A Honda megvásárlásának előzményei: Családi ház vásárlása vidéken – tehát napi ingázás Budapestre. A korábbi VW Polo sedanom (1986) formája, és teherbírása nem lett volna elég a növekvő igények kielégítésére, ezért fájó szívvel, de nyugdíjaznom kellett, és egy kombi, vonóhoroggal rendelkező autót kezdtem keresni. Nem akartam sokmilliós csodát, mert a ház az első, tehát igyekeztem reálisan keresgélni. (Mint kiderült, egy autóbuzinak ez nem mindig sikerül.) A Népítélet olvasgatása, és saját tapasztalataim alapján be kellett látnom, hogy a ’90-es évek közepéről német autót nem tudok nyugodt szívvel választani, mert már nem tudják felmutatni a korábban bizonyított minőséget. Tehát álmok elvetve, megbízható autó kell, hogy a családi költségvetést ne az állandó szervizszámlák apasszák. Maradt a japán vonal. Soha nem volt korábban japán kocsim, német márkákat részesítettem előnyben. Tehát már egy nagyadag ellenszenvvel indultam neki az egész küzdelemnek. Toyota, Mazda, Nissan, Mitsu kombikat nézegettem, kóstolgattam. A szám íze egyre keserűbb lett. Nem azért, mert rosszak lettek volna, bár a magyar „kibírja ez” mentalitás sokukon érződött, hanem lélektelenek, semmilyenek, unalmasak voltak. Emellett a legtöbben az extra felszereltség kimerült a tekergethető kormányban. Kínomban kezdtem nagyobb körben keresgélni, és egyre jobban megfogott a Mitsu Space Runner. A formája egyedi volt, a belseje tágas és még extra vonalon sem kellett szégyenkeznie. Tehát nekiálltam tudatosan megtalálni a legjobb darabot. Akkor miért áll most egy Honda az udvaron? A Mitsu tesztjeit leginkább a nyugati internetes autós oldalakon lehetett megtalálni. Itt futottam össze Shuttle-val. Volt benne valami, ami miatt rögtön megtetszett. Csak hát mind túl öreg, hiszen úgy tudtam, hogy csak ’91-ig gyártották. Sóhaj, Mitsu keresgélés. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a Honda ’91-től ’95-ig nem gyártott kombit. Az internet csodálatos világ, ahol hosszú órákat lehet utazni, miközben nem reagálunk semmilyen külső ingerre. (Ebből néha komoly konfliktusok alakulnak ki a párom és köztem.)Tehát álmodozás közben eljutottam japán honlapokra is, ahol szembe találkoztam ezzel:
Hoppá! Ez tetszik, nem is kicsit! Hol lehet ilyet venni? Magyarországon biztos nem . Lehet, hogy csak a Japán belpiacra készült? Infót gyorsan, minél többet. Hiába, nincs semmi! Újra japán honlapok bámulása – csodálatos kriksz-krakszok. Nem tudom hány óra után sikerült kideríteni, hogy az autó neve: HONDA CIVIC SHUTTLE BEAGLE Ezután ha nem is dőltek az adatok, de lassanként elkezdtek csordogálni . A típust ’94-’95 – ben gyártották, természetesen nagyrészt jobbkormányos kivitelben. 1.6 16V 120LE benzinmotor, állandó összkerékhajtás és nem kevés extra. AKAROM!!! De hol fogok ilyenből balkormányosra lelni? Keres – keres –keres , természetesen nyugati, amerikai honlapokon. Hopp, az Oroszoknál van! De ott is jobbkormányos darabok.
