NÉPESEDÉSPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEK N É H Á N Y MÓDSZERTANI VONATKOZÁSA* VALKOVICS EMIL

N É P E S E DÉSP O L I T I K A I C É L K I T Ű Z É S E K K IA LAKÍTÁSÁN AK N É H Á N Y MÓDSZERTANI VONATKOZÁSA* VALKOVICS EMI L

Minden tudományosan megalapozott népességpolilika egyik elengedhe­ tetlen feltétele az elérendő célnak, vagyis annak a meghatározása, hogy milyen (mekkora létszámú, milyen összetételű, termékenységű, halandósági!, szaporodási ütemű stb.) népesség elérését tartjuk a közeli és a távolabbi jövőben kívánatosnak. E cél keresése szükségképpen a népességi optimum (ill. optimális népesség) ismert koncepciójához vezet, mely évszázadok hosszú során át számos kiváló kutató elmének volt lelkesítője, s egyben kér­ lelhetetlen elbuktatója is.1 Köztudott, hogy bár a vele való foglalkozás hozott néhány nem lebecsülendő értékű, elsősorban elméleti jellegű ered­ ményt is, a problematika egésze mindmáig gyakorlatilag megoldatlan ma­ radi : egyetlen ország, régió, földrész stb. népességének az optimális számát, ill. fejlődési ütemét sem sikerült eddig gyakorlatilag meghatározni. Ennek a megállapításnak látszólag ellentmond néhány eléggé ismert számadat, pl. .1. Saiwy becslése, mely szerint Franciaország népességének a száma 50 és 75 millió között tekinthető optimálisnak (2); De Gaulle tábornok meg­ állapítása, mely szerint Franciaország nagyságának a biztosításához 100 millió franciára lenne szükség stb. (3). Ezeknek a számadatoknak döntő közös sajátossága azonban az, hogy semmiféle magyarázat nem áll mögöt­ tük. Hiába kezdenénk firtatni, hogy miért éppen ezek a számok és miért nem ezeknél kisebb vagy nagyobb számok jelentik Franciaország számára a szóban forgó kérdésnek a megoldását, semmiféle racionális, érvekkel alá­ támasztott indoklást nem találnánk. Nem marad más hátra, mint annak a feltételezése, hogy szerzőik (ill. népszerűsítőik) e számok szuggesztív erejé­ ben bíztak valamely általuk helyesnek vélt célnak (pl. a népszaporodás ser­ kentésének) az elérése érdekében, s e számok kritikátlan használatának és propagandájának láttán meg kell állapítanunk, hogy e bizakodás nem is volt alaptalan. A népességi optimum megoldatlanságának egyik velejárója, hogy az elmúlt évszázadok folyamán — .7. Bourgeois-Pichai egy kísérletétől el­ tekintve (4), melynek értékelésére ki fogunk térni — nem alakultak ki az * A Varsóban (Jadvisinben), 1972. március l ő — 18 között tartott Nemzetközi Népesedés­ politikai Konferencián m egvitatott tanulmány bővített változata. 5 A népességi optim um koncepciójának, elméleti és gyakorlati megoldási kísérleteinek törté" netéröl lásd dr. Vukouich Györgynek a „D em ográfia” 1959. évi 2— 3. számában megjelent tanul­ mányát (1). 23 Demográfia 3— 4

366

optimális népességszám, ill. fejlődési ütem meghatározására használható módszertani koncepciók és számítástechnikai eljárások sem. Egy eléggé sajátos álmegoldás azonban ebben a vonatkozásban is kialakult és fellel­ hető: a koncepció, vagyis a megoldatlan probléma (!) grafikus ábrázolása (I. ábra) (5).

I . A népességi optimum koncepciójának bemutatása (В . C. Urlanisz nyomán) Графическое представление концепции оптимума Iнаселения (по В. Ц. Урланису) Presentation oj the conception oj the optimum of population (on the hasis of В. C. Urlanis)

A népességi optimum problémaköre rendkívül élő és izgalmas nap­ jainkban is, különösen azokban az országokban, melyeknek kormányai a népességfejlődés tudatos befolyásolását nem tekintik kompetenciájuk hatá­ rain túlnövő tevékenységnek. A fentiek előrebocsátása után vizsgáljuk meg a következő két kérdést: 1. Mik a népesség optimális száma, ill. fejlődési üteme meghatározására irányuló eddigi törekvések meddőségének az okai? 2. Megoldható-e gyakorlatilag és ha igen. hogyan, a népességi optimum sokat vitatott problematikája? Az optimális népességszám meghatározására irányuló eddigi törekvések meddőségének egyik fő oka — megítélésünk szerint — abban keresendő, hogy azok a szerzők, akik e problémát meg akarták oldani, rögtön végső formájában, s ennyiben rosszul tették fel a kérdést, melyre a választ keres­ ték. Mekkora valamely földterületen, adott feltételek mellett a népesség optimális száma? Az így fellett kérdésre nem lehet választ adni. Miért? Azért, mert nem elegendő csupán azt a helyzetet, csupán azokat a konkrét feltételeket stb. ismernünk, melyek számára valamiből (valamilyen szem­ pontból) az optimális megoldást (adott esetben: mennyiséget) keressük, hanem konkréten kell ismernünk azt a valamit is. aminek a mennyiségét optimalizálni akarjuk. A népesség számának az optimalizálására csak akkor lehet esélyünk, ha ismerjük magát a népességet, melynek a számát opti-

367

malizálni akarjuk, ha tudjuk, hogy milyen, pontosabban: milyen összeté­ telű népességről van szó. A népességi optimum kutatói pedig — csaknem szisztematikusan — a problémának éppen ezt az oldalát hagyták figyelmen kívül. A népesség optimális száma meghatározására irányuló törekvések med­ dőségének másik fő oka az optimalizálás szempontjainak (kritériumainak) a sokféleségével függ össze. A leggyakoribb gazdasági természetű kritériu­ mok: a teljes foglalkoztatottság, a termelés maximuma, a fogyasztás (ill. jólét) maximuma, a munkatermelékenység maximuma stb. biztosítása. Nem gazdasági jellegű kritérium: a katonai erő maximumának (a hatalmi optimumnak) a biztosítása. Az egyes kritériumok alapján kialakított optimumok mármost eltér­ nek a más kritériumok alapján determinált optimumoktól, sőt általában ki is zárják egymást. A népességnek ezért többféle optimuma képzelhető el, melyek közül választani kell. Az optimális népességszám kialakításának az összes elképzelhető kritériumok szintézisét jelentő ismérve ti. nincsen, és ezért nincsen általánosságban vett népességi optimum sem. Az optimális népességszám meghatározására irányuló törekvések med­ dősége — az okok tisztázásától függetlenül — az utóbbi években több olyan szerzőben is pesszimizmust és az egész koncepciótól való elhatárolódást váltott ki, akik korábban a koncepció hívei voltak. Az 1968. szeptember 25—30. között Várnában megtartott Nemzetközi Demográfiai Simposionon e sorok írója is hasonló pesszimizmusnak adott kifejezést, hivatkozással a népesség optimális száma meghatározására irá­ nyuló eddigi törekvések meddőségének itt leírt két fő okára. Azóta a hely­ zetet — mint e tanulmány is tanúsítja — kissé derűsebben látja, amiben az eddigi törekvések meddősége okainak a tisztázása és tudatosítása nem lebecsülendő szerepet játszott. Függetlenül a népesség optimális számának a meghatározására irányuló törekvések meddőségének az okairól elmondottaktól, a francia demográfusok bizonyos köreiben a második világháború utáni években terjedni kezdett az a vélemény, hogy nem a népesség számát, hanem a népesség növekedési ütemét kell optimalizálni. Ez a vélemény A. Sauvy írásaiban is felbukkant, anélkül, hogy valamilyen magyarázatot fűzött volna hozzá, vagy valami­ lyen becslés, ill. legalább valamilyen becslés elgondolásának a felvázolásá­ val bizonyította volna az új álláspontnak a régebbinél termékenyebb vol­ tát (6). 1950-ben azonban Jean Bourgeois-Pichat a Párizsi Statisztikai Tár­ saság egy februárban megtartott ülésén igen érdekes módszertani elgondo­ lást fejtett ki és illusztrált bőségesen számításokkal (4). Az optimum-vizs­ gálat színterét a stabil népességi modell területére tette át és a nettó repro­ dukciós együttható (R0) értékének az optimalizálását tűzte ki feladatául. A magyar szakirodalomban dr. Andorka Rudolf nevéhez fűződik a nettó reprodukciós együttható azon optimális értékének a kiszámítása, mely mel­ lett a produktív korú népességre nehezedő ún. eltartási tehernek a nagysága minimális (7). Az 1959—1960. évi adatok felhasználásával végzett becslés szerint a nettó reprodukciós együtthatónak ez az értéke: 1,10—1,15. Hasonló számítást végzett a Szovjetunióban A. J. Kvasa (8). Ezek a becslések a J . Bourgeois-Pichat által 1950-ben publikált számítás (4) módszertani kon­ cepciójának és menetének a vonatkozó magyarországi, ill. szovjetunióbeli 23*

368

adatok felhasználásával történő megismétlését jelentik, értékelésük ezért elsősorban (bár korántsem kizárólag) Bourgeois-Pichat vonatkozó módszer­ tani elgondolásainak és ezek gyakorlati alkalmazásának az értékelését je­ lenti. Bourgeois-Pichat abból a meggondolásból indult ki, hogyha valamely stacioner népességet és ezen utóbbival azonos halandósági színvonalú stabil növekvő, ill. stabil csökkenő népességeket a fiatalok és az öregek arányá­ nak (és eltartási terhének) az alakulása szempontjából vetjük egybe egymás­ sal, akkor a stabil növekvő, ill. csökkenő népességben a fiatalkorúak eltar­ tási terhe szorzódik, az öregkorúaké pedig osztódik az 1-től eltérő nettó reprodukciós együttható értékével, vagyis a fiatalkorúak eltartási terhe (fogyasztása) egyenesen, az öregkorúaké pedig fordítottan arányos a nettó reprodukciós együtthatónak (R0) az értékével. Ez a meggondolás összhang­ ban áll azzal az ismert ténnyel, hogy minél nagyobb mértékben haladja meg a nettó reprodukciós együttható értéke az 1-et, a népesség annál fiata­ labb korösszetételű; a fiatalkorúak eltartási terhe tehát-— ceteris paribus — annál nagyobb, az öregkorúaké pedig annál kisebb és fordítva. A kiindulási alapul választott stacioner népességben tehát az eltartási terhek fogyasztási egységekben kifejezett kezdeti összege:

ahol 1 a felnőttkornak eltartási terhe (fogyasztása), J0 a fiatalkorúnknak, V0 az öregkorúaknak a felnőttkorúakhoz viszonyított aránya, j — egy fiatalkorú, v —•pedig egy öregkorú eltartási terhe (fogyasztása) egy felnőtt­ korúéhoz viszonyítva. (A felnőttkornak eltartási terhe — mint láttuk — egyenlő eggyel, s minthogy arányukat is eggyel vesszük egyenlőnek, a fenti formulában szereplő I-et mint 1X 2-et kell felfognunk.) Az J-nél nagyobb, ill. kisebb nettó reprodukciós együttható belépése, vagyis az azonos halandósági színvonalú stabil növekvő, ill. stabil csökkenő népességre való áttérés után a fentiek értelmében:

Ez egv másodfokú görbét (hiperbolát) meghatározó függvényként is felfogható, ugyanis

melynek meg kell határoznunk a R0 — szerinti első differenciálhányadosát, majd meg kell vizsgálnunk, hogy ez utóbbi R0 mely értéke mellett válik egyenlővé 0-val (vagyis az R0 mely értéke mellett kapjuk meg a hiperbola mélypontját, melynek a érintője párhuzamos annak a derékszögű koordi­ náta rendszernek az R0-tengelyével, melynek másik tengelyére a T, ill. (T—1) értékeit vesszük fel). Az R0 ezen értéke mellett lesz a fiatalkorúak és öregkorúak eltartási terheinek az összege és az összes eltartási terheltnek az összege is minimális. A fenti függvény R0-szerinti első differenciálhánya­ dosa

369

s ez akkor egyenlő nullával, ha

ugyanis

A fiatalkorúak és öregkornak eltartási terheinek a minimumát tehát a nettó reprodukciós együtthatónak az az értéke biztosítja, melyet úgy kapunk meg, hogy egy öregkorú egy felnőttkorúéhoz viszonyított eltartási terhét (fo­ gyasztását) megszorozzuk az öregkorúaknak a felnőttkorúakhoz viszonyí­ tott arányával, ezt elosztjuk egy fiatalkorú egy felnőttkorúéhoz viszonyí­ tott eltartási terhének (fogyasztásának) a fiatalkorúnknak a felnőttkorúak­ hoz viszonyított arányával alkotott szorzatával s az eredményből négyzet­ gyököt vonunk :

A fiatalkorúak és öregkorúak minimális eltartási terheinek az abszolút nagysága

ami a felnőttkorúak eltartási terhének (fogyasztásának) a hozzáadása után a

alakot ölti (IT. ábra).

