Most mit kell tennem? Joga van hozzá?

„Most mit kell tennem? Joga van hozzá?” Jogok és kötelezettségek a klinikai szakpszichológusi munkában a jogászpszichológus szemével Klinikai pszichológiai kötelezı szinten tartó tanfolyam, 2010. Dr. Németh Rita

Az elıadás vázlata: I.

II.

III.

IV. V.

VI.

Bevezetés, problémafelvetés Az alapvetı jogi szabályozás A törvény által nevesített kötelezettségeink A betegek jogai Az adatok kezelése és továbbítása Zárásként egy konkrét probléma: az un. jelentési kötelezettség




A cél: Kicsit tudatosabbak legyünk, ezáltal erısebbnek érezzük magunkat…

No, azért nem ennyire… ☺

I.








Bevezetés.

A cím kapcsán felmerülı kérdések: 1. Kinek van joga? A páciensnek? A hozzátartozónak? A szülınek? A hatóságoknak? Vagy a pszichológusnak (klinikai szakpszichológusnak, szakértınek, terapeutának)?

2. Mihez van joga?

Számos ezzel kapcsolatos konkrét kérdés merül fel a gyakorlatban, pl.: - tesztadatait, vizsgálati anyagát megkapni (hatóságnak, vizsgált személynek, hozzátartozóinak) kinek van joga? - információt kapni a páciens (pl. gyermek, hozzátartozó) állapotáról, vizsgálati eredményeirıl, kinek adjuk ki ezeket? - egyáltalán megvizsgálni, terápiába venni van-e jogom? (A kompetencia-határokon túl elsısorban gyermekek esetén.)

Ezek a problémák nagyrészt egy irányba mutatnak: Az INFORMÁCIÓ, a jog nyelvén az ADAT (személyi adatok + egészségügyi adatok = egészségügyi dokumentáció) kezelése a központi probléma a gyakorlatban.

Két fı kötelezettsége ezzel kapcsolatban a pszichológusnak: 1. Rendelkezésre bocsássa az adatokat, információkat azok számára, akik jogosultak azokat megszerezni. 2. Ne hozza azok tudomására, akik arra nem jogosultak. /Etikai vétség, sıt, bőncselekmény is lehet ezen kötelezettség megsértése, a titoktartási kötelezettség megszegése./

Az ezzel kapcsolatos legfontosabb elv, melyet jogszabály is rögzít: Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplı adattal a beteg rendelkezik. Ez a fı szabály, az adatok „ura” tehát a beteg, de van kivétel, amikor hozzájárulása nélkül is közölni kell az adatait: 1. ha törvény elrendeli, 2. mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi. /SZEK 5.4. is ezt mondja lényegében: „mások védelme”/

A másik alaptézis: a páciens (beteg) joga a kezelı (egészségügyi szolgáltató, pszichológus) kötelezettsége. Ismernünk kell tehát a páciens jogait, valamint a saját kötelezettségeinket. Ehhez bizonyos esetekben kapunk konkrét támpontot a törvénybıl (elsısorban az egészségügyi törvénybıl), ill. a SZEK-bıl, más esetben nem. Ilyenkor keletkeznek a dilemmák…

Egy konkrét probléma: a tesztadatok kiadásának kérdése Ez az etikai érzékünk és a jog összeütközésének egyik terepe: USÁ-ban 2003-ig, amíg egy ezzel kapcsolatos jogszabály nem lépett életbe, etikai véltséget követtek el a pszichológusok, ha a pszichológiai teszt adatát kiadták a kezükbıl (kivéve szakképzett kollégáknak). A törvény azonban a pszichológiai teszteket is az orvosi feljegyzések körébe sorolta, és kötelezte a pszichológusokat a tesztadatok (beleértve a nyers válaszok) kiadására a vsz.-nek. Az Amerikai Pszichológiai Társaság módosítani kényszerült az etikai kódexét, de:

Elkülönítette: 1. 2.

