélzetén. A Spanyol migráció kapcsán minden országnak megvan a maga érzékenysége. Mexikóban a spanyolok érkezését az indiánok szemével nézik, míg Brazíliában a gyarmatosítók szemszöge érvényesül 59 Írországot már a 12. századi angol-normann hódítás óta olyan gyarmati országként kezelték, amelynek az a szerepe, hogy ellássa az angol piacot élelmiszerekkel és olcsó munkaerővel. Kevéssé ismert például, hogy az évszázadokon át, egészen a legutóbbi időkig tartó ír emigráció mellett a 16. és 17. században írek százait, asszonyokat és gyerekeket adtak el rabszolgának a nyugat-indiai szigeteken. Az 1840-es éveiben kitört burgonyavész nyomán mintegy másfél millióan haltak éhen, és közel ugyanannyian kényszerültek emigrálni, amit az angol hatóságok tétlenül szemléltek. Az ínséges állapotok és a kivándorlás nyomán a XIX század közepén még 6,5 milliós ír lakosság a 1920 évek közepére kevesebb, mint hárommilliósra csökkent, miközben az Egyesült Államokban a XIX század végére már több mint ötvenmillióra teszik az ír származásúak számát. 57

53

Magyarország

0,73 0,74

0,76

0,78

0,86 0,86

0,86

0,86

0,86

Írország

5,27 4,69

4,12

3,57

4,99 4,93

4,87

4,82

4,76

Olaszország

1,74 1,73

1,73

2,07

2,07 2,07

2,06

2,06

2,06

Lettország

-1,32

Litvánia

-1,3 -1,23 -1,19 -2,23

-2,2 -2,26 -2,27 -2,29

0,16 0,15

0,15

0,14 -0,71

Hollandia

2,3 2,34

2,35

2,35

2,91

2,8

2,72

2,63

2,55

Norvégia

2,13 2,11

2,1

2,09

1,74 1,73

1,73

1,72

1,71

Lengyelország

-0,49

-0,5 -0,49 -0,49 -0,49 0,49

-0,7 -0,71 -0,72 -0,72

-0,5 -0,46 -0,46 -0,46

Portugália

0,5

0,5

0,5

3,57 3,49

3,4

3,31

3,23

Románia

-0,6

-0,6

-0,6

-0,6 -0,13

Szlovákia

0,53 0,53

0,53

0,53

0,3

0,3

0,3

0,3

0,3

Szlovénia

1,75 2,11

2,24

2,34

1,12

1

0,88

0,76

0,64

Spanyolország

0,88 0,87

0,87

0,99

0,99 0,99

0,99

0,99

0,99

Svédország

0,86 0,91

0,95

1

1,67 1,67

1,66

1,66

1,66

Egyesült Királyság

1,07 1,07

1,06

2,2

2,19 2,18

2,18

2,17

2,17

-0,1 -0,13 -0,13 -0,13

Forrás: Saját szerkesztés www.indexmundi.com. Alapján

2001 és 2008 között a migráció következtében Bulgária lakossága csökkent leginkább. Jelentős változáson ment át Portugália, ahol 2001-ben még 0,5 migráns többlet jutott ezer főre, 2006-ra ez az érték 3,4 migráns/1000 fő-re emelkedett. Az ezer főre jutó nettó migrációs ráta átlaga 2001-ben 0,92 fő volt a vizsgált országokban, 2006-ra ez csekély mértékben 0.94 fő-re emelkedett.

1000 főre jutó nettó migrációs ráta 2007 2.4. számú ábra Forrás: saját szerkesztés

54

. Ez évente átlagosan 0,0021 migráns/1000 fő növekedést jelent. A nettó migrációs ráta szórása 2001-ben 1,79 migráns/1000 fő volt, 2006-ra ez 1.93 migráns/1000 fő-re emelkedett. A vizsgált országok tehát átlagosan nagyobb mértékben tértek el az átlagos nettó migrációtól, mint 2001-ben A vizsgált migrációs egyenleg rátája kismértékű pozitivitást mutat, azaz 2-5 ezrelék között volt a klasszikus európai befogadók60 esetén; Nagy Britanniában, Ausztriában, Dániában, Portugáliában, Görögországban, Csehországban, illetve 2006-ban még Magyarországon is. Ezeket az országokat a térképemen a zölddel jelöltem. Világoskék jelzést kaptak a pozitív nulla egyenlegű államok. Ezekben az országokban még mindig többen vándorolnak be, mint onnan el. Így ide soroltam Franciaországot, Horvátországot, Németországot, Szlovákiát. Magyarország migrációs egyenleg 2007-ben pozitív 1,4%-os. Ha folyamatában vizsgálom 2001-től a magyar adatokat, akkor a színskála egyre világosodik, azaz egyre kevesebb az a plusz, amely még pozitív egyenleget eredményez. Egyre sötétedő piros színnel jelöltem a negatív egyenleget. Az újonnan csatlakozott országok közül 2006 és 2007-ben egyedül a Baltikum és Lengyelország nettó migrációs rátája negatív. (A Baltikumban kivétel Észtország, ahol minimális növekedés tapasztalható 2007-ben.) A legharagosabban piros országok Albánia és Bulgária ezekből az országokból inkább elvándorolnak az emberek a „pirosabb” országok felé (természetesen Kanadába, az Egyesült Államokba és máshova is irányulhatnak a kivándorlások, nemcsak a nyugat-európai országok irányába, a célországokat ez a térkép nem jelzi)61. Szintén magas a kivándorlók száma a bevándorlók számához képest Lettországban és Szerbia-Montenegróban. Több volt szocialista országról elmondható, hogy többen vándorolnak el, mint be (így Litvániából, Macedóniából, Lengyelországból, Ukrajnából, Moldáviából és Romániából). Azonban itt azt a folyamatot is meg kell említenem – amit ez a módszer nem tud közvetíteni-, hogy a fenn említett „piros” országok esetén nem a bevándorlás csökkenése, az aktív biztonság illetve foglalkoztatáspolitika adja ezt az eredményt, hanem a fokozódó elvándorlás. Munkanélküliségi ráta elemzése és kapcsolata a migrációs egyenleggel. A következő térkép (2.5. ábra) az országok munkanélküliségi rátáit jelöli: vagyis azt, hogy az adott országban mekkora a munkanélküliek aránya. Munkaerőpiaccal foglalkozó szakemberként megállapítom, hogy ezen adatok sok esetben torzítják a valóságot hasonlóan, mint a migrációs egyenleg. A különböző országok munkanélküliséggel kapcsolatos regisztrációja hasonlít, a migrációs adatok regisztrációjához: mindkét esetben csak a legális és azon belül is az önként regisztráltak vannak feltüntetve. Bár az ILO ajánlása alapján ma már a statisztikai hivatalok készítenek megkérdezésen alapuló felmérést62, én - ismerve a magyar adatok valóságtartalmát - szkeptikus vagyok. A munkaerőpiaci helyzetet esetleg jobban szemléltethetnék az aktivitási, illetve a foglalkoztatási arányok, azonban az egyes fejezetben részletesen tárgyalt elméletek szerint a munkanélküliség az, amely leginkább kapcsolatban állhat a munkaerő allokációs folyamataival. 60

Az 1998-as évben az összes Európában élő külföldi állománya a nyilvántartások alapján mintegy 21 millióra tehető. A külföldi népesség Európa aggregált lakosságának mintegy 4,1%-át tette ki ezek alapján. A külföldi népességállomány nagyobbik része Nyugat-Európában él. Aligha kétséges, hogy az elmúlt években Nyugat-Európa egészében jelentősen megnőtt a külföldi lakosok aránya. A külföldiek lélekszáma országonként nagymértékben eltér, miközben általában növekvő tendenciát mutat. 1998-ban az ország össznépességéhez képest a külföldiek aránya Luxemburgban (a teljes lakosság 34,9%-a) és Svájcban (19%) volt a legnagyobb. Három országban – Ausztriában, Belgiumban és Németországban ez az arány 9% körül volt. Egy másik országcsoport esetében – ide tartozik Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Norvégia, Svédország és az Egyesült Királyság – 3 és 6,3% közé volt tehető. Minden további nyugat-, közép- és kelet-európai országban ez az arány 3% alatt volt, sőt, néhol az összes lakos 2%-át sem érte el. 61 Egyébként 1800 és 1930 közt mintegy 40 millió európai telepedett le a tengerentúlon, az amerikai földrészeken és Ausztráliában. 1800 és 1860 közt az Egyesült Államokba bevándorlóknak kétharmada Nagy-Britanniából érkezett, ötöde Németországból. 1850 és 1914 közt a bevándorlók többsége Írországból, Itáliából, Spanyolországból és Kelet-Európából származott el. 1930-ban az Egyesült Államok 123 millió lakosából már csak 14,2 millió született külföldön: Itália állt az élen 1,8 millióval Németország (1,6), Lengyelország (1,3), Nagy-Britannia (1,2), Kanada (1,2), Oroszország (1,1), Írország (0,9) előtt. 62 Magyarországon 1992-től létezik az ILO álltal ajánlott megkérdezésen alapuló statisztikai adatgyűjtés a munkanélküliségről.

55

Minél „zöldebb” egy ország, annál alacsonyabb az országban a munkanélküliek aránya, és minél inkább tart az ország színe az „erős piros” felé, annál magasabb a munkanélküliségi ráta. 2006-ban a munkanélküliek száma világszerte továbbra is történelmi csúcson volt annak ellenére, hogy a globális gazdaság erőteljes fellendülést mutatott - tette közzé a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a globális foglalkoztatási tendenciákról készített éves jelentésében. 63 Az általam vizsgált térségben 2001-ben Bulgáriában volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, ekkor a gazdaságilag aktív népesség 19.5%-a volt munkanélküli. 2002 és 2006 között a legtöbb munkanélküli Lengyelországban volt, bár 2006-ban a 2001 évihez képest már csökkent a munkanélküliség aránya. (Az aktív népesség 13,9% volt munkanélküli.) A legalacsonyabb munkanélküliségi ráta 2001 és 2003 között Hollandiában volt. 2004-től már tarkább a kép, Norvégiában és Finnországban volt a ráta a legalacsonyabb. (2006-ban Norvégiában az aktív népesség 3,5%-a volt munkanélküli.) 2.6. számú táblázat Munkanélküliségi ráta alakulása 2001 és 2008 között (%) Ország

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Ausztria

4,4

5,4

4,8

4,8

4,4

4,4

5,2

4,9

4,3

Belgium

9

8,4

7,2

7,2

8,1

12

8,4

8,1

7,6

Bulgária

15

17,7

18

18

14,3

12,7

11,5

9,6

8

Csehország

9

8,7

8,5

9,8

9,9

10,6

8,9

8,4

6,6

Dánia

5,7

5,3

5,1

5,1

6,1

6,2

5,7

3,8

3,5

Észtország

11,7

11,7

12,4

12,4

10,1

9,6

7,9

4,5

5,2

Finnország

10

9,8

8,5

8,5

9

8,9

8,4

7

6,9

Franciaország

11

9,7

9,1

9,1

9,7

10,1

9,9

8,7

8

Németország

10,5

9,9

9,8

9,8

10,5

10,6

11,7

7,1

9,1

Görögország

9,9

11,3

10,3

10,3

9,4

10

9,9

9,2

8,4

Magyarország

10

9,4

5,8

5,8

5,9

5,9

7,2

7,4

7,1

Írország

5,5

4,1

4,7

4,3

4,7

4,3

4,3

4,3

5

Olaszország

11,5

10,4

9,1

9,1

8,6

8,6

7,7

7

6,7

Lettország

9,6

7,8

7,6

7,6

8,6

8,8

7,5

6,5

5,9

Litvánia

10

10,8

12,5

12,5

10,3

8

4,8

3,7

3,2

Hollandia

3,5

2,6

3

3

5,3

6

6,6

5,5

4,1

Norvégia

2,9

3

3,9

3,9

4,7

4,3

4,6

3,5

2,4

Lengyelország

11

12

17

18,1

20

19,5

18,2

14,9

12,8

Portugália

4,6

4,3

4,7

4,7

6,4

6,5

7,6

7,6

8

Románia

11

11,5

9,1

8,3

7,2

6,3

5,9

6,1

4,1

Szlovákia

20

17

17,2

17,2

15,2

13,1

11,7

10,2

8,6

Szlovénia

7,1

7,1

11

11

11,2

6,4

10,1

9,6

4,6

63

A szervezet leszögezi, bár több ember dolgozik manapság, mint valaha, a munkanélküliek száma folyamatosan rekordon van. 2006-ban valamivel több, mint 195 millió embert érintett, a globális munkanélküliség 6,3% -os volt. A jelentés szerint az elmúltidőben, a gazdasági növekedés inkább a termelékenység szintjének emelkedésében, semmint a foglalkoztatás növekedésében nyilvánult meg. Annak ellenére, hogy a termelékenység világszerte 26%-kal nőtt, a munkában állók száma globális szinten csupán 16%-al emelkedett. (ILO2007) A munkanélküliség továbbra is a fiatal korosztályt sújtja leginkább. Ők képviselik a világ teljes munkanélküliségének évek óta durván a 40%-át (2006-ban 44%-át). Tartóssá vált a különbség a férfiak és a nők foglalkoztatása között. Világ szerte az új évezred első 5 évében a nőknek csupán fel (2006-ban 49%-a) dolgozott, míg a férfiak háromnegyedének (2066-ban 74%-ának) volt tartósan munkája. A jelentés kiemeli, hogy a legtöbb régió munkanélküliségi mutatóiban nem következett be markáns változás. A 2000-es évek elején Kelet-Ázsiában a munkanélküliségi ráta 3-4% között mozog (2006-ban 3,4%) volt, ami továbbra is világszinten a legalacsonyabb. A leginkább a fejlett gazdaságok és az Európai Unió régióiban (a EU15) volt tapasztalható némi csökkenés, itt a munkanélküliségi mutató 10%-ról 2006-ra 6,2 %ra esett vissza. Legmagasabb a mutató Közép-Kelet és Észak- Afrikában, ahol tartósan meghaladja a 10 %-ot, (2006-ban 12%).

56

Spanyolország

16

14

11,3

11,3

11,3

10,4

9,2

8,1

7,6

Svédország

5,5

6

4

4

4,9

5,6

5,8

5,6

4,5

Egyesült Királyság 6 5,5 5,2 5,2 5 4,8 4,7 Forrás: Saját szerkesztés www.indexmundi.com. alapján

2,9

5,4

A 2.6.-os számú táblázatban megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol 2001ben átlag feletti munkanélküliségi adatok voltak jellemzők, 2006-ra csökkent a munkanélküliségi ráta. Azok az országok, amelyek már 2001-ben alacsony munkanélküliséggel rendelkeztek, némi növekedéssel kellett számolni. Ezekben az országokban a munkanélküliségi ráta 2004-ig folyamatosan növekedett, 2005 és 2006 között csökkent valamelyest, de a 2006-os munkanélküliségi ráta még így is magasabb, mint a 2001ben bejelentett. Európában 2007-ban sötétzöld színű, azaz 4 % alatti kedvező munkanélküliség volt. Öt országban: Izlandon, Norvégiában, Dániában, Hollandiában és keleten Ukrajnában. Írországban, Ausztriában, Svájcban 5 % alatti a ráta. Halványzöldre kellett festenem Európa legtöbb országát, mert ott bár meghaladta a munkanélküliség a 6 %-ot, de még egy számjegyű. 10%-ot meghaladó volt a munkanélküliség Németországban, Lengyelországban, és a volt Jugoszlávia területén. 2007-re képletesen fogalmazva a helyzet a zöld területeken fakult, azonban be nem pirosult. 2007-re a nagyon „sötétzöld” országok mutatói is szelídültek, a volt Jugoszlávián és Szlovákián kívül mindenhol 10 % alatti a munkanélküliség.

Munkanélküliségi ráta alakulása 2007-ben 2.5. számú ábra Forrás: saját szerkesztés

57

A térképek (Migrációs egyenleg, Munkanélküliségi ráta) színezését összehasonlítva ránézésre is látszik, hogy a két térképtípuson nem feltétlenül ugyanazok az országok pirosak és zöldek. Megállapítható, hogy nem egyértelműen azokból az országokból vándorolnak el, ahol magas a munkanélküliség, illetve a migrációs egyenleg nem ott mutat minden esetben negatív értéket, ahol nagy a munkanélküliség. Az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező országok közül, nagy befogadó volt és jelentős pozitív migrációs egyenleggel bírt 2007-ben Norvégia és Izland. A viszonylag magas munkanélküliséggel rendelkező országok között vannak olyanok is, ahol pozitív, és vannak olyanok is, ahol negatív a nettó migrációs ráta értéke. Viszonylag magas a munkanélküliségi ráta, mégis több a bevándorló a nyugat-európai országok közül Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Dániában és Görögországban. Európa középső és keleti részén lévő országok között is vannak magas munkanélküliséggel és negatív migrációs rátával jellemezhető országok, mint Csehország és Szlovákia, valamint Horvátország és BoszniaHercegovina. Viszonylag magas a munkanélküliségi ráta és a kivándorló is több Észtországban és Lengyelországban, valamint Szerbia-Montenegróban, Albániában, Macedóniában és Bulgáriában. Az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező jóléti országok mind befogadó országok; vagyis az összes alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező nyugateurópai országban meghaladja a bevándorlók száma a kivándorlókét. Ezek az országok valószínűleg nemcsak a saját állampolgáraiknak, hanem a bevándorlóknak is tudnak munkát adni. Ukrajnában ezzel szemben, hiába alacsony a munkanélküliségi ráta a statisztikák szerint, a nettó migrációs ráta értéke is negatív. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy Ukrajna esetében az adat feltehetően nem tükrözi a valoságos munkaerőpiaci helyzetet, ezt erősiti az is, hogy az International Labor Organization 2004-es becslése szerint Ukrajnában a valódi munkanélküliség 9–10% lehet, míg a hivatalos közlések szerint 4 % alatti. Az egy főre eső GDP 2001 és 2008 között Romániában és Bulgáriában volt a legalacsonyabb. A két ország egy főre jutó GDP-je a vizsgált időszak alatt egymáshoz nagyon közeli értéket mutatott. A legmagasabb egy főre jutó GDP-t 2001 és 2008 között Norvégia tudhatta magáénak. E területen nincs olyan verseny az első helyért, mint a legalacsonyabb GDP/fő értéknél. 2.7. számú táblázat Az egy főre jutó GDP [GDP/fő (PPP)$] alakulása 2001 és 2008 között Ország 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Ausztria

23400 25000 27700 27700 30000 31300 32500 34600 39000

Belgium

23900 25300 29000 29000 29100 30600 31100 33000 36500

Bulgária

4300

6200

6600

6600

7600

8200

9600 10700 11800

Csehország

11700 12900 15300 15300 15700 16800 20000 21900 24400

Dánia

23800 25500 29000 29000 31100 32200 34800 37000 37400

Észtország

5600 10000 10900 10900 12300 14300 17500 20300 21800

Finnország

21000 22900 26200 26200 27400 29000 31000 33700 35500

Franciaország

23300 24400 25700 25700 27600 28700 29600 31100 33800

Németország

22700 23400 26600 26600 27600 28700 30100 31900 34400

Görögország

13900 17200 19000 19000 20000 21300 22300 24000 30500

Magyarország

7800 11200 13300 13300 13900 14900 16300 17600 19500

Írország

20300 21600 28500 30500 29600 31900 41100 44500 45600

Olaszország

21400 22100 25000 25000 26700 27700 28700 30200 31000

58

Lettország

4200

7200

8300

8300 10200 11500 13700 16000 17700

Litvánia

4800

7300

8400

8400 11400 12500 13700 15300 16700

Hollandia

23100 24400 26900 26900 28600 29500 30300 32100 38600

Norvégia

25100 27700 31800 31800 37800 40000 42800 46300 55600

Lengyelország Portugália Románia

7200

8500

9500

9500 11100 12000 13100 14300 16200

15300 15800 18000 18000 18000 17900 19000 19800 21800 3900

5900

6800

7400

7000

7700

8100

9100 11100

Szlovákia

8500 10200 12200 12200 13300 14500 16300 18200 19800

Szlovénia

10900 12000 18000 18000 19000 19600 21500 23400 27300

Spanyolország

17300 18000 20700 20700 22000 23300 25600 27400 33700

Svédország

20700 22200 25400 25400 26800 28400 29800 32200 36900

Egyesült Királyság

21800 22800 25300 25300 27700 29600 30100 31800 35300 Forrás: Saját szerkesztés www.indexmundi.com. Alapján

Az egy főre eső GDP szórása a vizsgált országokban 2001-ben 7740,579$/fő, ami 2008ra 10967,31$/fő-re emelkedett. Elmondható tehát, hogy bár az egy főre jutó GDP növekedett 2001-ről 2008-ra, és vele együtt növekedett a GDP/fő szórása is. A vizsgált országok 2008ban átlagosan nagyobb mértékben tértek el az átlagos egy főre jutó GDP-től, mint 2001-ben.

Egy főre jutó GDP 2007-ben Euró ppp 2.6. számú ábra Forrás: saját szerkesztés

Ha egymásra tesszük a nettó migrációs ráta és az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék térképeit, akkor azt láthatjuk, hogy a színek – néhány eltéréssel – nagyjából

59

megegyeznek. Belorusszia, Szlovákia, Magyarország, Horvátország és Bosznia-Hercegovina azok az országok, ahol nem esnek egybe a két térkép színei: annak ellenére, hogy ezekben az országokban viszonylag alacsony az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék értéke, mégis több a bevándorló, mint a kivándorló (valószínűleg kulturális vagy egyéb okokra vezethető vissza, hogy ezeknek az országoknak az állampolgárai nem vándorolnak el az országban tapasztalható viszonylagos szegénység ellenére sem). Az összes többi ország esetében elmondható, hogy a gazdagabb országokba többen vándorolnak be, mint onnan el, és a szegényebb országból többen vándorolnak el, mint be. Tehát a gazdagabb országok a befogadó, míg a szegényebb országok a kibocsátó országok. A gazdag országokban mindig pozitív a nettó migrációs ráta értéke. A legszegényebb országok (Szerbia-Montenegró, Albánia és Moldávia) a legalacsonyabb nettó migrációs rátával rendelkező országok közé tartoznak. Adataink azt jelzik, hogy nem minden országban magasabb az elvándorlók aránya is a bevándorlókéhoz képest, ahol magas a munkanélküliek aránya. Ellenben ahonnan elvándorolnak, azokban az országokban (kivétel Románia, Moldávia és Ukrajna) alacsony a munkanélküliség is. Valószínűleg nem a magas munkanélküliség az oka annak, ha egy országból többen vándorolnak el, mint be; ellenben maga az elvándorlás okozhat magas munkanélküliséget. 64A másik összefüggés, amelyet adataink jeleznek: minden ország szegény, ahonnan az állampolgárok elvándorolnak, de nem minden szegény országból vándorolnak ki az emberek. Adataink alapján valószínűsítjük, hogy onnan vándorolnak el többen, ahol a munkanélküliség és a szegénység egymásra tevődnek: vagyis a szegényebb országokból, amelyekben egyúttal magas a munkanélküliség is. (Ám ez alól is vannak kivételek, pl. Szlovákia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország). Vannak olyan közép-keleteurópai országok, ahol magas a munkanélküliség, és mégsem vándorolnak ki az állampolgárok, vagy ha elmennek is, még ennél is többen vándorolnak be. Ilyen országok például Törökország, Bosznia-Hercegovina és Horvátország, de az újonnan csatlakozott két ország is, Szlovákia és Csehország. Hasonló tendenciát találunk néhány fejlett jóléti országban is (Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Görögországban), de valószínűleg itt más okok játszanak közre, mint a közép-kelet-európai országokban. Vannak viszonylag szegény közép-kelet-európai országok is, ahonnan a szegénység ellenére sem vándorolnak el (vagy ha el is elvándorolnak, több a bevándorló). Az újonnan csatlakozott országok közül ilyen Magyarország és Szlovákia, vagy Törökország, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Belorusszia. 2.3.1.1. A nemzetközi migrációs egyenleg trendszámítása és kapcsolat jellemzése a makrogazdasági mutatókkal.

A továbbiakban ökonometriai számításokkal bemutatom az elméletből és egyszerű összehasonlító vizsgálatokból leszűrt kapcsolatok bizonyítását. Módszertanilag nem célszerű 10-15 évnél rövidebb intervallum esetén tendencia vizsgálatot folytatni, mert a véletlennek túl nagy a szerepe. Vizsgálataimban 9 év adatait alkalmazom 25 ország esetén, az ebből számolt trendet nem önmagában vizsgálom, hanem a trendparamétert mint segédváltozót alkalmazom. A vizsgálat célja, hogy bizonyítsam hogy a makrogazdasági mutatók változása a migrációs egyenleg változásával szoros kapcsolatban van. Vizsgálatom keretében először a mellékletben közölt adatok alapján a Európa 25 országának 2000 és 2008 közötti adatainak alapján elkészítettem a trendeket. ( a trendértékeket a II. melléklet tartalmazza) A trend paraméterek értékéből rangszámokat képeztem, és azokból kiszámítottam a rangkorrelációs együtthatókat65 64

(Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a munkanélküliségi ráta országok közötti összehasonlítását torzíthatja, hogy eltérő lehet egyes országokban az inaktív lakosság aránya – egyes országokban inkább az inaktív, más országokban inkább a munkanélküli státust választják az állampolgárok). 65 A korrelációs együttható egy statisztika, azaz egy minta korreláltsága leírására szolgál, miközben a populáció változói közötti kapcsolat erősségét a korrelációs együttható mint paraméter határozza meg. A módszer leírása a 2 melléklet tartalmazza.

60

(Spearman-féle ró)66, így a mutatók páronként összehasonlíthatók és lehetővé vált a mutatók összetartozásának abszolút szorosságának meghatározása. Az így kapott együtthatókat tartalmazza a 2.9. táblázat. A rangkorrelációt a 2.8.-as ábra szemlélteti. 2.8. számú táblázat 25 európai ország migrációs és makrogazdasági mutatóiból számolt lineáris trendfüggvény rangkorrelációs együttható mátrixa Spearman féle rankkorrelációs együtthatók

Nettó GDP/fő Munkanélküliségi Foglalkoztatási migráció (PPP) ráta ráta

Nettó migráció GDP/fő (PPP) Munkanélküliségi ráta Foglalkoztatási ráta

-0,378 0,138

0,131

-0,453

0,115

-0,545

Forrás: saját számítás

A számítás eredményének első oszlopában láthatjuk a migrációs egyenleg változásának és a makrogazdasági mutatók változásának kapcsolatát. A kapcsolat kimutatható, szorosságát tekintve gyenge-közepes, a legerősebb ellentétes irányú a foglalkoztatási ráta változásával, szintén ellentétes irányú a GDP változásával és gyengének minősítem a munkanélküliség változásával.

A migrációs egyenleg összefüggéseinek ábrázolása 2.7. számú ábra Forrás: saját szerkesztés

A számításokból következik, hogy 2000 és 2008 között a foglalkoztatottsággal a legszorosabb a migráció kapcsolata. Ezt követi az egy főre jutó GDP és a migrációs egyenleg összefüggése. 66

módszer a lineáris korrelációs együttható speciális esetének tekinthető, leírása a 3. mellékletben található.

61

A szorosság vizsgálatát a Person-féle korrelációs együttható kiszámításával folytattam, ahol a 25 ország 9 évi mutatóit összerendeztem. A 2.10. táblázat mutatja a korrelációs együtthatókat és a szignifikanciaszintjüket évenként. A nyert adatokból egyértelműen látszik, hogy a GDP és a migrációs egyenleg között a legszorosabb és szignifikáns a kapcsolat. Az érték azonban egy közepesen erős kapcsolatra utal. A kapcsolat a migrációs egyenleg, és a munkanélküliség, valamint a migrációs egyenleg és a foglalkoztatottság között még kimutatható, erősségét tekintve a kapcsolat közepes. A szignifikanciaszintjük kiváló, kivéve 2007-2008 munkanélküliségi és foglalkoztatási ráta esetében. (a számításokat a melléklet részletesen tartalmazza). 2.9. számú táblázat A vizsgálat korrelációs együtthatói 2000 2001 2002 GDP/fő (PPP) 0,660 0,663 0,731 szignifikanciaszint 0,000 0,000 0,000 Munkanélküliségi ráta -0,472 -0,600 -0,565 szignifikanciaszint 0,017 0,002 0,003 Foglalkoztatási ráta 0,490 0,519 0,527 szignifikanciaszint 0,013 0,008 0,007 N 25 25 25

Migrációs egyenleg 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2000-08 0,762 0,699 0,689 0,702 0,692 0,678 0,628 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 -0,611 -0,552 -0,480 -0,346 -0,241 -0,116 -0,442 0,001 0,004 0,015 0,090 0,246 0,581 0,000 0,546 0,525 0,498 0,402 0,314 0,256 0,444 0,005 0,007 0,011 0,047 0,127 0,216 0,000 25 25 25 25 25 25 225

Forrás: saját számítás

2000

2008

2001

2007

2002

GDP/fő (PPP) Munkanélküliségi ráta Foglalkoztatási ráta

2006

2003

2005

2004

Makrogazdasági mutatók és a migrációs egyenleg összefüggése a vizsgált országokban 2.8. számú ábra Forrás: saját számítás

A kilenc év tekinetében jól látható, hogy a foglalkozattási és a munkanélkölüségi ráta kapcsolatnának szorossága a migrációs egyenleggel csökkent. Rövid távon a munkaerőpiaci helyzetre nagy hatást gyakorol a migráció, hosszab távon azonbana gazdaság tejlesítöképességét határozza meg.

62

Vizsgálataimat úgy folytattam, hogy koordináta rendszerben ábrázoltam a GDP évenkénti trendegyeneseit és a migrációs egyenleg évenkénti trenderedményeit (2.10. ábra). Az ábráról jól látható az együttmozgás, melyet az elméletből és az eddigi vizsgálatokból feltételeztem. Az ábra azt mutatja, hogy hogyan mozog együtt a migrációs egyenleg a GDP változásával (/fő, PPP, előző év=100%), évente külön csoportokba szedve, amit a különböző színek mutatnak. Ehhez illesztettem trendegyenest67. A jobb alsó sarokban közlöm az R2 mutatót, amely meghatározza, hogy mennyire magyarázza a migrációs egyenleg a GDP változását az adott évben.

A GDP növekedési ütemének és a migrációs egyenleg összefüggése 2.9. számú ábra Forrás: saját számítás

Jól láthatóak a GDP szerinti éves elkülönülések. A GDP növekedési üteme alacsonyabb (negatív) migrációs egyenleggel jár együtt, az évek előrehaladtával egyre kevésbé meredek a trendegyenes: ez azt jelenti, hogy a fenti megállapítás egyre kevésbé jellemző.

67

ez ugye azt jelenti, hogy 25 ország adatpárjaira, tehát megfelel a trendszámítás kritériumainak

63

2.4. Magyarország megyéinek migrációs egyenlege és a gazdasági társadalmi helyzetet leíró mutatók közötti összefüggés Hipotézisemet – azt, hogy „megyei szinten is kimutatható, hogy a nemzetközi vándorlásra hatást gyakorol a térség szocioökonometriai háttere” - igazolandó statisztikai módszerekkel megvizsgáltam Magyarország megyéinek szocioökonometriai mutatói és a nemzetközi migrációs egyenlegek kapcsolatát. Kutatásom során azt elemzem, hogy az egyes gazdasági és társadalmi viszonyokat leíró jelenségek és a migráció milyen szoros kapcsolatban állnak egymással, illetve azok hogyan befolyásolják egymást.68 A vizsgálat függő változója a megyékben mért és a KSH által nyilvánosságra hozott nemzetközi migrációs egyenleg. Azaz a megyéből külföldre távozók és a megyébe külföldről érkezők nem magyar állampolgárok száma közötti különbség ezer lakosra vetítve. A vizsgálat során felhasznált magyarázó-változók69: • az adott megyében foglalkoztatottak aránya a munkavállalási korú állandó népességhez viszonyítva (%) (foglalkoztatottsági ráta), • az adott megyében a regisztrált munkanélküliek aránya a munkavállalási korú állandónépességhez viszonyítva (%) (munkanélküliek aránya), • az adott megyében az egy állandó lakosra jutó GDP (ezer Ft/fő), • az adott megyében 100 lakásra jutó lakosok száma (fő), • az adott megyében az átlagkeresetek (Ft), • az adott megyében a belföldi vándorlási különbözet ezer lakosra számítva (fő), • az adott megyében a külföldi vállalkozások száma ezer lakosra számítva (db), • az adott megyében a külföldi vállalkozások tőkéje ezer lakosra számítva (Mrd Ft). A vizsgálat első lépéseként elvégeztem a megyék ezer lakosra jutó nemzetközi migrációs egyenlegének vizsgálatát, majd az általam kiválasztott társadalmi és gazdasági mutatókkal kiszámítottam az egyes tényezők közötti kapcsolat erősségét mutató parciális korrelációs együtthatót. Megyei nemzetközi migrációs egyenleg vizsgálata.70 Magyarország a XX. században alapvetően kibocsátó ország volt. Az évszázad elejére az Amerikába irányuló migráció volt jellemző. A tengerentúlra való kivándorlás folyamatába Európa egyes régiói különböző időszakokban és eltérő gyakorisággal kapcsolódtak be. A tömeges kivándorlás Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba az 1880-as években kezdődött, 1905–1907 között tetőzött, majd az I. világháború kezdetéig csökkent. 68 Nem csak térben (értem ez alatt a 19 megye adatait) hanem időben is 2001-2005 közötti időszakra folytattam le az elemzést. Így több ,mint 100 adatot vontam be a modellembe. A tényezők közötti kapcsolatok feltárására a korreláció és regresszió számítást alkalmazom. A KSH által publikált adatokat használom 69 melyek leírják a szocioökonometriai helyzetét a megyének, illetve az első fejezetben tárgyalt elméletek szerint hatással vannak a vándorlásra 70 Statisztikai szemszögből a vándorlási adatok alapvetően az alábbi három fő forrásból származnak:1. Népszámlálás (cenzus).2. Nyilvántartás (regiszter, tehát valamilyen adminisztráció által képzett adatok).3. Mintavételes felvétel (survey). A népszámlálási típusú felvételek egy adott eszmei időpontra vonatkozó állományi (stock) adatokat szolgáltatnak a vándorlókról, így a belföldi és a nemzetközi migrációról is. A legkülönfélébb típusú regiszterek (lakcím-bejelentési, tartózkodási engedélyeket, munkavállalási engedélyeket, állampolgárokat nyilvántartó, határforgalmat mérő) folyamatos információt képesek szolgáltatni az aktuális helyzetről és a változásokról is. A változásokat az éves időtartamokkal dolgozó folyamatos vándorlási statisztikákban sűrítik egybe. A mechanikus népmozgalmi statisztikák a cenzusok szolgáltatta nemzetközi vándorlási adatokhoz képest már a mozgásokat magukat tartalmazzák és nem a mozgások hosszú távú eredménye befolyásolta helyzetet. Tehát a valóságos folyamatokat közvetlenül tükrözik. A folyamatos vándorlásstatisztika szolgáltatta adatokat áramlási (flow) típusú adatoknak nevezzük. A mintavételes felvételek legtöbbször állományi típusú adatokat eredményeznek, azonban retrospektív kérdések feltételével visszamenőlegesen áramlási adatok is nyerhetők e kútfőből. A felvételek erénye lehet a két népszámlálás közötti helyzet bemutatása a mikrocenzusok révén, illetve a gyors megszervezhetőség miatti aktualitás. Például, rendkívüli helyzetek esetén, vagy gyakori és nagyarányú társadalmi-gazdasági-politikai változások idején, nélkülözhetetlen eszközei az információgyűjtésnek. A speciális célokból születő mintavételes felvételek a téma legszélesebb, legmélyebb összefüggéseit is képesek feltárni. Jellegükből következően egyik legfőbb problémájuk a teljeskörűség hiánya. A másik jelentős probléma a minta korrekt kiválasztása a rendelkezésre álló alapsokaságból. A mintavételhez mindenképpen valamilyen releváns meglévő regisztert kell használni. Ellenkező esetben magának az alapsokaságnak a képzése is jelentős erőfeszítéseket követel. (KSH módszertani útmutató 2001)

64

Kivándorlók tényleges száma 1,2–1,3 millióra tehető. Az 1920–1924 közötti években kb. 350 ezer magyar vándorolt-menekült az elcsatolt területekről a trianoni országba. A Nyugaton maradt kb. 80 ezer és a Keletről vissza nem tért 150 ezer hadifogoly együttesen az ország népességét nagyobb mértékben csökkentette, mint a harci cselekmények 120–140 ezer főt elérő áldozata. A II. világháború évei alatt közel 10 ezer délszláv menekült érkezett magyar földre. 1944 őszén hágott tetőpontjára a háborús menekültáradat. 1947-ben 247752 főt tartottak számon Magyarországon, akik 1938 és 1947 nyara között költöztek az ország jelenlegi területére. A háború után elvben minden németet ki kellett volna telepíteni, a gyakorlatban azonban különféle mentesítések léteztek. Magyar adatok alapján 135655 németet telepítettek ki az amerikai és 50 ezret a szovjet megszállási övezetbe. Az 1945 utáni csehszlovákiai kormányzat a homogén nemzetállam kialakítását tűzte ki célul, s az idegen népcsoportok (németek és magyarok) eltávolítását követelte. A lakosságcsere során 76616 személy távozott Magyarországról és 60257 érkezett. 1956-ban a szabadságharc idején és leverését követően közel 200 ezer ember hagyta el az országot. Politikai okokból hazánk határai az elkövetkező 30 évben szinte átjárhatatlanok voltak, 1988-ig évente 3–6 ezren vándoroltak ki és egy-kétezer fő vándorolt be. Ezen belül 1949 után jelentős számú görög, 1973-ban chilei állampolgár magyarországi befogadását érdemes megemlíteni. Az ország tehát nem kapcsolódhatott be az 1960–1970-es évek igen nagyarányú nemzetközi munkaerővándorlásába, melyet a fejlett tőkés országok gazdasági fellendülése hívott életre. (Kapronczay-Illés 2000) Az 1980-as évek végén elsősorban a kelet-európai változások hatására, a Magyarországot érintő nemzetközi vándorlások viszonylatában jelentős változás következett be. Jóval nagyobb tömegek lépték át az ország határait, mint annak-előtte. A volumennövekedés mellett az addig kibocsátó Magyarország befogadó és tranzit-országgá is vált. 1989 óta megítélésem szerint hat vándorlási hullám határozható meg. NDK-beli állampolgárok Magyarországot tranzitállomásként használva kívántak bejutni az NSZK-ba. 1980-as évek végétől folyamatos volt a menekültek beáramlása Romániából, Ukrajnából. A harmadik hullám 1991 augusztusától a délszláv háború kirobbanásával vette kezdetét. Ezen menekültekre az ideiglenes tartózkodás szándéka volt jellemző. A kínai Európába irányuló árú elosztójává válva hazánkban jelentős mennyiségű ázsiai bevándorló kiskereskedő jelent meg. Az Európai Unióba való tagság deklarálása még vonzóbb célponttá tette Magyarországot és a bevándorlók évenkénti árama 20 ezer fő felettire növekedett meg. Kivándorlás megerősödése az EU tagság kapcsán figyelhető meg. 71 A népszámlálási lakónépességre vonatkozó magyarországi adatok szerint az ország népessége 2001 elején közel 10,2 millió fő volt, ami 1990-hez viszonyítva 3,6%-os természetes fogyást és 1,9%-os nemzetközi vándorlási nyereséget jelentett72. A 2000 évkezdet migrációs tendenciáját a bekapcsolódás az EU munkavállalói mobilitásába jelenti. A megyék különböző fejletségéből fakadóan eltérő munkaerőpiaccal rendelkeznek. E helyen a nemzetközi migrációs egyenleg megyei területi különbségeit vizsgálom 2001 és 2007 között. 71 Németország kiemelkedő szerepét jelzi, hogy minden második EU-ból származó állampolgár német. Ezt a nagyságrendet magyarázza, hogy Németország Magyarország első számú gazdasági partnere közel húsz éve működő kétoldalú munkaügyi kapcsolatokkal, továbbá az etnikai kapcsolatokon nyugvó tényezőkről sem szabad megfeledkeznünk. A holland és svéd állampolgárok még jelentősnek tekinthető számban élnek hazánkban, viszont a nyelvében rokon Finnországot valamint Belgiumot követően Spanyolországból, Portugáliából, Írországból, Dániából és méreteinél fogva Luxemburgból csekély Németország kiemelkedő szerepét jelzi, hogy minden második EU-ból származó állampolgár német. Ezt a nagyságrendet magyarázza, hogy Németország Magyarország első számú gazdasági partnere közel húsz éve működő kétoldalú munkaügyi kapcsolatokkal, továbbá az etnikai kapcsolatokon nyugvó tényezőkről sem szabad megfeledkeznünk. A holland és svéd állampolgárok még jelentősnek tekinthető számban élnek hazánkban, viszont a nyelvében rokon Finnországot valamint Belgiumot követően Spanyolországból, Portugáliából, Írországból, Dániából és méreteinél fogva Luxemburgból csekély számban tartózkodtak egy évnél hosszabb ideig az országban. A tíz csatlakozó ország egymás közötti keresztirányú nemzetközi migrációs kapcsolatai sem erősek. Magyarországon nem éri el a 4 százalékos részarányt a kilenc másik csatlakozó országból származó bevándorlók aránya, akik között a szomszédos Szlovákia, továbbá Lengyelország állampolgárai dominálnak. 72 A csak természetes népmozgalmat figyelembe vevő két népszámlálás közötti népesség-továbbvezetéshez képest közel 200 ezer fővel többet mért a 2001. évi népszámlálás. A jelenlegi eltérés legalább három tényező hatásával magyarázható. Az első a két népszámlálás végrehajtásának eltérő minősége. A második a két népszámlálás módszertanában meglevő különbség. A harmadik és vélhetően legjelentősebb tényező a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege. A folyamatos statisztika által közölt 2001 év eleji 110 ezerrel szemben a népszámlálás 195 ezres nemzetközi vándorlási egyenlege áll.

65

A népszámlálás alapján (2001) a legmagasabb nemzetközi vándorlási egyenleg abszolút számokkal bíró megyék rangsora csökkenő sorrendben a következő volt: Pest, Borsod-AbaújZemplén, Csongrád, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar. A folyamatos statisztikában is ugyanezen hat megyében mérték a legtöbb bevándorlót, azonban a sorrend egy kicsit más volt. (2.10. számú táblázat) Pest megyét, mint centrumterületet követték a határ menti megyék, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén. 2.10. számú táblázat Nemzetközi migrációs egyenleg (Fő/e fő) Megyék 2001 2002 2003 2004 Budapest 2,6 -0,1 3,2 4,3 Pest 2,7 1,0 1,8 4,2 Fejér 0,9 1,1 1,8 1,3 Komárom-Esztergom 0,5 -2,5 4,3 0,6 Veszprém 0,7 -10,1 1,1 0,2 Győr-Moson-Sopron 2,1 7,6 3,7 -0,8 Vas 1,0 0,7 0,4 0,3 Zala -0,1 0,8 0,7 0,1 Baranya 0,2 0,1 0,3 0,0 Somogy -0,1 0,8 0,5 0,0 Tolna 0,0 0,4 0,4 0,7 Borsod-Abaúj-Zemplén 0,0 0,3 0,4 0,3 Heves 0,5 0,4 0,9 1,1 Nógrád 0,2 0,2 0,4 0,8 Hajdú-Bihar 0,5 0,8 1,0 1,1 Jász-Nagykun-Szolnok 0,4 0,1 0,4 0,7 Szabolcs-Szatmár-Bereg -0,4 1,5 1,2 1,7 Bács-Kiskun 0,1 0,4 0,9 2,1 Békés -0,1 0,8 0,5 1,6 Csongrád 0,0 1,3 1,5 2,6

2005 7,5 1,3 0,1 -0,4 0,2 3,1 2,1 2,5 -0,4 0,3 -1,4 0,3 0 -0,2 0,4 -0,3 0,1 0,1 -0,4 1,7

2006 2007 3,8 3,6 2,2 2 1,6 0,8 1,5 1,4 1 1 1,5 1,4 0,8 0,9 3,4 1,4 3,3 0,9 5,1 -0,1 1,7 0,2 0,6 0,1 1 0,8 0,7 0 1,2 0,6 0,8 0,4 1,4 0 1,9 1,9 1,7 0 2,9 3,5

Forrás KSH adatok alapján saját szerkesztés

Az hét év átlagában megyei szinten ezer lakosra vetítve egész alacsony 1 fős pozitív nemzetközi migrációs egyenlege volt. Az adatok szórása 1,7 fő/e fő, míg a maximum 2002ben 7,6 fő/ efő Győr-Moson –Sopron megyében, a minimum -10,1 fő/efő szintén ebben az évben a szomszédos Veszprém megyében. A migráció előrebecsléséhez, illetve az azt kezelő stratégia kialakításához ismerni kell a jelenség múltbeli alakulásának trendjeit és a jelenlegi helyzetet. Mindez azonban olyan kétséges hogy a KSH munkatársai szakértői becslés alapján csak mennyiségi ismérv nélküli tendenciákat határoznak meg. A feladat szinte lehetetlen, feltételezésekkel kell élni a területi mobilitás szempontjából releváns tényezők elkövetkező változására. Gondolván itt elsősorban a lényeges kiváltó okokra, nevezetesen a gazdasági és lakáspiaci folyamatokra, a társadalmi és területi egyenlőtlenségek alakulására, a tömeglélektani tényezőkre, a nemzetközi helyzet változásaira és nem utolsó sorban a migrációs politikákra. Jómagam sem vállalkozom jövőbeli értékek meghatározására, számításaimmal a negyedik fejezetemben meghatározandó néhány nemzetközi vándorlást befolyásoló intézkedéshez keresek támpontot.