MO

11. Az eltartási terhek összegének változása a nettó reprodukciós együttható függvényeként a stabil népességben ( Jean Bourgeois-Pichat nyomán) изменение суммы нагрузок по содержанию как функции нетто-коэффиццента воспроизводства в стабильном населении (по Бурмсоа-Птиа ) Change of the amount of maintenance charges as a function of the net reproduction rale, in stable population (on the basis of Jean Bourgeois-Pichat)

Lássuk ezek után. hogyan értékelhetők Bourgeois-Pichalnak a fen­ tiekben vázolt módszertani elgondolásai. J. Bourgeois-Pichat szóban forgó módszertani koncepciójának több határozottan pozitív, a legkritikusabb vizsgálat alapján is helytálló tulaj­ donsága van. Megállapítható például, hogy Bourgeois-Pichat az egy 20—59 éves személyre jutó összes eltartási terheknek (összes fogyasztásnak), ill. csupán a 0—19 évesek és 60 évesek és idősebbek eltartási terhének (fogyasztásá­ nak) a nagyságát a

formulákkal teljesen korrekt módon definiálja. E formulák természetesen nemcsak stacioner népesség, hanem bármely más népesség esetében is helyt­ állóak. Bourgeois-Pichat koncepciójának egy további érdeme, hogy a népes­ ségi optimum sokat vitatott kérdésének gyakorlati megoldására a stabil népesség modelljét használja fel: a nettó reprodukciós együttható optimális nagyságát kutatja egy bizonyos optimalizálási kritérium szempontjából, a nettó reprodukciós együttható pedig — mint ismeretes — a stabil népes­ ség mutatója. A stabil népesség egyik jellemzője pedig a népesség korössze­ tételének időbeli változatlansága, az állandó korösszetétel gazdasági és nem gazdasági előnyei pedig (a nem állandó korösszetétellel szemben) kétségbe-

371

vonhatatlanok.2 Érdeme Bourgeois-Pichat koncepciójának és az őt inter­ pretáló A. Sauvynak is (6), hogy a szóban forgó számításokhoz többek közt egy, a halandóság jövőbeni javulásával számoló halandósági táblát is fel­ használ. Az ideálisnak talált nettó reprodukciós együttható eléréséig ugyanis a népesség halandósági színvonala is javul, s ez a javulás mint ismeretes, nem befolyásolja jelentősen a népesség korösszetételét, s így annak a stabil, ill. kvázi stabil népességnek a kialakulását sem, melyben a nettó reproduk­ ciós együttható reális értelmet nyer. Bourgeois-Pichat tanulmánya annak is példája, hogy a népesség opti­ mális növekedési ütemét sem lehet meghatározni a népesség bizonyos konk­ rét jellemzőinek (pl. korösszetételének), és e jellemzőkre épülő egyéb, az optimalizálás kritériuma által diktált sajátosságának (a különböző korúak fogyasztása egymáshoz viszonyított nagyságának) az ismerete nélkül. Elfogadhatjuk-e ezek után fenntartások nélkül az optimális népesség gyakorlati meghatározásának céljára J. Bourgeois-Pichat szóban forgó mód­ szertani koncepcióját? Mielőtt erre válaszolnánk, előre kell bocsátanunk, hogy az eltartási terhek minimuma csupán egy lehetséges, bár kétségtelenül eléggé jelentős kritériuma a népesség száma, növekedési üteme, ill. egyéb jellemzői opti­ malizálásának. Az eltartási terhek minimuma nem feltétlenül jelenti a többi kritérium: a termelés, a fogyasztás, a munkatermelékenység stb. maximu­ mát, és ez utóbbiak közül egyiknek a maximuma sem tételezi fel feltétlenül a többi maximumát, ill. az eltartási terhek minimumát stb. Az optimalizá­ lásnak ezenkívül — mint jeleztük — vannak ún. nem gazdasági kritériumai is (pl. hatalmi optimum). Az eltartási terhek minimuma —mint optimali­ zálási kritérium — alkalmazásának a létjogosultságához ennek ellenére semmi kétség nem fér, ez is egyik (ha nem is legfontosabb) szempontja lehet, sőt kell is hogy legyen a népesség száma, ill. egyéb jellemzői optima­ lizálásának, s Bourgeois-Pichat gondolatmenetét ezért elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy az általa kitűzött feladatot jól oldotta-e meg. J. Bourgeois-Pichat módszertani koncepciója feltételezéseinek a vertifikálása során kitűnik, hogy nem egész pontosan helytálló az a vizsgálata alapjául szolgáló megállapítás, hogy stacioner népességről az azonos halan­ dósági színvonalú, egytől különböző értékű nettó reprodukciós együtt­ hatójú, tehát stabil növekvő vagy stabil csökkenő népességekre való áttérés esetén a fiatalkorúnknak tekintett 0—19 évesek eltartási terheinek az összege szorzódik, az öregkorúnak tekintett 60 évesek és idősebbek eltartási terhei­ nek az összege pedig osztódik a nettó reprodukciós együttható értékével. Bourgeois-Pichat tanulmánya egy átlagos fiatalkorú és egy átlagos öregkorú eltartási terhének abszolút és egy átlagos felnőttkorúéhoz viszonyított nagy­ ságát változatlannak tekinti, s így a vizsgálata alapjául szolgáló fenti meg­ állapítás úgy is felfogható, mint a 0—19 évesek a 20—59 évesekhez viszo­ nyított aránya és a nettó reprodukciós együttható egymáshoz viszonyított 2 A szabályos, nem változó korösszetétel előnyeit hangsúyozza a „Népesedési helyzetünk néhány tanulsága” c., a Demográfia 1968. évi 3-—4. számában megjelent tanulmány, továbbá a „Hipotézisek a foglalkoztatás és az életszínvonal alakulására Magyarországon 1985-ig” c., a Gazda­ ság 1969. évi szeptemberi számában megjelent elaborátum „ A népesség alakulása” c. fejezete is, melyet egy munkaközösség dr. Szabadg Egon vezetése alatt dolgozott ki. •

372

nagysága (hányadosa), és а 60 évesek és idősebbek a 20—59 évesekhez vi­ szonyított aránya és a nettó reprodukciós együttható szorzata változallanságára vonatkozó megállapítás. Márpedig a stabil népességek korössze­ tételének és a különböző stabil korösszetételekhez kapcsolódó nettó repro­ dukciós együtthatók alakulásának együttes vizsgálata szigorú értelemben véve nem támasztja alá ezt a megállapítást. Induljunk ki pl. az e célra szol­ gáló forrásmunkák egyikének (9) alapján annak a keleti-típusú stacioner női népességnek a korösszetételéből, melyre a 77.5 évet kitevő születéskor várható átlagos élettartam jellemző, s melyben a 0—19 évesek aránya 25,41%-ot, a 20—59 évesek aránya 49,96%-ot, a 60 évesek és idősebbek aránya pedig 24,63%-ot tesz ki. Abban az azonos halandósági színvonalú stabil növekedő népességben, melyben a nettó reprodukciós együttható értéke 1,47, a 0—19 évesek aránya 36,36%-ot. a 20—59 évesek aránya 48,31%-ot, a 60 évesek és idősebbek aránya pedig 15.33%-ot tesz ki. F.gyszerű számítás bizonyítja, hogy

Л fiatalkorúak a felnőttkorúakhoz viszonyított aránya és a nettó reproduk­ ciós együttható értéke közötti egyenes arányosság, valamint az öregkornak a felnőttkorúakhoz viszonyított aránya és a nettó reprodukciós együttható értéke közötti fordított arányosság feltételezése tehát a szó szigorú értel­ mében véve nem jogosult, s így nem jogosult az elemzés kiindulópontjául szolgáló

formula használnia sem. illetve már eleve bizonyos pontatlanságot visz a becslésbe, és használata csak bizonyos egyszerűsítés elfogadása alapján enged­ hető meg. lïz az egyszerűsítés azonban elfogadhatónak látszik, mivel az eltérések a szóban forgó alapfeltételezéstől — mint azt a felhozott példa is mutatja — nem jelentősek. Tételezzük most fel, hogy a szóban forgó alapfeltételezés teljesen jogo­ sult és így vizsgáljuk meg, hogy a szerző feladatát jól oldotta-e meg. Vála-

373

szunk ebben az esetben sem lehet határozottan igenlő, mert a szerző fel­ tételezi, hogy a fiatalkorúnknak tekintett 0—19 évesek, és az öregkorúaknak tekintett 60 évesek és idősebbek valamennyien eltartottak, akiknek fogyasz­ tása eltartási teherként nehezedik a 20—59 éves felnőttkorúakra, akik viszont valamennyien az ún. „eltartók” közé sorolhatók. Valójában sem Franciaországban, sem Magyarországon és a világ egyetlen más országá­ ban sem ez a helyzet.3 Magyarországon pl. az 1960. január 1-i népszámlálás adatai szerint a 0—19 évesek 16,2%-a, és a 60 évesek és idősebbek 39,4%-a gazdaságilag aktív (vagyis eltartó); a 20—59 évesek 28,3%-a pedig gazda­ ságilag inaktív (vagyis eltartott) volt. A gazdaságilag inaktív népesség aránya a 20—59 éves korintervallumban még abban az ötéves korcsoport­ ban is meghaladta a 25%-ot (a 20—24 évesek korcsoportja), amelyikben a gazdaságilag aktív személyek aránya a legmagasabb (74,7%) volt stb. Itt említjük meg azt is, hogy a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag inaktív népesség korspecifikus arányszámainak a változatlansága esetén is más lenne e népességrétegek aránya a stacioner és más az azonos halandósági színvonalú stabil növekvő és stabil csökkenő népességekben általában, és a 0—19, 20—59 és 60 évesek és idősebbek nagy korcsoportjain belül is, az ezen népességek között fennálló korösszetétel-különbségek miatt. (Az emlí­ tett keleti-típusú női stacioner népességben pl. a 10—14 éveseknek a 0—19 évesek közötti aránya 34,99%-ot, a 30—34 éveseknek a 20—59 évesek kö­ zötti aránya 12,65%-ot, a 70—74 éveseknek a 60 évesek és idősebbek közötti aránya pedig 19,77%-ot tett ki; az 1,47 értékű nettó reprodukciós együtt­ hatóra való áttérés pedig a 10—14 évesek szóban forgó arányát 24,09%-ra, a 30—34 évesekét 13,79%-ra, a 70—74 évesekét pedig 19,57%-ra vál­ toztatta.) A szerző tehát még csak nem is a fiatalkorú és az öregkorú eltar­ tottak a felnőttkorú eltartókra, ill. az összes eltartókra nehezedő eltartási terhének a minimális nagysága szempontjából optimalizálta a nettó repro­ dukciós együttható értékét, ha vizsgálata minden egyéb szempontból helyt­ álló lenne is. Tételezzük fel azonban, hogy a 0—19 évesek, és a 60 évesek és időseb­ bek fogyasztása a 20—59 évesek fogyasztásához viszonyított nagyságának a minimuma is egyik érdekes kritériuma a népesség száma, növekedési üteme, ill. különböző egyéb jellemzői optimalizálásának, és vizsgáljuk meg azt, hogy a szerző ezt a feladatot jól oldotta-e meg. A feladat megoldásának eredményessége ebben a tekintetben sem két­ ségbe vonhatatlan. A szerző ugyanis feltételezi, hogy egy átlagos 0—19 éves, és egy átlagos 60 éves és idősebb eltartási terhének (fogyasztásának) az abszolút nagysága, és egy átlagos 20—59 éveséhez viszonyított nagy­ sága valamilyen nem konkrét elemzéssel leszűrt, hanem csupán racionális, ill. racionálisnak hitt elképzelések alapján kialakított számadat is lehet, amilyen pl. a Bemard Quilloné volt, aki a szóban forgó népességkategóriák fogyasztásai közötti arányt a 65 : 100 : 85 adatsorral jellemezte (10). Egy igényesebb becslés azonban nem alapozható ilyen adatokra. Még ha vala­ milyen számítás a fenti, ill. a fentihez hasonló fogyasztási arányok létezését igazolná is, ez utóbbiak kétséget kizáróan különböznének a tényleges, a 8 Hasonló tartalmú kritikai megjegyzést fűzött Bourgeois-Pichat szóban forgó számításaihoz R. Pa p in a Párizsi Statisztikai Társaság 1950 februárjában m egtartott ülésén.

