NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM KOSSUTH LAJOS HADTUDOMÁNYI KAR BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKAI TANSZÉK

Dr. Izsa Jenő

NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK (A TITKOSSZOLGÁLATOK MŰKÖDÉSE)

Egyetemi jegyzet

– Budapest, 2009. –

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS

3

1. A TITKOSSZOLGÁLATOKRÓL ÁLTALÁBAN

6

1.1. A titkosszolgálatok helye a biztonságpolitikai intézményrendszerben

6

1.2. A titkosszolgálatok ellenőrzése és irányítása

8

1.3. A terminológia buktatói

15

1.4. A titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzői

19

2. A HÍRSZERZÉSRŐL

22

2.1. A hírszerzés fogalma és általános céljai

22

2.2. Kis magyar hírszerzés-történeti visszatekintés és a jelenlegi helyzet értelmezése

27

2.3. A hírszerzés értelmezése Godson szerint

35

3. HÍRSZERZÉS A GYAKORLATBAN

40

3.1. A hírszerzési ciklus és elemei

41

3.1.1. Tervezés – a hírszerzési célok kijelölése, a hírigény

41

3.1.2. Az információk megszerzése, gyűjtése – a hírszerzés fajtái

46

3.1.3. A hírszerző hálózat

51

3.1.4. A nyílt forrású információszerzés – OSINT

58

3.1.5. Az elemzés és értékelés

66

3.1.6. A hírszerzési információk felhasználása

73

4. A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TITKOS INFORMÁCIÓGYŰJTŐ TEVÉKENYSÉGE

77

5. A SZEMÉLYI NEMZETBIZTONSÁGI ELLENŐRZÉS

85

6. A NEMZETBIZTONSÁGI/TITKOSSZOLGÁLATI STRATÉGIÁRÓL 6.1. A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia célja és szükségessége

90

6.2. A biztonsági környezet elemzése

96 99

6.3. A stratégia megalkotásához szükséges jövőkép néhány tartalmi eleme

102

6.4. A stratégiai jellegű nemzetbiztonsági/titkosszolgálati feladatok

106

7. A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK PARLAMENTI ELLENŐRZÉSE

109

7. 1. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága

111

7.2. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága feladatai

114

7.3. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága működése

119

MELLÉKLETEK

123

2

BEVEZETÉS A titkosszolgálatok tevékenysége sokáig tabutéma volt, nem túl gyakran szerepelt a média étlapján, elsősorban akkor került elő, ha valamiféle botrányt szagoltak ki a sajtómunkások. Nagy porveréssel, szenzációként adták közre nehezen megszerzett, sokszor félig sem igaz értesüléseiket, bár igyekeztek szakértelmet mutatni, az esetek többségében csak kétségbeejtően szánalmas eredményeket produkáltak. A titkosszolgálatok működésével összefüggő kérdések előtérbe kerülése gyakran megfigyelhető a politikai rendszerek hatalmi váltása idején. Ilyenkor – jellemzően – az új vezetésnek érdekei fűződnek saját legitimációja gyors megerősítéséhez, ezért hasznosnak és megengedhetőnek tartja a korábbi titkosnak tartott információk napvilágra kerülését is, a titkosszolgálatokat érintő nagy leleplezéseket, a megelőző vezetők/vezetés hitelességének rombolását, ezen a területen is megmutatkozó amorális és gonosz vonásainak bemutatását a széles nyilvánosság számára.1 A titkosszolgálati témák átfogó és szakszerűen alapos kezelése nemcsak a tömegtájékoztatásban ritka, mint a fehér holló, hanem a politikai közéletben sem sokkal jobb a helyzet. A hírszerzés és az elhárítás tartalmát és módszereit illetően a mélyebb ismeretek birtoklása egy jól meghatározható személyi kör privilégiuma. Természetesen a szakmában dolgozókról, a jelenben és a korábbi évtizedekben a speciális szervezetek állományába tartozókról van szó. Esetükben alapvető követelmény az elmélyült ismeret, a professzionális szaktudás. Ami a hazai politikai osztályt illeti, a titkosszolgálatokhoz fűződő viszony milyensége nehezen ítélhető meg. Elenyésző azon hivatásos politikusok száma, akik státuszuk, feladataik okán olyan szoros kapcsolatba kerülnek a szolgálatokkal, hogy kénytelenek elemi szakismereteket magukra szedni. Közel két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy ők jobb esetben az „értő laikus” szintjére jutnak el, ami egyáltalán nem lebecsülendő, bár sok esetben nem elégséges. Terepük a politikai mező, munkájukban általában nem a hírszerzés a központi kérdés, ezért e témában megszerzett ismereteiket személyes képességeik, ambícióik és közvetlen (párt)politikai érdekeik által determináltan alkalmazzák, kisebb-nagyobb eredményességgel.2 1

Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásának kérdéséhez. Acta juridica et politica, Szeged, 2004. 2 A hazai közpolitika utóbbi két évtizede bővelkedett a politikai elit egyes szereplői által kitalált, kiszivárogtatott, elindított, elhallgatott, elkent titkosszolgálati „ügyek”-ben. Néhány eset: – 1994. szeptember: Keleti György honvédelmi miniszter arra hivatkozva menesztette Gyaraki Károly tábornokot, a Katonai Biztonsági Hivatal

3

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a politikai elit részéről mindeddig ez a tudás elegendő volt ahhoz, hogy az állami élet különböző szereplőiként, meghatározott ideig tartó hatalmi pozícióból a hírszerzés irányításában, külső kontrolljának megvalósításában közreműködjenek, politikusi tevékenységüket ezen a területen is végezhessék. Nem lenne teljes a kör, ha nem említenénk a meglehetősen vékony rétegnek látszó titkosszolgálati szakértői gárdát. A politikai elit számára ők jelentik a hátteret, a független és objektív bázist. Egyesek ebből a szakértői közegből igazi médiasztárok lettek. Szinte kizárólag őket kérdezik, univerzálisak, mindenhez értenek, és csak ritkán tévednek (még ritkábban ismerik ezt el). A szakértők másik csoportjába tartoznak a tollforgató, az elemző, a részletekbe elmélyedő háttérmunkások, akik nem nyilatkoznak, hanem megrendelést teljesítenek. Ez a csapat nyilvános elismerésre nemigen számíthat. Valóságos szaktudással, zömében hírszerzési/elhárítói előélettel, speciális tapasztalatokkal vállalnak ilyen feladatot azok, akik már amúgy is hozzászoktak a névtelenséghez. A titkosszolgálatokról szóló tudás ilyen viszonylagosságának és körülhatároltságának alapvető oka maga az a speciális tevékenység, amelynek jellemzőit a tanulmány további részében mutatjuk be. A nyílt szakirodalom és a hozzáférhető forrásanyagok ebben a kérdésben korlátozottak. A világhálón ugyan a különböző keresőprogramokkal sokszázezernyi találat érhető el, mégis elhamarkodott dolog lenne azt állítani, hogy mindent tudunk, mindent megtudhatunk a hírszerzésről. A tartalmilag és minőségileg is igen heterogén információk nehezen állnak össze egy egységes, konzisztens hírszerzés-képpé. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban számos nyomós ellenérdek működik azért, mindenekelőtt a hatalom és a leginkább érintett szolgálatok részéről, hogy ez így maradjon.

(KBH) vezetőjét, hogy a KBH a tavaszi parlamenti választások előtt megfigyelés alatt tartott több személyt, köztük az ő feleségét. – 1997. április: Hónapokon keresztül szocialista képviselőket, köztük Gál Zoltánt, Baja Ferencet is vizsgálódási körébe vont az Információs Hivatal (IH). Az 1994 végén indult, Nyírfa fedőnevű akció célja a magyar−ukrán−román határtérségben folyó illegális gazdasági tevékenységek feltárása volt. Az ügy miatt menesztették Földi Lászlót, az IH műveleti igazgatóját, akiről azonban 1999. decemberben a bíróság jogerősen kimondja: nem követett el jogosulatlan adatkezelést. Földi magánvállalkozása, a Defend Kft. az 1998-as kormányváltás után sorra nyeri el az állami megrendeléseket. – 1998. május: A parlamenti választások két fordulója között egy Orbán Viktorra vonatkozó, rendszerváltás előtti titkosszolgálati dosszié fedőlapját juttatják el feltételezések szerint a titkosszolgálatok munkatársai – külföldi lapok, hírügynökségek budapesti tudósítóinak. Az ügy egy évvel későbbi nyilvánosságra kerülésekor kiderül: a dokumentum már 1991-ben is fölbukkant, de szakértők szerint legfeljebb azt mutatja, hogy Orbánt be akarták szervezni, ami nem sikerülhetett. – 1998. augusztus: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy 1997-ben a szocialista kormány idején „titkos eszközökkel és törvénysértő módon” információkat gyűjtöttek volna egyes Fidesz vezetőkről. A parlamenti vizsgálóbizottság – amely végül egyet sem kapott meg a kormányfő által ígért dokumentumokból − 1999 novemberében egyetlen, állítólag törvényellenes megfigyelést regisztrált: Pokorni Zoltán esetében. A példák sorát természetesen a legutóbbi időszakig folytatni lehetne, ami viszont óhatatlanul a napi politika eseményei felé terelné a szakmai érdeklődést. A kézirat lezárása előtt, 2008 őszén az UD ZRt. mint ’árnyék titkosszolgálat’ „leleplezése” borzolta a közéleti és szakmai kedélyeket.

4

Révész Béla megállapításait a titkosszolgálatok politológiai kutatási lehetőségeiről e tekintetben feltétel nélkül elfogadjuk: „A mindenkori társadalmi-hatalmi struktúrák részeként létrejött és egyetemes érvénnyel azóta is működő titkosszolgálatok nem nyilvános szabályozás mellett, leplezett intézményi keretek között, titkos állománnyal, operatív módszerekkel, speciális technikákkal vesznek részt a legváltozatosabb formájú szuverén hatalmak védelmében. Az információhiány a diktatúrákban nagyobb, a demokráciákban kisebb mértékben, de mindenképpen misztikus homállyal övezi ezen szolgálatok tevékenységét. Az ’ellenség’ előli rejtőzés a ’baráti’ tekintet elől is elfedi, elvonja az információkat és természetes vesztese e titkolózásnak az emberi megismerés szisztematikus rendszere, a tudomány.”3 Míg például a kül-, a biztonság-, a védelempolitika területén maga a rendszer és annak működése jól tanulmányozható, szinte minden jól látható, addig a titkosszolgálatokkal, a hírszerzéssel kapcsolatos eredmények és kudarcok csak elvétve kerülnek a nyilvánosság elé. Ezeket a véletlenszerű eseteket is hajlamosak vagyunk úgy értékelni, hogy egyrészt komoly oka van annak, ha ilyen téma reflektorfénybe kerül, másrészt nem feledkezhetünk meg arról, hogy a titkosszolgálatok évezredes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek a manipuláció, a félrevezetés terén. Egyetlen kérdést kell ilyenkor feltenni: Qui prodest? Kinek használ, kinek áll érdekében? A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenység lényegének megértéséhez, valamint a szolgálatok működésének bemutatásához elengedhetetlen bizonyos alapvetés elvégzése általánosságban és konkrétan, a hírszerzésre vonatkozóan is.

3

Révész Béla: A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés tézisei, Szegedi Tudományegyetem, 2007.

5

1. A TITKOSSZOLGÁLATOKRÓL ÁLTALÁBAN 1.1. A titkosszolgálatok helye a biztonságpolitikai intézményrendszerben A biztonság az emberi lét egyik központi eleme, a társadalom fejlődésének alapfeltétele. Az állam biztonságpolitikájában tükröződnie kell a biztonsággal kapcsolatos általános és konkrét céloknak, az alapvető nemzeti érdekeknek és értékeknek, amelyeket az adott állam érvényesíteni és megvédeni szándékozik. A biztonságpolitikai célok – koherens rendszerként – az egyes szakpolitikákon keresztül valósulnak meg, ebben alapvető szerepet tölt be a külpolitika, a katona- (védelmi) politika, a gazdaságpolitika és a belpolitika. A biztonságpolitika értelmezhető mint: •

az adott államban a politikai hatalom birtokosai (hatalmon levő politikai erők)

által alakított, a kül-, bel-, gazdaság-, védelem-, környezet- stb. politika prioritásait egységes rendszerbe foglaló, általában írásban is rögzített cselekvési program, •

az elismert és preferált nemzeti és állami érdekek kijelölése, érvényre juttatása,

a valóságos vagy potenciális külső/belső hatások kezelésével, a válaszadás elvi kérdéseivel, cél- és eszközrendszerével kapcsolatos tevékenységi és szervezeti rendszer, •

az előbbieknek megfelelő politikai magatartás és gyakorlat.4

Az ország külső és belső biztonságának védelme önmagában nem cél, hanem a társadalom – benne az egyes emberek – létfeltételeit, fejlődési lehetőségeit, végső soron a stabilitást és a jólétet szolgálja. Ebben az értelemben a biztonságpolitika intézmény- (szervezeti) rendszere eszközjellegű kategória. Ennek struktúrái, tagoltsága, belső kapcsolatrendszere, valamint irányításának és kontrolljának mechanizmusai számos tényező által determináltak: így a tradíciók, a biztonsági környezet direkt és indirekt hatásai, a biztonsággal kapcsolatos felfogás, a biztonsági stratégia és politika elvei és praxisa, a rendelkezésre álló (bevonható) humán és anyagi-pénzügyi erőforrások, a nemzetközi biztonsági rendszerekhez való viszony stb. A biztonsággal szoros kapcsolatban álló intézményeknek tekintjük: 

a védelmi szektor szervezeteit (a haderőt és más, katonai jellegű fegyveres

szervezeteket5); 4

Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika. Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest, 2001. Általánosan elterjedt ezen szervezetek megnevezésére az angol OSMO = Other State Militarised Organisations kifejezés, mivel az egyes országokban a konkrét elnevezések igen sokszínűek: pl. belügyi csapatok, parti őrség, nemzetőrség, nemzeti gárda stb. 5

6



a titkosszolgálatokat (hírszerző és elhárító szervezeteket);



a rendészeti (rendvédelmi) szervezeteket (ide értve az állami szerveket és ható-

ságokat: rendőrség, csendőrség, határőrség, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, katasztrófavédelmi szervezet, polgári védelmi szervezet, tűzoltósági szervezet, továbbá a helyi közösségek, önkormányzatok rendészeti szervezeteit, valamint a vállalkozói szféra rendészeti feladatokra szakosodott szervezeteit). A legutóbbi egy-másfél évtizedre visszatekintve nemcsak a közvetlen felhasználók, (tehát a szűk politikai elit hatalomgyakorló csoportjai) számára evidencia hírszerző és az elhárító szolgálatok (összefoglalóan a titkosszolgálatok) mással nem helyettesíthető szerepvállalása és jelentőségének felértékelődése, hanem a szélesebb közvélemény számára is. Elegendő ezúttal csak rövid utalásokat tenni a kor új típusúnak nevezett veszélyeire és az alapvetően megváltozott, dinamikus mozgásban levő globális, regionális és hazai biztonsági környezetre. Ennek következtében a hagyományos feladatok mellett azokkal azonos, vagy nagyobb súlyú kihívások jelentek meg az egyes államokkal és a szövetségi rendszerekkel szemben, ezzel együtt természetszerűen a titkosszolgálatokkal szemben is. A közelmúlt és a jelen ismeretében, illetve óvatos előretekintéssel nem túlzás azt állítani, hogy az új kihívások címzettje sok tekintetben maga az emberiség egésze, a tét a civilizáció jövője. Egyes vélemények szerint a jelenlegi trendek egyik legfontosabbika a globalizáció széles körben történő kibontakozása. Úgy tartják, hogy e folyamat olyan kockázatokat és veszélyeket is magával hozott, mint például a nemzetközi terrorizmus, a globális pénzügyi rendszer összeomlásának lehetősége, a globális felmelegedés, valamint a nukleáris balesetek veszélyei. Általánosan elfogadott, hogy mindezek a biztonságot az egész világra kiterjedően képesek veszélyeztetni, s olyan problémákként tekintünk rájuk, mint amelyek szinte teljesen kívül esnek a nemzetállamok kontrollján. A nemzetközi szervezett bűnözés és kísérőjelenségei, a proliferáció, az illegális és tömeges migráció ugyancsak az emberiség fejlődését fenyegetik. Az említett veszélyek a civilizáció „termékei”, korlátozásuk, káros hatásaik csökkentése meghaladják egy-egy ország vagy politikai-gazdasági közösség erejét. Csak közös, globális gondolkodással, önkorlátozással, aktív fellépéssel és nem kevés anyagi ráfordítással van reális esély valamilyen eredmény elérésére.6 A titkosszolgálatoknak éppen sajátos működésükkel, speciális eszközeikkel és módszereikkel alkalmasak az állam és a társadalom biztonságát veszélyeztető információk meg6

„A biztonság fogalmának változásai a nemzetközi kapcsolatokban” Kondorosi Ferenc előadása a Magyar Tudomány Napján, 2006. november 16.

7

szerzésére, elemzésére és védelmére. Ezért övezi munkájukat kiemelt figyelem, ezért is fontos a szakmai tevékenység törvényességének, szakszerűségének és hatékonyságának megfelelő kontrollja. A titkosszolgálatok az állam külső és belső védelmét szolgáló biztonsági intézményrendszer kulcsfontosságú szervezetei. A titkosszolgálatok alaprendeltetése a politikai döntéshozók tájékoztatása, döntéseik megalapozottságához, optimalizálásához szükséges információk nyílt és titkos forrásokból történő beszerzése és elemzések készítése. A titkosszolgálatok által végzett szakmai tevékenység mind céljait, mind eszközeit tekintve speciális: részint a sajátos belső normák és a szakmai tradíciók, részint az általuk birtokolt és használt tudás jellege, részint pedig a sajátos eljárások alkalmazása következtében ez a tevékenység alapvetően eltér a társadalom más területein vagy akár a biztonsági szférában végzett tevékenységektől. A titkosszolgálatok az átfogóan értelmezett biztonság épületének tradicionálisan erős, de láthatatlan tartópillérei. 1.2. A titkosszolgálatok ellenőrzése és irányítása A titkosszolgálatok a biztonsági szektor speciális rendeltetésű szervezeteként biztosítják az állam, illetve a társadalom biztonságát fenyegető tényezőkről, törekvésekről az információk beszerzését, elemzését és döntésre való előkészítését. Ellátják az állam biztonsága szempontjából fontos minősített információk védelmét. Feladataik meghatározásában, működtetésükben, ellenőrzésükben a demokratikus jogállam mindhárom hatalmi ága – a törvényhozás, a végrehajtó és a bírói hatalom – szerepet kap. A hatalmi ágak felelőssége pontosan elhatárolt, illetve megosztott a titkosszolgálatok törvényes és hatékony működtetésében. A törvényhozó hatalom irányító és ellenőrző tevékenysége kiterjed a végrehajtói hatalom, azaz a kormányzat tevékenységének egészére, így a biztonsággal összefüggő területekre is. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, s hogy a kormányzat a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően működik-e. A végrehajtó hatalom ellenőrzésének parlamenti funkciója a kormánynak a törvényhozás előtti politikai felelősségének elvéből következik. A törvényhozás – alapfunkciójából adódóan – törvényeket alkot, módosít, határozatokat fogad el, beszámoltat, jóváhagyja a költségvetést, illetve bizottságaival vagy általa létrehozott és felügyelt szerveivel (pl. számvevőszék, ombudsman) ellenőrzi a kormány, a kormányzati szervek törvényes működését. A titkosszolgálatok működésének törvénnyel történő szabályozása a jogállamiság egyik ismérve, bár az egyes demokratikus országokban elsősorban jogtechnikailag eltérő megoldásokat alkalmaznak.

8

A törvényhozási ellenőrzés keretében, a parlament mint legfőbb hatalom, elszámoltathatja a kormányt a biztonsági szektor fejlesztéséről, tevékenységéről és ellenőrzéséről. Ebbe a kontroll funkcióba természetszerűen beletartozik a titkosszolgálatok működtetéséről való beszámoltatás és felügyelet is. A parlamentnek egyedülálló alkotmányos szerepe van a titkosszolgálatok finanszírozásában, kiadásainak megítélésében és a felhasználás ellenőrzésében, valamint a hatékony működés jogi hátterének folyamatos biztosításában. Tekintettel arra, hogy a kormány irányítja a titkosszolgálatokat, a parlament meghatározott ellenőrzési jogokkal történő felruházása a jogállamiságra jellemző fékek és ellensúlyok elvi követelményét elégíti ki. Kizárólag a demokratikus és parlamenti felügyelet gátolhatja meg a végrehajtó hatalmat abban, hogy a titkosszolgálatokat saját, aktuális, pártérdeken alapuló szempontok alapján felhasználja, hogy a megszerzett információkkal visszaéljen, ezáltal fenyegetést jelentsen a politikai stabilitásra, a demokratikus jogállamra, végső soron a társadalomra. A parlamenti kontroll alapvető célja a politikai elszámoltathatóság elvének érvényesítése. A törvényhozás által gyakorolt felügyelet központi kérdése a „jó kormányzás” (mint a jogállamiság egyik ismérve) megvalósulásának kontrollja.7 A titkosszolgálatok hatékony kontrolljának alapvető feltétele a világos és pontosan behatárolt jogi keretek kialakítása. Az alkotmányos működést, a legitimitást a következő tartalmi elemek törvénnyel való szabályozása alapozza meg: - a szolgálatok megalapítása, - rendeltetésük, hatáskörük, illetékességük, feladatrendszerük leírása, - a munkamegosztás és az együttműködés struktúráinak szabályozása, - a működési alapelvek, a főbb eljárási szabályok rögzítése, - a jogi garanciális elemek beépítése, - az irányítás, a vezetés és a kontroll rendjének meghatározása. A kormány a parlament által törvényekben rögzített keretek között végzi a biztonsági szektor szervezeteinek – köztük a hírszerző és elhárító szolgálatoknak – állami irányítását. A kormány felelőssége, hogy a titkosszolgálatok számára prioritásokat határozzon meg, és ennek alapján elvégezze a szakmai tevékenység általános irányainak, hosszabb és rövidebb távú feladatainak meghatározását, a szolgálatok beszámoltatását és működésük feltételeinek megteremtését, biztosítását. A titkosszolgálatok a végrehajtó hatalom alárendeltjei, a kormány közvetlen irányítása és kontrollja alatt állnak. A kormány tesz javaslatot az adott szervezetek költségvetésére,

7

A „jó kormányzás” tartalma: - a kiszámíthatóság; - a nyitott és felvilágosult politikaalkotás; - az állami adminisztráció professzionalista működése a közjóért; - a jogállamiság megvalósulása a politikai praxisban; - az átlátható ügymenet; - a civil társadalom egyenrangú részvétele a közügyekben. Forrás: A biztonsági és a védelmi szektor felügyelete. Interparlamentáris Unió, A Fegyveres Erők demokratikus Kontrolljának Genfi Központja, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Budapest (magyar nyelvű kiadás), 2004.

9

számol be a törvényhozásban a szolgálatok működtetéséről, gondoskodik az erőforrásokról, illetve a vezető státusok betöltéséről. A kormány határozza meg a nemzetközi titkosszolgálati együttműködés elvi alapjait és irányait. A kormány gondoskodik a jogszabályi környezet karbantartásáról, változtatásáról, egyrészt saját rendeletei, határozatai útján, másrészt a törvényalkotási folyamatban játszott kezdeményezéseivel. A kormány irányítási jogköre és felelőssége a titkosszolgálatokat illetően teljes, mással nem osztható meg. A kormány mint testület döntéseket hoz a szolgálatok működésének stratégiai és kiemelt súlyú kérdéseiben. A napi irányítási feladatokat általában a szakminiszter, vagy a kijelölt miniszter(ek) végzi(k). Ebben a tekintetben nincs egységes vagy általános európai megoldás. Néhány országban az ún. ágazati (szektoros) irányítás valósul meg, ami azt jelenti, hogy pl. a katonai elhárítás és a katonai hírszerzés a hadügyi (védelmi, honvédelmi) tárcát irányító miniszterhez tartozik, míg a külföldi hírszerzést a külügyminiszter irányítja, a belső elhárítás pedig a belügyminiszter (vagy a kancelláriaminiszter) felelőssége. Más országokban tárca nélküli miniszter vagy a kormányfőnek közvetlenül alárendelt államtitkár a szolgálatok irányítója. Legtöbb országban elkülönül a hírszerző szolgálat(ok) és a belső biztonsági (elhárító) szolgálat(ok) irányítása. Az USA-ban és Franciaországban a hírszerzés kormányzati irányítási rendszere az elnök személyéhez kötődik. Tehát a titkosszolgálatok irányítási, ellenőrzési, felügyeleti mechanizmusai változatos képet mutatnak, jól érzékelhetően tükrözik az adott államban megvalósuló hatalmi kompromisszumokat, tradíciókat és politikai kultúrát. Az irányítás és a kontroll feladatainak megosztása alapvetően azt célozza, hogy ne alakulhasson ki a titkosszolgálatok túlzott központosítása, valamely hatalmi ág kizárólagos „túlhatalma”, amely a demokrácia lényegét, intézményeit veszélyeztethetné. A szolgálatok széttagolása a demokratikus kontrollt segíti, bár szakmai vélemények szerint a működési hatékonyságot a megosztott irányítás és a versenyhelyzet nem javítja. A szolgálatok irányításának gyakorlati megvalósítását a magyar megoldással illusztráljuk. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény tételesen szabályozza a kormány feladatait. A Magyar Köztársaságban a kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja.8 A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító kijelölt

8

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 10. §

10

miniszter nem lehet a belügy-, a honvédelmi és az igazságügyi miniszter. A Kormány a nemzetbiztonsággal kapcsolatos feladatainak összehangolására, az állam és közbiztonság védelmével összefüggő döntéseinek előkészítésére, valamint e tárgykörökben a kormányzati intézkedést igénylő aktuális kérdések megvitatására és megoldásuk elősegítésére Nemzetbiztonsági Kabinetet létesített.9 A Nemzetbiztonsági Kabinet vezetője a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter, tagjai: a honvédelmi miniszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, a külügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a területfejlesztési és önkormányzati miniszter, állandó meghívottja tanácskozási joggal a Pénzügyminisztérium államtitkára. A Kabinet az általa tárgyalt előterjesztések kapcsán állást foglal az ügyek érdemi kérdéseiben, ennek keretében a Kormány részére véleményt nyilvánít, illetőleg döntési javaslatot tesz. A Kabinet vezetője a Kabinet állásfoglalásáról, valamint az ezzel kapcsolatos ellenvéleményről a Kormány ülésén beszámol. A kormányzati irányítás garanciális eleme a miniszteri felelősség. A miniszter: o

előkészíti a nemzetbiztonsági szolgálatok működésével, feladataival és hatás-

köreivel kapcsolatos jogszabályok, valamint egyéb kormányzati döntések tervezeteit, illetőleg részt vesz azok előkészítésében; o

biztosítja a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítésével és védelmével

kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatok végrehajtását; o

rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nem-

zetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését; o

kapcsolatot tart fenn a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi együttműkö-

désének elősegítése érdekében. A miniszter irányító jogkörében: o

törvényen, kormányrendeleten vagy egyéb kormányzati döntésen alapuló fela-

datok végrehajtására a nemzetbiztonsági szolgálatok részére feladatot határoz meg, illetve utasítást ad; o

félévente írásban meghatározza a főigazgatók számára a szolgálatok időszerű

feladatait; írásban ad utasítást a Kormány tagjaitól érkezett információs igények teljesítésére; 9

A1068/2006. (VII.13.) kormányhatározat a Kormány kabinetjeiről

11

o

a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok szer-

vezeti és működési szabályzatát és az állománytáblát; o

javaslatot tesz a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésére;

o

a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési gazdálkodása tekintetében gyako-

rolja a fejezetért felelős szerv vezetőjének, valamint a költségvetési szerv felügyeletéért felelős szerv vezetőjének jogszabályokban meghatározott tervezési, előirányzat-módosítási, beszámolási, információszolgáltatási, pénzügyi, valamint ellenőrzési kötelezettségeit és jogait; o

a nemzetbiztonsági szolgálatok gazdálkodása tekintetében célszerűségi és

eredményességi ellenőrzést végez; o

ellenőrzi a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű műkö-

dését, feladataik végrehajtását; o

a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a titkos információgyűjtés belső eljá-

rási és engedélyezési szabályait; o

a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok nem-

zetközi kapcsolataira vonatkozó javaslatokat; o

javaslatot tesz a miniszterelnöknek a főigazgatók kinevezésére és felmentésére;

o

a kinevezés és felmentés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a fő-

igazgatók felett, kinevezi és felmenti helyetteseiket, felettük gyakorolja a munkáltatói jogokat; o

javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a tábornoki kinevezésekre;

o

a főigazgatók javaslatára kinevezi az ezredeseket;

o

jóváhagyja a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba javasolt

személyek kinevezését és az ilyen beosztásban lévő személyek felmentését; o

intézkedik a főigazgatókat, helyetteseiket érintő belső biztonsági és bűnmeg-

előzési célú ellenőrzések elvégzéséről; o

gyakorolja a törvényben, kormányrendeletben vagy kormányhatározatban

számára biztosított külön jogokat.10

10

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 11. §

12

A miniszteri irányítás korlátait törvény határozza meg: a miniszter az irányító jogkörében adott utasításával a főigazgatók hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatáskörük gyakorlását nem akadályozhatja. A miniszter a nemzetbiztonsági szolgálatok részére egyedi utasítást a főigazgatók útján adhat, a hatósági jogkör alapján eljáró nemzetbiztonsági szolgálatoknak a döntés tartalmára vonatkozó utasítást nem adhat. A bírói hatalom közreműködése a törvényes működés garanciáját jelenti. A titkosszolgálatok speciális eszközeik, módszereik alkalmazása meghatározott esetekben nem történhet független, külső kontroll nélkül. Törvény határozza meg a titkos információgyűjtés azon eseteit, amelyek jellegüknél fogva beavatkozást jelentenek a magánszférába, illetve alapvető jogok és szabadságok korlátozásával járnak. Ezekben az esetekben a kijelölt bíró vagy az igazságügyi miniszter írásos engedélye szükséges az eszköz alkalmazásához.11 A bírói hatalom ezen kívül szerepet kap a titkosszolgálatok tagjai által elkövetett jogsértések ügyeiben, továbbá a titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatos, törvényekben meghatározott jogorvoslati eljárásokban. A titkosszolgálatok ellenőrzésének, felügyeletének eltérő megoldási módjai ismertek a fejlett demokráciákban. Az angolszász jogrend tradícióit követő államokban inkább a bírói felügyeletnek van kitüntetett szerepe, ezt tekintik meghatározó elemnek. A kontinentális jogrendre épülő demokráciákban (hangsúlyosan ideértve az egykori monolitikus, pártállami rendszerek utódállamait) inkább a törvényhozói felügyeletet részesítik előnyben, de a bírói hatalom is bizonyos fontos esetekben szerepet kap. Néhány országban az ombudsman intézmény is részese a kontrollnak. A titkosszolgálatok parlamenti ellenőrzése, demokratikus felügyelete a legtöbb államban jogilag pontosan szabályozott keretek között történik. Az ellenőrzés konkrét gyakorlatát számos tényező befolyásolja: a jogalkotási szokások és rend, a politikai hatalomgyakorlás tradíciói és kialakult szisztémája, a hatalmi ágak közötti viszony rendezettsége stb.12

11

A Magyar Köztársaságban erre vonatkozóan a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 58.§ rendelkezik 12 Rövid nemzetközi kitekintéssel megállapíthatjuk, hogy a szolgálatok ellenőrzését illetően vannak olyan európai országok, ahol ezt a tevékenységet külön jogszabály határozza meg. Így többek között Németországban az 1978. április 11-től hatályos, 1992. június 12-én módosított Gesetz über die parlamentarische kontrolle nachrichtendienstlicher Tätigkeiten des Bundes. Ausztria is külön jogszabályban – Die Zivil Überwachung der militärischen Nachtrichtendienste in Österreich – szabályozza a katonai titkosszolgálatok civil kontrollját. A szervezeti megoldások tekintetében számos forma megtalálható, a hivatalos felügyelet általában a parlamenti (védelmi, katonai, titkosszolgálati) bizottságok közreműködésével valósul meg. Parlamenti ellenőrző bizottság felügyeli a titkosszolgálatok tevékenységét pl. Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban.

13

Az alkotmányos kontroll a titkosszolgálatokat illetően bizonyos sajátosságokkal bír, nem jelent totális és konkrét, részletekbe menő ellenőrzési lehetőséget. A teljes körű kontroll legfőbb akadályát a titkosszolgálatok tevékenységének alapvető jellemzői és tartalma jelentik. A közfelfogás szerint komoly akadályai lehetnek a titkosszolgálatok ellenőrzésének, e vonatkozásban a nyilvánosság érthető korlátai miatt meglehetősen sok a szkeptikus vélemény. A ténylegesen meglévő korlátok a titkosszolgálati tevékenység alapvető formáival (külföldi hírszerzés, hazai kémelhárítás, terrorfelderítés és elhárítás stb.), valamint a szolgálatok tevékenységének tartalmi elemeivel (műveleti akciók, speciális eszközök alkalmazása, információk és források védelme stb.) vannak kapcsolatban. A konspiráció követelményeinek primátusa azzal a következménnyel jár, hogy az illetéktelenek előtt (már pedig ez a kör igen tág) rejtve maradnak a szolgálatok tevékenységének konkrét céljai, az alkalmazott eljárásokra és eszközökre vonatkozó információk, a források és az általuk hozott információk, és más, kizárólag a szolgálatok belső szabályai szerint minősített adatok. Ezek a körülmények, amelyek egyrészt a működés és az információk titkosságából, bizalmas jellegéből, illetéktelen felhasználásuk súlyos konzekvenciáiból adódhatnak, másrészt a műveleti (operatív) akciók, módszerek üzemszerű alkalmazásához kapcsolódnak, olyan evidens következménnyel járnak, hogy a politikai önkorlátozás célszerűen kialakított rendszere gátat szabhat a kontrollált témák körének és mélységének. Az ellenőrzött titkosszolgálati szektor alapvető sajátosságai megkövetelik, hogy a kontroll mechanizmusai tekintetbe vegyék ezeket a jellemzőket, korlátokat. Kerülve a kialakított megoldások részletes ismertetését, általánosságban megállapítható, hogy a hatékony alkotmányos felügyelet speciális szabályozásokkal operál. Ilyenek: pl. a minősített dokumentumokba történő betekintés, illetve az információkhoz való hozzáférés rendjének szabályozása; az ellenőrző bizottság mandátumának pontos rögzítése; az ellenőrző testület tagjaival szembeni speciális biztonsági követelmények és titoktartási kötelezettség előírása stb.13 Általában azt állapíthatjuk meg, hogy a titkosszolgálatok parlamenti ellenőrzése kevésbé nyitott, mint a többi ágazaté, szakterületé. A politikai gyakorlatban teljesen elfogadott, hogy a titkosszolgálati tevékenységet érintő viták nem zajlanak a teljes nyilvánosság előtt, a szakbizottság ülései gyakran zártak, döntéseik és dokumentumaik csak meghatározott kör számára hozzáférhetőek.

13

Bővebben a parlamenti ellenőrzés magyar szabályozásáról és gyakorlatáról külön alfejezetben, illetve forrásként: Izsa Jenő – Szilágyi Zsolt: A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének elvi és gyakorlati kérdései. KBH Szakmai Szemle, 2007/3. szám, 5-30. oldal

14

1.3. A terminológia buktatói A titkosszolgálati (nemzetbiztonsági) tevékenység bemutatása során nem hagyhatók figyelmen kívül a megnevezés körül gyakran felmerülő terminológiai problémák. Az általánosan elfogadott nézetek szerint a biztonság mind tartalmi, mind terjedelmi értelemben komplex fogalom, összetevőit illetően általában felsorolják a kül- és belpolitikai, a katonai, a gazdasági, a pénzügyi, a jogi, a környezetvédelmi (ökológiai), az információs, a humanitárius, a szociális dimenzióit, a titkosszolgálati komponensét azonban csak elvétve. A magyar biztonságpolitika területei (szakágazatai) között a hivatalos nézeteket tükrözve az alapvető biztonságpolitikai dokumentumban14 nyilvánosan is megjelenik a nemzetbiztonsági terület, amely a szoros értelmezés szerint, valójában a titkosszolgálati tevékenységet és szervezetrendszert takarja. Magyarázatot igényel a jegyzet „titkosszolgálat”-i szóhasználata. Az explorátorok, titkos ágensek, spionok, ügynökök, hírszerzők, felderítők, elhárítók, klandesztin informátorok, szigorúan titkos munkatársak, hálózati személyek stb. tevékenységének keretet adó intézmények a legkülönfélébb, egymással gyakran keveredő elnevezésekkel szerepelnek a köz- és sajtónyelvben, de olykor a szakirodalomban is. A megkülönböztetés egy része tartalmi különbözőségekre vezethető vissza. Sok esetben azonban csak fogalmi tisztázatlanságuk okozza e kifejezések tarkaságát. A jegyzet titkosszolgálatok gyűjtőfogalom alatt tárgyalja − korszaktól és politikai-hatalmi kontextustól függetlenül − mindazokat a rejtett keretek között zajló információszerző (hírszerző) és/vagy elhárító tevékenységi formákat, amelyek alapvető célja a mindenkori állami szuverenitás fenntartása. Nincs tehát tekintettel az ezen tevékenységeket folytató erők intézményesültségének mértékére, formájára, ténykedésük irányaira, céljaira, de az adott állami főhatalom legitimációs alapjaira sem − miközben az államhoz kötöttségük elengedhetetlen feltétel. Az is igaz, hogy szuverenitásvédelemmel, több-kevesebb közvetlenséggel minden állami szerv foglalkozik, ezek közül azonban a speciális, leplezett, titkos, operatív formák, módszerek, erők és eszközök alkalmazása kizárólag a titkosszolgálatok attribútuma. A titkosszolgálat megnevezés független a konkrét politikai-hatalmi kontextustól, letisztultan és egyértelműen az állam egyik funkcióját és ennek intézményét, szervezetét jelenti. A titkosszolgálat fogalomnak éppen ez a pontossága tette lehetővé, hogy a politikatudomány, a hadtudomány, a biztonságelméletek és a politikai praxis is általánosan, globális jelleggel

14

A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáról szóló 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat

15

alkalmazza. A szakirodalom és a média, a köznyelv és a szaknyelv egyaránt azonosan értelmezi a titkosszolgálat fogalmat – általában és a nagyvilágban.15 Más aspektusból vizsgálva a terminológiai dilemmát, azt mondhatjuk, hogy a nemzetbiztonság fogalom (megnevezés) inkább a politikai célokat kifejező ún. célkategória, míg a titkosszolgálat kifejezés kifejezetten eszközkategóriaként értelmezhető. A hazai viszonyokra azonban egyértelműen a titkosszolgálat fogalmat alkalmazni nem látszik könnyen elérhetőnek. Érthető és akceptálható ellenérzéseket keltenek az olyan nagy publicitást kapott hírek, amelyek alapján sokan a titkosszolgálati tevékenységet a „piszkos ügyek” közé sorolják. (Ilyen lehet pl. kétes pénzügyi tranzakciók, kapcsolat bűnözői körökkel, más országokban a belső ellenzék támogatása stb..) Ugyancsak méltányolható negatív asszociációk kapcsolódhatnak egyes országok titkosszolgálatainak „sajátos” tevékenységéhez (politikailag motivált merényletek, gyilkosságok, illegális fegyverkereskedelem stb.). Semmiképpen nem látszik tehát jó megoldásnak a nemzetbiztonsági fogalom helyett a titkosszolgálat megnevezés erőltetett, oktrojált bevezetése. A történelmi előzményekre tekintettel látható, hogy a titkosszolgálat a régebbi, a nemzetbiztonsági szolgálat az újabb kori kifejezés, és főként a XX. század második felében hódít teret. Ez összefügg a biztonsági tevékenység, a szolgálatok működése jogi szabályozásának fejlődésével − illetve magának a szabályozásnak a megjelenésével − a polgári demokráciákban. A szolgálatok „hivatalosan” is megjelentek, és meghatározott feladatkörrel beépültek az állami szervezetrendszerbe. A nemzetközi együttműködés, a diplomácia jelentőségének megerősödése, az államok közötti vitás kérdések rendezésében elsődlegessé váló szerepe egyrészt növekvő, másrészt új típusú kormányzati igényeket támasztott a biztonsági szolgálatokkal szemben. Emellett a nyitottabbá váló társadalmak, a hírszolgálatok fejlődése, a nemzetközi kommunikáció globalizálódása és az informatika forradalma miatt a nemzetbiztonsági szolgálatok ma már nemcsak a klasszikus titkosszolgálati eszközökkel szereznek titkos információkat. A titkos információgyűjtés módszerei tehát meghaladják a klasszikus titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazását. Ugyanakkor a szóhasználat nemcsak a beszélgetésekben, a médiában, hanem hivatalos iratokban, néha kormány-előterjesztésekben is alkalmazza a titkosszolgálati jelzőt a nemzetbiztonsági tevékenység, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatok megjelölésénél. Fenti értelmezések a modern, demokratikus politikai berendezkedések jelenlegi helyzetére és szabályozási viszonyaira tekintettel érthetőek. 15

A megnevezésekben azonban nincs egységes felfogás és gyakorlat. Például Németországban Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamt für Verfassungschutz), Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND), Katonai Elhárító Szolgálat (Militärischer Abschirmdienst) működik.

16

A jegyzet az általánosság szintjén a titkosszolgálatok kifejezést használja. De ha ezek pártállami vagy jogállami körülmények közötti megjelenéséről van szó, akkor a saját − részben jogi − önmeghatározásuknak megfelelően az állambiztonság, illetve nemzetbiztonság kifejezéseket alkalmazza. Ez fordítva is igaz, ha például az állambiztonság kifejezéssel találkozunk, értelemszerűen a pártállam titkosszolgálatáról van szó és semmiképpen a demokratikus keretek közötti intézményekről. Magyarországon, amint a rövid hírszerzés-történeti visszatekintésben is bemutatjuk, illetve amennyiben a 90 éves önálló magyar titkosszolgálati rendszer történetét végiggondoljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy soha nem nevezték valódi nevén a hazai titkosszolgálato(ka)t. A második világháborút megelőzően, az általános rejtés, fedés viszonyai között ez teljesen elfogadható, érthető volt. A második világháborút követően először államrendészet (politikai rendészet), majd a „fordulat éve” (1948) után, a kommunista párt hatalmának kezdetétől, tehát a pártállam idején az államvédelem fogalom volt használatban. Az 1956-os forradalom utáni konszolidációs időszaktól az állambiztonság fogalommal takarták el a titkosszolgálatokat, bár ha szemantikailag nézzük, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a funkció és a szervezet megnevezése szinkronban volt. Az 1989-90-es politikai rendszerváltozás természetszerűen vonta maga után ezen a területen is a mélyreható átalakulást. A nemzetbiztonság fogalom, mint jogi kategória a rendszerváltás folyamatában került be a szakmai-politikai szótárba, majd a köznyelvbe. A „Duna – gate” botrány kirobbanása tarthatatlanná tette az addigi állambiztonsági struktúra fenntartását. Az 1990. évi X. törvény,16 amely a mai magyar nemzetbiztonsági szféra működésének és a struktúra alapjának tekinthető, nem tartalmazta a nemzetbiztonság kifejezést, hanem konzekvensen a titkosszolgálatok terminológiát használta. A nevezett törvényben kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendeletet adott ki, amelyben szabályozta a nemzetbiztonsági tevékenységet.17 Itt van tehát az ugrópont, ettől kezdve beszélünk nemzetbiztonsági feladatokról, nemzetbiztonsági szolgálatról. A jogalkotó tehát 1990-ben a titkosszolgálat=nemzetbiztonsági szolgálat megoldást választotta. A régi pártállami rendszerhez szorosan kötődő állambiztonsági (netán a még korábbi, de ugyanúgy vállalhatatlan államvédelmi) fogalom meghagyása, vagy beemelése az új jogrendbe, az új struktúrákba nyilvánvalóan közvetlen politikai okok, továbbá nem mellőzhető társadalomlélektani szempontok miatt szóba sem jöhetett.

16

1990. évi X. törvény a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról 17 26/1990. (II. 14.) MT rendelet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról

17

A jelenlegi magyar jogi szabályozás által használatos „nemzetbiztonsági” terminus elfogadása körül nem csupán a hatályos törvény vitájában, de már az „állambiztonsági szervek jogállami átalakítása” során is élénk viták alakultak ki. Az 1989-es év során a belügyminisztériumban lezajlott vitákban a nemzetbiztonsági szolgálat, nemzetbiztonsági hivatal, állambiztonsági hivatal éppúgy szóba került, mint az alkotmányvédő hivatal elnevezés.18 A nemzetbiztonság terminus bevezetése azt eredményezte, hogy egyértelművé vált az elhatárolódás a pártállami állambiztonsági szolgálatoktól, sőt az ott használatos szakkifejezésektől is. Az állambiztonsági szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti különbségtétel szükségessége és megoldási módja a parlamenti előterjesztésre váró törvénytervezet vitája során is felmerült. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központjának szakértői csoportja például a következőket észrevételezte: „Nem derül ki, hogy milyen megfontolásból, de a törvényjavaslat kerüli a titkosszolgálat szó használatát, holott ennek a megnevezésnek a megfelelő helyen való használata világosabbá, egyértelműbbé tenne sok fogalmat.” 19 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szövege kerüli a titkosszolgálat fogalmat, azonban két esetben mégis megjelenik a kifejezés. A törvény 25. §-ában a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományára vonatkozó szabályként rögzíti, hogy részükre „beosztási illetményük 25 %-áig terjedő titkosszolgálati pótlék adható”. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok között a speciális működési kiadások fogalom értelmezésében (63.§ 2. bekezdésében) a „nemzetbiztonsági szolgálatok titkosszolgálati tevékenysége” kifejezést használja.20 A titkosszolgálat fogalmának kibontása és lényeges tartalmi kérdéseinek tisztázása után a mindennapok politikai, közéleti eseményeit figyelemmel kísérve azt konstatáljuk, hogy a széles közvélemény, a tájékoztató eszközök munkatársai, sőt a politikai szféra szereplői nemegyszer keverik a fogalmakat. A nemzet biztonságára gondolva, arról gondolkodva a nemzeti biztonsági szavak (így külön két szóban) használata lenne indokolt, úgy, mint ez a Nemzeti Biztonsági Stratégia esetében történt. A formai, kiejtésbeli majdnem azonosság sok félreértést okozhat, ezért szerencsésebbnek tartanánk, hogy a nemzetbiztonsági szférára és szervezeteire az egyértelmű és adekvát titkosszolgálati megnevezést alkalmazzuk hivatalosan 18

Egy meghiúsult törvényalkotási kezdeményezés 1989-ből. Az állam- és közbiztonsági törvény szabályozási elveire vonatkozó javaslat kudarca. De iurisprudentiae et iure publico. Jog és politikatudományi folyóirat. 2007. 1-2. 19 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat véleményezése. Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központ, Bp., 1995. 28. o.; Hasonló álláspontot képvisel Izsa Jenő: Javaslatok a nemzetbiztonsági / titkosszolgálati stratégia kidolgozásához. Hadtudomány, 2007. 1. 20 Dr. Dezső – Dr. Hajas: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. HVG ORAC, Budapest, 2000. 20. oldal

18

is, a szakmai nyelvben is, és a köznapi megnyilvánulásokban is. Ebben az esetben a tartalom és annak megjelenése harmóniában lenne. A szféra egészének, benne a szolgálatoknak és a tevékenységüknek a megnevezése döntés és konszenzus kérdése, talán a nem távoli jövőben ez a látszólag nem túl lényeges terminológiai kérdés is megoldható. A szakmai közvélemény számára az alapfogalmak értelmezése nem okoz gondot, egyértelmű, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hazánkban is a klasszikus és tradicionális titkosszolgálati ágak mentén szervezett hírszerző illetve elhárító (nem pedig biztonsági!) szolgálatok. Az általuk végzett szakmai tevékenység alapvető tartalmi, eszköz- és módszerbeli eltéréseket mutat a társadalom más szféráiban végzett szakmai tevékenységtől, mert speciális célok érdekében speciális tudással rendelkező emberek speciális, csak erre a területre jellemző módon ténykednek. A nemzetbiztonsági szolgálatok olyan tipikus titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmaznak, amelyekkel az érintettek állampolgári jogait tudtuk és beleegyezésük nélkül korlátozhatják. 1.4. A titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzői Amennyiben a titkosszolgálati szakmai tevékenység jellemzőit, lényegi elemeit a benne részt vevő ember, a humán faktor oldaláról megvizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy ez a munka minden specialitásával együtt megfelel a szakértelmiségi tevékenység alapvető kritériumainak.21 Értékőrző és értékteremtő funkciója egyértelműen igazolható. Ennek a tevékenységnek a középpontjában az ország, a nemzet biztonsága áll. A biztonság speciális érték, amely a lakosság konszolidált létfeltételeit, az államélet, a nemzetgazdaság, a politikai szféra, továbbá a társadalom más fontos területeinek – ide tartozóan a honvédelem – fenyegetésektől, veszélyektől mentes állapotát, stabilitását és fejlődését garantálja. A biztonság az anyagi, a szellemi, a kulturális gyarapodás alapfeltétele, megléte, megőrzése nyilvánvaló érték a társadalomban és az egyén életében. Ezt mindennél egyértelműbben jelzi az a tény, hogy a biztonság alkotmányos jogként is definiálható. A biztonság mindig konkrét realitás, az ország szuverenitásában, a demokratikus jogállam intézményeinek és a piacgazdaság zavartalan működésében, az emberi jogok érvénye-

21

Izsa Jenő: Erkölcsi aspektusok, dilemmák, konfliktusok a titkosszolgálatok szakmai tevékenységében, avagy a szakma etikai kérdései. In.: Hadtudományi tájékoztató tanulmánygyűjtemény. HVK VKI 2001/5. szám. 44. old. Az értelmiségi/szakértelmiségi tevékenység alapvető jellemzőiként: - az értékteremtő, értékőrző funkciót; - a kifejezetten intellektuális jelleget; - a szellemi munka dominanciáját; - a kreativitást; - a szakismeretek „termelésében”, megújításában való aktív részvételt; - a független szakértői szerep betöltését említi a szakirodalom.

19

sülésében, az élet-, a vagyon-, a jog- és szociális biztonságban tárgyiasul. Azért kell védeni, naponta újrateremteni és továbbadni, mert hiánya vagy veszélyeztetett állapota hátrányosan befolyásolja az ország, a társadalom alapvető érdekeinek érvényesítését, az emberi életminőséget, végső esetben fenyegeti a közösség létét. A titkosszolgálati munkatársak elsősorban intellektuális jellegű, igényes szellemi teljesítményt igénylő tevékenységet végeznek, más szakértelmiségi pályákhoz hasonlóan elsősorban az eszükkel, a tudásukkal dolgoznak, ezért nyilvánvalóan tartós és intenzív mentális igénybevételnek vannak kitéve. Általában is azt mondhatjuk, hogy a merőben más típusú feladatok más típusú szellemi munkát igényelnek. Itt az egyenes szándék nem elvárható, a könnyen kiszámítható viselkedés nem előnyös. A szakma lényegéből adódóan a hírszerzés és az elhárítás munkatársai komoly felkészültségű ellenféllel szemben egy bonyolult játszmában vesznek részt, ellenérdekeltségű felek nem nyílt harcának aktív részesei. A mentális terheket növeli a konspiráció minden körülmények közötti betartása, a szerepjátszás és a kombinatív előregondolkodás állandó jelenléte, a folyamatos szellemi készenlét állapotának fenntartása. A köztudatban a hírszerzés szakembereit az elhárítókkal megegyezően általában a sakkozókhoz hasonlítják. (Ez a megállapítás ellenvéleményeket is gerjeszthet, amennyiben a sakk, mint játék végtelenül változatos és bonyolult ugyan, de az emberi interakcióknak csupán rendkívül egyszerűsített metaforája lehet.22 A sakkban minden játszma azonos kiinduló helyzetből kezdődik. A szabályok mindkét félre azonosak, változtatni nem lehet rajtuk, világosak, nyilvánosak, érthetőek, szigorúan be kell tartani őket. A titkosszolgálati tevékenységben az ellenfelek közötti harcban más szabályokat követnek. A sakk metafora azt a jellegzetességet mégis viszonylag jól illusztrálhatja, hogy itt is szükséges egy vagy néhány lépést előre megtervezni, kombinációkat felépíteni, csapdákat állítani, de minden lépésünk az előző lépésünkre kapott választól függ.) Ebben a szakmában tartós a pszichés terhelés, rendszeres a túlmunka, állandó a rendelkezésre állás. A szaktudás tartalma következtében ezt a szellemi tevékenységet nem lehet egyszer s mindenkorra megtanulni, begyakorolni. Az élethosszig tartó tanulás elméleti koncepciója a szakma mindennapos gyakorlatában jut kifejezésre. A szinte folyamatos tanulás, a szakmai kompetencia fejlesztése csak szilárd általános műveltségi alapokon lehetséges. Ez kreatív (alkotó) jellegű tevékenység, mert állandóan változó és számos bizonytalansági faktorral átszőtt mezőben folyik. A szaktudás alkotó alkalmazása alapkövetelmény. A 22

B. Betelheim: Az elég jó szülő. Könyv a gyermeknevelésről. Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000. 14 - 15. oldal

20

problémahelyzetekben és a mindennapos feladatokban is gyors, pontos helyzetfelismerés, rugalmas gondolkodás, fantázia, intuíció, alkalmazkodóképesség és adekvát, határozott cselekvés szükséges. A szakma egyik alapszabálya, hogy nincs két azonos helyzet, nem lehet két azonos megoldás. Mind a hírszerző, mind az elhárító szakmának évszázados tapasztalatokon alapuló törvényszerűségei vannak, kialakult és célravezető eljárási szabályok, algoritmusok léteznek, mégsem lehetséges sablonok alkalmazása, ehelyett kreativitás kell! A titkosszolgálati tevékenységben a siker záloga a felkészültség és az előrelátás, mert a sablonosság, a felületesség és a kezdeményezés elvesztése vereséghez vezet. A kombinatív készség, a szerepjátszási képesség, az empátia, a rögtönzés stb. olyan evidens követelmény, amely sok más értelmiségi foglalkozás esetében kevésbé kitüntetett vagy nem annyira fontos. Csak széles spektrumú ismeretekkel, teljesítményképes szaktudással és sokszínű tevékenység- és magatartás repertoárral rendelkező kreatív munkatárs számíthat sikerre. A szakmai tevékenység praxisában állandó mozzanat a szakismeretek megújítása, innovatív fejlesztése, alkalmazása. Ilyen ismeretanyag másoknak nincs birtokában, és mivel a szakmai munka sikeréhez hozzájárul a szakma elméletének, szaktudományos alapjainak és interdiszciplináris kapcsolatainak feltárása, fejlesztése, ennek megfelelően a titkosszolgálatnál érték az igényes szellemi alkotó tevékenység. A szakérői szerepkörben való megjelenés és ténykedés szinte napi gyakorlat. A hírszerzők és elhárítók speciális tudását, titkos vagy nyílt forrásból szerzett információit hasznosíthatják a döntéshozók. A titkosszolgálatok speciális szakértelmét eszköz jelleggel használják az állam politikai vezetői. Az ország biztonságát fenyegető veszélyek időbeni felfedése, a fontos állami, gazdasági, honvédelmi, stb. érdekek és értékek folyamatos, megbízható védelme megköveteli a politikai döntéshozók korrekt, aktuális, pontos, szakmailag hiteles informálását, prognózisok és döntési alternatívák kidolgozását, a visszacsatolást. A titkosszolgálati szakértőknek, elemzőknek ki kell mondaniuk a politika számára kedvezőtlen igazságokat is. A szakértői szerep helyes felfogása kizárja az aktuálpolitikai megfontolásokat. Az értelmiséggel kapcsolatban oly sokat emlegetett és oly sokra tartott „függetlenség” alapvető forrása ez az elvi álláspont és ez a gyakorlat lehet. Alapszabály, hogy a titkosszolgálatok vezetőinek és állományának ne legyenek direkt kapcsolatai a politikai pártokkal és közvetlen pártérdeket szolgáló tevékenységben ne vegyenek részt. Magyarországon az érvényes előírások meghatározása és betartása ezt a célt is szolgálja, amikor egyértelműen tilalmazza a politikai tevékenység folytatását és a pártbeli tagságot.23

23

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 22.§. c) pont.

21

2. A HÍRSZERZÉSRŐL 2.1. A hírszerzés fogalma és általános céljai A hírszerzésnek – hasonlóan például az olyan közkeletűen használt biztonsághoz – nincs generálisan elfogadott, általánosan használt fogalma. Azt tapasztaljuk, hogy akár a viszonylag szűk terjedelmű szakirodalom, valamint az értő szakmai közvélemény, akár az ún. népszerű irodalom, vagy akár a közbeszéd számos, olykor egymásra alig hasonlító értelmezést csatol e fogalomhoz. Mellőznénk az ilyenkor szokásos megoldást, ezúttal nem sorakoztatunk fel különböző lexikonokból, szótárakból vett meghatározásokat, nem végzünk összehasonlító tartalomelemzést, nem tárjuk fel az alapvető azonosságokat és a markáns eltéréseket.24 A magunk részéről hírszerzés alatt az állam egyik funkcióját értjük, amelyet az eminens nemzeti érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében, kizárólag erre a feladatra létrehozott, közvetlen kormányzati irányítás alatt működtetett szervezetek, speciális eszközöket és módszereket alkalmazva végeznek, titkos (bizalmas) és nyílt forrású információk beszerzésével. Ebben a bizonyára nem teljes meghatározásban benne foglaltatik a hírszerzés általános célja, az állami intézményrendszerben betöltött helye és szerepe, továbbá a differentia specifica: a tevékenység alapvető és egyedi sajátossága. A hírszerzés története egyidős az emberiség történetével. Ebben a szakmában évezredes tradíciók vannak, évezredes szakmai törvények kristályosodtak ki, amelyek a hírszerzés olyan jellemzőit mutatják, mint az univerzalitás és a globalitás. Társadalmi-gazdasági rendszerek váltották egymást, birodalmak keletkeztek, tündököltek, tűntek el, a tudomány és a technika újabb és újabb vívmányai forradalmi változásokat, fejlődést hoztak, az ember fokozatosan legyőzte a természetet, sőt ma már az önpusztítás minden kellékével is rendelkezik. A biztonság minden korban alapvető szükséglete volt a társadalmaknak, az államoknak, az egyéneknek. Ebből egyenesen adódott az a felismerés, hogy a fejlődés, a megmaradás, a túlélés egyik döntő feltétele a környezetről, a másik társadalomról, a másik államról, a másik emberről folyamatosan érdemi, használható információkat szerezni, annak érdekében, hogy kisebb-nagyobb súlyú döntéseinket a lehetőség szerinti optimálishoz közelítsük. Nem lehet illúziónk, ma az államok és a nem állami szervezetek is a lényeget tekintve ugyanúgy folytatnak hírszerzést (információszerzést), mint akár évszázadokkal korábban, jóllehet a technikai és a tudományos fejlettség egészen más, magasabb színvonalon áll, és 24

A hírszerzés fogalmának értelmezéséről lásd Botz László: Hírszerzés a NATO kapujában. 1999. január, www.kfh.hu/hu/irodalom/publikaciok/hirszerz.htm

22

ennek minden előnyét, eredményét azonnal felhasználják a saját céljaik érdekében. A hírszerzés az állam elemi szükségletei közé tartozik. A régi mondást („Navigare necesse est! = Hajózni pedig kell!”) némileg átalakítva azt mondhatjuk: információt szerezni pedig kell! Igaznak tartjuk ezt a parancsot napjainkban is és a jövőt illetően is. Az államok vezetőitől, a politika alakítóitól, a döntéshozóktól csak akkor várhatók el ésszerű és hatékony lépések, csak akkor hozhatnak helyes döntéseket, ha megfelelően tájékozottak, ha sokoldalúan informáltak, ha hiteles és megbízható alapokra támaszkodik a helyzetmegítélésük, valamint ismerik a döntést befolyásoló körülményeket, mások törekvéseit, és a tervezett lépéseik következményeire vonatkozó előrejelzéseket. A vezetésnek (így az államvezetésnek is) egymástól elválaszthatatlan két funkciója a döntés, és a szükséges információk beszerzése. A hírszerzés mással alig helyettesíthető lehetőséget jelent a politikai döntéshozók számára az összefüggések, a háttér és a várható hatások alaposabb megítélésére. A hatékony, jól működő hírszerzés nem vezet szükségképpen hatékony, bölcs politikai döntésekhez. (A politikai jelző itt a legszélesebb értelmezést takarja.) De az információk hiánya, a hamis vagy félrevezető információk biztosan csak rossz döntéseket tesznek lehetővé, mert amikor döntéskényszer van, akkor dönteni pedig kell, olykor kevés, olykor nem hiteles, nem időszerű információkra utaltan is. Egyébként is azt tartja a hírszerzői körökben evidenciaként kezelt mondás, hogy „sohasem tudhatsz eleget”. A hírszerzés célja – általánosságban – a (politikai és katonai) döntéshozók támogatása információkkal. A politikai jelentőséggel bíró döntéseket bonyolult helyzetben, hiányos informáltság mellett, a várható következmények részleges ismeretében, kockázatokat vállalva hozzák meg az illetékesek. Az informáltság növeli a döntések megalapozottságát és esélyeit a kedvezőbb eredmény bekövetkezésének elősegítésére. Ám ennek alapvető feltételeként az információknak összhangban kell lenniük a tényekkel. Az egyes szak- (ágazati-) politikák közül különösen információigényes és információ érzékeny a biztonságpolitika, a katonapolitika (védelempolitika), a külpolitika, a gazdaságpolitika. Ezeken a területeken – jellegüknél fogva – döntő mértékben külföldi eredetű, vagy külföldre vonatkozó adatokra, tényekre, elemzésekre stb. van szükség, köztük jelentős arányban bizalmas, titkos, nem könnyen hozzáférhető információkra. Ez utóbbiakat alapvető feladatként a hírszerző szolgálatok kötelessége megszerezni, feldolgozni és felhasználásra alkalmas formában a megrendelő (a kormányzat vagy valamely állami szerv) számára átadni, előterjeszteni.

