Munkanapló 2014. Július 7. A Békszi Trefort Ágoston Tagiskolánál gyűltünk. Mindenkinek jelen volt valamilyen családtagja esetleg a teljes család is. Kis várakozás után elindultunk a Gyulai úti bejárathoz. a várt minibusz helyett két autó jött értünk, melybe egyből megkezdtük a bepakolást amint megálltak. mindenki elbúcsúzott hozzátartozójától, majd útnak indultunk egészen a Szent István Térig. Kruzsic László tanár úrért álltunk meg azon a helyen , ahol kis várakozás után találkoztunk vele. Kis átszerveződés volt az ülőhelyek miatt, de ezt is megoldottuk, majd elindultunk és a budapesti reptérig meg sem álltunk. Nagy izgatottság volt bennem egész út alatt, hisz teljesen új élmény volt számomra az egész. Itt is sorban vártunk a becheckoláshoz. Fel kellett rakni a bőröndöt egy futószalagos mérlegre és átadni a személyi igazolványt a repjeggyel. Mindenkinél rendben volt minden, mindenki bőröndjét elvitték a bepakoláshoz. mi pedig megindultunk, hogy beszálljunk a repülőgépbe. Egy ellenőrző állomáshoz értünk, ahol minden folyadékot ki kellett dobj vagy meg kellett innod. Természetesen mindenki kidobta őket, majd kaptunk egy tálcát ami inkább egy lavor és ebbe kellett belepakolni minden nálad lévő dolgot: poggyász, telefon, mp3, mindent ami fém, ha volt akkor kalapot is. Ezután átvizsgáltak fémdetektorral ahol nagyon izgultam , hogy megszólal-e vagy nem, mi lesz majd ha megszólal, de szerencsére nem riasztott, így nyugodtan folytathattam az utamat a többiekkel. Majd sok hosszú séta és várakozás után felszállhattunk a repülőgépre. Nem sokkal ez után, fel is szálltunk vele. Fantasztikus élmény volt. Megérkeztünk Rómába, zökkenőmentesen zajlott minden és mentünk is tovább Reggio di Calabria-ba. Ott egy férfi várt táblával a kezében, amiről tudtuk, hogy minket vár. Autóba ültünk, és kb. egy órás út után megérkeztünk Nicoterára. nagyon fáradtak voltunk már ekkorra, csak arra volt erőnk, hogy kiválasszuk a szobákat és aludjunk benne.
Felhőzátonyok
2014. Július 8. Reggel, mikor felébredtünk már több időnk és erőnk volt körbenézni és megcsodálni milyen helyen is lakunk. Az akkor még én szobám telis tele volt antik bútorokkal és az erkélyéről, ami egybe volt a konyha erkélyével is, csodálatos volt a kilátás. a konyha jól felszerelt volt, bár néhány edény nagyon el volt bújva. A nappaliban is voltak antik bútorok és két nagyon kényelmes kanapé, amelyek közül az egyikben háromszor aludtam. A nappaliból nyílt egy ajtó a teraszra, amit nagyon sokszor használtam az egy hónap alatt. A lakásban két fürdőszoba is volt, természetesen a lányok elfoglalták a nagyobbat. Majd a megbeszélt időben érkezett meg Kruzsic László tanár úr és Katia. ők ketten vezettek körbe bennünket Nicotera főbb és fontosabb helyeire. Útnak indultunk és egyből a gyakorlati helyekhez mentünk bemutatkozni. Őszintén szólva, én egy kicsit csalódtam, amikor megláttam a műhelyet, de minden kétségem és aggályom elszállt mikor láttam, hogy milyen sokoldalú az a hely ahol mi dolgozni fogunk. A mesterek már a legelején nagyon szimpatikusak és barátságosak voltak. Megtörtént a bemutatkozás, útnak indultunk a lányok gyakorlati helyéhez. a fodrászüzlet olyan kicsi volt , hogy mi 4-en srácok kint vártuk meg őket. ők is bemutatkoztak, majd elmentünk a Giovanni Per Europe nevű épületbe, ahol fél órás angolul megtartott értekezlet volt megtartva. Ezen értekezleten kaptunk egy munkarend táblázatot melyből kiderült, hogy a lányoknak vasárnap hétfő a szünet, míg nekünk szombat és vasárnap. miután vége lett az értekezletnek Kruzsic László tanár úr elvitt minket a többi fontosabb helyre: élelmiszer boltok, és egyéb szükséges és hasznos helyre. Később lementünk a tengerpartra is ahova először elég nehéz volt lejutni. Majd sötétedés környékén, elindultunk vissza a szállásra ahol megvacsoráztunk , és mentünk aludni. 2014. Július 9. Eljött az első munkanap. Mint a többi napot, ezt is a reggeli programokkal kezdtem: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. Nagyon izgatottan vártam már ezt a napot. Reggel az édesanyámtól még üzenetet is kaptam, melyben jó munkát kíván nekem. Elindultunk, azon az útvonalon, amelyet tegnap mutattak nekünk. Gond nélkül eljutottunk a műhelybe. A mai napon egy kicsit még jobban összeszoktunk, megismertük egymást a mesterekkel. A nehezen megjegyezhető és kiejthető neveink segítségére, öntapadós szalagot kaptunk rajta a neveinkkel. Az első munkafolyamat amit kaptunk, hogy bele kellett gérelni 45*-ban egy ajtókeretbe az üvegtartó léceket, majd szegező pisztollyal a helyére szegeztem csak az ajtó egyik oldalát, hogy a másikon az üveget be lehessen rakni. A nap további részében rétegelt lemez táblákat szeleteltünk, a holnap összeállítandó komplett ajtókhoz. Majd haza mentünk, fürödtünk írtuk a munkanaplót, vacsoráztuk, és mentünk aludni.
