1 NAPJAINKBAN SZEPTEMBER 17., PÉNTEK Bajor-Alpok, Németország (Münchentől 98 kilométerre délnyugatra)
Klaus Becker mozdulatlanul állt az álcázott magaslesen, nehogy felhívja magára a célpontja figyelmét. Holmi kevésbé tapasztalt vadász katonai távcsöves puskát használna, hogy ebből a távolságból is leadhassa a halálos lövést, de mi abban a kihívás? Becker nem akart részt venni olyan mérkőzésen, ahol a zsákmány nem kapja meg a sportszerű esélyt. Ez volt az életelve, amelyet az apjától tanult. Azt remélte, hogy egy napon ő is megtaníthatja rá a gyerekeit. Sajnos az a nap sosem fog elérkezni, mert Becker hamarosan halott lesz. A negyvenegy éves férfinak fogalma sem volt, mi vár rá. Félrehajtotta a fejét, hunyorítva célzott. Körülötte elmosódott a világ, csak az irdatlan célpontot látta, amely betévedt a pásztázott területre. A vadkan
12
CHRIS KUZNESKI
jó három mázsát nyomott, gyilkos agyara majdnem harminc centiméter hosszú volt. A rendkívül intelligens és ingerlékeny vaddisznó gyakori állat KözépEurópában, de ritkán éri el ezt a méretet. Csak a legkeményebb éghajlaton nőnek ekkorára az ivarérett kanok. Becker elsősorban ezért jött idáig egy pár napos vadászatra. Tisztességes nagyvadat akart lőni. Nyugaton Németország legmagasabb hegycsúcsa, a havas Zugspitze fehérlett a Bajor-Alpokban, amelynek vaskos fala természetes határként választja el Németországot a tőle délre levő Ausztriától. A fűrészes oromhoz több út is vezetett a völgyből, amelyben Grainau városa bújt meg, de Beckert nem érdekelte a hegymászás. Tapasztalt vadász létére tudta, hogy a vaddisznók az erdőhatár alatti, sűrű bozótban szeretnek turkálni élelem után. Azon túl már nem él meg sem bokor, sem fa, így az erdő közepén választott magának helyet, távol a turistaösvényektől és az alkalmatlankodóktól. Itt csak ketten voltak: ő és a vadkan. Úgy, ahogy remélte. Mély lélegzetet vett, állított egy kicsit az irányzékon, majd meghúzta a ravaszt. Mennydörgés tört elő a Mauser M98 puska csövéből, a visszarúgó fegyver a vadász vállának csapódott. A következő másodpercben a vadkan felvisított a fájdalomtól. A 9,3x6,4 milliméteres lövedék átütötte a bal oldalát, és belefúrta
A TITKOS KORONA
13
magát a tüdejébe. Csodamód még ettől sem esett össze. A túlélés ösztöne azonnali menekülést parancsolt. Mivel a lövés balról hallatszott, a vadkan jobbra lódult, és eltűnt az erdei aljnövényzetben. – Scheiβe! – káromkodott Becker, miközben leugrott a magaslesről. Gyalogosan kell üldöznie a zsákmányt, hogy megölhesse. Loholt a véres nyomon. A vaddisznók terebélyesek, de nem kövérek, mint a házi sertések, és meglepő fürgeséggel mozognak: óránkénti sebességük meghaladhatja a huszonnégy kilométert. Az álcázóruhás Becker, aki a vadászpuskát is cipelte, még kerékpáron sem lett volna képes erre a sebességre. Ám olyan bőséges vérnyomot talált a hegyoldalon, amiből tudhatta, hogy ezt a versenyfutást előbb-utóbb ő nyeri meg. A vadkan minden szívdobbanással közelebb jutott a halálhoz. Becker pedig minél előbb oda akarta juttatni. Öt perccel később utolérte a sebzett vadkant egy természetes zsákutcában, a meredek hegyoldal és a kidőlt fákkal elegyes, lehullott sziklák fala között. A többéves tapasztalat megtanította rá, hogy a sebzett vadak veszélyesek, főleg akkor, ha sarokba szorítják őket. Ha fenyegetve érzik magukat, minden megmaradt erejükkel támadnak. Mivel pedig Becker nem akarta, hogy eltalálja egy éles agyarú, hárommázsás
