MULTIMÉDIA A HANG, AMIT HALL(HAT)UNK

MULTIMÉDIA – A HANG, AMIT HALL(HAT)UNK Vörös Miklós, [email protected] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Repülőtiszti Intézet, Szolnok Bevezetés A multimédiás alkalmazások elengedhetetlen, ám a látvány mellett sokszor háttérbe szoruló része a hanganyag. Hang alatt a beszédet, a zenét és az effekteket értjük, sokszor azonban a csendnek is fontos szerep jut. A hang szerepe összetett: informál, hangulatot teremt, befolyásolja az anyag ritmusát, fokozza a felhasználó térérzetét, esztétikai jelentést hordoz. A kép és a hang viszonyát az alkalmazás koncepciója, tartalma, stílusa határozza meg. A ZENE legfontosabb feladata a hangulatteremtés. Értelmező funkciója a képi asszociációknál, montázsoknál, érzelmi változásoknál jelentős. Egyes képekhez kapcsolódva egy-egy zenei motívum megjelenése figyelemfelkeltő lehet. A túldimenzionált zene azonban rátelepedhet a látványra, elnyomhatja azt. A zene könnyen átformálhatja a képek jelentését, hangulatát, ritmusát. A BESZÉDHANG változatos formákban jelenhet meg a multimédiás alkalmazásokban, forrása lehet képen kívül vagy belül, a képpel szinkronban vagy aszinkronban. A szöveg tartalma, a hanglejtés, a hangszín és a beszédérthetőség egyaránt fontos: a beszéd akusztikai megjelenése befolyásolhatja a hitelességet. AZ EFFEKTEK (zörejek, zajok, speciális hanghatások) szerepe a hangulatteremtés, a realitás fokozása. A hang térhatását az effektek atmoszférája erősíti. A CSEND általában nem azonos az abszolút némasággal, hanem viszonylagos. A csend feltűnőbb, akár drámai is lehet valamilyen apró nesz mellett. A beszéd, a zene és az effektek arányait az adott alkalmazás szerkezete szabja meg. A hanganyag összeállítása, editálása nagy gyakorlatot, megfelelő hardvert és szoftvereket követel. Gyökeres változást követel a multimédiás alkalmazások hanganyagának kialakításban a térhatású hangképzés fejlődése. Ezt az akusztikai környezetet a sokcsatornás hang megszólaltatásához szükséges jó minőségű, kellően nagy hangerejű – különösen a legmélyebb hangok tartományában – berendezések biztosíthatják. A cikk célja a multimédiás alkalmazásokban alkalmazható korszerű hangrendszerek rövid, áttekintő jellegű bemutatása.

A térhatású hangképzés kialakulása és fejlődése A valós, térbeli hangélmény reprodukálása több évtizedes múltra tekint vissza. Hosszú évtizedeken keresztül csak az egycsatornás, egy erősítőt és egy hangsugárzót igénylő MONO hangvisszaadás volt elérhető. Az ember térhallás-mechanizmusának egyre jobb megismerése