A műhely központi elszívóháza 2014. Július 10. Számomra ma is korán keltünk. a reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. Ma főként Nikola-val dolgoztam. Mint tegnap, úgy ma is Gergő volt a társam, vele dolgoztam felváltva. A mai napon is ajtónak való alapanyagot szeleteltünk körfűrészgépen. A vezető vonalzót pontos
méretre állítottam, a szánszerkezetre felraktam az anyagot, pontosan illeszteni az anyagot a vezető vonalzóhoz és leszorítva áttolni a működés közben lévő körfűrészlapon. Miután készen lettünk ezzel a munkafolyamattal, következhetett az anyagok összeállítása. Elsőnek az ajtók kereteit állítottuk össze kapocsszegezővel. ahol a két anyag találkozik, három kapoccsal rögzítettük. Majd jöttek az ajtó kereszt merevítői. ezeket, csak egy-egy kapoccsal rögzítettük ott, ahol a merevítő a kerethez csatlakozik. Majd , ha kész voltunk egy oldallal, akkor átfordítottuk és kapcsoztuk a túloldalát. ebből annyi volt. hogy másnapra is maradt. Majd ezután is hazamentünk, és kezdődött a délutáni, majd az esti program. 2014. Július 11. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A tegnapról megmaradt ajtókereteket és merevítőket készre összekapcsoztuk. Miután ezzel kész lettünk, az ajtók falainak kiszabásának feladata volt soron. ugyan úgy körfűrészgépen. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szánszerkezetre felraktam az anyagot, pontosan illeszteni az anyagot a vezető vonalzóhoz és leszorítva áttolni a működés közben lévő körfűrészlapon. Sok ajtó volt és mivel két oldalt vágtunk nekik még több idő volt ez a feladat, de készek lettünk vele. Még ezen a napon össze is ragasztottuk őket. Az asztalra, az ajtóra kereszt irányba három darab gyalult keményfa gerendát helyeztünk. erre rátettünk két ajtó fallemezt, amire ráraktuk a keretet is. egy ember a ragasztóanyagot vitte fel a keretre egy másik pedig eloszlatta rajta. Ezen is felváltva dolgoztam Gergővel. miután az egyik oldal teljesen ragasztós volt ráfordítottuk az alatta lévő ajtó fallemezre. Majd megint végig kentük ragasztóval a felfele néző oldalát, elkentük rajta a ragasztót és ismét az alatta lévő ajtó fallemezre fordítottuk. Az ajtó egyik hosszabb és egyik rövidebb oldalához pontosan igazítottuk, túlállás volt a másik két oldalon. Majd ezt megcsináltuk kettő másik ajtóval is és az így kapott három ajtót a tetejére rakott másik három gyalult keményfa gerendával és pillanatszorítóval présnyomást csináltunk és hagytuk, hogy hadd kössön meg a ragasztó. Majd ezután is hazamentünk, és kezdődött a délutáni, majd az esti program: boltba kellett menni, majd otthon főzni, fürdeni, naplót írni, majd aludni.
A műhely faanyag tároló része 2014. Július 12. A mai reggel 8:30-kor ébredtem, a nappaliban lévő kanapén, mert a Gergővel közös szobában nyitva volt az ajtó és nem volt nálam a takaróm, így majd’ halálra fagytam. a mai napon Kruzsic László tanár úrral mentünk Tropeába, mert szervezett nekünk egy utat, tele programokkal. hosszúnak tűnő volt az út le a vasútállomásra, de most nem tévesztettünk célt. Kicsit várni kellett a vonatra, mert sokkal hamarabb érkeztünk, mint a vonat menetrend szerint. Jött a vonat, felültünk és nem tudtam hol a fejem, mert állandóan néztem jobbra és balra, mert egyik oldalt a tengert lehetett látni a másikon pedig a domboldalt vagy hegyoldalt függve attól, hogy hol voltunk. leszálltunk a vonatról és amerre csak jártunk leesett az állam…….gyönyörű hely Tropea. a kilátó csodálatos, az éppen virágzó rózsaszínű fa is gyönyörű, egyszerűen minden. Útban le a tengerpartra mindenhol, mindenen csodálkoztam, nagyon-nagyon szép, főleg az, amikor a borostyán benőtte az egész domboldalt az nagyon tetszett. Végül leértünk a tengerpartra, ahol ismét önfeledten gyermekként elvoltam a vízzel mindenki furcsán nézett emiat…. Miután sikerült kikeverednem a tengerből kifeküdtem napozni és kegyetlenül leégtem. Kicsivel ez után Gergővel elindultunk szétnézni a városban ahol nagyon hamar találtunk egy álom finom fagyizót, ahol visszajáró vendégek lettünk. Majd tovább róttuk a macskaköves utcákat, ezután visszamentünk a partra, ahol ismét megmártóztam majd megint kifeküdtem napozni. na, azt nem kellett volna, mert itt égtem le igazán. majd telt múlt az idő, ami természetesen csodálatos volt. Elindultunk visszafelé az állomásra, mert már annyi volt az idő, hogy menni kellett. A vonatúton hazafelé nem jött a kalauz így ingyen utaztunk vissza Tropeából Nicotera-ba. Majd az állomástól hazamentünk, és kezdődött az esti program.