66

Egy főre jutó bruttó hazai termék megyei szintű vizsgálata 2001-2007 között Az EU 2000. évi lisszaboni csúcsértekezletén célul tűzték ki a tartós gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés elérését. Ezen belül természetesen a magyar gazdaságpolitika célja, hogy az ország fokozatosan felzárkózzék az EU átlagos fejlettségi szintjéhez. A kilencvenes évek második felét jellemző gazdasági növekedés folytatódott ennek az évtizednek az első felében is, habár az 1997–2000 közötti évek 5% körüli éves GDP-növekedésével szemben ebben az időszakban 3 és 4% közötti növekedési rátákat regisztráltak. A lakosság egy főre jutó jövedelme a kilencvenes években csak a választási években növekedett, 2000 után viszont minden évben 4-5%-os növekedés figyelhető meg, ami némelyik évben a GDP-növekedés ütemét is meghaladja. Mivel az EU-tagállamok átlagában a GDP növekedése alacsonyabb volt ebben az időszakban, elmondható, hogy Magyarország elindult az EU átlagos fejlettségi szintjéhez való felzárkózás útján. A magyarországi egy főre jutó GDP 1998-ban 50,7%-a volt a 25 jelenlegi tagállam alkotta országcsoport átlagának, 2004-ben 60,1%-a, tehát az 1998 óta tartó időszakban mintegy tíz százalékponttal sikerült közelebb kerülni a jelenlegi EU-tagországok átlagos fejlettségi szintjéhez (Eurostat Structural Indicators adatbázis). 2.11. számú táblázat Egy főre jutó bruttó hazai termék (eFt/fő ) 2003 2004 2005 Megyék 2001 2002 Budapest 3 005 3 536 3 791 4 183 4 665 Pest 1 309 1 493 1 678 1 816 1 950 Fejér 1 561 1 596 1 782 2 008 2 091 Komárom-Esztergom 1 397 1 561 1 997 2 282 2 498 Veszprém 1 262 1 343 1 483 1 606 1 632 Győr-Moson-Sopron 1 816 1 996 2 257 2 370 2 429 Vas 1 529 1 679 1 985 2 066 2 068 Zala 1 310 1 472 1 754 1 874 1 870 Baranya 1 122 1 258 1 401 1 516 1 586 Somogy 1 058 1 158 1 301 1 420 1 437 Tolna 1 206 1 342 1 345 1 456 1 511 Borsod-Abaúj-Zemplén 950 1 054 1 182 1 372 1 502 Heves 1 113 1 250 1 398 1 523 1 527 Nógrád 832 925 1 025 1 115 1 104 Hajdú-Bihar 1 126 1 249 1 435 1 564 1 622 Jász-Nagykun-Szolnok 1 062 1 152 1 239 1 326 1 358 Szabolcs-Szatmár-Bereg 847 934 1 069 1 167 1 195 Bács-Kiskun 1 038 1 178 1 280 1 434 1 465 Békés 985 1 069 1 158 1 262 1 301 Csongrád 1 195 1 327 1 465 1 607 1 669

2006 5 211 2 022 2 290 2 435 1 712 2 717 2 333 1 879 1 708 1 468 1 595

2007 5 508 2 234 2 426 2 743 1 940 2 851 2 385 2 025 1 841 1 563 1 774

1 563 1 623 1 170 1 702 1 541 1 256 1 568 1 357 1 747

1 670 1 834 1 167 1 811 1 644 1 359 1 698 1 465 1 888

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

Az hét év átlagában megyei szinten a bruttó hazai termék az EU átlagához viszonyítva alacsony 1 704 e Ft/fő egyenleget mutat. Ha megvizsgáljuk az adatokat jelentős a megyék helyezésének változása, ami talán arra enged következtetni, hogy az adatok nem csak a migráció tekintetében pontatlanok, hanem ezen a téren is. Az adatok szórása nagy 744eFt/fő, míg a maximum 5 508 eFt/fő (ami természetesen Budapest fővárosban regisztrált adat), a minimum 847 eFt/fő, amit 2001-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mértek. Ha nem vesszük figyelembe a budapesti adatokat, akkor a maximum 2 851 eFt/fő, míg a szórás is csökken 421 eFt/főre. (2.11. számú táblázat)

67

Munkaerőpiaci helyzet vizsgálata a foglalkoztatási ráta és a munkanélküliségi ráta figyelembevételével Megyei szintű foglalkoztatási ráta különbségei és annak változása 2001-2005 közötti időszakban jelentős regionális eltéréseket mutat, ami hatással lehet a nemzetközi vándorlásra. A piacgazdaságba való átmenet társadalmi költségét a munkanélkülivé vált tömegek és a transzformációs válsággal együtt járó gazdasági szerkezetváltáshoz kapcsolódó válsághelyzetbe került térségek régiók viselték. A rendszerváltást követően meghatározó jellemző hazánkban a valóságos munkaerőpiac a vele együtt járó tömeges és tartós munkanélküliség és a fokozatosan szűkülő majd stagnáló foglalkoztatási helyzet. (Tóthné Sikora 2007) Az elmúlt évtizedben a magyar munkaerőpiacon három szakaszt különböztetünk meg: első a kilencvenes évek eleje a munkanélküliség robbanásszerű növekedése, a foglakoztatás és gazdasági aktivitás drámai csökkenése. Második a kilencvenes évek második felében a stagnáló munkaerőpiac megélénkül, nő a gazdaság természetes munkahelyteremtő képessége. A harmadik szakasz a 2000-res évek eleje, mikor kialakul a magas hozzáadott értéket termelő szakmunkások hiánya, lassan mindezek mellett ismételten nő a munkanélküliség, és a foglalkoztatási szint az elvárttól lassabban emelkedik. Nőnek a regionális munkaerőpiaci egyenlőtlenségek. A foglalkoztatottak száma Magyarországon az általam vizsgált öt évben 2003 második felében volt a legmagasabb, ekkor 3 950 000 embernek volt állása, ehhez képest 2005 második felében mintegy harmincezerrel kevesebb foglalkoztatott dolgozott. 2003 második félévében a 15–74 éves népességben mért országos 51%-os foglalkoztatási ráta 2005-re néhány tized százalékponttal csökkent. 2.12. számú táblázat Foglalkoztatási ráta alakulása (%) 2006 2007 Megyék 2001 2002 2003 2004 2005 57,1 57,0 Budapest 54,0 54,8 56,2 58,1 58,2 54,8 55,1 Pest 53,3 53,6 53,5 53,7 54,2 55,1 54,2 Fejér 53,3 53,4 56,1 53,4 53,1 55,0 55,6 Komárom-Esztergom 50,8 52,6 55,3 54,8 54,6 53,7 54,4 Veszprém 53,6 53,4 54,5 53,1 53,5 54,8 56,0 Győr-Moson-Sopron 54,9 56,4 54,8 53,1 54,4 55,5 55,7 Vas 56,8 57,8 58,0 56,2 54,7 56,0 55,7 Zala 55,8 55,2 52,9 55,1 55,6 47,9 45,0 Baranya 46,1 45,8 44,8 43,2 47,0 44,8 43,8 Somogy 45,3 45,1 48,9 46,8 45,6 49,1 47,0 Tolna 47,9 46,7 49,0 51,4 49,2 43,2 43,4 Borsod-Abaúj-Zemplén 41,7 42,2 42,8 43,5 42,2 45,7 46,6 Heves 47,1 46,6 47,7 47,0 46,1 45,7 46,4 Nógrád 45,5 46,5 48,2 44,7 44,4 47,4 46,1 Hajdú-Bihar 46,5 46,2 47,5 47,4 46,1 47,4 48,4 Jász-Nagykun-Szolnok 45,9 45,3 48,3 46,2 45,8 42,9 42,4 Szabolcs-Szatmár-Bereg 40,9 40,8 42,7 41,9 42,5 47,8 48,2 Bács-Kiskun 49,7 49,5 49,3 49,6 48,5 44,6 46,4 Békés 44,9 44,3 44,0 43,8 44,1 50,5 50,5 Csongrád 52,1 49,0 46,8 47,6 49,0 Forrás KSH adatok alapján saját szerkesztés

68

Az hét év átlagában megyék tekintetében a foglalkoztatottsági szint 49,64 %-ot mutat, ami mind az EU átlaghoz viszonyítva mind a környező országokat tekintve alacsonynak mondható. Az adatok szórása nagy 4,78, míg a maximum 58,2% ami Budapest fővárosban regisztrált adat. (2.14. számú táblázat) A 2005 decemberében Brüsszelnek elküldött foglalkoztatási akcióprogramban még 63 százalékos foglalkoztatási rátát kívánt elérni Magyarország 2010-re, de 2006-ban a konvergencia-program alapján felülvizsgált terv ezt 58,7 százalékra csökkentette. Az európai uniós országok átlagában 2010-re a 70 százalékos foglalkoztatási ráta elérése a cél.73 A KSH adatai szerint országosan a ráta a 2004-es 56,8 százalékról 2005-ben 56,9 százalékra, 2006-ban 57,3 százalékra javult. Hárs (1992) a KopintTárki kutatója szerint a magyarországi foglalkoztatási szint alacsony és minden erőfeszítés ellenére alig emelkedik. Közben a munkanélküliség lassuló ütemben nő, az aktivitási ráta növekedése pedig lényegében együtt mozog a munkanélküliség alakulásával. Munkanélküliségi ráta alakulása 2001-2007 között megyei szinten jelentős eltéréseket mutat. A munkanélküliek száma az időszakban mintegy hetvenezer fővel gyarapodott, ezáltal a munkanélküliségi ráta majdnem 3 százalékponttal, 5,6%-ról, 8,5%-ra nőtt. A munkanélküliségi ráta növekedésének egy része annak köszönhető, hogy a gazdaságilag inaktívak közül egyesek visszatértek a munkaerőpiacra és álláskeresésbe kezdtek. 2.13. számú táblázat Megyék Budapest Pest Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Győr-Moson-Sopron Vas Zala Baranya Somogy Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Békés Csongrád

Munkanélküliségi ráta (%) 2001 2002 2003 2004 4,2 3,7 3,7 4,4 4,5 4,3 4,7 4,7 4,8 6,1 4,8 6,4 4,6 4,1 4,3 5,2 3,6 4,5 4,6 5,0 4,1 3,9 3,4 3,8 5,1 4,8 5,1 5,8 3,3 3,6 5,9 4,7 6,5 7,2 8,1 8,0 9,7 8,2 7,0 6,1 7,2 8,4 8,9 7,7 9,3 10,5 11,2 10,9 6,7 5,7 7,8 7,3 8,5 8,1 7,8 9,4 6,4 6,6 6,0 5,7 7,3 7,8 5,6 6,2 9,6 9,1 8,4 9,5 6,4 6,2 7,3 7,1 6,0 6,9 7,1 6,5 3,7 5,5 5,0 4,9 Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

73

Ez az úgynevezett lisszaboni célkitűzésekben jelenik meg.

69

2005 4,7 5,9 6,3 7,5 5,3 4,3 8,0 6,4 8,4 9,2 8,8 12,0 8,3 9,5 8,4 8,3 10,3 8,5 8,4 7,5

2006 4,8 5,6 4,9 7,5 6,1 4,3 7,4 6,3 7,6 10,3 9,6 12,0 9,1 10,6 9,2 9,6 13,6 9,4 7,8 5,9

2007 4,9 4,6 4,8 6,0 4,4 3,7 6,8 5,3 7,5 11,7 11,6 13,8 11,0 9,5 7,9 9,4 14,7 9,3 8,1 6,0

A munkanélküliségi ráta az 7 év átlagában a megyék tekintetében ez 8%-ot mutat ami mind az EU átlaghoz viszonyítva, mind a környező országokat tekintve alacsonynak mondható. Az adatok szórása 2%, a maximumot, 14,7%-ot Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2007-ben mérték. (2.15. számú táblázat) A megyei statisztikai adatok azt mutatják, hogy a régiók egyes területei között is jelentős különbségek vannak. A munkanélküliség lassú emelkedése jelentősen rontja a közhangulatot. Életszinvonalat leíró mutatók közül a migráció szempontjából fontosnak tartom vizsgálni a lakáshelyzetet és a jövedelmi viszonyokat. Ezt a megyei szintű 100 lakásra jutó lakosok száma (fő), az átlagkereset (Ft), a külföldi vállalkozások száma ezer lakosra számítva (db) és a külföldi vállalkozások tőkéje ezer lakosra számítva (Mrd Ft) mutatókkal elemzem. 100 lakásra jutó lakosok száma mutató azt írja le, hogy átlagosan hányan laknak egy lakásban. Minél alacsonyabb az érték, annál jobbak az életkörülmények.74 Ez az adat nem képes kezelni a lakások számát, azonban jól modellezi a relatív helyzetet. A vizsgált öt év is alátámasztja azt az általam ismert helyzetet, hogy bár az államilag irányított lakásépítési program, csökkentése miatt megtorpan a lakáshelyzet javulását hazánkban, azonban az ezzel ellentétes társadalmi-demográfiai folyamatok és az önerős, illetve befektetés jellegű lakóingatlan-beruházások hatására folyamatosan csökken az egy lakásra jutó lakosok száma. 2.14. számú táblázat 100 lakásra jutó lakosok száma (fő) Megyék 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Budapest 214 211 207 204 201 198 196 Pest 272 275 275 275 275 274 274 Fejér 267 267 265 264 261 259 257 Komárom-Esztergom 264 263 261 260 259 258 256 Veszprém 265 264 261 258 255 251 249 Győr-Moson-Sopron 264 264 260 257 254 251 250 Vas 263 261 258 255 250 247 245 Zala 256 254 250 247 243 240 237 Baranya 261 259 257 253 250 247 244 Somogy 259 257 255 251 247 244 241 Tolna 262 260 258 256 252 249 246 Borsod-Abaúj-Zemplén 270 268 265 262 259 256 253 Heves 253 252 249 248 245 242 240 Nógrád 252 250 248 246 244 241 238 Hajdú-Bihar 261 260 258 255 252 249 247 Jász-Nagykun-Szolnok 250 249 247 245 242 239 237 Szabolcs-Szatmár-Bereg 284 282 280 276 273 269 266 Bács-Kiskun 238 237 235 233 231 229 227 Békés 244 242 240 237 235 232 229 Csongrád 237 235 234 232 230 228 226 Forrás KSH adatok alapján saját szerkesztés

A hét év viszonylatában az átlagosan 100 lakásra 250,3 lakos jutott, ha a lakáshelyzetet tekintve is sokkal előnyösebb fővárost nem veszem figyelembe, akkor 255 fő 74

Egyes szociológiai tanulmányok az általam említett összefüggést megkérdőjelezik, mivel a vidéki lakásokat sokszor az elnéptelenedés miatt kevesebben lakják. Illetve a nagyvárosokban a magas lakás négyzetméter ár miatt kisebb lakásokban élnek a jól szituáltak is. Bár ez az összefüggés feltehetően valós, megítélésem szerint a lakáshelyzet azaz az egy főre jutó lakó négyzetméter meghatározza az életszínvonalat, pontosabban az életminőséget. Mint migráció kutató fontosnak látom az életminőséget meghatározó tényezők között a lakáshelyzetet mint toló és mint húzóerőt egyaránt.

70

felett van az érték. Az adatok elemzésénél láthatjuk, hogy jelentős az eltérés a megyék között, illetve különböző a fejlődés üteme, a szórás magas 16,3 fő a vizsgált 133 adatnál. A maximum 284 fő/100 lakás volt 2001-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a legjobbnak mondható minimum adatot Budapesten 196 fővel regisztrálták. (2.14. számú táblázat) Nettó átlagkereset alakulása a vizsgált időszakban. A kilencvenes évek második felében a magyar háztartások jövedelmi és kiadási, valamint a tárgyi vagyonban megjelenő egyenlőtlenségei nem növekedtek tovább, hanem stabilizálódtak. A területi hátrányokból adódó szegénység nehezen számszerűsíthető. Sokszor egy régión, egy kistérségen, egy településen belül óriási különbségek vannak, amit az adatok elrejtenek. A leghátrányosabb helyzetben egyértelműen az észak-magyarországi régióban élők vannak. A kistelepülések, az aprófalvak lakói általában magas szegénységi kockázattal rendelkeznek, részben ez magyarázza az észak-magyarországi helyzetet. A szegénység koncentráltan van jelen Közép-Magyarország és ezen belül Budapest egy-egy részén. A relatív szegénységi küszöb alatt (medián jövedelem 60%-a) különböző adatforrások szerint a népesség 12-14%-a él. Magyarország a jövedelmek eloszlását tekintve a legkevésbé egyenlőtlen skandináv és a közepesen egyenlőtlen kontinentális európai országok (Hollandia, Ausztria, Franciaország, Belgium) között helyezkedik el. A KSH adatai alapján a szegénység aránya az ezredforduló óta érdemben nem változott, míg a TÁRKI adatai szerint a relatív szegénység kismértékű csökkentést mutat. A szegénység alapvető meghatározója Magyarországon az alacsony iskolázottság, mely szorosan összefügg a munkaerőpiaci esélyek beszűkülésével, az aktív és passzív munkanélküliséggel. 2.15. számú táblázat Megyék Budapest Pest Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Győr-Moson-Sopron Vas Zala Baranya Somogy Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Békés Csongrád

2001 82 674 63 932 65 414 59 643 57 447 63 287 58 913 56 546 56 560 52 523 58 175 56 096 57 733 53 271 55 395 54 819 52 275 53 784 52 732 56 527

Nettó átlagkereset (Ft) 2002 2003 2004 100 402 113 786 116 195 75 413 87 330 89 807 76 790 86 834 91 986 72 228 83 742 88 723 67 951 79 705 82 670 75 351 86 059 90 866 69 043 80 298 84 775 67 776 78 868 82 802 68 374 80 651 84 762 63 180 75 546 78 407 69 387 80 983 85 130 67 748 79 590 82 621 69 535 80 290 84 796 64 444 77 846 80 883 67 161 78 456 81 874 64 963 77 151 79 625 63 721 75 501 78 469 65 392 76 660 80 033 64 091 75 883 78 762 68 266 80 561 84 455

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

71

2005 129 047 99 033 101 189 98 014 91 895 100 520 94 156 90 928 95 737 87 990 95 280 93 105 94 758 90 041 91 663 90 286 88 053 88 995 88 271 93 631

2006 131 468 101 063 105 204 102 960 95 090 103 312 97 836 93 746 97 417 90 145 93 180 96 349 97 488 94 169 93 924 92 711 89 353 90 360 90 736 96 910

2007 133 088 105 341 106 543 103 613 95 702 106 023 99 356 95 385 99 962 92 390 99 286 97 676 99 138 93 298 95 782 93418 90 699 92 042 90 648 98 181

A nettó átlagkereset a vizsgált 7 évben a megyékben átlagosan 83 975Ft volt, 16 455Ft szóródást mutatnak. A legmagasabb átlag nettó jövedelem Budapesten, majd azt az elemzésből kiszűrve Fejér megyében fizettek, ami 2005-ben 106 543 Ft. Érdekes megfigyelni, hogy a 2001-es budapesti átlagjövedelmet 2005-re érik el a leggyengébben fizető megyékben, mint Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, és Bács-Kiskun. A keresetek reálértéke 2000 és 2006 között összességében 44%-kal nőtt, ezen belül a 2006. évi emelkedés 3,5%. A növekedés korántsem volt egyenletes, üteme 2002 és 2003 után lassult, de 2004 és 2006 kivételével valamennyi évben meghaladta a GDP növekedését. (2.15. számú táblázat) Külföldi vállalkozások jelenléte befolyásolja a kivándorlási hajlandóságot. (Rédei 1997) A külföldi működőtöke beáramlási intenzitása a befogadó ország nyitottságától függ. A 80-as évek végén Közép-Európában bekövetkezett rendszerváltozás utat adott a beáramló tőkének. A külföldi tőke megjelenése a térségben az egyes országok világgazdaságba való integrálását is jelentette, ez történt Magyarországon is. A magyar gazdaság rendszerváltást követő fejlődését döntő mértékben a külföldi tulajdonú cégek megjelenése befolyásolta. A működő tőke beáramlása a 90-es évek közepén felgyorsult, majd átmeneti stagnálás után, 2003-ban ismét megélénkült, és több jellemzőjében lényegesen megváltozott a korábbi tendenciákhoz képest. A külföldi tulajdon kiemelkedő szerepét tekintve a magyar gazdaság mai fejlődési modelljében a legnagyobb multinacionális cégek egyes csoportjai játszották a főszerepet (Szanyi 2003). 2.16. számú táblázat 1000 főre jutó külföldi vállalkozások száma (fő) Megyék 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Budapest 8,21 8,12 8,23 8,29 8,79 9,06 9,67 Pest 1,87 1,98 1,94 1,98 1,94 1,90 2,07 Fejér 0,99 0,97 0,95 0,96 0,90 0,93 0,96 Komárom-Esztergom 1,92 1,79 2,01 1,94 1,89 1,97 2,04 Veszprém 2,08 1,97 1,88 1,85 1,84 1,74 1,65 Győr-Moson-Sopron 2,63 2,66 2,59 2,59 2,65 2,62 2,80 Vas 2,61 2,62 2,62 2,67 2,56 2,62 2,76 Zala 2,70 2,64 2,42 2,35 2,36 2,24 2,17 Baranya 1,75 1,67 1,57 1,47 1,48 1,42 1,40 Somogy 1,57 1,47 1,39 1,39 1,44 1,38 1,30 Tolna 1,00 0,96 0,96 1,01 1,09 1,08 1,07 Borsod-Abaúj-Zemplén 0,48 0,50 0,48 0,45 0,47 0,44 0,51 Heves 0,86 0,84 0,82 0,83 0,74 0,69 0,78 Nógrád 0,73 0,69 0,67 0,64 0,59 0,52 0,54 Hajdú-Bihar 0,52 0,46 0,49 0,48 0,46 0,45 0,49 Jász-Nagykun-Szolnok 0,59 0,59 0,55 0,52 0,51 0,47 0,48 Szabolcs-Szatmár-Bereg 2,03 3,07 3,59 3,39 1,38 0,65 0,61 Bács-Kiskun 1,41 1,28 1,23 1,15 1,15 1,09 1,16 Békés 0,58 0,58 0,50 0,46 0,43 0,44 0,45 Csongrád 1,98 1,64 1,45 1,29 1,34 1,30 1,22 Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A vizsgált 7 évben átlagosan ezer lakosra 1,7 külföldi vállalkozás jutott hazánkban. A megyék közötti eltérés azonban igen jelentős, az adatok szórása 1,03 db/1000fő, ami az abszolút érték figyelembevételével kap jelentőséget. A koncentráció a fővárost és környékét jelenti. Ha a budapesti külföldi vállalkozásokat nem tekintjük, az

72

átlagos adat 0,3 db/1000fővel kevesebb. (2.16. számú táblázat) A határokon átnyúló információs szolgáltatóhálózatok kialakulása miatt sok munkafeladat, vezetési, információkezelési kompetencia a kézi munkavégzéshez hasonlóan a nemzetközi verseny területévé vált. A múltban a munkahelyek mobilitása a kevéssé tudásigényes feladatok áramlását jelentette az alacsony munkabérű telephelyekre. A tudásigényes feladatok nemzetközi mobilitása ma már sokkal nagyobb, mint a manuális munkafeladatoké, mivel nem igényel költséges beruházásokat az alacsony munkabérű telephelyeken, és termékeinek nemzetközi „szállítása” is csaknem költségmentes, hiszen a termék maga az adathordozón rögzített tudás. Lehetőséget ad a tudásipar nagy részének kitelepítéséhez alacsonyabb bérköltségű telephelyekre. A kitelepítés első feltétele, a fizikai infrastruktúra kialakítása tehát viszonylag egyszerűen megoldható. A másik feltétel, a megfelelő kódolt és tapasztalati tudással rendelkező munkaerő biztosítása már nehezebb feladat, hosszabb időt és felkészülést igényel. Alapképességek szükségesek ugyanis hozzá: számítógépes ismeretek, angol nyelvtudás és alapvető adatfeldolgozási szakismeret. Ez azonban nem csak feltétel, hanem lehetőség is. 2.17. számú táblázat Külföldi vállalkozások tőkéje (Mrd ft/e fő) Megyék 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Budapest 1,90 2,10 2,36 2,86 3,64 4,41 4,92 Pest 0,64 0,73 1,22 1,31 1,39 1,67 1,73 Fejér 0,48 0,45 0,86 1,04 1,16 1,21 1,27 Komárom-Esztergom 0,72 0,91 1,22 1,41 1,75 1,46 1,69 Veszprém 0,22 0,26 0,29 0,32 0,37 0,44 0,49 Győr-Moson-Sopron 1,25 1,34 1,72 1,89 2,16 2,47 2,81 Vas 0,73 0,75 0,87 1,05 1,10 1,61 1,21 Zala 0,11 0,12 0,14 0,15 0,16 0,20 0,26 Baranya 0,14 0,15 0,15 0,11 0,14 0,12 0,14 Somogy 0,13 0,20 0,22 0,27 0,32 0,34 0,26 Tolna 0,09 0,09 0,09 0,06 0,06 0,06 0,07 Borsod-Abaúj-Zemplén 0,25 0,28 0,44 0,33 0,39 0,36 0,32 Heves 0,28 0,28 0,35 0,42 0,46 0,51 0,61 Nógrád 0,12 0,14 0,17 0,17 0,19 0,23 0,23 Hajdú-Bihar 0,22 0,36 0,41 0,41 0,37 0,43 0,52 Jász-Nagykun-Szolnok 0,20 0,29 0,33 0,35 0,39 0,43 0,30 Szabolcs-Szatmár-Bereg 0,08 0,09 0,12 0,16 0,15 0,14 0,16 Bács-Kiskun 0,10 0,11 0,11 0,13 0,14 0,14 0,14 Békés 0,16 0,16 0,16 0,17 0,12 0,12 0,12 Csongrád 0,18 0,20 0,18 0,22 0,23 0,43 0,43 Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A vizsgált 7 évben átlagosan ezer lakosra fél milliárd külföldi tőkebefektetés jutott hazánkban. A megyék közötti eltérés azonban igen jelentős, az adatok szórása 0,82 MrdFt/1000fő, ami az abszolút érték figyelembevételével kap jelentőséget. A koncentráció a fővárost és környékét jelenti. Ha a budapesti külföldi vállalkozásokat nem tekintjük az átlagos adat fele, azaz negyed milliárd Ft/ezer lakos lesz a külföldi vállalkozások tőkéje. (2.19. számú táblázat) Működőtőke-áramlásokat illető bírálatok, rendre a nyugat-európai telephelyek bezárását, munkahelyek megszűnését emlegetik, amelyeket relokáció keretében telepítenek a multinacionális vállalatok onnan Kelet-Közép-Európába. A KSH egyik dualitást vizsgáló jelentésének (KSH Debrecen 2005) összefoglalójában megállapítja, hogy a 2004-ben tovább

73

élénkült gazdasági növekedés a regionális dualitás további erősödését eredményezte. A legfejlettebb három régió, különösen a Közép-Dunántúl gazdasági pozíciója tovább erősödött. A növekedés fő hordozója a feldolgozóipar volt országosan is, de a kiemelt régióban is. A további régiók közül a tanulmány lényeges változást mutatott ki Észak-Magyarországon, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol az ipari és építőipari termelés erőteljesen élénkült, és több új külföldi befektetési projekt is megvalósult. Magyarországon a külföldi működőtőke-befektetések mind az alapított vállalatok számát, mind a befektetett tőke értékét tekintve erősen koncentrálódnak (Közép-Magyarországon – ezen belül Budapesten –, Közép-, valamint Nyugat-Dunántúlon). Ugyanakkor Budapest szerepe figyelembe véve a hasonló portugál, spanyol adatokat - a nemzetközi összehasonlításban a külföldi működötőke-befektetések regionális elhelyezkedése tekintetében nem tekinthető kiemelkedően magasnak. A működőtőke-befektetések területi elhelyezkedése az általam vizsgált időben csak csekély mértékben módosult (Antalóczy-Sass 2005). Vándorlási szokás alatt érthetünk vándorlási tapasztalatot, amely egyrészt a történelmi indítékú, másrészt a belföldi mobilitás által vezérelt. Jelen elemzésemben ez utóbbit vizsgálom. A 19 megye és a főváros szintjén is akadt néhány jelentősebb változás a belföldi vándormozgalomban. Ezek jellemző példája Budapest és Pest megye pozíciójának alapvető átalakulása. Ebben az időszakban ütköznek ki leginkább a jelentős területi különbségek: például miközben a budapesti agglomeráció több kistérségében az éves vándorlási nyereség már az 1990-es években meghaladta a 15 ezreléket, addig az ország elmaradott részeiben jó néhány kistérségben 5 ezreléknél nagyobb veszteség mutatkozott. Ezek jórészt az ország hagyományos elvándorlási térségei, mint például az északkeleti régió (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), valamint a Dél-Dunántúl aprófalvas térségei. 2.18. számú táblázat Belföldi vándorlási különbözet (Fő/e fő) 2006 2007 Megyék 2001 2002 2003 2004 2005 Budapest -8,1 -6,4 -6,0 -4,3 -2,6 -1,4 3,5 Pest 14,7 15,1 16,7 14,0 12,1 14,5 14,5 Fejér 3,0 -0,1 1,4 1,6 1,3 2 1,6 Komárom-Esztergom 2,7 1,1 1,0 2,0 1,6 3,1 0,5 Veszprém 0,2 0,3 -0,5 -1,7 -0,8 -1,2 -3 Győr-Moson-Sopron 2,7 3,8 2,2 3,2 3,2 2,9 5,2 Vas 1,4 -0,4 0,5 0,3 0,0 -0,7 -1 Zala 0,3 0,3 1,1 0,4 -0,7 -1,7 -2,4 Baranya -0,9 -0,4 -1,4 -1,1 -0,3 -0,1 -0,8 Somogy 0,9 0,6 -0,3 -1,5 -2,2 -3,1 -5 Tolna -0,6 -1,6 -2,2 -3,6 -3,8 -5,1 -6 Borsod-Abaúj-Zemplén -3,4 -3,6 -5,3 -4,9 -4,6 -7 -9,3 Heves 1,2 -0,9 0,8 0,5 -0,3 -0,8 -4,1 Nógrád 0,5 -0,7 -1,3 -2,4 -1,4 -3,7 -7,5 Hajdú-Bihar -0,6 -0,4 -1,9 -0,9 -1,9 -2,4 -1,9 Jász-Nagykun-Szolnok -1,0 -1,7 -2,6 -2,2 -3,4 -5,6 -6,6 Szabolcs-Szatmár-Bereg -2,4 -3,8 -4,0 -3,8 -3,6 -4,8 -7,4 Bács-Kiskun 0,4 0,2 -0,1 -0,1 -0,2 -1,1 -2,5 Békés -1,8 -2,9 -2,6 -3,5 -2,8 -4,7 -7,4 Csongrád -1,3 0,3 0,6 0,0 -0,2 1,6 1,9 Forrás KSH adatok alapján saját szerkesztés

74

A 2000-es évekre nézve a migráció terén is kimutatható, hogy Magyarország keleti és északkeleti felén voltak vándorlási veszteséget elszenvedő kistérségek voltak többségben. A jelentős vándorlási nyereséget elkönyvelő területek közül figyelemre méltó az osztrák határ melletti zóna: a vasfüggöny idején innen inkább áttelepültek az emberek, a rendszerváltozás után azonban rögtön felértékelődött a terület, s ebből következően megfordult a migráció iránya is. A 2000-es években szintén történtek említést érdemlő változások. Ilyen a Budapest körüli szuburbán övezet szinte teljes záródása. Az ehhez tartozó kistérségekben az éves vándorlási nyereség meghaladta a 15 ezreléket. A magterülethez kapcsolódva főleg kelet-északkelet felé jelentősen kiterjedt a pozitív migrációs mérleggel rendelkező kistérségeknek ez az övezete. Ugyanakkor az ország déli, keleti és északkeleti részén egyre határozottabban kirajzolódnak az elvándorlás kiterjedt összefüggő zónái. A kistérségek vándorlási mérlege alapján kijelölhető az a migrációs térszerkezeti vonal, ami elválasztja az ország bevándorlási és elvándorlási nagytérségeit. A 2000–2006 közötti adatok szerint ezt a határt hozzávetőlegesen az Ózd– Mezőkövesd–Szolnok–Dunaújváros– Nagykanizsa–Lenti településsor képezi. Többnyire ettől északra találhatók a migrációs nyereséget élvező területek, ettől délre és keletre pedig az elvándorlási térségek. Ez a migrációs térszerkezeti vonal természetesen nem örök érvényű, a vándormozgalmak egyes szakaszait átrajzolhatják.

Kistérségek vándorlási egyenlege és a migrációs térszerkezeti vonalak 2.11. számú ábra Forrás: Dövényi Z. A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyarországon Demográfia, 2007. 50. évf. 4. szám 359 oldal

A kétváltozós korrelációszámítás során több olyan változót is találtam, amely a migrációs egyenleg különbségekkel összefüggésbe hozhatóak. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek a tényezők egymással is kölcsönhatásban vannak, egymással összefüggnek, sőt egymás hatását is befolyásolják, illetve előfordulhat, hogy csupán a migráció és a kiválasztott tényező együttmozgásáról van szó. Ezek alapján indokoltnak látszik az úgynevezett optimális többváltozós regressziófüggvény meghatározása, mely úgy szelektálja a szóba jöhető összes változót, hogy hasznosítja a rendelkezésre álló valamennyi információt, és a legkevesebb magyarázó-változót építi be a modellbe. A többváltozós regressziószámítás kiindulásához a kétváltozós korrelációszámítás eredményei alapján azokat a tényezőket választom, ahol az adott parciális

75

korrelációs együttható kritikus szignifikanciaszintje kisebb volt, mint 1% (p < 0,01).75 Az így kapott regressziós egyenletek közül a 2001-eset és a 2005-öset részletesen bemutatom, a többit a melléklet tartalmazza. 2.19. számú táblázat 2001-es regresszió elemzés Mutató jele β SE T p Konstans 1,9880000 2,2660000 0,8800000 0,4030000 GDP x1 -0,0001500 0,0007252 -0,2100000 0,8360000 Foglalkoztatottság x2 -0,0425800 0,0273600 -1,5600000 0,1540000 Munkanélküliség x3 -0,0505600 0,0478100 -1,0600000 0,3180000 lakások száma/100fő x4 -0,0048670 0,0037330 -1,3000000 0,2250000 nettó átlagkeresetek (eFt) x5 0,0000300 0,0000281 1,1000000 0,3010000 belső migrációs egyenleg x6 0,1145300 0,0201500 5,6800000 0,0000000 külf. vállalkozások száma/1000 fő x7 -0,0230300 0,0579700 -0,4000000 0,7000000 külf. vállalkozások tőkéje x8 1,6738000 0,3071000 5,4500000 0,0000000 Y: nemzetközi migrációs egyenleg S 0,1708 R2 98,3% R2 -adj 96,7% ANOVA DF SS MS F P 8,0000 14,8224 1,8528 63,4900 0,0000 9,0000 0,2626 0,0292 17,0000 15,0850

Regresszió reziduális hiba Összesen Regressziós egyenlet: Y= -1,99-0,000155x1-0,0426x2-0,0506x3-0,00487x4+0,000031x5+0,115x6-0,023x7+1,67x8 Az ANOVA tábla értéke alapján megállapíthatjuk hogy a modell szignifikáns. A modell magyarázó ereje 96,7%. A regressziós egyenlet (β-i) együtthatói közül kettő tekinthető szignifikánsnak a belső migrációs egyenleg és a külföldi vállalkozások tőkéje. A többi változó együtthatójának megbízhatósága gyengébb, azonban a modellbe a parciális korrelációs együttható szignifikanciája miatt megtartottam. 2.20. számú táblázat 2005-ös regresszió elemzés Mutató Konstans GDP Foglalkoztatottság munkanélküliség lakások száma/100fő nettó átlagkeresetek (eFt) belső migrációs egyenleg külf. vállalkozások száma/1000 fő külf. vállalkozások tőkéje

jele x1 x2 x3 x4 x5 x6 x7 x8

β 17,6060000 0,0034380 -0,0620000 0,0449000 -0,0131600 -0,0001851 0,0965800 0,3307000 0,3408000

75

SE 9,2610000 0,0020330 0,1106000 0,2137000 0,0175400 0,0000832 0,0810400 0,3233000 0,8136000

T 1,9000000 1,6900000 -0,5600000 0,2100000 -0,7500000 -2,2200000 1,1900000 1,0200000 0,4200000

p 0,0860000 0,1220000 0,5870000 0,8380000 0,4700000 0,0500000 0,2610000 0,3300000 0,6840000

A statisztikai alkalmazások gyakori problémáját képezik azok a vizsgálatok, melyek során azt nézzük, hogy egy vagy több független változó milyen hatással van a függő változóra, milyen erős a kapcsolat közöttük illetve hogyan írható le, fejezhető ki ez a kapcsolatot. A kapcsolatelemzésnek az első fajtáját korreláció-, az utóbbit regressziószámításnak nevezzük.

76

Y: nemzetközi migrációs egyenleg S 0,74652 R2 91,8%

R2 -adj

85,2%

ANOVA DF SS MS F P 8,0000 62,2945 7,7868 13,9700 0,0000 10,0000 5,5729 0,5573 18,0000 67,8674

Regresszió Reziduális hiba Összesen Regressziós egyenlet: Y= 17,6+0,00344x1-0,062x2+0,045x3-0,0132x4-0,000185x5+0,0966x6+0,331x7+0,341x8 Az ANOVA tábla értéke alapján megállapíthatjuk, hogy a modell szignifikáns. A modell magyarázó ereje 85,2%. A regressziós egyenlet (β-i) együtthatói közül egy tekinthető szignifikánsnak: a nettó keresetek. A többi változó együtthatójának megbízhatósága gyengébb, azonban a modellben a parciális korrelációs együttható szignifikanciája miatt megtartottam. A vizsgálataimat öt év adataival végeztem el, ezzel arra kerestem az ökonometriai bizonyítékot, hogy mennyiben változnak a nemzetközi migrációt meghatározó tényezők évről évre, illetve az egyes regressziós egyenesek miképp jeleznek elő. 2.21. számú táblázat Regressziós modellek bétáinak változása 2001-2005 között regressziós β –k Mutató 2001 2002 2003 2004 2005 GDP -0,0001500 -0,0002310 -0,0006090 -0,0020950 0,0034380 foglalkoztatottság -0,0425800 -0,0652700 0,0016800 -0,1381800 -0,0620000 munkanélküliség -0,0505600 -0,1075000 -0,0470500 -0,0890000 0,0449000 lakások száma/100fő -0,0048670 -0,0028500 -0,0058200 -0,0290700 -0,0131600 nettó átlagkeresetek (eFt) 0,0000300 0,0000510 0,0000199 0,0001826 -0,0001851 belső migrációs egyenleg 0,1145300 -0,0180600 0,0369100 0,2136700 0,0965800 külf. vállalkozások száma/1000 fő -0,0230300 0,3502000 0,3468000 0,4434000 0,3307000 külf. vállalkozások tőkéje 1,6738000 0,4810000 1,8077000 0,0105000 0,3408000 A külföldi vállalkozások tőkéjének és a belső migrációs egyenlegnek a változása ugyanazon irányba módosítja a nemzetközi migrációs egyenleget. Ezen együtthatók szignifikanciája az általam vizsgált modellekben, két évben is megbízhatónak tekinthető. A nettó átlagkeresetek (2005 kivételével) és a migrációs egyenleg is egy irányba mozog. Bár a modellekben a megbízhatóság nem kielégítő, de azt a trendet mutatja, hogy a munkanélküliség illetve, a foglalkoztatottság ellentétes irányba mozdítja migrációs egyenleget.

2.5. Összefoglaló és tézisek Manapság több ország kapcsolódik be a nemzetközi migrációs folyamatokba, mint bármikor korábban a történelem során. A legnagyobb szereplők esetében a migráció szintje elég magas ahhoz, hogy alapvető észlelhető társadalmi és kulturális változásokat indítson be. A fejlett ipari demokráciák túlnyomó részénél tudatos az a politika, amellyel a vándorlást kívánják befolyásolni. A fejlett országokban mind az állami, mind a magánszektor nehezen alkalmazkodik ezekhez a kihívásokhoz, amit a nemzetközi migráció jelent, azonban úgy tűnik, hogy az EU 77

tagállamok (EU) intézményei ezt különösen nehéznek találják. A mai, és még inkább a jövőbeni nemzetközi migráció jellemzőinek kezelése nagy kihívást jelent a nemzetek részére. Az amelyik alkalmazkodik, és képes kezelni, irányítani a folyamatokat, sikeressé válik, és a migráció jelentős mértékben hozzájárulhat a befogadó ország gazdasági potenciáljához és fejlődéséhez. A sikertelen migrációs politika ezzel szemben elkerülhetetlenül társadalmi problémákhoz, és politikai instabilitáshoz vezethet. Mivel a helyes migrációs politika hozadéka, illetve a rossz migrációs politika társadalmi költsége is nagyon nagy mértékű lehet, rendkívül fontos a nemzetközi migrációs folyamatok megfelelő kezelése az átgondolt szabályozással, illetve a helyi, nemzeti, regionális, és esetleg fokozatosan és óvatosan már nemzetközi szinten használható egyéb eszközökkel. Ehhez fontos a vizsgálata mind a makroökonómiai, mind a mikroökonómiai összefüggések érvényességének, illetve új törvényszerűségek vizsgálata. Az elvégzett elemzések alapján hipotéziseimet a következő tézisekké formálom. A migráció lehetséges hármas haszna A téma nem vesztette el aktualitását, a modern, globalizálódó világ egyik legtöbbet feszegetett problémájává vált a vándorlás, annak következményei, és az ezekre vonatkozó szabályozások megfelelő rendszerbe foglalása. Egy jól szervezett, minden - a migrációban érintett - szereplő igényeinek kielégítésére törekvő rendszer kialakítása indokolt, mivel a munkaerőmozgások nagymértékben meghatározzák a társadalom, a munkaerőpiac szerkezetének változását, a jogi és politikai törvénykezések, szabályozások kialakítását, mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban. Mint írtam az elméletek azt mutatják, hogy a XX. század a migráció százada volt, de a globalizációnak köszönhető folyamatos munkaerőáramlás alapján valószínűsíthető, hogy ez a mozgás XXI. századra sem fog csökkenni. Az általam vizsgált munkaerő-vándorlásnál a körforgásos vagy ismétlődő periodikus a legáltalánosabb, ez érinti leginkább Európát és ezen belül Magyarországot illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. A cirkuláris migráció tekintetében a legnagyobb politikai kihívást az ún. „hármas győzelem” állapotának a megtalálása jelenti, ahol mindhárom szereplő –a vándorló, a küldő és a befogadó ország- jelentős előnyökhöz juthat a vándorlás által. Az ebben érintett országok manapság ezt a helyzetet igyekeznek kialakítani különböző gazdasági, társadalmi, politikai intézkedéseik révén. A körforgásban lévő migránsok számát lehetetlen pontosan meghatározni, hiszen a statisztikai nyilvántartások, adminisztrációk nem fedik le teljesen a társadalom minden létező szegmensét. Így képtelenség számon tartani az összes be- és kilépő turistát, úton lévő üzletembert és tanulót, főképp azokat, akik kettő vagy több országban is érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy növekvő tendenciát mutat az ideiglenesen kivándoroltak száma. Az alapján, hogy az indulás, illetve a visszatérés átmeneti vagy tartós, eltérő hatással vannak a migránsra, annak otthonára, a befogadó országra és ezek fejlődésére. A „hármas győzelem” három érdekeltjének céljai eltérőek. Ez természetes, hiszen három olyan szereplőről van szó, akiknek a vándorlással szemben támasztott elvárásai nagymértékben különböznek, esetenként ütköznek is egymással. Amit az egyik szereplő szeretne elérni, érdekében áll, hogy megvalósuljon, azt esetleg a másik éppen ellenzi vagy legalábbis visszaszorítani igyekszik. A befogadó országok kormányai a periodikus migrációban látják a lehetőséget arra, hogy munkaerőpiacuk rugalmasabbá váljon és a belföldiek számára kevésbé vonzó állásokat is betöltsék a munkavállalók. Másrészt a magasabb végzettségű, kvalifikáltabb bevándorlók által új ismereteket szerezhetnek, megvalósulhat az agyelszívás jelensége, versenyhelyzet alakul ki, erősödik a kreativitás, nő a munkaerőpiac hatékonysága, amelyek mind nagy előnyöket jelentenek a befogadó nemzetnek. Továbbá sok „vendéglátó” ország érdekelődik a küldő

78

országok gazdasági és egyéb területen történő fejlődésének elősegítése iránt, ez megvalósulhat különböző programok, támogatások révén. Sajnos számos küldő ország nem foglalkozik azzal, mekkora hasznot hozhat a visszatérő migráns. Nem tesznek intézkedéseket a hazatérés költségeinek mérséklése, megszűntetése érdekében. Viszont szívesen fogadják a nemzetgazdaságba hazaérkező nagyobb mértékű jövedelem-utalásokat, de adó és foglalkoztatás politikájukban nem ismerik el kint szerzett tapasztalatokat, ismereteket. A végleges hazatérésben próbálnak segíteni a befogadó országok is. A politikának figyelmet kell fordítania arra, hogy a hazatérés minden érintett számára vonzó és viszonylag könnyen elérhető lehetőség legyen. Ennek érdekében elsősorban a munkaerőpiac és a fejlesztés területén kellene, hogy megvalósuljon a származási és a cél-országok együttműködése. A körforgásos migráció csak akkor lehet sikeres, ha a csoportok (kivándorló, annak családja, munkaadója, a két ország kormányzata) céljai találkoznak, amely – az eddig leírtak alapján is láthatjuk – nagyon komplex, időt és az érintett országoktól összehangolt munkát követelő feladat. TÉZIS IV.

A XXI. század első évtizedében a makroökonomiai mutatók és a vándorlási egyenleg különös tekintettel a kivándorlási mutatóra - együtt mozognak. Rövid távon a migráció a munkaerőpiaci keresletre és kínálatra, hosszú távon a gazdaság teljesítő képességére gyakorolt hatása igényel nagyobb figyelmet. Ha a nettó nemzeti termék növekedési üteme csökken a termelés növekedésének megtorpanásában fontos faktorrá válhat a munkaerő (az emberi erőforrás) hiánya. Kelet-közép Európa országaiban és benne Magyarországnak a migrációs folyamatok befolyásolásával segíteni lehet a versenyképesség, a fenntartható fejlődés megtartását. TÉZIS V.

Magyarország 2001-2005 adatait alapul véve szoros pozitív kapcsolat mutatható ki a gazdaságot, társadalmat leíró mutatók és az 1000 főre jutó migrációs egyenleg között. A nemzetközi migrációs egyenleg változásához megyei szinten a elsősorban a megyében működő külföldi vállalkozások tőkeereje, a belső migrációs egyenleg és a nettó átlagkereset járul hozzá, de hatással van rá a foglalkoztatottság és a lakáshelyzet is. Ezen tényezők gazdaságpolitikai irányításával javítható egy térség (megye) lakosság megtartó képessége, csökkenthető az elvándorlás, így fenntartható a fejlődés. TÉZIS VI.

A migrációs folyamatokban a magasan képzett munkaerő elvesztése okozza a gazdaság számara a fő veszteségforrást, ideértve, nemcsak a tudósokat, fiatal értelmiségieket, orvosokat, hanem az üzletembereket, a befektetőket is, akik multiplikátor tőkéjükkel együtt távoznak. A középszinten képzett és fiatal munkaerő kivándorlásával együttjárhat a foglalkoztatási struktúra jelentős romlása, a gazdaság teljesítőképességének hanyatlása. A gazdaságpolitikán belül a foglalkoztatáspolitikának kiemelt figyelmet kell fordítania az értelmiség elvándorlásának megakadályozására.

