2015. január 2015-01-02 Gyónás lásd meg bennem is a jót tudom hogy álcázva lapul a lelkemben mélyre rejtve és fölötte dölyfösködnek bűneim rétegekbe rakva ettől nincs napjaimnak nyugalma bár viszonyítás kérdése minden engem ez a csekélynek tűnő vétek is aggaszt és a számonkérésnél majd kiakad ezen a mérleg tudom hogy jelentéktelen - akár csak én az elkövető de mégiscsak méreg 2015-01-03 Márciust idéző csalóka kép harmadik nap az évben felhők kéklenek a sötétből megszülető fényben rózsaszín fölött a tömör szürke mielőtt ráesne kedélyemre megnyílik fölötte egy rés és elözönli a tájat - már amennyit látni engednek a toronyházak egy márciusinak tűnő kékség pillanatok műve csak ez a változó szépség és mire újra odanézek januári szürke minden ott fönt és itt lent s ez józanságra int ne légy a pillanatnyi látvány foglya mindenek eljön az ideje ezt sugallja 2015-01-03 Esti megbékélés megöregedett a nap s aludni tért elmúlt megint s beterített mindent odakint a sötét sápadt utcai lámpák alatt fehér lepkék hópelyhek szállnak melyek földet érve elolvadnak majd a járdaszegélyen nyugodtan ülnek most a felkavart indulatok vigasztalón zeng vers és zene de jó hogy béke és nyugalom van köröttem s bennem
2015-01-03 Mozart No. 40. g-moll szimfóniája honnan hova rezeg ez a dallam benne van minden sóhajomban zeng tőle a lélek összes húrja tőle és vele átömlik a sokszor hallott melódia és újraéled mint a hajdani szép emlékek amelyek meghatározták és irányították a tetteket lehet rettegni és csukott szemmel előremenni mindenen át hív vonz ez az ismert érzés karmol az ág friss sebekből a vérzés melegen áramol s szerelmem helyett a tüskésbokor magához ölel átkarol 2015-01-03 Hit és vállalás nem írok mást csak amit érzek miért és kiért változtatnék ezen kérdem hogy hol van olyan aki erre rávesz létezését kétlem kinek fontos annyira a véleményem tudom milyen nagyképűség lenne ez s még ha el is hinném egy pillanatra hogy ettől valami megváltozna de a teremtett világ alkotójának senki kedvéért nem hazudok én a versírásra már régóta gyónásként imádságként gondolok 2015-01-04 Rád gondoltam (Balikó Tamás) mintha a várost körbekerítette volna a Mecsek az esőfelhők sötéten úgy csüngenek vagy emelkednek mint északon a hegy az ég felé törnek a szél süvölt és az ébredő ember dermedten az ablakban állva a természet dramaturgiai leleményét csodálja micsoda hatásvadász ez a rendezés drámaian látványos átalakulás és merész játék a léttel a színpadon is ez történik csak kisebb helyen és nagyobb szenvedéllyel
2015-01-04 Tini leányok egymás között apró titkaitokat nem firtatom nevetve sugdosva adjátok egymásnak tovább de talán nem vagytok annyira ostobák hogy ne tudjátok bizalmas infóitokat kire bízhatjátok mert akár egy átok visszaüthet rátok bármily ártatlan is veszélytelen sőt mókás a kimondott szó felfújva tovább gerjesztve kicsit kiforgatva apró hazugságokkal megfűszerezve kiszínezve ez már nem vicces egy cseppet sem megbélyegzéssé és rágalmazássá válva 2015-01-04 Patányi tócsacsodák patányi tócsákban megjelenő tükörképek templomi szikrázó üvegfestmények ezer szövevénye rajzolja a törtet egészre az égen száguldó felhőhegyek árnyéka mozgatja a fényt ide-oda így születik sok apró szikrázó tócsacsoda villódzó tükrökben sokszorozza önmagát a táj csak az fájdítja a szívem hogy messze még a tavasz és még inkább a nyár 2015-01-04 Jó, hogy jó hogy a filmet megállíthatod és nem kell tovább nézned ha tudod hogy fölkavarja a kavargó kusza történet a lelki békédet inkább hallgatsz zenét mely vigasz nyújt és reményt bár konfliktus ebben is van nélküle nincs földi létezés mert a teremtő tudatban is ez volt a legfőbb építő elem de van benne harmónia mint mindenben ami természetes
