MONITORING AZ ERDÉSZETBEN ÉS VADGAZDÁLKODÁSBAN

MONITORING AZ ERDÉSZETBEN ÉS VADGAZDÁLKODÁSBAN A Magyar Tudományos Akadémián 2012. november 21-én megtartott tudományos ülés előadásai

Szerkesztette

Faragó Sándor

Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó Sopron 2013

ISBN 978-963-334-114-8

A kiadvány a Talentum - Hallgatói tehetséggondozás feltételrendszerének fejlesztése a Nyugat-magyarországi Egyetemen c. TÁMOP - 4.2.2. B - 10/1 2010 - 0018 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky utca 4. Felelős kiadó: Prof. Dr. Varga László Címlapfotó: Nagy Csaba Borítóterv: Dr. Szunyogh Ferenc Technikai szerkesztő: Gosztonyi Lívia Nyomta és kötötte a PALATIA Nyomda és Kiadó Kft.

TARTALOMJEGYZÉK Németh Tamás MONITORING ÉS TARTAMOSSÁG………………………………………………………..1 Faragó Sándor BEVEZETŐ GONDOLATOK………………………………………………………………..2 Mátyás Csaba MONITORING A BIZONYTALANSÁG ÉVSZÁZADÁBAN……………………………..3 Ali Tamás Gábor, Kottek Péter & Nagy József A MAGYAR ERDŐK SZERKEZETÉNEK ÉS TERÜLETÉNEK VÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT SZÁZ ÉVBEN…………………………………………………………………9 Solymos Rezső, Béky Albert, Rédei Károly, Szabados Ildikó & Veperdi Gábor ERDŐNEVELÉSI, FAÁLLOMÁNY-SZERKEZETI ÉS FATERMÉSI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI ÉS A HOSSZÚLEJÁRATÚ KÍSÉRLETEK FÉL ÉVSZÁZADA………..21 Csóka György, Lakatos Ferenc, Kolozs László, Koltay András, Hirka Anikó, Janik Gergely, Tuba Katalin & Szőcs Levente EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT MONITORING A MAGYAR ERDŐKBEN: MÚLT, JELEN, JÖVŐ……………………………………………………………………….29 Horváth Ferenc, Szabó Gábor & Mázsa Katalin ERDŐREZERVÁTUMOK MONITOROZÁSA……………………………………………..39 Bartha Dénes MONITORING AZ ERDŐTERMÉSZETESSÉG KUTATÁSÁBAN ÉS ALKALMAZÁSÁBAN…………………………………………………………………..53 Szabados Ildikó, Führer Ernő & Kolozs László AZ ÖKOLÓGIAI MONITORINGOK ÚJ KIHÍVÁSAI AZ ERDÉSZETI KUTATÁSOKBAN…………………………………………………………...61 Borovics Attila, Nagy László, Cseke Klára, Bordács Sándor & Mátyás Csaba GENETIKAI MONITORING: AZ EVOLÚCIÓS VÁLTOZÁSOK FINOM LÉPTÉKŰ ELLENŐRZÉSE………………………………………………………..79 Csányi Sándor & Sonkoly Krisztina AZ ORSZÁGOS VADGAZDÁLKODÁSI ADATTÁR FELADATAI A VADGAZDÁLKODÁSI ADATOK GYŰJTÉSÉBEN…………………………………..87 Faragó Sándor, Gosztonyi Lívia & László Richárd MONITORINGOK AZ APRÓVADKUTATÁSBAN………………………………………97

i

ii

MONITORING ÉS TARTAMOSSÁG A biológiai sokféleség védelme, valamint az hogy az ember a környezeti javakat megjelenése óta – különböző intenzitással – de területileg egyre növekvő mértékben használja, felveti e javak számbavételét, használatának mértékét és megújulási képességének fenntartását. Jelenlegi körülmények között ennek legjobb megoldása – a rendelkezésre álló hosszú idősoros adatok elemzésén, feldolgozásán túl – a minden területre kiterjedő monitoring. Az erdészetben és a vadgazdálkodásban számításba vehető módszerek alapja nem tér el a földterület egyéb használati módja esetében (szántó, legelő, stb.) alkalmazottaktól. A legteljesebb információk a kultúrák esetében a tartam (erdészetben tartamos) kísérletekből nyerhetők. Hazánk a múlt század első évtizedeitől szinte kimeríthetetlen kincsesbányája volt ezeknek a kísérlet-sorozatoknak. Mind az erdészet, mind a növénytermesztés (és kertészet, szőlő, gyümölcsös) esetében komoly szakmai háttérrel rendelkező (táj)kutató intézeteket alapított az akkori mező- és erdőgazdálkodási kormányzat. A kezdetben nemesítéssel és talajműveléssel foglalkozó kísérleti hálózat az idő szavának engedelmeskedve újabb és újabb kérdéseket vont be a kutatásba (trágyázás, műtrágyázás, növényvédelem, öntözés, stb.). Az aranykor az 1980-as évek közepéig, végéig tartott ekkor külső és belső hatásokra a hálózatok megroppantak, s mára már csak töredékük vergődik. Az intézmények többször gazdát váltottak, majd elsorvadtak, illetve a túlélési kényszer alatt a megmaradók profilt váltottak. Ha ma a szakmai irányítás úgy is érzi, hogy feleslegesek, később hiányozni fognak. Az erdészetben a monitoring mindig jelentős eszköz volt, a szántóföldi körülmények között a pontos helymeghatározás technikai és informatikai hátterének kialakulása után vált jelentőssé. 1992-ben például talajinformációs és monitoring rendszert alakítottak ki (TIM), amelynek erdészeti mintavételi pontjai is voltak. Az idő előrehaladtával fenntartása a központi igénytelenség miatt szinte csak a megszállottakra maradt, közben a környező országok továbbra is nagy erőket fektetnek be monitoring rendszerek kialakítására és fenntartásukra. Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Tudományos Bizottsága jól érzékelte a jelenlegi problémákat és választotta a 2012 évi Magyar Tudomány Ünnepe rendezvényekhez kapcsolódóan a fenti témakör áttekintését. Az előadások jól tükrözik azt a hatalmas munkát, amelyet a kutatók e témák kidolgozására fordítottak, a bemutatott eredmények pedig hozzájárulnak környezetünk értékeinek jobb felméréséhez, megértéséhez és hosszú távú védelméhez. Prof. Dr. h. c. Dr. Németh Tamás akadémikus, az MTA főtitkára

1

BEVEZETŐ GONDOLATOK Az erdőgazdálkodásban csaknem három évszázados gyakorlat a tartamosság kritériumának szem előtt tartása. Ezt elsősorban a fának, mint hosszú ciklusban megtermeszthető nyersanyagnak a folyamatos biztosítási kényszere, másrészt az erdővagyon megőrzésének, gyarapításának a szakmai küldetése alakította ki az idők folyamán. E láthatóan elsősorban gazdasági fogalom a 20. század második felében – az ökológiai szemlélet térhódításával, fontosságának felismerésével és elfogadásával – átalakult a fenntarthatóság szellemében. A gazdálkodás majd a védelem hatékonyságának növelése érdekében indultak meg az erdészeti és vadászati kutatások a 19. század végén a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián. Első komoly lépés a BEDŐ ALBERT által kezdeményezett és levezényelt erdőleltározás (tulajdonképpen alapállapot-felmérés) volt. Természetes volt annak felismerése, hogy az erdőnek, mind rendszernek a megismerése, illetőleg a beavatkozások hatásmechanizmusainak feltárása, kezdetektől fogva igényelte a kísérletek tartamos jellegét is. A Főiskola (ma NymE Erdőmérnöki Kar) és a vele párhuzamosan működő Erdészeti Kutató Állomás (ma ERTI) több mint egy évszázada a hazai erdészeti és részben vadászati kutatások letéteményeseként a kutatásokban is annak a tartamosságnak az érvényesülését képviseli, amit a mai nyelvhasználatban és értelemben monitoringnak nevezünk és értelmezünk. A monitoring tulajdonképpen megfigyelés, állapotrögzítés, esetünkben a természeti környezet összetevőinek és a természetben lejátszódó jelenségeknek, folyamatoknak, változásoknak a megfigyelése. A megfigyelés eseti, lehetőleg rendszeresen ismétlődő állapotfelmérések sorozatából von le következtetéseket a jelenségek természetéről, változásaik irányáról, mértékéről, gyakoriságáról, rendszerességéről, avagy rendszertelenségéről. Ennek megfelelően a monitoringnak elengedhetetlen jellegzetessége a tartamosság, azaz a hosszú időszakú terjedelem. Könnyű belátni azt is, hogy további premisszája a felméréseknek az azonos/állandósított (standardizált) észlelési/felmérési/vizsgálati/kiértékelési metodika, amely az időbeni vizsgálati azonosság és összevethetőség kritériuma. A monitoring másik összevethetőségi feltétele, térbeli azonosság, a területi standardizálás, ennek megfelelően a reprodukálhatóság. Az azonossági kritériumok tehetik megkérdőjelezhetetlenné a változások kimutathatóságát, ugyanakkor a monitoring önmagában – adatbázisai alapján – csak lehetőséget ad a kauzalitással kapcsolatos válaszok megadására. A monitoring nemcsak a környezetállapot változásának passzív nyomon követője, de alkalmas a direkt/szándékos (gazdálkodási) beavatkozások és indirekt/másodlagos emberi hatások kimutatására, rávilágíthat e faktorok érvényesülési idejére, mértékére és következményeire is. Ennek alapján a szakemberek figyelmeztethetnek a változásokra, kritikus helyzetek kialakulására, a beavatkozások eredményességére, hatékonyságára, a változtatás esetleges szükségességére, gazdaságosságára, fenntarthatóságára. A monitoring további jellemzője annak léptéke. A lokális monitoringtól a kontinentális, vagy világméretű vizsgálatig széles a spektrum. Érdemes azonban szem előtt tartani azt az elvárást, hogy a monitoring visszacsatolási/értelmezési szakaszában a következtetések léptéke azonos legyen a vizsgálatok léptékével. Jelen kötet is egyfajta monitoring, azaz állapotfelvétel, a szakterületeinket érintő tartamos vizsgálatok helyzetelemzése. Ez a helyzet távol áll az optimálistól, erős megerősítésre tart igényt. Ehhez kíván muníciót adni a kötetben szereplő tíz tanulmány. Prof. Dr. h. c. Dr. Faragó Sándor DSc. az MTA Erdészeti Tudományos Bizottság elnöke

2

MONITORING A BIZONYTALANSÁG ÉVSZÁZADÁBAN Mátyás Csaba Környezet- és Földtudományi Intézet Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron

ABSTRACT MÁTYÁS CS.: MONITORING IN A CENTURY OF INCERTITUDE. Natural systems are generally governed by chaotic, instead of deterministic processes. Chaotic systems are sensitive to initial conditions, and responses will be determined by them. Longer term forecasting of system performance is therefore uncertain. Chaotic behaviour is typical also for forest ecosystems. Forest science bases its predictions mostly on empirical results and intuitive principles, assuming unchanged environmental and regulating conditions. Currently, changes in environmental conditions and system parameters get increasingly significant, such as the modification of growth functions. As the prediction of system behaviour from past experiences is limited, the improvement of projections needs a continuous follow-up of system behaviour in the field. Therefore systematic monitoring and maintenance of permanent plots are indispensable in forestry both for practice and science.

KEYWORDS: ecosystems, forest monitoring, climate change projections 1. BEVEZETÉS A cím olvastán felmerülhet a kérdés, hogy vajon a bizonytalanság mely évszázadáról van szó? A lét, a jövő, mindig is bizonytalan volt, és az emberi létezés alapkérdése egy olyan világkép teremtése, amely segít az eligazodásban. Ez vitte előre a természettudományok viharos fejlődését, és a múlt század elejére úgy tűnt, hogy széles körben megismerhetővé válnak a világot kormányzó természeti törvények, és ezzel a világ biztosabbá válhat. Az elmúlt évszázad során azonban a legkülönbözőbb tudományterületen dőltek meg világképünk szilárdnak tűnő tapasztalati alapjai. A speciális relativitás-elmélet megalkotása óta meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a tömeg az energia egyik formája, és adott esetben egymásba átalakulhatnak. Einstein és követői nemcsak a tömegről és az energiáról, hanem a térről és az időről alkotott elképzeléseinket is egészen új keretbe helyezték. Még sziklaszilárdnak vélt szárazföldünkről is kiderült, hogy folyamatos mozgásban van (WEGENER, 1929; HORVÁTH, 2012). A társadalomtudományok területén is diszkreditálódtak a törvényszerű szociális és gazdasági fejlődésről megfogalmazott tanítások (MARX, KEYNES). Nem véletlenül, világszerte egyre népszerűbb a tudományos tanítások megkérdőjelezése, terjednek a természettudományok alapjait támadó nézetek (DAWKINS, 2009). Századunkra a civilizált ember világképe mintha igazolná azt az EINSTEINnek tulajdonított mondást, miszerint „minél nagyobb a fénnyel megvilágított terület, annál nagyobb a környező sötétség kerülete.”

3

2. A DETERMINISZTIKUS VILÁGKÉP LEÁLDOZÁSA ARISZTOTELÉSZ óta él bennünk a képzet, hogy oksági kapcsolatok irányítják a világot. DESCARTES, LAPLACE, NEWTON munkássága megerősítette ezt a determinisztikus világképet, vagyis hogy az Univerzum egyfajta óraműként működik, és ha az egyébként bonyolult jelenségek okait megfejtjük, végül is a természetet kormányzó Törvény magyarázatot ad majd nemcsak a jelenre, hanem a múltra és a jövőre is. Az angol empiristák részéről azonban már a 18. században felmerült, hogy a determinisztikus kapcsolatok univerzális feltételezése délibáb. HUME szerint a természeti törvények nem szükségszerűek, hanem idő- és térbeli események tapasztalati megfigyelésén alapszanak, azaz „csak” egy empirikus rendszert határoznak meg, amelyben egy esemény bekövetkezése csak bizonyos valószínűséggel jelezhető előre (SCHILLER, 2012). A determinisztikus világkép leleplezését a 20. századi fizika szolgáltatta, pontosabban a kvantummechanika. HEISENBERG határozatlansági relációja kimondja, hogy lehetetlenség egyidejűleg megadni egy elemi részecske helyzetét és impulzusát is. A kvantumhatározatlanságra vonatkozik EINSTEIN sokat idézett üzenete fizikus barátjának, MAX BORNnak: „Ön egy olyan istenben hisz, aki kockázik, én pedig a tökéletes törvényben és rendben hiszek” (CALAPRICE, 2010). Ha valaki azt gondolná, hogy HEISENBERG mikrovilágra kidolgozott határozatlansági relációjának nincs analógiája az erdészeti tudományban, azzal megosztanám a bükk származási kísérletekben gyűjtött tapasztalatomat. A kísérletek célja a bükk populációk alkalmazkodottságának vizsgálata. A termőhelyi és egyedek közötti hatások kiszűrése csak szabatos kísérleti elrendezéssel oldható meg: mesterséges felújításban, szabályos ültetési hálózatban mérjük és vizsgáljuk a populációkat. Bár statisztikailag értékelhető eredményeket csak így kaphatunk, ugyanakkor a művi körülmények nagyon messze vannak attól, aminek a természetes újulat csemetéi vannak kitéve egy kialakult lékben. Ha viszont a kísérletet ökológiailag korrekt feltételek mellett valósítom meg, ezzel olyan „háttérzajt” generálok, ami lehetetlenné teszi az értékelést. HEISENBERG határozatlansági törvénye az erdőre is igaz! 3. KÁOSZ, MINT TERMÉSZETI RENDSZER-MŰKÖDÉS A mikrovilágban tapasztalt bizonytalanság a nagy léptékű rendszerekben is tetten érhető. Kézenfekvő példa egy szeszélyesen viselkedő rendszerre az időjárás: a prognózisok megbízhatatlansága számtalan tréfára adott és ad okot. Az időjárás előrejelzés számítógépes megoldása során LORENZ az 1960-as években jött rá arra, hogy hiába épül a rendszer a fizika alaptörvényeire, jövőbeli állapotának meghatározását a rendszer belső tulajdonsága korlátozza. Kiderült, hogy bármilyen precíz módon határozzák meg egy adott időpontban a fizikális paramétereket, az elkerülhetetlen pontatlanság időben előrehaladva nem marad változatlan, hanem exponenciálisan növekszik, vagyis a rendszer végül prognosztizálhatatlan viselkedést mutat a kezdeti állapothoz képest. Ez egy másfajta rend, a káosz jellemzője (GÖTZ, 2001; MÉSZÁROS & SOMLYÓDY, 2012). Nem lehet kétség afelől, hogy a kaotikus légköri rendszert, bár nem determinisztikusan működik, oksági (kauzális) kapcsolatok határozzák meg. A kauzalitás és a determinizmus nem azonos fogalmak. Determinisztikusnak tekinthetünk egy történést, ha eredménye előre meghatározható. Ilyen feltételek jellemzőek az egyszerű fizikális rendszerekre (pl. két billiárdgolyó ütközése). Ugyanakkor a kauzalitás akkor is fennáll, ha a

4

rendszer összetettsége (és ezzel együtt kimérhetetlensége) lehetetlenné teszi a pontos előrejelzést, vagyis egyfajta „kauzális káosszal” állunk szemben (SCHILLER, 2012).1 A kaotikus rendszer összetéveszthető a teljes véletlenszerűséggel, holott „csak” arról van szó, hogy az oksági összefüggések rejtett volta miatt a rendszerműködés törvényszerűségei pontosan nem állapíthatók meg, ez a működés időbeni előrebecsülhetőségét nyilván korlátozza. A természeti folyamatokra általában jellemző, hogy kaotikusak. A különböző hatótényezők oksági szerepét nem lehet külön-külön meghatározni. A viselkedés előrebecslése ilyenkor a múltbeli tapasztalatok figyelembevételével, valószínűségi alapon történhet. Így például egy radioaktív anyagmintában egy időegység alatt regisztrálható bomlások száma az izotóp ismeretében előrebecsülhető, azt azonban nem lehet megmondani, hogy mely atomok milyen sorrendben bomlanak le – erre vonatkozik SCHRÖDINGER ismert gondolatkísérlete a dobozba zárt macska sorsáról (GRIBBIN, 2001). Ugyanígy, egy szélsőséges időjárásnak kitett populációban – előzetes empirikus mérések alapján – előrevetíthető a gyérülés (mortalitás) várható mértéke, de hogy konkrétan mely egyedek fognak elpusztulni, azt lehetetlen előre megmondani. A kaotikus viselkedést természetesen nem önmagában a mérési pontatlanság hozza létre. A káosz időben változó rendszer-működés, amelynek fellépését több körülmény, ill. feltétel határozza meg: 1. A folyamatot számos (legalább három), egymástól független változó kell, befolyásolja; 2. A tényezők kölcsönhatásai miatt a válaszreakció nem lineáris és nem arányos a hatásokkal; 3. A kaotikus rendszer a kezdeti feltételekre érzékenyen reagál, a válaszreakció a kiindulási állapot függvénye (ezért veszti el prognosztikai értékét néhány napon túl az időjárásjelentés); 4. A kapott válaszreakciók egy, a rendszer által meghatározott állapottéren (attraktoron) belül jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy a változók egy adott korlátot nem lépnek át, és nem vehetnek fel tetszőleges értéket. 4. KÁOSZ AZ ÉLŐ RENDSZEREKBEN Belátható, hogy a fizikai rendszerekre meghatározott kaotikus viselkedés fokozottan érvényes az élő rendszerekre, ahol a természettudományos értelmezés és előrejelzés ugyancsak nagy problémát jelent. Az élő rendszerekre általában, de az erdei ökoszisztémákra különösen érvényesek azok a jelenségek, amelyek a kaotikus működés sajátjai; a nem lineáris viselkedés (pl. fényhasznosítás), a sokváltozós hatásfeltételek (pl. a fatermés alakulásának termőhelyi feltételei), vagy a változásokra adott késleltetett válaszreakciók (pl. aszályokat követő pusztulás). Annyit mindenesetre már látunk, hogy az élő rendszer (az ökoszisztéma) rendelkezik olyan „memóriával” amely a környezeti változásokra képes reagálni, ez nem más, mint a fajra jellemző génkészlet, valamint a potenciálisan rendelkezésre álló fajok összessége. A környezeti változások a génkészlet és a faji összetétel módosulásával járnak az ökoszisztémában, de a változás követését a rendszer tehetetlensége korlátozza. Így pl. a fajösszetétel változását a fajvándorlás lehetőségei befolyásolják. Összességében egy folyamatosan átalakuló, rejtett és kaotikus hálózat alkotja az ökoszisztémát, amely sokkal összetettebb, mint a sokat emlegetett „táplálkozási háló”. 1

A káosszal kapcsolatos fogalmak kissé eltérő értelmezését és tovább vezető, matematikai ihletésű gondolatokat tartalmaznak TÉL & GRUIZ (2002), valamint GÁSPÁR (2002) cikkei.

5

Azok a tudományterületek, amelyek bonyolult rendszerek működését próbálják értelmezni, mindeddig abban reménykedhettek, hogy az empirikus megfigyelésekből levezetett tapasztalatok az ismeretek egzakttá válásával stabil alapokra helyezhetők. Az erdészeti tudomány (és ugyanígy a konzervációbiológia is) eladdig mértéken felül kénytelen az empíriára támaszkodni – egyrészt a vizsgált rendszer végtelen bonyolultsága, másrészt a kutatási lehetőségek korlátozott volta miatt. Eközben megfogalmazásra kerültek olyan intuitívan nyilvánvalónak tűnő elvek, amelyek tudományos megalapozására nem kerülhetett eddig sor. Jellemző példa a „bolygatatlan” ökoszisztémák egyensúlyi és optimális állapotába vetett, megingathatatlannak tűnő vélekedés. Ebben benne foglaltatik a környezeti és szabályzó feltételek állandóságának feltételezése is. Időközben ezekről a stabil környezeti feltételekről kiderült, hogy korántsem változatlanok. A „termőhely” faktoraiból éppen a – jelentősége ellenére alábecsült – klíma bizonyult leginkább instabilnak, ezt követi a légkör összetételének változása (CO2 koncentráció) és a kiülepedő szennyezőanyagok (elsősorban: nitrogén) hatása. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy az erdőállományt alkotó fafajok génkészlete sem állandó, hanem folyamatosan átalakul (BOROVICS, 2009). Szemünk előtt játszódik le a rendszer paramétereinek előre nem látható módosulása, például a korábbi évtizedekben meghatározott fatermési függvények (és az abból számított fatermési táblák) változása (SOMOGYI, 1993). Mindamellett a determinisztikus világkép elemei, bár gyakran kimondatlanul, ma is hatnak az erdészet gyakorlatában és az erdészettudományokban is („a helyben alkalmazkodott őshonos populáció a legjobb”). Úgy tűnik, hogy az axiómaszerű megállapításoknak a bizonyításához vagy elvetéséhez az erdészettudomány kevéssel tud hozzájárulni. Másképp nem fordulhatott volna elő, hogy az ágazatot koncepcionálisan jelentős mértékben felbolygató „folyamatos erdőborítás” üzemmód rendeleti bevezetésére nemrég úgy kerülhetett sor, hogy ahhoz a tudományos kutatással foglalkozó körök véleményét elfelejtették megkérdezni (SOLYMOS, 2011; MÁTYÁS, 2011). 5. A MONITORING KÉNYSZERÍTŐ SZÜKSÉGESSÉGE Előadásomban talán túlságosan is sokat időztem az összetett rendszereket jellemző kaotikus működésnél. Mint láttuk, kaotikus működés esetén egy természetes rendszer várható átalakulását nem tudjuk egyértelműen előrebecsülni az eddig megállapított tapasztalati törvényszerűségek (pl. szukcessziós folyamatok) vagy empirikus megállapítások alapján (MÁTYÁS, 2011). Arra már HUME is figyelmeztetett, hogy amennyiben a rendszerben változás áll be, az eddigi tapasztalatok érvényessége megkérdőjeleződik, és a múlt esetleg nem lesz mértékadó a jövőre nézve. Ne feledjük, hogy a káoszvezérelt rendszerek viselkedésének megértését jelentősen befolyásolja az a körülmény is, hogy a nem lineáris viselkedéssel ellentétben az emberi gondolkodás alapvetően lineáris következtetésekre épül. E. LORENZ légkörfizikustól már idéztem, hogy a káoszvezérelt rendszer működése a mindenkori kiinduló állapottól függ. LORENZ vette észre, hogy az időjárás-előrejelző számítógépes programok paramétereinél alkalmazott jelentéktelen kerekítések lényegesen megváltoztatták az előrejelzések eredményeit. Neki tulajdonítják azt a megállapítást, hogy a kezdeti feltételek csekély hatása tovagyűrűzve akár globális következményekkel járhat: egy lepke szárnycsapása a brazil esőerdőben akár tornádót okozhat Texasban. Saját ágazatunkra vetítve ez azt jelenti, hogy nem elégedhetünk meg a múltbeli megfigyelések, tapasztalatok felhasználásával és alkalmazásával, hanem a gondjainkra bízott rendszer viselkedését szemmel kell tartanunk, és tapasztalatainkat a külvilág változásaival is szembesítenünk kell.