2014. Július 13. A mai nap jót, sőt kellemesen meleget aludtam, mert már volt nálam takaró. Reggel 12:00-kor Kruzsic László tanár úr szálláshelye előtt találkoztunk vele és az egész csapattal. Olasz mentalitáshoz híven, kb. harminc perces késéssel érkezett meg az az autó ami ki vitt minket Schillába. Majd elindultunk és az egy órás oda tartó úton, egyszer el is aludtam, de az ébren töltött idő alatt, mint eddig mindig árgus szemekkel figyeltem a szebbnél szebb tájakat, látványosságokat, érdekességeket. nem tudom eléggé kifejezni azokat az érzéseket, amiket bennem kelt egész Olaszország, a tájaival, partjaival, társadalmával együtt. Az állandó légnyomásváltozás és ennek hatása a fülemre, a szemet gyönyörködtető tengerre vagy éppen az erdős domboldalra egy életre szóló élményt adott nekem. Megérkeztünk Schillába. Füsüs Gergővel tartva jártam be a várost. Rövid, kb. 5 perc sétálás után találtunk egy zátonyt a gyalogos járdához közel, és annak a korlátján túl. átmásztunk, a korláton és gyönyörködtünk a kékes-zöldes meseszép kristálytisztán világító, gyémántként csillogó vízben. Még mielőtt kettéváltunk volna Kruzsic László útba igazított minket, a Schilai vár felé. Majd útban a vár felé találtunk egy hatalmas „L” alakú hullámtörőt, aminek a lábánál hatalmas betonkockák voltak. Mondanom se kell, megint gyerek lettem így felmásztam rá és végigfutottam ugrottam az összesen. Hatalmas élmény volt, ekkora nagy és kemény dolgokon jáci könnyedséggel sérthetetlennek érezve magam végigfutni. csodálatos volt, ahogy a nap fénye megcsillogtatja a járdafalba épített köveket. Majd elérkeztünk a várhoz, ahol rengeteg időt töltöttünk együtt Gergővel. Sok kisze kusza folyosók után elérkeztünk a vár legtetejére. Az a látvány…lélegzet elállító volt. Egyszerre volt látható az erdős dombság és a kristályként káprázó tenger. majd visszamentünk, csatlakoztunk a többiekhez, indultunk haza. a vonat időben jött és Nicotera-ra át szálással mentünk. Miután megérkeztünk útba ejtettünk egy pizzériát is. majd hazamentünk és egy fantasztikus nap után egy nagyon jót aludtunk.
Schilai naplemente a vonatállomásról 2014. Július14. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Indult a reggeli program: öltözés, reggeli, készülődés a munkába majd útnak indulás. Percre pontosan, sőt még egy kicsit hamarabb is érkeztünk meg. A mai napon MDF lapokból szeleteltünk takaró léceknek való anyagot és parketta szegélynek való anyagot. A parketta szegéllyel kezdtünk. Asztalos körfűrészgépen dolgoztam. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szeletelni kívánt anyagot felraktam a szánszerkezetre, majd az MDF táblát leszorítva és a vezető vonalzóhoz pontosan illesztve leszeleteltem az anyagokat. Újabb tömeggyártó munkafolyamat és mivel elszívó berendezést is használtunk, így az is telt és igen hamar kellett őket üríteni. Majd miután kész lettem a szeleteléssel, falcolni kellett az összeset. A vezető vonalzót megint átállítottam, és most a lapját szorítottam a vezető vonalzóhoz. Miután meglettek a falcok, az enyvréseket fűrészeltük bele, amikbe majd a szigetelőhabok lesznek töltve. Miután ezekkel is készen lettünk, jöhetett a takaró lécek kiszeletelése, szint úgy körfűrészgépen. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szeletelni kívánt anyagot felraktam a szánszerkezetre, majd az MDF táblát leszorítva és a vezető vonalzóhoz pontosan illesztve leszeleteltem az anyagokat. Majd ezeket is 5mm-eses visszaállással a látszó részétől kifalcoltuk 5mm mélyre. Majd 5mm vastag farost lemezeket szabtam pontos szélességi méretre. Majd miután kész lett a takaró léchez szükséges mindkét anyag, összeragasztottuk és szegező pisztollyal tartósan egyesítettük. mire mindegyikkel végeztünk, volt hátra kb. tíz perc a munkaidőből így csak arra maradt időnk, hogy olyan helyre rakjuk ahol meg tud kötni a ragasztó másnapra. Ezután hazamentünk és kezdődött az esti program: vacsorakészítés, naplóírás, fürdés és alvás.
2014. Július 15. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Ma is idő előtt értünk be a munkahelybe. A mai napon is a takaró lécekkel és a parketta szegélyekkel munkálkodtunk. Kiszedtük az anyagokat a szorítókból és egyengető gyalugépen a két látszódó élét 45*-os szögben legyalultam. Túl nagy lett volna a fogásmélység ahhoz, hogy egyszerre gyaluljam le őket így kétszer kellett egy oldalt végiggyalulni. Miután végeztem az összes anyaggal, a pontos hosszméretet kellett kialakítani. Ezért asztalos körfűrészgépen a pontos hosszméret kialakításáért ott ahol megpróbáltuk síkban összeállítani csak egy kicsit vágtunk le belőle, majd átfordítottam az anyagot és a maradékot levágtam. Ezt ismét az összes anyaggal. Majd 45*-os szögbe állítottam a körfűrészlapot, és a két rövidebb, látható élét is levágtam vezető vonalzó segítségével. Szintén az összes anyaggal. Miután ezzel is kész lettem, be kellett tapaszolni azokat a lyukakat, amiket a szögbelövő hagyott és amiket a két anyag illeszkedésénél tapasztaltam. Hagyni kellett, hogy az megkössön bele és már lehetett csiszolni az összes anyagot. elejétől a végéig, minden látszódó felületet. Ezekkel a folyamatokkal elment az egész nap és még másnapra is maradt mit csiszolni. Munkaidő közben Maurizio lánya, fia és hoztak magukkal egy cuki kiskutyát. Majd vége lett a munkának, és mentünk a boltba bevásárolni, majd haza vacsorát készíteni, naplót írni, fürdeni, majd aludni.
