NETLAB_ A VÁLSÁG, MINT ESÉLY? (ÚJ) UTAK A FOGLALKOZTATÁSI VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉBEN KONFERENCIA-KIADVÁNY CROSSING 1. KÖTET BORDERS

CROSSING BORDERS

Network for Labourmarket Cooperation in the Border Region AT-HU

NETLAB_

Partnerschaft für den Arbeitsmarkt in der Region Partnerség a munkaerôpiacért a régióban

KONFERENCIA-KIADVÁNY

A VÁLSÁG, MINT ESÉLY? (ÚJ) UTAK A FOGLALKOZTATÁSI VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉBEN

EUROPEAN UNION European Regional Development Fund

1. KÖTET

__02

A szakmai konferencia megrendezésére a „NetLab – Hálózati együttmûködés létrehozása a munkaerôpiacon az osztrák-magyar határ menti térségben” projekt keretében került sor 2009. június 10én. A projekt keretében 2012-ig évente kerül sor további szakmai konferenciák megrendezésére a közös, határon átnyúló foglalkoztatási térség aktuális és fontos kérdéseinek megvitatása céljából. A projektet tartalmilag és stratégiailag a következô partnerintézmények vezetik és támogatják:

A NetLab projektet az Ausztria-Magyarország 2007-2013 határon átnyúló együttmûködési program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium és a Magyar Köztársaság támogatja.

A VÁLSÁG, MINT ESÉLY? (ÚJ) UTAK A FOGLALKOZTATÁSI VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉBEN KONFERENCIA-KIADVÁNY TARTALOMJEGYZÉK Köszöntôk .

Gombás József........................................................................................................................................................... 05

.

Mag. Dieter Frizberg..................................................................................................................................................

.

Fekete László........................................................................................................................................................... .

06 07

Nyitóreferátum: Kiutak a gazdasági válságból............................................................................................................. .

Dr. Vértes András.......................................................................................................................................................

.

Szakmai elôadások: Intézkedések a munkanélküliség elleni küzdelemben............................................................

.

Mag. Karl Fakler.........................................................................................................................................................

.

Kiss Ambrus..............................................................................................................................................................

08 12 16

Kivárni vagy elbocsátani? Egy minôségi felmérés eredményei.....................................................................................

20 Pódiumbeszélgetés: Nem jajgatni, hanem cselekedni – Kihívások a szociális partnerek számára............................... 23 Never waste a good crisis (Sose hagyj kárba veszni egy jó válságot) – Kezdeményezések a határon átnyúló 31 .

Mag.a Barbara Willsberger........................................................................................................................................

együttmûködésben................................................................................................................................................... .

Mag.a Barbara Maca..................................................................................................................................................

29

03____

__04

IMPRESSUM, SZERKESZTÉS, SZERVEZÉS Regionális Fejlesztési Társulás Industrieviertel – Projektmenedzsment Mag. Barbara Maca Schlossstraße 1, A - 2801 Katzelsdorf T: +43 2622 27156-13 [email protected] www.industrieviertel.at

Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Szatmári József Hollán E. u. 1., H - 9700 Szombathely Tel.: +36 94 520 407 [email protected] www.nyugatrmk.hu

Grafika: grafikus Nyomás: Nyomda

Fordítás: Dream bt. Dr. Mátyás Gyöngyi Ulla [email protected]

Köszöntôk

Gombás József stratégiai és nemzetközi igazgató Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Tisztelettel köszöntöm Önöket itt a bükfürdôi konferenciaközpontban a projekt menedzsmentje és valamennyi partnere nevében. A konfere­ ncia, amely a gazdasági válság hatásaival, a válságból kivezetô utak keresésével foglalkozik, a NetLab projekt keretében kerül megren­de­ zés­re. Szeretném mindenekelôtt megköszönni a szervezôk elôkészítô mun­káját, akik igen sok energiát fektettek abba, hogy ez a mai találko­ zó létrejöhessen és eredményes legyen. A NetLab projekt, amelyet az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttmûködés 2007-2013 Program támogat az Európai Területi Együtt­ mûködés keretében, arra hivatott, hogy a már sok év óta hatékonyan mû­ködô munkaügyi kapcsolatrendszert tovább mélyítse, hozzon új eredményeket és kísérletezzen ki új esz­közöket, formákat. A projekt a partnerségrôl, a határon átnyúló érdekek érvényesülésérôl, a hálózati együttmûködésrôl szól a munkaerôpiac területén, de emellett más kooperációk is kialakultak és folynak a ha­tártérségben. Az Osztrák-Magyar Szakértôi Akadémia, az EURES-T Pannónia Határ Menti Társulás, az IGR osztrák-magyar szakszervezeti együttmûködés vagy a már 15 éve megrendezésre kerülô, mára már a kap­csolatok egyik talpkövévé vált osztrák-magyar munkaügyi konferenciák szinergiahatásai biztosítják a ha­ tékonyságot, amely úgy tûnik, hogy töretlenül fejlôdik osztrák-magyar határ menti relációban. Ma, amikor a gazdasági válság napjait éljük, úgy gondolom, hogy az együttmûködés intézményesült formái roppant nagy értéknek tekinthetôk. Különösen a szakmai kooperáció, a közösen alkalmazott eszközök s a megvitatott problémák megközelítései hoznak olyan eredményeket, amelyek mindkét oldalon és az egyesülô határ menti munkaerôpiacon is használhatók. Meggyôzôdésem ezért, hogy ezt a fontos együttmûködést, amelynek egyik eleme a NetLab projekt és a mai konferencia, folytatnunk kell a jövôben is. Sok sikert és hasznos információkat kívánok mindenkinek a mai tanácskozáshoz.

05____

__06

Dieter Frizberg Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Szövetségi Minisztérium

Tisztelt Résztvevôk! A Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Szövetségi Minisztérium ne­vében köszöntöm Önöket a mai munkaügyi konferencia alkalmából. A konferencia lehetôséget biztosít számunkra, hogy megbeszéljük egy­ mással a gazdasági válság kezelésének kérdéseit és a határon átnyúló tapasztalatcsere szellemében eszmét cseréljünk a munkanélküliség el­ leni küzdelem eszközeirôl. A gazdasági válság elérte a munkaerôpiacainkat. Különösen érintettek a termelô iparágak és az építôipar, sok munkahely veszik el pl. az autó­ gyártásban. Ezért a munkahelyek megtartása és újak létrehozása, va­ lamint a munkanélküliség leküzdése a legfontosabb kérdés. A szövetségi kormány által a nehéz munkaerô-piaci helyzet javítására irá­­nyuló intézkedések már hoztak némi eredményt. A csökkentett munkaidô modelljét megreformálltuk, a dolgozók továbbképzésére pedig nagy súlyt helyezünk. A konjunktúracsomagok, az adóreform és az ak­tív munkaerôpiac-politika számos eszköze kezdi kifejteni hatását. A szövetségi kormánynak az ifjúság fog­ lalkoztatására irányuló offenzívájának célja az, hogy minden fiatalnak javuljanak a jövôbeni kilátásai a mun­ kaerôpiacon. A határon átnyúló tapasztalatcsere segítségével válaszokat találhatunk a közös határrégióban felmerülô ki­ hívásokra. Sikeres ülésezést kívánok mindnyájunknak!

Fekete László fôosztályvezetô-helyettes Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Köszöntöm a konferencia minden résztvevôjét, külföldi és hazai partnereinket! Különös aktualitást kapott a NetLab partnerség elsô konferenciája, mi­ vel olyan új környezeti kihívások mentén kell megfelelni a projekt cél­ kitûzéseinek, amely új cselekvéseket vár el mindkét ország gazdasági, pénzügyi és foglalkoztatási szakembereitôl, a projekt résztvevôitôl. 2008 év második felében a kialakult nemzetközi pénzügyi–gazdasági válság jelentôs negatív változásokat indított el a magyar munkaerôpiacon is. A pénzügyi–gazdasági válság jeleire már az elmúlt év ôszétôl kormányza­ ti és tárca szintû intézkedések kidolgozása és végrehajtása indult el. Az év elején meghirdetésre került az elsô támogatási program, majd ezt követôen több szakaszban indult a munkaügyi szervezet központi prog­ ramja, májusban a következô pályázat került kiírásra a KKV-k részére. Ezzel igyekszünk folyamatosan biz­ tosítani a támogatásokhoz való hozzájutás lehetôségét. A foglalkoztatási intézkedések elsôdleges célja a munkahelyek megôrzése, természetesen akkor, ha van esély a támogatás segítségével a tartós foglalkoztatás fenntartására. Másik fontos célja a támogatásoknak, hogy az állásukat vesztett munkavállalók újbóli elhelyezkedését elôsegítse. A támogatások mûködéséhez a meglévô aktív eszköz források célszerinti átcsoportosításával, valamint az ESZA források felhasználásával teremtettük meg a pénzügyi alapokat. Szorosak a térség, a két ország gazdasági és munkaerô-piaci kapcsolatai, közös az érintettség a válságban, közösen kell erôfeszítéseket tenni a megoldások kidolgozásában, egymás helyzetének, jó gyakorlatainak meg­ismerésével. Ehhez járulhat hozzá a konferencia is elôadásaival, a felmérés tapasztalataival, a közös fó­ rumbeszélgetéssel, amelyhez minden résztvevônek eredményes munkát kívánok!

07____

__08

Kiutak a gazdasági válságból Dr. Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. A világgazdaság, s ezzel Magyarország 2008. III. negyedévében pénzü­gyigazdasági-bizalmi válságba került. Ugyanakkor a világot jellemzô mély pesszimizmus és piaci pánik 2009. április-májusban enyhült. A bizalmi indexek az EU-ban és Magyarországon továbbra is nagyon kedvezôtlen kilátásokat tükröznek, de kissé javulnak. Miközben a magyar GDP idén 6,5% körüli mértékben esik, a külsô egyensúly látványosan javul, a bel­sô pedig megfelel a nemzetközi követelményeknek. A recesszió mélypontja a III. negyedévben várható, gyors kilábalás azonban sehol sem valószínû. Magyarországon a GDP az I. negyedévben 6,7%-kal csökkent.