Tesztek anyaga (test material): maguk az

ingeranyagok, kérdések, kézikönyvek Teszt adatok (a nyers adatok, azok transzformált változatai, a kliens válaszai)

Ez utóbbit kénytelen volt kiadhatóvá nyilvánítani, de továbbra is elıírta a pszichológusoknak, hogy tegyenek meg mindent a tesztek anyagának védelmében. Hazánkban probléma: az iü. módszertani levél, ill. általában az Internet…

II. Az alapvetı jogi szabályozás A hatályos jogszabályok bárki számára hozzáférhetıek a www.magyarorszag.hu oldalon – Keresés – Jogszabálykeresı. 2 legfontosabb jogszabály: 1997. évi CLIV. tv. az egészségügyrıl /Eütv/ 1997. évi XLVII. tv. az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérıl és védelmérıl

A törvényi definíciók: 1. Klinikai szakpszichológia





Eütv 103.§ (2) bekezdés meghatározza, hogy ki végezhet klinikai szakpszichológiai tevékenységet, illetve céljai felsorolásával definiálja azt: „Klinikai szakpszichológiai tevékenység az a

klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus által végzett tevékenység, amely





a., a lelki egészség megırzésére és helyreállítására, b., a lelki zavarok megállapítására, vizsgálatára és okainak feltárására, c., az egyes betegségek diagnosztizálásához szükséges pszichodiagnosztikai vizsgálatok végzésére, valamint d., a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel történı korrekciójára irányul.

2. A pszichoterápia /(1) bek. /











többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott idıtartamú ülésben történı terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás

eljárások végzésére képesítéssel rendelkezı szakorvos, vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan.

További kitételei a tv-nek:





A terápia önkéntessége (mind a beteg, mind a terapeuta oldaláról), ill. az orvosi vizsgálat alkalmazásának szükségessége. A klinikai szakpszichológusok szempontjából ez utóbbi fogalmaz meg kötelezettséget: „A pszichoterápia megkezdése elıtt orvosi vizsgálat szükséges. A klinikai szakpszichológus munkája során köteles orvosi konzultációt igénybe venni minden esetben, amikor a beteg állapota vagy állapotának védelme indokolja.”

Egyéb ránk vonatkozó szabályok: -

-

az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályok /a tv. fogalom meghatározása szerint a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, eü-i szolgáltatás nyújtására, a mőködési engedély alapján jogosult egyéni eü-i vállalkozó, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet/ - Szektorsemlegesség elve eü-i dolgozóra vonatkozó elıírások /az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsıfokú eü-i szakképesítéssel rendelkezı személy, továbbá az eü-i tevékenységben közremőködı eü-i szakképesítéssel nem rendelkezı személy/

III. Az eü-i dolgozók törvény által nevesített kötelezettségei 1.

Tájékoztatási kötelezettség

2.

Dokumentációs kötelezettség

3.

Titoktartási kötelezettség

Ezek mögött alapvetı etikai elvek húzódnak meg (pl. a kliens autonómiájának megırzése a tájékoztatással), a SZEK is tartalmaz ezzel kapcsolatos kötelezettségeket.

1. Tájékoztatási kötelezettség Noha a tájékoztatási kötelezettséget a törvény a kezelıorvos kötelezettségeként írja elı, ez azonban természetesen nem jelenti, hogy a klinikai szakpszichológusnak ne lenne szükséges tájékoztatást adni: - az általa alkalmazandó módszerekrıl, - az ellátás folyamatáról, - várható kimenetelérıl, - a lehetséges alternatívákról, a beteg ezekkel kapcsolatos döntési jogáról - elsısorban a beteg tájékoztatáshoz való joga alapján, azonban a SZEK is elıírja ezt. A terápiás szerzıdés részeként ezt általában meg is teszik a terapeuták, Saját védelmünk érdekében célszerő lenne írásba foglalni az együttmőködés kereteit, valamint azt is, hogy a beteg megkapta a fenti tájékoztatást az alkalmazandó módszerrel kapcsolatosan.


Tájékoztatás, de hogyan? Az Eütv szerint (134-135.§): -

A beteg állapota által indokolt rendszerességgel, szükség szerint fokozatosan /ez a tájékoztatás folyamat jellege/, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel. A kezelıtıl elvárható ismereteknek megfelelıen és legjobb tudása szerint, körültekintıen, egyéniesített formában /nem helyettesíthetı általános ismertetıanyagok átadásával a szóbeli tájékoztatás/, jelentıs lehetséges mellékhatások, következményeket illetıen. Cselekvıképtelen vagy korlátozottan cselekvıképes személy esetén (pl. gyermek is) a törvényes képviselıt, gyámot stb. - lsd. Eütv. 16.§ (2) is tájékoztatni kell.

