17
Gaucsík István
Nemzetiek és kozmopoliták, avagy a szlovák amalgám Észrevételek az újabb szlovák történetírás Monarchia-képéről1
Alan J. P. Taylor angol történész a Habsburgok államáról írt könyvében említi, hogy a Monarchia és egyben a Habsburgok problémaköre a birodalmi keret 1918-as felbomlása után is tovább él.2 Szorosabban véve természetesen a történeti kutatás tárgyára gondolhatunk, de emellett a közép- és kelet-európai népek alapvetően nemzetközpontú történetírásainak a Monarchiáról alkotott (pre)koncepcióira, megközelítési stratégiáira, értelmezési halmazaira, a nemzeti történetírások mitizálási hajlamára és az ideologizálás eszközeire is. Az alábbiakban a szlovák történetírásban kialakult Monarchia-értelmezéseket szeretném bemutatni. Teljességre nem törekedhettem, hiszen a témakörben 1989 előtt és a rendszerváltás után született szlovák munkák feltérképezése behatóbb kutatásokat igényel. Írásomban a közelmúltban, nagyjából az utolsó tíz évben keletkezett legfontosabb eredményekre támaszkodva vázolom a szlovák Monarchia-megközelítéseket és azok változásait. E történészi teljesítményeket jobban megérthetjük, ha a szlovák történetírás helyzetére is rávilágítunk.3 * A szlovák történész szakma 1989-et követően nemcsak a szlovákiai társadalmi légkörrel (erősödő nacionalizmus, az önálló Szlovákia megalakulása), a dezideologizálás kényszerével, a felhalmozódott intézményi/strukturális problémákkal szembesült, hanem az elméleti és módszertani kihívásokkal is.4 Juraj Podoba etnológus 15 év távlatából figyelemre méltó látleletet készített erről az állapotról. Szerinte a szlovák történetírást kevésbé jellemzi a kritikai szemlélet, nehezen valósul meg az európai tudományos életbe való integráció, a témaválasztások pedig még mindig politikaközpontúak; annak ellenére, hogy már jelentkeztek új témák, új megközelítések, hiányoznak a nemzeti identitás és etnicitás kapcsolatát vagy éppen a nemzeti mítoszteremtést és sztereotípiákat boncoló elemzések. A szerző négy, természetesen pontosan nem körülhatárolható irányzatot különböztet meg: • a nemzeti történelem apologetikus iránya, amely nemzeti történelmet konstruál; • kritikai viszonyulással is rendelkező apologetikus irányzat, amely döntően a 19. és 20. század történelmével, illetve a kisebbségi kérdéssel foglalkozik; • a szociális jelenségekkel, nemzeti identitással és kollektív emlékezettel foglalkozó kutatók kis csoportjának tevékenysége; • a nemzeti identitást etnológiai módszerekkel (multikulturalizmus, etnikai együttélési minták) megközelítő kutatók nevével fémjelzett irányzat.5
18
(Roman Holec még kategorikusabban jellemezte az újabb szlovák történetírást, amikor megfogalmazta sommás „ítéletét” annak neopozitivista hajlamairól, a módszertani hiányosságokról és a történelemelméleti kutatások teljes hiányáról.)6 A szlovák történettudomány rendszerváltást követő fejlődéséről a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének folyóirata, a Historický časopis 1997-ben és 2004-ben közölt értékeléseket. E tanulmányokat vizsgálva, véleményem szerint a szlovák történészi önreflexióban 2004-re alapvető szemléletváltásra került sor. Már az 1997-es értékeléseket áttanulmányozva is látszik, hogy csak kisebbik részük tekinthető nemzetközpontúnak, éspedig azok, amelyek a szlovákok és Szlovákia területének történelmét pontos(abb) nyelvi, kulturális, területi és államterületi definiálásával, tehát a bizonyos fokú etnikai izoláció elvének az alkalmazásával mutatják be. (Ez főleg a