Wegroszta Gyula Vissza Gyula városa több nemzetközileg elismert, országosan vagy helyileg ismert személy szűkebb hazájának mondhatja magát. A városlakók között találkozhatunk Wegroszta Gyula nyugdíjas cukrászmester, népi iparművész és helytörténet-kutató nevével. 1926. november 23-án született Méhkeréken német származású szülők gyermekeként. Ebben a román lakta faluban édesapja volt az asztalosmester. A növekvő család 1930-ig élt itt, majd Gyulára költöztek, a Nagyromán-városrészre. Az ifjú Wegroszta Gyula az iskolában jól tanult, azonban a család rossz anyagi helyzete miatt nem tanulhatott tovább. Sőt 18 évesen már a családja fenntartója lett, mivel édesapja és a bátyja bevonult katonának. Cukrásztanoncnak szegődött el Lindenberger István cukrászmesterhez. Itt szerezte meg cukrász-segédlevelét, amely okiratot 1944. szeptember 4én adták ki. Lindenbergernél eltöltött 10 év alatt megtanulta a cukrász mesterség csínját-bínját. 1945-ben - míg Lindenberger cukrászmester a fronton volt - kb. 1 hónapig megbízott vezetője volt a mester cukrászatának. Wegroszta Gyula hivatalos mesterlevelét 1949. május 30-án adták ki a sikeres mestervizsga után. 1951-ben államosították sorra Gyula város cukrászműhelyeit. Az így létrehozott Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat cukrászatánál először termelési vezetőként, majd az államosítás teljes befejezése után 1974-ig cukrász üzemvezetőként dolgozott. Igyekezett példamutató munkával vezetni az üzemet, több ifjúnak mutatta meg szakmája mesterfogásait, átadta a szakmája iránti elkötelezettséget és szeretetet. A hosszú évek alatt 25 db újítását vezették be úgy, hogy újfajta sütemények kerültek forgalomba. Pl. a somlói galuska, a sarokház nevű tejszínes sütemény, vagy pl. a félkész torták és félkész krémes lapok fűszerüzletekben való árusítását. Gazdagította a cukrászat eszköztárát néhány új, munkát könnyítő szerszámmal is. Igyekezett ápolni és megismertetni a gyulai cukrászat hagyományait. Többek között részt vett egy rangos gyulai cukrászati kiállítás megszervezésében, melyet 1963. június 1-jén tartottak meg városunkban, az Otthon Kávéházban. A zsűriző bizottságban Magyarország neves cukrászmesterei vettek részt. Wegroszta Gyula 1974-től a gyulai Pándy Kálmán Kórház cukrászüzemében dolgozott 1986-ig, nyugdíjazásáig.
Munkáját itt is többször elismerték mind anyagilag, mind erkölcsileg is. Wegroszta Gyula életét, tevékenységét a példamutató szakmai élet mellett a sokoldalúság jellemzi. Már korán kapcsolatba került a zenével. 1939-ben jelentkezett a leventezenekarba, ahol dobon vagy cintányéron játszott. 1966-ig zenélt a különböző elnevezést kapott zenekarban, de mind a mai napig szereti a fúvószenét. A gyulai tűzoltózenekari fesztivál ötletgazdája. E fesztivál mind a mai napig érdekes és szép színfoltja a város kulturális életének. Wegroszta Gyula nemcsak művelte a fúvószenét, hanem kutatta, illetve őrizte annak emlékeit. Összegyűjtött dokumentumok és tárgyak segítségével megírta a gyulai fúvószenekarok történetét. E mellett több Gyula városához vagy lakosaihoz kapcsolódó helytörténeti jelentőségű művet alkotott a következő témákban: cukrászat, gyertyaöntés, vendéglátás, Blanár László. Rendszeresen ír a helyi lapokban különböző témákban.
