Nemzetgazdasági Minisztérium Dr. Matolcsy György miniszter úr részére
Tárgy: Magyar Növekedési Terv konzultáció
Tisztelt Miniszter Úr!
A december elején meghirdetett Magyar Növekedési Terv konzultációjához a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai a mellékelt dokumentumokkal szeretnénk hozzájárulni. A háttéranyag a hazai vállalkozások állapotával és jövőképével kapcsolatos felmérések elemzését tartalmazza. Az elemzéseket 2010 decemberében, 2011 májusában sajtótájékoztatókon hoztuk nyilvánosságra, és megküldtük a hazai vállalkozások helyzetéért felelős gazdaságpolitikusok, illetve a miniszterelnök úr számára is. Tájékoztatásul itt mellékelem a 2011. november 21.-i petíciós bizottsági üléssel kapcsolatos dokumentumokat is. (2009.-ben petíciót nyújtottunk be az Európai Unió Petíciós Bizottságához a magyar vállalkozások tisztességtelen vállalkozói környezetével kapcsolatban, melynek tárgyalása egy hónapja volt. A Bizottság a petíciót nem zárta le, további adatokat, válaszokat vár az ülésen elhangzott felvetésekre, kérdésekre. A választ január 31.-i határidővel postázzuk a Bizottság számára) A másik dokumentum a FIDESZ-KDNP pártszövetség, kormány gazdaságpolitikusai számára 2010, 2011 folyamán eljuttatott javaslatokat, helyzetértékeléseket tartalmazza, a teljesség igénye nélkül. Mivel érdemi választ, reagálást nem kaptunk a javaslatokra, felvetésekre, és a magyar vállalkozások körében végzett felméréseink is reagálás nélkül maradtak, így most csokorba gyűjtve szeretnénk eljuttatni Miniszter Úr számára, remélve, hogy segítséget nyújthatunk a vállalkozások valóságos helyzetének bemutatásával. Véleményünk szerint korrekt helyzetértékelés szükséges ahhoz, hogy reális alapokra épülhessen a Magyar Növekedési Terv. Mi úgy gondoljuk, hogy a talpra álláshoz, majd növekedéshez alapvető feltétel az erkölcsi-morális alapok helyreállítása, mert nem épülhet egészséges növekedésű gazdaság a termelő, foglalkoztató vállalkozások kifosztására, és nem teremtődhetnek jó minőségű hazai munkahelyek nagy számban, ha a vállalkozások tisztességtelen feltételek között, kiszolgáltatva kell, hogy a napi túlélésért küzdjenek. 2012 sorsfordító év lesz hazánk életében és kötelességünk megtenni mindent, ami képességeinknél, helyzetünknél fogva megtehető. Ezért szeretnénk felajánlani segítségünket, szakmai tapasztalatainkat a magyar vállalkozói körülmények normalizálását elősegítő intézkedések meghozatalához. Egyúttal szeretnénk megismételni kérésünket a személyes egyeztetésre az építőipari tervező és kivitelező vállalkozások képviselői, illetve a kormány építőipar jövőjéért felelős gazdaságpolitikusai között. Fontosnak tartanánk, hogy a
1
Petíciós Bizottság számára küldendő válasz postázása előtt szintén nyíljon lehetőségünk konzultációra a magyar vállalkozások jövőjét érintő kérdésekben is.
Győr, 2011. december 29.
Tisztelettel
Mészárosné Győrvári Bella, MMV ügyvezető +36 20 366 4865 www.mmv09.hu
2
Dr. Matolcsy György miniszter úr részére Nemzetgazdasági Minisztérium
Háttéranyag a Magyar Növekedési Terv Konzultációjához
1. A hazai mikro, kis- és közepes vállalkozások helyzetének alakulása 20022009 között – elemzés (2010. december) 2. A hazai mikro, kis- és közepes építőipari vállalkozások helyzetének alakulása 2002-2010 között – elemzés (2011. február)
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai 3
Dr. Matolcsy György miniszter úr részére Nemzetgazdasági Minisztérium
Javaslatok, vélemények a termelő, foglalkoztató magyar vállalkozások helyzetének normalizálása tárgyában 2010 - 2011
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai
4
Tájékoztatás a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért eddigi tevékenységéről
Szervezetünkkel kapcsolatban: A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért 2009 novemberében alakult. Alapító tagjai zömében építőipari vállalkozások ügyvezetői, akik a magyar vállalkozói környezet tarthatatlansága, a lánctartozás miatt elszenvedett veszteségeik, a gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos hazai igazságszolgáltatás elégtelensége, illetve az „érdekvédelmi” szervezetek a vállalkozások működését alapjaiban befolyásoló problémák iránti közömbössége miatt döntöttek úgy, hogy megpróbálják saját kezükbe venni a sorsukat. Az MMV alapító tagja Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár is, aki a kisvállalkozások működését érintő közgazdasági ismeretek átadásával támasztotta alá munkánkat, illetve az általunk végzett, a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetét, kilátásait felmérő kérdőíves kutatás feldolgozásában, elemzésében nyújtott számunkra segítséget. Eddigi tevékenységünk dióhéjban: 2009 őszén a hazai vállalkozások helyzetének tarthatatlansága miatt az EU Petíciós Bizottságához fordultunk. Beadványunkat a Bizottság befogadta és érdemben tárgyalja. http://www.mmv09.hu/page.php?6 2010 tavaszán, a választások előtt több ízben fordultunk nyílt levélben a FideszKDNP pártszövetség politikusaihoz, hogy felhívjuk a vállalkozások helyzetére a figyelmüket, illetve javaslatokat fogalmaztunk meg a kisvállalkozói szektor talpra állítása, megerősítése érdekében. A témával kapcsolatban sajtótájékoztatókat tartottunk, többször volt lehetőségünk nyilatkozni a médiában is. Vállalkozói kerekasztal beszélgetéseket készítettünk és eljuttattuk a gazdaságpolitikusok számára, hogy érdemi információkkal rendelkezzenek a valós helyzettel kapcsolatban. Munkánk során több ízben egyeztettünk Bencsik János, illetve Becsey Zsolt jelenlegi államtitkár urakkal. 2010 nyarán felkérést kaptunk Bencsik János államtitkár úrtól, hogy nyújtsuk be a Nemzetgazdasági Minisztérium keretében felálló Építésgazdasági Munkabizottság építésgazdasági stratégia előkészítésére létrehozott munkacsoportja részére javaslatainkat. MMV javaslatok az Építésgazdasági Stratégiai Biz. részére A helyzetértékeléssel és esettanulmányokkal kiegészített, összesen 27 javaslatot tartalmazó dokumentumot 2010. júliusában postáztuk, melyre érdemi választ a mai napig nem kaptunk. Az ősz folyamán egyeztettünk Czomba Sándor államtitkár úrral a vállalkozások foglalkoztatási gondjai miatt. November elején az NGM gazdaságpolitikusaival egyeztettünk a Minisztériumban. Az építőipari cégeket megtizedelő lánctartozás, gazdasági bűncselekmények kivizsgálását kértük dr. Papcsák Ferenc, majd Budai Gyula kormánybiztos uraktól. Állásfoglalást kértünk dr. Szabó Máté ombudsman úrtól, a vállalkozókat terhelő 5
kötelezettségek és jogok véleményünk szerinti aránytalansága miatt. 9 vállalkozó esettanulmányát juttattuk el Dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr számára, és a jelentős társadalmi érdek miatt kivizsgálásukat kértük. Március elején választ kaptunk, melyben Dr. Szekér Ildikó ügyész asszony arról tájékoztatott minket, hogy indokoltnak tartják vizsgálat lefolytatását a mellékelt ügyekben. Az érintett vállalkozók közük többen arról számoltak be, hogy ügyükben elindult már a felülvizsgálat. 2010 őszén a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások állapotával, kilátásaival kapcsolatban felmérést készítettünk. A kutatás eredményét sajtótájékoztatón hoztuk nyilvánosságra. 2011 januárjában az építőiparban tevékenykedő vállalkozókat kérdeztünk meg kérdőív segítségével, az elemzést 2011 májusában sajtótájékoztatón hoztuk nyilvánosságra, illetve eljuttattuk Orbán Viktor miniszterelnök úr, illetve a kormány gazdaságpolitikusai számára. http://www.mmv09.hu/page.php?32 2011. június 16.-án Kisvállalkozói Konferenciát tartottunk a Kodolányi János Főiskola Gazdálkodási és Menedzsment Tanszéke szervezésében. Az előadók között a kormány gazdaságpolitikusai, a gazdasági élet szereplői és a civil szakmai, érdekképviseleti csoportok vezetői egyaránt kifejthették gondolataikat. A rendezvényen részvevő vállalkozók, szakemberek kérdéseket tehettek fel az előadóknak, illetve a konferencia végén tartott fórum keretén belül vitathatták meg az elhangzottakat. A konferencia előadásait rögzítettük, a felvételek a következő hivatkozás alatt elérhetők: http://www.mmv09.hu/page.php?35 2011 szeptemberében levélben fordultunk Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, kérve, hogy tegyen lehetővé személyes szakmai egyeztetést az építőipari tervező és kivitelező vállalkozások képviselői, illetve a kormány építőipar helyzetéért felelős gazdaságpolitikusai között. A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a kérést Matolcsy György miniszter úrnak továbbították. Október 26.-án Szőllősi László helyettes államtitkár úrtól kaptunk levelet, melyben a helyettes államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy az eddigi intézkedések – Otthonteremtési Program, lánctartozás elleni 10 pontos koncepció, illetve az egyéb intézkedések megfelelően kezelni tudják a kialakult helyzetet. (Véleményünk szerint a magyar mikró és kisvállalkozások túlnyomó része régen túl van a huszonnegyedik órán, azonnali, érdemi intézkedésekre van szükség!) 2011. november 21.-én az Európai Unió Petíciós Bizottságának ülésén vettünk részt Brüsszelben, ahol a magyar vállalkozások európai uniós normákkal szembemenő helyzetével kapcsolatban 2009-ben benyújtott petíciónkat tárgyalta a Bizottság. http://youtu.be/qXhlQTkahz8 , http://youtu.be/6vAQbiGwxSw Tevékenységünket önerőből, a társadalmi felelősség érzésétől áthatva, mindenféle támogatás nélkül végezzük. Kizárólag a hazai vállalkozások helyzetének jobbá tételéért vagyunk elkötelezettek, nyitottak vagyunk az együttműködésre mindazon hazai és nemzetközi szakmai, civil, vagy politikai szervezetekkel, magánszemélyekkel, melyek érdekeltek a magyar vállalkozások helyzetének normalizálása ügyében, és cselekedni, vagy segítséget nyújtani akarnak. Saját tapasztalataink, illetve a hozzánk forduló vállalkozótársak ügyeinek ismerete alapján úgy gondoljuk, hogy jelentős információkkal, a tarthatatlan helyzetet enyhítő, kezelő javaslatokkal rendelkezünk, melyeket a közös cél, a hazai vállalkozások helyzetbe hozása érdekében, készséggel osztunk meg a kormány kkv szektor sorsáért felelős gazdaságpolitikusaival.
6
Szeretnénk tájékoztatni arról, hogy tevékenységünkkel kapcsolatban a következő hivatkozás alatt elérhetők a dokumentumok, az MMV tagjai által tartott sajtótájékoztatók videó, illetve a rádióriportok hanganyagai. http://www.mmv09.hu/page.php?21
7
NGM Építésgazdasági Főosztály
Győr, 2011. 11. 01.
Szőllősi László helyettes államtitkár úr részére
Tárgy: Építőipari és építőanyag ipari stratégia összefoglalójához, a jellemzően alvállalkozói státuszban dolgozó, építőipari mikró és kisvállalkozások szempontjából
Tisztelt Szőllősi László helyettes államtitkár Úr!
Az előzetesen megküldött stratégiai összefoglaló, illetve az egyeztetésen elhangzottak tárgyában a következő véleményt, javaslatokat fogalmaztuk meg: 2010 júniusában Bencsik János államtitkár úr felkérésére az építőipari vállalkozások helyzetét is bemutató javaslatcsomagot juttattunk el Noll Tamás MÉK elnök, az Építésgazdasági Stratégiai Albizottság elnöke részére. 2010 őszén a hazai építőipari vállalkozások munkahely fenntartási és teremtési gondjait megbeszélés keretében vázoltuk Czomba Sándor államtitkár úrnak. Később az NGM több munkatársával volt lehetőségünk személyesen egyeztetni, mely tárgyaláson szintén a helyzet elemzése, illetve az azonnali lépések megbeszélése volt a téma. 2011 januárjában mintegy 2000 építőipari vállalkozó bevonásával kérdőíves felmérést készítettünk Dr. Csath Magdolna közgazdász asszony szakmai segítségével. 2011 júniusában pedig Kisvállalkozói Konferenciát tartottunk Dr. Csath Magdolna és a Kodolányi János Főiskola szervezésében, melyen előadóként Pogácsás Péter, az NGM helyettes államtitkára is tartott előadást. Tekintettel arra, hogy az említett dokumentumok részletesen tartalmazzák az ágazat jelenlegi helyzetével kapcsolatos információkat, így ezeket az anyagokat mellékeljük. Továbbá szeretnénk jelezni, hogy 2009 őszén a hazai vállalkozások európai uniós normákkal szembemenő vállalkozói környezete, a jogszolgáltatás elégtelensége, illetve az önhibájukon kívül csődbement vállalkozók sorsa iránt az állam jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó szervezetei részéről tapasztalt közöny miatt az Európai Unió Petíciós Bizottságához fordultunk. A beadvány tárgyalásán – melyet 2011. november 21.-i dátummal tűzött ki a Bizottság – a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások képviseletében mi is jelen leszünk. A petícióval kapcsolatos dokumentumok a http://www.mmv09.hu/page.php?6 hivatkozás alatt elérhetők. Ezen túl az alábbi megjegyzésekkel, javaslatokkal szeretném kiegészíteni a közölt információkat: 1. Véleményünk szerint az építőiparral kapcsolatos kapacitások, képességek, humánerőforrások a tisztességtelen vállalkozói környezet, jogszolgáltatás hiánya miatt oly mértékben lecsökkentek, melyek alapjaiban kérdőjelezik meg a szakma jelenét és jövőjét. E rendkívüli helyzetben koncentrált, azonnali cselekvésre van szükség, mely a még fellelhető, értékteremtő munkára és foglalkoztatásra képes mikró és kisvállalkozások, illetve a korrekt 8
vállalkozói múlttal, referenciákkal rendelkező építőipari szakemberek, tervezők, kivitelezők konszolidálását, talpon tartását célozza. 2. Hozzák létre az ágazat súlyának megfelelő szakági, szakmai képviseletet a kormányon belül! ( A magyar építőipar a rendszerváltás óta gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működnek. A jelenlegi helyzetben is ezt látjuk, holott az ágazat mérete, fontossága, a foglalkoztatás alakulásában, a gazdaság beindításában betöltött szerepe átfogó, minden területre rálátó, a problémákat komplexen és gyorsan, szakszerűen kezelő állami felügyeletet kíván.) 3. Javasoljuk, hogy az építőipari stratégia azonnali, középtávú, illetve hosszú távú, gyakorlati teendőket tűzzön ki. 4. Az ágazati problémák összefoglalásához: egyetértünk a problémák felsorolásával, azonban meglátásunk szerint a jelenlegi állapotot létrehozó okok nem lettek feltárva. Alapvetőnek tartjuk, hogy a vállalkozási környezet alakulásáért felelős gazdaságpolitikusok mit gondolnak a hazai mikró és kisvállalkozásokról. Ha potenciális adócsalónak tartják a vállalkozókat, akiket csak szigorú ellenőrzésekkel, büntetésekkel lehet a helyes útra téríteni, akkor rossz alapállásból közelítenek a problémához, melyet ily módon nem lehet megoldani. Objektív módon fel kell tárni azokat a körülményeket, melyek a feketemunkát, foglalkoztatást okozzák – köztük az állami felelősség kérdését is meghatározva. Véleményünk szerint az ágazat értékteremtő vállalkozási olyan körülmények között kénytelenek a napi túlélésért dolgozni, melyek fenntarthatatlanok, nem teszik lehetővé a tisztességes foglalkoztatást és hivatalos céges működési körülményeket. 5.
A kitörési pontot jelentő épületenergetikai felújítások frontján jelentős problémát okoz, hogy a megrendeléseket jellemzően egy jól körülhatárolható megrendelői kör viszi el, mely többnyire kivitelezői állománnyal nem rendelkezik. A fővállalkozó a munkát ténylegesen elvégző, foglalkoztató vállalkozások számára olyan alacsony áron adja tovább, mely nem fedezheti a munkavállalók tisztességes foglalkoztatásához, a munkavédelmi és egyéb előírások betartásához, vállalkozói tevékenységhez szükséges forrásokat. Információink alapján pl. Győrben a panelprogram hőszigetelési munkáihoz 1 900.-/m2 áron lehet hozzá jutni. A helyi vállalkozók ezen az áron már nem vállalkoznak, viszont az ország más részeiről találnak a túlélés reményében jelentkezőket. Az eddigi munkákat kivitelező, megfelelő szakmai képességekkel és szakember gárdával rendelkező győri vállalkozók már Ausztriában és Németországban dolgoznak.
6. A szakképzés jövőjét meghatározza, hogy a fiatalok gyakorlati oktatására megfelelő számú és gazdasági helyzetű, felkészült vállalkozás működik-e az országban. Meglátásunk szerint – elsősorban gazdasági okokból – a túlélésért küzdő, ellehetetlenült helyzetű vállalkozások nem alkalmasak a jövő építőipari munkásainak felkészítésére. 7. Véleményünk szerint az erkölcsi és morális alapok helyreállítása nélkül nincs esély az ágazat talpra állítására. Ezen alapok helyreállításának magában kell foglalnia az állami, önkormányzati megrendelői magatartás felülvizsgálatát és a jogalkotó, jogalkalmazó és 9
végrehajtó szervezetek munkájának a tisztességes vállalkozói környezetet, jogbiztonságot célzó működésre hangolását.
Tisztelettel
Mészárosné Győrvári Bella, MMV ügyvezető
10
EMKE 1121 Budapest, Melinda u. 21.
MMV 9011 Győr, Váci Mihály u. 112.
Háttéranyag a nyílt levélhez “A válság által leginkább sújtott ágazatok között kiemelt helyen szerepel az építőipar. Ugyanakkor jelentős az élőmunka-igénye, ezért fontos ágazata lehet a gazdasági válságból való kilábalásnak. Építeni csak a bizalom légkörében lehet és az már sok éve hiányzik. A keresletet ösztönző különböző pénzügyi eszközök – akár az állam, akár a bankszféra oldaláról- már a válság előtt is évről évre csökkentették a mozgásteret. Az építőipar mintegy300 ezer embert foglalkoztat, így jelentősége ilyen szempontból kiemelkedő. A magyar építőipar jelenlegi helyzetének kialakulásában három alapvető tényező emelhető ki: a hitelforrások szűkülése, a megrendelések (állami és magán) visszaesése és a lánctartozások – minden erőfeszítés ellenére – bővülő köre. Ebből következően a növekedési pályára állítást is ezen problémák megoldásával kell kezdeni.” Orbán Viktor; A nemzeti együttműködés programja, 2010.05. 22.
A magyar társadalom, gazdaság érdekét figyelembe véve, az építőipar, az itt dolgozó mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzete és jövője olyan kérdéskör, amelynek rendbe tétele nem tűr további halasztást! A kormányváltás óta eltelt másfél évben sem történtek érdemi lépések a magyar építőipar talpra állítása érdekében, ezért a szakma képviselői joggal szeretnék megtudni, hogy mi a kormány szándéka. Veszni, tönkremenni hagyja-e a még termelni és foglalkoztatni képes vállalkozásokat, építész irodákat, építőanyag gyártókat és kereskedőket, vagy a kormányváltás előtti ígéreteknek megfelelően megteremti a tisztességes működés feltételeit? A hazai építőipari cégek európai uniós normákkal össze nem egyeztethető működési körülményei miatt az elmúlt években számtalan alkalommal fordultunk a FIDESZ-KDNP pártszövetség politikusaihoz, szakmai anyagainkat, elemzéseinket, felméréseinket, javaslatainkat eljuttattuk az NGM Építésstratégiai Főosztálya és a Belügyminisztérium Építésügyi Főosztálya munkatársai, valamint az egyes kérdésekben illetékes miniszterek, államtitkárok számára. Személyes egyeztetést folytattunk Czomba Sándor, Bencsik János és Becsey Zsolt államtitkár urakkal, az NGM, illetve a Belügyminisztérium építésügyért felelős munkatársaival, sajnos érdemi eredmény nélkül. Ugyanúgy, mint a kormányváltás előtt, ma is kiszolgáltatottak a magyar alvállalkozók a tisztességtelen megrendelők kényének-kedvének, nincs becsülete az érdemi munkának, így az a vállalkozó, aki termelő, értékteremtő munkahelyeket tart fent, vagy teremt, a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléssel nézhet szembe. Ki beszél ma már a Megyeri híd, a Corvin projekt, vagy az országban épült számtalan lakópark, bevásárlóközpont, útépítés kifizetetlen alvállalkozóiról? Ki tartja számon sorsuk alakulását? A kormány látószögéből kiestek azok az önhibájukon kívül csődhelyzetbe 11
jutott vállalkozó családok tömegei, amelyek 15-20 éves vállalkozói múlttal, komoly referenciákkal, foglalkoztatási és szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, de a tisztességtelen vállalkozói körülmények miatt hitel- és versenyképtelenné váltak. A mindenkori kormány feladata és felelőssége, hogy a normális működési feltételeket biztosítva ne hagyja, hogy azok a többre-jobbra képes vállalkozók, akik néhány éve még 1015 dolgozónak nyújtottak megélhetést, a lehetetlen körülmények elől menekülve külföldön keressék a boldogulást, vagy szociálisan rászorulóvá váljanak, esetleg kilátástalan helyzetük miatt öngyilkosságba meneküljenek. Az ország és a magyar emberek érdekeit az szolgálja, ha a hazai gazdaság, a magyar vállalkozások megerősödnek, képesek lesznek minőségi munkahelyeket teremteni és az értékteremtő munka megbecsültebb lesz, mint a spekuláció. Így lehetne valódi versenyképesség javulást elérni. Az építőipar helyzete ebben az összefüggésben megkerülhetetlen, hiszen tömegesen képes kevésbé képzett munkaerőt felszívni, nem telepített iparág, a legkisebb településen is tud foglalkoztatni. Ez az iparág a nemzeti össztermék 10%-át állította elő a konszolidáltabb időszakokban. Multiplikátor hatásait is figyelembe véve, most is jelentősen tudna hozzájárulni a magyar gazdaság és társadalom megerősödéséhez és a szociális helyzet jobbra fordulásához. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy a kormányváltás előtti ígéretek ellenére nem látszik határozott kormányzati szándék a tisztességes vállalkozói körülmények megteremtésére, a jogbiztonság és az értékteremtő munka becsületének helyreállítására, a tisztességtelen gazdasági szereplők eltávolítására, az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került vállalkozók új esélyhez juttatására. Állami szerepvállalással tisztességes feltételű munkához, megrendeléshez kellene segíteni a hazai tervező irodákat, mikró, kis- és közepes vállalkozásokat, hogy tervezni, termelni, foglalkoztatni tudjanak. Tapasztalataink szerint az induló nagyberuházások tervezésénél, megépítésénél, de a közelmúltban meghirdetett energetikai felújítási programokon sem rúghat labdába ez a vállalkozói kör, legfeljebb a tisztességes foglalkoztatás, céges működés költségeit sem tartalmazó áron, kiszolgáltatott körülmények között alvállalkozóként finanszírozhatja, kivitelezheti a munkákat. (például a Széll Kálmán tér rekonstrukciója, a Népstadion bontása után az új stadion tervezése, a Fővárosi Városrendezési Koncepció tervezési munkái, a banki károsultak részére építendő ingatlanok tervezése és megvalósítása, új AUDI beruházás, stb.) A kormányváltás óta sem került sor annak a diplomáciai munkának a
felvállalására, amely az uniós szabályozás megváltoztatásával elérhetné, hogy az uniós források egy része közösségi bérlakásépítésre felhasználható legyen. A lakásépítési támogatások összege a kormányváltás óta is csökken, pedig a lakásépítések támogatása az Áfa, Tao, Szja, járulék bevételeken keresztül megtérül a költségvetésnek. Nem lehet megkerülni az állam, az önkormányzatok felelősségét a kialakult helyzetben. Alapvető követelménynek tartjuk, hogy az állam ne gerjessze a lánctartozást, és ne adjon megbízást olyan fővállalkozó cégeknek, melyekről köztudott, hogy alvállalkozók maradtak utánuk kifizetetlenül, vagy a működési költségeket sem tartalmazó áron kötnek szerződést alvállalkozóikkal! A kormánynak nem lehet érdeke, hogy a munkát elvégző, foglalkoztató cégek tisztességtelenül alacsony áron dolgozzanak, hiszen így a feketegazdaság egyre nagyobb teret nyer, az államkassza pedig nem jut hozzá a bevételekhez. Ilyen körülmények között teljesíthetetlen elvárás a fegyelmezett adófizetés, hiszen a cégek késve, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá járandóságaikhoz, de ha mégis időben megkapják a számla ellenértékét, az nem ad fedezetet a közterhek, adók megfizetésére és a céges működés költségeire. Téves út az ellenőrzések, büntetések fokozásától eredményeket remélni, sokkal inkább együttműködésre kellene törekedni a hazai mikró és kisvállalkozásokkal is, hiszen még a lehetetlen körülmények mellett is a foglalkoztatás több mint 70%-t biztosítják. 12
Amíg az állam és az önkormányzatok nem tekintik alapvető értéknek a tisztességes megrendelői magatartást, addig hiába születnek meg a legjobb jogszabályok és intézkedések, nem lehetséges a társadalom által elvárt erkölcsi és morális alapok helyreállása, amely feltétele a tisztességes gazdasági tevékenységnek, a fenntartható, egészséges szerkezetű növekedésnek és az új, jó minőségű hazai munkahelyek megteremtésének!
13
EMKE 1121 Budapest, Melinda u. 21.
MMV 9011 Győr, Váci Mihály u. 112.
Nyílt levél dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr részére a magyar építőipar helyzetével, jövőjével kapcsolatos egyeztetés tárgyában Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapítói tagjai, az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete alapító tagjai, a kitvalasszak.com építőipari hírportál munkatársai, szakmai szervezetek, mérnökök és kivitelező szakemberek, építőanyag gyártók és forgalmazók azzal a kéréssel fordulnak Önhöz, hogy – tekintettel a magyar építőipar válságos állapotára, illetve érdekképviseletének hiányára –, tegye lehetővé, hogy rövid időn belül tárgyalást folytathassanak Önnel, valamint a kormány építőipar jelenéért és jövőjéért felelős gazdaságpolitikusaival a magyar építőipar jövőjéről, lehetőségeiről az alábbi témakörökben: 1. Javaslat az építőipar ágazati súlyának megfelelő szakmai kormányzati képviselet létrehozására 2. Építőipari munkahelyek megtartása, jó minőségű hazai munkahelyek teremtése, a speciális munkakörülményekhez alkalmazkodó szabályozás létrehozása 3. Érdemi és azonnali intézkedések a lánctartozás felszámolására 4. Büntetőjogi fellépés a tisztességtelen gazdasági szereplők ellen, erkölcsi és anyagi elégtétel, konszolidáció a tönkretett vállalkozók számára, a jogszolgáltatás helyreállítása 5. Vállalkozói hitelezéssel, hitelbedőléssel kapcsolatos problémák A kérdések megnyugtató tisztázása és az azonnali, szükséges intézkedések megvitatása érdekében kérjük szíves válaszát az egyeztetés helye és időpontja tárgyában. Budapest, 2011. szeptember 6.
