NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: ÖSSZES ÉLETKÉPES AEROB MIKROORGANIZMUSSZÁM

2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.6. – 1

01/2007:20612

2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: ÖSSZES ÉLETKÉPES AEROB MIKROORGANIZMUSSZÁM Ez az általános fejezet két vizsgálatcsoportot foglal magában. Az 1. csoport a cikkelyeknek való megfelelés megállapítására szolgáló referenciamódszereket tartalmaz. Ezért amennyiben egy cikkely jelen fejezetre hivatkozik, úgy a hivatkozás az 1. csoport követelményeinek való megfelelésre vonatkozik, hacsak a 2. csoport vizsgálatait nem engedélyezték. A 2. csoportban közölt vizsgálatok szintén az Európai Gyógyszerkönyv részét képezik, tehát ilyen értelemben lehet rájuk hivatkozni, különösen forgalomba hozatali engedéllyel kapcsolatos eljárás esetén. A tervek szerint az érintett cikkelyek felülvizsgálata során az 1. csoport vizsgálatai helyébe a 2. csoport vizsgálatai lépnek. A 2. csoport vizsgálati módszereit a Japán Gyógyszerkönyvvel és az Egyesült Államok Gyógyszerkönyvével (USP) együttműködésben fejlesztették ki, a követelményrendszer harmonizálása céljából. A.. AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYV MÓDSZERE Az itt ismertetett vizsgálatok aerob körülmények között szaporodó mezofil baktériumok, valamint gombák számának meghatározására szolgálnak. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy adott – a Gyógyszerkönyvben hivatalos – termékrõl megállapítható legyen, megfelel-e azoknak a mikrobiológiai követelményeknek, amelyeket a vonatkozó cikkely előír. Amennyiben vizsgálatainkkal ezt kívánjuk megállapítani, az alábbi útmutatások szerint járunk el, beleértve a mintavételek számát és az eredmények értékelését is. Ugyanezeket a vizsgálatokat alkalmazhatjuk A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálatára (5.1.3), továbbá a kiindulási anyagok minőségellenőrzésére, valamint a mikrobiológiai tisztaságra megadott irányelvekkel összefüggésben is (5.1.4). Amennyiben a vizsgálat ilyen célokat szolgál, pl. a gyártó ellenőrizni kívánja a kiindulási anyagokat és/vagy a késztermékeket, vagy eljárásvalidálást végez, a vizsgálatok menete – beleértve a vizsgálandó minták számát, valamint az eredmények értékelését – a gyártó és az illetékes hatóságok közötti megegyezés tárgyát képezi. A meghatározást olyan körülmények között végezzük, hogy a vizsgálandó termék véletlen szennyeződését kizárjuk. A szennyeződés elkerülésére tett



elővigyázatossági intézkedések csak olyanok lehetnek, amelyek nem hatnak a kimutatandó mikroorganizmusokra. Amennyiben a vizsgálandó termék antimikrobás hatással rendelkezik, azt megfelelő módon semlegesíteni kell. Ha erre a célra inaktiváló szereket használunk, ezek hatékonyságát és azt, hogy a mikroorganizmusokkal szemben nem toxikusak, bizonyítani kell. Az összes életképes aerob mikroorganizmusszámot membránszűréssel vagy lemezen számlálással határozzuk meg, aszerint, hogy a vonatkozó cikkely melyik módszert írja elő. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN = Most Probable Number) módszert csak olyan esetekben alkalmazzuk, amikor más módszer nem használható. A módszer megválasztásakor pl. a termék sajátosságait és a várható mikroorganizmusszámot vehetjük alapul. A választott módszert megfelelően validálni kell. Amennyiben a vizsgálatot az 5.1.3. vagy az 5.1.4. fejezetben előírtakhoz kapcsolódva végezzük, akkor a lemezöntés, a felületi szélesztés és a membránszűrés módszereit alkalmazhatjuk. A MINTA ELÕKÉSZÍTÉSE Mintavételi terv. A mintavételt pontosan meghatározott terv szerint kell végezni. A mintavételi tervet olyan tényezők figyelembevételével kell kialakítani, mint pl. a gyártási tétel nagysága vagy az elfogadhatatlan mértékben szennyezett termékek felhasználásával járó egészségügyi kockázat, továbbá a termék sajátosságai, valamint a szennyezettség várható mértéke. Ha más előírás nincs, a fentiekben említett elővigyázatossági szempontokat figyelembevéve 10 g-os vagy 10 ml-es mintá(ka)t veszünk a vizsgálandó anyagból vagy készítményből. A mintá(ka)t véletlenszerűen választjuk az ömlesztett anyagból vagy a készítmény tartályaiból. Amennyiben szükséges – a vizsgálandó anyag vagy termék sajátosságaitól függően – a mintákhoz előírt anyagmennyiség biztosításához több tartály tartalmát kell homogenizálni. Mikrobiológiailag inhomogén termékek esetében például a háromfokozatú mintavételi terv alkalmazható. Ebben az esetben minden gyártási tételből öt mintát veszünk, és ezeket külön-külön vizsgáljuk. A három fokozat a következõ: (i.) elfogadható minták; ezekben a telepképző egységek száma (CFU = Colony Forming Units) grammonként, illetve milliliterenként kisebb, mint m, ahol m a megfelelő cikkelyben megadott határérték,


(ii.)


az elfogadhatóság határán lévő minták; ezekben a telepképző egységek száma grammonként, illetve milliliterenként nagyobb, mint m, de kisebb, mint 10m,

(iii.) nem elfogadható minták; ezekben a telepképző egységek grammonként, illetve milliliterenként nagyobb, mint 10m.

