FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
Munkahelyi kvarcexpozíció kockázatának átértékelése Tárgyszavak: kvarcexpozíció; kockázatelemzés; felületmódosítás; mátrix; szénbányapor; szénpernye.
A kvarc felülete és kockázata A kvarc belélegzési kockázata változik, már 1937-ben közölték, hogy a szilikózis „megelőzhető” alumíniumpor belégzésével. Ennek a hatásnak a mechanizmusát a tüdőben lévő kvarc felületére rakódott alumíniumnak tulajdonították. 1945-ben végzett kutatások során megpróbálták a kvarcrészecskéket közömbösíteni úgy, hogy felületüket egy oldhatatlan anyaggal vonták be. Még 1928-ban közölték, hogy a kvarc akkor aktív, ha friss a törésfelülete, mert molekulaszerkezete számos, telítetlen oxigénatomot tartalmaz, amelyek kölcsönhatásba lépnek a test szöveteivel és károsítják a tüdőt. Így a kvarcfelület kémiai módosításának elméleti alapja – amelyen az „alumíniumterápia” nyugszik – és a kvarckockázat változékonyságának vitája már több, mint 70 éves. Az IARC 1997-ben felülvizsgálta a kvarc rákkeltő besorolását és átcsoportosította azt az 1. csoportba, mivel a rákkeltő hatást kielégítően bizonyították állatkísérletekben és embereken. Azonban felismerték a kvarc ártalmasságának változékonyságát és figyelmeztettek arra, hogy a karcinogenitást emberen nem mutatták ki valamennyi ipari körülmény között. A rákkeltő hatás változhat a kristályos kvarc adott jellemzőitől vagy biológiai aktivitását befolyásoló külső tényezőktől függően. Ezt csupán azzal támasztották alá, hogy sok kísérletet végeztek, amelyek a kvarc kockázatának változékonyságát írják le. Ezt követően jelentős ellentmondás alakult ki a tudományos testületen belül a kristályos kvarc IARC-osztályozásával kapcsolatban. A kvarc kísérletes vizsgálata során legtöbbször DQ12 (Európa) vagy MinU-Sil (USA) mintákat használtak, amelyek a kvarc erősen gyulladáskeltő és karciogén alakjai. A kvarc által okozott tüdőbetegségek kialakulásának megértéséhez olyan kvarctípusok vizsgálata szükséges, amelyek reaktivitása és hatásmódja hasonló azokhoz, amelyek az emberre hatnak. A kvarc kockázatának említett változásai alapján ismerni kell a DQ12 vagy Min-U-Sil relatív patogenitását azokhoz a kvarctípusokhoz képest, amelyeknek az emberek munka közben ki vannak téve.
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
3
Gyulladás és kvarcfelület A német Környezetegészségügyi Intézet (Düsseldorf) és a skóciai Napier Egyetem (Ediburgh) együttműködése keretében vizsgálták a kvarckockázat és a kockázat változékonyságának jellemzőit. Ez a kutatás két alapvető hipotézisen és megközelítésen nyugszik: 1. A kvarc kockázatát csökkentő kezeléseknek tükröződni kell a kvarcfelszín reaktivitásának/fizikai–kémiájának változásaiban és képesek legyenek csökkenteni az így kezelt kvarc gyulladást és másodlagos géntoxicitást okozó hatását. 2. A munkahelyeken gyűjtött vagy kevert porból álló kvarcminták – amelyek nemkvarc mátrixúak – kockázati mechanizmusa valószínűleg változó. kvarcfelszin
oxidatív stressz
NF - kB
gyulladás
? közvetlen géntoxikus hatások
gyulladásos sejtből származó oxidánsok
mutáció
rák
1. ábra A gyulladás valószínű szerepe a kvarc géntoxikus és rákkeltő hatásában A gyulladást azért vizsgálták, mivel a jelenlegi hipotézis szerint ennek fontos szerepe van abban a kórfolyamatban, amely az exponált tüdőben rák kialakulásához vezet (1. ábra). A kvarc által okozott gyulladást in vivo valószínűleg a makrofágokból és hámsejtekből felszabaduló citokinek irányítják, 4