1

és a technikai fejlődés együttesen tette lehetővé a térhatású hangképzés megvalósítását, melyben a mozifilmek jártak és járnak napjainkban is az élen. A SZTEREÓ kifejezést a rádiózásban és televíziózásban, a hanglemezek és magnetofonok esetében a kétcsatornás, míg a filmek esetében a kettő vagy annál több csatornás hangvisszaadás megjelölésére használják. A kétcsatornás sztereó hangrendszer két különálló csatornát (jobb és bal – angol rövidítéssel R és L) használ, megszólaltatásához két erősítőre és a hallgatók előtt elhelyezett két hangsugárzóra (R és L frontsugárzók) van szükség. A frontsugárzókból a hallgatók füleibe eltérő amplitúdóval és fázissal érkező hanghullámok hatására az agyban térérzet alakul ki: a hangsugárzók közötti területen is megjelennek hangok. A sztereó hanglemez 1958-ban, a sztereó hangkazetta 1970-ben jelent meg. 1961-ben indult a sztereó rádió műsorszórás. A háromcsatornás sztereó hangrendszert a mozifilmek számára a Bell Laboratories dolgozta ki az 1930-as években. Az első három hangcsatornás film Walt Disney Fantasia-ja volt, 1941-ben. A mozivászon jobb és bal oldalán elhelyezett hangsugárzókat a teremben oldalt és hátul háttér (surround) sugárzókkal egészítették ki. 1950-ben alkalmazták először a negyedik hangcsatornát, mely a mozivászon mögött, középen szólalt meg (center-, vagy középsugárzó). A párbeszédeket sugározta, célja az volt, hogy a nézők figyelmét a vetítővászonra vonzza. A többi hangsugárzó a térérzet kialakításában játszott szerepet. A hangsávokat a normál 35 mmes filmekre ragasztott négy mágnesszalagra rögzítették. Létezett 70 mm-es szuper szélesvásznú film is, amely 6 hangcsatorna tárolására szolgáló mágnescsíkokkal volt ellátva (bal-balközépközép-jobbközép-jobb-háttér/surround). A háttér csatorna alkalmankénti hangeffektusokat szolgáltatott, nem szólt folyamatosan. Főleg visszhangok, nagy terek szimulálására használták a surround technikát, mivel még nem lehetett irányt adni a hátulról jövő hangoknak. A képen jól látható, hogy kezdetben a terem hátulján és két oldalán lévő hangszórókon ugyanazt lehetett hallani. A hatvanas években a filmiparban - anyagi okok miatt - a 35 mm-es filmeken csak mono vagy kétcsatornás sztereó hangot használtak. A 70 mm-es filmeken a háttér csatorna a film aláfestő zenéjét sugározta folyamatosan. A KVADROFON hangrendszer az 1970-es években jelent meg. Négy csatornát alkalmazott: az elülső sztereó frontsugárzók kettő hátsóval egészültek ki. A négy csatorna hanganyagát a két analóg sztereó csatornába kódolták. A kvadrofon rendszerek nem értek el jelentős piaci sikert, a nyolcvanas évekre teljesen eltűntek. A DOLBY STEREO rendszer a Dolby Laboratories cégnek a mozi hangminőségének javítását célzó munkája eredményeként 1976-ban jelent meg. Az új analóg kódolási, dekódolási és zajcsökkentési eljárások eredményeként a filmekre optikai eljárással rögzített sztereó hang sokkal szebben, tisztábban szólt, mint az addigi, mágneses sokcsatornás hangsáv. A Dolby

2

Stereo rendszerben négy csatornát (bal-közép-jobb-surround) kódoltak a két sztereó hangsávba. A DOLBY SURROUND 1982-ben, mint a Dolby Stereo házimozi változata jelent meg a VHS videokazettákon. Négycsatornás (jobb-bal-közép-surround), az alkalmazott analóg passzív mátrix rendszert nem tudta megfelelően elválasztani egymástól a center és a surround jeleket, jelentős volt az áthallás közöttük, ami rontotta a pontos térérzékelést. A jobb és bal csatorna 20Hz- 20kHz, a center csatorna 100Hz-20kHz, a surround csatorna 100Hz - 7kHz sávszélességű. Kezdetben, az egyszerűbb kialakítás céljából a Dolby Stereo erősítők nem tartalmaztak különálló center csatornát, hanem azt a jobb és bal csatorna jeléből keverték ki. A DOLBY PROLOGIC SURROUND nem új hangformátum, hanem egy dekódolási eljárás, amellyel a teljes Dolby Surround kódolású hangteret vissza lehet állítani.

Csatornakiosztása megegyezik a Dolby Surrounddal. Aktív mátrix rendszerrel rendelkezik, így a csatornák elválasztása lényegesen jobb. Többfajta középsugárzó üzemmód közül választhatunk: • • •

Normál üzemmódban a középsugárzó frekvenciamenete 100Hz-20kHz, ezt az üzemmódot akkor célszerű választani, ha a hangsugárzó kis méretű. Ilyenkor a 100 Hz alatti hangokat csak a jobb és a bal hangsugárzók közvetítik. Wide üzemmódban a centersugárzó is megkapja a teljes 20Hz-20kHz frekvenciatartományt, ezt akkor érdemes választanunk, ha a középsugárzó is alkalmas a mélyfrekvenciák lesugárzására. Fantom üzemmódban -hasonlóan a kétcsatornás sztereóhoz- nem használ középsugárzót.