79

III. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei migrációs potenciál Feltevésem szerint Magyarországon, de főként a gazdaságilag leszakadó megyékben jelentős a belső és a nemzetközi elvándorlás. Ezekben a térségekben, mint ahogy azt már az előző fejezetben tárgyaltam, a XX. század végén már a lakosság csökkenése figyelhető meg. Ez a tartósan alacsony születési szám mellett a negatív migrációs egyenlegből is adódik. Az előző két fejezetben bizonyítottam, hogy a népesség csökkenése rontja az adott térség gazdasági teljesítőképességét és versenyképességét. A népesség elvándorlása önmagát is gerjesztő jelenséggé válik, mivel az ebből is eredő munkaerőhiányt fokozza a rossz gazdasági helyzet és ez tolóhatással van (Ravenstein 1885 taszítás és vonzás push and pull elmélete) a lakosság mobil részére. A nemzetközi migráció élénkülése Magyarországot is érinti és ebben a folyamatban az EU csatlakozás megerősítette a nemzetközi vándorlási kedvet. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az előzőek tükrében, úgy vélem magasabb a migrációs potenciál, mint az országos átlag. A megyében a különböző társadalmi rétegek motivációja és hajlandósága eltérő az elvándorlás kapcsán. A nagy vezető hatalmak migrációs politikájukban már felkészülnek az erősödő vándorlás kezelésére, amiben kiemelt szerepet kap a koordináció és a pontos adatgyűjtés.(Verweibe 2006) Magyarországon nincs és így az érintett megyékben - így Borsod-Abaúj-Zemplén megyében - sincsenek meg a kezelési technikák, amelyek megállítanák, megvédhetnék az önmagát gerjesztő elvándorlást, népességcserét. A jövőre nézve fontos a jól szegmentált migrációs politika, amihez elengedhetetlenek az adatgyűjtések, rétegvizsgálatok. Dolgozatom harmadik fejezetében az elmúlt néhány évben lefolytatott primer kutatásaim eredményeit ismertetem.

3.1. Követő, összegző és rétegvizsgálatok B-A-Z megyében a lehetséges speciális munkaerőpiaci politikához Azon országoknak, régióknak, kisebb területi egységeknek, melyeknek piaca megnyílt, folyamatosan reagálnia kell a versenyszféra kihívásaira. Ebben fontos szerepet játszik a munkaerő biztosítása a foglalkoztatók számára. A globális piaccentrumokban (mint az Európai Unióban) a kormányok sokszor elvesztik az eszközeiket a beavatkozásra a társadalmi, demográfiai folyamatokba. Mindezzel növelik a munkaerőpiac kockázatát. Ilyen tényező a vándorlás is. A migráció jelenlétét a munkaerőpiacra gyakorolt gazdasági következményét nem lehet könnyen megmagyarázni. A bonyolultság abból a tényből ered, hogy a munkaerőpiacot számos faktor állandóan befolyásolja, és ezek egy része autokorrelál. Ezért fölismerni a migráció hatásait és motívumait, tartós és technikailag komplex feladat. Ahogyan a gazdaság növekszik, nemzetközivé válik, úgy nőnek a rizikófaktorok is, mint például a környezet demográfiai változásai, az oktatás, vagy a társadalombiztosítás. Ahhoz, hogy a kockázatok kezelhetők legyenek a jövőben, a munkaerőpiacon fontosak a mély gazdasági és társadalomtudományi rétegvizsgálatok. Az elmúlt 10 évben ehhez igyekeztem kutatásaimmal hozzájárulni, primer felmérésekkel. 76 Vizsgálataimban speciális nyers releváns migrációs potenciált mértem. 1. 2001-ben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosság körében primer adatgyűjtést végeztem a külföldi munkavállalási hajlandóság felmérésére, és az azt meghatározó motivációk megismerésére. A vizsgálat célja az volt, hogy az 76

Az egyes felmérések eredményeit és következtetéseit az elmúlt években publikáltam, a disszertáció egy másodlagos összehasonlító következtetéseket levonó elemzés.

80

Európai Uniós csatlakozás előtt a külföldi és a magyar sajtóban és a tudományos közéletben megjelenő „közép-kelet-európai exodus” vízióját megcáfoljam, illetve, hogy rávilágítsak, mely tényezők milyen mértékben motiválják a lakosokat az elvándorlásra. 2. 2005-ben egy újabb primer vizsgálatot végeztem Borsod-Abaúj-Zemplénben, amelyben arra a kérdésemre kívántam választ kapni, hogy a megyében az Európai Uniós csatlakozás után milyen mértékű a külföldre történő elvándorlási hajlandóság. Milyen tényezők motiválják a lakosságot külföldi munkavállalási szándékukban, és történt-e módosulás az előző 2001-es eredményekhez képest. 3. Fontosnak tartottam rétegvizsgálatokat végezni, egyes különösen veszélyeztetett munkaerőpiaci szegmensekben. Az egészségügy ilyen terület. • 2003-ban a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) áttekintette az orvosi hiányszakmák kérdését, és leszögezte, hogy mára az orvos, mint egészségügyi szakma vált hiányszakmává. 2004-ben irányításommal primer felmérés történt Borsod-Abaúj-Zemplén megye orvosainak elvándorlási hajlandóságáról. Ezzel a kutatással az volt a célom, hogy bizonyítsam, illetve felhívjuk az emberek figyelmét arra a ma már tényként kezelendő tendenciára, miszerint Magyarország orvostársadalmát veszélyezteti a brain drain. Disszertációmban ennek a megkérdezésnek végeztem el újbóli elemzését. • Az orvos-elvándorlás mellett a felsőfokú végzettségű szakdolgozók elvándorlására is figyelmet kell fordítani. 2006-ban irányításommal primer felmérés történt Tudományos Diákköri munka keretében a miskolci egészségügyi főiskola hallgatóinak elvándorlási hajlandóságáról. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük, hogy a miskolci Egészségtudományi Kar hallgatói között milyen arányú az elvándorlási hajlandóság, mi motiválhatja a külföldi munkavállalást. Disszertációban ebből a megkérdezésből nyert információkat dolgoztam fel. 4. További primer felmérést folytattam harkovi (Ukrajna, Harkovi Állami Műszaki Egyetem) tanulmányutamon a végzős műszaki és gazdász hallgatók körében,arrol hogy jövőbeli munkahelyválasztásuk kapcsán, milyen mértékű és motiváltságú a külföldi munkavállalás. Ezt a vizsgálatot itthon (a Miskolci Egyetemen) is elvégeztem hasonló mintán és az eredményeket összevetettem. Disszertációban ebből a megkérdezésből nyert információkat is feldolgoztam. Szervezeti megfigyelés keretében, a hipotéziseim felállításához megvizsgáltam a 2001-es népszámlálási és TÁRKI kutatáson alapuló országos migrációs potenciált mérő tanulmányokat. A szakirodalmi tapasztalatok alapján 2001-ben a magyar lakosság elenyésző százaléka vállalt külföldön munkát, bár a hivatalos adatok feltehetően pontatlanok (az adatokat nem lehet megfelelően értelmezni, nincs vagy kétséges a valóságtartalma), csak becslésekre lehet hagyatkozni, így elfogadom, hogy körülbelül 40 000 fő volt a legálisan kint dolgozók száma. (Sik 2001, Dövényi 2007). Ezt azonban jóval meghaladta azok száma, akik terveztek hosszabb-rövidebb időre külföldre költözni, illetve ott munkát vállalni. A TÁRKI kutatásai alapján 1990 és 2000 között 5 százalék körüli volt az elvándorlási kedv. 2001-ben mindez, mint ahogy a 3.1. táblázatból is látható nagyjából megduplázódott. 3.1. számú táblázat A teljes migrációs potenciál mértéke, 1993–2001 (%) A felvétel éve 1993 1994 1997 2000–2001

Migrációs potenciál 6,0 5,3 5,9 13,0–15,0

N 3978 3760 2848 cca.1500

Forrás: Sik Endre – Simonovits Borbála: Migrációs potenciál Magyarországon, 1993–2001 TÁRKI 2002

81

Nemzetközi összehasonlításban a kivándorlási szándék hazánkban alacsonynak mondható. Az 1992. és 1993. évi International Organisation of Migration (IOM) által készített adatfelvételek alapján szinte egész Albánia külföldre távozna ha tehetné, ugyanakkor a bolgárok, az oroszok és az ukránok (csupán?) negyede-ötöde menne szívesen külföldre dolgozni. A bolgárok 21%-a, az oroszok és az ukránok körülbelül 7%-a végleg külföldön telepedne le (Berencsi 1994). A 3.1. számú ábra - mely a CEORG felmérés adatait tartalmazza - jól szemlélteti, hogy a környező országokban jóval nagyobb volt az elvándorlási kedv, mint hazánkból.

Az EU-csatlakozáshoz kapcsolódó migrációs potenciál 2001-ben 3.1. számú ábra Forrás: CEORG 2001.

A TÁRKI 2001. évi felmérése 13-15%-os migrációs potenciált mért - hasonlóan mint a CEORG . A TÁRKI felmérés adatai alapján hazánkban nem jelentős a regionális migrációs potenciál közötti eltérés. Azonban látható, hogy a felmérés mintanagysága nem teszi lehetővé a mélyreható regionális vizsgálatot. 3.2. számú táblázat. Az EU-tagországok felé irányuló munkavállalási szándék alakulása, régiók szerint, 2001 tavaszán (%) Várakozó Nem próbálna Megpróbálna Régiók állásponton meg munkát Összesen N munkát vállalni van vállalni Közép14 18 68 100 399 Magyarország Közép-Dunántúl 10 14 76 100 169 Nyugat-Dunántúl 19 16 65 100 158 Dél-Dunántúl 15 18 67 100 146 Észak15 14 71 100 197 Magyarország Észak-Alföld 12 15 73 100 215 Dél-Alföld 16 17 67 100 211 15 16 69 100 1495 Magyarország Forrás: Sik Endre – Simonovits Borbála: Migrációs potenciál Magyarországon, 1993–2001 TÁRKI 2002

82

Kritikai következtetésként a feltételezés átgondolása után a hipotézis felállításához megállapítom, hogy az egyes itt bemutatott mérések az általam tapasztalható külföldi munkavállalási hajlandóságtól alacsonyabb eredményeket hoztak. Az EU-csatlakozással (és az azt megelőző várakozással) megnőtt a lehetősége a külföldi munkavállalásnak, és ez a különböző társadalmi rétegek rövidebb-hosszabb elvándorlási hajlandóságát befolyásolja. Megítélésem szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nagyobb az elvándorlási hajlandóság mint, ahogy azt az általam ismert szakirodalom leírja. Fontos a tényleges migrációs potenciál meghatározása, illetve a motivációk beazonosítása, ahhoz hogy hatékony gazdaságpolitikát lehessen folytatni HIPOTÉZIS III. Már 2001-ben számottevő volt a kivándorlási szándék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Meghalata az országos mérés adatait. A migrációs potenciál erősödött 2001 és 2005 között. Az egyes munkarőpiaci rétegek különböző hajlandóságot mutatnak az elvándorlásra és mások a magyarázó ismérvek. Az integrációt követő években erősödik a migrációs háló, tágul a migrációs burok. A növekvő külföldi munkavállalási potenciál, elvándorlási hajlandóság az 1-2 tézis alapján veszélyezteti a megye fejlődését. Jól átgondolt a migrációra jobban odafigyelő foglalkoztatáspolitika szükséges. 3.1.1 Migrációs potenciál77 vizsgálat 2001-ben B-A-Z megyében

A Miskolci Egyetem Humán Erőforrás Tanszékén 2001 tavaszán hallgatók 78 bevonásával két leszakadó megye migrációs potenciálját vizsgáltam. A felmérés BorsodAbaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét érintette. A célja az volt, hogy az akkori európai uniós csatlakozás előtt megjelenő kelet-közép-európai, és az azon belüli magyar exodust megcáfoljam, illetve, hogy rávilágítsak, mely tényezők milyen mértékben motiválják a lakosokat az elvándorlásra. A legszélesebb körű megkérdezést tűztem ki célul. Rétegzett mintavétel elve mellett döntöttem, azzal a gyakorlatban szokásos módszerrel hogy, az adott rétegen belüli kiválasztást - ügyelve a véletlenszerűségre – az előzetesen felkészített egyetemista kérdezőbiztosokra bíztam. A minta kialakításakor figyelembe vetem ÉszakMagyarországon a foglalkoztatottak összetételének lakóhely szerinti, nem szerinti, iskolai végzettség szerinti megoszlását.79A minta elemszámát és a relevanciáját megfelelőnek tartom a minta illeszkedését a sokasághoz a Khi négyzet próbával teszteltem. A válaszadók az alábbi demográfiai jegyeket viselték: A megkérdezettek 9%-a 8 általánossal rendelkezett, 15%-a a szakmunkás, 34%-a érettségizett, 17%-a felsőfokú tanfolyamot végzett, 25%-a felsőfokú végzettségű volt. A munkahely szerinti megoszlásnál a megkérdezettek 56%-a dolgozik, 44%-a pedig nem. A nem dolgozók közül a tanulók voltak a legnagyobb arányban (54%), őket követték a nyugdíjasok (29%), és csupán 3,6%-uk volt munkanélküli. Akadtak közöttük olyanok is, akik nem is akartak munkát vállalni, igaz csak minimális arányban (1%). A település típusa szerint vizsgálva megállapítható, hogy a megkérdezettek 68%-a volt városi, és 77

A migrációs potenciál egy ország népességének vagy valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki. Valójában egy egyszerű aránymutatóról van szó, amely azt fejezi ki, hogy az adott népesség hány százaléka tervez migrálni – jelentsen a migráció akár rövid távú munkavállalást, akár emigrációt. (Sík2001) 78 A kutatás eredményét a KSH Területi Statisztika 2003/2 folyóiratában publikáltam. 79 A 600 lekérdezett kérdőívből 501 volt elemezhető és 323 tartalmazott B-A-Z megyére vonatkozó információkat.

83

32%-uk falusi. A falusiak közül a férfiak voltak többségben, a városiak közül pedig a nők. A megkérdezettek körében a nyelvtudás vizsgálatánál a beszélt nyelvek számát vettük alapul (ebbe beletartozik az is, hogy valaki kevésbé, vagy nagyon jól beszéli a nyelvet). A férfiak közül legtöbben egy nyelvet beszélnek, és további érdekesség, hogy az egyetlen öt nyelvet beszélő egyén is férfi volt. A nőknél kicsit másabb a helyzet. Itt a legtöbben két nyelvet beszélnek és három vagy négy nyelvet beszélők között is több a nő, mint a férfi. A nyelvet nem beszélők között összességében több nő volt, mint férfi, s mindkét nemnél jellemző volt, hogy azok voltak többen, akik annak ellenére, hogy nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem, valamilyen hajlandóságot mutatnak a nyelvtanulás felé. A megkérdezettek között legtöbben angolul és németül beszélnek (angol: 55%, német: 26%), de jelentős még az orosz nyelvet beszélők száma is. Ez utóbbi elsősorban az idősebb, míg az előző kettő a fiatalabb korosztályra jellemző. Franciául, spanyolul és olaszul már kevesebben beszélnek, az egyéb nyelvek között pedig a szlovák, latin, eszperantó, holland, arab, finn, héber, szerb-horvát és ukrán nyelv szerepelt. Bruttó elvándorlási hajlandóság Az általam végzett felmérés szerint 2001-ben B-A-Z megyében a megkérdezettek 38%-a válaszolta azt, hogy nem vállalna munkát külföldön, és 62%-uk dolgozna hosszabb rövidebb ideig távol hazánktól, ha lehetősége lenne erre.

Ha lehetősége lenne, vállalna munkát külföldön? 3.2. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

A válaszadók több mint fele, 60% egy évnél hosszabb ideig is dolgozna idegenben. Azonban arra a kérdésre, hogy Magyarországon vagy külföldön vállalnának-e szívesebben munkát, a megkérdezettek 26%-a választotta külföldet. Ez az arány jóval magasabb volt a már idézett országos felmérés eredményénél (15%). A tényleges elvándorlási kedvet még árnyaltabban szerettem volna vizsgálni, ezért a külföldi munkavállalással kapcsolatos kérdést kiterjesztettem arra, hogy támogatná-e családját azaz gyermekét, illetve házastársát ilyen döntésben. A válaszadók 50%-a egyértelmű igennel válaszolt. A válaszadók elszántságát vizsgáltam azzal, hogy rákérdeztem, ha csak illegális munkát tudnának külhonban vállalni, akkor is foglalkoztatja-e őket a gondolat.

84

Hajlandó lenne illegálisan is munkát vállalni külföldön? 3.3. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

A válaszadók majdnem fele határozott igennel válaszolt, tehát a külföldi illegális munkavállalási hajlandóság megközelítően 46%. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő elvándorlási hajlandóságot mutatja az is, hogy milyen a lakosság tapasztalata arról, mennyire jellemző környezetükben a külföldi munkavállalás. A rendelkezésre álló országos becslést jóval meghaladó a kapott eredmény. A megkérdezettek 60%-a 2001-ben gyakorinak ítélte a külföldi munkavállalást. 3.3. számú táblázat A lakosság megítélése szerint mennyire jellemző a külföldi munkavállalás 2001-ben? válaszolók száma 19,0 111,0 189,0 319,0

Nem jellemző Ritka Gyakori Összesen

Válaszok aránya % 6,0 34,8 59,2 100,0

Motivációs tényezők Akik azt állították, hogy vonzó a külföldi munkavállalás, azoknál a legelső és egyben legfontosabb motivációs tényező a jövedelem, ezt követi a nyelvtanulás lehetősége, a szakmai tapasztalatok bővítése, a nagyobb szakmai megbecsülés, a kalandvágy és a jelenlegi lakhellyel való elégedetlenség. Ezt szemléltetem80 az 3.4. számú ábrán.

80

Kummulált helyezések reciproka alapján

85

A külföldi munkavállalást motiváló tényezők rangsora 3.4. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

Azok között, akik nem tartják a külföldi munkát vonzónak, leginkább az dominál, hogy elégedettek a jelenlegi helyzetükkel, félnek az ismeretlentől, utálják a külföldieket, vagy nem tudják megmagyarázni az elzárkózásuk okát. A külföldi munkavállalást erősítő és gátló tényezőket is vizsgáltam, úgymint a lakóhelyhez való kötődést81, a munkahellyel való elégedettséget82, a nyelvtudást83. Az eredményeket ezen dolgozatomban még később 81

Elégedettség a jelenlegi lakóhellyel és az elvándorlási szándék. Megvizsgáltam, hogy a megkérdezettek mennyire elégedettek a saját lakhelyükkel. Egyrészt azért, mert az elégedetlenség lakóhelyünkkel szemben, mint tolóerő fontos, másrészt az elégedettség még rossz gazdasági helyzetben is a maradást erősítő tényező. Elmondható, hogy a megkérdezetteknek átlagosan 26%-a teljesen, 52%-a többé-kevésbé és 22%-a egyáltalán nem elégedett a lakhelyével. A lakóhelyével elégedettek 60%-a biztos benne, hogy nem költözik el a jövőben, míg azoknál, akik egyáltalán nem voltak elégedettek a lakóhelyükkel, csak 10%-ukról mondható el ugyanez. Az elégedetleneknek majdnem a fele válaszolta azt, hogy a közeljövőben szeretne elköltözni, míg az elégedetteknél ez az arány csak 8%. Tehát általánosan elmondhatjuk azt, hogy aki elégedettebb a lakóhelyével, az nem szívesen költözik el onnan, míg az elégedetlenebbek arra törekednek, hogy rövid időn belül elköltözzenek. Iskolai végzettség szerint azoknál, akik 8 általánost végeztek vagy szakmunkásképzőbe jártak, illetve akik felsőfokú tanfolyamon vettek részt, nagyobb volt a lakóhelyükkel teljesen elégedettek aránya (ez a 8 általánost végzetteknél volt a legmagasabb: 52%). Az érettségivel és diplomával rendelkezők már elégedetlenebbek, itt mindkét csoportnál átlagosan 30% teljesen elégedett, 55% többékevésbé elégedett, 15% pedig egyáltalán nem elégedett. Megvizsgáltam, van-e összefüggés a migráció és a között, hogy valaki születése óta ugyanazon a településen él, vagy legalább egyszer már elköltözött. Itt azt várnánk, hogy aki már egyszer elköltözött, annak nagyobb a hajlandósága az újabb költözésre. Viszont amikor megvizsgáltam a megkérdezettek véleményét, meglepő módon azt kaptam, hogy a már egyszer elköltözöttek 40%-a biztos abban, hogy nem fog újra költözni, míg ugyanez az arány csak 33% azoknál, akik születésük óta ugyanazon a településen élnek. Mindkét csoporton belül azonos azoknak az aránya (32-32%), akik jobb munkalehetőség esetén elköltöznének. Megnéztem azt is, hogy mely tényezők azok, amelyek leginkább az adott településen tartják az embereket. Ennél az első helyen a család és a barátok állnak, őket követi a munkahelyhez való kötődés, majd az elköltözés anyagi korlátai, a hely szépsége és végül az egyéb tényezők. Aki már egyszer elköltözött, annál is a családi és baráti kötelékek domináltak leginkább a költözés során. A legtöbben a jobb munkalehetőség és a családi kapcsolatok miatt vállalnák biztosan az áttelepülést. Azok között, akik a jobb munkalehetőség miatt vállalnák az áttelepülést, csak 16% az, aki nem vállalna külföldön munkát. 226 fő szívesen vállalna külföldön munkát és ebből 59 fő 1 évnél kevesebb ideig, 104 fő 1-2 évig, 53 fő bármeddig dolgozna külföldön és 10 fő pedig végleg letelepedne. 82 A munkaviszonyban lévők közül a többség többé-kevésbé elégedett a munkahelyével, és körülbelül ugyanannyi azoknak a száma, akik elégedettek, akik elfogadhatónak tartják a munkahelyüket, illetve akiknek nincs más választásuk. Minél elégedettebb valaki a munkahelyével, annál kevésbé akar külföldön munkát vállalni, és minél kevésbé elégedett, annál szívesebben megy külföldre, akár határozatlan időre is. Külön megvizsgáltam azokat is, akik jelenleg nem dolgoznak. Ekkor azt kaptam, hogy leginkább a nyugdíjasok és a huzamosabb ideje munkanélküliek azok, akik nem vállalnának külföldi munkát, és a tanulók bizonyultak a legaktívabbnak a külföldi munkavállalást illetően. Érdekes, hogy aki huzamosabb ideje munkanélküli, az egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig vállalna külföldön munkát, míg azok, akik éppen munkát keresnek vagy csak átmenetileg nem dolgoznak, sokkal érdeklődőbbek a külföldi munkavállalás iránt. 83 Megnéztem, hogy van-e összefüggés a beszélt nyelvek száma és aközött, hogy valaki Magyarországon vagy külföldön dolgozna szívesebben. Azt az eredményt kaptuk, hogy minél több nyelvet beszél valaki, annál inkább választ külföldi munkahelyet. Nem meglepő,

86

felhasználom, mikor egy lehetséges útmodellt fogalmazok meg a B-A-Z megyei kivándorlás kapcsán. 3.1.1.1 Migrációs háló, külföldi munkavállalási tapasztalatok és az elvándorlási szándék

Sikeres migrációs minta saját életünkben, illetve a környezetünkben befolyásolja külföldi munkavállalási hajlandóságunkat. Megnéztem, hogy a megkérdezetteknek hány százaléka járt már külföldön. Kiderült, hogy a válaszadóknak majdnem 88,5%-a már járt külföldön és alig 10%, aki még nem. (Ez utóbbi csoportnak jelentős hányada szeretne azonban külföldre utazni, ha módja lenne rá.) A legtöbben turistaként, legkevesebben pedig munkavállalási céllal utaztak ki. 84Megvizsgáltam, hogy a külföldi munkavállalási hajlandóságot befolyásolja-e az, hogy az illető járt-e már külföldön. Azoknak, akik még nem jártak külföldön, több mint fele nem is szeretne külföldön munkát vállalni, míg azoknak, akik már jártak külföldön csak a 35%-a nem dolgozna kint. A külföldi munkavállalási hajlandóságot azonban nemcsak a saját külföldi tapasztalataink befolyásolják, hanem az ismerősöktől, barátoktól vagy rokonoktól hallott élmények és kudarcok is. Így vizsgálatom kiterjedt arra, hogy a megkérdezetteknek van-e külföldön kapcsolatuk (tehát vannak-e rokonaik, ismerőseik külföldön), és ez mennyiben befolyásolja őket a saját külföldi munkavállalási szándékaikban. A megkérdezettek 36%-ának nincsen, a fennmaradó 64%-nak pedig egy vagy annál több rokona vagy ismerőse van külföldön. Megállapítottam, hogy akiknek nincsenek külföldi rokonaik vagy ismerőseik, azok nem akarnak külföldön munkát vállalni. A külföldi munkavállalási hajlandóságot az is befolyásolja, hogy hány rokona, ismerőse van az illetőnek külföldön, ugyanis akinek több a külföldi rokona, ismerőse, az szívesebben vállal külföldön munkát, mint akinek csak egy van. A rokonok mellett fontosak még a konkrét előttünk járó példák is, akik éppen most vannak kint, vagy már voltak kint, hiszen ők már olyan tapasztalatokkal rendelkeznek a külföldi munkavállalás terén, ami segítheti a később kivándorlókat. Az emberek többsége (88%-a) ismer olyan személyt, aki jelenleg is külföldön dolgozik vagy dolgozott, és az is beigazolódott, hogy akiknek van valamilyen saját vagy mások által szerzett tapasztalata ezzel kapcsolatban, azok inkább vállalnának külföldi munkát, mint azok, akiknek nincsenek ilyen tapasztalataik. Ez utóbbi csoportból már pl. senki sem lenne hajlandó arra, hogy végleg letelepedjen a célországban. Azt, hogy szívesen vállalnak-e munkát honfitársaink, erősen befolyásolhatja, mint szívóerő, hogy milyennek vélik fogadtatásukat A magyar munkavállaló külföldi megítélése és a külföldi munkavállalási hajlandóság között erős, pozitív irányú kapcsolat van, ami azt jelenti, hogy minél kedvezőbbnek (kedvezőtlenebbnek) látja valaki a magyar munkavállalók megítélését, annál inkább (annál kevésbé) hajlik egy külföldi munka elvállalására. A megkérdezettek skálán értékelték, hogy milyen a magyar munkavállalók külföldi megítélése. Az alábbi 3.5. számú ábra jól szemlélteti, hogy a válaszadók nagy százaléka a közepestől jobbnak ítéli a „véleményt”. A 10 fokozatú skálán a 15 % mindössze az, aki kisebb mint 6-os értéket jelölt, 8,2 % kitűnőnek ítélte a helyzetet, azaz 9-10 pontot adtak a megkérdezéskor.

hogy akik nem beszélnek egyetlen idegen nyelven sem és nem is érdekli őket a nyelvtanulás, azoknak majdnem 90%-a nem is vállalna munkát külföldön. Viszont ha valaki nem beszél egyetlen nyelvet sem, de hajlandóságot mutat a nyelvtanulásra, akkor annak nagyobb a hajlandósága a külföldi munkavállalásra is. 84 Ezenkívül olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a családi látogatás vagy az üzleti út, illetve az olyan egyéb okok, mint a külföldi tanulmányi ösztöndíj, az énekkari vendégszereplés vagy a nemzetközi sporteseményeken való részvétel.

87

Vélemény a magyar munkavállalók külföldi megítéléséről 3.5. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

A magyarok nemzetközi kivándorlási hajlamát a megkérdezés időpontjában természetesen az is befolyásolja, hogy milyen elvárásokkal és hiedelmekkel rendelkeznek annak kapcsán, hogy Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét és elérhető távolságban volt az Európai Unióhoz a csatlakozás. Arra a kérdésre, hogy „megítélése szerint mennyiben fogja módosítani a magyarok külföldi munkavállalási esélyeit a csatlakozás” a következő válaszokat kaptam: 10% szerint egyáltalán nem, 50% szerint kis mértékben és 40% szerint jelentősen. A megkérdezés alapján B-A-Z megyében 2001-ben a legkedveltebb célországok sorrendje: 1 Ausztria, Németország, Svájc 2. USA, Ausztrália 3. Anglia, Írország 4. Észak-Európa Összességében a 2001 tavaszán készült felmérés segítségével arra próbáltam választ keresni, hogy az európai uniós csatlakozás előtt Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből mennyire várható a munkaerő tömeges külföldre vándorlása. Hipotézisemet, miszerint már 2001-ben számottevő volt a közölt elemzés adatai alátámasztották. A bruttó elvándorlási hajlandóságot 26 %-osnak mértem, ami meghaladja az országos mérés adatait. Nagyon magas azonban azoknak az aránya, akik nem zárkóztak el, mint lehetőség elől egy rövid külföldi munkavállalástól. Figyelmeztető jel volt, hogy ha a gazdaság nem teremt megfelelő körülményeket, akár meg is sokszorozódhat az ideiglenes külföldi munkavállalás. A migrációs háló Borsod-Abaúj-Zemplénben 2001-ben az adatok alapján erősen kiépült. A megyében, 85 %-ának van tapasztalata – ha csak gyenge turistajellegű is – 64 %-ának rokona, ismerőse él határainkon túl, 88 %-uk ismer olyan személyt, aki jelenleg is külföldön dolgozik. A magyarok külföldi megítélését közepesnek, illetve jónak tartják. Az úgynevezett migrációs burok, azaz a hajlamosító tényezők: mint nyelvismeret, kapcsolati háló tehát kiépülőben volt. A megye lakosságának 22 %-a nem volt elégedett lakhelyével, ami egyértelműen tolóhatást jelentett. 85

85

A felmérés adattábláit, és egyéb a dolgozat szempontjából nem lényeges elemzésit a kutatásnak 24. számú melléklete tartalmazza.

88

A felmérést követő adatok arról tanúskodnak, hogy folyamatosan erősödött a megyéből történő elvándorlás. Adatok hiánya miatt nem állíthatjuk, hogy mekkora a külföldre történő kivándorlás, azonban a felmérés alapján már 2001-ben jelentősnek minősítettem a külföld, főleg az EU vezető országainak elszívó hatását. 3.1.2. Migrációs potenciál vizsgálat 2005-ben B-A-Z megyében

A 2001-es vizsgálatomat az EU-csatlakozást követő évben megismételtem86. A megkérdezésem célja az volt, hogy méréssel bizonyítsam hipotézisemet, miszerint az évezred elején a kivándorlási hajlandóság erősödik. A hipotézisem szerint az integrációt követő években erősödik a migrációs háló, tágul a migrációs burok. A növekvő külföldi munkavállalási potenciál az 1-2 tézis alapján veszélyezteti a megye fejlődését.87 A vizsgálatba bevont 22 kérdés hasonló volt a 2001-es megkérdezéshez. 3.1.2.1. Bruttó és nettó elvándorlási hajlandóság

A megkérdezettek, arra a kérdésre, hogy „vonzónak találja-e a külföldi munkavállalást”, 68%-ban igennel válaszoltak. A bruttó migráció – azaz azoknak az aránya, akik arra a kérdésre, hogy vállalnának külföldön munkát, ha lenne rá lehetőségük – 62%, tehát a megkérdezettek közel kétharmada igennel válaszolt. Azok, akik szívesen dolgoznának külföldön és végleg letelepednének, a teljes minta 5 %-a. Azok, akik hosszabb távra is szívesen vállalnának munkát idegenben, a teljes minta 12 %-a. A rövidebb távú ideiglenes kitelepedést 45%-ban jelölték, mint vágyott lehetőséget. A megyében a megkérdezettek 12%a még képzettségükön aluli munkát is vállalna idegenben, 25%-nak pedig teljesen mindegy, milyen munkát végezne, csak megfizessék. A külföldön szívesen dolgozók 66%-a még az illegális munkavállalástól sem riad vissza.

A külföldi munkavállalási hajlandóság és annak időintervallumai 3.6. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

86

A vizsgálatot a ME Gazdaságtudományi karán az EU humán erőforrás allokációja című általam kidolgozott

tananyagú és jegyzett tárgy keretében egyetemi hallgatók bevonásával végeztem. A kiértékelésben és az ábraszerkesztésben Kása Richárd hallgatóm segítette munkámat. A kutatás eredményeit több részletben publikáltuk (Szeged 2005, Gödöllő 2006). 87 A 375 elemű minta felvétele 2005-ben történt, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében állandó lakhellyel rendelkező, 14 éves vagy idősebb magyar állampolgárok köréből. (A minta maximális hibája 95%-os megbízhatósági szinten ±5,06 százalékpont.) A 22 kérdést tartalmazó kérdőív segítségével arra kívántam választ kapni, hogy a megyében milyen mértékű a külföldre történő elvándorlási hajlandóság, ezt mind bruttó, mind nettó értelemben vizsgáltuk, illetve, mi motiválja a lakosságot ezen szándékában. Motiváló tényezőnek tekintettük a már említett ismérveket, mint lakóhelyhez való kötődés, munkához való kötődés, külföldi kapcsolatok megléte, nyelvismeret.

89

Ezzel szemben a nettó migráció – azaz azok, akik már tettek is valamilyen konkrét lépést a külföldi munkavállalás érdekében – ennek csupán 23%-a (233 megkérdezett dolgozna külföldön, de csupán 54-en tettek már valamilyen lépést) (3.4. számú táblázat). Ez az jelenti, hogy a nettó migráció meglehetősen alacsony, annak ellenére, hogy a lakosság nagy része dolgozna külföldön, ha lenne rá lehetőségük Azok, akik már tettek lépéseket a külföldi munkavállalás érdekében, válaszaik alapján négy klaszterbe sorolhatók. A klaszterek interpretálása88 után az 54 válaszadót 4 klaszterbe osztottam 4 iterálás után. 1. Az első klaszeter azokból áll, akik már felvették a kapcsolatot valamely külföldi ismerőssel. Az ő hozzáállásuk a külföldi munkavállaláshoz viszonylag jó, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül vállalnának munkát külföldön, ami egyébként is nyilvánvaló, hiszen az ismerőssel való megállapodás semmilyen kötelezettséggel nem jár. 2. A második klaszterbe az a 17 válaszadó került, akik nem pályáztak még ugyan és ismerőssel sem vették fel a kapcsolatot, de meglehetősen elkötelezettek a külföldi munkavállalás mellett. Ők vállalnának a legszívesebben külföldi munkát. 3. A harmadik klaszter 5 megkérdezettje is valamilyen egyéb lépést tett már ugyan a külföldi munkavállalás irányába, de ők valószínűleg nem élnének az adódó lehetőséggel, hiszen nagyon alacsony (negatív is) a faktorértékük. 4. A negyedik klaszter tagjai – 10-en – már konkrétan pályáztak is a külföldi munka megszerzéséhez, és természetesen el is kötelezettek mellette. 3.4. számú táblázat A nettó migrációs potenciál klasztereinek megoszlása Klaszter Elemszám Megoszlás 1 22 41% 2 17 31% 3 5 9% 4 10 19% Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

Az előző felméréshez hasonlóan, a külföldi munkavállalási hajlandóság erősségének mérésére feltettem azt a kérdést, hogy „hajlandó lenne-e illegálisan munkát vállalni külföldön”. A válaszadók mindössze 34%-a utasította el a fekete munkát és 27%-a egyértelmű igennel felelt. Ez az eredmény a munkaerőpiacot kutató számára - a jelen elemzés tárgyán kívül – a munkavállalási morálról is tanúskodik. Azok, akik külföldön is hajlandóak a feketemunkára, feltehetően országhatáron belül sem válogatnak. A továbbiakban, még mindig annak feltérképezésére, hogy milyen a B-A-Z megyei lakosság kivándorlása, megkérdeztem, hogy „ön szerint mennyire jellemző ma (2005) a magyar lakosság munkavállalása külföldön”. A statisztikai adatokat messze meghaladó eredményt kaptam. A megkérdezettek több mint fele gyakorinak ítélte meg ezt a jelenséget (57%) és összesen 6,7% nyilatkozott úgy, hogy ritka a külföldi munkavállalás hazánkban. Ez nem csak az adott idejű jelenség megítélését mutatja, hanem a kutatások és tapasztalatok szerint, ha a lakosság vélekedése a migrációról az, hogy ez „általános”, akkor elfogadott sőt adott esetben követendő magatartási mintának tekinti.

88

Lásd melléklet

90

3.1.2.2. A lakhelyhez való kötődés és az elvándorlási szándék

A megye lakosságának migrációs hajlandóságát befolyásoló tényezők közül a lakhelyváltoztatás motiváló okait vizsgálva négy dolgot különböztettünk meg: • Ha a megkérdezett születésétől kezdve az adott településen él, akkor mi tartja őt ott? • Ha máshonnan költözött oda, miért tette? • Ha elköltözne, mi miatt tenné? • Elégedett-e jelenlegi lakhelyével?89 A regionális politikában fontos figyelmet szentelni azokra, akik nem elégedettek jelenlegi lakhelyükkel, ennek okait megállapítani újabb vizsgálati kihívásokat ad. Arra a kérdésre, hogy „elégedett-e lakhelyével”, a válaszadók 14%-a pozitív, 56%-a semleges és 30%-a pedig negatív választ adott.90 Igazolódott tehát az a feltételezésünk, hogy akik lakóhelyükkel elégedetlenek, azok hajlamosabbak akár külföldre is elköltözni.

Összefüggés a lakhellyel való elégedettség és a külföldi munkavállalási szándék között 3.7. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

89 Ezt a kérdéskört vizsgálva a minta alapján arra jutottunk, hogy akik születésüktől kezdve itt laknak, azokat a családi kötelékek tartják itt (49%), a munkahelyhez való ragaszkodás csupán a megkérdezettek 16%-át marasztalja. Azon megkérdezettek, akik születésüktől kezdve itt élnek, 72%-ban tartották vonzónak a külföldi munkavállalást, és 34%-uk nem vállalna külföldön munkát és 14,6%-uk már lépéseket is tett, hogy állást is kapjon. A nem jelenlegi lakhelyükön született megkérdezettek 58%-a a család miatt költözött ide, munka miatt 31% váltott lakhelyet, ami arra utal, hogy a munkavállalók hajlandóak jobb munka miatt költözni. Erre utal az is, hogy akik elköltöznének, azoknak több mint háromnegyede a jobb keresetek miatt menne el, családi okok miatt csupán 17% költözne. Azonban nem bizonyosodott be az a hipotézisünk, hogy az életükben már migrált egyének szívesebben, nagyobb arányban vállalnának külföldi munkahelyet. Sőt, 0,9%-os szignifikanciaszinten mondhatjuk, hogy az életükben már migráltak és a vándorlási hajlandóság között gyenge negatív irányú kapcsolat van. 90 Megállapíthatjuk, hogy a nyugdíjasok 61%-a és a tanulók 33%-a elégedetlen lakhelyével. Jellemző még a mintára, hogy a tanulók 60%-a többé-kevésbé elégedett.

91

3.5. számú táblázat Elégedett-e jelenlegi lakhelyével? * Ha lehetősége lenne, vállalna munkát külföldön?

Ha lehetősége lenne, vállalna munkát külföldön? Elégedett-e jelenlegi lakhelyével? egyáltalán nem többé-kevésbe igen, teljes mértékben Összesen

20,0% 35,7%

1 évnél kevesebb ideig 9,1% 19,3%

48,6%

14,4%

24,3%

9,9%

2,7%

37,3%

16,4%

29,5%

11,5%

5,4%

nem

1-2 évig

akármeddig

véglegesen is letelepednék

27,3% 32,9%

27,3% 8,2%

16,4% 3,9%

Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

Elvégeztük a korrelációanalízist is, ami azt mutatta, hogy nincs szoros kapcsolat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a lakóhelyhez való kötődés és az elvándorlási szándék között. 3.1.2.3. Migrációs háló

A külföldi munkavállalás iránti fogékonyság egyik bázisát a migrációs háló képezi, ami a külföldön élő rokonokat, ismerősöket jelenti. Ezen túlmenően fontos mozgatórugó lehet az is, hogy a lakosság tudatában mi jelenik meg arról, honfitársaik közül hányan találták meg számításaikat idegen ország munkaerőpiacán. Befolyásoló tényező lehet még, mit gondolnak az emberek arról, milyen a magyar munkavállalók külföldi megítélése. A megkérdezettek 89%-a rendelkezik külföldi rokonnal/ismerőssel (3.8. ábra), ami jó alapot jelenthet a migrációhoz.

Migrációs háló néhány meghatározó tényezőjének adatai 2005-ben Borsod-AbaújZemplén megyei megkérdezés alapján 3.8. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

92

A migrációról való gondolkodást vizsgáló kérdés is érdekes eredményt hozott: köztudott, hogy Magyarországról még nem túl magas a kivándorlás, holott a megkérdezettek 57%-a úgy gondolja, hogy gyakori a magyarok külföldi munkavállalása, csupán 6% gondolja úgy, hogy nem jellemző 88%-uk személyesen is ismer olyan embert, aki külföldön dolgozik (3.8. ábra). Ez egy jelentős tévhit, ugyanis ha az emberek azt hiszik, hogy magas a migráció, sokan vállalnak munkát külföldön, akkor elindul egy mintakövető magatartás bennük, növelve migrációs szándékukat. A migrációs hajlandóság vizsgálatunk alapján messze meghaladja a tényleges elvándorlást, amely 3% körül van, a válaszadók két harmada vonzónak találja a külföldi munkát. 3.1.2.4 A külföldi munkavállalás okai

A 2001-es felméréshez hasonlóan itt is célunk a jelentős elvándorlási hajlandóság okainak vizsgálata. Akik vállalnának külföldön munkát, azoknak 77%-a jelölte meg okként első helyen a magasabb jövedelmet, míg a nyelvtanulást illetve a szakmai tapasztalatszerzést csupán 9,7 ill. 6,2% tette az első helyre.

Külföldi munkavállalási okok rangsora91 3.9. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

A nettó migrálók, tehát azok, akik lépéseket is tettek már külföldi munkavállalás ügyében, elsősorban szintén anyagi okok miatt költöznének. A külföldi munka 52%-uknak, elsősorban a magasabb jövedelem miatt vonzó. A megkérdezettek 72%-ának van külföldön rokona, ismerőse, és 94%-uk ismer külföldön dolgozó személyt. 46% egy-két évig vállalna külföldi munkát, 57% akármeddig, végleg is letelepednének külföldön. Elsősorban képzettségüknek megfelelő munkát vállalnának, hiszen 56%-uk felsőfokú végzettségű, egyharmaduknak pedig középfokú. (80% illegálisan is hajlandó lenne dolgozni!)

91

Az ábrán azt láthatjuk, hogy az egyes tényezőket a megkérdezettek a rangsorban hol helyezték el.

93

3.1.2.5 A kor és a végzettség hatása a külföldi munkakeresés módjára

Vizsgálatokat végeztünk arra, miként határozza meg a kor és az iskolai végzettség azt, hogy milyen módon keresnek az emberek külföldi munkát. Arra a kérdésre „milyen lépést tett már külföldi munkavállalás érdekében” kiderült, hogy a válaszadók 37%-a pályázott és ugyanennyien felvették a kapcsolatot külföldi ismerőssel, illetve 26%-a pedig egyéb módot választott (3.10. ábra). A korrespondenciatáblázatai jól mutatják az összefüggéseket a keresés módja és a kor illetve az iskolai végzettség között.

Korrespondenciatáblázatok a külföldi munkakeresés módjára 3.10. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

Összességében a primerfelmérés eredményeinek birtokában elmondható, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2005-ben a lakosság 14,4%-a már tett lépéseket külföldi munkavállalás érdekében, mely valamivel meghaladja az 2001-ben végzett országos felmérés eredményeit. A növekedés oka lehet az európai uniós csatlakozás. A kutatás folyamán feltettük azt a kérdést, „ön szerint többen, illetve szívesebben vállalnak a magyarok munkát külföldön az EU-hoz való csatlakozás óta?”. A megkérdezettek 24%-a szerint jelentősen, 59,2%-a szerint kis mértékben növelte a külföldi munkavállalási kedvet a tagság. 2001-hez képest abban jelentősen változott a helyzet, hogy megnőtt azoknak az aránya, akik szívesen vállalnának külföldön munkát. Míg 2001-ben inkább, csak mint választási alternatíva volt az idegenben dolgozás, ha szűkebb környezetükben nem találnak lehetőséget, addig 2005-re közelebb került a válaszadókhoz a külföldi munkavállalás. A bruttó migrációs ráta 62 %, míg a nettó is meghaladja a 14%-ot. 2001-ről 2005-re jelentősen emelkedett azon válaszadók aránya, akik rendelkeztek külföldi rokonokkal, ismerősökkel. Az a tévhit még tovább erősödött az emberekben, hogy gyakori a magyarok külföldi munkavállalása, és jónak, sőt jobbnak látják a magyarok megítéltetését. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy 2001-ről 2005-re nőtt és szorosabb lett a migrációs háló.

94

A lakóhellyel való elégedettség és kötődés vizsgálatakor megállapítottam, hogy romlott megyénkben a helyzet. Míg 2001-ben a válaszadók 22 %-ban, addig 2005-ben már 30 %-ban adtak negatív választ. Bár a vizsgálat eredménye nem igazolta feltételezésemet, hogy az elégedetlenség erős tolóerő, úgy gondolom, figyelmeztető jel. A felmérést követő adatok arról tanúskodnak, hogy folyamatos a megyéből történő elvándorlás. Erre az időszakra a KSH már nemzetközi migrációs egyenleget is közöl megyei lebontásban, mely szerint tartósan negatív az egyenleg. A felmérés alapján már 2005-ben közvetlenül az integráció időszakát követően jelentősen nő a külföld, főleg az EU vezető országainak elszívó hatása.92 További kutatási lehetőség a meglévő kérdőív alapján diszkriminanciaanalízis készítése, amely segítségével tovább pontosítható a húzó és toló faktorok mibenléte. Újabb felmérés tárgya lehet a munkaerőpiac egyes szegmenseinek (kor szerinti, szakmaspecifikus) vizsgálata. 3.1.3. Migrációs potenciál rétegvizsgálat az egészségügyben

Mint az első két fejezetben bizonyítottam, a magasan kvalifikált munkaerő elvándorlása súlyosan érinti a terület versenyképességét. Ezért fontosnak tartottam rétegvizsgálatokat végezni egyes különösen veszélyeztetett munkaerőpiaci szegmensekben. Az egészségügy ilyen terület. 2003-ban a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) áttekintette az orvosi hiányszakmák kérdését, és leszögezte, hogy mára az orvos, mint egészségügyi szakma vált hiányszakmává. A gyógyítás szinte minden területén mennyiségi, vagy minőségi hiány van, ráadásul romló helyzettel kell számolni. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) humánpolitikai bizottsága országos felmérést készített, amely számba vette az ágazat dolgozóinak végzettségét, életkorát, keresetét, továbbá, hogy egy-egy szakterületen hány százalékos a létszámhiány. Felmérésük eredményéből – mely elsősorban a fekvőbetegeket ellátó intézetekre terjedt ki – fontosnak tartom kiemelni, a 3.11. számú ábrából látható is, hogy állandósulni látszik egy 10%-os orvoshiány, illetve nem csak az orvos hanem a diplomások hiánya, mint biológusok, technikai személyzet diplomás szakápolók.

