A talajok földrajzi elterjedése
A talajhasználat tízparancsolata (Stefanovits Pál szerint) I. Ne foglalj el a természettıl több és jobb földet, mint amennyit szükséges! II. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a termıföldet a gondjaidra bízott területrıl! III. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet! IV. Feleslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt! V. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit az elvisel és amennyit a növény megkíván! VI. Csak jó vízzel öntözz és csak annyival, amennyivel kell! VII.Ne keverj a talajba el nem bomló anyagot, hacsak nem javítási céllal teszed! VIII. Ne mérgezd a talaj élıvilágát! IX. İrizd meg a talaj termelékenységét és ha lehet még növeld tovább! X. Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!
Talajtípusok: 1. Zonális talajok: övezethez illeszkedı, az adott földrajzi térség éghajlati és növényzeti adottságainak megfelelı talaj.
tundratalaj (ranker) podzol barna erdıtalaj feketeföld (csernozjom) fahéjszínő talaj terra rossa terra frusca sivatagi váztalaj laterit (vörösföld)
2. Intrazonális talajok: a nagy övezetekben megjelenı egyes zónaidegen talajok is többnyire egyes földrajzi szélességhez kötıdnek, de valamilyen azonális tényezı is szerepet játszik kialakulásukban.
• • • •
láptalaj réti talaj szikes talaj rendzina
3. Azonális talajok: bármelyik földrajzi övben elıfordulhat, kialakulásánál a kızet vagy a domborzat kap meghatározó szerepet.
• mezıségi talaj • öntéstalaj
FÖLDRAJZI ÖVEZET Forró (trópusi)
Mérsékelt
Hideg
FÖLDRAJZI ÖV
TALAJTÍPUS
Egyenlítıi
Kilúgozott vörösföld
Átmeneti (szavanna)
Vörösföld
Térítıi (trópusi sivatagi)
Szürke félsivatagi
Mediterrán
Fahéjszínő erdıtalaj
Szubtrópusi monszun
Vörös- és sárgaföld (terra rossa, terra frusca)
Óceáni
Kilúgozott barna erdıtalaj
Nedves kontinentális
Barna erdıtalaj, szürke erdıtalaj, fekete mezıségi talaj (csernozjom)
Száraz kontinentális
Mezıségi, gesztenyebarna erdıtalaj
Mérsékelt övi sivatagi
Szürke félsivatagi
Tajga
Podzol
Tundra
Tundratalaj (ranker)
Tundra (Ranker) talaj •
•
A tundrák hideg klímája alatt, szilikátos kızeteken, közepes bázistelítettségő, Többnyire A, C szinttel rendelkezı egyszerő felépítéső talaj. A talajképzıdés kezdeti stádiuma kimutatható, de a legfontosabb talajalkotó, a szervesanyag hiányzik, magas az NaCl és a CaCO3 tartalma. A legmelegebb hónap 0oC-os izotermájától tovább haladva az egyenlítı fele a típusos tundra éghajlatú területekre jutunk, melynek határát a legmelegebb hónap 10oC-os izotermája jelöli ki.
• A poláris területekkel szemben itt a szerves anyagok felhalmozódása lehetıvé teszi a valódi talajok kialakulását, igaz a növényborítás szegényes és hézagos. • Az alacsony hımérséklet miatt a szerves anyagok konzerválódnak. Az altalaj fagyott így impermeábilis az talajszelvény teljesen átnedvesedik, ami oxigénhiányt eredményez, növelve annak reduktív képességeit. Legáltalánosabb talajképzıdési forma a glejesedés. •A tundratalajok savanyúak (4 pH körüli). A melegebb területek irányába mind jobban általánossá válik a glejesedés.
Podzol
•
•
•
• •
A tajgában a fenyıfélék és néhány lombhullató faj felelıs a talajok humuszanyag-tartalmáért. E szerves hulladékok kémhatása savanyú, ami a beszivárgó víz savanyúságát növeli és a podzolosodás folyamatát erısíti. A savanyú humuszanyagok hatására érett 3 szintő talajok alakulnak ki. A talajban kelátosodás (kelátképzés) és podzolosodás (agyagásványszétesés) megy végbe. (A kelátok olyan komplex vegyületek, amelyek centrumában egy- vagy több fém atom helyezkedik el, s a központi atom(ok)at a kelátképzı győrőszerően veszi körül.) A talajképzıdési folyamatok intenzitása a tundrához képest megnövekedett. Alacsony pH mellett a szelvényben elıször a könnyen migráló mésztartalmú vegyületek vándorolnak lefelé, majd az agyagásványok elvándorlása és szétesése is végbemegy. A szerves anyagból létrejövı nitrogénszegény fulvósavak (kedvezıtlen tulajdonságú humusz) az alkáliföldfémekkel kelátokat képeznek. A felsı színt fehér színővé válik, mivel csak a nem migráló kovasav marad vissza. A podzolosodás során a típusos podzoltalaj A szintjében a primer ás s szekunder agyagásványok is szétesnek. A B szint felsı részén az oldott kelátok, a sötétbarna szerves és szervetlen alkotók halmozódnak fel, ami alatt egy vörösbarna elszínezıdéső vas- és alumíniumkicsapódási szint található.
