Edzô 2009/3
2009/10/04 16:43
Page 3
2009/3 ■
Néhány sorban... Egyáltalán nem panaszkodhatunk, az év mögöttünk hagyott harmada igazán bôvelkedett világeseményekben, s ami ennél sokkal örvendetesebb, hogy legjobbjaink ezeken sok örömet szereztek a sport kedvelôinek. Gondoljunk csak a londoni öttusa, a római úszó, a kanadai kajak-kenu világbajnokságra. Micsoda ellentmondás…! Látszólag úgy tûnhet, versenysportunk vonatkozásaiban minden rendben van. Mennyire megtévesztôk a sikerek! Hiszen jól tudjuk, versenysportunk viszonyai nem hogy rendezetlenek, hanem tragikusan romlanak, akár a finanszírozás, akár a létesítményhelyzet, vagy az utánpótlás vonatkozásait említjük. Fôként hazánk pénzügyi-gazdasági gondjainak ismeretében félô, hogy az említett rendkívüli eredményekbôl a döntéshozók helytelen következtetésre jutnak. Nem arra, hogy éppen itt az ideje - húsz év után - rendbe rakni a sport ügyeit. Éppen ellenkezôleg, mint ahogyan történt ez sorozatosan a korábbiakban. Nevezetesen, hogy a politika könnyû szívvel mondott le a sportkultúra megoldatlan kérdéseinek napirendre tûzésérôl, gondolván, megy ez, lám, így is, nem olyan nagy a baj… A veszély- és felelôsségérzet ösztönzésére a Magyar Olimpiai Bizottság szeptember 4-i elnökségi ülésén felhívást intézett az országgyûléshez és a kormányhoz a válság elkerülése érdekében, amelynek drámai elsô mondata önmagáért beszél: „Az összeomlás szélén áll a magyar sport…" (lapunk közli természetesen a felhívás teljes szövegét). Mélységes aggodalom érzôdött a szeptember 8-i jubileumi, rendkívüli SOSZ (Sportegyesületek Országos Szövetsége) közgyûlésen is, amelyet a szervezet megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából tartottak. További elvárást fejezett ki a Parlamenttôl a Fôvárosi Közgyûlés augusztus 27-i ülése, ahol teljes egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy Budapest 2011-ben pályázzon a 2020. évi nyári olimpiai játékok rendezésének jogáért, s ennek érdekében az országgyûlés alkosson mihamarabb Olimpiai Törvényt. A bevezetôben említett ellentmondást hûen illusztrálja, hogy ugyanezen a napon kapott nyilvánosságot: „Befulladt a sportlétesítmények fejlesztési programja."… Befejezésül két pozitív fejlemény. Hosszas, másfél hónapos bonyodalmak után megoldódott a Sportkórház vezetésének problémája, dr. Soós Ágnes radiológus kapott megbízást az intézmény fôigazgatói teendôinek ellátására. Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban: rendkívüli megtiszteltetés érte dr. Schmitt Pált, a NOB protokollfônökét és a MOB elnökét (1989 óta), az Európai Parlament alelnöke tisztét töltheti be a jöGallov Rezsô vôben.
MAGYAR EDZŐ
3
BEMUTATJUK... A SPORTOT FELÜGYELÔ MINISZTER: VARGA ZOLTÁN
Ha kevés a pénz – több a támadás Valljuk be, sokan vagyunk olyanok, akik amikor elôször meghallottuk Varga Zoltán nevét, kíváncsian próbáltunk információkat gyûjteni személyérôl, hiszen nem sokat tudtunk róla. Különösen sportberkekben számított ismeretlennek. E sorok írójától egyszer valaki meg is kérdezte, hogy talán csak nem az egykor a Ferencvárosban, majd a világ több országában megforduló kitûnô labdarúgóról van-e szó. Hát nem! De nincs okunk szégyenkezni „tudatlanságunkon", hiszen maga Varga Zoltán is elismerte: meglepetésként érte a felkérés, miszerint ebben a válságos idôszakban legyen ô az önkormányzati miniszter. Ami a sportot illeti (hiszen a sportélet felügyelete ehhez a tárcához tartozik), nem könnyû örökséget vett át az új miniszter. Ez nem csupán a különösen gazdaságilag nehéz helyzetre vonatkozik, hanem mindarra, amit elôdje, Gyenesei István hátrahagyott. Hiszen Gyenesei úr gondolatvilágának és munkájának középpontjában éppen a sport állt. Varga Zoltán egészen más alkat. Igaz, a sport tôle sem idegen, sôt, az egészségmegôrzés területén maga is aktív, rendszeres látogatója a teniszpályának. Ismeri élsportunk múltját, jelenét, tisztában van jelentôségével, a jövô fontosságával. Ám ô tulajdonképpen olyan ember, akire azt szokták mondani: elsôsorban mûszaki értelmiség. A kazincbarcikai vegyipari technikumban érettségizett, majd a katonaság után a Pollack Mihály Mûszaki Fô-
iskolán szerezte meg elsô diplomáját. Késôbb szakmérnök, majd mérnök-közgazdász lett. Tizennyolc esztendôn át dolgozott az orosházi üveggyárban, majd az ugyancsak orosházi ipari park ügyvezetô igazgatója lett. 1994-tôl volt a Békés megyei Képviselô testület, 2006-tól pedig az Orosházi Önkormányzat tagja. Sokan kérdezik érdeklôdve, hogy milyen a munkastílusa. Nos, ez viszonylag egyszerûen foglalható össze. Csak akkor akar szerepelni, ha valóban van mondanivalója. Jól ismeri az idôszak legfontosabb feladatait, és mindent elkövet a rövidtávú célok elérése érdekében. Persze, ezen hasábokon elsôsorban a sportélettel kapcsolatos hitvallása jelenthet izgalmat. E területen elmondható Varga Zoltánról, hogy jóllehet rendszeresen konzultál a szakállamtitkársággal, és a különbözô szervezetekkel, az elôterjesztések szakmai részébe nemigen szól bele. A döntéseket azonban kellô körültekintéssel, az egyes vélemények tanulmányozásával hozza meg. Tisztában van természetesen azzal, hogy minél kevesebb a pénz, annál több a támadási felület. Érdekérvényesítô képességét talán éppen ezen a területen bizonyította, hiszen a 2010-es költségvetés adatai arról árulkodnak, hogy míg lényegében valamennyi terület kevesebb pénzbôl gazdálkodhat, a sport megôrizte a 2009-es szintet. Persze, ô is jól tudja: ez sem elég… De errôl eztán végképp nem Varga Zoltán, sportért felelôs miniszter tehet. Lukáts György
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 4
4 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
,,Bízom a szakemberek fanatizmusában’’ SIMÓKA BEÁTA SZAKÁLLAMTITKÁR A MAGYAR SPORT HELYZETÉRÔL Nem a formabontás szándéka vezérel, amikor a Simóka Beáta szakállamtitkárral folytatott beszélgetés utolsó gondolatát idézem fel ennek az írásnak az elején. Hanem mert ebben van a megoldás kulcsa, vagy – ha úgy tetszik – az üzenet. "Bízom a szakemberek fanatizmusában, alkotó erejében. Meggyôzôdésem, hogy képesek dacolni minden nehézséggel, és a munkájuk átmenti a magyar sport értékeit." A Magyar Edzô legutóbbi számában megjelent írásomban három, különösen veszélyeztetett terület gondjait emeltem ki: a sportegyesületekét, az egyéni olimpiai (siker)sportágakét és az ifjúság általános fizikai állapotát. Az egykori öttusa-világbajnoknôvel, az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkárával is megosztottam az aggályaimat. – Ön is úgy látja, hogy drámai a helyzet ezeken a területeken? – kérdeztem. – Drámainak nem nevezném. Az kétségtelen, hogy a magyar sport jelenlegi anyagi helyzete nem rózsás, és én is nyugodtabb lennék, ha legalább másfél milliárddal nagyobb lenne a büdzsé. De súlyos válságba sodródott a világ, és annak a hatása alól nem lehet kibújni; még a mienknél sokkal gazdagabb országok is megsínylik. Már az is eredmény, a sport jelentôségének és igényeinek elismerése, ha – a reményeim szerint – a költségvetése nem lesz kisebb 2010-ben. – A sportegyesületekkel a rendszerváltás óta gyakorlatilag nem tud mit kezdeni az állam. – Éppúgy részesei a támogatási rendszernek, mint a sport többi alkotóeleme. Kapnak direktben is, igaz, hol többet, hol kevesebbet, de néha még pályázatokat is ki tudunk írni nekik. És akkor még ott a célzott, a mûhelytámogatás is, amely a legeredményesebb szakosztályaiknak szól. Az állam szerintem már soha többé nem tudja eltartani az egyesületeket, de segíti ôket. Arra is van mód, hogy a sportági szakszövetségek a saját költségvetésükbôl további támogatást adjanak a legfontosabb mûhelyeiknek.
– Ez ma szinte csak elméleti lehetôség, hiszen a szövetségek is szegények. Nehéz helyzetben van még az olimpiai sikersportágaink többsége is. Fel-felmerül a gondolat, hogy az anyagi erôink legnagyobb részét rájuk kellene összpontosítani. Ön szerint is? – Szerintem nem, mert elképzelni sem tudom, hogy kinek a kárára. S hogy ki és milyen szempontok szerint húzná meg a határt: ki tartozik még és ki már nem a támogatottak körébe. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy egyetlen területnek a támogatását nem szabad nullára állítani. A siker nem az egyetlen szempont. Ott van például a triatlon. A felnôttek még nem értek el nagy eredményeket, de az utánpótlás már egyre többet, ráadásul népszerû sportág, tömegeket mozgat meg. Bûn lenne a sorsára hagyni. – Egy felmérés szerint ma a sportolóink kevesebbet edzenek, mint mondjuk a hetvenes években. Nem lustábbak, hanem nincs módjuk többre, mert ke-
vés a fôállású edzô, miáltal csökkent az edzésidô. – Nem hiszem, hogy ez így van. Nálunk, az öttusában reggel hatkor már edzenek a versenyzôk, és délután jönnek vissza. – Tóth Ferenc személyében újabb magyar vívóedzô távozott külföldre, a dánok vezetôedzôje lett. Követtem a sportágért folytatott zalaegerszegi harcát, például azt, hogyan hozott össze önálló vívótermet. Belefáradt, és most tessék… – Biztos vagyok benne, hogy egy fiatal majd beáll a helyére, és folytatja a munkát. Nézze, a magyar sportban dolgozó szakemberek széles táborában megvan a becsvágy. Felkészültek, kiválóak, éhesek a sikerre, és képesek produkálni még a legnehezebb körülmények között is. Ez rendkívül nagy erô és érték, a jövô kulcsa. – Milyennek ítéli meg a jövô sportolónemzedékeinek a helyzetét? – Az utánpótlás-nevelés az államtitkárság prioritásai közé tartozik, s úgy gondolom, hogy a Sport XXI. és a Héraklész-program ráadásul kedvezô anyagi feltételeket is biztosít a munkához. A rendszerváltás idején a kitûnô sportiskolai rendszerünk összeomlott. Kár volt érte. De most újra épül. Egyesületekben, településeken is van törekvés, és szépen alakul a közoktatási típusú sportiskolák hálózata is. – Ne haragudjon, de a közoktatási nekem az olyan, mintha a farok csóválná a kutyát… – Úgy vélem, ez nem helytálló. A lényeg ugyanis benne van: az egyesület és az iskola közösen gondoskodik a gyerekek magas szintû sportolásáról. A szükséges anyagi háttér is megvan hozzá, ami szintén nem mellékes. Noha a sportiskolák számában még nem értük el a korábbi szintet, viszont a sportiskolai rendszerû képzés szerte az országban mûködik. Hadd térjek vissza ebben a kérdésben is a szakemberek szerepére! Elképzelni sem tudok olyan szakosztályt, ahol igényes munka folyik, és súlyt fektetnek az utánpótlásra, de az ott dolgozó szakemberek nem
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 5
2009/3 ■ jutnak egyetértésre a környezô iskolákkal a gyerekek érdekében. Anélkül, hogy klasszikus értelemben vett sportiskoláról beszélnénk. – Önök nyilván a Nemzeti Sportstratégia jegyében dolgoznak. – Természetesen. – Látják a gyengeségeit is, például azt, hogy a gyerekek testedzését "bezárja" az iskola falai közé? – A gyengeségeket a gyakorlatban, a megvalósításban látom. Mondhatnám úgy is: a törvény minden jónak a kivitelezését lehetôvé teszi. Nem a testnevelésórák számára gondolok, hanem mindarra, ami a diákok testedzését azon kívül is szolgálja. Itt most megint az emberi tényezôre utalok. Ismerek iskolát, ahol a megszállott testnevelôk valóságos sportparadicsomot hoztak létre. Nyolc sportág között választhatnak a gyerekek, és a tanárok képesek tûzbe is hozni ôket. – Kár, hogy az alkotó kedvet nem lehet törvénybe iktatni… – Viszont semmi nem tiltja a terjedését! Szerencsére, vannak kiváló módszerek, követendô minták. Lehet haladni. De az ifjúság edzettsége, testi-lelki állapota csak részben oktatásügyi, illetve sportszakmai kérdés. A mozgásszegény életmód oka mély társadalmi és szociális jelenségekben keresendô. Most olyan idôszakot élünk, amikor az értékeket még háttérbe tudják szorítani manipulált divatok, a teljesítményt a lötyögés. Nem lehet elvitatni, hogy óriási a szülôk felelôssége: adnak-e megfelelô impulzust, netán életmódmintát a gyermeküknek. Szerencsére, tapasztalható némi elmozdulás, van biztató jel. Ismerek például munkahelyi életmódváltó programot, amely nagyszerûen megy, lelkes résztvevôkkel. A társadalmi méretû váltás lassú folyamat, minden kis lépésnek örülni kell. – És merre lépeget a magyar sport? – Az eddig lezajlott világversenyek tanúsága szerint jobban teljesít, mint tavaly Pekingben. Remélhetôleg így lesz ez Londonban is. – Gonosz vagyok: ha akkor még lesz magyar sport… – Biztosan lesz. Ha pénzügyekben vannak, és nyilván egy-két évig még lesznek is gondjaink, a magyar sport szellemi értékei azokat jelentôs mértékben ellensúlyozhatják. Bízom mindenekelôtt a szakemberek fanatizmusában, alkotó erejében. Meggyôzôdésem, hogy képesek dacolni minden nehézséggel, és a munkájuk átmenti a magyar sport értékeit arra az idôre, amikor jobb feltételek között majd nemcsak álljuk a versenyt a világgal, hanem visszaverekedjük magunkat az élmeSzekeres István zônybe.
MAGYAR EDZŐ
5
A MOB FELHÍVÁSA:
Összeomlás szélén a magyar sport! Az összeomlás szélén áll a magyar sport: százmilliós adóssághalmot görgetnek a szövetségek, teljes anyagi ellehetetlenülés vár az egyesületek többségére, sportolóink nagyrészt lelakott, elavult létesítményekben készülnek, a sportegészségügyi háttér szinte teljesen leépült – állapította meg pénteki ülésén a Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége a szövetségektôl kapott információk alapján. A MOB vezetése ezért felhívással fordul az Országgyûléshez és a kormányzathoz, hogy a jövô évi költségvetés tervezésénél és elfogadásánál garantálja a magyar sport életben maradásához minimálisan szükséges anyagi ráfordítást. Az olimpiai felkészülés támogatása nem tartható a 2009-es szinten, hiszen az reálértékben 800 millió forinttal kevesebb, mint ami 2005-ben jutott a szövetségeknek, és 48 százalékkal kevesebb, mint az elôzô esztendôben. A MOB elnöksége azt kéri, hogy legalább a pekingi olimpia évében folyósított 1.8 milliárdos kormányzati forrást kapják meg az olimpiai sportágak, ellenkezô esetben 2010-re teljesen reménytelen helyzetbe kerülnek a londoni kvalifikációra készülô sportolók. Bajnokaink, érmeseink már eddig is erôn felül teljesítettek, olyan ellenfelekkel szemben vívták ki sikereiket, akik mögött a magyarországihoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul jobb és szilárdabb anyagi, sportszakmai és sportegészségügyi háttér áll. Ôk a mi hôseink, az ország nemzetközileg is ismert és elismert arcai: külföldön jó hírét viszik a Magyar Köztársaságnak, gyôzelmeik határainkon belül ritka örömforrást jelentenek egy olyan idôszakban, amikor milliók számára válnak egyre nehezebbé a mindennapok. Szükség van rájuk, hiszen ôk valós teljesítmény alapján állíthatók követendô példaként a fiatalok elé egy olyan országban, ahol az ifjúság 60 százaléka gyakorlatilag semmiféle testmozgást nem végez – melynek következményei feltehetôen elviselhetetlen terhet rónak a magyar egészségügyre évtizedek múlva. Amennyiben a kormányzati támogatás a jelenlegi szinten marad, realitássá válhat az a vízió, hogy a londoni játékokat követôen alig, vagy egyáltalán nem maradnak példaképként állítható bajnokok. A magyar sport jelene és jövôje a parlamenti pártok és a kormányzat döntésétôl függ: ezért a Magyar Olimpiai Bizottság arra kéri a képviselôket és a kabinet tagjait, ne engedjék el végérvényesen a magyar olimpikonok kezét.
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 6
6 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
BOM SAJTÓKÖZLEMÉNY
A budapesti olimpia ügye a Parlament küszöbén (A FÔVÁROS ÉS A BOM AZ OLIMPIA TÖRVÉNY ÔSZI ELFOGADÁSÁT SÜRGETI) A Fôvárosi Közgyûlés 2008. december 18-án ötpárti támogatással elfogadta a BOM Egyesület által elôkészített, a 2020. évi Nyári Olimpiai és Paralimpiai Játékok rendezésére vonatkozó pályázat-elôkészítésrôl szóló törvény (Olimpia Törvény) tervezetét. Ennek alapján a 2009. augusztus 27-i ülésén a Fôvárosi Közgyûlés egyhangú döntést hozott arról, hogy élve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 101§-ában foglalt felterjesztési jogával, kezdeményezi a Kormánynál és a parlamenti frakcióknál az olimpia törvénytervezet elfogadását. A szavazást követôen Demszky Gábor fôpolgármester, Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke, Ikvai-Szabó Imre, Hagyó Miklós és Horváth Csaba fôpolgármester-helyettesek, valamint az öt parlamenti párt fôvárosi frakcióvezetôinek aláírásával levelet küldenek Sólyom László köztársasági elnöknek, Bajnai Gordon miniszterelnöknek és a parlamenti pártok elnökeinek és frakcióvezetôinek, kezdeményezve ezzel az Olimpia Törvény megtárgyalásának napirendre tûzését az Országgyûlés ôszi ülésszakában. A 2009. augusztus 27-i közgyûlésén a Fôvárosi Közgyûlés újra kiállt amellett, hogy Budapest 2011-ben pályázzon a 2020-as Nyári Olimpiai Játékok és Nyári Paralimpiai Játékok megrendezésére, hiszen a nemzetközi sporteseményre való felkészülés Budapest és az egész ország számára jelentôs elônyökkel, gazdasági felemelkedéssel jár. Budapest vezetése 2008. december 18-án már egyhangúlag elfogadta „Az Olimpia Törvény tervezete" és „A 2020-as budapesti olimpiai nagyprojekt lehetséges helyszínei" címû elôterjesztéseket és támogatta azok Parlament elé való benyújtását. A legutóbbi közgyûlésen felhívták a figyelmet arra, hogy az elôkészületek sikere érdekében elengedhetetlen, hogy a Parlament még az ôszi ülésszak folyamán szavazza meg az Olimpia Törvényt. A fôváros frakciói kivétel nélkül
egyetértettek abban, hogy hasonló politikai konszenzust kell megteremteni a Parlamentben is ebben az össznemzeti ügyben, ezért mindent el kell követni azért, hogy a parlamenti képviselôk megfelelô tájékoztatást kapjanak, és pontos információ birtokában döntsenek errôl az ország életében kiemelkedô jelentôségû témáról. Éppen ezért a közgyûlést követôen a város elöljárói a BOM elnökével együtt aláírták azokat a leveleket, amelyeket a kormány és a parlamenti pártok vezetôinek küldenek el. Bajnai Gordon miniszterelnöknek és az öt parlamenti párt vezetôjének és frakcióvezetôjének írt levelekben beszámolnak törekvéseikrôl és találkozót kérnek tôlük, hogy részletes szakmai prezentáció keretében ismertessék a parlamenti szavazáshoz az olimpia megpályázásának részleteit, célját és jelentôségét az ország felemelkedésében, valamint az olimpiai fôhelyszínnek kijelölt északcsepeli területek fejlesztésének nemzetgazdasági projektté nyilvánításának fontosságát. A közgyûlést követôen bejelentették, hogy szintén levélben közösen felkérik Sólyom László államfôt, hogy egyeztetésre hívja össze az öt parlamenti párt vezetôjét a Budapest 2020 pályázat ügyében, valamint felkérik Schmitt Pált, a MOB elnökét, hogy vegyen részt a találkozókon. Demszky Gábor fôpolgármester beszédében elmondta: „Végtelenül örülök, hogy a mai megosztott helyzetben a Budapest 2020 ügye még mindig össze tudja kovácsolni a város érdekében munkálkodó fôvárosi frakciókat. Megismétlôdött a tavaly téli egyhangú támogató szavazás, ami nagyon felemelô pillanat volt. Fontos, hogy a mindennapi küzdelem mellett legyenek olyan célok és tervek, amelyek mellé állhatunk. Én a magam részérôl ígérem, hogy az egyeztetô találkozókon mindent el fogok követni azért, hogy sikeresen meggyôzzük az ország vezetôit, hogy segítsenek az összefogásban, és szavazzák meg még az ôszszel az Olimpia Törvényt, hiszen Buda-
pest mellett Balatonfüred, Debrecen, Gyôr, Szeged és Székesfehérvár is igen jelentôs mértékben profitálna az olimpia rendezéshez kapcsolódó fejlesztésekbôl." Tarlós István, a fôvárosi Fidesz frakció vezetôjének álláspontja szerint a nagyszabású fôvárosi és országos infrastrukturális és sportlétesítmény fejlesztések megvalósulásán túl az olimpiának felbecsülhetetlen szerepe lehet a mozgássérültek közlekedésének akadálymentesítésében, mely elengedhetetlenül szükséges feltétele az Európa nyugati részéhez való felzárkózásnak. De ugyanilyen fontos hozadéka lehet oktatás és nevelés területén, mely elengedhetetlen része a versenysport utánpótlás-nevelésének és az egészséges társadalomnak. Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke kijelentette: „Magyarország leszakadásának egyik fô oka, hogy az elmúlt két évtizedben többnyire rövid távú és öncélú szemlélet mozgatta a gazdaságpolitika irányítóit. Egy igazságtalan szociális rendszer fenntartása miatti mértéktelen eladósodás mellett kizárólag a privatizációban és a multinacionális vállalatok adókedvezményekkel való idecsalogatásában látták az ország fejlôdését, miközben megfeledkeztek a hazai erôforrások megfelelô kiaknázásáról, a megtakarítások ösztönzésérôl, a sikerágazatainkban való specializálódásról, a hosszú távú országfejlesztési víziókról és a sikeres élsport gazdaságra való jótékony hatásáról. Az olimpia megpályázása, elnyerése és megrendezése sokkal több, mint egy egyhónapos sportrendezvény, az a gazdaságpolitikai szemlélet és sebességváltásnak, valamint az ország fejlesztésének a legjelentôsebb eszköze lehetne, mely egyértelmûen segítené az európai uniós pénzek még hatékonyabb lehívását és elosztását, és így a gyorsabb felzárkózást. Elôbb utóbb Közép-Kelet Európa is rendezni fog olimpiát, és az az ország, amelyik elôször elnyeri majd a rendezés jogát az legalább 50 évre elszívja a levegôt a többi elôl, ezért fontos, hogy Budapest nyerjen. De ehhez elsô lépésként szükség van az Olimpia Törvény elfogadására."
