Mind hõsök õk, mind férfiak

2005_44sz.qxd

1/9/2002

12:16 PM

Page 1

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XVII. ÉVFOLYAM 44. SZÁM

2005. november 11. Ára: 115,– forint

MUNKÁSPÁRTI HETILAP

Miért kell megváltoztatni a szervezeti szabályzatot?

Mind hõsök õk, mind férfiak – „mind hû hazafi”. Így írt róluk Garai Gábor, a költõ, aki a gyászüzenetét küldte a Kerepesi temetõbe. A sírkertbeli kör teljes, mint az élet. Egymásba függõ és végtelen, mint az emlékezés. Körben a sírok, a névvel vésett kövek. Ott õk pihennek, akik 1956-ban bizonyították – az életükkel –, hogy a népi hatalommal élnek és halnak. Csupa olyan, aki hitt, olyan, aki hûséges, aki pártos, aki – Petõfi szavaival – „nem hitvány gyönge báb”. Csaknem fél évszázada, hogy testüket állították az áradat elé, vérüket áldozták a meggyõzõdésükért. Szembeszegültek a viharral, amit az ellenforradalom keltett, amely szelet vetett és vihart aratott. És a vérzivatarban ott álltak példájukkal a hõsök! Életükkel védték a rendet, s mindazt, ami szent volt nekik. Íme csak néhány név az emlékkövekrõl: Vass Ferenc és Földesi István, Nagy János és Vági József, Varga Lajos és Várhegyi György, Borbély László, Orosz József, Szabó Pál, Szanyi István és H. Kovács István, s a többiek. Ez utóbbi a minisztérium bejáratánál vörös márványtáblán volt olvasható – az új hatalom eltávolította onnan –, nem volt „szalonképes” az új belügynek… Valamennyiük sírján az emlékezés virágai és vörös zászlók. E szín alatt egyek a milliókkal, akik tanúságot tettek, akik a munkásokért, egy boldogabb világért adták életüket! Akik a nép hatalmáért estek el a Köztársaság téren, a pártház védelmében, a Rádiónál, a fõváros utcáin, az ország terein. Vérükkel áztatták a haza földjét…

Voltak az idén is emlékezõk a Munkáspárt rendezte ünnepségen. Egy idõs férfi csokor virággal állt bajtársa sírjánál: „az élõk nevében jöttem” – mondta – , nem felejtünk el. Most is elõttem az arcod, amint kendõvel törlöd a homlokod. Pillantásom a szomszéd háztetõre tévedt, ahol a gyilkosod emelte a fegyvert. És tüzelt. Holtan buktál le. Két kisgyermeked, fiatal özvegy maradt utánad.” Nem, nem felejtjük õket, hangzik sokaktól a fogadalom. A Himnusz hangjai után Farkas Ferenc lépett a mikrofonhoz. Az újbudai, XI. kerületi kommunisták elnök emlékezõbeszédet mondott: „Ma nem ünnepelni jöttünk össze, hanem emlékezni. Arra, hogy 1956 õszén tragikus események zajlottak hazánkban. A jogos népi és nemzeti követelések jegyében kibontakozott mozgalmat fegyveres felkeléssé változtatták az ellenforradalmárok, és katonailag nyugati segítséggel tervszerûen elõkészítették. Általános hajsza indult a munkásosztály pártjának szétverésére. A budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházát ágyútûzzel lõtték szét az egykori hor-

thysta tisztek, csendõrök és börtönbõl kiszabadult fasiszták. Háborús bûnösök és közönséges bûnözõk irányításával és részvételével gyilkoltak… Emléket állítunk, kitörölhetetlen emléket, amit nem döntenek le a ráomló évek, mert magukban hordozzák a történéseket. Az igaz történéseket – és ellenállunk a hazugságoknak, a történelmi hamisításoknak” – így fogadta meg mindannyiunk nevében Farkas Ferenc. Nagy tragédiák felett mondott beszédet, amelyek hõsei nem is hihették a mai magyar valóságot. Nem hihették, hogy semmivé lesz a dolgozó ember élete, keze munkája, hazájában ezerszámra a földönfutó, a nincstelen, a hajléktalan. Majd félmillió az állásnélküli, és közben százszámra épültek, épülnek kastélyok, paloták a profit kegyeltjeinek, az új uraknak, akik dölyfükben, vagyonuk tudatában bitorolják az országot!… Az emlékezés befejezéséül sokan elõször hallották a Tiszti nyilatkozatot, amit a forradalmi munkás-paraszt kormány védelmében tettek a szocializmushoz hûséges katonák. S amíg a munkásgyászinduló szólt – „szerettétek a népet és meghaltatok” –, addig az õsz búcsúzott aranyló leveleivel a történelmi hõsöktõl. S a hazatérõk azzal köszöntek el a síroktól: az igazság áttör a feledésen, a hamisításon, az áruláson, és velük lesz a hétköznapok küzdelmeiben. Mártonfy

Mit üzen Európa egyik legerõsebb kommunista pártja? Ukrajna mintegy 95 ezer kommunistája a magyar kommunisták mellett áll – mondta Pjotr Szimonyenko, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának elsõ titkára Thürmer Gyula elnöknek, aki október végén rövid látogatást tett Kijevben. A mai európai kommunista mozgalom megosztott – tette hozzá. Mi azokat támogatjuk, akik nem hajolnak meg a tõke elõtt, nem egyezkednek a tõkével, hanem harcolnak a kapitalizmus ellen. Az Ukrán KP ma a legerõsebb pártok közé tartozik a 47 millió lakosú országban. A legutóbbi parlamenti választásokon 20 százalékot kaptak, és ma is minden közvélemény-kutatás szerint is legalább 15 százalékot tudnak elérni a jövõ márciusi választásokon. A párt lapja, a Kommunyiszt hetente kétszer egy-egy millió példányban kerül az olvasókhoz. A párt pénzügyileg is szilárd, aminek forrását a képviselõknek adott állami fizetések jelentik. A havi háromnégyezer dolláros képviselõi fizetés nagy részét a képviselõk a pártnak adják. Elszorul az ember szíve, ha arra gondol, hogy a Munkáspártban sok helyi képviselõ a néhány tízezer forintos fizetésbõl azt a tíz százalékot sem adja le, amelyet egyébként a szervezeti szabályzat elõír.

Támadás a kommunisták ellen A narancsos forradalom egyik lényegi célja éppen a kommunisták visszaszorítása volt. Az Ukrán KP a legutóbbi parlamenti választásokon húsz százalékot ért el. Ha a tõkés rendszerváltás miatt elégedetlen emberek jövõre rájuk szavaznak, megváltozna a világ. A kommunistákat az elnökválasztáson sikerült visszaszorítani, de ott igazából nem a pártok versengtek, hanem a két nagy rivális. A narancsos forradalommal az ukrán tõkésosztályok és természetesen az Egyesült Államok több más célt is követettek. Kucsma korábbi elnök távozása után a politikai eliten belül olyan váltást kívántak végrehajtani, amely nem

változtat a politikai hatalom lényegén, de az új szereplõk bevezetésével félre lehet vezetni az embereket. Az ukrán tõkés körök a stratégiai kezdeményezést ideológiai és politikai téren a saját kezükbe akarták venni. Félõ volt ugyanis, hogy az emberek elégedetlensége, a szociális tiltakozások fogják meghatározni a politikát. A narancsos forradalom célja volt az is, hogy megerõsítsék Ukrajna nyugati euroatlanti orientációját. Ezek nagy részét el is érték, és megnehezíti a kommunisták helyzetét.

Juscsenko és Janusenko egy és ugyanaz Az Ukrán KP vezetõi elmondták, hogy az elnökválasztással kapcsolatban a legnehezebb feladatuk a párttagság felvilágosítása volt. Sokan nem vették észre, hogy a két elnökjelölt, Juscsenko és Janusenko felmutatása egy nagy trükk része. Az uralkodó körök és az USA elérték azt, hogy ne egy

tõkés elnökjelölt és egy kommunista elnökjelölt között válasszon a nép, hanem két tõkés jelölt között. A kapitalizmus alapkérdéseiben, a tõke és a munka viszonyának kérdésében nincs különbség a kettõ között. Ugyanúgy, mint ahogyan Magyarországon sincs különbség a Fidesz és az MSZP között. Sok kommunistát megzavart az, hogy Janusenko oroszbarát külpolitikát hirdetett.

A Központi Bizottság november 12-ei ülése várhatóan fontos döntéseket hoz. Össze kell hívni a párt 21. kongresszusát. Miért ez a sorszáma a kongresszusnak, amikor már volt egy 21. Kommunista Kongresszus? Nos azért, mert a Vajnai-féle pártellenzék bírósághoz fordult, és a bíróság szabálytalannak minõsítette a kongresszus összehívását. Nem érdemes ezen vitatkozni. Mi, akik ott voltunk Csepelen, tudjuk mi történt. De sajnos tisztában vagyunk a bíróság és a tõkés hatalom jelenlegi erejével is. Ezért nevezzük a december 17-ére tervezett kongresszust 21. Kongresszusnak. zék megyéinek az idén több Erõsíteni a Központi mint két és fél millió forintot Bizottság szerepét kellett volna összegyûjtenia választási munka ük a választásra. Egy fillért irányításában nem gyûjtöttek össze. JobMeg kell változtatni a vá- ban mondva, egy fillért sem lasztási munka irányítását, fizettek a pártnak, Informámert e nélkül nem tudunk a cióink szerint állítólag a tagválasztásra menni. A párt je- ságtól gyûjtenek be pénzt, de lenlegi szervezeti szabályza- ez a pénz soha sem érkezik ta az országgyûlési választá- meg Budapestre. Hol van ez sokkal kapcsolatos döntési a pénz? A pártellenzék a legtöbb jogokat megosztja a választókerületi elnökségek, me- helyen nem állított egyéni gyei elnökségek és a Köz- jelölteket. Ahol állított, ponti Bizottság között. Nor- mondjuk Somogyban, jómális esetben ez a rendszer részt olyan személyek szemûködik. A mai helyzet repelnek, akik a pártellenazonban rendkívüli. A párt- zékhez tartoznak. Hol a gaellenzék azonban mindent rancia arra, hogy ezek az emberek betartják a párt összezavart. Mondjuk ki világosan, döntéseit, nem lépnek viszhogy a pártellenzék a párt sza az utolsó pillanatban? választási kudarcára játszik. Sehol, ilyen garancia nincs. A pártellenzék bojkottálja a (Folytatás az 5. oldalon) választásokat. A pártellen-

A Munkáspárt elnökségének nyilatkozata A Munkáspárt elnöksége politikai trükknek, a demokrácia további korlátozására irányuló lépésnek tartja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon javaslatát, hogy a legalább három egyéni képviselõt szerzõ pártok önálló frakciót képezhessenek a parlamentben, függetlenül attól, hogy elérték-e az 5 százalékos küszöböt. A javaslat semmi más, mint kísérlet arra, hogy az MSZP biztos helyet teremtsen legyengült szövetségesének, az SZDSZ-nek és megmentse az MDF-et a teljes eltûnéstõl. A mai parlament fõ baja éppen az, hogy a munkások, a dolgozók széles rétegei nincsenek képviselve a parlamentben, s a parlament elveszítette tekintélyét a társadalomban. A Munkáspárt követeli a kisebb parlamentet, az arányos választási rendszert, azt, hogy töröljék el az 5 százalékos bejutási küszöböt és juthasson be a parlamentbe minden politikai erõ, amely élvezi az emberek bizalmát. Budapest, 2005. november 8.

A szocialisták árulása A szocialisták támogatják Juscsenko kormányzását, sõt fontos tisztséget töltenek be a kormányban. Szó sincs már a baloldali értékekrõl. Egy cél van elõttük: a hatalom. A szocialisták kellenek a hatalomnak, hiszen fontos elemei annak, hogy a kommunisták ne erõsödhessenek meg a választások nyomán. Az Ukrán KP semmiféle szövetséget és együttmûködést nem tud elképzelni a Morozféle szocialista párttal. – Munkatársunktól

ISMÉT MOLDOVA

ELÕZETESEN CSAK A SZABADSÁGBAN! Örömmel tudatjuk, hogy ez év õszén megjelenik Moldova György Az utolsó töltény címû önéletrajzi regényének hatodik kötete, amelybõl a szerzõ jóvoltából ismét csak A Szabadság hasábjain, a 7. oldalon olvashatnak részleteket.

TARTSANAK VELÜNK, OLVASSUNK EGYÜTT!

2005_44sz.qxd

1/9/2002

2

12:16 PM

Page 2

KÜLÜGY

2005. november 11.

EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban A spanyol parlament elsõ olvasatban elfogadta a katalán tartomány autonómiájának kiterjesztésérõl szóló törvényjavaslatot, amely egyelõre az alkotmány néhány pontját is sérti. A politikusok egy része attól tart, hogy a többi tartomány, különösen a baszkok függetlenségi törekvései is felelõsödnek, s veszélybe kerülhet a spanyol egység. November 2.

Egy hete tartanak a zavargások Párizs elõvárosaiban. A rendõrség tehetetlen, a politikusok egymásra mutogatnak. Franciaországban legkevesebb ötmillió muzulmán bevándorló él, többségük munkanélküli és nyomorog, így a konfliktusok etnikai színezetet kaptak. A gyújtogatások, erõszakos cselekmények más városokra is átterjedtek. November 3.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szakemberei szerint a madárinfluenza emberrõl emberre terjedõ változatának világméretû megjelenése csak idõ kérdése. A Világbank elemzése szerint a járvány kitörése 550 milliárd dollárjába kerülhet a Föld fejlett országainak. Eddig mintegy 120-an kapták meg a madárinfluenzát (az ázsiai országokban), közülük 60-an haltak meg. November 4.

Még soha nem volt olyan magas a munkanélküliség Ausztriában a II. világháború óta, mint jelenleg. Bár a 6,8 százalék az EU-n belül „jónak” számít, a szomszéd országban az öt éve tartó folyamat komoly elégedetlenséget vált ki. 2006-ra több mint 250 ezer állástalannal számolnak a kormány 285 millió eurós átképzési programja ellenére. November 5.

Azerbajdzsánban a parlamenti választásokat az eddig is hatalmon lévõ Ilham Alijev vezette Új Azerbajdzsán Párt (YAP) nyerte – az ellenzék és az európai megfigyelõk szerint választási csalások közepette. Az Egyesült Államok és Oroszország viszont támogatásáról biztosította a régi-új elnököt, akivel évek óta „olajozottan” folynak a dollármilliárdos szénhidrogén (gáz, olaj) üzletek. November 6.

Oroszországban évtizedek óta elõször munkanap a szocialista forradalom évfordulója, melyet néhány éve hivatalosan a nemzeti egyetértés és megbékélés napjaként tartottak számon. A 88 évvel ezelõtti fordulatra most is sok ezren emlékeztek. Ukrajnában baloldali tüntetõk petíciót juttattak el a kormányhoz, melyben többek között az áremelkedések és a privatizáció ellen tiltakoznak. November 7.

A 2007–2013-as költségvetés alapelveirõl tárgyalnak az Európai Unió külügyminiszterei Brüsszelben. Az egyeztetések júniusban kudarccal végzõdtek, mert Nagy-Britannia ragaszkodott a közös mezõgazdasági politika (KAP) teljes felülvizsgálatához, a támogatási rendszerek módosításához. Erõsen kétséges, hogy fél év alatt az álláspontok közeledtek-e annyira, hogy egy kompromisszumos megoldás létrejöhessen a tagállamok között. November 8.