Mit mond a magyar SZEK ezzel kapcsolatban?


4.9.: „A személyes vizsgálatok megkezdése elıtt tájékoztatja a klienst saját titoktartási kötelezettségérıl és – indokolt esetben – arról is, hogy a pszichológiai véleményt kinek köteles átadni. (lsd.még SZEK 5.fejezet). Tájékoztatja a klienseit (a kiskorúakat is) azok kora, iskolázottsága, pszichés állapota stb. szerint a foglalkozások céljáról, eredményérıl, esetleges következményeirıl, valamint arról, hogy megtagadhatják-e a foglalkozásokon való részvételt, ill. annak milyen következményei lesznek.”

Az egész tájékoztatás célja, hogy a kliens

tájékozott/tájékoztatott beleegyezéssel vegyen részt a folyamatban, mérlegeljen, hozzon döntést.

A tájékoztatott beleegyezés folyamatmodellje: Egyre inkább terjedıben van a folyamatmodell, miszerint nem egyszeri alkalommal történik meg a tájékoztatás, hanem a pszichológus és a kliense folyamatosan, akár több lépésben tisztázza az együttmőködés kereteit. Az Eütv erre a fentiek szerint lehetıséget is ad. Ez bizonyos álláspontok szerint önmagában terápiás lehet – autonómia érzését adhatja a beteg számára: ért, mérlegel, dönt. A gyakorlat igényli is ezt a folyamatosságot mind a szakember, mind a kliens részérıl. Az ADOTT páciens ADOTT problémájához ADOTT körülmények között kell igazodni /Pomerantz, 2005, id. Varga, 2009/

Milyen információt mikor adjunk? Pomerantz kutatása szerint (109 pszichológus megkérdezése alapján) mi az a legkorábbi idıpont, amikor a kliens kérdéseire választ tud adni:












1. ülés kezdete: fizetés módja, díj, biztosítás, meg nem jelenés esetén irányadó megállapodás, titoktartás 1. ülés során: egy ülés hossza, esetleges szupervízor 1. ülés végén: pszichoterápia fajtája, alternatív kezelési módok, esetleges kockázatok 2. ülés végén: mi fog történni a terápia során, mi a célja 3. ülés után: mennyi ülésre lesz szükség

Egy ajánlás terápiák esetén a tájékoztatott beleegyezés folyamatmodelljének megfelelıen (Braaten és Handelsman, 1997)

:

1. Terápia megkezdése elıtt: Áttekinteni, milyen adatok lehetnek fontosak: pl. logisztikai és egyéb szabályok: ár, idıpont; információk magáról a kezelésrıl; a kliens autonómiájával kapcsolatos adatok (pl. visszautasíthatja a kezelést) Tervet készíteni, hogy milyen adatokat beszélünk meg az elsı ülés kezdetén, végén, ill. még késıbb. Készíts elı minden írásos anyagot, amire szükség lehet, gondoskodj ezek olvashatóságáról, elérhetıségérıl.

2. Az elsı ülésen: -

Adj írásos információt a kliensnek! Beszéld meg vele a leírtakat! Válaszold meg a kérdéseit! Derítsd ki, nem kíváncsi-e még valamire? Adj mindenbıl egy másolatot a kliensnek!

3. Az elsı ülést követıen: Mindig fusd át az adott klienssel (eddig) kötött egyezségeket, beleegyezést! Rendszeresen adj információt a kliensnek, néhány kérdésrıl újra és újra. Pl.: - A titoktartás határai - Fizetési igazolásai, számlái - A terápia lezárásának elıkészítése - A biztosítónak adott jelentések, kezelési tervek egyeztetése

4. A terápia lezárásakor: Kérdezd meg a klienst, hogy mit tartott a leghasznosabbnak. Építsd be a tapasztalatokat a késıbbi tájékoztatókba!

