Nekem még nagyon sok dolgom van itthon

XIIX. X X. ÉVF FOL OLYA YAM M 1. S SZÁ ZÁM ZÁ M

20 2 010 10.. JA JANU NU UÁR ÁR – BOL LDO DOGA G SS GA SSZ ZONY ONY NY§ § HA AVA VA

K SK KI SKUN UN NLA LACH CH HÁ ÁZ ZA ÖN Ö KO ORM MÁN Á YZ Y A AT TÁN ÁNAK A KÖ AK ÖZ ZÉL É ET ETI, I, K KU ULTU UL URÁ RÁLI LIIS, LIS, S, H HAG AG AGYO GYOMÁ YO OMÁ ÁN NY YŐR Ő ZŐ ZŐ ÉS SZ SZÓRA ÓR RAKOZ AKOZ AK O TA T TÓ TÓ LAP APJA JA

„Nekem még nagyon sok dolgom van itthon…” Beszélgetés dr. Répás József polgármesterrel munkájáról, terveiről 2010. január. Új esztendő, új ötletek, tennivalók, célok, régi tervek megvalósítása, eredmények, amelyek hosszú-hosszú hónapok megfeszített munkája után most valóra válhatnak… Itt az idő, hogy minderről beszéljünk! Mindemellett arra is kíváncsi voltam, vajon polgármesterünk büszke-e, elégedett-e az elért eredményekkel. Gy.M. – Volt-e, s ha igen, melyik volt az a pillanat, amikor úgy mentél ki az irodádból, hogy „Igen, ezért megérte!”? R.J. – Ez nehéz kérdés! Sok olyan pillanat volt, amikor azt mondhattam, hogy megérte ezt a hivatást választani, de hogy melyiket emelném ki? Nem is tudom… Úgy sejtem, sokan arra gondolnának, hogy sportcsarnok átadása a válasz, viszont számomra azok voltak a legfelemelőbb percek, amikor azt láttam, hogy a falu megmozdult egységesen, együtt, amikor össze tudtunk fogni valamilyen közös cél érdeké-

ben. Úgy érzem, ebben az összefogásban talán az én munkám is benne van – akár szomorú, akár örömteli esemény kapcsán került is erre sor –, ez adja ennek a munkának az örömét. Megemlíteném az elmúlt év novemberét: akkor ki tudtunk állni egységesen magunkért. Vagy – hogy örömteli eseményt említsünk –, amikor elkészült az új sportcsarnok, a Munkácsy úti iskola nyílászáróit kicseréltettük, a számítógépterem új bútorzatot és gépeket kapott, s a szülők és a munkaközösség összefogásával valamint rengeteg vállalkozó önzetlen felajánlásával kifestették az iskolákat. Az öszszefogás ereje, a tenni akarás nyilvánult meg ebben a kezdeményezésben: közös cél érdekében összefogott a fél falu, s ez nagyszerű dolog! Akkor úgy éreztem, megmozdultak az emberek, és igen, érdemes volt a sok munka, megérte! Számomra nagy öröm lesz az a pillanat is, amikor elkészül a művelődési ház előtti parkban a játszótér, amire annyi gyermek és anyuka vár már! ( folytatás a 6. oldalon)

2

A művelődési központ januári ajánlója

A Mi Újságunk – 2010 január

A Mi Újságunk – 2010. január

Közélet

3

„Tegyünk együtt egymásért!” Az erőszakos bűncselekmények megelőzése érdekében szervezett előadásokról

Tóthné Holczreiter Erzsébet

Kreiner József alezredes November 26-án önkormányzatunk a Ráckevei Rendőrkapitánysággal összefogva tájékoztató előadásokat szervezett a baleset-megelőzés, a bűnmegelőzés és az áldozatvédelem témaköreiben. Külön előadást hallgattak meg általános iskolás, középiskolás és felnőtt látogatóink –

mindenki hasznos információkkal távozott, aki megtisztelt bennünket jelenlétével. Sajnálatos, hogy a felnőttek közül kevesen szántak erre időt, pedig sok tanulsággal szolgált az a beszélgetéssel töltött egy óra! Köszönet illeti áldozatos munkájáért Tóthné Holczreiter Erzsébet rendőr őrnagyot, Feiglné Fekete

Anita rendőr főhadnagyot, Kovácsné Szabó Márta rendőr őrnagyot, Kapusi Zoltán rendőr törzszászlóst, Pusztai Tibor és Göllény Tiborné polgárőreinket! Délután Kreiner József rendőr alezredes mestertanár tartott előadást fiataloknak arról, hogyan válasszák meg azt a magatartást, amely egy nehéz vagy veszélyes élethelyzet erkölcsös és jogkövető megoldásához vezethet. November 28-án, szombaton (a Horák Nóri emlékére szerveződött táncverseny délutánján) néhányan ellátogattunk Nóri emlékkövéhez egy-egy szál virággal. Dr. Répás József polgármester megemlékező beszédében hangsúlyozta: Vannak események, amelyekről soha nem feledkezhetünk meg. Nem engedhetjük, hogy a jövőnk az élet helyett áldozatokról szóljon! Gyovai Margit

Kapusi Zoltán

Kovácsné Szabó Márta

Feiglné Fekete Anita

4

Helytörténeti kalandozások


1738-ig Lacháza – 1739-től Új Lacháza Az egyes történelmi korokat elválasztó időpontokat a történészek mindig egy jelentősebb történelmi eseményhez kapcsolva jelölik meg. Így például az egyetemes történetírásban az ókor a Nyugat-római Birodalom 476-os bukásával, vagy a magyar történelemben a középkor az 1526-os mohácsi csatavesztéssel ér véget, és veszi kezdetét a közép-, illetve az újkor. A dunaparti lacháziak kiköltözésének időpontját, vagyis ameddig Ó Lacházáról, illetve amikortól Új Lacházáról beszélünk, a krónikások – jelentősebb történelmi esemény nem lévén – csak egy ter-

mészeti csapás idejével tudták kapcsolatba hozni, ráadásul nem is egészen pontosan. Az 1741-es nagy dunai árvízről van szó. Ez így nagyon is jól hangzik, és el is képzelhető, hogy 1741-ig vidáman éltek a Duna partján az emberek, majd jött egy nagy áradás, melynek levonulása után már vissza se mentek régi lakhelyükre, hanem másutt telepedtek le. A valóságban ez nem így történt: a lacháziak már jóval korábban, úgy 1735 táján kiköltöztek a Duna partjáról, amit az alábbi tények is bizonyítanak. Mikoviny Sámuel (1698–1750) 1742 szeptemberében készített tér-