Nem adhatom fel! Meg kell találnom az enyémet! A keresés eredménye: Ausztria, Salzburg közelében egy kereskedés:
Négy, azaz 4 napja hirdették. Telefon. A hirdetés megjelenése után másnap reggel eladták! Jaj! Nem csak én hajtok rá. Csüggedés, autó egyre jobban kell. Az idő sürget. Még egy kísérlet. Végül egy olyan osztrák honlapon találtam meg a „Drágaszágomat”, ami igazi apróhirdetéseket mutatott. Semmi kép, csak szöveg. Két fűnyíró és egy talicska között ott figyelt szerényen megbújva a ’95 -ös BEAGLE. Csütörtök este rakták fel, most péntek van. Telefon azonnal. Még megvan! Itt van Bécs mellett, a szomszédban. Tegye félre, vasárnapra lesz pénz, posztó, minden! csak el ne adja másnak. Természetesen nem így tálalva, hogy az alkupozíció megmaradjon .) A tulaj egy mérnök, pontosabban a felesége. Az autó nem hibátlan, hiszen 13 éves lesz. De szép, egyben van, minden elektromos kütyü működik, a klíma kapcsol. Próbaút. Rendben van, megvesszük!
Minden jó és rossz dologról beszámoltak. Az összes cserélt alkatrészről és a kőfelverődésről egyaránt. Kaptam még a téli gumigarnitúra mellé egy komoly értékű felnin lévő nyári szettet is. Minden kulcsot, könyveket. A tulaj tudta mit árul, így csak jelképes 100 Euro-t engedett az árból. Boldog út hazafelé, majd három hét várakozás és küzdelem, mire magyar rendszám került rá.
Ezt inkább nem részletezem, aki ismeri, nem csodálkozik, aki nem, annak nem veszem el a kedvét attól, hogy kintről hozzon autót. Egyetlen tanács: Aki nem rutinos, mint én, az egyedül ne vágjon bele. Megér pár tízezer forintot, hogy gördülékenyebben menjen a dolog. Ez három hónapja volt, azóta kb. 5000 km került bele. Így már van miről írni. Menjünk sorba: Motor : 1.6 16V 120LE benzinmotor, amit 5500 fordulat mellett ad le. Az összkerékhajtás sokat levesz az érzetből, de még így sem kell nagyon szégyenkezni. Hidegen kicsit hangos (katalizátort védő lemez rezonál), de ha bemelegedett csendesen teszi dolgát. Alul is van benne élet, nem úgy, mint a mai gépekben. Nem kell pörgetni ahhoz, hogy kényelmesen tartsuk a város ritmusát. Általában 3-4 ezer között bőven elég elváltani. Ilyenkor még nem túl zajos és a fogyasztása sincs az égben. Az olajat kicsit csipegeti, de nem rosszabb, mint a mai gépek gyári értékei, emellett nem kell bele a legdrágább szintetikus olaj. Igazából nincs is mit írni róla, mert annyira természetes, hogy szépen működik, hogy lassan nem is figyelek rá oda. A lényeg: ha kell nyugis családi kombi, ha kell valódi Honda! Váltó: Normál 5 sebességes kézi váltó + van az 1-es mellett egy SL fokozat, ami növeli az áttételt, ezáltal ideálisan lehet vele dugóban csorogni anélkül, hogy félni kéne a lefulladástól. De ha nagyobb súly kerül rá az utánfutó révén, akkor is nagy segítség, hogy ne kelljen a kuplungot elégetni. Érzetre határozottan, de finoman kapcsolható. Gond eddig nem volt vele. Hajtáslánc: Itt jön a különlegesség. Állandó összkerékhajtás, viszkókuplungon keresztül. A Hondánál ezt úgy oldották meg, hogy elöl egy teljesen hétköznapi sima kuplungtárcsa található, a viszkó félúton van a két tengely között. Tehát olcsó a tárcscsere!