száma

Vízben oldódó termékek. A vizsgálandó termék 10 g-ját (vagy 10 ml-ét) nátriumklorid–pepton–tompítóoldatban (pH 7,0) vagy más alkalmas folyadékban oldjuk, illetve hígítjuk. Általában tízszeres hígítást készítünk, de ha a termék sajátosságai vagy az érzékenységre vonatkozó követelmények szükségessé teszik, más hígítási arányokat is alkalmazhatunk. Ha olyan terméket vizsgálunk, amelynek antimikrobás hatása ismert, inaktiváló szert adhatunk a hígító folyadékhoz. Ha szükséges, az oldat pH-értékét kb. 7-re állítjuk és a hígító folyadékkal további tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Vízben nem oldódó, nem zsírnemű termékek. A vizsgálandó termék 10 g-ját (vagy 10 ml-ét) nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatban (pH 7,0) vagy más alkalmas folyadékban szuszpendáljuk. Általában tízszeres hígítást készítünk, de a termék sajátosságaitól függően nagyobb hígításra is szükség lehet. Rosszul nedvesedő anyagok szuszpendálását megfelelő felületaktív anyag – pl. literenként 1 g poliszorbát 80 – hozzáadásával segíthetjük elő. Ha olyan terméket vizsgálunk, amely antimikrobás hatású, inaktiváló szert adhatunk a hígító folyadékhoz. Ha szükséges, az oldat pH-értékét kb. 7-re állítjuk és ugyanazon hígító folyadékkal további tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Zsírnemű termékek. A vizsgálandó termék 10 g-ját (vagy 10 ml-ét) legfeljebb fele mennyiségű, steril poliszorbát 80-nal vagy más megfelelő steril felületaktív anyaggal szükség esetén legfeljebb 40 °C-ra, illetve kivételes esetekben maximum 45 °C-ra melegítve homogenizáljuk. A homogenizálást óvatos keveréssel végezzük és ha szükséges, a kívánt hőmérsékletet – vízfürdőben vagy termosztátban – biztosítjuk. Ezután annyi előmelegített nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) adunk a keverékhez, amennyi – az eredeti termékre vonatkoztatott – tízszeres hígításhoz szükséges. A keverést – változatlan hőmérsékleten – az emulzióképződéshez szükséges legrövidebb ideig, de legfeljebb 30 percig óvatosan folytatjuk. Megfelelő mennyiségű, steril poliszorbát 80-at vagy más steril felületaktív anyagot tartalmazó nátrium-klorid–pepton–tompítóoldattal (pH 7,0) további tízszeres hígításokból álló sorozatot készíthetünk. Transzdermális tapaszok. Tíz tapaszról steril csipesz segítségével eltávolítjuk a védőréteget, majd öntapadó oldalukkal felfelé, steril üveg- vagy műanyaglapokra



helyezzük. Az öntapadó felületet, ha szükséges, steril gézzel (vagy szövött-szűrő típusú, egyszálas műanyaghálóval) befedjük, és a tíz tapaszt legalább 500 ml, megfelelő inaktivátorokat, pl. poliszorbát 80-at és/vagy lecitint tartalmazó nátriumklorid–pepton–tompítóoldatba (pH 7,0) helyezzük. Az oldatot a tapaszokkal legalább 30 percig erõteljesen rázatjuk („A” kivonat). További tíz, ugyanilyen módon elõkészített tapaszt legalább 500 ml „D” folyékony táptalajba helyezünk és a táptalajt a tapaszokkal legalább 30 percig erõteljesen rázatjuk („B” kivonat). A MINTA VIZSGÁLATA Membránszűrés. Olyan membránszűrőket használunk, amelyeknek névleges pórusmérete legfeljebb 0,45 μm és baktérium-visszatartó képességük bizonyított. A szűrő anyagát úgy választjuk meg, hogy baktérium-visszatartó képességét a vizsgálandó minta összetevői ne befolyásolják. Például vizes, olajos és híg alkoholos oldatokhoz cellulóz-nitrát szűrőket, tömény alkoholos oldatokhoz cellulóz-acetát szűrőket használhatunk. A szűrőberendezés kialakítása olyan legyen, hogy a szűrőt áthelyezhessük a táptalajba. „A minta előkészítése” c. részben előírtak szerint előkészített mintából mindkét membránszűrőre megfelelő mennyiséget viszünk fel (1–1 g terméknek megfelelõ mennyiség javasolt, vagy ha nagy telepszám várható, akkor ennél kevesebb) és haladéktalanul megszűrjük. A szűrőket alkalmas folyadék, pl. nátrium-klorid– pepton–tompítóoldat (pH 7,0) kb. 100 ml-es részleteivel háromszor átmossuk. Ehhez a folyadékhoz felületaktív anyagokat, pl. poliszorbát 80-at vagy antimikrobás szereket inaktiváló anyagokat is adhatunk. Háromnál kevesebb mosás is megengedett akkor, ha ezt validálással alátámasztjuk. Azt a membránszűrőt, amelyet elsősorban baktériumok számlálására szánunk, megfelelő agar-táptalaj (pl. „B” táptalaj) felületére, azt pedig, amelyet elsősorban gombák számlálására szánunk, ennek megfelelő agar-táptalaj (pl. „C” táptalaj) felületére helyezzük. A „B” agar-táptalaj lemezt 30–35°C-on, a „C” agar- táptalaj lemezt 20–25 °C-on inkubáljuk 5 napon át, hacsak ennél rövidebb időn belül nem kapunk megbízható mikroorganizmusszámot. Ezután kiválogatjuk azokat a lemezeket, amelyeken a legnagyobb, de 100-nál kisebb a telepszám, és kiszámoljuk a termék 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkoztatott telepképző egységek számát. Transzdermális tapaszok vizsgálatához két steril membránszűrőn külön-külön leszűrünk 50 ml A kivonatot. Az egyik membránt az összes aerob baktérium szám meghatározására „B”, a másik membránt a gombák számlálására „C” agartáptalajra helyezzük.