Lacháza, Pereg és Új Lacháza Mikoviny Sámuel 1742-es térképén

képén Új Lacházát több utcás településként és templommal tüntette fel. (A település-szerkezet kialakítása és a templomépítés még napjainkban is éveket vehet igénybe.) 1737. november 20-án a kiskun kerületek esküdtei kihelyezett gyűlést tartottak Lacházán Nánási János kiskun-kapitány elnökletével. (Vélhetően a bíró új épületében, ily módón felavatva azt.) 1738-ban megkezdődött a családi gazdaságok részletes összeírása, amelyet aztán minden évben újra és újra megismételtek. 1738-ra drasztikusan megugrott a lélekszám, ami bizonyság arra nézve, hogy a kitelepülteket és az újonnan betelepülteket már együtt vették nyilvántartásba az új helyen. 1739. január 1-el a református egyházközség megkezdte az anyakönyvezést. (Az első bejegyzés január 7-én: Tóth István elvette Cser Miklós Zsuzsanna nevű lányát) Ez utóbbi időpont a legalkalmasabb arra, hogy Lacháza újkori történelmének kezdeti időpontjául válasszuk, mivelhogy az anyakönyvezés mindenkit érint, élőt és halottat egyaránt, nem úgy az 1738-as összeírás, amely csak a családi gazdaságokat veszi számba. Te-

Peregen talált több ezer éves leletek A községek monográfiái az utóbbi időben futószalagszerűen készülnek. A legtöbb ilyen jellegű munka azonban zömmel a legutóbbi 40-50 évben megjelent forrásokra támaszkodik. Ezekből legtöbbször nem derül ki, hogy hányadik áttételen keresztül lehetne eljutni az eredeti dokumentumokig. Egy másik hiányosság, hogy a települések története leggyakrabban a XI– XIV. évszázadban kezdődik. Ez viszont azt a benyomást kelti az emberben, hogy a korábban létező világról a történészek még mindig nem akarnak tudomást szerezni. Ezt az írást nem tudományos munkának szántam. A célja mindössze a figyelem ráirányítása múltunkra, mely Peregen sem a X. század környékén kezdődött. A Kr. e. 4. évezred a rézkor dereka. Peregen csőtalpú edényeket találtak ebből a korból. A stílusuk a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra közötti átmenetre utal – nemcsak helyi leletről, hanem az

országot benépesítő lakosság használati tárgyairól van szó. A bronzkor középső szakaszából, az un. vatyai kultúra idejéből (Kr.e. 1800-1600) gazdag leletanyagot őriznek községünkből a Nemzeti Múzeumban. 1864-ben Ludaics Miksa szolgabíró földjén 18 db halotti urna került elő ebből az időszakból. 1876-ban az áradás mosott ki két halotti urnát és négy bögrét Későy Lőrinc jegyző földjén. 1878. évben Gránicz Imre tulajdonában levő (virágos)peregi földjén fedeztek fel egy urnasírt többféle tárgygyal. Ez a hely a nekeresdi csárdától 400 méterre volt. A Tekeres-ér miatt elég gyakoriak voltak itt az árvizek, ami komoly károkat okozott a lakosságnak, de a véletlen úgy hozta, hogy segített a leleteket meglelni. Bankházapusztán 24 db bronzkorból származó urnasírra bukkantak. 1976-ban a ráckevei út felújításakor vatyai urnákra akadtak. 1986ban az elektromos távvezeték építésénél korabeli bögréket találtak.

1961-ben egy felhagyott kavicsbánya szélén Kiskunlacháza és Bugyi határában bronzkori lakógödrökből álló telephelyet fedeztek fel. Ugyancsak itt szarmata és középkori leletek kerültek elő. ÁporkaPusztaszentkirályon 1876-ban egy gödör kiásásakor négy darab bronz karperecet és egy díszített mintás harci csákányt találtak. Ezek az elrejtett kincsek azt bizonyítják, hogy az itt élő őseink igen komoly művészi fémműves technológiával rendelkeztek. Rómer Flóris 1866-ban említi a római időkből származó köveket. Finály Gábor is ír ezekről. Öszszesen hat római korból származó kőemlékről tesz említést. Ebből három feliratos, két domborműves töredék és egy kőszobor törzsrésze. Genthon szerint az egyik egy fogadalmi oltár volt, amit a lacházi református paplak alapjába építettek be; a másik egy feliratos sírkő. A kövek később a kunszentmiklósi református gimnázium udvarát dí-

hát a dunaparti Lacháza történelme 1738-cal zárul, Új Lacháza történelme pedig 1739-cel kezdődik. Az 1741-es kiköltözés helyett pedig az 1735-ös kiköltözést kell immáron említeni. 1741-ben valóban volt egy nagy dunai árvíz, amely Lacháza hátrahagyott emlékeit végleg el is mosta. Oly nagy volt a pusztítás, hogy a templom harangját a víz egészen Móricgátig vitte – mesélték az öregek. De ez már egy másik történet… Dr. Babós Lajos

Új Lacháza anyakönyve (1739) szítették, majd 1907-ben a Nemzeti Múzeumba kerültek. A múzeum alagsorában, a lapidáriumban most is megtekinthető az egyik sírkő (A Mi Újságunk 2007. július). Egyes források peregi, mások lacházi leleteknek tüntetik fel ezeket. 1898-ban Peregen a 7. századból származó díszes veretű lószerszám került elő a földből. Ez egy pár kengyelből és csikózablából áll. A történelemben hun és avar időszakként kezelt korból is számos dokumentum került elő a környékbeli települések határában. Ez és az előzőekben leírtak is azt bizonyítják, hogy lakóhelyünk környéke és a Kárpát-medence nem volt soha lakatlan. Évezredek óta élnek itt emberek, akik turista módjára soha nem költöztek el innen tömegesen. Ilyen formában ők az elődeink. Tiszteljük hát eleinket és építsük tovább országunkat, virágoztassuk fel Pereget és Lacházát! Dr. Szijártó József