Tisztelettel Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért Mészárosné Győrvári Bella MMV ügyvezetője
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete Kévés György Kossuth-, Ybl-, Prima-díjas építész elnök
Melléklet: háttéranyag a nyílt levélhez
14
Koncepció a lánctartozások csökkentésére – NGM munkaanyag MMV véleményezés, további javaslatok
Helyzetkép „Nincs semmi rendkívüli abban, hogy azok, akik munkahelyeket teremtenek, másoknak munkát adnak, sokat kereshetnek. Sőt, ez így van rendjén. De azok, akik a munkahelyek és a jólét tönkretételével teszik ugyanezt, erkölcsileg védhetetlenek. Ezért nem zárhatjuk ki gondolataink közül a társadalmi hasznosságot, a személyes érdemet és az igazságosságot.” Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5-én, részlet „A megválaszolandó kérdés úgy hangzik: hogyan tudjuk a magyar gazdaságot a magyar emberek szolgálatába állítani. Az én válaszom a következő: rehabilitálni kell, vissza kell helyezni jogaiba a termelést. Ma a termelésnek Magyarországon nincs becsülete. Nem a termelés számít, hanem az, hogyan tudnak üzletelni a termelésről szóló papírokkal.” Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5-én, részlet „Semmi jelét nem látom a kilábalásnak. Vállalkozni, munkát vállalni a főváros körzetében csak veszteséggel lehet. Már annyiért sem, amennyi a munkabért fedezze. Mindenhol azt hallom, hogy nagyságrendekkel alávállalnak a munkáknak. Az ez évi veszteségem jelen pillanatban három millió felett van. Egy hónapja nem tudok fizetni az embereknek. A festék üzletünk forgalma 65%-t csökkent. A saját gyerekünket kell elküldeni máshova dolgozni, mert nem bírjuk fizetni. A bevétel már a rezsire sem elég.” Gy. Tamás, vállalkozó, 2011. 06. 12., e-mail levél
Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a lánctartozás tömeges megjelenése egybeesik Draskovics Tibor pénzügyminisztersége alatt történt ÁFA kifizetés leállításával, mely véleményünk szerint a hazai építőipari szereplők esetében a „morális gát” átszakadását is jelentette. A helyzetet tovább rontotta Bajnai Gordon miniszterelnökké való kinevezése, aki köztudottan érintettje volt a közvéleményt felháborító, gazdák tömegeit tönkre tévő HajdúBÉT ügynek. Véleményünk szerint a politikai színtérről érkező hatások adtak bátorítást a gazdasági élet tisztességtelen szereplőinek arra, hogy következmények nélkül visszatarthassák az elvégzett munkák, szolgáltatások, beépített anyagok árát, ehhez az ügyvédi társadalom egyes tagjai jelentős segítséget nyújtottak számukra. Így alakulhattak ki azok a jogi bűvészkedéssel körbebástyázott technikák, melyek a tisztességtelen megrendelői körnek éveken keresztül extra jövedelmet biztosítottak, az igazságszolgáltatás útját pedig járhatatlanná tették a kiszolgáltatott vállalkozások számára. A társadalmat ért veszteség felbecsülhetetlen, hiszen álláshelyek tömegei szűntek meg, jó adófizetői morállal és kondíciókkal rendelkező vállalkozások mentek tönkre, vállalkozói vagyonok számolódtak fel. Véleményünk szerint az építőipari vállalkozások az elmúlt évek alatt kontra szelektálódtak, a tisztességes, érdemi munkát végző és fizikai munkásokat foglalkoztató vállalkozások nagy számban felszámolódtak, a „cégbűvészek” és fekete foglalkoztatók pedig egyre nagyobb arányban fedik le a piacot. A feketegazdaság térnyerésének következménye, hogy az általuk diktált, közterheket és egyéb céges 15
költségeket nem tartalmazó vállalási árak lettek a meghatározók az állami megrendelések, közbeszerzések szintjén is. A közterheket és egyéb céges működési költségeket tartalmazó árajánlatot adó vállalkozó labdába sem rúghat, így a túlélés, a napi megélhetésért folytatott küzdelem arra ösztönözheti, hogy feladva erkölcsi tartását ő is ügyeskedjen. Ezért nincs összhang a bejelentett és ténylegesen fizetett nettó bér között, hiszen a piacon elérhető alvállalkozói árak nem tartalmazzák a közterheket és a vállalkozói költségeket. (A közhiedelemmel ellentétben nem azért, hogy a bejelentett és ténylegesen fizetett bér közteher különbözetét a vállalkozó zsebre vágja) A társadalom kára, hogy tömegesen szűnnek meg bejelentett, hivatalos álláshelyek, így az állam jelentős járulék és adó befizetéstől esik el. A lánctartozás keletkezésével és felszámolásának megoldásával kapcsolatban különbséget kell tenni a fizetési szándékot illetően is; míg a megrendelői oldalon sok esetben rosszhiszeműség, illetve hazardírozás az ok, az alvállalkozói, szub-alvállalkozói, illetve beszállítói oldalon a kifizetetlen számlák, illetve a valós költségeket nem tartalmazó vállalási ár okozta likviditási hiány, az eddig felhalmozott vállalkozói és magánvagyon felszámolódása, hitelképesség megszűnése teszi lehetetlenné, hogy tartozásaikat ki tudják egyenlíteni. Erre a helyzetre mutat rá a januárban végzett, építőipari vállalkozások állapotát, kilátásait feltérképező felmérésünk is. (A cégek kintlévőségeivel kapcsolatban több kérdést is feltettünk. A válaszok alapján a cégek kintlévőségei jelentős részben 2004 és 2008 között keletkeztek. 380 vállalkozó nyilatkozott részletesen a cégét érintő lánctartozással kapcsolatban. Bár az egyes vállalkozások tekintetében nem mérvadó adat – hiszen különböző nagyságrendű és tevékenységi körű cégekről beszélünk – mégis talán érdekes lehet, hogy egy átlagos, lánctartozástól sújtott vállalkozás milyen terhek alatt próbálja túlélni az építőipar számára egyébként is válságos éveket. Az átlagos kintlévőség mértéke közel 31 millió forint, amelyből 21 270 000 Ft peresített, illetve követeléskezelőnek átadott. A vállalkozók az elmúlt évek során 9 650 000 Ft összegű tartozásról mondtak le bizonylat hiánya, illetve behajthatatlanság miatt. A válaszokból az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások hitelfelvételhez folyamodtak azért, hogy gazdasági partnereiket kifizessék; cégenként átlag 20 572 000 Ft kölcsönnel terhelték meg a vállalkozás költségvetését, azért, hogy - mintegy becsületbeli ügyként kezelve a tartozást -, ne maradjanak adósai a beszállítóknak, alvállalkozóknak, munkavállalóiknak, illetve közteher fizetési kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. A vállalkozások likviditási helyzetét tovább rontja, hogy a kiadott számlák ÁFA és egyéb közterheit a bevételek elmaradása esetén is meg kell fizetni, ami sok esetben kegyelemdöfésként pecsételi meg a cégek sorsát. Ez az adatsor önmagában is magyarázatot ad a kiszolgáltatott hazai vállalkozások súlyos, kilátástalannak látszó helyzetére, hiszen kintlévőségeik behajtására minimális az esély, miközben a hitelfelvétellel jellemzően magánvagyonuk terhére adósodtak el, és nem rendelkeznek olyan megrendelés állománnyal, mely fedezetet adna a megnövekedett költségek kigazdálkodására.)
JAVASLATOK 1. Gyors és hatékony vitarendezés A Teljesítésigazolási Vitarendező Testület felállítását és mindkét félre kötelező érvényű működését konstruktív és a lánctartozás felszámolása irányába ható javaslatnak tartjuk. Az egyébként lényegesen gyengébb érdekérvényesítő képességgel bíró, kiszolgáltatott alvállalkozóknak jelentős segítséget jelenthet, ha a teljesítésével kapcsolatban rövid időn belül a vélelem rendelkezésre áll és egy esetleges bírósági eljárás során a bizonyítási eljárás megfordul, tehát annak kell a bizonyítékait bemutatni, aki vitatja a vélelemben megfogalmazottakat. 16
Javaslatunk: A Testület működését javasoljuk az 50 millió Ft alatti vitatott követelések értékhatáráról 150 millió Ft értékhatárra emelni, tekintettel arra, hogy egyes speciális, termelékenyebb építőipari tevékenységeknél – hőszigetelés, szakipari tevékenységek, esztrich betonozás, stb. - anyagos megrendelés esetén viszonylag rövid, 1-2 hónapos munkavégzés alatt létrejöhet a 100-150 millió Ft-ot elérő, vagy akár meghaladó követelésállomány. Javasoljuk, hogy a megrendelő a vitatott követelést köteles legyen letéti számlára helyezni, hiszen megvalósult beruházásról, munkáról van szó, melynek fedezete rendelkezésre kell, hogy álljon. Ebben az esetben mindkét fél egyaránt érdekelt a vita gyors rendezésében. Amennyiben a megrendelő nem tudja a fedezetet igazolni, az rosszhiszemű magatartásra utalhat – tehát, hogy fedezet nélkül rendelte meg a munkát – és ez a magatartás véleményünk szerint büntetőjogi kategória. Ennek a rendelkezésnek várható preventív hatása is, hiszen amennyiben a megrendelő tudja, hogy a vitatott összeget a vitarendezés során el kell majd helyeznie a letéti számlán, meggondolja, hogy rendelkezésre álló fedezet nélkül munkát, szolgáltatást, anyagot rendeljen meg, amennyiben ezt a magatartást büntetőjogi eszközökkel szankcionálják. (Problémát okozhat viszont alvállalkozó, szub-alvállalkozói viszonylatban az, hogy a likviditási problémák miatt a szub-alvállalkozó felé a kifizetés fedezete az az ígérvény, hogy a megrendelő teljesít és ebből az összegből tudja majd kiegyenlíteni az alvállalkozó szub-alvállalkozó számláját) Belátjuk, hogy a Testület az eljárás rövidsége, időkorlátai miatt nem tud bonyolultabb ügyekben eljárni, viszont elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozói környezet normalizálása, a gazdasági szereplők közötti bizalom helyreállítása érdekében, hogy a jelentős társadalmi károkat okozó, állami, illetve uniós pénzeket felhasználó nagyberuházások lánctartozásos, gazdasági bűnügyeit hasonlóképpen vizsgálják ki és tárják a közvélemény elé, mint ahogy az állami vagyon elleni visszaéléseket.
2. Lánctartozás csökkentése rendelkezései segítségével
a
készülő
új
közbeszerzési
törvény
Támogatjuk, hogy a kbt hatálya alá első munkáknál az elvégzendő munka 25 százalékáig engedélyezné csak a törvény alvállalkozók szerződtetését. Nagyobb volumenű szerződéseknél ugyanakkor problémát okozhat, hogy a saját fizikai létszámmal rendelkező vállalkozások pénzügyi, gazdasági helyzete jellemzően gyenge, ami a finanszírozás nehézségét vonhatja maga után.
3. Feltétel nélküli bankgarancia intézményének bankgaranciával történő helyettesítése.
feltételekhez
kötött
4. Állami faktoring cég létrehozása Az Állami Faktoring cég létrehozását szintén alkalmas eszköznek tartjuk arra, hogy az építőipar vállalkozó környezetének normalizálását előre mozdítsa. Hasonló meggondolások mentén javasoltuk Állami Követeléskezelő Vállalat létrehozását az Építésgazdasági Munkabizottság építésgazdasági stratégia előkészítésére létrehozott munkacsoportja 17
részére tavaly nyáron eljuttatott javaslat csomagunkban, amely befogadná a vállalkozások befagyott kintlévőségeit és élve az állami monopóliumok adta lehetőségekkel be tudná hajtani a követeléseket. Bizonyos, hogy a tartozások egy része már semmilyen eszközzel nem fizettethető meg, azonban vannak olyan követelések, melyek erősebb, állami nyomásgyakorlással realizálhatók lennének.
5. Építtetői fedezetkezelő átalakítása A fedezetkezelő intézményének kiépítése, működtetése a forráshiányos építőiparban olyan plusz költség, mely nincs arányban a várható eredménnyel, megvalósulása és bevezetése éveket vehet igénybe. Az alap probléma a tisztességtelen vállalkozói környezet, az építőipar jelenlegi helyzetében gyors és azonnal eredményt hozó megoldások szükségesek, ellenkező esetben a még meglévő építőipari kapacitás is felszámolódik. 6.
Állami és önkormányzati késve fizetések kezelésére kincstári biztos és önkormányzati biztos intézményének továbbfejlesztése
Egyes állami beruházásoknál – pl. panel hőszigetelési programok – az állami rész beragadása miatt nagyon sok vállalkozó került kilátástalan helyzetbe. A problémát tetézi, hogy az alvállalkozó csak akkor juthat a pénzéhez, ha a benyújtott számla mellé 0-s adóigazolást csatol. Teljesen abszurdnak tartjuk ezt a rendelkezést, hiszen az állam tartozása miatt kerülnek kilátástalan helyzetbe a vállalkozások. Ha a kintlévőség miatt nem tudja a közterheit kifizetni, akkor nem jut 0-s igazoláshoz, a legrosszabb esetben akár felszámolás alá is kerülhet. 7.
7. Jogszerűtlenül ki nem fizetett vállalkozói számlák adó terheinek visszafizetése
Szintén egybeesik a javaslat az MMV által képviselt vállalkozások felvetéseivel. Véleményünk szerint a vállalkozói környezet erkölcsi és morális alapjai helyreállítását szolgálná, ha ez ügyben valóban megtörténhetne a károsult vállalkozások kártalanítása. A visszafizetés mellett azonban alternatív megoldásokat is érdemes lenne megvizsgálni. A behajthatatlan követelések ÁFA terhét számíthassa be a jelenleg keletkező közterheibe Pályázatoknál önerőként számíthassa be a behajthatatlan követelések ÁFA terhét Gazdasági partnerei felé fennálló tartozásait NAV eljárás keretében csökkenthesse, kiegyenlíthesse az adóhatóság által beszedett behajthatatlan követelések ÁFA terhével. (Ezáltal a lánctartozás mértéke is csökkenhet) Az általunk képviselt vállalkozók kategorikusan elutasítják, hogy kiegyenlítetlen számla után ÁFÁ-t kelljen fizetni, ezért csak olyan megoldásokat tudunk támogatni, melyek késleltetve sem hozzák a vállalkozást még rosszabb helyzetbe az adóhatósági intézkedések által. Ezért nem tartjuk jó megoldásnak, ha a kintlévősége behajtásához nem kap a vállalkozó garantált állami segítséget, azonban az ÁFÁ-t, ha némi haladékkal is, de meg kell fizetnie. (Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok esetben a vállalkozó azért nem állít ki számlát, hogy a veszteségeit ne növelje; a megrendelő magatartásából valószínűsíti, hogy nem fog fizetni, illetve, 18
hogy a jogi út segítségével képtelen lesz realizálni a kintlévőségét. Így ez az eljárás közvetve gerjeszti a feketemunkát és elveszi a lehetőséget az alvállalkozóktól, hogy később jogorvoslatot találjanak elvégzett munkájuk ellenértékének behajtásához.) Az MMV álláspontja szerint az adóztatás alapja csak a pénzügyi teljesítés lehet, ott álljon fenn az adófizetési kötelezettség, ahol a pénz fizikailag van!
8. Kivitelezői nyilvántartás továbbfejlesztése Az alvállalkozói adminisztrációs terhek növekedésével jár. Azoknál a mikró és kisvállalkozásoknál, ahol a cég vezetője is részt vesz a termelési folyamatokban nagyon alacsony a kapacitás arra, hogy a cég működésével kapcsolatos adatokat, információkat naprakészen tartsák!
9. Kirívóan alacsony áron történő szerződéskötés megakadályozása részletes költségvetés alapján az építmény kivitelezési értékének meghatározásával Javasoljuk a „tisztességtelen ár” fogalmának bevezetését. Kirívóan alacsony ár gyanúja esetén tételesen igazolni kelljen, hogy a munkát elvállaló gazdasági társaság ki tudja-e gazdálkodni céges költségeit az elvárható eredménnyel együtt a megadott árból. A problémát az okozza, hogy a gyenge munkaellátottság miatt nincs alkupozícióban a vállalkozói oldal, ezért nincs értelme a „tisztességtelen áron” munkát elvállaló társaságot szankcionálni. A megrendelői oldal felelősségét kellene vizsgálni. A kivitelezési ár egzakt meghatározása kétséges, ugyanis nagyon sok tényezőtől függ, viszont némi szakmai tapasztalattal a kirívóan alacsony ár kiszűrhető. Az építési piac kivitelezői oldalán meghatározó vállalási árak tapasztalataink szerint a céges költségeket tartalmazó, normális árak felét sem érik el! 10. Jogszabályi
szigorítás annak érdekében, hogy a cégek mögött álló nem fizető tulajdonosok ne folytathassák a nemfizetés gyakorlatát.
Elsősorban nem a jogszabályi szigorítástól várható a nem fizetés gyakorlatának visszaszorulása, a meglévő törvények betartatása sem megoldott. Az ok: Az erkölcsi és morális alapok aláásása az MSZP-SZDSZ kormányok által, a helyreállítás is csak állami szerepvállalással és mintaadással, valamint az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonásával lehetséges.
További észrevételek, javaslatok Saját tapasztalataink, felméréseink, a vállalkozótársak hozzánk eljuttatott esetleírásai, az építésgazdaság teljesítményére, megrendelés állományára vonatkozó statisztikai adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a helyzet rendkívül válságos, mely azonnali állami beavatkozást kíván. Továbbra is alapvető problémának tartjuk, hogy a magyar építőipar a rendszerváltás óta – immáron 20 éve – gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok, a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működik, holott az ágazat mérete, 19
fontossága a foglalkoztatás alakulásában, a gazdaság beindításában betöltött szerepe átfogó, minden területre rálátó, a problémákat komplexen és gyorsan, szakszerűen kezelő állami felügyeletet kíván. Az építésgazdaság kormányzati vezetésének széttagoltsága miatt nincs felelős állami vezetése az ágazatnak, nem található olyan gazdaságpolitikus, aki érdemben és komplexen foglalkozik a hazai építőipar gondjaival és világos stratégiát, jövőképet mutat fel az ágazat sokat szenvedett szereplői számára. Hiányzik kormányoldalról az a hiteles szakpolitikus, aki a médiában az építőipart sújtó problémákról és a tervezett intézkedésekről megfelelő felhatalmazással rendelkezve nyilatkozni tudna. Nincs „arca” a kormányban az építésgazdaságnak, pedig szükség lenne hasonlóképpen elhivatott szakemberekre, mint amilyen például a mezőgazdaságban dr. Ángyán József, aki világosan, kertelés nélkül beszél a „mezőgazdasági maffiáról” és az ellene tervezett kormányzati intézkedésekről. Az építőipar hatványozottan áldozata a gazdasági bűnözésnek, a kialakult helyzet mérhetetlen társadalmi és gazdasági károkat okoz. A rendkívüli állapotot rendkívüli intézkedésekkel lehet csak orvosolni, meggyőződésünk, hogy kizárólag jogszabály módosításokkal és adminisztratív intézkedésekkel lehetetlen kezelni a helyzetet. Az erkölcsi és morális gátak átszakadását a politika színteréről érkező hatások indították el, így az építőipar megtisztulása, a tisztességes vállalkozói magatartás megszilárdulása is csak az állam jelentős szerepvállalásával lehetséges. A szerepvállaláshoz hozzá kell, hogy tartozzon az építésgazdaság jövőjéért felelős kormányzati intézmény felállítása, a felelős, szakmai múlttal rendelkező gazdaságpolitikusok megnevezése. Ezért javasoljuk: A munkahelyteremtés szempontjából fontos strukturális változtatások: A magyar gazdaság számára káros a kialakult építőipari struktúra, ezért állami beruházásokon célszerű modellezni a normális vállalkozói környezetet. (Fővállalkozó alatt kiépülő alvállalkozói láncok, beékelődött stróman cégek, működési költséget nem tartalmazó alvállalkozói árak, alacsony állami foglalkoztatási és adóbevételek) Ha a tisztességes megrendelői feltételek adottak, az érdemi munkát végző építőipari vállalkozások képesek lesznek a jelenleg hivatalosan foglalkoztatott létszám többszörösét a munkavállalók és az állam által elvárt, korrekt viszonyok között foglalkoztatni. Ezáltal az állam járulék bevételei jelentősen nőnének. Javasoljuk Állami Nonprofit Projekt Menedzser társaságok létrehozását állami beruházások levezényléséhez, melyek közbeiktatott láncszemek nélkül szerződjenek a megfelelő fizikai létszámmal rendelkező vállalkozásokkal a munka elvégzésére. Ebben az esetben állami garanciákat kapnának a vállalkozások a kifizetéseket illetően, megszűnne az alvállalkozói lánc, emelkednének az irreálisan alacsony vállalási árak, és csökkenne a beruházási költség, valamint ellenőrizhetőkké válnának a foglalkoztatási körülmények. Különösen alkalmasak lennének erre a bérlakás építési és az elhanyagolt lakásállománnyal rendelkező települések komplex energetikai felújítási programjai, melyeket az ország minél több településén el kellene indítani, hogy segítsék az egyes régiók közötti lakhatási és életkörülmények kiegyenlítődését. (A Budapest agglomerációs területeire tervezett, koncentrált, nagy volumenű bérlakásépítés a meglévő, - az államháztartás, a vállalkozások és a társadalom számára is káros - építésgazdasági struktúrát erősíti. (nagyberuházó cég, alvállalkozói láncolatok, irreálisan alacsony vállalási árak a munkát elvégző, foglalkoztató cégek szintjén, a kiszámlázott munka kifizetésének részleges, vagy teljes visszatartása, elmaradó adó és járulék bevételek) A területileg szórt, kisebbnagyobb volumenű megrendelések esetén a helyi építőipari mikró és kisvállalkozások is helyzetbe kerülhetnek, az „állam által felügyelt, korrekt munkafeltételek mellett megerősödhetnek, kinőhetik adósságaikat”. 20
Az állami projektekkel szemben támasztott követelmények: A jelenlegi körülmények között elengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam megválogassa a fővállalkozókat és ne kössön szerződést olyan céggel, melyről köztudott, hogy alvállalkozók maradtak utánuk kifizetetlenül! Véleményünk szerint elvárható, hogy kontrollálja a beruházási folyamatot, azzal a prioritással, hogy a munkát elvégző vállalkozás nem dolgozhat tisztességtelenül alacsony áron. Amíg az állam és az önkormányzatok nem tekintik alapvetésnek a tisztességes megrendelői magatartást, addig hiába születnek meg a legjobb jogszabályok és intézkedések, nem tud a társadalom által elvárt erkölcsi és morális alap helyreállni, amely alapja a tisztességes gazdasági tevékenységnek! Az építőipari vállalkozások konszolidálása: A koncepcióban nem merült fel, de véleményünk szerint az építőipari vállalkozások talpra állítása, a még meglévő építőipari kapacitás megmentése nem képzelhető el az önhibáján kívül kilátástalan helyzetbe került vállalkozók konszolidálása nélkül. Közvetlen tapasztalataink, a hozzánk forduló vállalkozók által elmondottak, illetve felméréseink is azt támasztják alá, hogy felbecsülhetetlen humánerőforrás vész kárba azáltal, hogy az érdemi munkát elvégző és foglalkoztató vállalkozások a tisztességtelen piaci helyzet miatt számolatlanul mennek csődbe, sok esetben a vállalkozó család teljes egzisztenciális tönkremenetelét okozva. További megfontolandó társadalmi szempont, hogy ezek az 5-10 főt foglalkoztató vállalkozások jelentős szociális szerepet is betöltenek, hiszen szolidárisak munkavállalóik iránt, nem várt, hirtelen kiadásaik miatt a dolgozók elsősorban munkáltatójuktól kérnek és kapnak segítséget. Ezen túl, karitatív tevékenységet végző társaságok jelzései alapján tudjuk, hogy segítségkérésük során nagyobb számban a mikró és kisvállalkozások vezetőire számíthattak, lehetőségeik szerint rendszeresen támogatást nyújtottak a rászorulóknak. E cégek tömeges elszegényedése, csődhelyzetbe kerülése drámaian vetette vissza a karitatív célokra történő adományozást, így például a gyermekek étkeztetéséért, vagy egészségéért anyagi támogatást gyűjtő szervezetek forrásai rendkívül visszaestek, miközben egyre több szociálisan rossz helyzetbe került gyermek és család szorulna támogatásra. Úgy gondoljuk, hogy a konszolidáció tárgya, a vállalkozó, mint értékteremtő ember kell, hogy legyen. Tehát nem az a kizárólagos cél, hogy a konszolidálandó társaságnál mindenáron az eredeti állapotot állítsuk helyre, - hiszen sok esetben ez nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással lenne elérhető - hanem reménytelen csődhelyzetben a vállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy újra építhesse a céget és a lehető legrövidebb időn belül újra foglalkoztathasson, dolgozhasson. (Ld. EU-s Kisvállalkozási Törvény, Második esély c. pont) Amikor mérlegre kerülnek a pro és kontra érvek a vállalkozások konszolidálásával kapcsolatban, figyelembe kell venni azt is, hogy a jelentős cégvagyonnal nem rendelkező mikró- és kisvállalkozások önhibán kívüli csődhelyzete az esetek jelentős részében érinti a vállalkozást vezetők magánvagyonát is, ezáltal lehetetlenné válik az önerőből való talpra állás. Elképzelésünk szerint a konszolidáció nem automatikus eljárás lenne, a „Konszolidációs Hivatalhoz” jelentkező vállalkozóknak, bizonyos feltételeknek meg kell felelniük, hiszen éppen az a cél, hogy azok kapjanak kapaszkodót, akiknek a lába alól önhibájukon kívül csúszott ki a talaj és bizonyítani tudják, hogy konszolidált körülmények között képesek becsületesen, tisztességesen vállalkozni és értékes munkahelyeket teremteni. Fontosnak tartjuk, hogy a hivatal jogosult legyen eljárni a hozzá forduló és megsegítésre érdemes cég érdekében a hatóságoknál, illetve a hitelezőknél. Mérlegelni kell majd, hogy az adott vállalkozásnak milyen konkrét segítségre van szüksége, és a szerint kell 21
a ”személyre szabott” megoldást megtalálni. Véleményünk szerint annak a korrekt előéletű vállalkozónak is támogatást kell adni, akinek most menthetetlennek látszik a cége, viszont esélyt szeretne kapni az újra kezdéshez. Az Európai Unió Kisvállalkozási Törvényének egyik pontja kimondja, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek tapasztalatlanság, vagy rajtuk kívül álló események miatt került csődbe vállalkozásuk, megilleti a második esély. Kívánatos, hogy a kudarcból tanulva ne fordítsanak hátat az üzleti életnek, hiszen másodszorra biztosan körültekintőbben vezetnék a cégüket. E törvénypont, illetve az Európai Unió kisvállalkozások helyzetbe hozását szorgalmazó irányelvei miatt méltányosnak tartanánk, ha az önhibájukon kívül csődbe jutott cégek vezetői esélyt kapnának arra, hogy újra építsék vállalkozásukat. A konszolidáció nyújtotta esély azokat illetné meg, akik – eltekintve az elmúlt évek vállalkozásokat tönkretevő körülményeitől, - legalább 5-10 éves makulátlan vállalkozói tevékenységet tudnak maguk mögött, komoly referenciákat tudnak felmutatni, a konszolidáltabb évek időszakából rendelkeznek legalább három olyan üzleti évvel, amikor növekvő árbevétel, foglalkoztatás és korrekt adó- és járulékfizetési tevékenység jellemezte a működésüket. A lánctartozás mértéke is lényegesen csökkenthető, hiszen a hazai vállalkozások állapotát, kilátásait feltérképező felmérésünkből az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások több, mint 45%-a hitelt vett fel azért, hogy gazdasági partnereit kifizesse, tehát valószínűsíthető, hogy egy konszolidációs eljárás során prioritást kapna a meglévő tartozások kiegyenlítése. ( Illetve ez feltétele is lenne a konszolidációnak) A rossz helyzetbe került, elszegényedett cégek gyorsított ütemű kivezetése a gazdaságból viszont azzal jár, hogy kintlévőségeiket és adósságaikat is maguk alá temetik, így újabb vállalkozásokat dönthet be dominószerűen a csődhullám. Javaslat: A konszolidáció egyik módja lehet, ha a konszolidációs eljárásban résztvevő vállalkozó állami projekteken munkát kaphat, felelősséget vállal arra, hogy esetleges tartozásait kiegyenlíti, dolgozóit korrekt munkafeltételek között foglalkoztatja, ezáltal csökkenhet a lánctartozás mértéke, fehéredik az ágazat és az állami minta pozitív hatással lehet a magángazdaságra is. Konszolidáció az is, ha korrekt körülmények között munkához juttatja az állam azokat a vállalkozásokat, melyek önhibájukon kívül csődhelyzetbe kerültek, azonban 15-20 éves gyakorlattal, referenciákkal, tisztességes vállalkozói múlttal rendelkeznek. Ezeknek a vállalkozásoknak tisztességes feltételű munkára, a munkájuk ellenértékére és nem hitelre van szükségük! Osztrák, vagy Új-Zélandi vállalkozói struktúra? Végezetül szeretnénk reagálni arra a felvetésre, hogy az osztrák helyzethez viszonyítva túl sok építőipari vállalkozás működik hazánkban. Véleményünk szerint nincs értelme a két ország vállalkozási struktúráját összehasonlítani. Új-Zélandon például az egész gazdaság a mikró és kisvállalkozások működésén alapul, alig található nagyobb cég a szigetországban, de Lengyelország is kiemelten támogatja a hazai kisvállalkozások belső piac élénkítését. Tudomásunk szerint a gazdasági válság hatását mindkét országban jelentősen tompította, hogy jelentős számú mikró és kisvállalkozás működik támogató, bizalomra épülő vállalkozói környezetben náluk. Szerintünk az a megállapítás, hogy egy adott országban x lakosra számítva hány vállalkozás működik, nem ad felvilágosítást arra, hogy jó, vagy rossz az ott létrejött vállalkozói struktúra. Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében téves vizekre visz, ha az osztrák vállalkozói helyzettel példálózunk, hiszen az ottani vállalkozói környezet, bérviszonyok egészen más gazdasági struktúrákat alakítottak ki. Volt idejük és lehetőségük kialakulni a tradicionális vállalkozásoknak, a vállalkozói vagyont és tapasztalatokat generációkon keresztül örökíthették, a szabad verseny során a leginkább rátermettek maradtak talpon. Ezzel szemben nálunk a rendszerváltáskor tömegével álltak a startvonalon 22
azok a kényszervállalkozók, akik tőke nélkül, a munkanélküliség elől menekülve választották a vállalkozói létet. Közel másfél millió álláshely hiányzik hazánkban, ezért kérdés, hogy milyen perspektívát nyújthatnának az utcára kerülő iparosoknak, akik, - ha önfoglalkoztatóként is, de eddig fizették maguk után az adót és járulékokat. Szerintünk a jelenlegi helyzetben az vezethetne eredményre, ha minden olyan vállalkozást víz fölött tartanánk, amely az előző működése alapján képes részt venni a munkahelyteremtésben, és az ország gazdasága szempontjából optimális vállalkozói struktúra létrejöttét akkor próbálnánk ösztönözni, amikor a magyar vállalkozói környezet az osztrák, vagy német összehasonlítást is kiállja, és tisztességes versenyben választódhatnak ki azok a cégek, melyek a legjobb szolgáltatást tudják nyújtani a piacon. Feltétel az is, hogy a munkaerőpiac képes legyen felszívni az önként megszűnő vállalkozások dolgozóit és megfelelő perspektíva álljon a vállalkozói tevékenységet beszüntetők előtt is. Másrészt, nálunk valóban jelentős azoknak a vállalkozásoknak a száma, melyeket a cégbűvészek hoznak létre azért, hogy kötelezettségeiket hátrahagyva elkerüljék a következményeket. Ezért mi azt támogatjuk, ha a kormány igyekszik elválasztani az ocsút a búzától; a szélhámosokat kiszűri, a tisztességes, 10-15 éves vállalkozói múlttal rendelkező, önhibáján kívül rossz helyzetbe került cégeknek pedig lehetőséget ad a talpra állásra, hogy részt vehessenek a foglalkoztatás növelésében és a gazdaság beindításában. Győr, 2011. június 26.