A lemezen számlálás módszerei a. Lemezöntéses módszer. „A minta előkészítése” c. részben leírtak szerint előkészített mintából 1–1 ml-t 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe mérünk és mindegyikhez 15–20 ml baktériumtenyésztésre alkalmas felolvasztott agar-táptalajt (pl. „B” táptalajt) vagy 15–20 ml gombatenyésztésre alkalmas felolvasztott agartáptalajt (pl. „C” táptalajt) öntünk; a táptalajok hőmérséklete legfeljebb 45 °C lehet. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalaj mennyiségét ezzel arányosan növeljük. Táptalajonként legalább két Petri-csészével dolgozunk minden hígítási fokozatban. A lemezeket 30–35°C-on (gombák esetében 20–25 °C-on) inkubáljuk 5 napon át, hacsak ennél rövidebb időn belül nem kapunk megbízható mikroorganizmusszámot. Ezután kiválasztjuk az azon hígításhoz tartozó lemezeket, amelyeken a telepszám a legnagyobb, de még nem éri el a 300-at (gombák esetében a 100-at). A telepszámok számtani átlagából kiszámoljuk a készítmény 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkoztatott telepképző egységek számát. b. Felületi szélesztéses módszer. 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe 15–20 ml baktériumtenyésztésre alkalmas felolvasztott agar-táptalajt (pl. „B” táptalajt) vagy 15–20 ml gombatenyésztésre alkalmas felolvasztott agar-táptalajt (pl. „C” táptalajt) öntünk, majd a táptalajokat hagyjuk megszilárdulni. A felolvasztott táptalajok hőmérséklete kb. 45 °C legyen. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agartáptalaj térfogatát ezzel arányosan növeljük. A lemezeket – pl. lamináris áramlást biztosító fülkében vagy inkubátorban – megszárítjuk. „A minta előkészítése” c. részben leírtak szerint előkészített minta mért – legalább 0,1 ml – térfogatát szélesztjük a táptalaj felületén. Táptalajonként legalább két Petri-csészével dolgozunk minden hígítási fokozatban. Az inkubálást és a telepképző egységek számának meghatározását a lemezöntéses módszernél leírt módon végezzük. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszere A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer torzításmentessége és pontossága kisebb, mint a membránszűréses vagy a lemezen számlálásos módszeré. Az eredmények, különösen penészgombákra, nem eléggé megbízhatóak. Ezért az MPN-módszert csak baktériumszámlálásra alkalmazzuk, olyan esetekben, amikor más módszer nem alkalmazható. Ha a módszer használata indokolt, az alábbiak szerint járunk el. 2.6.12.-1. táblázat – A legvalószínűbb mikroorganizmusszámok (Most-probablenumber – MPN) Minden hígításhoz 3 kémcső

2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Pozitív kémcsövek száma

Besorolás*

MPN/g

0,1 g

0,01 g

0,001 g

0

0

0

<3

0

1

0

3

1

0

0

3

1

0

1

7

1

1

0

7

1

2

0

11

2

0

0

9

2

0

1

14

2

1

0

15

2

1

1

20

2

2

0

21

3

0

0

3

0

3


1

95%-os konfidenciahatárok 2 –

–

<1

17

1

21

2

27

2

28

4

35

2

38

5

48

5

50

8

61

x

8

63

23

x

7

129

1

38

x

10

180

1

0

43

x

20

210

3

1

1

75

x

20

280

3

2

0

93

x

30

390

3

2

1

150

x

50

510

3

2

2

210

80

640

3

3

0

240

x

100

1400

3

3

1

460

x

200

2400

3

3

2

1100

x

300

4800

3

3

3

>1100

–

–

x x x x x x x x x

x

*

1. kategória: normálisnak tekinthető (elfogadható)eredmények; az esetek 95%-ában fordulnak elő

2. kategória: kevésbé valószínű (kevésbé elfogadható) eredmények; mindössze az esetk 4%-ában fordulnak elő. Fontos döntéseknél nem használhatók! A 2. kategóriánál kevésbé valószínű eredmények a táblázatban nem szerepelnek és soha nem tekinthetők elfogadhatónak.

A termékből „A minta előkészítése” c. részben előírtak szerint legalább háromtagú, egymást követő tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Mindegyik hígítási fokozatból három 1 g-os (vagy 1 ml-es) részlettel beoltunk három kémcsövet,



amelyek 9–10 ml-t tartalmaznak a megfelelő folyékony táptalajból (pl. „A” folyékony táptalajból). Szükség esetén felületaktív anyagot, pl. poliszorbát 80-at vagy antimikrobás szereket inaktiváló anyagokat is adhatunk a táptalajhoz. Tehát, ha három hígítási fokozatból álló sorozatot állítottunk elő, akkor kilenc kémcsövet oltunk be. A kémcsöveket 5 napon át 30–35°C-on inkubáljuk. Feljegyezzük, hogy hígítási fokozatonként hány kémcsőben észlelhető mikroorganizmus-növekedés. Amennyiben az eredmények – a vizsgálandó termék sajátosságai miatt – nehezen vagy bizonytalanul értékelhetők, ugyanazon táptalajba vagy megfelelő agartáptalajra (pl. „B” agar-táptalajra) átoltásokat végzünk. Az ennek során beoltott táptalajokat 18–24 órán át, az előbbivel azonos hőmérsékleten inkubáljuk. Az így nyert eredményeket vesszük figyelembe. A vizsgálandó készítmény 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkozó legvalószínűbb baktériumszámot a 2.6.12.-1. táblázat alapján határozzuk meg. A TÁPTALAJOK HATÉKONYSÁGA ÉS A MIKROORGANIZMUSSZÁMLÁLÁS MÓDSZEREINEK ÉRVÉNYESSÉGE A baktérium-referenciatörzseket külön-külön, megfelelő folyékony táptalajt (pl. „A” folyékony táptalajt) tartalmazó tartályokban, 18–24 órán át, 30–35 °C-on inkubáljuk. A gomba-referenciatörzseket szintén külön-külön, megfelelõ agartáptalajban (pl. antibiotikumokat nem tartalmazó „C” táptalajban) 20–25 °C-on inkubáljuk, Candida albicans esetében 48 órán át, Aspergillus niger esetében pedig 7 napon át. Staphylococcus aureus

pl. ATCC 6538 (NCIMB 9518, CIP 4.83)