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 7
MAGYAR EDZŐ
7 Fotók: Záhonyi fotóügynökség
2009/3 ■
„Két centiméteren múlik: élet vagy halál" STORCZ BOTOND SZÖVETSÉGI KAPITÁNY ELSÔ IGAZI VIZSGÁJA UTÁN, LONDONIG ELÔRETEKINTVE Az idôsebbek (akik ugye, idôben abbahagyhatják – „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell…") talán még emlékeznek arra, hogy milyen viták dúltak a római olimpián (1960), a 100 méteres gyorsúszás döntôje után, amikor is egyszerre ütött a célba az ausztrál Devitt és az amerikai Larson (55.2); akkoriban még nem volt célfotó, a célbírák szeme döntött, s ebben az esetben az „auszi" mellett, noha a lelátókon (s a képernyôk elôtt) inkább a szalmaszôke amcsi fiút „érezték" gyôztesnek. Akárhogy is, milliméterek – vagy annyi se – döntött az aranyéremrôl. Devitt az égbe ment, Larson… a kukába. Sírni a gyôztesnek szabad, a másodiknak ajkára fagyhat a mosoly. Azóta sokat fejlôdött a technika, ma már a legkisebb különbséget is ki lehet elemezni, de hogy ilyesmire kajak-kenuban is szükség lehet, kevesen gondolták a mostani kanadai világbajnokság elôtt. Ezer méteren a magyar nôi négyes négy ezredmásodperccel verte a nagy rivális németeket, ez kb. két centis különbségnek felel meg, ôrület. Sorsdöntô pillanat volt ez Dartmouth-ban magyar szempontból, hiszen azon az augusztusi szombat délelôttön nem úgy kezdôdtek a döntôk, ahogyan azt az elkényeztetett magyar sportrajongók korábban megszokták. Magyarok a vert mezônyben! És közöttük Peking kenukirálya, Vajda Attila is, aki még egy dobogós helyezést sem tudott el-
csípni. A borúlátók máris megkezdték a nagy visszaszámlálást, no fiú (jó Storcz Botond kapitányunk!), hogyan jön itt össze a „bevállalt" öt aranyérem?! Nos, végül összejött, nem is akárhogyan. A megszerzett tizenkét érembôl hat volt arany, négy ezüst és két bronz. (És az összesített pontversenyben az elsô hely!) Igaz, ezúttal nem is kicsit, megbillent az egyensúly, a lányok vitték a prímet, az erôsebb nemnek csak három érem jutott – a sportág hazai egét a hölgyek aranyozták be. Mit érzett vajon a kapitány, amikor Vajda Attila látványos veresége után újra kellett indítania agyi komputerét? Vagy hát, „civil" esélylatolgatásnak éles helyzetben már nincs helye? – Nem tagadhatom, hogy bizony voltak „érzéseim". Döbbenet volt bennem, még akkor is, hogy biztos aranyérmekkel sohasem lehet számolni, az esélyesség mindig nyomja a versenyzô vállát. De az elsô és a nyolcadik hely között mégis óriási a különbség. Attilával valóban éremszerzôként számoltunk. – Kiértékelték már együtt a történteket? – Erre csak most kerül majd sor. Közvetlenül a versenyek után nem szerencsés azonnal a „kések megforgatása", aludni kell néhányat a történtekre. A világbajnokság után mindenki szabadságra ment, én is, most kezdtem hozzá az értékelô gondolatok összeállításához, s
hamarosan személyre szólóan is sort kerítünk az események elemzésére. Attilára visszatérve, vele kapcsolatban nyilván az az alapvetés, hogy nyerjen. Ami ezúttal zavaró volt, az a látványos visszaesése, s a magam részérôl ezt elsôsorban lelki okokkal tudom magyarázni. Túl nagy terhek voltak rajta az utóbbi idôben, s mindig hozta magát, idén Európa-bajnok volt, világkupát nyert, sokan kezdtek vele úgy számolni, mint aranyszerzô bizományossal. Persze, ne feledjük, azért most is besöpört egy ezüstérmet, a 200 méteres váltóban. – Ez a világbajnokság volt az új kapi tány tulajdonképpeni megmérettetése. Volt-e valami gyomortáji szorítás a versenyek elôtt, hiszen talán nem túlzás úgy gondolni, hogy ez a vb meghatáro zó volt a távlatokat tekintve. Kudarcot kell-e magyarázgatni, vagy lehet to vábbhaladni a megkezdett úton? – Nem volt bennem görcs. Úgy gondoltam: ha nem is lesz sikeres a válogatott, magamnak elmondhatom, hogy az elképzeléseim szerint dolgoztam végig az elmúlt bô fél évet. Persze, ha ez a „legjobb tudásom szerint" nem igazolódik, akkor mindenképpen el kell gondolkodnia az embernek. Szerencsére a dolgok úgy alakultak, hogy nem kényszerültem alapvetôen felülbírálni kapitányi elképzeléseimet. Ebben a sportágban a válogatott irányítójának legfôbb felada-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 8
8 MAGYAR EDZŐ ta az alapelvek lefektetésén túl a négyesek kialakítása, munkájának eredményességét elsôsorban itt lehet lemérni. – Ha ezt vesszük, akkor most meglehetôsen vegyes volt a kép. – Valóban. Hiszen volt olyan négyesünk, amelyik várakozáson felül teljesített, volt, amelyik icipicit alatta maradt, de olyan is, amelyik hozta magát. A felkészülés során a legkiélezettebb helyzet a nôi négyes körül alakult ki, itt voltak a legkomolyabb nézeteltérések, ha összecsapásoknak nem is nevezném ôket. – Lehet mondani, hogy folytatódtak a korábbi, Peking elôtt magasra csapó viták? – Ez már alapvetôen más helyzet volt, végeredményben pedig összeállt egy jó csapat. A beülôk különbözô egyesületekbôl kerültek ki, akik más és más edzônél dolgoztak, de most együtt tudtak világbajnokságot nyerni. És ez ennek az évnek a legpozitívabb fejleménye. A férfiaknál egyelôre még nem hozta meg a közös munka a maga gyümölcsét, úgy látom, hogy a jövôben itt még erôteljesebben kell belenyúlnom a folyamatokba. A mostaninál sokkal tudatosabban kell alakítanom a csapatokat, beleszólni a válogatásba. Egyébként a férfi négyes ugyanúgy ötödik lett most, mint tavaly, vagyis nem történt visszaesés, igaz, elôrelépés sem. Nem érdemes arról beszélni, hogy nyolcszáz méternél még másodikak voltak, az ötödik az ötödik, pont. Valamit máshogy kell csinálni! – Ha értékelésrôl beszélünk, akkor nyilvánvalóan nemcsak az éremszámot kell számba venni, hanem az új kapitány elsô fél esztendejét, ami ezekhez az eredményekhez vezetett. – Ha az összképet veszem, akkor pozitív a szaldó, árnyaltabb azonban a kép, ha szakágakra bontom a teljesítményeket. Mert míg a nôi szakág maximálisan teljesített, a férfi kajakban és a kenuban bizony… „vannak még hibák". A nôk teljesítményét felesleges ragozni, az eredmények önmagukért beszélnek: négy olimpiai számból mind a négyet megnyerték, ennél jobbak nem lehetnek. (Megjegyezve, hogy a negyedik versenyszámot menetközben „kapták meg" a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.) Az ô teljesítményükön nem rontott, hogy a négyes kis különbséggel vereséget szenvedett kétszáz méteren, az ezer kettesünk pedig harmadik lett. Ha a kenus szakágat nézem, nem is biztos, hogy mi szerepeltünk sokkal gyengébben a korábbiaknál, sokkal inkább a nemzetközi mezôny erôsödésérôl kell szólni. Ez a világbajnoki mezôny sokkal erôsebb volt az Európa-bajnoki-
■
2009/3
Másodszor Dartmouth-ban Háromszoros olimpiai bajnokként és szövetségi kapitányként tért vissza a ka nadai Dartmouth-ba Storcz Botond idén augusztusban a 37. síkvízi világbajnokság színhelyére, ahol 1997-ben három arany- és egy ezüstéremmel mutatkozott be a világnak (500 és 1000 egyes, kajak négyes 500 m, illetve 1000 m). (Egy év vel korábban egy kellemetlen szalmonellafertôzés miatt csúszott le az atlantai olimpiáról, de szerencsére Sydneyben és Athénban kárpótolhatta magát.) A vb elôtt azt nyilatkozta, hogy nosztalgiából mindenképpen maga is evez egyet a helyszínen, de persze nem az emlékezéssel töltötte idejét. Az utazás elôtt öt aranyérem megszerzését tûzte ki célul, de – mint mondta – elégedett igazán akkor lesz, ha a csapat a londoni olimpián teljesít majd jól. „Menetközben, minden évben vannak világbajnokságok, amelyek az esztendô fô versenyét jelentik, hogyha azok jól sikerülnek, akkor visszajelzést kapunk, jó úton halad a válogatott. Tudom, hogy a munkámat a válogatott sikeres szereplésén keresztül mérik." Az 1975-ös születésû Storcz Botond Angyal Zoltántól vette át a szövetségi kapitányi váltóbotot, aki tizenkét évig töltötte be ezt a tisztséget, s bizonyult a magyar kajak-kenusport legeredményesebb kapitányának. nál. A Sáfrán testvérek Eb-t nyertek, most negyedikek lettek, a négyesünk ezüstérmes volt az Eb-n, most a hatodik helyen végzett. Cserélôdött tehát a mezôny. Vajdáról már beszéltünk. De ô is csak önmagához képest okozott csalódást. Férfi kajakosaink mindenképpen elôreléptek az elmúlt két esztendôhöz képest, különösen, ha azt is tudjuk, hogy itt a legszélesebb és legerôsebb a nemzetközi mezôny. – Kétségkívül nagyon el vagyunk kényeztetve ebben a sportágban, csak az érmeket szeretjük „számolni", a helyezésekre mintha legyintenénk. A magyar férfimezônyben kifutott a legutóbbi nagy generáció, néhányan maradtak, úgymond, mutatóban (Kammerer), vagyis amolyan köztes helyzetben vagyunk most? – Mindebben megfigyelhetô egyfajta hullámzás. A Szabó, Bakó korszakot mintegy tizenkét évvel követte Gyulay és Csipes, ugyanígy követte ôket a mi korosztályunk, Vereckei, Kammerer. Vagyis éppen ideje volna, hogy megint feltûnjék egy újabb nagy generáció; hogy a nyolcvanhetes-nyolcvannyolcas születésûek kisöpörjék a mostani válogatottakat. Ilyen tekintetben azonban „késésben" vagyunk, hiszen ezen a vb-n még mindig a harmincegy éves Kammerer Zoltán volt a legeredményesebb férfikajakosunk a maga ezüstérmével (Kucserával 500 kettesben). – Miközben szerencsére az idei ifjúsági Eb és vb is magyar éremesôvel zá rult. – Az én egyik nagy feladatatom éppen az, hogy hogyan lehet nem mesterségesen építgetni a jövôt ezekkel a fiatalokkal. A „nem mesterségesen" alatt azt értem, hogy nem tartom szerencsésnek hatalmi szóval lecserélni az „öregeket", mondván: kapjanak lehetôséget a fiatalok is. A lehetôségért meg kell küzdeni, ahogyan a korábbiak is megtették azt. Kammerert is a vízen
kell legyôzni, nem születési anyakönyvi kivonattal. Többek között ezért is van szükség a sok edzôtáborra, a közös munkára, hogy a fiatalok is testközelbôl érezzék: mi az, válogatottnak lenni. Ez mindenkinek jót tesz. Az élen levô korosztálynak sem árt, ha érzik, hogy vannak, akik ott lihegnek már a nyakukban. Említettük már, hogy a férfi szakág ereje a mostani világbajnokságon is kitûnt. Tudnivaló, hogy a férfi kajak mezônye itthon is nagyobb, mint a nôi kajaké és a kenué együttvéve. Nagyobb mezôny, kiélezett küzdelem. Ha nem tûnik túl merésznek, akár azt is mondanám, hogy a férfi kajak – nemzetközi színvonalát tekintve – vetekszik az úszással és az atlétikával, ha a befutókat nézzük. A három szakág közül itt tapasztalható a leglátványosabb fejlôdés. – Mindig is az igazán kisportolt férfiakra mondták azt, hogy „kajakos" alakok. De hát, éppenséggel a lányokra sem panaszkodhatunk… – Nem vitás, a kajak-kenu egészében véve „férfias" sportág. Annál sajnálatosabb, hogy a NOB láthatóan szorítja vissza a kenu szakágat; az eddigi négy versenyszám helyett Londonban már csak háromban küzdhetnek az aranyéremért. Míg Pekingben hat kenus tudott rajthoz állni (két egyes, két páros), Londonra már csak egy páros marad, vagyis a lehetséges helyek száma kettôvel lesz kevesebb. Ugyanakkor férfi kajakban tíz fô a maximális induló létszám. Érthetô hát, ha az egyes országokban is egyre inkább a kajakra összpontosítanak. – Van erre a leépítésre szakmai magyarázat? Ízlésbeli indokokra is gondolhat az ember, hiszen minden téren a „pörgôsebb" sportágak, versenyszá mok kerülnek elôtérbe, s kétségkívül a kéttollú kajaklapát jobban pörög, mint az egytollú kenulapát. – Egy kajakostól talán furcsa, hogy a kenusokért „sír", de most Kanadában
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 9
2009/3 ■ ebben nem voltam egyedül. Nem találkoztam olyan szakemberrel, aki helyeselte volna a mostani NOB-döntést. Az érdekes csak az, hogy a bizottságban ugyanazok az országok szavazzák meg a változásokat, amelyeknek sportági képviselôi vitatják azokat. A lányokra mégis visszatérve: az, hogy Kovács Kati most is nyert, sajnos, nem újdonság, és azért mondom, hogy „sajnos", mert ezt mindenki olyan természetesnek veszi, mintha ehhez nem is kellene Katinak mást csinálnia, csak odaevezni a rajtvonalhoz. Még az sem okozott, úgymond, „meglepetést", hogy négy aranyérmével beérte a huszonhét világbajnoki gyôzelmével korábban utolérhetetlennek vélt német Birgit Fischert (szerencse, hogy az olimpiák tekintetében még van miért kapaszkodnia nagy elôdje után). Viszont Katinak még van ideje, ha azt vesszük, hogy Fischer jóval negyven felett is a világ elôtt evezett. A vb elôtt az egyik fô kikötésem az volt, hogy olimpiai távon egy napon csak egy számban indulhat mindenki, ezért nem mehetett Kati Janics Natasával 500 kettest, s a Szabó, Kozák páros sikere után ezt utólag sem lehetett vitatni. Úgy vélem, ez a döntés nem merevség a részemrôl, hiszen az olimpia egészen különleges összpontosítást, odafigyelést igényel, s ennek már a felkészülésben is érzôdnie kell. Nem lehet a szoros idôbeosztás miatt megosztani a lelki energiákat, még ha a testiekkel nem volna is baj. A gyôztes egységgel új páros mutatkozott be, amelyik magabiztos versenyzéssel megverte a világot. Ez
MAGYAR EDZŐ amolyan újdonságnak számított, s nemcsak hazai vonatkozásban, hanem nemzetközi vizeken is. – Egyben igazolása is a kapitányi elgondolásnak. – Szerintem nem elsôsorban ezt kell nézni. Ezt a párost különben sem én ültettem össze, Csipes Ferenc edzôi érdeme a siker. De azt talán aláhúzta, hogy egy jó képességû csapatban megoszthatók a feladatok, hiába érzi valaki úgy, hogy ô bizony el tudja vinni egy napon az egyest és a párost is. Néha persze összejöhet, de általában nem ez a jellemzô. Ha nem feltétlenül szükséges, nem jó egy lapra feltenni mindent. Kati választás elôtt állt, hiszen ô egyesben és párosban is nyert a válogatókon, rajta múlt, hogy melyik számot választja. Az ô döntése volt az egyesbeli indulás. – Mondható-e, hogy versenyzôként Storcz Botond igazi csapatember volt, ezért is érthetô, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektet a csapathajók összekovácsolására? – Nem hinném, hogy nekem „csapatember" lett volna az állandó jelzôm. A mi négyesünk annak idején négy nagyon erôs egyéniségbôl állt, bár igaz, hogy amikor beültünk a hajóba, akkor az egységet tartottuk szem elôtt. Egy hajóban nem lehet négyfelé evezni, s szerintem ez a „felismerés" hozta meg a mostani nôi négyes sikerét is, amit igen nagy dolognak tartok, fôként az elôzmények ismeretében. Korábban is négy nagyszerû versenyzô ült a hajóban, de talán akkor nem tudták úgy félretenni
9
az egyéni sérelmeiket, mint most. Idén elfelejtôdtek a lehúzó ellentétek. – Ez azért kívülrôl nem mindig látszott így. Gondolok arra a látványos vitára, amely a szegedi világkupát megelôzôen zajlott a „szegediek" és ön között, mármint, hogy „hatalmi szóval" elrendelte a közös szolnoki edzéseket. Mennyire volt ez tudatos, netán egyenesen provokálta ezeket a vitákat: vagy azért, hogy elôrehozza az „összecsapásokat", vagy azért, hogy bizonyítsa, ki az úr a háznál. – Ezek szerencsére nem rejtett ellentétek voltak, vagyis fel lehetett készülni rá. Mindjárt az elsô rangsoroló versenyre Katiék nem voltak benevezve, nekem kellett döntenem, hogy induljanak vagy se, ebbôl is volt már vitám. A „bili" azonban akkor borult ki, amikor a Világ Kupa elôtt nem akartak Szolnokra jönni edzôtáborba, vagyis nem az általam megjelölt helyszínen akartak készülni a versenyre. Egy hetem volt arra, hogy felkészüljek a „szegedieknek" erre a válaszára. Magamban eldöntöttem, hogy ha tényleg nem jönnek, akkor nem indulhatnak a versenyen, ami azért minden szempontból nagy hátrány a versenyzôknek, s a szempontok között a szponzorigények teljesíthetôségérôl sem szabad megfeledkezni. Nem beszélve a hálás hazai közönségrôl! – Botrány lett volna? De legalábbis kellemetlen kérdésekre kellett volna válaszolniuk a renitenseknek? – Tisztában voltam azzal, hogy ez sokak szerint szokatlan keménykedés, de világossá tettem mindenki számára,
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 10
10 MAGYAR EDZŐ hogy milyen keretek között tudom elképzelni a közös munkát. Eredetileg hétfôn kellett volna megjelenniük Szolnokon, de csak kedden jöttek; az én engedékenységem az volt, hogy ebbôl az egy napból nem csináltam kabinetkérdést. Szolnokon rendes edzésmunka folyt, kicsinyes viták nélkül, Szegeden aztán mindkét négyes jól szerepelt. Azt már csak érdekességként említem, hogy a vb elôtt éppen Csipes Feri kérte, hogy Szolnokra jöhessenek edzôtáborozni. Igaz, errôl már nem cikkezett a sajtó. – „Kati néni", Rozsnyói Katalin körül is mintha megnyugodtak volna idén a kedélyek. Ô maga is szokatlanul kompromisszum-késznek bizonyult a közös munkában, ami persze nem jelenti azt, hogy engedett volna az elveibôl. Lecsitultak a tavaly még fortyogó indulatok, és vajon átmenetileg-e vagy végleg? – A vízen nemcsak a versenyzôk, hanem – olykor – az edzôk is összecsapnak, idôrôl idôre a felszínre kerülnek lappangó ellentétek, s ezekkel csak akkor van baj, ha a közös munka, az eredményesség rovására megy. Mert lehet éppenséggel kelesztô kovász is. A négyes mostani sikerének azért is örülök különösképpen, mert ebben a hajóban Csipes Ferenc, Kovács László és Rozsnyói Katalin versenyzôje is szerepelt, és tényleg „egy csapat" voltak. Nem biztos, hogy jó barátnôkként ültek be a hajóba, de aztán az eredményes, jó hangulatú munka az emberi kapcsolatokat is javította, ahogyan ez lenni szokott. – Mennyiben kellett mindehhez a kapitány különleges diplomáciai érzéke? – Nem hinném, hogy különösebb diplomáciai érzékkel dicsekedhetnék, meg aztán: egyelôre az egész sportág számára inkább nagy kérdôjel vagyok. Mert versenyzôként ismertek ugyan engem, de vezetôként természetesen nem. Nekem korábban senkivel sem volt konfliktusom… – Ezt hadd cáfolom kapásból! Hiszen a sikernégyesnek éppen az edzôjükkel, Fábián Lászlóval („Öcsivel") volt nagy csattanása, vagy nem jól emlékszem? – Ó, hát az nagyon régen volt…, azóta már vele is teljesen rendben vagyok. Nos, visszatérve a fogadtatásomra: én mindenekelôtt arra törekedtem, már a kapitányi bemutatkozáskor is, hogy mindenki számára érthetôek legyenek a… határvonalak. – Vagyis „új" embert kellett megismerni az új helyzetben? Kinevezését is megelôzték bizonyos viták, ami természetes, de talán azoknak is okozhatott késôbb meglepetést, akik a legfôbb támogatói voltak. Ami megint csak nem szokatlan, hiszen „új mûsorhoz új férfi
■
kell". Más karakter a versenyzôé és más a szövetségi kapitányé. – Ez egy mérhetô sportág, vagyis szerintem itt nem lehet akkora szerepe az egyéni rokonszenveknek, mint más sportágakban, tehát nem hiszem, hogy bárki is valamiféle „kartársi megértésben" reménykedhetett, amikor új szerepemben megjelentem a színen. Az azonban biztos – s ezt folyamatosan megélem –, hogy mennyire más a döntéshozó helyzetébe kerülni. Itt már máshogy megy bôrére a játék, az igeneknek-nemeknek tétje van, nem lehet „jópofizni", megkerülni a vitás (szakmai, emberi) kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy versenyzôként olykor én is megengedtem magamnak olyan stikliket, amiket most kapitányként nem tudok elnézni. De ezen szerintem egyetlen érett ember sem akadhat fenn. A dolgok változnak, és mi is változunk velük. – Más a kapitányi nézôpont, mint a versenyzôé. – A felelôsség más, alapvetôen! A hajóban ülve mondhattam, hogy engem nem érdekel „a" válogatott, csak Storcz Botond, vagy a négyesünk szereplése, most viszont nem egyes emberekért, hanem mindenkiért felelek. – Túljutott már az összecsiszolódás idôszakán? A jó világbajnoki eredmények vélhetôen ebben is sokat segítenek. – Az edzôkkel talán nehezebb elfogadtatnia magát egy fiatal embernek, hiszen nyilvánvalóan nem tett le még annyit az asztalra, mint a nála idôsebbek. Hiába hogy a versenyzô eleve tiszteli az edzôket az eredményeikért, s ez fordítva is igaz. De kapitányi szerepkörben megváltozik a hierarchiai viszony, s ehhez talán mindkét félnek idomulnia, szoknia kell.
2009/3
– Durva kérdés volna, ha feltenném: miért ambicionálta a kapitányi poszt megszerzését? – Röviden azt tudom erre válaszolni, hogy a sportág iránti szeretetem volt a döntô. 2005-ben egyszer már abbahagytam a versenyzést, aztán Peking elôtt újrakezdtem, de nem sikerült kijutnom az olimpiára. Úgy éreztem, nem tudnék megint eltávolodni a sportágtól. Különben is, akit a Duna szaga egyszer megcsapott (hogy az ismert Moldovakönyvre utaljak), az amúgy is nehezen fogadja el, hogy végleg a partra kerül. Én eddigi harmincnégy évembôl huszonhetet töltöttem el vízen; hárman vagyunk fiúk, testvérek, közel laktunk a Dunához, el sem tudtuk volna kerülni… Ha pedig úgyis ott „kell" lenni, akkor miért ne csináljon az ember valami igazán hasznosat. A sportág szempontjából hasznosat! – Gondolkozott-e azon, hogy milyen távra érdemes terveznie kapitányi pályafutását? Megcélozta-e titokban az Angyal Zoltán-féle „maratont"? – Változóban van a sportág helyzete, hiszen egyre bôvül, erôsödik a nemzetközi mezôny, új országok lépnek a legjobbak közé, és a világ újrafelosztásában nyilván nekünk, magyaroknak is újra kell gombolnunk a (nagy) mellényt. Nem ülhetünk a babérjainkon, keményen meg kell küzdenünk azért, hogy újrapozícionáljuk magunkat. Sajnos, a tendenciák az utóbbi idôben lefelé mutatnak, Sydney idején voltunk a csúcson, attól kezdve nem lehet nem észrevenni a hanyatlás jeleit, és mindebben természetesen benne van a magyar sport általános hanyatlása is. Nem a pekingi két aranyérem a baj, hanem az, ami e
Macon és Dartmosuth Nem azért említjük ezt a két városnevet, mintha a legutóbbi kanadai vb ma gyar eredményeit kívánnánk összevetni az 1954-es csodaszerepléssel, hanem mert néhány adattal jól megvilágítható a sportág nemzetközi fejlôdése – ötvenöt év távlatában. Maconban 15 versenyszámban mérték össze erejüket a résztvevôk (s országonként még két-két egység indulhatott!). Öt ország osztozott az aranyérmeken (Saar-vidék akkor még külön indulónak számított, de a statisztikák az eredményeit ma az NSZK-nak adják): Magyarország 6, Svédország 4, NSZK (Saar-vidékkel) és Ausztria 2-2, Csehszlovákia 1. Az összesen 45 érem 9 ország között osz lott meg: Magyarország 16, Svédország 8, NSZK 7, Csehszlovákia 5, Ausztria 4, Franciaország 2, Románia, Norvégia, Dánia 1-1. A dartmouthi hasonló adatok: 27 versenyszámban 9 ország szerzett aranyérmet (Németország és Fehéroroszország 7-7, Magyarország 6, Spanyolország, Üzbegisztán, Lengyelország, Ausztrália, Azerbajdzsán, Litvánia, Oroszország 11), és összesen 20 ország osztozott a 71 érmen (Németország, Fehéroroszország, Magyarország, Spanyolország, Oroszország, Azerbajdzsán, Lengyelország, Litvánia, Üzbegisztán, Franciaország, Svédország, Szlovákia, Ausztrália, Ukrajna, Kanada, Dél-Afrika, Kuba, Olaszország, Portugália, Románia – versenyszámonként minden országot egy-egy hajóegység képviselhetett). Egyébként 1997-ben a magyar csapat 8 arany-, 6 ezüst- és 2 bronzéremmel bizonyult az akkori világbajnokság legeredményesebb résztvevôjének.
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 11
MAGYAR EDZŐ 11
2009/3 ■
mögött látszik, vagy nem is mindig látszik, de feltétlenül érzôdik. Szervezettség, anyagiak, távlatos gondolkodás. A mi sportágunk látszólag nincs a legrosszabb helyzetben, de azt látni kell, hogy a lehetôségeink egyre szûkülnek, miközben más nemzetek látványosan lépnek elôre. Bizony, nagyon nô a konkurencia. A környezeti változások gyakorlatilag kiszorítják sportágunkat a Dunáról, új pályák kellenek, de önmagában az még nem oldja meg az utánpótlás helyzetét, hiszen a gyerekeknek el is kell jutniuk oda, vagyis nem lehetséges csak az elitképzésre összpontosítani. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de mi is rákényszerülünk arra (a kajaksportban is), hogy új kérdésekre megkíséreljünk új válaszokat adni. Új és okos válaszokat. Dartmouth-ban látványosan szélesedett a mezôny. Kilenc ország versenyzôi szereztek aranyérmet (köztük Spanyolországé, Ausztráliáé, Litvániáé), és húsz ország osztozott az érmeken (benne Franciaország, Kanada, Dél-Afrika, Kuba, Portugália). Ha eltekintünk a fehéroroszok látványos teljesítményétôl (hét aranyérem!), s az éremtáblázaton élen végzô Németország (tizennyolc érem) tarolásától, inkább kiegyenlítôdésrôl beszélhetünk. Néhány évvel ezelôtt még rémhírek terjengtek arról, hogy a sportágunk lekerülhet az olimpiák mûsoráról, ha nem is a mezônyök, de az élmezônyök szûkössége miatt. Ez a veszély mára elhárult. Szerintem senki sem vádolhat minket azzal, hogy elitklub vagyunk, és egyre kevésbé leszünk azok. A kajak-kenu ki-
fejezetten lendületet vett, és ez biztosítani látszik olimpiai jövôjét is. – Kik voltak ennek a vb-nek a legnagyobb egyéniségei? – Nem hazabeszélek, ha azt mondom: Kovács Kati volt ennek a világbajnokságnak legnagyobb egyénisége, s nem csak azért, mert ô volt a legeredményesebb a négy arany- és egy ezüstérmével. A férfikajakozók közül a német Rauhe emelkedett ki, aki a két rövidtávon szerzett aranyérmet (500, 200 m). Kenuban Menkovot kell említeni elsôsorban (1000 m), ô ezúttal Üzbegisztán színeiben versenyzett. A legnagyobb meglepetést persze a fehéroroszok okozták a világnak; hét aranyérmükkel valósággal hengereltek. Az ember kíváncsi volna, hogyan sikerül nekik ilyen tudatosan, hosszú távon menedzselni az egységeiket, de hát, a kulisszák mögé nem könnyû bepillantani. – Egy biztos, hozzá kell szoknunk, hogy elôbb-utóbb ebben a sportágban sem centiméterek, de majd milliméterek döntenek a befutóknál. Nôi négyesünk célba érése után a lányok arcán is tanácstalanság volt látható, annyira nem lehettek biztosak a gyôzelmükben. – Valóban olykor két centiméteren múlik: „élet vagy halál". Mert a négyezred másodperc ennyinek felel meg. Szerencsére a technika ma már a legkisebb különbséget is képes hitelesíteni. – Szemben a televíziós közvetítéssel, amely most Dartmouth-ban egészen katasztrofális volt. – Nem is nagyon értettük, hogy a kanadai rendezôk miért nem vették át a korábbi világversenyek jó technikai
megoldásait. A kínaiaknak például nem derogált, hogy tôlünk, magyaroktól tanuljanak, például a mezônyt felülrôl kísérô kamerák alkalmazásával. Pedig a nézôk kiszolgálása kulcskérdés ebben a sportágban is, nem véletlen, hogy a nemzetközi szövetség, illetve a NOB is a látványos szakágakat preferálja, így került a mûsorba a 4 x 200 méteres váltó, amely most mutatkozott be világbajnokságon. Szerencsére mi, magyarok ebben jól szerepeltünk, két számban is (nôk és kenu) ezüstéremig jutottunk. – A kanadai világbajnokság mostani beszélgetésünk témája, de újra meg újra az olimpiáról esik szó, biztosan nem véletlenül. Kézenfekvô, hogy Londont, az 2012-es olimpiát se kerüljük meg. Az olimpiász elsô versenyévén vagyunk túl, s jól tudjuk, hogy a mai sportban már nincs „levezetô év", minden nagy verseny a felkészülést szolgálja. Tudna valamit a „londoni csapatról" is monda ni? Természetesen nem jóslásra gondolok. – Azt hiszem, akkor egy „vegyes" csapatunk lesz majd, benne a kipróbált régi emberekkel, de már sok új, a most következô évek kohójában edzôdô fiatallal. – E szerint Kovács Katival mindenképpen számol? – Katival nem lehet nem számolni. Szerintem ô addig lesz a világ élvonalában, ameddig akar. – És a kapitány? – Hogyan? Ja, értem. Én versenyzôként is mindig olimpiai ciklusokban gondolkodtam, azt teszem most is. Kocsis L. Mihály
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 12
12 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
Úszó világbajnokság 2009 – Róma Sós Csaba, Tóth Ákos Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Úszás és vízisportok tanszék, Budapest E-mail:
[email protected]
Az elsô vb óta (1973, Belgrád) az idén Rómában rendezték öt vizes sportág 13. világbajnokságát. Minden szempontból rendkívüli érdeklôdés elôzte meg az úszósport nagy seregszemléjét. A szakemberek, sportvezetôk, menedzserek, sportszergyártó cégek, maguk az úszók többek között az alábbi kérdésekre vártak választ: • Hol tart a világ úszósportja egy évvel az Olimpia után? • Milyen technikai, felkészülési, taktikai, versenyeztetési újdonságokat hoz a 2009es év? • Milyen hatással lesz a 2008 óta tartó „ruha-háború" az idei eredményekre?