Rendszerváltás magyar módra avagy a fejtetőre állított ország III. A sajátos magyar viszonyok között végbement rendszerváltásnak számos árnyoldala jelentkezett az elmúlt évek során. A két legnagyobb jelentőségű, amely mindennapi életünket közvetlenül befolyásolja: a korrupció eluralkodása és a cigánykérdés elfajulása. Jelen cikkemben a korrupciós jelenségekkel foglalkozom. Korrupciós jelenségek Magának a korrupció szónak a jelentése a megvesztegetés, rontás, kiterjedtebb értelmezés szerint pedig a közélet általános romlott állapota. Akik a mai magyar viszonyokat „fényezni” akarják, azt mondják, hogy nincs itt nagy baj, mert mióta ember az ember, a korrupció létezik. Valóban, a régészeti leletek is arra utalnak, hogy már az ókori Egyiptomban és Babilonban mintegy háromezer-ötszáz–négyezer évvel ezelőtt születtek korrupció-ellenes bírósági ítéletek. Visszaélések, egyes esetekben valóban mindenkor, mindenhol voltak, vannak. A baj azonban az, hogy nálunk a korrupció – bár nem hivatalosan és

nem bevallottan – de állami szintre emelkedett. Mert ha nem így lenne, akkor vajon mivel magyarázzuk – hogy csak néhány napvilágot látott nagyobb súlyú ügyet említsek ¬– a kormányzati negyed létesítésére elpazarolt milliárdokat, a több, mint húsz milliárd forintból a domborzati viszonyokat tekintve egyáltalán nem szükségszerű kőröshegyi völgyhidat, a sík területen szinte rossz viccnek vehető indokolatlan alagutak építését (M6-

os út). Egyáltalán azt a tényt, hogy a magyar autópálya-építés mintegy kétszer annyiba kerül, mint más országokban (és akkor még nem beszéltünk az új utak rossz minőségéről). Máig sem tisztázódtak megnyugtató módon a rendszerváltás első éveiben nagy port felvert sokmilliárdos olajmaffia ügyek. (Érde-

Kirándulás Ercsibe Az egyes települések lakóinak vannak kialakult szokásaik, melyek tudat alatt átadódnak az utódoknak és akarva-akaratlanul is tovább élnek ezek a hagyományok. Ilyenek például: vallás, népviselet, tájnyelv, népi tánc, népi receptek, étkezési szokások, állattartás, ünnepek, megemlékezések, az ősök számontartása stb. Ezek az évszázadok során számos tényező hatására alakultak ki és állandó változásban vannak. A lakóhely földrajzi elhelyezkedése, infrastruktúrája, a munkalehetőségek nagyban meghatározzák a lakosság életkörülményeit, viselkedését, de még azt is, hogy milyen településekkel tartják a kapcsolatot. Pereg vonatkozásában a lakosság Lacháza, Ráckeve és Budapest irányába utazik leginkább. A

lacháziaknál Ráckeve és Budapest irány a leggyakoribb úti cél. A két települést együtt tekintve Dömsöd és Bugyi felé az itt lakók nagyon ritkán mennek, emiatt kevésbé ismerik ebbe az irányba eső lehetőségeket, a települések nevezetességeit és arculatát. Különösen a NagyDuna alkot egy erőteljes természetes határvonalat. A tőlünk légvonalban Dömsöd távolságra fekvő Ercsi emiatt már olyan „messzi” van, hogy a mai fiatalok (értsd ezalatt 0-tól 60 évig az embereket) nagy része soha nem járt azon a környéken. Pedig az 1960-as évekig a peregiek gyalog mentek minden évben az ercsi búcsúba (aug. 15.). Ha az időben még inkább visszamegyünk, akkor találunk olyan ercsi lakosokat (pl. a Horákok), akik a peregi határban

Közélet | Helytörténet

5

kességként említem meg, hogy annak idején a vizsgálatok elvégzésére alakult bizottságnak a munkáját korrektül irányító elnök azóta egyszerűen eltűnt a közéletből.) Hivatali visszaélések történnek szinte minden szinten. Ama már feledésbe merült monostori számlagyár; a Zushlag per; a budapesti VII. kerületi ingatlan eladások ügye; a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) óriási, józan ítélőképességgel nem magyarázható százmilliós végkielégítési, többmilliós fizetési és jutalmazási botrányai (a többmilliós titoktartási járulék?! stb.) maximálisan borzolják az egyszerű ember idegeit, sértik igazságérzetét. Némi magyarázatot érdemelne például az is, hogy miért kellett eladni az egyébként összességében ráfizetéses MÁV szinte egyetlen gazdaságos üzemágát a teherfuvarozást végző MÁV Cargo-t. Ennek kapcsán felmerül, vajon hogy került a képbe egy addig és azóta is ismeretlen magán közvetítő cég milliárdos közvetítői díjért? Meg kell még említeni az utóbbi időben kiderült sukorói kaszinó-kombinát létesítésével kapcsolatos – már miniszteriális szintekig vezető – szabálytalanságokat. Valamint a nem kisebb felháborodást kiváltó, az állami földek kárpótlási jegyre történő, törvény-

sértéssel tűzdelt, irányított eladását. Megítélésem szerint azonban a hivatali visszaélések, a közéleti etikátlanság csúcsa az offshore cégek működtetése. Nem tudom például, van-e a világon még egy olyan hely, ahol az ország gazdasági és politikai irányításában kulcsszerepet betöltő vezető emberek kibújva hazai adózási kötelezettségeik alól magán-vállalkozásaikat külföldi offshore cégek formájában működtetik?! (A látszatra talán legkirívóbb példa a trópusi Szamoaszigeteken bejegyzett egyszemélyes offshore cég.) „Fejétől büdösödik a hal” – szól a régi mondás. Ezért ilyen eseményekről hallva, ilyen példákat látva hogyan lehet elvárni az egyszerű polgárok jogkövető magatartását? Vajon nem felülről kellene kezdeni a rendcsinálást? A nagy halak szabadon úszkálhatnak, csak a kis halakat kell kifogni? Vagy a kettős mérce jogszokássá válik Magyarországon? Sok a kérdés, válaszok azonban egyelőre nincsenek. Az emberek pedig egyre többen, egyre határozottabban szeretnének válaszokat kapni, megoldásokat látni a felmerült kérdésekkel kapcsolatban. (Folytatjuk)

fekvő földjüket csónakkal jártak át művelni, tehát egy nagyobb folyó ilyen vonatkozásban hajdanán nem volt és most sem lehetne akadály.