A háttérsugárzó jelét 30-100 ms-mal késleltetni kell, hogy a lakószobák lényegesen kisebb légterének akusztikáját közelíteni lehessen a mozitermekéhez. A DOLBY DIGITAL az első digitális háromdimenziós mozi hangrendszer. Hat csatornás (bal-közép-jobb-jobbhátsó-bal hátsó-szubbasszus). A frekvenciatartomány minden csatornában 20Hz20kHz, a szubbasszus a 3Hz - 120Hz tartomány lesugárzására szolgál. A csatornák elválasztása gyakorlatilag tökéletes, nincs áthallás. Gyakran nevezik AC-3 rendszernek is, ez azonban az alkalmazott adattömörítési eljárás neve (Audio Coding 3). 3

Az első 5.1 csatornás mozifilm a Batman visszatér volt, 1992-ben. Otthoni felhasználásra lézerlemezeken, DVD videó lemezeken, DVD-ROM-okon, a műholdas műsorszolgáltatásban és a digitális televíziós alkalmazásokban áll rendelkezésre el Dolby Digital hanganyag. A THX (Tomlinson Holman’s eXperiment) nem szabvány, hanem minősítés. Olyan eszközök és médiumok kaphatják meg a THX minősítést, melyek egyrészről megfelelnek bizonyos, rendkívül szigorú előírásoknak, másrészről pedig kiemelkedő minőségűek. A THX minősítést kizárólag George Lucas cége, a Lucasfilm Ltd. adhatja ki. A DTS (Digital Theater System) a Dolby Digital riválisaként jelent meg 1995-ben. Szintén 5.1 csatornás, eltérés a két rendszer között az adattömörítési eljárásban van, mely alapján a DTS elméletileg jobb minőségű hangot képes szolgáltatni. Valós körülmények között azonban alig észrevehető a különbség. A továbbfejlesztett DTS-ES hangrendszerben külön közép surround csatornát alkalmaznak. A DOLBY DIGITAL SURROUND EX a következő generációs digitális surround hangrendszer. A meglévő jobb és bal hátsó csatornákból alakít ki egy kiegészítő surround csatornát, melyet a mozi hátsó falán elhelyezett hangszórók sugároznak. Az első EX kódolású film a Csillagok háborúja – Baljós árnyak volt, 1999-ben. A SONY DYNAMIC DIGITAL SOUND (SDDS) nagyméretű mozitermekben alkalmazott, professzionális nyolc csatornás hangrendszer (7.1: bal-balközép-közép-jobbközép-jobb-bal surround-jobb surround-szubbasszus).

A PC hangja Az elektroakusztika világban már komoly kultusza volt a sztereó hangzásnak és a magas minőségű Hi-Fi (High Fidelity- nagy hűségű) hangvisszaadásnak, amikor az első otthon használható játék(számító)gépek megjelentek az 1970-80-as években (Altair, Sinclair, ZX Spectrum, C64, Amiga). Kezdetben televízióra, majd saját monitorra csatlakoztatva leginkább az otthoni elektronikus játékigény kielégítését szolgáltak, viszonylag jó minőségű zenei és hangháttérrel. Az IBM PC (PC- Personal Computer, 1981) hangforrása egy kisméretű hangszóró volt a készülék házában. Az IBM nem fordított figyelmet a PC hangtechnikai képességeire, ezért a fejlesztést a játékprogramokat készítő és forgalmazó cégek kényszerítették ki. AZ ADLIB volt az első önálló hangfeldolgozó kártya 1987-ben. A hangokat a szintetizátorokban alkalmazott frekvencia modulációs (FM) elv alapján állította elő: 5 ütős és 6 zenei hangszer hangját tudta szintetizálni. Egycsatornás, mono hangképzésre volt alkalmas, hangfelvételt nem lehetett készíteni vele. A GAME BLASTER kártyát, mely 12 csatornát támogatott sztereóban és 3 típusú szintetizált hangot volt képes előállítani a Creative Music Systems 1988-ban jelentette meg. A SOUND BLASTER volt az első kártya, amely lehetővé tette a PC-kben a hangok digitális felvételét, tárolását és szerkesztését. Támogatta a többszólamú szintetizátorzene megszólaltatását, továbbá a kétcsatornás sztereó hangrögzítést és lejátszást.