USA-kudarc az amerikai csúcsértekezleten November 5-én fejezõdött be az argentin fõvárostól négyszáz kilométerre fekvõ üdülõhelyen, Mar del Platán az amerikai kontinens 32 kormány- és államfõjének kétnapos csúcstalálkozója. Fidel Castro nem szerepelt a meghívottak között, Panama és Honduras elnökei pedig nem jöttek el a tanácskozásra. Nemzetközi megfigyelõk szerint az utóbbi években Latin-Amerikában megerõsödött az USA-ellenes hangulat, és a lakosság többsége elutasítja az egységes közös piac létrehozását célzó washingtoni terveket. Az Egyesült Államok figyelme felerõsödött a térség iránt, amit Condoleezza Rice külügyminiszter és Donald Rumsfeld hadügyminiszter idei látogatásai is jeleznek. Gesztus értékû volt, hogy Bush elnök a népszerûtlen, kubai származású Roger Noriegát elmozdította a latin-amerikai ügyek élérõl, és helyére Thomas Shannon hivatásos diplomatát nevezte ki. A tanácskozás világosan mutatta a régió megosztottságát. Az egyik oldalon az USA által kezdeményezett, Alaszkától a Tûzföldig terjedõ szabadkereskedelmi övezetet (spanyolul: ALCA) elutasító Mercosur tagállamok: Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay és a szervezethez várhatóan decemberben csatlakozó Venezuela áll. A másik oldalon pedig a liberális gazdaságpolitikát támo-

gató Mexikó, Kanada, Chile és a közép-amerikai országok vannak. Az értekezlet megnyitásakor Nestor Carlos Kirchner, a vendéglátó ország államfõje élesen bírálta a Nemzetközi Valutaalap tevékenységét, amelynek a „végzetes politikája hozzájárult több latin-amerikai ország, köztük Argentína tragikus eladósodásához”. A jövõre távozó mexikói államfõ, Vincente Fox viszont szenvedélyesen védte az amerikai integrációs terveket, amelyek kiszolgáltatnák a térség gazdaságát az újabb piacokra éhes multiknak. Hugo Chavez venezuelai elnök nyíltan támadta a kizárólag amerikai érdekeket szolgáló ALCA-t. Bush elnök viszont nagyobb biztonságot kért a külföldi befektetõk számára. Kétoldalú megállapodásokkal az USA az

importvámok kilencven százalékának a megszüntetését szeretné elérni. Washingtonnak szabadkereskedelmi megállapodást egyelõre csak a középamerikai országokkal és Dominikával sikerült kötnie. A Peruval és Kolumbiával folytatott tárgyalások még nem vezettek eredményre. Közvélemény-kutatók szerint az argentinok 57,5 százaléka ellenezte Bush látogatását, a lakosság háromnegyede viszont szívesen fogadta Chavezt. A konferenciát nagy tüntetések kísérték. Mintegy negyvenezer ember gyûlt össze a városi stadionban, ahol jelen volt Hugo Chavez, Diego Maradona, az argentin labdarúgás legendás alakja, Cindy Sheenan, az irakiháború-ellenes amerikai anyák ismert vezetõje, a béke Nobel-díjjal kitüntetett argentin Adolfo Perez Esquivel és mások. Kuba háromszáz sportolót és mûvészt küldött a rendezvényre. Chavez venezuelai elnök két és félórás beszédében azzal vádolta az USA-t, hogy le akarja rohanni országát. Az elnök „eltemette” az ALCA-t, és a venezuelai gyakorlat a „bolivári al-

ternatíva” követését javasolta hallgatóságának. A Mercosur államok és Venezuela ellenállása miatt az USA-nak nem sikerült az ALCA-terv folytatását is említõ határozatot elfogadtatnia. Lula brazil elnök azt mondta, hogy a tanácskozás fõ célja munkahelyek teremtése és a szegénység csökkentése volt. Az 512 milliós latin-amerikai lakosság több mint negyven százaléka jelenleg a szegénységi küszöb alatt él. Lula szerint az ALCA-ról akkor lehet majd beszélni, ha az USA csökkenti az agrártámogatásokat. Washingtonnak nem sikerült az olajdiplomáciával ügyesen játszó Chavezt sem elszigetelnie az értekezleten. Az államfõk biztonságára mintegy nyolcezer rendõr és katona vigyázott, de ennek ellenére a tüntetõk több külföldi bankot, üzleteket, amerikai vállalatok székházait és gyorséttermeket gyújtottak fel. A londoni Economist azt írta, hogy az USA és a latin-amerikai országok közötti kapcsolatok a hidegháború óta most kerültek a legmélyebb pontra. Bence Dániel

Szíria ellenáll az amerikai nyomásnak Az amerikai kormányzat újra elõvette a szír kártyát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül nyomást gyakorolnak Szíriára. Formálisan a céljuk az, hogy Szíria mûködjön együtt a korábbi libanoni miniszterelnök elleni merénylet feltárásában. Az amerikai kormány nem elõször az utóbbi években szankciókkal fenyegette meg a független Szíriát. Bush „törvényen kívüli államnak” nevezte Szíriát. A valóságban az amerikai kormány agresszív céljait valósítja meg a Közel-Keleten. Az USA vezetésének nincsen ínyére, hogy Szíria következetesen kitart a szíriai nemzeti érdekek védelme, az antiimperialista politika mellett. Az amerikaiaknak nem tetszik, hogy a Baath Arab Szocialista Párt vezetésével jelentõs politikai és gazdasági reformok mennek végbe az országban. Az amerikai vezetés azt várta, hogy Szíriában sikerül megdönteni a haladó demokratikus politikai rendszert, és egyértelmûen konzervatív USA-barát rezsimmel felváltani. Basar

Asszad elnök irányításával azonban megszilárdult az ország helyzete. Szíria rendezte viszonyát az európai nagyhatalmakkal, az EU-val. Kitûnõ kapcsolatot alakított ki Kínával, s fenntartotta a hagyományos viszonyt Oroszországgal. Szíria megõrizte és megszilárdította önállóságát az Irak elleni nyugati agresszió ellenére is. *** Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke dr. Idris Mayya, a budapesti szír nagykövetség ideiglenes ügyvivõje útján a

Mubarak egyiptomi és Asszad szíria elnök találkozója Munkáspárt szolidaritásáról biztosította a Baath Arab Szocialista Pártot és Szíria népét. A Munkáspárt támogatja a Szíria nemzeti érdekeinek megvalósítására, a megszállt szír területek felszabadítására, az Európai

Unió és Szíria közötti partnerség kialakítására irányuló politikát. Szolidaritással figyeljük a gazdasági, szociális és adminisztratív reformok politikáját – hangoztatta a párt elnöke. – Munkatársunktól

Harminc éve történt: a bejrúti járat k A hazai média a közelmúltban megemlékezett az Malév 240-es járatának 1975. szeptember 30-án történt tragédiájának a harmincadik évfordulójáról. A közvélemény azonban a mai napig nem ismeri a szerencsétlenség okát, és csak az áldozatok hozzátartozói próbálják az igazságot kideríteni. Az egyik utaskísérõ jelenleg Nagy-Britanniában élõ férje, Németh László szerint az eltûnt járattal kapcsolatos anyagok és sajtóközlemények mintegy kétezer oldalt tesznek ki. Politikai megfontolásból három évtized után is csak találgatásokat illetve csúsztatásokat lehet hallani a TU–154-es katasztrófájáról. Hu Jintao és Kim Jong Il

Kínai–KNDK csúcs Phenjanban A magyar sajtó elhallgatta a közelmúlt egyik legfontosabb hírét. Hu Jintao, a Kínai Kommunista Párt fõtitkára, Kína elnöke a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba látogatott, ahol tárgyalt Kim Jong Il fõtitkárral, a Koreai Munkapárt és a KNDK elsõ számú vezetõjével. A kínai–KNDK csúcs ala-

posan megcáfolta a tõkés média híreszteléseit, miszerint az USA megegyezett Kínával a KNDK sorsáról, a koreai szocializmus sorsa megpecsételõdött. A kínai vezetés támogatásáról biztosította a KNDK-t, Kim Jong Il fõtitkárt, a koreai szocializmust. F. M.

A tragédia a hidegháború idõszakában történt, és nem választható el a térség korabeli eseményeitõl. Az 1967 júniusában zajlott, úgynevezett „hatnapos” háborúban az izraeli hadsereg megszállta a palesztinok által lakott Ciszjordániát, a Gázai-övezetet, Kelet-Jeruzsálemet és más területeket. A Varsói Szerzõdés tagállamai, Románia kivételével a háborút követõen megszakították diplomáciai kapcsolatukat Izraellel. A jordániai hadsereg 1970–71-ben szétverte és Libanonba valamint Szíriába kergette a palesztin fegyveres csoportokat. 1973 novemberében az Arab

Liga „a palesztin nép egyedüli törvényes képviselõjének” ismerte el a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ). Gyakori konfliktusok után, 1975 áprilisában polgárháború robbant ki Libanonban, amelyben a menekültek is meghatározó szerepet játszottak. A Malév bejrúti járata Il–18as típussal, szófiai leszállással 1966. június 2-án startolt, majd 1967 áprilisától a gépek közvetlenül repültek a libanoni fõvárosba. A járat megnyitása összhangban volt az ország gazdasági és politikai érdekeivel, és rövid idõ alatt a Malév egyik legnyeresé-

gesebb vonalává vált. A magyar üzletemberek számára fontos tranzitállomást jelentett Libanon, mivel Bejrútból könnyen tovább lehetett utazni a közel- és középkeleti államokba. A hetvenes évek közepétõl sugárhajtású TU–154-esek üzemeltek a vonalon. A jelenleg is üzemelõ járat a helyi lakosoknak kedvezõ lehetõséget jelentett a nyugat- és az észak-európai országokba való utazásokhoz. A nagyjavításon lévõ gépek pótlására a HA–LCI lajstromjelû TU–154A 1975. június 20-án érkezett Ferihegyre. A gép 1973tól az EgyptAir színeiben repült, majd visszakerült a Szovjetunióba és az Aeroflot illetve az Aviaexport használta. A szerencsétlenség elõtt a TU–154-es öszszesen 1186 órát repült. A bizonytalan libanoni helyzet miatt az MA 240-es járat csak nagy késéssel, 23.10-kor indult, és a bejrúti légi irányítással 01.37-kor vették fel a kapcsolatot. A tervezett leszállás elõtt néhány perccel

megszakadt az összeköttetés, és a gép mintegy tíz kilométerre a repülõtértõl a tengerbe zuhant. Paizs Gábor újságíró „Magyar légi katasztrófák” címû, 1991-ben megjelent könyvében azt írja, hogy „azonnal magyar–szovjet szakértõi bizottság utazott a helyszínre”. A bizottság tagjai külön engedéllyel „hadihajóval – mivel a tenger hadmûveleti terület volt – kifutottak a katasztrófa helyére, de néhány kárpitdarabon kívül mást nem találtak”. „A katasztrófa idején sem a levegõben, sem a vízen nem volt forgalom”, de „azokban a napokban huszonnégy ország légijáratai indultak, érkeztek”. „A libanoniak közölték a csoporttal, hogy nem tudnak megfelelõ körülményeket teremteni a munkájukhoz, és javasolták a delegáció elutazását”, ami október 9-én megtörtént. Paizs szerint „az amerikai haditengerészet

2005_44sz.qxd

1/9/2002

12:16 PM

Page 3

KÜLÜGY – BELÜGY

A huszonötök Európájából jelentjük ! A Washington Post november 2-ai számában azt írta, hogy a CIA-nak titkos börtönei vannak több kelet-európai országban, ahol az Al Kaidaval együttmûködés vádjával elfogott személyeket õrzik. Az amerikai médiára hivatkozva a londoni Guardian azt közölte, hogy „a törvényben elõírt jogaiktól megfosztott embereket elsötétített helyen, gyakran a föld alatt és a külvilágtól teljesen elzárva tartják fogva”. A Human Right Watch amerikai székhelyû emberjogi szervezet igazgatójának, Tom Malinowskynak a sajtónyilatkozata szerint „nagy a valószínûsége annak, hogy a börtönök Lengyelországban és Romániában létesültek”. Az érintett államok kormányai cáfolták a Washington Post állításait, az amerikai adminisztráció pedig egyelõre nem nyilatkozott. Lengyelország, Románia és Bulgária egyébként az USA leghûségesebb szövetségesei a terrorizmus elleni harccal indokolt afganisztáni és iraki háborúban. Az Európai Parlament több képviselõje azonnali vizsgálatot követelt az ügyben. Sarah Ludford brit liberális képviselõnõ felszólította Franco Frattinit, az EB illetékes biztosát, hogy tisztázza egyes EU-tagállamok részvételét „az USA elhibázott terrorellenes háborújának barbár akciójában”. Kathalinje Buitenweg, a zöld frakcióhoz tartozó holland képviselõ, az emberi jogok bizottságának és az EU–USA parlamenti delegációnak a tagja azt mondta, hogy „Javier Solana kül- és biztonságpolitikai fõmegbízottnak meg kellene vizsgálnia, hogy az amerikaiak valójában mit csinálnak”. „Ha bármelyik tag- vagy tagjelölt állam megsérti az emberi jogokat, akkor ez az Európai Unió ügye is”. ! Marie-George Buffet, a Francia Kommunista Párt országos titkára és Lothar Bisky, a német Baloldali Párt–PDS elnöke a közelmúltban Berlinben találkoztak. A megbeszéléseket követõen Buffet aszszony kijelentette, hogy a

EU „brüsszeli alapokmány” franciaországi elutasítása után a német baloldal választási sikere is azt mutatja, hogy az antiliberális erõk megerõsödtek Európában. Lothar Bisky hangsúlyozta, hogy a német választóknak nem volt lehetõségük az európai alkotmányról véleményt nyilvánítaniuk, mert a parlament kisajátította magának a döntést. Bisky elmondta, hogy a lakosság kedvezõen fogadta a Baloldali Párt megjelenését. „Reálisan nézve a dolgokat, a PDS és a baloldali szociáldemokratákat tömörítõ WASG szervezeti egyesülése csak hosszabb folyamat után valósulhat meg”– hangsúlyozta a német párt elnöke. A pártvezetõk szerint a baloldali erõk legfontosabb feladatai: reális alternatívák kidolgozása a neoliberalizmussal szemben és a jobboldali politika kíméletlen leleplezése. Nem szabad megengedni, hogy a német–francia kapcsolatoknak olyan jobboldali személyek legyenek a „motorjai, mint Angela Merkel és Nicolas Sarkozy”. A két politikus elhatározta, hogy tapasztalatcsere és az európai baloldali erõk összefogásának az erõsítése érdekében a jövõben rendszeresen, évenként legalább kétszer fognak találkozni. ! Az EUobserver jelentése szerint Ivan Gasparovic szlovák elnök kijelentette, hogy az Európai Parlament jelenlegi formájában egy „mamuthoz hasonlít”, és jobb lenne, ha a képviselõket a nemzeti parlamentek delegálnák. Gasparovic szerint „a legnagyobb problémát az EP és a nemzeti törvényhozások közötti kapcsolat jelenti”. „Nagy összegeket lehetne megtakarítani azzal, ha az EP évenként csak

négy plenáris ülést tartana Strasbourgban, és nem lenne szükség brüsszeli és luxemburgi székhelyek fenntartására”. Gasparovic véleménye összhangban van Erkki Tuomioja finn külügyminiszter álláspontjával, aki azt mondta, hogy az EP tekintélyét és felelõsségét növelné, ha tagjait a nemzeti parlamentek képviselõi közül választanák ki. Az EU-t gyakran bíráló Vaclav Klaus cseh államfõ korábban már felvetette az „Európai Államok Szervezetére” vonatkozó ötletét, amelynek önálló államok lennének a tagjai, de nem lennének állampolgárai. ! A német parlament október 18-án tartott alakuló ülésén a jobboldali CDU/CSU-képviselõk más honatyák támogatásával három fordulóban elutasították a 64 éves Lothar Biskynek, a Baloldali Párt/PDS vezetõjének és frakcióvezetõjének a Bundestag egyik alelnökévé való megválasztását. A döntés szokatlan volt a parlament gyakorlatában, mert minden frakció jelölhet egy alelnököt, akik a testület elnökével együtt alkotják az elnökségét. Sajtóvélemények szerint a szociáldemokrata képviselõk egy része revánsot próbált venni Oskar Lafontaine „dezertálásáért”, a jobboldal pedig az NDK titkosszolgálatával, a Stasival való állítólagos együttmûködéssel vádolta a politikust, aki korábban Brandenburg tartomány parlamentjének az alelnöke volt. A Der Spiegel azt írta, hogy Bisky a német kommunista mozgalom egyik legközvetlenebb, legnépszerûbb és nagy öniróniával is bíró személyisége. A szavazás során valóságos hidegháborús hangulat alakult ki a Bundestagban, de sokan szolidaritásukról biztosították a politikust. Az elutasítás után több képviselõ azt tanácsolta a baloldali frakciónak, hogy válasszanak egy másik, „elfogadhatóbb” személyt. A Baloldali Párt azonban nem hátrál és fenntartotta Bisky jelölését. – Munkatársunktól

2005.november 11.

