MŰSZAKI-, GAZDASÁGI FOLYAMATOK ELEMZÉSE
KERESKEDELMI ÉRTÉKESÍTÉS ELEMZÉSE
A fentiek mellett, amelyek már hagyományosnak számítanak, működnek az újabb értékesítési hálózatok: •- csomagküldő •- multilevel marketing •- franchise •- és a legújabb, az “internet”-es.
A kereskedelmi csatorna megválasztása az értékesítéshez kapcsolódik. • A vállalati teljes áruforgalmi folyamat időrendi logikája szerint áll: a) beszerzésből, b) készletezésből és c) értékesítésből. • A beszerzés biztosítja az árualapot megfelelő mennyiségben, minőségben és választékban. • A készletezés csökkenti az értékesítési bizonytalanságot, mert a termelés és a beszerzés, ill. a fogyasztás is sokszor lökésszerű, ezért egyben puffer szerepe is van, amely áthidalja a folyamat időbeli eltéréseit, de ára van, azaz plusz költséget okoz. • Az értékesítést az árualap határozza meg, amit a másik kettő jelentősen befolyásol, de befolyásolható - és befolyásolják is – megfelelő marketing tevékenységgel. Egyenletben a három tevékenység közötti összhangot az áruforgalmi mérlegsor teremti meg: Nyitókészlet + Beszerzés + Egyéb Növekedés = = Értékesítés + Zárókészlet + Egyéb Csökkenés
Ny + B + EN= É + Z + ECs
Árszerkezet • A kereskedelmi vagy fogyasztói árak szerkezete: Bruttó ár = Áruköltség + Árrés + ÁFA. Nettó ár = Áruköltség + Árrés. • Ezekből többféle mutató készíthető. A két legfontosabb: Haszonkulcs [bruttó hozam] = Árrés/Áruköltség, ill. Árrésszint = Árrés/Nettó ár = Árrés/ÁFA-mentes eladási ár. Az árrést befolyásolja az árpolitika: az árat elméletileg az eladó és a vevő alakítja ki szabadon, megállapodás alapján. (A PTK szerint minden vásárláskor szerződés jön létre eladó és vevő között.) • Az értékesítés egyszerű elemzési mutatói:
Átlagkészlet: ÁK = (Ny + Z)/2 Értékesítés és beszerzés aránya ÉBA = É/B Árufedezeti mutató ÁFM = (Ny + B)/É Készletváltozási mutató: ∆K% = (Z - Ny)/Ny
Az értékesítést befolyásoló tényezők • A személyi jövedelem a vásárlóalap, a pénzügyi kiadások és a megtakarítások összege. • A vásárlóalap a lakosságnál egy adott időpontban áru és szolgáltatás vásárlására rendelkezésre álló nominális pénzmennyiség. Ez a kereskedelem szubjektív tényezője, ami a személyi jövedelmekből származik. A vásárlóerő a vásárlóalap reálértéke. A kettő között kapcsolatot az árszínvonal teremt, ami az árak és a fogyasztott áruk mennyiségi arányainak függvénye. A vásárlóerő meghatározható a vásárlóalap inflációs indexszel való deflálásával. (megkülönböztetendő a pénz vásárlóerejétől, ami az árszínvonal reciproka). • A kereskedelem érdeke, hogy minél összetettebb és minél nagyobb árualap legyen a választék biztosítására. A választék nemcsak mennyiséget jelent, minőséget is. Paraméterei: a választék - szélessége (egy szükségletcsoport kielégítésére hányféle termék szolgál), - mélysége (ugyanazon szükségletelem kielégítésére hányféle termék szolgál) és - sűrűsége (választékelemek kombinációja).
