Szent István Egyetem Környezettudományi Doktori Iskola
Nagy duzzadó agyagtartalmú talajok osztályozásának diagnosztikai szemléletű korszerűsítése
Doktori (Ph. D.) értekezés
Fuchs Márta
Gödöllő 2012
A doktori iskola megnevezése:
Környezettudományi
tudományága:
Talajtan, agrokémia, környezeti kémia
vezetője:
Prof. Heltai György egyetemi tanár Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezettudományi Intézet, Kémiai és Biokémiai Tanszék
Témavezető:
Csákiné Dr. Michéli Erika egyetemi tanár Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezettudományi Intézet, Talajtani és Agrokémiai Tanszék
……………………………… Az iskolavezető jóváhagyása
…………………………… A témavezető jóváhagyása
2
“Long lines gracefully down the hill, small round holes with water they fill, Mulching surface granular to crumb, Tilth above all, second to none. For so long left to grow, Flourishing prairies - churning horizons below, Humus building and left unheeded, Humans unaware of these soils they needed, Today with fossil fuels and steel, Surfaces leveled - not left to heal, Annually crops are sown to yield, In this Anthropogenic unrecognizable field, For decades now our crops it's grown, Reworked, tilled, annually sown, Echoes from cracks source unknown, Cries from below, "leave us alone".” - Vertisol (Ismeretlen szerző, www. iuss.org)
3
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................7 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS..........................................................................................................9 2.1. A DUZZADÓ-ZSUGORODÓ AGYAGTALAJOK, A VERTISOLOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE .................... 9 2.1.1. Az „ön-keverő” vagy pedoturbációs modell .................................................................................... 9 2.1.2. A „talajmechanikai” vagy „nyíróerő vezérelt” modell ..................................................................... 9 2.1.3. Egyéb elméletek ............................................................................................................................. 11 2.2. A DUZZADÓ-ZSUGORODÓ AGYAGTALAJOK, A VERTISOLOK ELTERJEDÉSE, JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI ........................................................................................................................................... 11 2.2.1. Földrajzi elterjedés ......................................................................................................................... 11 2.2.2. Talajképző tényezők ....................................................................................................................... 11 2.2.3. Morfológiai tulajdonságok ............................................................................................................. 12 2.2.3.1. Felszíni jellemzők.................................................................................................................... 12 2.2.3.2. Csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek ....................................................................... 14 2.2.3.3. Gilgai mikrodomborzat ........................................................................................................... 14 2.2.3.4. A fő csúszási tükör és az üst forma ......................................................................................... 15 2.2.4. Kémiai talajtulajdonságok .............................................................................................................. 17 2.2.5. Fizikai talajtulajdonságok............................................................................................................... 18 2.2.6. A Vertisolok biológiai aktivitása .................................................................................................... 21 2.2.7. A Vertisolok művelhetősége .......................................................................................................... 22 2.3. AZ AGYAGOS TALAJOK MEGJELENÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE A HAZAI TALAJTANI TUDOMÁNYBAN .......... 23 2.3.1. Agyagos talajok Szabó József munkáiban (1858-1891)................................................................. 23 2.3.2. „Réti agyagok” dokumentálása az agrogeológiai felvételezés során (1891-1911)......................... 24 2.3.3. Ballenegger talajtípus monográfiái (1921) ..................................................................................... 24 2.3.4. Átnézetes (klimazonális) talajtérképek........................................................................................... 25 2.3.5. ’Sigmond dinamikus talajosztályozási rendszere ........................................................................... 25 2.3.6. Kreybig-féle talajtérképezés (1933-1944) – Általános talajismereti térképezés ............................ 26 2.3.7. A nagy agyagtartalmú talajok a genetikai talajtérképezés során .................................................... 27 2.3.8. Nagy agyagtartalmú talajok jelenlegi talajosztályozási rendszerünkben ....................................... 27 2.3.9. Az agyagtartalom megjelenése a genetikus földértékelési rendszerben ......................................... 29 2.4. A VERTISOLOK NEMZETKÖZI OSZTÁLYOZÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE ........................................................ 31 2.4.1. A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok önálló típusként történő megjelenése a talajosztályozásban ................................................................................................................................... 31 2.4.2. US Soil Taxonomy ......................................................................................................................... 32 2.4.2.1. Vertisolok Soil Taxonomy szerinti osztályozásában ............................................................... 32 2.4.3. A FAO/UNESCO talajosztályozási rendszere ............................................................................... 37 2.4.3.1. Vertisolok a FAO/UNESCO talajosztályozási rendszerében .................................................. 38 2.4.4. A Világ Talaj Referenciabázis (WRB) ........................................................................................... 41 2.4.4.1. Vertisolok WRB szerinti osztályozásban ................................................................................ 42 2.4.5. Az új ausztrál talajosztályozás........................................................................................................ 46 2.4.5.1. A Vertisolok osztályozása az új ausztrál talajosztályozási rendszerben (2002) ...................... 46 2.4.6. A francia talajosztályozás ............................................................................................................... 48 2.4.6.1. Vertisolok a Referentiel Pedologique osztályozási rendszerében ........................................... 48 2.4.7. Vertisolok és osztályozásuk az Európai Unióban........................................................................... 49
3. ANYAG ÉS MÓDSZER ..............................................................................................................51 3.1. A REFERENCIA SZELVÉNYEK KIVÁLASZTÁSÁNAK MÓDSZERE .............................................................. 51 3.1.1. A vizsgálatba vonható talajtípusok, és leválogatásuk módszere .................................................... 51 3.1.2. A vizsgálatba vonható területek meghatározása ............................................................................. 52 3.2. A REFERENCIA SZELVÉNYEK HELYSZÍNI FELVÉTELEZÉSÉNEK MÓDSZERE............................................ 53 3.3. A TALAJMINTÁK GYŰJTÉSÉNEK ÉS LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZEREI ............................ 54 3.3.1. A talajminták kémiai paramétereinek vizsgálata ............................................................................ 54 3.3.2. A talajminták fizikai paramétereinek vizsgálata ............................................................................ 55 3.3.3. Kiegészítő vizsgálatok .................................................................................................................... 55
4
3.3.3.1. A talajminták ásványtani és agyagásványtani összetételének vizsgálata ................................ 55 3.3.3.2. Elektronmikroszkópos felvételek ............................................................................................ 56 3.3.3.3. Archeomalakológiai vizsgálatok ............................................................................................. 56 3.4. A REFERENCIA SZELVÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA ....................................................................................... 56 3.5. NUMERIKUS VIZSGÁLATOK ................................................................................................................... 57 3.5.1. Taxonómiai távolság számítás ........................................................................................................ 57 3.5.2. A talajadatok numerikus jellemzése ............................................................................................... 59 3.5.3. A hazai nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalom és szervesanyag készlet eloszlásának vizsgálata a TIM adatbázis alapján ..................................................................................... 59 3.5.3.1. Felhasznált TIM pontok .......................................................................................................... 59 3.5.3.2. Felhasznált talaj paraméterek a TIM adatbázisban.................................................................. 60 3.5.3.3. Felhasznált statisztikai módszerek .......................................................................................... 61
4. EREDMÉNYEK ...........................................................................................................................63 4.1. A VIZSGÁLATBA VONHATÓ TALAJTÍPUSOK LEVÁLOGATÁSÁNAK EREDMÉNYE .................................... 63 4.2. A VIZSGÁLT TALAJSZELVÉNYEK BEMUTATÁSA, JELLEMZÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA ............................... 65 4.2.1. Kelet-Cserhát kistájcsoport ............................................................................................................ 65 4.2.1.1. A Szirák 1-es talajszelvény bemutatása és osztályozása ......................................................... 66 4.2.1.2. A Szirák 2-es talajszelvény genetikai fejlődése, tulajdonságai és hazai osztályozása ............ 72 4.2.2. Dél-Mátra ....................................................................................................................................... 76 4.2.2.1. A kisnánai talajszelvény bemutatása és osztályozása.............................................................. 77 4.2.3. Nyugati-Mátraalja .......................................................................................................................... 79 4.2.3.1. A gyöngyösi talajszelvény bemutatása és osztályozása .......................................................... 80 4.2.3.2. Az Atkár talajszelvény bemutatása és osztályozása ................................................................ 83 4.2.4. A Zagyva völgy .............................................................................................................................. 85 4.2.4.1. Az Apc talajszelvény ............................................................................................................... 86 4.2.5. Bodrogköz ...................................................................................................................................... 89 4.2.5.1. Vajdácskai talajszelvény bemutatása és osztályozása ............................................................. 91 4.2.5.2. Dorkó tanya talajszelvény bemutatása és osztályozása ........................................................... 94 4.2.5.3. Bodroghalom talajszelvény bemutatása és osztályozása ......................................................... 97 4.2.5.4. Nagyrozvágy talajszelvény bemutatása és osztályozása ....................................................... 100 4.2.5.5. Szenna tanya talajszelvény bemutatása és osztálozása.......................................................... 102 4.2.6. Szolnok-Túri sík ........................................................................................................................... 104 4.2.6.1. Kisújszállás talajszelvény bemutatása és osztályozása ......................................................... 106 4.2.6.2. Törökszentmiklós talajszelvény bemutatása és osztályozása ................................................ 111 4.2.6.3. Karcagpuszta talajszelvény bemutatása és osztályozása ....................................................... 114 4.2.7. Tiszazug........................................................................................................................................ 116 4.2.7.1. Tiszasas talajszelvény bemutatása és osztályozása ............................................................... 117 4.2.7.2. Cibakháza talajszelvény bemutatása és osztályozása ............................................................ 120 4.2.8. Körösmenti-sík ............................................................................................................................. 122 4.2.8.1. Kötegyáni talajszelvény bemutatása és osztályozása ............................................................ 123 4.2.9. Hevesi-ártér .................................................................................................................................. 126 4.2.9.1. Tiszaburai talajszelvény bemutatása és osztályozása ............................................................ 127 4.3. A NUMERIKUS VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI ........................................................................................ 130 4.3.1. A vizsgált szelvények és a WRB Referencia csoportok taxonómiai távolsága ............................ 130 4.3.2. A referencia szelvények analitikai adatainak numerikus jellemzése ............................................ 132 4.3.3. Nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalmának és készletének mélységi eloszlása a TIM adatbázis adatai alapján .................................................................................................................. 135 4.3.3.1. Szervesanyag tartalom mélységi eloszlása ............................................................................ 135 4.4.1. Szervesanyag készlet mélységi eloszlása ..................................................................................... 137
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ..........................................................................139 6. ÖSSZEFOGLALÁS ...................................................................................................................145 7. SUMMARY.................................................................................................................................147 8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK.....................................................................................149 9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ...................................................................................................150 5
10. MELLÉKLETEK.....................................................................................................................151 M1 IRODALOMJEGYZÉK……………………………………………………….…….……………….……....151 M2…………………………………………………………………………….……….……………………..161 M3…………………………………………………………………………….……….……………………..164 M4…………………………………………………………………………….……….………………….….166 M5…………………………………………………………………………….……….………………….….169 M6……………………………………………………………………………….…….………………….….190 M7……………………………………………………………………………….……….……………….….194 M8……………………………………………………………………………….……….……………….….198 M9……………………………………………………………………………….……….……………….….199
6
1. BEVEZETÉS A nedvesen duzzadó, ragadós, szárazon mély és széles repedéseket nyitó kemény talajokat a földművelő népek nehéz művelhetőségük miatt már jóval a modern talajosztályozási rendszerek megjelenése előtt megkülönböztették a többi talajtól. Már korai arab és római kultúrák írásos emlékeiben is fellelhetőek e tulajdonságaik alapján elkülönített talajok (ESWARAN et al., 1999), melyek széles körű elterjedését és ismertségét támasztja alá kiemelkedően nagy számú helyi, regionális vagy népi elnevezésük is – mint a Gilgai Soils (Ausztrália), Smolnitza (Románia, Bulgária), Sols de Paluds (Franciaország), Tirs (Marokkó), Regur (India), vagy az általában igen sötét, fekete színükre utaló Black cotton soils (India), Black earths (Afrika, Ausztrália) (DUDAL & ESWARAN, 1988). A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok egyedi, más talajoktól elkülönülő morfológiai bélyegei, fizikai, kémiai és művelhetőségi tulajdonságai, valamint jelentős területi elterjedése alapján a múlt század második felében kidolgozott nemzetközi (a széleskörűen alkalmazott amerikai Soil Taxonomy, a FAO_UNESCO, és a nemzetközi talajkorrelációs rendszerként elfogadott World Reference Base for Soil Resources), és számos nemzeti (pl. az orosz, francia, német, cseh, szlovák, román, kínai és ausztrál) talajosztályozási rendszerben is az osztályozás első szintjén, „Vertisol”-ként kerülnek elkülönítésre. Magyarországon az agyag fizikai féleségű talajok 630 000 ha-on találhatók, ez az ország területének 6- 9 %-a, ezenfelül még 1,7 millió ha az agyagos vályog féleségű talajok területe (STEFANOVITS, 1992). Jelentős területi elterjedésüknek, és a finom mechanikai textúra által meghatározott egyedi tulajdonságaiknak köszönhetően az agyagtalajok már a magyarországi talajkutatás kezdeteitől, Szabó József munkásságától kezdve jelen vannak a hazai talajtani irodalomban is, de jelenlegi osztályozási rendszerünkben elkülönítésük nem megoldott. Nagy agyagtartalmú talajaink kőzethatású, öntés, réti és szikes genetikai főtípusainkon belül fordulnak elő, gyakran nagymértékben eltérő tulajdonságú más talajokkal együtt, megnehezítve az osztályozási kategóriák meghatározását, elkülönítését (MICHÉLI et al., 2005). Doktori kutatásom szorosan kapcsolódik a magyar talajosztályozás diagnosztikai szemléletű megújításához, a következő célkitűzésekkel: 1. Részletes dokumentáció készítése a hazánkban, különböző szubsztrátumon és domborzati viszonyok között előforduló, eltérő földrajzi elhelyezkedésű nagy agyagtartalmú talajokról. 2. Nemzetközi útmutató és korrelációs osztályozási rendszer alapján elvégzett megfelelő szelvényleírás és osztályozás után igazolni, hogy e talajok megfelelnek-e a Vertisolok követelményeinek. 3. A jelenlegi besorolásuknak megfelelő osztályozási egységek numerikus vizsgálata a taxonómiai rokonságok és különbségek megállapítására. 4. Javaslat kidolgozása a duzzadó agyagtalajok hazai elkülönítő bélyegeire. 5. Javaslat kidolgozása a duzzadó agyagtalajok az osztályozás legmagasabb és alacsonyabb szintjén történő osztályozására.
7
8
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok, a Vertisolok kialakulása és fejlődése 2.1.1. Az „ön-keverő” vagy pedoturbációs modell A Vertisol kialakulásának egyedi folyamata hamar felkeltette a tudományos érdeklődést a talajtannal foglalkozó kutatók körében. Az első, klasszikusnak nevezhető, „ön-keverő” vagy pedoturbációs modellt Hilgard (1906) javasolta, és elmélete az 1990-es évekig a legelterjedtebb nézetet képviselte a Vertisolok képződéséről és fejlődéséről. A modell alapját a 2:1-es szerkezetű duzzadó-zsugorodó agyagásványok hatására a száraz évszakban megjelenő felszíni repedések, és az ezekbe bepergő felszíni talajanyag adják. A nyitott, gyakran az 1 m-es mélységet is meghaladó repedésekbe a szél, állati tevékenység, vagy az eső hatására bepereg a felső talajanyag. A talaj újranedvesedése során az agyagásványok hidratálódnak, tágulnak. A duzzadás összezárja a repedéseket, és a bennük felgyűlt többlet talajanyag nagyobb térfogat igénye nyomó/feszítő hatást fejt ki a talajanyagra, amelyben csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek alakulnak ki, a duzzadás hatására bekövetkező térfogat növekedés pedig a felszínt „felboltozva” létrehozza a Vertisolokra jellemző ún. gilgai mikrodomborzatot (1. ábra) (WILDING & TESSIER, 1988; BUOL et al., 2003).
1. ábra. A Vertisolok egyedi képződésének eredményeképp kialakuló morfológiai bélyegek a – felszíni repedések, b – mikromélyedés, c – mikrokiemelkedés, d – üst forma, e – ék alakú szerkezeti elemek, f – csúszási tükrök (Forrás: WILDING & TESSIER, 1988)
Bár a felszíni talajanyag repedésekbe történő bepergése kétségtelenül minden Vertisolra jellemző folyamat, de számos, e duzzadó-zsugorodó agyagtalajokra jellemző tulajdonságra (mélységgel csökkenő szerves széntartalom, ugyanakkor növekvő szervesanyag tartózkodási idő, és a felszínalatti szintek oldható só, gipsz, karbonát, és néhány esetben agyagfelhalmozódásának éles elkülönülése) a pedoturbációs modell mégsem ad kielégítő magyarázatot (YAALON & KALMAR, 1978; WILDING & TESSIER, 1988; WILDING et al., 1990; SOUTHARD & GRAHAM, 1992; KOVDA et al., 2001). 2.1.2. A „talajmechanikai” vagy „nyíróerő vezérelt” modell Napjaink legelfogadottabb elmélete a „talajmechanikai” vagy „nyíróerő vezérelt” („shear failure”) (WILDING & TESSIER, 1988; COULOMBE et al., 1996) modell, melynek nem feltétele a repedésekbe hulló felszíni talajanyag jelenléte. A modell alapja a talaj átnedvesedésekor az agyagok hidratációja által kiváltott, a talaj nyírószilárdságát meghaladó duzzadási nyomás kialakulása, mely során a plasztikus talajanyagok a nyírósíkok (csúszási tükrök) mentén 9
elmozdulnak egymáson. A stresszhatást felfele irányuló mozgás oldja fel, amely a fedő talajanyag súlyából eredő nyomóerő hatására a vízszinteshez képest 10-60°-os szögben jelenik meg. A gilgai mikrodomborzat kiemelkedéseinek kialakítója a felszínalatti talajanyagok csúszási tükrök mentén történő elmozdulása a felszín irányába, mely során a mélyebb talajrétegek is feltáródnak a mállási és kilúgzási folyamatok számára. A mikrodomborzat kialakulásával, a talajképződés irányát már főleg a hidrológiai és mikroklimatikus viszonyok kisléptékű változásai határozzák meg a pedoturbációval szemben. Nordt és munkatársai (2004) nedves klímán képződött Vertisolok esetében a talajmechanikai modell alapján négy fejlődési stádiumot különített el (2. ábra). A Vertisol fejlődés kezdeti stádiumában a felszíni talajszintben történő szervesanyag felhalmozódás, és a száradási repedések jelenléte a meghatározó (~ 400 év).
2. ábra. A Vertisol fejlődés modellje nedves klímán Nordt és munkatársai (2004) alapján
A talajfejlődés második szakaszában a gyökerek és csapadékvíz egyre mélyebb rétegekbe hatolásával a mállási front mélyülése, kilúgzás, az ásványfrakció szmektitesedése, és a szerkezeti elemek megerősödése jellemző - kis dőlésszögű csúszási tükrök, ék alakú szerkezeti elemek és a felszín gyenge hullámossága is fejlődésnek indul. Néhány puha vas és mangán konkréció és karbonát kiválás kialakulása is megindul az altalajban (~ 3000 év). A harmadik fejlődési szakaszban a felszíni gilgai mikrodomborzat eléri maximális fejlettségét, új pedogén környezetet hozva létre az élesen elkülönülő nedvességgazdálkodással jellemezhető mikrokiemelkedések és mikromélyedések létrehozásával. A mikrodomborzat által előidézett különböző nedvességviszonyok hatására a mikrokiemeledések szervesanyag tartalma csökken, a mikromélyedéseké megnő, továbbá a mikromélyedésekben mélyebb, és élesebb határral jellemezhető kilúgzási és mállási front, valamint redox tulajdonságok kialakulása figyelhető meg. A csúszási tükrök kifejezettebbé válnak, vízszinteshez viszonyított dőlésszögük megnő. A puha konkréciók duzzadási-zsugorodási zónában történő átkeverése a karbonát, vas és mangán újrakristályosodását, kemény konkréciók megjelenését idézi elő. Az eddig főleg lefelé irányuló pedogén faktorok mellett az intenzív duzzadászsugorodás hatására oldalra és felfele irányuló vektorok, és az ezáltal meghatározott anyagelmozdulási folyamatok kialakulása jellemző. Negyedik szakasz egy teljesen kifejlődött, mély, akár 4 m-es szolumvastagságot is elérő Vertisolt mutat. Ebben a szakaszban a változások mértéke csökken, és a gilgai mikrodomborzat által meghatározott folyamatok hatása érvényesül. 10
2.1.3. Egyéb elméletek Számos esetben az eredetileg is finom szövetű, szmektites üledéken igen gyorsan kialakulnak a Vertisolokra jellemző talajtulajdonságok, a repedések, csúszási tükrök, és ék alakú szerkezeti elemek. Graham és Southard (1983) Utah-i Mollisolok (vastag, sötét, nagy szervesanyag tartalmú bázistelített talajok a US Soil Taxonomy rendszere szerint) vizsgálata során megállapították, hogy a vizsgált terület Vertisol-jai a fakivágások következtében erodálódott Mollisol-ok „A” szintjeinek elvesztése során, a felszínen feltáródott repedező agyagfelhalmozódási szinteken jöhettek létre. Ezen elmélet szerint néhány esetben a Vertisolok egy olyan fejlődési sor végső elemei, melyben a talajok B szintjeinek agyagtartalma annyira megnő, hogy a duzzadási-zsugorodási folyamatok „bekebelezik” az „A” szint anyagát. Más megközelítések szerint a Vertisolok sorsa talán a 2:1-es szerkezetű agyagásványok nem duzzadó agyagásványokká történő átalakulása, mely során a talaj intenzív keverőfolyamatainak helyébe kilúgzási/bemosódási folyamatok lépnek. Ezen elképzelés szerint a Vertisolok átmeneti talajtípust képviselnek. Egy másik megközelítés szerint a Vertisolok állandó, stabil talajok. Stabilitásukat elsősorban kis lejtőszögű területeken való elterjedésüknek, kis nedvesség-áteresztő képességüknek, és a főleg szmektites agyagtartalomból következő kohéziós tulajdonságaiknak köszönhető. Ebben az értelemben a Vertisolok a talajképződés végső elemeiként kezelhetők, további átalakulásuk csak éghajlatváltozás, vagy más környezeti hatásra következik be (BUOL et al., 2003). 2.2. A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok, a Vertisolok elterjedése, jellemző tulajdonságai 2.2.1. Földrajzi elterjedés Az átnedvesedés és kiszáradás hatására duzzadással és zsugorodással válaszoló sötét, agyagos talajok az Antarktisz kivételével minden földrészen előfordulnak, 3,16 millió km2 –t, a Föld fagymentes területének 2,42%-át borítják – ebből 1,49 millió km2 (47%) trópusi területeken, 1,64 millió km2 (52%) a mérsékelt égövben, és 0,17 millió km2 (1%) a hideg évövben található (ESWARAN et al., 1999). A Vertisolok nagy, összefüggő területeket borítanak az indiai Deccán-fennsíkon (79 millió ha), Szudánban (50 millió ha), Ausztráliában (70 millió ha), és az USA-ban (18 millió ha), de számos más területen is igen nagy helyi kiterjedéssel rendelkezhetnek, mint Csád, Etiópia, Kína, Tanzánia, Argentína, vagy Brazília. A Vertisolok országonként meghatározott elterjedési területeiről Dudal és Eswaran (1988) készített felmérést. 2.2.2. Talajképző tényezők A Vertisolok képződését befolyásoló legmeghatározóbb talajképző tényező a talajképző kőzet. Eredetét tekintve igen változatos lehet. Vertisolokat leírtak mind üledékes, mind vulkáni, mind átalakult kőzeteken, melyekről Coulombe és munkatársai (1996) készítettek átfogó összegzést. A talajképző kőzetek legfontosabb tulajdonsága, hogy vagy öröklött, vagy mállással képződött formában nagy mennyiségű, döntően duzzadó agyagásvány frakciót tartalmaznak. Mivel a duzzadó, szmektites agyagásvány képződést és stabilitást a bázikus kationok jelenléte elősegíti, a Vertisol képződés bázikus kőzeteken gyakoribb, bár savanyú kőzeteken (pl. gránit, vulkáni tufa, vagy pala) is előfordul, ilyenkor a talajképződés közegének telítettsége mállásból, vagy külső forrásból (pl. bázisokban gazdag talajvíz, vagy üledék) származó bázisokból gazdagodik. A klíma a második legfontosabb tényező a Vertisolok fejlődésében, hiszen speciális tulajdonságainak kialakulásában kritikus szerephez jut az időszakos átnedvesedés és kiszáradás hatására bekövetkező duzzadás és zsugorodás. Igen változatos éghajlati viszonyok 11
között is megtalálhatóak, ha fennáll a nedves, ill. vízhiányos körülmények váltakozása, amely jól elkülönülő, száraz és csapadékos évszakokkal jellemezhető éghajlatok, vagy nedves klímán rendszeresen bekövetkező aszályos időszakok jelentkezésének függvénye. Az időszakos nedvességtöbbletet a csapadék mellett azonban biztosíthatják más hidrológiai, vagy egyéb tényezők is, mint a felszíni vagy felszín alatti vízáramlás, a talajvíztükör mélységének fluktuációja, vagy időszakos elöntések. A Vertisolok minden égövön előfordulnak, Dudal és Eswaran (1988) felmérései alapján 60%uk a trópusi, 30%-uk a szubtrópusi, és 10%-uk a hidegebb éghajlatú területeken található. Wilding és mtsi (1993) alapján a Vertisolok általában 500-1000 mm-es évi csapadékmennyiséggel, ill. 4-8 hónap hosszúságú száraz időszakkal jellemezhető területeken fordulnak elő. A domborzat, ill. az elfoglalt topográfiai pozíció elsősorban a nedvességgazdálkodási tulajdonságok, és az eróziós viszonyok befolyásolásával játszik fontos szerepet a Vertisolok képződésében. A Vertisolok tipikusan az alacsony domborzati pozíciók talajai, rendszerint a természetes körülmények között időszakos nedvességbőséggel jellemezhető mélyebben fekvő medencékben, folyóteraszokon, kiszáradt tófenekeken stb. fordulnak elő, de hegylábfelszínen, és gyengén hullámos térszíneken is kialakulhatnak (DRIESSEN et al., 2001). A növényzet szempontjából a Vertisolok természetes klimax növénytársulása füves és/vagy fás szavanna, melynek a talajképződésben játszott szerepe elsősorban az evapotranspiráció hatásának köszönhető, mellyel a növényzet képes befolyásolni a talaj nedvességtartalmát, és a kialakuló repedezettség mintázatát (COULOMBE et al., 1996). Jól fejlett gilgai mikrodomborzattal rendelkező Vertisolok esetében a növényborítottság a felszíni variabilitás indikátora: a mikrokiemelkedések általában xerofita, míg a mikromélyedések mezofita növénytársulásokkal jellemezhetők (WILDING et al., 1991). 2.2.3. Morfológiai tulajdonságok A Vertisolok egyedi, más talajokra nem jellemző morfológiai bélyegekkel rendelkeznek, így már az első osztályozási rendszerek megalkotásakor ezen jellemzői alapján kerültek elkülönítésre a többi talajtípustól. A Vertisolok speciális morfológiai tulajdonságai „A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok, a Vertisolok kialakulása és fejlődése” c. (2.1) fejezetben ismertetett váltakozó kiszáradás-repedezés és nedvesedés-duzzadás következtében alakulnak ki. Jelen fejezetben a morfológiai bélyegek jellemzői kerülnek bemutatásra. 2.2.3.1. Felszíni jellemzők A száraz időszakokban a Vertisolok felszínéről gyakran 1,5m-nél is mélyebb, 1-5 cm széles repedések nyílnak (3abc. és 4a ábra), melyek az átnedvesedést követő duzzadást és összezáródást követően gyakran a felszíni, szervesanyagban gazdag, sötét színű talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések jelenléte alapján azonosíthatóak (4b. ábra).
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2005
3. ábra. Felszíni repedések Vertisolokban Helyszín: Karcag (a), Szirák (b), Texas, USA (c)
12
© Michéli, 2008
A repedések megjelenésének idejét, a repedések mélységét és a repedéshálózat sűrűségét általában a Vertisolokra jellemző speciális ún. gilgai mikrodomborzatban (2.2.3.3. fejezet) elfoglalt helyzetük befolyásolja (MILLER et al., 2010). Kishné és munkatársai (2009, 2010) Texasban végzett vizsgálatai alapján a repedések először a mikrodomborzat magasabb és szárazabb részein, a mikrokiemelkedésen és a mikrolejtő felső részén, és a mikromélyedéshez képest nagyobb sűrűségben jelennek meg. A repedések mélységének átlaga azonban a mikromélyedésekben nagyobb. Tíz évet felölelő vizsgálatuk alapján a repedések megjelenése egy adott évszakos periódus alatt általában ugyanazokra helyekre esik, míg hosszabb időszakokat tekintve azonos pozíciók köré csoportosul. Kimutatták továbbá, hogy a repedéshálózat sűrűségét nem csupán az aktuális nedvességviszonyok, de a talaj nedvességtartalmának hosszú távú ingadozása is befolyásolja. A legnagyobb repedéshálózat sűrűség egy átlagosnál csapadékosabb időszakot követő, az átlagosnál hosszabb, és csapadékszegényebb időszak után volt megfigyelhető. A Vertisolok felszíni © Fuchs, 2008 © Fuchs, 2008 talajszintjének felszínén 4. ábra. 1 m-es mélység alá lenyúló felszíni repedés (a), és gyakran egy mulcs-szerű, repedéskitöltés 1m mélységben (b) aprószemcsés ún. „grumic” Helyszín: Szirák (a), Kisújszállás (b) réteg képződik, amely az átnedvesedés-kiszáradás eredményeként bekövetkező duzzadás-zsugorodás elaprózó hatásának az eredménye (5a. ábra). A felszíni mulcs kisméretű (<5 mm), erősen fejlett szemcsés szerkezeti elemekből áll, és jelentős szerepet játszik a talaj nedvességvesztésének csökkentésében a száraz időszakokban, ill. a repedésekbe történő bepergés által (5b. ábra) befolyásolja a szervesanyag tartalom mélységi eloszlását.
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
5. ábra. A felszínt borító, mulcs-szerű aprószemcsés „grumic” réteg (a) és az alatta található kitöltött repedések (b) Helyszín: Kisnána (a, b)
Egyes Vertisolok azonban kemény, gyakran bevonat nélküli por és homokszemcséket tartalmazó felszíni ún. „mazic” kéreggel rendelkeznek. A kéreg kialakulását általában a csapadékosabb éghajlatnak tulajdonítják (DUDAL & ESWARAN, 1988), és a fejlődés kezdeti 13
stádiumában álló kilúgzási szint részének tartották. Blockhuis (1993) szudáni kérges Vertisolokban alacsonyabb agyag, és magasabb homok ill. por tartalmat mért, mint a mulcsszerű, grumic felszínnel rendelkező Vertisolokban. 2.2.3.2. Csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek Nedvesedéskor az agyagásványok duzzadása során fellépő erők nyíró hatására a talaj szerkezeti elemei egymás felülete mentén, a felszínt simítva a legkisebb ellenállás irányába „csúsznak”, létrehozva a vízszinteshez képest 10-60°-os szögben megjelenő csúszási tükröknek nevezett fényes, sima, rovátkolt aggregátum felületeket. Az egymást keresztező csúszási tükrök ék alakú szerkezeti elemeket hoznak létre (6abc. ábra).
© Michéli, 2004
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2007
6. ábra. Csúszási tükrök (a) és ék alakú szerkezeti elemek (b, c) Helyszín: Kisújszállás (a), Gyöngyös (b), Vajdácska (c)
A kisméretű csúszási tükrök sima, homorú felülettel rendelkeznek – melyeken karcolások vagy rovátkák jelennek meg, amennyiben homok, vagy más szemcse kerül a nyírósíkra. A nagyméretű csúszási tükrök felszíne a talajanyag duzzadási nyomás hatására bekövetkező plasztikus deformációjának az eredményeként gyakran barázdált. A csúszási tükrök mérete általában a mélységgel, vagyis a fedőréteg terhelésének növekedésével nő, míg a vízszintessel bezárt szög a mélységgel csökken (LYNN et al., 1998). 2.2.3.3. Gilgai mikrodomborzat A duzzadási nyomás kiegyenlítésére a csúszási tükrök mentén mozgó plasztikus talajanyag a felszínt deformálva speciális, „gilgai”-nak nevezett, mikromélyedésekből és mikrokiemelkedésekből álló komplex mikrotopográfiát alakíthat ki (HALLSWORTH et al., 1955; EDELMAN & BRINKMANN, 1962; BECKMANN et al., 1970; WILDING et al., 1990; KOVDA et al., 1992) (7. és 8ab. ábra). A gilgai különböző részei eltérő hidrológiával, talajszelvény felépítéssel, fizikai, kémia, ásványtani tulajdonságokkal és ökoszisztémával rendelkeznek. A mikromélyedések irányába vezetődő nedvesség (csapadék, vagy a hóolvadásból származó nedvességtöbblet) hatására a mikrokiemelkedések szárazabb, kisebb szervesanyag tartalmú felszíni szinttel rendelkeznek és oldható anyagokban elszegényednek, míg a mikromélyedések nedves környezetében vastagabb és nagyobb szervesanyag tartalmú felszíni szint, mélyebb részeiben karbonát, gipsz, Fe- és Mn-oxid felhalmozódási szintek jönnek létre. A gilgai-on belül mutatkozó eltérő nedvesség-, és talajviszonyok gyakran a felszíni növényzet megjelenése alapján is jól nyomon követhetőek (THOMPSON & BECKMANN, 1982; WILDING et al., 1990): a mikrokiemelkedéseken xerofita-, míg a mikromélyedésekben hidrofita társulások az elterjedtebbek (KOVDA et al., 1999).
14
7. ábra: A „gilgai” mikrotopográfia kialakulása (FUCHS, 2010)
A különböző alakú és méretű gilgai-ok elnevezéseit Hallsworth & Beckmann (1969) gyűjtötte össze. A mikromélyedések és mikrokiemelkedések közötti szintkülönbség 15-50 cm, távolságuk 2-8 m közötti is lehet (VAN BREEMEN & BUURMAN, 2003; MILLER et al., 2010). A felszín e jellegzetes hullámossága szántás vagy egyéb bolygatás hatására eltűnik, míg a felszínalatti talajszintek mikrovariabilitása még hosszú ideig fennmarad. A mikrodomborzat bolygatást követő újbóli kialakulását egy texasi mintaterületen a szántás felhagyását követő 25 év után figyelték meg (LYNN et al., 1998). A különböző gilgai pozíciók alatt található nagymértékben eltérő tulajdonságokkal rendelkező talajok kapcsán a Vertisolok térképezésének és mintázásának módjáról számos kérdés merült fel. A probléma megoldására Wilding és mtasi (2002) a pedon, mint osztályozási és mintázási egység definíciójának módosítását javasolták – a pedon 1-10 m2 között megválasztható kiterjedésének egy állandó, 1m2-ben megadott területre való leszűkítésével.
8. ábra. Gilgai mikrodomborzat (a) Ausztrália (Forrás: ESWARAN et al., 1999) (b) Texas, USA (Forrás: WILDING & PUENTES, 1998)
2.2.3.4. A fő csúszási tükör és az üst forma A felszínen váltakozó mikromélyedések és –kiemelkedések a felszín alatt ciklikus talajszintek rendszereként jelennek meg, amely az altalaj csúszási tükrök (vagy egy, ún. „fő csúszási tükör”) által határolt félköríves, más néven „üst” formában történő megjelenését eredményezheti (DUDAL & ESWARAN, 1988; WILDING et al., 1990; KOVDA et al., 1992; LYNN & WILLIAMS, 1992; LYNN et al., 1998; WILLIAMS et al., 1998; WILDING, 2000). 15
A fő (ún. „master”) csúszási tükör egy hosszú, akár több méteres hosszúságban összefüggő elnyíródási felszín, előfordulása jól fejlett Vertisolokban jellemző. A fő csúszási tükör a felszínközelben gyakran közel vertikális-, míg a talaj mélyebb rétegeiben (ált. 1 és 2 m közötti mélységben) közel vízszintes irányultságot mutat (LYNN & WILLIAMS, 1992), amely irányultságok elhelyezkedése egybeesik a felszínen megjelenő gilgai mikrodomborzat mikromélyedés ill. mikrokiemelkedés pozícióival.
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2005
9. ábra. Az „üst” forma megjelenése Vertisolban (a) Szirák (b) Bulgária
Williams és mtasi (1998) a fő csúszási tükör felszínközeli megjelenését 35-40 cm, legmélyebb pontját 180-200 cm mélységben; hosszát a két pont között 272 cm-ben; vízszintessel bezárt szögét a mikrokiemelkedések alatt 48-60º, a mikromélyedésben 15-30º között dokumentálták texasi Vertisolokban. A fő csúszási tükör egy ún. üst formát határol, amely gyakran élesen elkülöníti a szervesanyagban gazdagabb, sötét színű talajanyagot a szervesanyagban szegényebb, világosabb színű talajanyagtól (9ab. ábra). Az üst forma legmélyebb része általában 1,5-2 m mélységben, a mikromélyedés alatt található, míg az üst teteje egybeesik a mikrokiemelkedésekkel. A gilgai mikrodomborzat felszíni és felszínalatti morfológiai bélyegeit az 10. ábra szemlélteti.
10. ábra. Vertisol gilgai mikrodomborzat felszíni és felszínalatti morfológiai bélyegei (Forrás: MILLER & BRAGG, 2007) Felszíni bélyegek: mikrokiemelkedés (A), mikrolejtő (B), mikromélyedés (C) Felszínalatti bélyegek: kémény (D), átmenet (E), üst (F), a kémény felszíni feltáródása („puff”) (G)
16
Az üst forma kialakulását Vertisolokban a világ számos pontján, többek között az amerikai Texas, Louisiana, Kalifornia, Puerto Rico, Virgin-szigetek és Oroszország területén is megfigyelték (WILLIAMS et al., 1998). 2.2.4. Kémiai talajtulajdonságok Szervesanyag tartalom A szervesanyag tartalom fontos szerepet játszik a Vertisolok morfológiai, fizikai, kémiai tulajdonságainak kialakításában, és hatással van művelhetőségre, a növénytermesztés sikerességére is. A Vertisolok mull típusú humuszformával, 10-25 közötti C:N aránnyal jellemezhetők, és átlagosan 0,5 és 5% (esetenként 10%) közötti szervesanyag tartalommal rendelkeznek a különböző klimatikus viszonyok és földhasználati rendszerek függvényében (COULOMBE et al., 1996). Batjes (1996) a világ talajaiban tárolt összes szén mennyiségének vizsgálatakor Pellic és Chromic Vertisolok (FAO–UNESCO, 1974) esetében a felszíni 30 cm-ben átlagosan 4,5%, a felső 1 m-es rétegben 11,1 % szerves szén tartalmat határozott meg, vagyis a Vertisolok jelentős szénbefogónak tekinthetőek. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Vertisolok általában nagyobb szervesanyag tartalommal rendelkeznek nedvesebb, humid klímán; természetes, bolygatatlan körülmények között (SKJEMSTAD et al., 1986; SKJEMSTAD & DALAL, 1987; COULOMBE, 1996; CHAN, 1997; CHEVALLIER, 2001); valamint a mikromélyedésekben a mikrokiemelkedésekhez képest (WILDING & TESSIER, 1988; KOVDA et al., 2003; KOVDA et al., 2010). A Vertisolok szervesanyag tartalmának mélységi eloszlására (és más, jellemző morfológiai bélyegek kialakulására) vonatkozóan a korai irodalmak a pedoturbációt, és annak keverő, homogenizáló hatását tartották elsődleges, meghatározó tényezőnek (BUOL et al., 2003). A témában folyó kutatások azonban rámutattak, hogy a folyamat jelentősége és sebessége korántsem olyan meghatározó, mint korábban gondolták (WILDING & TESSIER, 1988), és a Vertisolok szervesanyag tartalma a mélységgel általában fokozatosan csökken, a szervesanyag tartózkodási ideje („mean residence time”) pedig fokozatosan nő, hasonlóan a pedoturbációval nem jellemezhető talajokhoz (YAALON & KALMAR, 1978). Southard & Graham (1992) 137Cs izotóppal végzett vizsgálatai azonban kimutatták, hogy a felszíni, szervesanyagban gazdag talajanyag egyes esetekben jelentős mennyiségben halmozódhat fel a száraz időszakban nyíló repedések mentén, ill. azok alján, befolyásolva a szervesanyag mélységi eloszlását. Kovda és mtsi (2001, 2010) legújabb kutatási eredményei is újra nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a Vertisolokban lejátszódó speciális folyamatok, többek között a pedoturbáció szervesanyag tartalom eloszlásban játszott szerepének. Vizsgálataikat összegezve két csoportba sorolták a Vertisolok szervesanyag eloszlását befolyásoló ún. „vertic” jellemzőket: 1. repedések, és a repedésekbe hulló felszíni talajanyag, melyek a repedésekkel jellemzett mélységig, az ott lejátszódó duzzadási-zsugorodási folyamatok és keveredés hatására homogén SOM eloszlást, valamint a felszíni talajanyag felhalmozódásának mélységében fiatalabb 14C-es kort eredményeznek; és 2. csúszási tükrök, gilgai mikrodomborzat és felszínalatti ciklikus talajszintek, melyek a nedvesség és a szilárd anyagok oldalirányú mozgásának meghatározása által befolyásolják a növényborítottságot, és a szervesanyag minőségének, képződésének és felhalmozódásának eloszlását (KOVDA et al., 2010). A Vertisolok szerves szén tartalmának több mint 80%-a az agyag frakcióhoz kapcsolódik (LEINWEBER et al., 1999), és már korai irodalmak (SINGH, 1956) is beszámoltak a szerves kolloidok szmektitekkel történő erős komplex, ill. kelátképzéséről. A szervesanyag minőségi vizsgálata alapján a Vertisolok humuszfrakciójának kb. 2/3-át a reaktívabb fulvosav frakció alkotja (HOLDER & GRIFFITH, 1983; ARAI et al., 1996). 17
A Vertisolok humuszfrakcióinak vizsgálata a szerves szén kisfokú (7-30%) kivonhatóságát, és ezáltal a szervesanyag, és a duzzadó agyagásványok erős kapcsolatát támasztotta alá (SKJEMSTAD et al., 1986; RISTORI et al., 1992), Kémiai összetételét tekintve, a humuszfrakció 13C-NMR spektrumainak elemzése alapján az aromás, és a hosszú szénláncú alkán vegyületekben kötött szén (O-alkyl C) a jellemző (ARAI et al., 1996; GEHRING et al., 1997). A teljes talaj és az agyagfrakció spektrumainak elemzése szerint az alkán vegyületekben kötött szén a meghatározó (SKJEMSTAD et al., 1986; SKJEMSTAD & DALAL 1987; LEINWEBER et al., 1999). E vegyületek a mikrobiális bontásra érzékenyek, így az eredmények alátámasztották azt a feltevést, hogy a Vertisolok szervesanyaga nem kémiai összetétele miatt, hanem a duzzadó agyagásványokkal képzett erős kötéseinek köszönhetően őrzi meg stabilitását, és a lebontó folyamatokkal szembeni ellenállását. Ristori és munkatársai (1992) Vertisolok stabil aggregátumain végeztek vizsgálatokat. Eredményeik szerint a szervesanyag nagy része (elsősorban az aromás vegyületek) a por méretűvé aggregálódott frakcióban koncentrálódnak, míg a viszonylag egyszerűbb alifás vegyületeket az agyag frakcióban találták túlsúlyban. Az aggregáció létrejöttét a szervesanyag és az ásványi rész között kiépülő erős hidrogén-kötésekkel, és jelentékeny mennyiségű szerves-fém komplex jelenlétével magyarázták. A kationcsere kapacitás (CEC) A kationcsere kapacitás kialakításában az agyagásványok mennyisége és típusa, különösen a nagy töltéssel rendelkező szmektit (60-200 cmol kg-1), és a szervesanyag tartalom (200-1200 cmol kg-1) játszik kiemelkedő szerepet. A Vertisolok az ásványi talajok között a legnagyobb, 20 és 40 cmol kg-1 közötti átlagos kationcsere kapacitással rendelkeznek (COULOMBE et al., 1996), de kloritos agyagásvány összetétel esetében a CEC értéke a 100 cmol kg-1-ot is meghaladhatja (ESWARAN et al., 1999). Sófelhalmozódás A sófelhalmozódás elsősorban a szárazabb területek Vertisoljaira jellemző folyamat. A szikes Vertisolokban azonban csak nagyobb mértékű sófelhalmozódás okoz hasonló leromlást az aggregáltságban, a vízáteresztő képességben, vagy a termesztett növények termésátlagában, mint más talajokon (PRUNELL et al., 1976; AHMAD, 1983). Mindezek alapján Prunell et al. (1976) magasabb határértékeket javasolt a szikes Vertisolok esetében az amerikai Soil Taxonomy rendszerében: a kicserélhető nátrium mennyiségére 25 S% értéket az „erősen szikes”, míg 35 S% értéket a „nagyon erősen szikes” Vertisolok elkülönítésére. Érdekesség, hogy a jelentős területi kiterjedéssel rendelkező ausztrál Vertisolok esetében a szikesség („Sodic”) határértéke 6 S%, míg a 15 S%-nál több kicserélhető nátriumot tartalmazó Vertisolok az „erősen szikes” („Hypersodic”) kategóriába tartoznak (ISBELL, 2002). A pH A Vertisolok mind savanyú, mind semleges, mind lúgos kémhatással rendelkezhetnek, de nagyobb részük tartozik a semleges vagy lúgos pH tartományba, a gyakran karbonátos, vagy bázisokban gazdag talajképző kőzetnek köszönhetően. Savanyú Vertisolok kialakulásának oka lehet a savas jellegű talajképző kőzet, nedvesebb klímán, kilúgzó körülmények hatására eltávozó karbonátok, vagy váltakozó oxidatív/reduktív körülmények (ferrolízis). 2.2.5. Fizikai talajtulajdonságok Agyagtartalom A Vertisolok 30% feletti agyagtartalommal rendelkező talajok. A talajok nagy agyagtartalma származhat a kőzetek öröklött agyagásványaiból, képződhet in situ mállással, az elsődleges és másodlagos ásványok átalakulásával, vagy lehet genetikai folyamatok eredménye. 18
A kőzetekből öröklött nagy agyagtartalom a nagy agyagtartalmú kőzetek, agyagos üledékek, márgák, agyagpalák stb. jelenlétének köszönhető, amely esetekben a talajképződés a már eleve nagy agyagtartalommal rendelkező közegben indul el. A mállási folyamatok során keletkező agyagásványok kialakulhatnak a kőzetek elsődleges ásványainak, elsősorban csillámok, földpátok, piroxének és amfibólok átalakulásának következtében, valamint a talajképződés során. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy bár a mállás általában megelőzi a talajok kialakulását, de a talajképződés kezdetével nem szűnik meg, sőt sok esetben intenzívebbé is válik (STEFANOVITS et al., 1999). Ekkor a talajokban lejátszódó mállás már nem csak az elsődleges ásványok, hanem a másodlagos ásványok, így az agyagásványok átalakulását is érinti. Az átalakulások irányára, és a keletkezett mállástermékekre a hőmérséklet és csapadékviszonyok mellett a közeg ionjai, koncentrációviszonyai és savanyúsága vannak jelentős hatással (NEMECZ, 1973) - gyengén lúgos, sok magnéziumot tartalmazó közeg például a szmektitek képződésének kedvez (STEFANOVITS et al., 1999). Talajok nagy agyagtartama továbbá kialakulhat az agyag mobilizációját és elmozdulását, és más szintekben nagy mennyiségben való felhalmozódását eredményező agyagbemosódás, mint genetikai folyamat hatására is (BUOL et al., 2003). Agyagásványos összetétel Az agyagásványos összetétel számos talajtulajdonság kialakulásában játszik meghatározó szerepet. Döntően befolyásolja a talaj fizikai tulajdonságait, a duzzadási-zsugorodási képességet, tapadást, talaj szerkezetet, porozitást, erodálhatóságot, víz-, levegő- és hőgazdálkodást, a kémiai adszorpciós tulajdonságokat és protolitikus folyamatokat, hatással van az élővilágra, a talaj művelhetőségére és védelmére (STEFANOVITS, 1991). A Vertisolok agyagásvány összetételére a duzzadó agyagásványok dominanciája jellemző, nagy mennyiségű szmektitet tartalmaznak, vagy domináns szmektites agyagásvány összetétellel rendelkeznek. A szmektitek mellett jelenlevő egyéb ásványok (illit, kaolinit, halloizit, klorit vagy allofán) a talajképződés kiindulási anyagáról és feltételeiről nyújthatnak információt, de nincs szerepük a Vertisolok morfológiai tulajdonságainak kialakításában. A szmektitcsoport ásványai közül a dioktaéderes sorozat tagjai (montmorillonit, beidellit, nontronit) fordulnak elő. A szmektitek a tetraédersíkban történő helyettesítéseknek köszönhetően általában nagy rétegtöltésűek, és vastartalmuk is viszonylag nagy (COULOMBE et al., 1996). Righi & Meuiner (1995) a Vertisolokban előforduló szmektiteket általában rosszul kristályosodottnak, és gyakran közberétegzettnek, vagy kevert szerkezetűnek találta, és a leggyakoribb ásványtípusnak a vasas beidellitet nevezte meg. Vertisolokban a szmektit képződhet kloritból, csillámból és illitből. Kloritból való képződés esetében a szmektit montmorillonitos karakterű lesz (RIGHI & MEUINER, 1995). A talajképződés során a szmektitcsoporton belül végbemenő átalakulást mediterrán éghajlaton, alkalikus környezetben Righi és munkatársai (1995, 1998) írtak le, ahol a vizsgált terület Vertisoljaiban az alapkőzet montmorillonitos karakterű szmektit tartalma nagy töltésű beidellitté alakult át. Térfogattömeg A Vertisolok térfogattömege nagy, általában 1,6-2,0 g cm-3 közötti (COULOMBE et al., 1996), az eltérések a minták agyag-, nedvesség- és szervesanyag tartalmának, a földhasználatnak, és a térfogattömeg meghatározás módszerének függvényében tapasztalhatóak. COLE – duzzadási-zsugorodási tulajdonságok A nemzetközi szakirodalomban az ún. COLE értéket (Coefficient Of Linear Extensibility lineáris nyújthatósági együttható) használják a talajok duzzadási tulajdonságainak jellemzésére. A COLE számítása szabadföldi vízkapacitásig telített, ill. légszáraz talajmintán mért térfogattömeg, vagy egy talajrög kijelölt oldalhosszának változásából történik (11. és 12. ábra). 19
11. ábra. COLE értékének meghatározása szabadföldi vízkapacitásig telített (Dbm), ill. légszáraz talajmintán mért térfogattömeg (Dbd) értékek segítségével
12. ábra. COLE értékének meghatározása szabadföldi vízkapacitásig telített (Lm), ill. légszáraz talajrög (Ld) oldalhosszának változásából
A Vertisolok átlagos COLE értéke 0,06 és 0,2 (cm cm-1 vagy %) közötti. Nedvességgazdálkodási tulajdonságok A Vertisolok szélsőséges nedvességgazdálkodással jellemezhető talajok, melyek nedvességgazdálkodási tulajdonságainak meghatározása a duzzadás-zsugorodás hatására folyamatosan változó pórusviszonyok következtében bonyolult feladat (BOUMA & LOVEDAY, 1988). Vízvisszatartó képességük agyagtartalmuknak köszönhetően minden vízkapacitási tartományban nagy, az átnedvesedésükkor adszorbeált jelentős mennyiségű nedvességtartalmukat azonban alacsony tenzió mellett is visszatartják (YULE & RITCHIE, 1980). Vízvezető- és víznyelő képességük az agyagtalajokra jellemző szűk kapillárisokból álló pórustérnek köszönhetően gyenge - alacsony tenzió mellett azonban a jól fejlett szerkezetnek, és a különböző típusú makro- és megapórusok (elsősorban zsugorodási repedések) jelenlétének köszönhetően jól vezetik a nedvességet. Ez az állapot az átnedvesedést követően, a duzzadás által bezáródó beszivárgási útvonalak megszűnésével azonban megszűnik, és gyakran belvizesedést okoz. A csökkent beszivárgás csökkent vízraktározáshoz vezet, ami hosszú száraz időszakok esetén aszályérzékenységet eredményez. Sokáig a nedvesség- és oldatáramlás egyik elsődleges útvonalának a csúszási tükröket tartották a Vertisolokban. Nobles és munkatársai (2003, 2004) festékoldatokkal végzett vizsgálatai azonban kimutatták, hogy a csúszási tükrök felületei kevésbé fontos szerepet töltenek be az oldatáramlás vezetésében, mint a szerkezeti elemek közötti terek, a repedések, pórusok, és gyökérjáratok, melyek az ún. kitüntetett áramlás (preferential flow) útvonalai (BOUMA & DEKKER, 1978; FAVRE et al., 1997). Williams és munkatársai (1998) megfigyelései alapján azonban a felszínalatti üst forma kialakulását mutató Vertisolokban jellemző, akár több méteres összefüggő hosszúságot is elérő ún. fő csúszási tükrök igen jelentős szerepet játszanak a nedvesség mélyebb talajszintekbe (a mikromélyedésbe) vezetésében. Talajszerkezet és porozitás A Vertisolokra jellemző speciális talajszerkezeti formák a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok legmarkánsabb morfológiai bélyegei, melyek jól tükrözik az e talajokban lejátszódó folyamatok jelenlétét és működését. A Vertisolok szerkezete és pórustérfogata azonban a talaj aktuális nedvességi állapotától függően változik, így a szerkezeti elemek mérete, alakja, konzisztenciája különböző nedvességtartalmak mellett nagyon eltérő lehet. A Vertisolokra jellemző szerkezeti elemek bemutatását a „Morfológiai tulajdonságok” c. 2.2.3 fejezet tárgyalja. Szín A Vertisolok általában sötét, fekete vagy szürke színű talajok, de gyakoriak a barna, illetve vörös színnel jellemezhető típusok is. A Vertisolok színében tapasztalható változatosságért számos tényező lehet felelős, de hosszú ideig a legmeghatározóbb körülménynek a talajok vízgazdálkodási jellemzőit tartották, és a Vertisolok vörösebb hue, vagy nagyobb chroma értékeit levegőzöttebb körülményekkel, és ezáltal nagyobb szabad vasoxid tartalommal magyarázták, míg a kevésbé vörös hue és kisebb 20
chroma érték a gyengébb vízgazdálkodási tulajdonságú, az esős évszakban vízzel telítetté váló, szabad Fe3+ ionban szegényebb Vertisolokat jelezte (DRIESSEN et al., 2001). Ez az elmélet hosszú évtizedekre meghatározta a Vertisolok osztályozását többek között az Egyesült Államokban is, ahol az alacsony chroma érték hidromorf hatásra, míg a magas chroma érték oxidatív körülményekre utalt (Pellic ill. Chromic Vertisolok) a Keys to Soil Taxonomy 1992-es kiadása előtt (lásd 2.4.2 fejezet). Számos kutatás bizonyította azonban, hogy a Vertisolok alacsony chroma értékei szorosabb összefüggést mutathatnak más tényezőkel, és nem feltétlen utalnak a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaira (COMERMA et al., 1988). Egyes szerzők a Vertisolok sötét színét azok magas szervesanyag tartalmával hozták összefüggésbe, azonban sötét színt dokumentáltak alacsony, 0,1%-os szervesanyag tartalmú Vertisolokban is (COULOMBE et al., 1996), és már korai kutatások rámutattak, hogy a sötét színért általában a szerves kolloidok szmektitekkel történő erős komplex ill. kelátképzése felelős a Vertisolokban (SINGH, 1954, 1956; SKJEMSTAD et al., 1986). Blockhuis (1993) doktori tézisében a szudáni Vertisolok terepi és laboratóriumi vizsgálata alapján az alacsony chroma értékek kialakulását stabil, szmektit típusú agyagásványok jelenlétének, és a szabad vas hiányának tulajdonította. Kutatásai szerint a szmektit stabilitásának, és így a sötét szín kialakulásának az időszakosan víztelített, csapadékosabb területek, és a bázisokban gazdag, magas pH-val jellemezhető környezet kedvez. Mindezen tulajdonságok kialakulásához hozzájárul a talajok topográfiai elhelyezkedése: a magasabb domborzati pozíció a kilúgzást, és az oxidatívabb körülmények kialakulását segíti elő, a mélyedésekben elhelyezkedő Vertisolok víztöbblete pedig a szerves anyag felhalmozódást, és a reduktívabb körülményeket. Számos kutatás bizonyítja, hogy a Vertisolok alacsony chroma értékei szoros összefüggésben vannak a talajképző kőzet minőségével is, többek között bazalton, ill. más mafikus, ultramafikus kőzeteken, és ezek mállástermékein képződött Vertisolokban dokumentáltak alacsony chroma értékeket nem hidromorf környezetben például Szudánban, a Kanáriszigeteken, Zimbabwe-ban, Uruguay-ban és Lesotho-ban (BLOKHUIS, 1996). A Vertisolok sötét színét továbbá előidézheti vas, titán, ilmenit (vas-titán oxid), vagy mangánoxidok jelenléte, ill. jó vízellátottságú, nedves körülmények között egyes gombatelepek megtelepedése is (COULOMBE et al., 1996). A Vertisolok vörös színe azonban lehet megöröklött talajtulajdonság is. Driese & Mora (1993) kalcitok katódlumineszcens vizsgálatai alapján paleo-vertisolok talajmátrixának vörös színét a vas korai diagenetikus1 oxidációjának tulajdonították, Kovda & Wilding (2006) pedig Pleisztocén paleo-vertisolok vörös színét részben lithogenetikus eredetűként határozták meg. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Vertisolok színe összefüggést mutathat a talaj vízgazdálkodási jellemzőivel, a talajok topográfiai és mikrodomborzati elhelyezkedésével, a terület klimatikus viszonyaival, a talajképző kőzet tulajdonságaival, a mállási folyamatokkal, a mállás során felszabaduló ionok, és a képződött másodlagos ásványok tulajdonságaival, valamint lehet megöröklött talajtulajdonság is. 2.2.6. A Vertisolok biológiai aktivitása A Vertisolok változatos és aktív talajélettel rendelkező talajok, többek között földigiliszták, collembolák, gombák, protozoák, amőbák, és diatómák is leírásra kerültek duzzadózsugorodó agyagtalajokban (STEPHAN et al., 1983; COULOMBE, 1996). A talajbiológiai aktivitást és diverzitást befolyásoló egyik legjelentősebb tényező a területhasználat. Coulombe (1996) Vertisolokon végzett vizsgálatai kimutatták, hogy a legnagyobb fajdiverzitást és biológiai aktivitást természetes, bolygatatlan körülmények között 1
diagenezis az üledék felhalmozódása után történt fizikai és kémiai változások együttese
21
tapasztalhatjuk. Szántott területeken csökkent giliszta egyedszámot és aktivitást, és az atka fajok elszaporodását mutatta ki, amely szántást követő 20 évnyi parlagoltatás után sem állt vissza eredeti, optimális állapotába. Hasonló tendenciákat mutattak ki ízeltlábú közösségek fajgazdagságának tekintetében is (LORANGER et al., 1998). A földigiliszták fő jelentőségét Vertisolokban az aggregátum stabilitás és a porozitás növelésében, valamint az agyagfrakció diszpergálódásának csökkentésében találták (BLANCHART et al., 2004), de a szerves szén készletre gyakorolt hatásukat nem sikerült igazolni (CHEVALLIER et al., 2001). 2.2.7. A Vertisolok művelhetősége A Vertisolok művelhetősége elsősorban a nagy duzzadó agyagtartalom, és az ezzel összefüggésben álló szélsőséges nedvességgazdálkodási tulajdonságok által meghatározott. A Vertisolok szélsőséges nedvességgazdálkodása elsősorban gyenge vízvezető-, és víznyelő képességükkel van összefüggésben. Nagy agyagtartalmuknak köszönhetően a nedvesség beszivárgása lassú, amit az átnedvesedést követő duzzadás tovább csökkent. A duzzadás hatására bezáródó makro és megapórusok (zsugorodási repedések) megszűnésével e talajok gyakran belvizesedésre is hajlamosak. A csökkent beszivárgás azonban csökkent vízraktározáshoz is vezet, ami hosszú száraz időszakok esetén aszályérzékenységet okoz. Ezzel összefüggésben a Vertisolok művelhetőségét korlátozzák a talaj fizikai tulajdonságai is: a talaj nedvesen erősen plasztikus és kenődő, szárazon igen kemény, a talajművelési feladatok csak a megfelelő nedvességi állapot mellett végezhetőek el. Az ilyen típusú talajokat ezért „perc talajoknak” is nevezik. A Vertisolokkal jellemezhető területeken a sikeres talajművelés a nedvességgazdálkodási tulajdonságok megfelelő irányba történő befolyásolásának a függvénye (DECKERS et al., 2001). A legelterjedtebb módszer az ún. csapadékvíz gazdálkodás („water harvesting”), melynek lényege az esővízből származó felszíni elfolyás összegyűjtése, tárolása és későbbi felhasználása a vízgyűjtő területén (CRITCHLEY & SIEGERT, 1991) ill. a nedvesség beszivárogtatásának, és a talajban való tárolásának elősegítése (ANSCHÜTZ & NEDERLOF, 2003). A belvízkárok csökkentésére enyhén lejtő, erózióval nem veszélyeztetett területeken széles bakhátas művelési rendszerek („Broad Bed and Furrow System”) alkalmazhatóak, ahol a bakhátak közötti mélyedések (barázdák) segítségével a többletnedvesség tárolható, a víztározó más részeire elvezethető és összegyűjthető, majd az aszályos időszakban felhasználható (HUDSON, 1987). Bhandarkar & Reddy (2009) monszunterületen végzett vizsgálatai alapján a Vertisolokon létrehozott víztározókban begyűjtött csapadékvíz 60-70%-a volt felhasználható öntözésre a száraz évszakban, a tározókból történő talajvíz-visszapótlás mértéke pedig 0,8-1,2 hektár-méter/nap (ha-m/nap) közötti értéket mutatott, és jelentős terméshozam növekedéshez vezetett. Más szerzők azonban a víztározók kapcsán másodlagos szikesedés veszélyére hívták fel a figyelmet (DRIESSEN et al., 2001). A nedvességbeszivárgás elősegítésére, és az erózió mérséklésére Vertisolokon szintvonalas művelés („Contour ploughing”), vagy a szintvonalak mentén elhelyezett kősávok („Contour bunding”) alkalmazása is javasolt (DRIESSEN et al., 2001). Az altalaj mélyebb részébe történő nedvességbeszivárogtatás céljára tarlómaradványok felhasználásával végzett ún. függőleges mulcsozás alkalmazható (DRIESSEN et al., 2001). Rao és munkatársai (1977) vizsgálatai alapján a cirok tarlóval, 30 cm-es mélységig és 4 m-es közönként végzett függőleges mulcsozás kedvező hatása Vertisolokon a mulcsozott területek 1,5 m-es körzetében volt tapasztalható, a mulcsozást követő 4 évig, átlagosan 45,1%-os termés-, és 37,9%-os szalma hozamnövekedést eredményezve.
22
2.3. Az agyagos talajok megjelenésének áttekintése a hazai talajtani tudományban A finom mechanikai összetételű, nagy agyagtartalmú talajok jelentősége, és osztályozásának problémája már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában felismerhető, számos jelentős magyar talajtudós munkájában megtalálható. Jelen fejezetben az agyagos talajok megjelenését, ill. a dokumentálásukkor, osztályozásukkor fellépő problémákat tekintem át a hazai talajtani tudományban, Szabó József munkásságától napjainkig - a hazai talajtan és talajosztályozás fejlődésének, meghatározó állomásainak bemutatása mellett. 2.3.1. Agyagos talajok Szabó József munkáiban (1858-1891) Jelentős területei elterjedésüknek, és a finom mechanikai textúra által meghatározott egyedi tulajdonságaiknak köszönhetően az agyagtalajok már a magyarországi talajkutatás valódi kezdeteitől, Szabó József munkásságától jelen vannak a hazai talajtani irodalomban. Szabó (1861) Békés és Csanád megye geológiai viszonyainak és talajnemeinek vizsgálatakor (13a. ábra) nagy hangsúlyt ad a talajok textúrájának, és térképlapjain elkülöníti a nehéz, kötött agyagtalajokat. A „korhanytalajok” tárgyalásakor külön említi a „szurkos talaj” vagy „szurkos föld” népies elnevezést is, amely fekete zsírfényű, mázolható, „kátrányos és gyantás föld”, és melyet Szabó az általában csak altalajként megjelenő korhanytalajokra használ, és kedvezőtlen fizikai tulajdonságaira alapozva (mezőgazdasági használhatóság szempontjából) „rossz” talajnemként határoz meg. Második, a „Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozása” című talajismereti munkájában (13b. árba) (SZABÓ & MOLNÁR, 1866) már kiemelten foglalkozik a terület legnagyobb kiterjedésű, legtermékenyebb és a legzamatosabb bort adó talajtípusával, a nyirokkal, melynek tulajdonságaiban felismerhetőek a Vertisolokra jellemző bélyegek: nedvesen ragad, „az ásóhoz tapad”, szárazon kemény, „csak csákánynak enged”, a nedvességet megtartja és „munkáltatni csak a nedvesség bizonyos mennyiség mellett engedi magát”.
13. ábra. Békés-Csanád Vármegye földtani térképe (a) (SZABÓ, 1861) és Tokaj-Hegyalja földtani és szőlőmívelési térképe (b) (SZABÓ & MOLNÁR, 1866)
Szabó és Molnár (1866) a nyirok, vagyis a „kötött és képlékeny agyagtalaj” képződését eruptív vulkáni kőzetek („trachytok”) mállásával hozták összefüggésbe, vörös és fekete típusait a vasoxihidrát, ill. a korhany jelenlétével magyarázták. 23
Szabó (1877) a Mátra D-i előterében is hasonló tulajdonságokkal rendelkező agyagokat talált, melyeket a következőképp jellemez: „A nyirok egy erős, képlékeny agyag, mely kövületeket nem tartalmaz, savval nem pezseg és eredését tekintve nem egyéb, mint különféle trachytok elmállásának végeredménye. A magas Mátrában kizárólag nyirok van és onnan lehúzódik a lejtőn s tart le a trachyt-hegyek tövénél a fennsíkon is jó tova; míg az alluviál sík felé a lösz váltja fel”. 2.3.2. „Réti agyagok” dokumentálása az agrogeológiai felvételezés során (1891-1911) A duzzadó-zsugorodó agyagtalajokról nagyszámú leírás található az 1891 és 1911 között zajló agrogeológiai felvételezéshez kapcsolódó jelentésekben is. A tipikusan alföldi talajnemnek tartott réti agyag talajok részletesebb kutatásának kezdete Treitz Péter nevéhez fűződik. Treitz (1893) Szeged környéki felvételei során találkozott a vidék legkötöttebb, fekete, alluviális „lerakódási-aszfalt-földjével”, melyet 40-70%-os agyagtartalommal, száraz időszakokban 1-2 méter mély, 1-2 dm széles repedésekkel jellemez. Leírása alapján e talajokat szántani csak egy bizonyos nedvességi foknál lehet, viszont mély műveléssel és elegendő nedvesség jelenlétében rendkívüli terméseket hoznak. Treitz később, a Nagyalföld átnézetes agrogeológiai felvételezése során a síkföldi területek talajainak jellemzésekor is kiemeli a réti agyagokat, mint a fő talajtípusok egyikét (TREITZ, 1912). A talajgenetikai szemlélet előtérbe kerülésével nagyobb hangsúlyt fektet a talajok fejlődésének kérdéseire, és a fekete, teljesen mésztelen talajok keletkezését a folyók árterületeihez, és a lassan kiülepedő agyagos öntésanyagokhoz köti. A réti agyagok vagy szurokföldek nagyarányú területi kiterjedését és egyedi tulajdonságait az Alföldet térképező többi talajkutató is megemlíti. Timkó Imre Békés vármegye déli felének talajviszonyait bemutató jelentésének áttanulmányozásakor egyértelműen felfedezhető a Vertisolokra jellemző ún. gilgai mikrodomborzat, „süppedések és rogyások” morfológiai leírása. Kialakulásuk okozójaként Timkó (1912) a felszínt 1-3 méter vastagságban borító kemény agyagrétegek alatt található finom szemű, ún. folyó homok áramló talajvizek által történő elhordódását nevezi meg. Az így keletkezett „üregek” felett a nyári szárazságnál nyíló 2 ½ m-nél is mélyebb sűrű repedéshálózat hatására a boltozat meglazul, és már kisebb megterhelés esetében is beomlik. Timkó jelentése nem csak a felszínen tapasztalt gilgai mikrodomborzat, de a duzzadó-zsugorodó agyagtalajokra jellemző speciális felszínalatti jelenségeket is dokumentálja, bár az ún. üst formátum kialakulására alkotott elmélete nem megfelelő megközelítésű: „A beomlott terület feltárásából megállapítható, hogy a képződött gödörből bizonyos mennyiségű talaj hiányzik; a beomlás fenekén vízelvezető csatorna látszik, mely a vízgyűjtő csatornák vagy folyómedrek felé hajlik” (TIMKÓ, 1912). Békés megye felvételezése során Ballenegger Róbert is leírja a területen nagy kiterjedésben előforduló réti agyagot vagy szurokföldet (BALLENEGGER, 1912), mellyel későbbi, „A termőföld” c. munkájában (BALLENEGGER, 1921) részletesebben is foglalkozik. 2.3.3. Ballenegger talajtípus monográfiái (1921) Ballenegger (1921) „A termőföld” című, a kor talajokkal kapcsolatos ismereteit összefoglaló könyvében Glinka osztályozása alapján ismertette hazánk talajviszonyait, és készítette el a talajtípusok monografikus feldolgozását is. Az erősen kötött, fekete színű agyagos talajokat, az ún. szurokföldeket a láptalajok tárgyalásakor ismerteti. Képződésüket az alföldi mocsarak kiszáradásával, ill. lecsapolásával hozza összefüggésbe, ahol a tőzegrétegek elfogyása után a lápfenék fekete színű iszapja kerül a felszínre. Leírása alapján a réti agyagok száraz állapotban sötétszürke, kissé kékesbe játszó, nedvesen fekete színű, szögletes-szemcsés szerkezetű, vastag, 80-100 centiméteres, akár 8%-ot is meghaladó humusztartalmú felszíni szinttel rendelkező talajok. Mechanikai összetételük igen finom, agyagtartalmuk az 50%-ot is 24
meghaladhatja, így szárazon „nagy repedések járják keresztül-kasul”, míg „nedvesen annyira átitatódnak vízzel, hogy megművelésük lehetetlenné válik”. Mindezek alapján a mezőgazdasági munkák elvégzése a réti agyagokon csak bizonyos, szűk határok közé foglalt nedvességtartalom mellett lehetséges, azonban nagy vastagságuknak, és magas humusztartalmú, mély felszíni szintjüknek köszönhetően megfelelő művelés mellett igen sok vizet képesek raktározni, és száraz években is biztos terméseket hoznak. Munkájában külön foglalkozik még a laterit talajok közé tartozó terra rossa és nyirok talajokkal is. A terra rossa-t harmadkori, vagy idősebb képződménynek írja le, amely általában véve nagyon agyagos, 70-80% agyagos részt tartalmazhat, a szemecskék finomsága következtében a vizet csak lassan ereszti át, és magas agyagtartalmánál fogva a nedvesség nagy részét oly makacsul köti meg, hogy azt a növény el nem veheti tőle. Kiszáradáskor a terra rossa nagymértékben összehúzódik, összerepedezik, és zsíros fényű rögökre oszlik. Az összehúzódás oly nagy lehet, hogy még vastagabb gyökereket is eltép (BALLENEGGER, 1921). A terra rossához hasonló képződménynek tekinti a Szabó József által a Tokaj-Hegyalján dokumentált nyirkokat is. Kémiai vizsgálatai alapján megállapította, hogy e talajok helyben, a Tokaj-hegység vulkáni kőzeteinek elmállásából keletkeztek a harmadkor végén. A terület jelenlegi éghajlata alapján a nyirkok továbbfejlődésének két lehetséges útját adja meg: mezőségi növényzet alatt „elhumuszosodik”, és fekete nyirok keletkezik belőle, míg erdő alatt kifakul, megszürkül, „elpodszolosodik” (BALLENEGGER, 1921). 2.3.4. Átnézetes (klimazonális) talajtérképek 1909-ben, a Budapesten megrendezett első Agrogeológiai Konferencia eredményeinek hatására fordulat következett be az agrogeológiai térképezés terén: a konferencia határozata értelmében az addigi részletes térképek helyett átnézetes talajtérképezési munkák kezdődtek az országban. Az első országos talajtérképek az 1910-es évek elejétől Timkó és Treitz szerkesztésében készültek el, melyeket később számos módosított térkép követett. Treitz Magyarország talajrégióit bemutató átnézetes térképét (1: 2 000 000) az 1920-as években csak kis példányszámban sokszorosították, de számos nemzetközi konferencián bemutatták. 1924-ben jelent meg az ún. országos átnézetes klimazonális talajtérképe (1: 3 000 000) és a hozzá tartozó magyarázó (TREITZ, 1924), mely az ország fő, éghajlat által meghatározott talajtípusait foglalta össze, és az első világháború előtti Magyarország egész területét felölelte. Treitz egy kézirati példányon (MTA TAKI térképtár) a négy klímarégió mellett a még minden régióban előforduló talajokat is feltüntette, melyek között szerepelt a réti agyag is. 2.3.5. ’Sigmond dinamikus talajosztályozási rendszere Az elkövetkező években a hazai talajok megismerésének történetében jelentős szerep jutott ’Sigmond Eleknek, majd a köré szerveződött ún. ’Sigmond iskolának. ’Sigmond az „Általános talajtan” című könyvében (’SIGMOND, 1934) bemutatott talajrendszertanát Dokucsajev genetikus szemléletére alapozva építette fel, azonban a talajok csoportosításakor az azokon felismerhető kémiai, fizikai és biológiai ismérveket vette alapul. Munkájának kiemelkedő értékét jelzi, hogy a rendszer elsőként, genetikai elvek figyelembevételével, korábban nem alkalmazott részletességgel készült, és a föld valamennyi talajféleségét magába foglalta. Központi eleme a főtípus (hasonló felépítésű, és hasonló talajképződési folyamatok hatására kialakult talajok csoportja), melyek az osztályozás magasabb szintjei felé haladva talajnemekbe, alcsoportokba és főcsoportokba sorolhatók, míg további jellemzésükkel altípusok és helyi változatok adhatók meg.
