Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VII. évfolyam, 1. szám (2012) pp. 41–50.
MUNKAHELYI NYELVHASZNÁLAT AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG RÉGIÓ VÁLLALATAINÁL COMMUNICATION AT THE WORKPLACE IN NORTH-HUNGARIAN COMPANIES BAJZÁT TÜNDE* Napjainkra a más kultúrákkal történő interakcióink a munkahelyen is mindennapossá váltak, a különböző kultúrák reprezentánsainak kommunikációját számos körülmény nehezíti, ezért fontos, hogy megismerjük a munkahelyi nyelvhasználat ezen aspektusait. Ennek jegyében született a kutatás, melynek fő célkitűzése az, hogy bemutassa az Északmagyarország régió vállalatainak munkahelyi nyelvhasználatát, és feltárja a nyelvi és kommunikációs problémákat. A tanulmány a vizsgálódás eredményeit és tanulságait mutatja be. A TÁMOP kérdőíves kutatás azt vizsgálja, hogy milyen anyanyelvű kollégákkal dolgoznak együtt a megkérdezettek, milyen nyelven kommunikálnak egymással, hány percet töltenek el naponta idegennyelv-használattal, milyen gyakran szoktak tolmácsolni és fordítani, és hogy a dolgozók külföldi kollégáikkal folytatott interakciók során milyen kommunikációs, illetve nyelvi problémákkal szembesültek. A jelen kutatás eredményeit más vizsgálatok eredményeivel is összehasonlítom. A kapott eredményekkel azt is bizonyítani kívánom, hogy a vállalatot alkotó munkatársak képzettsége és tudása döntő fontosságú, mivel a dolgozók idegennyelv-tudása és interkulturális kompetenciája közvetlenül hat a vállalat sikerességére és eredményességére. Kulcsszavak: munkahelyi nyelvhasználat, idegennyelv-használat, kommunikációs problémák, nyelvi problémák Nowadays interacting with different cultures has become common at the workplace, as well. There are several circumstances that make the communication of people from other cultures difficult that is why it is essential to find out more about these aspects of workplace communication. Therefore, the aim of this paper is to present the language use of the companies in northern Hungary and to show some communication problems. The paper illustrates the results and implications of TÁMOP research. The results are based on a questionnaire study. The questionnaire included questions on the mother tongues of the colleagues, the languages used at the workplace, how much time is spent on foreign language use, how often they did interpreting and translating, and the communication problems they had with their foreign colleagues. Finally the results of the research are compared with other research results carried out at other Hungarian companies previously. The results of the present study also prove that workers’ knowledge and qualification play a crucial role, because their foreign language knowledge and intercultural competence directly influence the success and efficiency of the company they work at. Keywords: workplace communication, foreign language usage, communication problems, language problems
*
DR. BAJZÁT TÜNDE egyetemi adjunktus Miskolci Egyetem Idegennyelvi Oktatási Központ 3515 Miskolc-Egyetemváros
[email protected]
42
Bajzát Tünde
Bevezetés Napjainkban világszerte mind gyakoribb, hogy a vállalatok olyan munkatársakat foglalkoztatnak, akik különböző országokban, kultúrákban szocializálódtak. Egyre gyakoribb az is, hogy a vállalatok nemzetközi hálózatokban működnek együtt. Egy repülőgép vagy egy személygépkocsi gyártásához több ország gyárai szolgáltatják az alkatrészeket. Nemzetközi nagyvállalatok ismérve, hogy különböző országokban létesítik tervező, fejlesztő, gyártó vagy szolgáltató leányvállalataikat. A dolgozók interakcióik során – saját anyanyelvükön kívül – kollégájuk anyanyelvén vagy egy közvetítő nyelven kommunikálnak egymással mindennapi munkájuk során, ami