Kockázatkezelés a villamosenergia-piacon

5

Kockázatkezelés a villamosenergia-piacon Kezeld a kockázatokat! – ezt tanácsolják ma mindazoknak, akik a változó világ bizonytalan feltételei között biztosítékokat akarnak kapni, ez lehet a siker titka a liberalizált villamosenergia-piacon. Ennek ma már könyvtárnyi irodalma1 van, amelybôl ki lehet választani néhány gondolatcsokrot, figyelemfelhívó ábrát, hogy aztán tovább bôvüljön a könyvtár jegyzéke, újabb összefoglaló mû intse az érdekelteket a hagyományos felfogás revíziójának ésszerûségére; ne a merev nemzetgazdasági tervezésben, hanem a jó szabályok alapján mûködô, fogyasztóközpontú piac kockázatainak kezelésében – közismert idegen szóval a rizikómenedzselésben – lássa a céljai elérésének egyik eszközét. DR. STRÓBL ALAJOS Ebben a tanulmányban a várható magyar villamosenergia-piac mûködési modelljéhez igazodva meg lehet találni a vállalkozások kockázatkezelésének specifikumai mellett azokat az általános ismereteket is, amelyekbôl kiindulva meghatározhatók a konkrétumokhoz szükséges részletek. Ezekre itt nem lehet kitérni, de azért fel kell hívni a figyelmet a korszerû kockázatirányítás általános, az árampiactól függetlenül is létezô eszközeire.

Közszolgáltatás (villamosenergia-szolgáltatás)

Közüzemi temelôk

Közüzemi szállító

Szabad termelôk

A liberalizált villamosenergia-piac

Közüzemi fogyasztók

Közüzemi szolgáltatók

Feljogosított fogyasztók

Kereskedô

Versenypiac

A villamosenergia-ellátás hagyományos folyamatában – divatos szóval értékláncában – elkülönül a kereskedelem. Eddig volt energiahordozó-beszerzés, átalakítás, szállítás és felhasználás. Ebben a sorban voltak termelôk (erômûvek), szállítók (átvivôk és elosztók), szolgáltatók és fogyasztók, akiknek a tevékenysége kiterjedt a kereskedelemre, az adás-vételre is, de kimondottan „csak” kereskedôk nem voltak. A villamosenergia-ellátás gyakran kötelezô – a vevô oldaláról elvárt – szolgáltatás volt, nem önkéntes értékesítés gazdasági ösztönzôk hatására. Ebben az általános ellátásban a hatóság volt az úr, aki mindent elintézett, és nem hagyta nagyra nôni a monopolhelyzetû szereplôket. Ez nem mindig és mindenhol sikerült. A fogyasztó érdekében váltani kell – szólt önkritikusan a politika. Jöttek a kereskedôk, a kockázat pedig áttevôdött a hatóságról (az államról) a piaci szereplôkre. Ezért foglalkozik ma olyan sokat az energetikai szakirodalom ezzel a kérdéssel. Nézzük meg az új, átmeneti magyar modell elvét, a közeljövô várható kettôs villamosenergia-piacát (1. ábra). Megmarad a közszolgálat és részlegesen meg-

(villamosenergia-értékesítés)

1. ábra A kettôs villamosenergia-ellátás vázlata

nyílik a piac. Egymás mellett lesz a kötelezô szolgáltatás és a piaci értékesítés. Mivel ez a modell sokáig fennmaradhat, külön kell megvizsgálni a kockázatkezelést. A szereplôk ugyanis nem azonosak, és igen különbözôek a rizikók is, bár a kockázatkezelés általános szabályai

mindkét piacon érvényesek. Nem szólunk most külön az itt fel nem tüntetett, mindkét szektorban mûködô szereplôkrôl: a rendszerirányítóról, az átviteli és az elosztói engedélyesekrôl. Bár itt is vannak vagy lehetnek jelentôs, elsôsorban a belsô mûködéssel és a hatékonysággal

Nagykereskedés

Kiskereskedés

Kereskedô

Erômû Primer energia (tüzelô)

Villany

Energiaátalakítás A

A

B

Fogyasztó Hasznos energia (termék)

Villany

Energiakereskedés A

Beszerzési portfolió

Energiaátalakítás B

B

A

B

Értékesítési portfolió

2. ábra A szabadpiaci villamosenergia-értékesítés

1

Például még ausztrál, új-zélandi szabvány is: AS/NZS 4360:1999 – Risk Management

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

K Ö Z L E M É N Y E I

2 0 0 0 / 4

6

K O C K Á Z A T K E Z E L É S

A

V I L L A M O S E N E R G I A - P I A C O N

1. táblázat A villamosenergia-piac fô szereplôinek beszerzései és termékei

Portfolió

Termelô

Kereskedô

Fogyasztó

Beszerzési fô egyéb

tüzelôanyag tôke

villamos energia

villamos energia

Értékesítési fô egyéb

villamos energia hôenergia

villamos energia hasznos energia

gyártott áru

összefüggô kockázatok, ezek a szereplôk mégis monopolhelyzetûek a szabad piacon is. A közszolgálat kockázatai mások a közüzemi szerzôdéssel rendelkezô erômûveknél, a közüzemi nagykereskedônél (pl. MVM Rt.), a közüzemi szolgáltatóknál (ász-oknál) és a közüzemi fogyasztóknál. Általában azonban ezen szereplôkre a kisebb gazdasági és a nagyobb politikai kockázat a jellemzô. A kockázatkezelés eszközei jelentôsen eltérnek a közgazdasági elméletekkel leírtaktól. A hosszú távú szerzôdések, a hatósági ármeghatározások és „védelmek” miatt a rizikók látszólag kicsik (sok – részben már privát – villamosenergia-ipari cég tudna beszámolni ezen biztonság elért eredményeirôl manapság itt minálunk). A kockázat elsôsorban politikai, ill. jogrendi. A négyéves politikai ciklusok, a hatéves jogrendváltozások ezen merev ellátási formában gyakran elbizonytalaníthatják a szereplôket, ezért missziójuk és ambíciójuk felülvizsgálatra szorulhat, döntéseikben nekik is kockázatokkal kell számolniuk. Az ezen a téren ésszerûen alkalmazható kockázatkezelés azonban nem tárgya e cikknek, itt csak a piaci kockázatokkal kívánunk foglalkozni. A szabadpiaci villamosenergia-értékesítés egyszerûsített értékláncában (2. ábra) három szereplô a fontos: a termelô, a kereskedô és a fogyasztó. A termelô és a kereskedô között zajlik a nagykereskedés, a kereskedô és a fogyasztó között a kiskereskedés. Mindkettô versenynek van kitéve, mindkettôben jelentôs a kockázat. Mindhárom szereplônél van (lehet) beszerzés és értékékesítés. Ennek megfelelôen kétféle portfolió és rizikó van. A három fô szereplônél mások a beszerzett és az értékesített termékek (1. táblázat). A következôkben ezen három szereplô kockázatkezelésével foglalkozunk. Itt is elsôsorban a villamosenergia-kereskedelemmel. Mielôtt a három fô területre kitérnénk, célszerû bemutatni a piacosodás lényegét a villamosenergia-ellátásában. A piacon fizikailag két fô szereplô 2 van: a ter2

A harmadik fizikai szereplôt, a hálózati szállítót a piac szempontjából – egyelôre – figyelmen kívül hagyjuk, hogy a részletek ne tompítsák a bemutatást.

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

melô, aki – átalakítással – létrehozta a villamos energiát és a fogyasztó, aki felhasználta azt. Az utóbbi a meghatározó, mint a fogyasztói társadalomban általában. A liberalizáció célja az, hogy a fogyasztó saját igényét olcsóbban elégíthesse ki, mint eddig. A piaci versenyben azonban a fogyasztó azt is tudomásul veszi, hogy az igénykielégítés árkockázatokkal jár, az olcsóbb árak kevésbé kiszámíthatóak, mint az eddigi magasabbak, ezért rugalmasabb vásárlási módot kíván, tehát rövid távú szerzôdéseket. A termelô ezt a fogyasztói igényt akceptálja, berendezkedik a rövid távú változásokra, tehát elfogadja, hogy nincs már garantált költségfedezete, mint korábban. Mindketten tehát a jó kockázatkezelô képességükben bíznak. E két „fizikai” szereplô közé éke-

lôdött kereskedô aztán mindkét oldal kívánságaihoz, céljaihoz igazodik úgy, hogy közben az egész ellátási lánc mûködését már nem koordinálja az „okos állami fôhatóság”, legfeljebb ellenôrzi. A kereskedônek szintén vannak saját célfüggvényei. A régi világból az újba való átmenet folyamatát érzékeltetni lehet a villamos energia egységárának és költségeinek várható alakulásával (3. ábra): a költségek változása is nagyobb lesz, de a helyzetre sokkal inkább az ár ingatagsága (volatilitása) lesz a jellemzô. Az átlagos villamosenergia-ár csökkeni fog ugyan, de átlagos árra nem nagyon lehet számítani, hanem csak a körülötte való erôs ingadozásra. E jelentôs volatilitás miatt van szükség a kockázatkezelésre. [1, 2] Ki kell emelni, hogy e bemutatásban az árak alatt általában a villamos energia nagykereskedelmi egységárát (Ft/kWh) értjük, nincs külön teljesítménydíj és energiadíj. A fogyasztó természetesen kiskereskedelmi árat fizet, amely az elôbbinél több, hiszen tekintetbe kell venni még a hálózati hozzáférés és egyéb díjtételeket is. Ezek többsége a legtöbb országban hatóságilag szabályozott, tehát bemutatásunk szempontjából közömbösnek tekinthetô.

Ft/kWh Új világ

Árak

Köl tségek

Régi vi lág I dô A p iac osodás folyamata 3. ábra Átalakulás a villamosenergia-piacon [1]

2. táblázat Kockázatkezelési területek, döntési szintek a villamosenergia-iparban

Döntési szintek

Leírás és példa

Stratégia (célmeghatározás)

Az üzleti tevékenység meghatározásakor jelentkezô kockázatok kezelése (pl. a vállalat új helyzetének megítélése a liberalizált piacon, vagy a regionális terjeszkedés céljait érintô kockázatok irányítása) Az áramkereskedelem esélyeinek, kockázatainak gazdaságilag hatékony elemekkel való irányítása (pl. forrás biztosítása zöldmezôs beruházáshoz) Azon meglévô kockázatok kezelése, amelyek a vállalaton belüli változásokból adódnak (pl. a tevékenységek szétválasztásából)

Taktika (útkijelölés)

Operatív kezelés (végrehajtás)

M Û V E K


2 0 0 0 / 4


A


nagyságukat, hatásaikat, összefüggéseiket, így az üzleti döntésekhez az irányítók vagy a tulajdonosok minél több információval rendelkezzenek. Adott esetben a célokat is lehet módosítani. A döntési szinteknek megfelelôen lehet (felülrôl számítva) stratégiai, taktikai és operatív elhatározások alapján kezelni ezt a kérdést. Ezeket szemléltetik a 2. táblázat példái.