Határontúli magyarok: nincs áttörés Meglehetõsen vontatottan halad a határontúli magyarok integrációja: a 2002-es kormányváltás, illetve hazánk EU-tagsága óta végbement biztató fejlemények ellenére hazánk és a szomszédos államok magyarságpolitikája még számos kívánnivalót hagy maga után. Magyarország 2004. májusi EU-tagsága egyfelõl új színt vitt az eddigi meglehetõsen elavult, az 1945 elõtti idõkre emlékeztetõ magyarságpolitikai irányvonalba: az uniós fórumokon lezajlott tárgyalások és tapasztalatcserék nagymértékben hozzájárultak az új – például az önkormányzatiság és a közigazgatási hatáskörök megosztásának elvére épülõ – autonómia-koncepciók kimunkálásához.

Kisebbségvédelmi tapasztalatok 2005 májusában Strasbourgban különféle irányzatokhoz tartozó hazai nyugateurópai, illetõleg határontúli képviselõk részvételével konferencia zajlott le, amely az unióbeli kisebbségi – korzikai, baszkföldi, katalán, ír stb. – modellek gyakorlati mûködését elemezte. Az értekezlet magyar résztvevõi többek között az ezen kisebbségvédelmi tapasztalatokra is építõ uniós szabályozástól és integrációtól remélték a határontúli magyarok helyzetének rendezését. Az eseményen szó esett arról, hogy a magyarlakta térségek regionális-önkormányzati egységenként való támogatása lehetne áthidaló megoldás a Kárpát-medence etnikai konfliktusaira, amely egyebek közt a hazai jobboldal által is részben támogatott szülõföld-program szerves része. Ugyanebben a hónapban Szegeden horvátországi, vajdasági, erdélyi, felvidéki stb. honfitársaink részvételével új integrációs-érdekvédelmi szervezet alakult Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója néven. Az újdonsült, a hazai MÚOSZ-hoz hasonló kisebbségi érdekképviseleti fórum a magyar nyelv és kultúra, magyar testvérszervezetek, szak-

politikai viszonyok függvényében alakul. Emellett a szerb, szlovák, román nacionalisták fellépése is idõrõl idõre ismétlõdik: a legutóbbi hetekben, a tavalyihoz hasonlóan ismét mai szervezetek közötti kap- magyarellenes megnyilvánulácsolat ápolását és elmélyítését, soknak lehettünk szemtanúi a a külhoni magyar újságírás Vajdaságban. Néhány hete peszakmai hírnevének öregbíté- dig az egyik legismertebb hasét tûzte zászlajára és híd sze- zai napilap arról számolt be, repét kívánja betölteni az anya- hogy az erdélyi magyarok által ország és a szomszédos álla- kidolgozott székelyföldi automok között. Ugyancsak a nómia tervezetét a román vezehatárontúlnak és a környezõ tés elutasította, ami szintén országok kapcsolatépítése je- hátráltatja a határontúliak beilgyében zajlott le októberben a leszkedését. Ezen még az emlímagyar–román kormányszintû tett magyar–román kormányközi csúcsértekezlet sem változtat. Egyrészt ugyanis mind nálunk, mind környezetünkben számottevõ befolyással bírnak a nacionalista erõk. Másfelõl a magyarságpolitika kérdése a szocialista-liberális MSZP– SZDSZ, illetve a Fidesz között a mai napig komoly törésvonalnak számít, így az állandó jellegû kormányközi tárgyalásokat a ciklikus kormányváltások beárnyékolják. Arról nem is beszélve, hogy határontúliak jobb- és balszárnya egyaránt eltérõ (az Nyomják az Új Magyar Szó címû elõbbi etnocentrikus, az utóbbi inkább regionáromániai magyar napilapot lis színezetû) kisebbmegbeszélés, amelyet nyugati ségvédelmi koncepciókkal renlapok a háború utáni né- delkezik. met–francia megbékélési gesztushoz hasonlítottak. Nacionalista felhangok

A politikától függõen Ennek ellenére azonban sem a térség integrációjáról, sem komolyabb magyarságpolitikai áttörésrõl nem beszélhetünk. A már említett újságíró szövetség csupán fél éve jött létre, így a sajátos szakmai alapú etnikai érdekvédelem kiépüléséhez még hosszú idõ szükségeltetik. Ennek mûködése a rendszerváltás óta létrejött magyar közszolgálati és kereskedelmi rádiózáshoz-televíziózáshoz hasonlóan az ottani társadalmi és

t katasztrófája mélytengeri kutatócsoportja fölajánlotta a gép roncsainak a felderítését és lefényképezését”, ami nem sikerült. A feketedobozok sem kerültek elõ. A bizottság megállapítása szerint a polgárháborús körülmények a szerencsétlenség okának a pontos felderítését nem tették lehetõvé, és a vizsgálatot 1976. február 16-án lezárták. A jegyzõkönyv „ismeretlen okokra” utal, ami lehetõvé tette, hogy a 200 millió forintra biztosított gép árát az angol Lloyd társaság megtérítse. Ha kiderült volna, hogy a gépet lelõttek, a biztosító nem fizet. A libanoniak késõbb harminchét áldozat holttestét megtalálták, de az azonosításra és a boncolás elvégzésére nem volt lehetõségük. A tetemeken égési sérüléseket nem találtak és vitatható, hogy a megtalált testma-

radványok valóban a Malév-gép utasaitól származtak-e. Szakértõk szerint „erõszakos hatás” következtében történt az „esemény”, és kizárható a mûszaki hiba vagy a pilóta tévedésének a lehetõsége. A HA–LCI-t minden bizonnyal a földrõl vagy egy vadászgéprõl indított rakétával lõtték le. A tízfõs személyzet mellett tizenkét nemzethez tartozó, mintegy ötven utas volt a fedélzeten. Összefüggés lehet a gép tragédiája és a PFSZ budapesti irodájának szeptember 29-én, demonstratív céllal történt megnyitása között. Valószínû, hogy az akció kitervelõi az eseményen részt vevõ palesztin vezetõkre vadásztak, akiknek a likvidálása elsõsorban a terrorista merényletek által fenyegetett Izrael és a konzervatív arab rendszerek érdekében állt. Ezt a nézetet erõsíti, hogy a PFSZ prágai képviseletének a létrehozását követõen, 1975. augusztus 20-án Damaszkusz közelében lezuhant a csehszlovák légitársaság Il–62-es tí-

A Malév TU–154-es repülõgépe pusú gépe. A szerencsétlenség 126 halálos áldozattal járt, köztük volt Vujicsics Tihamér ismert magyar zeneszerzõ, népzenekutató is. A bizonytalan indulás és a hétórás késés ellenére a profi módon végrehajtott merénylet azt bizonyítja, hogy a TU–154-es gépet már „várták”. A találgatások között felmerült Szíria vagy az egymással vetélkedõ palesztin cso-

3

portok szerepe is. Minimális valószínûsége van annak, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai országok támogatását élvezõ damaszkuszi kormánynak bármilyen köze lett volna a merénylethez. Az angol sajtó is megemlítette, hogy egy nevét elhallgató informátor szerint a TU–154-es lezuhanását a ciprusi Akrotiriben lévõ brit bázison lévõ nagyfelbontású Olimpus-radar is észlel-

te. A gép mögött állítólag egy másik gép árnyéka is megjelent, amely rakétával lelõtte a Tupoljevet. Nem meglepõ, hogy ezt az információt a brit légierõ, a RAF megcáfolta. A merénylet után azonban Ciprusról felszállt egy angol C–130-as gép, amely hosszabb ideig körözött a helyszínen. A rendszerváltás utáni kormányok is tabunak tekintették a té-

Az utóbbi években számos kisebbségvédelmi keret jött létre, amelyek a határontúliak érdekképviseletén túl a Magyarországgal szomszédos államok és az anyaország közötti évszázados szakadékok áthidalását tûzték ki célul. Félõ azonban, hogy a térség gazdasági bizonytalanságai az ingatag bel- és külpolitikai légkör ismételten nagyromán, nagyszerb, nagymagyaros stb. nacionalisták, demagóg népvezérek fellépéséhez vezetnek. B. Deák András mát, és megváltozott nemzetközi kapcsolatrendszerünk ellenére nem kezdeményezték a tragédia okának a részletes feltárását. Feltételezett rakományától és utasaitól függetlenül a magyar felségjelû gép lelövése a nemzetközi jog súlyos megsértését jelentette, a terrorizmusnak pedig nincs kétféle mércéje. Sovány vigasz, hogy a „titkok járatáról” szeptember 30-án gyászmisén emlékeztek meg, és a parlament tavaly decemberben százmillió forintot szavazott meg a hozzátartozók kárigényének a kielégítésére. A szovjet légtérben 1983. szeptember elsején lelõtt koreai Boeing 747-es sztoriját a világ gyorsan megismerhette. A skóciai Lockerbie felett 1988. december 21-én arab terroristák által egy PanAm gép ellen elkövetett merénylet részletei is fokozatosan nyilvánosságra kerültek, de a bejrúti katasztrófát a mai napig sûrû homály fedi. A több száz méter mélyen fekvõ roncsok és a szolgálatok õrzik titkaikat. Vajon miért és meddig? Bujdosó Péter

2005_44sz.qxd

1/9/2002

4

12:16 PM

Page 4

AKTUÁLIS

2005. november 11.

A pártellenzék az MSZP oldalán A Szabadság legutóbbi számának írásai a pártellenzék elevenébe találtak. Ezek az írások ugyanis lerántják a leplet a pártellenzék machinációiról. A céljuk az, hogy leváltsák Thürmer Gyulát és az elnökséget, és átvigyék a Munkáspártot az MSZP oldalára. A pártellenzék az interneten rögtön válaszolt: „Ez légbõl kapott hamis vád, természetesen senki nem akarja ’átvinni a pártot az MSZP oldalára’. Thürmer Gyula az, aki a Munkáspárt elnökeként sorozatosan segíti a Fidesz kampányát, antikommunista szellemiségû adásokban vállal szereplést, folyóiratnak ad besimuló interjút. Ugyanakkor a párton belül melldöngetõ kommunista nyilatkozatokkal leplezi tevékenységét (’mi vagyunk a kommunisták’)” – így az ellenzék.

Õk az MSZP-re szavaznak Miért gondoljuk mégis, hogy a Vajnai–Fratanolo-féle pártellenzék célja éppen az, hogy a Munkáspárt az MSZP-t segítse? Elõször is, a pártellenzék minden vezetõje ezerszer elmondta már, hogy õk nem akarják a Fidesz kormányra kerülését. „Baloldali pozíciókból bíráljuk a jelenlegi kormány neoliberális gazdaságpolitikáját. Nem lehet érdekünk azonban, hogy a Fidesz ismét hatalomra kerüljön” – írják a legutóbbi internetes anyagban is. Ez jól hangzik, de gondoljunk bele a tényekbe! Mikor nem kerül kormányra Orbán Viktor? Akkor, ha az MSZP nyeri a választást. Semmilyen más eset nincs, ugyanis ma Magyarországon a kormányzás sorsa a két nagy párt között dõl el. Vagy a Fidesz, vagy az MSZP. Megnyerheti-e az MSZP a választást? Igen, megnyerheti. Megnyerheti annak ellenére, hogy a különbség a Fidesz és az MSZP között igen kicsi, néhány százezer szavazat. Magyarán: az MSZP akkor nyerheti meg a választást, ha saját táborán kívül a Munkáspárt szavazói is rászavaznak. Tetszik már érteni, hogy mire megy ki a játék? Ez az eset már elõfordult 2002-ben, amikor az elsõ fordulóban 60 ezer munkáspárti szavazó átszavazott az MSZP-re, a második fordulóban pedig a Munkáspárt hivatalosan is az MSZP-t támogatta. Megismétlõdhet-e ez a helyzet ma? Valószínûleg nem! Egyrészt, a Munkáspárt világosan kijelentette, hogy nem támogatja az MSZP-t, mert az MSZP jobboldali politikát folytat, becsapta az embereket. Az MSZP e mellett becsapta a

Munkáspártot is, hiszen a 2002-es támogatásért semmit sem adott, noha megígérte. De ez ma már lényegtelen. Másrészt, a munkáspárti szavazók egy része 2006-ban semmilyen körülmények között sem szavazna az MSZP-re, mert mélységes utálat és ellenszenv veszi körül az MSZP-t. Az emberek ugyanis maguk is rájöttek, hogy az MSZP nem baloldali párt. A munkáspárti szavazók egy része valószínûleg az MSZP-re szavazna, ha valamilyen ok miatt a Munkáspárt nem indulna a választásokon vagy minden esély nélkül indulna. Erre megy ki a pártellenzék játéka. Ne induljon a Munkáspárt a választásokon, vagy ha el is indul, legyen halványgyenge. Vajnai, Fratanolo, Morva Tamás, Wirth Ádám is tudja ezt. Amikor a pártellenzék arról beszél, hogy a Fidesz hatalomra jutását meg kell akadályozni, semmi mást nem mond, csak azt, hogy támogassuk az MSZP-t. A Munkáspárt többsége ezt nem akarja.

Meghirdetett együttmûködés az MSZP-vel Másodszor, mit jelentett ki Fratanolo? Idézzük a Népszavát: „A pártelnökkel, Thürmer Gyulával ellentétben úgy látja, van, amiben együtt lehet mûködni az MSZP-vel is: nem igaz ugyanis a pártelnöknek az az állítása, hogy nincs jobboldali veszély Magyarországon. Szerinte ez létezik, és a többi között éppen emiatt képzelhetõ el az együttmûködés.” Vagyis, Fratanolo nem is titkolja, hogy együtt akar mûködni az MSZP-vel. Harmadszor, az illegális Vajnai-féle „kongresszust elõkészítõ bizottság” legelsõ nyilatkozatában is azt mondta, hogy az elsõ fordulóban is az

MSZP-t kell támogatni ott, ahol nincs munkáspárti jelölt. A második fordulóban pedig eleve az MSZP-re kell szavazni. Mi ez, ha nem az MSZP kiszolgálása? A pártellenzék tesz is ennek érdekében. Fratanolo úr elmondhatta volna azt is, hogy a pártellenzék megyéi lényegében nem állítanak jelölteket, nincsenek megyei listák, és semmivel sem járulnak hozzá a párt költségeihez. Vajnai és Fratanolo azért vádolja a párt elnökét a jobboldallal való öszszejátszással, hogy eltitkolja saját nagyon is valós együttmûködését a jobboldali MSZP-vel.

Együttmûködés az MSZP segédcsapataival? „Fratanolo lapunknak arra a kérdésére, hogy jövõre kikkel tartja elképzelhetõnek az együttmûködést, azt válaszolta: az MSZP-tõl balra lévõ civil szervezetekkel, értelmiségiekkel érdemes összefogni” – írja a Népszava. Fratanolo válaszában több minden is rossz és hibás. Elõször is, tudnia kell, hogy a Központi Bizottság alapos elemzés után tavaly szeptember 18-án elvetette ezt a lehetõséget. A Munkáspárt természetesen együttmûködésre törekszik minden demokratikus erõvel. Konkrétan 2006-ban azonban nem lát erre lehetõséget. Miért? Részben azért, mert ezek a szervezetek az MSZP mellett vannak. Az MSZOSZ szakszervezetei például, amelyekkel Fratanolo együtt akar mûködni, kijelentették, hogy az MSZP-t támogatják. Nem a Munkáspártot, hanem az MSZP-t. Ugyanez igaz a nyugdíjas szervezetekre is. Részben pedig azért nincs együttmûködési lehetõség, mert e szervezetek maguk is gyengék, és nem tudnak nekünk kopogtatócédulát gyûjteni, propagandát folytatni vagy netán anyagi támogatást adni.