Fotók: Záhonyi fotóügynökség
Elöljáróban - mintegy bevezetôként az elsô kérdésre az eredmények, a mezônyök, a versenyszámok értékelése, elemzése alapján tudunk válaszolni. A második kérdés szempontjai, amelyek valódi, élô szakmai kérdések, szinte említésre sem kerültek, mivel hónapok óta egyetlen kérdés foglalkoztatta az úszósporthoz közelállókat: a ruhakérdés. A harmadik már jóval a vb elôtt, alatt az érdeklôdés középpontjába került, teljesen háttérbe szorítva a szakmát. Az edzôk, versenyzôk, menedzserek természetesen nem akartak lemaradni a legjobb úszómezért folytatott versenyben, sok idôt szenteltek egymás megfi-
gyelésére, a legjobbnak vélt ruhák beszerzésére. Végül három héttel a verseny elôtt véglegesült a használható mezek listája. Miután valóban ez a téma uralkodott hónapokon keresztül, engedtessék meg egy-két gondolat. Magától értetôdô, hogy minden sportág fejlôdését jelentôsen befolyásolják a technikai újítások. Atlétikában, a rúdugrásban a régi fém-, majd bambuszrúd helyett ma már a mûszálas rudat használják. A teniszezôk már nem is emlékeznek a kisfejû faütôre, a kajak-kenu hajóépítôi is a legkorszerûbb anyagokat használják a minél ki-
sebb súrlódás érdekében. És hol vannak már az úszóversenyeken használt parafa elválasztó kötelek, a beton hullámfogók, a kézi idômérés? Vagy emlékezzünk Helsinki bajnokainkra! A verseny után, a medencébôl kijôve 23 liter (kg) vizet csorgattak ki a jól szabott pamut dresszükbôl! A technika természetes, normális ütemû fejlôdése és hatása elfogadható minden sportágban - ám nem egyik évrôl a másikra. Ami az úszósportban forradalmi „mezôrület" címén jelentkezett, az nem szolgálta a szakma elôrelépését. Vajon hogyan tudták az edzôk szakmailag értékelni az óriási ugrásokat? Hogyan tudták elkülöníteni az eredményekben rejlô szakmai értékeket és az úszómez hatását? Egy a 200 m nôi vegyesúszó számban három hét alatt elért 5 mp-es fejlôdés vajon mennyiben köszönhetô a versenyzô tehetségének, milyen mértékben az edzô tudásának, illetve mennyiben az úszómez hatásának?… Nehezen megválaszolható kérdések. A sportág tekintélye, népszerûsége is veszélybe került. A nézôk többsége azokat az eseményeket kedveli, ahol bizonytalanok az esélyek, nehéz megjósolni a gyôztest meg az eredményeket,
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 13
MAGYAR EDZŐ 13
2009/3 ■ a személy-, és egyéniségfüggô versenyeket díjazza, nem pedig a segédeszközök (szerek) versenyét. A mezek bajnoksága 43 világcsúcsot eredményezett, akadt versenyszám, ahol egy futamban négyen úsztak csúcsot, a váltókban pedig összhatásként 3-4 váltó is jóval a régi világcsúcson belül végzett. A 40 versenyszámból csak nyolcban nem született új rekord. Nem is merjük feltételezni, hogy az úszómezek 2008 óta szinte korlátlan engedélyezése valakinek vagy valakiknek érdekében állt volna?! A korábbi Olimpiák, világbajnokságok után a szakemberek, szakírók a versenyen úszott világcsúcsokat értékelték, Róma után ellenben azok a számok váltottak ki érdeklôdést, melyekben - nem született világcsúcs! Feje tetejére állított úszóvilág! A téma befejezéseként megnyugvással vettük a FINA Bureau döntését: 2010-tôl nem engedélyezik a csodadresszek használatát! A terep ismét a szakmáé lehet!
Az elemzés két fô területe Térjünk rá a szakmai szempontokra! Évek óta elfogadott és követett módszer a szakemberek által végzett versenyszámelemzés, amely nemcsak a tiszta eredményeket, részidôket, a látott és tapasztalt eseményeket rögzíti, hanem a teljesítményben rejlô, azonnal nem látható összefüggéseket, következtetéseket is feltárja. Így válik teljessé az edzô munkája, amelynek évente ismétlôdô fázisai: az elemzés – tervezés – végrehajtás – elemzés. Az edzô által készített versenyszámelemzésnek két nagy területe van: 1. A versenyszám nemzetközi mezônyének minél sokoldalúbb felmérése. Ez elsôsorban stratégiai, taktikai összetevôk feltárását jelenti (pl. a ver-
senyszám dinamikus fejlôdése, stagnálása jellemzô a vizsgált idôszakban, vajon a vertikális, vagy a horizontális fejlôdés dominál-e az adott versenyszámban, stb.) Erre kitûnô eszköz az év végi 25-ös, vagy 50-es ranglisták elemzése. 2. A versenyszámban érdekelt saját versenyzô eredményeinek értékelése, mely megmutatja versenyzônk helyét a nemzetközi mezônyben, összehasonlításra ad lehetôséget versenyzônk és a világranglistán szereplôk eredményei között. Az adatok összevetésével az edzô feltárhatja versenyzôje erényeit és hiányosságait, ezek segítségével megtervezheti a következô idôszakok felkészülési irányvonalát. A sokoldalú elemzésnek több területe van: az éves világranglisták, az örökranglisták, a fô versenyek gyôztes ideinek, részideinek elemzése, stb. Ezek közül most a gyakorlatban leginkább hasznosítható területeket emeljük ki, felhasználva a római vb eredményeit. • az adott versenyszám gyôztes eredményének regisztrálása, • a döntôben úszott nyolc idôeredmény átlagának és • a döntôbe jutáshoz szükséges idôeredmény feltüntetése. Minden versenyszámban 1988 óta elemezzük az úszósport fejlôdésének dinamikáját többek között a fenti három szempont alapján. Két példát mutatunk be az eredmények követésére az 19882009 közötti idôszakban (1. táblázat). Természetesen minden nôi és férfi versenyszámban rendelkezésre áll ez az adatsor. A nyert adatok alapján világos képet kaphatunk, hogy • milyen mértékû javulás szükséges egy-egy olimpia, világbajnokság, Európa-bajnokság megnyeréséhez,
1. táblázat 400 m ffi vegyes: Szöul Perth Barcelona Róma Atlanta Perth Sidney Fukuoka Barcelona Athén Montreal Melbourne Peking Róma v.csúcs
gyôztes ideje 4:14.75 4:12.36 4:14.23 4:12.30 4:12.90 4:14.95 4:11.76 4:13.15 4:09.09 4:08.26 4:09.63 4:06.22 4:03.84 4:07.01 4:03.84
döntôbejutás ideje 4:23.37 4:22.06 4:20.73 4:22.76 4:20.24 4:22.07 4:18.14 4:20.88 4:19.50 4:16.77 4:17.64 4:12.01 4:11.74 4:13.05
döntôs átlagok 4:19.40 4:18.04 4:18.46 4:17.92 4:17.58 4:18.53 4:16.73 4:17.96 4:15.95 4:14.13 4:14.58 4:12.77 4:10.55 4:10.06
• milyen mértékû a döntôben részt vevô versenyzôk átlagának növekedése vagy csökkenése, • milyen mértékben változik a döntôbe jutáshoz szükséges idô, • összefüggést mutathatunk be a versenyszám elemzésében használt összetevôk és a végeredmény között, • összefüggés bizonyítása esetén kiemelten kezeljük a legerôsebb korrelációt mutató összetevôt és annak a felkészülésben betöltött jelentôségét. A pekingi olimpia és a római világbajnokság magyar érdekeltségû versenyszámainak összehasonlítása a három szempont alapján: (2. táblázat). A fenti egyéni versenyszámokban indult magyar versenyzô, akik összesen 14 döntôs helyezést szereztek: Hosszú K.,Verrasztó E., Jakabos Zs., Mutina Á., Gyurta D., Cseh L., Kiss G. Két nôi váltónk is döntôs volt. A 200 ffi pillangón Cseh L. nem indult, de ezt a számot továbbra is potenciális magyar számnak tartjuk. A gyôztes és a döntôbe jutás eredményei azt mutatják, hogy fôleg a 400as ffi és nôi számokban nem kellett jobb idôt úszni Rómában, mint egy évvel elôtte Pekingben. Ez is bizonyítja, hogy az új dresszek elsôsorban az 50-100-200-as számokban éreztették hatásukat a 800-1500 nôi, az 1500 ffi gyorson és a nôi-ffi 400 vegyesen nem született új világcsúcs. Ugyanakkor a döntôsök átlaga - két kivétellel - erôsebb volt, mint Pekingben. Ez a tény az úszósport horizontális fejlôdését bizonyítja, ami a mezônyök tömörülését, egy-egy kiemelkedô eredményhez való szoros közeledését jelenti. Az egyre több kiváló képességû és kondicionálisan jól felkészült versenyzôk között a mentálisan és pszichésen is magas szinten képzett, kritikus szitu-
200 ffi mell: gyôztes ideje 2:13.52 2:11.23 2:10.16 2:12.81 2:12.57 2:13.40 2:10.87 2:10.69 2:09.42 2:09.14 2:09.85 2:09,80 2:07.64 2:07.64 2:07,31
döntôbejutás ideje 2:17.15 2:16.41 2:14.48 2:16.02 2:15.18 2:15.63 2:13.87 2:13.75 2:13.19 2:12.22 2:12.50 2:12.44 2:09.97 2:08.63
döntôs átlagok 2:15.52 2:13.43 2:13.83 2:14.25 2:14.31 2:14.36 2:12.84 2:11.65 2:11.89 2:10.69 2:11.91 2:11.31 2:09.44 2:08.44
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 14
14 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
2. táblázat 400 gyors 200 pill. 200 mell 200 vegyes 400 vegyes Nôi 100 gyors 200 gyors 200 pill. 200 vegyes 400 vegyes
Gyôztes eredménye Peking Róma 3:41.86 3:40.07 1:52.03 1:51.51 2:07.31 2.07.64 1:54.23 1:54.10 4:03.84 4:07.01
Döntôbe jutás ideje Peking Róma 3:44.82 3:45.86 1:55.35 1:54.75 2.09.94 2.08.63 1:59.43 1:58.11 4:11.74 4:13.05
Döntôsök átlaga Peking Róma 3:43.71 3:43,68 1:53.85 1:54.09 2:09.44 2:08.44 1:57.88 1:56.52 4:10.54 4:10.06
53.12 1:54.82 2:04.18 2:08.45 4:29.45
54.10 1:58.00 2:07.73 2:12.02 4:36.56
53.80 1:56.35 2:06.58 2:10.85 4:35.15
52.07 1:52.98 2:03.41 2:06.15 4:30.31
ációkban önállóan dönteni képes, gyôzni tudással felvértezett egyéniségek dominálnak. Emiatt is nagyon értékesek a magyar érmes és döntôs helyezések. A római vb értékelésében kiemelt helyen kell foglalkoznunk a világcsúcsok fejlôdésének bemutatásával (3. táblázat). 2008. februártól használják az új úszómezeket, a B oszlopban az akkor érvényes világcsúcsok láthatók. A C oszlopban a vb utáni világcsúcsok láthatók. A D oszlopban a vb nyolc, nem világcsúcsos számának gyôztes eredménye látható, közülük öt 400 méteres szám, vagy annál hosszabb. Egy-két rövid megjegyzés a versennyel kapcsolatban:
53.74 1:56.68 2:06.85 2:10.08 4:37.47
• 2001 óta rendezett vb-ken úszott világcsúcsok száma (azóta szerepel 20 férfi és 20 nôi szám a programban): 2001. Fukuoka: 8, 2003. Barcelona 14, 2005. Montreál 9, 2007. Melbourne 15, 2009. Róma: 43 • Rómában jó néhány versenyszámban törték át az álomhatárt: 100 ffi gyors: 46,91 100 nôi mell: 1:04,93 100 ffi pillangó: 49,82 400 nôi gyors: 3:59,15 200 ffi pillangó: 1:51,92 200 nôi hát: 2:04,81 200 nôi pillangó: 2:03,41 200 nôi vegyes: 2:06,15 • A mezônyök kiegyenlítettségét bizonyítja, hogy még a klasszis versenyzôk sem taktikázhatnak, számolgathatnak a döntôbe jutásért. Emiatt nem jutott be a döntôbe pl. Piersol, Magnini, akik egyébként könnyedén képesek lettek volna kicsivel jobb idôt úszni a kö-
53.16 1:56.80 2:04.75 2:08.75 4:34.20
zépdöntôkben, csak elszámolták magukat. Egy olyan versenyben, ahol az elsô és tizenhatodik helyezett között 1-1,5 mp különbség van, a taktikázás nagy kockázattal jár. • Már Pekingben és Rómában is a korábbinál jóval nagyobb számú elôfutamokat rendeztek: Pl. 100 ffi gyorson: 22, 100 ffi mellen: 15, 200 ffi gyorson: 15, 200 nôi gyorson: 10, nôi vegyesen: 8 elôfutamot rendeztek. A versenyszabályok szerint a legjobb úszókat az utolsó három futamba sorolják, nekik gyakran 45-50 percet kell várniuk, amíg sorra kerülnek. Bár tudjuk, hogy a versenyzôk a bemelegítésüket az idôrendhez igazítják, egy 35 fok körüli hôségben nem kis pszichés próbatétel a várakozás. Ezen az új, 10 pályás lebonyolítás sem segí-
3. táblázat B 2008 febr 50 gyors 100 gyors 200 gyors 400 gyors 800 gyors 1500 gyors 50 hát 100 hát 200 hát 50 pillangó 100 pill. 200 pill. 50 mell 100 mell 200 mell 200 vegyes 400 vegyes
21.28 47.50 1:43.86 3:40.08 7:38.65 14:34.56 24.47 52.98 1:54.32 22.96 50.40 1:52.00 27.18 59.13 2:08.50 1:54.98 4:06.22
C FÉRFI 2009 aug 20.94 46.91 1:42.00 3:40.07 7:32..12 14:34.56 24.44 51.94 1:51.92 22.43 49.82 1:51.51 26.67 58.58 2:07.31 1:54.10 4:03.22
VILÁGCSÚCSOK D gyôztes 21.08
14:37.28 52.26 22.67
4:07.01
B
2008 febr
C NÔI 2009 aug
23.97 52.88 1:55.52 4:01.53 8:16.22 15:42.54 27.67 59.21 2:06.39 25.46 56.61 2:05.40 30.31 1:05.09 2:20.54 2:08.92 4:29.45
23.73 52.07 1:52.98 3:59.15 8:14.10 15:42.54 27.06 58.12 2:04.81 25.07 56.06 2:03.41 30.09 1:04.84 2:20.12 2:06.15 4:29.45
D gyôztes
8:15.92 15:44.93
X
4:30.31 X – vb után: 29.95 2008 februártól használják az új úszómezeket, a B oszlopban az akkor érvényes világcsúcsok láthatók A C oszlopban a vb utáni világcsúcsok láthatók A D oszlopban a vb nyolc nem világcsúcsos számának gyôztes eredménye látható A sötéttel jelölt versenyszámokban nem született világcsúcs A nyolc versenyszámból öt 400 méter vagy annál hosszabb
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 15
MAGYAR EDZŐ 15
2009/3 ■
tett lényegesen. (Ezt a lebonyolítási módot a LEN Úszó Bizottsága javasolta a LEN Bureau-nak, akik ezt elfogadtatták a FINA vezérkarral is.)
Szintidôk és zöldkártya Ismerjük és elismerjük a FINA sportágat népszerûsítô programját, de kérdés, hogy a nagy létszámú „turista úszók" részvétele nem gyengíti-e a vb szakmai erejét és tekintélyét? A nézôk a helyszínen és a TV-n keresztül enyhe mosollyal, nem egyszer maliciózus megjegyzésekkel követték az elsô futamokban „hatalmas" egyéni csúcsokat elérô versenyzôket. Mérlegelni kell, hogy a népszerûsítés szándéka és a bemutatott produkciók szinkronban vannak-e egymással? Szerintünk idôszerû lenne a vb-ken is bevezetni a szintidôket és a zöld kártyát. - Egy-egy világversenyrôl való sajtó, rádió, TV tudósítás, közvetítés színvonala nagyban befolyásolja a sportág megítélését, hangulatát. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az olasz TVsek egyáltalán nem értették és érezték ennek a sportágnak a lüktetését, a köz-
vetített képek kiválasztásánál nem tudták elkülöníteni a lényegest a lényegtelentôl, a kameraállások sokszor nem tükrözték a verseny állását. A római vb közvetítésének technikai színvonalát össze sem lehet hasonlítani a 2006-os budapesti EB Telesport közvetítésével, mely világszínvonalú volt. Ki kell emelnünk Rómából a Magyar Televízió riporterének (Szántó Dávid) szakmailag és emocionálisan is magas szintû közvetítéseit, amely ellensúlyozta a helyi közvetítôk hibáit. Sajnáljuk, hogy a magyar riportertôl éppen Gyurta döntôje elôtt 5 perccel keverték le a képet és a hangot a Híradó kezdése miatt. A sok rémületes hír helyett talán nagyobb sikerélmény lett volna a nézôk számára a 200 mell döntôjét élôben követése. A világbajnokság éremtáblázata: Az elsô nyolc nemzet eredményességében lényeges változás nincs, az amerikai úszósport dominanciája továbbra is meghatározó, mögötte Kína és Ausztrália és az ismét felzárkózó Németország játszik fô szerepet. A magyar úszók éremtáblázaton elfoglalt helye igen értékes! Nagy hagyományokkal és eredményekkel rendel-
4 táblázat USA Németország Kína Ausztrália Olaszország Nagy-Britannia Magyarország Brazilia Szerbia
Arany 10 4 4 3 3 2 2 2 2
A római vb éremtáblázata Ezüst Bronz 6 6 4 1 2 4 4 9 0 1 3 2 1 3 1 0 1 0
Összesen 22 9 10 16 4 7 6 3 3
kezô országok végeztek mögöttünk: Hollandia, Svédország, Franciaország, Japán, Kanada, Spanyolország, Lengyelország. A jövô évi budapesti Eb-t és a londoni Olimpiát tekintve nagyon biztató a 2 arany, 1 ezüst, 3 bronzérem és a döntôs helyezések száma (14+2). Három versenyzônk 8 Európa-csúcsot úszott (Hosszú K. 4, Cseh L. 2, Gyurta D.2) a magyar úszók összesen 26 országos csúcsot állítottak fel. A több éremesélyes versenyzô léte is jobban leveszi a felelôsséget a korábbi egyszemélyes csapatról. Nôi versenyzôink felzárkózása kiegyensúlyozottá tette a csapatot. A magyar sikereket a 2005-ös ifj. Ebre vezethetjük vissza, a vb-n kiemelkedôen szereplô versenyzôk nagy része érmes volt a budapesti versenyen. De a csapatdöntôbe nem került versenyzôinek legtöbbje is az elmúlt években kiválóan szerepelt az ifi Eb-ken. Ez is bizonyítja a magyar edzôk értékmegôrzô képességét, hogy a fiatal, jól képzett versenyzôket át tudják menteni az elit kategóriába, a felnôtt korosztályba. Nem igaz a sokszor hangoztatott tévhit, hogy az edzôk a minél korábbi siker érdekében fiatal korban túlterhelik, kihajtják, kiégetik a versenyzôket, hogy aztán eltûnjenek a süllyesztôben. A magyar úszósportban sem nagyobb mértékû a lemorzsolódás, mint sok más úszónemzetnél. Sôt! A nagy világversenyeken (olimpia, vb, Eb) a magyar úszósport évtizedek óta (kisebb hullámvölgyeket nem számítva) jelentôs szerepet játszik a nemzetközi úszósport arculatának formálásában, s szilárdan tartja helyét a nagyhatalmak mögött. A megnyert érmek, helyezé-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 16
16 MAGYAR EDZŐ sek a magyar úszósport szakmai erejét mutatják. Az 1970-es barcelonai Európa-bajnokság óta napjainkig minden Ebn, vb-n és Olimpián, kettô kivételével – 1976 Montreál és 1984 Los Angeles (ahol nem vettünk részt) - magyar úszó nyert valamilyen színû érmet. A nemzetközi vizeken nagy elismeréssel beszélnek a magyar úszósport eredményeirôl, hihetetlennek tartják, hogy ez a kis ország nagyon kevés úszóval és kevés, úszók által használt uszodákkal ilyen eredményekre képes.
Egyéni értékelések A hazai úszósport egyik sikerfaktora a jelenlegi ismereteink szerint korszerûnek tartott felkészülési rendszer, amely az elmúlt évtizedek alatt változott, fejlôdött és eljutott mai formájához. Az edzôi tapasztalat, az elemzés, az úszósport fejlôdésének változó dinamikája, a felkészülésben feltárt új elméletek részben módosíthatják a következô évek felkészülési rendszerét. Egy ilyen változtatás volt a versenyeztetés hangsúlyosabb beállítása a felkészülésbe. A korábbi éveknél lényegesen több hazai és nemzetközi versenyen vettek részt versenyzôink, ezzel hangsúlyozva, hogy a különbözô edzésidôszakokban a képességfejlesztés és a teljesítményfokozás mellett a versenyeknek, a versenyzôi képesség fejlesztésének is nagy jelentôsége van. A magyar érmesek szereplésére érdemes külön is kitérnünk. Hosszú Katinka teljesítménye volt a legnagyobb és legkellemesebb meglepetés. Talán a média kissé túldimenzionálta a versenyzônô eredményeiben azt az egyébként vitathatatlan pozitív hatást, amely az Egyesült Államokban való tanulás és ennek következtében az ott mûködô, köztudottan a világ legjobb és legeredményesebb versenyrendszerébe való bekapcsolódás természetszerûleg eredményezett. Ugyanakkor talán kissé alulértékelte annak az edzônek az érdemét az eredményekben, aki közel másfél évtizedig dolgozott az úszónôvel. Pass Ferenc nem az elsô világklasszist adta a magyar úszósportnak. Korábban, a 90es évek közepén is volt már felnôtt Eb érmes úszónôje, és emellett a paralimpán érmes versenyzôje. Katinkával is kiváló munkát végzett, ami nélkül akár a Holdra is mehetett volna, akkor sem éri el ezt az eredményt. Joggal örülhet az edzô, meghatározó szerepe és döntô érdemei vannak a sikerben. Amerikai edzôje nagyon korrektül nyilatkozta, hogy rendkívül jól, sokoldalúan képzett versenyzôt kapott Katinka személyében. Gyurta Dániel 100m-es eredménye már jelezte 200-as sikerét. Szereplése azon túl, hogy örömre ad okot, tanulsá-
■
gul szolgálhat mindenkinek és szakmailag is érdemes annak a 200 mell döntônek az elemzése gazdaságossági szempontból. Igazi hungarikum, hogy Gyurta második, harmadik és negyedik 50 métere közt mindössze 14 századmásodperc volt a különbség! A legjobb (elsô, rajttal) ötven métere és a leggyengébb ötven métere közt 3,6 másodperc. Az ezt követô legjobb eredmények e tekintetben: 80 századmásodperc és 4,5 másodperc. De találhattunk 2,1 másodperc (az utazó ötven méterek közt), illetve 5,6 másodperces különbséget is ugyanabban a döntôben. Vagyis Gyurta igazi erénye az volt, hogy mindenkinél gazdaságosabban úszott. Azt persze érdemes kihangsúlyozni, hogy két dolog nem történhet meg: hogy valaki ezzel a képességgel születik (legfeljebb csak jobb adottságokkal rendelkezik hozzá), illetve mindez véletlenül így sikerül. Itt kiemelendô Széles Sándor mesteredzô és az ôt segítô Kovácshegyi Ferenc mesteredzô, a TF tanárának munkája. Aki kicsit is foglalkozott úszókkal, az nagyon jól tudja, hogy erre csak hosszú évek igényes és míves munkájával lehet versenyzôt felkészíteni. Ha valaki csak egy kicsit is visszagondol arra a parázs versenyre, ott megvalósítani ezt a nagyon egyszerû törvényszerûséget - csak a legkiválóbb versenyzôi erényekkel lehetséges. Még egy szóra Széles Sándorról: talán mégiscsak hasznos és eredményes a forradalmi újítása, a tempó koordinátor, vagy ismertebb nevén a teknôc. Versenyzô és edzôje is esküszik arra, hogy ennek az eszköznek meghatározó része van a sikerben. Ez az eredmény jelentôsen növeli ennek a vélekedésnek a súlyát. Cseh László jelenleg a legeredményesebb magyar úszó. Hosszú éveken keresztül ô vitte a magyar úszósportot a vállán. Ahhoz, hogy azokat a körülményeket biztosítani lehetett, amely a fent említett két világbajnok és a többi válogatott sikerének az egyik záloga volt, a szintén világbajnok (2005) Csehnek és edzôjének, Turi György mesteredzônek és segítôinek nagy részben köszönhetô. Hangsúlyoznánk több dolgot. Az egyik, hogy Cseh az olimpia után hosszú pihenôt kapott, ami különösen indokolt volt, nemcsak szenzációs pekingi sikerei okán, hanem a miatt is, hogy ha végignézzük, a legendás Darnyi Tamás hány világversenyen vett részt, akkor látható, hogy Cseh úszóéletkora már meghaladja azt. Ehhez hozzájött az ismert vírusos fertôzés is, ami után a két érem és az Európa csúcs ember feletti teljesítmény. Bár a versenyzô és edzôje nyilván tudják ugyanezt, de azért ôk ezt másképpen élik meg. További új elem és dicséretes hozzáállás, hogy a világk-
2009/3
lasszis a váltóért (4x200 gyors) is harcba szállt, sôt hatalmas rekordot úszott elsô emberként, példát mutatott akaraterôbôl és sportemberségbôl nemcsak a váltó többi, zömében fiatal tagjának, hanem az egész csapatnak. Érdemes szót ejteni még két érdekességrôl. Korábban ötven méter férfi gyorson és száz méter nôi gyorson, a magyarok nemhogy nem remekeltek, de évtizedek óta a döntô közelében sem voltak. Verrasztó Evelyn bravúrja említésre méltó: ô az elsô nôi versenyzô a vb-k történetében, aki 100 m gyorson döntôbe került. A 4x100-as (31 induló váltóból lettek nyolcadikak) és a 4x200-as nôi gyorsváltónk is elôször szerepelt vb döntôben. Takács Krisztián most is a lehetô legközelebb volt a döntôhöz, ahogyan Pekingben is. Az 50 és100 m gyors, a gyorsváltók évtizedekig a magyar úszósport hiányszámai voltak. Jó esély látszik arra, hogy ennek a két úszónak is a töretlen fejlôdését látva, magyar érem születhessen ebben a két számban is világversenyen. Kiss Gergô fejlôdése egyenletes, három döntôjével most is bizonyította, hogy további tapasztalatokkal biztos pontszerzôként, késôbb érmesként lehet rá számítani. A magyar vegyes úszás színvonalát bizonyítja, hogy a két versenyzô mellett Verrasztó Dávid mindig szoros versenyben van a csapatba kerülésért. (Olimpiára, vb-re számonként két versenyzô nevezhetô.) Összességében: a magyar válogatott minden idôk talán legtehetségesebb garnitúrája, amit a 2005-ös budapesti ifi Eb-n fényesen bizonyítottak, Kiss László szövetségi kapitány és csapata szisztematikus munkájának és a Magyar Úszó Szövetség – nyugodtan mondható – a világon egyedülálló, a hazai sajátosságokat maximálisan figyelembe vevô menedzselésének köszönhetôen beérett. Az utóbbi években a szakmai felkészítéssel párhuzamosan megnôtt a menedzselés jelentôsége. A felkészülési feltételek, a verseny- és edzôtábor lehetôségek biztosítása, a versenyzôk egzisztenciális problémáinak megoldása, a sportágat támogató szponzorok bekapcsolása mind hozzájárult az úszósport eredményes szerepléséhez. A válogatott átlagéletkorát tekintve kijelenthetô, hogy a 2012-es olimpiai csapat gerince adott és joggal remélhetô, hogy a mostani sikerek megismételhetôk lesznek.
