Népművészeti és Báb Tábor a Bocskai Központban Július 12-én, a szokásos Téli Tábor témája idén a magyar népművészet körül forgott. A tábor szervezői Makkai Márta, a Bocskai Központ pedagógusa, Bartha Gyöngyi, a dandenongi-i magyar iskola vezető pedagógusa, valamint Zsuráfszky Lilla, Kőpataki Katalin, Tapolczai Gábor és Medovárszky István, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai már hetekkel a tábor napja előtt rengeteget készültek, hogy minél izgalmasabban és érdekfeszítőbben tudják bemutatni a Melbourne-ben élő magyar gyermekeknek saját kultúrájukat, hagyományaikat. A táborba rengeteg, több, mint ötven gyermek jelentkezett. A tábor kezdetén a szokásos reggeli torna helyett, egy energikus, dunántúli táncház keretein belül mozgatták a gyerekeket a tánctanárok.
. Ezt követte a reggeli áhítat, amit Dézsi Csaba, a North Fitzroy-i Református Gyülekezet lelkipásztora vezetett úgy, hogy a tanítások a gyerekek számára is könnyedén érthetőek voltak.
Ezt követte egy néprajzi előadás Lilla és Gábor vezetésével, amelyen keresztül bemutathatták a gyermekeknek, a hagyományos paraszti világ legfőbb elemeit. Hogyan épült fel a család? Milyen volt a munkamegosztás? Milyen eszközökkel dolgoztak? Hogyan nézett ki egy parasztház belülről? Milyen viseleteket hordtak a mindennapokban? S, milyen díszes ruhákat ünnepnapjaikon, s természetesen a különböző szokásokról is volt szó. A prezentáció után a gyerekeket játékosan kikérdezték az újonnan szerzett ismeretekből, s mindenki megdöbbenésére, nagyon ügyesen válaszoltak a legnehezebb kérdésekre is.
A tábor szervezői úgy gondolták, a nap további részében, egy csodálatos múltbéli utazásra fogják invitálni a gyerekeket. A tízórai gyümölcs után minden kisgyermek kapott egy-egy Útlevelet. Kezdődhetett a kaland! A gyerkőcöket 4 csoportra osztották, s a csoportokat négy „szokásbemutató-állomás várta”. Az évkör mentén haladva, az adott évszakot meghatározó szokások lettek kiválasztva: a télűző-tavaszváró busójárás, az őszi szüret, valamint a decemberi Luca napja. Ezek mellett, a negyedik állomáson az ünnepi viseletek bemutatója fogadta a kalandozó gyerekcsoportokat. A gyerekek 20-20 percet töltöttek csoportonként minden állomáson, ahol rövid ismeretterjesztő előadás után, kézműveskedésre került sor, ami után élményeik összegyűjtésére, különféle képeket ragaszthattak be az útlevelükbe. A busójárás állomása Gábor tisztsége volt, a gyerekek rettentően élvezték, hogy félelmetes, a mohácsi busók maszkjaihoz hasonló „télűző”álarcokat készíthetnek maguknak, majd miután végeztek, a busókhoz hasonlóan, óriási zajt csaptak, kereplőkkel, fazekakkal, fedőkkel, hogy elűzzék a hideget, valamint ezzel a parádéval lett jelezve a többi csoportnak, hogy ideje a másik állomásra látogatni.
István a szüret állomását vezette. A gyerek amellett, hogy megtanulták közösen, hogy milyen mezőgazdasági eszközöket használtak régen a paraszti világban, hogy zajlott a betakarítás és a maga a szüret. A végén a gyerekek saját kezűleg csinálhattak mustot szőlőből egy
pohárban, s munkájuk gyümölcsét boldogan fogyasztották el együtt.
A harmadik állomáson Kati rendezte be a boszorkányok birodalmát. A december 13-ára eső Luca napján rendkívül sokféle babonát és szokást ünnepeltek dédanyáink. Volt szó Luca székéről, boszorkányokról, „kotyolás”-ról, Luca-naptárról. Az ismeretterjesztő előadás után a gyerekek ültethettek Luca-búzát, amiből a következő év termését próbálták megjósolni. Hiszen régen Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették. A végén pedig, föl lehetett állni egy igaz Luca székére, ami elvileg 13 fajta fából készül és ráállva meg lehet látni a boszorkányokat. A gyerekek rettentően élvezték, hogy beöltözhettek boszorkányjelmezbe is mindemellett.
A negyedik állomáson Lilla várta a csoportokat, ahol népviselet-bemutató mellett a gyerekek, az útlevelükbe ragasztott térképre ragaszthatták az egyes tájegységek ünnepi viseleteit. Ezek
után a viseletekkel kapcsolatos kérdésekre helyesen válaszolók beöltözhettek az adott tájegység jellegzetes öltözetébe.
A sokszínű magyar szokások közötti utazáson kimerült gyerekek nagy étvággyal fogyasztották el, a konyhán serényen dolgozó és ízletesen főző önkéntes szülők által készített ebédet. Ebéd után István által vezetett sorverseny vette kezdetét, ami a rosszidő miatt zárt térben lett levezényelve, ami még jobban összehozta a gyerekeket és erősítette a csapatszellemet. A tábor zárásaként érkezett a nap sztárvendége, Fűzi Csilla, a Sárospataki Huncutka Bábszínház igazgatója. Csilla hihetetlenül tehetséges bábművész maga készíti a bábjait, 15 éve bábművészeket képez. Bábelőadása után, segített bábot készíteni a gyerekeknek. Hihetetlenül képzett művészről van szó, aki lehengerelte bábjátékával a gyerekeket, s felnőtteket egyaránt
. A tábor szervezői bíznak abban, hogy ez a tábor hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek magyarság-tudata erősödjön, s saját kultúrájuk, szokásaik, hagyományaik felé a továbbiakban is érdeklődően és szeretettel forduljanak. Zsuráfszky Lilla és Tapolczai Gábor