Példa egy tájékoztatott beleegyezéshez összeállított írásos anyagból /Pomerantz/: „Amikor terápiára jön, szolgáltatást vesz igénybe. Adatokra van szüksége ahhoz, hogy megfelelı döntést hozzon. Alább kérdéseket talál, amelyeket esetleg szeretne feltenni. Ezek némelyikét már megbeszéltük. Önnek joga van bármely más kérdést is feltenni, ha szeretné tudni a választ. Ha nem értené a választ, kérdezze meg megint. /…/ Vannak olyan kérdések, amit csak akkor tudok majd megválaszolni, amikor már bizonyos idıt eltöltöttünk…” (Varga, 2009)

Egy speciális szabályozás:


Az igazságügyi szakértıknek a 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet alapján az iü.-i szakértık mőködésérıl beleegyezı nyilatkozatot kell aláíratni a személyekkel azokban az esetekben, ha a vizsgálati személy külön tv. szerint nem köteles a vizsgálatban való részvételre – miután személyazonosságáról meggyızıdött (köteles erre!), ill. közérthetı módon tájékoztatást adott a vizsgálatról (idıtartam, menete, módszerek). Másodpéldányt át kell adni a vsz.-nek.




(Ajánlott még a 20.§-t ismerni, mely a klinikai és mentálhigiéniai felnıtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálatról szól.)

2., Dokumentációs kötelezettség





A beteg vizsgálatával és a gyógykezelésével kapcsolatos adatokat, leleteket az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Egészségügyi dokumentáció a gyógykezelés, az egészségügyi szolgáltatás során a betegellátó, egészségügyi szolgáltató tudomására jutott egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától.

Az Eütv. 136.§ (2) bekezdése pontosan felsorolja, hogy az egészségügyi dokumentációnak mit kell tartalmaznia: - a beteg személyazonosító adatait (pl. név, születési adatok, anyja neve,




lakóhely együttesen, vagy ezek közül bármelyik, ha alkalmas lehet az érintett azonosítására)

- az értesítendı személyt, - kiskorú, ill. gondnokság alatt álló személy esetén a törvényes képviselı nevét, elérhetıségét, - a kórelızményt, - az elsı vizsgálat eredményét, a diagnózist, - ezt, ill. a gyógykezelési tervet megalapozó vizsgálati eredményeket, azok idejét, - az elvégzett beavatkozásokat, terápiát, - az adott tájékoztatást, beleegyezés, ill. visszautasítás tényét, stb.)


Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy hően tükrözze az ellátás folyamatát.
















Ebbe a klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta esetében beletartozik: - a pszichodiagnosztikai tesztvizsgálat dokumentációja – ha van, - a diagnózis, jelen státusz, - a terápiás indikáció, - az alkalmazott terápiás módszer, - a terápiás szerzıdés, - a terápiás terv, - a terápiás folyamat, az ülések részletes elemzése, - a terápia lezárása, összefoglaló, utánkövetés, stb.

Mivel a dokumentáció váratlanul – etikus körülmények között is – kikerülhet a kezünkbıl, célszerő végig úgy vezetni, olyan megfogalmazást használni, mintha eleve a nyilvánosságnak szánnánk. „Mintha a kliens és ügyvédje kukucskálnának a vállunk felett.” (Kocher és Keith-Spiegel, 1998) Például peres eljárásban a dokumentáció a jogi eljárás részét képezheti a kliens felhatalmazásával. A dokumentációban foglalt adat tehát nem a pszichológus személyes tulajdona.

3., Titoktartási kötelezettség „… Amit kezelés közben látok, vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogom kifecsegni, hanem megırzöm.” /Hippokrátészi eskü/


Az egészségügyi dolgozót, ill. az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt (pl. asszisztens, titkárnı, stb.) minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és tény vonatkozásában, idıbeli korlátozás nélkül /!/ titoktartási kötelezettség terhel (mindegy, hogy az vizsgálatból, dokumentációból származik-e). Ez a titoktartási kötelezettség azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha a beteg ez alól felmentést adott, vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elı (lsd. lentebb).

Két szokatlan, de fontos szempont: 1.

Titoknak minısülhet maga a tény, hogy valaki terápiás segítséget kér, vagy pszichológusnál járt. Telefonon nem adunk semmilyen felvilágosítást!

1.

A titoktartás kötelme nem ér véget sem a kliens, sem a pszichológus halálával.