25
’Sigmond a „Kalcium talajok” talajnemhez tartozó ún. „Trópusi és szubtrópusi fekete talajok” főtípusában, ill. a „Vörös földek” talajnem alá tartozó „Mediterrán terra-rossa” és a „Reliktum vörösföld (nyirok)” főtípusaiban említi a nagy agyagtartalommal összefüggő speciális bélyegek megjelenését. A Trópusi és szubtrópusi fekete talajok „nagyon kötött és mély repedésekre hajló” talajok, mint a példaként említett az indiai „Regur”, a kaliforniai „Black adobe”, a marokkói „Tirs”, a szudáni „Badob”, az argentin „Pampas”, vagy a délspanyol „Bujeo” - melyek jelenlegi ismereteink szerint a Vertisolok különböző helyi elnevezései. A szerző kiemeli a talajok agyagos, zsíros és ragadós tulajdonságait, nehéz művelhetőségét, és a gyakran 12-15 cm szélességű, és 1-2 méter mélységű repedések keletkezését, amely a nedves és száraz időszakok váltakozásának köszönhetőek. Meg kell említeni azonban, hogy ’Sigmond a főtípust számszerű adatok hiányos voltára hivatkozva nem szigorúan elhatároltnak tekinti, és az azonos éghajlati körülmények alatt, azonos külső bélyegekkel és termelési tulajdonságokkal jellemezhető talajok „kellő ismeret híján” történő csoportosítására használja. Mindez a duzzadó-zsugorodó talajok speciális bélyegeinek kialakulására és fejlődésére vonatkozó, ’Sigmond korában még kiforratlan elméletekre vezethetők vissza, melyek nem szolgáltak egyértelmű magyarázattal e talajok képződésére. ’Sigmond maga a „Trópusi és szubtrópusi fekete talajok” erős zsugorodásának, nagyfokú nedvszívó képességének és tapadós tulajdonságainak lehetséges okozójaként gyenge nátrium-hatást feltételezett. A nagy agyagtartalommal összefüggő speciális bélyegek megjelenését még két főtípusban, a „Vörös földek” talajnem alá tartozó „Mediterrán terra-rossa” és a „Reliktum vörösföld (nyirok)” főtípusaiban említi. ’Sigmond (1934) alapján a vörösföldek általában kötött, erősen kötött textúrájúak, a vizet nehezen eresztik át, kiszáradva pedig erősen és mélyen repedeznek, és szabálytalan rögöket alkotnak zsírosan fénylő felülettel. Ez utóbbi leírás megfelelhet a csúszási tükrök morfológiai bélyegeinek, amelynek kialakulását akkor azonban még vasoxid tartalmú kolloidbevonatnak tulajdonították. Hazánk területén a nyirok talajokat, és azok tokaj-hegyaljai elterjedését emeli ki, melyek nehéz agyagtalajok, és arról nevezetesek, hogy „nagyon kötöttek és nehezen mívelhetők”. ’Sigmond talajrendszerének a magyarországi típusokra vonatkozó részét, amely a magyar agrogeológusok megfigyelésein épült fel, a hazai kutatók a legnagyobb figyelemben részesítették (BALLENEGGER & FINÁLY, 1963), és az 1933-ban kezdődött általános talajismereti térképezés későbbi szakaszaiban (1939-től) az osztályozás 3 középső kategóriáját (talajnem, főtípus és altípus) a térképlapokon is feltüntették. ’Sigmond talajrendszerét Csiki (1936) a mezőgazdasági talajosztályozás céljaira alkalmazta, és talajrendszer fejlesztése érdekében javasolta a „réti agyagok” önálló talajtípusként való besorolását. 2.3.6. Kreybig-féle talajtérképezés (1933-1944) – Általános talajismereti térképezés 1933-ban kezdődött átnézetes talajismereti térképezés szerkesztésével kapcsolatban gyűjtött adatok, megfigyelések és vizsgálati eredmények alapján Kreybig Lajos, a munkálatok vezetője először a Tiszántúl területéről adott ki részletes talajismereti tájleírást 1944-ben. Kreybig (1944) a Tisza, a Berettyó és a Kőrösök, valamint a Maros hordalékterületein képződött talajok csoportosításakor a réti agyagokat domináns talajtípusként adja meg. A rétiagyagok vagy réti földek általános jellemzésekor sötétbarna, fekete vagy kékesfekete színű, nehéz művelésű, legtöbbször poliéderes struktúrájú, 4-6%-os humusztartalmú talajokat írt le. Mind terepi-, mind laboratóriumi vizsgálatukkor szelvényfelépítésüket és tulajdonságaikat is igen változatosnak találta, kiemelte azonban egyöntetű, rendkívül erős duzzadó- és zsugorodó képességüket, és ezzel összefüggésben gyenge vízvezető-, és igen nagy vízraktározó képességüket. Külön említi az agyag mechanikai összetételű, rendkívül kötött, szurokszerű, kagylós törésű szurokföldeket. 26
A rétiagyagok jelentőségét mutatja, hogy a területekre jellemző másik két jelentős talajtípus, a fiatal-, és a régi öntések esetében is foglalkozik a különböző mélységekben előforduló, erősen kötött réti agyag rétegek jelenlétével, melyek döntően befolyásolhatják ezen talajok egyéb, a növénytermesztés sikerességének szempontjából lényeges tulajdonságait. Szintén a réti agyagok jelentőségét emeli ki Sümeghy (1944) „A Tiszántúl” c. tanulmányában, melyben összefoglalóan tárgyalja a geológiai viszonyoknak a talajképződésben játszott szerepét. Elmélete szerint a Tiszántúl talajfejlődésében elsősorban a talajképző kőzet a meghatározó, így „minden egyes, jól jellemezhető, egységes összetételű anyakőzetnek megfelel egy-egy tiszta talajtípus”. Sümeghy (1944) a terület réti talajainak fejlődését egyértelműen a réti agyag, mint jelenkori üledék jelenlétéhez köti. 2.3.7. A nagy agyagtartalmú talajok a genetikai talajtérképezés során Az 1950-es évektől a hazai talajtani tudományt a genetikai irányzat újraéledése jellemzi, amely új terepi és laboratóriumi vizsgálatokkal, majd talajtérképekkel egészítette ki a már meglévő ismeretanyagot, elsősorban a talajok keletkezésének kérdésére helyezve a hangsúlyt. A jelenlegi, genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszerünk kereteinek kidolgozása is a térképezés során szerzett tapasztalatok alapján történt. Az egyes típusok ismertetését az Agrokémia és Talajtan c. folyóiratban megjelenő cikkekben ill. vitarovatokban, a teljes osztályozást a Magyarország talajai c. könyvben (STEFANOVITS, 1956; STEFANOVITS, 1963) tették közzé. A nagy agyagtartalmú talajok tekintetében Máté réti talajaink genetikus osztályozásának vizsgálatakor a tiszántúli ún. „nehéz” réti talajok, vagy „réti agyagok” önálló talajtípusként való elkülönítését javasolta (MÁTÉ, 1955). Az elkülönítés alapjául e talajok eltérő viszonyok közötti fejlődését jelölte meg. Munkáinak áttekintésekor felismerhetőek a tiszántúli réti talajok és a Vertisolok közös tulajdonságai: „E talajok nyáron kiszáradnak és kiszáradáskor nagymértékben repedeznek. E repedések lehatolnak másfél méterig, sőt tovább is. A legközelebbi eső alkalmával a víz a felső talajrétegből humuszos talajt mos ezekbe a repedésekbe. E folyamat következtében az egyenletesen humuszos rétegnél jóval mélyebben humusztartalmú nyelveket, foltokat találunk.” (MÁTÉ, 1955; 1962). Kimutatta tehát, hogy a vizsgált talajok humuszrétegének vastagsága összefüggést mutat a talajok mechanikai összetételével is, amely mezőgazdasági, növénytermesztési, és öntözési jelentőségét tekintve is meghatározó a típus elkülönítésében. Kiemeli, hogy a szikesek mellett gyakran nevezik e talajokat „perc talaj”-nak, utalva a kellő időben végzett talajmunka jelentőségére (MÁTÉ, 1962). A mechanikai összetétel agyagosságának okaként az árterületeken stagnáló vízben messzire lebegő finom hordalékból kiülepedő frakció felgyűlését, valamint a talajokban hosszabb ideig fennálló vízborítás, és a képződő savanyú szerves anyagok által kiváltott erőteljesebb mállási folyamatokat nevezi meg. Máté (1960) későbbi munkáiban azonban a réti talajok mechanikai összetételében tapasztalható nagy változatosság miatt, a nagy agyagtartalom figyelembevételét az egyes típusok elkülönítésénél már csak alacsonyabb, változat szinten javasolja - amely megközelítés meghatározó maradt a jelenlegi osztályozási rendszerünk kialakításánál is. 2.3.8. Nagy agyagtartalmú talajok jelenlegi talajosztályozási rendszerünkben Jelenlegi talajosztályozási rendszerünkben a nagy duzzadó agyagtartalmú talajok nagyrészt kőzethatású, öntés, réti és szikes genetikai főtípusainkon belül fordulnak elő, gyakran nagymértékben eltérő tulajdonságú más talajokkal együtt, megnehezítve az osztályozási kategóriák definiálását, elkülönítését (MICHÉLI et al., 2005; FUCHS et al., 2005; FUCHS et al., 2006; FUCHS et al., 2007).
27
A hazánkban meghatározó, talajosztályozás tárgyú irodalmak (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1988; STEFANOVITS, 1999) leírásai alapján az agyagtartalomra, vagy az agyag megjelenésére vonatkozó információk és követelmények nagyrészt talajtípus szinten jelennek meg az osztályozásunkban - agyagos talajszint, talajszelvény, vagy talajképző kőzet jelenlétét; ill. duzzadó agyagásvány összetételt jelezve a talajban. Ezek gyakran leíró jellegű, kevés számszerű kritériumot tartalmazó, nem egyértelműen definiált leírások, néhány esetben a különböző irodalmakban eltérő információtartalom megjelenése mellett. 1. táblázat. Agyagtartalomra vonatkozó leírást tartalmazó talajtípusok főtípus szerint (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1988; STEFANOVITS, 1999) 1 - Talajképző kőzet agyag, vagy agyagos szövetű lehet; 2 - Agyagos talajszint valamely mélységben megjelenhet; 3 - A teljes szelvény agyag, vagy agyagos szövetű lehet; 4 - Erősen kötött, duzzadó Főtípus Kőzethatású talajok Barna erdőtalajok
Csernozjom talajok
Szikes talajok
Réti talajok
Láptalajok
Mocsári és ártéri erdők talajai Öntés- és lejtőhordalék talajok 2
Típus
1
Rendzina talajok Fekete nyiroktalajok Karbonátmaradványos BET Csernozjom BET Barnaföldek Agyagbemosódásos BET Podzolos BET Pangóvizes BET Kovárványos barna erdőtalaj Erdőmaradványos csernozjom2 Öntés/terasz csernozjomok Kilúgzott csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom talajok Réti csernozjom talajok Szoloncsák talajok Szoloncsák-szolonyec talajok Réti szolonyec talajok Sztyeppesedő réti szolonyec talajok Másodlagosan elszikesedett talajok Szoloncsákos réti talajok Szolonyeces réti talajok Típusos réti talaj Öntés réti talajok Lápos réti talajok Csernozjom réti talajok Mohaláp Rétláp Lecsapolt és telkesített rétláp talajok
2
3
4
x
x
x
x
x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
x x x x x x x
x x
x
x x x x x
x x x x x x x
-
x
x
Nyers öntéstalajok Humuszos öntéstalajok Lejtőhordalék talajok
x x x
x x
A típus a Stefanovits (1999) féle tankönyvben nem szerepel
28
x
x
Az irodalmak elemzése alapján 8 talajtípus3 semmilyen, az agyag (talajképző kőzetként, vagy más módon történő) megjelenésére utaló leírást nem tartalmaz. A további 32 talajtípus a leírásokban található információtartalom alapján négy csoportba osztható (1. táblázat): 1. Talajtípusok, melyek talajképző kőzete agyag, vagy agyagos szövetű lehet. 2. Talajtípusok, melyekben agyagos szövetű talajszint valamely mélységben megjelenhet (ide soroltam az agyagfelhalmozódási szinttel rendelkező talajokat is). 3. Talajtípusok, melyekben a teljes szelvény textúrája agyag, vagy agyagos szövetű lehet. 4. Talajtípusok, melyek erősen kötöttek, és duzzadó tulajdonságokkal (szmektites, montmorillonitos vagy vermikulitos agyagásvány-összetétellel) rendelkeznek. Az egyes talajtípusok agyagtartalmára vonatkozó információk kivonatát az M2. melléklet tartalmazza. 2.3.9. Az agyagtartalom megjelenése a genetikus földértékelési rendszerben A genetikus, vagy „100 pontos” földértékelési rendszert Stefanovits és munkatársai (1972) dolgozták ki a hetvenes években a sokat kritizált aranykorona rendszer leválása érdekében. A rendszer a hazai genetikus talajosztályozási rendszeren alapult oly módon, hogy genetikai altípusonként maximális és minimális értékek kerültek meghatározásra (a legtermékenyebb talajtípushoz 100-as, a leggyengébb termékenységűhöz 1-es értékszámot rendeltek), melyeket a helyi éghajlati, domborzati, hidrológiai viszonyok szerint korrigáltak. Bár a rendszer nyolcvanas években kezdődő bevezetése a rendszerváltással megszakadt, a hazai talajtípusok tulajdonságainak a termőhely-értékelésben betöltött szerepének meghatározása napjainkban is jelentős értéket képvisel. Az agyagtartalom, mint a „talaj változati és egyéb lényeges tulajdonsága” három kategóriában jelenik meg az ún. „100 pontos”, genetikus földértékelési rendszerben, mint értékszámot csökkentő tényező: alapkőzetként, fizikai talajféleségként és termőréteg vastagságot csökkentő tényezőként (2. táblázat). Az agyagtartalom az osztályozási rendszer kilenc főtípusa közül egyedül a „Mocsári erdőtalajok” főtípusában nem kerül említésre egyik kategóriában sem. A többi főtípusban az alapkőzet, és a fizikai féleség szerint történő levonás pontértéke 0-15 közötti, a talaj típusának függvényében. A fizikai féleség szerinti értékszám levonás a textúra finomodásával nő: az agyagos vályog 2-5; az agyag 4-10; míg a nehézagyag 6-15 közötti levonást eredményez, szintén a talaj típusának függvényében. A termőréteg vastagsága alapján meghatározott levonás egyedül az öntés réti talajoknál jelenik meg, és a legnagyobb, 15-30 közötti értékszám csökkenést eredményez, az 50-100 cm vastagságú, ill. az 50 cm-nél sekélyebb termőrétegű talajok esetében. Az egyes talajtípusokra vonatkozó pontok értékszám levonások értékeit az M3. melléklet tartalmazza.
Köves, sziklás váztalajok, kavicsos váztalajok, földes kopárok, futóhomok és jellegtelen homoktalajok, humuszos homoktalajok, humuszkarbonát talajok, ranker talajok, savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok. 3
29
2. táblázat. Az agyagtartalom, mint értékszámot csökkentő tényező a „100 pontos” földértékelési rendszerben Talaj főtípus
Talajtípus
Váztalajok Kőzethatású talajok
Földes kopár Humuszkarbonát Rendzina Fekete nyirok Erősen savanyú nem podzolos BET Podzolos barna erdőtalajok ABET Pszeudoglejes barna erdőtalajok Ramann-féle barna erdőtalajok Karbonátmaradványos barna erdőtalaj Csernozjom barna erdőtalajok Erdőmaradványos csernozjom Mészlepedékes csernozjom Réti csernozjom Terasz csernozjom Réti szolonyec Sztyeppesedő réti szolonyec Szoloncsákos réti Szolonyeces réti Réti talaj Öntés réti Lápos réti Csernozjom réti Lecsapolt és telkesített rétláp -
Barna erdőtalajok
Csernozjom
Szikes talajok Réti talajok
Láp talajok Mocsári erdőtalajok Nyers öntés talajok Öntés és lejtőhordalék Humuszos öntés talajok Lejtőhordalék
Agyagtartalom, mint értékszám csökkentő a/ Alapkőzet b/ Fizikai k/ Termőréteg szerint talajféleség vastagsága szerint szerint x x x x x x x x x x x x x x
x
x x
x x x x x x x x x x x x x
x
x x -
x x x
30
x
2.4. A Vertisolok nemzetközi osztályozásának áttekintése Mint azt az előző fejezetekben láthattuk, a duzzadó–zsugorodó agyagtalajok más talajoktól történő elkülönítése hosszú múltra tekinthet vissza, a talajtani tudományban első alkalommal mégis csak az 1950-es években (OAKES & THORP, 1951) tettek javaslatot önálló talajtípusként történő elkülönítésükre, míg a talajosztályozás első szintjén csak 1960-ban, az újonnan létrehozott US Soil Taxonomy ún. hetedik közelítésében (SOIL SURVEY STAFF, 1960) jelentek meg először hivatalosan. Ezt követően azonban a US Soil Taxonomy-nak köszönhetően a vezető nemzetközi (FAOUNESCO, WRB) és számos nemzeti talajosztályozási rendszer is adaptálta a talajtípust, amelyek ma az osztályozás legmagasabb szintjén különítik el a Vertisolokat. A fejezet áttekinti a Vertisolok nemzetközi osztályozásának fejlődését, és egyben képet ad napjaink legmeghatározóbb, széleskörűen alkalmazott nemzetközi és nemzeti talajosztályozási rendszereinek felépítéséről és működéséről is – a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok osztályozásának példáján keresztül. 2.4.1. A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok önálló típusként történő megjelenése a talajosztályozásban A Vertisol jellegű, nagy agyagtartalmú, duzzadó-zsugorodó talajok más talajoktól való elkülönítésének kérdését tudományos körökben először Oakes & Thorp (1951) vetette fel az 1950-es évek elején. Saját vizsgálataik, és nemzetközi (elsősorban indiai és ausztrál) irodalmakban publikált Rendzina, Black Cotton Soils, Regur és Tirs elnevezésű talajok hasonló tulajdonságai alapján javasolták azok „Grumusol”-ként (a latin grumus – kicsi halom, dombocska; és a sol – talaj szóból) történő elkülönítését a következő 15 jellemző alapján: 1. agyag textúra a „tipikus” formában; 2. nem tartalmaz kilúgzási vagy agyagbemosódási talajszintet; 3. a felszíntől számított 15-50 cm között közepesen, erősen fejlett morzsás szerkezet, amely a mélyebben fekvő talajszintekben szemcséssé vagy masszívvá alakul; 4. általában meszes, de a semlegestől a savanyú kémhatásig átmenetet mutathat más típusok felé, 5. nedvesedés-száradás hatására intenzíven duzzad-zsugorodik; 6. gilgai mikrodomborzattal rendelkezik; 7. extrém plasztikus konzisztenciájú; 8. a kicserélődési komplex dominánsan kalciummal, vagy kalciummal és magnéziummal telített; 9. az agyagásvány összetételben a montmorillonit (szmektit) csoport dominál; 10. a talajképző kőzet általában meszes, nagy agyagtartalmú, és vízáteresztő képessége gyenge; 11. a solum legalább 25 cm, de tipikusan több mint 75 cm vastag; 12. Sötét szín, alacsony chroma; 13. közepes vagy alacsony szervesanyag tartalom (általában 1-3% a felszíni talajszintben), amely a mélységgel fokozatosan csökken; 14. a mállási fok relatív gyengén előrehaladott, vagy minimális; 15. magas füvű, vagy sztyeppe vegetáció alatt fejlődik. Ezen kritériumok nem voltak kötelező jellegűek (hiszen a szerzők maguk is csak kiindulási alapnak tekintették), de elsőként szolgáltak útmutatóul a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok más talajoktól való elkülönítéséhez. Az elkövetkező években az amerikai talajosztályozás fejlesztése során a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok nem vesztettek jelentőségükből, és végül a Soil Taxonomy-ban új néven, az osztályozás első szintjén kaptak helyet, mint Vertisolok. 31
2.4.2. US Soil Taxonomy Az amerikai „Soil Taxonomy”-t a "Soils and Men" (Baldwin et al., 1938) c. kiadványban, ill. ennek későbbi javított kiadásában (Thorp & Smith, 1949) közölt talajrendszertan lecserélésére fejlesztették ki az 1950-es évektől kezdődően, Guy D. Smith vezetésével. Széleskörű amerikai tesztelés és nemzetközi megvitatás után az első kiadvány 1960-ban jelent meg, a „Hetedik közelítés” (7th Approximation) címmel, majd további javítások után az első hivatalos US Soil Taxonomy-t 1975-ben adták ki. Ezt követően a Soil Taxonomy több mint 20 évig nem jelent meg teljes terjedelmű formájában. A rendszer fejlesztésére, módosítására tett, és elfogadott javaslatokat azonban kisebb terjedelmű kiadványok, az ún. „Keys to Soil Taxonomy”-k formájában átlagosan 2-3 évente megjelentették (2010-ig tizenegy darabot) – amelyek így a talajok osztályozásához szükséges (és kisebb méretének köszönhetően a gyakorlati, terepi munkában is jól használható) taxonómiai határozó kulcs biztosítása mellett a rendszer naprakész, korszerű változatai is voltak egyben. A több mint két évtizednyi intenzív munka után felgyűlt nagy mennyiségű információt és tapasztalatot összegezve 1999-ben jelent meg a rendszer „Soil Taxonomy - A basic sytem of soil classification for making and interpreting soil surveys” című második, teljes terjedelmű kiadása (SOIL SURVEY STAFF, 1999). A Soil Taxonomy pontos definíciókon és számszerűsített határértékeken alapuló, ún. diagnosztikus szemléletű talajosztályozási rendszer, melyben az egyes osztályozási egységekbe való besorolás a diagnosztikai kategóriák (szintek, tulajdonságok, anyagok) jelenléte, sorrendje vagy kizárása alapján történik, határozó kulcs segítségével. A Soil Taxonomy megalkotása óta hat, hierarchikus felépítésű osztályozási szinttel rendelkezik, melyek a rend (order), alrend (suborder), főcsoport (great group), alcsoport (subgroup), család (family) és a sorozat (series). A hierarchiában a rendtől az alsóbb osztályozási szintek felé haladva fokozatosan nő a talaj elnevezése által hordozott információtartalom – amely magából a névből visszavehezethető, mivel az egyes osztályozási szintek elnevezéséből egy szótag mindig része a talaj végső elnevezésének. Az osztályozás során azonban kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az egyes taxonómiai egységeket elkülönítő jellemzők nem egységesen alkalmazhatóak– a talajok rendkívüli változatosságát figyelembe véve egy adott elnevezés más és más követelmények/határértékek teljesülése esetén felelhet meg a különböző talajoknál. A Soil Taxonomy összetett rendszerének részletes bemutatására jelen dolgozat keretében nincs mód, így szerkezetét, és fejlődésének főbb lépéseit a továbbiakban a Vertisolok osztályozásában bekövetkezett változásokon keresztül mutatom be. 2.4.2.1. Vertisolok Soil Taxonomy szerinti osztályozásában Változások a ST Vertisol rend szintű definíciójában A Vertisolok, mint az osztályozás első szintjén megjelenő önálló talajtípus kritériumrendszerének kidolgozása során Guy D. Smith és munkatársai leegyszerűsítették, ill. továbbfejlesztették a típust elkülönítő definíciót Oakes & Thorp (1951) úttörő javaslatához képest. A Vertisolok más talajoktól való elkülönítésének alapjául szolgáló kritériumok összefoglalását az 3. táblázat mutatja be. A „7th Approximation” (SOIL SURVEY STAFF, 1960) az osztályozás első szintjén 10 rendet (order) definiált, melyek közül a Vertisolokat a határozó kulcs legelején sorolta ki, és a következőképp határozta meg:
32
A Vertisolok olyan, minden talajszintjükben 35%-ot meghaladó duzzadó agyagtartalmú ásványi talajok, melyek kationcsere kapacitása legalább 30 mgeé/100g, az év egy részében mély, 1-25 cm széles repedéseket nyitnak, és egymást metsző csúszási tükrökkel, vagy a felszíntől számított 25 és 100 cm közötti rétegben a vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék alakú szerkezeti elemekkel, vagy (amennyiben nem szántottak) gilgai mikrodomborzattal rendelkeznek (SOIL SURVEY STAFF, 1960). 3. táblázat: A Vertisolok rend (order) kategóriáiban bekövetkező változások 1960-tól napjainkig Elkülönítés alapja 1960-1975
1975-1992
1992-től napjainkig
agyagtartalom
agyagtartalom
agyagtartalom
repedések
repedések
repedések
egymást metsző csúszási tükrök, vagy vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék alakú szerkezeti elemek gilgai mikrodomborzat (ha nem szántott) kationcsere kapacitás
egymást metsző csúszási tükrök, vagy vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék alakú szerkezeti elemek gilgai mikrodomborzat (ha nem szántott) -
egymást metsző csúszási tükrök, vagy vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék alakú szerkezeti elemek
mélységi követelmények
mélységi követelmények
hőmérsékleti kategóriák
-
-
A „Soil Taxonomy” 1975-ös bevezetésével (SOIL SURVEY STAFF, 1975) számos lényegi változtatás történt a Vertisolok osztályozásában. Az osztályozó kulcsban hátrébb kerültek, és negyedikként, a szerves (Histosols), podzolos (Spodosols) és az erősen mállott trópusi talajokat (Oxisols) meghatározó rendek után kerültek elhelyezésre. A rend definíciójában az agyagtartalomra vonatkozó kritérium 35%-ról 30%-ra változott, a kationcsere kapacitás kikerült a követelmények közül, míg új feltételként hőmérsékleti kategóriák kerültek bevezetésre: e szerint a Vertisolok csak mesic, isomesic vagy melegebb hőmérsékleti régióban fordulhatnak elő – kizárva ezzel a hideg (8°C alatti évi középhőmérséklettel rendelkező) területeket. További lényeges változás a mélységi követelmények bevezetése. Definíció szerint a Vertisol szolum kialakulásához legalább 50 cm vastag talajréteg szükséges (a felszíntől számított legalább 50 cm-en belül nem jelenhet meg összefüggő ágyazati kőzet vagy cementált réteg), legalább eddig a mélységig végig 30%-ot meghaladó agyagtartalommal kell rendelkezniük, és az év egy részében jelentkező, min. 1 cm széles repedéseknek is legalább eddig a mélységig le kell hatolniuk. A definíció többi (gilgai mikrodomborzatra, csúszási tükrök-, ék alakú szerkezeti elemek jelenlétére vonatkozó) része változatlan maradt. A Soil Taxonomy-nak 1975 és 1990 között négy átdolgozott, javított kivonata jelent meg: az 1983, 1985, 1987 és 1990-es ún. „Keys to Soil Taxonomy”. A Vertisolok osztályozásának tekintetében ez az időszak az adatgyűjtésről szólt, így a megjelenő „Keys to Soil Taxonomy”kban nem történtek lényeges változások. A Soil Taxonomy 1975-ös kiadása óta az első jelentős változtatásokat az 1992-es kiadás (SOIL SURVEY STAFF, 1992) hozta a Vertisolok osztályozásában. A Vertisolok az 1992-es kiadásban az osztályozó kulcsban hátrébb kerültek, és ötödikként, a szerves (Histosols), podzolos (Spodosols), vulkáni (Andisols) és az erősen mállott trópusi talajokat (Oxisols) meghatározó rendek után kerültek elhelyezésre.
33
A rend definícióban a hangsúlyt a legalább 30%-os agyagtartalom mellett az egymást metsző csúszási tükrök vagy ék alakú szerkezeti elemek, valamint az időszakosan nyíló-záródó repedések jelenlétére helyezték – a gilgai mikrodomborzat nem szerepelt többé a követelmények között, és megszűnt a hőmérsékleti régiók által történő korlátozás is. 1992 után további lényeges változások már nem kerültek bevezetésre a Vertisolok rend szintű osztályozásában, definíciójuk a mai napig változatlan maradt. Változások a ST Vertisolok alrend (suborder) szintű osztályozásában A Vertisolok alrend szintű osztályozásában bekövetkező változások (4. táblázat) döntően a szín, mint diagnosztikus kritérium jelentőségének és vízhatást jelző szerepének megítélésében bekövetkező változásokra, és az 1975-től az osztályozás második szintjét elkülönítő ún. talajnedvesség-gazdálkodási kategóriák meghatározásának Vertisolokban nem alkalmazható módszerére vezethetőek vissza. 4. táblázat: A Vertisolok alrend (suborder) kategóriáiban bekövetkező változások 1960-tól napjainkig 1960-1975 Alrend
Elkülönítés alapja
Aquerts
1975-1992 Alrend
Alrend
Xererts
Aquerts
Torrerts Uderts
nyitott repedések ált. Cryerts meghatározott időtartamok hossza Xererts
Usterts
Torrerts
szín, glejes foltosság Usterts
Elkülönítés alapja
1992-től napjainkig
Uderts
Elkülönítés alapja talajnedvesség gazd. kategória talajhőmérséklet kategória nyitott repedések által meghatározott időtartamok hossza
Usterts
A „7th Approximation” (SOIL SURVEY STAFF, 1960) Vertisol osztályozásának második, alrend (suborder) szinten két kategóriát hoztak létre: Az Aquerts-ek sötét színűek (1,5 alatti chromaval), és/vagy időszakos túlnedvesedés okozta glejes foltossággal rendelkeznek, míg az Ustersek világosabb színűek (1,5 feletti chroma-val), és nem mutatnak glejes foltosságot. Az 1975-ös Soil Taxonomy jelentős változásokat hozott az osztályozás e szintjének meghatározásában: a legtöbb rend esetében új elkülönítési kritériumként talajnedvességgazdálkodási kategóriák kerültek bevezetésre. A Vertisolok esetében ezt a nyitott repedések által meghatározott időtartamok hossza alapján határozták meg (5. táblázat). 5. táblázat. A Vertisol alrendek (subgroup) elkülönítésének kritériumai a Soil Taxonomy-ban (SOIL SURVEY STAFF, 1975) Alrend
Kritériumok
Torrerts
Általában a szolum teljes egésze száraz, és felszíni repedései legalább 305 napig nyitottak a legtöbb évben – hacsak nem öntözött
Uderts
Általában nedves, azonban az év valamely szakaszában repedezik, de repedései sosem maradnak nyitva 90 egymást követő napnál hosszabb ideig
Usterts
Repedései évente többször nyílnak-záródnak, de évente összességében legalább 90 napot nyitottak – de a legtöbb évben 305 napnál rövidebb ideig
Xererts
A repedések évente egyszer nyílnak-záródnak, és a nyári napfordulót követő 90 nap alatt legalább 60 egymást követő napig nyitva maradnak
34
A repedések jelenlétének hangsúlyozását az osztályozás magasabb szintjén számos szerző bírálta. Ellentmondások merültek fel többek között az éghajlati adatokból, és a repedezettségből meghatározott talajnedvesség-gazdálkodási kategóriák között (DUDAL & ESWARAN, 1988; ISBELL, 1991; BLOKHUIS, 1993), valamint felhívták a figyelmet a meghatározás öntözéses gazdálkodás esetén való alkalmazhatatlanságára is (VAN BAREN & SOMBROEK, 1985). A legnagyobb problémát azonban az okozta, hogy a repedések jelenlétének hangsúlyozása (és az aquic talajnedvesség gazdálkodási kategória meghatározásának Vertisolokban nem alkalmazható módszere4) a nedves körülmények között képződött, hidromorf Vertisolok elkülönítését csak az osztályozás negyedik, alcsoport szintjén tette lehetővé - így ezen talajok más rendekben, Aquepts-ként (Inceptisol rend) vagy Aquolls-ként (Mollisol rend) kerültek meghatározásra. A hidromorf Vertisolok más rendekbe történő kisorolása által felvetett problémát maga Guy Smith is elismerte (FORBES, 1986). A megoldás mielőbbi kidolgozásának reményében 1981ben a venezuelai Dr. Juan Comerma vezetésével megalakult az ún. „Vertisolok Nemzetközi Bizottsága” (ICOMERT) (COMERMA, 1985; COMERMA et al., 1988). Az ICOMERT segítségével folyamatosan gyűlő adatok alátámasztották, hogy a szín, mint a hidromorf körülmények igazolására használt talajtulajdonság számos esetben nem biztosít megbízható információt a Vertisolok vízgazdálkodásáról (COMERMA, 1985), így nem alkalmas a vízhatású Vertisolok elkülönítésére. A probléma megoldását sürgette, hogy az ICOMERT munkája alapján a hidromorf Vertisolok jelentős területi elterjedéssel rendelkeznek a világ számos területén. Megoldást az Aquic Talajnedvességgazdálkodási Kategóriát Vizsgáló Nemzetközi Bizottsággal (ICOMAQ) való együttműködés hozott, melynek eredményeképp új, a Vertisolokban is alkalmazható definíciók kerültek kidolgozásra az aquic nedvesség gazdálkodási kategória és az aquic körülmények meghatározására. Az elkészült javaslatok beépültek a Soil Taxonomy további kiadásaiba, és napjainkig meghatározóak. A Keys to Soil Taxonomy 1992-es kiadása alapján az Aquerts-ek aquic körülményekkel5 és meghatározott színnel (redox konkréciók jelenléte esetén 2-nél kisebb, redox konkréciók hiányában 1-nél kisebb chroma-val) rendelkeznek, vagy pozizív α-α dipyridyl reakciót mutatnak. A Cryerts-eknek, vagyis a hideg területek Vertisoljainak bevezetésére a meleg hőmérsékleti régiókra való korlátozás megszűnése teremtett lehetőséget. Változások a ST Vertisolok főcsoport (great group) szintű osztályozásában Az osztályozás harmadik, főcsoport szintjén 1992-ig a Vertisolok felszíni jellemzőinek, és színének megítélése szabták meg az osztályozási kategóriák meghatározását. Az 1992-es Keys to Soil Taxonomy megjelenése óta a főcsoportok a Vertisolok kémiai, vagy morfológiai tulajdonságainak kifejezését szolgálják (6. táblázat).
4
Az aquic talajnedvesség gazdálkodási kategória meghatározása az ún. furatos módszerrel történt (SOIL SURVEY STAFF, 1975) – a furatban mért talajvízszint mélysége alapján. A Vertisolok speciális nedvességgazdálkodásának (repedések, és egyéb preferált nedvességáramlási útvonalak jelenlétének) köszönhetően azonban a furatos módszer nem bizonyult megbízhatónak az aquic nedvességháztartási kategória meghatározására – hiszen a furat Vertisolokban akkor is gyorsan telítődhet („hamis” talajvízszintet jelezve), ha körülötte a talaj mátrixa telítetlen marad. 5 Az „aquic körülmény” olyan folyamatosan vagy periódikusan víztelített és redukált talajokra volt jellemző, melyekben reduktimorf tulajdonságok mérések segítségével igazolhatóak. A víztelítettség meghatározására - az ICOMERT javaslatát (COMERMA, 1985) figyelembe véve – az ún. furatos módszer helyett a Vertisolokban is megbízható piezométer vagy tenziométer alkalmazását, míg a reduktív körülmények meghatározására a redox viszonyok direkt mérését, vagy α-α dipyridyl teszt alkalmazását javasolták (SOIL SURVEY STAFF, 1992).
35
6. táblázat: A Vertisolok főcsoport (great group) kategóriáiban bekövetkező változások 1960-tól napjainkig 1960-1975 Főcsoport Elkülönítés előtag alapja Gruma talaj felszíni jellemzői Maz-
1975-1992* Főcsoport Elkülönítés előtag alapja Chromfelszíni szint színe Pell* kivéve Torrerts alrend (nincs főcsoport – „typic”)
1992-től napjainkig Főcsoport Elkülönítés előtag alapja SalNatrCalciGypsi-
felhalmozódási folyamatok
DurSulf-** DystrEndoEpiHapl-
pH víztelítettség mélysége (csak Aquerts alrend) „tipikus” ** 2003-tól
A „7th Approximation”-ben (SOIL SURVEY STAFF, 1960) meghatározott 2 főcsoport (great group), a Grum- előtag laza szerkezetű, mulcs-szerű felszíni réteg jelenlétére utal, míg a Mazelőtag masszív felszíni kéreg jelenlétét jelzi. Az 1975-ös Soil Taxonomy-ban az alrendek alá (a Torrerts-ek kivételével) a sötét színű „Pell” (1,5 alatti chroma a felső 30 cm-ben), és barnásabb-vörösesebb színt jelző „Chrom” (1,5 feletti chroma a felső 30 cm-ben) elnevezésű főcsoportok kerültek – így a felszíni szint szerkezete helyett annak színére helyezték át a hangsúlyt. A „Pell-” Vertisol-ok sötét színét a fejlődésük során fellépő hidromorf hatásnak, ill. (Pelluderts, Pellusterts és Pelloxererts esetében) mélyebb térszínben történő előfordulásuknak tulajdonították. Az 1992-es kiadásban a főcsoport kategóriák száma ugrásszerűen megnőtt (7-ről 23-ra) – só(salic, natric, calcic és gypsic főcsoportok) és szilícium felhalmozódási folyamatokat (duric főcsoport), alacsony pH-t (dystric főcsoportok), valamint a víztelítettség mélységét (epi- és endoaquic főcsoportok) jelezve. Változások a ST Vertisolok alcsoport (subgroup) szintű osztályozásában A Vertisolok negyedik, alcsoport szintű osztályozása a talajok változatos fizikai, kémiai, morfológiai, és a más rendek fele átmenetet mutató tulajdonságainak kifejezését szolgálják. Ennek megfelelően a Vertisolokról folyamatosan gyűlő ismeretanyagnak köszönhetően az alcsoportok száma is folyamatosan nőtt (7. táblázat). 1992-ig lényeges változás csak a szikességet jelző alcsoportokban történt, melyek 1975-ös törlésük után 1992-ben kerültek újra meghatározásra az osztályozás ezen szintjén, számos más, kémiai- és felhalmozódási folyamatokat, textúrát, szolum vastagságot, színt, talajnedvesség-gazdálkodási kategóriát vagy víztelítettséget jelző alcsoporttal együtt. Az 1992 óta eltelt két évtizedben már a Vertisol osztályozás alrend szintjén sem történt jelentős változás, 8 új alcsoport kiegészítés, néhány definíció pontosítása, ill. leegyszerűsítése történt meg.
36
7. táblázat. A Vertisolok alcsoport (subgroup) kategóriáiban bekövetkező változások 1960-tól napjainkig
1960
Alcsoportok (subgroups) száma (db) 17
1975
24
1990
27
1992
153
1994
154
1998
158
2003
161
Kiadás éve
Változások a Vertic tulajdonságok jelezésében más ST rendek esetén A nagy duzzadó agyagtartalom jelzése más rendek esetében az osztályozás negyedik, alcsoport szintje biztosít lehetőséget (8. táblázat). 8. táblázat. Változások más rendek Vertic alcsoportjának meghatározásában 1960-tól napjainkig Elkülönítés alapja 1960-1975 > 40% duzzadó agyagtartalom
1975-1992 Repedések jelenléte; A talajanyag duzzadásizsugorodási potenciálja: lineáris nyújthatósági koefficiens (COLE) > 0,09; vagy a potenciális lineáris nyújthatóság > 6 cm
1992-től napjainkig A talajanyag duzzadásizsugorodási potenciálja (lineáris nyújthatóság >6 cm)
2.4.3. A FAO/UNESCO talajosztályozási rendszere Az utóbbi évszázadban a Föld népességnövekedése, a növekvő területeken fellépő élelmiszerhiány és éhínség, valamint a környezeti problémák súlyosbodása egyre nagyobb feladat elé állította, és állítja az emberiségét. Korunk mezőgazdaságának legfontosabb feladata, hogy kellő mennyiségű és minőségű élelmiszert szolgáltasson bolygónk népeinek anélkül, hogy az a természeti erőforrások kimerüléséhez, vagy leromlásához vezetne. A feladat nyilvánvalóvá tette a talajtakarónk megismerésének, és az egységes ismeretek térképszerű ábrázolásának szükségességét (GRIGG, 1980; DUDAL, 1986). Az 1950-es évek végére jelentős mennyiségű talajadat gyűlt össze nagyléptékű (1:5000000 és 1:10000000) talajtérképek formájában Afrika, Ausztrália, Ázsia, Európa, Dél- és ÉszakAmerika területéről, azonban az eltérő nomenklatúrák, osztályozási rendszerek, felvételezési és laboratóriumi módszerek megakadályozták azok egységes világtérképpé történő szerkesztését. Először a Nemzetközi Talajtani Társaság (ISSS) 6., 1956-ban Párizsban tartott Kongresszusán merült fel, hogy a világ nagyméretarányú talajtérképének elkészítéséhez a különböző forrásból származó talajadatok korrelációja szükséges, majd a probléma kiküszöbölésére az ISSS 1960-as, Madison-ban rendezett kongresszusán javaslat született a Föld minden talajának besorolására alkalmas osztályozási keretrendszer kidolgozására. 37
A feladatot, és az 1:5000000 méretarányú „Világ talajtérkép” elkészítését végül 1961-ben a FAO és az UNESCO vállalta fel. A nemzetközi együttműködésben több mint 300 szakember vett részt, a cél egy olyan osztályozási rendszer felépítése volt, amely jól alkalmazható kis méretarányú térképek jelkulcsában. A világtérkép talajosztályozási rendszerének kialakításakor nagymértékben támaszkodtak a Soil Taxonomy alapelveire, és abból számos diagnosztikai egységet kölcsönöztek, így a FAO/UNESCO talajosztályozási rendszere is diagnosztikai szemléletű, számszerűsített határértékeken és pontos definíciókon nyugvó rendszerként került meghatározásra. A térkép első vázlatát az ISSS 1968-as, Adelaide-i kongresszusán mutatták be, a hivatalos leírások és az osztályozási kulcs 1974-ben került kiadásra (FAO–UNESCO, 1974), míg a teljes térkép 1981-re készült el (FAO, 1971-1981). Az 1974-ben bemutatott rendszer két osztályozási szintből épült fel: 26 nagy talajcsoportot (major soil groupings), és 106 talajegységet (soil units) tartalmazott. A nagy talajcsoportok a Soil Taxonomy rend (order) és alrend (suborder) szintjeinek, míg a talajegységek durván a főcsoport (great group) szintnek voltak megfeleltethetőek. A talajtérképezési egységek általában kettő, vagy több talajegységből épültek fel. A térképezés során szerzett újabb tapasztalatok alapján a FAO/UNESCO talajosztályozási rendszerének módosított, javított változatát 1988-ban újra kiadták (FAO, 1988a). A „Revised Legend of the Soil Map of the World” (FAO, 1988a) c. kiadványban a nagy talajcsoportok száma 28-ra, a talajegységek száma 153-ra nőtt, de a diagnosztikus kategóriákban és definíciókban nem történtek nagy, lényegi változások. Mivel azonban a „Revised Legend” 1:5 000 000, vagy annál nagyobb méretarányú térképezést szolgált, felmerült az igény a talajviszonyokat részletesebben bemutató, kisebb (1:1 000 000-től 1:250 000-ig terjedő) méretarányú térképezéshez is alkalmazható útmutató kifejlesztésére. Ennek érdekében egy harmadik osztályozási szint került kidolgozásra, amely lehetővé tette egyedi talajszelvények pontosabb osztályozását, és regionális, ill. nemzeti talajtérképek elkészítését is (NACHTERGAELE et al., 1994). 2.4.3.1. Vertisolok a FAO/UNESCO talajosztályozási rendszerében Változások a FAO Vertisol nagy talajcsoport (major soil grouping) szintű definíciójában A FAO–UNESCO 1974-ben bemutatott talajosztályozási rendszerében a Vertisolok az osztályozás első szintjén, a határozó kulcs harmadik tagjaként kerültek meghatározásra. Definíciójuk kialakítása szinte teljes egészében a Soil Taxonomy-ra (SOIL SURVEY STAFF, 1975) támaszkodott, a klimatikus viszonyokra vonatkozó korlátozások nélkül. 9. táblázat: A FAO Vertisolok nagy talajcsoport (major soil grouping) definíciójának meghatározásában bekövetkező változások 1974-1994 között Elkülönítés alapja FAO–UNESCO, 1974
FAO, 1998a
agyagtartalom repedések egymást metsző csúszási tükrök; és/vagy vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék
agyagtartalom repedések egymást metsző csúszási tükrök; és/vagy vízszintessel 10-60°-os szöget bezáró ék
alakú szerkezeti elemek; és/vagy
alakú szerkezeti elemek -
gilgai mikrodomborzat mélységi követelmények
mélységi követelmények
38
A „Revised Legend of the Soil Map of the World” (FAO, 1988a) c. kiadványban a Vertisolok (egy új talajcsoport bevezetése folytán) a határozó kulcs negyedik helyére kerültek át, de meghatározásuk lényegében nem változott, csak a gilgai mikrodomborzat diagnosztikus jelenlétére vonatkozó követelményt törölték (9. táblázat), ez után a definícióban további módosítás nem történt. A FAO–UNESCO (1974) meghatározása szerint a Vertisolok olyan talajok, melyek a felső 20 cm megkeverése után 30%-ot meghaladó agyagtartalommal rendelkeznek legalább a felszíntől számított 50 cm-es mélységig; amennyiben nem öntözöttek, a legtöbb év egy részében legalább 1 cm széles repedéseik vannak 50 cm-es mélységben; és gilgai mikrodomborzattal, és/vagy egymást metsző csúszási tükrökkel, és/vagy ék alakú szerkezeti elemekkel rendelkeznek a felszíntől számított 25 és 100 cm közötti rétegben. Változások a FAO Vertisol talajegységeinek (soil units) definíciójában Az 1974-es rendszerben az osztályozás második szintjét két talajegység, a Pellic- (1,5 alatti nedves chroma a felszíni 30 cm-ben), ill. a Chromic Vertisolok (1,5 feletti nedves chroma a felszíni 30 cm-ben) alkották, melyek kritériumai a nagy talajcsoportok definícióihoz hasonlóan szintén a Soil Taxonomy-ból (annak főcsoport -great group- szintjéből) kerültek átemelésre. A „Revised Legend of the Soil Map of the World” (FAO, 1988a) c. kiadvány azonban már megelőzte a Soil Taxonomy-t, ebben a Vertisolok talajegységeinek elkülönítésében a szín helyett már egyéb jellemző tulajdonságokat, a gipsz vagy karbonát felhalmozódás (gypsic vagy calcic diagnosztikus talajszintek) jelenlétét, ill. hiányát, vagy a bázistelítettséget határozták meg (10. táblázat). 10. táblázat: A FAO Vertisolok talajegységek (soil units) meghatározásában bekövetkező változások 1974-1988 között FAO–UNESCO, 1974 Elkülönítés Talajegység alapja Pellic szín Chromic
FAO, 1988a Elkülönítés Talajegység alapja Eutric bázistelítettség Dystric Gypsic Calcic
gipsz, ill. karbonát felhalmozódás
Érdekesség, hogy a hidromorf Vertisolok kérdése a Soil Taxonomy-hoz hasonlóan a FAO rendszer fejlesztése során is felmerült, és a „Revised Legend”-ben a pangóvízglejes foltosság (stagnic tulajdonság) meghatározásakor külön is megemlítik a „Stagnic Vertisol”-ok problémáját: „A legtöbb Vertisol az évnek legalább egy részében felszíni pangóvíz hatása alatt áll. Ugyanakkor a redukció előfordulására, időtartamára és helyére vonatkozó pontos, megbízható adatok hiányában a Stagnic Vertisolok nem kerültek elkülönítésre. További hiányosság, hogy a redukció, és a kialakuló vizuális morfológiai bélyegek kapcsolata sem került megállapításra” (FAO, 1988a). Változások a FAO Vertisol talaj alegységeinek (soil subunits) definíciójában A FAO-UNESCO (1974) rendszere által biztosított lehetőségekhez képest kisebb méretarányú talajtérképezéshez is alkalmazható útmutató kifejlesztésére felmerült igények kielégítése érdekében egy új, harmadik osztályozási szint, az ún. alegységek (subunit) kerültek kidolgozásra. 39
A „Revised Legend” korrekciókat is tartalmazó kiadásában (FAO, 1988b) a Vertisolok esetében három példa került bemutatásra - pl. „grumi-eutric Vertisols”: Magas bázistelítettségű („Eutric”) Vertisol-ok, melyek szárazon erősen fejlett finom szemcsés talajszerkezettel rendelkeznek a felső 18 cm-es rétegben („Grumi-„). Az alegységek használata lehetővé tette a példában definiált négy tulajdonság mellett továbbiak jelzését, jobban szolgálva a Vertisolok változatosságának bemutatását. Az objektív használat érdekében azonban egyre sürgetőbbé vált egy pontos útmutató kidolgozása. A részletesen kidolgozott javaslatot azonban csak intenzív nemzetközi tesztelés után, az 1994es mexikói, 15. Talajtani Világkongresszuson mutatták be. Nachtergaele és munkatársai (1994) új elnevezések és definíciók bevezetése mellett javaslatot tett a talaj alegységek prioritási sorrendjének kialakítására is. A prioritási sor kialakításakor elsősorban a határozó kulcsban már meghatározott sorrendet vették alapul, és nagyobb hangsúlyt adtak a feltalajra jellemző tulajdonságoknak. Az így kialakított rend nagy talajcsoportonként eltérő prioritási sort eredményezett. Az 1994-ben Nachtergaele és munkatársai (1994) által benyújtott, a talaj alegységek használatára vonatkozó részletesen kidolgozott javaslatban a Vertisolok talaj alegységeinek prioritási sorrendjét az 11. táblázat mutatja be. 11. táblázat. Nachtergaele és munkatársai (1994) által javasolt Vertisol talaj alegységek (subunits) prioritási sorrendje, és elkülönítésük alapja Talaj alegység (subunit)
Elkülönítés alapja
CalciDystri-
Másodlagos karbonát felhalmozódás Alacsony (<50%) bázistelítettség
Gypsiri-
Gipszes talajanyag
Calcari-
Meszes talajanyag
Sodi-
Na+ felhalmozódás
Salt-
Sófelhalmozódás
Pelli-
Szín
GrumiMaziOrthi-
Felszíni talajszerkezet „Tipikus”
A talaj alegységek számának bővítésére és fejlesztésére tett javaslat végül nem került bevezetésre, de a meghatározott alapelveket és definíciókat felhasználták a FAO rendszerével párhuzamosan fejlesztett “Világ Talaj Referenciabázis“ (WRB, World Reference Base for Soil Resources) kialakítása során. Változások a Vertic tulajdonságok jelezésében más FAO nagy talajcsoportok esetén A FAO-UNESCO (1974) rendszerének esetében az ún. vertic diagnosztikus talajtulajdonság (a talajok B szintjében megjelenő legalább 1 cm széles repedések) jelzésére két nagy talajcsoport, a Luvisolok és Cambisolok esetén volt lehetőség. A „Revised Legend of the Soil Map of the World” (FAO, 1988a) annyiban jelentett előrelépést, hogy a vertic tulajdonság definícióját kiegészítették és pontosították: vertic tulajdonság olyan, agyagos szövetű talajokban fordul elő, melyek a legtöbb év néhány időszakában repedésekkel, vagy csúszási tükrökkel, vagy ék alakú szerkezeti elemekkel rendelkeznek, vagy nem elég fejlettek ahhoz, hogy kielégítsék a Vertisolok kritériumait. 40
2.4.4. A Világ Talaj Referenciabázis (WRB) A Világ Talaj Referenciabázis (WRB, World Reference Base for Soil Resources) létrehozásának elsődleges célja a FAO rendszerének tovább fejlesztéséhez történő nemzetközi hozzájárulás volt. Ennek érdekében 1981-ben Szófiában egy új program elindítását kezdeményezték, amely a „Talajosztályozás Nemzetközi Referencia Bázisa” (IRB, International Reference Base for Soil Classification) elnevezést kapta. A FAO, az UNEP és az ISSS által támogatott program egy olyan megállapodás elérését tűzte ki céljául, amely meghatározza a globális szinten térképezhető fő talajcsoportokat és definiálja azok elkülönítési kritériumait, valamint referencia keretként lehetővé teszi a nemzetközi megfeleltetést, és közös nyelvet biztosítva elősegíti az információáramlást. 1992-ben döntés született arról, hogy a FAO és az IRB fejlesztési törekvéseinek nagymértékű egyezése miatt a két rendszert egyesítik, és a továbbiakban a FAO-UNESCO javított, 1998-as kiadását (FAO, 1988a) alapul véve folytatják az új rendszer kidolgozását, amely a „Világ Talaj Referenciabázis” (WRB, World Reference Base for Soil Resources) elnevezést kapta (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006). A WRB első vázlatát 1994-ben, a 15. Acapulco-i Talajtani Világkongresszuson mutatták be, ahol kihangsúlyozásra került, hogy a WRB létrehozásával nem egy új nemzetközi talajosztályozási rendszer megalkotása a cél, hanem a különböző nemzeti rendszerek közötti korreláció biztosítása (SPAARGAREN, 1994b). A Világ Talaj Referenciabázis diagnosztikus szemléletű, de Soil Taxonomy-val szemben ebben a rendszerben a hierarchia kevésbé meghatározó, és a klimatikus viszonyok nem játszanak közvetlen szerepet a talajosztályozás folyamatában. A WRB vázlatában az osztályozási rendszer 30 fő talajcsoportból, és azok alegységeiből épült fel – a FAO-tól átvett szerkezetnek megfelelően (SPAARGAREN, 1994a; 1994b). Számos nemzetközi konferenciát és tanulmányutat követően a WRB első kiadását 1998-ban, a Montpellier-ben rendezett 16. Talajtani Világkongresszuson mutatták be, ahol a Nemzetközi Talajtani Társaság a WRB-t hivatalos talajosztályozási és korrelációs rendszereként fogadta el. A WRB-ben az osztályozás első szintjén kulcs által meghatározott 30 referencia csoport (Rerefence Soil Group, RSG), az osztályozás alsóbb szintjein 121 minősítő (qualifiers) került definiálásra. A felhasználható minősítők minden egyes referencia csoporthoz külön, prioritási sorrendben kerültek felsorolásra. A talaj elnevezésekor az első két minősítő a referencia csoport elnevezés elé került, a további megfelelő minősítőket a referencia csoport elnevezés után, zárójelben helyezték el (ISSS-ISRIC-FAO, 1998). A minősítők továbbá kiegészíthetőek az ún. specifikáló (pontosító) előtagokkal (specifiers), melyek az adott minősítő meghatározott jellegzetességéről (pl. mélységi megjelenéséről, kifejlődésének mértékéről stb.) nyújtanak további információt. A WRB 1998-as kiadását követő nyolc év intenzív nemzetközi teszteléssel, harmonizálási és fejlesztési munkálatokkal telt el. A rendszer gyakorlatias felépítésének és könnyű alkalmazhatóságának köszönhetően gyorsan elterjedt. Alapelveit és diagnosztikai kritériumait számos nemzeti (pl. a cseh, litván, kínai, vagy az orosz) talajosztályozási rendszer felhasználta saját osztályozásának fejlesztése, megújítása során (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006). Az Európai Unió harmonizált talajtérképeinek és talajadatbázisainak hivatalos rendszerévé választotta (JONES et al., 2005, SPAARGAREN, 2008). A WRB második kiadását a 2006-os Philadelphia-i Talajtani Világkongresszuson mutatták be. A WRB második, 2006-os kiadásában lényeges változásként két új Referencia csoport (Technosols, Stagnosols) került bevezetésre, valamint a minősítők száma is jelentősen megemelkedett (121-ről 179-re), és referencia csoportonként elő- (prefix), ill. utótag (suffix) minősítőként két külön csoportban kerültek felsorolásra. 41
A WRB második, 2006-os kiadásának bemutatása után érkező visszajelzések alapján a WRB munkacsoport számos apró (általában a könnyebb érthetőséget szolgáló), nem lényegi javítást és módosítást végzett el, majd 2007-ben online hozzáférhetővé tették a WRB javított (ún. „first update”) kiadását. A WRB munkacsoport 2010-ben egy újabb kiegészítést tett közzé, amely a kis (1:250 000 vagy kisebb) méretarányú térképek jelmagyarázatainak elkészítéséhez szolgál útmutatóul. Ebben a referencia csoportok minősítőit újrarendezték, és ún. fő térképezési minősítőként (main map unit qualifier), és ún. opcionális térképezési minősítőként (optional map unit qualifier) határozták meg. 2.4.4.1. Vertisolok WRB szerinti osztályozásban Változások a WRB Vertisol osztályozás első szintjén A Vertisolok a WRB 1980-as létrehozásától kezdve az osztályozás első szintjén kerültek elkülönítésre, duzzadó-zsugorodó talajokként, majd vertic talajokként (ISSS-ISRIC-FAO, 1998), végül 1994-től Vertisol-ként. A meghatározásukban bekövetkezett változásokat az 12. táblázat foglalja össze. 12. táblázat. A WRB Vertisolok definíciójának meghatározásában bekövetkező változások 1994-től Elkülönítés alapja 1994
vertic talajszint repedések lineáris nyújthatósági együttható (COLE) > 0,06
1998
2006-
vertic talajszint min. 30% agyagtartalom 100
vertic talajszint min. 30% agyagtartalom a
cm-es mélységig
repedések
vertic szintig
repedések
A Vertisolok a WRB 1994-es vázlatában, a határozó kulcs ötödik tagjaként, a Histosolok, Cryosolok, Anthrosolok és Leptosolok után kerültek meghatározásra: vertic talajszinttel 6 , repedésekkel, és 0,06-ot meghaladó COLE értékkel rendelkeztek. A WRB 1998-as kiadása az 1994-es vázlathoz hasonlóan a határozó kulcs első harmadában, az ötödik referencia csoportként sorolja ki a Vertisolokat. A WRB 1998-as kritériumrendszere szerint (ISSS-ISRIC-FAO, 1998) a Vertisolok olyan talajok, melyeknek: 1. Vertic szintjük7 van a felszíntől számított 100 cm-en belül van; és 2. a felső 20 cm megkeverése után legalább 30% agyagfrakciót tartalmaznak minden talajszintben a felszíntől számított 100 cm-es mélységig, vagy az 50 és 100 cm között elhelyezkedő összefüggő kőzetig vagy cementált rétegig; és 3. időszakosan nyíló-záródó repedéseik vannak.
6
A vertic szint egy olyan felszínalatti talajszint, amely legalább 30% agyagtartalommal, a duzzadási-zsugorodási folyamatoknak köszönhetően csúszási tükrökkel, vagy ék alakú szerkezeti elemekkel rendelkezik, és vastagsága legalább 25 cm. 7 A vertic szint egy olyan agyagos felszínalatti talajszint, melyekben a duzzadás-zsugorodás eredményeként fényes, rovátkolt felületek (csúszási tükrök) és ék-alakú szerkezeti elemek találhatók. A vertic szint definíciója: 1. legalább 30% agyagtartalom az egész szintben; és 2. ék alakú szerkezeti elemek, melyek a függőlegessel 10° -60° közötti szöget zárnak be; és 3. egymást metsző csúszási tükrök; és 4. legalább 25 cm vastagság.
42
A Vertisolok a WRB 2006-os kiadásában egy új referencia csoport, a Technosol-ok bevezetésének köszönhetően a határozó kulcsban eggyel hátrébb kerülve, a hatodik referencia csoportként kerültek meghatározásra (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006). Definíciójuk lényegében nem változott, az egyedüli módosítás a legalább 30% agyagfrakciót tartalmazó réteg vastagságának meghatározásában történt. A 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkező réteg vastagságára vonatkozó kritérium az 1998-as kulcsban szereplő szigorúbb, a „felszíntől 1 méterig végig” helyett a 2006-os kulcsban a „felszíntől a vertic szintig” kritériumra módosult, melynek oka, hogy számos helyen dokumentáltak olyan talajokat, melyek a Vertisolok minden követelményét kielégítették, az 1m mélységig végig 30% agyagfrakció kivételével. Változások a WRB Vertisol osztályozás második, minősítő szintjén A WRB 1994-es „vázlata” (SPAARGAREN, 1994b) nyolc, kulcs által meghatározott talajegységet definiált a Vertisol fő talaj csoport osztályozásának második szintjén. A WRB kidolgozásához kiindulási alapként szolgáló „Revised Legend”-hez (FAO, 1988a) képest előrelépés a talaj alegységek számának növekedése, azonban néhány definíció és határérték megváltoztatását (pl. dystric), egyes alegységek törlését (pl. pellic) ill. kihagyását (pl. hidromorf Vertisolok) nem kellő mértékben alapozták meg, így a rendszer fejlesztése és harmonizálása továbbra is szükséges maradt. 13. táblázat. WRB Vertisol osztályozás második szintjének kategóriáiban, és prioritási sorrendjében bekövetkező változások 1994 és 1998 között 1994 Elkülönítés Talajegység alapja Thionic
1998 Elkülönítés Minősítő alapja Thionic
Salic
Salic
Sodic
Felhalmozódási folyamatok
Natric
Gypsic
Gypsic
Calcic
Duric
Dystric
B%
Calcic
Chromic
Szín
Alic
Haplic
„Tipikus”
Gypsiric
Felhalmozódási folyamatok
Pellic
Szín
Grumic Mazic
Felszíni jellemzők
Chromic
Szín
Mesothrophic B% Felhalmozódási Hyposodic folyamatok Eutric B% Haplic
„Tipikus”
A WRB 1994-es „vázlatához” képest az első kiadásban a minősítők száma jelentősen megnőtt, lehetővé téve a Vertisolok változatosságának pontosabb jellemzését (13. táblázat).
43
Érdekesség azonban, hogy bár a Soil Taxonomy fejlesztése során jelentős erőfeszítéseket tettek a hidromorf Vertisolok felmérésére, követelményrendszerének kidolgozására majd újbóli bevezetésére az osztályozás magasabb, második szintjén (SOIL SURVEY STAFF, 1992), a WRB kidolgozása során a Vertisolok esetében továbbra sem határoztak meg vízhatást jelző minősítő(ke)t. A sötét felszíni szintet jelző pellic viszont (újból) megjelent a minősítők között, és a kilúgzott, alacsony bázistelítettségű Vertisolok jellemzésére a dystric helyett egy új minősítő, a mesothrophic került bevezetésre. A WRB 2006-os kiadásában az osztályozás alacsonyabb szintjein a minősítők száma 16-ról 27-re nőtt, melyek közül 13 a Vertisolokra tipikusan jellemző, vagy átmeneti tulajdonságokat jelző ún. előtag-, 14 pedig az egyéb tulajdonságok jelzésére szolgáló ún. utótag minősítőként került meghatározásra (14. táblázat). A minősítők számának jelentős megnövekedésére a WRB munkacsoport által begyűjtött információk és javaslatok alapján került sor, melyben a magyarországi hidromorf (gleyic és stagnic) Vertisolok dokumentálásával szerep jutott a Szent István Egyetem Talajtani Tanszékének is (SZEGI et al., 2004; MICHÉLI et al., 2005; FUCHS et al., 2005). A 2007-es javított WRB kiadásban az egyedüli változás két utótag minősítő módosítása: a hibásan feltüntetett manganesic javítása manganiferric-re (a definíció változatlan maradt), valamint a eutric cseréje a szigorúbb követelményekkel rendelkező (néhány rétegben 80% feletti bázistelítettséget előíró) hypereutric-ra. 14. táblázat. WRB Vertisol osztályozás elő- és utótag minősítői 2006-tól (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006; 2007) 2006; 2007 Előtag minősítő Grumic Mazic
Elkülönítés alapja Felszíni jellemzők
Utótag minősítő Thionic Albic
Technic
Mesterséges anyag
Manganesic
Endoleptic
Sekély kőzet
Ferric
Salic
Felhalmozódás
Gypsiric
Gleyic
Talajvízglej
Calcaric
Sodic
Felhalmozódás
Humic
Stagnic
Pangóvízglej
Hyposalic
Mollic
Felszíni szint
Hyposodic
Gypsic Duric
Felhalmozódási folyamatok
Calcic Haplic
Mesotrophic Eutric Pellic
„Tipikus”
Elkülönítés alapja
Chromic Novic
Felhalmozódási folyamatok
Bázistelítettség Szín Új talajanyag
A WRB 2010-es, kis méretarányú térképek jelmagyarázatainak elkészítéséhez kiadott kiegészítésében a Vertisolok fő térképezési minősítőinek összeállításakor figyelembe vették a minősítő által jelzett talajtulajdonság jelentőségét a különböző környezeti, vagy gazdálkodási viszonyok jelzésében, a meghatározásához szükséges adatok hozzáférhetőségét,
44
térképezhetőségét, és a FAO-UNESCO, ill. más osztályozási rendszerekben (elsősorban a Soil Taxonomy-ban) betöltött szerepét is. Mindezek alapján a szikesedést, és más könnyen oldható sók felhalmozódását, valamint a felszíni szint sötét, ill. vörös színét jelző minősítők kerültek a Vertisolok fő térképezési minősítői közé (15. táblázat). 15. táblázat. A kis méretarányú térképek jelmagyarázatához ajánlott Vertisolok fő - (main -) és opcionális térképezési minősítők (optional map unit qualifiers)8 Fő térképezési minősítők Sodic Salic Gypsic
Opcionális térképezési minősítők Albic
Elkülönítés alapja
Calcaric
Felhalmozódási folyamatok
Duric
Elkülönítés alapja
Felhalmozódási folyamatok
Petroduric
Ferric
Petrocalcic/Calcic
Endoleptic
Sekély kőzet
Gleyic
Talajvízglej
Grumic
Felszíni jellemzők
Gypsiric
Felhalmozódási folyamatok
Pellic Chromic Haplic
Szín „Tipikus”
Humic Hypereutric Hyposalic Hyposodic
Bázistelítettség Felhalmozódási folyamatok
Manganiferric Mazic
Felszíni jellemzők
Mesotrophic
Bázistelítettség
Mollic
Felszíni szint
Novic
Új talajanyag
Stagnic
Pangóvízglej
Technic
Mesterséges anyag
Thionic
Felhalmozódás
Változások a Vertic tulajdonságok jelezésében más WRB referencia csoportok esetén A WRB 1994-es vázlatában, és 1998-as első kiadásában más referencia csoportok esetében a duzzadó-zsugorodó talajtulajdonságok jelzésére az esetben volt lehetőség, amennyiben a talaj kielégített a vertic szint diagnosztikus követelményeit, a „vertic” talajegység/minősítő segítségével. A 2006-os kiadásól kezdődően a duzzadó-zsugorodó tulajdonságokkal rendelkező, más referencia csoportba tartozó, de a Vertisolok fele átmenetet mutató talajok jellemzésére egy új diagnosztikus talajtulajdonság, az ún. vertic tulajdonság került bevezetésre. A vertic tulajdonság esetén a talajok legalább 30% agyagtartalommal rendelkeznek egy 15 cm, vagy annál vastagabb rétegben, és csúszási tükreik vagy ék alakú szerkezeti elemeik, és/vagy időszakosan nyíló-záródó, legalább 1 cm széles repedéseik vannak, vagy a COLE értékük nagyobb 0,06-nál a felszíntől számított 1 méteres réteg átlagában. 8
A minősítők definíciói megegyeznek a WRB 2007-es kiadásában közöltekkel
45
2.4.5. Az új ausztrál talajosztályozás A nemzetközi Vertisol osztályozás áttekintésének fontos része az ausztrál talajosztályozás bemutatása is, hiszen a világ három legnagyobb Vertisol kiterjedéssel rendelkező országa, Ausztrália (80 millió ha), India (73 millió ha), és Szudán (50 millió ha) közül egyedül Ausztrália rendelkezik saját, nemzeti talajosztályozási rendszerrel. A jelentős területi kiterjedés mellett Ausztrália különleges helyzetét erősíti, hogy a kontinens elszigeteltségének és speciális talajképződési viszonyainak köszönhetően igen különböző tulajdonságokkal jellemezhető, nagyfokú változatosságot mutató Vertisolok fejlődtek, melyek egy része nem is található meg más kontinensen (ISBELL, 1991). A jelenlegi ausztrál talajosztályozási rendszer több évtizedes adatgyűjtés és feldolgozás, ill. a korábban használatban levő rendszerek (pl. Handbook of Australian Soils, és az ún. Factual Key) hibáinak és hiányosságainak számbavétele után került kidolgozásra. A rendszer első kiadása 1996-ban (ISBELL, 1996), kisebb javításokat tartalmazó második kiadása 2002-ben (ISBELL, 2002) jelent meg. Az új rendszer szerkezeti felépítését tekintve a US Soil Taxonomy-ra épül, így ahhoz hasonlóan az új ausztrál osztályozást is hat hierarchikus szint alkotja: a rend (order), alrend (suborder), főcsoport (great group), alcsoport (subgroup), család (family) és a sorozat (series). Az egyes osztályozási szinteket alkotó talajok típusai, azok száma, és a talajtípusok osztályozása tekintetében azonban lényeges eltérések tapasztalhatóak a US Soil Taxonomyhoz képest – melyet nagyrészt a két kontinens eltérő talajviszonyai, és az egyes talajtípusok eltérő jelentősége (területi kiterjedése) eredményez. A rendszer egyik fő jellemzője, hogy nagyrészt terepen meghatározható, és döntően morfológiai diagnosztikákat alkalmaz, és a kevés szükséges analitikai vizsgálat egy része is terepen elvégezhető (pl. pH vizsgálat terepi pH mérő alkalmazásával). Az új rendszer az osztályozás első szintjén 14 rendet (order) határoz meg, terepi talajtulajdonságok (jellemző szelvényfelépítés, diagnosztikus szint vagy tulajdonság jelenléte, vagy vízháztartás) alapján. Az alrendek (suborder) szín, karbonát tartalom, vagy egy további diagnosztikus szint vagy tulajdonság jelenléte, míg a főcsoportok (great group) és alcsoportok (subgroup) további diagnosztikus jellemzők alapján kerülnek elkülönítésre. A családot (family) számszerű kritériumok (pl. durva vázrész tartalom) határozzák meg, melyekhez az osztályozás hatodik szintjén sorozatok (series) kapcsolódnak. 2.4.5.1. A Vertisolok osztályozása az új ausztrál talajosztályozási rendszerben (2002) A Vertisolok Ausztrália területének több mint 15%-át borítják (ISBELL, 1996), jelentős részük mezőgazdasági hasznosítás alatt áll - így jelentőségükhöz mérten nagy hangsúlyt fektettek osztályozásuk kidolgozására az új rendszer kialakítása során. Mivel nagy területi kiterjedésük mellett tulajdonságaikat tekintve is igen nagy változatosságot mutatnak, az osztályozás alacsonyabb szintjein nagyszámú taxonómiai kategória került meghatározásra. A Vertisolok „Vertosol” néven az osztályozó kulcs negyedik tagjaként kerülnek meghatározásra, agyagtartalom és morfológiai bélyegek 9 alapján. Az agyagtartalomra vonatkozó követelmény a nemzetközi rendszereknél szigorúbb, 30 helyett 35%, amely az egész szolumra végig vonatkozik. Mivel a Vertosols-ok meghatározásakor diagnosztikus morfológiai bélyegek (repedések, csúszási tükrök, lencse alakú szerkezeti elemek) csak bizonyos nedvességi állapot mellett láthatóak, a definíció kiegészítésként egy megjegyzést is tartalmaz, melyben lehetőség szerint 9
Ha nem túl nedves, a legtöbb évben időszakosan legalább 5 mm széles, a felszínig, vagy a szántott réteg aljáig nyíló repedésekkel rendelkezik, mulcs rétege, vagy vékony felszíni kérge van, és a szolum valamely mélységében csúszási tükrökkel, és/vagy lencse alakú szerkezeti elemekkel rendelkezik.
46
javasolják a duzzadó-zsugorodó tulajdonságok más módszerrel (pl. plaszticitási index, lineáris nyújthatóság) való alátámasztását is. Az osztályozás második szintjén vízhatás, ill. a Munsell skála alapján generalizált színosztályok alapján történik az alrendek (suborder) elkülönítése (16. táblázat). A szín kritériumként történő alkalmazása gyakorlatilag azt az ausztrál hagyományt követi, amely a sötét színű (magasabb agyag és szmektit tartalmú) és termékenyebb Vertisolokat az osztályozás magasabb szintjén különítette, és különíti el. A többi szín-osztály meghatározásakor is a már a Factual Key-ben is alkalmazott szín kategóriákat vették alapul, a definíciók pontosításához pedig az ausztrál talajadatbázis kiértékelése során nyert adatokat használták fel. 16. táblázat. Az ausztrál Vertosol osztályozás második (alrend) és harmadik (főcsoport) szintjének kategóriái, és elkülönítésük alapja (ISBELL, 2002) Alrend (suborder) Aquic
Elkülönítés alapja vízhatás
Red Brown Yellow Grey
Főcsoport (great group)
Elkülönítés alapja
Self-mulching
a felszín, vagy a felszíni talajszint tulajdonságai alapján
Epipedal Munsell skála alapján generalizált színosztályok
Crusty Massive
Black
A főcsoportok (great group) a felszín, vagy a felszíni talajszint tulajdonságai alapján kerülnek meghatározásra (16. táblázat). A szerzők kiemelik, hogy a felsorolt felszíni jellemzők szántás, vagy taposás mellett is újraképződnek, így a szükséges diagnosztikák bolygatás mellett is meghatározhatóak. Az osztályozás negyedik, alcsoport (subgroup) szintjei 10 só-, karbonát-, és/vagy gipsz felhalmozódás, cementált (mész, szilika) padok jelenléte, kicserélhető nátrium százalék (ESP), talajsavanyúság (pH), kilúgzott A2 szint és (glejes) márványozottság alapján kerülnek meghatározásra, határozó kulcs segítségével – melynek hátránya, hogy néhány tulajdonságegyüttes kifejezését nem teszi lehetővé, hiszen az ausztrál Vertisolokra jellemző változatos, nagyszámú tulajdonság előfordulása esetében a kombinációs lehetőségek számát a kulcs használata korlátozza. A Vertosol osztályozás család (family) szintjén pedig a következő tulajdonságok jelzésére van lehetőség: Agyagtartalom a felső 0,1 m-ben (kivéve a felszíni kérges talajszinteket), maximum agyagtartalom a B szintben, a felszín és az A1 szint durva vázrész tartalma, és a talaj mélysége.