Fratanolo újra tanácsnok akar lenni „Nem lát esélyt a Munkáspárt ’belsõ ellenzékéhez’ tartozó Fratanolo János arra, hogy a belviszályoktól terhelt párt bejusson a parlamentbe a jövõ évi választásokon. A Munkáspárt

Baranya megyei elnöke, egyben elnökségi tagja azonban felhívta a figyelmet arra: egy 2-3 százalékos eredmény tisztességes helytállás lehet, így ’tovább tudjuk vinni a mozgalmat’, valamint készülni lehet az õszi önkormányzati választásokra” – írja a Népszava a Fratanolóval készített beszélgetés alapján. Nos, ez a lényeg a pártellenzék vezéreinek. Arra spekulálnak, hogy az önkormányzati választásokon szereznek egykét jó tisztséget és négy évre megint megvan a helyi társadalmi megbecsülés és az átlagnál lényegesebb jobb fizetés is. Mi kell ahhoz, hogy mondjuk Fratanolóból megint képviselõ, sõt pécsi tanácsnok legyen? A Munkáspártnak listán be kell jutnia az önkormányzatba, és jóban kell lenni az MSZP-vel.

Szerintük csak Thürmer nélkül, a többség szerint Thürmerrel „Tisztességes eredmény csak Thürmer Gyula pártelnök nélkül érhetõ el, hiszen õ ’elvitte a pártot véglegesen jobbra’ – fogalmazott az elnökségi tag… A politikus egyetért Vajnai Attilával, aki szerint Thürmer politikailag és emberileg is alkalmatlanná vált a párt vezetésére, így önként kellene lemondania” – írja a Népszava. Nos, megérkeztünk a lényeghez. A pártellenzék számára a „tisztességes” eredmény az, ha éppen csak élve maradunk, ha már az elsõ fordulóban támogatjuk az MSZP-t, amely majd õsszel meghálálja az önkormányzati választásokon. A Munkáspárt többsége szerint, s Thürmer Gyula ezt képviseli, bennünket nem az érdekel, hogy mi lesz az MSZP-vel vagy a Fidesszel. Bennünket az érdekel, hogy a Munkáspárt jusson be. Ehhez az kell, hogy a Munkáspárt képes legyen minden egyéni választókerületben egyéni jelöltet állítani, minden megyében és Budapesten területi listát. Kell az a 68 millió forint is, amelyre közösen vállaltunk kötelezettséget. És természetesen kell a párt jelenlegi vezetése is, élén a párt elnökével. M. L.

A szlovák kommunisták titkai A szlovák kommunisták konkrét tapasztalataiért ment el Szlovákiába október 29–30-án a Munkáspárt küldöttsége, élén Thürmer Gyula elnökkel. A delegáció tagja volt több – Szlovákiával határos – magyar megye munkáspárti vezetõje, Sipõcz Sándor Gyõr-SopronMoson megyei, Tóth István Komárom-Esztergom megyei, Mendel Lajos Pest megyei elnök, továbbá Szûcs Attila, a KB tagja és több más megyei aktivista.

A parlamenti bejutás receptje Nincsenek titkaink – mondta el Josef Sevc, a Szlovák KP elnöke, aki szinte a teljes pártelnökség jelenlétében fogadta a magyar kommunistákat. Majd így folytatta: 2002-ben bejutottunk a parlamentbe. Ehhez két dolog kellett. Mi, szlovák kommunisták rengeteget dolgoztunk, azt mondtuk: most vagy soha. Minden erõnket, minden pénzünket a választásra fordítottuk. Ez azonban kevés lett volna. Kellett az is, hogy megváltozott az objektív helyzet. A szlovák lakosság beleunt a Demokratikus Baloldal Pártjába, azaz a szocialista pártba. Beleuntak a korrupcióba, a privatizációs visszaélésekbe, beleuntak abba, hogy baloldali jelszavakat hangoztatnak, és jobboldali politikát folytatnak. A baloldali választók egy része átállt a kommunistákhoz, s így bejutottunk. A magyar küldöttség érdeklõdött a mai helyzetrõl. A pártnak mintegy ezer alapszervezete van, húszezer taggal – hangzott a válasz. Szlovákiában is gond, hogy vannak „felmentettek”, akik nem fizetnek tagdíjat, és nem vesznek részt a munkában. A nyugdíjasok aránya 47 százalék, az átlagéletkor most 57 év. A párt a munkásság pártja, de megcélozták a kis- és középvállalkozókat, akik a munkássághoz hasonlóan sokat veszítettek az EU-csatlakozással.

Mi az erõsebb: a kommunista jellem vagy a pénz? Sevc elnök nem hallgatta el az utóbbi évek nagy belsõ csatáit sem. A hatalom közelében megmutatkozik, hogy ki az erõsebb: a párttag jelleme vagy a pénz hatalma. A párt parlamenti képviselõinek egy részét, sõt a korábbi pártelnökség egy részét egész egyszerûen megvették a nagy pártok. A megvásárolt vezetõk mindjárt igyekeztek saját politikai vonalukat érvényesíteni: nem kell a kommunista név, nem kell a demokratikus centralizmus, új vezetõkre van szükség. A Szlovák Kommunista Pártot a revizionista szárny súlyos válságba sodorta. A pártnak azonban volt belsõ ereje. Az összes ellenzéki vezetõt kizárták a pártból és a parlamenti csoportból.

A magyar kommunisták mellett Sevc elvtárs megjegyezte: a Munkáspárt mai válsága jól ismert a szlovák kommunisták elõtt. Értik, hiszen maguk is átmentek rajta. Õszintén kívánják, hogy a Munkáspártnak legyen ereje leküzdeni a válságot, legyen ereje legyõzni a pártellenzéket. Szlovákia Kommunista Pártja szolidáris a Munkáspárttal, és minden szükséges segítséget megad neki. A magyar delegáció Pozsonyban megtekintette a szlovák Parlament épületét, ismerkedett a kommunista képviselõk munkájával. A látogatás második napján Komarnóban és Dunaszerdahelyen a helyi pártmunka tapasztalatait tanulmányozták. Köszönjük a szlovák elvtársainknak, több ilyen hasznos találkozóra van szükség – fogalmazták meg a végén a magyar megyei elnökök. – Tudósítónktól

Fiatalok ezrei az athéni Odigitis-fesztiválon A Görög Kommunista Párt (KKE) ifjúsági szervezetének (KNE) és lapjának, az Odigitisnek (a szó jelentése „Radikális”) több napos fesztiválja nagy hagyományokkal rendelkezik. Ez év szeptemberében már a harmincegyedik újságfesztivált rendezték meg Athénban. Az idei évben a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetséget Petrovics Nándor képviselte. Három kontinens tizenöt országából jöttek fiatalok a fesztiválra: venezuelai, kubai, portugál, spanyol, német, magyar, horvát, görög, ciprusi, török, grúz, palesztin, izraeli, bahreini, szudáni, Srí Lanka-i delegációk érkeztek és töltöttek együtt hat napot. A legcsodálatosabb dolog az volt, ahogyan a teljesen különbözõ nyelvû és kultúrájú emberek percek alatt meg tudták érteni egymást, hiszen hasonló világnézetû, hasonlóan gondolkodó fiatalokról volt szó. Adott esetben vitatkoztunk is, vitáink azonban inkább összekötöttek, semmint elválasztottak minket. A világon sok ember, sok fiatal

küzd hasonló problémákkal. Az ilyen, athénihoz hasonló találkozók, fesztiválok célja pedig az, hogy összehozza azokat az embereket, akik változtatni akarnak, erõsítse az együttmûködést a különbözõ országokban tevékenykedõ elvtársak között. A fesztivál elõtt a külföldi delegációk számára kétnapos nemzetközi szemináriumot szerveztek a Panteion Egyetemen, ahol Themis Gionis, a görög ifjúsági szervezet titkára és Miriam Morales, a DIVSZ fõtitkára mellett a delegációk tagjai is felszólaltak és bemutatták szervezetüket, tevékenységüket. Politikai szempontból ez a szeminárium

volt a legérdekesebb, hiszen az augusztusi, caracasi XVII. Világifjúsági Találkozó után elõször volt lehetõség széles körû együttgondolkodásra. A szeminárium során természetesen én is felszólaltam a Baloldali Front nevében. Röviden beszéltem a Front fontosabb programjairól, tevékenységérõl, néhány szóban kitértem a Munkáspárt kórházprivatizáció-ellenes kampányára, megemlítettem a párt névváltoztatását, illetve beszéltem a 2006-os magyarországi választások fontosságáról is. Természetesen nem volt ismeretlen a Baloldali Front a görögök elõtt, hiszen régóta kitûnõ kapcsolatot ápolunk többek között Kyrillos Papastavrouval, a KNE vezetõjével. A fesztiválon minden szervezet külön kis standot kapott, amelyeket kör alakban állítottak föl, így a látogatók könnyen végigjárhatták a delegációk asztalait. Kon-

certeken szórakoztak a fiatalok, büfékben a szuvlakit árulták, a külföldi szervezetek standjainak környéke pedig színes kirakodóvásár jellegét öltötte. A Baloldali Front asztaláról természetesen a magyar borok és pálinkák fogytak a legjobban, de kubai mintás póló és a kitûzõ is kelendõ volt. Minden nap más fiatal segítõt kaptak a delegációk, aki egyrészt a fordításban, másrészt minden egyéb apró-cseprõ ügyben segített nekünk. A kommunikációval nem volt gond, az angol a fiatalabbak körében jólrosszul ugyan, de összességében általánosan beszélt nyelv, az idõsebbekkel pedig angolról görögre fordítva lehetett társalogni. Egyébként több magyarul beszélõ látogatóval is találkoztam, részben idõsebbekkel, akik még a hetvenes években kerültek Magyarországra és onnan tértek vissza hazájukba, másrészt

Érdeklõdõk a Front standjánál olyan középkorú vagy fiatalabb lás, taps jellemezte a beszédeket. Hétfõ hajnalban azzal a tudatemberekkel, akik hazánkban tanultak vagy dolgoztak egy ideig. tal hagytam el Görögországot, Péntek este a delegációk is kö- hogy nem vagyunk egyedül harszöntötték a fesztiválra látogató- cunkban, vannak elvtársaink más kat. A legfontosabb beszédek ter- országokban is. Folytatnunk és mészetesen a központi nagyszín- erõsítenünk kell az együttmûköpadnál voltak. Szombaton dést más országok kommunista Themis Gionis, a KNE titkára ifjúsági szervezeteivel, hiszen tartott nagyhatású beszédet, más- csak együtt vagyunk erõsek. nap pedig Görögország Kommu- Ahogyan ezt horvát elvtársam nista Pártjának fõtitkára szólt a megfogalmazta: egy gyufát könytöbb ezres hallgatósághoz. A han- nyû eltörni. Húsz gyufát együtt – gulat egészen rendkívüli volt, fo- nagyon nehéz. Petrovics Nándor lyamatos zászlólengetés, skandá-

2005_44sz.qxd

1/9/2002

12:16 PM

Page 5

TÁRSADALOM – GAZDASÁG

Miért kell megváltoztatni a szervezeti szabályzatot? (Folytatás az 1. oldalról)

Az ellenzéki megyék nagy része nem állított megyei listát. Ha nincs megyei lista, abban a megyében nem lehet a Munkáspárt listájára szavazni. A mi esélyünk pedig pontosan a listás szereplésben van. A jelenlegi szervezeti szabályzat nem teszi lehetõvé, hogy a Központi Bizottság közvetlenül állítson jelölteket. A helyzeten lehet változtatni, ha a választásokkal kapcsolatos valamennyi döntést a Központi Bizottság, illetve az elnökség hatáskörébe tesszük. Ez a feladat vár a kongresszusra.

A párt lelkiismerete a Központi Bizottság Újra kell fogalmaznunk a pártfegyelmi munka feladatait és a Pártetikai Bizottság helyét is. A Pártetikai Bizottságot a jelenlegi szabályaink szerint a kongresszus választja. E mögött természetesen az a szabály is áll, hogy a bizottság nem avatkozik bele a politikai döntésekbe. A Jegesy-féle bizottság azonban beleavatkozott. Az elmúlt több mint ötszáz nap politikai harcaiban a többséggel szemben a Vajnai-féle pártellenzék mellé állt. A KB döntéseivel szemben a pártellenzék nyilvánvalóan párttörõ magatartását védte. A pártellenzék azon tagjait, akiket az alapszervezeteik kizárnak frakciózás miatt, õk visszaveszik. A párt szétverésére irányuló konkrét lépésekre, a Vajnai-féle nyilvánvalóan illegális szervezetek létrehozása láttán a fülük botját sem mozgatják, nem reagálnák, s ezzel menlevelet adnak a párt minden ellenségének. A Pártetikai Bizottság és annak elnöke, Jegesy Andrea mindezt tudja. Ha nem tudta volna, az elnökség levélben is felhívta a figyelmüket, Karacs elvtársnõ személyesen is tájékoztatta a Pártetikai Bizottság elnökét. Az eredmény nulla. A Pártetikai Bizottság nem emeli fel szavát a párt nyilvánvaló szétverésére irányuló lépések láttán, s ezzel a Vajnai-féle társaság cinkosaivá váltak. A pártban ezzel kettõs hatalom jött létre. Az egyik oldalon a Jegesy-féle bizottság, a másik oldalon a Központi Bizottság. Ezt a helyzetet a kongresszusnak kell feloldania. A pártfegyelmi munka a párt irányító szerveinek kell, hogy a feladata legyen, és nem egy bizottság elõjoga. A pártfegyelmi munka célja, hogy védelmezze a párt politikai és szervezeti egységét; kíméletlen harcot folytasson a pártszerûtlen és pártellenes tevékenység ellen. A kongresszus képes ezt a problémát megoldani, úgy, hogy a Pártetikai Bizottságot a jövõben a Központi Bizottság válassza.

Minden kérdésben a többség akarata érvényesüljön A párt jelenlegi szervezeti szabályzata a Központi Bizottság esetében azt írja elõ, hogy személyi kérdéseknél a KB-tagok kétharmadának kell jelen lenni. A pártellenzék ezt a szabályozást arra használja, hogy kivonuljon, bojkottálja a döntéseket, és ezzel megakadályozza többség akaratának érvényesülését. A többség akaratának érvényesítéséhez elengedhetetlen a kétharmados megkötés eltörlése. Ez egyébként a párt más szerveiben már régen nem kötelezõ. Vagyis ugyanazt a szabályt kell mindenütt érvényesíteni.

A kongresszus válassza az elnököt, a KB az elnökséget A Munkáspárt 2006-ban tisztújító kongresszust tervez. Figyelembe véve a párt helyzetét, célszerû lenne egyszerûsíteni a párt vezetõ tisztségviselõi megválasztásának módját. Jelenleg ugyanis az elnök és alelnökök személyére taggyûléseken tesznek ajánlást, és a kongresszus dönt. Érezhetõen nem mûködik megfelelõen a módszer. Sok ülésezéssel jár, a tagság egy része számára teher. Ezért kellene egyszerûsíteni. A KB elõtt lévõ tervezet lényege, hogy töröljük el ezt az ajánlási rendszert. A párt elnökérõl döntsön a kongresszus, az elnökség összes többi tagjáról a Központi Bizottság. A párt elsõ számú vezetõjét, bárki is legyen az, védeni kell. A kongresszusi választás ezt fejezi ki. Ugyanakkor viszont rugalmasságra is szükség van, ezért lenne helyes, ha a Központi Bizottság választaná, és szükség esetén visszahívná az elnökség tagjait. A javasolt intézkedési csomag a mai rendkívüli helyzetben születik. A pártellenzék az életünkre tör. A pártellenzék nem meggyõzni akar bennünket, nem kiegyezni akar velünk, hanem leváltani, politikailag és emberileg megsemmisíteni. A pártellenzék egy másik pártot akar. Nem kommunista pártot, csak általánosságokban baloldali pártot. Nem a tõke ellen harcoló, küzdõ pártot, hanem a kapitalizmusba beilleszkedõ pártot. Nem az MSZP és általában a szociáldemokrácia hazugságait, csalásait leleplezõ pártot, hanem a szocialistákkal együttmûködõ pártot. A párt választhat. Ma még választhat. Vagy talál magában lelki erõt arra, hogy mindenek ellenére elzavarja a pártellenzéket a pártból, vagy legjobb, ha feladja. Vagy elfogadja, hogy keményebb, szigorúbb, fegyelmezettebb pártra van szükség, és ezt keresztülviszi a szervezeti szabályzatban, vagy a demokráciával való visszaélés megöli a pártot. K. M.

