FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.2
A munkahelyi egészségtámogatás Tárgyszavak: egészségtámogatás; egészségmegőrzés; foglalkozás-egészségügyi asszisztens; alkoholizmus.
Az egészségtámogatás olyan holisztikus megközelítés, amely bátorítja a szervezeteket, hogy változtassanak hozzáállásukon az egészség javítására. Nagy-Britanniában az egészségügyi szakiskolákban, a foglalkozás-egészségügyi asszisztensek képzése során a tananyagnak mintegy egyhatoda vonatkozik az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretekre. Ezzel is kihangsúlyozzák, hogy a Szakmai Egészségügyi Tanácsadó Szolgálat milyen nagy jelentőséget tulajdonít az egészségtámogatásnak. Nagy-Britanniában, még egyes nagyvállalatoknál is, az egészségtámogatással mindössze a foglalkozás-egészségügyi asszisztens foglalkozik. A legnagyobb ritkaság, hogy a vállalat erre a feladatra szakembert alkalmazzon. Ezzel szemben az USA-ban a nagyvállalatok foglalkozás-egészségügyi osztályain már rendszeresítették az egészségtámogatással foglalkozó szakemberek alkalmazását. Az utóbbi egy-két évben azonban Nagy-Britanniában is elégedetten vehették tudomásul, hogy az egészségtámogatással foglalkozó szakemberek és szervezetek mind inkább összehangolják tevékenységüket a szakmai egészségügyi szaktanács irányelveivel. Az egyik szervezet például a megelőzés érdekében egészségre való nevelési programot kezdeményezett. Ennek keretén belül szemináriumokra, gyűlésekre és esetleg egyes személyekkel négyszemközti beszélgetésekre kerül sor. A vállalatokat is támogatják a dohányzás elleni kampányaik megszervezésében. Az egészségügyi tevékenységnek erre a területére nem feltétlenül az orvosok munkáját veszik igénybe. Ma már megkezdődött Nagy-Britanniában az egészséges életmódra való nevelés szakembereinek magas szintű, felsőfokú képzése. Például az egyik, ma már vezető beosztású, végzett szakember a dietetika területén kapott diplomát. Az egészségtámogatásra különböző forgatókönyveket dolgoznak ki, többek között ezeken a területeken: – elősegíteni, – támogatni, – befolyásolni, – irányítani az ezirányú törekvéseket.
Ahhoz, hogy valaki megvalósíthassa az ilyen terveket, célprogramirányítási gyakorlatra és szervezőkészségre van szükség. Az ilyen munkát végző csoport eredményességét az tudja elsősorban szavatolni, ha a csoport minden tagja büszke saját eredményeire. A kormány részéről az egészségtámogatás és -nevelés problematikájával foglalkozó állami intézményeket hoztak létre, de rendkívül fontosnak tartják, hogy mind több önkéntes szervezet alakuljon hasonló feladatkörrel. Munkájukat megkönnyítendő, a kormány Egészség Fejlesztési Hivatala (Health Development Agency) információszolgáltatásokra és a legeredményesebb szervezetek eredményeinek terjesztésére vállalkozott. A munkaadókat is arra biztatják, hogy elsőrendű fontosságot tulajdonítsanak a dolgozók egészségi állapotának. Támogassák azokat a dolgozóikat, akik mind a munkakörülményeik, mind életvitelük egészségügyi körülményein javítani szeretnének. Az iparvállalatokon belül az egészségegőrző tornagyakorlatok bevezetését segítsék elő és különös gondot fordítsanak egyes veszélyeztetett csoportokra (pl. várandós anyák), akik hajlamosak lehetnek bizonyos betegségekre. A vállalat sajátosságainak megfelelően kell foglalkozni a legfontosabb egészségi problémákkal kapcsolatos kérdésekkel, a dohányzással, alkohollal, kábítószerekkel, diétával, testgyakorlással. A gyakorlatban elért kedvező eredményeket terjeszteni kell, és mindig a helyi adottságokra kell tekintettel lenni. A szaktanácsadók is az adott munkahelyre specializált kérdésekkel foglalkoznak, de általánosságban kiterjesztik munkájukat a szív- és