4

A ROLAND LAPC1 kártyájának megjelenésével a ’90-es évek közepéig kétfelé vált a hangkártyák fejlődése: a MIDI és a digitalizált hangok ágaira. A MIDI (Musical Instrument Data Interface) digitális hangszercsatolási protokoll, mely meghatározza és szabályozza a számítógép és az elektronikus hangszerek – legtöbbször szintetizátor – közötti digitális adatcserét. A MIDI kártyán lévő memóriát (ROM) gyárilag feltöltötték az előre mintázott hangszerekkel. Itt már nem géphangot kapott vásárló, hanem szép, felismerhető hangszereket. A napjainkban érvényes General MIDI szabvány teremtette meg a MIDI számok multimédia rendszerekben történő korlátozás nélküli használatának előfeltételeit. A szabvány 128 hangszert rögzít táblázatban, melyek között speciális hangok, zörejek és zajok is vannak, továbbá definiál egy dobkészletet is. Egyszerre legalább 24 szólamot tud játszani. Idővel a Roland cég MT-32 jelű, 256 mintavételezett alaphangot tároló ROM-mal rendelkező Sound Blaster kompatíbilis hangkártyája ’de facto’ szabvánnyá lépett elő. A GRAVIS ULTRASOUND hangkártya volt az első 1992-ben, mely RAM-ban tárolt hullámtáblát (Wavetable) tartalmazott. A hullámtáblázatban valódi hangszerekből származó hangok digitális mintái találhatóak (egy 4 MB méretű hullámtáblázat mintegy 700 hangmintát tartalmazhat). Az eljárás majdnem ugyanaz, amit a Roland használt a kártyáinál, csupán itt RAM-ba töltődnek fel a hangszerek, és a merevlemezen kerültek tárolásra. A .mid zenék kis méretűek, mert csak a hangszerek nevét tárolják, és azt, hogy mikor és milyen magasan kell megszólalniuk. Napjainkra eltűnt a MIDI e formája: ma már szoftveresen dekódolják a hangszereket a processzor segítségével és a rendszermemóriából különítik el a hangszerek méretének megfelelő területet Az Ultrasound volt az első olyan kártya, mely 1MB-ig bővíthető 256 KB alapmemóriával rendelkezett. A Creative Labs 1995-96-os évben sikeres Sound Blaster 16 és Sound Blaster Pro-kártyái után kiadta a Sound Blaster AWE (Audio softWarE) 32-t, mely ugyanolyan elven működött, mint a Gravis Ultrasound, csak sokkal több memóriával lehetett bővíteni. A kártyához adott szoftvercsomag CD minőségű hangrögzítést és a rögzített hang szerkesztését biztosította. A Sound Blaster kártyákon megtalálható az MPC3 (Multimedia Personal Computer) követelmények által előírt OPL3 szintetizátor is. Az idők folyamán a PC-kben alkalmazott hangkártyák alapszabványává a Sound Blaster 16 lépett elő. 1996-tól kezdve a hangkártyák meglévő változatainak újabb és javított kiadásai jelentek meg. (pl. a Gravis Ultrasound Plug and Play kiküszöbölte az 1 MB-os RAM limitet, és nagyobb SB kompatibilitást ígért; a Sound Blaster pedig az AWE sorozatot folytatta az AWE 64-el és az AWE 64 GOLD változatával. Innentől kezdve megszűntek az ISA slot-os hangkártyák, minden hangkártya PCI foglalatos lett). Az utóbbi néhány évben megjelentek a négycsatornás hangkártyák: a hangkártyához két sztereó hangszórópárt kell csatlakoztatni, elöl és hátul elhelyezve. A sztereó eszközök két hangszóró segítségével a valós térbeli hangzást csak korlátozottan tudják visszaadni. A PC-k számítási kapacitásának növekedése lehetővé tette, hogy a számítógép az egyszerű sztereóhangzásnál többet nyújtson. A 3D (háromdimenziós környezetben játszódó) játékok látványossága mellett nem volt kielégítő a jobb-közép-bal irányú hangok alkalmazása: a hanghatásoknak a tér adottságait is vissza kell adniuk. Kezdeti megoldásként a játékfejlesztők a Solby Surround technológiát vették alapul. Mivel a többcsatornás információ a sztereó jelbe van belekódolva, ezért az átviteli lánc nagy részében elég sztereó eszközöket alkalmazni. Ha azonban Dolby Surround dekódolón/erősítőn és a hozzá kapcsolt 4 vagy 5 hangszórón keresztül játsszuk vissza, akkor kibővül a tér, megszólalnak a háttérzörejek. A Dolby Pro Logic rendszerben az elülső sztereó hangszórók