Podzol
• Az akkumulációs szintben vas és humusz olyan mennyiségben van jelen, hogy képes a talajváz kvarcszemcséit összetapasztani kemény homokkıvé, ami tulajdonképpen a borsóvas (Ortstein-) kéreg kialakulásához vezet, ami a mechanikai behatásokkal szemben nagyon ellenálló.
Típusos podzol
Humo-ferric podzol
Barna erdıtalajok o o
o
o
o
A szubboreális zóna jellemzı talajai a barna erdıtalajok, melyek a mérsékelt övezeti lombos erdık alatt jönnek létre. A podzoltalajokkal szemben ezek agyagosodó talajok, amelyeknél nem szélsıséges a kilúgozás. A szelvényben ugyanakkor minıségi átalakulás nélküli agyagvándorlás (lessivage) megy végbe. A szerves hulladékanyagnak magas a Ca-, Mgés N-tartalma, ezért általában a kémhatása a gyengén savanyútól a savanyúig terjed, de erısen savanyú is lehet. Agyagásványszétesés nem következik be. A talajdinamikában, az agyagosodás során elsı lépésben a CaCO3 kilúgozódása következik be, ami a pH csökkenéséhez vezet. Majd a vas-oxihidrátok újraképzıdnek, ami a szelvény elbarnulásában nyilvánul meg. A primer szilikátok átalakulnak, másodlagos agyagásványok jönnek létre (montmorillonit, kaolinit). Megindul az agyagbemosódás a mélyebb szintek felé, majd a B szintben az agyagrészecskék kiválnak, ami alatt bázikus alapkızeten CaCO3-tartalmú szint jön létre. A barna erdıtalajok fontos jellemzıje a vasoxihidrátos vegyületek világos és mélybarna elszínezıdése, ami uralja az egész szelvényt, a szinthatárokon a szintezıdés elmosódik. Kialakulásukban a kilúgozás mellett agyagosodás, agyagvándorlás, podzolosodás is lejátszódik, de elıfordul glejesedés, a szelvény elsavanyodása is.
Csernozjom • Az A szint fekete vagy sötétszürke elszínezıdéső, nagy pórusvolumenő morzsás szerkezető. • Sok alacsonyrendő állatfaj mechanikailag átdolgozza ezt a horizontot, amit az magasabb rendő állatok is elısegítenek (ürgék, hörcsögök) – járatokat (krotovina) hoznak létre, átjárva az egész A szintet, majd ezek a járatok is kitöltıdnek humusszal. • A típusos (ukrajnai) csernozjomok A szintje elérheti a 120 cm mélységet is, a humusztartalom pedig 10% fölé is emelkedhet, a nitrogéntartalom is igen magas. • Az A szint pH-ja 6,5-7,0 között van, ami a termesztett növények számára a legkedvezıbb. A CaCO3 az A szint alsó részén lepedék formájában felhalmozódik. A mész a nedvesebb területeken 1 m mélységig is bemosódhat, a szárazabb területeken már 30-40 cm-en kimutatható. Az alapkızet szintje, a C szint a csernozjomok többségénél lösz. • pleisztocén törmelékes alapkızeten, de agyagon és grániton is elıfordul.
