MURÁNYI SÁNDOR OLIVÉR
ÜRES ÉS TELI Harcesszé Golul şi Plinul / Empty and Full Eseu de lupte / Fight-essay
Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány – EMIA Székelyudvarhely / Odorheiu Secuiesc, 2007
Köszönet a könyv kiadását anyagilag segítő támogatóknak: Benedek László Józsa Attila Kováts Árpád Kozma Ernő – Top Invest Kft. Lőrincz Anna Major Sándor 5 Dan Matrica Rt. – Székelyudvarhely
Illusztrációk és kötetterv / Ilustraţiile şi concepţia grafică / Illustrations and Design by: Öllerer (Sziklás) András
Fordítás / Traducere / Translation Mnsoi Stana (Ro) András Ágnes (En)
ISBN-13 978-973-0-05102-5
© Murányi Sándor Olivér, © Öllerer András,
Ajánlás Ezerkilencszáznyolcvankilenc után végre eljött az idő, világszerte megkezdődött egy új korszak, a tudásalapú társadalom, a szellemi fejlődés korszaka. Nagyon sokan egyformán gondolkozunk, ez csak előre viheti az emberiséget. Mennyire felemelő, hogy Murányi Sándor Olivér és Öllerer András milyen egyszerűen meglátták, és megalkották azokat a dolgokat, amelyeket éppen egyszerűségüknél fogva a legtöbben sokszor észre sem veszünk. A kezünkben tartott könyv nem szórakoztató, inkább tanító jellegű. Humoros – de elgondolkoztató – történetei megmaradtak, mély nyomot hagytak bennem. Ajánlom harcművészet-kedvelőknek, tanítványaimnak, mert feleletet ad sok olyan kérdésre, amelyekre csak hosszú élettapasztalat után tudnánk leszűrni a választ. A karate szót még kiejteni is öröm. Libabőrös leszek még a gondolattól is, mert tudom, hogy mit nyújt azoknak, akik ezen az úton járnak. Egy a sok út közül, amelyen járva a tanuló elérheti igazi célját. A karate mozgás közbeni meditáció, nagy ima: közben találkozunk Istennel. Miközben szóba elegyedünk Vele, megtörténik a csoda. Meggyógyulunk, kigyógyulunk, jobbak leszünk önmagunkkal és másokkal szemben, egyszerre feltelünk szeretettel, amiből másnak is adunk. Mi ezért karatézunk. Tanulunk, tanítunk, tanítva tanulunk. A Dozsó nemcsak edzőterem, hanem egy kis „laboratórium”, ahol a Tanuló megtapasztalja – a testén keresztül, a küzdési technikák által – az Élet dolgait. Nyugodtan lehet tévedni, tapasztalni – megvan hozzá a segítség. A félelmek legyőzve. Mikor majd kint az igazi életben találkozik hasonló esetekkel, könnyen átsétál majd rajtuk. Tudja, hogy a sors bármilyen nehézséget gördít eléje, belső lényéhez senki nem érhet, és félelem nélkül már könnyen mehetünk (sokszor göröngyös) utunkon. Sokan felteszik a kérdést: miért nem a hazai sportokban keressük mindezt? Meg kell mondanom, hogy a karate áll a legközelebb a magyar gondolatvilághoz. Minden cseppjében megegyezik vele, legfőképpen abban: hogyan lehet a harcművészet eszköz a test, lélek és szellem fejlődésében. Köztudott, hogy a székelység mindig harcolt és szellemileg is mindig magasan állt. Megszűntek a fegyveres harcok, tehát máshol kell keresni a harcot. Megkaptuk a karatétól. A karate jól kidolgozott edzésforma, ami minden testi és szellemi igényt kielégít. A japán testvérnépünk. Történetében, kultúrájában nem nagyobb, és nem kisebb minálunk, csak más. A karatéban sikerült átmenteniük az ősi tudást számunkra is. Mi is vissza tudunk menni gyökereinkhez. Ez a könyv visszavisz, és egyben tudatosítja, hogy mi tartjuk azt a testvériséget, ami ezer évek óta létezik. Megtalálja ebben a kapcsolatban mindenki önmagát. Megismeri igazi emberi nagyságát. Nem lehetnek elvárásaink, csak magunkkal szemben: fő célunk, hogy áldozatot hozzunk másokért. Van-e ennél merészebb, bátrabb cél, hogy nem egymást leelőzve, hanem magunkat feladva harcoljunk társaink felemelkedéséért? Ez az igazi magyar–japán gondolkozás. Tudjunk példát mutatni másnak is, hogy a szeretet uralkodjon körülöttünk, mert ez a világ igazi rendje…
Ez a könyv feléleszti bennem a harci kedvet – tudom, hogy másban ugyanúgy, még azokban is, akik most nem karatéznak: kiindulási pont lehet sok kezdő számára. Hálás vagyok a szerzőknek, hogy feltárták ezeket az igazságokat, hozzásegítve sokunkat igazi céljaink eléréséhez. Nagy imádság ez a könyv, egy igazi, isteni, csodás ajándék.
Major Sándor 5 Danos karatemester
Dedicaţie După 1989 s-a produs în fine schimbarea, lumea a intrat într-o nouă eră, secolul societăţii informaţionale, epoca propăşirii spirituale. Suntem foarte mulţi care gândim la fel, ceea ce nu poate fi decât în folosul omenirii. Este înălţătoare simplitatea cu care cei doi karateka, Murányi Sándor Olivér şi Öllerer András au perceput şi au exprimat acele lucruri pe care, tocmai din cauza simplităţii lor, cei mai mulţi dintre noi nici nu le remarcăm. Cartea pe care o avem în mână nu e una de divertisment, ci este mai degrabă o lectură didactică. Istorioarele ei amuzante – dar care te pun pe gânduri – m-au impresionat puternic. O recomand tuturor prietenilor artelor marţiale, elevilor mei, pentru că ne dă răspuns la o seamă de întrebări pe care nu le-am putea lămuri decât cu preţul unei îndelungate experienţe de viaţă. Este o bucurie imensă chiar să pronunţi cuvântul „karate”. Doar gândindu-mă la el, mi se face pielea ca de găină, pentru că ştiu ce poate oferi acelora care drumeţesc pe această cale. Una din nenumăratele căi care duc discipolul la ţelul său adevărat. Karate este o meditaţie în şi prin mişcare, o mare rugăciune: ne dă prilejul întâlnirii cu Dumnezeu. Şi în timp ce stăm de vorbă cu El, se produce un miracol. Ne vindecăm, ne lecuim, devenim mai buni faţă de noi înşine şi faţă de semeni, ne umplem cu iubire pe care o împărtăşim şi cu alţii. De aceea suntem noi karateka. Învăţăm şi noi, îi învăţăm pe alţii, deci ne învăţăm reciproc. Dojo este mai mult decât o sală de antrenament: este un mic laborator, unde elevul vine în contact – prin intermediul corpului, prin tehnicile de luptă – cu treburile Vieţii. Poţi greşi fără teamă, ajutorul e aproape. Îţi poţi învinge uşor temerile. Şi astfel, când te vei confrunta cu adevăratele probleme ale vieţii, le vei depăşi cu uşurinţă. Ai convingerea că orice greutăţi ar aduce soarta, sufletul nimeni nu ţi-l poate atinge şi teama fiind învinsă, poţi merge pe drumul tău adeseori zgrunţuros. De multe ori suntem întrebaţi de ce nu căutăm toate acestea în sporturile noastre. Trebuie să spun pe şleau că arta karate este cea mai apropiată de mentalitatea maghiară. Există o coincidenţă aproape totală, mai ales în convingerea că arta luptei este un mijloc de dezvoltare fizico-spirituală. Este îndeobşte cunoscut faptul că secuimea a fost întotdeauna un popor de luptători, de aceea a dezvoltat şi calităţi spirituale extraordinare. Vremea luptelor armate a trecut, combativitatea trebuie căutată pe alte tărâmuri. Karate – acest antrenament de luptă bine pus la punct care satisface orice exigenţă fizică şi spirituală – ne oferă prilejul pentru confruntare. Japonezii ne sunt un popor înfrăţit, cu o istorie şi o cultură nici mai măreaţă, dar nici cu nimic mai prejos decât a noastră, doar de alt caracter. Prin karate au reuşit să păstreze, să transmită intacte valorile strămoşeşti şi pentru noi. Prin karate ne putem întoarce şi noi la rădăcini. Această cărticică ne îndrumă tot în această direcţie, reliefând în acelaşi timp faptul că noi ţinem la această fraternitate multimilenară. În această relaţie, fiecare se regăseşte pe sine însuşi. Îşi poate da seama de adevărata sa măsură omenească. Nu putem ridica pretenţii şi exigente numai faţă de noi înşine.
Ţelul nostru primordial este de a aduce sacrificii pentru alţii. Există oare un scop mai îndrăzneţ, mai bărbătesc decât să lupţi (cu preţul renunţării la eul propriu) pentru înălţarea camarazilor? Aceasta este adevărata mentalitate japoneză şi maghiară. Să dăm exemplu şi pentru alţii, ca în anturajul nostru să domnească iubirea, căci aceasta este adevăratul mers al lumii… Această carte trezeşte în mine apetitul combativ – ştiu, la fel şi în alţii, chiar şi în cei care încă nu practică karate, de aceea ea poate fi un imbold şi un punct de pornire pentru mulţi începători. Sunt recunoscător autorilor că au relevat aceste adevăruri, uşurând pentru mulţi dintre noi atingerea adevăratelor ţeluri. Cartea prezentă este o lungă rugăciune, un adevărat şi minunat dar ceresc.