10
Salic; Sulfuric; Sulfidic; Duric; Petrocalcic; Episodic-Gypsic; Gypsic; Episodic-Epiacidic; EpisodicEndoacidic; Episodic-Epicalcareous; Episodic-Endocalcareous; Episodic; Epihypersodic-Epiacidic; Epihypersodic-Endoacidic; Epiacidic-Mottled; Epiacidic; Epicalcareous-Endoacidic; EpicalcareousEpihypersodic; Epihypersodic-Endocalcareous; Epihypersodic; Epicalcareous-Endohypersodic; Epicalcareous; Endoacidic-Mottled; Endoacidic; Endocalcareous-Endohypersodic; Endohypersodic; Endocalcareous-Mottled; Endocalcareous; Magnesic; Bleached; Haplic
47
2.4.6. A francia talajosztályozás A francia talajosztályozási rendszerek jelentőségét az adja, hogy kialakításukkor széleskörű, a világ minden táján való felhasználhatóságra törekedtek - így már a "Commission de Pedologie et de Cartographic des sols" (CPCS, 1967) elnevezésű, 1963-67 között kidolgozott francia talajosztályozási rendszert is Franciaország mellett számos trópusi országban, az egykori francia gyarmatok (különösen Nyugat-Afrika) területén is alkalmazták. A jelenleg érvényben lévő rendszer, az ún. Referentiel Pedologique a CPCS fejlesztése és korszerűsítése érdekében került kidolgozásra. Az RP első vázlata 1987-ben, továbbfejlesztett, harmadik változata pedig 1990-ben, a kyoto-i 14. Talajtani Világkongresszuson került bemutatásra (BAIZE & GIRARD, 1990). 1993-ban egy átdolgozott, Európa talajainak osztályozására alkalmas kiadás, majd 1995-ben egy újabb, a világ talajainak osztályozását célzó kiadás jelent meg – ez utóbbi 1998-tól angol nyelven (AFES, 1998) is elérhető. Az új rendszer hű maradt a francia morfogenetikus szemlélethez, de a hierarchikus megközelítést elvetették, és az osztályozás tárgyaként háromdimenziós természetes talajtesteket, ún. talajtakarókat („couverture pédologique”) határoztak meg. A hierarchia elvetése lényeges változásokat hozott az osztályozásban, amely ezáltal nagyobb szabadságot biztosít a talajok leírása során. A flexibilitást segíti elő a rendszer szerkezete is, amely két szintből épül fel, az ún. „referenciákból” és „típusokból”. A jelenleg 102 db referencia meghatározott sorrendben felépülő ún. referencia szintek által került definiálásra, míg a típusok a referenciák minősítőkkel történő további jellemzését szolgálják. A referenciákat felépítő ún. „referencia szinteket” számszerű, diagnosztikus kritériumokkal határozták meg, alkalmazásuk azonban jelentősen eltér a Soil Taxonomy-ban, vagy a WRBban megszokottól. A francia rendszerben a számszerű kritériumok csak arra szolgálnak, hogy a referencia szint „központi koncepciójának” jobb megértését segítsék elő - így ha az adott talajszint nem felel meg teljesen a referencia szint minden kritériumának, de közel helyezkedik el a definíciójában megfogalmazott „központi koncepcióhoz”, a talajszint még megfeleltethető az adott referencia szintnek. Ezáltal a francia rendszer diagnosztikus kritériumai egyfajta puffer zónával rendelkeznek, amely lehetővé teszi a hasonló, csak kis eltéréseket mutató talajszintekből felépülő talajok azonos osztályozási egységbe, „referenciába” sorolását (KRASILNIKOV & ARNOLD, 2009). A referenciák további jellemzésére jelenleg 235 minősítő áll rendelkezésre, melyek teljesen szabadon, számuk, és a létrehozott kombinációk korlátozása nélkül felhasználhatóak. A referenciák nagy számából (102 db) adódó problémák kiküszöbölésére, és a rendszer könnyebb kezelhetősége érdekében a hasonló tulajdonságokkal rendelkező referenciák összevonásra kerültek. Az e módon létrejövő, a „referenciák főbb csoportjai” ("grands ensembles de references") elnevezésű kategória nem osztályozási egység, nincs hierarchiai jelentősége, és megalkotása csak gyakorlati célokat szolgált. A jelenlegi RP 30 fő referencia csoportot különít el. 2.4.6.1. Vertisolok a Referentiel Pedologique osztályozási rendszerében A Vertisolok a fő referencia csoportok egyikei a Referentiel Pedologique rendszerében. Elkülönítésük a vertic tulajdonságokkal rendelkező szintek ("horizons vertiques") jelenléte alapján történik. A vertic szintek közös jellemzői: a földesrész agyagtartalma legalább 40% (gyakran jelentősen több), melyben a duzzadó, leggyakrabban szmektites agyagásványösszetétel dominál. Jelentős duzzadó-zsugorodó képesség, szárazon mély repedések és jól fejlett szemcsés, hasábos vagy ék alakú szerkezeti elemek, míg nedvesen plaszticitás és gyenge vízvezető képesség jellemzi. A kationcsere kapacitása nagy (általában 30 és 80 cmol+/kg
48
között), az adszorpciós komplex főleg Ca2+-al és Mg2+-al telített. Térfogattömege nagy (1,5 és 1,8 g/cm3 között), pórustérfogata kicsi. A felszíni, vertic tulajdonságokkal rendelkező szinteket (jelzése: „v”) természetes növényborítottság jelenléte (Av szint), ill. szántóföldi művelésbe vonás (LAv vagy Lv szint) következtében kialakuló tulajdonságok, elsősorban a szervesanyag tartalom és szerkezet szerint; míg a felszínalatti vertic tulajdonságokkal rendelkező szinteket (SV és V szint) elsősorban szerkezet alapján különíti el. A Vertisolok, mint fő referencia csoport Av vagy LAv vagy Lv/SV/V diagnosztikus szintfelépítéssel rendelkeznek, ahol az SV, vagy 1m-en belül megjelenő V szintek jelenléte követelmény. A Vertisolokon belül 4 referencia került elkülönítésre: Lithovertisols: helyben málló bázikus kőzeteken, általában lejtős területeken fejlődnek, felszíni szintjük kilúgzott. Topovertisols: mélyfekvésű területeken fejlődő, általában talajvízhatás alatt álló Vertisolok. Paravertisols hapliques: Olyan Vertisolok, melyek felszíni szintje 40%-nál kevesebb agyagot tartalmaz, és nem rendelkezik többé vertic tulajdonságokkal. Kialakulásuk trópusi területeken jellemző, ahol csapadék évi mennyisége meghaladja az 1m-ert. Fejlődésüket tekintve más talajtípusok (Planosols, Sodisols) felé átmenetet mutató Vertisolok. Paravertisols planosoliques: Olyan Vertisolok, melyek felszíni szintje 40%-nál kevesebb agyagot tartalmaz, és nem rendelkezik többé vertic tulajdonságokkal. A felszíni szint alatt vékony, de könnyen felismerhető, az alsó SV szint fele éles átmenetet mutató kilúgzási (E vagy Eg) szint jelenléte jellemzi, melyben fehér, kilúgzott porbevonatok láthatóak – az agyagásványok geokémiai lebomlását jelezve. Elterjedésük nedves trópusi, vagy szubtrópusi területeken jellemző, ahol a csapadék évi mennyisége meghaladja az 1m-t, és a száraz évszak hossza legalább 6 hónap. A „Vertic Planosols typiques” felé átmenetet mutató Vertisolok. A Vertisolokban leggyakrabban alkalmazott minősítők a szolum mélysége, só-, gipsz-, karbonát felhalmozódás, az adszorbeált kationok minősége, a szolum topográfiai elhelyezkedése, színe, ill. a gilgai mikrodomborzat jelenléte alapján kerültek meghatározásra. Más referenciák és a Vertisolok közötti átmenet a „vertic” (a szolumban néhány mély talajszint vertic tulajdonságokkal rendelkezik, de a talaj nem elégíti ki a Vertisolok követelményeit) és „bathyvertic” (a szolum 100 cm-nél mélyebben elhelyezkedő, tipikus V szinttel rendelkezik) minősítők alkalmazásával jelezhető. 2.4.7. Vertisolok és osztályozásuk az Európai Unióban Az Európa Talajadatbázis (European Soil Database) felhasználásával készült, az „Európai Unió talajai” c. kiadvány (TÓTH et al., 2008) alapján a Vertisolok több mint 36 000 km2-ert, az Európai Unió területének 0,88%-át borítják (14. ábra). Elterjedésük főleg az Unió déli tagállamaiban jellemző. A FAO-UNESCO (1974) rendszerének módosított nevezéktana alapján a kiadvány Pellic- (60%), Chromic- (35%), és Haplic (5%) Vertisolokat különít el az osztályozás második szintjén. A Chromic Vertisolok a Mediterránium és a Balkán országaiban, a Haplic Vertisolok Cipruson és Olaszországban, míg a Pellic Vertisolok minden Vertisol elterjedéssel rendelkező országban széleskörűen elterjedtek - de Magyarországon, Romániában és Bulgáriában a legjellemezőbbek (TÓTH et al., 2008).
49
Az 14. ábrán látható, Vertsiol elterjedéssel rendelkező EU tagországok közül a saját, nemzeti talajosztályozási rendszerrel rendelkező országok listája, és a Vertisolok helyi elnevezése a következő: cseh talajosztályozási rendszer: Vertisoly szlovák talajosztályozási rendszer: Smonitza román talajosztályozási rendszer: Vertosols bulgár talajosztályozási rendszer: Smolnitzy francia talajosztályozási rendszer: Vertisols
14. ábra. A Vertisolok földrajzi elterjedése az Európai Unióban (Forrás: TÓTH et al., 2008)
50
3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A referencia szelvények kiválasztásának módszere A kutatásom célkitűzéseinek megfelelően referencia szelvényeim a hazai nagy duzzadó agyagtartalommal jellemezhető talajtípusok közül kerültek kiválasztásra. A szelvények kiválasztását a rendelkezésre álló irodalmi és térképi adatok begyűjtése és feldolgozása előzte meg, melynek részleteit az „Irodalmi áttekintés” c. 2. fejezetben ismertettem. A referenciaszelvények végleges kiválasztása az alábbi szempontok figyelembevételével történt: nagy duzzadó agyagtartalommal érintett meghatározó hazai talajtípusok bevonása, különböző eredetű, nagy agyagtartalmú talajképző kőzetek, eltérő topográfiai pozíciók, és változatos területi előfordulás bemutatása. 3.1.1. A vizsgálatba vonható talajtípusok, és leválogatásuk módszere A vizsgálatba vonható talajtípusok leválogatását a hazánkban meghatározó, talajosztályozás tárgyú irodalmak leírásai alapján végeztem el. Az agyagtartalom megjelenését az egyes osztályozási egységek típus, altípus és változat szintjeinek leírásaiban (SZABOLCS, 1966; STEFANOVITS, 1999), a megadott lehetséges talajképző kőzetek között, és a jellemző szelvényleírásokban (SZABOLCS, 1966) vizsgáltam, dokumentumelemzés módszerével. 17. táblázat. A vizsgálatba vonható talajtípusok Főtípus
Típus
Kőzethatású talajok
Rendzina talajok, Fekete nyiroktalajok
Barna erdőtalajok
Karbonátmaradványos BET, Csernozjom BET, Barnaföldek, Agyagbemosódásos BET, Podzolos BET, Pangóvizes BET
Csernozjom talajok
Erdőmaradványos csernozjom11, Öntés/terasz csernozjomok, Kilúgzott csernozjom talajok, Mészlepedékes csernozjom talajok, Réti csernozjom talajok
Szikes talajok
Szoloncsák-szolonyec talajok, Réti szolonyec talajok, Sztyeppesedő réti szolonyec talajok, Másodlagosan elszikesedett talajok
Réti talajok
Szoloncsákos réti talajok, Szolonyeces réti talajok, Típusos réti talaj, Öntés réti talajok, Lápos réti talajok, Csernozjom réti talajok
Láptalajok
Lecsapolt és telkesített rétláp talajok, Nyers öntéstalajok
Öntés- és lejtőhordalék talajok Humuszos öntéstalajok, Lejtőhordalék talajok
Az agyag valamilyen módon történő megjelenésére utaló leírást tartalmazó 32 talajtípus közül (2.3.8 fejezet) az alábbi öt talajtípus további vizsgálatától tekintettem el e talajok egyéb jellemező tulajdonságai alapján: Kovárványos barna erdőtalaj – homokos szöveten kialakuló talajtípus esetében nem várható a duzzadási-zsugorodási folyamatok kialakulása
11
A típus a Stefanovits (1999) féle tankönyvben nem szerepel
51
Mohaláp és rétláp talajok – az év nagy részében víztelített állapotuk miatt agyagos altalaj esetében sem várható a duzzadási-zsugorodási folyamatok kialakulása Szoloncsák – a talajvízszint felszíntől számított 1 m-en belül helyezkedik el, így a talajtípus az év nagy részében víztelített, nem várható a duzzadási-zsugorodási folyamatok kialakulása Mocsári erdők talajai – a talajtípus kialakulásában az állandó vízbőség viszi az irányító szerepet, nem várható a duzzadási-zsugorodási folyamatok kialakulása. A leválogatás során végül 27 talajtípust használtam fel (17. táblázat). 3.1.2. A vizsgálatba vonható területek meghatározása A vizsgálatba vonható területek lehatárolását a rendelkezésre álló hazai irodalmakból gyűjtött információk (2.3 fejezet), és az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet által, a „Magyarország Agroökológiai Potenciáljának Felmérése” c. program keretében készített Agrotopográfiai térképsorozat (VÁRALLYAY et al., 1979; 1980) térinformatikai feldolgozásával létrehozott ún. AGROTOPO Adatbázisának felhasználásával végeztem el (15. ábra). Az AGROTOPO adatállományából (PÁSZTOR et al., 2012) a Stefanovits & Dombovári L-né (1985) által összeállított, a hazai talajok agyagásványtársulásainak 1:500 000-es méretarányú térképén alapuló agyagásvány összetétel állományokat, ill. az „Átnézetes Talajismereti Térképek” (az ún. „Kreybig-féle” 1:25 000-es méretarányú talajtérképek) felhasználásával készített, a talajok fizikai féleségét tartalmazó térinformatikai állományokat használtam fel.
±± Jelmagyarázat
0 25 50
0 25 50
100
100
150
150
Km 200
Km 200
Jelmagyarázat: Fizikai féleség agyag, Fizikai agyag, szmektitesféleség agyagásvány összetétel szmektites Fizikai féleség agyagos vályog,
agy
Fizikai agyag+agyagos vályo szmektitesféleség agyagásvány összetétel
15. ábra. Szmektites agyagásvány összetételű, és agyag, ill. agyagos vályog fizikai féleségű területek elterjedése Magyarországon az AGROTOPO adatbázis alapján
52
3.2. A referencia szelvények helyszíni felvételezésének módszere Referencia szelvényeim helyszíni felvételezése minden esetben nyitott talajszelvényben történt. A talajszelvények helyének meghatározását a térképi és irodalmi adatok feldolgozása, és terepbejárás előzte meg. A talajok helyszíni felvételezése során nemzetközileg elfogadott sztenderdek alapján dolgoztam. A talajok környezeti jellemzőinek és morfológiai tulajdonságainak leírása és kódolása, a genetikai talajszintek, és a genetikai talajszintekhez tartozó másodlagos tulajdonságok jelölése a FAO (2006) „Útmutató a talajok jellemzéséhez” c. kiadványában közölt ajánlások és egyezményes jelek felhasználásával történt. A felhasznált terepi jegyzőkönyvet az M4. melléklet mutatja be. A vizsgált talajszelvények helyzetét GPS-el rögzítettem, és WGS’84 koordináta-rendszerben adtam meg. A talajszelvények fejlődését meghatározó talajképző tényezők közül az alábbiakat rögzítettem: klíma: évi átlaghőmérséklet és csapadékmennyiség - a „Magyarország Kistájainak Katasztere” c. kiadvány (MAROSI & SOMOGYI, 1999) adatai alapján, talajvíz mélység, elöntés (gyakoriság, legutóbbi elöntés), domborzat & lejtő-viszonyok (domborzat, fekvés, lejtő%, lejtő alak), területhasználat & növényzet, talajképző kőzet. Feljegyeztem a szelvény környezetének felszíni jellemzőit: felszíni kőzetborítás (%), kőzetkibukkanások távolsága (m), durva vázrészek felszínborítása (%), felszíni durva vázrészek mérete (cm), erózió típusa, erózióval érintett terület (%), erózió mértéke, erózió aktivitása, felszíni repedések szélessége (cm), felszíni repedések távolsága (m), felszíni sókiválás (%), felszíni sókiválás vastagsága (mm). A talajszelvények terepi leírásakor az elkülönített genetikai szinteket az alábbi morfológiai tulajdonságokkal jellemeztem: száraz és nedves szín (MUNSELL SOIL COLOUR CHARTS, 1990), fizikai talajféleség, talajszerkezet, cementáltság, tömődöttség, konzisztencia (tapadósság és képlékenység), szénsavas mésztartalom (pezsgés intenzitása 10%-os HCl-es csepegtetést követően) indikátorral becsült kémhatás, kiválások, konkréciók, és bevonatok (%) redox viszonyok (α,α dipyridyl reakció) (durva) vázrészek (%), 53
gyökérzet (%), biológiai aktivitás szintek és/vagy rétegek közötti átmenet. A disszertációban látható fényképek (amennyiben az külön nem jelölt) saját felvételek. 3.3. A talajminták gyűjtésének és laboratóriumi vizsgálatának módszerei A vizsgált talajszelvények letisztított homlokfalából, a helyszíni talajszelvény leírást követően a meghatározott genetikai talajszintekből, alulról felfelé haladva, bolygatott (1-1,5 kg) és bolygatatlan (szintenként 2db) talajmintákat gyűjtöttem a szükséges laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséhez. A bolygatatlan minták gyűjtése Eijkelkamp bolygatatlan mintavevővel történt. A mintákat a megfelelő kód és mélységjelzés ellátása után simítózáras nejlonzacskókban szállítottam laboratóriumba. A vizsgálatra kiválasztott 18 db talajszelvény 65 db talajszintjéből bolygatott, és bolygatatlan talajminta került begyűjtésre és feldolgozásra. A bordogközi talajszelvények esetén (Vajdácska, Dorkó-tanya, Bodroghalom, Nagyrozvágy Szenna-tanya) a TIM adatbázis adatai kerültek felhasználásra. A talajminták a laboratóriumba szállítást követően szobahőmérsékleten száradtak, majd a gyökerek és egyéb növényi maradványok eltávolítása, és a talaj dörzsmozsárban való megtörése után 2 mm-es szitán átszitálásra kerültek. A talajminták fizikai és kémiai paramétereinek laboratóriumi vizsgálatára a Szent István Egyetem Talajtani és Agrokémiai Tanszékének laboratóriumában került sor. 3.3.1. A talajminták kémiai paramétereinek vizsgálata Vizsgálataim során az alábbi talajkémiai paramétereket vizsgáltam: Kémhatás [pH(H2O) és pH(KCl)]: 1:2,5 arányú talaj-desztillált víz, illetve talaj-1N KCl oldat elegyítésével készített szuszpenzióban elektrometriásan mért pH érték (MSZ–08–0206/2:1978; BUZÁS, 1988). Szénsavas mésztartalom (CaCO3%): A CaCO3 %-ban megadott mennyisége Scheibler-féle kalciméterrel, a talajmintákhoz adott 10%-os sósav hatására felszabaduló CO2 térfogata alapján került meghatározásra (MSZ–08–0206/2:1978; BUZÁS, 1988). Szervesanyag tartalom (SOM): A nemzetközileg elfogadott Walkley – Black módszere szerint (VAN REEUWIJK, 1995) a talaj szervesanyagában lévő szén nedves égetését követően a talajok szervesanyag tartalma = szerves szén%*1,72 egyenlet (STEFANOVITS et al., 1999) alapján került meghatározásra. Kationcsere kapacitás (T-érték): Módosított Mehlich eljárással, homokkal kevert talajoszlopon átszivárogtatott 8,15 pH értékre beállított BaCl2-os telítést követően, a talajoszlopon adszorbeált Ba2+ ionok CaCl2-vel történő lecserélése után, a lecserélt Ba2+ ionok jodometriás titrálásával meghatározott mennyisége alapján került meghatározásra (MSZ-08-0215:1978, BUZÁS, 1988) . Kicserélhető bázikus kationok (Ca, Mg, Na, K): Az számú szabvány alapján a kálcium és magnézium atomabszorpciós spektrofotométerrel, kálium és nátrium lángfotometriásan került meghatározásra (MSZ–08–0214/2:1978; BUZÁS, 1988). Bázistelítettség (B%): Kicserélhető bázikus kationok / T-érték *100 (STEFANOVITS et al., 1999). Elektromos vezetőképesség (EC): A képlékenység felső határáig telített talajpép elektromos vezetőképessége (MSZ-08-0206/2:1978; BUZÁS, 1988).
54
Összes vízoldható só (Σsó%): A képlékenység felső határáig telített talajpép elektromos vezetőképességéből számított vízoldható összessó-százalék (MSZ-080206/2:1978, BUZÁS, 1988).
3.3.2. A talajminták fizikai paramétereinek vizsgálata Vizsgálataim során az alábbi talajfizikai paramétereket vizsgáltam: Szemcseösszetétel: Az agyag, vályog és homok frakciók %-os mennyisége pipettás módszerrel (BUZÁS, 1993), a hazai (MSZ-08-0205:1978) szabványban rögzített Napirofoszfátos előkészítés után került sor. Térfogattömeg (BD): Ismert térfogatú, Eijkelkamp bolygatatlan mintavevővel gyűjtött bolygatatlan szerkezetű mintákon, szárítószekrényes eljárással került meghatározásra (BUZÁS, 1993). Arany-féle kötöttség: 100 g légszáraz talajra vonatkoztatott, a képlékenység felső határának eléréséhez szükséges vízmennyiség. Közvetetten a minta fizikai féleségéről biztosít információt (MSZ- 21470/51-83; BUZÁS, 1993). Lineáris nyújthatósági koefficiens (COLE - Coefficient of Linear Extensibility): A talajok zsugorodási-tágulási potenciálját bolygatott talajmintákból, telített és légszáraz talajpaszta-rudak élhosszának változásából határoztam meg (SCHSFFER & SINGER, 1976). A lineáris nyújthatósági koefficienst a bodrogközi talajmintákon (Vajdácska, Dorkó-tanya, Bodroghalom, Nagyrozvágy, Szenna Tanya talajszelvények) nem határoztam meg. 3.3.3. Kiegészítő vizsgálatok 3.3.3.1. A talajminták ásványtani és agyagásványtani összetételének vizsgálata A Szirák 1 és Szirák 2 jelű talajszelvények genetikai talajszintjeiből ásványtani és agyagásványtani összetétel vizsgálatra került sor. A talajok ásványtani és agyagásványtani vizsgálata röntgen-pordiffrakciós (XRD) módszerrel, az MTA Földtani és Geokémiai Intézet számítógépes vezérlésű és kiértékelésű PHILIPS PW 1710 készülékén történt, 45 kV csőfeszültség, 35 mA csőáram, grafit monokromátor és CuKα-sugárzás alkalmazásával. A felvételek 2-70 fok 2 Theta (az agyagfrakció vizsgálata a 2- 35 fok 2 Theta) tartományban készültek, 0,05 fok 2 Theta lépésközönként 1 mp-es beütési idővel. Az ásványos összetétel vizsgálata előtt a talajminták nem estek át a talajtani rutinvizsgálatban alkalmazott különféle előkezeléseken (pl. karbonátmentesítés, vastalanítás, szervesanyag-eltávolítás, kémiai úton történő diszpergálás stb.). A talajok félmennyiségi ásványos összetételét a talajok teljes dezorientált röntgendiffrakciós felvételéből becsülték, a Bárdossy (1966, 1980) által módosított Náray–Szabó & Péterné (1964) és Kálmán (1965) féle eljárást követve. A minták agyagásványos összetételének részletes vizsgálata desztillált vízben többször átmosott, diszpergált, 2 mm alatti szemcseméretű frakció üveglemezen történő ülepítése után lett meghatározva. A szuszpenzió közel azonos páratartalom mellett (30-35%) száradt. Az agyagminták etilén-glikolos és glicerines telítése a megfelelő szolvatáló anyag gőzében történt, 65 illetve 95 °C-on, 16 órán keresztül. A kaolinit-klorit elkülönítésének érdekében a minták 350 illetve 550 °C-os hőkezelésen estek át. A szmektit-vermikulit elkülönítés a Mg-telített és glicerinnel kezelt mintákon történt. A szmektitcsoporton belül a montmorillonit-beidellit szétválasztásához a Green-Kelly (1953) tesztet, a szmektitek rétegtöltésének becsléséhez pedig K-telítést alkalmaztuk. A kationtelítések 1 M KCl, 1 M LiCl illetve 0,5 M MgCl2 oldatokkal történtek. Az egyes agyagásványfajták meghatározása a Thorez (1976), illetve Dixon (1989) által összefoglalt módszerek és a talajokban előforduló ásványok adatai alapján történt. 55
3.3.3.2. Elektronmikroszkópos felvételek A Kisújszállás jelű talajszelvény ABcilg (20-55 cm), Bikl (55-95 cm) talajszintjeiből gyűjtött bolygatatlan talajmintákon elektronmikroszkópos (Scanning Electron Microscope, SEM) vizsgálatára került sor. A felvételek Hitachi S-4700 típusú téremissziós pásztázó elektronmikroszkóppal készültek a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának Elektronmikroszkóp Laboratóriumában (16. ábra). A felvételek eredeti, bolygatatlan szerkezetű mintákról készültek, montírozó korongon való beágyazás után, arany-palládium fedőréteg segítségével (17. ábra).
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
16. ábra. Hitachi S-4700 típusú téremissziós pásztázó elektronmikroszkóp
17. ábra. Montírozó korongon beágyazott eredeti szerkezetű talajminták
3.3.3.3. Archeomalakológiai vizsgálatok A sziráki talajszelvények fejlődésének értelmezésénél lehetőségem volt archeomalakológiai vizsgálatok eredményeinek bevonására is. A sziráki 1-es szelvény talajképző kőzetéből gyűjtött üledékminták előkészítése szárítást követően 10%-os hidrogénperoxidos roncsolással történt, majd a malakológiai anyag kiválogatására nedves szitálással került sor. Az alkalmazott szitasorozat legkisebb lyukátmérőjű tagja 0,8 mm-es volt. A kiválogatott anyagok archeomalakológiai vizsgálata különböző héjparaméterek, szerkezeti és díszítőelemek alapján történt. A Mollusca fauna rendszertani feldolgozását és az eredmények értelmezését Dr. Krolopp Endre a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének címzetes egyetemi docense, a földtudományok kandidátusa végezte el 2005-ben. 3.4. A referencia szelvények osztályozása A talajok osztályozását a hazai genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszer, és a nemzetközileg egyik legelterjedtebb osztályozási rendszer, a nemzetközi talajkorrelációs rendszerként meghatározott Világ Talaj Referencia Bázis (WRB) (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006; 2007) szerint, terepi és laboratóriumi adatok alapján végeztem el. Genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszerünkben az osztályozási egységek elhatárolása alapja a talajban felismerhető morfológiai bélyegek segítségével megállapított folyamattársulás (STEFANOVITS, 1999). Referenciaszelvényeim hazai rendszer szerinti besorolása a talajok képződését irányító talajképző tényezők és folyamatok meghatározását követően, a rendelkezésre álló útmutatók (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1989; STEFANOVITS, 1999) alapján történt. A WRB szerinti besorolás a diagnosztikai kategóriák meghatározását követően, határozó kulcs alapján történt. 56
3.5. Numerikus vizsgálatok 3.5.1. Taxonómiai távolság számítás A hagyományos, genetikai szemléletű rendszerek értékelésében, és a modern osztályázási rendszerek kidolgozásában gyakori a numerikus módszerek felhasználása. Ennek első talajosztályozási célú alkalmazása Hole és Hironaka (1960) nevéhez fűződik, melyet számos tanulmány követett a témában (BIDWELL & HOLE, 1964a,b; SARKAR et al., 1966; MCBRATNEY et al., 2000), elsősorban helyi adatokra alapozva, korlátozott kiterjeszthetőséggel. A taxonómiai távolságszámítás módszerét Minasny és McBratney (2007, 2009) az ausztrál osztályozás, majd a WRB (World Reference Base for Soil Resources) rendszerére alkalmazta az egyes egységek pedológiai tartalmának összehasonlítására. Az ausztrál talajok esetében számításaikat valós talajadatokkal végezték, a WRB esetében pedig a referenciacsoportokat 21 olyan, ún. elkülönítő tulajdonság alapján kódolták, melyek a jellemző talajképző tényezők, illetve folyamatok nyomán alakultak ki, és így döntően meghatározták a referenciacsoportok egymástól való elkülönülését. Az ún. „koncepció alapú” taxonómiai távolság számítási módszer során minden egyes referenciacsoport esetében a lehetségesen előforduló „meghatározó” tulajdonságot „1” értékkel, míg az elő nem forduló tulajdonságot „0” értékkel kódolták, így lehetővé téve a taxonómiai távolságok numerikus számítását. A módszert Láng és munkatársai (2010), illetve Waltner és munkatársai (2010) fejlesztették tovább, és nemzetközi korrelációs vizsgálatokra alkalmazták. Láng és munkatársai (2012) az elkülönítő tulajdonságok kódolása mellett azok számszerűsített, valós talajadatokból meghatározott ún. centroidjai alapján számított („centroid alapú”) taxonómiai távolságok használatát is sikeresen felhasználták korrelációs vizsgálataik során. Disszertációmban a referencia szelvényeimnek a nemzetközi korrelációs osztályozási rendszer, a WRB Referencia csoportjaihoz való viszonyát vizsgáltam, a centroid alapú taxonómiai távolság módszerével. A WRB Referencia csoportok centroidjainak kiszámításához a WISE (3.1) nemzetközi adatbázis került felhasználásra, amely 10 252 db talajszelvény 47 834 szintjének adatait tartalmazza (BATJES, 2008; BATJES, 2009). Az adatbázis a talajszelvényeket a WRB 2006-os kiadásában (IUSS WORKING GROUP WRB, 2006) meghatározott 32 Referencia csoportba sorolja be. A 32 Referencia csoportból kettőt az adatbázis eleve nem tartalmaz (Technosols, Stagnosols), további tíz (Acrisols, Albeluvisols, Andosols, Cryosolos, Durisols, Ferralsols, Gypsisols, Lixisols és Plinthosols) pedig hazánk környezeti viszonyai között nem fordul elő, így jelen vizsgálatba végül 20 WRB Referencia csoport adatai kerültek bevonásra. A vizsgált 19 12 referencia szelvény centroidjaihoz jelen disszertációban bemutatott saját adatokat használtam fel. A rendelkezésre álló talajadatok alapján 5 talajkémiai és 2 talajfizikai talajparamétert választottam ki a centroidok meghatározásához, a WRB Referencia csoportok elkülönítő tulajdonságainak számszerű kifejezése érdekében (18. táblázat). A WISE adatbázisban csak korlátozottan rendelkezésre álló morfológiai adatok következtében ilyen jellegű elkülönítő talajadatok bevonására nem volt lehetőségem.
12
A Szirák 1-es szelvény mikromélyedés és mikrokiemelkeéds pozíciója külön-külön szelvényként került a vizsgálatba
57
18. táblázat. A vizsgálatra kiválasztott talajparaméterek, és a segítségükkel kifejezhető talajképző tényezők és folyamatok az elkülönítő tulajdonságok kialakításához Talajparaméter pH (H2O) Bázistelítettség, B% (%) CaCO3 tartalom (%) Szerves C tartalom, OC (%) Kationcsere kapacitás, CEC (cmol/kg) Agyag tartalom (%) Homok tartalom (%)
Kifejezhető talajképző tényezők és folyamatok az elkülönítő tulajdonságok kialakításához csapadékos klíma, savanyú talajképző kőzet, kilúgzás, savanyodás, podzolosodás csapadékos klíma, savanyú talajképző kőzet, kilúgzás, savanyodás, podzolosodás Száraz, félszáraz klíma, karbonátfelhalmozódás Humuszosodás, szervesanyag felhalmozódás Mállás, agyagásvány összetétel Talajképző kőzet, agyagosodás, agyagbemosódás, agyagos szövet Talajképző kőzet, homokos szövet
agyagfelhalmozódás,
A centroidokat a WRB-ben alkalmazott mélységi határértékek figyelembevételével, az ásványi talajfelszíntől számítva, az egyes talajtípusok elkülönítését meghatározó talajtulajdonságokból, súlyozott átlag számítás segítségével hoztam létre. Az alkalmazott mélységi határértékek a következők voltak:
0-30 cm 30-100 cm 50-100 cm 0-100 cm
A pH (H2O) esetében továbbá centroidként meghatározásra került a legkisebb pH érték szelvényenként („pH_min”), a karbonáttartalom és az agyagtartalom esetében a legnagyobb CaCO3% ill. agyag% érték szelvényenként („CaCO3_max” és „Agyag_max”), a 15%-nál nagyobb karbonáttartalommal rendelkező szint felszíntől számított mélysége („Calcic mélység”), valamint az agyagtartalom esetében az „Agyag_max” és az „Agyag_0-30” hányadosával képzett ún. „Delta Agyag” (az agyagbemosódás kifejezése érdekében). Az alkalmazott centroidokat az 19. táblázat foglalja össze. 19. táblázat. A vizsgálatban alkalmazott centroidok pH_0-30
pH_30-100
pH_50-100
pH_0-100
pH_min
CaCO3_0-30
CaCO3_30-100
CaCO3_50-100
CaCO3_0-100
CaCO3_max Calcic mélység
OC_0-30
OC_30-100
OC_50-100
OC_0-100
CEC_0-30
CEC_30-100
CEC_50-100
CEC_0-100
B%_0-30
B%_30-100
B%_50-100
B%_0-100
Homok_0-30
Homok_30-100
Homok_50-100
Homok_0-100
Agyag_0-30
Agyag _30-100
Agyag _50-100
Agyag _0-100
Agyag_max Delta Agyag
Amennyiben egy talajtulajdonság megjelenési mélységére vonatkozó centroid számítás során az adott talajtulajdonságra az adatbázis nem tartalmazott adatot (vagyis a vizsgált tulajdonság nem jelent meg az adott szelvényben), 200 cm-es maximális mélység került bevezetésre. A 200 cm-es érték kiválasztása a WRB határozó kulcsban megjelenő legnagyobb mélység alapján történt. A taxonómiai távolságok kiszámítása a Minasny és munkatársai (2009) által is alkalmazott egyszerű euklideszi távolság felhasználásával, az R szoftvercsomag (R DEVELOPMENT CORE 58
TEAM, 2009) segítségével történt a centroidok normalizálását követően, az alábbi képlet szerint: d ij
xi x j T xi x j
ahol: dij = taxonómiai távolság i és j talajtípusok között, a (c×c) méretű D távolságmátrix eleme; c: a talajtípusok száma; x: a talajjellemzőkből képzett vektor A WISE adatbázisban tárolt, eltérő módszertannal meghatározott talajadatok okozta torzítást jelen vizsgálatban nem vettem figyelembe, így az eredmények ennek figyelembevételével értékelhetők. 3.5.2. A talajadatok numerikus jellemzése A referencia szelvények analitikai adatainak numerikus jellemzése során a szelvények átlagmélységének figyelembevételével a genetikai szintek eltérő vastagságából adódó torzítások kiküszöbölésére a felszíni 100 cm-es rétegben 20 cm-enként, 100-150 cm között 25 cm-enként súlyozott átlagok segítségével azonos vastagságú rétegeket hoztam létre. Mindezek alapján összesen 126 db réteg adatait vizsgáltam. A vizsgált alapstatisztikai paraméterek a következők: átlag (mean) szórás (standard deviation) minimum maximum terjedelem (range) medián (median) átlagérték hibája (std. error of mean) Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 15.0 programcsomag segítségével végeztem el. 3.5.3. A hazai nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalom és szervesanyag készlet eloszlásának vizsgálata a TIM adatbázis alapján A hazai nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalom és szervesanyag készlet eloszlásának vizsgálatát a hazai Talaj Információs és Monitoring Rendszer (TIM) adatai alapján végeztem el. A TIM egy olyan nemzeti talajvédelmi program, melynek célja, hogy felmérje és nyomonkövesse a talaj minőségében bekövetkező változásokat. Az alap kémiai, fizikai és biológiai vizsgálatokat 1992 óta végzik 1237 mintavételi ponton, a talaj genetikai szintjeiből gyűjtött talajmintákon (TIM, 1995; VÁRALLYAY et al., 2009). A mérőhálózat három megfigyelési pont típust foglal magába, az országos törzsmérő hálózatot (I), az erdészeti mérőpontokat (E), és speciális mérőhelyeket (S). Az alapállapot rögzítése érdekében az első évben igen széleskörű vizsgálatokra került sor. A vizsgálandó paraméterek egy, időben kis változékonyságot mutató részét csak az első évben határozták meg, míg más talajtulajdonságokat (időbeli változékonyságuktól függően) az évente, 3 vagy 6 évenként vizsgálják. 3.5.3.1. Felhasznált TIM pontok Vizsgálatom során kizártam az elemzésből azokat a mintavételi pontokat, ahol az adatok alapján 1 m-en belül kevesebb, mint három talajszint mintázása történt meg, vagy a szervesanyag tartalom nagyobb volt, mint 20% (szerves talajok).
59
Az 1237 TIM pontból végül 1131 szelvényt választottam ki a szervesanyag tartalom eloszlás vizsgálatára. A szervesanyag készlet meghatározásához a rendelkezésre álló térfogattömeg értékek alapján 976 szelvény volt alkalmas. A vizsgálatra kiválasztott TIM pontokat agyagtartalmuk alapján két csoportra osztottam: A legalább 1m-es mélységig minden szintjében 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkező szelvényeket „nagy agyagtartalmú” (NA), a fenti kritériumot nem kielégítő szelvényeket „kis agyagtartalmú” (KA) csoportba soroltam. A szervesanyag tartalom eloszlás vizsgálatára kiválasztott 1131 szelvényből 198 elégítette ki a „nagy agyagtartalmú” (NA) csoport követelményeit, melyet további 11db, a felszíntől legalább 90 cm mélységig végig 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkező szelvénnyel egészítettem ki (I 04 15 92; I 13 16 92; I 15 06 92; I 22 10 92; I 32 16 92; I 34 16 92; I 38 05 92; I 38 08 92; I 40 15 92; I 44 05 92; I 52 03 92) szakértői döntés alapján. A fennmaradó 922 szelvényt a „kis agyagtartalmú” (KA) csoportba soroltam. A „nagy agyagtartalmú” (NA) és „kis agyagtartalmú” (KA) csoportokba sorolt TIM pontok kódjait az M6 melléklet tartalmazza. A talajok szervesanyag készletének meghatározásához kiválasztott 976 szelvényből 179 a „nagy agyagtartalmú” (NA), 797 a „kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt. Az egyes csoportokba sorolt TIM pontok kódjait az M7 melléklet tartalmazza. 3.5.3.2. Felhasznált talaj paraméterek a TIM adatbázisban A nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalom eloszlásának vizsgálatához a következő talaj paramétereket használtam fel: Szervesanyag tartalom (SOM%) - A TIM-ben a talaj szervesanyag tartalmát 3 évente, a Székely módszer alapján (MSZ-08 0210:1977, 1977) határozzák meg. Vizsgálatomban az első mintavételi évben (1992-ben) meghatározott szervesanyag értékekkel dolgoztam. Agyag tartalom (agyag%) - A talajok szemcseméret eloszlását és agyagtartalmát a TIM mintavételezés első évében, Na-pirofoszfátos előkészítést követően az ún. pipettás módszerrel, (MSZ-08-0205:1978, 1978) határozták meg. Térfogattömeg (BD, g/cm3) - A szervesanyag készlet (t/ha) számolásához szükséges térfogattömeg értékek bolygatatlan mintákból (MSZ-08-0205:1978, 1978), az első mintavételi évben kerültek meghatározásra. A mintázott talajszintek jelölése és mélysége (cm) – Az első mintázott (felszíni) talajszintet „Szint1”-ként, a további mintázott talajszinteket a mélység növekedésével „Szint2”, „Szint3”, „Szint4” ill. „Szint5”-ként jelöltem. A vizsgálatba bevont talajszintek számát az 20. táblázat tartalmazza. 20. táblázat: Nagy (NA) és kis agyagtartalmú (KA) TIM pontok szervesanyag (SOM) tartalmának és készletének eloszlás vizsgálatába bevont talajszintek (Szint1- Szint5) száma Vizsgált talajszintek jelölése
Szint1 Szint2 Szint3 Szint4 Szint5
A vizsgálatban felhasznált talajszintek száma (db) SOM (%) eloszlás vizsgálat
SOM készlet (t/ha) vizsgálat
KA
NA
KA
NA
797 797
179 179
797 797
179 179
797
179
797
179
627 183
128 37
411 31
127 30
60
A talajok szervesanyag tartalom eloszlásának vizsgálatakor mélységként a talajszintek középső értékét adtam meg. A talajok szervesanyag készletének meghatározásakor a mintázott talajszintekhez tartózó szintvastagság értékekkel számoltam. A szervesanyag készlet mélységi eloszlásának vizsgálatakor az első mintázott szintet (Szint1) feltalajként (SOMTOP), a további szinteket (Szint2-Szint5) altalajként (SOMSUB) neveztem el, valamint a feltalaj és altalaj együttes elemzésekor a SOMTOT jelölést használtam. A talajok szervesanyag készletét az alábbi egyenlet segítségével határoztam meg: SOMkészlet = DB * SOM * 0.1 * D Ahol: SOMkészlet = szervesanyag készlet (t/ha) DB = térfogattömeg (t/m3) SOM = szervesanyag tartalom (g /kg) D = talajréteg vastagsága (m) 3.5.3.3. Felhasznált statisztikai módszerek Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 15.0 programcsomag segítségével végeztem el. A Kolmogorov-Smirnov teszt alapján az adatok nem-parametrikus eloszlást mutattak, így az elemzéshez a Mann-Whitney tesztet alkalmaztam. A szignifikancia vizsgálatokat α<0,05 szinten végeztem el.
61
62
4. EREDMÉNYEK 4.1. A vizsgálatba vonható talajtípusok leválogatásának eredménye A vizsgált 27 talajtípusból 13-ben a teljes talajszelvény jellemzően nem agyagos szövetű, de a leírások alapján agyag, vagy agyagos szövetű talajképző kőzeten is képződhet, és/vagy agyagos talajszinttel rendelkezhet valamely mélységben. Duzzadó agyagásvány összetétel és száraz-nedves periódusok váltakozása esetén e talajtípusokban is kialakulhatnak duzzadásizsugorodási folyamatok, és a duzzadó agyagtalajok fele átmenetet mutató talajok képződhetnek (21. táblázat). A csernozjom talajok főtípusában az öntés vagy más néven terasz csernozjomok az öntés anyagától függően lehetnek erősen kötött, agyagos szövetűek, és a réti csernozjom talajok esetében is a talajszelvény vízbőségének és levegőtlenségének okaként egyes esetekben a talaj nagy agyagtartalmát nevezik meg (STEFANOVITS, 1999). Azonban a csernozjom talajok koncepciójában meghatározott kedvező fizikai-, kémiai- és morfológiai tulajdonságok nem, vagy csak nehezen összeegyeztethetőek a nagy duzzadó agyagtartalmú talajokra jellemző tulajdonságokkal, így az összes hazai csernozjom talajtípust szintén a duzzadó agyagtalajok fele átmenetet mutató tulajdonságokkal rendelkező csoportba soroltam (21. táblázat). 21. táblázat. Talajtípusok, melyek duzzadó agyagtalajok fele átmenetet mutató tulajdonságokkal rendelkezhetnek Főtípus
Típus
Kőzethatású talajok Barna erdőtalajok
Rendzina talajok Karbonátmaradványos barna erdőtalajok Barnaföldek Agyagbemosódásos barna erdőtalajok Podzolos barna erdőtalajok Pangóvizes barna erdőtalajok Erdőmaradványos csernozjom13 Öntés/terasz csernozjomok Kilúgzott csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom talajok Réti csernozjom talajok Szoloncsák-szolonyec talajok Lecsapolt és telkesített rétláp talajok
Csernozjom talajok
Szikes talajok Láp talajok
További 14 talajtípus esetében a teljes szelvény agyag, vagy agyagos szövetű lehet, így a már említett agyagásvány-összetételre és éghajlati viszonyokra vonatkozó feltételek teljesülése mellett e talajtípusok esetében lehetőség van duzzadó-zsugorodó agyagtalajok kialakulására (22. táblázat). A kőzethatású talajok főcsoportjába tartozó, tömör, nem karbonátos eruptív kőzetek málladékán képződő fekete nyirok talajok esetében már 19. századi hazai irodalmakban (SZABÓ & MOLNÁR, 1866) részletes jellemzést találunk e talajtípus erőteljes duzzadózsugorodó, a Vertisolokra jellemző tulajdonságairól, valamint Szabolcs (1966) és Stefanovits (1999) munkáiban is kiemelésre kerül erősen agyagos, szmektites-montmorillonitos 13
A típus a Stefanovits (1999) féle tankönyvben nem szerepel
63
agyagásvány összetételük, és szélsőséges vízgazdálkodásuk. Mindezek alapján a fekete nyirok talajok egy része nagy valószínűséggel megfeleltethető a duzzadó-zsugorodó agyagtalajoknak. 22. táblázat. Talajtípusok, melyek a dokumentumelemzés alapján a duzzadó agyagtalajokkal megfeleltethetőek lehetnek Főtípus Kőzethatású Barna erdőtalajok Szikes talajok
Réti talajok
Folyóvizek, tavak üledékeinek és a lejtők hordalékainak talajai
Típus Fekete nyiroktalajok Csernozjom-barna erdőtalajok Réti szolonyec talajok Sztyeppesedő réti szolonyec talajok Másodlagosan elszikesedett talajok Szoloncsákos réti talajok Szolonyeces réti talajok Típusos réti talaj Öntés réti talajok Lápos réti talajok Csernozjom réti talajok Lejtőhordalék talajok Nyers öntéstalajok Humuszos öntéstalajok
A barna erdőtalajok főtípusába tartozó, de a csernozjom talajok főtípusa felé átmenetet mutató csernozjom barna erdőtalajok közül elsősorban a vulkáni középhegységeket kísérő andezitmálladékot is tartalmazó talajképző kőzeten fejlődött, agyagosabb textúrájú (STEFANOVITS, 1999) szelvények esetében várható duzzadó-zsugorodó talajok kialakulása. A réti talajok minden típusa rendelkezhet a teljes szelvényben agyagos textúrával. E tulajdonságuk, valamit a réti talajokra jellemző időszakos víztöbblet is elősegítheti a duzzadózsugorodó talajok kialakulását. A típusos réti talajtípus általános jellemzése során Szabolcs (1966) általában erősebben kötött talajokat ír le, és a jellemző talajtípusokat bemutató színes fényképsorozat réti talajokat bemutató ábráján14 egy tipikus duzzadó-zsugorodó morfológiai tulajdonságokat mutató, repedésekkel szabdalt, a vízszintessel 20-40°-os szöget bezáró elnyíródási felületeket tartalmazó szelvény látható. Stefanovits (1999) is külön foglalkozik az agyagos réti talajokkal. Részletes leírása tartalmazza a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok főbb tulajdonságait: a mély és széles felszíni repedések jelenlétét, az ezekbe hulló talajanyag felhalmozódását, és a csúszási tükrök kialakulását. „A szerkezeti elemek fényesen csillogóak, szurokfényűek. Az agyagos réti talajok, amelyek agyagásványai között a szmektitek az uralkodók, erősen repedezők. A méternyi mélységbe lenyúló repedésekbe - melyeknek szélessége a felszínen elérheti az 5 cm-t - bepereg a kiszáradt szántott réteg anyaga. Amikor a talaj újra benedvesedik, az esők és a záporok vize a repedéseken a mélybe jut, akkor a behullott aggregátumokat megduzzasztja. A keletkező oldalirányú nyomásnak a talaj csak fölfelé tud engedni, ezért e két hatás eredőjeként 30-60%-ot bezáró szög alatt csúszási tükrök keletkeznek a repedéseknél mélyebben fekvő és mozdulatlan altalaj, valamint a duzzadás hatására elmozduló, fölötte fekvő talajrétegek között.” 14
VIb ábra: Réti talaj, agyagon „A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve”-ben (SZABOLCS, 1966)
64
Kiemelt jelentőségük és a többi talajtól eltérő, jellegzetes tulajdonságaik ellenére azonban az altípusok és a változatok felsorolásakor az agyagos réti talajok nem kerülnek említésre. A leírások alapján a réti talajok valamennyi típusa megfeleltethető lehet a duzzadó-zsugorodó agyagtalajokkal. Folyóvizek, tavak üledékeinek és a lejtők hordalékainak talajaiból az öntés, ill. hordalék anyagának függvényében alakulhatnak ki duzzadó-zsugorodó agyagtalajok. Az erősen kötött, agyagos, agyagos iszapos öntések általában a medertől legtávolabbi területeken találhatóak, ahova az elöntésben hosszú ideig lebegő a finom frakció végül kiülepszik. Mivel az ár lefolyását követően e területek szárazra kerülnek, nagy eséllyel alakulnak ki duzzadózsugorodó tulajdonságokkal rendelkező talajok. A lejtőhordalék talajok akkor feleltethetőek meg a duzzadó-zsugorodó agyagtalajokkal, ha olyan típusú talajok erózió által lehordott és felhalmozódott rétegeiből képződnek, melyek eleve nagy, duzzadó-zsugorodó agyagtartalommal rendelkeznek. 4.2. A vizsgált talajszelvények bemutatása, jellemzése és osztályozása A vizsgálatra kiválasztott 18 talajszelvény területi elhelyezkedésük szerint, kistájanként kerülnek bemutatásra. A részletes szelvényleírások és analitikai adatok az M5 számú mellékletben kerülnek bemutatásra. 4.2.1. Kelet-Cserhát kistájcsoport A vizsgált terület az Észak-Magyarországi Középhegység nagytáj, a Cserhátvidék középtáj, és a Kelet-Cserhát kistájcsoport középső részén, az Ecskendi dombság és a Cserhátalja kistájak határán fekszik. Geomorfológiailag a Cserhát hegylábfelszínének része, enyhén DK-nek lejtő dombsági felszín, melyet ÉNy-DK-i irányú, szerkezetileg előre jelzett aszimmetrikus völgyek tagolnak (MAROSI & SOMOGYI, 1999).
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
18. ábra. A sziráki talajszelvények környezete É-i (a) és K-i (b) irányban, plató helyzetből fényképezve
A területet a földtani viszonyok igen nagy változatossága jellemzi. A Cserhát-hegység – az Északi-középhegység vulkanikus eredetű tagjaihoz hasonlóan – a miocén kori vulkáni működés során alakult ki. A főként piroxénandezitből álló vulkáni kőzetek azonban a szomszédos Börzsönnyel és Mátrával ellentétben nagyrészt nem kitörések révén, hanem a mátrai vulkánossággal összefüggésben, különféle üledékes kőzetek tektonikus hasadékaiba történő lávabenyomulások lehűlése során szilárdultak meg, és csak az üledékrétegek lepusztulása után bukkantak a felszínre. A kisebb kitörések környezetében viszont helyenként (akár a telérekhez kapcsolódóan) vékony rétegvulkáni jellegű takarók is megtalálhatóak. A vulkáni tevékenységet követően a terület tengeri elöntést kapott, így a vulkáni kőzetekre – 65
helyenként akár százméteres vastagságot is elérő – felsőmiocén mészkő és agyag, pannon agyagos-kavicsos rétegsorok, majd pliocén folyóvízi homok és kavics üledékek települtek (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Ott, ahol a harmadkori üledékek agyagosak, az agyagásványok rendszerint kizárólag szmektitekből állnak, és nyirok talajképző kőzetet képeznek (STEFANOVITS, 1993). A pleisztocén időszakban a területet tovább alakították a periglaciális és tektonikai folyamatok, valamint a déli irányban fokozatosan vastagodó löszborítás (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Összefoglalóan megállapítható, hogy a terület talajképződését meghatározó talajképző kőzeteket döntően szmektites agyagásvány összetételű harmadkori vulkáni málladékok és pannon üledékek alkotják, melyeket a negyedidőszaki kiemelkedések és süllyedések, valamint szoliflukciós és eróziós áthalmozási folyamatok átdolgoztak, és helyenként lösszel kevertek. A terület éghajlati szempontból mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz, 9,5-10,0 oC közötti évi középhőmérséklet, és 580-610 mm évi csapadékmennyiség jellemzi. A talajvíz kalciummagnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, a felszín alatt 5-6 m-nél mélyebben helyezkedik el a hátakon, 3 m alatt a völgyekben (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A talajviszonyokra a barnaföldek, és a csernozjom barna erdőtalajok uralkodó elterjedése jellemző, 40-40%-os részaránnyal (STEFANOVITS, 1993). A barnaföldek nagyobb részben nyirkon, míg a csernozjom barna erdőtalajok főként löszön képződtek - bár harmadidőszaki üledékeken képződöttek is megtalálhatók (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Az erősen szmektites nyirkokon mind a dombtetőkön, mind a lejtőkön fekete nyirok talajok találhatók, a patakvölgyeket pedig réti, és öntéstalajok foglalják el (STEFANOVITS, 1993). A területen feltárt talajszelvényeket Szirák és Kisbágyon községek között fekvő szántó területen (18. ábra), egy domborzati katéna plató- (Szirák 2), és a lejtő alsó harmadának lejtőpihenő pozícióiban (Szirák 1) vettem fel (19. ábra).
19. ábra. A Szirák 1-es és 2-es talajszelvények földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen
(Forrás: GoogleEarth, 2010) 4.2.1.1. A Szirák 1-es talajszelvény bemutatása és osztályozása A Szirák 1-es talaj fejlődését a szmektites mállásterméket szolgáltató, átdolgozott vulkáni tufaanyag jelenléte, a duzzadási-zsugorodási folyamatokat kiváltó száraz-nedves periódusok váltakozása, és hidromorf hatás irányította. Az időszakos többletvízhatás a szelvény domborzati pozíciójával van szoros összefüggésben: a magasabb térszínekről érkező, a lejtőpihenőn összegyűlő, és az erősen agyagos szövetben lelassuló felszínalatti talajvízáramlásnak köszönhető.
66
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
20. ábra. A Szirák 1-es talaj „fő csúszási tükör” által határolt „üst” képződménye, és genetikai szintjei a mikromélyedésben és a mikrokiemelkedésben
A Szirák 1-es talajszelvény különlegessége, hogy mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző mikrokiemelkedésekből (MK) és mikromélyedésekből (MM) álló ún. gilgai felszín alatt tipikus, ciklikus talajszintek rendszerét, amely a sziráki altalajban egy ún. „fő csúszási tükör” által határolt félköríves, más néven „üst” formában jelenik meg (20. ábra). A talaj speciális tulajdonságaira való tekintettel a következőkben részletes ismertetem a feltárt mikrokiemelkedés (MK) és mikromélyedés (MM) morfológai, fizikai, kémiai és ásványtani tulajdonságait. A MM szintfelépítése: Ap – Ai –ABil – BCkil – CBkir, a MK szintfelépítése: Ap – ABkil – BCkil – CBkir. A felszíni mikrodomborzat a szántás következtében már nem felismerhető, a felszínalatti szintek alapján a MK és a MM közötti távolság 1,5 m. A felszínről mély, 2-3 cm széles repedések nyílnak, melyek a száraz évszakban 1,5 m alá is lenyúlhatnak, a terepi szelvényleírás során ebben a mélységben tapasztalt repedéskitöltések jelenléte alapján. A MM-ben a feltalaj igen mély és sötét színű, nedvesen a vashumátok jelenlétére utaló fekete (10YR 2/1) 80 cm-es mélységig, majd enyhén világosodik, nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2) 120 cm-es mélységig. 120 cm alatt a színben éles változás tapasztalható, az olivaszürke (5Y 4/2), majd 150 cm-től világos oliva szürke (5Y 6/2) szín megjelenése redukált vas (Fe2+), és az ezekben a szintekben felhalmozódó világos színt adó karbonát jelenlétére utal. A MK feltalajának sötét, fekete színe (10YR 2/1) csak a szántás keverő hatásának bélyegeit mutató mélységéig, 40 cm-ig tapasztalható. 40 cm alatt már olivaszürke (5Y 4/2) szín van jelen, amely a mélyebb, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok csúszási tükrök mentén, 30-60º-os szögben felfele történő szállítódásának, és a felszínközeli karbonátfelhalmozódásnak az eredménye. A talajban a MM-ben és a MK-ben is már a szántott szint alatt felismerhetőek az időszakos víztelítettség morfológiai bélyegei: néhány (~5%) vasszeplő és bevonat az elhalt gyökérjáratok, repedések körül. A MM-ben 80 cm-től a vasszeplők mennyisége 20-30%-ra nő, kifejezett glejes színmintázat 120 cm-től tapasztalható, itt aktív redukált vas jelenléte igazolt (pozitív α-α dipiridil teszt). A MK-ben már 40 cm-től, a szántott szint alatt glejes színmintázat található, azonban szabad redukált vas (Fe2+) jelenlétét itt is csak 130 cm alatt sikerült igazolni α-α dipiridil teszttel, így valószínű, hogy a színmintázat jelenlétéért itt is a már tárgyalt folyamat, vagyis a mélyen fekvő, redukált színüket megőrző talajanyagok csúszási tükrök mentén felszínközelbe történő szállítódása a felelős. Összefoglalóan megállapítható, hogy a terepi szelvényleírás során tapasztalt redox bélyegek eloszlása arra utal, hogy a gilgai mikrobomborzat, és így a hidrológiai különbségek megszűntével a MM és MK között egykor fennálló eltérések már csak öröklötten vannak jelen. Mivel szabad redukált vas (Fe2+) jelenlétét mind a MM-ben, mind a MK-ben csak 120 67
cm, ill. 130 cm alatt sikerült igazolni, döntően a talajvíz mélysége befolyásolja a talajban végbemenő reduktív folyamatokat. A felszín, és a felszíni szint erősen fejlett, finom, majd közepes szemcsés szerkezete 40 cm-es mélységtől erősen fejlett durva, nagyon durva hasábos és ék alakú elsődleges, közepes és durva diós és szemcsés másodlagos szerkezeti elemekkel jellemezhető. A feltáráskor tapasztalt első csúszási tükrök mind a MK-ben mind a MM-ben a szántott szint alatt, 50-60 cm-es mélységben jelentek meg. A MM legfejlettebb csúszási tükrei - a legnagyobb hosszal és vízszintessel bezárt szöggel (40-60°) - 120-150 cm-es mélység között találhatóak, a MK-ben ez a mélység 100-130 cm közötti. Mindkét esetben az intenzív csúszási tükör megjelenéssel jellemezhető szinteket (21a. ábra) az ún. „fő csúszási tükör” zárja le, amely a MM és a MK között átívelve közel 2 m-es hosszal rendelkezik (21b. ábra).
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
21. ábra. Csúszási tükrök (a) és az ún. „fő csúszási tükör” (b) a Szirák 1-es szelvényben
A MK-ben 40 cm-től megjelennek a másodlagos karbonátkiválások, bevonat, porló, és 1 cmes nagyságot is elérő kemény konkréciók formájában. A MM-ben hasonló kiválásokkal csak 120 cm alatt találkozunk. 1-2 cm széles repedéskitöltések jelenléte jellemző mind a MM-ben, mind a MK-ben, másfél méteres mélységig, amely a száraz időszakokban igen mély repedések jelenlétére utal. A talaj laboratóriumi adatai, és a meghatározott különböző talajkémiai és talajfizikai paraméterek is alátámasztják az egykori mikrodomborzat, MM-ek és MK-ek jelenlétét. A szervesanyag tartalom mindkét mikrodomborzati pozíció esetén 2% feletti a felszíni szintben a szántás homogenizáló hatásának köszönhetően, a szántott szint alatt azonban a MM-ben a nagyobb szervesanyag tartalmú szintek mélyebbre nyúlnak, mint a MK-ben. A MM-ben a szervesanyag tartalom hirtelen lecsökkenését 120 cm, a MK-ben 80 cm mélységben tapasztaltuk. Az eltérő szervesanyag eloszlás oka valószínű a MM növényzet számára kedvezőbb vízháztartásának eredménye. A karbonát tartalom eloszlása és a pH viszonyok szintén alátámasztják az egykori mikrodomborzat jelenlétét, a MM-ben intenzívebb, mélyebb talajrétegeket érintő kilúgzás tapasztalható. A MK-ben 40 cm-től 10% feletti karbonáttartalom tapasztalható, amely a mélységgel fokozatosan nő, míg a MM-ben karbonát csak 120 cm alatt jelenik meg. A karbonáteloszlásban tapasztalható eltéréseket a MM és a MK között fennálló kisléptékű hidrológiai különbségek, és a karbonátos felszínalatti szintek anyagának csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódása okozhatták. A kationcsere kapacitás szintén magasabb értékeket mutat a MM-ben, a kedvezőbb mállási körülményeknek, és a több szerves-, ill. ásványi kolloid jelenlétének köszönhetően. Az agyagtartalom a teljes szelvényben 40-60% közötti. A MM mélyebb rétegében tapasztalható nagyobb értéket az egykori mikrodomborzat mélyedésiben összegyűlő víztöbblet által kiváltott intenzívebb mállási folyamatok eredményezhették. 68
A talaj röntgendiffrakciós vizsgálata a MM talajszintjeiből gyűjtött talajmintákból történt. Az eredmények alapján a szelvény ásványos összetételében a szmektit és a kvarc tekinthetőek uralkodó fázisnak (22. ábra).
22. ábra. A Szirák 1-es talaj teljes ásványos összetételének röntgendiffraktogramja (CuKα; 45 kV; 35 mA)
A szmektittartalom az ABil szintben a legnagyobb (45%). A 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (csillám, illit) mennyisége a BCkil és CBkir szintekben legnagyobb, ugyanezen szintekben 10% fölötti mennyiségben megjelennek a karbonátásványok, a kalcit mellett néhány százalék dolomit is. A kaolinittartalom a szelvényen belül állandó. A kvarc dúsulása, és ezzel együtt a szmektit csökkenése az Ap szintben lösz lerakódására utal a felszínen.
23. ábra. A Szirák 1-es talaj agyagfrakciójának ásványos összetétele (röntgendiffraktogram: CuKα; 45 kV; 35 mA)
69
Az agyagfrakció ásványos összetételének vizsgálata alapján a szelvény alapvetően végig szmektites karakterű (23. ábra). Az ásványos összetételt a 23. táblázat mutatja be. 23. táblázat. A Szirák 1-es szelvény ásványos összetétele (%)
Szmektit 10 Ǻ Kaolinit Kvarc Káliföldpát Plagioklász Kalcit Dolomit Amfiból
Ap (0-40 cm) 30 4 1 60 <1 4 -
ABil (80-120 cm) 45 2 2 46 <1 3 -
BCkil (120-150 cm) 28 5 2 41 3 6 11 4 -
CBkir (150- cm) 47 5 2 30 <1 5 10 1 <1
Az agyagfrakciók közül az ABil szint tartalmazza a legtöbb szmektitet, ugyanakkor ebben a szintben a legkevesebb az illit tartalom. Mindez illit → szmektit átalakulásra és intenzív mállási folyamatokra utal ebben a mélységben. A BCkil és CBkir szintekben a leghatározottabb a diszkrét illit megjelenése, de még itt is nagyarányú a szmektites jelleg dominanciája. A kaolinit mennyiségének változása a szelvényen belül elhanyagolható. A BCkil és CBkir szintek agyagfrakciójában megjelenik a kalcit, a dolomit viszont nem. A Szirák 1-es szelvény esetében lehetőségem volt a talaj fejlődésének értelmezésénél archeomalakológiai vizsgálatok eredményeinek bevonására is. Környezettörténeti elemzéseknél a Mollusca (Puhatestű) héjak igen fontos szerepet töltenek be, és igen sokirányúan felhasználhatóak a múltbeli események, geoarcheológiai és környezetrekonstrukciós vizsgálatok során (SÜMEGI, 2011). A Dr. Krolopp Endre által a sziráki üledékmintákból meghatározott Mollusca-fauna szárazföldi csigákból áll, melyek a következőek:
Succinea oblonga Drap. Pupilla cf. Muscorum (L.) (töredékek) Vertigo genesii (Gredl.) Vallonia tenuilabris (A. Braun)
A fajok általában nagy ökológiai tűrőképességűek, nyílt, alacsony fűnemű vegetációval borított területek lakói. A Vallonia tenuilabris hidegkedvelő, a glaciális klímaszakaszok löszös üledékeiben gyakori. A fauna kora pleisztocén. Ezen belül a Vallonia tenuilabris és a Vertigo genesii alapján kizárható az alsó-pleisztocén, ugyanakkor valószínűsíthető a száraz és hideg klímájú felső-pleisztocén szakasz. A héjak megtartási állapota, a töredékek száma és jellege alapján legfeljebb helyben, vagy rövidtávon történt áthalmozódásra gondolhatunk, az erőteljesebb, hosszabb úton történő lehordódás kizárható (Dr. Krolopp Endre szóbeli közlése alapján). Mindezek alapján a Sziráki 1-es szelvény röntgendiffrakciós vizsgálati eredményeit kiegészítve további bizonyítást nyert a sziráki talajanyag átdolgozott, eolikus lösszel keveredett volta, és a vizsgált terület áthalmozódási folyamatai. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a Szirák 1-es talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett az erőteljes humuszosodás, karbonátfelhalmozódás, és glejesedés jellemzi – a szelvény mikromélyedés, ill.
70
mikrokiemelkedés pozíciójában meghatározó módon, de más-más mértékben hatva a talajképződésre. A meghatározott folyamattársulás alapján a Szirák 1-es talajszelvény mindkét mikrodomborzati pozícióját a réti talajok főtípusába, és a („típusos”) réti talajtípusba soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a szelvény altípusa típusos réti, míg változati szinten a következő módon van lehetőség mikrodomborzati pozíciók közötti eltérések kifejezésére: Mikrokiemelkedés: Mikromélyedés: sekély humuszos rétegű (< 40 cm) mély humuszos rétegű (>80 cm vastag) felszínhez közel karbonátos (CaCO3 20-40 mélyben karbonátos (CaCO3 >40 cm mélyen) cm mélyen) A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a a mikrokiemelkedés altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), sekély humuszrétegű (<40 cm vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen), míg a mikromélyedés altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), mély humuszrétegű (>80 cm vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a mikrokiemelkedés besorolása: karbonátos réti talaj (a humuszos rétegben karbonát található), míg a mikromélyedés nem karbonátos réti talaj (a humuszos rétegben karbonát nem található). A Szirák 1-es talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Szirák 1-es talajszelvény mikrokiemelkedése és mikromélyedése a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus ~ talajszint:
tulajdonság:
talajanyag:
Mikrokiemelkedés mollic talajszint (0-40 cm) vertic talajszint (40 cm -) calcic talajszint (40 cm -) gleyic színmintázat (40 cm - ) reduktív körülmények (130 cm- ) másodlagos karbonátok (40 cm -) -
Mikromélyedés mollic talajszint (0-80 cm) vertic talajszint (40 cm -) calcic talajszint (120 cm -) gleyic színmintázat (40 cm - ) reduktív körülmények (120 cm- ) másodlagos karbonátok (120 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj mindkét vizsgált mikrodomborzati pozíciója a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Minősítő(k): előtag:
Mikrokiemelkedés gleyic mollic epicalcic 71
Mikromélyedés gleyic mollic bathycalcic
utótag:
humic hypereutric pellic
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a Szirák 1-es talaj mikrokiemelkedés pozíciójának WRB elnevezése: Epicalcic, Mollic, Gleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) A Szirák 1-es talaj mikromélyedés pozíciójának WRB elnevezése pedig: Bathycalcic, Mollic, Gleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a szelvény mindkét pozíciójában nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), nagy szervesanyag tartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete. Az osztályozásban tapasztalható különbséget az ún. specifikáló előtagok segítségével kerültek kifejezésre: az mikrokiemelkedés „Epicalcic”, vagyis a másodlagos karbonátfelhalmozódás már a felszíntől számított 50 cm-en belül megjelenik, míg a mikromélyedés esetében „Bathycalcic”, vagyis a karbonátok megjelenési mélysége 1 m alatti. 4.2.1.2. A Szirák 2-es talajszelvény genetikai fejlődése, tulajdonságai és hazai osztályozása A Szirák 2-es szelvény (24. ábra) az 1-es szelvénytől 470 m-re D-i irányban, a domborzati katéna magasabb, plató pozíciójában helyezkedik el. Ebből kifolyólag bár a talajképző tényezők nagy része az 1-es szelvénnyel megegyező, az eltérő domborzati elhelyezkedés következtében a két szelvény képe mégsem teljesen azonos.
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2005
24. ábra. A Szirák 2-es talajszelvény nedves (a) ill. száraz (b) állapotban
72
A Szirák 2-es szelvény fejlődését szintén a szmektites mállásterméket szolgáltató, átdolgozott vulkáni tufaanyag jelenléte, és a duzzadási-zsugorodási folyamatokat kiváltó száraz-nedves periódusok váltakozása határozza meg, azonban a lejtőirányban elszivárgó nedvesség következtében az erőteljes hidromorf hatás hiányzik – és ez a szelvény már nem rendelkezik a felszínalatti ciklikus talajszintek rendszerével sem. A szelvény képét meghatározó duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, agyagosodás és a kilúgzás a jellemző talajképző folyamatok.
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
25. ábra. Repedések a Szirák 2-es szelvény felszínén (a), és 1 m-es mélységében (b)
A felszíni, repedésekkel szabdalt (25a. ábra), szervesanyagban gazdag talajszint sötét, mély (~ 50 cm), átmenete fokozatos, hullámos. Az erősen fejlett szemcsés talajszerkezetet a szántás mélysége alatt (>30 cm) ék alakú – (26. ábra), és a repedések által tagolt hasábos szerkezeti elemek, valamint egymást metsző csúszási tükrök váltják fel – melyek a felszíntől számított 50-100 cm közötti mélységben a legkifejezettebbek.
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
26. ábra. Ék alakú szerkezeti elemek a Szirák 2-es szelvényben
A szelvény egésze szárazon kemény, nedvesen képlékeny, tapadós, gyökerek főképp a repedésekben, és a szerkezeti elemek felületén futnak. 10x-es nagyítású mikroszkópos felvételeken a csúszási tükrök felületén a duzzadási erők hatására szétlapult hajszálgyökerek láthatóak (27. ábra). A száraz időszakban nyíló repedések 1 m alá nyúlnak (25b. ábra), a felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések is 1 m-es mélységig megtalálhatóak. Néhány (<2%) legömbölyödött és törött kavics a mátrixban (28. ábra) erőteljes áthalmozási folyamatok jelenlétére utal a földtörténeti múltban, amely a szubsztrátumot, és a talajt magát is érinthette. 73
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2008
27. ábra. A duzzadási erők hatására szétlapult hajszálgyökerek, 10x nagyítás, Szirák 2 szelvény
28. ábra. Repedéskitöltés és kavicsok a Szirák 2-es szelvény mátrixában
A másodlagos karbonátok 1 m alatti megjelenése a felszíni talajszintek kilúgzásának, és a mélyebb szintekben való felhalmozódásának az eredménye. A 0,5-1 cm átmérőjű kemény konkréciók, és bevonatok mellett gyakran 2-3 cm szélességű, függőleges irányú karbonátkitöltések is megtalálhatóak, melyek az egykori oldatáramlás kitüntetett útvonalait jelzik. A talaj ásványtani vizsgálata alapján a Szirák 2-es szelvényben jelentősebb különbségek mutatkoznak az Ap és a Bi szintek ásványos összetétele között: a szmektit tartalom 10%-ról 30%-ra nő, a kvarctartalom pedig 70%-ról 50%-ra csökken, ami nagyobb mértékű légköri lösz kiülepedésre, ill. az áthalmozási folyamatok jelenlétére utal. Ezt erősíti meg az az eredmény is, hogy az Ap szint agyagfrakciójában lényegesen nagyobb az illit mennyisége is a többi szinthez képest, ill. ebben a szelvényben a legnagyobb a törmelékes és/vagy örökölt ásványok aránya: 10 % körüli földpáttartalom (plagioklász és káliföldpát egyaránt jelen van), 50–70 % kvarc, 3–5 % csillám-illit, 1-2 % amfiból a BCki szintben. A BCki szint kalcitos, 10%-os kalcit mennyiséggel (29. ábra).
29. ábra. A Szirák 2-es talaj teljes ásványos összetételének röntgendiffraktogramja (CuKα; 45 kV; 35 mA)
74
Az agyagfrakció tekintetében Bi és BCki szintek egyértelműen jól duzzadó, szmektites jellegűek, a legtöbb szmektittel a Bi szintben. Kis mennyiségben a két alsó szintben talajklorit vagy OH-közberétegzett szmektit jelenik meg. A kaolinit arány a két alsó szintben nagyjából azonos, a feltalajban ezeknél kicsivel több (30. ábra). A szelvény ásványos összetételét a 24. táblázat mutatja be.