Csernozjom
Kasztanozjom • A csernozjomtól délre – szárazabb klíma (250300 mm) • Gesztenyebarna talaj • Morzsás szerkezet • A szintje 50-60 cm, felsı része világosbarna, alsó része sötétebb, érettebb, gesztenyés • B szint prizmás szerkezető • Gyakran löszön alakul ki • Észak-Amerika – préri talajok néven ismert
Terra rossa és terra frusca • •
•
•
•
Ahol nagy a kızet vízáteresztı képessége, a mediterrán területek talajtípusai, a terra rossa és a terra fruscá alakul. Ezek a mészkıfelszínek dolináiban gyakran megtelepülnek. Agyagos alkotókban gazdagok, ami élesen elhatárolódik a mészkıtıl (ami miatt hasonló a redzinához). A mélyebb területeken a kedvezı átnedvesedés kedvezı a kultúrnövények termékenységére nézve. Felsı szintjük 2-3%-os humusztartalommal bír. A humifikálódás lassan megy végbe ezekben a talajokban a növényi részek keménysége végett. Az A szint sárgásbarna humuszos feltalaj, mészkıdarabokkal átnedvesedve (5-10 cm). A B1 szint halványvörös, gyengén humuszos, a B2 szint sötétvörös, mészkıvel és kvarckonkréciókkal erısen átkeveredve. Az SiO2 mellett feltőnı az Al-oxidok magas részesedése, ami a mélységgel növekszik. Ez azt jelenti, hogy a téli csapadékos periódus idején a kémiai átalakulás és mechanikai áthalmozási folyamatok aktivizálódnak, a CaCO3 kimosódik és a vas-oxidok (elsısorban hematit) feldúsulnak. A gazdaság alá vont dombsági- és hegyvidéki terra rossa területeken a teraszos mővelést alkalmazzák az erózió ellenszereként.
Terra rossa és terra frusca
• A hegyvidékek magasabb térszínein a terra rossát a terra fusca váltja fel, ami egy sárgásvörös színő talaj. A sárga az Al-feldúsulás, míg a vöröset a Fe-feldúsulás eredméynezi. •
Terra rossa
Fahéjszínő mediterrán talajok • A macchiabozótos és a szárazságtőrı cserjés-bokros növényzet alatt alakulnak ki. • A nedves idıszakokban végbemegy a primer ásványok másodlagos ásványokba történı átalakulása. A könnyen migráló anyagok a csapadékkal a mélyebb szintekbe mosódnak. • A száraz idıszakban a párolgás megnövekedésével alulról felfelé történik az anyagok áthalmozódása, a felszín közeli szintekben a kalcium-karbonát kiválik. • A humuszanyagok lassú mineralizációja miatt vastag humuszakkumulációs szint keletkezik, a humusztartalom 4-7 % között van. • A, B, C szintek különíthetık el a szelvényben, ahol a B szint a tulajdonképpeni karbonátfelhalmozási szint.
A szerozjom talaj • A legtípusosabb félsivatagi szürke talaj. • A növényzet a felszínen nem záródik, de a talajban a dús gyökérzet összekapaszkodik. • A szerozjomok humusztartalma alacsony, 13% között mozog. A szelvény általában kis mélységő, de három szintre tagolódik. Az A szint 20-30 cm mélységő, szürke vagy homokszürke, de a barna irányban sok színvariáció elıfordul a szerves anyag mennyiségétıl függıen. Kalcium-karbonáttartalma magas. • A B szint poliéderes, oszlopos vagy prizmás szerkezető, igen nagy agyagásványtartalommal, ami miatt gyakran száraz repedések jelennek meg. A C szint alapkızetét lösz képezi.
• Vörösföldek • Az állandóan nedves örökzöld trópusi esıerdık zónatalajai a barnaagyagok és a helyenként podzolos vörösagyagok. A vörösagyagok képzıdése a változóan nedves klímaterületeken megy végbe, ha azonban a nedvesség csökken, a vöröagyagok vörösföldekké válnak. • A víz nélküli vas-oxidok irreverzibilis koagulációja intenzív vöröses elszínezıdést okoz. A talaj kovasavban elszegényedik, s a kovasavat még tartalmazó részecskék is kimosódnak, egy laza és vízáteresztı anyag képzıdik.
Vörösföldek
• A Laterit és lateritek •
•
•
•
A trópusi talajokban a kilúgozási folyamat gyengén savas közegben zajlik. A deszilikátosodó vagy lateritesedı (más néven: latosol) talaj a belsı trópusi területek talaja. A trópusokon a talajfejlıdés igen intenzív, melynek hatására nagy mélységő málladéktakaróban primer ásványi anyagok alig fordulnak elı, ugyanakkor dominánssá válnak a stabil szerkezető másodlagos ásványok. A szilikátos kızetek elsı lépésben hidratálódnak (a Si-rácsszerkezet felbomlik), majd a hidrolízis (H+ ionok lépnek be a kationok helyébe, melyek elvándorolnak, kivéve Al és Fe) folyamán a feldúsuló Al-hidroxid kovasavval komplexet alkotva kicsapódik. A migráló alkotók a talajoldattal a mélyebb szintekbe szállítódnak, ez a folyamat a kilúgozódás vagy kilúgozás.
Laterit 2.