Major Sándor 5 Dan maestru karate
Dedication After 1989 the change was finally produced, the world entered a new era, the century of the information society, the time of the spiritual advancement. For the world we are people who think in the same way which can only lead to the advantage of humanity. The simplicity with which both karateka, Murányi Sándor Olivér and Öllerer András received and expressed the things is so impressive, exactly because of their simplicity, most of us do not even observe. The book which we hold in our hand is not an entertainment but rather a didactic reading. Its funny stories – but which make you reflect – profoundly impressed me. I recommend it to friends of martial arts, to my followers, because we can find there inner answers to a whole series of questions which we could clear up only at the price of a long life experience. It’s a big enjoyment for me to pronounce the word “karate”. Only to think of it gives me the creeps, because I know what it can offer to those who walk on this way. One of the uncountable ways which lead the disple to its true purpose. Karate is a meditation in and by movement, a big prayer which offers us the occasion to meet God. And by speaking to Him occurs the miracle. We are cured, we regain self-control, we become better to ourselves and to our fellow men, we fill us with love which we share with others as well. It is just for that we are karateka. We study, we teach others: we form each other. Dojo is more than a training-room: it is a small “laboratory” where the pupil comes in contact – by his body, by the technique of fight – with the things of Life. We can commit without fear, help is close to us. We are capable of overcoming our fear. In this way when we have to face the true problems of life, we shall exceed them easily. Because we have the certainty our soul cannot be affected by any difficulties which fate produces, and if we overcame fear, we can advance in our often bumpy way. People often ask us why we do not try to find these things in our national sports. It is necessary to say in all sincerity that karate is close to the Hungarian mentality. There is an almost total coincidence, especially in the conviction that the art of the fight is a means of physical-spiritual development. We know that Seklers has always been people of warriors, so they developed high spritual qualities. The years of the armed struggles have gone by, so we have to look somewhere else for the fighting spirit. Karate – this well worked out training of fight which can satisfy any physical and spiritual demand – offers us the occasion of confrontation. The Japanese are brother people for us. They have a glorious history and culture, neither above nor below ours, only of an other character. By the karate they managed to preserve for posterity and to pass on us some ancestral values. By karate we can find our roots. This book directs us in the same direction, also by emphasising the fact that we have an attachment for this thousand-year-old brotherhood. In this relation each one of us can find himself. One can recognize his true human dimensions. We can have no claim and requirement but for ourselves: our most important purpose it is to make sacrifices for others. Is there anything more audacious and braver than to fight – at the price of giving up our ego – for the
triumph of our companions? That is the true Japanese and Hungarian mentality. It is necessary to give example to others so that love reigns around us, because that is the true order of the world… This small book awakens in me the combative spirit – in others as well, I know – even in those who do not still practise karate, thus this work can be an encouragement and a point of departure for a large number of beginners. I am grateful to the authors for having revealed these truths for us, by facilitating for many of us to reach the true purposes. The book is a long prayer, a truth and magnificent present of the sky.
Major Sándor 5 Dan master of karate
Bevezetés Ez a könyv egyetlen esszé a harcművészetről. Történetei, példázatai több vallásból, kultúrából származnak. Forrásaik is különböznek: a Biblia és Anthony De Mello jezsuita atya rövid elmélkedései, Lao-Ce tanításai, Gichin Funakoshi, a karate alapítójának önéletrajza, Sei Shin iaido mester gondolatai és sorolhatnánk tovább. Nem helyeslem a mai ún. „konzumvallást”, azaz, hogy korunk lázasan „kereső” embere úgy csipegeti össze a különféle kultúrák értékeit önmaga számára, mintha a szupermagazinban vásárolna: a katolicizmushoz egy csipetnyi jóga, majd ehhez még egy kis kínai buddhizmus, agykontroll és hindu meditáció, ahelyett hogy egyet – a sajátját – próbálna minél jobban megélni közülük. A különféle vallási és az „önmegváltás”-t hirdető tanokkal szemben a harc művészete nem kínál örök életet. Nem vallásról van szó tehát, hanem egy olyan eszközről, mely segít az első számú természeti törvény teljesítésében: a túlélésért vívott küzdelemben, valamint önmagunk és embertársaink jobb megértésében. A harc témája köré csoportosított példáim az emberiség családjának közös szellemi kincsei, szerzőségük korántsem engem illet. Saját gondolataim is elegendőek lettek volna e könyv megszületéséhez, azonban célom itt nem ez, hanem a mondanivalóm köré fűzött kis történetek, aforizmák segítségével igyekszem bemutatni az Olvasó számára a harcművészet, ezen belül pedig a karate lényegét. Ajánlom munkám mindazok számára, akik már rádöbbentek: minden lélegzetvételünk, egész szellemi és fizikai fejlődésünk egyetlen mozgatója – maga a harc…
9
Introducere Această carte este un eseu despre artele marţiale. Anecdotele şi parabolele ei îşi au originea în mai multe culturi şi religii. Şi sursele lor sunt diferite: Biblia şi scurtele meditaţii ale părintelui iezuit Anthony De Mello, învăţăturile lui Lao-Ce, scurta biografie a lui Gichin Funakoshi, părintele artei karate, gândurile maestrului iaido Sei Shin ş.a.m.d. Nu sunt de acord cu aşa zisa „religie de consum” la modă, cu omul zilelor noastre care „caută” ceva înfrigurat, ciuguleşte câte ceva din valorile unor culturi diferite aidoma unei cumpărături la supermarket: un pic de catolicism cu un dram de yoga plus o fărâmitură de budism chinezesc, control mental şi meditaţie hindusă, în loc să-şi trăiască viaţa după una singură dintre ele, cea care e a noastră. Faţă de unele învăţături religioase şi care propovăduiesc „automântuirea”, arta luptei nu ne amăgeşte cu promisiunea unei vieţi veşnice. Nu avem de a face deci cu o religie, ci cu un mijloc care ne ajută în îndeplinirea legii numărul unu a naturii: supravieţuirea, respectiv în înţelegerea desăvârşită a eului nostru şi al semenilor. Pildele, exemplificările din cartea mea reunite pe tematica luptei constituie comoara comună a marii familii a omenirii, de aceea nu-mi pot atribui nici un drept de autor. Pentru a scrie această cărticică poate ar fi trebuit să mă rezum numai la gândurile mele, însă scopul meu este ca prin aceste istorioare şi aforisme legate de mesajul cărţii să încerc familiarizarea Cititorului cu esenţa artelor marţiale, în speţă arta karate. Dedic acesastă lucrare tuturor acelora care şi-au dat deja seama: forţa care ne animă în dezvoltarea fizico-intelectuală şi impulsionează fiecare respiraţie a noastră este însăşi – lupta…
10
Introduction This book is a single essay on martial arts. Its anecdotes and parabolae have their origin in several cultures and religions. I drew them from different sources: the Bible and the short meditations of the Jesuit father Anthony De Mello, the educations of Lao-Ce, the short biography of Gichin Funakoshi, the father of the karate, the thoughts of the iaido master Sei Shin and so on. I do not approve of the so-called “religion of consumption”, which means that the man of our era “picks up” the values of different cultures for himself in his constant search just as if he were shopping in the supermarkeet: a pinch of misundersood yoga next to some catolicisime, then some grains of Chinese Buddhism together with mind control and Hindu meditation – instead to trying our life according to the religion – our religion, the single one wich is really ours.. Differently from various religious doctrines and other theories which promise the “selfsalvation”, the art of fight does not seduce us by the perspective of eternal life. It is not about a religion, but about a means which serves us for acceding to the number one law of nature: the survival, that is a better understanding of our self and that of our fellow men. The exemples and the parabolae of my book gathered around the subject of the fight constitute the common treasure of humanity, consequently I think of appropriating no copyright. To write this small book it would have been enough to limit me to my thoughts, but this time my purpose is to introduce the Reader – by this stories and aphorisms bound to the message of the book –the essence of martial arts, paricularly that of karate. I dedicate my work to all those who have realized already that the driving force of all our breaths and physical-spiritual development is – the fight…
11
Művészet? Este o artă? / Is it an art?
A szépség és büszkeség, amely belülről jön, és tisztán megmutatkozik mások lelki szemei előtt – művészet. Frumuseţea şi mândria izvorâte din interior şi manifestate clar în ochii sufleteşti ai semenilor – este o artă. Beauty and pride sprung from the interior and shown in the spiritual eyes of the fellow men – is an art.
12
Művészet? Este o artă? / Is it an art? tempera, zsírkréta 25,5 × 25 cm – 2007
Művészet? Létezik egyáltalán harcművészet? Milyen alapon sorolhatjuk a harcot a művészetek családjába? Sokan támadják ilyen értelemben a harc különböző formáit, puszta verekedést vagy agresszivitást látnak benne, és jogtalannak tartják az irodalom, vagy a zene mellé helyezését. Abban csakugyan nincs művészet, ha erőnket fitogtatjuk. Azonban, ha megnézünk egy idős karate mestert, amint éppen formagyakorlatot végez, azonnal felfedezhetjük ütéseiben és rúgásaiban a mozgásművészetekre jellemző szépséget és büszkeséget. Mi ez a szépség? A természetes belső erők összhangjából fakadó harmónia. És a büszkeség? A testi és lelki erők egységének kisugárzása. A harcos alkotó is egyben. Évekig tud figyelni egyetlen mozdulatára, például, hogy ne emelkedjen előrehaladása közben a sarka. Mozdulatai tovalibbennek az időben, ezért minden pillanatban késznek kell lennie, hogy újraformálja azokat. Ez sokkal nehezebb az író feladatánál, aki munkája végeztével kezében tarthatja és polcra teheti könyvét. Hogy mi a különbség a gyilkos és a harcművész között, Sei Shin iaido nagy-mester világítja meg a legérthetőbben: Mit tesz a gyilkos, ha kardot adunk a kezébe? Ölni fog. És a harcos? Győzni fog, vagy karddal a kezében elbukik. És a harcművész? Elő sem húzza. Neki nincs szüksége kardra a győzelemhez. Mi motiválja a gyilkost? Életben maradni minden áron. A harcost? Győzni vagy becsülettel meghalni. A harcművészt? Az Élet útját járni. Minden emberben ott lakik a harcos, még abban is, aki nem hiszi ezt el. Harcosból gyilkossá lenni: csak egy pillanat kérdése, főleg a harc hevében. Ezért igazi harcossá válni kizárólag hosszú és kitartó munkával lehet. Az igazi harcos az, aki eléri a harcművész szintjét.” A harc szépségéről nem azért nehéz beszélni, mert morbid vagy bonyolult, hanem mert olyan egyszerű. Így az az ember is végtelenül egyszerű, aki árasztja. A szépség és büszkeség, amely belülről jön, és tisztán megmutatkozik mások lelki szemei előtt – művészet.