Ebbıl következıen gondoskodnunk kell arról, hogy mi történjen a kliens adataival (ami papíron vagy elektronikus úton birtokunkban van) halálunk, vagy cselekvıképtelenné válásunk esetén. A kliens halála sem szünteti meg a titoktartási kötelezettséget. Az USÁ-ban az is nagy port vert, amikor egy pszichiáter nyilvánosságra hozta egy költını öngyilkossága után 300 órányi terápiás anyagát – bár ezt elızetes beleegyezésével tette. Valószínőleg, mert a titoktartás bizalmi kérdés is. (lsd. még V. pont, de elıbb jöjjenek a beteg jogai…)

IV. A betegek jogai





A betegjogok az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatba kerülı személyek alapvetı jogait foglalják össze az Eütv.-ben, függetlenül attól, hogy betegségük miatt, vagy valamely más okból (pl. szőrés, megelızés) kerülnek vele kapcsolatba. E jogok gyakorlásának is van azonban korlátja, pl. mások jogainak sérelme, életének, testi épségének veszélyeztetése. Alább felsoroljuk a nevesített betegjogokat és részletesebben elemezzük azokat, melyek az adatkezelést szorosabban érintik.












Az emberi méltósághoz való jog A kapcsolattartás joga A megfelelı egészségügyi ellátáshoz való jog A gyógyintézet elhagyásának joga A tájékoztatáshoz való jog Az önrendelkezéshez való jog Az ellátás visszautasításának joga Az orvosi titoktartáshoz való jog Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

Ezek közül kettıt emelünk ki, ami témánkhoz szorosan kapcsolódik: 1.

Az orvosi titoktartáshoz való jog – mint a titoktartási kötelezettség másik oldala

2.

Az eü-i dokumentáció megismerésének joga – mint a dokumentációs kötelezettség másik oldala

Az orvosi titoktartáshoz való jog:








A betegnek joga, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevı személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (ez az orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék. A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségérıl, annak várható kimenetelérıl kiknek adható felvilágosítás, ill. kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismerésébıl. Azonban hozzájárulása nélkül is közölni kell az adatait, ha törvény elrendeli, mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi, ill. az ápolását, gondozását végzı személlyel közölni lehet azokat az adatokat, melyek hiánya állapotának károsodásához vezethetne.

A SZEK ugyanerrıl: Követi a törvényi szabályozást az 5. fejezetben, ami a titoktartási kötelezettségrıl szól, így csupán az alábbiakat emeljük ki a gyermekek vonatkozásában: - 5.5.: „A kliens gondozását végzı személlyel az érintett kliens hozzájárulása nélkül is közölni lehet azokat a pszichológiai adatokat, amelyek ismeretének hiánya a kliens pszichés állapotát hátrányosan befolyásolhatja. Ezen belül megoszthatja a szülıvel a rábízott titkot, amennyiben a gyermeknek ebbıl nem származik kára. Ha azonban a pszichológus úgy ítéli meg, hogy a gyermek érdekét súlyosan sértheti a tudomására jutott bizalmas információ kiadása, továbbra is köteles megırizni azt.

Joga van hozzá, hogy vizsgálata és kezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, ill. akik jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve, ha törvény másként rendelkezik (pl. oktatókórházak).
Sürgıs szükség és a veszélyeztetı állapot esetét kivéve joga van, hogy vizsgálatát és kezelését beleegyezése nélkül mások ne hallják, lássák.


Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga Mint már hangsúlyoztuk, az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplı adattal a beteg rendelkezik.
A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplı adatait; egészségügyi adatairól, azok kezelésérıl szintén tájékoztatást kapni; a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni; az egészségügyi dokumentációba betekinteni, azokról – saját költségére – másolatot kapni.


Egészségügyi adatairól indokolt célra – saját költségére – összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kérhet, és ez esetben azt ki kell adni.
A beteg kérheti a rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció pontosítását, kiegészítését, amit a kezelı saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez fel.
Fontos tudni, hogy törölni nem lehet hibás adatot, úgy kell javítani, hogy az eredeti adat is megállapítható legyen.








Az ellátása alatt írásban bárkit felhatalmazhat a beteg az eü.-i dokumentációba való betekintésre, ill. másolat készíttetésre. A kezelés után csak teljes bizonyító erejő magánokiratban teheti ezt meg.