374

stacioner és a stacionéréval azonos halandósági színvonalú stabil növekvő, ill. stabil csökkenő népességekben a szóban forgó három nagy korcsoporton belüli korösszetétel terén fennálló különbségek miatt és amiatt, hogy e nagy korcsoportokon belül jelentős különbségek vannak a kisebb (pl. ötéves) korcsoportok, ill. az egyes korévek népességének fogyasztási színvonala között is. (Хеш állítható pl., hogy egy 0—4 éves átlagos fogyasztása ugyan­ akkora, mint pl. egy 10—14 évesé, hogy egy 20—24 évesé ugyanakkora, mint pl. egy 40—44 évesé, hogy egy 60—64 évesé ugyanakkora, miht egy 80—84 évesé stb. stb.)4 Számításokkal is bizonyítható, hogy a stacionerről az azonos halandósági színvonalú stabil növekvő, ill. csökkenő népességekre való áttérés esetén a j és a v értéke nem állandó, s emiatt különbség van a J0j, a V0v, a J0j + Vnn. az 1 + J0j + V0v stb. értékeinek tényleges és Bourgeois-Pichat módszerével becsült nagyságai között. Mi az amit Воiugeois-Pichat eredményeiből saját vizsgálatunk céljára felhasználhatunk? Mindenekelőtt azt a gondolatot, hogy az egész vizsgá­ latot a különböző stabil népességeknek a felhasználásával kell elvégeznünk. E szabályos, időben változatlan korösszetételű népességek között kell meg­ találnunk azt (ill. azokat), amelyik (ill. amelyek) az optimalizálás kritériuma­ ként kiválasztott jelenségek szempontjából a legkedvezőbb (ill. legkedve­ zőbbek). Látni fogjuk, hogy a stabil korösszetételek között vannak olyanok is. melyek több jelenség szempontjából is hátrányosabbak, mint valamely szabálytalan (pl. a jelenlegi magyarországi) korösszetétel. Ezek között talál­ hatók azonban a reálisan elképzelhető legkedvezőbb és — per definitionem — (időben változatlan) korösszetételek is. Okulva azonban túl nagy kor­ csoportok alkalmazásának a következményein, a különböző stabil népes­ ségek korösszetételét legalább ötéves korcsoportonkénti részletességgel fogjuk felhasználni. Elfogadjuk az eddigi vizsgálódásokból a nettó reprodukciós együtt­ ható (R0) optimális nagysága meghatározásának a programját is. A külön­ böző stabil korösszetételekhez azonban — a nettó reprodukciós együtt­ hatón kívül — a népesség jóval több természetes népmozgalmi és egyéb jellemzője kapcsolódik, melyek közül mi, mint a későbbi táblákból és ábrákból is kitűnik : a népesség nemek szerinti megoszlását, a nyers születé­ si, halálozási és természetes szaporodási arányszámot, a népesség átlagos életkorát, a meghaltak átlagos életkorát, a női népesség bruttó reprodukciós együtthatójának értékét, és az egy 15—59 éves lakosra jutó 0—14 éves, és 60 éves és idősebb lakosok számát választottuk ki. melyek közül az utolsót egyes demográfusok nem eléggé megalapozottan ..dependency ratio”-nak (eltartási aránynak) nevezik, mi azonban inkább a népesség korösszetétele egy sajátos mutatójaként kezeljük.5A stabil népességek itt felsorolt sajátos­ ságai: 1. nem kritériumai az optimalizálásnak, hanem csupán jellemzői 4 Hasonló tartalmú kritikai észrevételt fűzött Bourgeois-Pichat szóban forgó számításaihoz M . Thionet a Párizsi Statisztikai Társaság 1950. februárjában megtartott ülésén. 5 Teljesen egyetértünk John D . Durand és A nn R. M ille r szerzőtársaknak a „Methods of analysing census data on economic activities of the population” c. ENSZ-kiadványban (11) kifeje­ zett nézetével, m ely szerint az az általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az „eltartási arányt” a népesség korösszetételéből a gazdasági aktivitásban való tényleges részvétel figyelembevétele nélkül számítják ki (pl. minden 15— 60, ill. 15— 65 éves személyt mint termelőt, az összes ennél fiatalabbakat és idősebbeket pedig mint eltartottakat veszik figyelembe), a realitás bizonyos hiá­ nyában szenved.

N É P E S E D É S P O L I T I K A I

C É L K I T Ű Z É S E K

3/0

azoknak a stabil népességeknek, melyeket a különböző gazdasági természetű kritériumok alapján optimálisaknak találunk; 2. kiszámítva megtalálhatók Ansley J. Coale és Paul Demeny „Regional model life tables and stable populations” című, a princetoni egyetemi nyomda által 1964-ben kiadott könyvében (9); igaz, külön a férfi és külön a női népességekre vonatkozóan, ami egyes jellemzők esetében az elemzés céljai szempontjából szükséges és előnyös is volt, más jellemzők esetében viszont a mindkét nembeli népes­ ségre vonatkozó mutató értékének a megfelelő súlyozási eljárásokkal való kiszámítása nem jelentett annyi munkát, mintha e mutatók értékei nem lettek volna már kiszámítva külön a férfi és külön a női népességre vonat­ kozóan. Coale és Dememj modelljeit egyrészt éppen számos, a különböző stabil korösszetételekhez kapcsolódó mutató értékének kiszámított formá­ ban való megadása miatt, másrészt amiatt választottuk ki a kínálkozó lehe­ tőségek közül a mi vizsgálatainknak a céljaira, mert az általuk közölt ha­ landósági táblatípusok „Model East” szériája mutatóinak az értékei a leg­ kevésbé térnek el a megfelelő halandósági színvonalat képviselő magyar halandósági táblák vonatkozó mutatóinak az értékeitől (az eltérések négy­ zeteinek az összege a legkisebb).6Teljesség kedvéért említjük, hogy a mind­ két nembeli stabil népesség korösszetételének kiszámítása: 1. a stabil női népesség egyes korcsoportokba tartozó hányadainak és az ehhez tartozó stabil férfi népesség egyes korcsoportokba tartozó hánya­ dainak e népességek nyers születési arányszáma rec.iprok értékeivel való megszorzása ; 2. a stabil férfi népesség ezúton nyert korcsoportonkénti adatainak a férfi népesség születési többletét kifejező 1,05-tel való megszorzása; 3. a stabil férfi népesség a 2. alatt jelzett művelet eredményeként kapott korcsoportonkénti adatainak és a stabil női népesség az 1. alalt jelzett korcsoportonkénti adatainak korcsoportonként való összeadása; 4. az egyes korcsoportok férfi és női népessége együttes számának e népességek együttes összlétszámúval való elosztása útján történt. E szá­ mítás eredményeként vált lehetővé a férfi és női népesség össznépességen belüli hányadainak a megállapítása is, ez utóbbiak alapján pedig a mindkét nembeli népesség nyers születési, halálozási és természetes szaporodási arányszámának, átlagos életkorának és „eltartási arányának” a kiszámítása is. A mindkét nembeli meghaltak átlagos életkorának a kiszámítása a férfi és női népesség összesített létszámadatainak, nyers halálozási arányszámai­ nak és a meghaltak nemenként külön-külön megadott átlagos életkora ada­ tainak a felhasználásával történt. Elfogadjuk az eddigi vizsgálódásokból a gazdaságilag aktív népességre nehezedő eltartási terhek minimumát, mint az optimalizálás kritériumainak egyikét is. Mi ezt a kritériumot a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztá­ sának egy gazdaságilag aktív személyre jutó nagysága kritériumának ne­ vezzük és számításaink eredményei valóban ezt a fogalmat fedik. Kiszá­ mítottuk azt is, amit Bourgeois-Pichat-nál jelentett az „aktív népességre nehezedő eltartási terheknek” a fogalma, vagyis a 0—19 évesek, valamint 6 Pallós E m il, Tamási/ József és \'ukovich György is azért döntöttek „Magyarország- népességé­ nek előreszámítása (1966— 2001)” című munkájukban (12) Coale és Demeny idézett könyve „M odel IÀast” halandósági táblái Lovábbélési valószínűségeinek a magyarországi népesség-előreszámítások céljaira való felhasználása mellett, mert halálozási valószínűségeik ( wq.r) és a megfelelő magyar halandósági táblák halálozásai valószínűségei közötti különbségek négyzeteinek az összege ebben az esetben volt a legkisebb.

376

а 60 évesek és idősebbek fogyasztásának egy 20—59 éves lakosra jutó nagyságát. Ezt azért tettük, hogy lássuk e számítás eredményeinek: 1. a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztása egy gazdaságilag aki ív személyre jutó nagyságának az alakulásától való eltérését; 2. a Bourgeois-Pichat által javasolt módszerrel végzett számítás ered­ ményeitől való eltérését, amihez e számítást saját módszerünkön kívül Bourgeois-Pichat módszerével is el kellett végeznünk. Megvizsgáltuk továbbá, hogyan alakul a különböző stabil népességek­ ben: a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag inaktív népesség aránya, a gazdaságilag aktív népesség átlagos életkora, az egy lakosra jutó évi ter­ melés, évi fogyasztás és évi termelési többlet (ill. fogyasztási többlet) értéke, az egy gazdaságilag aktív személyre jutó évi termelés értéke (vagyis a munka termelékenysége), valamint a termelési többlet (ill. fogyasztási többlet) értékének a termelés értékéhez és a fogyasztás értékéhez viszonyított aránya. Vizsgáljuk meg ezután a következő két kérdéscsoportot: 1. Milyen Bourgeois-Pichal-étól különböző módszerrel számíthatók ki a felsorolt mutatóknak az értékei? 2. Vajon a felsorolt jelenségek tekinthetők-e és mennyiben optimali­ zálási kritériumoknak; megoldható-e és ha igen, hogyan oldható meg fel­ használásukkal az optimalizálás szintetikus kritériumának a problémája? Az első kérdést a szóban forgó gazdasági jelenségek ún. stabil korfáinak a kidolgozása útján oldhatjuk meg. A gazdasági jelenségek korfái — mint ismeretes — az egyes korévek (korcsoportok) népességének a gazdasági jellemzőit, ill. teljesítményeit mutatják be,-írják le. Becslésük legtöbbnyire a gazdasági jelenségek korspecifikus intenzitásainak, ill. nagyságainak a vonatkozó korévek (korcsoportok) népessége számával való szorzása útján történik. A szóban forgó gazdasági jelenségek stabil korfáinak a kidolgozá­ sához tehát szükségünk van : a) A gazdasági jelenségek korspecifikus intenzitásainak, ill. nagysá­ gainak (vagyis: a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag inaktív népesség kor­ évenkénti [korcsoportonkénti] arányszámainak, a termelés és a fogyasztás korévenkénti [korcsoportonkénti] egy főre jutó nagyságainak stb.) az isme­ retére ; b) A különböző stabil népességek korösszetételének az ismeretére. Ezen adatok birtokában könnyen kiszámíthatható, hogy a különböző stabil népességekben egyes korévek (korcsoportok) népessége hány gazda­ ságilag aktív és gazdaságilag inaktív személyből áll, mennyit termel, mennyit fogyaszt, mennyivel termel többet, mint amennyit fogyaszt, ill. mennyivel fogyaszt többet, mint amennyit termel stb., minek utána viszonylag könvnyen kiszámítható az is. hogy: — hogyan alakul a különböző stabil népességekben: a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag inaktív népesség össznépességen belüli aránya, a gazdasági­ lag aktív népesség átlagos életkora, az egy lakosra jutó évi termelés, fogyasz­ tás és termelési többlet, ill. fogyasztási többlet értéke, az egy gazdaságilag aktív személyre jutó évi termelés értéke (vagyis a munka termelékenysége), a gazdaságilag inaktív népesség évi fogyasztásának egy gazdaságilag aktív sze­ mélyre jutó nagysága, a termelési többlet (ill. fogyasztási többlet) értékének a termelés értékéhez és a fogyasztás értékéhez viszonyított aránya, és a Bourgeois-Pichat-tói örökölt mutató értéke: a 0 —19 évesek, és a 60 évesek és idő­ sebbek fogyasztásának egy 20 —59 éves lakosra jutó nagysága, és