Zongora a műhelyben
2014. Július 16. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Felöltöztem, reggeliztünk, összekészültünk és indultunk a munkába. Ma is idő előtt értünk be a munkahelybe. A tegnap be nem fejezett csiszolást folytattam. A parketta szegélyeknek az egyik nem árkolt oldalát excenteres rezgőcsiszolóval csiszoltam le az összes parkettaszegélyen. Miután ezzel is végeztem Nicola megkért, hogy egy leginkább a kőrishez tudnám hasonlítani pallót, alakítsak pontos méretűekre. Asztalos körfűrészgépen felszeleteltem. Mivel ez keményfa volt, szórta a szálkákat az arcomba, és a számba, így azt be kellett csukjam, de valahogy levegőt is kell, vegyek, így az orromon voltam kénytelen ezt tenni. De ennek eszméletlen büdös és égett szaga volt, ráadásul még tűzforró is volt az amit az orromba lökött a fűrész, így nem volt egy kellemes élmény. Nem nyerte el a tetszésemet ez a fajta faanyag. Egyengető gyalugépen egy lapját és egy élét meggyalultam, majd vastagsági gyalugépen teljesen kigyalultam pontos méretre. Majd oda vittem Nicola-nak és mondta a következő instrukciókat. Mivel ez egy téglalap alapú hasáb volt, az egyik vékonyabb oldal mindkét élét 45*-os szögben ugyan úgy kétszer megmunkálva kellett megcsinálni az összes anyagon. Később árkolni kellett az egyik szélesebbik oldalába szintén az összes anyagnak. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mire kellett ez, mert miután végeztem az árkolással oda adtam Nicola-nak és nem láttam többet. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Július 17. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Indult a reggeli program: öltözés, reggeli, készülődés a munkába majd útnak indulás. Jó szokásunkhoz híven most is időben érkeztünk meg a munkahelyre. A munka első részében a takarólécek két látható oldalát és a két 45*-os szögbe gyalult élét, majd a parkettaszegélyek szintén két látható oldalát és két 45*-os szögbe gyalult élét kellett tükörsimára csiszolni, mert Peti és Robi azelőtt fehér védőanyaggal felület kezelte. Annyira fáradt a karunk, és annyira nem vitte a csiszolópapír az anyagot, és annyira sok volt, hogy az első 4 órában sem tudtuk befejezni az összes anyag lecsiszolását. Majd visszajöttünk a szieszta után és még egy óráig csiszoltuk az anyagokat. Mire nagy nehezen végeztünk az összessel, mert Gergővel ketten dolgoztunk rajtuk, nem volt más munka, amit csinálni lehetett, mert az alapanyagokat, még nem hozták meg. Így fél óra lófrálás után megkérdeztük a mestert, hogy nem lehetne-e saját munkát csinálni. Kérdés nélkül belement, sőt megkérdezte, hogy kell-e hozzá segítség, mert adott volna hozzá mestert, ha kell. De nem kellett, mert egy 16x4,6x4cm-eres kis ékszerdobozt akartam összerakni, egy olaszul Niangon-nak hívott fából. Szalagfűrészen méret ráhagyással kivágtam, megegyengettem, vastagsági gyalugépen pontos méretre alakítottam, majd egyengető gyalugépen 45*-os szögbe gyalultam le az éleit. majd kiárkoltam a doboz tetejét és alját, félbevágtam hosszirányra keresztbe vágtam és kész lett a doboz. ezután az alját és tetejét kellett kivágnom és hozzáragasztanom. mire ezekkel is végeztem már csak fél óra maradt és pont kellett segíteni Nicola-nak táblásítani. Mire azzal végeztünk is maradt még egy kis időm, így elkezdtem söprögetni. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Egy dísz sablon 2014. Július 18. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Indult a reggeli program: öltözés, reggeli, készülődés a munkába majd útnak indulás. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. A tegnap táblásított anyagokat, pontos hossz és szélességi méretekre alakítottuk Nicola-val. Az asztalos marógépen, profilmaróval dolgoztunk. Körbemartuk mind a négy élét az egyik lapjára az ajtóbetéteknek gépi előtoló segítségével. Miután ezzel végeztünk, megint csiszoltam, excenteres rezgőcsiszolóval, a profilmart felületet. Nos ez keményfa volt és 280-as csiszolópapírral nem lehet haladni rajta…vagy tíz percig csiszoltam egy hosszabbik profilt, mert annyira nehezen vitte. És ez is tömeggyártott volt. Szóval nehezen haladtunk, sokkal. Majd az ajtóbetéthez tartozó keretet és összekötőket is hozták csiszolásra. Miután végigszenvedtük akarom írni csiszoltuk az összeset, betéttől kezdve a kereten át az összekötőkig, lehetett tapaszolni az összes anyaghibát, feltéve, ha olyan volt, hogy érdemes volt tapaszolni. majd újra végig csiszoltuk az egészet, hogy a tapasz rendesen használjon. Miután az összes anyaggal végeztünk, kompresszorral lefújtuk az összes anyagot és ez után az ajtóbetéteket különraktuk, mert sötét színű páccal kellett lekenni a profilmart részét. Ezután Nicola-nak segítettem szekrényt összerakni. Olyan jó volt végre ismerős dologgal foglalkozni. Ma egy új ragasztó anyaggal is megismerkedtem. a ragasztani kívántfelületre felhordjuk, (alapból nehezen kenhető anyag) majd várunk egy kicsit, és egyszerűen összeillesztjük a két felületet, összeütjük, préseljük és kész is van. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