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
oxidatív stresszel kapcsolatos folyamatok útján. Magával a kvarccal kapcsolatos gyökökből és a gyulladási leukocitálból származó oxidatív stressz megfigyelhető a kvarcexponált tüdőben. A kísérletek szerint a kvarcindukált gyulladásos sejtekből származó reaktív oxigén típusok (ROS) képesek mutációkat okozni a tüdőhámsejtekben, ezenkívül 8-OH-dezoxiguanozin-adduktok mutathatók ki exponált tüdőben. Ezek a DNS-változások valószínűleg kulcsszerepet játszanak a hámszövetek rákjának kialakulásában. Munkahelyi kvarctípusok toxicitása, vas szerepe a toxicitásban és szabad gyökök képződése Nemrég összehasonlították egy standard, toxikus kvarc (DQ12) és két munkahelyi kvarcminta toxicitását. Mindhárom minta részecskemérete, felszíni területe és összes SiO2-tartalma megegyezett (1. táblázat). Pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálva a DQ12 csomókban helyezkedett el, amely befolyásolja a részecskék méretét, de alig érintette a BET-tel (nitrogénadszorpcióval meghatározott felület) mért felszíni területet. A munkahelyi mintákat világosan eltérő termelőhelyeken (RH1 és OM) vették. Összehasonlították a mintákat: a) gyulladáskeltő képességét patkánytüdőben; és b) hidroxilgyökképző hatását H2O2-s inkubálás után, EPR-rel (elektronspin-rezonancia) mérve. 1. táblázat A vizsgált kvarcminták kémiai és részecskejellemzői BET (m2/g)a Átmérő (µm)b Kvarctartalom (%) SiO2-tartalom (%) Al2O3 (%) Fe2O3 (%) a b
DQ12 7,4 2,80 ± 0,77 (n = 476) 89 98,5 0,10 0,043
RH1 5,2 0,92 ± 1,04 (n = 2577) 95 98,3 0,29 0,54
OM 8,0 0,91 ± 0,839 (n = 4506) 85 97,5 1,02 0,05
nitrogénadszoprcióval meghatározott felszíni terület transzmissziós elektronmikroszkópiával mért átlagos átmérő a részecskeszám (n) alapján
A minták 0,5%-nál kevesebb vasat tartalmaztak. Azonban az RH1 mintából 10-szer több vas szabadult fel, mint a másik két mintából (2. ábra): a mintában lévő vas mind savas, mind semleges pH-nál kioldható volt. Azonban csak a DQ12-nek van jelentős tüdőgyulladást okozó képessége becsepegtetés után (3. ábra). Feltételezték, hogy a gyulladáskeltő képesség összefügghet a kvarcfelszín szabad gyökös aktiválásával. Azonban a 3. ábra azt is mutatja, hogy a minták képesek hidroxilgyökök képzésére. A munkahelyi minták nagyobb hidroxilgyökképző képességet mutattak H2O2 jelenlétében, mint a kísérleti kvarc, de nem váltottak ki gyulladást. Nem volt összefüggés a három minta vasfelszabadító képessége és az EPR-jel nagysága között. BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
5
1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 DQ 12
RH 1
OM
kvarcminta pH 7,2
pH 4,6
2. ábra Vasfelszabadulás DQ12-ből és munkahelyi kvarcból (RH1, OM) különböző viszonyok között