2015-01-05 Szorongások a rossz álmok ellen talán csak az ébrenlét a gyógyír meg ha erőt veszek magamon megértve a fájdalmak okát leírva kitakarítom a lelkem de nagyon nehéz mert a legtöbbet már ébren átszenvedtem ilyenkor fölerősödik a megélt érzés a sebek felszakadnak és a szorongás mint a vérzés átáramlik és mint egy megállíthatatlan film újra lejátszódik amit végig kell nézni nyitott szemmel mert ha összezárnám ott is megjelenne és folytatódna tovább csak a megbékélés segít és az a tudat hogy maradjak önmagam és ne válasszak másik keresztutat 2015-01-05 Újra meg újra viszed vagy hozod tolod vagy vonod csak haladj vele érj minél előbb ide hogy a pillanat varázsa is itt legyen veled mikor az idén először rám villan igéző tekinteted s a remény zöldtavába elmerülve lássam és érezzem hogy ezért a látványért születtem már sokszor újra meg újra 2015-01-05 A befejezés folytonossága most gyorsan szinte lélegzetet visszafogva kell írnom egy pár sort azon nyomba kikívánkozik az élmény ahogy a holdsugárösvényen halad egymásmellet Pilátus és Krisztus Bulgakov agyában megszületett film ez vagy szavakból készült festmény álomként is életszerű és engem újra lenyűgöz ez a kép ami a megváltás jelenlétét sugározza szét
2015-01-05 Igazságosztók a Koronáról torz értékeket sóznak ránk kincsnek kikiáltva de hol van olyan mérce ami hiteles és a próbát ki csinálja ki az aki dönt igazul olyan itt nincs a földön remeg a mérleget markoló kéz és mert önös az érdek fenyegetik vagy jutalmat ígérnek csak ő a lángpallosú arkangyal a kitárt hatalmas szárnyú igazságos Mihály lehet bíránk az égben és idelent sárkányvértől iszamosan fehérlován ülve György az ő küldötte 2015-01-06 Apró jó tanács akkor tud kiteljesedni a sors által felkínált csoda ha okosan felfedezed a pillanatban megbújó lehetőséget és nem vagy öntelten ostoba ha csak magadra figyelsz és észre sem veszed a környezted kimaradsz belőle folyton ez bizony tény nem valami ábrándos költői kép semmit mondó szófüzér persze megtörténik hogy félreérted és magadra veszed azt is amikor mást dicsérnek ilyenkor rejtsd el csalódásodat mert a józan önértékelés is hasznos jellemformáló élmény marad 2015-01-06 Mind a hárman adj annyi nyugalmat hogy rég elvesztett önmagam megtaláljam halkan súgj fülembe pár vigasztaló szót szépet és jót hogy visszatérjen a régi énem és ne hezitáljak ha megjelenik fölöttem a csillag csak addig várjak míg ők is megjelennek ketten és elinduljunk a született megváltó köszöntésére hogy egyszer még az életben odaérjünk Betlehembe