A foglalkoztatási és bérfolyamatok fokozatosan alkalmazkodnak a recesszióhoz. Az elbocsátásokról nincs statisztika, de azok bizonyosan bôven 100 ezer feletti dolgozót érintettek, eleinte fôleg a feldolgozóipari exportszektorokban, késôbb a nagy és közepes szolgáltató cégeknél is. 2009. február-áprilisában a foglal­ koztatottak száma csaknem 85 ezerrel volt kevesebb, mint egy éve. A munkanélküliségi ráta 9,9%-ra emel­ kedett. A regisztrált munkanélküliek száma 60 ezerrel nôtt, a munkaerô felmérés szerint (amely a fekete mun­kavégzést is kiszûri) viszont csak 10 ezerrel. A kisvállalkozások tevékenysége érdemben szürkült.

A reálkereset 2,7%-kal csökkent az I. negyedévben. A lakosság mérsékli halasztható és/vagy hiteligényes fo­gyasztását, így leginkább a tartós fogyasztási cikkek vásárlását. Ezért GDP-arányos nettó megtakarítási rátája emelkedik. 2009. I. negyedévében a hiteltörlesztés már meghaladta az új hitelfelvételt. A fogyasztási hitelfelvétel 1/6-ára, a lakáscélú 1/3-ára esett vissza.

Az elsô öt hónapban az államháztartás bevételei a tervezett jelentôs növekedés helyett csak stagnáltak, s a hiány elérte az éves GDP 2,2%-át. A kormány az év során egyrészt több lépcsôben kiadáscsökkentésekrôl döntött, másrészt elôbb 2,9%-ra, majd – a nemzetközi szervezetekkel egyeztetve – 3,9%-ra emelte a hiánycélt. A kormányváltás jelentôs strukturális reformok megkezdésével járt a nyugdíj- és a szociális támogatási rend­ szerben, illetve átrendezésekkel az adórendszerben.

Az év elsô öt hónapjában az infláció 3,2% volt. Májusban – részben idôjárási okokból, de részben a tartósan gyenge forint miatt – 3,8%-ra ugrott az infláció. A forint euróhoz viszonyított árfolyama a 2008 végi 265rôl március elejére 317-re gyengült, majd május végére 275-285 közé erôsödött. Ilyen körülmények között a jegybanki alapkamat – amely a 2008 októberi 11,5%-os csúcsról január közepére 9,5%-ra csökkent – hónapok óta változatlan.

A világ nagy országai fiskális és monetáris expanzióval hatalmas összegeket költenek bankmentésre, ál­ lamosításra, fogyasztói keresletnövelésre, a foglalkoztatás megôrzésére és a szociális válság elkerülésére. Ennek nyomán 2009 késô tavaszán a szabadesés minden bizonnyal véget ért, a pénzügyi rendszer összeomlá­ sát sikerült elkerülni. A költségvetési hiányok és az államadósságok viszont drasztikusan emelkednek.

A válságból való kilábalás valószínûleg az USA-ban, Kínában és Indiában kezdôdik meg, esetleg már idén. Az elôzô negyedévhez viszonyított pozitív növekedési adattal az EU-ban és Magyarországon legkorábban 2010 elsô felében lehet számolni. Az EU összevont GDP-je 2009-ben várhatóan 4,5%-kal, Németországé 6%-kal csökken. Az új közép- és kelet-európai EU-tagországok közül 2009-ben különösen súlyos recesszió fenyeget a balti köztársaságokban. A válsággal szemben a kiterjedt belsô piaccal rendelkezô és szigorú fiskális politikát folytató Lengyelország mutatja a legnagyobb ellenállást. Az eurót bevezetô Szlovákiának jobb a pénzügyi sta­bilitása, regionális versenyképessége azonban a környezô országok devizájának leértékelôdése miatt jelentôsen romlik. Magyarország és Lettország után további új EU-tagállamok (pl. Románia, Bulgária és Litvánia) szorulnak rá az IMF és az EU segítségére.

Az amerikai tôzsdeindexek a 2009. márciusi mélyponthoz képest 25-30%-ot emelkedtek. Lehet azonban, hogy ez még nem a reálgazdasági fellendülést jelzi elôre, hanem csak részvénypiaci korrekciót tükröz, illetve az agresszív globális fiskális expanzióhoz fûzôdô várakozásokból táplálkozik. Az USA GDP-je idén 3,5%-kal esik, de az utolsó negyedévben már esetleg kissé emelkedik. Az államháztartás hiánya a GDP 12%-a körül lesz. Tavasszal a Fed 0,25%-ra, az Európai Központi Bank 1%-ra mérsékelte irányadó kamatlábát. További kamatlábcsökkentésre nincs tér.

A GKI konjunktúra-index szezonális hatásoktól megtisztított értéke 2008 júliusától 2009 áprilisáig romlott, ezen belül október óta zuhant, majd az áprilisi stagnálás után májusban és júniusban érzékelhetôen javult. Ez az üzleti szférára és a fogyasztókra is jellemzô. A magyar gazdaság reálfolyamatai 2009-ben beleillenek az európai recessziós trendbe.

09____

__10

Egyensúlyi szempontból azonban a magyar folyamatok kissé eltérnek a nemzetközi tendenciáktól, mert az államháztartás hiánya alig nô, a külsô finanszírozás számottevôen esik, viszont az infláció a II. félévtôl gyorsan emelkedik. Magyarország a kiszáradt külsô finanszírozás és az erre válaszként felvett IMF-EU hitel nyomán nem reagálhatott a válságra erôteljes expanzív fiskális, monetáris és jövedelem-politikával, csak egyensúlyi helyzetének általános javításával, s azon belül kisebb élénkítô, átrendezô lépésekkel, illetve a szerkezeti reformok felgyorsításával.

A költségvetési politikában fordulat következett be. A kiesô államháztartási bevételek miatt (2008 októ­ be­rétôl) a GDP kb. 3%-ára rugó kiadáscsökkentô lépésekre volt szükség. Az évközi tb-járulék és szja-teher mérséklést a fogyasztást terhelô adók emelése, azaz adó-átcsoportosítás teszi lehetôvé. A 2010-re elfoga­dott, illetve tervezett intézkedésekkel folytatódik a foglalkoztatás közterheinek és a kiadásoknak a mérséklése. A 2009-2010. évi adóváltozások összességében a munkaadók és a közepes jövedelmû munkavállalók javára csoportosítanak át forrásokat a többi jövedelemtulajdonos, illetve általában a fogyasztók és (az ingatlanadó elfogadása esetén) a vagyonosok rovására.

A vállalkozások eredménye idén több mint 10%-kal mérséklôdik, ami arányosan apasztja a költségvetés nye­ reség- és különadó bevételeit. A fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek az adóemelések mellett is csak meg­közelítik a tavalyi szintet, a foglalkoztatás közterhei pedig elmaradnak a 2008. évitôl. Az államháztartás kiadásainál a legjelentôsebb megtakarítás a nyugdíjkiadásoknál várható. Ugyanakkor a kamatkiadások – a kincstárjegyek magas kamata miatt – továbbá a válsággal összefüggô egyes szociális transzferek (mun­ kanélküliségi ellátás, táppénz) kissé meghaladják a tervezettet. Végeredményben az államháztartás hiánya a GDP 3,8%-a körül lesz.

2009-ben a magyar gazdaság teljesítménye mintegy 6,5%-kal csökken. A GKI feltételezése szerint a gazdasá­ gi visszaesés a III. negyedévben éri el mélypontját. Az ipari termelés mintegy 18%-kal zuhan. A válság okozta visszaesés a II. negyedévben valószínûleg megáll, ezt stagnáló, kisebb-nagyobb javulást és visszaesést muta­ tó idôszak követi. Folytatódik (-5%) az építôipari termelés 2006 közepe óta tartó visszaesése. Az egyetlen növekvô területet az EU által társfinanszírozott fejlesztések jelentik. A mezôgazdasági termelés mintegy 20%-kal csökken. Volumenben az áruexport 15%-os, az áruimport 17%-os visszaesése prognosztizálható. A cserearányok az energiaárak csökkenése miatt várhatóan 1,5%-kal javulnak. Így a külkereskedelmi mérlegben 2009-ben 2,8 milliárd euró többlet várható.

2009 közepétôl az áfa- és jövedéki adók emelésének hatására átmenetileg megugrik a fogyasztói árindex, év végére 7% körül lesz. Éves átlagban közel 5%-os drágulási ütem várható. A nemzetközi inflációs trendek inkább csak 2010 közepétôl gyorsulnak. A monetáris politika a kamatcsatornán keresztül restriktív marad (de

ennek jelentôsége csekély), az árfolyamcsatornán keresztül viszont a forint viszonylagos gyengesége miatt segíti a gazdasági kilábalást. A jegybanki alapkamat magas szinten (9,5%) beragadt, az MNB megítélése sze­­rint azonban a külsô finanszírozhatóság egyelôre nem tesz lehetôvé érdemi csökkentést. A külsô és belsô egyensúly javulása nyomán a változó nemzetközi befektetôi hangulatban ismét vonzóbb befektetési cél le­ het Magyarország. 2009 második felében megkezdôdhet az alapkamat mérséklése. Ezzel párhuzamosan az állampapír-hozamok is csökkenni fognak, ami a forint erôsödéséhez vezet. A gyorsított euró-csatlakozáshoz hiányzik az euró-zóna fogadókészsége. Emellett a maastrichti kritériumok reálisan csak 2011-12-re tel­jesít­ hetôk, ami az euró 2013-14. évi bevezetését teszi lehetôvé. A 2013. évi dátumhoz a mai szabályok mellett 2010 közepéig kellene csatlakozni az ERM-2 rendszerhez. Kérdéses az is, hogy a választások után megalakuló kormány mennyire tekinti ezt prioritásnak.

A számos mutató alapján az elmúlt években sereghajtónak bizonyult Magyarország 2009-2010-ben egyen­ súlyi szempontból az európai középmezôny élére kerül. Ennek megôrzése, illetve további strukturális refor­mok végrehajtása esetén a válság utáni idôszakra viszonylag kedvezô versenyképességi és növekedési pozícióba hozhatja magát.

11____

__12

Intézkedések a munkanélküliség elleni harcban Mag. Karl Fakler tartományi ügyvezetô Alsó-Ausztriai Munkaerôpiaci Szolgálat (AMS) Bár a ma délutáni pódiumvita címe az, hogy „Nem jajgatni, hanem cse­ lekedni“, és a meghívásban Maca asszony is utalt rá, hogy nem annyira a negatív számok prezentálása a cél, hanem inkább a „kiutak és újfajta megoldási lehetôségek” bemutatása. Mégis, azon gondolat jegyé­ben, hogy helyes diagnózis, és a betegség „kezelés nélküli“ lefolyásának helytálló elôrejelzése nélkül nincs helyes terápia, foglalkoznunk kell – a „nyúlfarknyinál kicsit hosszabban“ – az aktuális gazdasági és munkaerôpi­aci helyzettel. A történelem fogja igazolni, hogy eltaláljuk illetve eltaláltuk-e a helyes diagnózist és prognózist. Amit viszonylag tisztán látunk, azok a tünetek, és jó lenne, ha legalább ezeket helytállóan ismernénk fel.