Kockázatkezelés általában A kockázatkezelés alapfogalmairól Kockázat – rizikó – alatt az adott tevékenységet végzô célja szempontjából káros esemény bekövetkezésének lehetôségét értik. A cél elérését hátrányosan befolyásolható jövôbeni események bekövetkezésé-

Meghatározás Rizikóétvágy

Rizikófajták

Irányítás Végrehajtás

Értékelés

Döntések

Mérés, elemzés

4. ábra Az integrált kockázatkezelés folyamata

7

kockázatvállalási határokat. Vázolni kell a tér- és idôbeni döntési szabadság mértékét.Meg kell határozni, hogy milyen kockázatfajtáknak van kitéve a vállalkozás, melyek a konkrét piaci kockázatok, illetve a származtatott és egyéb rizikók. Azonosítani kell tehát a kockázatokat, a lehetséges jövôbeni károsan ható eseményeket. Figyelembe kell venni a szóba jöhetô okokat, azok módosulásait. Ún. esetanalízisek segítségével fel kell deríteni az oksági összefüggéseket, és végül a kölcsönhatások ismeretében csoportosítani kell a kockázatfajtákat. Nagyon fontos ez az azonosítási fázis, mert minden „elfelejtett” kockázat tönkreteheti a kockázatirányítást, és a további fázisokban már nincs mód a visszatérésre. 2. Mérés: Meg kell mérni, becsülni vagy részletes elemzés alapján valószínûsíteni a kockázatok nagyságát, jellemzôit (pl. idô- és térbeli változásait). Mivel itt csak valószínûségi jellemzôkrôl lehet szó, nem lehet cél a rizikóaverzió számszerûségének pontos meghatározása. Vannak azonban statisztikai és egyéb módszerek, amelyek segítségével a múltbeli hasonló eredményekbôl való következtetés kedvezô eredményt adhat. Aztán vannak szakértôi állásfoglalásokon alapuló értékelési eljárások (pl. „brainstorming”), amelyek tájékoztató informá-

3. táblázat Kockázati szintek valószínûség- és hatáselemzéssel

nek valószínûsége lehet nagy vagy kicsi, így aztán a kockázat is lehet nagyobb vagy kisebb. A tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyek céljuk elérését szolgáló döntésükben tekintetbe veszik ezeket a kockázatokat. A jövôben bizonyos valószínûséggel bekövetkezô események többé vagy kevésbé hatnak az adott cél elérésére. Sok függ tehát attól, hogy milyen tevékenység, mely céljánál, miként akarunk dönteni, és ez a tevékenységi cél (pl. maximális haszonnal bonyolítandó áramkereskedelem) mennyire érzékeny a kockázatokra. A nagy kockázatkészség vagy -kitettség (a rizikóétvágy) kedvezôtlenebb, erôteljesebb kockázatkezelési tevékenységet kíván, mint a jövôbeni események szempontjából érzéketlenebb cél. A jövôben lehetséges károk fajtáit fel lehet mérni, célszerûen csoportosítani, majd különféle eljárásokkal meg kell állapítani azok nagyságát, mértékét, majd a folyamatra való hatásuk érzékenységének elemzésével meg kell ítélni ezeket a kockázatcsoportokat. Végül célirányos intézkedésekkel a célnak megfelelôen be lehet avatkozni a folyamatba a kockázatok hatásának minimálása érdekében. Egyszóval: kezelendô (irányítandó) a kockázat. Nem mindig az a cél, hogy elkerüljék a kockázatokat vagy csökkentsék azok számát, hiszen a rizikót kiváltó események függetlenek, objektívek lehetnek, hanem az a cél, hogy felismerjék a kockázatokat,

Valószínûség

Hatás

Valószínûtlen Ritka Lehetséges Valószínû Majdnem biztos

jelentéktelen

kicsi

közepes

jelentôs

meghatározó

kicsi kicsi kicsi közepes nagy

kicsi kicsi közepes nagy nagy

közepes közepes nagy nagy extrém

nagy nagy extrém extrém extrém

nagy extrém extrém extrém extrém

A részletekre még visszatérünk, itt csak az általánosságokra mutatunk rá.

Integrált kockázatkezelés A kockázatkezelésnek vannak általános szabályai, amelyekre röviden ki kell térni. A korszerû, integrált rizikómenedzselésben például legalább három fô, egymáshoz kapcsolódó fokozatot – több részfokozattal – lehet megkülönböztetni (4. ábra). 1. Meghatározás: Meg kell állapítani, hogy a vállalkozás mennyire van kitéve a kockázatoknak, mekkora a cég „rizikóétvágya”. Fontos tehát tudni, hogy a céljainknak megfelelô vállalkozásunk az adott idôben és helyen kockázatos-e. Az üzleti tevékenység környezete részletesen feltérképezendô. Meg kell határozni az érintettek céljait és elvárásait. Alapvetôen rögzíteni kell az adott folyamatban a tulajdonosi elvárásokat (pl. maximális haszon és minimális kockázat együttes lehetôsége alapján), a A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

ciókat szolgáltathatnak a kockázatok nagyságának megítéléséhez. Kvalitatív értékeléshez használják például az ún. „valószínûség – hatás – prioritás” mátrixot (3. táblázat), amelynek segítségével a kockázati szintek megfelelô kategóriákba sorolhatók be (pl. kis, közepes, nagy, extrém). Ezek a kvalitatív (minôségi) eljárások szükségszerûen sok szubjektív elemet tartalmaznak, ezért e módszereket a lehetôségeknek megfelelôen kiegészítik különféle kvantitatív (mennyiségi) eljárásokkal. Különféle valószínûség-számításokon alapuló eljárásokkal (pl. Monte Carlomódszerrel), érzékenységi elemzésekkel kiszámítható a kockázati érték tájékoztató nagysága. Elterjedt módszer az, hogy ilyen eljárásokkal meghatározzák a pénzügyi befektetések kockázatára jellemzô ún. Value-at-Risk 3 (VaR) mutatót. Soklé3

A Value-at-Risk (VaR) azt a kockázati tôkeigényt jelenti, amely mellett 99%-os biztonsággal lebonyolítható az üzlet.


2 0 0 0 / 4

8


A


A rizikóalapú portfolió eloszlása 50% valószínûség, hogy a portfolió értéke ezt a határt túllépi

A rizikóalapú portfolió legvalószínûbb várható értéke

Kockázatok villamos energia piaci ára

tüzelôanyag piaci ára

kamatok, árfolyamok

15%

10%

1000 lépéses szimuláció

5% Kockázatfüggô érték, milliárd euró -0,5

0

0,5 1,0 Value-at-Risk

1,5

2,0

2,5

5. ábra A kockázati érték (Value-at-Risk)

péses szimulációval elemzik például a villamos energia árának, a tüzelôanyag piaci árának, a kamatoknak, az árfolyamváltozásoknak a hatásait a rizikóval terhes portfolió értékére. Megállapítják annak eloszlását a rizikótôke függvényében (5. ábra), és ebbôl meghatározható, hogy az üzlet lebonyolításának 99%-os biztonsági szintjéhez mekkora VaR-érték tartozik. A rizikótôke-igény meghatározása a vállalati perspektíva felvázolásához igen fontos. Nagy energiaszolgáltató cégeknél az a veszély jelentkezhet, hogy csak az egyedi üzletekre határozzák meg ezt az igényt, és nem térnek ki a tôkeigényt csökkentô diverzifikációs hatásokra. A teljes portfolió szerkezetének függvényében ez a diverzifikációs hatás elérheti az összes tôkeigény 20-40%-át is. Részletesen értékelni, osztályozni kell a kockázatokat a prioritás szempontjából. Érzékenységi vizsgálatokkal összefüggést kell keresni az egyedi és összetett hatásokról. Az elsôdlegesség szerint sorba rendezett kockázatok értékei összehasonlíthatók a belsô szabályok szerint megállapított határokkal. A kis kockázatok esetén elegendô lehet az intézkedések nélküli tudomásulvétel. Nem kell különösebb intézkedésekre gondolni akkor sem, ha a kockázat meghatározott értéke és a kezelés költsége megfelelôen közel kerül egymáshoz. Lényeges tehát, hogy ebben az összehasonlító vizsgálatban milyen intézkedési sor indukálódik. 3. Irányítás: Az üzleti tevékenység operatív irányításához ki kell alakítani a legmegfelelôbb vállalati stratégiát. A kitûzött nyereség mellett meg kell határozni a részvényesek által elfogadható maximális kockázat nagyságát. Be kell mutatni a várható tôkehozam és a kockázat összefüggését. Jelentôsebb vagy meghatározóan nagy kockázati értékeknél elvben többféle intézkedés hozható. A legegyszerûbb lenne megelôzni a kockázatot, az azt kiváltó tevékenységet megszüntetni, amire azonban ritkán nyílik alkalom. Megfelelô intézkedésekkel az elôA

M A G Y A R

V I L L A M O S

fordulási valószínûség is mérsékelhetô, ha például a kockázatforrások belsô folyamatokkal irányíthatók. A harmadik elvi megoldás a kockázat hatásának csökkentése (pl. tartalékok képzésével, szerkezetmódosításokkal). Végül az intézkedések kiterjedhetnek a kockázatok megosztására vagy áthárítására (pl. biztosítások kötése). Dönteni kell a végrehajtásról, és ellenôrizni kell annak betartását. Dokumentálni kell a kockázatkezelés teljes folyamatát. Értékelni kell az eredményt. Végül be kell zárni a kockázatkezelés folyamatát azzal, hogy a ténylegesen elért vállalati hasznot vagy tôkehozamot összehasonlítják a valóságban adódott kockázatokkal. Ezeket az eredményeket felhasználják a következô döntés-elôkészítési szakaszban. [3, 4]

Kockázatfajták Piaci kockázatok Az ún. termékárkockázat az erômûveknél akkor jelentkezik, ha a megtermelt villamos energiát a cég kisebb áron tudja csak eladni, mint eredetileg tervezte, vagy amely a termelési költségek fedezésére szükséges lenne. Az áramkereskedô akkor van kitéve árkockázatnak, ha a bevételi és az eladási oldalon ármegállapodások jönnek létre. Ezen kockázatnak azért nagy a jelentôsége, mert a kétoldalú áramszállítási és -átvételi szerzôdések kifutási ideje az adott körzetben együtt általában csökken a többlet kapacitások mérséklésével. A vásárlónál gondot okoz, hogy nem számíthatja ki az árakat, a M Û V E K


2 0 0 0 / 4

termelônél pedig nincsen garancia a költségfedezetre. Ezeket a bizonytalanságokat a határidôs üzletekkel némileg mérsékelni lehet. A mennyiségi kockázat (fizikai kockázat) a villamos energia tárolhatóságának a hiányából ered. Az áram tôzsdeképességénél azonban mindig adottságként lehet kezelni, hogy azért középtávon van valami tárolóképesség (elegendô tüzelôanyag és erômûvi teljesítôképesség). Rövid távon ilyen nincs, tehát csak ezeknél az ingadozásoknál van mennyiségi kockázat. Az idôjárási kockázat elsôsorban a hálózat nagy terhelési idôszakaiban jelentkezik. A szokásos napi és idényjellegû ingadozásokat tapasztalati adatokból viszonylag könnyen meg lehet becsülni, de a szokásostól eltérô idôjárási viszonyok már jelentôs kockázatot jelentenek. A kínálati oldalon ilyen kockázati elem lehet például a vízerômûvek vízhozama. Kedvezôtlen esetben ezeket kevésbé hatékony, drágábban termelô erômûvekkel kell helyettesíteni. A keresleti oldalon a terhelési csúcsok jelenthetnek kockázatot nem várt fûtés-, hûtés- vagy világításigényû idôszakokban. Az USA-ban már több példa adódott erre. A vevôkockázat a rövid idôszakokra és a nem várt vevôváltásokra vonatkozik. Ilyen esetekben a kereskedônél hirtelen erômûvi túlkínálat jelentkezik, ezek befolyásolják a mennyiségi és árkockázatokat.