2014. Július 19. A mai nap lesz szerintem a legrövidebb. Mert a nap, több mint a felét, a hét fáradtságainak érdekében átaludtuk. Három órán keresztül ültem az erkélyen és írogattam a noteszomba. majd mentem vissza aludni. Később, délután valamikor Gergővel elindultunk az „ARD” nevű supermarketbe élelmiszert venni. A vissza fele vezető úton találkoztunk egy ismerős arccal, akit azt hiszem az egyik fényképemen örökítettem meg. Kis kora ellenére nagyon bátran és közvetlenül beszélt velünk. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Marconak van egy magyar barátja. Találkoztunk a szüleivel is, ők is nagyon kedvesek voltak. Majd mára is annyi lett és mentünk ismételten haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Templom kerti fa (Itt találkoztunk Marco-val) 2014. Július 20. Ma úgy döntöttünk Gergővel, hogy ismét meglátogatjuk Tropeát annak érdekében, hogy a lehető legjobban használjuk ki az időt és a lehetőségeket. A szervezett kirándulásunkhoz csatlakozott Porumb Évi is. Így hárman vágtunk bele a már nem is annyira ismeretlenbe. Az oda úttal semmi probléma nem volt. Vonattal mentünk, mint legutóbb Kruzsic László kíséretében. Évinek néztünk kalapot, mert feladatul adta nekünk. sokat ettünk, és ismét meglátogattuk a kedvenc fagyizónkat. Majd jól lakottan lementünk a partra. Sok tanakodás után, helyet foglaltunk a parton. Fürödtünk, napoztunk, én rák vörös lettem, a többiek lebarnultak… Majd annyi lett az idő, hogy menni kellett a vonathoz. Na de azt a vonatot, amivel hazamentünk volna, törölték. Így tanácstalanul felhívtuk Kruzsic László tanár urat. Szerencsére tudott nekünk intézni egy hazafuvart. 30 euróba került, fejenként 10-10, de hazajutottunk. Évi az autóban hagyta a szemüvegét, és a sofőr utánunk hozta, majd fél perccel
később visszajött, hogy megkérdette tőlünk, hogy minden rendben van-e. Amíg vártuk azt a vonatot, ami nem jött Gergő és én sportoltunk egy kicsit az állomáson. nagyon jól esett és érdekes volt, de nem annyira, mint ha ott maradtunk volna és reggel hatkor szállunk vonatra. Majd mára is annyi lett és mentünk ismételten haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Július 21. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Ma is idő előtt értünk be a munkahelybe. A mai napot speciális, helyi bútorlap szeletelésével kezdtük, majd az előzőleg szárazillesztéssel összerakott keményfa bútorajtókat kellett nem tudom miért újra lecsiszolni. Mindenélet levettem, a falcolásokat, végigcsiszoltam és minden egyes látható hibát kijavítottam. Két nagy és egy kicsi ajtóig jutottam 4 óra alatt…. Viszont a mesterek még mindig nagyon kedvesek, barátságosa, pl.: szoktak hozni munka közben kis sutit és üdítőt. Elnézést kérek ezen a napi beszámolón, de nincs több, ami történt ma és ha a többi nap sem fél oldal, az azért van mert mindent leírtam, de nem történt több….220-as csiszolópapírral profilmart keményfát lehetetlen gyorsan, jó minőségőre megcsinálni. Ma például esett ez eső, kintlétem alatt már másodjára. És pont két hét kellett kellett ahoz, hogy ellenálhatatlan honvágyam legyen.
Ez egy 1200-as csiszolópapír 2014. Július 22. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. Ma aludtam a legjobban az egy hónapos kint létem alatt. Nagyon jó volt és jól esett. Reggel rögtön munka elején Maurizio azzal a jó hírrel állt elő, hogy
csiszolhatjuk újra az ajtókat, betéteket mindent. Szerintem nedvességet kapott, mert az összes anyag feldagadt és érdes lett. Az első négy órában sikerült hat darab ilyen profilmart ajtóbetétes ajtót lecsiszolni Gergővel ketten. Maurizo meg is dicsért idézem: „you work is a good”. Szegény Gergő és mindenki más…Én és Peti tudjuk a legjobban elrejteni a honvágy érzetét, de mindenkiben jelen van. Érdekességként, ma magmentettem egy gyíkot. A műhelynél lévő kézmosó csap alatti vízgyűjtő vödörben volt egy gyík. Úgy nézett ki mint aki úszik, de szerintem nem. Kiszedtem, mert ő nem tudott volna magától és megfullad. Kitettem napra, de nem mozdult meg. Csak lélegzett. Ott hagytam a napon, hogy úgy is lesz valami, és lett. tíz percre rá és oda mentem hozzá és elfutott a csudába. Ma is kaptunk sütit és olasz féle tortát. miután visszamentünk szieszta után dolgozni és a műhelyben Nicola adott nekünk megint profilmart díszítő léceket, amik majd egy szekrényen fognak díszítőelemként szolgálni. Majd ezekkel is munka befejeztéig dolgoztunk. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Július 23. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. A mai nap érkezett meg egy rendelt faanyag szállítmány így el tudtuk kezdeni azt a szekrénysort, amihez eddig az ajtókat csináltuk. A mai nap folytattuk az előző napból megmaradt elemek csiszolását. Majd Nicolának segítettem a szekrény elemeit kialakítani asztalos körfűrészgépen. Antik szekrénysort csináltunk éppen és ez is sok alkatrészből állt. Sziesztáig szeleteltük az anyagokat, majd miután visszamentünk, megint csiszolni kellett, a szekrény más-más díszítő elemeit. Sok kicsi alkatrész és nem könnyebb azért mert kisebb. Egész nap szeleteltünk és csiszoltunk és az idővel ellentétben mi nem haladtunk az anyagokkal. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Íves felületű funérozott nyílászáró 2014. Július 24. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. A tegnapról megmaradt még megcsiszolatlan elemeket fejeztük be, majd Nicolának segítettem kivágni a szekrény hátfal lemezeit. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szánszerkezetre felraktam az anyagot, pontosan illeszteni az anyagot a vezető vonalzóhoz és leszorítva áttolni a működés közben lévő körfűrészlapon. Következett a második munkaidő még mindig volt még néhány lap, amit ki kellett fűrészelni. Miután azzal is végeztünk, elkezdtük Nicolával a szekrények összeállítását. A függőleges elemekbe előfúrtunk, majd összecsavaroztuk őket a vízszintes anyagokkal. A lábazattal kezdve haladva fölfelé. A polctartó gombokat felmértük, kifúrtuk és ugyan úgy építettük össze a szekrényt. Majd a ráütődő kivető pántok helyeit fúrtuk ki Forsner fúrófejjel, oszlopos fúrógéppel. Ezután a maradék időben a ráütődő kivető pántokat csavaroztuk be a helyére. Majd az napra is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014.Július 25. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. Az antik szekrény, amit éppen készítettünk, három részből állt. Az egyik részét a szekrénynek két napig építgettük, majd mikor már tudtuk mit hogyan kell
könnyebben ment, mert a mai nap során sikerült összeállítani a szekrény következő részét. Teljesen ugyan azokat a folyamatokat csináltuk, mint tegnap, mert a két szélső a jobb és a bal oldalival kezdtük. A függőleges elemekbe előfúrtunk, majd összecsavaroztuk őket a vízszintes anyagokkal. A lábazattal kezdve haladva fölfelé. A polctartó gombokat felmértük, kifúrtuk és építettük is össze a szekrényt. Majd a ráütődő kivető pántok helyeit fúrtuk ki Forsner fúrófejjel, oszlopos fúrógéppel. Ezután a ráütődő kivető pántokat csavaroztuk be a helyére. Majd miután ez is összeállt, nem volt annyi időnk, hogy belekezdjünk a harmadik (középső) elem összeépítésébe, agy összesepertünk a műhelyben. Majd az napra is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
A három részes szekrény 2014. Július 26. A mai napon is sokat aludtam. Minimum 13:00-ig. Az első héten például nem tudtam 2:00 előtt elaludni. Így gondolom érthető okokból tolódik az alvásidő is. Majd Gergővel bementünk a városba nézelődni, leültünk a szirthez, beszélgettünk, ő ment wifi-zni én pedig mentem vele, de én csak zenét tudtam hallgatni, mert nem volt jó a netem. Majd az apartmanban a teraszon edzettem. Nagyon hamar besötétedett. Majd annak a napnak is annyi lett és mentünk ismételten főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Július 27. Reggel 9-10 óra között keltem. Megvártuk Gergővel, hogy a többieknek indulniuk kelljen, mert erre a napra ők terveztek egy utat Tropeába. Robi, Peti, Évi, Anett, ők négyen. Robi kelt fel egyedül időben, így a többieket nekem „kellett” felébresztenem. Együtt megreggeliztünk.
Ők négyen elmentek, mi ketten maradtunk. Miután elmentek elkísértem Gergőt a húsboltba. Szokás szerint nagyon kedvesek voltak. Még egy kilogramm panírozott csirkemellel is megajándékozták Gergőt. Hazafele úton lettünk kíváncsiak arra, hogy mit rejthet a fehér doboz és kisütve finom ropogósat rejt, aminek speciális fűszeres tölteléke volt. Nagyon finom volt. Majd az úton hazafelé vettünk két dinnyét is. nagyon nehezek voltak, de felszenvedtem vele a lakásig. Félbevágtunk egyet és még annak a fele is sok lett volna szerintem, mert az nem akart elfogyni. Majd ettünk egy kicsit a húsból, annál többet a dinnyéből, majd elmentünk aludni egy órát. Majd elindultunk mi is wifi-zni. Én tovább maradtam, mint Gergő. jó volt ülni és gondolkozni. Gergő egyedül ment le a partra. Majd telt múlt az idő, úgy éreztem mennem kell, így haza felé vettem az utat. Majd annak a napnak is annyi lett és mentünk ismételten főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Ez agy smiley-nak indult 2014. Július 28. A mai napot itthon töltöttem pihenéssel, mert hányingerem volt, dehidratált voltam, fájt a fejem, rosszul voltam. Így rengeteget pihentem, kiültem az erkélyre, nézelődtem és arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel hétfőn nem voltam, bemegyek szombaton helyette. Majd visszamentem aludni és kiesett a nap további része. Tulajdonképpen átaludtam az egész napot. Wc-konyha-szoba ezt az utat jártam be amikor ébren voltam. Majd szerencsére annak a napnak is vége lett és mehettünk ismételten aludni. 2014. Július 29.