Szellemi tôkefelhalmozás Amire felhívnánk a figyelmet: Hosszú Katinka esetében érdemes elgondolkozni az olimpiáig hátralévô idô menedzselésén. A hetvenes évek elején kezdôdött igazán, hogy európai
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 17
2009/3 ■ úszók az Egyesült Államokba mentek ösztöndíjjal tanulni és ott versenyeztek. Két jeles képviselôjük, Hans Fassnacht (NSZK) és Gunnar Larsson (SWE) 1971-ben világcsúcsokat úsztak. Aztán az történt, hogy a svéd 1972 januárjában - talán egy kiváló hetedik érzéktôl vezérelve - hazatért, majd olimpiai bajnok lett (kétszer), a német az olimpiáig az USA-ban készült, majd ötödik lett. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy az USA egyetemi úszás rendszerében mindenkit, bármelyik országból is jöjjön, maximálisan felkészítik, de az olimpiára - finoman szólva is - nem biztos. Az említett példán kívül még számos eset elôfordult és persze az ellenkezôjére is van példa bôven, de mégis úgy látjuk, hogy az olimpia évében jobb a nagyobb óvatosság. Gyurta esetében megemlítendô, hogy a nôi 200 mell döntôjében egyébként érmet nem nyerô két japán úszónô nagyon is hasonlóan úszta le a távot, mint Dani. Mivel nem zárható ki, hogy Kitajima 2011 és 2012 világversenyein ott lesz, ezzel számolni kell. Igaz Dani mellett szól, hogy a további biológiai érése törvényszerûen ereje növekedését fogja magával hozni, így valószínûleg gyorsulni is fog még, tehát az állóképességének a megôrzése mellett elôrelépése, a mai világcsúcson belüli idôre elvárható. Az is tény viszont, hogy mindössze 59 századdal elôzte meg az ötödik helyezettet és nem hihetünk abban, hogy csak a mi versenyzônk fog javulni. Az amerikai úszótól sem remélhetjük mindenkor az elrontott célba érkezést. Cseh László hôn áhított olimpiai aranyában persze, mindannyian bízunk, hogy rendkívüli pályafutása beteljesedhessen. Szerintünk a kapitány és az edzôje minden eddigi tapasztalatának magas szintû összegzése szükséges, hogy felérjen a csúcsra. Bízunk a sikerben, hiszen a magyar hagyományok és vegyesúszó tradícióink számtalan egyedit produkáltak már és sok új, bizonytalan kimenetelû, meghatározó helyzetet oldottak meg eredményesen. És akkor ott van még a 200 vegyes és a 200 pillangó is. Akik olvassák ezt az értékelést, talán feltûnik, milyen sok edzônk képes világszintû eredményre. A már említett edzôk mellett Farkas András, Fehérvári Balázs, dr. Verrasztó Zoltán, dr. Petrov Anatolij, mind döntôst adtak, versenyzôik értékes helyezéseket értek el. Hatalmas szellemi tôke halmozódott fel a magyar úszósportban, így okkal hihetjük, hogy a római eredmény megismételhetô a londoni olimpián, esetleg túl is szárnyalható.
MAGYAR EDZŐ 17
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 18
18 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
NAPLÓBAN ELBESZÉLVE:
Tíz nap alatt a fellegekbôl a földre, avagy két fájó vereség története A mögöttünk hagyott két – elkeserítô – világbajnoki selejtezô feldolgozásának rendhagyó módját választottuk: mivel a magyar labdarúgásban élôket a fellegekbôl újra a földre visszazökkentô két meccset megelôzô idôszakot szinte végig a válogatott mellett töltöttük, ha nem is percrôl percre, de napról napra adhatjuk most vissza a történteket. A happy endet ezúttal, fájdalom, nem garantáljuk… Augusztus 31., hétfô: A magyar labdarúgó-válogatott tagjai Telkiben találkoztak. A 16.30 órára meghirdetett „randevú" elôtt harminc perccel már tele volt az öt csillaggal nyugodtan felruházható edzôközpont aulája – zsurnalisztákkal. Ennyi sajtómunkás nagyon régen (talán csak az 1986-os mexikói világbajnokság elôtt) volt kíváncsi a futballistákra, a „váróterem" úgy festett, mintha a Magyar Sportújságírók Szövetsége tartotta volna az éves csúcstalálkozóját. Aztán szép sorban befutottak a játékosok is. Szegény Rudolf Gergely alighanem megbánta, hogy elsôként érkezett: annyian vetették rá magukat, hogy a szardíniás doboz egy összkomfortos lakás ahhoz a néhány négyzetméterhez képest, ahol a támadó és a tollforgatók közötti kérdezz-felelek lezajlott. Késôbb Erwin Koeman ült a mikrofonok elé az elsô emeleti dísztárgyaló asztalánál helyet foglalva, és az addigi jó kedvet megtörve nyomban sorolni kezdte, hogy Vanczák Vilmos sérült, Vaskó Tamás úgyszintén, így a két védô nem szerepelhet a svédek és a portugálok ellen, a sarkát fájlaló Fülöp Márton valószínûleg kihagyja mindkét selejtezôt, míg Bodnár László a biztosan hiányzók táborát gyarapítja. Az augusztus 28án egy halálos kimenetelû közlekedési baleset részesévé váló hátvéd lemondta a válogatottságot: „Borzasztóan megviselt, ami történt, nagyon rossz lelki állapotban vagyok, és semmiképpen sem szeretném, hogy ez hatással legyen a társaimra. Úgy érzem, a legjobb, ha most itthonról, a távolból szurkolok tiszta szívembôl a csapatnak" – indokolt a debreceni bekk. A döntését elfogadó, sôt, helyeslô szakvezetô azt a Szélesi Zoltánt hívta meg a helyére, aki elôzôleg a keretszûkítés áldozata lett. Közben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség honlapján terjedelmes cikk foglalkozott azzal, hogy a magyar futball már nem a múlton rágódik, hanem a jelenbe és a jövôbe tekint… Szeptember 1., kedd: Az elôzô napi átmozgató tréning után megtartotta elsô „komoly" edzését a válogatott. A
foglalkozáson már részt vett a kerethez aznap csatlakozó újonc, az Urál melletti Permben légióskodó Gaál Miklós is. Tegyük hozzá, nem azért csúszott 24 órát, mert messzirôl jött, hanem azért, mert hétfôn még bajnoki meccsen volt jelenése. Közben „jó" hír érkezett Svédországból: Zlatan Ibrahimovic sérült, és nem biztos, hogy tudja vállalni a játékos a Puskás Ferenc Stadionban. Ez persze túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen… Szeptember 2., szerda: Ibrahimovic térde állítólag javult, és ami még ennél is rosszabb: kiderült, hogy az elôzô napi gyakorláson Juhász Roland az edzésen a bordájához kapott, s összeesett. A diagnózis rémisztôen hangzott: a bordaközi izma húzódott meg, ami jobb esetben többnapos, rosszabb esetben többhetes pihenôt jelent. A doktorok mindenesetre azon melegében akcióba léptek, és nemzeti együttesünk egyik legfontosabb láncszemét olyan kezelésben részesítették, hogy azt látva még a Dr. House, Brinkmann professzor alkotta orvosi team is elismerôen csettintett volna – mindjárt megnôtt az esélye annak, hogy az Anderlecht védôje pályára lép szombaton. Juhász természetesen kihagyta a délelôtti fizikai felmérést, illetve a délutáni edzést; utóbbi több mint egy órán át tartott, és Erwin Koeman négy negyedre osztotta a játékidôt, mely során többféle felállási variációt próbált ki. Akkor még úgy tûnt, megvan a nyerô tizenegy… Szeptember 3., csütörtök: Roland edzett! (Zlatan is…) A szombati ütközet helyszínén, a Puskás Ferenc Stadionban tartott sajtótájékoztatón Erwin Koeman úgy fogalmazott, hogy a meccs esélyesei a svédek… A félreértések elkerülése végett: ezt komolyan mondta. Persze az össznépi lelkesedés közepette senki nem figyelt rá, hiszen ki gondolta volna, hogy a futballban amúgy tréfát nem ismerô szakvezetô valóban a vendégek sikerére lát nagyobb esélyt?! Hiszen az már napokkal korábban biztos volt, hogy zsúfolt ház, azaz 42 ezer nézô várja majd a válogatottunkat. Igen, a miénket, tudniillik végre
nem azért talált gazdára az összes belépô, mert Brazília, Argentína, Németország, vagy éppen Portugália lépett fel a Puskás Ferenc Stadionban, hanem Huszti Szabolcsék eddigi teljesítménye miatt. Az óriási érdeklôdés miatt a Magyar Labdarúgó Szövetség kénytelen volt külön kéréssel a drukkerekhez fordulni: mivel a beléptetés idôigényes folyamat, aki tud, a szokottnál hamarabb érjen ki az arénába. Akadt még egy óhaj: bár rossz idôt jósolnak szombat estére, esernyôt senki ne vigyen magával (az esôkabátot szerencsére nem tiltották be). Ettôl függetlenül bíztunk abban, hogy a derûre nem jön ború… Szeptember 4., péntek: Kezdtünk hátradôlni: Juhász Roland játszhat! Ráadásul Dzsudzsák Balázs azt nyilatkozta, hogy még életében nem érezte olyan jó formában magát, mint most. A PSV Eindhoven középpályása azt is elmondta, hogy nem zavarja sem ôt, sem a társait, hogy mindenki gyôzelmet vár tôlük, tudják kezelni ezt a szituációt. Biztos, ami biztos, Nagy Sándor, a nemzeti együttes pszichológusa is elbeszélgetett a társasággal, feltehetôleg arról, hogyan kell viselni a – szokatlanul – nagy terhet. Kár, hogy az idôközben Pestre érkezô svédek nem vettek tudomást arról, hogy Magyarországon mindenki hazai gyôzelmet vár; Lars Lagerbäck az északiak szövetségi kapitánya speciel nagy nyilvánosság elôtt, azaz a meccs elôtti hivatalos sajtótájékoztató keretében jelentette ki, hogy a három pont bizony az övék lesz. A svédek esti edzésén azt láttuk, hogy Zlatan Ibrahimovic remek formában van, a foglalkozást záró kétkapus játékot az ô gólja döntötte el. Hogy mikor talált a kapuba? A végén… Szeptember 5., szombat: Ilyen nincs. És mégis van. Illetve volt… Ha nem látjuk, nem hisszük el. De így, hogy láttuk, úgy sem akarjuk elhinni… Az egész azzal indult, hogy Erwin Koeman az utolsó pillanatban kénytelen volt átalakítani a csapatát. Az edzôtáborba rendszerint már a kezdô tizeneggyel a fejében érkezô, a megálmodott összetételen csak a legritkább esetben változtató szakembernek ugyanis nem kis fejtörést okozott a sorsdöntônek kikiáltott (te jó ég, az elmúlt huszonhárom évben hány sorsdöntô mérkôzést vívott a válogatottunk!...) világbajnoki selejtezô elôtt, hogy az utolsó (!) edzésen megsérülô
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 19
MAGYAR EDZŐ 19
2009/3 ■
Rudolf Gergely helyett kit állítson a csapatba. Sokan nem jöhettek szóba, ugyanis a debreceni támadón kívül két csatár várt még bevetésre: Torghelle Sándor és Priskin Tamás. Az azonban újabb ráncokat csalt a kapitány homlokára, hogy egyikôjük sem számít alapembernek a klubjában, ami azért is fájó, mert Torghelle a német másodosztályú Augsburg, Priskin pedig az angol második ligás Ipswich cserepadját koptatja – egyik sem egy világverô alakulat. A holland tréner végül egy merészet húzott: a bal oldali középpályásként ismert Huszti Szabolcsot vetette be ékként. Ezzel, pardon, vele egyébként nem elôször próbálkozott: az elsô vb-selejtezôn, Dánia ellen is a szentpétervári Zenit fedezete lépett elô csatárnak; emlékezetes, az a csata 0–0-ra végzôdött. A svédek elleni 1–2-re. A részletekkel nem fájdítanánk senki szívét, ám azt azért rögzítsük, hogy hiába jelzett Nicola Rizzoli három perc hosszabbítást, a minket a padlóra küldô gól már a 94. minutumban esett… Jó, rendben, ne varrjuk az olasz sporttárs nyakába a vereséget (azért a spagetti akadjon a torkán, hogy nem fújta le idôben a mérkôzést!), hiszen a mindent eldöntô találat, annyi minden történt, amirôl nem ô tehetett. Csupán ízelítôül: ha Gera Zoltán pontosabban adja be, ha a felszabadítani akaró, amúgy fel sem nézô svéd védô nem pont Rasmus Elmhez bikázza a labdát, ha utóbbi nem indítja egybôl Zlatan Ibrahimovicot, ha Tímár Krisztián nem követ el olyan hibát, amit a serdülô hatban sem szokás, ha Ibrahimovic kicsivel hosszabban veszi át, ha Babos Gábor óriási bravúrját követôen nem a bosnyák felmenôkkel büszkélkedô csatár hasára pattan vissza a játékszer, ha az a fránya laszti taccsra, uram bocsá’, a kapu mellé gurul, nem a kapunkba, ha… Áh, hagyjuk is. Miközben a svédek úgy ünnepeltek, mintha telitalálatuk lett vol-
na a skandináv lottón, 42 ezer magyar nézô, továbbá tizenegynéhány futballista ment haza roppant csalódottan. Kikaptunk… Már megint. Ahogy az egyik honfitársunk, a nemzeti együttes egyik tagja fogalmazott: nem véletlenül van benne a Himnuszban, hogy balsors, akit régen tép… Szeptember 6., vasárnap: Egy ország próbált magához térni a mindössze egygólos, mégis kiütéssel felérô vereségbôl. Hiszen mindenki arról álmodott, hogy 23 (illetve a 2010-es dél-afrikai viadal idôpontját figyelembe véve: 24) esztendô után újra világbajnokságon szerepelhet Magyarország labdarúgóválogatottja. A játékosoknak nem egészen 24 órányi szabadidô után este nyolckor kellett a telki edzôközpontba visszatérniük – természetesen mindenki pontosan becsekkolt. Hogy milyen lelki állapotban, azt ne ecseteljük; maradjunk annyiban, a pszichológusok csemegézhettek volna a Zlatan Ibrahimovic nevétôl hidegrázást kapó futballisták között. És a baj, persze, nem jár egyedül: sokaknál kiverte a biztosítékot Dzsudzsák Balázs meccs utáni nyilatkozata, mindössze 22 éves, egyébként rendkívül tisztelettudó és jól nevelt fiatalember utólag elnézést kért, mondván, nem úgy értette, ahogy. Felejtsük is el. Bárcsak a mérkôzést is ilyen könnyû lenne kitörölni az emlékezetünkbôl… Szeptember 7., hétfô: Bodnár László csatlakozott a válogatotthoz! Noha korábban azt lehetett hallani, hogy a balesetet okozó védô (azóta a Nyíregyházi Városi Bíróság megállapította a debreceni labdarúgó felelôsségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, és egy év, fogházban letöltendô büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását egy év próbaidôre felfüggesztette; ezen túl 250 ezer forintos pénzmellékbüntetést is kiszabott a hátvédre, továbbá egy év hat hónapra bevonta a
jogosítványát – a szerk.) a Portugália elleni selejtezôt is kihagyja, úgy tudjuk, Erwin Koeman még vasárnap felhívta. Miután Bodnár konzultált klubedzôjével, a nemcsak kiváló szakember, hanem remek pedagógus hírében álló, a játékosai érdekét mindennél elôbbre tartó Herczeg Andrással, és ô áldását adta a válogatottságra, két nappal a megint csak sorsdöntônek kikiáltott találkozó elôtt edzésre jelentkezett Telkiben. Ez volt a jó hír. A rossz meg az, hogy Szélesi Zoltánnak, Rudolf Gergelynek és Juhász Rolandnak továbbra is itt fájt meg ott fájt, és ugyan a szakemberek bizakodtak a szóban forgó focisták mihamarabbi (értsd: 48 órán belüli) felépülésében, valós esély erre csak utóbbi esetében volt. Az szinte szót sem érdemel, hogy a délutáni foglalkozást Dzsudzsák Balázs sajgó foga miatt halasztotta el – a rosszmájúak szerint a Portugália elleni három pontra fájt a foga... Szeptember 8., kedd: Félelmetes látvány volt. Ahogy kinyílt a fotocellás ajtó, egymás után lépett ki Ricardo Carvalho, Pepe, Bosingwa, Deco, Simao Sabrosa, Nuno Gomes és természetesen Cristiano Ronaldo. Hogy mindenki értse, kik landoltak Ferihegyen: mások mellett a Chelsea, a Real Madrid, a Benfica, a Porto és az Atlético Madrid ászai. Ahogy a legnagyobbakhoz illik, elegáns öltönyben, napszemüvegben – nehogy már valamelyik fotós jó képet készíthessen róluk… S ez még semmi nem volt. Mert amit az edzésen mûveltek… Ismerik, ugye, a cicajátékot? Nos, ezt a portugálok úgy ûzték, hogy ketten álltak a kör közepén, hatan kívül, utóbbiak kétszer érhettek labdába – a szabály az volt, hogy a laszti nem érhetett földet… Megesett, hogy tíz percig nem esett – le… Ez sem ígért sok jót nekünk, és az sem, hogy balhátvéd egy szögletet követôen úgy vette le mellel a labdát, hogy aztán kapásból bombázza azt a hosszú felsôbe. „S ez a balbunkó" – csaptuk össze tenyerünket, ijedtünkben arra gondolván, hogy akkor mit tudnak a többiek… Szeptember 9., szerda: A világ legdrágább focistája, a 94 milliárd euróért cserében Manchesterbôl Madridba költözô Cristiano Ronaldo ez egyszer nem igazolta, hogy megéri a pénzét, tudniillik nem fickándozott, nem trükközött, nem lôtt gólt. Apró (illetve dehogy apró…) szépséghiba, hogy Pepe megtette helyette. Magyarország–Portugália 0–1. Itt a vég(e)! Vagy… Szeptember 10., csütörtök: Jó magyar szokás szerint a számolgatás, és vele együtt a reménykedés megkezdôdött: ha nyerünk Lisszabonban és Koppenhágában, akkor… Pietsch Tibor
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:44
Page 20
20 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGÁNAK ELÔTERJESZTÉSE A NEMZETI SPORTTANÁCS SZÁMÁRA:
Edzôképzés, továbbképzés (UNIÓS FOLYAMATOK, HAZAI MEGOLDÁSOK) A Nemzeti Sporttanács 2009. szeptember 11-én tûzte napirendjére a hazai edzôképzés és továbbképzés kérdését. A téma idôszerûségét nyomatékosítja az a körülmény, hogy az európai oktatási rendszerek egységesítésének törekvései huzamosabb ideje jelentôs feladatokat rónak a hazai oktatási és mûvelôdési politikára, s ebbôl, természetesen, nem maradhatnak ki a sporttal és testneveléssel kapcsolatos tennivalók sem. A Magyar Edzôk Társasága legfontosabb teendôi között tartja számon az edzôképzés és továbbképzés ügyét, s ez annál is inkább indokolt, hiszen köztudott, huzamosabb ideje tapasztalható bizonytalanság ezen a területen. Gondos elôkészületek után a Magyar Edzôk Társasága készséggel tett eleget a Nemzeti Sporttanács felkérésének, s az említett ülésre az alábbi elôterjesztést nyújtotta be. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy a hazai sportkultúra színvonalának és eredményességének egyik legmeghatározóbb tényezôje a testnevelô tanár mellett az edzô, a sportoktató, nem beszélve arról, hogy képesítésénél fogva minden testnevelô tanár egy személyben edzô is. A hazánkban képzett edzôk világraszóló eredményei itthon, hazai versenyzôkkel, illetve az elvándorolt edzôink külföldön elért sikerei következtében a magyar edzôk megítélése, néhány sportágtól eltekintve, világszerte kedvezô volt. Az utóbbi években ennek a helyzetnek a változását, régebbi dicsôségünk halványuló fényét, nemcsak az olimpiai játékokon és más világversenyeken elért sikereink apadása, hanem a magyar szakemberek külhoni keresettségének csökkenése is jelzi. Edzôképzésünk és továbbképzésünk problémáit a rendszerváltás és az európai integráció, társadalmi életünk óriás-léptékû pozitív átformálódása ellenére tovább növelte. Elôterjesztésünk célja, hogy fôbb részleteiben ismertessük a hazai edzôképzés és továbbképzés kritikus állapotát és felvázoljuk azokat az elképzeléseket, amelyeknek a megvalósításához a Sporttanács támogatását kérjük.
I. A hazai edzôképzés helyzete, perspektívája és az uniós harmonizáció Sikerkovácsaink és sportkultúránk elsô számú mûhelye, az ugyancsak nemzetközi elismertségnek örvendô TF, az 1925-ben alakult Magyar Testnevelési Fôiskola és mindenkori jogutódja méltó módon ma is sportkultúránk szellemi központja. Méltó jó hírét a kezdettôl fogva egyetemi szintû, a sportoktatást tekintve Európa legtöbb országát megelôzô, magas színvonalú, tudományos
alapokra helyezett oktatási rendszerével érte el. Elismertsége azonban, különösen az elmúlt két évtizedben, szintén halványabbá vált, összhangban a magyar sport társadalmi és politikai jelentôségének hanyatlásával. Mindez törvényszerûen magával hozta a testnevelô-tanári és edzôi pálya devalválódását is, amit a felvételizôk száma is drámaian mutat. Sportkultúránk helyzetét az európai integráció sem könnyítette meg. Az európai felsôfokú oktatási rendszer egységesítésének, s egyben a korszerûsítés igényeinek is igyekezett megfelelni az Európa Unió tagországai számára 1999-ben kiadott úgynevezett Bolognai deklaráció. A benne foglalt bonyolult feladatnak nem egyszerû nekilátni sem, s tény, hogy az elsô évek jószerével a felmérésekkel, konzultációkkal, javaslatok kidolgozásával és megvitatásukkal teltek el, amelyeket, a kezdôlépésekkel együtt, összefoglalva Bolognai folyamatnak nevezünk. A BOLOGNAI FOLYAMAT JELLEMZÔI AZ EDZÔKÉPZÉSBEN • Törekvés az edzôképzés nagyobb nyilvános elismertségére. • Prioritás az edzô szerepének és az edzô szakmai hozzáértésének definiálása. • Négy edzôi szerepkört, illetve szintet különböztet meg: segédedzô, edzô (oktató), szakedzô és mesteredzô. • Két alapvetô edzôi foglalkozásformát jelöl meg: egyik része a részvételorientált, a másik része a teljesítményorientált sportágazatokban tevékenykedik. • A nemzeti és nemzetközi sportszövetségek feladata az országuk, illetve sportjuk számára megfelelô oktatási szintek meghatározása.
• Ajánlja, hogy minden, a nemzeti edzôképzésben illetékes hatóság ismerje el, felügyelje, és ha szükséges, irányítsa az edzôképzés programjait. • Az edzôknek, hivatásuk betöltése érdekében, szükséges elvégezniük egy hivatalos és elismert tanulmányi kurzust. • Az elôzetes tanulmányok és a meglévô szakmai kompetenciák elismerése. • Az edzôi hivatás szabályozott szakmává alakításának részeként javasolt, hogy minden edzô rendelkezzen egy sportág-specifikus edzôi licenccel, mûködési engedéllyel. Az új modell egyenlô elismerést biztosít az edzôk számára, függetlenül attól, hogy részvétel-orientált, vagy a teljesítmény-orientált sportágakban tevékenykednek. A BOLOGNAI FOLYAMAT MEGJELENÉSE A HAZAI EDZÔKÉPZÉSBEN Jogi és szerkezeti változások eredményeként a sportszakember-képzésben új képzések és szakok jöttek létre, a legtöbb esetben növelve a végzettség szintjét is: • Új szakok a felsôoktatásban: Alapképzés: testnevelô-edzô, sportszervezô, rekreáció-egészségfejlesztô és humánkineziológus szakok Mesterképzés: okleveles edzô, sportmenedzser, rekreáció, okleveles humánkineziológus, testnevelô- egészségfejlesztô-, és gyógytestnevelô tanár • Új moduláris OKJ rendszer: 2008. szeptember elsejétôl (25/2008. (IV. 29.) ÖTM rendelet) Felsôoktatás Ismeretes, hogy a hagyományos képzési szerkezetben az ún. „sportos szakok" – a testnevelô tanár szak kivételével – fôiskolai szintû végzettséget adtak a végzôsöknek. Az új képzési struktúrában az alapképzésben megszerzett alapfokozat (BSc, BA) – amely a végzettség szintjét tekintve megfelel a régi fôiskolai végzettségnek – a mesterképzés (MSc) révén magasabb szintre emelhetô, lényegében elérve a régi egyetemi szintû kimenetet. Így az új képzési rendszerben növekszik a magasabb végzettségi szintet jelentô kimenetek száma, amelyrôl rendelet még
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 21
MAGYAR EDZŐ 21
2009/3 ■ nem intézkedett (folyamatban van a 157/2004 módosítása). Jelenleg nincs pontosan meghatározva az új és a régi szakokon szerzett végzettség és szakképzettség egymáshoz való viszonyulása sem. A versenysportban és az edzôi munkában érdekelt hallgatók a edzôk sportági ismereteit tartalmazó tantárgyakat a testnevelô-edzô hároméves alapképzés negyedik szemeszterétôl vehetik fel. Ez természetesen arra a sportágra vonatkozik, amelyben rendszeresen edzenek és versenyeznek a hallgatók. Többnyire az alábbi sportágakban indulnak, úgynevezett szakképzési formában megvalósuló kurzusok: aerobik, atlétika, birkózás, cselgáncs, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, RG, röplabda, tenisz, torna (férfi, nôi), úszás, vívás. Az új kormányrendeletben várhatóan az új rendszerû testnevelô-edzô szak (a sportág megjelölésével) jogilag egyenértékû lesz a régi, fôiskolai szintû szakedzô szakkal. Tudvalevô, hogy a hagyományos képzési struktúrában csak a TF képzett edzôket a felsôoktatás szintjén. A Bolognai rendszer következtében minden sporttudományos képzést folytató intézménynek van erre lehetôsége. Jelenleg a TF-en kívül, Szeged, Pécs, Szombathely, Eger és Nyíregyháza indít testnevelô-edzô alapképzési szakot, így képezhet edzôket. Probléma: 1. A TF-en kívüli intézmények nem tudnak indítani szakirányú edzôképzést, mert jelenleg nincs elegendô kellô felkészültségû szakemberük. 2. Kisszámú érdeklôdô hallgató miatt nem indulhat edzôképzés bizonyos sportágakban, így kérdéses, hogy ezekkel a sportágakkal mi lesz. 3. A TF-en kívül, a képzô intézmények 2009 nyaráig kevesebb, mint 20 fô edzôt képeztek az új rendszerû képzési formában. 4. A Bolognai rendszer céljainak ellenére egységes tanterv, követelményrendszer hiányában nem egységes az edzôképzés (tartalmi és formai szempontok tekintetében), például kritikusan fontos ismeretkörök nem mindenhol kerültek be a képzésbe. Megoldás: 1. Szétválasztani a testnevelô és az edzô alapszakokat (Magyar Akkreditációs Bizottság). 2. Megteremteni a képzés financiális hátterét, hogy ne csak a népszerû sportágakat lehessen indítani. 3. Szorosabb együttmûködés kell a képzés tematikájának kidolgozásában és az oktatásban a sportági szakszövetségekkel.