5

kibővülnek egy középsugárzóval, amellyel precízebben lehet visszaadni az előtérben zajló hangeseményeket. A 3D hangtér leképezéséhez már nem elegendő az AD/DA átalakító, a hangkártyákat el kell látni digitális jelfeldolgozó processzorral (DSP - Digital Signal Processor). A hangchipek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy hány független hangeseményt tudnak kezelni egy időben, vagyis hány különböző 3D hanghatást (stream) tudnak megszólaltatni a játék folyamán (például hajtóműzaj, lövések zaja, pilóták társalgása, robbanások zöreje, stb.). Ezeket a streameket a DirectX egyik összetevője, a DirectSound kezeli. NAPJAINKBAN a PC-ben alkalmazott korszerű hangkártyák feladata a valós vagy a virtuális 3D világ hangjainak élethű reprodukálása 2, de inkább 4 hangsugárzó segítségével (ezt jelenleg elsősorban a játékoknál használják ki). Nem csupán a hangok pontos helyzetét kell meghatározni, hanem a környezetnek a hangra gyakorolt hatásait is vissza kell adni (visszaverődés különböző hangfelületekről, a tér méretének és a hang terjedését gátló tárgyak hatása), ami jelentősen növelheti bármilyen alkalmazás realisztikusságát. Milyen módszerekkel lehet a fenti követelményeket megvalósítani? Az Aureal által alkalmazott A3D 2.0 (Aureal 3D) eljárás a minél korrektebb hangszimulációt helyezi előtérbe, így képes zengetést, akusztikus visszaverődést és takarást számolni. A Creative Labs által kifejlesztett EAX (Enviromental Audio Extension) a környezeti hatások kellemesebbé tételére helyezi a hangsúlyt: különböző akusztikai környezeteket lehet beállítani (például egy koncertteremre jellemző visszhangot) amelyek aktívan hatnak minden megszólaló hangra. Az EAX 2.0-s verziója kibővült olyan megoldásokkal, amelyek korábban csak az A3D 2.0-ban voltak megtalálhatók, például a zengetés, az akadályok és takarások figyelembe vétele, a visszaverődések. A harmadik legelterjedtebb technológia a Sensaura 3D Positional Audio, amely elsősorban két csatornás (sztereó) rendszerekkel használható. A Sensaura a technológiát adja, amit már számos olyan hangkártyába (illetve annak driverébe) beépítettek, amelynek DSP-je elég számítási kapacitást biztosít. Mindhárom megoldásban a HRTF (Head Related Transfer Function) technológiát alkalmazzák, mely a bemeneti adatok (monó hangjel, a hallgató pozíciója és iránya, valamint a hangforrás pozíciója) valamint a fej, a váll és a fülkagylók akusztikai paramétereinek és az ember hallásmechanizmusának figyelembe vételével számítja ki a 3D hangjelet az alkalmazott hangszóró-kombinációra (2 vagy 4). Több jelenség is gátolja azonban a precíz térkialakítást. Az első probléma az akusztikai áthallás: a különálló csatornákban megszólaló hangot – ha hangszórón keresztül játsszuk le – mindkét fülünk hallja, ez pedig meghamisítja a tér leképezését. Ennek kiküszöbölésére a alkalmazzák a Transaural Crosstalk-Cancelletion (TCC) technológiát, mely a közvetett jelek hallását a hasznos jellel ellentétes oldalba ültetett kioltó jellel csökkenti. A végeredmény hasonlít a fejhallgatóval hallható élményhez (többek között ezért lehet, illetve kell átkapcsolni a hangkártya-drivert attól függően, hogy fejhallgatót vagy hangszórót használunk). Komoly probléma a Haas-hatás: az emberi agy az irány meghatározásakor elsősorban nem a hangerőt, hanem a megszólalás idejét veszi alapul (a később megszólaló hang akár 8 dB-lel is hangosabb lehet az őt megelőzőnél, akkor is csak a hangerőt növeli, és

6

nem befolyásolja az irányérzékelést). Ez a jelenség akkor okoz gondot, ha nem lehet négy hangszórót megfelelően elhelyezni, vagy több hallgató szeretné élvezni a térhatású hangzást. A Haas-hatást csökkenteni tudja a TCC technológia alkalmazása.

