Nevelési vizsgálatok a pedagógiai gyakorlatban 2012. november 14. Maleczkyné Hallók Edit
„Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény.” (Ady)
A gyermekismeret Az iskolában folyó pedagógiai tevékenység fő célja: a gyermeki személyiség tudatos fejlesztése.
A pedagógus nemcsak szakismeretét, tapasztalatait használja fel, hanem saját személyiségét mint hatásrendszert. Magas szintű önismeretre van szüksége, és ismernie kell a rábízott gyermekek világát és egyedi személyiségét is. Nevelésünk alapfeltétele: a gyermeki személyiség ismerete.
Az „egyén” szóval az embert mint az emberi nem egy tagját egyedi képviselőjét jelöljük. (Rendelkezik azokkal az általános emberi jellemzőkkel, amikkel minden ember rendelkezik.
Az „egyéniség” (individuum) az egyéni, az egyik embert a másiktól megkülönböztető vonásokat tartalmazza. A „jellem” (karakter) azoknak a viszonylag állandó, tartós személyiségvonásoknak az együttese, amelyek az emberek tetteiben, cselekedeteiben, életstílusában mutatkoznak meg. (értékelő jelentése van)
A személyiség fogalma, struktúrája A persona latin eredetű szóból: ’maszk’
(Mai értelmében Goethe használta először.) Legelső kutatója: Wilhelm Stern volt. Alapvető kritériumán az „én” felismerését, vagyis azt a képességét tekintjük, amivel az egyén el tudja határolni magát a környezetétől. Személyisége csak az embernek van.
A személyiség lélektan: azzal foglalkozik, milyen szerepet játszanak a külső és belső tényezők a személyiség kialakulásában. A személyiséget, mint minden élőt, jellemzi a szüntelen átalakulás. A környezettel való kölcsönhatásban bontakozik ki.
Kelemen László szerint a személyiség szerkezete:
1. A személyiség testi tulajdonságai: • dinamikus (változásban megnyilvánuló) • statikus (az adott korra jellemzőkben megnyilvánuló) 2. A személyiség tartalma: érdeklődés, ismeret, készség 3. A személyiség képességei: értelmi, érzelmi, akarati 4. A személyiség viszonyulásai: társakhoz, munkához, tanuláshoz, önmagához
Harsányi Sándor szerint a személyiség szektorai: 1. Testi (szomatikus) szektor • testi fejlettség • erőnlét • tápláltság • teherbírás • edzettség 2. Megismerési (intellektuális) szektor: • ismeretei köre, gazdagsága, mélysége • felfogásának gyorsasága-lassúsága • érdeklődésének foka • figyelme • fantáziája • olvasáshoz való viszonya
3. Érzelmi (affektív) szektor: • érzelmi-indulati kiegyensúlyozottsága • érzelmi reakciói • jellemző hangulatai • van-e humorérzéke 4. Akarati (kognitív) szektor: • akaratereje, állóképessége, kitartása • fegyelmezettség, önuralom • türelme, szorgalma, aktivitása • kezdeményezőkészsége • munkához való viszonya
5. Társadalmi (szituatív) szektor: • magatartás • erkölcsösség • másokhoz való viszony • felelősségtudat • mások érdekeinek figyelembe vétele 6. Eszmény (ideatív) szektor: • van-e konkrét személy, akit példaképnek tekint • milyen az értékrendszere • van-e kialakult életcélja
A személyiség strukturális megközelítése A személyiséget mint működő szerkezetet (funkcionális struktúrát) fogják fel. Arra helyezik a hangsúlyt, hogy ez a struktúra miképpen biztosítja az egyén pszichikus egyensúlyát, a környezethez való alkalmazkodását, a társadalomba való beilleszkedését. pszichoanalitikus személyiségmodell „lélekelemzés” Személyiségmodellje:
FREUD
ösztön-Én
-
ÉN
felettes-Én
Carl ROGERS
-
interperszonális (személyközi)
Lényege: a személyiséget elsősorban a személyközi kapcsolatokban értelmezi. Központi fogalma: az énkép (self), ahogy az ember önmagát megítéli, ahogy élményvilágát feldolgozza. Másik fontos elem az énideál, amilyenné szeretne lenni. A teljes személyiség magába foglalja az organizmust (a személy a maga objektív valóságában) , az énképet és az énideált.
Személyiségvonások A személyiség állandó és változó vonások együttese.
Az állandó vonások lehetővé teszik, hogy az ember a változó helyzetek ellenére nagyjából hasonló módon viselkedjen. Az állandó vonások együttese alkotja a karaktert, a viselkedés egyéni és tartós arculatát. A változó vonások a fejlődés következtében alakulnak ki, és a különböző helyzetekben való eltérő viselkedésben nyilvánulnak meg.