Származtatott kockázatok Normál esetben van bizonyos különbség a termék határidôs árfolyama és az azonnali piac pillanatnyi ára között. Ezt a differenciát bázisnak nevezik, és ez függvénye a minôségnek, az idônek, a szállítási helynek, a kínálatnak és a keresletnek. A villamos energia kereskedelmében a báziskockázat a szabadpiaci és a határidôs piac korrelációjától (kölcsönös összefüggésétôl) függ. A villany csekély tárolhatósága miatt ez a korreláció alig fejezhetô ki. Elôfordulhat ezért, hogy a helyi árampiacon olyan árváltozások adódnak, amelyek nem követik a régiók közötti határidôs piacokat. A regionális különbsé-

K O C K Á Z A T K E Z E L É S gek elsôsorban az erômûvi teljesítôképességek és összetételek alapján adódhatnak. Számításba kell venni a távvezetékek szállítási kapacitásainak szûk voltát is más régiók felé (Choke Points). Ezen bizonytalanságok mellett van még a felhasználási idôponttól függô báziskockázat is, mivel adott idôpontokra a szállítási igény nem jelezhetô pontosan elôre, ezért árugrások jelentkezhetnek, amelyeknek nagysága függ a napi idôszaktól. Ún. modellkockázatot jelent a hamis kiindulási elvekre és meghatározó adatokra épülô piaci modell. A realitásokat rosszul követô modell veszteséget okoz az árampiacon. Az árakat befolyásoló igen sok tényezô miatt sokkal összetettebb modellre van szükség a hagyományoshoz képest. A határidôs áramkereskedelem viszonylagos újdonsága miatt

A


amely a hiányzó vagy hiányos információforrásokból, a hibás interpretációkból ered, tehát a pozíció rossz megítéléséhez vezethet.

tési rizikókról beszélni. Mielôtt azonban ezekben elmélyednénk, ki kell térni a cégek értékével kapcsolatos kockázatokra is.

Egyéb kockázatok

Értékkockázat

Operatív, ún. üzemi kockázatok alatt a szervezeti és a mûszaki kockázatokat értik. Amennyiben nem jó a szervezet, az üzemi tevékenységgel is lehetnek gondok. A belsô, hazai spekulációkból vagy a téves helyzetmegítélésbôl eredô hibákból, a hiányos ellenôrzésbôl vagy a kereskedelmi szabályok tudatos semmibe vevésébôl származik ez a kockázat. A teljes kockázatra jelentôs befolyása van a mûszaki kockázatnak. Az erômûvi teljesítôképesség kiesése vagy többlete a deregulált árampiacon még fontosabb, mint korábban. Új technikai kockázatok jelentkeznek a hálózatnál is, tehát a szabadon vagy alig elôreláthatóan használt átviteli és elosztó rendszereknél. A kockázatot az jelenti, hogy a rövid távon jelentett áramszállítás mûszaki okokból nem valósítható meg. Szûk kapacitások vagy egyoldalú áramlások miatt például a rövid távú átvitel mûszakilag megvalósíthatatlan lehet. Az áramkereskedô társaságokat ezért nem lehet tökéletesen leválasztani a fizikai árampiacról. A villamos energia mint áru, fizikai adottságai miatt a piacra korlátlanul nem transzferálható. [1]

Integrált villamos vagy összetett erômûvi társaságokban a piacnyitásig nem volt különösebb gond a tôkehozammal. Viszonylag biztos jövedelemre lehetett szert tenni hosszú távú szerzôdések szerinti eladással, hiszen a költségváltozásokat gond nélkül át lehetett hárítani a fogyasztókra. A piacnyitás után azonban megjelentek a versenytársak, a nagyfogyasztók nyomására csökkentek az árak (Németországban 18 hónap alatt 30%kal), sôt, jelentôs ingadozás kezdôdött. A nagy európai villamos társaságok összes tôkehozama az elmúlt tíz évben az átlagos piaci hozam alá csökkent. A beruházások biztonsága csökkent, a részvényesek növekvô hozamelvárásai nem teljesültek, a beruházó pedig a nagyobb kockázat mellett nagyobb tôkehozamot kíván. Az új helyzetben a nagy európai társaságok (Electrabel, Endesa, National Power, RWE, VEW, VEBA, VIAG) üzleti értéke a könyv szerinti értékhez képest (Market-to-Book Ratio) mérséklôdött. 1997–98-ban még 3,5 volt, míg tavaly és jelenleg csak 2,6 körüli ez az arány. Általános tapasztalat, hogy ezen érték csökkenésekor növekedik az értékesítés veszélye. Európában még soha nem kínáltak olyan sok vállalatot vagy vállalatrészt eladásra, mint manapság. A liberalizált árampiacon a termelôk csak a szakmailag jól megalapozott rizikómenedzseléssel tudják helyzetüket kedvezôbbé tenni. Erre is van példa: az USA-ban a Dynegy társaságnál az említett arány az elmúlt két évben 1,6-ról 4,9-re növekedett. [4] Venni vagy eladni? – ez a kérdés még az atomerômûveknél is felvetôdik (az USA-ban). Akik el akarnak adni, azok új helyzetet kívánnak maguknak teremteni. El akarják kerülni azokat a hosszú távú kockázatokat, amelyeket például a leállítási költségek jelenthetnek. Gondolnak azonban a személyi és financiális készleteikkel való takarékosságra, amelyet a viszonylag kis atomerômûvi teljesítôképesség jelenthet egy társaságnál 4. Akik venni akarnak, azok viszont abban a helyzetben vannak, hogy atomerômûveiket gazdaságosabban üzemeltethetik, és arra is gondolnak, hogy a leállítással járó anyagi kockázat kezelhetô számukra. Alapvetô törekvés a rendelkezésre állás növelése és az élettartam meghoszszabbítása. A hosszabbításhoz szükséges beruházás olcsóbb (10-50 USD/kW), mint egy új erômû építése. Hozzájárul mind-

Fô villamosenergia-kereskedelmi kockázatok Emeljük ki, hogy melyek a piaci villamosenergia-kereskedelemben a legfôbb kockázatok! Prioritás nélkül: a beszerzés költsége; a szabad árualap és áruszállítási kapacitás; a beszállító vagy társvállalkozók teljesítése; a vevô gazdasági helyzete, jóhiszemûsége, döntéshozatali rendszerének módosulása, versenyhelyzete és tulajdonosának elvárásai; a lényeges szerzôdéses feltételek; a pénzügyi környezet; a saját piaci helyzetünk, belsô mûködési folyamataink, tulajdonosunk elvárásai, munkatársaink felkészültsége és integritása; a természeti hatások; a környezet elvárásainak változása; a makro- vagy világpiaci események alakulása; a piac szerkezetének módosulása. Az adott döntési helyzetben ezek közül – vagy egyebekbôl – kell aztán kiválasztani a legfontosabbakat.

csak bizonyos idô után nyílik alkalom a jó illesztésre vagy a helyesbítésre. A határidôs piacokon a vétel és az eladás utólagos fizetési követelmények mellett likviditási gondokhoz vezet, amibôl likviditási kockázat eredhet. Kizárólag az árampiacon van ún. termelési kockázat is, amely az áram tárolhatatlanságából ered. Az opciós kereskedelemben az eladónak rendelkezésre álló termelési kapacitása van, amit a vevônek joga van igénybe venni. Amennyiben a vevô kiszáll, úgy értékesítési gondok keletkeznek. A szabad kapacitást mindig finanszírozni kell. Az információs kockázat a piaci résztvevôk azon rizikóját jelenti,

Termelôi kockázatkezelés Termelôi vagy erômûvi tevékenységgel kapcsolatos kockázatok egyrészt a beruházással (felépítés, üzembe helyezés), másrészt az üzemeltetéssel (mûködtetés, karbantartás, felújítás), harmadrészt a leszereléssel kapcsolatosak. Amennyiben ez utóbbit a befektetéshez (építéshez) sorolják, úgy elegendô építési és üzemelteA

9

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

4

Az USA-ban 1999-ben 7 atomerômûvi blokkot adtak el (Σ 4798 MW, Σ 393 M USD), és négyet kínáltak eladásra (Σ 3735 MW).


2 0 0 0 / 4

10


Több erômûves társaság

Gáz

Szén

Olaj

Atom

A


Egyer ômûves társaságok

Gáz

Olaj

Kisebb rizikó

Szén

Atom

Nagyobb kockázat

Nagykereskedôk 6. ábra A többerômûves társaságok elônyei

ehhez az árszabályozás megváltozása. A termelt villamos energia árában korábban elismerték a többé vagy kevésbé leírt beruházást (a finanszírozási költségekkel együtt). Ez az ún. rate base a nyitott piacon eltûnt, és az eladási ár most már csak az üzemi költségektôl és a piacon megcélzott áraktól függ. [5] A termelôi társaság rizikómenedzselésének egyik célja az optimális portfolió kialakítása. Egy erômûvi társaság igyekszik beszerzési portfolióját úgy alakítani, hogy a kockázatok hatását minimálja, értékesítési portfoliója a versenypiacon kedvezô pozíciót érjen el. Az egyik eszköz ehhez a több lábon állás: több erômûvel lehetôvé teszi, hogy a vásárolt tüzelôanyagok (szén, földgáz, olaj) arányaiban választási lehetôsége legyen. Fontos az is, hogy az említett eladásokkal és a vételekkel az eladhatóságnak (alap- és csúcsterheléshez, menetrend tartásához, szabályozáshoz, vagy tartalék tartásához) megfelelô, rugalmasan mobilizálható kapacitása legyen. Értékesebbnek látszanak ebbôl a szempontból a több erômûvel rendelkezô társaságok, mint azok, amelyeknek csak egy-egy erômûvük van. Többerômûves társaságok a versenypiacon kisebb kockázat mellett nagyobb tôkehozamot kínálhatnak a részvényeseknek, mint az egyetlen erômûvel rendelkezôk 5 (6. ábra). A világszerte tapasztalható cégegyesülések – fúziók – is azt igazolják, hogy a versenyben így csökkenthetô a kockázat, optimálható a portfolió.

Építési kockázatok kezelése A hosszú távú szerzôdések rendszerének megszûntével elôtérbe került az ún. kereskedelmi (merchant) erômûépítés a villamosenergia-piacon. A vállalkozó saját kockázatra épít erômûvet, nincsen állami garancia. Lényeges, hogy hol és milyen erômûvet akar építeni a vállalko5

Ezért nem volt szerencsés a kilencvenes évek elején a magyar erômûparkot „darabokra szedni”, majd egyenként eladni.