2015-01-07 Téli vágyak teljesen mindegy már csak múljon el lelkemből a fagy mert a testem is ettől fázik s kiolvad e majd ha a szeretet tüzet rak és lehever mellém melegedni valaki akitől én is felolvadnék mert már rég nincs ilyen aki fölvállalná hogy a könnyeim taván léket vág hogy ne fulladjon meg alatta az élet bár semmit sem ígér már nekem de én folyton újra remélek 2015-01-07 Dolgaink dolgaink a tárgyak körbevesznek csendben várnak hogy mire azt nem is sejtem de ők a maradék családom emlékeim lenyomatai létükkel igazolják hogy valóban megéltem a vibráló halványuló és fölfénylő történéseket amit életnek nevezünk összefoglalóan 2015-01-08 A lélek burka kicsorbult élű életek tépik cincálják a hétköznapok lobogó ruháját ami védi s elrejti testünk a lélek burka mint egy vékony falú üveg karácsonyfadísz oly sebezhető és törékeny
2015-01-08 Vallási terror miért van ennyi borzalom mert ott bántjuk egymást ahol igazán fájdalmas és sértő s csodálják ha a másiknak más a mércéje a hite és hogy annyira elvakult hogy ölni is képes védelmébe vélt sérelmek vagy valódiak de valahol a mértéket is tudni kéne annak aki a szabadságra hivatkozva a másiknak szentértékeit tiporja köznevetség tárgyává teszi aztán ha elszakad a piros cérna vérfürdő és tragédia lesz a mementója 2015-01-09 Magamba nézve hibáim számosak összeadni sem kell tudom hogy nem vagyok számító és gazdag meg főképpen nem kifosztott a sors ezelőtt tíz éve a remény lehetőségét is elvette hogy lehet szebb életem egy testvér aki segít ha a magány teljesen bekerít s majd ő levágja tüskés rám fonódó bozótjait de máskép történt minden ő ment el előbb és anyánk követte s én azóta csak kódorgok árván bár azt mondják sokan szeretnek de kivel oszthatom meg magányom estéként fázom és didergek saját gondolataim bennem lakó szörnyek tépnek szaggatnak amíg előlük az álomba nem menekülök ott a melegben végre nem reszketek s együtt vagyok azokkal akikkel ébren nem lehetek vagy ha a lovakkal tevékenykedem közöttük eltűnnek a szorongások a bajok és kiteljesedik a küldetésem az élő természethez kapcsolódik ilyenkor a lényem és minden rezdülésem
2015-01-09 Azért mert van más véleményem is ne ítélj el én is ellene vagyok minden szörnyű tettnek az ilyen nem kikerülhető és csak elítélhető nincs rá mentség s a magyarázatok is sántítanak de nézzünk egy kicsit messzebbre mennyi mindent bújtatunk olyan jelmezbe hogy belőle úgy tűnik szabadok és merészek vagyunk pedig csak fennhéjázók és ostobák akinek a saját véleménye mindig a mérce az sohasem veszi figyelembe hogy másnak ez fájó és bántó de mert humoros és jópofa ezért veszélytelen is pedig nem így van mert a vicc sokszor tömörebben kegyetlen és vádló gyilkos indulatokat generáló 2015-01-09 Vers egy hétköznap délutánról sáros patanyomok mert felül megolvadt a jeges homok de alatta kopog a fagyott talaj s a templomtorony mögött a szürke égen megjelenik a nap mint egy ezüstfehér labda s a lovak inkább csak kocognak lépnek öreg ízületeik nem örülnek ennek a keménységnek de enyhe az idő készül az eső és lassan bealkonyodik pedig délután négy óra múlt ilyen egy januári péntek s lassan vége ebben az évben a második hétnek
2015-01-10 Helyzet-jelentés bár hat óra elmúlt odakint még mindig a sötét az úr fekete minden ablak az enyémen kívül de ez semmit sem jelent persze biztosan vannak mások is akik ébren várják a reggelt de talán elég kevesen akik erről írnak pont egy verset már ha ez annak mondható gondolat fűzér inkább ez a pár egymás mögé sorakoztatott szó 2015-01-11 Reggel 4.30- kor most lassan vége az éjnek csak az utcai lámpák mutatnak utat az érkező fénynek glóriáik alatt - egyik meleg a másik hideg sápadt arccal néz vissza rám - megtöltve magányos reggelem némi vigasszal így ébredés után