Másik nagy szenvedélye a fafaragás. 1963 óta kicsinyített régi népi bútorok faragásával és festésével foglalkozik szabad idejében esténként. Elkészítette a történelmi Magyarország tájegységeinek jellemző bútordarabjait. Ezután szakmája - a cukrászat - tárgyi emlékeit faragta ki. Gyula város szempontjából nagy jelentőségű az, hogy a város régi meglévő vagy már nem létező épületeinek makettjeit is elkészítette korhű képek, leírások alapján. Faragványaival rendszeresen megjelent különböző kiállításokon. Több elismerő oklevél után 1995-ben megkapta a bútorfestő népi iparművész kitüntető címet is a szakmai bizottságtól. Mivel Wegroszta Gyula műhelyét télen nem lehet fűteni, ezért a téli estéken színdarabokat írt. A színdarabok témája többségében helyi vonatkozású eseményekhez kapcsolódik, amelyeket előzőleg felderített, kutatott. Előfordult, hogy saját emlékeit idézte fel egy-egy adott esetben. Szabad idejében részt vesz városa társadalmi életében is, eleget tesz számos felkérésnek. Tagja a Koszta Rozália nevéhez köthető Gyulai
Művészek Társaságának. (A művésznő halála óta a társaság nem aktív szervezet.) Wegroszta Gyula személyét reneszánsz sokoldalúság jellemzi. Még néhány szó a Wegroszta Gyula családi állapotáról. Nős, két fiúgyermek édesapja. Mindkét fiát kitanítatta: Zoltán nevű fia faipari főmérnök - aki szabad idejében fafaragással is foglalkozik, Gyula nevű fia festőművész. Fiai sikeresek életükben. Méltán büszke az apa a fiaira, unokáira. S az ifjú nemzedék is joggal tekint büszkén az apára, Wegroszta Gyulára. Kár, hogy Gyula városa nem méltányolja eléggé polgára várost gazdagító munkáját. Még egyik vágya sem teljesült: nem adták ki egyik helytörténeti munkáját sem, nem mutatták be egyik színdarabját sem és nincs állandó kiállítása sem. Méltán megkaphatná a Gyula kiváló polgára vagy Gyula város közművelődéséért kitüntető címet lakóhelyétől. Oklevelek, elismerések: Belkereskedelem kiváló dolgozója (1974) 2. díj a Dr. Blanár László, a nép orvosa című pályamunkáért (1979). Főigazgatói főorvosi dicséret eredményes, példamutató munkásságáért és magatartásáért (1979). Elismerő oklevél az Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház Díszítőművész Szakkörének jubileumi kiállításán való színvonalas közreműködésért (1993). Oklevél az Idősek Világnapján, az első gyulai rendezvényen való részvételért (1995). Oklevél a Gyulai Tűzoltóságnak adományozott korhű makettért és a zenekari hagyomány felelevenítéséért nyújtott nagylelkű segítéséért (2000). Elismerés a millenniumi zászlószentelési ünnepségen, a gyulai városházán kiállított, általa készített Szent Korona és Országalma makettjéért (2000). Fő művei: Helytörténeti írások: Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat története 25 év távlatából. Gyula, 1975. Fúvószenekarok története, 1767-1977. Gyula, 1978 Dr. Blanár László, a nép orvosa. Gyula, 1979. Gyula város cukrász-, mézeskalácsos és gyertyaöntő iparának története, 1763-1990. Gyula, 1991.
Színdarabok: A mártírhalált halt püspök. (Báró Apor Vilmosról.) Dráma. Kerecsényi. Áruló vagy hős. Dráma. Beatrix, 1506-1510. Színmű. Boszorkányper 1716-ban Gyulán vagy a Szép Kovácsné boszorkánypere. Dráma. Rozina. Vígjáték. István király fia, Imre herceg. Kiállítások: Gyula város több intézményében, kiállítótermében időszaki kiállítások. Kecskeméti Amatőr Népi Iparművészek II. Bács-Kiskun Megyei Kiállítás (1980) Kétévenként megrendezésre kerülő Nyíregyházi Népművészeti Kiállítás rendezvényei. Külföldön többször kiállított. Nagy Éva Felhasznál irodalom: Bálint Tibor: Nyughatatlan nyugdíjas. In: Gyulai hírlap, 1992. május 15. 1. Pénzes Ferenc: Miniatűr bútorok - elismert alkotó. In: Gyulai hírlap, 1996. 2. Piláné Ruzsa Ildikó kiállítást megnyitó beszéde. 1992. (Kézirat) 3. Wegroszta Gyula önéletrajza 4. Wegroszta Gyula: Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat története 25 év távlatából. Gyula, 1975. 5. Wegroszta Gyula: Gyula város cukrász, mézeskalácsos és gyertyaöntő iparának története, 1763-1990. Gyula, 1991. Vissza az életrajzi lapra Vissza a főoldalra
Képmellékletek Cukrászműhelyek makettjei
1. ábra Lindenberger István cukrászműhelye 1941-ben
2. ábra Berényi Imre cukrászműhelye
3. ábra Százéves (Reinhardt) Cukrászda műhelye
4. ábra A Békés Megyei Vendéglátó Vállalat Gyulai Cukrászüzeme
A cukrászeszközök makettjei
5. ábra Fagylaltkészítő és -árusító eszközök
6. ábra Fagylaltkészítő és -árusító eszközök
Mézeskalács készítéséhez és árusításhoz kapcsolódó makettek
7. ábra Marosán-féle mézeskalácsos műhely 1941-ben
8. ábra Mézeskalácsot árusító sátor
Egyéb makettek
9. ábra Gyertyaöntő műhely
10. ábra Szent Korona
11. ábra Tűzoltótorony és –szertár
Vissza az életrajzi lapra Vissza a főoldalra
