MOSZT Könyvek 3. „Utak és alternatívák”
Előadások és tanulmányok az 1917-es orosz forradalom 90 éves évfordulója alkalmából Pécs, 2009 PTE-BTK Történettudományi Intézet – Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport
MOSZT
Történészcéh Egyesület
Szerkesztette: Lengyel Gábor Társszerkesztő: Kolontári Attila Felelős szerkesztő: Bebesi György © - MOSZT © - TCE © - Bebesi György, Kolontári Attila, Lengyel Gábor © - Szerzők Borítóterv: Polgár Tamás ISSN: 1788-4810
Felelős kiadó a MOSZT kutatócsoport vezetője és a TCE elnöke Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Bookmaster Kft., Pécs. Felelős vezető: Bernáth Miklós .
MOSZT-TCE, Pécs, 2009.
2
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből…
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SZK(b)P-ből, az 1920-as évek első felében Az 1920-as évek első felére a Szovjetunióban még semmi sem tűnt biztosnak, illetve alakulóban volt. Ezt egyrészt megállapíthatjuk politikai szempontból, gondolok itt arra, hogy még közel sem dőlt el ki fogja vezetni a pártot. Másrészt gazdasági szempontok tekintetében is a NEP bevezetésével egy kissé változtatni kellett az eredeti elképzeléseken, illetve rá kellett döbbennie a vezetőségnek, hogy az addig kijelölt út – nevezetesen a hadikommunizmus – követhetetlen. Az első kérdés természetesen nem képezhette vita tárgyát addig, amíg Lenin egészségi állapota nem romlott, de az 1922. májusi első roham után ez a problematika is egyre inkább felvetődött a lehetséges utódjelöltek között.1 Dolgozatomban ezt az 1921 és 1925 közt eltelt időszakot szeretném megvizsgálni, a későbbiek során minden lehetséges módon gyanúsított Lev Trockij szempontjából, elsősorban önéletrajzi művét, az 1929-ben íródott Életem címűt alapul véve. A kezdésnek kicsit önkényesen kijelölt 1921-es évet véleményem szerint több szempontból is cezúrának tekinthetjük. Ezek közül a legfontosabbak, hogy eddigre ér véget a polgárháború időszaka, tehát alapvetően megváltozik az ország belső helyzete; 1921 márciusától Lenin bevezeti a NEP-et, valamint az 1921-es X. kongresszuson fontos határozatok születnek (így például a frakciózás tilalma, azaz a pártegységről hozott határozat)2. Valamint említhetjük még, hogy ezen a kongresszuson számol le Lenin az ellene fellépő ún. „munkásellenzékkel”, ami igazolni látszik azt, hogy a párt monopóliuma ellen senki nem léphet fel, azaz megállapíthatjuk, hogy ettől kezdve válik az OK(b)P totalitárius párttá.3 Trockij és a NEP Érdekes megfigyelni hogyan is viszonyult Trockij a NEP-hez. Röviden annyit mondhatunk, hogy felemásan. 1921-ben mikor ő is felismerte, hogy a hadikommunizmus nem folytatható tovább, támogatta az új
1 Vö: BEBESI GYÖRGY: A Szovjetunió a két világháború között. In: BEBESI GYÖRGYTURI KATALIN: Egyetemes Történelem. Szekszárd. 2000. 74. 2 Mihail HELLER-Alekszandr NYEKRICS: Orosz történelem. II. Budapest, Osiris kiadó, 2003. 126. (Továbbiakban: HELLER-NYEKRICS, 2003.) 3 HELLER-NYEKRICS, 2003. 124.