▶ az 1698–99. között épült Nagyboldogasszony templom ▶ Az 1166-ban alapított Szent Miklós apátság és monostor köveiből készített emlékmű; ▶ Virág Benedek (1754–1830. pap, költő), a „Magyar Horác” emléktáblája a plébánia falán. ▶ A Kerepesi temetőben sírkövén az alábbi olvasható: „SZÜLETTEM. SZERETTEM HAZÁMAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITOKAT, S HA AZOK IS ÍGY TESZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG BOLDOG LESZ.” ▶ A cukorgyár a „privatizáció”, az ercsi honvédség pedig a „rendszerváltás” áldozata lett; ma már ezek is csak történelmi emlékek.

Mit érdemes Ercsiben megnézni? ▶ Eötvös József Emlékmúzeum és szobor ▶ Nemcsak a bárói család életét ismerheti meg a látogató, hanem egy gazdag közoktatási és helytörténeti kiállítást is megtekinthet. Egy idézet báró Eötvös József: Naplójegyzetek-ből (1868): „Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” ▶ Tűztorony

Dr. Kovács Béla

Dr. Szijártó József

6


Négyszemközt

( foltatás a címlapról)

Gy.M. – Mi az, ami sok energiát vesz el tőled, s mi az, amivel ezt pótolni tudod? R.J. – Rengeteg bosszúság éri az embert nap mint nap a hivatali teendők során: sok a feladat, némelyik csak nyűg és teher. Sokszor éreztem, hogy érdemtelen támadások, kritikák értek. Persze jogos bírálatok is vannak köztük, de az indokolatlan sajnos több. Ilyenkor azt gondolom: „a fene vigye el, nem hiányzik ez a sok nyűg, élhetnék nyugodtabban is…” Ezek azonban szerencsére gyorsan múló pillanatok: ilyenkor egy-két órát mással foglalkozom, futok egy nagyot, kialszom magam, és másnapra igyekszem elfelejteni. Szerencsére nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, és természetesen elismerést és bátorítást is kapok. Vannak határozott elképzeléseim, amelyekkel szeretném a település javát szolgálni, s ez a tudat sok erőt ad. Gy. M. – Ezek szerint azokra a pillanatokra vagy büszke, amikor azt láttad, hogy a helyiek összefogtak valamilyen közös cél érdekében. Ezt mostanában sok politikus, író és közéleti személyiség hangoztatja, és te is beszéltél már több fórumon ennek fontosságáról: az erkölcsi és gazdasági válságból kivezető út az összefogás erejében rejlik. Bár sokat tettél ezért, vannak emberek és csoportok, akik felé hiába nyújt bárki is kezet… Szövetséget kötni csak azokkal lehet, akik akarják, és tenni is hajlandóak a közösségért – az ilyen emberekből pedig egyre kevesebb van… Legfontosabb témánk: a 2010-es esztendő tervei. Ebből a ciklusból még egy év hátra van. Több olyan beruházás van, ami az elmúlt három év munkájának gyümölcseként idén fejeződik be, másoknak csak idén kezdődik az előkészítése. Vegyük sorra ezeket! R.J. – Jelenleg is zajlik eddigi legnagyobb munkánk előkészítése, melynek elkészültével teljessé válhat a település csatornahálózata. A munkálatok során egy nagyobb

kapacitású, korszerűsített szennyvíztisztító- és komposztálótelep épülne. Bizonyára mindenki tudja, hogy a pályázat első fordulójában nyertünk már egy közel 70 millió forintos támogatást. A pályázat második fordulójaként a teljes dokumentációt kell benyújtani. Reményeink szerint ez is sikerrel jár, és akkor 2011 tavaszán-nyarán megkezdődhet a munka. Annak ellenére, hogy nem egy látványos beruházásról van szó, egy több évtizede húzódó problémát old meg, s értéke sem elhanyagolható: több mint 2 milliárd forintba kerül! Másik tervünket tavasszal készülünk valóra váltani: pihenőparkká alakítva felújítjuk a Munkácsy úti iskola előtti ligetet, ahol játszótér is épül – reményeim szerint sok kismama és gyermek örömére! Emellett elbírálás alatt áll egy pályázat, ami 3 km út felújítását, aszfaltozását tenné lehetővé, járdákkal, szegélykövekkel, és növényekkel – mintegy 200 millió Ft értékben. Döntés januárra várható, bízom benne, hogy nyerünk, s akkor ennek munkálatai is megkezdődhetnek nyár elején. Nyertünk támogatást a Kárpát és az Erdély utca felújítására is, a kivitelezés tavaszra várható. Természetesen ezeken túl is több pályázat áll elbírálás alatt – a döntések ez év végén, vagy a jövő év elején várhatók. Jövőre is szeretnénk megragadni minden lehetőséget és eszközt, hogy településünk fejlődjön, épüljön, gazdagodjon. Ha mindez sikerrel jár, akkor elmondhatjuk, hogy a négy éves ciklus során közel egymilliárd forintnyi fejlesztés valósul meg Kiskunlacházán – s ebben a legnagyobb tétel, a szennyvízhálózat fejlesztése nincs is benne! Gy.M. – A csatorna-beruházás kapcsán sokan aggódnak és számolgatnak: tartanak az önerő mértékétől, attól, hogy nagyon sokba fog kerülni, vagy akár ki se tudják fizetni. Többen felteszik azt a kérdést is, miért van erre szükség, hiszen van már szennyvíztisztító-telep. R.J. – Azt gondolom, mindenki belátja, hogy a környezetvédelem mindannyiunk közös érdeke. A XXI. század egyik legégetőbb problémája az, hogyan tudjuk ön-