félreértésekhez, problémákhoz, konfliktusokhoz vezethet. Ennek oka az, hogy a kommunikációs partnerek nagyrészt saját szociokulturális elvárásaik alapján kommunikálnak, ami jelentős mértékben befolyásolhatja az üzenet szemantikai tartalmának értelmezését (Bowe–Martin, 2007: 1). Jelen tanulmány célja egyrészt az, hogy bemutassa az Észak-Magyarország régió vállalataira jellemző munkahelyi nyelvhasználatot, másrészt pedig az, hogy feltárja a lehetséges kommunikációs problémákat. A tanulmány első része a kutatás előzményeit, a jelen vizsgálatok célját, módszerét és résztvevőit mutatja be, a második rész a kutatás eredményeit ismerteti. 1. A kutatás bemutatása A tanulmány a következőkben bemutatja a magyarországi munkahelyi nyelvhasználattal foglalkozó korábbi kutatásokat és azok főbb eredményeit, majd a jelen tanulmány alapját képező TÁMOP kutatás célját, módszerét és mintáját ismerteti. 1.1. A kutatás előzményei – Magyarországi munkahelyi nyelvhasználati kutatások és eredmények Magyarországon számos olyan munka született, amely felmérte a hazai vállalatok nyelvhasználatát és kommunikációs problémáit az ország különböző régióiban (András 1999; Bajzát, 2007; Konczos-Szombathelyi, 2008; Koster–Radnai, 1997). Ami a nyelvhasználatot illeti: – András István kutatását a Dunaferr csoportnál végezte Dunaújvárosban. Vizsgálata – többek között – kimutatta, hogy a dolgozók 61 százalékban német nyelven, 39 százalékban angol nyelven kommunikálnak kollégáikkal (András, 1999: 115). – Bajzát Tünde kutatását Borsod-Abaúj-Zemplén megyében multinacionális vállalatoknál végezte, melynek során a vizsgálatba bevont 6 vállalatnál 92 mérnök töltötte ki a kérdőíveket. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a mérnökök 94 százalékban az angol, 6 százalékban a német nyelvet használják interakcióik során (Bajzát, 2007: 396). – Konczos-Szombathelyi Márta győri vállalatoknál végzett vizsgálatokat magyar és külföldi menedzserek körében. Kutatása ismertette, hogy a magyar menedzserek 54 százaléka az angol, 46 százaléka pedig a német nyelvet használja munkahelyén (Konczos-Szombathelyi 2008: 89-90). Vizsgálata rámutatott arra is, hogy a külföldi partnerekkel való együttműködésben a magyar menedzserek 52 százaléka a külföldi
Munkahelyi nyelvhasználat az Észak-Magyarország régió vállalatainál
43
partner nyelvét, 48 százaléka közvetítő nyelvet használ (Konczos-Szombathelyi, 2008: 93). – Koster és Radnai kutatásukat a baranyai régióban végezték összesen 237 kis- és középvállalatnál. Vizsgálatukból kiderül, hogy a megkérdezettek több mint fele a német (54,9%), egyharmada az angol (33,2%), kis részük az orosz (4,4%), a többiek pedig egyéb (7,5%) nyelveket használnak a külföldiekkel történő interakció során. Az egyéb kategóriába az alábbi nyelvek tartoznak: horvát, szlovén, olasz, portugál, spanyol (Koster–Radnai, 1997: 38). A magyarországi multinacionális vállalatoknál végzett vizsgálatok eredményeinek rövid áttekintése alapján elmondható, hogy a magyar dolgozók idegen nyelven elsősorban angolul vagy németül kommunikálnak kollégáikkal. Ami a munkahelyi nyelvhasználat során jelentkező kommunikációs problémákat illeti, ezek tekintetében is több tanulmány született az elmúlt időszakban (András, 1999; Bajzát, 2010; Falkné, 2008; Koster–Radnai, 1997). – András István Dunaújvárosban végzett vizsgálatában az alábbi problématerületek jelentek meg (az eredményeket csökkenő sorrendben ismertetem): szaknyelv (21%), gyakorlás (20%), nyelvtan (18%), beszéd (17%), dialektusok (7%), szókincs (7%), írás (2%), egyéb (8%) (András, 1999: 120). – Bajzát mérnökök körében végzett kutatásában a válaszadók négy problématerületet jelöltek meg: az aktív általános szókincs hiányát; a beszéd sebességét; a különböző kiejtés, akcentus