23

A hírszerzés jelentőségét éppen az adja, hogy speciális eszközökkel speciális tudást termel, ezért megszervezése és megbízható, hatékony működtetése elemi nemzeti (állami) érdek. Ebből egyenesen következik, hogy mivel a hírszerzés a szuverenitás eleme, állami monopólium és felelősség, nem magánosítható, nem adható ki „alvállalkozóknak”. Ezt a követelményt nem ingatja meg az utóbbi évtizedben (főként az USA-ban) egyre erősebben tapasztalható „outsourcing” jelenség a titkosszolgálati szférában és annak közvetlen közelében. A hírszerzés nagyarányú kiszervezése viszonylag új keletű jelenség, melynek végrehajtására vonatkozóan nincsenek elfogadott szabályok, nincs egy követhető recept. Az Egyesült Államokban a gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy átgondolt stratégiával és megfelelő szabályozással a magáncégek hasznosan illeszthetőek be a nemzeti hírszerzés rendszerébe. A hírszerző magáncégek alkalmazása azonban nem lehet általános érvényű, nem egy mindenható megoldás, a speciális cégek soha nem helyettesíthetik, nem válthatják ki, nem tehetik feleslegessé a nemzeti hírszerző szervezeteket. A titkosszolgálatok számára a magánszektor nem lehet más, mint egy hasznos kiegészítő erőforrás, a fenyegetések elhárításához szükséges dinamikus eszköz, amelynek felhasználásával hatékonyabbá válhat működésük, és amely lehetővé teszi, hogy a tevékenységük szétaprózása helyett a nemzeti biztonsága szempontjából legfontosabb feladatokra, a legkeményebb „célpontokra” fókuszáljanak. Az ún. „hírszerzési magképességeket” egyetlen állam sem tervezi és nem fogja a saját irányítása alól kiengedni.25 Az államok politikai vezetői, a kormányok különösen számítanak a hírszerző szolgálatok különös képességeire, valamint az általuk kitermelt és szolgáltatott információkra: 

az adott állam közvetlen környezetében (érdekszférájában) jelentkező bármilyen eredetű és bármilyen típusú válsághelyzetben, konfliktushelyzetben;



az alapvető nemzeti értékek és érdekek bármilyen eredetű közvetlen veszélyeztetettsége esetén;



az általános politikai irányvonal, a szakpolitikai stratégiák kialakításakor, módosításakor, váltásakor, és



a politikai hatalmat fenyegető bármilyen eredetű veszélyek megjelenése esetén.

Az önálló nemzeti hírszerzés a szuverenitás egyik lényeges tartalmi eleme, ma az államok szinte kivétel nélkül ezt vallják és követik a gyakorlatban. Nem kell hozzá különösebb 25

Erről bővebben Lénárt Ferenc: A magán-titkosszolgálati tevékenység és a biztonság. Új Honvédségi Szemle, 2007. november, és Szalai Gábor: A nemzeti hírszerzés és a magánszektor kapcsolatának alapkérdései az USAban. ZMNE KLHTK Hadtudományi Szemle on-line folyóirat, 2008.2. szám, http://hadtudomanyiszemle.zmne.hu/?q=hu/2008/1-evfolyam-2-szam

24

fantázia, hogy belássuk: minden állam egyszerre alanya és tárgya a hírszerzésnek – mindenki célpont. A történelem nagy tanulsága, hogy senki sem marad állandó jelleggel szövetséges, senki nem marad örökké ellenség. Az államoknak nincsenek barátaik, csak érdekeik vannak, ezért cselekedeteik, törekvéseik mögött – így az általuk irányított hírszerző tevékenység mögött is – mindig az érdekeket kell keresnünk és megtalálnunk. A hírszerzés az állam erejének, biztonsági potenciáljának egyik elengedhetetlen összetevője, képességfaktora.26 A hírszerzés általános céljait és rendszer-független lényegét illetően, valamint az elkülönült, nemzeti hírszerzés feladatára és jövőjére vonatkozólag egyetértünk Trevor-Hoper professzorral: „Ameddig a kormányok tevékenységük bizonyos részét titkolni fogják más kormányok elől és amennyiben politikai lépéseiket a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információkra kívánják alapozni, akkor egyrészt folyamatosan szőniük kell a titkosság hálóját (saját oldalról), másrészt folyamatosan törekedniük kell mások titkossági hálóján történő áthatolásra. Mindez elkerülhetetlenül különböző módszerekkel jár együtt. A célnak ettől még azonosnak kell maradnia. A hírszerzés ezért valójában egy és oszthatatlan …” 27 Abszolút szakszerű és egyértelmű fogalmazás, egyszerre tudományos igényű és populáris. Amikor a hírszerzésről beszélünk, egyidejűleg legalább két, szorosan összetartozó értelmezésben kell gondolkodnunk. A hírszerzés egyik összefüggésben – szervezeti aspektusból – azt az apparátust (szervezetet) jelenti, amelyik a titkos (és a nyílt) forrású információk gyűjtésével, elemzésével, értékelésével foglalkozik. A hírszerzés az állami biztonság-, a kül- és a katonapolitika egyik sajátos rendeltetésű eszköze, speciális célokra szervezett intézménye. Másik értelmezésben a hírszerzés olyan tevékenységforma, feladatrendszer, amelyet titkos, bizalmas, fontos, más módon meg nem szerezhető információk, dokumentumok megszerzése céljából speciálisan kiképzett, felkészített emberek (erők), illetve speciális technikai eszközök, eljárások és módszerek alkalmazásával végeznek. A hírszerzés gyakorlatában ez a kettős nézőpontú, alapvetően elméleti síkon történő megközelítés és megkülönböztetés alig állja meg a helyét, mert nyilvánvalóan a hírszerző szervezet nem önmagáért van, az apparátus nem létezik önmagában, csak a szervezetet alkotó részegységek, funkcionális alapon szervezett csoportok, és az ezekbe tartozó, speciális feladatokat végző emberek tevékenységéből áll össze a hírszerzés egy egésszé, egységes rendszerré. Nem vitás, hogy a hírszerzés az állam szolgálatában álló, a biztonságot szavatoló eszközrendszer egyik legrejtettebb, s minden bizonnyal a legmisztifikáltabb eleme. A titkosszolgálatok 26 27

Botz László: Hírszerzés a NATO kapujában. 1999. január, www.kfh.hu/hu/irodalom/publikaciok/hirszerz.htm. J. T. Richerson: Külföldi hírszerző szervezetek. MNVK 2. Csf.-ség, 1990, Budapest.

25

létét, működését általában és hivatalosan szemérmes hallgatás övezi, nem véletlenül nevezik ezt a területet oly találóan az államok „intim szférájának”. A hírszerzési rendszer stratégiai célja az, hogy az ország külső, belső biztonságát érintő legfontosabb kérdésekről – a jelentősebb világpolitikai, a világgazdasági tendenciákról, a regionális válsággócokban kialakult helyzetről stb. – az állami (kormányzati) döntéshozókat, a polgári és katonai felső vezetést rendszeresen, aggregált formában informálja. 28 A hírszerzés általános céljai: 

információk gyűjtése, elemzése, értékelése és a megrendelők számára előter-

jesztése, a hírszerzési információk elosztása és azok felhasználása más államokkal, kormányokkal, politikai csoportokkal, pártokkal, katonai erőkkel, mozgalmakkal, nem állami szereplőkkel kapcsolatban, amelyek tevékenységéről, terveiről feltételezhető, hogy érinti az adott állam biztonságát; 

más államok, kormányok vagy mozgalmak hasonló (információszerző) tevé-

kenységének felderítése, akadályozása, elhárítása, megszakítása, semlegesítése; 

titkos tevékenység folytatása a biztonsági kihívást jelentő államok, kormányok

vagy mozgalmak tevékenységének, magatartásának befolyásolása, megváltoztatása céljából. A hírszerzési rendszer működésének eredményei az állam biztonságát érintő, befolyásoló stratégiai és taktikai döntéseinek előkészítése során hasznosulnak. Történelmi példák, esetek sokasága igazolja, hogy a hírszerzés hogyan és milyen mértékben volt képes befolyásolni a hatalmi döntéseket, a politikai és társadalmi folyamatok menetét és kimenetelét. Általános érvénnyel azonban el kell fogadnunk J. Keegan konklúzióját, aki a hírszerzés egy sajátos területét, a háborús katonai hírszerzést illetően azt állapította meg, hogy a hatékony hírszerzés vitathatatlanul fontos, szükséges feltétele volt a katonai győzelmeknek, de önmagában nem lett volna ehhez elégséges tényező, nem is volt döntő szerepe a háborúk kimenetelének eldöntésében. A népi bölcsesség szerint a tudás (az ellenségről megszerzett tudás különösen) hatalom, de ehhez hozzá kell tennünk azt a félmondatot, hogy amennyiben tényleges potenciál, akcióképes erő párosul hozzá. Sok és hiteles, időszerű és pontos hírszerzési információ sem dönti el a fegyveres küzdelem sorsát, de orientálja és befolyásolja a döntéseket, csökkentheti a veszteségeket, kockázatokat, növelheti a védettséget, eloszlathat a jövővel kapcsolatos bi-

28

Lénárt Ferenc: Az új típusú nemzetbiztonsági információgyűjtés stratégiája. Új Honvédségi Szemle, 2004/3.

26

zonytalanságokat, de csak erő közvetítésével képes hatást kifejteni. A jól működő hírszerzés szerepe mind háborúban, mind békében roppant lényeges, de önmagában nem döntő. A nagy hírszerzési fölény sem garantálja feltétlenül a győzelmet. A hírszerzés egy hatásos, nélkülözhetetlen eszköz, de „a harcosnak nem úrnője, hanem szolgája”.29 2.2. Kis magyar hírszerzés-történeti visszatekintés és a jelenlegi helyzet értelmezése A hírszerzés elméleti megközelítése, illetve ennek alapján való gyakorlati megszervezése és működtetése a magyar hírszerzés közelmúltbeli történetét vizsgálva igen érdekes képet mutat. A rendszerváltozást megelőzően Magyar Népköztársaság állambiztonsági feladatait a Belügyminisztérium egységes szervezetében a belügyminiszter közvetlen alárendeltségében a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség látta el. Az állambiztonsági feladatok közé tartozott: 

a hírszerzés,



a kémelhárítás,



a belső reakció elhárítása,



a katonai elhárítás,



az ipari, közlekedési, mezőgazdasági, külügyi, kül- és belkereskedelmi szer-

vek, tudományos, kutató- és tervező intézetek védelme a kémek, hazaárulók, kártevők, rombolók, összeesküvők és más ellenséges elemek behatolása ellen, 

az útlevelek ügyintézése, külföldiek ellenőrzése,



a párt- és a kormány vezetőinek védelme, rendszeres tájékoztatása az ellenség

terveiről, tevékenységéről, a fontosabb politikai hatású rendkívüli eseményekről, 

a titokvédelem,



a rejtjelző munka ellenőrzése,



valamint a feladatok ellátásához szükséges különböző technikai és operatív te-

endők elvégzése, illetve a speciális, védett hírösszeköttetés biztosítása.

29

John Keegan: A háborús felderítés. Európa könyvkiadó, Budapest, 2005. 27. oldal

27

A hírszerzést az állambiztonsági tevékenység egyik elemeként kezelték, ennek megfelelően a hírszerző szervezet az állambiztonság egységes struktúrájába integrálódott, viszonylagos önállóságot élvezett, mivel 1963-tól csoportfőnökségként működött. Az Állambiztonsági Főcsoportfőnökség ügyrendje az alábbiakban határozta meg a III./I. Csoportfőnökség, tehát a magyar hírszerző szervezet feladatait: a)

Az imperialista és a velünk szemben álló államok politikai, katonai és gazdasági tevé-

kenységéről titkos, megbízható információkat és okmányokat szerez. b)

Megakadályozza az imperialista hírszerzőszervek és szolgálatukban álló emigrációs

szervezetek, csoportok hazánk, illetve a szocialista tábor ellen irányuló tevékenységét. Felderíti terveit, szándékait és módszereit, behatolási csatornáikat és a belső reakciós erőkkel való kapcsolatukat.

c)

Rendszeresen tájékoztatja a párt- és a kormány vezetőit az ellenség terveiről, tevé-

kenységéről, a fontosabb politikai hatású rendkívüli eseményekről.

30

A Minisztertanács (= a Magyar Népköztársaság kormánya) 1975-ben határozatban rögzítette az állambiztonsági feladatokat, köztük a hírszerzés alapvető feladatait: a)

titkos információkat szerezni az imperialista, kapitalista államoknak és a velük

együttműködő szervezeteknek a Magyar Népköztársaság érdekeit veszélyeztető politikai, gazdasági, katonai és műszaki tudományos, továbbá kulturális tevékenységéről, valamint hazánk külpolitikai, gazdasági és kereskedelmi érdekeit szolgáló kérdésekről; b)

intézkedéseket foganatosítani a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikai érdekei-

nek megvalósítását szolgáló kérdésekben, az ellenséges szervek megtévesztése, tervei végrehajtásának megakadályozása és erőinek bomlasztása végett;

c)

felderíteni, leleplezni, megakadályozni az ellenséges hatalmaknak és szervezeteknek,

valamint az országon belüli ellenséges erőknek a Magyar Népköztársaság ellen irányuló terveit, behatolási lehetőségeit, formáit, együttműködésük módját és tevékenységét.

31

Mélyebb összehasonlító elemzés nélkül is szembeötlő a két megfogalmazás lényegi különbsége. Míg az 1963-as feladat inkább politikai indíttatású, jelszó szerű, ezért nagyon általános, addig az 1975-ben kelt határozat kevésbé ideologikus töltetű, sokkal pragmatikusabb felfogást tükröz, az ország érdekeit helyezi a középpontba. Nyilvánvaló, hogy a két idézett feladatsor mind tartalmi, mind stílusbeli vonatkozásban magán viseli az adott politikai (elsősorban belpolitikai) helyzet minden jellemzőjét, sajátosságát. Így például az első esetben 30

A Magyar Népköztársaság belügyminiszter helyettesének 004. számú utasítása. Budapest, 1963. évi február hó 12-én a BM III. Főcsoportfőnökség Ügyrendjéről. 31 A Minisztertanács 6000/1975. sz. határozata az állambiztonsági feladatokról

28

a forradalom utáni konszolidációs időszak lezárásával az államvezetésben kialakított új politikai irányvonalat, vagy a másodikként idézett feladatok a 70-es évtized közepének olyan változásait is mutatják, amelyek a hidegháborús feszültség enyhüléséhez vezettek, illetve a magyar vezetés bizonyos sikereit, önállósodási törekvéseit, útkeresését jelzik. A III./I. (Hírszerző) Csoportfőnökség feladatai a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség 1979-es ügyrendje szerint az alábbiak: a) országos hatáskörrel tervezi, szervezi, irányítja és végrehajtja hazánk külpolitikai, gazdasági és tudományos-műszaki érdekeit szolgáló, a szocialista tábor országainak biztonságával összefüggő védelmi jellegű titkos információk és dokumentumok szerzését, aktív intézkedések foganatosítását; b) tervszerű és célirányos felderítést folytat az ellenséges hírszerző, elhárító szervekkel, ellenséges szervezetekkel szemben; c) végzi a nem baráti államokban működő magyar külképviseleti szervek, kolóniák operatív védelmét, és a titokvédelmet.

32

Amint egyértelműen érzékelhető, a hírszerzés feladatai egyre inkább letisztultak, pontosodtak, szinte a meglepetés erejével hat, hogy ebben a feladat meghatározásban már a szakmai jelleg erősen dominál, „csak” a „szocialista tábor” és a „nem baráti államok” kitételek jelennek meg mint direkt ideológiai-politikai töltelékszövegek. Feltétlenül említést érdemel az a körülmény, hogy a rendszerváltozást megelőző évtizedekben a magyar hírszerző szervezeti rendszerben (a mai állapothoz hasonlóan) elkülönült a katonai hírszerzés, nem volt egységes szakmai irányítás. Ez az elkülönülés abban nyilvánult meg, hogy a magyar katonai hírszerzés 1990-ig a Belügyminisztérium irányítása alatt álló egységes állambiztonsági szervezeten (tehát a III. Főcsoportfőnökségen) kívül, a Honvédelmi minisztérium Vezérkarának 2. Csoportfőnökségeként, önállóan (és a Varsói Szerződésbeli kötelezettségeket teljesítve) működött.33 Tevékenységét ugyancsak titkos kormányhatározat szabályozta, amelyből a feladat meghatározást idézzük: „ A Honvédelmi Minisztérium Vezérkarának Felderítő Csoportfőnöksége katonai hírszerző feladatai:

32

A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 26/1979. számú parancsa: A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség Ügyrendjének kiadásáról 33 Magyar Balázs: A magyar katonai hírszerzés tevékenységének fő irányai és jellemzői a Varsói Szerződés időszakában. ZMNE KLHTK Hadtudományi Szemle on-line folyóirat, 2008.2.szám http://hadtudomanyiszemle.zmne.hu/?q=hu/2008/1-evfolyam-2-szam

29

•

a Magyar Népköztársaság védelmének elősegítése érdekében titkos katonai, katona-

politikai értesülések, adatok, dokumentációk szerzése a szembenálló ellenséges hatalmak és szövetségek katonai erejéről, szándékáról, valamint hadműveleti, harcászati és fejlesztési terveiről; •

a Magyar Néphadsereg szervezeti és technikai fejlesztését, kiképzését, valamint

hadműveleti alkalmazását elősegítő adatok megszerzése;

•

az érintett szervekkel egyeztetve és velük szoros összhangban, katonai jelentőségű

anyagok, eszközök, valamint ipari (hadiipari) termékek előállítási, gyártási leírásainak, mintapéldányainak megszerzése.”

34

Igazán puritán fogalmazással sikerült egészen konkrét szakmai feladatokat szabni ebben a kormányhatározatban. Nem tévedünk nagyot, amikor azt állítjuk, hogy ez a feladatsor lényegében ma is megjelenik a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) tevékenységében, mivel a katonai hírszerző szervezet rendeltetése, hogy a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközeivel biztosítsa, hogy a Magyar Köztársaságot közvetlen, váratlan támadás ne érhesse. Feladata továbbá, hogy a biztonság katonai elemeire vonatkozóan adatszerző tevékenységével járuljon hozzá a honvédelmi rendszerre, a fegyveres erők fejlesztésére, felkészítésére és várható alkalmazására vonatkozó megalapozott értékeléseken nyugvó állami döntéshozatalhoz. A magyarországi állambiztonsági szervek működésében a rendszerváltással összefüggő nagy átalakítás az 1990. évi X. törvény nyomán következett be. E jogszabály alapján a BM III. Főcsoportfőnökség III./III. (Belső Reakció Elhárító) csoportfőnöksége jogutód nélkül megszűnt, míg a Főcsoportfőnökség más csoportfőnökségeinek feladatait pedig a kormányrendelettel létrehozott nemzetbiztonsági szolgálatok vették át. A kormányrendelet értelmében – 1990. március 1-ével – a hírszerzési és az elhárítási feladatokat: az Információs Hivatal (IH), a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), a Magyar Honvédség Katonai Felderítő Hivatala (MH KFH), a Magyar Honvédség Katonai Biztonsági Hivatala (MH KBH) vette át. A polgári szolgálatok működési területén az Információs Hivatal döntően hírszerzési, míg a Nemzetbiztonsági Hivatal alapvetően kémelhárítási és alkotmányvédelmi tevékenységet folytat. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség területén a Katonai Felderítő Hivatal elsősorban hírszerzési, a Katonai Biztonsági Hivatal kémelhárítási és alkotmányvédelmi feladatokat lát el. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az 1995. évi CXXV. (nemzetbiztonsági) törvény hatályba lépése előtt, 1990. március 1-je és 1996. március 1-je közötti időszakban a Nemzetbiztonsági Hivatal szervezeti keretében működött Szakszolgálati és Ope-

34

A Minisztertanács 6001/1975. sz. határozata a katonai hírszerzési tevékenységről

30

ratív- Technikai Igazgatóságaként (SZOTI). Napjainkban független, önálló szervezetként, különleges eszközrendszerével segíti a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség és más rendvédelmi szervek titkos információgyűjtő tevékenységét. A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése, az ország szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme. Feladatuk ellátásához a szolgálatok különleges jogosítványokkal, és a nyílt és titkos információgyűjtés eszközeivel rendelkeznek. A nemzetbiztonsági törvényben meghatározott feladatok köre, és az ezek végrehajtásához szükséges különleges eszközrendszer alkalmazása miatt sajátos szerepet töltenek be az állami szervek rendszerében.

KORMÁNY

nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter

Információs Hivatal

Nemzetbiztonsági Hivatal

honvédelmi miniszter

Katonai Felderítő Hivatal

Katonai Biztonsági Hivatal

Nemzetbiztonsági Szakszolgálat

1. számú ábra: A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai

1995-ben a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény által létrehozott nemzetbiztonsági szervezetrendszert az 1. számú ábra szemlélteti.

31

Érdemes megvizsgálni a rendszerváltozás után kialakított nemzetbiztonsági struktúra rendező elveit, amelyek figyelembe vételével a napjainkban is funkcionáló rendszert felépítették. A mai magyar nemzetbiztonsági szolgálatok helyét két rendező elv alapján határozhatjuk meg. Az egyik elvi alap a működési terület elhatárolása: polgári és katonai területre, a másik a szakmai tevékenység lényegi jellemzőit megmutató elhatárolás, mégpedig a klasszikus titkosszolgálati ágak alapján: hírszerző, illetve elhárító szolgálatokra. (2. számú ábra)

KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL

KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL

HÍRSZERZÉS

KATONAI

NEMZETBIZTONSÁGI HIVATAL

POLGÁRI

INFORMÁCIÓS HIVATAL

ELHÁRÍTÁS

2. számú ábra: a magyar nemzetbiztonsági (titkosszolgálati) struktúra35 A Magyar Köztársaságban a hírszerzési tevékenységet 1990. március 1-jétől két önálló, speciális rendeltetésű, a kormány közvetlen irányítása alatt álló, országos hatáskörű, önálló 35

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot nem tüntettük fel az ábrán, mivel ebben a kontextusban a helye egyértelműen nem határozható meg, hiszen alaprendeltetése a titkos információszerzés technikai és részben humán hátterének biztosítása, tehát önállóan nem folytat titkosszolgálati tevékenységet, hanem a megrendelő szervezetek igényeit szolgálja ki.

32

gazdálkodást folytató költségvetési szervként működő szervezet végzi. Közöttük törvényben meghatározott munkamegosztás van, ennek lényege, hogy a működési területek pontosan elhatároltak: az Információs Hivatal alapvetően a polgári területen, míg a Katonai Felderítő Hivatal alapvetően a katonai hírszerzés területén végzi szakmai munkáját. Mindkét hírszerző szolgálat döntően a külföldi eredetű, vagy a külföldre vonatkozó titkos és nyílt forrásból származó információk gyűjtésével, elemzésével és a felhasználók számára készített jelentésekkel, értékelésekkel, prognózisok kimunkálásával foglalkozik. Ez az alaprendeltetésük, ezzel járulnak hozzá az ország biztonságához, valamint fontos nemzeti érdekeinek védelméhez és érvényesítéséhez. Mindkét szolgálat állami fegyveres szerv, ahol a vezetés alapvető eszköze a parancs, a munkatársak szigorú függelmi rendben látják el szolgálatukat. A magyar hírszerző szolgálatok által alkalmazott erők, eszközök, módszerek tekintetében nincs lényegi különbség, az információszerzés minden formáját megtalálhatjuk a szakmai tevékenység széles repertoárjában. A KFH tevékenységének fő erőkifejtését a biztonságpolitika katonai elemeire, a katonapolitikára, a hadiiparra és a katonai információkra összpontosítja, míg az Információs Hivatal a biztonság összes többi szegmensével foglalkozik. Napjainkban a hírszerző szolgálatok szakmai feladatait – alapvető jogi normaként – a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény határozza meg. A szolgálatok számára egyértelmű normatív feladatszabást tartalmaz a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiája36 (NBS) is, amely rögzíti, hogy. „ A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott feladataik elvégzésével elősegítik az ország szuverenitásának, alkotmányos rendjének védelmét, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a kormányzati döntésekhez szükséges információk biztosításával közvetlenül támogatniuk kell a döntés előkészítés folyamatát, a megfelelő döntési alternatívák kidolgozását. Tájékoztatniuk kell a kormányt az ország külső és belső veszélyeztetettségének, időszerű, illetve távlati alakulásáról. Az információszerzésnek ki kell terjednie a globális, a regionális és a belső veszélyforrásokra egyaránt.” „A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a veszélyforrások felderítése és felszámolása céljából elhárító és hírszerző tevékenységet kell folytatniuk. Ennek során figyelembe kell venni:

36

•

a térségünkben bekövetkezett változásokat,

•

az integrációs folyamatokat,

•

az új típusú fenyegetéseket és kihívásokat,

2073/2004. (III. 31.) kormányhatározat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról

33

•

valamint a külföldön működő magyar intézményeket,

•

továbbá a válságkezelő és békefenntartó feladatokban részt vevő magyar alakulatokat és szakértőket érintő fenyegetéseket. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a határokon átnyúló

nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való részvételre. A Magyarországot érintő biztonsági kihívásoknak megfelelően új típusú együttműködést kell kialakítaniuk és fenntartaniuk a szövetséges államok polgári és katonai nemzetbiztonsági szervezeteivel, illetve a nemzeti biztonsági stratégiában megfogalmazott célok elérésében szintén érdekelt más államok szolgálataival”.

Az előzőekben bemutatott magyar felfogás és a jogi szabályozás lényegét tehát úgy rögzíthetjük, hogy az a hírszerzés fogalmát, feladatait meglehetősen konkrétan és szűkre szabottan értelmezi. A hazai szakmai felfogás, a szakirodalom, a tömegtájékoztatás és a figyelő közvélemény is élesen elhatárolja a titkosszolgálati tevékenység két tradicionális ágát, így két klasszikus és önálló (mondhatni szinte egymástól független) szakterületként kezeli a hírszerzést és az elhárítást. Sőt, amint a titkosszolgálati tevékenységre vonatkozó joganyagból kiviláglik, a magyar törvényhozás és a politikai döntéshozók, a politikai elit és szakértőgárdájuk is ugyanígy gondolkodnak. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a hírszerzést inkább aktív, speciális támadó jellegű, (offenzív), alapvetően külföldön folytatott felderítő tevékenységnek, míg az elhárítást inkább megelőző jellegű, reagáló-követő, semlegesítő, alapvetően az országhatárokon belül folytatott speciális védelmi (defenzív) tevékenységként értelmezik és kezelik. Mintha a különbségek lennének a meghatározóak, mintha nem az alapvető nemzeti érdekekhez fűződő fontos információk beszerzése, elemzése, speciális szempontú felhasználása jellemezné mindkét típusú titkosszolgálat munkáját. Mintha nem a konspiráció és a munkatársak speciális tudása, illetve a szervezet speciális kompetenciái és szervezeti kultúrája lenne az alapvető jelentőségű. Mintha eszköz oldalról nem az egybeesések lennének túlsúlyban. A magyar titkosszolgálatok kilencven éves (rövid) története alatt olyan tradíciók alakultak ki és rögzültek, amelyek ezt az izoláló, elkülönítő nézőpontot erősítik. Érdemes szemügyre venni, hogy maguk a hírszerző szolgálatok miként értelmezik helyüket, szerepüket és feladataikat. Az Információs Hivatal internetes honlapjáról idézünk minden kommentárt mellőzve: „Az Információs Hivatal polgári hírszerző szolgálat, mely elsődlegesen az országhatáron kívül tevékenykedik. Általános rendeltetése, hogy a külföldre vonatkozó vagy külföldi eredetű bizalmas információk megszerzésével segítse elő a Magyar Köztársaság nemzeti érdekeinek érvényesülését, működjék közre az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.

34

A hírszerzési információk a kormányzati döntések megalapozását szolgálják. A Kormány meghatározza azokat a témákat, amelyekről a hírszerzés útján tájékozódni kíván. E hírigények alapulvételével az Információs Hivatal - különleges eszközrendszere révén - olyan adatokat, értesüléseket, dokumentumokat szerez, amelyek a hivatalos csatornákon egyáltalán nem vagy csak korlátozottan ismerhetők meg. Feladata teljesítése érdekében a Hivatal műveleti tevékenységet folytat. Humán és műszakitudományos eszközökkel létrehozott forrásokból titkos és bizalmas adatokat ismer meg, emellett nyilvános forrásokat is felhasznál, s kiaknázza a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket is. A megszerzett információkat elemzi, a már rendelkezésre állókkal összeveti és értékeli, majd hírszerző jelentéseket készít, amelyeket a döntéshozóknak továbbít. Ezért nélkülözhetetlen a hírszerzés.”

A Katonai Felderítő Hivatal honlapján ennél sokkal visszafogottabban jelenik meg egy mondatba sűrítve az, amit a szolgálat fontosnak tart magáról a bevezető oldalon közölni: „A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal (MK KFH) katonai információszerző tevékenységet folytat. A rendelkezésére álló adatok elemzésével és értékelésével hozzájárul Magyarország szuverenitásának és biztonságának megőrzéséhez.”

Ezen a puritán mondaton kívül, a to-

vábbiakban nincs információ a hírszerzés forrásairól, eszközeiről, műveleti tevékenységéről. A hírszerzést illetően a szakirodalom és a nemzetközi gyakorlat más, a hazai értelmezéstől és gyakorlattól eltérő megoldásokat is ismer. A következőkben röviden ismertetjük az amerikai hírszerzés értelmezést, a Godson-féle modellt. 2.3. A hírszerzés értelmezése Godson szerint Godson, aki az amerikai értelmezés egyik szülőatyja, egy tanulmányában, amely a hírszerzés oktatásának elméleti és gyakorlati kérdéseit taglalja,37 a hírszerzés fogalmáról egészen másként gondolkodik, azt sokkal kiterjesztőbben, komplexebb felfogásban értelmezi. Godson szerint ugyanis a különböző politikai rendszerek eltérő nézetei38 ellenére kimutathatók a hírszerző tevékenység általános, minden politikai rendszerre egyaránt jellemző alapvető vonásai. A hírszerzés leírható mint tudás, szervezet és tevékenység, amelynek általános célja: 

információk gyűjtése, elemzése, elkészítése, elosztása és felhasználása más

kormányokkal, politikai csoportokkal, pártokkal, katonai erőkkel, mozgalmakkal kapcsolatban, amelyekről feltételezhető, hogy érinti a szóban forgó kormány biztonságát;

37

Roy Godson: A hírszerzés és a nemzetbiztonság (in. Biztonsági tanulmányok az 1990-es évekre, HVK, Budapest, 1998.) 38 Alapvető különbség van a hírszerző szervezetek alkalmazásának módja és iránya között az autokratikus, illetve a demokratikus politikai rendszerekben, ugyanis míg az előbbiben a hírszerző tevékenység nagyrészt a saját társadalmak ellen irányul, addig az utóbbiban a hírszerzés elsősorban a külföldi ügyekre koncentrál.

35



más csoportok, kormányok vagy mozgalmak hasonló tevékenységének semle-

gesítése; 

titkos tevékenység a biztonsági kihívást jelentő csoportok, kormányok vagy

mozgalmak magatartásának és összetételének megváltoztatása céljából. Ebből következően Godson a hírszerzés négy – egymással szoros összefüggésben lévő – elemét különbözteti meg: titkos információszerzést, elemzést és előrejelzést, kémelhárítást, valamint a titkos akciókat. (3. számú ábra) Godson tágra nyitja a hírszerzés határait, és alapvetően tevékenységközpontúan értelmezi. Abból indul ki, hogy a hírszerzés összetett kategória, amelynek lényegi ismérve a titkosan végrehajtott információszerzés és feldolgozás – tehát a hírszerzés mindegyik elemében ez a közös ismérv, ez a tevékenység a domináns.

HÍRSZERZÉS

TITKOS INFORMÁCIÓSZERZÉS

TITKOS AKCIÓK

KÉMELHÁRÍTÁS

ELEMZÉS - ELŐREJELZÉS

3. számú ábra: a hírszerzési rendszer elemei Godson szerint

36

A titkos információszerzés a kezdetekben az emberi források (kémek) beszervezését jelentette, amely az olyan információkhoz való hozzájutást eredményezte, amelyek egyébként elérhetetlenek. Az idők folyamán azonban a technikai fejlődés lehetővé tette a módszerek lényeges kiszélesítését, különösen a második világháború után nőtt meg nagymértékben a technikai hírszerzés szerepe (noha a technikai hírszerzés eszköztárát mind a britek, mind a németek előszeretettel alkalmazták már az első és a második világháború idején is). Fontos azonban látni a technikai információszerzés korlátait is. Nem képes ugyanis felfedni a vizuális úton nem megfigyelhető, nem triviális szándékokat, így a megfigyelt jelenségek fontossága sem mindig nyilvánvaló, továbbá a technikai információszerzés – ha fény derül rá – érzékennyé válhat a félrevezető akciókra. Ezért van szükség a „hírszerzési portfolió” kiegyensúlyozott és teljes körű alkalmazására. Ennek pedig materiális és főként financiális vonzatai vannak. Napjainkban és a jövőben is a hiteles hírszerzési információk megszerzésének, az eredményesen működő szervezet fenntartásának komoly ára van. Ráadásul a klasszikus hírszerzés fenntartási költségeinek sokszor többszöröse lehet egy modern, világszínvonalú eszközöket, a legújabb technikai vívmányokat alkalmazó titkosszolgálat működtetése még akkor is, ha egy helyszínre telepített, beépített ügynök gyakorlati lehetőségei és eredményei sokszor pontosabbak, megbízhatóbbak. Mindezek mellett azonban a nyílt, sajtóból, internetről szerzett információknak is lehet gyakorlati értékük. Egyfelől általa pontosításra, ellenőrzésre kerülhetnek a hírszerzési és elhárítási információk, adatok, másrészt új irányok, események is ismerté válhatnak. Egy nagyobb körből való merítés során nyert, hiteles információ, adat is tovább pontosíthatja, igazolhatja a más úton nyert információkat, amely által válhatnak azok elfogadhatóbbá, megbízhatóbbá.39 Az információgyűjtés a hírigényeknek, a szükségleteknek megfelelő és ahhoz kapcsolódó komplex tevékenység, amely az elsődleges, a „nyers” információkat felszínre hozza, megszerzi, és azokat a hírszerző központba eljuttatja. Az információszerzés magában foglalja a titkos és a nyílt források, a legális és az illegális eszközök és módszerek alkalmazását is. Az információszerzéshez szervesen kapcsolódó tevékenység a megszerzett információk kiértékelése és elemzése.40 Vannak alapvető feladatok a megszerzett információk feldolgozása kapcsán, amelyeket mindenképpen még a hírszerző szervezeteknek kell elvégezniük, mielőtt továbbítanák a politikai döntéshozók felé. Ez pedig mindenekelőtt az információ hite-

39

Lénárt Ferenc: Változó világ – fejlődő hírszerzés és elhárítás. Hadtudomány, 2007. 3. szám Ahogyan Dulles, a CIA egykori igazgatója így fogalmazott: „Gyakran nehezebb dolog felhasználni az anyagot, mint megszerezni.” (Állambiztonság, in Belügyi Szemle, 1982.) 40

37

lességének és valószerűségének41 megítélése, majd annak meghatározása, hogy a megszerzett információk milyen jelentőséggel bírnak. A „nyers” információkat fel kell dolgozni, hogy a beérkező nagytömegű adatok, hírek, jelentések alapján a felhasználók, a megrendelők hírigényének megfelelő értékelt információt mint „készterméket” nyerjünk. A feldolgozás jelenti a rejtjelfejtést, nyelvi fordítást, nyilvántartásba vételt, adathordozókon, adatbázisokban való rögzítést, szelektálást, besorolást stb. A megszerzett információkat össze kell vetni, ütköztetni kell más forrásokból beszerzett adatokkal, az előzményekkel, következtetésekre kell jutni, a meghatározott követelményeknek meg kell feleltetni, tehát a döntéshozók számára értelmezhető formába kell önteni. Az elemzés-értékelés eredményeként előállított hírszerzési információ analízis, szintézis, integrálás, töredékinformációk kiegészítése, ellentmondások feloldása és ehhez hasonló logikai lépések sorozata után konkretizálódik. A hírszerzési információ alapvető jellemzője, hogy jelentős hozzáadott értéket, konkrétan a hírszerző szervezet tudását tartalmazza. Az információszerzés, a megszerzett információk kiértékelése és elemzése, majd a levont következtetések a kémelhárítás és a titkos akciók során hasznosulnak. A kémelhárítás fogalmát nehéz pontosan meghatározni, ami biztos, a tevékenység hatókörébe tartozik más, ellenséges vagy ellenérdekelt hírszerző szolgálatok által okozott veszélyek felderítése, semlegesítése, elhárítása. Az általános felfogás és a gyakorlat szerint azonban nem csak az „idegen” hivatásos hírszerző szervezetekkel és tevékenységükkel kell a kémelhárításnak foglalkoznia, hanem minden a biztonsággal összefüggésbe hozható nemkormányzati és/vagy nemzetközi szervezettel. Ilyenek pl. az akár nemzeti, akár transznacionális keretekben fellépő ún. NGO-k, terroristák szervezetei, csoportjai, szervezett bűnözői csoportok, embercsempészek, fegyver- és kábítószer kereskedők, egyes militáns, vallási vagy extrémista szervezetek stb. is. Az elhárítás célpontjai közé egyértelműen azért kerülnek, mivel illegális törekvéseik, tevékenységük az állammal szembeni biztonsági kihívást jelentenek, a társadalom stabilitására veszélyt jelentenek és jellemzően titkos, leplezett, rejtett módszereket (is) alkalmaznak céljaik elérésére. A kémelhárítás ilyen tartalmú felfogása szorosan kapcsolódik a biztonság komplex értelmezéséhez, megnevezésére a sokkal általánosabb elhárítás fogalom alkalmazása elterjedt.

41

Az értékelés szabványosítása érdekében az USA-ban betű- és számkombinációkat alkalmaznak, ahol a betűk a forrás megbízhatóságát: (A: teljesen megbízható, B: rendszerint megbízható, C: eléggé megbízható, D: rendszerint nem megbízható, E: megbízhatatlan, F: megbízhatóság nincs megállapítva), míg a számok az információ hitelességét jelölik: (1: megerősített, 2: valószínűleg, 3: talán igaz, 4: hitelessége kétséges, 5: valószínűtlen, 6: a hitelesség nincs megállapítva).

38

A kémelhárítás alapvető szerepet játszik annak megakadályozásában, hogy az adott ország belső politikai folyamatait kívülről manipulálják. Azaz ismét láthatjuk, mennyire nem független egy állam belső politikai stabilitása az állam határain túl jelentkező biztonsági kockázatoktól. Egyes elméleti megközelítések (és a magyar felfogás) szerint a kémelhárítás nem is feltétlenül a hírszerzés része, hanem épp annak titkosszolgálati „komplementere”, azonban ha megvizsgáljuk az alkalmazott módszereket, valójában mindkét tevékenység ugyanazt az eszköztárat használja, pusztán az irányok eltérőek, azaz a kémelhárítás célja a saját sebezhetőség feltárása, a megőrzendő titkokhoz való hozzáférés lehetséges módjainak feltérképezése, preventív semlegesítése.42 A titkos akció évezredeken keresztül az államok különleges eszköze volt, melynek célja más államok döntéseinek befolyásolását jelentette anélkül, hogy szerepüket elismernék. Az Egyesült Államokban vált ez a tevékenység „titkos akció” néven közismertté a II. világháborút követően, a volt Szovjetunióban pedig „aktív intézkedés”-nek hívták. Ez a tevékenység gyakran igényli a hírszerző szolgálatok technikáit és humán erőforrásait, s függ a kémelhárítás védelmező, információszerző, valamint elemző tevékenységétől. A fentiekre tekintettel alakult úgy, hogy a hírszerző szervezetek váltak a titkos akciók fő felelőseivé. A titkos akciók három általános célt szolgálhatnak egy idegen államban: a belső hatalmi egyensúly befolyásolását, az általános közvélemény befolyásolását, valamint olyan specifikus akciók végrehajtását, amelyek nem függenek össze az előző kettővel. A bemutatott godsoni modellben a hírszerzés egyes elemeinek megnevezése is mutatja a hozzá tartozó tevékenység lényegét, tartalmát, sajátosságát, nem szükséges dekódolni, nem kell találgatni. A szervezeti elemek közötti alapvető eltérés a közvetlen, speciális célokban, az alkalmazott erőkben, eszközökben, módszerekben található. A hírszerzés godsoni értelmezése illetve a magyar felfogás és gyakorlat eltérése több ponton is egészen nyilvánvaló és érdemi: mind a hírszerzés, mind az elhárítás (amely több mint a kémelhárítás) a magyar értelmezésben és a gyakorlatban is önálló, határozottan egyedi jellemzőkkel bír, ennek megfelelően viszonylagos elkülönültséggel, önálló struktúrában működik. Némi erőltetettséggel azt mondhatjuk, hogy a magyar nemzetbiztonsági rendszer egésze állítható párba a godsoni hírszerzési rendszerrel. Tehát amíg a magyar felfogásban a hírszerzés a titkosszolgálati (nemzetbiztonsági) tevékenység és intézményrendszer egyik ága, 42

Az így szerzett tapasztalatok és következtetések nagy segítséget jelenthetnek az idegen állam sebezhetőségének kitapogatásában is, mint ahogy ennek fordítottja is elképzelhető. Ez is bizonyítja a két tevékenység rendkívül szoros szimbiózisát.

39

amely döntően a külföldről származó vagy külföldre vonatkozó információk beszerzésével, elemzésével stb. foglalkozik, addig a másik, a Godson-féle értelmezésben a hírszerzés maga az állam által szervezett, felügyelt titkosszolgálati tevékenységek és struktúrák együttese, egésze.

40

3. HÍRSZERZÉS A GYAKORLATBAN 3.1. A hírszerzési ciklus és elemei A hírszerzés munkafolyamata meghatározott tartalmú és sorrendiségű, visszatérően ismétlődő szakaszokból áll. A hírszerzési ciklus azon lépések összessége, amelynek során a hírszerző szervezet az információkat megszerzi, feldolgozza, és a felhasználók (megrendelők) számára hozzáférhetővé teszi, felhasználásra alkalmas formában előterjeszti. A hírszerzési ciklus egy szabályozott folyamat, amely egymáshoz szorosan illeszkedő, az információhoz kapcsolódó logikai és technológiai mozzanatokat foglal egységes keretbe. A hírszerzési ciklus lépései, mozzanatai: a) Tervezés – a hírszerzési célok kijelölése; b) Az információk megszerzése (beszerzése); c) Az információk feldolgozása, elemzése, értékelése; d) Tájékoztatás – visszacsatolás: a hírszerzési információk felhasználása. 3.1.1. Tervezés – a hírszerzési célok kijelölése, a hírigény A tervezés a tudatos emberi tevékenység sajátja. A hírszerzés céljai, jelentősége és specifikumai miatt különösen átgondolt tervezést igényel. A tervezés alapja az a komplex helyzetértékelés, amelynek következtetései megalapozzák a hírszerzési célok meghatározását, és a hírigények megfogalmazását. A célok kijelölése az első, sok tekintetben döntő eleme a hírszerzői tevékenységnek. A hírszerzés céljainak meghatározása kétoldalú feladat, egyaránt szerepet kap benne az adott állam legfelsőbb vezetése, valamint a hírszerző szolgálat szűk vezetése, másképpen nevezve: a Központ. Az államok politikai és katonai vezetőit, a kormányokat, a vezérkarokat oly sok minden és annyira különböző dolgok érdeklik, hogy kénytelenek valamilyen rendet kialakítani, valamilyen egyértelmű szempontrendszert bevinni az információgyűjtés folyamatába. A hírszerzési célok meghatározása szoros összefüggést mutat az ország általános politikai stratégiai céljaival, különösen a kül-, a bel-, a biztonság-, a védelem- és a gazdaságpolitika céljaival. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kormány feladata a hírszerzési célok kijelölése, valamint a célok közötti prioritások meghatározása, tehát azon információk megállapítása, amelyekre mindenképpen – tekintet nélkül a megszerzés nehézségeire, árára – szükség van. A

41

kormány által megszabott hírszerzési célokat nevezik felső szintű, vagy kormányzati hírigénynek. Tartalmát tekintve ez komplex és hosszabb távú feladatcsomag. A felső szintű hírigények több területre irányulnak, több tényezőből tevődnek össze. A kormány időről-időre, bizonyos rendszerességgel (vagy szükség esetén egyedileg) meghatároz bizonyos politikai, gazdasági, katonai vagy más jellegű, például tudományos-technikai kérdésekkel, külkapcsolatokkal összefüggő célokat, amelyek a hírszerző munka megszervezésében dominánsak, irányadók. A hírszerző központban a kormányzati hírigényeket mint feladatszabást értelmezik, majd részletesen lebontják, mondhatni operacionalizálják. A tervezés lényeges mozzanata, hogy a meglevő információk alapján a hírszerzés vezetői megjelölik azokat a célországokat, célterületeket, helyeket, objektumokat, ahol a megszerzendő információk vannak. Amennyiben tudják, hol vannak ezek a titkok, számba veszik a rendelkezésre álló hírszerzési (operatív) lehetőségeket, és meghatározzák az információszerzés alapvető módszerét. Amint látható, ez a tevékenység – vagyis a közvetlen információszerzési célok kijelölése – sem mindig egyszerű feladat. Magában foglalja a prioritások felállítását, a rendelkezésre álló erők és eszközök számbavételét, a műveleti (akció) tervek kidolgozását, a végrehajtásra vonatkozó döntések meghozatalát, a feladatok lebontását, koordinációját, megszabását, és a felkészítés, felkészülés végrehajtását (bele értve a minden oldalú biztosítás megszervezését). A tervezés egy konkrét hírszerzési projekt esetén sem egyszerű, számos előre nem látható opciót kell figyelembe venni. Ugyanakkor bonyolítja a tervezési folyamatot, hogy azonos időben több hírszerzési feladat is fut egymás mellett, újabb hírigények érkezhetnek, vagy a megszerzett információ értékelése alapján jelentősen változtatni szükséges a terveken. Ezért a hírszerző tevékenység egészét, valamint a legkisebb részleteit is folyamatosan szoros vezetéssel kell kézben tartani, kontrollálni. A hírszerzési célok gyakorlatban történő kijelölésére, a helyzetértékelésre, és ez alapján a felső szintű általános és a konkrét hírigények megfogalmazására minden tekintetben példaként szolgál a Radó Sándor által irányított hírszerző hálózat által végzett információgyűjtés. Radó visszaemlékezéséből is egyértelműen kitűnik, hogy számukra és a teljes külföldön működő hírszerző szervezet számára Moszkvában a párt és a kormány vezetőinek útmutatásai alapján, illetve tudtával a szovjet katonai hírszerzés (a GRU) Központjában határozták meg a konkrét hírigényeket. Moszkvában, a GRU-nál – az orosz titkosszolgálati tradícióknak megfelelően – semmit nem bíztak a véletlenre, alapos helyzetértékelést végeztek:

42

„Először is meg kell határoznunk az adott időszakban valószínű katonai ellenfelünket, s csak ezután hozzuk működésbe hírszerző hálózatunkat. …a Szovjetuniónak több potenciális ellenfele van Európában. Elsősorban Németország és Olaszország, de az is lehet, hogy Franciaország és Anglia is” – így határozták meg a 30-as évek elején a jövőbeni lehetséges/valószínű ellenséget, és ezzel kijelölték a hírszerzés fő irányait. A hírigényt illetően is pontosan fogalmaztak Moszkvában: figyelemmel kísérni a potenciális ellenfelek tevékenységét a nemzetközi politikai porondon, és idejekorán feltárni a Szovjetunió elleni titkos terveiket.43 A közvetlen háborús veszély időszakában a szovjet politikai és katonai felső vezetés tehát meglehetősen széles spektrumban szabott feladatot. Mindenekelőtt a fasiszta Németország és hadseregének felkészüléséről, potenciáljáról, szervezetéről, vezetési rendszeréről, állományáról, kiképzettségéről, fegyverzetéről és harci technikájáról, a hadiiparról, a mozgósítási rendszeréről, továbbá a háttérben zajló diplomáciai egyezkedésekről, az ellenséges szövetségesi tábor erősítéséről várták a Központban a híreket. A háború kitörése után némileg egyszerűsödtek a dolgok, ezért a hírigények fokozatosan konkretizálódtak. A Szovjetunió megtámadását követően a szovjet felsővezetés hírigénye igazán egyértelművé vált. A háború időszakában a szovjet katonai hírszerzés számára megszabott feladatok centrumában döntő arányban a német haderőre, a hátországra, a háborús potenciál alakulására vonatkozó információigények álltak. Ennek a hírigénynek olyan állandó, tartós elemei voltak, amelyek Radó könyvében is szerepelnek: 

a szembenálló ellenséges csoportosítás hadászati elgondolásai, hadműveleti tervei, szándékai;



az ellenséges erők szervezete, állománya, vezetési rendszere;



a haderőnemek és fegyvernemek parancsnokságai és alárendeltjeik;



csapatok ereje, harci-technikai eszközei (mennyiség és minőség), diszlokációja, újonnan felállított alaku-

latok, csapatmozgások, szállítások, átcsoportosítások; 

Hitler és a Wehrmacht főhadiszállásai, vezetési pontjai;



a csapatok vezetési-, összeköttetési- és kommunikációs rendszerei;



a hadipotenciál egyes összetevőinek alakulása, hadianyag készletek, raktárak, hadipari üzemek, kőolaj-

termelés, tartalékok; 

a személyi állomány mozgósítása, a tartalékok, a veszteségek;



a hátország helyzete, a lakosság ellátása, hangulata stb.

A Moszkvából Radónak küldött és a könyvében idézett néhány táviratból azt is megállapíthatjuk, hogy a hírigény állandó elemei mellett a háború menetében, egyes rövidebb időszakokban, egyes frontszakaszokon az egyedi, eseti információs igények kiemelkedően fontosak lettek, olykor ezek elsődlegessé léptek elő. Példaként a Kurszk térségében lezajlott grandiózus ütközetet, a hadtörténelem legnagyobb páncéloscsatáját említjük. Hírszerző jelentésekből Moszkvában már 1943 áprilisában tudomást szereztek a „Citadella” fedőnevű hadműveleti tervről, annak előkészületeiről és a kapcsolódó főbb döntésekről. A Radó csoport a szinte folyamatosan özönlő táviratokban több forrásból továbbította az erre vonatkozó fontosnál fontosabb híreket. A Központ éppen a beérkezett információkat értékelve és a fejleményeket figyelemmel kísérve gyakran pontosította a hírigényeket, egészen konkrét információkat kért, követelt. Radó közreadott egy ilyen jellegű feladatot jelentő táviratot: „Bízza meg Lucyt és Werthert hogy állapítsák meg: 1. A keleti front melyik szakaszának konkrétan melyik pontján kellene a német támadásnak kezdődnie? 43

Radó Sándor: Dóra jelenti. Kossuth Kiadó, 2006., Budapest, 23-24. oldal

43

2. Milyen erőkkel és milyen irányban akarják a csapást mérni? 3. A déli szakaszon kívül hol és mikor terveznek német offenzívát a keleti fronton?”44 Ugyancsak következtetni tudunk a Központ igényeire, kérdéseire a kurszki ütközettel közvetlenül összefüggő, a könyvben idézett 17 darab Svájcból küldött távirat szövegéből. A konkrét hírigények között példaként említhetjük: 

a Wehrmacht támadó csoportosításának összetétele, a hadseregcsoportok hadműveleti feladatai, a tar-

talékok helyzete, ereje; 

az újonnan felállított gépesített és páncélos hadosztályok állománya, harci technikai eszközei, készenlé-

te, tervezett manőverei, 

a szárazföldi haderő és a légierő közötti együttműködés rendje, a vezetési pontok helye, tervezett moz-

gásaik; 

az egyes frontszakaszokon összevont támadó erők helyzete, feltöltöttsége, ellátottsága, a támadáshoz

való készenlét időpontja, a támadás kezdete; stb. Ezek a hírigények nem csak a hírszerző hálózatoknak jelentettek egyértelmű és mindennél fontosabb feladatokat, hanem természetesen a széles értelemben vett felderítés egész rendszerének. A szovjet hadvezetés rendelkezésére állt a hírszerzés mellett a csapatfelderítés minden eszköze. Az információk különböző forrásokból származtak ugyan, ám az elemző-értékelő munka eredményeként a németek szándékai, tervei, intézkedései egyre teljesebben bontakoztak ki a szovjet katonai vezetők előtt, egyre tisztább lett a kép. Zsukov marsall maga is azt állapította meg, hogy a sikerekhez jelentősen hozzájárult, hogy a felderítés minden fajtája által sikerült megtudniuk például a kurszki német támadás megindításának pontos időpontját, ezért a kitűzött időpont előtt indított ellen-tüzérségi tűzelőkészítés meglepőnek és rendkívül hatásosnak bizonyult.

A hírigények napjainkban is alapját képezik a hírszerző szolgálatok tevékenységének. Magyarországon a jogszabályok szerint a Kormány által az irányítást végző miniszter félévenként írásban határozza meg a nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai feladatait, tehát a hírszerzés és az elhárítás részére a kormányzati hírigényeket.45 A nemzetbiztonság átfogó jellegéből adódóan a Kormány minden tagja jogosult információszerzésre vonatkozó igényt előterjeszteni, megfogalmazni, de azt nem juttathatja el közvetlenül a szolgálatokhoz. Az irányító miniszter által meghatározott feladatcsomagba kerülnek be mindazok a beérkezett igények, amelyek teljesítése a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény rendelkezéseinek minden tekintetben megfelel. Tehát: az információ megszerzése valamely szolgálat feladatkörébe tartozik, csak a szolgálatok speciális erőivel, eszközeivel szerezhető meg, a cél és a megvalósítás következményei (pl. jogkorlátozás, anyagi és emberi erők igénybe vétele, kockázatok stb., magyarul a ráfordítás és a haszon) arányban állnak egymással. A hírigény állandó, tartós, hosszú távú elemei mellett a mozgékonyabb, helyzetfüggő,

44 45

Radó Sándor i.m. 277. oldal 1995. évi CXXV. törvény 11.§ (2) b)

44

változó elemek is megjelennek a kormányzati feladatszabásban, valamint megtalálhatók az ad hoc, eseti, egyedi információs igények is. A kormány által meghatározott összesített hírigény tartalmazza a kormányzati szervektől, minisztériumoktól, országos hatáskörű hatóságoktól, szervektől beérkezett, ágazati vagy speciális információ igényeket, tehát a hírszerzés minden területét illetően érkezik „megrendelés”. A titkosszolgálati tevékenység egyik garanciális szabálya – a dokumentáltság követelménye – értelmében mind az igények előterjesztése, mind a feladatok meghatározása csak írásban történhet. A hírigény tartalma és változásai a titkosszolgálatok legféltettebb titkai közé tartoznak. Éppen ezért jelent elsőrendű feladatot a „másik fél”, az ellenérdekelt hírszerző szervezet hírigényének megismerése, felderítése. Számos nagy egyéniség azzal írta be magát a titkosszolgálatok történetébe, hogy az ellenfél hírszerző központjába beépülve egészen hiteles és kivételes fontosságú információkhoz jutva segítette saját szolgálatát.46Az úgynevezett „doppelagenten”=kettős ügynökökre is számos példa van, ezúttal csak Alfred Redl ezredest, az Osztrák-Magyar Monarchia kémelhárító főnökét említjük, aki az oroszoknak kémkedett.47 A hírigény a hírszerző szolgálat számára a „kell” kategóriája, amely általában nem tartalmaz útmutatást arra vonatkozóan, hogy a hírszerzés milyen formáit alkalmazva szerezze be a szükséges információkat. A hírigény közvetve, de döntően meghatározza a szervezet által alkalmazandó eszközöket, módszereket, ugyanakkor a visszahatás is kimutatható, mivel a politikai döntéshozóknak oly mértékben tisztában kell lenniük saját hírszerző képességeikkel, azok eszköztárával és korlátaival, hogy az általuk megszabott hírigény a realitásokra támaszkodjék, tehát teljesíthető legyen. A hírigény motiváló erővel hat a hírszerzés metodikájának, eszközrendszerének fejlesztésére is. A hírigény nem csak külső forrásból táplálkozik, maga a hírszerző szervezet is „előállít” hírigényt. A beszerzett, szelektált, elemzett és értékelt információk alapján nyilvánvalóvá válik a tudáshiány, a nem elégséges információk, a kudarcos vagy csak részben sikerrel zárult akciók pedig újabb feladatokat generálnak, saját belső hírigényt támasztanak. Ezen kívül a hírszerző szervezeteknek szükségük van a saját biztonságukkal, működésükkel, jövőbeli feladataikkal, akcióikkal stb. kapcsolatos információk megszerzésére. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a hírigény a hírszerzés minden területét átfogó központi kérdés, amelyet az állami vezetés támaszt és határoz meg feladatszabás jelleggel. A hírigény tartalmát tekintve a hírszerzés által kitermelt speciális tudásból, pontosabban 46

Kim Philby Nagy-Britanniában, Robert Hanssen és Aldrich Ames az USA-ban egyaránt a szovjet hírszerzésnek dolgozott, a másik oldalról néhány „disszidens” (például az „Akvárium” szerzője, Szuvorov, vagy Oleg Penykovszkij). 47 Irodalmi feldolgozása: Dobai Péter: A birodalom ezredese. Magvető Kiadó, 1985., filmre vitte Szabó István.

45

annak deficitjeiből következik, mindig a jövőre orientált és céljellegű kategória. A hírigény a hírszerzés tervezésének, szervezésének és gyakorlati végzésének a kiindulópontja, meghatározása a hírszerzési ciklus kezdeti mozzanata. Tökéletesen teljesíthető illetve teljesített hírigény valószínűleg csak elméletben létezik. 3.1.2. Az információk megszerzése, gyűjtése – a hírszerzés fajtái Az információk megszerzésének, gyűjtésének kérdésköre a hírszerzés „fekete doboza”, amelybe csak kiválasztott kevesek látnak bele. A hírszerző szolgálat számára megszabott feladatokat különböző hírszerzési fajták alkalmazásával teljesíti. A hírszerzés fajtáit a konkrét célok, tevékenységformák, valamint az alkalmazott erők, eszközök és módszerek alapján határozhatjuk meg. A hazai és a külföldi szakirodalomban ezen a területen általánosan elfogadott, széles körben elterjedt az angol nyelvű megnevezés és rövidítés. Ennek megfelelően a továbbiakban angol nyelvű mozaikszavakat használunk. Az összes rövidítésben a közös szó: az „intelligence”, amelyet hírszerzésnek (és felderítésnek is) fordítanak, értelmeznek. Az amerikai hírszerzési doktrína hat hírszerzési fajtát, hat információgyűjtési típust különböztet meg: 

rádió-elektronikai felderítés (Signal Intelligence – SIGINT);



képalkotó felderítés (Imagery Intelligence – IMINT);



technikai jel felderítés (Measurement and Signature Intelligence – MASINT);



humán hírszerzés (Human-Source Intelligence – HUMINT);



nyílt forrású hírszerzés (Open-Source Intelligence – OSINT);



térinformatikai hírszerzés (Geospatial Intelligence - GEOINT). (4. számú ábra)

A SIGINT a hírszerzés olyan formája, amely az információkat a távközlési rendszereken sugárzott üzenetek lehallgatása, valamint az elektronikai és egyéb eszközök által kibocsátott jelek elfogása révén gyűjti össze. Három fajtáját különböztethetjük meg: 

a távközlési felderítést (Communication Intelligence – COMINT),



az elektronikai felderítést (Electronic Intelligence – ELINT) és



a gépi kibocsátású jelek felderítését (Foreign Instrumentation Signals

Intelligence – FISINT). A COMINT a kommunikációhoz kötődő adatszerzés összes válfaját lefedi, és magába foglalja a hagyományos rádiófelderítést, a telefonok lehallgatását, a faxokon, számítógépeken keresztül lebonyolított üzenetváltások tartalmának megszerzését egyaránt. Az ELINT a nem távközlési jellegű elektromágneses jelek elfogását és elemzését jelenti. Ez a fajta hírszerzés 46

általában az ellenség védelmi rendszerével kapcsolatos információkra koncentrál, és főként a rakétakísérletek telemetriai adatainak gyűjtését és radarok beazonosítását hajtja végre. A FISINT az újonnan kifejlesztett fegyverrendszerek és űrjárművek működési paramétereinek felderítésével foglalkozik. Mivel a SIGINT által megszerzett információkat gyakran titkosítják, ezért a hírszerzés ezen típusának eszköztárában szerepel a kriptográfiai elemzés is. Az IMINT képanyagok elemzésén alapuló hírszerzési módszer. A feldolgozás alá kerülő információ származhat fényképekről, érzékelőkről (infravörös, elektrooptikai vagy radar), valamint műholdakról egyaránt. Az IMINT a megszerzett adatok segítségével különböző objektumokat és szervezetek derít fel, osztályoz és azonosít. A MASINT különböző típusú mérőműszereket felhasználó, technikai jellegű hírszerzés, amely észleli, beméri, követi, azonosítja és leírja a célforrásra jellemző egyedi tulajdonságokat (ilyen lehet például egy meghatározott repülőeszköz radarjele vagy a levegőből vett minta kémiai összetétele). Az érzékelő berendezések és az általuk mért adatok alapján többféle fajtáját különböztethetjük meg: 

radarfelderítés (RADINT)



akusztikus felderítés (ACOUSTINT)



nukleáris felderítés (NUCINT)



rádiófrekvencia/elektromágneses impulzus felderítés (RF/EMPINT)



elektrooptikai felderítés (ELECTRO-OPTINT)



lézeres felderítés (LASINT)



kémiai és biológiai felderítés (CBINT)



infravörös felderítés (IRINT) stb.

A MASINT-ot úgyis jellemezhetjük, mint minden olyan technikai hírszerzést, amely nem sorolható a SIGINT és az IMINT kategóriába. A HUMINT a hírszerzés azon fajtája, amely az embert használja fel forrásként és az információgyűjtés elsődleges eszközeként. A HUMINT – köznapi kifejezéssel élve a kémkedés – a hírszerzés legrégebbi formájának tekinthető, amely egészen a 20. század elejéig a felderítési értesülések megszerzésének szinte egyetlen alternatíváját jelentette. A humán hírszerzésnek fontos elemét képezi a fedett tevékenység, de az információk jelentős részét a legálisan működő diplomáciai és katonai attasé rendszer keretében szerzik meg. A HUMINT pozíciók kiépítése meglehetősen idő- és pénzigényes tevékenység. A hírszerző hálózat létrehozása, működtetése, védelme a szakmai munka egyik legnehezebb, leghatékonyabb feladata.

47

A hírigényeknek döntő hatásuk van a humán hírforrások létesítésére, pozíciójának meghatározására, telepítésére, beszervezésére. A hírszerző hálózat átállítása új feladatra, új hírigényre csak hosszabb távon, gondosan felépített tevékenységi sorral, tervszerű lépésekkel oldható meg. A hivatásos hírszerzők mellett a megnyert, beszervezett ügynökök a leghatékonyabb források, amennyiben vannak olyan információk, amelyeket elsősorban társadalmi csoportok, mozgalmak, szervezetek, egyes fontos személyiségek törekvéseiről, szándékairól, céljairól, tevékenységének hátteréről és várható következményeiről, valamely társadalmi feszültségről, a biztonságot fenyegető veszélyről szólnak. Bár a technikai eszközökkel és eljárásokkal folytatott hírszerzés számos tekintetben kevesebb kockázattal jár, kevesebb ráfordítást igényel, mégsem lehet lemondani az emberi tényező információszerző felhasználásáról.