Escherichia coli

pl. ATCC 8739 (NCIMB 8545, CIP 53.126)

Bacillus subtilis

pl. ATCC 6633 (NCIMB 8054, CIP 52.62)

Candida albicans

pl. ATCC 10231 (NCPF 3179, IP 48.72)

Aspergillus niger

pl. ATCC 16404 (IMI 149007, IP 1431.83)

Nátrium-klorid–pepton–tompítóoldat (pH 7,0) felhasználásával milliliterenként kb. 100 telepképző egységet (CFU) tartalmazó referenciaszuszpenziókat készítünk. A számlálási módszerek ellenőrzéséhez minden mikroorganizmus referenciaszuszpenzióját külön-külön használjuk, a vizsgálandó termék jelenlétében és távollétében is. Ha a membránszűréses vagy a lemezen számlálásos módszert ellenőrizzük, a referencia-mikroorganizmus számlálásának eredménye és az inokulumból számított érték – bármelyik mikroorganizmusról is legyen szó – legfeljebb ötös faktorral térhet el egymástól. Ha a legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszerét ellenőrizzük, az inokulumból számított értéknek az eredmények 95%-os konfidencia-határain belül kell lennie. Ha a táptalaj és a hígító



folyadék sterilitását, valamint az eljárás aszeptikus kivitelezését ellenőrizzük, vizsgálandó készítményként steril nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) alkalmazunk; ez esetben mikroorganizmus-növekedés nem mutatkozhat. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE Baktériumszámnak nevezzük a „B” agar-táptalajon talált telepképző egységek átlagos számát. Gombaszámnak nevezzük a „C” agar-táptalajon megjelenő telepképző egységek átlagos számát. Az összes életképes mikroorganizmus szám az így definiált baktériumszám és gombaszám összege. Ha kiderül, hogy a két táptalajon elszaporodott mikroorganizmusok típusa azonos, ezt figyelembe vehetjük. Ha a legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszerét alkalmazzuk, a számított érték a baktériumszám lesz. Ha a vonatkozó cikkely határértéket ír elő, azt a következőképpen kell értelmezni: – 102 mikroorganizmus: az elfogadhatóság felső határa: 5×102, – 103 mikroorganizmus: az elfogadhatóság felső határa: 5×103, és így tovább. Ha például háromfokozatú mintavételi tervet alkalmazunk, a következőképpen járunk el: Mind az öt mintára külön-külön kiszámoljuk az összes életképes mikroorganizmus számot. Az anyag vagy készítmény a következõ feltételek teljesülése esetén megfelel a vizsgálatnak: (i.) az összes életképes aerob mikroorganizmus szám egyik mintában sem haladja meg az előírt határérték tízszeresét (azaz nem lehetnek köztük „nem elfogadható minták”), és (ii.) az összes életképes aerob mikroorganizmus szám legfeljebb két mintában esik az előírt határérték és annak tízszerese közé (azaz legfeljebb két, elfogadhatóság határán lévõ minta fordulhat elő köztük). Az ajánlott oldatok és táptalajok leírását a 2.6.13. általános fejezet tartalmazza. B. A HARMONIZÁLT MÓDSZER: NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: A MIKROORGANIZMUSOK SZÁMÁT MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK



1. BEVEZETÉS Az itt ismertetett vizsgálatok aerob körülmények között szaporodó mezofil baktériumok és gombák számának meghatározására szolgálnak. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy egy adott anyagról vagy termékről megállapítható legyen: megfelel-e a mikrobiológiai minőségre megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatokat ebből a célból végezzük, az alábbi útmutatások szerint járjunk el, figyelembe véve a minták számát is, és az eredményeket a következők szerint értlemezzük. A módszerek nem alkalmazhatók életképes mikroorganizmusokat hatóanyagként tartalmazó termékekre. Más mikrobiológiai eljárások, beleértve az automatizált módszereket, is használhatók, amennyiben igazolták, hogy egyenértékűek a Gyógyszerkönyvben leírt módszerrel. 2. ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSOK A meghatározás körülményeit úgy kell kialakítani, hogy a vizsgálandó termék külső eredetű mikrobiológiai szennyeződését elkerüljük. Az óvintézkedések megtételekor ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy azok a vizsgálat során kimutatandó mikroorganizmusokra ne legyenek kihatással. A termék esetleges antimikrobás hatását – adott esetben – amennyire lehetséges meg kell szüntetni vagy semlegesíteni kell. Ha erre a célra inaktiválószereket használunk, igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. Amennyiben a mintaelőkészítés során felületaktív anyagokat használunk, igazolni kell, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak, továbbá hogy az inaktiválószerekkel nem összeférhetetlenek. 3. A MIKROORGANIZMUSOK SZÁMÁT MEGHATÁROZÓ MÓDSZEREK Az előírás alapján a membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszerét használjuk. Noha a legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer a legkevésbé pontos