2005. november 11.

5

Több mint kétszáz forint egy kiló kenyér BESZÉLGETÉS A MAGYAR PÉKSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGÉNEK TAGJÁVAL Az idén a belvíz miatt a termelõk kevesebb gabonát tudtak betakarítani. Az õszi búza is a tavalyinál lényegesen gyengébb eredményt mutatott. A kedvezõtlen tényhez kapcsolódott az a sajnálatos intézkedés, miszerint november elsejétõl a nagyfogyasztók 19 százalékkal többet fizetnek a gázért, ami egyebek között azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden drágul, így a kenyér is. Egy évvel ezelõtt beszélgettünk Varga Lászlóval, a tizenkét éve mûködõ szegedi Bajor Pékség ügyvezetõjével és tulajdonosával, a Magyar Pékszövetség elnökségének tagjával, a Csongrád és Békés megyei régió elnökével, aki egyebek között azt mondta, hogy a rendszerváltás után, vagyis az 1990es évek eleje óta egyfolytában erkölcsi és anyagi válsággal küzd az ágazat. A benzin- és gázolaj árának emelése nehéz helyzetbe hozta a pékeket. A nagyfogyasztók mostani gázáremelése elviselhetetlen körülményeket teremt, ezért a Magyar Pékszövetség elnöksége október végén tartott ülésén ezt a problémát is napirendjére vette, s Varga Lászlóval most errõl beszélgettünk. – Hogyan reagált az elnökség a gázáremelésre? – A Magyar Pékszövetség nem emelhet árat, ezt a pékeknek kell megtenniük. Az elnökség felmérte, hogy a pékek milyen helyzetbe kerültek a gázáremelés után, s azt is megállapította, hogy az elõzõ két évben nem sikerült nekik árat emelniük, mert a kereskedelem nem volt fogadókész a szándékukra. Úgy tûnik, hogy most a kereskedelem is belátja az áremelés szükségességét, ezért a pékeken a sor, hogy mindenki a saját vevõjével egyeztesse az áremelés mértékét és idõpontját. A szövetségünk azt tapasztalta, hogy országszerte nemcsak a kispékségek, hanem a nagyobb gyártók is meg akarják emelni az áraikat. – Mennyivel kerülnek többe a termékek és mikor drágítanak? – Az áremelés elsõdlegesen a napi fogyasztási termékeket érinti, vagyis a fehérkenyeret, a félbarna kenyeret és a péksüteményeket, tehát a kiflit, a zsemlét. Általában 10-12 százalék az áremelés, noha ennél többnek kellene lennie. Ahhoz, hogy mindenkinek, vagyis a termelõnek és a kereskedõnek

meg legyen a kellõ árrése, minden költséget figyelembe véve, beleértve a mostani gázáremelést is, ma egy kiló kenyér bolti fogyasztói árának el kellene érnie a 250 forintot. A jelenlegi áremeléssel ehhez csak közelíteni tudunk, úgyhogy az árak várhatóan 200-220 forint körül fognak alakulni. A pékek napokon belül bejelentik az áremelést azoknak a kereskedõknek, akikkel üzleti kapcsolatban vannak. Nyilván mindenütt megtárgyalják az emelés mértékét, illetve az új ár bevezetésének idõpontját, ami az átfutási idõ miatt december elejére várható. Mindenesetre a pékségek kényszerhelyzetben vannak, s ahhoz, hogy tartósan mûködni tudjanak, áremelés szükséges. – Mi lesz azoknak a pékeknek a sorsa, akik nem tudnak a kereskedõkkel megegyezni? – Egy év alatt az országban közel száz pékség zárt be, mert nem volt gazdaságos az üzemelésük, nem tudták a szükséges felújításokat elvégezni. Most még nem lehet tudni, hogy a gázáremelés után hány pékség csukja be kapuját, de az biztos, hogy csak azok képesek talpon maradni, akik a fejlesztéshez szükséges anyagi forrásokat meg tudják teremteni. De az lenne az optimális, ha az újratermeléshez szükséges árbevételt és hasznot minél többen realizálják, mert a lakosság érdeke is az, hogy ne szûnjenek meg a pékségek. –Hogyan befolyásolják az áruházláncok a pékségek mûködését? – Nem tudjuk, hogy az áruházláncok változtatnak-e az olcsó kenyéráraikon, de a költségemelkedések õket is érintik. Ha nem emelik a kenyér árát, akkor más úton áthárítják a fogyasztókra. A multik viszont önmagukban nem tudják a teljes lakosságot ellátni, tehát mindenképpen szükség van a meglevõ pékségekre. ***

Az utóbbi hetekben lapunk elsõ és utolsó oldalán rendszeresen olvasni lehetett, hogy a Munkáspárt tiltakozott a gázáremelés ellen. Joggal küzdött a szegények érdekében, akik nagyon nehezen tudják megvásárolni a drágább kenyeret, húst, egyéb alapvetõ élelmiszert. A Gyurcsány-kormány nem törõdött a kisemmizettekkel, s még elviselhetetlenebb helyzetbe sodorta a nincstelen embereket, vagyis az ország lakosságának nagy részét. Hiába hozakodtak elõ a blöffjükkel, miszerint a gáztarifa-változás nem érinti a lakossági fogyasztókat. Dehogynem! Akik a boltokban vásárolnak, azoknak a pénztárnál rögtön kiderül a porhintés. Beszélgetésünk végén erre is kitértünk Varga Lászlóval, aki szerint az alapvetõ problémát nem a mostani gázáremelés okozta. Mint említette, például Németországban a mieinknél drágább a benzin, a gáz. A hibás alapkonstrukciónkon szükséges változtatni, vagyis az ár- és bérviszonyokat kellene arányba hozni, s akkor nem lenne elviselhetetlen a kétszáz-kétszázhúsz forintos kenyérár. *** – Mit szól mindehhez, vagyis a hamarosan várható kenyéráremeléshez? – kérdeztem bemutatkozás után a lakótelepi boltba igyekvõ Szigeti Andrásné nyugdíjast. – Jó, hogy tõlem kérdezi, mert annak idején a belváros egyik kenyérboltjában voltam eladó, s 1980-ban mentem nyugdíjba. Fölösleges összehasonlítani azt, hogy a hatvanashetvenes években mennyiért adtunk egy kiló kenyeret, s most hány forintba kerül, mert

teljesen mások a viszonyok. De emlékszem a törzsvásárlóinkra, akik mosolyogva mondták, hogy ingyen adják a kenyeret, mert olyan olcsó. A havi 50 ezer forintos nyugdíjamból veszek naponta negyed kilót, amiért most negyvenet fizetek. Meglehet, hogy november végétõl ötvenet kérnek érte. Kiszámoltam, hogy havonta ezerötszázért eszem üres kenyeret. Ha megkenem zsírral, vajjal, netán ráteszek egy szelet parizert, több mint a duplája. S akkor még csak hideget ettem, pedig a gyomornak meleg étel is kell. De mibõl? Megszólítottam egy férfit, s bemutatkozás után Kovács Árpád, egy kft. esztergályosa helyeselte a pékek áremelését. – Igazuk van, mert meg kell élniük, s a mostani árakból nem tudnak kijönni. Korábbi munkahelyemen én is fizetésemelést kértem, mert három évig egyformán sovány borítékot adtak. Kinevettek a fõnökeim, aztán szakmunkás létemre kiraktak udvart söpörni. Otthagytam õket. Most a kft-nél azt csinálom, amihez értek, keresek havonta nettó hetvenezret. Feleségem rokkantnyugdíjas, havonta negyvenezer forintot kap. Kenyérre telik, de otthon a négytagú családommal ritkán eszünk húst. Hétköznap krumplistészta, tarhonya, fõzelék is megteszi, bár ezek is egyre drágábbak. Emelték a gáz árát, mindenki rátesz az árakra. S közben a szokásos rádiónyilatkozatában a kormányfõ mindig azt mondja, hogy milyen jó az élethelyzetünk. Egyszer nézze már meg figyelmesebben! Tarnai László

Pusztulnak természetvédelmi értékeink Magyarország földrajzi területének jelentõs hányadát teszik ki a világhírû nemzeti parkok, illetve a bennük található tájvédelmi körzetek, amelyek nem csak idegenforgalmi, hanem környezetvédelmi szempontból is kimagasló jelentõségûek. Ennek ellenére a médiában kevés szó esik ezek gazdag növény- és állatvilágáról, valamint a fennmaradásukban rejlõ lehetõségekrõl. Jelenleg tíz nemzeti park található hazánkban, több tucat. természetvédelem alatt álló tájvédelmi körzettel. Az egyik legrégebbi táj a Balaton-felvidéki Nemzeti Park: itt létesült 1952ben az elsõ: a tihanyi tájvédelmi körzet, majd a park 1968-ban a badacsonyi, 1984-ben pedig a Káli-medencében lévõ tájvédelmi körzettel bõvült ki. Olyan védett vízimadarak fészkelnek itt, mint a szürke gém, a kócsag vagy az utóbbi idõkben elszaporodott kormorán és jelentõs az erdei siklók, illetve a mocsári teknõsök száma. Szintén régi múltra tekint vissza az 1975-ben létesített Kiskunsági Nemzeti Park, amely gazdag madárállományáról vált

közismertté: itt él a túzokok és a fehérgólyák egy jelentõs része. De nem kisebb jelentõségû az 1973-ban alapított Hortobágyi Nemzeti Park sem, amely nemcsak a helyi szürkemarha-állományáról, hanem arról is nevezetes, hogy a Fertõ-Hansággal és Aggtelekkel együtt évek óta a világörökség része. Hozzájuk hasonlóan a 70-es években alakult a Bükki és a Fertõhansági Nemzeti Park. A rendszerváltás óta két újabbat hoztak létre: 1997-ben a Körös–Marost, 1998-ban pedig a Duna–Dráva Nemzeti Parkot, a meglévõk pedig kibõvültek – például 1992 óta áll fenn a pannonhalmi tájvédelmi körzet. Fenntartásukról részben állami

költségvetésbõl, részben alapítványok gondoskodnak, amelyek táborozás, kirándulások és egyéb programok keretében, a környezet és az állatvilág megismertetésével igyekeznek környezetbarát gondolkodást kialakítani, fõleg a fiatalok körében. Ilyen szervezet például a 2000

novemberében alakult Tetra Alapítvány, amelynek célja az erdõgazdálkodás mellett a környezetvédelem elõmozdítása, civil szervezetek széles körû együttmûködése révén. Sajnálatos módon azonban a média és a kormányzat nem igazán karolja fel a parkokat. Holott minél szélesebb körben lenne szükség erre a feladatra, nem csak a környezeti értékeink védelme és a hungarikumok megismerése miatt, hanem azért is, mert egyes fajok – mint a közkedvelt fehérgólyák – száma, különösen az utóbbi évek kemény téli idõjárása miatt drasztikusan leapadt. Kisebb hazai farmok igyekeznek ugyan védett állatokat szaporítani, ám ezek a lépések csupán helyi jellegû kezdeményezésnek tekinthetõk: az élõhelyek megtartásához össztársadalmi fellépés és megfelelõ kormányzati hozzáállás szükségeltetik. B. Deák András

2005_44sz.qxd

1/9/2002

6

12:16 PM

Page 6

VÉLEMÉNYEK

2005. november 11.

VIRÁGESÕ Kedvenc, de írhatnám, hogy egykor kedves mûsorvezetõm a Magyar ATV Délidõben címû adásában szemrehányólag szóvá tette, hogy az egyik bulvárlap november 2-ai számának címlapján szalagcímben jelent meg: „Kádár kapta a legtöbb virágot”. (Mindenszentekkor, illetve a halottak napján.) – Hogy lehet, hogy nem emlékeznek, mi volt akkor? – summázta kérdését Boross Dezsõ, aki – amennyiben továbbolvas, esetleg átlapoz a 4–5. oldalra – olvashatja az ehhez kapcsolódó választ: „A panelprolik nem feledik õt… Amíg mi élünk, senki sírján nem lesz több virág, mint az övén!” No comment. P. Zs.

Nyílt levél Vajnai Attilához Munkáspárti szimpatizánsként figyelemmel kísértem a Munkáspártban az utóbbi idõben az Ön bomlasztó frakciós tevékenységét. Hallgattam, néztem 2005. október 13-án a Nap-nyugta tévéadásában a másodfokú bírósági ítélete birtokában alig titkolt gyõzelmi nyilatkozatát. Önnel együtt nyilvánvalóan örül a Munkáspárt formai vereségének elsõsorban az MSZP, de az összes polgári párt is, mert tizenöt éve valamennyi parlamenti párt azon munkálkodott a legteljesebb egyetértésben, hogy hazánk egyetlen baloldali pártját „víz alá nyomja”, vagy legalább a parlamentbe jutását megakadályozza. Pártja elleni aknamunkájával – a polgári bíróság igazságszolgáltatását igénybe véve – nagy szolgálatot tett az MSZP-nek, feltehetõen abból a célból, hogy karrierista ambícióit az majd honorálja. Ön gyalázatos módszert, taktikát alkalmazott önzõ céljai eléréséhez. Elõbb ugyanis a tiltott vörös csillaggal tüntetett, nyilvánosan szembehelyezkedett – az egyébként antikommunista – törvénnyel, mint utóbb látható, azzal a szándékkal, hogy a Munkáspárt tagjai és a párt szimpatizánsai bizalmát megszerezze. Majd amikor ez többé-kevésbé sikerült, valótlan állításokkal, vádakkal, személyeskedéssel nyílt frakciózásba kezdett, szembehelyezkedett a párt testületi szerveinek többségi határozataival. S a frakciózás fõ célja a párt vezetésének megkaparintása volt, hogy aztán a pártot az MSZP vazallusává tegye. Minthogy ez nem sikerült, hûbérurai sugallatára pártütõ társaival a Munkáspárt szétverésére szövetkeztek, ahelyett, hogy a pártból távoztak volna. Pártellenes, makacs magatartásával kiprovokálta a pártból való kizárását. Minden párt ezt teszi azzal a tagjával, aki az illetékes testület többségi határozatát nem hajtja végre, azzal szembehelyezkedik. És lám, a kapitalista bíróság segítségét kérte az, aki korábban a rendszer vörös csillagot betiltó törvénye ellen nyíltan fellépett. Pártütõ társaival szégyenletes szerepet vállalt, amelynek célja megakadályozni, hogy a Munkáspárt a 2006-os országgyûlési választáson indulni tudjon. Teszik ezt abban reménykedve, hogy ily módon a Munkáspárt szavazói a nagytõkések érdekeit képviselõ, kiszolgáló MSZP-re kényszerülnek szavazni. Mélyen elítélem és megvetem Önt, amiért beállt és szerepet vállalt a magyar antikommunisták táborában. Lehangolva, de nem csüggedve, biztos vagyok abban, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt tagjaihoz hasonlóan a párt szimpatizánsai is hûen, töretlenül támogatni fogják a jövõ évi választásokon Thürmer Gyula vezetésével a Munkáspártot. A rendszerváltás tizenhat éves gyakorlata a valóban baloldali gondolkodású szavazók számára nyilvánvalóvá tette, hogy a kapitalista rendszerünk politikai színterén a Munkáspárt az egyetlen következetes baloldali párt, amely lehetõségeihez mérten harcol a kapitalista kizsákmányolás ellen, taktikázás és szólamok nélkül képviseli a munkások, a dolgozók érdekeit. Szívbõl kívánom, hogy a párt mielõbb legyen úrrá Vajnai és társai pátellenes tevékenységén. Bízom abban, hogy a 2006-os szavazólapon a Magyar Kommunista Munkáspárt neve is szerepel majd. S. D.