14
CHRIS KUZNESKI
tekegolyó, biztos távolságban állt meg, és fölemelte a puskáját, hogy befejezze a munkát. – Nyugalom! – súgta. – Nem foglak bántani. A vadkan hangosan felröffent, és rászögezte apró szemét Beckerre. Mély torokhangon morogni kezdett, először halkan, majd egyre erősebben. Érezte, mi fog történni, és úgy döntött, hogy támadni fog. Váratlanul leszegte a fejét, és rohamozott, néhány lépés alatt gyorsulva csúcssebességre. Becker számított rá, és módosított az irányzékon, figyelembe véve az állat gyorsaságát és a csökkenő távolságot. Nem hőkölt, nem is ugrott félre: nyugodtan meghúzta a ravaszt, bízva benne, hogy nem fogja elhibázni. Szerencsére jól célzott. A koponyába csapódó lövedék azonnal megölte az állatot. Az egyik pillanatban még támadott, a következőben a hasán csúszott, majd olyan hirtelen állt meg, mintha távirányítóval kapcsolták volna le. Becker a biztonság kedvéért másodszor is fejbe lőtte a zsákmányát, mielőtt odament volna hozzá, hogy alaposabban megnézze. Noha számtalan képet látott már vaddisznókról a vadászlapokban, azok meg sem közelítették a valóságot. Ez – sűrű, barna sertéjével, széles orrával, hegyes agyarával, izmos marjával – igazi fenevad volt. Becker kétszer is megkerülte, meg is bökdöste a puskájával, hogy csakugyan kimúlt-e. Nagyon nem szerette volna, hogy egy haldokló állat kibelezze.
A TITKOS KORONA
15
Hamarosan megállapította, hogy ennél a vadkannál nem fenyegeti ez a veszély. Végre lazíthatott az éberségen. Félretette a puskáját, és puszta kézzel érintette meg a vaddisznót. Volt valami a friss zsákmányban – amelynek a húsa még meleg, a vére még nem alvadt meg –, ami egy nagyon mély húrt pendített meg Beckerben. A DNSébe épült bele ez a primitív ösztön, rég halott ősök öröksége, akik nem sportból vadásztak, hanem azért, hogy egyenek. Akkor élt igazából, ha vadászott, vagy az adrenalinfröccs miatt, vagy azért, mert hatalmasnak érezte magát, amikor elvett egy életet. A sors fintora folytán épp ez okozta a halálát. Amikor először hallotta a zajt, nem tudta, mi az. Egy percre megállt, terepszemlét tartott, ellenőrizte, nem jönnek-e ide más állatok a vérszagra. Ezekben a hegyekben élnek farkasok és medvék, amelyek szívesen megkóstolnák a friss húst, legyen az egy vadkané vagy egy vadászé. Becker mindenesetre készen állt megvédeni a territóriumát. Ám nem készült fel valami másra. Mielőtt elfuthatott, félreugorhatott, vagy bármilyen módon reagálhatott volna, megtörtént az elképzelhetetlen. Hangos reccsenés hallatszott a lába alól, és váratlanul megnyílt a föld. Becker zuhant le elsőnek a mesterséges barlangba, mélyen az erdő alatt. Őt követte a föld, a törmelék, végül a vadkan. Fordított sorrend esetén megúszhatta volna néhány karcolással
16
CHRIS KUZNESKI
és horzsolással, mert a vaskos állat tompította volna az esést. Ám az univerzum néha, kaján kedvében a legcsúfondárosabb módon korrigálja a hibákat, és ebben az esetben is ez történt. Becker épp csak földet ért, amikor telibe találta a vadkan. Két agyar, majd három mázsa hús. Ha Becker túléli a zuhanást, a felfedezés gazdag emberré és hírességgé tette volna Németországban. De mivel meghalt, sokan mások is meg fognak halni, miközben egymást letaposva próbálják kideríteni, miféle rég elfeledett dolog rejtőzik a Bajor-Alpokban.