magunktól megvédeni ezt a bolygót, és a környezet szennyezésének gátat szabni. Egyik alapfeltétel a szilárd és folyékony hulladék megfelelő szintű kezelése, tisztítása. Ezt jogszabályi előírások is kötelezővé teszik, amelyeknek szintén meg kell felelnünk, a megfelelő szintű szennyvízkezelés feltételeit minden településnek meg kell teremtenie. Természetesen az a cél, hogy ez minél kevésbé terhelje meg a lakosságot, így a költségek önrészét az önkormányzat magára vállalta, nem kívánjuk átterhelni a település lakóira. Ezt az összeget azonban ki kell gazdálkodnunk, így bizonyos mértékben jelentkezni fog a szennyvízdíjakban, de nem olyan arányban, hogy ez nagy terhet jelentsen bárkinek is. Olyan összeget igyekszünk majd megállapítani, ami mindenki számára elfogadható lesz. Ezzel kapcsolatban a decemberi számban megjelent egy tájékoztató, amiben pontosan le van írva, hogy kinek milyen költséget kell vállalnia. Gy.M. – Környezetvédelmi bírságot fizet még a település? Úgy tudom, volt már rá példa… R.J. – Igen, az elmúlt években rendszeresen kellett bírságot fizetni, mert a szennyvíz tisztítottsága nem érte el az elfogadott határértéket. Jelenleg azonban nem bírságolnak, mert az illetékes szervek felé is jeleztük, hogy pályázatunk folyamatban van, és az első fordulóban nyertünk is, így a probléma megoldására megtettük a szükséges lépéseket. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk mindent megtenni a szenny-

víz megfelelő tisztításáért. A szennyvíztisztító-telep jelenlegi állapotáról annyit mondanék, hogy – bár a 90es évek elején arról volt szó, hogy minden igényt kielégítően, nem csak községünk, hanem adott esetben a környező települések szennyvizét is képes lesz megtisztítani – a telep még Kiskunlacháza szennyvizének kezeléséhez sem rendelkezik megfelelő kapacitással. Bővíteni, korszerűsíteni kell, hiszen a dunaparti szennyvíz tisztítását is meg kell oldanunk. Mivel ez egy tizennégy település által benyújtott uniós projekt – ami remélem, meg fog valósulni –, ezt a szennyvizet is fogadni kell! Úgy kell tehát terveznünk, hogy a létesítmény a következő évtizedben felmerülő igényeket is ki tudja majd elégíteni. Gy.M. – Jelenleg a Dunaparton hová megy a szennyvíz? R.J. – Részben a régi, hagyományos módon az egyéni derítőkbe, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a szennyvíz nagy része a talajba szivárog, innen pedig természetesen eljut a Dunába. Sajnos még mindig sokan vannak olyanok, akik egyenesen beleengedik a szennyvizet a folyóba. Velük szemben különös szigorral szeretnénk majd eljárni a jövőben. Gy.M. – Beszélgetésünk elején említetted, hogy a Munkácsy úti iskola előtti játszótér és pihenőpark átadását nagyon várod. Az 51-es út közelsége nem fogja akadályozni a szülőket, gyerekeket a kikapcsolódásban? Milyen megfon-

A Mi Újságunk – 2010. január tolások alapján döntött a testület arról, hogy itt épüljön fel a játszótér? R.J. – Természetesen a játszótér úgy lesz kialakítva, hogy a gyerekek biztonságban legyenek, ne tudjanak kiszaladni az úttestre. Két okból terveztük ide. Egyrészt a régi közlekedési park nagyon elhanyagolt állapotban van, ideje rendbe hozni, megújítani, megszépíteni, és a településnek is szüksége van egy korszerű, szép játszótérre, parkra. A másik ok, ami miatt erre a területre gondoltunk, hogy ezt a részt szeretnénk a település „közepévé”, a jövőbeni városközponttá tenni – így nem lesz gond, vagy vitatéma, hogy Lacházán vagy Peregen van-e. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy esetleg a település más részein is építünk kisebb játszótereket, de a központ ez lenne. Gy.M. – Ehhez a szép tervhez szükség lenne a lakosság odafigyelésére, önmérsékletére, másfajta hozzáállására is. Most sajnos az a jellemző, hogy az iskolába érkező illetve onnan távozó gyerekek, az esténként itt „szórakozó” fiatalok és az erre közlekedő felnőttek itt dobálják el a náluk lévő szemetet. A szobor talapzatát körülvevő díszburkolatot felszedik, a köveket szétdobálják… (Az Égig érő fű című csodás régi gyerekfilm jut eszembe, amikor nyugdíjba megy az idős parkőr, Poldi bácsi, aki évtizedeken keresztül felügyelte, gondozta, takarította, ápolta a közeli parkot, és rászólt az arra járókra, hogy ők is vigyázzanak! Lehet, hogy egy ilyen parkőr kellene…) R.J. – Természetesen igyekszünk majd felügyelni és karbantartani, s természetesen azoknak is, akik majd használják, vigyázni kellene rá. Gy.M. – Láttam, megkezdődött végre a térfigyelő kamerák kiépítése. Itt is lesz kamera? Már csak azért is, mert erre a térre semmit nem lehet kitenni, mindennek lába kél – gondolok itt a padokra például, amiket az előző ciklusban a képviselők vásároltak felaján-

lásból, és amik rövid időn belül elvándoroltak… A mi szégyenünk is, hogy itt mindent szétlopnak, tönkre tesznek az emberek – míg máshol pompáznak nyáron a virágok, nálunk szorgos kezek kiültetik, és másnap már csak a helyében „gyönyörködhetünk”. R.J. – Biztos, hogy szükség lesz kamerára, hiszen ez egy fás-bokros terület, nem igazán átlátható, így a bűncselekmények is gyakoribbak az ilyen területeken. Jelenleg a művelődési központ területének bekamerázása folyik, de idővel minden frekventált területen meg fogjuk ezt oldani. Szomorú, hogy erre van szükség ahhoz, hogy néhányan féken tartsák magukat. Gy.M. – Kiskunlacháza elmúlt időszaka igazi sikertörténet, ha a fejlesztéseket és a nyert pályázatokat vesszük alapul. Nem esett szó még soha azonban azokról, akik a háttérben rengeteget dolgoznak ezek sikeréért, s akik a megvalósításban tevékenyen, de ismeretlenül részt vesznek. Kik azok, akiket köszönet illet ezért a rengeteg, embert próbáló munkáért? R.J. – Szerencsére sikerült egy nagyszerű pályázatíró céget kiválasztanunk, akik profik ezen a területen. Természetesen a képviselő-testület tagjai is megkeresik azokat, akiknél sikeres tárgyalásokat folytathatunk a támogatás reményében. Mindenki igyekszik kamatoztatni tudását, kapcsolatait, de kiemelten fontos a polgármesteri hivatal dolgozóinak elképesztő mennyiségű és magas színvonalú munkája, amit a pályázati anyagok megfelelő előkészítéséért végeznek, hogy abba se tartalmi, se formai hiba ne kerülhessen. Őket – a jegyzővel az élen – a legnagyobb köszönet illeti, minden vezetőt és kollégát beleértve! Nagyon sokat dolgoznak, rengeteget túlóráznak az eredményesség érdekében. Nélkülük nem menne! Egy testületi döntés kevés ahhoz, hogy egy pályázat sikeres legyen, hiszen ehhez megfelelő szakmai előkészítés kell. Mindehhez az emberi erőforrás, szakmai tudás szerencsére megvan.