Vasfelszabadulás meghatározása ferrozin-próbával és pmol Fe/mg porban kifejezve, 48 órai foszfátpufferolt sóoldatban való inkubálás után, 10 mg/ml szuszpenzióban, 37 °C-on Számos vizsgálat mutatja, hogy a kvarc biológiai aktivitása igen változó a vizsgált anyag eredetétől és készítésétől függően. Kimutatták a kvarc toxicitásának csökkenését vaskezelés hatására. A vassók védelmet nyújtottak hemolízis ellen (in vitro) és korlátozták a gyulladás mértékét (in vivo). Azonban a vas oxidációs állapota valószínűleg szabályozó tényező a felszíni aktivitás meghatározásában. Míg a fémes vas rendelkezhet az említett gátló hatásokkal, a ferro- vagy ferriion-szennyeződés hidroxilgyökök képződését eredményezheti. A vizsgálati eredmények szerint a munkahelyi kvarcmintáknak elhanyagolható biológiai aktivitása van a DQ12-höz képest, amely hemolitikus és egyúttal gyulladáskeltő is volt. Megfigyelték, hogy a felszabadítható vas menynyisége nem függ össze az EPR-jellel, valamint a minták EPR-jele nem tekinthető a gyulladáskeltő képesség előjelének. Tehát a munkahelyi kvarcok biológiai aktivitása jóval kisebb, mint a standardé, ezenkívül a felszabadítható vas nem befolyásolja ezt az aktivitást. Ezek az adatok alátámasztják azt, hogy a kvarc kockázata változó és magyarázza, hogy több iparágban – ahol kvarcexpozíció van – miért kevesebb a rákos betegség, mint máshol. 6
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
OH-gyök képzése
gyulladásos reakció (%-ban)
50
40
30
20
10
0 DQ 12
RH 1 kvarcminta
OM
3. ábra A különféle minták gyulladásos reakcióinak (neutrofil leukociták %-a) összehasonlítása patkányokban 250 µg kvarcminta légcsövön keresztüli, 3 napi adagolás után; a minták OH-gyökképző képessége H2O2 jelenlétében EPR-rel mérve; az EPR-aktivitás önkényes egysége A. U., a DQ12 aktivitását kiindulásként 10-nek véve Szénbánya porában és pernyében levő kvarc jellemzői Mind a szénbányapor (CMD), mind a pernye (CFA) jelentős mennyiségű kristályos kvarcot tartalmaz, és sok munkás vagy felhasználó expozícióját okozza. Ezek az expozíciók vegyespor-expozíciónak tekinthetők, ahol egyrészt a kvarcrészecskék más ásványokkal (kaolin, ilit) és szénszemcsékkel (szénbányapor) vannak keverve, másrészt a kvarc a részecske magjában van jelen. Kvarctartalmuktól eltekintve a CMD és CFA igen különböző anyagokat (szénben lévő szerves anyagok, fémek) vagy vegyületeket tartalmaz, amelyek a szén égetése során keletkeznek és koncentrálódnak (policiklusos aromások, fémek). Ezekben a vegyes porokban a mátrix világosan befolyásolja a kvarc felszínét, valamint aktivitását, és egyes komponensek – pl. vas – különálló hatásokat fejtenek ki. A CMD-vel kapcsolatban többen kimutatták, hogy a szén befolyásolja a kvarc makrofág-toxicitást, vörösvérsejt-hemolízist és fibrózist kiváltó képességét. A CFA esetében is valószínű a mátrixhatás, a sejttenyészetekben, állatokban és emberen észlelt hatások alapján.
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
7
Mátrix és gyökképződés Szerves, szénközpontú szabad gyökök előfordulnak a CMD felületén és kimutathatók szénbányászok tüdejében (halál után). Az ilyen gyökök mennyisége – különböző kvarctartalmú szénporokban EPR-rel mérve – fordítva arányos a kvarctartalommal (4.a ábra) és egyenesen arányos a szénpor széntartalmával. Másrészt az OH-gyökök képződése – H2O2-dal és DMPO-val (5,5dimetil-4,5-dihidro-1H-pirrol-1-oxid) végzett 10 perces inkubáció után mérve – a kvarctartalommal mutatott pozitív trendet (4.b ábra). Ezzel szemben a pernyével végzett, korábbi kísérletek szerint az OH-gyökképződés a kioldható vastartalommal és nem a kvarctartalommal függ össze. Így az OH-gyök képződését látszólag a CFA, ill. a CMD eltérő mátrixösszetétele befolyásolja, eltekintve az azonos kvarctartalomtól.