JUNG szerint 1. extrovertált: • kifelé forduló, pszichikus aktivitása főleg a külvilág felé irányul • könnyen teremt kapcsolatokat • jól kommunikál • kedveli a szereplést igénylő helyzeteket • problémáit szívesen megosztja másokkal • bajban másoktól vár segítséget 2. introvertált: • befelé forduló, pszichikus aktivitása a belsővé tett világra, önmaga felé irányul • nehezen teremt kapcsolatokat, de azokat jobban megőrzi • kevésbé jól kommunikál • a nyilvános szereplés zavarja • gondjaiba nem szívesen avat be másokat • önmaga oldja meg a problémáit
A személyiség tipológiai megközelítése
•
•
• •
Hippokratész – Galenosz: ha valamelyik testnedv túlsúlyban van az emberben, az meghatározza jellegzetes viselkedését és befolyásolja személyiségének alakulását. kolerikus – lobbanékony (sárga epe): érzelmei gyorsan keletkeznek, erősek és sokáig fennállnak (pl. ősalakja a bibliai Káin, aki nem agresszív, hanem indulatos) = lobbanékony szangvinikus – bizakodó (vér): érzelmei gyorsan keletkeznek, erősek, de hamar alábbhagynak (pl. Az ember tragédiája: Prágai szín: Ádám Kepler személyében) = bizakodó melankolikus – szomorú (fekete epe): érzelmei lassan keletkeznek, gyengék, de tartósak = szomorú flegmatikus - közönyös (nyálka): érzelmei alig keletkeznek, azok is lassan és nem is tartósak (pl. Petőfi: Pató Pál úr) = közönyös
A típusok megkülönböztetésének szempontjai: • az érzelmi reakciók kiváltása könnyű vagy nehéz; • a kiváltott reakciók mennyire tartósak
A Kretschmer-féle testalkati típusok: 1. piknikus (ciklotim): szélsőséges hangulati ingadozás, érzelemgazdagság, jó beszédkészség, könnyen teremt kapcsolatokat, kedveli a társaságot, jó humorérzéke van, ötletes, nagyvonalú, vállalkozó természet, életörömökre beállított 2. aszténiás (skizotim): zárkózott, befelé forduló, nehezen létesít kapcsolatokat, túlérzékenység és hűvös közömbösség váltakozik az érzelmi reakcióiban, hajlamos elszakadni a realitásoktól, irreális fantáziavilágot hoz létre, gondolkodása: rendszerető, absztrakt 3. Atletikus (viszkózus): a fegyelmezettség, beszabályozottság jellemzi, amelyet váratlan indulati kitörések szakítanak meg; gyakori a kedélytelen, mogorva viselkedés; mozgása jól koordinált, nagy fizikai erővel rendelkezik
Sheldon alkati tipológiája: 1. viszcerotóniás (zsigeri): oldottság, kényelemszeretet, az evés és társaság kedvelése, szívélyesség, elégedettség; ha bajba jut, emberek közé vágyik 2. szomatotóniás (izomzati): magabiztosság, a fizikai erőpróbák keresése; energikus, bátor, kockázatvállaló, dominanciára törekvő; ha bajba jut, cselekedni akar 3. cerebrotóniás (agyi): visszafogott testtartás és mozgás, gyors reakciók, túlzott feszültség, szorongás, zárkózottság; ha bajba jut, magányra vágyik
Rotter: belső kontrollos külső kontrollos A két attitűd a szülői minta és nevelés következtében alakul ki, alapvetően tanult viszonyulási mód. Witkin: mezőfüggő mezőfüggetlen
Az osztályfőnök által végzett „nevelési eredményvizsgálat”
A vizsgálatok lehetséges mutatói az egyes tanulók vonatkozásában:
A családi, szociális helyzet; Az egészségi állapot; A mentálhigiénés állapot; A szélesen értelmezett teljesítmény (a különféle magatartásformák, szóban kifejezett állásfoglalások is); A teljesítmény elérésének módja (időráfordítás, önállóság, motiváltság stb.); Erkölcsi tudat, morális gondolkodás; Szociális képességek; Attitűdök; Az értékrend kiforrottsága, tartalma; Külső és belső tulajdonságok; Konfliktusok stb.
A tanulócsoport esetében:
A tanulócsoport összetétele (szociális helyzet, életkor, nem, képességek, egészségi állapot szerint); A pedagógiai értékelés alapján történő rétegződés (tanulmányi eredmény, magatartás, versenyeken történő szereplés stb.) Informális kapcsolatrendszer (baráti kapcsolatok, szociális szerepek, tekintélyhierarchia); Nevelési problémák, konfliktushelyzetek; Az önkormányzat (összetétele, kapcsolata az osztálytársakkal, a működés minősége stb.) A z iskolán belül és kívül végzett tevékenységrendszer jellemzői stb.
