Kirándulás! Ha nyár, akkor utazás! Ha utazás, akkor közösen! Így gondoltuk ezt gyülekezetünkben is, és aug. 18-án reggel felkerekedtünk, és elindultunk Máramarosszigetre, összesen 48-an. Szeretett, jól felkészült, „jól bevált” idegenvezetőnk ismételten Serdültné Benke Éva volt. Most sem csalódtunk! Sokat megtudtunk, és ismertetései során éreztük a hely és a kor hangulatát, levegőjét. Az ismert és talán zsúfoltabb határátkelők helyett egy kishatárforgalomra szolgáló helyen, Mérken , pár perc alatt átléptük a határt, és Nagykárolyban voltunk. Éva elmondta, hogy Nagykároly a XIII.-ik század közepén már létezett. A Kaplon nemzetségbeli Károlyi család birtoka volt. A város és a család története a történelmünk. A család több tagja ismert a múltunkból, de számunkra a leglényegesebb, hogy itt született Károli Gáspár, (eredeti neve Radics, vagy Radicsics Gáspár) aki városa iránti szeretetből és tiszteletből vette fel a Károli nevet. Az egykori Aranyszarvas Fogadó egyik ablakából pillantotta meg Petőfi 1846-ban a parkban sétálgató Szendrey Júliát. A piarista gimnázium diákja volt Ady Endre is. Nagykároly után, „vesekő szülő” utakon keresztül jutottunk el Sződemeterbe. A templomkertben álló Kölcsey szobor körül énekeltük nemzeti imádságunkat.
Oldal: 1 / 13
Miközben énekeltünk, megjelent egy készséges falubeli magyar, és kinyitotta nekünk a templomot, és a mellette lévő múzeumot. Itt emlékeztünk Kölcseyre, a költőre, a politikusra, a gazdálkodó emberre, és a nevelőre (Paranaises) 1990-ben emléktáblát készítettek a szülőháza falára, melyet többször áthelyezték, mert a szülőkáz jelenleg magánlakás, és a látogatók zavarják nyugalmukat. Most a szószék alatt olvashatjuk:
Az érmelléken tovább utazva, természetesen Ady következett. Elcsodálkoztunk a szülői ház méretein, puritánságán. (Még nekem is le kellett hajtani a fejemet, hogy ne verjem be a szemöldökfába, és kepeszedés nélkül elértem a mestergerendát.)
Oldal: 2 / 13
Ady életéről, családjáról, a múlt századforduló irodalmi és társadalmi életéről beszélgettünk a „nagy új házban” kiállított Ady képek, relikviák nyomán.
Oldal: 3 / 13
Szatmárnémeti felé még megálltunk Erdődön, hogy a Károlyi kastély romjainál, ahol Petőfi és Szedrey Julia házasságot kötött, hogy emlékezzünk rájuk. Nagy építkezés miatt ez nem sikerült, csak kerítést és felállványozott bástyát láttunk.
Este értünk Szatmárnémetibe. A Kölcsey Ferenc líceumban meleg vacsorával, és meleg szeretettel vártak bennünket. Az utazás során már kezdtünk éneklő gyülekezetté válni, amit vacsora után tovább erősítettünk. Énekeltünk, próbáltunk, hogy énekkel köszöntsük Viski testvéreinket.. Aki ezek után még bírta, -voltunk jó néhányan- elmentünk sétálni a városba. Meglepett a város esti-éjszakai mozgalmassága. A város hatalmas főterén, a gyönyörű, karbantartott századfordulón épített szállodák, éttermek elé kihelyezett teraszokon jóízűen beszélgettek, iszogattak az emberek. Jól érezték magukat, pedig egyszerű hétköznap este volt. Szépek a kirakatok, a ruhák, a cipők, és megfizethető az áruk is. Reggeli után buszos városnézés Szatmárnémetiben. A város a honfoglaláskor már létezett. A Szamos két partján fekszik, neve a Zothmar (Szatmár) személynévre és a Gizella királyné által 1000-ben betelepített német vadászokra utal. A várost átszelő Szamoson szállították a középkorban a környező bányákból csákányozott só tömböket. A város többször cserélt gazdát az eltelt évezredben, többször lerombolták, majd ujjá építették. 1711. ápr.30-án itt kötötték meg a Rákóczi szabadságharcot lezáró Szatmári békét. A szatmárnémeti színház nem csak Erdélyből, hanem Magyarországról, a „Partium” magyar területeiről is vonzza a látogatókat!l Még egy pillantást vetettünk a főtérre, a szecessziós Pannonia (ma Dácia) szállóra, a Római katolikus barokk székesegyházra, a Református láncos templomra és Nagybánya felé autóztunk. Közben egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, ide vissza kell jönni! Oldal: 4 / 13
Nagybánya szintén ezeréves város, mint neve is mutatja bányaváros, az arany városa. A XIV.-ik században épült, messze földön híres gótikus templom impozáns méreteit ma is hirdeti az épségben maradt Szent István torony.
Számunkra elsősorban festőiskolájáról ismerős. Híres festőiskoláját Hollósy Simon hozta létre 1896ban. Itt alkotott Iványi Grünwald Béla,Glatz Oszkár, Csók István és sokan mások.
Oldal: 5 / 13
Az evangélikus templomban megnéztük az Iványi Grünwald Béla festette oltárképet, amely szokatlan, módon Jézust öregen ábrázolja.