30. ábra. A Szirák 2-es talaj agyagfrakciójának ásványos összetétele (röntgendiffraktogram: CuKα; 45 kV; 35 mA) 24. táblázat. A Szirák 2-es szelvény ásványos összetétele (%) a röntgendiffraktogramok alapján Talajszintek Ap (0-30 cm) Bi (60-100 cm) BCki (130 cm -)
Szmektit 10 Ǻ Kaolinit Kvarc Káliföldpát Plagioklász Kalcit Dolomit Amfiból 10 5 2 72 3 8 30 3 3 55 2 7 27 3 2 48 <1 8 10 2
A szelvényben leírt morfológiai bélyegek alapján a jelenlegi osztályozási rendszerünk szerint a Szirák 2-es talajt egyidejűleg két talajképződési irány határozza meg: az erőteljes agyagosodás, az agyagtartalommal összefüggő, élekkel-lapokkal jellemezhető szerkezetképződés és kilúgzás az erdőtalajfejlődés, míg a mély A szintet létrehozó humuszosodás a mezőségi talajképződés jellemzője. Így a Szirák 2-es szelvényt az átmenet kifejezése érdekében csernozjom barna erdőtalajként soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint mivel a felszíntől nem jelenik meg karbonát, a talaj altípusa csernozjom barna erdőtalaj, míg változati szinten Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 30-60 cm vastag). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, csernozjom barna erdőtalaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa csernozjom jellegű barna erdőtalaj talaj (humuszosodás összefüggő szintet csak a felső 40-50 cm-ben alkot, és alatta a B-szint vörösesbarnás, agyagos rétege még jól kivehető), változati szinten karbonátos (karbonátok a felhalmozódási szintben előfordulnak), közepes humuszrétegű (30-60 cm-es). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos csernozjom barna erdőtalaj (felső 60 cm-ben CaCO3 nem található).
75
A Szirák 2-es talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Szirák 2-es talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint:
Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-50 cm) vertic talajszint (30 cm -) calcic talajszint (100 cm -) másodlagos karbonátok (100 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k): Utótag minősítő(k):
mollic bathycalcic humic hypereutric
Mindezek alapján a Szirák 2-es talaj WRB elnevezése: Bathycalcic, Mollic Vertisol (Humic, Hypereutric) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 1 m alatt („Bathy-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”). 4.2.2. Dél-Mátra A vizsgált terület a Dél-Mátra kistáj keleti része, amely domborzatilag 140 és 600 m közötti tszf-i magasságú, enyhén D-nek lejtő, gerinces típusú alacsony középhegységi terület, melyet a Magas-Mátráról D-nek lefutó patakok (Tarján-, Toka-, Gyöngyös-, Bene-, Domoszlói-, Tarnócza-patak) párhuzamos völgyei tagolnak fel, Gyöngyösoroszitól D-re pedig jelentős törmelékkúpok fedik (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A kistáj kőzettani alapját a többfázisú, miocén (sztrato) vulkáni anyagok képviselik, a Ny-i részen főleg piroxén andezit, míg K-i részen dácit és riolittufa. Andezit és riolitbányászat a kistáj több területén jellemző – a Kisnána északi határában működő kőfejtő („Tarnóca kőbánya”) miocén korú finomszemcsés andezitet tár fel. A DNy-i területen a hegylábfelszíneket helyenként jelentős vastagságú lejtőtörmelék (több mint 200 m a tszf.) és pannóniai agyag fedi (MAROSI & SOMOGYI, 1999), valamint a hegylábak felé való átmenetekben jellemző a vulkáni kőzetek agyagos mállástermékeiből származó „nyirok” felhalmozódása is (STEFANOVITS, 1993). A kistáj magasabban fekvő területei a mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves, délebbre fekvő területei mérsékelten meleg-mérsékelten száraz éghajlati kategóriába tartoznak. A csapadék évi összege az É-i részen 700 mm fölött van, D-en 600 mm. A terület talajai főként a nyirokszerű agyagon képződtek. A felszínt legtöbb esetben agyagos vályog vagy agyag szemcseösszetételű, gyenge vízgazdálkodású agyagbemosódásos barna erdőtalaj vagy barnaföld fedi, melyet az eróziónak erősen kitett gerinceken és meredek 76
lejtőkön kialakult periglaciális kőfolyások területén felvált a köves-sziklás váztalaj, a ranker, vagy mállott tufák esetén az agyagos fekete nyirok talaj (STEFANOVITS, 1999). A fekete nyirkok agyagásvány összetétele gyakorlatilag tisztán szmektitekből áll, aminek következménye az erős repedezettség, nagy tapadóképesség – növelve a talajszemcsék eróziós ellenállását (STEFANOVITS, 1993). 4.2.2.1. A kisnánai talajszelvény bemutatása és osztályozása A talajszelvényt Heves megyében, Kisnána község külterületén, Kisnána és Verpelét között elhelyezkedő szántóterületen felvételeztem (31. ábra). Andezitbánya
© Fuchs, 2005
31. ábra. A kisnánai talajszelvény környezete (a) és elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2009)
A kisnánai talajszelvény (32. ábra) szmektites agyagásvány összetételű, átdolgozott vulkáni málladékon fejlődött, meghatározó tulajdonságainak kialakulását az előzőekhez hasonlóan az agyagásvány összetétel, a szárazAp nedves periódusok váltakozása által kiváltott szélsőséges nedvességgazdálkodás, és duzzadási-zsugorodási folyamatok határozták meg. A talaj felszínét több cm-es vastagságban Ai aprószemcsés szerkezetű réteg borítja (33ab. ábra), melynek kialakulását az egymást követő gyakori átnedvesedés és kiszáradás által Bi kiváltott duzzadási-zsugorodási ciklusok erőteljes elaprózódó hatása irányítja. Az aprószemcsés szerkezetű erősen elaprózódott Bki réteg mintegy mulcsként viselkedve elősegíti az altalaj nedvesség-visszatartását, a repedésekbe hullva szerepet játszik a szervesanyagban 2Ck gazdag talajanyag mélyebb szintekbe jutásában, © Michéli, 2004 és az ún. „ön-keverő” folyamat 32. ábra. A kisnánai talajszelvény lejátszódásában. A mulcs réteg jelenléte kedvezőbb feltételeke biztosít a növénytermesztés részére is –megfelelő talajműveléssel kialakulása elősegíthető. A mulcs-szerű réteg alatt a felszíni talajanyaggal kitöltött 1-3 cm széles repedések hálózatát (33c. ábra) tártam fel. 77
Az A talajszint sötét színű, mély, 90 cm-es vastagságú. A kevés előforduló gyökér elsősorban a repedésekben és a szerkezeti elemek mentén fordul elő. A mátrixban néhány kavics, és 3-5 mm-es átmérőjű áttetsző kvarcit kristályok (Németh Tibor szóbeli közlése alapján, 2007) találhatók – amelyek a talajanyag áthalmozott voltát támaszthatják alá, ill. utalhatnak a nagy agyagtartalmú talajok „ön-keverő” folyamatára is, mellyel a mélyebb talajszintekben levő anyagok újra kidolgozódhatnak a felszínre, vagy a felszínközeli talajszintekbe.
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
© Fuchs, 2005
33. ábra. A kisnánai talaj felszínét borító erősen elaprózódott, aprószemcsés szerkezetű mulcs-szerű réteg (a, b), és az alatta feltáródó repedéshálózat (c)
© Fuchs, 2005
34. ábra. A kisnánai szelvény duzzadási felszínei a felszíni talajszintben
A nagy szmektites agyagtartalomra utaló duzzadási felszínek a felszíntől tapasztalhatóak (34. ábra), csúszási tükröket a szántott szint alatt 160 cm-es mélységig tártam fel. A mélységgel a csúszási tükrök gyakorisága, hossza, és vízszintessel bezárt szöge is nőtt, a legfejlettebb csúszási tükröket a B szintben, 90-120 cm közötti mélységben találtam, de további fejlett csúszási tükröket írtam le egészen 160 cm-es mélységig. Gyakori vertikális repedéseket, és a felszíni talajszintekből származó, szervesanyagot tartalmazó repedéskitöltések jelenlétét is 160 cm-ig dokumentáltam. A talaj kémhatása a felszíni szintekben gyengén savanyú, a hidrolitos aciditás (y1) értéke az A szintben 9,8, így a növénytermesztés sikeressége érdekében mésztrágyázás indokolt. A kémhatás a mélységgel nő, az altalaj gyengén lúgos, 90 cm-től másodlagos CaCO3 felhalmozódással konkréciók és bevonatok formájában a talajszerkezeti elemek és a repedések felületén. A karbonát forrása Kisnánán is a vulkáni málladék hullóporral való keveredésével magyarázható, amely a felszíni szintekből a
kilúgzással elmozdult. A szelvényben leírt morfológiai bélyegek, valamint fizikai és kémiai tulajdonságok alapján azonosított folyamattársulást a kisnánai talaj esetében a humuszosodás, agyagosodás, duzzadás-zsugorodás valamint gyenge kilúgzás és savanyodás alkotja. A mély humuszos réteg a gyöngyösi szelvényhez hasonlóan, szintén a szmektit-humusz komplexek jelenlétére utaló fekete színű, a duzzadás-zsugorodás bélyegei a felszíntől meghatározzák a talaj képét és tulajdonságait. Mindezek alapján a kisnánai szelvényt a kőzethatású talajok főtípusába tartozó fekete nyirok talaj típusába (BARANYI, 1988) soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint az elnevezés közepes humuszos rétegű erubáz 78
talaj - a „közepes humuszos rétegű” változat a humuszos szint 50-100 cm közötti vastagságát jelzi. A kisnánai talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a kisnánai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-90 cm) vertic talajszint (40 cm -) másodlagos karbonátok (120 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
mollic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic pellic
Mindezek alapján a kisnánai talajszelvény WRB elnevezése: Bathycalcic, Mollic Vertisol (Humic, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és a felszíni 30 cm színe sötét („Pellic”). 4.2.3. Nyugati-Mátraalja A vizsgált terület az Észak-Magyarországi Középhegység nagytáj, a Mátravidék középtáj, a Mátraalja kistájcsoportba tartozó Nyugati-Mátraalja kistáj keleti részén fekszik. A kistáj 119 és 360 m közötti tszf-i magasságú, enyhén D-nek lejtő hegység-előteri dombság. Horizontálisan gyengén szabdalt; a hegylábfelszínt idősebb törmelékkúpok 40-60 m-es relatív magasságú, völgyközi hátakká alakult kiemelkedései, és fiatal süllyedékek tagolják. A kistáj kőzettani alapja középső-miocén andezit és andezit tufa, amely azonban a rárakódott felsőpannóniai üledékekkel váltakozva már csak az ÉK-i peremen bukkan a felszínre (MAROSI & SOMOGYI, 1999), a kistáj többi részét főképp harmadidőszaki agyagos üledékek, pannóniai homok, agyagmárga és agyag fedi, melyet végül pleisztocén homok és lösz fed be ott ahol ezeket az erózió nem hordta el (STEFANOVITS, 1999). A D-i felszíneket egyre nagyobb vastagságban az andezit agyagos mállástermékeiből származó középső- és felső-pleisztocén áthalmozott lejtőagyag, és tarka agyag borítja (VARGA et al., 1975; MAROSI & SOMOGYI, 1999; STEFANOVITS, 1999). Éghajlati szempontból mérsékelten meleg és száraz, az évi középhőmérséklet 9,5-10,0 oC, a csapadékmennyiség évi átlaga pedig 560-600 mm körüli. A talajvíz általában 6 m-nél mélyebben található, jellege kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, kemény és szulfátszegény. A talajképződést a változatos talajképző kőzetek mellett az erőteljes eróziós és áthalmozási folyamatok határozták meg a területen, melyek befolyásolták a kőzetek mállására rendelkezésre álló időt, ill. a mállástermékek és a már kialakult talajok anyagának stabilitását – annak csonkulását és elszállítódását, más pozícióban történő felhalmozódását és/vagy 79
eltemetődését, ill. keveredését, és új talajképző kőzetként való megjelenését. A talajtakaró képét tovább színesíti a pleisztocén folyamán jelentős lejtős periglaciális anyagmozgási folyamatok hatása (STEFANOVITS 1973; SZÉKELY, 1983), és a fagyváltozékonyság hatására fellépő egyéb jelenségek (pl. krioturbáció), melyre az egyik legszebb példa az Atkár határában található, a világon egyedülálló paleotalaj (STEFANOVITS, 1953;MICHÉLI et al., 1999; BERÉNYI ÜVEGES, 2001; MICHÉLI & MINDSZENTY, 2002; HORVÁTH et al., 2005). A területen szintén igen elterjedtek a vöröses színű, agyag mechanikai összetételű paleotalajok, melyek általában különböző mélységekben eltemetve fordulnak elő (FEKETE, 2010). E talajok anyagának forrása a Mátrát felépítő vulkáni kőzetek mállásterméke, amely a hegység intenzív kiemelkedése során nagy mennyiségben erodálódott és szállítódott a hegylábi területekre, és a jelenkori Alföld területének belseje felé (VARGA et al., 1975; BERÉNYI ÜVEGES, 2001). E képződményeket Szabó József (1877) nyiroknak nevezte, erős képlékeny agyagként jellemezte, elterjedését a Mátrából az Alföld felé hosszan lenyúlva írta le. Jelenkori talajviszonyait tekintve a barnaföldek és a csernozjom barna erdőtalajok elterjedése a legmeghatározóbb, melyek a kistáj keleti felében a Mátra andezit-, és riolit több millió éves erősen átdolgozott málladékából származó nyirokszerű agyagon, a nyugati területeken pedig löszön képződtek. A löszön képződött talajok agyagásvány összetétele azonban a nyirokhoz hasonlóan szintén szmektites, a hullópor kiülepedése során ugyanis gyakran keveredett a helyi, nyirok-szerű anyagokkal (STEFANOVITS, 1999; NÉMETH et al., 1999, BERÉNYI ÜVEGES J., 2001). Mindezek alapján a Nyugati-Mátraalja talajainak textúrája döntően agyagos vályog, agyag, vízgazdálkodásuk gyenge vízvezető képességük és igen erős víztartó képességük miatt kedvezőtlen, nehéz művelhetőségűek, és általában gyengén savanyúak (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A Nyugati-Mátraalja területén két szelvényt felvételeztem: a gyöngyösi és az atkári talajszelvényeket (35. ábra).
35. ábra. A gyöngyösi és atkári talajszelvények földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
4.2.3.1. A gyöngyösi talajszelvény bemutatása és osztályozása A gyöngyösi talajszelvény Heves megyében, Gyöngyöstől kb. 5 km-re, a Károly Róbert Főiskola Tass pusztai tangazdaságának területén helyezkedik el (36. ábra). 80
© Fuchs, 2008
36. ábra. A gyöngyösi talajszelvény környezete (a) és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A gyöngyösi talajszelvény (37. ábra) szmektites mállásterméket szolgáltató, lösszel kevert, átdolgozott vulkáni málladékon fejlődött, erősen duzzadó-zsugorodó agyagtalaj. A talaj sötét színű, mély, erőteljesen humuszosodott A szinttel rendelkezik, melynek 25 cm-es mélységében jól látható a szántás hatására kialakult eketalp réteg tömődött, kagylós törésű leromlott Asz szerkezete, ill. az emberi bolygatás egyéb nyomai néhány törött cserépdarab formájában. A nagy Ai szmektites agyagtartalomra utaló széles repedések, ill. duzzadási felszínek (38c. ábra) már a felszíntől jelen ABi vannak a szelvényben, az első csúszási tükrök pedig közvetlenül a szántott réteg alatt már megtalálhatóak. Gyakoriak az egymást metsző csúszási tükrök által Bi létrehozott ék alakú szerkezeti elemek, melyek a talaj száraz állapotában könnyen feltárhatóak (38a. ábra). A legjobban fejlett csúszási tükrök a Bi szintben (55BCk 80 cm) találhatóak. A talaj repedésekkel sűrűn és mélyen tagolt, a nagy hosszúságban (> 40cm) feltárt csúszási tükrök is vertikális repedésekkel tagoltak. A száradási repedések 1 m-t is meghaladó átlagos mélységét a szervesanyagban gazdag A szint anyagát tartalmazó repedéskitöltések igazolják az alsóbb © Michéli, 2004 talajszintekben (38b. ábra). 37. ábra. A gyöngyösi talajszelvény
© Michéli, 2004
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
38. ábra. Ék alakú szerkezeti elem és repedéskitöltés a gyöngyösi talaj 80 cm-es mélységéből száraz (a) ill. nedves állapotban (b), duzzadási felszínek a szerkezeti elemek felületén (c)
81
A talajban kevés gyökér található, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén – ahol a duzzadási nyomás hatására a vastagabb gyökerek a plasztikus talajanyagba nyomódva, a hajszálgyökerek gyakran összenyomva, szétlapítva fordulnak elő (39ab. ábra).
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
39. ábra. A duzzadási nyomás hatására a plasztikus talajanyagba nyomódó (a), ill. eldeformálódó, szétlapuló gyökerek (b) a gyöngyösi talajszelvényből
A talaj kémhatása a felszínen gyengén savanyú, majd gyengén lúgos, pH-ja a mélységgel nő, 80 cm alatt közepes pezsgés igazolja a másodlagos CaCO3 felhalmozódását, amely konkréciók (0,1-1 cm) bevonatok, és kitöltések formájában van jelen, főleg a repedések mentén. Mivel a meghatározó talajképző kőzet vulkáni (andezit, andezit tufa) málladék, a karbonát forrása eolikus lösz bekeveredésével magyarázható, melynek CaCO3 tartalma a kilúgzással távozott a felsőbb talajszintekből. A szelvényben leírt morfológiai bélyegek, fizikai és kémiai tulajdonságok alapján azonosított folyamattársulást a gyöngyösi talaj esetében az erőteljes humuszosodás, agyagosodás, duzzadás-zsugorodás és gyenge kilúgzás határozza meg. A mély humuszos réteg, és az agyagos, erősen szerkezetes és szárazon vöröses-barna színezetű B szint jelenléte felvetheti a csernozjom barna erdőtalaj képződés lehetőségét. Az előbbiekben bemutatott, szmektit tartalomhoz köthető tulajdonságokon túl (repedések, duzzadási szerkezetek stb.) a gyöngyösi talajban szembetűnő még az A szint nagyon sötét, szmektit-humusz komplexek jelenlétére utaló fekete színe is, valamint a laboradatok által igazolt magas humusz tartalom és annak mélységi eloszlása (közel 4%-os szervesanyag tartalom a felszínen, amely 1,5% felett marad fél méteres mélységben is) is a szélsőséges vízgazdálkodás hatásait támasztja alá. Mindezek alapján a gyöngyösi szelvényt a kőzethatású talajok főtípusába tartozó fekete nyirok talaj típusába (BARANYI, 1988) soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint az elnevezés közepes humuszos rétegű erubáz talaj – ahol a „közepes humuszos rétegű” változat a humuszos szint 50-100 cm közötti vastagságát jelzi. Döntésemet a hazai osztályozás talajföldrajzi szemlélete is támogatta, hiszen a Mátra hazánk egyik legjelentősebb nyirok elterjedési területe, a vizsgált szelvény pedig a Mátra előterében helyezkedik el. A gyöngyösi talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a gyöngyösi talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki:
82
Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-40 cm) vertic talajszint (25 cm -) másodlagos karbonátok (80 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
mollic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a gyöngyösi talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50 és 100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), és a felszíni 30 cm színe sötét („Pellic”). 4.2.3.2. Az Atkár talajszelvény bemutatása és osztályozása A talajszelvényt Heves megyében, Atkár községtől kb. 1,2 km-re DNy-ra, egy rekultivált hulladéklerakó szomszédságában fekvő szántóterületen felvételeztem (40. ábra). A szelvény a híres atkári periglaciális paleotalaj környezetében helyezkedik el.
© Fuchs, 2009
40. ábra. Az atkári talajszelvény környezete (a) és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2011)
Az atkári talajszelvény (41. ábra) a gyöngyösihez hasonlóan szmektites mállásterméket szolgáltató, lösszel átdolgozott vulkáni málladékon fejlődött, nagy agyagtartalmú talaj.
83
A talaj felszínét (a kisnánai szelvénynél ismertetettekhez hasonlóan) erősen elaprózódott, aprószemcsés szerkezetű mulcs-szerű réteg fedi. A felső 20 cm a szántás hatását tükrözve színében jól elkülönül az alatta fekvő talajszintektől. A felszínen Asz gyakori, 2-3 cm-es repedések, melyek a szelvényben folytatódva kb. 1m-es mélységig nagy sűrűségben ABi fordulnak elő, a szántott szint alatt pedig sok felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés látható kb. 80 cm-ig. A humuszos réteg viszonylag sekély volta (20 cm) a területre ható jelenkori eróziós folyamatok Bki hatására hívja fel a figyelmet – az átmeneti ABi, és a Bki szintek szervesanyag tartalma (amely még 1 m-es mélységben is 1% körüli) a morfológiai bélyegek Ck alapján már jórész a repedéskitöltéseknek köszönhető. A kevés előforduló gyökér elsősorban a repedésekben és a szerkezeti elemek mentén fordul elő. A nagy © Fuchs, 2009 szmektites agyagtartalomra utaló duzzadási felszínek a felszíni, nedvesen erősen képlékeny és plasztikus 41. ábra. Az atkári talajszelvény talajszinttől jellemzőek, az első csúszási tükröket a szántott szint alatt tártam fel (42a. ábra). A váltakozó duzzadás-zsugorodás által létrehozott speciális szerkezeti formákat, csúszási tükröket és ék alakú szerkezeti elemeket 20-80 cm közötti mélységben írtam le (42bc. ábra).
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
42. ábra. Az atkári talajszelvény jellemző morfológiai bélyegei a) a szántott szint alatt feltárt csúszási tükör b) ék alakú szerkezeti elem c) a vízszintessel 45°-ot bezáró csúszási tükrök
55 cm-től erős pezsgés tapasztalható, gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, 0,5-1 cm átmérőjű konkréciók jelennek meg a szelvényben, melyek mérete és gyakorisága is a mélységgel tovább nő. A karbonát forrása a Mátra vidék többi talajához hasonlóan Atkáron is a vulkáni málladék hullóporral való keveredésével magyarázható, amely a felszíni szintekből a kilúgzással elmozdult. Michéli és munkatársai (1999) az atkári periglaciális talaj 84
mészfelhalmozódási szintjeinek morfológiai és stabil izotópos vizsgálata alapján megállapították, hogy a CaCO3 felhalmozódása „másodlagos” pedogén folyamatok eredménye, keletkezésük több ciklusban, a Mátra vidék felszínére települő és folyamatosan pusztuló lösz rétegeket a pleisztocén interglaciálisok idején érő, a mainál nyilvánvalóan sokkal erősebb kilúgzási hatások eredménye. A talaj gyengén lúgos kémhatású, bázistelített (86-100%), adszorpciós komplexén a karbonát dominál (72-83%). A szelvényben leírt morfológiai bélyegek, fizikai és kémiai tulajdonságok alapján azonosított folyamattársulást az atkári talaj esetében a humuszosodás, agyagosodás, duzzadás-zsugorodás gyenge kilúgzás, és karbonátfelhalmozódás határozza meg. A talaj szervesanyag tartalmának mélységi eloszlását döntően a szmektites agyagtartalomnak köszönhető duzzadási-zsugorodási ciklusok határozzák meg, az átmeneti ABi, és a Bki szintek jelentős (1,75 ill. 1,59%-os) szervesanyag tartalma a morfológiai bélyegek alapján már a repedéskitöltések jelenlétének köszönhető. A talaj morfológiai képét, valamint fizikai-kémiai tulajdonságait is a duzzadó agyagtartalom határozza meg, így az atkári szelvényt a gyöngyösihez hasonlóan a kőzethatású talajok főtípusába tartozó fekete nyirok talaj típusába (JASSÓ, 1988) soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint az elnevezés sekély humuszos rétegű erubáz talaj – ahol a „sekély humuszos rétegű” változat a humuszos szint 50 cm-nél sekélyebb vastagságát jelzi. Az atkári talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) az atkári talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
vertic talajszint (20 cm -) másodlagos karbonátok (55 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric
Mindezek alapján az atkári talaj WRB elnevezése: Endocalcic Vertisol (Humic, Hypereutricc) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), amely a felszíntől számított 50 és 100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”). 4.2.4. A Zagyva völgy A vizsgált terület az Észak-Magyarországi Középhegység nagytáj, az Észak-Magyarországi medencék középtáj, Felső-Zagyva-Tarna közti dombság kistájcsoportjába tartozó Zagyva völgy kistáj része. A kistáj átlagosan 180 m (120 és 400 m közt változó) tszf-i magasságú, É-D-i futású 85
szerkezeti árokban elhelyezkedő, 50 km hosszú aszimmetrikus folyóvölgy a Cserhát és a Mátra között. A Zagyva völgy magasabb (IV. és V. sz.) teraszai az intenzív pleisztocén lejtős tömegmozgások hatására már nem felismerhetőek (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A vizsgált szelvény a kistáj D-i részén helyezkedik el, amely tagolt síksági jellegű, melyet pannon üledékek, és pleisztocén agyagok, vörösagyagok, löszderivátumok fednek, a fiatal ártereken pedig agyagos, iszapos folyóvízi hordalékok találhatóak (MAROSI & SOMOGYI, 1999; STEFANOVITS, 1993). Éghajlata mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz, az évi középhőmérséklet D-en 9,8-10,0 oC, a csapadék évi összege 560-580 mm. A völgyben a talajvíz az árvizes időszakok kivételével általában 4 m alatti található, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Talajtakaróját tekintve a völgy magasabban fekvő peremi, lejtős területein barnaföldek jellemzőek, a dombhátakon harmadidőszaki üledékeken képződött agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal. Nagyobb részt azonban lejtőanyagokkal keveredett löszön képződött csernozjom barna erdőtalajok, ill. a mélyebb fekvésű területeken szénsavas meszet nem tartalmazó réti, és réti öntés talajok fordulnak elő (STEFANOVITS, 1993). Általában agyagos vályog mechanikai összetételű, mészmentes talajok. 4.2.4.1. Az Apc talajszelvény A talajszelvényt Heves megye Ny-i, Nógráddal határos végében, a 21-es út Apc és Jobbágyi községek közötti szakszán, a 21-es út 2009-es bővítése során vettem fel, a Zagyvától kb. 1 km-re Ny-ra (43. ábra).
© Fuchs, 2009
43. ábra. Az apci talajszelvény környezete (a) és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2000)
Az apci talajszelvény (44. ábra) sötét színű, igen mély, 1 m-es vastagságú erőteljesen humuszosodott A szinttel rendelkezik. A felszínen 1-2 cm vastag, a duzzadás-zsugorodás hatására elaprózódott finomszemcsés réteg található, alatta a talaj felső 30 cm-ében jól láthatóak a talajművelés okozta szerkezeti leromlás bélyegei, igen erősen tömődött, hasábos, ill. a szint alján kagylós törésű elsődleges szerkezeti elemekkel jellemezhető eketalp réteg formájában. A szint 2-3 cm széles repedésekkel tagolt. A talajmátrixban néhány nagyon apró, törött és lekerekített kavics található, ami a talajanyag áthalmozott voltára utal. A talajban kevés hajszálgyökér, a szerkezeti elemek közötti repedésekben fordul elő.
86
A duzzadási felszínek és az első, kisméretű csúszási tükrök a szántott talajszint alatt jelennek meg. A csúszási tükrök hossza és vízszintessel bezárt szöge is a mélységgel nő, a Bilk szintben Aszk 20 cm-nél nagyobb hosszúságú csúszási tükrök kerültek feltárásra, továbbá gyakorivá váltak az egymást metsző csúszási tükrök, és az ék alakú szerkezeti elemek is (45abc. ábra). Aki A folytonos, egymással összeköttetésben álló, és egymást metsző csúszási tükrök jól megmutatkoznak a Bilk talajszint vízszintes ABkil metszetében is (46. ábra). A csúszási tükrök felszíne a Bilk szintben sötétebb a talajmátrixnál, melyet a száradási repedésekbe Bilk behulló, felszíni, szervesanyagban gazdag, és ezért sötétebb színű talajanyag a duzzadás hatására a nyírósíkok mentén történő BCkil szétkenődése, ill. a csúszási tükrök felületének, mint a nedvességáramlás egyik útvonalának © Fuchs, 2009 gyakoribb reduktív környezete okozhatja. Az időszakos vízhatás bélyegei már a 30 cm-es 44. ábra. Az Apc talajszelvény mélységben kezdődő talajszinttől tapasztalhatóak, először csak nagyon kevés (1-2%) kisméretű Fe & Mn szeplő, majd 60 cm-től gyakori (510%), 1 m alatt sok (20-30%) Fe & Mn folt, bevonat formájában. A talaj színe is a felszíntől a szürkésbarna különböző árnyalatait mutatja, ami szintén időszakos vízhatásra utal. A leírt morfológiai bélyegek alapján talajvízhatást, és a nagy duzzadó agyagtartalommal összefüggésben a csapadékos időszakok alatt időszakos pangóvíz jelenlétét határoztam meg.
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
45. ábra. Egymást metsző csúszási tükrök (a), ék alakú szerkezeti elemek (b), és csúszási tükör felületén futó hajszálgyökerek az apci talajszelvény Bilk talajszintjében
A humuszos réteg vastagsága 60 cm, színe sötét szürkésbarna, átmenete a talajképző kőzet fele fokozatos. A szervesanyag tartalom 3,1% az Asz szintben, 1,7% az Aki (30-60 cm) szintben, 60 cm alatt 1% alá csökken. A szelvény 10%-os HCl-os csepegtetés hatására a felszíntől közepes pezsgési reakciót mutat, amely 95 cm alatt intenzívvé válik. A talajban a kis méretű, 1-5 mm-es karbonát konkréciók a jellemzőek, továbbá a BCkil szintben mészerek és bevonatok is megjelennek, a CaCO3 tartalom a mélységgel nő, 2-18% közötti. A talaj bázistelített (97-100%), kémhatása gyengén lúgos, adszorpciós komplexén a karbonát (67-72%) és a magnézium dominál (19-32%). Az adszorbeált magnézium az Aki talajszinttől (30 cm-től) végig 30% körüli relatív mennyiségű, amely tovább ronthatja a nagy agyagtartalmú talaj nedvességgazdálkodási tulajdonságait. 87
© Fuchs, 2009
© Fuchs, 2009
46. ábra. Vízszintes metszetben feltárt egymást metsző csúszási tükrök az apci talajszelvény BCkil talajszintjéből
A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján az apci talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett az erőteljes humuszosodás, karbonátfelhalmozódás, és glejesedés jellemzi. A meghatározott folyamattársulás alapján az apci talajszelvényt a réti talajok főtípusába soroltam be. A talaj mély, fokozatos átmenettel rendelkező, szürkésbarna színű humuszos rétege, a kiugró mészfelhalmozódási B szint hiánya, valamint a vízhatás bélyegeinek csak a B ill. BC szintben való nagyobb mértékű megjelenése alapján csernozjom réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a felszíntől megjelenő karbonáttartalom alapján a talaj altípusa karbonátos csernozjom réti talaj, míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastag), és felszíntől karbonátos (CaCO3 0-20 cm-ben jelentkezik). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, felszíntől karbonátos csernozjom réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos csernozjom réti talaj (A és/vagy B szint karbonátos), változati szinten felszínen karbonátos, humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm közötti vastagságú) mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: karbonátos csernozjom réti talaj (felszíntől, vagy a B szinttől meszes). Apc talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) az apci talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-60 cm) vertic talajszint (30 cm -) talajvízglejes mintázat (60 cm -) másodlagos karbonát (felszíntől) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: 88
Előtag minősítő(k):
endogleyic mollic calcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric
Mindezek alapján az apci talajszelvény WRB elnevezése: Calcic, Mollic, Endogleyic Vertisol (Humic, Hypereutric) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), amely a felszíntől számított 50 cm alatt („Endo-”) talajvízglejes mintázattal rendelkezik („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”). 4.2.5. Bodrogköz A kistáj a Tisza és a Bodrog folyók között, az Alföld nagytáj ÉK-i részén a Felső-Tiszavidék középtáj részeként terül el. Teljes területe 945 km2, amely északi felét (Felső-Bodrogköz = 389 km2) a trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte, míg déli fele (Alsó-Bodrogköz = 556 km2) továbbra is Magyarországhoz tartozik (BOROS, 2000). A Bodrogközt 94-98 m közötti tengerszint feletti magasság a jellemzi, melyből a 98-114 m közötti homokbuckák, homokvonulatok emelkednek ki és teszik szabdalttá és változatossá a sík, ártéri felszínt. A jelenlegi domborzat és földtani viszonyok kialakulását döntően a pleisztocén végén kialakult alföldperemi süllyedékbe érkező folyók hordaléklerakó és áthalmozó munkája irányította. Az Északkelet-Kárpátokból érkező Tapoly, Ondava és Laborc 50-100 m vastagságú, zömében durva szemű, általában mészmentes, vagy csekély mésztartalmú homokot rakott le (BORSY, 1969). A pleisztocén hideg, szeles periglaciális időszakai alatt a gyér növénytakaró nem tudta megvédeni a felszínt az erős szelektől, így a hordalékkúp anyagából megindult a futóhomok képződése, illetve a különböző futóhomokformák kialakulása (BORSY et al., 1988). A mintegy 20 ezer évvel megjelenő Tisza erre a szél által lepusztított felszínre rakta le ártéri üledékeit. A Tisza és mellékfolyói vízrendszerének gyakori változásai, meanderezései oldalazó erózióval letarolták a bodrogközi homokbuckák nagy részét, jelentős változásokat hozva a területre. A buckaközöket a Tisza főmedrétől távol eső területeken is elérték az áradások, így azok is időszakos víz alá kerültek. Mivel a főmedertől távol kerülve a víz áramlási sebessége és hordalékszállító képessége lecsökkent, ezért csak a nagyon kisméretű, lebegő agyagszemcsék kerültek el az elöntéssel ezekre a területekre. A mélyfekvésű, lefolyástalan területeken az árvizek megrekedtek és lassan lerakták apró szemű üledékeiket, létrehozva a Bodrogköz területileg legkiterjedtebb talajképző kőzetét, az általában 2-4 m vastagságban megjelenő, karbonátmentes, savanyú kémhatású alluviális „réti agyagokat” (HEGEDŰS, 1952; BORSY, 1953; HARTAI, 2007). A lassú kiülepedés a szélei felé elvékonyodó, és a homokbuckák oldalaira felkúszó agyaglencsék kialakulását eredményezte (DOBOS, 2007). A terület legfiatalabb holocén képződményei a vizenyős mocsaras területeken kialakult kotus-tőzeges szerves talajanyagok, valamint a friss öntésanyagok (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A Bodrogköz éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Évi középhőmérséklete 9,59,7 °C, az évi átlagos csapadék 580 mm körüli, amely nyugat fele 600-650 mm-re növekszik. Vízrajzát a Tisza, a Bodrog és a Ronyva mellett sűrű csatornahálózat jellemzi. A talajvíz a 89
csatornák mentén 2 m felett áll, máshol 2-4 m között ingadozik. Kémiai jellege NY-on nátrium-, K-en kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Talajviszonyait döntően a Tisza által lerakott karbonátmentes agyagos öntésanyagok, és az erős hidromorf hatás határozza meg – melynek forrása a magas talajvíz mellett a területre jellemző belvíz, vagy árvízi elöntés is lehet. A területen folyó korai talajtani kutatások elsősorban a Bodrogköz savanyú öntés jellegét hangsúlyozták, de említik az erősen duzzadózsugorodó, mély repedéseket nyitó „rétiagyagok” jelenlétét is (ÉBÉNYI, 1942; MADARI KREYBIG, 1944). A Kreybig térképezést követően (mely során a vajdácskai, sátoraljaújhelyi, illetve a II. világháború után a tokaji, és a sárospataki térképlapok készültek el) további talajinformációkat eredményeztek a Bodrogköz területén működő TSZ-ek üzemi genetikus talajtérképei, a meliorációs tanulmányok, valamint a három ciklusban elvégzett talajtápanyagvizsgálati munkák. Az utóbbi években nemzetközi és hazai pályázatok keretében is tovább folytatódtak a talajtani kutatások a területen, melyek keretében elkészült a bodrogközi Kreybig-térképlapok reambulációja (SZABÓ et al., 2008), valamint a szlovákiai területekkel kiegészített a WRB nemzetközi osztályozási rendszer alapján harmonizált talajtérkép (DOBOS & KOBZA, 2007), amely kiterjedt területen jelzi a Vertisolok elterjedését (47. ábra).
47. ábra. A Bodrogköz talajtípusai a nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB szerint (DOBOS & KOBZA, 2007)
Összegzően megállapítható, hogy hazai osztályozásunk szerint legnagyobb kiterjedésben az agyag mechanikai összetételű savanyú réti és öntés talajok fordulnak elő, nagyrészt öntés réti, ill. humuszos és nyers öntés talajtípusok formájában (FÁS & KOLESZÁR, 1981; MAROSI & SOMOGYI, 1999; STEFANOVITS, 1969, 1999; DOBOS, 2007). Kisebb foltokban, lokális mikromélyedésekben szélsőségesen hidromorf, döntően lebomlatlan szervesanyagból álló láp, és lápos réti talajok, ill. a vízrendezett területeken lecsapolt és telkesített rétláp fordulnak elő. 90
Ezek mellett a homokszigetek barnaföldjei, kovárványos barna erdőtalajai és futóhomokjai említhetőek. A Bodrogköz területén 5 talajszelvény került feltárásra és leírásra. A talajszelvényeket a Talaj Információs és Monitoring Rendszer (TIM) adatbázis 16 db, a területre eső szelvénye közül választottam ki, az alábbi települések külterületein:
Vajdácska (I3305), Dorkó-tanya (I5205), Bodroghalom (I4005), Nagyrozvágy (I4905), Szenna tanya (I3905).
A szelvények elhelyezkedése az 48. ábrán látható.
48. ábra. A bodrogközi talajszelvények földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
4.2.5.1. Vajdácskai talajszelvény bemutatása és osztályozása A vajdácskai talajszelvényt a Bodrogköz középső, északi részén, Vajdácska község nyugati külterületén fekvő szántóterületen került felvételezésre, az enyhén hullámos ártéri terület mikromélyedés pozíciójában (49. ábra). A talaj fizikai, kémiai és művelhetőségi tulajdonságait meghatározó duzzadó agyag-tartalom morfológiai bélyegei már a talaj felszínén tapasztalhatóak: 2-3 cm-es vastagságban erősen fejlett, határozott élekkel-lapokkal határolt aprószemcsés szerkezetű, mulcsszerű réteg található (53. ábra), melynek keletkezését, valamint a talaj nedvességgazdálkodásában, szervesanyag-eloszlásában és az ún. „ön-keverő” folyamat lejátszódásában betöltött szerepét a kisnánai talaj leírásánál ismertettem (4.2.2.1 fejezet).
91
© Fuchs, 2007
49. ábra. A vajdácskai talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
Asz
ABil
Bkil
BCr © Fuchs, 2007
50. ábra. A vajdácskai talajszelvény
A talaj száraz állapotban nagyon kemény, és széles repedésekkel igen erősen tagolt (50. ábra). A felszíni Asz talajszint (0-30 cm) gyakori duzzadási felszínekkel jellemezhető, a tömődött, kagylós törésű eketalp réteg alatt erősen fejlett, egymást metsző csúszási tükröket és ék alakú szerkezeti elemeket tártam fel (51. ábra). A legjobban fejlett, 20-40 cm-es hosszúságú csúszási tükröket az ABil szintben, 30-70 cm közötti mélységben tapasztaltam, a Bkil szintben rövidebb, de a vízszintessel nagyobb (10-40°) szöget bezáró csúszási tükröket írtam le. Véleményem szerint ez a talaj nedvességgazdálkodási tulajdonságaival magyarázható: a felszínközeli, így gyakrabban és nagyobb mértékben kiszáradó talajszintekben ugyanis a nyíróerők által „meggyengített” felszínek mentén a zsugorodás során elváló aggregátumok, szerkezeti elemek és csúszási tükrök jobban elkülönülnek, mint a mélyebben fekvő, ritkábban kiszáradó, és a kapilláris vízemeléssel is érintett, így duzzadtabb állapotban levő talajszintekben.
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2007
51. ábra. Csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek a vajdácskai talajszelvény ABil szintjében
92
Az időszakos túlnedvesedés bélyegei szintén a felszíntől tapasztalhatóak, a szántott talajszintben csak néhány, az ABil szinttől (30-70 cm) gyakori, majd a Bkil szinttől (70-100 cm) sok rozsa és mangánfolt, borsó formájában. 100 cm alatt határozott talajvízglejes mintázat (52. ábra) és α-α dipiridil teszttel igazolt reduktív körülmények tapasztalhatóak. Szintén az időszakos túlnedvesedést támasztja alá a humuszos szint sötétszürke - szürkésbarna, levegőtlen © Fuchs, 2007 viszonyok között keletkező vashumátokra utaló színe – ami nem csak a felszínközeli talajvíz, de felszíni elöntés, vagy a 52. ábra. Talajvízglejes mintázat a vajdácskai talajszelvény nehézagyagos talaj összeduzzadását követő belvíz hatását is BCr szintjéből feltételezi az ártéri terület mikromélyedésében elhelyezkedő szelvény esetében. Az erősen humuszosodott szint mélysége 70 cm, az ez alatt fekvő Bkil szint sötétebb színét a reduktív környezet, ill. a nyíróerők segítségével a csúszási tükrök felületén eldolgozódó, a repedésekben lejutó, a felszíni, elaprózódott, humuszban gazdag talajanyag (53. ábra) is felerősíti, de a laboradatok alapján a talaj szervesanyag tartalma ebben a mélységben is majdnem 1% (0,9%). A szelvény karbonáteloszlása is a hidromorf © Fuchs, 2007 talajképződésre jellemző mész-dinamikát mutatja: a kilúgzott, gyökérlégzéssel jellemezhető felszíni talajszintek 53. ábra. Felszíni, redukált színű, alatt a talajvíz kapilláris zónájában felemelkedő oldatok aprószemcsés „grumic” betöményedésének hatására másodlagos karbonáttalajanyag, Vajdácska felhalmozódási formák, mészerek, konkréciók válnak ki. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a mélyebb talajszintekben (70 cm alatt) jelentős (>0,15%, ill. 0,26%) az összes oldott sótartalom, ill. a kicserélhető Na+ mennyisége az S érték százalékában 5-15% közötti: 8,2% a Bkil, és 9,5% a BCr szintekben. Mindezek alapján szikesedés (szolonyecesedés) hatását is figyelembe kell venni a talaj tulajdonágainak értékelésekor. A talaj fizikai félesége a helyszíni gyúrópróba, és a laboradatok alapján is a felszíni 70 cmben nehézagyag, majd csökkenő agyagtartalom mellett végig agyag. Az agyagtartalomban tapasztalható eltérések a terület öntés jellegével magyarázhatóak. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a vajdácskai talaj képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, kilúgzás, és sófelhalmozódás (szolonyecesedés) jellemzi. A megállapított folyamattársulás alapján a talajt a réti talajok főtípusába soroltam be, és a B szintben tapasztalható Na+ felhalmozódás (NaS%>5) szerint szolonyes réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten szolonyes réti talaj (az adszorbeált Na mennyisége az S érték 5-15%-a), míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastag), és mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben van). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, mélyben karbonátos, szolonyeces réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa szolonyeces réti talaj (az adszorbeált Na mennyisége nem haladja meg az S érték 15%-át), változati szinten
93
humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm vastagságú), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: szolonyes réti talaj (a B szintben adszorbeált Na mennyisége az S érték 5-15%-a). Vajdácskai talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a vajdácskai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság:
Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-70 cm) vertic talajszint (30 cm -) talajvízglejes mintázat (30 cm -) reduktív tulajdonságok (100 cm -) másodlagos karbonátok (70 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
grumic gleyic sodic mollic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric
Mindezek alapján a gyöngyösi talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Sodic, Gleyic, Grumic Vertisol (Humic, Hypereutric) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek felszínét egy 3 cm-nél vastagabb, elaprózódott aprószemcsés réteg fedi („Grumic”), talajvízglejes mintázattal rendelkezik („Gleyic”), a kicserélhető Na+Mg tartalma a felszíni 50 cm-ben több mint 15% („Sodic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50 és 100 cm között kezdődően („Endo”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric). 4.2.5.2. Dorkó tanya talajszelvény bemutatása és osztályozása A Dorkó tanya talajszelvényt a Bodrogköz középső, DNY-i részén, a Sárospatakhoz tartózó Dorkó tanya mellett található ártéri szintű legelőterületen vettem fel (54. ábra). A Dorkó tanya szelvényének (55. ábra) morfológiai bélyegei és fizikai félesége alapján öntés eredetű rétegzettséget határoztam meg, és három öntésréteget különítettem el. Az első réteg 25 cm-ig, a második 1m-ig tart, és 50, ill. 60% feletti duzzadó agyagtartalommal rendelkezik. A harmadik réteg 1 m alatt kezdődik, agyagtartalma még szintén jelentős, 30% feletti, textúrája iszapos agyagos vályog.
94
© Fuchs, 2007
54. ábra. A Dorkó tanya talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A nagy agyagtartalommal összefüggő morfológiai bélyegek már a felszíntől tapasztalhatóak, a szántott Asz szint 2-3 cm széles, a felszíni elaprózódott, erősen fejlett aprószemcsés szerkezetű felszíni Asz talajanyaggal kitöltött repedésekkel sűrűn tagolt (56. ábra). Az alatta fekvő második 2Ai jelű öntésréteg 2Ai magasabb (66%-os) agyagtartalmának köszönhetően erősebben tömődött, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny, kenődő, a szerkezeti elemek felületén 2ABicgl gyakori duzzadási felszínekkel és néhány csúszási tükörrel jellemezhető. A 40 cm-es mélységen kezdődő 2ABicl talajszint már nagyon sok, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10 - 25 cm 2Bicl hosszúságú, egymást metsző csúszási tükröt, ék alakú szerkezeti elemek és gyakori, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltést tartalmaz. A 3BCl 75-100 cm között fekvő 2Bicl talajszint még szintén sok, jól fejlett csúszási tükörrel jellemezhető, majd a 100 cm alatti 3BCl öntésréteg már csak duzzadási © Fuchs, 2007 felszínekkel, ill. gyakori, a felszíni sötét színű szervesanyagban gazdag talajanyagot tartalmazó 55. ábra. Dorkó tanya talajszelvény repedéskitöltéssel rendelkezik – ami jelzi a száraz időszakokban az ebbe a mélységbe is lenyúló felszíni repedések jelenlétét. A duzzadás-zsugorodás hatását mutatja a gyökerek eloszlása is: döntően a repedésekben, a szerkezeti elemek mentén és a csúszási tükrök felületén találhatóak – gyakran a plasztikus talajanyagba nyomódva. A csúszási tükrök felszíne mindemellett sok esetben megőrizheti a duzzadás során a nyírósíkok közé szoruló merev talajalkotók, pl. vaskiválások csúszásának nyomait is (57a. ábra). Az időszakos víztöbblet morfológiai bélyegei igen markáns © Fuchs, 2007 formában jelennek meg a Dorkó tanyai talajszelvényben: 40-100 cm között nagyon sok (>40%) rozsdafolt, és sok, 5- 56. ábra. Aprószemcsés “grumic” 15 mm átmérőjű vasborsó található (57b. ábra). A gyakran talajfelszín és repedések a Dorkó nagy tömegben, sűrűn (70-80%-os megjelenéssel) tanya talajszelvényben előforduló vasborsók cementált gócokat hoznak létre a 95
talajban (57c. ábra). A 100 cm alatti rétegben talajvízglejes mintázatot írtam le, és reduktív körülményeket igazoltam pozitív α-α dipiridil teszt segítségével.
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2007
© Fuchs, 2007
57. ábra. A plasztikus talajanyagban megőrződött járatok csúszási tükör felületén (a), nagyméretű vasborsó duzzadási felszínekkel jellemezhető talajanyagban (a; b), és gócokban előforduló vaskiválások (c) a Dorkó tanya talajszelvényben
A talaj humuszos rétege 75 cm vastag, nagy szervesanyag tartalma (2,85% az Asz szintben), és szurokfekete színe vízhatás okozta időszakos anaerob körülményekre, és vashumátok formájában való felhalmozódásra utal. A mélységi eloszlást már nagyobb mértékben befolyásolja a nagy duzzadó agyagtartalom, és a nagy mélységbe lenyúló felszíni repedések már ismertetett hatása – melynek eredményeképp a talaj szervesanyag tartalma 1% felett marad 75 cm-es mélységig. A talaj kémhatása és a karbonáttartalom eloszlása a felszíni talajszint meszezésére utal: az Asz szint gyengén lúgos (7,7 pHH2O), karbonáttartalma 1,8%, 20-75 cm között gyengén savanyú (5,5-6,7 pHH2O) és karbonátmentes, majd 75 cm alatt újra gyengén lúgos. Az adszorbeált kationok tekintetében a kalcium az uralkodó (81-86%), a talaj bázistelítettsége 8590% közötti. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a Dorkó tanyai talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, és kilúgzás jellemzi. A meghatározott folyamattársulás alapján a Dorkó tanya talajszelvényt a réti főtípusba soroltam, és a szelvényben 25 cm-től kezdődően leírt alluviális eredetű öntés rétegzettség alapján öntés réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten karbonátos öntés réti talaj (karbonátos talajképző kőzeten alakult ki, és vagy a felszíntől, vagy bizonyos mélységben CaCO3-at tartalmaz), míg változati szinten a közepes humuszos réteg (humuszos réteg 40-80 cm vastag) jelölésére van mód. A karbonáttartalom eloszlásának jelölése jelen esetben nem megoldott, mivel a talaj csak a felszínen, meszezés következtében tartalmaz kb. 2% mennyiségű karbonátot, és 25 cm-es mélység alatt végig karbonátmentes – így a „felszíntől karbonátos” elnevezés alkalmazását nem tartom szerencsésnek. A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, (felszínen) karbonátos öntés réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos öntés réti talaj (szelvény felső szintjeinek karbonáttartalma alapján), változati szinten felszínen karbonátos (meszezett), humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm vastagságú), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: karbonátos öntés réti talaj (a felső 60 cm-ben szénsavas mész található).
96
Dorkó tanya talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Dorkó tanyai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság: Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-75 cm) vertic talajszint (25 cm -) ferric talajszint (40-100 cm) talajvízglejes mintázat (40 cm -) reduktív tulajdonságok (100 cm -) öntés talajanyag (25 cm - )
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
grumic gleyic mollic
Utótag minősítő(k):
ferric humic hypereutric pellic clayinovic
Mindezek alapján a gyöngyösi talaj WRB elnevezése: Mollic, Gleyic, Grumic Vertisol (Ferric, Humic, Hypereutric, Pellic, Clayinovic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek felszínét egy 3 cm-nél vastagabb, elaprózódott aprószemcsés réteg fedi („Grumic”), talajvízglejes mintázattal rendelkezik („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), olyan talajszintje van, melyben nagy mértékű vas, vagy vas és mangán felhalmozódás figyelhető meg foltosság vagy konkréciók formájában („Ferric”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric), a felszíni 30 cm színe fekete („Pellic”), és a talaj felszínén 50 cm-nél sekélyebb új, agyagos textúrájú talajanyag található („Clayinovic”). 4.2.5.3. Bodroghalom talajszelvény bemutatása és osztályozása A Bodroghalom talajszelvényt (59. ábra) a Bodrogköz középső, É–i részén, Bodroghalom községtől nyugati irányban, egy ártéri szintű legelőterületen vettem fel (58. ábra).
© Fuchs, 2007
58. ábra. A Bodroghalom talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
97
A talaj fizikai félesége alapján a szelvényben két öntés réteget különítettem el. A felszíni 60 cm közel 60%-os agyagtartalommal nehézagyagos fizikai féleségű, 60 cm alatt az agyagtartalom 30% körüli Asz értékre csökken, iszapos agyagos vályog textúrájú. A nagy agyagtartalommal összefüggő morfológiai bélyegek ennek függvényében az Asz (0-20 cm), és Ai az Ai talajszintekben (20-60 cm) markáns megjelenésűek: nedvesen erősen tapadósak és képlékenyek, szárazon kemények, erősen tömődöttek 2ABicgl és repedésekkel tagoltak. Az Asz szint sok duzzadási felszínnel jellemezhető, az Ai szint pedig sok, a vízszintessel 10-45°-ot bezáró, egymást metsző 2BCcgl csúszási tükröt tartalmaz. A csúszási tükrök még a 2ABicg jelű, 60 cm alatt fekvő átmeneti talajszintben is megtalálhatóak, a 80 cm alatti 2BCcg talajszintben 2Cgl már csak a gyakori repedéskitöltések jelenléte utal a duzzadási-zsugorodási folyamtokra – amely a második öntésréteg kisebb (~ 30%-os) © Fuchs, 2007 agyagtartalmával magyarázható. Az időszakos vízhatás bélyegei a felszíntől 59. ábra. Bodroghalom talajszelvény tapasztalhatóak: Az Asz talajszintben nagyon kevés vasszeplő, az Ai szintben néhány, majd 60 cm-es mélység alatt sok (15-20%) rozsdafolt, és vasborsók is megjelennek. A 2BCcg talajszintben (80-110 cm) nagyon sok rozsdafolt és vasborsó található, a szerkezeti elemek felszíne pedig szürke színű, ami pangóvíz hatásra utal. Nagy agyagtartalmú talajokban a pangóvíz kialakulása a talajanyag összeduzzadásának hatására, valamint a duzzadás során fellépő nyírási erők eredményeképp a szerkezeti elemek felületén kialakuló orientált agyagásvány elrendeződés miatt kialakuló korlátozott beszivárgás eredménye (lásd 4.2.6.1 fejezet). 110 cm-es mélység alatt a 2Cg talajszintben már határozott pangóvízglejes mintázat: vörös mátrixban szürke repedések, járatok láthatóak (60. ábra), és α-α dipiridil tesztel a reduktív körülmények is igazoltak. A pangóvízglejes foltosság kialakulása a szelvényben a terület öntés-jellegére, és újabb, a második öntésrétegnél © Fuchs, 2007 nagyobb agyagtartalmú réteg jelenlétére utal a leírás során vizsgált 170 cm-es mélység alatt Az ezen a 60. ábra. Pangóvízglejes mintázat a rétegen időszakosan megpangó nedvesség - melyet „ál-” Bodroghalom talajszelvényben (>110 cm) vagy más néven „függő-talajvíznek” is neveznek - a kapilláris emelés során könnyebben utat talál az agyagos talajanyag repedések hatására „meggyengült” részein, ahol így az oxigénmentes reduktív viszonyok gyorsabban kialakulnak, és határozott pangóvízglejes mintázatot hoznak létre. A humuszos réteg vastagsága 80 cm, a laboratóriumi adatok alapján a talaj Asz szintje nagy, 5,4%-os, az Ai szint (20-60 cm) pedig 1,3%-os szervesanyag tartalommal rendelkezik, szintén alátámasztva az időszakos vízhatást, és az eredményeképp kialakuló korlátozott lebontási folyamatok hatását. A humuszos réteg mindemellett nagyon sötét, szurokfekete színű, amely vas-humátok jelenlétére utal. A 60-80 cm között fekvő átmeneti szint 0,8%-os szervesanyag
98
tartalma már döntően a felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések jelenlétének köszönhető. A talaj kémhatása a felszíni talajszintben gyengén savanyú, majd 20 cm alatt gyengén lúgos – a felszíni 60 cm-es réteg alacsonyabb KCl-os pH értékei azonban jelentős rejtett savanyúságra utalnak. Karbonátfelhalmozódásra utaló morfológiai bélyeget, ill. 10%-os HCl hatására pezsgést a szelvényleírás során nem tapasztaltam, így a laborban 95 cm-es mélység alatt mért 0,7%-os karbonáttartalmat terepen nem igazoltam. Az adszorbeált kationok között azonban a kalcium dominál (>80%), és a talaj bázistelítettsége az egész szelvényben 100%. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a Bodroghalom talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, és kilúgzás jellemzi. A meghatározott folyamattársulás alapján a Bodroghalom talajszelvényt a réti főtípusba soroltam. Bár a szelvényben leírt alluviális eredetű öntésrétegek végig nagy, 30%-ot meghaladó agyagtartalommal rendelkeznek, de az egyes rétegek agyagtartalma között tapasztalt jelentős eltérések (30, ill. 60%) befolyásolják a talaj morfológiai képét és tulajdonságait, így az öntéseredet kifejezése érdekében öntés réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten nem karbonátos öntés réti talaj (karbonátmentes talajképző kőzeten alakult ki), míg változati szinten Mély humuszos rétegű (humuszos réteg > 80 cm vastag). A talaj teljes elnevezése: Mély humuszos rétegű, nem karbonátos öntés réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa nem karbonátos öntés réti talaj (szelvény felső szintjeinek karbonáttartalma alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), mély humuszrétegű (>80 cm vastagságú), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos öntés réti talaj (a felső 60 cm-ben szénsavas mész nem található). Bodroghalom talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Bodroghalom talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság:
Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-60 cm) vertic talajszint (20-80 cm) ferric talajszint (60-110 cm) talajvízglejes mintázat (60 cm -) pangóvízglejes mintázat (80 cm-) reduktív tulajdonságok (110 cm -) öntés talajanyag (60 cm - )
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
endogleyic bathystagnic mollic
Utótag minősítő(k):
ferric humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a bodroghalmi talaj WRB elnevezése: Bathystagnic, Mollic, Endogleyic Vertisol (Ferric, Humic, Hypereutric, Pellic) 99
Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), amely a felszíntől számított 50 cm alatt („Endo-„) talajvízglejes („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), 1 m alatt („Bathy-„) a mátrix legalább 25%-ában pangóvízglejes („Stagnic”) mintázattal rendelkezik, olyan talajszinttel rendelkezik, melyben nagy mértékű vas, vagy vas és mangán felhalmozódás figyelhető meg foltosság vagy konkréciók formájában („Ferric”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric), a felszíni 30 cm színe fekete („Pellic”). 4.2.5.4. Nagyrozvágy talajszelvény bemutatása és osztályozása A Nagyrozvágy talajszelvényt (62. ábra) a Bodrogköz ÉK-i részén, Nagyrozvágy község külterületén található ártéri szintű legelőterületen vettem fel (61. ábra).
© Fuchs, 2007
61. ábra. A Nagyrozvágy talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
Asz
2Bli
3Bilg
4Alg
5Clk © Fuchs, 2007
62. ábra. A Nagyrozvágy talajszelvény
Az öntésanyag rétegzettség első bélyegei 25 cm-es mélységben jelentkeznek, majd 65cm, 95 cm, és 130 cm mélységben határoztam meg újabb, azonos textúrájú, de eltérő színű, szerkezetű és reduktív bélyegeket mutató öntésrétegeket. A duzzadóagyagos öntésanyag a szelvény 130 cm-es mélységéig figyelhető meg, ez a területre jellemező váltakozó száraz-nedves viszonyok hatására a száraz állapotban kemény, repedezett, nedvesen tapadós, képlékeny. Az első csúszási tükröket és felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltéseket a második, 25-65 cm közötti rétegben tártam fel, gyakori, egymást metsző csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek a 65-90 cm közötti Bil szintben találhatóak. A 90-130 cm közötti öntésréteg kevesebb és fejletlenebb csúszási tükrökkel jellemezhető, szurokfekete színe eltemetett A szint jelenlétére utal – bár ezt a TIM adatbázis 108-150 cm-es mélységből meghatározott 0,26% szervesanyag tartalom értéke nem támasztja alá. 130 cm alatt homokos vályog textúrájú, szerkezet nélküli, talajvízglejes mintázatú 100
öntésanyag található. Az időszakos víztöbblet morfológiai bélyegeit 25 cm alatt öntésrétegben írtam le gyakori rozsda és mangánfolt formájában, majd a 65-90 cm közötti rétegben talajvíz eredetű foltosságot, redukált szürke mátrixban megjelenő, sok rozsda és mangánfoltot felvételeztem, a reduktív körülményeket azonban az α-α dipiridil teszt nem igazolta, így öröklött színmintázatról beszélhetünk. Az eltemetett A szintként azonosított 90-130 cm közötti réteg szintén sok rozsdafolttal rendelkezik, a 130 cm alatti réteg pedig kifejezett talajvízglejes mintázatot mutat, az aktív reduktív körülményeket az α-α dipiridil teszt is igazolta. A laboratóriumi adatok alapján a talaj nagy szervesanyag tartalmú, a felszíni talajszint 3%, a második réteg 70 cm-es mélységig 1,45% szervesanyag tartalommal rendelkezik, ami szintén alátámasztja az időszakos vízhatás, és a korlátozott szervesanyag lebomlás-átalakulás folyamatát. A talaj kémhatása a felszíni talajszintben gyengén savanyú, majd gyengén lúgos – a felszíni 30 cm-es réteg alacsonyabb KCl-os pH értéke (pHKCl=5,1) jelentős rejtett savanyúságra (y1=17,1) utal. Másodlagos karbonát-felhalmozódást a terepi szelvényleírás során 130 cm alatt találtam, a laboradatok alapján 1% feletti CaCO3 tartalom 110 cm alatt tapasztalható. Az adszorbeált kationok tekintetében a kalcium az uralkodó (60-80%), de 75 cm-es mélység alatt 30% feletti adszorbeált magnézium hatása a meghatározóbb – a magnézium ionok nagy vízmegkötő képességük folytán a nagy duzzadó agyagtartalom mellett tovább rontják a talaj vízgazdálkodási képességeit. A talaj bázistelítettsége 87-92%. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a Nagyrozvágy 1 talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, kilúgzás alkotja. A meghatározott folyamattársulás alapján a Nagyrozvágy talajszelvényt a réti főtípusba soroltam. A szelvényben leírt, azonos textúrájú, de eltérő színű, szerkezetű és reduktív bélyegeket tartalmazó alluviális eredetű öntésrétegeket figyelembe véve öntés réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten karbonátos öntés réti talaj (karbonátos talajképző kőzeten alakult ki, és vagy a felszíntől, vagy bizonyos mélységben CaCO3-at tartalmaz), míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastag), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), középmélyen glejes (50-100 cm között), és középmélyen eltemetett talajú (50-100 cm között). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, középmélyen glejes és eltetemett talajú, mélyben karbonátos öntés réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa nem karbonátos öntés réti talaj (szelvény felső szintjeinek karbonáttartalma alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm vastagságú), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos öntés réti talaj (a felső 60 cm-ben szénsavas mész nem található). Nagyrozvágy 1 talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Nagyrozvágy 1 talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint:
mollic talajszint (0-65 cm) vertic talajszint (25 cm -) 101
Diagnosztikus tulajdonság:
Diagnosztikus talajanyag:
talajvízglejes mintázat (25 cm -) reduktív tulajdonságok (130 cm -) másodlagos karbonátok (130 cm -) öntés talajanyag (25 cm - )
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
epigleyic mollic bathycalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric clayinovic
Mindezek alapján a gyöngyösi talaj WRB elnevezése: Bathycalcic, Mollic, Epigleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Clayinovic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), amely a felszíntől számított 50 cm-en belül (“Epi-“) talajvízglejes mintázattal rendelkezik („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 100 cm alatt („Bathy-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric), és a talaj felszínén 50 cm-nél sekélyebb új, agyagos textúrájú talajanyag található („Clayinovic”). 4.2.5.5. Szenna tanya talajszelvény bemutatása és osztálozása A Szenna tanya talajszelvényt (64. ábra) a Bodrogköz ÉK-i részén, Pácin külterületén, Szenna tanyától ÉNy-ra, egy ártéri szintű legelőterületen vettem fel (63. ábra).
© Fuchs, 2007
63. ábra. A Szenna tanya talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A talaj morfológiai bélyegei és fizikai félesége alapján ebben a talajban is öntés eredetű rétegzettséget határoztam meg, és három öntésréteget különítettem el. Az öntésanyagok a felszíntől a mélyebb talajrétegek felé haladva fokozatosan durvuló textúrával rendelkeznek, a felszíni 70 cm közel 60%-os agyagtartalommal nehézagyagos fizikai féleségű, a 70-100 cm között vályog, 100 cm alatt pedig homokos vályog mechanikai összetételt tapasztaltam.
102
Ez lehet egy nagyobb áradási esemény eredménye amely először a nagyobb, majd az egyre kisebb méretű szemcsék kiülepedését, és az említett textúra Asz változást eredményezte, de lehet több egymást követő, eltérő szemcseösszetételű üledéket szállító elöntés hatása is. A nagy agyagtartalommal ABil összefüggő morfológiai bélyegek ennek függvényében a felszíni 70 cm-ben tapasztalhatóak, melyben egy szántott Asz szintet (0-20 cm), egy Bilk átmeneti ABil szintet (20-40 cm) és egy Bilk (40-70 cm) szintet határoztam meg. Mindhárom szint nedvesen erősen tapadós és képlékeny, repedésekkel tagolt. Csúszási tükröket és ék alakú szerkezeti 2Bl elemeket az ABil és Bilk szintekben tártam fel. A talaj duzzadási-zsugorodási potenciálját támasztja alá továbbá a Bilk szintben gyakori, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések jelenléte is. 3Cr Az időszakos vízhatás bélyegei a felszíntől © Fuchs, 2007 tapasztalhatóak, néhány vasszeplő, majd gyakori, 40 64. ábra. Szenna tanya talajszelvény cm alatt már 20-30% vas és mangánfoltosság formájában. 70 cm alatt talajvízglejes mintázat, 110 cm alatt pedig reduktív környezet jellemzi a talajt – ebben a mélységben oxidált rozsdafoltok már csak a gyökérjáratok mentén láthatóak (65. ábra). A laboratóriumi adatok alapján a talaj felszíni szintje jelentős szervesanyag tartalommal rendelkezik (4,1%), alátámasztva az időszakos vízhatás okozta korlátozott lebontási folyamatokat. A szervesanyag tartalom 60 cm-es mélységig 1% feletti, 1 m-es mélységig pedig 0,4%-os - ez utóbbi kialakulásában a már ismertetett repedéskitöltések játszanak meghatározó szerepet. A talaj kémhatása a felszíni két talajszintben gyengén savanyú, majd gyengén lúgos, a 40-70 cm közötti Bilk talajszint közepes pezsgése mellett (3% CaCO3) - ami a réti talajképződésre jellemző mészdinamika gyenge megjelenésének jele. Az adszorpciós komplexen is a kalcium dominál (>80%), a talaj bázistelítettsége az egész szelvényben 100%. © Fuchs, 2007 A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a Szenna tanyai talajszelvény képződését irányító folyamattársulást a 65. ábra. Oxidált duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, gyökércsatornák reduktív kilúgzás és gyenge karbonát-dinamika jellemzi. környezetben a Szenna tanya A meghatározott folyamattársulás alapján a Szenna-tanya 3Cr szintjéből talajszelvényt a réti főtípusba soroltam. A szelvényben leírt, a mélységgel fokozatosan durvuló textúrát mutató, alluviális eredetű öntésrétegek alapján öntés réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten karbonátos öntés réti talaj (karbonátmentes talajképző kőzeten alakult ki), míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastag), és mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, mélyben karbonátos öntés réti talaj.
103
A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa nem karbonátos öntés réti talaj (szelvény felső szintjeinek karbonáttartalma alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm vastagságú), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos öntés réti talaj (a felső 60 cm-ben szénsavas mész nem található). Szenna tanya talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a Szenna tanyai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: Diagnosztikus talajszint: Diagnosztikus tulajdonság:
Diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-60 cm) vertic talajszint (20-70 cm) talajvízglejes mintázat (40 cm -) reduktív tulajdonságok (110 cm -) másodlagos karbonátok (40-70 cm) öntés talajanyag (70 cm - )
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
gleyic mollic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric
Mindezek alapján a gyöngyösi talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Gleyic Vertisol (Humic, Hypereutric) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), amely talajvízglejes mintázattal rendelkezik („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50 cm alatt (“Endo”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat (“Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), és bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric). 4.2.6. Szolnok-Túri sík A Szolnok-Túri sík az Alföld Közép-Tisza vidékének tájegysége, a Nagykunság része, JászNagykun-Szolnok megye területén helyezkedik el. A kistáj 80 és 105m közötti tszf-i magasságú hordalékkúp-síkság. A felszín több mint fele alacsony ármentes síkság, a Ny-i részen enyhén hullámos, a peremeken ártéri szintű síkság. A kistáj képében csak a szórványosan megjelenő, a Zagyva, az Egerpatak és a Tarna hordalékkúp-anyagából felépülő, 1-5 m magas, löszös homokkal fedett homokbuckák, és a kistáj D-i felében mindenfelé megjelenő, kusza hálózatot alkotó elhagyott folyómedrek, morotvák, valamint a kunhalmok jelentenek némi változatosságot. A terület földtani adottságait elsősorban finomszemű folyóvízi üledékek határozzák meg. Az Északi-középhegységből lefutó patakok (főként az Eger és a Tarna) a pleisztocénban 150-170 m vastag, többnyire finomszemű, iszapos-agyagos üledékkel fedték be a kistájat, melyre a pleisztocén végétől további 8-10 m vastag, egészen finomszemű, és hullóporral keveredett 104
folyóvízi üledék rakódott le (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Az e módon keletkezett lösziszap legalább 30% agyagos részt, és 5-10% karbonátot tartalmaz (STEFANOVITS, 1993). A felszín legnagyobb részét ez a löszös anyag, a lösziszap borítja, hozzá igen jelentős téglaagyagkészletek kapcsolódnak Karcag, Mezőtúr, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Martfű, Tiszaföldvár térségében. Nagyobb területeket borít - főként a mélyebb, rossz lefolyású felszíneken - a holocén réti és lápi agyag is. A legidősebb képződmény a Tisza holocénbeli letaroló tevékenysége következtében szigetszerűen megjelent löszös homokkal fedett futóhomok (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A kistáj éghajlata mérsékelten meleg-száraz, de közel fekszik a meleg-száraz éghajlatú területhez, a D-i részek ország legszárazabb vidékeihez tartoznak. Az évi középhőmérséklet É-on 9,9-10,0 °C, D-en 10,2-10,4 °C, az évi csapadék 510-550 mm, de a D-i részeken gyakran még az 500 mm-t sem éri el. Vízrajzi adottságait tekintve kelet felől a Hortobágy-Berettyóra támaszkodik, míg Nyugaton kanyargós peremmel néz a Tisza árterére. A Tiszához csak kevés vízfolyás indul. Száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület. A talajvíz mélysége Fegyvernektől D-re MezőtúrigMesterszállásig 6 m alatt, Karcag-Kisújszállás - Túrkeve körzetében 2-4 m között, máshol 4-6 m között van. Kémiai jellege Fegyvernektől K-re, Karcag és Kisújszállás között, de elszórtan máshol is, főleg a Hortobágy-Berettyó mellékén nátrium-, máshol kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A kistáj talajviszonyait mezőségi, réti, öntés és szikes talajtípusok jellemzik. A talajok mintegy felét löszös üledékeken képződött alföldi mészlepedékes-, és réti csernozjomok adják - az utóbbi mélyben sós-, ill. mélyben szolonyeces altípusainak néhány százalékos megjelenése mellett (STEFANOVITS, 1993). A talajvízhatás alatti mélyebb fekvésű területek kiterjedt talajtípusát az általában erősen savanyú, agyagos mechanikai összetételű réti talajok, és kisebb kiterjedésben a fiatalabb, kisebb humusztartalmú réti öntés talajok képviselik. E talajok agyagos részében a szmektitek dominálnak, ezért erősen duzzadók, repedezők, jelentős holtvíz tartalommal jellemezhetők (STEFANOVITS, 1993). A szikes réti szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec és szolonyeces réti talajok mennyisége is számottevő, a terület körülbelül egyötödét foglalják el.
66. ábra. A Szolnok-Túri síkon felvételezett talajszelvények földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
105
A Szolnok-Túri sík területén három talajszelvényt vettem fel, az alábbi települések közelében: Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós. A szelvények elhelyezkedése a 66. ábrán látható. 4.2.6.1. Kisújszállás talajszelvény bemutatása és osztályozása A kisújszállási talajszelvény (68. ábra) a Szolnok túri sík középső, É-i részén, Kisújszállás külterületén, a Debreceni Egyetem AGTC KIT Karcagi Kutató Intézetének Kisújszállási Kísérleti Telepéhez tartozó K-8-as tábla szántóterületén került felvételezésre (67. ábra).
© Fuchs, 2007
67. ábra. A kisújszállási talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2008)
Asz
ABcilg
Bkil
Crk © Michéli, 2004
68. ábra. Kisújszállás talajszelvény
A talaj 1m-es mélységig végig 50-60% közötti agyagtartalommal rendelkezik, és agyagtartalma 1 m alatt is 40% felett marad, a teljes szelvény erősen tömődött, szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, tapadós. A nagy agyagtartalommal összefüggő morfológiai bélyegek már a felszíntől tapasztalhatóak: a felszín 1-2 cm széles repedésekkel sűrűn tagolt (69b. ábra), a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek, és néhány kisméretű (3-5 cmes) csúszási tükör is látható. A 25 cm-es mélységben kezdődő ABcilg talajszint már gyakori, míg az 55 cm-es mélységben kezdődő Bikl szint sok, jól fejlett, egymást metsző, vízszintessel 10-45°-ot bezáró, akár 40 cm-es hosszúságú csúszási tükrökkel (69c. ábra), ék alakú szerkezeti elemekkel (69a. ábra), és 1 m-es mélységig lenyúló, 0,5-3 cm széles, sötét színű felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltésekkel rendelkezik (69a. ábra). A repedéskitöltések ilyen mélységben való megjelenése bizonyítja, hogy a talaj a száraz időszakokban nagy 106
mélységig feltáródó repedéshálózattal rendelkezik. A repedéskitöltések gyakran már nem összefüggő megjelenése a duzzadási-zsugorodási ciklusok hatására elnyíródó, és elmozduló talajanyagoknak köszönhető. Nagy sűrűségük a Bikl szintben (a mátrix 20-30%-a) intenzív duzzadási-zsugorodási folyamatok jelenlétére utal.