1. Mi a helyzet – tények, elôrejelzések és feltételezések Melyek tehát a tünetek és az elterjedt várakozások Alsó-Ausztriában és egész Ausztriában? A gazdasági növekedés jelentôs csökkenése. 2009: -2,2%-tól -2,7%-ig 2010: legjobb esetben + 0,5%, 2011-ben pedig kismértékû javulás lesz, a „nagy fellendülés” (még) nem fog beütni. A foglalkoztatás érezhetô csökkenése. 2009: -1,2% 2010: -0,6% 2011: alig lesz jobb a helyzet, mint a 2010-ben A munkanélküliség nagyfokú növekedése (az abszolút számok és a növekedés mértéke alapján). 2009: Ausztria: 53.000 (25%) és 64.000 (30%) között, 265.000 illetve 276.300 fôre. Alsó-Ausztria: kb. 10.300 (30%) 45.500 fôre, miközben pillanatnyilag a férfiak munkanélkülisége igen nagymértékben nô (jan.-április: 31%; növekedés mértéke:15,5%), míg a nôk munkanélkülisége - szinte túl szép, hogy igaz legyen – lényegesen kisebb mértékben nô (jan.-április: 10,5%; növekedés mértéke: 4,5%), kb. ¾ év múlva azonban (ez az utolsó gazdasági visszaesés alapján várható elhúzódás) szintén jelentôs mértékben emelkedni fog. 2010: Ausztria: 29.200 (10,6%) és 34.700 (12,6%) között, 305.600 ill. 309.000-re. Alsó-Ausztria: kb. 4.800 (10,6%) 50.300-ra. 2011: Sajnos szintén nem várható a munkaerô-piaci helyzet lényeges javulása.

A közgazdászok többsége arra számít, hogy a 2008 ôszi várakozásokkal ellentétben, amikor sokan – e­gyéb­ ként én is – a válság V-alakú lezajlását tartották lehetségesnek illetve valószínûnek, L alakú folyamat fog bekövetkezni, lapos jobboldali V-ággal. Gyors és erôteljes csökkenés, utána viszonylag hosszú, lapos „a­szályos idôszak”, és csak ezután kezdôdik a kismértékû fellendülés, amely aztán fokozatosan erôsödik, és gyorsul. Mindenképpen viszonylag komplex betegséggel állunk szemben, amelynek részleges diagnózisai eltérô talá­ latbiztonságúak, és prognózisai továbbra is minden szempontból nagy bizonytalanságot mutatnak. Ennél fog­­va a következô (kiegészítô) feltételezéseket vettük alapul a betegség lefolyásának megítélésekor (ha az orvosi hasonlatnál akarok maradni): A gazdasági növekedés összeomlásának szakaszában a munkanélküliség elsôsorban a termelô és különösen az exportorientált ágazatokban és területeken mutatkozik, és lényegében minden végzettségi szintet érint (még az értelmiségieket is), miközben a férfiak erôsebben érintettek, mint a nôk, de az idôsebbeket is nagyon sújtja a folyamat. Ezek nem feltevések vagy elôrejelzések, ezt ma tapasztaljuk. Az elôre látható, hogy a most következô, gyenge növekedéssel jellemezhetô szakaszban (gondoljunk a 2010es + 0,4% vagy 0,5% elôrejelzésre) a munkanélküliség tovább nô, „szélesedni” fog, és olyan ágazatokat és területeket is érint majd, amelyek addig (a gazdasági visszaesés során) „megúszták”. Fennáll a veszély, hogy az addig (pl. rövidített munkaidô segítségével) megtartott törzsgárda is leépítésre kerül – ez fôként akkor fe­ nyeget, ha a vállalkozások hosszabb távú visszaesésre fognak számítani, illetve kell számítaniuk. A kezdôdô fellendülés során (mely biztos, hogy bekövetkezik, de nem olyan egyszerû megmondani, hogy er­­re mikor, 2011-ben, 2012-ben vagy esetleg csak 2013-ban kerül sor – Ausztria vonatkozásában 2011 vé­ gé­re tippelek) a munkanélküliek lefölözésére fog sor kerülni (a legjobbakat kiválogatják, a kevésbé jók és a gyen­gék megmaradnak – ezt nevezzük a munkanélküliség strukturálódásának és szegmentálódásának) és – amennyiben a válság során nem tartunk kellôképpen ellene (a munkanélküliek képzésével és to­vább­ képzésével) – a fellendülés megindulását követôen hamarosan részleges (regionális és szektorális) struk­ turális munkaerôhiány lép fel. Gondolok itt például a mûszaki-természettudományi szakemberekre, az egész­ségügyi és a szociális szakmákra, és - nem is olyan valószínûtlen, mint ahogy a mai munkaerô-piaci adottságok alapján tûnik -, a fém- és elektronikai/villamos ipar területére. 2. Mit tegyünk akkor most konkrétan? 2.1. Az embereket állásban kell tartani, amíg csak lehet Rövidített munkaidô A foglalkoztatottak képzése, ennek eszköze a képzési célú rövidített munkaidô és/vagy a foglalkoztatottak képzési támogatása (egyedi támogatás vagy szakképzési szövetségek) és/vagy a képzési célú fizetetlen szabadság.

13____

__14

2.2. A válság folytán munkanélkülivé vált, jól képzett személyek és a keresett végzettséggel rendelkezôk gyors közvetítése ami az állások felderítését a válságban is szükségszerûvé teszi (nem luxus), akárcsak a jelölt megfelelôségé­ nek gyors, precíz megállapítását (a kevés, de nem nulla számú betöltetlen álláshely vonatkozásában). Ehhez pre­cíz és gyors anamnézis és az ügyfelekkel letárgyalt, megfogalmazott és megkötött együttmûködési meg­ állapodások is szükségesek. Gyors és precíz anamnézis, világos és gyorsan megkötésre kerülô együttmûködési megállapodások útmutatóként a közvetítés körében végzett munkához, a munkanélküliek foglalkoztathatóságának és ezzel egyben közvetíthetôségének javításához. Mindkét félnek, a munkanélkülieknek és az AMS-nek is hamar és világosan tudnia kell, hogy hányadán állnak egymással. A „kényszerû munkaszünet” kihasználása a munkanélküliek képzésére és továbbképzésére (átképzés, kép­ zett­ségi szint növelése) annak érdekében, hogy a következô fellendülési idôszakban jó esélyük legyen arra, hogy szakképzett mun­ka­ erôként rövidesen elkeljenek, miközben már a recesszió idôszakában is nônek esélyeik a munkahelytalálás­ra. Aki a megfelelô dologhoz ért, rossz gazdasági helyzetben is könnyebben talál állást, mint a kevésbé képzettek. 2.4.1. AMS tanfolyami program. Az egyéni képzés és a munkatréning költségeinek átvállalása A 2010. évi tanfolyami programunk, amelyet a múlt héten tárgyaltunk le, nem csak azt tartalmazza, hogy 40.000 helyett 50.000 tanfolyami hely legyen, hanem lényegesen magasabb tanfolyami költségekbôl in­dul ki, ami a tanfolyamok minôségének növelésén alapszik, tartalmi szempontból és idôtartam szerint. Az Alsóausztriai AMS regionális kirendeltségei több eszközben részesülnek annak érdekében, hogy egyes mun­ka­ nélkülieknek egyénre szabott tanfolyami helyeket vásárolhassanak a „szabad piacon”. Az AMS-tanfolya­mok fenntarthatósága és hírneve – „A(usbildung) M(acht) S(inn)” (a képzésnek van értelme) – segít könnyebben találni munkahelyet. 2010-re a fiataloknak fenntartott tanfolyami helyeket, akik – amint fent már említésre került – különösen érintettek, a 2008. évi 10.000-rôl 14.000-re növeltük. 2.4.2. Munkaügyi alapítványok Az Alsó-Ausztria tartomány, az AMS és az érintett vállalkozás által finanszírozott munkaalapítványok – akárcsak az „AMS tanfolyamai“ – azon munkavállalók jövôorientált képzésére szolgál, akik elvesztették állásukat. A finanszírozási kulcs regionális vagy ágazati alapítványoknál általában a következô: 50%-ot a cég fizet, 25%ot Alsó-Ausztria tartomány, 25%-ot pedig az AMS. „Tisztán céges” alapítványok esetén a vállalkozás viseli a teljes költséget, csôdalapítványoknál pedig az AMS és a tartomány fele-fele arányban. A szakmunkásképzést a válságban is lehetôvé kell tenni és támogatni kell, különben a fellendüléskor (újra, akárcsak 2007-ben és 2008-ban) szakmunkáshiány fog fellépni. A gazdasági helyzet romlása (kevesebb megrendelés, lényegesen csökkent munkaerôigény) azt is elôidézte,