Mészárosné Győrvári Bella, MMV ügyvezető
23
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete EMKE MMV 9011 Győr, Váci Mihály u. 112. EMKE 1121 Budapest, Melinda u. 21.
Felhívás a magyar építőipar jövőjéért a kormány gazdaságpolitikusai számára Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszterelnök helyettes Úr, Miniszter Úr, Államtitkár és Helyettes Államtitkár Urak! A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapítói tagjai és az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete alapító tagjai a kitvalasszak.com építőipari portál médiatámogatásával, valamint a kérelmünket támogató szakmai szervezetek, vállalkozók és magánszemélyek felhívással fordulnak Önök felé a magyar építőipar jövőjéért. Kérjük, hogy 1. Hozzák létre az ágazat súlyának megfelelő szakági képviseletet a kormányon belül! 2. Induljon végre érdemi párbeszéd a gazdaságpolitikusok és a szakma képviselői között az azonnali cselekvés érdekében! 3. Állítsanak fel bizottságot, melynek feladata az ágazatban zajló negatív folyamatok teljes körű átvilágítása, az érdemi munkát végző, foglalkoztató vállalkozások ellehetetlenítéséért felelős körülmények feltárása, az ágazat tönkretételében résztvevők megnevezése és felelősségre vonása A hazai építőipari cégek európai uniós normákkal össze nem egyeztethető működési körülményei miatt az elmúlt években a legkülönbözőbb fórumokat kerestük meg és tudjuk, hogy más szakmai szervezetek, elismert építészek, építőipari szakemberek is megtették észrevételeiket az ágazat jövőjéért felelős gazdaságpolitikusok felé. Árnyaltan fogalmazva, nem találtuk meg az építésgazdaság kormányzati vezetésének széttagoltsága miatt azt az illetékes politikust, aki egyszemélyben érdemben foglalkozik a hazai építőipar fent vázolt gondjaival és világos stratégiát, jövőképet tár fel az ágazat sokat szenvedett szereplői elé. Ez az oka annak, hogy nem tudjuk, a kormány gazdaságpolitikusai közül ki lehetne a címzettje felhívásunknak, így remélve, hogy a dokumentum a megfelelő kézbe is eljut, elküldjük mindazon politikusok számára, akikkel az elmúlt években az ágazat jövője tárgyában kapcsolatba kerültünk, illetve akikről vélelmezzük, hogy érdemi választ tudnak adni beadványunkra. A magyar építőipar a rendszerváltás óta – immáron 20 éve – gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működnek. A jelenlegi helyzetben is ezt látjuk, holott az ágazat mérete, fontossága, a foglalkoztatás alakulásában, a gazdaság beindításában betöltött szerepe átfogó, minden területre rálátó, a problémákat komplexen és gyorsan, szakszerűen kezelő állami felügyeletet kíván. Nem egyéni vezetői érdekeket 24
szolgáló magatehetetlen Kamarákra, hanem mint Svájcban magas színvonalú és kitűnően működő szervezetre (építészeket, mérnököket, gépészeket magába foglaló, nem kötelező tagságú SIA-ra), és komplex állami vezetésre van szükség! A magyar építőipari vállalkozások az elmúlt időszakban válságos éveket éltek át és megítélésünk szerint sajnos a 2011-es év sem ígérkezik biztatónak. Az építőipari szezon kezdetén sok vállalkozótársunk számolt be arról, hogy egyáltalán nem rendelkezik megrendeléssel, és a tervező irodák sajtóhírek szerint is zömében munka nélkül vannak! Az érintettek közül sokan az osztrák és német munkaerő piaci nyitásra várnak, mivel reménytelennek látják a hazai helyzetet. Tisztességes, érdemi munkát végző, a jobb időkben munkavállalók tömegeit foglalkoztató, 15-20 éves vállalkozói múltat maguk mögött tudó, komoly referenciákkal rendelkező építőipari vállalkozó családok egzisztenciális válságban vergődve próbálják túlélni a mindennapokat. A kintlévőségek, a hitelterhek, a megrendelések hiánya, a vállalási árak irreálisan alacsony, semmilyen jövedelmezőséget, céges működési költséget nem tartalmazó mértéke, a tisztességtelen vállalkozói környezet, az ágazat gazdasági szereplői között kialakult bizalmatlanság, az offshore hátterű hazai és külföldi nagyvállalkozó réteg magatartása mind olyan tényezők, melyek joggal kívánják az állami felügyeletet, segítséget, beavatkozást. Még a kormányváltást megelőzően javaslat csomagot juttattunk el a FIDESZ-KDNP pártszövetség gazdaságpolitikusainak. Az első pontok között ez a javaslat állt: „A leendő kormány építőiparral foglalkozó szakpolitikusainak legelső lépésként azt javasoljuk, hogy nagyon rövid időn belül állítsanak fel egy, az építőipar állapotának feltérképezésével megbízott bizottságot, melynek elsődleges feladata az ágazatban zajló negatív folyamatok teljes körű átvilágítása lenne, hiszen amennyiben nem tárják fel a valós helyzetet, nincs pontos diagnózis, még a legjobb szándékkal sem biztos, hogy az építőipar talpra állításához a megfelelő döntések fognak megszületni. Fontos becsatornázni minden olyan tapasztalatot, adatot, dokumentált esetet, mely e "látlelet" elkészítéséhez segítséget jelenthet, így az ágazaton belül a legalsó szinteket is beleértve a legszélesebb körű egyeztetés, véleménycsere alapvető fontosságú. Kérjük, hogy biztosítsák a lehetőséget arra, hogy a vélemények, javaslatok minden szintről a döntéshozók asztalára kerüljenek.” Túl a huszonnegyedik órán, a feladat nem tűr több halasztást, mert az elviselhetetlen hazai vállalkozói körülmények miatt legjobb szakembereink elvándorolnak a boldogulás reményében, vagy elhagyják a szakmát. Perspektíva híján, a munkakörülmények mostohasága, illetve az alacsony bérek, a kétkezi, értékteremtő munka becsületének hiánya miatt pedig a fiatal pályaválasztókból sem lesznek építészmérnökök, kőművesek, vagy ácsok, így nem lesz kikkel beindítani a hazai gazdaság motorját! Budapest, 2011. április 12.
Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért Mészárosné Győrvári Bella MMV ügyvezetője
Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete Kévés György Kossuth-, Ybl-, Prima-díjas építész elnök
25
Országgyűlés Alkotmány előkészítő Eseti Bizottság 1357 Budapest, Kossuth tér 1-3.
[email protected] Tisztelt Bizottság!
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai egyetértenek azzal a javaslattal, melyet a hazai vállalkozások védelmében fogalmaztak meg szakmai és civil szervezetek. Csatlakozva az aláírókhoz, a beadványban megfogalmazott érveket az alábbiakkal egészítjük ki: A hazai értékteremtő, foglalkoztatás terheit viselő vállalkozások gazdasági környezetét akkor lehet normalizálni, ha működésük erkölcsi és morális alapjait biztosítja a mindenkori jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó hatalom. Ha a munkavállalóknak törvényben rögzített joguk van elvégzett munkájuk ellenértékéhez, úgy az őket foglalkoztató vállalkozásokra hatványozottan igaznak kell lennie ennek a tételnek, hiszen munkáltatói kötelezettségüket alapjaiban veszélyezteti, hogy semmilyen védelmet nem kapnak jogos járandóságuk behajtásához és a kifizetetlen számla után is be kell fizetniük az adó- és járulékterheiket. A munkavállalók és az őket foglalkoztató mikró és kisvállalkozások, de a magyar társadalom és gazdaság érdeke is azonos, védelmet kell biztosítani a lánctartozás áldozataivá vált vállalkozások számára, különben nem jönnek létre a remélt munkahelyek és a hazai gazdaság felpörgetése sem lehet a jelenlegi körülmények között reális célkitűzés. Ha egy vállalkozás a szerződésben megrendelt munkát, vagy szolgáltatást a megállapodás szerint elvégzi, vagy a megrendelt anyagot leszállítja, és a teljesítésigazolás birtokában kiszámlázza a megrendelő felé, akkor véleményünk szerint semmiféle jogalap nincs arra, hogy a megrendelő ezt az összeget visszatartsa, utólag mondvacsinált indokok alapján megtagadja. A vállalkozó által beépített munka és anyagok, a számla kiegyenlítéséig az ő tulajdonát kell, hogy képezzék, mindenféle külön nyilatkozat nélkül is. Ha ez nem egyértelmű a lefektetett jogszabályokban, akkor ez a jogrend nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, ellene mond az igazságérzetnek, morálnak és erkölcsnek, következtetésképpen meg kell változtatni. Ha a megrendelő ezt a szerződésszegést azzal tetézi, hogy a kifizetetlen munka eredményét jelentős haszonnal továbbértékesíti, vagy minőségi kifogással élve, a kialkudott árat jelentős mértékben csökkenti, majd az elvégzett munkát, beépített anyagokat első osztályú minősítéssel értékesíti tovább, az álláspontunk szerint nem bírósági ügy, hanem lopás, csalás, fedezet nélküli megrendelés, rendőrségre tartozó gazdasági bűntett, mely a károsult vállalkozás gazdasági érdekeit, de a magyar társadalom érdekeit is több ponton alapjaiban sérti . Véleményünk szerint a hazai vállalkozók jogai és kötelességei nincsenek arányban egymással, ezzel kapcsolatos kérdésünket Dr. Szabó Máté ombudsman úr részére is elküldtük: 26
„Szeretnénk megtudni, hogy ma, Magyarországon hogy viszonyulnak állampolgári kötelességeink és jogaink egymáshoz, amennyiben vállalkozóként dolgozunk? Mennyire tekinthető európai uniós normának az, hogy adófizetői kötelezettségeinknek saját életfeltételeink ellehetetlenítésével is meg kell felelnünk, míg a tisztességesen elvégzett munka után nincs jogunk elvégzett munkánk ellenértékét megkapni?” Meglátásunk szerint az elmúlt évek gazdaságpolitikája, gazdasági bűnözői köröket bátorító kormányzati magatartása - a társadalmi, gazdasági károkon túl - mára olyan bizalomvesztést okozott a gazdasági élet szereplői között, mely gátja a hazai gazdaság talpra állásának és ellehetetleníti a magyar vállalkozások tevékenységét. Éppen ezért, azonnali beavatkozásra van szükség, vissza kell adni a magyar vállalkozások és az általuk elvégzett munka becsületét, lehetővé kell tenni, hogy a hazai vállalkozók jogbiztonságban, kiszámítható, korrekt feltételek között dolgozhassanak, képesek legyenek megfelelni a különböző hatóságok elvárásainak és munkavállalóiknak tisztességes megélhetést biztosító munkabért tudjanak fizetni. A hazai mikró és kisvállalkozások európai uniós normákkal össze nem egyeztethető működési körülményei miatt 2009 őszén petícióval fordultunk az Európai Unió Petíciós Bizottságához, javaslatainkkal megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, az elkövetett gazdasági bűncselekmények kivizsgálása érdekében Dr. Budai Gyula kormánybiztos úrhoz, illetve január végén Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész úrhoz fordultunk. A dokumentumok az alábbi hivatkozásokon elérhetők: http://www.mmv09.hu/page.php?6 NGM – MMV egyeztetés MMV nyílt levél dr.Budai Gyula kormánybiztos úr részére Dr. Budai Gyula válasza.jpg MMV válasz Dr. Budai Gyula kormánybiztos úr részére
MMV, Dr. Szabó Máté ombudsman, levél 2. Dr. Szabó Máté ombudsman úr válasza Dr. Polt Péter levele
Budapest, 2011. március 10.
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapító tagjai
27
Javaslat a magyar építőipari mikró és kisvállalkozások működési és foglalkoztatási képességének fenntartására a jelentős építőipari kapacitást igénylő fejlesztési programok elindulásáig – újra Ezt a javaslatot 2010. november közepén küldtük el a kormány gazdaságpolitikusainak. Nem kaptunk választ, mint ahogy a nyár közepén a gazdasági tárca egyik államtitkárának felkérésére elkészített javaslatcsomagunk is visszajelzés nélkül maradt. Az ősz folyamán jeleztük Czomba Sándor államtitkár úrnak, hogy a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások a dolgozók, illetve a hatóságok által elvárt normális foglalkoztatással kapcsolatban jelentős és a jelenlegi körülmények között megoldhatatlannak tűnő problémákkal küszködnek.
Problémafelvetés: A kormány a gazdaság beindítását a foglalkoztatás jelentős növelésére alapozza. Az Új Széchenyi Terv vitairata, illetve a gazdaságpolitikusok nyilatkozatai alapján vélelmezzük, hogy munkahelyteremtés ügyében jelentős szerepet szánnak az építőiparban tevékenykedő vállalkozásoknak. Saját, illetve vállalkozótársaink tapasztalatai alátámasztják az alábbi állításokat, melyek az építőipar jelenlegi állapotát jellemzik: Az évek során kialakult torz struktúra, az alvállalkozói láncok eredményeképpen az alvállalkozói lánc alján lévő, érdemi munkát elvégző, fizikai munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások szinte száz százaléka tragikus, csőd közeli állapotban van. (Felméréseink adatai alapján) Jelen állapotukban, segítség híján a meglévő munkahelyeket sem tudják fenntartani, nem tudják kivenni a részüket a gazdaság felpörgetésében, mivel azon a szinten, ahol a munkát elvégzik, a vállalási árak, rezsióradíjak olyan alacsonyak, melyekből fizikai képtelenség normális, a hatóságok és a munkavállalók elvárásainak megfelelő foglalkoztatást biztosítani. (Állami beruházáson, illetve közbeszerzési munkáknál is) Ezen kívül szinte nincs olyan vállalkozás, melynek ne lenne kisebb-nagyobb mértékű kintlévősége, ami a likviditási helyzetét, a napi működési feltételeit veszélyezteti. Az elmúlt évek gazdasági ámokfutását jó állapotban átvészelő fővállalkozások saját kivitelezői állománnyal nem, vagy csak kis számban rendelkeznek. Ezt a kedvező állapotot jellemzően az irreálisan alacsonyan tartott alvállalkozói árak és ezzel együtt az elvégzett munka árának részleges, vagy teljes visszatartása tette lehetővé számukra. (A társadalom által megfizetett ár viszont az, hogy az értékteremtő, foglalkoztató mikró, kisés közepes vállalkozások tömeges ellehetetlenülésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szűnik meg, szociális válságba sodorva azokat, akik munkavállalói tömegek foglalkoztatására lennének alkalmasak.) Ezek a fővállalkozó cégek tapasztalataink szerint nem érdekeltek a jelentős fizikai létszámbővítésben, számukra sokkal költséghatékonyabb és jövedelmezőbb, ha a munkát a lehető legalacsonyabb áron, alvállalkozókkal végeztetik el. Jelentős volumenű szerkezetépítő beruházások jelenlegi tudásunk szerint 2012-ig nem indulnak el. A komplex energetikai felújítások jelentős kapacitást köthetnek le, azonban csak az építőipar egy speciális szegmense tud élni a lehetőséggel, a szerkezetépítési tevékenységet végző vállalkozások megrendelés híján nagy számban tönkremennek. Azonban a homlokzat hőszigetelő tevékenységet végző vállalkozások esetében is problémák lehetnek a kompetenciával, ugyanis ezt a tevékenységet csak akkor végezhetik a 2009 őszén nyilvánosságra hozott szakmai 28
besorolás szerint, ha munkavállalóik „hőszigetelő szakmunkás” képzettséggel rendelkeznek. Ezt a tevékenységet kőműves és festő végzettséggel végezték eddig, mivel mindkét szakma oktatási anyagában szerepel. Tudomásunk szerint minimális azon munkavállalók száma, akik hőszigetelő szakmunkás képzettséggel rendelkeznek, így a beharangozott, . Jelentős problémának, csapdahelyzetnek tartjuk ezt a körülményt azért, mert a cégek nem rendelkeznek megfelelő információkkal, így egy munkaügyi ellenőrzés során . További probléma, hogy a lakosság elszegényedése miatt a magánmegrendelések piaca is drámaian visszaesett, ami szintén a megrendelői árak jelentős csökkenését, illetve a feketemunka és feketefoglalkoztatás további térnyerését okozta. A magánmegrendelők ( Számításaink szerint az építési piacon jelen lévő, illetve az állami megrendelések, közbeszerzések vállalási árai nem érik el a felét annak az optimális összegű vállalási árnak, melyből az összes állam és dolgozók által elvárt működési, foglalkoztatási költséget ki lehet gazdálkodni, úgy, hogy némi haszon is maradjon a vállalkozás fejlesztésére.) Véleményünk szerint, amennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2-3 év múlva az ágazat kivitelezéssel foglalkozó vállalkozói palettáján jórészt a kókler, szélhámos, feketéző vállalkozások lesznek már csak megtalálhatók. A rátermett, önállóan dolgozni tudó, szakmát jól gyakorló vállalkozók jelentős része külföldre megy, mások elhagyják a szakmát, vagy veszteségeik miatt egzisztenciálisan teljesen lesüllyednek.
