Navigátor II. Szerzők: Boros Pál–Temes Gábor © CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt., Budapest A könyv felelős kiadója: Horváth Béla Nyomdai előkészítés: Manta Marketing Kft. Borítóterv: Holczinger Júlia, Szász József
Minden jog fenntartva!
Tilos e könyv egészét vagy bármely részletét a jogtulajdonosok előzetes írásbeli engedélye nélkül sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón tárolni, bármely elektronikus, mechanikus vagy egyéb rendszerben továbbítani, és változatlanul vagy változtatva újra felhasználni.
Nyomtatva Budapesten, 2011-ben. ISBN: 978-963-06-8829-1
NAVIGÁTOR II. Az életbiztosítási üzletkötők magyar legnagyobbjai
2011
3
Tartalomjegyzék
Előszó
6
Bevezető
9
Beszélgetőtársak
Utószó
Bodnár István
15
Csatosné Harmati Erika
19
Kondor Béla
37
Kovács András
49
Orbán Balázs Zoltán
54
Pozsonyi Orsolya
61
Solymár Attila
66
Ujvári Péter
72
Závori Andrea
85 97
5
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
Solymár Attila
66
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
Szakmában töltött idő: 11 év Előző tevékenységi köre: végzett diplomás közgazdász Eredményei: az MDRT legmagasabb fokozatának címviselője Életed mely szakaszában váltál sikeressé a biztosítási szakmában? Inkább eredményesnek tartom magam, mint sikeresnek, bár kétségtelen, hogy időnként vannak vitathatatlanul sikeres időszakaim. Abból a szempontból tartom magam eredményesnek, hogy a húszas éveimben körülbelül úgy képzeltem el a harmincas éveim körülményeit, ahogyan mára kialakultak. A sikerrel kapcsolatban azt érzem, hogy jó úton járok, és ez lelkesít. Tizenegyedik éve vagyok a szakmában. Az első két-három év küzdelmes volt, de nagyon reményteljes. Akkor még nem volt múltam, amely bármire is kötelezett volna, de hittem, hogy van jövőm. Emlékszem, hogy később nyomasztottak a korábbi években elért eredményeim, mára pedig tőkévé álltak össze, amelyre erősen számítok. Így most, tíz év után, az elmúlt évek tapasztalatára építve, ismét a jövőbe vetett hit tölt el izgalommal. Mit kívánsz tenni annak érdekében, hogy tevékenységed eredményesebbé váljék? 1200 megkötött életbiztosítási szerződés után azt mondhatom, hogy a tevékenységem az életemmé vált, de az is lehet, hogy az életem alakult át a tevékenységemmé. Mindenesetre sajátságos életformává állt össze a szakmám, az ambícióm, és általában a létezésem. Mozgásban vagyok. Úgy érzem, jó úton haladok, ezért nem is gondolkodom azon, hogy mit kellene másképpen csinálnom, egyszerűen csak teszem a dolgom. Azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne a hatékonyságomat növelni, állandóan merülnek fel újabb és újabb kérdések. De ezek a kérdések többnyire 67
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
a munkám napi részleteire, technikájára vonatkoznak. Van közöttük olyan, amelyre úgy érzem, hogy biztosan tudom a választ, és olyan is, amely komolyan feladja a leckét. Hogyan vagy képes partnereddel egy hullámhosszra kerülni? Arra törekszem, hogy az elhatározásaim érvényesüljenek. Tény, hogy sokkal kellemesebb, ha a szándék egyetértésben érvényesül, de nem törekszem arra, hogy mindenáron elkerüljem a konfliktust. Vannak helyzetek, amikor az álláspontom ütközik a tárgyalópartnerem álláspontjával. Olyan helyzet is van, amikor a véleményünk tér el egymástól. Van úgy, hogy vitatkozunk. Talán az a legfontosabb, hogy bármi is a véleményünk, bármi is az álláspontunk, bárhogyan is gondolkodunk, és bárhogyan is fogalmazzuk meg a gondolatainkat, azok sohasem érinthetik kritikaként a másik ember személyét. Ha ezt mindketten így gondoljuk, akkor nagyon könnyen és sérülés nélkül fogunk tudni egy hullámhosszon egyetérteni, vagy éppen vitatkozni. Milyen életszínvonalat jelent a legjobbak közé tartozni? Tanácsadóként az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége nem azon az életszínvonalon él, amelyre a jövedelme vagy a vagyona reálisan lehetőséget nyújtana a számára, ugyanis legtöbben nem azokra a dolgokra költünk pénzt, amelyekre feltétlenül szükségünk van, hanem azokra, amelyekre a leginkább vágyunk. Ezért a tárgyi körülményeinkből sokkal inkább lehet következtetni a vágyainkra, az ízlésünkre, az értékrendünkre, vagy éppen a félelmeinkre, mint a jövedelemviszonyainkra vagy a vagyonunkra. Jól ismerem azokat a kollégákat, akik a szakma legjobbjai közé tartoznak Magyarországon, és azok közül is többet, akik Amerikában, vagy éppen Ázsiában számítanak sikeresnek, és azt mondhatom, hogy az életszínvonaluk és az életmód68
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