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

cia, politikai kényszerek, árfolyam-változási kockázatok, infláció stb.). Ezeket a kockázatokat a szokásos módon lehet kezelni. Itt csak kettôt érdemes kiemelni: a kockázatmegosztást és a biztosítást. A létesítés fázisokra bontásával mérsékelni lehet a kockázatokat. El lehet választani a gyártásra, szállításra, szerelésre vonatkozó kockázatokat az együttes kockázatoktól. A kulcsrakész szállítás estén mérsékelhetô a kockázat, pl. az ún. EPC-szerzôdés 6 segítségével. A beruházó ezzel a határidô- és teljesítménygaranciákat – a hozzájuk tartozó büntetések megállapításával együtt – átháríthatja a mérnöki vállalkozóra. A beruházási kockázatok biztosításokkal is mérsékelhetôk. A szállítás, az építés

4. táblázat Az erômûépítési kockázatok módosulása

Rizikódimenzió

Korábbi helyzet

Jövôbeni helyzet

Áramvásárlási szerzôdés (PPA)

hosszú távú szerzôdések

rövid távú szerzôdések bizonytalan cash-flow versenyre épülô környezet hálózati, átviteli költségek

Tüzelôanyag-beszerzés

áthárítás az eladási árra

több független változó logisztikai kockázatok minôségi és árkockázatok

Kormánygaranciák

hosszú távú garanciák

a vevô hitelképessége

Idegen tôkével való finanszírozás Országkockázat

kisegítés nélkül csekély

korlátolt kisegítések árfolyamváltozások nyereségelvonási lehetôségek jogszabály-módosulások

zó. A külföldi beruházások kockázatai másként ítélhetôk meg, mint a belföldiek. A külföldiek általában akkor kockázatosabban, ha nincsenek stabil piacgazdasági keretek. Viszont az állami exporthitel-biztosítások kedvezôvé tehetik a befektetést. A létesítményfinanszírozásban a befektetônek gondolnia kell a politikai kockázatra (módosulhat az országos energiapolitika, változhat a jogi környezet), a mûszaki kockázatra (pl. beszállítási problémák), a szokásos értékesítési kockázatra (a villamos energia vagy a hô eladásának jövôjére). Lényeges, hogy adott régióban ki és hogyan határoz meg árakat, tarifarendszereket, támogatásokat (pl. megújuló energiaforrásokra, kapcsolt termelésre). A legtöbb helyen a piac megnyitásával jelentôsen megváltoztak a kockázatok (4. táblázat). Az áramvásárlási szerzôdések rendszere módosul, nem hárítható át a tüzelôanyag-beszerzési kockázat az értékesítésre, kormánygaranciák helyett a vevô hitelképességét kell megvizsgálni, az idegen tôkével való kisegítéskor korlátolt kisegítések lehetségesek. Igen fontos az ún. országkockázat követése (kisajátítási veszély, hatósági bürokráM Û V E K


2 0 0 0 / 4

és szerelés (na meg természetesen a tûz) mind a tárgyi (pl. berendezések sérülése), mind a kiesési (pl. késlekedés) biztosítással fedezhetô. Fontos a jogi meghatározások alapján való védekezés is az ún. felelôsségi (szavatossági) biztosításokkal, amelyek kiterjedhetnek a tervezésre, az üzemeltetésre és a környezetvédelemre is. [6] A kockázatokkal terhes villamosenergia-piacon megváltozott az erômûvi befektetések értékelése is. Eddig általában úgy gondolkodtak, hogy a várható hoszszú távú termelési határköltséget hasonlították a piacon elérhetô árakhoz. Amennyiben ez a határköltség az árak felett volt, nem építették meg az erômûvet. A kockázatkezelésen alapuló értékeléssel azonban még akkor is érdemes lehet beruházni, ha a hosszú távú határköltség nagy. Éppen a piaci áringadozások szélsôsége teheti a befektetést kedvezôvé. Például egy rugalmas, nyílt ciklusú gázturbinával, amelyet a hagyományos módon értékelve elvetettek volna, haszonnal lehet mûködni a szabad piacon 6

EPC = Engineering Procurement Construction (Mérnöki megbízásos szerkezet)


Hagyományos értékelés

Ft/kWh

A


Kockázatokkal való értékelés

Ft/kWh

Megvalósuló áralakulás Határköltség

Határköltség

Termelés

Várható ár Idô

Idô

Nem gazdaságos gázturbina

Gazdaságos gázturbina

7. ábra Szemléletváltozás erômûépítési döntésben [4]

(7. ábra). A csúcsidei villamosenergia-eladásban, vagy akár a tartaléktartásban az ilyen gázturbinák szerepe nagyon felértékelôdik. Az USA-ban például, ahol a fogyasztói igény alig 1,5%-kal növekedik évente, jelentôs fellendülés tapasztalható az ilyen gázturbina-eladásban 7. [7]

Értékcsökkenés, Ft

11

vezett erômûnél a 20 év múltán elvégzendô felújítás mennyibe kerül, mennyi kiesést okoz, és a 40 évre való meghoszszabbítás során milyen környezetvédelmi, tüzelôanyag-oldali kockázatok és üzemviteli feltételek várhatók. Az üzemeltetési kockázatok kezelésében alapvetô a tüzelôanyag-beszerzés rizikójának megítélése mind mennyiségi, mind ároldalon. Ez fôleg a fosszilis tüzelôanyagokkal való mûködéskor jelent nagyobb feladatot. A szénnel kisebb gond van, hiszen az adott minôségi követelményekhez vagy kicsi a választék (pl. saját bánya van), vagy a világpiaci szénkínálat stabilitása kihasználható (az esetleges átmeneti szállítási korlátozások – pl. a folyami szállításnál – a tárolással csökkenthetôk). Nagyobb kockázatkezelési felada-

Döntési pozíció Tüzelôanyag-beszerzési, környezetvédelmi kockázatok

Eredetileg tervezett

Üzemeltetési kockázatok kezelése Felújítással (rekonstrukció)

Adott erômûvi társaság meglévô erômûparkjában az üzemeltetésben, az ide sorolható karbantartásban (felújításban, rendbe hozásban) vannak kockázatok. Külön kezelendô az üzemeltetési kockázat akkor, ha az átalakítási folyamatnak csak egyféle energetikai terméke (villamos energia) van, és másként, ha kettô (villany és hô). Sok függ attól tehát, hogy egy vagy két – egymástól független – piacon kell e értékesíteni a terméket. Gyakran a termelés merev, az egyik termék determinálja a másikat: pl. az ellennyomású villamosenergia-termelésben a hô kiadása a villamos energia kiadását. Az egyik piaci kockázat tehát befolyásolja a másikat. Célszerû ezért rugalmassá tenni a termelést, azaz különféle megoldásokkal (pl. szükséghûtés és hôtároló használatával) a kapcsolt energiatermelés feltételeit megváltoztatni. Az üzemkészség és az energiaátalakítási hatásfok az a két legfontosabb gazdálkodási mutató, amely adott környezetvédelmi peremfeltételek mellett meghatározhatja az erômû üzemeltetését. Mindkettô növelése javíthatja a cég értékesítési pozícióit, de természetesen csak bizonyos korlátok között. A növeléshez szükséges többletköltségek ugyanis határt szabhatnak e javításnak. Fontos tehát a különféle független paramétereket tekintetbe vevô üzemi optimalizáció. Az üzemeltetés azonnali (egy nappal elôre), rövid (egy hónappal elôre), közép- (1-2

Kímélô üzemmóddal

0

20

25

Idô, év

40

8. ábra Élettartamnövelési lehetôségek

évvel elôre) vagy hosszú (több évre elôre) távú megtervezésekor nagyobb vagy kisebb biztonságú prognózisok készítésével kell felkészíteni a termelô cég erômûveit a piacon való legjobb mûködésre (a tulajdonosi elvárások szerinti tôkehozam és vállalható kockázatok összehangolásával). Nagyon fontos a karbantartási ciklusok optimális meghatározása, az adott piaci feltételek mellett. Lényeges szerepe van az üzemeltetési kockázatkezelésben az üzemmeneti rugalmasság megítélésének. A csúcsidei energiaárak ösztönzôek lehetnek például a túlterhelésre, a tartalékok árai pedig a gyors indíthatóságra. A gyorsabban és gyakrabban elindított és „peak-load” üzemmódban járatott gázturbina azonban hamarabb tönkremegy, részegységei gyakrabban cserélendôek. Fontos végül az is, hogy a mûködés meghosszabbítása tekintetében milyen gazdasági kockázatok vállalhatók. Az élettartam jelentôs beruházással vagy kímélô üzemeltetéssel is megnövelhetô (8. ábra). Mindkettôben vannak kockázatok, amelyek összefüggnek a tüzelôanyag-beszerzés ár- és mennyiségi kockázataival, vagy a környezetvédelmi kockázattal. Nem mindegy tehát, hogy a 25 évre ter-

7

Például a Calpine cég 18, egyenként 170 MW-os gázturbinát rendelt a Siemensnél; az Entergy Corp. 32 ugyanilyen nagy gázturbinát a GE-tôl; a Duke Power 13 000 MW összteljesítményben rendelt 84 gáz- és 17 gôzturbinát.

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

tok adódnak a szénhidrogén-tüzelésnél. Itt is függ a dolog attól, hogy milyen alternatívák adódnak (gáz és olaj). A minôségi követelmények – pl. a gázturbináknál – szintén jelentôsek, de a környezetvédelem a hagyományos tüzeléseknél is megfelelô (szigorodó) követelményeket támaszthat az olaj minôsége (pl. kéntartalma) tekintetében. A földgáz – jelenlegi – árstabilitása megváltozhat, jelentôs csúcsidei korlátozások adódhatnak, és a földgázpiac ma még bizonytalan megnyitása is erôsen érintheti az üzemvitelt. A villamosenergia-piac várható áringadozásai miatt nem biztos, hogy le kell kötni (teljesítménydíjas gázt kell vásárolni) a gázturbinákhoz a földgázt, de sok függ attól is, hogy az összetett körfolyamatú egységnek van-e feladata a hôpiacon.

Kereskedelmi kockázatkezelés A szabadpiacon minden kereskedelmi jellegû üzleti tevékenység alapvetôen kockázatkezelésen alapuló döntésékre támaszkodik. A tervezett magyarországi szabad villamosenergia-piacon egyaránt lesz nagy- és kiskereskedelem a hozzájuk tartozó versennyel, a kereskedônek tehát mind a beszerzési, mind az értékesítési K Ö Z L E M É N Y E I

2 0 0 0 / 4


Határidôs (termin)

Piac

Termék

OTC

Egyedi

Forma

A

Azonnali (spot)


Kiegyenlítô (szabályozási)

Tôzsde

OTC

Szabványos

Egyedi

Szabványos

12

9. ábra A villamosenergia-ellátás kereskedelmi csatornáinak összetartozása

kockázatokkal számolnia kell. A termék egyszerûnek tûnik: villamos energia. Ezt a terméket azonban alapvetôen meg kell különböztetni a kereskedelemben forgalmazott szokásos árutól, elsôsorban azért, mert a villany gyakorlatilag nem tárolható. Ennek megfelelôen az áringadozás lényegesen nagyobb és gyorsabb lehet, mint a szokásos piaci áruknál. Specifikusnak tekinthetô az árampiacon a rizikófaktorok sokasága és sokfélesége. Az egész villamosenergia-rendszer összetettségébôl és összhangjából eredô hatások jelentôsen befolyásolhatják az áramkereskedô tevékenységét. A jó áramkereskedônek tisztában kell lennie a termelôk és a fogyasztók piaci kockázataival is, nem csak a sajátjával vagy a szomszéd kereskedôével.