377

— melyek azok a stabil népességek (vagyis azok az időben változatlan korösszetételek és ezekhez kapcsolódó természetes népmozgalmi jellemzők), melyek — a szóban forgó gazdasági jelenségek adott korspecifikus intenzi­ tásai, ill. nagyságai mellett —a fenti mutatók maximális, ill. minimális érté­ keinek az elérését biztosítják.7 Hogyan végeztük el gyakorlatilag a szóban forgó gazdasági jelenségek maximális és minimális viszonylagos nagyságait biztosító stabil népessé­ geknek a meghatározását? A vizsgálat során figyelembe veendő stabil né­ pességeket Ansley J. Coale és Paul Demeny ..Regional model life tables and stable populations” című könyvéből (9) vettük. Célunk a legkedvezőbb halandóságúj legmagasabb átlagos élettartamú (ej) stacioner népességekre épülő különböző növekedési, ill. csökkenési ütemű stabil népességek meg­ vizsgálása volt. A Coale és Demeny könyvében szereplő legkedvezőbb halan­ dóságéi keleti-típusú stacioner népességben a férfiak átlagos élettartama 72,74 évet, a nőké 77,50 évet, a mindkét nembeli népességé pedig 75,06 ével tesz ki. A felsorolt gazdasági jellemzők numerikus értékeinek meg­ határozására irányuló számításainkat ennek és a Coale. és Demeny könyvé­ ben szereplő összes ennél kedvezőtlenebb halandóságú keleti-típusú stacio­ ner népességnek az alapulvételével is elvégeztük, mert: 1. A halandóság színvonala Magyarországon a jövőben feltehetően javulni, azaz süllyedni fog, a stabilitás távoli jövőben elérendő állapotának elérését ezért célszerű a jelenleginél kedvezőbb halandósági szint feltétele­ zése alapján elképzelnünk. 2. Célszerű előre tisztáznunk azt is, hogy a halandóság színvonalának reálisan elképzelhető javulása önmagában véve milyen gazdasági követ­ kezményekkel járna; indokolt-e például az a feltevés, hogy számos gazda­ sági jelenség szóban forgó viszonylagos nagysága e javulás hatására ked­ vezőtlen irányban változna meg. Számításaink alapján kitűnt, hogy ez a feltevés valóban nem alaptalan: a jelenségek adott korspecifikus intenzi­ tásai, ill. nagyságai mellett a gazdaságilag aktív népesség aránya, az egy lakosra jutó évi termelés, fogyasztás és termelési többlet értéke, az egy gazdaságilag aktív személyre jutó évi termelés értéke, valamint a termelési többlet értékének a termelés és a fogyasztás értékéhez viszonyított aránya csökkenne, a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztásának egy gazdasági­ lag aktív személyre jutó nagysága és a 0—19 évesek, valamint a 60 évesek és idősebbek fogyasztásának egy 20—59 éves lakosra jutó nagysága pedig növekedne. Ugyanakkor azonban az is világossá válik, hogy ezek a kedve­ zőtlen irányú változások nem lennének olyan arányúak, hogy miattuk érde­ mes lenne lemondani az átlagos élettartam reálisan elképzelhető jövőbeli növekedéséről. Feltehetően hasonló lenne a helyzet, ha e növekedés hatá­ sát nem csupán a Coale és Demeny könyvében szereplő leghosszabb átlagos élettartamig (e: = 75,06) haladva, hanem a Bourgeois-Pichal által az öszszes exogén halálokok kiküszöbölésének a feltételezésével nyert felső határig haladva végeznénk el, amikoris — mint ismeretes — a férfiak születéskor 7 Megjegyezzük, hogy a stabil gazdasági korfák módszertani apparátusának birtokában fel­ tehető és a megfelelő adatok rendelkezésre állása esetén meg is oldható a következő kérdés is: Valamely adott, nem gazdasági természetű meggondolások alapján a legkívánatosabbnak tartott stabil korösszetétel (és a hozzá kapcsolódó termékenységi és halandósági színvonal, szaporodási ütem stb.) esetében, melyek a gazdasági jelenségeknek azok a reálisan elképzelhető korspecifikus intenzitásai, ill. nagyságai, melyek e jelenségek alkalmasan megválasztott mutatói értékeinek a viszonylag legkedvezőbb alakulását biztosítják?

378

várható átlagos élettartama 76,3 évet, a nőké 78,2 évet, a mindkét nembeli népességé pedig 77,2 évet tenne ki (13). 3. A stacioner népesség — mint ismeretes •— zérus növekedési rátájú (r = 0, R0 — 1) stabil népesség. Előfordulhat, hogy egyes gazdasági jelen­ ségek szóban forgó relatív nagyságai éppen r = 0, ill. R0 = 1 mellett lesz­ nek a legkedvezőbbek.

I I I . Stabil népességek jobb demográjiai jellemzői 75,06 évet kitevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma ( r) különböző nagyságai esetén Основные демографические характеристики стабилного населения при средней продолэюителности оюизни 75,06 года и разных значениях коеффициента естественного прироста (г .) M a in demographic characteristics of stable populations in case of an average expectativa of life of 75.06 gears and different values of the rate of natural variation (r )

1. Stabil népességek főbb demográfiai jellemzői 75,06 évet kitevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r) különböző nagyságai esetén Основные демографические характеристики стабильных населений в случае средней продолжительности оюизни 75,06 лет и различных величин коэффициента естественного прироста (г ) M ain Demographic Characteristics of Stable Populations in Case of an Average Expectation of L ife of 75.06 years and Different Values of the Rate of Natural Variation (r)

•i Feltételezve, hogy a generáció távolság, vagyis a nők átlagos életkora gyermekeik megszületésekor 29 év. Вертикальная графа: 1. Наименование демографических характеристик; 2. удельный вес мужского населения; 3. удельный вес женского населения; 4. Годовое число живорождений па 1000 жителей; 5. Годовое число смертей на 1000 жителей; 6. Средний возраст населении (годы); 7. Средний возраст умерших (годы); 8. Величина брутто-коэффицнента воспроизводства женского населении; 9. Величина нетто-козффициента воспроизводства женского населении; 10. Ч исло жителей в возраста 0— 14 лет и в возрасте 60 лет и старше на одного жители в возрасте 15— 59 лет. Heading: (1) Value of the intrinsic rate of natural variation (r) per thousand), Lateral text: t . Denomination of demographic characteristics; 2. Ratio of male population (percentage); 3. Ratio of female population (percentage); 4. Annual number of live births per 1000 popuation ; 5. Annual number of deaths per 1000 population; 6. Average age of population (years); 7. Average age of persons deceased (years); 8. Value of the gross reproduction rale of female population 9. Value of the net reproduction rate of the female population; 10. Number of 0—-14 years and 60 years old and older persons per 1 person of 15— 59 years old.

1

. ^5 zo

380

A legkedvezőbb halandósági! keleti-típusú stacioner népességnek a lentiekben indokolt kiválasztása után -- számítások útján — az erre épülő, de O-tól eltérő szaporodási ütemű mindkét nembeli stabil népességek kü­ lönböző demográfiai jellemzőit határoztuk meg. Coale és Dcmeny idézett könyvében a különböző halandósági színvonalakra (e°) a stabil népességek két szériája épül: az egyik a természetes szaporodás intrinsic arányszámá­ nak (r) — 10%o-es, — 5%o-es, 0%o-es, 5%0-es, 10%o-es, 15%0-es, 20%o-es. 25%o-es, 30%o-es, 35%0-es, 40%o-es, 45%o-es és 50%o-es nagyságai által determinált stabil népességek, a másik a bruttó reprodukciós együttható (R) 0,8-es, 1,0-es, 1,25-os. 1,5-es, 1.75-os, 2,0-es, 2,25-os, 2,5-es, 3,0-es 3,5-es, 4,0-es, 5,0-es és 6,0-es értékei által determinált stabil népességek korösszetételét és számos egyéb demográfiai jellemzőjét adja meg. Az elemzési lehetőségek növelése érdekében a mindkét nembeli stabil népesség említett demográfiai jellemzőit mindkét széria alapján kiszá­ mítottuk; itt e jellemzőket csupán a természetes szaporodás intrinsic arány­ száma (r) felsorolt nagyságai szerint csoportosítva közöljük (1. tábla, 2. A gazdaságilag aktív népesség korspecifikus arányszámai a mezőgazdascigi országokban. az iparosodott országokban és az 1960. évi magyarországi népszámlálás adatai alapján ( % ) Повозрастные коэффициенты экономически активного населения в аграрных странах, в ипддстриальпых странах и па основе данных переписи населения Венгрии I960 г. ( % ) Age-Specific Bates of Economicallg Active Population in Agricultural Countries, Industrialized Countries and on the Basis of the Data of the Hungarian Population Census of I960 ( percentage)

Economic Activities. United Nations, Population Studes, No. 33. New York. 1962. 81p. ь Forrás: I960, évi népszámlálás. 13. kötet, összefoglaló adatok. KSH. Budapest, 1964. 334p. Горизонтальная графа: (1) Возрастные группы (годы); (2) в населении отдельных воз­ растных групп; (3) удельный вес экономически активных; (4) мужчин; (5) женщин; (6) в аграр­ ных странах; (7) в индустриальных странах; (8) па основе данных переписи населении Венгрии I960 г. Heading: (1) Age-groups (years); (2) In tlie population of certain age-groups; (3) Ratio of economically active; (4) Males; (5) Females; (6) In agricultural countries; (7) In industrialized countries; (8) On the basis of the data of the Hungarian population census of 1960.

381

111. ábra). Minthogy az г szomszédos értékei közötti különbség eléggé nagy (5%o), eléggé nagy és nem is minden esetben ugyanakkora továbbá az R szomszédos értékei közötti különbség is: az interpolálás és egyéb elemzési lehetőségek biztosítása érdekében az eredményül kapott adatokhoz a leg­ jobban illeszkedő egyenesek, ill. görbék függvényeit is kiszámítottuk és ábrázoltuk. Ezt követően számítottuk ki, hogy mekkora a vonatkozó sta­ cioner. valamint stabil növekvő és stabil csökkenő népességekben a szóban forgó gazdasági jelenségek említett mutatóinak az értéke. Viszonylag széles elemzési lehetőségek biztosítása céljából e számításokat: a) a gazdasági jelenségek 1959—1960. évi magyarországi korspecifikus intenzitásai, ill. nagyságai alapul vételével (2. tábla, IV. és V. ábra);

IV . A gazdaságilag aktív népesség korspecifikus arányszámai az 1960. évi magyarországi népszámlálás adatai alapján Повозрастные коэффициенты экономически самодеятельного населения на основе данных вен­ герской переписи населения 1960 г. Age-specific rates of economically active population on the basis of the data of the 1960 population census of Hungary

b) a gazdasági aktivitásnak az iparosodott országokra jellemző kor­ specifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959—1960. évi magyarországi korspecifikus nagy­ ságai8 alapulvételével (2. tábla, V. és VI. ábra); c) a gazdasági aktivitásnak a mezőgazdasági országokra jellemző kor24 Demográfia 3— 4

382

specifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959—1960. évi magyarországi korspecifikus nagy­ ságai8 alapul vételével (2. tábla, V. és VI. ábra) végeztük el.

V. Az egy gazdaságilag aktív személyre és az egy lakosra jutó évi termelés, valamint az egy lakosra jutó évi fogyasztéis korspecifikus nagyságai Magyarországon, az 1959 —1960. évi jeltételek melleit ( 1959. évi árakon) Повозрастные величины годовой продукции на одно самодеятельное лицо и на душ у населения, а также повозрастные величины годового потребления на душу населения в Венгрии при условиях 1959— 1960 гг. (П о ценам 1959 г.) Age-specific values of the yearly production per one economically active person and per capita, as well as those of the per capitayearly consumption in Hungary under the conditions of 1959— 1960 (at 1959 prices)