6

Hosszú életű ökoszisztémákban, tartamkísérletekben a folyamatok ellenőrzése során szerzett tapasztalat, hogy az idő múlásával az eredeti mérési célok jelentőségükben elhomályosulhatnak, ugyanakkor nem várt új szempontok merülhetnek fel, amelyek a monitoring folytatását új megvilágításba helyezhetik. Legjobb példa erre az európai ICP Forest hálózat, amelyet eredetileg az erdőket veszélyeztető légszennyezés hatásai nyomon követésére hoztak létre. Időközben – megfelelő kiegészítéssel – a hálózat a klímaváltozás elemzésének alkalmas eszközévé válhat. Nincs még egy olyan gazdasági ágazat, amelynek a tevékenysége oly mértékben függne a jövőtől, mint az erdőgazdálkodás. Ha a múlt tapasztalatai alapján a rendszer viselkedés előrevetítése korlátos, akkor az egyetlen lehetőség a rendszer-működés folyamatos nyomon követése, és ennek megfelelően a jövő előrevetítésének folyamatos korrekciója. Ez nem más, mint az állapot-monitoring alkalmazása. Káosz vezérelt rendszerekben, mint amilyen az erdei ökoszisztéma, a terepen végzett rendszeres megfigyelés semmivel sem helyettesíthető. Ezért nem nélkülözhetjük monitoring rendszereinket sem a gyakorlat, sem a tudomány részéről. És ezért nem mondhatunk le tartamkísérleteinkről sem (SOLYMOS, 2009), amelyek ehhez a megfelelő helyszínt szolgáltatják. 6. ÖSSZEFOGLALÁS A természeti rendszerek általában nem determinisztikus, hanem kaotikus jelleget mutatnak. A kaotikus rendszer a kezdeti feltételekre érzékenyen reagál, a válaszreakció a kiindulási állapot függvénye. Emiatt a viselkedés csak korlátosan jelezhető előre. Kaotikus működés jellemzi az erdei ökoszisztémákat is. Az erdészeti tudomány előrejelzéseiben jórészt empíriára és intuitív elvekre támaszkodik. Ebben benne foglaltatik a környezeti és szabályzó feltételek állandóságának feltételezése is. Időközben szemünk előtt játszódik le a környezeti feltételek és a rendszer paramétereinek módosulása, pl. a fatermési függvények változása. Mivel a múlt tapasztalatai alapján a rendszer viselkedés előrevetítése korlátos, az előrejelzés pontosításának egyetlen lehetősége a rendszer-működés folyamatos nyomon követése, a terepen végzett rendszeres megfigyelés. Ezért nem nélkülözhetjük monitoring rendszereinket és tartamkísérleteinket, sem a gyakorlat, sem a tudomány részéről. IRODALOMJEGYZÉK BOROVICS A. (2009): Genetikai szempontok érvényesítésének szükségessége az erdőművelési módszerek meghatározásakor. In: LETT B., NAGY I., PUSKÁS L., STARK M., HORVÁTH S. & HORVÁTH T. (szerk.) (2010): Múlt és Jövő II. – Tarvágásból szálalásba. Szabó Vendel magánkiadás, Mórichida, pp.73-80. CALAPRICE, A. (2010): Újabb idézetek Einsteintől. Alexandra Kiadó, Pécs. DAWKINS, P. (2009): A legnagyobb mutatvány. Nyitott Könyvműhely kiadó, Budapest. GÁSPÁR V. (2002): Játsszunk káoszt! Természet Világa 133 (7): 299-304. GÖTZ G. (2001): Káosz és prognosztika. OMSz, Budapest. GRIBBIN, J. (2001): Schrödinger macskája – kvantumfizika és valóság. Akkord Kiadó Kft., Budapest. HORVÁTH F. (2012): 100 éves a kontinensvándorlás elmélete. Természet Világa 143 (11): 496-499. HUME, D. (1973): Tanulmány az emberi értelemről. Magyar Helikon Kiadó, Budapest.

7

MÁTYÁS CS. (2011): Elegendő-e a természetre hagyni a jövőt? Erdészeti Lapok 146 (5): 140141. MÉSZÁROS E. & SOMLYÓDY L. (2012): Beszélgetés a környezet két fontos közegéről: a vízről és a levegőről. Magyar Tudomány 173 (10): 1160-1205. SCHILLER R. (2012): Hallgatunk Hume felől. Természet Világa 143 (12): 555-558. SOLYMOS R. (2009): Requiem a tartamkísérletekért. Magyar Tudomány 170 (8): 946 - 954. SOLYMOS R. (2011): Természetes erdőfelújítás – folyamatos erdőborítás. Erdészeti Lapok 146 (3): 72-75. SOMOGYI Z. (1998): Gyorsuló fanövekedési trendek Európában. I.-III. Erdészeti Lapok 133 (1): 6-7; (2): 37-38; (3): 65-66. TÉL T. & GRUIZ M. (2002): Mi a káosz? (És mi nem az) Természet Világa 133 (7): 296-298. WEGENER, A. (1929): Die Entstehung der Kontinente und Ozeane. In: WESTPHAL, W. (szerk.): Die Wissenschaft, Sammlung von Einzeldarstellungen aus den Gebieten der Naturwissenschaft und der Technik. Vieweg & Sohn AG, Braunschweig.

8

A MAGYAR ERDŐK SZERKEZETÉNEK ÉS TERÜLETÉNEK VÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT SZÁZ ÉVBEN Ali Tamás Gábor, Kottek Péter & Nagy József NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Budapest

ABSTRACT ALI T. G., KOTTEK P. & NAGY J.: CHANGE OF STRUCTURE AND SIZE OF HUNGARIAN FORESTS IN LAST HUNDRED YEARS. Forest management planning has a long tradition in Hungary. The data collected during severe decades gives us an opportunity to examine the effects of historical and political changes. Hungary had severe changes in the last one hundred years, and these changes occur in the natural data of forests. Tracking and analysis of this gives us a good basis for future decisions.

KEYWORDS: forest management planning, forest structure, influencing factors, natural data of forest

1. BEVEZETÉS Az erdészeti politika a mindenkori társadalmi igények (problémák, célok…) bizonyos mértékű leképezése, és a felvetett problémák megoldására tett törekvés az ágazat rendelkezésre álló eszközeivel. Az erdészeti politika céljai mindig a társadalmi elvárásokhoz igazodtak, még ha a társadalom igényei megelőzték az erdőgazdálkodás számára kereteket biztosító jogi környezet változásait. Ez az erdőgazdálkodás szemléletváltásaiban is megnyilvánul: Mária Terézia erdőrendtartása még kifejezetten a faanyagellátást és a gazdasági tartamosságot tartja fő erdészetpolitikai célnak, míg lassan eljutottunk napjainkig, ahol a „zöld” erdőgazdálkodás, az állandó erdőborítás, és az ökológiai tartamosság kerül a legfontosabb célok közé. Az hosszú idő óta ismert és elismert, hogy az erdő létének számos pozitív hatása van, gazdasági ökológiai, természetvédelmi, tájképvédelmi szociális és számtalan más szempontból. A társadalmi-gazdasági helyzetnek megfelelően ezen szolgáltatások közül hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Természetesen az erdő léte számos szolgáltatásából eredően sohasem egyszerre egy cél teljesülését szolgálja, több társadalmi elvárást is teljesít egyszerre. Előadásom során megpróbálom (a teljesség igénye nélkül) kiemelni azt a néhány, az elmúlt száz évben történt társadalmi-politikai változást melyeknek észlelhető a hatása az erdőgazdálkodásban. Keresem a változásokhoz köthető erdészet-politikai válaszokat, szabályozást,, egyúttal megpróbálom felvázolni az erdők egyes adataiban észrevehető trendeket, és a trendváltozások okait.

9  

2. ANYAG ÉS MÓDSZER Előadásomhoz az alapot az Országos Erdőállomány Adattár adatai szolgáltattak, a historikus adatok tekintetében ezt kiegészítettük a „Magyarország Erdőállományai 2001” című kiadványban található adatsorokkal (BÁN et al., 2002). A kiválasztott adatokból idősorokat készítettünk, és a megfigyelhető trendeket elemeztük. Az elemzés során kerestük az ismert történelmi és erdészetpolitikai változások hatásait, és próbáltuk indokolni a trendek változásait. 2.1. A tárgyalt időszak Az 1912-2012 közötti időszakban Magyarországon több jelentős változás játszódott le. Az egyes események kiemelése önkényes, a szerzők véleményét és elképzelését tükrözik. A történelmi eseményekre reagáló, azokból valami módon következő erdészetpolitikai változásokat próbáltuk meg párhuzamba álltani. Az alábbi főbb történelmi eseményeket emeltem ki, mint az erdőgazdálkodásra (is) legnagyobb hatással bíró eseményeket: • • • • • • •

1914-1918 (1921): Az első világháború, és annak következményei 1939-1945: A második világháború 1945-46: Földosztás, nagybirtokok megszűnése 1948-1960: „Téeszesítés”-ek 1989: Rendszerváltás 1993: Privatizáció 2004: Csatlakozás az Európai Közösséghez A korszak főbb, általam kiemelt erdészetpolitikai eseményei a következők:

• • • • • •

1935: 1935. évi IV. Törvénycikk (erdőtörvény Magyarország megváltozott viszonyaira) 1945: Az erdők államosítása, ill. állami kezelésbe vonása 1959: Az erdőbirtokossági társulatok leépítése, szövetkezeti tulajdon 1961: 1961. évi VII. Törvény az erdőről és a vadgazdálkodásról 1996: Rendszerváltás után új Erdőtörvény 2009: 2009. évi XXXVII. Tv.

Az alábbiakban röviden ismertetem a kiválasztott eseményekhez kötődő történelmi szakaszok meghatározó eseményeit, és párhuzamosan ezzel az erdészetpolitika adott helyzetre született válaszának főbb jellemzőit. 2.1.1. Az első világháború, és következményei Az első világégés hatalmas változásokat okozott hazánkban Felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, Magyarország jelentős területeket veszített a háborút lezáró szerződések következtében. Az ország elveszítette erdőterületének legértékesebb részeit, a fában gazdag hegyvidéki területeket, de erdőterületben is óriási veszteség történ (85%). Az erdősültség 25,8 %-ról 11,8%-ra csökkent. Az ország faanyag ellátása veszélybe került, a fában nagyon szegény Alföldön különösen komoly faanyaghiány alakult ki, és a futóhomok komoly közegészségügyi problémákat okozott. Magyarország megváltozott viszonyainak megfelelően

10  

új jogi keret készült, az 1935. évi IV. Törvénycikk, mely a meglévő erdők megőrzésére, és az erdőterületek gyarapítására helyezte a fő hangsúlyt. Feltétlenül meg kell említeni az időszak egyik fontos erdészetpolitikai célját, az alföldfásítást, melynek jogszabályi háttere 1923-ban született meg, és kijelölte az erdősítendő területeket. A program mérsékelt sikerrel járt, ennek számos oka között feltétlenül említendő az általános közhangulat, mely a trianoni határokat csak ideiglenesnek tekintette. 2.1.2. A második világháború és következményei A második világháború jelentős változásokat hozott az ország társadalmi berendezkedésében és a tulajdoni viszonyokban. A nagybirtokrendszer megszűnt, a földet szétosztották a korábbi nincstelen parasztság között, ezzel párhuzamosan az erdőket állami tulajdonba, illetve kezelésbe vonták. Az ötvenes évek végén az erdőbirtokossági társulatokat leépítették, az erdeiket szövetkezeti tulajdonná tették. Az erős központi irányítás, a termőföldek és erdők államosítása és a téeszesítés első hulláma, és a tervgazdaság bevezetése során az erdőtelepítés hatalmas lendületet vett az ötvenes években (meghaladta az évi 20000 hektárt). Ekkoriban a nagyarányú erdőtelepítéseket végeztek, mivel rendelkezésre állt a megfelelő központi akarat, az állami tulajdonú terület, a megfelelő forrás és munkaerő. Szerencsés módon a magyar erdészetpolitikai cél összhangban volt az 1948-ban Sztálin által elrendelt szovjet céllal, miszerint Közép- és Kelet Európa síkságain jelentős erdőtelepítéseket kell végrehajtani, felvonulási zónát létrehozva ezzel egy fegyveres konfliktus esetére (KIRÁLY, 1999). Többek között ez indukálta Kelet-Ukrajna kiváló termőföldjeinek, és Lengyelország hatalmas területeinek erdősítését, és a magyar Alföld fásítása is illett az elképzelésbe (MCKENZIE & CURRAN, 1991). A korszaknak megfelelő, 1961-ben megszületett erdőtörvény a szocializmus gazdasági és társadalmi viszonyait tartja szem előtt. 2.1.3. A rendszerváltás A nyolcvanas évek végén bekövetkező rendszerváltás ismét átrendezte Magyarország politikai és társadalmi rendszerét. Az ötvenes-hatvanas években létrehozott szövetkezetek megszűntek, mind a föld, mind az erdőtulajdonban megnőtt a magántulajdon szerepe. A kilencvenes évek elején az erdőtulajdon privatizációja lezajlott, ennek során az erdőterület negyven százaléka került magántulajdonba. Jellemzően nem a korábbi tulajdonosok kezeibe került az erdővagyon, és a kárpótlás során rengeteg erdőrészlet került osztatlan közös tulajdonba. Ez a mai napig gondokat okoz az erdőgazdálkodásban. Az új tulajdonosi struktúrából adódóan az erdőgazdálkodók összetétele teljesen megváltozott, hirtelen keletkezett a rendszerben körülbelül 350000 új erdőtulajdonos, illetve nagyjából 35000 új erdőgazdálkodó. (A rendszerváltás előtt egy nagyságrenddel kevesebb erdőgazdálkodó szerepelt a nyilvántartásban.) Hamar bebizonyosodott, hogy a szocialista tulajdonra alapult 1961. évi VII. Törvény nem volt alkalmas arra, hogy az új gazdálkodói szerkezetnek megfelelő keretet nyújtson. A kialakult helyzet kezelésére az Országgyűlés elfogadta az 1996. évi LIV. törvényt, mely megteremtette a gazdálkodás kereteit mind a magán, mind az állami erdőkben. A korszakra jellemző a tőkeszegény, szerkezeti problémákkal küzdő magánerdő-gazdálkodás. Az állami gazdálkodással szemben újabb igényeket támaszt a társadalom, egyre erősödik az erdő közjóléti szolgáltatásai iránti igény, és a társadalom egyre nagyobb beleszólást igényel az erdővel kapcsolatos döntésekbe. A hetvenes évek elejétől egyre nagyobb szerepet kap a

11  

természetvédelem. Felerősödik az állami támogatások jelentősége minden gazdálkodói szektorban. 2.1.4. Csatlakozás az Európai közösséghez A rendszerváltás utáni időszak legjelentősebb eseménye Magyarország csatlakozása az Európai Közösséghez. Az erdőgazdálkodásra a közös erdészeti politika hiánya miatt indirekt módon hatott, a természetvédelmi irányelveken, a NATURA 2000 rendszeren, és a társfinanszírozott támogatási források szabályrendszerén keresztül. Az erdővel szemben támasztott elvárások megváltoztak, egyre nagyobb a társadalmi igény az állandó erdőborítással járó természetközeli erdőgazdálkodás iránt. Ezzel szemben az energiahordozók árának folyamatos emelkedése, és a megújuló energiaforrások használatának bővülése jelentősen megnövelte a tűzifa iránti keresletet. Az erdők, illetve a faanyag széndioxid megkötő képessége, mint a klímaváltozás elleni védekezés egyik fontos eleme újabb érdekes színt hoz a palettára az adott időszakban. Kialakult, és egyre jobb minőségű a magánerdő-gazdálkodás szakembergárdája és színvonala, a kárpótlás miatt rendezetlen gazdálkodási státuszú erdők mértéke beállt egy nagyjából állandó szintre. Az erdőgazdálkodásban bekövetkezett paradigmaváltás a 2009. évi XXXVII. Törvényben ölt testet. Az új erdőtörvény sok új igényre ad választ. Bevezette a természetességi mutatót a rendszerbe és az üzemmód fogalmát, amelyet a szakma már korábban is igényelt, de jogi alapja nem volt. A finanszírozás feltételei teljesen megváltoztak, a csatlakozás előtt jellemző nemzeti támogatásoknál szűkebb spektrumban, de nagyobb összegű támogatásokat lehetett igénybe venni. A szabályrendszer más filozófiában, sokkal szigorúbban működik. A nemzeti támogatás lehetőségei az uniós szabályozás miatt beszűkültek, költségvetési okok miatt pedig a rájuk fordítható összeg is drasztikusan csökkent. Több, addig támogatott erdőgazdálkodási tevékenység maradt forrás nélkül, bizonyos területeken működési gondokat okozva ezzel. A 2008-ban elkezdődött gazdaság válság, az építőipar, és a fafeldolgozó-ipar visszaesését okozva ezzel. 3. AZ ERDŐVEL TÁMASZTOTT LEGFONTOSABB IGÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Az előzőekben elmondottakból látszik, hogy az erdővel szemben támasztott elvárások a vizsgált időszak egyes szakaszaiban változtak, mindig más és más szempont kapta a fő hangsúlyt. Nem lehet elégszer nyomatékosítani azt, hogy az erdőgazdálkodás, és az erdő szolgáltatásai sokrétűek, nehezen elképzelhető hogy egy erdő csupán egyetlen cél teljesülését szolgálja. Az első időszakban az ipari és tűzifa forrásaitól megfosztott ország ilyen irányú igényeinek folyamatos kielégítése volt az erdőgazdálkodás elsődleges célja és feladata. Az erdőterület növelése a korszakon végig ívelő feladat, a Trianon utáni 11% körüli erdősültségről a nyolcvan év alatt sikerült kétszeresére növelni az erdőterületet. A második világháború utáni időszak átszerveződése, a gazdálkodási viszonyok teljes átalakulása, a tervgazdaság bevezetése nyomán az erdőgazdálkodás elé újabb erdészetpolitikai célokat tűztek ki, a papírgyárak ellátása és az iparifa biztosítása eredményezte a nyár- és fenyőprogramokat. Idővel az erdő közjóléti szolgáltatásai felértékelődtek, a társadalmi igény az erdő immateriális szolgáltatásai iránt egyre nagyobb lett, ez a szabályozásban is megjelenik.

12  

Az erdő klímaváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepének felértékelődése, a társadalom elvárásai az állandó erdőborítással járó módszerek elterjedését segítették elő. 4. AZ ERDŐTERVEZÉS – A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK A monitoring alapja a rendszeres adatgyűjtés. Ebben a tekintetben az erdőgazdálkodásnak nincs szégyenkeznivalója, hiszen már MÁRIA TERÉZIA elrendelte (igaz csak a szabad királyi városokra, majd a kamarai uradalmakra vonatkozóan) az erdők felmérését. Ez csak a folyamat kezdetét jelentette, száz évvel később, az 1879. évi XXXI. Törvénycikk már széleskörűen üzemtervezési kötelezettséget ír elő, amit az 1935. évi IV. Törvénycikk teljes körűen elrendelte, minden tulajdonforma esetében. Az előírás teljes körű megvalósítása késedelmet szenvedett a kitört második világháború miatt. A háború után, a hetvenes évekre – viszont teljes körűvé vált (községenként, illetve üzemenként) az üzemtervezettség megvalósult az országos erdőleltár. Az erdőállományok adatait a hetvenes évek eleje óta informatikai alapon kezeli az erdészeti igazgatás. A hosszú időre visszamenő, gyakorlatilag a teljes erdőterületre rendelkezésre álló adatsor lehetőséget ad arra, hogy az erdőállományok adatait megvizsgáljuk, keresve a jelentkező trendeket, és a történelmi változások hatásait az erdőállomány adatokra. Az erdőállományokra vonatkozóan hatalmas adatmennyiség (amelyet jelenleg az Országos Erőállomány Adattárban tárol az erdészeti igazgatás) áll rendelkezésre, ezért csak néhány, jellemzőnek vélt adatot választottunk ki és azokat elemeztük és néztük meg trendjeit. Egy komolyabb lélegzetvételű tudományos munka keretében feltétlenül érdemes az adatbázis további vizsgálatát elvégezni. Az alábbiakban az erdőállományok jellemző adatait elemzem, keresve bennük a korábban ismertetett események hatásainak megjelenését. 4.1. Erdőterület 1921-től napjainkig Magyarország erdőterületét közel kétszeresére sikerült növelni (1. ábra). Az erdőterület növekedése az elmúlt száz évben évente átlagosan 10200 hektár. A görbe elég hektikus képet mutat, többször változik, ennek számos oka lehet. Természetesen az adatok definíciójában bekövetkezett változásokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, illetve azt a tényt sem, hogy ez csak a nyilvántartásban szereplő erdőterületekről szól, és az országos nyilvántartás kezdetei az ötvenes évek elejére tehetőek. Az 1951-52 közötti hatalmas ugrás az adatokban annak tudható be, hogy az első ötéves terv idején telepített erdőket egyszerre vették nyilvántartásba. A teljes országos nyilvántartás a hetvenes évek elejére készült el, ekkor is látható egy nagyobb ugrás. Az erdőterület változásaiban megfigyelhető a kilencvenes évek elején a rendszerváltozásnak okozta bizonytalanságnak betudható visszaesés, majd a jogi háttér és a finanszírozási konstrukciók megszületése után az erőteljes emelkedés. A kétezres évek elején az erdőtelepítésre rendelkezésre álló bőséges források okozták az erdőállomány stabil gyarapodását. Az uniós csatlakozás körüli időszakban, az új támogatási konstrukcióra várakozás miatt jelentősen visszaesett az éves növekedés, hogy aztán nagy ütemű erdőtelepítés indulhasson meg a kedvező finanszírozási feltételek miatt. Ez a magas kedv betudható annak is, hogy a 2005-ben már ismertek voltak a 2007-es időszak kedvezőtlenebb uniós támogatási feltételei, így az erdőtelepítések erőltetett ütemben folytak 2006-2007-ben. A 2008-tól tapasztalható erős visszaesés részben ennek tudható be, részben a mezőgazdasági

13  

terményyárak hirteleen növekedésének, amii rövidtávon n sokkal kedvezőbb gaazdasági feltételeket kínált, m mint az erdőőtelepítés fin nanszírozássa (2. ábra).