15
Leszámolás az álmokkal Adio visurilor / Farewell to dreams Térj vissza vesztes harcaid színhelyére! Tanulj meg veszíteni, hogy győzhess! Întoarce-te la locul luptelor pierdute. Învaţă să pierzi, ca să câştigi! Return to the field of your lost battles. It is necessary to learn how to lose, to be able to overcome failure
16
Nyomok Urme / Traces print, akvarell 29 × 21 cm – 2007
Leszámolás az álmokkal Harcos! Ha vereséget szenvedsz, és életben maradtál, térj vissza küzdelmed másnapján az esemény színhelyére! Nézd meg a köveket, amelyek kifogták zuhanó tested, a bokrokat, melyek tanúi voltak legyőzetésednek! Tanulj meg veszíteni, hogy győzhess! Az üres kézzel való küzdelem útján ez volt a legnehezebb utasítás számomra. Gyerekként azért mentem karatézni, mert öcsém, aki nálam egy hónappal hamarabb kezdte a harcművészet gyakorlását, sikeresen levédte apám rendreutasító pofonját… Később Bruce Lee filmjeit néztük és elképzeltük, hogy iszonyatos pofonokat osztogatunk lábfejünkkel az udvarunkon „uralkodó” nagyobb fiúknak, akik sokszor elvették játékaink. Egy alkalommal elloptuk a nagyapám tetőcserepeit és ugrórúgásokkal törtük szét őket a ház mögötti kertben, apánkat pedig megkértük, hogy fotózza mindezt. Szegény nagyapám, csak a fejét csóválta, amikor a szilvafák alatti kukoricák között rálelt az árulkodó cserépmaradványokra: – Megértem, hogy kölyökként ezt tettétek, de hogy Apátoknak is ötvenévesen csak ennyi esze legyen, mert hagyja… Az indulásnál nem számít a motiváció – úgyis átalakul. A mester fiatal volt és félelmetes. Órákon keresztül gyakoroltatott egyetlen lépést. Utólag mondta el nekem: mindig ezzel fogadja a kezdőket, hogy lemorzsolódjanak a tehetségesek, akik úgy érkeznek, hogy már tudják az ugrórúgásokat, a hátraszaltót és minél hamarabb meg akarnak tanulni verekedni. Mert a karaténak semmi köze a verekedéshez és nem kell hozzá tehetség, elég, ha van négy balkezed és hét ballábad, a többi akarat kérdése. Amikor a százötven kezdőből már csak tízen maradtunk, akkor jött a következő lépés: a fájdalomküszöb minél messzebbre való eltolása. Lassan eltávolodtak az álmok, nem tanultuk meg sztárként szétpofozni a rossz férfiak tömegét, megmentve ezzel szőke szerelmünket, ehelyett jött a fájdalom. Csak otthon, a fürdőkádban érződtek igazán a gyomorütések és sípcsontrúgások. A kékfoltok és véraláfutások láttán anyám jajveszékelni kezdett, apám újabb pofokat osztott ki és el akart tiltani a karatétól. Tudtam: ha nem megyek vissza másnap, végleg ott hagyom a harcművészetet. Így adta fel öcsém is. Mert az ember legnagyobb ellensége a saját félelme. Nézz szembe a fájdalommal, és ismerőssé válik számodra az érzés. Nem önkínzásról van itt szó – elfogadni a fájdalmat, annyi mint alkalmazkodni a jelenhez. Nincs harc, amiben csak te ütsz. Nincs harc fájdalom nélkül. Az első három év egyik tavaszi napján olyan szegycsontrúgást kaptam mesteremtől, hogy elsötétült számomra a világ és csak pár perc múlva tértem magamhoz a mosdóban, ahol társaim hideg vízzel locsolták halántékom. A mester nem rúgott nagyot és nem rúgott kicsit: pontosat rúgott. Nem jött ki értem a mosdóba, csak ennyit szólt, mikor visszaálltam a gyakorlók közé: „– Nehéz az élet!” A karate ott kezdődik, ahol véget ér a félelem. Amikor nem számít, hogy eltalált egy ütés, mert ismered az érzést és tudsz rá reagálni. Manapság nem érnek hozzád a mesterek, nehogy otthagyd a csapatot, és ne legyen meg a létszám… Ma tömeg kell, nem minőség. Azonban, ne feledd: előbb-utóbb eltalál az első ütés és megtanulsz veszíteni, hogy győzhess. Meglepődsz majd és félelem fog el. De menj vissza másnap, kösd fel újra öved és haladj tovább az úton. Azonban, ne feledd: előbb-utóbb eltalál az első ütés és megtanulsz veszíteni, hogy győzhess. Meglepődsz majd és félelem fog el. De menj vissza másnap, kösd fel újra öved és haladj tovább az úton.
19
A Mester Maestrul / The Master Mozdulataiban, előrelátásában ott van a természet harmóniája. În gesturile şi previziunile sale se arată armonia naturii. In his movements and in his forecast we can see the harmony of nature.
20
A Mester Maestrul / The Master ceruzarajz, grafitpor 64,5 × 50 cm – 2007
A Mester Így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ: – Minden kérdésedre magadban van a válasz – csak tudnod kellene, hogyan keresd. Egy másik alkalommal meg ezt mondta: – A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni. Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak. A Mesterben megvan az őstudás átörökítésének képessége, ennek ellenére nem szent. Tökéletességében is gyarló lény tud lenni. Bölcsességében nincs meglepő – az élet igazsága szólal meg benne. Mozdulataiban, előrelátásában ott van a természet harmóniája. Az első találkozásnál durva, keménykezű embernek ismertem meg Mesterem. Együtt változtunk, miközben példakép tudott maradni számomra. Odaadó férj és családapa. Mértékletesen örül az életnek, tudja, meddig szabad kosarazni a karatedzés bemelegítő részében, mekkora sebességet szabad elérni a motoron és milyen mennyiségű ital fogyasztható egyetlen alkalommal. Tanítványai barátai. Szétszóródtak a nagyvilágban, egyesek közülük már Japánban és Kanadában haladnak tovább az üres kézzel való harc útján, Ő azonban neveti, ha Mesternek szólítjuk. Ütése erőt ad számunkra, mert gyorsabb és keményebb az élet csapásainál. Nyugalomra int, miközben remeg boldogságunkért. „A Mester nem azért Mester, mert a technikai tudás birtokában van, hanem azért, mert a technikát mint eszközt tudja fölhasználni a továbbjutáshoz. Nem vonja ki magát semmi felelősség alól, így az úton értéket kap.” Tanítód segít, mert annak idején vele is ezt tették. Ne feledd: tovább kell majd adnod a Tőle kapott tudást. Így ír erről Lao-Ce: Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja. Aki túl élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja. Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: Ez az égi bölcsesség
23
A Tanítvány Discipolul / The Disciple Aki képes mást maga fölött elismerni anélkül, hogy ettől szolgalelkűvé válna, az igazán önmaga urává válik. Cel care recunoaşte superioritatea altuia, fără să fie servil, va deveni cu adevărat stăpân pe sine. The one who can accept someone’s superiority without becoming slavish, can truely be his own master.
24
A Tanítvány Discipolul / The Disciple ceruzarajz 13,5 × 21 cm – 2007
A Tanítvány Aki képes másoktól tanulni, az képes az alázatra. Aki képes mást maga fölött elismerni anélkül, hogy ettől szolgalelkűvé válna, az igazán önmaga urává válik. A tanítvány nem alá-, hanem mellérendelt szereplő. Egyenrangú, pusztán jogai mások, mint a Mesternek, akit ő maga fogad el tanítójának – kapcsolatuk ettől lesz megfelelő. A tanítvány magában hordozza a Mester csíráját, bízik önmagában, kész a befogadásra. Hogy mit jelent tanítványnak lenni, azóta értem, amióta fekete öves karate mesterként hajtok fejet mindennap Mesterem előtt és nemcsak elfogadom, hanem igyekszem végrehajtani utasításait. Kezdetben mozdulatait próbáltam ellesni és utánozni, ugyanolyan gyorsat és erőset akartam ütni, mint Ő. Ma sem tudok. Tíz év után, amikor első danos vizsgámra készültem egyedül a nyári reggeleken, minden alkalommal felvettem kimonóm és rákötöttem a barna övet: újra és újra próbáltam kivitelezni nagyanyám hagymaültetvényén Tanítóm szép és pontos mozdulataiban rejlő hihetetlen robbanékonyságát, de mindannyiszor hisztérikus mozgássorozatokba torkollt az igyekezetem, amíg egy napon aztán borús tekintettel megjelent Rózsika néni, a nagyszüleim szomszédasszonya. Izgatottan és szégyentől elpirulva suttogta nagyanyám fülébe: – Tudtok róla, hogy az unokátok minden reggel fehér pizsamában olyan fura mozdulatokat végez hátul, a kertben? Ide-oda tekergeti kezét-lábát, idegesen rángatózik. Hetek óta figyelem, de nem szóltam semmit, gondoltam, nem bántalak meg. Orvoshoz kéne vigyétek, szegényt… Szerintem nyavalyatörős lehet… Mikor felnőttem és elfogadtam, hogy nem lesz olyan ütésem, mint a Mesteré, megpróbáltam eltanulni tőle, hogyan éljen az ember békés családos életet anélkül, hogy fejére nőne a felesége… Ez még nehezebb gyakorlat volt – nehezebb, mint idős falusi embereknek bizonygatni, hogy a karate nem epilepszia… Azóta is csak próbálgatom… „Azt mondom: tanítvány; az én vagyok. Azt mondom: tanítvány; az te vagy. Azt mondom: tanítvány; az ő.” Csak nézőpont kérdése, hiszen valahol mindenki tanítvány – a Mester is…Az első, amit meg kell tanulnunk: ne magunkért éljünk, így nem fogy ki majd belőlünk az élet. Nem sietünk, nem hajszoljuk az időt, ezért haladunk… Figyeljük mások életét, s annak értelmét – így teljesül a mienk. Sem tudásod nagysága, sem terveid pontossága nem pótolhatja gondolataid eredetiségét és megfigyelésed élességét – tanít a régi szamuráj mondás. Nemcsak testünk, lelkünk egészségét is fejlesztenünk kell. A feladatok megoldásában a tökéletesség felé irányulok, betartom Mesterem tanítását, tisztelem tanítómat – ettől vagyok Tanítvány. „A külső tudás a tao-nak csak a virága és a butaság kezdete. Ezért az igazi ember a belsőt igyekszik meghódítani, és nem elégszik meg a külső látszattal. A Gyümölcsöt tartja meg és nem a virágot. Az Elsőt választja és a Másodikat elveti.”
27
Üres és teli edény Vasul plin şi gol / Empty and full vessel Ha egy vagyok a világgal: teli vagyok, összhangban vagyok, tehát üres. Dacă sunt una cu lumea: sunt plin şi în armonie, deci sunt gol. If I am identical with the world: I am complet and in harmony, thus I am empty.