ÕSZI KÉP Ha egy szám után két meghatározás található, az elsõ a vízszintesé. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Mao Ce-tung A Liu-pan-hegy c. versébõl idézünk; az elsõ sor. – Xilofonszerû hangszer. 2. Rendeltetésének ünnepélyesen átad. 3. …Abdel Nasszer; Egyiptom elnöke (1918–70). 4. Másképpen, latinul. 5. Súlyarány, röv. 6. Gyom. 7. Nõi magazin. 8. Nézd csak! 9. Anyagmozgató. 10. Thaiföld és Svédország gépkocsijele. 11. A breton és az ír is ilyen nyelv. 12. Operaének. 13. Szerb hegy. 14. Az albán Gorbacsov (Ramiz). 15. Francia jobbágy (SERF). 16. Hócsalán. 17. Az elsõ ismert cigányprímás (Panna, 1711?–1772) – Muszlim nõi viselet. 18. Az ENSZ elsõ fõtitkára (Trygve). 19. Az etetés utáni teendõ. 20. Dolgoztat a régész. 21. Elõtag: kén. 22. Kortyolnivaló – Hanti-Manszijszknál torkollik az Obba. 23. A Gil Blas írója (Alain-René, 1668–1747). 24. Mûszerész, szociáldemokrata politikus (Er-

Optimisták a mai fiatalok? Egy napokban közzétett felmérés arról számolt be, hogy a mai tizen- és huszonéves fiatalok mintegy 90-95 százaléka derülátó saját jövõje megítélését illetõen. Bár a megkérdezettek zöme a környezetükben zajló fejleményeket negatívan, peszszimistán ítéli meg, ennek ellenére saját életlehetõségeivel karrierjével viszonylag elégedett, legalábbis ezt sugallják a közvélemény-kutató cég által publikált adatok. Félõ, hogy a valóságban nem fest ennyire rózsásan a helyzet: akadt például a közelmúltban olyan elemzés is, amely ennek épp ellenkezõjét tárta a nyilvánosság elé. Bármely tanulmánytól függetlenül is állítható azonban, hogy az ifjúság legalább kilenctized része éppen hogy lesújtóan nyilatkozik saját életérõl. Ezt az a jelentés is megerõsíti, amely arról tájékoztat, hogy az idén négy százalékkal nõtt az állástalan friss diplomások száma, akiken a szó szoros értelmében talán csak a csoda segíthet. A híradások pedig tele vannak helyüket, életcéljaikat nem találó, ilyen-olyan átképzésekre jelentkezõ vagy újdonsült családjuk fenntartásáért éjjelnappal keményen robotoló huszonévesekkel, gyereküket nyomorúságos körülmények között nevelõ fiatal párokkal. Emellett legalább ennyire sajnálatos, hogy információs világunkban még a közvéleménykutatók jó része is hajlamos arra, hogy inkább a sikeres, tehetõsebb rétegek életének elemzésével foglalkozván, felszínes vagy hamis képet nyújtson arról az országról, amely ma már a szegénységrõl, a kilátástalanságról és nem felsõ-középosztályos elitrétegek sikertörténetérõl szól. B. D. A.

nõ, 1876–1935). 25. Radó Sándor hírszerzõi álneve. 26. Azon a helyen. 27. A bárium vegyjele. 28. Formai. 29. Ukrán ellenforradalmi tanács. 30. Lefolyástalan sóstó az Atlasz-hegységben – Közkeletû, sajátos stílusértékû, állandósult szókapcsolat. 31. A pincébe – A bolsevizmus atyja (Vlagyimir Iljics, 1870–1924). 32. Épületszárny. 33. Szappanmárka. 34. Lakomázik, régiesen. 35. Becézett Odett. 36. Apró léptekkel jár. 37. Dél-koreai diktáror volt (Csong Hi). 38. Amely dolog. 39. Finn tó. 40. Nemesgáz. 41. Janics …; olimpiai bajnok kajakozó. 42. … Marino; törpeállam. 43. Hordónyílás, népiesen – Az idézet második, befejezõ sora. 44. Hordómérték. 45. … Kundera; cseh író, költõ, irodalomtörténész. 46. Néhai kabarészerzõ (Károly). 47. A szocialista Korea megalapítója (Ir. Szen, 1912–1994). 48. Magánbeszéd. 49. Római hat. 50. Japán elektronikai márka. 51. Kormányfõ volt (József). 52. Rossz kívánság. 53. Nagyméretû, zárt tehergépkocsi. 54. Angol tagadószó. 55. Néhai francia társadalomkutató, bölcselõ (Raymond) – Indiai pálinka. 56. Vizes la-

Idõsek napja a szegedi klubban A szegedi önkormányzathoz tartozó Humán Szolgáltató Központ által mûködtetett, felügyelt tizenegy idõsek klubja közül az alsóvárosi Vám téren levõ intézmény szobáinak megterített asztalainál október 19-én a déli harangszó után szinte egyetlen üres helyet sem lehetett találni. Az idõs asszonyok, férfiak beszélgettek, nevetgéltek jókedvükben, s közben hallgatták az élõ zenét. Vassné Zsigmond Lídia klubvezetõ a szervezéssel volt elfoglalva, de intézkedései közben sikerült néhány szóra megállítani. – Milyen rendezvény tartanak? Október az idõsek hónapja, s ebbõl az alkalomból rendezünk ünnepséget, amire a klubunk negyvenöt tagján kívül meghívtunk sok alsóvárosi egyedülálló, szegény nyugdíjast. Eljöttek a társ nélküli idõsek, fõként asszonyok, így hatvan-hetven résztvevõt köszönthetünk az idõseknapi rendezvényünkön. A Szeged-Alsóvárosért Közhasznú Egyesület látja vendégül a jelenlevõket, vállalkozók, kft-k, társaságok adták a sertéspörkölt ebédet, mellé fõtt burgonyát, kenyeret, szódát, üdítõt, bort, süteményt, virágokat. Az ebéd után az egyik aszszony mellé ültem, s bemutatkozás után Nagy Kálmánnéval beszélgetni kezdtünk. – Hol lakik, s mióta tagja a klubnak? – Tarjántelepen nyugdíjasházban lakom, ugyanis 25 évi házasság után elváltunk, s a lakást kettéosztottuk. A saját részemet a lányomnak adtam, s ezért a 39 éves gyerekem a nyugdíjasházban bérleti jogot vett nekem. Jól érzem magamat

az egyszobás lakásban, ami az IKV tulajdona, s havi 3400 forintos bérleti díjat fizetek. A rezsi havonta 23 ezer forint, úgyhogy a 51 ezer forintos nyugdíjamból kevés marad a megélhetésre. A lányom nagyon rendes, gyakran meglátogat és sohasem jön üres kézzel. Nem érzem magamat egyedül, gyakran elmegyek a lakótelepen levõ idõsek klubjába, az ismerõsökkel beszélgetek, felidézzük a múltat, amikor a posta kézbesítõ osztályán dolgoztam, aztán 1995-ben nyugdíjba mentem. Ide, a Vám téri idõsek klubjába vendégként hívtak meg bennünket. Megszólítottam egy másik asszonyt, s bemutatkozás után Ludvig Andrásné elmondta, hogy Alsóvároson lakik, az egyik szegedi cipész kátéeszben felsõrészkészítõ szakmunkásként dolgozott, 1987ben ment nyugdíjba, s most az özvegyivel együtt havonta 71 ezer forintot kap. – Milyen az alsóvárosi lakása, s gyakran jár a Vám téri klubba? – Egy szoba-konyhás lakás-

ban élek, a IKV tulajdona volt, de megvettem. Nem tellett minõségi cserére, de összespóroltam ötszázezer forintot, s felújítottam a lakásomat, így most van vécé, zuhanyzó, parketta és az ablakokat is kicserélték. Másfél évtizede vagyok tagja a klubnak. Az orvosok ajánlották, hogy keressek társaságot, s beszélgessek emberekkel, mert segíti a gyógyulásomat. 1990ben agyvérzést kaptam. Mindennap eljövök ide, részt veszek a klub rendezvényein, elmegyek a vetélkedõkre és nagyon örülök annak, ha jól szerepelek. Délután az idõs asszonyok, férfiak a zene hallatán elkezdtek magyar nótát énekelni és közülük többen táncoltak is. *** Az 1970-es évek elején az ENSZ kezdeményezésére október elsejét az idõsek világnapjává nyilvánították, s az egész hónapban számukra rendezvényeket tartanak. Hazánkban a pártok elkezdték a választások elõtti kampányaikat, mindenfélét ígérnek a nyugdíjasoknak is, de meg sem említették az idõsek hónapját. Az országos napilapok, a rádió, a tévé is elfeledkezett az öregekrõl, akik joggal hiányolták a hozzájuk intézett néhány kedves mondatot, õszinte elismerést több évtizedes fáradhatatlan munkájukért. Tarnai

Novemberi teendõk a házikertben ból takarjuk be az ültetõgödröt falevéllel legalább 10 cm-es vastagságban, s a szél elsodró hatása ellen azt kevés földdel súlyozzuk is le. Házikertekbe ezúttal is az ellenálló fajtákat javaslom. Így például téli almából a Florina, a Freedom, a Goldstar, a Rajka, a Reanda, a Reglindis, a Releika, a Relinda, a Remo, a Retina, a Rewena, a Rubinola és a Topaz elnevezésû fajták jöhetnek számításba. Az õszi érésû fajták közül pedig a Léna nevezetû fajta tûnik ki ellenállóságával. A körtefajták közül a Mirandino roosso (vagy Bella di Giugno) nevû fajta ajánlható. Ez azonban korai érésû s minthogy a körte idegen beporzású faj, porzóról is gondoskodni kell. Körtelevélbolhával szemben ellenállóak az ázsiai (japán) Hosui és a Nijisseiki nevezetû fajták, amelyek gömbölyûek, vagyis inkább az almára hasonlítanak. Cseresznyébõl egyre több új fajta jelenik meg a lerakatokban. Megjelent az elsõ magyar nemesítésû öntermékeny fajta is Alex névre keresztelve. Ez azonban kései érésû, így aki korai fajtát akar ültetni, annak az igen korai Rita nevû fajtát célszerû beszerezni. (Folytatjuk) Cs. Nagy László

Az õszi lombhullást követõen legfontosabb teendõink egyike a gyümölcsfacsemeték és a szõlõoltványok szakszerû elültetése, helyesebben telepítése. Az ültetõgödör legyen ülepedett, tápanyagokkal kellõen feltöltött és kellõen nedves. Az elültetésre váró facsemeték, bogyósgyümölcsûek és szõlõoltványok gyökérzetét legalább fél napig merítsük esõvízbe s azt követõen pár centiméteres visszametszéssel vizsgáljuk meg az egyes gyökerek egészségi állapotát. A törött, zúzott és fertõzött gyökereket az egészséges részig vágjuk vissza, majd pedig mártsuk az egész gyökérzetet tejfölsûrûségû földpépbe s úgy helyezzük be az ültetõgödörbe. Az uralkodó szélirányt is figyelembe véve, olyan mélyen ültessünk mindent, amilyen mélyen eredetileg voltak a csemetekertben. Hasznos, sokszor életmentõ megoldásnak kínálkozik a gyökérnyaki részek védelme mindennemû sérülés ellen flakonburákból kialakított „csövekkel”. Ezt követõen az elültetett csemetéket jól öntözzük meg s lássuk el karókkal, támasztékkal is. A fagyok okozta károsodások kiküszöbölése céljá-

tyak, népiesen – Tyúk kicsinye. 57. Kunta …; A Gyökerek fõhõse. 58. Dravida nyelv. 59. Fénykör, kisugárzás. 60. A hét vezér egyike. 61. Mauritániai város. 62. Vakolatnak a falra kenésére való fogantyús lap. 63. … show; érdekes személyiséggel közönség elõtt folytatott beszélgetés. 64. Ógermán kürtféle. 65. Prensa …; kubai hírügynökség. 66. Háló, angolul. 67. Menekülésszerûen fut. 68. Kossuth-díjas színész (Tivadar, 1895 –1962). 69. Ady egyik álneve. 70. Elba, csehül. 71 Tojáson ülõ – Néma kun! Az elõzõ lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Hol titkolni kell a harcot, burzsujbõrbe kösd be Marxot. Nyertesek: Nagy Istvánné gõvárkony), Vancsik Klára Nyárai Gábor (Budapest).

(Zen(Érd),

E heti feladványunk helyes megfejtését 2005. november 21-ig lehet beküldeni a szerkesztõség címére (1082 Budapest, Baross u. 61.).

1

2

3

4

5

É

13

28

32

I

10

21

34

43 49

26

L

36

40

50

41 45

42

52

55

37

46

51

47 53

56

59

60

64

65 69

48 54

57

61

62

63

66

67

70

É

S

31

35

44

A

25 30

39

12

22

24

33

11

15

29

38

D

9

18

20 23

68

8

17

19

58

7

14

16

27

6

71

Û

2005_44sz.qxd

1/9/2002

12:16 PM

Page 7

2005. november 11.

•

Emlékeztem Görbe Jánosra, a nagy színészre, egy fõiskolás vizsgafilmben játszott, a felvételek idején találkoztam vele. Görbe polgári egzisztenciája addigra már a mélypontra került: egykor elegáns, de már lekopott, zsírfoltokkal borított kék öltönyt viselt, a gomblyukában pedig ott díszelgett a Kossuth-díj miniatûr babérkoszorúja, az ellentét aligha lehetett volna szánalmasabb. A díj nemcsak anyagi, de mûvészi tartást sem biztosított. Viselõi közül sokan kihullottak az idõk szellemi rostáján: Aczél Tamás, Gergely Sándor, Nagy Sándor és egyéb állami-párt kreatúrák, feltehetõleg ugyanez a sors vár majd napjaink néhány mesterségesen felfuttatott tollforgatójára is. A japán katonák jelszava jutott az eszembe: – Gyõzelem után szorítsd meg a sisakod szíját! Közben felhívtak a televíziótól, de nem nyilatkoztam, a rádióban is csak annyit mondtam, hogy a hasonló kitüntetéseknek nincs különösebb jelentõségük, nem számítanak többet, mint ha a parton állók integetnek a folyón úszó hajó felé, nem befolyásolják sem a haladási irányát, sem a sebességét. Rosszkedvem estig nem oszlott el, ismerve a természetemet, attól tartottam, hogy kitörök magamból és valamilyen botrányt kavarok. Másnap reggel egy baráti házaspár társaságában leutaztunk néhány napra Nagyrákosra, õrségi házunkban. Korán indultunk el, úgy terveztük, hogy szokás szerint megszakítjuk a majd 300 kilométeres utat és megállunk Ajka–Bakonygyepesnél. Megreggelizünk az ottani Karaván vendéglõben, a gyerekek kiugrálják magukat a szomszédos játszótéren, aztán megyünk tovább. Otthon nem ettem semmit, alig vártam, hogy választhassak valamit a hely specialitásából, a bakonyi ételsorból. Átadtam a kocsi slusszkulcsát a feleségemnek, ittam egy féldeci pálinkát és tejfölös tócsnit kértem, de a pincér csak széttárta a karját: fõtt étellel nem szolgálhat, mert a konyha gázkimaradás miatt nem mûködik, Pogácsához vagy édességhez egyikünknek sem volt kedve, felálltunk az asztal mellõl. Az éhgyomorra elfogyasztott pálinka a fejembe szállt, a gyomromban is szinte buzgott a sav. Nem akartam a családomon levezetni a rosszkedvemet, inkább magamba húzódtam az anyósülésen. Feleségem útközben megkérdezte, hogy megálljunk-e egy másik vendéglõnél, de szótlanul nemet intettem. Lent Nagyrákoson hideg tavasz eleji kép fogadott minket, itt, az Alpok alján késõbb vonul viszsza a tél, mint az ország belsejében, csak egy-egy grupp sárga sípvirág ütközött ki a fagyos fûbõl. Õsz óta nem jártunk lent, a dupla ablakok közében ezer késõn kikelt légy hullája hevert, a falak, de még a takarók is nedves hideget árasztottak magukból. Be kellett fûteni a vegyes tüzelésû kazánba, ezt a munkát mindig magamnak tartottam fenn. Lementem a pincébe, aprófát vágtam, elrendeztem a rostélyon, rászórtam az elhullott szilánkokat és forgácsokat, majd meggyújtottam egy olajba mártott újságpapírt és bedobtam a kazán tûzterébe. A tûz csak addig égett, amíg a papír lángolt, a kéményt annak idején kontár módra építették meg, a kürtõ felfelé keskenyedett, nem járt benne a huzat, a gyújtós szinte át sem melegedett. Háromszor-négyszer is megpróbáltam, aztán meguntam a kísérletezést, egy kevés olajat öntöttem be, a láng dörgésszerûen felcsapott, a parázsra aztán vastagabb fát tettem és az alsó szellõzõajtót nyitva hagytam, hogy levegõt kapjon. A tûzgyújtás általában úgy hatott rám, mintha egy misztikus pogány áldozatot mutatnék be: fény lobban fel a sötétségben és meleg árad szét, de ezúttal nem lelkesített fel. Égett a gyomrom, kivettem egy üveg sört a pincében lerakott ládából, egy szöggel felnyitottam. A hûvös ital nem csillapított le, sõt, még indulatosabbá tett. Mélységes elégedetlenség fogott el a környezõ világom iránt és mint ahogy szokásos, megpróbáltam valamilyen konkrét formát adni ennek a testetlen haragnak. Fortyogó agyamban hirtelen felmerült egy régi sérelem, mely még az elõzõ õszön esett rajtunk, legutóbbi itt-tartózkodásunk során. Egyik este váratlan vendégeket kaptunk, a szomszéd falu állatorvosa jött át hozzánk, egy távolról érkezett rokonát kívánta bemutatni. Túlságosan széles mozdulataiból látszott, hogy igencsak be van rúgva. A szokásoknak megfelelõen bort, pálinkát, húst, süteményt raktunk az asztalra, de az állatorvos fitymálva nézett végig a kínálaton: – Macesz nincs? Idõbe tellett, amíg felfogtam, hogy ezzel a kérdéssel alig áttételesen lezsidóztak minket, már a szájam szélére tolult egy kemény replika, mikor az állatorvos mögött álló rokon egy bocsánatkérõ mozdulattal elnézésre intett. Így csak annyit feleltem, hogy jelenleg nincs, de a tavaszi pászka ünnep idején majd szívesen szolgálok macesszel.