OSINT open source intelligence HUMINT human intelligence

MASINT measurement and signature intelligence

SIGINT signals intelligence (communications intelligence,

IMINT imagery intelligence

electronic intelligence, foreign instrumentation signals intelligence),

GEOINT geospatial Intelligence

HÍRSZERZÉS = INTELLIGENCE

4. számú ábra: a hírszerzés fajtái Az OSINT olyan információk felkutatásával, gyűjtésével, elemzésével, értékelésével és rendszerezésével foglalkozik, amelyeket nem minősített forrásokból, legális eszközökkel 48

lehet beszerezni, és amelyeknek hírszerzési értékük van. Az adatszerzésnek ez a válfaja olyan forrásokat használ fel, amelyek bárki számára szabadon elérhetőek. Ezek közé sorolhatjuk a nyomtatott és az elektronikus sajtót, a rádiót, a televíziót, az internetet, a kereskedelmi adatbázisokat stb. Fontos azonban megjegyezni, hogy a nyílt információk gyűjtése, elemzése, értékelése nem klasszikus hírszerzési tevékenység, az itt megjelenő információk szándékosan felkutatott, megkülönböztetett, azonosító adatokkal ellátott, megszűrt információk, amelyek további felhasználásra kerülnek.48 Az információrobbanás korában a kémkedés mítosza jórészt szertefoszlott. A döntések megalapozásához szükséges információ általában hozzáférhető, rendelkezésre áll, csak tudni kell, hogy hol keressük. A hírügynökségek, az írott és az elektronikus sajtó, a tömegkommunikációs csatornák, a különböző civil szervezetek, a tájékoztatási hivatalok, a szóvivők, a szakosított intézmények, a tudományos folyóiratok, az Internet stb. – az információk kimeríthetetlen tárházát nyújtják. A probléma egyre kevésbé mennyiségi, mindinkább minőségi jellegű. Az ügynöki értesülés – ha lehámozzuk róla a titokzatosság burkát – önmagában (mint egyedi, „single source” információ) sokszor nem állja ki a próbát, mert összefüggéseiből kiragadva inkább félrevezető, mint lényegre orientáló. Mindenképpen ellenőrzésre, megerősítésre szorul. A nyíltan hozzáférhető információk egyik szerepe éppen az lehet, hogy megfelelő kontextusba helyezik, ellentmondásmentesen az ismeretek rendszerébe illesztik az ügynökök által szolgáltatott adatokat; a „nyílt titkokkal” összevetve kontrollálják azokat; kiszűrik az esetleges dezinformációt, a hamisításokat, a túlzásokat leleplezik. Nem kevés, „szupertitkos” információ esetében derült már ki, hogy rajta van az Interneten, vagy megjelent a helyi idegen nyelvű (sőt esetleg magyar) sajtóban. A nyílt információk értékes betekintést adhatnak nehezen hozzáférhetőnek hitt területekre is. Az információ általában a minősítés révén lesz titkos. Minősíteni viszont rendszerint a kész ügydarabot – jobb esetben már annak fogalmazványát – szokták. Előtte azonban a téma önálló életet élhet, a kutatók beszélhetnek, sőt publikálhatnak róla, míg valamelyik „titkosszolga” fel nem figyel rá, és nem javasolja, hogy titkosítsák. Ha egy adott problémával foglalkozó közlemények (és szerzőik) váratlanul eltünedeznek az Internetről vagy a szakfolyóiratokból, ha egy témának nincs folytatása, ha valamiről, amiről eddig beszéltek, most hallgatnak, az a legbiztosabb jele annak, hogy a kérdést titkosították. A nyílt forrásokban tehát még idejekorán, a leghamarabb „nyakoncsíphetjük” a jövő titkait. 48

Az OSINT tevékenységről bővebben egy alfejezetben, illetve Lévay Gábor publikációiban a http://osint.gportal.hu oldalon és a NATO OSINT Handbook alapján

49

A GEOINT a biztonsággal kapcsolatos földi tevékenységek, események vizuális ábrázolásával és elemzésével foglalkozik. Ez a fajta hírszerzés felhasználja a képalkotást (felderítő műholdak és repülőgépek) és a térinformatikai rendszereket egyaránt.49 Nem egészen ezt a felfogást tapasztaljuk, nem ezt a fogalmi apparátust találjuk, amennyiben visszatérünk a hazai állapotokhoz és ismét az Információs Hivatal honlapját idézzük. Itt a hírszerzés forrásait sorolják fel az alábbiak szerint: „A források négy típusba sorolhatók: 

HUMINT (Human Intelligence): A titkos és bizalmas információk megszerzése érde-

kében a Hivatal humán forrásokat létesít külföldön, illetve - külföldi irányultsággal - belföldön is. A humán források köre az alkalmi adatszolgáltatóktól a szervezetszerű (külföldi ügynöki) együttműködésig terjed. A titkos kapcsolati kör olyan személyekből áll, akik a külföldi titkok megszerzéséhez már meglévő vagy kialakítható lehetőségekkel rendelkeznek. A hírszerzés ereje jelentős mértékben attól függ, hogy mennyire képes támaszkodni a hazaszerető és nemzetünk biztonságáért tenni kész emberekre. 

TECHINT (Technical Intelligence): A technikai hírszerzés egy átfogó megnevezés,

mely a hagyományos titkosszolgálati eszközök (pl. lehallgatás) alkalmazásától az elektronikus eszközökkel folytatott felderítésig és tudományos módszerekkel kidolgozott eljárásokig terjed. A technikai információszerzés fogalma a távközlési csatornákból és adatátviteli hálózatokból történő, továbbá a rejtjelző és irodatechnikai berendezések műszaki eszközökkel és módszerekkel való támadásával megvalósuló információszerzést foglalja magában. A távközlési csatornákból történő információszerzés a nemzetközi - elsősorban egyes külföldi kormányzati távközlési csatornák támadásával valósul meg. A műszaki támadás a rejtjelző- és irodatechnikai eszközök működés közben keletkező, illetve azok valamely beavatkozással gerjesztett kísérőjelenségeinek vételére, feldolgozására és a támadott berendezéseken írt nyílt információk visszaállítására irányuló, tudományos módszerek és technikai eszközök kombinált alkalmazásával folytatott tevékenység. 

OSINT (Open Source Intelligence): a Hivatal figyelemmel kíséri a nyílt információs for-

rásokat is. Nyílt információs források: a sajtókiadványok, a tömegkommunikáció műsorai, nyílt adatbázisok és információs rendszerekés - az Internet. A Hivatal az így elérhető nagytömegű adathalmazból kiszűri a feladatai ellátásához szükséges információkat. 

Nemzetközi együttműködés: Fontos érték a Hivatal elmúlt tíz-tizenkét évben kiépített,

széleskörű és stabil

nemzetközi kapcsolatrendszere: 42 ország 53 titkosszolgálatával, vala-

mint a NATO és az Európai Unió biztonsági szolgálataival állunk kapcsolatban. Nemzeti érdekeinkkel és szövetségesi kötelezettségeinkkel összhangban fejlesztjük a kétoldalú együttmű-

49

Szalai Gábor: Hírszerzés a 21. században – Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzési reformja in.: Nemzetbiztonsági szolgálatok hatékonysága a XXI. században; Tanulmánykötet. Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány Műhelymunkák 2007/8. Budapest

50

ködést és az információcserét a NATO-tagállamok szolgálataival. Kapcsolataink valamennyi relációban a kölcsönösségen és az egyenrangúságon alapulnak.”

50

Az információk megszerzésére két alapvető lehetőség kínálkozik: egyik a nyílt, a legális eszközök segítségével, a másik a titkos úton történő információszerzés. A legális információszerzés eszközeinek rendkívül széles skálája van; ide tartozik: a rádió, a televízió, félhivatalos nyilatkozatok, a diplomáciai érintkezések során keletkezett nyílt vagy bizalmas információk, a nemzetközi konferenciák nyílt vagy bizalmas anyagai stb. A felsoroltak hasznosítására természetesen csak akkor van lehetőség, ha azokat rendszeresen és folyamatosan feldolgozzák, a belőlük szerzett információkat a megfelelő rendszer szerint tárolják, és az igényeknek megfelelően hozzáférhetővé teszik. A titkos úton szerezhető információk jellege természetesen kevésbé határolható körül pontosan. Elvileg minden olyan információ ebbe a kategóriába tartozik, amelyet az adott országban titkosnak, bizalmasnak minősítettek, és ami nem kerülhet nyilvánosságra. Ilyenek például a fontos megbeszélések jegyzőkönyvei, a különböző jelentések, táviratok, a távlati fejlesztési tervek, a titkos szerződések dokumentumai, a diplomáciai levelezés, a tudományos kutatások, az új technológiák, a titkosszolgálati szerveknél található csaknem valamennyi anyag, a katonai vonatkozású anyagok stb. A legális jellegű információk szerzésének módozatai viszonylag egyszerűek, hiszen a hírforrások legálisan hozzáférhetők. Ezeknél inkább az anyagi feltételek – például: műszerek, beszerzés, fordítás – jelentenek korlátokat. A titkos jellegű információk szerzésének módja azonban komplex tevékenység. Alapvető, legfontosabb eszköze természetesen a hírszerző hálózat, amely a HUMINT alapja, de az egyéb titkos eszközök, módszerek, eljárások is alkalmazásra kerülnek; így például: az operatív figyelés, a személyes felderítés, a technikai eszközök útján történő információszerzés minden fajtája, a rejtjelfejtés stb. 3.1.3. A hírszerző hálózat Jelentősége miatt külön foglalkozunk a hírszerző hálózattal, amely az emberi erőkkel folytatott titkos információszerzés alapvető eszköze. A hírszerző hálózat létrehozásához és működtetéséhez olyan alapvető jelentőségű szakmai fogalmak is kapcsolódnak, mint a legenda és a konspiráció, továbbá az összeköttetés, ezeket is értelmezzük a továbbiakban. Minden hírszerző szolgálat munkatársai, alkalmazottai két alapvető csoportba sorolhatók. A hivatásos hírszerzők jelentős hányada a központban dolgozik, feladata: - a hírszerző munka tervezése, szervezése, irányítása, 50

http://www.mkih.hu/hivatal_hirszerzes.shtml

51

- a feltételek mindenoldalú biztosítása, beleértve a személyes és a személytelen összeköttetés megteremtése és folyamatos fenntartása, a hírszerző állomány képzése, felkészítése, hadrafoghatóságának biztosítása, - a beérkező információk feldolgozása, az értékelő és elemző tevékenység végzése, - az információk felhasználása, tárolása, - hírszerző jelentések, elemzések, tájékoztatók összeállítása. A hivatásos hírszerzők másik csoportját a titkos állományú munkatársak alkotják, akik a célországban (célterületen) mély fedésben működik, valamely állami vagy más szerv fedése alatt, diplomáciai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és egyéb képviseleteken, aktív tevékenységet folytató magántársaságok, gazdálkodó szervezetek, vagy legálisan működő, ám valójában fiktív fedőcégek alkalmazásában. Ez a kihelyezett állomány, amelynek semmiféle formális kötődése nem lehet a hírszerző szervezethez. A hírszerző szervezetek hivatásos állományának kiválasztása szigorú általános és szakmai követelmények érvényesítésével történik.51 A hírszerző munkára való alkalmasságot a jelölt személyiségvonásainak feltérképezése, pszichés és fizikai teherbíró képességének megállapítása, a privát szféra teljes körű átvilágítása után mondják ki. Műveltség, rátermettség és elhivatottság nélkül nem lehetséges a szolgálathoz bekerülni. 52 Evidens, hogy a hírszerző szolgálatok a hivatásos állomány mellett titkos állományú munkatársakat is alkalmaznak, akik szintén mély fedésben dolgoznak.53 A központi hivatásos és a kihelyezett, titkos állomány együttesen sem képes megoldani a szervezet elé állított hírszerzési feladatokat, nem képes a szolgálat számára meghatározott hírigényeket teljesíteni, az elvárt összes információt megszerezni. Egyrészt életkörülményeik, helyzetük miatt a hírszerzési (operatív) lehetőségeik korlátozottak, másrészt, különösen ellenséges környezetben természetesen magukra vonhatják a külföldiek iránt élénken érdeklődő kémelhárítás figyelmét. Ezért a területen működő hivatásos és titkos állományú hírszerzőknek szükségük van olyan személyekre, akik közvetlenül vagy közvetve hozzáférhetnek a szükséges információkhoz, továbbá akik alkalmilag vagy tartósan bevonhatók az adott országban illegálisnak minősített hírszerzés (kémkedés) végrehajtásába, akár direkt módon, akár közreműködőként, segítőként. 51

A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományával szemben támasztott követelményekről lásd az 1995. évi CXXV. törvény 6. fejezetét (3. sz. melléklet), illetve a 4. sz. mellékletben az egyes szolgálatok felvételi követelményeit 52 Az Információs Hivatal honlapján külön menüpontban nyilvánosan is megjelentek az alapvető felvételi követelmények és a felvételi eljárás főbb mozzanatai: http://www.mkih.hu/hivatal_felvetel.shtml, illetve http://www.mkih.hu/hivatal_felveteli_eljaras.shtml 53 Ennek szabályait Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 30. §-a határozza meg

52

Az ilyen, különféle indítékkal megnyert és a hírszerzésbe bevont személyeket a szakzsargon ügynöknek, tikos kapcsolatnak, informátornak, hálózati személynek nevezi, összefoglalóan pedig a titkos kapcsolati kör, az együttműködői kör, a hálózat, a hálózati személyek megnevezésekkel találkozunk. Meglehetősen nagy változatosság tapasztalható a megnevezések tekintetében, nincs egységes terminológia a titkosszolgálattal konspiráltan és érdemben együttműködő személyek elnevezésére. A Radó Sándor által vezetett hírszerző hálózat tevékenységének bázisát a Geopress sajtó- és térképészeti ügynökség jelentette. A Geopress tipikus fedőcég volt, a külvilág számára egy olyan részvénytársasági formában működő speciális gazdasági vállalkozás, amelynek természetesen voltak részvényesei, igazgatója, munkatársai, irodája, könyvelője, bankszámlája és valós tevékenysége alapján rendkívül széles kapcsolatai, megrendelései, információ forgalma, bevételei stb. A Geopress cég működése volt a Radó vezette hírszerző hálózat legendájának bázisa, alapja.

54

A legenda fogalom nem tipikus és klasszikus titkosszolgálati szakkifejezés. Eredetileg latin szó, annyit jelent: „így kell olvasni”, tehát jelmagyarázat, magyarázó szöveg. A középkori vallási irodalomban műfaji megjelölésre is alkalmazzák, valamint a mondák, a hagyományok, a történelem világában is gyakran előforduló kifejezés. A többjelentésű legenda fogalom tartalmilag fontos jellemzője, hogy benne a megtörtént események, a hiteles mozzanatok, a valós elemek keverednek kitalációkkal, összemosódnak a meg nem történt dolgokkal, tehát szoros egységben található meg az igazság a fikcióval. A legenda, mint titkosszolgálati terminus technicus olyan előre kidolgozott, a valóság elemeire épülő, részben vagy egészben ellenőrizhető, dokumentumokkal alátámasztott történet, magyarázat, amely a titkos akciók, intézkedések, státusok, kombinációk leplezésére, egyben legalizálására szolgál. A legenda mindig konkrét helyzetre készül. A legendának több típusa ismert: ilyen a magatartási vonal, amely összetett, komplex legenda, életrajzi elemekkel, a fedőtevékenység teljes kialakításával, ehhez szorosan igazodó életvitel, családi háttér, magánélet, kapcsolati kör stb. hozzárendelésével, koherens egésszé szervezésével. A legenda fogalma szorosan kapcsolódik a titkosszolgálati szférában elterjedt, rendszeresen alkalmazott más speciális eljárásokhoz, módszerekhez is mint például: a fedés, az ürügy, a rejtés, az álcázás, az irányított levelezés, az összeköttetési formák fedése, a sötét hírszerzés, az idegen zászlós beszervezés és az információk fátyolozása. Ezek tartalmi sajátosságait nem részleteznénk, elegendőnek tartjuk azt hangsúlyozni, hogy a konspirált titkosszolgálati tevékenység nem nélkülözheti a legendák különféle típusait, ezek kombinált, céltudatos alkalmazását. 54

Radó S. i.m. 77.-80. oldal

53

A legendát a hírszerzés is és az elhárítás is ismeri, használja. Nem feltétlenül kell legendázni minden titkosszolgálati mozzanatot vagy szereplő tevékenységét. A személyes öszszeköttetésre alkalmazott hálókocsi-kalauznak nem volt szüksége mindennapos munkáját legendával fedni, biztosítani, hiszen éppen ez tette lehetővé a speciális küldetés teljesítését, a rábízott küldemény, információ országhatárokon keresztüli, gyors, közvetlenül a címzetthez való eljuttatását. Radó könyvében számos ilyen hírszerző legendát találunk. Csak egyet emelünk ki ebből, ezen keresztül igazolva azt, hogy a jól konstruált és körültekintően alkalmazott legenda életet menthet. Edmond Hamel, aki Eduard fedőnévvel 1943 október közepéig a Radó csoport egyik rádiósaként működött, eredetileg rádiótechnikus volt és ennek megfelelően (mondhatni magától értetődően) egy rádiós boltot és egy javítóműhelyt vezetett Genfben. Radó felismerte az ebben az élethelyzetben rejlő példátlan lehetőséget és 1940 nyarán megnyerte Hamelt az együttműködésre. A beszervezését követően Hamel összeszerelt egy (és később még egy tartalék) rádiót, amellyel lehetséges volt a rendszeres kapcsolattartás Moszkvával, majd feleségével együtt megtanulta a morzeábécét és a rádióforgalmazás szabályait, praktikus tudnivalóit. Mint kiképzett rádiósok 1941 tavaszától a Központ (Moszkva) és Radó (Dóra) között két külön rádióadó-vevő készülék segítségével létrejött a megbízható összeköttetés. (A másik rádiós Alexander Foote („Jim”) volt, aki Lausanne-ban bérelt lakást.) Hamelnek tehát nem volt szüksége különösebb legendára ahhoz, hogy szinte éjjel-nappal rádiókkal foglalkozzon, hogy lakásán rádiója legyen, hogy munkája mellett a rádiózás a kedvtelése is, ez teljesen természetesnek tűnhetett. Ám 1942. október 27-én a svájci rendőrség Eduard testvérének - illegális szocialista propagandaanyagok terjesztése miatti - őrizetbe vételét követően rutinszerűen házkutatást tartott Hamel lakásán és az üzletben. Eduardot letartóztatták, mert az általa készített (pontosabban majdnem kész) rádióadó-vevő készüléket megtalálták, őt is és az eszközt is magukkal vitték. A komolyabb következményektől, a dekonspirálódástól egy pontos legenda mentette meg Eduardot. Egyrészt óvatosságból és rejtési céllal egy egészségügyi célokra használható oszcillátorba építette be a tartalék adóvevőt. Másrészt hivatalos igazolása volt olyan betegségéről, amelynek házilagos kezeléséhez ún. orvosi oszcillátor szükséges, amely csupán technikailag, alkatrészeiben hasonlít egy rövidhullámú rádiókészülékre. A rendőrségi szakértők sem tudták bizonyítani, hogy a Hamelnál megtalált készülék rádióforgalmazásra alkalmas, elismerték, hogy inkább oszcillátorra hasonlít. A hadbíróság ezek után rövidhullámú orvosi készülék engedély nélküli tartásáért szabott ki egy enyhe ítéletet. A Geopress legendája és valós tevékenysége tette lehetővé Radó számára a gyakori külföldi utazásokat, amelyek nem csak az üzleti ügyek rendezését szolgálták, de egyúttal kitűnő alkalmat teremtettek a Központ összekötőjével való találkozókra, hírszerzési információk (pl. térképek) átadására, feladatok vételére, pénzküldemények átvételére is. Radó pontosan leírja, hogy konkrét hírigény alapján miként hajtott végre személyes felderítést Olaszországban a

54

spanyol polgárháború idején és ehhez hol a „kereskedelmi ügyben tárgyalás”, hol „kikapcsolódást kereső turista” szerep jelentette a megbízható fedést, a tökéletes konspirációt.

55

A legenda a konspiráció feltétele, egy másik világ, egy másik élet, egy másik személyiség megteremtése és létezésének, munkálkodásának szigorú logikával átszőtt kerete. A konspiráció a titkosszolgálati szféra kulcsfogalma, alapvető tartozéka, legjellemzőbb vonása.56 A konspiráció a titkosszolgálati tevékenységben, így természetesen a hírszerzésben is elemi szabály, megkerülhetetlen szakmai törvény. A konspiráció azt jelenti, hogy a titkosszolgálat, a hírszerző szervezet által folytatott tevékenység az illetéktelenek elől rejtve, fedve, leplezve kerül előkészítésre és végrehajtásra. A külső konspiráció jelentősége az informatikai védelemben alkalmazott tűzfalakhoz hasonló, megakadályozza az illetéktelenek általi hozzáférést az információkhoz, lezárja az informális vagy véletlen „kiszivárogtatást”, megvédi a rendszert a külső behatolási törekvésektől. A konspiráció vonatkozik: 

a tényleges hírigényekre, a tevékenység valódi céljaira, objektumaira;

 a titkosszolgálati tevékenységben alkalmazott erőkre, eszközökre, módszerekre egyenként és kombinációjukra;  a tevékenység terveire, okmányaira, dokumentumaira;  az akciók, műveletek, kombinációk, játszmák, csapdák, dezinformációk tervezésével, kivitelezésével és biztosításával kapcsolatos információkra;  az összeköttetési eszközökre, módszerekre;  a rejtjelzés eszközeire, szabályaira, rendjére;  a kapcsolattartási formákra, a találkozók rendjére, a találkozási helyekre, a személyi és tárgyi postaládákra, fiktív címekre;  a megszerzett információk tartalmára, formájára;  az információk forrásaira, az informátorok személyére, tevékenységére vonatkozó adatokra;  az információk értékelésére, a levont következtetésekre, összegzésekre, elemzésekre;  a titkosszolgálati tevékenység infrastruktúrájára, pénzügyi és technikai hátterére, a speciális kutatás-fejlesztés feladataira, eredményeire;  a titkosszolgálati tevékenység további (jövőbeni) feladataira. 55

R. S. i.m. 84-88. oldal A konspiráció és a legenda, a valós tevékenységek, célok, eszközök fedése, rejtése a bűnözők világában, különösen a szervezett bűnözésben is mindennapos gyakorlat. 56

55

A konspiráció szabályainak betartása a titkosszolgálat önvédelmi reflexe, egyrészt a külvilág előli zártságot biztosítja, másrészt érvényes a szolgálaton, a szervezeten belül is.57 A belső konspiráció követelményei legalább annyira szigorúak, mint a külső konspiráció előírásai, normái. A szolgálaton belül is korlátozott az információkhoz való hozzáférés. Alapelvként a napjainkban is érvényes, gyakran hallott, ezért kissé megkopott szlogent kell alkalmazni:” need to know”, tehát csak azt tudd, amit tudnod kell! Ennek érdekében a szolgálatoknál kidolgozzák, bevezetik, megtartják és megtartatják azokat szabályokat, amelyek lehetővé teszik a szolgálati és államtitkot ismerők körének pontos körülhatárolását, optimálisan minimumra csökkentését. Az egyes konkrét intézkedéseket, eszközöket és eljárásokat, az információk tartalmát és forrásait csak azok a munkatársak ismerhetik, akik az adott ügyben részt vesznek, illetve a feladatok végrehajtását ellenőrzik. A belső konspiráció nem bizalmatlanság, hanem működési alapelv, amely konzekvenciákkal jár és érvényes mindenkire, aki a titkosszolgálatnál bármilyen státust tölt be. Megsértése, a dekonspirálódás „rendkívüli esemény”, amelyet vizsgálat és szigorú felelősségre vonás követ. Magyar vonatkozású konspirációs szabályzat szerint „szigorúan be kell tartani azt az elvet, hogy minden résztvevő csak annyit tudjon az akcióról, amennyi feladatának végrehajtásához szükséges.”58 Radó Sándor könyvében számos példát hozott a sikeres konspirációra, és ezzel párhuzamosan arra is, hogy a német elhárítás milyen intenzíven dolgozott annak érdekében, hogy ezen a sűrűre szőtt, láthatatlan, de erős hálón áthatoljon, bejusson a szovjet hírszerző szervezetbe, dekonspirálja tagjait, az összeköttetési módokat, a kapcsolattartás rendszerét, ezáltal elérje a működés visszafogását, hatékonyságának csökkentését, végső soron pedig munkájának ellehetetlenítését. A provokációk némelyikét azonnal felismerte, hallatlan hidegvérrel, mondhatni igazi hírszerzői rutinnal kerülte el a csapdákat. Említhetjük Zweig-Rameau váratlan felbukkanását Svájcban, majd a Radóval történt, előzmények nélküli találkozását. A „régi, jó barát az antifasiszta harcból” valójában a Gestapo ügynöke volt, konkrét céllal, feladattal érkezett, ám szerepét rosszul játszotta el, így ahelyett, hogy a konspirációt leleplezze, maga dekonspirálódott Radó előtt. Ugyanilyen történet Szokolin, Nyemanov és Belov esete is. A hírszerző szervezet egésze sokáig érintetlen maradt, megőrizte immunitását, de egyeseknek ez nem sikerült. Így szenvedte el a Radó csoport az egyik legnagyobb veszteséget az első tényleges dekonspiráció egyenes következményeként, amikor Rosa, a harmadik rádiós lebukott. Az esetet Radó egészen szokatlan részletességgel tárta fel. Amint a memoárból kiderült, Margarete Bollit 1942 elején szervezte be, majd gyors és eredményes kiképzést követően

57

A konspiráció a valóságban ennél szélesebb értelemben jelenik meg, például természetszerűen jelen van a diplomáciában is. 58 A BM III: Főcsoportfőnökség konspirációs szabályzatából idéztünk, (kiadva 1963. augusztus 14.), a történelmi távlat ellenére ma is érvényesnek tarthatjuk

56

augusztus végétől, mint a Radó csoport harmadik rádiótávirásza Genfben „Rosa” fedőnévvel megkezdte effektív tevékenységét. Rosa kapcsolatai szűk körre korlátozódtak, személyét és tevékenységét, valamint lakásának címét csak négyen ismerték, ez megbízható konspirációt biztosított.

59

Bár Radó nagy figyelmet fordított a konspirációs felkészítésére, mint írja: „Szeret-

tem volna megóvni a fiatal rádióslányt minden melléfogástól. Gyakran figyelmeztettem, hogy legyen rendkívül körültekintő, különösen az adás előkészítésekor és adás alatt. Arra kértem, legyen nagyon óvatos az utcán, ha a városban jár, semmi esetre sem ismerkedjen, mert könnyen detektívekbe vagy kémelhárítókba botolhat.” … „Nem vettük észre, hogy megszegte volna a konspiráció szabályait. Mégis megtörtént a legrosszabb.” A Gestapo és a svájci kémelhárítás együttes felderítő tevékenysége eredményre vezetett. A céltudatos szűrő-kutató munka által megszerzett informácók és a rádiófelderítés adatai mellett a látszólag teljesen véletlenül kialakult ismeretség, majd ebből kifejlődő Hans Peters iránti vonzalom végzetes következményekkel járt. Maga Rosa sem észlelt semmi különöset a hirtelen jött szerelemben, de megfeledkezett a szükséges szigorú szabályokról, „elvesztette önkontrollját” – írja Radó, senkinek nem szólt erről a kapcsolatról.

A hírszerző hálózat tevékenységére a hírszerzés és a kémkedés fogalmak használata egyaránt elterjedt, elfogadott. A magyar hírszerzés közelmúltbeli történetének tanulmányozásából ismert, hogy a hírszerzés fogalmat a saját (a szocialista országok által végzett) ilyen jellegű tevékenységre alkalmazták. Általánosságban úgy értelmezték, hogy ennek tartalma: „valamilyen titok megszerzését jelenti olyan magatartás, cselekvés kifejtésével, hogy a titok birtokosa azt ne vegye észre”; „a kémkedés szakszerű értelmezésben más államok titkai (politikai, katonai, gazdasági stb.) megtudására, megszerzésére irányuló olyan cselekvés, melyet speciális szervezetek, speciális eszközökkel és módszerekkel folytatnak.” Tehát az ellenséges országok hírszerző tevékenységét, mivel ezek: „társadalmi célkitűzéseiket illetően a haladás ellen vannak – a kémkedés szóval szoktuk jelölni” (sic!).60 Mai értelmezésben a kémkedés inkább a köznyelvben, a tömegmédia világában használatos, nem szakszerű, inkább pejoratív, bulváros jelentéstartalom kötődik hozzá. A szakmai irodalomban, az oktatásban, a szaknyelvben a kánon szerint egyértelműen a hírszerzés, hírszerző szervezet, és hasonló fogalmak az általánosan elfogadottak és elterjedten használtak A hírszerző hálózat működési feltételei közül külön foglalkozunk az összeköttetéssel. Ismert tény, hogy összeköttetés nélkül nincs hírszerzés. Ugyanis amennyiben nincs összeköttetés, akkor a központból nem jutnak el a hírszerző hálózat vezetőjéhez, illetve tagjaihoz az

59

R. S. i.m. 145. oldal Az ellenség tanulmányozása. Ideiglenes jegyzet a Rendőrtiszti Főiskola számára. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, 1972. 20. oldal 60

57

utasítások, de nem jutnak el a központba sem az információk. A hírszerző apparátus tehát megbénul, jelentős veszélybe kerül. Az összeköttetéssel szemben támasztott alapvető követelményeket úgy foglalhatjuk össze, hogy az legyen gyors, folyamatos, rejtett és megbízható. Az összeköttetésnek két alapvető módja van: a legális és az illegális. Az összeköttetés legális módja általában „ráépül” a Külügyminisztérium összeköttetési rendszerére, de ezen belül egy rejtettebb technikai módszer kerül alkalmazásra, mind a futár-, mind a rejtjelösszeköttetés vonalán. Az összeköttetés illegális módszerei között felhasználásra kerül az illegális, megfelelő dokumentációkkal ellátott hivatásos futár, az egy- és kétoldalú rádióösszeköttetés, a tárgyi „postaláda”, és felhasználásra kerülnek az egyéb, korszerű technikai eszközök igénybevételével kialakított összeköttetési formák. Mindezek működtetése magas fokú szaktudást, megfelelő technikai felszereltséget és az ellenséges elhárítás által az összeköttetés felfedésére irányuló tevékenységének, alkalmazott módszereinek felismerését, az elhárításukra vonatkozó ellenintézkedéseket igényli. Az összeköttetések – lényegüket tekintve – két csoportra oszthatók: 

a személyes, írásos (futárokon keresztül tartott) és



a személytelen (rádióval vagy más módon tartott) összeköttetésre.

Az összeköttetés szervezése a Hírszerző Központban külön szakcsoport feladatát képezi, amelynek jól kell ismernie nemcsak a technikai lehetőségeket, korlátokat, az ellenérdekű elhárítás eszközeit és módszereit, azt a terepet, a célországot is, ahol az összeköttetés megvalósul. 3.1.4. A nyílt forrású információszerzés – OSINT Evidenciának számít az a megállapítás, hogy napjainkra a nyílt információk jelentősége – a világban végbement változások hatására – nagymértékben megnőtt, felhasználásuk aránya a politikai, gazdasági, katonai tervezésben pedig sok esetben meghaladhatja a minősített információk arányát. Az információs társadalomban a világ az egyén számára is áttekinthetőbbé (ugyanakkor bonyolultabbá) válik, óriási mennyiségű a hozzáférhető nyílt információ, és áramlásuk is felgyorsult. Mindez jelentős kihatással van a hírszerző szolgálatok működésére is.

58

Samuel V. Wilson altábornagy a Védelmi Hírszerző Ügynökség (Defense Intelligence Agency – DIA) volt igazgatója szerint a „hírszerzési információk 90%-a nyílt forrású”.61 A hírszerzéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek felismerték, hogy az Internet megjelenésével, elterjedésével bekövetkezett információrobbanás következtében, ma már rengeteg olyan információ megtalálható a világhálón, amit korábban titkos információgyűjtő tevékenység keretében szereztek meg. Egy volt vezető hírszerző tiszt szerint a 20. század a titkok évszázada volt, míg a 21. század a globális információk évszázada lesz. Az elemző-értékelő szakemberek többsége egyetért azzal, hogy a nyílt forrású információk hasznosak, ezeket ugyanúgy kell gyűjteni és elemezni, mint a minősített forrásból származó, védett információkat. A nyílt forrású információk jelentőségének tekintetében három meghatározó nézet uralkodik a szakértők között.62 Az első nézet szerint a politikai döntéshozók a nyílt forrású információknak nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, mint azoknak, amelyeket titkos módszerrel szereznek meg. Álláspontjuk szerint ezek az információk csak kiegészítésként szolgálhatnak a minősített információk mellett és csak nagyon ritkán engednek betekintést mások (az ellenfél, az ellenség) terveibe és szándékaiba. A döntéshozók a minősített információkat alapvető fontosságúnak tartják a döntések meghozatala előtt és ezért ezek bírnak a legnagyobb értékkel. Az amerikai Központi Hírszerzés igazgatója 2005ben kijelentette: „csak arra van pénzem, hogy a titkokért fizessek”.63 A második nézet szerint a nyílt forrású információk nemcsak a minősített információk kiegészítéseként állják meg a helyüket, hanem önmagukban is jelentős hírszerzési értékkel bírnak. A nézet támogatói az al-Kaida terrorszervezetet hozzák fel példaként, akik az Internetet is használják kommunikációra, toborzásra, propaganda terjesztésre, illetve a különböző terrorcselekmények kivitelezésének megtervezéséhez. A harmadik nézet támogatói64 az előbbi két álláspont között helyezkednek el. Ők azt mondják, hogy a nyílt forrású információk valószínűleg sohasem fogják helyettesíteni a minősített információkat bizonyos fenyegetések és kérdéskörök tekintetében, azonban segítséget nyújthatnak az elemzőknek ahhoz, hogy a titkos információgyűjtő tevékenységet arra fókuszálják, ami más módon nem szerezhető meg. Tévedés lenne azt hinni, hogy a nyílt forrású információszerzés csak az utóbbi évtizedekben, vagy napjainkban nyerte el igazi jelentőségét. A második világháború előtt, 1935-ben 61

Open Source Intelligence: Issues for Congress, 2007.12.05, 4. oldal www.fas.org/sgp/crs/intel/RL34270.pdf Open Source Intelligence: Issues for Congress, 2007.12.05, 2-3. oldal www.fas.org/sgp/crs/intel/RL34270.pdf 63 Open Source Intelligence: Issues for Congress, 2007.12.05, 3. oldal www.fas.org/sgp/crs/intel/RL34270.pdf 64 Mary Katherine Graham, az amerikai Nemzeti Hírszerző Közösség elemző igazgatóságának igazgatóhelyettese, Open Source Intelligence: Issues for Congress, 2007.12.05 62

59

nagy visszhangot váltott ki Berthold Jacob német újságíró esete a német titkosszolgálattal, Gestapoval. Jacob egy 172 oldalas tanulmányt publikált, amelyben pontosan leírta a német hadsereg parancsnokságainak rendszerét, a vezérkar és a hadműveleti szintű parancsnokságok egységeit és vezető állományát, a haderő másfélszáz tábornokának nevét, főbb életrajzi adatait. Letartóztatták, kihallgatták, elmondta és igazolni tudta, hogy mindent, amit könyvében leírt, a német napi sajtó közleményeiből vett. Megmenekült a bírósági ítélettől. 65 Az OSINT-nak (Open Source Intelligence) jelenleg nincs hivatalos magyar nyelvű definicíója. A NATO OSINT Handbook a következőképp határozza meg a nyílt forrású információszerzés fogalmát: „a nyílt forrású hírszerzés, vagy az angol rövidítésnek megfelelően OSINT, olyan nyílt információk, amelyeket szándékosan felkutatnak, osztályoznak, megszűrnek, majd a felhasználók felé továbbítanak.” Az OSINT definícióját magyar vonatkozásban először Lévay Gábor határozta meg az alábbiak szerint: „Az OSINT a katonai felderítés és a hírszerzés rendszerén kívül létező, a publikum (tehát minden egyén) számára nyilvánosan, legális eszközökkel megszerezhető, vagy korlátozott körben terjesztett, de nem minősített adatok szakmai szempontok alapján történő felkutatását, gyűjtését, szelektálását, elemzését-értékelését és felhasználását jelenti.”66 Az OSINT források szisztematikus kihasználásával elérhető, hogy a hírszerzés egyéb ágait (HUMINT, SIGINT, MASINT, IMINT) azoknak a kérdések megválaszolására vegyük igénybe, amelyeket nyílt forrásból nem tudunk megszerezni. A hírszerző szervezetek számára az OSINT tulajdonképpen egy új adatszerző szervezet olyan távoli térségek esetében, ahol nem rendelkezünk adatszerző erőkkel, az egyetlen nemzeti adatszerző erő, amely azonnal és lényegében kockázatok nélkül képes az információgyűjtésre. Az elemző-értékelő szakemberek sokáig csak kiegészítő információnak tekintették a nyílt információkat a minősített információk mögött, napjainkra azonban ez a nézet gyökeresen megváltozott. A hidegháborús szembenállás időszakában is gyűjtötték a nyílt információkat, azonban azok csak kiegészítő szerepet játszottak a minősített információk mellett. A nyílt információk felhasználása gyökeres változáson ment keresztül: az amerikaiak a katonai szembenállás időszakában az információk 40%-át szerezték be nyílt forrásokból, míg napjainkban ez a mutató 80-90% között mozog. Allen W. Dulles az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség

65

Belügyi Szemle 1982. 36. szám Lévay Gábor – OSINT (Open Source Intelligence) – Nyílt információs hírszerzés. Egyetemi Jegyzet. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egytem, Budapest, 2006. 6. oldal. 66

60

(Central Intelligence Agency-CIA) korábbi igazgatója egy kongresszusi meghallgatás alkalmával 80%-ra becsülte a nyílt információk arányát.67 A nyílt forrású információk felértékelődésének egyik oka, hogy a kihívások jellege gyökeresen megváltozott. Ma már a kihívások komplexé váltak: nincs tisztán katonai, vagy politikai kihívás. A megváltozott biztonsági környezetet és az új kihívásokat elemezve a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája (2073/2004. kormányhatározat),68 kimondja: „A biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan bővült a biztonsági kockázatok köre is. A biztonságpolitikában a hagyományos nemzetállami szereplők mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. nem-állami szereplők (nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, nem kormányzati szervezetek, valamint a nemzetközi bűnözői és terrorista csoportok). Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű fenyegetések. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatók és előre jelezhetők. Jellemző tendencia a külső és belső kockázati tényezők közötti határvonal elmosódása. A kockázati tényezők globális, regionális és belső szinten, de általában nem egymástól elkülönülten, hanem egyszerre és egymást erősítve jelentkeznek.” Európában – egybehangzó értékelések szerint – nagyméretű fegyveres konfliktusok a közeljövőben nem várhatóak, ezért arra kell felkészülni a NATO-nak és az Európai Uniónak, hogy biztonságunk érdekében más kontinenseken kell végrehajtani béketeremtő, békefenntartó, humanitárius műveleteket. Mivel ezekben a távoli térségekben általában nincs, vagy csak korlátozott a hírszerző kapacitás, ezért ebben az időszakban a nyílt információk képezik a nemzeti adatszerző képesség döntő, olykor egyetlen forrását. Ezen felül fontos figyelembe venni, hogy a szükséges információk nagy része a kereskedelmi szolgáltatóktól beszerezhető. Ez a módszer sokkal kevesebb időbe kerül, nincs kockázata a megszerzésének és gyakran sokszor naprakészebb is, mint a nagy áldozatokkal, jelentős akadályok leküzdésével, drágán megszerzett minősített információ. A hatékonyan végzett OSINT által lehetővé válik, hogy a költségesebb hírszerző kapacitásokat arra vegyék igénybe, amire feltétlenül szükség van, de nyílt forrásból valóban nem szerezhető meg. A nyílt információk nem képesek önmagukban teljes mértékben kielégíteni a felhasználók igényeit, de számos előnyük van a többi információszerzési eljárással szemben:

67 68

NATO Open Source Intelligence Reader, 2002. November, 17.oldal Lásd 2. számú melléklet

61

o

Költséghatékonyság: Robert D. Steele, az OPEN SOURCE SOLUTIONS el-

nöke szerint69 a következőképp érdemes megosztani az erőforrásokat a felderítési források között: minősített forrásokból (HUMINT, SIGINT, IMINT, MASINT) a felhasználható információ 20%-a szerezhető meg, amire a költségek 95%-át kell áldozni. Nyílt forrásokból (OSINT) a felhasználható információ 80%-a származik, amihez a költségek 5%-át kell felhasználni. o

Időszerűség: A nyílt információk segítségével figyelemmel kísérhetjük a vi-

lágban zajló eseményeket, illetve alkalmasak a válságok előrejelzésére, követésére, stabilitást veszélyeztető események pedig riasztásra. Ezen felül különböző témakörökben kiegészítő információkat szolgáltathatnak, ami lehetővé teszi, hogy egy-egy eseményről mélyrehatóbb elemzést készítsenek a szakértők. o

Kockázatmentesség: Az információk megszerzésének nincs kockázata, hiszen

ezek az információk mindenki által elérhetőek. Robert D. Steele gondolata70 ezzel kapcsolatban a következő: „ne küldj kémet oda, ahová egy iskolás is be tud menni.”. o

A fent említetten kívül gyors, a megfelelő biztonsági intézkedések betartása

mellett „láthatatlan”. A fent említett előnyök mellett a nyílt információknak is megvannak a korlátai: o

Az információk szétszórtsága. Az információrobbanás következtében ma már

nem az okoz gondot, hogy nincs információ, hanem az, hogy túl sok van belőle. A hírügynökségek versenyeznek egymással, hogy ki tudja az információt minél előbb a felhasználóhoz juttatni, azonban ez gyakran pontatlan és hiányos közlést eredményez. o

Az információk sokfélesége. A keletkező információk megjelenési formátuma

sokszínű: lehet képi, szóbeli, szöveges információ nyomtatott, vagy elektronikus változatban. A sokszínűség nemcsak az megjelenési formákban, hanem az anyagok nyelvében is jelentkezik. Sok hírügynökség csak saját nyelvén közli a híreket, vagy ha lefordítja azokat angolra, azután innen kell adott nyelvre (pl. magyarra) ismét lefordítani, akkor nem biztos, hogy az ugyanolyan részletes lesz, ugyanúgy érthető lesz, mint az eredeti híradás. Az OSINT csatornáit a NATO OSINT kézikönyve az alábbiakban határozza meg: o nyomtatott és elektronikus média; a)

Internet;

b)

Kereskedelmi (fizetős) on-line szolgáltatók;

c)

„szürke irodalom”;

69

Steele, Robert D.: Searching for Bin Laden: The Use of Intelligence in the War on Terror or How NOT to Spend the Taxpayers’ Treasure, 70 Can the CIA Infiltrate al-Qaeda?, Washingtonpost.com, 2002.10.07, www.ctcintl.com/10072002.shtml

62

o

helyszíni előadások, konferenciák;

d)

személyes tapasztalatok;

e)

kereskedelmi műholdak felvételei;

f)

tudományos-kutató szervezetek, egyetemek.

A nyomtatott és elektronikus média fontos forrás, ide tartoznak a nyomtatott sajtó termékei (napilapok, hetilapok és szaklapok), – amelyek közül a legtöbbnek ma már elektronikus kiadása is van – valamint a rádiós és televíziós társaságok adásai is. Ezek a csatornák alkalmasak arra, hogy figyelemmel kísérjük a napi eseményeket, vagy egy válságot annak kirobbanásától a rendezéséig. Ma már a média munkatársai a válságok helyszínéről, vagy annak közeléből tudósítanak, így rengeteg hasznos információ nyerhető ezekből a forrásokból. Ismert az úgynevezett „CNN-effektus”, amelynek lényege, hogy a média mindig és mindenhol jelen van, legtöbbször engedéllyel, katonai biztosítás mellett dolgozik a műveleti területen, így állandó jelenlevői az eseményeknek, legyen az akár háborús esemény is. Az Internet két nagy előnyt tartogat a szakemberek számára: egyrészt a világ bármely pontján lévő partnerrel lehetővé teszi a nem minősített információk gyors cseréjét, másrészt rengeteg olyan nyílt információt, adatbázist tartalmaz, aminek potenciális hírszerzési értékük van. Ezek az információk és adatbázisok javarészt ingyenesen hozzáférhetőek, vannak azonban olyan adatbázisok, amelyek használatáért fizetni kell. Az Interneten tömeges mennyiségben találhatóak nyílt információk változó hírszerzési értékkel. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az információk szétszórtan helyezkednek el, több oldalt kell megnyitni, hogy a kívánt eredményt elérjük, és a formátumuk sem egységes. Az Interneten általános (polgári) és katonai térképek is találhatóak, nagy részük azonban csak előfizetés ellenében hozzáférhető. Nem szabad megfeledkezni a blogoló oldalakról és a vitaoldalakról sem (pl. irandefense.net, iranmilitary.net, webshots.com, photo1.blogger.com, militaryphotos.net,

iranmilitaryforum.com, vagy a shiachat.com), ahol számos hasznosítható információ megjelenik, ezek értéke azonban kérdéses. Az oldalak nagy előnye, hogy rengeteg fényképet tartalmaznak, amiket megfelelően lehet hasznosítani. A piaci alapon működő kereskedelmi on-line szolgáltatók különböző területekre szakosodtak, a terület legjobb szakembereit igyekeznek alkalmazni, termékeikhez pedig használati díj, vagy előfizetési díj ellenében biztosítanak hozzáférést. A szolgáltatók jól összeállított adattárakkal rendelkeznek, amelyekben különböző paraméterek alapján megadott keresést lehet indítani. Az adattárak mellett szolgáltatásaik közé tartozik a terület specifikus hírek közlése, illetve a különböző események kapcsán előrejelzések, elemzések-értékelések készítése,

63

majd publikálása. Katonai és biztonságpolitikai téren a jelentősebb adatbázis szolgáltatók közé tartozik a Jane’s Információs Csoport és a Stratfor Alapítvány. Szürke irodalomnak nevezzük azokat a nyomtatott és digitális dokumentumokat, amelyek elsősorban az egyetemi, kormányzati, üzleti és vállalati szférában keletkeznek, a kereskedelmi kiadók ellenőrzése nélkül. A szürke irodalom tehát olyan nyílt információkat tartalmaz, amelyeket nem publikálnak és csak egy szűk kör részére készül. A „szürke irodalomhoz” a következő dokumentumok tartoznak: akadémiai értekezések, bizottsági beszámolók, konferencia anyagok, vitairatok, disszertációk, kormányzati beszámolók, hírlevelek, üzleti vagy piaci előrejelzések, kutatási beszámolók, fordítások, úti beszámolók, munkaokmányok, stb. Ezeknek az anyagoknak a felkutatása elég nehézkes, mivel nem tudunk létezésükről. A „szürke irodalmat” általában nonprofit szervezetek, kutató szervezetek, nemzeti kormányhivatalok, magánkiadók, részvénytársaságok, kereskedelmi társaságok, kutatóhelyek, egyetemek és főiskolák produkálnak. Az Amerikai Egyesült Államok hírszerző szervezetei felismerték a „szürke irodalomban” rejlő potenciális lehetőségeket, ezért létrehoztak egy szervezetet, amely feladata kizárólagosan ezeknek az anyagoknak a felkutatására irányul.71 A rendezvényeken való személyes részvétel sokszor többletinformációt adhat a szakemberek számára. A legtöbb előadásról, vagy konferenciáról kiadvány is készül, ami azonban nem biztos, hogy minden elhangzott információt tartalmaz. Ezeken az eseményeken általában felkészült előadók, szakemberek tartanak előadásokat, ami esetleg más megvilágításban ábrázolhatja a szakemberek számára az érdekes kérdéskört. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a személyes részvétel során kérdéseket lehet intézni az előadókhoz, amelyre az adott válaszok szintén értékesek lehetnek. A világ több fontos térségében, például Afrikában, Ázsia sok országában gyakran előfordul, hogy nem szerezhetőek be publikált nyílt információk bizonyos helyszínekről és az azokat jellemző körülményekről. Sok témakörben még akkor is nehéz megtalálni a kérdésekre a választ, amikor a szakembereknek van idejük és pénzeszközük ahhoz, hogy az elérhető nyílt információkat összegyűjtsék, feldolgozzák és elemezzék. Ezekben az esetekben a leghatékonyabb és legolcsóbb megoldás lehet olyan szakértők alkalmazása, akiknek személyes tapasztalatuk van, jártak már a térségben. Ezen a téren a legjobb forrásnak a nemzetközi (Vöröskereszt, Orvosok Határok Nélkül, Amnesty International, stb.) és a nem kormányzati szervek (NGO – Non Governmental Organization) alkalmazottai, szakemberei számítanak, továbbá a kereskedelemben dolgozók, üzletemberek, akik komoly ismeretekkel rendelkezhet-

71

NATO Open Source Intelligence Reader, 2002. Februar, 24. oldal

64

nek egy-egy térséggel kapcsolatosan. Ezeknek a szervezetek alkalmazhatnak helyi lakosokat, akik egyrészt beszélik a helyi nyelvet, másrészt folyamatosan tájékoztatják a vezetést a helyszínen történt eseményekről, változásokról. Az OSINT szervezet számára a fent említetten kívül hasznos információval szolgálhatnak a kormányzati szakértők, egyetemi oktatók, illetve azok a diákok, akik huzamosabb időt töltöttek az adott térségben. A kereskedelmi műholdak felvételei egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Ma már nem csak a katonai műholdakkal rendelkező nagyhatalmak juthatnak hozzá nagy felbontású légi felvételekhez. A műholdtechnika széleskörűvé vált, egyre több a kereskedelmi műhold, amelyek felbontóképessége már majdnem olyan nagy, mint a katonai műholdaké. Ezzel lehetővé vált, hogy katonai műholdakkal nem rendelkező országok is vásároljanak nagy felbontású felvételeket, amelyek nagyban megkönnyítik a hírszerzés dolgát. A felvételek ára a felbontástól és a szállítási határidőtől függ. A nagy veszélyt az jelentheti, hogy akár terrorista szervezetek is vásárolhatnak műholdfelvételeket, különböző terrorcselekmények megtervezéséhez. A fent említett források mellet még számos olyan lehetőség kínálkozik az információszerzésre, ami nagyban megkönnyítheti az elemző-értékelő szakemberek munkáját. Forráslehetőségként jelentkeznek az egyetemek, a nyelviskolák, a könyvtárak, az üzleti élet, az információbrókerek, az újságírók és a nem kormányzati szervek. Egyetemek: Az egyetemi oktatók által összeállított hiteles adatbázisok jelentenek forráslehetőséget, illetve az egyetemen tanuló külföldi hallgatókat buzdítják arra, hogy az anyanyelvükön íródott tudományos anyagokat kutassák fel és fordítsák le. Nyelviskolák: az idegen anyanyelvű, az adott ország nyelvét tanuló diákok jöhetnek szóba, akiket a nyelviskolák gyakran alkalmaznak részmunkaidőben fordítási feladatok végrehajtására. Könyvtárak: Különböző témakörökben hatalmas archívummal rendelkeznek. Ma már jelentősen egyszerűsíti a keresést, hogy szinte minden könyvtár rendelkezik elektronikus keresőrendszerrel, ami könnyebbé és gyorsabbá teszi a kutatást. Üzleti élet: Piackutatási eredmények, kommunikációs és logisztikai kutatások mindenütt, ahol beruházási tervet készítenek. Ezen kívül nagyon jó nyilvántartások találhatók egy ország esetében a politikai korrupcióról, a klimatikus viszonyokról, és sok olyan dologról, amelyek az adott országban specifikusak. Például építőipari vállalatok amennyiben katonai, vagy stratégiai jelentőségű épületek kivitelezésében vettek részt, ismerhetik annak tervrajzát, kommunikációs rendszerét, stb.

65

Információbrókerek: Azok a személyek, vagy szervezetek, akik a speciális információk felkutatására és a megrendelő felé történő továbbítására szakosodtak. Az információbrókerség gyűjtőfogalom, amelybe több tevékenység is beletartozik. Ilyenek lehetnek: tudásmenedzsment, adatbányászat, versenytársfigyelés, trendfigyelés, iparjogvédelmi információ, marketinginformáció-szolgáltatás. Megbízásukra olyan esetben kerülhet sor, amikor valamilyen speciális szakterületről van szó, amelyben adott hírszerzési területnek, témának, vagy a katonai felderítésnek nincs szakértője (például a nukleáris fegyverek specifikus kérdései), vagy sürgősen szükség van olyan információkra, amelyekre a hírszerzés adatbázisában nincs információ. Újságírók: Az újságírók figyelmüket egy-egy szakterületre összpontosítják (pl. technika, gazdaság, sport, politika, katonai kérdések). Nagy felkészültséggel rendelkeznek az adott területen, ami lehetővé teszi, hogy riportokat, háttéranyagokat, vagy háttérinformációkat készítsenek. Segítségükkel fel lehet venni a kapcsolatot a különböző országok, térségek szakíróival. Nem kormányzati szervek: Ezek a szervezetek (pl.: ENSZ, Nemzetközi Vöröskereszt) nemzetközileg kiterjedt információs hálózattal rendelkeznek, sokszor még olyan térségekben is, ami kívül esik pl. a NATO, az EU érdekövezetén. Munkatársaik jelentős részét a helyi lakosság közül választják, így különleges nyelvek ismeretével is rendelkeznek. 3. 1. 5. Az elemzés és értékelés72 A hírszerző hálózat által megszerzett, valamint a technikai hírszerzés eszközeivel és a nyílt forrásokból gyűjtött információkat elemzett-értékelt hírszerzési információkká alakítják át. (Erről a tevékenységről a Godson-i modell ismertetésénél már a lényeget feltáróan szóltunk.) A különböző forrásokból beérkező adatok pontosság, megbízhatóság és teljesség szempontjából általában jelentősen eltérnek egymástól. Az elsődleges információk nemegyszer összefüggéstelenek, ellentmondóak, hiányosak, ezért sokoldalú elemzést és ellenőrzést igényelnek. A hírszerzési adatok, információk feldolgozásának sorrendjét alapvetően fontosságuk és sürgősségük határozza meg. Az elemző-értékelő tevékenység célja, hogy – a feladatszabás és értékelés, a beérkező információk szelektálása, feldolgozása és a jelentő tevékenység révén – biztosítsa, hogy a felhasználók az igényeiknek megfelelő (azaz pontos és fontos) információkat (tájékoztatást) a

72

A részfejezet Rácz Lajos ezredes: Az elemző-értékelő munka módszertana c. ZMNE jegyzet alapján készült. Budapest, 2001.

66

döntéseik megalapozásához szükséges mennyiségben, minőségben, formátumban – és időpontban – kapják meg. A döntéshozóknak általában nincs idejük az információk valóságtartalmának mérlegelésére, elemzésére és értékelésére. Nekik már elemzett és értékelt, pontos és lényeges, a tényeket visszatükröző, megfelelő formában feldolgozott, a döntések megalapozásához közvetlenül felhasználható információkra van igényük. Ezért van szükség elemző-értékelő munkatársakra, illetve szervezetre. A gyakorlatban a Hírszerző Központban önálló szervezeti egység foglalkozik a nyers adatok, jelentések, hírek, információk fogadásával, előzetes tanulmányozásával és rögzítésével, nyilvántartásba vételével, részletes elemzésével és értékelésével, összefoglalóan az információk feldolgozásával. Az értékelő-elemző munka kevésbé látványos, kevésbé veszélyes, kevésbé misztikus mozzanata a hírszerző tevékenységnek. Jelentőségét az adja, hogy a megrendelők számára a döntésekhez akár közvetlenül is felhasználható, ellenőrzött és hiteles információkat szolgáltasson a hírszerző szolgálat. Nyilvánvaló, hogy a beszerzett információk eredeti formájukban és tartalmukkal ezt az igényt nem elégítik ki. Az elemző-értékelő folyamat (tevékenység) maga is ismétlődően visszatérő szakaszokból, cselekvési egységekből épül fel. A tényekről a források közvetítésével szerzünk információt. A nyers információból (adathalmazból) az elemzés-értékelés révén lesz tudás. (A tudás bővülése mindig új kérdéseket is felvet, ami információigényt kelt.) A feldolgozott információkból felépített, strukturált ismeretekből további feldolgozás (válogatás, szerkesztés, formázás, felhasználói igényekhez igazítás, alkalmas adathordozón történő megjelenítés) eredményeképpen lesz tájékoztató anyag, azaz jelentés. A tájékoztatás a döntéstámogatás egy formája, amely a döntés-előkészítést szolgálja. A döntés visszahat a tényekre. Az elemzés és értékelés alapfogalmai és a köztük levő összefüggések az alábbiak: A tény teljes bizonyossággal vagy nagy valószínűséggel igaznak tekintett dolog (történés, fejlemény, összefüggés, körülmény, esemény, adat, jellemző). A tényekre vonatkozó ismeretek összessége, a tudás szolgál a megváltoztatásukra irányuló döntések alapjául. A tudás a feldolgozott és értékelt információk összefüggésbe helyezett, egységes rendszere. Az információ a bizonytalanság csökkentésére alkalmas, a helyzetre vonatkozó ismereteket bővítő értesülés (közlemény), amelynek valamilyen új, eddig ismeretlen elemet kell tartalmaznia. Ez eredményezheti a várt következmények (esetek) számának csökkenését (esetleg növekedését), illetve bekövetkezési valószínűségük becsült értének módosulását.

67

Az adat rögzített formátumú információ, amelyen szabványos műveleteket lehet végezni. Az azonos típusú adatok rendszerezett összessége az adatbázis. Az adatbázison végzett műveletekkel az adatok közötti új összefüggések, tendenciák tárhatók fel. Az információ csak abban az esetben alkalmas a bizonytalanság csökkentésére, ha pontos és fontos (ellenkező esetben növelheti a bizonytalanságot). A pontosságot a világos, egyértelmű, félreérthetetlen, a lehetőségekhez képest legrészletesebb adatszolgáltatás biztosítja (pl. ködös helymeghatározás – “nem messze a falutól” – helyett földrajzi koordináták megadásával). A harci technika, repülőeszköz, repülőgép, harci repülőgép, vadászrepülőgép, elfogó vadászrepülőgép, F-15 típusú elfogó vadászrepülőgép, F15E típusú vadászrepülőgép ugyanannak a dolognak a különböző pontosságú megnevezései. A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni. A fontosság azt jelenti, hogy az információ szorosan összefügg az adott döntési problémát befolyásoló tényezőkkel, azokra vonatkozik. Csak az az információ ér valamit, amit a döntéshez fel lehet használni. Lényeges lehet, hogy egy hivatalos fogadáson hányan jelentek meg és milyen rangú (beosztású) volt a fővendég, mert ez a két ország kapcsolatának alakulási tendenciájára utalhat. Nem lényeges viszont, hogy mi volt a menü. Fontos lehet viszont, ha egy muzulmán vendégnek disznóhúst tálalnak fel, és még fontosabb lehet megtudni, hogy volt-e és milyen volt a következménye, készakarva tették ezt, vagy véletlenül. Hadászati szempontból lényegtelen, hogy egy adott koordinátával jelölt helyen egy harckocsi van beásva. A századparancsnokot azonban az egyes harckocsi is érdekelheti. Ha az adott koordinátánál egy nukleáris rakétaindító állás van, akkor a haderő főparancsnoka is érdeklődést tanúsíthat iránta. Az információ felhasználhatóságát három dimenzió mentén lehet meghatározni. A tartalom maga a konkrét közlés egésze, amelynek része az utalás valamilyen tényre vagy tények együttesére. A tartalom – és a forma – a pontosság megítélése szempontjából legmeghatározóbb elem. Az összefüggés (kontextus) a jelzett tények (illetve a rájuk utaló információk) kapcsolódása, viszonyrendszere más tényekhez (információkhoz). A kontextus (a környezeti kapcsolódások rendszere) határozza meg az információ értelmét, jelentését. Az összefüggés a fontosság szempontjából legmeghatározóbb dimenzió. Az időszerűség az információközlés és a jelzett tények időbeli viszonya. Az információnak csak akkor van felhasználhatósági értéke, ha kellő idő áll rendelkezésre a mérlegeléséhez, figyelembe vételéhez a döntés meghozatala előtt. Az időszerűség a felhasználhatóságot befolyásolja döntő mértékben. 68

Az elemzés-értékelés munkafolyamatának első szakasza az ún. előértékelés. Az előértékelés során a forrást és az információt külön-külön és egymáshoz viszonyítva értékelik a következő szempontok szerint: hozzáférés (hozzáférhetőség), feldolgozottság, hitelesség, megbízhatóság, ellenőrzöttség, fontosság, pontosság, hasznosság. A hitelesség az információtartalom tényszerűségének megítélése, az adott forrás által szolgáltatott hasonló jellegű információk korábbi beigazolódási mutatói, statisztikái alapján. A hitelesség mértéke a forrás tapasztalati úton megállapított, viszonylag állandó, vélelmezett tulajdonsága, jellemzője. A megbízhatóság az információtartalom tényszerűségének megítélése az adott helyzetre és információra vonatkozóan, a konkrét körülmények ismeretében. Lehet, hogy egy egyébként hiteles forrás által adott információ – noha hitelesnek tűnhet, mert a forrása is az, és az adott típusú közlés általában korábban is beigazolódott – mégsem feltétlenül megbízható, ha nincs összhangban más forrásból nyert, ugyancsak hiteles és megbízható információkkal, vagy a feldolgozó ismereteivel, és nem illeszthető be ellentmondásmentesen a kialakult általános helyzetképbe. Az ellenőrzöttség azt fejezi ki, hogy az adott információt más forrásokból nyert adatok, információk, tények alátámasztják (akkor „ellenőrzött, igazolt”) vagy cáfolják (akkor „nem megalapozott” közlés vagy „dezinformáció”), illetve kétely esetén megtörtént-e a kiegészítő, megerősítő adatok beszerzése, vagy van-e erre egyáltalán lehetőség („nem megerősített, ellenőrzésre szoruló, pontosítás alatt álló” adatok, információk). A hasznosság (felhasználhatóság) mértéke a tartalom, az összefüggés (kontextus) és az időszerűség függvényében az előzőekben felsorolt jellemzők meglétéből vagy hiányából egyenesen következik. A hasznosság az információ értékének összesített, komplex mértéke, dimenziója. Az információ összesített értékét a fent leírt szempontok együttes mérlegelése, összehasonlítása, viszonyítása, összhangja alapján lehet meghatározni. A forrás és az információ végső értékelése csak a feldolgozás befejezését követően, a teljes elemző-értékelő folyamat során alakul ki, és menet közben módosulhat. Az elemzés-értékelés folyamatában az előzetes értékelés során megállapítják, mely adatok fontosak, sürgősek, melyeket kell teljesen feldolgozni, melyeket kell további részletes feldolgozás nélkül is figyelembe venni, illetve melyek a kis értékű, ismétlődő, nem időszerű információk. Meghatározzák a beérkezett, beszerzett információk feldolgozási sorrendjét és határidejét is. Az információk előzetes tanulmányozása gyakorlatilag állandó, folyamatos tevékenységet jelent a Hírszerző Központban, mivel a különböző forrásokból szinte folyama69

tosan érkeznek információk, adatok, jelentések. Ezért a rögzítés és az előzetes értékelés a beérkezés sorrendjében történik. Az előértékelés szerepe tehát, hogy a felsorolt szempontok gyors mérlegelésével, tapasztalati alapon, a szakismeretekre támaszkodva orientálja a további feldolgozó munkát, javaslatot tegyen a szükséges ellenőrzésre, pontosításra, kiegészítő feladatszabásra, a feldolgozás módjára, a felhasználásra, a dokumentálásra, a jelentésre (kiemelten az azonnali intézkedést igénylő információkra, a közvetlen fenyegetések előjeleire), felhívja a feldolgozók figyelmét a lényegesnek tűnő, fontos, értékesnek tartott információkra. Az előértékelés külön „szakma”, amelynek sajátossága, hogy sok szempontot kell egyszerre és rövid idő alatt (szinte azonnal) mérlegelni, majd annak alapján gyors döntést hozni. A rögzítés, a nyilvántartásba vétel a rendszerezést előzi meg. Alapszabály, hogy a nagy ráfordítással, kockázatok vállalásával megszerzett adatok nem maradhatnak feldolgozatlanul. Minden információt – függetlenül későbbi minősítésétől – még ha első ránézésre csekély értékűnek is tűnik, kötelező nyilvántartásba venni. Akár a forrás megbízhatóságának értékelésekor, akár a későbbi feldolgozás során szükség lehet rájuk, fontossá válhatnak. A jól megszervezett és vezetett nyilvántartás elősegíti a gyors és sokoldalú elemzést, ezáltal a megalapozott hírszerzési információ összeállítását. Az elemző-értékelő munka (feldolgozás) előértékelést (és adatrögzítést, illetve továbbítást) követő fázisa az elemzés és azzal párhuzamosan az értékelés. Az elemző-értékelő tevékenységben tipikus, másutt is jól ismert logikai lépések és műveletek elvégzése történik. A gyakorlatban alkalmazott módszerek: - az analógia, az indukció és a dedukció; - az analízis és a szintézis; - komparatív és történeti elemzés; - a viszonyok (relációk) feltárása és létesítése; - összefüggések találása és teremtése; - összegzés és következtetések levonása; stb. Az elemzés lényege az információk összetevőire bontása, amely a források azonosítását, tartalmának és paramétereinek kiemelését, sürgősségi és minősítési fokának meghatározását jelenti. Gyakorlatilag olyan szellemi munka, amelyet az információkkal foglalkozó szakemberek és vezetők áttekintő, szortírozó, szelektáló és összehasonlító tevékenységét takarja. Az elemzés-értékelés a beérkezett információt már nem egyszerűen a forráshoz vagy a közvetlenül rávonatkozó megerősítő vagy cáfoló információkhoz, hanem a teljes rendelkezésre álló tudásbázishoz viszonyítja, és lehetőség szerint annak rendszerébe ellentmondásmentesen beillesztve meghatározza, hogy az információ, illetve az általa jelzett tény: 

mennyire tekinthető igaznak, hitelesnek, megbízhatónak, ellenőrzöttnek stb.;



mi az, ami új, figyelemre méltó, lényeges elem benne; 70



mi a jelentősége, hogyan érintheti a nemzeti érdekeket;



milyen okokra vezethető vissza;



milyen háttér-információk magyarázzák meg vagy egészítik ki;



mi lehet a közvetlen, rövid távú következménye és hosszútávon várható hatása;



hogyan változtatja meg a kialakult helyzet, a várható események feltételrendszerét;



a felhasználók számára miért fontos;



milyen – a politikai, gazdasági, katonai és más döntések meghozatalánál figyelembe veendő – új szempontokat vet fel;



milyen fenyegetéseket, veszélyeket, kockázatokat, kihívásokat és lehetőségeket jelez;



mennyiben módosítja, egészíti ki, helyezi új megvilágításba (esetleg dönti romba) eddigi ismereteinket;



mi következik ebből, milyen új feladatok származtathatók az újonnan megismert tényekből és összefüggésekből, milyen más ismeretekre van szükségünk ahhoz, hogy a tudásbázis megalapozottabb, részletesebb, koherensebb, ellentmondásmentesebb legyen;



hogyan célszerű az új ismereteket és a kibővült tudást felhasználni a “fogyasztók” tájékoztatására, milyen formában alkalmas a döntések hatékony támogatására stb.