hogy a rendelkezésre álló szakmunkástanuló-helyek száma jelentôsen csökken. Ezért az Alsó-Ausztriai AMS – a tartománnyal közösen, a 2009/2010-es tanévre: 1.800 plusz szakmunkástanuló-helyet finanszíroz a vállalkozásoknál. A cégek gondoskodnak róla, hogy a fiatalok a szakmunkásképzés keretében megfelelô szakmai képzésben részesüljenek, továbbá 300 hely üzemi (vagy integrált) tanmûhelyekben, amelyekben a fiatalok különösen intenzív képzésben része­ sülnek. Ezért az AMS szakmunkástanulónként havi 770,- Eurót fizet a tanulmányok teljes idôszakára (ami 3-4 év). Önkormányzati és vállalati foglalkoztatási akciók (mint az „Aktion 8000” a 80-as években) A tartományi kormányzattal közösen pl. tartósan inaktív vagy tartósan munkanélküli fiatalok számára egy olyan akciót terveztünk, melynek célja, hogy az önkormányzatoknál és cégeknél még 2009 évben további 1000 munkanélküli foglalkoztatását tegye lehetôvé. A beilleszkedési támogatás fokozott alkalmazása Intenzívebb (az esetek száma, a támogatás tartalma, a támogatás összege vonatkozásában), célcsoportspe­cifikus beavatkozások bértámogatás formájában annak érdekében, hogy a cégeket a bérköltségek idô­ leges csökkentésével arra motiváljuk, hogy idôsebbeket, fiatalokat vagy tartósan munkanélkülieket illetve inaktívakat alkalmazzanak. Miért nem beszélek a foglalkoztatási projektekrôl? Mivel ezek – annak ellenére, hogy sokan követelik a válság idôszakában a másodlagos munkaerôpiac, mint „kompenzáló eszköz” kiépítését plusz munkahelyek létesítése céljából – nem alkalmas eszközei a válság le­ küzdésének. Egyrészt a konjunktúra gyengülésével csökken a foglalkoztatási projektekbôl „kijövôk” „normál” munkahelyeken való elhelyezésének aránya, és ezzel ez az eszköz, mely véleményem szerint csak átmeneti koncepcióként rendelkezik politikai legitimációval, elveszíti gazdasági értelmét (cél-eszköz viszonylatban), kom­penzációs programként pedig túl drága. A foglalkoztatási projektek remekül megfelelnek a nehezen köz­ vetíthetô munkanélküliek integrálására, itt megfelelô eszközt képeznek a célhoz, nem alkalmas fegyverek azonban a munkanélküliség, mint gazdasági jelenség elleni politikai küzdelemben. Mit mondhatok végül? A helyzet nem egyszerû s az elkövetkezô hónapok, sôt évek alatt sem válik egyszerûbbé. Van azonban egy­ részt arra lehetôség, hogy ne engedjük a munkanélküliséget nagyobbra nôni, mint az feltétlenül szük­sé­ ges, másrészt pedig nincs más alternatíva, mint tenni valamit ellene. Egy állam, amely ezt nem teszi meg, elveszíti létének értelmét, egy fontos ponton funkció nélkül marad vagy diszfunkcionálissá válik és leköszön, harmadrészt pedig, ha már úgyis foglalkoznunk kell a dologgal, akkor jobb, ha egybôl reménykedve és op­ timistán fogunk bele. Nem naiv hittel, hanem optimistán.

15____

__16

Kiss Ambrus fôigazgató Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ

Arról kívánok szólni, hogy milyen feladatokat ró a gazdasági válság a mun­­kaügyi szervezetre, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a vál­ ság hatásainak enyhítésére. Elsôsorban a szolgáltatások fejlesztésére, a képzési programok elôrelátó tervezésére, az eddigieket meghaladó köz­vetítési erôfeszítésekre van szükség. Válsághelyzetben a cégek reakciója általában az, hogy a kapacitásokat megpróbálják megôrizni. Ehhez különbözô pénzügyi támogatásokat igé­ nyelnek, illetve az elbocsátott munkaerônek azt az üzenetet közvetítik, hogy a válság lecsengésével sor kerülhet visszavételükre. Egy idô eltelte után úgy látszik, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelô pénzügyi eszközök. A második szakaszban már arra is számítanunk kell, hogy az eddigi ka­ pacitásfelesleget követôen kapacitáspusztulás lesz. Megindulnak a vál­ lalati fúziók, egyes vállalatok termékei, termékcsoportjai kiszorulnak a piacról, illetve régi telephelyek szûnnek meg és újak jönnek létre. A sajtó feltette nekem a kérdést, hogy számítok-e a munkanélküliség nagymértékû növekedésére. Összességében valószínûleg nem, de ez nem zárja ki azt, hogy kellemetlen meglepetések ér­ jenek bennünket bizonyos vállalkozásokkal, kooperációs láncokkal, ágazatokkal kapcsolatban. Ugyanakkor már meg­jelenhet valamilyen megrendelés-állomány, s ennek megfelelôen megjelenik a munkaerô mozgósításá­ nak szükségessége, valamint az új állás elnyerésére való képessé tételük. A harmadik szakasz már teljesen új lesz abban az értelemben, hogy új technológiával új termékeket, új szol­­gáltatásokat állítanak elô, ennek megfelelôen tömegessé válik az új ismeretek alkalmazásának szük­ sé­­gessége. Tehát nem csupán a munkanélküliség kezelésének igénye lép fel, hanem alkalmazkodási szük­ ség­­let is, amely jól-rosszul megfogalmazva már most megjelenik a gazdaságban, és programot követel a tá­­mogatási rendszertôl. Régiónkat erôsebben érintette a munkanélküliség növekedése, mint más régiókat. Magyarországon az ipari termelés 23 %-kal csökkent, februárban 29 %-kal, és márciusban is 15 %-kal. Még rosszabbak a mutatók a nyu­gat-dunántúli régióban: január 22, február 41, március 19 %-os csökkenést mutat. Ehhez képest a fog­ lalkoztatottak száma a régióban mindössze 10 ezer fôvel csökkent, ami egyértelmûen azt jelenti, hogy a vál­ lalkozásokban a termelékenység romlott. Az egyik feszültség tehát maga a romló teljesítmények gazdasági hatásainak túlélési képessége. A munkanélküliség növekedése nem egyezik meg a regisztrált munkanélküliek számának változásával. A ket­tô között sok különbség van. Most azt látjuk, hogy tömegével érkeznek munkanélküliek a gazdaság szür­ke és fekete szféráiból is, ami arra utal, hogy ezek a területek is igen erôteljesen megérzik a válságot. Régiónkban a munkanélküliek száma áprilisig 59 %-kal növekedett. Érdekes, hogy a legnagyobb növekedés a

legfejlettebb megyében, Gyôr-Moson-Sopron megyében van, a legkisebb növekedés pedig a legfejletlenebb megyében, Zalában tapasztalható. Ha megnézzük ennek belsô összetételét, azt látjuk, hogy a növekedés a fiatalok körében a legnagyobb, több, mint 85 %, tehát jobban érinti ôket, mint az 50 év feletti korosztályt. A válságkezelésben az államnak aktívnak kell lennie, ez szociális és közgazdasági követelmény is. A válság mindhárom szakaszának más jellegzetessége van, egymástól elkülönülô eszközökkel kell támogatásokat nyúj­tani, és gondoskodni kell arról, hogy a források minden aktivitásra elegendôek legyenek. Arra kell felkészülnünk, hogy a világgazdaság valamiképpen úgy alakul át, hogy abban nem csak új termékek és szolgáltatások, hanem új rend is van. Ebben az új rendben a szociális piacgazdaság eszméje a nemzetközi szinten együttmûködô pénzügyi rendszer, s ez alapvetô jelentôségû. Mennyi pénzünk van a válságkezeléshez, és honnan? Megnyugtató, hogy képesek vagyunk több forrást moz­ gósítani a válság idején, mint egy nem válságos évben. A több forrás azt jelenti, hogy Magyarországon aktív eszközökre egy adott évben a Foglalkoztatási Alaprészt és bizonyos EU-s forrásokat lehetett fordítani, melyek ös­szege jóval meghaladja a 100 milliárd Ft-ot. Ha kivesszük ebbôl a Társadalmi Megújulás Operatív Programja keretében indult programokat, hiszen azok két évre szólnak, akkor is közelít az összeg a 100 milliárdhoz. Pénz tehát valóban van, de nehéz hozzáférni. Ennek okaként nem csak a pályázati technikát, hanem a finanszírozási technikát is meg kell említeni. Ahhoz, hogy EU-forrást felhasználjunk, elôlegezni kell. Ez azt jelenti, hogy kb. 5 hónapig valamilyen pénzt be kell von­ni az elôfinanszírozásba, márpedig a Munkaerô-piaci Alap nem tud elôfinanszírozni. A költségvetés pedig nem akar elôfinanszírozni. Meg kell gondolni tehát, milyen technikákat alkalmazunk ilyen esetben, amikor válságkezelési EU-pénzeket akarunk megmozgatni. Ennek a megoldása pillanatnyilag még nincs meg. Volt egy pályázata az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak a munkahelyek megôrzésének céljával, amelynek fe­de­zetét a Munkaerô-piaci Alap megtakarításaiból származó pénzeszközök biztosították. A döntés kicsit las­sú volt, általában azonban jól célba talált. Mi, nyugat-dunántúliak azt mondjuk, hogy soha ilyen arányban nem jutottunk hozzá állami támogatáshoz, mint ebben a rendszerben, mert körülbelül 20 %-ban nyertek a pályázók. A munkahelyek megôrzését szolgáló program mintegy 10 milliárd forintos pályázat, s folyamatosan, most is lehet benyújtani pályázatokat. A hozzáférés lassú, mert menet közben folyamatosan változások tör­tén­ tek. Jelenleg a pályázatok 4/5-ének elôzetes bírálata történt meg, a végsô döntés jelenleg folyamatban van. A régiónk ebbôl a 10 milliárd forintos keretbôl már 800 milliót nyert, s további támogatásokra is van reményünk. Érdekes, hogy a nagyon kemény gazdasági válság ellenére még mindig sok szereplô gondolja úgy, hogy ez egy hagyományos pénzosztó rendszer, amelyben hagyományos eszközökkel kell és lehet eljárni, támogatáshoz jutni. Tehát formális pályázat beadásával, a helyzet szakszerûtlen bemutatásával, számítási hibákkal és szá­ mos következetlenséggel. A már munkanélküliek támogatására a felére csökkent decentralizált Foglalkoztatási Alap nyilván kevés. A Társadalmi Megújulás Operatív Programja is szolgálja a válság enyhítését. Az 1.1.2 programban rendelkezésre álló 53 milliárd Ft szép pénz két év vonatkozásában. Arra számítunk, hogy ebben a programban a munka­ nélküliséggel érintett embereknek körülbelül ¾ része számára tudunk valamilyen lehetôséget felkínálni. Az a követelmény, hogy a válság miatt munkanélkülivé váltak 80 %-a képzési programba kerüljön.