A kereskedelem minősége A kereskedelmi áruforgalom lényege, értelme az értékesítés, aminek nem csak mennyiségét, minőségét is méri az árbevétel nagysága. Az árbevétel a legtágabb értékkategória, mivel ez magában foglalja a kereskedés összes költségét és a nyereséget. A kereskedelmi árbevétel függvénye •- a kínálatnak •- az árualap nagyságának és összetételének •- a kereskedelmi hálózat nagyságának és elhelyezkedésének •- a kereskedelmi munka színvonalának. A kereskedelem minőségét az mutatja meg, hogyan tudja rávenni a fogyasztót a vásárlásra. Ez akkor vált fontossá, amikor a fogyasztás túlnőtt a lét elemi szükségletein, tehát a fogyasztók már „felesleges” pénzzel rendelkeztek. Ez a jövedelemtöbblet létrehoz a jövedelemben egy elkülönülő hányadot, amelynek elköltetésére specializálódott a termelés és a kereskedelem egy, mára már nem kis része (önkiszolgáló bolt, vásárlókocsi mérete, a vásárlói útvonal kialakítása, a szabad felületek nagysága, vagy inkább kicsinysége, stb.).
A kereskedelmi értékesítés termelékenysége A termelékenységet befolyásoló tényezők: • az eladási pontok száma, melynek sűrűsége az ellátottság. Növelésével nőhet a fogalom; • a bolt mérete, amely ha kicsi, akkor általában nagy a termelékenysége, de alacsony az ellátottsága. Ha igen nagy, akkor célszerűen szakosított, aminek hatására nőhet a termelékenység; • a munka termelékenységi szemlélete. Ennek kialakítására egy módszer, ha különféle cikkekhez különböző jutalékkulcsot rendelnek hozzá az eladó érdekeltté tételére; • az áruösszetétel. A különféle cikkeknek eltérő a munkaigényessége; • szakosítottság. A szakboltok termelékenysége általában nagy, a vegyesboltoké kisebb; • a vásárlók gyakorisága; • a vásárlások értéknagysága.
Elemzés indexekkel • Több termék esetén az eredmények értékeléséhez aggregálni kell. • A viszonyszámok egyféle típusa az indexek, amelyek közül hasonlók az értékindexek (értékindex = árindex × volumenindex) és a standard indexek (főátlagindex = részátlagindex × összetételhatás-index). Jelölések: B – bázis, T – tárgy; v – értékT T (főátlag-), p –ár-(részátlag-), ∑ p i .Qi volumen(összetételhatás-)index. Iv = i B B ∑ p i .Qi
• Számításuk:
Ip =
i
T T ∑ p i .Q i
qIq =
i B T ∑ p i .Q i i
B T ∑ p i .Q i i B T ∑ p i .Q i i
( ∆TR ) v = ∑ p Ti .Q Ti − ∑ p Bi .Q Bi i
• A változásokat abszolút értékben kapjuk:
.
i
( ∆TR ) p =
T T ∑ p i .Q i i
− ∑ p Bi .Q Ti
( ∆TR ) q =
B T ∑ p i .Q i i
− ∑ p Bi .Q Bi
i
i
A következő lapon: R – bevétel, L – összlétszám, E – eladók, F – fizikaiak; 0 – bázis-, 1 - tárgyidőszak
Elemzés többtényezős felbontással • Felbontás tényezőkre:x = • kumulatív módszer:
R R E F = × × = x1 × x 2 × x 3 L E F L
∆x* = x11 .x12 .x13 − x 10 .x 02 .x 03 ∆ x*1 = ( x 11 − x10 ).x 02 .x 03 = x11 .x 02 .x 03 − x 10 .x 02 .x 03
∆x*2 = x11 .( x12 − x 02 ).x 03 = x11 .x 12 .x 03 − x11 .x 02 .x 03
∆x*3 = x11 .x12 .( x13 − x 03 ) = x11 .x12 .x13 − x11 .x12 .x 03
• alternatív módszer:
•
∆x1 = és ∆x1 ∆x1 = ( x11 − x10 ).x 02 .x 03 * 0 1 0 0 ∆x 2 = ∆x 2 + ∆x12 ∆x 2 = x1 .( x 2 − x 2 ).x 3 0 0 1 0 ∆x*3 = ∆x 3 + ∆x13 + ∆x 23 + ∆x123 ∆x 3 = x1 .x 2 .( x 3 − x 3 ) ∆x12 = ( x11 − x10 ).( x12 − x 02 ).x 03 ∆x13 = ( x11 − x10 ).x 02 ( x13 − x 03 ) ∆x 23 = x10 .( x12 − x 02 ).( x13 − x 03 ) ∆x123 = ( x11 − x10 ).( x12 − x 02 ).( x13 − x 03 ) *
A kumulatív módszernél, ha megváltoztatjuk az x1, x2, x3 változók sorrendjét, megvál-tozik az eredmény is. Az alternatív módszernél a keresztkapcsolatok kiszámítása kiszűri ezt. Azonban a feladat előfeltevést tartalmaz az xi-k képzésekor.