Surround hangzás személyi számítógépen A hangrendszer kiépítése előtt el kell dönteni, hogy analóg vagy digitális surround hanganyagot szeretnénk reprodukálni. DIGITÁLIS HANGANYAG Egyszerűbb és kisebb processzorteljesítményt igényel, ha a digitálisan kódolt hangot direkt ilyen célra tervezett külső hardveres dekóder állítja vissza analóg formába. A digitális S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface) hangkimenet vagy a hangkártyán vagy a DVD dekóder kártyán található. A külső dekóder lehet különálló, aminek a kimeneti jeleit erősíteni kell, vagy lehet erősítőbe integrált is.

Erősítő vásárlásánál figyelni kell arra, milyen dekóder tartalmaz: a Dolby Surround Pro Logic dekóder szinte minden komolyabb erősítőben megtalálható, így elég, ha a DTS és Dolby Digital támogatást ellenőrizzük. Sok olyan erősítő van forgalomban, melyekben csak Pro Logic dekóder található, Dolby Digital és DTS viszont nincs bennük. Az ilyen sokcsatornás erősítők hivatalos megnevezése: 'Dolby Digital Ready' ill. 'DTS Ready' (a Ready 'előkészített'-re fordítható). Az ’előkészített’ azt jelenti, hogy az erősítő nem rendelkezik beépített digitális dekóder egységgel, viszont képes sokcsatornás dekódolt jelet fogadni és erősíteni. Ha a számítógép beépített dekóderrel és négycsatornás hangkártyával rendelkezik, akkor négy hangszóróra lekevert térhangzás állítható elő. Ekkor fantom középsugárzó jön létre, azaz a bal és jobb első hangsugárzók között egy fizikailag nem létező középsugárzót hallunk. Dekóder nélkül is lehet digitális kódolású hangot hallgatni, ha rendelkezésre áll olyan szoftver, amely képes a digitális hangfolyamot csatornákra bontani, és az egyes csatornákat az analóg hangszóró kimenetekre küldeni. Ezt az eljárást DVD lejátszáskor lehet alkalmazni: a DVD lejátszó szoftver a Dolby Digital 5.1-es hangsávot a DVD-ről leolvassa és dekódolja. Mivel az analóg csatornák száma általában ötnél kevesebb, ezért a center jelet rákeveri a bal első és jobb első csatornákra. A szubbasszus csatornát csak megfelelően nagy teljesítményű, strapabíró hangfalak tudják megszólaltatni, így a lejátszó programban általában beállítható, hogy a .1-es csatornát rákeverje-e a bal első vagy jobb első csatornára, vagy pedig hagyja el teljesen. A négy hangcsatornát a hangkártya erősíti, vagy adja ki külső erősítőre. 7

ANALÓG HANGANYAG Ha a számítógép kétcsatornás sztereó hangkártyával rendelkezik, akkor Dolby Surround Pro Logic rendszert érdemes kialakítani. A rendszer kiépítéséhez vagy egy Pro Logic dekóderrel rendelkező erősítőre és a hozzá való öt hangfalra, vagy egy dekóderre és öt aktív hangszóróra van szükség. Ha a számítógép beépített dekóderrel és két sztereó kimenettel rendelkező (négycsatornás) hangkártyával rendelkezik, akkor négy hangszóróra lekevert térhangzás állítható elő, fantom középsugárzóval. A KÉTCSATORNÁS VIRTUÁLIS TÉRÉRZET A kétcsatornás virtuális térérzet előállítást a számítógépek teljesítményének növekedése és a hangképző processzorok fejlődése tette lehetővé. Legnagyobb hátránya, hogy rendkívül pontos hallgatói pozícionálást követelnek, vagyis az optimális hallgatási pontból kimozdulva a térhatás megszűnik. Az ilyen hangképzés egyik módszere a pszeudo-surround, mely a kétcsatornás sztereó hangból próbál térérzetet előállítani, nem túl jó eredménnyel. A másik elterjedtebb megoldás két módszert foglal magába: a Virtual Dolby Surround-ot és a Virtual Dolby Digital-t. Mindkét eljárás hasonló elven működik, csak a kiindulási hanganyaguk más. A centersugárzó jelét egyenlő mértékben szétosztják a bal és jobb frontsugárzó között, így hallgatás közben egy fantom center hangszóró képződik. A térérzetet létrehozó hatásokat a bal és jobb csatornákba keverik. A hátsó hanghatások érzékelése sok körülménytől függ (a visszaverő felületek elhelyezkedése a hangszórók közelében, a hallgató pozíciója, a hangerő,…) DOLBY SURROUND MULTIMEDIA Nem hivatalos megnevezés, arra utal, hogy a számítógép közvetlen környezetében kialakítandó hangteret speciális hangszórók hozzák létre.