181
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… irányt. Későbbi, 1936-ban írt Az elárult forradalom c. munkájában, tulajdonképpen kulákpártolónak nevezi a NEP-et.4 1919-1920 telét Trockij az Urálban töltötte, ahol a gazdaságot irányította, s jelentős megfigyeléseket tett ezzel kapcsolatban. Arra a következtetésre jut, hogy a hadikommunizmus rendszere nem tartható fenn tovább, ha el akarják kerülni a gazdaság összeomlását. Ezután a KB elé terjesztett egy javaslatot a kötelező beszolgáltatás megszüntetéséről, illetve terményadóval való felváltásáról, s az árucsere bevezetéséről.5 Ezt a javaslatot 1920 februárjában terjesztette a Központi Bizottság elé.6 Ekkor Lenin határozottan ellenzi ezt, s a KB is leszavazza 11-4 arányban. Valószínűleg a „gazdaság militizátora” elnevezés is abból származik, hogy ezek után Trockij úgy vélekedett, hogy ha a későbbiekben a NEP alapjait képező irányvonalat ellenzik, akkor legalább a hadi módszereket helyesen és rendszeresen valósítsák meg. Ennek kapcsán utasítja el a szakszervezetek önálló szerepét, mondván, hogy ha az állam irányít mindent, illetve osztja el az árukat, akkor a szakszervezeteket az iparirányítás és az állam rendszerébe kell integrálni. Ez volt az alapja az 1920-ban zajló szakszervezeti vitának, ami a Leninnel való kapcsolatát 1922-ig megrontja. Ezzel szemben érdemes röviden szót ejteni arról, hogyan vélekedik a NEP-ről 1936-ban. Elismeri, hogy a hadikommunizmus támogatása a párt vezetői által, abból a reményből táplálkozott, hogy a forradalom hamarosan nemzetközi méreteket ölt (elsősorban Németországra gondolt), s a két ország kölcsönösen segíti majd egymást, ezáltal a szovjet ipar is gyors fellendülést produkál.7 Természetesen nem magát a NEP-et támadja, hanem azt bírálja élesen, ahogyan azt Lenin halálát követően Sztálinék alkalmazzák. Elismeri többek között azt is, hogy az ipari termelés 1921 és 1926 között ötszörös növekedést produkált.8 Amit leginkább helytelennek ítél az a falu, s a parasztok túlzott támogatása a trojka részéről, ami végül is a falusi kispolgárság megerősödését szolgálja a kollektivizálással szemben. „Buharin, a vezető frakció akkori teoretikusa kiadta híres jelszavát a parasztoknak: ˝Gazdagodjatok!˝. Ez elméletileg feltételezte a kulákok fokozatos belenövését a szocializmusba. A gyakorlatban a kisebbség gazdagodását jelentette az óriási többség rovására.”9 4 LEV TROCKIJ: Az elárult forradalom. Budapest, Áramlat, 1989. 28-35. (Továbbiakban: EF) 5 LEV TROCKIJ: Életem. Budapest, Kossuth, 1989. 392. (Továbbiakban: Életem) 6 a javaslat egésze: Életem, 392. 7 EF, 29. 8 EF, 30. 9 EF, 31.
182
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… Összességében azt állítja, hogy Sztálin ekkor még a kollektivizálás legnagyobb ellensége, szemben vele, aki már ekkor az erőltetett iparosítás szószólója, s az általa ekkor megállapított számok gyakorlatilag teljesen megegyeznek a későbbiekben az Állami Tervbizottság (Goszplan) által javasoltakkal.10 Felrója a sztálini rendszer gyengeségeit, amely behódol a magántulajdonosoknak, ami ezáltal a szocializmus legfőbb ellenségévé válik, amely csak „a bürokrácia erejét és biztonságát növeli”, s elnyomja a tulajdonképpeni proletárokat.11 Az epigonok összeesküvése Az 1923/24-es időszak meghatározó Trockij politikai pályafutásában. Alapvetően megváltozik a helyzet Lenin első rohamától, ami 1922 májusában volt. Ekkor kezdett ugyanis nyilvánvalóvá válni, hogy hosszú távon nem számíthatnak Lenin vezető szerepére. Itt ki kell térni a „lenini végrendelet” néven emlegetett dokumentumra, illetve arra is, hogyan vélekedett a forradalom vezére a párt későbbi irányításáról, valamint lehetséges utódairól. Ezt a levelet 1922. december 23-25-e között diktálta, amiben többek között javasolja, hogy több változtatást hajtsanak végre politikai rendszerükben. Azt ajánlja, hogy a KB tagok számát majd kétszeresére, azaz akár 100-ra emeljék (az addigi 53-ról).12 Megemlít hat „kiváló KB tagot”, akiket külön-külön elemez. Nem részletezve ezeket, annyi látható belőle, hogy mindenkinek inkább a rossz tulajdonságait hangsúlyozza.13 Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyik jelölt egyszemélyes uralmát sem támogatta, hanem a párt testületi vezetése mellett állt ki. Térjünk vissza Trockij álláspontjához. 