a mikroorganizmusok számának megállapítására, egyes csekély mikrobiológiai szennyezettségű termékcsoportok esetében a legalkalmasabb módszer lehet. A módszer kiválasztása például olyan tényezőktől függ, mint a termék sajátosságai és a mikroorganizmusszámra előírt határérték. A kiválasztott módszernek olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi megfelelő nagyságú minta vizsgálatát az előírt követelményeknek való megfelelés megállapításához. A választott módszer alkalmasságát bizonyítani kell. 4. A MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉS ELŐSEGÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA ÉS A SZÁMLÁLÓMÓDSZER ALKALMASSÁGA 4-1. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas-e mikroorganizmusok kimutatására a vizsgálandó termék jelenlétében. A módszer alkalmasságát újból igazolni kell, ha a módszerben vagy a termékben olyan változás történik, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. 4-2. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek stabilizált szuszpenzióit használjuk, illetve az alábbiak szerint referenciatörzseket készítünk. Oltócsíra-tenyészetet fenntartó módszereket (oltócsírarendszerek) alkalmazunk, oly módon, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az oltócsíra-törzstételhez képest legfeljebb 5 átoltásból származzanak. Az egyes baktérium- és gomba-referenciatörzseket külön-külön, a 2.6.12.-2. táblázatban leírtak szerint tenyésztjük. A referencia szuszpenziók készítéséhez nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldatot (pH 7,2) használunk. Az A. niger spórák szuszpendálásakor a tompítóoldathoz 0,05% poliszorbát 80 adható. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve ha 2–8 °C-on tároltuk 24 órán belül felhasználjuk. A vizsgálat során beoltásra – az A. niger vagy B. subtilis vegetatív sejtjeiből készített és hígított friss szuszpenzió alternatívájaként – megfelelő térfogatú stabil spóraszuszpenzió is használható. A stabil szuszpenzió 2–8 °C-on megfelelően igazolt időtartamig eltartható.



2.6.12.-2. táblázat – A referencia-mikroorganizmusok előkészítése és használata Mikroorganizmus-növekedés elősegítése Mikroorganizmus

A referencia-törzs készítése

Staphylococcus aureus pl. ATCC 6538 NCIMB 9518 CIP 4.83 NBRC 13276

Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra

Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj ≤100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap

Pseudomonas aeruginosa pl. ATCC 9027 NCIMB 8626 CIP 82.118 NBRC 13275

Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra


Bacillus subtilis pl. ATCC 6633 NCIMB 8054 CIP 52.62 NBRC 3134

Szója-kazein-agar vagyszója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra

Candida albicans pl. ATCC 10231 NCPF 3179 IP 48.72 NBRC 1594 Aspergillus niger pl. ATCC 16404 IMI 149007 IP 1431.83 NBRC 9455

Teljes aerob mikroorganizmussz ám

Teljes élesztő- és penészgombaszám

A számlálómódszer alkalmassága a termék jelenlétében Teljes aerob Teljes élesztő- és mikroorganizmussz penészgombaszám ám

–

Szója-kazeinagar/MPN szójakazein foly. táptalaj ≤100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap

–

–


–


–


–

Sabouraud-glükóz-agar vagySabouraud-glükóz folyékony táptalaj 20–25 °C 2–3 nap

Szója-kazein-agar táptalaj ≤100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap

Sabouraud-glükózagar ≤100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap

Szója-kazein-agar táptalaj ≤100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas


Sabouraud-glükóz-agar vagyburgonya-glükóz-agar 20–25 °C 5–7 nap vagy megfelelő spóraképződésig

Szója-kazein-agar táptalaj ≤100 CFU 30 – 35 °C ≤ 5 nap


Szója-kazein-agar táptalaj ≤100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas




4-3. NEGATÍV KONTROLL A vizsgálati körülmények ellenőrzésére negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálandó készítmény helyett a választott hígítófolyadékot alkalmazzuk. Ebben mikroorganizmus-növekedés nem következhet be. 4-4. A TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ HATÁSA A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az összetevőiből készített táptalajok minden gyártási tételét vizsgáljuk. Szója-kazein folyékony táptalaj vagy szója-kazein-agar táptalaj adagokat/lemezeket a 2.6.12-2. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön táptalajrészletet (adagot/lemezt) használunk. Sabouraud-glükóz-agar táptalaj-lemezeket a 2.6.12-2. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön táptalaj-lemezt használunk. Az inkubálást a 2.6.12.-2. táblázatban megadott körülmények között végezzük. Szilárd táptalajok esetén a növekedés nem térhet el a kétszeresnél nagyobb mértékben a standardizált inokulumra számított értéktől. Frissen készített inokulum esetén a mikroorganizmus-szaporodás hasonló mértékű a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételével. Folyékony táptalaj akkor alkalmazható, ha a mikroorganizmus-növekedés hasonló mértékű a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételével. 4-5. A MIKROORGANIZMUSSZÁMLÁLÁS MÓDSZERÉNEK MEGFELELŐSÉGE A TERMÉK JELENLÉTÉBEN 4-5-1. Mintaelőkészítés. A minta előkészítésének módszere a vizsgálandó termék fizikai sajátságaitól függ. Amennyiben az alábbi eljárások egyike sem bizonyul megfelelőnek, úgy más eljárást kell kifejleszteni. Vízben oldódó termékek. A vizsgálandó terméket nátrium-klorid–pepton– tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban oldjuk vagy hígítjuk (általában tízszeres hígítást készítünk). Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk.