egyedül hagyva mert az odaát lévők akikkel álmodtam - a nappalokon ott túl maradnak de a találkozások mindig örömöt és megtisztulást adnak és parányi örömmorzsát szórnak az előttem lévő napnak 2015-01-11 Életkép hihetetlen hogy mennyire ostoba dolgokat kíván meg néha az ember aztán végig hallgatom ahogy mások a mindennapjaikban egymással mit tesznek és rájövök bizony így ahogy most élek ez való nekem nem kell másokat irigyelnem persze mindenhol más és más a stílus a forma de én már lehet hogy rég megszöktem vagy kitudja megszoktam volna nem hiszem szerintem engem zavartak volna el a pokolba
2015-01-11 (V)iszony bizony nem csak a mesékben vannak sárkányok égetni való boszorkányok néha a szürke élet elénk sodor itt zajló rém-meséket engem elrettent a hangnem a stílus bár annak nevezni az ilyet gusztustalan inkább őrjöngés ez és hisztéria oktalanság és fölös mizéria de ki provokál kit nem tudhatom én csak az örökös dorgálást hallgatom és egy csöppet sem értem a ragaszkodó szeretetet miért ilyen rút jelmezbe öltöztetik mások jelenlétében 2015-01-12 Mit hoz ez a nap? mit hoz ez a nap azt súgja a tapasztalat hogy ritkán történik valami jó örökösen emlékezetes ám de nem vigasztaló anya temetése volt ezen a napon 2006-ban koradélután s a megszólaló zenére sok bagoly riadt meg és rebbenve szállt föl a közeli fenyőfán amikor a virággal beborított sírnál egyedül maradtam tudtam jól most kezdem meg igazi keresztutam amin addig járok bukdácsolva míg én is idejutok elhamvasztott porként végső közös hajlékunkba
2015-01-12 Karácsonyfa bontás a dobozába visszakerült a műfenyő és a csillogó díszek pihennek hónapokat aztán talán megint szerepet kapnak ha leszek még és feldíszíthetem újra a kis Jézust várva befogadva lelkem hajlékába jó lenne de az ilyen sorsfordító ciklikusan ismétlődő pillanatok tudatosítják igazán bennem hogy földi utam vége felé haladok 2015-01-13 Folytonos tapasztalat ülj le mellém mert a magányom szinte fáj az ember csak szorongó bolond ha már senki sincs aki fejét megsimítja és könnyező arcom magához szorítja mosolyával reményt küld és vigaszt – tegnapelőtt még másképp láttam – de az élet folytonos tapasztalat ez is bizonyítja 2015-01-14 Politikai dögkeselyű te talán tudod mert én nem minek a harc egyiknek a másik ellen mikor győztes csak a harmadik lehet aki külsősként szemléli a történteket míg egymást pusztítjuk bőszen elveinket és vélt értékeinket védve ő addig vár hisz van erre is ideje bőven akárcsak türelme hisz akármelyikünk marad a végén legyőzöttként fekve odalép és fölmarkolja ami vesztestől ott maradt s gúnyos lekicsinylő mosollyal továbbhalad
2015-01-14 Fényes - napos délután hosszúra nyúltak az árnyékok mert fényben fürdik a táj felhőárnyékok barangolnak a Zengő oldalán szép de hazug ez a kép hol van a január? hiába idéz márciust hol van még az nagyon messze persze így csal meg és befolyásol minden érzést a látvány de legalább lesz mire emlékeznem ha majd bekeményít a tél és ki sem mozdulhatunk sem én sem a lovak s jeges korcsolyapálya lesz a fagyott homok de most ragyogva süt a nap s jobb ha ezt élvezem s nem a megkerülhetetlen komisz jövőre gondolok 2015-01-15 Velem, de nem nekem miben lehetsz biztos semmiben hisz az sem tiszta most veled van vagy ellened mit forgat fejében és a kimondott szó ezt bizonyítja vagy csak magát is áltatva fogalmaz így félrevezetve mert közben másra gondol már jó pár perce miközben hozzád beszél és dicsér de vajon van e ennek súlya és komolyan gondolja és érzi is vagy csak mondja ezt megfejteni úgysem lehet és szerintem teljesen felesleges