Betöltetlen állások aránya munkaköri csoportonként 2000-2002 években 3.11. számú ábra Forrás: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkacsoportja A felmérés adattábláit, és egyéb a dolgozat szempontjából nem lényeges elemzéseit a kutatásnak a melléklet tartalmazza.

92

95

3.1.3.1. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei orvosok kivándorlási potenciálja

A fent említett hiány mértékének növekedését veszélyezteti az EU-csatlakozást követő elvándorlási hullám, - a lassan már közismert angol orvoshiány kelet-közép európai megoldásáról illetve a magyar egészségügyi dolgozók angliai munkavállalásáról készítettem egy rövid összefoglalót III. mellékletben - illetve az egészségügy területét érintő lassan 10 éve elhúzódó reform. Azon régiókra, mint B-A-Z megye is, különösen negatívan hat, hogy lakosságának fizetőképessége az általános leszakadásból következően romlik, illetve a roma lakosság arányának növekedése is a kevésbé kedvelt térséggé teszi. 2004-ben irányításommal Iván Krisztina93 felmérést végzett a B-A-Z megye orvosainak elvándorlási hajlandóságáról. Ezzel a kutatással az volt a célom, hogy bizonyítsam, illetve felhívjam az emberek figyelmét arra a ma már tényként kezelendő tendenciára, miszerint Magyarország orvostársadalmát veszélyezteti a brain drain. Országos orvos-migrációs tendenciák

Az orvostársadalom kivándorlási hajlandóságának Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsgálati eredményének bemutatása előtt röviden áttekintem az országos orvos-migrációs tendenciákat. Évek óta tapasztalható, hogy a hazai orvosok száma csökken. A regisztrált, végzett orvostanhallgatók összesített létszámát átmeneti ingadozásokkal ugyan, de évről évre kevesebb. Dr. Balázs Péter az országos kamarai nyilvántartás vizsgálatánál megállapította, hogy húsz év alatt 1993-tól 2003-ig 1664 orvos „elvesztését” kellett szomorúan tudomásul venni. Arányaiban a legnagyobb a veszteség 1987-ben és 1993-ban végzetteknél, itt 13,4%-os az egyáltalán nem praktizáló és vagy a Magyarországon kívül praktizáló orvosok aránya. Ez évente 121orvost jelent, amit jelentős mértékűnek kell értékelni, és ez a jövőben csaknem bizonyosan tovább fokozódik.

A hazai egyetemeken végzett még működő és elveszített orvosok aránya az 1983-1999 közötti évjáratokban, 2003 márciusi állapot szerint 3.12. számú ábra Forrás: Dr. Balázs Péter 2003

93

Iván Krisztina 2004-ben végzett közgazdász hallgató a megyei orvos kamara titkárnőjeként dolgozott

96

Az elvándorlási potencia felmérése 2004-ben rétegzett mintavétellel történt. A minta kialakításának alapját a B-A-Z Megyei Orvosi Kamara Működési Nyilvántartásában szereplő orvosok korcsoportonkénti területi és munkaköri megoszlása adta.94. Az első fejezetben bemutatott szakirodalmi és tapasztalati ismeretekre alapozva feltételeztem, hogy a migrációra való hajlandóságot befolyásolja, hogy mennyire elégedettek a jelenlegi lakhelyükkel és munkájukkal, vannak-e külföldi rokonaik, ismerőseik, esetleg barátaik. Ismernek-e olyan személyeket, akik már vállaltak valamikor külföldön munkát. Az is meghatározó, hogy a külföldi munkavállalókat hogyan ítélik meg egy idegen országban, illetve milyen a nyelvtudásuk. Ezért ilyen kontextusban készült el a kérdőív, azaz nem csak a migrációs potenciált, hanem a migrációs burok milyenségét is vizsgálom. Külföldi munkavállalási hajlandóság

Arra a kérdésre „Vonzónak tartja-e a külföldi munkavállalást?”, a válaszadók 80 %-a igen feleletet adott. Akik azt állították, hogy ez vonzó, azoknál a motivációs tényezők rangsora a következő: magasabb jövedelem, szakmai tapasztalatok bővítése, nagyobb szakmai megbecsülés, nyelvtanulás, kalandvágy. Akik nem tartják vonzónak a külföldi munkát, leginkább az dominál, hogy félnek az ismeretlentől. Arra a kérdésre „Ha lehetősége lenne, vállalna külföldön munkát?” a következő szomorú választ kaptuk. A 135 elemű mintában ha lehetősége lenne a megkérdezett orvosok 60 %-a vállalna külföldön munkát, közülük 60% csak maximum 1 évig, 34%-a akármeddig. A megkérdezettek 3%-a le is telepedne. 57 olyan főt találtam, aki semmilyen körülmények között nem vállalná az áttelepülést hazánkból. A külföldi praktizálás motivációi

A legtöbben a családi kapcsolatok (40,9 %) és a jobb munkalehetőség (30,4 %) miatt vállalnák biztosan az áttelepülést. Az áttelepülés indokát a 3.14. ábrán korcsoportonkénti bontásban mutatom be.

Áttelepülés indoka korcsoportonként

3.13. számú ábra Forrás: saját szerkesztés

94

A kérdezőbiztos a Kamara titkárnője volt. A visszaérkezett 157 kérdőívből 135 volt elemezhető.. A megkérdezettek közül 58-an dolgoznak fekvőbeteg ellátásban, 35-en járóbeteg szakellátásban, 49-en alapellátásban és 7-en egyéb területen. Több olyan válaszadó volt, aki a fekvő- és járóbeteg szakellátási területen is dolgozik. Földrajzilag 75 miskolci, 7 mezőkövesdi, 12 ózdi, 9 sátoraljaújhelyi, 8 kazincbarcikai, 6 szikszói, 13 egyéb községi és 5 egyéb városi orvos válaszolt. Korcsoporti megoszlás szerint a válaszadók 58,4% középkorú azaz 41 és 60 év közötti, 21,9% idősebb 61 évnél, 17,4% pedig 30 év alatti volt.

97

A válaszok között egyéb áttelepülési indokként szerepeltek még: jobb egzisztenciális feltételek, biztos munkalehetőség, nyugodt környezet. „Milyen típusú munkát vállalna el külföldön?” kérdésre a megkérdezett orvosok 96,7 %-a képzettségének megfelelőt, 2,4 %-a válaszolta azt, hogy mindegy, csak megfizessék, és 0,8 % gondolta úgy, hogy képzettsége alatti munkát is elvállalna. A kivándorlás toló faktorai

A kivándorlás „toló” faktora lehet a lakóhellyel, illetve munkahellyel való elégedetlenség. Feltettük azt a kérdést, hogy „Elégedett-e ön jelenlegi lakhelyével?”. A válaszadók 26,7%-a teljesen, 65,2%-a többé-kevésbé és 8,15%-a egyáltalán nem elégedett. Az elégedetlenek 63,6 %-a vállalna akármeddig is munkát külföldön, míg az elégedetteknek csak 13,9%-a adta ugyanezt a választ. Arra a kérdésre, hogy „Elégedett-e jelenlegi munkájával?”, a következő válaszokat kaptuk: teljesen 12,6%, többé-kevésbé 51,1%, elfogadhatónak tartja 21,5%, nincs más választása 12,6%-nak, és készül elhagyni 2,2%. Meglepő eredmény volt számomra az, hogy a munkájukkal teljes mértékig elégedettek is 19 %-ban hosszabb időre, illetve 22,3%-ban egy évnél rövidebb időre szívesen vállalnának külföldi munkát. Migrációs burok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei praktizáló orvostársadalomban

A migrációs burok mérésénél azt kívántam megvizsgálni, hogy a Borsod-AbaújZemplén megyei orvosoknak mennyire épült ki a külföldi migráns hálózata. A kérdésre „Vannak e külföldön rokonai, ismerősei?”, a következőket válaszolták: 38,5%-ának nincs, 15,5%-ának egy, míg 45,9%-ának több, mint egy ismerőse, rokona van külföldön. Ugyanezen célból érdekelt az is, hogyan vélekednek arról, hogy „Ön szerint mennyire jellemző napjainkban a magyar orvosok munkavállalása külföldön?”, a megkérdezettek 28%-a gyakorinak, 56%-a ritkának, míg összesen 16%-ban minősítették nem jellemzőnek. Konkrétan rákérdeztünk: „Ismer-e orvost, aki jelenleg külföldön dolgozik?”. Az orvosok többsége, 75,5%-a ismer olyan orvost, aki jelenleg is külföldön dolgozik. Igazolható, hogy akiknek van valamilyen saját vagy mások által szerzett tapasztalata ezzel kapcsolatban, azok inkább vállalnának külföldi munkát, mint azok, akiknek nincsenek ilyen tapasztalataik. Azt, hogy szívesen vállalnak-e munkát orvosaink, erősen befolyásolhatja, hogy milyennek vélik fogadtatásukat. A megkérdezettek 5 fokozatú skálán értékelték, hogy „Véleménye szerint milyen a magyar orvosok külföldi megítélése?” A többség úgy gondolja, egészen kedvező a magyar orvosok külföldi fogadtatása. Az átlagérték: 3,9. A magyar orvos külföldi megítélése és a külföldi munkavállalási hajlandóság között viszont nem tudtam egyértelmű, pozitív irányú kapcsolatot kimutatni. A magyarok nemzetközi munkalehetőségeit természetesen az is befolyásolja, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ennek mértékéről megoszlanak a vélemények: a megkérdezettek 2,96%-a szerint egyáltalán nem, 48,15%-a szerint kis mértékben, 48,89%-a szerint jelentősen befolyásolja. A szakirodalom a migrációs burok egyik legfontosabb elemének tekinti a nyelvismeretet. A válaszadók 80,74%-a valamilyen szinten beszél idegen nyelvet. A megkérdezettek közül is kimutatható hogy minél több nyelvet beszél valaki, annál inkább választana külföldi munkahelyet. A leggyakrabban beszélt nyelv az angol, második pedig a német. Arra a kérdésre, hogy melyik országot választaná külföldi praktizálásához, a megkérdezett orvosok célország rangsora a következő: 1. Ausztria, Németország, Svájc 2. Anglia, Írország

98

3. Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország 4. Dél-Európa 5. USA, Ausztrália 6. Egyéb országok, melyek a következők voltak: Franciaország, Észak- és Dél-Afrika, Japán, India, arab országok, Spanyolország, Csehország és Costa-Rica Arra a következtetésre jutottam, hogy a beszélt nyelv és a célország között nincs szignifikáns kapcsolat, azaz szoros összefüggés. A kérdőíves megkérdezés eredményéből levonható az a következtetés, hogy a B-A-Z megyei orvos társadalmat foglalkoztatja a kitelepülés gondolata. Alapvetően ez a mérés a bruttó migrációs potenciál feltérképezésére és a migrációs burok erejére tud választ adni. További kutatást igényelne annak vizsgálata, vajon az itt megfogalmazandó vágyak mennyiben realizálódnak tényleges cselekedetté, azaz tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy külföldön vállalhassanak munkát. Észak–Magyarország gazdasági fejlődésének elengedhetetlen feltétele a térség humánpotenciáljának növelése, amelyhez szervesen hozzátartozik az egészségügyi intézményrendszer megfelelő működtetése. Ez utóbbi elképzelhetetlen jó, térségünkért felelősséget vállaló szakembergárda nélkül. Az elmúlt év tapasztalatai és az itt bemutatott tények alapján joggal hiányolok egy speciálisan ezen a területen ható fejlesztési stratégiát. Lassan nehéz olyan tényezőt találnom, amely egy fiatal orvost arra sarkallna, hogy a helybenmaradást preferálja. 3.1.3.2. Az egészségügyi dolgozók elvándorlási hajlandósága

Az orvosok külföldi munkavállalása – mint az előzőekben bemutattam - egyre nagyobb mértékű, ezért felvetődik a kérdés, hogy ez speciálisan orvosokat érintő tendencia, vagy az egészségügy más területére is kiterjedő, azaz féltenünk kell-e az egészségügyet dolgozóinak az elvándorlásától. (Métneki 2004) A válasz egyértelmű igen. A népesség nagyobb arányú öregedésével nőtt a szakápolási igény mind az egészségügy, mind a szociális ellátás területén. (Magyarország egészségügye és szociális rendszere 2004) A szakápolás jelentőségét növelik a mozgásszervi, a mentális és az emésztőrendszeri megbetegedések egyre gyakoribbá válása. Mindezek mellett az ápolók, a felsőfokú egészségügyi képesítéssel rendelkező nem orvosok bérezése továbbra is igen alacsony. Az egészségügyi rendszerben dolgozó orvosok száma Magyarországon megfelel a WHO nemzetközi elvárásinak. Az orvos-nővér arány és az önállóan dolgozó nem orvosi végzettségű egészségügyi dolgozók aránya a kívánt szint alatt maradt. A következő 3.7. táblázatban láthatjuk, hogy a Magyarországon az 1000 lakosra jutó szakképzett ápolók aránya a nemzetközi összehasonlításban alacsony (WHO 2003-ban kiadott számadatai szerint). 5,29es átlag értékkel lemaradtunk Szlovákia, Ausztria mögött. Az Egyesült Államokban ez az arány 9,37, ami az Európai Unió országaihoz viszonyítva átlag körüli értéknek számít, magasabb, mint Németországban, de alacsonyabb, mint az Egyesült Királyságban. 3.6. számú táblázat 1000 lakosra jutó szakképzett ápoló országonként

1000 lakosra jutó szakképzett ápoló

Ország Írország Egyesült Királyság Svédország Németország Csehország

15,20 12,12 10,24 9,72 9,71 99

Ausztria Franciaország Szlovákia Olaszország Magyarország Lengyelország Portugália

9,38 7,24 6,77 5,44 5,29 4,90 4,36

Forrás: WHO World Health Report 2003

Az egészségügyi ellátás fejlődési tendenciáját illetően felértékelődik az egészségügyben a diagnosztika, a járóbeteg ellátás és az otthoni utógondozás szerepe. (Kincses 2001) A színvonalas egészségügyi ellátórendszer fenntartásához orvosok mellett szakképzett felsőfokú egészségügyi dolgozókra is szükség van. Az egészségügyi dolgozók nagyon leterheltek és keresetük is alacsony. A megyei kórházak intenzív osztályainak délelőtti műszakban 1 ápolóra jutó betegszáma az egyes intézmények között mintegy háromszoros eltérést mutat és az osztályok kétharmadánál felette van a hatályos minimumfeltételekben (16/2004. (III.23.) ESzCsM rendelet) meghatározott 1:1,6-os értéknek műszakonként. (Szloboda -dr. Kocsisné Pap 2006) Az észak-magyarországi régióból illetve az országból való elvándorlásuk gondokat okozhat az egészségügyi és a szociális ellátás területén. Már jelenleg is hiány van a régiónkban egészségügyi szakdolgozóból. 3.7. számú táblázat Szakdolgozó hiány az Észak-Magyarországi régióban

Megye Borsod Nógrád Heves

Betöltetlen szakdolgozói álláshelyek 293 57 175 Forrás: saját szerkesztés

A megyében élők szempontjából nem mindegy, hogy milyen az egészségügyi ellátó rendszer, ami alatt nem csak az intézményi keretet értem. Az egészséges társadalom egyre jobban felértékelődő közjó, amely kihat az egyén életminőségére, a gazdaság növekedésére és a társadalom újratermelő képességére.(Kincses 2001) Mindezek tükrében úgy vélem, figyelmet kell fordítani az orvos elvándorlás mellett a felsőfokú szakdolgozói elvándorlásra, elvándorlási hajlandóságra az azt motiváló tényezőkre. 2006-ban felmérést végzetem Hegyi Ágnessel az egészségügyi főiskola hallgatóinak elvándorlási hajlandóságáról.95 A vizsgálat célja az volt, hogy megismerjük a Miskolci Egészségtudományi Kar hallgatói között milyen arányú az elvándorlási hajlandóság, mi motiválhatja a külföldi munkavállalást. A felmérés módszere kérdőíves adatgyűjtés volt, 96 és ennek eredményét a következőkben ismertetem.97

95

Hegyi Ágnes ezzel a dolgozatával a 2007-es OTDK III. helyezettje lett. A minta nagysága és relevanciája megfelelő. Jelenleg 345 fő tanul nappali, 120 fő levelező képzésben a főiskolán, a fiúk létszáma nem éri el a 40 főt. A kérdőívvel minden negyedik hallgató véleményét kérdeztük meg. A 121 megkérdezett 87,6%-a volt lány és 12,14%-a fiú. 97 A teljes sokaság átlagéletkora 22,05 év, ami magas, ha számításba vesszük, hogy a főiskolai képzés 4 éves, tehát már 22 éves korukra diplomával rendelkezhetnének a hallgatók, ha közvetlenül a középiskola befejezése után kerülnek be a felsőoktatási képzésbe. A megkérdezett hallgatók életkorának szórása magas, 4,082 év. A külföldön nem szívesen dolgozó nők átlag életkora majdnem egy évvel magasabb az azonos nemű külföldön munkát vállalók csoportjához képest. A férfiaknál ellentétesen befolyásolja a kor a külföldi munkavállalási hajlandóságot. A külföldön munkát vállaló férfiak áltag életkora 2,5 évvel magasabb. A 11 külföldi munkavállalást preferáló férfiből négy volt 23 év alatti, 25 év felettiek is négyen voltak (30, 31, 26, 25). A nők életkorának szórása hasonlóan magas, 4,11 év. A 96

100

Elvándorlási hajlandóság

A megkérdezettek 57,85%-a válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy a diploma megszerzése után szívesen dolgozna-e külföldön,98azaz minden második hallgató nyitott a külföldi munkavállalásra. Bár ez nem haladja meg a teljes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei aktív lakosság (általam mért) külföldi munkavállalási hajlandóságát, azonban az előbb ismertetett munkaerő hiány miatt, így is veszélyes lehet. A külföldi munkavállalás preferálása esetén megkérdeztük, a hallgatók mennyire ragaszkodnak hozzá, hogy az egészségügyben, illetve a szakmájukban helyezkedjenek el. A szakmai típusú munka mellett elkötelezettek aránya 25%, a szakmához még kötődő további 43%. Tehát a hallgatók előnyben részesítik külföldön az egészségügyi feladatot és csak 8%uk válaszolta, hogy mindegy, csak jól fizessen a végzett tevékenység. A külföldön szívesen munkát vállalók 49,27%-a bármeddig, vagy végleg kint maradna. A hallgatók mindössze 15,94%-a válaszolta azt, hogy maximum 1 évig dolgozna idegenben. Az, hogy valaki milyen szakra jár, laza sztochasztikus kapcsolatban áll a külföldi munkavállalási hajlandósággal. Lényeges eltérés a képalkotó diagnosztikusoknál figyelhető meg, akiknél ez az arány még magasabb, 63,9%-uk szívesen vállalna munkát külföldön. A védőnők esetében közel azonos a belföldi és külföldi munkavállalás iránt az érdeklődés, a gyógytornász szakos hallgatók 58,1%-a szívesen dolgozna más országban, ami a teljes sokaság főátlagával közel azonos arány. Motivációk az elvándorlásra

A kivándorlási motiváció terén a magasabb jövedelem vonzotta a legnagyobb mértékben a válaszadókat. A nyelvgyakorlás és a szakmai tapasztalat megszerzése a legkevésbé bizonyult vonzónak a hallgatók számára. A felmérés eredményeinek tükrében az elérhető esetleges jobb munkakörülmények fontosabbak a hallgatók számára, mint a magasabb életszínvonal. Egy átlagos válaszadó sorrendje arra a kérdésre, hogy „miért vállalnál szívesen munkát külföldön” a következőképpen alakult99: 1. Magasabb jövedelem 2. Jobb életkörülmények 3. Jobb munkakörülmények 4. Magasabb életszínvonal 5. Nyelvgyakorlás, nyelvtudás megszerzése 6. Szakmai tapasztalat szerzése Ugyanekkor megvizsgáltuk, mi motiválja azokat, akik nem külföldön munkát. Az átlagos válaszadó sorrendje: 1. Családtól/ barátoktól való távolság 2. Itthon is tudok megfelelő munkát találni 3. Félek az ismeretlentől 4. Nem szeretnék más kultúrában / országban dolgozni 5. Elégedett vagyok az itthoni életkörülményeimmel 6. Nem beszélek nyelveket 7. Nem szeretem a külföldieket

2,19 2,81 3,02 3,30 3,61 3,89 vállalnának szívesen 1,40 3,36 3,38 3,43 4,08 5,06 5,80

kérdőívek lekérdezésekor alkalom nyílt beszélgetni olyan hallgatóval, aki nappali tagozaton végzi a főiskolát, három gyermekes édesanya és hétvégenként, illetve délutánonként dolgozik. A jobb álláslehetőség reményében kezdte el a főiskolát. 98 A nemek arányában a lányok 55,6%-a, a fiúk 73,33%-a. 99 A számok prioritási átlagot mutatnak, ahol a kisebb értékek jelölik a magasabb prioritást

101

A motivációs tényezők vizsgálatánál azt is vizsgáltuk, hogy mennyire befolyásolja az egyént jelenlegi hazai anyagi helyzete külföldi munkavállalási szándékában. 100Arra az eredményre jutottunk, hogy azok, akik külföldön munkát vállalnának 7,05% ponttal nagyobb részben rendelkeznek gépkocsival, 7,33% ponttal nagyobb arányban csatlakoznak a világhálóhoz, mint akik nem preferálják a külföldi munkavállalást. A gépkocsi tulajdonlása a nők esetében kis mértékben növeli, a férfiaknál csökkenti a külföldi munkavállalási hajlandóságot. A jelenlegi lakóhellyel való elégedettség előzetes feltevésünk szerint befolyásoló motiváló tényező a külföldi munkavállalással kapcsolatban. Feltételeztük, hogy akik elégedettek jelenlegi lakókörnyezetükkel, kisebb arányban szeretnének külföldön munkát vállalni, azaz az itthoni megfelelő lakókörnyezet belföldi munkavállalásra sarkalhatja a fiatalokat. A kérdésre „Mennyire vagy elégedett lakókörnyezeteddel?”, annak tükrében, hogy a külföldi munkavállalást preferálja-e, az 3.15. számú ábrán szemléltetet101 eredményeket kaptuk, azaz a lakó környezetükkel többen elégedettek, azok közül, akik belföldön helyezkednének el; 10% pontos különbség észlelhető minden válaszlehetőség esetén.

Lakóhellyel való elégedettség 3.14. számú ábra Forrás: saját primer felmérés eredményéből saját szerkesztés

Migrációs háló

A migrációval foglalkozó szakirodalom lényeges elemnek tartja a vándorlás kapcsolati tőkéjének elemzését. Az egyén sokkal könnyebben szánja rá magát a külföldi munkavállalásra, ha kiterjedt ismeretséggel rendelkezik külhonban. Megítélésünk szerint az ismeretség foka is befolyásoló tényező lehet. Nem feltétlenül igaz az a hiedelem hogy, minél közelebbi a kapcsolat, az ismeretség szorossága, annál nagyobb a valószínűsége a segítségnyújtásnak a kiutazáshoz. Granovetter dolgozta ki a legaprólékosabban (Granovetter 1985; 1990; 1992) a gyenge beágyazottság koncepcióját. Megfelelő kapcsolati tőke esetén az idegen országban való elhelyezkedés kockázata is csökken amellett, hogy a lakóhelyváltozással járó pszichikai tényezők kevésbé viselik meg a migránst. Kutatásban az 100

A hallgató négy állítása közül azt kellett megjelölni, amely igaz a kitöltő egyénre. • Otthon van számítógépünk • Kertes házban lakunk • Otthon van internetkapcsolatunk • Családunknak van gépkocsija. Feltételeztem, hogy a számítógép, a lakóhely, az internetkapcsolat és a gépkocsi magasabb életszínvonalra utal. Az internetkapcsolat lehetővé teszi az információkhoz való könnyebb hozzáférést is. 101 Kék oszlop jelöli azokat, akiknek van külföldi munkavállalási hajlandósága, a bordó szín azokat, akik Magyarországon szeretnének elhelyezkedni.

102

alábbi két kérdéssel térképeztük fel az egészségügyi főiskola hallgatóinak a külföldi hálózati kapcsolatait: „Van –e olyan ismerősöd, barátod, rokonod, családtagod, házastársad /párod aki dolgozott / dolgozik külföldön?”, és „Ismersz-e olyan szakmabelit, aki kint dolgozik vagy dolgozott?”. Azok közül, akik belevágnának egy országhatáron kívüli munkahely keresésébe, 15%-kal több egyénnek dolgozott vagy dolgozik kint rokona, mint azoknak, akik nem terveznek kiutazást. A mintából is kimutatható a már említett gyenge kötések fontosságának előtérbe kerülése, azaz a közvetlen hozzátartozó külföldi munkavállalása kevésbé hajlamosító tényező, mint a távolabbi ismerősé. A válaszadók közül hárman jelölték meg a legszorosabb kapcsolatot, vagyis azt hogy házastársuknak, párjuknak van külföldi munkavállalói tapasztalata, esetleg jelenleg is külföldön dolgozik. A szakmai migráns-hálózat nagymértékben hozzájárulhat az esetleges külföldi egészségügyi rendszerben való elhelyezkedéshez. Arra a kérdésre, hogy „Ismersz-e olyan szakmabelit, aki kint dolgozik vagy dolgozott?” mindösszesen 13-an válaszoltak igennel azok közül, akik szeretnének külföldön munkába állni. Ez az eredmény nem csak a hálózatra ad információt, hanem a külföldön munkát vállaló egészségügyi szakdolgozók tényleges mennyiségének megbecsüléséhez is hozzájárul. A kutatás előzményénél már tettem kísérletet arra, hogy feltérképezzem, számszerűsítsem a jelenleg kinn dolgozó egészségügyi - nem orvos - szakembereket. Akkor jelentősnek minősítettem a hivatkozott források alapján a létszámot, a felmérés ezen adata azonban ezt megkérdőjelezi. Az alacsony számú ismeretség megjelölése feltételezésem szerint életkori specialitás és az iskolapad elhagyása után fokozatosan nőni fog a külföldön munkát vállaló kollégákkal való ismeretség és ezzel párhuzamosan a munkahelyek, szóba jöhető álláslehetőségek aránya. A most meglévő szakmai migráns kapcsolatok későbbiekben felértékelődhetnek. Összegzés

A 2007-ben folytatott megkérdezés eredményei alapján elmondható, hogy a fiatal egészségügyi szakdolgozók körében magas az elvándorlási szándék. Ez a mobilitás életkori sajátosság is, amit megerősít egy később készített felmérésem is. A 2007 novemberében és decemberében a Miskolci Egyetem és a Harkovi Műszaki Egyetem gazdász- és gépészdiplomázó hallgatói körében végzett megkérdezés célja az volt, hogy felmérjük és összehasonlítsuk, hogy a két hasonló profilú egyetem végzős hallgatói mennyire tartják vonzónak a hazai, illetve külföldi munkavállalási lehetőséget, mi motiválja választásukat. A hasonló korosztályban végzett kutatás102szerinti eredmény megítélésünk szerint mindkét mintában elkeserítő, mindkét egyetem hallgatói szívesen elhagynák szülőföldjüket. A felmérés szerint a fiatal frissen diplomázó értelmiségiek közül megközelítően 80%-uk vállalna szívesen külföldön munkát. Alapvetően megállapítható, hogy a migrációs hajlandóságban nincs szignifikáns különbség a két nemzet végzősei között. A magyar gazdászok közül 94% válaszolt igennel a külföldi munkalehetőségre. Megoszlásukat tekintve legtöbbjük az EU15-ben helyezkedne el, míg körülbelül feleannyian mennének az EU15-ön kívüli Európába, és 6 fő (12%) bárhol a világban szívesen vállalna munkát. A magyar gépészek 88%-a, közel ugyanannyian, mint a gazdászok, vállalnának szívesen munkát külföldön, ám megoszlásuk teljesen más, mint a gazdászoké. Csupán 14%-uk menne szívesen az EU 15 valamelyik országába, kétszer ennyien mennének európai, de az EU 15-ön kívüli országba, de legnagyobb részük Európán kívül helyezkedne el. Az ukrán gazdászok 72%-a vállalna más országban munkát, túlnyomó részük Európában, illetve a világ egyéb országaiban, csak nagyon kevesen vannak, akik a FÁK területére vágynak (10%). Az ukrán 102

Kétszáz hallgatót kérdeztünk meg, egyforma arányban miskolci és harkovi, gazdász és mérnök egyetemistákat.

103

gépészeknek is 72%-a dolgozna szívesen külföldön. Az ő általuk preferált helyek megoszlása nagyon hasonló az ukrán gazdászokéhoz, annyi eltéréssel, hogy többen látnának világot, és kevesebben dolgoznának a FÁK területén. Az ukrán és magyar fiatalok kivándorlási hajlandóságáról készített tanulmány a mellékletben olvasható. Mindezek tükrében magasnak ítélem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az egészségügyi szakdolgozók migrációs potenciálját és így veszélyeztetettnek a megye humán erőforrását. A fiatal diplomások elvándorlása jelentős értelmiségvesztést vetít előre, amely következménye a megye innovációs képességének csökkenése, jelenlegi gazdasági helyzetének relatív romlása lehet. 3.1.4. Összegzés Útmodell meghatározás, tézisek

Disszertációmban olyan útmodellekhez103 szeretnék eljutni, amelyek megmutatják, hogy milyen értékstruktúrák, gondolkodási sémák vezetik a különböző társadalmi státusú embereket Borsod-Abaúj-Zemplén megyében arra, hogy a külföldi munkavállalást preferálják a hazaival szemben. Sorra veszem az útmodell egyes elmeit, bemutatom a válaszadók társadalmi státusát jelző mérőszámokat, migrációs burkuk mérőszámait továbbá a külföldi munkavállalással kapcsolatos véleményüket. A bemutatandó útmodell szerkezete a már ismertetett vizsgálatok során a szociológiában általánosan használt státuszt meghatározó változókat alkalmazom. A státusz alkotóeleme az iskolai végzettség, a kor, nem és a foglalkoztatási helyzet. A külföldi hálózati kapcsolat kiterjedését a külföldön dolgozó ismerősök adják. A külföldi munkavállaláshoz kapcsolódó sztereotípiát a magyar munkavállalók megítélésével kapcsolatos hiedelem, a külföldön dolgozók számának hiedelme adja. A saját helyzettel való elégedettséghez, a lakóhelyhez és munkáltatóhoz kapcsolódó viszonyt határoztam meg. Külön tekintem a nyelvismeretet, ami a migráció kérdésének kiemelkedő aspektusa. Az általam felállított modell sematikus rajza a 3.16. ábrán látható.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a külföldi munkavállalási potenciált magyarázó 2001 évi útmodell 3.15. számú ábra Forrás: saját számítás, részeredményeket illetve a számítás levezetése a mellékletben

103

Az utmodell meghatározását lásd a mellékletben.

104

A vastag nyilak ábrázolják a szignifikáns kapcsolatot, a kapcsolat erősségét a nyílra írt két szám közül a felső mutatja. A szaggatott nyíllal jelölt kapcsolatok bár nem szignifikánsak (az alsó szám 0,1 feletti) mégis ábrázoltam, hogy megmutassam, mik kerültek elvetésre. 2001-ben nem tudtam felrajzolni az általam elképzelt modellt. A kapcsolatok nem erősek, szignifikancia szintjük nem megfelelő. Bár a társadalmi státusz a meghatározza a saját helyzet megítélését, ezek nem vezetnek egyértelműen a külföldi munkavállalási hajlandóság változásához. A nyelvismeret a társadalmi státuszt és rajta keresztül a saját helyzet megítélését és az EU-hoz kapcsolódó vélemény kialakítását meghatározza, azonban a várt közvetlen kapcsolatot nem mutatja a külföldi munkavállalási hajlandósággal. Ezzel szemben a 2005-ös vizsgálat már mutatja a lehetséges utat, amelyet a 3.17. ábrán láthatjuk.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a külföldi munkavállalási potenciált magyarázó 2005 évi útmodell 3.16. számú ábra Forrás: saját számítás, részeredményeket illetve a számítás levezetése az III mellékletben

Ez az útmodell tartalmaz olyan utakat, befolyásoló változókat, amelyek a külföldi munkavállalási hajlandóságot szignifikánsan meghatározzák. Ilyen a társadalmi státusz, a saját helyzet megítélése, az EU-hoz kapcsolódó vélemény, a nyelvtudás. Az egyes változók egymásra gyakorolt hatása is megmutatkozik, úgy, mint: a társadalmi státuszt a nyelvismeret, az EU-hoz kapcsolódó véleményt a külföldi kapcsolati háló, a saját helyzet megítélését a társadalmi státusz szignifikánsan befolyásolja. Az orvostársadalom kivándorlási hajlandóságát felmérő reprezentatív vizsgálat alapján meghatározható az útmodell, amelyet a 3.18.-as ábra tartalmaz.

105

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az orvos társadalom külföldi munkavállalási potenciálját magyarázó 2004 évi útmodell 3.17. számú ábra Forrás: saját számítás, részeredményeket illetve a számítás levezetése az III mellékletben

Ez az útmodell tartalmaz olyan utakat, befolyásoló változókat, amelyek a külföldi munkavállalási hajlandóságot szignifikánsan meghatározzák, ilyen a társadalmi státusz, az EU-hoz kapcsolódó vélemény, a nyelvtudás. Az egyes változók egymásra gyakorolt hatása is megmutatkozik, úgy, mint: a társadalmi státuszt a nyelvismeret, az EU-hoz kapcsolódó véleményt a külföldi kapcsolati háló a szignifikánsan befolyásolja.

106

TÉZIS VII. A külföldi kivándorlási potenciál Borsod-Abaúj-Zemplén megyében erősödött 2001 és 2005 között. A migrációs potenciált magyarázó ismérvek közül nincsenek olyanok, amelyek erősen szignifikánsan befolyásolták volna az elvándorlási hajlandóságot Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2001-ben. A kivándorlást magyarázó ismérvek alapján 2001-ben nem volt meghatározható az útmodell. 2005-ben nőtt a külföldre történő elvándorlási hajlandóság, léteznek erős szignifikánsan befolyásoló tényezők és meghatározható az útmodell. TÉZIS VIII.

Az EU-s csatlakozás nem jelentősen, de kismértékben változtatta a migrációs potenciált és az azt magyarázó ismérvek erősségét. A kivándorlást magyarázó ismérvek tudatosabbak, a külföldi munkavállalás lehetősége közelebb került a munkaképes korú lakossághoz. Az emigrációt meghatározó tényezők ismeretében kialakítható olyan gazdaságpolitika és kommunikáció amely segíti a lakosság megtartását. A megváltozott lehetőségek a bruttó elvándorlási hajlandóságot könnyen nettóvá, a potenciált valóssággá tehetik. Az integráció, a fejletlenebb területek munkaerőpiacát veszélyezteti, ezért tudatos piacvédelem szükséges. TÉZIS IX.

Az egészségügyi szektorban, mind az orvosok, mind a szakdolgozók munkaerőpiaci rétege az átlagtól magasabb elvándorlási hajlandóságot mutat. A kivándorlási útmodell (az egyes magyarázó ismérvek erőssége azok következménye) eltér a teljes lakosságétól. Az egészségügyben valós probléma a kivándorlás. Szakpolitikáknak, regionális, megyei stratégiáknak különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett munkaerőpiaci rétegek megtartására, vonzására. Valószínű, hogy vannak még olyan munkaerőpiaci rétegek, amelyek veszélyeztetettebbek.

107

IV. Szempontok és javaslatok a foglalkoztatáspolitikát támogató megyei migrációs politika kialakításához A XXI. században a regionális politika szerepe megnő, a különböző méretű természetes és mesterséges módon kialakított desztinációk érdeke a saját gyakran sajátos gazdaságpolitika, melynek fontos része a migrációra irányuló stratégia. A fejezet alapfelvetése, hogy ma Magyarországon a migráció elsődlegesen nemzetbiztonsági, másodlagosan pedig gazdasági kérdés. A különböző tervezési és beavatkozási szinteken másodlagos a migráció gazdasági szerepe, nem a megfelelő helyen kezelt a kérdés, azaz kevéssé veszik figyelembe a munkaerőpiaci aspektusát. Ezt én elhibázottnak tartom. Bár tudatában vagyok annak, hogy a nemzetközi megállapodások determinálják hazánk politikai, jogi, gazdasági életét, mindezek mellett a nemzeti foglalkoztatáspolitikának nagyobb hangsúlyt kellene fordítania a migrációs kérdésekre. Megítélésem szerint ez az a fórum, amely hivatott lenne a migrációs tendenciák kezelésére, piackonform technikák kidolgozására és ezzel a vándorlási folyamatok negatív gazdasági hatásainak csökkentésére, a pozitív hatások kiaknázására. Hazánk vándorlás szempontjából egyszerre kibocsátó ország, tranzit- és bevándorlási célállomás, épp ezért célszerű kitekintenünk a világra és tanulságokat levonni más országok gyakorlatából. Figyelembe kell vennünk, hogy a munkaerővándorlás befolyásolja a növekedést, az újraelosztást. Ugyanakkor ezt a folyamatot irányítani kell. A bevándorlás elsősorban a képzett munkaerő esetében - erősítheti a hazai gazdasági növekedést. 104A bevándorlás lehetséges hatásai mellett fel kell készülni az elvándorlásra is. Magyarország legfőbb gazdasági kincse, versenyképességének záloga a képzett munkaerő. Gazdaságpolitikai érdeke tehát, hogy itthon kamatoztassa polgárainak tudását, ha pedig időszakosan külföldre költöznek, akkor arra ösztönözzön, hogy később hazatérve hasznosítsák tapasztalataikat. A hazai foglalkoztatáspolitika legnagyobb kihívása és fő célkitűzése a foglalkoztatási szint növelése, a munkaerő-kereslet kielégítése, elsősorban a hazai munkaerőkínálat bővítésével, különös tekintettel az inaktívak aktivizálására, és foglalkoztathatóságuk növelésére, illetve az alkalmazkodóképesség javítása. A magyar munkaerőkínálat alakulása azonban a II. fejezetben bemutatott hazai és nemzetközi trendek értelmében ellenkező folyamatokat mutat. Ezért meggyőződésem, hogy a munkavállalási célú migrációt a magyar foglalkoztatáspolitika egyik eszközévé kell tenni. Ezen belül munkaerő-megtartást, és a jelenleg vagy jövőben határainkon túl munkát vállalók visszatérését kiemelt célként és eszközként kell kezelni. A munkaerőpiacot hazánkban földrajzi egyenlőtlenség jellemzi. A foglalkoztatási szint, a munkanélküliségi ráta, illetve az inaktívitási arány is jelentősen eltér területi egységenként. Ennek okai az 1989 utáni különböző időszakokban más és más. Az eltérések regionálisan, megyei, sőt kistérségi szinten is megmutatkoznak. A foglalkoztatáspolitika éppen ezért egyre erősebben támaszkodik a helyi intézményekre, a központi irányítás csak keretet ad, amelyet tartalommal a térségi szerveződések töltenek be.

104

Hazánk viszonylatában - különösképp a környező országokban élő magyar közösségek tagjainak áttelepülése - felveti azt a kérdést, hogy magyar gazdaságélénkítő hatás mellett nem nagyobb kár-e, hogy emellett gyengíti az érintett határon túli közösséget. Az áttelepülések száma az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent. A környező országok gazdasági fejlettsége és munkaerőpiaci viszonyai, illetve a magyar nemzetiségűek demográfiai jellemzői nem indokolják, hogy ez egy megfelelő lélekszámú folyamatos lakosság utánpótlást adna hazánknak.

108

A munkaerő-vándorlás, tágabb értelemben a migráció is lokális kezelést kíván. Dolgozatom ezen fejezetében Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemzetközi munkaerővándorlási aspektusaira keresek munkaerőpiaci, foglalkoztatáspolitikai választ. Az előző fejezetekben egyrészt elméleti és ökonometriai úton bizonyítottnak látom a migráció és azon belül a munkaerő-áramlás makroökonómiai fontosságát, másrészt ökonometriai és primer felméréssel bizonyítottnak látom azt, hogy gazdaságpolitikai és azon belül foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel hatást lehet gyakorolni a nemzetközi munkaerőáramlásra. Harmadrészt primer kutatásaim és elméleti gazdasági munkaerőpiaci ismereteim a migráció témakörében megalapozzák a szűkebb pátriám foglalkoztatáspolitikájához hozzájáruló nemzetközi munkaerő-áramlással kapcsolatos javaslataimat. A javaslataim elkészítéséhez elsőként egy rövid összefoglalót adok az európai migrációs politikáról és szabályzó rendszerről. Ezt követően a nem létező, de nyomokban felismerhető hazai migrációs stratégia kialakulásával és annak főbb megállapításaival foglalkozom. Majd ismertetem Borsod-Abaúj-Zemplén megye foglalkoztatási helyzetét, illetve nemzetközi munkaerő áramlási tendenciáit. A dolgozat első három fejezetének eredményei alapján és a lehetőségek figyelembevételével javaslatot teszek a megyénkben alkalmazható migrációs politikára, mely a nemzetközi migrációt, azon belül a munkaerőáramlást úgy igyekszik befolyásolni, hogy az a térség fejlődésének elősegítésére hasznosuljon. 4.1. Az Európai Unió dokumentumai

migrációval

kapcsolatos

legfontosabb

jogszabályai

és

Az Európai Unió tagjaként Magyarországnak, valamint 2007-től a schengeni térség külső határállamaként következetes, az uniós jogszabályokkal összehangolt migrációs politikát kell folytatnia. Az EU nem más, mint a XX. század egyik nagy kísérlete az Európában honos szociális, kulturális, gazdasági és politikai értékek ötvözésére és a konfrontáció lehetőségének enyhítésére, mégpedig a gazdasági integráción keresztül. Ennek elődje az 1957–ben létrehozott Európai Gazdasági Közösség (EGK), melyben megszületett az elgondolás lényege, hogy a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabadon mozoghassanak a határokon keresztül. A személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok mai alapja az 1968-as EGK rendelet, amely eredete visszavezethető arra, hogy a gazdasági integráció konkrét eszközeként kezelt „személyek”, azaz munkaerő, mozgó gazdasági faktort jelent az optimum division of labour közgazdaságtani elméleteknek megfelelően. Ez a megközelítés természetesen magában foglalta a migránsok szociális integrációját elősegítő intézkedések meghozatalának szükségességét is, de a fő cél mégis a munkaerő racionális gazdasági elosztása volt. Ugyanakkor azonban - igaz, inkább indirekt távlati célként - megjelent a személyek szabad mozgásának egy másik vetülete is. Ez a szociális és emberi jogokon alapuló értelmezés, amelynek megfelelően minden személy szabadon mozoghat a Közösségen belül, a gazdasági termelő szférában betöltött szerepétől függetlenül. Ide jutottunk, valahol itt tartunk ma: az Európai Unióban gyakorlatilag minden személy szabadon elhagyhatja állampolgársága szerinti országát és munkavállalási engedély és vízum, valamint várakozási idő nélkül telepedhet le az Unió egy másik országában. Természetesen vannak bizonyos feltételek, amelyeket a vándorló személyeknek teljesíteniük kell. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az Európai Gazdasági Közösség alapító atyáinak elképzeléseit jóval meghaladó eszmévé fejlődött a személyek szabad áramlása. Hangsúlyozandó viszont, hogy csak az Unión belül, és majdnem kizárólagosan az Unió állampolgárait illetően. Kifelé a liberális szemlélet nem érvényesül. (Gellérné Lukács 2004) A mozgás szabadsága egyrészt mint a „lopakodó kompetencia” folyamatát erősíti, másrészt a mozgásszabadság jogának az Európai Bíróság

109

általi interpretációját, mely mindig is a törvények és az azt követő törvénykezés által garantált egyéni jogok széles olvasatának talaján állott. Ameddig megkérdőjelezhetetlen tétel marad, hogy a munkaerő szabad áramlása fontos tényező Európa versenyképességének megteremtésében, mindaddig a mobilitáshoz való jog ugyancsak érinthetetlen hitvallása lesz a „polgárok” avagy a „nép Európájának”. Az Unió egyik legérzékelhetőbb hozadéka a lakosság számára, és így a gazdasági előnyökön túl szimbolikus jelentőségű is. (CEC 1995). Az EU területén a belső vándorlással kapcsolatos szabályozás az elmúlt időszakokban csak és kizárólag az egyén jogait illetve a befogadó kötelességeit taglalja. A személyek szabad áramlása és ezen belül a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió négy alapszabadságának (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek áramlásának szabadsága) egyike. Célja, hogy a közösségi munkavállalók - a változó munkaerőpiaci igényeknek megfelelően diszkrimináció- és korlátozásmentesen dolgozhassanak abban a tagállamban, ahol munkájukra kereslet van. Az EK Szerződés 39. cikke szerint a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy: tényleges állásajánlatokra jelentkezzen; e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon; munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon; egy tagállamban történő alkalmazását követően az adott tagállam területén maradjon. A közösségi jog azt is kimondja, hogy a munkavállalókat tilos megkülönböztetni állampolgárságuk alapján, azaz a más tagállamból érkező munkavállalót az adott ország állampolgáraival egyenlően kell kezelni (egyenlő bérezés, azonos munkavégzési feltételek, stb.). E kérdés jelentőségét még inkább kidomborították az Európai Bizottság 1989 májusában közzétett javaslatai. A munkavállalók szociális jogainak alapchartája (avagy ismertebb nevén a Szociális charta) kidolgozására; a szabad mozgáshoz való jogot elsőként említik az Unió dolgozóinak tizenkét alapvető joga között. E területen a kompetencia a törvényhozáson keresztül, az Európai Bíróságnak köszönhetően erősödött, ahogy az Unió élt az Egységes Európai Akta biztosította hatáskörökkel. A harmonizációt elvetették, mint a tagállamok jogainak csorbítását. Történtek egyéb, korlátozott erőfeszítések, mint például szabályozások bizonyos, nevesített foglalkozások vonatkozásában, továbbá együttműködési javaslatok az egyes tagállamok között; az eredmények azonban, ha nem is teljesen elhanyagolhatók, de mindenképpen túl szerények voltak ahhoz, hogy kiválthassanak egy nagyobb lélegzetű, az egységes piachoz szabott programot. A belső munkaerő mobilitással, illetve a bevándorlással kapcsolatban a Lisszaboni105 Stratégia is megfogalmazza elvárásait. Az alábbi részletet „A több és jobb minőségű munkahely teremtése című” fő irányvonal megfogalmazása tartalmazza, mely azt mondja, hogy az Unióban a 2010-ig szükség van: • „Még több ember bevonására a foglalkoztatásba és a szociális védelmi rendszerek korszerűsítésére. • A munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének, valamint a munkaerő-piac rugalmasságának javítására. • Az oktatás és a képességek javításával a befektetések növelésére a humán erőforrások területén.” A 2002-es „Képzettségért és mozgékonyságért” cselekvési tervből tanulva, illetve a 2006-os Európai Mobilitás évének az eredményeinek figyelembevételével alkotta meg a 2007-2010-ig tartó munkaerő mobilitási akcióprogramját a Bizottság. Ez három fő 105

A lisszaboni csúcson a kormányfők az EU számára azt a célt fogalmazták meg, miszerint az Uniót „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell tenni, mely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre több és jobb munkahelyet és szorosabb társadalmi összetartást biztosítva”. A lisszaboni stratégiaként ismertté vált egyezmény keretében a következőkben felsorolt területeken van szükség cselekvésre: «a belső piac, információs társadalom, kutatás, oktatás, strukturális gazdasági reformok, a stabil valuta és a makroökonómiai politikák olyan együttese, amely a gazdasági növekedést és a fenntartható államháztartást egyaránt elősegíti. Ezen területek legtöbbje egymással összefüggésben áll: a fenntartható államháztartás a növekedést és ezáltal a munkahelyteremtést szolgálja, amíg alacsonyabb munkanélküliség alacsonyabb társadalombiztosítási költséget jelent, ami által az államháztartás javulni

110

komponenst határoz meg: munkaerő-mobilitás területén létező összes szabályozás és igazgatási eljárások javítása; a mobilitás stratégiai támogatása a tagállami szakapparátus minden szintjén; az EURES rendszer továbbfejlesztése az alkalmazottak és az ő családtagjai mobilitásának központi támogató eszközként; a mobilitás előnyei iránti fogékonyság növelése a nyilvánosság minden lehetséges eszközével. Mindezen komponensek a foglalkoztatáspolitika eszköztárába kell, hogy beépüljenek, a tagállami szubszidiaritás megtartása mellett. A mobilitás foglalkoztatási aspektusa mellett a biztonság kérdésköre kap hangsúlyt a migrációs európai politikában. Az uniós tagállamok jogalkotása és joggyakorlata a 2001 óta elszaporodott terrorcselekményekre ambivalens módon reagált. A biztonsági megfontolások és a szociális kohézió megerősítése iránti igények - gyakran egymás ellen hatva - nehezen modellezhető migrációs politikai reakciót, stratégiai viselkedést eredményeztek az Európai Közösségben. Az Egységes Európai Okmány aláírását követően 1986-ban hozták létre a belés igazságügyi miniszterek a Tanács Főtitkárságán belül működő Bevándorlási Ad Hoc Munkacsoportot, amelynek keretében a tagállamok migrációs politikájának összehangolását is célzó tervezeteket dolgoztak ki és amely alapját képezi a migrációval foglalkozó mai tanácsi formációknak. Az Európai Unió 1993 óta tekinti a menekültügyet, valamint a legális és illegális migrációt közös érdekeltségű kérdésnek. A Tanács a Maastrichti Szerződés hatálybalépését követően a harmadik országok állampolgárainak beutazására és tartózkodására vonatkozóan több, a Szerződésben nem nevesített normát fogadott el, melyek ajánlásokként nem voltak tagállami szinten kikényszeríthetőek. Az 1990-es évek végére a migrációnak a tagállamok szociális ellátórendszereire és munkaerőpiac árára, valamint az 1990-es évekbeli balkáni konfliktusokon keresztül a menekültbefogadási rendszerére gyakorolt nyomása stratégiailag fontos lépésre késztette az Európai Uniót. Az unió határait érintő migrációt egységesen kezelni kívánó intézkedésekről az Amszterdami Szerződést követően beszélhetünk. 106 A szerződés már előirányozta, hogy hatálybalépését követően a nemzetközi migráció legfontosabb kérdéseiben kötelező közös uniós szabályozásra kerül sor. 2005. január 11-én a Bizottság elfogadta a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről szóló zöld könyvet, hogy ezzel teljesítse azt a politikai megbízatását miszerint elindítja a gazdasági bevándorlókkal kapcsolatos közösségi szabályokról, illetve e közös intézkedésekről szóló megbeszéléseket. Ez azonban kizárólag a harmadik, azaz nem EU tagországból érkezőkkel kapcsolatos, nem egységes, de összehangolandó, állásfoglalásokat tartalmazza. Ezt megelőzően az Amszterdami Szerződés legelőremutatóbb rendelkezései a bel- és igazságügyi együttműködéshez kapcsolódtak, amelyek szándékait az 1999. őszi tamperei európai tanácsi ülés konkretizálta. A Tanács pontos menetrendet (19992004) és célokat határozott meg, és a bel- és igazságügyi célkitűzések közt lefektette a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait is. Ez az úgynevezett Tamperei Program. Öt évvel az Európai Tanács tamperei ülése után szükségessé és időszerűvé vált egy új menetrend kidolgozása annak érdekében, hogy az Unió felhasználhassa az addig elért eredményeket, és hatékonyan kezelhesse az előtte álló újabb kihívásokat. 2004 novemberében e célból fogadta el az Európai Tanács a Hágai Program nevet viselő dokumentumot, amely öt évre tíz prioritást határoz meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítése 106

Európai Unió alapvetően biztonsági bel- és igazságügyi együttműködésről eredetileg a Római Szerződés nem rendelkezett, ehhez szükséges jogi alapot nem tartalmazott. Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés Intézményesítette ezt a kormányközi szintű együttműködést, amely az Amszterdami Szerződés hatálybalépéséig az EU harmadik pillérét jelentette. Az Amszterdami Szerződés óta a kormányközi jellegű harmadik pillér már szűkebben értelmezett, csak a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területeit foglalja magában. A Szerződés a bel- és igazságügyi kérdések nagy részét (menekültügyi és bevándorlási politika, külső és belső határellenőrzés, igazságügyi együttműködés polgári ügyekben) a közösségi intézmények hatáskörébe utalva átemelte az EU első pillérébe. Így a bel- és igazságügyi kérdések így már két pillér között szétosztva, tagoltan jelennek meg, az e területre irányuló tevékenységek gyűjtőfogalmaként az Európai Unió - mint egyik alapvető célkitűzését - a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége kifejezést használja.