1. ábra: Maggyarország g erdőterüleete Figure 1: F Forest cover in Hungary

2. ábra: Magyarorsz M zág erdőterrületének év ves változá ásai (1000 hhektárban) Figuure 2: Annua al changes inn forest area in Hungary (in 1000 hecctars)

4.2. Az erdők tulaajdonviszon nyai A fentieekben részleetezett esem mények minnd hatást gy yakoroltak az a erdők tullajdonviszon nyaira, a vizsgáltt korszakbann több átren ndeződés, illletve erőszaakos átrendeezés történtt (3. ábra).

14  

3. ábra: Az eerdők tulajdonviszony yai Figure 3: Forest ow wnership

A háború előtt e jelentős mértéket kitevő közö össégi tulajdon 1950-rre teljesen eltűnt. e A termelőszövetkezettek területéén végzett erdőtelepíttések a hetvenes éveekre ismét jelentős nagysággú közösséggi tulajdonú ú erdőterüleetet hoztak létre. A prrivatizáció uután ez újrra eltűnt, viszont jelentős mennyiségű ű terület gazdálkodáási viszony yai váltak rendezetleenné. A rendezeetlen területtek jelentő ős részét siikerült külö önböző eszzközökkel (támogatások, jogi eszközöök, NFA léttrehozása) jelentős mérrtékben csökkenteni, de minél teljjesebb felszzámolása továbbrra is az erdészeti politika fo fontos célja. Az erd dők minteegy 40%-aa került magántuulajdonba, és a magán nszektor álttal végzett erdőtelepíttések miatt ez az arán ny egyre magasabbb. 4.3. Ürees területek k i n faállománnnyal nem rendelkező r területek t addatai is érdeemesek a Az erdőőterületből ideiglenesen vizsgálaatra, a forráásigényes errdőfelújításii munkák elvégzésének k mértéke j ó indikátor, az üres terület nnagyságánakk változása jelezhet küülönböző follyamatokat (4. ábra).

ga a magyarr erdőkbenn 4. ábra: Üres területeek nagyság Figuree 4: Size of eempty area in n Hungarian forests

A Az üres terrületek kiseebb csökkennése után a rendszerv váltás körülli bizonytallanságok megnövvelték az ürees területek k mértékét, aami 2004-tő ől 2010-ig beállt b egy szzintre, majd d a 2009.

15  

évi XX XXVII. Törvvény hatály yba lépésévvel (és az erdőfelújítáások nyilváántartásáhozz kötődő jogszabályváltozással) megem melkedett. E Ez természetesen nem jelenti j azt, hogy több lenne az üres terrület, csupáán a nyilvántartás móódosult, éss üres terülletként tarttunk nyilváán olyan területekket, amik korábban már nem annak miinősültek. Érdekes, É hhogy a 2007 után részlegeesen megszzűnő erdőffelújítási tám mogatás hiiánya a hipotézisekkeel ellentétb ben nem okozta a felújítatlann területek növekedéséét, vélhetően a gazdálk kodók a term mészetes fellújításra, illetve aaz állandó erdőborítással járó erdőőgazdálkodáási módszereekre tértek áát. összetétele 4.4. Az erdőtelepíttések fafajö Az erdőőtelepítés a legtöbb esetben gazddasági döntéés, főleg haa egy magánntulajdonoss a saját, mezőgaazdaságilag hasznosítottt területén tervez erdő őtelepítést. A telepítenii tervezett állomány á kiválaszztásában (aa termőhely yi okok meellett) szám mos gazdasáági szempoont is szereepel. Az állománny lehetségges vágásko ora, a faannyag aktuális piaci heelyzete, a ttervezett beeruházás időtartaama és hossszasan sorrolhatnánk. Az erdőteelepítéshez nyújtott táámogatási rendszer erősen befolyásoljja ezt a döntést. d A finanszíro ozási feltéttelek változ ozása okoztta hatás észrevehhető a fafajösszetétel változásában v n (5. ábra). évek elejétől folyamattosan tűnnekk el (ez kösszönhető A fenyőteleepítések a kilencvenes k az akkooriban bekövvetkezett feenyőpusztullások hatásáának), az erdőgazdálkoodók inkább b lombos állománnyok hasznáálatára térn nek át. A m másik komo oly változás a tölgy ccélállomány y-típusba tartozó erdők teleepítésének hirtelen nöövekedése 2004-től, amely a köszzönhető a kedvező finanszíírozási lehettőségeknek.

5. áb bra: Az erd dőtelepítéseek állomán nytípus szerrinti összetéétele Figure 5: Aff fforestation by b stand typee

4.5. Az erdők fafaajösszetételee Magyarrország erddeinek faffajösszetételle az idő ők folyamáán változoott. Legink kább az erdőteleepítés és errdőfelújítás fafajmegváálasztása beefolyásolja. Az erdők fafajösszettételének változássát az elmúllt húsz évbeen a 6. ábraa szemléltetii.

16  

Az akáác és a nemesnyárr területaráánya folyaamatosan emelkedik e (ezek az alföldi erdőteleepítések leggkedveltebb állományaii), a fenyő részaránya rohamosann csökken (lletermelt korábbi kopárfásítáások helyén n lombossall újítanak fel, f illetve a lucfenyőpu pusztulás faffajcserés felújítássokat hajtotttak végre. A tölgy éés a cser aránya a szin nte alig észzrevehető arányban a csökkennt, ennek oka, hogy az erdőteelepítések finanszírozá f ási rendszeere kedvezeett ezen állománnytípusok teelepítésének k (6. és 7. áb bra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%

Tölgy

Cser+E EKL

Bükk

Akác

NY+EL LL

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005 200

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0%

Fenyő

6. ábra: A magyar erdők e faálloomány-típu us csoporto ok szerinti öösszetétele Figure 6: 6 Stand type composition n of Hungaria an forests

77. ábra: Céllállományccsoportok teerületválto ozása 1991-2011 közöttt hektárba an Figuree 7: Change in area of sttand types beetween 1991--2011 (in hecctares)

A fenti folyyamat eredm ményeihez a vizsgált id dőszak (jeleen esetben 11991-2011) nyitó és záró terrületadatait hasonlította h am össze, éss vizsgáltam m meg, hogy y az adott ccélállomány y csoport területe mennyit változott. Szembeötllő az akáác területén nek kiemeelkedő, töb bb mint

17  

százötveenezer hekktáros növeekedése. A Az elmúlt húsz h évben n a hazai nyár, a csser és a kocsányytalan tölgyy területe nőtt jelenntősebb méértékben. A fenyő álllományok területe csökkennt, köszönhhetően a megváltozot m tt fafaj-poliitikának. A kocsánytaalan tölgy területe kismértéékben csökkkent. 4.6. Az erdőfelújíttások fafajö összetétele Az erdőőfelújítások nagyságát és é azok összzetételét áb brázolva (8. ábra) láthaató, hogy a felújított terület diagrambaan felfedezzhető trendd hasonlít az üres területekre vonatkozó ó ábrán felfedezzhető trendddel. Látható ó a rendszerrváltás után ni visszaeséss az erdőfellújításokban n, illetve a 2009 utáni változzás a nyilváántartásban . A felújítás fafajösszeetételéről ellmondható, hogy az akác alkkalmazása erdőfelújítá e ásokban kis mértékben n csökken, vélhetően v a védett és NATURA 2000 terrületek növekedésének k. Ezzel párhhuzamosan a tölgy felú újítási terüleet megnőtt.

8. ábra: Az A erdőfelú újítások nagysága és összetétele ö Figurre 8: Area annd composition of reforesstation

ÁGÁSKOR R 5. A VÁ Az erdőőterületekre jellemző fo ontos adat a vágásford duló. Az erd dőállományookat rövid, közepes és hosszzú vágáskorrú csoportba soroltuk, és megvizssgáltuk, hog gy 1991 és 22011 közöttt milyen változássok történteek ebben a tekintetb en (1. táb blázat). Leg gnagyobb m mértékben a rövid vágásfoordulójú álloományok teerülete nőtt meg. A közzepes vágássfordulójú áállományok k területe szinte elhanyagolhaató mértékb ben csökkennt. 1. tábláázat: Az erd dőterületek k vágáskor szerinti össszetétele 19 991-ben és 22011-ben Table 1: Forest areaa by rotation cycle in 19991 and in 201 11

Vágáásforduló Rövid Közeepes Hossszú

1991 423 ezer e ha (27% %) 328 ezer ha (21% %) 799 ezer e ha (52% %)

2011 59 97 ezer ha (3 32%) 32 20 ezer ha (1 17%) 935 ezer ha (5 51%)

18  

Változás (ha) ( 1 74 ezer ha (41%) -8 ezer ha (2%) ( 1 36 ezer ha (17%)

ELÉSEK 6.A FAKITERME A fakittermelési adatok a vizssgálata sorrán összeveetettük az üzemtervi lehetőségeek és a fakiterm melési tényadatokat (9 9. ábra). A magyar erdők élőfa fakészlete ffolyamatosaan nő, a fakiterm melési leheetőségek bő ővülnek. A fakitermelési lehetőség kihassználása mindig m a felvevőppiactól függg. erőteljessen befolyáásolja a piaacot a fafeeldolgozó ippar termék kei iránti kereslett. A rendszzerváltás után jelentkeező visszaesés (mely gyakorlatilaag minden vizsgált adatsorbban megjelenik) itt is megfigyellhető. A faakitermelési kedvet beefolyásoló tényezők t kapcsánn mindenkééppen meg kell említeeni az építő őipar és a bútoripar b feelvevő kapaacitásait, illetve aaz energetikkai célú felh használást. E Ez utóbbi kapcsán komoly taalálgatások folytak azzal a kapccsolatban, hogy a hőerőmű művek fatüzeelésre állásaa a magyar erdők kizsáákmányolásához vezet.. Ezt szeren ncsére az adatok nem tükröözik, bár vaaló igaz, hhogy az Orrszágos Staatisztikai A Adatgyűjtő Program P (OSAP)) keretében készült stattisztikákbóll származó adatok a alapjján az energgetikai célú faanyag felhasznnálás erősenn megnövek kedett a kéétezres évek k közepétőll, de ezt azz építő és bútoripar b alapanyyagigényéneek csökkenése némikéépp ellensú úlyozta. En nnek ellenéére 2007-been némi visszaessés tapasztaalható a faakitermelési tényadatok kban. Mind denképpen meg kell említeni, e hogy a lakossági tűzifa t felhassználás is rrohamosan növekszik, az energiaáárak növekedésével párhuzaamosan.

9. ábra a: Tervezettt és elvégzzett fahaszn nálatok Figu ure 9: Plannned and impleemented harvvests

7. ÖSSZ ZEFOGLA ALÁS i bemutatni azt, hogy az a erdészetii politika, éés annak célljai soha Az előaadás során igyekeztem nem vizzsgálhatók az őket körrülvevő törrténelmi-gazzdasági-politikai környyezetből kisszakítva. Az erdőőállomány adatok a változásai soráán holisztiku us szemléleettel kell goondolkodnu unk, és a befolyássoló külső tényezőket t is figyelem mbe kell ven nnünk. Ezzeel az igazgaatás a napi munkája m során szzembesülheet, hiszen az a erdőteleppítési progrram visszaesésében pééldául nagy szerepe van sokk más tényeező mellett a mezőgazzdasági term mékek magaas világpiacci árának, az a Uniós szabályoozó rendszeer változásáának, és a finnanszírozássnak egyarán nt.

19  

Láthatjuk, hogy minden történelmi változás nyomot hagyott az erdőállományokon, vagy az erdőállományok adataiban. A jogi keret változásai számtalan adat trendvonalán jelennek meg kiugrásként vagy hullámvölgyként, és adott esetben hosszú éveken, évtizedeken keresztül éreztetik hatásukat. Ezért egy-egy finanszírozási kérdésnél, vagy jogszabály változtatásnál bölcs előrelátással és kellő óvatossággal szükséges a döntéseket meghozni. IRODALOMJEGYZÉK BÁN I., KIRÁLY L., PLUZSIK A. & SZABÓ P. (2002): Magyarország erdőállományai 2001 Állami Erdészeti Szolgálat KIRÁLY P. (1999): Műszaki és természettudományok. Erdészettudomány. In: FÁBRY GY. (szerk.): Magyarország a XX. században. IV. kötet Babits Kiadó, Szekszárd. pp. 591615. MACKENZIE, D. & CURRAN, M. W. (1991): History of Russia and the Soviet Union. Wadsworth Publishing Company, Belmont, California, United States.

 

20  

ERDŐNEVELÉSI, FAÁLLOMÁNY-SZERKEZETI ÉS FATERMÉSI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI ÉS A HOSSZÚLEJÁRATÚ KÍSÉRLETEK FÉL ÉVSZÁZADA Solymos Rezső1, Béky Albert1, Rédei Károly1, Szabados Ildikó1 & Veperdi Gábor2 1

2

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron

ABSTRACT SOLYMOS R., BÉKY A., RÉDEI K., SZABADOS I. & VEPERDI G.: RESULTS OF RESEARCH IN FOREST TENDING, TREE-STAND STRUCTURE AND YIELD, AND HALF A CENTURY OF LONG-TERM INVESTIGATION. Getting to know the complex biological processes in the tree-stand of forests is usually done by researching the entire cutting cycle. In order to do this in Hungary, in 1961 with the help of the Forest Research Institute, the construction of a long-term experimental network started to operate, which covered the main stand-forming species and the whole territory of the country. The research has been done for more than half a century and the most significant national and international results are as follows:      

Working out cutting edge forest tending directives, technologies and forest tending models particularly for main target stand types Definition of planting networks serving the rationalization of forest tending Working out the optimum number of stems that must remain and applying it to forest tending Definition of growing rate for main stand-forming species and their growth in the function of ecological circumstances Structuring new volume tables and yield tables for all the national target stand types Definition of the structure of mixed forest stands

KEYWOERDS: forest ecology, silviculture, forest tending, forest yield study 1. BEVEZETÉS „Súlyos szellemi adósságot törleszt az Erdészeti Tudományos Intézet akkor, amikor szerte az országban százszámra létesíti egységesen átfogó terv alapján az erdőnevelési, faállományszerkezeti és fatermési hosszúlejáratú kísérleti parcelláit. Elmaradottságunk e téren akkor válik szembeötlővé, amikor a hasonló jellegű német területekre gondolunk, azoknak immár 80 éves adatait forgatjuk.” Nem napjainkban, hanem fél évszázaddal ezelőtt jelent meg ez az idézet AZ ERDŐ 1963 évi novemberi számában. Ez volt az első publikáció, amelyben ismertettük a hosszúlejáratú kutatásokat szolgáló kísérleti hálózat országos létesítésének kezdeti eredményeit. Ezeket a kutatásokat 1961/1962 folyamán a kísérletek metodikájának és programjának részletes kidolgozásával indítottuk, amelyet 1962 tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának szervezésében megvitattunk és elfogadtunk.

21  

Szerencsére a megvalósításnak komoly támogatói voltak mind szakmai, mind állami és intézetvezetési szinten. Itt ki kell emelni KERESZTESI BÉLA, MAGYAR JÁNOS, SALI EMIL és FEKETE ZOLTÁN szerepét. Nem kis megilletődéssel készültem a jelen előadásra, amelynek 20 percre szabott terjedelem arra lesz elég, hogy vázlatos történeti áttekintést adjak a fél évszázadot felölelő, monitoring jellegű kutatásokról, amelyek 1961 évi kezdetétől napjainkig részese voltam. Az elmúlt 50 esztendő történetének tudományos vonatkozásain túl azok emberi érzelmi szálai is felerősödnek, amikor 1961-re, az induláskori munkatársaimra, BIRCK OSZKÁRRA, KISS REZSŐRE, MÁRKUS LÁSZLÓRA és TALLÓS PÁLRA gondolok. Az induló kutatógárdából sajnos már csak egyedül maradtam az élők között. Az 50 évet meghaladó kutatási időszak, a kutatásokban tevékenyen résztvevő kutatói, technikusi és segéderői csapatra való emlékezés is a hosszúlejáratú kutatásokhoz tartozik, bár nem jár érte impact faktor, de annál többször idézem őket. Egykori munkatársaim jelentőségét kívánom hangsúlyozni azzal, hogy szerepüket a hagyományos szokásoktól eltérően előadásom bekezdésében méltatom. A kutatási eredményeket ismertető mondataimat átszövi az ő tevékenységük is, és azoké is, akik később kapcsolódtak be ebbe a folyamatosan bővülő munkába: MENDLIK GÉZA, BÉKY ALBERT, BOGYAY JÁNOS, KOVÁCS FERENC, FARAGÓ SÁNDOR, HAJDÚ GÁBOR, RÉDEI KÁROLY, HALUPA LAJOS és a későbbi években SOMOGYI ZOLTÁN és VEPERDI GÁBOR. Kiváló erdésztechnikusok, kutatási segéderők, a gyakorlatban dolgozó erdőmérnökök és erdészek, továbbá erdei munkások népes tábora segítette munkánkat, akik nélkül a kutatási program eddigi eredményeit elérni lehetetlenség lett volna. 2. A KUTATÁS PROGRAMJA ÉS MEGVALÓSÍTÁSA A komplex kutatási rendszer elindításának oka az volt, hogy a megelőző időszakokban használt fatömeg és fatermési táblák nem adtak megbízható számsorokat erdeink fatermésére, szerkezetére, nem egyeztek az erdőgazdaságok gyakorlat tapasztalataival. A kísérleti metodika részletezésére annak terjedelme miatt e helyen nincsen lehetőség. Annyit azonban célszerű kiemelni, hogy a területek nagysága az első két évtizedben 2500 m2, később 1000 m2 volt, kezdetben 20 m, később 10 m-es védősávval. A lehetőségek függvényében a területeket a következők szerint választottuk ki és létesítettük:      

egy parcellás területek a mindenkor érvényes előírások szerint kezelve, két parcellás területek, ahol az egyik parcella kezeletlen kontrollként szolgált, három-öt parcellás erdőnevelési sorok a nevelővágások optimális erélyének és a visszatérés idejének a meghatározására, összehasonlító fatermési kísérleti területek egymáshoz területileg közel álló, azonos termőhelyű, de különböző fafajú faállományokban, elegyes erdőkben létesített kísérleti sorok az elegyesség különböző célú vizsgálata érdekében, erdősítési hálózati kísérletek 5-15 hálózati variáció szerint,

Az így létesített kísérleti területek bázisa behálózta Magyarország területét. Háromezer hosszúlejáratú erdőnevelési kísérleti parcellát létesítettük, amelyből mintegy 1200 fái sorszámozottak voltak. Sajnos a pénzügyi és létszámbeli csökkentések miatt ma már csak 1000-1200 az azonosítható, a sorszámozott fájú parcellákból pedig csak 500-600 darab van meg. De még így is nagy és szinte egyedülálló adatkinccsel rendelkezünk, hiszen az először

22  

létesített területeken már 50 éve folynak felvételek és kiértékelések, és ezek az adatsorok felbecsülhetetlen értéket jelentenek más kutatásokhoz is. 3. A KUTATÁSI FELADATOK FELOSZTÁSA, A KUTATÁS EREDMÉNYEI Az időrendi sorrendet tekintve a feladatok megoszlása kutatónként a dián látható:             

a bükk: BIRCK OSZKÁR, MENDLIK GÉZA, a kocsányos tölgy: KISS REZSŐ, SOMOGYI ZOLTÁN a kocsánytalan tölgy: BOGYAY JÁNOS, BÉKY ALBERT a gyertyán és a gyertyános tölgyesek: BÉKY ALBERT a cser és a cseres tölgyesek: KOVÁCS FERENC, HAJDÚ GÁBOR az akác: RÉDEI KÁROLY, FARAGÓ SÁNDOR a nyárak: HALUPA LAJOS, KISS REZSŐ, RÉDEI KÁROLY az erdei fenyő: SOLYMOS REZSŐ, VEPERDI GÁBOR a feketefenyő: SOLYMOS REZSŐ, KOVÁCS FERENC, FARAGÓ SÁNDOR, VEPERDI GÁBOR a lucfenyő: SOLYMOS REZSŐ elegyegyes faállományok: SOLYMOS REZSŐ fatömegtáblák valamennyi fafajra: SOPP LÁSZLÓ évgyűrű vizsgáltok: SZABADOS ILDIKÓ

A kutatás eredményeit az előbbiekben felsorolt kutatók nyolc könyvben és mintegy másfél ezer tudományos cikkben, tanulmányban publikálták itthon és külföldön. Ennek a kétszeresét meghaladták a témakörben tartott hazai és külföldi előadások. Mindez elősegítette az eredmények gyakorlati hasznosítását az erdőrendezésben, az erdőgazdálkodásban és az erdészeti kutatásban, valamint az oktatásban egyaránt. Az 50 esztendő legfontosabb kutatási eredményei a következők voltak:          

Országos és helyi fatermési táblák valamennyi fő állományalkotó fafajunkra. Erdőnevelési modell táblák és irányelvek a fő célállomány típusokra. Erdőnevelési technológiák a faültetvényekben és a természetközeli erdőkben. Ajánlások az optimális erdősítési hálózatra. Erdőfelújítási és erdőnevelési irányelvek a természetközeli erdőgazdálkodásban. Fő fafajok növekedési menetének és fatermésének összehasonlítása. Az elegyesség hatása a fatermésre, a különböző elegyes faállományok szerkezete. Fatömegtáblák az állományalkotó fafajokra. Az országos kísérleti bázis fenntartás, felvétele és kiértékelése. Növekedés vizsgálatok-évgyűrű elemzés útján.

A várakozást felülmúló eredmények, a nemzetközi és hazai elismerések nem csak kedveztek, hanem kedvezőtlen személyi vonatkozású jelenségekkel is jártak. Az első 20 év kis kutatócsoportja hatékony tudományos iskolává alakult, amelyre figyelni kellett, amelyet sajnos, mint versenytársat is tekintettek. Ehhez járult a kutatási előfeltételek fokozatos romlása az új gazdasági mechanizmus térhódításával. Így megvolt az indoka annak, hogy elsősorban a gyors eredményt ígérő kutatási témák kapjanak támogatást. A hosszú távot felölelő kutatási program részére akkor szinten tartás lehetőségét tartották a jövő reális útjának.