és dialektus nehézségét; a szakmai szókincs hiányát (Bajzát, 2010). – Falkné Bánó Klára vizsgálatát magyar menedzserek körében végezte. Kutatása bizonyította, hogy a nyelvhasználat az interkulturális kommunikáció legfontosabb aspektusa, és sok esetben félreértéshez vezet. A magyar menedzserek a különböző akcentusok és a folyamatos beszéd megértésének és követésének nehézségét említették problémaként (Falkné, 2008: 197). – Koster és Radnai Baranya megyében végzett kutatásában az említett 237 vállalatnál főleg a következő nehézségeket tapasztalta: szókincs (51,3%), nyelvtan (44,1%), kommunikáció (27,6%), tárgyalóképesség (18,4%), gyakorlás hiánya (11,2%). A válaszadók számára kevesebb problémát okozott: az írás (5,3%), az értés (3,3%), a kiejtés (2%), a szakkifejezések ismerete és használata (1,3%), a beszéd (1,3%), a tudásszint (1,3%) és más nyelv zavaró hatása (0,7%) (Koster–Radnai, 1997: 45). 1.2. A kutatás célja A 2012 tavaszán elvégzett TÁMOP-kutatás célja az volt, hogy részletesen megismerjük az Észak-Magyarország régió vállalatainál dolgozók munkahelyi nyelvhasználatát. Azt sem érdektelen tudni, hogy zökkenőmentesen zajlik-e a munkahelyi kommunikáció, ezért a kutatás azt is megvizsgálta, hogy a dolgozóknak milyen kommunikációs problémáik adódtak és hogyan oldották meg azokat. A kapott eredmények alapján megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat tehetünk arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan érdemes megváltoztatni az oktatásban azért, hogy az iskolából kikerülő tanulók majd jobban megfeleljenek globalizálódó világunk elvárásainak és sikeresebb munkavállalók legyenek. A jelen kutatás célját tekintve alkalmazott kutatás (Fóris, 2008: 43), mert felhasználja korábbi kutatások eredményeit, eszközeit és módszereit, ugyanakkor az új adatok révén új ismeretekkel is bővíti azokat.
44
Bajzát Tünde
1.3. A kutatás módszere A tanulmány következtetései egy empirikus felmérés részeredményei, a minta nem reprezentatív (Majoros, 2004: 102–104). A vizsgált minta Earl Babbie terminológiájával élve „nem valószínűségi minta”, azaz „a könnyen elérhető személyekre hagyatkozunk” (Babbie, 2001: 205), ami jelen esetben az Észak-Magyarország régió vállalatainak dolgozóit jelenti. A nem valószínűségi mintavételt akkor alkalmazzák, amikor a valószínűségi mintavétel nehezen megvalósítható, hátránya, hogy nem biztosítja a mintába való bekerülés egyenlő valószínűségét. A nem valószínűségi mintavételi csoporton belül a jelen vizsgálat az önkényes mintavétel típusába sorolható. Az önkényes mintavétel során a válaszadókat nem szűrik, a mintavétel az egyszerűen elérhető alanyokra épül. Az általam végzett kutatás egyrészt azért alkalmazta a nem valószínűségi mintavételi eljárások egyikét, mert egy vállalathoz ismeretlenül bejutni és kutatást végezni rendkívül nehéz feladat. Másrészt, ha sikerült is bejutni egy vállalathoz, akkor sem volt lehetőség arra, hogy minden ott dolgozóval elvégezhessük a kutatást. Ezért az önkényes mintavétel tűnt a legcélravezetőbbnek, így a vállalat által kijelölt dolgozók töltötték ki a kérdőíveket. Az adatgyűjtés módszerei közül a kérdőíves adatfelvételt választottuk. A kérdőíves adatfelvételt a nagy minta, az egységesség, a könnyebb feldolgozhatóság indokolta. A választás másik oka az volt, hogy a jelen kutatás egy felderítő kutatás és a kérdőíves adatfelvétel alkalmas ilyen célra. Főként olyan kutatásokban használják, amelyekben az elemzési egység az egyes ember, illetve az adatközlők egyes emberek. Továbbá, a standardizált kérdőívek minden válaszadóról ugyanolyan formában nyújtanak adatokat (Babbie, 2001: 274). A magyar nyelvű kérdőív zárt és nyitott kérdéseket egyaránt tartalmazott. A zárt kérdések esetén a kutató határozza