FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
Munkahelyi hőstressz megelőzése Tárgyszavak: hőstressz; munkahelyi ártalom; hőterhelés; hőgörcs; hőguta; napszúrás.
2002 nyarán, amikor az USA nagy része az évtized legerősebb hőhullámától szenvedett, egy minnesotai szarvasmarha-tenyésztő felszólította a farmereket, hogy védjék marháikat a naptól, mert az előre jelzett 110-es hőindex még legeltetéshez is túl meleg. Ennek megfelelően a tenyésztő azzal kezdte a napot, hogy az istállóban lelocsolta a marhákat, miközben nagy teljesítményű ventilátorokkal keringette a levegőt. Alapelve az volt, hogy az állatokat ugyanúgy kell kezelni, mint sajátmagát. Sajnos nem minden munkaadó tudja, hogy a hő és a páratartalom kombinációja milyen veszélyes lehet a munkásokra és védelmükre nem tesz semmiféle lépéseket. Hasonlóképpen nem minden munkás tudja, hogy milyen veszélyt jelent az extrém hőmérséklet a testre és nem vigyáz magára, sem munkatársaira.
A hőterhelés típusai 1. Hőgörcsök: enyhe, vízveszteség és elektrolitegyensúly-hiány eredménye. Az érintettek jól reagálnak pihenésre és folyadékpótlásra. 2. Hőguta: súlyosabb, a sérültet a meleg környezetből hűvös, árnyékos helyre kell vinni, majd hideg folyadékkal pótolni kell a vízveszteséget. 3. Napszúrás: a legsúlyosabb, sürgős orvosi beavatkozás és segítség szükséges. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha a munkások fárasztó tevékenységet végeznek meleg, párás időben hosszabb perióduson át. 2001-ben a rendkívül erős hőexpozíció 24 munkás halálát, valamint 3135 foglalkozási sérülést és betegséget okozott, többen napokig kiestek a munkából. Ezek a számok meghaladták az előző évi adatokat, amikor 21 munkás halt meg és 2254 munkanap esett ki hő okozta sérülések és betegségek következtében. A riasztó statisztikák ellenére az
állami és szövetségi hivatalok szerint a hővel kapcsolatos betegségek száma igen nagy mértékben alábecsült. Sok munkás – pl. öntödékben, mosodákban, pékségekben, éttermekben – egész éven át igen meleg munkahelyen dolgozik. A meleg nyári hónapokban az ilyen munkakörülmények fullasztókká válhatnak, légkondicionálók, ventilátorok vagy nyitott ablakok ellenére. Szabadban dolgozó munkásokra – különösen az építőipar, tetőfedés és mezőgazdaság területén – az égető nyári hőmérsékletek veszélyesek. 2002 nyarán egy 36 éves munkás, aki autóroncsok szétbontásával foglalkozott, túlmelegedésről panaszkodott. Munkatársai kihívták a mentőket, de alig egy óra múlva meghalt. Egy másik, 58 éves éttermi munkás összeesett, miután kitakarította az udvart. Bár a mentősök megpróbálták feléleszteni, a kórházban megállapították a halálát. Nagy feltűnést keltett egy minnesotai vitorlázó esete, aki egy júliusi napon összeesett a reggeli edzés után, az edzőtáborozás második napján és maghalt napszúrásban.
A test reakciója Erős melegnek kitéve a test igyekszik fenntartani egy közel állandó belső hőmérsékletet. Fokozódik a véráramlás a bőrbe, ahol leadja a felesleges hőt. A test verejtéket termel, amely elpárologva lehűti a bőrt. Azonban extrém viszonyok között ez a folyamat nem úgy működik, ahogy a természet tervezte. Ha az izmokat fizikai munkához használják, kevesebb vér áramlik a bőrbe, és így nincs hőleadás. A verejték nem párolog el a bőrből nagy páratartalom esetén. Mivel a test nem tudja leadni a felesleges hőt, a belső hőmérséklet emelkedik és a szívfrekvencia növekszik. Ennek eredményeképpen csökken a koncentrációképesség és nehézkessé válik a feladatokra való összpontosítás. Egyesek rosszullétet és ingerlékenységet éreznek, elvesztik a feltétlenül szükséges folyadék felvétele iránti igényüket. Mások bágyadtságot éreznek, sőt a halál is beáll, ha azonnal nem részesülnek ellátásban a testhőmérséklet csökkentése céljából. Nem mindenki reagál a hőre egyformán. Ebben szerepet játszik a munkás életkora, testsúlya, egészségi állapota. Nátriumszegény étrend, alkohol vagy koffein fogyasztása és bizonyos gyógyszerek növelik a kockázatot. Baltimore-i sportolók – akik összeestek egy tavaszi edzés folyamán és másnap meghaltak hőgutában – toxikológiai vizsgálata több
kiváltó tényezőt állapított meg (túl sok táplálékkiegészítő fogyasztása, súlyfelesleg, magas vérnyomás, rendellenes májfunkció és a meleg éghajlat). Másik fontos tényező az akklimatizáció. Egy meleg környezetben az első napok a legnehezebbek a munkásoknak, amikor gyakran fordulnak elő hő okozta ártalmak. Így pl. egy 44 éves építőmunkás 4 napi szabadság után visszatérve munkahelyére az ottani magas hőmérséklet hatására összeesett, majd meghalt hőguta következtében. A legtöbb munkás képes dolgozni – kisebb megerőltetés és stressz mellett – 5–7 napi alkalmazkodási periódus után. Azonban szervezetüknek újabb akklimatizációra van szüksége a meleg környezetből való távollét után, pl. szabadságot követően.
