Ez egy csodálatos élet A Krisztusi élet nem nehéz. Ráébredek, hogy lehet néhány embert ez sokként érint, de mindazonáltal igaz. Amikor mi szándékosan az Isten útja szerint élünk, a Krisztusi élet csodálatosan egyszerű. Ez az, amit Jézus mond a Máté 11/30-ban, könnyű és gyönyörűséges. Nem kell magunkat kimeríteni, hogy megoldást találjunk a problémákra, amik előttünk vannak. Nem kell küzdenünk a megélhetésért. Nem kell csodálkozni és aggódni a jövőn. Nekünk csak követnünk kell a Jó Pásztort. Nekünk csak arra kell menni, amerre Ő vezet, azt kell mondani, amit Ő mond, hogy mondjunk, és Ő gondoskodik a többiről. Füves legelőre fektet minket, így mi semmiben sem szenvedünk hiányt. Ő csendes vizek mellett vezet minket, így mi folyamatosan kipihentek és frissek vagyunk. Ő a helyes úton tart minket, így soha nem leszünk elveszettek, zavarodottak vagy ijedtek/félők. Szerinted ez úgy hangzik, mint egy nehéz élet? Minden bizonnyal szerintem nem. Aminek hangzik az ilyenfajta élet az a 23-as Zsoltárban le van írva. Egy élet olyan csodálatos, hogy a mi edényünk túlcsordultig van az Úr jóságával és kegyelmével. „Nos Copeland Testvér” – valaki mondhatja, -„Nekünk kell hogy bölcsességünk legyen ezekről a dolgokról. Eszünkbe kell jusson a 23-as Zsoltár, hogy arról az életről beszél, mi lesz azután, hogy elhagyjuk ezt a földet. Ez az Ige arról beszél, mi lesz egy nap a mennyben. „ Nem, ez nem arról szól. Mintha ez nem a következőket mondaná: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól” és „Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt” (4-5. vers). A mennyben nincsenek árnyékos völgyek. A mi ellenségünk nem fog Isten asztalánál ülni. A völgyek és ellenségek itt vannak a földön. Ez az oka, hogy szükségünk van Jézusra itt. Ez a világ egy veszélyes hely! Mi nem tudjuk magunkat egyedül navigálni. Nekünk szükségünk van arra, hogy átvezessen minket az összes veszélyen, válságon és az ördög alkotta hiányon, így mi keresztül tudunk menni az egészen bőségesen áldottan. „Jézus valójában meg fogja ezt tenni értünk?” – kérdezheted. Feltétlenül! Ő biztosított minket erről újra és újra. Mint ahogy a János 10 mondja: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a Jó Pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. …és hallgatnak majd az én szómra… „János 10/10,14-16. Figyeld meg, ezekben a versekben Jézus nem azt mondja, hogy Ő lesz a mi pásztorunk egyszer az édenben előbb-utóbb! Ő azt mondja: Én vagyok a ti pásztorotok. Jelen idő. Itt és most. Azt is mondta, hogy Ő a Jó Pásztor – a Pásztor, aki személyesen érdekelt és érintett az Ő nyájánál és ” Ő a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.” ( János 10/3). Egy Pásztor, aki „a juhai előtt megy és a juhok követik Őt, mert ismerik az Ő hangját” (4.vers). A juh nem fog követni egy átlagos pásztort. Őket nem lehet úgy hajtani, mint egy rakás marhát. Őket valakinek vezetni kell, hajlandók követni – és dicsőség Istennek! – hogy ez a fajta pásztorunk van. Ő soha nem próbál meghajtani minket. Ő soha nem kényszerít minket, hogy bármit is megtegyünk.