meg a lehetséges válaszokat. A zárt kérdések egységesebb mérést követelnek meg, ezért megbízhatóságuk is nagyobb, és a válaszokat is könnyen lehet összegezni és elemezni. Ezzel szemben a nyitott kérdésekre a válaszadók tetszés szerint válaszolhatnak, leírhatják gondolataikat és véleményüket, ezért a kapott adatok nem kiszámíthatóak, ugyanakkor mélyrehatóak (Mackey–Gass, 2005: 93). A kutatás során használt kérdőív öt részből állt és rákérdezett a dolgozók általános adataira, nyelvtudására, munkahelyi nyelvhasználatára, külföldi munkavégzési és kulturális tapasztalataira. Az alábbiakban az összeállított kérdőív egy részének, nevezetesen a dolgozók munkahelyi nyelvhasználatára vonatkozó eredményeknek az elemzésére kerül sor. Ebben a részben arra voltunk kíváncsiak, hogy hányan dolgoznak együtt külföldi kollégákkal, milyen anyanyelvűekkel, és milyen nyelven kommunikálnak egymással. Arra is rákérdeztünk, hogy a vizsgálatban résztvevők mennyi időt töltenek el naponta idegennyelvhasználattal, szoktak-e tolmácsolni vagy fordítani munkájuk során. Adatokat gyűjtöttünk arról is, hogy volt-e valamilyen kommunikációs/nyelvi problémájuk, és ha igen, akkor mik voltak ezek és hogyan oldották meg a felmerülő gondokat. Mielőtt elküldtük a kérdőívet a vállalatok képviselőinek, a hibák elkerülése érdekében próbakérdezést végeztünk kollégáink és diákjaink egy kis csoportjának körében. A kérdőíves adatgyűjtés során az önkitöltős módszert alkalmaztuk, a válaszadók az EVASYS internetes rendszeren keresztül online töltötték ki a kérdőíveket. A válaszadók kiválasztását a vállalatok végezték, a kérdőív kitöltése önkéntes volt és a megkérdezettek megőrizték anonimitásukat. Az adatgyűjtés végrehajtása után került sor az adatok feldolgozására, melyet első lépésben az EVASYS rendszer végzett el. Az eredmények grafikus ábrázolására oszlopdiagramot és táblázatokat használtam.
Munkahelyi nyelvhasználat az Észak-Magyarország régió vállalatainál
45
A statisztikai számítások közül átlag- és szórásszámítást végeztem. Az átlag, azaz középérték az általános tendenciák kimutatására használt statisztikai eljárás, leggyakrabban használt mérőszáma a számtani közép. A szóródás megmutatja, hogy az egyes adatok mennyire térnek el a középértéktől, leggyakrabban használt mutatója a szórás (Falus–Ollé, 2000: 21). A középérték és a szóródás mérőszámait az Excel program segítségével számoltam ki. Ezt a két számítási módszert alkalmaztam a dolgozók életkorának és alkalmazási idejének kiszámítása esetében. Eredményeim a szűk mintavétel miatt nem tekinthetők reprezentatívnak, ezért csak tendenciák kimutatására alkalmasak, számszerű következtetések levonását nem teszik lehetővé. 1.4. A kutatási minta A vizsgálatban 14 Észak-Magyarország vállalat vett részt. A 14 vállalatból 8 Kft. és 6 Zrt. A 14 vállalatnál összesen 50 dolgozó töltötte ki a kérdőíveket. A vizsgálatban részt vevő dolgozók 1 év és 40 év közötti időtartamban állnak alkalmazásban a vállalatoknál, átlagban 10,3 éve (szórás: 9,96). A szórás magas értékéből látható, hogy az adatok szórtabbak, vagyis nagy eltérés mutatkozik az egyes dolgozók alkalmazási ideje között. 1. táblázat A vizsgálatban részt vevő dolgozók általános adatai (n = 50) Kategória nem életkor
beosztás jelenlegi munkahelyén
legmagasabb iskolai végzettség
Fő
Százalékos érték
nő: 35 fő férfi: 15 fő átlagéletkor: 36,46 év (szórás: 8,51) 24–30 év: 13 fő 31–40 év: 23fő 41–50 év: 11 fő 51 év és felette: 3 fő alkalmazott: 14 fő beosztott: 20 fő alsószintű vezető: 4 fő középszintű vezető: 8 fő felsőszintű vezető: 4 fő szakközépiskola: 1 fő gimnázium: 1 fő főiskola: 16 fő egyetem: 28 fő
70% 30% – 26% 46% 22% 6% 28% 40% 8% 16% 8% 2% 2% 32% 56%
doktori: 4 fő
8%