Moldova György

Az utolsó töltény – HATODIK KÖTET –

ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉKEK" Kizárólagosan A Szabadságban

•

Életemben már durvábban is megbántottak, de most az italtól-indulattól felfûtve úgy éreztem, hogy ezt a sértést, ha megkésetten is, de viszonoznom kell. Felmentem, lemostam magamról a tûzgyújtás kormát, hónom alá fogtam a Kossuth-díj bordó bõrrel burkolt dobozát és megkértem a barátomat, hogy vigyen át a szomszéd faluba. Õ, látva állapotomat, megpróbált rábeszélni, hogy halasszuk máskorra ezt a látogatást, de nem hallgattam rá. Benyitottunk az állatorvos házába, széles mosollyal beljebb invitált, valószínûleg rég elfelejtette már az afférunkat, de én megálltam az ajtóban: – Csak egy pillanatig zavarunk. A múltkor, ugye, maceszt kértél nálunk, nagyon sajnáltam, hogy nem tudok adni, helyette most hoztam valamit. Parancsolj! Kivettem a dobozából és felmutattam a Kossuth-díjat. – Gratulálok! Gyere, igyunk valamit! – mondta a házigazda és parolára nyújtott kezével elindult felém, de én elhárítottam a közeledését: – Ne haragudj, de nem barátkozni jöttem ide. Viszontlátásra! – azzal sarkon fordultam és a kocsihoz siettem. Visszafelé tartva a gyomrom felkavarodott. Mikor az autó letért az országútról és ráfordult a kavicsos, szerek közötti ösvényre, kiszálltam, a barátomat elõreküldtem és gyalog folytattam az utamat. Lehúzódtam a Szala-patak menti fûzfabokrok közé és megpróbáltam könnyíteni magamon. Ujjammal lenyúltam a torkomba, de aznap még egy falatot sem ettem, csak forró sav jött fel a gyomromból. Végre összeszedtem magam annyira, hogy tovább menjek. Ami még életemben nem fordult elõ: bár az agyam viszonylag tiszta maradt, a lábam nem engedelmeskedett, jobbra-balra tántorogtam az út szélességében. Homályosan felrémlettek bennem a gyerekkori képek, ahogy apám délutánonként részegen dülöngélt hazafelé. Sûrû felhõk gyülekeztek, szinte éjszakai sötétség szállt le, így hazaérve észrevétlenül be tudtam nyitni a kerti kapun. Besurrantam az oldalt álló kisebb házunkba, melyet afféle kamrának használtunk – a falakat alapvetés nélkül a puszta agyagra húzták fel, szigetelés nélkül felszivárgott bennük a nedvesség. Végigvetettem magam egy rozzant ágyon, magamra húztam egy pokrócot és elaludtam. Egy idõ után a családom és a baráti házaspár a keresésemre indult, persze sehol sem találtak, csak a feleségemnek jutott eszébe, hogy benézzen a kamrába. Felemeltem a kezem: – Itt vagyok. – Gyere be, feküdj le rendesen. – Tereld el a figyelmet, nem akarom, hogy így lássanak. Feltûnés nélkül be tudtam jutni a nagy házba, levetkõztem és lefeküdtem. Sokáig nem nyomott el az álom: végiggondoltam a napomat és elfogott a szégyenérzés és az önvád, amiért megint egy méltatlan összecsapásba bocsátkoztam bele. Másnap hajnalban ébredtem, a fejem kóválygott, de erõt vettem magamon. Felkeltem, belebújtam a melegítõmbe, a bõröndbõl elõkerestem a félig kész kisregényemet tartalmazó dossziét, letettem az asztalra. Helyet foglaltam a nehéz karosszékben, melyen valaha Budai Goldberger Leó, a magyar textilipar egyik legnagyobb alakja ült – „A szent tehén” írásának idején szereztem. Kiraktam magam elé a füzetlapokat, elolvastam az utolsó kész mondatot és próbáltam megfogalmazni a folytatást. Míg a különbözõ szövegváltozatokon töprengtem, elfeledkeztem a Kossuthdíjról, sértõdéseimrõl, az egész külsõ világról.

Csak hosszú idõ múlva rezzentem fel, mikor térdemet a fûtõtesthez támasztottam, megéreztem, hogy kihûlt. Óvatos léptekkel lementem a pincébe és újra begyújtottam.

II. fejezet A Kossuth-díj átvétele után is távol tartottam magam a hivatalos politikai vonaltól. Nem került túlságosan nagy erõfeszítésembe, mert nem voltam kitéve különösebb csábítgatásoknak, mindössze annyi történt, hogy az 1983-as május elsejei felvonulásra küldtek egy dísztribünre szóló meghívót – mivel ezzel nem éltem, a következõ évben már ezt sem kaptam. Napjaimat változatlanul a munka töltötte be, sorra jelentek meg a könyveim: „A Puskás-ügy”, a mezõgazdasági pilóták életével foglalkozó riport, az „Égi szekér” és akkor fejeztem be életem egyik büszkeségét, „A napló”-t. Kiindulási pontjául Ernesto Che Guevara valóban létezõ naplója szolgált, melyben bolíviai partizánháborújának eseményeit jegyezte fel. (Attól félek, hogy Che Guevara neve ma már keveset jelent a romantikában oly szegényes XXI. század emberének. Igaz, már két évtizeddel korábban, a könyv megírásának idején is sokan fogadták értetlenül, hogy miért foglalkozom vele. Kanadában élõ apósom megtudva, hogy Che Guevara ügyében Kubába készülök, érdeklõdve kérdezte: – Személyesen akarsz találkozni vele? – Egyelõre nem! – ugyanis akkor Che már több mint tíz éve halott volt! Itthon is nehezen fogták fel, hogy kirõl van szó: – Guevara?! Ki az? – Tudják, az a szakállas forradalmár – próbáltam rásegíteni a megértésre Kuba. Felvillant a szemük: – Aha, Fidel Casco! És nem magyarázhattam el mindenkinek, hogy Che Guevara a modern kor Krisztusa volt, fegyveres Megváltó, aki életét az elnyomottak felszabadítására tette fel, két földrész forradalmaiban harcolt, míg végül hadifogságba esett és La Higuera faluban agyonlõtte a bolíviai hadsereg egyik részeg õrmestere. A fentebb említett naplóját Argüedas volt bolíviai belügyminiszter csempészte ki az országból és egyszerre nyolc országban adták ki, Kubától Franciaországon át egészen az Egyesült Államokig. Magyarországon hivatalos formában nem engedélyezték a megjelenését, csak a Magvetõnél láthatott napvilágot – kézirat gyanánt, számozott példányokban, hogy el lehessen számolni vele, én a „38.”-at kaptam meg Kardos Györgytõl. Késõbb, a rendszerváltásra készülõdõ ellenzék sem vette fel illegális kiadványainak, „szamizdatjainak” listájára. Az õ liberális felfogásába nem fért volna bele Che gyûlölete a kapitalista rend kizsákmányolása ellen, minden áron meg akarta dönteni, mint írta: „ mindent tûzbe és vérbe kell fojtani, míg a poloskák, melyek mások vérébõl-verejtékébõl híztak meg, halomra nem döglenek”. Ezért az egyértelmûségéért válhatott a forradalmi megmozdulások jelképévé. Nem véletlen, hogy Magyarországon napjainkban a kapitalizmussal kapcsolatos illúziók eloszlásával mind gyakrabban tûnik fel a vörös trikók mellén barettet viselõ, szakállas feje. Említettem már, hogy a leglátványosabb magánéleti históriák sem hatnak rám olyan erõvel, mint maga a Történelem. Che Guevara naplójából is kihallottam a korszak emelkedõ és ereszkedõ szárnycsapásainak suhogását. Úgy éreztem, hogy az õ bolíviai harcát ábrázolva elmondhatok valami fontosat, ami eddig csak testetlenül, arcát keresve lebegett a gondolataimban és az érzéseimben.

•

Abban a reményben, hogy sikerül néhány „couleur locale”-t, kiegészítõ helyi színt összeszednem, kísérletet tettem, hogy kijussak Bolíviába. A Külügy nem utasított el kereken, csak arra hivatkozott, hogy ebben az országban nincs megfelelõ diplomáciai képviseletünk. Az illetékesek azt ígérték, hogy megpróbálnak valami más eshetõséget találni, aztán az ügy lassanként elhalt. Nem maradt más választásom, mint hogy könyvekbõl és más nyomtatott anyagokból próbáljam meg kiegészíteni az ismereteimet. A magyar nyelvû Che Guevara irodalom alig egy-két mûbõl állt. Egy diplomata írt álnéven egy Guevara életrajzot, melyben a korszak puritán kommunista erkölcsi normáinak megfelelõen próbálja megrajzolni a „Parancsnok” arcképét. Ez az ábrázolás valóságos kártyafigurát eredményezett, olyat, mely csak deréktól felfelé létezik. A diplomata-író hamisításai hamar kibukkantak, mikor a könyvét egybevetette a napló eredeti szövegével és Che Guevara egyéb feljegyzéseivel. Hirtelen egy példa jut az eszembe. Che, aki élete nagy részét hegyi táborokban, mocsarak-

7

ban, dzsungelekben töltötte, ritkán élt a szalonok nyelvében szokásos szófordulatokkal. Megnyilvánulásaiban egymást követik az olyan megjegyzések, mint hogy: „úgy összefostam magam, mint egy csecsemõ”. Egyik levelében azt írja, hogy „valahányszor a vécén ülök és a dolgomat végzem, a szemben levõ falon lógó térképet bámulom és arra gondolok, hogy mikor gyõz majd a forradalom az egész világon?” Ez a tabló megengedhetetlennek tûnt a magyar diplomata-életrajzíró számára, ezért kegyesen megfinomította a textust, ilyeténképpen: „valahányszor elfog az asztmaroham és fekszem az ágyamon, a szemben levõ falon lógó térképet bámulom és arra gondolok, hogy mikor gyõz majd a forradalom az egész világon?” Csak jobban illik egy forradalmárhoz az asztma, mint egy hasmenés! Még az ilyesféle manipulált dolgozatokból is kevés akadt itthon, barátaim segítségével külföldrõl szereztem be a témába vágó tanulmányokat. Kubából elhoztam magammal Che Guevara írásainak gyûjteményét, nem tudok spanyolul, de egy szótárral és latin ismereteimmel átrágtam magam rajta. Feljegyeztem belõle egy-egy jellemzõnek vélt epizódot. A kubai forradalom gyõzelme után Che Guevarát pénzügyminiszterré nevezték ki, az elsõ elõterjesztésében azt javasolta, hogy térjenek át egy egyenes elosztási rendszerre, szüntessék meg a pénzt az országban. Ez a lépés valóban megkönnyebbítette volna a pénzügyminiszter munkáját. Egy alkalommal felesége arra kérte, hogy reggelenként munkába menet használhassa a „Parancsnok” szolgálati kocsiját, mire Che azt válaszolta, hogy ha más be tud jönni a városba buszszal, akkor neki sem esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha a tömegközlekedést használja. A legfontosabb forrásom, persze, maga az eredeti bolíviai napló maradt. Átvettem belõle mindazokat az adatokat, amelyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che Guevara leírta: dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányok részletezését, harci összecsapások napjait és körülményeit. Én mit adtam hozzá az így összegyûlt anyaghoz? Bármilyen különösen is hangzik, elsõsorban magát Che Guevarát, a hõs elképzelt jellemét. Azokból a gondolatokból és érzelmekbõl építettem fel, melyeket az õ kisugárzása keltett bennem, itt valóban „az eszme vált testté”, pontosabban leírt mondatokká. Mindenki elõtt ismeretes irodalmi közhely, hogy Flaubert felvállalva a közösséget regényének hõsnõjével, egyszer kijelentette: „Bovaryné én vagyok!”, talán nem hat tiszteletlenségnek, ha az õ példája nyomán azt mondom: „ez a Guevara én vagyok!”. (Persze a hasonló azonosulást veszélyes túlzásba vinni: egy fiatal költõ alkoholos õrjöngése csúcsán meztelenül kiállt az ablakba és azt kiabálta le az utcára: „Che Guevara én vagyok! Haza vagy halál! Gyõzni fogunk!”)

•

A munkával csigalassúsággal haladtam, életemnek több mint tíz évét fektettem bele ebbe a könyvbe. Sohasem tekintettem magam stílusmûvésznek, nem becsültem túl egy-egy írói megoldásomat, beértem azzal, ha a szavak többkevesebb pontossággal kifejezik a szándékomat. „A napló” írása közben viszont néha õszinte elégedettséget éreztem, mikor az eredetiben éppen csak elejtett névbõl felépítettem egy körüljárható figurát. Ugyanazt az örömet éreztem, mint álmaimban szoktam, ha pénzt vagy gombát találok, mikor sikerült olyan feszültséget keltõ, mégis lelkesítõ mondatot adnom Che Guevara szájába, mint hogy: „...Mostanában újra indulókat hallok és valaki mintha nevemen és rangomon szólítana...” Kardos épp a Városmajor utcai Érklinikán feküdt, a sokadik operációjára várva, mikor elkészültem a kézirattal. Szívem szerint még dolgoztam volna rajta néhány hónapot. Azt hiszem, hogy a klasszikus alkotásokat kivéve aligha akad olyan mû, amelyre ne férne rá még egy hosszabbrövidebb csiszolgatás. Ami engem illet, ötszörhatszor is lemásolok egy szöveget, mire kiadom a kezembõl és mindegyik átdolgozás csak gazdagabbá teszi az anyagot. Ezúttal azonban nem mertem ezt a megszokott módszert alkalmazni. Attól tartottam, hogy Kardos idõközben eltávozik a Magvetõ élérõl – folyamatosan foglalkoztatta a visszavonulás gondolata – és nem jöhet a helyébe egy olyan új igazgató, aki felvállalja ezt a politikailag legalábbis kétesnek minõsülõ könyvet. Inkább kilencven százalékos állapotban jelenjen meg, mint sehogy sem! – döntöttem el magamban és bevittem az anyagot Kardoshoz a kórházba. Nemcsak én látogattam meg ilyesmivel, az éjjeliszekrényén halomban álltak a kéziratok. (Folytatjuk)

2005_44sz.qxd

1/9/2002

8

12:16 PM

Page 8

HÍREK – INFORMÁCIÓK

2005. november 11.