Javaslatunk: A még meglévő építőipari kapacitást át kellene menteni arra az időpontra, amikor az állam képes lesz azokat a beruházásokat elindítani, melyek jelentős megrendeléssel látják majd el az ágazatot. Jelenlegi ismereteink alapján ez még legalább 2-3 év, amit segítség híján biztosan nem tudnak túlélni a kivéreztetett mikró és kisvállalkozások. Ha reális veszélynek tekintjük azt, hogy jelentős elvándorlás várható a szektorból a 2011-ben feloldásra kerülő moratórium következtében Ausztriába, illetve Németországba, meggondolandónak tartjuk, hogy ezt a magyar mikró és kisvállalkozások szervezetten, állami segítséggel tegyék, úgy hogy a 2-3 év leteltével, tapasztalatokkal, innovációs technológiák ismeretével a tarsolyukban itthon kamatoztassák a megszerzett tudást. Konkrétan az az elgondolás merült fel részünkről, hogy hasonlóképpen, mint ahogy magyar kereskedelmi cégek külpiaci szerepvállalását ösztönzik, segítséget kellene nyújtani ahhoz, hogy az építőiparban tevékenykedő mikró és kisvállalkozások szabályozott keretek között német, vagy osztrák partnercégeknél megrendeléshez jussanak. A német és az osztrák gazdaság építőipai kapacitáshiánnyal küszködik, míg nálunk nem jutnak megrendeléshez a cégek. A piac törvényszerűségei miatt szükségképpen felgyorsul az elvándorlás. Ha a vállalkozók állami segítséget kapnak ahhoz, hogy 2-3 évig, megbízható körülmények között külföldön dolgozhassanak, elvárható, hogy a határidő leteltével hazajöjjenek. Ha egyéni úton kell elindulniuk, akkor valószínűleg nem fognak rövid időn belül hazajönni, hiszen idő kell ahhoz, hogy idegen körülmények között stabilizálják az életüket, kialakuljanak a gazdasági kapcsolatok. Minél hosszabb időt töltenek kint és minél jobban elindul a vállalkozásuk, konszolidálódik az életük, annál nehezebben és később jönnek haza. A magyar építőipar – bár jelentős késéssel – de a német technológiát, az épületek fenntartására vonatkozó szabványokat, előírásokat követi. Németországban a passzívház, illetve energiatakarékos építkezésnek évtizedekre visszanyúló tapasztalatai vannak, mely technológiák tömeges alkalmazására jelentős mennyiségű szakembert kellene képezni itthon is. Az építőipari kapacitás export egyik célja lehetne az is, hogy ezeket az innovatív technológiákat a magyar vállalkozások, illetve az alkalmazásukban lévő munkavállalók megtanulják és itthon is alkalmazzák majd, amikor hazatérnek. 29
Az építőipari szakmunkás képzés egyik legnagyobb problémája, hogy nem elég vonzó a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára. Nincs anyagi, erkölcsi megbecsülés, időjárás viszontagságainak kitett, változó munkahely, nehéz, fizikai munka, stb. Tudjuk, hogy a szakképzést a német duális modell alapján kívánják megreformálni. Felmerült az is, hogy három év szakképzés után a negyedik évet már teljes egészében a gyakorlatban kell majd eltölteniük a fiataloknak. Javasoljuk, hogy legyen lehetőség ezt az egy évet német, vagy osztrák vállalkozói környezetben dolgozó magyar vállalkozásoknál eltöltenie, hiszen így valóban piacképes tudáshoz jut, másrészt pedig ez a lehetőség pozitívan befolyásolná a fiatalok pályaválasztását, felértékelné az építőipari szakma presztízsét. Véleményünk szerint a hazai mikró és kisvállalkozások konszolidálását is jól szolgálná ez a lehetőség, hiszen 2-3 eltöltött év a német, vagy osztrák vállalkozói környezetben, lehetőséget adna arra, hogy anyagilag megerősödjenek, átvegyék az ottani normális vállalkozói kultúrát, munka- és technológiai fegyelmet. Azok a vállalkozások, melyek megállják a helyüket a külpiacon, alapjaivá válhatnak egy új, erkölcsi és morális alapokon álló, magyar vállalkozói társadalomnak. A régebbi társadalmakban megszokott, sőt elvárt dolog volt, hogy mesterré csak úgy válhatott a szakma csínját-bínját elsajátított inas, ha vándorbotot fogott és néhány évet külföldön töltve tanult meg újabb szakmai fogásokat. Az építőipari szakma számára egészen biztosan pozitív üzenete lenne, ha az ágazat jövőjét alakító gazdaságpolitikusok ilyen módon perspektívát tudnának állítani az ágazat gazdasági szereplői elé, hiszen jelenleg minden a csődök növekvő számáról, a megrendelés állomány visszaeséséről, illetve az előttünk álló bizonytalan évekről, hónapokról szól. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a folyamatos veszteségek hatására lelkileg is padlóra került vállalkozókban a kormány tartsa a hitet, hogy lehetséges a talpra állás és hogy ehhez az ő munkájukra is szükség van. Ezért a kommunikáció terén is jövőt befolyásoló következménye lehet annak, hogy milyen üzenetek jutnak el hozzájuk. Egy ilyen lehetőség felvillanthatja a reményt arra, hogy van esély a túlélésre, érdemes küzdeni tovább. Az általunk megfogalmazott javaslat célja az, hogy azokat a becsületes vállalkozásokat, melyek eddigi referenciáik, szakmai múltjuk alapján jelentős megrendelés állomány létrehozására, foglalkoztatásra alkalmasak, de a jelenlegi gazdasági körülmények között halálra vannak ítélve, víz fölött tartsuk addig, amíg az ágazat megfelelő mennyiségű munkához nem jut. Néhány hónapja felmérést készítettünk a velünk kapcsolatba került vállalkozók részvételével, melyben jelenlegi helyzetükkel, illetve jövőbeli kilátásaikkal kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. A felméréshez a szakmai segítséget Dr. Csath Magdolnától, illetve a Kodolányi Főiskola hallgatóitól és tanáraitól kaptuk. A kiértékelés a végéhez közeledik, de a részeredmények alapján biztosan állíthatjuk, hogy nem lehetséges a kormány által megcélzott foglalkoztatási növekedés, amennyiben a magyar mikró és kis cégek nem kapnak segítséget ahhoz, hogy konszolidálják helyzetüket. Jelenleg ugyanis az építőiparban a még meglévő munkahelyek megőrzése sem reális, új munkahelyek teremtése pedig reménytelen. Győr, 2010. november 16. Tisztelettel
Mészárosné Győrvári Bella, MMV társalapító, ügyvezető 30
„A megválaszolandó kérdés úgy hangzik: hogyan tudjuk a magyar gazdaságot a magyar emberek szolgálatába állítani. Az én válaszom a következő: rehabilitálni kell, vissza kell helyezni jogaiba a termelést. Ma a termelésnek Magyarországon nincs becsülete. Nem a termelés számít, hanem az, hogyan tudnak üzletelni a termelésről szóló papírokkal.” ” Nincs semmi rendkívüli abban, hogy azok, akik munkahelyeket teremtenek, másoknak munkát adnak, sokat kereshetnek. Sőt, ez így van rendjén. De azok, akik a munkahelyek és a jólét tönkretételével teszik ugyanezt, erkölcsileg védhetetlenek. Ezért nem zárhatjuk ki gondolataink közül a társadalmi hasznosságot, a személyes érdemet és az igazságosságot.” Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5-én, részlet
Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Minisztérium A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért állásfoglalása, javaslatai az Új Széchenyi Tervhez IV fejezet, Vállalkozásfejlesztés Mit kívánnak a hazai kkv-k? A hazai kkv szektort számtalan megoldatlan, kibeszéletlen probléma feszíti. A vitairat a fejezet elején úgy fogalmaz, hogy „...eddig az állam és a kormányzat nem adta meg, ami járna a kisvállalkozásoknak”. Véleményünk szerint ennél lényegesen nagyobb a baj, ugyanis a magyar kisvállalkozásokat az elmúlt nyolc év során egy talán nem túl szép, de annál kifejezőbb hasonlattal élve, levágandó barmok módjára, a gyérülő füvű legelőről egyenesen a vágóhídra hajtották, mindezt az állami jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó szervezetek asszisztálásával. Tehát, ahhoz, hogy a vitairat által megfogalmazott, kétségkívül támogatandó és az ország szempontjából elengedhetetlen célt, a hazai vállalkozások megerősödését elérjük, az előbbi hasonlatnál maradva, előbb számba kell venni, hogy mi maradt a mészárlás után, hányan vannak talpon és melyek azok a cégek, melyeken még lehet és érdemes segíteni azért, hogy a gazdaság talpra állításában és a foglalkoztatás növelésében kivehessék a részüket. Az elszenvedett veszteséget, a vállalkozási körülmények miatt meg nem valósult bevételeket is célszerű lenne számszerűsíteni, hiszen a magyar vállalkozások tömeges csődjét jelentős részt az állami vezetők erkölcsi és morális alkalmatlansága okozta, így ők tartoznak felelősséggel a történtekért. Az a minta, amit ők szolgáltattak, szivárgott le a gazdasági élet minden területére és ez által váltak a magyar vállalkozások multinacionális, és magyar rablócégek szabadrablásainak színterévé. Ha számszerűsíteni lehetne azt a veszteséget, amit ezek a vállalkozások, de a befizetetlen adók, járulékok folytán a magyar társadalom is elszenvedett, azt gondoljuk, hogy döbbenetesen nagy összeget kapnánk. Amit fel sem lehet becsülni, azok az emberi áldozatok, az önhibájukon kívül tönkrement vállalkozók teljes egzisztenciális ellehetetlenülése, legjobb szakembereink tömeges külföldre menekülése, családok szétesése, betegségek, öngyilkosságok, melyek jelzik a Gyurcsány-Bajnai kabinet országlását.
Mit kívánnak a magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások? 1. Legelső sorban azt, hogy ismerjék el elszenvedett veszteségeiket, és kapjanak erkölcsi elégtételt. A tönkretett vállalkozókra ne tehertételként, szociális problémaként nézzen a kormány, hanem vegyék figyelembe a válság előtt 31
felmutatott teljesítményüket és hasonlóképpen az Európai Kisvállalkozási Törvényben lefektetett Második esély című passzushoz, az önhibájukon kívül tönkrement, vállalkozók kapjanak lehetőséget arra, hogy konszolidálják, újra építhessék vállalkozásaikat! (http://www.mmv09.hu/news.php?extend.8.1 http://www.mmv09.hu/news.php?extend.15.1 ) 2. „A KSH Statisztikai Tükör című kiadványa szerint nálunk a kis- és közepes vállalatok – a kkv-k – az összes működő vállalkozás 99,8 százalékát teszik ki. Közülük 94,7 százalék a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikro vállalat. A nagyvállalatok aránya mindössze 0,2 százalék. Az összes foglalkoztatott közül 71 százalék dolgozik a kkvszektorban, és csak 29 százalék a nagyvállalatoknál.” Dr. Csath Magdolna; Mi lesz a kisvállalkozásokkal? Tehát a magyar vállalkozások több mint 90 százaléka 10 fő alatti mikró cég. Ezeknek a vállalkozásoknak – méretüknél, lehetőségeiknél, jelenlegi állapotuknál fogva, speciális fejlesztési programokra, segítségre van szükségük. Mivel jellemzően tőkeszegények, vállalkozói vagyon híján csak magánvagyonuk jelzálogosítása esetén hitelezhetők, így sokkal inkább kitettek a gazdasági folyamatoknak, mint a nagyobb vállalkozások. Javasoljuk, hogy a mikró vállalkozásokat külön kategóriaként kezelve, alkossanak programot biztonságos működési feltételeik biztosítására, úgy, hogy lehetőségük legyen a fejlődésre. (Az elmúlt években a visszafejlődés volt jellemző, közepes cégek kisvállalatokká, a kicsik pedig mikró szintre csúsztak vissza) 3. Orbán Viktor miniszterelnök úr az idézett ország értékelő beszédében azt mondta, hogy nincs semmi rendkívüli abban, hogy ha valaki munkahelyeket létesít, foglalkoztat, akkor az sokat kereshet. Jelenleg ez pont fordítva van, hiszen ezért is alakultak ki például az alvállalkozói láncok. Aki foglalkoztat, azt büntetik, mert nem tud eleget tenni sem a hatóság, sem a munkavállalók elvárásainak, mivel azon a szinten, ahol elvégzik a munkát, gyakorlatilag már nincs jövedelmezőség, sőt a költségeket is lehetetlen kigazdálkodni. A fenntartható és a társadalom számára is hasznos vállalkozói struktúrát alulról kell felépíteni, ott kell biztosítani a forrásokat, normális körülményeket, ahol foglalkoztatnak. Ezért javasoljuk a tisztességtelen ár fogalmának bevezetését. Részletesen: http://www.mmv09.hu/news.php?item.27.1 Ezen kívül kérjük a foglalkoztatási viszonyok felülvizsgálatát, hiszen fenntarthatatlan, hogy a dolgozók bérét csak feketemunkával kiegészítve tudják a vállalkozások előteremteni, mivel a hivatalos, számlás munka nem ad rá fedezetet. A bejelentett bér és a kifizetett közötti járulék, adó hiányzik az államkasszából, de a dolgozónak sem teremt nyugdíjalapot, ezen kívül demoralizálja a gazdasági szereplőket. Sürgősen ki kell jelölni a „fehér utat” a vállalkozások számára, ha morális, erkölcsi alapokon álló magyar vállalkozásokra szeretnénk építeni hazánk gazdaságát. Az általunk képviselt cégek számára talán a legfontosabb kérdés, hogy miként viszonyul a kormány azokhoz a vállalkozókhoz, melyek egyértelműen vesztesei voltak az elmúlt nyolc év elhibázott, felelőtlen gazdaságpolitikájának? Tehertételt, vagy partnert, lehetőséget lát a kabinet ezekben az emberekben? Amennyiben azok a vállalkozók, amelyek normál vállalkozói körülmények között becsületesen adóztak, foglalkoztattak, segítséget kapnak ahhoz, hogy fenntartsák, vagy újjá építsék vállalkozásaikat, részt tudnak venni az új munkahelyek teremtésében, a gazdaság beindításában. Ha hagyják elbukni ezeket a cégeket, akkor tömegesen kerülhetnek szociálisan rászoruló státuszba olyan vállalkozó családok, melyek 5-10, vagy még több munkavállalónak tudnának állást biztosítani. 40-50 évesen, ezeknek az embereknek speciális vállalkozói tudásukkal, tapasztalataikkal, esélyük sincs arra, hogy elhelyezkedjenek és így felmérhetetlen mennyiségű és minőségű humán erőforrást veszíthet el az ország.
32
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért részletesen is kidolgozta javaslatait, melyeket augusztusban továbbítottunk az Építésgazdasági Bizottság stratégiai munkacsoportja részére. Jelenleg egy felmérésen dolgozunk, melynek célja a magyar vállalkozások állapotának feltérképezése, hogy világos, egzakt képet tudjunk alkotni arról, hogy milyen mélységből kell felállniuk a hazai vállalkozásoknak ahhoz, hogy részesei lehessenek a kormány magyar vállalkozásokat helyzetbe hozó, és a magyar társadalmat felemelő víziójának. A felmérésben szakmai segítséget Dr. Csath Magdolna, illetve a Kodolányi János Főiskola hallgatói, tanárai nyújtanak számunkra. A felmérés honlapunkon megtekinthető, letölthető: http://www.mmv09.hu/news.php További dokumentumaink a magyar vállalkozások ügyével kapcsolatban:
Petíció Petició háttéranyag Petició visszaigazolása Brüsszelből MMV javaslatok az Építésgazdálkodási Biz. részére MMV állásfoglalás a a Széchenyi tervvel kapcsolatban Győr, 2010. 09. 14.
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai nevében Mészárosné Győrvári Bella, társalapító www.mmv09.hu
33
M a t o l c s y G y ö r g y n e m z e t g a zd a s á g i m i n i s z t e r ú r r é s z é r e
Tá r g y: Javaslatok a hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetének normalizálására
Tisztelt Miniszter úr! A meghirdetett gazdaságélénkítő program alapján az Orbán kormány gazdaságpolitikájának alapvető kérdése a mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetbe hozásán keresztül a munkahelyteremtés. Az elmúlt években, évtizedekben létrejött torz vállalkozói struktúra miatt, szinte az összes ágazatra jellemző, hogy azok a vállalkozások foglalkoztatnak, melyek az alvállalkozói lánc alján elhelyezkedve, a termelő munkát elvégzik, azonban az elszenvedett veszteségek miatt mára már versenyképtelenné, problémás helyzetűvé váltak. Az általunk tapasztalt, illetve hozzánk érkező információk alapján úgy látjuk, hogy érdemi intézkedések híján ezek a vállalkozások nem lesznek képesek új munkahelyeket teremteni, sőt, a még meglévők megtartása is kétséges. Különösen nagy problémát jelent ez az építőipar számára, hiszen mire elindulhatnának az Új Széchenyi Terv beruházásai, ezek a kisvállalkozások csődbe jutnak, megrendelések híján nem lesznek képesek túlélni az előttünk lévő hónapokat. A konkrét okok: Az ágazat az építési szezon kellős közepén is munka nélkül tengődött, mi lesz akkor az előttünk álló őszi, téli hónapokban? Az építőiparban elképesztő méreteket öltött a technológiai fegyelem felrúgása, ma az a keresett vállalkozó, aki a legolcsóbban, leggyorsabban végzi el a munkát, nem számít, ha munkafázisok maradnak ki, ha az anyagminőség nem felel meg, ha szedett-vedett fekete munkások dolgoznak a megrendelésen. Minden túlzás nélkül, virul a kontárkodás, fusizás, miközben több éves, évtizedes múlttal rendelkező, eddigi tevékenységük, referenciáik, munkaadói tapasztalataik alapján, komoly feladatok elvégzésére képes vállalkozások mennek csődbe. A kiskönyves foglalkoztatás, illetve feketemunka túlburjánzása miatt a vállalási árak olyan alacsonyak, amelyekből fizikai képtelenség a cégeket fenntartani, illetve foglalkoztatni. Ezek a tisztességtelenül alacsony árak jelen vannak az állami beruházásokon, közbeszerzési munkáknál is, ami felveti az ellenőrző hatóságok felelősségét is, hiszen egyszerű matematikai képlet, hogy azokból az árakból nem lehet elvárt minőségben, korrekt vállalkozói működéssel létrehozni az adott beruházást. Ezt tetézi a jellemzővé vált megrendelői hozzáállás, hogy sok esetben a megalázóan alacsony munkadíjakat sem fizetik ki, vagy a munka elvégzése után a kialkudott árból különböző mondvacsinált indokokkal levonnak, visszatartanak, esetleg kis összegű részletekben egyenlítik ki a számlákat. A cégek gazdasági működése tervezhetetlen, eközben állandó fenyegetésként, Damoklész kardjaként függ fölöttük a hatósági vizsgálatok, APEH ellenőrzések lehetősége. Ebben a helyzetben lehetetlen a még meglévő munkahelyek előírásszerű, korrekt fenntartása is, hiszen köztudomású, hogy a dolgozók bejelentett nettó bére köszönő viszonyban sincs a tényleges kifizetéssel, ami további működési, szociális problémákat, feketegazdaságot gerjesztő körülményeket eredményez. Ennek az az oka, hogy a vállalási árak nem adnak fedezetet arra, hogy a ténylegesen fizetett nettó bér járulékait a vállalkozó megfizesse, ezért rákényszerül arra, hogy a zsebbe fizetett összeget feketemunkából teremtse elő. További gond és a foglalkoztatás fenntartása szempontjából fenntarthatatlan körülmény, hogy az 34
egyéb foglalkoztatói költségeket – táppénz, szabadság, túlmunka, dolgozói szociális juttatások, stb. – a piacon elérhető vállalási ár végképp nem tartalmazza. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg a teljes építőipari ágazat a folyamatos jogsértés, szabályok áthágása állapotában létezik, függetlenül attól, hogy a cégvezetés egyébként szeretne korrekt foglalkoztatási és működési körülmények között dolgozni, vagy lételeme a fekete és fehér gazdaság határmezsgyéjén való egyensúlyozás. Az iparág fehérítése érdekében, az erkölcsi és morális alapokat helyreállítva, a hosszú távú eredmények eléréséért az volna a legcélravezetőbb eljárás, ha elsősorban a jelenségek mögött húzódó okokat tárná fel az arra illetékes hatóság, másodsorban pedig az intézkedések célját úgy határoznák meg, hogy a tisztességes vállalkozásoknak lehetőségük legyen a törvényeket betartani anélkül, hogy teljes egzisztenciájukat elveszítenék és nyilvános meghurcolásnak, megaláztatásnak legyenek kitéve azok részéről, akiknek feladatuk lenne a normális vállalkozói környezet biztosítása. A jövő szempontjából alapvető kérdés, hogy milyen vállalkozásra akarja alapozni a kormány a magyar gazdaság fellendítését és a betervezett munkahelyek megteremtését?
A mikró és kisvállalkozók által legfontosabbnak ítélt javaslatok kivonatosan Vétlen csődhelyzet esetén konszolidáció, vállalkozás újjáépítésének lehetősége (EU Kisvállalkozói Törvény, második esélyről szóló pont) Az állam részéről határozott intézkedések a lánctartozásos ügyek felszámolására (BTK módosítása, a fedezet nélküli megrendelés bűncselekményként való kezelése; lopás, orgazdaság, csalás) Kedvezőbb futamidejű és kamatozású hitellehetőség a felmondott, problémás, vállalati kölcsön kiváltására Csődeljárási moratórium azokban az esetekben, amikor önhibán kívül, kintlévőségei miatt jut csődhelyzetbe a cég Állami követeléskezelő intézet felállítása a vállalkozások „befagyott” kintlévőségeinek behajtására (Akár APEH-en belül) Miniszterelnöki biztos, vagy bizottság kinevezése a lánctartozást gerjesztő gazdasági bűnözők leleplezésére. (Ld. mint Sukoró, Bábolna, MÁV, BKV, stb. ügyek, úgy Hajdúbét, Megyeri híd, 43.út, Corvin projekt, stb.) Az abnormálisan alacsony vállalási árak szankcionálása minden vállalkozói szektorban. Tisztességtelen ár fogalmának bevezetése. A működési költséget nem fedező, hasznot nem tartalmazó ár tisztességtelen, mert nem teszi lehetővé a becsületes működést, foglalkoztatást! Állami megrendeléseknél, közbeszerzéseknél az érdemi munkát végző, foglalkoztató cégek megrendeléshez juttatása, projekt cégek lehetőség szerinti kiiktatása Közbeszerzési eljárások azonnali felülvizsgálata! (árak, pályázati feltételek, stb.) Állami, önkormányzati munkáknál kis volumenű megrendelés azonnali kifizetése, nagyobb projekteknél előleg, illetve leszállított anyag azonnali kifizetése.
35
Gyorsított bírósági eljárásra vonatkozó törvény alkotása - a min. 5-10 évre visszamenőleg - sikertelenül kezelt kintlévőségek behajtására. A 10 év alatt befizetett ÁFA bármilyen módon történő visszatérítése, köztartozás esetén beszámítása, amely behajthatatlan követelés után került megfizetésre. Azonnali vagyonosodási vizsgálat lefolytatása minden olyan felelős ügyvezető ellen, akinek vállalkozása ellen tartozás behajtása címén bírósági eljárás indult az elmúlt 10 év alatt. Állami szerepvállalással azonnal tisztességes feltételű megrendelésekhez kell juttatni a mikró és kis cégeket, amit 8-15 napon belül biztosan kifizetnek. (Hitelt a működési költségek fedezéséhez, megfelelő mennyiségű, reális hasznot tartalmazó megrendelés nélkül kockázatos felvenni!) Az EU-s pénzekből azonnali átcsoportosítás a hazai kisvállalkozások támogatására Új tevékenységek, innovációk támogatása kedvező hitellel, állami garanciával Állami gazdaságstratégia kidolgozása a hazai kisvállalkozások fellendítésére Ahol a munkát elvégzik, foglalkoztatnak, ott állami segítséggel biztosítani kell a tisztességes vállalkozói körülményeket, illetve rezsióradíjakat, hogy a hatóságok, adóhivatal elvárásainak a vállalkozások megfelelhessenek, a munkavállalókat szabályos körülmények között, megfelelő bérezéssel tudják foglalkoztatni.
A javaslatok rövid kifejtése: A tisztességes üzleti magatartás normává tételére, a további visszaélések megakadályozására, az elkövetett visszaélések szankcionálására 1. Az egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladat az ágazatban zajló negatív folyamatok teljes körű átvilágítása, hiszen amennyiben nem tárják fel a valós helyzetet, nincs pontos diagnózis, még a legjobb szándékkal sem biztos, hogy az építőipar talpra állításához a megfelelő döntések fognak megszületni. Miniszterelnöki biztos, vagy bizottság kinevezése a lánctartozást gerjesztő gazdasági bűnözők leleplezésére. (Ld. mint Sukoró, Bábolna, MÁV, BKV, stb. ügyek, úgy Hajdúbét, Megyeri híd, 43.út, Corvin sétány projekt, stb.) 2. Az ágazaton belül a legalsó szinteket is beleértve a legszélesebb körű folyamatos egyeztetés, véleménycsere alapvető fontosságú. Tapasztalataink alapján a jellemzően alvállalkozói státuszban működő, mikró- és kisvállalkozások szempontjai megfelelő érdekképviselet híján nem, vagy csak érintőlegesen tudnak megjelenni az ágazat működését célzó intézkedésekben, és bár a magyar gazdaság fellendítése ügyében folyamatos hivatkozások tárgyai, mégsem tudnak érdemben hatást gyakorolni a jövőjüket befolyásoló történésekre. 3. Javasoljuk állami követeléskezelő vállalat létrehozását, amely befogadná a vállalkozások befagyott kintlévőségeit és élve az állami monopóliumok adta lehetőségekkel be tudná hajtani a követeléseket. Bizonyos, hogy a tartozások egy része már semmilyen eszközzel nem fizettethető meg, azonban vannak olyan követelések, melyek erősebb, állami nyomásgyakorlással realizálhatók lennének. Ez a bevétel akár megalapozhatná az önhibájukon kívül csődhelyzetbe jutott 36
4.
5.
6.
7.
8.
vállalkozások konszolidációját, melynek eredményeképpen talpra tudnának állni a most kilátástalan helyzetben lévő cégek is, így ők is részt tudnának vállalni a gazdaság beindításában, új munkahelyek teremtésében, illetve a meglévő alkalmazottakat sem kellene utcára tenni. A magyar mikró- és kisvállalkozásokat elszenvedett veszteségeikért erkölcsi és anyagi kárpótlás illetné meg, hasonlóképpen, mint ahogy a 2006. október 26.-i brutális rendőrakció károsultjai méltán kárpótlást kapnak szenvedéseikért. Nem szeretnénk egyelőség jelet tenni az ő fizikai bántalmazásuk, illetve a magyar vállalkozások szisztematikus tönkretétele között, de a Gyurcsány-Bajnai kormányok jogalkotó és végrehajtó hatalma által a magyar vállalkozások elleni hadviselésnek is megszámolhatatlan áldozata van, egészen a kilátástalanságba sodort családok szétesésétől az infarktusokig, öngyilkosságokig. (mint pl. a Hajdú BÉT, a Zalabaromfi, a Megyeri híd, az útépítések, lakópark építések áldozatai és a többi névtelen, kifizetetlen vállalkozó!) Javasoljuk olyan gazdasági rendőrségi csoport létrehozását, mely kifejezetten a lánctartozással kapcsolatos ügyek szakszerű, gyors felgöngyölítését kapná feladatául. Ezzel együtt fontos a rendőrségi, illetve bírósági ítélkezés jelentős felgyorsítása ezekben a gazdasági bűncselekményekben, hiszen az évekig elhúzódó perek alatt a bűnös cégeket felszámolják, a kárvallott vállalkozás, pedig tönkremegy. Ha valaki pénzügyi fedezet nélkül rendel meg szolgáltatást, ne legyen kérdéses a rosszhiszeműsége! Abban az esetben, ha egy szerződés teljesülését követően a megrendelő minőségi kifogásra hivatkozik, és nem fizet, kötelezze a törvény őt a kártérítési per megindítására. A vitatott összeget helyezze el a bíróság letéti számlájára, és ne kérhessen használatba vételi engedélyt az épületre! (sok esetben a vállalkozó teljesítését osztályosnak minősítik, de a tovább értékesítés első osztályú árban folytatódik! Legyen érdeke a megrendelőnek is az egyezség!) A kommunikáció területén is fontosnak tartjuk, hogy határozott jelzést kapjanak a kormány részéről a más kifizetetlen munkáján gazdagodni vágyó megrendelők, hogy a polgári kormány nem tűri el a munkát elvégző és a foglalkoztatás terheit viselő vállalkozások szisztematikus kifosztását. Az adóhatóságtól toleranciát kérünk azon vállalkozások számára, melyek kintlévőségeik miatt nem tudják időre teljesíteni kötelezettségeiket. A magyar kis- és közepes vállalkozások szeretnék, ha partnerként és nem potenciális adócsalóként kezelné őket az APEH. Kizárólag adminisztratív eszközökkel nem lehet helyreállítani az ágazat szereplői közötti bizalmat, illetve lehetetlen normalizálni a működést, fehéríteni a gazdaságot. Ahhoz, hogy bármely cég fenntartható módon tudjon működni, szükséges a munkafolyamat elvégzésének szintjén rögzíteni a rezsióradíj még elfogadható legkisebb összegét, amelyből az összes elvárt foglalkoztatási, illetve működési költség kitermelhető, és megfelelő mértékű haszon is maradhat fejlesztésre, likviditás erősítésére. Így az alvállalkozói láncok is csökkenni fognak, hiszen lényegesen kevesebb hasznot tudnak lefölözni azok cégek, amelyek eddig háboríthatatlanul gazdagodhattak az irreálisan alacsonyan tartott alvállalkozói díjakon. Ezzel egy időben kívánatos bevezetni a tisztességtelen ár fogalmát is, és szankcionálni azt a fővállalkozót, amely fél áron akar első osztályú munkát végeztetni, de azt az alvállalkozót is, aki azért tud a tisztességes ár alatt vállalkozni, mert feketén foglalkoztat, vagy számla nélkül végez munkát.