érrendszeri betegségekre, valamint a stressz problémakörére. Az egészségi állapot javítása és az egészségtámogatás két különböző, azonban egyértelmű kapcsolatban lévő tevékenység. Az egészségi állapot javításával megbízott, korszerűsített testület 2000 áprilisa óta felelős a kábítószerek, az alkoholfogyasztás, a szexuális egészség, az öregek, a gyermekek és a családegészségügy kérdéseivel foglalkozó állami nevelési programokért. Az önkéntes szervezetek a legkülönbözőbb témákra specializálták magukat, kezdve az elsőszámú halált okozó népbetegséggel, a szívrendellenességekkel, az egészen ritka problémákig, amelyekkel kapcsolatban rendkívül nehéz az érintetteknek információhoz jutni. Állami és magán intézmények most rendszeres kampányt kezdeményeznek, hogy felhívják a figyelmet az egyébként láthatatlan fenyegetésre, a stresszre, amelyik most Nagy-Britanniában a foglalkozási ártalmak listáján a második helyet foglalja el. Egyes gyógyszeripari vállalatok is rendeznek általános egészségügyi felvilágosító kampányt. Az egyik cég dohányzásmentes napokat népszerűsít és orvosi információkat szolgáltat arról, hogyan regenerálódik a szervezet a dohányzásról való leszokás után.
A megszigorított ellenőrzések helyett kedvezőbb eredményeket értek el a kábítószer-fogyasztás és az alkoholizmus visszaszorításában a „társ intervenciós program” segítségével (PIP). Így például az USA-ban a 80 000 fős pilótaközösség szúrópróbaszerű ellenőrzésével évente 8 személyt szűrtek ki azzal, hogy véralkoholszintjük meghaladta a határértéket, viszont a társ intervenciós program keretein belül évente átlagban 55 személyt sikerült támogatni és a munka világába visszavezetni. Az Amerikai Légiforgalmi Pilóták Szövetségének intervenciós programja az alábbi feladatokra vállalkozott: – a probléma azonosítása, – értékelés: 28 napos értékelés alatt meghatározzák az alkoholizmus problémájának súlyát, további három hónapot szentelnek a kezelésre, az 1. osztályú jogosítványt visszavonják, – orvosi segítség, – diagnózis, – fiziológiai, pszichiátriai kezelés, ennek eredményeként az absztinencia mint megoldás, – segítőtársakból, orvosokból és illetékes vezetőkből álló bizottság folyamatos ellenőrzése, – rehabilitáció, – szigorú ellenőrzést követőleg az 1. osztályú jogosítvány és orvosi engedély visszaadása, – további folyamatos ellenőrzés (a teljes pályafutás alatt). Nem szabad alábecsülni az egész munkaerőgárda teljes informálásának jelentőségét. A repülősök szerint a többi repülőgép személyzetének is tudnia kell róla. Az már más probléma, hogy hajlandók-e jelenteni kollégájuk állapotát. Ez viselkedéskultúra kérdése. Neveléssel kell elérni, hogy feladatuknak tartsák a bejelentési kötelezettséget. Az USA-ban azért eredményes ez a segítőtárs program, mert a kollégák tudják, hogy a feltárás nem jelenti az illető pályafutásának végét, nem kap büntetést. A „segíteni, nem büntetni” megközelítésmód az, amely gyökeres változást eredményezett a pilótatársadalom kultúrájának megváltozásában. Egyébként is senki sem akar egy bizonytalan állapotú személlyel együtt repülni egy trópusi viharban, vagy olyan túlzsúfolt légtérben, ahol 2 másodpercenként érkeznek a repülésirányítási utasítások. A szúrópróbaszerű ellenőrzés egyébként sem megbízható, mert az alkohol és a fogmosás a leheletre azonos hatást fejt ki. Persze fordulhatnak elő rosszindulatú feljelentések is, azonban a kiegészítő orvosi és pszichiátriai vizsgálatok révén bizonyságot lehet szerezni, igaz-e az állítás. A munkahelyi hatás szempontjából az alábbi nevelési programnak van helye és ilyen felvilágosításra van szükség: – A munkahelyi társas ivás esetében csak „egy pohárral az útra” elv, és már jön is a tragédia.