Vízben nem oldódó, nem zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket (általában tízszeres hígítást készítünk) nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban szuszpendáljuk. Rosszul nedvesedő anyagok szuszpendálását megfelelő felületaktív anyag – pl. literenként 1 g poliszorbát 80 – hozzáadásával segíthetjük elő. Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk. Zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket szűréssel sterilezett izopropilmirisztátban oldjuk, vagy steril poliszorbát 80 vagy más megfelelő steril felületaktív anyag legkisebb szükséges mennyiségével elegyítjük. Az elegyet szükség esetén legfeljebb 40 °C-ra, illetve kivételes esetekben maximum 45 °C-ra melegítve homogenizáljuk. A homogenizálást óvatos keveréssel végezzük, és ha szükséges, a kívánt hőmérsékletet vízfürdő alkalmazásával tartjuk fenn. Ezután az előmelegített hígítószerből annyit adunk a keverékhez, hogy az eredeti termékre vonatkoztatva tízszeres hígítást kapjunk. A keverést változatlan hőmérsékleten, az emulzióképződéshez szükséges legrövidebb ideig óvatosan folytatjuk. Megfelelő mennyiségű steril poliszorbát 80-at vagy más steril felületaktív anyagot tartalmazó hígítószerrel további tízszeres hígításokból álló sorozatot készíthetünk. Folyékony vagy szilárd aeroszolok. A további mintavételhez a terméket aszeptikus körülmények között membránszűrős készülékbe vagy steril tartályba visszük át. A tartályokból vagy a teljes tartalmat, vagy meghatározott számú, pontosan mért adagot használnuk fel. Transzdermális tapaszok. Tíz tapaszról steril csipesz segítségével eltávolítjuk a védőréteget, majd öntapadó oldalukkal felfelé, steril üveg- vagy műanyaglapokra helyezzük. Az öntapadó felületet steril porózus anyaggal, pl. steril gézzel befedjük, hogy elkerüljük a tapaszok összetapadását, és a tíz tapaszt a megfelelő mennyiségű kiválasztott hígítószerbe helyezzük. A hígító folyadék megfelelő inaktivátorokat, pl. poliszorbát 80-at és/vagy lecitint tartalmaz. A tapaszokat legalább 30 percig erõteljesen rázatjuk. 4-5-2. Beoltás és hígítás. A 4-5-1. pont szerint előkészített mintához, valamint egy konrollkészítményhez (nem tartalmazza a vizsgálandó anyagot) mikroorganizmusszuszpenziót adunk olyan mennyiségben, hogy a kapott inokulum legfeljebb 100 CFU-t tartalmazzon. Az inokulum-szuszpenzió térfogata nem haladhatja meg a hígított termék térfogatának 1%-át. Az elfogadható mikroorganizmus-visszanyerés igazolása érdekében a minta lehető legkisebb hígítását használjuk a vizsgálathoz. Ahol ez az antimikrobás hatás vagy a



rossz oldékonyság miatt nem lehetséges, további megfelelő előírásokat kell kidolgozni. Ha a növekedés minta által okozott gátlása másképp nem kerülhető el, a mikroorganizmus-szuszpenziót semlegesítés, hígítás vagy szűrés után adjuk a mintához. 4-5-3. Az antimikrobás hatás semlegesítése/megszüntetése. Az előkészített mintából a 4-5-2. pont szerinti hígítás és a 4-5-4. pontban leírt inkubálás után mért mikroorganizmusszámot összevetjük a kontrollból kimutatott mikroorganizmusszámmal. Ha a szaporodás gátolt (2-nél nagyobb faktor szerinti csökkenés), módosítjuk az adott mikroorganizmusszám meghatározó eljárást az eredmények érvényességének biztosítása céljából. Az eljárást pl. a következőképpen módosíthatjuk: (1) a hígító folyadék vagy a táptalaj térfogatának növelése; (2) specifikus vagy általános semlegesítőszerek elegyítése a hígító folyadékba; (3) membránszűrés; (4) a fenti eljárások kombinálása. Semlegesítőszerek. Az antimikrobás anyagok hatásának közömbösítése céljából semlegesítőszerek alkalmazhatók (2.6.12.-3. táblázat), amelyeket célszerűen a sterilezést megelőzően adunk a hígítószerhez vagy a táptalajhoz. Amennyiben semlegesítőszereket használunk, üres kísérlettel (semlegesítőszer alkalmazása a termék távollétében) igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. 2.6.12.-3. táblázat – Szokásos semlegesítőszerek a zavaró anyagok kiküszöbölésére Zavaró anyag

Lehetséges semlegesítő

Glutáraldehid, higanyvegyületek

Nátrium-hidrogénszulfit (nátriumbiszulfit)

Fenolok, alkohol, aldehidek, szorbátok

Hígítás

Aldehidek

Glicin

Kvaterner ammónium-vegyületek (KAV), para-hidroxibenzoátok (parabének), bisz-biguanidok

Lecitin

KAV, jód, parabének

Poliszorbátok

Higanyvegyületek

Tioglikolátok

Higanyvegyületek, halogének, aldehidek

Tioszulfátok

EDTA (edetátok)