középkorral foglalkozó történészekre jellemző, mint pl. Richard Marsina, Ferdinand Uličný, Ján Beňko esetében.)7 Ugyanakkor már jelentkeznek az új témák és megközelítések, amelyek a modernizációval, iparosodással, a kollektív identitásokkal, a polgársággal és a nacionalizmusokkal foglalkozó kutatási eredményeket helyezik mérlegre. (Elsősorban Ľubomír Lipták, Dušan Kováč, Roman Holec, Elena Mannová.)8 A Historický časopis 2004-es évfolyamában közölt tanulmányok9 közös nevezőjének a Szlovákia-kutatások „egyezményes” koncepcióját, a territoriális és az etnikai-kulturális elv vegyítését tartom. Pontosabb megfogalmazásban: „a mai szlovák territórium története a szlovák etnikum történelmével kombinálva.”10 A szóban forgó kötet közölte Peter Švorc koncepcióolvasatát is, amely az előző képletet egészíti ki. Szerinte a szlovák történetírásban három síkon zajlik Szlovákia múltjának vizsgálata: • Szlovákia, mint elszigetelt entitás; • Szlovákia, mint egy nagyobb régió alrégiója (Magyar Királyság, Osztrák– Magyar Monarchia, Csehszlovákia); • Szlovákián belüli alrégiók, tehát a hagyományos helytörténeti kutatások tárgya. Švorc szerint a 19. századi Szlovákia a korabeli szlovák nemzeti törekvések szempontjából nem határolható körül, azonban 1918-tól Szlovákia nemzetpolitikai célokat követő, megvalósító, érvényesítő, dominánsan földrajzi és geopolitikai entitás.11 Megállapításai Alexander Avenarius 2003-ban megjelent, a szlovák történettudomány mítosztalanítását célzó fontos tanulmányának a vezérgondolatával csengenek egybe, amely szerint a szlovák nemzet és Szlovákia történetét a közép-európai régióban, mint kulturális és földrajzi téren belül szükséges vizsgálni.12 A 19. század és a 20. század kezdete hagyományosan a szlovák nemzetfejlődés és nemzeti programalkotás kutatásainak súlypontja, ezért az újabb kori Habsburg államkeret vizsgálata szinte alig jelenik meg a szlovák historiográfiában.13 Ez két okra vezethető vissza. Az 1918-at követő nemzeti optika jelentősen átformálta a cseh és szlovák Habsburg-képet. A cseh–német ellentét történelmi tapasztalata, illetve a cseh nemzeti trauma (Fehérhegy) emlékképe és a Habsburg-ellenesség áthagyományozódott a két világháború közötti Csehszlovákiába is. A cseh és szlovák történelmi emlékezet, miként az egyik jeles szlovák történész, Roman Holec megállapította, célzott ideologizálás eredményeképpen egy új(abb) mítosszal gazdagodott. A (cseh)szlovák marxista történetírás jelentéktelennek minősítette a Habsburg-dinasztia történeti szerepét és kutatási témaként
19
a perifériára szorította, a Habsburgokat lényegében „kiradírozták a szlovák történelemből”.14 Az 1989 utáni szlovák történetírásban pedig a következő alapvető irányvonal érvényesült: Magyarország (és tágabban a dualista államszerkezet) egy olyan keretet alkotott, amelyben a szlovák nemzeti modernizáció – a magyar nemzetállam építésének stratégiájával szembesülve – nem tudott kibontakozni. A szlovák történészek a Habsburg Birodalmat – és természetesen a magyar államot – nem utolsó sorban a szlovák politikai érdekérvényesítés kudarcai, az oktatási-kulturális jogsérelmek, valamint az érdekvédelem lehetőségeinek beszűkülése miatt a kisebbségi nemzetépítés akadályának tekintették.15 Az etnikai Szlovákia és a szlovákság történetének újabb, árnyaltabb megközelítései a szlovák politikát a Monarchián belüli erőviszonyok összefüggésrendszerébe helyezték. A szociális és kulturális kötődéseket, a kollektív identitásokat vizsgálták, kihangsúlyozták a