Ő nagyon kedves és gyengéd. Ő tele van szeretettel, irgalommal és kegyelemmel. Ő állandóan kiállt hozzánk és azt mondja: „ Gyere Kenneth, gyere Susie, gyertek drágák, a füves legelők itt vannak. Kövess engem, és én odavezetlek téged.” Sajnos azonban sokszor Jézus juhai túl elfoglaltak ahhoz, hogy meghallják Őt, mert a bajaikról bégetnek. Minden alkalommal egy darabig ők lehet, hogy kellő figyelmet fordítanak arra, hogy valaki hív engem? De aztán visszamennek és azt mondják: Bee! Bee! Én annyira éhes vagyok! Én annyira szomjas vagyok! Tudom, mert én magam is ezt csináltam. Éveket elvesztegettem az életemből figyelmen kívül hagyva vagy futva távol a Jó Pásztortól. Ennek eredményeképpen, az én kreálta életem sokkal nehezebb volt, mint amilyennek lennie kellet volna. De Jézus, az Ő nagy szeretetéből és kegyelméből soha nem mond le rólam. Ő folyamatosan beszélt nap min nap. Ő folyamatosan vezetett és ösztönzött engem, hogy kövessem Őt, amíg végül elköteleztem az életem Neki és kimondtam a szavakat, ami mindent megváltoztatott: „Igen Uram. Én hallak téged és e pillanattól kezdve engedelmeskedni fogok a te hangodnak. Bármit mondasz, én megteszem. Én a tiéd vagyok, Uram, parancsolj!” Ne próbáld meg kitalálni! „Copeland Testvér, úgy gondolom ez nagyszerű, hogy te tettél egy ilyen szintű minőségi elkötelezettséget az Úr felé. De, hogy őszinte legyek én félek megtenni ezt. Nem tudni, hogy Isten mit fog kérni tőlem. Ő lehet elküld engem egy olyan helyre, mint Kína vagy Afrika és én nem akarok odamenni. Még ha meg is tenném, nem tudom, hogy sikerülne-e” Ez a szépsége annak, hogy Isten a te pásztorod. Nem kell aggódnod ezen dolgok miatt. Ha Ő azt akarja, hogy Kínába menj, Ő vezetni fog téged ott, ezáltal égni fog benned a vágy, hogy menj. „ Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből.” (Filippi 2/13). Ő el fog látni minden hatalommal, bölcsességgel és anyagi javakkal, amire szükséged van az utazáshoz. (Lásd Máté 6/33) Nem kell kitalálnod, hogy minden hogy fog összejönni. Kitalálni a dolgokat az nem a te dolgod. A te dolgod csak annyi, hogy hallgass Istenre és engedelmeskedj, bízva Istenben hogy megy előtted és előkészíti az utat. Ez az amit az Izraelitáknak tenniük kellett volna, amikor Isten először próbálta őket bevezetni az Ígéret földjére. Őnekik csak hallgatniuk kellett volna Istenre és bízni, hogy Ő vigyáz rájuk. De, ahogy valószínűleg te is tudod a történetből, nem ezt tették. Ők eldöntötték, hogy helyette inkább a kételkedőkre hallgatnak, akik azt mondják: „…Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és a szemeikben is olyanok valánk” IV. Mózes 13/32-33. Amikor az Izraeliták meghallották ezeket a szavakat, bepánikoltak. Nem tudtak arra gondolni, hogy a sáskák is le tudják győzni az óriásokat. Szóval ahelyett, hogy bementek volna a földre és élvezik a zöld legelőt és az állóvizeket, amit Isten készített a számukra ott, ők inkább a pusztaságban vánszorogtak sírva és könnyezve 40 évig. Nos ez az amit én nehéz életnek hívok! És itt van a nyafogó ember: Ez teljesen hazugság volt! Mint kiderült, az óriások az Ígéret földjén egyáltalán nem néztek úgy az Izraelitákra, mint a szöcskékre. Ellenkezőleg, ők úgy látták őket, mint hatalmas hódítók egy legyőzhetetlen Istennel, és ők iszonyúan féltek tőlük. Az Izraeliták következő generációja fedezte ezt fel. Amikor bementek az Ígéret földjére, egyik a lakók közül bizalmasan közölte, hogy az egész lakosság a helyen reszketésben van már 4 évtizede. „Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet,” mondta az asszony. „és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek. Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Vörös tenger vizét előttetek,
amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az emoreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek. És amint hallottuk, megolvadt a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben miattatok…„(Józsué 2/9-11) El tudom képzelni, hogy akkor az Izraeliták az arcukhoz csaptak és azt mondták: „Elpazaroltunk 40 évet! Mi be tudtunk volna jönni erre a földre, mint gyerekek, ha a szüleink tudták volna ezt. Az óriások azonnal megadták volna magukat!” Minél keményebb a hely, annál nagyobbak a csodák Mindig kifizetődő követni a Jó Pásztort. Nem számít, ha a helyzet nem úgy tűnik. A legjobb hely az, ahova Ő vezet téged, hogy menj, mert Ő már elment oda előtted és előkészítette a dolgokat. Így ne figyelj a kételyekre és a hazugságokra, ami az ördögtől jön. Amikor Ő azt mondja, hogy az óriások a te ígéreted földjén vannak, csak állíts le őt. Mond azt: „ Isten szólt nekem és én megyek. A győzelem már az enyém. Isten már ott dolgozott nekem. Ő kiküldte az angyalokat előttem. Ő előkészítette a helyet. Ő már elkészítette számomra a bőséges ellátást és Ő felhatalmazott