juk is nagyon eltérő. Az természetes, hogy megélhetési gondja egyiküknek sincs, sőt, van, aki világviszonylatban is kifejezetten gazdagnak számít. Volt olyan időszakom, amikor drágább autóval jártam, mint amit kényelmesen megengedhettem volna magamnak. Ez ma nem így van. Általában spórolok a tárgyi dolgokon, de nem spórolok az élményeken. Például soha nincs egyszerre két-három használható öltönynél több a ruhatáramban, nem ülök feleslegesen taxiba, nem vásárolok éjjel-nappali üzletben, vagy benzinkútnál, és nem „fosztom ki” a minibárt a szállodában. Ellenben nem sajnálom a pénzt egy tökéletes vacsorára egy kiváló étteremben, ha az alkalom úgy kívánja. Igyekszem reálisan gazdálkodni. A kollégáimat ismerve bizton állíthatom, hogy még a leggazdagabbak sem szórják a pénzüket, hiszen a mi szakmánkban mindenki megtapasztalhatta a pénz és a munka elválaszthatatlan összefüggését, ezért biztos vagyok abban, hogy minden kollégám pontosan tisztában van a pénz értékével. A biztosítási üzletben élenjárók azt is tudják, hogy annál jobban megy az üzlet, minél többet forgatunk abba vissza, ezért szinte sohasem mérvadó, hogy kinek mennyi az éves jutalékbevétele, ha az életszínvonalát szeretnénk megbecsülni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a bevételéből mennyit forgat vissza a vállalkozásába és mennyit költ önmagára. Én önmagamra csak annyit költök, amennyire azt a vállalkozásom megkívánja. Azt mondhatom, hogy az elmúlt tíz évben, csaknem minden pénzt visszaforgattam az üzletbe. Milyen a kulturális érdeklődési köröd? Azokkal értek egyet, akik abban hisznek, hogy az emberi faj fennmaradásának a kultúra a legfőbb záloga, ezért a kultúrát becsülni, érteni, művelni és támogatni, nem csak intellektuális vagy érzéki öröm, hanem kötelesség is. Sajnos nem beszélek a kultúra minden nyelvén, például nem tudok 69
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
játszani egy hangszeren sem, de abban bízom, hogy, mivel dolgozom, már önmagában kulturált embernek számítok. Hogyan éred el a folyamatos ajánlás közvetítését? Régebben nagyon sokat dolgoztam ezért. Ma egyre kevesebbet, és azt kell, mondanom, hogy régen is feleslegesen dolgoztam érte túl sokat. Ha ugyanis valami jót teszünk az ügyfelünknek, akkor annak úgy is híre megy és akkor is fognak új ügyfeleket ajánlani, ha ezt külön nem kérjük. Ha viszont valamit rosszul csinálunk, akkor hiába kérjük, nem fognak új ügyfeleket ajánlani nekünk, akármilyen jó technikával is kérjük. A kulcs tehát a minél megbízhatóbb, minél jobb, és minél szakértőbb munka. Persze, a mi esetünkben is igaz az, hogy „nem elég jónak lenni, annak is kell látszani”. Ezért a jó minőségű munka mellett a jó hírünkre vagyunk bízva, ennek alakításában pedig nagyon aktív szerepünk lehet. Soha nem kértem még senkit arra, hogy írjon fel egy papírra nekem nyolc vagy tíz nevet. Inkább azt a módszert szeretem, hogy sokat beszélgetek az ügyfeleimmel más emberekről, akik a környezetükben élnek. Ezzel tudom segíteni az ügyfeleimet abban, hogy nekem újabb ügyféljelölteket találjanak a memóriájukban. Melyek további életcéljaid? Amikor először voltam MDRT meetingen, akkor egymás után jöttek a kollégák hozzám gratulálni ahhoz, hogy olyan fiatalon ezt a nemzetközi elismerést kiérdemeltem. Már jó pár éve nem jön hozzám oda senki, mert ami különleges egy húsz évestől, az természetes egy harminc évestől és talán egyenesen elvárás lesz a negyven évestől. Jelentős beleszólásunk van abba, hogy az életünket hogyan éljük. Ha ebben célt kell megjelölnöm, akkor azt mondom, hogy vonz a fejlődés lehetősége. Önmagam számára annyira vagyok fontos, amennyire felelős vagyok a szüleim gyermekéért, és az utódaim gyökerei70
Beszélgetőtárs: Solymár Attila
ért. Azt szeretném, hogy édesanyám olyan büszke lehessen rám, amilyen büszke én vagyok őrá. És szeretném, ha egyszer majd a gyermekeim számára az erényesség olyan megingathatatlan és egyben vonzó példája lehetnék, amilyen példa előttem az édesapám. Sok ember számára a jövő nem cél, hanem vágy. Te hogyan gondolkozol erről? Az nagyon jó dolog, ha vágyakat fogalmazunk meg magunknak, és az sem baj, ha álmodunk. Az ambíció megszüli a célokat, a célok pedig kikényszerítik a tervet. Akiben, tehát van ambíció, annak kis szerencsével van esélye az álmait valóra váltani. Azt tapasztalom, hogy a szerencse is jobban szereti az ambiciózus embereket. Az ambíció tehát a siker legfőbb kelléke. Milyen tulajdonságok szükségesek, és azokat hogyan képes valaki fejleszteni, hogy a siker kontinuitását elérje? Katona vagyok. Annak az ügynek a katonája, amelyet a zászlómra tűztem. Az ambíció mellett a hűség, az alázat, a küzdelem, a bizalom, a becsület, az önbecsülés, a hit, és az akarat mind-mind kellékek, amelyek szerepelnek a modern kor szamurájainak a fegyvertárában. Milyen ismeretekkel gazdagodtál az MDRT rendezvényein? A legfőbb okom, amiért 8 éve rendszeresen járok MDRT Meetingekre az, az, hogy ott igazi győztesekkel, bölcsekkel, a szakma „Nagy Öregjeivel” van módom találkozni. Követendő példák, kiváló emberek, akiknek a karrierje 3040-50, sokszor még ennél is több éven keresztül érett a biztosítási üzlet személyiségfejlesztő mindennapjaiban. A velük való találkozás mindenki számára jó lecke alázatból, és jó példa ambícióból, sikerből. 71