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
69. ábra. Ék alakú szerkezeti elemek, 1 m-es mélység alá nyúló repedéskitöltés (a), felszíni repedéshálózat (b), és jól fejlett csúszási tükör (c) a kisújszállási talajszelvényben
Gyökerek (elsősorban hajszálgyökerek) a repedésekben, a szerkezeti elemek mentén és a csúszási tükrök felületén fordulnak elő – a duzzadási, nyírási erők hatásának kitéve. Wilding és Hallmark (1988) szerint a szerkezeti elemek határfelületei magasabb nedvességtartalommal, és kisebb ellenállással rendelkeznek a szerkezeti elemek belsejénél, így a gyökerek megjelenése a kedvezőbb feltételeket követve gyakran ezeken a felületeken jellemző. A gyökerek megjelenésére vonatkozó helyszíni megfigyeléseimet pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) felvételek segítségével is alátámasztottam. A SEM felvételeinek elemzésekor számos gyökeret, vagy a gyökérjáratok lenyomatait azonosítottam a csúszási tükrök felületén (70. ábra). A felvételeken látható hajszálgyökerek a legtöbb esetben a csúszási tükrök felületén ható erők eredményeképp esetben szétlapított, deformált állapotban jelentek meg. A kisújszállási talaj csúszási tükreinek elektronmikroszkópos vizsgálata alapján továbbá a csúszási tükrök felszínén 4-30 µm közötti szélességű mikrobarázdák jelenlétét igazoltam (70. ábra). A mikrobarázdák kialakulása az elnyíródással párhuzamosan mozgó, és így a csúszási tükrök felszínét „felsértő” homok, vaskiválás, vagy egyéb merev szemcse jelenlétének köszönhető. A mikrobarázdák kialakulását okozhatják továbbá a plasztikus talajanyagban nyomódó gyökerek is, melyek lenyomatai szintén megőrződnek a csúszási tükrök felszínén (70. ábra).
107
70. ábra. Szétlapított hajszálgyökerek (Gy) a mikrobarázdákkal (MB) szabdalt csúszási tükrének felszínéről készített SEM felvételen (Kisújszállás, ABcilg talajszint)
A nyírási erők hatására kialakuló agyagásvány irányultság közvetlen hatással van a pórusok megjelenésére is, a csúszási tükrük felülete általában kisebb méretű pórusokkal jellemezhető. A kisújszállási talaj csúszási tükreinek elektronmikroszkópos vizsgálata alapján a csúszási tükrök felületén található mikropórusok mérete 5-20 µm (71. ábra).
71. ábra. SEM felvétel a Kisújszállási talajszelvény csúszási tükrének felszínéről (Bikl talajszint) (a) Pórusok (P) és mikrobarázdák (MB) (b) A talajmátrixba nyomódott gyökérjárat (GyJ)
Az időszakos víztöbblet morfológiai bélyegei szintén a felszíntől tapasztalhatóak: néhány vasszeplő és vasborsó már az Asz szintben megjelenik. A felszíni talajszintek időszakos 108
víztelítettsége nagy agyagtartalmú talajokban gyakran a csapadékos időszak alatt összeduzzadó, és vízzáróként viselkedő talajanyagon, vagy a talajanyagban összegyűlő, megpangó nedvesség jelenlétének a következménye. A pangó víz jelenlétének morfológiai bélyegei a talajanyag színében is megnyilvánulnak, az ABcilg talajszint csúszási tükrének felszínéről készített makrofotón (73a. ábra) a felszín redukált szürke, és a talajmátrix oxidált vöröses színe látható, amely a pangóvízglejes mintázat diagnosztikus bélyege. Bár Nobles és munkatársai (2003, 2004) vizsgálatai alapján nem a csúszási tükrök felületei a legmeghatározóbbak a nagy agyagtartalmú talajok oldatáramlásainak vezetésében, a talajok átnedvesedése során jelentős szerepük van a nedvesség mélyebb talajszintekbe juttatásában. Ennek egyik oka, hogy a nyírási erők hatására a csúszási felületeken az agyagásványok orientációjának újrarendeződése is bekövetkezhet, az agyagásvány lamellák tengelyeinek azonos, „szemtőlszemben” való irányultságát eredményezve (WILDING & TESSIER, 1988). A kisújszállási talaj csúszási tükreinek pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) felvételein az agyagásvány lemezkék irányultságát a felszínnel párhuzamosnak találtam (72. ábra). Mivel ez az irányultság az elkészült felvételek teljes szélességében tapasztalható 72. ábra. Felszínnel párhuzamos agyagásvány volt, az agyagásványok hasonló orientációját irányultság csúszási tükör felszínéről készített feltételezem a csúszási tükrök teljes SEM felvételen (Kisújszállás, ABcilg talajszint) felületén. A nyírási erők hatására kialakuló agyagásvány irányultság közvetlen hatással van a pórusok megjelenésére is, a csúszási tükrük felülete általában kisebb méretű pórusokkal jellemezhető. A kisújszállási talaj csúszási tükreinek elektronmikroszkópos vizsgálata alapján a csúszási tükrök felületén található mikropórusok mérete 5-20 µm.
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
© Fuchs, 2008
73. ábra. Redukált felszínű, oxidált mátrixú csúcsászi tükör (a), és a repedéskitöltések szervesanyagban gazdag elkenődése (b), és vasborsók (c) a kisújszállási talajszelvény 60 cm-es mélységéből
Az időszakos víztöbblet jelentős vas szegregációhoz is vezetett a szelvényben, az ABcilg szintben sok 5-10 mm átmérőjű vasborsó, valamint vas és magnézium foltosság tapasztalható, melyek jelenléte a Bikl szintben is meghatározó. Reduktív körülményeket 55 cm alatt, a Bikl talajszinttől igazoltam α-α dipiridil teszt segítségével, 95 cm alatt pedig már a reduktív szürke szín, és talajvízglejes mintázat dominál. A laboratóriumi adatok alapján a talaj Asz szintje 2,6%-os szervesanyag tartalommal rendelkezik, amely 25 cm alatt 0,8%-os, 50 cm alatt 0,5%-os értékre csökken. Az alsóbb talajszintekben a szervesanyag tartalom forrása a már bemutatott, nagy sűrűségben megjelenő 109
felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltésekből származik (69a. kép). Az Asz szint színe sötétszürke, jelezve a humuszanyagok időszakosan reduktív környezetben való képződését. A talaj kémhatása a felszíni talajszintben semleges, majd 20 cm alatt gyengén lúgos. Másodlagos karbonátfelhalmozódást 55 cm-es mélység alatt tapasztaltam, gyakori mészkonkréciók formájában. Az adszorbeált kationok között a kalcium mellett jelentős a magnézium (~20%), ill. 1 m alatt az 6%-os adszorbeált nátrium tartalom, és a 0,1%-os összes oldott sótartalom is a talaj szikesedésre való hajlamát mutatja. A talaj bázistelítettsége az egész szelvényben 90% feletti. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a kisújszállási talajszelvény fejlődését irányító folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a humuszosodás, glejesedés, karbonát- és gyenge sófelhalmozódás jellemzi. A meghatározott folyamattársulás alapján a kisújszállási talajszelvényt a hazai osztályozás szerint réti talajok főtípusába, és a („típusos”) réti talajtípusba soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) alapján a B és C szintek 0,1%-os sótartalma mélyben sós altípus határozható meg, míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastagságú), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyben szolonyeces (Na+ mennyisége a C szintben az S érték 5-15%-a), középmélyen (50-100 cm között) glejes. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos, mélyben szolonyeces réti talaj (karbonáttartalom, és a C-szintben mért 5-25 S% kicserélhető nátrium tartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm közötti vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a típusos réti talajok mélyben sós altípusának vízoldható sótartalomra vonatkozó kritériuma 0,15% - így a kisújszállási talajszelvény ennek nem felel meg. Mivel a humuszos réteg CaCO3-at nem tartalmaz, a talaj nem karbonátos, ill. a C szintben 150 cm-nél magasabban az S érték Na+ %-a 5-25 közötti, mélyben szolonyeces altípus határozható meg. Kisújszállási talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a kisújszállási talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint:
mollic talajszint (0-50 cm) vertic talajszint (20-100 cm) ferric talajszint (25-55 cm) calcic (50-100 cm) diagnosztikus gleyic színmintázat (25 cm - ) tulajdonság: stagnic színmintázat (25-55 cm) reduktív körülmények (55 cm - ) másodlagos karbonátok (55 cm -) diagnosztikus talajanyag: A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető:
110
Előtag minősítő(k):
epigleyic endosodic epistagnic mollic calcic
Utótag minősítő(k):
ferric humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a kisújszállási talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Epistagnic, Endosodic, Epigleyic Vertisol (Ferric, Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben a felszíntől számított 50 cm-en belül („Epi-”) megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), a felszíntől számított 50-100 cm között („Endo-”) a kicserélhető Na+Mg tartalom az adszorpciós komplexen több mint 15% („Sodic”), a felszíntől számított 50 cm-en belül („Epi-”) a mátrix legalább 25%-a pangóvízglejes mintázatot mutat („Stagnic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), olyan talajszinttel rendelkezik, melyben nagy mértékű vas, vagy vas és mangán felhalmozódás figyelhető meg foltosság vagy konkréciók formájában („Ferric”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete („Pellic”). 4.2.6.2. Törökszentmiklós talajszelvény bemutatása és osztályozása A törökszentmiklósi talajszelvényt (75. ábra) a Szolnok túri sík ÉNy–i részén, Törökszentmiklóstól keletre, a bartapusztai sertéstelep közelében fekvő szántóterületen felvételeztem (74. ábra).
© Fuchs, 2011
74. ábra. A törökszentmiklósi talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2008)
A teljes szelvény nagy agyagtartalmú (55-61%), erősen tömődött, szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, tapadós. A felszín repedésekkel tagolt, és 1-2 cm-es vastagságban elaprózódott aprószemcsés réteggel fedett. A talaj felszíni szintjének szerkezete erősen leromlott – nagyon erősen tömődött, nagyméretű (>20 cm) „hantos” talajszerkezettel jellemezhető. A szerkezetleromlás a terület gyakori belvizesedésével (Szabari Szabolcs szóbeli közlése, 2011), valamint az adszorpciós komplex kedvezőtlen összetételével magyarázható. A felszíni szintben közel 30%-os arányban adszorbeált magnézium és nátrium 111
ionok hatására a talaj duzzadási-zsugorodási képessége tovább nő, továbbá víztelített körülmények között peptizáció, és a talajanyag szétiszapolódása következik be. A felszíntől számított 30-85 cm-es mélységben gyakori duzzadási felszínek, és a mélységgel növekvő hosszal (5-20 cm), és vízszintessel bezárt szöggel (10-40°) rendelkező csúszási tükrök Asz jellemzőek (76. ábra). A talaj zsugorodási potenciálját mutatja, hogy 120 cm-es mélységig felszíni talajanyagot tartalmazó, 0,5-1 cm széles repedéskitöltések találhatók. Aig Az időszakos vízhatás első bélyegei vasszeplők és vasborsók (~5%) formájában 30 cm-es mélységtől tapasztalhatóak, 50 cm alatt már sok (20-30%), 85 cm alatt pedig nagyon sok (>40% rozsdafolt, és Bkilg vasborsó található. A talajban talajvízglejes mintázat mellett felismerhetőek a pangóvíz jelenlétének bélyegei is redukált felszínű szerkezeti elemek formájában. 85 cm alatt reduktív viszonyokat igazoltam (pozitív αCkl α dipiridil teszt). Másodlagos CaCO3 kiválások, gyakori mészerek, konkréciók csak 50 cm-es mélység alatt jelennek meg a szelvényben, a felsőbb talajszintek © Fuchs, 2011 kilúgzásának következtében. 75. ábra. Törökszentmiklós talajszelvény A humuszos réteg vastagsága 85 cm, szervesanyag tartalma 3,2% az Asz szintben, 1,8% az Aig (30-50 cm) és 1,4% a Bkilg (50-85 cm) szintben. A mély, nagy szervesanyag tartalmú, sötét szürke színű humuszos réteg kialakulása a lebontást korlátozó, időszakosan víztelített, reduktív viszonyok jelenlétére utal, ami a réti talajképződés jellemzője. A humuszos réteg alsó határának fokozatos átmenete, ill. a 75. ábrán látható, 1 m alatt elhelyezkedő 8-10 cm átmérőjű krotovinák azonban arra utalnak, hogy száraz években a talajvíz szintje jelentősen lecsökken, és a csernozjom jellegű talajképződés is teret nyer. A humuszos szint mélyítésében az állati keverő tevékenység mellett fontos szerepe lehet a nagy mélységbe lenyúló, felszíni talajanyaggal kitöltött repedéseknek is. A talaj a felszíni talajszintekben semleges, 30 cm alatt gyengén lúgos, 85 cm alatt lúgos kémhatású. A talaj mélyben sós, szikesedésre hajlamos, az összes vízoldható só mennyisége 50 cm-től a 0,1% feletti. Az adszorbeált kationok között a magnézium és a nátrium a meghatározó. Az adszorbeált nátrium tartalom már a felszínen eléri a kedvezőtlen kolloidkémiai hatást eredményező 5%-os relatív mennyiséget (NaS%), és a mélységgel © Fuchs, 2011 20%-ra nő, míg az adszorbeált magnézium tartalom a felszínen 24%, a C szintben 47%-os 76. ábra. Csúszási tükör a törökszentmiklósi relatív mennyiségű. szelvényben (80 cm) A meghatározott folyamattársulás alapján a törökszentmiklósi talajszelvény képződését legnagyobb mértékben az időszakos vízhatás határozta meg, így a talajt a hazai osztályozás szerint a réti talajok főtípusába soroltam be. 112
Bár a talaj humuszos rétegének alsó határa fokozatos, átmeneti jellegű, és a csernozjomok fele való átmenetre utal, az adszorpciós komplex jelentős Na+ és Mg+ tartalma alapján a szelvényt szolonyeces réti talajtípusba soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) alapján a B szint 515% közötti Na+ akkumulációja következtében szolonyeces altípus határozható meg, míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Mély humuszos rétegű (humuszos réteg 80 cm-nél vastagabb), és mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben). Mély humuszos rétegű, mélyben karbonátos szolonyeces réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa szolonyeces (B-szintben a kicserélhető Na+ nem haladja meg az S-érték 15%-át) réti, változati szinten humuszgazdag (>2%), mély humuszrétegű (>80 cm közötti vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cmnél mélyebben), mély talajvízállású (>1 m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: Szolonyeces réti talaj (Na+ mennyisége az S érték 5-15%). Törökszentmiklós talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a törökszentmiklósi talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint:
vertic talajszint (30-80 cm) calcic talajszint (50 cm -) diagnosztikus gleyic színmintázat (50 cm - ) tulajdonság: stagnic színmintázat (50-85 cm) reduktív körülmények (85 cm - ) másodlagos karbonátok (50 cm -) diagnosztikus talajanyag: A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
mazic endogleyic sodic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a kisújszállási talaj WRB elnevezése: Sodic, EndogleyicMazic, Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek felszíni 20 cm-e masszív és kemény („Mazic”), a felszíntől számított 50 cm alatt („Endo-”) megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), a kicserélhető Na+Mg tartalom az adszorpciós komplexen több mint 15% a felső 50 cm-ben végig („Sodic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete („Pellic”).
113
4.2.6.3. Karcagpuszta talajszelvény bemutatása és osztályozása A karcagpusztai talajszelvényt (78. ábra) a Szolnok túri sík ÉK–i részén, Karcagtól délnyugatra, a 4-es főúttól 380 m-re fekvő szántóterületen felvételeztem (77. ábra).
© Fuchs, 2009
77. ábra. A karcagpusztai talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2010)
A szelvény erősen tömődött, szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, tapadós, agyagtartalma 42-50% közötti. A duzzadás-zsugorodás morfológiai bélyegei már a felszínen tapasztalhatóak, amely 1-5 cm széles repedésekkel sűrűn tagolt (79. ábra). Az első, gyengén fejlett, 5-10 cm hosszúságú csúszási tükrök az Ahni szintben (20-60 cm) jelennek meg, majd az ABin és BAki szintekben Aszh (60-120 cm) már sok, jól fejlett, a vízszintessel 2040°-ot bezáró, 5-25 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör található. A legfejlettebb csúszási tükröket a BAki szintben (80-120 cm) Ahni írtam le. 120 cm alatt már csak néhány csúszási tükör tárható fel, 140 cm alatt pedig már csak a ABin duzzadási felszínek vannak jelen. A felszíni talajszintekben a szerkezeti elemeket 1-2 cm széles vertikális repedések választják el, BAki felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések a Bki talajszintig (120-140 cm) megtalálhatóak. A felszíni 60 cm leromlott, igen erősen tömődött Bki szerkezetének kialakulásában (a törökszentmiklósi szelvényhez hasonlóan) a kolloidokon nagy arányban adszorbeált Na+ ionok peptizáló és BCkl tömörítő hatása játszhat szerepet. Az adszorbeált kationok között ugyanis a nátrium a meghatározó, amely a szántott talajszint alatt (20 © Fuchs, 2009 cm) 10%, az átmeneti ABhni talajszinttől (60 cm) 25% feletti relatív mennyiségű (NaS%), és aránya a 78. ábra. Karcagpusztai talajszelvény mélységgel tovább nő – 140 cm alatt már 46%. A nátrium nagyarányú jelenlétét támasztják alá a 20-80cm között, a szerkezeti elemek felületén tapasztalható fekete humuszbevonatok is, melyek a magas pH és a nátrium hatására mozgékonnyá váló, elfolyósodó szervesanyag elmozdulásának a következményei. Az összes vízoldható sók mennyisége az adszorbeált nátriuméhoz hasonló tendenciát mutat: 114
értéke a szántott talajszint alatt haladja meg a 0,1%-ot, majd folyamatosan nő – 140 cm alatt 0,3%. A talaj a felszíni talajszintekben semleges, majd a magas sótartalommal összhangban 20 cm alatt gyengén lúgos, 60 cm alatt lúgos, 80 cm alatt erősen lúgos kémhatású. Másodlagos CaCO3 kiválások 80 cm alatt jelennek meg, néhány, majd gyakori mészerek formájában. Az adatok a felszín gyenge kilúgzását támasztják alá. Az időszakos vízhatás bélyegei csak 140 cm alatt, kis mértékben jelennek meg, néhány (<5%) rozsdafolt formájában. A talajvíz szintjének süllyedését támasztja alá az 1 m alatt elhelyezkedő krotovinák jelenléte is. A humuszos réteg vastagsága 80 cm, színe szürkésbarna, átmenete a talajképző kőzet fele hosszan elnyúló. A szervesanyag tartalom 3,4% az Asz szintben, majd fokozatosan csökken – de még az átmeneti © Fuchs, 2009 BAki talajszintben (80-120 cm) is 1,7%. A leírt morfológiai bélyegek alapján a mély 79. ábra. Felszíni repedések a karcagpusztai humuszos réteg képződésében a szikesedés szelvényben miatt oldatba menő humuszanyagok lemosódása, a felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések, és az állati keverő tevékenység is szerepet játszik. A meghatározott folyamattársulás alapján a karcagpusztai talajszelvény képződését és tulajdonságait a duzzadás-zsugorodás mellett legnagyobb mértékben a sófelhalmozódás határozta meg, így a talajt a hazai osztályozás szerint a szikes talajok főtípusába soroltam be. A talaj mély, fokozatos átmenettel rendelkező humuszos rétege, a felsőbb talajszintek gyenge kilúgzása, és a sófelhalmozódás maximumának mélyebb rétegekben való megjelenése alapján sztyeppesedő réti szolonyec talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a 20 cm-nél vastagabb A szint alapján a talaj altípusa mély sztyeppesedő réti szolonyec, míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Szoloncsákos (B szintben a vízoldható sótartalom 0,2-0,4%), és mélyben karbonátos (CaCO3 a „B2” szintben jelentkezik). A talaj teljes elnevezése: Szoloncsákos, mélyben karbonátos mély sztyeppesedő réti szolonyec. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa mély sztyeppesedő réti szolonyec (A-szint 15 cm-nél vastagabb), változati szinten gyengén szoloncsákos (a felső 40 cm-ben a sók mennyisége nem éri el a 0,4%-ot), és felszínhez közel karbonátos (a Bszintben). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: mély sztyeppesedő réti szolonyec (az A szint 25 cm-nél vastagabb). Karcagpusztai talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a karcagpusztai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint: diagnosztikus tulajdonság: diagnosztikus talajanyag:
vertic talajszint (20-1400 cm) calcic talajszint (120 cm -) másodlagos karbonátok (80 cm -) 115
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
mazic sodic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric
Mindezek alapján a kisújszállási talaj WRB elnevezése: Sodic, Mazic, Vertisol (Humic, Hypereutric) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melynek felszíni 20 cm-e masszív és kemény („Mazic”), a kicserélhető Na+Mg tartalom az adszorpciós komplexen több mint 15% a felső 50 cm-ben végig („Sodic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20100 cm között („Hypereutric”). 4.2.7. Tiszazug A Tiszazug a Duna-Tisza közti síkvidéknek a Tisza által az óholocénben lekanyarított része, az Alföld Közép-Tisza vidékének és a Nagykunságnak a része, a Tisza és Körös folyók közötti szögletet foglalja el, Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén. A kistáj 83 és 95 m közötti tengerszint feletti magasságú, ármentes részekkel tagolt, ártéri szintű, a Duna pleisztocén hordalékkúp-síkjára épült tökéletes síkság. A területen áthaladó folyók középszakaszú jellegük miatt nagy mennyiségű finom homokot, iszapot és agyagot szállítottak és szállítanak a területre, így a morfológiailag mérsékelten tagolt, ártéri szintű sík felszín domborzati viszonyait főként e hordalékok eloszlása határozza meg. A terület mélyebb, Tisza-menti térszínei a szabályozások előtt rendszeresen elöntött, meder- és morotvaroncsokkal jellemezhető árterek. A Tiszától távolodva a magasabban fekvő területeket (87-95 m) ÉNy-DK-i irányultságú futóhomokos felszínek, és a kiemelkedések peremére települt kunhalmok teszik változatosabbá (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A kistáj földtani viszonyait a Duna feltöltő tevékenysége, és az ennek eredményeképp kialakult 160-270 m vastag, főként homokos üledékekből álló pleisztocén korú üledéksor, valamint az óholocén folyamán nyugat felől érkező, a homok- és löszfelszín jelentős részét letaroló, és a mélyebb fekvésű részeket saját üledékével feltöltő Tisza játszotta. A legnagyobb területet homokos és infúziós löszök fedik, a terület harmadán holocén öntésképződmények találhatóak, míg kb. 10%-át a dunai hordalékkúp anyagából kialakuló pleisztocén futóhomok borítja (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Éghajlati szempontból a mérsékelten meleg-száraz, és a meleg-száraz éghajlati övezetek határán terül el. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 °C, az évi csapadékmennyiség rendkívül kevés és szeszélyes eloszlású, 530-550 mm körüli. Vízrajzát a Tisza és a Hármas-Körös határozza meg. A talajvíz mélysége a két folyó közötti háton 6 m alatt, másutt 4-6 m között mozog, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos kémiai összetételű (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A talajviszonyok jól követik a terület földtani, és domborzati adottságait. A lösszel fedett területeken alföldi mészlepedékes csernozjomok, a mélyebb térszíneken réti-, és mélyben sós réti csernozjomok találhatóak, melyek együttesen a kistáj több mint felét borítják. A homokos felszíneken futó-, ill. humuszos homoktalajok képződtek, míg a mélyebben fekvő, agyagos alluviális üledékeken a talajvíz minőségének függvényében mészmentes réti-, és öntés réti talajok, ill. sztyeppesedő réti szolonyecek, réti szolonyecek és szolonyeces réti talajok alakultak ki (STEFANOVITS, 1993). 116
A Tiszazug területén két talajszelvényt került felvételezésre, az alábbi települések külterületein:
Tiszasas, Cibakháza.
A szelvények elhelyezkedése az 80. ábrán látható.
80. ábra. A Tiszazug területén felvételezett talajszelvények földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
4.2.7.1. Tiszasas talajszelvény bemutatása és osztályozása A Tiszasas talajszelvényt (82. ábra) a Tiszazug D–i részén, Tiszasastól déli irányban fekvő árterületen felvételeztem (81. ábra).
© Michéli, 2004
81. ábra. A tiszasasi talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
117
A talaj szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, tapadós, erősen tömődött. A duzzadászsugorodás morfológiai bélyegei a felszíntől megtalálhatóak 1-3 cm széles sűrű repedéshálózat, Asz és 2-3 cm-es vastagságú elaprózódott aprószemcsés fedőréteg formájában (84ab. ábra). Az egymást metsző csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek (83. ábra) a szántott szint alatt, Ail az Ail (30-65 cm) jelennek meg. A csúszási tükrök jól fejlettek, 5-30 cm hosszúságúak, a vízszintessel 10-30°-os szöget zárnak be. Száraz állapotban a szerkezeti elemeket 1-2 cm széles vertikális repedések tagolják. A Bil talajszintben (65-100 Bilk cm) gyakori duzzadási felszínek és 5-15 cm hosszúságú, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró csúszási tükrök tárhatóak fel. 1 m alatt néhány felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés 2Clk látható. © Michéli, 2004 Az időszakos felszínközeli, ill. felszíni vízhatást 82. ábra. Tiszasas talajszelvény kevés vasszeplő jelzi az Asz szintben, az Ail szinttől már gyakori, a Bil szinttől sok rozsdafolt, vasszeplő látható. Kifejezett talajvízglejes mintázat 1 m alatt jelenik meg, itt reduktív viszonyok igazolhatóak (pozitív α-α dipiridil teszt), a szelvény aljában talajvíz szivárgás figyelhető meg. Másodlagos CaCO3 kiválások, gyakori mészerek, konkréciók és bevonatok formájában 65 cm-es mélységtől jelennek meg. A nedvesen fekete színű humuszos réteg vastagsága 65 cm, szervesanyag tartalma 3,2% az Asz, és 2,9% az Ail szintben – az időszakos víztelítettség lebontást korlátozó hatását alátámasztva. Az átmeneti Bilk talajszint (65-100 cm) 1% feletti szervesanyag tartalma a száraz © Fuchs, 2004 évszakban nyíló széles felszíni repedésekbe hulló Asz talajszint anyagának mélyben történő 83. ábra. Ék alakú szerkezeti elemek felhalmozódásának köszönhető. (Tiszasas, 30-65 cm) A talaj a felszíni talajszintben semleges, 30 cm alatt gyengén lúgos kémhatású. A talaj szikesedésre hajlamos, az összes vízoldható só mennyisége a teljes szelvényben 0,8-0,9% közötti. Az adszorbeált kationok között a kalcium (71-64%) és a magnézium (25-31%) a meghatározó. Az adszorbeált magnézium tartalom már a Bilk szinttől (65 cm) eléri a kedvezőtlen kolloidkémiai hatást eredményező 30%-os relatív mennyiséget (MgS). A meghatározott folyamattársulás alapján a tiszasasi talajszelvény képződését legnagyobb mértékben az időszakos vízhatás határozta meg, így a talajt a hazai osztályozás szerint a réti talajok főtípusába soroltam be. Mivel a talajanyag öntéseredete csak 1 alatt nyilvánvaló, és jelentős eltérést mechanikai összetételben, tömődöttségben nem okoz, így típusos réti talajtípust határoztam meg.
118
© Fuchs, 2004
© Fuchs, 2004
84. ábra. Felszíni repedések (a) és aprószemcsés „grumic” felszín (b) a tiszasasi szelvényben
A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) alapján az altípus szintén típusos, míg változati szinten a következő tulajdonságok jelölésére van mód: Közepes humuszos rétegű (humuszos réteg 40-80 cm vastag), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), és középmélyen (50-100 cm között) glejes. Közepes humuszos rétegű, mélyben karbonátos, középmélyen glejes, típusos réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm közötti vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint (mivel a humuszos rétegben karbonát nem található) a talaj besorolása: Nem karbonátos réti talaj. Tiszasas talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a tiszasasi talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint: diagnosztikus tulajdonság:
diagnosztikus talajanyag:
mollic talajszint (0-65 cm) vertic talajszint (30-100 cm) calcic talajszint (65 cm -) gleyic színmintázat (30 cm - ) reduktív körülmények (100 cm - ) másodlagos karbonátok (65 cm -) -
A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
gleyic sodic mollic endocalcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a tiszasasi talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Sodic, Gleyic, Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic)
119
Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), a kicserélhető Na+Mg tartalom az adszorpciós komplexen több mint 15% a felső 50 cm-ben (“Sodic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete („Pellic”). 4.2.7.2. Cibakháza talajszelvény bemutatása és osztályozása A Cibakháza talajszelvényt (86. ábra) a Tiszazug É–i részén, Cibakháza északi külterületén, a Tisza lefűződött meanderében fekvő szántóterületen felvételeztem (85. ábra).
© Fuchs, 2011
85. ábra. A cibakházi talajszelvény környezete és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A szelvényben felismerhetőek a Tisza különböző hordalék-lerakási szakaszai: a talaj felső 80 cm-es rétege nagy agyagtartalmú (44-54%), alatta homokosAsz agyagos vályog fizikai féleségű talajanyag található 150 cm-es mélységig. Aic A nagy agyagtartalommal összefüggésben a felszínen 2-3 cm vastagságú, elaprózódott aprószemcsés szerkezetű réteg és gyakori, 1-3 cm széles repedések találhatók. A szántott szint duzzadási felszínekkel, és BCkgl néhány, gyengén fejlett csúszási tükörrel jellemezhető – a szint aljában kagylós törésű, tömődöttebb eketalppal. Az Aic talajszint (20-40 cm) már jól fejlett, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró csúszási tükrökkel rendelkezik. 40 cm-es mélység 2Cglk alatt éles hullámos átmenetet követően a nagy agyagtartalommal összefüggő morfológiai bélyegek már csak a szerkezeti elemek felületén megjelenő duzzadási felszínek formájában tapasztalhatóak. © Fuchs, 2011 A reduktimorf bélyegek kifejezett megjelenése, ill. a repedések, repedéskitöltések, és krotovinák hiánya 86. ábra. Cibakháza talajszelvény alapján a szelvény ettől a mélységtől az év nagy részében vízhatás alatt áll, amely korlátozza a zsugorodási folyamatok -, és ezáltal a 120
repedések, csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek kialakulását. Az időszakos víztelítettség bélyegei 20 cm alatt kevés (~5%), 40 cm alatt sok (30-40%) vasborsó és vasszeplő, mangánfolt (5-10%) formájában tapasztalhatók, 80 cm alatt domináns (>50%) vas és mangán foltosságot írtam le, és reduktív viszonyokat igazoltam (pozitív α-α dipiridil teszt). A reduktimorf színmintázat vizsgálata alapján a cibakházai talajszelvény mind a talajvízglejes, mind a pangóvízglejes foltosság bélyegeivel rendelkezik (87. ábra), amely további, nagy agyagtartalmú réteg(ek) jelenlétére utal a vizsgált 150 cm-es szelvényvastagság alatt. Az eltemetett nagy agyagtartalmú réteg(ek) vízzáróként viselkedve ún. függő vizet, vagy általajvizet hoznak létre, amely a felszíni-, ill. felszínalatti nedvesség utánpótlás függvényében telítik a talajt – először az egykori csatornák, járatok, repedések mentén, a pangóvízre jellemző reduktív szürke járatkitöltési színmintázatot hozva létre, majd a talaj teljes átnedvesedése után a talajvízglejességre jellemző szürke mátrixban vörös foltosság is megjelenik. Másodlagos karbonát felhalmozódást mészerek, mészgöbecsek és a réti talajképződésre jellemző ágasbogas mészkiválások formájában tapasztaltam 40 cm-es mélység alatt. A talaj humuszos rétegének vastagsága 40 cm, az Asz szint (0-20 cm) 2,9%-os, az Aic szint (20-40 cm) pedig 2,3%-os szervesanyag tartalommal rendelkezik, mindkét talajszint színe fekete, vashumátok, és időszakos víztelítettség jelenlétére utalva. A talaj kémhatása a felszíni 40 cm-ben semleges, majd a karbonátfelhalmozódással jellemezhető talajszintek megjelenésétől gyengén lúgos. Az adszorbeált kationok között a kalcium dominál (>80%), és a talaj bázistelítettsége 97-100%. © Fuchs, 2011 A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a 87. ábra. Talaj- és pangóvízglejes Cibakháza talajszelvény képződését irányító színmintázat a cibakházai folyamattársulást a duzzadás-zsugorodás mellett a talajszelvényben humuszosodás, glejesedés, és karbonátfelhalmozódás jellemzi. A hazai osztályozást tekintve a talaj legmeghatározóbb elkülönítő bélyegei a nagy szervesanyag tartalmú, éles alsó átmenettel jellemezhető humuszos réteg, és a felszínközeli, erőteljes glejesedéssel társuló reduktív viszonyok, melyek a réti talajképződés jellemzői. A szelvényben leírt alluviális eredetű öntés rétegzettség a felszíni 80 cm-t, és így az A és B talajszinteket nem érinti, így a talaj osztályozásának magasabb szintjein az öntés jelleget nem jelöltem, a talajszelvényt típusos réti talajként soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten típusos réti talaj, amely változati tulajdonságai szerint sekély humuszos rétegű (a humuszos réteg <40 cm vastag), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben jelentkezik), és középmélyen glejes (50-100 cm között). A talaj teljes elnevezése: Sekély humuszos rétegű, mélyben karbonátos, középmélyen glejes típusos réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), sekély humuszrétegű (<40 cm vastagságú), savanyú (feltalaja 8-nál nagyobb hidrolitos savanyúság-értéket mutat), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), felszínhez közel (20-50 cm között) közepesen (20-30% kékesszürke) glejes, és mély talajvízállású (> 1m mélyen).
121
A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (Jassó, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos réti talaj (a humuszos rétegben szénsavas mész nem található). Cibakháza talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a cibakháza talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint:
mollic talajszint (0-40 cm) vertic talajszint (20-100 cm) calcic szint (40- cm) diagnosztikus gleyic színmintázat (25-150 cm) tulajdonság: stagnic színmintázat (40-150 cm) reduktív körülmények (80 cm - ) másodlagos karbonátok (40 cm -) diagnosztikus talajanyag: fluvic talajanyag (80 cm -) A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
gleyic stagnic mollic calcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a kisújszállási talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Endostagnic, Epigleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben a felszíntől számított 50 cm-en belül („Epi-”) megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), a felszíntől számított 50 cm alatt („Endo-”) a mátrix legalább 25%-a pangóvízglejes mintázatot mutat („Stagnic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete („Pellic”). 4.2.8. Körösmenti-sík A kistáj az Alföld Berettyó-Kőrösvidék középtájának részeként, Békés és Jász-NagykunSzolnok megye K-i területein helyezkedik el. Mély fekvésű, és napjainkban is erősen süllyedő terület, ennek köszönhetően a holocén legjelentősebb üledék-felhalmozódási felszíne (STEFANOVITS, 1993). Jelenleg 83 és 90 m közötti tszf-i magasságú tökéletes síkság, melynek ártéri szintű részeit morotva- és mederroncsok hálózata, és a folyószabályozásokat megelőzően jelentős területeket borító mocsár- és lápmaradványok tarkítanak. Földtani felépítését holocén alluviális üledékek határozzák meg. A mély térszín felé igyekvő folyók által épített hordalékkúpok közötti medencékben hosszú ideig megmaradt az áradáskor elterülő víz, így ezeken a területeken agyagos, döntően szmektites ásványösszetételű üledékek rakódtak le (STEFANOVITS, 1993; 1999). A Körösök folyását homokos, iszapos homok 122
öntésanyagok kísérik, déli irányban már többnyire lösziszap és ártéri infúziós lösz a jellemzők (MAROSI & SOMOGYI, 1999). Éghajlata mérsékelten meleg és száraz, az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 °C, az évi csapadékösszeg a kistáj DK-i részein 570-590 mm, ÉNy-on 520-550 mm. A talajvíz átlagos mélysége kisebb területektől eltekintve 2-4 m között ingadozik. Kémiai jellege változatos, a kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és a nátriumos típusok sűrű foltokban váltakoznak (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A kistáj talajviszonyait a mélyfekvésű térszínben felhalmozódó, főképp finom mechanikai összetételű üledékek, és az igen erős hidromorf hatás határozza meg, a területet fele-fele arányban réti, és szikes talajok borítják. A réti talajokat ezen a vidéken is "perc talajok"-ként emlegetik, művelésüknek ugyanis csak rövid időszak kedvez, amikor a talaj nedvességállapota megfelelő. A szmektites, vagyis duzzadó agyagásványokkal jellemezhető talajok szárazon erősen repedeznek, nedvesen pedig erősen tapadnak a talajművelő eszközökhöz (STEFANOVITS, 1999). A savanyú kémhatású típusos réti talajok mellett, a Körös mentén kisebb kiterjedésben öntés réti talajok találhatóak, a terület másik felét pedig réti szolonyecek, sztyepesedő réti szolonyecek és szolonyeces réti talajok borítják. 4.2.8.1. Kötegyáni talajszelvény bemutatása és osztályozása A vizsgált kötegyáni talajszelvény (89. ábra) az Alföld Berettyó-Kőrösvidék középtájának részeként, a Körösmenti-sík kistáj területén, Békés megye K-i, Romániával határos részén helyezkedik el.
© Fuchs, 2012
88. ábra. A Kötegyáni talajszelvény környezete (a) és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2010)
A szelvényt Kötegyán község külterületén, a Fekete-Köröstől 2,3 km-re ÉK-re, a Fekete-, és Sebes-Köröst összekötő csatornahálózattól 115 m-re K-re, egy ártéri síkon fekvő kocsányos tölgy erdőrészletben vettem fel (88. ábra). Az erősen agyagos, szmektites agyagásvány összetételű öntésanyag döntően meghatározza a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait (tömődöttség, konzisztencia, víz-, és levegőgazdálkodás, szervesanyag eloszlás stb.), és speciális szerkezeti elemek kialakulását eredményezi. A talaj szerkezete a felszíntől magán viseli a duzzadási-zsugorodási folyamatok jelenlétének bélyegeit, élekkel-lapokkal határolt szemcsés és diós, a mélyebb szintekben pedig hasábos-, és ék alakú szerkezeti elemek, valamint csúszási tükrök megjelenése a jellemző.
123
Az 5-20 cm közötti hosszúságú csúszási tükrök a felvételezés során 50-110 cm között kerültek leírásra, a vízszintessel bezárt szögük a mélységgel enyhén csökkent (20-40° → 10-30°). A csúszási A tükrök megjelenésének tekintetében érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a szelvény felvételezése tavaszi időszakban történt, és a szelvényleírást megelőző napokban a területen több mint 30 mm Al csapadék hullott (Dézsi Ferenc helyi erdőgazdálkodási felügyelő szóbeli közlése alapján), így a talajanyag duzzadt állapota miatt a felszínközeli, erősen kenődő, képlékeny Ail talajszintekben szerkezeti elemek feltárása nem volt lehetséges. A helyszínen elvégzett gyúrópróba, és a 2Bikl laboratóriumi szemcseösszetétel vizsgálat is alátámasztotta, hogy a szelvény végig nagy agyagtartalommal (>30%) jellemezhető, azonban a talajanyag nem egységes, a felszíni talajszintek 2Clk nagyobb (>70%), míg az altalaj szintjei kisebb (303Cl © Fuchs, 2012 40%) agyagtartalommal rendelkeznek. Az eltérő agyagtartalmú rétegek jelenléte a területre jellemző 89. ábra. Kötegyán talajszelvény elöntésekkel, és az áradási események által szállított eltérő összetételű és mennyiségű hordalékanyag szakaszos kiülepedésével magyarázható. A szelvény fekete színű, mély (~ 75 cm), viszonylag éles alsó határral jellemezhető humuszos réteggel rendelkezik. A fekete szín a levegőtlen viszonyok között keletkező, és vassal kapcsolódó ún. vashumátok jelenlétére utal, míg az éles alsó határ a talajvíz hatásának köszönhető, amely korlátozza a gyökerek életfeltételeit, ill. a talajanyag keverését végző állati tevékenységet is. A 75-110 cm közötti átmeneti B szint szervesanyag tartalmát, és így a humuszos réteg alsó határának „viszonylagosságát” már elsősorban a talaj duzzadási-zsugorodási potenciálja határozza meg. A szelvényleíráskor tapasztalt morfológiai bélyegek alapján © Fuchs, 2012 az ebben a mélységben jelenlevő szervesanyag jelenléte a száraz időszakokban 1 m alá is lenyúló repedésekbe (és 90. ábra. Repedéskitöltés esetenként állatjáratokba) bepergő, a felszíni, humuszban (Kötegyán, >120 cm) gazdag talajanyaggal való repedéskitöltéseknek köszönhető (90. ábra). A repedéskitöltések egy része a duzzadás-zsugorodás hatására „eldolgozódik”, és a csúszási tükrök mentén mozogva keveredik az egyébként már szervesanyagban szegény, talajvízglejes mintázattal jellemezhető talajanyaggal. Az időszakos túlnedvesedés bélyegei már a felszín közelében, a 25-50 cm között fekvő Al szintben megtalálhatóak, rozsdafoltok formájában. A rozsdafoltok megjelenési gyakorisága a mélységgel fokozatosan nő, 75 cm-től már talajvíz-és pangóvízglejes foltosság is tapasztalható, sok vörösesbarna rozsda és fekete mangánfolt, valamint konkréciók megjelenésével, melyek a mélységgel egyre kifejezettebbé válnak a szürke talajmátrixban (91. ábra).
124
A szelvény karbonáteloszlása is a hidromorf talajképződésre jellemző mész-dinamikát mutatja: a felszíni, intenzívebb gyökérlégzéssel is érintett talajszintekben nem, de 75-110 cm között erős pezsgés tapasztalható, és kézzel szétmorzsolható valamint kemény, szabálytalan alakú 0,5-1,5 cm-es átmérőjű másodlagos CaCO3 kiválások találhatók. A felszíni talajszintek kilúgzása, és a B szintek karbonátban való feldúsulás a réti © Fuchs, 2012 jellegű talajokban általában annak 91. ábra. Talajvíz- és pangóvízglejes mintázat a köszönhető, hogy ezen talajok a terep kötegyáni talajszelvényben mélyebb részein fordulnak elő, ami a felszíni vizek összegyűjtésével kedvez a kilúgzásnak. A lefele mozgó oldott karbonátok a sekély talajvízből kapillárisan felemelkedő oldatokkal egyesülve az oldat betöményedését, és a karbonátok B szintben történő, gyakran elágazó, ún. „ágasbogas” mészkonkréciók formájában való kiválását okozza. A karbonát forrása valószínűsíthetően a kistáj déli részén jellemző, magas karbonát tartalmú lösziszap és ártéri infúziós lösz. Biológiai jellemzőit tekintve állati tevékenység nyomait (főképp gilisztajáratok) (92. ábra), és gyökerek megjelenését elsősorban a felszíni 50 cm-es vastagságú rétegben tapasztaltam.
© Fuchs, 2012
92. ábra. Giliszta, és testének lenyomata a kötegyáni talajszelvény erősen plasztikus talajanyagában
Összegezve a helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok eredményeit megállapítható, hogy a kötegyáni talaj fejlődését legnagyobb mértékben a talajképződés kiindulási anyagát biztosító erősen agyagos öntésanyag jelenléte, és az év nagy részében fennálló, felszínközeli talajvízhatás határozta meg. A talaj képződését irányító folyamattársulást az erőteljes humuszosodás és glejesedés mellett a kilúgzás, és duzzadás-zsugorodás jellemzi. Az időszakos túlnedvesedés a réti talajokra jellemző jellegzetes szervesanyag képződést, karbonáteloszlást, és az ásványi részek redukcióját eredményezte, melyeket a talaj markáns morfológiai bélyegeinek jelenléte támaszt alá. Mindezek alapján a kötegyáni talajszelvényt a réti talajok főtípusába, és a („típusos”) réti talajtípusba soroltam be. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (SZABOLCS, 1966) szerint a talaj altípus szinten típusos réti talaj, amely változati tulajdonságai szerint közepes humuszos rétegű
125
(humuszos réteg 40-80 cm vastagságú), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben jelentkezik), és középmélyen glejes (50-100 cm között). A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, mélyben karbonátos, középmélyen glejes típusos réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm közötti vastagságú), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (JASSÓ, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos réti talaj (a humuszos rétegben szénsavas mész nem található). Kötegyáni talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a kötegyáni talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint:
mollic talajszint (0-75 cm) vertic talajszint (50-110 cm) diagnosztikus gleyic színmintázat (25 cm- ) tulajdonság: reduktív körülmények (75 cm- ) litológiai különbség (75 cm- ) másodlagos karbonátok (75-145 cm) diagnosztikus talajanyag: A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
gleyic mollic calcic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a kötegyáni talaj WRB elnevezése: Endocalcic, Mollic, Gleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), a felszíntől számított 50-100 cm között kezdődően („Endo-”) másodlagos karbonátfelhalmozódást mutat („Calcic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete. 4.2.9. Hevesi-ártér A vizsgált szelvény az alföldi Közép-Tiszavidék Hevesi-ártér kistájának része, melyet a miocéntől tartó folyamatos süllyedés és feltöltődés, ill. a pleisztocén végétől a Tisza oldalazó eróziója és annak erős feltöltő tevékenysége alakított ki, egyhangú, ártéri szintű tökéletes síkságot hozva létre (MAROSI & SOMOGYI, 1999). A sík felszín egyhangúságát csak a Tisza különböző feltöltődési szakaszban járó morotvái, övzátonyai, valamint az óholocén lefolyási irányt jelző nagy kanyarulatívekkel jellemezhető holtmedrei törik meg (PÉCSI, 1969) (93. ábra). 126
93. ábra. A Tisza holtmedrei, lefűződött morotvái a tavaszi belvizes időszakban, Abádszalók határában légi- (Forrás: OLÁH & TÓTH, 2008), és műholdfelvételen (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A Tisza szabályozását megelőzően a területet évente ismétlődő áradások jellemezték. A folyó leggyakrabban a Tiszabura-Pusztataksonynál található Mirhó-fokon keresztül öntött ki, gyakran a Kőrösökig és a Berettyóig vízzel borítva a Tiszántúli területeket, és táplálva a Karcag, Kisújszállás környéki mocsarakat (NAGY, 2011). Ennek következtében a jelenkori felszínt mindenütt több méter vastag, a Tiszához kapcsolódó holocén folyóvízi üledék, főleg a finomabb szemcseösszetételű lösziszap, öntésiszap, és öntésagyag borítja. A Kiskörei-tározó 1970-es években történő megépítése óta a kistáj nagy része vízzel borított, a védgátakon kívüli alacsonyártéri területek magas, 2-4 m mélységű talajvízzel jellemezhetők. A talajvíz kémiai jellege általában kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, de a Tisza bal partján a nátriumos jelleg is nagy területen megjelenik (MAROSI & SOMOGYI, 1999) – a Kiskörei-tározó talajvíz emelő hatására gyakran másodlagos szikesedést okozva (STEFANOVITS, 1993). A terület klímája mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 9,9 és 10,1°C közötti, a csapadék éves mennyisége 550-560 mm, D-i irányba csökken. Mindezen tényezők döntően meghatározzák a terület talajviszonyait is. A kistáj több mint felét a Tisza öntésanyagain képződött, a térszín legmélyebb részeit elfoglaló többnyire agyag, agyagos-vályog fizikai féleségű, savanyú réti -, és öntés réti talajok borítják. Szintén jelentős a szikes talajok területi kiterjedése, a sztyeppesedő réti -, és réti szolonyecek, valamint a szolonyeces réti talajok a felszínközeli, nátriumos talajvízzel jellemezhető területek talajtípusai, és a kistáj körülbelül egyharmadán megtalálhatók (STEFANOVITS, 1993). A tájban kis (1%) területi kiterjedésben csernozjom talajfoltok is megjelennek, nevezetesen csernozjom jellegű homoktalajok, alföldi mészlepedékes csernozjomok és réti csernozjomok. Előfordulásuk azonban csupán színesíti a táj talajtakarójának képét (MAROSI & SOMOGYI, 1999). 4.2.9.1. Tiszaburai talajszelvény bemutatása és osztályozása A Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozó Tiszabura község külterületén található szelvényt egy kocsányos-tölgy erdőrészletben, a Tisza-tótól körülbelül 1 km-re délre fekvő ártéri síkon vettem fel (94. ábra). A szmektites agyagásvány összetételű talajanyag váltakozó száraz-nedves periódusok hatására bekövetkező duzzadását-zsugorodását e szelvényben is jellemző morfológiai bélyegek jelzik.
127
© Fuchs, 2012
94. ábra. A Tiszaburai talajszelvény környezete (a) és földrajzi elhelyezkedése műholdfelvételen (b) (Forrás: GoogleEarth, 2011)
A Tiszabura talajszelvény (95. ábra) már a felszíntől repedésekkel, duzzadási felületekkel jellemezhető, és a zsugorodás eredményeképp kialakult, egymástól élekkel-lapokkal elváló szerkezeti elemekkel, szemcsés, diós, hasábos aggregátumokkal rendelkezik. Asz A könnyebben kiszáradó felszíni talajrétegben egészen elaprózódott, laza, erősen fejlett aprószemcsés szerkezetet írtam le (96a. ábra), míg 20-30 cm-es mélységben egy erősen Ail tömődött, 5-10 cm átmérőjű rögökből álló, kagylós törésű eketalp jelenlétére utaló réteget találtam (96b. ábra). A nagy agyagtartalmú talajokon nem megfelelő nedvességi állapotban végzett talajművelés könnyen a fizikai talajtulajdonságok degradációjához vezet; a duzzadt, képlékeny Bli talajanyag nem csak a művelés elvégzését nehezíti, de egyben a művelést végző gépek talajtömörítő hatását is felerősíti, ami az 2Cl összporozitás csökkenését és szerkezetleromlás kialakulását okozza. A fényes, rovátkolt felületű csúszási tükrök 30© Fuchs, 2012 100 cm közötti rétegben jelentek meg (97. ábra), 5-20 cm közötti hosszúságban, a vízszintessel 2095. ábra. Tiszabura talajszelvény 40°-os szöget bezárva. A szelvény feltárása és leírása (a kötegyáni szelvényhez hasonlóan) szintén tavaszi időszakban történt, így a talaj duzzadt állapota miatt a csúszási tükrök egy része nem volt kibontható és feltárható. A helyszínen elvégzett gyúrópróba, és a laboratóriumi szemcseösszetétel vizsgálat alapján a szelvény 1 m-es mélységig nagy agyagtartalommal (>30%) rendelkezik, 1 m alatt pedig egy új, durvább frakciót is tartalmazó, homokos-agyagos-vályog mechanikai összetételű öntésanyag jelenik meg a szelvényben.
128
© Fuchs, 2012
© Fuchs, 2012
96. ábra. Tiszaburai talajszelvény aprószemcsés szerkezetű felszíni talajszintje (a), és a 20-30 cm mélységben található tömődött, kagylós törésű eketalp (b)
Az időszakos túlnedvesedés hatására vas-humátokkal jellemezhető, fekete színű, mély (~ 70 cm), az Asz szintben (0-30 cm) 2,7% ill. az Ail szintben (30-70 cm) 2,1%-os szervesanyag tartalmú, és viszonylag éles alsó határral rendelkező humuszos szint, valamint a felszíni talajszinttől megjelenő, a mélységgel egyre kifejezettebb, és nagyobb mértékű rozsda- és mangánfoltosság, reduktív viszonyokat jelző kiválások és bevonatok, 70 cm-es mélységtől pedig talajvízglejes mintázat alakul ki.
© Fuchs, 2012
97. ábra. Tiszaburai talajszelvény 70 cm-es mélységében feltárt csúszási tükör
A talaj kémhatása a felszíni talajszintben savanyú, 30-100 cm között gyengén savanyú, 1 m alatt a másodlagos karbonátfelhalmozódás megjelenésének megfelelően gyengén lúgos. Az adatok alapján a talaj felső 1 m-e erősen kilúgzott, és jelentős rejtett savanyúsággal is számolni kell. Az adszorbeált kationok között a kalcium (77-83%) dominál, a talaj bázistelítettsége 96-100% közötti. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján a tiszaburai talajszelvény fejlődését legnagyobb mértékben a talajképződés nyersanyagát adó erősen agyagos, karbonátmentes öntésanyag, és a felszínközeli talajvízhatás határozta meg. A talaj képződését az erőteljes humuszosodás, glejesedés, és duzzadás-zsugorodás folyamattársulása jellemzi. Mindezek alapján a tiszaburai talajszelvényt a réti talajok főtípusába soroltam be. Mivel a szelvényben új öntésanyag csak 1 m-es mélység alatt jelenik meg, vagyis a felszíni 1 m-ben öntés eredetű rétegzettség nem található, típusos réti talajtípust határoztam meg. A „Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve” (Szabolcs, 1966) szerint a talaj altípus szinten típusos réti talaj, amely változati tulajdonságai szerint közepes humuszos rétegű (a humuszos réteg 40-80 cm vastag), mélyben karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben jelentkezik), és középmélyen glejes (50-100 cm között). 129
A talaj teljes elnevezése: Közepes humuszos rétegű, mélyben karbonátos, középmélyen glejes típusos réti talaj. A Stefanovits (1999) féle Talajtan könyv szerint a talaj altípusa karbonátos típusos réti talaj (karbonáttartalom alapján), változati szinten humuszgazdag (>2%), közepes humuszrétegű (40-80 cm közötti vastagságú), savanyú (feltalaja 8-nál nagyobb hidrolitos savanyúság-értéket mutat), mélyen karbonátos (CaCO3 40 cm-nél mélyebben), mélyen (50 cm alatt) erősen (>50% kékesszürke) glejes és mély talajvízállású (> 1m mélyen). A nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához készült útmutató (Jassó, 1987) szerint a talaj besorolása: nem karbonátos öntés réti talaj (a humuszos rétegben szénsavas mész nem található). Tiszabura talajszelvény nemzetközi osztályozása A nemzetközi talajosztályozási rendszer, a WRB alapján (WRB WORKING GROUP, 2007) a tiszaburai talajszelvény a következő diagnosztikus kategóriák követelményeit elégíti ki: diagnosztikus talajszint:
mollic talajszint (0-70 cm) vertic talajszint (30-100 cm) diagnosztikus tulajdonság: gleyic színmintázat (30 cm- ) reduktív körülmények (70 cm- ) litológiai különbség (100 cm- ) diagnosztikus talajanyag: A meghatározott diagnosztikus kategóriák alapján a talaj a Vertisol referencia csoportnál sorol ki a WRB határozó kulcsa szerint, és az alábbi elő-, ill. utótag minősítőkkel jellemezhető: Előtag minősítő(k):
gleyic mollic
Utótag minősítő(k):
humic hypereutric pellic
Mindezek alapján a kötegyáni talaj WRB elnevezése: Mollic, Gleyic Vertisol (Humic, Hypereutric, Pellic) Az elnevezés információtartalma szerint a talaj nagy, duzzadó agyagtartalommal rendelkezik („Vertisol”), melyben megjelenik talajvízglejes mintázat („Gleyic”), nagy szervesanyagtartalmú bázistelített felszíni szintje van („Mollic”), szerves szén tartalmának súlyozott átlaga több mint 1% a felső 50 cm-es rétegben („Humic”), bázistelítettsége több mint 50%, és egyes rétegekben több mint 80% a felszíntől számított 20-100 cm között („Hypereutric”), valamint a felszíni 30 cm-es réteg színe fekete. 4.3. A numerikus vizsgálatok eredményei 4.3.1. A vizsgált szelvények és a WRB Referencia csoportok taxonómiai távolsága A vizsgált 20 WRB Referencia csoport, és a 19 magyar referenciaszelvény WISE adatbázisból, ill. saját adatokból számított centroid értékeit annak jelentős terjedelme miatt az M8 melléklet mutatja be. A taxonómiai távolság számítás eredménye egy 40 sorból és 40 oszlopból álló távolságmátrix, amely jelentős terjedelme miatt szintén mellékletként (M9 melléklet) kerül bemutatásra. Az 25. táblázat vizsgált szelvényenként csak a számított taxonómiai távolságok alapján meghatározott három legközelebbi WRB Referencia csoportot mutatja be. 130
25. táblázat. A vizsgált talajszelvényekhez és azok átlagához legközelebb álló három WRB Referencia Csoport a centroid alapú taxonómiai távolságok szerint Talajszelvény (talajtípus) Összes szelvény ÁTLAG Kisújszállás (Típusos réti) Gyöngyös (Fekete nyirok) Atkár (Fekete nyirok) Kisnána (Fekete nyirok) Szirák 1_MM (Típusos réti) Szirák 1_MK (Típusos réti) Szirák 2 (Csernozjom barna erdőtalaj) Apc (Csernozjom réti) Vajdácska (Szolonyeces réti) Dorkó-tanya (Öntés réti) Bodroghalom (Öntés réti) Nagyrozvágy (Öntés réti) Szenna Tanya (Öntés réti) Cibakháza (Típusos réti) Törökszentmiklós (Szolonyeces réti) Karcagpuszta (Szteppesedő réti szolonyec) Tiszasas (Típusos réti) Kötegyán (Típusos réti) Tiszabura (Típusos réti)
Három legközelebbi talajtípus és a vonatkozó taxonómiai távolságok Vertisol Phaeozem Chernozem 0,42 0,85 1,01 Vertisol Chernozem Kastanozem 0,90 1,17 1,32 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,65 1,03 1,19 Vertisol Chernozem Kastanozem 1,27 1,36 1,46 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,61 0,98 1,01 Vertisol Phaeozem Chernozem 0,78 1,11 1,19 Vertisol Chernozem Phaeozem 0,68 0,89 0,94 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,71 0,94 1,11 Vertisol Phaeozem Chernozem 0,67 1,03 1,21 Vertisol Phaeozem Chernozem 0,55 1,18 1,28 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,72 0,95 1,02 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,77 0,92 1,05 Phaeozem Vertisol Gleysol 0,74 0,77 0,89 Phaeozem Gleysol Cambisol 0,73 0,78 0,94 Phaeozem Vertisol Gleysol 0,70 0,85 0,90 Vertisol Phaeozem Chernozem 0,52 1,06 1,24 Vertisol Chernozem Phaeozem 0,73 1,03 1,07 Vertisol Phaeozem Chernozem 0,51 0,82 1,04 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,68 1,26 1,34 Vertisol Phaeozem Gleysol 0,80 1,02 1,08
A 19 referencia szelvény adataiból számított, a vizsgált talajcsoportot jellemző átlagérték felhasználásával számított taxonómiai távolság alapján a vizsgált csoporthoz a WRB Vertisol131
ok állnak a legközelebb. A második, ill. harmadik legközelebbi helyen a mély, sötét, nagy szervesanyag tartalmú és bázistelített felszíni talajszinttel rendelkező Phaeozem és Chernozem Referencia csoportok állnak. Az egyes referenciaszelvények külön-külön történő vizsgálata alapján a szelvények 84%-ának esetében szintén a Vertisol Referencia csoport került a taxonómiai távolság szerint meghatározott első helyre. Nagyrozvágy és Cibakháza szelvények esetén a Phaeozems Referencia csoport megelőzi a második legközelebb álló Vertisolokat – de a számított taxonómiai távolságok különbsége nagyon kevés (<0,03 il. <0,15). A Szenna-tanya esetében a Vertisol Referencia csoport csak az negyedik legközelebbi (taxonómiai távolság=0,95), ami a TIM adatbázisból származó adatokkal magyarázható, melyben fél méter alatt már jelentős homoktartalom szerepel (58 cm alatt 45%, 1 m alatt 62% homoktartalom). Az eredmények alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált referencia szelvények taxonómiailag a Vertisolokhoz állnak a legközelebb. 4.3.2. A referencia szelvények analitikai adatainak numerikus jellemzése A 26. táblázat a vizsgált 18 talajszelvény 0-150 cm-es rétegének alapstatisztikai paramétereit mutatja be a vizsgált talajfizikai és talajkémiai tulajdonságok szerint. A kapott eredmények összhangban vannak a Vertisolokra jellemző irodalmi értékekkel (2. fejezet). 26. táblázat. A duzzadó agyagtalajok alapstatisztikai paraméterei a vizsgált kémiai és fizikai talajadatokra a 0-150 cm-es rétegben (n=12615) SOM CaCO3 pH Átlag Szórás Minimum Maximum Terjedelem Medián Átlagérték hibája
Átlag Szórás Minimum Maximum Terjedelem Medián Átlagérték hibája
pH KCl 6,2 0,9 2,3 7,7 5,4 6,4
y1
T érték
3,1 6,6 0,0 35,5 35,5 0,0
cmol/kg 35,6 10,9 11,2 56,5 45,2 35,5
% 1,5 1,1 0,2 5,4 5,2 1,3
% 3,2 6,4 0,0 35,5 35,5 0,2
H2O 7,5 0,8 5,4 9,5 4,1 7,6
0,10
0,57
0,07 0,08 0,59
0,97
Ca
Mg
Na
K
B
S-érték %-ban 72,9 21,8 3,1 2,3 11,1 7,5 6,9 1,6 32,1 10,0 0,0 0,2 87,0 47,1 44,0 7,6 54,8 37,1 44,0 7,4 75,6 20,5 0,5 2,0
% 95 6,9 68 102 34 98
Σ só
EC
% mS/cm 0,05 0,3 0,06 0,7 0,00 0,0 0,28 2,5 0,28 2,5 0,03 0,0
0,99 0,67 0,61 0,15 0,62 0,01
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
COLE
KA
2-0,02 mm 15,8 14,1 0,2 61,7 61,5 12,1 1,25
0,02-0,002 mm 39,0 14,7 13,8 80,2 66,4 38,0 1,31
<0,002 mm 48,5 12,1 11,8 74,1 62,3 50,4 1,08
g/cm3 1,4 0,2 1,2 2,2 1,1 1,4 0,02
0,21 0,06 0,08 0,31 0,23 0,23 0,01
61 9,7 30 82 52 64 0,86
0,07
Az eredmények alapján a hazai duzzadó agyagtalajok átlagos agyagtartalma 48,5% - bár a 150 cm vastagságú rétegen belül elforduló kiugró szélsőértékek miatt fontosnak tartom az 15
A COLE esetében n=91
132
agyagtartalom mélységi változásainak és eloszlásának további vizsgálatát. A vizsgált szelvények agyagtartalmának rétegenként meghatározott alapstatisztikai paramétereit a 27. táblázat tartalmazza. Eredményeim alapján referencia szelvényeim átlagos agyagtartalma nagyobb, mint 30% minden rétegben 150 cm-es mélységig – 50%-ot meghaladó a felső 80 cm-ben, és 39% felett marad a mélyebb talajszintekben is. A minimum és maximum értékek alapján a nagyobb agyagtartalom értékek a szelvények felső, legalább 60 cm-es rétegében tapasztalhatóak – 60 cm alatt már megjelenhetnek 30% alatti agyagtartalom értékek is. 27. táblázat. Az agyagtartalom (%) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm)
Átlag
Szórás
0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
53,5 55,5 55,7 50,1 45,3 40,6 39,2
7,8 8,0 8,6 10,3 10,7 13,3 13,4
Minimum Maximum Terjedelem 41,4 42,0 41,6 23,2 23,2 11,8 11,8
71,0 72,4 74,1 68,1 60,8 61,4 61,4
29,6 30,4 32,5 44,9 37,6 49,6 49,6
Medián
Átlagérték hibája
54,8 55,9 55,7 52,0 46,7 39,1 39,0
1,84 1,89 2,04 2,42 2,53 3,13 3,16
A nagy átlagos agyagtartalommal összefüggésben a talajok további talajfizikai átlag paraméterei is magas értékeket mutatnak (26. táblázat): az átlag térfogattömeg 1,4 g/cm3, a lineáris nyújthatósági együttható (COLE) 0,21, és az Arany-féle kötöttségi szám (KA) pedig 61, ami már megfelel a nehézagyag kategóriának. A talajkémiai paraméterek közül az átlag szervesanyag tartalom az ásványi talajok között viszonylag nagy, 1,5%-os értéket mutat a 0-150 cm-es rétegben. Figyelembe véve a talajok napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bíró szénbefogó képességét, az átlagos szervesanyag tartalom mélységi eloszlását rétegenként tovább vizsgáltam (28. táblázat). 28. táblázat. A szervesanyag tartalom (%) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm) 0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
Átlag
Szórás
3,3 2,4 1,6 1,2 0,9 0,7 0,6
0,9 0, 6 0,5 0,5 0,4 0,4 0,2
Minimum Maximum Terjedelem 2,3 1,2 0,7 0,4 0,4 0,2 0,2
5,4 3,6 2,9 2,0 1,7 1,6 1,1
3,1 2,3 2,3 1,6 1,3 1,4 0,9
Medián
Átlagérték hibája
3,1 2,4 1,6 1,3 0,8 0,7 0,5
0,20 0,13 0,13 0,11 0,10 0,09 0,06
A vizsgált talajszelvények átlagos szervesanyag tartalma közel 2,5% a felső 40 cm-es rétegben (a minimum 1,2%-ot meghaladó értéke mellett), átlagosan 1% felett marad 80 cm-es mélységig, és 0,5% feletti 150 cm-es mélységben is. A fél métert meghaladó mélységben megjelenő, jelentős mennyiségű szervesanyag tartalom esetében javasolom e tulajdonság jelzésének az osztályozás alacsonyabb szintjén történő kidolgozását. A nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalmának és készletének mélységi eloszlását részletesebben a 4.3.3 fejezet tárgyalja. 133
Az átlagos karbonát tartalom 3,2%, de az agyagtartalomhoz hasonlóan eloszlása erősen szélsőséges (0-35,5% közötti). A CaCO3 tartalom (%) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei alapján (29. táblázat) referencia szelvényeim átlagos szénsavas mésztartalma a mélységgel fokozatosan nő. Előfordulnak a felszíntől gyengén karbonátos (1,8%-os CaCO3 tartalom) szelvények, de a nagy (>15% CaCO3 tartalmú) talajszintek fél méteres mélység alatt jellemzők. Eredményeim alapján a karbonáttartalom megjelenésének és eloszlásának figyelembevétele szükséges az osztályozás alacsonyabb szintjeinek kialakításánál. 29. táblázat. A CaCO3 tartalom (%) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm) 0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
Átlag
Szórás
0,1 0,0 1,3 2,7 5,1 5,9 7,2
0,4 0,06 3,1 5,2 8,6 8,1 8,6
Minimum Maximum Terjedelem 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
1,8 0,2 11,0 15,3 35,5 35,3 34,7
1,8 0,2 11,0 15,3 35,5 35,3 34,7
Medián
Átlagérték hibája
0,0 0,0 0,0 0,2 2,4 3,7 4,8
0,10 0,01 0,73 1,23 2,03 1,92 2,02
Az átlag kémhatás gyengén lúgos (pH H2O=7,5), magas bázistelítettség érték (95%) mellett (26. táblázat). A pH(H2O) értékek rétegenként történő vizsgálata alapján (30. táblázat) az átlagos kémhatás - a szénsavas mésztartalommal összhangban - a mélységgel fokozatosan nő, azonban felszínen savanyú, gyengén savanyú szelvények előfordulása is jellemző. Az alacsony pH, és bázistelítettség értékekkel rendelkező szelvények figyelembevétele szintén szükséges az alacsonyabb osztályozási szintek kialakításánál. 30. táblázat. A pH(H2O) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm) 0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
Átlag
Szórás
6,7 7,0 7,3 7,5 7,8 7,9 8,0
0,8 0,6 0,8 0,7 0,6 0,5 0,5
Minimum Maximum Terjedelem 5,4 5,9 5,5 6,1 6,7 6,9 7,2
7,9 8,1 8,2 8,9 9,1 9,2 9,5
2,5 2,2 2,7 2,8 2,4 2,2 2,2
Medián
Átlagérték hibája
6,8 7,0 7,4 7,7 7,9 7,9 7,9
0,18 0,15 0,18 0,17 0,14 0,12 0,12
Az adszorbeált bázikus kationok között a kálcium dominál (73%), de jelentős az adszorbeált magnézium mennyisége is (22%) (26. táblázat). Az adszorbeált nátrium, és az összes vízoldható sótartalom szélsőértékeinek (44% ill. 0,28%) további vizsgálata a szikesedés miatt szükséges. Az S érték %-ban meghatározott adszorbeált nátrium tartalom átlaga a talajszelvények 0-150 cm-es rétegében 3,1% (26. táblázat), a jelentős nátrium adszorpciót jelző, 15%-ot meghaladó értékek 60 cm-es mélység alatt jelennek meg, és a maximumok értéke a mélységgel tovább nő (31. táblázat).
134
31. táblázat. Az S érték %-ban meghatározott adszorbeált nátrium tartalom alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm) 0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
Átlag
Szórás
0,9 1,6 2,2 3,3 4,2 4,6 5,2
1,5 2,9 3,5 6,4 8,4 9,0 10,9
Minimum Maximum Terjedelem 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
4,9 11,7 11,7 24,2 32,6 34,6 44,0
4,9 11,7 11,7 24,2 32,6 34,6 43,9
Medián
Átlagérték hibája
0,3 0,4 0,4 0,5 0,7 0,9 1,1
0,35 0,68 0,83 1,51 1,99 2,11 2,56
Az összes vízoldható sótartalom 0,05% a 0-150 cm-es rétegben (26. táblázat), az átlagértékeknek a mélységgel történő kismértékű növekedése mellett (32. táblázat). A sófelhalmozódással jellemezhető szelvények esetében azonban már a felszíntől jelentős oldott sótartalom lehet jelen (0,11%), a maximum érték (0,28%) - az adszorbeált nátriumhoz hasonlóan - a legnagyobb vizsgált mélységben (125-150 cm) tapasztalható. Az adszorbeált nátrium, és a sótartalom megjelenésének és eloszlásának jelzése az osztályozás alacsonyabb szintjein szükséges. 32. táblázat. Az összes vízoldható sótartalom (%) alapstatisztikai paramétereinek rétegenként meghatározott értékei (n=18) A réteg mélysége (cm)
Átlag
Szórás
0-20 20-40 40-60 60-80 80-100 100-125 125-150
0,04 0,04 0,05 0,05 0,06 0,06 0,06
0,04 0,05 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
Minimum Maximum Terjedelem 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00
0,11 0,11 0,12 0,15 0,23 0,26 0,28
0,11 0,11 0,12 0,15 0,23 0,26 0,28
Medián
Átlagérték hibája
0,01 0,01 0,04 0,04 0,05 0,03 0,03
0,01 0,01 0,01 0,01 0,02 0,02 0,02
A nagy átlagos kationcsere kapacitás (T-érték) értékek (26. táblázat) egybevágnak az irodalmi értékekkel, az adatok szórása az agyag-, és szervesanyag tartalom változásaival van összefüggésben. 4.3.3. Nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalmának és készletének mélységi eloszlása a TIM adatbázis adatai alapján A Talaj Információs és Monitoring Rendszer (TIM) adatainak elemzése alapján a hazai nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag tartalom és szervesanyag készlet eloszlásának eredményeit a 4.3.3.1 és 4.3.3.2 fejezetekben mutatom be. 4.3.3.1. Szervesanyag tartalom mélységi eloszlása Az adatok statisztikai elemzése alapján az átlag szervesanyag tartalom szignifikánsan magasabb (P<0,001 ill. P <0,05) a nagy agyagtartalmú talajok minden szintjében a kis agyagtartalmú talajokhoz képest (33. táblázat).
135
33. táblázat: Átlag szervesanyag tartalom (SOM%) és szórás értékek (sd) a nagy (NA) és kis agyagtartalmú (KA) talajok vizsgált szintjeiben a TIM adatbázis adatai alapján NA
KA
Szint
Mélység* (cm)
SOM(%)±sd
n (db)
SOM(%)±sd
n (db)
Szint1
15
2,80±0,99
179
2,12±1,35
797
<0,001
Szint2
46
1,66±0,82
179
1,15±0,92
797
<0,001
Szint3
84
0,93±0,54
179
0,67±0,67
797
<0,001
Szint4
126
0,61±0,44
128
0,51±0,60
627
<0,001
Szint5
167
0,49±0,24
37
0,42±0,37
183
<0,05
P
Megjegyzés: * a szint középmélysége
A vizsgált két talajcsoport átlagos szervesanyag-tartalmának mélységi eloszlásában tapasztalható különbségeket a 98. ábra szemlélteti.
98. ábra. A nagy (NA) és kis agyagtartalmú (KA) talajok átlagos szervesanyag-tartalmának mélységi eloszlása a TIM adatbázis adatai alapján
A nagy agyagtartalmú (NA) talajok átlag szervesanyag tartalma 2,8% a felszíni szintekben, és 1% közeli értéken marad a Szint3 jelű szintig (középmélysége 84 cm), 0,5% alá csak 1,5m alatt (Szint5-ös jelű szintekben) csökken. A kis agyagtartalmú talajok (KA) felszíni szintjeinek átlag szervesanyag tartalma 2,12%, a Szint3 jelű szintekben 0,67%, míg a Szint4 és Szint5 jelű szintekben 0,5%, ill. az alatti érték. Az eredmények alapján a szervesanyag tartalom értékek mélységi eloszlásáról összefoglalóan megállapítható, hogy a nagy agyagtartalmú talajok a felső 1m-ben jelentősen nagyobb 136
szervesanyag tartalommal rendelkeznek a kis agyagtartalmú talajokhoz képest, a különbségek mélységgel fokozatosan csökkenő tendenciát mutatnak, de végig szignifikánsak maradnak. 4.4.1. Szervesanyag készlet mélységi eloszlása A 99. ábrán a vizsgált talajcsoportok szervesanyag készletének (t/ha) vertikális eloszlása látható. A nagy (NA) és kis agyagtartalmú (KA) talajok szervesanyag készlete között a felszíntől Szint4-es jelű szintig minden szintben szignifikáns (P <0,001) különbséget mutattam ki, míg a legmélyebb vizsgált talajszintek (Szint5) szervesanyag készlete között statisztikailag kimutatható különbséget nem találtam.