200000 175000
A
75000
DMPO-OH
szénközpontú gyökök
100000
50000
25000
B
150000 125000 100000 75000 50000 25000
0
0 0
5
10 15 % kvarc
20
0
5
10 15 % kvarc
20
4. ábra A kvarc és szénközpontú gyökök (A) vagy az OH-gyökképződés (B) közötti kapcsolat szénbányaporban EPR-rel mérve Ez azért fontos, mivel az OH-gyökök különböző, kvarccal kapcsolatos hatások kialakulásában vesznek részt, így pl. interleukin-8 képződése vagy oxidatív DNS-károsodás kiváltása. Ezeket a hatásokat patkányok tüdőhámsejtjeiben kimutatták. Valószínűleg ezek a hatások nem a kvarctartalomtól, hanem más tényezőktől (részecskeméret, vasfelszabadulás) függenek. Mátrix és toxicitás A kvarctartalmú porok mátrixának további vizsgálata céljából összehasonlítottak két CMD-t és két CFA-t – nagy és kis kvarctartalom esetében, ezenkívül két különböző modellkvarcot is tanulmányoztak. A részecskék jellemzőit a 2. táblázat mutatja. Az OH-gyökképzési jellemzők, a vasmobilizáció és kvarctar 8
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
talom összefüggött a patkánytüdő-hámsejtekben (RLE) észlelt citotoxicitással és a gyulladáskeltő képességgel in vivo. A részecskéket szelektálták aszerint, van-e kimutatható kvarctartalmuk (K4, MATO23) vagy nincs (K5, MATO38) és megvizsgálták a patkánytüdő-hámsejtekre gyakorolt toxicitást, az OHtermelődést és a gyulladáskeltő hatást krónikus (129 hét) kezelés után (szénporral vagy csupán DQ12-vel). A kísérleti adatokat a 3. táblázat tartalmazza. 2. táblázat A vizsgált szénporok és pernyék jellemzői Kódszám
Forrás
D50 (µm)
BET (m2/g)
Kvarc (%)
Fe-mobilizáció (nmol/mg) sóoldat
citrát (1mM)
K4 K5
szén, bányapor szén, őrölt
2,3 1,8
2,8 1,8
16,7 <0,1
ND ND
16,3 ± 3,5 7,7 ± 2,7
MAT023 MAT038
szénpernye szénpernye
2,9 2,6
2,8 2,7
4,4 <0,1
0 0
32,4 ± 1,8 10,4 ± 1,8
DQ12 Min-U-Sil
kvarc kvarc
3 2,5
1,8 4,4
90 99
nem kimutatható nem kimutatható
0,1 ± 0,005 0,06 ± 0,004
ND = nem vizsgált
3. táblázat A szén és a szénpernyék sejtmentes, sejtes és gyulladásos paraméterei Kódszám K4 K5
LC50 PLE-ben (µm/cm2)
DMPO-OH1 (MAT41%-tól)
5a 15a
49,3 ± 3,7b 7,4 ± 0,9b
MAT023 MAT038
560a 1594b
DQ12 Min-U-Sil
180 156
Gyulladás2 PMN (/mm2) 9,0 ± 2,0 9,2 ± 1,7
AM (/mm2) 43,3 ± 8,6 38,9 ± 14,3
22,7b 54,7b
nem vizsgálták
nem vizsgálták
11,4 ± 1,0 27,0 ± 2,0
15,3 ± 9,7 nem vizsgálták
58,7 ± 35,0 nem vizsgálták
1
A DMPO-OH-jelet úgy mérték, hogy 20 mg/ml részecskét inkubáltak 0,5 M H2O2 és 50 mM DMPO jelenlétében. 2 A PMN és AM kontrollszintjei 1,0 és 13,8/mm2 voltak és szignifikánsan eltértek a kezelt állatoktól. 3 A DQ12 által kiváltott hatásoktól való statisztikai eltérés a: P < 0,05 és b: P < 0,01.