Négyszemközt Gy.M. – Az elmúlt esztendőben az egész ország találkozhatott Kiskunlacháza nevével, és dr. Répás József neve is ismerősen cseng több okból is hazánk szinte minden szegletében. Egy ideje szájra kapott a hír, miszerint polgármesterünk azért vállal ennyi nyilvános szereplést – televízióban, rádióban, országos napilapokban –, mert kinőtte a helyi politikát és országos babérokra pályázik, azaz országgyűlési képviselőként indulni készül a közelgő választásokon. Sok párttal kapcsolatba hozzák a nevedet. Mi ebből az igazság? R.J. – Jómagam is hallottam már ezeket a feltevéseket, miszerint parlamenti karrieremet készítem elő. Tény, hogy több politikai párt illetve szervezet megkeresett, hogy támogatásáról biztosítson abban az esetben, ha a színeiben indulok a választásokon. Én ezt megtisztelőnek tartom és megköszöntem, azonban egyik felkérést sem fogadtam el. Gy.M. – Nem is szerepel a terveid között a parlamenti szerepvállalás? R.J. – A hosszú távú terveim között persze szerepel, hiszen minden politizáló emberben megfogalmazódik ez a vágy, azonban ez még bizonytalan és képlékeny. A politikában semmi sem biztos, csak ami már elmúlt… Kiskunlacháza most nagyobb kihívás nekem! Gy.M. – Független képviselőként indulnál? R.J. – Függetlenként is szükségesek szerintem a párttámogatások, háttéralkuk, ám hosszú távon, „magányos farkasként” szerintem nem működőképes, igazi ráhatással nem lehet így senki az országos politikára. Persze mindenki tudja, hogy jómagam jobboldali beállítottságú ember vagyok, viszont nem a pártokban, hanem a nemzetben hiszek. Fontosnak tartom, hogy a civil összefogás erősödjön, és remélem, hogy ezek a civil szervezetek később egységes erőként tudnak megjelenni a jövő választásain a pártok mellett. Mindez még a távoli jövő zenéje, azonban most

7

és itt szeretném eloszlatni a tévhiteket: semmilyen listán, és független jelöltként sem indulok a következő országgyűlési választásokon. Azt gondolom, hogy nekem még nagyon sok dolgom van itthon, s a kettőt nem lehet összeegyeztetni – nem lehet valaki elkötelezett és aktív polgármester, s mellette jó országgyűlési képviselő. Gy.M. – Pedig sokan csinálják egyszerre a kettőt… R.J. – Igaz, de meggyőződésem, hogy nem lehet. Kiskunlacháza nagy település, annyi a feladat, hogy ez a munka egész embert kíván. Ez egy 24 órás szolgálat, így a kettőt együtt becsülettel és tisztességgel nem lehet csinálni! Én viszont úgy szeretem végezni a munkámat, hogy ne legyen hiányérzetem. Ha feltenné valaki azt a kérdést, hogy jövőre mit választanék, egy biztos parlamenti helyet, vagy Kiskunlacháza polgármesteri tisztét, egyértelműen ez utóbbit választanám! Számomra ez nagyobb kihívás és megtisztelőbb feladat. Szeretem ezt csinálni – hogy jól vagy rosszul teszem a dolgom, azt a választók majd eldöntik. Én mindenesetre a legjobb tudásomat igyekszem adni nap mint nap. Biztosan követek el hibákat, tévedek, és időnként talán rossz döntéseket is hozok. Ez törvényszerű: nem vagyok hibátlan ember. Mindezek ellenére, ha majd ezt a széket átadom valaki másnak, úgy szeretném megtenni, hogy Kiskunlacházán emelt fővel járhassak, és az emberek ne fordítsák el a fejüket, ha meglátnak! Gy.M. – Ez tökéletes végszava lehet a beszélgetésünknek. Mindemellett azért visszautalnék egy mondattal az elejére, amikor megkérdeztem, mire vagy igazán büszke az elmúlt három évből akár a saját, akár a testület munkáját illetően, és nagyon-nagyon nehezen tudtál rá válaszolni… Megkérdeztem, megéri-e a rengeteg befektetett idő és energia, és sokat gondolkodtál. Pedig talán sok mindent sorolhattál volna… Gyovai Margit

8


Iskola

Egy kicsit másképp… Minden novemberben egészséghetet tartunk a Gárdonyiban. Ez a hagyomány napjainkra felértékelődött, hiszen nap mint nap hallhatjuk, láthatjuk, mi történhet, ha nem vigyázunk a legnagyobb értékünkre, az egészségünkre. Azonban nem elég beszélni róla, hanem tetteinkkel is bizonyítani kell, hogy fontos a számunkra, éppen ezért volt más ez a hét, mint a többi. Mit csináltunk? Hétfőn egy mentőautó érkezett hozzánk, melyet kívülről-belülről megnézhettünk, megtapasztalhattunk, a mentős tisztek pedig igyekeztek válaszolni minden kérdésünkre, és persze a szirénát is szívesen bekapcsolták Délután az iskolaotthonos osztályok és a napközis csoportok egy rendhagyó gyógytesin vettek részt a sportcsarnokban. Vili bácsi olyan feladatokat adott, melyeket otthon is bármikor gyakorolhatunk. Az óra végén természetesen játszottunk is. Kedden délelőtt az 1. és 2. évfolyamosok megismerkedtek a helyes