28
Jin és Jang Yin şi Yang/ Yin and Yang tempera, zsírkréta 35 × 24 cm – 2007
Üres és teli edény Minden harcművészben ott kell lennie az üres–teli ellentmondásának. Az edény attól használható, hogy üres, megtelni csak az üres képes – a telibe nem fér semmi –, a semmi nem üres. Aki ezt a technikára alkalmazza csupán, az hirtelen fog kudarcot vallani. Az üres és teli fogalmának mindent át kell hatnia. Nem nehéz tehát felismerni azokat a hétköznapi fogalmakat, melyek ezeket tükrözik: belső béke, nyugalom, széleslátás, nyitottság, tolerancia... Gyakran előfordul, hogy egy harcművészeti ágazattal foglalkozó tanuló ellátogat egy másik stílus edzésére és már első látásra értékel, saját megnyugtatására „felfedez“ vélt vagy valós hibákat. „Te csak karatézol? Az gyenge, nézd inkább a taek-kwon-do-t, a kung-fu-t, a barantát – amely a magyarok tradicionális harcművészeti irányzata – vagy a thai boxot, ott tanulsz meg igazán küzdeni!“ Az ilyen és hasonló, kioktató jellegű biztatásokat mindig megmosolygom. Aki ezt mondja, nem üres és nem teli: ő a semmivel van tele. Nincs „erős” vagy „gyenge” stílus, csak erős vagy gyenge harcos van. – Menjetek el mindenhova, ahol befogadnak! Próbáljátok ki a többi ágazatot, hogy minél szélesebb körű tapasztalatra tegyetek szert! – biztatott nemegyszer Mesterem. Szellemi nyitottsággal és őszinte érdeklődéssel vettünk részt az aikido és a taek-won-do edzéseken. Az ott gyakorlók látták szándékunk tisztaságát, ezért mindig barátsággal fogadtak, a mai napig régi ismerősökként köszöntjük egymást. Mindegyik harcművészeti ágazat évszázadokon keresztül csiszolódott, míg elérte mai formáját. El kell fogadnunk másságukat, annak lehetséges hibáival együtt, hogy a magunk javára tudjuk fordítani előnyeit. A külső változik csupán, a lényeg ugyanaz. Hogyan tudok üres és teli lenni egyszerre? Gondoljunk a jin–jang-ábrára: az üresből ered a teli, és a teli beleáramlik az üresbe. „Ha egy vagyok a világgal: teli vagyok, összhangban vagyok, tehát üres.” – tanít Sei Shin iaido mester.
31
Szándéknélküliség Fără intenţii / Lack of intention A szándéknélküliség megragadja a pillanat és a helyzet nyújtotta lehetőséget, ezért határai korlátlanok, s cselekedeteid általa mindig igazi énedet tükrözik. Lipsa de intenţii profită de ocazia oferită de moment şi situaţie, este deci neîngrădit, prin ea faptele tale dezvăluie eul tău adevărat. The lack of intention takes advantage of the occasion offered by the moment and the situation, thus it is unlimited, by it your deeds will always reflect zour true ego…
32
Szándéknélküliség Fără intenţii Lack of intention szitanyomat, ceruzarajz 29,5 × 21 cm – 2007
Szándéknélküliség Az elvárások korát éljük. „Meg kell felelnünk“ – a családban, az iskolában vagy a munkahelyen. Sokan közülünk annyira meg akarnak felelni, hogy el sem jutnak magáig a feladatig. Belefáradnak az előzetes számításokba. Elég egy váratlan fordulat, hogy felboruljon belső egyensúlyuk, összezavarodjanak terveik. A szándék nem te vagy, még ha belőled jön is. Harc közben ne szándékaid, gondolataid vezessenek, hanem ösztöneid, megérzéseid. A technikát a helyzet szüli. „Szándékaid agyadban keletkeznek, ösztöneid a lelkedből fakadnak. Gondolataid anyagi természetűek, a megérzéseid szellemedből áradnak.” Többször figyeltem székely falusi mulatságokban verbunkost táncoló idős bácsikat. Eszköz volt számukra a lépések és a csizmaverők sorozata, amelyet fiatal korukban tanultak, hogy elnyerjék a kiválasztott lány kegyeit. Egymással versengve, felváltva táncoltak a bálokon. A cél a szerelem volt. Mert Székelyországban a danokat nem idős mesterek adták a férfiaknak, hanem csinos „eladó” lányok, akik eldöntötték, hogy ki a legügyesebb, legrátermettebb legény, de aztán a „bírók” a házasságban „kicsi helyre” kerültek: a konyhára, ahol szorgalmasan sürögtek-forogtak, amíg a férfi tarisznyájában „bű erősss” pálinkájával az erdőre ment fáért. Nemhiába tartja a székely hármasszabály: A sör nem ital. Az asszony nem ember. A medve nem játék. A székely táncosok mozdulatait a zene és a helyzet irányította. Nem tervezték el előre, hogy milyen figurákat járnak, táncuk még sem vált monotonná vagy szaggatottá. A szándéknélküliség megragadja a pillanat és az alkalom nyújtotta lehetőséget, ezért nincsenek határai, s cselekedeteid általa mindig igazi énedet tükrözik.
35
Technika Tehnica / Technique A harc alkalmazkodás a körülményekhez. Lupta este adaptarea la condiţii. Fight is adaptation to circumstancies.
36
Technika Tehnica / The Technique fémháló lenyomata, cinkográfia, filctoll 37 × 37 cm – 2007
Technika A technikát elvonatkoztatni a karatétól legalább akkora hiba, mint a technikát tartani a karate lényegének. A technikán keresztül válik a karate láthatóvá. A technika a karate do megjelenési formája. „– Amikor karatézol, gondolj úgy a lábaidra és a karjaidra, mint kardokra!” – idézi Azato mestert Gichin Funakoshi, a karate alapítója, önéletrajzában. Milyen kell hát hogy legyen a karate-technika? Fiatalon, hatodik danos barátom, Búzás Csaba shihan adta erre a legpontosabb választ: nagy, szép, gyors és erős. Ha e négyből egyik is hiányzik, nem beszélhetünk technikáról. Ne kössük meg magunkat, ne akarjunk dédapáink nyelvén beszélni. A karatéban a katák több évszázados harci elemeket, ütéseket, rúgásokat és védéseket tartalmazó formagyakorlatok, olyan emlékképek és technikatárak, amelyeket tudomásul veszünk, megfelelő módon értékelünk, de nem határozhatják meg mai cselekedeteinket. Egy ismerni és más az ismerethez görcsösen ragaszkodni. Aki a múlt karatéját ma alkalmazza, az a múltban él, nem a mában, és eredményt is a múltban remélhet, nem a jelenben. A technikáról elmélkedve íme egy rövid példázat a különféle harcművészetek hatékonyságáról: Két különböző harcművészeti irányzat fiatal növendékei azon vitatkoztak, hogy melyikük művészete képvisel jobb, hatékonyabb technikát a harcban. Miután a kérdést megnyugtatóan eldönteni nem tudták, úgy határoztak, hogy azzal egyikük mesteréhez fordulnak. – Számtalan létformával találkozhattok a világban. A túlélés módszere, technikája ennek megfelelően más és más, bár célja csak egy lehet. Eldönthetjük-e hát, hogy azon fajok közül, melyek a túlélésért folytatott harcban sikeresen veszik az akadályokat, melyiknek jobb, hatékonyabb a módszere? – válaszolt a mester röviden. Hogy mennyire jó a technika, a harcban dől el igazán. A harc pedig nem más mint alkalmazkodás a körülményekhez. A győzni tudás lényege: mást tenni, mint amit a legyőzöttek tesznek. Úgy gyakoroljunk, hogy közben arra gondoljunk: ahányszor rúgásra emeljük lábunkat, életveszélybe kerülünk. Vagy ölünk, vagy megölnek. Legyünk erősek, mint az edzett acél, gyorsak, mint az egeken átsuhanó fecskemadár. A harcos nem keresi a küzdelmet. Amikor az mégis utoléri őt, vállalja a megmérettetést annak tudatában, hogy életünket nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk.
39
A Vágy Dorinţa / Desire Elégedettségünk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk és nem azok természetétől. A fi mulţumit depinde de felul cum accepţi evenimentele şi nu de natura lor. Our satisfaction depends on the way we deal with events and not of their nature.
40
Vágy Dorinţă/ Desire golyóstollrajz 125 × 60 cm – 1995
A Vágy A legtöbb ember nem találja helyét a világban, élete értelmét veszti. Ezek az emberek saját kitalált világukba, vágyaikba menekülnek. A vágyaink agyunk melléktermékei, életünk hiányzó részeit próbáljuk pótolni velük, miközben nem vesszük észre, hogy még nagyobb űrt okoznak bennünk. – Milyen időnk lesz ma? – kérdezte az utazó a juhászt. – Olyan, amilyet én szeretek. – felelte az. – Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz? – csodálkozott az utazó. A juhász botjára támaszkodva az égre pillantott, majd elmosolyodott: – Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek. Elégedettségünk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk és nem az események természetétől. A vágyak sokszor elferdítik a valóságot, ezért az emberek egy félrevezető úton haladva hiú ábrándok hajszolásával töltik életüket, amely egyre üresebbé és értéktelenebbé válik. Van ennek azonban egy másik vetülete is: vágyaink jövőnket teremthetik meg. Nem mindegy tehát, hogy milyen álmokat dédelgetünk magunkban. Bíznunk kell benne, hogy jelen életünk teljesebbé válik a jövőben. Csak úgy élhetünk teljesen a jelenben, ha van jövőbeni célunk. Ez a folyamatos tudatosság állapota. Az vagy, akivé álmaid tesznek. Ki az elégedett ember? Aki egyszerűen, természetesen, nagyravágyás nélkül él, követi álmait, mégsem elégedetlen, az boldog, és sokkal közelebb áll ahhoz, hogy élete teljes legyen. Aki elégedetlen, a múltban vagy a jövőben él. Aminek meg kell felelnünk, az csakis a jelenben van. Éljünk egész valónkkal a jelenben. Így válhatunk mindennel eggyé, így tudunk megfelelni az életnek.
43
Alázat Umilinţa / Humbleness Ne becsüld le ellenfeled, mert ő – akarja vagy sem – társad a megértés útján! Nu-ţi subestima adversarul pentru că el – vrând nevrând – este partenerul tău pe cale înţelegerii! Do not underrate your opponent because he is – with or without will – your partner on the way of understanding!
44
Alázat Umilinţă/ Humbleness fotó 18 × 18 cm – 2001
Alázat Egy fiatal tudós a modern tudomány teljesítményeivel dicsekedett a guru jelenlétében. – Repülünk, mint a madarak – mondta. – Mindent meg tudunk csinálni, amit egy madár tud! – Csak még a szögesdróton nem tudunk ülni – mondta a guru. Mindig van tanulni való, és a tudás alázatossá kell, hogy tegyen. Csak így vagyunk képesek elfogadni az utasításokat, és azokat a lehető legjobban végrehajtani. Ne féljünk attól, hogy gépies bábbá változunk, a megvilágosodás lépten-nyomon kísérni fog: tetteink később nyernek értelmet. Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hajbókolt a királynak. Arisztippusz megjegyezte: – Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned. Mire Diogenész ezt válaszolta: – Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned. Ne hajbókoljunk senkinek, de adjunk utat a magunknál előrébb valónak! Sohasem szégyen elismerni egy másik ember nagyszerűségét, alázatunk ne váljon azonban alázatoskodássá! Egy remetétől megkérdezték, hogyan lehet a világ csapdájából kiszabadulni. Azt felelte: Sola humilitas! Egyetlen az alázatosság! „Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.” – mondja Jézus a Máté evangéliumában. E jézusi alázat eszméjét leginkább talán Assisi Szent Ferenc valósította meg. A ferencesek közössége hatalom és uralommentes hely, ahol csupa szolgáló és figyelő társ él, nem pedig parancsoló és hatalmaskodó urak. Ezt a magatartást fejezi ki a „minoritas” szó, mely annyira fontos, hogy ez lett a rend neve is: fratres minores, kisebb testvérek. A harcos alázattal segíti a gyakorlásban harcostársát. A karatéban saját testünket bocsátjuk társunk rendelkezésére, amikor megengedjük, hogy az ütéseket és rúgásokat gyakoroljon rajta. Lehetetlen ezt megtenni alázat nélkül. A harc alázattal kezdődik, és alázattal végződik. Ne becsüld le ellenfeled, mert ő – akarja vagy sem – társad a megértés útján!