1923 elején, a XII. kongreszszusra készülve, egyre inkább látszik, hogy nincs sok esély Lenin részvételére. Ekkora egy érdekes kapcsolatrendszer kialakulása figyelhető meg. Ebben a fő motívum Lenin változó egészségi állapota. Értem ezalatt azt, hogy egyrészt a Lenin-Trockij viszony talán ebben az időszakban a legjobb, másrészt Sztálin tudhatta, hogy Lenin nem támogatja az ő egyszemélyes diktatúráját sem, így nyíltan nem léphetett fel Trockijjal szemben. Ügyesen taktikázva, úgy kellet Trockij ellenes aknamunkáját szerveznie, hogy ha esetleg Lenin újra vissza tud térni a munkához, úgy tudjon visszakozni, hogy fény se derüljön Trockij ellenes ténykedései10
Megjegyzendő, hogy a Goszplan 1920-as felállításában Trockijnak jelentős szerep jutott. EF, 32. 12 HELLER-NYEKRICS, 2003. 153. 13 Trockijnak felrója túlzott magabiztosságát, illetve, hogy csak a munka adminisztratív oldala iránt érdeklődik. 11
183
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… re.14 „Sztálin tudta, hogy Lenin támadást készít ellene és igyekezett minden oldalról körüludvarolni engem. Többször is elmondta, hogy a politikai beszámolót a Lenin utáni legbefolyásosabb és legtekintélyesebb KBtagnak, azaz Trockijnak kell megtartania, hogy a párt nem vár mást és el sem fogadna mást. A hazug baráti hang próbálgatása még idegenebb volt számomra, mint leplezetlen gyűlölködésének megnyilvánulásaiban, különösen, mert indítóokai túlságosan is kilógtak.”15 Ez a visszafogott Trockij ellenesség Lenin halála után egyre inkább durvább jelleget ölt, s „… a Pravda jelére mindenhonnan, minden szónoki emelvényről, minden újságoldalról és -hasábról, minden rejtett szögletből és zugból egyszerre megindult a trockizmus elleni kampány.”16 1923. októberében Trockij kijelenti, hogy támadást fog indítani a KB ellen. Ez először 1923. október 8-án egy levél formájában nyilvánul meg, amit csak ő ír alá (tartott a frakciózás vádjától). Egy héttel később azonban elkészül a „46-ok nyilatkozata”, amely a baloldali ellenzék zászlóbontásának tekinthető. Ennek első részében az országban kialakult súlyos gazdasági válság tényét hangsúlyozzák: sztrájkok, növekvő munkanélküliség, valamint a nehézipari üzemek többsége ráfizetéses.17 A kialakult súlyos helyzetért a PB többségi frakcióját teszik felelőssé. A nyilatkozat második részében a pártéletben kialakult válságot bírálja: „Azt tapasztaljuk, hogy a párt egyre gyorsabban és immár leplezetlenül halad a kettészakadás felé: elszakad egymástól a titkári hierarchia és a köznép, a felülről választott hivatásos pártfunkcionáriusok és a pártéletből kizárt tagság tömege.”18 A nyilatkozat egyik leghangsúlyosabb részét képezi a sajátos „kinevezési rendszer” felelőssé tétele a pártban kialakult helyzet miatt. Ez röviden abban állt, hogy 1920-ban a Titkárság mellett létrehozzák a Számvevő-Elosztó osztályt, amely a polgárháború idején a párttagok katonai behívását szervezte meg. A polgárháború befejezése után azonban ez a szervezet a pártpozíciók elosztására állt át. 1923 végére az összes pártpozíció elosztásának a kérdése ennek az osztálynak a kompetenciájába tartozott. Tehát a szervezet úgy nézett ki, hogy a Kongresszus megválasztja a KB-t, a KB megválasztja a PB-t, a Szervezőbizottságot és a Titkárságot. A Titkársághoz tartozó Számvevő-Elosztó osztály helyezi ki a kormányzósági és a járási pártbizottsági titkárokat, akik aztán meg-
14
Életem, 427. Életem, 414. 16 Életem, 435. 17 HELLER-NYEKRICS, 2003. 153. 18 Idézi: HELLER-NYEKRICS, 2003. 154. 15
184