4. Közös gondolkodás kialakítása a képzésben részt vevô intézményekkel és érdekelt szervezetekkel. Az új Bolognai rendszer mesterképzésében (MSc) magasabb, egyetemi végzettségi szintû szakok jöttek létre, amelyek eddig a magyar sportszakember-képzésben nem léteztek. Így ezek a Képesítések Jegyzékében sem jelenhettek meg, amelyeket a várva várt rendelet vélhetôen már tartalmaz. A mesterképzésben új, az eddigieknél magasabb végzettségi szintet adó szak az okleveles szakedzô. Az okleveles szakedzô szakot csak a TF tudta, illetve tudja indítani, a közeljövôben feltehetôleg más intézményeknek erre nem lesz lehetôsége. Probléma: 1. Az MSc szak új, nem ismert ez a képzési forma a sport világában. 2. A TF is most tanulja a képzést, az elsô évfolyam 2010 nyarán végez. 3. A különbözô képzési formák egymáshoz való viszonyulását, egymásra épülését is meg kell pontosan határozni (OKJ, BSc és MSc), mert csak így tudunk a piaci igényeknek megfelelni. Szakképesítés Az Országos Képzési Jegyzékrôl és az Országos Képzési Jegyzékbe történô felvétel és törlés eljárási rendjérôl szóló 1/2006.(II.17.) OM rendelet kimondta, hogy 2008. december 31-ét követôen már nem indítható olyan szakképzés, melyet az Országos Képzési Jegyzékrôl szóló 37/2003.(XII.27.) OM rendelet nem szabályozott. Ez a sportszakember-képzésre vetítve azt jelentette, hogy csak az új képzési jegyzékben szereplô szakképesítésre vonatkozó képzést lehet indítani, vagyis az „52 813 01 OKJ számú Sportedzô (sportág megjelöléssel)" képesítés megszerzésére irányuló képzést, aminek részképesítése a „Sportoktató (sportág megjelöléssel)" – korábban önálló – szakképesítés. Ezzel a sportszakember-képzés korábbi két szintje (az alap és középfok) összekapcsolódott. Ugyanakkor az új szakképesítés már alkalmazkodik a szakképzésben, illetve a felnôttképzésben jelentkezô elvárásokhoz is, elsôsorban a szakmák közötti átjárhatóság biztosításához. Sajátos jellemzôje a középfokú edzôképzésnek, hogy a sportedzô és sportoktató szakképesítés csak azon sportágakban indítható, melyeknek van országos sportági szakszövetsége. Bizonyos sportágak jogállása nem rendezett pl. harcmûvészetek, jóga stb., így ezekbôl nem lehet képzést indítani, ugyanakkor jól képzett szakemberekre nagy szükség lenne.
Javaslat Kívánatos, hogy a jövôben a magyar képzési rendszerben megszerzett, a rendelet által elôírt végzettségi szint és a szakképzettség az alkalmazás tényleges elôfeltétele legyen. Csak így lehet súlyt és rangot adni a különbözô szinteken folyó szakember-képzésnek. Az ellenôrzés és a szankció szerepét delegálni kell a jog eszközével. Fontosnak tartjuk, hogy az EU képzési rendszeréhez jobban kell illeszkednünk, de nem úgy, hogy saját sportkultúránk hagyományai által megkívánt színvonalból leadjunk. Célunk az, hogy végzett hallgatóink külföldön a jövôben is minden szinten legyenek képesek elfogadtatni a végzettségüket, tudásukat. Az európai keretrendszer erre lehetôséget adna, de a szakképesítés (középfok) szintjén semmi egyeztetés nem volt érzékelhetô, míg a felsôoktatás szintjén a Bolognai rendszer adta lehetôségek kihasználatlanok maradtak.
II. Edzôtovábbképzés – elôzmények, helyzetkép és megoldási javaslat A rendszerváltozás kezdetén a nagyarányú dereguláció idôszakában – több szakterülethez hasonlóan – az edzôk és sportoktatók rendszeres és kötelezô továbbképzése is megszûnt. Az elmúlt másfél évtized nyilvánvaló felismerése, hogy a szaktudás leépülése elôbbutóbb a versenyképesség csökkenéséhez, a színvonal és az eredményesség hanyatlásához vezet. Néhány területen (pl.: egészségügy, oktatás) ezt idôben felismerték, és a szakemberek továbbképzését magas szintû jogszabályokban (törvényben, miniszteri rendeletben stb.) szabályozták. A sport bizonyos mértékben „szaktudás-deficit" sújtotta terület maradt, amelynek további fennmaradását – az eredményesség visszaesésének megakadályozása érdekében – a felelôs szakmai testületek, intézmények és döntéshozók nem engedhetik meg. Sajnálatos módon a MET intézményes, a kötelezô továbbképzésre irányuló eddigi kezdeményezései kudarcot vallottak. Az intézményes, kötelezô továbbképzés idôszerûsége Az elmúlt közel két évtized tapasztalatai alapján biztonsággal megállapítható, hogy mint minden képzési területen, így a sportszakember-képzés, ezen belül az edzôképzés esetében is szükséges a szervezett, intézményes, rendszeres és folyamatos továbbképzés visszaállítása. A jelenlegi helyzetben továbbképzésre sem a munkavállalót, sem a munkáltatót nem lehet kötelezni! Ugyanakkor az igényes sportszak-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 22
22 MAGYAR EDZŐ emberek részérôl határozott érdeklôdés tapasztalható a legújabb hazai és külföldi kutatások eredményeit ismertetô szakmai továbbképzések, konferenciák, kiadványok iránt. Ezeket az igényeket csak részben tudják kielégíteni a mindenkori állami sportirányítás és a Magyar Olimpiai Bizottság által kezdeményezett és finanszírozott, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság és más szervezetek által idônként megrendezésre kerülô országos tanácskozások, illetve konferenciasorozatok (pl. „Irány Peking!"), amelyeken a „Gerevich" sportösztöndíjban részesülôknek, továbbá a Héraklész- és a Sport XXI. Programban dolgozó edzôknek kötelezô volt a részvétel. Dicséretesek, de tartalmilag ugyancsak hiányosak a szakszövetségek által szervezett, alapvetôen csak a sportági ismeretekre koncentráló továbbképzések (asztalitenisz, judo, kajak-kenu, kézilabda, kosárlabda, úszás, vívás stb.). A korunkat jellemzô elvárás, az „egész életen át tartó tanulás" megvalósulása érdekében az egyén életének minden szakaszában biztosítani kell a szakképzés különbözô szintjeihez és formáihoz való hozzáférést, különösen beleértve a korszerû és költségkímélô, az internetre alapozott távoktatást és szakismeret bôvítést. Ennek érdekében haladéktalanul és dinamikusan fejleszteni szükséges a sportszakember továbbképzés terén is a szakmai továbbtanulás és továbbképzés lehetôségeit biztosító korszerû rendszereket. Ismeretes, hogy az EU-tagországok többségében nagy hangsúlyt fektetnek a sportszakemberek intézményes továbbképzésére. Ennek jelenleg országonként különféle megoldásai láthatók. A továbbképzéseken való részvétel elôfeltétele a munkaerôpiacon történô foglalkoztatásnak, ezt vagy az állam vagy a szakszövetségek rendelik el. Németországban például a Kölni Edzôakadémia szervezi az edzôk továbbképzését. A legmagasabb minôsítésû („diplomás" és „A"-licenccel rendelkezô) edzôknek 2 évenként, a középfokú képesítéssel rendelkezôknek („B"- licenc) 3 évenként, a „C"-licenccel rendelkezôknek (sportoktató) pedig 4 évenként kell eleget tenniük továbbképzési kötelezettségeiknek. A hazai sportági szakszövetségek gyakran jelzik a különbözô szakmai fórumokon az intézményes továbbképzés szükségességét. Ezt az igényt erôsíti meg annak a felmérésnek az eredménye, amelyet 2000-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) és a MOB végzett 75 országos szövetség, továbbá a megyék és a megyei jogú városok, valamint a
■
szakpedagógus-képzô intézmények körében. Az adatok összegzése eredményeként a továbbképzés területén a sürgôs feladatok rangsora a következô volt: 1. a kötelezô edzôi továbbképzés bevezetése; 2. labdarúgásban az UEFA-edzôképzés továbbképzésként történô átminôsítése; 3. az edzôi mûködés engedélyhez (licenchez) kötése; 4. az edzôképzés elôadói rendszeres szakmai tanácskozásainak megszervezése. Az edzôtovábbképzés fejlesztésének fôbb irányelvei • Ésszerûen illeszkedjék az európai uniós gyakorlathoz és más szakmák hazai továbbképzési rendszereihez. • A megszerzett szakképesítéssel jogszabályban meghatározott munkakör tölthetô be. Ezt a jogosultságot központi továbbképzéseken, szakmai konferenciákon, egyéb szakmai és tudományos tevékenység útján, meghatározott pontok (kreditek) szerzésével lehet meghosszabbítani. • A továbbképzés azoknak az ismereteknek, jártasságoknak és készségeknek a megújítására, bôvítésére, fejlesztésére szolgál, amelyekre szükség van egyrészt a versenyszerûen sportolók személyiségének fejlesztéséhez, magas szintû felkészítéséhez, tehetségük kibontakoztatásához, teljesítményük növeléséhez, másrészt az egészségmegôrzés és –fejlesztés céljából rendszeresen testedzést végzôk foglalkozásainak szakszerû megtervezéséhez, irányításához, illetve levezetéséhez. • A továbbképzés az edzô egész aktív pályafutása alatt folyamatosan, továbbképzési idôszakokban történik. A továbbképzési idôszakok (ciklusok) tartama öt év. • Teljesítésében érdekeltté kell tenni mind a munkavállalót, mind a munkáltatót. • A továbbképzô rendezvények akkreditálására és a pontok (kreditek) meghatározására független szakértôkbôl álló továbbképzési testület (tanács, kollégium stb.) felállítása szükséges, amelynek tagjait a sportot felügyelô miniszter kéri fel a sportszakember-képzésben érdekelt szakmai és érdekvédelmi szervek, szervezetek, illetve intézmények körébôl. • A továbbképzési idôszakban megszerzendô pontokat – a továbbképzési testület javaslatára – a sportot felügyelô miniszter határozza meg. • A továbbképzéssel kapcsolatos adminisztratív teendôket (nyilvántartás, kommunikáció, marketing, ellenôrzés
2009/3
megszervezése stb.) a továbbképzést végzô intézmények látják el. • A pontok igazolása az erre a célra rendszeresített, személyre szóló dokumentumban történik. • A foglalkoztatás meghosszabbításához szükséges pontok 40 százalékát a sportági szakszövetség által szervezett továbbképzéseken, konferenciákon kell megszerezni. E továbbképzések kreditértékét – a szakszövetség javaslatára – a továbbképzési testület határozza meg. • A továbbképzések megszervezését és mûködtetését a felsôoktatási intézménynek és a sportági szakszövetségnek a képzésben és a továbbképzésben érintett társadalmi és szakmai érdekvédelmi szervezetekkel, valamint a felügyelô minisztériummal együttmûködve kell megoldani. A továbbképzés irányítása, ellenôrzése és szervezeti kerete • A továbbképzés legfelsôbb szintû irányítása és ellenôrzése a sportügyekben illetékes államigazgatási szervezet hatáskörébe tartozik, s a megfelelô személyi és szervezeti keretrôl gondoskodni köteles. • Mivel az edzôknek és a sportoktatóknak nincs külön szakmai kamarája, így a Magyar Edzôk Társasága az a szakmai érdekképviseleti szervezet, amely mint közhasznú társadalmi szervezet továbbképzési ügyekben hitelesen képviseli és érvényesíti a szakma érdekeit. • A továbbképzés szervezeti rendszerében, tevékenységi köreiknek megfelelôen, el kell helyezni a már említett felsôoktatási intézmények mellett, a továbbképzésben érintett összes állami és társadalmi szervezetet. A tennivalók ütemezése • Az intézményes kötelezô edzôtovábbképzés alapkoncepciójának elfogadása a Nemzeti Sporttanács által. • A koncepció minden fontos szakmai és költségvetési részletre kiterjedô kidolgozása. • A koncepció egyeztetése az érintett szervezetekkel és intézményekkel. • A koncepció megvalósításához szükséges jogszabály-tervezetek elkészítése.
Összefoglaló megjegyzések Az edzôképzés minden fokozata elsôsorban a képzôintézmények felelôssége és feladata. A Magyar Edzôk Társasága, lehetôségeihez mérten, igyekszik messzemenôen támogatni a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, valamint a sportszakember-képzésben résztvevô min-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 23
MAGYAR EDZŐ 23
2009/3 ■ den más intézmény korszerûsítési törekvéseit, és segítôkészen együttmûködik azok megvalósításában. Az Európai Unió és hazánk elvárásainak megfelelô sportkultúra alapját képezô edzôtovábbképzés, természetesen, jelentôs állami szerepvállalást is feltételez. A továbbképzés tekintetében a Társaságnak, mint az edzôi-sportoktatói szakma társadalmi érdekvédelmi szervezetének a kompetenciája természetesen jóval bôvebb. Alapszabályzatában megfogalmazott kiemelt felelôssége és feladata az edzôk és sportoktatók folyamatos és korszerû szakismeretszerzésének hatékony elôsegítése, támogatása. Ezt a tevékenységét megalakulásától (1993) kezdve elsôrendû prioritásként kezelte: az elmúlt 16 évben több mint 110 továbbképzô szakmai-módszertani konferenciát szervezett és rendezett fô- vagy társszervezôként, szakmai-módszertani folyóiratának, a Magyar Edzônek és elôdjének, a MesterEdzônek a 12. évfolyam során az évente négy alkalommal megjelenô számai összesen több, mint 50 000 példányban jutottak el a szakemberekhez. Mindez természetesen csak az állami sportirányítás és a Magyar Olimpiai Bizottság méltányos anyagi támogatásával, továbbá a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), illetve jogelôdjei, az Országos Sportegészségügyi Intézet, a NUSI Utánpótlás-nevelési Igazgatósága és jogelôdjei, a szakma meghatározó társadalmi szervezetei, mint a Magyar Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Sporttudományi Társaság, illetve alkalmanként más országos sportirányító intézmények és szervezetek, s természetesen az országos sportági szakszövetségek partneri szakmai együttmûködésével valósulhatott meg. Ennek a széles és kölcsönös együttmûködésen alapuló szakmai érdekvédelmi és továbbképzô tevékenységnek a támogatására kérjük továbbra is a Nemzeti Sporttanács egyetértését. Dr. Ormai László elnök
FELHÍVÁS
A Magyar Sport Múzeumáért! A világ magyarjait, ha valamirôl elmondható, hogy képes összekapcsolni - a közös nyelv és múlt mellett – az a sport, az olimpia. Magyarok százezrei, millió szorítottak egy-egy nagy versenyen sportolóinknak, akik számára a gyôzelem, a siker soha nem múló emlék maradt. Ezek a nagyszerû sportemberek versenyzôi pályafutásuk tárgyi, fotó- és írásos emlékeit gyakran önzetlenül ajánlották fel a Sportmúzeumnak, amely gyûjteményét tekintve a magyar sport kincsesházának tekinthetô. „Háza", otthona azonban immáron évtizedek óta nincs. A mindenkori sportvezetés ígéretek tucatjaiban biztosította a sportolókat, a sportot szeretô és azt önzetlenül támogató közvéleményt, hogy a magyar sport méltó múzeumot kap. Sajnos, a méltó elhelyezés, a valódi múzeum létrehozása azonban még mindig várat magára. A magyar sport története, amely a nemzet egységét és értékeit volna képes bemutatni kiállításokon, megfelelô gyûjteményben sajnos a mai napig nem látható. A Sportmúzeum az elmúlt évtizedek során vándorolt, de helyzete sem épületét, sem a gyûjtemény raktározási lehetôségeit, sem a szükséges tárgyak restaurálását tekintve nem lett jobb. Néhány megszállott és a sport iránt elkötelezett munkatárs áldozatos munkájának köszönhetô, hogy még létezik és igyekszik bemutatni, hogy mit is jelentett, mit jelent a magyar sport, az olimpiai mozgalom. Sportágak, versenyek történetét, a jövô nemzedéke számára követésre méltó életutak bemutatását hol, hányan láthatjuk? (Hajós Alfréd teljes dolgozószobája, olimpiai bajnoki érme, dr. Mezô Ferenc szellemi olimpiai bajnok könyvtára, a Széchenyi, Andrássy, Eszterházy családok bajnokainak értékes sportdíjai, a milleneumi sportversenyek ereklyéi, a magyar sportéremtár és ezernyi más érték ládákban, dobozokban vannak.) Mi csak reméljük, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is, lesz annyi közös akarat és egyetértés a magyar közélet szereplôiben és az állami sportvezetésben, hogy végre kedvezô döntést hoznak méltó helyen felállítandó, a magyar sport több mint évszázados története bemutatására alkalmas „Magyar Sportmúzeum"-ról. A nemzet eddigi sportsikerei, a sport iránt megnyilvánuló töretlen elkötelezettség, versenyzôink, bajnokaink teljesítménye és az össznemzeti érdek is ezt igényli. Ezt kívánjuk mi is és reméljük, sok ezren csatlakoznak hozzánk határainkon belül és kívül egyaránt! Budapest, 2009. július 28. Dr. Aján Tamás a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke, a NOB tagja Dr. Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok, a MOA Tanácsának alelnöke Prof. Dr. habil. Szakály Sándor egyetemi tanár, a MOA Tanácsának alelnöke Dr. Jakabházyné Mezô Mária MOB tag, MOA fôtitkár Gyôr Béla alezredes, a HM osztályvezetô-helyettese, MOA Tanácstag Kovács Antal olimpiai bajnok, MOA Tanácstag Novotny Zoltán rádióriporter, MOB tag, MOA Tanácstag Dr. Partali László ügyvéd, MOB tag, MOA Tanácstag Szlatényi György a Magyar Diáksport Szövetség fôtitkára, MOA Tanácstag Dr. Printz János MOA Tanácstag Prof. Dr. Takács Ferenc egyetemi tanár, MOA Tanácstag Dr. Szikora Katalin tanszékvezetô egyetemi docens, MOA Tanácstag Vad Dezsô, a MOB tanácsadója, MOA Tanácstag Dr. Szabó Lajos, a Magyar Sportmúzeum igazgatója, MOA Tanácstag A felhíváshoz csatlakozni a www.mob.hu oldalon lehet!
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 24
24 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
A Mesteredzô cím kitüntetettjei – 2009 umának döntését most is megelôzte az országos sportági szakszövetségek javaslatainak összegyûjtése és értékelése. Szerkesztôségünk ezúttal is – elismerésünk és köszöntésünk gyanánt – igyekszik bemutatni, olvasóinkhoz közelebb hozni a kitüntetetteket. Az idei négy Mester: az Életmûdíjas Bacsa Ferenc (birkózás), valamint Bernát Zoltán (vívás), Hajdu János (kézilabda), Toncs Péter (cselgáncs).
Fotók: Czetô Zsolt
A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) atlétikai csarnokában került sor a 2009. évi mesteredzôi kitüntetések átadására július 4-én. A rendkívüli eseményre - a hagyományoknak megfelelô látványos külsôségek között - együtt került sor az intézmény évzáró-diplomakiosztó ünnepségével és a nemzetközi edzôképzô kurzus végzôs hallgatóinak búcsúztatásával. A korábbi gyakorlatnak megfelelôen a Magyar Edzôk Társasága Mesteredzôi Kollégi-
ELÔSZÖR EMBER LEGYÉL, UTÁNA SPORTEMBER!
Az Életmû-díjas Bacsa Ferenc hitvallása: a sikerek titka a küzdeni tudás A Mesteredzô cím 2009-es Életmûdíjasa Bacsa Ferenc, aki birkózóedzôi pályafutása során mind az utánpótlásnevelés és tehetséggondozás terén, mind pedig a felnôtt válogatottban – szakágvezetô edzôként – saját nevelésû tanítványaival kiemelkedôen sikeres, nemzetközi színvonalú tevékenységet végzett. A Mr. Tus Birkózó Sportiskola keretei között dolgozva, a 2001ben elkezdôdött tehetséggondozás eredményeként Lôrincz Tamás személyében felnôtt Európa-bajnokot nevelt. Az Életmû-díjjal – legyen szó az élet bármelyik területérôl – általában hosszú, évtizedes pályafutásokat jutalmaznak. A 61 éves Bacsa Ferenc mögött is tekintélyt parancsoló munkásság áll, és élete maga a történelem. Beszélgetés közben megelevenedik sportéletünk – a mai fiatalok számára talán hihetetlen – közelmúltja és régmúltja is.
– Újkígyóson, Békés megyében születtem, anyai nagyapám népi birkózó volt. A népi birkózásról, ami általában a kocsmák udvarán zajlott, ô is sokat mesélt, és másoktól is hallottam. Ilyenkor a felek összekapaszkodtak, és máris indult a küzdelem. Nagyapám mindössze 162 centi volt, de már fiatalon 90 kiló körül volt a súlya. Gyerekként nagyon csodáltam vastag karját, hatalmas hátizmait. Legendaként járt körbe, hogy egyszer úgy megvert egy nála idôsebb gulyásembert, hogy utána senki sem akart kiállni ellene. Én nem voltam olyan erôs, mint ô, de a küzdôképességet tôle örököltem. Akkoriban mi, gyerekek sokat birkóztunk, fociztunk, lételemünk volt a sport! Már akkor vonzódtam az erôs sportokhoz, különösen a súlyemelés és a birkózás érdekelt. Az igazi találkozásom a birkózással nyolcadikos koromra tehetô, amikor Táton egy megyei bemutatón
Gubicza József, aki késôbb a tanárom lett, egy csodás akciót hajtott végre, amely úgy megtetszett, hogy elhatá-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 25
MAGYAR EDZŐ 25
2009/3 ■ roztam: ilyet én is akarok csinálni, és elkezdtem Táton birkózni. A sors fintora, hogy Táton jó egy év múlva megszûnt a birkózás, de az edzôje, mivel tehetségesnek tartotta ôt, rábeszélte a szülôket, hogy vigyék Dorogra birkózni a fiukat. Bár bajnokságot sosem nyert, ezüstéremig jutott a különbözô korosztályokban. Mint mondja, állóképessége nem volt az igazi, ám igen technikás volt. A viszonylag korán, 21 évesen kötött házasság után már csak amatôr szinten birkózott, csapatbajnokságokon szerepelt. Megszületett elsô gyermekük, Péter, akinek alkatában felismerte a jövô birkózóját. A fiút két leánygyermek követte, Zsuzsanna és Katalin. – Péter hatéves korában elkezdett birkózni, én pedig edzôsködni. Azért, hogy edzôi pályám egyáltalán elindulhasson, óriási köszönet jár a feleségemnek és a családnak. Nélkülük nem ment volna… Nos, az edzôség elsô idôszaka keresgéléssel telt, Dorogon és környékén jártam az iskolákat, gyerekeket toboroztam. A hatvankilenc-hetvenes évjáratból nagyon tehetséges csapat jött össze. A siker érdekében a gyerekeknél heti ötre emeltem az edzésszámot, ami akkoriban nem volt jellemzô. Számomra az edzéselmélet és a pedagógia mellett az élettan is biblia volt, rendszeresen végeztem felméréseket, hogy lássam, mennyire bírja a gyerek szervezete a terhelést, mert úgy kellett terhelni, hogy aztán meglegyen a kellô állóképessége. Kifejezetten eredményesek lettünk, és felfigyelt a munkámra Papp Sándor, az akkori megyei sporthivatal vezetôje, aki késôbb a tatai edzôtábor egyik vezetôje is lett. Megkérdezte: mit szeretnék elérni. Mondtam, hogy a gyerekekbôl világbajnokot nevelni, mert nagy cél nélkül nincs értelme a munkának. Készítettem egy ötéves tervet, amelyben részletesen leírtam, mi szükséges a kiemelkedô eredmény eléréséhez. Akkoriban egyáltalán nem kedveltek engem Dorogon, mert a terveink megvalósításához a focistáktól kellett elvenni a pénzt. Ma is szeretettel beszél az akkori dorogi birkózó-palántákról, akikbôl híres versenyzô vált: a fia, Péter, valamint Kismóni János, Aubéli Ottó, Gál Tamás, Puksa Feri, Kövecs Karcsi, Rajos Csaba, Micskei László, Rajos István – sorolja a neveket. Amikor 1992-ben az olimpia bajnok Hegedüs Csaba lett a szövetség elnöke, szakfelügyelônek hívta Bacsa Ferencet. – Azóta is itt dolgozom folyamatosan. Két évig még visszajártam Dorogra edzést tartani, majd 94-ben a felnôtt válogatott edzôje lettem. Amit Dorogon megígértem, teljesítettük. A fel-
nôtt válogatott mellett dolgozva állandóan figyeltem a külföldiek, örmények, kazahok módszereit, sokat beszélgettem is az edzôkkel, és a módszereik javát igyekeztem beépíteni a magaméba. Az atlantai olimpia kudarca után azonban lemondtam, és Táton alakítottam szakosztályt. Tudja, engem a kudarc nem tör le, sôt még keményebb munkára sarkall. Kilencvenhét ôszén kezdtünk, és 2000-ben már diák csb-t nyertünk. A Dorogon alkalmazott módszerek mellett már a felnôtt válogatottnál tanult újabbakat is felhasználtam. Hogy miként vezetett az út Tátról a Mr. Tus Birkózó Sportiskoláig? Ebben megint Hegedüs Csaba nagy szerepét említi. – Akkoriban is én voltam a szövetség utánpótlásért felelôs szakembere, de nem fôállásban. Egy utánpótlás vbn még pontot sem szereztünk, ami méltatlan a magyar birkózáshoz, ezért Csaba megkeresett, hogy indítsuk be a sportiskolát, amit régen tervezett, s a kudarc megérlelte benne a döntést. Rád gondoltam, mert bízom benned – mondta Csaba, ami nagy megtiszteltetés, ugyanakkor óriási teher is volt számomra. Elkezdtem a szervezést, majd negyvenhat nyolcadikos, illetve elsô gimnazista gyerekkel beindult a munka. Struhács György és Takács Ferenc edzôk mellett én voltam a vezetôedzô, akkor kezdett Lôrincz Tomi, Módos Péter és Korpási Bálint is. Csaba sokszor lejárt hozzánk, okított minket. Megtanította azt a küzdô stílust, amely Weisz Richárdtól kezdve Szilvásy Miklóson és Polyák Imrén át, jellemezte a magyar birkózást. Csabában minden együtt volt, és megkövetelte, hogy mi is ezt tanítsuk. A sportiskolában is rendszeresek voltak a felmérések, és nemsokára beérett a munkánk gyümölcse: Lôrincz Tomi 2006-ban, 19 évesen felnôtt Európa-bajnok lett!