táplálkozással. Védőnőnk, Anna néni, mesefilmmel érkezett hozzánk. Utána megbeszéltük a látottakat, és egy tesztet is ki kellett tölteni. Mindenki nagyon igyekezett, hogy helyes választ adjon, hiszen ez már beleszámított a pontgyűjtő versenybe, ami egész héten át tartott. Amíg a kicsik filmet néztek addig a nagyok játékos vetélkedőn vettek részt. Ági néni és Lilla néni vezetésével rejtvényeket, ügyességi feladatokat oldottak meg a tisztálkodással, az étkezéssel, a mozgással és a környezetvédelemmel kapcsolatban. A délutánt megint a sportcsarnokban töltöttük: Viktor bácsi játékos labdagyakorlatai megmozgattak mindenkit. Szerdán a 3-4. osztályosok nézték a filmet, a kicsik pedig versenyeztek. Délután Viktor bácsi megismertetett minket a tenisz-, a kézi, a foci. és a kosárlabdával. Ez az óra is jó hangulatban telt el. Csütörtökön kezdődött az igazi munka! A héten összegyűjtött ké-

Ami nem pénz kérdése… Anyagias, pergő, rohanó életünkben sajnos egyre ritkábban találkozunk önzetlen segítségel, támogatással. Mindenkinek nehéz a helyzete: családnak, vállalatnak, intézménynek, önkormányzatnak. Éppen ezért nagy öröm, ha valaki megteheti és meg is teszi azt, hogy segít másokon – legyen az egy másik ember, egy közösség, egy oktatási intézmény. Ilyen öröm ért többszörösen bennünket az iskolában. A nyár folyamán a tantermek kifestése a szülők, vállalkozók, támogatók segítségével példaértékű volt! Az országos média erre is felfigyelhetett volna… Kérésünkre egy kedves helyi vállalkozó decemberben kimeszelte a Gárdonyi úti iskola tornatermét – a szabadidejét önként feláldozva, ingyen! Gyermekei már elbúcsúztak iskolánktól, mégis szívesen vállalta és végezte el ezt a nem kis munkát. Tiszta, szép teremben tornázhatunk ezután, köszönet érte! A bolgár kisebbségi önkormányzat a Gárdonyi és a Vörösmarty úti iskolát megajándékozta négy-négy

CD-s rádiómagnóval. Kicsinyeink boldogan vették át a meglepetést a fenyőfa alatt. Köszönjük a felajánlást! A Kroko Gyermekstúdió Légy jó mindhalálig! című gyermekelőadásra 50 db ingyenes belépőt ajánlott fel iskolánknak a Stefánia Palotába Mészáros Bence 4. d osztályos tanuló nagymamája jóvoltából. Nagy élmény volt mindenkinek! A szülői munkaközösség rendszeresen meglepi osztályainkat mikulásnapi, karácsonyi programokkal, ajándékokkal. Nyugdíjba vonult munkatársaink – ha megszorulunk – szívesen jönnek vissza kisegíteni bennünket a programjainkon – önzetlenül, bármikor lehet számítani rájuk! Jó érzéssel tölti el a tantestület tagjait, hogy a sok nehézség és kedvezőtlen hatás ellenére jó néhányan megőrizték segítőkészségüket, tenni akarásukat. Köszönjük! Szabadosné Horák Irén

pekből, információkból olyan plakátot kellett készíteni minden osztálynak, mellyel felhívják mások figyelmét a helyes életmódra. Ezen a napon kellett leadni a heti munkájuk eredményét is: a kicsiknek sporttal kapcsolatos képeket, a nagyoknak sportágakat, és azok híres magyar képviselőinek nevét kellett összegyűjteni. Ezeket Anna néni értékelte és pontozta. Úgy gondoltuk, hogy ebben az évben a szülőket is bevonjuk a programsorozatunkba, így estére egy beszélgetéssel egybekötött előadást szerveztünk számukra. Iskolapszichológusunk, Katika, a kisiskoláskorú gyermekek fejlődéséről, illetve annak változásáról beszélt. Jómagam mint fejlesztőpedagógus a mozgásról, a játékról s azok tanulásra való hatásáról beszéltem. Pénteken reggel mindannyian egy közös zenés testnevelés órán vettünk részt a sportcsarnokban Gránicz Éva néni vezetésével. A délelőtt fénypontja a hét zárása, az eredményhirdetés volt. Mindenki nagy izgalommal várta, hogyan teljesített az osztálya a vetél-

Ellepték a kisördögök iskolánkat! December 7-én reggel kisördögök, azaz krampuszok várták a Gárdonyi úti iskola tanulóit. Negyedikeseink öltöztek be szokásukhoz híven ördögien jó krampuszoknak, a Télapó pedig az ajtóban állva csábította iskolába a nebulókat. Vidám zenével, cukorosztogatással, segí-

kedőn, a plakátkészítő versenyen, a gyűjtőmunkában. A versenyt évfolyamonként értékeltük. A központi konyha jóvoltából mindennap kaptunk valamilyen egészséges finomságot: különféle magvas kifliket, kenyeret, joghurtot, túró rudit, tejszeletet, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget. Úgy gondolom, hogy egy tartalmas, mindenki számára élményekben gazdag programsorozaton vettünk részt. Sok mindent tanultunk, csak egy kicsit másképp… Ezúton szeretném megköszönni azoknak, akik segítségemre voltak a hét megszervezésében, lebonyolításában: a Delta Mentőszolgálatnak, Kovács Jánosné konyhavezetőnek, Szecsei Anna védőnőnek, Posztos Katalin iskolapszichológusnak, Foki Vilmos tanár úrnak, Mayering Viktor edzőnek, Szokolyai-Szlávik Alex intézményvezetőnek és a tanító néniknek (Gránicz Éva, Mészárosné Lilla, Varga Ágnes). Mayering Viktorné téssel, táskacipeléssel szereztek örömet kisebb társaiknak krampuszaink. Bábosaink Pintérné Rózsika néni vezetésével nagy derültséget szereztek kis diákjainknak humoros jelenetek előadásával. Jókat kacagtunk a rosszcsont krampuszok csintalankodásain! Egyik negyedikes kislányunk – elmondása szerint – már négy éve vár erre a napra, hogy ő is krampusz lehessen… Ördögien jó nap volt! Gárdonyis tanító nénik


Hatvan éve együtt...