17____

__18

Ugyancsak uniós forrás a 2.2.3 program, amelynek lényege a munkaidô-rövidítés. Tehát az a szervezet, ame­lyik nem tudja teljes munkaidôben foglalkoztatni a dolgozóit, kaphat arra a munkaidôre támogatást, amikor nem tud a dolgozóinak munkát biztosítani, de csak azzal a feltétellel, ha képzésben részesíti ôket. Ez valamennyire találkozik az osztrák programmal, de kevésbé rugalmas. A támogatás arányaiban gavallér, a költségek akár 100 %-ban is, de általában 60-80 %-ban támogathatóak. Probléma az, hogy a pályázat kicsit terjedelmes és bonyolult. Egyszerûsíteni a pályázatírás és értékelés egybefonódásával lehetne. Célszerû lenne, hiszen a pályázati jogosultságot már a szakasz elején el lehetne dönteni. Feleslegessé válhat az összes további lépés kidolgozása a mérleg megvizsgálása után. Ez nem államigazgatási eljárás, hanem szolgáltatás lenne. Milyen következtetéseket vonhatunk le a válságból a foglalkoztatást illetôen? A válságnak nem vagyunk a vé­gén, s ez akkor is igaz, ha fellendülési szakaszokat várunk. Egy azonban biztos: a válság jelentôs fog­ lalkoztatási szerkezetátalakulást fog hozni. Az egyik várakozásom, hogy a szekunder szektor foglalkoztatása mérséklôdni fog Magyarországon. Ná­ lunk egyébként is nagyobb az iparban, építôiparban foglalkoztatottak hányada, mint az EU-s átlag. Való­ színûleg az EU-ban is csökkenni fog a feldolgozóiparban és az építôiparban foglalkoztatottak száma. Mi pe­dig követni fogjuk, s ez az arányt is befolyásolja. Valószínûnek tartjuk, hogy a mezôgazdaságban és a ki­ termelôiparban dolgozók aránya nem nô, illetve minimális növekedésre van lehetôség abban az esetben, ha a mezôgazdaságban az állattenyésztés és a kertészet aránya növekedhet. Egyelôre azonban sem a külpiaci, sem a támogatási környezet nem valószínûsíti, hogy a közeljövôben ez megvalósul. Ennek megfelelôen a ter­cier szektor foglalkoztatási arányának kell növekedni: ehhez azonban megrendelô és fizetôképes kereslet kell, s ha nincs lakossági, akkor állami megrendelésre van szükség. Amennyiben az állam képes arra, hogy a szociális viszonyokba beavatkozva többlet-megrendelést adjon, akkor van reális remény arra, hogy a foglal­ koztatottság növekedjen. A jövôben a betanított munkások foglalkoztatása csökkenni fog. Rendre eltûntek azok a munkahelyek, ahol gyártósori összeszerelôként képzetlen emberek tömegeit foglalkoztatták. Az a várakozásunk, hogy a szakképzettség szerepe nô, és a szakképzett munkaerô rövidesen hiányként jelenik majd meg. Úgy gon­ doljuk, hogy mindenképpen szakmai alapképzettséget kell szerezni az iskolarendszerben, ha nem, akkor a fel­nôttképzésben, hogy a technológiai specialitásoknak megfelelô vállalati képzéseknek megadjuk a meg­­felelô alapot. Ha ezeket az intézkedéseket idôben meg tudjuk hozni, reményünk van arra, hogy olyan munkaerôvel tudunk a változó világba belépni, amelyik vonzza a befektetôket és megfelelô növekedési lehe­ tôséget biztosít. A képzetlen álláskeresôk munkanélkülisége viszont sokáig nagy probléma lesz, ugyanis Ma­­gyarországon az utóbbi 20 évben újratermelôdött egy képzetlen réteg, az ô foglalkoztatásuk csak állami segítséggel lehetôséges. Szólni szeretnék még a munkaalapítványok kérdésérôl. Az osztrák gyakorlatot e téren nagyon jónak tartjuk, s 2003-tól szerettük volna Magyarországon is alkalmazni. A munkaalapítványok a nem válság idején tör­té­ nô tömeges létszámleépítések kezelésének is kitûnô eszközei. Ugyanakkor nem sikerült ezt a magyar fog­ lalkoztatási törvényhozásba beültetni. A munkaalapítványok megjelenítése a foglalkoztatási törvényben 2 sor beiktatásával megoldható lenne. Már beszéltem arról, hogy a szakképzésnek milyen nagy jelentôsége van. Ausztriához hasonlóan Magyar­ országon is probléma a vállalati képzôhelyek számának csökkenése. 2008-ban már sikerült elérni, hogy

valamivel többen jelentkeztek szakképzô középiskolába, mint a korábbi években, s ma hirtelen azzal talál­ kozunk, hogy nincs elég szakképzô hely. Ebben az esetben iskolai szakképzô helyeket kell létrehozni, ehhez pedig nagyobb mértékben kell felhasználni a Szakképzési Alaprészt, amely lehetôséget biztosít iskolai és vál­­lalati szakképzô helyek létesítésére és fejlesztésére. A Munkaerô-piaci Alap pénzeszközeivel válság idején nem lehet takarékoskodni. Az álláshelyek száma a nyugat-dunántúli régióban áprilisban a tavalyi év áprilisához képest nôtt. AlsóAusztriában lényegében szinten maradt. Ugye, milyen furcsa változás ez? Az látszik, hogy a növekedésnek nem a vállalkozások adják a forrását, hiszen a vállalatoknál 18 %-kal csökkent a munkaerôigény tavaly áp­ ri­lishoz képest. Nálunk a növekedés egy speciális magyar programnak, az „Út a munkához” programnak kö­ szönhetô. A non-profit szervezeteknél a létszámnövekedés abból adódik, hogy nagyon kicsi bázisból indul ki, és tükrözi azt a szándékunkat, hogy a támogatott foglalkoztatás eszközeivel próbáljuk meg valamilyen módon fenntartani a foglalkoztatást. Nálunk elsôsorban osztrák és dán tapasztalatok alapján mûködnek alapítványi és foglalkoztatási modellek EU-s támogatásokkal. Az a véleményünk, hogy a tranzit funkció nem alkalmazható a közfoglalkoztatás teljes sokaságára. A sokaság egy részére azonban alkalmazni kell, mert az állami közfoglalkoztatás nem lehet vé­ gcél a résztvevôk számára. A projektek résztvevôinek meg kell adni a lehetôséget, hogy visszatérjenek a ver­ senyszférába, és ott a foglalkoztatásban egy magasabb szintet érjenek el. Meggyôzôdésem, hogy a válság idején a közfoglalkoztatást fejleszteni kell, és ehhez a jogi alapokat is meg kell teremteni.

19____

__20

Kivárni vagy elbocsátani? A NetLab projekt keretében készített mélyinterjúk elsô eredményei Barbara Willsberger L&R Társadalomkutató Intézet

A NetLab projekt keretében 2009. februárjában összesen 15 mélyinterjú készült osztrák és magyar munkaerô-piaci szakemberekkel: kilenc interjú a magyar oldalon, nyugat-dunántúli vállalkozások képvi­ se­­lôivel, továbbá a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (NYDRMK) és az MSZOSZ munkatársaival, hat interjú pedig az osztrák oldalon, az Alsó-ausztriai Gazdasági Kamara (WK), a Burgenlandi Iparszövetség (IV), az Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara (AK NÖ), az Osztrák Szakszervezeti Szövetség Burgenlandi Tar­ tományi Szervezete (ÖGB) és a burgenlandi valamint az alsó-ausztriai munkaerô-piaci szolgálat munkatársaival. Az itt következô fejtegetések a gazdasági válság hatásaira, a szakképzé­ si szükségletekre, a munkanélküliségre és a dolgozó szegények jelen­ sé­gére fókuszálnak. Hangsúlyozni kell, hogy mélyinterjúkon alapuló ta­ nul­mányról van szó, amely elsôsorban a hangulatot és a tendenciákat vázolja fel. A gazdasági válság korábban nem ismert ismeretlen bizonytalanságot váltott ki a magyarországi vállal­ ko­zók körében, amit a médiák híradásai még tovább fokoztak. Az interjúalanyok elmondása szerint a re­ akciók az óvatos kivárástól (amikor csak néhány felmondásra került sor) a pánikszerû leépítésig terjedtek. Valamennyi megkérdezett említette a rövidített munkaidôt (ami inkább a nagyobb cégeknél jellemzô) és az elbocsátásokat a gazdasági válság kezelésére szolgáló eszközként. Az osztrák vállalkozások felmondásokkal, rövidített munkaidôvel, a szabadságok kiadásával és a felgyülemlett többletmunkaórák kiadásával reagálnak a válságra. Felmondás esetén a munkaügyi alapítványokat is igénybe veszik. A munkavállalói érdekképviselet részérôl ezzel kapcsolatban elhangzott az a kritikus megjegyzés, hogy a válságnak vannak haszonélvezôi is: olyan cégek, amelyek már korábban is gazdasági problémákkal küszködtek, most pedig a válság kapcsán nyúj­­tott támogatásokat használják fel cégük helyzetének rendezésére. Magyarországon a legnagyobb mértékben az autó- és fémipar és ezek beszállítói érintettek, továbbá az épí­ tôipar és a textilipar. Az osztrák oldalon a fémfeldolgozás, az autóipari beszállítók, a textilipar és a bútoripar szenved leginkább a válság hatásaitól. A válságnak kevésbé kitett ágazatok vonatkozásában bizonytalanok voltak az interjúalanyok, ezzel összefüggésben Magyarországon az élelmiszer-feldolgozást, az élvezeticikkgyártást, az egészségügyet és az oktatást, a tömegközlekedést, valamint általánosságban a kereskedelmet és a szolgáltatásokat említették. Az utolsó megállapítás Ausztriára is érvényes, ezen túlmenôen pedig még a turizmus és az élelmiszeripar merült fel, mint kevésbé érintett ágazat.