Az árampiac A villamosenergia-kereskedelemben megkülönböztetnek azonnali (spot) és határidôs (termin) piacot, valamint az ún. kiegyenlítô (szabályozási) piacot 8. Az elôzô két piacon a kereskedô a termelôkkel és a fogyasztókkal köt rövid vagy hosszú lejáratú szerzôdéseket, az utóbbit pedig – az adott ország jogrendjétôl függôen például – a rendszerirányítóval köti meg. E független szervezetnek a dolga ugyanis a termelés és fogyasztás egyensúlyának kiegyenlítése, ha azt – fizikai okokból – a kereskedô nem tudja megtenni. Megvásárolja tehát a kiegyenlítést. Mindhárom piacon mások a kockázatkezelés optimális eszközei. A kereskedelmi formák tekintetében lényegében van kétoldalú (bilaterális) és tôzsdei kereskedés. Az elôbbi a hagyományos szerzôdéseken alapuló, klasszikus, tôzsdén kívüli ún. OTC-kereskedés9, míg az utóbbi az ismert módon klíringtagok (brókerek) által bonyolított forma. A kockázatok jelentôsen eltérhetnek e két kereskedelmi formában. Az elsô esetben az árak a kétoldalú tárgyalások eredméA

M A G Y A R

V I L L A M O S

nyeitôl függnek, az utóbbiban pedig ténylegesen a valódi piaci ár alakul ki a szokásos tôzsdei mûködés eredményeképpen. Meg kell különböztetni a szabályozott termékkel (standardizált adagokkal) való kereskedést az egyedileg megszabott (individuális) terméktôl. A tôzsdéken például megszabják idôben (pl. 24 órában) és mennyiségben (pl. 1 MW-ban) a vásárolható villamos energia „adagját”. Van azonban teljesen szabad kereskedés is egyedileg megszabott idôkkel (órás értékekkel) és mennyiségekkel. Más az alapterhelésû (folyamatos, egész napos kihasználású) villamos energiával és más a csúcsenergiával való (a fogyasztói csúcsok idejére korlátozott) kereskedés. Mindez eltérést jelent a kockázatkezelésben is. A villamosenergia-ellátás kereskedelmi csatornáinak összetartozása bemutatható (9. ábra) annak érdekében, hogy a piac, a forma és a termék együttes megítélésére mód nyíljék. Látható, hogy például az azonnali piac lebonyolítható a tôzsdén vagy az OTC-n, lehet szabványos típusú vagy egyedi. A kiegyenlítô piac viszont nem a tôzsdére tartozik. A tôzsdei kereskedelem részleteivel külön foglalkozunk, mert az új, igazi kockázatkezelés ezzel lehet kapcsolatos. Meg kell különböztetni az árampiacon a kereskedelmi csatornákat abban a tekintetben is, hogy miként zajlik a kereskedelem. Itt nem arról van szó, hogy a kereskedés az interneten keresztül lebonyolítható-e (eCommerce), hanem arról, hogy kihasználható-e a világháló adottsága. A tôzsdén kívüli, OTC-kereskedelemben használható például a NetStrom®‚ módszere10, amelynek a lényege a következô. A kereskedelmi áru, itt a 8

Van természetesen a szokásos hosszú távú áramvásárlási szerzôdésekkel (PPA) lebonyolított kereskedelem is, de ez nem jellemzô a piacra, látszólag kisebbek a kockázatok, ezért ezzel nem foglalkozunk.

M Û V E K


2 0 0 0 / 4

villamos energia kínálata és kereslete egy helyen – virtuálisan az internet segítségével – összehozható annak érekében, hogy az összes résztvevô számára optimális piaci eredmények adódjanak. Ez nem tôzsde, ahol névtelen ajánlatok és keresletek vannak, hanem koordinált együttmûködés ismert szereplôk között. Az árak így is kialakíthatók. Részletesen e módszerre nem térünk ki, de ez is a kockázatkezelés egyik eszköze lehet. Hasonló módszere van az Enronnak, de említhetnénk más internetes platformokat is (Houston–Streer, i2i, Goodax vagy energy24). [8, 9] Meg kell említeni, hogy ma még a piaci mûködés jogi szabályozásában is vannak kockázatok. Új törvény hiányában például nem eldöntött még, hogy az azonnali

nagykereskedelemben a villamosenergia-piacon kötelezôen vagy önként kell-e részt venni a szereplôknek. Az angol pool, a skandináv nord-pool, vagy valamely más mûködési mód alapján azonban meg kell hozni a jogszabályokat, és ha már rögzített például az opcionális pool rendszere, akkor az azonnali piacon való önkéntes részvétel alapján kell a szereplôknek a kockázatokat kezelni. A jogszabályalkotók gondja, hogy melyik szabályozásnak milyen kockázatai vannak saját célfüggvényeik szerint (pl. a 9 OTC = Over the counter (Tôzsdén kívüli kereskedelem) 10

A részletek 1999 óta az interneten megtalálhatók: www.netstrom.de

K O C K Á Z A T K E Z E L É S közjó szolgálata szempontjából). Ez a kérdés azonban nem tárgya jelen bemutatásnak.

A


E lôkészítés

Eladási prognózis

Költségprognózis

Lehetôségek jelzése

A kereskedelmi kockázatkezelés alapvetô eleme a megfelelô áramkereskedelmi szervezet kialakítása. Az adott vagy alakuló jogrend persze régiónként megszabja az optimális áramkereskedelmi szervezet vázát, de az általános feladatok és a tevékenységek láncolata (elôkészületek, tárgyalások, kivitelezés, ellenôrzés) általában irányt mutat a jó szervezetre. Vázlatosan bemutatható egy ilyen feladatorientált szervezet (10. ábra). Angol szóval jelölve általában három részleget különítenek el: Front Office (frontharcosok), Middle Office (középpályások), Back Office (hátvédek). Persze vannak még kiszolgáló részlegek (információs és adatmenedzselôk, modellalakító fejlesztôk, adatarchiválók stb.). A Front Office bonyolítja le az azonnali, a határidôs és az egyéb (származtatott) kereskedelmet, az ô feladata a szállítási menedzselés (a szûk keresztmetszetek meghatározása), a hosszú távú szerzôdések megkötése, és gyakran ide tartozik a hitelmenedzselés is. A kockázatkezelés lényegében a Middle Office feladata, hiszen ennek az osztálynak kell a piaci elemzéseket elvégezni, a különféle modellek alapján elôrejelzéseket, várható változási irányokat (görbéket) kell adni az árakról és beszerzési költségekrôl. Ide tartozik a portfolió-menedzselés és adott esetben az optimális erômûvi termelések meghatározása (teherelosztás) a legkedvezôbb termékkínálat érekében. A Back Office egyrészt adminisztrációval foglalkozik (elszámolások, számlák összeállítása), a szerzôdéseket lebonyolítja, de gyakran ide sorolják a rizikó-controlling nevû ellenôrzô tevékenységet is. Lényegében tehát az elôkészítés a Middle Office, a tárgyalás a Front Office, az ellenôrzés a Back Office feladata. A kereskedést persze az üzletvezetés hangolja össze. Nagyon fontos, hogy a kereskedelmi szervezet el legyen látva jó számítógépes modellekkel, szimulációs eljárásokkal, különféle jövôképfestô metódusokkal (pl. neurális hálózatokon vagy Fuzzy-logikán alapulókkal). Az erômûvi teherelosztáshoz például régebben egyszerû lineáris programozáson alapuló költségminimáló programokat használtak, amelyek korábban fôleg a hosszabb távú tervezést segítették. Aztán megjelentek az integrációk a dekompozíciós eljárásokkal, amelyek már dinamikus hatások követését is lehetôvé tették. Újabban foglalkoznak az ún. genetikus algoritmusokon alapuló eljárásokkal is, amelyek lehetôvé teszik az igen nagyszá-

T ranz akció lezárva Számla kiállítása

Javaslatok

Költségelszámolás

M iddle Office Back Office

Fro nt Office

EMS

Energiaszállítás be fejezôdött

Adatgyûjtés

Letár gyalás

Piackutatás

Rendszerelôkészítés

Kereskedelmi szervezet

13

Szállítási tárgyalások Elemzések elvégzése Tranzakció lerögzítése

Megegyezés Menetrend készítése Energiatermelés

Akaratlan energiacsere

Üzemirányítás

Ellenô rzés

Lebon yolítás

10. ábra A kereskedelmi szervezet és feladatai [5]

mú kölcsönhatás gyorsabb követését. A lényeg az, hogy a gyorsan és megbízhatóan elvégezhetô számítások számszerûen is nyújtsanak segítséget az adott feladat optimális megoldásához. [8, 10]

Kiegyenlítôi (szabályozási) árampiac Az átmeneti, új magyar villamosenergiamûködési modell nem tisztázta ugyan ezen piac szereplôit, de külföldi tapasztalatok alapján valószínûsíthetô ezen piac mûködésével kapcsolatos összes kockázat. Ezen a piacon fontos a rendszerirányító szerepe, amelynek tekintetében két alapmodell, a kaliforniai (USA) és a német érdemelhet odafigyelést. A tapasztalatok szerint az elôbbi nagyobb villamosenergia-ellátási kockázatokkal járhat. Az USA-ban is elsôsorban a termelôi és a nagykereskedôi oldalon van verseny. A nagykereskedelmet a hálózat pontosan meghatározott csomópontjaiban világosan strukturálták. A tôzsdéken szabványosított termékként lehet a nagykereskedelmi üzleteket megkötni. Óránként változik a villamos energia átviteli (szállítási) ára is, de ezt az internet segítségével (OASIS-rendszer) minden feljogosított piaci résztvevô számára nyilvánosságra hozzák. Az azonnali piacon szabadon kereskednek csúcsidei, szabályozási és tartalék villamos teljesítményekkel (energiákkal), ezért ezeknek az ára erôsen ingadozik. Az elmúlt három nyáron a kaliforniai térségben különösen éles helyzetek alakultak ki, az árak órákon át egészen 5000 USD/MWh-ig (kb. 1500 Ft/kWh-ig) emelkedtek, miközben milliós nagyvárosok maradtak áram nélkül. Ezek a nagykereskedelmi árak ugyan nem érintették a végsô fogyasztói árakat, de jelentôs hatás gyakoroltak az adott szabályozási területen a nem megfelelô villamos hálózat és a hiányzó tartalék kapacitások módosulására11. A kaliforniai villamos hálózat tulajdonosait az újraszabályozás arra késztette, hogy a hálózataik megnyitásával együtt a A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

független rendszerirányító (ISO) akarata szerint mûködjenek. Az ISO nem csak a szállítási tervek elkészítéséért és betartatásáért felelôs, hanem meghatározza a többlet szolgáltatások árát is – gondolva a tôzsde mindenkori aktuális spot áraira. Késôbb az ISO azt is meg fogja majd határozni, hogy hol és mennyi új erômûvet kell építeni. Egyelôre azonban a többletkapacitások és a nem megfelelô hálózat miatt növekszik a hálózati instabilitás veszélye, csökken az ellátási biztonság, nagyok a kockázatok. [7] Németországban más utat választottak a kiegyenlítô szabályozáshoz. Itt az alaphálózathoz, illetve annak üzemeltetôjéhez tartozóan mûködik a rendszerirányító (TSO). Ez a megoldás a tapasztalat szerint kisebb kockázattal jár. Minden kereskedô kialakít saját üzleteibôl egy ún. mérlegkört (11. ábra). Virtuális területtel összefogja vásárlóit (fogyasztóit) és beszállítóit (erômûveit). Ha egy kereskedô minden szerzôdött erômûve együtt mindenkor akkora teljesítménnyel járna, mint a szerzôdött fogyasztóinak együttese által megszabott villamos terhelés, akkor nem lenne szükség kiegyenlítésre. Ez azonban szinte soha sem biztosítható, ezért a kereskedô a rendszerirányítóhoz fordul kiegyenlítésért. Az adott szabályozási zónában mûködô TSO meghatározott – az eltérések százalékos tûrésmezejének nagyságától függô – áron segíti a mérlegkör kiegyenlítését. Természetesen az eltérés nagyságával növekszik a rendszerszintû szolgáltatás díja, ezért a kereskedôket gazdaságilag ösztönzik arra, hogy a fogyasztóik igényeinek megfelelôen szerzôdjenek erômûvekkel. Meg kell említeni még, hogy Lengyelországban is – a bilaterális határidôs üzletek piaca, a hosszú távú szerzôdések piaca és a spot piac mellett – létezik a kiegyenlítési piac, amelynek árait a mindenkori szabályozó erômû kínálata szab11