Mintázott talajszintek
Szint1
Szint2
Szint3 NA (átlag+SEM)
Szint4
KA (átlag+SEM)
Szint5 0,00
2,00
4,00
6,00
8,00
10,00
12,00
Szervesanyag (SOM) készlet (t/ha) 99. ábra A szervesanyag készlet (t/ha) mélységi eloszlása nagy agyagtartalmú (NA) és kis agyagtartalmú (KA) talajokban a TIM adatbázis alapján (P<0,001)
A 34. táblázatban közölt adatok alapján a nagy agyagtartalmú talajok szervesanyag készletének 40% a feltalajban, 60% az altalajban található, míg az eloszlás a kis agyagtartalmú talajok esetében 45% ill. 55%. A nagy agyagtartalmú talajok 25%-kal több szervesanyagot tárolnak a feltalajban és altalajban együttesen, mint a kis agyagtartalmú talajok (P <0,001). 34. táblázat. Szervesanyag készlet (t/ha) eloszlási a kis agyagtartalmú (KA) és nagy agyagtartalmú (NA) talajok fel- és altalajában a TIM adatbázis alapján Szervesanyag készlet (t/ha) ± SEM Kis agyagtartalmú talajok (KA) Nagy agyagtartalmú talajok (NA)
SOMTOP
SOMSUB
SOMTOT
8,69±0,21*** 10,33±0,39***
10,48±0,29*** 15,25±0,48***
19,17±0,42*** 25,59±0,69***
Megjegyzés: SOMTOP = feltalaj (H1 szint) SOMSUB = altalaj (H2–H5 szintek); SOMTOT = feltalaj és altalaj együtt (H1-H5 szintek); *** P <0,05
137
138
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Doktori kutatásom szorosan kapcsolódik a magyar talajosztályozás diagnosztikai szemléletű megújításához, melynek alapelveit, javasolt alapegységeit és felépítését „A hazai talajosztályozás korszerűsítése és nemzetközi megfeleltetése” c. OTKA zárójelentésben (OTKA T 046513, 2008), és a Magyar Talajtani Társaság 2008. évi Talajtani Vándorgyűlésén előadás formájában (FUCHS et al., 2008) mutattuk be először. A korszerűsített, diagnosztikai alapelveken nyugvó, új talajosztályozási rendszerben a talajok osztályba sorolása valamennyi egységnél azonos értelmezésű alapdefiníciók, pontosan meghatározott és számszerű kritériumokon alapuló talajszintek és talajtulajdonságok alapján történik. Az osztályozás alapegységei a talajtípusok, melyek egyértelmű elkülönítése határozó kulcs segítségével történik, melynek alapját a jelenlegi 9 főtípus és 32 talajtípus, és azokat leíró folyamatok, tulajdonságok és elnevezések képzik, megalapozott esetekben új egységek bevezetése mellett. A 35. táblázat a javasolt határozó kulcs szerkezetét, illetve az egyes talajtípusokkal korreláló lehetséges WRB Referencia csoportokat mutatja be (zárójelben). 35. táblázat. A javasolt hazai határozó kulcs szerkezete, és az egyes talajtípusokkal korreláló lehetséges WRB Referencia csoportok
Láptalajok (WRB: Histosols) ↓ Antropogén talajok (WRB: Technosols, Anthrosols) ↓ Köves-sziklás váztalajok (WRB: Leptosols) ↓ Kavicsos váztalajok (WRB: Leptosols) ↓ Kőzethatású talajok (WRB: Leptosols) ↓ Homoktalajok (WRB: Arenosols) ↓ Földes kopárok (WRB: Regosols, Calcisols) ↓ Humuszkarbonát talajok (WRB: Calcisols, Chernozems, Kastanozems) ↓ Öntéstalajok (WRB: Fluvisols) ↓ Szolonyec talajok (WRB: Solonetz) ↓ Szoloncsák talajok (WRB: Solonchaks) ↓ Duzzadó agyagtalajok (WRB: Vertisols) ↓ Réti talajok (WRB: Chernozem, Phaeozem, Kastanozem, Gleysol) ↓ Mezőségi talajok (WRB: Chernozem, Phaeozem, Kastanozem) ↓ Agyagbemosódásos talajok (WRB: Luvisols, Alisols) ↓ Barnaföldek (WRB: Cambisols) 139
A javasolt határozó kulcs jelenleg 16 talajtípust tartalmaz (35. táblázat), melyek kiválasztásában azok más talajtípusoktól való egyértelmű, definíciókkal és határértékekkel történő elkülöníthetősége, és dokumentáltan jelentős területi elterjedése volt meghatározó. A kulcs kialakítása, a definíciók és határértékek meghatározása során törekedtünk a nemzetközi megfeleltetés, és a Világ Talaj Referencia Bázis (WRB) megfelelő kategóriáival való korreláció biztosítására is. A javasolt határozó kulcs sorrendjének meghatározása a hazai viszonyok figyelembevételével történt, ezért bár kialakításának alapjául a WRB határozó kulcsa szolgált, attól több ponton jelentősen eltér. Az egyik jelentős különbség, hogy az értekezésem témáját adó, a Vertisolokkal korreláló duzzadó agyagtalajok a szikes talajok után következnek, osztályozási prioritást adva a sófelhalmozódás folyamatának, és az ennek következtében kialakuló talajtulajdonságoknak. Fontosnak tartom azonban, hogy a duzzadó agyagtalajok határozó kulcsban elfoglalt helyzetének végleges meghatározását az új osztályozási rendszer további, az osztályozás első szintjén definiált talajtípusának részletes vizsgálatát követően tartom lehetségesnek. A határozó kulcs általános leírásból, és osztályozási követelményekből épül fel. Az osztályozás alacsonyabb szintjein altípus-, és változati tulajdonságok definiálhatók, a talajtípusok további fontos (átmeneti, kémiai, fizikai, genetikai) tulajdonságainak jellemzése céljából. Eredményeim alapján javasolom a hazai nagy duzzadó agyagtartalmú, a váltakozó nedvesszáraz periódusok hatására speciális morfológiai, továbbá a többi talajtípustól elkülönülő fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező talajoknak az osztályozás első szintjén történő elkülönítését az új hazai osztályozási rendszer kialakításánál. Az új talajtípusnak a „duzzadó agyagtalaj” elnevezést javaslom, de a végleges nevezéktan kialakítására (mind a talajtípus, mind a továbbiakban bemutatandó javasolt alapdefiníciók, valamint altípus-, és változati tulajdonságok esetében) a hazai talajtani szakemberek körében történő széleskörű egyeztetést tartok szükségesnek. A definíciók és határértékek kialakításánál a hazai viszonyok figyelembevételét tartom elsődlegesnek, de fontos a nemzetközi rendszerekkel való megfeleltetés és harmonizáció biztosítása, és a nemzetközi, elfogadott határértékkel történő megfeleltetés is. A továbbiakban a duzzadó agyagtalajok elkülönítésére, és osztályozásuk alacsonyabb szintjeire vonatkozó javaslataimat a kialakítás alatt álló új hazai osztályozásban meghatározott szerkezet szerint mutatom be. A duzzadó agyagtalajok határozó kulcsban elfoglalt helyzetének pontos meghatározását az új osztályozási rendszer további, az osztályozás első szintjén definiált talajtípusának részletes vizsgálatát követően tartom lehetségesnek. A határozó kulcsban a következő definíció bevezetését javaslom: Általános leírás: Más talajok, melyek nagy agyagtartalmuknak köszönhetően a váltakozó száraz-nedves periódusok hatására erősen duzzadnak-zsugorodnak. Osztályozási követelmények: 1. A felszíntől számított 100 cm-en belül duzzadó talajszinttel rendelkeznek, és 2. a felszíntől az 1. pontban meghatározott talajszint mélységéig a talaj agyagtartalma (0,002 mm-nél kisebb frakció) legalább 30%, és 3. időszakosan nyíló és záródó repedéseik vannak. → „Duzzadó agyag” talajok A kulcsban használt duzzadó talajszint meghatározására következő definíció bevezetését javaslom: 140
A duzzadó talajszint olyan talajszint, amely: 1. legalább 30%-os agyagtartalommal rendelkezik, és 2. benne csúszási tükrök és ék alakú szerkezeti elemek mutatkoznak, és 3. vastagsága legalább 25 cm. A duzzadó agyagtalajok osztályozásának alacsonyabb szintjein eredményeim alapján a következő altípus és változati tulajdonságok bevezetését javaslom: Altípus tulajdonságok:
Változati tulajdonságok:
réti pangóvizes öntés karbonátos szoloncsákos sós szódás típusos
humuszos savanyú telítetlen hantos vaskiválásos vörös
A javasolt altípus és változati tulajdonságok az új rendszer alapelveinek megfelelően valamennyi egységnél azonos értelmezést kapnak, így ezek részletes kidolgozása és véglegesítése az ezzel megbízott munkacsoport feladata lesz. A következőkben az altípus és változati tulajdonságok javasolt definícióit mutatom be. Az altípus tulajdonságok javasolt definíciói: Öntés: Öntés talajanyag jelenik meg egy legalább 25 cm vastagságú rétegben a felszíntől számított 100 cm-ben belül. Öntés talajanyag: Olyan, folyóvízi vagy tavi elöntésből származó rétegzettséget mutat, amelyben: 1. a rétegek durva vázrész tartalma (2 mm-nél nagyobb frakció) között legalább 5-10% eltérés tapasztalható, vagy 2. a rétegek homoktartalma (2-0,02 mm-es frakció) legalább 10%-os ingadozást mutat, vagy 3. a mélység növekedésével a humusztartalom nem fokozatos (szabálytalan) változása figyelhető meg. Réti: Az év egy részében az ásványi talajfelszíntől számított 100 cm-en belül rendelkezik egy olyan, legalább 25 cm vastag réteggel, amelyben időszakosan reduktív viszonyok, és a teljes rétegben talajvízglejes színmintázat van jelen. Talajvízglejes színmintázat: Időszakos talajvízhatás alatt kialakuló színmintázat, amely: 1. legalább 90%-a reduktív szürke színnel (Munsell 2.5Y, 5Y, 5G, 5B) jellemezhető, és/vagy 2. a vas vegyértékváltásának következtében szint legalább 5%-án megjelenik a vörös tarka foltosság (vasszeplők, vasborsók jelenléte), elsősorban gyökérjáratok és egyéb biológiai csatornák mentén.
141
Pangóvizes: Az év egy részében az ásványi talajfelszíntől számított 100 cm-en belül reduktív viszonyok vannak és a talajtérfogat legalább 25 %-ában pangóvízglejes színmintázat van jelen. Pangóvízglejes színmintázat: Időszakos (felszíni eredetű) pangóvíz hatása alatt kialakuló színmintázat, amelyben a talajmátrix egyes részei (elsősorban a szerkezeti elemek felülete) világosabbak (színkódjában a Munsell value legalább egy értékkel több) és fakóbbak (színkódjában a Munsell chroma legalább egy értékkel kevesebb), míg a talajmátrix más részei (elsősorban a szerkezeti elemek belső felülete) vörösebbek (színkódjában a Munsell hue legalább egy értékkel több), és élénkebb színűek (színkódjában a Munsell chroma legalább egy értékkel több), egymáshoz, vagy a talaj nem reduktimorf részeihez képest. Karbonátos: Karbonátfelhalmozódásos szintje van, vagy másodlagos karbonát felhalmozódást mutat, melynek felső határa a felszíntől számított 100 cm-en belül van. Karbonátfelhalmozódásos talajszint: Olyan talajszint, melyben 1. a CaCO3-tartalmom a földes részben legalább 15%, és 2. a másodlagos kalcium karbonát formák megjelenése legalább 5%, és 3. vastagsága legalább 15 cm. Szoloncsákos: Szoloncsákos talajszintje van a felszíntől számított 100 cm-en belül. Szoloncsákos talajszint: Olyan felszíni vagy felszín alatti talajszint, melynek 1. elektromos vezetőképessége az év egy részében: a. legalább of 15 dS /m (25 °C), vagy b. 8 dS /m (25 °C), ha a telítési kivonat vizes pH-ja 8,5 vagy annál magasabb, és 2. vastagsága 15 cm vagy több. Sós: A vízben oldható sók mennyisége nagyobb, mint 0,15%. Szódás: Legalább 15% adszorbeált Na és Mg a kicserélődési komplexen a talaj felső 50 cmes rétegében. Típusos: Az altípus szinten meghatározott tulajdonságok közül egyiknek sem felel meg. A változati tulajdonságok javasolt definíciói: Humuszos: Humuszos talajszinttel rendelkezik. Humuszos talajszint: Olyan felszíni talajszint, amely 1. kedvező szerkezetű, és 2. sötét színű (Munsell value/chroma nedvesen 3/3 vagy kisebb, szárazon 5/5 vagy kisebb), és 3. legalább 1% szervesanyagot tartalmaz, és 4. bázistelítettsége legalább 50%, és 5. vastagsága 25 cm, vagy több. Savanyú: pH(H2O) 5,5 vagy kevesebb.
142
Telítetlen: A talaj bázistelítettsége (1M NH4OAc-al) 50-80% közötti: 1. a felszíntől számított 20 és 100 cm között a talaj döntő részében, vagy 2. a felszíntől számított 20 cm és az összefüggő kemény kőzet vagy cementált réteg között, vagy 3. 20 cm-nél sekélyebb talajok esetében egy legalább 5 cm vastag rétegben. Hantos: A talaj felső 20 cm-es vastagságú rétege kemény vagy nagyon kemény, nagyon durva (>30 cm) méretű, másodlagos szerkezettel nem rendelkező hantos szerkezeti formákból áll. Vaskiválásos: A talajfelszíntől számított 100 cm-en belül vaskiválásos talajszintje van. Vaskiválásos talajszint: Olyan felszínalatti talajszint, amelyben: 1. A frissen feltárt felület legalább 15 %-át alkotják nagy vasfoltok, melynek nedvesen Munsell-féle hue vörösebb, mint 7.5YR és chroma nagyobb, mint 5; vagy 2. legalább 5 térfogat%-ban tartalmaz legalább 2 mm átmérőjű elkülönült, legalább gyengén cementált gócokat (borsókat); és 3. vastagsága legalább 15 cm. Vörös: A felszíntől számított 150 cm-es rétegen belül rendelkezik egy olyan, legalább 30 cm vastagságú réteggel, melynek Munsell színskála alapján meghatározott hue értéke 7,5YR-nél vörösebb, vagy amennyiben a hue 7,5YR, a nedves chroma értéke több mint 4. Az altípus és változati tulajdonságok mélységi megjelenésének jelzésére (valamennyi egységnél azonos értelmezés mellett) a következő jelzők használhatók:
felszínen:
felszíntől:
felszínhez közel:
középmélyen:
mélyben:
Altípus vagy változati tulajdonság megjelenése a felszíntől számított 0-20 cm-es rétegben Altípus vagy változati tulajdonság megjelenése a felszíntől vagy a felszíni talajszinttől a szelvényben legalább 1 m-es mélységig, vagy a sekélyebben megjelenő összefüggő kemény kőzet vagy cementált réteg megjelenéséig Altípus vagy változati tulajdonság megjelenése a felszíntől számított 20-50 cm-es rétegben Altípus vagy változati tulajdonság megjelenése a felszíntől számított 50-100 cm-es rétegben Altípus vagy változati tulajdonság megjelenése a felszíntől számított 100 cm alatt
Az altípus és változati tulajdonságok kifejezettségének jelzésére (valamennyi egységnél azonos értelmezés mellett) a következő jelzők használhatók:
erősen:
gyengén:
Altípus vagy változati tulajdonságnak a meghatározott határértéknél nagyobb mértékben történő megjelenése Altípus vagy változati tulajdonságnak a meghatározott határértéknél kisebb mértékben történő megjelenése
Az altípus és változati tulajdonságoknak a meghatározott határértéknél nagyobb vastagsági megjelenésének jelzésére (valamennyi egységnél azonos értelmezés mellett) a következő jelző használható: 143
közepes rétegű:
mély rétegű:
Altípus vagy változati tulajdonságnak a meghatározott határértéknél kétszer nagyobb vastagságban történő megjelenése Altípus vagy változati tulajdonságnak a meghatározott határértéknél háromszor nagyobb vastagságban történő megjelenése
Mindezek alapján a referencia szelvényeim javasolt új elnevezései a következők: Szirák 1_Mikromélyedés:
Mélyben karbonátos, réti, duzzadó agyagtalaj (mély humuszos rétegű és erősen humuszos) Szirák 1_Mikrokiemelkedés: Felszínhez közel karbonátos, réti, duzzadó agyagtalaj (erősen humuszos) Szirák 2: Mélyben karbonátos, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos) Kisnána: Középmélyen karbonátos, duzzadó agyagtalaj (mély humuszos rétegű és erősen humuszos) Gyöngyös: Középmélyen karbonátos, Duzzadó agyagtalaj (Erősen humuszos) Atkár: Középmélyen karbonátos, Duzzadó agyagtalaj Apc: Felszíntől karbonátos, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos) Vajdácska: Középmélyen karbonátos, középmélyen szódás, középmélyen sós, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos) Dorkó-tanya: Öntés, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (mély humuszos rétegű és erősen humuszos, vaskiválásos) Bodroghalom: Középmélyen pangóvizes, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos, felszínen gyengén savanyú, vaskiválásos) Nagyrozvágy: Mélyben karbonátos, öntés, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos) Szenna tanya: Középmélyen karbonátos, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos, felszínen gyengén savanyú) Kisújszállás: Középmélyen karbonátos, középmélyen szódás, középmélyen gyengén sós, felszínhez közel pangóvizes, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos, vaskiválásos) Törökszentmiklós: Középmélyen karbonátos, középmélyen sós, felszíntől szódás, középmélyen réti, duzzadó agyagtalaj (hantos) Karcagpuszta: Középmélyen karbonátos, felszínhez közel szódás, középmélyen sós, duzzadó agyagtalaj (hantos) Tiszasas: Középmélyen karbonátos, felszíntől szódás, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (közepes humuszos rétegű, erősen humuszos) Cibakháza: Felszínhez közel karbonátos, felszínhez közel pangóvizes, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (erősen humuszos) Kötegyán: Középmélyen karbonátos, öntés, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (mély humuszos rétegű és erősen humuszos) Tiszabura: Mélyben karbonátos, felszínhez közel réti, duzzadó agyagtalaj (mély humuszos rétegű és erősen humuszos, felszínen savanyú) 144
6. ÖSSZEFOGLALÁS A nedvesen duzzadó, ragadós, szárazon mély és széles repedéseket nyitó kemény talajok nehéz művelhetőségük miatt már jóval a modern talajosztályozási rendszerek megjelenése előtt ismertek voltak a földművelő népek számára. A duzzadó-zsugorodó agyagtalajok egyedi, más talajokra nem jellemző morfológiai bélyegei, fizikai, kémiai és művelhetőségi tulajdonságai, valamint jelentős területi elterjedése alapján a talajtani tudomány megszületésével is jelentős figyelem irányult e talajcsoportra, melynek eredményeképp egyedi tulajdonságaikat részletesen dokumentálták. Jelentőségüket jól mutatja, hogy a múlt század második felében kidolgozott nemzetközi (a széleskörűen alkalmazott amerikai Soil Taxonomy, a FAO-UNESCO, és a nemzetközi talajkorrelációs rendszerként elfogadott World Reference Base for Soil Resources), és számos nemzeti (pl. az orosz, francia, német, cseh, szlovák, román, kínai és ausztrál) talajosztályozási rendszerben is az osztályozás első szintjén, „Vertisol”-ként kerülnek elkülönítésre. Magyarországon is jelentős területeket borítanak az agyag, ill. agyagos vályog fizikai féleségű talajok, így a hazai talajkutatás kezdeteitől jelen vannak a talajtani irodalomban. Jelenlegi osztályozási rendszerünkben azonban elkülönítésük nem megoldott, nagy agyagtartalmú talajaink kőzethatású, öntés, réti és szikes genetikai főtípusainkon belül fordulnak elő, gyakran nagymértékben eltérő tulajdonságú más talajokkal együtt, megnehezítve az osztályozási kategóriák definiálását, elkülönítését. Mindezek alapján doktori munkám fő célkitűzése a hazai nagy duzzadó agyagtartalmú talajok dokumentálása, más, hazai talajtípusoktól való különbözőségének, és a nemzetközi Vertisol kategóriával való megfeleltetésnek új módszerekkel történő igazolása, valamint elkülönítésük és osztályozásuk kidolgozása volt - szorosan kapcsolódva a magyar talajosztályozás diagnosztikai szemléletű megújításának munkálataihoz. Doktori kutatásom során áttekintettem a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok kialakulásának és fejlődésének, földrajzi elterjedésének, morfológiai-, fizikai-, kémiai tulajdonságainak, és osztályozásának hazai és nemzetközi irodalmát. Részletesen dokumentáltam a Magyarországon, különböző szubsztrátumon és domborzati viszonyok között előforduló, eltérő földrajzi elhelyezkedésű nagy agyagtartalmú talajokat, és nemzetközi sztenderdeknek megfelelő szelvényleírást és a talajadatok kiértékelését követően, a nemzetközi talajkorrelációs rendszer, a Világ Talaj Referencia Bázis (WRB) alapján igazoltam, hogy e talajok megfelelnek a Vertisolok követelményeinek. Referencia szelvényeim és a WRB Vertisolok szoros taxonómiai kapcsolatát egy új numerikus módszer, az ún. centroid alapú taxonómiai távolság számítással is igazoltam, melyhez a WISE (3.1) adatbázis Vertisol szelvényeit használtam fel. Megvizsgáltam a hazai nagy agyagtartalmú talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, és kimutattam, hogy a hazai nagy agyagtartalmú talajok átlag szervesanyag tartalma és szervesanyag készlete is több, és mélységi eloszlása is kedvezőbb a kis agyagtartalmú talajokhoz képest. Eredményeim alapján javaslatot dolgoztam ki a hazai nagy duzzadó agyagtartalmú talajok elkülönítésére és definiálására az osztályozás első szintjén, valamint osztályozásukra az alacsonyabb, altípus és változat szinteken.
145
146
7. SUMMARY Soils that are swelling, sticky and plastic when moist, and shrinking when dry with deep wide cracks were well known for farmers long before soil classification systems have been developed because of the difficulties of their cultivation. The special morphological, physical, chemical and management properties, and the global distribution of these soils resulted in widespread scientific interest and detailed documentation of their unique characteristics. Modern soil classification systems, like the internationally used US Soil Taxonomy, the FAOUNESCO, the IUSS adopted World Reference Base for Soil Resources, and several national (i.e. Russian, French, German, Czech, Slovak, Romanian, Chinese and Australian) soil classification systems classify these soils as Vertisols at the first level of classification. The expanding clay soils cover significant area in Hungary as well, and can be found in the Hungarian soil science literature since its beginning. On the contrary, there is no separate category for high clay content soils at the higher levels of the recent Hungarian Soil Classification System. Thus, soils with high, mostly smectitic clay content belong to different soil taxonomic units in the meadow, salt affected, alluvial and parent material influenced main soil types. The often significantly different properties of soils of the same taxa make the definition of classification units difficult. The aims of my research were the documentation of the Hungarian shrinking and swelling clay soils, to define their distinguishing properties from other soil types, to prove their correlation with the Vertisol category of the international correlation system, the WRB with new methods, and to develop their diagnostic based classification – as part of the improvement of the Hungarian Soil Classification system project. During my research I reviewed the Hungarian and international literature about the development, global distribution, morphological, physical, and chemical characteristics, and classification of the shrinking and swelling clay soils. I have made a detailed documentation of the high, expanded clay soils developed on different parent material, geographical and physiographical areas of Hungary, and based on international soil description standards, data analysis, and classification according to the international correlation system of World Reference Base for Soil Resources (WRB) I have proved that these soils satisfy the Vertisol criteria. I have applied a new method, the taxonomic distance calculation to confirm the close taxonomic relationship of my reference profiles and WRB Vertisols from the WISE (3.1) database. I have investigated the physical and chemical properties of the Hungarian high clay content soils, and I have found that high clay content soils have higher mean SOM content, and store significantly more SOM and in greater depth than other soils under similar climatic conditions. Based on my results, I have proposed to distinguish, and classify the high, expanded clay content soils at the first level of the classification, and I have developed a suggestion for the definition of the lower, subtype and variety levels as well.
147
148
8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. Részletesen dokumentáltam a hazánkban, különböző szubsztrátumon és domborzati viszonyok között előforduló, eltérő földrajzi elhelyezkedésű nagy duzzadó agyagtartalmú talajokat. 2. Nemzetközi sztenderdeknek megfelelő szelvényleírást és a talajadatok kiértékelését követően, a nemzetközi talajkorrelációs rendszer, a Világ Talaj Referencia Bázis (WRB) alapján igazoltam, hogy a referencia szelvényeim megfelelnek a Vertisolok követelményeinek. 3. Egy, a talajosztályozásban újszerű numerikus módszer felhasználásával, az ún. centroid alapú taxonómiai távolság számítással igazoltam, hogy a referenciaszelvényeim mérhető kémiai és fizikai paramétereik alapján is a WRB Vertisol Referencia csoporthoz állnak taxonómiailag a legközelebb. 4. A TIM adatbázis elemzése alapján igazoltam, hogy a hazai nagy agyagtartalmú talajok (>30% agyagtartalom a szelvény felső 1 m-es rétegében) átlag szervesanyag tartalma szignifikánsan nagyobb (P<0,001 ill. P <0,05) minden talajszintben a kis agyagtartalmú talajokhoz képest, továbbá a nagy agyagtartalmú talajok 25%-kal több szervesanyagot tárolnak a feltalajban és altalajban együttesen, mint a kis agyagtartalmú talajok (P <0,001). Eredményeim alapján a hazai nagy agyagtartalmú talajok morfológiai tulajdonságaik mellett kémiai tulajdonságaikban is jelentősen eltérnek a kis agyagtartalmú talajoktól. 5. Javaslatot dolgoztam ki a hazai nagy duzzadó agyagtartalmú talajok definíciójára és elkülönítésére az osztályozás első szintjén, azok agyagtartalma, és a duzzadásizsugorodási folyamatok hatására kialakuló speciális morfológiai bélyegek jelenléte alapján. 6. Javaslatot dolgoztam ki a hazai nagy duzzadó agyagtartalmú talajok osztályozásának alacsonyabb, altípus és változat szintjeire, a talajok további jellemzését szolgáló morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságok szerint.
149
9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Csákiné Dr. Michéli Erikának, hogy megismertetett a talajtan és a talajosztályozás szépségeivel, támogatott és irányított, részesévé tett egy fantasztikus csapatnak, és olyan lehetőségeket biztosított szakmai fejlődésemhez, amiért mindig hálás leszek. Köszönöm Dr. Szegi Tamás Andrásnak és Láng Vincének a sok terepi és szakmai segítséget, támogatásukat és barátságukat, hogy mindig ott voltak, és mellettem álltak, ha szükségem volt rájuk, és élvezetessé tették a közös munkát akkor is, amikor nem volt könnyű. Köszönettel tartozom Stefanovits Pál akadémikus úrnak, hogy tanított, hasznos tanácsokkal látott el, és hogy általa teljesebb képet alkothattam hazánk talajairól, és azok képződéséről. A minták laboratóriumi elemzésében nyújtott segítségéért, támogatásáért köszönettel tartozom Csibi Melindának, Gergely Ildikónak, és Büttner Saroltának. Köszönöm Dr. Németh Tibornak (MTA Földtani és Geokémiai Intézet) a sziráki talajminták ásványtani és agyagásványtani összetételének meghatározásában, és az eredmények kiértékelésében nyújtott segítségét. Köszönöm Dr. Nyilas Tündének (Szegedi Tudományegyetem) az elektronmikroszkópos felvételek elkészítésében nyújtott segítségét és támogatását. Köszönettel tartozom Dr. Krolopp Endrének (†) (Szegedi Tudományegyetem) a sziráki talajszelvény fejlődésének értelmezéséhez használt archeomalakológiai vizsgálatok elvégzéséért. Köszönöm további kollégáimnak a Szent István Egyetem Talajtani és Agrokémiai Tanszékén, akik hasznos szakmai tanácsokkal, a terepi munkákban, vagy a megfelelő háttér biztosításával segítették munkámat. Köszönöm Szabari Szabolcs és Mézes Zoltán kollégáimnak a kőkemény Vertisolok kiásásának és terepi munkálatainak megszervezésében és kivitelezésében nyújtott segítségüket, támogatásukat, és a vidám perceket. Köszönet Szőcs Andrea, Tarcai Zsolt és Berta Kinga Manuéla szakdolgozóimnak, és valamennyi – itt meg nem nevezett – hallgatómnak, szakmérnökeinknek, akik bármilyen módon hozzájárultak e munka elkészültéhez. Köszönettel tartozom a TÁMOP 4.2.2. B-10/1-2010-0011 pályázat segítségével megvalósuló Kocsis Károly Fiatal Oktatói-Kutatói Ösztöndíj pályázat támogatásának. Végezetül, de nem utolsó sorban hálával és köszönettel tartozom családomnak és barátaimnak türelmükért, töretlen hitükért és támogatásukért! Külön köszönet páromnak kitartásáért, és a sokszor fizikai erőt is igénylő segítségéért
150
10. MELLÉKLETEK M1 Irodalomjegyzék AFES, 1998: A sound reference base for soils. The „Referentiel pedologique” (text in English). INRA, Paris, 322 pp. ANSCHÜTZ, J. & NEDERLOF, M. (EDS.), 2003. Water harvesting and soil moisture retention. Agrodok 13. Agromisa Foundation, Wageningen, the Netherlands. 95 pp. ARAI, S., HATTA T., TANAKA U., HAYAMIZU K., KIGOSHI K., ITO, O., 1996: Characterization of the organic components of an Alfisol and a Vertisol in adjacent locations in Indian semi-arid tropics using optical spectroscopy, 13C NMR spectroscopy, and J4C dating. Geoderma 69: 59-70. BAIZE, D. & GIRARD, M.C., 1990: Referentiel Pedologique Frangais. 3 eme proposition. INRA/AFES, 279 pp. BALLENEGGER, R., 1912: Felvételi jelentés az 1910. év nyarán Békés környékén végzett agrogeológiai részletes felvételről. Földtudományi Intézet 1910. évi jelentése. BALLENEGGER, R., 1921: A termőföld. Ethika Tudományterjesztő és Könyvkiadó K.t. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet, Budapest. 117. pp. BALLENEGGER, R. & FINÁLY, I., 1963: A magyar talajtani kutatás története 1944-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest. 318. pp. BARANYAI F. (szerk.) (1989): Melioráció-öntözés és talajvédelem. Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. ’88 melléklet, Agroinform, Budapest. BATJES, N. H., 1996. Total carbon and nitrogen in the soils of the world. European Journal of Soil Science 47 (2): 151–163. BATJES, N.H., 2008. ISRIC-WISE Harmonized Global Soil Profile Dataset (Ver. 3.1). Report 2008/2, ISRIC – World Soil Information, Wageningen, The Netherlands. BATJES, N. H., 2009. Harmonized soil profile data for applications at global and continental scales: updates to the WISE database. Soil Use and Management 25, 124-127. BÁRDOSSY GY., 1966. A bauxit ásványos összetételének röntgendiffrakciós vizsgálata. Kohászati Lapok 99: 355–363. BÁRDOSSY, GY., BOTTYÁN, L., GADÓ, P., GRIGER, Á., SASVÁRI, J., 1980. Automated quantitative phase analysis of bauxites. Amer. Miner. 65: 135–141. BECKMANN, G. G., HUBBLE, G. D., THOMSON, C., H., 1970. Gilgai forms, distribution and soil relationships in North Eastern Australia. Symposium on soils and earth strucutres in arid climates. Paper No 2898. Adelaide: 88-93. BERÉNYI ÜVEGES, J., 2001. A negyedkori klímaváltozások bélyegei a Mátraaljai paleotalajokban. PhD disszertáció, Gödöllő, Szent István Egyetem. BHANDARKAR, D.M. & REDDY, K.S., 2009. Water Harvesting and Recycling Technology for Sustainable Agriculture in Vertisols with High Rainfall. National Workshop cum Brainstorming on Rainwater Harvesting and Reuse through Farm Ponds: Experiences, Issues and Strategies. Technical Session II : Experiences of water harvesting through farm ponds in Vertisol regions. Hyderabad, India, 21-22 April, 2009. BIDWELL, O. W. & HOLE, F. D., 1964a. Numerical taxonomy and soil classification. Soil Science 97. 58–62. BIDWELL, O. W. & HOLE, F. D., 1964b. An experiment in the numerical classification of some Kansas soils. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 26. 263–268. BLANCHART E., ALBRECHT A., CHEVALLIER T., HARTMANN C., 2004: The respective roles of roots and earthworms in restoring physical properties of Vertisol under a Digitaria
151
decumbens pasture (Martinique, WI). Agriculture ecosystems & environment 103 (2): 343-355 (Elsevier) BLOKHUIS, W.A., 1993. Vertisols in the central clay plain of the Sudan. Doctoral thesis. Agricultural University, Wageningen, The Netherlands, 418 pp. BOROS L., 2000. Táj és ember - A Bodrogköz geológiai fejlődéstörténete, természetföldrajzi jellemzői. In: Viga Gyula (szerk.), Kisgéres. A hagyomány és a változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában. Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány, Budapest. BORSY, Z., 1953. A Bodrogköz felszínének kialakulása. Földrajzi értesítő 2 (3): 409-418. BORSY, Z., 1969. A domborzat kialakulása és mai képe. Bodrogköz. In: Pécsi, M. (szerk.), A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest, 33-36. pp. BORSY, Z., FÉLEGYHÁZI, E., LÓKI, J., 1988. A Bodrogköz természetföldrajzi viszonyai. In: Fehér, A. (szerk.), Bodrogköz, Ember - Táj – Mezőgazdaság. Miskolc, 1-93. pp. BOUMA, J. & DEKKER, L. W., 1978. A case study of infiltration into dry clay soil. Geoderma 20: 27-51. BOUMA, J. & LOVEDAY, J., 1998. Charaterizing soil water regimes in swelling clay soils. In: Wilding, L. P. & Puentes, R. (Eds.), Vertisols: Their Distribution, Properties, Classification and Management. Tech. Mono. No. 18., Texas A&M Printing Center, College Station, TX. p. 55-79. BUOL, S.W., SOUTHARD, R.J., GRAHAM, R.C., AND MCDANIEL, P.A., 2003. Soil Genesis and Classification. 5th edition, Iowa State Press, pp. 349-361. BUZÁS, I. (szerk.), 1988. Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. A talajok fizikaikémiai és kémiai vizsgálati módszerei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 90-92, 9698, 106-117, 175-177 BUZÁS, I. (szerk.), 1993. Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. A talaj fizikai, vízgazdálkodási és ásványtani vizsgálata. INDA 4231 Kiadó, Budapest. p. 19, 37-41, 63. CHAN, K. Y., 1997: Consequences of Changes in Particulate Organic Carbon in Vertisols under Pasture and Cropping. Soil Sci. Soc. Am. J. 61: 1376–1382. CHEVALLIER, T., BLANCHART, E., GIRARDIN, C., MARIOTTI, A., ALBRECHT, A., FELLER C., 2001: The role of biological activity (roots, earthworms) in medium-term C dynamics in vertisol under a Digitaria decumbens (Gramineae) pasture. Applied Soil Ecology 16: 11–21. COULOMBE, C. E., L. P. WILDING AND J. B. DIXON, 1996: Overview of Vertisols: Characteristics and impact on society, pp. 289-395. In: D. Sparks (ed.): Advances in Agronomy. 57. Academic Press, San Diego, CA. COULOMBE, C. E., 1996: Surface properties of Vertisols of Texas and Mexico under different land use systems. Ph. D. Dissertation, Texas, A&M University, College Station, TX. CPCS, 1967: Classification des Sols. Commission de Pedologie et de Cartographic des Sols, Travaux CPCS 1963-1967, ENSA, Grignon, France, 87 pp. CRITCHLEY, W. & SIEGERT, K., 1991. Water harvesting. A Manual for the Design and Construction of Water Harvesting Schemes for Plant Production. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome, 1991 CSIKI, J., 1936: Mezőgazdasági talajosztályozás ’Sigmond általános talajrendszere alapján. I., II. Mezőgazdasági kutatások. Vol. 9, 209 p. DIXON, J. B., 1989. Kaolinite and serpentine group minerals. In: Dixon, J. B., Weed, S. B. (eds.) Minerals in soil environments. Soil Science Society of America, Madison, Wisconsin. USA. pp. 468–482. DECKERS, J., SPAARGAREN, O., NACHTERGAELE, F., 2001. Vertisols: Genesis, Properties and Soilscape Management for Sustainable management. In: Syers, J. K., Penning de 152
Vries, F. W. T., Nyamudeza, P. (Eds.), The Sustaniable management of Vertisols. ISRAM Proceedings 20. CAB (Commonwealth Agricultural Bureau) International, Slough, Wallingford, UK. p. 3-21. DELL'ABATE, M.T., BENEDETTI, A., TRINCHERA, A., DAZZI, C., 2002: Humic substances along the profile of two Typic Haploxerert. Geoderma, 107 (3): 281-296. DOBOS, E. & KOBZA, J., 2007. A Bodrogköz talajai. In: Élet a folyók között. A Bodrogköz tálhasználati monográfiája. (Ed.: Dobos, E. & Terek, J.) Miskolci Egyetem. 39-47. pp DRIESE, S.G., & MORA, C.I., 1993: Physico-chemical environment of pedogenic carbonate formation in Devonian vertic paleosols, central Appalachians, U.S.A. Sedimentology 40: 199-216. DRIESE, S.G., 2004: Pedogenic Translocation of Fe in Modern and Ancient Vertisols and Implications for Interpretations of the Hekpoort Paleosol (2.25 Ga). The Journal of Geology, 112: 543–560. DRIESSEN, P., DECKERS, J., SPAARGAREN, O., NACHTERGAELE, F. (eds.), 2001: Lecture Notes on the Major Soils of the World. World Soil Resources Reports 94. FAO, Rome, pp. 75-89. DUDAL, R. & ESWARAN, H., 1988. Distribution, properties and classification of Vertisols. In: Wilding, L. P. & Puentes, R. (Eds.), Vertisols: Their Distribution, Properties, Classification and Management. Tech. Mono. No. 18., Texas A&M Printing Center, College Station, TX. p. 1-22. EDELMAN, C. H. & BRINKMAN, R., 1962. Physiography of gilgai soils. Soil Sci. 94: 366-370. ESWARAN H., BEINROTH, F. H., REICH, P. F. AND QUANDT, L. A. 1999. Guy D. Smith Memorial Slide Collection. Vertisols: Their properties, classification, distribution and management. USDA-NRCS, World Soil Resources, Washington. FAO, 1971-1981: FAO-UNESCO Soil Map of the World. Vols. I-X. UNESCO, Paris. FAO, 1988a: Soil Map of the World. Revised Legend. World Soil Resources Report 60. FAO, Rome. FAO, 1988b: Soil Map of the World. Revised Legend, with corrections. World Soil Resources Report 60. FAO, Rome. Reprinted as Technical Paper 20, ISRIC, Wageningen, 1994. FAO-UNESCO, 1974: Soil Map of the World 1:5000000. Volume I. Legend. UNESCO, Paris. FAO, 2006. Guidelines for soil description. 4th edition. FAO, Rome. FAVRE, F., BOIVIN, P. & WOPEREIS, M. C. S., 1997. Water movement and soil swelling in a dry, cracked Vertisol. Geoderma 78: 113-123. FEKETE, J., 2010. Magyarországi vörösagyagok, vörös talajok. Tájökológiai lapok 8 (2): 223388. FUCHS, M., SZEGI, T., MICHELI, E., 2005. Genesis and Classification Problems of Vertisols in Hungary. 2005 ASA-CSSA-SSSA International Annual Meetings, Salt Lake City, USA. 195. p. FUCHS M., MICHÉLI, E., WALTNER, I., 2006. Javaslat új talajtípusra a magyar talajosztályozásban. III. Magyar Földrajzi Konferecia Budapest, 2006. szeptember 67., 78 p. FUCHS, M., WALTNER, I., MICHÉLI, E., 2007. A hazai hidromorf talajok osztályozásának és nemzetközi megfeleltetésének kérdései. Talajvédelem Különszám. Talajtani vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25. Talajvédelmi Alapítvány, Budapest, 184-192. p. FUCHS M., SZŐCS, A., LÁSZLÓ, P., LÁNG, V. ÉS MICHÉLI, E., 2008: A Bodrogköz vízhatás alatt álló talajainak osztályozási problémái. Talajtani Vándorgyűlés Nyíregyháza, 2008. május 28-29. 153
GEHRING, U., G. GUGGENBERGER, W. ZECH, LUSTER, J., 1997: Combined magnetic, spectroscopic, and analytical-chemical approach to infer genetic information for a Vertisol. Soil Sci. Soc. Am. J. 61:78-85. GREEN-KELLY, R., 1953. The identification of montmorillonitoids in clays. Journal of Soil Science 4: 233–237. HALLSWORTH, E. G. ROBERTSON, G. K., GIBBONS, F. R., 1955. Studies in pedogenesis in New South Wales: VII. The „Gilgai” soils. J. Soil Sci. 6: 1-31. HALLSWORTH, E. G. & BECKMANN, G. G., 1969. Gilgai in the Quaternary. Soil Sci. 107: 409420. HARTAI É., SASVÁRI T., SERES A., 2007. A történeti Bodrogköz földtani viszonyai. In: Élet a folyók között. A Bodrogköz tálhasználati monográfiája. (Ed.: Dobos, E. & Terek, J.) Miskolci Egyetem. 11-24. pp HEGEDŰS GY., 1952. Jelentés az 1949. évi bodrogközi felvételről. A Magyar Állami Földtani Intézet 1949. Évi Jelentése. 178-180. pp HILGARD, E. W., 1906. Soils. Macmillan, New York. HOLDER, M.B., GRIFFITH, S.M., 1983: Some characteristics of humic materials in Caribbean Vertisols. Canad. J. Soil Sci. 63, 151-159.. HOLE, F. D. & HIRONAKA, M., 1960. An experiment in ordination of some soil profiles. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 24. 309–312. HORVÁTH, Z., MICHÉLI, E., MINDSZENTY, A., BERÉNYI-ÜVEGES, J., 2005. Soft-sediment deformation structures in Late Miocene–Pleistocene sediments on the pediment of the Mátra Hills (Visonta, Atkár, Verseg): Cryoturbation, load structures or seismites? Tectonophysics 410, 81–95. HUDSON, N.W. (ED.), 1987. Soil and water conservation in semi-arid areas. FAO Soils Bulletin No. 57. FAO, Rome. 49-129. pp. INKEY, B., 1892: Jelentés a németországi agronom-geologiai felvételek szervezetéről. Földtudományi Intézet 1891. évi jelentése. ISBELL, R.F., 1991: Australian Vertisols. In: J.M. Kimble (Editor), Proc. 6th Int.Soil Correlation Meeting (VI ISCOM): Characterization, Classification, and Utilization of Cold Aridisols and Vertisols. Canada/U.S., August 6-18, 1989, pp. 73-80. ISBELL, R.F., 1996: The Australian soil classification. Australian Soil and Land Survey Handbook. CSIRO, Collingwood, Australia. ISBELL, R.F., 2002: The Australian soil classification, revised edition. Australian Soil and Land Survey Handbooks Series 4. CSIRO, Collingwood, Australia, 152. pp. ISSS-ISRIC-FAO, 1994: World Reference Base for Soil Resources. Draft. Wageningen & Rome. ISSS-ISRIC-FAO, 1998. World Reference Base for Soil Resources. World Soil Resources Reports 84. Food and Agriculture Organization of the United Nations – Rome. 88 p. IUSS WORKING GROUP WRB, 2006. World Reference Base for Soil Resources 2006. World Soil Resources Reports, No. 103. FAO. Rome. IUSS WORKING GROUP WRB, 2007. World Reference Base for Soil Resources 2006, first update 2007. World Soil Resources Reports, No. 103. FAO. Rome. IZSÓ ILLÉS (szerk.), 1986. Táblázatok a termőföld értékeléséhez. MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal, Budapest, p. 81. JASSÓ F. (szerk.), 1989. Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. ’88 melléklet, Agroinform. JONES, A., MONTANARELLA, L. AND JONES R. (EDS.), 2005. Soil Atlas of Europe. European Commission, Directorate General Joint Research Centre, Institute for Environment and Sustainability, Soil and Waste Unit, Ispra, Varese, Italy, 128 pp.
154
KÁLMÁN, A., 1965. Általános módszer többkomponensű kristályos rendszerek kvantitatív röntgendiffrakciós lemzésére. Magyar Kémiai Folyóirat 71: 257-260. KISHNÉ, A. SZ., C. L. S. MORGAN, AND W. L. MILLER, 2009. Vertisol crack extent associated with gilgai and soil moisture in the Texas Gulf Coast Prairie. Soil Sci. Am. J. 73:1221– 1230. KISHNÉ, A. SZ., C. L. S. MORGAN, Y. GE, AND W. L. MILLER, 2010. Antecedent soil moisture affecting cracking of a Vertisol in field conditions. Geoderma 157: 109-117. KOVDA, I., MORGUN, E., ALEKSEEVA, T., 1992. Developement of gilgai soil cover in Central Ciscaucasia. Eurasian Soil Science 24 (6): 28-45. KOVDA, I., ERMOLAEV, A. M., GOL’EVA, A. M., MORGUN, E. G., 1999. Reconstruction of gilgai landscape elements according to botanical and biomorph analysis. Biol. Bull. 26: 297-306. KOVDA, I., LYNN, W., WILLIAMS, D., CHICHAGOVA, O., 2001: Radiocarbon age of Vertisols and its interpretation using data on gilgai complex in the North Caucasus. Radiocarbon 43 (2B): 603–609. KOVDA, I. V., & L. P. WILDING, 2006: PaleoVertisols in Russia and USA: The use of stable isotopes, morphology and microfabrics for reconstructions of environmental changes and soil processes. The 18th World Congress of Soil Science, Philadelphia, USA. KOVDA, I., MORGUN, E., BOUTTON, T. W., 2010: Vertic Processes and Specificity of Organic Matter Properties and Distribution in Vertisols. Eurasian Soil Science 43 (13): 1467– 1476. KRASILNIKOV, P. & ARNOLD, R., 2009: Soil Classifications and their correlations. In: Krasilnikov, P., Ibañez Marti, J.J., Arnold, R. and Shoba S. (eds.), Soil Terminology, Correlation and Classification. Earthscan, London, UK, 440 pp. ISBN 9781844076833 KREYBIG, L., 1944: Magyar tájak talajismereti és termeléstechnikai leírása I. rész: A Tiszántúl. Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest. 139. pp. LÁNG, V. FUCHS, M., WALTNER, I., MICHÉLI, E., 2010. Taxonomic distance measurements applied for soil correlation. Agrokémia és Talajtan 59. 57–64. LÁNG, V., FUCHS, M., WALTNER, I., MICHÉLI, E., 2012. Soil taxonomic distance, a tool for correlation: As exemplified by the Hungarian Brown Forest Soils and related WRB Reference Soil Groups. Geoderma. In press. LATHAM M. & AHN, P. M., 1988. Networking on Vertisol Management: Concepts, Problems and Development. In: Jutzi, S. C., Haque, I., McIntire, J., Stares, J. E. S. (eds.), Management of vertisols in sub-Saharan Africa: Proceedings of a conference held at ILCA, Addis Ababa Ethiopia, 31 Aug-4 Sep 1987, p. 399-411. LEINWEBER, P., SCHULTEN, H.R., JANCKE, H., 1999: New evidence for the molecular composition of soil organic matter in Vertisols. Soil Science 164 (11): 857-870. LEINWEBER, P., SCHULTEN, H. R., JANCKE, H., 1999. New evidence for the molecular composition of soil organic matter in Vertisols. Soil Science 164 (11): 857-870. LORANGER G., PONGE J-F., BLANCHART E., LAVELLE P., 1998. Influence of agricultural practices on arthropod communities in a Vertisol (Martinique). Eur. J. Soil Biol., 34 (4): 157-165. LYNN, W. & WILLIAMS, D., 1992. The making of a Vertisol. Soil Survey Horizons 33: 45-50. LYNN, W., KOVDA, I., WILLIAMS, D., MORGUN, E., RYSKOV, J., RYSKOVA H., SOUTHRAD, S., 1998. Vertisols in Russia and USA: Morphological evidence for a common mechanistic model. WCSS CD-ROM. 16th World Congress of Soil Science, Symposium 4: Influence of clay minerals and associated compounds on soil physical properties, Montpellier, France. 20–26 Aug. 1998. CIRAD, Montpellier, France. MÁTÉ, F., 1955: Adatok tiszántúli réti talajaink genetikájához. Agrokémia és Talajtan 4 (2): 133-143. 155
MÁTÉ, F., 1960: Javaslat a hazai réti talajok osztályozására. Agrokémia és Talajtan 9 (1): 121131. MÁTÉ, F., 1962: Talajtérképezési kérdések a Nagykunságban. I. A Nagykunság talajainak leírása. In: Genetikus talajtérképek. (Ed.: Gerei, L.) 1. sorozat, 3. szám. OMMI, Budapest. MCBRATNEY, A. B., ODEH, I. O. A., BISHOP, T. F. A., DUNBAR, M. S., SHATAR, T. M., 2000. An overview of pedometric techniques for use in soil survey. Geoderma. 97. 293–327. MICHÉLI, E., HORVÁTH, Z., MINDSZENTY, A., MCFEE, W. W. & SIMON, B., 1999. Transport and Recrystallization of Calcium Carbonate in Paleosols. Agronomy Abstracts p167., Annual Meeting of the American Society of Agronomy, 1999, Salt Lake City,USA. MICHÉLI, E., MINDSZENTY, A., 2002. The imprints of Quaternary environmental change preserved in the Pleistocene soil-scape. Examples from the Ma´tra Foothills. Bulletin of the Hungarian Geological Society 132, 43–53 (special volume). MICHÉLI E., FUCHS, M., SZEGI, T., KELE, G., VAJDULÁK, M., 2005: A nagy agyagtartalmú talajok osztályozási problémái. Talajvédelem Különszám. Talajvédelmi Alapítvány, Budapest. 278-281. p. MILLER, W. L. & BRAGG, A. L., 2007. Soil characterization and hydrological monitoring project, Brazoria County, Texas, bottomland hardwood Vertisols. USDANRCS, Temple, TX. MILLER, W. L., KISHNÉ, A. SZ., MORGAN, C. L. S., 2010. Vertisol Morphology, Classification, and Seasonal Cracking Patterns in the Texas Gulf Coast Prairie. Soil Survey Horizons 51: 10-16. MINASNY, B. & MCBRATNEY, A. B., 2007. Incorporating taxonomic distance into spatial prediction and digital mapping of soil classes. Geoderma 142. 285–293. MINASNY, B., MCBRATNEY, A. B. & HARTEMINK, A. E., 2009. Global pedodiversity, taxonomic distance, and the World Reference Base. Geoderma 155. 132–139. MSZ-08-0205:1978, 1978. A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest MSZH–Nyomda, 39 p. MSZ-08-0206/2:1978, 1978. A talaj egyes kémiai tulajdonságainak vizsgálata. Laboratóriumi vizsgálatok (pH érték, szódában kifejezett fenoftalein lúgosság, vízben oldható összes só, hidrolitos (y1 érték) és kicserélődési aciditás (y2 érték). Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest MSZH–Nyomda, 12 p. MS-08-0214/2:1978, 1978. A talaj kicserélhetõ kationjainak minõségi és mennyiségi meghatározása. Laboratóriumi vizsgálatok. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest MSZH–Nyomda, 8 p. MSZ-08-0210:1977, 1977. A talaj szerves szén tartalmának meghatározása. Magyar Szabványügyi Testület. Budapest. MSZ-08-0215:1978, 1978. A talaj kation adszorpciós kapacitásának meghatározása. Módosított Mehlich eljárás. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest MSZH– Nyomda, 12 p. MSZ-21470/51–83 (1983): Környezetvédelmi talajvizsgálatok. A talaj kötöttségének meghatározása. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest MSZH–Nyomda, 3 p. MUNSELL SOIL COLOUR CHARTS, 1990. Soil Survey Manual – U. S. Dept. Agriculture Handbook – 18. NACHTERGAELE, F.O., REMMELZWAAI, A., HOF, J., VAN WAMBEKE, J., SOUIRJI, A. AND BRINKMAN, R., 1994: Guidelines for distinguishing soil subunits. Transactions. 15th World Congress of Soil Science, Vol. 6a, pp. 818-834. Acapulco, Mexico, July 10-16. 1994. NAGY, L., 2011. A Mirhó-gát története. Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése, Eger, 2011. július 6-8. ISBN 978-963-8172-28-0 156
NÁRAY-SZABÓ I. & PÉTERNÉ, É., 1964. Agyagok és talajok ásványi elegyrészeinek mennyiségi meghatározása diffraktométerrel. Földtani Közlöny 94 (4): 444–451. NEMECZ, E., 1973. Agyagásványok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 507. pp. NÉMETH, T., BERÉNYI ÜVEGES, J., MICHÉLI, E., TÓTH, M., 1999. Clayminerals in paleosols at Visonta, Hungary. Acta Miner Petrogr 40:11–20. NOBLES, M. M., WILDING, L. P., MCINNES, K. J., 2003. Soil structural interfaces in some Texas Vertisols and their impact on solute transport. Catena 54: 477-493. N OBLES , M. M., W ILDING , L. P., M C INNES , K. J., 2004. Pathways of dye tracer movement through structured soils on a macroscopic scale. Soil Science 169(4):229-242. OAKES, H. AND THORP, J., 1951. Dark clay soils of warm regions variously called Rendzina, Black Cotton Soils, Regur and Tirs. Soil Sci. Soc. Amer. Proc, 15: 348-354. OLÁH, M. & TÓTH, CS., 2008. A Tisza-tó természetrajza. In: (szerk.: Michalkó, G. & Dávid, L.) A Tisza-tó turizmusa. Budapest. pp. 18-30. ISBN 978-963-06-4883-7 OTKA T 046513, 2008: Zárójelentés. A hazai talajosztályozás korszerűsítése és nemzetközi megfeleltetése. PÁSZTOR L., SZABÓ J, BAKACSI ZS., LABORCZI A., 2012. Elaboration and applications of Spatial Soil Information Systems and Digital Soil Mapping at RISSAC HAS. Geocarto International 27 (3): 15. PÉCSI M. (szerk.), 1969. A tiszai Alföld. Magyarország tájföldrajza 2. Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 67-141. PURNELL, M.F., DE PAUW, E.F. AND KHODARY, O., 1976: Soil resource regions of the Blue Nile, White Nile, Gezira and Khartoum Provinces of the Sudan. Soil Survey Report no.80. Soil Survey Administration, Wad Medani, 149 pp. R DEVELOPMENT CORE TEAM, 2009. R: A language and environment for statistical computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria. RAO, M. S. R. M., RAO, V. R., RAMACHANDRAM, M., AGNIHOTRI, R. C., 1977. Effect of vertical mulch on moisture conservation and yield of sorghum in Vertisols. Agricultural Water Management 1 (4): 333-342. RIGHI, D. & MEUNIER, A., 1995. Origin of clays by rock weathering and soil formation. In: Velde, B. (ed.), Origin and mineralogy of clays: Clays and the Environment. Springer, Berlin, p. 43-157. RIGHI, D., TERRIBILE, F. & PETIT, S., 1995. Low-charge to high-charge beidellite conversion in a Vertisol from South Italy. Clays and Clay Minerals 43 (4): 495-502. RIGHI, D., TERRIBILE, F. & PETIT, S., 1998. Pedogenic formation of high-charge beidellite in a Vertisol of Sardinia (Italy). Clays and Clay Minerals 46 (2): 167-177. RISTORI G. G., SPARVOLI E., DENOBILI M., D’ACQUI L. P., 1992: Characterization of organicmatter in particle-size fractions of Vertisols. Geoderma 54 (1-4): 295-305. SARKAR, P. K., BIDWELL, O. W. & MARCUS, L. F., 1966. Selection of characteristics for numerical classification of soils. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 30. 269–272. SCHSFFER, W. M. & SINGER, M. J., 1976. A new method of measuring shrink-swell potential using soil pastes. Soil Sci. Soc. Am. J. 40: 805-806. 'SIGMOND, E., 1934: Általános talajtan. Budapest. 565-566. p., 617-628. p. SINGH, S., 1954: A study of the black cotton soils with special reference to their coloration. J. Soil Science 5: 289-299. SINGH, S., 1956: The formation of dark-coloured clay-organic complexes in Black Soils. J. Soil Sci. 7: 43-58. SKJEMSTAD, J.O., DALAL, R.C., BARRON, P.F., 1986: Spectroscopic investigations of cultivation effects on organic matter of Vertisols. Soil Sci. Soc. Am. J. 50: 354-359.
157
SKJEMSTAD, J.O. & DALAL, R.C., 1987: Spectroscopic and chemical differences in organic matter of two vertisols subjected to long periods of cultivation. Australian Journal of Soil Research 25 (3) 323 – 335. SOIL SURVEY STAFF, 1960. 7th Approximation. Soil Conservation Services, US Department of Agriculture. US Government Printing Office, Washington, DC. SOIL SURVEY STAFF, 1975. Soil Taxonomy: A Basic System of Soil Classification for Making and Interpreting Soil Surveys. U.S. Dept. of Agric. Handb. 436. U.S. Govt. Print. Off. Washington, DC. 754 pp. SOIL SURVEY STAFF, 1992. Keys to Soil Taxonomy, 5th editon. SMSS Technical Monograph No. 19. Blacksburg, Virginia: Pocahontas Press, Inc. 556 pp. SOIL SURVEY STAFF, 1999: Soil Taxonomy – A Basic System of Soil Classification for Making and Interpreting Soil Surveys. 2nd edition. Agriculture Handbook No. 436. USDA-NRCS, p. 869. SOUTHARD, R.J. & GRAHAM, R.C., 1992: Cesium-137 Distribution in a California Pelloxerert: Evidence of Pedoturbation. Soil Sci. Soc. Am. J. 56: 202-207. SPAARGAREN, O., 1994a. Introduction to the World Reference Base for Soil Resources. Trans. 15th World Congress of Soil Science, Vol. 6a, pp. 804-818. SPAARGAREN, O. (ED.), 1994b. World Reference Base for Soil Resources. Draft. ISSS/ISRIC/FAO, 161 pp. SPAARGAREN, O., 2008. World Reference Base For Soil Resources – Its Principles Of classification And Potential For Correlation. Ґрунтознавство. 2008. Т. 9, № 3–4. 5055. pp. STEFANOVITS, P., 1953. Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó, Budapest. STEFANOVITS P., 1963: Magyarország talajai. 2. bővített, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. STEFANOVITS, P., 1969. Talajok. In: Magyarország tájföldrajza II. A Tiszai Alföld (Pécsi, M. (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest,STEFANOVITS, P. & DOMBOVÁRI L-NÉ, 1985. A talajok agyagásvány-társulásainak térképe. Agrokémia és Talajtan 34 (3-4): 317-330. STEFANOVITS P., 1972: Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. STEFANOVITS P., MÁTÉ F., FÓRIZSNÉ, 1972. Talajbonitáció, földértékelés. Agrártudományi közlemények. Budapest, 30 (3), 359-378. p. STEFANOVITS, P., 1973. The influence of the Pleistocene slope deposit formation and mass movement on the soil cover. Földrajzi Közlemények 1973/2, 145–151. STEFANOVITS, P., 1991. Az agyagásvány-összetétel ismeretének talajtani alkalmazási lehetőségei. Agrokémia és talajtan 40 (1-2): 17-30. STEFANOVITS, P., 1993. Magyarország tájainak talajviszonyai. Egyetemi Jegyzet. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Szak Bizottsága, Gödöllő. 109. pp. STEFANOVITS, P., 1999. A talajtan hazai fejlődése. In: Stefanovits, P., Filep, Gy. & Füleky, Gy., 1999: Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 445-456. p. STEPHAN, S., BERRIER, J., DE PETRE, A.A., JEANSON, C., KOOISTRA, M.J., SCHARPENSEEL, H.W., SCHIFFMANN, H., 1983: Characterization of in situ organic matter constituents in vertisols from Argentina, using submicroscopic and cytochemical methods — first report. Geoderma 30 (1-4): 21-34. SÜMEGHY, J., 1944: A Tiszántúl. Magyar Tájak 6. Földtudományi Intézet kiadványa. SÜMEGI, P., 2011. Archeomalakológiai vizsgálatok Magyarországon. Archeometriai Műhely 2011/2.,101-116. pp. SZABÓ, J., 1861: Békés- és Csanádmegye. Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése, egy színezett földtani térképpel. Magyar Gazdasági Egyesület, Pest.
158
SZABÓ, J. & MOLNÁR, J., 1866: Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozása. Mathematikai és természettudományi közlemények. IV. SZABÓ, J., 1877. Nyirok és lösz a Budai-hegységben. Földtani Közlöny VII. évf. 3. sz., 49-60 p. SZABÓ, J., DOMBOS M., PÁSZTOR L., BAKACSI ZS., LÁSZLÓ P., 2008. Practical problems of soil state assessment; experiments in the Bodrogköz sample area. Tájökológiai Lapok 6 (1): 27-41. SZABOLCS, I. (szerk.), 1966: A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. OMMI. Budapest. SZÉKELY, A., 1983. A pleisztocén periglaciális domborzatformálás Magyarországon. Földrajzi Értesítő 32 (3): 389–398. THOMPSON, C. H. C BECKMANN, G. G., 1982. Gilgai in Australian black earths and some of its effects on plants. Trop. Agric. 59: 149-156. THOREZ, J., 1976. Practical identification of clay minerals. Editions G. Lelotte, Dison (Belgique). 100 p. THORP, J. AND SMITH, GUY D., 1949: Higher categories of soil classification. Soil Sci., 67: 117-126. TIM (TALAJVÉDELMI INFORMÁCIÓS ÉS MONITORING RENDSZER), 1995. Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrár-környezetgazdálkodási Főosztály, Budapest. TIMKÓ, I., 1912: Békés vármegye déli felének talajviszonyai. Földtudományi Intézet 1910. évi jelentése. TÓTH, G., MONTANARELLA, L., STOLBOVOY, V., MÁTÉ F., BÓDIS, K., JONES, A., PANAGOS, P. & VAN LIEDEKERKE, M., 2008: Soils of the European Union. JRC - IES, European Communities. EUR 23439 EN, Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg, 85. pp. TREITZ, P., 1893: Jelentés az 1893. évben végzett agronom-geológiai felvételről. Földtudományi Intézet 1893. évi jelentése. TREITZ, P., 1912: Aradhegyalja és Aradmegye síkvidékéről szóló előzetes jelentés. Földtudományi Intézet 1910. évi jelentése. TREITZ, P., 1924: Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. Földtudományi Intézet kiadv. térképpel. VAN BAREN, H. & SOMBROEK, W.G., 1985: Vertisols in the collection of the International Soil Museum and some suggestions on classification. Proc. 5th Int. Soil Classification Workshop: Taxonomy and Management of Vertisols and Aridisols, Sudan, 2-11. November 1982. Soil Survey Administration, Khartoum, 63-69. pp. VAN BREEMEN, N. & BUURMAN, P., 2003. Soil formation. 2nd edition. Kluwer Academic Publishers, New York, Boston, Dordrecht, London, Moscow. pp. 245-255. VAN REEUWIJK, L. P., 1995. Procedures for Soil Analysis. 5th edition. ISRIC. Techn. Paper No. 9. Wageningen. The Netherlands. VÁRALLYAY, GY., SZŰCS, L., MURÁNYI, A., RAJKAI, K., ZILAHY, P., 1979: Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe. I. Agrokémia és Talajtan 28: 363- 384. VÁRALLYAY, GY., SZŰCS, L., MURÁNYI, A., RAJKAI, K., ZILAHY, P., 1980: Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe. II. Agrokémia és Talajtan 29: 35-76. VÁRALLYAY GY., SZABÓNÉ KELE G., MARTH P., KARALIK A., THURI I., 2009. Magyarország talajainak állapota. A talajvédelmi információs és monitoring rendszer (TIM) adatai alapján. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest. 91 p.
159
VARGA, GY., CSILLAGNÉ TELPÁNSZKY E., FÉLEGYHÁZI ZS., 1975. A Mátra hegység földtana. MÁFI évkönyve LVII. kötet 1. füzet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 575 p. WALTNER, I., LÁNG, V., FUCHS, M., MICHÉLI, E., 2010. Application of a centroid-based concept for the correlation of national soil classification with the WRB. 4th Global Workshop on Digital Soil Mapping, 24–26 May 2010, Rome, Italy. CD ROM, Session 2: Digital Soil Mapping and operational tools. WILDING, L.P. & PUENTES, R. (eds.), 1988. Vertisols: their distribution, properties, classification and management. Technical Monograph no 18, Texas A&M University Printing Center, College Station TX, USA. WILDING, L. P. & TESSIER, D., 1988. Genesis of Vertisols: Shrink-swell phenomena. In: Wilding, L. P. & Puentes, R. (Eds.), Vertisols: Their Distribution, Properties, Classification and Management. Tech. Mono. No. 18., Texas A&M Printing Center, College Station, TX. p. 55-79. WILDING, L. P., WILLIAMS, D., MILLER, W., COOK, T., ESWARAN, H., 1990. Close interval spatial variability of Vertisols: A case study in Texas. In: Kimble, J.M. (ed.): Proceedings of the 6th International Soil Correlation Meeting (VI ISCOM) Characterization, Classification, and Utilization of Cold Aridisols and Vertisols. USDA, SCS, National Soil Survey Center, Lincoln, NE, pp. 232-247. WILDING, L.P., WILLIAMS, D., MILLER, W., COOK, T. AND ESWARAN, H., 1991. Close interval spatial variability of Vertisols: a case study in Texas. In: J.M. Kimble (Ed.), Characterization, Classification and Utilization of Cold Aridisols and Vertisols. Proc. of the Sixth Int. Soil Correlation Meet. (VIISCOM), USDA-SCS, National Soil Survey Center, Lincoln (NE), pp. 232-247. WILDING, L. P., SMECK, N.E., HALL, G.F. (EDS.), 1993. Pedogenesis and soil taxonomy II. The soil orders. Developements in soil science 11B. Elsevier, Amsterdam, 410 pp. WILDING, L. P., 2000. Pedology. In: Handbook of soil science. (Ed.: Sumner, M. E.) p. E-1– E-4. CRC Press, Boca Raton, FL. WILDING, L. P., KOVDA, I. V., MORGUN, E. G., WILLIAMS, D., 2002. Reappraisal of the pedon concept for Vertisols: consociations or complexes? 17th WCSS, Symposium no. 21, 14-21 August 2002, Thailand. WILLIAMS, D., WILDING, L. P., LYNN, W., KOVDA, I., CHERVENKA, G., 1998. Slickenside arrangement in Burleson clay – a udic haplustert. WCSS CD-ROM. 16th World Congress of Soil Science, Symposium 4: Influence of clay minerals and associated compounds on soil physical properties, Montpellier, France. 20–26 Aug. 1998. CIRAD, Montpellier, France. YAALON, D. H. AND KALMAR, D., 1978: Dynamics of cracking and swelling clay soils: displacement of skeletal grains, optimum depth of slickensides, and rate of intrapedonic turbation. Earth Surface Processes 3: 31–42. YULE, D. F. & RITCHIE, J. T., 1980. Soil shrinkage relationships of Texas Vertisols: I. Small cores. Soil Sci. Soc. Am., J. 44: 1291-1295.
160
M2 melléklet Az agyagtartalom, vagy az agyagra vonatkozó követelmények megjelenése az osztályozás típus, és altípus szintjein (SZABOLCS, 1966a; STEFANOVITS, 1999b), valamint a megadott lehetséges talajképző kőzetek között, és jellemző szelvényleírásokban (SZABOLCS, 1966a). Főtípus
Típus
Váztalajok
Köves, sziklás váztalajok Kavicsos váztalajok Földes kopárok Futóhomok és jellegtelen homoktalajok Humuszos homoktalajok Humuszkarbonát talajok
Kőzethatású talajok
Agyagtartalom, vagy agyagra vonatkozó követelmény megjelenése Típus szinten Altípus szinten -
Rendzina talajok
Fekete nyiroktalajok / Erubáz talajok
Barna erdőtalajok
Ranker talajok16 Karbonátmaradványos barna erdőtalajok
Csernozjom-barna erdőtalajok
Barnaföldek
16
-
-
-
-
-
-
-
Barna rendzina – a talajképző kőzet mállásakor nagyobb mennyiségű agyagfrakció képződik a fekete rendzinához képestab.
Erősen duzzadó agyagos talajok nevük a szmektites agyagásvány tartalomra utalab. Talajképző kőzet lehet karbonátos agyaga. A kilúgozási és felhalmozódási szint agyagtartalma a talajképző kőzethez viszonyítva mindig valamivel nagyobbb. Agyagosabb szelvényekben a szerkezeti elemek felületén humuszhártyák (montmorillonit humusz kolloidkomplexek) fordulnak előb. Az agyagtartalomban nincs különbség a kilúgozási és felhalmozódási szintek közöttb. Talajképző kőzet lehet löszös agyaga. Talajképző kőzet lehet (karbonátos) agyaga.
A típus a Szabolcs (1966) féle módszerkönyvben nem szerepel
161
Vörös agyagos rendzina – a felszíni talajszint alatt a vörösagyag (vagy reliktum terra rossa) tulajdonságai érvényesülnekab. -
-
-
-
M2 melléklet folytatása Főtípus
Típus
Agyagbemosódásos barna erdőtalajok
Podzolos barna erdőtalajok Pangóvizes barna erdőtalajok Kovárványos barna erdőtalajok
Csernozjom talajok
Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok Erdőmaradványos csernozjom17 Öntés/terasz csernozjomok Kilúgzott csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom talajok Réti csernozjom talajok
Szikes talajok
Szoloncsák talajok Szoloncsák-szolonyec Réti szolonyec talajok
Sztyeppesedő réti szolonyec talajok Másodlagosan elszikesedett talajok
17
Agyagtartalom, vagy agyagra vonatkozó követelmény megjelenése Típus szinten Altípus szinten Erősen tömődött agyagos B szinta, szmektit és vermikulit uralkodó agyagásvány összetétellel, agyaghártyák, textúrdifferenciálódási hányados > 1,2b. A felhalmozódási szint a kilúgzási szinthez képest jóval tömöttebb, agyagosabbab. Talajképző kőzet lehet agyaga, szoliflukciós agyagb. Felhalmozódási szint nagy duzzadóképességűb. A kovárványos szint agyagtartalma meghaladja a kilúgzási szintétb. Talajképző kőzet lehet löszös agyaga. Fizikai félesége az öntés anyagától függően lehet agyagab. Talajképző kőzet lehet löszös agyaga. Talajképző kőzet lehet löszös agyaga. Ritkán a talajszelvény vízbőségének és levegőtlenségének oka a talaj agyagtartalmab. Talajképző kőzet lehet löszös agyaga. Talajképző kőzet lehet agyag. Ritkán a felszíntől agyagos – de tömődött, szerkezet nélkülia. Talajképző kőzet lehet agyaga. Talajképző kőzet lehet löszös, karbonátos agyaga. Oszloposab, tömődött agyagos B szintb. A felszíntől agyagos leheta. Talajképző kőzet lehet löszös, karbonátos agyaga. Oszlopos/diós, hasábos szerkezetű agyagos B szintb. Felszíntől agyagos leheta. Eredeti talajszelvénytől függően lehet agyagosab.
A típus a Stefanovits (1999) féle tankönyvben nem szerepel
162
-
Agyagbemosódásos – Felhalmozódási szintben 2-2,5-szeres agyagtartaloma. Agyagbemosódásos – B szint „jól érzékelhetően több agyagot tartalmaz” a. -
-
-
-
-
M2 melléklet folytatása Főtípus Réti
Típus talajok
Szoloncsákos réti talajok Szolonyeces réti talajok Típusos réti talaj
Öntés réti talajok
Lápos réti talajok Csernozjom réti talajok Láptalajok
Mocsári és az ártéri erdők talajai Öntés- és lejtőhordalék talajok
Mohaláp talajok Rétláp talajok Lecsapolt és telkesített rétláp talajok
Nyers öntéstalajok
Humuszos öntéstalajok Lejtőhordalék talajok
Agyagtartalom, vagy agyagra vonatkozó követelmény megjelenése Típus szinten Altípus szinten Talajképző kőzet lehet löszös agyag. Felszíntől agyagos leheta. Felszíntől agyagos leheta. Általában erősebben kötött talajoka, talajképző kőzet lehet löszös agyag, agyaga. Felszíntől agyagos leheta. Agyagos (szmektites) talajoknál a szerkezeti elemek felülete fényesen csillogó, szurokfényű, erősen repedezők, 30-60%-ot bezáró szög alatt csúszási tükrök keletkeznekb. Az agyagtartalmat és annak változását az öntés jellege határozza megab. Felszíntől a agyagos lehet . Felszíntől agyagos lehetab.
-
Talajképző kőzet lehet löszös agyag, agyag. Felszíntől agyagos leheta. Talajképző kőzet lehet agyaga. Talajképző kőzet lehet agyaga. Talajképző kőzet lehet agyaga.
-
Talajképző kőzet lehet iszapos agyag. Felszíntől iszapos agyag leheta. Talajképző kőzet lehet agyagab. A medertől legtávolabb terülnek el az erősen kötött, agyagos iszapos öntés területekb.
-
Talajképző kőzet lehet agyag. Felszíntől agyagos lehetab. Talajképző kőzet lehet agyaga. A felhalmozódott üledék jellegétől függően a felszíntől lehet agyagab.