Az intézmény egészére vonatkozóan: Az iskola kapcsolata a közvetlen társadalmi környezettel, a szülőkkel; Az iskola ethosza; Az iskolavezető működése, vezetői stílusa, a nevelőtestülettel való kapcsolata; Az intézményben uralkodó értékrend (rögzített normák és spontán értékfolyamatok); Az intézmény működési feltételei, szakmai kondíciói stb. A nevelőtestületet érintő mutatók: A nevelőtestület rétegződése (nemek, életkor, végzettség, értékrend, nevelői stílus stb.); A nevelőtestület klímája; Kapcsolatok a nevelőtestületben
Ajánlott vizsgálati módszerek • 1. Komplex helyzetelemzés a tanulócsoportban Amikor a pedagógus osztályfőnökként vagy szaktanárként kapcsolatba kerül a tanulócsoporttal, menet közben lép be egy rendkívül komplex és soktényezős folyamatba. Hatékonyabban végezheti dolgát, ha az általa vezérelt tevékenység kezdetén megkísérli diagnosztizálni a kiinduló helyzetet. • 2. Megfigyelés A megfigyelés jellegzetesen folyamatkövető módszer, bár része lehet a diagnosztizálásnak is. A tudatosan tervezett, célzott megfigyelés szándékát mindig valami valós körülménynek kell kiváltania. (Például feltűnően sok a probléma az órák közötti szünetekben, valamelyik szakórán, vagy valamelyik tanuló nagyon sok részben megmagyarázhatatlan gondot okoz, és ezért van szükség a témával kapcsolatos koncentrált adatgyűjtésre.)
• 3. Eseménynapló A folyamatkövetés egyik legbeváltabb módszere az események folyamatos rögzítése. A tapasztalatok szerint az alkalomszerű feljegyzések végül is egységes képpé állnak össze, és sokat segítenek a folyamat megfelelő kezelésében, irányításában. Jó és bevált módszerről van szó, de nem mindenki csinálja könnyedén és szívesen. Csak azoknak ajánlom, akik örömüket lelik benne. • 4. Időmérleg Az időmérleg-elemzés segítségével a vizsgált tanulók, pedagógusok, családok stb. életmódjával kapcsolatban lehet tájékozódni. Ez a szociológiából átvett vizsgálati eljárás tárgyát a végeredmény: a megvalósuló tevékenységrendszer oldaláról közelíti meg. A módszer előnye, hogy segítségével viszonylag egyszerű módon nyerhet a pedagógus betekintést tanítványai mindennapjaiba, s a nyert adatok birtokában tudatosabban tervezheti munkáját, szervezheti együttműködését a családokkal.
5. Dokumentumelemzés Sokat mondanak a különféle iskolai dokumentumok: munkatervek, értekezleti, felügyelői, fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvek, statisztikák stb. Az iskola egészének megítéléséhez jelenthet adalékot az iskolai házirend elemzése. Az osztálya előéletét megismerni kívánó osztályfőnök számára az osztálynapló tartalmaz olyan adatokat, amelyek elemzése, illetve az arcelvek közötti összefüggések feltárása a pedagógiai tevékenység orientálását is segítheti. Megállapítható például belőle a tanulócsoport szociális, nemek és életkor szerinti összetétele, tanulmányi teljesítményének alakulása az adott tanévben, a nyilvántartott írásos dicséretek és szankciók.
1. Komplex helyzetelemzés a tanulócsoportban
A szűkebb társadalmi környezet jellemzőinek a feltérképezése (szociális állapot, az iskolázás helyzete az adott településen, a lakosság iskoláztatás iránti igénye, a helyi önkormányzat oktatáspolitikája,, ennek hatása az adott iskolára stb.); Az osztály előélete (pozíciója, hírneve az iskolában, tanulmányi eredményének alakulása, a csoport alakulásának története stb.), aktuális komplex struktúrája, amely az objektív adottságok (nemek, életkor, szociális helyzet, egészségi állapot stb.) szerinti összetételből, az informális kapcsolatrendszerből, az osztályon belüli tekintélyhierarchiából és szociális szerepekből tevődik össze.
2. Megfigyelés • A tudatosan tervezett, célzott megfigyelés szándékát mindig valami valós körülménynek kell kiváltania. (Például feltűnően sok a probléma az órák közötti szünetekben, valamelyik szakórán, vagy valamelyik tanuló nagyon sok részben megmagyarázhatatlan gondot okoz, és ezért van szükség a témával kapcsolatos koncentrált adatgyűjtésre.) • Nagyon lényeges a megfigyelés szempontjainak pontos és körültekintő meghatározása, a megfelelő időpont és módszer megválasztása. Szem előtt kell tartani a szempontot: az adatok megalapozta képnek a valóság meghatározott vonatkozásának legjellegzetesebb vonásait kell hordoznia. A megfigyelés komoly buktatója, hogy ritkán marad meg az objektivitás szintjén.