Mg2+ vagy Ca2+ ionok



Ha nem találunk megfelelő semlegesítő módszert, akkor feltételezhető, hogy a beoltott mikroorganizmus izolálása azért nem sikerült, mert maga a termék mikrobaölő aktivitással rendelkezik. Ez az információ arra utal, hogy a termék valószínűleg nem szennyeződhet az adott mikroorganizmussal. Mindazonáltal lehetséges, hogy a termék csak néhány itt megadott mikroorganizmus növekedését gátolja, ugyanakkor nem gátol olyanokat, amelyek nincsenek megadva a referenciatörzsek között, illetve amelyekre nézve a referenciatörzsek nem reprezentatívak. Ilyen esetben a vizsgálatot azzal a legnagyobb hígítással végezzük, amely a mikroorganizmus növekedésével és a specifikus elfogadási követelményeknek megfelel. 4-5-4. Mikroorganizmusok kimutatása a termék jelenlétében. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikét külön-külön vizsgáljuk. Csak a hozzáadott referenciatörzs mikroorganizmusait számláljuk meg. 4-5-4-1. Membránszűrés. Legfeljebb 0,45 μm névleges pórusmérettel rendelkező membránszűrőket használunk. A szűrő anyagát úgy választjuk meg, hogy baktériumvisszatartó képességét a vizsgálandó minta komponensei ne befolyásolják. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikére egy membránszűrőt használunk. A 4-5-1.–4-5-3. pontban leírt módon előkészített minta megfelelő mennyiségét (lehetőleg a termék 1 g-jának megfelelő, vagy ha nagy telepszám várható, annál kisebb mennyiségét) a membránszűrőre visszük, késedelem nélkül szűrjük és a szűrőt megfelelő mennyiségű hígítószerrel mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC – total aerobic micro-organism count) meghatározásához a membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám (TYMC – total yeasts/moulds count) meghatározásához a szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalajra helyezzük. A lemezeket a 2.6.12.-2. táblázat szerint inkubáljuk, majd elvégezzük a számlálást. 4-5-4-2. A lemezen számlálás módszerei. A lemezen számlálást mindegyik táptalaj esetében legalább két párhuzamosban végezzük és az eredmények átlagát használjuk. 4-5-4-2-1. Lemezöntéses módszer A 4-5-1.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített mintából 1–1 ml-t 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe mérünk és mindegyikhez 15–20 ml szója-kazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt adunk; a táptalajok hőmérséklete legfeljebb 45 °C lehet. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok



mennyiségét ezzel arányosan növeljük. A 2.6.12-2. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmusnál legalább két Petri-csészével dolgozunk. Az inkubálást a 2.6.16.-2. táblázat szerint végezzük. A táptalajonként kapott mikroorganizmusszámok számtani átlagából kiszámoljuk az eredeti inokulumban található telepképző egységek (CFU) számát. 4-5-4-2-2. Felületi szélesztés. 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe 15–20 ml, legfeljebb 45 °C hőmérsékletű szójakazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt adunk, majd a hagyjuk őket megszilárdulni. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok térfogatát ezzel arányosan növeljük. A lemezeket – pl. lamináris áramlást biztosító fülkében vagy inkubátorban – megszárítjuk. A 2.6.12-2. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmusnál legalább két Petri-csészével dolgozunk. A 4-51.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített minta mért – legalább 0,1 ml – térfogatát szélesztjük a táptalaj felületén. Táptalajonként legalább két Petri-csészével dolgozunk minden hígítási fokozatban. Az inkubálást és a telepképző egységek számának meghatározását a 4-5-4-2-1. pontban leírt módon végezzük. 4-5-4-3. Legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer torzításmentessége és pontossága kisebb, mint a membránszűrésé vagy a lemezen számlálásé. Az eredmények, különösen penészgombákra, nem eléggé megbízhatóak. Ezért az MPN-módszert csak TAMCmeghatározásra alkalmazzuk, olyan esetekben, amikor más módszer nem alkalmazható. Ha a módszer használata indokolt, az alábbiak szerint járunk el. A termékből 4-5-1.–4-5-3. pontokban előírtak szerint legalább háromtagú, egymást követő tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Mindegyik hígítási fokozatból három 1 g-os (vagy 1 ml-es) részlettel beoltunk három kémcsövet, amelyek 9–10 ml szója-kazein folyékony táptalajt tartalmaznak. Szükség esetén felületaktív anyagot, pl. poliszorbát 80-at vagy antimikrobás szereket inaktiváló anyagokat is adhatunk a táptalajhoz. Tehát, ha három hígítási fokozatból álló sorozatot állítottunk elő, akkor kilenc kémcsövet oltunk be. A kémcsöveket legfeljebb 3 napon át 30–35°C-on inkubáljuk. Amennyiben az eredmények – a vizsgálandó termék sajátosságai miatt – nehezen vagy bizonytalanul értékelhetők, ugyanazon táptalajba vagy szója-kazein-agar táptalajra átoltásokat végzünk. Az átoltott táptalajokat 1–2 napig, az előbbivel azonos hőmérsékleten inkubáljuk, és az így nyert eredményeket vesszük figyelembe. A vizsgálandó készítmény 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkozó legvalószínűbb baktériumszámot a 2.6.12.-4. táblázat alapján határozzuk meg.



2.6.12.-4. táblázat – A legvalószínűbb mikroorganizmusszámok (MPN) Az egyes sorozatokban mikroorganizmus-növekedést mutató kémcsövek számának kombinációi A termék mennyisége a kémcsövekben (g vagy ml) 0,1 0,01 0,001 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 1 1 0 2 0 0 3 0 1 0 0 1 0 1 1 0 2 1 1 0 1 1 1 1 2 0 1 2 1 1 3 0 2 0 0 2 0 1 2 0 2 2 1 0 2 1 1 2 1 2 2 2 0 2 2 1 2 2 2 2 3 0 2 3 1 3 0 0 3 0 1 3 0 2 3 1 0 3 1 1 3 1 2 3 1 3 3 2 0 3 2 1 3 2 2 3 2 3 3 3 0 3 3 1 3 3 2 3 3 3

MPN/g vagy MPN/ml

95%-os konfidenciahatár

<3 3 3 6,1 6,2 9,4 3,6 7,2 11 7,4 11 11 15 16 9,2 14 20 15 20 27 21 28 35 29 36 23 38 64 43 75 120 160 93 150 210 290 240 460 1100 >1100

0–9,4 0,1–9,5 0,1–10 1,2–17 1,2–17 3,5–35 0,2–17 1,2–17 4–35 1,3–20 4–35 4–35 5–38 5–38 1,5–35 4–35 5–38 4–38 5–38 9–94 5–40 9–94 9–94 9–94 9–94 5–94 9–104 16–181 9–181 17–199 30–360 30–380 18–360 30–380 30–400 90–990 40–990 90–1980 200–4000