A sportiskola jelenét és közeljövôjét meghatározza, hogy jövôre junior-vb-t rendez Budapest. Mint mondja, évente 6-8 gyerek jelentkezik náluk, vannak tehetségek is, akik a hazai vb-re beérhetnek. Örömmel mondja, hogy nagyon akrobatikusak a gyerekek. – Fizikailag még nagy az elmaradás, az erô-állóképességet kell fejleszteni. Átnéztem a táblázatokat, és a jelenlegi eredmények méltatlanok hozzánk. Lépni kell! Szeptemberben összehívjuk azokat az edzôket, akik a jövô évi junior és kadett versenyzôket adhatják, és elkezdjük a közös munkát. Úgy tervezem, több nemzetközi versenyen is részt veszünk, Azerbajdzsánba és Törökországba mindenképp elmegyünk, mert ott általában igen erôsek a viadalok. Hiszem, jövôre Budapesten lesznek érmeink." Kéri, soroljam fel az edzôtársakat is, akikkel együtt hittel, odaadással készítik majd fel a versenyzôket: Repka Attila, Sike András, Bánkuti Zsolt, Nagy Lajos, Veréb István. A múltba kalandozva elmeséli, hogy amikor a külföldi kollégák a magyar birkózók titkát tudakolják – miként lehet, hogy ilyen kis „merítésbôl" is világverô versenyzôk nônek ki? – mindig a küzdeni tudást emeli ki. Ez a magyar nép sajátja, a küzdeni tudás. Még mesél hobbijáról, az olvasásról, különösen Gárdonyi Gézát és a történelmi regényeket kedveli – majd búcsúzásként két csodás körtével ajándékoz meg. Mogyorósbányán, ahol élek, kétszáz gyümölcsfát nevelek, kajszit és körtét. Nagyon büszke vagyok erre a gyümölcsösre. Az edzôi pályafutásomból pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy tanítványaim mind tanult emberek, vitték valamire az életben. Már kisgyerekként arra neveltem ôket, hogy elôször ember legyél, utána sportember!
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 26
26 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
Fiatalon már nagy öregnek számít BERNÁT ZOLTÁN: A MOTORBALESETTÔL A PÁSTOKIG Talán nincs még egy edzô, aki szûk egy év alatt annyiszor járta volna meg a poklot és a mennyországot, mint Bernát Zoltán. A Bp. Honvéd tôredzôje a pekingi olimpia után – ahol nemcsak „egyszerû" edzôként, hanem a fegyvernem szövetségi kapitányaként is munkálkodott – támadások kereszttüzébe került, sôt a szövetségi kapitányi poszttól is meg kellett végül válnia. A pofonok hatására már-már a búcsú gondolata is megfogalmazódott a fejében. Idén júliusban viszont olyan dolgok történtek vele, amelyek visszaadták hitét: munkásságát Mesteredzôi címmel ismerték el, majd rá két héttel Európa-bajnok tanítványa, Varga Gabriella Eb-bronzot szerzett Plovdivban… Beszélgetésünkkor ellenben mintha már újból a régi Bernát Zoltánt látnám. – Az elmúlt év végének hangulata már a múlté? – Bevallom, Gabi bronzérme mindkettônknek új erôt adott. Bár a vártnál gyengébben sikerült olimpia után ô nagyon meg akarta nyerni az Eb-t, és a harmadik hellyel kicsit csalódott volt, én úgy érzem, ez az eredmény visszabillentette az önbizalmát. Ha ilyen tudatosan dolgozik a továbbiakban is, bárkit meg tud majd verni. Szóval, nagyon kellett ez a siker neki is, nekem is. Igaz, én már az Eb elôtt is „dobogóra" állhattam, ugyanis a Mesteredzôi címet nagy kitüntetésnek, megtiszteltetésnek tartom. E nélkül nehéz lett volna folytatni a munkát. – Kérdeznem sem kell, nyilván az olimpia után történtekre gondol, amikor az új szövetségi kapitányok megválasztásakor éppen Ön nem marad hatott a posztján, aki a nôi tôrcsapat negyedik, és Knapek Edina ötödik helye révén a legsikeresebb volt. - Nem tagadom, örök tüske marad bennem, hogy az elnökség azok után nem szavazott nekem bizalmat, hogy a szakma, nagy többséggel, mellettem tette le a voksát… Némi kárpótlást jelentett, hogy aztán a szövetség szakmai alelnökévé választottak. – Ha visszagondol a pekingi olimpiára, hogyan minôsíti?… Kudarc? – Rossz élmény, pontosabban felemás érzések kavarognak bennem. Kudarcnak semmiképp sem nevezhetem, mert tanítványom, Knapek Edina ötödik helye nemcsak az ô, hanem az én legjobb olimpiai „szereplésem" is. (Az athéni olimpián a másik Bernát-tanítvány, Varga Gabriella hatodik lett –
szerzô). Azt hiszem, egy év elteltével az az ötödik hely már felértékelôdött, mások is becsülik, már csak azért is, mert a háromszoros egyéni olimpiai bajnok Vezzalit azóta sem verte meg senki! Varga Gabi sem vallott szégyent, bár ô nem jutott a nyolc közé. A csapatverseny miatt maradtak szörnyû érzések bennem. – Ma is foglalkoztatják még a Pekingben történtek? – Persze! Akkor is nehezen éltem meg, és ma is sokszor elôjön álmomban, hogy mi lett volna, ha… Minden más lett volna, ha érmet szerez a csapat, vagy ha nem ilyen körülmények között vagyunk negyedikek. – Ne kerülgessük a forró kását, egyszer tegyük helyre a dolgokat: ma is úgy döntene Ujlaky Virginie ügyében, mint tette? – Igen! Nem Virginivel van a hiba, hanem a mamával, aki túlságosan is beleavatkozott a sportágba. Az olimpia után többen megkérdezték: a társak szereplését is veszélybe hozó, sportszerûtlen viselkedése után miért adtam lehetôséget Ujlakynak a bronzmeccsen? Úgy érzem, az adott szó miatt be kellett cserélnem ôt, hiszen megígértem neki az olimpiai szereplést az aranyérmünkkel zárult 2007-es Európa-bajnokságon, ahol ráadásul nagy szerepe volt a döntôbeli gyôzelmünkben, akkor nagyon jó csapatember volt. Másrészt reménykedtem benne, hátha hajtja majd a bizonyítási vágy. És még egy ok, ami már a magyar sport visszásságait érinti: a magyar vívásnak nem mindegy, hány versenyzô után kap pontot, márpedig pontot csak az kap, aki szerepelt is. Ha nem vív Ujlaky, három személy után kap a szövetség és a klub eredményességi pénzt, ha vív, négy után, és azt az összeget lehet elosztani a felkészítésben részt vett szakemberek között. Ezen indokok alapján, azt hiszem, jól döntöttem, és ma is így tennék. Nem beszélve arról, hogy ott pillanatok alatt kellett dönteni. Állítom, abban a csapatban benne volt az érem. Lehet, az a hibám, hogy szavatartó ember vagyok? – Most, hogy megtudtuk, mi is állt a pekingi döntések mögött, zárjuk le végleg az olimpiát, és nézzünk elôre. Knapek – ahogy a 2007-es Eb-aranyérmes, tavalyi Eb-ezüstérmes csapatból Mohamed Aida is – szülés miatt kihagyta a plovdivi Európa-bajnokságot.
Mi várható így az októberi világbajnok ságon, illetve a londoni olimpiáig bír ják-e még a lányok-asszonyok? – Edina a szülés után már elkezdett futni, részt vesz majd a közös felkészülésben, és a csapatversenyen számítunk rá. A lányokkal mindenképp nekivágunk az olimpiának, de nagyon nehéz lesz. Pekingben sem volt könnyû a helyzetünk, roppant erôs volt a mezôny, ám mi is erôsek voltunk. Nem sokon múlt, hogy húsz év után ismét érmes legyen a magyar csapat… Peking után kicserélôdtek, megfiatalodtak az ellenfél együttesek, úgy érzem, már nem olyan erôsek, dehát mi sem vagyunk a régiek. Kár tagadni, lélekben megtört ez a csapat. Persze, elôfordulhat, hogy a kismamák Nagy Tímea módjára szárnyalni fognak, és életük legjobb formáját hozzák majd Londonban – ám az olimpiáig vezetô út egy anyuka számára kegyetlen. Tudják-e majd teljesíteni? – Még csak 43 éves, de már „ezer éve" ott van a pástok mellett. A fiata lok, a jövô edzôi kikérik már a vélemé nyét? – Sajnos, nincsenek fiatalok, nem beszélhetünk edzôi utánpótlásról. Nemrégiben gondoltam bele, hogy éppen húsz éve vagyok edzô, 1989-ben kezdett az elsô csoportom, amelynek Knapek is tagja volt… Szóval, az a furcsa helyzet állt elô, hogy fiatalon én már „nagy öregnek" számítok. – Árulja el, egykor Önt mi vitte rá arra, hogy ezt a pályát válassza, miért lett edzô? – Négyéves korom óta sportoltam, sok mindent kipróbáltam, de igazából
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 27
MAGYAR EDZŐ 27
2009/3 ■ úszónak vallottam magam. Nem voltak kiemelkedô eredményeim, ám edzôm, Hevesi László példáját ma is meghatározónak tartom. Ugyanilyen meghatározó szerepet játszott az életemben általános iskolai testnevelô tanárom, Stima Ottó, akinél szertornáztam. Ô azzal kezdte az órákat, hogy a legfontosabb: tanuljunk meg esni a sportban. Talán hihetetlen, de egy motorbalesetnél az mentette meg az életemet, hogy szaltóztam egyet és talpra estem. Mivel életben maradtam, megfogadtam: annyival tartozom neki, hogy a gyere-
keknek visszaadom azt, amit tôle tanultam. Így lettem testnevelô. Az úszás után még az öttusát is kipróbáltam, négy évig csináltam is, de az öt szám nekem sok volt. A vívást választottam, mai honvédos kollégám, Bognár Gábor volt a mesterem, akitôl sokat tanultam, és a tôle kapott alapok szerint dolgozom ma is. Akkor hagytam abba a versenyzést, amikor már a Honvédhoz jártam segédkezni, mert egy fôiskolásnak mindig jól jön a zsebpénz. A TF-en diplomát szereztem, majd a bevonulás után 1989-ben a Honvédhoz vezényel-
tek, ott edzôsködtem, jártam az iskolákat, gyerekeket toboroztam. Azóta sok szép pillanatban volt részem, felejthetetlen a lányok elsô országos bajnoki címe csapatban, Varga Kati junior-világbajnoki érmei, Edina felnôtt világbajnoki bronzai, Varga Gabi Európa-bajnoki címe, no és az olimpiák. Külön boldogság, hogy nem egyetlen tanítvány hozta az eredményeket, hanem csapatot tudtam nevelni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sokkal több sikerben, szép élményben volt részem, mint pofonban.
Két év a lövészárokban HAJDU JÁNOS: GITÁRZENÉVEL KÍSÉRT KÉZILABDA Ha igaz az a vélemény, hogy az edzôi pálya csúcsa a szövetségi kapitányság, akkor Hajdu János már többször is feljutott a csúcsra. És miután eddigi pályafutását július elején Mesteredzôi címmel ismerték el, „lejött" a csúcsról, ahol pedig még maradhatott volna. A nôi és a férfi-válogatottat is vezérlô szakember július közepe óta már „csak" a kézilabda szövetség szakmai igazgatója. Beszélgetésünk idején alig néhány napos volt a sokakat meglepô döntés, ezért én sem vágtam a közepébe, nem az okokat kutattam, hanem a csúcsig vezetô útra voltam kíváncsi. És mire feltettem az elkerülhetetlen „miért?" kérdést, nagyjából már tudtam is rá a választ. „Már gyerekkoromban összekötöttem az életemet a kézilabdával, ugyanis Pomázon olyan testnevelô tanár kezébe kerültem, aki sokak, így az én sorsomat is meghatározta – elevenítette fel a múltat Hajdu János. - Tóth Gáborné szemében a sportolók ugyanolyan értékesek voltak, mint azok, akik tanulásban voltak zsenik. „Sajnos", a gimnáziumban röpizni kellett, de a kézilabdáról sem mondtam le, az Elektromos serdülô csapatában játszottam. A továbbtanulás elôtt Budakalászra igazoltam, ahova az Egri Tanárképzô Fôiskola elvégzése után visszakerültem, és az ottani ifi csapat vezetése jelentette edzôi pályám kezdetét. Három csodás évet töltöttem ott, és akkori játékosaimmal ma is tartjuk a kapcsolatot". Hajdu János közben a TF-en szakedzôi és tanári kiegészítô diplomát szerzett, tanított a TF-en, és az edzôi ranglétrán is felfelé lépegetett: a TF NB II-es fiúcsapata, majd a Pemü-Honvéd NB I B-s együttese következett.
„Az elsô nemzetközi szintû feladatot a magyar ifi-válogatott edzôi posztja jelentette a vezetôedzô, és minden idôk legaranyosabb utánpótlás-edzôje, Fazekas László mellett. Szuper csapatunk volt, az 1984-es IBV-n az NDKban ezüstérmesek lettünk, ami fantasztikus eredménynek számított. A játékosok kilencven százaléka késôbb a felnôtt válogatottba is bekerült." A tanítás mellett az Újpesti Dózsánál is dolgozott, majd három év Kuvait következett. Mint mondja, a család nagyon élvezte a kintlétet, de a háború elôtt hazajöttek. „Életem nagy lépése, elsô fôfoglalkozású edzôsége következett: az Elektromos. Választanom kellett a tudományos munka és az edzôség között, és én az edzôség mellett döntöttem, mert egzisztenciálisan ez tûnt biztosabbnak. A tanítás iránti szeretetem azonban megmaradt, ma is óraadó vagyok az egyetemen. A Tromosnál másfél évet Kovács László mesteredzôvel, volt tanárommal együtt tölthettem. A hét év alatt többször lettünk bajnoki ezüst- és bronzérmesek, ’97ben Magyar Kupa-gyôztesek, amit nagyon nagy eredménynek tartok, mert nekünk nem volt válogatottunk, viszont a rivális Veszprémnél tíz is, mégis megvertük ôket a döntôben. Aztán az Elmû kiszállt a klubból, nem tudtuk tartani a lépést, elkezdôdött a leépülés, és eljöttem." A bevezetôre utalva ekkor következett az elsô csúcs: két év a férfiválogatott élén. Ezt az idôszakot kettôs arcúnak minôsíti Hajdu János: csapatépítésben, nevelésben jó, eredményben azonban nem. Vagyis fiatalítania kellett, ami sikerült, mert a „csikók" beépültek a csapatba, és az utód Skaliczki Lászlónál már bizonyítottak is. Újabb
kuvaiti kitérô, majd a hazatérés után az elsô nôi csapat, a Vác – és rögtön Magyar Kupa-bronzérem. Az újabb fordulatot a szövetség felkérése jelentette 2003-ban: fôállású szakmai igazgatói poszt. Fizetés nélküli szabadsággal újabb kuvaiti kitérô, megkoronázva egy ázsiai BL-sikerrel, majd – saját megfogalmazása szerint – következett az elsô tûzoltó feladat, a nôi junior-válogatott. Az Európa-bajnoki nyolcadik hely attól a korosztálytól jó eredmény volt. A pekingi olimpia elôtt a nôi, utána pedig a férfi válogatott szövetségi kapitánya lett. „Szakmai igazgatóként voltam edzô, kapitány-pótló. A beugró munkáim azért lehettek sikeresek, mert nagyon erôs csapat vett körül minket az orvostól a gyúróig. És hogy most, a sikerrel megvívott Eb-selejtezô után miért távozom mégis a férfiválogatott élérôl? Mert szakmai igazgató vagyok, akit az Eb-sorozat végéig kértek fel irányításra. A feladatot teljesítettem, de beval-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 28
28 MAGYAR EDZŐ
■
lom, az utóbbi két évem nagyon nehéz volt. Úgy éreztem, mintha folyamatosan a harctéren, lövészárokban lennénk: sosem kaphattunk ki. A sportág, no meg az én egzisztenciám is függött a sikertôl. A két munka roppant kimerítô, együtt nem megy. Ha a csapattal voltam, a társaim dolgoztak helyettem a szövetségben… Persze, az új élet nem azt jelenti, hogy reggeltôl estig az irodában fogok ülni a számítógép elôtt, mert arra nem lennék képes. Továbbra is járok majd meccsekre, edzésekre, no és segítek a sportágnak, ahol tudok". Még mesél a kuvaiti idôszakról, az ott szerzett baráti kapcsolatokról, a megtanult arab nyelvrôl, amit a sportdiplomáciában – mivel a nemzetközi szövetség elnöke arab – ma is kamatozhat. „Tudja, az én fegyverem a kommunikáció, ez vezérelt külföldön is. Egy kuvaiti fiút tanítottam magyarul, ô engem arabul. Napi 20-25 szót megtanul-
tam, és három hónap múlva már egyedül tartottam a taktikai értekezletet. Idôközben összeállítottam egy magyar-arab sportszótárt, amit ma is használnak az ott dolgozó magyar edzôk. A nyelvet ma is gyakorlom, rendszeresen beszélek arab barátaimmal." Az arab nyelv mellett a gitározásnak is mestere az újdonsült Mesteredzô, aki Tatán a pekingi olimpiára készülô nôi csapatnak is játszott feszültség-oldóként. „Általános iskolásként egy diákzenekarban doboltam, amit a kézilabda miatt abba kellett hagynom. Vettem magamnak egy gitárt, és elkezdtem tanulni. Ôstehetségtelennek tartom magam, de jó az ütemérzékem és szorgalmas vagyok. Kottából bármit lejátszok. A gitározás is végigkísérte az életemet, mint a kézilabda. Kuvaitban is zenéltünk, az úszóedzô Tóth Ákos orgonált, én gitároztam. Egyszer csapatvezetô voltam a fiúk mellett, és az
2009/3
egyik játékos vett egy gitárt. Behangoltam neki, játszottam is valamit, és azóta terjedt el a hír itthon, hogy gitározom. Utána már kérték is a versenyzôk, hogy játsszak, az unokám pedig úgy alszik el, ha szól a gitár." Arra a kérdésre, hogy (eddigi) edzôi pályájára visszatekintve megbánt-e, másként csinálna-e valamit, gondolkodás nélkül válaszol. „Semmit nem bántam meg. Gyorsan döntök, és a fontos kérdéseket mindig megbeszélem a feleségemmel, a lányaimmal, akik a szakmai kérdésekben is segíteni tudnak. Úgy vélem, minden eredménynek megvan a maga értéke, a budakalászi korszakomnak és Kuvaitnak is. Legnagyobb szakmai sikernek az Elektromos Magyar Kupa-gyôzelmét, a nôi válogatott pekingi negyedik helyét, a férfiak vbhatodik helyét és a mostani Eb-selejtezôt tartom. És hogy valóban jól csináltam, azt a Mesteredzôi cím is bizonyítja.
Teher alatt nô a pálma TONCS PÉTER ÉS A MOTIVÁLÓ MESTEREDZÔ CÍM A Honvéd-Kipszer mindössze 35 éves cselgáncs-vezetôedzôje, Toncs Péter nem titkolja: kétségei vannak, vajon ilyen fiatalon valóban rászolgált-e már arra, hogy a Mesteredzôk társaságába kerüljön. Ugyanakkor motiválja is a nem mindennapos elismerés, bizonyítani akar, és majd egykor, egy olimpiai aranyéremmel szeretné örökre beírni a nevét a legnagyobbak közé. – Miért választotta a cselgáncsot? A kisfiúk általában focizni szoktak. – Gyerekkoromban én is focista akartam lenni, jól is ment, az iskolában tehetségnek tartottak, abszolút kétlábas voltam – eleveníti fel a múltat Toncs Péter. – Akkor még inkább különös, hogy a tatamin kötött ki. – Egyszerû a magyarázat: édesapám cselgáncsozott, és azt mondta, amíg nem tanulok meg esni, menjek cselgáncsozni. Utána, ha úgy gondolom, focizhatok. Jó szerencsém egy nagyszerû mesterhez, a dzsúdó magyarországi meghonosítójához, Galla Ferenchez vezérelt, aki éppen az idén kapta meg a kilencedik dan fokozatot. Szóval, ott ragadtam. Hogy mi tetszett meg ebben a sportban, és a hívás ellenére miért nem mentem vissza focizni? Nehéz erre válaszolni… Talán a társaság volt a döntô. Ha egy gyerek megszereti, akkor nehezen hagyja ott
a közösségét. Amikor pedig már az eredmények is jöttek, érmeket szereztem, ez újabb motivációt, vonzerôt jelentett. Haladtam szépen elôre, korosztályos bajnoki érmeket nyertem. Serdülôként igazoltam a Honvédba, ahol korosztályos válogatott lettem, és minden korosztályban bajnoki címet szereztem. Két felnôtt bajnoki címem is van, és a felnôtt válogatottnak is tagja lettem. Kijutottam Európa- és világbajnokságokra, és közben a TF-en tanultam, mert jól megfért egymás mellett a sport és a tanulás. Az atlantai olimpia elôtt azonban térdsérülést szenvedtem, ami miatt hosszú idôt ki kellett hagynom, és ez alatt ismertem meg leendô feleségemet. 1997-ben lemondtam a válogatottságot, befejeztem a pályafutásomat. – Olyan határozottan fogalmaz, hogy úgy tûnik, könnyû döntés volt. – A döntés valóban könnyû volt. A hatása azonban máig kísér, mint minden olyan sportolót, aki úgy érzi, benne maradt a nagy eredmény. Most a tanítványaim révén próbálom átélni a sikereket, ami azért mégis más… De nem bántam meg az akkori döntésemet, mert addig kizárólag csak a sport és a tanulás létezett számomra, akkor, illetve utána pedig kitárult a világ. 1997 szeptemberében megkeresett Moravetz Feri bácsi, a Honvéd vezetô-
edzôje, hogy segítsek a szakosztálynak. Igent mondtam, jártam a XIII. kerületi iskolákat, gyerekeket toboroztam, sôt én is beálltam velük dzsúdózni. 1998-ban államvizsgáztam, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemnek is nekivágtam, és azt hittem, annyi marad nekem a sportból, hogy heti háromszor lejárok a terembe a gyerekek közé. Nem így történt! A felnôttek edzôje elhagyta a szakosztályt, és Feri bácsi megkért, hogy amíg nem rendezôdik a helyzet, nem találnak valakit, vállaljam el a munkát. Így lettem tech-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 29
MAGYAR EDZŐ 29
2009/3 ■ nikai edzô, majd késôbb a szônyegedzôségig vittem. – Bocsánat, de mi a különbség a kettô között? – A technikai edzô bemutatja az elemeket, akciókat, kijavítja a hibákat, de nem ô tervezi meg az edzéseket. Esetemben Feri bácsi tervezte és ellenôrizte a munkát, aztán egyre több feladatot bízott rám, végül már én terveztem és le is vezényeltem önállóan az edzéseket. Kétezer-egyben beérett két év munkája, Csizmadia Zoli ugyanis Eb-bronzérmes lett, több világkupaérmet is szereztünk, az országos bajnokságon pedig a súlycsoportok többségét megnyertük. Vagyis meglódult a szekér. Kétezer-háromban Feri bácsi nyugdíjba ment - a helyére kerültem vezetôedzônek. Ez a váltás hirtelen óriási terhet rakott a vállamra, valóban óriási kihívásnak éreztem. – Nem lehetett volna nemet mondani, és megmaradni „csak" edzônek? – Érdekes, itt megint visszaköszönt a múlt, … Nem akartam elvállalni, de mivel már csak három hónap volt a világbajnokságig, megkértek, hogy most ne menjek el, csináljuk végig a munkát. Ideiglenes elvállaltam – aztán már innen sem tudtam szabadulni. Igaz, egy idô után már nem is akartam, vagyis jó döntés volt ez is. 2004-tôl nem telt el úgy év, hogy ne nyertünk volna valamelyik világversenyen érmet. – Mint mondta, a váltás óriási terhet rakott a vállára. Mit jelentett ez a mindennapi életben? – A legnagyobb nehézség az volt, hogy azoknak lettem az edzôje, akikkel szinte együtt versenyeztem, együtt szidtuk az edzôt egy-egy kínzó edzés után, most meg én lettem az irányítójuk. Bevallom, kezdetben nem volt könnyû ezt a helyzetet kezelni, de mára „megtanultuk" egymást, és a kis korkülönbség még hasznossá is vált. Mivel korban közel állok hozzájuk, még bennem él, hogy egykor milyen csínyeket követtem el, megértôbb vagyok velük. Mindent megbeszélünk, és érzem, hogy tisztelnek. – Van edzôi hitvallása, példaképe? – Példaképem nincs, hanem azt vallom: szerencsés vagyok, hogy olyan nagyságokkal dolgozhattam, vagy láttam ôket dolgozni, mint Moravetz Feri bácsi, Keserû Józsi, Hangyási Laci. Igyekeztem tanulni, szakmai fogásokat ellesni tôlük. Egyetlen gondolatban nem tudom összefoglalni, hogy számomra mi az edzôség, de elképzeléseim vannak. A végtelen kemény munkában hiszek, és nagyon elkeserít, ha a tanítványnál nem látom ugyanezt az akarást. Tudja, két gyerekem van, és ha én a család helyett a többhetes
edzôtáborokat, a versenyre utazásokat választottam, akkor a versenyzô is tegyen meg mindent a sikerért. – Nem panaszkodhat, ilyen fiatalon olimpiát is megjárt, Európa-bajnok, vbbronzérmes tanítványa is van Hadfi Dániel személyében, akivel a beszélgetésünk idején, éppen az augusztus végi világbajnokságra készülnek. – Nem tagadom, talán sosem volt ekkora szükségünk a szerencsére, mint most. Dani igen nehéz idôszakot hagyott maga mögött, úgy lett Eb-7., hogy az egészsége nem volt rendben, a fôiskolán szigorlatozott. Egy jó eredmény lelkileg nagy lökést adna neki, visszatérne az önbizalma. Ugyanez vonatkozik Mészáros Anettre, aki vakbélmûtéten esett át, és ötödik lett az Eb-n. – Ha már Anettet említi: más nôkkel foglalkozni? – Nagyon más! Korábban voltak lány tanítványaim, de abbahagyták a versenyzést, és azt hittem, ezen túl csak fiúkkal fogok dolgozni. Amikor Anett eljött Paksról, és megkeresett, hogy legyek az edzôje, nem is akartam elvállalni. Egy év próbaidôben állapodtunk meg, ami lassan lejár, de nem bántam meg, hogy elvállaltam a felkészítését. Anett, bár ízig-vérig nô, nem hisztizik, nem igényel más bánásmódot, úgy éli meg a helyzeteket, mint egy fiú. Szóval, megkönnyíti a helyzetemet. – Milyen manapság egy cselgáncsedzô helyzete? – Nálunk, a Honvédban még van
utánpótlás, a környékbeli iskolákkal kapcsolatban vagyunk, jönnek hozzánk, de egyre nehezebb a gyerekeket motiválni. Tudom, ez más sportágakra is igaz, de nálunk ráadásul olimpiai bajnok is régen volt, nehéz példaképet állítani a kicsik elé. Mert ha akarjuk, ha nem, ki kell mondani, csak az olimpia számít igazán, erkölcsileg és anyagilag is rengeteget jelent. Most nálunk is London a cél. Egyébként szerencsésnek vallhatom magam, mert bekerültem a Bay Béla-ösztöndíjban részesülô edzôk közé, amiért nagyon hálás vagyok, és a szüleim is segítenek. Ha ez nem lenne, csupán az edzôsködésbôl nem tudnék megélni, családot fenntartani. Az pedig, hogy Mesteredzô lettem, most újra erôt ad. Tudja, 2007ben, amikor Dani Európa-bajnok lett, már megpályáztam a címet, sôt tavaly is, de nem kaptam meg. Az idén csak mások biztatására adtam be a pályázatom, mert azt hittem, a fiatal korom miatt nem értem még meg a címre. Hogy elnyertem, nagyon motivál, be akarom bizonyítani, nem érdemtelenül kerültem a nagyok közé. És egyszer talán egy olimpiai aranyéremmel a legnagyobbak társaságába is bekerülök. ••• A beszélgetés után rendezett rotterdami vb-n Mészáros Anett ezüstérmet szerzett, amelyhez gratulálunk a mesternek és tanítványának! Az összeállítást készítette: Füredi Marianne
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 30
30 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
Kettôs siker EREDMÉNYESSÉG A SPORTBAN ÉS A PÉNZÜGYI TELJESÍTMÉNYBEN IS A sport, mint a szórakoztató ipar része
A szabadidô megnövekedésével, valamint az életszínvonal növekedésével a múlt század közepétôl az élsport mindinkább a közvélemény figyelmének elôterébe került. A sport üzenete is világos, egyetemes jellegû. Egyenlôség, tradíció, becsület, kiválóság – felemelô emberi értékek révén közvetítenek élményeket a sportesemény nézôi számára. Az emberek sport iránti érdeklôdése kiváló lehetôséget biztosít reklám- illetve szponzorációs tevékenységre. Ennek következtében a média egyre inkább benyomult az élsportba, hatására a sportágak szabályrendszere, a versenyek lebonyolítása megváltozott. Az „öncélú" sport belsô logikáját követô sportági rendszerek átalakultak. Fô szempont lett a nézôk érdeklôdésének ébren tartása, a közönség kiszolgálása. A sportszakmai megfontolások másodlagossá váltak, ellenben jelentôs pénzügyi források váltak elérhetôvé egyes sportágak számára. Az élsport jelentôs része a szórakoztató ipar ágazatává vált. (Nem véletlen, hogy számos tévéadó szakosodott sportközvetítésekre szerte a világban.) A közönség igénye azonban nem áll meg a magas színvonalú versenyek megtekintésénél, további „extrákat" kívánnak. Erre példa a komikus elem. Ezen igénynek köszönheti sikerét a híres, gyenge teljesítményû síugró - „Eddie, a sas". Eddie sikere éppen gyengeségében rejlett. Arcán félelemmel indult fel a sí sáncra, s rendkívül rövideket ugrott, a többiek eredményétôl messze elmaradva lett utolsó. Részvétele megkérdôjelezhette a verseny elit jellegét, viszont értékes eleme lett a show-mûsornak. A „világ legrosszabb síugrója" egy csapásra híres ember lett, a nézôk és a média kedvencévé vált. Egyes források szerint ezek után Eddie több rajtpénzt kért és kapott a versenyszervezôktôl, mint a sportág klasszisai. A múlt század 80-as éveiben azonban még nem volt annyira nyilvánvaló az olimpiai játékoknak a szórakoztató iparhoz tartozása. Ennek megfelelôen sportszakmai szempontok alapján szabályozták az olimpián való részvétel feltételeit síugrásban, így Eddie karrierje derékba tört. A gyenge teljesítménynek, a komikus elemnek továbbra is nagy sikere van a világversenyek során. A 2000.