47
Kitartás Perseverenţa / Stamina A karatéban nem az a lényeg, hogy ki milyen eredményeket ér el, hanem, hogy ki marad tovább a harc útján. În karate nu atât rezultatul are importanţă, ci faptul rămâi cât mai mult pe calea luptei. In karate it is not the result which is important but continuing to advance on the way of the fight.
48
Kitartás Perseverenţă Steadfastness linóleummetszet, fametszet 49,5 × 36,5 cm – 2007
Kitartás Az ember nagyon sokat felejtett abból, amit az állatok még tudnak. Minél inkább „civilizált”, annál kevésbé a természet része. Ma már nem vagyunk képesek tájékozódni térkép, iránytű nélkül, sőt GPS-szel megyünk kirándulni. Pedig a kutyák és a madarak mind-mind hazatalálnak. Mi sok olyan dolgot állítottunk e képességünk helyére, amire semmi szükségünk. Ha elveszik tőlünk ezeket a csinálmányokat, elveszünk. Az állatoktól nem vehető el, mert szerves részük. Azt hittük, uraljuk a természetet, amelynek törvényei alól nem vonhatjuk ki magunkat… Azt hittük, hogy a többi élőlénynél erősebbek, ügyesebbek leszünk. Pedig pusztán kiszolgáltatottabbakká váltunk. Mindent nem kaphatsz vissza. De ha van elég kitartásod, nagyobb esélyed lesz az emberek között a túlélésre. Megváltozik a szemléleted. Másként látod majd a világot: a lényeges dolgok könnyebben észrevehetővé válnak, a lényegtelent észre sem fogod venni. A gondolatok maguktól jönnek, és segíteni fognak. Az Élet egyszerűvé válik: minden magától értetődő lesz. A felesleges dolgokat tudnunk kell egyszerűen elengedni. Ha limlommal van tele mind a két kezünk, a fontos holmit nem leszünk képesek magunkkal vinni. Szükséges a kitartás. Ha egy tizenöt kilométeres távot kell lefutnod, akkor csak tizennégy kilométernél jelentsd ki: túl vagyok a felén. Ha a mestered száz fekvőtámaszt vezényel neked, akkor te végezd el a százegyediket is Mindig fájdalmas olyan emberekkel beszélgetnem, akik nagy teljesítményeket értek el valamelyik sportágban és azzal maradtak, hogy a gyerekeiknek mesélhetnek erről, bár még nem idősek. A karatéban nem az a lényeg, hogy ki milyen eredményeket ér el, hanem hogy ki marad tovább a harc útján. Az Élet rengeteg kihívást tartogat számunkra, amelyek elkerülhetetlenek. Ezeket kitartás nélkül nem lehetne megoldani. Az embernek egész élete folyamán kell a kitartást gyakorolni. Ha valamit eldöntünk, azt véghez kell vinnünk – nem minden áron, de ehhez jó, ha van elég kitartásunk. Az állatokban is megvan az a képesség, hogy a nehéz időket átvészeljék. A harcosnak is kell hogy legyen egy bizonyos kitartása, és aki jobban bírja, az győz. Az éhező ember is a végsőkig megpróbál kitartani – ameddig az erejéből futja. Álmaink, terveink legnagyobb ellenségei a sokszor fojtó hétköznapok. Ha a mindennapi élet elviseléséhez nincs elég kitartásunk, elveszett embernek érezzük magunkat. Harcos! Tarts ki utadon, hogy ne válj önmagad áldozatává!
51
Hit Credinţa / Trust
A harc hit nélkül szerencsejáték. Lupta fără credinţă este o loterie. Fight without trust is a game of chance.
52
Hit Credinţă/ Trust fotó 23,5 × 30 cm – 2001
Hit A híres japán tábornok, Nobunaga, elhatározta, hogy megtámadja az ellenséget, noha annak tízszer annyi katonája volt, mint neki. A tábornok biztos volt a győzelemben, katonái azonban nem tudtak szabadulni kételyeiktől. Útban az ellenség felé megálltak egy sinto szentélynél. Miután Nobunaga elmondta imáit, kijött a szentélyből és így szólt a katonáihoz: – Feldobok egy érmét. Ha fej, győzni fogunk. Ha írás elveszítjük a csatát. A sors most kinyilvánítja magát nekünk. Azzal feldobta az érmét. Fej volt. A katonák annyira fellelkesültek, hogy könnyűszerrel megnyerték a csatát. Másnap egy szárnysegéd így szólt a tábornokhoz: – Senki sem változtathatja meg a sorsot. – Teljesen igazad van – hagyta rá Nobunaga, miközben egy érmét mutatott a szárnysegédnek, amelynek mindkét oldalára fej volt ütve. A sors hatalma? Vagy pedig annak a hitnek az ereje, amely biztos abban, hogy valami történni fog? Amikor az erő, a kedv, a szorgalom és a kitartás elvész, a hit még mindig ott marad legbelül. Ha nem hiszel a mesteredben, értelmetlen belevágnod bármibe. A céltalan emberek tesznek ilyet „majd csak lesz valahogy” alapon. Tudd: mindennek, mindenkinek értelme van. Csak a hitetlen, lelkében megvakult ember nem fedezi fel önnön értelmét. Hit Istenben, az Értelmes Rendezőben, aki nemcsak a keresztények, buddhisták és muzulmánok Istene csupán, hanem az emberiség jóságos Atyja, a végtelen természet bölcs Ura. Hit embertársaidban: mindig a jót feltételezd a másikról, amíg be nem bizonyul ennek az ellenkezője. Hit önmagadban. Ha nem hiszel abban, amit csinálsz, akkor miért kelsz ki az ágyból egyáltalán? Nem mindegy, hogy mit teszel, cselekedeteid valamikor, valamilyen formában visszatérnek hozzád. Ha a világgal harmonikusan cselekszel, a harmóniát kapod vissza. Ha ellene vagy, ellened lesz. És a hitetlen ember kérdezi ilyenkor magától: miért pont velem esett ez meg? Ha nem hiszel önmagadban, feleslegesen élsz. Egyedül csak az ember képes eltékozolni legdrágább kincsét: saját életét… A hit bennünk van. Hitünkkel, ha erősen él bennünk, le tudjuk győzni az ellenfelünket. Persze nem elég csupán a hit, de rengeteget ad a harcos erejéhez. Sőt, ha a harcba nem viszed bele hitedet, szinte esélyed sincs az ellenséggel szemben. Olyan lesz a harc hit nélkül, mint a szerencsejáték: mindig kevesebb az esély a nyerésre, mint a vesztésre. A harchoz kell a technika, a szellem, egy kis erő, rengeteg hit és akarat. Ha ezek megvannak, nagy az esély, hogy nyerj. Bár elsajátításukhoz nem elég egy nap. Csak évek munkája során jelentkeznek gyenge jelei; majd még több év után lesznek egyre erősebbek. Viszont, ha nincs benned hit, kihullassz a sorból, és nem tudod végigjárni az utat, amely a cél felé vezet. Ha nincs hited, örök vesztes maradsz.
55
Harmónia Armonia / Harmony Békesség Istennel, békesség embertársaimmal és békesség önmagammal = egészség minden szinten. Pace cu Dumnezeu, pace cu semenii, pace cu mine însumi este de fapt sănătatea deplină. Peace with God, peace with fellow-mwn, peace with myself is really a perfect health
56
Harmónia Armonie/ Harmony merített papír, akvarell, magasnyomás 42 × 59 cm – 2007
Harmónia A harmónia a késztető erő, a megoldás és a magyarázat. Akiben nincs meg a harmónia felismerésének a képessége, az torzító üvegen keresztül nézi a világot. A harmónia segít sok probléma elfogulatlan megoldásában, a személyiség fejlődésében, és az élet minden területén. A harcművészetek egyik alkotó része, mert enélkül a harcos csak gyilkos marad, és nem tud dönteni életről és halálról. A harcban a harmónia és ítélőképesség a túlélést jelentheti. A harmónia az igazi, természetes emberi élet kulcsa. E nélkül nincs sem lelki, sem pedig testi egészség. Kisszeminarista koromban az alábbi tételt írta egy alkalommal a táblára paptanárunk: „Békesség Istennel, békesség embertársaimmal és békesség önmagammal = egészség minden szinten.” Saját harmóniánkat nehéz megtalálnunk, de nem lehetetlen. Jól érzékelteti ezt a Nobel-díjas író, Hermann Hesse: első fejlődésregényének főhőse, Peter Camenzind végigjárja a nagyvárosokat, neves felsőoktatási intézményekben tanul, miközben különféle kalandok tarkítják eseménydús életét – ennek ellenére szülőfalujába hazatérve a kocsma csaposa lesz és így találja meg az összhangot magával és a világgal. A mű végén így vall önmagáról a hazatalált kalandor: „És mi lett az eredménye ennek a sok átbolyongott, eltékozolt esztendőnek? A szeretett nő – akit még mindig szeretek – Bázelben neveli két szép gyermekét. A másik, aki szeretett, vigasztalódott, és Itáliában zöldséggel, gyümölccsel, magokkal kereskedik. Az apám, akinek kedvéért hazatértem, nem halt, de nem is gyógyult meg: lustálkodva üldögél naphosszat az ágyán, és egyfolytában irigykedik rám a pincekulcs birtoklása miatt. De ez még nem minden. Vannak az égben is barátaim: az anyám, vízbe fúlt ifjúkori barátom, a szőke Ági és kis, ferde növésű Boppi barátom. (…) A fiókban pedig ott lapul nagy költeményem vázlata, mondhatnám, az „életművem”. De ez túl fennkölten hangzik, és inkább ki sem mondom, főként, mert el kell ismernem, hogy mind a folytatása, mind a befejezése bizonytalan. Lehet, hogy eljön még az idő, amikor újrakezdem, folytatom vagy befejezem – akkor mégiscsak költő voltam. Ez többet érne, mint a községi elöljáróság vagy a kőgátak helyrehozása. De életem elmúlt-múlhatatlan képeivel, kincseivel és emberalakjaival, a karcsú Rösi Girtanneren kezdve a szegény kis Boppiig nem érne fel.”