111

céljából. A Hágai Program a tamperei célok megvalósítását viszi tovább, amelynek legfontosabb új eleme az ún. irányított migráció (managed migration). A program megfogalmazza, hogy a legális migráció jótékony hatással lehet a tudásalapú társadalom megteremtésére, ehhez azonban ellenőrzött, irányított migrációs politikára van szükség. A Hágai Program megvalósítása érdekében az Európai Bizottság és a Tanács Cselekvési Tervet fogadott el, amely tartalmazza a prioritások végrehajtásához szükséges konkrét intézkedéseket, valamint az intézkedések elfogadásának és végrehajtásának ütemezését. 10 prioritást határoz meg. A tamperei célok gyakorlati végrehajtásának biztosítása érdekében az Európai Unió jogalkotó szervei számos közösségi jogi normát adtak ki nemcsak a bevándorlás és a menekültügy, hanem az oktatás és a foglalkoztatás tárgykörében is. Az államok közötti információcserét elősegítő intézményeket és a tagállami szolidaritás megvalósulása érdekében közösségi programokat hoztak létre. Ezek az ún. INTI projekt, az EQUAL program; a "Szolidaritás és a migrációs folyamatok kezelése" keretprogram, amelynek részeként került sor az új pénzügyi perspektívához igazodó külső határőrizeti, visszatérési, integrációs alapok kialakítására, valamint a már felállított Európai Menekültügyi Alap (EMA) továbbfejlesztésére. Az Európai Bizottság a tamperei programot, a legális és az illegális migráció kapcsolatát, a bevándorlás, integráció és a foglalkoztatás helyzetét értékelő közleményeiben meghatározta a közösségi migrációs stratégia továbbhaladásának irányát. A migráció terén ez a demográfiai és gazdasági hatásokat figyelembe vevő, egységes politika továbbfejlesztését vetíti elő, amely a külföldiekkel szembeni méltányos bánásmódon alapul, és a legális migráció elősegítését tűzi ki célul azzal, hogy a Közösség országainak általános biztonságához hozzájáruló külső határok megerősítése mellett a migránsok integrációja is alapvető cél, mert jótékony hatással van a befogadó államok társadalmi kohéziójára és gazdasági növekedésére. A migrációs stratégia alakításán belül a menekültügy speciális szemléletet és szabályozást kíván. Az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás alakította ki a közös európai menekültügyi rendszer életre hívásának igényét. Az azonos eljárási garanciák csökkentik a tovább vándorlási és a másodlagos migrációra való hajlamot, és igyekeznek kiszűrni a nem a Genfi Egyezményben szereplő okokból elvándorló, a menekültügy intézményét kihasználó gazdasági migránsok tömegeit. A közös menekültügyi fogalmak, standardok a tagállamok számára elegendő mozgásteret biztosítanak arra, hogy az általuk szükségesnek vélt eszközökkel vegyék fel a harcot a terrorizmus fenyegetése ellen, s mint ilyen lehetővé teszik biztosítékok beépítését a nemzeti jogalkotásba. A Közösség migrációs stratégiájának nem képezi tárgyát a tagállamok állampolgárság megszerzésével, elvesztésével kapcsolatos szabályozása. Az európai joggyakorlat tekintetében az Európa Tanács azon elvárása irányadó, hogy az állampolgársági jogszabályok ne teremtsenek lehetőséget az idegenrendészeti szabályok megkerülésére vagy kijátszására és alapvető princípium, hogy a bevándorlók az idegenrendészeti eljárás "szűrője" után és beilleszkedésük függvényében szerezhessenek állampolgárságot. Az állampolgárság megadása mindenütt - törvényi keretek között - állami diszkréció kérdése. Az Európai Közösség Bizottsága évente készít jelentést a bevándorlással kapcsolatos integrációs fejleményekről. A 2007 év végén véglegessé váló beszámoló az alábbi fontos megállapításokat teszi. „Az előző évben fokozódó vita alakult ki az integrációról Uniós és nemzeti szinten is. Egyre újabb integrációs politikákat és stratégiákat alkalmaztak a tagállamok. A bevándorlók integrációjának folyamatában fontos szerepet játszik a kölcsönösség a fogadó ország és a bevándorlók részéről ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hasznot érjék el az integráció során. Kiemelt fontosságú egy átfogó európai migrációs politika kialakítása, a törvényes migrációs politikák és integrációs stratégiák összekapcsolódásának megerősítése. A törvényes keretrendszer megszilárdítása fontos az összefüggő európai politika kialakításának szempontjából. A törvényhozásnak érintenie kell a családegyesítést, a

112

képzettségeket, a hosszú távú tartózkodást, a hontalanok és a nemzetközi védelemre szorulók érdekeinek témakörét. Az EU diszkrimináció ellenes törvényhozási törekvései támogatják a munkaerőpiacra való bekerülés, az oktatás/képzés lehetőségének biztosítását, valamint az egyenlő bánásmód jogát. A Bizottság javaslata egy keretrendszer direktíva létrehozása, mely tartalmazza az alapvető jogokat, belépési lehetőségeket és képzettségi elvárásokat a bevándorló munkások számára. A nemzetközi védelemben részesülők számára külön integrációs lépések szükségesek. Az Integrációs Törvényhozók és Joggyakorlók Kézikönyve az információ és a gyakorlati tapasztalatok cseréjének irányadója két kiadása jelent meg 2004-ben és 2007-ben. Ezek a menekültekkel, a polgári szerepvállalással, az integrációs infrastruktúrával, a folyamatok vizsgálatával, a sikeres integrációs stratégiákkal, stb. foglalkoznak. A 3. kiadást 2009-re tervezik. A Bizottság egy széles körben elérhető website-ot is létrehozott az információ és a gyakorlati tapasztalatok cseréjének támogatására. A Bizottság támogatja a szociális védelmi politikák helyzetét a keretrendszerben, amit a tagországok saját nemzeti politikájuk kialakításának alapjaként használnak fel. A politikák megfigyelése hozzájárul az integrációs lépések megerősítéséhez és a távolság leküzdéséhez a bevándorlók és a lakosság között. Hangsúlyt helyeznek még a sebezhető csoportok védelmének szükségességére, hogy csökkentsék az egyenlőtlenségeket a közösségi egészségügyi akcióprogram keretrendszerében. Az oktatás és képzés fontos eszköze lehet a sikeres beilleszkedési stratégiának, és hogy a bevándorlókat a társadalom értékes tagjává tegyék. Fontos a bevándorló gyerekek és fiatalok oktatási támogatása és segítség nyújtása a nehézségek leküzdéséhez. A gyermekek számára a beilleszkedés egy spontán folyamat, ezért a segítség a nehézségek esetén minél korábbi stádiumban kulcsfontosságú lehet. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása lehetővé tette, hogy aktívan részt vegyen az átfogó, komplex cselekvési tervek, szabályok kidolgozásában, a szabályozási környezet alakításában. Ennek eredményeként átlátható, egységes elvek mentén szervezhetőek a legális migrációs folyamatok, továbbá az azonos elvek, eljárási garanciák csökkenthetik a vándorlási és a másodlagos migrációs hajlamot. Az egységes tagállami szabályozásból adódóan növekszik az illegális migráció és kísérőjelenségei elleni fellépés hatékonysága, nő a legális csatornákat igénybe vevő migránsok száma. A közös szabályozás, fellépés eredményeként javulhat a külső határok védelme, csökkenthetőek a biztonsági kockázatok. Az átlátható, egységes szabályozási környezet hosszabb távon azt eredményezi, hogy tervezhetőbbé válnak az Unióba és tagállamaiba irányuló és az Unión belüli összetett migrációs folyamatok. A migrációs szabályozási környezet erősségei mellett közös, egységes szabályozással szűkülhet a speciális nemzeti migrációs érdekérvényesítés mozgástere. Az uniós szabályozás összetettsége miatt az csak késedelmesen követi a legális és illegális mozgásokból adódó aktuális kihívásokat. Kevéssé jeleníthetőek meg az Unión belüli regionális (kistérségi, lakossági, helyi önkormányzati) érdekek. Sok esetben nem kellően átláthatóak a közösségi jogok gyakorlásának feltételei, eltérő elvek, szabályok érvényesülnek különösen az egyes tagállamokon belüli szabad munkavállalás és a harmadik államok uniós tagállamokkal szembeni vízumkötelezettsége, illetve vízummentessége tekintetében. A szabályozás nem veszi figyelembe az EU határain belüli migrációval kapcsolatban a kibocsájtó országoknál keletkező hatásokat. Megítélésem szerint a belső piacon az elvárt és terjedő protekcionizmusellenesség kiszolgáltatja a gyengébb fejletlenebb munkaerőpiaccal rendelkező országokat. Egyes elemzések, illetve politikai akarat kinyilvánítások említik az

113

EU demográfiai problémáit és kezelni kívánják a szövetséget elhagyók számának növekedését. Azonban ezen dokumentumokban sem esik szó a kibocsátó tagországok munkaerőpiacának védelméről. 4.2. Magyarországi migrációs politika alakulása

Magyarország csatlakozás előtti migrációval kapcsolatos intézkedéseiről és elképzeléseiről megítélésem szerint Tóth Judit adta a legjobb összefoglalást 2003-ban az NKI fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendezett szemináriumon, Budapesten elhangzott előadásában. A kutatónő tíz tételben foglalta össze a migrációs politika ellentmondásosságát. Ebből az alábbiakat tartom kiemelendőnek: „1990, az első demokratikus választások óta a politikai elit érdektelen a nemzetközi migráció egész jelenségét és annak Magyarországra gyakorolt hatásait illetően. Egyetlen politikai párt, kormányülés vagy jelentős közéleti fórum sem foglalkozott a migrációs politikával… Állítólag egyszer volt egy liberális, emberi jogoktól vezérelt, a külföldieket vendégnek és nem potenciális bűnözőnek tekintő migrációs politikánk, amelyet azonban senki nem vállal magára, azt minden politikai kurzus megtagadta 1988 óta…. Kormányprogramok és kormányzati struktúrák váltották egymást, még sincs gazdája a migráció átfogó tárgykörének. Több miniszter feladat- és hatáskörében megtalálható egy-egy migrációt érintő téma az nem átgondolt munkamegosztáson, hanem szubjektív, ellenmondásos és ideiglenes döntéseken alapszik… A kormányzat nem ismerte fel, hogy az uniós csatlakozási folyamatban a migrációs politika stratégiai ügy, nem pedig a „közösségi jogi vívmányok” (acquis communautaire) elemeinek formális, lassú átvételét jelenti. …. Földrajzi fekvésünk, a konfliktusövezetekhez való közelségünk és viszonylag fejletlen szűrési rendszerünk miatt, az évtized elejétől kezdve tranzit-országként szolgáltunk a nemzetközi vándorok szinte minden csoportja számára…. Egymásnak ellentmondó becslések, felmérések láttak napvilágot a lakosság külföldi munkavállalási, tanulási, benősülési és általában elvándorlási potenciáljáról…. Miközben követeljük a kiáramló magyar munkaerőnek a teljes tagsággal járó jogállást, szabadságot, a hazai munkaerőpiac erőteljes védelme látszólag töretlen. Látszólag, mert a mai szabályozás különösebb logika és stratégia nélkül nyújt ötletszerű kivételeket a külföldiekre vonatkozó munkavállalási engedély egésze vagy annak egyes feltételei alól. Így ma sem tudjuk, kik, honnan és mely területeken vesznek részt a hazai munka világában…. Egyszerre folyik a jogi szabályozás átalakítása és a jogalkalmazók felkészítése a közösségi normák átvételére. Ugyanakkor sok szakember hagyta el a közigazgatást. A köztisztviselői és igazságszolgáltatási beosztás, rang és megbecsülés, és ezzel a fizetés ma egyáltalán nem függ az emberi jogok, a közösségi vagy éppen az OECD szabályok ismeretétől.„ (Tóth 2003) Ezt megelőzően az 1998-ban kormányzati megrendelésre készült - kutatók által összeállított - „Javaslat Magyarország migrációs politikájának kialakításához” címmel egy tanulmány, amely megítélésem szerint nem került hasznosításra. 2004-ben a kormány kifejezetten az uniós tagságból fakadó együttműködés összehangolására, a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek, valamint a nemzetközi migrációs folyamatok hazánkat érintő kihívásaira adandó stratégiai válaszok megfogalmazására hozta létre a Migrációs Tárcaközi Bizottságot a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter vezetésével (2104/2004.(IV. 28.) kormányhatározat). Ennek a folyamatnak a keretében a különböző minisztériumok feladata volt egy-egy jelentés illetve stratégiai ajánlás összeállítása. Az anyagok igen szűk körben kerültek megismerésre és megtárgyalásra. Kormányzati portálokon nem elérhetőek a tanulmányok.

114

Magyarország foglalkoztatási stratégiája (a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szakértői megbeszélésének kézirata alapján, 2005)107 – az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájával összhangban – három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő célra épül: a teljes foglalkoztatásra, a munka minőségének javítására és a termelékenység növelésére, illetve a társadalmi kohézió erősítésére és a befogadás elősegítésére. Az elkövetkező években (2020-ig) egy olyan migrációs stratégiát tart az ország foglakoztatás-politikai koncepciója követendőnek, amely a harmadik országok állampolgárai esetében továbbra is szelektív, korlátozó jellegű migrációs politikát követ a munkavállalási célú mozgások tekintetében. A foglalkoztatási stratégia fontos kiegészítő munkapiaci szereplőnek tekinti az EU jelenlegi tagállamaiból érkező migráns munkavállalókat. A nem EU állampolgárok esetén a foglalkoztatáspolitika legfőbb jellemzői három pontban határozhatók meg. Egyrészt fennmarad az engedélyezési rendszer és az engedéllyel foglalkoztatható külföldiek évi legmagasabb számának meghatározása. Másrészt az engedély továbbra is meghatározott foglalkoztatónál történő, meghatározott időtartamban és munkakörben való foglalkoztatásra jogosít. Ily módon biztosítható, hogy a harmadik országok állampolgárainak munkavállalása a munkaerőpiac konkrét hiányaira, keresletére reagáljon. Harmadrészt a jogszabály rögzíti a kivételeket azon foglakoztatási kategóriák esetén amelyekben a harmadik ország állampolgárai engedély nélkül foglalkoztathatók, illetve egyegy hiányszakma esetén kerülhet sor könnyítésre, ha a munkaerőpótlás az EU tagállamaiból nem valósítható meg, illetve; ha a közösségi jog szükségessé teszi. A foglalkoztatási stratégia fontos kiegészítő munkapiaci szereplőnek tekinti az EU jelenlegi tagállamaiból érkező migráns munkavállalókat. Az ő esetükben fontos a munkavállalási célú migráció bizonyos mértékű menedzselése egy-két éves előretekintéssel, amely a kivándorlás és a bevándorlás munkapiaci, foglalkoztatás-politikai célú befolyásolása konkrét prioritásoknak meghatározásával, amelyek összhangban vannak a gazdaság fejlődésével, a várható munkaerőigénnyel. Egyszerre kellene alkalmazni a magyar munkavállalókat megtartó és a migráns munkavállalókat az adott hiányszakmákban idevonzó eszközöket. A fiatal és szakképzett munkavállalók betelepülését kellene elősegíteni, a gazdaság fejlődése és a kereső-eltartott arány romlásának fékezése érdekében. A régi EU tagállamokkal kapcsolatos szabályozások alakulása az elkövetkező 10-15 év migrációs stratégiáját jelentősen befolyásolhatják azok a politikai döntések, amelyek a munkaerő szabad mozgásával összefüggenek. Ilyen például az a tény, hogy 2004. május 1-jével mindössze három tagállam nyitotta meg munkaerő-piacát a magyar munkavállalók előtt: Írország, Egyesült Királyság és Svédország. Az azóta eltelt időszakban csatlakozott hozzájuk és lehetővé tette a munkavállalási engedély nélküli munkavállalást Finnország, Görögország, Hollandia, Izland, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Könnyített munkaerő-piaci hozzáférést biztosít Dánia és Norvégia. 2006. május 1-jétől Franciaország, Belgium és Luxemburg is több szektor, illetve számos foglalkozás tekintetében könnyítette az EU8 (a 2004-ban csatlakozott tagállamok, Málta és Ciprus kivételével) tagállami állampolgárok munkavállalását, azaz ezekben a szektorokban munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki a munkavállalási engedélyeket. Ausztria, Liechtenstein és Németország lényegében nem változtatott nemzeti szabályozásán, fenntartotta korábbi munkavállalási engedélyeztetési rendszerét. Mindemellett a Csatlakozási Okmány Magyarország számára lehetőséget ad arra, hogy amennyiben az átmeneti rendelkezések értelmében egy jelenlegi tagállam a nemzeti jogszabályokban vagy kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazza, Magyarország az érintett tagállam 107

2005-ben részt vettem azon a szakértői kerekasztal megbeszélésen, ahol a magyar migrációs stratégia kialakítása volt a fő cél. Megdöbbentett hogy az előkészítő anyag újságcikkekre alapozott, illetve néhány kutató publikációjára.

115

vagy tagállamok vonatkozásában ezekkel egyenértékű rendelkezéseket tartson hatályban, azaz a viszonosság elvét követve járjon el. „A viszonossági kormányrendelet szerint a munkaerőpiacukat megnyitó országok állampolgárainak nem kell munkavállalási engedélyt kiváltaniuk magyarországi munkavállalás esetén. Ide tartozik az Egyesült Királyság, Írország és Svédország mellett Finnország, Görögország, Izland, Portugália és Spanyolország, 2006. november 9-től Olaszország. Munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül kell kiadni a munkavállalási engedélyt Dánia és Norvégia mellett 2006. május 1-jétől Franciaország, Belgium és Luxemburg esetén. (Ez a könnyített engedélyezés kategóriája). A munkaerőpiaci korlátozásukat gyakorlatilag változatlanul fenntartó országok esetén a munkavállalási engedélyt továbbra is a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó szabályok szerint kell kiadni. Ide tartozik Ausztria, Liechtenstein, Németország és Svájc.”(Forrás: Külügyminisztérium, EU Gazdaságpolitikai Főosztály, Munkavállalási lehetőségek az Európai Unióban, Bp.2007. május 17.) Az előbb felsorolt rendelkezéseken kívül alapvetően meghatározzák még a migrációt és ezen belül a munkavállalási célú mobilitást a következő szabályozások. A külső és belső határátlépésre vonatkozó szabályok közül a 2004/38/EK irányelv, Schengeni Határellenőrzési Kódex, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény és a harmadik országbéli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény, illetve a végrehajtásukhoz adott kormányrendeletek. Meghatározó jelentősége van még a régi EU tagállamokkal kapcsolatos szabályozások és a viszonossági intézkedéseken felül még a nem tagállam európai országokhoz fűződő viszonyunknak. Fontos, hogy Magyarország az uniós elvekkel és célokkal összhangban hatékonyan fellépjen például az illegális migráció ellen. Szabályozott mederben tartsa, és a gazdasági növekedés javára kiaknázza a természetes jelenségnek tekinthető legális migrációt. Felkészüljön a munkavállalók és más, hosszabb ideig itt tartózkodó külföldiek integrálására, fokozatosan emelve a társadalom befogadó készségének és képességének szintjét. Törekednie kell azon feltételek megteremtésére, amelyek a menekültek sikeres társadalmi, munkaerő-piaci integrációjához szükségesek, ugyanakkor meg kellene akadályozni, hogy a menekültügyi eljárást gazdasági migrációs célok érdekében vegyék igénybe. Megkülönböztetett figyelmet érdemes szentelni a szomszédos országokban és a diaszpórában élő, magyar nemzetiségű illetve kulturális identitású bevándorlóknak, de szem előtt tartva a szülőföldön való boldogulás kívánalmát - ugyanakkor nem érdeke az országnak a tömeges áttelepülésük ösztönzése. A már meglévő uniós politikák fenntartása, korszerűsítése, hatékonyságának erősítése mellett szükség van újak kialakítására is. Fontos egy átfogó, a migráció valamennyi fajtáját kezelni tudó, a kiváltó okait figyelembe vevő, egyaránt a belépést, tartózkodást, valamint a beilleszkedést a hazatérést és a kivándorlást is magába foglaló, közös migrációs és menekültügyi politika kidolgozása. 4.3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának releváns gazdasági és népesedési adatokon alapuló elemzése

A kiindulópont, hogy csekély a gazdasági növekedés, illetve a jólét növekedése hazánkban, ezen belül az észak-magyarországi régióban, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ez többek között a kedvezőtlen demográfiai folyamatokra, a nem megfelelő gazdasági struktúrára és az ezekből is következő úgynevezett „gyenge innovációra” vezethető vissza. Fontos kérdés, hogy milyen gazdaságpolitika, azon belül foglalkoztatáspolitika tudna hozzájárulni egy dinamikusabb fejlődés kialakulásához. A gazdaságelmélettel foglalkozók, mint ahogy azt dolgozatom első fejezetében kifejtettem bizonyítottnak látják, hogy az állam jogosult beavatkozni a piaci viszonyokba, illetve a humán erőforrás mennyisége és minősége meghatározza a fejlődést. A munkaerőpiacon a beavatkozások olykor hosszabb idő után érik

116

el hatásukat, mivel egy bizonyos idő kell a bevezetésükhöz és ahhoz is, hogy a szereplők között az információáramlás megvalósuljon. A területi foglalkoztatási egyezmények és a régión belüli programok stratégiájának előterében az áll, hogy a lehető legtöbb eszközzel növeljék az aktivitást és teremtsenek megfelelő számú munkahelyeket. Hiányolom az aktivitást javító programokból a népesség megtartó intézkedéseket. A területi foglalkoztatáspolitika sikerének az az előfeltétele, hogy együttműködés jöjjön létre, amely a foglalkoztatási problémákat együttesen számolja fel. Kritikus pont lehet a foglalkoztatási támogatások hatékonyságában a hiányzó migrációs stratégia és azon belül különösképpen a kivándorlást lecsökkentő eszközök kidolgozatlansága. Miért van az, hogy egyes régiók foglalkoztatáspolitikai kilátásai, munkaerő megtartó képességei jobbak, mint másoké? Ez kulcskérdése a regionális gazdasági elméletnek. Az egyik válasz a régiók adottságában rejlik. A 80-as évek óta a területi fejlődési különbségeket a „puha”helyi adottságokkal is magyarázzák. Ez nagyon sok összetevőből áll, úgymint a speciális helyi kultúra, a területi összetartozás érzése, a készség az együttműködésre és a hálózatépítésre. Jelentős szerepet játszik a helyi munkaerőpiac nagysága és minősége, az hogy milyen gyorsan tudják elsajátítani az újabb technológiát. Az innovatív miliő kialakulásához össze kell hangolni „a gazdasági, technikai, szociális és kulturális szintjeit a régióknak” (Läpple 1994) és a „szociális, kulturális, adminisztrációs és politikai magatartásait” (Kreibich 1995). Borsod-Abaúj-Zemplén megye Magyarország északkeleti részén található. Az ország teljes lakosságának több mint 7%-a foglalkoztatottak majdnem 9%-a él a megyében. A megye az ipar egyik fellegvára volt. A rendszerváltás után válságba került a kohászat, a bányászat, a gépipar, sőt a korábban húzóágazatnak számító vegyipar termelése is visszaesett. A válság egyik súlyos következménye a munkaerőpiaci egyensúly megbomlása. A megye a gazdaság fejlesztésének, átalakításának problémáit önerőből nem képes megoldani, ezért a térség fejlesztését a kormány is támogatja. Az elmúlt néhány évben a külföldi tőke, növekvő érdeklődést mutat a megyeszékhely, Miskolc iránt. A város tudatosan törekszik arra, hogy a Szlovákia, Ukrajna és Románia határain is átnyúló régió gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi központjává fejlődjön. Makrogazdasági adatai azonban nem mutatnak egyértelmű fejlődést.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye népességi adatainak változása 2001-2007 4.1. számú ábra. Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A megye területén élő népesség 2001-re 1980-hoz 10,3%-kal, 1990-hez viszonyítva pedig 4,7%-kal csökkent. A megye lakosságának folyamatos csökkenése a 2000-es évek

117

elején sem állt meg, megközelítőleg évente 5000-fő a veszteség lásd 4.1. számú ábra. A jelentős lakosságvesztés oka részben a születéstől magasabb halálozási arány, másrészt a belföldi és nemzetközi migráció tartós negatív egyenlege. Mindezt jól mutatja a 4.2. számú ábra.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye népmozgalmi arányszámai 2001-2007 4.2. számú ábra Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A megyében 342 község található, lakosainak együttes száma 349 ezer fő, ami megközelíti a megye lakosságának 50%-át. Az egyes települések mérete között igen nagy különbségek figyelhetők meg. A megyében a lakosság várható élettartama lassan növekszik, sajnos még messze nem éri el az EU átlagát. 4.1. számú táblázat Születéskor várható átlagos élettartam nem év kor

(év)

Férfi Nő 1990 2001 2007 1990 2001 63,38 66,59 69,2 72,72 76,10 Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

2007 77,3

Miskolc és kistérsége a megye központja, itt 40 település található Miskolc a sűrűbben lakott megyeszékhelyek közé tartozik, az ország harmadik legnagyobb lélekszámú városa, egy km2-en átlagosan 737 fő lakik.108 A belső vándormozgalom a rendszerváltozást követő időszakban (1990–2006) meghökkentően alakult. A migrációval foglalkozó szakirodalom egyik ismert megállapítása, 108

A 2001.évi népszámlálás adatai alapján a Miskolcon élők legnagyobb hányada, 55%-a lakótelepeken, 29%-a kertvárosias lakóövezetben, 9%-a belvárosi, illetve a városmag köré tömörült területen él. Népessége a nyolcvanas évek közepéig emelkedett, majd ettől kezdve fokozatosan csökkent. Az utóbbi négy évben 8 ezer fővel, 4,4%-kal fogyott a város lélekszáma. A megye 24 városában 174 416 fő él. A megye településszerkezetére az elaprózott, kis falvak a jellemzőek, a települések 43%-ának lakosságszáma nem haladhatja meg az 500 főt. A megye népességének eloszlása egyenetlen, a lakosság kisebb része él a 337 községben. A településszerkezet alakítható, azonban a stratégia megvalósításának időtartama alatt lényegében megváltoztathatatlan tekinthető. A települések demográfiai jellemzőit azonban gazdasági élénkítő intézkedéssel, illetve áttelepülések ösztönzésével hosszabb távon befolyásolhatónak tartják. A községek lakosainak együttes száma 349 ezer fő, a községek átlagos lakossága pedig 1022 fő. Az egyes települések mérete között viszont igen nagy különbségek vannak. A megye legnépesebb községe Felsőzsolca 7200 lakossal, a legkisebb falu az abaúji Tornakápolna 13 lakosával, a méretkülönbség emiatt a két szélsőérték között 554 szerese

118

hogy a nagy történelmi fordulatokra a népesség szinte automatikusan növekvő térbeli mobilitással reagált. A rendszerváltozás táján Magyarországon is volt olyan várakozás, hogy a határok megnyílásával rohamszerű lesz a kivándorlás, szerencsére azonban ez nem következett be. A belföldi vándorlást illetően hasonlóról nem volt szó, az azonban mindenképpen meglepő, hogy az 1980-as évek több tendenciája úgy folytatódott, mintha semmi sem történt volna. Másként fogalmazva, az ország népessége a vándorlási magatartást nézve éppen ellenkezőleg reagált, mint ahogy azt a hüvelykujjszabály alapján vártuk volna. (Dövényi 2007) Az 1980-as évek második felétől folyamatosan negatív tendenciát mutat az észak-magyarországi régió vándorlási egyenlege. Az ipari szerkezetváltás következtében megszűnő (főleg kohászati, bányászati) munkahelyek miatt egyre többen próbálnak más régiókban vagy külföldön munkát találni. A régióból való elvándorlás problémáját némiképp enyhítette a külföldről érkezők letelepedése. A megyék közül Heves pozitív vándorlási mutatókkal büszkélkedik, így a vándorlási veszteség Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyére korlátozódik. Mindhárom megyében azonos tendenciájú az elöregedés mutatója, amely szintén népességfogyáshoz vezet. Az élveszületések száma a fejletlenebb – elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyei – kistérségekben (Abaúj-Hegyköz, Bodrogköz) a legmagasabb, ahol a roma lakosság aránya magasabb az országos átlagnál. Ezzel párhuzamosan ezen térségekben fiatalodik is a lakosság. A rendszerváltás óta eltelt években bekövetkezett demográfiai változásokat vizsgálva megdöbbentő eredmény, hogy a vándorlási különbözet 1000 lakosra, az 1990 és 2003 közötti időszakban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a különböző kistérségekben igen eltérő, átlagosan -5,4fő/1000 lakos. A vándorlások 1990 után nagytérségi szinten (7 NUTS-2 régió) lényegében egyirányúvá váltak. Az 1980-as években még a régiók közötti sokoldalú migráció volt a jellemző, 1990 után a keletről nyugat felé történő mozgás vált dominánssá. Ennek megnyilvánulásaként az ország migrációs súlypontja 1984–1997 között keletről nyugat felé mozdult el (Illés 2000). Az 1990 utáni belföldi vándormozgalom sajátosságai legpregnánsabban kistérségi szinten mutatkoznak meg. Ebben a megközelítésben ütköznek ki leginkább a jelentős területi különbségek: például miközben a budapesti agglomeráció több kistérségében az éves vándorlási nyereség már az 1990-es években meghaladta a 15 ezreléket, addig az ország elmaradott részeiben jó néhány kistérségben 5 ezreléknél nagyobb veszteség mutatkozott. Ezek jórészt az ország hagyományos elvándorlási térségei, mint például az északkeleti régió (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), valamint a Dél-Dunántúl aprófalvas térségei. A 2000-es években szintén történtek említést érdemlő változások. Ugyanakkor az ország déli, keleti és északkeleti részén egyre határozottabban kirajzolódnak az elvándorlás kiterjedt összefüggő zónái. A kistérségek vándorlási mérlege alapján kijelölhető az a migrációs térszerkezeti vonal, ami elválasztja az ország bevándorlási és elvándorlási nagytérségeit. A 2000–2006 közötti adatok szerint ezt a határt hozzávetőlegesen az Ózd–Mezőkövesd–Szolnok–Dunaújváros–Nagykanizsa–Lenti településsor képezi. Többnyire ettől északra találhatók a migrációs nyereséget élvező területek, ettől délre és keletre pedig az elvándorlási térségek. Ez a migrációs térszerkezetivonal természetesen nem örök érvényű, a vándormozgalmak egyes szakaszait átrajzolhatják. Erre jó példa, hogy az 1990-es évek adatai szerint a jelenlegi Ózd–Mezőkövesd–Szolnok határ még jóval nyugatabbra, Balassagyarmat–Szolnok között húzódott. (Dövényi 2007) A Borsod-Abaúj-Zemplén megye népesedési és gazdasági helyzetét tekintve, ahogy erre már utaltam, befolyásolja a roma lakosság koncentrációja. A legnagyobb romaaránnyal rendelkező kistérségek közé tartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Edelény 17,9%-os aránnyal, Encs 15,9%, Szikszó 13,3%, Ózd 8,9%, Sátoraljaújhely 8,4% és Sárospatak 6%. (Varga 2007) Ezen területeken az élveszületések száma magasabb, a népesség növekszik a

119

migrációs egyenleg is pozitív. Azonban a gazdasági munkaerőpiaci helyzet itt a leginstabilabb. A megyében az országos átlagtól évek óta rosszabb a foglalkoztatási és a munkanélküliségi helyzet. 4.2. számú táblázat Munkanélküliségi és foglalkoztatottsági adatok a 15-74 éves népesség körében 2007.

Munkanélküliség

Terület

Foglalkoztatottság

Munk. ráta

Fogl. ráta

Akt. ráta

48,0 50,1

ezer fő Miskolc és körzete Borsod-Abaúj-Zemplén Észak-magyarországi régió Magyarország

8,3 35,9

86,2 235,9

8,8 13,2

% 44,0 43,5

58,2

425,4

12,0

44,8

50,9

269,9

3942,5

7,0

51,1

54,9

Forrás:KSH munkaerő-felmérése szerint saját összeállítás

2005-ben tapasztalt enyhe romlást követően fokozatos javulás ment végbe a megye népességének gazdasági aktivitásában. 2007. II. negyedévében – a KSH munkaerő-felmérése szerint – a 15-74 éves népességből a gazdaságilag aktív népesség száma 271,8 ezer főt tett ki, mely az egy évvel korábbinál 2,5%-kal több. Ezen belül a foglalkoztatottak száma 233,5 ezerről 235,9 ezerre, a munkanélkülieké 31,7 ezerről 35,9 ezerre nőtt az előző év júniusához képest. Az aktivitási arány (a gazdaságilag aktívak részesedése a 15-74 éves népességből) a 2006. év azonos időszakához képest kismértékben emelkedett (48,7%-ról 50,1%-ra), a munkanélküliségi ráta 12%-ról 13,2%-ra változott. A megfigyelt megyei székhelyű szervezetek 2007. I. félévében átlagosan 139 ezer főt alkalmaztak, 2,6%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A fizikai foglalkozásúak száma (80 ezer fő) 4%-kal, a szellemieké (59 ezer fő) 0,6%-kal csökkent egy év alatt. A megfigyelt körben országosan 0,4%-kal fogyott az alkalmazásban állók száma. A termelő ágazatok közül egyedül a mezőgazdaságban történt 6,2%-os létszámnövekedés, az iparban 4,2%-kal, ezen belül a feldolgozóiparban 2,2%-kal, a bányászatban 6,5%-kal, a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás területén 21%-kal csökkent az alkalmazásban állók száma. Az építőipar létszáma is mérséklődött 5,3%-kal. 2007. június 30-án az országban 1,3 millió gazdasági szervezetet regisztráltak, ennek 4,7%-át Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tartották nyilván. A regisztrált szervezetek száma mind a megyében, mind országosan csökkent az előző év azonos időszakához képest. A 61 ezer megyei gazdasági szervezet közül több mint 54 ezer a vállalkozás, mely 4%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A gazdasági szervezetek közül a legtöbbet az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (18 060), illetve a kereskedelem, javítás (10 390), ágakban regisztráltak. Az előző év azonos időszakához képest a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás, valamint az egészségügyi, szociális ellátás kivételével valamennyi ágban csökkenés következett be. 2007. június 30-án a regisztrált társas vállalkozások száma meghaladta a 21 ezret, mely a korlátolt felelősségű társaságok 5,3%-os bővülésének köszönhető. A gazdálkodási forma szerint a társas vállalkozások 47%-át betéti társaságként jegyezték be, a másik jelentős, 41%-os részarányt képviselő gazdálkodási forma a korlátolt felelősségű társaság. A társas vállalkozások száma átlagot meghaladóan emelkedett az építőipar, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, a pénzügyi közvetítés, illetve az ingatlanügylet, a gazdasági szolgáltatás ágaiban.

120

Az év első hat hónapjában az egészségügyi, szociális ellátás kivételével valamennyi nemzetgazdasági ágban csökkent a regisztrált egyéni vállalkozások száma, átlagosan 7,4%kal. A regisztrált egyéni vállalkozók 71%-a vállalkozói igazolvánnyal, a többi csak adószámmal rendelkezett. Az egyéni vállalkozói tevékenységet 42%-ban főfoglalkozásként, 39%-ban mellékfoglalkozásként tartották nyilván, 19%-uk pedig nyugdíjas volt. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján, több volt 7,4 százalékkal a regisztrált álláskeresők száma 2007. március végén, mint egy évvel korábban. A regisztrált álláskeresőkkel számított 2007. márciusi ráta Pest megyében 4,5 %, Győr-Moson-Sopron megyében 4,6 %. Ugyanakkor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 22%-os a ráta, BorsodAbaúj-Zemplén megyében 20,7 %. A helyzete tovább súlyosbítja a világméretű válság, mely 2008 utolsó negyedévében érte el Magyarországot és így megyénket is. A világkereskedelmi recesszio következményei a fejletlenebb térségeket lassabban éri el ugyan akkor elhúzódóbb a visszaesés késleltetett a fellendülés is. A „Európa gazdasága a háború utáni időszak legmélyebb és legkiterjedtebb visszaesését szenvedi el.” mondta Joaquín Almunia, gazdasági és monetáris ügyekért felelős EU biztos az Európai Bizottság 2009-2010-es időszakra vonatkozó gazdasági előrejelzés ismertetésekor. Hatásai a disszertációm készítésekkor még nem bemérhetők. 4.3.1. Észak-Magyarország 2007-2008. évi rövidtávú munkaerőpiaci prognózisa

2007. évben 29. alkalommal került sor a rövidtávú munkaerő-piaci prognózis adatfelvételére, amelyhez Észak-Magyarországon 1.243 munkáltató szolgáltatott adatokat. A kapott eredményeket Észak-Magyarország 2007-2008. évi prognózisa című kiadványban foglalták össze. A munkáltatókat a korábbi évekhez hasonlóan most is megkérdezték gazdasági tevékenységük jellemzőiről és a konjunktúrális várakozásaikról. A prognózisuk szempontjából a munkaerő-gazdálkodáshoz kapcsolódó adatok, tervek a meghatározóak, ezért a 2007. és a 2008. évi megvalósult, illetve tervezett létszámmozgásokat is felmérték, amelyből kiindulva megbecsülték az álláskeresők év végi számát. A megyére a prognózis szerint a szakemberhiány is jellemző, ami az előbb felvázolt adatok egyértelmű következménye. A diplomások tekintetében felemás a helyzet. A felsőfokú végzettségű regisztrált munkanélküliek közül munkaerőtöbblet van a pedagógusok, mezőgazdasági mérnökök, közgazdászok, jogászok és bölcsészek körében, viszont hiány van a villamosmérnököket, építészmérnököket és vegyészmérnököket illetően. A munkaügyi központ nem tudja megoldani az alapvető problémákat, hiszen nincs hozzá eszköze, csak a hiányszakmákat illetően szervezhet tanfolyamokat, 1300 fő vett és vesz részt jelenleg is a különböző képzéseken (ÁFSZ 2008). Az országban az észak-magyarországi régióban a legnagyobb a roma népesség száma: 66 829 fő és aránya 5,2 %. (2001). A régión belül a roma etnikumhoz tartozók száma BorsodAbaúj-Zemplén megyében a legnagyobb: számuk 45 525 és 6,1 % az arányuk, míg Hevesben a számuk 12 095 és arányuk 3,7%. A romák a régió területén mindig is koncentráltabban voltak jelen, mint az ország legtöbb térségében. Ebben nagy szerepet játszottak a térség nehézipari beruházásai, amelyek a szocialista iparosítás folyományaként tömegével vonzották a régióba a képzetlen, olcsó, kétkezi munkaerőt. Ennek hatására egyes ipari centrumok és bányavidékek (Miskolc, Ózd, Salgótarján, stb. és a környező falvak) roma lakossága megsokszorozódott. Jelenleg a nagyvárosokban találjuk a legnagyobb tömegben a romákat, de a települési arányukat tekintve már jóval magasabb a falusi romanépesség. Mint látható ez a helyzetelemzés röviden, de megemlíti a fogyó népesség, illetve a romló foglalkoztathatósági tendenciákat.