évi olimpiai játékokon egy mozambiki úszó épphogy le bírta úszni a 100 méteres távot. A nézôk végül már azért drukkoltak, szegény fiú nehogy belefulladjon a medencébe. A jelenetet számtalanszor bemutatták a tévéállomások - jóllehet értékelhetetlen volt sportteljesítmény szempontjából-, az emberek mégis beszéltek róla, ideigóráig médiaértéke volt az eseménynek.
Példa nélküli, kiemelkedô eredmények számokba rendezve A szórakoztató ipar ágazatai között de a sporton belül számos sportág rengeteg, izgalmas versenye között is -, versenyhelyzet alakult ki. Elôtérbe kerültek az „extra" szolgáltatások. Ilyen szolgáltatás a „példátlan" teljesítmény, amit még soha, senki nem nyújtott a világon. Az egzakt számokkal mérhetô eredményeken alapuló sportágak újabb és újabb világcsúccsal hívhatják magukra a „nagy érdemû" figyelmét. Nem véletlen, hogy számos pénzdíjas versenyen a világcsúcs külön kerül premizálásra. A sportoló újabb és újabb világcsúccsal hívhatja fel önmagára és az általa képviselt ügyre a figyelmet. Az elsô kiemelkedô képviselô Alekszejev, a legendás hírû szovjet súlyemelô, aki rendszeresen csupán fél kilogrammal javította meg a világcsúcsokat. Azóta is példátlan számú (79) világcsúcsával a „szocialista" politikai rendszer presztízsét erôsítette. Rúdugrásból az ukrán Szergej Bubka csinált népszerû számot, aki harmincöt világcsúcsot ugrott, s tekintélyes vagyonra tett így szert. Kiváló utódja az orosz Jelena Iszinbajeva, aki szorgalmasan és gazdaságosan, egy-két centinként javítgatja világcsúcsait. Jelenleg huszonhat világcsúcsnál tart. Nemcsak világcsúcsok, hanem gyôzelmi rekordok is közérdeklôdésre tarthatnak számot. Akategória vitathatatlanul legjelentôsebb képviselôje, az úszó, Michael Phelps, aki két fantasztikus rekordot is tart. Senki más nem szerzett egy olimpián nyolc aranyat, senki más nem rendelkezik 14 olimpiai aranyéremmel a világon! Az északamerikai piac már elô volt készítve az amerikai úszók sikereinek befogadására. Az olimpiai úszóversenyek döntôire a fogyasztók igényeinek megfelelôn fô
mûsoridôben került sor. (Ennek érdekében a helyi, pekingi idô szerint – eddig példátlan módon – délelôtt rendezték az olimpia úszó döntôit.) Megannyi multi cég szállt be az ígéretes üzletbe, Phelps szponzorálásába az olimpia évét megelôzôen is. Többen közülük rendkívüli jutalmat helyeztek kilátásba, ha az összes (- mind a nyolc -) aranyérmet megszerzi azokban a számokban, amelyekben indul. Phelps, a „Super Fish" utolsó egyéni számában szoros küzdelmet vívott a szerb Csavics-csal. Célba érkezésük után mindenki azt gondolta, hogy a szerb úszó gyôzött. Végül azonban a célfotó Phelps javára döntött. A célfotót elôször nem akarták bemutatni a nagyközönségnek, majd késôbb mégis közzé tették. (Az események szerencsétlen egybeesése, hogy az olimpia idômérô rendszerét ugyanaz az Omega cég biztosította, amely egyben 2004. óta a világklasszis amerikai úszó egyéni szponzora is.) Ha azt hisszük, hogy az „objektív, számszaki" értékelésben a csapatsportok hátrányban vannak, tévedésbe esünk. Felzárkóztak a csapatsportok is, kiváltképp Észak-Amerikában gyártják szorgalmasan a legkülönbözôbb
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 31
MAGYAR EDZŐ 31
2009/3 ■ statisztikai adatokat a közönség számára, a gólkirálytól kezdve a legtöbb gólpasszt adó játékoson keresztül a legértékesebb újoncokig, amelyeket „egzakt" számokkal fejeznek ki és mérnek. Úgy tûnik, közönségük figyeli, szereti ezeket az adathalmokat.
A csapatsportban rejlô lehetôségek A kettôs cél, a sport és a gazdasági siker összekapcsolása hatékonyan fokozható csapatsportban a játékosok összetételének kombinálásával. A mai labdarúgó topcsapatokban a nagyközönség számára kedvenc, karizmatikus játékosok éppúgy megtalálhatók, mint a csapat számára hasznos, gólerôs, de kevésbé sztárolható labdarúgók. Az igazán sikeres klubok számára fontos a minél szélesebb körû nemzetközi szurkológárda kialakítása. A karizmatikus sportoló számtalan rajongóval gyarapítja a szurkolók táborát. A híres bálvány, David Beckham eladhatóság szempontjából több mint egy nagyszerû játékos, vonzereje megdobja csapatának reklámértékét. „Beckham-nek hála, egész Ázsia imád bennünket" – nyilatkozta a Real Madrid egyik vezetôje, amikor leigazolták a játékost. Beckham fantasztikus népszerûségét a keleti földtekén a 2002. évi koreai-japán közös labdarúgó vb-én alapozta meg. Nem véletlen, hogy Beckham jelentôs részesedést kapott következô klubja, a Los Angeles Galaxy szponzori bevételeibôl, illetve a nevéhez köthetô reklámtárgyak értékesítése után. (Jellemzô, hogy az amerikai bajnoki meccsek közvetítésekor sokszor a mérkôzés rovására is a sztárt követték a kamerák.) Nem csak a rendkívüli egyéniség emelheti egy-egy csapat népszerûségét, hanem az is, ha más okból kifolyólag sokan szurkolnak egy játékosnak. Növeli a szurkolóbázist azon játékosok szerepeltetése, akik jelentôs felvevô piacnak számító országból származnak. Jao Ming, a híres, NBA-ben játszó kínai kosárlabdázó egy csapásra megnövelte a kínaiak érdeklôdését az észak-amerikai kosárlabda liga iránt. Jelentôs mértékben emelkedett a liga mérkôzéseinek nézettsége és a mandarin (kínai) nyelvû honlap látogatottsága Kínában. Robbanásszerûen megnövekedett Dél-Koreában a Manchester United szurkolótábora, miután a leigazolták koreai labdarúgót, Park DzsiSzung-ot. Az élcsapatokban szereplô egyes kiemelkedôen népszerû sportolók a reklámbevételek, illetve a televíziós közvetítési jogdíjak növelésében rendkívül hasznosak. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a sportbeli eredmé-
nyesség szempontjából nagyszámú sztár szerepeltetése szükséges. Vannak olyan labdarúgó csapatok, amelyek karizmatikus játékosok különlegesen szép számú gyûjteményével rendelkeznek. Ezen törekvés elsô kiemelkedô képviselôje a Real Madrid, amely 2000. évi sportpolitikai-pénzügyi politikája nyomán egy új kifejezéssel gyarapította a sportszótárt. A „galaktikus csapat" kifejezés azóta a számos, világhírû, magasan jegyzett sztárból álló csapatot jelenti. Ilyen napjainkban az AC Milan együttese is. Bár a csapat – egyes szakértôk szerint – olyan szerkezetben játszik, amelybe se Ronaldinho, se Beckham nem férne be, a jól felfogott gazdasági érdek diadalmaskodik a sportszakmai szempontok fölött. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tûnik, a galaktikus csapatokra jellemzô a hullámzóbb sportteljesítmény és a magasabb gazdasági teljesítmény. A Real Madrid egykori elnökét újra megválasztották, aki egy újabb „galaktikus csapat" létrehozása érdekében munkálkodik. A sportbeli helyezések és a bevételek nincsenek feltétlenül egyenes arányban egymással. Hiszen a nézettség, illetve a csapattal kapcsolatos ajándéktárgyak eladása rövidtávon sokszor jobban függ a csapat arculatától, mint az eredményektôl. Bár a Wolfsburg nyerte a 2008/09. évi német bajnokságot, valószínûleg a tévénézôk nagyobb részét a következô idényben is jobban érdeklik a Bayern München mérkôzései, mint a bajnok meccsei. Ez a különbség nyilván a reklámbevételekben is megmutatkozik.
Bálványok és reklámszerzôdések Kik lehetnek bálványok? A sikeres, gyôztes, vonzó, karakteres, extravertált személyiségek. Jelena Iszinbajeva, az attraktív küllemû, mosolygós atlétanô szívesen szerepel, nyilatkozik. Olimpiai - és világbajnok, számtalan egyéb verseny gyôztese, sokszoros világcsúcstartó. A népszerû atlétanôt egy kínai cég kereste meg ajánlatával termékei reklámozására. A hírek szerint öt évre évi másfél millió dollárt ajánlott a híres rúdugrónak. Ez forintra átszámítva kb. 300 millió forintos éves bevétel, öt év alatt 1,5 milliárd forintot jelent. Természetesen a páratlan gyôzelmi sorozattal rendelkezô, világklasszis úszó, Michael Phelps reklámszerzôdések szempontjából is a legnagyobbak közé tartozik. Már a pekingi olimpia elôtt évi ötmillió dollárt kapott szponzoraitól. Hatalmas sikerének köszönhetôen reklámértéke nagymértékben
nôtt az olimpiát követôen. Pénzügyi szakértôk szerint Phelps éves bevételei Peking után harmincmillió dollárra emelkedhetnek. „Minden arannyá válik, amihez Michael Phelps nyúl - igaz ez a sportra, és az ott elért hatalmas sikereknek köszönhetôen a szponzori szerzôdésekre is" – jegyzi meg az egyik újságíró. Kínában hétszámjegyû összegért autót reklámoz a híres sportoló. Ez a legnagyobb összegû szponzorációs szerzôdés, amelyet külföldi hírességgel kötött egy kínai cég. Sokan csodálkoztak Beckham döntésén, amikor 2007 júliusában az Egyesült Államokba szerzôdött. Pénzügyi szempontból vizsgálva azonban a váltás jó döntés volt. Egyes hírek szerint a játékos öt évre 250 millió dolláros szerezôdést írt alá. Késôbb ezt cáfolták, Beckham játékosként "mindössze" évi öt és fél millió dollárt keres. Persze, ezen felül részesedést kapott a Galaxy szponzori bevételeibôl, a nevéhez köthetô reklámtárgyak értékesítésébôl és a nevével ellátott mezek eladásából is. Ô a leggazdagabb brit játékos, vagyonát 125 millió fontra becsülik. Neve a világon mindenhol jól eladható márka. Beckham átigazolása Milánóba legalább olyan fontos marketing okokra vezethetô vissza, mint sportszakmai indokokra.
Mindennek ára van A nagy jövedelmek mellett tudni kell, hogy a világsztárok borotvaélen táncolnak, hatalmasak tôlük az elvárások. Mindig világszínvonalú teljesítményre késznek, vonzónak és sikeresnek kell lenniük. Angel Heredia, hírhedt dopping dealer nyilatkozta a szponzorokról: „Ismerek sportolókat, akik rekordokat futottak, egy évvel késôbb megsérültek, és jött a telefon: ötven százalékot leveszünk a szponzori pénzedbôl." Véleménye szerint szoros összefüggés van a doppingolás és a sport-szórakoztató ipar elvárásai között. Az elvárásokról így nyilatkozott Berndt Schuster, a Real Madrid elbocsájtott edzôje: „Hallatlanul nehéz manapság a Real Madrid edzôjének lenni, mert minden túl bonyolult a klubnál. Soha egy percig sem pihenhetsz, állandóan a játékosokkal vagy a sajtóval kell foglalkoznod. Mindig mindenki a Realról beszél, ami nem túl jó". A szakember szerint a „királyi klubnál" állandó nyomás alatt dolgozik az ember, hibáznia pedig sohasem szabad. „Amikor a csapat gyôz, nincsen öröm, se vidámság. Egyedül nyugalom van, mert a Madridnál arra köteleznek téged, hogy állandóan nyerjél. Jády György
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 32
32 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
Sportorvosi paradicsom Angyalföldön A magyar egészségügyrôl mostanában kevés jót lehet hallani, és a sportorvoslás is többnyire a hiányosságok miatt kerül a hírekbe. Az eredményekrôl, a hasznos kezdeményezésekrôl – „jó" magyar szokás szerint – nem, vagy alig beszélünk. Tudják például, hogy a XIII. kerületi Szegedi úti szakrendelôben január óta sportorvosi szakrendelés is mûködik? Nem? Most bemutatjuk ezt a sportorvosparadicsomot. Hogy került a csizma az asztalra – azaz sportorvosi rendelés a Szegedi út 17. szám alatt található modern, minden igényt kielégítô szakrendelôbe? A válasz az intézmény - teljes nevén XIII. kerületi Egészségügyi Szolgálat Közhasznú Nonprofit Kft. – vezetôje, – dr. Hertzka Péter fôigazgató fôorvos múltjának ismeretében nem meglepô. – Az egyetemen 1979-ben végeztem - mondta -, majd a következô évben a Sportkórházba kerültem, ahol a belgyógyászati osztályon a segédorvosságtól az adjunktusi munkakörig jutottam, majd a belgyógyászati és üzemi szakrendelés vezetô fôorvosa lettem. Dr. Jákó Péter mellett dolgoztam, és idôközben sportorvosi, belgyógyászi és üzemorvosi szakvizsgát tettem. Ezzel párhuzamosan levizsgáztam manuálterápiából és ultrahang diagnosztikából is, amelyeket a sport területén is alkalmaztam. Nem gyôzöm hangsúlyozni, hogy a manuálterápiának ma is óriási jelentôsége van a sportban, hiszen itt a doppingszerhasználatnak még az árnyéka sem vetôdhet föl. A Sportkórházban rögtön a lehetô legszorosabb kapcsolatba kerültem az élsporttal, ugyanis 1980-tól 1985-ig az öttusa-válogatott keretorvosa lettem. Utána kis kitérôt tettem: a nôi kézilabda-válogatott, illetve a Vasas nôi kézilabda-csapata mellé kerültem, de 1990-ben visszahívtak az öttusázókhoz. A keretorvosi munkát akkor hagytam abba, amikor 2006-ban eljöttem a Sportkórházból. Dr. Hertzka Péter eljött ugyan a sportorvoslás fellegvárából, de a sport iránti szeretet új munkahelyén is élt és „dolgozott" benne. A XIII. kerületben ráadásul sportos környezetbe került. – Amikor 2007 júniusában elkezdtem itt a munkát, azzal szembesültem, hogy a kerületben élôknek óriási problémát jelent a sportorvoshoz jutás, pedig nagy igény van erre az ellátásra is. Felvettem a kapcsolatot az Önkormányzattal, ahol dr. Tóth József pol-
gármester úr – aki elkötelezetten sportszeretô – azonnal az ügy mellé állt, és a Sportkórház akkori vezetôje, dr. Berkes István is támogatta az ötletet. Mivel mindkét fél hozzájárult ahhoz, hogy megszülessen az együttmûködési megállapodás a kerület és a Sportkórház között, hozzáláttam a megvalósításhoz, és nem sokkal késôbb, idén januárban be is indult a sportorvosi szakrendelés az épületben. Döntôen a XIII. kerületi lakosokat és egyesületeket – Vasas, Honvéd, Láng, Elektromos stb. -, látjuk el, de készséggel, szeretettel várunk minden hozzánk fordulót. A sportorvosi szakrendelés jelenleg „egymûszakos", délelôttönként zajlik, ám Hertzka doktor szívesen egész napossá tenné, hogy jobban kihasználhassák a remek adottságokat. Ehhez persze másik szakorvost is alkalmazni kellene…. Az intézmény a „pluszrendeléshez" nem kap pluszpénzt, mindent az OEP-finanszírozásból, illetve az Önkormányzat támogatásából old meg. - A helyi Önkormányzat és vezetés sportszeretô emberekbôl áll, és tudják, mennyire fontos ez az ügy. A lakosság körében is pozitív fogadtatása volt a kezdeményezésnek, örülnek, hogy közel került hozzájuk ez az ellátás. Bár még rövid, alig pár hónapos a múltunk, de már most elmondhatjuk, hogy volt értelme újítanunk, ugyanis a szûrések bebizonyították, hogy kezd megváltozni a lakosság hozzáállása, egészségtudatosabb életmódot folytatnak, és ez az Önkormányzat és az Egészségügyi Szolgálat tevékenységének is köszönhetô. Bár nem a sportorvosi szakrendeléshez, de a sporthoz kapcsolódik, hogy intézményünkben egynapos se-
bészet is mûködik, aminek hatalmas jelentôsége van, illetve lenne az élsportban. Tudja, hogy külföldön a mûtétek 50-60 százaléka egynapos beavatkozás, míg nálunk csupán csak öt százalék?! Egy sportolónál különösen nem mindegy, hogy a mûtét után mennyi ideig és hol történik a lábadozása. Egynapos mûtét esetében este már hazamehet, és a megszokott környezetben gyógyulhat. Mi erre is készen állunk! A sportorvosi szakrendelést jelenleg dr. Kamarás Gabriella végzi, aki húsz évet töltött a Sportkórházban, majd a Szegedi úti szakrendelôbe tette át székhelyét. Pályáját aneszteziológusként kezdte, majd sportorvosi szakvizsgát tett. 2002 óta a mûugró-válogatott mellett dolgozik, és egy év múlva a szinkronúszóknak is a keretorvosa lett. Nem titkolja, beleszeretett a versenysportba. A Szegedi úti rendelôben pedig már hetekkel elôre tele van a naptára. - Január végén kezdtünk, és bár az április kicsit gyengébb hónap volt, mára már „telt házzal" üzemelünk - magyarázta. - Hosszú hetekre elôre tele van az elôjegyzési naptárunk. Egy nap körülbelül 25 körüli sportolót tudunk fogadni úgy, hogy gördülékenyen menjen a munka. Minden sportágnak van egy úgynevezett protokollja, amely elôírja, milyen szakorvosi vizsgálatra van szükség a versenyzési engedélyhez. Leginkább, 70 százalékban a labdajátékok képviselôi, focisták, kézi- és röplabdázók jönnek, de az atlétikától a tekéig minden sport képviselôi megkeresnek minket. A rendelô nagyon rugalmasan kezeli a sportorvosi részleget, doktor Hertzka Pétertôl és munkatársaitól minden támogatást
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 33
MAGYAR EDZŐ 33
2009/3 ■
megkapunk, segítenek az egyeztetésekben is. Nemrégiben meglátogatott minket dr. Martos Mihály, a sportorvosi hálózat vezetôje, és elégedett volt a
munkánkkal. Ez igazán biztató a folytatáshoz. A Doktornô a mûugrókat és a szinkronúszókat sem hagyta el, de sajnál-
kozva jegyzi meg, hogy egy új rendelet értelmében a keretorvosok saját szabadságuk terhére kísérhetik el a sportolókat egy-egy világversenyre. (A terület rendezetlenségét jelzi, hogy a keretorvosok szerzôdése március 31-én lejárt, augusztus közepéig, a cikk megszületéséig, újat még nem kötött velük az állam, mint ahogy a fizetésüket sem kapták meg. Az orvosok ennek ellenére lelkiismeretesen végzik a munkájukat, és reménykedve várnak, ám az illetékeseknek már valóban lépniük kellene – de ez egy másik cikk témája lehetne…). - Örömmel dolgozunk ebben a rendelôben - summázta Kamarás doktornô. - „Itt nagyon jól érezzük magunkat, kifogástalan az együttmûködés, nyugodt a légkör. Mostanra már „belaktuk" az épületet, a helyiség berendezését és a számítógépet itt kaptuk, a nyomtatványokat, gyógyszereket a Sportkórházból hozzuk. A sportolók szívesen járnak hozzánk, ahol szinten minden szakrendelés rendelkezésre áll, továbbá gyógytorna- és fizikoterápiás kezeléseket is kaphatnak. Többhetes elôjegyzésre dolgozunk, de igyekszünk ellátni a hozzánk fordulókat." Füredi Marianne
Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail:
[email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu
AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!
Fénymásolható! Terjeszthetô!
Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..
………………………………… aláírás
Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 34
34 MAGYAR EDZŐ
■
2009/3
Táplálékkiegészítôk alkalmazása a sportolók felkészítésében Korszerû sporttáplálkozás
Szabó S. András rovata
Állandó rovatunk olvasói számára jól ismert, hogy a MAGYAR EDZÔ hasábjain 2002-ben indult a táplálkozási rovat. Elsôsorban a szerkesztôk részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot rendszeresen olvasó edzô, sportoktató, sportszakember kedvezô véleményének, bátorításának, javaslatának - és nem utolsó sorban kérésének - köszönhetôen folytatódik. Elképzeléseim szerint más, az eddigiek során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez valóban szervesen kapcsolódó téma is tárgyalásra kerül. Például: biológiailag aktív mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportoló nô táplálkozása a terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában, aromaanyagok a táplálékban, táplálkozás a verseny során. Jelen rész a táplálék-kiegészítôk szerepét elemzi a sportolók táplálkozásában. Mint ismeretes, a táplálék-kiegészítôk (más néven étrend-kiegészítôk) nevükbôl is adódóan - csupán kiegészítô anyagok, tápanyagok, esetenként azonban egyúttal gyógyhatású készítmények is, amelyek alkalmazása elsôsorban a versenysport s fôleg az élsport képviselôinek táplálkozásának optimálásában keresendô, azaz az élettanilag adekvát táplálkozás biztosításán túl itt döntô szerepe van az elvárt, illetve elôidézhetô teljesítményfejlôdésnek, teljesítôképesség-javulásnak is. Esetenként az étrend-kiegészítôk fogalomkörébe olyan komplex készítmények is besorolhatók, amelyek speciális esetekben egyes étkezések helyettesítésére is felhasználhatók.
A sorozat elôzô részeiben a teljesítményfokozás témakörén belül már foglalkoztunk a kreatinkiegészítés, a szabad aminosav-bevitel, az ásványi anyagok (esszenciális illetve biológiai hatású makro- és mikroelemek), a vitaminbevitel egyes kérdéseivel, s ezen készítmények, illetve ezek esetleges kombinációi jellegzetesen táplálék-kiegészítôknek tekinthetôk. Más néven funkcionális élelmiszereknek, azaz olyan termékeknek, amelyeknek az a biológiai funkciója, hogy az adott komponensre vonatkozóan a szervezet esetleges hiányát fedezzük, azaz az adekvát bevitelt biztosítsuk, s kiküszöböljük ezáltal a teljesítményszintet negatívan befolyásoló hatást. Ugyanaz a készítmény tehát pozitív hatású lehet egy A versenyzôre, s teljesen hatástalan egy B versenyzôre, annak függvényében, hogy a kérdéses versenyzô ellátottsága az adott szubsztrátumra vonatkozóan optimális, szuboptimális, vagy esetleg jelentôsen hiányos. (Elvileg lehet túladagolás, túlzott bevitel is pl. mind a vitaminok, mind az ásványi elemek esetében, de ezzel a kérdéssel – káros illetve toxikus hatás elôidézése – itt nem kívánunk foglalkozni. Tény viszont, hogy ebben az esetben a kérdéses anyag plusz bevitele nemhogy teljesítményfejlôdést nem eredményez, de az inhibiciós, illetve toxikus hatás fellépte miatt kifejezetten teljesítménycsökkentô hatású!) Tehát pl. egy magas vastartalmú élelmiszer, vagy vasat jelentôs mennyiségben tartalmazó készítmény a vashiányos sportoló esetében teljesítménynövelô hatású kiegészítônek, valóban funkcionális élelmiszernek minôsül, ugyanakkor egy vassal jól ellátott szervezet esetén az ilyen jellegû szupplementáció szükségtelen, alkalmazása élettanilag nem indokolható, azaz egyértelmûen feleslegesnek minôsíthetô. A rovat következô részeiben néhány jellegzetes táplálék-kiegészítô alkalmazásáról esik szó a sporttáplálkozás szemszögébôl. Jelen dolgozatban a fehérje-koncentrátumok, fehérje izolátumok kerülnek tárgyalásra, a késôbbiekben pedig számos egyéb táplálék-kiegészítô (pl. a zsíranyagcserére ható szerek közül a karnitin, a króm-pikolinát) alkalmazásáról is esik szó. A bemutatás nem az egyes készítmények elnevezése (pl. MLO, MUSASHI stb.) vagy a kiszerelés jellegzetessége (pl. italporok, energiaitalok), illetve a kívánt
biológiai hatás (pl. zsírégetôk, szálkásítók) esetleg a biológiai eredet (pl. szójakivonat, tojásfehérje-koncentrátum, méhpempô, cápaporc) alapján, hanem egyértelmûen és határozottan a kérdéses hatóanyag alapján történik, hiszen lehetséges, hogy ugyanaz a hatóanyag számos különbözô elnevezésû készítményben is jelen van. Egyedi komponensként, vagy esetleg egy komplex készítmény egyik összetevôjeként. Tisztában vagyok vele, hogy a legális teljesítményfokozó szerek alkalmazásának kérdése igen-igen szerteágazó, s tudományos szempontból is gyakran vitatott terület. Ugyanakkor azt is kell látni, hogy az étrendkiegészítôk elôállítása s forgalmazása – s egyúttal ezek sporttáplálkozásban való alkalmazása – óriási piacot és üzletet jelet, hihetetlen intenzív reklámtevékenység, agresszív marketing-kommunikáció tapasztalható, s ez gyakran az igényesség, a korrektség rovására történik. Ha ugyanis mindaz igaz lenne az egyes teljesítményfokozást hirdetô, s legális készítményként forgalmazott termékekrôl, amit róluk az elôállító, vagy a forgalmazó állít, akkor az ún. doppingkérdés már réges-rég óta megoldott lenne, s egyetlen élsportoló sem nyúlna tiltott szerekhez, hiszen ezen legális szerek alkalmazásával is bôdületes teljesítmény-javulás lenne elérhetô. Ez azonban – jól tudjuk – nem így van, amivel természetesen nem azt akarom állítani, hogy a legális szerek hatástalanok, azaz alkalmazásuk szükségtelen. Nem, csupán annyit, hogy célzott és ésszerû dózisokban történô alkalmazásukkal csökkenthetô, esetenként jelentôsen mérsékelhetô az a különbség, ami a tiltott szert szedô, azaz doppingoló, ún. bekokszolt versenyzô teljesítôképessége, s az üres, teljesítményfokozó szereket nem használó sportolók teljesítménye között van. Az ugyanis a szakemberek elôtt nem kérdéses, hogy olyan sportágakban, ahol a gyorserônek s a maximális erônek meghatározó szerepe van (pl. erôemelés, atlétikai dobószámok, sprint), ott a tiltott szereket (pl. tesztoszteron készítmények, növekedési hormonok) használó sportolók óriási elônyben vannak azokkal szemben, akik ilyeneket nem használnak. Más – bár teljesítményfokozás szempontjából hasonló – a helyzet a határozottan állóképességet követelô sportágak (pl. országúti kerékpározás,
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 35
MAGYAR EDZŐ 35
2009/3 ■ hosszútávfutás, triatlon) esetében, itt az oxigénfelvételt javító szerek alkalmazása jelenthet óriási elônyt a nem doppingoló versenyzôkkel szemben. Abba a kérdésbe azonban, hogy a genetikai doping, a teljesítményfokozás céljából történô génmanipulációk (genetic engineering, GMO a humán gyakorlatban is) e téren hogyan jelentkeznek, s milyen kihatással lesznek a sporteredményekre s a sport tisztaságára, a fair play szellemére - itt és most - nem kívánok belebonyolódni. Annyi azonban bizonyos, hogy nem kizárt, hogy viszonylag rövid idôn belül a géndopping alkalmazása az élsportban olyan szintre jut, ami szinte teljesen kizárja (feleslegessé teszi) a jelenleg doppinglistán lévô, sajnos nagyon is széleskörûen alkalmazott, mondhatnók úgy is, hogy megszokott teljesítményfokozó szereket (pl. nandrolon, EPO) és módszereket.