• • • •
A Ca migrációs képességét a beérkezı csapadék szabja meg, ha az évente >600 mm ı is távozik a szelvénybıl, amennyiben kevesebb, akkor kicsapódik. A trópusokon az Al és a Fe nagy mennyiségben képes akkumulálódni (Fe2O3 + Al2O3 = szeszkvioxidok), ami miatt barnásvöröses, vöröses elszínezıdéső lesz a talaj. A talajszelvényeik 3 szintre tagolhatók, melyekben a csapadék függvényében a kicsapódásnak agyagvándorlásnak (lessivage) van szerepe. A trópusi talajok képzıdésének lejellemzıbb folyamata az agyagásványszintézis, aminek során a hidratáció miatt fellazult és a hidrolízis által tovább lazított rácsszerkezetbıl Si és Al szabadul fel.
Intrazonális talajok •
Az intrazonális talajokat az alapkızet illetve a víz, mint talajképzı tényezı dominancia alapján osztjuk két nagy csoportba. (Átmenetet képeznek a zonális és azonális talajtípusok között.)
1.
Kızethatású (litomorf) talajok
• • •
Rendzina talajok (mérsékeltövi lomboserdık zónában jellemzıek) Erubáz talaj (vulkanikus kızeteken jön létre) Ranker
2. • • •
Vízhatású (hidromorf) talajok Láptalajok (tundra és tajgaterületeken jellemzıek) Réti talajok (sztyepp zónában gyakoriak) Szíkes talajok (sztyepp zóna szárazabb régióiban gyakoriak)
Kızethatású talajok jellemzıi A kızethatású, vagy intrazonális talajok az alapkızeteik tulajdonságát viselik magukon. A zonális hatások mindenütt jelen vannak, ezeknél azonban helyenként erısebben érvényesülnek az alapkızet hatásai. A kızethatású talajok jellemzıi: • erıteljes humuszképzıdés • talajképzı kızet tulajdonságaitól függı szerves-ásványi kolloidok kialakulása vízgazdálkodása szélsıséges. A tavaszi nedves, buja vegetációjú idıszak után hosszú, igen száraz nyári idıszak következik. • A víztároló és vízvezetı képességük jó, a hasznosítható víz mennyiségét jelentıs mértékben csökkenti, hogy a talajok sekély rétegőek. • A talajok tulajdonságait a talajképzı kızet tulajdonságai szabják meg. – Humuszkarbonát talaj (laza, CaCO3 –tartalmú kızeten) – Rendzina – talajok (tömör, CaCO3 –tartalmú kızeten) – Erubáz (fekete nyirok) talajok – Ranker:a tundrák hideg klímája alatt, szilikátos kızeteken kialakuló egyszerő felépítéső talaj. A szervesanyag hiányzik belıle, ellenben magas az NaCl és a CaCO3 tartalma.
Humuszkarbonát talaj
Redzina Rendzina talajok. A mészkıhegységek jellegzetes talaja. A mészkı a szénsavas esıvízben oldódik a mállásából azonban nem keletkezik agyag, hanem sok szervesanyag halmozódik fel egy viszonylag vékony repedezett, törmelékes talajrétegben. Színe emiatt sötétbarna, vagy fekete.
Erubáz talaj
Erubáz (fekete nyirok) talajok. Vulkáni kızeteken kialakuló (andezit,bazalt), agyagásványokban gazdag, sekély termırétegő, sötétbarna, vagy fekete színő talajok. Nevüket rossz vízgazdálkodásukra utaló nyirkos jellegükrıl kapták Nyáron kiszáradásra hajlamosak.
Vízhatású talajok (hidromorf) 2.
Vízhatású (hidromorf) talajok A hidromorf talajaink kialakulásába a víz játssza a döntı szerepet. Ezek általában mély fekvéső, mocsaras területek talajai, ahol a talajvízszint magasan helyezkedik el. – Mocsári és ártéri erdıtalajok – Láptalajok (tundra és tajgaterületeken jellemzıek – Réti talajok(sztyepp zónában gyakoriak) – Szíkes talajok (sztyepp zóna szárazabb régióiban gyakoriak)
Vízbıségő talajok jellemzıi
• • • •
kedvezı tápanyagellátottság magas humusztartalom alacsony mértékő kilúgzás többletvíz állandóan jelen van.
•
Kialakulásában a kızetminıség, a domborzat vagy a talajvíz az éghajlatnál lényegesebb szerepet játszik, különbözı éghajlati övben is megtalálhatók.