8 E gy korábban publikált tanulmányban (14) is közzétett — a K özponti Statisztikai H ivatal által 1960-ban végrehajtott reprezentatív háztartásstatisztikai adatfelvétel eredményei alapján becsült — termelési egységskála szerint: egy átlagos g izdaság Ing aktív szemléy termelését 1-gycl vesszük egyenlőnek, a 10— 14 éves korúé 0,71-dal, a 15— 19 éves korúé 0,71-dal, a 20— 24 éves korúé 0,90-dal, a 25— 29 éves korúé 1,05-dal, a 30— 34 éves korúé 1,10-dal, a 35— 39 éves korúé 1,11-dal, a 40— 44 éves korúé 1,12-dal, a 45— 49 éves korúé 1,09-dal, az 50— 54 éves korúé 1,07-dal, az 55— 59 éves korúé 1,06-dal, a 60— 64 éves korúé 0,90-dal, a 65— 69 éves korúé 0,87-dal, a 70 évesé és idősebbé pedig 0,80-dal tekinthető egyenlőnek. A z 1959— 1960. évi feltételek mellett egy átlagos gazdaságilag aktív személy évi termelése 27,3 ezer forinttal volt egyenlő. A 10— 14 éves korúé tehát 12,3 ezer forintot, a 15— 19 éves korúé 19,4 ezer forintot, a 20— 24 éves korúé 25,0 ezer forintot, a 25— 29 éves korúé 28,7 ezer forintot, a 30— 34 éves korúé 30,0 ezer forintot, a 35— 39 éves korúé 30,3 ezer forintot, a 40— 44 éves korúé 30,5 ezer forintot, a 45— 49 éves korúé 29,8 ezer forintot, az 50— 54 éves korúé 29,2 ezer forintot, az 55— 59 éves korúé 28,9 ezer forintot, a 60— 64 éves korúé 24,6 ezer forintot, a 65— 69 éves korúé 23,8 ezer forintot, a 70 éves korúé és idősebbé 21,8 ezer forintot tett ki. A z idézett tanulmányban (14) is szereplő [ogyasztási egységskála szerint, ha az átlagos fogyasztó fogyasztását 1-gyel tekintjük egvenlőnek, a 0— 4 éves korúé 0,48-dal, az 5— 9 éves korúé 0,64-dal, a 10— 14 éves korúé 0,82-dal, a 15— 19 éves korúé 0,99-dal, a 20— 24 éves korúé 1,19-dal, a 25— 29 éves korúé 1,38-dal, a 30— 34 éves korúé 1,29-dal, a 35— 39 éves korúé 1,29-dal, a 40— 44 éves korúé 1,17-dal, a 45— 49 éves korúé 1,09-dal, az 50— 54 éves korúé 1,09-dal, az 55— 59 éves korúé 1,09-dal, a 60— 64 éves korúé 0,98-dal, a 65— 69 éves korúé 0,88-dal, a 70 évesé és idősebbé 0,79-dal vehető egyenlőnek. A z 1959— 1960. évi feltételek mellett egy lakos átlagos évi fogyasztása 10,4 ezer forinttal volt egyenlő. A 0— 4 éves korúaké tellát 5,0 ezer forintot, az 5— 9 éves korúaké 6,7 ezer forintot, a 10— 14 éves korúaké 8,5 ezer forintot, a 15— 19 éves korúaké 10,3 ezer forintot, a 20— 24 éves korúaké 12,4 ezer forintot, a 25— 29 éves korúaké 14,4 ezer forintot, a 30— 34 éves korúaké 13,4 ezer forintot, a 35— 39 éves korúaké 13,4 ezer forintot, a 40— 44 éves korúaké 12,2 ezer forintot, a 45— 49 éves korúaké 11,4 ezer forintot, az 50— 54 éves korúaké 11,4 ezer forintot, az 55— 59 éves korúaké 11,4 ezer forintot, a 60— 64 éves korúaké 10,2 ezer forintot, a 65— 69 éves korúaké 9,2 ezer forintot, a 70 éves korúaké és idősebbeké 8,2 ezer forintot tett ki.

383

V I. A gazdaságilag aktív népesség korspecifikus arányszámai az 1950 körül megtartott népszámlálások adatai alapján Повозрастные коэффициенты экономически самодеятельного населения на основе данных переписей населения около 1950 г. Age-specific rates of economically active population on the basis of the data of censuses effectuated about 1950

A gazdasági aktivitásnak az iparosodottság fokai szerinti korspecifikus arányszámai a „Demographic Aspects of Manpower. Sex and Age Patterns of Participation in Economic Activities” című, 1962-ben New Yorkban megjelent ENSZ-kiadványban találhatók (15). A kiadvány azokat az or­ szágokat, melyek gazdaságilag aktív férfi lakosságának 60, ill. ennél nagyobb százaléka dolgozik a mezőgazdaságban — mezőgazdasági országoknak, azokat, melyekben ez az arány 35—59 százalék között helyezkedik el — félig iparosodott, a 35 százaléknál kevesebb mezőgazdasági foglalkozású gazdaságilag aktív férfival bíró országokat pedig iparosodott országoknak tekinti. Az 1950 körül tartott népszámlálások adatai alapján ezen ismérv szerint a vizsgálatba bevont országok közül 21 tartozott a mezőgazdasági, 30 — köztük Magyarország is — a félig iparosodott és (az Egyesült Király­ ság részeinek önálló szerepeltetésével) 21 az iparosodott országok közé. Az iparosodott országokban a munkaképes kor alsó határa magasabb, felső határa alacsonyabb, és — mint az részben az ábrákból is kitűnik — a leg­ fiatalabb és legidősebb munkaképes férfi korosztályok gazdasági aktivitási arányszámai alacsonyabbak, mint a félig iparosodott és mezőgazdasági országokban, ami többek közt — a mezőgazdasági foglalkozású férfiak kisebb arányával is kapcsolatban van. A nők korspecifikus gazdasági aktivitási arányszámaira az iparosodott országokban a munkaképes kor kezdetén magasra szökő, majd hanyatló, és idősebb korban általában némileg ismét emelkedő színvonal, a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban pedig legtöbbnyire az alacsonyabb színvonal, mégpedig a produktív kor határain belül minden korcsoportban csaknem teljesen azonos alacsony színvonal jellemző. Magyarország 1960. január 1-i adatai alapján is — a fenti fogai24*

384

mák szerint — félig iparosodon országnak volt tekinthető, ezért a félig iparosodott országok adatainak számításainkban való felhasználásától el­ tekintettünk. Szóban forgó számításaink eredményeit a 3. a., 3. b. és 3. c. tábla foglalja össze és а VII./а., VII./b. és VII./с. ábra mutatja be. Az ered­ ményül kapott adatokhoz az interpolálás és egyéb elemzési lehetőségek biz­ tosítása érdekében a legjobban illeszkedő egyenesek, ill. görbék függvé­ nyeit is kiszámítottuk és ábrázoltuk; közlésüktől itt eltekintünk. Görbék illesztésének lehetősége és szükségessége esetén az az előnyös helyzet adó­ dott, hogy a szóban forgó mutatók maximális, ill. minimális értékének (ill. értékeinek) a meghatározása a vonatkozó függvények maximális, ill. minimális értékének (ill. értékeinek) a kiszámítása útján is lehetségessé vált. A Bourgeois-Pichat-tól öröklött és az ő módszerével kiszámított mu­ tató értékének a minimális nagyságát szintén kiszámítottuk az adatokhoz a legjobban illeszkedő másodfokú görbe minimumának a meghatározása útján is. Számításaink forintban kifejezhető eredményeinek az értékelése során figyelembe kell vennünk, hogy azoknak kizárólag az egymáshoz és a népesség számához viszonyított nagyságaik alakulásának az elbírálása szem­ pontjából van jelentőségük. Ugyanezeket az eredményeket kaptuk volna akkor is. ha az 1959. évi árakon becsült forint-összegek helyett számítá­ sainkat a vonatkozó termelési és fogyasztási egységskálákból kiszámítható termelési és fogyasztási egységek felhasználásával végezzük el. Térjünk vissza ezek után korábbi kérdésünkhöz és vizsgáljuk meg: tekinthető-e a kiválasztott mutatók értékeinek maximuma, ill. minimuma az optimalizálás kritériumának; és megoldható-e, és ha igen, hogyan oldható meg e mutatók felhasználásával az optimalizálás szintetikus kritériumának a problémája? A gazdasági aktivitás (s ennyiben a munkaidő), valamint a termelés szóban forgó mutatói maximális értékének az elérése önmagában véve értel­ metlen, hiszen gazdasági aktivitásra, munkaidőre, termelésre szükségle­ teink kielégítésének (fogyasztásunknak) az érdekében van szükségünk. A vonatkozó mutatók értékei közötti különbség ezen kívül nem is mutatja e jelenségek „színvonalának” a különbségét, hisz korspecifikus intenzitásaik, ill. nagyságaik adottak, s így a különbségek kizárólag a vizsgált stabil korösszetételek közötti különbségekből adódnak. A gazdaságilag aktív né­ pesség legnagyobb aránya, az egy főre jutó (munkaidő és) termelés maximá­ lis nagysága tehát nem jelenti a legmagasabb színvonalú gazdasági aktivi­ tást, munkaidőt és termelést, hanem csupán azt, hogy a vizsgált stabil népességek közül egynek olyan a korösszetétele, hogy e jelenségek azonos színvonalai (vagyis azonos korspecifikus intenzitásai, ill. nagyságai) mellett összmennyiségük és a lakosság számához viszonyított mennyiségük is e népességben maximális lesz. A gazdasági inaktivitás (s ennyiben a nem-munkaidő) maximális, ill. minimális arányának (ill. egy főre jutó nagyságának) az elérése önmagában véve szintén értelmetlen: mind a nagyobb arányú, mind a kisebb arányú inaktivitásra (és nem munkaidőre) csak nagyobb volumenű fogyasztás érdekében van értelme áttérni, a vonatkozó mutatók értékei közötti kü­ lönbségek ezenkívül ez esetben is csupán korösszetétel-különbségekből adódnak. Hasonló a helyzet az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés

38

V II/a. Stabil népességek főbb gazdasági jellemzői 75,06 évet kitevő édlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r ) különböző nagyságai esetén (A gazdasági aktivitásnak a mezőgazdasági országokra jellemző korspecifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959 —1960. évi magyarországi korspecifikus nagyságai alapján számítva) Основные, экономические характеристики стабильных населении при средней продолэ сителъ пости ж изни 75,06 лет и разных величинах коэффициента естественного прироста (г .) (Насчет был проведен на основе характерных для сельскохозяйственных стран повозрастных коэффициентов самодеятельности и на основе повозрастных величин продукции на одно самодеятельное лицо и потребления в Венгрии в 1959— 1960 гг.) M ain economic characteristics of stable populations in case of an average expectation of life of 75.06 years and different values of the. rate of natural variation (r ) (Calculated on the basis of age-specific rates of economic activity characteristicof agricultural countries and on the basis of age-specific values of production per one economically active person and per capita consumption in Hungary in 1959— 1960) 1

386

V A L К О Y I С S IL M I L

VII/b. Stabil népességek főbb gazdasági jellemzői 75,06 évet kitevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma ( r ) különböző nagyságai esetén ( A gazdasági aktivitásnak az iparosodott országokra jellemző kar­ specifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959 —1960. évi magyarországi korspecifikus nagyságai alapján számítva) Основные экономические характеристики стабильных населений при средней продолэ сителыюсти ж изни 75,06 лет и разных величинах коэффициента естественного прироста (г ) (Расчет был проведен на основе характерных для индустриализированных стран повозрастных коэффициентов самодеятельности и на основе повозрастных величин продукции на одно самодеятельное лицо и потребления в Венгрии в 1959— 1960 гг.) M a in economic characteristics of stable populations in the case of an average expectation of life of 75.06 years and different values of the rate of natural variation (r ) (Calculated on the basis of the age-specific rates of economic activity characteristic of industrialized countries and on the basis of age-specific values of production per one economically active person and per capita consumption in Hungary in 1959— 1960) 1

387

VII/c. Stabil népességek főbb gazdasági jellemzői 75,06 évet kitevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r ) különböző nagyságai esetén ( A gazdasági jelenségek 1959 —1960. évi magyarországi korspecifikus intenzitásai, ill. nagyságai alapján számítva) Основные экономические характеристики стабильных населений при средней продолжительности ж изни 75,06 лет и разных величинах коэффициента естественного прироста (г ) (Расчет был проведен на основе повозрастных интенсивностей или величин экономических явлений в Венгрии в 1959— 1960 гг.) M ain economic characteristics of stable populations in case of an average expectation of life of 75.06 years and different values of the rate of natural variation (r ) (Calculated on the basis of age-specific intensities or magnitudes of economic phenomena in Hungary in 1959— 1960)

Основные экономические характеристики стабильных населений а случае средней продолжительности ж изни 75,06 лет и разных величин коэффи­ циента естественного прироста (г ) (Расчет был проведен па основе новоэрастных коэффициентов экономической активности, характерных для сельскохозяйственных стран, а также на основе пововрастпых велучпц производства па одно экономически активное лицо и потребления в ка душу населения Венгрии в 1959— 1900 гг.) M ain Economic Characteristics of Ślubie Populations in Case of an Average Expectation of Life of 75.06 Years and Different Values of the Rate of Natural Varia lion (r) (Calculated on the basis of the age-specific rates of economic activity characteristic of agricultural countries, and on the basis of the age-specific values of production per one economically active person and per eapitac consumption in Hungary in 1959— 1900)

ш

2. a. Stabil népesséd főbb gazdasági jellemzői 75,00 évet kilevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r) különböző nagyságai esetén (Л gazdasági aktivitásnak a mezőgazdasági országokra jellemző korspecifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959 —1900. évi magyarországi korspecifikus nagyságai alapján számítva)

b A fogyasztási többlet értékének szóban forgó aránya. Горизонтальная графа: (1) Величина истинного коэффициента естественного прироста (г) (%о). Вертикальная графа: 1. Наименование экономических характеристик; 2. Удельный пес экономически самодеятельного населения (% ); 3. Удельный вес экономически несамодеятельного населения ( % ); 4. Средний возраст экономически самодеятельного населения (годы); 5. Стои­ мость годовой продукции на одного жителя (форинт); 6. Стоимость годового потребления на одного жителя (форинт); 7. Стоимость годового избытка продукции ( + ) и избытка потребления (— ) на одного жителя (форинт); 8. Стоимость годовой продукции на одно экономически само­ деятельное лицо (форинт); 9. Величина потребления экономически несамодеятельного населении па одно экономически самодеятельное лицо (форинт); 10. Величина потребления лиц в возрасте 0— 1 9лети ли6 0 лет и старше на одного жителя в возрасте 20— 59 лет (форинт); 11. Отношение стоимости избытка продукции к стоимости продукции (% ); 12. Отношение стоимости избытка продукции к стоимости потребления ( %). Heading: (1) Value of intrinsic rates of natural variation (per thousand). Lateral: 1. Denomination of economic characteristics; 2. Ratio of economically active population (percentage); 3. Ratio of economically inactive population (percentage); 4. Average age of economically active population (yeras); 5. Per capita value of annual production (F orin t); 6. Per capita value of annual consumption (F orin t); 7. Per capita value of annual production surplus (4 -) or consumption surplus (— ) (F orin t); 8. Value of annual production per one economically active person (F o rin t); 9. Value of the consumption of economically inactive population per one economically active person (Forin t); 10. Value of the consumption of 0— 19 years old as well as of 60 years old and older population per one 20— 59 years old person (F orin t); 11. Ratio of the production surplus value to the value of production (percentage); 12. Ratio of the production surplus value to the value of consumption (percentage).