A készletgazdálkodás elemzése • Két ellentétes hatást kell optimalizálni: - termelés és értékesítés biztonsága nagy készletet kíván; - költséggazdálkodás kis készlettel lehet jó. • Cél: a legalacsonyabb készlettel elérni a biztonságos termelést és értékesítést. A cél eléréséhez folyamatosan figyelni és elemezni kell a készlet alakulását. Ehhez különféle mutatókat felhasználthasználunk: anyag Q eloállított végtermék Q • Fajlagos anyagfelhasználás = .
.
• Anyagkihozatali mutató = (Fajlagos anyagfelhasználás)-1 • Fajlagos anyagmegtakarítás = Tárgyidőszaki mennyiség × ∆Fajlagos anyagfelhasználás. • Könnyebb a figyelemmel kísérés, ha vannak a rendszerben normák: - anyagmennyiségi norma = átlagos tárolási idő × napi anyagszükséglet - költségnorma = átlagos tárolási idő × napi közvetlen költség (befejezetlen és félkésztermékre) - késztermék készlet norma = átlagos tárolási idő × napi tárolási
A készletezés mutatói • Dinamikus mutatók: - fordulatok száma: . .
TR ___
KÉ
___
n × KÉ - forgásnapok száma: TR KÉ1 − KÉ 0 TR 0 : KÉ 0 TR 1 − TR 0
- készletrugalmassági együttható:
• A készletgazdálkodás vizsgálatának okai lehetnek: - szubjektívek: anyaggazdálkodásból, szállításból, raktározásból, stb. fakadóak és - objektívek: árak, árbevétel, készletigényesség, stb. változása. • A szubjektív tényezők hatását nehéz számszerűsíteni. Egyféle megoldás: szubjektív hatás = teljes hatás − objektív hatás. • Optimális készlet meghatározása = készletmodell.
A termelés elemzése A termelési folyamatokban fontossága miatt speciális helyet foglal el a minőségellenőrzés
Minőségelemzés • Alapelve ma a minőségbiztosítás, a TQM (Total Quality Management), az ISO 9000. A minőség körforgást végez. • Az útja: fogyasztó → piac (marketing) → K+F → tervezés → termelés → piac (értékesítés) → fogyasztó. • Minőségköltség alatt minden, a termék életciklusa alatt felmerülő, a minőséggel kapcsolatos költségek összességét értjük. • A minőségköltségek teherviselői: termelők, szállítók, értékesítők, fogyasztók, tehát mindenki, aki részt vesz a folyamatban. • Belső és külső hibák • A minőség nem más, mint szabványok, szokványok, technológiák betartása-betartatása (műszaki feladat) és egyben gazdálkodási feladat is, mert
a minőség költség.