Gyémántlakodalmuk alkalmából további boldog éveket és jó egészséget kívánva gratulálunk a Tóth házaspárnak. A Mi Újságunk szerkesztői

Képtár

9

10


Sport | www.kklsportcsarnok.hu

Sportfoglalkozások a sportcsarnokban Diáksport

Felnőtt foglalkozások

Atlétika H–Sze–P 14.30–16.30 Asztalitenisz Sze 15.30–17.00-ig; P 14.30–16.00 Kézilabda H 16.30–17.30; Sze 17.00–18.00 Labdarúgás K–Cs 14.30–16.30 Röplabda Sze 14.30–15.30 A diáksport-foglalkozások térítésmentesek, a többi tanfolyam díjáról és az egyéb tudnivalókról érdeklődjön a kurzusok vezetőinél!

Kosárlabda Hip-hop tánc Kyokushin karate Shinkendo Aikido Taiji Gerinctorna

EDZŐKET, SPORTOKTATÓKAT KERESÜNK

ÖNKÉNTESEKET KERESÜNK

Sportkörök, edzések, versenyek szervezéséhez, lebonyolításához munkatársakat keresünk. Kérjük, jelentkezzenek az [email protected] címen!

A sportcsarnok nagyobb rendezvényeinek lebonyolításához segítőkre van szükségünk. Kérjük, jelentkezzenek az [email protected] címen!

K – Cs 16.30–20.00 K – Cs 18.30–19.30 Sze 17.00–18.30; P 17.30–19.00 H – Sze 19.00–20.30 K–Cs 19.30–21.00 Sze 18.30–20.30; Szo 17.00–19.00 H 17.30–18.30

A táncversenyről A sportcsarnok néhány hónapos fennállásának legnagyobb rendezvénye volt a november 28-án megrendezett táncverseny – több száz induló lépett színpadra! A jelentős számú nézősereg jórészt a versenyzők kísérőiből állt, azonban néhány helybéli táncrajongó is eljött nézelődni. Azt hiszem, aki akár csak kis időt is eltöltött itt, látványos, jó hangulatú műsort láthatott! A színpadot péntek éjszaka építették fel a sportcsarnok dolgozói, és néhány önkéntes segítő. Áldozatos munkájukért köszönet illeti mindnyájukat! Gy.M. A táncverseny képei a 11. oldalon »


Képtár

11

Húsz év után újra találkoztak az osztálytársak 2009. november 29-én egy fergeteges összejövetel keretében ünnepeltük meg a 20 éves osztálytalálkozónkat Kiskunlacházán, a Cser Étteremben. Ezúton szeretném megköszönni az étteremnek, hogy hajnalig kiszolgáltak

minket és a finom vacsorával növelték az este hangulatát. Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, 5 év múlva találkozunk! Molnár Ágnes

Álló sor balról jobbra: Vella Zoltán, Szmoleniczki Zsolt, Kobella Zoltán, Böröcz Hajnalka, Szabó Zoltán, Gózon Viktória, Szendi Ágnes, Gránicz Magdolna, Varga Anikó, Kácser Ágota, Samuné Ulakity Ildikó osztályfőnők, Fodor Éva, Németh Sándor, Molnár Ágnes, Maki Gábor, Nemoda Levente, Némedi Tóth Zoltán – Ülő sor balról jobbra: Juhász Klára, Görög Gabriella, Hefler Erzsébet Akik nem voltak ott: Petyovszki László, Gubovics Edina, Józsa Ágnes, Marczinka Mária, Tóth Erika, Kállai Zsolt, Szabados Ágnes, Répás Zoltán, Weigand Noémi

A táncverseny fotóit Bedő Julianna készítette

TARTALOM ▶ ▶ ▶ ▶ ▶ ▶ ▶ ▶

Négyszemközt – Répás Józseffel .........1, 6, 7. o. Tegyünk együtt egymásért... ............................. 2. o. Helytörténeti mozaik .....................................4–5. o. Rendszerváltás magyar módra III. ............... 5. o. Iskolai hírek.............................................................8–9. o. Sporthírek .................................................................. 10. o. A táncversenyről ...........................................10–11. o. Osztálytalálkozó ..................................................... 11. o.

Fekete-fehér mellékletben a legutolsó képviselő-testületi ülések anyaga és más érdekességek. Az újságba szánt anyagokat kérjük a megjelenést megelőző hónap 20-áig eljuttatni a szerkesztőséghez. A névvel ellátott írásokért szerzőink felelnek. Azok nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét.

A szülői munkaközösség és az általános iskola dolgozói immáron több éves hagyományként minden decemberben meglepik a diákokat valami csodás dekorációval, és egy kis személyes ajándékkal. Az idén advent második vasárnapján szorgos kezek ismét csodát varázsoltak, sok-sok emberke nagy örömére. Köszönet érte minden „szorgos kéznek”! Gy. M. A karácsonyi rendezvényeken készült fotók a www.kiskunlachaza.hu címen lesznek láthatók.

„Szavaimmal ha nem értesz egyet, kérlek, Akkor se bánj velem méltatlanul! Így ismerd el a bennem rejlő jót, Vedd figyelembe szerető szándékomat. S kíméletesen mondd meg az igazat.”

A Mi Újságunk Kiadja: Kiskunlacháza Nagyközség Önkormányzata E-mail: [email protected] Felelős kiadó: Kiskunlacháza Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete A szerkesztőség tagjai: Gyovai Margit főszerkesztő, Kátai Dóra, Puchner László dr. Kun Lászlóné, Zákány Erzsébet, dr. Kovács Béla, dr. Szijártó József, A lapszám képeit készítették: dr. Babós Lajos, Bedő Julianna, Gyovai Margit, Puchner László, Tóth Imre, gárdonyis tanító nénik Örökös tiszteletbeli tördelőszerkesztő: Hernádi Ferenc Szerkesztőség: 2340 Kiskunlacháza, Kinizsi utca 1. Telefon/fax: 24/519-975 20/56-97-061 Új e-mail cím: [email protected] Nyomda: Press+Print Kft. Tóth Imre felelős vezető Kiskunlacháza, Gábor Áron u. 2/A Tipográfia: Aletheia Multimedia Kft. www.aletheia.hu Lapzárta minden hó 20-án!

Nekem még nagyon sok dolgom van itthon

Recommend Documents