A termelôk pl. ösztönzést kaptak gázturbinás kapacitások kiépítésére, hiszen ilyen árak mellett a befektetés egy éven belül megtérülhet.


2 0 0 0 / 4

14


Szabályozási terület (zóna)

A

V I L L A M O S E N E R G I A - P I A C O N rással mód nyílik a likviditási problémák megoldására. Van persze kevert, hibrid piaci modell is a tôzsdén, ahol mind a tisztán kereskedôk (vevôk, eladók), mind a market maker-ek felléphetnek, és szekventáltan lehet call- vagy continuous kereskedést folytatni. Nem érdemes azonban részletesen belemenni a lehetôségek bemutatásába, inkább a kockázatkezelés tekintetében legfontosabb két árampiaci fajtát emeljük ki, majd példákkal szemléltetjük a dolgot. [10] Fontos, hogy az áramtôzsdéken az azonnali (spot) piacok mindig valós, fizikai villamosenergia-kereskedelemre vonatkoznak. A kötések rövid idejûek (pl. du. 14.30-ig kereskednek a következô nap

Rendszerirányító (TSO) (az átviteli hálózat üzemeltetôje) Kiegyenlítés

Másik mérlegkör

Másik mérlegkör

Erômûvek Csere

Kereskedô (mérlegkörfelelôs)

Csere

Fogyasztók

11. ábra A mérlegkörök a kiegyenlítô szabályozásban

ja meg. Újabban Németországban az RWE és a VEW fúziójával és az RWE Netz AG társaság létrehozásával szélesebb piac nyílt meg a szabályozási energiára. Meghirdették a versenyt, elkészült a kiírás, és várják a legjobb ajánlatokat.

Tôzsdei áramkereskedelem Világszerte mûködnek már különféle áramtôzsdék, például évek óta az USAban (Kaliforniában CalPX, New York-ban NYMEX, Chicagóban CBOT ), Amszterdamban (APX), hogy a legismertebbeket említsük. Németországban (EEX és LPX), Spanyolországban (OMEL), Portugáliában (REN) és Lengyelországban (GIELDA) is foglalkoznak az áramkereskedelem ezen formájával. Ide sorolható az Angliában és Walesben mûködô Electricity Pool és a skandináv NordPool is. Mások a kereskedelmi platformok, az árképzési rendszerek, az elszámolások és a lebonyolítások. Ezek részleteire nincs mód kitérni. Lényeges azonban, hogy ezek az áramtôzsdék azonnali (spot) vagy határidôs (termin) ügyletekre vonatkoznak-e, mert mások a kockázatok és a kezelési módok. A legtöbb tôzsdén mindkét kereskedelemre lehetôség van, és nagyon fontos a két piacon való összehangolt mûködés is a rizikómenedzselés szempontjából.

Az áramtôzsde mûködése A piaci mûködések megítélésekor az aukciók (árverések) alapformáit kell ismerni. A legismertebb alaptípus az egyoldalú aukció modellje, ahol egy tárgy (áru) értékesítésérôl folyik az alku. Ez a modell az áramtôzsdéken ritkán fordul elô. Jelenleg szabályozzák újra például az angol modellt (pool). A tôzsdékre a kétoldalú aukciók (Double Auction) a jellemzôek, ahol mind a vevôknek, mind az eladóknak vannak követelményei. Kétféle alapforma különíthetô itt el. Van az ún. kötött idôpontos aukció12 (vagy szakaszos, ill. ún. akciós egyensúlyi áras), amelynek az a lényege, hogy összegyûjtik az eladási és vételi kínálatokat, és egy kötött idôA

M A G Y A R

V I L L A M O S

pontban megfelelôen párosítják ôket az ármeghatározáshoz. Ebben a kereskedelmi formában is van további két felosztás: a statikus és a dinamikus piaci modell. Az elôbbinél periodikusan ismétlôdik a kötött idôpont: az áramtôzsdéken például naponta gyakrabban13. Ebben a kereskedésben van az ajánlattételi szakasz, aztán jön a zárási idôpont (legutolsó ajánlatokkal), végül következik az ármeghatározás. A dinamikus eljárásokban az árinformációkat folyamatosan közzé teszik, így mind az eladóknak, mind a vevôknek módjukban áll az új információk alapján ajánlatukat megváltoztatni. Amennyiben többféle, de azonos fajtájú áru cseréjére van mód, akkor ezeket lehet egy idôben vagy egymás után is dobra verni. Az ilyen sokszoros aukciók 14 nagyon gyakoriak a villamosenergia-tôzsdén. Az egymást követô aukciók száma függ a villamosenergia-társaságok adottságaitól. A CalPX elôször 25 sokszoros (multiple) aukcióval indult, mára már háromra redukálódott. A spanyol OMEL három akcióval kezdett (Daily market + két Intraday market), és mára hétre emelkedett a szám. A másik kereskedelmi forma a folyamatos kereskedés, amelyben a tôzsdei tagok folyamatosan tesznek ajánlatokat, az üzletkötés is folyamatos a tôzsdei idô alatt. Ez a „continuous auction” lehetôvé teszi az azonnali üzletkötést, a piac tehát átlátható (szemben a Call-Auction zárt rendelési könyveivel). Lehetôség van az ún. Market Maker kereskedésre abban a modellben, amelyben minden vevô vagy eladó mindenkor megadhatja rendeléseit úgy, hogy határokat ad, és nem egy másik piaci résztvevôre, a speciális megbízóra vonatkozik az ajánlat. Ezzel az eljá-

12

Angolul: Call-Auction vagy Auction bidding.

13

Ennek megfelelôen van: Day-ahead market, Hour-ahead market, Day-of market, Intraday market.

14

Közismert idegen szavakkal: Multiple auction vagy Sequentielle Auction.

M Û V E K


2 0 0 0 / 4

24 órájára), az árak gyakran erôsen ingadoznak. A kereslet és a kínálat egyensúlya nem csak az árakat határozza meg, hanem a mennyiségeket is. A tôzsdén lebonyolított határidôs (termin vagy future) ügyleteket meghatározott szerzôdéses feltételek mellett kötik (az áru fajtája, minôsége, mennyisége, az átadás helye és ideje tekintetében). Az árakat nem kétoldalúan állapítják meg, hanem azok kialakulnak tôzsdei, piaci árként. Lényeges, hogy határidôs üzletek alapvetôen nincsenek összekötve fizikai szállításokkal. Az esedékesség lejártakor megfelelô ellenüzlettel lehet azokat kiegyenlíteni. Az üzleteket klíring (clearing) alapján kötik, és a fizetésre, ill. a szállításra csak a határidôs üzlet esedékességekor kerül sor, a biztosítékot pedig az ún. határrendszer (marginsystem) adja. A szerzôdéskötéskor mind az eladónak, mind a vevônek van ún. kezdeti határa (initial margin), amely a szerzôdéses árnak bizonyos – kis – százalékát teszi ki. Záráskor készpénzben vagy állandó kamatozású értékpapírral lehet fizetni. [8, 11]

Példa tôzsdei mûködésre Frankfurt am Main-ban 2000. augusztus 8-a óta mûködik az EEX (European Energy Exchange). Az EEX még 1999 végén alakult meg részvénytársasági formában (több mint negyven – bel- és külföldi – társaság tulajdonában). Azonnali (spot) kereskedés zajlik – jelenleg – öt országból származó 21 résztvevôvel. Ezen a tôzsdén a következô napra lehet szerzôdést kötni mind az alapterhelésû, mind a


A


mosenergia-kereskedelem értékelése azonban problematikus, mivel a hagyományos díjügyletes modellek olyan feltételezésekbôl indulnak ki, amelyek az áramtôzsdén nem tarthatók. Például a Black–Scholes-modell az árak normál eloszlásából és az állandó árvolatilitásából (árkilengéseibôl) indul ki. Az áramkereskedelemben azonban ún. leptokurtikus árelosztással és változó áringatagságból kell kiindulni. Az ok a fizikai tulajdonságon kívül éppen a piaci rizikófaktorok sokasága és sokfélesége. Éppen ezért jelenleg a kereskedés modellkockázata is nagy. Vagy új modellt kell találni, vagy a meglévôket kell az árampiachoz illeszteni. Két feladat van a szimulációnál: (i) a villamos energia árgörbéjének és az árváltozási arányoknak a modellezése, (ii) az alapvetô meghatározó tényezôk (idôjárás, erômûvi teljesítôképesség, kínálat vagy kereslet) szimulálása. A villamos energia árának szimulálásához ún. kétfaktoros modell használható csak, mert a hosszú távú egyensúlyi ár és a rövid távú ár között igen kicsi az összefüggés (korreláció). Fel lehet állítani sztochasztikus kockázati faktorokkal mint paraméterekkel más modelleket is, csak az a kérdés, hogy melyikkel lehet a valóságot a legjobban közelíteni. Nagyon sok a szabadságfok, a független változó. A részvénypiacokon például eddig csak olyan modelleket használnak, amelyekben a paraméterek száma legfeljebb öt. Valószínûségi változókkal kell dolgozni, és az eredményeket mindig össze kell hasonlítani a tapasztalati adatokkal. Az egyes rizikófaktorok változására is dolgoznak ki modelleket, például az idôés vízjárási elôrejelzések, a környezeti adottságok vizsgálhatók ilyen eljárásokkal. Ilyen modellekkel lehet az erômûvi teljesítôképesség-határokat és határköltségeket is számításba venni. Sztochasztikus (véletlenszerûen változó) tüzelôanyag-költségek és többletkapacitások követhetôk ezekkel az eljárásokkal. A kereslet és a kínálat idôben változó görbéi jövendölhetôk a különféle befolyásoló tényezôk függvényében úgy, hogy tekintetbe veszik a piaci árak és piaci mennyiségek hatását az érintett kereskedelmi zónákban. Meg kell említeni, hogy az árváltozások egy gazdasági vállalkozás számára nem mindig negatív hatásúak, és nem minden árváltozás fenyegetô. A versenyképes kockázatkezelésnek a feladata az, hogy eszközöket találjon az árváltozásokból való haszon maximálására. Hátrányokkal járhat a piacon, ha nem ismerik fel az esélyeiket, vagy nem megfelelôk a képességek az esélyek kihasználására. [1]