Az összehasonlításból érdekes megfigyelések adódtak. Először is mind a legmagasabb kvarctartalmú szénpor és pernye több vasat adott le citrátpufferben; azonban az OH-gyök sejtmentes termelése másként viselkedett, mivel a MATO38 (kisebb vasmobilizálás) adta a legnagyobb DMPO-jelet. Valószínűleg a mátrixban lévő egyéb anyagok (antioxidánsok, fémek, tisztító anya BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
9
gok) is befolyásolják az OH-gyökök keletkezését vagy a DMPO-OH komplex képződését/stabilitását. Összehasonlítva a patkánytüdő-hámsejtekre gyakorolt 24 órás toxicitást megállapítható, hogy a mátrix befolyásolja a kvarc biológiai aktivitását. A CFA-ban ezt az aktivitást elfedi, hogy a kvarc be van ágyazva az amorf SiO2-be. Másrészt a szénporok jóval toxikusabbak, mint a standard kvarcok, ami arra utal, hogy a kvarctól eltekintve a mátrixkomponensek is közvetlenül részt vehetnek a toxicitás kialakulásában. Igen valószínű, hogy a vasnak is szerepe van ebben a hatásban, amely a szénben nagy mennyiségben van jelen és könnyen bediffundálhat a sejtbe, így sejten belüli oxidatív stresszt okoz. Mátrix és krónikus gyulladás Az egyforma mennyiségű kvarcot tartalmazó munkahelyi porok igen eltérő gyulladásos hatásokat fejtenek ki patkánytüdőben. A CMD és kvarc eltérő gyulladáskeltő hatásának vizsgálatára immunhisztokémiai módszerekkel – specifikus ellenanyagok alkalmazásával – mérték a gyulladást és meghatározták a granulociták és makrofágok számát tüdőmetszetekben K4 és K5 (60 mg) vagy DQ12 (5 mg) légcsőbe való becsepegtetése után 129 héttel. Bár az adagok elég nagyok voltak és a túlzott expozíció valóban okozott gyulladást, mégis a gyulladás és a sejttoxicitás egyszerű összehasonlítása (3. táblázat) azt mutatja, hogy in vitro a hámsejttoxicitás a krónikus gyulladás nem megfelelő előjele ebben az időpontban és adagban. A K4 és K5 eltérő kvarctartalma és gyökaktivitása nem tükröződik sem a gyulladásban, sem a daganatképződés mértékében a két por bevitele után. Azonos eredetű anyagok (szén, pernye) szelektív összehasonlítása igazolja a mátrix jelentőségét a kvarc biológiai hatásaiban, valamint a kvarc és vas kölcsönhatását, amelyet más mátrixkomponensek közvetíthetnek. Géntoxicitás A legújabb kísérletek során megvizsgálták a finom kvarcpor esetleges géntoxikus hatásait a gyulladás és az adott primer és/vagy szekunder géntoxikus jellegek alapján. A gyulladásos sejtek és a stimulált alveoláris markofágok a reaktív oxigéntípus (ROS) fő forrásai; ezenkívül a részecske felületén keletkező OH-gyökök is hatékonyak lehetnek ebben a tekintetben. A reaktív oxigéngyökök a tüdőben egyaránt toxikusak és mutagének, mivel különböző típusú DNS-változást eredményeznek (különösen 8-oxoGua). Kidolgoztak egy immuncitológiai módszert, amely lehetővé teszi az egyes sejtek 8-oxoGuatartalmának meghatározását, amely veszélyezteti az antioxidatív kapacitást és a DNS-helyreállító aktivitást. Ezt a módszert alkalmazták molekuláris dozimetria és kvantitatív kockázatbecslés céljára. Megvizsgálták különböző dózisú DQ12 kvarc hatásait patkánymodellben, kórokozó-képességi paraméterek és géntoxikus hatások szempontjából. A DQ12 szignifikáns géntoxikus hatást mutatott 1,0 mg küszöbdózis esetében. Különböző kvarctípusokra különböző 10
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
küszöbértékek jellemzők. A kísérleti adatok alátámasztják azt a tételt, hogy a finom kvarcpor nagyobb dózisban másodlagos hatást fejthet ki és a különböző kvarcfajtáknak eltérő géntoxikus képessége van (5. és 6. ábra).