37
9. Véleményünk szerint először ki kell jelölni a fehér utat a vállalkozások számára és utána büntetni azokat, amelyek normális körülmények között is a mellék ösvényeket keresik. Ezt megközelíthetjük úgy is, hogy a fenntartható módon működőképes vállalkozói struktúrát alulról kell felépíteni, tehát ahol a munkát elvégzik, foglalkoztatnak, ott kell először a körülményeket szabályzókkal, segítséggel, ellenőrzésekkel biztosítani, a pénzügyi forrásokat oda kell átcsoportosítani, hogy a hatóságok, adóhivatal elvárásainak a vállalkozások megfelelhessenek. 10. Az építőipari hatóságok vizsgálataik során kapjanak megbízást arra, hogy ellenőrizhessék a közösségi erőforrásokból megvalósuló projektek esetén, hogy; - A megrendelő biztosítja-e az alvállalkozó számára a munkavégzés körülményeit, - A vállalkozói szerződésben rögzített vállalási ár nem irreálisan alacsony-e, - Az alvállalkozói láncban nincs-e közbeiktatva olyan gazdasági szereplő, mely érdemi munkát nem végez, de akadályozhatja, hogy a pénzügyi forrás a teljes kivitelezői láncon átfolyjon, és a munkát valóban elvégző alvállalkozók is megkapják az elvégzett munka árát, - Illetve, hogy a fővállalkozó kifizette-e az elvégzett munkát a számlán rögzített határidőig? Ha úgy tapasztalják, hogy a megrendelő visszaél erőfölényével, akkor adjanak segítséget a teljesíthetetlen szerződéses feltételek közé szorított alvállalkozónak, illetve járjanak el a fővállalkozóval szemben. Szükség esetén akár rendelhessék el a munkavégzés leállítását is, addig, amíg a vizsgálatok folytatódnak. Lehetővé kell tenni, hogy az alvállalkozók már a kivitelezési folyamat alatt jelezhessék az ellenőrzési jogkörrel megbízott hatóság felé a panaszaikat, mely gyorsított eljárásban vizsgálhassa és szankcionálhassa a visszaéléseket. Természetesen, amennyiben az alvállalkozó részéről történik szabályszegés, vagy nem megfelelő minőségű munkavégzés, úgy vele szemben is a megfelelő eljárást kell alkalmazni. 11. Cégalapítás esetében javasoljuk vizsgálni, hogy az adott személy vezetett-e olyan céget, amely nem fizette meg tartozásait az üzleti partnereinek. A Társasági Törvény értelmében két évig nem alapíthatnak ezek a személyek ugyanazon cégvezetői struktúrával vállalatot, azonban a helyi közösségekben sokszor köztudott, hogy más családtag, vagy az üzletbe névleg bevont személy ügyvezetésével ugyanaz a kör, ugyanazzal a tisztességtelen üzleti magatartással alakul újjá, akár sokadszor és teszi tönkre maga körül az üzlettársakat. Amennyiben ezen újjáalakult cég ellen bármilyen visszaélés gyanúja felmerül, és bizonyítható, hogy olyan személyek állnak a háttérben, akik közreműködtek már gazdasági partnereik tönkretételében, jelentős, visszatartó erejű börtönbüntetéssel szankcionálja a hatóság, hasonlóképpen, mint ahogy a visszaeső bűnözőket a „három csapás törvénye” a legmagasabb kiszabható büntetéssel sújtja!
Segítségnyújtás az önhibájukon kívül csődbe jutott vállalkozások számára 1. Konszolidációs hivatal felállítása – erről részletesebb anyag a http://www.mmv09.hu/news.php?extend.8.1 hivatkozás alatt található. Kiegészítenénk annyival, hogy véleményünk szerint a konszolidáció tárgya, a vállalkozó, mint értékteremtő ember kell, hogy legyen. Tehát nem az a kizárólagos cél, hogy a konszolidálandó társaságnál mindenáron az eredeti állapotot állítsuk helyre, - hiszen sok esetben ez nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással lenne 38
2.
3.
4.
5.
6.
elérhető - hanem reménytelen csődhelyzetben a vállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy újra építhesse a céget és a lehető legrövidebb időn belül újra foglalkoztathasson, dolgozhasson. (Ld. EU-s Kisvállalkozási Törvény, Második esély c. pont) Amikor mérlegre kerülnek a pro és kontra érvek a vállalkozások konszolidálásával kapcsolatban, kérjük, vegyék figyelembe azt is, hogy a jelentős cégvagyonnal nem rendelkező mikró- és kisvállalkozások önhibán kívüli csődhelyzete az esetek jelentős részében érinti a vállalkozást vezetők magánvagyonát is, ezáltal lehetetlenné válik az önerőből való talpra állás. Azonnali megoldásokra, válságkezelésre van szükség ahhoz, hogy a tömeges csőd és az azzal járó, a gazdaság minden területére kiható tragédiák elkerülhetőek legyenek. Ez a válságkezelés azonban kizárólag az erkölcsi és morális alap helyreállításával történhet, melynek sarkalatos pontja, hogy a kiszámlázott, de a megrendelő által ki nem egyenlített számla után ÁFÁ-t, adót behajtani a károsult vállalkozón igazságtalan és erkölcstelen. Amennyiben ebben a kérdésben a kormány, illetve a vállalkozások között konszenzus van, nem mehetünk el szó nélkül azon vállalkozások tragédiái mellett sem, akik az elmúlt nyolc évben többszörösen is áldozataivá váltak ennek az erkölcstelen gyakorlatnak, hiszen finanszírozták azt a beruházást, melynek nem kapták meg az ellenértékét, majd még ezen felül az APEH behajtotta rajtuk a kifizetetlen munka adóterheit. Hasonlóképpen, mint ahogy az adósságaikat törleszteni képtelen családok esetén kilakoltatási, árverezési tilalmat hirdetett a kormány, moratóriumot kell hirdetni azon építőipari cégek csődeljárási ügyeiben, ahol kizárólag a kintlévőségek okozzák a társaság csődhelyzetét azonban a cég előélete, referenciái, foglalkoztatási mutatói alapján életképes. Kérjük, hogy teremtsenek lehetőséget a forgalom visszaesése, rosszabb gazdasági adatok miatt felmondott, vagy kintlévőség miatt problémássá vált vállalkozói hitelek kiváltására, kedvezőbb kamatozású, illetve hosszabb futamidejű feltételek biztosításával, hiszen az a cél, hogy a vállalkozások eleget tudjanak tenni kötelezettségeiknek. Legyen lehetőség a törlesztő részletek felfüggesztését kérni meghatározott időtartamig, illetve a már felmondott hitelek miatti krízishelyzet megoldására is azonnali lépéseket kell tenni, hogy talpon lehessen tartani azokat a vállalkozásokat, melyek egyébként a foglalkoztatás terén képesek lennének helyt állni. A kisvállalkozások érdekképviseletének ügyét a legmagasabb szintre kell emelni, hogy az elmúlt években a rossz vállalkozói környezet okozta versenyhátrányt, elszenvedett veszteségeket ellensúlyozni lehessen a normális gazdasági viszonyok beálltáig. Kisvállalkozói biztos kinevezéséről Orbán Viktor miniszterelnök úr is szót ejtett a választások előtt, ezt a mikró és kisvállalkozók minden bizonnyal egyöntetűen támogatnák. Javasoljuk, hogy a mikró- és kisvállalkozásokat speciális helyzetük, érdekérvényesítési problémáik miatt külön kategóriaként kezeljék, hiszen sem a támogatások, hitelezésük mértéke, sem a gazdasági versenyben elfoglalt helyük szerint nincsenek egy súlycsoportban a közepes méretű vállalkozásokkal és többnyire őket érinti magánvagyonuk elvesztésével is a lánctartozás, valamint érdekképviseletük megoldatlansága miatt a teljes kiszolgáltatottság. Az Európai Unió Kisvállalkozói Törvénye is külön foglalkozik a „kicsik” helyzetbe hozásával, hiszen célzott segítség, inkubáció hatására az életképes vállalkozások gyorsan
39
fenntartható növekedési pályára állhatnak, ezáltal stabil, minőségi munkahelyek létrehozása válik lehetővé.
Javaslatok, melyek az építőiparon kívül, más ágazatok vállalkozásainak helyzetét is javítanák 1. A közbeszerzésen induló ajánlattevők minősítésénél alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy ne kizárólag pénzügyi, illetve gazdálkodási mutatókat vegyenek alapul, de vizsgálandó legyen az induló cég tisztességes, vagy tisztességtelen piaci magatartása is. Természetesen az alvállalkozónak az az érdeke, hogy erős gazdasági mutatókkal rendelkező, stabil fővállalkozók kínáljanak neki munkát, de legalább ennyire fontos, hogy korrekt, az európai normáknak megfelelő gazdasági partneri viszony legyen a felek között és az erősebb gazdasági szereplő ne attól legyen pénzügyileg erős, hogy mondvacsinált okokkal nem fizette ki alvállalkozóit! 2. Közbeszerzési eljárásoknál, pályázatoknál a foglalkoztató cégeket előnyben kell részesíteni a fizikai állománnyal nem rendelkező projekt cégekkel szemben, illetve az Európai Unió Kisvállalkozói Törvényét alapul véve, az eddigi diszkriminációt ellensúlyozva, előnyt kell biztosítani a kicsiknek a közbeszerzésnél azon munkák esetében, melyeket képességeiknél, lehetőségeiknél fogva meg tudnak oldani. Kérjük felülvizsgálni, hogy a közbeszerzések milyen árszinten kerülnek kiírásra, ugyanis tapasztalataink szerint sok esetben az irreálisan alacsony vállalási ár nem tartalmazhatja az előírt műszaki tartalmat, illetve a szabályszerű foglalkoztatás költségeit. 3. A Kamarai Törvény módosításával a meglévő érdekképviseleti szervezeteket kellene olyan módon újjá szervezni, hogy a szakmai, etikai bizottságokba a mikró és kisvállalkozások érdekképviselete is delegálva legyen, természetesen a megfelelő felhatalmazásokkal. Ezek a bizottságok kapjanak jogkört arra, hogy a hozzájuk forduló vállalkozások panaszait kivizsgálva, - akár megrendelői, akár kivitelezői oldalról – gazdasági bűncselekmény, visszaélés gyanúja esetén a gazdasági rendőrséghez fordulhassanak, képviselhessék a panaszos érdekeit és után követhessék az eljárási folyamatot. 4. Kérjük eltörölni a „céges haláladót”! Amennyiben a cégvezető meghal, örökösei a cég vagyonára kivetett illetéket 30 napon belül kötelesek megfizetni, ellenkező esetben a céget felszámolják. A lehetetlen vállalkozási viszonyok és a társadalmi fejlődés helyzete miatt jelenleg még kevés tradicionális családi vállalkozás működik hazánkban. Már csak ezért sem szabad engedni, hogy tömegesen szűnjenek meg olyan kis cégek, ahol a gyerekek is belenőttek a feladatokba és a második generáció vehetné át a stafétabotot. 5. A garanciális visszatartások intézményének megszüntetését kérjük, hiszen a hatályos jogszabályok szerint a kötelező szavatosság vállalása kötelezi a vállalkozásokat arra, hogy garanciális problémák esetén jót álljanak. Úgy látjuk, hogy az eredeti szándékon túlterjeszkedve ma a megrendelők arra használják a „jól teljesítési garanciák” lehetőségét, hogy a kialkudott vállalási árat tovább csökkentsék 5-10%-kal, hiszen mire beváltásra kerülne a visszatartott összeg, a megrendelő cég eltűnik, felszámolják. 6. A gazdasági bűnözés Európai Unió tagállamai között párját ritkító mértékű elszaporodása nem történhetett volna meg, ha nem állnának a tisztességtelen 40
szándékú társaságok mögött a jogi útvesztőkben, kiskapuk keresésében jártas ügyvédek, sőt, sok esetben „sztár ügyvédek”, akik busás haszonért elsimítják ügyfeleik zűrös ügyeit. Szeretnénk felvetni azt a kérdést, hogy az Ügyvédi Kamarának vajon nincs-e felelőssége abban, hogy egyes gátlástalan tagjai esküjüknek ellentmondva, a társadalmi érdekkel nyíltan szembemenve közreműködnek abban, hogy tisztességes magyar vállalkozások kerüljenek felszámolás alá, a céget működtető vállalkozók pedig egzisztenciális válságba? Az építőipari termelés beindítása
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Az építőipart a lehető legrövidebb időn belül munkához kell juttatni, mert az ágazat kisvállalkozásai az utolsó utáni órában vannak. A jellemzően szezonális munkát végző építőipari kisvállalkozások megrendelés híján nem fogják túlélni az előttünk lévő hónapokat, így nem lehetnek majd részesei a jövőre elinduló, átfogó felújítási és energetikai programoknak. Javasoljuk átfogó programok indítását a vidéki településeken, de a nagyvárosokban is az elhanyagolt középületek felújítására. Számba kell venni a funkció nélkül álló ipari épületeket, laktanyákat, elhagyott, de állami, önkormányzati kézbe vehető házakat, lakásokat is és alkalmassá kell tenni őket arra, hogy a hitelbedőlések miatt fedél nélkül maradt családoknak, vagy más rászorulóknak átmeneti otthonává válhassanak. A hátrányos helyzetű térségekben a lehető leghamarabb jelentős járulékkedvezményt kell adni a vállalkozónak, ha helyi munkaerőt alkalmaz. Meggondolandó a foglalkoztatás jelentős növelése érdekében a foglalkoztatottak után fizetendő adók és járulékok teljes vagy részbeni megszüntetése időlegesen ezeken az elmaradott területeken. Az építőipari tevékenység ÁFA terhének csökkentése jelentősen növelhetné a megrendelések számát. A magánszektorban a 25%-os ÁFA teher a fekete foglalkoztatást és számla nélküli munkavégzést gerjeszti. Az eu-s projekteken lehetőség van a beruházás finanszírozásának megkönnyítésére 40% előleget lehívni. Ez az előleg szinte sohasem jelent meg azon a szinten, ahol a munkát végül is elvégezték és finanszírozták. Mivel az érdemi munkát elvégző, foglalkoztató vállalkozások az elmúlt években elvesztették likviditási képességüket és eladósodtak, nem képesek finanszírozni önerőből. Tegyék lehetővé, követendővé, hogy a munka megkezdésekor előleget kaphassanak, hiszen még jobb helyzetben sem lehet elvárni, hogy az építési piac leggyengébb szereplői hónapokon keresztül önerőből állják az adott munkára eső anyag és foglalkoztatási költségeket! (Nálunk sokkal jobb gazdasági helyzetben lévő országokban is evidens, hogy a munkára előleget adnak, illetve az anyagköltséget az anyag leszállítása után kifizetik. A néhány éve bevezetésre került fordított ÁFA fizetési kötelezettség rendkívül hátrányosan érinti azokat a kisebb cégeket, amelyek anyagosan vállalnak munkát, hiszen az anyag ÁFÁ-ját finanszíroznia kell addig, amíg az adóhatóság a költség többletet vissza nem utalja. Javasoljuk a fordított ÁFA eltörlését, mert a megalkotásakor hivatkozott cél mögött inkorrekt szándék húzódik meg; az ÁFA visszafizetését az Adóhatóság kénye-kedve szerint húzza, nagyobb összeg esetén szinte mindig ellenőrzéssel köti össze, így a vállalkozásokat sok esetben megoldhatatlan likviditási helyzetbe kényszeríti. (A hivatkozott cél szerint a ki nem fizetett számlák ÁFA tartamát nem terhelték ily módon az alvállalkozókra, azonban a finanszírozási problémák miatt lehetetlenné tették az anyagos megrendelések elvállalását. Sok esetben ez a fennálló, meghatározott forgalomhoz kötött hitel, pályázat fenntartását lehetetlenné tette, ami cégek tömegeit juttatta csődbe.) Kérjük lehetőség szerint minél előbb felülvizsgálni a jelenleg is futó „panel hőszigetelési és fűtéskorszerűsítési ” program körülményeit! Általános tapasztalat, hogy ősszel elvégzett munkák nincsenek még kifizetve az állami egyharmad 41
beragadása miatt. Mivel társadalmi, energetikai szempontból óriási jelentősége van annak, hogy ezeket a munkálatokat milyen minőségben, a tűzrendészeti, illetve technológiai szabályokat maximálisan betartva végzik-e el, így nem mellékes az, hogy a kialakult körülmények között aggályos lehet a minőségi munkavégzés, illetve a tisztességes foglalkoztatás. 7. Az építőipari szakmák regisztrációjával kapcsolatban felülvizsgálatot kérünk, ugyanis a regisztráció során ellentmondásos, hogy bizonyos szakmai tevékenységeket milyen végzettséggel rendelkező munkavállalók végezhetnek. Március elején levélben fordultunk a Munkaügyi Miniszterhez, konkrétan a homlokzati hőszigetelő munka szabályozása ügyében. A benyújtott levél, illetve az előző kormány szakállamtitkárának válasza – amely számunkra egyáltalán nem megnyugtató és nem ad választ a kérdésfelvetésre – az alábbi hivatkozás alatt érhető el: http://www.mmv09.hu/page.php?21 8. Az előzetes információk alapján a bérlakás programot csak 2012-től indítaná el a kabinet. A problémát abban látjuk, hogy mire egy országos, több ezer bérlakás építését célzó program elindul, a most kilátástalan helyzetben lévők tovább csúsznak a teljes egzisztenciális csőd felé. Véleményünk szerint az önkormányzatokkal együttműködve, kisebb településeken minél előbb elő kellene készíteni olyan programokat, melyek segítségével a hitelbedőlés miatt kilátástalan helyzetbe került családok lakhatását viszonylag alacsony anyagi ráfordítással lehetne megoldani, ezáltal a helyi építőipari mikró és kiscégeket is munkához lehetne juttatni. Ld. http://www.mmv09.hu/request.php?21 14. oldal. Szeretnénk figyelmükbe ajánlani a tápszentmiklósi polgármester „iskolamentési akcióját”, melyet a szükséghelyzet inspirált. A hátrányból erényt kovácsoló polgármester akciója olyan jól sikerült, hogy a gondolat megszületésétől máig 54 gyermekkel gyarapodott a helyi közösség, a faluban dolgozó iparosok munkához jutottak, hiszen a lakásokat fel kellett újítani, a nyolclakásos társasházat fel kellett építeni, az óvodát bővíteni kellett a megnövekedett gyermeklétszám miatt és a közeljövőben az iskola is bővítésre vár. Miért ne tehetné meg egy borsodi, zalai, vagy somogyi település is, hogy néhány lakatlan ingatlant felújítva családokat fogad be, majd bérlakásépítésbe kezd, ezáltal nő a gyermeklétszám, biztosított lesz az oktatási intézmények működése, visszatér az élet az elnéptelenedő településeken. Ahhoz azonban, hogy a helyi kezdeményezésnek országosan is mérhető társadalmi hatása legyen, szükséges, hogy a kormányzat részéről megerősítést, erkölcsi támogatást, és országos programként való meghirdetését kezdeményezzék a döntési helyzetben lévő gazdaságpolitikusok. http://tapszentmiklos.honlapepito.hu Győr, 2010-09-03.
Tisztelettel
Mészárosné Győrvári Bella, Mészáros Attila A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapító tagjai 42
Nemzetgazdasági Minisztérium Czomba Sándor államtitkár úr részére Tisztelt Államtitkár úr!
A hazai mikró, kis- és közepes vállalkozások a dolgozók, illetve a hatóságok által elvárt normális foglalkoztatással kapcsolatban jelentős és a jelenlegi körülmények között megoldhatatlannak tűnő problémákkal küszködnek. A meghirdetett gazdaságélénkítő program alapján az Orbán kormány gazdaságpolitikájának alapvető kérdése a mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetbe hozásán keresztül a munkahelyteremtés. Az elmúlt években, évtizedekben létrejött torz vállalkozói struktúra miatt, szinte az összes ágazatra jellemző, hogy azok a vállalkozások foglalkoztatnak tömegesen alacsony végzettségű, fizikai munkát végző dolgozókat, melyek az alvállalkozói lánc alján elhelyezkedve, a termelő munkát elvégzik, azonban a lánctartozás, illetve a vállalkozási körülmények drasztikus romlása, a megrendelések jelentős visszaesése miatt elszenvedett veszteségek következtében mára ezek a cégek csődhelyzetbe kerültek, problémás helyzetűvé váltak. Az általunk tapasztalt, illetve hozzánk érkező információk alapján úgy látjuk, hogy érdemi intézkedések híján ezek a vállalkozások nem lesznek képesek új munkahelyeket teremteni, sőt, a még meglévők megtartása is kétséges. Különösen nagy problémát jelent ez az építőipar számára, hiszen mire elindulhatnának az Új Széchenyi Terv beruházásai, ezek a kisvállalkozások csődbe jutnak, megrendelések híján nem lesznek képesek túlélni az előttünk lévő hónapokat. Egyetértünk az Új Széchenyi Terv foglalkoztatással foglalkozó fejezetében írt célkitűzésekkel, azonban jelezni szeretnénk, hogy a munkáltatók a gazdaságban uralkodó balkáni körülmények miatt képtelenek a még meglévő munkahelyeket is a jogszabályoknak megfelelő körülmények között fenntartani. A vállalkozótársak egyöntetű véleménye, hogy a stabil foglalkoztatás növekedéshez elsősorban nem hitelre van szükségük, hanem korrekt feltételű megrendelésekre, garanciákra, hogy az elvégzett munkájuk ellenértékét belátható időn belül megkapják, valamint kiszámíthatóságra, a vállalkozói környezet normalizálására. Konkrét okok, jelenlegi állapot: Az építőiparban a tömeges cégbedőlések nem az iparág tisztulását hozták magukkal, hanem sokkal inkább a piacon fennmaradó 43
vállalkozások hígulását, hiszen nagyrészt a cégbűvészek és a feketén dolgozók képesek túlélni a válságot. A gazdasági zuhanórepülés hozadéka az is, hogy megrendelők által versenyeztetett kivitelezők árajánlatainál szinte kivétel nélkül a legalacsonyabb árat ajánló viszi el a munkát, holott már az első kapavágás előtt tudható, hogy korrekt módon bejelentett dolgozókkal, minősített anyagok beépítésével fizikailag lehetetlen abból az árból megoldani a feladatot. Így ma az a keresett vállalkozó, aki a legolcsóbban, leggyorsabban végzi el a munkát, nem számít, ha munkafázisok maradnak ki, ha az anyagminőség nem felel meg, ha megfelelő végzettséggel nem rendelkező fekete munkások dolgoznak a megrendelésen. Minden túlzás nélkül, virul a kontárkodás, fusizás, miközben több éves, évtizedes múlttal rendelkező, eddigi tevékenységük, referenciáik, munkaadói tapasztalataik alapján, komoly feladatok elvégzésére képes vállalkozások mennek csődbe, vagy hagyják abba a tevékenységüket az eredménytelen, testet, lelket felőrlő szélmalomharc miatt. A kiskönyves foglalkoztatás, illetve feketemunka túlburjánzása miatt a vállalási árak olyan alacsonyak, amelyekből fizikai képtelenség a cégeket fenntartani, illetve korrekten foglalkoztatni. Ezek a tisztességtelenül alacsony árak jelen vannak az állami beruházásokon, közbeszerzési munkáknál is, ami felveti az ellenőrző hatóságok felelősségét is, hiszen egyszerű matematikai képlet alapján kiszámolható, hogy azokból az árakból nem lehet elvárt minőségben, korrekt vállalkozói működéssel létrehozni az adott beruházást. Ezt tetézi a jellemzővé vált megrendelői hozzáállás, hogy sok esetben a megalázóan alacsony munkadíjakat sem fizetik ki, vagy a munka elvégzése után a kialkudott árból különböző mondvacsinált indokokkal levonnak, visszatartanak, esetleg kis összegű részletekben egyenlítik ki a számlákat. A cégek gazdasági működése tervezhetetlen, eközben állandó fenyegetésként, Damoklész kardjaként függ fölöttük a hatósági vizsgálatok, APEH ellenőrzések lehetősége. Ebben a helyzetben lehetetlen a még meglévő munkahelyek előírásszerű, korrekt fenntartása is, hiszen köztudomású, hogy a dolgozók bejelentett nettó bére köszönő viszonyban sincs a tényleges kifizetéssel, ami további működési, szociális problémákat, feketegazdaságot gerjesztő körülményeket eredményez. Ennek az az oka, hogy a számlás vállalási árak nem adnak fedezetet arra, hogy a ténylegesen fizetett nettó bér járulékait a vállalkozó megfizesse, ezért rákényszerül arra, hogy a zsebbe fizetett összeget feketemunkából teremtse elő. További gond és a foglalkoztatás fenntartása szempontjából fenntarthatatlan körülmény, hogy az egyéb foglalkoztatói költségeket – táppénz, szabadság, túlmunka, dolgozói szociális juttatások, stb. – a piacon elérhető vállalási ár végképp nem tartalmazza. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg a teljes építőipari ágazat a folyamatos jogsértés, szabályok áthágása állapotában létezik, függetlenül attól, hogy a cégvezetés egyébként szeretne korrekt foglalkoztatási és működési körülmények között dolgozni, vagy lételeme a fekete és fehér gazdaság határmezsgyéjén való egyensúlyozás. Azonnali teendők a foglalkoztató, érdemi munkát végző vállalkozások szempontjából: 44
1. Az iparág fehérítése érdekében, az erkölcsi és morális alapokat helyreállítva, a hosszú távú eredmények eléréséért az volna a legcélravezetőbb eljárás, ha elsősorban a jelenségek mögött húzódó okokat tárná fel az arra illetékes hatóság. 2. Másodsorban, az intézkedések célját úgy határozzák meg, hogy a tisztességes vállalkozásoknak lehetőségük legyen a törvényeket betartani anélkül, hogy teljes egzisztenciájukat elveszítenék és nyilvános meghurcolásnak, megaláztatásnak legyenek kitéve azok részéről, akiknek feladatuk lenne a normális vállalkozói környezet biztosítása. Kizárólag adminisztratív eszközökkel nem lehet helyreállítani az ágazat szereplői közötti bizalmat, illetve lehetetlen normalizálni a működést, fehéríteni a gazdaságot. Ahhoz, hogy bármely cég fenntartható módon tudjon működni, szükséges a munkafolyamat elvégzésének szintjén rögzíteni a rezsióradíj még elfogadható legkisebb összegét, amelyből az összes elvárt foglalkoztatási, illetve működési költség kitermelhető, és megfelelő mértékű haszon is maradhat fejlesztésre, likviditás erősítésére. Így az alvállalkozói láncok is csökkenni fognak, hiszen lényegesen kevesebb hasznot tudnak lefölözni azok cégek, amelyek eddig háboríthatatlanul gazdagodhattak az irreálisan alacsonyan tartott alvállalkozói díjakon. Ezzel egy időben kívánatos bevezetni a tisztességtelen ár fogalmát is, és szankcionálni azt a fővállalkozót, amely fél áron akar első osztályú munkát végeztetni, de azt az alvállalkozót is, aki azért tud a tisztességes ár alatt vállalkozni, mert feketén foglalkoztat, vagy számla nélkül végez munkát. A bejelentett bér és a kifizetett közötti járulék, adó hiányzik az államkasszából, de a dolgozónak sem teremt nyugdíjalapot, ezen kívül demoralizálja a gazdasági szereplőket. Sürgősen ki kell jelölni a „fehér utat” a vállalkozások számára, ha morális, erkölcsi alapokon álló magyar vállalkozásokra szeretnénk építeni hazánk gazdaságát Véleményünk szerint először normalizálni, kell a vállalkozói körülményeket és utána büntetni azokat a cégeket, amelyek ezek után is a mellék ösvényeket keresik. Ezt megközelíthetjük úgy is, hogy a fenntartható módon működőképes vállalkozói struktúrát alulról kell felépíteni, tehát ahol a munkát elvégzik, foglalkoztatnak, ott kell először a körülményeket szabályzókkal, segítséggel, ellenőrzésekkel biztosítani, a pénzügyi forrásokat oda kell átcsoportosítani, hogy a hatóságok, adóhivatal elvárásainak a vállalkozások megfelelhessenek és képesek legyenek jó minőségű álláshelyeket létrehozni. Az építőiparban, de más ágazatokban is tömegével lehetne viszonylag rövid időn belül álláshelyeket teremteni. Kedvező, munkáltatói szempontból fenntartható, kiszámítható helyzetben a most feketén foglalkoztatók nagy része legalizálná a munkahelyeket, hiszen a vállalkozók többsége kiszámítható, korrekt feltételek mellett szeretne dolgozni és ennek része a normális körülmények között történő foglalkoztatás is. Az építőipari ÁFA csökkentése, vagy a foglalkoztatás szempontjából hátrányos térségekben jelentős járulék, adó kedvezmény szintén serkentené a magyar mikró, kis- és közepes cégek munkahely teremtési hajlandóságát. Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy pályázatoknál, 45