Késztermékek minőségelemzése • A piacon a “késztermék” jelenik meg (a szabó számára a szövet késztermék, a fogyasztó szempontjából félkésztermék). • A késztermék lehet: - adott minőségi osztályba sorolható és - nem sorolható. ∑ mi .Qi MK = a) Átlagos minőségi kategória ∑ Qi • mi = 1, ha I. osztályú, mi = 2, ha II. osztályú, stb. az áru. • MK ≥ 1, optimuma 1 és minél nagyobb az értéke, annál több a nem I.o. minőségű áru. A minőségi kategória csak egy termék esetében számítható, tehát értékét több termék esetén termékenként kell meghatározni. Teljes termelési érték ME = b) Átlagos minőségi együttható I.o. termelési érték • Ez a mutató megmutatja, hogy a termelési érték hány százaléka I.o.; • ME ≤ 1 és az optimum egy. A minőségi együttható - mivel értékek aránya – termékfüggetlen. Tehát értékével az egész üzem munkája minősíthető.
Selejtelemzés •
•
•
• • •
A termelés során a szerszámok kopása, az alapanyagok nem egyenletes minősége, az emberi figyelmetlenségek, mulasztások és még sok egyéb tényező, mindig okoz selejtet. A selejt mindig gyártóhelyen belül keletkezik, jól működő minőségellenőrzés esetén selejt nem hagyhatja el az üzemet. A selejtet elemzési szempontból kétféleképpen szokás osztályozni: - végleges és javítható - belső és külső okból keletkezett. Nagysága közvetlenül mérhető, ezért természetes mértékegységgel szokás értékét meghatározni. A selejt mindig kárt okoz. A károk között megkülönböztethető: - bruttó selejtkár = anyag + bérköltség - nettó selejtkár = bruttó selejtkár - megtérülés - javítható selejtkár = javítási költség bruttó selejtkár Selejtkár %-os mutató = ----------------------.100 termelési érték Az osztályba nem sorolható termékek minősítését segíti a következő mutató: átlagos működési idő a meghibásodásig Használhatóság = ----------------------------------------------------átlagos működési idő + átlagos javítási idő
Humán- és bérpolitika Új értéket csak az élőmunka állít elő, ezért kiemelten kell vele foglalkozni. Három terület van, amelyre az elemzésnek oda kell figyelnie: - munkaerő- (vagy létszám-)gazdálkodás; - bér- (vagy költség-) gazdálkodás; - a létszám-felhasználás hatékonysága (termelékenység). A létszám nagysága és összetétele Cél: a munkaerő mennyisége lefedje a feladatokat és ne legyen több, mint amennyit a feladat megkíván. A maximális termékmennyiséget meghatározza a létszám nagysága, összetétele, a munkaidőalap, a munka intenzitása. Létszámok típusai: - munkajogi → mindenki, aki valamilyen szerződéses viszonyban áll a céggel; - állományi → azok, akik 6 hónapnál hosszabb ideje szerződéssel vagy 3 hónapnál hosszabb ideig távol vannak (katonaság, szülés, börtön, stb.) - dolgozói → azok, akik az adott napon munkavégzésre megjelennek. A létszámokat vizsgálhatjuk egy adott időpontban és időszaki átlagként (utóbbi esetben a létszámadatokat statisztikai átlagokkal határozzuk meg). A munkaerő létszámkihasználtsága: Átlaglétszám/Állományi létszám A munkaerő időkihasználtsága: Teljesített napok száma/Teljesíthető napok száma Teljesíthető napok (órák) száma = Állományi létszám × Időszaki törvényes munkanapok (× napi törvényes munkaidő)