Aki nem vezetett összkerekes autót az nem tudja milyen különleges esőben, nyálkás időben vezetni egy ilyen kocsit, aki próbálta, annak nincs miről beszélni. Más dimenzió. Azt leszámítva, hogy némileg több zaj jön lentről, semmi nem utal a hajtásra, kivéve a stabilitást. Futómű: A legalacsonyabb ponton a hátsó kipufogódob található kb. 20 cm! Többlengőkaros felfüggesztés elöl- hátul. A megszokott Hondás keménységhez képest kényelmes a rugózás, de nem megy a stabilitás rovására. Eddig viseli a Pesten útnak nevezett valamit. Lehet, hogy ide tervezték. A normál fekvőrendőrök nem jelentenek kihívást. Megpakolva sem ül le jobban, mint egy átlagos személyautó magassága, és még 300 kg –al a fenekében is jól irányítható. Kaszni: Még szép, de már látható, hogy kezdi megkóstolni az idő vasevő foga. Már rendes alvázvédelmet kapott, remélhetőleg nem is hullik szét hamar. Főleg a hátsó kerékíveken jelentkezik némi felületi rozsda. Hamar megállítjuk és akkor nem lesz baj. A bennfentesek állítják: az osztrák autók az ottani klíma miatt gyorsabban szeretnek elfogyni. A külső méretei megegyeznek Honda HR-V méreteivel:
Az autó végei jól láthatók: hátul egyértelmű, elöl a gyári „kengururács” sokat segít.
A tükrök nem túl nagyok, de jól beállítva nincs velük gond. A fényezett lökhárítókra jobban kell ügyelni. Az ablakok sokkal nagyobbak, mint a mai autókon, a fejtér emiatt bent hatalmas, kifelé pedig minden jól látható. Az árnyékolós üveg napfénytető révén nagyon világos és tágas a belső. Napfényben viszont könnyen melegszik. És akkor nézzük, mi van belül: Extrák: 4 elektromos ablak, elektromos tükrök, elektromos panoráma napfénytető, állítható magasságú szervokormány, távirányítós centrálzár, manuális klíma. ( A japán belpiacra: +automata klíma, automataváltó, fényszórómosó) Rengeteg a rekesz, polc, ülés alatti fiók (eleve magasabban ülünk, mint egy átlagos Hondában):
A képeken látszik, hogy könnyen és gyorsan pakolható a hátulja.
Az ülések kényelmesek, derekat a megfelelő helyen támasztják. Hátul nem ücsörögtem még sokat, de könnyen lehet beszállni és két embernek elég a hely, és a lábtér is. Mögöttem (185 cm) is el lehet férni.
A csomagtér is kellően nagy, 328 liter a kalaptartóig, de én még nem tudtam annyi mindent bele rakni, amit ne nyelt volna el. Legfeljebb lehajtom az ülést. 648 liter.
Egyetlen dolog, ami megkeserítette az életemet: Az ülés lehajtásához egy kis pöcköt kell felhúzni, amely ha nem ugrik vissza a helyére könnyen letörhet . Már tapasztaltam. Szerencsére a japánok erre is gondoltak, így könnyen kicsavarható a bennmaradt darab, amely némi ragasztás után újra boldogan válik teljessé a letört résszel. A száraz adatok:
Hossz:
4235 mm
Szélesség: 1690 mm Magasság: 1550 mm Max speed: 172 km/h -tényleg tudja (de csak Németországban) Gyorsulás: 11.6 s 0-100 km/h - ? Fogyasztás gyári: 90km/h: 7 liter – még nem mentem annyit . 120km/h: 9.2 liter – reális város
: 9.8 liter – nekem 10 liter ,de akkor mindenhova vánszorgok.
Saját mérés vegyesen országút és város: 7.5 – 9.5 liter -elöbbi több országút.
Alkatrészárak: Kaptam egy követ a szélvédőre, rögtön berepedt . 32.000. –Ft + szerelés Két hátsó lengőkar + tömítések, olaj, olajszűrő, + egyéb vásárlás utáni cserék 87.000. -Ft Eddig ennyi, szerelő szerint sokáig így is marad. . Aki kedvet kapott annak kitartás, vagy egy sima, öreg Shuttle is jó partner lehet.