felső-magyarországi régióra jellemző multikulturalizmust, feltérképezve a magyarországi modernizáció előnyeit és hátrányait.16 * A legújabb szlovák Monarchia-kutatások jelentősebb eredményei két szerzőhöz köthetők. Dušan Kováč szűkebb szakterületét a közép-európai nacionalizmusok vizsgálata alkotja.17 Egyik legújabb tanulmányában a Monarchián belüli nacionalizmusok és a politikai kultúra kapcsolatait elemezte. Szerinte a politikai nacionalizmusok pozitívan hatottak a politikai kultúrára, dinamizálták a közéletet, elősegítették a társadalom demokratizálódását, továbbá azzal, hogy a nemzetközpontúság felé mozdították el a tömegeket, megváltoztatták a lakosság értékrendjét. A nemzetiségi konfliktushelyzetek kiéleződése azonban fokozatosan aláásta a birodalmi univerzalizmus, az udvar, a dinasztia és a császár iránti bizalmat, s ez lojalitásvesztéshez vezetett. Mérlege szerint a Monarchia egyrészt választ talált a korszak modernizációs kihívásaira – e téren egyébként egyöntetűen kedvező a szlovák vélemény –, hiszen képes volt fenntartani a nemzeti és polgári elv egyfajta egyensúlyát. Másrészt nem nyújtott alternatívát a nemzeti modernizációra, az egyes etnikai és politikai nacionalizmusokra, amelyek nem egységesítettek, hanem elkülönítettek és destruáltak. A többnemzetiségű birodalom 1918-as felbomlásának kódolt okai közé a kiegyezéstől kezdve felerősödő magyar nemzetállami törekvéseket, a mind jobban gyengülő Habsburg-lojalitást és a nemzeti programok megerősödését sorolta.18 Az igazi „áttörés”, a Habsburgok „beemelése” a szlovák történelembe – és ezzel „történészi rehabilitálásuk” – Roman Holec nevéhez fűződik, aki szerint a nemzeteknek (komplexusaikat és kisebbrendűségi érzésüket pótolandó) szükségük volt (van) a mítoszokra. A közelmúltban megjelent publikációiban ezeket a szlovák mítoszokat dekonstruálja azzal, hogy a nemzeti történetlenítést, nevezetesen a Habsburg – magyarországi és csehszlovák – történeti kontextus szándékos törlését rója fel, s a Tátra és Duna közötti (szimbolikus) történeti térre szűkített „nemzeti történelemszemlélet” káros hatásairól értekezik.19 A szlovák kultúr-, illetve nemzetpolitikai programok (1849: koronatartomány, 1861: autonómiaterv) megvalósításának lehetőségeit a Bécs és Budapest közötti „oszcillálás” tükrében mutatja be. A szlovákok Bécs felé orientálódásának két okát jelöli meg: • a magyarokkal való megegyezési kísérletek kudarcait; • a szlovákok hagyományos császár- és dinasztiahűségét („utolsó mentsvár az uralkodó”).
20
E törekvések intenzitása, ahogyan a politikai eredménytelenség állandósult, idővel csökkent, de a lojalitás és hűség – legalábbis az első világháború kitörésének előestéjéig – megmaradt. A szlovák politikai elit a két hatalmi központ közötti ellentétekből próbált meríteni, ugyanakkor az udvar és a magyarok is fel akarták használni a szlovákokat.20 Az osztrák–magyar kiegyezés új fejezetet nyitott a szlovákok számára. A kiegyezéssel az uralkodó megszűnt hatalmi tényező lenni a mindinkább beszűkülő mozgástérrel rendelkező és eszköztelen szlovák politika számára. 