A vizsgálatban résztvevők általános adatait az 1. táblázat tartalmazza. Megfigyelhetjük, hogy a megkérdezettek nagy része (35 fő, 70%) nő, kis része (15 fő, 30%) pedig férfi. Figyelemre méltó a fiatal korosztály (13 fő, 26%) és a középkorúak (23 fő, 46%) igen magas létszáma, a dolgozók 72 százaléka (36 fő) 24 és 40 éves kor közötti. Az életkor emelkedésével csökken a megkérdezettek száma, mert 41–50 éves kor közötti 11 fő (22%), és 51 és
Bajzát Tünde
46
62 éves kor közötti 3 fő (6%) van. Az életkor szórás értéke magas (8,51), mert nagy a korkülönbség a legfiatalabb (24 év) és a legidősebb (62 év) dolgozó között. A táblázatban látható a vizsgálatban részt vettek jelenlegi munkahelyi beosztása is. A táblázat adatai alapján elmondható az is, hogy a vizsgálatban a beosztottak (20 fő, 40%) vettek részt a legnagyobb számban, őket követik a válaszadók sorában az alkalmazottak (14 fő, 28%). A vállalatok vezetősége kis mértékben képviselte magát a kutatásban, 4 alsószintű vezető, 8 középszintű vezető és 4 felsőszintű vezető töltötte ki a kérdőívet. Megfigyelhető az is, hogy a résztvevők több mint fele (28 fő, 56%) egyetemet végzett, a válaszadók sorában őket követik a főiskolát végzettek (16 fő, 32%), a doktori fokozattal rendelkezők (4 fő, 8%) és végül a szakközépiskolát (1 fő, 2%) és a gimnáziumot (1 fő, 2%) végzettek. A válaszadók közel kétharmada (30 fő, 60%) már vett részt kommunikációs tréningen, és csak egyharmaduk (20 fő, 40%) nem részesült ilyen képzésben. 2. Munkahelyi nyelvhasználat, tolmácsolás és fordítás A vizsgálatban részt vett 50 dolgozó nagy része (40 fő, 80%) jelenlegi munkahelyén és beosztásában külföldiekkel dolgozik együtt, és csupán kis részük nem (10 fő, 20%). Az 1. ábrán megfigyelhetjük, hogy a magyar dolgozók milyen anyanyelvű kollégákkal dolgoznak együtt: a válaszadók 32 százalékban német, 15 százalékban angol, 11 százalékban kínai, 9 százalékban lengyel, 8 százalékban cseh, 7 százalékban orosz, 5 százalékban szlovák, 3 százalékban francia, 3 százalékban olasz, 3 százalékban spanyol, 2 százalékban román, 1 százalékban belga, 1 százalékban portugál anyanyelvűekkel dolgoznak együtt. A listán összesen 13 nyelv szerepel, melyek közül a német, az angol és a kínai aránya a legjelentősebb. német
35%
angol
30%
kínai lengyel
25%
cseh
20%
orosz
15%
francia
szlovák olasz
10%
spanyol román
5%
belga portugál
0% anyanyelv
1. ábra Milyen anyanyelvűekkel dolgozik együtt?
Munkahelyi nyelvhasználat az Észak-Magyarország régió vállalatainál
47
A külföldiekkel együtt dolgozók fele (20 fő, 50%) közvetítő nyelven, közel fele (18 fő, 45%) külföldi kollégája anyanyelvén és kis részük (2 fő, 5%) saját anyanyelvén kommunikál külföldi kollégáival. Látható tehát, hogy a magyar dolgozók nagy része (95%) idegen nyelven folyatatja interakcióit munkahelyén: vagy közvetítő nyelven vagy külföldi kollégájuk anyanyelvén kommunikálnak. Mindkét eset okozhat problémákat. Amennyiben az egyik fél anyanyelvén folyik az interakció, akkor a kommunikáció aszimmetrikus, mert az a fél, aki anyanyelvként beszéli a nyelvet, előnyben van a másikkal szemben. A közvetítő nyelv használata esetében pedig egyik fél sem beszéli anyanyelvi szinten a kommunikáció nyelvét, ezért ez is gátja lehet a kommunikációnak. Természetesen emellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a nyelvtudás ugyanakkor egyfajta híd is, amely lehetővé teszi a kommunikációt (Konczos-Szombathelyi, 2008: 67). A felmérés eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy az idegennyelv-használattal eltöltött idő naponta átlagosan 109 perc, ami azt jelenti, hogy a dolgozók a nyolc órás munkaidejüknek közel negyedében (23%) használják az idegen nyelvet. A 2. táblázaton látható, hogy a vizsgált populáció milyen gyakran szokott tolmácsolni és fordítani: a