A dokumentáció megismerésének korlátozása:





Csupán pszichiátriai beteg esetében, és csak kivételesen és orvos által korlátozható a beteg egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, és csak abban az esetben, ha alapos okkal feltételezhetı, hogy gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az egészségügyi dokumentáció megismerése. Rögzíteni kell a dokumentációban, hogy milyen konkrét eü-i hátrányt okozhatna a megismerés, a korlátozás tényét, idejét, tartamát. Értesíteni kell a törvényes képviselıt és a betegjogi képviselıt.

V. Az adatok kezelése és továbbítása





Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérıl és védelmérıl szóló 1997.évi XLVII. törvény határozza meg minden egészségügyi ellátást nyújtóra, így a klinikai szakpszichológusokra és pszichoterapeutákra is vonatkozó, egészségügyi adatkezelési szabályokat. Ezek a szabályok azokra az esetekre is vonatkoznak, amikor nem beteg, hanem egészséges személy kerül kapcsolatba az egészségügyi szolgáltatóval, azaz velünk.




Egészségügyi adat az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, ill. az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, ill. az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképezett vagy származtatott adat, továbbá az ezekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemő adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás).




Egészségügyi személyes adat: az egészségügyi adatok és a személyazonosító adatok összekapcsolódásával keletkezik.

Látható, hogy a pszichológiai beavatkozások során keletkezett adatok – figyelemmel a fenti meghatározásokra – egészségügyi adatoknak minısülnek, függetlenül a keletkezésük helyétıl (a tartalom a lényeges).




Fontos kitétel, hogy személyes adatot csak törvényes cél eléréséhez szükséges esetekben és mértékben lehet kezelni. Csak olyan és annyi adat kezelhetı, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges.




Biztosítanunk kell az adatokat a véletlen vagy szándékos megsemmisítéssel, megsemmisüléssel, megváltoztatással szemben is.










A törvény szerint egészségügyi intézményen belül az egészségügyi és személyazonosító adatok védelméért, a nyilvántartás megırzéséért az adatot kezelı intézmény vezetıje a felelıs. Az adatvédelmi felelıst/felelısöket is ı jelöl ki. Ha 20 fınél több adatkezelı dolgozik valahol, ott szervezeti egységenként kötelezı adatvédelmi felelıst kijelölni. Nagyon fontos szabály, hogy az egészségügyi dokumentációt a szolgáltató kezeli és köteles megırizni a törvényben elıírt módon és ideig – ez legalább 30 év, ill. a zárójelentés vonatkozásában legalább 50 év –, de a benne foglalt adatok felett a beteg rendelkezik fıszabályként.

Az adatok továbbítása:








Az egészségügyi ellátóhálózaton belül továbbíthatók az adatok, ha az a gyógykezelés érdekében fontos, kivéve ha a beteg írásban megtiltja. A betegséggel össze nem függı adatok nem továbbíthatóak. Sürgıs szükség esetén az érintett hozzájárulása nélkül is továbbíthatóak adatok. Ha az érintett, ill. törvényes képviselıje írásban hozzájárul az adatok továbbításához azok bármilyen esetben - de csak az abban foglalt esetleges korlátozásokon belül – továbbíthatók, tehát az adatkezelı mentesül a titoktartás alól.




Ha törvény írja elı az adattovábbítást, akkor kötelesek vagyunk azt megtenni. Mely hatóságok írásbeli megkeresésére kell ezt megtenni?








bíróság, ügyészség, igazságügyi orvosszakértı, büntetıügyekben nyomozóhatóság is szabálysértési eljárás során az eljárást lefolytató szerv nemzetbiztonsági szakszolgálatok megkeresése.

Nagyon fontos: a megkeresınek a törvény alapján /1997. évi XLVII. tv. 23.§ (2)/ meg kell jelölnie a megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét, és mi ebben a körben vagyunk kötelesek adatot szolgáltatni. Amennyiben ezt nem jelölik meg, bátran kérjük a megkeresés pontosítását a fenti törvényhelyre hivatkozással!