1867 után a szlovákkérdés már Magyarország belügye lett. Ferenc József azonban a nép körében továbbra is népszerű maradt. Még ha az elit csalódott is, a nép lojális volt, az uralkodó „jóságáról” legendák, mítoszok keletkeztek és terjedtek. (Holec konkrét példákat is hoz, amikor egy-egy személy vagy család jogorvoslatért fordult az uralkodóhoz.) A szlovák történészek közül Holec elsőként szentelt figyelmet a szlovák dinasztiahűség kérdésének. A 18. századi németesítő szándékok ellenére a szlovákok hűsége minden bizonnyal a Habsburgok nemzetfeletti univerzalizmusa miatt maradhatott állandó. A szlovák politikai elit, amely a 19. században a nemzet és az uralkodóház egységében gondolkodott, a magyar nacionalizmussal szemben hosszú ideig a Habsburg-házban látta az egyetlen támaszt.21 A századforduló elitjének az uralkodóhoz való viszonyulását ellenben már ellentmondásosnak tekinti, mivel a hagyományos lojalitás a reális magatartással vagy a szkepticizmussal váltotta egymást. Mindenesetre, mivel a szlovákok érdekeit az uralkodó a kiegyezés időszakában nem karolta fel, a szlovák poitikai elit egyre távolabb került tőle. A nép körében azonban a tisztelete és tekintélye töretlen maradt. Az egyének viszonyulása változatos skálán mozgott: a lojalitástól a közömbösségen át az ellenérzésig.22 Holec kihangsúlyozza, hogy a Monarchia államrendszerének átalakítása, Ferenc Ferdinánd úgynevezett „belvederi” politikája, amely a dualizmus radikális lebontását, a magyar nacionalizmus hegemónia-törekvéseinek letörését, s ezzel a birodalom megerősítését tűzte ki céljául, nem jelentette egyben a szlovák érdekek képviseletét. Az első világháború idején pedig a szlovák elit osztrák (birodalmi) lojalitása már nem létezett, a népi tömegek hűsége is más gyökerű (tekintélyelvet követő) volt.23 A háború alatt a frontokon harcoló szlovák nemzetiségűekből verbuválódott katonai egységeket – természetesen a háború vége felé ez már nem volt jellemző – szintén a dinasztiahűség jellemezte. 1917–1918-ban a háborús események, az új nemzetközi és geopolitikai helyzet új szlovák politikai alternatívát hívott életre: a cseh–szlovák együttműködést, amely már nem számolt a Monarchiával. Az uralkodó és a dinasztia már nem játszott szerepet a szlovák megnyilvánulásukban, az évszázados lojalitás semmivé foszlott.24 Holec a Habsburg Birodalom „tragikus sorsát” a gazdasági, szociális és nemzetiségi problémák megoldatlanságában határozta meg.25 A nemzetiségi kérdések terén szerinte az osztrák területeken modellértékű kezdeményezések voltak (Badeni nyelvreformja, az 1899-es brünni szociáldemokrata nemzetiségi program), de Magyarországon a problémák „konzerválására” került sor. A dualista államkeretet Holec az egység sokszínűségeként jellemezte, amelynek történeti „üzenetét” az egyedinek mondható, kulturális-mentális közép-európaiság kialakulásában jelölte meg.26
21
Jegyzetek A címet részben Milan Šútovectől kölcsönöztem, akinek a „Szlovák amalgám” (Slovenský amalgám) című írása a pozsonyi Štúr-szobor körüli nemzeti és kommunista „jelképharcot” mutatja be (OS Fórum občianskej spoločnosti, 2007. 1. sz. 17–33. o.). A kifejezés alatt a különböző ideológiai indíttatású, „keverék” történészi koncepciókat értem. A nemzeti és kozmopolita felosztás pedig a szlovák történésztársadalom polarizációjára, megosztottságára utal (bár Elena Mannová ezt a szlovák történettudomány mítoszai közé sorolja). Vö. Mannová, Elena: Problémy a nové prístupy v slovenskej historiografie na Slovensku po roku 1989. Historický časopis, 2004. 2. sz. 243–245. o. 2 Taylor, J. P. Alan: A Habsburg Monarchia 1809–1918. Az Osztrák Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia története. Budapest, 1998, 8. o. 3 Szarka László és Sallai Gergely foglalkozott a szlovák történetírás magyarság- és Magyarország szemléletével. Vö. Szarka László – Sallai Gergely: Önkép és kontextus. Regio, 2000. 