Az értékelés tehát az összetevőire bontott információ további feldolgozása, az egyenként megvizsgált tartalmi elemek és az információval szemben támasztott vezetői követelmények összevetését jelenti. Ez a munka vezetési szintenként és szakterületenként differenciálódik. Az elemzés-értékelés eredményeképpen az új információ alkalmas módon beépül az ismeretek rendszerébe, maga is a tudásbázis részévé válik és annak elemeivel együtt és kölcsönhatásban egyrészről a tájékoztatás (jelentő tevékenység) kiindulópontját, másrészről az újabb információk elemzésének-értékelésének viszonyítási alapját képezi. Az elemző-értékelő tevékenység végeredménye, terméke a tudástöbblettel, hozzáadott értékkel rendelkező, magasabb minőségi kategóriába tartozó hírszerzési információ. A hírszerzési információ olyan összegyűjtött, értékelt, elemzett, kontextusba helyezett értesüléseket, információkat jelent, amelyek az állam politikai vezetése számára érthetőek, elfogadottak és jelentőséggel bírnak a döntések előkészítése és meghozatala során. Az elemző-értékelő munka eredményeként – ideális esetben – a hírszerzési információ megfelel az alábbi kritériumoknak:

71



hasznosítható az állam fontos érdekének érvényesítése, védelme céljából,



az állam vezetése által meghatározott hírigényt elégíti ki;



komplex jellegű, a valóságos helyzetet tükrözi;



tényszerű, objektív képet ad egy területről, egy problémáról;



teljes és időszerű, a szükséges időben rendelkezésre áll;



megbízható és ellenőrzött (mind forrása, mind tartalma), mentes a szubjektivi-



titkos, bizalmas információkat tartalmaz;



hozzáférhető, világos, érthető azok számára, akik részére előterjesztik;



lehetővé teszi a visszacsatolást, az érdemi kommunikációt;



tartalmazza a felhasználás várható konzekvenciáit, estleges korlátait, veszélye-

tástól;

it. A korszerű elvek alapján működő hírszerző szolgálatok a megszerzett adatokat az integrált információfeldolgozás módszerével dolgozzák fel. Ez azt jelenti, hogy a jelentések készítésénél az adott témában a hírszerzés különböző adatszerző szervezetei (HUMINT), SIGINT stb.) által megszerzett, vagy rendelkezésre álló valamennyi (nyílt és minősített) információt figyelembe veszik és feldolgozzák (all source analysis), azokat saját értékeléssel, véleménnyel egészítik ki. Egy forrás adataira csak kivételes esetben célszerű helyzetértékelést alapozni. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló egyedi (single source) információt más forrás felhasználásával is ellenőrizzék, vagy ellenőriztessék. Ezáltal kiszűrhető a szándékos félrevezetés (a dezinformáció), valamint a szakmai tévedés. A jelentés fő kérdésének kifejtését a legmegbízhatóbb információra kell alapozni, de a megjegyzésben és a helyzetértékelésben helye van más vélemények megjelenítésének is. A kiemelten fontos (a biztonsági helyzetet jelentős mértékben befolyásoló, vagy veszélyre figyelmeztető) egyedi információt alapos értékelést és elemzést követően célszerű jelenteni, és azonnal meg kell kezdeni más forrás felhasználásával történő ellenőrzését. A hitelesség biztosítása érdekében, az integrált információfeldolgozás során, a hírszerző jelentésekben minősített és nyílt információk egyaránt felhasználhatók. A nyílt információ szerepe az, hogy pontosítsa, kiegészítse a minősített adatokat, ezáltal szélesebb megvilágításba helyezze az adott témát. Fontos azonban, hogy a jelentések fő mondanivalóját mindig a minősített információkra alapozzák.

72

IMINT HUMINT

OSINT

OSINT

SIGINT

MASINT

5. számú ábra: az integrált információfeldolgozás, elemzés (all source analysis) Fontos, hogy az értékelést végző team legyen kellően kritikus és kételkedő, még a hitelesnek minősített információkkal szemben is. Használjon fel minden lehetséges forrást az információ ellenőrzésére és valóságtartalmának megállapítására. Ha egy hírszerző szolgálat a hitelesség terén kudarcot vall, elveszti szavahihetőségét. Amennyiben ez megtörténik, soksok idő, de legfőképpen tartós és intenzív szakmai erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a hírszerző szolgálat az értékelésben elkövetett hibáját kijavítsa. 3.1.6. A hírszerzési információk felhasználása Az elemző-értékelő tevékenység során a kiindulási alapot képező „nyers” adatokból, információkból a befektetett szellemi munka eredményeképpen lesz értékelt hírszerzési információ („finished intelligence”), illetve jelentés. A befektetett szellemi munka – mint min-

73

den munkafolyamat – átalakítja a nyersanyagot (információt) és megnöveli a munkadarab (adat) értékét. Az új és a régi érték különbsége az ún. hozzáadott érték, amely mindig bizonyos szakértelmet, szakszerű beavatkozást, ráhatást feltételez. A hírszerző jelentésnek, a hírszerzési információnak minden esetben olyan specifikumot: új tudást, tudástöbbletet, új aspektust kell tartalmaznia, aminek létrehozására csak a megfelelő szakképzettségű, az adott szellemi munkára alkalmas és felkészített „értelmiségi mesterember” képes. Ez a specifikum a hozzáadott érték, tehát a hírszerző jelentésben testet öltő elemzett-értékelt (feldolgozott) információ, az alkalmazott, alkalmazható (a politikai döntések támogatására felhasználható) tudás. Az igazán jelentős és hiteles titkosszolgálati információkat az adott államvezetés képes kellőképpen értékelni és hasznosítani, illetve megvédeni. A mindennapi politikai döntéshozatalban, de az élet számos területén – gazdaság, kereskedelem stb. – hasznosulnak a titkosszolgálati információk, amelyek nélkül több új és régi biztonsági fenyegetés kedvezőtlen, vagy kifejezetten káros hatása nagyobb lenne. Az értékelt és elemzett információ-csomagot a politika aszerint használja fel, ahogy az érdekeinek, értékeinek legjobban megfelel. A politikai vezetés (a kormány) által megszabott hírszerzési feladatok, illetve a hírigények teljesítéséről a hírszerző szolgálatok különböző jelentésekben, értékelésekben adnak számot. A hírszerző jelentésnek a felhasználó számára újat kell mondania. Olyan hírt, értesülést, eseményleírást kell tartalmaznia, amelynek információ-értéke van. Nem elég, ha megismétlik a rádió híreit, vagy az újságok kommentárjait. Az újdonságot a jelentésekben a hírszerzés egyedülálló forrásainak hozzáférési lehetőségei alapozzák meg. A más típusú hírközlési eszközökkel szemben az előzőekben bemutatott elemző-értékelő munkával kitermelt hírszerzési információ azért is tud többletinformációt nyújtani, mert nem elégszik meg a puszta hírrel, hanem a kiinduló adatok mélyére ásva, az azok közötti rejtett összefüggéseket feltárva megalapozott következtetések levonására, új információk alkotó létrehozására képes. A hírszerző szolgálatnak nem az a feladata, hogy a döntéshozókat elárassza kiindulási információkkal, hanem – éppen ellenkezőleg – az, hogy szűrőként működjön, mindazt „lefaragja” a nyers információtömegből, ami nem tartozik annak lényegéhez. Az állam vezetése szempontjából a jól működő hírszerzés tehát gyűjti, tárolja, feldolgozza, tömöríti az információt; és jelentőségteljesre formázott alakban (és tartalommal) arra alkalmas időpontban látja el vele a felhasználót: akkor, amikor a döntéseket a leghatékonyabban képes vele támogatni. A hírszerzés jelentései, tájékoztatói, közleményei mindig kitüntetett figyelemben részesülnek az állami politikai vezetők részéről. Különösen vonatkozik ez a legmagasabb szintű felhasználókra. A szervezeti piramis csúcsához közeledve a vezetők száma egyre csökken, azaz egyre 74

kevesebb igénybe vehető idő áll rendelkezésre. A politikai intézményrendszer csúcsvezetői a hírszerzés irányítói, munkaadói, elvárható tehát, hogy a szolgálat ne „foglalkoztassa” őket, ne adjon plusz munkát nekik a terjengős, nem fontos jelentéseikkel. Ebben az összefüggésben is elemi szabályként kell követni, hogy a vezetőnek csak azt a tájékoztatást szabad megkapnia, amit igényel, illetve amire szüksége van (need to know). Mire van szüksége a felhasználónak? Csak a fontos, lényegbevágó információkra. Mi a lényeg? Egy adott döntési probléma szempontjából az, aminek ismerete befolyásolhatja a döntést, ami megváltoztathatja a felhasználó véleményét, ami eloszlathatja bizonytalanságát, megerősítheti vagy cáfolhatja feltevését. Fontos az, ami újdonság-értékkel bír, ami eddig még nem volt, de most van. Különösen értékes lehet a teljesen újszerű, szokatlan összefüggés felbukkanása, valamint mindaz, ami a tárgyhoz tartozik, az adott kérdéssel, döntési problémával szervesen összefügg, arra hatással van. Külön meg kell említeni azt a kategóriát, amely kifejezetten a hírszerző szolgálat sajátja, ez a minősített információ. A hírszerzés „klasszikus” felfogásában a minősített információ a legfőbb érték, egyedi sajátosság, amit a felhasználó (katonai, politikai vezető) senki mástól nem kaphat meg. A hírszerző szolgálatok titkosszolgálatok, mivel tevékenységük (bár nem kizárólagosan, de érdemben) titkok megszerzésére irányul. A titok (államtitok) egy csak szűk kör által ismert információ, amelynek nyilvánosságra kerülése vagy illetéktelen kezekbe jutása az állam érdekeit súlyosan veszélyeztetné. Az egyes államok ezért titkaikat féltékenyen őrzik, megóvásuk érdekében speciális rendszabályokat vezetnek be, titokvédelmi törvényeket hoznak, és szakosított szervezeteket (elhárító szolgálatokat) működtetnek. Más országok vezetőinek viszont – döntéseik megalapozásához – szükségük lehet ezen minősített információk megismerésére, ezért ők speciális információs ügynökségeket (felderítő szolgálatokat) bíznak meg hírszerzéssel. A titkok megszerzése történhet technikai eszközökkel (műholdas felderítés, rádiólehallgatás, rejtjelmegfejtés), de emberi erőforrások bevetésével is. Az „ügynök” rendszerint a célország állampolgára, aki politikai, eszmei, anyagi vagy más megfontolásból, önszántából vagy kényszerből hajlandó a minősített információ rejtett, „konspirált” átadására. Az ügynöki úton megszerzett információnak a felhasználók – nem mindig megalapozottan – kiemelt jelentőséget tulajdonítanak. Ugyanis ha egy hírszerző jelentés kizárólag nyílt információkra épül, joggal merülhet fel a kérdés, mi az a „plusz”, ami szükségessé tette a hírszerző szervezet bevonását az adott téma tanulmányozásába, átfogó megismerésébe, értékelésébe? A hírszerző szolgálatok tehát egyértelműen arra törekszenek, hogy tájékoztatóik, jelentéseik a lehetőségekhez képest mindig tartalmazzanak minősített információt, a szolgálat által megszerzett 75

vagy ott keletkezett, „saját” tulajdonú adatot, amelynek kizárólagos birtokosa a szolgálat. Csakis ez garantálhatja a felderítés hitelességét, a döntéshozó figyelmének lekötését (a „hozzáférést”), a nélkülözhetetlenségének elismertségét, amelynek sok pozitív vonzata van, lehet. Az is tény, hogy a nyílt forrásokból – esetleg a technikai eszközök segítségével nyert információkkal kiegészítve – szinte minden megtudható például a célország haderejének szervezetéről, felszereltségéről, elhelyezéséről, egyszóval képességeiről. A szándékokra azonban csak áttételesen – és nem túl megbízhatóan – lehet következtetni, márpedig sokszor éppen a szándékok, tervek ismerete lenne a legfontosabb. Erről semmi sem adhat pontosabb, részletesebb s megbízhatóbb képet, mint egy ügynöki úton megszerzett dokumentum, terv, vagy a felsőbb vezetői körökből származó megbízható ügynöki értesülés, tehát a minősített információ. A felderítő jelentésekben a forrás megbízhatóságára, hitelességére, az információ megszerzésének módjára csak nagyon homályosan lehet utalni. A hírszerzés egyik legalapvetőbb szabálya ugyanis a források védelme, kilétük (esetenként puszta létük) titokban tartása. A felhasználó csak a hírszerzéstől kaphat olyan értékeléseket, amelyek minősített (pl. ügynöki) forrásoktól származó, szigorúan titkos információkon alapulnak. Ugyancsak a hírszerző jelentések nyújthatnak egyedül olyan tájékoztatást, amelyben a nyílt forrásokon keresztül elérhető adatok, információk, vélemények megbízható, szakszerű, döntés-előkészítésre alkalmas formában, a megrendelő igényeihez igazítva kerülnek megtárgyalásra, elemzésre. Önmagában azonban sem az ügynöki, sem a nyílt forrású információ nem képes megfelelő, megbízható, ellenőrzött, átfogó képet adni a vezetés számára. A felderítés ereje éppen abban rejlik, hogy az összes szóba jöhető forrás információit együtt, egységesen, szintetizálva dolgozza fel. A teljesen integrált forrásfeldolgozás (all source analysis) olyan képesség, amellyel kizárólag a titkosszolgálatok (kiemelten a hírszerzés) rendelkeznek. A hírszerző szolgálatok nem bizonytalan eredetű, elszigetelt adatokból, összefüggéstelen közleményekből, hanem a különböző forrásoktól származó információk olyan rendezhető halmazából indulnak ki, amelynek elemei kölcsönösen egymásra vonatkoztathatóak, megerősítik vagy cáfolják, kiegészítik, részletezik, új összefüggésbe helyezik egymást. Az integrált feldolgozás után a régi, meglévő ismeretek rendszerébe beépített, elemzett-értékelt információk a tájékoztatás során magasabb minőségben, szintetizálva jelennek meg. Az integrációnak ezt a fokát hírszerző (felderítő) szakértelem, valamint humán, technikai és anyagi lehetőségek híján egyetlen hírügynökség vagy más információs szervezet sem képes megvalósítani, következésképpen, az integrált forrásfeldolgozáson alapuló információszintézis a felhasználók számára nélkülözhetetlen speciális hozzáadott értéket képvisel.

76

4. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtő tevékenysége A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, mely az ország területi integritásának, szuverenitásának, alkotmányos rendjének védelme érdekében nem nélkülözheti a nemzetbiztonsági feladatok végrehajtására rendelt nemzetbiztonsági szolgálatok működését. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) preambuluma a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének, működésének célját a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében határozza meg. A szuverenitás biztosítása és az alkotmányos rend védelme, a nemzet biztonságának garantálása azonban jóval túlmutat a nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetésén és feladatkörén, azaz a nemzet biztonságának garantálása az állami szervezetrendszer egészének a feladata. A szuverenitás biztosítása és az alkotmányos rend védelme lényegében az alkotmány 2. §-ban és 5. §-ban foglaltakkal szemben jelentkező veszélyek elhárítása. "2. § /1/ a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. /2/ A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek, vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére, vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben, törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni." "5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait."73 A nemzetbiztonsági tevékenység alkotmányos jogalapja, a nemzetbiztonsági szolgálatok létrehozásának és működtetésének szükségessége az alkotmány fentiekben idézett rendelkezéseire vezethető vissza. Az ország szuverenitása és alkotmányos rendje védelmében való közreműködés minősül olyan nemzetbiztonsági feladatnak, amely egyrészről a jogállamisággal összhangban van és garantálja az állam biztonságos és demokratikus működését, az állampolgári és emberi jogok érvényesülését, másrészről alapot szolgáltatnak ezen jogok alkotmányos korlátozására is. Az alkotmányos rend elleni támadások megnyilvánulhatnak:

73

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról

77

- közvetlenül az alkotmányos rend erőszakkal, vagy azzal fenyegetve történő megváltoztatására, a hatalom ily módon történő megszerzésére, gyakorlására és kizárólagos birtoklására irányulón törekvésekben, cselekményekben; - az alkotmányos rend elleni szervezkedésben, amelyek megvalósulhatnak illegálisan, konspiráltan működő csoportok, szervezetek, vagy akár burkolt, de legalizált célokat követő legálisan működő csoportok, szervezetek létrehozása útján is; - az alkotmányos szervek működésének erőszakkal, vagy azzal fenyegetve történő megzavarásában, így alkotmányos jogkörük gyakorlásának megakadályozásában vagy intézkedések kikényszerítésében, erre irányuló törekvésekben, cselekményekben; - az alkotmányos rend megváltoztatásának céljából az állami szervek működése, a nemzetgazdaság működése, a lakosság biztonsága, ellátása, az ország védelmi képességei szempontjából kulcsfontosságú létesítmények és készletek megsemmisítésére, használhatatlanná tételére, megrongálására irányuló törekvésekben, cselekedetekben. A szuverenitás külső veszélyeztetettsége megnyilvánulhat: - külföldi állam nyílt vagy leplezett, az ország alapvető érdekeit sértő, veszélyeztető törekvésében - az ország szuverenitását közvetlenül vagy potenciálisan veszélyeztető nemzetközi együttműködésekben és koalíciókban - nemzetközi vállalkozások, szerveződések, diaszpórák, vallási közösségek, médiahatalmak leple alatt - a nemzetközi szervezett bűnözés tevékenységében. A nemzetbiztonsági tevékenység alkotmányos alapjai tartalmából, a biztonság- és védelempolitikai alapelvekből,74 és a nemzeti biztonsági stratégiából75 kitűnik, hogy a nemzet biztonságának fogalma tágabb, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok által ellátott nemzetbiztonsági tevékenység. Ebből az is következik, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény és a végrehajtására vonatkozó rendelkezések nem ölelik fel a nemzet biztonságával összefüggő, arra vonatkozó jogszabályok teljes körét. A nemzetbiztonsági szolgálatok mint speciális rendeltetésű állami szervek fő jellemzője, hogy kizárólag a nemzet biztonságát veszélyeztető tényezők megelőzésével és elhárításával foglalkoznak és ehhez különleges jogosítványokkal rendelkeznek. A jogállammal szemben támasztott követelményeket figyelembe véve a nemzetbiztonsági szolgálatokat megillető különleges jogosítványok megállapítása és a szolgálatok 74 75

94/1998. OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről 2073/2004. kormányhatározat a nemzeti biztonsági stratégiáról

78

ezekkel való felhatalmazása alkotmánnyal összhangban, külön törvényben való szabályozást igényel.

A magyar jogrendszerben 1995-ben első ízben jelent meg a nemzetbiztonsági

szervek működését, a nemzetbiztonsági tevékenységet önállóan szabályozó törvény, amely átfogó és részletes szabályozást tartalmaz. A nemzetbiztonsági szolgálatok különleges jogosítványai közül az emberi és állampolgári jogokat legmélyebben és legérzékenyebben a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazására, továbbá a személyes adatok (ezen belül különleges adatok) kezelésére kapott törvényi felhatalmazások érintik. A titkos információgyűjtés eszközei és módszerei az állampolgárok joggal védett magánszférájába hatolnak, az alkotmányban lefektetett alapjogokat korlátozzák. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján: "1.§. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai: a./ az Információs Hivatal, b./ a Nemzetbiztonsági Hivatal, c./ a Katonai Felderítő Hivatal, d./ a Katonai Biztonsági Hivatal, e./ a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat"76, (a továbbiakban együtt: nemzetbiztonsági szolgálatok). A nemzetbiztonsági szolgálatok jogállása tekintetében három fontos elemet kell kiemelni: - a Kormány irányítása alatt állnak, - az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, - önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek. A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy a számukra törvényben meghatározott feladataik végzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 3. § az információgyűjtést illetően két fő csoportot állapít meg: a nyílt és a titkos eszközöket, módszereket. A nyílt eszközrendszer alatt egyrészt a nem védett forrásból történő információszerzés, másrészt a más állami szervek nyílt munkamódszerére is jellemző eljárással történő információszerzés értendő, melynek fő elemei: az érintett önkéntes, illetve a törvényben előirt

76

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 1.§

79

kötelező adat szolgáltatása, továbbá az adatkezelő szerv adatszolgáltatása és a nyílt forrásból történő adatszerzés. A titkos információgyűjtés eszközrendszerét a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 54-56. §-ai tételesen meghatározzák. Főbb jellemzőjük, hogy az alapvető jogokat (a magánlakás, magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatok védelméhez, valamint a birtokvédelemhez való jogokat) korlátozzák. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy az eszközrendszer két nagy csoportját a törvény a nyílt és a titkos információgyűjtés sorrendjében említi: "A nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit csak akkor használhatják, ha a törvényben meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg."77 A gyakorlat azt igazolja, hogy a nemzetbiztonsági feladatok ellátása a nyílt és titkos eszközök és módszerek többnyire egymással kombinált alkalmazását teszik szükségessé. A nemzetbiztonsági szolgálatok számára a törvény három fő feladatot határoz meg: - hírszerzési feladat: a nemzet biztonságát érintő, külföldre vonatkozó vagy külföldi eredetű, nyílt és minősített információk gyűjtése, elemzése, feldolgozása és továbbítása abból a célból, hogy az kormányzati szervek a külpolitikai, védelmi, gazdasági vagy más fontos döntéseket a megfelelő információk birtokában meg tudják hozni. - kémelhárítási feladat: a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai, gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvések és tevékenység felderítése, elhárítása. - alkotmányvédelmi feladat: a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések, valamint a jogállam intézményeinek rendeltetésszerű működését veszélyeztető szervezetek, csoportok rejtett törekvéseinek felderítése, elhárítása. A nemzetbiztonsági szolgálatok az előző fő feladatok mellett terror-felderítési és elhárítási; gazdaságbiztonsági; szervezett bűnözés elleni; objektumvédelmi; nemzetbiztonsági védelmi és ellenőrzési; iparbiztonsági; rejtjel-felügyeleti; bűnügyi felderítési és más, a hatáskörükbe utalt speciális feladatokat látnak el. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében műveleti tevékenységet folytatnak. A műveleti tevékenység során a nyílt és titkos információgyűjtés külső engedélyhez kötött és eszközeit és külső engedélyhez nem kötött módszereit alkalmazzák.

77

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 53. § (2) bekezdés

80

A külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek általánosságban az a jellemzője, hogy alkalmazásuk során nem vagy csak csekélyebb mértékben sérülnek az állampolgári jogok. Ennek megfelelően az egyes eszközök és módszerek engedélyezését az állam (törvényi felhatalmazás alapján) - a nemzetközi gyakorlattal azonos módon - a nemzetbiztonsági szolgálatok keretén belül tartja. A külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eszközeit, módszereit a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény a következők szerint szabályozza: 78 „A titkos információgyűjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok a) felvilágosítást kérhetnek; b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek; c) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel; d) az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhatnak létre és alkalmazhatnak; e) sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak; f) a saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthetnek és használhatnak fel; g) fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn; h) a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik; i) az 56. §-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; j) hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthetnek.” A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek az a legfontosabb jellemzője, hogy alkalmazásuk minden esetben alapvető emberi jogokat korlátoz és jelentős beavatkozást jelent a magánszférába. Ebből az is következik, hogy alkalmazásukat a jogalkotó a nemzetbiztonsági szolgálatokon kívül eső fórum (igazságügyi miniszter, kijelölt bíró) engedélyéhez köti. (A főigazgató kivételes esetben, ideiglenes jelleggel - a külső fórum döntéséig - engedélyezheti eszköz alkalmazását.)

78

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 54. §

81

A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközeit, módszereit a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény a következők szerint szabályozza: 79 „A nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedély alapján a) lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; b) a lakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik; c) levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik; d) közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik.” A törvény alkalmazása szempontjából fontos a lakás fogalmának értelmezése. E szerint a lakás a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül minden egyéb helyiség vagy terület. (Az értelmezésre példa egy étterem, amelynek a vendégek fogadására szolgáló helyiségei, kerthelyisége nem minősülnek lakásnak, míg az irodahelyiségek, raktárak, konyha stb. pedig a lakás kategóriájába tartoznak.) A lakás titkos átkutatása alatt értendő a lakásba való titkos behatolás, dokumentumok, tárgyak felkutatása, különböző adathordozók átvizsgálása (beleértve a számítástechnikai adattároló berendezéseket is). Az adathordozók átvizsgálásán túl, tartalmuk megismerése és rögzítése is ide tartozik, melyek közül a legfontosabbak: bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos bizonyítékok felderítése, technikai eszközök, így lehallgató berendezések, csapdák telepítése, a "más" által telepített technikai eszközöknek az érintett tudta nélküli felderítése is ide tartozhat. A különféle postai szolgáltatások útján továbbított küldemények - levél, levelezőlap, csomag, gyorsposta, távmásolat, postautalvány, nyomtatvány, sajtótermék, postacsomag – ellenőrzése sérülés nélküli felbontást, a tartalom megismerését és rögzítését jelenti. A közcélú telefonvezetéken, vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közlemény megismerése, és az észleletek technikai úton történő rögzítése a hagyományos vezetékes hírközlés eszközei mellett magában foglalja a korszerű kommunikációs hálózatok (mobiltelefon, Internet) segítségével továbbított üzenetek ellenőrzését, megismerését. A titkos információgyűjtéssel szemben támasztott követelmények:

79



a törvénynek való megfelelés;



az alkalmazás engedélyhez kötöttsége;

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 56. §

82



a dokumentáltság;



a célhoz kötöttség követelménye, a készletező adatgyűjtés tilalma;



a szükségesség és arányosság;



az eszköz és módszer alkalmasságának követelménye;



a személyes adat útjának követhetősége;



a törvényes adatminőség követelménye;



a titkos információgyűjtés során beszerzett adatok és a források védelme.

A titkos információgyűjtő tevékenység engedélyezésének szabályait a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény részletesen tartalmazza. A törvény előírja, hogy a szolgálatok főigazgatói az 56. §-ban meghatározott titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést nyújthatnak be az igazságügyi miniszterhez, illetve a kijelölt bíróhoz. Az előterjesztésnek tartalmaznia kell a./ a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas - rendelkezésre álló - adatokat, b./ a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indoklását, (jogalapját, célját és a szükségesség szempontjából figyelmet érdemlő minden lényeges körülményt), c./ a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva. A bíró, illetve az igazságügyi miniszter (a továbbiakban: együtt: engedélyező) az előterjesztés benyújtásától számított 72 órán belül határozatot hoz: az előterjesztésnek helyt ad, vagy azt megalapozatlansága esetén elutasítja. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Az engedélyező a titkos információgyűjtést esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezi. Ezt a határidőt az engedélyező indokolt esetben - a főigazgatók előterjesztése alapján - további 90 nappal meghosszabbíthatja. A bíró a határidő meghosszabbítására vonatkozó döntése kialakításánál megismerheti az adott ügyben általa engedélyezett titkos információgyűjtés során szerzett és rögzített adatokat. Az engedélyező eljárásáról, illetve a titkos információgyűjtés tényéről az érintettet nem tájékoztatja.80 A kivételes engedélyezés alatt azt értjük, hogy nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtés folytatását legfeljebb az engedélyező döntéséig engedélyezhetik, ha a titkos információgyűjtés külső engedélyeztetése olyan késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket. Ilyen esetben a külső engedély iránti előterjesztést 80

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 58. §

83

a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kötelesek engedélyezésükkel egyidejűleg benyújtani. A kivételes főigazgatói engedélyezés alapján a külső engedélyezéshez kötött titkos információgyűjtés, - az előirt feltételek fennállása mellett - a bíró vagy az igazságügyi miniszter döntéséig, maximum 72 óra határidőn belül folytatható. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha: az engedélyben meghatározott célját elérte; a további alkalmazásától eredmény nem várható, a határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, a titkos információgyűjtés bármely okból törvénysértő. A titkos információgyűjtés során beszerzett adatok a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként való esetleges felhasználásig, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálattal együttműködő természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részletei államtitoknak minősülnek. Az együttműködő személyek és szervezetek is kötelesek az adatokat államtitokként kezelni és megőrizni. Az államtitok minősítését a miniszter, vagy a főigazgató oldhatja fel és az csak az engedélyükkel hozható nyilvánosságra.

84

5. A személyi nemzetbiztonsági ellenőrzés A fontos és bizalmas munkakört betöltő vagy ilyen munkakörbe kinevezésre tervezett személyek nemzetbiztonsági ellenőrzésének kötelezettségéről a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény rendelkezik. A fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek körét a törvény a 71.§-ában, valamint a 2. számú mellékletében az alábbiak szerint határozza meg:  „a nagykövetek és az önálló külképviseleteket irányító főkonzulok;  az államtitkárok és az azonos jogállású állami vezetők;  a helyettes államtitkárok és az azonos jogállású állami vezetők;  az országos hatáskörű szervek vezetői, helyettesei és a vezetőkkel azonos jogállású más közszolgálati vezetők;  a miniszter irányítása alatt álló központi államigazgatási szervek vezetői, valamint a velük azonos jogállású más közszolgálati vezetők;  az Országgyűlés Hivatala vezető beosztású munkatársai;  a Köztársasági Elnök Hivatala vezető beosztású munkatársai;  a Miniszterelnöki Hivatal vezető beosztású munkatársai;  a Magyar Honvédség parancsnoka, a vezérkari főnök;  a Határőrség országos parancsnoka;  a rendvédelmi szervek országos parancsnokai és helyettesei;  az országos rendőrfőkapitány, helyettesei, a rendőrfőkapitányok és rendőrkapitányok;  a tábornokok és a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásba kinevezettek;  a minisztériumi főosztályvezetők és az azonos jogállású állami vezetők;  az állami vagy többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek vezetői;  a többségi állami tulajdonban lévő bankok, szakosított pénzintézetek és biztosítóintézetek vezető beosztású munkatársai;  a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai;  a minisztériumokon, országos hatáskörű szerveken, a fegyveres erőkön, a rendvédelmi szerveken belül az illetékes miniszter által meghatározott további olyan munkakört betöltő személyek, akiknek feladataik ellátásához államtitkot vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló

85

1995. évi LXV. törvény 5/B. §-a (2)-(6) bekezdéseiben szereplő, illetve az 5/B. § (7) bekezdése szerinti nemzetközi szerződést kihirdető törvényben meghatározott külföldi minősítéssel és jelöléssel ellátott adatot szükséges megismerniük, illetve a munkakörük külső, leplezett támadás által fenyegetett;  a 18. pont hatálya alá nem tartozó, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény szerinti titokbirtokos szervezeten belül a vezető által meghatározott olyan személyek, akiknek feladataik ellátásához államtitkot vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 5/B. §-a (2)-(6) bekezdésében szereplő, illetve az 5/B. § (7) bekezdése szerinti nemzetközi szerződést kihirdető törvényben meghatározott külföldi minősítéssel és jelöléssel ellátott adatot szükséges megismerniük.” A fontos és bizalmas munkakört betöltő, illetve az ilyen munkakörbe tervezett személyek nemzetbiztonsági ellenőrzése a törvény 3. számú mellékletében szereplő „A”, „B” vagy „C” típusú biztonsági kérdőív szerint történhet. Azt, hogy egyes fontos és bizalmas munkakörhöz milyen típusú kérdőív kitöltése szükséges, a törvény az alábbiak szerint szabályozza: A törvény szerint „C” típusú kérdőívet töltenek ki a 2. számú melléklet 1-17. pontjaiban meghatározott személyek, illetve a titkos információgyűjtést engedélyező bíró, valamenynyi miniszter, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági, és Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága tagjai, a két bizottság eljárásában közreműködő szakértők, a törvény 55.§-ban81 meghatározott kijelölt ügyész, a Független Rendészeti Panasztestület tagjai.82 Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3.§ (1) bekezdésének hatálya alá tartozó államtitkot, illetve a szigorúan titkos minősítésű adatot megismerő személyek „C” típusú kérdőívet töltenek ki. Az államtitkot, illetve a nemzetközi szerződés alapján átvett vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján készült törvényben vagy nemzetközi szerződésben a titkos minősítésű adatot megismerő személyek „B” típusú kérdőívet töltenek ki. Az előző bekezdésben írt minősítési szintet el nem érő, illetve törvény vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján védelmet igénylő adatokat megismerő személyek „A” típusú kérdőívet töltenek ki.

81

A nemzetbiztonsági szolgálatok a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész előzetes jóváhagyásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhatnak meg bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel, ha az érintett személlyel történő együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. 82 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 68. § (4) bekezdése

86

Ezen kívül az illetékes miniszter vagy a titokbirtokos szerv vezetője a törvény 2. számú melléklete 18., 19. pontja alapján meghatározza azokat a munkaköröket, amelyek tekintetében az érintettek „A”, „B” vagy „C” típusú kérdő-ívet töltenek ki, továbbá a Nemzeti Biztonsági Felügyelet Elnöke – illetékességébe tartozóan – a megismerendő adat védelmi szintjének megfelelően, egyedileg dönt a kitöltendő kérdőív típusáról. Egy jogállam alapvető biztonsági követelményei közé tartozik, hogy a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek munkájukat külső befolyástól mentesen, a joguralom elve alapján végezzék. Ezért a nemzetbiztonsági ellenőrzés célját a törvény az alábbiak szerint fogalmazza meg: „A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzet-gazdaság jogszerű működéséhez szükséges, valamint – amennyiben szükséges – a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételeknek.” „A biztonsági feltételek vizsgálata azon kockázati tényezők, körülmények, információk felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tevékenysége jogellenes céllal befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő.”83 A törvény előírja, hogy a fontos és bizalmas munkakörbe történő kinevezést megelőzően kezdeményezni kell az érintett személy nemzetbiztonsági ellenőrzését. Az ilyen munkakört már betöltő személy nemzetbiztonsági ellenőrzését pedig ötévenként kötelezően kell kezdeményezni. A törvény azonban felhatalmazást ad a kezdeményezőnek, hogy saját mérlegelési jogkörében bármikor kezdeményezhesse az ellenőrzést. Ugyancsak pontosan szabályozza a törvény, hogy kinek van joga, illetve kinek a kötelezettsége az ellenőrzés kezdeményezése.84 A fontos és bizalmas munkakörre jelentkező vagy jelölt személyt előre tájékoztatni kell, hogy a munkakör betöltése nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött. Ez a tájékoztatási kötelezettség a kezdeményezőt, illetve az általa megbízott személyt terheli. A nemzetbiztonsági ellenőrzés az előzőekben írt tájékoztatással és az érintett által, a fontos és bizalmas munkakörnek megfelelő szintű, „A”, „B” vagy „C” típusú kérdőív kitöltésével kezdődik. A fontos és bizalmas munkakört betöltő, vagy az ilyen munkakörbe tervezett személyek az ellenőrzésük során személyes, köztük különleges adatokat kötelesek a nemzetbiztonsági szolgálatok számára közölni. Az ellenőrzés csak a fontos és bizalmas munkakört 83 84

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 68.§ A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 69.§

87

betöltő, vagy az ilyen munkakörre jelölt személy előzetes írásbeli hozzájárulásával végezhető el. Ezt az írásbeli hozzájárulást az érintett a biztonsági kérdőív kitöltésével és annak aláírásával adja meg. Amennyiben az érintett személy a kérdőívet nem írja alá, akkor az ellenőrzése nem hajtható végre, de ebben az esetben fontos és bizalmas munkakörben nem alkalmazható. A törvény meghatározza, hogy a különböző típusú kérdőívhez tartozó el-lenőrzéseket mennyi idő alatt kell a nemzetbiztonsági szolgálatoknak végrehajtani. Ennek alapján az „A” típusú kérdőívhez kötött ellenőrzés határideje 30, a „B” típusúé 45, a „C” típusúé 60 nap, mely határidő – mindhárom esetben – a miniszter engedélyével, egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható. A nemzetbiztonsági ellenőrzés a biztonsági kérdőívben szereplő adatok valóságának vizsgálatára, értékelésére, illetve egyéb biztonsági kockázatot jelentő körülmények és tényezők felderítésére irányul. Az ellenőrzésnek és a kockázati tényezők vizsgálatának és értékelésének, arányban kell állnia az adott fontos és bizalmas munkakör betöltéséhez fűződő titokvédelmi és más biztonsági követelményekkel. A nemzetbiztonsági szolgálat a nemzetbiztonsági ellenőrzés során, a törvényi rendelkezés értelmében: –

az érintettel konzultálhat,

–

referens személyeket hallgathat meg,

–

vizsgálhatja a személyügyi nyilvántartások és a korábbi ellenőrzések anyagait,

–

adatellenőrzéseket végezhet a különböző adatkezelési rendszerekben,

–

amennyiben a szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg, alkalmazhatja a titkos információgyűjtési eszközöket és módszereket.

A külső engedélyhez kötött titkos információ-gyűjtési eszközök és módszerek kizárólag a „C” típusú kérdőívhez kapcsolódó ellenőrzés során alkalmazhatóak. Amennyiben az „A” vagy „B” típusú kérdőívhez tartozó nemzetbiztonsági ellenőrzés során biztonsági kockázati tényező meglétét valószínűsítő adat keletkezik, melynek egyértelmű megítéléséhez az érintett részéről további szélesebb körű adatok szolgáltatása szükséges, akkor a nemzetbiztonsági szolgálat javasolhatja a kezdeményezőnek magasabb szintű, „B”, illetve „C” típusú kérdőív kitöltését. A nemzetbiztonsági ellenőrzés során megszerzett adatok és információk alapján a nemzetbiztonsági szolgálat szakvéleményt készít, amelyben állást foglal, hogy az ellenőrzött vonatkozásában van vagy nincs nemzetbiztonsági szempontú biztonsági kockázati tényező. A szakvéleményben foglalt megállapításokért a nemzetbiztonsági szolgálat felel.

88

A szakvéleményt az illetékes miniszter ellenjegyzi, majd ezt követően a nemzetbiztonsági szolgálat megküldi azt a kezdeményezőnek. A törvény értelmében, a nemzetbiztonsági szolgálattól kapott szakvéleményt a kezdeményező döntése kialakításánál szabadon mérlegeli. Az ellenőrzés befejezéséről, illetve a szakvéleményben foglaltakról – kivéve, ha az bűncselekmény elkövetésére utaló adatokat tartalmaz – a kezdeményező köteles tájékoztatni az érintettet. Ha az ellenőrzött a szakvéleményben leírtakkal nem ért egyet, illetve a megállapításokat valótlannak tartja, panasszal élhet a miniszternél, illetve ha a miniszteri választ sem fogadja el, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságánál. Mivel a szakvéleményt a kezdeményező döntése kialakításánál szabadon mérlegeli, az érintettnek a törvényben rögzített panaszjogán kívül más jogorvoslati lehetősége nincs, a szakvélemény tartalma bírósági úton nem támadható meg. Az ellenőrzéshez kitöltött kérdőív, valamint az ellenőrzés során a szolgálatok által beszerzett adatok államtitoknak minősülnek.85

85

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 72. § (5) bekezdése

89

6. A NEMZETBIZTONSÁGI/TITKOSSZOLGÁLATI STRATÉGIÁRÓL86 A nemzetbiztonsági stratégia kidolgozásáról a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról szóló 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat rendelkezik. A nemzetbiztonsági stratégia azon ágazati stratégiák közé tartozik, amelyek az átfogóan értelmezett biztonság egyes, viszonylagos önállósággal bíró területén meghatározzák a célokat és a teendőket. A Kormány a hivatkozott határozat 1.c. pontjában a szakágazati sajátosságokat érvényre juttató részstratégiák (pl. katonai, rendvédelmi, informatikai és információvédelmi, szociálpolitikai stb.) elkészítésére felelősöket (a szakterületet irányító illetékes minisztereket) jelölt ki és határidőt is megszabott, valamint meghatározta, hogy az illetékes miniszterek a stratégiák tervezetét a Nemzetbiztonsági Kabinet előzetes véleményét követően terjesszék jóváhagyásra a Kormány elé. A nemzetbiztonsági ágazati stratégia elkészítéséért a kormány a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert tette felelőssé. Bár az eredetileg meghatározott 2004. szeptember 30-i határidőt 2005. december 31-ére módosították, tényként megállapítható, hogy 2009 elején a Magyar Köztársaságnak nincs elfogadott és a gyakorlatban érvényesíthető nemzetbiztonsági stratégiája. A nemzetbiztonsági szférában érvényes stratégia megalkotásának szükségességét már évekkel ezelőtt felvetette Lénárt Ferenc87 egy gyakorlatilag visszhang nélkül maradt cikkében, tehát mégis van időnként egy-egy kísérlet a szféra belső kérdéseivel a nyilvánosság elé lépni. A stratégia elvi alapjaival és néhány praktikus aspektusával való elmélyültebb foglalkozást az a hivatalos törekvés is indokolja, amely a nemzetbiztonsági intézményi (szervezeti) struktúra átalakítását célozta 2006 nyarán. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a három polgári és a két katonai nemzetbiztonsági szolgálatot miként lehet három, hatékonyabban működő szervezetbe integrálni - lényegét tekintve ezt tartalmazza egy kormányhatározat,88 de hogy ez konkrétan milyen rendező elvek mentén, mely szervek megszüntetését vagy összeolvasztását jelenti, sem akkor, sem azóta nem tudni. Az átalakítási szándék elméleti megalapozottságát, komolyságát mutatja, hogy a Sárközy Tamás professzor nevével összekapcsolt ún. „államreform” terv is a megoldandó lépé86

A fejezet Izsa Jenő: Javaslatok a nemzetbiztonsági/titkosszolgálati stratégia kidolgozásához cikk alapján készült. Hadtudomány, 2007. 1. szám 87 Lénárt Ferenc: Biztonság, nemzetbiztonság. Új Honvédségi Szemle, 2001/1. 41-60.pp. 88 2118/2006. (VI. 30.) Kormányhatározat az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről

90

sek egyikeként a jelenlegi struktúrák bizonyos koncentrálását tartotta szükségesnek. Ennek megfelelően a modern kormányzati szervezet kialakítása a működési hatékonyság növelése és a költségek csökkentése érdekében történt (volna).89 Sárközy Tamás említett tanulmányának középpontjában a magyar állam modernizációja, az állam szerepének újragondolása és ezzel szoros összhangban a szervezeti-intézményi struktúrák átalakítása állt. Tehát elgondolása szerint a tartalmi és a formai reform koherensen kapcsolódik egymáshoz. Egyértelmű a következtetés, hogy ebben az átfogó, generális államreform folyamatban – amennyiben valóban végbemegy – a nemzetbiztonsági szféra sem maradhat érintetlen, nem maradhat változatlan. A szerző meglehetősen sommásan értékelte a szolgálatok 1990 óta végzett tevékenységét, továbbá érvelt az ún. egységes Nemzetbiztonsági Szolgálat kialakítása mellett. Úgy vélekedett, hogy napjainkra megszűnt az a politikai tényező, amely a Belügyminisztériumtól elválasztott, számos jogi és politikai garanciával körbebástyázott szolgálatok létrehozását indokolta. Sárközy további külön elemzéseket tartott szükségesnek a szolgálatok strukturális átalakítása érdekében. Nyilvánvaló volt, hogy sokoldalú elemző munka után a szolgálatok jövőjéről a kormány kialakítja elképzeléseit, majd nekilát a megvalósításnak. Hogy a kormányzati szándék 2006-2007-ben miért nem vált valósággá, annak feltárása külön tanulmányokat igényel. Annyi azonban bizonyos, hogy egyetlen ok nem nevezhető meg. A kormány elszántságának komolysága azért is megkérdőjelezhető, mivel egyértelmű volt, hogy bármilyen átalakításhoz, a struktúra megváltoztatásához a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény módosítása szükséges, minősített többséggel (az összes képviselő 2/3-ának egyetértő, igenlő szavazatával), ám a jogalkotói konszenzus sem 2006 nyarán, sem napjainkban, 2009 tavaszán nem látszik biztosítottnak. A kormány szándékai egyébként sem voltak egészen egyértelműek. Finoman fogalmazva is ambivalensnek tűnt, hogy a 2006 június 9-i „A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006 –2010” dokumentum, tehát a kormányprogram egyetlen szót sem vesztegetett a nemzetbiztonsági ágazatra, erre a speciális szakterületre, erre a sajátos feladatrendszerre. Az okokat lehet keresni vagy találgatni: talán ez a terület nem volt fontos, vagy minden a legnagyobb rendben levőnek találtatott, mivel a rendszer működött, ergo semmilyen teendőt nem tartottak szükségesnek. Lehet, hogy a szerzők/szerkesztők jobbnak látták nem beszélni, írni a nemzetbiztonság ügyeiről, mert a jól ismert erőviszonyok és közpolitikai légkör esélyt sem adott bármilyen tervezett változtatás felvetésére. Nem tudjuk eldönteni, de tény, hogy a kormány 4 évre elgondolt állam- és társa89

Sárközy Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai. HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 202-203. pp.

91

dalom irányítói programjában a nemzetbiztonság szó egyetlen egyszer sem szerepelt, ami önmagában is nehezen érthető, mondhatni elkeserítő észlelés. Nemigen találjuk indokát, hogy 21 nappal a kormányprogram elfogadása után az első intézkedések egyike éppen a nemzetbiztonsági szféra tervbe vett átalakításáról szólt. A nemzetbiztonsági stratégiával és a reformmal kapcsolatban szükséges a figyelmet bizonyos összefüggésekre felhívni. a) Fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetbiztonsági szférára kiterjedő intézményi, strukturális reform, a szervezeti rendszer átalakítása nem előzhetné (nem előzheti) meg a stratégia kidolgozását, életbe léptetését. A stratégia konszenzusos megalkotása, hatályba léptetése jelentheti az elvi alapok megerősítését, továbbá a fő célok és irányok kijelölését, a nemzetbiztonsági munkában szükséges korrekciók elvégzését. A nemzetbiztonsági szolgálatok jósolt vagy eltervezett karcsúsítása, összevonása feltételezi a stratégia létét, vezérlő funkciójának érvényesítését. A nemzetbiztonsági tevékenység hatékony végzése nem elsősorban a szervezeti rendszer átalakításával biztosítható. Sokkal fontosabb a biztonsági struktúrákat (az intézményeket, feladatokat, a működési sajátosságokat és a konkrét tevékenységet) egészben vizsgálni, a kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálatok által elvégzendő feladatokhoz pedig ilyen összefüggések elemzése után indokolt a szakmailag adekvát szervezetrendszert hozzáigazítani. Hogy milyen ez a szakmailag optimális és hatékony szervezeti felállás? A magyar szakmatörténetet csak felületesen ismerő is érzékelheti a múltra visszatekintve, hogy bár még 100 éves sincs az önálló magyar titkosszolgálati szféra, mégis a lehetséges szervezeti megoldások szinte teljes köre megtalálható az egyes időszakokban, az egyközpontú, alig differenciált szervezeten át a szektoriális modellre jellemző megoldásig. A nemzetközi tapasztalatok e tekintetben meglehetősen változatos képet mutatnak, nincs egységes vagy minden elemében követhető modell. Országonként a történelmi és a szakmai hagyományok, a politikai kultúra, a kormányzati (államhatalmi) berendezkedés milyensége, a jelen és a jövő kihívásaira épülő biztonsági rendszer megoldásai stb. következtében a titkosszolgálati struktúrák igen eltérnek egymástól. A stratégia és a szervezeti átalakítás kérdésében az optimálisnak tekinthető sorrend tehát: 

a nemzetbiztonsági stratégiai célok (újra) rögzítése,



a nemzetbiztonsági feladatok regiszterének összeállítása, a prioritások kijelölé-



a feladatok szakági (hírszerzés, elhárítás) elosztása,

se,

92



a koordinált tevékenység feltételrendszerének meghatározása,



a feladatok végrehajtásához szükséges erőforrások hozzárendelése,



a működési hatékonyság értékelési rendjének kialakítása,



a stratégia életbe léptetése,



a szervezeti struktúra igazítása, változtatása.

b) Sajátos jellemzője a hazai társadalmi-politikai viszonyoknak, a közéletnek, hogy évtizedekre visszatekintve azt konstatálhatjuk, hogy a különböző orientációjú kormányok szinte állandóan reformokat hirdettek meg, indítottak el, fékeztek le, szabotáltak el, ám valóban tudományosan megalapozott, a gyakorlat által igényelt és visszaigazoltan sikeres átalakítás nemigen regisztrálható. Ennek sok oka lehet, mindenesetre világosan érezhető egy funkcionálisan elkülönült, független, hiteles (legitim) szervezet hiánya, amely az állam szerepének tisztázására, újragondolására, a társadalmi élet egyes szektoraiban valamilyen szerepet játszó állami szervek működési hatékonyságának vizsgálatára hivatott.90 Ennek a szervezetnek a hiányában az éppen napirenden levő szakterületi reformmal az adott szektor érdekcsoportjai (pontosabban az érdekérvényesítésre képes csoportjai) foglalkoznak. Ezek azután – magukra hagyva, saját elveik és érdekeik szerint munkálkodva – természetszerűen olyan eredményeket produkálnak, olyan megoldási javaslatokat hoznak elő, olyan irányba befolyásolják a döntéshozókat, hogy a reform, a változtatás, az átalakítás szavak újra meg újra lejáratódnak, a motivációk és a jobbító ambíciók alábbhagynak, végeredményben pedig minden marad a régiben. Maradva a nemzetbiztonsági szférában, erre a tipikusnak nevezett, jól ismert helyzetre erősen hasonlít egy országgyűlési határozat sorsa,91amely röviddel a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény elfogadása és hatályba lépése után címe szerint (ám valójában nem egészen) a nevezett törvény végrehajtásának értékeléséről szól. A szövegből kitűnik, hogy az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy egy éven belül készítsen részletes értékelést a törvény végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokról. Az értékelés során kiemelt súllyal kellett áttekinteni a szolgálatok szervezeti rendszerét. Az országgyűlés kötelezte a kormányt, hogy az értékelés megállapításairól, a tervezett intézkedésekről számoljon be, illetve szükség szerint tegyen javaslatot a törvény esetleges módosítására. A háttérben az a vita húzódott meg, hogy az ország biztonsági helyzetére és a költségvetés teherbíró képességének korlátaira tekintettel indokolt-e 5 (öt) szolgálat fenntartása. A jogalkotó tehát már a törvény elfogadásakor, vagy közvetlenül azután már érzékelte a struktúra túlzott tagoltságát, a szétaprózottságot, a párhuzamosságokat, átfedéseket, a koncentráció 90 91

Mázsa Péter: Kire szavazok? Élet és Irodalom, 2006. február 24. 47/1996. (VI. 7.) OGY határozat

93

akadályait. A szolgálatok akkori struktúrájának felülvizsgálatával foglalkozó bizottság – alapvetően a szolgálatok által elvégzett helyzetelemzésekre és értékelésekre támaszkodva – arra a következtetésre jutott, hogy minden úgy jó, ahogy van. A Kormány ilyen szemléletű és tartalmú (tehát a leginkább érintettek alapvető érdekeit tükröző) jelentést terjesztett az Országgyűlés elé 1997 júniusában.92 Az érintett szolgálatok meggyőzően igazolták saját szükségességüket, minden maradt a régiben. c) Meg kell említeni a lényeges befolyást gyakorló körülmények között az ún. ágazati stratégiákat alapjaiban meghatározó biztonsági alapdokumentumok „karbantartásának” hiányát, és a nemzetbiztonságihoz kapcsolódó, vagy azzal összhangot feltételező ágazati stratégiák kidolgozásának elégtelenségét is. A magyar biztonságpolitikát még napjainkban is a NATO-tagságunkat „szentesítő” 94/1998. (XII. 29). biztonság- és védelempolitikai alapelvek vezérlik, amely dokumentum a szövetségi tagságot megelőző biztonságpolitikai felfogást képviseli. Az alapelvek felfogása, több pontja, elvi előírása némileg elavult, természetszerűleg nem tükrözi az elmúlt évek változásait (a biztonsági környezet változásait, a 2001. szeptember 11-e utáni globális-, regionális kihívásokat és konzekvenciákat, az Európai Unió-beli tagságunkat, az ország belső helyzetében bekövetkezett fejleményeket, a honvédelmi/rendvédelmi szektor lényeges változásait, stb.) A magyar biztonságpolitika megújításához mindenképpen szükség van/lesz az alapelvek átdolgozására, aktualizálására. Nem segíti az egységes biztonságpolitikai felfogás és gyakorlat kialakítását az ágazati stratégiák kidolgozásának elhúzódása sem. Itt nem csak egyszerű államigazgatási késedelemről van szó, hanem a háttérben koncepcionális problémák, nézetkülönbségek, koordinációs nehézségek húzódhatnak meg. d) A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia megalkotására maradéktalanul érvényes, éppen ezért a teljes folyamatban érvényesítendő a vezetéstudomány alapvető, a praxis által igazolt elméleti tételei, valamint a stratégiai tervezés általános metódusa. A kiindulópont azonos, ez azt jelenti, hogy a stratégia mindig tudatos emberi tevékenység (szellemi alkotó munka) eredménye. Ennek során elkerülhetetlen a Miért? Mikor? Hogyan? kérdésekre a válaszokat megkeresni és megadni, tehát egy sajátos jövőtervező tevékenységről van szó. Csath Magdolna szerint „ a sikeresen működő vállalatok sikereinek titkát elsősorban a tudatosan és gondosan kidolgozott, eredményorientált stratégiában és a kidolgozó, valamint 92

Demeter Ervin előadása Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági struktúrájáról és a szolgálatok feladatairól Budapesten rendezett konferencián. 2000. október 26-27.

94

a megvalósításon őrködő, jövőorientált, vállalkozó szellemű vezetésben kell keresni.” 93Miért lenne ez másként a titkosszolgálatok esetében, a nemzetbiztonsági szférában? A stratégiai vezetés a szervezet céljai meghatározásának, a célok eléréséhez vezető tervek és rendelkezések kidolgozásának és a tervek végrehajtásához szükséges erőforrások elosztásának folyamata. A szervezet stratégiáját kitűzött céljainak, erőforrásainak és adott körülményeinek ismeretében dolgozzák ki. E folyamat során a szervezet (vállalat) stratégiai előnyeit a szervezettel (vállalattal) szembenéző társadalmi, üzleti-, piaci környezettel vetik össze. Az átfogó stratégia egyik fő célkitűzése a szervezetet olyan helyzetbe hozni, hogy eltervezett küldetésének a leghatékonyabban felelhessen meg. A jó stratégia a szervezet célkitűzéseit, rendelkezésre álló erőforrásait és a végrehajtás elemeit (taktikáját) egy szerves egésszé formálja össze. Stratégiai tervezésen a szervezet jövőjére vonatkozó hosszú távú tervek kialakítását értjük. A stratégiai tervezés során a szervezet hosszú távú céljaihoz (jövőkép, küldetés) képest elemezzük a megoldandó problémákat, tekintetbe véve a szervezetünk belső és külső adottságait. Miért fontos a stratégiai tervezés? 

A világosan megfogalmazott jövőkép belső erőt ad, motivál a célok elérésére.



A túlterhelt, napi problémák szorításában dolgozók újra megtalálhatják az eredeti

célokat, tevékenységük értelmét. 

Közös értékrend és célok kialakításával segít a szervezeti problémák megoldásá-



Biztos alapot szolgáltat a döntéshozatalhoz. Döntéseink valóban a céljainkat fog-

ban. ják szolgálni. 

A tervezési folyamatban való részvétel fejleszti, elkötelezettebbé teszi a közössé-



Segít az önállóság megőrzésében, saját céljainkat fogjuk követni és nemcsak a

get. külvilághoz alkalmazkodni. 

A jól kidolgozott terv segít a tudatosabb és eredményesebb munkavégzésben.

A stratégiai tervezés lépései: 1. Misszió, vízió (jövőkép), célmeghatározás 2. Jelenlegi célok és stratégia azonosítása 93

Csath Magdolna: Stratégiai tervezés és vezetés. Leadership Kft., Sopron, 1993.

95

3. Erőforrás elemzés 4. Környezetelemzés 5. Stratégiai lehetőségek, fenyegetések meghatározása 6. Kívánt stratégiai változás mértékének meghatározása 7. Döntéshozatal 8. Stratégia bevezetése 9. Ellenőrzés, visszacsatolás A stratégia alapfunkciója, hogy a szervezet alapfeladataira, hosszú távú jövőjére összpontosítva, a szervezeti folyamatok, a szervezeti viselkedés kereteit kijelölve, tudatos változást megvalósítva, az erőforrásokban, a szervezeti felépítésben és kultúrában, a szervezetnek a környezethez való illeszkedését megalapozza és biztosítsa a mindennapi tevékenység célorientáltságát, rugalmasságát, tudatosságát. A stratégiai tervezés elemei közül – jelentőségénél fogva – a jövőképpel és a környezet elemzésével foglalkozunk részletesebben. Ezt megelőzően azonban bemutatjuk, hogy milyen tényezők teszik szükségessé a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia halaszthatatlan kidolgozását és életbe léptetését. 6.1. A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia célja és szükségessége A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről szóló 94/1998. (XII.29.) Országgyűlési határozat hosszú távra határozta meg az ország biztonságpolitikájának alapvető irányát. A széles körű politikai konszenzussal elfogadott országgyűlési határozat felhatalmazása alapján alkotta meg a Kormány a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáját. A stratégia – mint a biztonságpolitika egyik alapdokumentuma – rögzítette Magyarország alapvető nemzeti értékeit és érdekeit, elvégezte a biztonsági környezet értékelését a fenyegetések, kihívások elemzését, valamint megfogalmazta az ország geopolitikai helyzetéből, illetve az országot érintő biztonságpolitikai kihívásokból fakadó célokat és feladatokat, továbbá meghatározta a nemzeti biztonsági stratégia megvalósításának eszközeit is.94 A Kormány által elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégia V. pontjában elfogadott tétel szerint az ágazati stratégiák megalkotásának célja, hogy a demokratikus országokra jellemző módon rögzítse az egyes ágazati politikákra háruló feladat- és feltételrendszert, amelyek kere-

94

A hatályos Nemzeti Biztonsági Stratégiáról a 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat rendelkezik

96

tében lebontják, konkretizálják az ország külső és belső biztonsága fenntartásának gyakorlati módozatait. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság Titkosszolgálati/Nemzetbiztonsági Stratégiája a biztonság- és védelempolitikai alapelvekben rögzített, valamint a Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglalt célok, nemzeti értékek és érdekek, valamint a meghatározott általános stratégiai fő feladatok alapján tartalmazza a nemzetbiztonsági (szakmai) célokat, a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenység fő irányait, a szolgálatok speciális eszközei és módszerei hatékony felhasználásának elvi és gyakorlati kérdéseit. A stratégia lényegét illetően ugyanilyen álláspontot képvisel a már idézett cikkében Lénárt Ferenc is.: „A Magyarország biztonságát és védelmét veszélyeztető fenyegetések kivédésére megfelelően felkészülni, a megelőző vagy válaszlépések megtételére csak komplex, hosszabb időtávra érvényes titkosszolgálati stratégia (! a szerző kiemelése) birtokában van lehetőség. E stratégiának magában kell foglalnia a titkosszolgálati érdekek legfontosabb tételeit, az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket, elsősorban politikai, gazdasági és katonai vonatkozásban, továbbá a célkitűzések elérésének lehetőségeit és a cselekvés tervezett és irányított módját.”95 A speciális ágazati stratégia elnevezését illetően a korábban bemutatott terminológiai dilemmák feloldása érdekében megoldásnak kínálkozik, hogy legyen "a Magyar Köztársaság titkosszolgálati stratégiája" címmel egy elsősorban szakmai, elvi alapvetést jelentő, de a nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentum. Ebben az esetben a tartalom és annak megjelenési formája harmóniában lenne. A szféra egészének – benne a szolgálatoknak és a tevékenységükre vonatkozó stratégiának ez az új megnevezése – döntés és konszenzus kérdése, és ezzel egy nem túl lényeges terminológiai kérdés is megnyugtatóan rendeződhetne. A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia – mint önálló ágazati stratégia – szükségességét indokolják a következő érvek: 

A biztonság oszthatatlansága, átfogó értelmezése alapján kizárólag az ágazati

stratégiák koherens rendszere jelent garanciát a hatékony biztonságpolitikai gyakorlatra, az erőforrások célszerű felhasználására, a feladatok elosztására és az együttműködés fenntartására; 

A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenység megszervezése és végzése az

Alkotmányban előírt kötelezettségből eredeztetően az állam által kötelezően elvégzendő, nem elhagyható, nem helyettesíthető feladat;

95

Lénárt Ferenc: Biztonság, nemzetbiztonság. Új Honvédségi Szemle, 2001/1. 52. pp.