2015-01-15 A találkozás élménye vágyom hogy lássalak újra kiviruljon bennem az öröm kint márciust idéz a tél s mégis jégvirág van szívem ablakára fagyva de ma a folyosón láttalak én rám villanó mosolyod felvidított alakod mint egy életre kelt finom mívű Zsolnay váza és rajta csillogó eozin máza egyéniséged varázsa 2015-01-16 Hold-néző a sötét hajnali kékben megjelent ablakomban a fogyó hold a déli égen ezüst köntösében balra billenő kifli vagy mint egy hintaló talpa kicsit duci még de párnap és a fölösleget leadja vonzza a szemet a távolság vagy a fény ami oly messze ragyog az ég egyszínű köntösén ha meggondolom Mozart is ezt és így láthatta hajdan és még sokan akiket látványa megihletett mennyi zagyva dolgot írok de ez is öngyógyítás gyónás vezeklés és megkönnyebbítő feloldozás 2015-01-17 Hold volt hold nem volt ha nem is tudod hol van keresd csak bátran meg a benned világító égitestet mert ott bolyong valamerre az emlékeidben nem szabályos pályán és fázisai tisztán mutatják lelked minden megvalósítandó óhaját de ha éppen akkora belül az éj hogy nem találod akkor se félj időben előjön és fényesen felragyog s jöttével bevilágítja a holnapod
2015-01-17 A „magic moonlight” mögött lehet hogy csak én értem meg egyedül amit rejt a világ elől csak én érzem ki belőle mekkora kétségbeesés ez a ravaszkodó ragaszkodás ehhez a röppenve elszálló röpke földi létezéshez erről szól minden alkotása már régen kérdések és válaszok bizonytalan bizonyosságokat sugalló sűrűjében érezheti ezt más mint aki maga is ettől fél és retteg s az alkotás csak az egyetlen magunk elé tartott fegyver védekezünk keservesen és mosolyt fakasztunk derűsen szerelmesek leszünk vénen tobzódunk a teremtett világ minden szépségében a zenében feloldódik a lelkünk maradni akarnánk szeretnénk de tudjuk előbb-utóbb majd el kell majd mennünk 2015-01-18 Majd mindig csak maradj önmagad gyáván vagy büszkén légy aki vagy erre nevelt anélkül hogy kimondta volna és ő volt utamnak a legjobb irányítója szeretettel terelgetett erre és most már hogy vén lettem ráébredtem hogy hiszen én is ezt teszem a gyerekekkel lovakkal kicsikkel és nagyokkal minden parányi tettel fotóval rajzzal verssel tanítással ami az általam megismert világról mesél de hogy marad e itt belőlem valami maradandó azt megtudom vagy sem hisz akár a többi halandó egyszer csak eltűnök s akkor kihajt e valaha az elültetett mag - nem tudom csak remélem - majd
2015-01-19 Pár meglepő „új hír”! csak a meglepődés úton-útfélen most akkor hogyan van ez kérem tisztességest játszanak becstelenek igaz hogy lassan itt a farsang de nekem nem veszi ezt be a gyomrom s főképp nem az elmém jó tudom az érintettek azt is megmondják hogy hova és mennyi időre menjek rendben de azért a döbbenetem ott is velem marad akármilyen álságos cifra jelmezbe öltöznek a fensőbbséges „jómadarak” 2015-01-21 Patanyomok Velencéje sárban cuppogó ló paták istállógőztől túlfűtött lovak hosszú lassú séták kinyújtott nyakak azután a kikötőszáron támaszkodva kezdődhet az ügetésmunka közben sokat lépkedünk kezet váltunk répát eszünk s a réten vadászó vörös macska rémisztő látvány a megriadni akaró lovak sárkányként fújtatnak rá és vágtába ugranak hasig fröcsköl a sár az ínvédők sem látszanak már azért szerencse hogy ennyire enyhe a január 2015-01-22 Pillanatnyi „gazdagság” nem lehet megérteni ha valaki ennyire pazarló eldobja azt aki az életadója volt a távolság lehet mentség és kifogás de ha majd elveszíti akkor jön az elszámolás és önmagával kell megbékélnie és azt majd hogy éli meg ekkora önzésére nem lesz majd mentsége