59
Könyvek Cărţile / Books
Az olvasással felfedezhetjük a dolgok lényegét, és megoldást találhatunk saját problémáinkra. Citind descoperi esenţa lucrurilor şi găseşti soluţii la problemele tale. By reading we discover the essence of things and we find solutions to our problems.
60
Szabadtéri könyvtár Bibliotecă în aer liber Outdoor Library installáció (Borszék) 2002
Könyvek Segédeszközök. Egy dolog olvasni, és más dolog minden olvasottat elfogadni. A könyvek az emberi sokszínűség bizonyítékai. Különlegesen fontos könyvek, amelyeket a harcművészet iránt érdeklődő és lényegét megérteni kívánó embernek kötelező elolvasnia: • A Biblia – a könyvek Könyve, kimeríthetetlen forrás a kereső ember számára. Hogy miben segíthet egy harcos számára, következő fejezetünkben lesz róla szó. • Anthony de Mello jezsuita atya könyvei: A csend szava, Szárnyalás, A szív ébredése, A szeretet útja, Abszurd egypercesek, A madár dala – az indiai szerzetespap munkáit vallásilag összetett környezetben írta, hogy agnosztikusokat és ateistákat segítsen lelki fejlődésükben. • Szun-Ce: A hadviselés művészete – e kétezeréves munkában jóval több van, mint amit címe sejtetni enged. A jó harcos ismeri, a harcművész pedig alkalmazza tanításait. • Miyamoto Musashi: Az Öt gyűrű könyve (Go Rin No Sho) – Szun-Ce tanainak lebontása a személyre. A harcművésszé válás egyik lehetőségének bemutatása. Musashiról Eidzsi Joshikava írt nagyszerű regényt. Azonban vigyázzunk: ha Musashi akarok lenni, senki nem lesz belőlem. • Lao-Ce: Tao Te King – Az Út Könyve (Weöres Sándor fordításában) – nem vallás, nem filozófia. Minden gyakorlásunkat át kell hatnia. • Gichin Funakoshi: Életem és a karate-do – az üres kézzel való harc útjának alapító mestere ír önmagáról. Tanácsait, visszaemlékezéseit nem lehet meghatottság nélkül olvasni. • Nakayama Masatoshi: Karate-do kyohan – Funakoshi tanítványának könyve, az ő munkásságának köszönhetően indult a karate világhódító útjára. • Kanazawa Hirokazu: Karate: My Life – a Shotokan Karate International szervezet alapító mesterének útmutatásai. • Tanaka Masahiko: Kumite – a karate egyik legnagyobb legendájának munkája a küzdelemről. • Ueshiba Morihei: A béke művészete – az aikido alapítójának útmutatásai. • John Stevens: A legyőzhetetlen harcos – Ueshiba Morihei, az Aikido alapítójának élettörténete. • Sei Shin: Iaido – a kardkirántás művészetének nagy mestere osztja meg tapasztalatait az olvasóval. Minden harcosnak ajánlom. • Dan Millman: A békés harcos útja. • Márai Sándor: Füveskönyv. E rövid lista nem a teljesség igényével készült (nem szándékom és nem itt a helye könyvészetet adnom!), még számtalan szépirodalmi műben találsz segítő gondolatokat; mindig újabb és újabb könyvek fognak segíteni utadon és egyikhez sem szabad kizárólagosan ragaszkodnod, azonban ha teljesen lemondasz róluk, egyik szemedről mondasz le. A könyv segít minket azzal, hogy azt írja le, amit egy ember már átélt és megtapasztalt. Embertől és szellemi szintjétől is függ, hogy kinek mit mond egy-egy könyv. Az olvasással felfedezhetjük a dolgok lényegét, és megoldást találhatunk saját problémáinkra.
63
Harc és Szeretet? Luptă şi iubire? / Fight and Love? Amíg szívedben gyűlölet vagy harag van: kerüld a harcot! Până când inima ţi-e plină cu ură sau supărare: evită lupta! If your heart is filled with hatred or anger: avoid the fight!
64
NATO Vénusz NATO Venus gipsz, vasoxidpor, reprodukció 26,5 cm x 17 cm – 2000
Harc és Szeretet? Többen kérdezték tőlem: hogyan egyeztetem össze magamban katolikus teológiai tanulmányaim a harcművészettel? Van szeretet a harcban? A válasz: van. Az Alázat című fejezetben már említettem, hogy a gyakorlásban önmagam ajánlom fel küzdőtársam számára, hogy kipróbálhassa rajtam a technikát – ezzel segítem őt szellemi és fizikai előrehaladásában. A harcban pedig nem az ellenfelem megsemmisítésére törekszem, hanem igyekszem őt harcképtelenné tenni – a lehető legkisebb sérülésekkel. Okoskodó magyarázkodás – vélheti az Olvasó, azonban az erkölcsteológia kötelez, hogy védjem a magam és felebarátom életét, valamint testi épségét. Az évekig tartó gyakorlással megszerzett önbizalom és szellemi erő képes megállítani a bántalmazó kezeket. Egy alkalommal fiatal suhanc ütlegelt egy idős embert egy nagyváros úti átjáróján és mintegy kétszáz ember nézte tétlenül az eseményt. Szempillantás alatt odarohantam, és csupán ennyit szóltam a fiúnak: – Nagyon erősnek érzed magad, hogy ezt az idős embert ütlegeled, aki a nagyapád lehetne? Kész voltam a harcra, de nem került rá sor, mert a fiú szégyenkezve eloldalgott. Az emberek többsége félelemből nem avatkozik bele az ilyen esetekbe, inkább végignézi, hogyan bántalmazzák felebarátjukat. Máskor egy részeg cselgáncsozónak mutattak be nagyon rosszul e szavakkal: – Íme, egy karatemester. – Gúnyosan rám tekintett, majd ezt kérdezte: – Ezzel a vékony csuklóval és hatvan kilóval? Iratkozz fel a listámra, és fél év múlva sorra kerülsz! – Természetesen sokkal erősebb és tehetségesebb vagy, mint én – válaszoltam –, a küzdelmünk egy percet sem tartana, és a te győzelmeddel végződne. Nem dicsőség hát kipróbálnod, nem leszel nagyobb tőle, inkább igyál meg helyette még egy fél deci Unicumot! – veregettem vállon, majd amikor láttam, hogy megnyugszik, tudtam: a harcot én nyertem, miközben mindkettőnk testi épségére vigyázni tudtam. Apró és jelentéktelennek tűnő cselekedetek (cselek?) ezek székely őseinkéihez képest, akik életüket adták a történelem folyamán különféle harcokban, hogy utódaik szabadon élhessenek – mégis szükség van rájuk. Maga az üres kézzel való küzdelem is a szerető és féltő védelem céljából született: az okinawai földműves védte vele felesége és gyermekei testi épségét a fegyveres katonákkal szemben… Ennek ellenére a karate nem erőszakos. A harcművészetek európai mutánsai főleg a fizikumra, erőre, gyorsaságra, technikára, pontértékekre alapoznak. A versenyszellem egyeduralma elérte a harcművészeteket is. A teljesítménycentrikusság pedig sportolókká avanzsálta a nyugati félteke harcosait. Ebben van az erőszak. A győzni akarás, a célelvűség és a trófeázás a harc művészetének profán megerőszakolása… Amíg szívedben gyűlölet vagy harag van, amíg agyad nyerni akar, és cseleken, technikákon töpreng, amíg lelked felajzott és zaklatott, fizikumod feszült és ugrásra kész: kerüld a harcot! Ilyen állapotban még gyakorolni sem lehet tisztességesen, nemhogy küzdeni. Amíg agyad, lelked, tested uralkodik egész valód felett, s ennek rabja is vagy, csak ócska bábuja leszel a benned felgyülemlett dolgoknak, s azok kényük-kedvük szerint rángatnak. Ez nem harc, hanem hajtóvadászat, és a vége szánalmas lehet. Így van ez a mindennapokkal is. Ha valamit görcsösen akarsz, körmöd szakadtáig ragaszkodsz a véghezviteléhez, majdnem biztos, hogy nem sikerül. És ha sikerül, mi örömed lesz benne? Nem nagy dicsőség, hogy véghezvittél valamit, amit senki nem akart rajtad kívül. Légy olyan, mint a könnyű tavaszi fuvallat. Hagyd, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. Kerülj mindenféle erőszakot! Mert – bármennyire is furcsállják sokan – az igazi harc a szeretetről szól.
67
Egy és Sok Unu şi Mult / One and Many Mindannyian mások vagyunk, mégis van közös bennünk: az Út, amin járunk. Cu toţii suntem diferiţi dar avem ceva în comun: Calea pe care umblăm. We all are different, but we have a common thing: the Way on which we go.