23  

4. ÁLLOMÁNYOK NEVELÉSÉNEK KUTATÁSA Az erdőnevelési beavatkozások hatása az egész erdei ökoszisztémára vonatkozóan csak hosszabb ideig, évtizedekig tartó kísérletek, megfigyelések útján állapítható meg. A kutatás kezdetén, Magyarországon már kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a nevelővágásoknak: a tisztításoknak és a gyérítéseknek. Európában a nyugati és a keleti államok egymást követően rendeztek erdőnevelési tudományos konferenciákat. Nálunk erre a Magyar Tudományos Akadémián 1958-ban, később 1983-ban került sor. Az első alkalommal még az útkeresés, a kísérletek metodikájának a nemzetközileg összehangolt kialakítása, a második alkalommal már a negyedszázados kutatás eredményeinek és gyakorlati hasznának a megvitatása volt jellemző. Az új erdőnevelési utasítás 1956-os megjelentését követően egyre intenzívebb erdőnevelési tevékenység bontakozott ki erdeinkben. Ennek természetes velejárójaként jelentkeztek azok a kérdések, amelyekre a tapasztalati alapokra épített erdőnevelési utasítás konkrét választ a faállományokra vonatkozóan sem adhatott. Ennek hiányában az erdőnevelési kutatás a legsürgetőbb általános céljai közé soroltuk a következő kérdések megválaszolását, valamennyi célállományra vonatkozóan:      

mikor kell kezdeni és milyen időszakonként ismételni a különböző termőhelyű és összetételű célállomány típusokban a nevelővágásokat; milyen legyen az erdőnevelési eljárások módja és mekkora a nevelővágások erélye; az erdő életének különböző szakaszában miként (mikor, meddig és milyen mértékben) kell egyes faállomány szerkezeti (fatermési) tényezőket fenntartani ahhoz, hogy a fatermelési és más rendelkezésének az adott faállomány megfeleljen; miként és mikor lehet a természetes erőket, elsősorban a természetes kiválasztódást a legeredményesebben az erdők elsődleges rendeltetése szerint erdőnevelési célok szolgálatában állítani; a javafák („V” fák), a segítő és a kivágandó fák jellemző tulajdonságait, kiválasztásuk, fenntartásuk, vagy eltávolításuk idejét milyen morfológiai, esetleg fenológiai ismérvek alapján célszerű meghatározni; milyen összefüggések állnak fenn az erdők stabilitása, a károsítókkal szembeni ellenálló képessége és az erdőnevelés között.

Már a kutatás első két évtizede folyamán kitűnt, hogy a gyakorlatban különböző célú nevelővágások ideje és növekedési menete között nincs összhang. A hatékonyság ezen alapvető előfeltételének megteremtése érdekében a fafajok növekedési menetének konkrét meghatározását a kutatás elsőrendű feladatának tekintettük. A gazdaságosság növelése érdekében a várható fatermés szerint differenciáltuk az erdőnevelés intenzitását. Ezt is figyelembe véve dolgoztuk ki a kombinált, a válogató és a sematikus erdőnevelési technológiákat, amelyeket az erdőgazdasági gyakorlat hamarosan alkalmazott. 5. A KUTATÁSI EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTÁSA A kutatási eredmények hasznosításának a történelem folyamán mindenkor, az utóbbi fél évszázadban pedig különösképpen nagy jelentősége volt. Az ötvenes évek végén úgy tartották több európai erdészeti kutató intézetben, hogy az újabb eredményeknek általában a 10-40%-át alkalmazza az erdőgazdasági gyakorlat. Minket az átlagosnál jobban ösztönzött a tervezett és folyamatban lévő erdőgazdaság fejlesztése, az erdőrendezés, az erdőművelés és az

24  

erdőhasználat megújítása, valamint az erdei munkák gépesítése terén tapasztalt nemzetközi fellendülés. Az új kutatási eredmények gyors gyakorlati bevezetése, az oktatásban és más kutatási területeken való széleskörű alkalmazása a vártnál nagyobb hatást váltott ki erdészeti, gazdasági és tudományos életünkben. Hamarosan elértük az ország összes erdeinek teljes üzemtervezettségét és olyan erdőállomány adattárat hoztak létre erdőrendezőinek, amely európai viszonylatban is páratlan gazdaságú információ tartalommal rendelkezik. Ezzel egy időben jelentkeztek az osztrák, a német és más államok erdőleltárainak és az ide vonatkozó kísérleteknek az eredményei is. A kutatási eredmények gyakorlati következményei közül csak néhány olyat emelek ki, amely szakma egyes köreinek kisebb-nagyobb csoportját valósággal sokkolta. Bár érdemes lenne ezeket részletesen elemezni, jelen esetben csak rövid áttekintésükre térhetünk ki. 







Az első és legnagyobb hatást erdeink élőfakészlete, növedéke és a kitermelhető famennyiség meghatározása váltotta ki. A nyolcvanas évek elején már egyértelmű volt, hogy erdeink élőfakészlete elérte, majd meghaladta a második világháború végén becsült 120-150 millió m3-es élőfakészlet kétszeresét. Sokan és sokszor ebben a diktatúra befolyását vélték felfedezni. Az általános politikai bizalmatlanság a feltárt tudományos igazságok megbízhatóságát is megkérdőjelezte. A szak- és napi sajtóban, akadémiai és más rendezvényeken nehéz volt bizonyítani a kutatási eredmények objektív megalapozottságát. Számos szakember és vezető a kérdőjelek sorával igyekezett bebizonyítani, hogy nincsen annyi élőfakészlet erdeinkben, mint amennyit az erdőrendezési adattár kimutatott. Közben napvilágot láttak más európai államok ide vonatkozó adatai. Az osztrákok kitörő örömmel, az erdészet nagy eredményeként publikáltak a miénkhez hasonló élőfakészlet növekedést. Talán ez és több más tényező is eredményezte, hogy ez a vita elült. Személyesen ezt a folyamatot ma már a kutatás, a tudomány áttörő sikerének tekintem, elfelejtve a korábbi kellemetlenségek sorozatát. A kutatások második gyakorlati haszna az erdők fanövedékének az eddigieknél megbízhatóbb meghatározás volt. Kezdetben kétkedve fogadták sokan azt, hogy 2000re erdeink összes fatermésének évi folyónövedéke meghaladhatja a 11 millió m3-t. A növekedés és növedék vizsgálatok során már világosan láttuk, hogy 1980-2000 között éri el a nagyarányú erdőtelepítések legnagyobb része azt a kort, amikor a növedék kulminál. Ma viszont azt is előre jelezzük, hogy a visszafogott erdőtelepítések következtében a jelenlegi kulmináció után a folyónövedék természetes visszaesése várható, ami nem a vélt rablógazdálkodási okok miatt következik majd be. Harmadikként emelem ki a kitermelhető famennyiséget. Annak ellenére, hogy az erdőnevelési modellekben a vágáskort folyamatosan emeltük, a fakitermelési lehetőség megnövekedett. Ez egyrészt a nagyobb élőfakészletnek, másrészt a nevelővágások számottevően megnövelt erélyének köszönhető. Az erdő- és fagazdaság legsúlyosabb témáinak egyike az elmúlt évtizedekben a fakitermelési lehetőség volt. Az ötvenes években a szakmai viták a politikai körökig is eljutottak, és az erdészet országos szakvezetője csak a szerencsés véletlennek köszönhette, hogy a letartóztatását elkerülte. E vita történetét SALI EMIL egy 35 oldalas kéziratban hagyta rám, amely ma már a szakma „rémregényének” is tekinthető. Talán ez is ösztönözte kutatásaink támogatására és eredményeink hasznosítására. 1972-ben a 2000-re várható kitermelést előre jeleztük és az „Erdészeti Kutatások” című kiadványban közreadtuk. Rajta kívül csak kevesen hittek abban, hogy az ezredfordulón változatlan vágásforduló esetén 10 millió, a vágásforduló megnövelése esetén 8 millió m3 körül lesz a

25  



  

fakitermelési lehetőség. Már akkor ismételten kértük a várható nagyarányú sarangolt választék hasznosítására való felkészülést. Tekintettel az évi 10-13 millió m3-es fanövedékre és a kilencvenes évek 6-8 millió m3-es fa kitermelésére, érthető, hogy erdeinkben évente 4-5 millió m3-re becsülhető az élőfakészlet akkumulációja. Negyedikként az erdőnevelési modellek gyakorlati bevezetésének hazai és nemzetközi hatását értékelem. A témában készített első kutatási jelentést követően hamarosan értékelni kezdte a gyakorlat a modellek számszerűségét, konkrét eligazítást nyújtó szerepét, valamint egyszerű hasznosításának módját. A körlapösszeg elismerése mellett a törzsszámtartást hangsúlyoztuk, amelyet a modellekben az átlagos tőtávolság számsorainak a közlése útján fejeztünk ki. Ma már ezeket a modelleket nem csak az erdőművelés, hanem az ökonómia is hasznosítja. Az ötödik kiemelésre érdemes eredmény az, hogy az új racionális erdőnevelési technológiák gyakorlati alkalmazása ma már széleskörű. Kevesen tudják, hogy amikor ezeket a kísérleteket elkezdtük, sok helyen jósolták azok abbamaradását. Itt kellene és lehetne még beszámolni az elegyes erdőkben elindított kutatásainkról, amelyek első eredményei megszülettek. Zárógondolatként ismételten az országos kísérleti hálózat értékét szeretném hangsúlyozni, amelynek gondozása és fenntartása a jelen vezető kutatóinak és állami illetékeseinek a felelőssége.

A gyakorlati hasznosítás során ismertetett gondjaink azt a küzdelmet érzékeltetik, amellyel valamennyi kutatónak számolnia kell, ha új és számottevő változásokat előidéző eredményeket ér el és azokat a gyakorlatban realizálni kívánja. Kevés említést tettem viszont azokról a pozitívumokról, szakembereink, vezetőink széleskörű támogatásáról, amelyek az ismertetett eredmények létrehozását segítették. A kutatásban és a gyakorlatban dolgozó jelentős számú szakembernek jár ezért köszönet. Itt, az Akadémia falain belül hangsúlyozni kell, hogy az erdészeti fatermési és erdőnevelési kutatások jelentősége a következő évszázadban tovább növekszik, az itt szerzett adatok újabb, ökológiai és ökonómiai szempontból jelentős eredményeket ígérnek. Ezek gyakorlati hasznosítása általános érdek. Végül szeretném kiemelni BERTRAND RUSSEL azon megállapítását: „A tudomány emberének rá kell bírnia a világot arra, hogy szívlelje meg, amit ő felfedezett. Ha ezt a nehéz feladatot nem koronázza siker, az ember a maga tudásával önmagát fogja elpusztítani.” És idézném még a 160 évvel ezelőtt született BEDŐ ALBERT erdész akadémikus az erdész hivatásáról szóló mondatát: „Gondolatomnak és munkásságomnak soha meg nem szűnő tárgya az ERDŐ és hazám erdészetének JÖVŐJE.” 6. ÖSSZEFOGLALÁS Az erdők faállományában végbemenő bonyolult biológiai folyamatok megismerése főleg a teljes vágásfordulót felölelő kutatások révén lehetséges. Ennek érdekében Magyarországon 1961-ben az Erdészeti Tudományos Intézet keretében elkezdődött egy olyan hosszúlejáratú (tartam) kísérleti hálózat kiépítése, amely kiterjedt a fő állomány-alkotó fafajokra és az egész ország területére. A fél évszázadnál hosszabb ideje folyó kutatások eredményei közül hazai és nemzetközi vonatkozásban a legfontosabb eredmények a következők:

26  

     

Korszerű erdőnevelési irányelvek és technológiák, valamint erdőnevelési modellek kidolgozása a főbb célállomány-típusokra. Az erdőnevelés racionalizálását szolgáló erdősítési hálózatok meghatározása. Az optimális törzsszámtartás kidolgozása és bevezetése az erdőnevelésben. A fő állományalkotó fafajok növekedési menetének és növedékének meghatározása az ökológiai adottságok függvényében. Új fatömeg és fatermési táblák szerkesztése valamennyi hazai célállomány-típusra. Elegyes faállományok szerkezetének meghatározása.

A kutatásban – amelyről a következő tanulmány vázlatos áttekintést nyújt – SOLYMOS REZSŐ vezetésével az induláskor részt vettek: BIRCK OSZKÁR, BOGYAY JÁNOS, KISS REZSŐ, MENDLIK GÉZA, TALLÓS PÁL, az elmúlt ötven év folyamán később bekapcsolódtak BÉKY ALBERT, KOVÁCS FERENC, RÉDEY KÁROLY, SOMOGYI ZOLTÁN, SZABADOS ILDIKÓ, VEPERDI GÁBOR. A kutatás pénzügyi és személyi előfeltételei az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkentek. Ennek következtében az egész témacsoport kutatása bizonytalanná vált. Szeretnénk remélni, hogy a következő időszakban más kutatási témákkal is bővülhetnek (?) ezek a hazai és nemzetközi viszonylatban jelentős kutatások..

27  

28  

EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT MONITORING A MAGYAR ERDŐKBEN: MÚLT, JELEN, JÖVŐ Csóka György1, Lakatos Ferenc2, Kolozs László3, Koltay András1, Hirka Anikó1, Janik Gergely1, Tuba Katalin2 & Szőcs Levente1 1

2

ERTI, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron 3 NÉBIH, Erdészeti Igazgatóság, Budapest

ABSTRACT CSÓKA GY., LAKATOS F., KOLOZS L., KOLTAY A., HIRKA A., JANIK G., TUBA K. & SZŐCS L.: HEALTH MONITORING IN THE HUNGARIAN FORESTS: PAST, PRESENT AND FUTURE. The beginnings of the Hungarian forest health monitoring systems date back to the early 1960s, when the Forestry Light Trap Network and the Forest Damage Reporting System were established in the Forest Research Institute in the same time. From the early 1980s other monitoring systems were established mainly in order to study health trends in given tree species as sessile oak, beech, etc. In the late 1980s, the systematic networks (4×4km, 16×16km) based on internationally accepted methodology were also established. In the first couple of years of the new millennium, the “golden age” of the health monitoring - among many other activities – ca. 40,000 sample trees at 1,600 monitoring plots were investigated. Unfortunately the financial support of the forest health monitoring systems is decreasing and on top of this rather occasional and unpredictable resulting in the withering of the monitoring systems. It must be clearly understood, that the reliable predictions concerning the future of our forests need strong and permanently improved monitoring systems rather than withering these systems. This is an exceptionally important public interest.

KEYWORDS: forest health monitoring, forestry light trap network, damage reporting system, monitoring plots, decreasing financial support, withering monitoring systems, forecast

1. ELŐZMÉNYEK A trianoni ország csonkítás súlyos csapást mért az egész országra, ezen belül az erdőgazdálkodásra is. Magyarország egyik napról a másikra elveszítette erdeinek 84%-át, ezzel Európa erdőkben egyik legszegényebb országává vált. A veszteség mértéke még drámaibb volt a fenyvesek vonatkozásában. A történelmi Magyarország területének kb. 1,8 millió ha fenyvese (ez a jelenlegi magyarországi erdőterületnek mintegy 90%-a) 48 ezer ha-ra csökkent. Ez a tény a mai napig kihat az ország erdőgazdálkodására, illetve erdeink egészségi állapotára is. Az égető erdő- és fahiány pótlása érdekében az erdészek figyelme az Alföld alacsony erdősültségű területei felé fordult. A két világháború között, de különösen az 1950es évektől kezdődően nagyléptékű erdőtelepítési program bontakozott ki Magyarországon, melynek elsődleges célja a trianoni veszteségek legalább részbeni enyhítése volt. Az 1950-es évek 2. felére nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az erdők számára korántsem optimális termőhelyeken egyre több erdővédelmi probléma merül fel, miáltal megnövekedett az erdővédelem jelentősége, illetve az erdővédelmi kutatásokkal kapcsolatos igény is.

29

Mérföldkőnek tekinthető az 1956-os esztendő, amikor is az Országos Erdészeti Főigazgatóság 24/1956 sz. rendeletével 3 Erdővédelmi Állomás (Sopron, Eger, Budakeszi) felállítását rendelte el. Az OEF 10/1958 sz. rendelete kibővítette az állomások feladatkörét, és szabályozta azok területi illetékességét. Ezek az állomások 1960-ban beleolvadtak az Erdészeti Tudományos Intézetbe, és tulajdonképpen az 1960-ban megalakuló Erdővédelmi Osztály alapját képezték. Az Osztály alapítója és első vezetője DR. PAGONY HUBERT volt. Pagony Hubert és kollégái nagyon hamar felismerték, hogy minden további tevékenységüket egy széleskörű, rendszeres, megbízható adatgyűjtési tevékenységek kell megalapozni. Így az Osztály 1960-as megalapítása után szinte azonnal megkezdődött az Erdővédelmi FigyelőJelzőszolgálati Rendszer felállítása (CSÓKA et al., 2010; TÓTH & CSÓKA, 2010). Tulajdonképpen ezt tekinthetjük a magyarországi erdő-egészségi monitoring születésének. Később hosszabb-rövidebb ideig működő monitoring alrendszerek láttak napvilágot, ezek mindegyike fontos és értékes adatokat szolgáltatott a magyar erdők egészségi állapotára vonatkozóan. 2. AZ ERDŐ-EGÉSZSÉGI MONITORING RENDSZEREK 2.1. A főbb erdő-egészségi monitoring rendszerek időskálája Az 1. ábra szemlélteti a főbb magyarországi erdő-egészségi monitoring rendszereinek létrehozási, illetve megszűnési időpontjait. Megjegyzendő, hogy az ábrán feltüntetetteken túl rövideb-hosszabb ideig további monitoring rendszerek is működtek, jellemzően egy-egy fafaj (pl. akác, éger), illetve egy-egy aktuális erdővédelmi probléma vizsgálata céljából.

1. ábra: Erdő-egészségi monitoringok időbelisége Figure 1: Time scale of the Hungarian forest health monitoring systems

Legrégebb óta működő rendszerek már több mint 50 évesek. Az ábrán látható, hogy az „aranykor” a 2000-es évek első felére tehető, amikor is egyidejűleg közel 1600 monitoring parcellán mintegy 40000 mintafa évenkénti egyedi minősítése folyt. Mára a mintaparcellák száma ennek egytizedére, a mintafák száma pedig nagyjából egynegyedére csökkent. A

30

következőekben a teljesség igény nélkül szemelvényeket ismertetünk ezek múltjára, jelenére és várható jövőjére vonatkozóan. 2.2. Erdészeti Fénycsapda Hálózat A hazai mezőgazdasági fénycsapda hálózat kiépítése JERMY TIBOR javaslatára az 1950-es években kezdődött. Az Erdészeti Fénycsapda Hálózatot nagyban megalapozta, hogy SZONTAGH PÁL a mezőgazdasági fénycsapdák alapján részletesen ismertette a gyűrűslepke (Malacosoma neustria) 1955-56. évi nagy tömegszaporodását. Ezzel a munkával jól szemléltette a fénycsapda hálózat fontosságát és mintegy referenciát szolgáltatott a kedvező döntéshez (LESKÓ et al., 1998; CSÓKA et al., 2010; HIRKA et al., 2011). Az első erdészeti fénycsapdákat 1961-ben állították fel TALLÓS PÁL vezetésével. 1962-ben már 13 erdészeti fénycsapda működött az országban. 1963-ban az Országos Erdészeti Főigazgatóság és a Természettudományi Múzeum közösen létrehozták a Növényvédelmi Identifikációs Csoportot, a TTM Állattárában. A csoport hivatalosan 1964 januárjától működött, vezetője KOVÁCS LAJOS muzeológus volt. A Csoport feladata a mezőgazdasági és erdészeti fénycsapdák fogott anyagának határozása. Az egységes Identifikációs Csoportot 1967 decemberében szüntették meg, 1968-tól pedig a mezőgazdasági és az erdészeti hálózat különvált. Az erdővédelmi részleg KOVÁCS LAJOS vezetésével továbbra is a TTM Állattárában dolgozott. KOVÁCS LAJOS 1971-ben bekövetkezett halála után a csoport Budakeszire, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság központjába költözött. A gyűjtött anyagot VICZE-MÁTÉ ISTVÁN és KOZMA BÉLÁNÉ dolgozták fel. A fénycsapdák száma ekkor már 25 volt. 1976-ban a csoportot a Gödöllői Arborétumban helyezték el, a téma vezetője LESKÓ KATALIN lett. Talán nem árt megjegyezni, hogy ilyen régóta üzemelő, országos lefedettségű fénycsapda-hálózat a Magyarországin kívül alig van a világon. Az erdészeti fénycsapdák adataiból és az erdővédelmi jelzőlapok feldolgozásával évente prognózis készül. Az első erdővédelmi prognózis 1961-ben látott napvilágot. A témát 1968-ig, orvosi műhiba következtében bekövetkezett tragikus haláláig TALLÓS PÁL vezette. Ezután SZONTAGH PÁL végezte ezt a munkát, egészen nyugdíjba meneteléig, majd LESKÓ KATALIN folytatta 1989-től nyugdíjazásáig. Az Identifikációs Csoport 1997-ben Budapestre költözött. 2004-től az Identifikációs Csoport vezetője SZABÓKY CSABA, míg az erdővédelmi jelzőlapok feldolgozásának és a prognóziskészítés felelőse HIRKA ANIKÓ lett. A fénycsapdák által gyűjtött anyag a gyakorlati eredményeken túl igen nagy tudományos jelentőséggel bír. Lehetőséget nyújt többek között faunisztikai, migrációs, ökológiai, taxonómiai, genetikai vizsgálatokra is. Mára már 200-at meghaladja azoknak a tanulmányoknak, értekezéseknek, cikkeknek, könyveknek a száma, melyek részben, vagy egészében az Erdészeti Fénycsapda Hálózat adatait használták fel. Nem kérdéses az sem, hogy a fénycsapdák által gyűjtött adatokat a jövőben is igen sokan fogják különböző célú kutatómunkájukhoz használni. A klímaváltozás ökológiai hatásainak elemzésére például egyedülállóan alkalmasak a fénycsapdák működése során összegyűjtött több évtizedes adatsorok. Sajnos a Hálózat finanszírozása az utóbbi években meglehetősen bizonytalanná vált, és bár az Erdészeti Tudományos Intézet foggal és körömmel küzd fenntartásáért, hosszú távú megnyugtató megoldást csak a tervezhető, megbízható finanszírozás tudna biztosítani. 2.3. Erdőkár jelentő rendszer / Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszer Az erdőgazdálkodók által beküldött kárjelentések kezelését és feldolgozását 1961. és 2011. között az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztály végezte. Az évente 4