2015-01-23 Panelfalak a tehetetlen düh mérge csepeg rám a plafonról az emeletről zeng és szól a falak visszahangozzák a szavakat amiket a fölöttem lévő lakásban mondanak nem nyomja el semmi sem zene sem film kedélyt és hangulatot rombol hallgatnom kell pedig ez mások élete és nekem semmi dolgom vele 2015-01-24 Komolykodó bohóckodás elveszíteni önmagam most merre is vagyok lent nagyon vagy fölfelé haladok megyek maradok a lényeg hogy itt vagyok még és élek ha tudok elmenekülök de félek mert nincs sok esély siklok lefelé az út csúszik alólam vagy én sikoltok némán s az útvégére érve végre a falhoz koppanok potyognak a bonbonok fölhajított pomponos sapkák szállnak ágakon fönnakadva hintáznak fagyott színes téli gyümölcsök odadermedve de olvadáskor termésként lepottyannak a busz alá az úttestre 2015-01-25 Útkeresések a butaemberek hatalma és a tömegük - mint egy partra sodródott bálna - akkora aki csak látja és hallja őket megriad bunkóságuk nagysága miatt s mások akik megéltek sok csodát sohasem kapkodtak nem voltak ostobák bár a bajok őket sem kerülték el soha de kijöttek belőle mert a tiszta gondolat megtalálja a hó alatt is a megbúvó utat
2015-01-26 Elfolyó napok az órák üresen telnek kiürült apró zsákocskák a percek s a másodperceket leírni sem lehet ahogy kattognak szorgalmasan és összeáll belőlük az elfolyó idő de a rossz és a jó is jön és megy vele talán lesz még tavaszom nyaram és színes őszöm ha a telet majd legyőzöm átalakulok átitatva napsugárral fénnyel a túlélés és az újraszületés reményével 2015-01-26 Mikrokozmosz van olyan történet amit folytatni nem lehet mert nem itt játszódik időben és térben kozmikus messzeségben van régóta megírva de olvasni nem tudja már senki mert nincs folytatás csak újrakezdés odaát nincsenek reggelek és esték a földi mérték ott nem érték a mérhetetlen univerzumban meglelni képtelenség az elveszett múltat kilépni belőle csak önmagadba belépve lehet mert minden ember maga is egy működő naprendszer megfejthetetlen kiismerhetetlen és annyira védtelen a másik elpusztítani tudja csak de újraalkotni képtelen 2015-01-27 Csak előre, tovább mind tudni szeretnénk a jövőt de csak sejtések óvatos találgatások és kérdések özöne tolakodik elém visszanyomnak ha megyek feléd objektivitással lehűtött indokok de úgy döntöttem nem hátrálok visszafelé senki sem mehet hisz ott már jártam egyszer szép volt meg fájó de az a múlt tudom holnapra a most is azzá válik de mikor a sziklába vájva a helyén áll majd a nekem ácsolt kereszt akkor belenyugszom hogy innen az utam már csak fölfelé vezet