68
Egyén és Közösség Individul şi Comunitatea Individual and Community filctoll, ceruza 20,5 cm x 29 cm – 1998
Egy és Sok Minden ember különbözőnek születik. Mindenkinek másfajta adottságokat ad a természet, és senkit sem nevelnek egyformán, nem tanulunk és nem mozgunk egyformán; bár vannak hasonlóságok, de minden ember egy-egy különálló egyéniség. A karatéban nagyon fontos, hogy ne akarjon az ember más lenni, mint ami valójában: adja mindig őszintén önmagát. Van, aki még ha akarja, akkor sem tudja titkolni saját személyiségét. Egy edzésen, anélkül, hogy mondana valaki is valamit, nagyon kitűnik, milyen ember ő maga. A harcban elengedhetetlen a test és a lélek kapcsolatának összhangja és egyensúlya. A közösséget pedig egyének alkotják. Mindannyian mások vagyunk, mégis van közös bennünk: az Út, amin járunk. Egy csoport hangulatát nagyon meghatározzák az egyéniségek. A csoport hangulata minden tag hangulatából adódik össze. Természetesen vannak meghatározó személyiségek a csapatban, akik vezető szerepet töltenek be, de ez annyira természetes számukra, hogy észre sem veszik. A negatív egyéniségek nem viszik el a csoportot negatív irányba – hacsak nincsenek többségben –, de hatással vannak a többiekre. A többség véleményt tud róluk mondani és érzékeli a „rosszat”, de a csoport alapvetően közös irányba halad. Többször voltam konfliktushelyzetben a csoportunk edzésein. Általában frusztrált egyének próbálták igazolni számomra és önmaguk számára, hogy ők a jobbak és erősebbek. Hamar rá kellett jönnöm: engednem kell a nyugalom érdekében, hisz a békéért megyek edzeni, fontosabb tehát számomra a csoporttársi jó viszony a bizonyítási vágynál. Az egyéneknek figyelembe kell venniük a csoport érdekeit, a csapat útját, ami az ő saját útjuk is. A közösségnek összetartónak kell lennie. Ez úgy valósulhat meg legjobban, ha mindenki egy célt akar elérni, és segítik ebben egymást. Erre példa a csoportos gyakorlat, az egymástól tanulás, segítségnyújtás, ami lehet bármilyen jellegű. A csoportos feladatok megoldásaiban kitűnik a csoport, a csapat összetartása, az összetartás szerepe, fontossága, valamint az egyéni feladatok elvégzésének a fontossága, esetenként a csoportért. De természetesen ugyanez fordítva is érvényes. A csoportos gyakorlatok jól mutatják a csoport hangulatát és jellemzőit. A páros gyakorlatoknál ez két fő dologra szűkül le. Ezek akkor vannak szinkronban, ha az egyik fél annyit tanul a másiktól, mint amennyivel partnere abban a gyakorlatban jobbnak bizonyul nála, és fordítva. Ezáltal kialakul egy egyensúly, ami felborulna, ha csak azok maradhatnának meg a csoportban, akik keményen megütik a szintet és egyformák. Egyfajta „robot”-csoport lenne, hiszen egyforma lenne mindenki, ami gyakorlatilag lehetetlen. A közösséget egyének alkotják, akik kiegészítik egymást, és egységessé formálják a csoportot. Egymástól való tanulással fejlesztik önmagukat, ezáltal a csapatot is, a csoport pedig közösen formálja az egyént. Felejthetetlen élmények maradnak számomra a tengerparti edzőtáborok és egyéb közös kirándulások, a hajnali edzésekkel és esti beszélgetésekkel, a friss erdei levegő, mit együtt szívtunk a karate gyakorlása közben és a hegyi patakok, melyek mentén szaladtunk... Mindezek összekötnek valamennyi csapattársammal, társadalmi hovatartozástól függetlenül egy családhoz tartozunk. És végül, de nem utolsósorban: nem igazi karatecsapat az, amelynek a tagjai szétszélednek edzés után anélkül, hogy részt vennének egy közös sörözésen.
71
Belső szilárdság Tărie interioară / Interior firmness Legyőzhetjük a külső ártó erőket, de a legizgalmasabb párbaj az, amikor saját magunkkal harcolunk. Poţi învinge puterile dăunătoare exterioare, dar duelul cel mai pasionant e când te lupţi cu tine însuţi. We can overcome the outside malefic strengths but the most dramatic duel is when we struggle against ourself.
72
Belső szilárdság Tărie interioară Interior Firmness filctoll 28 cm x 26 cm – 1987
Belső szilárdság Olyan legyél, mint a víz. Ha túl szilárd (jég), akkor könnyen törik. Máskor meg elszáll nyomtalanul (gőz). Viszont képes minden formát maradéktalanul kitölteni. Ha beleütsz: enged. Körbevesz. Ám hajókat hordoz a hátán, ha kell… Az igazi karate egészen más, mint a képzeletben élő. A tanítvány mást kap, mint amit vár. Tudnia kell a megálmodott karatét rugalmasan elengedni, viszont erő szükséges a valós megtartásához. Akiben nincs belső szilárdság, az a karatétól nem kapja meg. Azt a karate agyonnyomja. Aki önnön keménységének rabja, az is feladja. Nem az igazán szilárdak bírják az utat végigjárni. Legyőzhetjük a külső ártó erőket, de a legizgalmasabb párbaj az, amikor saját magunkkal harcolunk. A két énünk csap össze: • a hamis, általunk létrehozott én, akit születésünk óta nevelünk és táplálunk illúziókkal, környezetünk segítségével; • a másik az örök, tiszta, igazi énünk, aki belső hang formájában csendesen bár, de mindig figyelmeztet arra, hogy bennünk él, és földi pályafutásunk alatt folyamatosan véd, segít, nevel és tanácsot ad minden helyzetben. Rávilágít, hogy életünknek értelme, célja van, csak meg kell találnunk a kiteljesedés formáját. Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván: – Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.
75
Az élet szent Viaţa e sfântă / Life is holy Ha nem tiszteled az életet, a gyilkos kategóriáját éred csak el. Dacă nu respecţi viaţa, nu poţi intra decât în categoria ucigaşilor. If we do not respect life, we are only counted among criminals.
76
Vigyázd az Életet Să ai grijă de Viaţă Save the Life print 29 cm x 21 cm – 1997
Az élet szent Az ősember, az indiánok vadászat előtt meghajoltak az élet szentsége előtt. Tudták: nem tékozolható. A mai ember a háziállatoktól elrabolta az életet, iparcikké silányította azt. A csirkekeltetők, sertéshizlaldák egyenes úton vezettek a lakótelepekhez: a mi életünk is tömegcikké vált. A fogyasztói társadalom okozói, haszonélvezői és áldozatai vagyunk egy személyben. Ha nem tiszteled az életet, a gyilkos kategóriáját éred csak el. A tisztelet önmagában azonban kevés. A becsületes hentesmester nem harcművész. A kulcsnak benned kell lennie. hunyorgó vadászai kristálytundráknak, csillámhegyeknek, álljatok meg a hónyomon, s pihentessétek a kést: negyvenezer meg egy fél év távlatából üzenek! sorsunk nem lett jobb, hiába jött platón, ghandi, einstein, a csontok szele bennünk fúj, a lélek ma ein Stein! kettőezerhárom szeptember nyolcadikán az emberháló még megremeg! várjatok! tegyetek félre egy véres húscafatot: érkezek!
79
Ha meg kell halni, akkor meg kell halni Dacă e să mori, atunci trebuie să morii If it is given to us to die then we must die Mindennap légy kész a halálra! În fiecare zi să fii gata de moarte! Be ready for death everyday!
80
Elesett japán katona Soldat japonez căzut Passed away Japanese soldier linóleummetszet, fametszet 65 cm x 95 cm – 1999
Ha meg kell halni, akkor meg kell halni Csak az fogadja így a halált, aki az életet is komolyan veszi. Ijesztő találkozni a kifejezéssel: „Mindennap légy kész a halálra!”. Micsoda borzalom lehet azzal a tudattal felkelni, hogy ma meghalok! Búcsúzni mindenkitől és mindentől, mint egy szerencsétlen halálraítélt, akinek állandóan halasztják a kivégzését. A teljes értékű életnek azonban ez az egyetlen lehetősége. Tajima no Kami a sógun vívómestere volt. Egy nap a sógun egyik testőre jött hozzá, hogy vívóleckét vegyen tőle. – Alaposan megfigyeltelek – mondta neki Tajima no Kami –, és úgy látom, hogy magad is mestere vagy a kardnak. Mielőtt tanítványomnak fogadlak, mondd meg nekem, hogy melyik mestertől tanultál? – A testőr azt válaszolta: – Én még senkitől nem tanultam a vívást. – Engem nem tudsz átejteni – mondta a vívómester. – Jó szemem van, és az még sosem csapott be. – Nem akarok ellentmondani – válaszolta a testőr –, de én tényleg nem tudok semmit sem a vívásról. A mester ekkor vívott néhány percig a testőrrel, s amikor abbahagyták, így szólt: – Mivel azt mondod, hogy sosem tanultad még a vívást, hiszek szavadnak. De te akkor is valamiféle mester vagy. Mesélj magadról! – Talán azt mondom el – kezdte a testőr –, hogy gyerekkoromban azt bizonygatta nekem egy szamuráj, hogy az embernek sosem szabad félnie a haláltól. Ezért aztán addig küszködtem a halál kérdésével, amíg az semmi idegességet nem okozott már bennem. – Szóval ez az! – kiáltott Tajima no Kami. – A kardvívás végső titka is abban áll, hogy nem félünk a haláltól. Nincs szükséged más leckékre! Már mester vagy. Amikor harmincévesen drága nagyanyám ravatalánál álltam – gyerekkorom falusi nyarainak angyala volt –, rádöbbentem, hogy bármit fogok mondani hátralevő életem folyamán a halálról és a túlvilágról, ügyetlen mondatok halmaza lesz, mert olyan ez, mintha egy süketnek akarnék örömet szerezni Mozart muzsikájával, vagy az akváriumi halaimnak szeretném elmagyarázni, hogy ők egy kisvárosi tömbházlakás negyedik emeletének hálószobájában, egy negyven literes akváriumban úszkálnak… A nagy szavak tehát fölösleges okoskodások egy olyan témában, mely ismeretlen mindannyiunk számára. Ami fontos: ne legyenek félbehagyott ügyeid, elmulasztott feladataid! Kapcsolataidat is e szerint alakítsd és ápold! Érezd meg minden perc ízét, ne rohanj el semmi szép és értékes mellett! Nincs még egy lehetőséged, úgy okoskodj. És az életed tartalmas lesz, végtelen hosszúságú, kerek egész, bármikor is szakad meg. Aki így él, annak a halál nem lemondást jelent, hanem elfogadást, az életet elengednie pedig nem fájdalmas, hanem természetes. Viszont erről nem te döntesz!
83
A karate lényege ÉN vagyok În karate EU sunt important In karate I am the essence A karate értelme ÉN vagyok, nem a technikám és nem a képzelgéseim. Sensul luptei în karate sunt EU şi nu tehnica sau dorinţa mea. The sense of karate is ME, not my techniques or my illusions.
84
Sándor Olivér és András tusrajz és fotó, 2007
A karate lényege én vagyok Vannak, akik a karatéban a technikát látják, az ragadja meg őket és azt keresik. Másokat a méltóság, a forma vonz. Úgy vélik, ez a lényeg és ezt tartják fontosnak. Ismét mások a versenyek és a különféle díjak mellett teszik le a voksot. Majd vannak, akik számára a karate egészséges életmódot, közösséget és kirándulásokat jelent. Az elképzelések a fejben születnek meg, nem a karatéban. A karaténak a lélekben kell lakoznia, hogy karatévá válhasson. Vannak tanítványok, akik megértik, megérzik az igazat és képesek megszabadulni képzelgéseiktől. Akik ragaszkodnak saját előítéleteikhez, azok feladják. Karate. Sport? Harc? Hit? Életforma? Művészet? Ki minek érzi, de egy a lényeg, hogy önmagát mutassa. Tiszta legyen és őszinte! Mutassa meg számomra azt, ami vagyok, és amivé válnom kell! Ne értékeljek és ne okoskodjak! Ne akarjak mindent megmagyarázni, és szándékosan előre jutni! Hagyjam, hogy magától fejlődjön mindenem, figyeljek és tanulmányozzak, de ne erőltessek! Minden magnak idő, nyugalom és biztonság kell, hogy kicsírázhasson. Váljak én is maggá! Ne akarjak!… – Engedjek! Ütéseim és rúgásaim ne a halált hordozzák, hanem az életet! Hagyatkozzak megérzéseimre, ösztöneimre, és fejlesszem azokat természetes úton! Ha mindezt megértem és elfogadom, mégis ki tudok állni harcolni, akkor az Életet szolgálom. A karate értelme én vagyok, nem a technikám és nem a képzelgéseim.