31

alkalommal beküldött jelentéseket itt rögzítették, összegezték és értékelték. Az adatok alapján készült el az ún. erdővédelmi prognózis, mely mindenkor az adott év magyarországi erdőkárait összegezte, illetve előrejelzéseket adott a következő évben várhatóan bekövetkező erdőkárokra. E téma felelősei SZONTAGH PÁLT követően LESKÓ KATALIN, majd HIRKA ANIKÓ voltak. Szomorú tény, hogy az erdővédelmi prognózis 2009 óta már csak elektronikus formában jelenik meg. A 2008. évi károkat összefoglaló kötettel megszakadt a nyomtatott kötetek közel 50 éves sorozata. A fél évszázad alatt kialakult erdőkár-adatbázis már lehetőségeket ad arra, hogy hosszú idősorok alapján lehessen elemezni egyes kárformák trendjeit, illetve azokat az egyes környezeti tényezőkkel (pl. időjárás). Ez alapján megállapítható, hogy Magyarországon az összesített, az abiotikus és biotikus károk is növekvő trendet mutatnak az elmúlt 50 évben. Ugyancsak megállapítható az is, hogy ebben a növekvő kártrendben az időjárási anomáliáknak (elsősorban az aszályosságnak) meghatározó szerepe van. A kárjelentések kezelése és nyilvántartása 2012-től az Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszerben zajlik az ERTI és a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága közös feladataként. 2.4. Kocsánytalan tölgy monitoring Az 1980-as évek első felében a kocsánytalan tölgyek korábban nem tapasztalt jellegű és mértékű pusztulás hívta életre az ún. „KTT-monitoringot”. A mintaparcellák jelentős részben a faterméstani parcellákkal estek egybe. A felvételeket eredetileg kétszer (május és szeptember) az EFE Erdővédelemtani Tanszéke és az ERTI Erdővédelmi Osztálya végezte. A felvételi metodikát IGMÁNDY ZOLTÁN, PAGONY HUBERT, SZONTAGH PÁL, VARGA FERENC és TÓTH JÓZSEF dolgozták ki (IGMÁNDY et al., 1984, 1986, 1987). A felvételeket az 1990-es évek közepétől kezdve teljes egészében átvette az ERTI Erdővédelmi Osztálya. A tölgypusztulással kapcsolatos érdeklődés lanyhulása a finanszírozás csökkenésével, később pedig teljes megszűnésével járt. Ez jól példázza a hosszútávú monitoringok sorsát, illetve kockázatát. A jelentős forrásokkal létrehozott és finanszírozott rendszerek egy idő után elsorvadnak, holott igazi hasznukat és értéküket éppen a hosszútávú, folyamatos adatsorok biztosítják. Megszűnésük után egy idővel újra feltalálják őket, más helyszínen, némileg más módszerekkel újraélednek, de az adatok folyamatossága ezáltal mindenképpen megszűnik. Az ERTI Erdővédelmi Osztálya az erősen megcsappant létszám és források ellenére is megszakítás nélkül fenntart mintegy 30 mintaparcellát, amikre vonatkozóan így már 3 évtizedes adatsorok állnak rendelkezésre. Az adatsorok alapján nyilvánvaló, hogy a 2000-es évek elején, de akár 2012-ben is legalább akkora egészségi-deficit mutatkozott kocsánytalan tölgyeseinkben, mint a „tölgypusztulás” kulminációjának tartott 1980-as években. Az elvégzett elemzések alapján kimondható, hogy a kocsánytalan tölgyesek egészségi állapotát közvetlenül és közvetve is legnagyobb mértékben az időjárási viszonyok determinálják (CSÓKA et al., 2007). 2.5. Erdővédelmi Hálózat – EVH I. szint Az I. szinten a nagyterületű egészségi állapotfelvétel történik, melynek alapja a szisztematikus mintavételezés. A rendszer kiépítésének kezdetén 1987-ben a mintavételi helyek megállapítására egy, az ország teljes területét lefedő 4×4 kilométeres elméleti rácsháló szolgált. A hálózat azon metszéspontjain, amelyek erdőterületre estek, mintavételi pont került kialakításra. Ez a rendszer 2007-ig működött ebben a formában, majd döntően finanszírozási

32

problém mák miatt a rendszer átalakult. á Etttől kezdve a 4×4 kilométeres hállózatot felv váltotta a kisebb ssűrűségű, 166×16 kilom méteres háló zat, amelyb ben a korább bi több minnt 1000 állan ndósított mintapoont helyett mindössze 78 mintapoonton történ nnek felvéteelek. Ez a m mintavételi sűrűség elsősorbban az euróópai lépték kű állapotjeelzésre alkaalmas, meg kell jegyeezni azonbaan, hogy számos ország folyytatja a 4×4 4 kilométer alapú nemzzeti monitoringját. Az így létrejöttt kisebb számú hhazai mintaapontokban a korábbihhoz hasonló ó metodikátt alkalmazvva folynak tovább t a vizsgálaatok (KOLOZZS, 2009). 22011-től azz ERTI Erdő ővédelmi O Osztályának 3 kétfős cssoportja, a kkorábbi mó ódszertan alapján végzi a minntaterületek ken a fák egéészségi állaapotának vizzsgálatát. A Az I. szintűű hálózatbaan az egyess felvételi helyeken h néégy mintakkörben 6-6 darab fa kerül kij ijelölésre, azz alábbi elreendezésben (2. ábra).

2. ábra: á Az E EVH I-es miintapont vá ázrajza Fiigure 2: Draf aft of the EVH H I monitorin ng plot

A mintavéteel fafaj szerrinti reprezeentativitásárra utal, hog gy a 3. ábráán látható módon, m a főbb faafaj(csoport))ok országo os terület sszerinti aráányait jól közelíti k a hhálózat min ntafáinak fafaj(csooport)onkénnti megoszllása. A minntafák fafajok szerinti megoszlásáát az egyess fafajok magyaroországi térffoglalásávall összevetvee megállapíttható, hogy az akác eseetében jelen ntkezik a legnagyyobb alulrepprezentáltsáág, míg a büükk, a kocssánytalan tö ölgy, a nyár árak esetébeen enyhe alulreprrezentáltságg jellemző.. Ezzel sszemben a gyertyán nra, az eggyéb keméény- és lágylom mbosokra és é az erdeei fenyőre és kocsáányos tölgy yre és a cserre kissmértékű túlsúlyoozottság jelllemző. A feketefenyőő aránya az a országoss adatokkaal megegyeező, míg lucfenyőőből nem voolt a vizsgáált mintaparccellákban. (K ( OLTAY et al., 2013)

33

30

25

23,9

2010 országos

fafajcsoport aránya %

2012 minta 20 16,6 15 11,1 11,2

11,2

10

10,0 9,0

8,9 6,8

10,7

9,9 9,3

8,6

7,4

7,2

6,1

5,9 5,5

5,1

5

4,0

3,5 3,5 1,9 1,7

1,0 0,0

0

A

B

CS

EF

EKL

ELL

ET

FF

GY

KST

KTT

LF

NY

3. ábra: Az egyes fafajcsoportok reprezentáltsága a magyar erdőkben és az EVH I mintában 2012-ben Figure 3: Representation of the tree species (groups) in the Hungarian forests and among the EVH I monitoring plots

2.6. Egészségi állapot monitoring az EVH II. szint mintaterületein Az 1993-ban indított program célja az erdei ökoszisztémákban zajló folyamatok feltárásán keresztül a környezeti tényezők egészségi állapotra gyakorolt hatásának vizsgálata. Jelenleg 8 parcellán folynak ezek a vizsgálatok (1. táblázat). 1. táblázat: AZ EVH II jelenlegi mintaparcellái Table 1: Present sample plots of the EVH II

Pont száma 01 03 15 16 17 18 19 20

Hely Gyöngyössolymos 39/A Gyöngyössolymos 66/C Őriszentpéter 19/B Bajánsenye 6/B Szentpéterfölde 21/A Kecskemét 7/D Kecskemét 221/F Gyöngyössolymos 32/C

Fafaj B KTT EF KTT B SZNY A LF

Az egészségi állapotra vonatkozó vizsgálatokat évente egy alkalommal, augusztus folyamán végezzük. Mintaterületenként változó számú, az adott állománytípustól függően átlagosan 100 – minimum 50, maximum 200 – mintafa egészségi állapotát rögzítjük. Ennek során a fák állapotát növényi testtájanként, határozzuk meg. Többek között rögzítjük az

34

elszíneződés és lombvesztés jellegét, kiterjedését, az ágelhalás és törzskárok, valamint a gyökfőben előforduló károsodások mértékét és ezek jellegzetességeit, kiváltó okait. Valamennyi mintaparcellában évről évre ugyanazon „etalon” fákról fénykép készül, ami rögzíti az adott parcellában álló, tipikus egészséges, valamint egy beteg fa jellegzetességeit. E fotók dokumentálják az egészségi állapot besorolások adott állományra vonatkozó viszonyítási értékeit. Amennyiben a korábban fotózott mintafa elpusztul, vagy kivágták, abban az esetben új etalon fa kerül kijelölésre. A terepi egészségi állapot felmérések kiegészülnek az időszakosan végzett lombminta analízissel, amelynek során a mintaparcellák egyedeiről begyűjtött lomb és hajtás minták laboratóriumi vizsgálatával határozzuk meg az állományban előforduló károsítókat, kórokozókat. (KOLTAY et al., 2008) Az egészségi állapot rögzítése mellett az EVH II. szintű intenzív monitoring rendszer mintaterületein az ERTI Ökológiai és Erdőművelés Osztálya széleskörű meteorológiai, illetve víz- és tápanyag-forgalmi vizsgálatokat folytat. Ez elehetővé teszi, hogy az egészségi állapotban mutatkozó állapotot, illetve trendeket a mért környezeti tényezőkkel összefüggésben vizsgáljuk. Ezek közül a fák egészségi állapotára meghatározó jelentőségű a vegetációs időszakban hulló csapadék mennyisége és az átlaghőmérséklet alakulása. 2.7. Vadállomány okozta Élőhely Változás (VÉV) monitoring A rendszer célja annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a hasonló adottságokkal rendelkező, bekerített és bekerítetlen felújításokban a vad milyen hatást gyakorol az adott élőhelyre, kiemelten az őshonos faállományra és annak növekedésére, illetve az, hogy kimutatható-e szisztematikus eltérés a bekerített és kontroll parcellák fejlődésében. Emiatt az akkori Állami Erdészeti Szolgálat javaslatot tett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalának, egy, az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer keretében kialakítandó országos léptékű hálózat létesítésére, melyet a Hivatal elfogadott, és elindításához a szükséges feltételeket 2001-től biztosította.

4. ábra: A VÉV mintapont bekerített és kontroll területrészeinek mérete és elhelyezése Figure 4: Size and arrangement of the fenced and control parcels at a VÉV monitoring plot

Mint az már korábban említésre került, a felvételezések közel 300 mintaponton történnek egy felvételi évben, a vizsgált pontok halmaza azonban az évek múlásával kis

35

mértékben változott. A változtatás minden esetben annak volt betudható, hogy a mintavételi hely már nem felelt meg a kijelölés során elvárt követelményeknek. A 2002-es évben a felvételek 299 mintaponton indultak, míg a 2008-as évben 284 pont volt a mintában. A 2008as felvételi év kivételével minden ciklusban lehetőség volt a mintaterületek áthelyezésére, új mintaterületek kijelölésére a fent leírt mintaterület létesítési kritériumok figyelembe vételével. Mivel az eltelt időszak alatt a vizsgálat elérte kitűzött célját, a vad hatásának számszerűsítését, továbbá a mintaterületek túlnyomó része már kinőtt a vad szájából, ezért az évenkénti felvételezés 2008-ban megszűnt és a későbbiekben a hosszabb távonkénti visszatérés tervezett. 3. MIT HOZ A JÖVŐ? Erdeink egészségi állapotában aggasztó trendek mutatkoznak. Az utóbbi 50 évben az összesített erdőkárok, de ezen belül az abiotikus és biotikus erdőkárok éves területi értékei is növekvő trendet mutatnak. Ha a klímaváltozásra vonatkozó előrejelzések akár csak részben is igazolódnak, akkor a jövőben gyakoribb abiotikus káreseményekre (aszály, viharkárok, stb.) kell számítanunk (HIRKA & CSÓKA, 2010). Az aszályok gyakoriságának és súlyosságának növekedése esetén a gyakoribb, hosszabb lefutású, és nagyobb területeket érintő rovarkárokra, illetve különböző kórokozók gyakoribb és súlyosabb károkozására kell számítanunk (CSÓKA, 1994, 1996). Az utóbbi 20 évben több idegenhonos rovarfaj jelent meg a magyar erdőkben, mint az azt megelőző 110 évben. Hasonló a helyzet az erdészeti jelentőségű kórokozók vonatkozásában is. Ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog (CSÓKA et al., 2010, 2012; TUBA et al., 2012). Ezekkel a megnövekedett kockázatokkal csak naprakész, megbízható információk birtokában lehet felvenni a harcot. Naprakész megbízható információkat pedig csak hosszú időn keresztül működő egészségi állapot monitoring rendszerek tudnak szolgáltatni. Azaz ezek jelentősége a jövőben még inkább növekedni fog. Az „előrejelzést” és a „jóslatot” egyébként pontosan az különbözteti, hogy az egyik a hosszú időn keresztül gyűjtött adatok értékelése során megszerzett tudásra, a másik pedig hagyományos „jóseszközökre” (kártya, üveggömb, stb.) alapoz. Ezzel együtt is sajnos egyértelmű, hogy korunk nem kedvez a hosszútávú monitoringoknak. Ezt az állítást támasztja alá fentebb bemutatott néhány rendszer sorsa is, amit leginkább a „szűkülés”, „elsorvadás”, illetve időnkénti „újrafeltalálás” kifejezésekkel írhatunk le. Manapság sokkal könnyebb finanszírozást találni rövidtartamú, gyors, „piacosítható” eredményeket ígérő kutatási projektekre, mint hosszútávú monitoring rendszerekre. Holott teljesen egyértelmű, hogy erdeink jövőjére vonatkozó érdemi előrejelzéseket csak hosszú, visszamenőleges adatsorokra alapozva lehet tenni. Hosszú, visszamenőleges adatsorok pedig csak azért létezhetnek, mert az azokat szolgáltató monitoring rendszereket sok esetben finanszírozás híján is, az aktuális divattrendekkel szembemenve is fenntartották. Kulcskérdés tehát annak széleskörű megértetése és elfogadtatása, hogy érdemi előrejelzésekhez nélkülözhetetlenek az érdemi adatok. Azaz az erdő-egészségi állapot monitoring rendszerek fenntartása és fejlesztése nem csupán néhány közvetlenül érdekelt közreműködő magánügye, hanem elsőrendű, kimagasló jelentőségű közérdek. Az erdőegészségi monitoring (de más környezeti monitoringok is) tudásbázisunk növelésének nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető eszköze. Az pedig aligha vitatható, hogy a jövő kihívásainak csak egyre több tudással lehet megfelelni.

36

4. ÖSSZEFOGLALÁS Az erdő-egészségi monitoring kezdetei az 1960-as évek elejére tehetők. Ekkor alapították az Erdészeti Fénycsapda Hálózatot és az Erdőkár Jelentő Rendszert is az Erdészeti Tudományos Intézet keretein belül. Az 1980-as évek elejétől kezdődően sorra alakultak az egyes fafajok egészségi állapotát vizsgáló monitoring rendszerek (kocsánytalan tölgy, bükk, stb.). Az 1980as évek 2. felétől kezdődően a nemzetközi módszertan szerint kialakított és fenntartott szisztematikus hálózatok (4×4km, 16×16km) is megszülettek. Az erdő-egészségi monitoring fénykorában (az új évezred első évei) többek között 1600 monitoring parcellán, mintegy 40000 mintafa bevonásával folytak vizsgálatok. Sajnos a monitoring rendszerek finanszírozása egyrészt csökkenő, másrészt pedig esetleges és kiszámíthatatlan, ami az erdőegészségi monitoring rendszerek szűkülését, sorvadását eredményezi. Az erdeink jövőjére vonatkozó érdemi előrejelzésekhez ugyanakkor nem gyengíteni, hanem erősíteni kell ezeket a rendszereket. Ez kiemelkedően fontos közérdek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az erdő-egészségi monitoringot, illetve jelen tanulmány elkészítését az EMMRE és a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV projektek támogatták. IRODALOMJEGYZÉK CSÓKA GY. (1994): Hernyókárok a magyarországi tölgyesekben 1961-1993. között. Növényvédelem 30 (6): 263-268. CSÓKA GY. (1996): Aszályos évek- fokozódó rovarkárok erdeinkben. Növényvédelem 32: 545-551. CSÓKA GY., KOLTAY A., HIRKA A. & JANIK G. (2007): Az aszályosság hatása kocsánytalan tölgyeseink és bükköseink egészségi állapotára. In: MÁTYÁS, CS. & VIG, P. (szerk.): Erdő és klíma V., Sopron, pp. 229-239. CSÓKA GY., HIRKA A. & LAKATOS F. (2010): Már a spájzban vannak… Növényvédelem 46 (11): 547-550. CSÓKA GY., HIRKA A. & SZŐCS L. 2012: Rovarglobalizáció a magyar erdőkben. Erdészettudományi Közlemények 2: 187–198. CSÓKA GY., LAKATOS F. & HIRKA A. (2010): Szemelvények a magyar erdészeti rovartan történetéből. Növényvédelem 46 (12): 654-666. HIRKA A. & CSÓKA GY. (2010): Abiotikus károk Magyarország erdeiben. Növényvédelem 46 (11): 513-517. HIRKA A. & CSÓKA GY. (2010): Kevésbé ismert lombfogyasztó rovarok tömeges megjelenése hazai nemesnyár-ültetvényeken. Növényvédelem 46 (11): 529-531. HIRKA A., SZABÓKY CS., SZŐCS L. & CSÓKA GY. (2010): Az Erdészeti Fénycsapda Hálózat 50 éve. Növényvédelem 47 (11): 474-479. IGMÁNDY Z., BÉKY A., PAGONY H., SZONTAGH P. & VARGA F. (1986): A kocsánytalan tölgypusztulás helyzete hazánkban 1985-ben. Az Erdő 35 (6): 255-259. IGMÁNDY Z., BÉKY A., PAGONY H., SZONTAGH P. & VARGA F. (1987): A kocsánytalan tölgy hervadásos betegségének helyzete 1986-ban. Az Erdő 36 (7): 311-314. IGMÁNDY Z., PAGONY H., SZONTAGH P. & VARGA F. (1984): Beszámoló a kocsánytalan tölgyeseinkben fellépett pusztulásról 1978-1983. Az Erdő 33 (8): 334-341.

37

KOLOZS L (szerk.) (2009): Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer 1988-2008. MGSZH, Központi Erdészeti Igazgatóság, Budapest. KOLTAY A., CSÓKA GY., HIRKA A. & JANIK G. (2008): Az erdők egészségi állapotának változásai az Intenzív II. Szintű Megfigyelő Hálózat (EVH) adatai alapján. OEE 139. Vándorgyűlés, Debrecen, 2008. 07. 11-12. Poszter. KOLTAY A., CSÓKA GY., HIRKA A. & JANIK G. (2013): Erdeink egészségi állapota 2012-ben, jelentés a 16x16 km-es EVH hálózat alapján. http://www.erti.hu/friss-publikaciok/evhjelentes-2012-rol.html LESKÓ K., SZABÓKY CS. & TÓTH J. (1998): Az erdővédelmi figyelő-jelzőszolgálati rendszer története 1961-1998. Az Erdészeti Tudományos Intézet kiadványai 8. TÓTH J. & CSÓKA GY. (2010): Az erdővédelmi kutatások története az Erdészeti Tudományos Intézetben. Növényvédelem 46 (11): 497-502. TUBA K., HORVÁTH B. & LAKATOS F. (2012): Inváziós rovarok fás növényeken. Nyugatmagyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. 122 p.

38

ERDŐREZERVÁTUMOK MONITOROZÁSA Horváth Ferenc, Szabó Gábor & Mázsa Katalin MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót

ABSTRACT HORVÁTH F., SZABÓ G. & MÁZSA K.: MONITORING OF FOREST RESERVES. The main goal of the monitoring of strict forest reserves (FR) is to explore and understand the various structures, patterns, processes and living beings of typical forest types characteristic to the Hungarian landscape. These research activities can be classified as surveillance (HTV) or goal oriented research. HTV’s are considered as monitoring projects that are developed according to the „ForestNET – Monitoring network of forest stand dynamics and ecology”. Standard survey of 10 FR’s were done (or under completion) since 2005. We present here some examples on the interpretation of stand structure maps of Vár-hegy FR. Further, the results of a multivariable classification demonstrate the significance and some dynamic aspects of an „a posteriori” analysis of a stand structure survey. The results of forest reserve research can provide reference knowledge for forest management and nature conservation.

KEYWORDS: forest reserves, ForestNET, stand structure survey, posteriori analysis 1. BEVEZETÉS Az erdőrezervátumok monitorozásának legfőbb célja a Magyarország és a Kárpát-medence tájaira jellemző erdők, erdő-ökoszisztémák természetes életének, változatos szerkezeteinek, mintázatainak, természeti folyamatainak, és gazdag élővilágának hosszú távú feltárása és megismerése. A fokozottan védett magterületekről az erdőgazdálkodás végérvényesen kivonult, hogy szabad folyást engedjen a természet erőinek. Úgy gondoljuk, hogy ezek az erdők nem „összeroppanni” fognak, hanem egyre inkább „magukra találnak” majd, a potenciális természetes vegetáció irányába fejlődve, az új és rohamosan változó körülmények és az áttételes környezeti terhelések ellenére, ugyanakkor azok kikerülhetetlen hatására. Az erdőrezervátumok jelentősége szorosan összefügg azok természetességével, az erdőgazdálkodás természetvédelmi megítélése pedig a gazdálkodás alatt álló erdők természetességének értékelésével, ezért a természetesség kutatásának eredményei fontos szerepet játszanak mindkét szempontból. A természetesség értékelésekor kétféle megközelítéssel találkozhatunk. Az emberi befolyás, „műviség” vagyis „hemeróbia” becslése esetében az emberi hatások mértékét vizsgálják és értékelik a nélkül, hogy azt valamilyen természetes referenciához hasonlítanák (BARTHA, 1994; FRANK & BARTHA, 1997). A másik megközelítés szerint viszont egy természetes referenciától, leginkább a potenciális természetes vegetációtól való eltérés alapján történik az értékelés. Ilyen volt a TERMERD, „A magyarországi erdők természetességének vizsgálata” projekt (BARTHA, 2005; BÖLÖNI et al., 2005.; BARTHA et al, 2005.; ÓDOR et al., 2005.; KENDERES et al., 2005.; STANDOVÁR et al., 2005.; BARTHA et al., 2006), amely egy elképzelt potenciális természetes erdőállapotot tekintett referenciának (erdőrezervátumokat nem vizsgált). Az ország erdőállományainak átlagos természetessége közel 50%-osnak bizonyult, az értékek 14-87% között változtak. Az

39

elemzésekből kiderült, hogy az erdőtermészetességet majdnem fele részben a faállományösszetétel, negyed részben pedig a faállomány szerkezet változatossága és tulajdonságai, valamint a holtfa viszonyok jellemzői alakítják. Megállapították többek között azt is, hogy a gazdálkodás alatt álló erdőkben a faállomány-szerkezet, továbbá a cserje és gyepszint természetessége szignifikánsan alacsonyabb, mint a gazdálkodási szempontból kevésbé jelentős, véderdő jellegű erdőtípusokban. A száraz-üde termőhelyi klímagrádiens mentén az erdőssztyep erdők (Alföld) természetessége volt a legalacsonyabb, az üdébb erdőtípusoké (hegy- és dombvidék) pedig a magasabb (ami összefügg a tájhasználattal is). Erdőtípusaink aktuális országos elterjedéséről és állapotáról a MÉTA program gyűjtött rendkívül széles körben természetességi információkat (MOLNÁR et al., 2007). A program során az élőhelyek felmérése az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR, FEKETE et al., 1997) továbbfejlesztett kategóriái szerint történt (BÖLÖNI et al., 2011). Itt a természetesség megítélése a Németh Ferenc és Seregélyes Tibor által javasolt szakértői elgondoláson alapszik (NÉMETH & SEREGÉLYES, 1989), ahol a természetes referenciát a növénycönológia által leírt természetes, karakterisztikus és ritka fajokban leggazdagabb társulások állományai jelentették. A MÉTA program során továbbfejlesztett természetesség a fajkészlet értékelésén kívül figyelembe veszi az állományszerkezeti és termőhelyi jellemzőket, a táji környezetet és az élőhely-használat sajátosságait. Ezt a természetességi értékelést alkalmazza a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer élőhely-térképezési protokollja is (TAKÁCS & MOLNÁR, 2009). Ugyan a MÉTA nagyobb hangsúlyt fektet a fajkészlet értékelésére a TERMERD módszertannál, megfigyelhető a két értékelés szemléletének nagyfokú konvergenciája (BÖLÖNI et al., 2008). Azonban az eredetileg 58 indikátort vizsgáló TERMERD módszernek csak egy túlságosan is leegyszerűsített változata került be az erdészeti gyakorlatba, amelyről BARTHA (2013) számol be részletesebben. A NATURA 2000 élőhelyek monitorozási kötelezettsége (COUNCIL DIRECTIVE, 1992) egy újabb feladatot jelent a természetvédelem számára. Az európai jelentőségű erdei élőhelyek természetvédelmi állapotának monitorozását a faji összetétel, a szerkezet és működőképesség szempontjai jelölik ki. A hazai erdőrezervátumok referencia állományainak összehasonlító monitorozása jelentős szerepet kaphat a pannon életföldrajzi régió erdőinek értékelésében. 2. AZ ERDŐREZERVÁTUM-KUTATÁS STRATÉGIÁJA ÉS A MONITOROZÁS Az ökológiai folyamatoknak több típusát: a lassú változásokkal járó folyamatokat, a ritkán bekövetkező eseményeket, az évenként nagy változatosságot mutató, vagy a komplex összefüggéseket mutató folyamatokat csak hosszú távú vizsgálatokkal lehet tanulmányozni. A hazai erdőrezervátum-kutatás széles körben elfogadott stratégiája a hosszú távú, állandó mintavételi helyeken végzett vizsgálatok két fő típusát fogalmazta meg (STANDOVÁR, 2002):  

a hosszú távú vizsgálatsorozatot (HTV), amely monitorozás jellegű tevékenység, a célorientált kutatást (CK), amely új ismeretek, összefüggések feltárását szolgáló célzott kutatás.

