PE‐Energia Akadémia 103 Németország energiadiktatúrája a megújuló villamosenergia‐termelés tükrében (2015. október) A megújuló energiák hasznosításának megítéléséhez elsősorban Németország „eredményeit” érdemes tanulmányozni, minthogy ott a legnagyobb a szél‐ és naperőművek kiépítettsége. 2015. 10. 11. keltezésű írásunkban (Németország megújuló energiatermelése.) a szeptemberi összesített villamosenergia‐termelési adatokat mutattuk be. Erőműves szemmel nézve a termelési diagramok és a számszerű adatok alapján az összefoglaló értékelésünk csak az lehetett, hogy a helyzet siralmas. Most megérkeztek az októberi adatok, amelyeket e helyen közreadunk. Az időfüggvények és a táblázati adatok önmagukért beszélnek, ezért sok kommentárra nincsen szükség. Az 1. ábra az október havi időfüggvényeket ábrázolja. Az ábra felső részén látható piros színű függvény az összes beépített szél‐ és naperőművi teljesítőképességet ábrázolja MW egységben. A barna színű felső élek a napról‐napra változó országos terhelést (fogyasztói igényeket) mutatja, a kék színű területek a szélerőművek, és a sárga színű csúcsok a naperőművek termelését ábrázolják. Látható, hogy hét végeken (pl. 3.‐án és 4.‐én) mintegy 15‐20 000 MW‐al kisebb a terhelés. A szélerőművek teljesítménye alacsony és a mindenkori szélviszonyoktól függően nagyon változó, több esetben napokon keresztül (pl. okt. 17. és 20.‐ a között) minimális. A naperőművek termelése is erősen változik, éjszakánként zérus, az imént említett napokon a felhős égbolt miatt még a 10 000 MW‐ot sem érik el. Értelemszerűen a barna színű területtel ábrázolt változó igényeket a hagyományos (szén‐, gáz‐, olajtüzelésű) és az atomerőműveknek kell ellátni.
1. ábra. A hálózati terhelés és a szél‐ ill. naperőművi termelés alakulása A 2. ábra táblázati adatai szemléletesen bemutatják, hogy a szél‐ és naperőművek (a teljes hónap folyamán) együttesen hány órát üzemeltek a különböző részterhelésű üzemi tartományukban. Pl. a 31 és 40 %‐os teljesítménytartományban csupán 13,75 órát üzemeltek, ami a teljes havi üzemidő 1,8 %‐át jelenti. 40 % ‐nál nagyobb teljesítménnyel 1
egyáltalán nem üzemeltek. Október hó során a termelt összes villamos energia (amint a táblázat kezdő sorában látható, mindössze 5 928 GWh (gigawattóra) volt.
2. ábra. A megújulók termelése teljesítménytartományonként A 3. ábra oszlopai rendre a terhelési, a szélerőművi, a naperőművi és a szél+naperőművi adatokat tartalmazza. A táblázat első sora a beépített teljesítőképességeket (MW), majd a következő sorok a hónap folyamán elért maximális, közepes és minimális teljesítmény értékeket tüntetik fel. Az utolsó oszlopban azt látjuk, hogy ezek a teljesítmény értékek a beépített teljesítőképesség hány %‐át képviselik. A táblázat utolsó sorában az október havi termelt villamos energia értékei láthatók.
3. ábra. A megújulók teljesítőképessége, maximális, közepes és minimális teljesítménye A táblázat alsó sarkában levő adat egy számszerűsített értékkel fejezi ki az összesített „végítéletet”: e hatalmas, 83 199 MW‐os erőműrendszer kihasználása csupán 14,48 %‐os volt. (Szakmailag precízen az un. csúcskihasználási óraszám, a vonatkoztatott teljes üzemidő százalékában kifejezve.) Ez a villamosenergia‐termelés területén egy rendkívülien alacsony értéknek tekintendő. Szeptemberben ez a mutató 22,01 % volt, amit siralmasnak ítélhettünk, hát októberben még ezt is sikerült alulmúlni. A 4. ábra az október havi naperőművi termelést ábrázolja, a felső píros színű függvény a beépített teljesítőképesség alakulását mutatja, amely megközelíti már a 40 000 MW‐os értéket.
2
4. ábra. Naperőművi termelés A naperőművi termelés számszerűsített adatait az 5. ábrán látható táblázatok foglalják össze. A baloldali ábrarész a beépített teljesítőképességet, a maximális, a közepes és a minimális teljesítmény értékeket, valamint a legalsó sorban az októberben termelt villamos energia mennyiségét tartalmazza.