87
A Cél Ţelul / The Aim Feladatok sokasága mögött ugyanaz a cél bújik meg. În spatele mulţimii de sarcini se ascunde acelaşi scop. Behind the multitude of duties there is hiding the same purpose.
88
A Cél Ţelul / The Aim olaj, rostlemez 80 cm x 200 cm – 2003
A Cél Egy alkalommal így dorgálta megboldogult nagyanyám öcsémet: – Te csak lopod a napot, nem csinálsz semmit, unod az iskolát, unod az életed. Mi a célod? – A túlélés… – felelte halkan öcsém. És igaza volt. Válasza azonban kiigazításra szorul: a túlélés, mely önkéntelenül elvezet önmagamhoz. A feladatunk az, hogy legyünk. Nem az, hogy valakik legyünk, vagy hogy senkik se legyünk, mert ebből származik a kapzsiság és a becsvágy. Nem az, hogy ezek vagy azok legyünk – és így függővé váljunk –, hanem csak az, hogy legyünk. A célodat saját magad szabod meg. A Cél: célok sokaságán túl te magad. Elengedni. Az Elengedés Tudománya. Hagyni. Nem veszni hagyni, hanem továbbhaladni. Átlépni, megtartva elengedni, megőrizve tűnni hagyni. Nem megszüntetni. A Kellő Pillanat megválasztása. Feladatok sokasága mögött ugyanaz a cél bújik meg. A Cél: Eggyé válni. Előre kitűzött gondolatok összessége, amihez szükségünk van az eszközre. Annak segítségével létrehozhatjuk, illetve valóra válthatjuk azt a bizonyos Célt. Legyen hited, bízz célod elérésében! Ha a célod kapujában állsz, s megtörsz valami miatt, ne hagyd abba, folytasd az Utat! Ezen az érzésen túl kell tenned magad, ezért fontos a Hit. Ám ennél is erősebbnek kell lennie az akaraterődnek. Ami a legeslegfontosabb: gyengébb pillanataidban össze kell szedned magad, elvesztegetett erőidből újabb energiát kell nyerned. Ha elérted, amit akartál, más célokat tűzöl ki magad elé. A célok még arra is jók, hogy bizonyíts magadnak, s így nagyobb lesz az önbizalmad. Az persze nem a legszerencsésebb, ha nagyon megnövekszik, mert akkor mindenkit eltaszítasz magadtól… Rendet csak Értelmes Rendező hozhat létre. Márpedig világunkban Rend és Értelem uralkodik. A mindenkori tudomány nem tesz mást, mind újabb és újabb formáiban azonosítja a már létező rendet. Életünkben is mindennek értelme és célja van. Mi tehát a harc célja? Az, hogy megszabadítson önzésünktől, és így önmagunkká váljunk...
91
Utószó Carl Gustav Jung állítja, hogy nincsenek huszonéves bölcsek, ugyanis a bölcsesség élettapasztalat kérdése is. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy harminckét éves bölcsek sincsenek. Nem próbálom tehát e munkámban jó tanácsokkal „fárasztani” az Olvasót, csupán nagyon fiatalon igyekszem bemutatni röviden egyet a végtelenül sok ösvény közül, melyek a Célhoz vezetnek: az üres kézzel való harc útját. Gondolataim mellett közreadom olyan Mesterek véleményét, akik előttem jártak és járnak az Úton, és akik nélkül nem itt tartanék. Sokan közülük nem is tudtak a karate létezéséről, mégis a harc útját járták. Köszönetem fejezem ki elsősorban apámnak, aki nevelésében mindenek elé helyezte a tiszta emberséget, és aki a könyv szeretetére tanított. Ugyanakkor hálával tartozom Jakacs János 4 danos karate mesternek, aki a harc útján való első lépéseimnél bábáskodott, és aki mai napig a Mester tudott maradni számomra. Nem szolgalelkűen, hanem immár harcostársi hálával gondolok őrá, akárcsak barátaimra, Búzás Csaba 6 danos nagymesterre, aki mindig őszinte szeretettel fogadott edzésein és Major Sándor 5 danos mesterre, aki az elmúlt időszakban mind szellemi-fizikai, mind pedig anyagi értelemben igen nagy erőfeszítéseket tett a „székely karate” érdekében és munkámban támogatott. Mindketten nálam is jobban megfogalmazzák talán majd egyszer írásban a harcművészet lényegét. Major Sándor mester áldozatos segítségének köszönhető, hogy Takashi Shibuya 8 danos nagymester, a Japán Karateszövetség elnöke és Kazutada Yamakawa 8 danos nagymester, a Japán Karateszövetség Bírói Kollégiumának elnöke immár hatodik éve rendszeresen ellátogatnak Székelyföldre. Shibuya mester 2006 őszétől tehetséges tanítványát, Takayanagi Yuji-t 4 danos mestert hagyta közöttünk két évre, nagyban segítve ezzel karatékáink további fejlődését. Hálával tartozom Öllerer András képzőművésznek a szövegekhez készített illusztrációkért (harcos festőként talán többet mond rajzaival, mint én szavakkal), Balázs Attila fotóművésznek a reprodukciókért. Végül, de nem utolsósorban, köszönöm minden karatés társamnak az elmúlt húsz évet, s kívánom, hogy e kis könyvecske is segítsen bennünket, erősítse összetartozásunk tudatát az elkövetkező húsz évre!
93
Postfaţă Carl Gustav Jung afirmă că nu există înţelepţi de douăzeci de ani, deoarece înţelepciunea izvoreşte şi din experienţa de viaţă. Eu aş adăuga că nu există înţelepţi nici la treizeci şi doi de ani. Nu doresc deci să-l „obosesc” pe Cititor cu sfaturi bune, ci – fiind foarte tânăr – încerc să prezint foarte pe scurt una din nenumăratele cărări care ne conduc la Ţintă: drumul luptei cu mâinile goale. Pe lângă reflecţiile mele citez părerile unor Maeştri care au străbătut şi străbat Calea înaintea mea şi fără de care nu aş fi ajuns până aici. Mulţi dintre ei nu au avut nici măcar o idee despre karate, totuşi au umblat pe calea războinicilor. Aduc mulţumiri în primul rând tatălui meu, care în educarea tinerilor a aşezat înainte de toate omenia curată şi de la care am deprins iubirea cărţilor. Mă simt îndatorat şi faţă de maestrul karate Jakacs János 4 Dan care mi-a supravegheat primii paşi pe calea luptei şi care mi-a rămas până azi Maestrul. Mă gândesc la el nu numai ca la un dascăl, dar şi ca la un camarad combatant, la fel ca la prietenii mei: marele maestru Búzás Csaba 6 Dan, care m-a primit întotdeauna cu mărinimie la antrenamentele sale şi maestrul Major Sándor 5 Dan, care în ultima vreme au depus eforturi deosebit de susţinute în interesul artei karate „secuieşti” şi m-a sprijinit în munca mea. Poate odată amândoi vor formula mult mai bine ca mine şi în scris esenţa artei marţiale. Datorită sprijinului plin de sacrificii al maestrului Major Sándor, marele maestru Takashi Shibuya 8 Dan, preşedintele Asociaţiei Karate din Japonia şi marele maestru Kazutada Yamakawa, preşedintele Colegiului de Arbitri al Asociaţiei Karate din Japonia fac vizite anuale deja de şase ani de zile în Secuime. Din toamna anului 2006 maestrul Shibuya l-a delegat printre noi pe discipolul său talentat, pe maestrul Takayanagi Yuji 4 Dan, care timp de doi ani îi va sprijini serios pe karateka din oraş. Îi mulţumesc artistului plastic Öllerer András pentru ilustraţiile care însoţesc textul (ca pictor-luptător poate spune mai mult prin desenele sale decât eu prin cuvinte), artistului fotograf Balázs Attila pentru reproduceri. În cele din urmă, dar nu în ultimul rând, îmi exprim recunoştinţa faţă de toţi colegii mei karateka pentru cei douăzeci de ani petrecuţi împreună, cu dorinţa ca şi această cărticică să ne fie de ajutor în întărirea conştiinţei de solidaritate şi în următorii douăzeci de ani!
94
Epilogue Carl Gustav Jung claims that there are no wisemen in their twenties as wisdom comes with life experience. I would add that there are no wisemen of thirty-two either. So I am not trying to “bore” my Readers with some pieces of good advice in my work, I am only trying to present with the modesty of my youth one of the innumerous paths which can lead us to the Aim: the way of barehanded fight. Along with my own thoughts I also publish the opinions of some Maters who followed the steps of this road ahead of me and without the help of them I wouldn’t be where I am now. Many of them do not even know about the existance of Karate though they had followed the way of fight. I must first express my gratitude to my father, who had always placed pure humanity above all during my education and who had taught me the love of books. I am also grateful to 4 dan Karate Master Jakacs János who guided my first toddling steps on the road of fight and who has remained a master to me ever since. I do not think of him with slavish inferiority but with the gratitude of a fellow warrior, just as I think of friends like 4 dan Grand Master Búzás Csaba who had always welcomed me with honest love at his trainings and 5 dan Master Major Sándor who has made great effort both spiritually and materially in order to help and support the Sekler karate and my work too in the recent years. Both of my friends could write about the essence of martial arts even better than I do. It is due to Major Sandor’s generousity that 8 dan Grand Master Takashi Shibuya, president of the Japanese Karate Association and 8 dan Grand Master Kazutada Yamakawa president of the Referee Commity of the Japanese Karate Association have regularly visited Sekler’s Land in the past six years. Master Shibuya left here his talented disciple, 4 dan Master Takayanagi Yuji in the autumn of 2006 for two years, having helped a great deal the improvement of our karateka. I owe thanks to Öllerer András, graphicist who illustrated the text (as a warrior artist he might express more with his graphics than I do with my words), as well as to Balázs Attila, photographer for the reproductions. Last but not least I thank all my fellow karateka for the last twenty years and I wish this booklet may help us strengthen our sense of community for the next twenty years!
95
A könyv szerkesztője: Murányi János Tervezte: Öllerer András Kiadványszerkesztés: DTP Stúdió Kft, Székelyudvarhely. Megjelenés éve: 2007. Példányszám: 500 kötve. Papír: 115 g műnyomó Nyomdai ívek száma: 6,00 (B/5) Nyomdai munkálatok: Alutus Rt., Csíkszereda F. v.: Hajdú Áron igazgató