-
163
-
-
-
-
-
M3 melléklet Az agyagtartalom megjelenése a genetikus („100 pontos”) földértékelési rendszerben (IZSÓ, 1986) Talaj I. Váztalajok II. Kőzethatású talajok
III. Barna erdőtalajok
I/3. Földes kopár II/6. Humuszkarbonát
A talaj változati és egyéb lényeges tulajdonságainak megnevezése a/ Alapkőzet szerint Karbonátmentes agyag a/ Alapkőzet szerint Márgás agyag b/ Fizikai Agyagos vályog talajféleség szerint Agyag
II/7. Rendzina
a/ Alapkőzet szerint b/ Fizikai talajféleség szerint
II/8. Fekete nyirok
b/ Fizikai talajféleség szerint b/ Fizikai talajféleség szerint
III/9. Erősen savanyú nem podzolos erdőtalajok III/10. Podzolos barna erdőtalajok III/11 ABET
b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint
b/ Fizikai talajféleség szerint III/12. Pszeudoglejes barna erdőtalajok III/13. Ramannféle barna erdőtalajok
III/15. Karbonátmaradván yos barna erdőtalaj III/16. Csernozjom barna erdőtalajok
IV. Csernozjom talajok
IV/17. Erdőmaradványos csernozjom
b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint
b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint b/ Fizikai talajféleség szerint
164
Nehéz agyag Márgás agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyag Nehéz agyag Agyag
Értékszám levonás 10 6 3 7 10 0 3 5 10 5 10 -
Agyag
-
Szürkésfehér agyag és iszap Vulkáni kőzet+nyirok (erősen tapadó vörös, vagy barna agyag) Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Márga és szürkés fehér agyag Erősen tapadó vörös, vagy barna agyag Agyagos vályog Agyag Márgás agyag Agyagos vályog Agyag Löszös agyag Nyirok Agyagos vályog Agyag Szürkésfehér agyagos üledék Agyagos vályog Agyag
5 10
3 6 10 3 5 10 15 10 5 10 10 5 10 0 10 5 10 10 5 10
V. Szikes talajok
VI. Réti talajok
IV/19. Meszes vagy mészlepedékes csernozjom IV/20. Réti csernozjom IV/21. Terasz csernozjom V/24. Réti szolonyec
b/ Fizikai talajféleség szerint
Agyagos vályog
3
b/ Fizikai talajféleség szerint b/ Fizikai talajféleség szerint b/ Fizikai talajféleség szerint
Agyagos vályog Agyag Agyagos vályog
3 8 5
V/25. Sztyeppesedő réti szolonyec VI/28. Szoloncsákos réti VI/29. Szolonyeces réti
b/ Fizikai talajféleség szerint
VI/30. Réti talaj
a/ Alapkőzet szerint
Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Szürkés fehér agyagos homok Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag <50 cm (pl vízzáró agyag felett...) 50-100 cm Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Szürkés-fehér agyagos iszap Agyagos vályog Agyag Karbonátos üledék Karbonátmentes agyag és iszap -
3 5 10 2 6 10 3 5 5 8 12 6
Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag Nehéz agyag Agyagos vályog Agyag
3 5 8 3 6 8 2 8
b/ Fizikai talajféleség szerint b/ Fizikai talajféleség szerint
b/ Fizikai talajféleség szerint VI/31. Öntés réti
b/ Fizikai talajféleség szerint k/ Termőréteg vastagsága szerint
VI/32. Lápos réti
b/ Fizikai talajféleség szerint
VI/33. Csernozjom réti
a/ Alapkőzet szerint
VII. Láp talajok
VII/36. Lecsapolt és telkesített rétláp
b/ Fizikai talajféleség szerint a/ Alapkőzet szerint, ha a fekü:
VIII. Mocsári erdőtalajok IX. Folyóvizek, tavak üledékeinek és lejtők hordalékainak talajai
-
-
IX/38. Nyers öntés talajok
b/ Fizikai talajféleség szerint
IX/39. Humuszos öntés
b/ Fizikai talajféleség szerint
IX/40. Lejtőhordalék
b/ Fizikai talajféleség szerint
165
3 7 10 5 10 15 30 15 2 4 6 6 5 7 0 3 -
M4 melléklet HELYSZÍNI TALAJVIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYV
Helyszín:
Dátum:
Szelvény azonosító:
Szerző(k):
GPS koordináták:
TerületDomborzat & használat & lejtőviszonyok növényzet
Tengerszint feletti magasság:
Kőzet
Domborzat Fekvés (lejtő pozíció) Lejtő alakja Lejtő % Területhasználat Antropogén hatás Növényzet (természetes/termesztett) Talajképző kőzet Felszíni kőzetborítás (%) Kőzetkibukkanások távolsága (m)
Felszíni jellemzők
Durva vázrészek felszínborítása (%) Felszíni durva vázrészek mérete (cm) Erózió típusa Erózióval érintett terület (%) Erózió mértéke Erózió aktivitása Felszíni repedések szélessége (cm) Felszíni repedések távolsága (m) Felszíni sókiválás (%) Felszíni sókiválás vastagsága (mm) Megjegyzések:
166
M4 melléklet folytatása 1
2
3
Szín
Szintátmenet
Talajszint jelölés
Durva vázrészek
Textúra
Talajszint mélysége (cm) Szintátmenet vastagsága Szintátmenet alakja Nedves Munsell szín Száraz Munsell szín Textúra Durva vázrészek (%) Durva vázrészek mérete (mm) Durva vázrészek alakja
CaCO3 pH
Redox kiválások, redox viszonyok
Durva vázrészek mállottsági foka Redox kiválások színe Redox kiválások (%) Redox kiválások mérete (mm) Redox kiválások kontrasztja Redox kiválások és a mátrix átmenete (mm) α,α dipyridyl reakció (+; -) Indikátoros pH Pezsgés intenzitása Másodlagos karbonát kiválási formák
Talajszerkezet
Talajszerkezet Talajszerkezet fejlettsége Talajszerkezet mérete Másodlagos talajszerkezet Másodlagos talajszerkezet fejlettsége Másodlagos talajszerkezet mérete
167
4
5
6
7
8
9
10
M4 melléklet folytatása 1
2
3
Talajszint jelölés Konzisztencia
Száraz talaj konzisztenciája
Bevonatok
Talajszint mélysége (cm)
Bevonatok (%)
Nedves talaj konziszteniája Talaj ragadóssága Talaj plaszticitása Bevonatok kontrasztja Bevonatok típusa
Kiválások, konkréciók
Cementáltság/tö mörödés
Bevonatok helye Cementált/tömörödött réteg szerkezete Cementált/tömörödött réteg folytonossága Cementáltság/tömörödés oka Cementáltság/tömörödés mértéke Kiválások, konkréciók (%) Kiválások, konkréciók fajtája Kiválások, konkréciók mérete (mm) Kiválások, konkréciók alakja Kiválások, konkréciók keménysége Kiválások, konkréciók összetétele
Gyökerek & biológiai aktivitás
Kiválások, konkréciók színe Gyökerek mérete (mm) Gyökerek < 2mm Gyökerek > 2mm Biológiai aktivitás mértéke Biológiai aktivitás példa
168
4
5
6
7
8
9
10
M5 melléklet SZIRÁK 1 TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet: Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Átdolgozott, lösszel keveredett vulkáni málladék Szántó Búza Hegylábi terület Lejtő alsó harmada, Lejtőpihenő Lejtőfok 3°
GPS koordináták:
N 47°49'47.41" E 19°33'35.35" 215 m 580-610 mm 9,5-10,0 oC >200 cm
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
Mikromélyedés Szárazon sötét szürke (10YR 4/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Erősen fejlett durva szemcsés szerkezet. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-2 cm széles repedések, nedvesen képlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok hajszálgyökér, a gyökérjáratok körül kevés vörös vaskiválás. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon sötét szürke (10YR 4/1), nedvesen fekete (10YR 2/1). Erősen és közepesen fejlett durva hasábos és ék alakú talajszerkezet. Szárazon kemény, nedvesen nagyonképlékeny, könnyen formázható, ragadós. Néhány legömbölyített és törött kavics a mátrixban. Néhány a vízszintessel 2040°-ot bezáró, 5-10 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör 60 cm-es mélységtől. Gyakori hajszálgyökér a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Nem pezseg. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon sötét szürkés barna (10YR 4/2), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Erősen fejlett, nagyon durva, durva hasábos és ék alakú talajszerkezet. Szárazon kemény, nedvesen nagyonképlékeny, könnyen formázható, ragadós. Gyakori, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. Nem pezseg. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon olíva szürke (5Y 5/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), agyag. Erősen fejlett hasábos és ék alakú szerkezeti elemek. Nedvesen nagyonképlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok, a vízszintessel 30-60°-ot bezáró, 10-30 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. A szint alsó határát egy ún. fő csúszási tükör határolja (kb. 2 m hosszúságban feltárt). Glejes márványozottság, pozitív α-α dipiridil teszt. CaCO3 felhalmozódás bevonatok, porló és kemény (1 cm) konkréciók formájában. Néhány 1 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Éles hullámos átmenet. Szárazon világos olíva szürke (5Y 6/2), nedvesen fakó olíva (5Y 6/3), agyag. Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos szerkezet. Nedvesen nagyon képlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok, a vízszintessel 30-40°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. Glejes márványozottság, pozitív α-α dipiridil teszt. CaCO3 felhalmozódás bevonatok, porló és kemény (1 cm) konkréciók formájában. Erős pezsgés. Nagyon kevés 0,5-1 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés.
Asz (0-40 cm)
Ai (40-80 cm)
ABi (80-120 cm)
BCkil (120-150 cm)
CBkir (150-200 cm)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
szint
(cm)
Asz
0-40
SOM
CaCO3
pH
pH
y1
%
%
H2O
KCl
2,3
0,0
7,4
6,7
0,0
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
52,5
51,5
68,5
23,5
0,4
7,6
Ca
Mg
Na
K
S-érték %-ban
B
S só
EC
%
%
mS/cm
98
-
-
Ai
40-80
1,8
0,0
7,6
6,3
0,0
56,5
55,3
73,2
21,3
0,4
5,1
98
-
-
ABi
80-120
1,5
0,0
7,7
6,3
0,0
54,1
54,0
71,5
26,6
0,5
1,4
100
-
-
BCkil
120-150
0,8
13,0
7,7
6,8
0,0
55,1
55,1
65,0
33,6
0,4
1,0
100
-
-
CBkir
150-
0,3
21,0
7,9
6,9
0,0
71,2
71,1
69,5
29,0
0,4
1,0
100
-
-
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-40
27,5
30,5
42,0
Ai
40-80
26,0
26,7
47,3
ABi
80-120
24,1
27,8
BCkil
120-150
24,2
CBkir
150-
9,5
COLE
KA
1,32
0,12
53
1,41
0,15
56
48,1
1,56
0,16
57
25,4
50,4
1,48
0,16
60
31,7
58,8
1,49
0,18
79
169
Mikrokiemelkedés Szárazon sötét szürke (10YR 4/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Erősen fejlett durva szemcsés szerkezet. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-2 cm széles repedések, nedvesen képlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok hajszálgyökérgyökér, a gyökérjáratok körül kevés vörös vaskiválás. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon olíva szürke (5Y 5/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2). Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos és ék alakú szerkezeti elemek. Szárazon kemény, nedvesen nagyonképlékeny, könnyen formázható, ragadós. Gyakori, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10-30 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. Erős pezsgés. CaCO3 felhalmozódás bevonatok, porló és kemény (1 cm) konkréciók formájában. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon olíva szürke (5Y 5/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), agyag. Erősen fejlett hasábos és ék alakú szerkezeti elemek. Nedvesen nagyonképlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok, a vízszintessel 30-60°-ot bezáró, 10-30 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. A szint alsó határát egy ún. fő csúszási tükör határolja (kb. 2,5 m hosszúságban feltárt). Glejes márványozottság, pozitív α-α dipiridil teszt. CaCO3 felhalmozódás bevonatok, porló és kemény (1 cm) konkréciók formájában. Néhány 1 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Éles hullámos átmenet. Szárazon világos olíva szürke (5Y 6/2), nedvesen fakó olíva (5Y 6/3), agyag. Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos szerkezet. Nedvesen nagyon képlékeny, könnyen formázható, ragadós. Sok, a vízszintessel 30-40°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. Glejes márványozottság, pozitív α-α dipiridil teszt. CaCO3 felhalmozódás bevonatok, porló és kemény (1 cm) konkréciók formájában. Erős pezsgés. Nagyon kevés 0,5-1 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés.
Asz (0-40 cm)
ABkil (40-100 cm)
BCkil (100-130 cm)
CBkir (130-200 cm)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
Asz
0-40
2,6
0,0
7,0
6,4
0,0
48,8
48,7
72,7
21,0
0,4
ABkig
40-100
1,5
11,0
7,3
6,3
0,0
53,6
53,6
75,0
22,4
BCkil
100-130
0,7
14,0
7,6
2,3
0,0
52,3
52,3
70,3
CBkir
130-
0,6
16,0
8,0
6,9
0,0
56,8
56,8
68,4
y1
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
B
S só
EC
%
%
mS/cm
6,0
100
-
-
0,5
2,2
100
-
-
28,5
0,3
0,9
100
-
-
30,3
0,4
1,0
100
-
-
Ca
Mg
COLE
KA
Asz
0-40
28,8
25,0
46,2
1,34
0,15
55
ABkig
40-100
29,3
29,1
41,6
1,49
0,14
56
BCkil
100-130
21,6
25,1
53,3
1,48
0,16
65
CBkir
130-
33,5
24,5
42,0
1,42
0,13
52
170
Na
K
S-érték %-ban
SZIRÁK 2 TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Átdolgozott lösszel keveredett vulkáni málladék Szántó Búza Hegylábi terület Lejtő felső harmada, Plató Lejtőfok 8°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
GPS koordináták:
N 47°49'32.33" E 19°33'33.62" 233 m 580-610 mm 9,5-10,0 oC >200 cm
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
Szárazon sötét szürkés barna (10YR 4/2), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Erősen fejlett, durva szemcsés szerkezet. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-3 cm széles repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Sok hajszálgyökér a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Nagyon kevés, vörös vasbevonat a szerkezeti elemek felületén, néhány legömbölyített és törött kavics a mátrixban. Nem pezseg. Fokozatos, egyenes átmenet. Szárazon sötét szürkés barna (10YR 4/2), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Erősen fejlett, durva diós-szemcsés szerkezet. Tömődött, szárazon kemény, nedvesen képlékeny, ragadós. Gyakori, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 5-10 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori 0,5-3 cm széles vertikális repedések, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések. Gyakori hajszálgyökér a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Nem pezseg. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon sárgás barna (10YR 5/4), nedvesen barna (10YR 4/3), agyag. Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos és ék alakú elsődleges, diós másodlagos szerkezet. Nagyon sok, a vízszintessel 10-30°ot bezáró, 30-40 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok egymást metsző csúszási tükör. Szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, ragadós. Gyakori 0,5-2 cm széles vertikális repedések, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések. Néhány legömbölyített és törött kavics a mátrixban. Nem pezseg. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen barna (10YR 4/3), agyag. Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos szerkezet. Gyakori, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Szárazon nagyon kemény, nedvesen képlékeny, ragadós. Gyakori 0,5-1 cm széles vertikális repedések, néhány felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. CaCO 3 felhalmozódás 0,5-1 cm átmérőjű konkréciók és bevonatok formájában. Erős pezsgés. Fokozatos, egyenes átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen barna (10YR 4/3). Erősen fejlett nagyon durva, durva hasábos szerkezet. Néhány csúszási tükör. Szárazon kemény, nedvesen képlékeny, ragadós. Gyakori 0,5 cm széles vertikális repedések, néhány felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. CaCO3 felhalmozódás konkréciók, gyökérjáratokban bevonatok, és 3 cm-es átmérőig megjelenő kitöltések formájában. Nagyon erős pezsgés.
Asz (0-30 cm)
ABss (30-60 cm)
Bss (60-100 cm)
Bkss (100-130 cm)
BCkss (130-180 cm)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
szint
(cm)
Asz
0-30
ABss
30-60
Bss
SOM
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
41,3
36,8
69,7
21,4
0,6
8,3
0,0
45,2
37,1
62,9
28,6
0,5
4,9
0,0
46,7
46,6
62,6
30,0
7,8
6,9
0,0
43,1
43,1
73,1
7,9
6,9
0,0
36,5
36,5
75,6
CaCO3
pH
pH
y1
%
%
H2O
KCl
3,8
0,0
6,4
5,3
0,0
1,6
0,0
6,3
4,7
60-100
1,1
0,1
6,3
Bkss
100-130
1,0
4,4
BCkss
130-
0,8
9,9
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-30
7,5
50,3
42,2
ABss
30-60
5,3
46,4
B
S só
EC
%
%
mS/cm
89
-
-
7,9
82
-
-
0,5
6,9
100
-
-
22,4
0,6
3,8
100
-
-
22,0
0,4
2,0
100
-
-
Ca
Mg
K
S-érték %-ban
COLE
KA
1,35
0,11
62
48,4
1,63
0,14
59
Bss
60-100
6,8
47,5
45,7
1,82
0,19
66
Bkss
100-130
8,2
43,5
48,4
1,67
0,18
69
BCkss
130-
10,8
38,0
51,2
1,61
0,19
70
171
Na
KISNÁNA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Átdolgozott vulkáni málladék („nyirok”) Szántó Búza Középhegységi terület Hegyláb, lejtőpihenő Lejtőfok 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-40 cm)
Ai (40-90 cm)
Bi (90-120 cm)
Bki (120-160 cm)
2Ck (160-200 cm)
GPS koordináták:
N 47°50'57.84" E 20° 9'49.27" 181 m 600 mm 9,5-10,0 oC >200 cm
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
Szárazon nagyon sötét szürke (10YR 3/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Az elsődleges szerkezet erősen fejlett durva szemcsés, a másodlagos szerkezet finom szemcsés – amely több cm vastagságban, mulcs-szerűen borítja a felszínt. Szárazon kemény, masszív, a felszínen gyakori, 1-3 cm-es repedések, nedvesen ragadós és képlékeny, nagyon sok duzzadási felszín. A szántás mélységében enyhén tömődöttebb. Nem pezseg. Kevés gyökér. A mátrixban néhány törött kavics. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon nagyon sötét szürke (10YR 3/1), nedvesen fekete (10YR 2/1). Az elsődleges szerkezet erősen fejlett durva hasábos, néhány ék alakú szerkezeti elem, a másodlagos szerkezet közepes és durva diósszemcsés. Szárazon kemény, tömődött, nedvesen ragadós, nagyon képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 5 - 25 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori 1-3 cm széles vertikális repedés. Kevés gyökér. Tiszta, hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen barna (10YR 4/3). Erősen fejlett, durva hasábos és ék alakú elsődleges-, nagyon durva, durva diós másodlagos talajszerkezet. Szárazon kemény, nedvesen ragadós, nagyon képlékeny. Sok, a vízszintessel 30-45°-ot bezáró egymást keresztező csúszási tükör, 60 cm-es hosszúságig. Gyakori szervesanyagot tartalmazó repedéskitöltések. Néhány kis méretű mész konkréció. Kevés gyökér. Diffúz hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen sötét szürkés barna (10YR 4/2). Erősen fejlett, durva hasábos és ék alakú elsődleges-, nagyon durva, durva diós másodlagos talajszerkezet. Sok, 30-45-ban egymást keresztező csúszási tükör, 20-50 cm-es hosszúságban. Szárazon kemény, tömődött, nedvesen ragadós, képlékeny. Másodlagos CaCO3 felhalmozódás konkréciók és bevonatok formájában a talajszerkezeti elemek és a repedések felületén. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon sápadt barna (10YR 6/3), nedvesen sárgás barna (10YR 5/4). Enyhén tömődött, enyhén ragadós és képlékeny. Gyengén fejlett, közepes szemcsés-morzsás szerkezet. Másodlagos CaCO3 felhalmozódás konkréciók és bevonatok formájában a talajszerkezeti elemek és a repedések felületén.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
Ap
0-40
3,6
0,0
6,6
5,1
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
9,8
45,2
30,7
78,2
17,6
0,0
y1
Ca
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
4,2
68
0
0
K
S-érték %-ban
A1
40-90
1,7
0,0
6,6
5,3
2,0
41,7
31,7
76,5
21,1
0,3
2,1
76
0
0
AB
90-120
1,2
4,5
6,8
5,6
0,0
38,3
37,5
75,6
21,9
0,2
2,4
98
0
0
Bk
120-160
0,4
5,2
7,2
6,4
0,0
38,3
38,2
70,4
27,1
0,3
2,3
100
0
0
2C
160-200
0,2
3,9
7,7
6,7
0,0
36,7
36,6
71,4
26,7
0,2
1,7
100
0
0
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Ap
0-40
22,5
77,5
55,8
A1
40-90
21,4
78,6
55,1
AB
90-120
19,1
80,9
Bk
120-160
22,7
2C
160-200
29,8
COLE
KA
1,31
0,29
68
1,46
0,27
66
55,3
1,45
0,28
66
77,3
53,3
1,48
0,24
63
70,2
36,0
1,47
0,25
57
172
GYÖNGYÖS TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Átdolgozott vulkáni málladék GPS koordináták: („nyirok”) Szántó Tsz. feletti magasság: Búza Évi csapadékmenny.: Síkság Évi középhőmérséklet: Sík Talajvízszint mélysége: Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-25 cm)
Ai (25-40 cm)
ABi (40-55 cm)
Bi (55-80 cm)
BCk (80-150 cm)
N 47°50'57.84" E 20° 9'49.27" 120 m 560-600 mm 9,5-10, oC 200 cm
Szárazon nagyon sötét szürke (10YR 3/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Erősen fejlett, durva hasábos elsődleges-, nagyon durva, durva diós-szemcsés másodlagos talajszerkezet. 25 cm-es mélységben kagylós törésű, szemcsés szerkezetű tömődöttebb eketalp réteg található. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-3 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felületek. Nem pezseg. Kevés gyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Néhány elszórt kavics és cserépdarab. Éles, egyenes átmenet. Szárazon nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR 3/1), agyag. Erősen fejlett, durva hasábos elsődleges-, nagyon durva, durva diós másodlagos talajszerkezet. Gyakori, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 3 - 40 cm hosszúságú csúszási tükör. A hosszabb csúszási tükrök repedések által tagoltak. Néhány egymást metsző csúszási tükör. Gyakori 1-3 cm széles vertikális repedés. Tömődött, nedvesen ragadós, képlékeny. Kevés gyökér a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen sötét szürkés barna (10YR 4/2), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, jól fejlett, a vízszintessel 20-30°-ot bezáró, 30-40 cm hosszúságú csúszási tükör. Néhány egymást metsző csúszási tükör. A gyakori, 1 cm széles repedéseket szerves anyagban gazdag A szint anyaga tölti ki. Nem pezseg. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen barna (10YR 4/3), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és hasábos elsődleges -, durva diós másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Nagyon sok, jól fejlett, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10-40 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori, egymást metsző csúszási tükör. Gyakori ~1 cm széles repedéskitöltések. Fokozatos, egyenes átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen barna (10YR 4/3), agyag. Erősen tömődött, erősen fejlett, nagyon durva, durva diós szerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Domináns duzzadási felületek, néhány, gyengébben fejlett (5-10 cm) csúszási tükör. Gyakori 0,5-1 cm széles repedéskitöltések. Másodlagos CaCO3 felhalmozódás néhány konkréció (0,1-1 cm), valamint bevonatok, és kitöltések formájában a repedések mentén.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
szint
(cm)
Asz
0-25
Ass
25-40
ABss
SOM
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
41,0
29,9
78,6
15,7
0,2
5,6
9,1
39,7
34,1
79,0
15,1
0,3
7,8
39,0
37,1
80,4
16,3
5,8
0
45,0
43,8
80,7
6,8
0,0
40,4
40,1
81,4
CaCO3
pH
pH
y1
%
%
H2O
KCl
3,8
0,0
6,4
5,4
10,0
2,5
0,0
6,6
5,4
40-55
1,7
0,0
6,7
5,5
Bss
55-80
1,2
0,1
7,0
Ck
80-
1,1
2,4
7,7
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-25
5,6
47,5
47,0
Ass
25-40
2,3
47,5
ABss
40-55
2,1
Bss
55-80
2,4
Ck
80-
2,0
Ca
B
S só
EC
%
%
mS/cm
73
-
-
5,6
86
-
-
0,2
3,1
95
-
-
16,0
0,3
3,1
100
-
-
17,4
0,2
1,0
100
-
-
Mg
K
S-érték %-ban
COLE
KA
2,0
0,16
67
50,2
2,2
0,20
68
44,8
53,1
2,1
0,18
66
44,8
52,8
2,2
0,20
68
44,6
53,4
2,2
0,23
73
173
Na
ATKÁR TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Átdolgozott vulkáni málladék GPS koordináták: („nyirok”) Szántó Tsz. feletti magasság: Búza Évi csapadékmenny.: Síkság Évi középhőmérséklet: Sík Talajvízszint mélysége: Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
N 47°42'23.17" E 19°52'48.13" 138 m 560-600 mm 9,5-10, oC 200 cm
Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR3/2), agyag. A felszínen 1-2 cm vastag, mulcs-szerű, erősen fejlett, apró szemcsés talajszerkezet, alatta tömődött, erősen fejlett, nagyon durva, durva hasábos elsődleges-, nagyon durva, durva diós-szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, a felszínen gyakori, 2-3 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Tiszta, egyenes átmenet. Szárazon barna (7,5YR 4/3), nedvesen sötét barna (7,5YR 3/4), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok 1 cm széles vertikális repedés. Gyakori, 1-2 cm széles, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Nem pezseg. Nagyon kevés gyökér a repedések mentén és a szerkezeti elemek felületén, kevés állatjárat. Fokozatos, egyenes átmenet. Szárazon barna (7,5YR 5/4), nedvesen barna (10YR 4/4), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 30-60°-ot bezáró, néhány a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori, 1 és <1 cm széles vertikális repedés. Gyakori, 1 cm széles, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, 0,5-1 cm átmérőjű konkréciók. Erős pezsgés. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos barna (7,5YR 6/4), nedvesen barna (7,5YR 4/4), agyag. Erősen tömődött, szerkezet nélküli. Gyakori duzzadási felszínek, néhány gyengén fejlett, ~5 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori, <1 cm széles vertikális repedés. Néhány, felszíni talajanyagot tartalmazó, 0,5-1 cm széles repedéskitöltés, 1 m-es mélységig. Sok (~30%) másodlagos CaCO3 kiválás, 1-4 cm átmérőjű, kemény és porló konkréciók formájában. Igen erős pezsgés.
Asz (0-20 cm)
ABi (20-55 cm)
Bki (55-80 cm)
Ck (80-150 cm)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
T érték
S érték
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
cmol/kg
cmol/kg
Asz
0-20
3,2
0,0
7,9
6,4
0,0
36,4
31,3
72,2
23,7
0,1
ABi
20-55
1,8
0,0
8,0
6,3
0,0
43,8
41,2
75,0
20,5
Bki
55-80
1,6
14,9
Ck
80-150
0,4
34,7
8,1
6,9
0,0
43,8
43,8
80,7
8,2
7,1
0,0
31,3
31,1
83,2
y1
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-20
0,8
49,5
49,7
ABi
20-55
0,9
42,3
Bi
55-80
0,9
Ck
80-150
2,0
Ca
B
S só
EC
%
%
mS/cm
4,1
86
-
-
0,1
4,4
94
-
-
14,9
0,1
4,5
100
-
-
12,8
0,2
3,8
100
-
-
Mg
K
S-érték %-ban
COLE
KA
1,44
0,2
65
58,4
1,65
0,24
70
42,6
60,5
1,61
0,28
71
38,4
59,6
1,55
0,26
72
174
Na
APC TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Átdolgozott pleisztocén lejtőagyag Szántó Búza Síkság Sík Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
GPS koordináták: Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 47°48'15.13" E 19°40'20.10" 129 m 560-580 mm 9,8-10,0 oC 4m
Szárazon nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR 3/1), iszapos agyag. A felszínen 1-2 cm vastag, finomszemcsés réteg, alatta erősen fejlett durva hasábos-diós elsődleges, közepesen fejlett szemcsés-morzsás másodlagos talajszerkezet. A szint aljában igen erősen tömődött eketap réteg, kagylós törésű szerkezeti elemekkel. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 12 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Kevés hajszálgyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között. Közepes pezsgés. Néhány, 1-2 mm-es másodlagos CaCO3 kiválás. A talajmárixban nagyon kevés apró kavics, törött és lekerekített vegyesen. Tiszta, egyenes átmenet. Szárazon nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR 3/1), iszapos agyag. Közepesen és erősen fejlett, közepes és durva szemcsés elsődleges, finom és közepes szemcsés-morzsás másodlagos talajszerkezet. Gyakori duzzadási felszínek, néhány, a vízszintessel 1020°-ot bezáró, kisméretű (3-5 cm) csúszási tükör. Szárazon kemény, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Nagyon kevés, kisméretű Fe szeplő. Kevés hajszálgyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között és a pórusokban. A talajmárixban nagyon kevés apró kavics, törött és lekerekített vegyesen. Közepes pezsgés. Néhány, 1-4 mm-es másodlagos CaCO3 kiválás. Fokozatos egyenes átmenet. Szárazon szürkés barna (10YR 5/2), nedvesen sötét szürke (10YR 4/1), iszapos agyag. Erősen fejlett, közepes és durva hasábos és ék alakú elsődleges, közepes és durva diós-szemcsés másodlagos talajszerkezet. Gyakori, a vízszintessel 10-45°-ot bezáró, és egymást metsző 10-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Gyakori (5-10%) kisméretű Fe & Mn szeplő és kiválás. Közepes pezsgés. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválás. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon szürkésbarna (2,5Y 5/2), nedvesen sötét szürkésbarna (2,5Y 4/2), iszapos agyag. Erősen fejlett, közepes és durva hasábos és ék alakú elsődleges, közepes és durva diós-szemcsés másodlagos talajszerkezet. Sok, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró jól fejlett csúszási tükör (> 20 cm). Nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Gyakori (15%) apró Fe & Mn szeplő és kiválás. Közepes pezsgés. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválás. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon világos barnásszürke (2,5Y 6/2), nedvesen sötét szürkésbarna (2,5Y 4/2), iszapos agyag. Közepesen fejlett, közepes szemcsés-morzsás talajszerkezet. Sok, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró jól fejlett csúszási tükör (> 20 cm). Sok (20-30%) apró Fe & Mn szeplő és kiválás. Intenzív pezsgés. Nagyon sok másodlagos CaCO3 kiválás, 1-5 mm-es konkréciók, mészerek és bevonatok formájában. Néhány törött löszcsiga-héj.
Aszk (0-30 cm)
Aki (30-60 cm)
ABik (60-80 cm)
Bilk (80-100 cm)
BCkil (100 cm-)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
szint
(cm)
Apk
0-30
SOM
CaCO3
pH
pH
y1
%
%
H2O
KCl
3,1
0,2
7,7
6,8
-
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
48,9
47,5
72,0
19,2
1,2
7,5
Ca
Mg
Na
K
S-érték %-ban
S só
EC
%
%
mS/cm
97
0,02
-
B
Ass
30-70
1,7
0,1
7,8
7,1
-
43,0
42,1
61,5
31,3
1,5
5,7
98
0,03
-
ABss
70-80
0,8
0,2
7,8
7,1
-
39,7
39,5
68,1
30,1
0,6
1,2
100
0,03
-
Bss
80-95
0,5
0,2
7,9
7,3
-
28,4
28,4
65,5
32,0
0,9
1,7
100
0,03
-
Ck
95-
0,5
1,8
8,2
7,4
-
40,3
40,2
67,5
29,4
1,3
1,8
100
0,03
-
COLE
KA
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Apk
0-30
5,8
43,8
50,4
1,32
0,22
72
Ass
30-70
4,5
43,8
51,7
1,36
0,23
70
ABss
70-80
3,1
46,3
50,6
1,38
0,19
71
Bss
80-95
8,5
44,7
46,7
1,38
0,19
67
Ck
95-
12,9
47,1
40,1
1,4
0,16
64
175
VAJDÁCSKA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Folyóvízi, nagy agyagtartalmú GPS koordináták: öntésanyag Szántó Tsz. feletti magasság: Búza Évi csapadékmenny.: Síkság (ártér) Évi középhőmérséklet: Mikromélyedés Talajvízszint mélysége: Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Asz (0-30 cm)
ABil (30-70 cm)
Bkil (70-100 cm)
BCr (100-150 cm)
N 48°18'49.9065" E 21°38'26.4416" 93 m 580 mm 9,5-9,7 oC >150 cm
Szárazon sötétszürke (2,5YR 4/1), nedvesen nagyon sötét szürkésbarna (2,5YR 3/2), agyag. A felszínen erősen fejlett, apró szemcsés 2-3 cm vastagságú mulcsszerű réteg, alatta erősen tömődött, durva diós-szemcsés szerkezet, 30 cm mélységben kagylós törésű eketalp. Széles repedésekkel sűrűn tagolt. Nedvesen tapadós és képlékeny, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Nem pezseg. Sok hajszálgyökér, elsősorban a mulcsszerű rétegben, és a repedésekben, a szerkezeti elemek mentén. Néhány rozsdafolt. Nem pezseg. Határozott hullámos átmenet. Szárazon sötét olíva szürke (5Y 4/2), nedvesen sötét olíva szürke (5Y 3/2), agyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és hasábos elsődleges, durva-közepes diós másodlagos szerkezet. Szárazon nagyon kemény, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, kenődő. Gyakori, a vízszintessel 10-20°ot bezáró, 20 - 40 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükrök. Gyakori rozsda és mangánfolt. Nem pezseg. Néhány hajszálgyökér – gyakran a csúszási tükrök felszínén szétlapítva. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon olíva szürke (5Y 5/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), agyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és hasábos elsődleges, durva-közepes diós másodlagos szerkezet. Szárazon nagyon kemény, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, kenődő. Gyakori, a vízszintessel 10-40°-ot bezáró, 10 - 25 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükrök. Sok rozsda és magánfolt. Nagyon kevés hajszálgyökér. Erős pezsgés, másodlagos karbonát felhalmozódás mészerek, konkréciók formájában. Éles hullámos átmenet. Szárazon világos olíva szürke (5Y 6/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), agyag. Közepesen fejlett durva-közepes hasábos és diós szerkezet. Tömődött, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek. Talajvízglejes minázat, nagyon sok rozsda és magánfolt, ill. borsó. Reduktív körülmények, pozitív α-α dipiridil teszt. Nincs gyökér. Erős pezsgés, másodlagos karbonát kiválások, mészerek, konkréciók.
Laboratóriumi adatok * Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
T érték
S érték
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
cmol/kg
cmol/kg
A
0-30
2,8
0,0
7,6
6,3
0,0
38,2
36,4
77,5
19,2
1,2
B1
30-58
1,8
0,0
7,6
B2
58-93
0,9
2,2
8,2
6,1
0,0
44,6
43,2
63,9
29,2
6,9
0,0
37,5
36,6
62,3
28,5
C
93-150
0,5
8,1
7,8
7,0
0,0
28,5
27,7
61,4
27,8
y1
Ca
Mg
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
COLE
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
na
A
0-30
5,5
33,3
61,1
1,22
na
66
B1
30-58
3,2
25,8
71,0
1,23
na
80
B2
58-93
7,3
39,5
53,3
1,27
na
59
C
93-150
13,7
50,0
36,3
1,39
na
50
A TIM adatbázisból származó adatok
176
S só
EC
%
%
mS/cm
2,2
95
0,11
-
5,8
1,1
97
0,11
-
8,2
1,0
98
0,15
-
9,5
1,3
97
0,26
-
K
S-érték %-ban
Genetikai
*
B
Na
KA
DORKÓ-TANYA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet: Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Folyóvízi, nagy agyagtartalmú öntésanyag Legelő Síkság (ártér) Mikromélyedés Lejtőfok < 3°
GPS koordináták: Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 48°14'02.3351" E 21°38'55.2587" 93 m 580 mm 9,5-9,7 oC 2m
Szárazon sötétszürke (10YR 4/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Szárazon kemény, a felszínen 2-3 cm vastag aprószemcsés szerkezetű réteg, és gyakori 2-3 cm széles (az erősen fejlett aprószemcsés felszíni talajanyaggal kitöltött) repedések. Erősen fejlett durva diós-szemcsés talajszerkezet. Nedvesen tapadós és képlékeny, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Sok hajszálgyökér, a szerkezeti elemek mentén. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon sötétszürke (10YR 4/1), nedvesen fekete (10YR 2/1), nehézagyag. Erősen fejlett, durva diósszemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, kenődő, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek, néhány 5-10 cm hosszúságú csúszási tükör. Néhány rozsda és mangánfolt, vasborsó. Nem pezseg. Néhány hajszálgyökér a szerkezeti elemek között. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon sötétszürke (2,5Y 4/1), nedvesen nagyon sötétszürke (2,5Y 3/1), nehézagyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és hasábos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Nagyon sok, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10 - 25 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükrök. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Nagyon sok rozsda és magánfolt, sok 5-15 mm átmérőjű, gócokban előforduló vasborsó. Nagyon kevés gyökér, a szerkezeti elemek és csúszási tükrök felületén. Nem pezseg. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon sötétszürke (2,5Y 4/1), nedvesen nagyon sötétszürke (2,5Y 3/1), agyag. Erősen fejlett durva ék alakú és hasábos talajszerkezet. Szárazon kemény, tömődött, nedvesen tapadós és képlékeny. Sok, a vízszintessel 20-45°-ot bezáró, 5 - 15 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Nagyon sok rozsdafolt, sok 5-10 mm átmérőjű, gócokban előforduló vasborsó. Nincs gyökér. Nem pezseg. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon szürkésbarna (2,5Y 5/2), nedvesen sötét szürkésbarna (2,5Y 4/2), iszapos agyagos vályog. Szerkezet nélküli, tömődött. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Talajvízglejes mintázat, nagyon sok rozsda és magánfolt, reduktív körülmények, pozitív α-α dipiridil teszt. Nincs gyökér. Nem pezseg.
Asz (0-25 cm)
2Ai (25-40 cm)
2ABicgl (40-75 cm)
2Bicl (75-100 cm)
3BCl (100-150 cm)
Laboratóriumi adatok * Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
Asz
0-22
2,9
1,8
7,7
6,7
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
0,0
21,4
18,7
86,3
10,5
0,1
y1
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
3,2
87
0
-
K
S-érték %-ban
B
22-40
2,7
0,0
6,7
5,1
15,5
32,2
28,1
82,2
15,6
0,0
2,2
87
0
-
BC
40-75
1,1
0,0
5,5
3,9
22,5
30,2
25,7
81,0
16,4
0,0
2,6
85
0,08
-
C
75-150
0,5
0,0
7,7
6,8
0,0
22,6
20,4
85,0
12,8
0,0
2,2
90
0,08
-
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-22
17,1
32,9
50,0
B
22-40
3,3
30,4
BC
40-75
1,9
C
75-150
9,0
*
Ca
COLE
KA
1,2
na
60
66,4
1,31
na
80
34,0
64,1
1,2
na
80
56,5
34,6
1,26
na
56
A TIM adatbázisból származó adatok
177
BODROGHALOM TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Folyóvízi, nagy agyagtartalmú öntésanyag Legelő Síkság Mikromélyedés Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Asz (0-20 cm)
Ai (20-60 cm)
2ABicgl (60-80 cm)
2BCcgl (80-110 cm)
2Cgl (110-170 cm)
GPS koordináták: Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 48°18'17.2159" E 21°41'19.4409" 94 m 580 mm 9,5-9,7 oC 2m
Szárazon nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), nedvesen fekete (10YR 3/1), nehézagyag. Erősen és közepesen fejlett durva és közepes diós elsődleges-, közepes szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon kemény, tömődött, repedésekkel sűrűn tagolt. Nedvesen erősen tapadós és képlékeny, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Sok hajszálgyökér, elsősorban a repedésekben és a szerkezeti elemek mentén. Nagyon kevés vasszeplő. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon nagyon sötét szürkés barna (2,5 Y 3/2), nedvesen fekete (2,5 Y 2/1), nehézagyag. Szárazon kemény, erősen tömődött. Erősen fejlett, nagyon durva, durva hasábos-diós, és ék alakú talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, kenődő. Sok, a vízszintessel 10-45°-ot bezáró, néhány egymást metsző, 5 - 20 cm hosszúságú csúszási tükör. Néhány rozsda és mangánfolt. Nem pezseg. Néhány hajszálgyökér a szerkezeti elemek között. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon olíva barna (2,5Y 4/3), nedvesen sötét szürkés barna (2,5Y 4/2), iszapos agyagos vályog. Erősen fejlett, nagyon durva, durva hasábos-diós, és ék alakú talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött és repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 10-30°ot bezáró, 10 - 15 cm hosszúságú csúszási tükrök. Sok felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Sok (15-20%) rozsda és magánfolt, vasborsó. Nem pezseg. Nagyon kevés gyökér, a szerkezeti elemek és csúszási tükrök felületén. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon olíva (5Y 4/3), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), iszapos agyagos vályog. Erősen fejlett durva diós, szemcsés talajszerkezet. Szárazon kemény, tömődött, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Nagyon sok rozsdafolt, vasborsó. A szerkezeti elemek felszíne redukált színű. Nagyon kevés gyökér. Nem pezseg. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon olíva (5Y 5/3), nedvesen olíva (5Y 4/3), iszapos agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Pangóvízglesjes foltosság – vörös mátrixban szürke repedések, járatok. Reduktív körülmények, pozitív α-α dipiridil teszt. Nincs gyökér. Nem pezseg.
Laboratóriumi adatok * Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
szint
(cm)
%
%
Asz
0-21
5,4
0,0
5,8
4,3
pH
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
35,5
46,8
40,9
82,7
15,6
0,0
pH
y1
H2O KCl
Ca
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
1,7
87
0,11
-
K
S-érték %-ban
B
21-59
1,3
0,0
7,3
5,6
9,5
40,2
37,9
82,4
15,4
1,2
1,0
94
0,11
-
C1
59-95
0,5
0,0
7,8
6,3
0,0
25,4
23,1
81,9
14,1
1,9
2,1
91
0,09
-
C2
95-150
0,4
0,7
8,1
6,6
0,0
22,2
20,4
80,5
14,4
2,1
3,0
92
0,06
-
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-21
3,5
38,4
58,2
B
21-59
4,6
36,9
C1
59-95
10,9
C2
95-150
4,3
*
COLE
KA
1,19
na
74
58,5
1,18
na
75
55,8
33,3
1,38
na
50
63,7
32,0
1,44
na
58
A TIM adatbázisból származó adatok
178
NAGYROZVÁGY TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Folyóvízi, nagy agyagtartalmú GPS koordináták: öntésanyag Legelő Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Síkság (ártér) Évi középhőmérséklet: Mikromélyedés Talajvízszint mélysége: Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-25 cm)
2Bli (25-65 cm)
3Bilg (65-90 cm)
4Alg (90-130 cm)
5Clk (130-150 cm)
N 48°20'25.7129" E 21°53'35.1913" 93 m 580 mm 9,5-9,7 oC >150 cm
Szárazon sötét szürkés barna (2,5 Y 4/2), nedvesen nagyon sötét szürke (2,5 Y 3/1), agyag. Szárazon kemény, erősen tömődött, durva diós elsődleges, durva-közepes szemcsés másodlagos talajszerkezet. Erősen repedezett. Nedvesen tapadós és képlékeny, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Sok hajszálgyökér, a szerkezeti elemek mentén. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon világos olíva barna (2,5 Y 5/3), nedvesen olíva barna (2,5 Y 4/3), agyag. Erősen fejlett, durva hasábos elsődleges, durva-közepes diós másodlagos szerkezet. Szárazon nagyon kemény, tömődött, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Néhány, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 5 - 10 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori rozsda és mangánfolt. Nem pezseg. Néhány hajszálgyökér a szerkezeti elemek között. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon olíva szürke (5Y 5/2), nedvesen olíva szürke (5Y 4/2), agyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és hasábos elsődleges, durva diós másodlagos szerkezet. Szárazon nagyon kemény, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 10-40°-ot bezáró, 10 - 25 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükrök. Sok rozsda és magánfolt, talajvízglejes mintázat. Nincs gyökér. Nem pezseg. Éles hullámos átmenet. Szárazon nagyon sötét szürkés barna (2,5 Y 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (2,5 Y 3/1), agyag. Erősen fejlett durva hasábos és diós szerkezet. Szárazon kemény, tömődött, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró, 5 - 10 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok rozsdafolt. Nincs gyökér. Nem pezseg. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos olíva barna (2,5 Y 5/3), nedvesen olíva barna (2,5 Y 4/3), homokos vályog. Szerkezet nélküli. Talajvízglejes minázat, nagyon sok rozsda és magánfolt, reduktív körülmények, pozitív α-α dipiridil teszt. Nincs gyökér. Közepes pezsgés. Néhány másodlagos CaCO3 konkréció.
Laboratóriumi adatok * Genetikai
Mélység
T érték
S érték
szint
(cm)
A
0-33
cmol/kg
cmol/kg
27,2
23,5
80,1
16,7
0,0
3,2
2AB
33-74
0,0
30,0
26,9
74,3
23,8
0,0
3B
6,8
0,0
27,0
24,7
65,1
33,1
7,1
0,0
17,3
15,0
60,9
36,6
Vályog %
Agyag %
BD
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
0-33
9,2
49,4
41,4
2AB
33-74
4,4
46,7
3B
74-108
9,5
49,1
4C
108-150
30,0
50,9
CaCO3
pH
pH
%
%
H2O
KCl
3,0
0,0
6,4
5,1
17,1
1,5
0,0
7,2
5,7
74-108
0,6
0,7
8,0
4C
108-150
0,3
1,3
8,2
Genetikai
Mélység
Homok %
szint
(cm)
A
*
SOM
y1
Ca
Mg
S só
EC
%
%
mS/cm
87
0,07
-
1,8
89
0,05
-
0,0
1,8
92
0,06
-
0,1
2,5
87
0,04
-
Na
S-érték %-ban
COLE
KA
1,15
na
58
48,9
1,16
na
67
41,4
1,31
na
60
19,2
1,42
na
38
A TIM adatbázisból származó adatok
179
K
B
SZENNA-TANYA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Folyóvízi, nagy agyagtartalmú GPS koordináták: öntésanyag Legelő Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Síkság (ártér) Évi középhőmérséklet: Mikromélyedés Talajvízszint mélysége: Lejtőfok < 3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Asz (0-20 cm)
ABil (20-40 cm)
Bilk (40-70 cm)
2Bl (70-110 cm) 3Cr (110-150 cm)
N 48°18'51.4588" E 21°52'46.8751" 93 m 580 mm 9,5-9,7 oC 150 cm
Szárazon nagyon sötét szürkés barna (2,5 Y 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (2,5 Y 3/1), nehézagyag. Szárazon kemény, tömődött, a felszínen 1-2 cm vastag apró-közepes szemcsés szerkezetű réteg, repedésekkel sűrűn tagolt. Erősen fejlett durva hasábos és diós talajszerkezet. Nedvesen erősen tapadós és képlékeny, a szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Sok hajszálgyökér, elsősorban a repedésekben és a szerkezeti elemek mentén. Néhány vasszeplő. Nem pezseg. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon olíva barna (2,5 Y 4/3), nedvesen sötét olíva barna (2,5 Y 3/3), nehézagyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és diós-szemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, kenődő. Gyakori, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 5 - 10 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori rozsda és mangánfolt. Nem pezseg. Néhány hajszálgyökér a szerkezeti elemek között. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon szürkésbarna (2,5 Y 5/2), nedvesen sötét szürkés barna (2,5 Y 4/2), agyag. Erősen fejlett, durva ék alakú és diós talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött repedezett, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 10 - 15 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükrök. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Sok rozsda és magánfolt. Nagyon kevés gyökér, a szerkezeti elemek és csúszási tükrök felületén. Közepes pezsgés. Néhány másodlagos karbonát kiválás, mészerek. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon világos olíva barna (2,5 Y 5/3), nedvesen olíva barna (2,5 Y 4/4), vályog. Erősen fejlett durva diós, szemcsés talajszerkezet. Közepesen tömődött. Sok rozsdafolt, talajvízglejes mintázat. Nagyon kevés gyökér. Nem pezseg. Éles hullámos átmenet. Szárazon szürke (5Y 6/1), nedvesen szürke (5Y 5/1), homokos vályog. Szerkezet nélküli. Erőteljes talajvízglesjes foltosság, rozsdafoltok csak a gyökérjáratok mentén, reduktív körülmények, pozitív αα dipiridil teszt. Nincs gyökér. Nem pezseg.
Laboratóriumi adatok * Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
A
0-30
4,1
0,0
5,8
4,3
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
32,0
34,8
29,8
82,6 14,8
0,0
y1
Ca
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
2,5
86
0,09
-
K
S-érték %-ban
B
30-58
1,2
0,0
6,1
4,6
15,0
32,4
28,8
82,2 15,3
0,0
2,4
89
0,08
-
BC
58-100
0,4
0,0
8,0
6,9
0,0
20,8
18,9
87,0 10,0
0,1
3,0
91
0,06
-
C
100-150
0,2
0,0
7,9
6,3
0,0
11,2
9,4
81,5 13,1
0,1
5,3
84
0,01
-
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
A
0-30
5,9
35,9
58,2
B
30-58
8,5
32,6
BC
58-100
45,6
C
100-150
61,7
*
COLE
KA
1,21
-
68
58,9
1,25
-
77
31,2
23,2
1,44
-
41
26,5
11,8
1,48
-
30
A TIM adatbázisból származó adatok
180
KISÚJSZÁLLÁS TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Infúziós lösz
GPS koordináták:
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Szántó Napraforgó Síkság sík Lejtőfok <3°
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 47°14'8.31" E 20°44'8.68" 81 m 500 mm 10,2-10,4 oC 210 cm
Szárazon sötét szürkésbarna (10YR4/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR3/1), agyag. Erősen fejlett durva hasábos elsődleges, durva diós-szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, a felszínen gyakori, 1-2 cm-es, 50 cm alá nyúló repedések, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. A szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek, néhány (3-5 cm-es) csúszási tükör. Néhány vasszeplő és 3-6 mm átmérőjű vasborsó. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér, kevés közepes méretű gyökér. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon szürkésbarna (10YR5/2), nedvesen nagyon sötét szürkésbarna (10YR3/2), iszapos agyag. Erősen fejlett durva hasábos és ék alakú elsődleges, durva diós másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Gyakori, jól fejlett, egymást metsző, vízszintessel 10-40°-ot bezáró, 5-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok, 0,5-3 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Sok 5-10 mm átmérőjű vasborsó, vas és magnézium foltosság. A csúszási tükrök felszíne reduktív, pangóvíz jelenlétére utal. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér gyökér. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos barnásszürke (2.5Y 6/3), nedvesen a mátrix szürkésbarna (2.5Y 5/2), sötét sárgásbarna (10YR 4/6) mintázattal, iszapos agyag. Erősen fejlett durva hasábos és ék alakú elsődleges, durva diós másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, erősen tömődött, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Sok, jól fejlett, egymást metsző, vízszintessel 20-45°-ot bezáró, 10-40 cm hosszúságú csúszási tükör. Sok, 0,5-2 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Néhány 5 mm átmérőjű vasborsó, sok vas és magnézium folt, talajvízglejes mintázat. Pozitív α-α dipiridil teszt. Kevés gyökér és állatjárat. Erős pezsgés. Gyakori másodlagos CaCO3 konkréció. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos barnásszürke (2.5Y 6/2), nedvesen a mátrix szürkésbarna (2.5Y 5/2), sötét sárgásbarna (10YR 4/6) mintázattal, iszapos agyag. Szerkezet nélküli, erősen tömődött, kemény, nedvesen képlékeny és tapadós. Gyakori duzzadási felszínek, néhány csúszási tükör. Néhány, 0,5-1,5 cm széles felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Sok vas és magnézium folt, talajvízglejes mintázat. Pozitív α-α dipiridil teszt. Erős pezsgés. Gyakori másodlagos CaCO3 konkréció.
Asz (0-25 cm)
ABcilg (25-55 cm)
Bikl (55-95 cm)
Crk (95-150 cm)
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
T érték
S érték
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
cmol/kg
cmol/kg
Asz
0-25
2,6
0,0
6,8
5,8
9,9
41,7
37,9
77,0
19,2
0,8
ABl
25-50
0,8
0,0
7,4
6,1
0,0
41,7
39,6
73,3
20,9
Bkl
50-100
0,5
15,3
Cr
100-150
0,3
7,3
7,9
6,7
0,0
34,0
33,7
71,4
8,0
6,9
0,0
27,2
27,2
66,0
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-25
0,8
41,9
58,0
ABl
25-50
0,3
48,6
Bkl
50-100
0,2
Cr
100-150
0,2
y1
Ca
B
S só
EC
%
%
mS/cm
3,1
91
0,08232
1,7
3,3
2,5
95
0,072545
1,5
21,3
4,7
2,5
99
0,120394
2,4
24,9
6,2
2,9
100
0,126053
2,5
Mg
K
S-érték %-ban
COLE
KA
1,39
0,22
71
60,6
1,41
0,2
69
49,7
54,5
1,49
0,19
65
56,5
40,7
1,47
0,17
61
181
Na
TÖRÖKSZENTMIKLÓS TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet: Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-30 cm)
Aig (30-50 cm)
Bkilg (50-85 cm)
Ckl (85-150 cm)
(folyóvízi GPS koordináták:
Agyagos iszap üledék) Szántó Síkság sík Lejtőfok <3°
N 47°11'5.51" E 20°27'55.05" 82 m 500 mm 10,2-10,4 oC > 200 cm
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
Szárazon sötét szürke (10YR 4/1), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR3/1), agyag. A felszínen gyakori repedések, és 1-2 cm vastag, mulcs-szerű, erősen fejlett, apró szemcsés talajszerkezet, alatta nagyon erősen tömődött, erősen fejlett, nagyon durva hasábos („hantos”) elsődleges-, nagyon durva, durva diós másodlagos talajszerkezet. A szerkezeti elemek felületén duzzadási felszínek. Kevés (<5%) apró vasszeplő és rozsdafolt. Szárazon nagyon kemény, a felszínen gyakori, 1-3 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Kevés gyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. Fokozatos, egyenes átmenet. Szárazon sötét szürkés barna (10YR 4/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR3/1), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és diós elsődleges -, durva diós szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, és a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 5-15 cm hosszúságú csúszási tükrök. Kevés (~5%) vasborsó és vasszeplő. Nem pezseg. Sok 1-2 cm széles vertikális repedés. Nagyon kevés gyökér a repedések mentén és a szerkezeti elemek felületén, kevés állatjárat. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen sötétbarna (10YR 3/3), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva diós - szemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, és a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú csúszási tükrök. Talajvízglejes és pangóvízglejes foltosság, sok (20-30%) rozsdafolt, vasborsó. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, 0,5-1 cm átmérőjű konkréciók. Erős pezsgés. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos sárgás barna (10YR 6/4), nedvesen sárgás barna (10YR 5/4), nehézagyag. Tömődött, szerkezet nélküli. Néhány, felszíni talajanyagot tartalmazó, 0,5-1 cm széles repedéskitöltés 120 cm-es mélységig. Domináns talajvízglejes foltosság, nagyon sok (>40%) rozsdafolt. Pozitív α- α dipiridil teszt. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, konkréciók formájában. Erős pezsgés. Néhány 8-10 cm átmérőjű krotovina (1 m mélység alatt is).
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
T érték
S érték
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
cmol/kg
cmol/kg
Asz
0-30
3,2
0,0
6,7
5,8
8,5
44,7
40,2
67,4
24,0
4,9
Aig
30-50
1,8
0,0
7,4
6,1
0,0
43,8
40,3
58,4
34,9
Bkilg
50-85
1,4
0,4
Ckl
85-150
0,7
5,5
8,2
7,1
0,0
31,9
31,8
39,2
8,5
7,4
0,0
28,5
30,4
32,1
y1
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-30
13,2
31,6
55,2
Aig
30-50
12,2
32,1
Bkilg
50-85
9,3
Ckl
85-150
8,4
Ca
B
S só
EC
%
%
mS/cm
3,7
90
0,07
1,37
5,3
1,5
92
0,06
1,27
45,1
14,5
1,2
100
0,12
2,45
47,1
19,8
1,0
100
0,12
2,38
Mg
K
S-érték %-ban
COLE
KA
1,23
0,24
58
55,7
1,31
0,22
56
31,8
58,9
1,32
0,26
64
30,2
61,4
1,41
0,28
64
182
Na
KARCAGPUSZTA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Infúziós lösz
GPS koordináták:
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
Szántó Kukorica Síkság sík Lejtőfok <3°
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 47°16'47.31" E 20°53'12.66" 83 m 510 mm 10,2-10,4 oC > 200 cm
Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Erősen tömődött. Erősen fejlett, közepes és durva szemcsés talajszerkezet. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-5 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Kevés gyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. A szántás mélységét jól jelző határozott, egyenes átmenet. Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Erősen tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, fekete (10 YR 2/1) humuszbevonatok a szerkezeti elemek felületén. Kevés, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-10 cm hosszúságú csúszási tükör. Nem pezseg. 1-2 cm széles vertikális repedések. Kevés gyökér a repedések mentén és a szerkezeti elemek felületén. Fokozatos egyenes átmenet. Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötét szürkés barna (10YR 3/2), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú/hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Néhány fekete (10 YR 2/1) humuszbevonat a szerkezeti elemek felületén. Sok, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-10 cm, néhány > 20 cm hosszúságú, egymást metsző csúszási tükör. 0,5-1 cm széles vertikális repedések. Nem pezseg. Fokozatos egyenes átmenet. Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen sötét szürkés barna (10YR 4/2), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és diós - szemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Sok, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyenge pezsgés. Néhány mészér. Fokozatos egyenes átmenet.
Aszh (0-20 cm)
Ahn (i) (20-60 cm)
ABin (60-80 cm)
BAki (80-120 cm)
Bki (120-140 cm)
Szárazon világos olíva barna (2,5Y 5/3), nedvesen sötét szürkés barna (2,5Y 4/2), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva diós - szemcsés talajszerkezet. Gyakori duzzadási felszínek, kevés (~ 10 cm hosszúságú), a vízszintessel 10-20°-ot bezáró csúszási tükör. Kevés, felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Igen erősen pezseg. Gyakori mészerek. Fokozatos egyenes átmenet.
BCkl (140-200 cm)
Szárazon világos olíva barna (2,5Y 5/3), nedvesen sötét szürkés barna (2,5Y 4/2), agyag. Erősen tömődött, közepesen fejlett, durva, nagyon durva diós - szemcsés talajszerkezet. Gyakori duzzadási felszínek. Néhány (<5%) rozsdafolt. Néhány (~ 5 cm átmérőjű) krotovina. Igen erősen pezseg. Gyakori mészerek.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
Aph
0-20
3,4
0,0
7,1
5,5
7,5
42,9
42,9
78,7
14,9
4,6
Ahn (i)
20-60
2,2
0,1
8,1
6,2
0,0
38,5
38,5
71,2
17,1
ABin
60-80
2,0
0,1
BAki
80-120
1,7
4,7
8,9
6,8
0,0
36,8
36,8
57,5
9,1
7,3
0,0
35,4
35,4
50,8
Bki
120-140
0,9
17,3
9,4
7,6
0,0
31,9
31,9
BCkg
140-
0,6
18,1
9,5
7,8
0,0
30,7
30,7
y1
183
B
S só
EC
%
%
mS/cm
1,8
100
0,07
0,681
11,7
1,4
100
0,1
0,855
18,3
24,2
1,6
100
0,15
1,353
16,6
32,6
1,3
100
0,23
1,988
37,6
19,7
42,7
1,4
100
0,27
2,25
30,4
23,7
46,0
1,4
100
0,29
2,39
Ca
Mg
Na
K
S-érték %-ban
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
COLE
KA
Aph
0-20
9,8
45,7
44,5
1,41
0,23
47
Ahn (i)
20-60
6,5
45,3
48,3
1,42
0,24
50
ABin
60-80
6,1
43,4
50,5
1,46
0,24
53
BAki
80-120
8,0
42,9
49,1
1,43
0,27
61
Bki
120-140
18,9
36,8
44,3
1,42
0,25
65
BCkg
140-
10,4
47,4
42,1
1,42
0,24
71
184
TISZASAS TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Agyagos iszap üledék) Szántó Kukorica Síkság Sík (ártér) Lejtőfok <3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok:
(folyóvízi GPS koordináták: Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
N 46° 48' 36,00" E 20° 05' 24,00" 78 m 530 mm 10,2-10,4 oC > 200 cm
Szárazon nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/2), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. A felszínt 2-3 cm vastagságban elaprózódott, aprószemcsés réteg borítja, alatta erősen fejlett, közepes és durva szemcsés talajszerkezet. Szárazon kemény, tömődött, a felszínen gyakori, 1-3 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Gyakori gyökér, elsősorban a szerkezeti elemek felületén. Kevés vasszeplő. Határozott, egyenes átmenet. Szárazon nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/2), nedvesen fekete (10YR 2/1), agyag. Tömődött, erősen fejlett, közepes és durva ék alakú és hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, jól gyúrható. Száraz időszakban 1-2 cm széles vertikális repedések. Gyakori duzzadási felületek, néhány 5-10 cm-es hosszúságú, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró csúszási tükör. Közepes gyökérzet a szerkezeti elemek felületén. Nem pezseg. Gyakori vasszeplő, rozsda. Fokozatos hullámos átmenet.
Asz (0-30 cm)
Ail (30-65 cm)
Bilk (65-100 cm)
2Clk (100-150 cm)
Szárazon nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/2), nedvesen nagyon sötét szürke (10YR 3/1), agyag. Tömődött, erősen fejlett, közepes és durva hasábos elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny, jól gyúrható. Gyakori duzzadási felszínek és 5-15 cm hosszúságú, a vízszintessel 10-20°-ot bezáró csúszási tükör. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltések. Gyakori másodlagos CaCO 3 kiválás, bevonat, erős pezsgés. Sok rozsdafolt, vasszeplő, talajvízglejes mintázat. Néhány hajszál gyökér a szerkezeti elemek felületén. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 5/3), nedvesen sötét barna (10YR 3/3), agyagos vályog. Erősen tömődött, szerkezet nélküli, nedvesen képlékeny, jól gyúrható. Néhány felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. A szint teljes egészében talajvízglejes mintázottságot mutat, sok rozsdafolt. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválás, bevonat, konkréció, ér, erős pezsgés. Öntésbélyegek felismerhetők. A szelvény aljában megjelenik a talajvíz. Pozitív α- α dipiridil teszt.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
y1
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
Ca
Mg
Na
K
S-érték %-ban
B
S só
EC
%
%
mS/cm
Ap
0-30
3,2
0,0
7,0
6,2
-
36,0
35,7
71,4
25,8
1,1
1,7
100
0,09
-
Ail
30-65
2,9
0,0
7,4
6,4
-
34,0
33,8
70,8
26,1
1,6
1,5
100
0,08
-
Bil
65-100
1,4
4,0
7,6
6,5
-
32,0
31,7
66,7
29,8
2,1
1,4
100
0,09
-
2Crk
100-150
0,7
4,3
8,0
7,1
-
34,0
33,9
64,2
31,8
2,9
1,2
100
0,08
-
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
COLE
KA
Ap
0-30
17,0
27,0
56,0
1,25
0,24
66
Ail
30-65
19,0
25,0
56,0
1,27
0,23
65
Bil
65-100
20,0
35,0
45,0
1,3
0,21
59
2Crk
100-150
33,0
29,0
38,0
1,23
0,19
51
185
CIBAKHÁZA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Agyagos iszap üledék) Szántó Kukorica Síkság Sík (ártér) Lejtőfok <3°
Területhasználat: Vegetáció: Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-20 cm)
Aic (20-40 cm)
BCkgl (40-80 cm)
2Cglk (80 -150 cm)
(folyóvízi GPS koordináták:
N 46°57'48.96" E 20°12'26.34" 77 m 530 mm 10,2-10,4 oC > 200 cm
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
Szárazon nagyon sötét szürke (10YR 3/1), nedvesen fekete (10YR2/1), agyag. A felszínen 2-3 cm vastag, mulcs-szerű, erősen fejlett, apró szemcsés talajszerkezet, alatta erősen fejlett, közepes és durva diós elsődleges, szemcsés másodlagos talajszerkezet. A szerkezeti elemek felületén duzzadási felszínek, néhány gyengén fejlett csúszási tükör. 20 cm-es mélységben kagylós törésű, tömődöttebb eketalp réteg található. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-3 cm-es repedések, nedvesen tapadós és képlékeny. Nem pezseg. Kevés gyökér, elsősorban a szerkezeti elemek között, ill. azok felületén. A szántás mélységét jól jelző határozott, egyenes átmenet. Szárazon nagyon sötét szürke (10YR 3/1), nedvesen fekete (10YR2/1), agyag. Erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú és diós elsődleges -, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, és a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-15 cm hosszúságú csúszási tükrök. Kevés (~5%) vasborsó és vasszeplő. Nem pezseg. 1-2 cm széles vertikális repedések. Kevés gyökér a repedések mentén és a szerkezeti elemek felületén, kevés állatjárat. Színben élesen elváló, tiszta, hullámos átmenet – néhány helyen állatjáratokkal átjárt. Szárazon világos szürkés barna (10YR 6/2), nedvesen barna (10YR 5/3), agyag. Tömődött, közepesen fejlett, durva diós - szemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek. Talajvízglejes és pangóvízglejes foltosság, sok (30-40%) rozsdafolt, vasborsó, gyakori (5-10%) mangánfolt, reduktív szürke járatkitöltési mintázat. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, göbecsek és ágasbogas kiválások formájában. A kiválások környezetében erős pezsgés, de a mátrix helyenként mészmentes. Fokozatos egyenes átmenet. Szárazon világos szürkés barna (10YR 6/2), nedvesen sárgásbarna (10YR 5/4), homokos-agyagos vályog. Tömődött, szerkezet nélküli. Talajvízglejes és pangóvízglejes foltosság, nagyon sok (>50%) rozsda és mangánfolt, gyakori vasborsó, reduktív szürke járatkitöltési mintázat. Pozitív α- α dipiridil teszt. Gyakori másodlagos CaCO3 kiválások, mészerek, göbecsek és ágasbogas kiválások formájában. Igen erős pezsgés.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
Asz
0-20
2,9
0,0
6,8
5,4
10,0
40,4
39,2
80,6
17,7
0,4
Aic
20-40
2,3
0,0
6,8
5,6
5,5
37,4
36,9
81,4
16,8
Ckgl
40-80
0,8
0,5
8,2
7,2
0,0
28,9
28,7
79,7
2Cglk
80-150
0,7
2,4
8,3
7,2
0,0
31,0
30,8
78,6
y1
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
Asz
0-20
20,6
25,1
54,3
Aic
20-40
28,7
20,7
Ckgl
40-80
36,6
2Cglk
80-150
56,9
Ca
B
S só
EC
%
%
mS/cm
1,3
97
0
0
0,6
1,2
99
0
0
18,0
1,1
1,1
100
0
0
17,8
3,1
0,5
100
0,04
0,77
Mg
COLE
KA
1,19
0,26
62
50,6
1,28
0,25
64
19,6
43,8
1,32
0,2
65
18,0
25,1
1,33
0,08
46
186
Na
K
S-érték %-ban
KÖTEGYÁN TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet:
Agyagos, iszapos önntés anyag GPS koordináták:
Területhasználat: Vegetáció:
Erdő Kocsányos tölgy (Quercus robur), Fraxinus excelsior, Robinia pseudoacacia Síkság (ártér) Mikromélyedés Lejtőfok < 3°
Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: A (0-25 cm)
Al (25-50 cm)
Ail (50-75 cm)
2Bikl (75-110 cm)
2Clk (110-145 cm)
3Cl (145-170 cm)
Tsz. feletti magasság: Évi csapadékmenny.:
N 46°42'22.00'' E 21°27'13.00'' 92 m 550-590 mm
Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
10,2-10,4 oC 200 cm
Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/1), agyag. Erősen fejlett, közepes méretű szemcsés talajszerkezet. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 2-5 cm-es repedések, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. A szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér gyökér, gyakori közepes méretű gyökér. Gyakori állatjárat. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/1), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva szemcsés talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen nagyon erősen tapadós és képlékeny, kenődő. Gyakori duzzadási felszínek. Néhány rozsdafolt. Nem pezseg. Gyakori közepes méretű gyökér, kevés hajszálgyökér. Gyakori állatjárat. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon sötétbarna (10YR 3/3), nedvesen nagyon sötétszürkés barna (10YR 3/1), agyag. Tömődött, erősen fejlett, durva, nagyon durva ék alakú/hasábos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek és egymást metsző, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-15 cm hosszúságú csúszási tükör. Gyakori rozsdafolt. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér, gyakori közepes méretű gyökér. Néhány állatjárat. Tiszta hullámos átmenet. Szárazon barna (10YR 4/3), nedvesen sötét szürkés barna (10YR 4/2), agyag. Tömődött, erősen és közepesen fejlett, közepes és durva ék alakú/hasábos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, sok egymást metsző, a vízszintessel 10-30°-ot bezáró, 5-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Talajvízglejes mintázat (2,5YR6/2), sok vörösesbarna és fekete rozsda és mangánfolt, néhány konkréció. Pozitív α-α dipiridil teszt. Gyakori, puha, szabálytalan alakú 0,5-1,5 cm-es másodlagos CaCO3 kiválás, bevonat. Erős pezsgés. Kevés gyökér és állatjárat. Gyakori felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos olíva barna (2,5Y 5/3), nedvesen sötét szürkés barna (2,5Y 5/2), agyagos vályog. Tömődött, közepesen és erősen fejlett, durva hasábos elsődleges, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek. Talajvízglejes mintázat (2,5YR6/2), sok vörösesbarna és fekete rozsda és mangánfolt, gyakori konkréció. Pozitív α-α dipiridil teszt. Gyakori, puha és kemény, szabálytalan alakú 0,5-1,5 cm-es másodlagos CaCO3 kiválás. Erős pezsgés. Kevés gyökér. Néhány felszíni talajanyagot tartalmazó repedéskitöltés. Tiszta egyenes átmenet. Szárazon világos olíva barna (2,5Y 5/3), nedvesen világos sárgás barna (2,5Y 6/4), agyagos iszapos vályog. Gyengén-közepesen fejlett hasábos, diós-szemcsés talajszerkezet. Szárazon kemény, nedvesen tapadós és képlékeny. Talajvízglejes mintázat (2,5YR5/2), sok vörösesbarna és fekete rozsda és mangánfolt, bevonat. Pozitív α-α dipiridil teszt. Nem pezseg.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
A
0-25
5,3
0,0
5,4
4,5
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
19,0
47,2
42,2
82,1
16,6
0,1
y1
Ca
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
1,2
89,32882
0
0
K
S-érték %-ban
Al
25-50
2,4
0,0
6,1
5,2
6,0
46,8
40,5
82,9
16,0
0,2
1,0
86,69803
0
0
Ail
50-75
1,6
0,0
6,3
5,2
0,0
39,8
33,8
82,4
17,1
0,2
0,3
84,7564
0
0
Bilk
75-110
0,8
3,8
7,1
6,3
0,0
19,0
18,9
76,4
22,2
0,4
1,1
99,78925
0
0
Clk
110-145
0,6
2,6
7,5
6,9
0,0
13,7
13,7
76,8
21,7
0,8
0,8
99,70803
0
0
Crk
145-200
0,1
9,6
7,7
7,1
0,0
14,2
14,2
68,6
28,4
1,9
1,0
100,2113
0
0
187
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
COLE
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
na
A
0-25
14,6
14,4
71,0
1,16
0,29
74
KA
Al
25-50
13,6
13,6
72,8
1,32
0,32
71
Ail
50-75
10,2
14,4
75,4
1,34
0,31
66
Bilk
75-110
22,9
31,0
46,1
1,36
0,30
59
Clk
110-145
26,9
40,9
32,7
1,4
0,17
48
Crk
145-200
15,1
47,0
37,9
1,39
0,18
52
188
TISZABURA TALAJSZELVÉNY RÉSZLETES SZELVÉNYLEÍRÁS ÉS TALAJADATOK
Talajképző kőzet: Területhasználat: Vegetáció:
Erdő Kocsányos tölgy robur) Síkság (ártér) Sík Lejtőfok<3°
Domborzat: Fekvés: Lejtőviszonyok: Asz (0-30 cm)
Ail (30-70 cm)
Bli (70-100 cm)
2Cl (100-150 cm)
GPS koordináták:
Agyagos iszapos öntésanyag
N 47°28'38.00" E 20°32'00.00" 88 m 550-560 mm
Tsz. feletti magasság: (Quercus Évi csapadékmenny.: Évi középhőmérséklet: Talajvízszint mélysége:
9,9-10,1 oC 200 cm
Szárazon nagyon sötét szürkésbarna (2,5Y 3/2), nedvesen fekete (2,5Y 2,5/1), agyag. Erősen fejlett, a felszínen aprószemcsés, mélyebben közepes szemcsés talajszerkezet. A szint aljában tömődött, élekkellapokkal határolt 5-10 cm átmérőjű rögök. Szárazon kemény, a felszínen gyakori, 1-2 cm-es repedések, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. A szerkezeti elemek felületén gyakori duzzadási felszínek. Nagyon kevés rozsdafolt. Nem pezseg. Nagyon kevés hajszálgyökér, kevés közepes méretű gyökér. Gyakori gilisztajárat. Fokozatos, hullámos átmenet. Szárazon nagyon sötét szürkésbarna (2,5Y 3/2), nedvesen fekete (2,5Y 2,5/1), agyag. Tömődött, erősen és közepesen fejlett, durva, nagyon durva szemcsés/hasábos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen nagyon tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek és egymást metsző, néhány vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 5-10 cm hosszúságú csúszási tükör. Néhány (~5%) rozsdafolt. Nem pezseg. Kevés hajszálgyökér gyökér, gyakori közepes méretű gyökér. Néhány állatjárat. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon sötét szürkésbarna (2,5Y 4/2), nedvesen nagyon sötét szürkésbarna (2,5Y 3/2), agyag. Tömődött, erősen és közepesen fejlett, közepes és durva ék alakú/hasábos elsődleges, durva diós szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon nagyon kemény, nedvesen erősen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek, sok egymást metsző, a vízszintessel 20-40°-ot bezáró, 10-20 cm hosszúságú csúszási tükör. Talajvízglejes mintázat, gyakori rozsda (szárazon barnássárga 10YR6/6, nedvesen sárgásbarna 10YR5/8) és fekete mangánfolt, bevonat. Pozitív α-α dipiridil teszt. Nem pezseg. Kevés gyökér és állatjárat. Fokozatos hullámos átmenet. Szárazon világos sárgás barna (2,5Y 6/3), nedvesen világos olíva barna (10YR 5/3), agyagos vályog. Tömődött, közepesen és erősen fejlett, durva hasábos elsődleges, durva diós - szemcsés másodlagos talajszerkezet. Szárazon kemény, nedvesen tapadós és képlékeny. Gyakori duzzadási felszínek. Talajvízglejes mintázat, sok rozsda (szárazon barnássárga 10YR6/6, nedvesen sárgásbarna 10YR5/8) és fekete mangánkiválás. Pozitív α-α dipiridil teszt. Erős pezsegés. Gyakori másodlagos karbonátkiválás, mészerek, bevonatok.