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… választják a Titkárságot megválasztó kongresszusi küldötteket. Ez volt az „önmagát választó Titkárság” rendszere, amivel Sztálin kezében tartotta a párt egész szervezetét.19 Lenin temetése 1924. január 21-én halt meg Lenin. Trockij ekkor Szuhumba tartott gyógykezelésre feleségével, mert ekkoriban az ő egészségi állapota is rossz volt.20 A halálhír Tifliszben érte őket. „Közvetlen vonalon kapcsolatba léptem a Kremllel. Tudakozódásomra a következő választ kaptam: ˝a temetés szombaton lesz, úgysem érne ide. Javasoljuk, folytassa a gyógykezeltetést˝. Választási lehetőségem tehát nem volt. …Az összeesküvők a maguk módján helyesen okoskodtak: eszem ágában sem lesz ellenőrizni az információjukat, …a céljuk pedig az, hogy időt nyerjenek.”21 Sokan azonban kételkednek ezen kijelentéseiben. Későbbi írásaiban is magyarázkodni kényszerült maga előtt is, hogy miért nem ment el a temetésre. Van olyan feltételezés, hogy azért nem tért vissza, hogy még a látszatát is kerülje utódlási szándékainak, hisz ekkor Sztálinék már egyre sűrűbben emlegették Trockij bonapartista törekvéseit.22 Azt gondoljuk, ha nagyon akart volna, el tudott volna menni a temetésre, hisz betegsége nem volt olyan súlyos. Valószínűleg ekkor szembesült azzal a ténnyel, hogy eltűnt mögüle az egyetlen biztos támasz is, amivel eredményesen vehette volna fel a harcot a trojkával. Hirtelen ezt a fajta „visszavonulást” látta a legjobbnak. Valamint arra is rádöbbenhetett, hogy ezzel visszavonhatatlanul megindul ellene is a döntő harc. „Hogyan veszítette el a hatalmat?”23 A fenti kérdést Trockij, saját elmondása szerint sokszor megkapta az emberektől. A konkrét választ erre azzal utasítja vissza, hogy ez a kérdés olyan jellegű, mintha egy tárgy elvesztésére utalna (pl. egy óra vagy egy naptár)24 .
19
HELLER-NYEKRICS, 2003. 154. Folyamatos láz gyötörte. Az orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi okozza. Később azt gondolták, hogy a mandulája az oka, ki is vették, de pár hét múlva újra belázasodott. 21 Életem, 431. 22 A száműzött Trockij. Írta és szerkesztette: KRAUSZ TAMÁS. Budapest, 1989. 30. (Továbbiakban: KRAUSZ, 1989.) 23 Életem, 425. 24 Életem, 425. 20
185
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… Ezek után több fejezeten keresztül kezdi fejtegetni azokat a pártban lezajló változásokat, amelyek végül is Sztálin győzelméhez vezettek. Ennek lényege az, hogy 1917 októberétől eltelt időszakban a forradalmi hangulat egyre inkább alábbhagyott, s egy újféle „pszichikum” kezdett kialakulni: „A nemzetközi perspektívák megfakultak [itt természetesen a forradalom exportjára gondol – L. G.]. A mindennapos robot teljesen elnyelte az embereket. A régi célokat szolgálni hivatott új módszerek új célokat és mindenekelőtt új lelki beállítottságot szültek. Az időleges helyzet nagyon sokak számára végállomás volt. Új típus kezdett kialakulni.” A legfontosabb változást abban vélte felfedezni, hogy van a korábbi forradalmároknak egy igen széles rétege, akik régen elszakadtak a néptől, s helyzetüknél fogva szemben is állnak vele (ez a réteg természetesen az egyre növekvő bürokrácia). Ezekből az osztályösztön kikopott, s önelégült hivatalnokokká lettek, akiknek a saját érdekei, gyarapodásuk a legfontosabb, ízlésvilágukban pedig teljesen kispolgárivá váltak. A másik fontos okot abban fedezi fel, hogy az ő általa annyira hangsúlyozott nemzetközi forradalmi fejlődés lefelé ívelő szakaszban volt, a munkásmozgalom nemzetközi téren sorra vereségeket szenvedett (Németország 1923, később Kínában). Ez is nagyban hozzájárult Sztálinék Trockij ellenes sikeréhez. Végül így összegzi a kialakult rendszert: „A sztálinizmus mindenekelőtt egy arctalan apparátus a forradalom lejtőjén”.25 A hadügyi népbiztosság elvesztése Az 1924-es évet végigkíséri a trockizmus elleni kampány. A párt Moszkvai Bizottságának plénumán, 1924. novemberében Kamenyev katonai vezetők előtt tartott beszédében lép fel a trockizmus ellen, amit önálló áramlatként jellemez, amely „mindig is szemben állt és szemben áll a párt hivatalos ideológiájával”26. Mint fentebb említettem, Lenin halálától kezdve alapvetően megváltozik a szembenállás stílusa a két fél között. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy ebben Trockijnak is jelentős szerepe volt. 1924 őszén írja meg Október tanulságai c. pamfletjét, amit később, mint súlyos taktikai hibát rótt fel neki a történettudomány. Ebben ugyanis többek között rátámad Zinovjevre és Kamenyevre is 1917. októberi hozzáállásukért.27 Ezzel, tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy nagyban segítette a troj-
25 26 27
Életem, 429. BÉLÁDI LÁSZLÓ-KRAUSZ TAMÁS: Sztálin. Budapest, én. 115. Ők ugyan is az 1917. októberi események előtt a fegyveres felkelés ellen szavaztak.