121

A disszertációkészítésekkor még nem álltak rendelkezésre 2008 teljes évére adatok. Az tudható hogy a prognózisban vázolt munkaerőpiaci folyamatok megvalósultak, a már említett gazdasági világválság a régióban és a megyében 2009 első negyedévében éreztette hatását, azonban erről pontos megbízható adatok még nincsenek. 4.4. Néhány javaslat a területi migrációs stratégiához

A 4. fejezetben felvázoltam azokat a fontos jogszabályi, politikai, társadalmi és gazdasági elemeket, amelyre alapozva a következő szcenáriót készítettem a Borsod-AbaújZemplén megyét érintő nemzetközi migrációs tendenciákról, és azok befolyásolhatóságáról, illetve hatásáról. A stratégia célorientáltságából következik, hogy a jövőképpel való kapcsolata fokozott figyelmet érdemel. A stratégia lényegéből és kidolgozásának folyamatából adódik, hogy maga a stratégia csak közvetve tartalmaz jövőképet. A célrendszert ugyanis a jövőkép is sugallja. Az érdekek, a környezet és a mások stratégiáinak előrejelzése tulajdonképpen a tágan értelmezett környezet részét képezi. Más oldalról viszont a jövőkép, ami tartalmazza az előbbi három elemet, de semmilyen érdeket nem emel ki, csak igen átvitt értelemben szolgálhatja egy adott szervezet cselekvési stratégiájának kidolgozását, hiszen nem vizsgálja a szervezet érdekeinek érvényesítési lehetőségeit. Így az valójában "csak" a fent említett általános, a környezetre vonatkozó jövőkép lehet. Ez is tartalmaz érdekeket és értékeket, de azok nem valamely külső megbízótól származnak, hanem a jövőkép készítőinek belső értékrendjéből erednek. (Korompai 1995) A szcenárióm alapja a GEO-4 jelentés szellemisége.109 Európa és benne Magyarország és ebben Borsod-Abaúj-Zemplén megye fennmaradása is csak úgy képzelhető el, ha minden társadalmat gazdaságot befolyásoló jelenségre figyelemmel vagyunk, és azt komplex módon kezeljük. Az értekezésem első három fejezetének mondandóját kivetítve az UNEP-GEO4, jövőképének kategóriáinak felhasználásával készítem el. Mindehhez M. Gandhi a XIX században már megfogalmazta a társadalmi hét fő bűnt, mely a jólét munka nélkül, a fogyasztás lelkiismeret nélkül, a tudás karakter nélkül, a business erkölcs nélkül, a tudomány emberség nélkül, a vallás áldozatkészség nélkül és a politika elvek nélkül Piaci megoldás: A kormány és a megye önkormányzata támogatja a magánszektorok gazdasági fejlődését, a legjobb gyakorlat bemutatásával, a környezet olyan fejlesztési módján amely segíti az emberi jólét elérését. Azaz a munkabérek, jövedelmek állami irányításával, a 109 The fourth Global Environment Outlook: environment for development (GEO-4) assessment is a comprehensive and authoritative UN report on environment, development and human well-being, providing incisive analysis and information for decision making. http://www.unep.org/geo/geo4/media/ pp: 572 Az emberiség jelenleg egyharmaddal több erőforrást használ fel annál, mint amit a bolygó kínál, s mindezt úgy, hogy a Föld teljes lakosságának csupán hatoda él fejlett, iparosodott országokban. Kína és India lakosságát a dinamikus fejlődés ellenére fizikai képtelenség ugyanazokkal a szolgáltatásokkal és javakkal ellátni, mint az USA és Európa polgárait. A GEO-4 hasonlattal élve: a Föld lakossága jelen pillanatban épp az utolsó filléreket hívja le bankkártyája hitelkeretéből, s rövidesen problémái lesznek a törlesztőrészletekkel. Hacsak nem valósul meg záros határidőn belül a globális összefogás a fenti problémák orvoslására, a GEO-4 szerint hamarosan elérjük azt a pontot, amikor már nem lehet majd helyreállítani az emberiség által okozott károkat. Az összefogásra pedig vajmi kevés esély van, ráadásul az előrejelzések szerint 2050-re a bolygó lakosságának létszáma eléri a 9 milliárdot. A világ és benne a fejlett gazdaságokban felhalmozott „profitéhes” tőke nem korlátozza önmagát, nincs és nem lesz tekintettel az egyén és a közösség érdekeire, az élet fenntarthatóságára. Négyszáz vezető tudós által összeállított GEO-4-jelentés szerint a légköri szén-dioxid szintje jóval gyorsabban emelkedik, mint korábban feltételezték, s ez azzal járhat, hogy az átlagos középhőmérséklet is tovább emelkedik majd. A tanulmány szerint az emberiség jóval intenzívebben használja fel a rendelkezésére álló nyersanyagokat és energiaforrásokat, mint ahogy megtehetné. Ez a tanulmány foglalkozik, mint környezeti tényezővel, erőforrással a népesség kérdésével is. A világ radikálisan megváltozott 87-óta gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt. A népesség 34%-kal nőtt, a kereskedelem háromszorosára nőtt és a személyenkénti átlagos jövedelem 40%-kal lett több. Felbomlott a korábbi kétpólusú világ, globalizálódott a világ. De a változás egyenetlen, súlyos adóságokat halmoztunk fel. Ezek a deficitek pedig azon területeket, népeket és csoportokat sújtanak igazán, akik nem részesednek a változás pozitív eredményeiből, vagy ha részesednek is igen különböző mértékben. A világ nem különböző globális krízisekkel néz szembe, a környezeti, fejlődési és energiai krízis mind egy. A világ zsugorodik és egyre kevesebb megosztható forrás marad: az egy főre jutó föld nagysága negyede az egy századdal ezelőttihez képest, azt jósolják hogy 2050-re ez az ötödére fog csökkenni. A fogyasztás gyorsabban nő mint a népesség, de egyenlőtlenül. Az éves jövedelme a leggazdagabb országban lakó 1milliárd embernek 15-ször akkora, mint a legszegényebb országban élő 2.3 milliárd emberé. A kevésbé jó minőségű földet nehezebb kezelni a szélsőséges időjárásban. A környezeti erózió váltotta ki a múlt nagy nemzeteinek összeomlását, mint pl. Mezopotámiában, és jelenleg sokkal szélsőségesebbek a változások.

122

munkaerőpiac szereplőit ösztönözzük a helyben maradásra, a migráció okozta károk csökkentésére piackonform megoldásokat alkalmaznak. Javítják a megyében a lakáshelyzetet, segítik a vállalatok és közintézmények (főleg kutatási, oktatási, egészségügyi intézmények esetében) alkalmazottai számára az élhetőbb lakáskörülmények kialakítását, a külföldi tőkebefektetések és az állami invesztíciók tudatos terelésével a tudás és munkaintenzív iparágakba eszközölnek beruházásokat, az állami szféra fizetésének javítása (normatívákban és illetményekben az elmaradott térségben feladatot vállalók közvetlen támogatása.). Politikai megoldás: Ahol a kormány erős kézzel irányít, szabályoz és képes megállítani az elvándorlást a szegényebb területekről, helyben hasznosítja a szürkeállományt, sőt vonzza a tudást, hogy segítse a lemaradó területeket. Állami rendeletekben kötelezi a térségi kutatóbázisok létrehozását, az állami oktatási normatívákat úgy alakítja ki, hogy a gyengébb szociális és gazdasági térségekben magasabb legyen. Mert „a mai kor gazdasági és politikai centrumává a tudásközpontok válnak”110, tehát ilyenek létrehozása adhatja a regionális fellendülést. Biztonság: Ez magával vonja a kormány és a magánszektor versengését az ellenőrzésért. Fontos a migráció témakörében, hisz ekkor olyan forgatókönyvek alakulnak, ahol az önkorlátozásnak az átterhelésnek van szerepe. Egy évtizede a nemzetközi vándorok megjelenésére a leggyorsabban a rendészeti és biztonsági szervek reagálnak. Ennek ellenére nem alakult ki a nemzetközi vándorlással járó biztonsági kockázatok csökkentésének egységes rendje. Így máig hiányzik annak felismerése, hogy a legdrágább biztonsági megoldás az ország területére már belépettek, itt tartózkodók szűrése. E megoldás hatékonysága kicsi, továbbá nincs mód a kockázatos vándor gyors eltávolítására, és mindez fokozza a külföldiekkel szembeni előítéleteket. Ezért minden jogilag és közigazgatásilag lehetséges eszközzel a még be nem lépett külföldeket kell megszűrni. Ehhez korszerűsíteni kell a vízumkiadás rendjét. A nemzetbiztonsági, közrendi, bűnügyi, pénzügyi, szociális, közegészségügyi kockázatokat törvényben kell meghatározni, és a jogalkalmazásban sem lehet megkülönböztetést alkalmazni a nemkívánatos külföldi állampolgársága vagy nemzetisége szerint. A szűrést szabályozó rendelkezésekben minél szűkebb körre kell szorítani a bizonytalan jogfogalmakat, hogy csökkenjen a hatósági diszkrecionalitás köre. Az egységes rendszert alkotó szűrési kritériumokat valamennyi, a külföldiek számára hatósági engedélyt kiadó hatóság működésére vonatkozó törvénybe be kell építeni, a közvélemény és a jogalkalmazó szervek világosan megkülönböztetik a jogtisztelő, kívánatos vándorok tömegét a kockázatot jelentő, nemkívánatos nemzetközi vándorok szűk körétől, valamint a védelemre szoruló külföldiek csekély létszámú csoportjától. A tömegtájékoztatásban a kormányzat képviselőinek a mainál sokkal nagyobb felkészültséggel kell állást foglalniuk a nemzetközi vándorlást érintő intézkedésekkel kapcsolatosan, éppen az említett megkülönböztetett bánásmód és jogállás alapján. Fenntarthatóság: A magánszektor, a társadalom és a kormány együttműködését vonja magával a környezet fejlesztése és az emberi jólét biztosítása érdekében. A migráció és benne a munkaerő vándorlás olyan módon alakul, hogy Európa kevésbé fejlett országainak munkaerőpiaca képes önmagát reprodukálni, így a működő jóléti állam újraelosztáson alapuló rendszerei nem omlanak össze, a társadalombiztosítás klasszikus felosztó-kirovó rendszere képes működni. Ez az egyetlen forgatókönyv, ahol elsősorban a stabilitást tartom szem előtt. A vidéki egyetemeknek kínálat orientáltság helyett, a piac szereplőivel együttműködve kereslet orientálttá kell válni. 110

Prof. Besenyei Lajos rektor emeritus előadása 2009.06.25

123

A stratégiát bizonyos érdekeknek adott környezetben történő érvényesítési módjaként értelmezzük. Az érdekek adják meg a választ arra a kérdésre, hogy miért van szükség a stratégiára; a környezet adja meg, hogy hol kell érvényesíteni, megvalósítani a stratégiát és maga a stratégia nem más, mint ami megmondja, mit és hogyan kell tenni. (Korompai 1995) A regionális migrációs stratégiák alapvetéséhez az alábbi szemléletes modellt alkottam meg, melyet a 3V-nek neveztem el.

Vándorlás 3V stratégiai koncepciója 4.3. számú ábra

VÉDEKEZÉS A megyét veszélyeztető bevándorlási hullám megfékezése, melynek lényege hogy a társadalom törékeny békéjének megőrzését szemelőt tartsuk. Dolgozatom alapvetően a kivándorlás okozta vesztességre kívánta felhívni a figyelmet, ezzel kapcsolatban határoztam meg téziseimet, azonban a migrációs kétoldalú folyamatában figyelmet kell fordítani a bevándorlásra is. Kutatói meggyőződésem – és politikai ideológiai véleményem is – egy Wim Kok-nak tulajdonított mondás fejezi ki a legjobban „ mindenkit aki dolgozni akar tárt karokkal látjuk”. Mindezek mellett ismerem és vizsgáltam azon folyamatokat is, amelyek a külföldi munkavállalókkal szemben megjelenő arctalan gyűlöletben csúcsosodtak ki. Európa szinte minden országában sajnálatosan a népességen belüli belső feszültségek kiéleződése külföldiek ellen irányuló pogromokat eredményezett, megzavarván ezzel a rendet, kárt okozva a társadalom és a gazdaság szinte minden szintjén. A védekezést két oldalon gondolom kialakítani. Egyrészt szükségesnek látom a maihoz hasonló erős szelektív tartózkodási engedély és munkavállalási engedély megszerzési procedúrát. Az európai uniós polgároknak azonban nem lehet adminisztratív gátakat állítani az útjába, azonban lehetséges védekezés egyik formája a „tudat” erősítés, melynek lényege a nemzeti öntudat nem félreértelmezett erősítése, azaz a munkáltatók belső indíttatású magyar illetve megyei munkaerő előnybe részesítése. Másrészt a társadalmat és infrastruktúra alkalmazottakat helyi szinten fel kell készíteni arra a begyűrűző világtendenciára, hogy egyre több külföldi születésű vagy láthatóan más nemzetiségű fog letelepedni. Ennek ellátási felelőssége az egészségügyben oktatásban szociális ellátásban új kompetenciákat kíván. A társadalmi béke fenntartását a fenntartható fejlődés zálogának tekintem. A feszültségek erősödése elleni védekezésnek tartom a felkészítést. Itt gondolok megyei szinten működő szociális

124

intézményekben mediátorok alkalmazását. Talán romantikusnak vagy vaknak titulálhatnak, mikor megyei szinten kívánok világméretű problémákra megoldást találni, én azonban a XXI. században is hiszek a helyi társadalom erejében. Ezt gazdasági kategóriának is tartom, hiszen egyszerű példát találni a történelemben, hogyan emelték fel saját gazdaságukat vagy tettek rá kísérletet kisebb közösségek. VÉDÉS A megyében született lakosság megtartása, az elvándorlási kedv csökkentése, a lehetőségek javításával. A stratégia ezen elemének kidolgozásánál különös hangsúlyt kell fektetni, egyrészt megyei szinten a kimagaslóan jó képességgel rendelkezőkre, másrészt a megyén belüli területi elhelyezkedésre. Az első esetben a jó képesség-et úgy értem mint született és mint szerzett kompetenciát, mely gondozása és fejlesztése szükséges. Mint már a disszertáció több pontján említettem, itt két megoldás egyidejű erősítése szükséges. A helyi oktatási kutatási bázisokkal lehet a saját húzó társadalmi réteg tudását lehetőségét fejleszteni. Fontosak azok a kollégiumok, tanulói műhelyek amikben a tehetségek megtalálják kibontakozási lehetőségeiket. Figyelmet kell fordítani - Polonyi tanár úr szavaival - arra hogy, ne váljunk tudásgyárrá. Ugyan ekkor finanszírozni, támogatni kell a tömegoktatást is, mert „ a mai kor gazdasági és politikai centrumává a tudásközpontok válnak” (Besenyei 2009)111 melyeknek alapja maga az alkalmazó tudással rendelkező képzett fiatal. Másrészt a cirkuláris, azaz körkörös migráció útjainak kialakítása a stratégia feladata. Az olyan lehetőségek megteremtése, ami támogatja a külföldi képzésben vagy munkában résztvevőket a hazatérésre. Ez olyan tanulási kutatási karrier-utak támogatását jelenti, amelyben a visszatérésnek kiemelt szerepe van. Különös gondosságot igényel gazdasági megfontolásból a megye rossz szociális helyzetben levő területei.112 Azaz nem csak a megyébe történő megtartás a preferált cél, hanem megyén belül kistérségi szinten is fontos foglalkozni a lakosság megtartásával és a népesség tudáspotenciáljának növelésével. Végeztem egy kutatást a kisdiákok teljesítménye és lakóhelyük gazdasági-szociális helyzete közötti összefüggésének kimutatására, amely egyértelműen bizonyította, hogy ma észak magyarországi régióban determinál a születés helye. Ahhoz hogy a fejlődést gátoló regionális polarizálódást megállítsuk, illetve csökkentsük, az elvándorlás elleni védekezés fontos gazdaságpolitikai kérdés.113 VONZÁS A népesség természetes fogyása, és az elmúlt évtizedek elvándorlása mára egyre kevésbé biztosítja megye demográfiai önellátását. A munkaerőpiaci trendek, mint ezt már bemutattam egyértelműen szükségessé teszik a magasan képzett munkaerő külső forrásból történő pótlását. Kétirányú igény jelenik meg, innovatív piacképes tudással rendelkező magasan képzett munkaerő és a jól képzett szakmunkás iránt. Hasonlóan az amerikai bevándorlási politika elméletéhez, a migrációs stratégiának támogatni kell a művészek, tudósok és messzi földről érkezőket, ők színesítő, versenyt élénkítő jelenléte a szükséges és kívánatos.

111

Besenyei Lajos 2009 junius 25.-én elhangzott előadása 112 Enyhén romantikus vagyok, mikor abbéli hitemet erősítem, hogy e földön születő emberek „talentummal” rendelkeznek és azok fejlesztése és hasznosítása a társadalom feladata. Engedjék meg, hogy e mű írásakor elmondjam, hogy magamat és kutató oktató társaimat olyan romantikus lelkületű embereknek látom, akik az új megteremtésének és a köz érdekében történő hasznosításának optimista pionirjai. 113 Dabasi Halász Zsuzsanna – Simon Anita: Fizikai szegénység és szellemi gazdagság – a tanulói teljesítmények és az életkörülmények összefüggései az Észak-magyarországi régióban Fiatal regionalisták V. országos konferenciája Győr 2006

125

4.4.1. Javaslat Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának kialakításához 1. A „mainstreaming” annak biztosítását jelenti, hogy az adott témát minden szakpolitikában általánosan figyelembe veszik. Például a megyei szintű minden szakpolitikai döntéshozatalkor áttekintik, hogy az új rendelkezés milyen várható következményekkel járhat a migráció terén. Azaz a népesedési célkitűzések és azon belül a munkaerő megtartó és vonzó célok a szakpolitikák összességére nézve általánosan érvényesek legyenek, minden szakpolitika „mainstream” elemévé váljon. Az eszköz hatásmechanizmusának magyarázatához, egy egyszerű a közgazdászok által gyakran alkalmazott „templomépítés” ábrát interpretáltam.

Mainstreaming koncepció a migrációs stratégiához 4.4. számú ábra

A talapzatot a szakpolitikák adják, azaz minden esetben a nemzetközi migrációs tendenciák figyelembevételével védekeznek a bevándorlás okozta károkkal szemben, védik a lakosságot a külföld elszívó hatásától és vonzzák a szükséges munkaerőt. Ilyen szakpolitikai döntésnek tekintem az iparpolitikát, amiben támogatást nyújthatnak az olyan vállalatoknak, akik tanulói programokat, poszt doktorikat, konzorciumokat működtetnek. Az egészségügyben kiemelten helyi egészségbiztosítási pénztárak támogatják a jobb és hatékonyabb rekreációt. Város, illetve megye kártyák ösztönzik a helyi lakosságot a kulturális és szabadidős programok kihasználására. Mindezek az eszközökre építkezve valósul meg a migrációs politika, amire építkezik egy klasszikus foglalkoztatáspolitika aktív és passzív eszközeivel a foglalkoztatási szint emelésére, mint már ismertetett fő célra. 2. peer review114 vagy 'kölcsönös felülvizsgálat' a tagállamok önkéntes, egymástól 114

Peer review (also known as refereeing) is the process of subjecting an author's scholarly work, research or ideas to the scrutiny of others who are experts in the same field. Peer review requires a community of experts in a given (and often narrowly defined) field, who are qualified and able to perform impartial review. Impartial review, especially of work in less narrowly defined or inter-disciplinary fields, may be difficult to accomplish; and the significance (good or bad) of an idea may never be widely appreciated among its contemporaries.

126

való kölcsönös tanulását elősegítő program. A folyamat nemzetközi szemináriumok sorozatát jelenti, amelyek során a vendéglátó országok a Társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési tervükben szereplő jó gyakorlatok közül mutatnak be egy intézkedést, programot a résztvevő országok szakembereinek, és arról nyílt vitát kezdeményeznek. A cél a jó gyakorlatok elterjesztése, hatékonyságuk értékelése, más országban való alkalmazási lehetőségük vizsgálata. Egy-egy szemináriumon a vendéglátókon kívül 6-7 másik tagállam vagy önkormányzat kormányzati és független szakértői vehetnek részt. A Peer Review a külső értékelés egy olyan formája melynek célja, hogy támogassa az érintett tevékenység jelen esetben a migrációs politika fejlesztését. Az értékelő tevékenység keretében külső szakértőkből álló csoportot kérnek fel – amely tagjait Peer-eknek hívnak – annak érdekében, hogy helyszíni szemle keretében vizsgálják a munkaerőpiaci helyzetet, illetve az egyes szakmaspecifikus politikákban a vándorlással kapcsolatos irányelvek érvényesülését. A dolgozatomban leírtam illetve utaltam néhány ország pozitív hatású migrációs politikájára. Az Európai Unió lehetővé teszi, hogy megismerjük a tagországok egyes területen kialakított stratéágiáját, gazdaságpolitikai eszközeit, akcióit. Ezek ismerete a gazdaságpolitikai aktorok számára elengedhetetlen, ma Magyarországon migrációval foglalkozó szakemberek elszigetelve dolgoznak, több egymással alig kommunikáló intézményben adminisztratív munkákat végeznek sokszor más munkaköri feladat mellet „plusz” teherként. Még a fogalom használat sem mindig hasonló, tapasztalatom szerint minden konferencia „fogalom definiálással” kezdődik. 3. Migrációs politika irányítása és szervezete nemzetközi népmozgás szereplőinek (beleértve a hazatérő magyar állampolgárokat, a kényszervándorokat, a külföldi munkavállalókat, az EU-tagság után az EU-polgárokat és az e csoportokba tartozók családtagjait) a helyi közösséggel való együttélése, beilleszkedése, a közszolgáltatásokba való bekapcsolása, valamint a közigazgatási jogalkalmazás feltételeinek megteremtése nem nélkülözheti a helyi önkormányzatok migrációval kapcsolatos felelősségének a mainál sokkal határozottabb rögzítését. • Már ma is mintegy száz jogszabály mondja ki, hogy a helyi lakosság részének minősülő vándorokkal kapcsolatban milyen kötelezettségek terhelik a helyi önkormányzatot. Ugyanakkor ezek a jogszabályok nem teremtik meg a kötelezettségekhez társuló politikai, igazgatási, intézményi és szakmai feltételeket. A nemzetközi népmozgás igazgatásában meg kell különböztetni az ágazati és funkcionális feladatokat. Az előbbibe sorolandó például a munkaügyi, a menekültügyi szakigazgatás, míg az utóbbiba a külpolitikai és a kormányzati döntéshozatal egészét segítő külképviseletek információs és jogvédelmi tevékenysége mint a magyar állampolgárok jogvédelme, tájékoztatása, hatóságközi kapcsolatok kiépítése, lobbyzás nemzetközi támogatásért, rendszeres információgyűjtés a kényszervándorok származási országáról, a repatriálás figyelemmel kísérése, migrációsattasé-posztok létesítésével és általában a konzuli hálózat megerősítése útján. Ez hatékonyabbá és áttekinthetőbbé teszi a kormányzat működését. • Regionálisan (megyén belül és a megyék között) is szükséges a migráció koordinálása. Ehhez megfelelő, rendszeresen működő fórumot kellene teremteni, éppen a vándorlás sokrétű hatása és az érintettek nagy száma miatt (megyei közgyűlés, területfejlesztési Although generally considered essential to academic quality, peer review has been criticized as ineffective, slow, and misunderstood (see anonymous peer review and open peer review). Pragmatically, peer review refers to the work done during the screening of submitted manuscripts and funding applications. This process encourages authors to meet the accepted standards of their discipline and prevents the dissemination of irrelevant findings, unwarranted claims, unacceptable interpretations, and personal views. Publications that have not undergone peer review are likely to be regarded with suspicion by scholars and professionals

127

•

•

•

•

•

szervezet, települési önkormányzatok, munkaügyi szervek, rendészeti szervek, közigazgatási hivatal, szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi intézmények, érdekképviseletek). Bár a konzuli munka szerves része a külföldön tartózkodó állampolgárok segítése, különösen az au pairek, fiatal diákok, munkavállalók tájékoztatása, jogvédelme, az ügyükben eljáró helyi hatóságokkal való rendszeres kapcsolattartás, a hazatérés támogatása. Azonban csak mint végső segítségnyújtás működnek. A kormányzati döntések, intézkedések megalapozásához célszerű lenne kedvezményekkel ösztönözni a kint tartózkodók önkéntes regisztrációját. Ily módon rendszeresen gyűjteni lehetne a statisztikai (életkor, nem, foglalkozás, célország stb. szerinti) adatokat. Például minden régió megye földrajzi illetve kisebb területi egység bemutatkozó illetve összefogó napokat rendezzen a külképviseleten, mikor megszólíthatja területéről elszármazottakat. (például: matyóföld, palocok, jászok stb) A korábbi évtizedekben Magyarországról (kényszerből) elvándoroltak tömeges hazatérése a rendszerváltást követően sem következett be. Célszerű lenne, ha a kormányzat bátorítaná a gazdasági, tudás-, társadalmi és kulturális tőkével rendelkező magyar állampolgárokat a hazatérésre, ezzel is kifejezésre juttatva szándékát a rehabilitálásukra. Ez nem csupán az állampolgár Alkotmányban rögzített, hazatérésre vonatkozó alanyi jogának biztosítását foglalja magában, hanem segítséget a hazai társadalmi, gazdasági, települési közegbe való visszailleszkedéshez, és kifejezné azt, hogy a kormányzat számít a visszatérők erejére, tapasztalataira a demokratikus Magyarország építésében. A nemzetközi népmozgás kiszélesedésével egyre nagyobb azoknak a száma, akik családi kapcsolataik révén többes kötődésűek. Ennek felismerése és tolerálása szükségessé teszi a többes állampolgárság elfogadását, a kettős adózás elkerülését biztosító egyezmények széles körének fenntartását, a pénzügyi átutalások megkönnyítését, a diplomák honosításának átlátható rendszerét, a vállalkozások áttelepítését szabályozó jogi feltételek stabilitását. Indokolt csatlakozni a többes állampolgárok honvédelmi kötelezettségének rendezéséről szóló európai egyezményhez. Célszerű lenne a kétlaki (több országban tevékenykedő, gazdasági érdekeltséggel rendelkező) állampolgárok jogállását önállóan szabályozni. A jövőben is változatlan feltételekkel kell fenntartani a visszahonosítást, viszont lehetőség szerint könnyíteni kell az állampolgársági bizonyítvány és a nemzeti útlevél megszerzését, valamint gondoskodni kell a hazatérők regisztrációjáról, biztosítva ehhez a kulturált, gyors ügyintézés feltételeit. A hazatérők és a jogállásuk rendezését fontolgatók pontos, közérthető tájékoztatására információs csomagot kellene készíteni, amelyet hozzáférhetővé kell tenni a nagykövetségeken, a külföldi magyar szervezeteknél, valamint a külföldre sugárzó közszolgálati adások szerkesztőségénél. Sok idős honfitársunk tér haza, vásárol itthon üdülőt, házat. A helyi önkormányzatok megfelelő érdekeltségének megteremtésével célszerű lenne – fizetőképes kereslet alapján – nyugdíjas, üdülő- és gyógyfalvakat létesíteni számukra, ezzel is bátorítva a visszatérést.

4. Innovatív miliő kialakítása, amely egyik legfőbb feladata a munkaerő megtartása, és így egy migrációs stratégia részeként is fontos feladatot kap. Ilyen környezetben képzelhető csak el, hogy a magasan képzett munkaerő, ne máshol keressen szakmai fejlődését elősegítő körülményeket. Egy ilyen környezet részének kell lennie a különböző kutató bázisoknak, a hozzájuk tartozó szatelit irodákkal. Iskolavárosok nemcsak tanárok oktató-nevelő munkája vagy éppen tudományos munkálkodása révén jeleskedhet, hanem az itt összesereglett diákság önszerveződéseivel is iránymutató szerepet vállalhat a szülőföld megtartó programban.

128

Nemzedéki szervezkedésről van szó. A gazdasági életet és az elme munkálkodását gúzsba kötő körülmények ellenére éppen a szellem szabad szárnyalása érdekében dugják össze fejüket a fiatalok, s kezdenek csoportos cselekvésbe. 5. Az EU csatlakozások fényében legalábbis megkérdőjeleződik azt az ún. nemzetstratégiai, közmegegyezéssel bíró cél, miszerint a támogatásokkal a „szülőföldön maradást” kívánjuk elősegíteni. A legfontosabb kérdés az, hogy érvényes-e még a „szülőföldön maradás” doktrínája? Mivel nincs víziónk arról, hogyan képzeljük el magunkat a Kárpát-medencében, pl. 30 év múlva, így arról sincs elképzelés, hogy ehhez mit kell tennünk. A „szülőföldön maradás” szlogenjével mintha a homokba dugnánk a fejünket: semmi ne változzék, lehetőleg minden és mindenki maradjon úgy, ahogy és ahol most van. Ez az álláspont kényelmes: nincs változás – nincs konfrontáció. Mivel az egész EU-s folyamat ennek ellenében hat, szembe kellene nézni azzal, hogy a „szülőföldön maradás” doktrinája lassan anakronizmussá115 válik. Jellemzően éppen a tanulás, és a munka érdekében hagyják el a szülőföldjüket sokan évek óta, és valószínű, hogy ez a trend a jövőben csak erősödni fog. A valósághoz véleményem szerint tehát közelebb állna, ha úgy fogalmaznánk, hogy legalábbis legyen az „élhetőbb szülőföld” támogatása a cél. 6. Alapvetően szükséges a kormányzati, önkormányzati segítség a civil társadalom súlyának növelése, magáratalálásának erősítésében, annak érdekében, hogy a többségi és a kisebbségi társadalmi szervezetek együttműködve mérsékeljék a feszültségeket. Az együttélés olyan pozitív elemeinek hangsúlyozása szükséges, amelyek mind a kisebbségi, mind pedig a többségi nemzet boldogulását, gazdasági jólétének növekedését segítik elő a regionalizmus, az autonómia és különböző stratégiai szövetségek révén. Az önkormányzatoknak közös erőfeszítést kell tennie a kultúra és az oktatás területén a másság és a tolerancia tiszteletének erősítése érdekében. 7. Mentális környezet javítása, a lakosság egészségét az egyének öröklött és szerzett tulajdonságai, valamint az őket körülvevő fizikai és társadalmi környezet egyaránt befolyásolja. Ugyanakkor a lakosság egészségi állapota visszahat a társadalmi környezetre, hiszen például a foglalkoztathatóságon keresztül jelentősen meghatározza az ország versenyképességét. Az egészségügyet, mint a migráció egyik alapvető dimenzióját figyelembe kell venni. Az egészségügyi hatásvizsgálatoknak fel kell mérni, mind az egészségügyi, mind pedig a nem egészségügyi jellegű politikáknak az elvándorlásra és a lakosság, munkaerővonzására gyakorolt lehetséges hatásait. B-A-Z megyei népesség kedvezőtlen megbetegedési mutatóiban és ezen keresztül az elvándorlási hajlandóságban szerintem a területi-társadalmi egyenlőtlenségek – a természeti-környezeti, gazdasági, kulturális tényezőkkel kölcsönhatásban - döntő szerepet játszanak. A környezet állapota és az ember egészsége közötti kapcsolat igen szoros, s a kölcsönhatások jelentősen befolyásolják mind a környezetet, mind az egészségi állapotot. A szennyezett környezet, az elégtelen/hiányos táplálkozás, a rossz lakáskörülmények, zsúfoltság, nem megfelelő higiénés körülmények, a fokozott fertőzésveszély egészségi hatásai régóta közismertek. Ezek a társadalom pszichés állapotát befolyásolják, egyértelműen taszító jellegűek. A mentálhigiéné fogalma és tárgya szélesen értelmezett, hiszen a lelki egészség meghatározáshoz sokféle, egymással összefüggő tényező csatolható. A huszadik század második felében humán szociológiai irányzatok és kutatások támasztották alá, hogy az emberi tényező, a munkavállaló közérzete, a munkahellyel való azonosulása, motivációi, szerepmegfogalmazásai, jelentősen befolyásolják a teljesítményt, hatással vannak a gazdaság mutatóira. A korunkra jellemző magas elvárások, a teljesítmény 115 Tényszerűen meg kellene vizsgálni, mennyiben sikerült az elmúlt 15 évben ezt a célt megvalósítani; hányan és milyen végzettséggel távoztak onnan.

129

centrikusság túlhajszoltságot eredményezhet. Ennek jellemzői, az irritábilitás, alvászavar, beszűkült feszültségtűrés, nagyfokú érzelmi- és hangulati ingadozás, laza mentális kontrollfunkciók, krónikus fáradtság szindróma, dependencia problémák, (alkohol-, drog-, evés-, vásárlás-, játékszenvedély), pszichoszomatikus tünetképzés. A túlzott igénybevétel sajnálatos következménye lehet: a kiégés. Szorongást fokozza a nem megfelelő képzettség az alkalmazkodás problematikussága, az önbizalom hiány, a túlzott konformizmus, alacsony szintű megküzdési készség, szociális ügyetlenség, aktuális pszichés- vagy szomatikus egyensúlyzavarok. Bár a következmények mint szociális problémák nyíltan vagy burkoltan gyakran az egészségügyben csapódnak le, valójában a megoldást nem kizárólag e szektoron belül kell keresni. Kopp országos reprezentatív mintán végzett vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elkeseredettség, a depresszió a megbetegedések magasabb előfordulásának háttértényezője. A társadalmi-gazdasági helyzet és az egészség megromlása között tehát a depresszió közvetít, amely növeli a fogékonyságot a különböző megbetegedésekre (Kopp és mások, 1996). A társadalmi helyzet pszichés vetületének megismerésére az egyik igen alkalmas módszer az önidentifikáció, a társadalmi helyzet szubjektív megítélése (Centers, 1949). Saját társadalmi-gazdasági feltételeinket ugyanis tarthatjuk a ténylegesnél lényegesen jobbnak vagy - ami még gyakoribb - rosszabbnak. Ez a szubjektív társadalmihelyzet-mutató arról ad felvilágosítást, hogy hogyan éljük meg mindennapjainkban a társadalmi betagozódásunkat. Amennyiben a társadalom kollektíve kedvetlen, társadalmi gazdasági helyzetét borúlátóan ítéli meg, elvándorlásra hajlamosítja. Az elmúlt negyven évben a depressziós betegek száma megnégyszereződött; akkor a lakosság 4-5 százaléka szenvedett ebben, mára számuk 16 százalékra tehető. A stresszbetegségek, a baleseteket, sérüléseket követő stresszes állapotok aránya is háromszorosára nőtt az elmúlt évtizedekben - mondta Pető Zoltán, a Szegedi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi és Pszichológiai szakbizottságának titkára. A magyar társadalom depressziós állapotban van, az emberek 89 százaléka úgy érzi, rossz irányba mennek a dolgok az országban - állapította meg a Szonda Ipsos 2009 január közepén végzett kutatása. A megkérdezettek 44 százaléka úgy véli, a pártok a válság kezelése helyett a jövőben is a mostanihoz hasonló konfliktusokkal foglalkoznak majd, és ugyanennyien látják úgy, hogy a helyzet a mostaninál is rosszabb lesz Ezért a migrációs stratégiának a társadalom depressziójának kezelésére is figyelmet kell fordítani. 8. Társadalmi és állami ösztöndíjak a visszatéréshez illetve a helybenmaradáshoz. A külföldről hazatelepülő magyar kutatóknak valóban rengeteg kihívással kell szembenézniük" – mondta Boda (2007), a Nemzeti Kutatási és Technológia Hivatal (NKTH) elnöke. Álláspontja szerint a meglévő autokratikus akadémiai és egyetemi kutatói struktúrákba ismeretség és támogatók nélkül szinte lehetetlen bekerülni. Ezért is próbálkoznak inkább külföldön. Csanády és Személyi (2008) tanulmánya szerint az ezredfordulón 124 ezer felsőfokú végzettségű magyar élt az OECD tagállamaiban, nagy részük Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Bár frissebb adat nincs, aligha gondolható, hogy számuk azóta csökkent volna. Már csak azért sem, mert a rendszerváltó 1990-es év és 2000 között is becslések szerint 15-20 ezer magyar diplomás hagyta el az országot. "A tanulmány szerint a jelenleg külföldön dolgozó magyar tudás-elit kevesebb, mint fele szeretne hazatérni" - emeli ki Boda Miklós. A képzett emigránsok többsége a karrier legfontosabb eszközének a saját teljesítményét és kitartását látja. Boda úgy véli, külföldön sokkal nagyobb lehetőség van a kitörésre a szorgalmas és eltökélt embereknek, mint Magyarországon. "Tehát elsősorban szemléletváltásra és nem feltétlenül több pénzre van szükség idehaza"- vonja le a következtetést az NKTH elnöke. Az agyelszívás negatív hatásainak csökkentésére alapvetően három, évtizedek óta ismert módszer kínálkozik. Az első és legegyszerűbb lehetőség a kivándorlás mennyiségének

130

és minőségének csökkentése. Ez történhet a migráció adminisztratív korlátozásával (akár nemzetközi szervezetek révén), vagy – az állam nagyobb kiadási hajlandóságát feltételezve – a kivándorlást fontolgató réteg, köztük elsősorban a legkiválóbbak anyagi eszközökkel történő marasztalása útján (elsősorban jól jövedelmező és perspektivikus állásokkal). a másik lehetőség a kivándorlók által okozott veszteség megfizettetése. Az „okozott kárt” vagy maga a migráns térítené meg (különadó a képzett migránsokra, tandíj-megfizetési kötelezettség kivándorlás esetén), vagy a fogadó ország (segélyek formájában). Nem keveset von le e megoldások értékéből, hogy – elsősorban a veszteség kiszámításának problémái, másodsorban a nyilvánvaló népszerűség-vesztési kockázat miatt – még sehol a világon nem alkalmazták élesben. (Noha a segélyezés természetesen folyamatosan jelen van, soha nem arányosították a képzett migrációval.) A harmadik lehetőség a diaspóra option azaz a diaszpóra lehetőség: a külföldön élő magasan képzettekkel való intenzív kapcsolattartás, tudásuk és kapcsolataik beépítése a hazai gazdasági és tudományos életbe. Ennek eszközei a rövid tanulmányutak, a vendégoktatói megbízások, a konferenciák és a közös kutatási programok, és az ezeket elősegítő mobilitás portál és adatbázis. Jó példával szolgálhat Kolumbia, Argentína és Chile (lásd Barrere et al. 2004). A megoldás veszélye, hogy ha túl gyenge az adott ország tudományos és technológiai infrastruktúrája, akkor nem képes hasznosítani a diaszpóra tudását és kapcsolatait, viszont a kapcsolatokat kihasználva még több szakember vándorol ki. Az utóbbi elképzelés gyakorlati kiegészítése a hazatérést fontolgatóknak nyújtott segítség, amelynek révén a hazatérés mielőbb valóra válhat: információ, munkaközvetítés, kutatási támogatás. Ezek segítségével megvalósulhat a korábban említett brain circulation, az agyak körforgása. A kapcsolati és tudástőke a határokon mindkét irányba áramlik, bekapcsolva az országot a világ vérkeringésébe, gyorsítva a felzárkózást, és elősegítve a versenyképességet. Ilyen elgondolás mentén fejtette ki – hazánkban úttörő jelleggel – tevékenységét a Saphier Regina által alapított, irányított Project Retour program a közelmúltig. (Csanády – Személyi 2006). 9. Kevés státusz. "Valóban, sok tekintetben ráfér az Akadémiára a reform, ezért is zajlik erről már csaknem egy éve nyilvános vita. Szabó állításai azonban melléfogásnak bizonyultak, hamis az általa kreált kép" - mondja Fábri (2005), az MTA kommunikációs igazgatója. Szerinte az Akadémia - miként teszik ezt más műhelyek vagy az egyetemek, a maguk kereteik között - speciális programokkal támogatja a magyar szakemberek visszailleszkedését, különösen azokét, akik az MTA intézményeiben dolgoztak, mielőtt elnyertek egy külföldi ösztöndíjat vagy állást. Ugyanakkor a visszatérők elhelyezkedése nem speciálisan magyar probléma. Szerte Európában hiányzik több százezer kutatói álláshely. Ha Magyarország teljesíteni szeretné az EU célkitűzését, meg kellene dupláznia a státuszok jelenleg 14 és 16 ezer között mozgó számát. "Sajnos a K+F évek óta tartó költségvetési mélyrepülését látva nem látszik a magyarországi kutatóhelyek radikális növekedésének esélye. Ehhez fordulatértékű finanszírozási változásra volna szükség. A forráshiány tehát az alapprobléma" - hangsúlyozza Fábri (2005). Ezért szükséges regionálisan és megyei szinten is a Magyary Zoltán ösztöndíjhoz hasonlóan olyan támogatás kidolgozása, amelynek célja a nemzetközi tapasztalattal és kiemelkedő tudományos teljesítménnyel rendelkező tehetséges fiatal oktatók-kutatók itthon tartása, illetve hazatérésük elősegítése. Az ösztöndíjnak bármely tudományterületről olyan fiatal, tehetséges oktató-kutatók tudományos életpályáját kellene támogatnia, akik vállalják, hogy az ösztöndíjas időszak alatt valamelyik regionális illetve megyei vállalatnál vagy intézménynél végzik tudományos kutatómunkájukat. Megyei finanszírozási kutatói oktatói státuszok Ph.D ösztöndíjak bevezetése szükséges.

131

Összegzés Akkor, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete 100 millióra becsüli azoknak az embereknek a számát, akik saját szülőhazájukon kívül élnek, és 30 millióra azoknak a számát, akik a szegénység miatt évente "vándorlásra" kényszerülnek a vidéki területekről a városokba, a migrációnak sokkal központibb szereppé kellett válnia, mint az korábban előtte bármikor volt (Kearney 1997). Azzal pedig, hogy a transznacionalista megközelítésekben az elemzés centrumába a háztartások és a társadalmi hálózatok kerültek, különösen jelentős szerepre tett szert. A vizsgálati egységek ebben az esetben ugyanis pont azok, amelyek az egyént és a világrendszert összekötik, és ezáltal a migrálók sokkal relevánsabb megértését teszik lehetővé, mint a történeti-strukturalista elképzelések (Grasmuck – Pessar 1991). Az a törekvés, amely a makro- és mikro-szintű elemzést a háztartások szűrőjén keresztül próbálta meg összekötni, nemcsak annak a hangsúlyát adta vissza, hogy a migrációban résztvevők maguk is döntéshozók, hanem újra bevezette a társadalmi- és a kulturális változók magyarázó szerepét, amelyeket a gazdasági változókkal együtt szintén figyelembe kell venni. Ez a szintetikus megközelítés – ahogyan Brettell (1996) írja – azokat a finom különbségeket is lehetővé teszi megmagyarázni, amelyek az egy közösségen belül élők vagy egy társadalmi csoporthoz tartozók azon csoportjai között fennállnak, akik a migrációban nagymértékben érdekeltek, és akik egyáltalán nem. A migrációnak ez a fajta kulturális antropológiai felfogása azt is érthetővé teszi, hogy hogyan lehetséges a migrációs hullámok állandósulása akár annak ellenére is, hogy a kibocsájtó országban a gazdaság esetleg jobb helyzetbe kerül, vagy a szociálpolitika kedvezőbb lesz. A migrációnak ugyanis igen erős hajlama van arra, hogy önfenntartó társadalmi folyamattá váljon (Massey – Alarcon – Durand – Gonzalez 1987). A kulturális antropológia módszerei abban lehetnek a segítségünkre, hogy a migrációt élő folyamatában értsük meg. A mikro- és makro-szintű megközelítés kombinálásával nemcsak a kvantitatív- és a kvalitatív kutatási módszerek integrációját sürgeti, hanem a szóbeli- vagy életút-történetek gyűjtésének és elemzésének módszereihez való visszatérést is (Brettell 1996). A következőkben a rendelkezésemre álló több lépcsőben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében felvett kérdőívek alapján kísérletet teszek útmodellek meghatározásához. Nyomon követem és elemzem a két időpontban felvett, illetve az általános és a rétegspecifikus megkérdezések alapján meghatározott modellek közötti eltérést. Dolgozatom központi állítása az volt, hogy Borsod-Abaúj Zemplén megye versenyképessége és a megyét érintő nemzetközi migráció kölcsönhatásban van, a munkaerőpiacon a nemzetközi vándorlás befolyásolható, és fontos az, hogy a térség gazdaságpolitikája a munkarővándorlási folyamatokra nagyobb figyelmet fordítson. Szekunder és primer elemzéseimet a közgazdasági paradigmák által áthatott történelmileg kialakult elemzési keretek között végeztem. Mindez azt jelenti, hogy a különböző gazdasági elméletek nem tudják egyértelműen sem irányát sem mértékét meghatározni a migrációs folyamatoknak, de magyarázó erejük van, amely figyelembe veendő az aktív gazdaságpolitikát megalapozó kutatásoknál. Állításomban az új technikai– gazdasági paradigmákhoz való alkalmazkodásban a munkaerőpiacnak és azt befolyásoló migrációnak jelentős szerepe van. Tanulmányom következő fejezetében empirikus tényeket sorakoztattam fel nézetem alátámasztására hogy, egy gazdaság versenyképességét növekedését leíró meghatározó folyamatok kölcsönhatásban vannak a nemzetközi migrációs folyamatokkal.

132

Ezt követően feltártam a megye lakosságának elvándorlási hajlandóságát, a külföldi munkavállaláshoz való viszonyát, annak reakcióját az Európai Unióhoz csatlakozás kapcsán. Külön elemeztem egy a brain drain által különösen érintett, hektikusan reagáló munkaerőpiaci réteg az egészségügyi dolgozók migrációs potenciálját. Kulcsfontosságúnak tekintve ezzel a magasan képzett munkavállalói réteg mobilitását. Dolgozatom legfőbb következtetése, hogy míg a közgazdasági és szociológiai elméletek a munkaerő vándorlás kiváltotta társadalmi és gazdasági következményeivel leginkább a befogadó országokban foglalkoznak, addig a XXI. században várhatóan a kibocsátó országokban bekövetkező negatív hatások lesznek a mérvadók. Egy térség versenyképességét jövőbeli teljesítményét meghatározza a szükséges munkaerő mennyiségi minőségi összetétele, a lakosságmegtartó képessége. Egy térség gazdaságpolitikájának feladata a lakosság vonzása, megtartása, motiválása, és az azzal való hatékony gazdálkodás, ebbe beletartozik, hogy foglalkoztatáspolitikájának része legyen a migrációs stratégia. A XXI század gazdasági fejlődését minden desztinációban (integrációban, nemzetgazdaságokban, régiókban, megyékben és kistérségekben) jelentősen befolyásolni fogja a nemzetközi vándorlásban betöltött helye, különös képen a lakosságmegtartó szerepe, a brain drain elleni védekezése. Ma hiányoznak a munkaerőpiacon azok az eszközök, amelyek képesek lennének egy gyorsan kialakuló egyensúlytalanság kezelésére. A megye vállalkozóinak versenyképességét veszélyezteti, hogy sem regionálisan, sem megyei illetve kistérségi szinten nem létezik összehangolt munkaerőpiacot védő migrációs stratégia. Az országos szintű migrációs stratégiában megfogalmazott célkitűzések nem is mérlegelik azt, hogy milyen feladatokat hárítanak ezzel, és milyen következményekkel jár a regionális vagy a helyi szinten. Következésképpen a jövőben újabb szemponttal kell bővíteni a migrációs gyakorlatot, regionális alapokra is kitekintő módon. A hazai képzési rendszer hatékonyságát gyakran éri kritika, azonban a mindenkori Magyar kormány jelentős erőfeszítéseket tesz a lakosság képzettségének növelésére. Igen nagy veszteség Magyarországnak, ha az emberi tőkébe történő beruházás eredményét más országokban hasznosítják. A képzésre fordított figyelem mellett, szükséges a foglalkoztatási stratégiában nagyobb szerepet szánni a munkaerő megtartására. Kutatásaimat a témában több területen is folytatom. A dolgozatban csak periférikusan említett bevándorlással kapcsolatos trendeket, hatásokat, anomáliákat vizsgálom. Különös hangsúlyt fektetek a bevándorló gyermekkorúak és fiatalok oktatási kérdéseire, egy későbbi sikeres munkaerőpiaci integráció érdekében. Jelenleg ezzel kapcsolatban szakértőként részt veszek egy európai projektben, ahol a legjobb gyakorlat feltárása és adaptálása a cél. A gazdasági világválság következményeinek munkaerőpiaci hatásvizsgálatánál további kutatási terület az elvándorlás motivációinak feltárása, illetve a visszatérés átmenetiségének kutatása. A jövőben szükségesnek tartok, még több rétegvizsgálatot elvégezni. Ezek eredményének felhasználásával speciális a lokális munkaerőpiacot védő piackonform eszközöket kidolgozni. Követő megkérdezéssel nyomon kísérni a megyéből külföldre vándorló munkaerő – kiemelten a kutatók és magasan képzett munkaerőpiaci szegmensek esetében – a motivációkat a hazatérés kint-maradás aspektusában.