és képessé tett engem. Én nem várok egy nehéz időre. Én várom az életem. Ne érts félre. Én nem azt mondom, hogy csak lebegj keresztül az életen kihívások nélkül. Én azt mondom, hogy ha te követed a Jó Pásztort és a hitedet Őbelé helyezed, nem kell aggódnod a kihívásoktól. Te le tudod győzni mindet élvezettel, mert Isten meg fogja tenni neked és érted, bőségesen meghaladja amit csak kérnél vagy elgondolnál, erő szerint, ami benned működik. (Efézus 3/20) „De nekünk nem kell néha szenvednünk Jézusért?” – te lehet, hogy ezt kérdezed. Igen, de nekem ez a fajta szenvedés olyan, mint amit egy középiskolai focistánál tapasztaltam. Amikor én kimentem a pályára játékidőben, keményen játszottam és fájt mindenem. Fájt a fejem. Fájt a hajam. Fájt a szemöldököm. De minden percét élveztem. Én nem szenvedtem, én játszottam egy játékot. Úgy érzem, ez ugyanolyan mint Jézussal játszani. Imádok az Ő csapatában lenni. Én mindig kíváncsi vagyok rá, kérdezem, „Hova akarod, Uram hogy menjek? Mit akarsz nekem mondani? Mit akarsz, hogy csináljak? Itt vagyok, küldj engem!” Én nem reménykedek, hogy olyan helyre küld engem, ahol könnyű. Én remélem, hogy Ő ad nekem egy olyan megbízást, amihez kell egy kis bátorság. Igaz, én nem alakítottam át a hozzáállásomat egyik napról a másikra és te sem fogod. De ha te összeragasztod magad Jézussal és táplálkozol az Ő Igéjével, eljön az idő, amikor te rájössz, hogy a keményebb helyen ahova Ő küld, ott lesznek a nagyobb csodák, amikor odaérsz. Két hüvelykujj fel Sok évvel ezelőtt, az egyik gyülekezeti partnerünk a legfigyelemreméltóbb módon tapasztalta meg ezt az igazságot, amikor ő követte a Jó Pásztort a legkeményebb helyre, amit el tudsz képzelni: Szemtől szembe szállt egy sorozatgyilkossal. Egy nap, amikor keresztezte az útját a gyilkos, aki éppen a rendőrségtől menekült el, és szüksége volt egy autóra. Így ő ellopta a hölgy autóját – vele együtt. Abban az időben, ő már 21 nőt ölt meg és gondolkodás nélkül megölte volna őt is, ha problémát jelent a számára. Úgy gondolta, ha akarja, most kell megtennie. Hamar rájött azonban, hogy ez a nő különös. Nem volt könnyű célpont. Nem sírt és nem remegett a félelemtől az ő fenyegetései miatt. Helyette a hölgy nézte a férfit és egyenesen belenézett a szemébe és mondta azokat a szavakat, amiket az Úr helyezett a szívébe: „ Te nem fogsz megölni engem, mert én szeretlek téged!” Alig hitt a fülének-„Asszonyom fogja be! – mondta. „Nem tudja, hogy én ki vagyok”
„Engem nem érdekel, hogy ki maga.”-válaszolta. „Én szeretlek téged, és beszélni fogok neked Jézusról.” „Én nem akarok hallani Jézusról. Én csak azt akarom, hogy maradjon csöndben! – mondta neki. Beleegyezett a hölgy egy feltétellel: azt akarta, hogy folytassák a kazetta hallgatását, amit a hölgy reggel elkezdett lejátszani az autóban, ami történetesen az én prédikációm volt Isten szeretetének az üzenetéről. Miután a kazettának vége lett egy idő után, hirtelen megállt az autóval és ránézett a hölgyre. „Ki mondja ezt?” – kérdezte. „Ki az aki itt van velünk?” „Nincs senki csak te és én! – biztosította a hölgy. „Igenis van, mert én most hallottam valakit, aki a nevemen szólított. Én hallottam egy férfit beszélni. „Ez az utolsó esélyed, én szeretlek téged! Te betudsz engem fogadni ma és meg leszel váltva!” Az országút egyik oldalán, Ő elfogadta Jézus meghívását azon a napon. Ő elimádkozta az üdvösség imáját a mennyből küldött tússzal és újjászületett. Aztán ő feladta magát a rendőrségen és a hölgy hazament sértetlenül. Egy héttel később kaptam egy hívást a Bexar megyei börtönből, San Antonio-ból, Texasból, és kérdezték, hogy el e jönnék és bemeríteném őt. Én örömmel beleegyeztem. Amikor megérkeztem, egy szobába kísértek tele rendőrökkel, akik nézték a bemerítkezést fegyverrel a kezükben. A követező hónapban, a bűneiért bűnösnek találták és halálra ítélték. Nem volt hajlandó semmiféle fellebbezésre. Habár próbáltam vele beszélni, ő nem volt nyitott semmiféle ötletre. „Nem, én haza akarok menni Jézussal”. – mondta. „ és azt akarom, hogy az első adandó alkalommal megkapjam az ítéletet. Én is ott voltam, azon a napon amikor kivégezték. Ő mindenkinek az evangéliumot hirdette a végrehajtási kamrában. Mielőtt elvitték én megkértem, hogy adjon egy jelet. Mielőtt meghúzzák a kapcsolót, szólj ha Isten kegyelme valóban elegendő, OK? Néhány perccel később, mielőtt bekapcsolták a kapcsolót, mosollyal az arcán, amely fültől-fülig ért, felemelte mindkét hüvelykujját. Több mind elegendő! Habár ő most már több éve, hogy a mennyben van, ha itt lenne Ő lenne az első aki elmondja neked, a Krisztusi élet nem nehéz. Miért akarsz elfutni a pásztortól, aki szeret téged? Amikor te követed Jézust, bárhova is vezet téged, az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű.
Kenneth Copeland cikke 2014 július