Termelőeszközök piaca • A termelőeszközök piacát leszűkítjük a reáltőke piacra, amely része - a pénztőke piacát is magába foglaló tőkepiacnak. Ennek vizsgálatára akkor van szükség, ha a vállalat le akarja cserélni meglévő, de elavult berendezéseit modernebbre, vagy bővíteni akarja tevékenységét beruházással. Az elemzéseknek ez a típusa eltér az eddig tárgyaltakétól, mivel az elemzés elvégzéséhez szorosan együtt kell működni a közgazdászoknak a műszakiakkal. • A reáltőke piaci vizsgálatoknál akkor komoly a feladat, amikor vállalatok összevonására, egy vállalat szétbontására, vagy egy vállalat felvásárlására kerül sor. Erre a feladatkörre, a vagyonértékelésre, a könyvvizsgáló cégek szakosodtak. • A következő négy módszert használják vagyonértékelésre:
1. Könyv szerinti érték • Ezen a vállalat vagyontárgyainak ún. nettó értékét értjük. Számítása: a könyvelésben nyilvántartott beszerzési érték és a vizsgálat - adott esetben az értékesítés – időpontjáig (időarányosan) elszámolt értékcsökkenés különbsége. Értéke mindig pozitív. • Inflációmentes környezetben is problémát okoz a tényleges (műszakilag és közgazdaságilag értelmezhető) és a törvény szerint elszámolható értékcsökkentés eltérése. • Inflációval terhelt környezetben a probléma fokozódik, mivel a beszerzési érték már jelentősen eltérhet a tényleges piaci értéktől. Némileg segít a pontosabb érték meghatározásában a Számviteli Törvény által megengedett átértékelés, amellyel a beszerzési érték korrigálható az inflációval. A mérlegben ez átértékelési különbözetként jelenik meg a saját tőkében. A könyv szerinti érték önmagában nem ad használható felvilágosítást a vagyon tényleges piaci értékéről, viszont a könyvelésből naprakészen beszerezhető.
2. Likvidálási érték • Szokás felszámolási értéknek is nevezni. Értékének meghatározásakor azt vizsgálják, hogy a vállalat vagyontárgyainak mekkora a tényleges piaci értéke (mennyiért értékesíthetők piaci körülmények között), majd a kapott összegből kivonják a tranzakciós költségeket (pl. bontás, újratelepítés, értékesítés, szállítás, stb. költségei). Értéke negatív is lehet, ha túl magasak a tranzakciós költségek. Nem hasonlítható össze a könyv szerinti értékkel.
3. Újrabeszerzési érték • Ennél a módszernél vagyontárgyanként végeznek műszaki-gazdasági becslést a reális piaci érték kimutatása céljából. Egy eszköz reális értéke kiszámítható úgy, hogy meghatározzuk a beszerzéséhez, felépítéséhez szükséges új eszközök értékét, majd ezt korrigáljuk az elhasználódottság mértékével. Különböző típusú vagyontárgyak így számított értéke jelentősen eltérhet az előző két módon számított értéktől. Például ingatlanok, épületek és egyéb magas építmények esetében előfordulhat jelentősen magasabb, míg gépek, berendezések esetében viszont jelentősen alacsonyabb érték a piaci viszonyok változása következtében.
4. Üzleti vagy tőkésített érték • Egy vállalat tőkésített értéke az, amit a belátható időtávon várható profitok jelenértéke: n H C
PV = ∑
t =1
t
(1 + r )
t
+
n
(1 + r,)n
• ahol PV – a jelenérték; Ht – a tiszta hozam a t-edik évben; r – a piaci kamatláb; n – a megvásárolni szándékozott berendezés vagy üzem tervezett használati ideje; Cn – a maradványérték. • A nettó jelenérték megadja a teljes nyereséget, amelyet el lehet érni a befektetéssel. Lényegében a jövedelemtermelő képességet veszi figyelembe, ami általában nagyon eltér az előző három mód-szerrel kapott eredményektől. A jövedelemtermelő képesség alap-vetően nem a vagyontárgy értékétől, hanem az azon elérhető profi-toktól függ, tehát sok tényező befolyásolja. A vállalat tőkésített érté-ke tartalmazza annak image-át, goodwill-jét is. Egy termelőberende-zés tőkésített értéke függ attól: ki használta fel, milyen termék előállítására, stb.
• .
• . • .