csúcsidei idôszakra, de akár külön egy órára is. A legkisebb leköthetô teljesítmény 1 MW. Az alapterhelésû villamos energia szállítása 0.00 és 24.00 óra között történik. A szerzôdésben megegyezett napi szállítások (hétfôtôl vasárnapig) egy teljes naptári hónapra vonatkoznak. A csúcsterhelésû üzletek olyan fizikai szállításokra vonatkoznak, amelyekre 7.00 és 20.00 óra között (13 órán át) kerül sor. Ez a szállítás is egy teljes hónapot tesz ki, de csak hétfôtôl péntekig tart, és nincsenek benne az ünnepnapok sem. A határidôs kereskedelemben a két német zónára (észak és dél), valamint az alap- és csúcsterhelésre lehet „future” üzleteket kötni. Minden határidôs üzlet állandó teljesítmény mellett az egész idôszakban nagyfeszültségû szállításban „blokként” 1 MWh-ra vonatkozik. Ez a kereskedelem a következô 18 hónapra terjedhet ki. Az EEX spot kereskedéssel indult be, és az elsô napi forgalma 12,2 GWh, az elsô hétié 77,7 GWh15 volt. Azt remélik, hogy 3-5 hónap múlva az évi forgalom már eléri a teljes német villamosenergiafelhasználás 20%-át. Ôsszel a határidôs (termin) kereskedelem is beindul. A két piacon együtt a részvételi díj évi 25 000 euró (aki csak az egyik piacon akar mûködni, annak 20 000 euró). A megkötött üzletek illetéke a tranzakció értékének a 0,33%-a. A pénzügyi elszámolás klíringtagsági rendszerben történik (vannak klíringtagok és vannak kereskedôk). Aki kereskedni akar, az egy klíringtaggal megállapodást köt (aki persze erre biztosítékot kér). Az elszámoláshoz egy ún. elszámoló házat vesznek igénybe (Xerta nevû kereskedelmi információs rendszerrel), és a fizikai leszállítást követô napon számolnak el. Az EEX minden nap 14.30-ig megküldi az információkat az érdekelteknek: a rendszerirányítónak, a mérlegkör-felelôsöknek és a kereskedôknek. A szintén spot piacként indult lipcsei tôzsén (LPX) az illeték évente 12 500 euró, a szerzôdésekre pedig 0,04 euró/MWh. Ezen a piacon a megnyitás utáni hetekben már akkora forgalmat értek el, mint a holland APX-en. [12]

Kockázatkezelés a tôzsdén Díjügyletekkel (ún. prémiumos vagy opciós ügyletekkel) mód nyílik a kockázatok kezelésére. A villamosenergia-tôzsdén az opció (díjügylet) megvásárlójának joga van – nem kötelessége – egy határidôs üzlet keretében az idôszakon belül a lejárati ideig az üzletek meghatározott számát megszerezni (Call-Option) vagy eladni (Put-Option). Amennyiben egy árameladónak az a célja, hogy korlátozza a veszteség kockázatát a pozitív eredmény esélyének megtartása mellett, úgy a Put-Option a helyes stratégia. A villamos energia vásárlójánál fordított a helyzet: ott a Call-Option a jó stratégia. Az opciós villa-

15 Ez az átlagos magyar heti villamosenergia-forgalomnak alig 1/10-e.

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K

15

A szokásos határidôs üzlettel is biztosítékot teremthetnek a piaci résztvevôk a szabadpiaci árkockázatok mérséklésére. Az ilyen üzletek kezelése azonban sokkal összetettebb, mint a hagyományos áruknál, éppen a tárolhatóság hiánya miatt. A vevô például egy ilyen szerzôdés alapján jövôbeni erômûvi teljesítôképességet vásárol. Döntôen az erômûpark összetételétôl függ, hogy a villamos energia ára miként fog alakulni a tüzelôanyag árának függvényében. A hatásfok ugyanis megszabja, hogy a jövôbeni villamos energiához mennyi tüzelôanyag kell. A villamosenergia-termelés ún. változó költsége tehát módosulhat. Így aztán az árak ingadozása az azonnali piacon sokkal gyakoribb és nagyobb, mint a határidôs kereskedelemben. A liberalizált villamosenergia-piacon az árbiztosítás egyik eszköze a határidôs üzlet, amelyek persze megköthetôek lennének a tôzsdén kívül (OTC-üzlet) is. A likvid tôzsdei kereskedelem azonban megteremti az alapját a hatékony kockázatkezelésnek, mert lehetôséget ad a vállalat számára, hogy a kívánt restrikciós pozíciókkal célzottan építse fel szerzôdéses portfolióját. Az áringadozásokkal szembeni biztonság megteremtése mindenképpen célszerû. Hedging angol szóval foglalják össze a kockázatbiztosítás eszközeit. Szûkebb értelemben a hedging a jövôbeni kasszapozíció (elérhetô végsô elszámolási helyzet) árbiztosítására vonatkozó határidôs üzletek lezárását jelenti. Megkülönböztetnek short-hedge és long-hedge fogalmakat. Az elôbbi határidôs szerzôdés eladását jelenti annak érdekében, hogy a meglévô hosszú (long) pozíciókat a szabad piac esô áraival szemben biztosítsák. A long-hedge ezzel szemben a határidôs üzletek vásárlását jelenti, ami a meglévô rövid (short) szabadpiaci pozíciókat biztosítja a növekvô árakkal szembeni kockázat ellen. A villamosenergia-iparban a short-hedger fôleg a termelôknél, az erômûveknél jelentkezik, hiszen náluk az áresés ellen kell a biztonság. A szolgáltatók vagy a nagykereskedôk ezzel szemben ellentétes pozíciót foglalnak el spekulációikkal a határidôs piacon, hogy a jövôbeni vásárlásaiknál védve legyenek az áremelkedésekkel szemben. A határidôs ügyletekre vonatkozó, kockázatkezelô hedging-modell az optimális szerzôdésállomány meghatározását célozza. Példaképpen bemutatható, hogy miként használható ez az eljárás akkor, amikor az egyerômûves vállalat biztosítani szeretné magát az értékesítés árainak bizonytalanságaival szemben. A döntési idôpontban bizonytalanság uralkodik abban a tekintetben, hogy a jövôben milyen tényleges ár alakul ki. A döntéshozó határoz az eladandó határidôs üzletek mennyiségérôl. Feltételezi, hogy a termelés mennyiségérôl a döntés idôpontjában már mások határoztak, annak K Ö Z L E M É N Y E I

2 0 0 0 / 4

16


optimális mennyisége tehát nem e modell tárgya. A termelési terv meghatározta a termelési költséget is, tehát az sem fontos a döntés idôpontjában. A döntési idôpontban megjelölik az ún. kasszapozíció értékét, és felveszik a határidôs üzlet lejárati árát. A határidôs üzlet esedékessége megegyezik a rizikóval terhes kaszszapozícióval. Feltételezik továbbá, hogy szállítási költségek nincsenek, és a határidôs üzlet fizikai teljesítése lehetséges. A döntéshozó maximál egy ún. preferenciafüggvényt, amelyben várható, véletlenszerûen változó értékbôl és a szórásból (σ, az említett volatilitásból), annak négyzetébôl állítható össze a kockázatot jelentô súlyfaktor (α). Ennek a függvénynek keresik a maximumát. Amennyiben nincs kockázat (a rizikóaverzió nulla: α=0), akkor a várható érték megegyezik a preferált értékkel. A célfüggvény nagysága a termelt mennyiség piacon való eladásából, továbbá a kitûzött idôpontban a határidôs üzlettel elért nyereségbôl vagy veszteségbôl adódik. E két függvény alapján meg lehet állapítani az optimális határidôs szerzôdések mennyiségét16. Ez persze így nagyon bonyolultnak látszik, ezért nézzünk egy példát! Vizsgáljuk meg annak az erômûnek a döntési helyzetét, aki biztosítani szeretné magát az adott év decemberének végén (amikor az ár 5,5 Ft/kWh) az árampiaci áresés ellen! Alapterhelésû, 100 MW-os, jövô év augusztusára vonatkozó, határidôs EEX-üzlettel akar védekezni. Kérdés, hogy mennyi határidôs eladási szerzôdést kell megkötni. A megoldáshoz fel kell tételezni azt az árat, amelyen az augusztusi mennyiség17 eladható. Ennek az árnak a még ugyancsak bizonytalan augusztusi lejáratú határidôs árral meg kell felelnie. Július végére például a 5,0 Ft/kWh ár reálisan kialakulhat. Az ingadozáshoz a menedzsment mondjuk σ = 1,2 Ft/kWh szórást becsültet meg, felveszi a kockázat ún. averziós paraméterét: α = 0,00001 Ft –1. Az optimális szerzôdéses mennyiség a preferencia- és célfüggvénybôl adódik (–111 600 MWh-ra), ami azt jelenti, hogy 150 szerzôdés látszik optimálisnak 18. A termelô ezáltal 61,380 M Ft eladási árat biztosít magának 19. A következô év júliusának végén aztán két teljesen egyenértékû lehetôség adódik. Vagy teljesíti az egész határidôs ügyletét, és eladja a 100 MW szabad termelési kapacitását az OTC-piacon, vagy csak 50 szerzôdést vásárol vissza, és a többi százat fizikai szállításokkal teljesíti.

16

Az egyszerûség érdekében az egyenleteket, a levezetést nem részletezzük, az a [4]-ben megtalálható.

17

Ez könnyen számítható: 100 MW • 31 nap • 24 h/nap = 74 400 MWh, ennyi tényleges eladást számolnak.