A munkanélküliség elsôsorban a kölcsönzött munkaerôt, az alacsony képzettségûeket, az idôsebbeket és a fiatalokat érinti. Érdekesnek tûnik, hogy a munkanélküliség szerkezete 2009 elejéig alig változott, a mun­­ka­nélküliek száma azonban jelentôsen nôtt. Azóta azonban szerkezeti változások is beköszöntöttek, s különösen érintettek a fiatalok, a külföldiek és a nôknél jelentôsebb mértékben a férfiak. Milyen szakképzési igény adódik a mostani folyamatokból a jövôre nézve? E körben elsôsorban a magyar ol­ dalon hangzottak el kritikai megjegyzések arra nézve, hogy a képzés és a továbbképzés eddig nem felelt meg a gazdaság igényeinek, miközben az ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseket nem hallották meg az illetékesek. Problémát jelent a létfenntartást szolgáló ellátások csökkentése Magyarországon. Ez az összeg eddig havi 280 Eurót tett ki, és további csökkentés esetén sokak számára már nem lesz mód a tanfolyamokon való részvételre, mivel a mindennapi életvezetési kiadásaik nem fedezettek. Ezen túlmenôen megfigyelhetô, hogy a vállalkozások pont a továbbképzések körében kezdenek el elsôként takarékoskodni. Általánosságban el­ mondható, hogy a munkaerô-piaci folyamatok dinamikája nagy, és ezért csak nehezen becsülhetô fel a jö­ vôbeni szakképzési igény. A cél azonban mindenképpen a magasabb képzettség megszerzése, hogy felké­ szülhessünk a válság utáni idôszakra. A partnerek a magasabb képzettséggel összefüggésben az alábbi területeket említették: Magyarország: CNC-fémmegmunkálás, vendéglátóipar, egészségügyi szakmák, (különösen az ápolás) vala­ mint a számítástechnika Ausztria: optoelektronika, mechatronika, szerelési dolgozók, villanyszerelôk és turisztikai szakemberek. Általánosságban a képzési kínálat kialakítása esetén a kisrégiós szükségletekbôl kell kiindulni, valamint a képzéseket olyan területekre kell irányozni, melyeknek van jövôjük, mint az orvostechnológia, a környe­ zetvédelem és az energiaügy. Ebben az összefüggésben azonban arra is gondolni kell, hogy a munkaerô-piaci szolgálat ügyfeleinek egy része nehezen képezhetô, miközben e csoport számára is biztosítani kell képzési lehetôségeket. A dolgozó, de mégis szegény emberek jelenségét, vagyis az egzisztenciális szükségletet nem fedezô fog­ lalkoztatást mindkét országban problémának tartják. Ennek oka Magyarországon a minimálbéren (71.000,- Ft) foglalkoztatottak viszonylag magas aránya (a NYDRMK adatai szerint a dolgozók 20-30%-a), ezen túl­ menôen az olyan személyek alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatása, akik több mint 5 egymást követô napon, de havonta maximum 15, és évente legfeljebb 3 hónapon keresztül dolgoznak. A munkaadó ebben az esetben csak a ténylegesen ledolgozott munkanapokra fizet társadalombiztosítási és munkaadói járulékot. A NYDRMK információ szerint az eredeti célt, vagyis a feketemunka csökkentését ezzel nem sikerült elérni. Épp ellenkezôleg, a bérköltség megtakarítása érdekében többeket átjelentettek a teljes munkaidôs állásukból alkalmi munkavállalónak. A szegénység szempontjából valamennyi interjúalany rizikócsoportnak tekintette a részmunkaidôben foglalkoztatottakat, mivel Magyarországon eléggé elterjedt, hogy valakit hi­­va­talosan részmunkaidôben vesznek fel, s mégis teljes munkaidôben kell dolgoznia, miközben a bér egy részét feketén fizetik ki. Ez a jelenség különösen az idôsebbeket, a romákat és az alacsony képzettségûeket érinti a magyar oldalon. Ausztriában a megkérdezettek szerint a szegénység a dolgozókat elsôsorban a ke­ reskedelem és a turizmus területén érinti. Ezen túlmenôen megemlítették az egészségügyi szakmákat, a

21____

__22

nagykereskedelmi hálózatokat, valamint a megbízási szerzôdés alapján dolgozókat és a kezdô szabadúszókat (pl. újságírók). A jelenség különösen érinti a GYES-rôl, GYED-rôl, ápolási díjról visszatérôket, a kisgyerekes anyákat, a gyermeküket egyedül nevelôket valamint az alacsony képzettségûeket, a részmunkaidôben fog­ lalkoztatottakat és a kölcsönzött munkaerôt. Azonban a munkaügyi ellátásban részesülôk között is sokan a szegénységi küszöbnél alacsonyabb összegben részesülnek. E jelenség lehetséges ellenszereként a magyar oldalon a minimálbér emelését, valamint az adócsökkentést említették, az osztrákok pedig a társadalombiztosítási kötelezettség alá nem esô foglalkoztatás összeg­ határának rugalmasabb szabályozását, a szükségletekhez igazodó alapellátást, munkanélküliség esetén a nettó járandóság arányának növelését, valamint a szakképzést általában.

Pódiumbeszélgetés Nem jajgatni, hanem cselekedni Kihívások a szociális partnerek számára

Dr. Kovács Péter fôigazgató-helyettes, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Az elhangzott elôadások többféle módszert, eszközt fogalmaztak meg a gazdasági válság és a foglalkoztatá­ si problémák megoldása érdekében. A következô beszélgetés során arra vagyunk kíváncsiak, hogyan érintette a gazdasági válság a munkavállalókat, ill. a munkaadókat Ausztriában és Magyarországon, s milyen intéz­ke­ déseket javasolnak a válság és következményeinek leküzdése érdekében? Georg Mayer, gazdaságpolitikai osztályvezetô, Alsó-Ausztria Munkavállalói Kamara A válság oka a pénzügyi piac szabályozatlansága, korlátozatlansága volt, melynek összeomlása kihat a reál­ gazdaságra és ennek következtében a munkaerôpiacra. Ehhez jön az egész világra kiterjedô gazdaságszerke­ ze­ti válság, amely elsôsorban az autóipart érinti, ahol 20-30 % többletkapacitás áll fenn. Azt gondolom, hogy 1-2 év múlva nem folytathatjuk a dolgokat ott, ahol 2008 közepén abbahagytuk. A beszélgetés mottója az volt, hogy „Nem jajgatni, hanem cselekedni“, amely egyben az Alsó-Ausztriai Munkavállalói Kamara mottója is. Az idén két akciót hívtunk életre, illetve tettünk jobbá: nálunk képzési hozzájárulást kap mindenki, aki saját kezdeményezésébôl szeretné magát továbbképezni. Eddig ehhez 100 Euro hozzájárulást kaptak, most pedig 200 Euró jár minden munkavállalónak, aki jelenleg munkanélküli, és képzésre, tanfolyamra kíván menni. Ezen túlmenôen a munkaügyi alapítványoknak adott ösztöndíjak összege 360-ról 500 Euróra nôtt. Ezt az összeget mindenki megkapja, aki valamely alapítványba kerül, és hosszabb, színvonalas képzés mellett dönt. Mag. Martin Egger, Alsó-Ausztriai Gazdasági Kamara, szociálpolitikai osztály vezetôje A gazdaság érintettségének foka igen eltérô. Van olyan terület, amelyet a válságos helyzet kevésbé érint, és van, amelyet igen súlyosan. Ugyanígy elmondható, hogy vannak nagyobb mértékben érintett munkavállalói csoportok. Megmutatkozott azonban, hogy a gazdaság most igen erôsen érdekelt abban, hogy megtartsa a munkavállalókat, elkerülje a felmondásokat, hogy a válságot követôen újra startra készen álljanak a cégek. Ami azt illeti, hogy ez a közeljövôben is így lesz-e, pillanatnyilag megvannak a kétségeink. Az adatok inkább arra utalnak, hogy az a fázis, amikor a gazdaság megengedheti magának a munkahelyek fenntartását, alig­ hanem véget fog érni. Ez a helyzet a szociális partnerségre nézve különleges kihívást jelent. A vállalkozásoknak két dolog kell: egyrészt a megrendelések, másrészt a likviditás. Mindenre szükségük van, ami elôsegíti a foglalkoztatást. A foglalkoztatást vonzóvá kell tenni, és mindent elkerülni, ami csökkenti an­­nak vonz­erejét. Ez eléggé hétköznapi szlogen, ha azonban meg akarjuk tölteni tartalommal, úgy ez meglehetôsen nehéz kérdéssé válik. Az Európai Bizottság egyik közleményében épp ezeket a pontokat irányozza elô, amelyeket Ausztriában és Magyarországon is tárgyalunk. Ilyenek a jobb rövidített munkaidô-modellek, a bérmellékköltségek csökken­ tése, a szakképzettség forszírozása és szintjének növelése. Az egyik olyan kérdés, amelyet az Unió mindig

23____

__24

újra említ, a mobilitás növelése. Ezzel kapcsolatban van egy konkrét javaslat is: a munkanélküli segély igénybe vétele és az igényjogosultságok könnyebben legyen exportálhatóak az egyik országból a másikba. Az Európai Unió, az Európai Bizottság ötletei tehát nem esnek messze attól, amikrôl mi eszmecserét folytatunk. Horváth Csaba, MSZOSZ Nyugat-dunántúli Regionális Képviselet vezetôje Egy kicsit mi nehezebb helyzetben vagyunk, mint az osztrák kollégák. Ôk megoldásokon dolgoznak, pén­ zek­­rôl, hatalmas támogatásokról beszélnek, mi pedig még jajgatunk és sikítozunk, mert egyre rosszabb a mun­kavállalók helyzete Magyarországon. Az MSZOSZ a versenyszférát tömöríti igazán és nagyon sok ipari szakszervezetünk van. Olyan sokk érte ezt a területet az elmúlt közel egy esztendôben, melyre senki nem volt felkészülve. A közgazdászok megmagyarázzák nekünk, akik egy kicsit értünk hozzá, hogy mi a vál­ ság lényege. A magyar átlagemberek jelentôs részének azonban fogalma sincs arról, hogy mi történik ma a világban, mivel jár a válság, milyen következményei vannak. Az immár évek óta végzett kutatásaink azt mutatják, hogy a magyar munkavállalók 80 %-a abszolút jogismereti hiányban szenved. Egyet érez: ha kirúgják a munkahelyérôl. Az igazi problémát abban látjuk, hogy hiányzik az ôszinte, nyílt, letisztult fo­ galmazás, hogy a legegyszerûbb ember is megértse. Ami szomorú, és itt azért önkritikát gyakorlok magam is, hogy sokszor a mi tisztségviselôink sem tudják kezelni a problémákat. Amikor például bejött a válság, a csoportos létszámleépítés szabályait sem a munkáltató, sem a munkavállalói érdekképviselet nem ismerte. A jogsegélyszolgálatunkat kibôvítettük, 14 ügyvéd foglalkozik jelenleg a munkavállalók problémáival. Ennek ellenére szembesülünk olyan gondokkal, amiket már nem tudunk kezelni. A prevenció nagyon kevés és ma már csak utókezelünk. Lényegében három területet érintettem: magának a szakszervezeti munkának a hibáit, a munkavállaló kö­ zömbösségét, ismerethiányát, jogtudatos magatartásának problémáit, valamint a munkáltató rendkívül ma­ gabiztos, öntelt erôfölényét – tisztelet a kivételnek. Egy biztos: a tárgyalóasztalnál nem vagyunk azonos súlyú versenyzôk. Mi mindig valahogy kapaszkodunk fölfelé, és nem tudunk megfelelô megállapodásokat kötni a munkaadókkal. Sok esetben az a baj, hogy a munkaadó nem tudja kezelni a problémákat, és az erôfölényével visszaélve beleviszi a munkavállalókat, az érdekvédelmi tisztségviselôket a zsákutcába. Sok eszközt ajánlottunk a munkáltatóknak létszámleépítés helyett, szakszerûen, szakmailag alátámasztva. A Munka Törvénykönyvében 8 olyan eszköz van, amely a létszámleépítést megelôzhetné. Azok a munkáltatók, akik erre fel voltak készülve, akiknél jó volt a HR-vonal, azok megoldották ezt a problémát, elodázták a le­ építéseket. S képzeljék el, onnan történt a legnagyobb elbocsátás a válságra hivatkozva, ahol óriási nye­re­ séggel zárták a 2008-as esztendôt. Utcára tettek 500 embert, miközben 54 millió forint lett a nyereség, 160 millió forintot meg kivittek Magyarországról. Természetesen elfogadom: sok helyen azért van leépítés, mert visszaesik a termelés, csökken a kereslet, változnak a viszonyok. Nagyon sok tagot vesztett az utóbbi idôben a szakszervezeti mozgalom. Nem szeretném megélni, hogy olyan szintre süllyedjen le a szociális partnerségen belül a munkavállalói oldal, hogy ne legyen ereje keményen, ha­ tározottan kiállni a munkavállalók érdekében.