– Felismerni a határt az otthoni és a munkahelyi ivás között. – Nem megoldás, ha „csak odahaza”, de egyfolytában iszik. – Az ivás hatására a képességek leromlanak és a fedélzeten a szükséges reakciók késnek. – Máris megkezdődik a szóbeszéd az iszákosról. – Igazolatlan hiányzások, ingerlékenység, durvaság. – Részegség hatása alatti vezetés büntetendő a közutakon is. – Jogi problémák. – Akut anyagi problémák. A munkaadókat nem lehet arra kötelezni, hogy anyagilag támogassák az egészségtámogató programokat. Az intézmények feladata ebben az esetben a munkaadó felvilágosítása arról, hogy milyen anyagi előnyökkel jár számára a betegség miatti hiányzás csökkentése, a betegséggel együttjáró kockázatok kiküszöbölése révén. További megtakarításokat jelent a rejtett előnyök kihasználása, például nem kell új munkaerőt betanítani, nem csökken a termelékenység. Ugyanakkor nő a vállalat tekintélye, a dolgozók szívesen vállalnak ott munkát és az ügyfelek biztosak lehetnek abban, hogy szakképzett féllel állnak szemben. Egy kedvező példa Az Acordis – egy nemzetközi vegyipari vállalat – Nagy-Britanniában 110 főt foglalkoztat cellulóz-acetát-termelő üzemében. Az egészségügyi hatóság engedélyt kapott, hogy a cég valamennyi vezető munkatársával megbeszélést tartson és kimutassák az egészségügyi problémákat. Az alábbi három fontos feladatot emelték ki: fizikai tevékenység, étkezde és étrend, megnövelt foglalkozás-egészségügyi tevékenység. Az akcióprogram keretén belül először felmérték a vállalat eddigi konkrét eredményeit ezen a területen és elhatározták, hogy a hiányokat pótolják. A foglalkozás-egészségügyi asszisztens közreműködésével egészségi „vásárt” rendeztek, ahol a dolgozók egészségi állapotát lehetett ellenőriztetni. Az egészségi állapot javítása érdekében lépcsőn járást és hosszú sétákat javasoltak. Akik ezt elfogadták, meglepő mértékben lett kedvezőbb az egészségi állapotuk. A vállalati alkalmazottak számára lehetővé tették egy tornaegyletben való részvételt. A folyóparton kerékpárutat jelöltek ki számukra. A munkavállalók egyre ritkábban járnak kocsival a munkahelyükre. Az étkezdei szolgáltatásokat is megváltoztatták. A zsírban való sütés helyett napraforgóolajban sütik a burgonyát és más esetben is a fehérjetartalom növelésére, a zsír mennyiségének csökkentésére törekszenek. Egészséges étrendet, több salátát stb. írnak elő a dolgozói étkezde számára. A „fokozott foglalkozás-egészségügyi tevékenység” keretében három szinten is be lehet avatkozni az egészségtámogatásba. Első szinten a munkaszervezést vizsgálják, a kommunikáció javításában nyújtanak segítséget. Má-
sodik szinten a dolgozók stressz-állapotának felismerésében módszertanilag segítheti a vezetőket, ugyanakkor saját stressz-állapotuk tisztázását is lehetővé teheti számukra. Például hasznos lehet, ha ebédidőben egy sétát tesznek a folyóparton. Harmadik szinten segítik a dolgozók rehabilitációját. Az elért eredmények értékelése céljából folyamatosan ellenőrzik a havi betegállományi helyzetet, a balesetek gyakoriságát és az üzemi étkezdét. A jelenlegi akcióterv hároméves futamidejű, de a cég vezetője már most elégedett a ráfordítások eredményességével. (Dr. Barna Györgyné) Gates, E.: Health promotion. = The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 31. k. 7. sz. 2001. p. 36–40. Poldelvaart, P.: Novartis: nach Ökologie vermehrt Gesundheitsvorsorge im Visier. = Wasser Boden Luft, Umweltschutz, 37. k. 6. sz. 2001. jún. 8. p. 4–6.