Mint az utóbbi időben a reggeli kelések elég nehézkesek. Elkészültünk a reggeli teendőinkkel és elindultunk dolgozni. A munkát táblásítással kezdtük. Az alapanyagok, kivéve az első és az utolsó elem mindkét élét a kalapács ék alakú részének sarkával mélyedéseket készítettünk ütés hatásával enyvrésnek. Asztalos körfűrészgépen, egyengető gyalugépen és vastagsági gyalugépen, konyhabútorajtók kereteit készítettem. Miután végeztem az anyagok pontos méretre alakításával, Nicolával dolgoztam együtt az ajtóbetétek nútjainak ki körfűrészelésénél. Ennél a terméknél nem volt profilmart az ajtóbetét, mint amilyet korábban csiszoltam. Majd kis fali nyíláskeretnek csináltam, majd azoknak takarószegélyt. A ma megérkezett megrendelt alapanyagoknak egyből nekiálltunk, amint lepakoltuk őket. Táblákat vágtunk pontos méretre, melyekből egy teljes konyhabútorzatot készítünk. Majd ezek hátfallemezeit is elkezdtük kifűrészelni. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
A három részes szekrény egyik kivetőpántja 2014. Július 30. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. Folytattuk az anyagok szeletelését. Mikor azzal végeztünk, elkezdtük összeállítani a szekrényeket. A tegnap kialakított ajtóbetétek és kereteket össze szárazillesztettük. Majd, ha láttuk, hogy jó az anyag, akkor csiszolhattuk meg az egészet. Gergővel ketten három órán keresztül csiszoltuk, mire végeztünk velük. Ez is abból a kőrishez hasonló, de keményebb fából készült. Majd, nem tudom miért ez volt a sorrend, de henger drótkefével és fúrógéppel kellett átcsiszolni az összeset, hogy ódon hatása legyen az
anyagnak. Leszorítottuk az ajtólapokat, és csiszoltam újfent. Annyira nehezen ment a Maurizió által mutatott minőségűre csiszolni, hogy a maradék munkaidő is ráment a csiszolásra. Holnapra is maradt. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Július 31 A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. Folytattuk az anyagok szeletelését. Mikor azzal végeztünk, elkezdtük összeállítani a szekrényeket. A tegnap kialakított ajtóbetétek és kereteket össze szárazillesztettük. Majd, ha láttuk, hogy jó az anyag, akkor csiszolhattuk meg az egészet. Gergővel ketten három órán keresztül csiszoltuk, mire végeztünk velük. Ez is abból a kőrishez hasonló, de keményebb fából készült. Majd, nem tudom miért ez volt a sorrend, de henger drótkefével és fúrógéppel kellett átcsiszolni az összeset, hogy ódon hatása legyen az anyagnak. Leszorítottuk az ajtólapokat, és csiszoltam újfent. Annyira nehezen ment a Maurizió által mutatott minőségűre csiszolni, hogy a maradék munkaidő is ráment a csiszolásra. Esküszöm, hogy azért lett ctrl+c ctrl+v-zve mert egy az egyben ugyan azt csináltuk ma, mint tegnap. Munka után én mentem le egyedül a partra és sötétedés után értem haza. csodálatos volt. Ezen a napon készítettem el az egyik kedvenc képemet. Holnapra is maradt. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Én, az antik 2014. Augusztus 1. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. Ma a maradék ajtókat is sikerült lecsiszolni a drótkefével. Miután ezzel is végeztünk, Maurizio egy csavarra ráhelyezett egy alátétet, majd négy darab filckorongot, megint egy alátétet, egy anyacsavarral rögzítette az egészet és egy fúróba fogatta. És ezzel is fégig kellett csiszolni az összes anyagot egyesével. És ez mégannyira sem vitte a faanyagot, mint a drótkefe. Így reggeltől majdnem munka végéig ezeket csiszoltam. Majd mikor végre kész lettem vele, Nicolának mentem segíteni 2x2cm-eres anyagokat gyalulni. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, és én még ezen a napon elmentem megnézni, hogyan dolgoznak a lányok élőben. Majd röpke 4 óra üzletben töltött idő után hazamentem. Naplót írni, enni, fürödni, aludni. A mai nap is ennyi tulajdonképpen csak csiszoltam ma. Nem baj, megy vele az idő, de nem is halad a munka az is biztos. 2014. Augusztus 2. A reggel a szokásossal kezdődött és mint elhatároztam bementem szombaton: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. Ma mandulatejet hoztak nekünk. Maurizioval elmentünk egy másik városba, egy raktárba ahol rengeteg félefajta ajtó volt raktáron. Kiválasztotta azt, amelyiket később vitt beszerelni. Kifizette, de nem
fért bele a csomagtartójába, így egy másik autó is ami vissza kísért minket Nicoterára. Majd egy part menti kávézónál álltunk meg. Kiderült, hogy wc ajtótért mentünk és jöttünk beszerelni. Újra rosszul éreztem magam, mert tegnap előtt nem volt meleg víz így hidegben kellett fürödjek és megfáztam. Két órán keresztül szereltük be az ajtót. A műhelybe visszafele menet mondta nekem, hogy nagyon rossz volt ez a beszerelési idő. Majd a műhelybe megérkezve először és utoljára, használtam a festékszóró pisztolyt. Azt a rengeteg anyagot, amit eddig csiszoltuk mind le lett pácolva. Maurizio meghívott magához ebédelni, hát mentem. Kagylós tésztát ettem fogalmam sincs milyen mártással, de finom volt. Csirke ízű volt. Majd folytattuk a munkát, mentem vissza a festőműhelybe és eltelt a nap munka része. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni.