közbeszerzési munkáknál a saját fizikai állománnyal rendelkező cégek előnyt élvezzenek azokkal a projekt társaságokkal szemben, melyek azért tudják irreálisan alacsony áron vállalni a munkát, mert saját létszám híján a dolgozók költségével nem kell számolniuk. Amennyiben a kabinet számára fontosak azok a vállalkozások, melyek foglalkoztatnak és az érdemi munkát elvégzik, elkerülhetetlen állami, önkormányzati feladatnak tartjuk, hogy kisebb volumenű munkáknál – közintézmények felújítási, energetikai munkáinál, szolgálati lakások, bérlakások építésénél, az árvízi újjáépítéseknél, a tragikus vörös iszap katasztrófa újjáépítési munkálatainál, stb. – első körben jussanak megrendeléshez azok a vállalkozások, melyek a még most is jellemző gyakorlat szerint a helyi fővállalkozó cég alatt, esetleg több alvállalkozói láncszemet közbeiktatva kapják meg a munkát. Ez lényegesen csökkentené a beruházások költségeit is, hiszen köztudott, hogy a kapcsolataik révén rendszeresen megrendeléshez jutó cégek 20-30% hasznot azonnal lefölöznek és már a csökkentett vállalási áron versenyeztetik meg az alvállalkozókat. Tapasztalataink szerint az előző kabinet kedvezményezett vállalatai, regionális „zászlós hajói” - melyeket jelentős részben azok a cégvezetők irányítanak, akik az állami cégek privatizációjakor jókor voltak jó helyen és fillérekért jutottak hozzá termelő eszközökhöz, telephelyekhez, állami vagyonhoz – a kormányváltás után is kedvező helyzetben maradtak. Ezek a vállalkozások gazdasági erőfölényüket kihasználva, gyakorlatilag minden elérhető megrendelést elvisznek, aztán a hasznukat lefölözve, nevetségesen alacsony kivitelezési díjért adják tovább azoknak a kisvállalkozásoknak, akik a túlélés érdekében kénytelenek elfogadni a tisztességtelen feltételeket. Ezen a szinten már nincs jövedelmezőség, és ha a vállalkozó minden jogszabályt, előírást be akar tartani, akkor rövid időn belül teljes egzisztenciális csőddel nézhet szembe. Így veszélybe kerülnek a meglévő munkahelyek is, miközben azok a fővállalkozások, melyek nem foglalkoztatnak és legfeljebb egy-két fő műszaki állománnyal „segítik” a projekt megvalósulását, tovább gazdagodnak akár olyan áron is, hogy nem fizetik ki alvállalkozóikat. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy az építőipart sújtó válság közepette mely cégek voltak képesek fejleszteni, telephelyeket építeni, dinamikusan növekedni? Emellett érdemes lenne számszerűsíteni azt a veszteséget is, amit a társadalom szenved el a tisztességtelenül működő fővállalkozások alatt bedőlő mikró és kis cégek tönkremenetele, és a megszűnő álláshelyek révén! A sors tragikus fintora, hogy a múlt heti vörös iszap katasztrófa révén az egész ország, de a tragédiát felkapó külföldi médiák révén a nagyvilág is szembesülni volt kénytelen a privatizáció kegyeltjei által előidézett súlyos gazdasági, ökológiai következményekkel, felfoghatatlan emberi sorstragédiákkal. Nagyjából hasonló „felelősségérzet” vezérli azokat az építőipari, vagy egyéb ágazati cégvezetőket is, akik az egykori állami vagyon privatizációja révén és nem a képességeik miatt kerültek kedvezményezett helyzetbe. Működésük nyomán tönkretett, ki nem fizetett alvállalkozók tömegei, egzisztenciálisan széthulló vállalkozó családok, megszűnő álláshelyek, betegségek, öngyilkosságok, emberi tragédiák, számba vehetetlen társadalmi veszteségek sorakoznak. 46
„A KSH Statisztikai Tükör című kiadványa szerint nálunk a kis- és közepes vállalatok – a kkv-k – az összes működő vállalkozás 99,8 százalékát teszik ki. Közülük 94,7 százalék a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikro vállalat. A nagyvállalatok aránya mindössze 0,2 százalék. Az összes foglalkoztatott közül 71 százalék dolgozik a kkvszektorban, és csak 29 százalék a nagyvállalatoknál.” Dr. Csath Magdolna; Mi lesz a kisvállalkozásokkal? Tehát a magyar vállalkozások több mint 90 százaléka 10 fő alatti mikró cég. Nem értünk egyet azokkal a véleményekkel, melyek szerint a tisztulás irányába hatna, ha ezek az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, ámde eddigi tapasztalataik, szaktudásuk, referenciáik alapján többre-jobbra képes mikró és kisvállalkozások felszámolódnának, hiszen az adatokból is egyértelműen látható, hogy az ágazat közepes és nagyobb vállalkozásai nem tudják, de nem is akarják felszívni a megszűnő mikró és kis cégek alkalmazottait. Követendő példának tartjuk a lengyel, osztrák, szlovén, de távolabbi példát véve, az új-zélandi gazdasági modelleket is, ahol mikró és kisvállalkozások tömegei nyújtottak segítséget ahhoz, hogy ezen országok gazdaságai kevésbé legyenek kitéve a gazdasági válság okozta folyamatoknak. Az egészséges gazdasági szerkezet hatásának tudható be, hogy például a lengyel gazdaság a kedvezőtlen körülmények között még növekedésre is képes volt. Nem tartjuk jó iránynak, ha a jelenlegi kabinet, folytatva a GyurcsányBajnai kormányok gyakorlatát, multinacionális vállalkozások becsalogatásával, ezek számára jelentős adókedvezmények, vissza nem térítendő támogatások adásával próbálná megoldani a foglalkoztatás növelését, miközben a kiszolgáltatottá vált hazai kisvállalkozások lényegesen kisebb támogatásból több és minőségileg jobb álláshelyet tudnának teremteni. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis szükségesnek találjuk megjegyezni, hogy véleményünk szerint a kialakult helyzetért felelősség terheli a különböző érdekvédelmi szervezetek vezetőit is, hiszen szó nélkül, az érdemi segítséget elmulasztva asszisztáltak a magyar mikró és kis cégek szisztematikus tönkre tételéhez. Tapasztalataink alapján ezen érdekképviseletek nem tudják – vagy nem akarják – az elmúlt években kilátástalan helyzetbe hozott mikró és kis cégek érdekeit képviselni, meglátásunk szerint elsősorban a nagyvállalati lobbi érdekében fejtik ki tevékenységüket. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az alulról jövő, folyamatos jelzések ellenére nincs „antennájuk” a kisvállalkozások gondjainak észlelésére, sok esetben nemhogy a megoldásig, de még a probléma felvetéséig sem jutottak el. Szeretnék, ha hasonlóképpen az osztrák, vagy más eu-s tagországok kamaráihoz, elsősorban szolgáltató, segítő érdekképviseletként működnének, függetlenül attól, hogy segítségért folyamodó tagjaik milyen gazdasági erőt képviselnek az adott régióban. Az építőiparban kötelező kamarai tagság felvetése az érdekképviseleti vezetők részéről ebben a helyzetben indokolhatatlan, hiszen a tagság előfeltétele, hogy a belépők érdekeit érdemben képviseljék és a tagság igényének megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak. A vállalkozások helyzetével kapcsolatban részletesebb anyag található honlapunkon, MMV javaslatok az Építésgazdálkodási Biz. részére melynek 6. 47
oldalán a foglalkoztatási gondokra is kitérünk. (A tisztességes üzleti magatartás, mint norma, a további visszaélések megakadályozása, az elkövetett visszaélések szankcionálása, 8. pont) A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alulról szerveződő érdekképviseleti szövetség, mely elsősorban az elmúlt nyolc év gazdasági ámokfutásának áldozataivá vált, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került vállalkozások képviseletét vállalta fel. 2009 őszén petíciót nyújtottunk be az Európai Unió Petíciós Bizottságához a magyar mikró, kis- és közepes vállalkozások uniós tagságunkhoz méltatlan körülményei miatt. A petíciót a bizottság befogadta és érdemben tárgyalja. Hankiss Ágnes képviselő asszony titkársága információja alapján, az ősz folyamán várható érdemi döntés, azonban ezt megelőzően a Petíciós Bizottság ülésén a benyújtott anyaggal kapcsolatban prezentációt kell tartanunk. A petícióval kapcsolatos információk a honlapunkon találhatók: http://www.mmv09.hu/page.php?6 Érdekképviseleti munkánk során kapcsolatba kerültünk Becsey Zsolt, illetve Bencsik János államtitkár urakkal is. Az elmúlt évek során rendszeresen informáltuk őket a hazai vállalkozások helyzetével kapcsolatos tapasztalatainkról. Tekintettel arra, hogy az MMV-t alapító vállalkozók túlnyomó részt az építőiparban dolgoznak, így elsősorban ezen ágazat működésének problémáival kapcsolatos tapasztalataink alapozták meg eddigi tevékenységünket. Természetesen nyitottak vagyunk a többi ágazat vállalkozásai felé is, így csatlakoztak hozzánk mezőgazdasági, kereskedelmi, vendéglátó ipari cégek is és lehetőségeink szerint az ő érdekképviseletüket is felvállaljuk. (Igazából szinte csak a szakmai különbözőségből adódó, árnyalatnyi eltérések mutatkoznak az általuk jelzett problémák, illetve a mi tapasztalataink között, a fizetési, likviditási, hitelezéssel, foglalkoztatással kapcsolatos gondok gyakorlatilag megegyeznek, függetlenül a tevékenységtől.) Az általunk képviselt cégek számára talán a legfontosabb kérdés, hogy miként viszonyul a kormány azokhoz a vállalkozókhoz, melyek egyértelműen vesztesei voltak az elmúlt nyolc év elhibázott, felelőtlen gazdaságpolitikájának? Tehertételt, vagy partnert, lehetőséget lát a kabinet ezekben az emberekben? Ha azok a vállalkozók, amelyek normál vállalkozói körülmények között becsületesen adóztak, foglalkoztattak, segítséget kapnak ahhoz, hogy fenntartsák, vagy újjá építsék vállalkozásaikat, részt tudnak venni az új munkahelyek teremtésében, a gazdaság beindításában. Ha hagyják elbukni ezeket a cégeket, akkor tömegesen kerülhetnek szociálisan rászoruló státuszba olyan vállalkozó családok, melyek 5-10, vagy még több munkavállalónak tudnának állást biztosítani. 40-50 évesen, ezeknek az embereknek speciális vállalkozói tudásukkal, tapasztalataikkal, esélyük sincs arra, hogy elhelyezkedjenek és így felmérhetetlen mennyiségű és minőségű humán erőforrást veszíthet el az ország.
48
Az építőiparban tapasztalható balkáni állapotok, sajtóban nagy visszhangot keltett lánctartozásos esetek kivizsgálása és az ágazat mikró és kisvállalkozásait tönkre tévő „rabló cégek” szankcionálása elérése érdekében dr. Papcsák Ferenc kormánybiztos úrhoz fordultunk szeptember végén. A kormánybiztos úr számára postázott nyílt levelünket tájékoztatásképpen mellékeljük. A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért részletesen is kidolgozta javaslatait, melyeket augusztusban továbbítottunk az Építésgazdasági Bizottság stratégiai munkacsoportja részére. Jelenleg egy felmérésen dolgozunk, melynek célja a magyar vállalkozások állapotának feltérképezése, hogy világos, egzakt képet tudjunk alkotni arról, hogy milyen mélységből kell felállniuk a hazai vállalkozásoknak ahhoz, hogy részesei lehessenek a kormány magyar vállalkozásokat helyzetbe hozó, és a magyar társadalmat felemelő tervének. A felmérésben szakmai segítséget Dr. Csath Magdolna, illetve a Kodolányi János Főiskola hallgatói, tanárai nyújtanak számunkra. A felmérés, illetve az MMV által kidolgozott javaslat csomag honlapunkon megtekinthető, letölthető: http://www.mmv09.hu/news.php?extend.29.1 MMV javaslatok az Építésgazdálkodási Biz. részére Győr, 2010. 09. 10. Tisztelettel:
Mészárosné Győrvári Bella, Mészáros Attila MMV társalapítók, ügyvezetők
49
A lánctartozás feltételeinek megszüntetése nélkül nincs gazdasági kilábalás!
Lesz-e perspektíva a lánctartozás áldozataivá vált vállalkozók előtt, vagy a „helyzetbe hozás” a tönkretettekre nem vonatkozik?
Az ország gazdasági instabilitása folyamatosan nő, erősödik. Össztársadalmi érdek egy gazdaságilag biztos alapokon nyugvó, rövid és középtávon kiszámítható, morális alapokon álló, értékteremtő, állampolgárbarát környezet létre hozása.
A hazai mikró-, kis- és közepes vállalkozások, amelyek a produktív munkavállalók több mint 70%-át foglalkoztatják a mai napig, jelenleg is diszkriminatív elbánásban részesülnek a mindenkori törvényhozói és végrehajtó hatalom és a hatóságok részéről.
A kilátástalan helyzetbe került vállalkozások az első cselekvési terv bejelentésekor olyan intézkedéseket is vártak, melyek képesek legalább annyira kezelni az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája miatt önhibájukon kívül kritikus helyzetbe került vállalkozások helyzetét, hogy túlélve az előttünk álló hónapokat, végül cselekvő részesei lehessenek a gazdaság élénkítését célul tűzött programoknak. Természetesen üdvözöljük az ÁFA fizetés pénzügyi teljesítéshez kötését, illetve a társasági adó csökkentését, adónemek eltörlését, bürokrácia visszavágását, az ellenőrzések során az azonnali pénzügyi szankciók helyett a szabályok betartására való figyelmeztetés előtérbe helyezését, azonban ezek hatását csak a jelenleg jobb helyzetben lévő, a következő válságos hónapokat túlélő vállalkozások fogják érezni. Nem értjük, hogy a polgári kormány az első 29 pont közé miért nem sorolta azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével a fizetési fegyelem megszilárdítható lenne, ezáltal az adóbevételek is kiszámíthatóbbak lennének és talán a kiszolgáltatott hazai vállalkozások sem válnának földönfutókká, vagy mennének külföldre a dolgozó emberhez méltó megélhetés reményében. Nagyon fontosnak tartanánk, - és üzenet értéke lenne mind a kifosztott vállalkozások, mind a más munkájának ki nem fizetésén gazdagodó tisztességtelen társaságok felé, - ha hasonlóképpen, mint ahogy az állami földek eladásánál történt visszaélések esetén miniszteri biztos kinevezése nyomatékosítja a kormány szándékát a bűncselekmények felderítésére, az építőipari bűnözés elleni fellépés is kiemelt feladat lenne, hiszen az ágazat mélyen fertőzött a korrupció, pénzmosás, csalás, sikkasztás, fedezet nélküli megrendelések okozta kisebb-nagyobb bűncselekmények által. Az elmúlt nyolc év hozadéka az az erkölcsi züllés, mely a legfelsőbb politikai szintektől a társadalom legalsóbb szintjéig végiggyűrűzik, ezért a morális alapok helyreállítása nélkül nem 50
várható tartós, egészséges szerkezetű gazdasági növekedés sem. Gondoljunk csak a bankok magyar ügyfelekkel szembeni immorális viselkedésére, vagy a gazdasági élet minden területén jelenlévő korrupcióra, elvégzett munkák ki nem fizetésére, politikus és gazdasági bűnözői csoportok zavartalan működésére, illetve e jelenségek a magyar társadalomra gyakorolt hatására! A napokban a parlamenti ülésen egy jobbikos képviselő kérdést intézett a gazdasági tárca államtitkárához a lánctartozások azonnali felszámolásával kapcsolatban. Az államtitkári válasz úgy szólt; várjanak a vállalkozók türelemmel, majd a következő cselekvési tervben helyt kaphat a kérdés. Egyébként pedig tárt karokkal várják az ötleteket, javaslatokat a témával kapcsolatban. Sok vállalkozótársunknak utolsó reménye volt a kormányváltás, hiszen a Fidesz- KDNP Szövetség hónapokon keresztül kampányolt azzal, hogy a legelső teendő a hazai vállalkozások helyzetbe hozása lesz, mivel a gazdaság beindításának pillére e cégek állapotának, lehetőségeinek gyors javulása. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy a házi pálinkafőzés fontossága nagyságrendekkel megelőzi azt a kérdést, hogy hány száz, vagy ezer kisvállalkozás húzza le végleg a rolót addig, amíg napirendre kerülhet az Európai Unióban párját ritkító magyar vállalkozói környezet normalizálása. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy azonnali cselekvés híján a túlnyomórészt szezonális munkavégzést folytató ágazatok mikró- és kisvállalkozásai nem fogják túlélni az évet, így őket már nem segítik a 2011-ben beinduló, gazdaságélénkítő programok! Az MMV tagjai lassan két éve folyamatosan jelzik a gazdaságpolitikusok felé, hogy milyen azonnali intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy ne számolódjanak azok is fel, akiket még talpon talált a kormányváltás. Több alkalommal kifejtettük, hogy amikor a becsületes, önhibájukon kívül egzisztenciális válságba került vállalkozókért, - sok esetben vállalkozó családokért – felemeljük a szavunkat, nem csak az egyedi sorstragédiákat szeretnénk felmutatni, de azt is világossá szeretnénk tenni, hogy beláthatatlan morális és társadalmi következményei lehetnek annak, ha felszámolódnak azok a cégek, ahol a képesség, szaktudás, foglalkoztatói lehetőségek, az üzleti partnerekhez való becsületes hozzáállás még jelen vannak, és talpon maradnak az ügyeskedő és feketén dolgozó vállalkozások. Véget kellene vetni annak a szemléletnek, hogy a cégeket kizárólag pénzügyi, gazdasági mutatói alapján sorolják versenyképes, vagy versenyképtelen kategóriába! Meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy számtalan jó pénzügyi mutatókkal rendelkező cég úgy tudta ezeket a pozitív eredményeket produkálni a már évek óta szabadesésben lévő magyar gazdasági piacon, hogy alvállalkozók tömegei maradtak utánuk kifizetetlenül és kerültek felszámolás alá. Véleményünk szerint az a vállalkozó, aki a lánctartozás áldozataként nem hagyta cserben üzleti partnereit és saját vagyonára jelzáloghitelt vett fel azért, hogy beszállítóit, alvállalkozóit, dolgozóit kifizesse, a közterheket kiegyenlítse, erkölcsi és morális szempontból jelesre vizsgázott, szemben azokkal, akik gazdasági stabilitásukat alvállalkozóik, beszállítóik ki nem fizetésének köszönhetik. Sajnálatos, és tűrhetetlen, hogy ezért a becsületes vállalkozó sok esetben családja utcára kerülésével, végérvényes egzisztenciális ellehetetlenüléssel fizet. A vállalkozóbarát és családbarát politikát hirdető új kormánytól azt kérjük, hogy ezek az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, becsületes, érdemi munkát végző, foglalkoztató kis- és közepes cégek elszenvedett veszteségeikért erkölcsi elégtételt kapjanak, valamint lehetőséget arra, hogy újra építhessék vállalkozásaikat és ez által hozzájárulhassanak jó minőségű munkahelyek megteremtéséhez.
51
A magyar mikró- és kisvállalkozásoknak elszenvedett veszteségeikért erkölcsi és anyagi kárpótlást kell kapniuk! Jelentős és pozitív lépésnek tartjuk, hogy a 2006. október 23.-i ünnepségen elszenvedett rendőri brutalitás áldozatai a lehetőségekhez képest gyors elégtételt kapnak a hivatalba lépett polgári kormánytól. Már az a tény, hogy a legmagasabb szinten kiálltak mellettük, legalább lelki gyógyírt jelenthet a számukra addig is, amíg a teljes igazságot fel nem tárja az ügyükkel foglalkozó miniszterelnöki biztos. Nem szeretnénk egyelőség jelet tenni az ő fizikai bántalmazásuk, illetve a magyar vállalkozások szisztematikus tönkretétele között, de a Gyurcsány-Bajnai kormányok által a magyar vállalkozások elleni hadviselésnek is megszámolhatatlan áldozata van, egészen a kilátástalanságba sodort családok szétesésétől az infarktusokig, öngyilkosságokig. (Gondoljunk csak a Hajdú Bét, a Zalabaromfi, a Megyeri híd, az útépítések, lakópark építések áldozataira és a többi névtelen, kifizetetlen vállalkozóra!) És ennek a folyamatnak még mindig nincs vége, ha lehet, a vélhető záróra előtt még gátlástalanabbul folyik a szabadrablás! Értesüléseink szerint a túlburjánzó fekete foglalkoztatást, munkavégzést az ellenőrzések fokozásával szeretné a kabinet normális mederbe szorítani. Elhibázott lépés, ha magát a jelenséget úgy akarják megszüntetni, hogy a kiváltó okokat nem vizsgálják meg és látványos eredményt várnak az ellenőrző szervek létszámnövelésétől, miközben a munkát elvégző, foglalkoztató vállalkozásnak esélye sincs arra, hogy az elvárásoknak megfeleljen. Jelenleg az építőiparban közbeszerzési munkáknál is olyan alacsony áron lehet érdemi munkavégzésre vállalkozni, melyből fizikai képtelenség korrekt foglalkoztatási, munkaügyi feltételeket produkálni, így a túlélésért küzdő vállalkozások szükségszerűen hágnak át olyan szabályokat, melyek egy ellenőrzés során szinte bizonyosan büntető szankciókat vonnak maguk után. Természetesen az ellenőrzésnek, büntetésnek az van kitéve, aki a munkát elvégzi, a csak adminisztratív létszámot foglalkoztató, a haszon nagy részét zsebre tévő projektcégek nem részesei ennek a vegzatúrának. Azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi körülmények között olyan vállalkozások is a feketegazdaságba menekülnek, amelyek konszolidáltabb vállalkozói körülmények között szabályos, törvényeknek megfelelő módon foglalkoztatták munkavállalóikat. Véleményünk szerint először ki kell jelölni a fehér utat a vállalkozások számára és utána büntetni azokat, amelyek normális körülmények között is a mellék ösvényeket keresik. Nem szolgálja a hazai érdekeket, ha túlnyomórészt a multinacionális tőkére építjük gazdaságunkat. Az elmúlt évek gazdaságpolitikája egy magyar kisvállalkozás számára elképzelhetetlen nagyságrendű adókedvezménnyel, vissza nem fizetendő támogatással kedvezett az amúgy is tőkeerős multi cégeknek, miközben a hazai mikró-, kis- és közepes vállalkozások gúzsba kötve próbáltak helyt állni az állam által generált egyenlőtlen versenyfeltételek között. A helyzet tarthatatlansága a gazdasági válság hatására mindenki számára egyértelmű lett, hiszen a multinacionális tőke mozgása kizárólagosan saját önös érdekét tartja szem előtt. Válság esetén az addig jelentős támogatást felszívó multi cégek azonnali létszámleépítésbe kezdenek, tekintet nélkül a munkavállalók és családjaik sorsára, megélhetésére, és ezen keresztül az államháztartás kiadásait is teljes mértékben figyelmen kívül hagyva. Egy munkáját elveszítő állampolgár azonnali kettős terhet jelent az adófizetők számára: 1, Megszűnik az adó és járulékfizetés a munkavállaló után. 2, Azonnali munkanélküli segély folyósítására lesz jogosult. Ezek a multinacionális cégek a betelepedésük pillanatában adókedvezményeket és beruházási támogatásokat 52
kapnak hazai és uniós forrásokból. Vajon tud e valaki példát mondani az elmúlt évtizedből, amikor a működését befejező, hazánkból kivonuló, munkavállalók jogviszonyát százával megszüntető multival visszafizettették volna az igénybevett kedvezményeket, támogatásokat? Vajon készült-e akár egy esetben is olyan tabula rasa, amikor mérlegre tették a multi kapott kedvezményeit és a befizetett adókat? Véleményünk szerint egy ilyen vizsgálat az esetek többségében mínuszos előjellel végződne. A multinacionális cégek jelentős része munkaerő kölcsönző cégektől bérli a munkavállalókat, ami szintén nem visz előre az értékteremtő foglalkoztatás megvalósítása útján. A munkaerő kölcsönzés a modernkori rabszolgatartás formája. Tehát összegezve, a hazai társadalomnak nem érdeke a nemzetközi cégek hazai vállalkozások ellenében való támogatása, mivel sem adófizetési sem pedig munkahely teremtési szempontoknál nem meghatározó a szerepvállalásuk. Továbbá élen járnak a fizetési morál lezüllesztésében, mivel a fizetési határidőket a beszállítók, alvállalkozók számára elviselhetetlen mértékben kitolták, valamint meghatározó szerepet játszanak a lánctartozás hazánkban, - a többi uniós tagországhoz képest párját ritkító elburjánzásában. A magyar állam által támogatott multinacionális vállalkozások túlterjeszkedésükkel, illetve piaci magatartásukkal hazai kisvállalkozások tömegeit juttatták csődbe. Az ország talpon maradásához elengedhetetlen a hazai mikró- és kisvállalkozások verseny feltételeinek erősítése, legalább úgy, hogy ugyanolyan feltételeket és bánásmódot biztosítsanak nekik, mint a multinacionális cégeknek! A pályázati kiírások, közbeszerzési eljárások esetén a hazai mikró- és kisvállalkozások nagy része az esélytelenek nyugalmával pályázhat, hiszen képtelenség megfelelni a kiírt elvárásoknak. Sok esetben előre meghatározott résztvevőre szabták a kritériumokat, így színjátékká vált a folyamat, melyben a beavatatlan pályázó csak statisztaszerepet kaphatott. Aki mégis megfelelt, annak sem lehetett felhőtlen az öröme, hiszen a pályázaton elnyerhető támogatásért, hitelért, a pályázati feltételek fenntartásáért a vállalkozó-cégtulajdonos egyetemleges felelősséggel tartozik, akár a magán vagyonával is, függetlenül attól, hogy saját felróható magatartása vagy vis major helyzet miatt nem áll módjában teljesíteni a szerződéskötéssel vállalt kötelezettségeket. Tudomásunk szerint a pályázati feltételeket jelentősen könnyíti a kormány, valamint egyszerűsíti az eljárást, így a most még esélytelen mikró- és kis cégek is könnyebben rúghatnak labdába.