válaszadók háromnegyede (37 fő, 74%) szokott munkahelyén tolmácsolni, kisebb részük (13 fő, 26%) pedig nem. A 37 fő közül 28 fő (76%) néhányszor, 3 fő (8%) többször és 6 fő (16%) rendszeresen tolmácsol a munkahelyén, bár a tolmácsolás nem tartozik a megkérdezettek fő tevékenységei közé. A táblázatban azt is megfigyelhetjük, hogy a vizsgálatban részt vett dolgozók nagy része (47 fő, 94%) szokott fordítani a munkahelyén és csak kis részük nem (3 fő, 6%). A 47 fő közül 18 fő (36%) néhányszor, 10 fő (20%) többször, 19 fő (38%) rendszeresen végez fordításokat. Az eredmények alapján elmondható, hogy bár a fordítás sem kapcsolódik szorosan a dolgozók munkájához, azt a megkérdezettek közül többen és gyakrabban végzik, mint a tolmácsolást. 2. táblázat Tolmácsolás és fordítás gyakorisága (n = 50)
TOLMÁCSOLÁS FORDÍTÁS
Soha 13fő 26% 3 fő 6%
Néhányszor 28 fő 56% 18 fő 36%
Többször 3 fő 6% 10 fő 20%
Rendszeresen 6 fő 12% 19 fő 38%
2.1. Kommunikációs problémák Az előzőekben láttuk azt a multikulturális környezetet, amelyben a vizsgált adatközlők dolgoznak és interkulturális interakciók részeseivé válnak. Ebből következően számos kulturális különbséggel szembesülnek mindennapi munkájuk során, ami problémákhoz vezethet. A kutatás 6 ilyen területet vizsgált meg az alapján, hogy ezek milyen mértékben okoznak problémát a magyar dolgozóknak, amikor külföldi kollégáikkal kommunikálnak. Az eredményeket a 3. táblázat tartalmazza.
Bajzát Tünde
48
3. táblázat Milyen mértékben okoz önnek problémát, amikor egy külföldi kollégájával kommunikál? (n = 50) Nagyon Általános szókincs Szakmai szókincs Nyelvtan Eltérő akcentus, kiejtés Eltérő beszédtempó Nem verbális kommunikáció
3 fő 11 fő 4 fő 13 fő 8 fő 2 fő
6% 22% 8% 26% 16% 4%
Kevésbé 17 fő 26 fő 25 fő 22 fő 23 fő 26 fő
34% 52% 50% 44% 46% 52%
Egyáltalán nem 30 fő 60% 13 fő 26% 21 fő 42% 15 fő 30% 19 fő 38% 22 fő 44%
A táblázatban megfigyelhető, hogy a szakmai szókincs nem kellő ismerete (22%) és a beszélgetőpartner eltérő akcentusa, kiejtése (26%) okozott leginkább problémát a válaszadók negyedének. A vizsgált populáció kis részének jelentett csak nagyobb gondot az általános szókincs (6%), a nyelvtan (8%), az eltérő beszédtempó (16%) és a nem verbális kommunikáció (4%). A szakmai szókincs ismerete (52%), a nyelvtan (50%), az eltérő beszédtempó (46%), az eltérő akcentus és kiejtés (44%) és a nem verbális kommunikáció (52%) kevésbé jelentett gondot a dolgozók felének. A válaszadók több mint egyharmadának okozott kis mértékben problémát az általános szókincs (34%) használata. Az általános szókincs (60%) használata okozta a legkevesebb problémát a megkérdezettek közel kétharmadának. A vizsgált populáció közel felének szintén egyáltalán nem jelentett problémát a nyelvtan (42%) és a nem verbális kommunikáció (44%), egyharmadának pedig a szakmai szókincs (26%) ismerete, az eltérő akcentus és kiejtés (30%) és az eltérő beszédtempó (38%). A táblázat eredményeit összegezve elmondható, hogy a vizsgálatban részt vett dolgozók nagy részének kis mértékben jelentett gondot a szakmai szókincs ismerete, a nyelvtan, az eltérő beszédtempó, az eltérő akcentus és a nem verbális kommunikáció. Az általános szókincs használata pedig egyáltalán nem okozott problémát. A kérdőív azon nyitott kérdéseire válaszolva, hogy milyen kommunikációs, illetve nyelvi problémáik voltak a dolgozóknak külföldi kollégáikkal, a válaszadók az általános és szaknyelvi szókincs hiányát, a beszédértést, a beszédtempó nem megfelelő sebességét és az eltérő kiejtésből, akcentusból és dialektusból adódó különbségeket említették. Az általános szókincs hiányát egy fő, a szaknyelvi szókincs hiányát három fő érezte problémának a megkérdezettek közül. Az egyik válaszadó így írt erről: „Szakmai