Pác felhordó készülék 2014. Augusztus 3. A mai napon is időben kellett kelni, mert ma Nicola jött értünk, hogy elvigyen minket strandra. Rengeteget utaztunk és útközben nagyon sok lelátónál álltunk meg. Megálltunk egyszer ebédelni. Fél óra után indultunk is tovább a családjához. Megérkeztünk és egy kavicsos partnál találkoztunk a családjával. sötétedésig ott voltunk. járkáltam fel-alá a parton, gyűjtöttem a víz által lecsiszolt üvegeket. Kifeküdtem napozni, majd mentem lehűteni a testemet, majd megint lefeküdtem napozni, amiből alvás lett majd miután felébredtem, egy kicsit elszakadtam a többiektől kiültem egy zátonyra, amit a víz mindenhonnan körülölelt, és körülbelül két órát csak ültem ott. Találtam egy tengeri sünt , nagyon jól nézett ki. Ezalatt Nicola és Peti elmentek halra vadászni és fogtak is halakat, meg egy polipot is. Majd megint
csatlakoztam hozzájuk, és kis idő után indultunk is haza. már nagyon sötét volt mire hazaértünk. egy nagyon jó nap volt ez , gyönyörű volt a tenger a táj és az egész nap. Még ettünk valamit vacsorára, írtunk egy kicsit és ment mindenki aludni. 2014. Augusztus 4. A reggel a szokásossal kezdődött: felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem, majd a többiekkel útnak indultam dolgozni. A mesterek hozzátartozói ma is megvendégeltek minket a műhelyben üdítővel és sütivel. A mai napon MDF lapokból szeleteltünk takaró léceknek való anyagot és parketta szegélynek való anyagot. A parketta szegéllyel kezdtünk. Asztalos körfűrészgépen dolgoztam. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szeletelni kívánt anyagot felraktam a szánszerkezetre, majd az MDF táblát leszorítva és a vezető vonalzóhoz pontosan illesztve leszeleteltem az anyagokat. Újabb tömeggyártó munkafolyamat és mivel elszívó berendezést is használtunk, így az is telt és igen hamar kellett őket üríteni. Majd miután kész lettem a szeleteléssel, falcolni kellett az összeset. A vezető vonalzót megint átállítottam, és most a lapját szorítottam a vezető vonalzóhoz. Miután meglettek a falcok, az enyvréseket fűrészeltük bele, amikbe majd a szigetelőhabok lesznek töltve. Miután ezekkel is készen lettünk, jöhetett a takaró lécek kiszeletelése, szint úgy körfűrészgépen. A vezető vonalzót pontos méretre állítottam, a szeletelni kívánt anyagot felraktam a szánszerkezetre, majd az MDF táblát leszorítva és a vezető vonalzóhoz pontosan illesztve leszeleteltem az anyagokat. Majd ezeket is 5mm-eses visszaállással a látszó részétől kifalcoltuk 5mm mélyre. Majd 5mm vastag farost lemezeket szabtam pontos szélességi méretre. Majd miután kész lett a takaró léchez szükséges mindkét anyag, összeragasztottuk és szegező pisztollyal tartósan egyesítettük. Ezután hazamentünk és kezdődött az esti program: vacsorakészítés, naplóírás, fürdés és alvás.
Hazafele úton egy szép virág
2014. Augusztus 5. A mai napon is felkeltem, kényelmesem egy órával a munka kezdete előtt. Indult a reggeli program: öltözés, reggeli, készülődés a munkába majd útnak indulás. Jó szokásunkhoz híven most is időben érkeztünk meg a munkahelyre. A munka első részében a takarólécek két látható oldalát és a két 45*-os szögbe gyalult élét, majd a parkettaszegélyek szintén két látható oldalát és két 45*-os szögbe gyalult élét kellett tükörsimára csiszolni, mert Peti és Robi azelőtt fehér védőanyaggal felület kezelte. Annyira fáradt a karunk, és annyira nem vitte a csiszolópapír az anyagot, és annyira sok volt, hogy az első 4 órában sem tudtuk befejezni az összes anyag lecsiszolását. Majd visszajöttünk a szieszta után és még egy óráig csiszoltuk az anyagokat. Mire nagy nehezen végeztünk az összessel, mert Gergővel ketten dolgoztunk rajtuk, nem volt más munka, amit csinálni lehetett, mert az alapanyagokat, még nem hozták meg. Így fél óra lófrálás után megkérdeztük a mestert, hogy nem lehetne-e saját munkát csinálni. Kérdés nélkül belement, sőt megkérdezte, hogy kell-e hozzá segítség, mert adott volna hozzá mestert, ha kell. De nem kellett, mert egy 16x4,6x4cm-eres kis ékszerdobozt akartam összerakni, egy olaszul Niangon-nak hívott fából. Szalagfűrészen méret ráhagyással kivágtam, megegyengettem, vastagsági gyalugépen pontos méretre alakítottam, majd egyengető gyalugépen 45*-os szögbe gyalultam le az éleit. majd kiárkoltam a doboz tetejét és alját, félbevágtam hosszirányra keresztbe vágtam és kész lett a doboz. ezután az alját és tetejét kellett kivágnom és hozzáragasztanom. mire ezekkel is végeztem már csak fél óra maradt és pont kellett segíteni Nicola-nak táblásítani. Mire azzal végeztünk is maradt még egy kis időm, így elkezdtem söprögetni. Majd hazamentünk és ott is elkezdtünk takarítani mindent. enyÉm volt a fürdőnk és a szobám Gergővel. Majd mára is annyi lett a munkának és mentünk ismételten boltba, haza, főzni, naplót írni, enni, fürödni, aludni. 2014. Augusztus 6. Reggel felkeltünk, csináltuk a jól megszokott rutint és még elpakoltuk azt, amit úgy láttunk, hogy nincs jó helyen. Szinte egy helyben várva a kisbuszt, néztük a tv-t. Majd eljött az idő, hogy menjünk. bezártunk mindent, elzártunk mindent, bepakoltunk a kocsiba és indultunk. pont egy órás út után megérkeztünk a reptérre ahol 19:00-kor indult volna a repülőnk. Ehelyett 19:50-kor kezdték meg a beszállítást. Felszálltunk a gépre, végre elindultunk. Megérkeztünk Rómába ahol szó szerint rohantunk a másik géphez, de simán elértük. Vártunk is egy órát az indulásra. Majd végre az is elindult.…..
Olyan közel volt , hogy szinte meg lehetett fogni 2014. Augusztus 7. Megérkeztünk a Pesti reptérre, ahol közölték velünk, hogy a bőröndök Rómában maradtak, mert sztrájkolnak a csomaghordók. Két órás várakozás után, kitudtunk tölteni egy papírt, amire címeket kellett megadni, hogy tudják hova kell küldeni a csomagot. Majd miután ezt is lebonyolítottuk, találkoztunk Kruzsic László tanár úrral. Útban hazafelé megálltunk egy autós étteremben átutazóknakban. Meghívott minket, és mindenki finomat evett. majd a tervezett két órás itthon létből reggel hat óra lett, de ez már nem érdekelt, mert végre itthon voltam. Mille grazie! Köszönöm szépen az én és csapattársaim nevében, ezt a remek és kihagyhatatlan alkalmat! Egy életre való tapasztalatokat kaptam, hála ennek a programnak! Köszönöm és köszönöm! -Petőcz Gábor-