Laboratóriumi adatok Genetikai
Mélység
SOM
CaCO3
pH
pH
szint
(cm)
%
%
H2O
KCl
Asz
0-30
2,7
0,0
5,4
3,9
T érték
S érték
cmol/kg
cmol/kg
21,0
26,9
26,0
83,5
15,7
0,2
y1
Ca
Mg
Na
B
S só
EC
%
%
mS/cm
0,6
96
0
0
K
S-érték %-ban
Ai
30-70
2,1
0,0
6,6
5,3
6,0
23,2
23,2
81,1
18,3
0,3
0,3
100
0
0
Bil
70-100
0,9
0,0
6,7
5,5
5,0
14,4
14,4
79,4
19,4
0,9
0,3
100
0
0
2Cl
100-150
0,8
6,3
7,3
6,0
0,0
13,7
13,7
77,4
21,2
1,3
0,2
100
0
0
Genetikai
Mélység
Homok %
Vályog %
Agyag %
BD
COLE
szint
(cm)
2-0,02 mm
0,02-0,002 mm
<0,002 mm
g/cm3
na
Asz
0-30
15,1
21,6
63,3
1,24
0,26
66
Ai
30-70
16,3
24,2
59,5
1,37
0,27
62
Bil
70-100
21,3
25,1
53,6
1,35
0,24
57
2Cl
100-150
43,1
28,6
28,3
1,36
0,11
43
189
KA
M6 melléklet A talajok szervesanyag tartalom eloszlás vizsgálatára kiválasztott TIM pontok A „Nagy agyagtartalmú” (NA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (legalább 1m-es mélységig minden szintjében 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkező szelvények) E pontok I pontok S pontok E 01 04 92 E 04 18 92 E 42 12 92 E 56 02 92 E 59 20 92 E 65 09 92 E 69 15 92 E 75 05 92 E 77 05 92 E 88 05 92 E 89 05 92
I 01 04 92 I 02 10 92 I 02 15 92 I 02 16 92 I 03 04 92 I 03 06 92 I 03 10 92 I 03 16 92 I 04 04 92 I 04 05 92 I 04 06 92 I 04 10 92 I 04 13 92 I 04 15 92 I 05 06 92 I 05 10 92 I 05 19 92 I 06 08 92 I 06 15 92 I 06 16 92 I 07 04 92 I 07 06 92 I 07 10 92 I 08 04 92 I 08 06 92 I 08 10 92 I 08 16 92 I 09 05 92 I 09 10 92 I 09 16 92 I 10 04 92 I 10 06 92 I 10 10 92 I 11 05 92 I 11 06 92 I 11 10 92 I 11 16 92 I 12 02 92 I 12 05 92 I 12 06 92 I 12 10 92 I 12 13 92 I 13 04 92 I 13 05 92 I 13 09 92
I 13 13 92 I 13 16 92 I 13 18 92 I 14 05 92 I 14 06 92 I 14 16 92 I 15 06 92 I 15 16 92 I 16 05 92 I 16 10 92 I 17 04 92 I 17 06 92 I 17 10 92 I 17 12 92 I 17 16 92 I 17 18 92 I 18 04 92 I 18 16 92 I 19 06 92 I 19 12 92 I 19 16 92 I 20 04 92 I 20 05 92 I 20 16 92 I 21 05 92 I 21 10 92 I 21 13 92 I 22 04 92 I 22 05 92 I 22 10 92 I 22 13 92 I 22 16 92 I 23 05 92 I 23 08 92 I 23 10 92 I 23 16 92 I 24 04 92 I 24 10 92 I 24 16 92 I 24 18 92 I 25 09 92 I 25 10 92 I 25 16 92 I 26 04 92 I 26 05 92
I 26 10 92 I 26 12 92 I 26 16 92 I 27 04 92 I 27 10 92 I 27 12 92 I 27 19 92 I 28 02 92 I 28 04 92 I 28 10 92 I 28 12 92 I 28 16 92 I 29 04 92 I 29 16 92 I 29 18 92 I 30 04 92 I 30 05 92 I 30 10 92 I 30 12 92 I 30 16 92 I 31 04 92 I 31 05 92 I 31 06 92 I 31 16 92 I 32 04 92 I 32 05 92 I 32 10 92 I 32 16 92 I 33 04 92 I 33 05 92 I 33 09 92 I 33 10 92 I 33 19 92 I 34 04 92 I 34 05 92 I 34 12 92 I 34 16 92 I 35 04 92 I 35 06 92 I 35 16 92 I 35 19 92 I 36 06 92 I 36 09 92 I 36 10 92 I 36 13 92
190
I 36 16 92 I 37 06 92 I 37 09 92 I 38 05 92 I 38 08 92 I 38 09 92 I 39 06 92 I 39 16 92 I 40 05 92 I 40 06 92 I 40 09 92 I 40 10 92 I 40 15 92 I 41 05 92 I 41 09 92 I 41 15 92 I 41 16 92 I 42 10 92 I 42 15 92 I 42 16 92 I 43 09 92 I 43 10 92 I 43 16 92 I 44 05 92 I 44 10 92 I 46 05 92 I 46 09 92 I 46 16 92 I 47 16 92 I 49 05 92 I 49 09 92 I 49 16 92 I 50 05 92 I 50 09 92 I 50 16 92 I 51 05 92 I 51 09 92 I 52 03 92 I 52 05 92 I 53 05 92 I 55 09 92 I 57 05 92 I 58 13 92 I 59 05 92
S 01 16 92 S 02 04 92 S 03 04 92 S 04 16 92 S 04 18 92 S 05 04 92 S 05 16 92 S 06 04 92 S 37 11 92 S 53 14 92 S 61 15 92 S 62 15 92 S 63 15 92 S 66 05 92 S 67 05 92 S 69 05 92 S 70 05 92 S 72 05 92 S 73 05 92
M6 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények) E pontok I pontok E 01 11 92 E 01 13 92 E 01 18 92 E 02 08 92 E 02 11 92 E 02 13 92 E 02 18 92 E 03 08 92 E 03 13 92 E 03 18 92 E 04 08 92 E 04 11 92 E 04 13 92 E 05 08 92 E 05 11 92 E 05 13 92 E 05 18 92 E 06 08 92 E 06 13 92 E 07 08 92 E 07 13 92 E 07 18 92 E 08 08 92 E 08 13 92 E 09 08 92 E 09 13 92 E 09 18 92 E 10 08 92 E 10 13 92 E 10 18 92 E 11 13 92 E 11 18 92 E 12 13 92 E 15 13 92 E 16 13 92 E 39 17 92 E 40 17 92 E 41 12 92 E 41 17 92 E 42 17 92 E 44 12 92 E 45 12 92 E 46 12 92 E 47 07 92 E 47 12 92
E 48 12 92 E 49 02 92 E 49 07 92 E 50 02 92 E 51 02 92 E 51 07 92 E 52 02 92 E 52 20 92 E 53 02 92 E 53 10 92 E 53 20 92 E 54 02 92 E 54 20 92 E 55 02 92 E 55 10 92 E 55 14 92 E 55 20 92 E 56 14 92 E 56 20 92 E 57 10 92 E 57 14 92 E 57 20 92 E 58 14 92 E 58 20 92 E 59 14 92 E 59 19 92 E 60 10 92 E 60 14 92 E 60 19 92 E 60 20 92 E 61 10 92 E 61 14 92 E 61 20 92 E 62 10 92 E 62 14 92 E 63 10 92 E 63 14 92 E 64 14 92 E 65 14 92 E 66 09 92 E 66 14 92 E 67 03 92 E 67 09 92 E 67 14 92 E 67 15 92
E 67 19 92 E 68 03 92 E 68 09 92 E 68 14 92 E 68 15 92 E 68 19 92 E 69 03 92 E 69 09 92 E 69 14 92 E 70 03 92 E 70 09 92 E 70 14 92 E 70 15 92 E 71 03 92 E 71 14 92 E 71 15 92 E 71 19 92 E 72 03 92 E 72 14 92 E 72 15 92 E 73 03 92 E 73 14 92 E 73 15 92 E 73 19 92 E 74 03 92 E 74 05 92 E 74 14 92 E 74 15 92 E 74 19 92 E 75 03 92 E 76 03 92 E 77 03 92 E 77 19 92 E 78 03 92 E 78 05 92 E 79 03 92 E 80 05 92 E 81 05 92 E 82 05 92 E 83 05 92 E 85 05 92 E 87 05 92 E 90 05 92 E 92 05 92
I 01 02 92 I 01 03 92 I 01 05 92 I 01 06 92 I 01 07 92 I 01 08 92 I 01 09 92 I 01 10 92 I 01 12 92 I 01 13 92 I 01 14 92 I 01 15 92 I 01 16 92 I 01 17 92 I 01 18 92 I 01 19 92 I 01 20 92 I 02 02 92 I 02 03 92 I 02 04 92 I 02 05 92 I 02 06 92 I 02 07 92 I 02 08 92 I 02 09 92 I 02 11 92 I 02 12 92 I 02 13 92 I 02 14 92 I 02 17 92 I 02 18 92 I 02 19 92 I 02 20 92 I 03 02 92 I 03 03 92 I 03 05 92 I 03 08 92 I 03 09 92 I 03 11 92 I 03 12 92 I 03 13 92 I 03 14 92 I 03 15 92 I 03 17 92 I 03 18 92
191
I 03 19 92 I 03 20 92 I 04 02 92 I 04 03 92 I 04 08 92 I 04 09 92 I 04 11 92 I 04 12 92 I 04 14 92 I 04 16 92 I 04 17 92 I 04 18 92 I 04 19 92 I 04 20 92 I 05 02 92 I 05 03 92 I 05 05 92 I 05 07 92 I 05 08 92 I 05 09 92 I 05 11 92 I 05 12 92 I 05 13 92 I 05 14 92 I 05 15 92 I 05 16 92 I 05 16 92 I 05 17 92 I 05 18 92 I 05 20 92 I 06 02 92 I 06 03 92 I 06 04 92 I 06 05 92 I 06 06 92 I 06 07 92 I 06 09 92 I 06 11 92 I 06 12 92 I 06 13 92 I 06 14 92 I 06 17 92 I 06 18 92 I 06 20 92 I 07 02 92
I 07 03 92 I 07 05 92 I 07 08 92 I 07 09 92 I 07 11 92 I 07 12 92 I 07 13 92 I 07 14 92 I 07 15 92 I 07 16 92 I 07 17 92 I 07 18 92 I 07 19 92 I 07 20 92 I 08 02 92 I 08 03 92 I 08 05 92 I 08 07 92 I 08 08 92 I 08 09 92 I 08 11 92 I 08 12 92 I 08 13 92 I 08 14 92 I 08 15 92 I 08 17 92 I 08 18 92 I 08 19 92 I 08 20 92 I 09 02 92 I 09 03 92 I 09 06 92 I 09 07 92 I 09 08 92 I 09 09 92 I 09 11 92 I 09 12 92 I 09 13 92 I 09 14 92 I 09 15 92 I 09 17 92 I 09 18 92 I 09 19 92 I 09 20 92 I 10 02 92
I 10 03 92 I 10 05 92 I 10 07 92 I 10 08 92 I 10 09 92 I 10 11 92 I 10 12 92 I 10 13 92 I 10 14 92 I 10 15 92 I 10 16 92 I 10 18 92 I 10 19 92 I 10 20 92 I 11 02 92 I 11 03 92 I 11 04 92 I 11 08 92 I 11 09 92 I 11 12 92 I 11 13 92 I 11 14 92 I 11 15 92 I 11 17 92 I 11 18 92 I 11 19 92 I 11 20 92 I 12 03 92 I 12 04 92 I 12 07 92 I 12 08 92 I 12 09 92 I 12 11 92 I 12 12 92 I 12 14 92 I 12 15 92 I 12 16 92 I 12 17 92 I 12 18 92 I 12 19 92 I 12 20 92 I 13 02 92 I 13 03 92 I 13 06 92 I 13 07 92
M6 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények) I pontok (folyt.) I 13 08 92 I 13 11 92 I 13 12 92 I 13 14 92 I 13 15 92 I 13 17 92 I 13 19 92 I 13 20 92 I 14 02 92 I 14 03 92 I 14 04 92 I 14 07 92 I 14 08 92 I 14 09 92 I 14 13 92 I 14 14 92 I 14 15 92 I 14 17 92 I 14 18 92 I 14 19 92 I 14 20 92 I 15 03 92 I 15 04 92 I 15 05 92 I 15 07 92 I 15 08 92 I 15 09 92 I 15 11 92 I 15 12 92 I 15 13 92 I 15 14 92 I 15 15 92 I 15 17 92 I 15 18 92 I 15 19 92 I 15 20 92 I 16 02 92 I 16 03 92 I 16 04 92 I 16 06 92 I 16 07 92 I 16 08 92 I 16 09 92 I 16 12 92 I 16 13 92
I 16 14 92 I 16 15 92 I 16 16 92 I 16 17 92 I 16 18 92 I 16 19 92 I 16 20 92 I 17 02 92 I 17 03 92 I 17 05 92 I 17 07 92 I 17 08 92 I 17 09 92 I 17 11 92 I 17 13 92 I 17 14 92 I 17 15 92 I 17 17 92 I 17 19 92 I 17 20 92 I 18 02 92 I 18 03 92 I 18 05 92 I 18 06 92 I 18 07 92 I 18 08 92 I 18 09 92 I 18 10 92 I 18 11 92 I 18 12 92 I 18 13 92 I 18 14 92 I 18 15 92 I 18 17 92 I 18 18 92 I 18 19 92 I 18 20 92 I 19 02 92 I 19 03 92 I 19 04 92 I 19 05 92 I 19 07 92 I 19 08 92 I 19 09 92 I 19 10 92
I 19 11 92 I 19 13 92 I 19 14 92 I 19 15 92 I 19 17 92 I 19 18 92 I 19 20 92 I 20 02 92 I 20 03 92 I 20 06 92 I 20 07 92 I 20 08 92 I 20 09 92 I 20 10 92 I 20 12 92 I 20 13 92 I 20 14 92 I 20 15 92 I 20 17 92 I 20 18 92 I 20 19 92 I 20 20 92 I 21 02 92 I 21 03 92 I 21 04 92 I 21 06 92 I 21 07 92 I 21 08 92 I 21 09 92 I 21 11 92 I 21 12 92 I 21 14 92 I 21 15 92 I 21 16 92 I 21 17 92 I 21 18 92 I 21 19 92 I 21 20 92 I 22 02 92 I 22 03 92 I 22 06 92 I 22 07 92 I 22 08 92 I 22 09 92 I 22 11 92
I 22 12 92 I 22 14 92 I 22 15 92 I 22 17 92 I 22 18 92 I 22 19 92 I 22 20 92 I 23 02 92 I 23 03 92 I 23 04 92 I 23 06 92 I 23 07 92 I 23 09 92 I 23 11 92 I 23 12 92 I 23 13 92 I 23 14 92 I 23 15 92 I 23 17 92 I 23 18 92 I 23 19 92 I 23 20 92 I 24 02 92 I 24 03 92 I 24 05 92 I 24 06 92 I 24 07 92 I 24 08 92 I 24 09 92 I 24 11 92 I 24 12 92 I 24 13 92 I 24 14 92 I 24 15 92 I 24 17 92 I 24 19 92 I 24 20 92 I 25 02 92 I 25 03 92 I 25 04 92 I 25 05 92 I 25 06 92 I 25 07 92 I 25 08 92 I 25 11 92
192
I 25 12 92 I 25 13 92 I 25 14 92 I 25 15 92 I 25 17 92 I 25 18 92 I 25 19 92 I 25 20 92 I 26 03 92 I 26 06 92 I 26 07 92 I 26 08 92 I 26 09 92 I 26 11 92 I 26 13 92 I 26 14 92 I 26 15 92 I 26 17 92 I 26 18 92 I 26 19 92 I 26 20 92 I 27 02 92 I 27 03 92 I 27 06 92 I 27 07 92 I 27 08 92 I 27 09 92 I 27 11 92 I 27 13 92 I 27 14 92 I 27 15 92 I 27 16 92 I 27 17 92 I 27 18 92 I 27 20 92 I 28 03 92 I 28 05 92 I 28 06 92 I 28 07 92 I 28 08 92 I 28 09 92 I 28 11 92 I 28 13 92 I 28 14 92 I 28 15 92
I 28 17 92 I 28 18 92 I 28 19 92 I 28 20 92 I 29 02 92 I 29 03 92 I 29 05 92 I 29 06 92 I 29 07 92 I 29 08 92 I 29 09 92 I 29 10 92 I 29 11 92 I 29 12 92 I 29 13 92 I 29 14 92 I 29 15 92 I 29 17 92 I 29 19 92 I 29 20 92 I 30 02 92 I 30 03 92 I 30 06 92 I 30 07 92 I 30 08 92 I 30 09 92 I 30 11 92 I 30 13 92 I 30 14 92 I 30 15 92 I 30 17 92 I 30 18 92 I 30 19 92 I 30 20 92 I 31 02 92 I 31 03 92 I 31 07 92 I 31 08 92 I 31 09 92 I 31 10 92 I 31 11 92 I 31 12 92 I 31 13 92 I 31 14 92 I 31 15 92
I 31 17 92 I 31 18 92 I 31 19 92 I 31 20 92 I 32 02 92 I 32 03 92 I 32 07 92 I 32 08 92 I 32 09 92 I 32 11 92 I 32 12 92 I 32 13 92 I 32 14 92 I 32 15 92 I 32 17 92 I 32 18 92 I 32 19 92 I 32 20 92 I 33 02 92 I 33 03 92 I 33 06 92 I 33 07 92 I 33 08 92 I 33 11 92 I 33 12 92 I 33 13 92 I 33 14 92 I 33 15 92 I 33 20 92 I 34 02 92 I 34 03 92 I 34 06 92 I 34 07 92 I 34 08 92 I 34 09 92 I 34 11 92 I 34 13 92 I 34 14 92 I 34 15 92 I 34 19 92 I 34 20 92 I 35 02 92 I 35 03 92 I 35 05 92 I 35 07 92
M6 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények)
I 35 08 92 I 35 09 92 I 35 10 92 I 35 11 92 I 35 12 92 I 35 13 92 I 35 14 92 I 35 15 92 I 35 20 92 I 36 02 92 I 36 03 92 I 36 05 92 I 36 07 92 I 36 08 92 I 36 14 92 I 36 15 92 I 36 19 92 I 36 20 92 I 37 02 92 I 37 03 92 I 37 05 92 I 37 07 92 I 37 08 92 I 37 10 92 I 37 13 92 I 37 14 92 I 37 15 92 I 37 16 92 I 37 19 92 I 38 02 92 I 38 03 92 I 38 06 92 I 38 07 92 I 38 10 92 I 38 13 92 I 38 14 92 I 38 15 92 I 38 16 92 I 38 19 92 I 38 20 92 I 39 02 92 I 39 03 92 I 39 05 92 I 39 07 92 I 39 08 92
I pontok (folyt) I 39 09 92 I 44 16 92 I 39 10 92 I 44 19 92 I 39 13 92 I 45 03 92 I 39 14 92 I 45 05 92 I 39 15 92 I 45 07 92 I 39 19 92 I 45 08 92 I 39 20 92 I 45 09 92 I 40 02 92 I 45 10 92 I 40 03 92 I 45 13 92 I 40 07 92 I 45 14 92 I 40 08 92 I 45 15 92 I 40 13 92 I 45 16 92 I 40 14 92 I 45 19 92 I 40 16 92 I 46 03 92 I 40 19 92 I 46 08 92 I 40 20 92 I 46 13 92 I 41 03 92 I 46 15 92 I 41 07 92 I 47 03 92 I 41 08 92 I 47 05 92 I 41 10 92 I 47 09 92 I 41 13 92 I 47 13 92 I 41 14 92 I 47 15 92 I 41 19 92 I 48 03 92 I 42 03 92 I 48 05 92 I 42 05 92 I 48 09 92 I 42 07 92 I 48 13 92 I 42 08 92 I 48 16 92 I 42 09 92 I 49 03 92 I 42 13 92 I 49 13 92 I 42 14 92 I 49 15 92 I 42 19 92 I 50 03 92 I 43 03 92 I 50 13 92 I 43 05 92 I 50 15 92 I 43 07 92 I 51 03 92 I 43 08 92 I 51 13 92 I 43 13 92 I 51 15 92 I 43 14 92 I 52 09 92 I 43 15 92 I 52 13 92 I 44 03 92 I 52 15 92 I 44 07 92 I 53 03 92 I 44 08 92 I 53 09 92 I 44 09 92 I 53 13 92 I 44 13 92 I 53 15 92 I 44 14 92 I 54 03 92 I 44 15 92 I 54 05 92
I 54 09 92 I 54 13 92 I 54 15 92 I 55 03 92 I 55 05 92 I 55 13 92 I 55 15 92 I 56 03 92 I 56 05 92 I 56 13 92 I 56 15 92 I 57 03 92 I 57 13 92 I 57 15 92 I 58 03 92 I 58 05 92 I 58 15 92 I 59 03 92 I 59 13 92 I 59 15 92 I 60 03 92 I 60 05 92 I 60 13 92 I 60 15 92 I 61 05 92 I 61 13 92 I 62 13 92 I 63 13 92 I 64 13 92 I 65 13 92 I 66 13 92 I 67 13 92 I 68 13 92
193
S 01 04 92 S 01 07 92 S 01 18 92 S 02 07 92 S 02 16 92 S 02 18 92 S 03 07 92 S 03 16 92 S 03 18 92 S 04 04 92 S 05 07 92 S 05 18 92 S 06 07 92 S 06 18 92 S 07 07 92 S 07 18 92 S 08 07 92 S 08 18 92 S 09 07 92 S 09 18 92 S 10 07 92 S 10 18 92 S 11 07 92 S 11 18 92 S 12 07 92 S 14 07 92 S 33 11 92 S 33 17 92 S 34 11 92 S 34 17 92 S 35 11 92 S 35 17 92 S 36 11 92 S 36 12 92 S 36 17 92 S 37 02 92 S 37 17 92 S 37 20 92 S 38 02 92 S 38 11 92 S 38 12 92 S 39 02 92 S 39 11 92 S 40 02 92 S 40 11 92
S pontok S 41 11 92 S 41 20 92 S 42 20 92 S 43 20 92 S 44 20 92 S 45 20 92 S 46 10 92 S 46 14 92 S 46 19 92 S 47 08 92 S 47 10 92 S 47 14 92 S 47 19 92 S 48 08 92 S 48 10 92 S 48 14 92 S 48 19 92 S 48 20 92 S 49 08 92 S 49 14 92 S 49 19 92 S 50 08 92 S 50 14 92 S 50 20 92 S 51 08 92 S 51 10 92 S 51 14 92 S 51 19 92 S 51 20 92 S 52 08 92 S 52 14 92 S 52 19 92 S 53 08 92 S 53 19 92 S 54 08 92 S 54 14 92 S 54 19 92 S 55 08 92 S 56 08 92 S 56 09 92 S 57 09 92 S 57 19 92 S 58 09 92 S 58 19 92 S 60 03 92
S 60 09 92 S 61 03 92 S 61 09 92 S 62 03 92 S 62 09 92 S 63 03 92 S 63 09 92 S 64 03 92 S 64 05 92 S 64 09 92 S 64 15 92 S 65 03 92 S 65 05 92 S 65 15 92 S 66 03 92 S 68 05 92 S 69 13 92 S 70 13 92 S 71 13 92 S 72 13 92 S 73 13 92 S 74 13 92 S 76 13 92 S 77 13 92 S 78 13 92 S 79 13 92 S 80 13 92 S 81 13 92 S 82 13 92 S 83 13 92 S 84 13 92 S 85 13 92 S 86 13 92 R 21 07 92
M7 melléklet A talajok szervesanyag készletének vizsgálatára kiválasztott TIM pontok A „Nagy agyagtartalmú” (NA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (legalább 1m-es mélységig minden szintjében 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkező szelvények) E pontok I pontok S pontok E 01 04 92 E 04 18 92 E 42 12 92 E 56 02 92 E 65 09 92 E 69 15 92 E 75 05 92 E 77 05 92 E 88 05 92 E 89 05 92
I 01 04 92 I 02 10 92 I 02 15 92 I 03 04 92 I 03 06 92 I 03 10 92 I 03 16 92 I 04 04 92 I 04 05 92 I 04 06 92 I 04 15 92 I 05 06 92 I 05 10 92 I 05 19 92 I 06 08 92 I 06 15 92 I 06 16 92 I 07 06 92 I 07 10 92 I 08 06 92 I 08 10 92 I 08 16 92 I 09 05 92 I 09 10 92 I 10 04 92 I 10 06 92 I 10 10 92 I 11 05 92 I 11 06 92 I 11 10 92 I 12 02 92 I 12 05 92 I 12 10 92 I 12 13 92 I 13 05 92 I 13 09 92 I 13 13 92 I 13 18 92 I 14 05 92 I 14 06 92 I 14 16 92 I 15 06 92 I 15 16 92 I 16 05 92 I 16 10 92
I 17 04 92 I 17 06 92 I 17 10 92 I 17 12 92 I 17 16 92 I 17 18 92 I 18 16 92 I 19 06 92 I 19 12 92 I 19 16 92 I 20 05 92 I 20 16 92 I 21 05 92 I 21 10 92 I 21 13 92 I 22 04 92 I 22 05 92 I 22 10 92 I 22 13 92 I 23 05 92 I 23 08 92 I 23 10 92 I 23 16 92 I 24 04 92 I 24 10 92 I 24 18 92 I 25 09 92 I 25 10 92 I 26 05 92 I 26 10 92 I 26 12 92 I 26 16 92 I 27 10 92 I 27 12 92 I 27 19 92 I 28 02 92 I 28 04 92 I 28 10 92 I 28 12 92 I 28 16 92 I 29 16 92 I 29 18 92 I 30 04 92 I 30 05 92 I 30 10 92
I 30 12 92 I 30 16 92 I 31 04 92 I 31 05 92 I 31 06 92 I 31 16 92 I 32 04 92 I 32 05 92 I 32 10 92 I 32 16 92 I 33 04 92 I 33 05 92 I 33 09 92 I 33 10 92 I 33 19 92 I 34 04 92 I 34 05 92 I 34 12 92 I 35 06 92 I 35 19 92 I 36 06 92 I 36 09 92 I 36 10 92 I 36 13 92 I 36 16 92 I 37 06 92 I 37 09 92 I 38 05 92 I 38 08 92 I 38 09 92 I 39 06 92 I 40 05 92 I 40 06 92 I 40 09 92 I 40 10 92 I 40 15 92 I 41 05 92 I 41 09 92 I 41 15 92 I 42 10 92 I 42 15 92 I 43 09 92 I 43 10 92 I 43 16 92 I 44 05 92
194
I 44 10 92 I 46 05 92 I 46 09 92 I 46 16 92 I 47 16 92 I 49 05 92 I 49 09 92 I 50 05 92 I 50 09 92 I 51 05 92 I 51 09 92 I 52 03 92 I 52 05 92 I 53 05 92 I 55 09 92 I 57 05 92 I 58 13 92 I 59 05 92
S 02 04 92 S 03 04 92 S 04 16 92 S 04 18 92 S 05 16 92 S 06 04 92 S 53 14 92 S 61 15 92 S 62 15 92 S 63 15 92 S 66 05 92 S 67 05 92 S 69 05 92 S 70 05 92 S 72 05 92 S 73 05 92
M7 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények) E pontok I pontok E 01 11 92 E 01 18 92 E 02 08 92 E 02 11 92 E 02 13 92 E 02 18 92 E 03 08 92 E 03 13 92 E 03 18 92 E 04 08 92 E 04 13 92 E 05 08 92 E 05 11 92 E 05 13 92 E 06 08 92 E 06 13 92 E 07 08 92 E 07 13 92 E 07 18 92 E 08 08 92 E 08 13 92 E 09 08 92 E 09 18 92 E 10 08 92 E 11 13 92 E 11 18 92 E 12 13 92 E 15 13 92 E 16 13 92 E 39 17 92 E 40 17 92 E 41 12 92 E 41 17 92 E 42 17 92 E 44 12 92 E 45 12 92 E 46 12 92 E 47 12 92 E 48 12 92 E 49 02 92 E 49 07 92 E 50 02 92 E 51 02 92 E 51 07 92 E 52 02 92
E 53 02 92 E 53 10 92 E 54 02 92 E 55 02 92 E 55 10 92 E 55 14 92 E 56 14 92 E 57 10 92 E 57 14 92 E 58 14 92 E 59 14 92 E 59 19 92 E 60 10 92 E 61 10 92 E 61 14 92 E 62 10 92 E 62 14 92 E 63 10 92 E 63 14 92 E 64 14 92 E 65 14 92 E 66 09 92 E 66 14 92 E 67 03 92 E 67 09 92 E 67 14 92 E 67 15 92 E 67 19 92 E 68 03 92 E 68 09 92 E 68 14 92 E 68 15 92 E 68 19 92 E 69 03 92 E 69 09 92 E 69 14 92 E 70 03 92 E 70 09 92 E 70 14 92 E 70 15 92 E 71 03 92 E 71 14 92 E 71 15 92 E 72 03 92 E 72 14 92
E 72 15 92 E 73 03 92 E 73 14 92 E 73 15 92 E 73 19 92 E 74 03 92 E 74 05 92 E 74 14 92 E 74 15 92 E 75 03 92 E 76 03 92 E 77 03 92 E 77 19 92 E 78 03 92 E 78 05 92 E 79 03 92 E 80 05 92 E 81 05 92 E 82 05 92 E 83 05 92 E 85 05 92 E 87 05 92 E 90 05 92 E 92 05 92
I 01 02 92 I 01 03 92 I 01 05 92 I 01 06 92 I 01 07 92 I 01 08 92 I 01 09 92 I 01 10 92 I 01 12 92 I 01 13 92 I 01 14 92 I 01 15 92 I 01 17 92 I 01 19 92 I 02 02 92 I 02 03 92 I 02 04 92 I 02 05 92 I 02 06 92 I 02 07 92 I 02 08 92 I 02 09 92 I 02 12 92 I 02 13 92 I 02 14 92 I 02 17 92 I 02 19 92 I 03 02 92 I 03 03 92 I 03 05 92 I 03 09 92 I 03 11 92 I 03 12 92 I 03 14 92 I 03 15 92 I 03 17 92 I 03 19 92 I 04 02 92 I 04 03 92 I 04 04 92 I 04 09 92 I 04 11 92 I 04 12 92 I 04 14 92 I 04 16 92
195
I 04 17 92 I 04 18 92 I 04 19 92 I 05 02 92 I 05 03 92 I 05 05 92 I 05 07 92 I 05 09 92 I 05 11 92 I 05 12 92 I 05 13 92 I 05 14 92 I 05 15 92 I 05 16 92 I 05 16 92 I 05 17 92 I 06 02 92 I 06 03 92 I 06 05 92 I 06 06 92 I 06 07 92 I 06 09 92 I 06 11 92 I 06 12 92 I 06 14 92 I 06 17 92 I 06 18 92 I 07 02 92 I 07 03 92 I 07 05 92 I 07 08 92 I 07 09 92 I 07 11 92 I 07 12 92 I 07 13 92 I 07 14 92 I 07 15 92 I 07 17 92 I 07 18 92 I 07 20 92 I 08 02 92 I 08 03 92 I 08 05 92 I 08 07 92 I 08 08 92
I 08 09 92 I 08 11 92 I 08 12 92 I 08 13 92 I 08 14 92 I 08 15 92 I 08 17 92 I 08 18 92 I 08 19 92 I 09 02 92 I 09 03 92 I 09 06 92 I 09 07 92 I 09 08 92 I 09 09 92 I 09 11 92 I 09 12 92 I 09 13 92 I 09 15 92 I 09 17 92 I 09 18 92 I 09 19 92 I 10 02 92 I 10 03 92 I 10 05 92 I 10 07 92 I 10 09 92 I 10 11 92 I 10 12 92 I 10 13 92 I 10 14 92 I 10 15 92 I 10 16 92 I 10 18 92 I 10 19 92 I 11 02 92 I 11 03 92 I 11 04 92 I 11 09 92 I 11 12 92 I 11 13 92 I 11 14 92 I 11 15 92 I 11 17 92 I 11 18 92
I 11 19 92 I 12 03 92 I 12 07 92 I 12 09 92 I 12 11 92 I 12 12 92 I 12 14 92 I 12 15 92 I 12 16 92 I 12 17 92 I 12 18 92 I 12 19 92 I 13 02 92 I 13 03 92 I 13 06 92 I 13 07 92 I 13 08 92 I 13 11 92 I 13 12 92 I 13 14 92 I 13 15 92 I 13 17 92 I 14 02 92 I 14 03 92 I 14 07 92 I 14 08 92 I 14 09 92 I 14 13 92 I 14 14 92 I 14 15 92 I 14 17 92 I 14 18 92 I 14 19 92 I 15 03 92 I 15 04 92 I 15 05 92 I 15 07 92 I 15 09 92 I 15 11 92 I 15 12 92 I 15 13 92 I 15 14 92 I 15 15 92 I 15 17 92 I 15 18 92
M7 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények) I pontok (folyt.) I 15 19 92 I 16 02 92 I 16 03 92 I 16 04 92 I 16 06 92 I 16 07 92 I 16 08 92 I 16 09 92 I 16 12 92 I 16 13 92 I 16 14 92 I 16 15 92 I 16 17 92 I 16 18 92 I 17 02 92 I 17 03 92 I 17 05 92 I 17 07 92 I 17 08 92 I 17 09 92 I 17 11 92 I 17 13 92 I 17 14 92 I 17 15 92 I 17 17 92 I 17 19 92 I 18 02 92 I 18 03 92 I 18 05 92 I 18 06 92 I 18 07 92 I 18 08 92 I 18 09 92 I 18 10 92 I 18 11 92 I 18 12 92 I 18 13 92 I 18 14 92 I 18 15 92 I 18 17 92 I 19 02 92 I 19 03 92 I 19 05 92 I 19 07 92 I 19 08 92
I 19 09 92 I 19 10 92 I 19 11 92 I 19 13 92 I 19 14 92 I 19 15 92 I 19 17 92 I 19 18 92 I 20 02 92 I 20 03 92 I 20 06 92 I 20 07 92 I 20 08 92 I 20 09 92 I 20 10 92 I 20 12 92 I 20 13 92 I 20 14 92 I 20 15 92 I 20 17 92 I 20 18 92 I 20 19 92 I 20 20 92 I 21 02 92 I 21 06 92 I 21 07 92 I 21 08 92 I 21 09 92 I 21 11 92 I 21 12 92 I 21 14 92 I 21 15 92 I 21 16 92 I 21 17 92 I 21 18 92 I 21 19 92 I 21 20 92 I 22 02 92 I 22 03 92 I 22 06 92 I 22 07 92 I 22 09 92 I 22 11 92 I 22 14 92 I 22 15 92
I 22 17 92 I 22 18 92 I 22 19 92 I 23 02 92 I 23 03 92 I 23 04 92 I 23 06 92 I 23 07 92 I 23 09 92 I 23 11 92 I 23 12 92 I 23 13 92 I 23 14 92 I 23 15 92 I 23 17 92 I 24 02 92 I 24 03 92 I 24 05 92 I 24 06 92 I 24 07 92 I 24 08 92 I 24 09 92 I 24 11 92 I 24 12 92 I 24 13 92 I 24 14 92 I 24 15 92 I 24 17 92 I 24 19 92 I 25 02 92 I 25 03 92 I 25 04 92 I 25 05 92 I 25 06 92 I 25 07 92 I 25 08 92 I 25 11 92 I 25 12 92 I 25 15 92 I 25 17 92 I 25 18 92 I 25 19 92 I 26 03 92 I 26 06 92 I 26 07 92
I 26 08 92 I 26 09 92 I 26 11 92 I 26 13 92 I 26 14 92 I 26 15 92 I 26 17 92 I 26 18 92 I 26 19 92 I 27 02 92 I 27 03 92 I 27 06 92 I 27 07 92 I 27 08 92 I 27 09 92 I 27 11 92 I 27 13 92 I 27 14 92 I 27 15 92 I 27 16 92 I 27 17 92 I 27 18 92 I 28 03 92 I 28 05 92 I 28 06 92 I 28 07 92 I 28 08 92 I 28 09 92 I 28 13 92 I 28 14 92 I 28 15 92 I 28 17 92 I 28 19 92 I 29 02 92 I 29 03 92 I 29 05 92 I 29 06 92 I 29 07 92 I 29 08 92 I 29 09 92 I 29 10 92 I 29 11 92 I 29 12 92 I 29 14 92 I 29 15 92
196
I 29 17 92 I 29 19 92 I 30 02 92 I 30 03 92 I 30 06 92 I 30 07 92 I 30 08 92 I 30 09 92 I 30 11 92 I 30 13 92 I 30 14 92 I 30 15 92 I 30 17 92 I 30 18 92 I 31 02 92 I 31 03 92 I 31 07 92 I 31 08 92 I 31 09 92 I 31 10 92 I 31 11 92 I 31 12 92 I 31 13 92 I 31 14 92 I 31 15 92 I 31 17 92 I 31 18 92 I 31 19 92 I 32 02 92 I 32 03 92 I 32 07 92 I 32 08 92 I 32 09 92 I 32 11 92 I 32 12 92 I 32 13 92 I 32 14 92 I 32 15 92 I 32 17 92 I 32 18 92 I 32 19 92 I 33 02 92 I 33 03 92 I 33 06 92 I 33 07 92
I 33 08 92 I 33 11 92 I 33 12 92 I 33 13 92 I 33 14 92 I 33 15 92 I 34 02 92 I 34 03 92 I 34 06 92 I 34 07 92 I 34 08 92 I 34 09 92 I 34 11 92 I 34 13 92 I 34 14 92 I 34 15 92 I 35 02 92 I 35 03 92 I 35 05 92 I 35 07 92 I 35 08 92 I 35 09 92 I 35 10 92 I 35 11 92 I 35 12 92 I 35 13 92 I 35 14 92 I 35 15 92 I 35 20 92 I 36 03 92 I 36 05 92 I 36 07 92 I 36 08 92 I 36 14 92 I 36 15 92 I 36 19 92 I 37 02 92 I 37 03 92 I 37 05 92 I 37 07 92 I 37 08 92 I 37 10 92 I 37 13 92 I 37 14 92 I 37 15 92
I 37 19 92 I 38 02 92 I 38 03 92 I 38 06 92 I 38 07 92 I 38 10 92 I 38 14 92 I 38 15 92 I 38 16 92 I 38 19 92 I 39 02 92 I 39 03 92 I 39 05 92 I 39 07 92 I 39 08 92 I 39 09 92 I 39 10 92 I 39 13 92 I 39 14 92 I 39 15 92 I 39 19 92 I 40 02 92 I 40 03 92 I 40 07 92 I 40 08 92 I 40 13 92 I 40 14 92 I 40 19 92 I 40 20 92 I 41 03 92 I 41 07 92 I 41 08 92 I 41 10 92 I 41 14 92 I 41 19 92 I 42 03 92 I 42 05 92 I 42 07 92 I 42 08 92 I 42 09 92 I 42 13 92 I 42 14 92 I 42 19 92 I 43 03 92 I 43 05 92
M7 melléklet folytatása A „Kis agyagtartalmú” (KA) csoportba sorolt TIM pontok kódjai (a „Nagy agyagtartalmú” csoport követelményeit ki nem elégítő szelvények) I pontok S pontok I 43 07 92 I 43 08 92 I 43 13 92 I 43 14 92 I 43 15 92 I 44 03 92 I 44 07 92 I 44 08 92 I 44 09 92 I 44 13 92 I 44 14 92 I 44 15 92 I 44 16 92 I 44 19 92 I 45 03 92 I 45 05 92 I 45 07 92 I 45 08 92 I 45 09 92 I 45 10 92 I 45 13 92 I 45 14 92 I 45 15 92 I 45 19 92 I 46 03 92 I 46 08 92 I 46 13 92 I 46 15 92 I 47 03 92 I 47 05 92 I 47 09 92 I 47 13 92 I 47 15 92 I 48 05 92 I 48 09 92 I 48 13 92 I 49 03 92 I 49 13 92 I 49 15 92 I 50 03 92 I 50 15 92 I 51 03 92 I 51 13 92 I 51 15 92 I 52 09 92
I 52 13 92 I 52 15 92 I 53 03 92 I 53 09 92 I 53 13 92 I 53 15 92 I 54 03 92 I 54 05 92 I 54 09 92 I 54 13 92 I 54 15 92 I 55 03 92 I 55 05 92 I 55 13 92 I 55 15 92 I 56 03 92 I 56 05 92 I 56 13 92 I 56 15 92 I 57 03 92 I 57 13 92 I 57 15 92 I 58 03 92 I 58 05 92 I 58 15 92 I 59 03 92 I 59 13 92 I 59 15 92 I 60 03 92 I 60 05 92 I 60 13 92 I 60 15 92 I 61 05 92 I 61 13 92 I 62 13 92 I 63 13 92 I 64 13 92 I 65 13 92 I 66 13 92 I 67 13 92 I 68 13 92
S 01 04 92 S 01 18 92 S 02 07 92 S 02 18 92 S 03 07 92 S 03 18 92 S 05 07 92 S 05 18 92 S 06 07 92 S 06 18 92 S 08 07 92 S 08 18 92 S 09 07 92 S 09 18 92 S 10 07 92 S 10 18 92 S 11 07 92 S 11 18 92 S 14 07 92 S 33 11 92 S 33 17 92 S 34 11 92 S 34 17 92 S 35 11 92 S 35 17 92 S 36 11 92 S 36 12 92 S 36 17 92 S 37 02 92 S 37 17 92 S 38 02 92 S 38 12 92 S 39 11 92 S 40 02 92 S 40 11 92 S 41 11 92 S 41 20 92 S 42 20 92 S 43 20 92 S 45 20 92 S 46 10 92 S 46 14 92 S 46 19 92 S 47 08 92 S 47 10 92
197
S 47 14 92 S 48 08 92 S 48 10 92 S 48 14 92 S 48 19 92 S 49 14 92 S 49 19 92 S 50 14 92 S 51 10 92 S 51 14 92 S 52 08 92 S 52 14 92 S 52 19 92 S 53 08 92 S 53 14 92 S 54 08 92 S 54 14 92 S 54 19 92 S 55 08 92 S 56 08 92 S 56 09 92 S 57 09 92 S 58 09 92 S 59 09 92 S 60 03 92 S 60 09 92 S 61 03 92 S 61 09 92 S 62 03 92 S 62 09 92 S 63 03 92 S 63 09 92 S 64 03 92 S 64 05 92 S 64 09 92 S 64 15 92 S 65 05 92 S 65 15 92 S 66 03 92 S 66 05 92 S 69 13 92 S 70 13 92 S 71 13 92 S 72 13 92 S 73 13 92
S 74 13 92 S 76 13 92 S 77 13 92 S 78 13 92 S 79 13 92 S 80 13 92 S 82 13 92 S 83 13 92 S 84 13 92 S 85 13 92 S 86 13 92 R 21 07 92
M8 melléklet
PHmin
Calcic mélység
Agyagmax
CACO3max
OC_50-100
CACO3_50-100
PH_50-100
CEC_50-100
B%_50-100
Homok_50-100
Agyag_50-100
OC_30-100
CACO3_30-100
PH_30-100
CEC_30-100
B%_30-100
Homok_30-100
Agyag_30-100
OC_0-30
CACO3_0-30
PH_0-30
CEC_0-30
B%_0-30
Homok_0-30
Agyag_0-30
OC_0-100
CACO3_0-100
PH_0-100
CEC_0-100
B%_0-100
Homok_0-100
Agyag_0-100
DeltaAgyag
19 magyar referenciaszelvény
20 WRB Referencia csoport
A vizsgált 20 WRB Referencia csoport, és a 19 magyar referenciaszelvény adataiból számított centroid értékek
Alisols (AL)
5,3
200
38,3
0,3
0,4
0,0
5,6
15,2
34,5
43,9
32,9
0,5
0,0
5,6
14,8
33,3
44,5
32,1
1,3
0,0
5,6
11,8
44,3
53,0
20,7
0,9
0,0
5,6
14,1
36,5
47,0
28,9
2,7
Arenosols (AR)
5,8
199
7,9
0,9
0,2
0,6
6,2
3,0
71,7
88,3
6,3
0,2
0,7
6,2
2,9
70,6
88,6
6,0
0,4
0,6
6,2
3,7
71,1
89,1
5,3
0,3
0,7
6,2
3,1
69,7
88,6
5,8
1,7
Anthrosols (AT)
6,4
179
24,9
10,2
1,3
10,0
6,8
15,1
80,6
51,2
19,6
1,4
11,3
6,8
15,0
78,9
50,6
19,6
2,2
10,2
6,7
16,4
66,5
49,7
19,7
1,6
12,5
6,8
15,5
72,7
50,4
19,6
1,4
Chernozems (CH)
7,0
154
37,4
16,3
0,9
13,0
7,8
23,3
96,1
23,1
31,1
1,1
11,9
7,6
24,3
95,7
22,8
31,4
2,3
4,3
7,2
28,7
94,4
23,2
31,2
1,5
9,6
7,5
25,9
94,9
22,5
31,4
1,3
Calcisols (CL)
8,0
76
31,3
34,7
0,3
29,3
8,3
16,8
99,4
38,8
25,7
0,3
27,6
8,3
17,2
99,2
38,4
25,3
0,6
20,1
8,2
17,8
98,3
44,2
23,2
0,4
25,3
8,3
17,4
98,8
39,4
24,5
1,6
Cambisols (CM)
6,0
186
35,2
4,7
0,5
4,1
6,5
16,4
73,8
39,2
29,7
0,5
4,1
6,5
16,1
73,0
38,7
30,1
1,4
2,6
6,3
17,4
71,0
40,6
27,5
0,8
3,7
6,5
16,3
71,8
39,1
29,5
1,5
Fluvisols (FL)
6,2
181
34,0
5,3
1,1
5,0
6,7
17,1
76,8
41,2
25,6
1,1
4,7
6,7
17,3
76,7
40,7
25,8
1,6
4,3
6,6
18,3
76,0
38,6
26,2
1,3
4,7
6,7
17,6
76,8
40,1
25,7
1,5
Gleysols (GL)
5,5
197
42,0
1,3
0,8
1,2
6,2
17,8
73,9
36,2
34,3
0,8
1,2
6,2
17,8
73,3
35,4
35,1
2,1
0,6
5,9
20,9
70,3
35,2
31,8
1,2
1,0
6,0
18,3
72,7
35,4
34,0
1,6
Histosols (HS)
4,6
198
30,5
1,8
29,9
0,2
5,0
75,4
59,3
38,4
29,0
31,9
0,4
5,0
79,6
61,4
34,2
34,5
33,8
0,1
5,0
85,4
55,1
24,2
40,2
32,8
0,3
5,0
83,4
62,1
32,8
35,4
1,3
Kastanozems (KS)
7,2
140
35,8
16,0
0,5
13,8
8,0
22,9
99,0
30,7
28,1
0,6
14,0
8,0
23,3
98,6
30,1
28,7
1,4
5,0
7,4
25,5
94,9
32,1
28,7
0,8
12,0
7,8
24,1
97,5
30,1
28,7
1,4
Leptosols (LP)
6,5
177
24,9
9,7
0,6
22,5
7,0
14,5
75,1
39,1
22,7
0,9
27,3
7,1
18,5
73,3
38,2
24,0
2,3
6,4
6,6
19,8
76,6
44,1
23,0
1,4
23,7
7,1
19,5
79,1
33,3
26,0
1,2
Luvisols (LV)
6,2
190
36,0
4,1
0,4
2,7
6,8
16,3
84,1
45,1
31,2
0,4
1,8
6,7
15,4
83,8
46,0
29,7
1,0
0,7
6,5
13,9
82,3
53,1
21,9
0,6
1,4
6,7
14,7
82,4
47,9
27,0
2,1
Phaeozems (PH)
6,3
187
41,1
5,2
0,7
5,4
7,0
23,4
89,4
31,0
33,6
0,8
4,9
6,9
23,6
89,2
29,7
33,8
2,1
1,8
6,5
24,2
84,5
32,3
30,6
1,2
4,4
6,8
23,9
88,1
29,9
32,7
1,5
Planosols (PL)
5,4
198
41,4
0,9
0,4
0,5
6,4
17,6
75,7
38,8
37,0
0,4
0,1
6,2
16,2
71,6
39,6
34,4
1,1
0,0
5,6
10,4
60,2
53,1
18,1
0,6
0,0
6,0
14,4
66,5
43,2
29,4
3,0
Podzols (PZ)
4,2
199
9,7
0,2
1,1
0,2
5,0
7,0
32,5
77,9
5,8
1,1
0,3
5,0
6,6
31,4
81,6
4,8
2,9
0,0
4,3
12,3
23,8
69,8
5,8
1,4
0,2
4,7
7,4
29,4
78,9
4,7
2,2
Regosols (RG)
6,5
183
19,6
5,9
0,4
5,8
7,0
11,8
74,8
62,3
14,5
0,3
6,1
7,1
11,1
74,7
61,8
14,1
1,0
4,2
6,8
12,3
72,0
62,1
14,4
0,5
6,1
7,0
11,1
73,0
62,4
13,6
1,6
Solonchaks (SC)
7,8
121
31,5
24,0
0,3
18,9
8,3
16,6
98,9
43,8
25,5
0,4
19,5
8,4
17,3
99,7
40,8
27,2
0,6
16,6
8,2
16,4
98,1
44,2
24,1
0,5
19,2
8,3
17,0
99,4
40,8
26,9
1,6
Solonetz (SN)
6,2
180
27,0
6,2
0,5
5,6
6,9
14,2
77,2
53,0
22,3
0,5
5,8
7,0
14,4
77,4
51,7
22,9
1,3
4,1
6,5
13,5
71,2
56,0
17,3
0,7
5,7
6,8
14,0
75,6
52,5
21,4
2,0
Umbrisols (UM)
4,9
200
32,7
0,0
1,1
0,0
5,4
15,8
29,6
43,1
28,8
1,4
0,0
5,4
16,5
28,3
41,2
30,0
3,6
0,0
5,1
21,4
33,7
41,2
28,8
2,1
0,0
5,3
18,2
30,5
39,5
30,9
1,3
Vertisols (VR)
6,9
175
61,6
8,6
0,6
6,6
7,5
41,3
92,6
19,2
56,4
0,7
6,3
7,4
41,5
92,6
18,1
56,9
1,3
4,6
7,1
41,3
90,4
19,8
53,6
0,9
6,1
7,3
41,4
91,9
18,5
55,9
1,2
Kisújszállás
6,8
50
60,6
15,3
0,3
15,3
7,9
34,0
99,0
0,2
54,5
0,4
10,9
7,7
36,2
97,9
0,2
56,2
1,3
0,0
6,9
41,7
91,7
0,7
58,4
0,6
7,7
7,5
37,8
96,0
0,4
56,9
1,0
Gyöngyös
6,4
200
53,4
2,4
0,7
1,0
7,3
42,5
99,5
2,2
53,1
0,8
0,7
7,1
41,6
96,9
2,2
52,7
2,1
0,0
6,5
40,8
75,2
5,0
47,5
1,2
0,5
6,9
41,4
90,4
3,0
51,1
1,1
Atkár
7,9
55
60,5
35,5
0,8
21,6
8,1
39,3
99,4
1,7
59,7
0,9
15,4
8,1
40,6
97,9
1,5
59,3
1,6
0,0
7,9
38,9
88,7
0,8
52,6
1,1
10,8
8,0
40,1
95,1
1,3
57,3
1,2
Kisnána
6,6
200
55,8
5,2
0,9
0,9
6,7
41,0
80,4
20,9
55,1
1,1
0,6
6,7
41,7
78,0
21,2
55,2
2,1
0,0
6,6
45,2
68,0
22,5
55,8
1,4
0,5
6,6
42,8
75,0
21,6
55,4
1,0
Szirák 1_MM
7,4
150
58,8
21,0
1,0
0,0
7,6
55,5
98,8
25,2
47,6
1,0
0,0
7,6
55,2
98,6
25,7
46,8
1,3
0,0
7,4
52,5
98,0
27,5
42,0
1,1
0,0
7,5
54,4
98,4
26,2
45,3
1,4
Szirák 1_MK
7,0
200
53,3
16,0
0,9
11,0
7,3
53,6
100,0
29,3
41,6
1,0
9,4
7,3
52,9
100,0
29,2
42,3
1,5
0,0
7,0
48,8
100,0
28,8
46,2
1,1
6,6
7,2
51,7
100,0
29,1
43,4
1,2
Szirák 2
6,3
200
51,2
9,9
0,7
0,0
6,3
46,4
96,4
6,5
46,2
0,8
0,0
6,3
46,0
92,3
6,1
46,8
2,2
0,0
6,4
41,3
89,0
7,5
42,2
1,2
0,0
6,3
44,6
91,3
6,5
45,4
1,2
Apc
7,7
200
51,7
1,8
0,6
0,3
7,9
37,7
99,0
6,3
48,8
0,7
0,2
7,9
39,2
98,7
5,8
49,7
1,8
0,2
7,7
48,9
97,0
5,8
50,4
1,0
0,2
7,8
42,1
98,2
5,8
49,9
1,0
Vajdácska
7,6
200
71,0
8,1
0,6
2,7
8,1
37,4
97,4
7,5
53,7
0,7
1,9
7,9
39,5
97,3
6,3
58,7
1,6
0,0
7,6
38,2
95,3
5,5
61,1
1,0
1,3
7,8
39,1
96,7
6,1
59,4
1,2
Dorkó-tanya
5,5
200
66,4
1,8
0,5
0,0
6,6
26,4
87,5
5,5
49,3
0,6
0,0
6,5
27,8
87,1
4,7
53,9
1,6
1,3
7,4
24,3
87,3
13,4
54,4
0,9
0,4
6,8
26,7
87,1
7,3
54,0
1,2
Bodroghalom
5,8
200
58,5
0,7
0,4
0,1
7,7
27,7
91,7
9,1
37,7
0,5
0,1
7,6
31,3
92,5
7,8
43,7
2,4
0,0
6,2
44,8
89,5
3,8
58,3
1,1
0,0
7,2
35,3
91,6
6,6
48,1
1,0
Nagyrozvágy
6,4
200
48,9
1,3
0,6
0,4
7,6
28,4
90,6
7,1
45,0
0,7
0,3
7,5
28,8
90,1
6,5
45,8
1,7
0,0
6,4
27,2
86,6
9,2
41,4
1,0
0,2
7,2
28,3
89,1
7,3
44,5
1,2
Szenna tanya
5,8
200
58,9
0,0
0,3
0,0
7,7
22,6
90,8
39,7
28,9
0,4
0,0
7,2
25,4
90,3
30,8
37,5
2,4
0,0
5,8
34,8
85,7
5,9
58,2
1,0
0,0
6,8
28,2
88,9
23,3
43,7
1,0
Cibakháza
6,8
200
54,3
2,4
0,4
1,3
8,3
29,8
100,0
44,7
36,3
0,6
1,0
8,0
30,7
99,9
41,3
39,4
1,6
0,0
6,8
39,4
97,7
23,3
53,1
0,9
0,7
7,7
33,3
99,2
35,9
43,5
1,0
Törökszentmiklós
6,7
200
61,4
5,5
0,7
1,9
8,3
30,9
100,0
9,0
59,7
0,8
1,4
8,0
34,6
97,7
9,9
58,5
1,9
0,0
6,7
44,7
90,0
13,2
55,2
1,1
1,0
7,6
37,6
95,4
10,9
57,5
1,1
Karcag szántott
7,1
120
50,5
18,1
1,1
1,9
8,8
36,6
100,0
6,9
49,5
1,2
1,4
8,6
37,1
100,0
6,8
49,2
1,8
0,0
7,5
41,4
100,0
8,7
45,8
1,4
1,0
8,3
38,4
100,0
7,4
48,1
1,1
Tiszasas
7,0
200
56,0
4,3
1,1
2,8
7,5
32,6
100,0
19,7
48,3
1,2
2,0
7,5
33,0
100,0
19,5
50,5
1,9
0,0
7,0
36,0
100,0
17,0
56,0
1,4
1,4
7,3
33,9
100,0
18,8
52,2
1,0
Kötegyán
5,4
200
75,4
9,6
0,7
1,9
6,7
29,4
92,3
16,6
60,8
0,9
1,3
6,5
34,4
90,7
15,7
64,2
2,8
0,0
5,5
47,2
88,9
14,4
71,3
1,5
0,9
6,2
38,2
90,1
15,3
66,3
1,1
Tiszabura
5,4
200
63,3
6,3
0,8
0,0
6,7
17,9
100,0
19,3
56,0
0,9
0,0
6,6
19,4
100,0
18,4
57,0
1,6
0,0
5,4
26,9
96,0
15,1
63,3
1,1
0,0
6,3
21,6
98,8
17,4
58,9
1,0
ÁTLAG
6,6
178
58,4
8,7
0,7
3,3
7,5
35,2
95,9
14,6
49,0
0,8
2,5
7,4
36,6
95,0
13,7
50,9
1,9
0,1
6,8
40,1
90,8
12,0
53,3
1,1
1,7
7,2
37,7
93,8
13,2
51,6
1,1
198
M9 melléklet
Alisols (AL)
Arenosols (AR)
Anthrosols (AT)
Chernozems (CH)
Calcisols (CL)
Cambisols (CM)
Fluvisols (FL)
Gleysols (GL)
Histosols (HS)
Kastanozems (KS)
Leptosols (LP)
Luvisols (LV)
Phaeozems (PH)
Planosols (PL)
Podzols (PZ)
Regosols (RG)
Solonchaks (SC)
Solonetz (SN)
Umbrisols (UM)
Vertisols (VR)
Kisújszállás
Gyöngyös
Atkár
Kisnána
Szirák 1_MM
Szirák 1_MK
Szirák 2
Apc
Vajdácska
Dorkó-tanya
Bodroghalom
Nagyrozvágy
Szenna tanya
Cibakháza
Törökszentmiklós
Karcag szántott
Tiszasas
Kötegyán
Tiszabura
Átlag Centroid
19 magyar referenciaszelvény
20 WRB Referencia csoport
A vizsgált 20 WRB Referencia csoport, és a 19 magyar referenciaszelvény adataiból számított ún. centroid alapú taxonómiai távolság számítás eredményeképp kapott távolságmátrix
Alisols (AL)
0,00
1,50
1,39
1,75
2,75
0,94
1,05
0,89
2,70
1,81
1,94
1,01
1,29
0,69
1,17
1,21
2,24
1,04
0,57
1,90
2,35
1,89
2,64
1,62
1,99
1,97
1,82
2,00
2,09
1,72
1,81
1,64
1,57
1,69
1,97
2,08
1,84
1,99
1,84
1,83
Arenosols (AR)
1,50
0,00
1,38
2,10
2,73
1,44
1,41
1,59
3,21
2,01
2,08
1,28
1,76
1,47
0,99
0,84
2,22
1,10
1,63
2,60
3,03
2,69
3,27
2,46
2,53
2,42
2,56
2,66
2,83
2,55
2,52
2,38
2,11
2,05
2,70
2,68
2,44
2,80
2,52
2,52
Anthrosols (AT)
1,39
1,38
0,00
0,99
1,59
0,77
0,64
1,08
2,79
0,88
0,94
0,91
0,95
1,21
1,64
0,60
1,04
0,56
1,41
1,65
2,02
1,89
2,19
1,74
1,81
1,54
1,79
1,89
2,00
1,80
1,77
1,63
1,50
1,45
1,91
1,84
1,68
2,05
1,84
1,70
Chernozems (CH)
1,75
2,10
0,99
0,00
1,54
0,92
0,84
1,09
2,71
0,27
1,10
1,07
0,65
1,39
2,37
1,30
1,02
1,08
1,75
1,01
1,17
1,26
1,36
1,29
1,19
0,89
1,16
1,21
1,28
1,26
1,18
1,06
1,13
1,04
1,24
1,03
1,04
1,47
1,31
1,01
Calcisols (CL)
2,75
2,73
1,59
1,54
0,00
2,13
2,01
2,39
3,62
1,36
1,28
2,23
2,05
2,51
3,06
2,04
0,67
1,99
2,81
2,22
2,16
2,66
1,97
2,63
2,41
2,09
2,58
2,62
2,60
2,63
2,63
2,53
2,53
2,40
2,60
2,33
2,45
2,73
2,64
2,41
Cambisols (CM)
0,94
1,44
0,77
0,92
2,13
0,00
0,20
0,33
2,59
0,98
1,37
0,41
0,44
0,67
1,60
0,76
1,54
0,49
0,96
1,28
1,72
1,35
2,04
1,18
1,42
1,29
1,27
1,39
1,52
1,21
1,22
1,04
0,94
0,98
1,39
1,42
1,17
1,52
1,27
1,20
Fluvisols (FL)
1,05
1,41
0,64
0,84
2,01
0,20
0,00
0,48
2,59
0,87
1,29
0,43
0,45
0,76
1,62
0,67
1,41
0,41
1,09
1,31
1,74
1,42
2,04
1,28
1,43
1,28
1,31
1,42
1,56
1,29
1,27
1,11
0,98
0,99
1,46
1,43
1,21
1,61
1,36
1,25
Gleysols (GL)
0,89
1,59
1,08
1,09
2,39
0,33
0,48
0,00
2,51
1,20
1,62
0,50
0,49
0,58
1,68
1,03
1,81
0,76
0,91
1,21
1,71
1,19
2,08
1,01
1,36
1,30
1,12
1,26
1,39
1,02
1,05
0,89
0,78
0,90
1,25
1,37
1,05
1,34
1,09
1,08
Histosols (HS)
2,70
3,21
2,79
2,71
3,62
2,59
2,59
2,51
0,00
2,82
3,04
2,70
2,54
2,69
3,03
2,87
3,26
2,75
2,53
2,55
2,89
2,49
3,10
2,35
2,44
2,44
2,39
2,56
2,69
2,65
2,53
2,58
2,52
2,55
2,63
2,67
2,57
2,61
2,74
2,53
Kastanozems (KS)
1,81
2,01
0,88
0,27
1,36
0,98
0,87
1,20
2,82
0,00
0,97
1,08
0,77
1,44
2,34
1,21
0,82
1,02
1,84
1,17
1,32
1,47
1,47
1,48
1,33
1,01
1,38
1,41
1,48
1,46
1,39
1,28
1,28
1,15
1,44
1,22
1,23
1,66
1,49
1,22
Leptosols (LP)
1,94
2,08
0,94
1,10
1,28
1,37
1,29
1,62
3,04
0,97
0,00
1,55
1,38
1,79
2,27
1,36
1,00
1,30
1,93
1,79
1,93
2,11
2,00
2,03
2,11
1,64
2,06
2,12
2,17
2,06
2,04
1,93
1,89
1,84
2,11
2,05
1,93
2,24
2,12
1,92
Luvisols (LV)
1,01
1,28
0,91
1,07
2,23
0,41
0,43
0,50
2,70
1,08
1,55
0,00
0,57
0,53
1,60
0,72
1,62
0,44
1,18
1,42
1,88
1,49
2,18
1,34
1,44
1,37
1,38
1,48
1,62
1,34
1,36
1,17
1,06
1,00
1,49
1,51
1,25
1,64
1,36
1,32
Phaeozems (PH)
1,29
1,76
0,95
0,65
2,05
0,44
0,45
0,49
2,54
0,77
1,38
0,57
0,00
0,87
2,00
1,05
1,46
0,77
1,31
0,95
1,41
1,03
1,76
0,98
1,11
0,95
0,94
1,03
1,18
0,95
0,92
0,74
0,73
0,70
1,06
1,07
0,82
1,26
1,02
0,85
Planosols (PL)
0,69
1,47
1,21
1,39
2,51
0,67
0,76
0,58
2,69
1,44
1,79
0,53
0,87
0,00
1,51
1,05
1,95
0,76
1,03
1,57
2,04
1,55
2,35
1,39
1,62
1,62
1,48
1,64
1,74
1,40
1,49
1,28
1,25
1,29
1,60
1,70
1,45
1,70
1,47
1,47
Podzols (PZ)
1,17
0,99
1,64
2,37
3,06
1,60
1,62
1,68
3,03
2,34
2,27
1,60
2,00
1,51
0,00
1,27
2,61
1,40
1,22
2,78
3,18
2,79
3,43
2,52
2,75
2,67
2,68
2,86
3,02
2,67
2,65
2,52
2,29
2,37
2,88
2,90
2,68
2,91
2,71
2,70
Regosols (RG)
1,21
0,84
0,60
1,30
2,04
0,76
0,67
1,03
2,87
1,21
1,36
0,72
1,05
1,05
1,27
0,00
1,48
0,36
1,30
1,90
2,29
2,04
2,52
1,86
1,92
1,74
1,93
2,02
2,17
1,93
1,89
1,74
1,54
1,47
2,06
2,00
1,80
2,21
1,95
1,86
Solonchaks (SC)
2,24
2,22
1,04
1,02
0,67
1,54
1,41
1,81
3,26
0,82
1,00
1,62
1,46
1,95
2,61
1,48
0,00
1,40
2,31
1,74
1,86
2,16
1,83
2,12
1,94
1,63
2,08
2,09
2,12
2,11
2,10
1,98
1,96
1,80
2,09
1,86
1,91
2,27
2,11
1,90
Solonetz (SN)
1,04
1,10
0,56
1,08
1,99
0,49
0,41
0,76
2,75
1,02
1,30
0,44
0,77
0,76
1,40
0,36
1,40
0,00
1,18
1,62
2,03
1,76
2,27
1,59
1,67
1,52
1,65
1,76
1,89
1,64
1,63
1,46
1,31
1,26
1,78
1,74
1,54
1,92
1,67
1,58
Umbrisols (UM)
0,57
1,63
1,41
1,75
2,81
0,96
1,09
0,91
2,53
1,84
1,93
1,18
1,31
1,03
1,22
1,30
2,31
1,18
0,00
1,87
2,29
1,82
2,61
1,51
1,99
1,95
1,75
1,94
2,05
1,67
1,71
1,59
1,47
1,66
1,93
2,04
1,80
1,92
1,79
1,77
Vertisols (VR)
1,90
2,60
1,65
1,01
2,22
1,28
1,31
1,21
2,55
1,17
1,79
1,42
0,95
1,57
2,78
1,90
1,74
1,62
1,87
0,00
0,90
0,65
1,27
0,61
0,78
0,68
0,71
0,67
0,55
0,72
0,77
0,77
0,96
0,85
0,52
0,73
0,52
0,68
0,80
0,42
Kisújszállás
2,35
3,03
2,02
1,17
2,16
1,72
1,74
1,71
2,89
1,32
1,93
1,88
1,41
2,04
3,18
2,29
1,86
2,03
2,29
0,90
0,00
1,13
0,70
1,26
1,22
1,16
1,19
1,15
1,01
1,21
1,21
1,22
1,45
1,43
1,06
0,83
1,11
1,17
1,26
0,94
Gyöngyös
1,89
2,69
1,89
1,26
2,66
1,35
1,42
1,19
2,49
1,47
2,11
1,49
1,03
1,55
2,79
2,04
2,16
1,76
1,82
0,65
1,13
0,00
1,59
0,56
0,92
1,00
0,38
0,40
0,53
0,54
0,49
0,45
0,88
0,95
0,43
0,76
0,54
0,73
0,76
0,42
Atkár
2,64
3,27
2,19
1,36
1,97
2,04
2,04
2,08
3,10
1,47
2,00
2,18
1,76
2,35
3,43
2,52
1,83
2,27
2,61
1,27
0,70
1,59
0,00
1,66
1,43
1,34
1,57
1,60
1,41
1,69
1,71
1,69
1,91
1,83
1,49
1,17
1,55
1,58
1,71
1,38
Kisnána
1,62
2,46
1,74
1,29
2,63
1,18
1,28
1,01
2,35
1,48
2,03
1,34
0,98
1,39
2,52
1,86
2,12
1,59
1,51
0,61
1,26
0,56
1,66
0,00
0,87
0,94
0,61
0,70
0,70
0,64
0,68
0,69
0,82
0,85
0,59
0,94
0,60
0,62
0,77
0,52
Szirák 1_MM
1,99
2,53
1,81
1,19
2,41
1,42
1,43
1,36
2,44
1,33
2,11
1,44
1,11
1,62
2,75
1,92
1,94
1,67
1,99
0,78
1,22
0,92
1,43
0,87
0,00
0,68
0,73
0,86
0,88
1,11
1,03
1,03
1,13
0,92
0,89
0,68
0,82
1,05
1,15
0,72
Szirák 1_MK
1,97
2,42
1,54
0,89
2,09
1,29
1,28
1,30
2,44
1,01
1,64
1,37
0,95
1,62
2,67
1,74
1,63
1,52
1,95
0,68
1,16
1,00
1,34
0,94
0,68
0,00
0,86
0,95
0,96
1,17
1,05
1,07
1,09
0,86
0,96
0,93
0,80
1,11
1,19
0,76
Szirák 2
1,82
2,56
1,79
1,16
2,58
1,27
1,31
1,12
2,39
1,38
2,06
1,38
0,94
1,48
2,68
1,93
2,08
1,65
1,75
0,71
1,19
0,38
1,57
0,61
0,73
0,86
0,00
0,52
0,66
0,64
0,58
0,53
0,87
0,92
0,63
0,72
0,59
0,81
0,83
0,45
Apc
2,00
2,66
1,89
1,21
2,62
1,39
1,42
1,26
2,56
1,41
2,12
1,48
1,03
1,64
2,86
2,02
2,09
1,76
1,94
0,67
1,15
0,40
1,60
0,70
0,86
0,95
0,52
0,00
0,45
0,64
0,47
0,51
0,85
0,81
0,42
0,65
0,43
0,84
0,83
0,42
Vajdácska
2,09
2,83
2,00
1,28
2,60
1,52
1,56
1,39
2,69
1,48
2,17
1,62
1,18
1,74
3,02
2,17
2,12
1,89
2,05
0,55
1,01
0,53
1,41
0,70
0,88
0,96
0,66
0,45
0,00
0,60
0,61
0,68
0,95
0,93
0,32
0,67
0,46
0,61
0,72
0,40
Dorkó-tanya
1,72
2,55
1,80
1,26
2,63
1,21
1,29
1,02
2,65
1,46
2,06
1,34
0,95
1,40
2,67
1,93
2,11
1,64
1,67
0,72
1,21
0,54
1,69
0,64
1,11
1,17
0,64
0,64
0,60
0,00
0,50
0,44
0,77
0,92
0,55
0,90
0,54
0,66
0,52
0,52
Bodroghalom
1,81
2,52
1,77
1,18
2,63
1,22
1,27
1,05
2,53
1,39
2,04
1,36
0,92
1,49
2,65
1,89
2,10
1,63
1,71
0,77
1,21
0,49
1,71
0,68
1,03
1,05
0,58
0,47
0,61
0,50
0,00
0,40
0,55
0,74
0,54
0,81
0,48
0,76
0,66
0,45
Nagyrozvágy
1,64
2,38
1,63
1,06
2,53
1,04
1,11
0,89
2,58
1,28
1,93
1,17
0,74
1,28
2,52
1,74
1,98
1,46
1,59
0,77
1,22
0,45
1,69
0,69
1,03
1,07
0,53
0,51
0,68
0,44
0,40
0,00
0,66
0,79
0,57
0,77
0,49
0,89
0,68
0,48
Szenna tanya
1,57
2,11
1,50
1,13
2,53
0,94
0,98
0,78
2,52
1,28
1,89
1,06
0,73
1,25
2,29
1,54
1,96
1,31
1,47
0,96
1,45
0,88
1,91
0,82
1,13
1,09
0,87
0,85
0,95
0,77
0,55
0,66
0,00
0,47
0,87
1,07
0,64
0,96
0,75
0,71
Cibakháza
1,69
2,05
1,45
1,04
2,40
0,98
0,99
0,90
2,55
1,15
1,84
1,00
0,70
1,29
2,37
1,47
1,80
1,26
1,66
0,85
1,43
0,95
1,83
0,85
0,92
0,86
0,92
0,81
0,93
0,92
0,74
0,79
0,47
0,00
0,84
0,98
0,55
1,03
0,85
0,70
Törökszentmiklós
1,97
2,70
1,91
1,24
2,60
1,39
1,46
1,25
2,63
1,44
2,11
1,49
1,06
1,60
2,88
2,06
2,09
1,78
1,93
0,52
1,06
0,43
1,49
0,59
0,89
0,96
0,63
0,42
0,32
0,55
0,54
0,57
0,87
0,84
0,00
0,67
0,38
0,54
0,58
0,33
Karcag szántott
2,08
2,68
1,84
1,03
2,33
1,42
1,43
1,37
2,67
1,22
2,05
1,51
1,07
1,70
2,90
2,00
1,86
1,74
2,04
0,73
0,83
0,76
1,17
0,94
0,68
0,93
0,72
0,65
0,67
0,90
0,81
0,77
1,07
0,98
0,67
0,00
0,69
0,99
0,97
0,54
Tiszasas
1,84
2,44
1,68
1,04
2,45
1,17
1,21
1,05
2,57
1,23
1,93
1,25
0,82
1,45
2,68
1,80
1,91
1,54
1,80
0,52
1,11
0,54
1,55
0,60
0,82
0,80
0,59
0,43
0,46
0,54
0,48
0,49
0,64
0,55
0,38
0,69
0,00
0,67
0,54
0,27
Kötegyán
1,99
2,80
2,05
1,47
2,73
1,52
1,61
1,34
2,61
1,66
2,24
1,64
1,26
1,70
2,91
2,21
2,27
1,92
1,92
0,68
1,17
0,73
1,58
0,62
1,05
1,11
0,81
0,84
0,61
0,66
0,76
0,89
0,96
1,03
0,54
0,99
0,67
0,00
0,52
0,60
Tiszabura
1,84
2,52
1,84
1,31
2,64
1,27
1,36
1,09
2,74
1,49
2,12
1,36
1,02
1,47
2,71
1,95
2,11
1,67
1,79
0,80
1,26
0,76
1,71
0,77
1,15
1,19
0,83
0,83
0,72
0,52
0,66
0,68
0,75
0,85
0,58
0,97
0,54
0,52
0,00
0,60
ÁTLAG CENTROID
1,83
2,52
1,70
1,01
2,41
1,20
1,25
1,08
2,53
1,22
1,92
1,32
0,85
1,47
2,70
1,86
1,90
1,58
1,77
0,42
0,94
0,42
1,38
0,52
0,72
0,76
0,45
0,42
0,40
0,52
0,45
0,48
0,71
0,70
0,33
0,54
0,27
0,60
0,60
0,00
199