2. sz. 71–107. o. 4 Kováč, Dušan: Popoluška slovenskej historiografie – vlastné dejiny. Historický časopis, 2004. 2. sz. 233–237. o. Vö. uő: Filozófia és mitizálás a szlovák történelemben. Tiszatáj, 49. (1995) 68–81. o. Uő: Szlovákia története. Pozsony, 2001, 7–11. o. 5 Podoba, Juraj: Národná identita a „Erinnerungspolitik” v slovenskej historiografii: niekoľko kritických postrehov od „susedov”. Historický časopis. 2004. 2. sz. 261–268. o. 6 Holec, Roman: Historik a peniaze (Alebo podiel peňazí na poľudštení historika). Historický časopis, 2002. 1. sz. 24–26. o. 7 A szlovák történetírás nemzeti szemléletére lásd pl. Marsina, Richard: Slovenské dejiny (K otázke ich pomenovania). Historický časopis, 1990. 5. sz. 625–638. o.; Uličný, Ferdinand: Fenomény slovenských dejín v stredoveku. Historický časopis, 1997. 1. sz. 38–43. o.; Beňko, Ján: K niektorým otázkam výskumu osídlenia Slovenska. Historický časopis, 1997. 1. sz. 44–51. o. 8 Lipták, Ľubomír: Modernizácia Slovenska: národ, štát, spoločnosť. Historický časopis, 1997. 1. 71–76. o.; Kováč, Dušan: Nacionalizmus 19. a 20. storočia. Historický časopis, 1997. 1. sz. 77–84. o.; Kováč, Dušan (ed.): Slovensko v 20. storočí. Na začiatku storočia 1901–1914. Bratislava, 2004; Holec, Roman: Ekonomika a modernizácia na príklade Slovenska. Historický časopis, 1997. 1. sz. 91–99. o.; uő: Poľnohospodárstvo na Slovensku v poslednej tretine 19. storočia. Bratislava, 1991; uő: Ekonomický nacionalizmus v strednej Európe v 19. storočí. Univerzita Komenského Bratislava, 1995; Mannová, Elena: Meštianstvo na Slovensku v 19. a 20. storočí ako predmet historického výskumu. 85–90. o.; uő (ed.): Bürgertum und bürgerliche Gesellschaft in der Slowakei 1900–1989. Bratislava, 1997; Csáky, Moritz – Mannová, Elena (ed.): Collective Identities in Central Europe in Modern Times. Bratislava, 1999. 9 A Historický časopis hivatkozott 2004. 1. számában található tanulmányok a müncheni Collegium Carolinum és a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének közös konferenciájának az előadásai, amelyek német nyelven megjelentek a Bohemia című folyóiratban is. 10 Ehhez szükséges hozzáfűzni, hogy a szlovák történelemnek ezt a koncepcióját a pozsonyi kutatóműhelyek (Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Szlovák Történelem Tanszéke) mellett ugyan a mártoni Matica Slovenská Történettudományi Intézetében dolgozó történészek is képviselik, de az utóbbiak a modern nemzet jegyeit a „nemzetelőtti” korszakokra is kiterjesztik, a minoritások kérdését megkerülik és céljuk a szlovákság történetének tudatos „koncipiálása”. A „nemzeti” és a „kozmopolita” tábor közötti végleges szakadásra 1997-ben került sor, amikor a Ďurica-féle „kompiláció“ megjelent. Bővebben lásd Haslinger, Peter: Historiografia o Slovensku v európskom kontexte. Historický časopis, 2004. 2. sz. 270., 272–273. o. Az idézetre Kováč, Dušan: Szlovákia története. Pozsony, 2001. 5. o. Vö. Macho, Peter: Poznámky kvýskumu kolektívnych identít v 19. a 20. storočí na Slovensku. Historický 1
22