megbeszéléseken a gyakran használt szlengek, zsargonok, keverve az angollal, mint pl. layout” … problémát okoznak. A beszédértés nehézségét még többen említették (10 fő), mint a szókincsbeli hiányosságokat. Az egyik adatközlő így vélekedett erről: „Amikor a partner nem beszél helyesen, nehéz megérteni.” Számos válaszadónak a telefonon történő kommunikáció okozott megértési problémát, amelyről így számolt be egyikük: „Kezdetben a telefonon közölt nagy menynyiségű adat pontos megjegyzése, mint pl. repülőgép érkezési, indulási időpontja, járatszámok, nevek pontos megértése.” Hasonló tapasztalata volt egy másik dolgozónak is: „Telefonos kommunikáció során a partner megértése, elsősorban a német nyelvi területen.” A beszédértés nehézségét – a telefonos kommunikáción kívül – néhány (4 fő) adatközlő szá-
Munkahelyi nyelvhasználat az Észak-Magyarország régió vállalatainál
49
mára a nem megfelelő beszédtempó okozta, amelyről az egyik válaszadó röviden csak anynyit írt, hogy a: „nagyon gyors beszéd”okozott számára problémát. Az eltérő kiejtésből, akcentusból és dialektusból adódó különbségekről írtak a legtöbben (8 fő). Az eltérő nyelvjárás értési problémához vezethet, amelyről az egyik dolgozó így nyilatkozott: „Nyelvjárásból adódott értési probléma”. Ehhez hasonlóan a dialektus különbözősége is okozhat beszédértési problémát, erre példa az egyik adatközlő válasza: „A partner … külföldi dialektussal beszélt, melyet nehezen értettem.” Az eltérő akcentusból származó problémákat leginkább az ázsiai partnerek esetében találták nehéznek a válaszadók. Az egyik dolgozó így vélekedett erről: „Hozzá kell szokni az ázsiai kiejtéshez.” Válaszát egy másik adatközlő is megerősítette: a „spanyolok, kínaiak speciális angol akcentusa” problémát jelent. Az utóbbi idézetből látható, hogy a spanyol ajkúak kiejtése is nehezen érthető. A válaszok arra is rávilágítottak, hogy az ázsiaiak és a spanyolok mellett a délafrikaiak kiejtése is problémát jelent a magyar dolgozóknak. Erről így számolt be az egyik válaszadó: „Nagyon nehéz megérteni többek között az angolul beszélő indiai és dél-afrikai kollegákat.” A fentebb tárgyalt problémákat a válaszadók a legtöbb esetben a következőképpen oldották meg: az elhangzott személyes vagy telefonbeszélgetés megerősítését kérték e-mailben (3 fő), visszakérdeztek (4 fő), írásban visszaigazolták a szóban elhangzottakat (3fő), kérték a konkrét adatok (dátum, időpont) megadását írásban (3 fő). Néhány esetben megkérték a külföldi partnert, hogy ismételje meg a mondottakat (2 fő) vagy körülírták, amire gondoltak (2 fő). Ritkán előfordult az is, hogy alkalmazták a nem verbális kommunikáció (1 fő) eszközeit, prezentációt készítettek (1 fő), lassabb beszédtempót alkalmaztak (1 fő), egyéb eszközöket (papír, ceruza) vettek igénybe (1 fő), „jogi, műszaki területen dolgozó szakember segítségét” kérték (1 fő). 2.2. Az eredmények összehasonlítása Összehasonlítva a jelen kutatás eredményeit a korábban tárgyalt vizsgálatok eredményeivel hasonlóságokat és különbségeket is felfedezünk. Látható, hogy a tanulmányban bemutatott négy korábbi kutatás (András, 1999; Bajzát, 2007; KonczosSzombathelyi, 2008; Koster–Radnai, 1997) résztvevői és a TÁMOP-projekt válaszadói is rendszeresen kommunikálnak idegen nyelven külföldi partnereikkel. Ha azonban összehasonlítjuk, hogy a megkérdezettek milyen mértékben használják a külföldi partner nyelvét, illetve közvetítő nyelvet a külföldi partnerekkel való együttműködésben, akkor különbséget figyelhetünk meg Konczos-Szombathelyi Márta vizsgálatának eredményei és a jelen kutatás között. Az előbbiben a külföldi partner nyelvét, az utóbbiban közvetítő nyelvet használtak nagyobb mértékben, bár az eltérés csupán néhány (2, illetve 3) százalék. Ha