Hogyan védjük a munkásokat? 1. Biztassuk a munkásokat bőséges vízfogyasztásra – 15–20 percenként egy csészével, még akkor is, ha nem szomjasak – és kerüljék az alkoholt, kávét, teát és koffeintartalmú üdítőitalokat, amelyek dehidrálják a testet. 2. Segítsük a meleghez való alkalmazkodást kisebb munkaterheléssel és hosszabb pihenési időszakokkal, az erős meleg első 5– 7 napjában. Ezt az eljárást mindig újból meg kell ismételni, ha a munkás szabadságról tér vissza, vagy hosszabb ideig nem dolgozik. 3. Serkentsük a munkásokat, hogy könnyű, világos színű és laza ruházatot viseljenek, váltsanak ruhát, ha átizzadták. 4. Használjanak általános szellőztetést vagy ponthűtést a nagy hő keletkezési helyein. A jó légáramlás fokozza a párologtatást és a bőr lehűlését. 5. Képezzenek ki elsősegélynyújtó munkásokat, akik felismerik és kezelik a hőstressz tüneteit. Bizonyosodjanak meg arról, hogy minden munkás tudja, kinek van gyakorlata hővel kapcsolatos betegségek korai jeleinek felismerésében. Engedélyezzék a munka megszakítását, ha a munkás rendkívül rosszul érzi magát. 6. Vegyék figyelembe a munkás fizikai állapotát, amikor megállapítják munkavégzésre való alkalmasságát meleg környezetben. Elhízás, kondicionálás hiánya, terhesség, elégtelen pihenés fokozhatja a hőstressz iránti érzékenységet. 7. Váltogassák a munkával töltött és nyugalmi időszakokat, az utóbbit hűvösebb helyen töltsék. Legjobbak a rövidebb és gyako-
ribb munka–pihenési ciklusok. A nehéz munkát a nap hűvösebb idejére ütemezzék, és használjanak megfelelő védőruházatot. 8. Legalább óráként ellenőrizni kell a hőmérsékletet, páratartalmat és a munkások reakcióit a melegre.
A megelőzés életet ment Egy foglalkozás-egészségügyi szakértő szerint bármilyen súlyosak is lehetnek a hővel kapcsolatos sérülések, mégis a leginkább megelőzhetők. Javasolja a bőséges vízfogyasztást – 15–20 percenként 1,5–2 dl –, hogy pótolják azt a 8–12 liter verejtéket, amit egy munkanap folyamán elveszítenek. Egy foglalkozás-egészségügyi tisztiorvos azt ajánlja a munkaadóknak, hogy biztosítsanak a munkásoknak bőségesen vizet és elektrolitos italokat meleg időben. Egyes munkaadók speciális kendőket adnak a munkásoknak, amelyek vízbe mártva és a nyak köré tekerve elősegítik a test lehűlését. Főleg két területen követnek el hibát egyes munkaadók. Bár arra biztatják a munkásokat, hogy gyakrabban tartsanak pihenőt meleg időben, de nem biztosítanak hűvös, árnyékos helyet erre a célra. Tehát a munkások nem tudnak megfelelően lehűlni, mielőtt újra munkába állnak. Bár a nagyobb vállalatok foglalkoznak a munkások oktatásával a hővel kapcsolatos betegségekkel kapcsolatban, a kisebb cégeknél még hiányos ez a tevékenység. Nem elég hatékony a munkások meggyőzése arról, milyen károsan befolyásolja a munkaképességet a koffein és alkohol. Hangsúlyozni kell a világos színű ruha előnyeit, mivel a hőt visszaverik, ahelyett, hogy abszorbeálnák. A munkások oktatása a hő okozta sérülések megelőzésének kulcsa. A munkásoknak tudni kell, hogyan kerülhetők el a hő okozta károsodások és hogyan ismerhetők fel a hőstressz tünetei, nemcsak saját maguknál, de munkatársaiknál is. A hővel kapcsolatos sérüléseknek túl sok munkás esik áldozatul. Fokozott tudatossággal és némi elemi óvintézkedéssel a legtöbb ilyen betegség és haláleset megelőzhető. Összeállította: Dr. Pálfi Ágnes Miles, D.: Beating the heat. = Occupational Hazards, 65. k. 5. sz. 2003. p. 61–64. Pilcher, J. J.; Nadler, E. stb.: Effects of hot and cold temperature exposure on performance: a meta-analytic review. = Ergonomics, 45. k. 10. sz. 2002. p. 682–698.
Ftaiti, F.; Duflot, J. C. stb.: Tympanic temperature and heart rate changes in firefighters during treadmill runs performed with different fireproof jackets. = Ergonomics, 44. k. 5. sz. 2001. p. 502–512.
EGYÉB IRODALOM Jung, D.; Rose, D-M. stb.: Kardiovaskuläre Erkrankungen und die Einflussfaktoren Stress soziale Schicht und Schichtarbeit. (Szív- és érrendszeri megbetegedések és azokat befolyásoló tényezők – stressz, társadalmi helyzet, többműszakos munka.) = Zentralblatt für Arbeitsmedizine, Arbeitsschutz und Ergonomie, 53. k. 2. sz. 2003. p. 66–73. Ortscheid, J.: Weniger Lärmbelästigung in der Wohnung und am Arbeitsplatz (?) (Kisebb zajterhelés a lakásban és a munkahelyeken(?)) = Zeitschrift für Lärmbekämpfung, 50. k. 1. sz. 2003. p. 12–13. Kauffman, J.: Recovering from disaster. (Katasztrófa utáni helyreállítás.) = Occupational Hazards, 65. k. 1. sz. 2003. p. 69–71.