133

Irodalomjegyzék Alchian Armen A. - Susan 1988: The Firm is Dead; Long Live the Firm: A Review of Oliver E. Woodward.: Wiliamson's The Economic Institutions of Capitalism, Journ. of Economic Literature 26 (1), March, pp. 65-79. Alexander, Jeffrey C.: 1996: Szociológiaelmélet a II. világháború után. Budapest: Balassi Antalóczy K. – Sass M.: 2005:A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon.’ Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, május, pp. 494–520. Anveiler J. - Tóth E. – 1993: Tudóselvándorlás. Nem az megy és nem az marad, akinek kéne. In: Marton J.: Magyar Tudomány. 5, sz. pp. 568–571. Bach R. L.-L. A. Schraml: 1982: Migration, Crisis and Theoretical Conflict, International Migration Review, Vol. 16, No. 2, pp. 320-341. Balázs P.: 2003: Migráció a magyar orvostársadalomban, és az 1989-es rendszerváltozás hatása. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 41, 4, pp. 5-12. Balogh A.: 1993: Tézisek- Globális világban élünk Zárt Kör 3-4 Balogh T.: Barta P.- . Millman J.:

1994: Mit ér a hagyományos közgazdaságtan? KJK 2007: Global Migration Flows Reverse for the First Time Since the Depression as Work in the Rich World Dries Up

Bauböck, R.:

1991:Bevándorlási politika - védőbeszéd új alapelvekért, Mozgó Világ, 11, pp. 103-109. Bauer T.-Zimmermann K. 1999: Assessment of Possible Migration Pressure and its Labour Market F.: Impact I ZA Research Report No. 3Bonn July Bauere, V., Densham P. 2007: Migrants from central and eastern Europe: local geographies. Population Millar J., Salt J.: Trends, 129 pp. 7-19. Bekker Zs.: 2000: Marginalista forradalom, neoklasszikus gondolkodás. In Alapművek, alapirányzatok. szerk.: Bekker Zsuzsa Aula Bp. Berencsi Zs.: 1994: A migrációs potenciál 1994-ben. In: Sik E. – Tóth I. Gy. (szerk.): MHP Műhelytanulmányok 6 sz. Budapest, TÁRKI. Berényi D.: Berry B.J.L.: Besenyei L.: Bhachu P.: Bhagwati J. N.: Brettell C. B.: Brücker H.: Biffl G.: Boeri T- Brücker H.:

Boda M.: Borbás I. – Dr. Kincses Gy.: Borjas G.:

1993: Az „agy-elvonás” pozitív megközelítésben. Magyar Tudomány. 9.sz. pp. 1111–1115. 1988: Migration reversals in perspective: The long-wave evidence. International Regional Science Review 11. sz. pp. 244–251. 2008: Az életen át tartó tanulásról II CEO Konferencia Tanulmánykötete 1985: Twice migrants: East African Sikh settlers in Britain. London: Tavistock

1984: Incentives and Disincentives: International Weltwirtschaftliches Archiv, 4, pp.678-701.

Migration,

1996: Migration. In: Levinson, David–Ember, Melvin (szerk.)Encyclopedia of cultural anthropology. New York: Henry Holt and Company.793–871. 2004: EU-Osterweiterung: Effekte der Migration, In: DIW-Wochenbericht, 17. sz. 2007: How to balance selective immigration and (re)training local workers?, Austrian Institute of Economic Research (WIFO) EFN Spring Report 2001: Eastern Enlargement and EU-Labour Markets: Perceptions, Challenges and Opportunities, World Economics, Vol. 2, No. 1 (Jan/Mar 2001) http://www.eabcn.org/ 2006:Fiatal kutatók támogatása brain gain Magyar Fiatal Tudósok Társaságának 4. Országos Találkozója előadás 2007: Egészségügyi rendszerek az Európai Unió régi tagállamaiban Egészségügyi Rendszertudományi Iroda Budapest, 1994: The Economics of Immigration, Journal of Economic Literature, December, pp. 1667-1717 www.borjas.com letöltve 2007.08.23

134

Borjas G.:

1987: Self-Selection and the Earnings of Immigrants, American Economic Review, September, pp. 531-553. www.borjas.com letöltve 2007.08.23 Boulding, K.: 1970, Economics as a Science, (McGraw-Hill, 1970). in Phyllis Deane A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997 Böröcz J.– Portes A.: 2001: Keserű kenyér: a munkaerő nemzetközi migrációjának szociológiai problémái. In: Sík Endre (szerk.): A migráció szociológiája. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, pp.:69-87. Csanády M. - Személyi L.: 2006: Brain Drain. Közelkép a diplomás magyarokról. In: Századvég. 41. sz. pp. 79–122. Csanády M. T. - Kmetty Z. 2008: A magyar képzett migráció a rendszerváltás óta, In: Magyar Tudomány, - Kucsera T. G. - Személyi 603.p. L. - Tarján G.: Cseresznés Ferenc 2005.: Migráció az ezredfordulón : A népességmozgások társadalmi és politikai következményei Közép-Európában - Bp. [etc.] : Dialóg Campus, Castells M.: 1975: Immigrant workers and class struggle. In: Politics and Society 5. sz. pp. 33-66 Castles S.: 1986. The Guest Worker in Western Europe – an Obituary, In: International Migration Review, 20. sz. pp. 761-779. Castles S. & Miller M. J.: 1993: The Age of Migration: International Population Movements in the Modern World. New York: The Guilford Press. C. M. Fernández-Shaw.: 2001: Espańa y Australia, quinientos ańos de relaciones (Spanyolország és Ausztrália ötszáz éves kapcsolata). Secretaría General Técnica, Dirección General de Relaciones Culturales y Científicas, Ministerio de Asuntos Exteriores de Espańa, Madrid, 574 p. CEC 1995: Cohesion Policy and Environment. Commission of the European. Communities, COM (22/11/95). Centers R.: 1949: The psychology of social classes. Princeton: Princeton University Press In: Pikó B: Egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, Századvég 1998/tél Coase R. H.: 1988 : The Firm, the Market, and the Law. U. of Chicago Press.. Magyarul: A vállalat, a piac és a jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004 Cohen R.: 1997: Brain Drain Migration. Report for South African Commission on International Migration, 1996–1997. http://www.queensu.ca/samp/transform/Cohen1.htm Dabasi Halász Zs.- 2001: Bevándorlás-politika és humánpotenciál egy kis ország Misoczky L.: stratégiájában in.: III. ME Gazdaságtudományi Karának Lillafüredi

Nemzetközi Konferencia kiadványa. Miskolc pp. 210-217 Deane Ph.: Desbarats J.:

1984: A közgazdasági gondolatok fejlődése. . KJK Bp. 1983: Spatial choice and constraints on behavior. Annals of the Association of American Geographers 73. sz. pp. 340–357. Doeringer, P. B. – Piore 1971: Internal Labor Markets and Manpower Analysis; Lexington, USA, M. J.: Dovelyn A.:

Dövényi Z.: Erdős T.: Fábri Gy.: Frisch R..: Gábor R. I.:

2007: Linking Temporary Worker Schemes with Development Migration Policy Institute February 1, 2007 Forrás: http://www.migrationinformation.org/Feature/display.cfm?id=576 letöltve 2008 május 2007: A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyarországon Demográfia, 50. évf. 4. szám pp. 335-359 1996: A keynesi elméleti rendszer és a válságkezelés in: Eszmetörténeti előadások, Napvilág kiadó Bp. 2005: Tudomány és közönség új találkozásai. Világosság. 1 1974: Kvantitatív és dinamikus közgazdaságtan. Az elméleti közgazdaságtan egyik problémájáról. Válogatott tanulmányok. KJK Bp. 1990: A munkaerőpiac makroökonómiája. In.: A munkagazdaságtan alapjai. II. Aula Bp.

135

GalasiP.- Nagy Gy.: Galasi P.:

1997: A munkanélküliség gazdaságtana. –Aula Bp.

Gálos J.- Tímár J.:

1982: munkaerőpiac szerkezete magyarországon KJK Budapest 1996: Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995–2010. Munkaügyi Minisztérium – Világbank Emberi Erőforrásfejlesztési Program

Garai L.:

1995: Gazdasági növekedésünk emberi feltételeiről és a második

modernizáció, In: Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 6. sz. pp. 606-618. Gellérné Lukács É.:

2004: Munkavállalás az Európai Unióban, KJK-Kerszöv, Budapest, 301 p

Gilpin R.: Glomm G. Ravikumar B.:

1987: The Political Economy of International Relations, Princeton Univ Press 1992: Public versus Private Investment in Human Capital: Endogenous Growth and Income Inequality. Journal of Political Economy, 100. pp. 818834. 1991. Between two islands: Dominican international migration. Berkeley/Los Angeles: University of California Press 2006: Skilled Migration and Growth. Testing Brain Drain and Brain Gain Theories. DEA Working Papers 20. University of the Balearic Islands, Department of Applied Economics

Grasmuck S– Pessar P. R. Groizard J. L. – Llull J.:

Hablicsek L.:

Hablicsek L.:

2001: A munkaerő szabad áramlása - Magyarországról nézve / Laky Teréz; Miniszterelnöki Hiv. Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának kiadványa. Bp. ISM, 2002: A nemzetközi vándorlás hatása Magyarország népességének változására tanulmány az 5/0084-es számú NKFP kutatás keretében készült.

Hablicsek L.:

2004: Demográfiai öregedés Európában. In: Időskorúak Magyarországon. Központi Statisztikai Hivatal, pp. 11- 26. Hablicsek L. – Tóth Pál P.: 2000: A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999–2050 között. Demográfia, 43. évf. 2000/1. sz. pp. 11–46. Hablicsek L. - Tóth Pál P.: 2001: A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999–2050 között. In: Népesedés és népesedéspolitika, Szerk.: Cseh-Szombathy László–Tóth Pál Péter, Századvég Kiadó, Budapest, pp. 395– 429. Hámori B. – Szabó K. 2004: Az ipari kapitalizmustól az információgazdaság felé – mi változik és mi nem? In: Vezetéstudomány, 2004/10. Harris J. – Todaro M.: 1970: Migration, Unemployment & Development: A Two-Sector Analysis. American Economic Review, March Hargitai R.: A kereszténység tegnap és ma - A keresztény felekezetek és más vallások kialakulása, összehasonlítása és kritikája Hárs Á.: 1992: A nemzetközi migráció néhány problémájáról. Szakirodalmi áttekintés Szociológiai Szemle 2. sz. pp. 123-137 1945:The Use of Knowledge in Society Reprinted from the American Hayek F.: Economic Review, 519-30 Heretik S.: 1977: A modern polgári közgazdaságtan elméleti alapjai. Kossuth Bp. 2006: Population, migration, and globalization, Ecological Economics 5 pp. 187 – 19 Hoch R. - Lovász L. - 1991: A tudományos kutatók tömeges kiáramlásának megelőzése. In: Magyar Marx Gy. - Szelényi I. - Tudomány. 6. sz. pp.727–735. Tamás P. - Venetianer P. Vizi E. Sz.: Horváth H. - Hudomiet P.: 2005: Munkaerőpiaci trendek Magyarországon 2004 In. Fazekas Koltay Munkaerőpiaci Tükör, MTA. Herman E. Daly:

136

Horváth L. - Király J.:

2000: Se elkezdve, se befejezve. A mi 20. századi közgazdaságtanunk., In: Századvég 19. sz. pp. 115-132.

Illés S.:

Itelson, L.B.

2000: Belföldi vándormozgalom a XX. század utolsó évtizedeiben. KSH Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései 63. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest. 1972: Lectures on modern problems of psychology.

IOM

Regional Conference on Publick Healt 2003 Budapest www.iom.hu

Ivánné Hild M.:

1997: A marxi elmélet "újrafelfedezésének" története. A modern közgazdaságtan és a marxi elmélet kapcsolatának néhány vonatkozása Eszmélet 1997. június

Józan P – Katona T.:

Az ezredforduló népesedési viszonyai Magyarországon, Budapest in: Lenkei Gábor (szerk) Demográfia, foglalkoztatás, női munkavállalás, Stratégiai füzetek 14. szám, 17-56.o.

Kant I.: Kapronczay K. - Illés S.:

Király J.:

1981: A tiszta ész kritikája, Akadémiai kiadó, Bp. pp. 10-14. 2000: Magyarország a XX. Században II. Kötet Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000 1997:. Migration. In: Barfield, Thomas (szerk.) The dictionary of anthropology. Oxford: Blackwell Publishers, 322–324. 2001: Az egészségügy foglalkoztatási potenciálja, in.: EU konform foglalkoztatáspolitika, Szerk: Frey Mária, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, pp: 325-345. 2000: Robinson és a közgazdászok, Cáfé Bábel 36.sz, 2. pp. 107-114

Kiss E.-Varga Cs.:

2001: A legutolsó utolsó esély Kávé

Kearney. M.: Kincses Gy.:

Kiss E.- Hudra Á.:

2006: A globális falutól a tudás társadalmáig. Budapest, (eVilág Kiskönyvtár sorozat). 1-140. Kolosi T. – Tóth I. Gy. – 2006: Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest Vukovich Gy.: Kopp M.-Skrabski Á.-Lőke 1996: Magyar lelkiállapot az átalakuló társadalomban, Századvég, 2, 87- 102 J.- Szedmák S. 1995: Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Regionális tudományi Korompai A.: tanulmányok 1.sz., Budapest Korompai A.:

1998: A területi szakember-képzés irányai – az együttműködés lehetőségei, Tér és Társadalom, XII. évf. 4. sz. 143-160. pp.

Korompai A.:

1995: Területi stratégiák módszertani megalapozásának néhány kritikus pontja, Budapest

Kreibich R.:

KSH, OEP

1995: Perspektiven für eine sustainable economy, in: Das Klima zwischen Nord und Süd - Sustainable Development und Klima, S. 69, 9 Seiten, SIDBerichte Nr. 8, 2004: A tudásmenedzsment az elméletben és az alkalmazásban, Tudásmenedzsment Workshop. 2004. január 22. Budapest. MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság Tudásmenedzsment Albizottsága 2005: A gazdasági fejlődés regionális különbségei Magyarországon 2004-ben. KSH Debreceni Igazgatósága, Debrecen, július. 2004: Statisztikai Évkönyv

Józan P.:

2000: A századvég népesedési viszonyai Magyarországon.

László G.:

1995: Emberi erőforrás gazdálkodás és munkaerőpiac. Pécs

Krisztián B.: KSH Debrecen

137

Lévai I.:

1999: A nemzetközi migráció újraértelmezéséhez. In TAMÁS PÁL–INOTAI ANDRÁS (szerk.): Migráció. Tanulmánygyűjtemény II. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 169–172. o.

1996: Nemzetközi migráció és menekültpolitika. In SIK ENDRE–TÓTH JUDIT (szerk.): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1997, 214–218. o. /MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve Lévai I.: 1993: Nemzetközi migrációs modellek: főbb típusok és trendek. In TAMÁS PÁL–INOTAI ANDRÁS (szerk.): Új Exodus. MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, Budapest, 19–39. o. Landfeld J. S. - Fraumeni 2001:Measuring the New Economy, Survey of Current Business, March, pp. B. M.: 23-40. Lévai I.:

Leijonhufvud A.:

•

1968 On Keynesian Economics and the Economics of Keynes:A Study in Monetary Theory, New York: Oxford University Press, in Howitt, Peter A Dictionary Article on Axel Leijonhufvud’s On Keynesian Economics and the Economics of Keynes: A Study in Monetary Theory. Brown University. January 29, 2002. Accessed April 28, 2008.

Madarász A.:

2000: Az ökonómia előtörténetéből. In.: Alapművek, alapirányzatok. szerk.: Bekker Zsuzsa Aula Bp. Mahroum S.: 1998: Europe and the Challenge of the Brain Drain. The IPTS Report. Vol 29. Institute for Prospective Technological Studies, Sevilla Mahrum S.: 2005: Policies to benefits from the internationalisation of R&D, In: TIP Malecki E. J.- Tootle D. 1996: The rolle of networks in small firm competitivennes, International M.: Journal of Technology Management 11 kötet Malthus T. R.: Marx K.-Engels F.: Marx K.-Engels F.:

1982: Tanulmány a népesedés törvényéről. In: Népességrobbanás – egyke., Bukarest, pp. 61–214 1967: Művei 13 Kossuth Bp. 1973: Művei 32 Kossuth Bp

Massey Douglas S.:

2001(1988): A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés. In: Sík Endre (szerk.): A migráció szociológiája. Budapest. Mátyás A.: 1996: A hagyományos közgazdaságtan bírálata és kutatási körének kiszélesítése az új intézményi iskola képviselői részéről Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., Budapest, pp: 614-628. Mátyás A.: 1993: A modern közgazdaságtan története. Aula Bp. Mátyás A.: 1998: A korai közgazdaságtan története. IV. Aula Bp. Mátyás A.: 1976: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Bp 2004: A férfiak egészségi állapota Nyugat-Európában Egészségfejlesztés 5-6. Métneki J.: Millar J. and Salt J.: 2008: Portfolios of mobility: the movement of expertise in transnational corporations in two sectors – aerospace and extractive industries. In: Global Networks, 8(1), pp. 25-50. Morgerstern.D: 1972 in Phyllis Deane A közgazdasági gondolatok fejlődése, 1997, 260.o Mokyr J.: 2000: Economic History and the “New Economy”. Northwestern University Nemzeti Népegészségügyi 2003: Egészségügyi Fejlesztéspolitikai Koncepció Program North D.:

1984: Transaction Costs, Institutions, and Economic History. Journal of Institutional and Theoretical Echonomics 1984. december

138

NorthD.C.-Wallis J.J:.

1994: Integrating Institutional Changr and Technical Change in Echonomic History Journal of Institutional and Theoretical Echonomics 1994. december Országos Egészségügyi 2004: Magyarország egészségügyi és szociális rendszere, Nemzeti Család- és Információs Intézet és Szociálpolitikai Intézet, 2004. február Könyvtár Osterman P.:

Öncü A.: Ördög K.:

1979: The Structure of the Labor Market for Young Men. In: Piore pp. 186196. 1990: International labour migration and class relations. Current Sociology, Vol. 38, No. 2/3, pp. 175-201. 2000: Írország: a ‚legnyugatibb ország“ Európa peremén, In: A tizenötök Európái Osiris Bp., 332-333. old

Papademetriou Demetrios 2007: The age of mobility, How to Get More Out of Migration in the 21st G.: Century Migration Policy Institute BertelsmannStiftung Passaris, C.:

1989: Immigration and the Evolution of Bconomic Theory, International Migration, Vol. 27, No. 4, pp. 525-540.

Pohjala, M.:

2002: The New Economy: Facts, Impacts and Policies. World Institute forDevelopment Economics Research, United Nations. Helsinki 1979: Dual Labor Markets and International Migration, Migration Today, Spring

Piore M J.:

Piore M. J.:

1970: Manpower Policy. In: Samuel Beer et al. (eds.) The State and the Poor. Boston: Winthrop Publishing Co.

Polónyi I.:

2002: Az oktatás gazdaságtana. Osiris kiadó

Poulain M.:

1990: Towards a harmonisation of migration statistics within The scope of The Euroepan Community NIAS-ESF conference in Rédei M. Migráció az ezredfordulón http://geogr.elte.hu/ 1981: Modes of structural incorporation and present theories of immigration. In: M. M. Kritz et al (eds): Global Trends in Migration. New York: Center for Migration Studies.

Portes, A..:

Portes A.-Böröcz J.:

1989: Keserű kenyér: A munkaerő nemzetközi migrációjának szociológiai problémái, Szociológiai szemle 1 sz Bp., pp. 11-31. (Eredetileg: Contemporary Immigration: Theoretical Perspectives On Its Determinants And Models Of Incorporation, Intemational Migration Review, pp. 606-630.

Prónai Cs.:

Migráció és kulturális antropológia (tudománytörténeti vázlat) in: Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában. Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006, 494 o. 1885: The Laws of Migration, Journal of the Royal Statistical Society, London, June, pp. 167-227.

Ravenstein E. G.

Ravenstein E. G.:

1889: The Laws of Migration, Journal of the Royal Statistical Society, London, June, pp. 241-301.

139

Rédei M.:

1992: Magyarországon tartózkodási engedélyt kérők összetételének alakulása az elmúlt évtizedekben és a folyamat demográfiai következményei. In: Sík E. (szerk.): Menekülők, vándorlók, szerencsét próbálók. Budapest: MTA Politikatudományi Intézet. pp. 75-83.

Rédei M.:

1992: A nemzetközi népességmozgások és hatása a munkaerőpiacon. In: Munkaügyi Szemle. 40/6. pp. 22-27.

Rédei M.:

1992: A nemzetközi népességmozgások és hatása a munkaerőpiacra. In: Munkaügyi Szemle. 36/6. pp. 25-31.

Rédei M.:

1993: Hogyan lehet hasznos a nemzetközi népességmozgás? In: Munkaügyi Szemle. 41/12. pp.15-22.

Rédei M.:

1993: A nemzetközi népességmozgások negyven éve Magyarországon. In: Tamás, P. – Inotai, A. (szerk.): Új exodus: a nemzetközi munkaerőáramlás új irányai. Budapest: MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja; MTA Világgazdasági Kutató Intézet. pp. 184-201.

Rédei M.:

1995: Munkanélküliség és a migráció kapcsolata. In: Munkácsy, Fné. (szerk.): A jövő munkahelyeiért: munkatudományi tanulmányok. 2. kötet. Budapest: Struktúra-Munkaügy Kiadó. pp. 48-65.

Rédei M.:

1997: A térbeli mobilitás haszonelvű mérlegelésének és kutatásának néhány eredménye. In: Gazdaság –Vállalkozás – Vezetés. 3. sz. pp. 2836

Rédei M.:

1999: A tőke, az áru és a munkaerő áramlása. In: Tóth, P. P. – Illés, S. (szerk.): Migráció: tanulmánygyűjtemény. 2. kötet. Budapest: KSH NKI. pp. 71-83.

Rédei M.:

2004: A migráció biztonsága, a biztonságos migráció. In: Szakmai Szemle. 1. pp. 23-35.

Rédei M.:

2007: Mozgásban a világ : a nemzetközi migráció földrajza. Budapest : ELTE Eötvös Kiadó. 568 p.

Romer P.:

1986: Increasing Return and Long Run Growth. In: Journal of Political Economy, 94.sz. pp. 1002-1037.

Romer P.:

1987: Crazy Explanation for the Productivity Slowdown. In: NBER Macroeconomic Annual (Szerk.: S. Fischer), MIT Press, Cambridge.

Romer P.:

1989: Capital Accumulation in the Theory of Long-Run Growth. In: Modern Business Cycle Theory. (Szerk.: R. Barro), Basil Blackwell, Oxford.

Romer P.:

1990: Endogenous Technological Change. In: Journal of Political Economy, 98.sz. pp. S71-S102.

Romer P.:

1994: The Origins of Economic Growth. In: Journal of Economic Perspectives, 8. sz. pp. 3-22.

140

Samuelson W.:

A.-Nordhaus 1987: Közgazdaságtan. KJK Bp.

Sassen S.:

1988: The mobility of labor and capital: a study in international investment and labor flow. Cambridge: Cambridge Univ. Press.

Salt J.:

2006: Skilled migration: the UK and Australia. 245-294 in Birrell, B., Hawthorne, L. and Richardson, S. Evaluation of the General Skilled Migration Categories. Department of Immigration and Multicultural Affairs, Canberra.

Salt J.:

2007: Europe’s migration streams: implications and policy concerns. In: Zeitschrift fur Bevolkerungswissenschaft, 32, 3-4, pp. 469-504

Salt J. and Almeida J.C.:

2006: International migration in Europe. Patterns and trends since the mid1990s. In. Revue Européene des Migrations Internationales, 22(2), pp. 155175.

Salt J. and Millar J.:

2006: International migration in interesting times: the case of the UK, People and Place, 14 (2), pp. 14-24.

Salt J. and Millar J.:

2006: Foreign labour in the United Kingdom. Labour Market Trends, October, pp. 335-355. Office for National Statistics.

Salt J. and Millar J.:

2006: In whose interests? IT migration in an interconnected world economy. In. Population, Space and Place, 13. sz. pp. 41-58.

Schumpeter J.:

1980: A gazdasági fejlődés elmélete KJK Bp

Sewastynowicz J.:

1986: Two-Step' Migration and Upward Mobility on the Frontier: The Safety Valve Effect in Pejibaye, Costa Rica, Economic Development and Cultural Change, Vol. 34, No. 4, pp. 731-753.

Sik E.:

1999 Migrációs potenciál a mai Magyarországon In A munkaerő migrációja és az Európai Unió, Európai Tükör 61 szám, 93-118 old.

Sik E.:

2001: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium

Sik E.:

2003: A migrációs potenciál Magyarországon 1993 és 2002 között In: Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások, szerk.: Örkény Antal, MTA Kisebbségkutató Intézet – Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont, Budapest 308 p.

Sik E. –Tóth J. (szerk.):

1997: Migráció és politika. Budapest, MTAPTI, 329 p.

Simai M.:

2006: Világegyházak és globális kihívások a XXI. Században, pp. 715-728

Simon H. A.:

1976: Entscheidungsverhalten in Organisationen Landsberg am Lech : Verlag Moderne Industrie, 1981, Übers. d. 3., stark erw. u. mit e. Einf. vers. amerikan. Aufl. 2004: A Kelet-Nyugat-Európai munkaerő-migráció az uniós csatlakozás küszöbén. TÁRKI, Budapest

Simonovits B.:

141

Skidelsky R.:

1997: Megengedhetjük-e magunknak a jóléti államot? Ford. Varga Tibor. 9. 5. sz. pp. 11-16.

Skidelsky R.:

2000: Keynesi élet és mű. 43. sz. pp. 108-113.

Skidelsky R.:

2001: Az eszmék és a világ. Ford.: Széphelyi F. György. 13. sz. pp. 92-96.

Smith A.:

1992: A nemzetek gazdagsága. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.

Szanyi M.:

2003: A külföldi tulajdonú cégek Magyarországon: Új fejlődési modell központi szereplői?’ Vezetéstudomány, XXXIV. évfolyam, 1. szám, pp. 46– 52. Budapest

Szanyi M.:

2007: Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell a XXI század elején Magyarországon MTA Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok 76.szám Budapest

Szabó A. F.:

2000: A migráció biztonságpolitikai jelentősége az EU-bővítés tükrében HADTUDOMÁNY X. www.zmka. hu letöltve 2006.05.25

Szentes T.:

1995: A világgazdaságtan elméleti és módszertani alapjai. Aula Bp.

Szloboda I. - Dr. Kocsisné 2006: Milyen szakdolgozói létszámmal ápolják kórházainkban a betegeket? Pap K.: Magyar Kórházszövetség XVIII. Kongresszusa (2006. március 8-10., Siófok (előadás) Tamási P.:

2002: A brain drain alakulása a kutatási szférában Magyarországon az 1990-es években. Társadalomkutatás. 20, pp. 1–2, pp. 25–72

Tamás P. - Inotai A. 1993: Új Exodus. A nemzetközi munkaerőáramlás új irányai. MTA, Budapest (szerk.): Tamura R.: 1991: Income Convergence in an Endogenous Growth Model. Journal of Political Economy, 99. pp. 523-540. Tamura R.:

1992: Efficient Equilibrium Convergence: Heterogeneity and Growth. Journal of Economic Theory, 58 pp. 355-376.

Tapinos, G.:

1990: Development Assistance Strategies and Emigration Pressure in Europe and Africa, Commission for the Study of International Migration artd Cooperative Economic Development, Working Papers, 56.

Taylor P.W.:

1986:. A környezet tisztelete: a környezeti erkölcs egy elmélete. Princeton: University Press. 1990: Migration: Ravenstein, Thornthwaite, and Beyond. Urban Geography, 16, pp. 327-343.

Tobler W.:

Tobler W.:

Todaro M. P. - J. Harris

1995: Migration: Ravenstein, Thorntwaite, and Beyond. Urban Geography, Vol. 16, No. 4, pp. 327-343. http://www.geog.ucsb.edu/~tobler/publications/pdf_docs/movement/migration/ Ravenstein.pdf. 1970: Migration Unemployement and Developement : A Two Sectors Analysis, American. Economic. Review, 60 (1) pp. 126-42.

142

Tóth Pál P.:

2002: Népességmozgások Magyarországon a XIX. és XX. században, In: Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós: Migráció és az Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest,

1994: Menedékjog – kérdőjelekkel. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Tóth I- Gábos A-Gál R- 2006 Társadalmi riport TÁRKI Budapest pp:524. Medgyesi M-Szívós P. Vitrai.: Tóthné Sikora G.: 2004: Humán erőforrások gazdaságtana BIBOR Miskolc Tóthné Sikora G.: 2007: Munkaerőpiaci egyenlőtlenségek, regionális különbségek In: Európai Kihívások IV Nenzetközi tudományos konferencia SZTE, Szeged pp. 211-216 Valentinyi Á.: 1995: Endogén növekedéselmélet Közgazdasági Szemle 1995.6.sz., pp. 582594 Varga J.: 1998: Oktatás Gazdaságtan Közgazdasági Szemle Alapítávny, Bp. 2004: Tudástársadalom programok a közép-kelet-európai régióban ERISAVarga Cs.: IANIS Annual Konferencián (Budapest, június 9-11) elhangzott előadás Varga J.: 2007: Munkaerőpiaci Trendek 2006 In: Munkaerőpiaci Tükör MTA Bp. pp. 15-25 Vas-Zoltán P.: 1973: A brain drain – Az agyak elrablása, Akadémiai Kiadó, Budapest, Tóth J.:

Wallerstein I.: Verwiebe R. - Eder, K.:

1983 A modern világgazdasági rendszer kialakulása. A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság eredete a XVI. században. Budapest: Gondolat 2006: The Integration of Transnationally Mobile Europeansin the German Labour Market. An Analysis of its Causes and Effects, in: European Societies, 7.

Verwiebe, R. - Müller, 2006: Gelungene Integration in den Arbeitsmarkt? Matthias C.: Die flexiblen Biografien transnational mobiler Europäer zu Beginn des 21. Jahrhunderts In: Berliner Journal für Soziologie, 16. sz. Weber M.: [1970] (1917): A szociológiai és közgazdasági tudományok „értékmentességének” értelme. Megjelent: Weber, M.: Állam, politika, tudomány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Williamson O.E.: 1985: The Economic Institutions of Capitalism Free Press New York Zolberg A R.: 1989: Migration Theory for a Changing World, International Migration Review, Vol.23, No.3 pp. 403-430 Ионцев В.А. Хорев Б.С.: 1996: Миграциология. М.: Изд-во МГУ, Ионцев В.А..: 1999: Международная миграция населения: теория и история изучения. М.,1999;Миграционные процессы в странах СНГ. М., 1999; Миграция и рынки труда в постсоветской России. М., 1998; Рыбаковский Л.Л.:

1996: Миграционный потенциал русского населения в странах нового зарубежья Социол.исслед., №11, и др. 2008: Nemzeti stratégiai jelentés a szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=13837 letöltve: 2008. december

143

MELLÉKLETEK

144

3963665

4027732

5219732 4109000

5237000

4606000

4193000

5255000

4645000

904000

Szlovákia

5378783

5378951

5379161

5380053

10266546 10206436 10203269 10211455

5385000

539000

10221000 10251000

3899876

5206295

4577457

9011000

827000

Csehország

3832973

Írország

5194901

4552252

8975670

8207000

38174000 38148000

5181115

Finnország

4524066

8940788

8140122

60035000 60354000

4503436

Norvégia

8909128

8102175

5428000

Lengyelország 38253955 38242197 38218531 38190608

8882792

Svédország

8065146

5411000

10446000 10494000

16306000 16338000

11076000 11112000

Nagy - Britania 58999781 59217592 59437723 59699828

8020946

Ausztria

10263414 10309725 10355844 10396421

Belgium 5397640

15987075 16105285 16192572 16258032

Hollandia 5383507

10931206 10968708 11006377 11040650

Görögország

5368354

10529000 10579000

10256658 10329340 10407465 10474685

Portugália

5349212

43038000 43781000

Spanyolország 40476723 40964244 41663702 42345342

Dánia

58462000 58772000

82501000 82456000

56960692 56993742 57321070 57888245

2006

60561000 60892000

2005

fő

lakosság

Olaszország

2004

fő

lakosság

82259540 82440309 82536680 82531671

2003

fő

lakosság

Németország

fő

lakosság

60963775 61399344 61831779 62251817

2002

fő

fő

2001

lakosság

lakosság

Franciaország

Ország

1. számú melléklet Melléklet a II fejezet számításaihoz.

MELLÉKLET

2001

1012

-43070

-16743

150956

39261

6147

7915

28622

43509

12022

35758

55984

37779

65000

441272

49874

274835

172701

fő 2002

901

12290

-17945

157568

32667

5257

17217

30854

34761

9614

40661

27559

38015

70000

649230

344797

218807

184182

fő

fő

1409

25789

-13765

177741

31361

5803

11225

28686

38212

7025

35516

7099

35382

63500

624587

612009

142216

188736

2003

2004

2874

18635

-9382

227158

47620

6721

13155

25326

61726

4962

35759

-9960

41388

47282

610036

556582

81827

105128

fő

81578

86090

2005

3403

36229

-12878

193314

66245

9152

18332

26724

56400

6734

51009

-22824

39974

38400

641199

324211

fő

25814

90115

2006

3854

34720

-36134

213764

68857

10600

23623

50769

29379

10118

53357

-25903

39995

26044

604777

377458

fő

migrációs migrációs migrációs migrációs migrációs migrációs egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg

7801273

7704000

1343000

2002

0,003 0,002654 0,00605 0,015849 0,006777 0,003466 0,001711 0,003944 0,001791 0,00431 0,003463 0,003806 0,001012 0,008376

2001

Franciaország 0,002833 0,003341 Németország 0,000876 Olaszország Spanyolország 0,010902 0,006337 Portugália 0,003456 Görögország 0,003502 Hollandia 0,003484 Belgium 0,002247 Dánia 0,005424 Ausztria 0,003222 Svédország 0,001758 Norvégia 0,001186 Finnország 0,010243 Írország

% 2003

0,003052 0,001723 0,010677 0,014991 0,006101 0,003215 0,000438 0,00343 0,001305 0,004716 0,003208 0,002466 0,001115 0,007912

% 2004

0,001689 0,000991 0,009615 0,014406 0,004514 0,003749 -0,00061 0,00344 0,000919 0,007583 0,002822 0,002874 0,001288 0,011823

% 2005

0,001422 0,000989 0,005546 0,014898 0,003647 0,003609 -0,0014 0,004883 0,001245 0,006872 0,002966 0,00398 0,001748 0,016122

% 2006

146

0,00148 0,000313 0,006422 0,013814 0,002462 0,003599 -0,00159 0,005085 0,001864 0,035525 0,05616 0,005086 0,002017 0,016422

%

167

-2559

-557739

-214185

23900 23000 23100 20000 16200 16400 25800 24700 25700 25900 24300 31600 24100 28100

22500 22800 18900 15800 15100 25400 24000 25800 25400 23800 32400 23300 26500

2002

28300

24300

31500

24600

26100

26100

25200

25800

17300

16000

20900

22800

23100

23700

30000

25700

33000

25900

27100

27200

26400

26700

18400

16400

21800

23400

24000

24800

32100

26200

38600

26900

28700

29100

27600

28900

19200

16700

23100

24100

25700

25500

40824

33161

53116

34017

36296

36066

34762

37712

31647

20961

28962

29272

32222

31742

-6483

0

164

-4857

-2451

6267

21309

2006

EUR

GDP/fö

-7234

0

140

-8782

-564

6436

17268

2005

EUR

GDP/fö

-10095

134

-9612

-1079

1719

18162

2004

EUR

GDP/fö

-7406

140

-6304

-846

3530

15556

2003

EUR

GDP/fö

-1572

864

157

-1975

-1834

2207

3538

23500

2001

EUR

21659000 21604000

7761000

1347000

3401000

-5159

EUR

7845841

1351069

3425000

2294000

4963

%

7891095

1356045

3445857

2306000

2004000

GDP/fö

8149468

Bulgária

1361242

3462553

2319203

1998000

migrációs migrációs migrációs migrációs migrációs migrációs egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg egyernleg GDP/fö

1366959

Észtország

3475586

2331480

1996433

Ország

3486998

Litvánia

2345768

1995033

9691

22430457 21833483 21772774 21711252

2364254

Lettország

1994026

10098000 10076000

Románia

1990094

10200298 10174853 10142362 10116742

Szlovénia

Magyarország

9,1

Olaszország

2,2

6,6

4,5

3,6

4,9

Belgium

Dánia

Ausztria

Svédország

10,7

4,0

Hollandia

Görögország

Portugália

10,3

7,6

Németország

2001

8,3

Spanyolország

0,003542 -0,00095 0,003387 0,00715 0,002115 0,003127 -0,00107 -0,00143 0,000122 0 -0,0003 5500

5800

9200

8300

7700

15300

11500

10000

12800

9400

23600

6100

6100

9900

9000

8200

15900

12400

10900

13500

9700

24900

6300

6400

10400

9800

8800

16400

12900

11200

14300

9800

25500

7000

6900

11200

10700

9800

17500

13800

12000

15000

10600

26800

8100

7500

13400

12200

11000

18700

14300

12900

17100

11700

27300

%

4,9

4,2

4,6

7,5

2,8

10,3

5,0

11,1

8,6

8,4

8,6

2002

%

5,6

4,3

5,4

8,2

3,7

9,7

6,3

11,1

8,4

9,3

9,0

2003

%

147

6,3

4,8

5,5

8,4

4,6

10,5

6,7

10,6

8,0

9,7

9,3

2004

%

7,5

5,2

4,8

8,4

4,7

9,8

7,6

9,2

7,7

11,2

9,5

2005

%

%

fogl ráta

10125

10022

19692

16373

15806

24571

18454

17603

22244

15074

34789

%

fogl ráta

%

fogl ráta

%

fogl ráta

63

61 61

6,9 74,0 73,6 72,9 72,1 72,2 73,1

4,8 68,5 68,7 68,9 67,8 68,6 70,2

3,9 76,2 75,9 75,1 75,7 75,9 77,4

8,3 59,9 59,9 59,9 60,3 61,1

3,9 74,1 74,4 73,6 73,1 73,2 74,3

8,9 56,3 57,5 58,7 59,4 60,1

7,7 69,0 68,8 68,1 67,8 67,5 67,9

8,5 57,8 58,5 59,8 61,1 63,3 64,8

6,7 54,8 55,5 56,1 57,6 57,6 58,4

8,3 65,8 65,4 65,0 65,0 65,4 67,5

9,7 62,8 63,0 64,0 63,7 63,1

2006 2001 2002 2003 2004 2005 2006

%

%

0,00322 -0,00034 0,003545 0,000632 0,00171 0,003221 -0,00024 -0,00256 0,000104 0 -0,00033

%

0,003805 -0,00025 0,001825 0,000534 0,001795 0,000861 -0,00047 -0,00279 9,92E-05 0 -0,00046

fogl ráta

-0,00047 0,001204 0,000168 0,000348 0,001107 -0,00078 -0,00057 0,000115 0,000109 -7,2E-05

0,00299 -0,00036 0,002528 0,000262 0,001534 0,001769 -0,00036 -0,00182 0,000103 0 -0,00034

munkanélküliségi munkanélküliségi munkanélküliségi munkanélküliségi munkanélküliségi munkanélküliségi fogl ráta ráta ráta ráta ráta ráta ráta

-0,00044 -0,0042 0,000188 0,00095 0,002494 -0,00218 -0,00073 0,000122 -0,02628 -0,02487

Franciaország

Ország

Románia

Bulgária

Észtország

Litvánia

Lettország

Szlovénia

Magyarország

Szlovákia

Csehország

Lengyelország

Nagy - Britania 0,002559 0,002661

4,0

5,0

18,2

Írország

Nagy - Britania

Lengyelország

5,7

6,2

12,9

16,5

12,4

19,5

6,6

Szlovénia

Lettország

Litvánia

Észtország

Bulgária

Románia

19,3

Magyarország

Szlovákia

8,0

9,1

Finnország

Csehország

3,6

Norvégia

8,4

18,1

10,3

13,5

12,2

6,3

5,8

18,7

7,3

19,9

5,1

4,5

9,1

3,9

7,0

13,7

10,0

12,4

10,5

6,7

5,9

17,6

7,8

19,6

4,9

4,7

9,0

4,5

148

8,1

12,0

9,7

11,4

10,4

6,3

6,1

18,2

8,3

19,0

4,7

4,5

8,8

4,4

7,2

10,1

7,9

8,3

8,9

6,5

7,2

16,3

7,9

17,7

4,7

4,3

8,4

4,6

66 66,6

7,2 62,4 57,6 57,6 57,7 57,6 58,8

8,9 49,7 50,6 52,2 54,2 55,8 58,6

5,9 61,0 62,0 62,9 63,0 64,4 68,1

5,6 57,5 59,9 61,1 61,2 62,6 63,6

6,9 58,6 60,4 61,8 62,3 63,3 66,3

34,5 63,8 63,4 62,6 65,3

7,5 56,2 56,2 57,0 56,8 56,9 57,3

2,3 56,8 56,8 57,7 57,0 57,7 59,4

7,2 65,0 65,4 64,7 64,2 64,8 65,3

13,9 53,4 51,5 51,2 51,7 52,8 54,5

5,4 71,4 71,3 71,5 71,6 71,7 71,5

4,4 65,8 65,5 65,5 66,3 67,6 68,6

7,5 68,1 68,1 67,7 67,6 68,4 69,3

3,5 77,2 76,8 75,5 75,1 74,8 75,4

2001

x5 x6

nettó átlagkeresetek (eFt) belső migrációs egyenleg külf. vállalkozások száma/1000 fő x7

S

Y: nemzetközi migrációs egyenleg 0,1708 R2

5,45 0,000

0,3071

1,6738

x4

lakások száma/100fő

x8

-0,4 0,700

0,05797

-0,02303

x3

munkanélküliség

külf. vállalkozások tőkéje

5,68 0,000

0,02015

0,11453

x2

0,88 0,403

foglalkoztatottság

2,266

98,3%

R2 -adj

96,7%

1,1 0,301

0,00003 0,0000281

-0,004867

-1,3 0,225

0,04781 -1,06 0,318

-0,05056 0,003733

0,02736 -1,56 0,154

-0,04258

-0,00015 0,0007252 -0,21 0,836

1,988

x1

p

GDP

T

-

SE

konstatns

β

jele

regresszió elemzés mutató

2.számú melléklet Melléklet a II fejezet számításaihoz.

15,085

17

0,0292

1,8528

MS

150

Y= -1,99-0,000155x1-0,0426x2-0,0506x3-0,00487x4+0,000031x5+0,115x6-0,023x7+1,67x8

Regressziós egyenlet:

0,2626

9

reziduális hiba összesen

14,8224

8

SS

regresszió

DF

ANOVA p

63,49 0,000

F

x5 x6

nettó átlagkeresetek (eFt) belső migrációs egyenleg külf. vállalkozások száma/1000 fő x7

0,01974 -0,14 0,889

-0,00285

2,6744

15

2

0,2229

0,1393

MS

151

p 0,63 0,738

F

0,0%

0,45 0,666

1,32 0,229

0,04691 -0,39 0,712

R -adj

Y= -1,49-0,00023x1-0,0653x2-0,107x3-0,0028x4+0,000051x5+0,0181x6-0,35x7+0,48x8

összesen

1,5600

7

reziduális hiba

SS

ANOVA

41,7%

1,1144

DF

0,1623 -0,66 0,529

-0,1075

0,68 0,517

0,07588 -0,86 0,418

-0,06527

0,000051 0,0000747

0,00173 -0,13 0,897

8

0,4721

p

0,28 0,784

T

-0,000231

regresszió

S

2

x4

lakások száma/100fő

R

1,068

0,481

x3

munkanélküliség

x8

0,3502

x2

foglalkoztatottság

külf. vállalkozások tőkéje

0,2654

-0,01806

x1

5,24

GDP

1,49

-

SE

konstatns

β

jele

regresszió elemzés mutató

Y: nemzetközi migrációs egyenleg

Regressziós egyenlet:

2002

2003

Y: nemzetközi migrációs egyenleg

0,3936

1,8077

152

x8

külf. vállalkozások tőkéje

4,59 0,004

2,27 0,064

1527

x6

belső migrációs egyenleg 0,3468

x5

nettó átlagkeresetek (eFt)

0,01378 -0,42 0,687

-0,00582

külf. vállalkozások száma/1000 fő x7

x4

lakások száma/100fő

0,08635 -0,54 0,605

-0,04705

0,4 0,704

x3

munkanélküliség

0,04 0,972

0,04625

0,00168

0,09263

x2

foglalkoztatottság

0,27 0,798

p

-0,000609 0,0007493 -0,81 0,447

3,226

T

0,03691

x1

GDP

0,861

SE

0,32 0,761

-

konstatns

β

0,0000199 0,0000625

jele

mutató

regresszió elemzés

0,5133 10,4773

6 14

reziduális hiba összesen

9,964

SS

ANOVA

95,1%

0,0855

1,2455

MS

2

R -adj

153

Y= 0,86-0,000609x1+0,0017x2-0,0471x3-0,0058x4+0,0002x5+0,0369x6+0,347x7+1,81x8

Regressziós egyenlet:

2

DF

R

8

0,29249

regresszió

S

p

14,56 0,002

F

88,6%

2

27,865

17

összesen

3,3557

9

reziduális hiba

SS

ANOVA

88,0%

24,5093

DF

R

8

0,6106

regresszió

S

Y: nemzetközi migrációs egyenleg

154

0,3729

3,0637

MS

2

R -adj

0,9807

0,0105

x8

külf. vállalkozások tőkéje

p 8,22 0,002

F

77,3%

0,01 0,992

2,42 0,038

0,183

x6

belső migrációs egyenleg 0,4434

x5

nettó átlagkeresetek (eFt)

0,01543 -1,88 0,092

-0,02907

külf. vállalkozások száma/1000 fő x7

x4

lakások száma/100fő

0,1626 -0,55 0,597

-1,8 0,106

-0,089

0,0769

2,89 0,018

x3

munkanélküliség

-0,13818

0,001944 -1,08 0,309

0,54 0,601

p

0,07381

x2

foglalkoztatottság

-0,002095

6,367

T

0,21367

x1

GDP

3,449

SE

2,5 0,034

-

konstatns

β

0,0001826 0,0000729

jele

mutató

regresszió elemzés

Regressziós egyenlet: Y= 3,45-0,0021x1-0,138x2-0,089x3-0,0291x4+0,000183x5+0,214x6+0,443x7+0,011x8

2004

külf. vállalkozások száma/1000 fő x7 külf. vállalkozások tőkéje

5,5729 67,8674

10 18

összesen

regresszió reziduális hiba

SS

ANOVA

91,8%

0,5573

7,7868

MS

2

R -adj

0,05

-0,0001851 0,0000832 -2,22

155

85,2%

p 13,97 0,000

F

0,33 0,42 0,684

1,02

1,19 0,261

0,47

0,01754 -0,75

-0,01316

0,21 0,838

0,2137

0,0449

1,69 0,122

0,1106 -0,56 0,587

62,2945

DF

p

1,9 0,086

T

-0,062

8

S

2

x6

belső migrációs egyenleg

R

x5

nettó átlagkeresetek (eFt)

0,74652

0,8136

0,3408

x4

lakások száma/100fő

Y: nemzetközi migrációs egyenleg

0,3233

0,3307

x3

munkanélküliség

x8

0,08104

0,09658

x2

foglalkoztatottság

0,002033

0,003438

x1

GDP

9,261

17,606

-

SE

konstatns

β

jele

mutató

regresszió elemzés

Regressziós egyenlet: Y= 17,6+0,00344x1-0,062x2+0,045x3-0,0132x4-0,000185x5+0,0966x6+0,331x7+0,341x8

2005

Approx. Chi-Square df Sig. 771,115 45 ,000

,712

156

Mind a Kaiser-Meyer-Olkin-féle megfelelősségi fok, mind pedig a Bartlett féle szférikus próba azt mutatja, hogy felfedezhető látens struktúra. Az iniciáis kommunalitások (a többszörös korrelációs együtthatók négyzetei) azt jelentik, hogy az adott változó szóródásából az összes többi mért változó mrnnyit képes megmagyarázni. Azaz a tervezi-e hogy elköltözik változó szóródásából az összes többi 25,6%-ot magyaráz.