összehasonlítjuk a vizsgálatokban résztvevők által említett kommunikációs problématerületeket, akkor több közös pontot is találunk a korábban bemutatott négy kutatás (András, 1999; Bajzát, 2010; Falkné, 2008; Koster–Radnai, 1997) és a jelen vizsgálat között. Az egyik hasonlóság az, hogy négy kutatás (András, 1999; Bajzát, 2010; Falkné, 2008; jelen kutatás) válaszadói is problémaként említették az eltérő dialektust, akcentust. A másik hasonlóság az, hogy a négy vizsgálatban (András, 1999; Bajzát, 2010; Koster–Radnai, 1997, jelen kutatás) is szerepel az általános és szaknyelvi szókincs hiányának, illetve használatának nehézsége. Hasonlóságot fedezhetünk fel abban a tekintetben is, hogy három kutatás (Falkné, 2008; Koster–Radnai; 1997, jelen kutatás) eredményei is tartalmazzák a
50
Bajzát Tünde
beszédértés problémáját. Azonban különbséget is találunk a jelen kutatás és két korábban tárgyalt vizsgálat (András, 1999; Koster–Radnai, 1997) között, mert András István és Koster–Radnai Zsófia vizsgálata több problématerületet tartalmazott. Összegzés A tanulmány első része bemutatta a TÁMOP-projekt keretein belül zajló kutatás előzményeit, célját, módszerét és a kutatási mintát. Ezt követte a vizsgálat adatainak elemzése. Az eredmények alapján elmondható, hogy a dolgozók nagy része külföldiekkel dolgozik együtt jelenlegi munkahelyén és beosztásában. Az adatok alapján látható, hogy a megkérdezettek fele közvetítő nyelven, közel fele külföldi kollégája anyanyelvén és kis részük csak saját anyanyelvén kommunikál külföldi kollégáival. Az eredményeket tekintve megállapítható, hogy sem a fordítás, sem a tolmácsolás nem kapcsolódik szorosan a vizsgálatban résztvevők munkájához, ennek ellenére a dolgozók nagy része végez ilyen jellegű tevékenységet. Az eredmények rávilágítottak arra is, hogy a dolgozók külföldi kollégáikkal folytatott interakciók során az alábbi kommunikációs, illetve nyelvi problémákkal szembesültek: az általános és szaknyelvi szókincs hiánya, a beszédértés, a beszédtempó nem megfelelő sebessége és az eltérő kiejtésből, akcentusból és dialektusból adódó különbségek. Irodalom András I. 1999. Termelés, kultúra, nyelv. Külföldi tulajdonosi érdekeltségű vállalatok nyelvikommunikációs sajátosságai a Dunaferr Csoportnál. Dunaújváros: Dunatáj Kiadó Kft. Babbie, E. 2001. A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó. Bajzát T. 2007. ESP and general English requirements and usage by engineers. In: Raciene, E. (ed.). Language in Different Context. Research papers. Volume 2. Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas. Bajzát T. 2010. A mérnökök kommunikatív és interkulturális kompetenciája: elvárások és felkészítés. PhD-disszertáció. Pécs: Pécsi Tudományegyetem. Bowe, H.–Martin, K. 2007. Communication Across Cultures. Mutual understanding in a global world. Cambridge: Cambridge University Press. Falkné B. K. 2008. Kultúraközi kommunikáció. Az interkulturális menedzsment aspektusai. Budapest: Perfekt Kiadó. Falus I.–Ollé J. 2000. Statisztikai módszerek pedagógusok számára. Budapest: Okker Kiadó. Fóris Á. 2008. Kutatásról nyelvészeknek. Bevezetés a tudományos kutatás módszertanába. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Konczos-Szombathelyi M. 2008. Kommunikáló kultúrák. A tőketelepítés nyelvi és kulturális infrastruktúrája, avagy a kultúraközi kommunikáció néhány aspektusa. Budapest: L’Harmattan. Koster, C.–Radnai Zs. 1997. Foreign Languages in Hungarian Business: The Pécs Language Survey. Pécs: University Press. Mackey, A.–Gass, S. M. 2005. Second Language Research: Methodology and Design. London: Lawrence Erlbaum Associates Publishers. Majoros P. 2004. A kutatásmódszertan alapjai. Budapest: Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság.