A vizsgálatsorozat és a célzott kutatások tematikus és közös vizsgálati helyszíneik vagy tudományos kérdéseik révén egymást jól kiegészítik. A rezervátumok sokfélesége, kutatásokra való eltérő alkalmassága és a program központi finanszírozásának korlátai miatt a felméréseket eltérő intenzitással lehet csak végezni, ezért meghatároztunk egy eseménykövetésnek (EK) elnevezett tevékenységet is. Mindezek alapján az erdőrezervátumokat 1999-

40

ben eltérő kutatási intenzitású csoportokba soroltuk, 11 rezervátumot tartva alkalmasnak célzott kutatásokra és további 29 rezervátumot hosszú távú vizsgálatsorozat indítására (HORVÁTH & BÖLÖNI, 2002). A továbbiakban a Vár-hegy Erdőrezervátum HTV felmérése alapján mutatunk be jellemző eredményeket. 3. MONITOROZÓ MÓDSZERTAN AZ ERDŐREZERVÁTUMOKBAN Erdőrezervátumokban elsősorban a hosszú távú vizsgálatsorozatot (HTV) tekintjük monitorozásnak. Ennek a kutatási megközelítésnek három jellegzetességét emeljük ki:  a felmérési módszertan mintavételen alapszik,  a mintavételi pontokat (helyeket) szabályos elrendezésű hálózatban tűzzük ki,  az eredmények értékelését és értelmezését „a posteriori” alapon végezzük. Az „a priori” és „a posteriori” mintavétel és értékelés közötti különbség hangsúlyozása azért indokolt, mert az erdőgazdálkodás és erdőtervezés másfél évszázados gyakorlata kialakította erdőállományaink erdőrészlet szintű tagolását, ehhez kapcsolódóan pedig a gazdálkodás, tervezés és felmérés „a priori”-nak tekinthető területi egységeit. Az erdőállományokra vonatkozó tudásunkat a legtöbb esetben erdőrészlet egységekre vonatkoztatott, becsült átlagértékek (pl. elegyarány, törzsszám) határozzák meg, amelyek erdőtervezési és hatósági adatgyűjtésből származnak. Ez az erdőkép az erdőgazdálkodás szempontjából indokolt. Ezzel szemben az „a posteriori” megközelítés és értékelés elvonatkoztat az erdőrészlet-egységektől és csak a statisztikai szempontból is egységesnek tekinthető erdőtípus csoportokat keresi, elsősorban arra képez leíró statisztikát (1. ábra).

1. ábra: Az erdőrészlet szintű és az (utólagos értékelés alapján megállapított) erdőtípus szintű megközelítés elvi különbsége. Figure 1: Schematic difference in the evaluation of forest management unit based and forest type (evaluated „a posteriori”) based approach.

3.1. ERDŐ+h+á+l+ó: a faállomány-dinamikai és erdőökológiai megfigyelő hálózat Az erdőrezervátumokban létesített faállomány-dinamikai és erdőökológiai megfigyelő hálózatok célja, hogy:  évtizedeken keresztül (10-20 évenkénti visszatéréssel, újra felméréssel),  széles térbeli dimenzió mentén,  erőforrásaink takarékos és hatékony felhasználásával,  közös infrastrukturális szolgáltatás biztosításával,  támogassa az erdőrezervátumokban elindított hosszú távú vizsgálat-sorozatokat (HTV), valamint további interdiszciplináris kutatásokat.

41

Az alapfelméréseket, kutatásokat a hálózat csomópontjaiban, a mintavételi pontokban (MVP) végezzük, ahol az alábbi, egységes tematikus felmérések kapcsolódnak egymáshoz: 

  

faállomány-szerkezeti felmérés (MVP FAÁSZ), amelynek három modulja: az erdőállomány általános jellemzése; a lokális faállomány mintavételes felmérése; és a fekvő holtfa felmérése. A fafaj-összetétel, átmérőeloszlás, körlap-összeg becsléséhez állandó sugarú mintakörös és szögszámláló próbás kombinált mintavételt alkalmazunk (HORVÁTH, 2012). újulati és cserjeszint felmérés (MVP ÚJCS); ennek során 8 (al)mintakörben számoljuk az újulati szintbe, ill. a cserjeszintbe eső fa- és cserjefajok hajtásainak számát, valamint hajtásvég rágottságát (HORVÁTH, 2008). aljnövényzeti szint felmérése (MVP ANÖV); ennek során 30 (al)mintakörben regisztráljuk az aljnövényzeti szintben előforduló fajokat, vagyis minden lágyszárú növényt és az 50 cm-nél alacsonyabb fa- és cserjefajokat (ÓDOR et al., 2009) a talajtérképezés (MVP TALAJ), amely BIDLÓ et al. (2008) szerint történik.

Egy-egy hálózatot általában 10-100 hektárnyi erdőterületen alakítunk ki, 4 MVP/ha sűrűséggel, amelyet rendszerint erdőrezervátumok magterületén hozunk létre. A kitűzött MVP-okat jól felismerhető jelölésekkel és címkékkel látjuk el a hálózatban való tájékozódás, a pontok egyértelmű azonosítása, valamint könnyű és hatékony visszatalálása érdekében. A közös infrastruktúra egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a terepmunkát, amely különösen akkor érvényesül, ha több tudományág kutatói is kihasználják ennek előnyeit. 3.2. A HTV felmérési programok áttekintése Ideális, ha egy-egy erdőrezervátumban az előbb említett tematikus felmérések 1-2 éven belül, „egyszerre” végezhetők el, azonban az erdőrezervátum program finanszírozási korlátai miatt ez idáig csak ritkán valósult meg. A faállomány-szerkezet (FA), újulat- és cserjeszint (ÚJ), valamint az aljnövényzet (NÖ) felmérése alacsonyabb költségből is végezhető, azonban a termőhely-feltárás és talajtérképezés (TT) a jelentős anyag- és laborköltségek miatt finanszírozás nélkül már nem oldható meg. Ezt némiképp ellensúlyozhatja, hogy a talajban várható változásokat általában lassabbnak gondoljuk, mint a faállomány és a növényzet dinamikáját. Az 1. táblázatban összefoglaljuk az aktuális helyzetet.

42

1. táblázat: Megvalósult és folyamatban lévő HTV alapfelmérések áttekintése Magyarország erdőrezervátumaiban. (Rövidítések: MVP – mintavételi pontok száma, FA – faállomány-szerkezeti alapfelmérés, ÚJ – újulati és cserjeszint felmérés, NÖ – aljnövényzet felmérése, TT – termőhely-feltárás és talajtérképezés, ER – erdőrezervátum.)

Table 1: Overview of completed and on going HTV surveys of strict forest reserves of Hungary.

(Abbreviations: MVP – number of sampling points, FA – stand survey, ÚJ – survey of regeneration and shrub layer, NÖ – survey of herb layer, TT – site survey and soil mapping, ER – forest reserve.)

Év

ER név

20052007

Hidegvíz-völgy ER

80

+

–

+

+

20052009

Vár-hegy ER

410

+

+

+

+

20052009

Szalafő ER

50

+

+

+

+

20062007

Haragistya – Lófej ER

360

+

–

–

–

2006

Kékes-Észak ER

210

+

–

+

+

20082009

Őserdő ER

90

+

+

+

+

2009

Kőszegi-forrás ER

120

+

+

–

–

2010

Kecskés-galya ER

230

+

+

+

–

20112013 20122013

Nagy Istrázsahegy ER

270

+

+

+

–

Bükkhát ER

210

+

+

+

–

2030 MVP

10 ER

7 ER

8 ER

5 ER

ÖSSZESEN

MVP

FA

ÚJ

NÖ

TT

Hivatkozások BIDLÓ et al. (2006), KIRÁLY (2006), TÓTH & MESTERHÁZY (2008), VITÁLIS & ZAKARIÁS (2006) HORVÁTH et al. (2008) HORVÁTH et al. (2009) JUHÁSZ (2006) BIDLÓ et al. (2005a) BORS (2009) BÓKA & CSERNYI (2005) ÓDOR et al. (2008) TANÁCS (2011) BIDLÓ et al. (2005b) BIDLÓ et al. (2008) GÓHÉR (2008) STANDOVÁR (2008) BIDLÓ et al. (2009) KIRÁLY (2010) BÖLÖNI et al. (2009) MÁZSA (2009) MÁNYOKI (2009) ORTMANN-NÉ et al. (2010) BÖLÖNI et al. (2010) BÖLÖNI et al. (2011) HORVÁTH et al. (2011) ZIMMERMANN & SZABÓ (2012) HORVÁTH & ORTMANN-NÉ (2012)

4. ELEMZÉSEK A VÁR-HEGY ERDŐREZERVÁTUM HTV FELMÉRÉSE ALAPJÁN Megismételt felmérési (monitorozási) eredményeink még nincsenek, mert az első HTV vizsgálatokat 2005-ben kezdtük el. Azonban bemutatunk két jellemző elemzést, amelyek segítenek a várható eredmények sokszínűségének és részletességének érzékeltetésében. A Felsőtárkányi Vár-hegy Erdőrezervátum magterülete 94,1 ha, amely három részterületből áll (Vár-hegy – Nagy-Oltár, „középső rész” és Csák-pilis-lápa), és amely a Déli-Bükk egyik D-DNy felé húzódó hegyvonulatán található. Legmagasabb pontja 669 m, Csák-pilisnél a legalsó pontja 350 m, a Nagy-Oltár gerinc lefutásánál 500 m, Várkútnál pedig 525 m. A Vár-hegy – Nagy-Oltár rész magába foglalja a hegy csúcsát, gerincét és orrát, valamint a K-DK-i, D-i és Ny-ÉNy-i hegyoldalakat és a nagyegedi vonulat felé átvezető oldalgerincet, le egészen a 60-as évek végén készített erdészeti feltáró útig. A középső részt a

43

vonulat Ny-ÉNy-i lejtőjén jelölték ki, míg a Csák-pilis-lápa rész Felsőtárkány felett indul és magába foglalja az oldalvölgyet és völgyfőjét, egészen a hegyvonulat ellaposodó nyergéig. Az erdők döntően elegyesek, amelyek között fényben gazdag, száraz csereskocsánytalan tölgyeseket, üde gyertyános-kocsánytalan tölgyeseket, helyenként bükkösöket, és mész- és melegkedvelő tölgyesek állományait találjuk. A szélsőségesen meleg, sekélytalajú hegyorrokon, meredek oldalakon letörpülő molyhos tölgyes bokorerdők és tölgyes jellegű sziklaerdők, tetőerdők és egyéb elegyes üde erdők fordulnak elő. A többnyire kocsánytalan tölgyek által dominált erdők 130 év körüliek, de az állományokban további korosztályok is jelen vannak. A 80-as években lezajlott tölgypusztulás következtében kiligetesedett erdők szerkezete különösen változatos. A gazdálkodással már elég régen felhagytak, viszont a vadlétszám igen magas (télen a vad a Bükk magasabb területeiről ebbe a térségbe húzódik le). 4.1. Faállomány-szerkezeti és mintázati eredmények Magyarország, ill. a Kárpát-medence mai környezeti viszonyai között a természetszerű vagy természetes erdő-állományok működését, dinamikáját leginkább a helyi termőhely-ökológiai és klimatikus feltételek, valamint azok mintázata (pl. BABOS, 1954; MAJER, 1962; WILLIS et al., 1997); az erdő természetes fejlődési folyamatai és lékdinamikája (CZÁJLIK, 1996; STANDOVÁR & KENDERES, 2003; MIHÓK et al., 2007; KENDERES et al., 2008); a nagyvad állományok túlzott terhelése (MAYER, 1975; MILNER et al., 2006; KATONA et al., 2007; MOLNÁR et al., 2008; AMMER et al., 2010) az időjárási szélsőségek, a rendkívüli időjárási események erdőtakarót sújtó, nagyléptékű bolygatásai és a klímamelegedés várható következményei (SOMOGYI, 1998, 2003; KENDERES et al., 2007; CZÚCZ et al., 2011); bolygatott területeken pedig a spontán és agresszívan terjedő özönfajok inváziója, rovarfajok gradációja (pl. BOTTA-DUKÁT, 2008; CSÓKA & HIRKA, 2009) határozza meg. Gyakran a kedvezőtlen tényezők együttes fellépése vezet nagyfokú fapusztuláshoz (pl. LAKATOS & MOLNÁR, 2009). A lista élén az erdőfejlődési folyamatokat és a termőhely-ökológiai mintázatokat gondoljuk általában meghatározónak, ezzel szoros összefüggésben pedig a lékdinamikát. Ezek térbeli mintázata hektáros léptéknél részletesebb, sebessége pedig leginkább néhány évtizedes távlatban érzékelhető jól.

2. ábra: Záródás, hektáronkénti törzsszám (N) és hektáronkénti körlapösszeg (G) térkép a Vár-hegy Erdőrezervátum magterületéről. Figure 2: Maps of forest canopy closure, the number of stems (N) and the basal area (G) per hectare of the Vár-hegy strict forest reserve.

44

Egy ERDŐ+h+á+l+ó szerinti alapfelmérés az erdőrészleten belüli mintázatok felismerésére és változásainak követésére alkalmas rendszert alkot állományaink nagy részében. HORVÁTH (2012) javaslata 30-nál több tematikus térképet sorol fel a faállomány-szerkezetet leíró elsődleges tulajdonságok bemutatására. Ezek közül itt, csak a záródás, a hektáronkénti törzsszám és a körlapösszeg térképeket mutatjuk be (2. ábra). A térképek változatos és eltérő mintázatokat mutatnak. A záródás térkép a leginkább tölgyek által uralt déli területrészen jelzi a kiligetesedést, ahol a tölgypusztulás a legnagyobb mértékben nyitotta fel a korábban zárt lombkoronaszintet, azonban a többi területen is foltos mintázatot láthatunk. A hektáronkénti törzsszám térkép jellegzetessége a hegygerinc déli letörésének (Nagy-Oltár) környékén és a Csák-Pilis délies kitettségű meredek lejtőin a magas törzsszám, amelyet ezeken a területeken a mellmagasságban mért, 5cm-nél vastagabb húsos som „törzsek” viszonylagos nagy sűrűsége és a kistermetű molyhos tölgyek magasabb sűrűsége alakít ki. Ugyanakkor a Vár-hegy többi mintavételi pontján nagy változatosságot tapasztalhatunk. A képet színesíti a hektáronkénti körlapösszeg térképe, amelynek mintázata inkább hasonlít a záródás mintázatához (de csak nagy vonalakban). Egy-egy kiragadott tulajdonság jól rávilágíthat egy-egy jellegzetességre, de jól árnyalt összképet csak sokváltozós elemzés után remélhetünk.

3. ábra: A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea (Matt.) Liebl.), a bükk (Fagus sylvatica L.) és a magas kőris (Fraxinus excelsior L.) dominancia térképe (törzsszám alapján számított elegyaránya) a faállományban, és az összevont újulati és cserjeszintben. Figure 3: Dominance map (mixture ratio based on stem density) of sessile oak (Quercus petraea (Matt.) Liebl.), beech (Fagus sylvatica L.) and European ash (Fraxinus excelsior L.) showed separately in the forest canopy, and in the regeneration and bush layer.

A 3. ábrán olyan térképeket mutatunk be, amelyeken három fafaj jellemzően eltérő mintázata és populációs viselkedése érhető tetten. A térképeken a fajok törzsszám alapú elegyarányát ábrázoltuk az erdő faállomány szintjében és külön az összevont újulati és cserjeszintben. A kocsánytalan tölgy még a pár évtizede lezajlott tölgypusztulást követően is uralkodó fafaja a területnek, zonálisan, magas dominanciával uralja a hegyvonulat szélsőségektől mentes és kevésbé üde termőhelyeit. A tölgy uralkodó helyzete ellenére sem bír(t) újulatot nevelni, az újulati és cserjeszintből szinte teljesen hiányzik. Egészen más mintázatot mutat a bükk, amely az É-Ny-i lejtők üdébb termőhelyein fordul elő, helyenként szubmontán bükkös állományt is kialakítva. A bükk újulatával az újulati és cserjeszintben

45

többé-kevésbé ott találkozhatunk, ahol az uralkodó szintben is jelen van, de vannak foltok (elsősorban a középső területen), ahol előretörése látszik. Ezzel szemben a magas kőris nagyon erős terjeszkedésre (elkőrisesedésre) utaló mintázatot mutat. Itt a populációk súlypontja a Vár-hegy gerincén látható, újulatával szinte teljesen benépesíti a déli terület nagy részét (ott is, ahol a faállományban egyébként nincs jelen). Ez a terjeszkedésre való képessége különösen jól látszik a középső terület foltjában. Az erdő regenerációjának, átalakulásának valódi képe ennél persze bonyolultabb, hiszen a folyamat kialakításában több fafaj vesz még részt. 4.1.1. A Felsőtárkányi Vár-hegy Erdőrezervátum faállomány-szerkezeti típusai A faállomány-szerkezeti típusok „a posteriori” osztályozására HORVÁTH (2012) egy elemző módszertant dolgozott ki, amely a következő jellemzőket találta fontosnak: a vertikális szerkezetet leíró változókat (szintek borítása, lékesség, állománymagasság); a sűrűségi és fatömeg-viszonyokat jellemző hektáronkénti törzsszámot és körlap-összeget; a főbb fa- és cserjefajok elegyarány viszonyait leíró változókat; az élő fák és cserjék átmérő-viszonyait tükröző relatív gyakorisági eloszlások karakterisztikus átmérőosztályait. A főkomponens analízist követően, többféle algoritmussal elvégzett sokváltozós osztályozások eredményeit együttes, ún. konszenzus osztályozás segítségével foglalta össze. A Vár-hegy ER 396 mintavételi pontján elvégzett elemzés 17 faállomány-szerkezeti típust, ill. csoportot eredményezett. A konszenzus osztályozás elkülönítette a főbb állományszerkezeti típusokat (a molyhos tölgyestől a bükkösig), azokon belül pedig további változatokat képzett, amelyek erdődinamikai szempontból is értelmezhetők (2. táblázat). A kiligetesedett (vagy kigyérített) üdébb, gyertyános-tölgyes jellegű élőhelyeken keletkezett lékekben elsősorban a gyertyán, magas kőris és mezei juhar betöltődése figyelhető meg. Van továbbá egy hasonlóan viselkedő elegyes molyhos tölgyes-cseres típus is, szárazabb körülmények között. Több állományra jellemző, hogy a kiligetesedés következtében megnövekedett fényt egy teljesen záródó és megerősödő húsos somos cserjeszint hasznosítja, amely szárazabb és üdébb körülmények között is kialakul, ugyanakkor több átmenet is látható a cseres és molyhos tölgyesek felé. Ezzel párhuzamosan, más állományokban a gyepszint került uralomra („elfüvesedett tölgyes”). Több típus rendkívül elegyes. Egyes helyeken a magas kőris válik uralkodóvá. A zárt, üdébb gyertyános-tölgyes és szubmontán bükkös állományokra még a gyarapodás, növekedés jellemző. Minél ligetesebb egy állomány, annál inkább várhatjuk annak „dinamizálódását” vagyis a felújulási folyamatok előtérbe kerülését. Vannak ugyanakkor kifejezetten lékes-ligetes állományok, amelyeknél viszont már a cserjeszint vagy gyepszint nagyfokú zártsága lehet az egyik blokkoló akadálya a természetes felújulás elindulásának (másik fő ok a nagy vadnyomás). Megfigyelhető, hogy az elegyes tölgyesekben a termőhely, a mezoklíma, az uralkodó szintet érő zavarások, valamint a felújulási folyamatokat meghatározó vadnyomás mértékének függvényében a fafajok populációi különféle irányokba mozdulnak el. Az esetek egy részében magas kőris, gyertyán, mezei juhar vagy csertölgy kap nagyobb szerepet, más esetben pl. egy elfüvesedett gyepszint vagy húsos somos cserjeszint válik meghatározóvá.

46

2. táblázat: A Vár-hegy ER faállomány-szerkezeti csoportjai növekvő termőhelyi üdeség és csökkenő záródás (ZÁR) szerinti listája. Table 2: List of forest stand types of Vár-hegy strict forest reserve, ranked to increasing site humidity and decreasing canopy closure (ZÁR).