C 0ZD-00

Основные экономические, характеристики стабильных иаселениий в случае средней продолжительности ж изни 75,06 года и разных величин коэффи у цента естественного прироста (г ) (Расчет был проведен на основе повозрастных коэффициентов экономической активности ,характерных для индустриализированных стран, на основе повозрастных вслучнц производства па одно экономической актирное лицо и потреблешшв н адуш у насслсиуя в Венгрии в 1959— 1900 гг.) M ain Economic Characteristics of Stable Populations in Case of an Average Expectation of Life of 75.06 years and Different Values of theRateof Natural Variation (r) (Calculated on the basis of the age-specific rates o f economic activity characteristic of industrialized countries and on the basis of the age-specific values of production per one economically active person and per capita consumption in Hungary in 1959— 1960)

390

3. b. Stabil népesség főbb gazdasági jellemzői 70,00 évet kitevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r) különböző nagyságai esetén (A gazdasági aktivitásnak az iparosodott országokra jellemző korspecifikus arányszámai, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés és a fogyasztás 1959 —1900. évi magyarországi korspecifikus nagyságai alapján számítva)

Горизонтальная графа: (1) Величина истинного коэффициента естественного прироста (г) (%0). Вертикальная графа: 1. Наименование экономических характеристик; 2. Удельный вес экономически самодеятельного населения (% ); 3. Удельный вес экономически несамодеятельного населения (% ); 4. Средний возраст экономически самодеятельного населения (годы); 5. Стои­ мость годовой продукции на одного жители (форинт); 6. Стоимость годового потребления на одного жителя (форинт); 7. Стоимость годового из­ бытка продукции ( + ), или избытка потребления (— ) па одного жителя (форинт); 8. Стоимость годовой продукции на одно экономически самодея­ тельное лицо (форинт); 9. Величина потребления экономически несамодеятельного населения на одно экономически самодеятельное лицо (фо­ ринт); 10. Величина потребления лиц в возрасте 0— 19 лет, 60 лет и старше на одного жителя в возрасте 20— 59 лет (форинт); 11. Отношение стоимости избытка продукции к стоимости продукции (% ); 12. Отношение стоимости избытка продукции к стоимости потрлебния (% ). Heading: (1) Value of the intrinsic raLe of natural variation (per thousand). Lateral text: 1. Denomination of economic characteristics; 2. Pmtio of economically activepopulation (percentage); 3. R atio of economically in­ active population (percentage); 4. Average of economically active population (years); 5. Per capita value o f annual production (F orin t); 6. Per capita value of annual consumption (Forint) ; 7. Per capita value of annual production surplus ( + ), consumption surplus (— ), respectively (F orin t); 8. Value of annual production per one economically active person (F orin t); 9. Value of the consumption of economically inactive population per one economically active person (Forint); 10. Value of the consumption of 0— 19 years old as well as of 60 years old and older population per one 20— 59 years old person (F o rin t); 11. Ratio of the production surplus value to the value of production (percentage); 12. R atio of the production surplus value to the value of consumption (per­ centage).

Co CO

3. c. Stabil népességek jobb gazdasági jellemzői 75.00 évet kilevő átlagos élettartam és a természetes szaporodás arányszáma (r) különböző nagyságai esetén (A gazdasági jelenségek 1959 —1960. évi magyarországi korspecifikus intenzitásai, ill. nagyságai alapján számítva) Основные экономические характеристики стабильных населений в случае средней продоллсительности э/сизни 75У06 года и разных величин коэффи циепта естественного прироста ( г) (Расчет был проведен на основе повозрастных, интенсивностей или величин экономических явлений в Венгрии в 1959— 1960 гг.) Main Economic Characteristics of Stable Populations in Case of an Average Duration of L ife of 75.06 years and Different Values of the Rate of Natural Variation (r ) (Calculated ou the basis of age-specific intensities and values of economic phenomena in Hungary in 1959— 1960)

Co l\C CD

л 1959. évi árakon. ь A fogyasztási többlet értékének szóban forgó aránya. I'opiuonnHUbiiau графа: (1) Величина истинного коэффициента естественного прироста (г) (% о ). Кортикальная графа: 1. Наименование экономических характеристик; 2. Удельный вес экономически самодеятельного населении (% ): 3. Удельный вес экономически несамодеятельного населения (% ); 1. Средний возраст экономически самодеятельного населения (годы); 5. Стои­ мость годовой продукции на одного жителя (форинт); 6. Стоимость годового потребления на одного жителя (форинт); 7. Стоимость годового из­ бытка продукции (~|-) или избытка потребления (— ) на одного жителя (форинт); 8. Стоимость годовой продукции на одно экономически само­ деятельное лицо (форинт); 9. Величина потребления экономически несамодеятельного населения па одно экономически самодеятельное лицо (форинт); 10. Величина потребления лиц в возрасте 0— 19иб0 лег и старше на одного жителя в возрасте 20— 59 лет (форинт); 11. Отношение стои­ мости избытка продукции к стоимости продукции (% ); 12. Отиошени естоимости избытка продукции к стоимости потребления (% ). Heading: (1 ) Value of the intrinsic rate of natural variation (per thousand). Lateral text: 1. Denomination of economic characteristics; 2. Ratio o f economically active population (percentage); 3. Ratio of economically inactive population (percentage); 1. Average age of the economically active population (years); 5. Per capita value of annual production (F orin t); G. Per capital, value of annual consumption (Forint) ; 7. Per capita value of annual production surplus ( + ) or consumptionsurplus (— ), respectively (Forint) ; 8. Value of the production per one economically active person (Forin t) ; 9. Value of the consumption of the economically inactive population per one economically active per­ son (Forint); 10. Value of the consumption of 0— 19 years old as well as of GO years old and older population per one 20— 59 years old person (Forin t); 11. Ratio of yearly of the production surplus value to the value of production (percentage); 12. Ratio of the production surplus value to the value of con­ sumption value (percentage).

394

értékének (vagyis a munkatermelékenységnek) a szóban forgó mutatójával is. Értékének emelkedése, ill. emelése nem lehet öncélú, csak annyiban indo­ kolt, amennyiben szükségleteink kielégítése színvonalának az emelkedését szolgálja; másrészt a korösszetétel által való befolyásoltsága miatt nem alkal­ mas a munkatermelékenység színvonalkülönbségeinek a kifejezésére és mérésére: a munka termelékenysége abban a stabil népességben, melyben az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés értéke a legnagyobb, ugyanolyan színvonalú mint a többiben, mert ugyanakkorák benne e mu­ tató korcsoportonkénti értékei. Nem tekinthetők az optimalizálás kritériumának a gazdaságilag aktív népesség átlagos életkorának és korábban elemzett fogyatékosságai miatt a Bourgeois-Pichat-tól örökölt mutatónak: a 0—19 évesek, és a 60 évesek és idősebbek fogyasztása egy 20—59 éves lakosra jutó nagyságának a szélső értékei sem; de nem tekinthető annak ez utóbbi mutató javított változatá­ nak : a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztása egy gazdaságilag aktív személyre jutó nagyságának a minimuma sem. Miért? Egyrészt azért, mert a fiatalkorú, felnőttkorú és öregkorú inaktív személyeknek az eltartása nem tekinthető olyan tehernek, ráfordításnak, mely mögött nem áll semmi­ féle szükségletnek a kielégítése. Az inaktív személyek, különösen ha az aktívakhoz őket rokoni kapcsolat fűzi, hozzájárulnak ez utóbbiak szeretetszükségletének és számos egyéb szükségletének a kielégítéséhez, és az aktí­ vak (eltartók) döntő többsége akkor sem tartaná kívánatosnak nemléte­ zésüket, nem-eltartásukat, ha ez terheiknek igen jelentős csökkenésével járna együtt. Ugyanakkorák továbbá minden vizsgált stabil népességben e mutatónak korspecifikus értékei is, és a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztásának az összes gazdaságilag aktív személyek egy főjére jutó nagy­ ságai szintén csupán a vizsgált stabil korösszetételek különbségeiből adód­ nak. E mutató értéke alakulásának mégis nagy jelentősége van: minél kisebb ugyanis az inaktívak eltartásának viszonylagos terhe, annál nagyobb a termelés a gazdaságilag aktív népesség fogyasztását meghaladó többleté­ nek egyéb célok elérésére fordítható része. Nem tekinthető az optimalizálás kritériumának a termelési többlet (ill. fogyasztási többlet) értékének a termelés értékéhez és a fogyasztás értékéhez viszonyított aránya sem: ez az arány lehet ugyan valamely szi­ tuációban nagyobb, mint a többiben, és a termelési többlet abszolút nagy­ sága mégis kicsi és fordítva: lehet ez az arány kisebb és a termelési többlet abszolút nagysága mégis nagyobb, mint a többi szituációban stb. Mi tekinthető tehát a felsorolt gazdasági jellemzők közül a népesség száma, ill. növekedési üteme optimalizálása kritériumának? Ez a kritérium a termelés fogyasztást meghaladó többlete egy főre futó nagyságának, illetve — ceteris paribus — össznagyságának a maximuma. E megállapításnak lát­ szólag ellenlmond az, hogy a termelési (ill. fogyasztási) többlet korspecifikus nagyságai a vizsgált stabil népességek mindegyikében egyformák, hogy az össznépességre, ill. ez utóbbi egy főjére jutó évi nagyságának különbségei szintén csupán korösszetétel-különbségekből adódnak, hogy a vonatkozó korösszetétel hatásával magyarázható a maximum is stb. Megállapításunk mégis helytálló, ha meggondoljuk, hogy a termelési többletnek a különböző stabil népességekben észlelhető különbségeit a gazdasági aktivitás, ill. in­ aktivitás azonos korspecifikus intenzitásai, a termelés és a fogyasztás azo­