A venezuelai forradalmi baloldal Európában 2005. november 15-én, kedden, 17.00 órai kezdettel José del Carmen Alvarado, a kolumbiai határ mellett fekvõ Guasdualito város polgármestere budapesti látogatása keretében elõadást tart a Baloldali Front – KISZ klubhelyiségében (1092 Budapest, Haller utca 26.) Amióta 1998-ban Hugo Chávez Fríast megválasztották elnöknek, Venezuela lett a legdinamikusabb hely Latin-Amerikában. A bolivári forradalom hatással van a nemzeti szuverenitásért és a szociális egyenlõségért folytatott harcra. A venezuelai elnök antiimperialista irányultsága hamarosan az USA célpontjává válhat, mivel az Egyesült Államok fél, hogy elveszíti a fõ nyersolaj-beszállítóját. Legfõképpen a kolumbiai határ melletti régióban, Apure szövetségi államban vannak konfliktusok a régi kiskirályi hatalom és nemzetközi támogatói, valamint a bolivári mozgalom között. Kolumbia az egyik legfõbb szövetségese az USA-nak, amely több mint négyszáz csapattal állomásozik ott, állítólagosan azért, hogy „küzdjön a drogkereskedelem és a terrorizmus ellen”. Miközben Venezuelát minden lehetséges fórumon megvádolták a kolumbiai gerillák támogatásával, azalatt Chávez sikertelenül próbálta felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét az USA fenyegetõ jelenlétére a szomszédos országokban. Ugyanakkor az összecsapás az elit földtulajdonosok és a szegény parasztok között Apure-ban a legélesebb. A parasztok és a földnélküliek fellázadnak, akiket Chavez parancsnok ruházott fel ezzel a joggal, hogy a föld elkerüljön a semmittevõktõl és visszakerüljön azokhoz, akik megmûvelik. Bár a bolivári forradalom többé-kevésbé a reformok békés forradalma, addig Apure-ban a harc a félkatonai egységek és a parasztmozgal-

Guasdualito közössége Guasdualito Apure szövetségi államhoz tartozik. A tartományszékhely, San José után ez a második legnagyobb városa a tartománynak. A város fél óra autóútra fekszik a kolumbiai határtól. A polgárháború Guasdualitón is nyomot hagyott. Mindkét kolumbiai félkatonai szervezet, éppúgy, mint a gerillák, szabadon átlépik a határvonalat. Guasdualito helyõrsége kevésbé figyel a határokra, mint a csempészárukra. A legfõbb partnereik a paramilitáris erõk. Hagyományosan a lakosság megteremti a megélhetését földmûveléssel és halászattal, hiszen a település a Rio Apure partján fekszik. De a kõolaj kitermelésének fellendülése is hagyott jeleket a térségben. A megmûvelhetõ földek megmaradnak ugarként, amíg a nagy földtulajdonosok hasznosítani tudják területeiket, kapcsolatban állva a kolumbiai drogmaffiával is. Másfelõl ez adott erõt Guasdualitónak, hogy a parasztmozgalmak központjává váljon, amelyet a „Simón Bolivar Forradalmi Paraszt Front” vezet.

Ki José „Pepete” Alvarado? José Alvarado 1966-ban született. Fiatal korában létrehozta Guasdualito parasztmozgalmát. Késõbb belépett a baloldali pártba „Patria para Todos” (PPT, Hazát Mindenkinek), amely támogatta Chávez

jelöltségét az elnökségre. De idõvel a PPT, habár támogatta az új elnököt, egy hagyományos politikai osztállyá vált, elfelejtve azokat, akiknek az igényeit, követelését képviselniük kellene. Így Alvarado, aki nagy népszerûségnek örvendett, úgy döntött, hogy kilép. 2004 õszén független polgármester-jelöltként indult, létrehozva a „Movimiento de Bases Populares”-t (MBP, Népi Bázisú Mozgalom). A „nép ereje” politikai programmal, hatalmas többséggel megválasztották. A mozgalmában tevékenykedõ fiatal harcosokkal együtt megpróbálta felépíteni a nyílt demokrácia új formáját, próbálkozva a „nép ereje” lehetõségeivel egész Venezuelában.

Európai látogatás Amellett, hogy Alvarado feltárja a térség helyzetét, valós szolidaritásra is felkér. Ennek egyik lehetséges formája felépíteni egy partnerkapcsolatot az európai városok és Guasdualito között. Támogatást szeretne szerezni az „Iskolák a Nép Erejéért” tervhez, amit a városok azért folytatnak, hogy politikát, közigazgatást és technikát oktassanak, hogy helyettesíthessék a régi elitet. A továbbiakban meghív a bolivári Antiimperialista Táborra, illetve informálni szeretne a részleteirõl, amelyet 2006 januárjában tartanak Caracasban és Guasdualitóban. Ezt az MBP szervezi a venezuelai forradalmi erõkkel. – Munkatársunktól

clausust és mindvégig tiltakozott alkalmazásának enyhítése ellen. Ez a militáns társaság nem riadt vissza a zsidóverésektõl, a baloldaliakkal szembeni durva atrocitásoktól sem. Az egyetemi vezetés határozatlansága csak olaj volt a tûzre. A „megszállott” szélsõjobboldaliak nemcsak az egyetem falai között randalíroztak, de az utcán is, a szolid járókelõk legnagyobb megrökönyödésére. Ezek a „titánok” botrányos viselkedésükkel nem nyerték el az egyszerû emberek rokonszenvét. A baloldali fiatalok körében felröppent egy gunyoros „csasztuska”: Egy turul, két turul Nyald a s…háturul. Gömbös miniszterelnök egyik gyûlésükön így nyilatkozott: „Tudjátok jól rólam, hogy ugyanannak a világnézetnek vagyok elõharcosa, amelyért ti, a magyar ifjúság síkra szálltatok…” 1933 után nemcsak jobbratolódás figyelhetõ meg a Turul Szövetségen belül, hanem bizonyos reformkörök jelentkezése is, amelyek a magyarság sorskérdéseit (földreform, szociálpolitika) feszegették. Egyes elemei a baloldal felé is kerestek társakat, s ezek közül többen az ellenállási mozgalomban találtak egymásra. A reformisták lassan kiszorultak a szövetségbõl. Maradtak az elszánt szélsõjobboldaliak, akik gyarapították a nyilasok és az imrédysták káderállományát. Mi tehát nem Árpád turulmadarát tagadjuk meg, hanem azokat, akik jelképként használják fel fasiszta eszményeik legnagyobb dicsõségére. A szobor láttán ma már kevesen fedezik fel benne a magyar mondavilág totemállatát, annál inkább a vészkorszak megtestesítõit. Hegedûs Sándor

TURULMADÁR

A Turul eredetileg az õsmagyarok totemállata volt, az Árpád-nemzetség állatõse, ám nem maradhatott meg mindvégig mitikus szüzességében: a Horthy-rendszerben az egyetemi ifjúság szélsõjobboldala kisajátította. Ezáltal elveszítette korai jelentését. A rege világából átment a politikai világába. Ma már nem tekinthetjük ártatlan jelképnek, mint ahogyan a horogkeresztet sem úgy csodáljuk, mint egy régi indiai kultikus díszítõ elemet. Verbovszky József fõvezér és harcostársai jóvoltából a húszas-harmincas években létrehozták a Turul Szövetséget, a magyar egyetemi ifjúság fasiszta szervezetét. Mi tehát nem honfoglaló vezérünk legendás madarára neheztelünk, hanem azokra, akik szárnyai alá bújva kibontakoztatták a keresztény-nemzeti kurzus ricsajozó fõiskolásainak államilag támogatott ligáját. Jellemzõ a Szövetség arculatára, hogy elõbb Horthy és Gömbös karolta fel, majd a miniszterelnök halála után a terebélyesedõ nyilaskeresztes mozgalom kerítette hatalmába. A trianoni sérelmek által felerõsödött nacionalizmus-irredentizmus, a Tanácsköztársaság megdöntése után fellobbant antikommunizmus, valamint a zsidóság egy részének gazdasági térhódítása miatt „kiviruló” antiszemitizmus adta a szervezet vezéreszméit. Támogatta a numerus

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom

Ez a forradalom a világtörténelem legnagyobb hatású, elsõ gyõztes szocialista forradalma volt, amely rést ütött a kapitalista világrendszeren és utat nyitott a szocialista társadalomhoz.

mak között már 115 földmûvelõ halálát okozták.

Október 23-án szobrot avattak a XII. kerületben. Egy turulmadarat ábrázoló harcias szárnyast. Ez az esemény nem ok nélkül osztotta meg a társadalmat. Az sem lehet véletlen, hogy az ünneplõ közönség egy része árpádsávos lobogóval (tiltott jelkép!) vonult fel, harsányan, ahogyan az egy fasiszta társasághoz illik. Miért e botrány a szobor körül?

! zünk z e k Emlé

A forradalom két menetben játszódott le. Elõször 1917. február 23-án (március 8.) Petrográdban fegyveres felkelés tört ki, melynek eredményeképpen megdõlt a félázsiai, militarista cári önkényuralom, polgári demokratikus forradalom zajlott le. Ezután kialakult az úgynevezett kettõs hatalom. Megalakult az Ideiglenes Forradalmi Kormány, de mellette a proletariátus és a forradalmi néptömegek hatalmi szervei, a szovjetek is létrejöttek. Petrográdban hatalmas arányú tüntetés robbant ki, mely az Ideiglenes Kormány helyzetét válságossá tette. A munkásmegmozdulásokra válaszképpen az Ideiglenes Kormány ellentámadásba ment át és a júliusi napok során sikerült a kettõs hatalmat felszámolnia. A bolsevikok megkezdték a fegyveres felkelés elõkészítését. A Kornyilov-lázadás fokozta a tömegek balratolódását és

kibontakoztatta a szovjetek bolsevizálódását. Az Ideiglenes Kormány helyzetét súlyosbította, hogy a háborús politika eredményeképpen a gazdasági csõd katasztrofális méreteket öltött. Lenin szeptember 12-én (25.) levélben fegyveres felkelés haladéktalan megszervezésére szólított fel. A bolsevik KB október 10-én (23.) határozatot fogadott el a fegyveres felkelésrõl. Megalakult a Forradalmi Katonai Bizottság Trockij vezetésével. Az Ideiglenes Kormány tevékenységének ellenõrzésével jelentõs bolsevik vezetõket bíztak meg. A Vörös Gárda osztagai október 24-én (november 6.) este fokozatosan körülzárták a város középpontjában fekvõ Téli Palotát. Lenin illegális lakásáról a Szmolnijba érkezett és átvette a felkelés irányítását. Október 24-én (november 6.) éjjel a forradalmi csapatok elfoglalták Pétervár fontosabb stratégiai pontjait.

Az FKB Lenin aláírásával kiáltványt tett közzé, melyben bejelentette az Ideiglenes Kormány megdöntését. A Téli Palota elfoglalásával végleges gyõzelmet aratott Péterváron a felkelés. Október 26-ára (november 8.) virradó éjjel Leninnel az élén megalakult a világ elsõ szocialista munkás-paraszt kormánya, a Népbiztosok Tanácsa. A petrográdi felkelés nyomán rövidesen Moszkvában és Kijevben is kitört és gyõzedelmeskedett a felkelés. 1918. július 10-én létrejött az elsõ szovjet alkotmány, az OSZSZSZK alkotmánya. Rendeletet hoztak az ipar államosításáról, a föld szocializálásáról. (A földosztás során mintegy 150 millió hektárt osztottak föl.) Rendeletet fogadtak el a békérõl (amely a háború annexio nélküli lezárását és a titkos diplomácia megszüntetését fogalmazta meg). Kinyilvánították a szovjetek hatalmát mint a proletárdiktatúra államformáját. Oroszország népeinek történetében új fejezet kezdõdött. Barek István

Nagyköveti találkozó a szegedi frontosokkal A múlt héten Szegedre látogatott Sonia Diaz Liera, a Kubai köztársaság magyarországi nagykövete. A nagykövet asszony egész napos programja során megbeszéléseket folytatott a városi önkormányzat és az újszegedi Biológiai Kutató Központ vezetõivel. Megtekintette a Somogyi Könyvtár muzeális értékû kincseit, elragadtatással szólt a Tisza parti város építészeti szépségeirõl. Már késõ délutánra fordult az idõ, mikor a nagykövet aszszony és kísérete megérkezett a Munkáspárt szeged-tarjáni helyiségébe, ahol szeretettel fogadták a meghívók, a Baloldali Front–Kommunista Ifjúsági Szövetség szegedi csoportjának tagjai, valamint a Munkáspárt megyei és városi elnöke. A közönség soraiban helyet

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük A Szabadság új elõfizetõjét: Csepeli Szabó Béla József Attila-díjas költõt, Csepel díszpolgárát!

Üdülõjog olcsón eladó! Eladó Hajdúszoboszlón, négycsillagos hotelben kétszemélyes luxusapartman üdülõjoga, amely minden év harmadik naptári hetében egy hétre (7 éjszakára) vehetõ igénybe. Használati érvényessége 2032-ig szól. Hozzátartozik a zárt parkoló, uszoda, szauna, termálvíz díjmentes használata. Örökölhetõ, ajándékozható, cserélhetõ idõben, térben. Érdeklõdni: 06(30)413-0897.

foglaltak azok az érdeklõdõk is, akik a „frontos” fiatalok plakátjairól szereztek tudomást a nagykövet asszonnyal való beszélgetés lehetõségérõl.

Sonia Diaz Lierával és kíséretének tagjaival egy óra idõtartamra tervezett beszélgetés „programborító” volt, mert a vendégek, a vendéglátók és az érdeklõdõk estébe nyúlva beszélgettek a világ dolgairól, a kubai nép életérõl. A hallgatóság figyelme minõsített: a kubai nép harca és helytállása elismerést váltott ki a találkozó minden résztvevõjébõl. Nagyvári L. Gábor

VESZTESÉGEINK Kohári Györgyné, aki 1945 óta volt a párt tagja, 80 éves korában elhunyt. Budapest, XXI. kerületi alapszervezet Dr. Papp Sándor, aki 1947 óta volt a párt tagja, 77 éves korában elhunyt. Budapest, XIV. kerületi alapszervezet Fodor András, aki 1950 óta volt a párt tagja, 85 éves

korában elhunyt. Budapest, II. kerületi alapszervezet Tarczali Lajos, aki 1955 óta volt a párt tagja, 75 éves korában elhunyt Szeghalmi alapszervezet Angelopulosz Kosztasz, aki 1996 óta volt a párt tagja, 71 éves korában elhunyt. Budapest, X. kerületi alapszervezet

EMLÉKÜKET KEGYELETTEL MEGÕRIZZÜK

VII. ker. Izabella utca 37.

A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Hírlapárusítás formájában terjeszti a Lapker Rt. Budapesten és vidéken. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága, 1008 Budapest, VIII. ker., Orczy tér 1. Elõfizethetõ valamennyi postán, a kézbesítõknél, e-mailen: [email protected], faxon: (06-1) 303-3440. További információ: 06 (80) 444-444. Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Apolló Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelõs vezetõ: Mózes Ferenc ügyvezetõ igazgató.

Tel.: 322-4799 H–P: 9–17 óráig.

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok adásvétele.

VERES ÉREMBOLT,