186
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… ka újbóli megszilárdulását.28 Ugyanakkor kiváló taktikai fegyvert is adott a trojka kezébe, hisz ezek után mit sem volt egyszerűbb tenniük, mint felhánytorgatni Trockij nem bolsevik múltját 1917 előtt.29 1925-re olyan helyzet alakult ki, hogy Trockij a párton belül, illetve a társadalom jelentős részében sem rendelkezett biztos támasszal. Hadügyi népbiztosi pozíciója miatt a trojka azonban még mindig tart katonasághoz fűződő viszonyától. Itteni pozícióit fokozatosan számolják fel. Először azokat a kollégáit távolítják el, akik köztudottan Trockij híveinek számítottak.30 A trockizmus ellen megindult döntő kampány során Buharin „a párt fundamentuma alatt elhelyezett dinamitként” aposztrofálja azt. Ezek után a januári KB plénum befejeztével mondatják le hadügyi népbiztosságáról. Többen javasolják a KB-ból való kizárását is, de érdekes módon Sztálin ezt ekkor még elutasítja.31 Ennek taktikai okai lehettek. Sztálin úgy érezte, hogy egyelőre elég csak a katonaságnál betöltött vezető pozíciójától megfosztani, a teljes kizárást későbbre halasztotta. Ez még nem a teljes leszámolást jelentette vele. 1925. májusától még három pozíciót is viselt. Kinevezik a Koncesszióügyi Bizottság elnökévé, az Elektrotechnikai Igazgatóság vezetőjévé, valamint a Műszaki Iparirányítási Igazgatóság elnökévé. „Ennek a három területnek semmi köze sem volt egymáshoz. Összeválogatásuk a hátam mögött történt és sajátságos megfontolások irányították, nevezetesen az, hogy elszigeteljenek a párttól, elhalmozzanak a folyó munkával, különleges ellenőrzés alá vonjanak és így tovább”32 Azt gondolom, hogy az 1925 utáni időszak 1927-ig, Trockij – illetve az egész ellenzék – kizárásáig már egy új szakaszt jelent a párton belüli harcokban. Új csoportosulások jönnek létre. Például Trockij és két, addigi legnagyobb ellenfele Sztálin mellett (Zinovjev és Kamenyev) egy táborba kerül és alapítja meg többekkel együtt az egyesült ellenzéket.33
28
HELLER – NYEKRICS, 2003. 153. 1917. augusztus 1-jén vetté fel csak a bolsevik pártba, előtte az ún. kerületköziek frakciójához tartozott, de felismerte Leninben a forradalom teoretikusát, illetve a forradalom sikere érdekében nélkülözhetetlennek tekintette egy jól szervezett párt működését. (Ld.: erről részletesen KRAUSZ, 1989. 23.) 30 Gondolunk itt elsősorban Szkljanszkij leváltására, aki régóta Trockij hívének számított. Még a polgárháború idején, a stratégiai nézetkülönbségek kiéleződésekor állt mellé (Életem 433.) 31 KRAUSZ, 1989. 33. 32 Életem, 439. 33 FONT MÁRTA–KRAUSZ TAMÁS–NIEDERHAUSER EMIL–SZVÁK GYULA: Oroszország Története. Budapest, Pannonica, 2001. 499-512. 29
187
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… A „módszerről” Trockij kiszorítása a pártból, illetve a párt vezetéséből több fronton zajlott. Ezek közül a legfontosabb az ideológiai alátámasztása mindazoknak a „bűnöknek”, amit a trojka szerint elkövetett. Ebben a legjobb eszköznek az bizonyult, hogy különböző régi leveleket, dokumentumokat tettek közzé. Minthogy a harc igazából a lenini örökség megszerzésére, illetve annak kisajátítására irányult, a legkézenfekvőbb eljárásnak az bizonyult, hogy Trockijt vele állítják a legkonfrontatívabb viszonyba a párt belső vitái során, ezzel mintegy szimbolizálva azt, hogy a két nézetrendszer − a trockizmus és a leninizmus − nemhogy nem fér meg egymással, de egyenesen kizárja