3. Eseménynapló A folyamatkövetés egyik legbeváltabb módszere az események folyamatos rögzítése. • Szeptember 25. A gyerekek az iskolába lépés első napjától kezdve igen elevenek. A többségnél nem tapasztaltam szorongást. Oldottak, vidámak. Egyetlen kislány akadt csak, aki két héten át sírva búcsúzott édesanyjától. Azok vannak egymással különösen jó kapcsolatban, akik óvodába is együtt jártak. • Szeptember 28. Ma kirándulni mentünk. Beszélgetés és játék körben jól megfigyelhető volt, kik a hangadók. A lányok között M. Andrea jól irányítja társait, azok hallgatnak rá, követik őt. A fiúknál több vezéregyéniség küzd az elsőbbségért, ezért közöttük gyakran veszekedés, verekedés robban ki. A konfliktusok közöttük eddig megoldódtak, közbeavatkozásomra nem volt szükség.
4. Időmérleg • Az időmérleg-elemzés segítségével a vizsgált tanulók, pedagógusok, családok stb. életmódjával kapcsolatban lehet tájékozódni. Ez a szociológiából átvett vizsgálati eljárás tárgyát a végeredmény: a megvalósuló tevékenységrendszer oldaláról közelíti meg. A módszer előnye, hogy segítségével viszonylag egyszerű módon nyerhet a pedagógus betekintést tanítványai mindennapjaiba, s a nyert adatok birtokában tudatosabban tervezheti munkáját, szervezheti együttműködését a családokkal.
5. Dokumentumelemzés • Sajátos iskolai dokumentumok a különféle üzenő– és magatartási füzetek, osztályfőnöki vagy gyermekvédelmi feljegyzések, és végül, de nem utolsó sorban az ellenőrző, amely nem csupán és nem is első sorban az egyes tanulók megítélésére alkalmas, hanem a pedagógusok nevelési gyakorlatába, stílusába, a tanulókhoz fűződő viszonyába enged bepillantani. • Szélesebb értelemben dokumentumnak számíthatók az osztályban végzett felmérések írásos anyagai, a tanulói fogalmazások is. (Ez utóbbiakról a következő alfejezetben részletesen lesz szó.) Az adott intézmény jellegzetes dokumentumainak tartalmából. ezek összefüggéseiből, stílusából következtetni lehet az iskola szellemiségére, ethoszára is.
További nevelési vizsgálatok 1. Fogalmazásvizsgálatok Ezekből az írásokból számos, a pedagógus számára nem csupán az adott tantárgy szempontjából hasznos információ nyerhető az egyes gyerekek tapasztalatairól, élményeiről, erkölcsi tudatosságának szintjéről, ítélőképességeiről, attitűdjeiről. 2. Az erkölcsi ítéletalkotás vizsgálata 3. Értékválasztás Célja nyilvánvalóan ez esetben sem a megkérdezettek minősítése, hanem az, hogy megismerve az élet kérdéseiről vallott nézeteiket, a jövővel kapcsolatos elképzeléseiket, vágyaikat és félelmeiket, megalapozzuk a velük való további vitákat, beszélgetéseket, körvonalazódhasson a további pedagógiai tevékenység tartalma, iránya.
Módszerek nevelési vizsgálatokhoz
1. Egyéni interjú 2. Csoportos interjú 3. Jelenismereti vizsgálatok 4. Az osztály önarcképe 5. Pedagógiai jellemzés 6. A pedagógus önmagáról
A tanulók megismerésének szakirodalmi háttere
• Általános tájékoztatás • Családi kör: összetétel, társadalmi helyzet, nevelési színvonal • Fizikai állapot • Iskolai élet: jelenlét, előmenetel, vizsgaeredmények • Iskolai teljesítménytesztek és intelligenciatesztek eredménye • Személyiség: sajátos vonások, társadalmi érettség, érdeklődés, szabad tevékenység • A tanszemélyzet speciális megjegyzései, jelentős események
• •
•
• •
FONTOS!!! A tanulók megismerése indirekt úton valósul meg, A pedagógus képességeket, tulajdonságokat, érdeklődési irányokat, motívumokat, érzelmi viszonyulásokat kíván feltárni, Ezek mind közvetve kifejezésre jutnak a tevékenységben, a viselkedésben, a beszédben, a produktumokban és a metakommunikatív jelzésekben, A pedagógus megfigyelő-megértő beállítódása egybeszövődik egyfajta értékelő-minősítő viszonnyal, A pszichológus a diagnosztikai munka során csak a jelen állapotot veszi figyelembe, a pedagógus emellett a nevelési célt is, ezért a tennivalókat a nevelési célhoz viszonyítva határozza meg.
