Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi piarista gimnáziumban

Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi piarista gimnáziumban (1943 – 1948)

Lechner László előadása 2010.12.03. Lovassy László – volt piarista – Gimnázium 300. tanévének 4 évszak – 4 koncert rendezvénysorozatának Népzene-néptánc gáláján elhangzott előadás

Lovassy László – volt piarista – Gimnázium 300. tanéve

1. Kialakulási háttér, indítékok  Felerősödött nemzettudat a két világháború között.  Fokozódó érdeklődés a régi hagyományok iránt irodalmi, zenei, mozgásművészeti téren.  Népi kultúrkincsünk tiszta forrásainak módszeres kutatása és gyűjtése Csokonai, Petőfi, Kölcsey és mások kezdeményezését folytatva.  Gyűjtés, archiválás, feldolgozás, közreadás a magas kultúrában (Bartók, Kodály, Ádám Jenő stb. zenében, Kriza János, Sinka István, Molnár István ballada és tánc terén) és a falusi értelmiség legjobbjai körében.  Ifjúsági szervezeteknél, elsősorban a KALOT és a cserkészet keretében indult be a népi kultúra művelése.

Párostánc a Séd völgyében (1948)

Népzene-néptánc gála

-1-

2010. december 3.


A Bakonybéli cserkésztábor részlete (1942)

„Fecske” őrs a táborban (1942)


-2-

2010. december 3.


2. Kedvező helyi körülmények a gimnáziumban  Jól szervezett cserkész közösségi munka (dr. Szűcs Imre, dr. Előd István).  Az 1940-es években több fiatal, tehetséges szerzetestanár kerülése Veszprémbe, akik képesítésükön túl más irányokban is kitűntek hozzáértő elkötelezettségükkel.

Az utolsó piarista tabló 1948-ból. A bal felső két sorban a néptáncos fiúk. Mellettük dr. Előd István cserkész-parancsnok. A középső tanári sorban Medvigy Mihály, Helyes László, Balogh Ferenc, Kincs Lajos.

 Zenei nevelés és az énekkari kultúra fejlesztése, nemzeti irányzat erősítése a repertoárban (Balogh Ferenc, Helyes László, dr. Medvigy Mihály).  A korábbi fiú gimnázium 1945-től történt koedukált működésű átalakítása. A leánytanulók bekapcsolódásával Balogh Ferenc komplett vegyeskart, Helyes László pedig sokoldalúan felkészült népi-kulturális csoportot hozott létre.


-3-

2010. december 3.


A gimnázium koedukált vegyeskara 1948-ban. Középen Balogh Ferenc, mellette balról Zakariás Oszkár diák orgonista. Az egyenruhások néptáncos lányok. Felül balról a negyedik Zámbó István. Jobbról az ötödik a szerző.

A néptánccsoport versenykerete vezetőjükkel, Helyes László tanárral 1948-ból. A szövegben említett személyek: jobbszélen fent Pesovár Ferenc, a negyedik Marosi Júlia. Középső sorban balról második Zámbó István, negyedik Józsa Ottó, jobbszélén a szerző, Helyes László mellett jobbra Nemes Erzsébet. Népzene-néptánc gála

-4-

2010. december 3.


3. Alapítás és szervezés nélkül – lelkesedésből eljutni az ország élvonalába Helyes László matematika-fizika szakos tanár 1940. évben pályakezdőként került Veszprémbe, ahol 8 éven át az államosításig tanított. Különösebb megbízás nélkül csak tette a dolgát, ahogy jónak látta.