Brummer Gábor, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Tanács Munkaadói Oldalának tagja Magyarország az élelmiszer-termelés hazája. Mi a helyzet ma? Van egy derékszögû háromszög, ennek a csú­ csán intenzív gabonatermelés folyik, ami kijut az országból. Semmilyen feldolgozás nincs, mert a malmok el vannak adva. Középen találjuk a zöldség- és gyümölcstermesztést, ami biztosítaná a feldolgozóiparnak a terméket. Nincs feldolgozóipar. S alul találjuk az állattenyésztést, ami gyakorlatilag az ország hús- és tej­ termelését adná, de majdnem a nullával egyenlô. Ezt a háromszöget meg kell fordítani, és mi egy programban megtettük ezt. Nem országos, nem globális, hanem helyi, kistérségi szinten gondolkodtunk. A program neve: Lokális Autonóm Rendszer (LAR). Ma Magyarországon 150 kistérség mûködik, mindnek sajátos gazdasági le­hetôségei vannak. Ezekre dolgoztunk ki programokat. Lényege: a kistérségben kell megoldani az energia elôállítását. Beszélünk a biomasszáról, a szélkerekekrôl, a biomassza hozadékairól, ezeket le kell vinni a kis­ térségbe, mely magát látja el energiával. Ezzel az adott térség, kis termelôegység, egyrészt függetlenné vá­­lik a nagy rendszerektôl, másrészt pedig munkahelyet teremt. Második lépés a termelés megszervezése. Az adott kistérségek az adott fajta termékkel foglalkoznának, amit a piacra vinnének, vagy helyben fel­dol­ goznának. Megszûnne az a mérhetetlen tömegû áruszállítás, ami az országban az utakon történik. A helyi kisteljesítményû feldolgozó üzemek állítanák elô a termékeket, amiket a helyi bolthálózat értékesítene. Ezek a kistérségek egy-egy nagyobb város köré tudnak csoportosulni. Egy 50.000 fôs városhoz elképzelésünk sze­­rint 15-20 falu tartozna. Ez a rendszer tudja megoldani teljesen az önellátását ezeknek a területeknek, kistérségeknek, sôt egy pár éven belül megindulhatna az a plusztermelés, ami már irányítottan, minôségi ter­ mékekkel akár exportra is mehetne. Világos, hogy nem minden kistérség ugyanazzal a módszerrel mûködik, de mindre ki lehet dolgozni a fenti alapelvet. Ez nem a teljes megoldás, nem a magyar gazdaság kilábalása, de egy a sok lehetôség közül. Érdemes lenne megpróbálni annak érdekében, hogy ki tudjunk mozdulni a gazdasági válságból. Az állattenyésztésben, a gyü­­mölcs és zöldségtermesztésben, a termékek feldolgozásában látjuk mi a pillanatnyi kimozdulást, ami mun­kahelyteremtést is jelent és gazdasági elônye is van. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl, ügyvezetô, Burgenlandi Iparszövetség Két példa segítségével szeretném Önöknek megvilágítani Burgenland helyzetét. A tavalyi év végén, amikor a válság elkezdôdött, egy vállalkozó azt mondta nekem, hogy retteg minden egyes beérkezô e-mailtôl, mert mind olyan akár egy földrengés. Olyan megrendeléseket mondanak vissza, amelyek alá vannak írva, le vannak tárgyalva, és a megrendelô cég azt mondja, hogy nagyon kellemes volt minden, de nincs szükségem erre a dologra. Ismerek egy másik céget is, melynek tulajdonosa az egész életét cége felépítésére fordította, sa­ját maga csinált mindent, és soha nem ismerte a likviditási probléma fogalmát. Most meg egyszer csak olyan helyzetbe került, hogy a számos megbízása teljesítéséhez szükséges elômunkálatokat nem tudja finan­szí­ rozni, mert a részérôl már elvégzett munkák ellenértéke nem érkezik be. Ebbôl látható, hogy a válság ho­ gyan érinti magukat cégeket. Hogy konkrétan kit érint a válság nálunk? A hatás Burgenlandban viszonylag mérsékelt, mert a kisebb vállalkozások a jellemzôek. Az ipari szektorban az autóipari beszállítók kezdetben igen nagymértékben érintettek voltak. Természetesen szükséges lépéseket tenni, ha megszorulunk: ilyen a felgyûlt szabadság, a túlórák „elfo­gyasz­ t­ása” vagy a kölcsönzött munkavállalók elküldése, és amint tegnap hallottam, az igen nagy osztrák cégek,

25____

__26

mint amilyen pl. a VÖEST ott tartanak, hogy egyszerûen leállítják az üzemet és hazaküldik az embereket, mert nincs elég megbízásuk. Hogyha pedig nagyon súlyossá válik a helyzet és nincs elég forgóeszköz, akkor felmerül a felmondás gondolata. És ilyenkor elôször azokra kerül sor, akiknek a képzettsége a legalacsonyabb. Én mindenkinek, aki hasonló helyzet kerül, egyszerûen azt tanácsolnám, hogy saját maga is kezdeményezze a továbbképzéseken való részvételt. A képzési utalvány nagyon jó dolog, ha valaki kihasználja. Amit pe­dig Horváth Csabának mondanék, az az, hogy nálunk a szakszervezet igen is azonos szintrôl tárgyal a mun­ka­ adókkal, akik nagyon tisztelik a szakszervezetet. Dr. Kovács Péter fôigazgató-helyettes, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Sok azonos vonás mellett egy lényeges különbség is van Ausztria és Magyarország kormányzati stratégiája között. Ausztria lényegesen több forrást biztosít az elbocsátások megelôzésére és az utcára került emberek hely­zetének könnyítésére. Elhangzott, hogy a válság utáni új gazdasági rendben a válság által sújtott ága­ zatokban, pl. a jármûiparban a mainál sokkal alacsonyabb foglalkoztatási szint alakul ki. Nekünk, munkaügyi szakembereknek nagyon lényeges az a kérdés, hogy hova tudjuk majd átirányítani a válság miatt mun­ka­ nélkülivé lett álláskeresôket. A munkahelymegôrzés állami támogatása olyan szituációt feltételez, amikor egy cég valamilyen piaci okok miatt átmeneti nehézségekbe kerül. A gazdasági válság esetén alkalmazott mun­kahelymegôrzô támogatásoknál az a gond a döntéshozó, a támogatást odaítélô számára, hogy nem tudja, meddig tart ez az átmeneti helyzet. Az említett közgazdasági és foglalkoztatáspolitikai eszközök véle­ményük szerint alkalmasak-e a válság kezelésére? Hozzájárulhat-e a válság kezeléséhez a határ menti együttmûködés? A több mint 15 éves osztrák-magyar szakmai kapcsolatrendszer révén tudunk-e egymásnak is segíteni, hogy megkönnyítsük az emberek vagy a cégek helyzetét? Brummer Gábor, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Tanács Munkaadói Oldalának tagja A pénzügyi támogatások szerintem maximálisan megfelelnek ahhoz, hogy meg tudjuk tenni az elsô lépé­ seket a kilábaláshoz. Ha ránézek a LAR program rövidített változatára, az elsô címszó így hangzik: Oktatás a mezôgazdaságban és az élelmiszeriparban. Tehát ezeket a forrásokat mindjárt az oktatásba kell befektet­ nünk ahhoz, hogy elinduljunk a kitûzött cél elérése felé. Ami a határ menti együttmûködést, a burgenlandi kapcsolatokat illeti: A program elkészítése elôtt a csapatunkkal végigjártunk néhány országot és Ausztriába is eljutottunk, ahol Jennersdorfban nagyon érdekes dolgot láttam. Egy régi direkt-termô szôlôfajta most is gyönyörûen terem, amelynek termését ôsi osztrák fajtaként értékesítik. Gratulálok az ötlet gazdájának, nekünk is ilyen ragyogó ötletekre lenne szükségünk, amikor egy programot – legyen az turisztikai vagy vi­ dékfejlesztési – kidolgozunk és elindítunk. Tehát érdemes átmenni a szomszédba, szomszédjainknak is érde­ mes hozzánk átjönniük, tanulhatunk egymástól hasznos dolgokat. Dr.in Ingrid Puschautz-Meidl, ügyvezetô, Burgenlandi Iparszöveség A szokatlan helyzetek szokatlan intézkedéseket igényelnek, és mivel nem tudjuk, hogy mi fog történni, és hogy mikor következik be a gazdasági fellendülés, ezért az eszközöket és intézkedéseket mindig újra hoz­ zá kell igazítani a helyzethez. A rövidített munkaidô pl. egész más célból született, valóban csökkentett ide­jû munkavégzésre, ahogy a neve is mondja, és ezt most Németországban 24 hónapra kiterjesztik. Az