5. ábra. A naperőművi termelés számszerű értékei A jobb oldali ábrarész alapján képet kapunk arról, hogy a naperőművek külön a hónap (745 óra) során hány órát üzemeltek a különböző teljesítménytartományukban. Pl. 40%‐os teljesítményük felett csak 24,00 órát üzemeltek, ami a teljes havi üzemidő mindössze 3,2 %‐ a. Érdemes arra is felfigyelni a táblázat első sora alapján, hogy a 0 MW‐os teljesítményű üzemállapot 378 órát tett ki (50,7 %), minthogy éjszaka nem süt a nap. 3
A 6. ábra a szélerőművek termelésének alakulását ábrázolja. A felső piros függvény szerint a beépített teljesítőképesség már meghaladja a 43 000 MW‐ot. Most már elsősorban az Északi és a Keleti tengerre telepített szélerőművi parkokat építenek.
6. ábra. A szélerőművi termelés A számszerűsített adatokat a 7. ábra táblázatai foglalják össze, teljesen hasonló felépítésben, amint a naperőművi termeléssel kapcsolatban láttuk. A maximális teljesítmény, amely mindössze a néhány perces csúcsidőben volt mérhető, a beépített teljesítőképességnek csupán 36,4 %‐a. A minimális teljesítmény pedig mindössze 0,82 %. De ami a biztonságos energiatermelés szempontjából a legkritikusabb, hogy a termelés előre nem tervezhető és a 6. ábra szerint igen rapszodikusan változik, ami az energiaellátás területén számos hátránnyal jár, és további jelentős beruházásokat és költségeket igényel.
7. ábra. A szélerőművi termelés számszerű értékei
4
A bemutatott tényadatok igazolják, hogy a megújuló villamosenergia‐termelésnek ilyen mértékű kiépítése nem járhat sikerrel, ugyanis ilyen gyenge mutatók mellett nem lehet sem gazdaságos, sem versenyképes. Gyakorlatilag két párhuzamos erőműrendszer jött létre, mivel a hagyományos erőműveket sem lehet az eredeti elképzelések szerint leállítani, minthogy azokra is szükség van, ha nem fúj a szél. Sőt a tartalék üzemben‐tartásukért rendelkezésre állási díjat kell fizetni. Csak addig maradhat fenn ez a megújuló energiatermelési rendszer, amíg élvezi a hatalmas politikai és (a megújuló törvény által garantált) pénzügyi támogatásokat (amelyeket végül is a fogyasztókra hárítanak). A fogyasztókkal (állampolgárokkal) pedig elhitetik, hogy a megújulók ilyen mérvű hasznosítására a klímavédelem (globális felmelegedés) miatt van szükség. A kormányzati klímapolitika szerint mindenképpen megakadályozandó, hogy a globális hőmérséklet +2 Celsius fokkal növekedjék, aminek érdekében az évszázad végéig teljesen ki kell szorítani a hagyományos (szén, gáz, olaj) energiahordozókat (dekarbonizáció). Ugyanis a ma széles körben elterjedt (elterjesztett) téves felfogás szerint a globális felmelegedést döntően a hagyományos energiahordozók felhasználása során keletkező szén‐dioxid okozza. Ennek szellemében az éppen most folyó ENSZ‐klímacsúcs (Párizs) fő célkitűzése a kibocsátások korlátozásában való megállapodás. Tudományosan viszont nem igazolt a légköri szén‐dioxid koncentráció és a globális hőmérsékletváltozás közötti összefüggés (korreláció). Egy a közelmúltban megjelent cikk szerzője szerint a német szélsőséges energiapolitika a diktatúra jegyeit hordozza, minthogy a kormány csupán hatalmi (politikai és törvényi) eszközökkel érvényesíti akaratát, nem figyelve az egyre erősebben jelentkező ellenzéki, szakmai és civil bírálatokra. E hátrányos energiapolitika most szuperponálódik az ugyancsak hibásnak ítélhető migránspolitikával, ami szükségszerűen kikényszeríti mindkét politikának az újragondolását. A Párizsban lassan a végéhez érkező ENSZ‐klímacsúcs felemás eredményei és az Európát súlyosan érintő geostratégiai és transzatlanti folyamatok a hatalmi újrarendeződés keretében, többek között egy józanabb és racionális energiapolitika kialakítását is fogják eredményezni. „Térségünk biztonságát csak egy új, kontinentális geostratégia garantálhatja.”1 A biztonsághoz az energiaellátás biztonsága is hozzátartozik! (Petz Ernő, 2015. 12. 08.)
1
Kardos Gábor: Európa válaszút előtt. Magyar Nemzet, 2015. dec. 7.
5