Ki volt ő és mit gondolt jónak?  Többgenerációs falusi tanító-családból származó, erős nemzeti érzelmű és az egyszerű falusi emberek lelkivilágába mélyen belátó, hazája népét rajongással szerető nevelő volt.  Kezdetben énekkarvezető volt, továbbá mint cserkészparancsnok helyettes a csapat regös raját is vezette. A fiúkat kerékpáros falusi gyűjtő utakra vitte mindenhová, ahol a népi gyökerű kultúrkincs kifejeződését érezte.  Csakhamar szakavatott partnerekre talált, előbb dr. Zákonyi Ferenc kultúrtörténész népművelő, majd Molnár István táncművésze tanár, néptáncgyűjtő és koreográfus személyében. 1943. évtől ők voltak a csoport szakmai támaszai.  Helyes tanár úr az ő hatásukra alakította ki azon nézetét, hogy a tánc nemcsak színpadi produkció, hanem érzelmi mondanivaló kifejezése olyan átélési szinten, amire a szó és a dal már nem képes. Vallotta, hogy a felkészülésben nem a forma, hanem a mögötte álló lelkiség az elsődleges.  Előfeltételnek tekintette a népköltészet, népballadák, népdalok, népi játékok és néptáncformák minél mélyebb megismerését.  Az így megszerzett ismeretanyag kisugárzásának eszközét jelentette a formagazdagsággal begyakorolt tánc.


-5-

2010. december 3.


A Mezőkomáromi KALOT csoport 1943-ban. Középen dr. Zákonyi Ferenc Helyes Lászlóval

Molnár István 1944-ben


-6-

2010. december 3.


4. A nyilvánosságra lépés főbb állomásai  1943. november 25-én a csoport együtt lépett fel Veszprémben Zákonyi Ferenc falusi táncosaival.  1944. július (9) 16-án már Molnár István közreműködésével újabb nagyszabású bemutató következett.

Az 1944. július 9-i Magyar Est meghívója (az előadás megtartását légitámadás áldozatainak temetése miatt július 16-ra halasztották).

 A háború súlyos megpróbáltatásai és a front átvonulása átmenetileg megszakították, de nem törték meg a gimnáziumi csoport fejlődését.  1946. május 12-én a Petőfi Színházban már ismét nagyszabású bemutató következett. Sinka István: „Anyám balladát táncol” című koreográfiáját mutatta be a csoport és Molnár István is fellépett híres sámán-kardtáncával.  1947. július 5-én és 6-án került sor a Séd völgyében megrendezett, legnagyobb szabású, szabadtéri díszletépítésekkel előkészített Balladaestre, ahol Molnár István: „Som Emőke” című drámai táncjátékát adták elő, népdalokkal és néptáncokkal kiegészítve. Ugyanitt vendégként lépett fel a Csokonai Együttes is, a későbbi „Budapest Táncegyüttes” kezdeti magva. Tartalmas visszaemlékezést közölt 32 évvel később erről az estről Pesovár Ferenc öregdiáktársunk a „Táncművészet” 1979/2. számában. Népzene-néptánc gála

-7-

2010. december 3.


Lovas László gimnáziumi rajztanárnak az 1947. júliusi Balladaestre készített meghívó plakátja.

A Séd-parton fölvert őrsi sátor volt a felvonulási és őrzési szálláshely a vár-díszlet felépítésének, bontásának idején. Népzene-néptánc gála

-8-

2010. december 3.


„Esseg vára” monumentális díszletét fa ácsolatra feszített, fűzfaág beszövésű vasháló paraván imitálta, ami a táncosok segítségével készült.

Huszár verbunk indítása (1948) Népzene-néptánc gála

-9-

2010. december 3.


A gimnazista csoport és a Csokonai Együttes közös képe a Séd partján 1947. július 6-án.

Pesovár Ferenc visszaemlékező cikkének kezdő részlete a Séd-völgyi Balladaestről, a „Táncművészet” 1979/2. számában. A képen a „vár” fűzfaág beszövését készítik a lányok.


- 10 -

2010. december 3.


5. Továbblépés a működés csúcsidőszakában  Kisebb fellépésekkel, de annál nagyobb intenzitással készült a csoport az 1948-as szabadságharc centenáriumára meghirdetett országos néptáncversenyre. Pápán, a dunántúli elődöntőn 1948. március 7-én I. díjat, Gyulán, az országos döntőn április 10-én IV. díjat nyert a csoport.  Utána még 6 meghívásos fellépése volt a csoportnak a fővárosban és vidéken az 1948. júniusi államosításig, ami Helyes László eltávolításával derékba törte a folytatást.