97



A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági szféra mint önálló struktúra és mint társa-

dalmi-politikai alrendszer szerves része az ország komplex biztonságát szavatoló intézményrendszernek; 

A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági szféra funkcionálisan elkülönült alrend-

szer, csak rá jellemző tevékenységi körrel, eszközökkel és metodikával működik, szakmai tevékenysége jogi és politikai garanciákkal erősen korlátozott és kontrollált, ugyanakkor a széles nyilvánosság előtt más társadalmi-politikai struktúráknál (szándékoltan) kevésbé nyitott; 

A Magyar Köztársaság Titkosszolgálati/Nemzetbiztonsági Stratégiájában le-

fektetett irányelvek elvi útmutatót adnak az egyes nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak végrehajtásához és a szakmai tevékenységben szükséges korrekciók elvégzéséhez, netán új szabályozás megalkotásához is; 

A stratégia nem kizárólag a klasszikus, tradicionális funkciójú titkosszolgálat-

ok, tehát a vonatkozó törvényben megnevezett nemzetbiztonsági (hírszerző és elhárító) szolgálatok, hanem a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazására törvényben felhatalmazott szervezetek, tehát a kiterjesztően értelmezett nemzetbiztonsági szféra egésze számára útmutatást jelent, kijelöli a tevékenység fő irányait, prioritásait, ezzel súlypontot képez, egyben megteremti az összehangoltság alapfeltételeit is; 

A Magyar Köztársaság Titkosszolgálati/Nemzetbiztonsági Stratégiája hosszú

távú stabilitást, kiszámíthatóságot jelent a leginkább érintett, érdekelt magyar társadalom és a külső biztonsági környezet aktorai számára is. A hazai politikai-hatalmi viszonyok dinamikus változékonysága és szinte folyamatosan zaklatott állapota, illetve a pártok által uralt politikai mező megosztottsága, a napi közpolitika hektikussága, mint kézzelfoghatóan a jelent és a belátható (rövid távú) jövőt jellemző körülmények között szinte felbecsülhetetlen a stratégia megléte, irányadó jellege. 

A Magyar Köztársaság Titkosszolgálati/Nemzetbiztonsági Stratégiája a titkos-

szolgálatok/nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének főbb irányait az ország jelenlegi biztonsági, társadalmi és gazdasági helyzetének ismeretében, a jövőre vonatkozó prognózisokra alapozva, hosszabb távra határozza meg. A biztonságot érintő tradicionális és új típusú kihívások, az egyre inkább globalizálódó világban bekövetkező gyors és mélyreható változások indokolttá teszik, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük Magyarország biztonságpolitikai környezetének változását. A Magyar Köztársaságot érintő globális, regionális és belső eredetű kockázatok teljes körének áttekintése előtt néhány következtetés levonható: 98

1)

Magyarország NATO és EU tagsága minőségi változásokat hozott a nemzet

biztonságának valamennyi összetevőjét illetően, számottevően javította az ország szuverenitása és alkotmányos rendje védelmének lehetőségeit és feltételeit. 2)

A biztonságra ható tényezők állandó mozgásban vannak, a geopolitikai kör-

nyezet folyamatosan változik. Változik a szövetségi rendszer, a NATO is. Ez a tény, valamint az EU tagság fokozottan megköveteli a nemzeti érdekérvényesítés és a nemzetközi kötelezettség teljesítés dinamikus egyensúlyának megkeresését, hosszú távú elvi alapjainak meghatározását. 3)

Az országot érintő hagyományos és új típusú kockázatok, kihívások evidenssé

teszik, hogy az elhárító és a hírszerző szolgálatok tevékenysége nem helyettesíthető, nem váltható ki mással. 4)

A biztonságot fenyegető veszélyek jellege, komplexitása, rejtettsége, valós po-

tenciálja, pusztítási lehetőségei és sajátos metodikája elengedhetetlenné teszi a prevenció elsődlegességének biztosítását, a hatékony válaszokat lehetővé tevő képességeket, a hasonló eszköztár és az adekvát eljárások alkalmazását. 6.2. A biztonsági környezet elemzése A stratégiához elvégzendő elemzés a külső és a belső környezetet illetően alapvetően támaszkodhat a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájára, az abban részletezett tradicionális és új típusú, globális, regionális és belső eredetű kihívások értékelése kellő alapot ad a következtetések levonására, a feladatok kijelölésére. Röviden tekintsük át ezeket a kihívásokat, veszélyeket: 

Magyarország Európai Uniós és NATO-tagsága révén globális jellegű felada-

tok („out of area” tevékenység) végrehajtásába kapcsolódott be, biztonságpolitikai tevékenységi köre és felelőssége a korábbiakhoz képest jelentős mértékben kibővült, nemzeti érdekeinek érvényesítését és a felmerülő biztonsági kihívások kezelését integrációs keretek között valósítja meg. A közvetlen katonai veszélyeztetettség jelentősen csökkent, a folyamatosan bővülő nemzetközi szerepvállalás következtében azonban újszerű – akár az ország területét is érintő – biztonsági kihívással kell számolni, különösen a különböző nemzetközi katonai, békefenntartó, polgári válságkezelési, illetőleg humanitárius akciókban való részvétellel összefüggésben. 

A Magyar Köztársaság számára – hasonlóan az euro-atlanti térség államaihoz

– globális szinten a nemzetközi terrorizmus, a válságkörzetek helyzetének rendezetlensége, a tömegpusztító fegyverek engedély nélküli kereskedelme, az informatikai rendszerek sebezhe99

tősége, valamint a környezeti és egészségügyi veszélyforrások jelentik a legnagyobb biztonsági kockázatot. 

A számítástechnika robbanásszerű fejlődése szinte korlátlan lehetőségeket te-

remtett a modern társadalom számára, azonban a terrorista szervezetek és a szervezett bűnözői csoportok számára is hatékonyabb információszerzési lehetőségeket, határokon átnyúló, gyors és konspirált kapcsolattartást biztosít. A számítógépes hálózatok és rendszerek sebezhetősége, túlterhelése, az információlopás, vírusterjesztés Magyarország számára is jelentős nemzetbiztonsági kockázati tényezőt jelent. 

A regionális biztonsági kihívások között elsősorban a kelet-közép- és dél-kelet

európai országok külpolitikája, társadalmi stabilitása, a térség gazdasági fejlődése, a környező államok Magyarország irányába megnyilvánuló politikai és gazdasági érdeklődése, illetve a Magyarország biztonsági érdekeit érintő törekvéseik jelentenek kihívást, nemzetbiztonsági kockázatot. Ez ténykérdés annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben a kelet- közép- és a délkelet európai térségben végbement politikai és gazdasági folyamatok Magyarország biztonsági érdekei szempontjából kedvező változásokat eredményeztek. A Magyar Köztársaság szuverenitását, területi integritását jelenleg egyetlen szomszédos ország sem fenyegeti. A következő évtizedben reális esély kínálkozik arra, hogy a szomszédos, az európai integrációs folyamathoz csak később csatlakozó államokban is megszilárduljon a demokratikus politikai berendezkedés, megerősödjön a piacgazdaság. A kedvező irányú változásokkal párhuzamosan a térségben (elsősorban a Nyugat-Balkánon) továbbra is jelen vannak bizonyos túlzott nemzetállami törekvések, továbbá a megkésett társadalmi és gazdasági fejlődésből fakadó instabilitás. 

Kiemelt jelentőséggel bír hazánk biztonsága szempontjából Oroszország belső

helyzete, stabilitása, gazdasági és katonai potenciálja, természeti erőforrásai, mivel Magyarország energiahordozók és nyersanyagforrások területén meglévő függő helyzete miatt a meglévő kapcsolatok fejlesztése fontos biztonsági érdek Magyarország számára. 

A megváltozott nemzetközi biztonsági körülmények között fokozott figyelmet

követel a térség országaiból kiinduló titkosszolgálati aktivitás, egyes ellenérdekelt titkosszolgálatok információszerző tevékenysége, amely gyakran gazdasági vagy más érdekek érvényesítésének leple alatt próbál meg pozíciókat szerezni. 

Magyarország az Európai Unió külső határaként a korábbi időszakhoz képest

jelentősebb mértékben van kitéve a fejlett európai országokat és térségünket érintő migrációs folyamatoknak. Az illegális migráció nemzetbiztonsági kockázatát növelheti, hogy – az embercsempész csoportokkal együttműködve – terrorista szervezetek vagy szervezett bűnözői 100

csoportok tagjai a jövőben Magyarországon is megpróbálhatnak pozíciókat kiépíteni, ezért akadályozni kell a Magyar Köztársaság számára biztonsági kockázatot jelentő migrációs folyamatokat. 

Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan szintén közvetlenül érint-

heti az ország biztonságát a kelet-európai térség környezeti állapotában bekövetkező negatív irányú változások, a környező államokban működő – jelentős részben elavult technológiát alkalmazó – ipari komplexumok, vegyi üzemek, gyárak, sugárzó anyagokat használó létesítmények rendellenes működése –, különös tekintettel az ipari-vegyi katasztrófák, nukleáris balesetek veszélyeire. Kiemelt ökológiai kockázatot jelentenek a veszélyes anyagok legális és illegális szállításának káros következményei. 

A Magyar Köztársaság belső (társadalmi és gazdasági) viszonyaiból adódó biz-

tonsági kihívások között számolni kell a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező magyarországi szervezett bűnözői csoportok tevékenységével,– az általuk ellenőrzött kábítószer- és illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészettel, prostitúcióval, valamint a jövedéki termékek csempészetével és illegális forgalmazásával. 

A fekete gazdaság, a korrupció és a szervezett bűnözés – mint egymást erősítő

jelenségek – kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, különösen, ha az állami intézmények működésével, a közélet szereplőinek tevékenységével összefüggésben jelennek meg. 

A gazdasági élet funkcionális zavaraiból, a nyilvánvaló szociális problémákból

fakadó társadalmi feszültség kedvez a szélsőséges politikai nézetek erősödésének, az etnikai alapú feszültségek kialakulásának. Nem tekinthető biztonsági kihívásnak a civilkörnyezetvédő szervezetek, békemozgalmak tevékenységét, illetve a társadalom különböző csoportjainak szabad véleménynyilvánítását, ide értve még akár a polgári engedetlenségi mozgalmakat is. Ugyanakkor egyetlen politikai vagy társadalmi szervezet sem folytathat olyan tevékenységet, mellyel a Magyar Köztársaság többpárti demokráciára épülő közjogi berendezkedését, illetve az általános emberi és polgári jogok gyakorlását veszélyeztetheti. 

A magyar nemzetgazdaság stratégiai fontosságú ágazataiban egyes nemzetközi

vállalatok térnyerése – az érintett cég hátterében meghúzódó biztonsági kockázatot jelentő személyek, illetve a magyar gazdasági érdekeket sértő, leplezett törekvések folytán – szintén hordozhatnak magukban nemzetbiztonsági kihívást. A kutatásfejlesztés révén keletkezett védett információk, valamint a fejlesztésekben érintett szellemi műhelyek állandó célterületeit jelentik a külföldi információszerző törekvéseknek. 

A környezetromboló gazdasági struktúra, a korszerűtlen technológia a környe-

zetszennyezés révén is jelentősen veszélyezteti az ország ökológiai biztonságát. 101

6.3. A stratégia megalkotásához szükséges jövőkép néhány tartalmi eleme A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenységrendszert és a szolgálatok státusát, feladatait illetően azzal számolunk, hogy (mivel a nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető funkciója nem rendszerfüggő és kortalannak tekinthető,) a belátható jövőben a fejlett világ országaiban a titkosszolgálati (nemzetbiztonsági) tevékenység célja és lényege nem változik: a speciális szervezetek (szolgálatok) változatlanul az állam és annak egyes jelentős szervei, intézményei zavartalan működését hivatottak biztosítani, a legitimált erőszak sajátos eszközeként. A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenységben a tradicionális ágak funkcionális elkülönülése – hírszerzésre és elhárításra – megmarad. A közöttük kialakított határ merevsége tovább oldódik, szoros szakmai együttműködést megvalósítva, ugyanakkor pontosan elválasztott és rögzített illetékességi- és hatáskörök alapján, önálló felelősségi területen teljesítik feladataikat. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai a nemzeti érdekeknek megfelelően, politikai konszenzus mellett, a demokratikus jogállam követelményei szerint teljesítik speciális feladataikat, ehhez a politikai erők erkölcsi támogatást és legitimációt biztosítanak. Ennek alapvető feltételeként a kormány – pótolva a mulasztást – kidolgozza a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégiát, amely a hosszú távú stabilitás, a szervezeti és működési korszerűsítés alapjait lerakva orientáló tényezőt jelent a jogalkalmazó nemzetbiztonsági szolgálatoknak. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok változatlan alaprendeltetéssel, pontosított feladatokkal és stabil törvényi garanciák szerint működnek a jövőben is. Hazánknak az euro-atlanti integrációs lépéseit követve bármilyen szakmai együttműködés vagy szervezeti integráció esetén is megmarad a nemzeti hírszerzés és elhárítás, ezzel együtt az önállóság, a nemzeti felelősség a szuverenitás egyik kifejeződéseként. A titkosszolgálati tevékenységek a jövőben is az állam „intimszféráját” jelentik, ugyanakkor a politikai, a katonai, a gazdasági integráció természetes velejárója elsősorban a NATO szövetséges illetve Uniós tagállamok partnerszolgálataival az érdemi együttműködésre való hajlandóság és képesség. A nemzetbiztonsági tevékenységek továbbra is sajátos jogi szabályozást igényelnek, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti felelősségi körök és kontroll funkciókhoz kapcsolódó jogosítványok pontos és normatív meghatározását, mivel a nemzetbiztonsági tevékenység az alkotmányos alapjogokat, állampolgári jogokat – törvényi felhatalmazás alapján – korlátozza, sérti. A különleges eljárásokat, eszközöket – meghatározott feltételek esetén – a 102

jövőben is csak speciálisan felkészített személyi állomány alkalmazhatja, ide értem elsősorban a titkos információk megszerzését, elemzését, értékelését, feldolgozását, hasznosítását, tárolását, valamint a titkos kapcsolati rendszer működtetését, a humánforrások szervezését, vezetését. Az állam – az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvényben – folyamatosan biztosítja a szolgálatok hatékony működéséhez a megfelelő anyagi feltételeket és fejlesztési forrásokat. A politikai hatalom irányító és ellenőrző funkciójával, valamint a civil kontroll intézményes formáinak működtetésével biztosítja a nemzetbiztonsági tevékenységhez az erkölcsi hátteret és legitimációt. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatmegosztása terén nem várható jelentősebb átrendeződés, a szolgálatok tevékenységi köre lényegesen nem bővül, a szakmai profilok tovább tisztulnak, a szakmai munkában az egyes elemek közötti hangsúlyok átrendeződhetnek. Ez irányítási és/vagy szervezeti változást hozhat, de ehhez a politikai erők közötti konszenzus és kompromisszumok sorozata látszik szükségesnek, mivel a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló ún. „sarkalatos - kétharmados” törvény módosításához a kormányon levő és az ellenzéki pártok megegyezésére lenne szükség. Összhangban azzal a hangsúlyváltással, amit a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok külföldi kapcsolatrendszerének bővülése jelent, a nemzetbiztonsági szolgálatok részvétele a kor új típusú, transznacionális kihívásaival szembeni egyeztetett nemzetközi lépések, akciók végrehajtásában bővülni fog. Ezzel együtt az ország nemzetbiztonsági védelme mindig elsődleges feladat és fő követelmény marad, amelynek eredményes megvalósítása szolgálja a nemzetközi kötelezettségvállaláson alapuló érdeket is. A szolgálatokra háruló szakmai feladatok között nagyobb hangsúlyt kap a nemzetközi terrorizmus elleni harc, a nemzetközi információcsere szinte korlátozásmentes felgyorsulása várható ezen a területen. Mivel az ország a terrorizmus egyik lehetséges célpontja, döntő jelentőséggel bírnak az elsősorban humánforrásokból megszerzett információk, valamint a biztonsági szempontból kiemelten védett objektumok, erőforrások, minősített információk és érdekek védelme. A bűnözésben várható tendenciák szükségessé teszik a nemzetbiztonsági szakmai tevékenységben a szervezett bűnözés, a kábítószer kereskedelem, a korrupciós bűncselekmények, a „fehérgalléros” bűnözés elleni fellépés előtérbe kerülését, hangsúlyosabb kezelését. Prognosztizálható a szélsőséges (különösen a jobboldali) politikai, ideológiai nézeteket vallók, követők előfordulása a társadalomban, elsősorban a fiatal korosztály körében,

103

ezért a megelőző tevékenyég érdekében szoros szakmai együttműködésre van szükség a rendvédelmi szervekkel. A titkos információgyűjtés eszközei, metodikája tovább korszerűsödik, a humán források prioritása megmarad, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kapnak a nagytömegű információk feldolgozása, kezelése, tárolása terén a korszerű információs- és kommunikációs technikai eszközök, fúziós adatfeldolgozási metódusok. Az informatikai és kommunikációs technika – a következő néhány év dinamikus technikai és infrastrukturális fejlesztésének következtében – a mindennapok rutinszerűen alkalmazandó eszközévé válik, ezért a szakmai munkában az informatikai írástudás általános és elemi követelmény lesz, ehhez szorosan kapcsolódik az információs biztonság érdekében végzett tevékenység. A szakmai tevékenységben a nemzetbiztonsági ellenőrzés formális elkülönülése megmarad, ugyanakkor a műveleti munkával való kapcsolata szorosabbá válik. Azzal is számolok, hogy a jövő nemzetbiztonsági szakemberei tevékenységüket, minden korábbinál nagyobb társadalmi (civil) kontroll és nyilvánosság mellett végzik, beilleszkedve a jövő differenciált társadalmába, szoros szálakkal kötődve az értelmiséghez. Annak érdekében, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a jövőben is szakmailag magas színvonalon teljesítsék alapfeladataikat, különös figyelmet kell fordítani a személyi állomány kiválasztására, továbbá a szakirányú képzés-továbbképzés rendszerének fejlesztésére. A nemzetbiztonsági pályára kerülést erős szelekcióval, a pályára felkészítést magas színvonalú, gyakorlatorientált, képességfejlesztő képzéssel, a pályán előrehaladást a teljesítmény elv és a versenyszellem alkalmazásával kell biztosítani. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységében nagyobb hangsúlyt kap, a polgári szolgálatok repertoárjában pedig megjelenik az ország nemzetközi kötelezettségei teljesítéséhez szükséges feladatok biztonsági feltételeinek szavatolása, a nagyobb mértékű nemzetközi szerepvállalás. Elemi szükségletté válik a nemzetközi együttműködésre, kommunikációra, az információ cserére, az interoperabilitásra való képesség, mivel a külföldi miszsziók, békefenntartó erők, netán harcoló csapatok biztonsági feltételeinek megteremtése a szakmai munka egyik állandó elemévé válik. A békeműveletekben, a katonai- és a polgári válságkezelés folyamatában továbbá a szövetséges, többnemzetiségű katonai szervezetek külföldi bevetésében, esetleges honi állomásoztatásában, gyakorlatai során evidens lesz az elhárító és a felderítő (hírszerző) erők részvétele, ezért az erre való készenlétet és képességeket folyamatosan biztosítani kell.

104

A belátható jövő különböző forgatókönyvei azonosan prognosztizálják, hogy a regionális és helyi konfliktusok sokáig alapvető jellemzőként, reális veszélyforrásként feltételezhetők, ezért a koalíciós háborús- és békeműveletek elvi, elméleti alapjait és a gyakorlati feladatok ismeretét, a végrehajtás képességét a szaktudás részeként kell kezelni, fejleszteni. Az ország biztonságot érintő tradicionális és új típusú kihívások, az egyre inkább globalizálódó világban bekövetkező gyors és mélyreható változások alapján a hazai nemzetbiztonsági szervezetek munkájára a jövőt illetően néhány következtetés levonható: 

A biztonságra ható tényezők állandó mozgásban vannak, a geopolitikai kör-

nyezet folyamatosan változik. Változik a szövetségi rendszer, a NATO is. Ez a tény, valamint az EU tagság fokozottan megköveteli a nemzeti érdekérvényesítés és a nemzetközi kötelezettség teljesítés dinamikus egyensúlyának megkeresését, hosszú távú elvi alapjainak meghatározását. 

A biztonsági kihívások, a külpolitikai és a gazdasági környezet folyamatos vál-

tozása szükségessé teszi, hogy az állam határozott lépéseket tegyen a nemzeti érdekek érvényesítése és a kitűzött általános illetve biztonságpolitikai célok eléréséhez szükséges aktív és kezdeményező kormányzati politika feltételrendszerének biztosítására, a biztonsági intézményi rendszer és a védelmi képességek fejlesztésére. Az ún. új típusú kihívások fokozott veszélyessége mellett változatlanul komoly figyelmet érdemelnek a tradicionális fenyegetések. 

A biztonságot fenyegető veszélyek jellege, komplexitása, rejtettsége, valós po-

tenciálja, pusztítási lehetőségei és sajátos metodikája elengedhetetlenné teszi a nemzetbiztonsági/titkosszolgálati munkában a prevenció elsődlegességének biztosítását, a hatékony válaszokat lehetővé tevő képességeket, a fenyegetésekkel szembeállítható eszköztár és az adekvát eljárások alkalmazását. 

A Magyarországot érintő biztonsági kockázatok gyakran egy időben, egymás-

sal kölcsönhatásban jelennek meg. Mindez szükségessé teszi a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek közötti célirányos munkakapcsolatok hatékonyabbá tételét, az adatszerzés csatornáinak bővítését, folyamatos frissítését, valamint a megszerzett információk célirányos és gyors felhasználását. 

A kihívások száma és jellege, továbbá a szolgálatokkal szembeni hírigények,

elvárások széles skálája következtében a szakmai területek rákényszerülnek a szelekcióra, saját prioritások kialakítására, mert nem lehetséges – elsősorban a kapacitások és emberi erőforrások korlátozott volta miatt – az összes igényt, elvárást kielégíteni, az összes kihívást hatékonyan kezelni. Ez nem pénz és nem szándék kérdése elsősorban, vannak és lesznek deficitek a végrehajtásban, az abszolút biztonság nem szavatolható. 105

6.4. A stratégiai jellegű nemzetbiztonsági/titkosszolgálati feladatok A jövőkép felvázolása és a biztonságot érintő kihívások, veszélyek jellemzése alapján megfogalmazhatók a nemzetbiztonsági szféra klasszikus ágai, szakterületei számára a stratégiai jellegű célok és feladatok. A hírszerző szolgálatok stratégiai feladatai Terrorizmus elleni küzdelemben a hírszerzésnek továbbra is prioritásként kell kezelnie Magyarország terrorveszélyeztetettségének alakulására, valamint a közeli- és a távoli válságövezetekkel kapcsolatos értesülések megszerzésére, kiemelt figyelmet fordítva az iraki, afganisztáni és a balkáni magyar szerepvállalást érintő folyamatokra. Ennek érdekében a magyar hírszerző szolgálatoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy saját műveleti kapcsolataik és az alkalmazott technikai megoldások hatékony alkalmazása, valamint a kapacitások célirányos bővítése mellett folyamatosan fejlesszék a szövetségen belüli, illetve a kétoldalú partnerszolgálati együttműködést, különös tekintettel a terrorista szervezetek által alkalmazott új módszerek, pénzügyi és logisztikai hátterük felderítése vonatkozásában. Magyarország gazdaságbiztonságának védelme területén a hírszerzésnek továbbra is jelentős figyelmet kell szentelnie a Kormány gazdasági, pénzügyi és kereskedelempolitikai döntéseihez szükséges értesülések megszerzésére, különös tekintettel a stratégiai fontosságú hazai nagyvállatok külföldi pozíciószerzésének elősegítésére, illetve a nemzetközi vállalatok tervezett tőkebefektetései törekvéseinek feltérképezésre, a nemzetgazdaság stabilitását érintő külföldi eredetű törekvések felderítése, különös tekintettel a nemzeti valuta védelmére. Feladat az uniós források megszerzését akadályozó körülményekre vonatkozó értesülések megszerzése. A hírszerzés egyik stratégiai feladata a Magyar Köztársaság energiaellátásának biztonsága ellen irányuló külföldi tevékenységek felderítése, a magyar energiaipart befolyásoló nemzetközi vonatkozású tényezők és folyamatok feltárása, információk beszerzése, elemzések elvégzése. A hírszerzés kísérje folyamatosan figyelemmel azokat az eseményeket, illetve törekvéseket, melyek veszélyeztetik Magyarország környezeti biztonságát, különös tekintettel a radioaktív, vegyi és biológiai szennyező anyagok, technológiák alkalmazásával kapcsolatos ökológiai veszélyhelyzetek felderítésére. Az EU és NATO tagságunkkal összefüggő hírszerzési feladatok lényege, hogy a bővítési folyamatot befolyásoló tényezőkről, kiemelten a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének feltételeiről, valamint a határon túli magyar közösségeket érintő bel- és külpolitikai fo-

106

lyamatokkal, döntésekkel összefüggő információkról folyamatosan, érdemben tájékoztatást kapjanak a hazai döntéshozók. A hírszerzésnek kiemelt figyelmet kell fordítania a tömegpusztító fegyverek terjedésével, a non-proliferációs és leszerelési szerződésekben vállalt kötelezettségek kijátszására, illetve megsértésére irányuló tevékenységekkel kapcsolatos értesülések megszerzésére. Információkat kell gyűjteni a hazánk érdekeit veszélyeztető nemzetközi szervezett bűnözés külföldi hátterének, kapcsolatainak a felderítése, valamint az ehhez kapcsolódó illegális tevékenységi formák (a kábítószer- és illegális fegyverkereskedelem, az embercsempészet, a jövedéki termékek illegális forgalma) terjedésének korlátozása céljából. A katonai hírszerzés által végzendő információgyűjtés az ország katonai biztonságát közvetlenül érintő fenyegetések felfedésére, a NATO műveletekben, a nemzetközi missziókban résztvevő magyar erők biztonságos és hatékony tevékenységének elősegítésére, a hazai és a szövetségi döntéshozói folyamatok hírszerző információkkal és elemzésekkel történő támogatására irányuljon. Az elhárító szolgálatok stratégiai feladatai Kiemelt nemzetbiztonsági feladatnak kell tekinteni Magyarország gazdaságbiztonságának védelme területén az ország gazdasági stabilitását, pénzügyi biztonságát, az állam stratégiai fontosságú gazdasági szervezeteiben megnyilvánuló biztonsági kockázatok feltárását, különös tekintettel a kiemelt beruházások és közbeszerzési eljárások során észlelt visszaélésekre, az EU Gazdasági és Monetáris Uniójához történő csatlakozásunkat veszélyeztető törekvések, illetve az uniós források felhasználásával kapcsolatos visszaélések felderítését és akadályozását. Figyelemmel kell kísérni az ország energiaellátásának biztonsága ellen irányuló külföldi tevékenységeket, a magyar energiaipart befolyásoló hazai vonatkozású tényezőket. A terrorizmus elleni harc területén információkat kell gyűjteni hazánk terrorveszélyeztetettségének alakulását befolyásoló szervezetekről, csoportokról és törekvések különös tekintettel a terrorszervezetek számára logisztikai-, pénzügyi, vagy esetlegesen utánpótlási bázist biztosító csoportok helyzetét, tevékenységét. El kell látni a Magyarországon lévő – fokozott veszélyeztetettségű – külföldi érdekeltségek nemzetbiztonsági védelmét. Fel kell tárni a Magyar Köztársaság érdekeit veszélyeztető szervezett bűnözői csoportok jogellenes szándékait, gazdasági hátterét, az állami intézményekbe történő beépülési és befolyásolási kísérleteit, információkkal kell támogatni a büntetőeljárásban résztvevő rendvédelmi és más állami szervek működési hatékonyságát. Kiemelt feladatot jelent a rendvédelmi szervezetekkel történő hatékony együttműködés, a korrupció, a kábítószer-csempészet, az

107

illegális migráció, az emberkereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a pénzmosás, a pénz- és okmányhamisítás elleni küzdelemben, valamint a közélet tisztaságának biztosítása. A környezeti biztonság védelme területén Magyarország ökológiai biztonságát veszélyeztető eseményekkel kapcsolatos értesülések megszerzését, elsősorban a radioaktív, vegyi és biológiai szennyező anyagok tárolásával, szállításával, illetve a környezeti kockázatot rejtő technológiák alkalmazásával, járványokkal kapcsolatos ökológiai veszélyhelyzetek megelőzését. A műveleti eszközök működtetése területén kiemelt feladat, hogy folyamatosan fejlesszék speciális technikai eszközeiket, valamint bővítsék a konkrét felhasználási lehetőségek és az alkalmazott védelmi megoldások körét. A műveleti munka költségtakarékos alkalmazása érdekében alapvető szempont legyen a technikai eszközök centralizált alkalmazását biztosító struktúra megőrzése, a szükségtelen és költséges párhuzamos kapacitások kiépítésének elkerülése. A nemzetbiztonsági/titkosszolgálati szféra optimális működése, az alaprendeltetés teljesítése igényli a közvetlen jogi környezet bizonyos változtatását, meghatározott jogalkotási feladatok elvégzését. Kiemelt jogalkotási feladatot jelent a nemzetbiztonsági törvény egyes rendelkezéseinek korszerűsítése. (pl. az objektumvédelemmel kapcsolatos feladatok pontosítása, a titkos információgyűjtés eredményei nyílt büntetőeljárásban történő hatékonyabb felhasználhatóságának elősegítése, a titokvédelem szabályozásának összhangba hozása az EU és NATO normákkal, a nemzetbiztonsági személyi ellenőrzés szabályainak korrekciója stb.) Az elhárító és hírszerző szolgálatok tevékenysége a közelebbi és a távolabbi jövőben sem helyettesíthető, nem váltható ki mással. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak az a küldetése, hogy időben felismerjék, jelezzék és amennyiben lehet, előzzék meg a veszélyeket, valamint ha szükséges, azonnali és hatékony válaszlépésekkel biztosítsák a szuverenitást, a demokratikus jogállami rendet, a védett szervezetek alaprendeltetés szerinti tevékenységét.

Ehhez

a

küldetés

teljesítéséhez

elengedhetetlen

a

titkosszolgála-

ti/nemzetbiztonsági stratégia megalkotása és életbeléptetése.

108

7. A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK PARLAMENTI ELLENŐRZÉSE96 A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésére az Országgyűlés nem alkotott külön jogszabályt, hanem azt a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény részeként szabályozta. A szolgálatok parlament általi kontrollja alapvetően nem a nyilvánosság és a teljes plénum előtt, hanem külön e célra létrehozott és működtetett testület, a Nemzetbiztonsági Bizottság útján valósul meg. Az Országgyűlésnek a nemzetbiztonsági kérdésekkel való rendszeres foglalkozás, illetve a szolgálatok feletti felügyeleti szerepkör ellátása több okból is különlegesen fontos. A demokratikus jogállam alapelve, hogy az autokratikus hatalomgyakorlást meg kell előzni. A demokráciában egyetlen állami szektor sem állhat kívül a társadalom, illetve a választók képviselőinek ellenőrzésén kívül. Nem lehet demokratikusnak tekinteni azt az államot, amelyikben a parlament (a népképviseleti főhatalom) nem gyakorol felügyeletet a védelmi szektor, a fegyveres erők, a titkosszolgálatok felett, mivel ezek az erős szervezetek az állam egyik legfontosabb feladatát látják el. Szükségszerű tehát, hogy ezen a területen is érvényesüljön a „fékek és ellensúlyok” rendszere, és a hatalmi ágak közötti szerepek és felelősség pontos értelmezése alapján valósuljon meg az ellenőrzés a gyakorlatban. A parlamentek egyik legfontosabb eszköze az állami költségvetés meghatározása, kézbentartása. Mivel a költségvetés forrásai döntően az adók, így a képviselők – a választói akaratnak megfelelően – a költségvetésen keresztül beleszólnak az egyes szakterületek helyzetének alakulásába, fejlesztési lehetőségeibe, jövőjébe. Miután a biztonsági szféra szervezetei az állami költségvetésből működnek, rendkívül fontos, hogy a parlament (általában az Állami Számvevőszék útján) a mindig szűkösnek bizonyuló források felhasználását nyomon kövesse, illetve az indokolt igényekre a megfelelő finanszírozási kereteket biztosítsa. A törvények megalkotása az Országgyűlés kizárólagos feladata. A politikai gyakorlatban a törvénytervezeteket a végrehajtó hatalom alakítja ki, terjeszti elő, a parlamenti képviselők azonban akár személyenként, akár a bizottságokban, akár a plénumos vitákban vagy a szavazásoknál döntő szerepet játszanak az előterjesztések sorsának alakulásában, módosításában. A parlament az általa meghozott törvények betartását meghatározott módon köteles elle-

96

A fejezet Izsa Jenő – Szilágyi Zsolt: A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének elvi és gyakorlati kérdései. KBH Szakmai Szemle, 2007/3. szám, 5-30. oldal c. publikáció alapján készült

109

nőrizni, mivel alapvető érdekek fűződnek ahhoz, hogy az elfogadott törvények, jogszabályok ne csak papíron létezzenek, hanem végrehajtásra kerüljenek. A demokratikus jogállami működés egyik sarokköve, hogy a nemzetbiztonsági szféra kontrolljában az államhatalmi ágak feladatait olyan módon kell és lehetséges meghatározni, hogy azok átláthatóak és elszámoltathatóak legyenek. Ennek megfelelően Magyarországon a hatalmi ágak között elosztottak és pontosan rögzítettek a felelősségi és szerepkörök. Az állam biztonságpolitikájában, és ennek részeként a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági kérdésekben a törvényhozásnak, a végrehajtó hatalmat megtestesítő kormánynak és a független igazságszolgáltatásnak (a bírói hatalomnak) egyaránt megvan a felelőssége és szerepe. Az államhatalmi ágak együttesen, de megosztottan viselnek felelősséget a jól működő biztonsági, védelmi és titkosszolgálati szektor fenntartásában. A szerepeket illetően az Országgyűlés a törvényalkotással, határozatok elfogadásával, a biztonságpolitikai stratégiai koncepció elfogadásával, a költségvetés meghatározásával, és az ellenőrző tevékenység különböző eszközeinek, eljárásainak alkalmazásával látja el a felügyeleti funkcióját. A végrehajtó hatalom közvetlen irányítást gyakorol, általános és konkrét feladatokat határoz meg, beszámoltat, költségvetést biztosít, gondoskodik a rendeltetésszerű működés materiális és humán-erőforrás szükségleteiről. A bírói hatalom a nemzetbiztonsági szféra tevékenységéhez kapcsolódva garanciális elemként részt vesz a speciális feladatok külső kontrolljában, mint (a törvényben pontosan meghatározott esetekben és feltételek esetén) titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának engedélyező szerv. Szükség esetén a bíróság végzi el bizonyos jogsértések elbírálását a hatályos büntető- és eljárásjogi szabályok alapján. A titkosszolgálatok feletti ellenőrzés alapvető feltétele a világos és pontosan körülírt jogi keretek illetve szabályrendszer megteremtése és szükség esetén ezek korrekciójának elvégzése. A közfelfogás szerint komoly akadályai lehetnek a titkosszolgálatok ellenőrzésének, e vonatkozásban a nyilvánosság érthető korlátai miatt meglehetősen sok a szkeptikus vélemény. A ténylegesen meglévő korlátok, nehézségek a titkosszolgálati tevékenység alapvető formáival (külföldi hírszerzés, hazai kémelhárítás, terrorfelderítés és elhárítás stb.), valamint a szolgálatok tevékenységének tartalmi elemeivel (műveleti akciók, speciális eszközök alkalmazása, információk és források védelme stb.) vannak kapcsolatban. A konspiráció követelményeinek primátusa azzal a következménnyel jár, hogy az illetéktelenek előtt (már pedig ez a kör igen tág) rejtve maradnak a szolgálatok tevékenységének konkrét céljai, az alkalma-

110

zott eljárásokra és eszközökre vonatkozó információk, a források és az általuk hozott információk és más, kizárólag a szolgálatok belső szabályai szerint minősített adatok. 7. 1. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága (NBB) először 1990-ben alakult meg az első szabadon választott Országgyűlésben. A Parlament e testülete 1994-ig különbizottságként, azt követően pedig állandó bizottságként működik.97 A bizottság különleges státusát jelzi, hogy bár nem szerepel az Országgyűlés Házszabályában felsorolt kötelezően létrehozandó állandó bizottságok között, működését a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló "kétharmados" törvény rögzíti. A Nemzetbiztonsági Bizottság az Országgyűlés többi állandó bizottságához viszonyított különleges helyzetét és sajátos felelősségét jelzi, hogy tevékenységében a kormányzati munka felett gyakorolt társadalmi kontroll nagyobb szerepet kap, mint a törvényalkotásban való részvétel. Ennek az az oka, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a kívülálló számára többnyire rejtve maradó működésének ellenőrzését a Bizottság a nyilvánosság "helyett" is végzi. Ezért a Nemzetbizottsági Bizottság ellenőrzése alá tartozó, a nemzet biztonságát garantáló speciális szervezetek, így a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az azok működését irányító kormányzat munkája felett gyakorolt parlamenti ellenőrzés ellátása sajátos feladatokat és speciális jogosítványokat ad a Bizottság számára. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottság működésének törvényi alapja az 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról. A Bizottság számára azonban az alábbi jogszabályok is meghatároznak további feladatokat: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény. Ennek értelmében, amennyiben a biztos eljárása során azt állapította meg, hogy valamely szolgálat állam- vagy szolgálati titokkörbe tartozó eljárásával kapcsolatban az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság áll fenn, és az annak orvoslására irányuló ajánlást a szolgálatot irányító miniszter nem fogadta el, akkor az ügyet a Bizottság elé terjeszti. Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény. Az ebben foglaltak szerint a kijelölt személyek ellenőrzését kettő vagy több bizottság hajtja végre. A bizottságok a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyetértésével, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottság által jelölt és az Országgyűlés által 97

Az Országgyűlés 46/1994. (IX.30.) OGY határozata a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról.

111

határozott időre megválasztott három bírából állnak. A bizottság tagjává jelölt bíró törvény szerinti ellenőrzését a Nemzetbiztonsági Bizottság hajtja végre. Továbbá e törvény rendelkezése szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai a Történeti Hivatalban elhelyezett iratokban lévő adatokba a Nemzetbiztonsági Bizottság előzetes jóváhagyása után, illetve különösen gyors intézkedést követelő esetekben utólagos tájékoztatásával tekinthetnek be, ha az a nemzetbiztonság, a honvédelem vagy a bűnelőzés érdekében, a törvényben meghatározott feladataik végrehajtásához szükséges. A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény. A jogszabály értelmében a Nemzetbiztonsági Bizottság kiveheti a közbeszerzési kötelezettség alól a nemzetbiztonsági szolgálatok azon speciális, a titkos információgyűjtéshez köthető beszerzéseit, amelyek az állam-és szolgálati titokkörbe esnek. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény. Ennek értelmében a miniszter egy alkalommal a szolgálat érdekében a tábornok, valamint a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztást ellátó főtiszt esetében az Országgyűlés illetékes bizottságának, a polgári titkosszolgálatok esetében a Nemzetbiztonsági Bizottság előzetes tájékoztatásával a szolgálati viszonyt meghosszabbíthatja. A Bizottság általános működési rendjét illetően az Országgyűlés 46/1994. (IX.30.) OGY határozata a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról. A haditechnikai eszközök és szolgáltatások kiviteléről, behozataláról, illetve reexportjáról szóló 48/1991. (III. 27.) Kormány rendelet. A rendelet végrehajtásáról a Haditechnikai Operatív Bizottság rendszeresen, de legalább évente egy alakalommal beszámol az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságnak – jelenleg Honvédelmi és rendészeti bizottság –, Külügyi Bizottságnak – jelenleg Külügyi és határon túli magyarok bizottsága -, illetve a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. A Bizottság megalakítására, összetételére, hatáskörére és eljárására vonatkozó részletes szabályok garanciális elemeket hordoznak: biztosítékok arra, hogy a kormányzat speciális jogosítványokkal rendelkező, köztük alapvető jogok korlátozására alkalmas eszközökre felhatalmazással bíró szervezetei tevékenységére a mindenkori ellenzék rálásson, és ellenőrző tevékenységéhez meglegyenek az alapvető eszközök. A bizottság kiemelt helyzetét tükrözi, hogy összetétele eltér az általánosan szokásos parlamenti bizottsági arányoktól, a koalíció csak 6:5 arányú többséggel rendelkezik. A Bizottság elnökét a törvényi előírásoknak megfelelően az ellenzék adja. Mivel a Bizottság tagjai széles ellenőrzési és tájékozódási jogosítványaik gyakorlása során a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével, a titkos információgyűjtés eszközei112

vel, módszereivel kapcsolatos minősített, védett információk birtokába kerülhetnek, kiemelt fontosságú, hogy a Bizottság tagjának csak az az országgyűlési képviselő választható meg, aki tekintetében elvégezték a törvényben meghatározott nemzetbiztonsági ellenőrzést. A nemzetbiztonsági ellenőrzést az Országgyűlés elnöke – a fontos és bizalmas munkakörre jelölt személyek ellenőrzésére vonatkozó szabályok szerint – kezdeményezi a Bizottságba a képviselőcsoportok vezetői által jelölt képviselők tekintetében. A bizottsági tagságra jelölt képviselő tekintetében a nemzetbiztonsági ellenőrzést a Nemzetbiztonsági Hivatal végzi el. A nemzetbiztonsági ellenőrzés – az érintettek tudtával és írásos beleegyezésével történő "átvilágítása" – a közélet tisztaságát, valamint a fontos és bizalmas beosztásokban dolgozók védelmét szolgálja. A Nemzetbiztonsági Hivatal azt vizsgálja, hogy az ilyen feladatra jelöltek, illetve munkakört betöltők megfelelnek-e a nemzetbiztonsági feltételeknek. Az ellenőrzés során olyan kockázati tényezőket elemez, melyek felhasználásával az érintettek jogellenesen befolyásolhatóvá és támadhatóvá válhatnak, a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztethető információkat adhatnak ki, vagy megszerzésükben vehetnek részt. Az eljárás ezen szakaszában a képviselőcsoportok kétszer annyi jelöltet nevezhetnek meg, mint amennyi tagot delegálhatnak a Bizottságba. Ha kockázati tényező merül fel, a főigazgató erről csak az érintett képviselőt tájékoztatja; a képviselőnek módjában áll a jelöltségtől bármilyen okból és indokkal elállni. Ezt követően a képviselőcsoport vezetője ismét ajánlást tesz a bizottsági tagságra, amely már annyi jelöltet tartalmaz, amennyi tag delegálására a képviselőcsoport jogosult. Ha a szűk ajánlásban felsoroltak között is van olyan személy, aki tekintetében kockázati tényező merül fel, a jelölésről – működő bizottság esetén – maga a Bizottság dönt szótöbbséggel, a Bizottság megalakulását megelőzően pedig az Országgyűlés elnöke dönt, aki végső soron felelős az egész Országgyűlés tevékenységéért. A Bizottság ellenőrző tevékenysége során felhasznált információk védelmének szükségessége indokolja azt a szabályt, amely szerint a Bizottság tagjai megbízatásuk alatt nemzetbiztonsági védelemben részesülnek. A védelemmel kapcsolatos feladatokat a Nemzetbiztonsági Hivatal hajtja végre. Ennek keretében a Nemzetbiztonsági Hivatal a bizottsági tagok ellen irányuló, valamint a tevékenységükhöz kötődő védett információk jogellenes megszerzését célzó leplezett törekvéseket felderíti és elhárítja. „A Nemzetbiztonsági Hivatal feladata és felelőssége, hogy az esetleges akciókat már az előkészület során megakadályozza. A nemzetbiztonsági megelőző-védelem lényegében egy széleskörű kapcsolat- és technikai rendszer kiépítését, fejlesztését és működtetését jelenti. A megelőzés a titkos és nyílt forrásokból szerzett információk és azok elemzése révén olyan kedvező helyzet kialakítását jelenti, amely a védett személyek veszélyeztetettségét teljesen megszüntetheti, vagy a minimális biztonsági 113

kockázat szintjére csökkenti.”98. Ugyanakkor a védendő személy alkotmányos szabadság és személyi jogainak védelme érdekében a törvény meghatározza, hogy a szolgálat a nemzetbiztonsági védelem ellátása során a nyílt és titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit csak a védendő személy írásbeli beleegyezésével alkalmazhatja. A védelem során tett biztonsági intézkedésekről és az intézkedések által érintett személyek köréről a Hivatal rendszeresen, veszélyeztetettség esetén soron kívül tájékoztatást ad a védendő személynek. 7. 2. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága feladatai A Nemzetbiztonsági Bizottság elsődleges feladatköre egyrészt a nemzetbiztonság területét érintő törvényalkotásban való részvételre (nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete, működése; minősített adatok védelme; stb.), másrészt az e területen végzett kormányzati munka ellenőrzésére terjed ki. Ennek megfelelően az adott nemzetbiztonsági szolgálatot felügyelő miniszter rendszeresen, de legalább félévente ad írásban tájékoztatást a szolgálatok általános tevékenységéről. A Bizottság tagjai ezt előzetesen tanulmányozzák, majd a miniszter és a főigazgatók jelenlétében külön ülésen megtárgyalják. Ezt követően a beszámoló elfogadásáról külön szavazással döntenek. A Kormánynak lehetősége van arra, hogy az irányítása alá tartozó szervezetek működésére belső kormányhatározatokat hozzon, amelyek lehetnek minősített iratok is. A határozatokat csak az érintettek kapják meg, azonban a törvényi rendelkezés biztosítja, hogy a Bizottság is kapjon ezekről tájékoztatást. Amennyiben nem ért azzal egyet, kezdeményezheti a módosítását vagy hatályon kívül helyezését, illetve ha alkotmány-, törvény-, vagy egyéb jogszabálysértő akkor a megsemmisítését. A parlamenti ellenőrzés gyakorlása során a Bizottság tájékoztatást kérhet a minisztertől és a miniszter egyidejű értesítése mellett a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóitól az ország nemzetbiztonsági helyzetéről, a nemzetbiztonsági szolgálatok működéséről és tevékenységéről. Az ország nemzetbiztonsági helyzete egy bonyolult, több elemből álló „állapotnak” tekinthető, ezért a bizottság tagjai jogosultak arra, hogy az ország átfogó biztonsági helyzetéről tájékoztatást kapjanak. E tevékenysége során a NBB vizsgálhatja, hogy a kormányzat az ország nemzetbiztonsági érdekeinek védelme és annak érvényesítése szempontjából a szükséges intézkedéseket megtette-e, valamint a szolgálatok az ország nemzetbiztonsági helyzetének, veszélyeztetettségének megfelelő intézkedéseket foganatosítottak-e.

98

http://www.nemzetbiztonsag.hu/szolg2.php

114

A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében a személyes szabadságjogok korlátozásával járó titkos információgyűjtés egyes eszközeit és módszereit is alkalmazhatják. Az ehhez szükséges (ún. „külső”) engedélyt a kijelölt bíró vagy az igazságügyi miniszter, illetve a törvényben meghatározott esetben a főigazgató – kivételes engedélyezéssel – adhatja meg. A Nemzetbiztonsági Bizottság ezen engedélyezési eljárás tapasztalatairól tájékoztatást kérhet. A NBB kivizsgálhatja a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységére utaló panaszokat, ha a panasz súlya a bizottsági tagok legalább egyharmadának szavazata szerint a vizsgálatot indokolttá teszi. Ugyanakkor a Bizottság, ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy nem rendeltetésszerű tevékenységét feltételezi, vizsgálat lefolytatására felkérheti a minisztert, aki a vizsgálat eredményéről tájékoztatja a Bizottságot. Továbbá amennyiben a Bizottság valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes működését észleli ténymegállapító vizsgálatot folytathat le, amely során betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, meghallgathatja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait. A Parlament a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét érintő vizsgálatot a Nemzetbiztonsági Bizottság útján hajtja végre. Ennek a kizárólagos illetékességnek több oka van. Egyrészt a szolgálatok működése, eszközrendszere alapvetően a nyilvánosság elől elzárt, így speciális ismereteket igényel a működés törvényességének feltárása, megítélése. Másrészt a vizsgálatok során eljáró személyek a nemzetbiztonság szempontjából legvédettebb információk birtokába juthatnak. A biztonság miatt célszerű ezt a kört minél szűkebben meghúzni, illetve eljárásuk előtt nemzetbiztonsági ellenőrzésűket elvégezni. A Bizottságnak elsősorban politikai eszközei vannak annak megakadályozására, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenesen illetve ne rendeltetésszerűen működjenek. Ennek megfelelően ajánlás formájában csak kezdeményezheti a miniszternél valamely intézkedés megtételét, vagy jogi felelősségre vonást. A Bizottság maga politikai felelősséget állapíthat meg, amely a miniszterre, a kormányfőre vagy adott esetben a kormány többi tagjára vonatkozhat. Ugyanakkor a Bizottságnak jogában áll egyéb eljárást, akár büntetőeljárást kezdeményezni. Speciális eset, ha valamelyik nemzetbiztonsági szolgálat belső normatív szabályának, miniszteri vagy főigazgatói utasítás alkotmányellenességét észleli a Bizottság, ami ez esetben az Alkotmánybírósághoz fordulhat. A bizottság a következő ténymegállapító vizsgálatokat folytathatja le. Ténymegállapító vizsgálat állampolgári panaszbejelentés alapján. A nemzetbiztonsági szolgálatok vélt, vagy valós tevékenységével, jogsértésével szemben minden állampolgár115

nak lehetősége van jogorvoslatot kérni. Ennek keretében panasszal fordulhat a miniszterhez, aki azt kivizsgálja és harminc napon belül a vizsgálat eredményéről, és a megtett intézkedésekről tájékoztatja a panaszost. Amennyiben a panaszos a miniszter által lefolytatott eljárást nem tartja kielégítőnek, panaszával a Nemzetbiztonsági Bizottsághoz fordulhat. A bizottsági tagok legalább egyharmadának szavazata kell ahhoz, hogy a bizottság „befogadja” az ügyet, érdemben foglalkozzon vele. A bizottság összetétele – 6:5 arány - garantálja, hogy az ügyek szelektálása, kivizsgálása ne politikai alapon történjen. Az állampolgári panaszeljárás következtében induló eljárás azonban nem azt jelenti, hogy a Bizottság önmaga automatikusan ténymegállapító vizsgálatot folytat le. Az ügy kivizsgálása úgy is történhet, hogy a Bizottság a panasszal kapcsolatosan meghallgatja a minisztert, esetleg a főigazgatót. A külön eljárási cselekményeket magába foglaló ténymegállapító vizsgálat elindításáról a bizottság szavazattöbbséggel dönt. Amennyiben a panaszeljárás során a Bizottság megállapítja, hogy a szolgálat jogszerű tevékenysége érintette a panaszost, a bizottság válaszából ez a tény nem derülhet ki, mert a nemzetbiztonsági szolgálat eljárásának a ténye is védendő információ, amely titokban tartása kiemelt jelentőséggel bír. Ennek megfelelően, ha a szolgálatok jogellenes tevékenysége nem állapítható meg, a Bizottság minden esetben azt a tájékoztatást adhatja az érintettnek, hogy „vele szemben a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységet nem folytatnak”. Ebből ilyen formán nem derül ki, hogy a szolgálatok tevékenysége ténylegesen érinti-e a panaszost. Ennek a fontossága abban rejlik, hogy előfordulhat az, miszerint a szolgálatok tevékenységével érintett, esetlegesen nemzetbiztonsági szempontból bűnös tevékenységet folytató személyek a panaszeljárás során akarnak információkat szerezni arra vonatkozólag, hogy valóban a szolgálatok látókörébe kerültek-e, feldolgozás alatt állnak-e. Úgynevezett provokatív adatkérést folytatnak. Ténymegállapító vizsgálat parancsmegtagadás következtében. A nemzetbiztonsági törvény 27. szakasza szerint „A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja feladata teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait, kivéve, ha azzal nyilvánvalóan bűncselekményt követne el.”. Amennyiben a munkatárs a kapott utasítás végrehajtását ez alapján megtagadja, e tényről köteles jelentést tenni a főigazgatónak. A főigazgató a jelentést haladéktalanul továbbítja a miniszternek és a Bizottságnak. Ez az automatikus folyamat biztosíthatja, hogy a Bizottság tudomást szerezzen a szolgálatok törvénytelen eljárásairól, adott esetben bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújáról, a szolgálati hatalommal való visszaélésről, és megkezdhesse a szükséges eljárást. Ténymegállapító vizsgálat a szolgáltok munkatársától érkező bejelentés alapján. A nemzetbiztonsági törvény fent említett szakasz (4) bekezdése szerint „Ha a nemzetbiztonsági 116

szolgálatok tagja a szolgálatok jogellenes működését észleli, észrevételéről írásban jelentést tehet a miniszternek. A miniszter köteles a bejelentést kivizsgálni, valamint a vizsgálat elrendeléséről és annak eredményéről a Bizottságot és a bejelentőt tájékoztatni.” A Bizottság tudomásszerzése ebben az esetben is automatikus. Ténymegállapító vizsgálat elégtelennek ítélt miniszteri vizsgálat következtében. Abban az esetben, ha a Bizottság feltételezi a szolgálatok jogszabályellenes működését, vizsgálat lefolytatására kérheti fel a minisztert, aki annak lefolytatásáról, valamint eredményéről tájékoztatja a Bizottságot. Amennyiben a Bizottság a miniszter eljárásának eredményét nem fogadja el, vagy az jogszabály ellenes tevékenységre utal, a Bizottság szintén ténymegállapító vizsgálatot folytathat le. Ténymegállapító vizsgálat a Bizottság általános tájékozódási eljárása során tudomására jutott információ alapján. A Bizottság egyéb hivatalos eljárása során, a tájékozódási, tájékoztatási jogosítványai alapján is olyan információk birtokába juthat, ami alapján a tényfeltáró vizsgálat lefolytatása mellett dönt. Gazdálkodási ellenőrzés területen a Bizottság véleményezi a szolgálatok költségvetésének részletes tervezetét, illetve az éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló részletes beszámoló tervezetét, és a törvényjavaslatok tárgyalása során az elfogadásra vonatkozóan javaslatot tesz az Országgyűlésnek. A nemzetbiztonsági szolgálatok részletes költségvetését csak a Bizottság ismeri meg.99 Továbbá a Bizottság speciális jogkörében véleményezi a nemzetbiztonsági szolgálatok körén túl valamennyi, a törvényben a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezet – Rendőrség, Vám-és Pénzügyőrség, Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata – költségvetésének ezzel a tevékenységgel kapcsolatos tételeit is. Ezen ellenőrző tevékenység indoka az, hogy a fent említett szervezetek a titkos információgyűjtés költségeinek részletes bontását a nyilvánosság elől elzárják, a közreműködő személyek és az alkalmazott konkrét eljárások védelme céljából elkerüljék. Mivel a Bizottság tagjai megbízatásuk előtt a törvényben meghatározottak szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésen estek át, személyükben alkalmasak arra, hogy megismerjék és értékeljék az ide vonatkozó részletes költségvetési számadatokat. A Bizottság a szolgálatok költségvetésének ellenőrzésével elősegítheti a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony célirányos felhasználását. A Bizottság törvényi felhatalmazás alapján részt vesz a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói tisztségre jelölt személyek vizsgálatában, őket kinevezésük előtt meghallgatja és alkalmasságukról állást foglal. A döntés meghozatalakor a miniszterelnök ezt figyelembe

99

19/1997. (II. 13.) és a 90/1997. (V. 30.) Kormány rendelet

117

veszi, azonban döntését saját felelősségi körében hozza meg, a Bizottság által megalkotott vélemény azt nem köti meg. A Bizottság az ellenőrző, felügyeleti jogkörében nemcsak passzív szerepet játszik, azaz nemcsak a jogellenes tevékenységekkel kapcsolatos ténymegállapító vizsgálatokat folytat, hanem aktív, a napi aktualitásoknak megfelelő tájékoztatásokat is kap az ország biztonságának, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének legfontosabb elemeiről. Ugyanakkor meg kell jegyezi, hogy, hogy a Bizottság az általános felügyeleti tevékenysége során nem jogosult automatikusan és folyamatosan a szolgálatok működésével kapcsolatos konkrét adatok vagy miniszteri utasítások megismerésére, mivel ezáltal osztozna az irányító miniszter politikai felelősségében, azaz politikai felelősséget vállalna magára. A törvény a Bizottság részére igen széles jogosítványokat határoz meg, de ezek kontroll típusúak, mivel a Bizottság semmilyen irányítási jogkört nem gyakorolhat, mert ez sértené a hatalommegosztás alkotmányos elvét. A Bizottság a konkrét nemzetbiztonsági jellegű ügyhöz nem kötött, általános jellegű ellenőrzési, felügyeleti tevékenysége az alábbiak szerint végzi. A Bizottság megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatok által a Kormány számára, az ország biztonsági helyzetére vonatkozó jelentéseket. Ezek az illetékes miniszter útján jutnak el a Bizottsághoz. Bizottság jogosult betekinteni a „nem egyedi ügyek”-kel kapcsolatos tájékoztató jelentésekbe is, amelyekben a nemzetbiztonsági szolgálatok az ország nemzetbiztonsági helyzetére vonatkozó releváns információkat elemzik, értékelik. A Bizottság tájékoztatást kap a szolgálatok általános tevékenységéről, az állampolgárok alapvető szabadság jogait korlátozó külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés engedélyezési eljárásáról. A Bizottság megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos minősített kormányhatározatokat. A Bizottság működése során speciális helyzet alakul ki akkor, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége országgyűlési képviselőket, vagy velük közös háztartásban élő hozzátartozóját érinti, azok valamelyik szolgálat célszemélyévé válnak. Erről a tényről az irányító miniszter haladéktalanul köteles tájékoztatni a Bizottságot. Kiemelt fontossággal bír, hogy az ügyben érintett képviselő nem szerezhet tudomást a szolgálat által folytatott vizsgálatról. Abban az esetben, amikor a Bizottság valamely tagja ellen folytatnak titkos információgyűjtést, akkor a Bizottság elnöke szervezi meg a többi bizottsági tag kiértesítését.