primer géntoxicitás
közvetlenül géntoxikus anyag expoziciója közvetett géntoxikus anyag expoziciója
géntoxikus anyag anyagcsere
szekunder géntoxicitás gyulladáskeltő anyagok expoziciója géntoxikus anyag
DNS-addukt
gyulladás és a sejtekben reaktív molekulák képződése (ROS=reaktív oxigéngyökök)
5. ábra Rákkeltő anyagok primer és szekunder géntoxikus hatásai Következtetések Az Egyesült Királyságban 1930-ban vetődött fel a szénporban lévő kvarc jelentősége, amikor azt állították, hogy a szénpor – a korábbi megfigyelésekkel szemben – nem ártalmas. Ez a nézet Európában is elterjedt. Azonban az 1940es években közölték, hogy a SiO2-mentes, mosott szén ún. „porbetegséget” okozott – amely kórtanilag eltért a szilikózistól – hajókban szénrakodóként dolgozó munkások körében. Még a nemrégen, EU-szinten végzett, széles körű vizsgálatokkal sem sikerült kimutatni következetes összefüggést több, mint 40 belélegezhető CMD kvarctartalma, valamint az in vitro toxicitás, in vivo hatások állatokban vagy az epidemiológiai kimenetel között.
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
11
12 BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
6. ábra Por által kiváltott daganat képződésének molekuláris eseményei
Egy – elsőként 70 évvel ezelőtt felmerült – probléma korszerűsítése során kapott adatok arra utalnak, hogy a kvarckockázat olyan bonyolult valóság, amelyet a kvarcrészecske „története” módosít. Ez magában foglalja kapcsolatát oldható sókkal (pl. alumíniumsókkal), változását és geológiai eredetét a munkahelyi kvarcpor keletkezése során és másodlagos mátrixszerkezetét szénporban és a szénpernyében. Kimutatták, hogy a munkahelyi kvarcmintákban előfordulhat a kvarc felületének javulása. A CMD-ben és CFA-ban lévő kvarc – egyéb ásványi és szerves anyagokkal együtt – olyan komplex módon vehet részt a toxicitásban, amit nem könnyű előre jelezni. A vassal kapcsolatban pl. közölték, hogy fokozhatja a kvarc toxicitását, míg most – majdnem teljesen tiszta kvarcrészecskékkel kapcsolatban – sikerült kimutatni, hogy csak kis szerepe van a toxicitásban. A kvarctoxicitás mechanizmusának tisztázása céljából még kiterjedt kutatásokat kell végezni olyan valós helyzetekben, amelyek a kvarcnak kitett munkások esetében előfordulnak. Az így kapott eredmények elősegítik a munkahelyi kvarctartalmú porok ésszerű szabványosítását. (Dr. Pálfi Ágnes) Borm, P. J. A.; Clouter, A. stb.: The quartz hazard revisited: the role of matrix and surface. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 9. sz. 2001. p. 359–363. Bruch, J.; Seiler, F.; Rehn, B.: Primäre und sekundäre Genotoxicität von Quarzfeinstaub. = Gefahrstoffe-Reinhaltung der Luft, 61. k. 9. sz. 2001. p. 365–370.