395

nos korspecifikus volumenei stb. mellett kapjuk eredményül. A maximális termelési többletet eredményező stabil korösszetétel tehát a különböző szü­ letési kohorszok gazdasági életrajzainak az egyformasága ellenére biztosít azonos nagyságú naptári időszakok (pl. évek) alatt a többinél nagyobb ter­ melési többletet. Ez természetesen a többi gazdasági jelenség esetében is hasonlóképpen van, de a termelési többlet esetében ennek — e jelenség természetéből adódóan — más a jelentősége. A gazdasági aktivitást, a mun­ kaidőt, a termelést az egyén, ill. a különböző születési kohorszokat jelképező átlagember szempontjából elsősorban mint a szükségletei kielégítése (fo­ gyasztása) érdekében hozott áldozatot kell felfognunk, ezért e jelenségek és az eredményükként tekinthető fogyasztás volumenének a vizsgálata első­ sorban életrajzi, vagyis stacioner népességen belüli relációban bír jelentő­ séggel. Atermelési többlet viszont, minthogy az a termelésnek nemcsak a gaz­ daságilag aktív népesség, hanem az össznépesség (az aktív+az inaktív népes­ ség) fogyasztását meghaladó többletét jelenti, elsősorban nem egyéni, vagyis nem életrajzi szempontból, hanem a kollektíva, a társadalom szempontjá­ ból fontos. Joggal tarthatjuk tehát azt a stabil népességet, mely az egyéni szempontból megítélve egyformán sikeres gazdasági életrajzok mellett nap­ tári időszakonként (pl. évenként) nagyobb termelési többletet biztosít, gaz­ dasági szempontból általában kedvezőbbnek, mint a többit. Nagyobb ter­ melési többlet egyaránt és akár egyidejűleg fordítható: —a gazdasági aktivitás, ill. a munkaidő csökkentésére, és a gazdasági inaktivitás, ill. a szabad idő növelésére; —a fogyasztás volumenének a növelésére (a termelés volumenének eset­ leges egyidejű csökkentése esetében is); —a munka termelékenységének az emelését célzó beruházásokra; —a termelés, s ezáltal maga a termelési többlet volumenének a növelé­ sét célzó beruházásokra; —a készletek ésszerű növelésére stb. A termelés az össznépesség fogyasztását meghaladó többletének a ma­ ximuma tehát, ha elméletileg nem is tekinthető az optimalizálás ún. szinte­ tikus kritériumának, minthogy önmagában véve nem jelenti a minden körül­ mények között elérni kívánt legfőbb célt, a gazdasági szempontból legked­ vezőbb stabil népesség kiválasztásának gyakorlati szempontjából e krité­ rium szerepét tökéletesen betölti. Be kell látnunk továbbá, hogy mivel a ter­ melési többlet egy főre jutó volumenének az alakulása az összes többi gaz­ dasági jelenségnek az alakulásával is összefügg, a gazdaságilag aktív és inaktív népességnek azok az arányszámai, a gazdaságilag aktív népességnek az az átlagos életkora, a termelésnek és fogyasztásnak az az egy főre jutó mennyisége, az eltartási terhieknek az az egy aktív személyre nehezedő nagysága stb. tekinthető — a vonatkozó korspecifikus intenzitások, ill. nagy­ ságok adott szisztémája esetén — optimálisnak, mely a legnagyobb terme­ lési többletet biztosító stabil népességben figyelhető meg. Milyen következtetések vonhatók le eddigi vizsgálatainkból? A Bourgeois-Pichal által javasolt mutató értékének az alakulását be­ mutató VIII. ábrából kitűnik, hogy ez utóbbinak a reprodukciós együtt­ hatók különböző értékeihez tartozó abszolút nagyságai is és minimális nagysága is más, ha a számítást nem Bourgeois-Pichat módszerével, hanem a stabil fogyasztási korfák módszerével végezzük el. E számítások eredmé-

396

VI I I . A 0—19 evesek, valamint a 60 évesek és idősebbek fogyasztása egy 20 —59 évesre jutó nagyságéinak és a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztéisa egy gazdaságilag aktív személyre jutó nagysáigának alakuléisa 75,06 évet kitevő átlagos élettartam, valamint a bruttó reprodukciós együttható (R ), ill. a netté) reprodukciós együttható (R 0) különböző értékei esetén Динамика величины потреблении лиц в возрасте 0— 19 лет и 60 лет и старше на о() по лицо в возрасте 20— 59 лет, и величины потреблении нессшоОеятельного населении на одно самодеятельное лицо при средней продолжительности жизни 75,06 лет и разных величинах бруттокоэффициеита воспроизводства (Я ) , или нстто-коэффициента воспроизвдсотва (Я 0) Development oj the value of consumption of 0— 19, and 60 years old and older population per one 20 - 59 years old person and of the consumption of the economically inactive population per one economically active person in case of an average expectation of life of 75.06 years and different magnitudes of the gross reproduction rate (R ) and net reproduction ra te(R n), respectively

397

nyei ugyanakkor különböznek a gazdaságilag inaktív népesség fogyasztása egy gazdaságilag aktív személyre jutó nagyságára vonatkozó számítások­ nak az eredményeitől, mely utóbbiaknak az ábra a korábban jelzett három, egymástól szintén különböző változatát is feltünteti. E mutatók értékei egyébként 0,9%o körüli szaporodási ütem esetében minimálisak, ami az egységnél csak alig magasabb bruttó, és ennél is alacsonyabb, de az egység­ nél magasabb nettó reprodukciós együtthatónak felel meg. Mely növekedési ütem esetében legmagasabb az egy lakosra jutó ter­ melési többletnek az értéke? Mindhárom számítási változat alapján negatív előjelű szaporodási ütem esetében. A természetes szaporodás különböző üteméhez tartozó termelési több­ let értékének az alakulásából ugyanakkor az is kitűnik, hogy bizonyos — viszonylag magas — szaporodási ütem esetében ez az érték egyenlővé válik 0-val; ennél gyorsabb ütemű szaporodás esetén pedig már negatív előjelű, vagyis a fogyasztás termelést meghaladó többletévé alakul át. Könnyen belátható, hogy ilyen helyzetnek hosszabb ideig való fennmaradása gazda­ ságilag lehetetlen. A természetes szaporodás intrinsic arányszámának (r), ill. a reprodukciós együtthatóknak azok az értékei tehát, melyek mellett a termelési többlet értéke zérussá válik, egyben azokat a felső határokat (leggyorsabb szaporodási ütemeket) is jelzik, ameddig az optimális megoldá­ sok keresésében racionálisnak tűnik elmenni. A természetes szaporodás intrinsic arányszámának (r) zérusnál kisebb, vagyis a nettó reprodukciós együtthatónak (R0) egynél kisebb értékei mel­ lett. a legmagasabb a gazdaságilag aktív népesség (és legalacsonyabb a gazdaságilag inaktív népesség) össznépességen belüli aránya, legnagyobb az egy lakosra jutó termelés és fogyasztás, valamint az egy gazdaságilag aktív személyre jutó termelés értéke, továbbá a termelési többlet, értékének a termelés és a fogyasztás értékéhez viszonyított aránya is.9 A vizsgált jelenségek maximumai, ill. minimumai szempontjából leg­ kedvezőbb stabil korösszetételek azonban valamennyien az egységnyi nettó reprodukciós együttható esetén kialakuló korösszetételhez eléggé közel helyezkednek el, gyakorlatilag tehát — a kihaló népesség perspektívájának a kizárása mellett — a zérus szaporodási ütem, vagyis a stacioner népesség iránti preferenciát teszik indokolttá.10 Ezzel kapcsolatban a következőket kívánjuk megjegyezni: 7. Szóban forgó vizsgálati eredményünknek és a stacioner népességet érzelmi, ill. egyéb, e tanulmányban nem említett motivációk alapján kívá­ natosnak tartó nézeteknek az egybeesése puszta véletlen. A stacioner népes­ ség mint ideál már Platon (i. e. 380—370, majd 340 körüli) és Arisztotelész (i. e. 354 körüli) írásaiban, valamint Morus Tamás 1516-ban kiadott „Utó­ piájában” is felbukkan; napjainkban G. Bouthoul (20), W. Brand (21), L. Buquet (22), L. Robbins (23), J. J. Spengler (24), W. S. Thompson (25). D. J. Bogue (26), a szocialista országok demográfusai közül: Sz. Sztrumilin (27) és E. Rosset (28) vallják magukénak ezt az ideáll. Megjegyezzük, hogy stacioner népességen a legtöbb szerző egyszerűen változatlan létszámú * A 20— 39 éves férfiaknak az össznépességen belüli aránya ugyanakkor — mint ez itt nem publikált számításainkból kitűnt — a viszonylag gyorsan, a minimális eltartási terhet biztosító korösszetételűnél is gyorsabban szaporodó stabil népességben lenne a legnagyobb. 10 A stacionér népesség demográfiai és gizdasági jellemzői közötti kapcsolatoknak az elméleti vizsgálatát lásd dr. Szabadij Egonnak és e sorok írójának a munkáiban (16, 17, 18, 19). 25 Demográfia 3— 1

398

népességet ért, és elérését a népesség növekedési ütemének a csökkentése, ill. végül is: teljes megszüntetése útján tekinti elérhetőnek.11 2. Avizsgálatainkból adódó következtetés motivációjának a kialakításá­ ban az is szerepet játszik, hogy stabil csökkenő népességnek népességpolitikai célkitűzésként való elfogadása akkor sem lenne célszerű, ha ez egyes gazdasági természetű ismérvek alapján esetleg indokoltnak is tűnne. Demográfusaink többsége egyetért azzal, hogy nagyobb gazdasági jólétnek a népesség foko­ zatos elfogyása útján való megvalósítása teljesen értelmetlen lenne. Erre azonban — az optimalizálás több ismérvének a figyelembevétele esetén — nincs is szükség. Ugyanakkor— mint jeleztük —minden reális alapunk meg­ van arra is, hogy a gazdasági jelenségek korspecifikus intenzitásait, ill. nagyságait olyan irányban befolyásoljuk, módosítsuk, hogy az optimalizálás minden ismérve szempontjából legalább zérus szaporodási ütemű népesség elérése legyen kívánatos. 3. A zérus szaporodási ütemű népesség népességpolitikai célkitűzése­ ként való elfogadása Magyarországon a népesség szaporodásának nem a fékezését, hanem a serkentését, további ösztönzését követeli meg. A nettó reprodukciós együttható értéke ugyanis — mint ismeretes — 1958 óta kisebb egynél. A korspecifikus termékenységi arányszámoknak a nettó repro­ dukciós együttható egységnyi értékének a biztosításához szükséges mértékű növelése természetesen — ceteris paribus —. a többi termékenységi, ill. szaporodási mutató (az élveszületések évi száma, a nyers születési arány­ szám, az ún. tisztított termékenységi arányszám, a tényleges természetes szaporodási arányszám stb.) értékének az emelkedésében is kifejezésre jutna. Az elérni kívánt népesség viszonylag pontos meghatározása után a né­ pességpolitika elméleti megalapozása a feladatok két további csoportjának a megoldását teszi szükségessé: a) Azoknak a korspecifikus termékenységi arányszámoknak a kiszá­ mítását, melyek mellett — a halandóság adott, ill. jövőben várható szín­ vonala esetén — biztosított lenne a reprodukciós együtthatók, ill. a termé­ szetes szaporodás intrinsic arányszáma kívánt értékeinek az elérése. Ez a feladat első megközelítésre igen egyszerűnek tűnhet, hisz a szóban forgó korspecifikus termékenységi arányszámok a tényleges termékenységi arány­ számoknak a nettó reprodukciós együttható kívánt értéke és tényleges értéke hányadosával való megszorzása útján is előállíthatok. Valójában a feladat bonyolultabb, ha meggondoljuk, hogy a korspecifikus termékenységi arány­ számok egymáshoz viszonyított értékei, vagyis az ún. termékenységi görbe alakja többek közt a termékenység szintjétől (a reprodukciós együtthatók értékeitől) függően is változik, mint arra már e kérdés hazai szakértői (30,31) is rámutattak. A korspecifikus termékenységi arányszámok szóban forgó értékeinek a kiszámítása a propagatív korú női népesség száma és kormegoszlása jelenlegi és jövőben várható alakulásának az ismeretében lehetővé tenné az élveszületések azon abszolút évi számainak a meghatá­ rozását is, melyekre a kívánt népességpolitikai célnak az elérése érdekében szükség lenne (32). b) A kívánt népesség elérését szolgáló korspecifikus termékenységi arányszámoknak a kialakulását elősegítő ösztönzési szisztémának a kidől11 Igen tanulságos ezzel kapcsolatban J. Bourgeois-Pichatnak és S. A . Talebnek a zérus szapo­ rodási ütemű népesség koncepciójáról írott kritikai jellegű tanulmánya (29).