Bartlett's Test of Sphericity

Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy.

KMO and Bartlett's Test

Faktorelemzés Ellenőrizzük, hogy a változószettünk alkalmas-e faktorelemzésre!

Mellékletek a III fejezethez

3számú melléklet

Initial ,256 ,227 ,256 ,376 ,288 ,096 ,208 ,308 ,532 ,286 ,248

Extraction ,299 ,218 ,999 ,439 ,519 ,085 ,257 ,331 ,785 ,999 ,309

Az mennyisége 11 az első faktor negyedik pedig meg. A négy együttesen az 47,6%-át

Total 3,121 1,492 1,102 1,070 ,870 ,816 ,653 ,603 ,513 ,426 ,336

Initial Eigenvalues % of Variance Cumulative % 28,368 28,368 13,565 41,933 10,014 51,947 9,725 61,671 7,913 69,584 7,415 76,999 5,935 82,934 5,479 88,413 4,660 93,073 3,873 96,947 3,053 100,000

Extraction Method: Maximum Likelihood.

Factor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

157

Extraction Sums of Squared Loadings Total % of Variance Cumulative % 1,714 15,583 15,583 ,926 8,416 23,999 2,033 18,485 42,484 ,566 5,143 47,627

Total Variance Explained Rotation Sums of Squared Loadings Total % of Variance Cumulative % 1,916 17,420 17,420 1,225 11,135 28,555 1,143 10,389 38,944 ,955 8,683 47,627

összinformáció egység. Ebből 1,714-et, … a 0,566-ot testesít faktor információ tertalmazza.

Azok a változók, amelyek mellett itt kis érték áll, „kilógnak” a változószettből, az ő viselkedésüket kevésbé magyarázza az összes többi mért változó, nem simulnak bele a látens struktúrába, előbb-utóbb meg kell tőlük válnunk. A második oszlopban a végső kommunalitások szerepelnek, azaz a létrehozott faktorok a mért változó szóródásának hány %-át magyarázzák. Mi a 0,25-nél nagyobbakat fogadjuk csak el.

Extraction Method: Maximum Likelihood. a. One or more communalitiy estimates greater than 1 were encountered during iterations. The resulting solution should be interpreted with caution.

tervezi_elkölt jellemző_külf_munka ismer_külf_dolg vonzó_külf_munka nyelv csatl_óta_sziveseb dolgozik hol_dolgozna vállalna_külf_munk iskolai_v kor

Communalitiesa

,103 -,330 -,785 ,220 ,329 ,195 ,286 -,181 ,225 ,785 -,044

Factor ,032 ,205 ,618 -,051 ,062 -,064 ,233 ,166 -,157 ,619 ,010

2 ,528 -,230 ,002 ,613 ,340 ,198 -,098 -,511 ,831 ,000 -,458

3

4 -,090 ,120 -4,7E-006 ,111 -,539 ,059 ,333 -,099 ,136 ,000 ,313

Chi-Square 26,111

df

11

Goodness-of-fit Test

Sig. ,006

158

23 iteráció után ezekkel a faktorsúlyokkal jellemezhető faktorok születtek. Az alapelv szerint egy változóról akkor mondjuk, hogy egy, és csakis egy változóhoz tartozik, ha: • Faktorsúlya csak egyetlen faktoron haladja meg a 0,25-öt • Faktorsúlya az egyik faktoron különösen nagy (nagyobb, mint bármely más faktorhoz tartozó faktorsúly kétszerese. (Székely Barna) Így a 11 változó közül nem megfelelő az illeszkedése a 3-nak, 5-nek, 6-nak, 7-nek, 10-nek ás a 11-nek. A 2-nak és a 6-nak a végső kommunalitása is kisebb mint 0,25, ezért velük kezdjük a modell javítását. Először a 6-ostól válunk meg, mert az ő végső kommunalitása a legalacsonyabb. A második futtatás már jobb eredményt hozott. A modell megfelelően illeszkedik, mit a khí-négyzet próba igazol:

Extraction Method: Maximum Likelihood. a. 4 factors extracted. 23 iterations required.

tervezi_elkölt jellemző_külf_munka ismer_külf_dolg vonzó_külf_munka nyelv csatl_óta_sziveseb dolgozik hol_dolgozna vállalna_külf_munk iskolai_v kor

1

Factor Matrixa

,465 -,218 -,131 ,632 ,169 ,018 -,540 ,868 ,016 -,328

1 ,007 ,356 ,983 -,110 -,178 -,028 ,176 -,158 -,114 ,003

2 ,004 -,023 -,120 ,081 ,065 ,458 ,014 ,000 ,940 ,124

3

Klaszterelemzés

,282 -,210 -,021 ,133 ,667 -,205 -,071 ,147 ,318 -,437

4

159

Klaszterelemzés során – ez esetben – két változó összefüggését tekintjük: a megkérdezetteket e két dimenzió által kifeszített síkban (térben) helyezzük el, és csoportokba soroljuk őket. Ebben az esetben a csoportosító ismérv az, hogy tett e már a megkérdezett valamilyen lépést annak érdekében, hogy külföldön munkát vállaljon, ill. a külföldi munkához való általános hozzáállás (faktor1). Nyilvánvaló, hogy csak azok a megkérdezettek kerültek be az elemzésbe (54-en), akik tettek már valamilyen lépést a külföldi munkavállalás érdekében.

5. számú melléklet Melléklet a III fejezet számításaihoz.

Itt már könnyedén megállapíthatóak a faktorelemek

Extraction Method: Maximum Likelihood. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 5 iterations.

tervezi_elkölt jellemző_külf_munka ismer_külf_dolg vonzó_külf_munka nyelv dolgozik hol_dolgozna vállalna_külf_munk iskolai_v kor

Factor

Rotated Factor Matrixa

Ez azt jelenti, hogy a mért változók korrelációs mátrixa nem különbözik szignifikánsan a faktorokból becsült változók korrelációs mátrixából. Rotálás után az alábbi faktormátrix adódik:

1

,644 ,031 ,031 ,000

1,54887

,00715

Change in Cluster Centers 2 3 ,461 ,263 ,053 ,171 ,000 ,000 ,000 ,000

Iteration Historya

3

2

1

1

Cluster

Initial Cluster Centers

3

4 ,559 ,066 ,062 ,000

-,47996

3

tett_e_lépéseket REGR factor score 1 for analysis 1

1,47456

,37131

Cluster 3

2

2

1

Final Cluster Centers

3 -,04554

3

a. Convergence achieved due to no or small change in cluster centers. The maximum absolute coordinate change for any center is ,000. The current iteration is 4. The minimum distance between initial centers is 2,029.

Iteration 1 2 3 4

tett_e_lépéseket REGR factor score 1 for analysis 1

Quick Cluster

1

1 1,38324

4

2,07112

4

160

1 2 3 4

22,000 17,000 5,000 10,000 54,000 321,000

Klaszter 1 2 3 4

161

elemszám 22 17 5 10

megoszlás 41% 31% 9% 19%

Az 54 válaszadót 4 klaszterbe osztottuk 4 iterálás után. 5. Az első klaszeter azokból áll, akik már felvették a kapcsolatot valamely külföldi ismerőssel. Az ő hozzáállásuk a külföldi munkavállaláshoz viszonylag jó, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül vállalnának munkát külföldön, ami egyébként is nyilvánvaló, hiszen az ismerőssel való megállapodás semmilyen kötelezettséggel nem jár. 6. A második klaszterbe az a 17 válaszadó került, akik nem pályáztak még ugyan és ismerőssel sem vették fel a kapcsolatot, de meglehetősen elkötelezettek a külföldi munkavállalás mellett. Ők vállalnának a legszívesebben külföldi munkát. 7. A harmadik klaszter 5 megkérdezettje is valamilyen egyéb lépést tett már ugyan a külföldi munkavállalás irányába, de ők valószínűleg nem élnének az adódó lehetőséggel, hiszen nagyon alacsony (negatív is) a faktor1 értékük. 8. A negyedik klaszter tagjai – 10-en – már konkrétan pályáztak is a külföldi munka megszerzéséhez, és természetesen el is kötelezettek mellette, ami nyilvánvaló. Ezt egyértelműen igazolják a kérdőívek is, hiszen az ő faktor1 értékük nagyon magas.

Klaszterek interpretálása

Valid Missing

Cluster

Number of Cases in each Cluster

4 számú melléklet Melléklet kérdőív a III számú fejezethez

163

100,0

526

99,4 0,6

523

Total

29,1

50,0

20,3

3

153

263

107

igen, teljes mértékben

Missing System Total

Valid

többé-kevésbe

egyáltalán nem

Frequency Percent

100,0

29,3

50,3

20,5

Valid Percent

Cumulative Percent

100,0

70,7

20,5

164

Valid

Missing System Total

Total

igen, teljes mértékben

többé-kevésbe

egyáltalán nem

375

2

373

111

207

55

100,0

0,5

99,5

29,6

55,2

14,7

Frequency Percent

100,0

29,8

55,5

14,7

Valid Percent

2005 Elégedett-e jelenlegi lakhelyével?

2001

Elégedett-e jelenlegi lakhelyével?

5. számú melléklet Melléklet a III fejezet számításaihoz. Leíró statisztika

100,0

70,2

14,7

Cumulative Percent

100,0

99,4

526

523

Total

33,5

0,6

176

csak ha jobb lehetőségek adódnak

13,3

17,3

35,4

3

70

91

186

csak 5-10 év múlva

Missing System Total

Valid

a közeljövőben

biztos, hogy nem

Frequency Percent

100,0

33,7

13,4

17,4

35,6

Valid Percent

100,0

60,7

100,0

66,3

53,0

35,6

Cumulative Percent

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 39,3 39,3

Tervezi, hogy máshová költözik?

0,8 100,0

99,2

60,3

4

522

Total

526

317

igen

Missing System Total

Valid

nem

Frequency Percent 205 39,0

Születésétől kezdve ezen a településen él?

165

Total

igen

Valid Total

igen

nem

Missing System Total

Valid

nem

100,0

1,1

98,9

61,6

375

159

216

100,0

42,4

57,6

Frequency Percent

100,0

42,4

57,6

Valid Percent

100,0

62,3

100,0

57,6

Cumulative Percent

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 37,7 37,7

Tervezi, hogy máshová költözik?

375

4

371

231

Frequency Percent 140 37,3

Születésétől kezdve ezen a településen él?

4,6

24

73

igen

nem

Total

100,0

526

99,0 1,0

521

Total

50,2

12,0

5

63

264

igen, több

Missing System Total

Valid

igen, egy

0

Frequency Percent 194 36,9

100,0

100,0

32,9

100,0

50,7

12,1 100,0

49,3

Valid Cumulative Percent Percent 37,2 37,2

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 67,1 67,1

100,0

87,7

Valid Cumulative Percent Percent 12,3 12,3

Vannak külföldön rokonai, ismerősei?

86,1 100,0

453

526

13,9

Frequency Percent 49 9,3

Missing System Total

Valid

100,0

Szeretne elutazni külföldre?

526

99,0

86,9 1,0

521

Total

5

457

igen

Missing System Total

Valid

nem

Frequency Percent 64 12,2

Járt-e már külföldön?

166

Total

igen

0

Total

igen

Total

igen, több

Missing System Total

Valid

100,0

83,7

375

314

61

50

100,0

83,7

16,3

13,3

Frequency Percent 11 2,9

Szeretne elutazni külföldre?

375

314

375

6

369

173

41

100,0

1,6

98,4

46,1

10,9

Frequency Percent 155 41,3

100,0

100,0

82,0

100,0

46,9

11,1

100,0

53,1

Valid Cumulative Percent Percent 42,0 42,0

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 18,0 18,0

100,0

83,7

Valid Cumulative Percent Percent 16,3 16,3

Vannak külföldön rokonai, ismerősei?

igen, egy

0

Missing System Total

Valid

Valid

nem

Frequency Percent 61 16,3

Járt-e már külföldön?

Total

igen, néhányat

igen, többet is

igen, jómagam is

nem

Missing System Total

Valid

100,0

61,2

32,2

1,0 100,0

5

99,0

41,6

39,5

4,4

526

521

219

208

23

Frequency Percent 71 13,5

100,0

42,0

39,9

4,4

100,0

58,0

18,0

Valid Cumulative Percent Percent 13,6 13,6

100,0

38,8

Valid Cumulative Percent Percent 6,6 6,6

Ismer olyan személyt, aki külföldön dolgozik/dolgozott?

1,5

98,5 100,0

518

Total

60,3

31,7

8

317

526

167

gyakori

Missing System Total

Valid

ritka

0

Frequency Percent 34 6,5

Ön szerint mennyire jellemző ma (2001) a magyar lakosság munkavállalása külföldön?

167

Total

gyakori

Valid

375

1

374

213

139

100,0

0,3

99,7

56,8

37,1

100,0

57,0

37,2

Total

igen, néhányat

igen, többet is

igen, jómagam is

nem

375

175

140

16

100,0

46,7

37,3

4,3

Frequency Percent 44 11,7

100,0

46,7

37,3

4,3

100,0

53,3

16,0

Valid Cumulative Percent Percent 11,7 11,7

100,0

43,0

Valid Cumulative Percent Percent 5,9 5,9

Ismer olyan személyt, aki külföldön dolgozik/dolgozott?

Missing System Total

Valid

nem jellemző ritka

Frequency Percent 22 5,9

Ön szerint mennyire jellemző ma (2005) a magyar lakosság munkavállalása külföldön?

44

149

94

72

67

21

19

3

4

5

6

7

8

9

10

100,0

526

99,2 0,8

522

Total

71,7

4

377

Frequency Percent 145 27,6

igen

Missing System Total

Valid

nem

100,0

526

100,0

3,7

4,1

13,1

14,1

18,4

29,1

8,6

4,3

2,5

1,4

100,0

72,2

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 27,8 27,8

100,0

96,3

92,2

79,1

65,0

46,7

17,6

9,0

4,7

2,1

Valid Cumulative Percent Percent 0,8 0,8

Vonzónak találja a külföldi munkavállalást?

2,7

97,3

3,6

4,0

12,7

13,7

17,9

28,3

8,4

4,2

2,5

14

512

22

2

Total

13

1

Missing System Total

Valid

7

0 1,3

Frequency Percent 0,8 4

Milyen Ön szerint a magyar munkavállalók külföldi megítélse?

168

Total

10

5

Valid

Total

igen

nem

375

7

368

46

302

100,0

1,9

98,1

12,3

80,5

100,0

12,5

82,1

375

254

100,0

67,7

Frequency Percent 121 32,3

100,0

67,7

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 32,3 32,3

100,0

87,5

Valid Cumulative Percent Percent 5,4 5,4

Vonzónak találja a külföldi munkavállalást?

Missing System Total

Valid

0

Frequency Percent 20 5,3

Milyen Ön szerint a magyar munkavállalók külföldi megítélse?

3

Valid

107

10

1

2

3

526

18,3

96

0

100,0

1,9

20,3

Frequency Percent 313 59,5

Total

100,0

2,8

8,3

16,2

100,0

1,9

20,3

18,3 100,0

98,1

77,8

Valid Cumulative Percent Percent 59,5 59,5

100,0

97,2

88,9

Valid Cumulative Percent Percent 72,7 72,7

Hány idegen nyelvet beszél alap szinten?

10,8 100,0

57

89,2

2,5

7,4

526

469

13

2

Total

39

1

Missing System Total

Valid

76

0 14,4

Frequency Percent 341 64,8

Hány idegen nyelvet beszél jól?

169

Total

2

1

0

Total

3

2

Total

375

3

31

66

100,0

0,8

8,3

17,6

100,0

375

2

373

26

124

100,0

0,5

99,5

6,9

33,1

Frequency Percent 223 59,5

0,8

8,3

17,6

100,0

7,0

33,2

100,0

93,0

Valid Cumulative Percent Percent 59,8 59,8

100,0

99,2

90,9

Valid Cumulative Percent Percent 73,3 73,3

Hány idegen nyelvet beszél alap szinten?

Missing System

Valid

Valid

1

0

Frequency Percent 275 73,3

Hány idegen nyelvet beszél jól?

100,0

89,1

2,6

8,3

Valid Percent

100,0

Valid

Total

igen, jelentősen

igen, de csak kis mértékben

egyáltalán nem

526

213

267

46

100,0

40,5

50,8

8,7

Frequency Percent

100,0

40,5

50,8

8,7

Valid Percent

10,9

8,3

Cumulative Percent

100,0

59,5

8,7

Cumulative Percent

Befolyásolja a magyarok munkalehetőségeit az EU csatlakozás?

100,0

526

66,5 33,5

350

59,3

1,7

5,5

176

312

Total

9

29

igen

nem, nem is érdekel

Missing System Total

Valid

nem, de szivesen tanulnék

Frequency Percent

Beszél idegen nyelveket?

170

Total

igen

nem, nem is érdekel

375

230

54

91

100,0

61,3

14,4

24,3

100,0

61,3

14,4

24,3

Valid Percent

100,0

Total

3

Total

Missing System

Valid

igen, de csak kis mértékben

egyáltalán nem

375

1,00

374

90

221

63

100

0,27

99,7

24,0

58,9

16,8

Frequency Percent

100,0

24,1

59,1

16,8

Valid Percent

38,7

24,3

Cumulative Percent

100,0

75,9

16,8

Cumulative Percent

Befolyásolja a magyarok munkalehetőségeit az EU csatlakozás?

Valid

nem, de szivesen tanulnék

Frequency Percent

Beszél idegen nyelveket?

Total

készülök elhagyni

nincs más választásom

Missing System Total

Valid

még elfogadható

többé-kevésbe

teljes mértékben

39,4 100,0

526

60,6

3,0

9,5

11,0

27,6

9,5

207

319

16

50

58

145

50

Frequency Percent

100,0

5,0

15,7

18,2

45,5

15,7

Valid Percent

100,0

61,1

100,0

95,0

79,3

61,1

15,7

Cumulative Percent

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 38,9 38,9

Elégedett jelenlegi munkahelyével?

100,0

526

99,2 0,8

522

Total

60,6

4

319

igen

Missing System Total

Valid

nem

Frequency Percent 203 38,6

Dolgozik Ön jelenleg?

171

készülök elhagyni

nincs más választásom

még elfogadható

többé-kevésbe

Total

375

239 63,7 100,0

375

136

239

14

37

51

98

39

100,0

36,3

63,7

3,7

9,9

13,6

26,1

10,4

Frequency Percent

100,0

5,9

15,5

21,3

41,0

16,3

Valid Percent

100,0

63,7

100,0

94,1

78,7

57,3

16,3

Cumulative Percent

100,0

Valid Cumulative Percent Percent 36,3 36,3

Elégedett jelenlegi munkahelyével?

teljes mértékben

Total

igen

Missing System Total

Valid

Valid

nem

Frequency Percent 136 36,3

Dolgozik Ön jelenleg?

100,0

526

97,5 2,5

513

Total

23,8

73,8

13

125

388

Frequency Percent

külföldön

Magyarországon

Missing System Total

Valid

100,0

51,2

31,5

3,9

4,9

2,5

5,9

Valid Percent

100,0

24,4

75,6

Valid Percent

Ha választani lehetne, hol dolgozna szivesen?

100,0

526

38,6

19,8 61,4

203

12,2

1,5

1,9

1,0

2,3

323

104

Total

64

8

10

5

12

tanuló

nyugdíjas

munkát keres

átmenetileg nem dolgozik

Missing System Total

Valid

nem akar munkát vállalni

már huzamosabb ideje munkanélküli

Frequency Percent

Akik nem dolgoznak, ...

100,0

75,6

Cumulative Percent

100,0

48,8

17,2

13,3

8,4

5,9

Cumulative Percent

172

Total

tanuló

nyugdíjas

munkát keres

átmenetileg nem dolgozik

Valid

375

239

136

72

40

8

10

2

4

100,0

63,7

36,3

19,2

10,7

2,1

2,7

0,5

1,1

100,0

52,9

29,4

5,9

7,4

1,5

2,9

Valid Percent

Total

külföldön

Magyarországon

375

105

270

100,0

28,0

72,0

Frequency Percent

100,0

28,0

72,0

Valid Percent

Ha választani lehetne, hol dolgozna szivesen?

Missing System Total

Valid

nem akar munkát vállalni

már huzamosabb ideje munkanélküli

Frequency Percent

Akik nem dolgoznak, ...

100,0

72,0

Cumulative Percent

100,0

47,1

17,6

11,8

4,4

2,9

Cumulative Percent

100,0

61,8

526

325

Total

11,8 38,2

62

talán

15,6

13,5

201

82

igen, de csak rövid ideig

Missing System Total

Valid

71

Frequency Percent 20,9 110

igen, csak megfizessék

0

100,0

1,7

9,5

26,6

25,1

100,0

19,1

25,2

21,8

100,0

80,9

55,7

Valid Cumulative Percent Percent 33,8 33,8

100,0

98,3

88,8

62,2

Valid Cumulative Percent Percent 37,1 37,1

Hajlandó lenne illegálisan is munkát vállalni?

1,5 100,0

8

98,5

1,7

9,3

26,2

24,7

526

518

9

véglegesen is letelepednék

Total

49

akármeddig

138

1-2 évig

Missing System Total

Valid

130

1 évnél kevesebb ideig

nem

Frequency Percent 36,5 192

Ha lehetősége lenne, vállalna minkát külföldön?

173

igen, de csak rövid ideig Total

talán

375

20

44

110

61

100,0

5,3

11,7

29,3

16,3

100,0

5,3

11,7

29,3

16,3

375

155

220

55

30

60

100,0

41,3

58,7

14,7

8,0

16,0

Frequency Percent 20,0 75

100,0

25,0

13,6

27,3

100,0

75,0

61,4

Valid Cumulative Percent Percent 34,1 34,1

100,0

94,7

82,9

53,6

Valid Cumulative Percent Percent 37,3 37,3

Hajlandó lenne illegálisan is munkát vállalni?

igen, csak megfizessék

0

Total

véglegesen is letelepednék

akármeddig

1-2 évig

Missing System Total

Valid

Valid

1 évnél kevesebb ideig

nem

Frequency Percent 37,3 140

Ha lehetősége lenne, vállalna minkát külföldön?

35

13

4

5

6

59

52

2

3

4

5

6 43,5 100,0

526

56,5

0,4

9,9

11,2

11,4

229

297

60

2

Total

73

1 13,9

Frequency Percent 51 9,7

Missing System Total

Valid

100,0

526

Anglia, Írország

41,6

58,4

2,5

6,7

8,9

9,3

219

307

47

3

Total

49

2

Missing System Total

Valid

62

1 11,8

Frequency Percent 101 19,2

100,0

95,8

84,4

69,1

53,1

100,0

0,7

17,5

19,9

20,2

24,6

100,0

99,3

81,8

62,0

41,8

Valid Cumulative Percent Percent 17,2 17,2

100,0

4,2

11,4

15,3

16,0

20,2

Valid Cumulative Percent Percent 32,9 32,9

Ausztria, Németország, Svájc

174

Total

6

5

4

Total

6

5

4

Missing System Total

Valid

3

2

1

Missing System Total

Valid

3

2

1

100,0

41,1

58,9

0,5

4,5

9,1

10,9

10,4

375

157

218

3

14

40

55

61

100,0

41,9

58,1

0,8

3,7

10,7

14,7

16,3

Frequency Percent 45 12,0

Anglia, Írország

375

154

221

2

17

34

41

39

Frequency Percent 88 23,5

100,0

99,1

91,4

76,0

57,5

100,0

1,4

6,4

18,3

25,2

28,0

100,0

98,6

92,2

73,9

48,6

Valid Cumulative Percent Percent 20,6 20,6

100,0

0,9

7,7

15,4

18,6

17,6

Valid Cumulative Percent Percent 39,8 39,8

Ausztria, Németország, Svájc

70

7

4

5

6

69

3

4

5

6 43,9 100,0

526

56,1

0,6

13,1

14,1

231

295

74

3

Total

60

2

Missing System Total

Valid

11,0

58

1 11,4

Frequency Percent 31 5,9

Skandináv államok

44,1 100,0

232

55,9

1,3

13,3

10,8

13,9

526

294

57

3

Total

73

2

Missing System Total

Valid

52

1 9,9

Frequency Percent 35 6,7

Dél-Európa

100,0

97,6

73,8

54,4

29,6

100,0

1,0

23,4

25,1

20,3

19,7

100,0

99,0

75,6

50,5

30,2

Valid Cumulative Percent Percent 10,5 10,5

100,0

2,4

23,8

19,4

24,8

17,7

Valid Cumulative Percent Percent 11,9 11,9

175

Total

6

5

4

Total

6

5

Missing System Total

Valid

4

3

2

1

Missing System Total

Valid

3

2

1

100,0

42,4

57,6

0,8

18,4

16,0

9,9

7,5

375

160

215

3

55

51

51

40

100,0

42,7

57,3

0,8

14,7

13,6

13,6

10,7

Frequency Percent 15 4,0

Skandináv államok

375

159

216

3

69

60

37

28

Frequency Percent 19 5,1

Dél-Európa

100,0

98,6

66,7

38,9

21,8

100,0

1,4

25,6

23,7

23,7

18,6

100,0

98,6

73,0

49,3

25,6

Valid Cumulative Percent Percent 7,0 7,0

100,0

1,4

31,9

27,8

17,1

13,0

Valid Cumulative Percent Percent 8,8 8,8

54

4

4

5

6

7

6

8

12

45

2

3

4

5

6

Total

Missing System Total

Valid

1,1

6

1

91,4 100,0

481

526

8,6

2,3

1,5

1,1

1,3

Frequency Percent 6 1,1

egyéb

42,2 100,0

222

57,8

0,8

10,3

9,1

8,9

526

304

48

3

Total

47

2

Missing System Total

Valid

55

1 10,5

Frequency Percent 96 18,3

USA, Ausztrália

100,0

98,7

80,9

65,1

49,7

100,0

26,7

17,8

13,3

15,6

13,3

100,0

73,3

55,6

42,2

26,7

Valid Cumulative Percent Percent 13,3 13,3

100,0

1,3

17,8

15,8

15,5

18,1

Valid Cumulative Percent Percent 31,6 31,6

176

Total

6

5

4

Total

6

5

Missing System Total

Valid

4

3

2

1

Missing System Total

Valid

3

2

1

100,0

41,6

58,4

1,3

14,7

7,7

8,3

12,5

375

213

162

147

3

1

1

3

100,0

56,8

43,2

39,2

0,8

0,3

0,3

0,8

Frequency Percent 7 1,9

egyéb

375

156

219

5

55

29

31

47

Frequency Percent 52 13,9

USA, Ausztrália

100,0

97,7

72,6

59,4

45,2

100,0

90,7

1,9

0,6

0,6

1,9

100,0

9,3

7,4

6,8

6,2

Valid Cumulative Percent Percent 4,3 4,3

100,0

2,3

25,1

13,2

14,2

21,5

Valid Cumulative Percent Percent 23,7 23,7

Valid

Valid

54

felsőfokú tanfolyam

526

64

60 év felett 100,0

12,2

44,9

Frequency Percent 43,0 226

236

Total

100,0

26,8

10,3

18,8

18,6

15,6

A válaszadó kora

526

26-60 éves

14-25 éves

Total

141

99

szakma és érettségi

főiskola, egyetem

98

82

érettségi

szakmunkásképző

8 általános

Frequency Percent 52 9,9

100,0

73,2

62,9

44,1

25,5

100,0

12,2

44,9 100,0

87,8

Valid Cumulative Percent Percent 43,0 43,0

100,0

26,8

10,3

18,8

18,6

15,6

Valid Cumulative Percent Percent 9,9 9,9

A válaszadó iskolai végzettsége

177

Total

főiskola, egyetem

felsőfokú tanfolyam

Valid

Total

60 év felett

26-60 éves

14-25 éves

Missing System Total

Valid

szakma és érettségi

érettségi

szakmunkásképző

8 általános

100,0

375

375

41

247

100,0

10,9

65,9

Frequency Percent 23,2 87

A válaszadó kora

0,5

99,5

29,1

9,6

23,5

19,7

10,7

2

373

109

36

88

74

40

Frequency Percent 26 6,9

100,0

70,8

61,1

37,5

17,7

100,0

10,9

65,9

100,0

89,1

Valid Cumulative Percent Percent 23,2 23,2

100,0

29,2

9,7

23,6

19,8

10,7

Valid Cumulative Percent Percent 7,0 7,0

A válaszadó iskolai végzettsége

Valid 100,0

57,8 100,0

57,8

100,0

526

99,0

50,2 1,0

521

Total

12,0

Percent 36,9

5

264

some

System

63

one

none

Frequency 194

100,0

50,7

12,1 100,0

Missing Total

Valid

100,0

526

98,5 1,5

518

Total

60,3

31,7

Percent 6,5

8

317

System

167

frequent

not typical

rare

Frequency 34

49,3

Valid Cumulative Percent Percent 37,2 37,2

100,0

100,0

61,2

32,2 100,0

38,8

Valid Cumulative Percent Percent 6,6 6,6

Ön szerint mennyire jellemző ma (2001) a magyar lakosság munkavállalása külföldön?

Missing Total

Valid

526

Total

Valid Cumulative Percent Percent 42,2 42,2

Vannak külföldön rokonai, ismerősei?

304

nő

férfi

Frequency Percent 222 42,2

A válaszadó neme

178

Total

nő 100,0

48,0

System

Total

some

one

none

375

6

369

173

41

Frequency 155

100,0

1,6

98,4

46,1

10,9

Percent 41,3

100,0

48,0

Missing Total

Valid

not typical

System

Total

frequent

rare

375

1

374

213

139

Frequency 22

100,0

0,3

99,7

56,8

37,1

Percent 5,9

100,0

100,0

46,9

11,1

100,0

57,0

37,2

100,0

43,0

Valid Cumulative Percent Percent 5,9 5,9

100,0

53,1

Valid Cumulative Percent Percent 42,0 42,0

Vannak külföldön rokonai, ismerősei?

375

180

Valid Cumulative Percent Percent 52,0 52,0

Ön szerint mennyire jellemző ma (2005) a magyar lakosság munkavállalása külföldön?

Missing Total

Valid

Valid

férfi

Frequency Percent 195 52,0

A válaszadó neme

1,0 100,0

99,0

41,6

5

521

Total

39,5

4,4

526

42

few

System

40

some

4

Percent 13,5

100,0

42,0

39,9

4,4

100,0

58,0

18,0

Valid Cumulative Percent Percent 13,6 13,6

Missing Total

Valid

System

Total

excellent

acceptable

bad

512

21

70

9

Frequency

4,1

13,7

1,8

Percent

Valid Percent

Cumulative Percent

Milyen Ön szerint a magyar munkavállalók külföldi megítélse?

Missing Total

Valid

none

some & me

Frequency 14

Ismer olyan személyt, aki külföldön dolgozik/dolgozott?

179

Total

few

some

375

47

37

4

100,0

46,7

37,3

4,3

Percent 11,7

100,0

46,7

37,3

4,3

100,0

Missing Total

Valid

System

Total

excellent

acceptable

bad

1,9 100,0 375

98,1

12,3

80,5

5,3

Percent

7

368

12

81

5

Frequency

100,0

12,5

82,1

5,4

Valid Percent

53,3

16,0

Valid Cumulative Percent Percent 11,7 11,7

100,0

87,5

5,4

Cumulative Percent

Milyen Ön szerint a magyar munkavállalók külföldi megítélse?

Valid

none some & me

Frequency 12

Ismer olyan személyt, aki külföldön dolgozik/dolgozott?

* * *

Vannak külföldön rokonai?

Ha lehetősége lenne, dolgozna külföldön?

Hol vállalna szívesebben munkát?

külföldön

180

magyarok többször és többen jártak

magyarok elégedettebbek

Elégedett hazája gazdasági helyzetével?

Járt már külföldön?

*

alapján bontott részmintákban

Szignifikáns eltérések az ország

Bonyolult-e állást kapnia tanulmányai befejeztével?

Kérdések

A felmérés szerint a fiatal frissdiplomás értelmiségi megközelítően 80%- a vállalna szívesen külföldön munkát. Ez jelentős értelmiség vesztést vetít előre még akkor is, ha a minta elemszáma és a megkérdezés jellege csak adalékul szolgálhat e témakör kutatóinak és nem vonhatóak le teljes pontossággal következtetések az egész populációra. Alapvetően megállapítható, hogy a migrációs hajlandóságban nincs szignifikáns különbség a két nemzet végzősei között, azonban az un. „migrációs burok” – amely alatta a hajlamosító tényezőket értjük - egyes elemei jelentős eltérést mutatnak. A magyar hallgatók elégedettebbek hazájuk gazdasági helyzetével, magabiztosabbak a magyarok külföldi megitéltetésében, többen és többször jártak külföldön, többen és több ismerőssel rendelkeznek külföldön. A migrációs burok egyes elemeinek szignifikáns eltéréseit a válaszadók nemzetisége szerint a 1 táblázat tartalmazza.

Elvándorlási potenciál és annak motívumai a harkovi és a miskolci végzős egyetemisták körében

„Menni vagy maradni.” Tudás hasznosulás csapdái az átmenet országaiban(Empirikus vizsgálat ukrán és magyar fiatal magasan képzett potenciális munkavállalók karrier vágyai tekintetében)

6. számú melléklet Melléklet a III fejezet számításaihoz.

* *

Mit gondol, honfitársai legálisan dolgoznak külföldön?

Ön vállalna illegálisan munkát külföldön?

*nincs szignifikáns különbség a két nemzet között

Ha lenne lehetősége, dolgozna Magyarországon/Ukrajnában?

többen

*

181

helyzetét, mint fordítva

magyarok jobban ismerik Ukrajna

*

Ismeri ön Magyarország/Ukrajna gazdasági helyzetét?

közül

rendelkeznek több ismerőssel

magyarok

Vannak külföldön dolgozó ismerősei?

Keresett már munkát külföldön?

ukránokat karrier is

magyarokat egyértelműen a bér,

magyarok magabiztosabbak

Mi a véleménye kedvelik külföldön hazája munkavállalóit?

Mit gondol, mi motiválja a fiatalokat a külföldi munkavállalásra?

magyarok szerint vonzóbb

Véleménye szerint a fiatalok körében vonzó a külföldi munkavállalás?

182

Az is leolvasható, hogy a 200 megkérdezett 78%-a szívesen vállalna munkát külföldön. Ez szelet négy csoportból tevődik össze, „igennel” válaszolt tehát a magyar gazdászok 100%-a, a magyar műszakisok 96%-a, az ukrán gazdászok 92%-a, illetve az ukrán műszakisok 98%-a. Megvizsgálva az igennel válaszolók motivációit azok koherensen alakultak: 72%-uk a jobb kereseti lehetőséget jelölték meg. A magyar gazdászok 90%-a, a magyar műszakisok 80%-a,az ukrán gazdászok 48%-a és az ukrán gépészek 56%-a választotta a jobb kereseti lehetőséget fő motivációként. Második legnagyobb csoport a karrier lehetőséget tekinti fontos indoknak az ország elhagyására, a megkérdezett ukrán gazdászok 26, az ukrán műszakisok 12, a magyar műszakisok 14%-a, míg az igennel válaszoló magyar gazászoknak csupán 8%-át motiválják karrierlehetőségek. A jelentős mobilitást mutatja ebben a korosztályban, hogy mikor azt vizsgáltuk van e külföldi kapcsolatuk, akkor a mintában azoknak, akik külföldön is elhelyezkednének 83%-uk rendelkezik külföldön ismerőssel. A részminták megoszlását mutatják a jobb oldali

1 ábra: Külföldi munkavállalási hajlandóság ukrán és magyar végzős hallgatók körében

Az 1 számú ábra csoport mutatja, hogy a megkérdezettek vonzónak találják-e, a külföldi munkalehetőséget, illetve, hogy mi motiválja őket, rendelkeznek-e külföldi ismerősökkel.

183

A részmintákat tovább bontottuk a B változó szerint, azaz, azokat ábrázoltuk a második oszlopokban, akik kerestek már munkát külföldön. A magyarországi válaszadók nagyobb része tett is már lépéseket arra, hogy külföldön helyezkedjen el. Az ábrán jól láthatóak az arányok: a magyar gazdászok 80%-a keresett már, míg a gépeszek 62%-a. Az ukrán egyetemi hallgató szívesen elvándorló válaszadók kevesebb mint fele tett

2.ábra: A megkérdezettek bruttó illetve nettó és illegális külföldi munkavállalási hajlandósága

kördiagramok. A megkérdezettek közül, akiknek nincs külföldön ismerősük legnagyobb része (37%) ukrán műszakis illetve ukrán gazdász (28%). A külföldi munkavállalási hajlandóság mérésénél mindig fontos különbséget tenni egy bruttó, azaz csak vágyként megjelenő elvándorlás és egy kissé valósabb már tettekké váló külföldi munkakeresés között. Az eredményt erősítheti még az abban megnyilvánuló akarat is, hogy milyen mértékű az illegális lehetőséghez fűződő viszony. A megkérdezés eredményeit a 2 ábra grafikoncsoportja szemlélteti. Itt csak azokat a válaszadókat ábrázoltuk, akik igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy „vállalnának-e munkát külföldön”. Az A oszlopon ábrázoltuk a vágyott célállomást, a B oszlop a nettó migrációs hajlamot mutatja, azaz azon válaszolok számát, akik már lépéseket is tettek, a C oszlop, pedig azon válaszadókat, akik illegális munkát is elvállalnának. Látható, hogy a magyar gazdászok közül 94%-a válaszolt igennel a külföldi munkalehetőségre. Megoszlásukat tekintve legtöbbjük az EU15-ben helyezkedne el, míg körülbelül feleennyin mennének az EU15-ön kívüli Európába, és 6 fő (12%) bárhol a világban szívesen vállalna munkát. A magyar gépészek 88%-a, közel ugyan annyian, mint a gazdászok vállalnának szívesen munkát külföldön, ám megoszlásuk teljesen más, mint a gazdászoké. Csupán 14%-uk gondolkodik az EU15-ben, kétszer ennyin Európában, de legnagyobb részük Európán kívül helyezkedne el. Az ukrán gazdászok 72%-a vállalna más országban munkát, túlnyomó részük Európában illetve a világ egyéb országaiban, csak nagyon kevesen vannak, akik a FÁK területére vágynak (10%). Az ukrán gépészeknek is 72%-a dolgozna szívesen külföldön. Az ő általuk preferált helyek megoszlása nagyon hasonló az ukrán 3319gazdászokéhoz, annyi eltéréssel, hogy többen látnának világot, és kevesebben dolgoznának a FÁK területén.

184

lépéseket arra hogy állást találjon idegenben, a gazdászok körében ez a mutató csupán 34%, míg a gépészek körében ennél magasabb, 48%. Vizsgáltuk az illegális külföldi munkavállalási hajlandóságot is, további árnyalásául annak mennyire eltökéltek ezek az elvándorlást prognosztizáló válaszok. Az eredmény sajnos meglepő, az igennel válaszoló fiatalok több mint fele hajlik a nem törvényes útra is. Szignifikáns a különbség egyrészt abban, hogy az ukrán válaszadók nagyobb százalékban vállalják az illegalitást, másrészt mindkét mintában a hallgató szakiránya szerint a gépészek az elszántabbak. Az nem legális külföldi munkavállalást elfogadhatónak minősíti az ukrán gépészeknél a potenciális külföldön munkát kereső válaszadók 68%, magyar gépészeknél 58%-kal.

Táblázatok jegyzéke 2.1. számú táblázat: 2.2. számú táblázat: 2.3. számú táblázat: 2.4. számú táblázat: 2.5. számú táblázat: 2.6. számú táblázat: 2.7. számú táblázat: 2.8. számú táblázat: 2.9. számú táblázat: 2.10. számú táblázat: 2.11. számú táblázat: 2.12. számú táblázat: 2.13. számú táblázat: 2.14. számú táblázat: 2.15. számú táblázat: 2.16. számú táblázat: 2.17. számú táblázat: 2.18. számú táblázat: 2.19. számú táblázat: 2.20. számú táblázat: 2.21. számú táblázat: 3.1. számú táblázat: 3.2. számú táblázat: 3.3. számú táblázat: 3.4. számú táblázat: 3.5. számú táblázat: 3.6. számú táblázat: 3.7. számú táblázat:

Európa lakosságának várható alakulása Magyarország gazdasági mutatói 2006-2008 % A brain draint előidéző okok gazdasági taszító tényezőinek csoportosítása A brain draint előidéző okok gazdasági vonzó tényezőinek csoportosítása A nettó migrációs ráta alakulása 2001 és 2008 között Munkanélküliségi ráta alakulása 2001 és 2008 között Az egy főre jutó GDP [GDP/fő (PPP)$] alakulása 2001 és 2006 között 25 európai ország migrációs és makrogazdasági mutatóiból számolt lineáris trendfüggvény rangkorrelációs együttható mátrixa A vizsgálat korrelációs együtthatói Nemzetközi migrációs egyenleg (Fő/e fő) Egy főre jutó bruttó hazai termék (eFt/fő) Foglalkoztatási ráta alakulása (%) Munkanélküliségi ráta (%) 100 lakásra jutó lakosok száma (fő) Nettó átlagkereset (Ft) 1000 főre jutó külföldi vállalkozások száma (fő) Külföldi vállalkozások tőkéje (mrd ft/e fő) Belföldi vándorlási különbözet (Ft/e fő) 2001-es regresszió elemzés 2005-ös regresszió elemzés Regressziós modellek változása 2001-2005. között A teljes migrációs potenciál mértéke, 1993-2001 (%) Az EU-tagországok felé irányuló munkavállalási szándék alakulása, régiók szerint 2001 tavaszán (%) A lakosság megítélése szerint mennyire jellemző a külföldi munkavállalás 2001-ben? A nettó migrációs potenciál klasztereinek megoszlása Elégedett-e jelenlegi lakhelyével? *Ha lehetősége lenne, vállalna munkát külföldön? 1000 lakosára jutó szakképzett ápoló országonként Szakdolgozó hiány az Észak-Magyarországi régióban

185

4.1. számú táblázat: 4.2. számú táblázat:

Születéskor várható átlagos élettartam Munkanélküliségi és foglalkoztatottsági adatok a 15-74 éves népesség körében 2007.

Ábrák jegyzéke 2.1. számú ábra: 2.2. számú ábra: 2.3. számú ábra: 2.4. számú ábra: 2.5. számú ábra: 2.6. számú ábra: 2.7. számú ábra: 2.8. számú ábra: 2.9. számú ábra: 2.10. számú ábra:

3.1. számú ábra: 3.2. számú ábra: 3.3. számú ábra: 3.4. számú ábra: 3.5. számú ábra: 3.6. számú ábra: 3.7. számú ábra: 3.8. számú ábra: 3.9. számú ábra: 3.10. számú ábra: 3.11. számú ábra: 3.12. számú ábra:

A 10 legalacsonyabb reprodukciós arányszámmal rendelkező területek 2000-2005 között Korösszetétel átalakulása: Magyarország, 1900, 2000, 2100 Ezer lakosra jutó élveszületés és halálozás Magyarország aktív lakosságának száma 1000 főre jutó nettó migrációs ráta Egy főre jutó GDP 2007-ben Euró ppp A migrációs egyenleg összefüggéseinek ábrázolása Makrogazdasági mutatók és a migrációs egyenleg összefüggése az vizsgált országokban A GDP növekedési ütemének és a migrációs egyenleg összefüggése Kistérségek vándorlási egyenlege és a migrációs térszerkezeti vonalak Az EU csatlakozáshoz kapcsolódó migrációs potenciál 2001-ben Ha lehetősége lenne, vállalna munkát külföldön? Hajlandó lenne illegálisan is munkát vállalni külföldön? A külföldi munkavállalást motiváló tényezők rangsora Véleménye a magyar munkavállalók külföldi megítéléséről A külföldi munkavállalási hajlandóság és annak időintervallumai Összefüggés a lakhellyel való elégedettség és a külföldi munkavállalási szándék között Migrációs háló néhány meghatározó tényezőjének adatai 2005-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyei megkérdezés alapján Külföldi munkavállalási okok rangsora Korrespondenciatáblázatok a külföldi munkakeresés módjára Betöltetlen állások aránya munkaköri csoportonként 200-2002 években A hazai egyetemeken végzett még működő és elveszített orvosok aránya az 1983-1999 közötti évjáratokban, 2003 március állapot

186

3.13. számú ábra: 3.14. számú ábra: 3.15. számú ábra: 3.16. számú ábra: 3.17. számú ábra:

4.1. számú ábra: 4.2. számú ábra: 4.3. számú ábra: 4.4. számú ábra:

szerint Áttelepülés indoka korcsoportonként Lakóhellyel való elégedettség A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a külföldi munkavállalási potenciált magyarázó 2001 évi útmodell A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a külföldi munkavállalási potenciált magyarázó 2005 évi útmodell A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a külföldi munkavállalási potenciált magyarázó 2004 évi útmodell Borsod-Abaúj-Zemplén megye népességi adatainak változása 20012007 Borsod-Abaúj-Zemplén megye népmozgalmi arányszámai 2001-2007 Vándorlás 3Vstratégiai koncepciója Mainstreaming koncepció a migrációs stratégiához

187