118

A Bizottság parlamenti ellenőrző tevékenysége körében jogosult tájékoztatást kérni a minisztertől, főigazgatótól, a szolgálatok munkatársaitól, viszont nem jogosult olyan információk, adatok feltétlen megismerésére, amelyek adott esetben a szolgálatok által alkalmazott konkrét módszerekre, eszközökre vonatkoznak, illetve az információ forrásának, esetlegesen a közreműködő személynek védelméhez fűződő kiemelt súlyú nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetné. A Bizottságnak az általa folytatott ténymegállapító vizsgálat során meg kell kapnia minden érdemi információt. Ennek keretében a Bizottság a tagjai kétharmadának egyetértésével kötelezheti a minisztert és a főigazgatót a titkos információgyűjtés során belföldön alkalmazott módszerre vonatkozó olyan adatok szolgáltatására, amelyek ismerete a jogellenesség megítélése szempontjából elengedhetetlen. Az így megismert adat azonban kizárólag a Bizottság eljárása során használható fel. A kért tájékoztatás vonatkozásában korlátozó tényezőként jelentkezik egyrészt az alkalmazott módszer, eszköz másrészt a nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködő személyek adatainak védelme. A Bizottság által folytatott vizsgálat során a szolgálatok működésének jogszerűségének megítélése szempontjából az a releváns kérdés, hogy a szolgálat titkos információgyűjtő tevékenysége során rendelkezett-e a törvényben meghatározott engedéllyel, valamint hatás-és illetékességi körükbe tartozó ügygyel foglalkoztak. Azonban az nem lehet a vizsgálat tárgya, hogy ezt milyen konkrét technikai eszközök igénybevételével, módszer alkalmazásával, illetve mely konkrét személy bevonásával, együttműködésével hajtotta végre. 7. 3. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága működése A Bizottság működési rendjét a Házszabály határozza meg. Ennek megfelelően megalakulását követően a Bizottság meghatározza ülésezésének rendjét, ennek alapján az Országgyűlés ülésszaka alatt rendszeresen üléseket tart. A bizottsági ülést a bizottság elnöke a napirendi javaslatot tartalmazó meghívó elküldésével írásban, kivételesen szóban, a napirendi javaslat közlésével hívja össze. A Bizottság határozatképességéhez a bizottsági tagok több mint felének jelenléte szükséges. Ugyanakkor a határozatképesség szempontjából a képviseleti megbízást adó képviselőt szintén jelenlévőnek kell tekintetni. A Bizottság tanácskozóképességéhez a bizottsági tagok több mint egyharmadának a jelenléte szükséges. A bizottság tanácskozóképességének megállapítására csak akkor van szükség, ha azt bármelyik bizottsági tag kéri. Tanácskozóképesség szempontjából a képviseleti megbízást adó képviselőt ez esetben is jelenlévőnek kell tekintetni. A bizottság ülését a bizottság elnöke készíti elő, hívja össze és vezeti. A bizottság elnöke engedélyezi a felszólalásokat, gondoskodik az üléseken a rend fenntartásáról, lebonyolítja a szavazást, kimondja a bizottság határozatát és aláírja az ülésről készült jegyzőkönyvet. 119

A bizottság elnökét tartós akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti. Az alelnök távolléte esetén az elnök a bizottság tagjának adhat írásban eseti képviseleti megbízást. Az elnököt helyettesítő bizottsági tag jogai és kötelezettségei az elnökével azonosak. A Bizottság tagjain kívül a napirendi pont előterjesztője, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési biztos, az Állami Számvevőszék elnöke, továbbá – ha a tárgyalt napirendi pont feladatkörét érinti – a Kormány tagja a bizottság ülésének összehívásával egyidejűleg meghívást kap az ülésre. A meghívott személyek tanácskozási joggal vesznek részt az ülésen, illetve a napirendi pont tárgyalásán. Az ülésen a meghívottat helyettesítésére jogosult személy is képviselheti. A bizottság ülésén a Kormány (döntésre felhatalmazott) képviselője vesz részt. Továbbá a bizottság elnöke a bizottság ülésére szakértőt hívhat meg, aki az ülésen tanácskozási joggal vesz részt. Emellett szakértő meghívására a bizottság tagjai is tehetnek javaslatot, melyről a bizottság dönt. A nyílt ülések a Nemzetbiztonsági Bizottság internetes honlapján figyelemmel követhetőek, az arról készült jegyzőkönyvek elolvashatóak. Azonban a Házszabály és a nemzetbiztonsági és a titokvédelmi törvény ide vonatkozó szabályai alapján, az államtitok, szolgálati titok vagy nyilvánosságra nem hozható adat védelme érdekében a Nemzetbiztonsági Bizottság és a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság ellenőrzési jogkörének gyakorlása során az ülések zártak. Az ilyen jellegű bizottsági ülésekről készített jegyzőkönyveket az állami és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény alapján minősíteni kell. A minősítésre a bizottsági elnök jogosult. A jegyzőkönyvön feltüntetett minősítés a zárt ülés jegyzőkönyvének egész terjedelmére valamint a jegyzőkönyvet tartalmazó valamennyi adathordozóra, továbbá az ülésről készült hangfelvételre is kiterjed. A bizottsági zárt ülésről készült minősített jegyzőkönyv csak a bizottság elnökének engedélyével, a bizottság hivatalos helyiségében, illetőleg az Országgyűlés TÜK irodájában tekinthető meg. A megtekintés tényét és időpontját a megtekintő személy írásban a jegyzőkönyv előlapjára rávezeti és aláírásával hitelesíti. Ide vonatkozó fontos követelmény, hogy a Bizottság tagjait a birtokukba jutott államés szolgálati titkot tartalmazó információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, amely a bizottsági tagság megszűnését követően is fennáll. A bizottságok tagjaiként dolgozó képviselők titoktartási kötelezettségének fontosságát, kiemelt területként történő kezelését támasztják alá a képviselők jogállásáról szóló1990. évi LV. törvénynek a mentelmi jogra vonatkozó szabálya is. Eszerint a képviselő és a volt képviselő a bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény miatt, azonban ez alól a menteség alól kivételt jelent az esetleges államtitoksértés. Ebből következik, 120

hogy a bizottságok tagjai sem közölhetnek megismerésre jogosulatlan személyekkel a szolgálatok tevékenységével kapcsolatos, a zárt üléseken elhangzott államtitoknak minősülő adatot. A parlamenti kontrollt illetően a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok több vonatkozásban is speciális helyzetben vannak, mivel a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezetében, a honvédelmi miniszter irányítása és a főigazgatók vezetése alatt látják el nemzetbiztonsági feladataikat. Tekintettel arra, hogy a katonai titkosszolgálatok a honvédelmi miniszter irányítása és a főigazgatók vezetése alatt országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervekként látják el nemzetbiztonsági feladataikat, a főigazgatóktól az országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága is jogosult tájékoztatást kérni. Ennek a tájékoztatásnak azonban más a jellege: a titkosszolgálati tevékenységre vonatkozóan annak mértéke nem éri és nem is érheti el a Nemzetbiztonsági Bizottság előtti beszámolások részletességét, hiszen a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság előtt csak a honvédség rendeltetésszerű működtetéséhez kapcsolódó, általánosítható tapasztalatok kerülnek szóba, míg a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának parlamenti felügyeletét a Nemzetbiztonsági Bizottság látja el. A Honvédelmi és Rendészeti Bizottságot az ellenőrző tevékenységének keretén belül: 

a miniszter – legalább évente egyszer – tájékoztatja a Honvédelmi és Rendé-

szeti Bizottságot a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok általános tevékenységéről; 

a miniszter tájékoztatja a Bizottságot a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok-

kal kapcsolatos kormányhatározatokról; 

a Bizottság kinevezésük előtt meghallgatja a katonai nemzetbiztonsági szolgá-

latok főigazgatói tisztségére jelölt személyeket, alkalmasságukról állást foglal. A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság tagjának csak az az országgyűlési képviselő választható meg, aki tekintetében elvégezték a törvényben meghatározott eljárás szerinti nemzetbiztonsági ellenőrzést. A Honvédelmi Bizottság tagjai megbízatásuk teljes időtartama alatt nemzetbiztonsági védelemben részesülnek. A nemzetbiztonsági ellenőrzéssel és védelemmel kapcsolatos eljárási rend megegyezik az előzőekben a Nemzetbiztonsági Bizottsággal kapcsolatban leírtakkal. A Nemzetbiztonsági Bizottság és a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság szolgálatokat érintő ellenőrző, felügyelő tevékenysége az alábbiak szerint kapcsolódik. A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatotok közül kizárólag csak a két katonait, a Katonai Biztonsági Hivatalt és a Katonai Felderítő Hivatalt az ország védelmi képességének szemszögéből, mint a honvédelmi miniszter irányítása alatt álló, a védelmi feladatok speciális területét ellátó szervezeteket vizsgálja. 121

A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság tevékenységi körében felügyeli és ellenőrzi, hogy ezen szolgálatok teljesítik-e a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben meghatározott feladataikat. Biztosítják-e a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség területén a belső bűnmegelőzést, a nemzetbiztonsági szempontból kockázati tényezőt jelentő körülmények felderítését, a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés végrehajtásából adódó feladataik maradéktalan ellátását, valamint a felsőbb katonai vezetés részére a katonai tervezéshez szükséges információkat. A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő tevékenysége során ajánlásokat fogalmazhat meg az ország honvédelmi helyzetéből adódó, a szolgálatok hatáskörébe tartozó kérdésekben, illetve a nemzetbiztonsági tevékenység és a katonapolitikai kérdések összefüggéseiben, beleértve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi kapcsolatainak fejlesztési irányait is. Ezzel szemben a Nemzetbiztonsági Bizottság ellenőrző és felügyeleti jogköre felöleli az ország nemzetbiztonsági helyzetének, a nemzetbiztonsági tevékenységnek és a nemzetbiztonsági szolgálatok működésének teljes területét. Hatásköre kiterjed a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységére is, mivel a Bizottság kizárólagos jogkörben ellenőrzi és felügyeli az alapvető emberi jogok korlátozásával járó titkos információgyűjtési eszközök és módszerek alkalmazását, a szolgálatok alkotmányos pártpolitikai befolyásoltságtól mentes működését a titkosszolgálati tevékenység teljes vertikumában. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos ténymegállapító vizsgálatot minden esetben a Nemzetbiztonsági Bizottság folytathatja. A fentiekből kitűnik, hogy a két bizottság között alá- és fölérendeltségi viszony nem áll fenn, de a nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeleti tevékenységében meghatározott pontokon kapcsolódnak egymáshoz. Összegzésképp megállapítható, hogy a mai magyar törvényi szabályozás megteremtette az elvárható feltételrendszert, ami a titkosszolgálatoknak a demokrácia körülményei közötti működéséhez, illetve a hatékony parlamenti kontroll megvalósításához szükségesek

122

Felhasznált irodalom: 1.

A biztonsági és a védelmi szektor felügyelete. Interparlamentáris Unió, A Fegyveres

Erők demokratikus Kontrolljának Genfi Központja, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Budapest, 2004. 2.

Botz László: Hírszerzés a NATO kapujában. Új Honvédségi Szemle, 1999. január

3.

Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti

vázlata, 1945-1990. In: Gyarmati György (szerk.): A Történeti Hivatal évkönyve. Trezor 1. Budapest, Történeti Hivatal, 1999. 4.

Dr. Dezső – Dr. Hajas: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok.

HVG ORAC, Budapest, 2000. 5.

Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika. Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest,

2001. 6.

Godson, Roy (ed. by): Intelligence Requirements for the 1990s. Collection, analysis,

counterintelligence, and covert action. Washington, D.C. Lexington, Mass. Lexington Books, 1989. 7.

Godson, Roy: A hírszerzés és a nemzetbiztonság. In.: Biztonsági tanulmányok az

1990-es évekre, HVK, Budapest, 1998. 8.

Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Történeti Hivatal,

Budapest, 2000. 9.

Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági szolgálatok szabályozása. Belügyi Szemle, 1999. 4-

5. sz. 10.

Héjja István (szerk.) :Külföldi hírszerző és biztonsági szolgálatok. Zrínyi Miklós

Nemzetvédelmi Egyetem, Egyetemi tankönyv, 2007. 11.

Horváth Csaba: A magyar katonai felderítés története. Puedlo Kiadó, Budapest, 2004.

12.

Horváth József: A tábornok vallomása. Pallas, Budapest, 1990.

13.

Izsa Jenő: Az ország biztonságát és a védelmi szféra helyzetét befolyásoló körülmé-

nyek, tényezők. In.: Szakmai Tudományos Közlemények, KBH Tudományos Kutatóhely, MH Térképész Szolgálat, 2003. május 7. konferencia 14.

Izsa Jenő: Erkölcsi aspektusok, dilemmák, konfliktusok a titkosszolgálatok szakmai

tevékenységében, avagy a szakma etikai kérdései. In.: Hadtudományi tájékoztató tanulmánygyűjtemény. HVK VKI 2001/5. szám 15.

Izsa Jenő: Javaslatok a nemzetbiztonsági/titkosszolgálati stratégia kidolgozásához

cikk alapján készült. Hadtudomány, 2007. 1. szám

123

16.

Izsa Jenő: A nemzetbiztonsági tisztek képzésének új lehetőségei. Belügyi Szemle,

2005. 7-8. 17.

Izsa Jenő – Szilágyi Zsolt: A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének

elvi és gyakorlati kérdései. KBH Szakmai Szemle, 2007/3. szám, 5-30. oldal 18.

Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása. Had-

tudomány, 2006. 12. 19.

Kedves Imre: A különleges titkosszolgálati eszközök alkalmazásának története külö-

nös tekintettel a 20. századra. Jogtörténeti vázlat. Rejtjel, Budapest, 2006. 20.

Keegan, John: A háborús felderítés. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.

21.

Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. Október 23. − március 15. − június

16. a Kádár-korszakban. Budapest, Magvető Kiadó, 1996. I-II. kötet 22.

Körösényi András − Tóth Csaba − Török Gábor: A magyar politikai rendszer. Osiris,

Budapest, 2005. 23.

Lénárt Ferenc: Biztonság, nemzetbiztonság. Új Honvédségi Szemle, 2001/1.

24.

Lénárt Ferenc: Az új típusú nemzetbiztonsági információgyűjtés stratégiája. Új Hon-

védségi Szemle, 2004/3. 25.

Lénárt Ferenc: Változó világ – fejlődő hírszerzés és elhárítás. Hadtudomány, 2007. 3.

szám 26.

Lénárt Ferenc: A magán-titkosszolgálati tevékenység és a biztonság. Új Honvédségi

Szemle, 2007. november 27.

Lévay Gábor – OSINT (Open Source Intelligence) – Nyílt információs hírszerzés.

Egyetemi Jegyzet. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2006. 28.

Magyar Balázs: A magyar katonai hírszerzés tevékenységének fő irányai és jellemzői

a Varsói Szerződés időszakában. ZMNE KLHTK Hadtudományi Szemle on-line folyóirat, 2008.2.szám 29.

Melton, H. K.: A nagy kémkönyv. Aréna Kiadó, Budapest, 2000.

30.

Nagy Károly: Titok és biztonság az információs társadalomban. Belügyi Szemle,

1999. 4-5. 31.

NATO Open Source Intelligence Handbook. 2001.

32.

Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyvei. 1999-2007. NBH, Budapest, 2000-2007.

33.

Piekalkiewicz J.: A kémkedés világtörténete I.-II. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1999.

34.

Piekalkiewicz J.: Kémek, ügynökök, katonák. Zrínyi Kiadó, Budapest,1988.

35.

Pilch Jenő: A hírszerzés és kémkedés története I.-III. Franklin Társulat, Budapest,

1936. 124

36.

Radó Sándor: Dóra jelenti. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

37.

Rácz Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. ZMNE jegyzet. Budapest,

2001. 38.

Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásának kérdéséhez. Acta

juridica et politica, Szeged, 2004. 39.

Szalai Gábor: A nemzeti hírszerzés és a magánszektor kapcsolatának alapkérdései az

USA-ban. ZMNE KLHTK Hadtudományi Szemle on-line folyóirat, 2008.2. szám 40.

Szalai Gábor: Hírszerzés a 21. században – Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzé-

si reformja. In.: Nemzetbiztonsági szolgálatok hatékonysága a XXI. században; Tanulmánykötet. Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány Műhelymunkák. Budapest, 2007/8. 41.

Várhalmi Miklós: A magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról másként és mindenki-

nek. Novissima Kiadó, Budapest, 2002. Jogszabályok: 42.

A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről szóló 94/1998.

Országgyűlési határozat 43.

A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáról szóló 2073/2004. (IV.15.)

számú kormányhatározat 44.

1990. évi X. törvény a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélye-

zésének átmeneti szabályozásáról 45.

26/1990. (II. 14.) MT rendelet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti sza-

bályozásáról 46.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény

Internetes honlapok: 47.

http://www.nemzetbiztonsag.hu

48.

http://www.kbh.gov.hu

49.

http://www.kfh.gov.hu

50.

http://www.nbh.gov.hu

51.

http://www.ih.gov.hu

52.

http://www.nbsz.gov.hu

125

MELLÉKLETEK

1. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 94/1998. (XII. 29). számú határozata: a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről

2. A 2073/2004. (IV. 15.) kormányhatározat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról

3. Az 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról

4. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok felvételi követelményei

5. Ajánlott irodalom jegyzéke

126

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 94/1998. (XII. 29). számú határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKÁJÁNAK ALAPELVEI

Az utóbbi évek során Magyarország külső biztonsági helyzetében meghatározó jelentőségű változás következett be, döntően az euro-atlanti integráció terén elért eredmények következtében. A NATO-tagság elérésével, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat gyakorlati előrehaladásával az ország intézményesen is az euro-atlanti térség demokratikus, fejlett és stabil országai közösségének tagjává vált. Mindezek szükségessé teszik a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveinek újrafogalmazását.

1.

A Magyar Köztársaság a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a

hagyományos politikai és katonai tényezőkön túl magában foglalja a széles értelemben vett biztonság egyéb – gazdasági és pénzügyi, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, valamint nemzetközi jogi – dimenzióit is. A globális kihívások, a nemzetközi politikai-gazdasági kölcsönös függőség, a technológiai fejlődés világában az euro-atlanti térség biztonsága oszthatatlan. 2.

A kétpólusú nemzetközi rendszer időszakához képest minimálisra csökkent

egy világméretű fegyveres konfliktus veszélye, ugyanakkor lényegesen megnőtt és összetettebbé vált a kockázatok és veszélyforrások köre. Magyarország biztonságára elsősorban az euro-atlanti régió biztonságának alakulása és a térségében végbemenő politikai–társadalmi–gazdasági folyamatok gyakorolnak hatást, de az ország nem függetlenítheti magát a globális veszélyforrásoktól sem. Szövetségi rendszerhez való kapcsolódása ezek kezelésében további felelősséget és egyúttal megnövelt lehetőségeket teremt. Növekvő kockázatot jelentenek az eltérő társadalmi fejlődésből fakadó, országok és csoportok közötti, átmeneti vagy tartós ellentétek, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságok, az etnikai és vallási feszültségek, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem, a demográfiai feszültségek, a tömeges migráció, és a nagyfokú környezeti ártalmak. Fokozódó kihívást és veszélyt jelent a tömegpusztító fegyverek és azok hordozóeszközeinek elterjedése, valamint az információs rendszerek elleni támadások lehetősége. Emellett az államok közötti feszültségek, illetve államokon belüli 127

fegyveres konfliktusok ma is jelen vannak Európában. Régiónkban sajátos veszélyforrásként jelentkezik az átalakulásból fakadó instabilitás és kiszámíthatatlanság, a demokratizálódási folyamatok törékenysége. Biztonsági környezetünk sajátossága, hogy az új típusú és a hagyományos kihívások gyakran egyidejűleg és egymást erősítve jelennek meg. 3.

A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának fő céljai:



szavatolja az ország függetlenségét, szuverén államiságát és területi épségét;



megfelelő körülményeket teremtsen az Alkotmányban lefektetett elvek érvényre

jutásához, elősegítse a jogállamiság érvényesülését, a demokratikus intézmények és a piacgazdaság zavartalan működését, hozzájáruljon az ország belső stabilitásához; 

előmozdítsa a Magyar Köztársaságban az állampolgári, az emberi, valamint a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok teljes érvényesülését; 

megfelelő feltételeket biztosítson a Magyar Köztársaság területén élők élet-,

vagyon- és szociális biztonságának érvényesüléséhez, a nemzeti vagyon megőrzéséhez; 

hozzájáruljon az Észak-atlanti Szerződésben foglaltak megvalósulásához,

szövetségesei biztonságához; 

elősegítse a nemzetközi béke fennmaradását, az euro-atlanti térség, Európa és

szűkebb régiója biztonságának, stabilitásának erősítését; 

hozzájáruljon a Magyar Köztársaság nemzetközi gazdasági, politikai, kulturális

és egyéb kapcsolatai, együttműködése feltételeinek biztosításához. 4.

A fenti célokat a Magyar Köztársaság az Alkotmánnyal összhangban, a

nemzetközi jog normáinak, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács dokumentumaiban és az Észak-atlanti Szerződésben megfogalmazott alapelveknek és kötelezettségvállalásoknak megfelelően, továbbá más vonatkozó nemzetközi dokumentumokban, a regionális és kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeit tiszteletben tartva kívánja elérni. 5.

A Magyar Köztársaság egyetlen államot sem tekint ellenségének, a

nemzetközi politika valamennyi szereplőjét, akik a nemzetközi jog alapelveit betartják, partnereként kezeli. A vitás kérdéseket a nemzetközi joggal összhangban, az európai gyakorlatot figyelembe véve kívánja rendezni. 6.

A Magyar Köztársaság biztonságát két alapvető pillérre építi: egyfelől

nemzeti önerejére, másfelől az euro-atlanti integrációra és a nemzetközi együttműködésre. 7.

A Magyar Köztársaság biztonságát, polgárai boldogulását tartósan az euro-

atlanti országok demokratikus közösségének tagjaként kívánja megvalósítani.A Magyar

128

Köztársaság a biztonságát leghatékonyabban a kollektív védelem elvére épülő Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (a továbbiakban: Szövetség) tagjaként tarthatja fenn. Magyarország a Szövetség politikai és katonai struktúrájának integráns részeként vállalja a közös védelemből rá háruló feladatokat. A Szövetség konzultációs és döntéshozatali rendszerében való konstruktív részvételt Magyarország olyan eszköznek tekinti, amellyel hozzá tud járulni az euro-atlanti térség biztonságának és stabilitásának erősítéséhez, valamint nemzeti érdekeinek hatékony érvényesítéséhez. Hazánk a transzatlanti együttműködést hosszú távon is az európai biztonság alapvető fontosságú tényezőjének tekinti. A Szövetségen belüli együttműködés keretei között támogatja az európai biztonsági és védelmi identitás fejlesztését, amely Magyarország integrációs politikájának fontos elemét képezi. Az európai integráció – és az ennek legfontosabb keretéül szolgáló Európai Unió – története során megteremtette tagállamai biztonságának gazdasági és politikai alapjait. Az Európai Unióval folyamatban lévő tárgyalások alapján reális célkitűzés, hogy a Magyar Köztársaság, nemzeti érdekei szem előtt tartásával, néhány éven belül az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon – ami 2004-ben realizálódott –, és részt vegyen az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakításában és végrehajtásában. Euro-atlanti stratégiája részeként a Magyar Köztársaság teljes jogú tagságra törekszik a Nyugat-európai Unióban is, amelyben a regionális kihívások kezelésének fontos jövőbeli eszközét látja. 8.

A Magyar Köztársaság továbbra is aktív szerepet vállal az Egyesült

Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, valamint a nemzetközi fegyverzetellenőrzési és non-proliferációs rendszerek tevékenységében. E szervezetek és együttműködési formák a magyar biztonságpolitikai célok érvényesítésének fontos keretéül szolgálnak a normaalkotás, a biztonság- és bizalomépítés, a konfliktusmegelőzés és -kezelés, valamint a vállalt nemzetközi kötelezettségek végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérése terén. A Magyar Köztársaság biztonságának szavatolásában fontos szerepet tulajdonít a nemzetközi együttműködés regionális és szubregionális, valamint hagyományos kétoldalú formáinak is. 9.

A nemzetközi együttműködés csak hatékony nemzeti szerepvállalás mellett

lehet eredményes, így az ország biztonságának szavatolásában továbbra is meghatározó szerep hárul a nemzeti önerőre. A Magyar Köztársaság biztonságának szavatolásában alapvető fontosságú az állampolgárok aktív részvétele, támogatása és áldozatkészsége.

129

A magyar biztonságpolitikának és intézményrendszerének úgy kell működnie, hogy képes legyen időben felismerni, folyamatosan és megbízhatóan értékelni az ország biztonságát veszélyeztető tényezőket, ennek alapján időben meghozni a veszélyhelyzetek megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges döntéseket, és végrehajtani az ezekből fakadó intézkedéseket. 10.

A Magyar Köztársaság biztonságpolitikai céljait elsősorban a külpolitika,

a gazdaságpolitika és a védelempolitika útján érvényesíti. 11.

A magyar külpolitika az euro-atlanti integráció mellett a szomszédsági

politikát és a határon túli magyar közösségek boldogulását állítja figyelme középpontjába. Magyarország a kelet-közép-európai régió stabil pontja, és kezdeményező szerepet játszik a térségbeli stabilitás kiterjesztésében; térségünk valamennyi országával a jószomszédi kapcsolatok ápolására, a regionális és szubregionális együttműködés fejlesztésére törekszik. A szomszédos államokhoz fűződő kiegyensúlyozott, jószomszédi viszony szempontjából alapvető fontosságúnak tartja a térség országai közötti gazdasági, kulturális és emberi jogi – ezen belül kisebbségi – együttműködés erősítését. A Magyar Köztársaság kapcsolatait a régió más országaival az euro-atlanti értékek, a nemzetközi jog normái és a kölcsönös érdekek alapján kívánja építeni. Érdekelt abban, hogy szomszédai a tagsági kritériumok teljesítése révén maguk is mielőbb az euro-atlanti szervezetek tagjaivá váljanak. Erre irányuló törekvéseiket, euro-atlanti elkötelezettségük fenntartását és erősítését Magyarország aktívan támogatja. A Magyar Köztársaság megkülönböztetett figyelmet fordít a határain túl élő magyarság helyzetére, érdekeiknek a nemzetközi jog normáival összhangban álló érvényesülésére. Ugyanígy alapvetőnek tartja a Magyarország területén élő nemzeti kisebbségek jogainak maradéktalan megvalósulását. A biztonságot erősítő tényezőnek tekinti a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését, amellyel ellentétesek az intoleráns és agresszív nacionalizmus, a nemzeti kisebbségek asszimilálására és a lakosság etnikai összetételének mesterséges megváltoztatására irányuló törekvések. Az emberi jogok, ezen belül a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete nem tekinthető egyetlen állam kizárólagos belügyének sem. Magyarország a nemzeti kisebbségek kérdését az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európa Tanács normái, valamint az európai gyakorlat alapján látja szükségesnek rendezni, azt a jószomszédi kapcsolatok és az euro-atlanti integráció szerves részének tekinti.

130

12.

A Magyar Köztársaság biztonságpolitikai célkitűzéseit csak stabil és fejlett

piacgazdaságra építve valósíthatja meg. A nemzetgazdaságnak képesnek kell lennie arra, hogy a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai célkitűzései eléréséhez szükséges gazdasági alapokat biztosítsa. A Magyar Köztársaság olyan gazdaságpolitikát kíván folytatni, amely az egyensúly, a stabilitás és az európai integráció követelményeit is figyelembe vevő, fenntartható, társadalom-

és

környezetbarát,

folyamatosan

javuló

versenyképességen

és

munkahelyteremtésen alapuló gazdasági növekedést tűzi ki célul, és ennek révén – a gazdasági–társadalmi kohézió és szolidaritás érvényesülése mellett – tartósan biztosítja az ország polgárainak jólétét, az életszínvonal és életminőség folyamatos emelését. A gazdaság védelmi felkészítése állami feladat, amely megvalósításánál fontos szempont a piac működésébe történő lehető legkisebb mértékű beavatkozás. 13.

A Magyar Köztársaságnak biztonságpolitikája eszközeként továbbra is

szüksége van a megbízható védelmet jelentő és a Szövetség közös biztonságához is hozzájáruló fegyveres erőre és annak hatékony alkalmazását szolgáló koncepcióra. A Magyar Köztársaság honvédelmi politikája a szövetség, az együttműködés, a visszatartás és a védelem egységén és egymásra épülésén alapul. A

Magyar

Köztársaság

a

honvédelmet

az

állampolgárok

közös

felelősségvállalásán alapuló nemzeti ügynek tekinti. A honvédelem rendszere az Északatlanti Szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek egységére, az ország és a Szövetség védelmi igényeit tudatosan elfogadó polgárok önbecsülésére és felelősségére, a fegyveres erők és a védelem anyagi szükségleteit kielégíteni képes gazdaságra, a védelemre felkészült államszervezetre, a védelem katonai feladatait ellátni képes fegyveres erőkre, a fegyveres erők demokratikus és polgári irányítására és ellenőrzésére, a lakosság és az anyagi javak megóvását szolgáló polgári védelemre, valamint a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatására épül. 14.

Magyarország

azonosul

a

Szövetség

kollektív

biztonságának

és

védelmének elveivel. Fegyveres támadás elhárítására irányuló képességét az Észak-atlanti Szerződésben megfogalmazott alapelveknek megfelelően tartja fenn és fejleszti. Fegyveres erejének fő feladata Magyarország szuverenitásának és területi épségének védelme és – az Észak-atlanti Szerződés alapján – hozzájárulás a Szövetség kollektív védelméhez. További feladata, hogy hozzájáruljon más, közösen vállalt szövetségesi küldetésekhez, részt vegyen a nemzetközi szervezetek égisze alatt zajló nemzetközi béketámogató és humanitárius akciókban, valamint a súlyos ipari, civilizációs, illetve természeti katasztrófák elhárításában. 131

Mindezekben irányadó a Szövetség Stratégiai Koncepciója, amelynek kidolgozásában és továbbfejlesztésében Magyarország tevékeny részt vállal. A Magyar Köztársaság tudatában van annak, hogy az euro-atlanti régióban jelentkező biztonsági kihívások megválaszolása érdekében továbbra is szükséges a Szövetség hiteles védelmi képességének fenntartása, amely a Szövetség tagállamai által képviselt védelmi képességek teljes körén és e védelmi képességnek a Szövetség területén való megfelelő elosztásán alapul. Magyarország vállalt kötelezettségeinek megfelelően, a közös védelem érdekében készen áll a szükséges katonai erő rendelkezésre bocsátására, és lehetőségeinek megfelelően hozzájárul a Szövetség egyéb misszióihoz. 15. létszámát,

A Magyar Köztársaság fegyveres erőinek szervezeti és hadrendi struktúráját, belső

állományarányait,

veszélytényezőknek,

az

ország

fegyverzetét

védelmi

és

felszerelését

szükségleteinek,

a

a

várható

Szövetségben

reális vállalt

kötelezettségeknek, valamint az anyagi, pénzügyi erőforrásoknak megfelelően – a Szövetséggel egyeztetve – alakítja ki. Biztosítja a meghatározott feladatok, illetve a fegyveres erők és a működésükre, fejlesztésükre szolgáló erőforrások közötti összhangot. 16.

Az új típusú kihívások, kockázatok és veszélyek sajátossága, hogy komplex

módon jelentkeznek, és hatásaik az államhatárokon átnyúlnak. Az ellenük való hatékony fellépés szoros nemzetközi együttműködést tesz szükségessé a kül-, a gazdaság- és a védelempolitika területén kívül is. Ennek érdekében a Magyar Köztársaság mind kétoldalú, mind többoldalú keretekben aktívan részt vesz a kihívások és kockázatok megelőzésére és kezelésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekben, különös tekintettel az igazságügyi, a belügyi, a vám- és pénzügyi, a környezet- és katasztrófavédelmi, valamint más érintett szervek tevékenységére. 17.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése gondoskodik az e dokumentumból

adódó feladatok teljesítéséhez szükséges feltételek biztosításáról. A Magyar Köztársaság Kormánya felelős a nemzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia kidolgozásáért, azok szükség szerinti felülvizsgálatáért, valamint a belőlük fakadó feladatok végrehajtásáért.

132

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI BIZTONSÁGI STRATÉGIÁJA A 2073/2004. (IV. 15.) kormányhatározat

A rendszerváltozás után végbement euro-atlanti integrációs folyamat során Magyarország olyan integrációs szervezetek tagjává vált, amelyekben a tagállamok stabilitása a közös értékek, a demokrácia és jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülésének biztosításán alapul, és ezek megvédéséért készek és képesek egymást segíteni. Magyarország biztonsági helyzete szilárd, biztonságának alapvető garanciája a NATO és az EU keretein belül folytatott együttműködés. Magyarországot nem fenyegeti katonai agresszió, és az egyéb hagyományos fenyegetések kockázata is minimális. Ugyanakkor új fenyegetések és kihívások jelentek meg, amelyekre csak nemzeti erőfeszítéseinket összehangoló kormányzati fellépéssel, képességeink tudatos fejlesztésével és rugalmas alkalmazásával, valamint széleskörű nemzetközi együttműködéssel lehetséges hatékony választ adni. Az országgyűlés 94/1998. (XII. 29.) számú határozata – a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről – hosszabb távra meghatározza az ország biztonság- és védelempolitikájának alapjait. A határozat 17. cikkelye kimondja: „a Magyar Köztársaság kormánya felelős a nemzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia kidolgozásáért, azok szükség szerinti felülvizsgálatáért, valamint a belőlük származó feladatok végrehajtásáért.” A nemzeti biztonsági stratégia elfogadásával és a nemzeti katonai stratégia kidolgozására vonatkozó konkrét feladatszabással a kormány e kötelezettségnek tesz most eleget. A nemzeti biztonsági stratégia épít a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról szóló 2144/2002. Kormányhatározatra; a biztonsági környezet értékelése, az érdekek megfogalmazása, valamint a célok, feladatok és eszközök meghatározása ugyanakkor tükrözi az elfogadása óta történt változásokat, elsősorban a NATO-tagságból és eu-csatlakozásból adódó integrációs teendőket. A nemzeti biztonsági stratégia a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveire épít, és összhangban van a NATO 1999. évi stratégiai koncepciójával és az EU által 2003-ban elfogadott európai biztonsági stratégiával. Rendeltetése, hogy az értékek és érdekek számbavétele, a biztonsági környezet elemzése, a fenyegetések, a kockázati tényezők és kihívások azonosítása alapján meghatározza azokat a célokat, feladatokat és eszközöket, amelyekkel Magyarország a század elejének nemzetközi politikai–biztonsági

133

rendszerében érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit. A nemzeti biztonsági stratégiára épülve összehangoltan készülnek el azok az ágazati stratégiák, többek között katonai, nemzetbiztonsági, rendvédelmi, gazdasági–pénzügyi, humánerőforrás-fejlesztési, szociálpolitikai, informatikai és információvédelmi, katasztrófavédelmi és környezetbiztonsági területen, valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén, amelyek az átfogóan értelmezett biztonság területén határozzák meg a teendőket. 1. ÉRTÉKEK ÉS ÉRDEKEK A Magyar Köztársaság a biztonságot átfogó módon értelmezi: az a hagyományos politikai és védelmi tényezők mellett többek között gazdasági, társadalmi, ezen belül emberi és kisebbségi jogi, valamint környezeti elemeket is magába foglal. A Magyar Köztársaság alapvető értékként kezeli az olyan hagyományos, szorosan összefüggő és egymást kölcsönösen feltételező értékeket, mint a béke, biztonság, stabilitás, szuverenitás, demokrácia, jogállamiság, a vállalkozás szabadsága, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok biztonságát, jólétét és gyarapodását, a magyarság kulturális örökségének és identitásának megőrzését. A globalizáció és a kölcsönös függőség erősödése nyomán módosult a nemzeti érdekek tartalma és megjelenésük formája. Az integrációs folyamatok következtében az állam politikai és gazdasági szuverenitása új értelmet nyer, az egyes országok sajátos nemzeti érdekeinek jelentős része közös érdekekbe ágyazódik. A magyar nemzeti érdekeket, a politikát, a gazdaságot, a kül- és biztonságpolitikát, valamint a védelmet egyaránt magában foglaló euroatlanti integráció keretében lehet és szükséges érvényesíteni. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI BIZTONSÁGI ÉRDEKÉNEK TEKINTI: 

Szuverenitásának, területi épségének és alkotmányos rendjének megőrzé-

sét; a demokrácia, a politikai pluralizmus, a jogállamiság, a vállalkozás szabadsága, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülését. 

Az ország stabilitását, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, lehe-

tőségeinek kibontakoztatását; gazdasági, technológiai és emberi erőforrásainak átfogó és gyors ütemű fejlesztését; a fejlett ipari országok szintjéhez közelítését, a fenntartható gazdasági növekedést; állampolgárai biztonságának és jólétének előmozdítását és egy mindezeket 134

sokoldalúan elősegítő biztonsági környezet kialakítását. 

A nemzetközi béke és biztonság fenntartását; a regionális, államok közötti

és országokon belüli konfliktusoknak – az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi jogi normákkal összhangban álló – megelőzését, illetve megoldását. 

Az Európai Unió keretében megvalósuló integráció kiterjesztését és elmé-

lyítését; a tagállamok közötti egyenjogúságot és szolidaritást, a közösségi módszer erősítését; a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságának növelését, a KKBP eszközéül szolgáló európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) erősítését; Magyarországnak az EU intézményi struktúrájába történő integrációját és érdekérvényesítési lehetőségeinek erősítését. 

A NATO euro-atlanti biztonsági rendszerben betöltött központi szerepé-

nek tartós fennmaradását; a NATO tevékenységének a 21. század megváltozott biztonságpolitikai körülményeihez igazítását, hatékonyságának növelését; a transzatlanti kapcsolatrendszer szilárdságát, beleértve az Egyesült Államok európai katonai jelenlétét és aktív szerepvállalását; a NATO közös értékekre és érdekekre épülő, a kollektív biztonság erősítését szolgáló további bővítését, valamint Magyarország szövetségesi szerepének erősítését. 

A demokratikus értékek általános érvényesülését; beleértve azok euro-

atlanti térségen túli térnyerését. 

A közép-, kelet- és délkelet-európai térség, különösen a Magyarországgal

szomszédos országok demokratikus értékrenden alapuló tartós stabilitását és euroatlanti integrációját; a határon túli magyarság jogainak minél szélesebb körű érvényesítését. 

A kelet-európai országok, különösen Ukrajna és Oroszország demokratikus

értékrenden alapuló tartós stabilitását, az euro-atlanti integrációs szervezetekhez való közeledését. 

Az euro-atlanti térség tartós stabilitását, a térség konfliktusainak átfogó

rendezését, a térség biztonságát érintő fenyegetések, elsősorban a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedésének visszaszorítását. 

A nemzetközi rendszer összes szereplőjének – államok, nemzetközi szerve-

zetek, nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek – konstruktív együttműködését; a kétoldalú, regionális és multilaterális keretekben folytatott együttműködés és a sokoldalú gazdasági együttműködés fejlesztését.

135

2. A BIZTONSÁGI KÖRNYEZET – FENYEGETÉSEK, KOCKÁZATOK, KIHÍVÁSOK A biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan bővült a biztonsági kockázatok köre is. A biztonságpolitikában a hagyományos nemzetállami szereplők mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az úgynevezett nem állami szereplők (nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, nem kormányzati szervezetek, valamint a nemzetközi bűnözői és terrorista csoportok). Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű fenyegetések. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatók és előre jelezhetők. Jellemző tendencia a külső és belső kockázati tényezők közötti határvonal elmosódása. A kockázati tényezők globális, regionális és belső szinten, de általában nem egymástól elkülönülten, hanem egyszerre és egymást erősítve jelentkeznek. Az új kihívásokra a nemzetközi szervezetekben, intézményekben és más együttműködési struktúrákban folytatott együttműködés kínálja a leghatékonyabb választ. Magyarország tagsága az Európai Unióban és a NATO-ban egyszerre jár alkalmazkodási–igazodási kötelezettségekkel, valamint a döntéshozatalban és közös cselekvésben való részvétel lehetőségével. 2.1. A GLOBÁLIS KIHÍVÁSOK A globalizáció felgyorsult, és a nemzetközi viszonyok valamennyi területén mélyreható változásokat okoz. Különösen a technológia, az információs technológia, a közlekedés, a kereskedelem és a pénzügyek, valamint a közegészségügy területén jutott olyan fokra, amelynek következtében – az általa létrehozott előnyök mellett – új típusú biztonsági kockázatok jelentek meg. Az országhatárokon átnyúló fenyegetések a Magyar Köztársaság nemzetközi környezetét és biztonságát is nagymértékben befolyásolják. 2.1.1. A terrorizmus Az Egyesült Államok területén 2001. szeptember 11-én végrehajtott támadás egyértelműen jelezte, hogy a globális terrorizmus – logisztikai, pénzügyi és műveleti képességeinek jelentős növekedése révén – stratégiai fenyegetéssé vált az euro-atlanti térség biztonságára. A terroristatevékenység célja a demokratikus társadalmi és politikai intézmények megbontása, a társadalmak kormányokba vetett bizalmának megingatása. A terrorizmus destabilizáló hatást gyakorol a nemzetközi viszonyokra, a terrorcselekmények megszervezését és támogatását szolgáló tevékenységek (illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás) aláássák az 136

államok és a nemzetközi rendszer működését. A terrorcselekmények hozzájárulhatnak más globális – politikai, gazdasági, kereskedelmi, migrációs és egészségügyi – válságok kialakulásához is. 2.1.2. A tömegpusztító fegyverek elterjedése Az euro-atlanti térség biztonságát fenyegető másik stratégiai veszélyt a tömegpusztító (nukleáris-radiológiai, vegyi és biológiai) fegyverek és hordozóeszközeik, valamint az előállításukhoz szükséges technológiai ismeretek terjedése és felhasználásuk lehetősége, továbbá e fenyegetés és a terrorizmus potenciális összefonódása jelenti. Bár a nemzetközi egyezmények és exportellenőrzési rezsim intézkedések végrehajtása lassítja a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik terjedését, nő a kockázata annak, hogy ilyen fegyverek és anyagok terroristacsoportok, a terrorizmust támogató, illetve annak menedéket adó államok területére vagy birtokába kerülnek. A tömegpusztító fegyverek elterjedésében az azokat birtokló vagy azok kifejlesztésére törekvő államokon túl a szükséges technológiákkal, nyersanyagokkal, szakemberekkel rendelkező államoknak is különleges felelősségük van. A tömegpusztító eszközök elterjedése önmagában is kihívást jelent, mivel célba juttatásuk nem hagyományos módon is történhet. Különösen nagy veszélyt jelentenek a vegyi és biológiai fegyverek, amelyek viszonylag könnyen előállíthatók, nehezen ellenőrizhetők, és a regionális konfliktusok vagy nemzetközi terrorcselekmények során nagyobb az alkalmazásuk veszélye. Emellett számos ország törekszik arra, hogy önállóan vagy más államokkal együttműködve kis és középes-hatótávolságú hordozóeszközökre tegyen szert, s ezzel erősítse regionális szerepét és befolyását. A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elsősorban a feszültséggócokban jelent fokozott veszélyt, de a rakétatechnológia elterjedése közvetve Európa és az euro-atlanti térség biztonságát is veszélyezteti. 2.1.3. Instabil régiók, működésképtelen államok A világ országai egyenlőtlenül részesednek a globalizáció hasznából és terheiből, ami növeli a fejlettségbeli különbségeket és súlyosbítja a lemaradók helyzetét. A fejletlen régiókban élők szegénységének növekedése, emberi jogaik korlátozása, szélsőséges ideológiák megjelenése a korrupció térnyeréséhez, az etnikai és vallási ellentétek, a belső konfliktusok kiéleződéséhez, esetleg az államiság hanyatlásához vagy megszűnéséhez, továbbá országon belüli és regionális fegyveres konfliktusokhoz, és ennek következtében egész régiók destabilizálódásához vezethet. Az ilyen bizonytalan térségek, továbbá a működésképtelen államok könnyen válhatnak az országhatárokon átnyúló szervezett bűnözés gócpontjaivá, teret engedhetnek a terrorista szervezetek megtelepedésének, felerősíthetik a migrációs kihívásokat, a fegyver- és kábítószer-kereskedelem veszélyeit. 137

2.1.4. Az illegális migráció Magyarország határai várhatóan hosszabb ideig az EU és a schengeni térség külső határai lesznek, ami együtt jár az uniós határszakasz igazgatásának felelősségével és terheivel. A migráció Magyarországot eddig elsősorban tranzitországként érintette, azonban hazánk egyre inkább célországgá is válik. Magyarországnak az EU közös, vagy közösségi politikái által érintett keleti és délkeleti szomszédai európai integrációs kilátásaik, migrációkibocsátó és -áteresztő szerepük, és a szervezett bűnözés elleni erőfeszítéseik szempontjából eltérnek egymástól. A migrációt természetes, de összetett jelenségként kezeljük, amely gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint biztonsági kockázatokat egyaránt magában rejt. A lehetőségeket és a kihívásokat is az európai integráció közép- vagy hosszú távú perspektívájában használhatjuk ki, illetve kezelhetjük legmegfelelőbben. A biztonsági kockázatok kezelését az uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése mellett saját nemzeti biztonsági érdekeink is megkövetelik. Nem zárható ki, hogy a migrációs mozgások keretében szervezett bűnözői vagy terroristacsoportok is próbálnak Magyarországon megtelepedni, illetve pozíciókat kiépíteni. Az illegális migráció elsősorban rendészeti kérdésként jelentkezik. A schengeni csatlakozást követően a külső – elsősorban szárazföldi – határok fokozott védelme a magyar határőrizeti szervek és a bevándorlási hivatal hatékonyabb együttműködését követeli meg. A schengeni együttműködéshez történő csatlakozással párhuzamosan az uniós támogatások hatékony felhasználásával korszerű és biztonságos határigazgatási rendszert kell kiépíteni. A migrációval – az illegális migrációval is – együtt járó biztonsági kérdéseket nemzetközi együttműködés keretében kezeljük, kiemelt figyelemmel a nemzetközi szervezett bűnözés visszaszorítására és a terrorcselekmények megelőzésére, megakadályozására. Migrációs politikánk kialakításában különös hangsúlyt kapnak a környező országokban élő jelentős számú magyar kisebbséggel kapcsolatos sajátos szempontok. 2.1.5. A gazdasági instabilitás A globalizáció korunk meghatározó folyamata, amely – a kölcsönös függőség növelésével – világméretűvé szélesíti a gazdasági együttműködést, és az előnyök kölcsönös kihasználása révén dinamikus pályára állítja a gazdasági növekedést. Jelentős befolyással bír a nemzetek saját gazdaságpolitikájára, kijelöli a fő fejlődési tendenciákat, valamint felgyorsítja a vállalkozások, termelési tényezők szabad áramlásán alapuló nemzetközi együttműködését. A globalizáció negatív következménye, hogy a kölcsönös függőség növekedésével a nemzetgazdaságokat sújtó problémák és zavarok könnyen továbbterjednek, és ott is zavart okozhatnak, ahol azt a gazdasági rendszer nem indokolja. A nyitott magyar gazdaság ilyen 138

szempontból különösen sebezhetőnek számít. A gazdaságbiztonság kiemelten fontos területe az ország energiabiztonsága. 2.1.6. Az információs társadalom kihívásai A hosszú távú lemaradás hátrányos következményeinek elkerülése érdekében Magyarország számára kiemelt feladat a felzárkózás a fejlett világ információs és telekommunikációs színvonalához. Az információs forradalom vívmányainak mind szélesebb körű megismertetése, az oktatás színvonalának emelése kulcsfontosságú érdek, ami közvetve pozitív hatással van a gazdaságra, a társadalom életére és az ország érdekérvényesítő képességére. Az informatikai infrastruktúra technikai és szellemi feltételeinek biztosítása mellett ügyelni kell e rendszerek védelmére és a megfelelő tartalékok képzésére is. Az informatika számtalan lehetőséget teremtett a társadalom számára, de fokozta annak veszélyeztetettségét. A számítógépes hálózatok és rendszerek sebezhetősége, túlterhelése, az információlopás, a vírusterjesztés és a dezinformáció kockázati tényezőt jelent az ország számára. 2.1.7. A globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások Az emberiség számára az egyik legnagyobb horderejű kihívást a környezetvédelemmel és a civilizációs fenyegetésekkel járó, határon átívelő problémák jelentik. Természeti erőforrásaink, a természeti területek és természeti értékek megóvása, valamint a környezeti egyensúly megóvása növekvő terhet ró a társadalmakra. Az olyan globális problémák, mint az esőerdők pusztulása, az ózonréteg károsodása, az üvegházhatás, a levegő, a víz és a talaj szennyezettségének növekedése földünk egészére nézve veszélyt jelentenek. A természeti és civilizációs katasztrófák különösen súlyosan érintik a térség szűkös erőforrásokkal és fejletlen gazdasági rendszerrel rendelkező országait. Magyarországra földrajzi adottságainál fogva fokozottan hatnak a Kárpát-medence szomszédos országaiban keletkező környezeti és civilizációs ártalmak, az árvizek, a víz- és levegőszennyezés, valamint az esetleges katasztrófák. A környezeti veszélyforrások közvetve hatással vannak a lakosság egészségi állapotára, valamint hozzájárulnak veszélyes járványok és fertőzések kialakulásához és terjedéséhez. A jövőben várhatóan egyre inkább számolni kell nagyobb kihatású közegészségügyi válsághelyzetekkel is. 2.2. A REGIONÁLIS KIHÍVÁSOK 2.2.1. Közép-Európa Közép-Európa biztonsági helyzetének alakulását alapvetően pozitív változások jellemzik. Közvetlen földrajzi környezetünk államainak többsége a NATO, illetve az EU tagállama lett, vagy belátható időn belül azzá válik, és a bővítésből egyelőre kimaradók is elköte139

lezték magukat a közös euro-atlanti értékek mellett az integrációt választva felemelkedésük eszközeként. Az integrációs folyamat, a stabilitás zónájának kiszélesedése kedvező változásokat hozott a térség államainak mind belső viszonyaiban, mind egymás közötti kapcsolataiban. Az EU- és NATO-tagság perspektívája hatékony eszköznek bizonyult Európa átalakuló államai demokratizálódásának és szabad piacgazdaságának támogatására, szomszédsági és regionális politikájuk alakítására. 2.2.2. Délkelet-Európa A délkelet-európai térségben kedvező fejlemény, hogy a térség államai elkötelezték magukat az euro-atlanti értékek iránt, és kinyilvánították csatlakozási szándékukat az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz. A nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ, NATO, EU) összefogásával zajló válságkezelő tevékenység eredményeként csökkent a régió destabilizálódásának, nemzeti vagy államközi konfliktusok kirobbanásának veszélye, és a térség államai általában az önfenntartó stabilitás irányába fejlődnek, az euro-atlanti értékek ugyanakkor továbbra is országonként jelentősen eltérő módon érvényesülnek. A politikai és gazdasági rendszerváltás lassú üteme, a régió egyes államainak társadalmait, politikai felépítményét és gazdaságát átszövő korrupció, a társadalmi–szociális ellentmondások, a megoldatlan nemzeti, etnikai, kisebbségi és vallási problémák lassítják a felzárkózási és integrációs törekvéseket, és kedvező feltételeket nyújthatnak a terrorizmus, valamint a szervezett bűnözés, azon belül is az ember-, kábítószer- és fegyvercsempészet különböző formái számára. Mindezeket figyelembe véve a nemzetközi jelenlétre – különös tekintettel az EU átfogó szerepvállalására – hosszabb távon is szükség lesz. 2.2.3. A FÁK-országok A volt Szovjetunió utódállamainak átalakulási folyamatai még mindig nem fejeződtek be, a gazdasági és politikai struktúrák kiépítése nem zárult le, ennek ellenére erősödnek a konszolidáció, a kiszámíthatóság és a partnerségre törekvés elemei. Magyarország tágan értelmezett biztonságát több aspektusában is érinti az új államok útkeresése, a Független Államok Közösségének (FÁK) fejlődési nehézségei, Oroszország mozgásterének alakulása, külpolitikai, külgazdasági lehetőségeinek változása és politikai motivációi, valamint Ukrajna helyzete. Veszélyt jelent a térségből kiinduló, Magyarországot egyrészt cél-, másrészt tranzitországnak tekintő szervezett bűnözés és illegális migráció. EU-csatlakozásunkkal ez a nyomás várhatóan növekedni fog, ugyanakkor közösségi eszközökkel, módszerekkel és támogatással léphetünk fel ellene. Oroszország földrajzi kiterjedése, természeti és humán erőforrásai, illetve katonai potenciálja – különösen nukleáris ereje miatt – továbbra is a nemzetközi politika 140

fontos szereplője. Az ország belső instabilitásából származó veszélyek csökkentek, de nem tűntek el teljesen. A kedvezőbb gazdasági és pénzügyi lehetőségek ellenére nem történt meg a gazdaság átfogó modernizálása, és a demokratikus intézményrendszer működése sem felel meg maradéktalanul az európai normáknak. Oroszország partneri viszonyt alakított ki a NATO-val, illetve gazdasági–társadalmi modernizációs céljai eléréséhez az EU-val. Kölcsönös érdek, hogy Oroszország és az euro-atlanti térség államai és szervezetei stabil és kiszámítható partnerek legyenek egymás számára. Ukrajna elkötelezte magát az euro-atlanti integráció mellett. Magyarország érdekelt a független, demokratikus Ukrajna társadalmi-gazdasági átalakulásának sikerében. Ukrajna stabilitása, prosperitása, demokratikus reformfolyamatainak kiteljesítése, valamint szomszédaival alakított kapcsolatainak kiegyensúlyozottsága kiemelten fontos tényezője régiónk békéjének és biztonságának. Európai és egyben magyar biztonsági érdek az ország európai és euro-atlanti szervezetekkel folytatott együttműködésének elmélyítése. A kaukázusi és a közép-ázsiai utódállamok társadalmi–politikai helyzetét, illetve egymáshoz fűződő kapcsolatait társadalmi és szociális feszültségek, etnikai és vallási különbségek, határproblémák, területi igények, környezeti problémák, befagyott konfliktusok terhelik, amelyeket tovább súlyosbítanak a szervezett bűnözés és a terrorizmus különböző megnyilvánulási formái. A térség államainak demokratikus átalakulása és piacgazdasági fejlődése még nem fejeződött be, és nem zárható ki destabilizálódásuk lehetősége, tekintélyuralmi rendszerek létrejötte, politikai, gazdasági, szociális vagy környezeti válsághelyzetek kialakulása, sőt katonai konfliktusok sem. 2.2.4. A mediterrán térség, a Közel-Kelet és a Közép-Kelet Az Európát délről határoló mediterrán térség több államát a szegénység, a gyors népességnövekedés, valamint a globalizációs folyamatokba történő elégtelen bekapcsolódási képesség jellemzi, amelynek következtében az utóbbi időszakban megnőttek a térségből eredő, az illegális migrációval és a terrorizmus terjedésével összefüggő kockázatok. Az Európai Unió hosszabb távú stratégiájában – amelyhez Magyarország is csatlakozik – arra törekszik, hogy ezeket a kockázatokat a partneri viszony és a politikai párbeszéd erősítésével csökkentse. A közel-keleti konfliktus sajátossága, hogy a politikai ellentétek és területi viták vallási köntösben is kifejezésre jutnak, amit tovább súlyosbítanak a népcsoportok közötti kulturális különbségek, történelmi érzékenységek és az érintett nemzetközi szereplők eltérő törekvései. A konfliktus tartós megoldatlansága a világpolitika, és ezen belül Európa szempontjából az egyik legnagyobb biztonsági kockázatot jelenti, amelynek kiemelt figyelmet kell szentelni. A 141

közel- és közép-keleti konfliktusok szoros kapcsolatban állnak a térség stratégiai jelentőségű energiahordozó-kincseinek biztonságával, illetve annak ellenőrzésére irányuló törekvésekkel. A közép-keleti térségben a terrorizmus mellett a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik birtoklására irányuló törekvések képviselik a legsúlyosabb biztonsági kockázatokat. Az erősödő globalizáció miatt a tőlünk távol fekvő régiókban zajló események is befolyásolják biztonságunkat. A NATO és az EU tagjaként Magyarországnak a korábbinál nagyobb figyelemmel kell kísérnie az euro-atlanti térségen kívül zajló eseményeket, konstruktív állásponttal kell rendelkeznie a földrajzilag távol eső régiók problémáinak kezelését illetően, és számolnia kell a velük összefüggésben jelentkező feladatokkal. 2.3. A BELSŐ KIHÍVÁSOK A Magyar Köztársaság biztonsági helyzetének alakulását alapvetően befolyásolják a társadalmi-gazdasági átalakulást kísérő negatív jelenségek, mint például a szegénység, valamint a szabályozási folyamatok összehangolásának igénye. 2.3.1. A szervezett bűnözés Magyarország belső biztonságára veszélyt jelent a szervezett bűnözés, amely megerősödött a politikai rendszerváltozás időszakában, kihasználva a társadalmi–gazdasági átalakulás bizonytalanságait. A szervezett bűnözői csoportok kapcsolatokat alakítottak ki külföldi bűnözői csoportokkal, és tevékenységük a kábítószer-, fegyver-, stratégiai anyag-, gépjármű- és embercsempészetre is kiterjed. A szervezett bűnözés jellegzetes tulajdonsága, hogy e csoportok igyekeznek érdekeiket a gazdasági szférán túl is érvényesíteni, ezért fokozatosan növelik legális gazdasági tevékenységüket és befolyásukat. Az állami ellenőrzés rendszere nem elég hatékonyan követte a változásokat, ezért különösen indokolt az ellenőrzésre hivatott szervezetek közötti együttműködés erősítése. Az uniós csatlakozást követően a szervezett bűnözés fokozódó aktivitásával és az EU-n kívüli államokban működő bűnözői körökkel való erősödő kapcsolatteremtéssel kell számolnunk. 2.3.2. A feketegazdaság és a korrupció A piacgazdaság és a törvényesség ellen ható legnagyobb kihívás a feketegazdaság és szervezett bűnözés mellett a korrupció, amely szinte minden társadalomban tetten érhető valamilyen formában, az átalakuló gazdaságokban azonban fokozott veszélyt jelent. A feketegazdaság, a korrupció és a szervezett bűnözés egymást erősítő jelenségek. Különös veszélyt jelent, ha a korrupció a közéleti, hatósági területen jelenik meg. A korrupciót a közélet tisztasága, az azt biztosító rendezett jogszabályi háttér, valamint az összehangolt rendészeti, 142

hatósági tevékenység szoríthatja vissza. 2.3.3. A kábítószerek terjedése Magyarország

a

kábítószer-kereskedelem

terén

hagyományosan

tranzitországnak tekinthető a termelők és a nyugati fogyasztók között, a hazai kereslet növekedésével azonban országunk is a fogyasztó országok közé került, ami közvetlen hatással van a bűnözés, és ezen belül is a szervezett bűnözés terjedésére. A súlyosbodó problémára az iskolások és fiatalok körében tapasztalható rendszeres vagy alkalmi kábítószer-fogyasztás növekedése világít rá. 2.3.4. A politikai és a vallási szélsőségek Biztonsági kihívásnak tekintendők a szociális és társadalmi feszültségeket kihasználó szélsőséges politikai és vallási csoportok, amelyek a demokratikus jogállam által biztosított egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot használják fel arra, hogy mások alapvető jogait korlátozzák, az alkotmányos intézmények működését megzavarják, vagy politikai törekvéseiket népszerűsítsék. 2.3.5. A demográfiai kihívások Demográfiai mutatóit tekintve Magyarország kedvezőtlen helyzetben van. A népesség elöregedése, valamint fokozatos csökkenése az idő múltával két szempontból is kihívást jelent. Egyrészt a korosztályi struktúra változása – a gazdaságilag aktív és passzív lakosok arányának változása miatt – negatívan hat az ország jövedelemtermelő képességére, másrészt a kiadási oldal (nyugdíj- és egészségügyi ellátás) nagyobb terhei a költségvetésre rónak fokozott terheket. 3. CÉLOK, FELADATOK Magyarország alapvetően a NATO- és EU-tagság keretei között, szövetségeseivel és partnereivel együttműködve garantálja biztonságát. Az integrációs szervezetekben betöltött tagság kibővíti Magyarország felelősségét, valamint a fenyegetések és kihívások kezelésére szolgáló eszközök és biztonságpolitikai tevékenységek körét. Magyarország nemzeti érdekeiből, globális és regionális környezetéből következnek azok a célok és feladatok, amelyeket az ország rendelkezésére álló eszközökkel kell megvalósítani. Magyarország úgy tudja aktívan alakítani biztonsági helyzetét és környezetét, ha tudatosan fejleszti képességeit, kiaknázza az integráció nyújtotta előnyöket, és a változásokhoz igazodva, rugalmasan használja a rendelkezésére álló eszközöket és erőforrásokat. A kül- és biztonságpolitika gyakorlati megvalósítása során követelmény, hogy az ország euro-atlanti integrációjának európai és transzatlanti elemei kiegyensúlyozottan jelenjenek meg. 143

3.1. A NEMZETKÖZI SZERVEZETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ CÉLOK ÉS FELADATOK 3.1.1. A NATO Magyarország az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjaként élvezi a tagállamok területi épségét, politikai függetlenségét és biztonságát megvédeni hivatott szövetségi garanciákat. A NATO tevékenységében a hagyományos védelmi feladatok és képességek megőrzése mellett egyre nagyobb szerepet kap az euro-atlanti térségben, valamint az azon kívül jelentkező válságok kezelése, továbbá az érintett térségek államaival kialakított partneri viszony. Magyarország alapvető érdeke, hogy a NATO továbbra is a transzatlanti biztonságpolitikai párbeszéd és együttműködés elsődleges fóruma maradjon, tevékenységét a 21. század megváltozott biztonságpolitikai körülményeihez igazítva megőrizze hatékonyságát, és hozzájáruljon a biztonság és stabilitás övezetének kiterjesztéséhez. Magyarország a többi tagállamhoz hasonlóan elősegíti a szövetség adaptációját, és – saját érdekében és a méltányos tehermegosztás jegyében – részt vállal a szövetség előtt álló feladatok végrehajtásában. Folyamatosan megújuló erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megfeleljen a szövetségesi együttműködésből fakadó, különösen a katonai műveletek végrehajtásához szükséges politikai és katonai elvárásoknak, adaptálja döntéshozatali és válságkezelési rendszerét a NATO döntéshozatali és válságkezelési rendszeréhez, és biztosítsa a szövetségi döntések társadalmi támogatottságát és a végrehajtásukhoz szükséges forrásokat és közjogi feltételeket. Katonai–védelmi oldalról Magyarország érdemi hozzájárulásra törekszik a szövetségi missziók teljes spektrumában, beleértve az euro-atlanti térségen kívül végrehajtott expedíciós műveletekben való részvételt is, és biztosítja, hogy a magyar haderő kellő időben és megfelelően kiképzett és felkészített erőkkel tudjon hozzájárulni a NATOvezetésű, illetve a szövetségesei részvételével zajló koalíciós műveletekhez. 3.1.2. Az Európai Unió A magyar külpolitika növekvő fontosságú keretét jelenti az Európai Unió közös külés biztonságpolitikája. Az Európai Unió államai a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az ennek eszközéül szolgáló európai biztonság- és védelempolitika alapjainak lerakásával komoly lépést tettek az Európai Unió nagyobb világpolitikai szerepvállalása és válságkezelési képességeinek erősítése felé. Az Európai Unió ezzel arányosan egyre növekvő szerepet vállal a szomszédságát képező, valamint a távolabbi térségek biztonságának és stabilitásának erősítésében, bár a kollektív védelem alapja és megvalósításának kerete továbbra is a NATO marad. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakításában Magyarország is aktívan részt vesz. Közösségi keretek között a magyar külpolitika is nagyobb eséllyel 144

képviselheti érdekeit, mint az pusztán az ország nagyságából, tényleges teljesítőképességéből fakadna. Magyarország emellett felhasználhatja azt a megnyíló lehetőséget, hogy az Európai Unión keresztül globális folyamatokra is nagyobb befolyást szerezzen. A Magyar Köztársaságnak tagállamként célja, hogy az EU hatékony, a nemzetközi színtéren is cselekvőképes legyen, amelyben érvényesül a tagállamok egyenjogúsága és a tagországok közötti szolidaritás elve, továbbá az intézményi egyensúly megőrzése mellett megerősödik a közösségi módszer. Magyarország számára kiemelkedő feladat, hogy elmélyítse az ország gazdasági és politikai integrációját, valamint aktív részvételét az Európai Unió valamennyi politikaformáló és döntéshozatali intézményében. A magyar külpolitika európai uniós beágyazottságát két vetületben szükséges megalapoznunk. Stratégiai értelemben törekedni kell arra, hogy a magyar érdekek minél teljesebb mértékben megjelenjenek az EU külkapcsolataiban, másrészt úgy kell alakítanunk saját mozgásterünket, hogy diplomáciánk ne oldódjon fel teljesen az Európai Unió egyre mélyülő közös kül- és biztonságpolitikájában. A közös kül- és biztonságpolitikából azonban következik, hogy a magyar külpolitika EU-n kívüli kontaktusaiban is a közös értékek alapján jár el. Mindez nem zárja ki, hanem éppen feltételezi, hogy határozottan és aktívan fellépjünk sajátos nemzeti érdekeink érvényesítéséért azon, számunkra különösen fontos kérdésekben, amelyek az EU nemzetközi szerepvállalásának is sarokpontjait képezik. Ilyen témák a szoros transzatlanti együttműködés, illetve az Egyesült Államokhoz fűződő partneri viszony erősítése; az Európai Unió szomszédságpolitikája, ezen belül a keleti irány hangsúlyainak kibontása; az EU balkáni szerepvállalása, és ezen országok európai integrációs perspektívájának biztosítása, a kisebbségek jogainak minél szélesebb körű érvényesítése; továbbá az EU mediterrán térséggel és a szélesebb értelemben vett Közel-Kelettel kapcsolatos politikájának alakítása. Magyarországnak különös érdeke fűződik a balkáni országok demokratizálódásához, ezért kiemelt cél, hogy a régió országait megismertessük az euro-atlanti biztonsági struktúrákhoz való csatlakozás előnyeivel, és átadjuk a csatlakozás során szerzett tapasztalatainkat. Magyarország aktívan részt vesz az európai biztonság- és védelempolitika megvalósításában, a katonai és polgári válságkezelő műveletek végrehajtásában, elsősorban az ország közvetlen környezetében, de akár távoli térségekben is; bekapcsolódik a védelmi képességeket erősítő és a szükségtelen duplikációkat kiküszöbölő európai struktúrákba és programokba; és fejleszti azon képességeit és erőit, amelyeket felhasználva – nemzeti vagy többnemzeti keretben – erősítheti hozzájárulását az Európai Unió válságkezelési tevékenységéhez.