alkalmazkodás, az újabb és újabb errôl szóló eszmecserék az egyik megoldás. A másik lehetôség, amit az Iparszövetség már hosszú ideje követel, a hitelvonal vagy a felelôsségátvállalás biztosítása. Azt az esélyt lá­ tom a válságban, hogy a szociális partnerekkel olyan dolgokról tudunk egész egyszerûen beszélni, amelyekrôl korábban nem tudtunk anélkül, hogy egymásnak ne estünk volna. Nagyon fontos a munkaidô rugalmasabbá tétele is, amely idônként vörös posztó a szociális partnereink számára. A cégeknek akkor kell dolgozniuk és a dolgozóknak akkor ott lenniük, amikor munka van, és nem akkor, amikor nincs. Ez azt jelenti, hogy az egyre hosszabbodó munkaidôkeretnek a munka mai rugalmas világába egyszerûen bele kell férnie. A globális válságot nem lehet lokálisan megoldani. A szomszédom valamennyi jó példája követésre méltó, ha segít rajtam. Ha kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, és nem engedjük, hogy a kommunikációs folyamat megszakadjon, talán rálelhetünk olyan megoldásokra, melyeket a másik már megtalált. Én magam nem vállal­ tam volna funkciót az EURES-T-nél, illetve nem vennék részt a NetLab projekt munkájában, ha nem volnék meggyôzôdve róla, hogy a határon átnyúló együttmûködés, az információ, a mobilitás vagy a hálózatképzés pozitív hatással van különösen az általam képviselt gazdasági térségre, Burgenlandra. Hubert Herzog, AMS Alsó-Ausztria, osztályvezetô-helyettes Dr. Vértes András a válságot bizalmi krízisnek nevezte, Kiss Péter fôigazgató úr szükségleti válságnak, összefoglalólag pedig azt mondhatjuk: az egész egy hitbéli válság is. Az Európai Unió és az OECD uralkodó neoliberális dogmája az utóbbi évben alighanem eléggé meginoghatott. Az olyan ötletek, minthogy egy ame­ rikai kormány bankokat és nagy autóipari cégeket államosítson, ebbe a dogmába, ebbe a hitrendszerbe, a piac láthatatlan kezébe, a szolgáltatások határtalan szabadságába, a határtalan mobilitásba, a határtalanan deregulációba vetett hitbe egyáltalán nem illenek bele. Minden gazdaságpolitikai elôrejelzés, amirôl hallunk, és ami itt szerepet játszik, azt mondja: a következô két-három évet túl kell élnünk, aztán minden megy tovább, ahogy eddig. Én magam e tekintetben szkeptikus vagyok. Az egyetlen, amit a globális gazdaság alakulásáról tudunk, az az, hogy a feltörekvô ipari államok nem járhatják azt az utat, amelyet mi, Nyugat-Európa, ill. az USA tett meg, mert akkor a bolygónkat a legrövidebb idôn belül teljesen tönkretennénk. Amit én ezért hi­ ányolok, azok az alternatív forgatókönyvek. Olyan alternatív forgatókönyvek, amelyeken az EU gondolkodik, azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszhat az EU, játszhatnak a nemzetállamok egy leendô globális világban? Milyen szerepet játszhatnak a régiók, a tartományok, a határon átnyúló jellegû területek? Brummer úr fejtegetéseit igen érdekesnek találtam. Alternatív gazdasági koncepciókra emlékeztetett, amelyeket a 70-es években zöld-alternatív összefüggésben tárgyaltunk. És amit itt izgalmasnak érzek, az az, hogy ezt a munkaadói oldal most újra elôveszi. Azt gondolom, hogy ezen többet kell gondolkoznunk, más síkon, és az eddigiekhez képest erôsebben alternatív módon. Éder Géza elnök, PNB Egyesület Az újszerû válság kezelésére újszerû megoldásokat kell keresni. Magyarországon meg kell vizsgálni, hogy az a regionális támogatási politika, amit a kormányok az elmúlt 20 évben folytattak, milyen hatékonysággal mûködött, fönntartható vagy fönntartandó-e. Látható, hogy a válság a viszonylag fejlettebb nyugati, északdunántúli illetve középsô régiót erôteljesebben érintette. Egyetértve azzal, hogy bizonyos problémákat a glo­ bális válságban csak központilag lehet kezelni, úgy gondolom, hogy a koncepciókat, programok nem olyan

27____

__28

centralizáltan kell megvalósítani, mint ahogy az jelenleg történik. Mivel a gazdaság válságának jelei térben és idôben, emberekben és cégekben konkrétan jelentkeznek, felül kellene vizsgálni azt a döntési mechanizmust, ahogyan ma a támogatásokat az egyes válságba jutott szereplôknek odaítélik. A több hónapig elhúzódó dön­ tési eljárás során lehetséges, hogy okafogyottá válik az a támogatás, amellyel megmenthetô lett volna egy cég. Célszerû lenne végiggondolni, hogy a kialakult támogatási struktúrát hogyan lehetne egy koordinálható intézkedéssorozatba bevonni. Annyiféle a támogatás vagy a forrás, hogy talán a legközvetlenebb érintette­ ken kívül nem nagyon tudja átlátni senki. Az elhangzottak alapján úgy tûnhet, hogy ez a válság elsôsorban a termelô szférát érinti és a megoldásokat is ezen a területen kell keresni. Elhangzott, hogy az iparban nem lesz annyi munkahely, mint korábban volt. Végig kellene gondolni, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat az egészségügyben, a szociális szférában vagy a szakképzés területén hogyan lehetne jól felhasználni, mivel ezek a támogató rendszerek nálunk meg­ lehetôsen hiányosak. Dr. Kovács Péter fôigazgató-helyettes, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ A pódiumbeszélgetés legalább olyan színes és elgondolkodtató volt, mint az elôzmények. Személy szerint azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez a gazdasági válság a maga méreteivel, súlyosságával, hatá­ saival mindenképpen meg fogja változtatni a világot, a gazdasági rendet és a gondolkodásmódot. Nem lehet visszatérni a régi szisztémához. Nem hiszem, hogy mûködik a kivárási stratégia, azaz nyerjünk idôt, tartsunk ki, aztán majd ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Új módszerekre, új gondolkodásmódra, új támogatási eszközökre van szükség a foglalkoztatáspolitikán belül is. Elôtérbe fog kerülni az innováció, és az kerül nyerô helyzetbe és versenyelônybe, aki már ma azon gondolkodik, hogy a piacon milyen innovatív ötletekkel fog tudni bekapcsolódni az új világrendbe.

Soha ne mulassz el egy jó kis válságot! Szempontok a határon átnyúló együttmûködéshez Barbara Maca Industrievierteli Regionális Fejlesztési Szövetség, Projektmenedzsment

Gazdasági válság, foglalkoztatási válság, pénzügyi válság, bizalmi vá­ lság. A sokféle elnevezés ugyanazt a jelenséget takarja, és sajnos hóna­ pok óta ez a fô téma mindenütt. Tekintettel a válság kihatásaira, a ren­ dezvény címe: „Válság, mint esély“ rossz választásnak tûnhet. De vajon nem kell-e Hillary Clinton-nak is igazat adnunk, aki azt mondta: „Soha ne mulassz el egy jó kis válságot“!? Nem találó-e ez a mondat abban az értelemben, hogy egy ilyen jellegû összeomlás mélyreható döntések és a fejlôdés lehetôségét teremti meg, ami mind csak akkor lehetséges, ha elég nagy a nyomás? Nem érdemes-e ezt a kihívást a továbbfejlôdés szükségszerû alapjának tekinteni? Soha ne mulassz el egy jó kis válságot! Mit jelent ez a „NetLab“ projekt szempontjából, amelynek keretében a mai konferencia megrendezésre került? A válság izgalmas idôszak is egyben: Mayer mérnök úr felvetésé­re utalva szakítópróba az Európai Unió összetartása szempontjából, mivel egy ilyen jellegû probléma kezelésé­hez a pusztán nemzeti szintû megoldások már nem kielégítôk. Amint Egger úrtól hallhattuk, olyan idôszakról van szó, amikor a szociális partnerség is nagy kihívások elé néz. Fakler úr hangsúlyozta, hogy ilyenkor a dolgozók képzése és továbbképzése – még ha csak a szükségbôl eredôen is – fontos szerepet kap. A szociális partnerség Magyarországon nem olyan erôs lábakon áll, mint Ausztriában. A „NetLab“ projekt célul tûzte ki, hogy nem csak az intézmények közötti határon átnyúló eszmecserét, hanem az ilyen jellegû struktúrákról folyó eszmecserét is támogatja. Az aktuális helyzet hatékony bepillantást enged a szociális part­neri együttmûködés gyakorlatába, annak szükségességébe és az intézményesített, független érdek­kép­ viseletek elengedhetetlen és fontos mivoltába a helyzettel való visszaélés megakadályozása és a hozzáértô támogatást biztosítása érdekében. A képzett munkaerô hiánya jelenleg kevésbé égetô – akkor is, ha továbbra is vannak „válságálló” ágazatok, amelyek jelzik ilyetén igényeiket. A „NetLab” projekt keretében az osztrák, szlovák, cseh és magyar határtér­ ségre vonatkozóan két további EU-projekttel való együttmûködésben (EXPAK AT.CZ és ÜBI) készül a „Jobtour“ internetes platform ( www.jobtour.eu), amely a határon átnyúló mobilitást hivatott megkönnyíteni: 150, a jelenlegi határon átnyúló munkaerôpiacon legfontosabb szakma és a mögöttük álló szakképzettség kerül itt összehasonlításra.

29____

__30

Egy további modul keretében évente kiválasztjuk „a régió 5 kulcsfontosságú kérdését“ amelyek a szociális partnerekkel és a munkaügyi szervekkel készülô mélyinterjúkon alapulnak, és aktuális, a közös régió szem­ pontjából fontos témákkal foglalkoznak. A válság már e körben is felütötte a fejét: az elsô interjúkör teljesen a gazdasági válság kihatásai szellemében zajlott. A fentiekben csak néhány példát soroltam fel, amelyek megmutatják, hogy a projekt világos célkitûzésekkel rendelkezik, és konkrét intézkedéseket valósít meg – azonban a szükséges mozgásteret is biztosítja, hogy lehetôvé tegye az aktuálisan fontos témákkal és szükségletekkel való foglalkozást. Ez azért fontos, hogy ne maradjunk meg szimplán elméleti síkon, hanem kapcsolatban maradjunk a valósággal, a szükségletetekkel és a célcsoporttal. A projekt helyi szinten elôkészíti azt a sok kis fogaskereket, amelyek jelentôségét ugyan pillanatnyilag elhomályosítja a válság, melyek azonban elengedhetetlenek a szociális partnerek és a munka­ ügyi szervek mindennapos határon átnyúló együttmûködéséhez.