Fellépésre váró fiúk (Hadházy, Lechner, Virágh, Józsa, Komáromy, Börzsönyi, Torma, Pesovár, Szilágyi, Lontai 1948-ban)


- 11 -

2010. december 3.


A dunántúli döntő I. díjas csoportja Pápán, 1948. március 7-én

Korabeli újságcikk az „Új Veszprém megye” 1948. április 16. számában


- 12 -

2010. december 3.


6. A hanyatlás időszaka a feloszlatásig  Fél évig még lendületből működött a vezető nélkül maradt csoport. További 13 fellépése állami művelődés-felügyeleti irányítással történt.  A nagypolitikában bekövetkezett fordulat idején főleg propaganda kiszolgálási céllal kapott szereplési lehetőséget a csoport. Ugyanakkor ütközései alakultak ki a pártállami elvárásokkal szemben. Szellemiségét nemkívánatosnak tartották, mígnem 1949. kora tavaszán feloszlatták (a fő indok: erősen narodnyik és klerikális szellemű).

Leánykarikázó utánzó libákkal a Séd-völgyi kolostorromoknál (1948)


- 13 -

2010. december 3.


7. Folytatás a továbbvivők eredményeiben és érdemeikben  A csoport munkájában lelkesen résztvevő diákok általában az életben is továbbvitték az itt kapott értékeket. Közülük többeknek választott élethivatását határozta meg, vagy mélyítette művészileg az itt kapott indíttatás. Nevek szerint:  Böröcz József hivatásos művészeti csoportok vezetője,  Marosi Júlia, Csoóri Sándorné előadóművész, a moldvai csángó örökségünk elismert kutatója,  Dr. Pesovár Ernő Kossuth-díjas néptánc-tudós,  Pesovár Ferenc kimagasló néprajzkutató muzeológus,  Somlai István színházi tánckoreográfus,  Zámbó István Liszt-díjas és Érdemes Művész, Európa hírű karvezető (diákkorában már sikeres kórusvezető, 1956-tól Veszprémben zenetanár, kórus és zenekar alapító, a város zenei életének fellendítője).

Pillanatkép a „Magyar Nap” című újság 1948. április 14-i számából az országos versenyről. Jobb felől Zámbó István hegedűvel. Népzene-néptánc gála

- 14 -

2010. december 3.


8. Kiemelések a diákkori szereplők közül Tartozunk még néhány diákkori szereplő nevét külön is megemlíteni. A „Som Emőke” játékban Pesovár Ferenc és Józsa Ottó alakítását kimagaslónak minősítették a szakvéleményt adók. Emlékezetes volt a címszerepet játszó Nemes Erzsébet (később Hadházy Józsefné) szereplése. Más előadásokon közreműködésre meghívott Angolkisasszony növendékek között Böröcz Gabriella (később Vásárhelyi Lászlóné) 15 éves korában táncolta nagy sikerrel az „Anyám balladát táncol” álomképének főszerepét. Növendéktársa, Kelemen Mária (később dr. Tóth Imréné gyermekorvos, a lovassys Tóth Mária énektanárnő édesanyja) emlékezetes népköltészeti és népballada versmondó tehetségével tűnt ki.

9. Epilógus Magasra lobbanó láng volt ennek a csoportnak pár éves története, amit hirtelen elsodrással fújt el az akkori idők vihara. A lelkekből és szívekből viszont máig sem sikerült azoknak a tiszta és örömteli élményeknek az emlékét kitörölni. Némi elégtételt már csak a továbbvivők eredményei és az utókor elismerései adhatnak. Fejezze most ezt ki a „Táncművészet” című folyóirat 1981/7. számából idézett következő nekrológ:


- 15 -

2010. december 3.

Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi piarista gimnáziumban

Recommend Documents