HÍREK A halálos munkahelyi balesetek számának növekedése az Egyesült Királyságban A 2000/2001-re vonatkozó előzetes adatok alapján az Egyesült Királyságban 1999/2000-hez viszonyítva a munkahelyeken – a halálos kimenetelű balesetek száma 295, azaz 34%-kal nagyobb volt, miközben – a nem halálos, de súlyos baleseteké 29315-ről 27935-re, azaz 4,7%kal, – az összes három napnál rövidebb munkakiesést okozóké 136113-ra, azaz 1,7%-kal csökkent. A 295 halálos baleset közül – 106, tehát a legtöbb az építőiparban, – 46 a mezőgazdaságban következett be, – 73-szor magasból való leesés, – 64-szer járműgázolás, – 52-szer leeső vagy elmozduló tárgy, BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
13
– 37-szer objektum összeomlása vagy eldőlése következtében. Az újabb évek irányzatának ez a megfordulása a halálos kimenetelű balesetek tekintetében a szigorúbb munkavédelmi szabályok kidolgozására ösztönzi az illetékes hatóságot, annál is inkább, mivel ezúttal is állítható, hogy a halálesetek nagy része elkerülhető lett volna. A statisztikák egyéni tragédiákból állnak össze, és egyetlen fatális baleset is túl sok. A felelősséget pedig mindegyikért a munkaadónak kell viselnie, s ez a felelősség a legfelső vezetésnél kezdődik. A fenti adatok szerint az Egyesült Királyság építőiparában az elmúlt statisztikai periódusban átlagosan két haláleset jutott egy hétre, ez minden 100 000 munkásra számítva hatnak a halálát jelenti: az elmúlt tíz év legmagasabb arányát. Ezért – mértékadó brit vélemény szerint – nem ad megelégedésre okot az összipari nem halálos kimenetelű balesetek számának csökkenése, sőt a bejelentések bizonyos arányú elmulasztásával is számolni kell, és vizsgálatot kell indítani ezek felderítésére. (The ROSPA Occupational Safety and Health Journal, 31. k. 10. sz. 2001. p. 13.) Fertőzésveszély gazdaságokban, kirándulásokon A brit Élelmiszerszabvány Hivatal legújabb jelentése szerint a gazdaságokban tett látogatások, hosszabb-rövidebb szabadidőprogramok Escherichia coli 0157 törzssel való fertőzéssel veszélyeztetik a résztvevőket. Az E. coli 0157 baktériumot hordozhatják, tehát ürítik és ezzel terjesztik marhák, juhok, kecskék, szarvasok anélkül, hogy az állat maga megbetegedne. Emberre viszont a kórokozó már igen kis számban veszélyes. Az emberek az erdőn-mezőn levő exkrementumok által fertőződnek, pl. a szabadban való kézmosás nélküli étkezés közben. Szabadtéri játékra, szórakozásra, gyülekezésre kiválasztott területekre – ilyen alkalmak előtt már három héttel nem szabad ráengedni legelő állatokat, – a füvet rövidre kell nyírni, – a program szervezőit, felügyelőket, túravezetőket stb. előre figyelmeztetni kell a szükséges higiéniai óvatosságra, többek közt az élővízből való ivás feltétlen tilalmára, – ezeknek a felelősöknek rendezvények, kirándulások alkalmával gondoskodniuk kell kézmosási lehetőségről. Ezek az intézkedések más, állatoktól megkapható fertőzések ellen is megvédenek. (The ROSPA Occupational Safety and Health Journal, 31. k. 10. sz. 2001. p. 15.)
14
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
BME–OMIKK – Munkavédelem – ergonómia, 2002/4.
15