A bal és jobb csatornát az előre sugárzó hangszórók produkálják, a ferdén elhelyezett sugárzók feladata a fantom centersugárzó és a virtuális surround hatás kialakítása.

8

Összefoglalás A hang a multimédia alkalmazások elválaszthatatlan része. A hang digitálisan rögzített beszéd, zene és effekt lehet, melyet külsőleg vagy a számítógép által állítanak elő. Hosszú ideig a kétcsatornás sztereo jelentette a hangvisszaadás csúcsát. A moziban alkalmazott korszerű hangtechnikai eljárások, illetve a számítógépes játékok virtuális háromdimenziós világa által igényelt és használt többcsatornás hangképzés rohamos terjedése a multimédia alkalmazásokban is megköveteli a valós hangtér reprodukálását. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló hardver és szoftver eszközök biztosítják a kettő-öt csatornás hangvisszaadást, a multimédia alkalmazások még mindig a látványra helyezik a fő hangsúlyt. A fejlesztők felelőssége és feladata, hogy a hang a multimédiában is elfoglalja a fontosságának megfelelő helyet.

MELLÉKLET SURROUND TÖRTÉNELEM ÉV 1941 195x

ÚJDONSÁG Fantasia Mágneses csíkok

1958 1961 1970 1972 1976 1978 1980 1982 1982 1986 1987 1992

Sztereó hanglemez Sztereó FM rádióadás Dolby B kazetta Videokazetta Dolby Stereo Sztereó videokazetta LaserDisc Compact Disc Dolby Surround Sztereó TV Dolby Surround Pro Logic Dolby Digital

1995

Dolby Digital LaserDisc

1995

Dolby Digital DVD

1999

Dolby Digital EX

LEÍRÁS Az első film amelynek többcsatornás hangja volt 35 mm-es szalagon 4 csatorna 70 mm-es szalagon 6 csatorna 2 csatorna: bal-jobb 2 csatorna: bal-jobb 2 csatorna: bal-jobb Monó 4 csatorna: bal- közép-jobb-surround 2 csatorna: bal-jobb 2 csatorna: bal-jobb 2 csatorna: bal-jobb 3 csatorna: bal-jobb-surround 2 csatorna: bal-jobb 4 csatorna: bal-közép-jobb-surround 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 6.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-hátsó surroundjobb surround-szubbasszus

(A GameStar magazin Star User rovata alapján)

HANGRENDSZER SZIMBÓLUMOK

Ez a jel különbözteti meg a 2 csatornába kódolt négycsatornás felvételeket. Normál sztereó rendszeren is meghallgathatók, de teljes élményt csak Dolby Pro Logic vagy THX rendszeren adnak.

9

Ez az embléma található azokon az erősítőkön (dekódereken), melyek a Dolby Surround felvételek lejátszására alkalmasak és a Dolby Laboratories Licensing Corp. típusvizsgálatán eredményesen megfeleltek.

Ez az embléma található azokon az erősítőkön (dekódereken), melyek a Dolby Surround felvételek lejátszására alkalmasak és a Lucasfilm Inc. típusvizsgálatán eredményesen megfeleltek.

Az 5+1 csatornás felvételek feldolgozására alkalmas eszközökrön helyezhető el a Dolby Laboratories Licensing Corp. eredményes típusvizsgálata után, annak külön engedélyével. Ez a jelkép általában a tömörítési módra utaló felirattal (AC-3 vagy MPEG-2) együtt jelenik meg.

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. 2. 3. 4.

Buglya Sándor: A video hangja, Video technika, 1992/4. Csánky Lajos: Multimédia PC-s környezetben, LSI Oktatóközpont, Budapest, 2000. A PC World számítástechnikai magazin 2000. február, március áprilisi számai Online irodalom: www.dolby.com; www.thx.com; www.dvd.hu; www.dtsonline.com; dvdarea.tsx.org; www.hr/josip/DSP; dvd.vivi.ch; www.7thzone.com/cinema; www.extra.hu/gino

10