časopis, 2004. 2. sz. 353–354. o. A Ďurica-kötetre lásd Szarka – Sallai: i. m. 74–75. o. A könyv szlovák kritikájára Július Bartltól: Historický časopis, 1997. 1. sz. 114–123. o. 11 Švorc, Peter: Slovensko ako regionálny prvok v historickom výskume. Historický časopis, 2004. 2. sz. 295–296. o. Ľubomír Lipták megfogalmazásában Szlovákia „Felső-Magyarország bizonytalan földrajzi fogalmából jött létre”. Szlovákia önálló entitását a nemzetközileg rögzített határok alakították ki. Csak megjegyezzük, hogy az 1927-ben bevezett tartományi rendszer először jelölte ki Szlovákiát saját közigazgatási határain belül (Slovenská krajina). Lipták, Ľubomír: Szlovákia geopolitikai helyzete 1918 és 1938 között. In Szlovákok az európai történelemben. Budapest, 1994, 78. o. 12 Avenarius, Alexander: Základné problémy slovenských dejín a historiografie. In Mannová, Elena (ed.): Krátke dejiny Slovenska. Bratislava, 2003, 331–339. o. 13 Mindenféleképpen kiemelendő, hogy a Habsburg Birodalom 16–18. századi történetének kutatása is elkezdődött. Legjelentősebb szakértője ennek az időszaknak Jozef Baďurík, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának igazgatója. Vö. Baďurík, Jozef – Sládek, Kamil (ed.): Politický zrod novovekej strednej Európy. (500. výročie narodenia Ferdinanda I. zakladateľa habsburskej monarchie). Bratislava, 2005; Baďurík, Jozef – Kónya, Peter (ed.): Slovensko v Habsburskej monarchii 1526–1918. Prešov, 2000. Lásd még Szarka László utószavát Kováč Dušan könyvében. (Kováč: Szlovákia története… 360–369. o.) 14 Holec, Roman: Poslední Habsburgovci a Slovensko. Bratislava, 2001. 8–9. o. 15 Podrimavský, Milan (ed.): Dejiny Slovenska III. (od roku 1848 do konca 19. storočia). Bratislava, 1992, 507–566., 616–656., 665–723. o.; Marsina, Richard – Čičaj, Viliam – Kováč, Dušan – Lipták, Ľubomír: Slovenské dejiny. Vydavateľstvo Matice slovenskej. Martin, 1992, 170–194. o. Eklatáns példája ennek a koncepciónak a szlovákok helyzetét a Monarchián belül tárgyaló, népszerűsítő jellegű, az általános iskolák felső tagozatának a tananyagát tartalmazó könyv. Vö. Kováč, Dušan: Slovensko v Rakúsko-Uhorsku. Bratislava, 1995. 16 Kováč: Szlovákia története… 129–154. o.; uő: Slovensko v 20. storočí. Na začiatku storočia 1901–1914. Bratislava, 2004; Mannová, Elena (ed.): Krátke dejiny Slovenska. Bratislava, 2003, 213–221., 238–257. o. 17 Lásd pl. Kováč: Nacionalizmus 19. a 20. storočia… 77–84. o. 18 Uő: Nacionalizmus a politická kultúra v Rakúsko-Uhorsku v období dualizmu. Historický časopis, 2005. 1. sz. 45–46., 51–52., 55., 56. o. 19 Holec, Roman: Dynastická vernosť ako atribút Slovákov. In Baďurík, Jozef – Kónya, Peter (ed.): Slovensko v Habsburskej monarchii 1526–1918. Prešov, 2000, 105–122. o.; uő: Poslední Habsburgovci a Slovensko. Bratislava, 2001, 11. o.; uő: Habsburská monarchia – Európsky dom alebo Žalár národov? OS Fórum občianskej spoločnosti, 2002. 5. sz. 29–36. o. 20 Holec: Poslední Habsburgovci a Slovensko... 50., 51–53., 55–57., 60–61. o. 21 Holec Ján Kollár érvrendszerére utal, aki az uralkodóház tagjainak nyelvismeretére hivatkozott, amikor a néppel való érintkezésben az alattvalók nyelvét „használták”, illetve az 1848–49-es szlovák önkéntesek zászlait hozza fel példának, amelyeken a következő feliratok álltak: „Dicsőség a királynak és a szabadságnak” (Sláva kráľovi a slobode); „A királyért és a szlovák nemzetért” (Za kráľa a národ slovenský). 22 Holec: Habsburská monarchia – Európsky dom alebo Žalár národov?... 31–32. o. 23 Uő: Dynastická vernosť ako atribút Slovákov… 115–117. o.; uő: Poslední Habsburgovci a Slovensko... 102., 107., 110., 254–267. o. 24 Uő: Dynastická vernosť ako atribút Slovákov… 121. o.; uő: Poslední Habsburgovci a Slovensko… 279–281. o. Holec visszahelyezi a szlovák nemzeti térbe azon művelődéstörténeti, kulturális és építészeti emlékeket, amelyek a Habsburg-ház (és más arisztokrata családok) tagjaihoz kötődtek, így a felső-magyarországi kastélyokat, nyári rezidenciákat, birtokokat, szobrokat stb.