Pozitív lépésnek tartjuk a közterhek jelentős csökkentését, hiszen munkahelyteremtéseknél ösztönző hatású az adó és járulék mérséklése, elmaradott, munkanélküliségtől sújtott térségekben akár ideiglenes megszüntetése. Az építőipari termelés beindítását jelentősen tudná ösztönözni az építőipari ÁFA visszavágása, hasonlóképpen, mint több uniós tagállamban. Ezek a lépések nem bevétel csökkenést, hanem bevétel növekedést eredményeznek már rövidtávon is, mert az így kézhez vett forintokból azonnali jövedéki, forgalmi, helyi adófizetési kötelezettsége keletkezik az állampolgároknak, mivel ez a réteg bérből és fizetésből él, valamint megszűnik az állam gondoskodási szerepvállalása is ebben a pillanatban, ami ugyancsak jelentős megtakarításhoz vezethet. A hazai kis és közepes vállalkozások érdekeit olyan kamarák, érdekképviseletek („nagyvállalati lobbyszervezetek”) vállalják fel, melyeknek nem érdeke az értékteremtő, 53
foglalkoztató mikró- és kis cégek stabil működése, ezért aztán a képviseleti tevékenység számukra csak látszólagos! Ugyanezen szervezetek asszisztálása mellett döntötték romba az elmúlt években a magyar mikró- és kisvállalkozások tömegeit és nem hallatták érdemben a hangjukat akkor sem, amikor a legbotrányosabb lánctartozásos ügyeket tárta a média a közvélemény elé. Ezért más európai érdekképviseleti példákat szem előtt tartva, kezdeményezzük egy mikróés kisvállalkozásokat tömörítő érdekképviseleti szervezet mielőbbi létrehozását, hogy a saját jövőnkkel, sorsunkkal kapcsolatos kérdésekben kifejthessük és képviselhessük az álláspontunkat, érdekeinket a legfelsőbb szinteken is!
A Lisszaboni Szerződés aláírásával a mindenkori magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogadja a szubszidiaritás elvét, azaz minden olyan kérdésben, mely az ország és azon belül az állampolgárok életét döntően befolyásolhatja, az egyeztetést a legalsóbb szinteken köteles kezdeni. A magyar vállalkozások helyzetének alakulása kétségkívül ilyen, hiszen tőlük várják új munkahelyek teremtését és a gazdaság beindítását. Ezért jogos igény, hogy az érdemi munkát végző, foglalkoztatás terheit viselő, válságos helyzetben lévő vállalkozások képviselőivel egyeztessenek azokról a kérdésekről, melyek alapvetően érintik a további létüket. Összegezve a magyar nemzetgazdaság, ezen belül a költségvetés érdeke a hazai mikró- és kisvállalkozások helyzetbe hozása a külföldi tőkével szemben, a kiszámítható munkahely teremtés és adófizetés érdekében. A Büntető Törvénykönyv, Polgári Törvénykönyv és a Számviteli Törvény módosítása, kiskapuk bezárása, számonkérés erősítése elengedhetetlen a fizetési fegyelem megszilárdítása érdekében. A polgári kormány nagyon helyesen fellép a fehérgalléros politikus bűnözőkkel szemben, de ugyanígy kell fellépni azokkal a gazdasági bűnözőkkel szemben is, akik hazai mikró- és kisvállalkozások tízezreit tették tönkre. Azoknak a vállalkozásoknak a vezetőit, akik társvállalkozásokat sodortak nehéz helyzetbe, likviditási kilátástalanságba, számon kell kérni a törvény teljes szigorával, akár a magánvagyonuk kárára is! Törvénybe kell iktatni, ha valaki fedezet nélkül rendel meg szolgáltatást, anyagot, az bűncselekményt valósít meg. Szükséges a vállalkozások konszolidálása, illetve anyagi kárpótlás a virtuális számlák befizetett adói után! Lásd: http://www.mmv09.hu/news.php?extend.8.1 http://www.mmv09.hu/news.php?extend.15.1 http://www.mmv09.hu/news.php?extend.16.1 Megilleti az önhibájukon kívül csődbe jutott, de eddigi teljesítményük, referenciáik, adófizetési és foglalkoztatási mutatóik alapján életképes vállalkozásokat az Európai Unió Kisvállalkozói Törvényében lefektetett második esély lehetősége. Ennek a feltételeit Magyarországon is biztosítani kell a mindenkori gazdasági vezetésnek. A hazai cégek megerősödése szempontjából alapvető fontosságú, hogy a lehívható EU forrásoknak jelentős része a hazai vállalkozások finanszírozására, támogatására legyen visszaforgatva! Az elmúlt nyolc év egyik legnagyobb bűne a hazai vállalkozások anyagi tönkretételén túl, hogy évek óta jól működő, kölcsönös bizalmon alapuló gazdasági 54
partnerkapcsolatokat zúzott szét a törvényhozói és végrehajtói hatalom és a politikai hatalom asszisztálásával fenntartott, európai uniós tagságunkhoz méltatlan vállalkozói környezet. Nem lesz tartós kilábalás addig, amíg ez a bizalmi tőke vissza nem épül, hiszen olyan vállalkozói klímában, ahol az elmúlt évek lánctartozással kapcsolatos tapasztalatai miatt állandó gyanakvással figyelik egymást a gazdasági partnerek, és elfogadott norma a másik kárára történő haszonszerzés, nem indulhatnak be azok a folyamatok, melyek egészséges, fenntartható növekedési pályára állítják az ország gazdaságát. A felvetett problémák orvoslása nélkül nem stabilizálható a vállalkozások helyzete, és adófizetők, foglalkoztatók nélkül a magyar nemzetgazdaságra sem vár kilábalás! Ha a gazdaságpolitikusok úgy vélik, hogy a nemzetnek kevesebb kárt okoz, ha az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került vállalkozásokat, mint versenyképteleneket sorsukra hagyják, kérdés, hogy mit tudnak majd kezdeni a tömeges felszámolódások által fokozódó szociális, társadalmi krízissel, illetve milyen perspektívát kívánnak mutatni azoknak a vállalkozóknak, akiket az előző kormány alatt büntetlenül folytatott, sőt állami eszközökkel támogatott szabadrablás, más verejtékes munkáján való gazdagodás tett tönkre? Bpest, 2010. 06. 29.
Bandi Attila, Mészárosné Győrvári Bella, MMV
55
12 + 1 érv a konszolidáció mellett
A magyar kis- és közepes vállalkozások mára - az európai uniós normákkal szembemenő, vállalkozásellenes gazdasági környezet és az állami asszisztálással létrejött lánctartozások miatt - kilátástalan helyzetbe kerültek, melyből, önerejükből képtelenek lesznek talpra állni. A normális működés ellen ható körülmények, a folyamatosan elszenvedett veszteségek, tervezhetetlen pénzügyi és jogi háttér olyan torz gazdasági struktúrát hozott létre Magyarországon, mely minden bizonnyal párját ritkítja az Unió országai között. „Magyarország Európa Bermuda háromszöge – a más tagországokban elképzelhetetlen gazdasági, pénzügyi anomáliákat evidenciaként kényszeríti a magyar törvényhozói, végrehajtói, pénzügyi hatalom a magyar kis – és középvállalkozásokra.” Valami sajátos, beteges logika alapján az állam törvényhozó és végrehajtó szervezetei azokat a vállalkozásokat büntetik előszeretettel, melyek igyekeznek a lehetetlen viszonyok között is becsületesen foglalkoztatni, illetve dolgozni, hiszen járulék- és adóbevallásaik, valamint működési körülményeik miatt folyamatosan a hatóságok látókörében tevékenykednek. Az értékteremtő, foglalkoztató cégek végleges megszűnése a teljes magyar kkv szektor palettáját átrajzolja, hiszen a szélhámosok újabb és újabb cégeket hoznak létre, tetemes adósságot és köztartozást hagyva maguk mögött, és talpon maradnak a feketén dolgozók is, akik ugyancsak nem sok forinttal járulnak hozzá a közös teherviseléshez. A magyar vállalkozások világa olyan, mint egy évek óta zajló, maratoni akadályfutó verseny, ahol Sándor György klasszikus szavaival szólva; „egyenlő pályák, egyenlő esélyek…(Én biciklivel megyek!)” várják a nevezőket. A rajtvonalnál felsorakozott, a feltételeket komolyan vevő versenyzők között ott helyezkednek a hazai „bennfentesek”, akik tudják, hogy rájuk egészen más előírások vonatkoznak, mint a pártfogók nélküli többségre, a külföldi kivételezettek, akiknek külön „akadálymentesített és különleges szolgáltatásokat, kedvezményeket biztosító VIP útvonal” dukál, és futócipőt húznak azok is, akik surranó pályán, a versenyt felügyelők szeme elől rejtve, könnyített menetfelszerelésben teszik meg a távot. A maratoni akadályfutást szervező kóklereket szerencsére néhány héten belül elcsapják, a kérdés csupán az, hogy az új vezetés hogyan szerez érvényt a szabályoknak, mit kezd az elgáncsolt, felrúgott, útszéli sárba lökött kisvállalkozókkal és mit azokkal, akik mindenen és mindenkin átgázolva törtetnek a céljaik felé? 12 + 1 érv az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került, foglalkoztató, értékteremtő munkát végző hazai kis- és közepes vállalkozások konszolidálása mellett 1. Társadalmi érdek a foglalkoztatottság fenntartása, növelése. Jellemzően azok a 56
vállalkozások kerültek nehéz helyzetbe, melyek az érdemi munkát elvégzik és foglalkoztatnak. Ha hagyjuk ezeket a cégeket megsemmisülni, elvész a lehetőség arra, hogy a legrövidebb időn belül jelentősen nőjön az országban a munkahelyek száma. Itt a képesség, a szaktudás, az eszközök még jelen vannak, egy bekövetkező csőd azonban esélytelenné teszi a túlélést. Az elmúlt évek során nagy számban hagyták el az országot azok a vállalkozók, akik jó szaktudással és kellő önbizalommal rendelkeztek. A visszajelzések alapján szinte kivétel nélkül boldogulnak az új környezetben is, ami szintén azt jelzi, hogy aki itthon életképtelennek, gyenge képességűnek lett nyilvánítva, az a magyar vállalkozó máshol könnyen megállja a helyét. Jelenleg is folyamatos az elvándorlás, így megrendelés esetén sokszor problémát okoz a megfelelő szaktudással és tapasztalattal rendelkező szakember megtalálása. Szerencsére sokan egyáltalán nem szeretnék a hazájukat elhagyni, hiszen ide köti őket minden és jogos elvárásuk lenne, hogy kiszámítható körülmények között dolgozhassanak. Tekintettel arra, hogy a jelenleg külföldön dolgozó vállalkozók nem fognak egyik napról a másikra hazatérni, így a gazdaság beindításához szükség lesz mindenkire, aki képes és akar dolgozni, függetlenül attól, hogy az elmúlt évek gazdasági ámokfutása milyen mértékben tette tönkre a vállalkozását. Ahhoz, azonban, hogy a most már nagyon rossz állapotban lévő cégek újra csatasorba tudjanak állni, létszámot tudjanak bővíteni, levegőhöz kell őket juttatni és az elszenvedett veszteségeik miatt munkára kész állapotba kell őket segíteni. 2. A legrugalmasabban a kis- és közepes vállalkozások tudják bővíteni alkalmazottaik számát, amennyiben perspektívát látnak maguk előtt. A jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetben is a foglalkoztatás 72%-át teljesítik a kis hazai cégek 3. Egy nemzetközi vállalkozás letelepedésénél a munkahelyteremtést 18-20 millió forinttal támogatja az állam, munkahelyenként. Ezek javarészt nem minőségi, jellemzően összeszerelő jellegű munkahelyek. Egy kisvállalkozás ennél nagyságrenddel kisebb összegből is innovatívabb, emberközpontúbb állásokat tudna létrehozni normális gazdasági működés esetén hosszú távra, míg a nemzetközi cégek egyik napról a másikra odébb állhatnak. 4. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a sok kisvállalkozásra alapozott termelés lényegesen kiegyensúlyozottabb körülményeket biztosít, mintha néhány nagyobb óriás cégre építjük a gazdaság működését. Ezért a már tapasztalattal rendelkező, de most rossz helyzetben lévőket meg kell menteni, hogy ne kelljen mindent újra teremteni és ne vesszen el a megszerzett tudás. Követendő példa Lengyelország, ahol a hazai kisvállalkozások segítségével a gazdaság megrázkódtatás nélkül, folyamatos növekedést produkálva jut túl a gazdasági válságon. 5. A hazai kisvállalkozásokra alapozott gazdaság sokkal kevésbé van kitéve a külgazdasági folyamatoknak, képes önellátásra, az előállított termékeket helyben értékesítik, helyben keletkeztet forrásokat. Gyarapodásuk a közvagyont szolgálja. 6. A belső piac kiépítése a helyi gazdasági partnerkapcsolatok alakulására pozitív hatással bír, jótékonyan hat az emberek biztonságérzetére, hangulatára, erősíti a társadalmi összetartozást. 57
7. A torz hazai viszonyok közepette életképtelenné tett vállalkozások vezetői sok esetben külföldön keresnek boldogulást. Szinte minden esetben elmondható, hogy aki itthon a lehetetlen vállalkozói körülmények között vergődött, az Németországban, Ausztriában, vagy Új Zélandon szinte szárnyakat kapott és rövid időn belül önerejéből talpra állt, gyarapodni kezdett. A magyar vállalkozó szinte az egész világon megtalálja a szerencséjét, tehát tehetséges, kreatív, szívós és rátermett. Nem érdemelné meg, hogy a saját hazájában értékeljék e tulajdonságait és engedjék az ország javára is dolgozni? 8. Társadalmi fejlődésünk miatt jelenleg még kevés tradicionális családi vállalkozás működik hazánkban. Nem szabad engedni, hogy tömegesen szűnjenek meg olyan kis cégek, ahol már a gyerekek is belenőttek a feladatokba és néhány éven belül a második generáció vehetné át a stafétabotot. A generációkon keresztül öröklődő szakmai tudás, vállalkozói vagyon biztonságosabbá teszi a szolgáltatást és stabil egzisztenciát jelent a vállalkozó családoknak. E vállalkozások megmentésének sokkal nagyobb a társadalmi hozadéka annál, hogy meggondolás tárgyává se tegyük konszolidálásukat! 9. Tapasztalatunk szerint a kis- és közepes vállalkozások vezetői – mivel közvetlen, napi kapcsolatban vannak alkalmazottaikkal – érzékenyek munkavállalóik szociális gondjaira és lehetőség szerint segítséget is nyújtanak, amennyiben módjuk van rá. Sokukra jellemző a karitatív gondolkozás, így, ha a vállalkozás helyzete stabil, szívesen adományoznak jótékony célokra, vagy támogatják a helyi egészségügyi, oktatási, vagy kulturális intézmények működését. A kis- és közepes vállalkozások megerősödése össztársadalmi érdek, hiszen javítják a foglalkoztatás minőségi és mennyiségi mutatóit és közösségi szerepvállalásukkal erősítik a helyi közösségek összetartozását. 10. Az értékteremtő, becsületes magyar mikró-, kis- és közepes vállalkozások elszenvedett veszteségeik miatti erkölcsi és anyagi rehabilitációja alapvetően szükséges ahhoz, hogy az új kormány – ígéretéhez híven – vállalkozóbarát környezetet tudjon kialakítani. Ez a legelső lépés, hiszen egzisztenciálisan, lelkileg padlóra került, de eddigi teljesítményük alapján többre képes vállalkozók nem tudnak csodát tenni. A felhalmozott tudást, tapasztalatot megbocsájthatatlan vétek lenne veszni, hagyni. 11. A kis- és közepes vállalkozások tömeges ellehetetlenülése, csődhelyzete, ami veszélyezteti az ország gazdasági állapotát, nem a csillagok szerencsétlen együttállásának, esetleg valamilyen sorscsapásnak a következménye, de olyan folyamat, melynek létrejöttében felelősség terheli mindazokat a politikai és gazdasági szereplőket, akik mulasztással, vagy tevőlegesen részt vállaltak a magyar kis- és középvállalkozások tönkretételében. Ezért rehabilitációjuk, konszolidálásuk megkerülhetetlen egy olyan politikai erő számára, mely az ország működését erkölcsi és morális alapokra kívánja helyezni. 12. A magyar kis és középvállalkozások tömeges ellehetetlenítésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szűnhet meg, szociális válságba sodorva azokat, akik munkavállalói tömegek 58
foglalkoztatására lennének alkalmasak. A szociális helyzet romlása, a kilátástalanság kiszámíthatatlan társadalmi folyamatokat, káoszt indíthat el, melynek következményei beláthatatlanok lehetnek. A foglalkoztatás 70%-ért felelős magyar kkv szektor víz fölött tartása nemcsak magyar, de európai uniós érdek is, hiszen motorja lehet a hazai gazdaság talpra állásának, ezáltal a társadalmi helyzet stabilizálásához is hozzájárulhat. Sok esetben a család több tagja is a vállalkozásban dolgozik, így a csőd földönfutóvá teheti azokat, akik egyébként saját magukon kívül 5-10 munkavállalónak nyújthatnának megélhetést. Segítségnyújtás híján, aki eddig adó- és járulékfizető volt, az egzisztenciális ellehetetlenülés miatt megjelenhet a szociálisan rászorulók között. +1. Az önhibájukon kívül tönkrement értékteremtő és foglalkoztató kisvállalkozások konszolidálásával kapcsolatban még érdekképviseleti vezetők is azt a téves elképzelést hangoztatják, hogy ez a folyamat kizárólag az adófizetők pénzén történő anyagi forráshoz juttatást jelenti, ami az ország jelenlegi állapotában lehetetlen. Láttunk már erre példát a bankok konszolidációjánál és a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy mire mentünk vele. A hazai vállalkozások konszolidációját nem lehet megoldani kizárólag pénzügyi támogatással, hiszen a működés, foglalkoztatás előfeltétele, hogy olyan megrendelés állománnyal rendelkezzenek, melyből az összes költség biztonsággal kitermelhető és az elvégzett munkát belátható időn belül kifizetik. Meggyőződésünk szerint az értékteremtő, foglalkoztató, önhibájukon kívül rossz helyzetbe került cégek konszolidálása komplex folyamat kell legyen, melynek célja, hogy talpra állítsák azokat, amelyek eddigi működésük alapján képesek azonnal a foglalkoztatás növelésére és segíthetik a hazai gazdaság gyors magára találását. A konszolidáció semmiképpen nem lehet öncélú, szükségességét az a társadalmi igény alapozza meg, hogy értékes, hosszútávra tervezhető munkahelyek teremtődjenek, ezáltal javuljon a munkavállalók egzisztenciális helyzete, csökkenjen a társadalmi feszültség. A vállalkozások részéről ezt a jogos elvárást az állami szervezetek évek, évtizedek óta folytatott kritikán aluli, vállalkozóellenes, bűnözői köröket bátorító gyakorlata alapozta meg, mellyel súlyos károkat okoztak nemcsak a kiszolgáltatott hazai vállalkozásoknak, de az egész magyar gazdaságnak és a társadalomnak is. A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai által szorgalmazott konszolidáció semmiképpen sem ellentétes az európai uniós irányelvekkel, hiszen az Európai Unió Kisvállalkozási Törvényének egyik pontja kimondja, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek tapasztalatlanság, vagy rajtuk kívül álló események miatt került csődbe vállalkozásuk, megilleti a második esély. Kívánatos, hogy a kudarcból tanulva ne fordítsanak hátat az üzleti életnek, hiszen másodszorra biztosan körültekintőbben vezetnék a cégüket. E törvénypont, illetve az Európai Unió kisvállalkozások helyzetbe hozását előtérbe helyező irányelvei miatt hatványozottan méltányosnak tartanánk, ha az önhibájukon kívül csődbe jutott magyar kis- és közepes cégek vezetői esélyt kapnának arra, hogy a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléssel szemben, támogatást kapva, újra építsék vállalkozásukat. A konszolidációs folyamattal részletesebben a következő link alatt található anyagban foglalkoztunk:
Mészárosné Győrvári Bella, MMV
59
Vitaanyag a hazai kis- és közepes vállalkozások konszolidálásának szükségességéről Bevezetés A magyar kis- és közepes vállalkozások - még a jelenlegi katasztrofális munkanélküliségi helyzetben is – a hazai munkahelyek 72%-át tartják fent. Mindezt teszik úgy, hogy elszenvedték az elmúlt nyolc év gazdasági ámokfutását, a lánctartozás következményeképpen felélték vagyonukat, sokan már a magánvagyonuk terhére is súlyosan eladósodtak. A legnagyobb veszteséget azok a mikró- és kisvállalkozások szenvedték el, amelyek az alvállalkozói lánc alján helyezkednek el, az értékteremtő, kétkezi munkát elvégzik, bejelentett dolgozókat foglalkoztatnak és igyekeznek becsületesen vállalkozni. Ezek mára oda jutottak, hogy minden napjuk a túlélésről szól, és már a legelemibb működési feltételek biztosítása is nehézséget jelent számukra. Ezek azok a vállalkozások, amelyekről a politikai elit, de egyes „érdekképviseletek” vezetői is úgy nyilatkoznak, hogy létük nem kívánatos, életképtelenek, és a vállalkozói társadalom tisztulását jelentené, ha gyorsan és problémamentesen felszámolnák őket. „Érdekképviseleti” vezetők osztrák példákra hivatkozva vágnának rendet a hazai mikró- és kisvállalkozások között, felszámolásba küldve válogatás nélkül azokat, amelyek valóban éretlenek, felkészületlenek egy vállalkozás működtetésére, de azokat is, akik mögött évtizedes múlt, komoly referenciák, korrekt foglalkoztatás és adófizetés áll, csak szerencsétlenségükre egy, vagy több megrendelőjük elfelejtette kifizetni a járandóságukat. Közben óvatos becslések szerint is közel másfél millió álláshely hiányzik hazánkban, ezért kérdés, hogy milyen perspektívát nyújthatnának a gyorsított felszámolások után utcára kerülő iparosoknak, akik, - ha önfoglalkoztatóként is, de eddig fizették maguk után az adót és járulékokat. Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében téves vizekre visz, ha az osztrák vállalkozói helyzettel példálózunk, hiszen az ottani vállalkozói környezet, bérviszonyok egészen más gazdasági struktúrákat alakítottak ki. Volt idejük és lehetőségük kialakulni a tradicionális vállalkozásoknak, a vállalkozói vagyont és tapasztalatokat generációkon keresztül örökíthették. Ezzel szemben nálunk a rendszerváltáskor tömegével álltak a startvonalon azok a kényszervállalkozók, aki tőke nélkül, a munkanélküliség elől menekülve választották a vállalkozói létet. Ellentmondásos és méltánytalan most felróni nekik, hogy nem tudtak versenyképessé lenni, hiszen az elmúlt években szinte minden rendelkezés, jogszabály azt szolgálta, hogy gúzsba kössék azokat is, akik egyébként fejlődésnek indultak és bennük volt a lehetőség arra, hogy stabil piaci szereplővé váljanak. Tragédiának tartjuk, hogy tömegesen szűnnek meg olyan kis cégek, ahol már a gyerekek is belenőttek a feladatokba és néhány éven belül a második generáció vehetné át a stafétabotot. Ha kizárólag a pénzügyi szemlélet alapján vizsgáljuk a hazai vállalkozásokat, tiszta lapja lehet azoknak, amelyek ügyeskednek, a munkát mással végeztetik el, majd nem fizetik ki, megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeznek, míg az a vállalkozó, aki áldozatául esett a regnáló hatalom által a gazdaságban gerjesztett züllésnek, a más munkáján való szemérmetlen, erkölcstelen gazdagodásnak, az lelkiismeret furdalás nélkül az útszélre dobható. A választások közeledtével a magyar kis- és közepes vállalkozások ügyét ismét zászlójukra tűzik a pártok. Társadalmi egyetértés kezd körvonalazódni arról, hogy a magyar gazdaságot 60
csak a magyar vállalkozások állíthatják növekvő pályára, tőlük várható a foglalkoztatottság gyors növelése. Közeledve az igazság pillanatához, az ellehetetlenített hazai kisvállalkozók szorongva teszik fel maguknak a kérdést, - vajon az ő áldozatuk ér-e annyit, hogy esélyt kapjanak a talpra állásra, hiszen az elszenvedett veszteségek miatt sokan a teljes egzisztenciájukat, családjukat, egészségüket is elvesztették már? Lehet, hogy megint hiába várják a gyökeres fordulatot, hiszen gazdasági erejüknél fogva újból azok kerülhetnek helyzetbe, akik a Meggyesi - Gyurcsány - Bajnai éra alatt is jól helyezkedtek, így nem volt nehéz túlélniük a válságos hét plusz egy szűk esztendőt, vagy kellőképpen „ügyesek” voltak ahhoz, hogy mások munkáján gazdagodva, stabil lábakon álló vállalkozást építsenek fel. A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért azoknak az önhibájukon kívül ellehetetlenült, becsületes, érdemi munkát végző és foglalkoztató magyar mikró- és kisvállalkozásoknak az érdekében emeli fel a szavát, amelyek a konszolidáltabb évek alatt bebizonyították, hogy van helyük a gazdaságban, komoly referenciákat hoztak létre, és munkahelyteremtéssel sok családnak nyújtottak biztos megélhetést. Erkölcsi és anyagi elégtételt! A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapító tagjai több mint két éve kísérik figyelemmel a velük kapcsolatba került hazai vállalkozások sorsát. Minden túlzás nélkül elmondható, hogy ezek a kis cégek ugyanannak az útnak a stációit járják végig, és sok esetben csak a vak szerencse dönti el, hogy mikor kerülnek olyan helyzetbe, ahonnan segítség nélkül már nincs kiút. Kivétel nélkül elmondható, hogy olyan magyar vállalkozásokról van szó, amelyek kézzelfogható értékeket állítottak elő, beruházások építőipari, vagy szakipari munkáit végezték el, vagy mezőgazdasági vállalkozóként beszállítói voltak egy multi cégnek, amelyik aztán elfelejtette kifizetni az elvégzett munka, a beépített anyagok, illetve a leadott termékek árát. Az MMV munkáját segítő gazdasági tanácsadó csoport az elmúlt hónapokban közel nyolcvan cég gazdasági állapotát térképezte fel. A végeredmény megdöbbentő; a teljes ellehetetlenülés szélén egyensúlyozó vállalkozások kintlévősége meghaladja a két milliárd forintot. Az értékteremtő, becsületes magyar mikró-, kis- és közepes vállalkozások erkölcsi és anyagi rehabilitációja alapvetően szükséges ahhoz, hogy az új kormány – ígéretéhez híven – vállalkozóbarát környezetet tudjon kialakítani. Ez a legelső lépés, hiszen egzisztenciálisan, lelkileg padlóra került, de eddigi teljesítményük alapján többre képes vállalkozók nem tudnak csodát tenni. Akik a konszolidáltabb évek alatt bizonyítani tudták teljesítményükkel a rátermettségüket – folyamatosan fejlődtek, növelték a foglalkoztatott létszámot és komoly referenciákat gyűjtöttek össze - értékei és egyben lehetőségei a magyar nemzetnek. Ha eddigi munkájuk semmivé lesz, ha elvész az a tudás, vállalkozói vagyon, ami biztosítéka lehet a magyar gazdaság újraindulásának, az nemcsak az ő veszteségük lesz, hanem az egész nemzeté. Hazai mikró-, kis-, és közepes vállalkozások konszolidálása – de milyen eszközökkel? Egy közismert érdekképviseleti vezető, amikor felmerült a kkv szektor konszolidálásának a kérdése, emelt hangon jelentette ki; vissza nem térítendő támogatásról szó sem lehet, mert azt a kisvállalkozó „elherdálja”. Ő kizárólag a hitelt tartja alkalmas eszköznek. Egy másik érdekképviselet elnöke szerint, a lánctartozás miatt tönkrement vállalkozók nyugodjanak 61
bele, hogy kintlévőségeik behajtására nincs mód, a füstté vált milliók másokat gazdagítottak. Nyilvánvaló, hogy ők a gazdasági életnek nem azon a fertályán forgolódnak, ahol az ellehetetlenített, többszörösen kifosztott vállalkozók, így valószínűleg nem értik, hogy elszenvedett veszteségeik miatt ezek a vállalkozók nem alamizsnára várnak, hanem jogos követeléseiket fogalmazzák meg a mindenkori hatalom felé. Ezt a jogot az állami szervezetek évek, évtizedek óta folytatott kritikán aluli, vállalkozóellenes, bűnözői köröket bátorító gyakorlata alapozta meg, mellyel súlyos károkat okoztak nemcsak a kiszolgáltatott hazai vállalkozásoknak, de az egész magyar gazdaságnak és társadalomnak is. A normális jogérzékkel, a morállal, de az európai uniós gyakorlattal is teljesen szembemegy az a magyar adóhatósági eljárás, hogy a kiállított számlabizonylat képezi az adóztatás alapját, függetlenül attól, hogy a számlát kiállító hozzájutott-e a pénzéhez, míg költség oldalon csak a kiegyenlített számlák vehetők figyelembe adócsökkentő tényezőként. (Ami viszont teljesen természetes és normális) Egy olyan vállalkozói klímában, ahol nem kérdéses az, hogy az elvégzett munkáért fizetni kell, a deviáns megrendelőkkel szemben, pedig a törvényhozói és végrehajtói hatalom teljes szigorral fellép, soha nem alakulhat ki ilyen nagyságrendű lánctartozás. A kint ragadt járandóság ráadásul nem a munka haszna, jelentős része tartozás a gazdasági partnerek, munkavállalók és az állam felé. Az MMV álláspontja szerint az adóztatás alapja csak a pénzügyi teljesítés lehet. Mivel az igazságtalan adóhatósági gyakorlat jelentős károkat okozott a vállalkozásoknak, így a konszolidáció egyik elemeként javasoljuk, hogy a behajthatatlan követelések után megfizettetett adókat kamattal együtt visszaigényelhessék a cégek. Az adóhatóságtól a lánctartozás miatt ellehetetlenült vállalkozások toleranciát várnak, hiszen sok esetben olyan tisztességes, normális viszonyok között határidőre fizető cégeket hoznak fizetésképtelen helyzetbe az azonnali inkasszókkal, amelyek éppen egy állami beruházáson dolgozva várják, hogy az állam kifizesse végre az elvégzett munkájukat. (A panel-hőszigetelési programoknál, de más állami beruházásoknál is országszerte jellemző, hogy a kivitelező cégek hónapokon keresztül várnak az államtól a járandóságukra, azonban számlájukat csak akkor egyenlítik ki, ha 0-s APEH igazolást tudnak produkálni. Bevétel nélkül elég nehéz megfelelni az adóhatósági elvárásoknak! Szeretnénk leszögezni, hogy a likviditási gondokkal küzdő vállalkozások megsegítésére a hitelt semmiképpen nem tartjuk alkalmas eszköznek, de sok esetben már nincsenek is olyan helyzetben, hogy adósságaikat még egy hitelfelvétellel toldják meg. Mivel ezeket a cégeket különböző súlyosságú állapotban éri a kormányváltás, így nem is lehet azonos a segítségnyújtás módja. Véleményünk szerint nagyon sok olyan azonnali intézkedést lehet a hatalom átvételt követő első napokban bevezetni, melyek nem igényelnek pénzügyi ráfordítást, de azonnal érezhetően könnyítik a vállalkozások munkáját. Például jelentősen lehetne csökkenteni az adminisztratív terheket, és utasítani lehetne a különböző hatóságokat arra, hogy ellenőrzéseik során különösen ügyeljenek a vállalkozóbarát magatartásra, felejtsék el, hogy az előző kormány kizárólag pénzbehajtásra használta fel őket. Legyenek együttműködők, hogy az ellenőrzés alá vont vállalkozások ne vegzálásként éljék meg a procedúrát. Ellenőrzéseik során vizsgálják meg azt is, hogy a megrendelő biztosítja-e a munkavégzés körülményeit, a vállalkozói szerződésben rögzített vállalási ár nem irreálisan alacsony-e, a fővállalkozó kifizette-e az elvégzett munkát a számlán rögzített határidőig? Ha úgy tapasztalják, hogy a megrendelő visszaél erőfölényével, akkor adjanak segítséget a teljesíthetetlen szerződéses feltételekbe szorított alvállalkozónak, illetve járjanak el a fővállalkozóval szemben.