Faállomány-szerkezeti csoport elnevezése

ZÁR

Nyílt, cserszömörcés molyhos tölgyes bokorerdő (MoT)

50%

Ligetes, húsos som cserjés, alacsony molyhos tölgyes (MoT)

70%

Lékes, kiligetesedett lombozatú alacsony, molyhos tölgyes (MoT) bezáródott húsos som cserjeszinttel

50%

Nagyon cserjés, középmagas, cseres-molyhos tölgyes (CS-MoT)

80%

Lékes, ligetes, erősen cserjés, alacsony cseres-molyhos tölgyes (CS-MoT)

50%

Kiligetesedett, lékes, gyertyánnal betöltődő fénygazdag molyhos tölgyes (MoT)

30%

Háromszintes, lékes, gyertyánnal és mezei juharral betöltődő, húsos somos, elegyes cseres-molyhos tölgyes (CS-MoT)

85%

Ligetes, lékes, erősen cserjés, középmagas cseres tölgyes (CS-KTT)

50%

Ligetes, jelentős cserje- és gyepszinttel rendelkező, gyertyánosodó, elegyes cseres-kocsánytalan tölgyes (CS-KTT) Zárt lombkoronájú, dúsabb aljnövényzetű, cserekkel, molyhos tölgyekkel és magas kőrisekkel dominált, elegyes erdő (ELT)

70% 90%

Kiligetesedett, lékes, húsos somos, kőrisesedő elegyes tölgyes (ELT)

60%

Háromszintes, elegyes, gyertyános-kocsánytalan tölgyes (GY-KTT)

90%

Zárt, elegyes, gyertyános-kocsánytalan tölgyes (GY-KTT)

85%

Lékes, betöltődő (gyertyánosodó), erősen cserjés, közép-magas gyertyános-kocsánytalan tölgyes (GY-KTT)

70%

Kiligetesedett, gyertyánnal töltődő, elegyes gyertyános-tölgyes (GY-KTT

45%

Lékes, gyepszintes, elegyes gyertyános-bükkös (GY-B)

60%

Zárt, magas, elegyes, bükkös szálerdő (B)

90%

5. KITEKINTÉS Az erdőrezervátumokban érvényre jutó természetes populációdinamikai folyamatok és mintázatok megismerése által mással nem pótolható ismeretekhez, az emberi tevékenység által közvetlenül nem befolyásolt, természetes viszonyítási alapokhoz jutunk. Az Erdőrezervátum Program a módszertani alapok lerakása után eljutott a hosszú távú vizsgálatsorozatok beindításának szakaszába. Az alapfelmérések 2005-ös kezdete óta, eddig 10 erdőrezervátum, mintegy 2000 mintavételi pontján készültek el standard alapfelmérések a faállomány-szerkezet, részben pedig az újulati és cserjeszint, az aljnövényzet és kisebb részben a talaj térképezésével. A program minisztériumi támogatását jelentős mértékben kiegészítik az elkötelezett egyetemi kutatók és hallgatók, doktoranduszok és gyakornokok munkái, az erdőrezervátumokhoz tematikusan vagy területileg kapcsolódó független projektek tudományos eredményei, valamint a nemzeti parkok és időnként az erdőgazdálkodók segítsége, amelyeket az Erdőrezervátum Archívumában összegyűjtve gondozunk és őrzünk. Mindezen erőfeszítések és az eddig elért eredmények ellenére, a jövő

47

kiszámíthatatlansága folyamatos aggódásra ad alapot. Elismeréssel kell ugyanakkor tekintenünk az 1980/90-es és ezredfordulós évek időszakára, amikor az erdőrezervátumok kijelölését, jogszabályi hátterét és létrehozását a természetvédelem, az erdészet és a kutató közösségek együttműködése ténylegesen meg tudta teremteni – a hosszú távú vizsgálatok lehetőségét ez alapozta meg. Magyarország erdőrezervátumai és az itt folyó kutatások eredményei egyre inkább referenciaként szolgálhatnak az ökológiai szempontból is fenntartható erdőgazdálkodás, a természetvédelmi célú erdőkezelés és a természetvédelem számára. 6. ÖSSZEFOGLALÁS Az erdőrezervátumok (ER) monitorozásának fő célja a hazánk tájaira jellemző erdők változatos szerkezeteinek, mintázatainak, természetes folyamatainak és élővilágának megismerése, amelyeket hosszú távú vizsgálatsorozatként (HTV) vagy célorientált kutatásként tartunk számon. Monitorozásnak a HTV projekteket tekintjük, amelyeket az „ERDŐ+h+á+l+ó: a faállomány-dinamikai és erdőökológiai megfigyelő hálózat” rendszerében építünk ki. 2005 óta 10 ER felmérése történt meg, ill. van folyamatban. A Vár-hegy ER példáján mutatjuk be a térképre vitt faállomány-szerkezeti mintázatok értelmezésének lehetőségeit. Továbbá egy többváltozós osztályozás eredményeivel demonstráljuk a faállomány-szerkezet „a posteriori” értékelésének jelentőségét és erdődinamikai vonatkozásait. Az ER-okban születő eredmények referenciaként szolgálnak az erdőgazdálkodás és a természetvédelem számára. 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az erdőrezervátumok felmérését korábban a környezetvédelmi tárca, jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért Felelős Államtitkársága támogatja. Az Államtitkárság és az Erdőrezervátum Program eredményességében érdekelt szervezetek és szakemberek összefogásában és együttműködésében kulcsszerepe volt és van a már többször is megújult Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Bizottságnak. A minisztérium és a bizottság elkötelezett támogatását és ösztönző segítségét, valamint a Vár-hegy Erdőrezervátum faállomány-szerkezeti felmérésében részt vett munkatársak: BÖLÖNI JÁNOS, JELITAI EDIT, KOVÁCS NORBERT, MÁNYOKI GERGELY, NAGY ISTVÁN és PAPP ORSOLYA terepi közreműködését köszönjük. IRODALOMJEGYZÉK AMMER, C., VOR, T., KNOKE, T. & WAGNER, S. (2010): Der Wald-Wild-Konflikt. Analyse und Lösungsansätze vor dem Hintergrund rechtlicher, ökologischer und ökonomisher Zusammenhänge. Göttinger Forstwissenschaften 5: 184. BABOS I. (1954): Magyarország táji erdőművelésének alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 163. BARTHA D. (2013): Monitoring az erdőtermészetesség kutatásában és alkalmazásában. In: FARAGÓ, S. (szerk.) (2013): Monitoring az erdészetben és Vadgazdálkodásban. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. p: 53-60. BARTHA D. 1994: A magyarországi erdők degradáltsága. Erdészeti Lapok 129: 366-367.

48

BARTHA D. 2005: A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. MTA Doktori Értekezés, Sopron. BARTHA D., BODONCZI L., SZMORAD F., ASZALÓS R., BÖLÖNI J., KENDERES K., ÓDOR P., STANDOVÁR T. & TÍMÁR G. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata II. Az erdők természetességének elemzése tájak és erdőtársulások szerint. Erdészeti Lapok 140 (6): 198-201. BARTHA D., ÓDOR P., HORVÁTH T., TÍMÁR G., KENDERES K., STANDOVÁR T., BÖLÖNI J., SZMORAD F., BODONCZI L. & ASZALÓS R. (2006): Relationship of tree stand heterogeneity and forest naturalness. Acta Silvatica et Lignaria Hungarica 2: 7-22. BIDLÓ A., GUCSIK A. HEIL B. ILLÉS G., JUHÁSZ P. & KOVÁCS G. (2008): Termőhelyfeltárás, talajtani vizsgálatok. In MÁZSA K. (szerk.) Kutatások a Vár-hegy és a Kékes Erdőrezervátumok területén 2005-2007-ig. Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2008/D002) BIDLÓ A., HEIL B. & KOVÁCS G. (2005b): Állományfelvételi lapok Kékes-Észak erdőrezervátum (ER-56) területére. I-III. kötet (1-65. pontig). Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2005/D-012, 013, 014) BIDLÓ A., HEIL B. & KOVÁCS G. (2006): Talajtani vizsgálatok a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátum területén. Kézirat, Sopron BIDLÓ A., HEIL B. & KOVÁCS G. (2009): Jelentés a Szilvásvárad községhatárban a "Bükki Őserdő" erdőrezervátumban (ER60) végzett termőhelyfeltárásról. In Mázsa [összeáll.] Az Erdőrezervátum Program szakmai irányítása és koordinálása, 2008. évi felmérési feladatok (Zárójelentés). Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2009/D-003) BIDLÓ A., HEIL B., KOVÁCS G., VARGA B. & VARGA ZS. (2005a): Termőhelyfeltárás a Szalafő "Őserdő" erdőrezervátum (ER-53) területén. Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2005/D-010) BÓKA Z. & CSERNYI R. (2005): A Szalafő "Őserdő" Erdőrezervátum felmérése és vizsgálata. Diplomamunka. Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2005/D-004) BORS L. (2009): A Szalafő "Őserdő" Erdőrezervátum É-i részének felmérése, valamint az ERDŐ+h+á+l+ó kitűzése [Diplomamunka]. Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2009/D-002) BOTTA-DUKÁT, Z. (2008). Invasion of alien species to Hungarian (semi-)natural habitats. Acta Botanica Hungarica 50:219–227. BÖLÖNI J., ÁDÁM R., BALÁZS B., MÁZSA K., BÁRÁNY G., BATA K., ENGEL R., L'AUNÉ Á., LUKÁCS K., NÉMETH J. & HORVÁTH F. (2010): Kecskés-galya erdőrezervátum (ER-58) aljnövényzetének, valamint újulati és cserjeszintjének felmérése. Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2010/D-012) BÖLÖNI J., ÁDÁM R., MÁZSA K. & HORVÁTH F. (2011): A Kecskés-galya erdőrezervátum (ER-58) faállomány-szerkezeti felmérésének adatlapjai 2011. március 8. és 25. között. Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2011/D-002) BÖLÖNI J., BALÁZS B., MÁZSA K. & HORVÁTH F. (2009): A Bükki Őserdő (ER-60) aljnövényzeti felmérése. Kézirat, Vácrátót, ER Archívum (2009/D-011) BÖLÖNI J., BARTHA D., STANDOVÁR T., ÓDOR P., KENDERES K., ASZALÓS R., BODONCZI L., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata I. Kutatási előzmények és mintavételezés. Erdészeti Lapok 140 (5): 152154. BÖLÖNI J., MOLNÁR ZS. & KUN A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója, ÁNÉR 2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót.

49

BÖLÖNI, J., MOLNÁR ZS., HORVÁTH F. & ILLYÉS E. (2008): Naturalness-based habitat quality of the Hungarian (semi-)natural habitats. Acta Botanica Hungarica. 50 (suppl): 149159. COUNCIL DIRECTIVE (1992): 92/43/EEC of 21 May 1992 on the conservation of natural habitats and of wild fauna and flora. Official Journal L 206, 22/07/1992 p. 0007 – 0050. CZÁJLIK P. (1996): Koreloszlás és szukcesszió háborítatlan erdőállományokban: esettanulmány. In MÁTYÁS (szerk.): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 8492. CZÚCZ B., GÁLHIDY L. & MÁTYÁS CS. (2011) Present and forecasted xeric climatic limits of beech and sessile oak distribution at low altitudes in Central Europe. Annals of Forest Science 68: 99–108. CSÓKA GY. & HIRKA A. (2009): A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) legutóbbi tömegszaporodása Magyarországon. Növényvédelem 45 (4):196-201. FEKETE G., MOLNÁR ZS. & HORVÁTH F. (szerk.) (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. A magyarországi élőhelyek leírás, határozója és a Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. FRANK N. & BARTHA D. (1997): A magyarországi erdők értékelése a hemeróbia-fokozatok segítségével. – In: IV. Magyar Ökológus Kongresszus. Előadások és Poszterek összefoglalói, Pécs, p. 64. GÓHÉR Z. (2008): Kékes-Észak erdőrezervátum termőhely- és állományfelvételének első eredményei. Diplomadolgozat. Kézirat, NYME, Sopron HORVÁTH F. (2008): Az újulati és cserjeszint felmérési módszere. Kézirat, Vácrátót, ER Archívum (2008/D-010) HORVÁTH F. (2012): Módszertani fejlesztések az erdőrezervátumok hosszú távú faállományszerkezeti kutatásához. Doktori (Ph. D.) értekezés, NYME Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola, Sopron, pp. 122. HORVÁTH F. & BÖLÖNI J. (2002): Az erdőrezervátumok kutatásszempontú besorolása és rövid jellemzése 1999-ben. In: HORVÁTH F. & BORHIDI A. (szerk.): A hazai erdőrezervátumkutatás célja, stratégiája és módszerei. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 8. Természetbúvár, Budapest, 276-287. HORVÁTH F. & ORTMANN-NÉ AJKAI A. (2012): ER-33 Bükkhát Erdőrezervátum kutatási terve 2012-2013. Kézirat, Vácrátót - Pécs HORVÁTH F., ÁDÁM R., BALÁZS B., BÁRÁNY G., BÖLÖNI J., MÁZSA K. és NÉMETH J. (2008): A Vár-hegy erdőrezervátum (ER-59) aljnövényzeti, valamint újulati és cserjeszint felmérése. Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2008/D-011) HORVÁTH F., BÖLÖNI J., MÁZSA K. & ÁDÁM R. (2011): A Nagy Istrázsa-hegy rdőrezervátum (ER-03) újulati és cserjeszint felmérés adatlapjai és az ERDŐ+h+á+l+ó kitűzése 2011. november 2. és 11. között. Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2011/D-001) HORVÁTH F., JELITAI E., PAPP O., KOVÁCS N., MÁNYOKI G., MÁZSA K. & NAGY I. (2009): A Vár-hegy erdőrezervátum (ER-59) faállomány-szerkezeti felmérése (2005-2009). Kézirat, Vácrátót. ER Archívum (2009/D-012). JUHÁSZ P. (2006): Termőhelytérképezés a Várhegy-erdőrezervátum területén. Diplomaterv. Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2006/D-009) KATONA K., SZEMETHY L., NYESTE M., FODOR Á., SZÉKELY J., BLEIER N., KOVÁCS V., OLAJOS T., TERHES A. & DEMES T. (2007). A hazai erdők cserjeszintjének szerepe a nagyvad-erdő kapcsolatok alakulásában. Természetvédelmi Közlemények 13: 119-126.

50

KENDERES K., TÍMÁR G., ÓDOR P., BARTHA D., STANDOVÁR T., BODONCZI L., BÖLÖNI J., SZMORAD F. & ASZALÓS R. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata IV. Az erdőgazdálkodás hatása a természetességre. Erdészeti Lapok 140 (9): 259-261. KENDERES K., MIHÓK B. & STANDOVÁR T. (2008): Thirty years of gap dynamics in a central european beech reserve. Forestry 81 (1):111-123. KENDERES, K., R. ASZALÓS, J. RUFF, ZS. BARTON & T. STANDOVÁR (2007): Effects of topography and tree stand characteristics on susceptibility of forests to natural disturbances (ice and wind) in the Börzsöny Mountains (Hungary). Community Ecology 8 (2): 209-220. KIRÁLY G. (2006): ERDŐ+h+á+l+ó létesítése a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátum magterületén és a védőzóna kiválasztott területein. Kézirat, Sopron. ER Archívum (2006/D-010) KIRÁLY G. (2010): A faállomány-szerkezeti felmérésről, valamint az ezt előkészítő munkálatokról a Bükk-hegységben lévő Őserdő Erdőrezervátum "Ősbükkös" területén. Kutatási jelentés, Sopron - Vácrátót. ER Archívum (2010/D-005) LAKATOS F. & MOLNÁR M. (2009): Mass Mortality of Beech (Fagus sylvatica L .) in SouthWest Hungary. Acta Silvatica et Lignaria Hungarica, 5:75–82. MAJER A. (szerk.) (1962): Erdő- és termőhelytipológiai útmutató. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest MÁNYOKI G. (2009): A Kőszegi-forrás Erdőrezervátum faállomány-szerkezeti felmérésének adatlapjai. Kézirat, Budapest MAYER, H. (1975). Der Einfluß des Schalenwildes auf die Verjüngung und Erhaltung von Naturwaldreservaten (The influence of hoofed game on regeneration and conservation of virgin forest reserves). Forstwissenschaftliches Centralblatt 94: 209–224. MÁZSA K. (szerk.) (2009): Az Erdőrezervátum Program irányítása és koordinálása, 2009. évi felmérési feladatok (Részjelentés). Kézirat, Vácrátót, ER Archívum (2009/D-006) MIHÓK, B., L. GÁLHIDY, K. KENDERES & T. STANDOVÁR (2007): Gap Regeneration Patterns in a Semi-natural Beech Forest Stand in Hungary. Acta Silvatica et Lignaria Hungarica 3: 31-45. MILNER, J. M., BONENFANT, C., MYSTERUD, A., GAILLARD, J.-M., CSÁNYI S. & STENSETH, N. C. (2006): Temporal and spatial development of red deer harvesting in Europe: biological and cultural factors. Journal of Applied Ecology 43 (4): 721-734. MOLNÁR ZS., BÖLÖNI J. & HORVÁTH F. (2008): Threatening factors encountered: Actual endangerment of the Hungarian (semi-)natural habitats. Acta Botanica Hungarica 50(Suppl.): 199-217. MOLNÁR ZS., BARTHA S., SEREGÉLYES T., ILLYÉS E., BOTTA-DUKÁT Z., TÍMÁR G., HORVÁTH F., RÉVÉSZ A., KUN A., BÖLÖNI J., BIRÓ M., BODONCZI L., DEÁK Á. J., FOGARASI P., HORVÁTH A., ISÉPY I., KARAS L., KECSKÉS F., MOLNÁR CS., ORTMANN-NÉ AJKAI A. & RÉV SZ. (2007): A grid-based, satellite-image supported multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA), Folia Geobotanica 42: 225–247. NÉMETH F. & SEREGÉLYES T. (1989): Természetvédelmi információs rendszer: adatlap kitöltési útmutató. Kézirat, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest ÓDOR P., BÖLÖNI J. & STANDOVÁR T. (2009): Felvételezési protokoll az aljnövényzet mintavételére az erdőrezervátum hosszú távú vizsgálatsorozat (HTV) keretében. Kézirat, Vácrátót, ER Archívum (2009/D-008)

51

ÓDOR P., BÖLÖNI J., BARTHA D., KENDERES K., SZMORAD F., TÍMÁR G., STANDOVÁR T., ASZALÓS R. & BODONCZI L. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata III. A faállomány és a holtfa természetességének értékelése. Erdészeti Lapok 140 (7-8): 226-229. ÓDOR P., TINYA F., KIRÁLY I. & MÁRIALIGETI S. (2008): A Szalafői Őserdő erdőrezervátum botanikai (aljnövényzet és cserjeszint) felmérése az Országos Erdőrezervátum Program hosszú távú vizsgálatsorozata (HTV) keretében. Kézirat (jelentés). Budapest – Vácrátót. ER Archívum (2008/D-013) ORTMANN-NÉ AJKAI A., NAGY D., SIROK A., KŐHIDI P., SASS V., TRAPP K. & VIDA A. (2010): Kőszegi-forrás Erdőrezervátum (ER-35) - Aljnövényzet felmérés 30 kis kiskörös ER protokoll szerint. Kézirat. Vácrátót, ER Archívum (2010/D-011) SOMOGYI Z. (1998): A bolygatás jelensége, szerepe az erdei ökoszisztémákban és erdőművelési jelentősége. Erdészeti Kutatások 88:165-194. SOMOGYI Z. (szerk.) (2003): Erdő nélkül? L’Harmattan Kiadó, Budapest, p. 250. STANDOVÁR T. (2002): Kutatási stratégia. In HORVÁTH F. & BORHIDI A. (szerk.): A hazai erdőrezervátum-kutatás célja, stratégiája és módszerei. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 8., TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 88-99. STANDOVÁR T. (2008): A Kékes erdőrezervátum (ER-56) aljnövényzeti felmérése. Kézirat, Gödöllő - Vácrátót, ER Archívum (2008/D-012) STANDOVÁR T., ASZALÓS R., BARTHA D., BODONCZI L., BÖLÖNI J., KENDERES K., ÓDOR P., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata V. Miért kell, s hogyan érdemes az erdők természetességével foglalkozni. Erdészeti Lapok 140 (10): 286-289. STANDOVÁR, T. & K. KENDERES (2003): A review on natural stand dynamics in beechwoods of East Central Europe. Applied Ecology and Environmental Research 1 (1):19-46. TAKÁCS G. & MOLNÁR ZS. (szerk.) (2009): Élőhely-térképezés. Második átdolgozott kiadás. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Kézikönyvei IX. MTA ÖBKI - KvVM, Vácrátót - Budapest, 77 pp. TANÁCS E. (2011): Az erdőszerkezet tér- és időbeli mintázatainak vizsgálata a Haragistya Lófej erdőrezervátum (Aggteleki-karszt) területén. Doktori dolgozat, SZTE. Kézirat, Szeged. TÓTH V. & MESTERHÁZY A. (2008): A Hidegvíz-völgy Erdőrezervátum aljnövényzetének felmérése. In Mázsa: Az Erdőrezervátum Program szakmai irányítása és koordinálása, 2007. évi alapfelmérési feladatok (Zárójelentés). Kézirat, Vácrátót, ER Archívum (2008/D-008) VITÁLIS A. & ZAKARIÁS É. (2006): A Hidegvíz-völgy Erdőrezervátum faállomány-szerkezeti felvétele és vizsgálata. Diploma dolgozat. Kézirat, Sopron. Vácrátót, ER Archívum (2006/D-001) WILLIS, K. J., BRAUN, M., SÜMEGI P. & TÓTH A. (1997): Does soil change cause vegetation change or vice versa? A temporal perspective from Hungary. Ecology 78:740–750. ZIMMERMANN Z. & SZABÓ G. (2012): Összefoglaló jelentés a Nagy Istrázsa-hegy ER magterületének 2012. évi aljnövényzeti felméréséről. Kézirat, Vácrátót

52

MONITORING AZ ERDŐTERMÉSZETESSÉG KUTATÁSÁBAN ÉS ALKALMAZÁSÁBAN Bartha Dénes Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron

ABSTRACT BARTHA D.: MONITORING IN THE RESEARCH OF NATURALNESS OF FOREST AND IT’S APPLICATION. The Researchers have treated with the determination of naturalness of forests for the last twenty years. The one central element of the Hungarian Forestlaw wich have been vaild in 2009 the naturalness of forests in Hungary. There have been made six naturalness category and have began the monitoring of forests. Further nine paragraph of the Hungarian Forestlaw regulates through this naturalness category. According to the default the naturalness of hungarian forests is 38% (percent).