145

3.1.3. A transzatlanti együttműködés A nemzetközi kapcsolatok rendszerében kiemelt helyet foglal el az Egyesült Államok, amely globális katonai – és hasonlóan erős politikai és gazdasági érdekérvényesítési – képességekkel rendelkezik, és olyan nemzetközi viszonyrendszer kialakítására törekszik, amely kedvez a szabadság, a demokrácia és a szabad vállalkozás érvényesülésének. Az Egyesült Államok a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem és a NATO vezető állama. Magyarország – a NATO és az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan –, az Egyesült Államokkal hagyományosan közös értékeket vall, osztozik vele a szövetségesi kötelezettségvállalás előnyeiben és terheiben, és részt vesz a terrorizmus elleni küzdelemben. Az Európát és ÉszakAmerikát összekapcsoló transzatlanti kötelék alapját a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok melletti közös elkötelezettség jelenti. Legfontosabb összetevői a politikai kapcsolatok, a gazdasági összefonódás, az értékrendbeli, morális és kulturális összekötő szálak, valamint a kollektív biztonságot megtestesítő NATO. A globalizálódó világ, az új típusú veszélyek és kihívások, illetve ezek kezelésének esetenként jelentősen eltérő megítélése azonban időről időre próbára teszik a transzatlanti kötelék szilárdságát. A transzatlanti együttműködés akkor lehet sikeres, ha Európa és Észak-Amerika – elsődlegesen a NATO keretében – stratégiai párbeszédet folytatnak egymással az euro-atlanti térséget fenyegető veszélyekről és kihívásokról, összehangolják az ellenük folytatott fellépésüket, megteremtik az ehhez szükséges képességeket, valamint a képességek alkalmazásához szükséges politikai akaratot. Az euro-atlanti térségben és környezetében folyó konfliktuskezelés eredményességét jelentősen növelheti, ha a NATO és az Európai Unió elmélyíti a két szervezet stratégiai partnerségét a válságkezelés és a képességfejlesztés területén. A válságkezelő és békefenntartó műveletek tervezése és végrehajtása során a két szervezet rendelkezésére álló katonai és nem katonai képességek koordinált alkalmazására van szükség. Magyarország érdeke, hogy a kibővült, erős és egységes Európa egyben erősebb transzatlanti partnerséget is eredményezzen, amelyben a hazánkhoz hasonló kisebb országok nem kényszerülnek választásra Európa és az Egyesült Államok között. Magyarország célja, hogy az Európai Unió tagjaként is az Egyesült Államok stratégiai partnere, a NATO-ban pedig az európai szerepvállalást erősítő szövetséges legyen. 3.1.4. Az ENSZ A nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért továbbra is az ENSZ Biztonsági Tanácsa viseli az elsődleges, de nem kizárólagos felelősséget. Az ENSZ hagyományosan jelentős szerepet játszik az emberi jogok védelme, a gazdasági együttműködés és fejlesztés, a nonproliferáció és a környezetvédelem területén megvalósuló kollektív erőfeszítések össze146

hangolása területén. Az utóbbi évek eseményei nyomán azonban a nemzetközi szereplők körében növekszik az igény a nemzetközi közösség jogi és intézményi alapjainak az új kihívásokhoz történő hozzáigazítására, az ENSZ hatékonyságának növelésére. Az ENSZ-nek fokozottabb szerepet kell játszania a globális terrorizmus elleni nemzetközi politikai, pénzügyi és nemzetközi jogi fellépés koordinációjában, a szervezett bűnözés, az illegális kábítószer-kereskedelem és a korrupció elleni nemzetközi fellépés terén, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik terjedése, valamint a „működésképtelen államok” által jelentett fenyegetések kezelésében, továbbá a gazdasági, szociális elmaradottság csökkentésében és a környezet minőségének javításában. Magyarország konstruktívan hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a világszervezet is alkalmazkodjon az új kihívásokhoz, tevékenyen részt vesz az ENSZ reformjában, valamint az ENSZ vezette békefenntartó missziókban. 3.1.5. Az EBESZ Az EBESZ az egyetlen átfogó európai szervezet, amely egységesen kezeli a biztonság három, egymással szorosan összefüggő – katonai, gazdasági és humán – dimenzióját, és továbbra is lényeges szerepet játszik a béke és a stabilitás előmozdításában, a biztonság együttműködésen keresztül történő megerősítésében, a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében. Az EBESZ különösen a preventív diplomácia, a konfliktus-megelőzés, a válságkezelés és a konfliktust követő helyreállítás területén aktív. A szervezet politikai-katonai dimenziójában különösen fontos a fegyverzet-ellenőrzési, illetve bizalom- és biztonságerősítő rendszerek működése. Magyarország lehetősége szerint részt vesz az EBESZ misszióiban, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében, illetve a kultúrák párbeszédében. 3.1.6. A gazdasági diplomácia Magyarország feladata, hogy fejlessze tagságát azokban a regionális gazdasági szervezetekben, amelyek döntő jelentőséggel bírnak a saját és a szomszédos államok biztonsági környezetének alakításában. Cél a kölcsönösen előnyös gazdasági és kereskedelmi együttműködés, amely feltételeinek kidolgozásában döntő szerep hárul a Kereskedelmi Világszervezetre (WTO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetre (OECD), valamint a regionális szintű együttműködésekre. Külgazdasági szempontból különösen fontosak a nemzetközi kereskedelem szabályrendszerét alakító WTO-tárgyalások, amelyek eredményeként létrejövő megállapodások végrehajtása EU-tagként ró ránk kötelezettségeket. EU-tagságunk ugyancsak új kihívásokat támaszt a magyar OECD-részvétellel szemben. E szakmai fórumon EU-tagságunkat követően is lehetőség van arra, hogy Magyarország önálló tagállamként hallassa hangját a közös 147

szakpolitikák – köztük a kereskedelempolitikai kérdések – megvitatása során, és a magyar résztvevők szoros szakmapolitikai kapcsolatokat ápoljanak mind az EU-tagországok, mind a többi OECD-tag képviselőivel. A transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok javítása Magyarország számára közvetlen külgazdasági előnyöket nyújt, de azért is fontos, mert a világkereskedelmi rendszer stabilitása és kiszámíthatósága csak az EU és az Egyesült Államok nagyobb feszültségektől mentes viszonya esetén javulhat. Exportsegítő tevékenység szükséges a piaci jelenlét erősítéséhez. A délkelet-európai régió országaival folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő érdekeink miatt arra kell törekednünk, hogy elősegítsük ezen országok és az EU közötti kereskedelem feltételeinek javítását. 3.2. KAPCSOLATOK TÉRSÉGÜNK ÁLLAMAIVAL 3.2.1. A kétoldalú és a regionális kapcsolatok A magyar kül- és biztonságpolitika egyik legfontosabb feladata, hogy aktívan hozzájáruljon a kelet-közép-európai és délkelet-európai térség stabilitásának, elsősorban a szomszédos államok demokratikus átalakulásának, az emberi jogok általános érvényesülésének biztosításához, különös tekintettel a nemzeti és etnikai kisebbségek európai normáknak megfelelő jogaira. Ennek érdekében aktívan támogatja a térségbeli országok euro-atlanti integrációs törekvéseit, a felkészült és a kritériumokat teljesítő országok felvételét. Nagy figyelmet fordítunk a határ menti együttműködésre, a határokon átnyúló regionális együttműködési formákra. Magyarországnak aktív szerepet kell játszania az olyan regionális együttműködési fórumok és szerveződések tevékenységében, mint a visegrádi együttműködés, a Középeurópai Kezdeményezés és a Quadrilaterale. Fontosnak tartjuk a NATO-ba és az EU-ba már bekerült, illetve korábban bekerülő és a később csatlakozó országok közötti párbeszéd megőrzését, új választóvonalak kialakulásának megelőzését. Vizsgálatot igényel továbbá, hogy milyen szerepet játszhatnak a regionális szervezetek és csoportosulások, többek között a visegrádi együttműködés az integrációt követően. Magyarországnak érdeke a délkelet-európai térség stabilitásának, demokratikus átalakulásának biztosítása. Ennek érvényesítéséhez stabilizáló hatást kell gyakorolnia a térségben. A magyar kül- és biztonságpolitika feladata, hogy – euro-atlanti szövetségeseivel és a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EBESZ, NATO, EU) együttműködve – aktív szerepet vállaljon a régióban folyó válságkezelő akciókban, a jogállami struktúrák, a demokratikus viszonyok és a hatékony kormányzáshoz szükséges képességek kiépítésére irányuló erőfeszítésekben. Európai források bevonásával, valamint kétoldalú alapon, magyar finanszírozással 148

történő segítségnyújtással, rendszerváltó és integrációs tapasztalatainkat megosztva, segítenünk kell keleti és déli szomszédainkat az ottani intézményépítés és a szabadság, biztonság és jog térségéhez közelítésük, végső soron kapcsolásuk érdekében. Biztosítani kell, hogy a magyar közigazgatási, rendészeti, jogi és gazdasági szakértők tapasztalataikkal hozzájárulhassanak a válságok utókezeléséhez is. 3.2.2. A határon túli magyarok Magyarország támogatja, hogy a határon túli magyarok – az európai gyakorlattal összhangban – közösségként, szülőföldjükön megmaradva élvezhessék az önkormányzatiság és az autonómia sajátos helyzetüknek leginkább megfelelő formáit, és az ezekből eredő jogokat. E célok megvalósítása elválaszthatatlan azon országok társadalmi, gazdasági fejlődésétől, amelyekben magyar kisebbségek élnek. Tevékeny közreműködésükkel a Magyar Köztársaság jelentős mértékben hozzájárulhat a térség stabilitásához, erősítheti a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatait. Magyarországnak ezért is kiemelt érdeke a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság megszilárdulásához vezető folyamatok erősítése a térségben, szomszédai integrációjának előmozdítása az euro-atlanti, illetve európai biztonsági és politikai struktúrákba. Magyarország a határokon túl élő magyar kisebbségek támogatásával kapcsolatos feladatait az integrációs intézmények által biztosított jogi keretekben, a diplomáciai és gazdasági együttműködés eszközeivel, az adott közösségek legitim képviseleti szerveivel, valamint az érintett államok kormányaival együttműködve kívánja megvalósítani. 3.2.3. A FÁK-országok Fontos biztonsági érdekeink fűződnek a FÁK-országok demokratikus átalakulásának folytatódásához, euro-atlanti integrációs struktúrákhoz történő közeledéséhez, a konfliktusok – valamennyi érintett fél bevonásával történő – politikai rendezéséhez. A térség biztonsága szempontjából meghatározó jelentőségűnek tekintjük Oroszország és Ukrajna helyzetét, ezért különösen érdekeltek vagyunk e két állam stabilitásában, demokratikus reformjaik előrehaladásában, gazdasági és társadalmi modernizációjuk sikerében. A kedvező irányú változásokat elősegíti, ha az európai közeledés és az integráció szorosan összekapcsolódik az ukrajnai és oroszországi reformfolyamatokkal, ha az integráció a belső reformok erősítésére irányul, és azok sebességétől függ. A NATO- és EU-tag Magyarország egyik feladata e szervezetekben a bővítések nyomán előálló európai választóvonalak hatásainak enyhítése, a kapcsolódási pontok feltárása lesz. Magyarország számára stratégiai jelentőségűek az Oroszországhoz és Ukrajnához fűződő gazdasági kapcsolatok. Oroszországgal a kétoldalú kapcsolatok mindenoldalú fejlesz149

tésére törekszünk. Támogatjuk, hogy Oroszország és a Nyugat között minél több területre terjedjen ki a kölcsönös érdekeken nyugvó együttműködés, és ezt elősegítse a mind lendületesebb és perspektivikusabb EU–Oroszország együttműködés, valamint a NATO és Oroszország közötti politikai párbeszéd és gyakorlati együttműködés. Magyarország a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja Ukrajna stabilitásának fenntartását, demokratikus átalakulását és az euroatlanti integrációs struktúrákhoz történő közeledését is. E célok érvényesítését segíti részvételünk az Európai Unió formálódó új szomszédsági politikájában, a „Tágabb Európa” koncepció gyakorlati érvényre juttatásában. 3.3. A GLOBÁLIS FENYEGETÉSEK ÉS KIHÍVÁSOK ELLENI FELLÉPÉS A régi és új típusú kihívások egymást erősítő hatása és a nemzetközi biztonsági környezetet alakító tényezők összetettsége megkívánja az államok, a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi biztonsági rendszer folyamatos adaptációját, valamint a nemzetközi közösség tagjainak széles körű együttműködését, amelyben meghatározó szerepet játszhat a NATO és az EU stratégiai partnersége. A Magyar Köztársaság számára a globális kihívások kezeléséhez a nemzetközi szervezetekben, illetve az egyes sajátos problémák kezelésére formálódó nemzetközi koalíciókban való aktív részvétel nyújtja a legkedvezőbb feltételeket. 3.3.1. A terrorizmus A terrorizmus elleni védekezés csak a kétoldalú és regionális együttműködés erősítésével, a lehető legszélesebb nemzetközi összefogással, és a nemzetközi szervezetek összehangolt tevékenységével lehet sikeres. A terrorizmus elleni küzdelem integrált megközelítést kíván meg, amely többek között magában foglalja a megelőzés és a beavatkozás eszközeit, a terrorizmus anyagi alapjainak ellehetetlenítésére irányuló közös nemzetközi erőfeszítéseket, a kritikus infrastruktúra védelmét. Az ENSZ fontos fórum ahhoz, hogy a nemzetközi közösség megállapodásra jusson a probléma kezelésének módjáról. Az Európai Unió keretein belül lehetőség van az EU belső biztonságát, illetve külkapcsolatait érintő közös cselekvési tervek és akciók kidolgozására. Amennyiben katonai fellépés válik szükségessé a terrorveszély elhárítására, akkor a NATO képességei kerülnek középpontba. Magyarország célja, hogy e három szervezetben támogassa a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek végeredményben hazánk biztonságát is hivatottak szolgálni. Magyarországnak részt kell vállalnia a terrorizmus kockázatainak közös elemzésére, értékelésére és kezelésére szolgáló euro-atlanti és más nemzetközi kezdeményezésekből. E tevékenységek összehangolása és a szükséges hazai feltételek megteremtése kormányszintű feladat. A magyar diplomáciának a terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi ko150

ordinációjából, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a rendvédelmi szerveknek pedig – más, törvényben meghatározott alaptevékenységeik mellett – az ilyen tevékenységre irányuló szándékok hatékony felderítésére és megelőzésére irányuló nemzetközi együttműködésből kell részt vállalniuk. A hatékony fellépés szükségessé teszi az érintett szervezetek megfelelő kiképzését és felszerelését, továbbá gyors és rugalmas alkalmazkodását. 3.3.2. A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik terjedése A magyar kül- és biztonságpolitika további, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel is összefüggő feladata, hogy a nemzetközi non-proliferációs rendszerek keretében aktívan hozzájáruljon a rakétatechnológia és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásához, a belőlük eredő kockázatok csökkentéséhez. Magyarország a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek tagjaként aktívan közreműködik a non-proliferációs célú nemzetközi jogi eszközök, egyezmények erősítésében és továbbfejlesztésében. A globális kihívás miatt tartós eredményt csak a nemzetközi együttműködés további elmélyítése hozhat: ennek részeseként Magyarországnak – a diplomáciai és adminisztratív (ellenőrzési és engedélyezési) tevékenység mellett –, fejlesztenie kell az ilyen fegyverekkel szembeni felderítés és védekezés fizikai képességeit is. A leszerelés és a fegyverzetkorlátozás terén hazánk hagyományosan megbecsült szerepet játszik, aminek megőrzéséhez az uniós tagság időszakában is érdekünk fűződik. 3.3.3. A regionális konfliktusok kezelése, államépítés,humanitárius segítségnyújtás Magyarország érdekelt az euro-atlanti régió stabilitását veszélyeztető kockázati tényezők visszaszorításában. A NATO és az Európai Unió tagjaként a magyar külpolitikára is fokozott felelősség hárul. A regionális instabilitás és a működésképtelen államok kezelése nagymértékben attól függ, hogy az érintett országoknak és térségeknek sikerül-e elindulniuk az önfenntartó társadalmi–gazdasági fejlődés útján. A nemzetközi közösség által nyújtott segítségnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy az elmaradott országok és régiók belső tartalékaik mozgósításával képesek legyenek saját fejlődésük megvalósítására, államiságuk megszilárdítására, a demokratikus intézmények működtetésére, gazdaságuk talpra állítására. A nemzetközi szervezetek és intézmények aktív szerepvállalására elsősorban az önfenntartó fejlődéshez szükséges képességek fejlesztésében, továbbá a belső fejlődést elősegítő környezet megteremtésében van szükség, beleértve ennek katonai feladatait is. A NATO és az Európai Unió tagjaként Magyarország továbbra is kész hozzájárulni az euro-atlanti térség biztonságát – a régión belülről vagy kívülről – fenyegető veszélyek felszámolására irányuló nemzetközi politikai, diplomáciai, katonai, rendvédelmi és humanitárius segítségnyújtási erőfeszítésekhez. 151

3.3.4. A schengeni együttműködés, határigazgatás, migráció Magyarország az Európai Unió tagjaként átveszi az EU tagállamainak migrációs és bevándorlásügyi gyakorlatát, ami megköveteli az intézményi és jogi feltételek uniós normákhoz igazítását. Magyarországnak fel kell készülnie a schengeni rendszer mielőbbi és teljes körű alkalmazására, ami a magyar határőrizeti szervek hatékony működése mellett megköveteli az idegenrendészeti eljárásokban részt vevő valamennyi hatóság összehangolt együttműködését. Az EU külső határává váló határszakaszainkat oly módon szükséges korszerűsíteni, hogy az ne új vasfüggönyként, hanem mint az átjárhatóság és az együttműködés megvalósulásának helye és eszköze jelenjen meg a később csatlakozó szomszédaink számára. Ide értendő a vízumkiadás schengeni normák szerinti korszerűsítése, figyelembe véve, hogy a külső határ első védvonala a vízumkiadó konzuli hatóság. Ennek érdekében a vízumkiadásra jogosult szervezetek és személyek megfelelő képzése, a biztonsági szempontok és gazdasági érdekek egyeztetése kiemelkedően fontos feladatunk. Az EU fórumain tevékenyen kell támogatnunk a közös menekült- és migrációs politikák továbbfejlesztését, ideértve a közös teherviselés fokozatos költségvetési megjelenítését, ami vonatkozik a külső határok igazgatásának integrációjára is. A régiónk országaival folytatott tapasztalatcsere kiemelt területe lehet a határőrizet fejlesztése (a porózus határ hazánktól minél távolabbra tolása érdekében). Át kell venni az Európai Unió korszerű megközelítését, amely a világos feltételekhez kötött fejlesztési politikán keresztül is igyekszik hozzájárulni a migrációt kiváltó tényezők felszámolásához. Törekedni kell arra, hogy a magyar társadalom befogadóképessége elérje az Európai Unióban jellemző átlagos mértéket, és kiegyensúlyozott tájékoztatással növeljük a társadalom ez iránti fogékonyságát. Fontos, hogy a migrációval összefüggő szabályozás vegye figyelembe a jelentős számú határon túli magyar kisebbséget, és biztosítsa gazdasági érdekeink érvényesülését. 3.3.5. A fejlesztési együttműködés Magyarország a nemzetközi donorközösség részeként arra törekszik, hogy partneri viszony keretében, az EU fejlesztési politikájához illeszkedve, az ENSZ millenniumi céljainak és az OECD irányelveinek megfelelően támogassa az elmaradott országok gazdasági és társadalmi fejlődését, és hozzájáruljon a szegénység visszaszorításához és a globalizáció kedvezőtlen hatásainak csökkentéséhez. A fejlesztési együttműködési programba be kell vonni a nem kormányzati szervezeteket és a hazai gazdasági szereplőket. A nemzetközi fejlesztési együttműködési programok részei a konfliktusok megelőzését és a konfliktusok utáni konszolidációt célzó programoknak, valamint a békefenntartáshoz köthető humanitárius segély152

tevékenységnek, és ezáltal támogatják az ország biztonságpolitikai céljainak elérését. 3.3.6. A nyitott társadalmakat érő kihívások A globális kihívások jelentős része három érték: a szabadság, a biztonság és a jog valamelyike, de még inkább szintézisük ellen irányul, és különösen fenyegeti a nyitott társadalmakat. E vívmányok védelemre szorulnak, külső védelmük azonban sajátos módon legsikeresebben a távolabbi térségeken történő meghonosításuk révén lehetséges. Ezen összetett kihívás az euro-atlanti régió valamennyi tagállamát érinti, hatékony kezelése csak közös fellépéssel, az Európai Unióval való minél szorosabb együttműködésben, a szabadság, biztonság és jog térségének elmélyítésére és kiterjesztésére irányuló együttműködésben lehetséges. A terrorizmus, a határokon átnyúló szervezett bűnözés, a demokratikus intézményeket aláásni képes korrupció, valamint az illegális, tömeges és ellenőrizhetetlen migráció közös következménye, hogy az érintett államok gyakran a szabadságjogok és a jogállamiság megnyirbálása árán, elsősorban rendvédelmi eszközökben találnak rájuk választ. Az eredményes fellépés azonban nem lehetséges tisztán rendvédelmi eszközökkel, csak a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság intézményeinek megerősítésével. Magyarországnak érdeke, hogy az értékek és érdekek közötti kényes egyensúly, a szabadság és a biztonság szintézise a szabadságjogok és a jogállamiság mércéit tiszteletben tartva valósuljon meg. 3.3.7. Az információs rendszerek védelme A technológia rohamos fejlődésének korában új feladatként jelentkezik a korszerű és biztonságos informatikai infrastruktúra kialakítása és a kormányzati információs rendszerek védelme. A kormányzati információs rendszert fel kell készíteni a kibernetikai támadások megelőzésére és kivédésére. A védelem sikere érdekében szoros koordináció szükséges mind a szövetségesekkel, mind az informatikai és távközlési szolgáltatók, valamint kutatóközpontok között. 3.3.8. A természeti és civilizációs környezet védelme Ökológiai biztonsága érdekében és a fenntartható fejlődés elveivel összhangban Magyarország fontosnak tartja a természeti erőforrások, a védett és nem védett természeti területek, valamint a védett természeti értékek megóvását. A globális környezeti és közegészségügyi problémák hatékony kezelése széles körű – regionális és globális – nemzetközi összefogást igényel, amelyben Magyarországnak is aktívan részt kell vennie. A fenntartható fejlődés biztosításának érdekében szükség van egyes, a környezetet veszélyeztető termelői és fogyasztói szokások megváltoztatására, környezetbarát, illetőleg természetközeli technológiák elterjesztésére és egyéb gazdaságpolitikai, nemzetközi jogi lépések összehangolt 153

megtételére. Magyarország részt vesz a regionális kezdeményezésekben, az EU, az ENSZ és az OECD által indított akcióprogramok megvalósításában, illetve lehetőségeihez mérten a nemzetközi problémák orvoslásában. Törekszik arra, hogy jövőbeli ipari fejlődése a fenntartható fejlődés elveit kövesse, és a gazdasági versenyképesség növelése ne veszélyeztesse az ország természeti környezetének állapotát, a védett természeti területek és értékük fennmaradását. A természeti és civilizációs katasztrófák elhárítása és következményeik felszámolása terén Magyarország szorosan együttműködik a régió országaival, alkalmazza az Európai Unió szabályait és a NATO polgári veszélyhelyzeti tervezési rendszerét. 3.4. A BELSŐ KIHÍVÁSOKKAL SZEMBENI FELLÉPÉS 3.4.1. A szervezett bűnözés ellen A bűnözői csoportok kiterjedt gazdasági hátterének felszámolása, valamint pénzeszközeik legalizálásának megakadályozása alapvető feladat a szervezett bűnözés elleni sikeres fellépés szempontjából. Ebből kiindulva fejleszteni kell a büntető- és büntetőeljárás-jogi törvényeket, fokozni kell az adóellenőrzés hatékonyságát, valamint a korrupció elleni küzdelmet. Eredményesebbé kell tenni az igazságszolgáltatási, bűnüldözői és büntetés-végrehajtási szervek munkáját, növelve az érintett szervezetek közötti koordinációt, javítva technikai ellátottságukat és szervezeti feltételeiket. A probléma jellegéből adódóan az együttműködés elmélyítésére és kiterjesztésére van szükség a magyar és külföldi szervek között. 3.4.2. A feketegazdaság és a korrupció ellen A korrupció elleni fellépés nemzeti stratégiája magában foglalja azokat az elemeket, amelyek a feketegazdaság visszaszorítását szolgálják: a közpénzek áramlásának folyamatos és hatékony ellenőrzése, a jogrendszer és az állam működésének átláthatósága, valamint a közszférában dolgozók megfelelő kiválasztása és megbecsülése. A feketegazdaság elleni küzdelem elsődleges eszközei a közterhek csökkentése, illetve az adó-, jog- és vámszabályok fejlesztése és következetes betartatása. Kitüntetett figyelmet érdemel a bűnözői csoportok törekvéseinek megakadályozása abban, hogy kapcsolatokat építsenek ki a politika, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a média képviselőivel. 3.4.3. A kábítószerek terjedése ellen A kábítószerek terjedése elleni küzdelemben meghatározó jelentőségű a felvilágosítómunka. A kábítószerek forgalmazói és szállítói elleni határozott fellépésnek előfeltétele a felderítőmunka hatékonyságának növelése, az illetékes szervek technikai ellátottságának és személyi állománya képzettségének javítása, továbbá a nemzetközi szervekkel folytatott 154

információcsere és együttműködés. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az új, szintetikus szerek terjedésének megakadályozására. 3.4.4. A politikai és a vallási szélsőségekkel szemben A Magyar Köztársaság alapvető nemzetbiztonsági érdeke, hogy az illetékes állami szervek megelőzzék, illetve megakadályozzák az alapvető emberi jogok gyakorlásának, az ország demokratikus rendjének vagy az alkotmányos intézmények működésének megzavarására irányuló törekvéseket. A politikai és vallási szélsőségek eredményes visszaszorítása hosszabb távon azon szociális és társadalmi problémák hatékonyabb kezelésével érhető el, amelyek bázist, illetve szimpatizánskört teremtenek számukra. 3.4.5. A demográfiai kihívásokkal szemben Napjaink társadalmi szerkezete miatt a jóléti állam jelenlegi formája még a gazdasági növekedés korszakában sem tartható fenn. E negatív folyamatot az öngondoskodás szerepének növelésével, továbbá átgondolt népesedéspolitikával és bevándorlás-politikával lehet megfordítani, beleértve a gyermekvállalási hajlandóság fokozását is. 4. A NEMZETI BIZTONSÁGI STRATÉGIA MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI A nemzeti biztonsági stratégia végrehajtásához kedvező feltételeket teremthet a tartósan növekedési pályán mozgó nemzetgazdaság. Magyarország demokratikus stabilitásának és biztonságának szilárd gazdasági és civilizációs alapokon kell nyugodnia, amely egyfelől megteremti a hatékony biztonságpolitika erőforrásait, másfelől pedig az ország stabilitásának és nemzeti identitásának fokozása révén növeli az ország elismertségét. Magyarország hosszú távú célja, hogy gazdasági teljesítményével felzárkózzon a fejlett európai országokhoz. E stratégiai cél megvalósításának eszközei: a gazdaság versenyképességének növelése, a pénzügyi és árstabilitásra való törekvés, továbbá a gazdaság és a társadalom kohéziós erőinek kibontakoztatása. Magyarország biztonságának megőrzéséhez elsődlegesen politikai eszközökre támaszkodik, felhasználva a diplomáciai, gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. Az ország katonai biztonságának legfőbb garanciája az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keretében folytatott szövetségi együttműködés. Magyarországnak rendelkeznie kell a NATO keretei között folytatott kollektív védelemhez és a szövetségesek kollektív védelméhez szükséges katonai képességekkel, valamint a szövetségesek részvételével zajló válságkezelő és békefenntartó műveletekben, valamint a katasztrófa-elhárításban való részvételhez szükséges képességekkel. 155

Magyarországnak képesnek kell lennie az Európai Unió keretében folyó válságkezelő tevékenységben való részvételre is. A honvédségnek rendelkeznie kell rugalmasan alkalmazható, expedíciós műveletekre is igénybe vehető, a szövetséges erőkkel együttműködni képes, gyorsan telepíthető és fenntartható erőkkel, amelyek földrajzi korlátozás nélkül alkalmazhatók a válságövezetekben. A szükséges képességeket a NATO-val egyeztetett módon, a NATO-ban és az EU-ban tett haderő-felajánlásokat összehangolva, továbbá a két- és többoldalú nemzetközi együttműködésben és fejlesztési programokban rejlő lehetőségeket felhasználva kell fejleszteni. A cél egy működési filozófiájában új, a vállalt szövetségi kötelezettségeket teljesíteni képes, finanszírozható, képességalapú és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül tudatosan szakosodott haderő kialakítása, amely a társadalom szerves részét képezi és élvezi annak támogatását, polgári és demokratikus irányítás alatt áll, és amelyet hazájának és hivatásának elkötelezett, felkészült, megfelelően motivált és társadalmilag megbecsült személyi állomány alkot. Az ezzel kapcsolatos célokat és feladatokat a nemzeti katonai stratégiában kell rögzíteni. A nemzetközi közösség válságkezelő tevékenységében a katonai műveletek mellett növekvő szerepet játszik a rendészeti, egészségügyi, humanitárius és egyéb, polgári jellegű tevékenység. Megváltozott a műveletek földrajzi eloszlása is, az európai peremvidék (Balkán, Kaukázus) mellett a közép-ázsiai és a közel-keleti térség került a nemzetközi válságkezelési tevékenység fókuszába. Magyarországnak ENSZ-, EBESZ-, NATO- és EU-tagságából adódóan fokozódó és tartós szerepvállalásra kell felkészülnie a válságkezelés és békefenntartás terén. Célunk, hogy a nemzeti érdekeken nyugvó magyar részvétel a nemzetközi műveletekben jól időzített és érdemi legyen. A magyar részvétel hatékonyságának előmozdítása érdekében fel kell mérni a válságkezelési célokra igénybe vehető humán és anyagi erőforrásokat, ki kell építeni egy koordinált, áttekinthető, a párhuzamosságokat kiküszöbölő és – közjogi és költségvetési oldalról is – rugalmas reagálást biztosító struktúrát. A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott feladataik elvégzésével elősegítik az ország szuverenitásának, alkotmányos rendjének védelmét, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a kormányzati döntésekhez szükséges információk biztosításával közvetlenül támogatniuk kell a döntéselőkészítés folyamatát, a megfelelő döntési alternatívák kidolgozását. Tájékoztatniuk kell a kormányt az ország külső és belső veszélyeztetettségének időszerű, illetve távlati alakulásáról. Az információszerzésnek ki kell terjednie a globális, a regionális és a belső veszélyforrásokra egyaránt. 156

A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a veszélyforrások felderítése és felszámolása céljából elhárító és hírszerző tevékenységet kell folytatniuk. Ennek során figyelembe kell venni a térségünkben bekövetkezett változásokat, az integrációs folyamatokat, az új típusú fenyegetéseket és kihívásokat, valamint a külföldön működő magyar intézményeket, továbbá a válságkezelő és békefenntartó feladatokban részt vevő magyar alakulatokat és szakértőket érintő fenyegetéseket. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a határokon átnyúló nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való részvételre. A Magyarországot érintő biztonsági kihívásoknak megfelelően új típusú együttműködést kell kialakítaniuk és fenntartaniuk a szövetséges államok polgári és katonai nemzetbiztonsági szervezeteivel, illetve a nemzeti biztonsági stratégiában megfogalmazott célok elérésében szintén érdekelt más államok szolgálataival. A biztonsági kihívások eredményes kezelése megköveteli a rendvédelmi szervek fokozott együttműködését és szervezeti korszerűsítését. A magyar rendőrség folyamatban lévő reformja keretében a nemzetközi együttműködést kihasználva erősíteni kell a szervezett bűnözés, különösen a kábítószerrel, fegyverkereskedelemmel, nemzetközi terrorizmussal, pénzmosással összefüggő bűncselekmények felderítését és megelőzését, valamint a számítógépes bűnözés elleni fellépést. A rendőrségi reform keretében a szervezeti rendszert úgy kell átalakítani, hogy szolgáltatásai minél közelebb kerüljenek a védendő polgárokhoz és vagyontárgyaikhoz. A nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek – és szükség szerint a fegyveres erők – együttműködése, valamint e szervek és az ellenőrzésre jogosult más hatóságok közötti koordináció javítása nemzeti biztonságunk erősítésének jelentős tartaléka. A határőrség változó feladatrendszere, az EU külső határok fokozott védelme és a belső határok ellenőrzési rendszerének kialakítása ugyancsak megköveteli a szervezeti rendszer átalakítását, a határvédelmi és a rendészeti tevékenység összekapcsolását. Alapvető érdekünk, hogy a majdani külső határok nemzeti biztonságunk mellett az Európai Unió egészének biztonságát is megfelelően szolgálják. A katasztrófavédelem (polgári védelem, tűzoltóság) erői természeti és civilizációs katasztrófák, illetve minősített időszakok idején szükség esetén a fegyveres erők kijelölt alakulataival együttműködve védik a lakosság életét és az anyagi javakat. A katasztrófavédelem munkájának feltételeit és képességei fejlesztésének irányait a nemzeti katasztrófavédelmi stratégia határozza meg, és hangolja össze. A fegyveres erők speciális felkészültségű egységei és eszközei különleges műszaki feladatok elvégzésével egészítik ki e szervezetek képességeit a természeti és civilizációs katasztrófák megelőzésében és elhárításában. 157

5. AZ ÁGAZATI STRATÉGIÁK A biztonság átfogó értelmezéséből következik, hogy a nemzeti biztonsági stratégia végrehajtásából adódó tennivalók megoszlanak az ágazati stratégiák között, amelyeknek feladata, hogy az Országgyűlés 94/1998. (XII. 29.) – A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló – határozatában rögzített kereteken belül, valamint a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájában meghatározott értékek, érdekek és célok alapján a szakágazat sajátosságai és területe szerint lebontva dolgozzák ki a Magyar Köztársaság külső és belső biztonsága fenntartásának gyakorlati módozatait. Az ágazati stratégiák akkor eredményesek, ha kidolgozásuk és alkalmazásuk összehangoltan valósul meg. A nemzeti biztonsági stratégia megvalósítását segítheti a társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd és gyakorlati együttműködés.

158

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme érdekében a nemzetbiztonsági szolgálatok alkotmányos működéséről a következő törvényt alkotja: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete és jogállása 1. § A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai a) az Információs Hivatal, b) a Nemzetbiztonsági Hivatal, c) a Katonai Felderítő Hivatal, d) a Katonai Biztonsági Hivatal, e) a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (a továbbiakban együtt: nemzetbiztonsági szolgálatok). 2. § (1) Az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (a továbbiakban együtt: polgári nemzetbiztonsági szolgálatok), a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal (a továbbiakban együtt: katonai nemzetbiztonsági szolgálatok) a Kormány irányítása alatt álló, az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek. (2) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátására a nemzetbiztonsági szolgálatok - a kormányzati irányítási döntéseknek megfelelően - helyi, területi szerveket hozhatnak létre. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai 3. § A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében. 4. § Az Információs Hivatal a) megszerzi, elemzi, értékeli és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű, a nemzet biztonsága érdekében hasznosítható információkat, továbbá a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet folytat; b) felderíti a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai, gazdasági vagy más fontos érdekét sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet; c) információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető, külföldi szervezett bűnözésről, különösen a terrorszervezetekről, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemről, a tömegpusztító fegyverek és alkotóelemeik, illetve az előállításukhoz szükséges anyagok és eszközök jogellenes nemzetközi forgalmáról; d) felderíti az ország gazdasága biztonságának és pénzügyi helyzetének veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékokat és cselekményeket; e) közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében és megelőzésében;

159

f) ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő magyar szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági védelmét; g) ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait; h) ellátja a rejtjeltevékenység szakirányítását, hatósági engedélyezését, felügyeletét, és rejtjelkulcsot állít elő. 5. § A Nemzetbiztonsági Hivatal a) felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai, gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet; b) felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvéseket; c) felderíti és elhárítja külföldi hatalmak, szervezetek vagy személyek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit; d) felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság gazdasági, tudományos-technikai, pénzügyi biztonságát veszélyeztető leplezett törekvéseket, valamint a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelmet; e) ellátja a központi államhatalmi és kormányzati tevékenység szempontjából fontos szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági védelmét; f) ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait; g) végzi a letelepedett jogállást igazoló okmányt kérelmező, továbbá a menekültkénti elismerését kérő, illetőleg a magyar állampolgárságért folyamodó, valamint - az állami szuverenitás és az alkotmányos rend védelméhez kötődően - a vízumkérelmet benyújtott személyek ellenőrzését és az ezzel kapcsolatos feladatokat; h) a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények (Btk. X. fejezet), az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. XI. fejezet), illetve működési területén a külföldre szökés (Btk. 343. §), a zendülés (Btk. 352. §) és a harckészültség veszélyeztetése (Btk. 363. §) bűncselekmények felderítését; i) felderíti a terrorcselekményt (Btk. 261. §), ha a bejelentés a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz érkezett, illetve arról a Nemzetbiztonsági Hivatal szerzett tudomást; j) információkat szerez a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak (Btk. 174/B. §), az államtitoksértés (Btk. 221. §), a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a légi jármű hatalomba kerítése (Btk. 262. §), a közösség elleni igazgatás (Btk. 269. §), és a rémhírterjesztés (Btk. 270. §) bűncselekményekre vonatkozóan; k) közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, megakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében; l) közreműködik a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, megakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében; m) a Nemzeti Biztonsági Felügyelet megkeresésére elvégzi a hatáskörébe tartozó iparbiztonsági ellenőrzéseket. 6. § A Katonai Felderítő Hivatal a) megszerzi, elemzi és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű, a biztonságpolitika katonai elemét érintő katonapolitikai, hadiipari és katonai információkat; b) felfedi a Magyar Köztársaság ellen irányuló, támadó szándékra utaló törekvéseket; c) felderíti a külföldi katonai titkosszolgálatoknak a Magyar Köztársaság szuverenitását, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető törekvéseit és tevékenységét;

160

d) információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető jogellenes fegyverkereskedelemről, valamint a Magyar Honvédség biztonságát veszélyeztető terrorszervezetekről; e) közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében és megelőzésében; f) biztosítja a Honvéd Vezérkar hadászati-hadműveleti tervező munkájához szükséges információkat; g) ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő magyar katonai szervek és létesítmények (intézmények) biztonsági védelmét; h) ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait. 7. § A Katonai Biztonsági Hivatal a) felderíti és elhárítja a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Magyar Honvédség ellen irányuló külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet; b) működési területén felderíti és elhárítja a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvéseket; c) a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél felderíti és elhárítja a külföldi hatalmak, személyek vagy szervezetek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit; d) információkat gyűjt a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériumot és a Magyar Honvédséget veszélyeztető szervezett bűnözésről, ezen belül kiemelten a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemről; e) közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, megakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében; f) közreműködik a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, megakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében; g) ellátja az illetékességi körébe tartozó, kijelölt kormányzati és katonai vezetési objektumok (intézmények) biztonsági védelmét; h) ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait; i) működési területén a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények (Btk. X. fejezet), az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. XI. fejezet), a külföldre szökés (Btk. 343. §), a zendülés (Btk. 352. §) és a harckészültség veszélyeztetése (Btk. 363. §) bűncselekmények felderítését; j) működési területén felderíti a terrorcselekményt (Btk. 261. §); k) működési területén információkat szerez a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak (Btk. 174/B. §), az államtitoksértés (Btk. 221. §), a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a légi jármű hatalomba kerítése (Btk. 262. §), a közösség elleni izgatás (Btk. 269. §), a rémhírterjesztés (Btk. 270. §), a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 270/A. §), a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés (Btk. 263/B. §) bűncselekményekre vonatkozóan, felderíti továbbá mindazon bűncselekményeket, amelyek veszélyeztetik a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Magyar Honvédség alkotmányos feladatainak végrehajtását; l) ellátja a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteiben folytatott hadiipari kutatással, fejlesztéssel, gyártással és kereskedelemmel összefüggő nemzetbiztonsági feladatokat; m) a Nemzeti Biztonsági Felügyelet megkeresésére elvégzi a hatáskörébe tartozó iparbiztonsági ellenőrzéseket.

161

8. § (1) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a) a jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés különleges eszközeivel és módszereivel - írásbeli megkeresésre - szolgáltatást végez törvény által erre feljogosított szervezetek titkos információgyűjtő, illetve titkos adatszerző tevékenységéhez; b) törvény által feljogosított szervezetek igényei alapján biztosítja a titkos információgyűjtő, illetve a titkos adatszerző tevékenységhez szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat; c) speciális távközlési összeköttetést biztosít a Kormány által meghatározott felhasználók részére; d) ellátja a biztonsági okmányok védelmével összefüggő hatósági felügyeletet; e) szakértői tevékenységet végez; f) elvégzi a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági ellenőrzését. (2) A Nemzetbiztonság Szakszolgálat kormányzati tájékoztató tevékenységet nem folytathat. (3) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szolgáltató szervezet, az 54. § (1) bekezdésének a)d), f) és g) pontjaiban meghatározott eszközöket és módszereket saját kezdeményezésre csak az (1) bekezdés a) és a 9. § d) pontjában meghatározott feladatai ellátása érdekében alkalmazhatja. (4) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az 54. § (1) bekezdésének e), h)-j), pontjaiban, valamint az 56. §-ban meghatározott titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit saját kezdeményezésre - a 9. § d) pontjában meghatározott feladat ellátását kivéve - nem alkalmazhatja. (5) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat által teljesített szolgáltatások térítésmentesek. (6) A titkos információgyűjtésre, illetve a titkos adatszerzésre felhatalmazott szervezetek és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közötti együttműködés rendjét a Kormány határozza meg. 9. § A nemzetbiztonsági szolgálatok a) végzik a feladataik teljesítéséhez szükséges technikai rendszerek, eszközök beszerzését, kutatását, fejlesztését és az eszközök alkalmazásával kapcsolatos szakmai felkészítést, mindezek érdekében együttműködhetnek egymással és más szervekkel; b) ellátják a rendkívüli állapottal, a megelőző védelmi helyzettel és a szükségállapottal öszszefüggő külön törvényben meghatározott feladatokat; c) ellátják e törvény keretei között a Kormány, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter vagy a honvédelemért felelős miniszter által meghatározott feladatokat; d) ellátják a belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatokat; e) gondoskodnak a hivatásos állományú munkatársak és a közalkalmazottak szakirányú képzéséről. A nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése 10. § (1) A Kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja. (2) Az (1) bekezdés szerinti polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító kijelölt miniszter nem lehet a rendészetért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter. 11. § (1) A miniszter a) előkészíti a nemzetbiztonsági szolgálatok működésével, feladataival és hatásköreivel kapcsolatos jogszabályok, valamint egyéb kormányzati döntések tervezeteit, illetőleg részt vesz azok előkészítésében; 162

b) biztosítja a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítésével és védelmével kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatok végrehajtását; c) rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését; d) kapcsolatot tart fenn a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi együttműködésének elősegítése érdekében. (2) A miniszter irányító jogkörében a) törvényen, kormányrendeleten vagy egyéb kormányzati döntésen alapuló feladatok végrehajtására a nemzetbiztonsági szolgálatok részére feladatot határoz meg, illetve utasítást ad; b) félévente írásban meghatározza a főigazgatók számára a szolgálatok időszerű feladatait; írásban ad utasítást a Kormány tagjaitól érkezett információs igények teljesítésére; c) a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti és működési szabályzatát és az állománytáblát; d) javaslatot tesz a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésére; e) a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési gazdálkodása tekintetében gyakorolja a fejezetért felelős szerv vezetőjének, valamint a költségvetési szerv felügyeletéért felelős szerv vezetőjének jogszabályokban meghatározott tervezési, előirányzat-módosítási, beszámolási, információszolgáltatási, pénzügyi, valamint ellenőrzési kötelezettségeit és jogait; f) a nemzetbiztonsági szolgálatok gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez; g) ellenőrzi a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű működését, feladataik végrehajtását; h) a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait; i) a főigazgatók előterjesztésére jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi kapcsolataira vonatkozó javaslatokat; j) javaslatot tesz a miniszterelnöknek a főigazgatók kinevezésére és felmentésére; k) a kinevezés és felmentés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a főigazgatók felett, kinevezi és felmenti helyetteseiket, felettük gyakorolja a munkáltatói jogokat; l) javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a tábornoki kinevezésekre; m) a főigazgatók javaslatára kinevezi az ezredeseket; n) jóváhagyja a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba javasolt személyek kinevezését és az ilyen beosztásban lévő személyek felmentését; o) intézkedik a főigazgatókat, helyetteseiket érintő belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzések elvégzéséről; p) gyakorolja a törvényben, kormányrendeletben vagy kormányhatározatban számára biztosított külön jogokat. (3) A miniszter az irányító jogkörében adott utasításával a főigazgatók hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatáskörük gyakorlását nem akadályozhatja. (4) A miniszter a nemzetbiztonsági szolgálatok részére egyedi utasítást a főigazgatók útján adhat, a hatósági jogkör alapján eljáró nemzetbiztonsági szolgálatoknak a döntés tartalmára vonatkozó utasítást nem adhat. (5) A miniszter kivizsgálja a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatos panaszokat, a vizsgálat eredményéről és a megtett intézkedésekről 30 napon belül tájékoztatja a panaszost. Ez a határidő egy esetben 30 nappal meghosszabbítható. (6) A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az állami szervektől származó, az ország nemzetbiztonságára vonatkozó információk elemzését, értékelését, valamint az e tárgyú kormányzati döntéselőkészítést támogató munkát. 12. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok élén főigazgatók állnak, akiket a miniszter előterjesztésére a miniszterelnök nevez ki, és ment fel.

163

(2) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatójára vonatkozó előterjesztést a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a honvédelemért felelős miniszterrel és a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben teszi meg. 13. § (1) A főigazgatók e törvény, a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által meghatározott keretek között önálló felelősséggel vezetik a nemzetbiztonsági szolgálatokat. (2) A Magyar Honvédség vezérkari főnöke a honvédelmi törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges információ átadását - alá- és fölérendeltség hiányában is - közvetlenül igényelheti a Katonai Felderítő Hivatal főigazgatójától, aki azt haladéktalanul köteles teljesíteni. A szakmai kapcsolattartás és az információszolgáltatás rendjét a honvédelemért felelős miniszter állapítja meg. (3) A főigazgató a) felelős a nemzetbiztonsági szolgálat törvényes, rendeltetésszerű és szakszerű működéséért, a nemzetbiztonsági szolgálat feladatainak végrehajtásáért; b) a vezetése alatt álló nemzetbiztonsági szolgálat részére utasítást adhat ki; c) felelős a nemzetbiztonsági szolgálat önálló költségvetési gazdálkodásáért, a könyvvezetési és beszámolási kötelezettség teljesítéséért; d) a miniszter jóváhagyásával meghatározza a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait; e) meghatározza az adatkezelés belső eljárási szabályait; f) gondoskodik a szervezeti és működési szabályzat, valamint egyéb belső rendelkezések elkészítéséről, azok összhangjának megteremtéséről és érvényesítéséről; g) javaslatot tesz a miniszternek a főigazgató-helyettes kinevezésére és felmentésére, illetve a tábornoki és ezredesi kinevezésekre; h) jóváhagyásra felterjeszti a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba történő kinevezést és felmentést; i) a nemzetbiztonsági szolgálat személyi állománya tekintetében - jogszabályban meghatározott kivételekkel - gyakorolja a munkáltatói jogokat; j) a nemzetbiztonsági szolgálat tevékenységéről szükség szerint, de évente legalább egyszer a miniszter útján jelentést tesz a Kormánynak. A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzése 14. § (1) Az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzését Nemzetbiztonsági Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) közreműködésével látja el. A Bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselő lehet. (2) A miniszter a Bizottságot a nemzetbiztonsági szolgálatok általános tevékenységéről rendszeresen, de legalább évente kétszer tájékoztatja. (3) A Kormány a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos határozatairól a Bizottságot a miniszter útján tájékoztatja. (4) A parlamenti ellenőrzés gyakorlása során a Bizottság a) tájékoztatást kérhet a minisztertől és a miniszter egyidejű értesítése mellett a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóitól az ország nemzetbiztonsági helyzetéről, a nemzetbiztonsági szolgálatok működéséről és tevékenységéről; b) tájékoztatást kérhet az igazságügyért felelős minisztertől, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztertől, a honvédelemért felelős minisztertől és a főigazgatóktól az 56. §-ban és az 59. §-ban meghatározott engedélyezési eljárásról; c) kivizsgálhatja a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységére utaló panaszokat, ha a panaszos a 11. § (5) bekezdésében meghatározott vizsgálat eredményét nem fogadja el, és a panasz súlya a bizottsági tagok legalább egyharmadának szavazata szerint a vizsgálatot indokolttá teszi, a Bizottság megállapításairól tájékoztatja az érintettet; 164

d) ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy nem rendeltetésszerű tevékenységét feltételezi, vizsgálat lefolytatására felkérheti a minisztert, aki a vizsgálat eredményéről tájékoztatja a Bizottságot; e) ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes működését észleli, illetve, ha a c) és d) pontokban, illetőleg a 27. § (4) bekezdésben meghatározott eljárás során azt indokoltnak tartja, ténymegállapító vizsgálatot folytathat le, amely során betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, meghallgathatja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait; f) ha bármely módon valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy nem rendeltetésszerű működését észleli, felhívhatja a minisztert a szükséges intézkedés megtételére, és kezdeményezheti a felelősség megvizsgálását; a miniszter a vizsgálat eredményéről tájékoztatja a Bizottságot; g) véleményezi a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének részletes tervezetét, a titkos információgyűjtésre jogosult egyéb szervezetek költségvetésének e tevékenységgel kapcsolatos tételeit, illetve az éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló részletes beszámoló tervezetét, a törvényjavaslatok tárgyalása során az elfogadásra vonatkozóan javaslatot tesz az Országgyűlésnek; h) kinevezésük előtt meghallgatja a főigazgatói tisztségre jelölt személyeket, alkalmasságukról állást foglal. (5) A Bizottság - ha ellenőrzési jogkörének gyakorlása szempontjából szükséges - a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársát szakértői tevékenységre kérheti fel az illetékes főigazgató egyidejű értesítésével. 15. § (1) A Bizottság megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatok által készített - a nemzetbiztonság szempontjából fontos - általános értékelő, valamint a Kormány számára készített jelentéseket. (2) A Bizottság jogosult a nemzetbiztonsági szolgálatok nem egyedi ügyekkel kapcsolatos tájékoztató jelentéseibe betekinteni. (3) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok országgyűlési képviselőre vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozójára vonatkozóan információgyűjtő tevékenységet kezdenek (folytatnak), e tényről a miniszter haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot. Az ügyben érintett képviselő e tevékenységről nem kaphat tájékoztatást. 16. § (1) A Bizottság által folytatott parlamenti ellenőrzés során a miniszter és a nemzetbiztonsági szolgálatok tájékoztatási kötelezettsége - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - nem terjed ki azon információk szolgáltatására, amelyek átadása konkrét ügyben a módszer, illetve forrás (közreműködő személye) védelméhez fűződő kiemelt súlyú nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetné. (2) A Bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységéhez kapcsolódó vizsgálata során tagjai kétharmadának egyetértésével kötelezheti a minisztert és a főigazgatót a titkos információgyűjtés során belföldön alkalmazott módszerre vonatkozó olyan adatok szolgáltatására, amelyek ismerete a jogellenesség megítélése szempontjából elengedhetetlen. Az így megismert adat kizárólag a Bizottság eljárása során használható fel. 17. § (1) Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága (a továbbiakban: Honvédelmi Bizottság) folyamatosan ellenőrzi a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak megvalósulását, ennek keretén belül a) a miniszter - legalább évente egyszer - tájékoztatja a Honvédelmi Bizottságot a nemzetbiztonsági szolgálatok általános tevékenységéről; b) a miniszter tájékoztatja a Honvédelmi Bizottságot a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos kormányhatározatokról; c) a Honvédelmi Bizottság kinevezésük előtt meghallgatja a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói tisztségére jelölt személyeket, alkalmasságukról állást foglal.

165

(2) A Honvédelmi Bizottság tagjának csak az az országgyűlési képviselő választható meg, aki tekintetében elvégezték a 19. §-ban meghatározott eljárás szerinti nemzetbiztonsági ellenőrzést. (3) A Honvédelmi Bizottság tagjai megbízatásuk teljes időtartama alatt nemzetbiztonsági védelemben részesülnek. 18. § (1) A Bizottság ülései az ellenőrzési jogkör gyakorlása, a Honvédelmi Bizottság ülései a 17. §-ban meghatározott jogkör gyakorlása során zártak. (2) A Bizottság és a Honvédelmi Bizottság tagjait az e minőségükben birtokukba jutott állam- és szolgálati titkot tartalmazó információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, amely a bizottsági tagság megszűnését követően is fennáll. (3) A Bizottság e törvényben szabályozott parlamenti ellenőrzési eljárása nem érint más, jogszabályban meghatározott bírósági vagy egyéb eljárást. (4) A nemzetbiztonsági szolgálatok jogszerű működésével kapcsolatos panaszra vagy bejelentésre a Bizottság válaszát úgy fogalmazza meg, hogy abból a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtő tevékenységére ne lehessen következtetéseket levonni. 19. § (1) A Bizottság tagjának csak az az országgyűlési képviselő választható meg, aki tekintetében elvégezték az e törvényben meghatározott nemzetbiztonsági ellenőrzést. (2) Az Országgyűlés elnöke - a fontos és bizalmas munkakörre jelölt személyek ellenőrzésére vonatkozó szabályok szerint - köteles nemzetbiztonsági ellenőrzést kezdeményezni a Bizottságba a képviselőcsoportok vezetői által jelölt képviselők tekintetében. A képviselőcsoportok vezetői legfeljebb kétszer annyi jelöltet nevezhetnek meg, mint amennyi tag ajánlására jogosult a képviselőcsoport. (3) A bizottsági tagságra jelölt képviselő tekintetében a nemzetbiztonsági ellenőrzést a Nemzetbiztonsági Hivatal végzi el. Amennyiben kockázati tényező merül fel, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója erről tájékoztatja az érintett képviselőt. (4) A (3) bekezdésben meghatározott nemzetbiztonsági ellenőrzés elvégzését követően a képviselőcsoport vezetője ajánlást készít, amely annyi jelöltet tartalmaz, amennyi tag ajánlására jogosult a képviselőcsoport. (5) Ha az ajánlásban felsorolt jelölt tekintetében kockázati tényező áll fenn és a Bizottság megalakítására még nem került sor, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a kockázati tényezőről tájékoztatja az Országgyűlés elnökét és az érintett képviselőcsoport vezetőjét. (6) Ha az ajánlásban felsorolt jelölt tekintetében kockázati tényező áll fenn és már működő Bizottságba kerül sor új tag megválasztására, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a kockázati tényezőről tájékoztatja a Bizottságot és az érintett képviselőcsoport vezetőjét. (7) Ha az érintett képviselőcsoport vezetője a jelölést a tájékoztatást követően is fenntartja, a jelölés további érvényessége tekintetében az (5) bekezdésben meghatározott esetben az Országgyűlés elnöke, a (6) bekezdésben meghatározott esetben szavazattöbbséggel a Bizottság dönt. (8) A Bizottság tagjai megbízatásuk teljes időtartama alatt nemzetbiztonsági védelemben részesülnek. A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya 20. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya hivatásos állományú személyekből és közalkalmazottakból áll. A hivatásos szolgálati jogviszony, valamint a közalkalmazotti jogviszony részletes szabályait külön törvények állapítják meg. (2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai a Magyar Honvédség állományába tartoznak. Szolgálati viszonyukra a hivatásos katonák szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. 166

(3) A miniszter jogosult munkavégzés céljából a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagját az irányítási feladatok ellátását segítő szervezetbe berendelni. 21. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya határozatlan időtartamra létesített különleges szolgálati jogviszony, amelyben a szolgálat függelmi rendben, fokozott veszélyeztetettségben történik. (2) Hivatásos szolgálati jogviszony azzal a cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel rendelkező, büntetlen előéletű magyar állampolgárral létesíthető, aki rendelkezik a szolgálati beosztásához előírt iskolai végzettségi és szakképesítési, egészségügyi, pszichológiai és fizikai alkalmassági feltételekkel, megfelel a miniszter által meghatározott további követelményeknek, valamint hozzájárul a szolgálati jogviszony létesítése és fenntartása céljából lefolytatandó biztonsági ellenőrzéshez és az ellenőrzés kockázati tényezőt nem tár fel. (3) A szolgálatra való alkalmasság a szolgálati jogviszony létesítésekor és annak fennállása idején is ellenőrizhető. 22. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a) fontos és bizalmas munkakört betöltő személynek minősül; b) állampolgári jogait az e törvényben és a szolgálati jogviszonyra vonatkozó külön törvényben meghatározott korlátok között gyakorolhatja; c) pártnak nem lehet tagja, politikai tevékenységet nem folytathat; d) társadalmi szervezetbe történő belépési szándékát köteles előzetesen a főigazgatónak bejelenteni, a főigazgató a tagsági viszonyt megtilthatja, ha az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, illetőleg a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti (összeférhetetlenség); e) nem folytathat olyan tevékenységet, amely a hivatásos szolgálati jogviszonyhoz méltatlan, vagy a szolgálati feladatok pártatlan, befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné; f) munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt a főigazgató előzetes engedélyével létesíthet; az engedélyt az e) pontban meghatározott esetekben, valamint akkor kell megtagadni, ha a jogviszony létesítése a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, ha a szolgálati jogviszonnyal összefüggésben szerzett információkkal való visszaélésre adhat alkalmat, illetve, ha a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja köteles a) esküt tenni, b) a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, c) elöljárója utasításának a 27. §-ban foglaltak figyelembevételével engedelmeskedni, d) a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit minden törvényes eszközzel érvényesíteni és - ha kell, élete árán is - megvédeni. 23. § (1) A közalkalmazottak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál olyan feladatköröket látnak el, amelyekben - a különös követelményeket támasztó - hivatásos szolgálati jogviszony létesítése nem szükséges. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatoknál közalkalmazotti jogviszony azon személyekkel létesíthető, akik megfelelnek a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben foglalt alkalmazási feltételeknek, valamint írásban hozzájárulnak a jogviszony létesítése és fenntartása céljából folytatandó biztonsági ellenőrzéshez. (3) A hivatásos szolgálati beosztás közalkalmazotti munkakörré, illetőleg a közalkalmazotti munkakör hivatásos szolgálati beosztássá átminősíthető. Az átminősítettek jogviszonyára a külön törvényben meghatározott rendelkezések vonatkoznak. 24. § A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományát a nemzetbiztonsági szolgálatokra és azok tevékenységére vonatkozó, tudomásukra jutott állam- és szolgálati titok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, amely magába foglalja az állam- és szolgálati titok megőrzését és védelmét is. A titoktartási kötelezettség alól a miniszter és a nemzetbiztonsági

167

szolgálatok főigazgatói adhatnak felmentést. A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományát a titoktartási kötelezettség az alkalmazás megszűnése után is terheli. 25. § A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak beosztási illetményük 25%-áig terjedő titkosszolgálati pótlék adható. A pótlékra jogosító beosztásokat - a főigazgató javaslatára - a miniszter határozza meg. E pótlék a szolgálati időpótlék számítása során nem vehető figyelembe. A nemzetbiztonsági szolgálatok működési alapelvei 26. § A nemzetbiztonsági szolgálatok belső szervezetét és működésének részletes szabályait, az utasításkiadás rendjét úgy kell meghatározni, hogy az egyéni felelősség mindig megállapítható legyen. 27. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja feladata teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait, kivéve, ha azzal nyilvánvalóan bűncselekményt követne el. (2) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a kapott utasítás végrehajtását az (1) bekezdésben foglaltak alapján megtagadja, e tényről jelentést tesz a főigazgatónak. A főigazgató a jelentést haladéktalanul köteles továbbítani a miniszternek és a Bizottságnak. (3) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja jogellenes tevékenységre kap utasítást, köteles e tényre felhívni az utasítást adó figyelmét, az utasítás végrehajtását - az (1) bekezdésben foglalt kivétellel - nem tagadhatja meg. (4) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok tagja a szolgálatok jogellenes működését észleli, észrevételéről írásban jelentést tehet a miniszternek. A miniszter köteles a bejelentést kivizsgálni, valamint a vizsgálat elrendeléséről és annak eredményéről a Bizottságot és a bejelentőt tájékoztatni. 28. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataik teljesítése érdekében együttműködnek egymással. (2) Az állami szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok egymás munkáját kölcsönösen segítik. Az együttműködés részletes szabályait - a törvényi előírások keretei között - külön megállapodások rögzítik. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása során együttműködhetnek természetes személyekkel, jogi személyekkel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel. Az együttműködés részletes szabályait - a törvényi előírások keretei között - külön megállapodások rögzíthetik. (4) A nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi megállapodások és kötelezettségvállalások alapján együttműködhetnek külföldi titkosszolgálatokkal. (5) A nemzetbiztonsági szolgálatok a biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a társadalombiztosítási, egészségügyi, adóelszámolási, költségvetési, pénzügyi, statisztikai adatszolgáltatással, a maradandó értékű irat védelme érdekében végzett levéltári ellenőrzéssel, valamint a speciális működési költségek körébe tartozó valutafelhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi előírások keretei között - az illetékes szervezetekkel külön megállapodásban rögzítik. 29. § (1) A Kormány tagjai feladatkörükben - e törvény keretei között - írásban kérhetik a minisztertől információs igények megjelölését a nemzetbiztonsági szolgálatok részére. A kérést indokolni kell és jelezni, hogy az információt más forrásból nem lehet beszerezni. (2) Az állami szervek kötelesek a 11. § (6) bekezdésében meghatározott tevékenységhez szükséges információkról - a Kormány által meghatározottak szerint - térítésmentesen adatszolgáltatást teljesíteni. 30. § (1) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében, ha azt a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kezdeményezik, a nemzetbiztonság szempontjából különleges 168

fontosságú állami szervek és a tartós állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek, a központi energiaellátó és hírközlési rendszereket üzemeltető, a nemzetközileg ellenőrzött termékeket és technológiákat előállító és felhasználó, valamint a hadiipari kutatással foglalkozó üzemek és intézmények a nemzetbiztonsági szolgálat - alkalmazási feltételeknek egyébként megfelelő - munkatársával hivatásos szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyt, illetve munkajogviszonyt (a továbbiakban együtt: munkaviszony) létesítenek. (2) Az e törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében a nemzetbiztonsági szolgálatok - külön megállapodás alapján meghatározott időtartamra - munkaviszonyt kezdeményezhetnek az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó szervezeteknél. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok nem kezdeményezhetnek munkaviszonyt bíróságnál, ügyészségnél, az Alkotmánybíróságnál, az Állami Számvevőszéknél, az Országgyűlési Biztos Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál és az Országgyűlés Hivatalánál. (4) A foglalkoztatás nemzetbiztonsági jellegével kapcsolatos speciális szabályokat - a hatályos jogszabályok keretei között - a nemzetbiztonsági szolgálatok és az érintett szervezet külön megállapodása tartalmazza. A munkaviszony létesítésének nemzetbiztonsági jellege államtitok, kivéve, ha a megállapodást kötő felek eltérően rendelkeznek. A nemzetbiztonsági szolgálatok által alkalmazható intézkedések 31. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok nyomozóhatósági jogkört nem gyakorolhatnak. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a 32-36. §-ban meghatározott intézkedéseket a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatkörébe tartozó bűncselekmények megelőzése, illetve az ilyen bűncselekmények elkövetőjének elfogása érdekében alkalmazhatja. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataik ellátása során a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatok védelméhez, a közérdekű adatok nyilvánosságához, valamint a birtokvédelemhez fűződő jogokat e törvényben foglaltak szerint korlátozhatják. (4) Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. (5) Az intézkedés során kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell sérülés okozását. (6) Több lehetséges és alkalmas intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. 32. § A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatkörébe tartozó bűncselekmény tetten ért elkövetőjét elfoghatja és előállíthatja, ennek érdekében a cselekvés abbahagyására, illetve az ellenszegülés megtörésére kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat. Az elfogást követően az előállítást azonnal végre kell hajtani. 33. § A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja bilincset alkalmazhat a 32. §-ban szabályozott esetben a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására; b) támadásának megakadályozására; c) szökésének megakadályozására; d) ellenszegülésének megtörésére. 34. § A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja szolgálati lőfegyver viselésére jogosult. A szolgálati fegyver viselésével, használatával és tárolásával kapcsolatos részletes szabályokat a miniszter állapítja meg.