N É P E S E D É S P O L I T I K A I

C É L K I T Ű Z É S E K

399

gozását. Ez a népességpolitikai és az egyéb, indirekt ösztönzők hatékonysá­ gának viszonylag pontos mérését, elemzését is szükségessé tenné. Ez az elem­ zés természetesen azt is megkövetelné, hogy a korspecifikus termékenységi arányszámokkal szemben támasztott kívánalmainkat az eddiginél pontosab­ ban és konkrétabban fogalmazzuk meg optimális családtervek, az élveszületések optimális kohorszonkénti végső száma és naptára, optimális nupcialitási paraméterek stb. formájában is (33). Ez a tanulmány a benne leírt módszerrel végzett vizsgálatoknak csak első, véglegesnek még nem tekinthető eredményeit közli. A szerző nem is ezekre az eredményekre, hanem az általa javasolt és alkalmazott módszerre kívánta elsősorban a figyelmet felhívni. Az optimális stabil korösszetétel és a hozzá tartozó egyéb demográfiai jellemzők kiválasztásának a tanulmány által nem érintett gazdasági és nem gazdasági természetű kritériumai is lehetnek. A tanulmányban szereplő kritériumok alkalmazása esetén is el­ képzelhető továbbá — mint arra utaltunk —, hogy a kiválasztott gazdasá­ gi jelenségek korspecifikus intenzitásait, ill. nagyságait is befolyásoljuk, vál­ toztatjuk a legkedvezőbbnek tűnő megoldás kialakítása érdekében. S az el­ érendő cél meghatározásával — mint jeleztük — feladataink még koránt­ sem tekinthetők megoldottaknak. A cél elérési módjának a kimunkálása további komplex jellegű elméleti és gyakorlati problémák megoldását teszi szükségessé. I R O D A L O M 1. Dr. Vukovich, Gy.: Megjegyzések a népességi optimum kérdéséhez. Demográfia, 1959. évi 2— 3. sz. 274— 299. p. 2. Sauvy, A .: Richesse et population, Payot, Paris, 1945. 3. Causes et conséquences de l ’évolution démographique. United Nations. Population Studies, No. 17. N ew York, 1953. 263— 267. pp. 432 p. 4. Bourgeois-Picliat, J .: Charges de la population active. Journal de la Société de Statistique de Paris, 1950.’ № 3— 4., 94— 116 p. 5. Urlanisz, B. C.: Problemü ekonimicseszkoj demografii. In : Osznovnüje problemü demografieseszkoj nauki. Moszkva, 1969. 45— 62. p. 6. Sauvy, A .: Théorie générale de la population. V ol I, P .U .F ., Paris, 1963. 372 p. Sauvy, A .: La population. P . U .F . Paris, 1963. 128 p. 7. Andorka, R .: A születésszám alakulásának gazdasági hatásai. Demográfia, 1964. évi 3— 4. sz. 442— 450. p. 8. Kvasa, A . J .: Ob optimal’noin tipe voszproizvodsztva naszclenia SzSzSzR. In : Voproszü demografii, Moszkva, Sztatisztika, 1970. 33— 47. p. 9. Coale, A . J .— Demeny, P .: Regional Model L ife Tables and Stable Populations. Princeton University Press, Princeton, N . Y . 1966. 872 p. 10. Quillon, B .: Besoins comparés des vieillards et des enfants. In : Trois Journés pour Véiude scientifique du vieillissement de la population. Fasc. IV . Alliance nationale contre la dépopulation. Paris, 1948. 29— 39. p. 11. Durand, J. D .— M iller, A . R .: Methods of Analysing Census Data on Economic Activities of the Population United Nations. Population Studies, No. 43, New York , 1968. 143 p. 12. Pallós, E .— Tamásy, J.— Vukovich, Gy.: Magyarország népességének előreszámítása (1966— 2001). A Népességtudományi Kutató Intézet közleményei. No 19. 212 p. 13. Bourgeois-Pichat, J .: Essai sur la mortalité „biologique” de l ’homme. Population, 1952. évi 3. sz. 381— 394. p. 14. D r. Lengyel László— Valkovics E m il: Mennyit termel és fogyaszt az ember élete folyamán? Statisztikai Szemle, 1965. évi 11. sz. 1085— 1103. p. 15. Demographic Aspects of Manpower. Sex and Age Patterns of Participation in Economic A c tiv i­ ties. United Nations. Population Studies, N o 33. New York, 1962. 81. p. 16. D r. Szabady, E .: Magyarország népességének gazdasági halandósági alaptáblái. Az Amerikai Demográfiai Társaság 1967. évi áprilisi közgyűlésén megvitatott tanulmány. 17. Valkovics, E .: Magyarország népességének származtatótt gazdasági halandósági táblái. Demográfia, 1966. évi 4. sz. 507— 526. p. 18. Valkovics, E .: Magyarország népességének gazdasági korfái. I I I . fejezet. A K S H Népességtudo­ mányi Kutató Intézetének 17. sz. közleménye. Budapest, 1967/3., 39— 63. p., 111. p. 19. Valkovics, E .: A népesség reprodukciójának hatása a gazdasági jelenségek reprodukciójára. (Elm életi megközelítés.) Demográfia, 1969. évi 1— 2. sz., 87— 105. p. 20. Bouthoul, G.: L a surpopulation. Petit Bibliothèque Payot Paris, 1964, 133 p., 250 p. 21. Brand, W .: The W orld Population Problem, International Population Conference, W ien 1959. 32. p.

400 22. Baquet, L .: L ’optimum de population. P .U .F ., Paris 1956. 265 p. 23. Robbins, L .: Notes on some probable consequences of the advent of a stationary population in Great Britain. Economica, 1929. évi áprilisi szám. 24. Spengler, J. J .: Population Movements and Economie Equilibrium in the United States. Journal of P olitical Economy, 1940. évi áprilisi szám, 159. p. 25. Thompson, W . S.: Population Problems, Third edition. M c Graw-Hill Book Company, Inc., New York, London 1942. 26. Bogue, D . J .: Principles of Demography, John Wiley & Sons, Inc., N ew York, London, Sydney, Toronto, 1969. 27. Sztrumilin, Sz.: V koszmosze i na zemlje. Novoje Yremja, 1961. évi 7. sz. 32— 34. p. 28. D r. Rosset, E .: Zasadv perspektvwicznej politvki ludnościowej. P . A . N . Warszawa, 1971. 34— 36. p., 58 p. ‘ 29. Bourgeois-Pichat, J .— Táleb, S. A .: Un taux d’accroissement nul pour les pays en voie de déve­ loppement en l’an 2 000. Bêve ou réalité? Population, 1960. évi 5. sz. 957— 974. p. 30. Tekse, K .: Korspecifikus születési arányszámok demográfiái modelljeiről. Demográfia, 1965. év 2. sz. 201— 219. p. 3 1 . jDr. Vukovich, Gy.: A termékenységi görbe és a születésszám. (Néhány gyakorlati probléma.) Demográfia, 1969. évi 1— 2. sz. 67— 71. p. 32. Holzer, J. Z .: Model ludności ustabilizowanej. Cześć I I I , SGPJS, Warszawa, 1969. 99—115. p., 119 p. 33. Népességpolitika Magyarországon, összeállította a K S H Népesedésstatisztikai Főosztálya. A K S H Népességludományi Kutató Intézetének 35. sz. közleménye. Budapest, 1972/1., 105 p.

Н Е К О Т О Р Ы Е М Е Т О Д О Л О Г И Ч Е С К И Е А С П Е К Т Ы О П Р Е Д Е Л Е Н И И Д Е Л Е П П О Л И Т И К И Н А Р О Д О Н А С Е Л Е Н И Я

Резюме О д н и м из н е п р е м е н н ы х у сл ов ий к а ж д о й научно- обоснованной п ол и т и ­ к и н а р о д о н а с е л е н и я я в л я е т с я о п р е д е л е н и е д о с т и ж и м о й цели, то есть у с т а ­ н о в л е н и е т о г о , ч т о д о с т и ж е н и е к а к о г о н а с е л е н и я (в о т н о ш е н и и ч и с л е н н о ­ с т и , с о с т а в а , п л о д о в и т о с т и , с м е р т н о с т и , т е м п а р о с т а и т. д.) м ы с ч и т а е м ж е ­ л ат ел ьн ым в б л и ж а й ш е м и более далеком будущем. В В е н г р и и на основе и с ч и с л е н и й д- ра Р у д о л ь ф а А н д о р к и , и н с п и р и р о в а н н ы х м е т о д о л о г и ч е с к о й статьей известного ф р а н ц уз ск ог о д е м о г р а ф а Б у р ж о а —П и ш а , о п у б л и к о в а н ­ н о й в 1950 г., м ы н а м е т и л и ц е л ь ю д о с т и ж е н и е с т а б и л ь н о г о н а с е л е н и я с т а ­ к и м н е и з м е н н ы м в оз ра ст ны м составом, п р и к от ор ом и з д е р ж к и с о д е р ж а н и я м о л о д о г о (0—19 л е т ) и с т а р о г о (60 л е т и с т а р ш е ) н а с е л е н и я , в о з л о ж е н н ы е н а н а с е л е н и е в э к о н о м и ч е с к и а к т и в н о м в о з р а с т е (20—59 лет ) , — м и н и м а л ь н ы е . Н е т т о - к о э ф ф и ц и е н т в о с п р о и з в о д с т в а э т о г о н а с е л е н и я п р и б л и з и т е л ь н о 1,1. В Советском Союзе также были проведены и опубликованы исчисления по­ добного характера. М ы располагаем, однако, и такой методологической к о н ­ цепцией, н а основе к о т ор ой более точно, ч ем до с и х пор, м о ж н о о п р е ­ делить стабильное население, о б л а д а ю щ е е с точки зрения в е л и ч и н ы издер­ ж е к с о д е р ж а н и я наиболее б л а г о п р и я т н ы м в оз ра с т н ы м составом. Суть этой концепции заключается в вычислении так н аз ы в а е м ы х стабильных воз­ растных п ир ам ид потребления и и х сравнении друг с другом. Н а основе этой к о н ц е п ц и и в то ж е в ре м я м о ж н о определить не только стабильное н а ­ с е л е н и е , в к о т о р о м и з д е р ж к и с о д е р ж а н и я н а с е л е н и я в в о з р а с т е 0—19 л е т и н а с е л е н и я в в о з р а с т е 60 л е т и с т а р ш е , п р и х о д я щ и е с я н а о д н о г о ж и т е л я в в о з р а с т е 20—59 л е т м и н и м а л ь н ы е , н о — п р и н а л и ч и и с о о т в е т с т в у ю щ и х д а н ­ н ы х — м о ж н о о п р е д е л и т ь и т о н а с е л е н и е ■— и э т о у ж е б о л е е в а ж н ы й к р и т е ­ рий, — в к от ор ом и з д е р ж к и с о д е р ж а н и я несамодеятельного населения, п р и х о д я щ и е с я на одно самодеятельное лицо, миним ал ьн ые . Далее, распо­ лагая н ео бх од им ым и данными, м о ж н о вычислить и сравнить м е ж д у собой стабильные возрастные п и р а м и д ы прочих экономических явлений. И т а к на основе данной методологической к он це пц ии м о ж н о определить не только величину и здержек содержания, но и населения, о бл а д а ю щ и е с точки зре­ н и я д р у г и х критериев ( самодеятельность, производство, потребление, п р е ­ в ы ш а ю щ и й потребление избыток производства, производительность труда

401

и т. д.) наиболее благоприятными возрастным составом, плодовитостью, темпом роста и т. д. и можно обдумать, какое из стабильных населений, наиболее благоприятных с точки зрения различных критериев, нам целе­ сообразно наметить в качестве достижимой цели. Может показаться, напри­ мер, интересным определение того стабильного населения, которое при предполагае- мых и у всех остальных стаблиьпых населений с тем же уров­ нем смертности повозрастных величинах производства и потребления на душу паселе- имя, обеспечивает максимальный избыток производства над потреблением в расчете па душу всего населения.

SOME METHODOLOGICAL ASPECTS OF THE DEFINING THE AIMS OF POPULATION POLICY (Summary) One of the essential conditions of population policy with scientific basis is to state the aim to be achieved, that means, what kind of population (of what number, structure, fertility, mortality, rate of variation etc.) is desirable to obtain in the near and distant future. In Hungary on the basis of Dr. Rudolf Andorka’s calculations inspired by a metho­ dological study, published in 1950, of the famous French demographer Mr. BourgeoisPichat, it was set as an aim to obtain such a stable population with a constant age-structure in which the maintenance burden of the young (0 —19 years) and old (f>0 years and older) population, which is to be born by the population of productive age (20 —59 years) is mini­ mal. The net reproduction raLe of this population is near to 1.1. Similar calculations were made and published in the Soviet Union, too. We have elaborated however, such a metho­ dological conception, too, on the basis of which we can state more exactly, than until, now, the stable population with an age-structure most favourable in respect of the volume ot maintenance burden. The essence of this conception is the calculation of the so-called, stable agepyrainids of the maintenance burden and their comparison. At the same time on the basis of this conception not only the stable population can be staled in which the maintenance burden of 0 —19 years old and 60 years old and older population per one 20 —59 years old person is minimal, but —if appro priai e data are available-also that one —and even Ibis is a more relevant criterion — in which the maintenance burden of the economically incative population per one economically active person is the lowest. If necessary data are available the stable age-pyramids of other economic phenomena, too, can be calculated and compared with one another. So, on the basis of the methodological conception menti oned we can slate populations with an optimal age-structure, fertility, reproduction rate etc. not only in respect of the maintenance burden, but also in regard of other criteria, too (economic activity, production, consumption, the surplus of production as compared to consumption, labour productivity etc.,) and it can be taken into consideration which population we want to obtain out of the stable populations optimal in respect of different criteria. It can be interesting, for example, to state that stable population which at the per capita values of production and consumption by age presumed in all other stable po­ pulations of equal mortality level ensures the greatest per capita production surplus. Beside the critical evaluation of the mentioned methodological conception of Mr. J. Bourgeois-Pichai, the paper describes in detail the new methodological conception in question and the first results of calculation obtained by its application.