Meghallgattuk a csángó székely evangélikus lelkész ízes előadását a nagybányai és erdélyi lutheránusok állapotáról, a jövőre 100 éves templom tatarozásáról, gondjaikról, örömeikről. Szívesen hallgattuk volna még, de várt bennünket Misztótfalu, és Misztótfalusi Kis Miklós. Megszégyenülést éreztem, hogy milyen lyukas, fakó az emlékezetem! (Csak annyi sejlett az iskolai, tanulmányaimból, hogy református nyomdász volt, és a sírját láttam Házsongárdi temetőben) Pedig annál is több, a tevékeny hazaszeretet, és keresztyén szolgálat példaképe ez a tudós mesterember. Mennyire szűklátókörűek, önzők, irigyek és igaztalanok voltunk és vagyunk, azóta is! Misztótfalusi Kis Miklós felszámolta a már világhírű amszterdami műhelyét és hazatért, hogy nemzetét és egyházát szolgálja. Saját költségén újra nyomtatta, és kiadta a könnyen kezelhető, kis alakú, Arany Bibliát, Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait, Balassi Bálint és Rimay István verseit, és az első magyar szakácskönyvet. Betű művész volt, az európai betűkultúra kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett, egész Európának, sőt az egész világnak (örmények, kínaiak) nyomtatott. Mindezért mégsem elismerés és jólét, hanem rágalmazás, áskálódás és az anyagi gondokkal való küzdés volt a jutalma. Megvádolták, meghurcolták, zsinat elé állították, könyveinek elégetésére ítélték. Csak évszázadok múlva, az utóbbi években rehabilitálták. A múzeumban látható a zsinat előtti védekezéséből, a „Mentség”-ből egy idézet, és egy értékelés Kis Miklósról, és a körülményekről. Következő állomásunk, irodalmi zarándok helyünk, Koltó volt, a Teleki kastély. A Kastély emeleti része múzeum, más részeiben ma iskola működik. A Teleki kastélyban emlékszobák őrzik a hajdani neves lakók és vendégek nyomait. Megfordult itt Jókai Mór, Liszt Ferenc, Leövey Klára, Teleki Blanka, de Oldal: 6 / 13
leghíresebb lakók Petőfi és Szendrey Julia volt, akik itt töltötték mézes heteiket. A teraszról mi is láttuk a Máramarosi bérceket, (még nem „takará el” a hó), még nyíltak „a völgyben a kerti virágok”.
A híres somfa utódja alatt leültünk a kedves asztalhoz.
Oldal: 7 / 13
A szerelmesek szobránál Petőfi dalokat énekeltünk, és. rég tanult versek sorait bányászgattuk emlékezetünkben
A Gutin hegység erdők szegélyezte szerpentinjén felkapaszkodtunk a Gutin hágóra, és rövidesen megpillantottuk, a kakastaréj nevű szép szikla formátumot.
Utunk román falvakon vitt keresztül, ahol a székely kapukhoz hasonló faragott kapukat láttunk, de ezeknek más a mintázata. Távolról megpillantottuk a hegyoldalhoz simuló falvak fatemplomainak kecses, karcsú tornyait, ezeket a „fába faragott fohászokat”.
Oldal: 8 / 13
Leereszkedve a hegyről, megálltunk egy festői, pisztrángos tónál, és néhányan megkóstoltuk a kukoricalisztbe forgatott, faparázson sütött, pisztrángot.
Oldal: 9 / 13
Este érkeztünk Máramarosszigetre (a helybelieknek csak Sziget). Kedves, kellemes kisváros az Iza és a Tisza által körül folyva. Ezért sziget a neve. Reggel a Református templomban kezdtük a napot. Serdültné Éva és Szőllősiné Márta beszélt a város múltjáról, (bányászatról, 1848-ról, a Lenkey huszárokról, a haszid zsidókról) a szellemiségéről (Hollósy Simon, Juhász Gyula) magyarságuk megőrzésének küzdelmeiről, és eredményeiről, amit a Leövey Klára líceumért folytattak. Ma ez a város legjobb középiskolája, amelynek indulását Paks is támogatta (Iskola bútorokkal, könyvekkel, könyvtárosok a szakértelmükkel) Melegedett a szívünk…
Oldal: 10 / 13
Oldal: 11 / 13
A városban lévő börtönmúzeumban megborzongtunk a kommunizmus áldozatainak láttán. Számomra ez még megélt valóság, a fiatalabbaknak, -Istennek hála- történelem.
Oldal: 12 / 13
Rövid piacozás után, a buszunkat Szigeten hagyva gyalog keltünk át a Tisza hídján és már Aknaszlatinán voltunk, az öt korona város egyikén, ahol vártak bennünket a Viskiek. (Nagy Lajos 1329-ben 5 településnek adott korona városi jogot: Visk, Técső, Sziget, Hosszúfalu, és Aknaszlatina). Visken meleg szeretettel, és meleg vacsorával vártak bennünket. Többen régi ismerősökhöz mentünk, akik pedig először jártak Visken, új ismerősöket, testvéreket szereztek. Szombaton este, vendéglátóinkkal együtt vettünk részt bűnbánati Istentiszteleten, és készültünk a másnapi hálaadó Úrvacsorás Istentiszteletre. Másnap a zsúfolásig telt templomban együtt hallgattuk az igét, kiszolgáltatták mind két sákramentumot, és alkalmi „gyülekezetünk” is szolgált. Mindnyájan boldogan énekeltünk az Úrnak, bíztattunk és bíztatunk mindenkit, magunkat is: ”Te csak az Istennek országát keresd, és az Ő nagy igazságát” Ennek valóságát, figyelmeztetéseit a történelem során, és megtartó erejét ismerhettük fel, tapasztalhattuk meg utazásunk során ismét, sokadszor. Soli Deo Gloria
Molnár Klára
Paks 2011.08.26.
Oldal: 13 / 13