169

35. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagját az e törvényben foglaltak szerint lőfegyverhasználati jog illeti meg. A lőfegyverhasználat saját elhatározásból vagy kivételesen utasításra történhet. (2) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. 36. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja - a jogos védelem és a végszükség esetein kívül - lőfegyvert használhat a) az élet elleni vagy a testi épséget súlyosan veszélyeztető támadás, illetve az ezekkel történő közvetlen fenyegetés elhárítására; b) az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása (Btk. 139. §), a rombolás (Btk. 142. §), a kémkedés (Btk. 147. §), a népirtás (Btk. 155. §), a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a terrorcselekmény (Btk. 261. §), a légi jármű hatalomba kerítése (Btk. 262. §) bűncselekmények elkövetésének megakadályozására vagy megszakítására; c) a nemzetbiztonsági szolgálattal összefüggő államtitoknak személy vagy dolog elleni erőszakkal történő jogosulatlan megszerzése és az erre irányuló kísérlet esetén; d) a nemzetbiztonsági szolgálat objektumát ért vagy azt közvetlenül fenyegető támadás elhárítására. (2) A lőfegyverhasználatot meg kell előznie a) a jogellenes tevékenység abbahagyására irányuló felszólításnak; b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának; c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik; d) figyelmeztető lövésnek. (3) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy egészben teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményei folytán a megelőző intézkedésekre már nincs idő és a késedelem a hivatásos állomány tagját vagy más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti. (4) A lőfegyverhasználat során kerülni kell az élet kioltását. (5) A lőfegyverhasználatot, illetőleg a figyelmeztető lövés leadását - annak következményeitől függetlenül - az intézkedést követően haladéktalanul jelenteni kell a szolgálati elöljárónak. (6) Lőfegyver - a jogos védelem és a végszükség kivételével - nem használható láthatóan terhes nővel és gyermekkorúval szemben. 37. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által foganatosított, a 32-36. §-ban meghatározott intézkedések ellen az érintett - akadályoztatása esetén hozzátartozója - panasszal élhet. (2) A panaszt az intézkedésnek az érintett tudomására jutásától számított 8 napon belül a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójához kell benyújtani. A kifogásolt intézkedéstől számított 5 éven túl panasz nem terjeszthető elő. (3) A panasz tárgyában a főigazgató a beérkezéstől számított 8 napon belül dönt. (4) A döntés ellen a panaszos a közléstől számított 8 napon belül a miniszternél fellebbezéssel élhet. A miniszter a beérkezéstől számított 8 napon belül az elsőfokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. (5) Az elmulasztott határnaptól számított 30 napon belül igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. (6) A miniszter határozatának felülvizsgálatát az érintett a polgári perrendtartásnak a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó XX. fejezetének szabályai szerint kérheti. Az eljárásra kizárólag a Fővárosi Bíróság illetékes. A bíróság a megtámadott törvénysértő határozatot megsemmisíti. A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelése

170

38. § A nemzetbiztonsági szolgálatok az e törvényben meghatározott feladataik ellátásának érdekében személyes adatot (ezen belül különleges adatot) és közérdekű adatot (a továbbiakban együtt: adat) kezelnek. 39. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatot szereznek be a) az érintett önkéntes, illetve e törvényben előírt kötelező adatszolgáltatásával; b) nyílt forrásból; c) adatkezelést végző szerv adatszolgáltatásából; d) titkos információgyűjtéssel. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az adatkezelés során kötelesek az adott cél eléréséhez feltétlenül szükséges, ugyanakkor az érintett személyiségi jogait legkevésbé korlátozó eszközt igénybe venni. (3) A fontos és bizalmas munkakört betöltő, illetve az ilyen munkakörbe jelölt személyek az e törvényben meghatározott biztonsági ellenőrzéssel összefüggő személyes, köztük különleges adatokat kötelesek az ellenőrzést végző nemzetbiztonsági szolgálatok számára közölni. 40. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - bármely adatkezelési rendszerből - az adatkérés céljának megjelölésével - adatokat kérhetnek, a rendszerekbe és a nyilvántartás alapjául szolgáló iratba betekinthetnek. Az adatkérést hiányos és töredékadatok tekintetében is teljesíteni kell. Az adattovábbítás tényét mind az átadó, mind az átvevő szervnél dokumentálni kell. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az állami szervek, a pénzintézetek, a biztosítóintézetek és a távközlési szolgáltatást végző szervezetek által kezelt nyilvántartások adatait térítés nélkül kérhetik, illetve vehetik igénybe. Egyéb adatkezelő szerv a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérésével kapcsolatos költségeit utólag érvényesítheti. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervtől történő adatkérés, az érintettel és más adatkezelővel való kapcsolattartás során, és nyilvántartásaikban az e törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - jogszabályban meghatározott módon - személyi azonosítót, természetes személyazonosító adatokat, valamint adóazonosító jelet, illetve egyéb azonosítókat használhatnak. 41. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervek, a személyiadat- és lakcímnyilvántartásért felelős miniszter által vezetett minisztérium és a Rendőrség nyilvántartásaiban, az egyéb igazgatási, valamint a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartó rendszerekben írásban - az intézkedés céljának megjelölésével - jelzések elhelyezését rendelhetik el. (2) A jelzésben a nemzetbiztonsági szolgálatok adatváltozást, illetve az érintett személyre vonatkozó megkeresés esetében értesítés adását, továbbá a határforgalomra vonatkozóan írásban - az érintett feltartóztatását is kérhetik. Az érintett szerv a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésében foglalt intézkedést teljesíti. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok haladéktalanul kötelesek intézkedni a jelzés elhelyezésének megszüntetéséről, ha az arra okot adó körülmény megszűnt. 42. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérése, adatbetekintése és adatszolgáltatása, a jelzések elhelyezésének ténye, illetve mindezek tartalma államtitoknak minősül. (2) Az az adatkezelő szerv, amely a nemzetbiztonsági szolgálatok részére az általa kezelt nyilvántartásokból adatszolgáltatást teljesített, adatbetekintést biztosított, illetőleg nyilvántartásában a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésére jelzést helyezett el, mindezek tényéről, tartalmáról, valamint a megtett intézkedésekről az érintettet, illetőleg más személyt vagy szervezetet nem tájékoztathat. (3) A hatósági jogkörrel nem rendelkező adatkezelő szerv vagy intézmény vezetője az adatbetekintés, illetve az adatszolgáltatás elrendelése ellen - halasztó hatállyal nem bíró - panasszal fordulhat a miniszterhez.

171

43. § A nemzetbiztonsági szolgálatok a birtokukba került adatokat csak az adatfelvétel elrendelésének jogalapjául szolgáló célra használhatják fel, kivéve, ha az adat hivatalból üldözendő bűncselekményi tényállás megvalósítására utal, vagy más nemzetbiztonsági szolgálat irányában tájékoztatási kötelezettséget alapoz meg, és az adatátvevő maga is jogosult az adat megszerzésére. 44. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok e törvény alapján feladataik ellátása érdekében egymástól adatot kérnek, illetve egymásnak adatot szolgáltatni kötelesek. (2) A Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a bíróság, az ügyészség és a büntetésvégrehajtási szervek a konkrét cél megjelölésével - a rájuk vonatkozó törvényben meghatározott feladataik ellátására, az ott meghatározott körben - a nemzetbiztonsági szolgálatoktól adatok igénylésére jogosultak. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok adatközlése nem eredményezheti a nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködő személy (adatforrás) felfedését. A titkos információgyűjtő módszer és forrás védelme érdekében az átadott adat felhasználására vonatkozóan a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói korlátokat határozhatnak meg. (4) Az adatszolgáltatást kérő szervek felelősek az átvett adatoknak az e törvényben, illetve az adatkezelésre vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerinti kezeléséért, kötelesek az átvett adatokat, azok felhasználását nyilvántartani és kérésre a nemzetbiztonsági szolgálat számára arról tájékoztatást adni. 45. § A nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi kötelezettségvállalás alapján külföldi adatkezelő részére személyes adatokat továbbíthatnak a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok keretei között. 46. § A nemzetbiztonsági szolgálatok a személyes adatok továbbításáról nyilvántartást vezetnek, amely tartalmazza a) az adatigénylési kérelmet; b) az adatkérő nyilvántartási azonosítóját; c) az adattovábbítás idejét; d) az adatszolgáltatást tartalmazó iratok és egyéb dokumentumok másodpéldányát. 47. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok - konkrét feladataik teljesítése érdekében, ha az adatvédelem és az adatbiztonság feltételei a másik adatkezelő részéről is biztosítottak - adatkezelési rendszereiket egymás és más állami adatkezelő szervek adatkezelési rendszerével összekapcsolhatják. (2) Az összekapcsolást a konkrét nemzetbiztonsági feladat elvégzését követően meg kell szüntetni, az összekapcsolás során keletkezett adatállományt az eljárás befejezését követően törölni kell. 48. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatokról, és a 46. §-ban meghatározott adattovábbítási nyilvántartásból az érintett kérelmére történő tájékoztatást, a személyes adatainak törlését, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat által kezelt közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója - nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében - megtagadhatja. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az érintettektől érkező kéréseket nyilvántartják, a kérelmekről, elbírálásuk módjáról, az elutasítás indokairól évente tájékoztatják az adatvédelmi biztost. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok szolgálati titokká minősített adataival kapcsolatban az érintettnek - az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 11. § (3) bekezdésben biztosított - adatbetekintési jogát a főigazgató nemzetbiztonsági érdekből korlátozhatja. 49. § (1) A főigazgatók gondoskodnak az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés, közlés, megváltoztatás, törlés és megsemmisülés megelőzéséről, illetőleg az illetéktelen hozzáférést megakadályozó védelemről (adatbiztonság).

172

(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok kötelesek rendszeresen ellenőrizni az általuk kezelt személyes adatok helyességét. A valóságnak meg nem felelő adatokat helyesbíteni kell, az adatkezelés során a tényeken alapuló adatokat meg kell különböztetni a következtetésen, véleményen vagy becslésen alapuló adatoktól. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok a hatósági feladatkörükhöz kapcsolódó adatokat az egyéb adatoktól elkülönítetten kezelik. 50. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok az e törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében az adatkezelésre feljogosított szervek nyilvántartásából átvehetik és kezelhetik a) a biztonsági okmányok adatait az érvényesség lejártától számított 10 évig; b) a rejtjeltevékenység felügyelete és irányítása során kiadott dokumentumokat az érvényesség lejártától számított 10 évig; c) a nemzetbiztonsági ellenőrzési és védelmi feladatok ellátása során keletkezett adatokat a beosztás, illetve a tisztség megszűnésétől számított 20 évig; d) az a)-c) pontokban fel nem sorolt feladatkörben gyűjtött személyes adatokat az adatgyűjtés megszüntetésétől számított 70 évig. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt személyes adatot haladéktalanul törölni kell, ha a) az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelt; b) bíróság az adatvédelmi eljárás során az adat törlését elrendelte; c) az adat kezelése jogellenes; d) a 60. § (2) bekezdésében meghatározott esetben; e) az adat kezelése nyilvánvalóan szükségtelen. (3) A törlési kötelezettség - a (2) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott esetek kivételével - nem vonatkozik azon személyes adatra, amelynek adathordozóját a levéltári anyagok védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári megőrzésre kell átadni. 51. § (1) A miniszter, illetve a főigazgatók hozzájárulásával hozhatók nyilvánosságra - az állam- és szolgálati titkot tartalmazó adatokon túlmenően - a nemzetbiztonsági szolgálatok a) objektumaival és személyi állományával, b) eszközbeszerzéseivel és egyéb szerződéseivel, c) biztonsági ellenőrzési és védelmi feladataival kapcsolatos adatok. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok megismerésére vonatkozó kérelem elutasításáról, az elutasítás indokairól a nemzetbiztonsági szolgálatok évente értesítik az adatvédelmi biztost. 52. § (1) Az országgyűlési biztos a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében külön törvényben meghatározottak szerint jár el. (2) Az adatvédelmi biztost a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő eljárása során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogosítványai illetik meg. (3) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően az adatvédelmi biztos betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelésének szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzatokba és utasításokba. (4) Az országgyűlési biztos és az adatvédelmi biztos tevékenységét a főigazgatók - e törvény keretei között - kötelesek elősegíteni. Titkos információgyűjtés 53. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a 4-9. §-okban foglalt feladataik teljesítése érdekében titkos információgyűjtést folytathatnak; ez nem terjed ki a 4. § h) pontjában és a 8. § (1) bekezdés d)-e) pontjaiban meghatározott feladatok ellátására.

173

(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtés speciális eszközeit és módszereit csak akkor használhatják, ha az e törvényben meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg. Külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés 54. § (1) A titkos információgyűjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok a) felvilágosítást kérhetnek; b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek; c) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel; d) az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhatnak létre és alkalmazhatnak; e) sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak; f) a saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthetnek és használhatnak fel; g) fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn; h) a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik; i) az 56. §-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; j) hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthetnek. (2) Rendvédelmi szerv fedőintézményként, okmánya fedőokmányként csak az illetékes miniszter és az érintett szervezet országos vezetőjének tájékoztatásával alkalmazható. 55. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész előzetes jóváhagyásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhatnak meg bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel, ha az érintett személlyel történő együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. (2) Nem köthető megállapodás azzal a személlyel, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott jogosultság a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot nem illeti meg. (4) A megállapodás létrejötte esetén a nemzetbiztonsági szolgálatok megtérítik azt a kárt, amely az elkövetőt a polgári jog szerint terheli. A kártérítési igény tekintetében az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés 56. § A nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedély alapján a) lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; b) a lakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik; c) levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik; d) közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik. 57. § (1) Az 56. §-ban meghatározott titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Katonai Felderítő Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal és - a 8. § (1) bekezdésének f), valamint a 9. § d) pontjában

174

meghatározott feladat ellátása tekintetében - a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója nyújthat be. (2) Az előterjesztésnek tartalmaznia kell a) a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas - rendelkezésre álló - adatokat; b) a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indokolását; c) a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva; d) az 59. §-ban meghatározott engedély iránti előterjesztés esetén annak indokolását, hogy adott ügyben arra a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez feltétlenül szükség volt. 58. § (1) Az 5. § b), d), h)-j), valamint a 7. § b), d), i)-k) pontjaiban meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó nemzetbiztonsági feladatok ellátása során az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtést az igazságügyért felelős miniszter engedélyezi. (3) A bíró, illetve az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban együtt: engedélyező) az előterjesztés benyújtásától számított 72 órán belül határozatot hoz. Az előterjesztésnek helyt ad, vagy azt megalapozatlansága esetén elutasítja. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. (4) Az engedélyező a titkos információgyűjtést esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezi. Ezt a határidőt az engedélyező indokolt esetben - a főigazgatók előterjesztése alapján - további 90 nappal meghosszabbíthatja. (5) A bíró a határidő meghosszabbítására vonatkozó döntése kialakításánál megismerheti az adott ügyben általa engedélyezett titkos információgyűjtés során szerzett és rögzített adatokat. (6) Az engedélyező eljárásáról, illetve a titkos információgyűjtés tényéről az érintettet nem tájékoztatja. Kivételes engedélyezés 59. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtés folytatását legfeljebb az engedélyező döntéséig engedélyezhetik, ha a titkos információgyűjtés külső engedélyeztetése olyan késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a külső engedély iránti előterjesztést a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kötelesek engedélyezésükkel egyidejűleg benyújtani. (3) Ugyanabban az ügyben - kivéve, ha a nemzetbiztonságot közvetlenül veszélyeztető új tény merül fel - csak egyszer rendelhető el az (1) bekezdésben meghatározott kivételes engedélyezés alapján titkos információgyűjtés. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés megszüntetése 60. § (1) A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a) az engedélyben meghatározott célját elérte; b) a további alkalmazásától eredmény nem várható; c) a határideje meghosszabbítás nélkül lejárt; d) a titkos információgyűjtés bármely okból törvénysértő. (2) Az 59. § (1) bekezdésében meghatározott kivételes eljárás esetén a titkos információgyűjtést akkor is haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a titkos információgyűjtés folytatását az engedélyező nem engedélyezi. Ebben az esetben a titkos információgyűjtés során nyert

175

adatokat - az állam- és szolgálati titkot tartalmazó iratok megsemmisítési rendjére vonatkozó törvényi előírások szerint - haladéktalanul meg kell semmisíteni. A titkos információgyűjtésre vonatkozó egyéb szabályok 61. § (1) Ha a titkos információgyűjtésre a 8. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározottak szerint kerül sor, a titkos információgyűjtéshez szükséges engedély beszerzése az alkalmazást megrendelő szerv feladata. Az alkalmazás jogszerűségéért a megrendelő szerv, a végrehajtásért a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat felel. (2) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a szolgáltatói feladata keretében alkalmazott titkos információgyűjtés során nyert valamennyi adatot a megrendelő szerv számára továbbítja, a továbbított adatokat a Szakszolgálat nyilvántartásából törölni kell. (3) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szolgáltató feladataival kapcsolatosan nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a) a megrendelő szervezet írásbeli megkeresését a szükséges engedéllyel, b) a megkeresésben megjelölt személyek azonosításához szükséges személyes adatokat, c) az adott ügyben felhasznált titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek leírását, d) a megrendelő szervezet részére továbbított adathordozók jegyzékét. (4) A közölt adatok hitelességéért az adatszolgáltató, a felhasználásáért, illetve az erre alapozott intézkedések megtételéért vagy elmulasztásáért a titkos információgyűjtést megrendelő szerv felelős. 62. § A titkos információgyűjtés során beszerzett adatok a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként való esetleges felhasználásáig, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálattal együttműködő természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részletei államtitoknak minősülnek. Az együttműködő személyek és szervezetek e tevékenységükkel kapcsolatban a miniszter vagy a főigazgatók engedélye nélkül adatokat nem hozhatnak nyilvánosságra. A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok 63. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésükben az alaptevékenységgel összefüggő speciális működési kiadásaik fedezésére elkülönített előirányzatot szerepeltethetnek. A speciális működési kiadásokat összevontan - az általános számviteli szabályoktól eltérően egy összegben kell szerepeltetni. (2) Speciális működési kiadásnak minősülnek a nemzetbiztonsági szolgálatok titkosszolgálati tevékenységéhez, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásához közvetlenül kötődő személyi és tárgyi vonatkozású kiadások. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok által az együttműködő magánszemély részére kifizetett összegből 20%-os forrásadót kell levonni és befizetni az adóhatóságnak. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia. (4) A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjának e jogviszonyával összefüggő külszolgálata alapján kifizetett jövedelemből az adott évi adótábla legmagasabb adókulcsa alkalmazásával kell az adót levonni és befizetni az adóhatóságnak. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia.

176

64. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében - a fedésül szolgáló intézmény típusára vonatkozó jogszabályok előírásai szerint - fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn. Fedőintézményként költségvetési szerv nem hozható létre. (2) A fedőintézmény létrehozása és fenntartása a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetéséből történik. Az ehhez szükséges kiadások speciális működési kiadásnak minősülnek. (3) Ha a fedőintézmény megszűnik, vagyona a nemzetbiztonsági szolgálatokat illeti. (4) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezései a fedővállalkozásra nem vonatkoznak. 65. § A nemzetbiztonsági szolgálatok a 63. § (2) bekezdésében meghatározott körben külön korlátozás nélkül valutát kezelhetnek. 66. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális működési kiadásai felhasználásának külső szerv által történő ellenőrzése kizárólag törvényességi szempontból történhet. E körben célszerűségi és eredményességi szempont szerinti ellenőrzés - a 11. § (2) bekezdésének f) pontját kivéve - nem végezhető. (2) A nemzetbiztonsági szolgálatok gazdálkodásának külső szerv által történő ellenőrzése során az ellenőrzést végző szerv birtokába nem kerülhet olyan adat, amely a titkos információgyűjtés során keletkezett információra, forrására, illetve az alkalmazott titkos információgyűjtő módszer konkrét jellegére utal. A nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés szabályai 67. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által nyújtott nemzetbiztonsági védelem (a továbbiakban: védelem) célja az 1. számú mellékletben meghatározott személyek tevékenysége ellen irányuló, valamint ezen személyek tevékenységéhez kötődő védett információk jogellenes megszerzését célzó - ezáltal a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő vagy veszélyeztető - leplezett törekvések felderítése és elhárítása. (2) A védelem ellátása során a nemzetbiztonsági szolgálatok a védendő személyt érintően csak írásbeli beleegyezésével alkalmazhatják a titkos és nyílt információgyűjtés eszközeit és módszereit. (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok rendszeresen tájékoztatják a védendő személyt a védelem során tett biztonsági intézkedésekről és az intézkedések által érintett személyek köréről. 68. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés (a továbbiakban: ellenőrzés) célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges, valamint - amennyiben szükséges - a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételeknek. (2) A biztonsági feltételek vizsgálata azon kockázati tényezők, körülmények, információk felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tevékenysége jogellenes céllal befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő. (3) A fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek körét a 2. számú melléklet tartalmazza. (4) A fontos és bizalmas munkakörbe jelölt személyekre vonatkozó szabályok szerint kijelölésük, illetve megbízatásuk előtt egyszeri biztonsági ellenőrzést kell kezdeményezni az alábbi személyek tekintetében: a) a titkos információgyűjtést engedélyező bíró, b) valamennyi miniszter, c) a Bizottság és a Honvédelmi Bizottság tagja, illetve e két bizottság eljárásában közreműködő szakértő, d) az 55. §-ban meghatározott kijelölt ügyész,

177

e) az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény szerinti titokbirtokos szervvel közreműködő olyan személy, akinek feladata ellátásához államtitkot vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő, az 1995. évi LXV. törvény 5/B. § (2)-(6) bekezdésében szereplő, illetve az 5/B. § (7) bekezdése szerinti nemzetközi szerződést kihirdető törvényben meghatározott külföldi minősítéssel és jelöléssel ellátott adatot szükséges megismernie, f) a Független Rendészeti Panasztestület tagjai. 69. § (1) A köztársasági elnök kezdeményezi az ellenőrzést a) a Magyar Honvédség parancsnoka és vezérkari főnöke, b) c) a Köztársasági Elnök Hivatala vezető beosztású munkatársai tekintetében. (2) Az Országgyűlés elnöke kezdeményezi az ellenőrzést a) az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságába és Honvédelmi Bizottságába jelölt képviselők, b) az Országgyűlés Hivatalának vezető beosztású munkatársai, c) a Független Rendészeti Panasztestület tagjai tekintetében. (3) A miniszterelnök kezdeményezi az ellenőrzést a) valamennyi miniszteri tisztségre jelölt személy, b) az államtitkárok és az azonos jogállású állami vezetők, c) a Miniszterelnöki Hivatal vezető beosztású munkatársai, d) a Kormány irányítása alatt álló az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező szervek vezetői, helyettesei, és a vezetőkkel azonos jogállású más közszolgálati vezetők tekintetében. (4) Az illetékes miniszter kezdeményezi az ellenőrzést a) a szakállamtitkárok és az azonos jogállású állami vezetők, b) a nagykövetek és az önálló külképviseleteket irányító főkonzulok, c) a központi hivatalok vezetői, valamint a velük azonos jogállású más közszolgálati vezetők, d) a minisztériumi főosztályvezetők és az azonos jogállású állami vezetők, e) az irányításuk alá tartozó rendvédelmi szervek országos parancsnokai és helyettesei, valamint a tábornokok és a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba kinevezettek, f) az állami vagy többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek vezetői, g) a többségi állami tulajdonban lévő bankok, szakosított pénzintézetek és biztosítóintézetek vezető beosztású munkatársai, h) az általa - a 2. számú melléklet 18. pontja alapján - meghatározott munkakört betöltő személyek tekintetében. (5) A honvédelemért felelős miniszter vagy a Magyar Honvédség parancsnoka rendeli el, illetve kezdeményezi az ellenőrzést a Magyar Honvédségen belül, az illetékes miniszter által meghatározott munkakört betöltő személyek tekintetében. (6) Az országos rendőrfőkapitány kezdeményezi az ellenőrzést a) a rendőrfőkapitányok és rendőrkapitányok, b) a Rendőrségen belül, az illetékes miniszter által meghatározott munkakört betöltő személyek tekintetében. (7)

178

(8) A rendvédelmi szervek országos parancsnokai kezdeményezik az ellenőrzést a rendvédelmi szerveken belül az illetékes miniszter által meghatározott munkakört betöltő személyek tekintetében. (9) A nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kezdeményezik az ellenőrzést a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai tekintetében. (10) A Fővárosi Bíróság elnöke kezdeményezi az ellenőrzést a titkos információgyűjtést engedélyező bírói tisztségre jelölt személyek tekintetében. (11) A Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke kezdeményezi az ellenőrzést a Bizottság eljárása során szakértőnek jelölt személyek tekintetében. A Honvédelmi Bizottság elnöke kezdeményezi az ellenőrzést a Honvédelmi Bizottság eljárása során szakértőnek jelölt személyek tekintetében. (12) A legfőbb ügyész kezdeményezi az ellenőrzést az általa az 55. § alapján kijelölt ügyész tekintetében. (13) A titokbirtokos szerv vezetője kezdeményezi az ellenőrzést a 68. § (4) bekezdésének e) pontjában és a 2. számú melléklet 19. pontjában meghatározott személyek tekintetében. (14) A Nemzeti Biztonsági Felügyelet elnöke kezdeményezi az ellenőrzést olyan személyek tekintetében, akiknek feladataik ellátásához nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő adatokat szükséges megismerniük, ha az (1)-(13) bekezdés alapján nem állapítható meg az ellenőrzés kezdeményezésére jogosult személy. 70. § (1) A fontos és bizalmas munkakörbe történő kinevezés előtt kezdeményezni kell a jelölt személy ellenőrzését. (2) A fontos és bizalmas munkakört betöltő személy ellenőrzését a kezdeményezésre jogosult saját mérlegelési jogkörében - de legalább ötévenként - kezdeményezi. (3) Az ellenőrzésre kötelezett munkakör, illetve tisztség betöltésére jelentkező vagy felkért személyt (szakértőt) előre tájékoztatni kell a biztonsági ellenőrzés elrendelésének lehetőségéről és annak lehetséges módjairól. (4) Ellenőrzés csak a fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személy (a továbbiakban együtt: érintett személy) előzetes írásbeli hozzájárulásával folytatható. (5) Ha az érintett személy az ellenőrzéshez nem járul hozzá, fontos és bizalmas munkakörben nem alkalmazható. (6) A biztonsági ellenőrzést kezdeményezni jogosult személy az ellenőrzés elrendelésére - a 71. §-ban meghatározott kérdőív megküldésével egyidejűleg - írásban kéri fel a minisztert. A miniszter az ellenőrzést elrendeli. 71. § (1) Az érintett személy az ellenőrzés kezdeményezését megelőzően - a jogosult, illetve az általa kijelölt személy kérésére - a 3. számú mellékletben meghatározott biztonsági kérdőívet tölt ki. (2) A 2. számú melléklet 1-17. pontjaiban, valamint a 68. § (4) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt személyek a 3. számú mellékletben meghatározott, „C” típusú kérdőívet töltik ki. A 68. § (4) bekezdésének e) pontjában meghatározott személyek a megismerendő adat minősítésétől, illetve jelölésétől függően az alábbi típusú kérdőívet töltik ki: a) az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 3. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó adatok esetében: 1. az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény mellékletében felsorolt iratokban foglalt adatot megismerő személyek „C” típusú kérdőívet; 2. államtitkot tartalmazó adatot megismerő személyek „B” típusú kérdőívet. b) nemzetközi szerződés alapján átvett vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján készült minősített, valamint korlátozottan megismerhető adatok esetében: 1. törvényben vagy nemzetközi szerződésben a szigorúan titkos minősítésnek megfeleltetett minősítésű adatot megismerő személyek „C” típusú kérdőívet;

179

2. törvényben vagy nemzetközi szerződésben a titkos minősítésnek megfeleltetett minősítésű adatot megismerő személyek „B” típusú kérdőívet; 3. a 2. pontban meghatározott minősítési szintet el nem érő, törvény vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján védelmet igénylő adatokat megismerő személyek „A” típusú kérdőívet. (3) Az illetékes miniszter vagy a titokbirtokos szerv vezetője a 2. számú melléklet 18., 19. pontja alapján meghatározza azokat a munkaköröket, amelyek tekintetében az érintett személyek a 3. számú mellékletben meghatározott „A”, „B” vagy „C” típusú kérdőívet töltenek ki. A Nemzeti Biztonsági Felügyelet elnöke a 69. § (14) bekezdésében meghatározott személyek tekintetében - a megismerendő adat védelmi szintjének megfelelően - egyedileg dönt a kitöltendő kérdőív típusáról. (4) Ha az „A” vagy „B” típusú kérdőívhez kötődő ellenőrzés során kockázati tényező meglétére utaló adat keletkezik, az ellenőrzést végző nemzetbiztonsági szolgálat javasolhatja a kezdeményezőnek a „B” vagy „C” típusú kérdőív kitöltetését. (5) Az ellenőrzés a kérdőívben megadott adatok valóságának vizsgálatára és értékelésére, valamint egyéb kockázati tényezők felderítésére terjed ki. Az ellenőrzést „A” típusú kérdőív esetén az elrendeléstől számított 30, „B” típusú kérdőív esetén 45, „C” típusú kérdőív esetén 60 napon belül kell lefolytatni. Ez a határidő egy esetben - az érintett személy és a kezdeményező egyidejű tájékoztatása mellett - újabb 30 nappal meghosszabbítható. (6) Az ellenőrzésnek, a kockázati tényezők vizsgálatának és értékelésének arányosnak kell lennie a fontos és bizalmas munkakör betöltéséhez fűződő titokvédelmi és más biztonsági követelményekkel. (7) Az ellenőrzést végző nemzetbiztonsági szolgálat az érintett személlyel konzultálhat, referens személyeket hallgathat meg, felhasználhatja a személyügyi nyilvántartások és a korábbi ellenőrzések adatait, adatkezelési rendszerekben adatellenőrzéseket végezhet - ha a szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg, - titkos információgyűjtési eszközöket és módszereket alkalmazhat. A nemzetbiztonsági szolgálat az 56. §-ban meghatározott, külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést csak a „C” típusú kérdőívhez kapcsolódó ellenőrzés során alkalmazhat. 72. § (1) Az ellenőrzés során megszerzett információk és adatok alapján a nemzetbiztonsági szolgálat biztonsági szakvéleményt készít, amely valamennyi felmerült biztonsági kockázati tényezőt tartalmazza. A szakvéleményben foglalt megállapításokért, illetve a szükséges tájékoztatás elmaradásáért a felelősség a nemzetbiztonsági szolgálatot terheli. A szakvéleményt a miniszter ellenjegyzi, ezt követően a nemzetbiztonsági szolgálat a szakvéleményt a kezdeményezőhöz továbbítja. A kezdeményező a szakvéleményt a Nemzeti Biztonsági Felügyelethez továbbítja, ha az érintett személynek feladatai ellátásához nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő adatokat szükséges megismernie. (2) Az ellenőrzés befejezéséről, valamint a biztonsági szakvéleményben foglaltakról - kivéve a bűncselekmény elkövetésére utaló körülményeket - a kezdeményező tájékoztatja az érintett személyt. (3) Az érintett személy a biztonsági szakvéleményben szereplő, általa valótlannak tartott megállapításokkal kapcsolatosan - a 11. § (5) bekezdés alapján - panasszal élhet a miniszternél, illetve ezt követően a Bizottságnál. (4) A kezdeményező a nemzetbiztonsági szolgálattól kapott szakvéleményt - az Országgyűlés elnöke a 19. § (7) bekezdése szerint korlátozással - döntése kialakításánál szabadon mérlegeli. Ha a Nemzeti Biztonsági Felügyelethez továbbított szakvélemény kockázati tényezőt tartalmaz, a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján biztonsági ellenőrzéssel védendő adatok megismeréséhez szükséges biztonsági tanúsítvány nem adható ki. (5) Az ellenőrzéshez kitöltött kérdőív, valamint az ellenőrzés során a szolgálatok által beszerzett adatok államtitoknak minősülnek.

180

Záró rendelkezések 73. § Ha a nemzetbiztonsági szolgálatoknál létszámleépítésre kerül sor, nem alkalmazhatók a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény IV. Fejezete 23. §-ának (2) bekezdése, valamint az állami foglalkoztatási szerv tájékoztatására vonatkozó szabályai. Értelmező rendelkezések 74. § E törvény alkalmazásában a) nemzetbiztonsági érdek: a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme, ennek keretén belül - az ország függetlensége és területi épsége elleni támadó szándékú törekvések felderítése, - az ország politikai, gazdasági, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvések felfedése és elhárítása, - a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű információk megszerzése, - az ország az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító alkotmányos rendjének, a többpárti rendszeren alapuló képviseleti demokráciának és az alkotmányos intézmények működésének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések felderítése és elhárítása, - a terrorcselekmények, az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák illegális forgalmának felderítése és megakadályozása; b) állami szerv: a minisztériumok, a központi államigazgatási szervek, az ügyészség, a Magyar Honvédség, valamint a rendvédelmi szervek; c) rendvédelmi szerv: a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, a polgári védelem állami szervei, a hivatásos tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, valamint a büntetésvégrehajtási szervezet; d) lakás: a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívüli minden egyéb helyiség vagy terület; e) hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. 75. § (1) (2) Eltérő rendelkezés hiányában, ahol jogszabály rendvédelmi vagy rendészeti szerveket említ, azon a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat is érteni kell. (3) Ahol jogszabály a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében felügyelő minisztert említ, azon a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító illetékes minisztert kell érteni. Hatálybalépés 76. § (1) E törvény a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak kivételével a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba. (2) A 25. §-ban meghatározott rendelkezés 1996. január 1-jén lép hatályba. (3) A 63. § (3) bekezdése és a 89. § (3) bekezdése 1997. január 1-jén lép hatályba. (4) A 14. § (4) bekezdésének c)-e) pontjai, a 15. §, valamint a 27. § (2) és (4) bekezdései a Bizottságnak a 19. §-ban foglaltak szerint történő megalakítását követően lépnek hatályba.

181

(5) E törvény kihirdetését követő 90. napon lép hatályba az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 16. §-ának (2) bekezdése és 19. §-a (1) bekezdésének h) pontja. Felhatalmazó rendelkezések 77. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben megállapítsa: a) a rejtjeltevékenység szakirányításának és hatósági felügyeletének rendjét; b) a biztonsági okmányok körét, a biztonsági okmányvédelemre jogosult szervezet feladatés hatáskörét, a biztonsági okmányvédelem eljárási szabályait; c) a titkos információgyűjtés feltételeinek biztosítása érdekében a titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetek és a távközlési szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetek együttműködésének rendjét és szabályait. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy határozatban megállapítsa: a) a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékességének, valamint egymással és más szervekkel történő együttműködésének szabályait; b) a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fő irányait; c) a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb állami szerv tájékoztató tevékenységének rendjét, valamint a nemzetbiztonsági információk értékelésének, hasznosításának szervezeti kereteit és részletes szabályait; d) a nemzetbiztonsági védelem alá eső szervek és létesítmények körét. (3) A Kormány a törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül biztosítsa a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok és szervezeteik e törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerinti működését. 78. § (1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa: a) a nemzetbiztonsági szolgálatok lakásgazdálkodása, valamint a lakáscélú munkáltatói támogatás rendjét; b) a szolgálati fegyver rendszeresítésének, viselésének rendjét és használatának részletes szabályait; c) a nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe való belépés rendjét; d) a miniszteri elismerések adományozásának rendjét; (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy utasításban megállapítsa: a) a szolgálatra való alkalmasság különleges feltételeit, az alkalmassági feltételek ellenőrzésének szabályait; b) a nemzetbiztonsági szolgálatok fedőintézmények létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának általános szabályait; c) mindazokat az eljárásokat, amelyeket a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály saját hatáskörű szabályozásként ír elő; d) a nemzetbiztonsági szolgálatok védelemre jogosult vezetőinek körét, a védelmi intézkedések részletes szabályait. (3) Felhatalmazást kap az illetékes miniszter, hogy - a miniszterrel egyetértésben - rendeletben megállapítsa azon munkaköröket, amelyek - a 2. számú melléklet 18. pontja alapján fontos és bizalmas munkakörnek minősülnek, illetve e munkakörök tekintetében meghatározza a biztonsági ellenőrzések szintjét.

182

A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok felvételi követelményei Az Információs Hivatal hivatásos állományú munkatársa az lehet, aki: 

magyar állampolgár,



állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik,



cselekvőképes,



18. életévét betöltötte, de 35 évesnél nem idősebb (kivételes esetben az irányító miniszter be nem töltött 47. életévig az alkalmazás mellett dönthet),



büntetlen előéletű,



egészségi-fizikai, pszichikai szempontból alkalmas,



rendezett családi, illetve magánéletet él,



hozzájárul nemzetbiztonsági ellenőrzéséhez, s az nem tár fel kockázati tényezőt,



titoktartási kötelezettséget vállal.

További, fontos alkalmazási feltétel, hogy tisztek és zászlósok bizonyos alkotmányos jogokat csak korlátozottan gyakorolhatnak, pl.: 

nem lehetnek tagjai pártnak, politikai tevékenységet nem folytathatnak,



társadalmi szervezetbe való belépési szándékukat kötelesek előzetesen bejelenteni, s a főigazgató a tagsági viszony létesítését megtilthatja,



nem folytathatnak olyan tevékenységet, amely a hivatásos szolgálati jogviszonyhoz méltatlan, vagy a szolgálati feladatok pártatlan, befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné,



be kell jelenteniük a gyülekezési törvény hatálya alá eső rendezvényen történő megjelenési szándékukat, s a részvételük megtiltható,



előzetesen be kell jelenteniük külföldre utazásukat, s az szolgálati és biztonsági érdekből megtiltható, illetőleg korlátozható.

Tiszti beosztás betöltéséhez további követelmény állami vagy államilag elismert egyetemi, illetve

főiskolai

végzettség,

valamint

legalább

egy

felsőfokú

nyelvvizsga.

Zászlósi beosztás betöltéséhez további követelmény az érettségi, emellett pedig - bizonyos munkaköröknél - a szakirányú végzettség.

183

A hivatásos tiszti, illetve zászlósi állományba történő felvétel követelményrendszerét és részletes eljárási rendjét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, valamint a végrehajtás részletkérdéseit szabályozó alacsonyabb szintű jogszabályok határozzák meg. Közalkalmazott az lehet, aki: 

magyar állampolgár,



állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik,



cselekvőképes,



legalább 8 általános állami iskolai végzettsége, illetve szakképzettsége van,



büntetlen előéletű,



közalkalmazotti szolgálatra egészségi, fizikai szempontból alkalmas,



rendezett családi, illetve magánéletet él,



hozzájárul nemzetbiztonsági ellenőrzéséhez, s az nem tár fel kockázati tényezőt,



titoktartási kötelezettséget vállal. A közalkalmazotti jogviszony létesítésére, a munkáltató és a közalkalmazott jogaira és

kötelezettségeire vonatkozó alapvető szabályokat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) tartalmazza. A felvételi eljárást tiszti, zászlósi és közalkalmazotti jogviszony létesítése előtt tájékoztató beszélgetés (szükség esetén további szakmai beszélgetés) előzi meg. Az interjú(k) után, közös szándéknyilvánítást

követően

indulhat

a

tulajdonképpeni

felvételi

eljárás.

Szakaszai: 

pszichológiai alkalmassági vizsgálat,



poligráfiás ellenőrzés,



adminisztráció,



grafológiai vizsgálat, (csak tisztek esetében)



egészségügyi alkalmassági vizsgálat, (anyagi vonzata a pályázót terheli)



„C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés,



Felvételi Bizottság előtti meghallgatás, (tisztek esetében)



kinevezés, titoktartási nyilatkozat tétele, eskütétel.

184

A kinevezési dokumentumban a Hivatal próbaidőt határoz meg (közalkalmazottaknál 3 hónapban, zászlósoknál 6 hónapban, tiszteknél 12 hónapban maximalizálva). http://www.mkih.hu/hivatal_felvetel.shtml *

*

*

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat felvételi követelményei Az NBSZ hivatásos tiszti, illetve hivatásos zászlósi állományába történő felvétel követelményrendszerét és részletes eljárási rendjét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, valamint a végrehajtás részletkérdéseit szabályozó alacsonyabb szintű jogszabályok határozzák meg. A felvételre kerülő személy esküt tesz, megerősítve, hogy vállalja a hivatásos jogviszonyból fakadó elvárásokat. Hivatásos állományba az jelentkezhet, aki: 

cselekvőképes,



állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik,



magyar állampolgár,



18. életévét betöltötte, de 35 évesnél nem idősebb,



legalább középfokú állami iskolai végzettsége, illetve szakképzettsége van,



büntetlen előéletű,



hivatásos szolgálatra egészségi, pszichikai, fizikai szempontból alkalmas,



megfelel a nemzetbiztonsági követelményeknek, hozzájárul az azzal kapcsolatos ellenőrzésekhez,



rendezett családi, illetve magánéletet él,



titoktartási kötelezettséget vállal.

Hivatásos zászlósi beosztáshoz további követelmény:  érettségi vagy technikusi végzettség. Hivatásos tiszti beosztáshoz további követelmények:  főiskolai vagy egyetemi végzettség,  egy idegen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga.

185

A közalkalmazotti jogviszony létesítésére, a munkáltató és a közalkalmazott jogaira és kötelezettségeire vonatkozó alapvető szabályokat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) tartalmazza. Közalkalmazotti állományba az jelentkezhet, aki: 

cselekvőképes,



állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik,



magyar állampolgár,



legalább 8 ált. állami iskolai végzettsége, illetve szakképzettsége van,



büntetlen előéletű,



közalkalmazotti szolgálatra egészségi, fizikai szempontból alkalmas,



megfelel a nemzetbiztonsági követelményeknek, hozzájárul az azzal kapcsolatos ellenőrzésekhez,



rendezett családi, illetve magánéletet él,



titoktartási kötelezettséget vállal.

Felvételi eljárás. A felvételi eljárást mindkét esetben tájékoztató beszélgetések előzik meg. A felvételi elbeszélgetések után, közös szándéknyilvánítást követően indulhat a tulajdonképpeni felvételi eljárás. A felvételi eljárás alapvetően három szakaszra osztható: 1. szakasz: Orvosi alkalmassági vizsgálat; 2. szakasz: Pszichológiai alkalmassági vizsgálat; 3. szakasz: "C" típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés http://www.nbsz.gov.hu/humanpolitika_felvetel.shtml *

*

*

A Nemzetbiztonsági Hivatal felvételi követelményei A Nemzetbiztonsági Hivatal hivatásos tiszti állományába történő felvétel követelményrendszerét és részletes eljárási rendjét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter szabályozza.

186

Hivatásos állományba az jelentkezhet, aki: 

magyar állampolgár;



18. életévét betöltötte, de 35. évesnél nem idősebb;



legalább középfokú állami iskolai végzettsége, illetve szakképzettsége van;



büntetlen előéletű;



hivatásos szolgálatra egészségi, pszichikai-fizikai szempontból alkalmas;



megfelel a nemzetbiztonsági követelményeknek, hozzájárul az azzal kapcsolatos ellenőrzésekhez;



rendezett családi, illetve magánéletet él;



titoktartási kötelezettséget vállal;



legalább egy alapfokú állami nyelvvizsgával rendelkezik.

Hivatásos tiszti beosztáshoz további követelmény: 

főiskolai vagy egyetemi végzettség;



egy idegen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga;



gépjárművezetői engedély.

Az NBH-hoz történő jelentkezés és a felvételi eljárás folyamata A jelentkezők önéletrajzukat a Hivatal Humánpolitikai Főosztályára - 1391 Budapest 62 Pf.: 217 - nyújtják be, csatolva a végzettségüket igazoló (diploma és nyelvvizsga) okmányok fénymásolatát. A felvételi eljárás: , , zottság előtti meghallgatás, , , , , , alkalmasság esetén kinevezés.

187

Az írásbeli előszűrést megelőzően a jelöltek részletes tájékoztatást kapnak a felvételi eljárás menetéről, a hivatali munka fő irányairól, a jogokról és kötelezettségekről, valamint az illetményekről és egyéb juttatásokról, majd ezt követően kitöltik a szükséges nyomtatványokat (felvételi kérelem, nyilatkozatok stb.). Az írásbeli előszűrés során a jelentkezők az általános műveltségük és tájékozottságuk felmérésére szolgáló kérdőívet töltenek ki. Ezt követően öt globális társadalmi problémát felvető kérdéskörből kell választani témát és arról egy kétoldalas esszét írni. Az esszék elbírálásánál a témával kapcsolatos ismeretek szintjét, a dolgozat összefogottságát és szerkezetét, valamint stílusát bíráljuk el. Az írásbeli előszűrésen megfelelt tiszti jelöltek egy kb. két órás, négyszemközti beszélgetésen vesznek részt a Humánpolitikai Főosztály munkatársával, ahol elsősorban a műveleti munkára való alkalmasságukat vizsgáljuk. A beszélgetés során megvizsgáljuk, hogy milyen mértékben felel meg a jelentkező a Hivatal elvárásainak. Az így kapott eredmények alapján körvonalazódnak a jelölt alapvető alkalmassági kritériumai, valamint azok színvonala. Az eredményről feljegyzés készül, amely a felvételi eljárás megszüntetésére, vagy folytatására tesz javaslatot. A felvételi eljárás eddigi fázisaiban megfelelt jelentkezőket a Felvételi Bizottság meghallgatja. Szóbeli vizsgaszituációt teremtve a Bizottság ismételten felméri a jelölt alkalmasságát, vizsgálja váratlan vagy meglepő kérdésekre adott reakcióját. A Bizottság javaslata alapján a főigazgató dönt a felvételi eljárás folytatásáról, illetve lezárásáról. Ezt követően a Humánpolitikai Főosztály munkatársa a jelöltekkel időpontot egyeztet pszichológiai vizsgálatra, amely kiterjed a jelölt személyiség és képesség-struktúrájának tükrében a pályaalkalmasságának vizsgálatára. Pszichikai alkalmasság esetén, a jelentkezők megkapják az orvosi vizsgálatok elvégzéséhez szükséges nyomtatványokat és azokon rövid határidőn belül megjelennek. Ezek a vizsgálatok a jelöltek teljes körű egészségügyi alkalmasságát hivatottak megállapítani. A jelentkezők egészségügyi alkalmasságának megállapítását követően kerül sor a beosztási hely kijelölésére. A szakmai területek vezetői a jelölttel történő személyes beszélgetést követően döntenek fogadókészségükről.

188

A felvételi eljárás befejező fázisaként a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV törvény mellékletében szerepelő "C" típusú biztonsági ellenőrzéshez szükséges kérdőív kitöltése után kezdődhet meg a jelentkező nemzetbiztonsági ellenőrzése. Amennyiben a biztonsági ellenőrzés során kizáró ok nem merül fel, a jelölt felvételt nyer, kinevezése megtörténik. http://www.nbh.hu/bmenu8.htm

*

*

*

A Katonai Biztonsági Hivatal felvételi követelményei A Hivatal állománya a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 2005. évi CXXV. (Nbtv) törvény alapján hivatásos állományból és közalkalmazottakból állhat. A közalkalmazotti munkakörök alapvetően alaprendeltetést támogató munkakörökben létesíthető, az ellátandó feladattól függően középfokú illetve felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező cselekvőképes, büntetlen előéletű és a további felvételi feltételeket vállaló magyar állampolgárral. A Hivatal hivatásos tiszti, zászlósi illetve tiszthelyettesi állományba vételének elengedhetetlen feltétele, hogy a jelölt a felvételt megelőzően a Magyar Honvédség állományába kerüljön. Ezért a felvételi követelmény kettős: egyfelől a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényben (Hjt.), másrészről a hivatalra vonatkozó rendelkezésekben meghatározottak az irányadók. Tiszt, zászlós és tiszthelyettes az lehet aki: 

kizárólag magyar állampolgár



cselekvőképes,



életévét betöltötte, de 47 évesnél nem idősebb (ideális életkor a 35 év alatti),



állandó belföldi lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezik,



büntetlen előéletű,



aki a szolgálatra egészségi, pszichológiai és fizikai szempontból alkalmas,



a beosztáshoz előírt iskolai végzettséggel rendelkezik,



elfogadja alkotmányos jogainak az Nbtv. és Hjt. szerinti korlátozását.

További alkalmazási feltétel:

189



politikai tevékenységet nem folytathat, pártnak tagja nem lehet,



társadalmi szervezetben való részvétel engedélyhez kötött,



főfoglalkozáson kívüli jövedelemszerző munkát nem folytathat, kivétel sport, kulturális, tudományos oktatói tevékenységeket,



nem folytathat olyan tevékenységet, amely a hivatásos szolgálati jogviszonyhoz méltatlan, vagy a szolgálati feladatok pártatlan, befolyástól mentes ellátását veszélyezteti,



Ő és közös háztartásban elő nagykorú hozzátartozói vállalják a nemzetbiztonsági törvény alapján elrendelhető "C" típusú biztonsági ellenőrzést.

Hivatásos tiszti beosztások estén főiskolai vagy egyetemi végzettség, egy idegen nyelv középfokú ismerete, gépjárművezetői engedély. Hivatásos zászlósi, tiszthelyettesi beosztások esetén középiskolai érettségi bizonyítvány, munkakörnek megfelelő szakirányú végzettség, előnyt jelent egy idegen nyelv alapfokú ismerete, ECDL vizsga továbbá gépjárművezetői engedély. A felvételi eljárás: 

a jelölt által megküldött írásos anyagok előszűrése,



előzetes szóbeli meghallgatás,



katonai szolgálatra való alkalmasság elbírálása,



műveleti munkára való alkalmasság elbírálása,(orvosi pszichológiai vizsgálatok),



nemzetbiztonsági ellenőrzés,



felvételi bizottság előtti meghallgatás, beosztási hely megtervezése,



alkalmasság esetén a Magyar Honvédség állományába történő felvétel kezdeményezése, majd a hivatalban betöltendő beosztásba kinevezés.

http://www.kbh.gov.hu/index.php?id=felvetel

*

*

*

A Katonai Felderítő Hivatal felvételi követelményei A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalnál hivatásos állományába az a személy kerülhet felvételre, aki mind az Nbt. Mind a Hjt. feltételeinek együttesen megfelel. A szolgálat állományába történő kiválasztás zárt meghívásos pályázat keretében történik. A pályázat közzétételétől el lehet tekinteni. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény előírásai a nemzetbiztonsági szolgálatoknál foglalkoztatott hivatásos katonákra:

190

Az állományba felvételre jelentkezhet, aki: 

cselekvőképes,



állandó belföldi lakóhellyel rendelkező,



büntetlen előéletű



magyar állampolgár,



rendelkezik a szolgálati beosztásához előírt iskolai végzettségi és szakképesítési, egészségügyi, pszichológiai és fizikai alkalmassági feltételekkel,



megfelel a miniszter által meghatározott további követelményeknek,



hozzájárul a szolgálati jogviszony létesítése és fenntartása céljából lefolytatandó biztonsági ellenőrzéshez,



az ellenőrzés kockázati tényezőt nem tár fel.

Az állományba tartozó: 

pártnak nem lehet tagja,



politikai tevékenységet nem folytathat,



társadalmi szervezetbe történő belépési szándékát köteles előzetesen a főigazgatónak bejelenteni, a főigazgató a tagsági viszonyt megtilthatja, ha az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, illetőleg a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti (összeférhetetlenség);



nem folytathat olyan tevékenységet, amely a hivatásos szolgálati jogviszonyhoz méltatlan, vagy a szolgálati feladatok pártatlan, befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné;



munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt a főigazgató előzetes engedélyével létesíthet; az engedélyt meg kell tagadni, ha a jogviszony létesítése a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, ha a szolgálati jogviszonnyal összefüggésben szerzett információkkal való visszaélésre adhat alkalmat, illetve, ha a szolgálat érdekei sérti vagy veszélyezteti;;



köteles esküt tenni;



a szolgálati beosztásban meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni,



a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit minden törvényes eszközzel érvényesíteni és – ha kell, élete árán is – megvédeni,



titoktartási kötelezettsége van élete végéig.

191

A Hjt. előírásai: A hivatásos katonák szolgálati viszonyának a létesítésére, a munkáltató és a hivatásos katonák jogaira és kötelezettségeire vonatkozó alapvető szabályokat a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) tartalmazza. 

kizárólag magyar állampolgár



cselekvőképes,



18. életévét betöltötte, de 47 évesnél nem idősebb,



állandó belföldi lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezik,



büntetlen előéletű,



aki a szolgálatra egészségi, pszichológiai és fizikai szempontból alkalmas,



a rendfokozati állománycsoporthoz előírt iskolai végzettséggel rendelkezik, (tiszt esetében főiskola, egyetem, tiszthelyettes esetében érettségi),



elfogadja alkotmányos jogainak az Nbtv. és Hjt. szerinti korlátozását.

Nem létesíthető szolgálait viszony azzal, akinek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésétől számított 3 év még nem telt el. Nem létesíthető szolgálati viszony azzal sem, akivel szemben a bíróság közügyektől eltiltás, lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése büntetést szabott ki, vagy lefokozására, illetőleg szolgálati viszonyának megszüntetésére fegyelmi fenyítésként került sor, a bírósági, illetve a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított három évig. Nem létesíthető szolgálati viszony azzal sem, aki próbára bocsátás intézkedés, illetve vádemelés elhalasztása hatálya alatt áll. A szolgálati viszony létesítéséhez szükséges, az állampolgárok által beszerezhető adatokat és tényeket a jelentkezőnek igazolnia kell. Az állományba felvett személy részére – a katonai alapképzésben részesültek kivételével – a szolgálat jellegének megfelelő általános katonai, illetve a beosztásához szükséges tanfolyam, szakiskola, szaktanfolyam (a továbbiakban együtt: tanfolyam) elvégzését és vizsga letételét kell előírni. Az állományilletékes parancsnoknak biztosítania kell, hogy a tanfolyami kötelezettség teljesítését az állomány tagja egy éven belül megkezdhesse. Ha az állomány tagja a tanfolyamot önhibájából nem kezdte meg, a meghatározott időn belül nem fejezte be, vagy eredményes vizsgát nem tett, a szolgálati viszonya megszűnik.

192

A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal közalkalmazotti állományába kerülés feltételei: A közalkalmazotti jogviszony létesítésére, a munkáltató és a közalkalmazott jogaira és kötelezettségeire vonatkozó alapvető szabályokat a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1991. évi XXXIII. Törvény (Kjt.) tartalmazza. Végrehajtási rendeletként a honvédelmi ágazatban foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezéséről szóló 27/2118 (XII. 31.) HM rendeletet kell alkalmazni. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 23 §-a határozza meg a nemzetbiztonsági szolgálatoknál foglalkoztatott közalkalmazottakra vonatkozó szabályokat Felvételi eljárást a közalkalmazotti jogviszony létesítése előtt tájékoztató beszélgetés előzi meg. Az interjú után, közös szándéknyilvánítást követően indulhat a felvételi eljárás. „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés, pszichológiai alkalmassági vizsgálat, egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszony létesítése esetén a Hivatal 3 hónap próbaidőt határoz meg.

193

Ajánlott irodalom jegyzéke: A külföldi és a magyar titkosszolgálatokról, tevékenységükről, történetükről, a kiemelkedő személyiségekről, a híres akciókról könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésére. Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk az alábbi válogatást, amely egyaránt tartalmaz tudományos igényességgel megírt átfogó munkákat, szakmai alapműveket, valamint a népszerű irodalomhoz sorolható regényeket, bestsellereket.

1. Asztalos Aladár: Kémek az első világháborúban. Anno Kiadó 2001. 2. Belovai István: Fedőneve: Skorpion. A szerző kiadása, 1998. 3. Bogomolov, V.: Negyvennégy augusztusában. Európa Könyvkiadó, 1976. 4. Bulloch, J.: M.I.5. A brit kémelhárítás keletkezése és története. Kairosz Kiadó, 2003. 5. Christopher – V. Mitrohin: A Mitrohin-archívum: a KGB otthon és külföldön. Talentum Kiadó, 2000. 6. Deacon, R.: Az izraeli titkosszolgálat. Kabala Kft., 1991. 7. Dobai Péter: A birodalom ezredese. Magvető Kiadó, 1985. 8. Esterházy Péter: Javított kiadás. Magvető Kiadó, 2002. 9. Farago, L.: A rókák játszmája. Fabula Kiadó, 1991. 10. Goldfarb –M. Litvinyenko: A titkos ügynök halála. Park Kiadó, 2007. 11. Green, G.: Az emberi tényező. General Press kiadó, 2007. 12. Halevy, E.: A MOSZAD főnöke voltam. JLX Kiadó, 2007. 13. Hjonhi, Kim: Kémek iskolája. LJX Kiadó, 1994. 14. Horváth Csaba: A magyar katonai felderítés története. Puedlo Kiadó, 2004. 15. Horváth József: A tábornok vallomása. Pallas lap- és Könyvkiadó, PALLWEST, 1990. 16. Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Magvető Könyvkiadó, 1978. 17. Keegan J.: A háborús felderítés. Európa Könyvkiadó, 2005. 18. Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. Magvető Kiadó, 1996. 19. Knight: A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül. Hamvas Intézet, 2002. 20. Kozsevnyikov, V.: Berlinből jelentkezem. Zrínyi Katonai Kiadó, 1968. 21. le Carré, J.: A kém, aki bejött a hidegről. Európa Kiadó, 1990. 22. le Carré, J.: A zebra dala. Agave Könyvek Kft., 2008. 23. le Carré, J.: Az Orosz-ház. Európa Kiadó, 1991. 194

24. le Carré, J.: Ébresztő a halottnak. Láng Kiadó, 1990. 25. le Carré, J.: Elszánt diplomata. Saxum Kiadó, 2002. 26. le Carré, J.: Jó barátok. Európa Könyvkiadó, 2005. 27. le Carré, J.: Kettős szerepben. Árkádia Kiadó, 1988. 28. Losonczy V. László: Kézikönyv azoknak, akiket figyeltek … PALLWEST, 1990. 29. Melton, H. K.: A nagy kémkönyv. Aréna Kiadó, 2000. 30. Murphy, D.– Kondrasev, S.– Bailey, G.: A láthatatlan front. Kossuth Kiadó, 1998. 31. Ónody György: A hírszerzés története. Útmutató Kiadó, évszám nélkül. 32. Perrault, G.: Az 51-es dosszié. Európa Könyvkiadó, 1972. 33. Piekalkiewicz J.: A kémkedés világtörténete I.-II. Zrínyi Kiadó, 1999. 34. Piekalkiewicz J.: Kémek, ügynökök, katonák. Zrínyi Kiadó, 1988. 35. Pilch Jenő: A hírszerzés és kémkedés története I.-III. Franklin Társulat, 1936. (Reprint: Kassák Kiadó, 1998.) 36. Pokorny Herman: Emlékeim: a láthatatlan hírszerző. Petit Real Kiadó, 2000. 37. Radó Sándor: Dóra jelenti. Kossuth Kiadó, 2006. 38. Révay Zoltán: Titkosírások. Fejezetek a rejtjelzés történetéből. LAZI Kiadó, 2001. 39. Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásának kérdéséhez. Acta juridica et politica, Szeged, 2004. 40. Révész Béla: Szerkesztőség a Gát utcában. Ráday könyvesház, 2006. 41. Rimington, S.: Nyílt titok. Geopen Könyvkiadó, 2004. 42. Ruland, B.: Moszkva szemei. Európa Könyvkiadó, 1976. 43. Sauerland, K.: Harminc ezüst. Helikon Kiadó, 2001. 44. Schellenberg, W.: Walter Schellenberg emlékiratai. Téka Könyvkiadó – Zrínyi Kiadó, 1989. 45. Singh, S.: Kódkönyv: a rejtjelezés és rejtjelfejtés története. Park Kiadó, 2001. 46. Sz. Iván András: „Ügynök” voltam Magyarországon. Pallas Antikvárium Kft., 2003. 47. Szuvorov, V.: Akvárium. CO-NEXUS Kiadó, 1989. 48. Thomas, G.: A brit titkosszolgálat világa. JLX Kiadó, 2008. 49. Thomas, G.: MOSZAD: a titkosszolgálat története. JLX Kiadó, 2005. 50. Ujszászy István vezérőrnagy feljegyzései. Vallomások a holtak házából. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és Corvina Kiadó Kft., 2007. 51. Varga László: Világ besúgói, egyesüljetek. PolgART Könyvkiadó, 2006. 52. Várhalmi Miklós: A magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról másként és mindenkinek. Novissima Kiadó, 2002. 195

53. Wolf, M.: Az arc nélküli ember. Zrínyi Kiadó, 1998. 54. Wright, P.: Kémvadász. Honvédelmi minisztérium MNVK 2. Csoportfőnökség, évszám nélkül. 55. Államvédelem a Rákosi-korszakban. Történeti Hivatal, 2000. Szerk.: Gyarmati György 56. Külföldi hírszerző és biztonsági szolgálatok. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2007. Egyetemi tankönyv, szerk.: Héjja István.

196