A

M A G Y A R

V I L L A M O S

A


Az ár tényleges alakulásának függvé- szavásárlással játszanak áresésre vagy nyében persze marad a kockázat. Az ún. áremelkedésre. Mindez egy vázlaton is hedge-döntés következményei az erômû- bemutatható (12. ábra), ahol más az elvi összbevétel tekintetében két esettel is adó (termelô) és más a vevô (kereskedô) számszerûsíthetôk, hiszen a valóságban nagykereskedelmi tôzsdei spekulációja. a feltételezettnél jobban csökkenhetnek [1, 2, 3] az árak, de akár növekedhetnek is. „A” eset: A valóságban a jövô év júli- Fogyasztói kockázatkezelés us 25-én – az utolsó kereskedelmi napon – pl. 4,5 Ft/kWh áron jegyeznek augusztu- Természetesen a feljogosított fogyasztóksi határidôs ügyletet. Az ár valójában te- nak is vannak kockázatai a versenypiahát még jobban csökken, mint azt a december: a 150 határidôs menedzsment deügylet eladása + 61,380 M Ft cemberben megjöaugusztus: a valóban megtermelt vendölte. Az aumennyiség eladása + 33,480 M Ft gusztusi termelési augusztus: a 150 határidôs mennyiség eladása ügylet visszavásárlása – 50,220 M Ft az OTC-piacon csak 33,480 M Ft bevételt az összes bevétel a tranzakcióból + 44,640 M Ft jelent. Ezen kívül visszavásárolnak még 150 határidôs üzletet ugyanilyen con. Az elsô mindjárt az, hogy minôsített egységáron, amiért az árnak megfelelô- fogyasztóból (pl. a kijelölt 40 vagy en 50,220 M Ft-ot fizetnek. Az összbevé- 100 GWh évi fogyasztást elérôbôl) saját döntésük alapján legyenek-e feljogosítottel a következô lesz: Látható tehát, hogy az erômû a bevé- tak, azaz felmondják-e a közüzemi szerzôtelét a határidôs piacon való szerzôdé- dést, kilépjenek-e a szabad piacra. Döntésekkel 61,38 – 50,22 = 11,16 M Ft-tal nö- sükben elôbb fel kell mérni helyzetüket a velte meg. Drága – fiktív – határidôs üzle- kockázatok és a tôkehozam síkján. A szatet adott el, amit késôbb olcsóbbal bad piac áringadozásai a beszerzési portfoliójuknál jelentôsen megváltoztathatják egyenlített ki. „B” eset: Van azonban rosszabb hely- az értékesítési portfoliót, tehát a vállalt zet is. Az ár a valóságban növekedett és kockázatok ezen a piacon kisebb vagy nanem – mint azt megjövendölték – csök- gyobb tôkehozamot eredményezhetnek. kent. A jegyzés a következô év júliusának A jogszabályok meghatározhatják szávégén már 5,7 Ft/kWh-ra vonatkozik, így mukra például, hogy a beszerzési oldalon tehát az augusztusi tényleges villamos- legalább 50%-os legyen a hazai forrás energia-eladás több, 42,408 M Ft bevételt részaránya, így a várhatóan kedvezôbb jelent. Ugyanakkor a 150 határidôs ügy- import hatása mérsékeltebb lehet. A léletre a tôzsdézô ráfizetett, hiszen a viszszavásárlása (kidecember: a 150 határidôs egyenlítése) ilyen ügylet eladása + 61,380 M Ft egységáron már augusztus: a valóban megtermelt többe (63,612 M Ftmennyiség eladása + 42,408 M Ft ba) került, mint a deaugusztus: a 150 határidôs cemberi eladás. Az ügylet visszavásárlása – 63,612 M Ft összes bevétel tehát az összes bevétel a tranzakcióból + 40,176 M Ft ebben az esetben: Látható, hogy az áramtermelô 2,232 M Ft-tal nagyobb bevételt realizált nyeg azonban az, hogy a fogyasztónak volna, ha nem vesz részt a határidôs pia- tekintettel kell lennie a bel- és külföldi vilcon való szerzôdéskötésekben. A tôzsdé- lamosenergia-piac várható alakulására is. A feljogosított fogyasztó aztán – éppen zésen tehát veszített, mert áresésre játszott, és az nem jött be. A valódi értékesí- a beszerzési kockázatok csökkentése értésbôl persze a bevétele a nagyobb ár dekében – létesíthet saját villamosenergia-forrást (energiaátalakítót), ill. a saját miatt növekedett. E példából is jól látható tehát, hogy villamosenergia-igényeit módosíthatja több hónapra elôre lehet határidôs üzle- különféle technikai eszközökkel. Mindkettek úgy megkötni, hogy eladással és visz- tônek vannak tôkehozam-növelô esélyei, de vannak kockázatai is. Figyelembe kell venni, hogy a feljogo18 Tekintettel arra, hogy egy adag, egy szerzôdés sított fogyasztó gyakran többféle energiát igényel, tehát egyszerre több energiapia1 MW-ra és egy hónapra (31 • 24 órára) összesen 744 MWh. con (villany, földgáz, távhô) lehet érde19 Mivel 150 szerzôdés 5,5 Ft/kWh egységáron kelt. Ezek az energiapiacok idôben nem elég összehangoltan változnak, különö150 • 74 400 • 5,5 = 61 380 000 Ft.gg M Û V E K


2 0 0 0 / 4


A


17

IRODALOM Erômû (eladó) Döntési pozíció

Kereskedô (vevô) Kasszapozíció

Döntési pozíció

Ft/kWh 6

Ft/kWh Elad

5

Visszavesz Tény

6

Várt

5

Tény

4 3

Kasszapozíció

Idô aug.

3

Elad Tény Várt Tény

4

Short-hedging dec.

Vásárol

Long-hedging Idô aug.

dec.

Tényleges szállítás

Tényleges vásárlás

12. ábra Kockázatkezelés határidôs ügyletekkel (hedging)

villamosenergia-piac minden résztvevôjének vagy irányítójának tevékenységében is. Kedvezô lenne, ha az egyes tevékenységekkel kapcsolatban részletesebb elemzések jelennének meg annak érdekében, hogy ne csak napirenden maradjon a kérdés, hanem az új ismeretek integrálódjanak is a piaci irányítók és érdekeltek jó szándékával. Különösen a ma még szokatlan áramkereskedelemben kell még sokat tanulnunk (pl. [13] alapján). Cikkünk külföldi folyóiratok és számítógépes információk alapján nem lehet sem egész, sem tökéletes. Reméljük azonban, hogy felkeltettük az olvasóink érdeklôdését. Hazai megfontolások és tapasztalatok alapján aztán kialakulhat, majd általánossá válhat a magyarországi villamosenergia-piacon is az a legjobb kockázatirányítási eljárás, amely a legfôbb célt, a fogyasztók igényei szerinti villamosenergiaellátást vagy -értékesítést szolgálja.

sen ami a rájuk vonatkozó jogszabályok módosulását és az abból eredô hatásokat érinti. A decentralizál, földgázbázisú vagy megújuló energiahordozókra alapozott – ezért államilag támogatott – kapcsolt hôés villamosenergia-termelés igen gyakran mérsékli a beszerzési kockázatokat. Különösen igaz ez akkor, ha a kis, 50 MWnál kisebb teljesítôképességû erômû befektetéséhez szükséges engedélyek beszerzése is lényegesen egyszerûbb. Jelentôs kockázatok adódhatnak a környezetvédelmi feltételek módosulásával, különösen akkor, ha a fogyasztó saját energiaátalakító berendezés létesítését látja célszerûnek többféle energetikai igényének összehangolt kielégítésére. Tekintettel arra, hogy a villamosenergia-piacot éppen a feljogosított fogyasztók érdekében nyitják meg, gyakran ezek a fogyasztók azt hiszik, hogy a mai helyzethez képest mindenképpen jól járnak. Ez persze illúzió. A saját értékesítési portfoliójukat csak akkor tudják értékesebbé tenni a termékeiknek megfelelô árupiacon való üzletekkel, ha a beszerzési oldalon nem csökken a biztonság az árral együtt, ha megfelelô kockázatkezeléssel javítják pozíciójukat az árampiacon.

HIREK

•

HIREK

•

[1] Meissner, D.; Scholand, M.: Risiken und Risikomanagement in neuen Strommärkten. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 8. sz. 2000. p. 558–563 [2] Fudalla, M.; Hahnenstein, L.; Häder, M.: Risikomanagement: Hedging mit Strom-Termingeschäften. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 8. sz. 2000. p. 564–569 [3] Erfkemper, H.-D.: Risikobereitschaft und Risikomanagement von Energie-versorgung. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 8. sz. 2000. p. 570–572 [4] Lapidus I. stb.: Risiko-Management als Wettbewerbsvorteil im Strommarkt. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 9. sz. 2000. p. 634–638 [5] Petroll, M.R.: Kernkraftwerke und wettbewerb in den USA. Energie-wirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 3. sz. 2000. p. 172–173 [6] Reich, H. W.: Risikomanagement und Finanzierung. VGB Kraftwerkstechnik, 80. k. 2. sz. 2000. p. 26–28 [7] Riekert, Ch.: Stromwettbewerb in den USA. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 7. sz. 2000. p. 521–523 [8] Schröppel, W.: Systeme für den Stromhandel. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 5. sz. 2000. p. 308–309 [9] Peterson, J.; Rademacher, J.: Handelskanäle für Energieversorger. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 9. sz. 2000. p. 644–645 [10] Kraus, M.: Marktmodelle von Strombörsen. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 50. k. 7. sz. 2000. p. 507–513 [11] Mashhadi, H. R. stb.: Angebotbewertung und Kraftwerkseinsatzoptimierung mit genetischen Algoritmen. Energiewirtschaftliche Tages-fragen, 50. k. 8. sz. 2000. p. 580–582 [12] Rövid hírek: Brennstoff-Wärme-Kraft, 52. k. 6. és 9. sz. 2000., és PEI, 2000. szeptember p. 9 [13] Stewart, P.: Energy trading, by the numbers. Global Energy Business, 2000. jún./aug. p. 18–25.

HIREK

•

HIREK

•

HIREK

Az Europower áramkereskedô feladja Az Europower Energy GmbH, amely 1999-ben a Metro-konszern és a Bayernwerk közös leányvállalataként jött létre, üzleti tevékenységét beszünteti, erôsítette meg a társaság szóvivôje. Az erre vonatkozó társasági döntést már augusztusban megszövegezték. A Frankfurtban székelô társaság eredetileg vezetô szerepre törekedett az ipari és üzleti fogyasztók területén. A Metro-birodalmon, mint értékesítési csatornán keresztül a kisfogyasztókat is meg akarta szólítani. Egy évvel ezelôtt az Europower céget mint a verseny és az alacsony árak élharcosát ünnepelték. A megszûnô cég ügyfeleit az E.ON látja el. (IZE Presseblick)

Összefoglalás Hosszúra nyúlt bemutatásunkban is csak vázlatokat adhattunk a villamosenergiapiac megnyitásával várható helyzet kockázatainak kezeléséhez. A figyelmet hívtuk csak fel erre az igen fontos kérdésre. Ma már a hosszú távú tervezésnek nem sok esélye van a gondok optimális megoldásában. A piacon a feltételek, az árak, sôt, gyakran a szabályozások is változnak. Ezek a módosulások nagyok és egyre gyakoribbak, ezért bizonytalanságot okozhatnak a döntésekben. Biztonságot szerezni bizonytalanságok között – ez lehet a rizikómenedzselés értelme. Még nem értünk a kockázatkezeléshez, ezért tanuljuk azt, hiszen nagy szükség van rá, nem csak a kereskedelemben, hanem a

Az áramszolgáltatók átlagos bevétele az évtized mélypontján A német áramszolgáltatók átlagos árbevétele az elôzô évben 16,9 pfennig/kWh-val az évtized legmélyebb értékét érte el. (ÁFA nélkül, 1999-ben az áramadóval). A statisztikai hivatal számításai szerint 1991 és 1993 között ez az érték 18,4-rôl 19,6-ra nôtt, azóta azonban folyamatosan csökken. Az áramfogyasztók összessége számára 1999ben az áram ára az elôzô évhez képest 5,6%-kal csökkent, a háztartási fogyasztóknál ez az érték 0,5%. (IZE Presseblick) A

M A G Y A R

V I L L A M O S

M Û V E K


2 0 0 0 / 4

Kockázatkezelés a villamosenergia-piacon

Recommend Documents