23
Roman Holec a történeti kutatások új területeit nyitotta meg azzal is, hogy összehasonlította a monarchikus berendezkedést jelképező Ferenc József és a cseh államiságot megteremtő Tomáš Garrigue Masaryk államfői nimbuszát, a népeiket védő, nemzeteik boldogulásával törődő államvezetők közös vonásait. (Ezek közül néhány: az uralkodó/elnök személyét védő törvények, a kultuszépítés, vagy a hadsereg és a külpolitika, mint közös érdeklődési területek.) Vö. Holec: Poslední Habsburgovci a Slovensko... 288–289. o.; uő: Habsburská monarchia – Európsky dom alebo Žalár národov?... 34. o. 26 Uő: Habsburská monarchia – Európsky dom alebo Žalár národov?... i. m. 25
Irodalom Avenarius, Alexander: Základné problémy slovenských dejín a historiografie. In Mannová, Elena (ed.): Krátke dejiny Slovenska. Bratislava, 2003. Baďurík, Jozef – Kónya, Peter (ed.): Slovensko v Habsburskej monarchii 1526–1918. Prešov, 2000. Baďurík, Jozef – Sládek, Kamil (ed.): Politický zrod novovekej strednej Európy. (500. výročie narodenia Ferdinanda I. zakladateľa habsburskej monarchie). Bratislava, 2005. Beňko, Ján: K niektorým otázkam výskumu osídlenia Slovenska, Historický časopis, 1997. 1. sz. Csáky, Moritz – Mannová, Elena (ed.): Collective Identities in Central Europe in Modern Times. Bratislava, 1999. Ekonomický nacionalizmus v strednej Európe v 19. storočí. Univerzita Komenského, Bratislava, 1995. Haslinger, Peter: Historiografia o Slovensku v európskom kontexte. Historický časopis, 2004. 2. sz. Holec, Roman: Dynastická vernosť ako atribút Slovákov. In Baďurík, Jozef – Kónya, Peter (ed.): Slovensko v Habsburskej monarchii 1526–1918. Prešov, 2000. Holec, Roman: Ekonomika a modernizácia na príklade Slovenska. Historický časopis, 1997. 1. sz. Holec, Roman: Habsburská monarchia – Európsky dom alebo Žalár národov? OS Fórum občianskej spoločnosti, 2002. 5. sz. Holec, Roman: Historik a peniaze (Alebo podiel peňazí na poľudštení historika). Historický časopis, 2002. 1. sz. Holec, Roman: Poľnohospodárstvo na Slovensku v poslednej tretine 19. storočia. Bratislava, 1991. Holec, Roman: Poslední Habsburgovci a Slovensko. Bratislava, 2001. Kováč, Dušan (ed.): Slovensko v 20. storočí. Na začiatku storočia 1901–1914. Bratislava, 2004. Kováč, Dušan: Filozófia és mitizálás a szlovák történelemben. Tiszatáj, 49. (1995). Kováč, Dušan: Nacionalizmus 19. a 20. storočia, Historický časopis, 1997. 1. sz. Kováč, Dušan: Nacionalizmus a politická kultúra v Rakúsko-Uhorsku v období dualizmu. Historický časopis, 2005. 1. sz. Kováč, Dušan: Popoluška slovenskej historiografie – vlastné dejiny. Historický časopis, 2004. 2. sz. Kováč, Dušan: Slovensko v 20. storočí. Na začiatku storočia 1901–1914. Bratislava, 2004. Kováč, Dušan: Slovensko v Rakúsko-Uhorsku. Bratislava, 1995. Kováč, Dušan: Szlovákia története. Pozsony, 2001. Lipták, Ľubomír: Modernizácia Slovenska: národ, štát, spoločnosť. Historický časopis, 1997. 1. sz. Lipták, Ľubomír: Szlovákia geopolitikai helyzete 1918 és 1938 között. In Szlovákok az európai történelemben. Budapest, 1994. Macho, Peter: Poznámky kvýskumu kolektívnych identít v 19. a 20. storočí na Slovensku. Historický časopis, 2004. 2. sz. Mannová, Elena (ed.): Bürgertum und bürgerliche Gesellschaft in der Slowakei 1900–1989. Bratislava, 1997. Mannová, Elena (ed.): Krátke dejiny Slovenska. Bratislava, 2003.
24
Mannová, Elena: Problémy a nové prístupy v slovenskej historiografie na Slovensku po roku 1989. Historický časopis, 2004. 2. sz. Marsina, Richard: Slovenské dejiny. (K otázke ich pomenovania.) Historický časopis, 1990. 5. sz. Marsina, Richard – Čičaj, Viliam – Kováč, Dušan – Lipták, Ľubomír: Slovenské dejiny. Vydavateľstvo Matice slovenskej, Martin, 1992. Podoba, Juraj: Národná identita a „Erinnerungspolitik” v slovenskej historiografii: niekoľko kritických postrehov od „susedov”. Historický časopis, 2004. 2. sz. Podrimavský, Milan (ed.): Dejiny Slovenska III. (od roku 1848 do konca 19. storočia). Bratislava, 1992. Švorc, Peter: Slovensko ako regionálny prvok v historickom výskume. Historický časopis, 2004. 2. sz. Szarka László – Sallai Gergely: Önkép és kontextus. Regio, 2000. 2. sz. Taylor, J. P. Alan: A Habsburg Monarchia 1809–1918. Az Osztrák Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia története. Budapest, 1998. Uličný, Ferdinand: Fenomény slovenských dejín v stredoveku. Historický časopis, 1997. 1. sz.