egymást. A példákat hosszasan lehetne sorolni, ezért az tűnik a legjobb megoldásnak, ha egy olyan példát emelünk ki, amely kiválóan megvilágítja az „epigonok” módszereit. Ez a példa pedig egy olyan levél, melyet Trockij írt Csheidzének 1913-ban, még az emigráció idején. Trockij ekkor Bécsben adott ki egy újságot, Pravda, a munkások lapja címen. A Péterváron megjelenő legális bolsevik lap is ugyanezt a címet kapta. Trockij írt két felháborodott levelet Lenin, illetve a bolsevik központ ellen, hogy elorozták az ő lapja címét. Ekkor már Trockij is elismeri, hogy két-három héttel később meg sem írta volna, évekkel később pedig biztos, hogy kuriózumszámba ment volna az irat.34A levelet 1924-ben Sztálinék előkaparták a Párttörténeti Levéltárból, s ezzel támasztották alá Lenin-ellenességét. Nem véletlen, hogy Lenin halála után „került elő”, hisz ő is tudott a levélről, s bizonyíthatta volna, hogy egy évtizeddel azelőtt íródott, jelentősége pedig nem sok volt, ugyanis az emigráns évek alatt rengeteg ehhez hasonló született. A társadalom jelentős részének – akik persze a párt korai történetét nem ismerték – jelentős bizonyítékul szolgált a Trockij ellen felhozott vádakra. A 30-as évek során, amikor Trockij már száműzetésben volt, akkor is fennmaradt a sztálini rendszer mély Trockij ellenessége Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a 30-as évek második felében a nagy tisztogatások, illetve perek során az esetek többségében a „trockista” jelző megtalálható a főbb vádpontok között. Ennek érzékeltetésére egy fejezetcímet szeretnék idézni az 1938. szeptemberében ún. Kratkij kursz (Rövid tanfolyam) c. könyvből, amely Sztálin jóváhagyásával készült. A könyv a bolsevik párt történetét úgy mutatja be, mint a párton belüli frakciók folyamatos harcát. A fejezet címe így hangzik: „A buharinisták elfajulása politikai kétkulacsosokká. A trockista kétkulacsosok elfajulása gyilkosok és kémek fehérgárdista 34
Életem, 437.
188
Lengyel Gábor: Trockij kiszorítása az SzK(b)P-ből… bandájává. Sz. M. Kirov elvtárs galád meggyilkolása. A párt intézkedései a bolsevikok éberségének fokozására”35 Azt hiszem ez a példa is jól érzékelteti, hogy Trockij a kénköves ördög szerepét játszotta ebben az időszakban, s mint kitűnő ellenségkép, segítette a sztálini rendszer ideológiai megalapozását. Az a kérdés, hogy miért pont Lev Trockij volt a „főgonosz”, úgy gondolom, magától adódik. Korrekt megválaszolása viszont annál nehezebb. Véleményem szerint, Sztálin szempontjából tökéletes ellenségképet lehetett alkotni belőle több szempontból is, túl az alapvetően meglévő kölcsönös unszimpátián. Először is a legfelsőbb vezetésben volt, közvetlenül Lenin környezetében, s ahogy már említettem, a 20-as évek első felében talán Trockij állt legközelebb a forradalom atyjához. Másodszor Trockij rendkívüli aktivitása, kreativitása, eredeti ötletei miatt – melyeknek rendszeresen hangot is adott – mindig volt megfelelő ok az ellenségeskedésre. Azt, hogy Sztálin milyen mértékben tartott Trockij befolyásától, tehetségétől, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszemélyes uralmának kiépítése után is fontosnak tartotta azt, hogy a távoli Mexikóban élő egykori harcostársat brutális kegyetlenséggel ölesse meg 1940 augusztusában.
35 Idézi: KRAUSZ TAMÁS: Az „összeesküvés-elmélet” sztálini iskolája. In: Lenintől Putyinig. Tanulmányok és cikkek 1994-2003. Budapest, 2003. 78.
189