VI. Zárás, egy konkrét eset tükrében a jelentési kötelezettség Egy 20 éves férfi páciens esete: Éveken keresztül bántalmazták az iskolában, a szülık és az iskola csak a tanulmányi eredmény romlását látta és a figyelemzavart. O.fı. küldte pszichológushoz. Kiderült, hogy rettenetes megalázásokon, kiközösítésen ment keresztül, kétszer meg is bukott. Most érettségizik. A gyerek és a szülı kifejezett kérése, hogy ne szóljon a pszichológus az iskolának. „Teljes érthetı, de azért szólni is kellene a többi gyerek esetleges bántalmazásának elkerülése érdekében. Mi az etikus viselkedés ebben az esetben?”

Nézzük, mit mond a SZEK?









5.3.: Tiszteletben tartja a kliens azon igényét, hogy a pszichológiai vizsgálat várható kimenetelérıl, eredményérıl kiknek adható felvilágosítás, ill. hogy a kliens kiket zár ki, pszichológiai adatainak részleges vagy teljes megismerésébıl. 5.4.: Az érintett kliens pszichológiai adatait a kliens hozzájárulása hiányában is közölni kell, amennyiben ezt a., törvény elrendeli, ill. b., mások védelme szükségessé teszi.










Tehát ha nincs törvényi jelentési kötelezettség, akkor mérlegelés kérdése, hogy ezt mások védelme indokolja-e, hogy a kliens hozzájárulása hiányában is közöljünk adatokat. Tudnunk kell, hogy ilyenkor vsz. a bizalmat áldozzuk fel. A legjobb,ha a szakember azt éri el, hogy a kliens maga jelezze a problémát. Mi lehet ilyen helyzet? Mások életének vagy méltóságának súlyos veszélyeztetésével fenyegetı helyzet.

Egy érdekesség ehhez: A Tarasoff-szabály Ez az egyik legtöbbet idézett ügy a titoktartás felfüggesztésével kapcsolatosan az angolszász jogrendben. Egy építészhallgató fiatalember 1969-ben tájékoztatta pszichiáterét, hogy meg akarja ölni barátnıjét, Tatjana Tarasoffot. Az egyetem egészségügyi szolgálatának kötelékében mőködı terapeuta értesítette a rendırséget szóban és írásban is. A rendırök egy ideig fogva tartották, majd döntöttek, elengedik, nincs közvetlen veszély. 2 hónap múlva megölte barátnıjét, mire a lány szülei beperelték a terapeutát és az egyetemet, amiért nem akadályozták meg a tettet, nem figyelmeztették az áldozatot.

A kaliforniai bíróság 1974-ben úgy döntött, hogy a köz veszélyeztetése felülírja az egyéni titok megırzésének kötelmét. A védelem kötelezettsége mint Tarasoff-szabály vonult be a szakirodalomba. Eszerint kötelezı a potenciális áldozatot figyelmeztetni, akár a titoktartás megsértése árán is, ha az alábbi feltételek teljesülnek: - Sajátos viszony: ha a károkozás szándéka valamely kitüntetett kapcsolatban kerül felszínre (pl. terápiás kapcsolat) - Megalapozottan elıre látható valamely veszélyes tett - Azonosítható az áldozat.

Azonban: A széleskörő tiltakozás hatására a bíróság 1976ban egyedülálló módon megváltoztatta az állásfoglalását: A figyelmeztetés kötelezettsége helyett a védelem kötelezettségét írta elı.


A szakember mérlegelésére bízta, hogy mi védi meg inkább a potenciális áldozatot: a figyelmeztetés vagy épp a titoktartás megırzése.




Van ezzel ellentétes texasi bírói döntés is, mely a teljes titoktartás mellett foglal állást (mostohaapját ölte meg a ffi, elıtte jelezte a terapeutának).

Gyakoribb esetek: drogfogyasztás, szex-abúzus,tehát a ténylegesen megtörtént esetek. A gyakorlatban a felmérések szerint leginkább a személyes meggyızıdése vezérli a szakembereket és nem az elıírások. (Lsd. bıvebben Varga, 2009) Bizonyos állásfoglalások szerint célszerő elıre informálni a klienst a jelentési kötelezettségrıl a keretek lefektetésekor. Kérdés, hogy ez hogyan hat a bizalmi kapcsolatra… Egyértelmő válasz tehát nincs, a mérlegelés tere tág…

Köszönöm a figyelmet!