4-6. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTELMEZÉSÜK A membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszere alkalmasságának igazolása során a vizsgált mikroorganizmusokra kapott számok átlagértékei legfeljebb 2-es faktor értékkel térhetnek el a 4-5-2. pontban definiált kontrollra (termék nincs jelen) kapott eredménytől. Az legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer alkalmasságának igazolása során az inokulumból számított értéknek a kontrollra kapott eredmények 95%-os konfidencia-határain belül kell lennie. Ha a fenti kritériumok egy vagy több, a fent leírt módszerek bármelyikével vizsgált mikroorganizmusra nem teljesülnek, úgy a termék vizsgálatára olyan körülményeket és olyan módszert alkalmazunk, amely(ek)kel a kritériumok a lehető legjobban teljesülnek. 5. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 5-1. A VIZSGÁLT TERMÉKMENNYISÉG Ha más előírás nincs, a vizsgálandó termék 10 g-ját vagy 10 ml-ét használjuk, a fent említett óvintézkedések alkalmazása mellett. A folyékony és szilárd aeroszolok esetében 10 tartályból veszünk mintát. Transzdermális tapaszok vizsgálatakor 10 tapaszt veszünk mintának. A vizsgált minta mennyisége csökkenthető olyan hatóanyagok esetén, amelyeket a következőképpen formulálnak: az adagolási egység (pl. tabletta, kapszula injekció) hatóanyagtartalma kisebb, mint 1 mg, illetve (adagolási egység nélküli gyógyszerformák esetén) a grammonkénti/milliliterenkénti hatóanyag-tartalom kisebb, mint 1 mg. Ezekben az esetekben a vizsgálandó mintamennyiség legalább a 10 adagolási egységben, illetve a termék 10 g-jában vagy 10 ml-ében jelenlevő hatóanyagnak megfelelő mennyiség legyen. Az olyan hatóanyagok esetében, amelyeknek mennyisége korlátozott vagy a gyártási tételek nagysága nagyon kicsi (ti. kevesebb, mint 1000 ml vagy 1000 g), a gyártási tétel 1%-át használjuk, kivéve, ha kisebb mennyiséget írtak elő, illetve ha annak használata indokolt és engedélyezett. Olyan termékeknél, ahol a gyártási tételben található egységek száma kisebb, mint 200 (pl. klinikai vizsgálatok esetén), a mintamennyiség 2 egységre csökkenthető, illetve – ha a gyártási tétel egységeinek száma kevesebb, mint 100 – 1 egység vizsgálata is lehetséges.



A mintá(ka)t az ömlesztett anyagból vagy a készítmény rendelkezésre álló tartályaiból véletlenszerűen vesszük. A kívánt mennyiség kinyerése érdekében megfelelő számú tartály tartalmát összekeverjük. 5-2. A TERMÉK VIZSGÁLATA 5-2-1. Membránszűrés. Olyan szűrőkészüléket használunk, amelynek szűrőlemezre táptalajra áthelyezhető. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. részben leírtak alapján igazolták, majd a megfelelő mennyiséget külön-külön 2 membránszűrőre visszük és késedelem nélkül megszűrjük. A szűrőket alkalmas eljárással mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC) meghatározásához az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám meghatározásához (TYMC) a másik szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükóz-agar táptalajt 20–25 °C-on 5–7 napig inkubáljuk. Kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát. Transzdermális tapaszok vizsgálata esetén a 4-5-1. pontban leírt készítmény térfogatának 10%-át külön-külön két membránszűrőn megszűrjük. Az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj, a másikat Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. 5-2-2. Lemezen számlálás. 5-2-2-1. Lemezöntéses módszer. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj számára legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígítás esetében. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükózagar táptalajt 20–25 °C-on 5–7 napig inkubáljuk. Ezután kiválasztjuk azon hígításnak megfelelő lemezeket, amelyen a TAMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 250), illetve a TYMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 50). Táptalajonként a számértékek számtani közepét véve kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát.



5-2-2-2. Felületi szélesztés módszere. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj esetében legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígításhoz. Az inkubálást és a telepképző egységek (CFU) számának kiszámítását illetően a „Lemezöntéses módszer” pontban leírtakkal megyező módon járunk el. 5-2-2-3. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, illetve hígítjuk, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. A kémcsöveket 30–35 °C-on 3–5 napig inkubáljuk. Szükség esetén alkalmas módszerrel átoltást végzünk. Minden hígítás esetében feljegyezzük azon kémcsövek számát, amelyekben mikroorganizmus-növekedés észlelhető. A 2.6.12.-4. táblázat alapján meghatározzuk a termék 1 g-jára vagy 1 mlére vonatkoztatott legvalószínűbb mikroorganizmusszámot. 5-3. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A teljes aerob mikroorganizmusszámot (TAMC) egyenlőnek tekintjük a szójakazein-agar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő gombatelepek a TAMC részét képezik. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszámot (TYMC) egyenlőnek tekintjük a Sabouraudglükóz-agar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő baktériumtelepek a TYMC részét képezik. Ha a TYMC értéke a baktériumok elszaporodása miatt várhatóan túllépi az elfogadható határértéket, akkor antibiotikumot tartalmazó Sabouraud-glükóz-agar táptalajt használhatunk. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszer alkalmazása esetén a kapott érték a TAMC lesz. Ha a mikrobiológiai minőséget illetően követelményeket írtak elő, azt a következőképpen kell értelmezni: – 101 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 20, – 102 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 200, – 103 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 2000, és így tovább. Az ajánlott oldatok és táptalajok leírását a 2.6.13. általános fejezet („B. A harmonizált módszer”) tartalmazza.

NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: ÖSSZES ÉLETKÉPES AEROB MIKROORGANIZMUSSZÁM

Recommend Documents