2015-01-27 Őrangyalomnak írt levél lehet hogy régen a diófa voltál az udvarunkban most meg valamelyik ablakomból látszó utcai lámpa s mikor glóriádat senki sem látja a reménynek is adsz szállást nálam nappal itt vagy velem sokszor érzem főleg mikor írok vagy magányomban sírok s ha azokhoz a nőkhöz vágyom akikhez nincs semmi jussom nem mondod hogy ilyen még eszembe se jusson tudod nekem az is elég ha a szerelem örökmécsesének parányi lángja bennem ég nem űzöd el tőlem a vágyat te ismersz a legjobban ezért tudod az ad megoldandó feladatot bőven aki gyáva s a jövőtől ennyire fél mint én 2015-01-28 Téli napsütésben felsütött végre a sok szürkeség után a nap s közeleg délre az égbolt közepébe onnan néz a tájra s már előre sajnálja hogy sokkal rosszabb időket hoznak majd a közelgő napok de megmutatja önmagát lássátok megvagyok és ha el is tűnök egy időre majd visszatérek mert tudom mennyire fontos a remény az emberek életébe 2015-01-28 Sárban tocsogó lovak a patanyomokban csillogó vízben fölszikrázott délben a nap a tenyérnyi tükrökben megsokszorozott képét a felfröccsenő sár zúzta szét mint álmainkat vágyainkat a száguldó pillanat aztán kitisztul és újra látható minden változatlannak tűnik de a volt - sohasem ismétlődik meg újra – s nem lesz belőle „most”
2015-01-29 Megtudom – csak türelem mikor végigszalad rajtam a megélt élet emlékeivel az álom mit akar ezzel mesélni a jövőnek az agy néha kitalálom mint egy film vagy könyv csak nekem szóló képi vagy írt üzenetét mert ott is a mélyben rejtőzik a lényeg mint befagyott tó jeges tükre alatt a szunnyadó élet de amikor léket olvaszt rá a gondolat s az értelem napja nekem szóló tanítását majd felmutatja 2015-01-29 Didergő majom didergő királyságomban a radiátoron ülök ami nem trón s nem szék de azért itt csücsülök rég mint egy a trópusokról idetévedt majom akinek nem való ez a vidék s a tél épp hogy csak él még mert álmában visszajár a dzsungelekbe a párás levegőjű jó melegbe ahol a nagy levelek között szűrődik be a napfény sokáig van nappal és rövid az éj s langyosan cirógat a sötét ha nyáron a hőség zavar akkor elolvasom ezt a mostani időt leíró verset és megnyugszom majd 2015-01-30 Reggeli sötétben nedves utak és járdák de messze látni a város alját és azon is túl most nem takar mindent a köd csak a korareggeli sötét fedi el az eget és a részleteket de ahogy az idő halad ezek is mint az ablak kinyílnak majd és ebből kiderülhet hogy az eljövendő napot mivel töltöm a szobába zárva vagy a szabadban az alvó természetet csodálva
2015-01-30 Bosszankodó megint locsog az eső máshol hó esik januárban de lent délen itt a mediterrán Pécsen ez jut ami nem baj mert ez is kell de hóban járhatnának ügetnének vágtáznának míg a sárban már szerdán is alig másztam a „vízi-lovardában”tocsogtak cuppogtak a trappoló öreglovak a napsütésben ficánkoltak vidámodtak még csak a tél felénél vagyunk és jöhetnek még kemény fagyok mikor minden patanyom sárkánytarajjá dermed vannak ennél nagyobb bajok s én mégis ezen sopánkodok mert attól épül testem lelkem ha a kör közepén toporogva köröttem jó talajon jó ütemben jókedvű lovak vágtatnak - ügetnek 2015-01-30 Január végi este a szél lovai vágtatnak vadul patáiktól csattog az aszfalt rezeg a redőny az ablak sörények farkak a csapkodó ágak egyik a másikát tépi cibálja nem kíméli utcai lámpáknak álcázott angyalok glóriájuk a sötétben ragyog mozdulatlan mereven állnak őrangyalok hát ők vigyáznak vigaszt adnak hogy nincs nagy baj csak szilaj az északi szél de a Mecsek ölelő karja kedves városát védve átkarolja s nem hagyja csak idefönt tombol ennyire leérve már fogytán az ereje