Legális és illegális teljesítményfokozás Egyes szakértôi véleményekkel ellentétben én nem látok, nem érzékelek éles határvonalat az illegális (tiltott) eszközökkel történô teljesítményjavítás s a megengedett, nem tiltott szerek, módszerek felhasználásával történô legális teljesítményfokozás között. Hogy miért nem? Röviden a következôkkel indokolható a véleményem: Az élsport teljesítményigényû, s ennek érdekében sokan a jezsuita (és sztálini!) elveket hozzák fel mentségül, mely szerint a cél szentesíti az eszközt, azaz nyerni kell minden (bármi) áron. Nos, úgy vélem ebben a szemléletben nem az a lényeg, hogy legális, vagy illegális módon történik-e a magas szintû sporteredmény biztosítása, hanem az a lényeg, hogy a versenyzô magas szinten teljesítsen, de ugyanakkor ne bukjon le. Hogy a szervezet e folyamatban károsodik-e vagy sem, az élversenyzô szenved-e maradandó károsodást, megrövidül-e az élettartama, módosul-e az életminôsége stb. ez a kérdés csak másod- illetve sokadrangú problémaként kerül felszínre. Minden teljesítményfokozó módszer, eljárás – legyen az legális, vagy tiltott – alapvetô célja a sportoló eredményszintjének javítása, ez azonban fokozott edzésmunkát igényel. Tehát a regeneráció gyorsítása a kulcskérdés, olyan szer, illetve módszer alkalmazása, amely a nagyterhelésû és nagy intenzitású edzést követôen biztosítja a hatékony regenerációt, azaz azt, hogy a versenyzô a következô edzések során is kiválóan bírja majd a terhelést. Ez az alapja a teljesítményfejlôdésnek, azaz az egyre fokozódó terhelésre be-
következô élettani adaptáció. Hogy ezt milyen készítmény, illetve eljárás segítségével érjük el – legális vagy illegális úton – élettani szempontból nincs nagy különbség, legfeljebb az ismert, vagy feltételezett negatív mellékhatások (side effects), illetve a lebukások kivédésével kapcsolatos kiegészítô orvosi-farmakológiai tevékenység jelentôségét kell még megemlíteni. Ne dugjuk a fejünket a strucchoz hasonlóan a homokba, próbáljunk – ha nehezen megy is – ôszinték lenni. Az élsport nem egyenlô az egészséges testkultúrával, az élsport kôkemény üzlet, ahol gyôztesek és vesztesek is vannak, sikeres élsportolók és áldozatok is. Ahogy Lángfy György sportorvos fogalmazott: a ma élsportolója a jövô potenciális rokkantja. Egyszerûen nem egészséges tartósan hipoxiás állapotban lennie a szervezetnek – ingerhatás, adaptáció, teljesítményfejlôdés – nem egészséges naponta 40 km-t futni, vagy 20 km-t úszni, vagy 20 tonnát emelni. A szervezet késôbb, elég nagy valószínûséggel, benyújtja majd a számlát, akkor is, ha tiltott, s akkor is, ha legális, de hatékony teljesítményfokozó szert használtunk tartósan. Ezek voltak azok az indokok, amelyek alapján nem érzem a legális és illegális szerek alkalmazása közötti éles különbséget.
Fehérjekoncentrátumok és fehérjehidrolizátumok A két készítménycsoport között nincs merev különbség, mindkettôre az jellemzô, hogy magas fehérjetartalmú készítmények. Ha a készítmény gyakorlatilag tiszta proteinnek, vagy csaknem tiszta proteinnek tekinthetô, akkor az elnevezés fehérje-izolátum (izolálni= elkülöníteni), ez esetben a fehértartalom meghaladja a 90 %-ot. Fehérje-koncentrátumról pedig akkor beszélünk – ez talán gyakoribb – amikor a fehérjetartalom 90 % alatti érték, de továbbra is a készítményben a fehérjetartalom a meghatározó komponens. A fehérje-koncentrátum olyan proteinkészítmény, aminek legalább 50% a fehérjetartalma, a legtöbb koncentrátumé azonban inkább a 80-90% közötti tartományban van. Azaz a proteinkoncentrátumok többsége olyan fehérjében kifejezetten gazdag tápszer, ami csak nagyon kis mennyiségben tartalmaz egyéb komponenst. Ez az egyéb komponens többnyire víz, vagy ásványi anyag, illetve a készítmény vitaminokkal – esetleg vitaminokkal és ásványi anyagokkal – dúsított. Gyakran kerül forgalomba olyan protein-koncentrátum is, amely jelentôs mennyiségben tartalmaz más tápanyagot, illetve
hordozó anyagot, ez esetben a fehérjetartalom az 50 és 80 % közötti tartományban található. Ez esetben a kiegészítô anyag többnyire vízoldható szénhidrát (pl. glükóz, fruktóz), vagy újabban a készítmények (táplálkozásélettani szempontból nagyon helyesen) egy része diétás rostot is tartalmaz. Zsírokat, olajokat, zsírszerû komponenseket és egyéb alkotórészeket a fehérjekoncetrátumokat nem, vagy csak rendkívül elenyészô mennyiségben tartalmaznak. Az izolátumok és koncentrátumok energiatartalma – a kifejezetten magas szárazanyagtartalomból adódóan – igen jelentôs, ezért a sportoló étrendjének összeállításánál – s a diéta optimálásánál - természetesen nem csupán a bevitt fehérjét, hanem az ezáltal szolgáltatott energiát is figyelembe kell venni. A fehérje számos forrásból származhat, lehet pl. tejfehérje, savófehérje, tojásfehérje, húsfehérje, szójafehérje. A lényeg, hogy a fehérje minôsége azaz biológiai értéke - és emészthetôsége jó legyen, hiszen alapvetôen a szervezet táplálását, az anabolikus folyamatok végbemenetelét hivatott biztosítani. Megemlítem, hogy a fehérjék aminosav-származékok – peptidkötésekkel egymáshoz kapcsolódó aminosavakból képzett polipeptidek – s igazából a szervezetnek nem is fehérjékre, hanem esszenciális aminosavakra van szüksége, azaz a fehérjék építôelemeire. Hiszen a szervezetben (a gyomorbél rendszerben) a fehérjék a pepszin és tripszin fehérjebontó enzim hatására aminosavakra bomlanak le, majd ezekbôl szintetizálódnak a szervezet saját fehérjéi. Ha tehát – akár teljesítményfokozási célból – a sportoló esetében jelentôs a szabad aminosav bevitel – akkor mérsékelhetô a fehérjefogyasztás. S természetesen az igényelt fehérje mennyiség a tápanyagfogyasztási szokásoktól, a felhasznált élelmiszerek jellegétôl s ezek arányaitól is függ, hiszen a növényi eredetû fehérjék aminosav-garnitúrája kevésbé komplett, a növényi fehérjék (pl. gabonafehérje) biológiai értéke tehát viszonylag alacsony. Bár – mint már cikksorozat elsô részében, a fehérjebevitel kérdését elemezve írtuk – ezen komplettálással, azaz különbözô növényi eredetû fehérjék együttes fogyasztásával jelentôsen lehet javítani.
Dozírozás, fehérjebevitel Kiegyensúlyozott és változatos táplálkozási struktúrát tekintve a legtöbb sportág esetében az 1.0-1.5 g/testtömeg kg fehérjebevitel naponta elegendô. Erôemelôk, body-builderek, súly-
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 36
36 MAGYAR EDZŐ emelôk, dobóatléták, sprinterek esetében azonban – intenzív edzésmunka esetén – a napi fehérjeigény elérheti a 2.0-2.5 g/testtömeg kg értéket is, s ekkora fehérje-mennyiség bevitele konvencionális táplálkozással tartósan már nem biztosítható. Ilyen esetekben lehet döntô jelentôsége a protein-koncentrátumok alkalmazásának, de e készítményeket – kisebb arányban – azért olyan sportágakban is célszerû felhasználni, ahol a gyorserôn és maximális erôn túl az erô-állóképességnek is meghatározó szerepe van. Mint pl. a kajak-kenu sportágban.
Néhány javaslat a protein-készítmények felhasználását illetôen: 1. A protein-készítmények csupán kiegészítôi legyenek a természetes eredetû tápanyagokat felhasználó konvencionális táplálkozásnak, azaz a teljes fehérje-bevitel legfeljebb 1/4 része származzon koncentrátumból, vagy
■
izolátumból, tehát legalább 3/4 része természetes eredetû élelmiszerfehérje legyen. Ha tehát egy sportoló esetében napi 200 g protein-igénnyel, illetve bevitellel számolunk, akkor izolátumból, vagy koncentrátumból naponta legfeljebb 50 g legyen a felhasznált, illetve bevitt mennyiség. 2. A fehérjekészítmény olyan formában jusson a szervezetbe – pl. italként, ízesített formában – amit a sportoló szívesen fogyaszt. Sokan kedvelik pl. a tejturmixot, ahol a protein-koncentrátum tejben van diszpergálva. 3. Egy alkalommal a bevitt fehérje mennyisége ne haladja meg a 20-25 g tömeget, azaz napi 50 g kiegészítô fehérjebevitel esetében legalább 2 adagra elosztva történjen a bevitel. 4. Lényeges, hogy a fokozott fehérjebevitel mellett – a proteinkoncentrátumok alkalmazásának tömítô hatása van – gondoskodni kell az adekvát mennyiségû rostanyag szervezetbe juttatásáról is (pl. gyümölcsfogyasz-
GALAMBOS LÁSZLÓ:
2009/3
tás), a székrekedés ugyanis mindenképpen elkerülendô. 5. A protein-izolátumok, illetve koncentrátumok használata nem kifogásolható hosszabb idôszakon keresztül sem, de egy-egy hosszabb felkészülési idôszakot (pl. 5-6 hét), vagy egy-egy fontosabb versenyt követôen, amikor a szervezet pihen, vagy csak kisebb terhelésû edzésmunkát végez, akkor mellôzhetô a kiegészítô protein-bevitel, hiszen az adekvát táplálkozás ilyen esetben a megszokott ételek felhasználásával történô táplálkozási strukturával is biztosítható. A túlzott fehérjebevitel egészségtelen, szükségtelen, károsíthatja a kiválasztó szervrendszert. • A cikksorozat folytatódik, a rovat következô része folytatja a táplálékkiegészítôk (étrendkiegészítôk) alkalmazásával s a sportolók felkészítésében történô felhasználásával kapcsolatos egyes kérdések elemzését.
etô Könyvismert
A nordic walking varázsa GYAKORLATOK, ÖTLETEK, TECHNIKÁK Örömmel értesítjük természetet kedvelô olvasóinkat, hogy a Dialog Campus Kiadó jóvoltából megjelent hiánypótló könyvünk. A modern társadalomban életünk folyamán igen magas stresszhatás ér bennünket. Környezeti változások, a család és a munka közötti egyensúly megtartása, a rohanó életmód stb. mind-mind elbizonytalanítják életünket és megbontják az egészséges életvitel harmóniáját. Ezeknek az új kihívásoknak az egyetlen orvossága a mozgás. A mozgás, amely legyen formálisan egyszerû, gyorsan megtanulható és mindenütt mindenkor korlátok nélkül végezhetô; legyen minden életkorban gyakorolható, és a terhelés a gyengétôl egészen a teljes intenzív edzésig terjedhessen, minden izomcsoportot átmozgasson, valamint egy idôben erôsítse az állóképességet és fejlessze az ügyességet. Ugyancsak lényeges, hogy a kalóriaégetés kiemelkedô szerepet kapjon. A szabadban eltöltött idô és a természetélvezet ideális energiafelvételt, valamint teljes mértékû kikapcsolódást jelent. Ez az egészséges mozgás a nordic walking, amelyet ajánlunk mindenki számára. Ára: 2690 Ft. Internet ár: 1964 Ft. A/5, 120 oldal, minden oldalon fekete-fehér fotókkal, fûzött. ISBN 9789639542891 A könyvet megrendelheti a
[email protected] e-mail címen, a 06-1-266-1265 faxszámon, valamint a www.dialogcampus.hu és a www.nordicwalkinggalako.hu honlapon.
TENISZ SZAKSZÓTÁR!
Tisztelt Hölgyem/Uram! Kedves Sportot szeretô Kolléga! Ezúton szeretném tájékoztatni Önt arról, hogy megjelent a Tenisz Szakszótár magyar-angol, angol-magyar nyelveken, amely közel 4000 tenisz és sport szakkifejezést tartalmaz 358 oldalon. A szótárt lektorálta: Hornok Miklós, junior válogatott kapitány. A könyv hasznos segítség lehet: - diák- és teniszsportban dolgozó szakembereknek, edzôknek, versenyzôknek, testnevelôknek, nyelviskolákban dolgozóknak, könyvtáraknak, könyvesboltoknak, két tanítási nyelvû iskolák testnevelôi és angol nyelvtanárok számára, és mindazoknak, akik szeretik a sportot és a teniszt, és szeretnék elmélyíteni angol nyelvtudásukat ezen a területen is. A szótár két nagy fejezetbôl áll: I. Tenisz és sport szakkifejezések. II. A teniszsport és a gimnasztika oktatását elôsegítô kifejezések. A szótár ára: 3.500 Ft (+ esetleges postaköltség) Amennyiben ezen ismertetô felkeltette érdeklôdését, kérem, hogy vásárlási szándékát (esetleges számlázási címével) jelezze a
[email protected] e-mail címen, vagy a 06/70-310-39-88 telefonszámon. Bôvebb információért tekintse meg az internetes oldalamat az alábbi címen: http://sportszotar.uw.hu Jó munkát és jó nyelvtanulást kívánok tisztelettel: Csirkés Zsolt testnevelô tanár (Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium); szakedzô; az angol sportszaknyelv oktatója, a Torna Szakszótár társszerzôje és a Magyar Edzôk Társaságának tagja
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 37
2009/3 ■
etô Könyvismert
MAGYAR EDZŐ 37
Futballról, gazdaságról, hatalomról (A játék hatalma. Futball – pénz – politika. Szerkesztette: Krausz Tamás és Mitrovits Miklós. Bp. 2008. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék 183 old.) A világ egyik legkedveltebb, legnagyobb tömegeket megmozgató - százmilliókat a televízió készülékek képernyôje elé „lecövekelô" - sportja a labdarúgás, a futball, a foci, kinek, ahogy tetszik. De vajon milyen a háttere ennek a napjainkra már gazdasági és politikai hatalmasságokat magához kötô játéknak? Sportról, politikáról, pénzrôl, avagy mindegyikrôl szó van? Miért tart ott és miként jutott oda Európa keleti felének a labdarúgása, ahova jutott? Törvényszerû volt-e ez, avagy nem? Milyen modellek állnak/állhatnak példaképül elôttünk? Szinte valamennyi kérdésre keresi és alapvetôen megadja a választ is az a tanulmánykötet, amelynek szerzôi szinte kivétel nélkül történészek, olyan történészek, akik szeretik és értik a focit, mi több, közülük néhányan egykoron igazolt játékosok is voltak. Természetesen nem válogatottak, de az NB II avagy az NB I „fakó bajnoksága" nem volt ismeretlen elôttük. Krausz Tamás történész (alkalmanként politikus) -- a neoliberális politikai és gazdaságpolitika, a globalizáció kérlelhetetlen ellenfele -- a magyar labdarúgás „szétglobalizálásáról" írt tanulmányt. Írásában felemlíti mind azon tényezôket, elfogadhatatlan lépéseket, amelyek a magyar labdarúgás utóbbi három-négy évtizedét – különösen az utóbbi kettôt - jellemezték és mind azt, ami lehetetlenné tette, hogy a magyar foci legalább Európa élvonalában maradjon. S miként alakult közben a sportegyesületek, labdarúgó szakosztályok élete-sorsa? Erre két nagy múltú – és remélhetôleg nagy jövô elôtt álló – egyesület rendszerváltoztatás utáni történéseinek elemzése alapján kaphatunk választ. Erdélyi Zsuzsanna a Ferencváros – FTC, Fradi, Fradika,.. – utolsó két évtizedének „sajátos" történetét tárja elénk, míg Grúber Mihály ugyanezt teszi az Újpest – UTE, Újpesti Dózsa, UTE… - példáján. A következtetések, az eredmények egyértelmûek. A valamikori államszocializmus éveiben, így vagy úgy, állami pénzekbôl fenntartott egyesületek a rendszerváltoztatás után összeomlottak. Többnyire kalandorok kísérleti terepei lettek. Alig akadt olyan befekte-
tô, aki elôbb vagy utóbb ne került volna szembe a törvénnyel. S hogy miért? Mert nem valódi befektetôk voltak, hanem sokkal inkább kalandorok, akik nem pénzt adni, hanem pénzt vagy vagyontárgyakat kívántak szerezni. Ôk általában egész jól jöttek ki az üzletekbôl, miközben a klubok vegetáltak, igaz ehhez szükségesek voltak az egykori „tsz elnök", illetve „tsz elnök szintû" klubvezetôk is. S hogyan zajlott/zajlik ez például tôlünk keletebbre? Arra Mitrovits Miklós kitûnô írásából kapunk képet. Azt vizsgálta, hogy az egykori Szovjetunió esetében – amelynek utódjául Oroszországot tekinti – miként mehettek másként a dolgok. Az egykori szovjet labdarúgás közel évtizedes vergôdés után újra Európa élvonalába került. Ehhez mind az állam, mind a magántôke megtette a szükséges lépéseket. Mert volt rá akarat, igaz, néha kissé „ráutaló magatartással". Nálunk viszont semmi nem volt, illetve nem történt. A Krausz Tamás által csak populistának nevezett – és mélységesen megvetett - Orbán kormány kísérletei próbáltak meg ugyan valamiféle megoldást találni, de sikertelenül. Ha ezt a magyar kísérletet az orosz példával vetjük össze -- de Mitrovits említ lengyel és cseh példákat is – , akkor meg kell gondolnunk a szerzô által leírtakat. Nevezetesen azt, hogy az említett országokban – Oroszország, Lengyelország, Csehország -- kialakult egy nemzeti burzsoázia (milyen szép régi, s anno oly sokat szidatott kifejezés!) az ottani más jellegû privatizáció következtében, amely áldoz a sportra, s jelentôsen a labdarúgásra. Magyarországon a privatizáció következtében nem magyar nagytôkés csoportok jöttek létre, hanem nemzetközi multik kaparintották meg a nemzeti vagyon döntô hányadát és nekik nincs sem anyagi érdekük sem érzelmi kötôdésük ahhoz, hogy a magyar sportba, a hazai labdarúgásba invesztáljanak. Oroszországban ezt Vlagyimir Putyin, mint az állam elnöke megtehette és meg is tette. Az orosz ipari és pénzügyi körökre kellô nyomást gyakorolhatott, fellépése hatásos és eredményes volt. Sokkal inkább a kötet által felvetettekhez tartozik viszont az, hogy számos orosz milliárdos miként vált más országok labdarúgásában meghatározó tulajdonossá. Mert ez is érdekes
kérdés. Amíg egyesek „csak" milliárdosok voltak, addig a brit szigetországban, példának okáért, nem biztos, hogy a felsô tízezer elfogadott tagjaivá válhattak. „Orosz maffiózók" – mondták nem egy esetben. Ám abban a pillanatban, ha valamelyik kedvelt labdarúgóklub tulajdonosává lett egy-egy korábban így emlegetett „illetô", már „közénk tartozóvá" vált. Ha már brit, pontosabban angol labdarúgás, akkor ne feledkezzünk meg Juhász Gergely kitûnô elemzésérôl sem – A játékon túl… A foci forradalma és a globalizáció -- , amely pontos képet ad arról is, hogy miként mûködik a világ egyik legstabilabb, legjobb anyagi háttérrel rendelkezô klubja, a Manchester United. A szerzô elénk tárja azt a gazdasági hátteret, a játékosok helyzetének változásait, klub tevékenységét - a brit futballvilágot. Egyértelmûen igazolja, hogy a nagyok sem minden esetben nyereségesek, de az „egyszer igen egyszer nem" legalább hosszútávon egyensúlyt teremt. Jelzi a szerzô a televíziózás által megváltoztatott környezetet, az érdekek érvényesítését és ütköztetését és azt, hogy mi lehet(ne) számunkra a példa. Hogy a másként milyen lehetne nálunk, arra Szabados Gábor tanulmánya -- A labdarúgóklubok stratégiái – ad „tanácsokat". Sorra veszi a szerzô a világban alkalmazott stratégiákat és megnézi, hogy Magyarországon melyiket próbálták/próbálják meg alkalmazni, mely klubok és milyen sikerrel. A jelenlegi állás szerint még egyiket sem sok sikerrel, de talán eljön az idô, amikor ez változhat. Addig marad a jelenlegi helyzet és csak remélni lehet a változást. Miközben a jelent és a jövôt sokan szeretnék másként alakítani, a múlt idézése össznemzeti játékká vált. Egykori sikereink, félsikereink, valamikor kudarcaink – mára már azok is sok esetben sikernek számítanak – felemlegetése olyan, mintha újra átélhetnénk azokat és azt gondolhatnánk, még mindig a világ élmezônyébe tartozunk. Mert egykoron oda is tartozott a magyar labdarúgás, úgy az 1920-as évek második felétôl az 1970-es évek közepéig. Azóta meg egy lépést elôre kettôt hátra -- ahogy a nagy bolsevik vezért, V.I. Lenint szokták humorosan „idézni". Akit ellenben a kötetben Borsi-Kálmén Béla sikeres könyvének – Az
Edzô 2009/3
2009/10/04 16:46
Page 38
38 MAGYAR EDZŐ Aranycsapat és a Kapitánya. Sorsvázlatok a magyar futballpályák világából. (Budapest, 2008. Kortárs Kiadó) – egy részletével idéz, az ma is „világszám", hiszen nem más ô, mint Puskás Ferenc, a „legismertebb magyar". S hogy miért lehetett azzá? A kérdésre egyszerû a válasz: úgy focizott egykoron, ahogy kevesen és olyan teljesítményt nyújtott a pályán, amit szintén csak kevesen. Életútja – az 1954ben a svájci világbajnokság berni döntôjében elveszített mérkôzéstôl eltekintve (NSZK – Magyarország 3:2) – Magyarországon és önként választott emigrációja során is teljes volt. Pályafutásának felidézése, annak vitatott, sokat elemzett részletei is a magyar futball-történelem részét képezik. Örömteli, hogy Borsi-Kálmán Béla, illetve a szerkesztôk e tanulmánykötetbe is be tudtak illeszteni egy részletet az alapos kutatómunkára épült „Puskás könyvbôl". A tanulmánykötet – Krausz Tamás jóvoltából - Puskással zárul, pontosabban az ô halálával és az azt követô „kié is Puskás?", történéssel. Krausz jól érzékeli, hogy Puskás Ferenc halála, pontosabban a temetése, méltatlan politikai csatározásokat indukált és olyan körülményeket teremtett, amely méltatlan volt a labdarúgó legendához. Hogy kinek volt az érdeke a Szent István bazilikai sírhely, s a Puskás Ferenc Stadionban – amiben elveszett a néhány ezer fônyi emlékezô – történt felravatalozás, a gyászmenet, és a sort folytatni lehetne, nem tudom, de azt igen, hogy Kispest, a szurkolók nem megszervezett színpadias felvonulása emberibb és méltóbb lehetett volna Puskás Ferenchez. Ezeket magam is így látom, de - ellentétben Krausz Tamással - nem nevezném azért nyilasnak Wass Albertet és nem állítanám – mert nem igaz –, hogy Puskás Ferenc apjának „a nacionalista Horthy-rendszer elvárásai" szerint kellett volna a nevét magyarosítani. A Purczeld család feje anno egyszerûen úgy vélhette jónak. Vagy talán a Horthy-rendszer várta el Rákosi Mátyástól, Péter Gábortól, Farkas Mihálytól, Gerô Ernôtôl, Révai Józseftôl, Vas Zoltántól… a név magyarosítását? Összességében úgy vélem – az egy személyben szerzô és szerkesztô Krausz Tamás néhány politikai „kinyilatkoztatását" leszámítva – érdekes és értékes kötetet tettek le az olvasó elé a Szakály Sándor történészek. • A kötet ára 2000 forint. Kapható – kedvezménnyel! -- a L’Harmattan Kiadó könyvesboltjában. (Budapest V. Kossuth L. u. 14-16.)
etô Könyvismert
■
2009/3
Gallov Rezsô: Butykó A Mezô Ferenc Sportközalapítvány kiadásában emlékkönyv készült a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom egyik legszínesebb, közkedvelt egyéniségérôl, a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezsôrôl, a népszerû Butykóról. Eredményei, egyénisége, munkássága itthon és külföldön – külön-külön és együttesen – megérdemli az emlékkönyv megjelenését, amelyet támogat az ÖM, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság, a Szerencsejáték ZRT., s nem utolsó sorban a Magyar Vízilabda Szövetség is. A könyv lényegében három pilléren nyugszik. Bemutatja a színes, nem mindennapos egyéniséget, mint olimpiai bajnok vízilabda játékost, azután, mint eredeti módon dolgozó eredményes edzôt. Végül külön foglalkozik a nagytekintélyû mester áldozatos és hatékony tevékenységével, amelyet a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom népszerûsítéséért végzett, s mindenek elôtt sikeres közéleti szereplésével - mint az Olimpiai Bajnokok Klubjának, egyben a Mezô Ferenc alapítvány alapító elnöke -, amelyet élete utolsó tíz esztendejében fejtett ki olimpikon társai sorsának jobbítása érdekében. A könyv a tiszteletadás és a megemlékezés mellett maga is éppen úgy szolgálja a sport, s ezen túlmenôen elsôsorban az olimpiai mozgalom és a játékok népszerûsítését, mint ahogyan a fôszereplô tette ezt egész életében, amellett, hogy az írás igyekszik szórakoztató és közvetlen módon vonzó példát mutatni a felnövekvô sportoló-nemzedékeknek.
etô Könyvismert