•
nem öves elrendezéső talajok
•
A folyók árterén öntéstalajok képzıdnek. Szerves anyagban gazdag, homokos iszapjukban az ismétlıdı áradások miatt talajszintek nem alakulhatnak ki.
•
A folyóktól távolabb, a hajdani árterek nedves rétjei alatt fejlettebb szerkezető rétitalajok fekszenek. Sötét színüket magas humusz-, tömöttségüket agyagtartalmuk okozza.
•
A feltöltıdı mocsarak és lápok alatt tızeges láptalajok keletkeznek. A tızeg a növénymaradványok rothadásterméke.
•
Száraz vidékeken az ingadozó szintő talajvíz jelentıs része nyáron elpárolog. Ha az elpárolgott talajnedvességbıl a talaj fölsı részében jelentıs mennyiségő Na-, K-, Ca- vagy Mg-só marad vissza, szikes talajok jönnek létre.
Mocsári, ártéri erdıtalaj Mocsári és ártéri erdıtalajok. Árterületekre települt erdık alatt keletkeztek. A lombhullató erdık avarjának bomlása erısen savanyú fulvosavakat eredményez, melyek az ártéri erdık talaját is elsavanyítják.
Láptalaj Feltöltıdött tavak jellegzetes növénytársulásai alatt képzıdı talajok
Réti talaj
A réti talajok is magas talajvíznél alakulnak ki. A vizes idıszakokat száraz periódusok követik. A réti talajokra a fekete szín, esetleg vas-mangánkiválások a jellemzıek..
•
Szikes talajok jellemzıi.
•
A réti talajokhoz hasonlóan a szikesekre is a magas talajvíz a jellemzı. A talajvíz minden esetben magas sótartalmú, amely a felszín közelébe kerül, vagy akár ki is válik a talaj felszínén. • A szikesek kialakulásának másik feltétele, hogy az éves csapadékbevétel kevesebb legyen, mint a kipárolgás összege. • Erısen kötött talajok • Különféle mennyiségben Na2CO3 (szóda) NaSO4 (glaubersó) vagy NaCl fordul elı. Típusai: 1. 2. 3.
Szoloncsák talaj Szolonyec talaj Sztyeppesedı réti szolonyec talaj
Szoloncsák – szerkezet nélküli szikes
Talajvíz 1 m mélységben, fıleg nátriumsók
Szolonyec – mésztelen szikesek
Kedvezı feltétel, ha a talajvíz 1,5-3 m magasan
Azonális talajok A zonális hatások nem jutnak érvényre. Gyenge talajfejlıdési folyamatok jellemzik. Két nagy csoportjuk van: 1) öntés- és 2) váztalajok Általános jellemzık (váztalajok) • A humuszosodás folyamata igen sekély rétegre korlátozódik. „A” szint közvetlenül a mállott vagy kemény kızeten található. • A talajképzıdés termékeinek elszállítása. Víz és szél egyaránt lehet szállító. Elıfeltétele a meredek lejtı és a kis talajellenállás a vízerózióval szemben, illetve laza vagy könnyő talajszemcsék a defláció esetében. • A talajszemcsék állandó mozgása: Elsısorban a szél hatására következik be. Elıfeltétele: száraz talajfelszín, homokszemcsék, amelyek mérete elég kicsi ahhoz, hogy a szél elmozdítsa, és olyan erıs szél, mely a homokszemcséket felragadja vagy görgeti. • A kızet mállással szembeni ellenállása: Olyan esetben jut érvényre, amikor a talajképzı kızet tömör. Következménye a sziklás felszín, melyen a talajképzıdésnek csak gyenge, kezdeti nyomai észlelhetık. • Jellemzı rájuk, hogy kifejlıdésüket valamilyen talajképzı tényezı megzavarta, vagy kifejlıdésük után már leépültek.
Köves, sziklás váztalaj
Kavicsos váztalaj
Földes, kopár talajok
Öntés és lejtıhordalék talajok jellemzıi: • • •
Egymásra rétegzett hordalékok Nincsenek szintek Termıképesség a rétegek minıségétıl függ
•
Típusai:
1. 2. 3.
Lejtıhordalék talaj Nyers öntéstalaj Humuszos öntéstalaj
Lejtıhordalék talaj
Mivel hordalékról van szó, kialakult Mivel hordalékról van szó, kialakult genetikai szintek nincsenek. genetikai szintek nincsenek.
Nyers öntéstalaj
Fekete redzina a Bükki-fennsíkon Réti szolonyec, Karcag
Tiszai öntéstalaj - Szatmári síkság
Maradvány vörösagyag-talaj Aggteleken
Szikes puszta (Csanád)
vertisol
glej
Vége