62
Konkrét javaslataink: Az MMV alapító tagjai közül többen az építőiparban tevékenykednek. Tapasztalataik alapján, a következő legfontosabb teendők segíthetnék az ágazatban dolgozó mikró-, kis- és közepes cégek talpra állását. Meggyőződésünk, hogy a többi ágazat – mezőgazdaság, kereskedelem, vendéglátás – területén dolgozókat is hasonló gondok gyötrik, így az általunk javasolt megoldások az számukra is kiutat jelenthetnek: 1. Egyeztetés: A vállalkozások sorsát érintő politikai, gazdasági döntéseket a legalsóbb szinten is egyeztetni kell, azaz, a döntési folyamatokba be kell vonni azokat az érdekképviseleteket is, amelyek az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került vállalkozások sorsát kívánják pozitív irányba terelni. Tapasztalataink szerint a politikai döntéseket megalapozó tárgyalásokon a lobbi erővel kevésbé rendelkező, az elmúlt évek gazdasági ámokfutását leginkább megszenvedő vállalkozói rétegek nem tudták képviseltetni magukat, így születhetett meg például az építőipar válságát kezelni hivatott építőipari gazdasági csúcson több olyan intézkedés, amely nemhogy javítaná, de még tovább nehezíti a vállalkozások helyzetét. Az eddigi egyeztetéseink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a bármely oldali politikai elit képviselői, illetve a közepes és nagyobb cégek érdekképviseleti szervezetei nincsenek teljesen tisztában a mikró-, és kisvállalkozásokat sújtó körülményekkel
2. El kell választani az ocsút a búzától! A jelenlegi helyzetben, egyébként többre-jobbra hivatott cégek tömegével kerültek önhibájukon kívül csődhelyzetbe. Ez szinte kivétel nélkül a teljes vállalkozói, sok esetben magánvagyon elvesztését is jelenti. Az a vállalkozó, aki az abnormális körülmények között is lehetőség szerint a legbecsületesebben igyekezett fennmaradni, óriási hátrányban van azokkal szemben, akik újabb és újabb cégeket hozva létre kimentik a vagyont, nem adóznak, de tetemes adósságot, közterheket hagynak maguk után, vagy feketén foglalkoztatnak. Az, hogy a megalakuló új kormánynak fontos lesz-e segítő kezet nyújtani a bajba jutott, értékteremtő cégeknek, egyfajta érték választás is lesz. Hiszen ha száraz pénzügyi szemlélettel nézzük a helyzetet, az életképtelenné tett vállalkozások nem hajtanak már hasznot, jobb minél előbb megszabadulni tőlük. Ha azonban az emberi oldal felől közelítjük meg a kérdést, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy konszolidálni kell azokat a cégeket, amelyek bizonyíthatóan képesek munkahelyeket teremteni és értéket előállítani. Sok esetben a család több tagja is a vállalkozásban dolgozik, így a csőd földönfutóvá teheti azokat, akik egyébként saját magukon kívül 5-10 munkavállalónak nyújthatnának megélhetést. Segítségnyújtás híján, aki eddig adó- és járulékfizető volt, az az egzisztenciális ellehetetlenülés miatt megjelenhet a szociálisan rászorulók között. Az anyagi veszteségen kívül lelkileg is padlóra kerülhet a tönkretett vállalkozó, hiszen érthetően képtelen feldolgozni, hogy önhibáján kívül, egyik napról a másikra, kiszolgáltatott, másoktól függő helyzetbe kerül. Ezért, a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért indítványozza olyan „konszolidációs hivatal” 63
létrehozását, melynek feladata, hogy a hozzá forduló, krízishelyzetben lévő vállalkozásoknak segítséget nyújtson. Véleményünk szerint bizonyos feltételeknek meg kell felelniük a segítségért folyamodó vállalkozásoknak, hiszen éppen az a cél, hogy azok kapjanak kapaszkodót, amelyeknek a lába alól önhibájukon kívül csúszott ki a talaj és bizonyítani tudják, hogy konszolidált körülmények között képesek becsületesen, tisztességesen vállalkozni és értékes munkahelyeket teremteni. Fontosnak tartjuk, hogy a hivatal jogosult legyen eljárni a hozzá forduló és megsegítésre érdemes cég érdekében a hatóságoknál, illetve a hitelezőknél. Mérlegelni kell majd, hogy az adott vállalkozásnak milyen konkrét segítségre van szüksége, és a szerint kell a ”személyre szabott” megoldást megtalálni. Véleményünk szerint annak a korrekt előéletű vállalkozónak is támogatást kell adni, akinek most menthetetlennek látszik a cége, viszont esélyt szeretne kapni az újra kezdéshez. Az Európai Unió Kisvállalkozási Törvényének egyik pontja kimondja, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek tapasztalatlanság, vagy rajtuk kívül álló események miatt került csődbe vállalkozásuk, megilleti a második esély. Kívánatos, hogy a kudarcból tanulva ne fordítsanak hátat az üzleti életnek, hiszen másodszorra biztosan körültekintőbben vezetnék a cégüket. E törvénypont, illetve az Európai Unió kisvállalkozások helyzetbe hozását szorgalmazó irányelvei miatt méltányosnak tartanánk, ha az önhibájukon kívül csődbe jutott cégek vezetői esélyt kapnának arra, hogy újra építsék vállalkozásukat. A konszolidáció nyújtotta esély azokat illetné meg, akik – eltekintve az elmúlt évek vállalkozásokat tönkretevő körülményeitől, - legalább 5-10 éves makulátlan vállalkozói tevékenységet tudnak maguk mögött, komoly referenciákat tudnak felmutatni, a konszolidáltabb évek időszakából rendelkeznek legalább három olyan üzleti évvel, amikor növekvő árbevétel, foglalkoztatás és korrekt adó- és járulékfizetési tevékenység jellemezte a működésüket. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezek a „hivatalok” egyfajta civil, és érdekképviseleti kontroll alatt legyenek, hiszen nem az a cél, hogy azok a vállalkozások kapjanak új esélyt, melyek közel vannak bármely párthoz, hanem kizárólag a felmutatott teljesítmény, illetve gazdasági, szociális, társadalmi érdekek dominálhatnak. Mivel nagyon fontos szempont, hogy kormányváltás után azonnal megkezdődjön a kármentés, a „hivatalok” dolgozhatnának a már működő érdekképviseleti irodák, vagy helyi önkormányzatok égisze alatt is, civil kontroll bevonásával. Azért, hogy a konszolidációs programra jelentkező vállalkozások azonos eséllyel pályázhassanak az ország egész területén, egységes elbírálási rendszert kell kialakítani. Emellett jó megoldásnak tartanánk a „kisvállalkozói ombudsman” hivatalának felállítását, amely segítséget nyújthatna a kisvállalkozásokkal szemben elkövetett visszaélések visszaszorításában. 3. Az építőipar talpra állítása. Ahhoz, hogy a vállalkozások ki tudják nőni adósságaikat és növekvő pályára tudjanak állni, szükséges, hogy olyan megrendelésekhez jussanak, melyeket a munka elvégzése után, elviselhető időtartamon belül ki is fizetnek. A vállalkozások konszolidálásához talán ez a legfontosabb feltétel, hiszen a folyamatos megrendelés és biztos árbevétel, - még ha a haszonkulcs egyelőre nem is olyan magas, - biztonságosan tervezhetővé teszi a működést. Tekintettel a gazdasági életet átszövő immorális és erkölcstelen viszonyokra, a helyzet normalizálása nem történhet meg az állam cselekvő részvétele nélkül. Az építőipar különösen nagy veszteségeket könyvelhet el az abnormális vállalkozói környezet miatt. Az építőipar az a speciális iparág, mely nincs egy meghatározott területhez kötve, éppúgy adhat 64
munkát az elmaradottabb régiókban, mint a gazdagabb településeken. Maga a szerkezetépítés is nagyon sok, részben képzetlen munkaerőt szív fel, de húzó hatást gyakorol az építőanyag gyártásra és a szakipari munkák megrendeléseinek mennyiségére is. Az építőipar állapota jelzi a gazdasági folyamatokat; a szektor élénkítésének hatása végiggyűrűzik a teljes gazdaságon. Ha normalizálni szeretnénk az ágazatot, akkor ezt leggyorsabban állami beruházások elindításával tudjuk megtenni. Az állami megrendelések esetén különösen fontos figyelni arra, hogy a vállalási ár reális legyen a munkát ténylegesen elvégző vállalkozás számára is, tehát kitermelhető legyen belőle az alkalmazottak bére és járulékai, fedezze az egyéb költségeket és tisztességes haszon is maradjon a vállalkozónál. Elengedhetetlen, hogy a kifogástalanul elvégzett munka határidőre ki legyen fizetve, így ez a működés a későbbiekben a magánmegrendelések esetében mintául szolgálhat és hozzájárulhat a lánctartozás felszámolásához is. Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy a rezsióradíjak a munkát ténylegesen elvégző vállalkozásoknál legyenek azon a szinten rögzítve, mely a normális működést lehetővé teszi, így az alvállalkozói láncok is csökkenni fognak, hiszen lényegesen kevesebb hasznot tudnak lefölözni azok cégek, amelyek eddig háboríthatatlanul gazdagodhattak az irreálisan alacsonyan tartott alvállalkozói díjakon. Fontos megérteni, hogy nem megalomániás nagyberuházásokra van szükség, hanem olyan megrendelések tömegére, melyek kis volumenük miatt közvetlenül munkát biztosíthatnak a túlélésért küzdő kisvállalkozásoknak és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy megerősödve egyre több munkavállalónak adjanak biztos megélhetést. Programot kell indítani a vidéki településeken, de a nagyvárosokban is az elhanyagolt középületek felújítására. Számba kell venni a funkció nélkül álló ipari épületeket, laktanyákat és alkalmassá kell tenni őket arra, hogy a hitelbedőlések miatt fedél nélkül maradt családoknak, vagy más rászorulóknak átmeneti otthonává válhassanak. Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy állami bérlakás építési program induljon az országban, hiszen lakhatáshoz kell juttatni mindazokat, akik nem tudják vállalni a hitelfelvétel terheit, vagy munkájukból, életvitelükből adódóan nem szeretnének véglegesen letelepedni egy helyen. Nálunk a bérlakásépítéssel kapcsolatban gyökeres szemléletváltásra van szükség. Ehhez a programhoz indokolt jelentős állami és uniós forrásokat biztosítani, mert így a lakbér megfizethető lesz a legszerényebb körülmények között élőknek is. A lakáshitelek sok tízezer családot tettek tönkre, akiknek valahol lakniuk kell, hiszen nem lehet perspektíva, hogy a családok szétszakadjanak, a gyerekeket elvegyék a szülőktől, mert nincs, hol neveljék őket. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban a kisebb települések éreznék jótékony hatását ennek a programnak, mert a betelepülések hatására újra fenntarthatóvá válna a költségvetésük, a bezárt iskolák, óvodák a gyermekszám növekedésével újra megnyílhatnának. Fontos lenne vidéki letelepüléshez segíteni azokat a családokat, amelyek nem ragaszkodnak a stresszel terhelt nagyvárosi élethez, hiszen itt nyugodt, egészséges körülmények között, kisebb anyagi teherrel tudnák élni az életüket. Nem új gondolat ez, hiszen egy Győr közeli község önkormányzata az iskola megmentése céljából több nagycsaládot telepített le a falu tulajdonába került, a családok fogadása előtt felújított lakásokba. Később, - mivel óriási volt az érdeklődés – bérlakásépítésbe fogtak. Miért ne lehetne ezt megtenni Baranyában, Borsodban, vagy Csongrád megyében is? Fontos, hogy ezeknél a beruházásoknál a helyi vállalkozások előnyt élvezzenek. Ösztönző hatású lenne az elmaradottabb régiókban jelentős járulékfizetési könnyítést adni annak a vállalkozónak, aki helyi munkavállalókat alkalmaz, illetve egészen biztosan élénkítő hatása lenne, ha az építőiparban használatos ÁFÁ-t a legkedvezményesebb 5%-os kulcs alá sorolnák. Lényeges, hogy minden település kialakíthassa saját koncepcióját, olyat, ami a leginkább illeszkedik az ott lakók igényeihez. Mások a lehetőségek és a körülmények egy ormánsági, vagy zalai kisfaluban, mint egy dunántúli, vagy Balaton felvidéki városban. A 65
lényeg, hogy a legkisebb településen is elinduljon a munka. - Navigare necesse est! – mondták a rómaiak, mi pedig azt mondjuk, hogy építkezni kell, hogy a nyolc éves rombolásból végre talpra álljon az ország, és az elhanyagolt, lepusztult települések végre szebbik arcukat mutassák felénk! Magyarországon kívül minden uniós állam komoly forrásokat szabadít fel energiatakarékos épületek építésére. Fel kell ismernünk nekünk is, hogy a legolcsóbb energia, amit fel sem használunk, így a következő kormánynak a prioritások között kell számon tartania az energiatudatos építési módok ösztönzését, illetve a meglévő épületállomány energetikai korszerűsítését. Követendő példa Ausztria, ahol öt év alatt megfelezték ország energia szükségletét. Németországban vannak olyan tartományok, ahol közösségi épületeket már csak passzívház technológiával lehet építeni. Mivel ezekre a programokra a regnáló hatalom egyetlen pályázatot sem írt ki, így a jövő iránt felelősséget vállaló következő kormány hatalmas forrásokat szabadíthat fel az ország jövőjét pozitívan befolyásoló célokra és ezáltal munkát adhat az építőiparban dolgozóknak. Persze, az építőipar önmagában nem lesz képes talpra állítani a letérdeltetett magyar gazdaságot. Ahhoz, hogy jobb napok virradjanak az országra, olyan, a nemzetért tenni akaró kormányra lesz szükség, amelynek határozott elképzelése van a jövőről, összefüggésében látja a magyar gazdaság különböző nagyságú és helyzetű vállalkozásainak feladatát, szerepét, látja, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a fékek végre kiengedjenek, és megtaláljuk az előre vezető utat. Az építőipar sorsa, mint lakmuszpapír jelzi az ország gazdasági folyamatait, így minden energia, ami ennek a sokat szenvedett iparágnak a felemelését szolgálja, sokszorosan megtérül. A túlélésért küzdő, ellehetetlenített kisvállalkozók reménnyel, de egyben félelemmel is várják a közelgő választásokat. Reménnyel, hiszen biztosan vége szakad ennek a nyíltan vállalkozóellenes, szabadrablásra épülő korszaknak, ugyanakkor félelemmel, hiszen nem tudják, hogy túlélik-e az előttük álló hónapokat? Biztosak vagyunk abban, hogy a lefojtott energiákat, tetterőt csak akkor tudja a következő kormány felszabadítani, ha gyökeresen szakít az eddigi gyakorlattal és morális, erkölcsi alapokra helyezi az ország működését. Ha elkötelezett ez iránt, akkor nem léphet át a tönkretett magyar mikró-, kis- és közepes vállalkozások tragédiái fölött, tehát elkerülhetetlen és a magyar gazdaság és társadalom számára is kívánatos a konszolidáció. Győr, 2010. 03. 03.
Mészárosné Győrvári Bella, MMV
66
Ángyán József, a Mezőgazdasági Bizottság tagja Balsai István, az Igazságügyi Bizottság alelnöke Becsey Zsolt, volt EP-képviselő, szakpolitikus Bencsik János, a Gazdasági és Informatikai Bizottság tagja Font Sándor, a Mezőgazdasági Bizottság elnöke Navracsics Tibor, a FIDESZ frakcióvezetője Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke Soltész Miklós, a Fidesz-KDNP frakciószövetség népjóléti kabinetjének vezetője. Szathmáry Kristóf, a gazdasági és informatikai bizottság tagja Varga Mihály, a Fidesz Gazdasági Kabinet vezetője részére
Tárgy: Felkérés egyeztetésre a magyar kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzete és jövőbeli kilátásai tárgyában
Tisztelt Elnök úr és Képviselő urak!
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapító tagjai szakmai egyeztetésre, véleménycserére hívják Önöket a magyar kis- és közepes vállalkozások tarthatatlan, európai uniós tagságunkhoz méltatlan állapota, körülményei miatt. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt nyolc év gazdasági ámokfutása miatt, önhibájukon kívül csődbe ment becsületes, az érdemi munkát elvégző és a foglalkoztatás terheit viselő vállalkozásokat konszolidálni kell, hogy a magyar gazdaság kátyúba ragadt szekerét legyen kikkel kihúzni és végre helyes pályára állítani. Bármilyen tragikus állapotban vannak is ezek a vállalkozások, a szakmai tudás, az újrakezdéshez szükséges eszközök még megmenthetők, amennyiben a kormányra készülő erőnek van olyan jövőképe, amelyben fontos szerepet szán a hazai kis-és közepes vállalkozásoknak, és ezért gyorsan cselekedni akar, hogy a fékek végre kiengedjenek, és megtaláljuk az előre vezető utat. Úgy gondoljuk, hogy azok a becsületes vállalkozások, amelyek a konszolidáltabb évek alatt bizonyítani tudták teljesítményükkel a rátermettségüket – folyamatosan fejlődtek, növelték a foglalkoztatott létszámot és komoly referenciákat gyűjtöttek össze - értékei és egyben lehetőségei a magyar nemzetnek. Ha eddigi munkájuk semmivé lesz, ha elvész az a tudás, vállalkozói vagyon, ami biztosítéka lehet a magyar gazdaság újraindulásának, az nemcsak az ő veszteségük lesz, hanem az egész nemzeté. A felszámolás viszi a teljes vállalkozói, de sok esetben a magántulajdont is, földönfutóvá téve azokat, akik normális körülmények között ismét kenyeret adhatnának dolgozóiknak. Az értékteremtő, foglalkoztató cégek végleges megszűnése a teljes magyar kkv szektor palettáját átrajzolja, hiszen a szélhámosok újabb és újabb cégeket hoznak létre, tetemes adósságot és köztartozást hagyva maguk mögött, és talpon maradnak a feketén dolgozók is, amelyek kevéssel járulnak hozzá a közös teherviseléshez. Legfontosabb feladatnak a mezőgazdasági, illetve építőipari ágazat helyzetbe hozását tartjuk, hiszen mindkét szektor képzetlen munkavállalók tömegeit tudná visszavezetni a munkába, viszonylag kis ráfordítással. Mindkét szektor túlélésének az alapja, hogy olyan megrendelésekhez jussanak, amelyeknél a vállalási ár tartalmazza az összes költséget és némi hasznot is, és a kifogástalanul elvégzett munka ellenértékét késlekedés nélkül ki is fizetik. A jelenlegi helyzetben a hitel nem megoldás. Tekintettel a probléma nagyságára, a 67
helyzet kezelését kizárólag állami beavatkozással tudjuk elképzelni. A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai az elkövetkezendő hetekben társadalmi vitára bocsátják a magyar kis- és közepes vállalkozások helyzetének kérdését, mert meggyőződésünk, hogy az ország jövője szempontjából döntő lesz, hogy kap-e esélyt a túlélésre ez a szektor. A magyar kis és közepes vállalkozók egzisztenciális ellehetetlenülésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szűnhet meg, szociális válságba sodorva azokat is, akik munkavállalói tömegek foglalkoztatására lennének alkalmasak. A magyar kisvállalkozóknak joguk van tudni, hogy a kormányra készülő FIDESZ rendelkezike olyan programmal, amely újrakezdési esélyt ad az önhibájukon kívül csődhelyzetbe került vállalkozásoknak, ahogyan azt az Európai Unió Kisvállalkozói törvénye is ajánlja. Érzékeli-e a társadalmi feszültség egyre növekvő mértékét, melyet a tömeges csőd nyomán fellépő munkanélküliség, kilátástalanság, egzisztenciális válság okoz? Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis már szinte minden családot érint a bankhitel bedőlések miatt fellépő otthon- és egzisztenciavesztés is. Mi lesz a földönfutóvá vált családok tízezreivel? Ők a hitel felvételekor stabil egzisztenciával, munkahellyel rendelkeztek, hiszen különben nem feleltek volna meg a feltételeknek. Hogyan kezdhetnek új életet, miben reménykedhetnek azok, akiknek minden vagyona a banké lett, a gyerekeket állami gondozásba vették, mert nem volt hová vinni őket? Milyen jövőképet adhat nekik az új kormány, mely bár nem okozója, de örököse a bankok inkorrekt viselkedése és az őket felügyelő intézmények valamint a kormány közönye, sőt cinkos összejátszása miatti tragikus társadalmi helyzetnek? Tisztelt Elnök úr és Képviselő urak! A magyar vállalkozók még a választások előtt szeretnék tudni, hogy van-e a FIDESZ-nek jövőképe és világos stratégiája arról, hogy az értékteremtő, becsületesen foglalkoztató, referenciákkal rendelkező magyar vállalkozások tömeges és visszafordíthatatlan megsemmisülését milyen azonnali lépésekkel fogja megakadályozni. Ez ugyanis sürgős teendő kell, hogy legyen, hiszen e vállalkozások nélkül nem fog a foglalkoztatottság gyorsan növekedésnek indulni, pedig éppen ez a FIDESZ egyik választási ígérete. Nem lesz továbbá olyan gazdasági erő, amely fenntartható módon tudná kihúzni a magyar gazdaság kátyúba ragadt szekerét. Pedig erre nagy szüksége lesz az új Kormánynak ahhoz, hogy a feltornyosuló társadalmi elégedetlenséget kezelni tudja. Budapest, 2010. 02. 02.
Megtisztelő válaszukat várva
Dr. Csath Magdolna, Mészárosné Győrvári Bella, Schillné Bene Irén, Bandi Attila, Batta Imre, Jenes Tibor, Mészáros Attila, a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért alapító tagjai
68