KEYWORDS: naturalness of forest, monitoring, Hungary 1. BEVEZETÉS Ma már mindenki előtt közismert, hogy az emberiség egyik fő veszedelme a sokat emlegetett bioszféra-válság, azaz az „élő természet” globális degradációja, mely folyamat egyik leglátványosabb eleme a Föld erdeinek területcsökkenése, átalakulása. Az erdőnek, mint dinamikus ökoszisztémának környezeti feltételei, szerkezete, összetétele, működése gyorsuló változásoknak van kitéve, s a változás végpontját egyelőre nem ismerjük. Az erdei életközösségeket éppen ezért olyan módon és mértékben kell kezelni, illetve használni, hogy azok funkcióképes ökoszisztémák maradhassanak. Az erdők sajátosságainak megtartása és javítása céljából egyre szélesebb körben ismerik fel a természetes erdők szerepét, fontosságát, s természetvédelmi oldalról az erdők megítélésének egyik legfontosabb szempontja maga a természetesség lett. Az erdők természetességének meghatározása nemzetközi ajánlásokban, hazai jogszabályokban is megfogalmazásra került. Így az európai erdők védelmével foglalkozó, Bécsben, 2003-ban rendezett IV. miniszteri konferencia 4. határozata, mely az európai erdők biológiai sokféleségének megőrzésével és bővítésével foglalkozik, a 13. pontjában kezdeményezi, hogy a természetesség méréséhez összehangolt nemzetközi osztályozási rendszert, pán-európai értelmezést alakítsanak ki. A Biodiversity Action Plan szintén fontosnak tartja az erdők természetességének elemzését, az 1. Függelékben javaslatot is tesz az indikátorok megválasztására. Ugyanakkor az 1996. évi LIV. törvény (az erdőkről és az erdő védelméről) 2. § (1) bekezdés kimondja: „Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy … az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét …”. Másik törvényünk (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről) pedig magát a természetes és természetközeli állapotot is definiálja már. A Nemzeti Erdőprogram és Stratégia (2004) 5. célprogramja az erdők természetvédelmével foglalkozik, s két alcélt fogalmaz meg: 1. Az ökológiai hálózat véglegesítése, elemeinek kijelölése, 2. Az erdők természetességének és biodiverzitásának fokozása. A Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési

53

Program 2. tengely 2. alszakasz „Erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó intézkedések” 4. célprogramja pedig az „Erdők természetességének megőrzése és javítása” keretében anyagi támogatás nyújtását tűzte ki célul abban az esetben, ha az erdőtulajdonosok valóban megőrzik vagy javítják erdeik természetességéi állapotát. A 124/2009. (IX. 24.) FVM rendeletben, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdő-környezetvédelmi intézkedésekhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló jogszabályban is javarészt az erdők természetességének növelését célzó intézkedések találhatók. A 2009. április 27-én elfogadott XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról egyik új és kruciális eleme maga a természetesség lett. Az erdőtermészetesség fogalma 1994-ben robbant be a szakmai köztudatba (BARTHA, 1994), amely heves szakmai vitákat váltott ki, s kezdeti próbálkozásokat gerjesztett (BARTHA et al., 1998). Ezek után 2002-ben a 0050/3B/2002. NKFP-projekt keretében megkezdődött egy szakértői csoport (ASZALÓS RÉKA, BARTHA DÉNES, BODONCZI LÁSZLÓ, KENDERES KATA, ÓDOR PÉTER, STANDOVÁR TIBOR, SZMORAD FERENC, TÍMÁR GÁBOR) működésével az erdőtermészetesség vizsgálat módszertanának kidolgozása, tudományos alapokra helyezése, s megvalósult egy országos szintű, átfogó elemzés is 2005-ig (BARTHA et al., 2003, 2005, 2006; BARTHA, 2004, 2006a,b; BÖLÖNI et al., 2005; KENDERES et al., 2005; ÓDOR et al., 2005; STANDOVÁR et al., 2005). (A felvételezés és az értékelés részletes módszertani ismertetése, továbbá a projekt bemutatása megtalálható az alábbi honlapon: http://ramet.elte.hu/~ramet/project/termerd.) Ezt az 58 indikátorral, jelentős terepi felméréssel járó módszert nem lehetett teljes mértékben átültetni a gyakorlatba, ezért egy szűkebb munkacsoport (BARTHA DÉNES, STANDOVÁR TIBOR, TÍMÁR GÁBOR) az Országos Erdőállomány Adattár adataira alapozva 2005–2008 között készítette el és tesztelte egyszerűsített erdőtermészetesség meghatározó módszerüket (BARTHA, 2010; BARTHA et al., 2009, 2010, 2011). Sajnálatos, hogy a 2009. évi XXXVII. törvény ezt az ajánlást nem vette figyelembe, s ugyan örvendetesen bekerült maga az erdőtermészetesség a törvénybe, annak meghatározási módja viszont rendkívül leegyszerűsödött. 2. A TERMÉSZETESSÉG MEGHATÁROZÁSA A 2009. ÉVI XXXVII. TÖRVÉNYBEN 2.1. Erdőtermészetességi fokozatok, a természetességi állapot romlása 7. § (1) Az erdőket a bennük található erdei életközösség természetességi állapota szerint, – aszerint, hogy a természetes folyamatok és a korábbi erdőgazdálkodás együttes hatására kialakult, vagy kialakított állapotuk mennyire áll közel a termőhelynek megfelelő természetes erdőtársuláshoz – az Adattárban a következők szerint kell elkülöníteni: a) természetes erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételét, szerkezetét és dinamikáját mutató erdők, ahol a faállomány természetes úton magról – illetve a természetes körülmények között sarjról is szaporodó őshonos fafajok esetében emberi beavatkozás nélkül sarjról – jött létre, és ahol idegenhonos, erdészeti tájidegen fafaj csak szálanként fordul elő és intenzíven terjedő fafaj nincs jelen; b) természetszerű erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételéhez, szerkezetéhez hasonló, természetes úton létrejött vagy mesterséges úton létrehozott és fenntartott erdők, ahol az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafaj(ok) elegyaránya nem több 20 %-nál, intenzíven terjedő fafaj pedig legfeljebb csak szálanként fordul elő;

54

c) származékerdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében átalakított vagy átalakult, azonban meghatározóan az adott termőhelynek megfelelő természetes erdő társulásalkotó őshonos fafajaiból álló, de a természetes társulás egyes fafajait, illetve a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők; ide tartoznak az olyan erdők, melyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 20–50 % közötti, az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20 % alatt van; d) átmeneti erdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében erősen átalakított vagy átalakult, csak kisebb részben az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajaiból álló, a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők, amelyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 50–70 % közötti, továbbá minden olyan erdő, ahol az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20–50 % között van; e) kultúrerdők: elegyarányát tekintve több mint 70 %-ban idegenhonos, erdészeti tájidegen, vagy több mint 50%-ban intenzíven terjedő fafajokból álló erdők, ahol az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajai kevesebb, mint 30 %-os elegyarányban, vagy egyáltalán nincsenek jelen; f) faültetvény: jellemzően idegenhonos fafajokból vagy azok mesterséges hibridjeiből álló, szabályos hálózatban ültetett, legalább 15 éves vágásfordulóval intenzíven kezelt erdő. (2) A természetességi állapotot erdőrészletenként kell megállapítani. (3) Az erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás következtében ne romoljon. (4) A természetességi állapot romlásának minősül, ha az erdőgazdálkodási tevékenység következtében a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés b)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul; b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés c)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul; c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés d)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul; d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés e)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul. 2.2. Mire jók az erdőtermészetességi adatok? Az erdőrészlet szintű erdőtermészetességi mutató segítségével számszerűen megállapítható, hogy      

az üzemtervezés időpontjában (ill. a változások követésével bármely későbbi időpontban) milyen az erdőrészlet természetessége (állapotrögzítés); történt-e változás (javulás, leromlás) az erdőrészlet természetességében bármely két időpontja között (monitoring); milyen az egyes erdőgazdálkodók erdeinek, az erdészeti tájak, tájcsoportok, az ország erdeinek természetessége (erdőterületek minősítése); milyen az egyes állománytípusok természetessége (erdőállományok minősítése); az alkalmazott erdőgazdálkodási és erdőkezelési módszereink hatásaikat tekintve mennyire természetközeliek (módszerek minősítése); milyen szerkezeti, összetételi, működési jellemzők érzékenyebbek az erdőtermészetesség szempontjából, melyeket lehet könnyebben javítani (indikátorok minősítése).

55

Az erdőtermészetességi mutató üzemtervbe, ill. az Országos Erdőállomány Adattárba való kerülésével:       

megfelelünk a nemzetközi elvárásoknak (pl. miniszteri konferenciák); kielégítjük a hazai törvényekben (erdőtörvény, ill. természetvédelmi törvény) megfogalmazottakat; lehetőséget adunk az erdőtelepítések, erdőfelújítások és erdőnevelések ilyen szempontú differenciálására például a támogatások során; az erdők értékelési lehetőségei közé új szempontként kerül a természetesség; mivel a mennyiségi mutatókon túl minőségi mutatóval is rendelkezünk erdeink állapotára nézve, a természetesség vizsgálatával rögzíteni lehet az erdők minőségét és a minőségben beállt változásokat; a természetesség koncepciója elősegítheti új erdőművelési módszerek kifejlesztését; a természetesség a szakmai szemléletváltás egyik alappillére lehet.

3. ERDŐTERMÉSZETESSÉG MONITORING A GYAKORLATBAN Az MGSZH Erdészeti Igazgatósága 2010-ben a törvény rendelkezései értelmében elkészítette hazánk valamennyi erdőrészletének erdőtermészetességi besorolását. Ezt némi korrekció követte, amely során a gazdálkodók általában csökkenteni kívánták erdőállományaik erdőtermészetességi mutatóit. Ez a felmérés valójában az erdőtermészetesség gyakorlati alkalmazásának alapállapot-felvétele lett, amely értékeléseket erdőtervezési ciklusonként, de akár folyamatosan is meg lehet újítani, azaz működtetni lehet a monitoringot. A 2009. évi XXXVII. törvény számos egyéb más paragrafusában kapcsolódik az erdőtermészetességhez, így a monitoring alapján érvényesül egy visszacsatolási funkció, amellyel az erdőgazdálkodást lehet szabályozni. Ezek a kapcsolódó paragrafusok az alábbiak: Forgalomképtelenség 8. § (2) A gazdasági elsődleges rendeltetésű természetes erdő, természetszerű erdő és származék erdő természetességi állapotú, az állam kizárólagos tulajdonában álló, 5 hektárnál nagyobb, természetben összefüggő erdő a kincstári vagyon részét képezi és forgalomképtelen. Üzemmódváltás és a tarvágás tilalma 10. § (1) Az egyes erdőtervezési körzetekben a védelmi és közjóléti rendeltetésű, a 7. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti természetességű állami tulajdonú erdő területének az e törvény hatálybalépését követő a) első körzeti erdőtervezést követően legalább egyötöd részén, b) második körzeti erdőtervezést követően legalább egynegyed részén, c) harmadik körzeti erdőtervezést követően legalább egyharmad részén, az erdőterv határozatban foglaltak szerint, folyamatos erdőborítást biztosító átalakító, szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat kell alkalmazni. (2) A védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű, 7. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti természetességű, állami tulajdonú erdőben a tarvágás tilos.

56

A természetességi állapot nyilvántartása 33. § (2) A körzeti erdőterv tartalmazza az adott körzetre vonatkozóan … d) erdőrészletenként a 7. § (1) bekezdés szerinti természetességi állapotot. Idegenhonos fafajokkal végzett erdőtelepítés 45. § (1) Az erdészeti hatóság megtagadja vagy feltételekhez köti a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében az idegenhonos fafajokkal tervezett erdő telepítésére vonatkozó erdőtelepítésikivitelezési terv jóváhagyását, ha az a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti. 47. § (2) Az erdészeti hatóság a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő telepítését megtagadja, vagy feltételekhez köti, a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében, ha a telepítés a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti. Idegenhonos fafajokkal végzett mesterséges felújítás 51. § (6) Származék-, természetes és természetszerű erdővel közvetlenül határos erdőben idegenhonos fafajokkal az erdő mesterséges felújítása csak akkor végezhető, ha az a környező erdők természetességi állapotát nem rontja, nem veszélyezteti. Erdővédelmi járulék megállapítása 81. § (1) Erdő igénybevétele esetén az igénybevevő erdővédelmi járulékot köteles fizetni. (2) Az erdővédelmi járulék mértéke a) erdő termelésből való kivonásáért hektáronként aa) védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap harmincszorosa; … b) erdő mezőgazdasági művelésbe vonásáért hektáronként ba) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap húszszorosa; … c) erdő időleges igénybevételéért hektáronként és évenként ca) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap háromszorosa; … 82. § (1) Az erdővédelmi járulékalap összege százezer forint. … (3) Nem kell erdővédelmi járulékot fizetni, a) amennyiben az erdő igénybevételének ellentételezéseként az igénybevevő: aa) kultúr és faültetvény természetességi állapotú erdő esetén az igénybe vett erdővel legalább azonos területű, azzal megegyező vagy attól magasabb természetességi állapotú erdő telepítéséről gondoskodik (a továbbiakban: csereerdősítés),

57

ab) természetes, természetszerű, származék-, átmeneti természetességi állapotú erdő esetén az igénybevett erdő területénél másfélszer nagyobb területű, az igénybevett erdővel megegyező vagy attól magasabb természetességi állapotú erdő telepítéséről gondoskodik; … c) a védett természeti területen lévő faültetvény és kultúrerdő faállomány kipusztulását vagy erdőterv szerinti véghasználatát követő mezőgazdasági művelésbe vonásáért, ha a termőhelyi viszonyok az őshonos fafajokkal történő erdőfelújítást nem teszik lehetővé, melyet az erdőgazdálkodónak részletes termőhelyfeltárással kell bizonyítania; … (4) Az erdészeti hatóságnak csereerdősítést kell előírnia a) természetes és természetszerű erdő ötezer négyzetméter vagy azt meghaladó mértékű igénybevétele esetén, … Az erdő megosztása 86. § (2) Megosztással csak olyan erdőművelési ágú földrészlet vagy alrészlet alakítható ki, amelynek szélessége átlagosan legalább harminc méter, és területe a 7. § (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti természetességi állapotú erdő esetében három hektárnál, a 7. § (1) bekezdés c)– f) pontja szerinti természetességi állapotú erdő esetében másfél hektárnál nagyobb, kivéve, ha a megosztás célja erdő igénybevétele. 4. ELŐRETEKINTÉS A NÉBIH Erdészeti Igazgatósága a felülvizsgálat után 2011-ben rögzítette az erdőrészletek pillanatnyi természetességi mutatóit, amelyek erdészeti tájcsoportonkénti megoszlását az alábbi táblázat mutatja: 1. táblázat: Az erdőrészletek természetességi mutatói Table 1: Naturalness indicies of forest subcompartments

Nagyalföld Északi-középhegység Dunántúliközéphegység Kisalföld Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Összesen / átlag 1 2

Relatív Erdőrészletek Természetességi természetességi Erdőterület (ha) száma (db) mutató1 mutató (%)2 184821 637064,1 4,54 24,3 84038 432077,9 3,19 46,8 53401

259671,7

2,95

50,8

21662 54097 94871 492890

71910,7 183380,2 338003,7 1922107,9

4,30 3,09 3,44 3,68

28,3 48,5 42,7 38,6

– A XXXVII. törvény 7. §-a alapján – A XXXVII. törvény 7. §-a alapján relatív skálára (0–100) vonatkoztatva

Szakmai kezdeményezésre küszöbön áll az erdőtörvény módosítása, amely oka többek között az, hogy „az uniós csatlakozásból kifolyólag is bővülő természetvédelmi elvárásokkal és szabályozással való összhangot megteremtő rendelkezések” lássanak napvilágot. A

58

javaslatok többek között több védelmi elsődleges rendeltetésű erdőben az eddigi kötöttségeket fel akarják lazítani, a tarvágás engedélyezését ki akarják terjeszteni, területét növelni kívánják, a vegetációs időszakban végzendő munkálatok engedélyeztetését könnyíteni szeretnék. Ezen javaslatok esetleges elfogadása esetén vélelmezhető, hogy az érintett erdőrészletek, erdőterületek természetességében – az örvendetesen beindított monitoring alapján – változás állhat be, amely sem a tartamos erdőgazdálkodás, sem a természetvédelmi elvárások javát nem fogja szolgálni. IRODALOMJEGYZÉK BARTHA D. (1994): A Magyarországi erdők degradáltsága. Erdészeti Lapok 129: 366–367. BARTHA D., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (1998): A magyarországi erdők természetességének erdőrészlet szintű értékelési lehetősége. Erdészeti Lapok 133: 74–77. BARTHA D., BÖLÖNI J., ÓDOR P., STANDOVÁR T., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (2003): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. Erdészeti Lapok 138: 73–75. BARTHA D. (2004): Die Naturnähe der Wälder – Bewertung auf Bestandesebene. Allgemeine Forst und Jagd Zeitung 175 (1-2): 8–13. BARTHA D., BODONCZI L., SZMORAD F., ASZALÓS R., BÖLÖNI J., KENDERES K., ÓDOR P., STANDOVÁR T. & TÍMÁR G. (2005): Az erdők természetességének elemzése tájak és erdőtársulások szerint. Erdészeti Lapok 140: 198–201. BARTHA D., ÓDOR P., HORVÁTH T., TÍMÁR G., KENDERES K., STANDOVÁR T., BÖLÖNI J., SZMORAD F., BODONCZI L., & ASZALÓS R. (2006): Relationship of Tree Stand Heterogeneity and Forest Naturalness. Acta Silvatica et Ligniensia Hungarica 2: 7–22. BARTHA D. (2006): Az erdők természetességének értékelő módszerei. Természetvédelmi Közlemények 12: 47–77. BARTHA D. (2006): Naturnähebeurteilung der ungarischen Wälder. Forst und Holz 61 (8): 317–319. BARTHA D., STANDOVÁR T. & TÍMÁR G. (2009): Milyen értékelő módszert alkalmazzunk a gyakorlatban? Erdészeti Lapok 144: 330–332. BARTHA D. (2010): Az erdőtermészetesség alkalmazása a gyakorlatban. In: „Tarvágásból a szálalásba”. A folyamatos erdőborítás üzemmódjainak bevezetése, gyakorlata. LővérPrint, Sopron, pp. 21–33. BARTHA D., STANDOVÁR T. & TÍMÁR G. (2010): Erdőtermészetesség-értékelő. Erdészeti Lapok 145 (1): 13–15. BARTHA D., STANDOVÁR T. & TÍMÁR G. (2011): Az erdőtermészetesség védelmében. Erdészeti Lapok 146 (2): 41–42. BÖLÖNI J., BARTHA D., STANDOVÁR T., ÓDOR P., KENDERES K., ASZALÓS R., BODONCZI L., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. Kutatási előzmények és mintavételezés. Erdészeti Lapok 140: 152–154. KENDERES K., TÍMÁR G., ASZALÓS R., BARTHA D., BODONCZI L., BÖLÖNI J., ÓDOR P., STANDOVÁR T., & SZMORAD F. (2005): Az erdőgazdálkodás hatása erdeink természetességére. Erdészeti Lapok 140: 259–261. ÓDOR P., BÖLÖNI J., BARTHA D., KENDERES K., SZMORAD F., TÍMÁR G., STANDOVÁR T., ASZALÓS R. & BODONCZI L. (2005): A faállomány és a holtfa természetességének értékelése. Erdészeti Lapok 140: 226–229. STANDOVÁR T., ASZALÓS R., BARTHA D., BODONCZI L., BÖLÖNI J., KENDERES K., ÓDOR P., SZMORAD F. & TÍMÁR G. (2005): Miért kell, s hogyan érdemes az erdők természetességével foglalkozni? Erdészeti Lapok 140: 286–289.

59

60

AZ ÖKOLÓGIAI MONITORINGOK ÚJ KIHÍVÁSAI AZ ERDÉSZETI KUTATÁSOKBAN Szabados Ildikó1, Führer Ernő1 & Kolozs László2 1

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Budapest

2

ABSTRACT SZABADOS I., FÜHRER E. & KOLOZS L.: THE NEW CHALLENGES OF THE ECOLOGICAL MONITORING SYSTEMS IN FORESTRY RESEARCHES. The role of forest ecological monitoring is to collect data and observations about habitat changes in a certain region throughout a long period of time using systematic methods, and investigate the relationship concerning the health and growth patterns of a forest ecosystem. The study interprets the operation and outcomes of regional monitoring established on the impact area of a hydroelectric station. It also reflects on the Hungarian aspects and achievements of the ICP Forest international program. The review introduces the plans of a recently launched climate monitoring program, which addresses the assessment of climate change effects and intends to provide projections concerning the impact of expected scenarios.

KEYWORDS: ecological monitoring, forest ecosystems, ICP Forest 1. BEVEZETÉS: AZ ÖKOLÓGIAI MONITORINGOK Az ökológiai monitoringok legfontosabb feladata a természeti környezet összetevőinek és a természetben végbemenő folyamatoknak, jelenségeknek időben visszatérő megfigyelése, figyelmeztetés a változásokra, a kritikus helyzetek kialakulására. Vagyis ez a meghatározás elvárja, hogy adott célból létesítsünk egy olyan hálózatot, amely egyszerre nagyobb területen vizsgál bizonyos közvetlen jelenséget, annak direkt hatását és további áttételes kapcsolódásait is. A monitoringtól elvárt továbbá, hogy képes legyen meghatározni a változások irányán túl azokat a kritikus határértékeket, amelyek elérése kritikus helyzeteket idézne elő, és ajánlást kell megalapoznia a megelőzést célzó döntésekhez. Vagyis a jelenségek okainak feltárása, okokozati folyamatainak leírása, kritikus helyzet meghatározása és döntés-előkészítés a megelőzési, alkalmazkodási vagy mérséklési stratégiák kidolgozásához és intézkedések meghozatalához.(HAHN, 2006.) Az elvárások figyelembe vétele mellett kell megfogalmazni már a monitoring tervezésekor a legfontosabb kritériumokat. Így biztosítani kell a kutatási célok hosszabb távú folytonosságát, de időszakonkénti felülvizsgálatát    

a megfigyelési objektumok azonosíthatóságát, felvételezési módszerek változatlanságát, az adatsorok folyamatosságát, keletkező alap- és származtatott adatok archiválását.

61

A monitoringok területi kiterjedésben nagyon különbözőek lehetnek:   

regionális monitoringok esetében a hatásokat egy földrajzi egységen belül vizsgáljuk, itt lehet szó hatásvizsgálatokról (pl. vízrendezés, építkezés), nagyobb termőhelyi egység válaszreakcióiról (szárazság hatása az Alföldön) országos hatáskörű monitoringok esetében általánosabb kérdéseket teszünk fel, amelyekre hazai viszonylatú válaszokat keresünk: klímaváltozás hatása a hazai erdők növedékére és egészségi állapotára pl. hosszúlejáratú fatermési kísérletek hálózata nemzetközi monitoringok esetében globális válaszokat keresünk, ilyenek a Föld erdőterületének változása, a légszennyezés hatása az erdőkre stb.

A monitoringon belül a vizsgálatok időtartama lehet periodikus, amikor meghatározott visszatérési idővel mérünk vagy jegyzünk fel egyes paramétereket. A legtöbb megfigyelés ilyen jellegű, pl. magasság- és átmérőmérés, egészségi állapot megfigyelése, talajjellemzők meghatározása, növedékek mérése, lágyszárúak borításának megfigyelése stb. Vannak azonban olyan mérési helyek is, ahol egyes változókat folyamatosan mérünk, ezek lehetnek a főbb meteorológiai elemek (hőmérséklet, talajnedvesség, páratartalom, sugárzás), kerületnövekedés, fenológia stb. A folyamatos méréseknek természetesen elsősorban a költségek képezik a határát. A monitoring tervezésekor mindenképpen meg kell határozni, hogy milyen intervallumonként szükséges a mérések elvégzése, illetve a jóval gyakoribb mérések hoznak-e, hozhatnak-e plusz információkat akár az adott kérdéshez, akár egy későbbi fejlesztésben felteendő kérdéshez. A mérések gyakorisága és sokfélesége meghatározza, hogy a mérési terület extenzív vagy intenzív legyen. A vizsgálat szerkezetét tekintve lehet komplex vagy egyszerű, annak függvényében, hogy egyetlen kérdésre keresi a választ, vagy egy teljes mechanizmust vizsgál sok összetevőre figyelemmel. Időtartamában lehet zárt végű, vagy lezáratlan végű. Ez utóbbi eset nem jelenti a végtelen hosszúságot, hanem csak annyit, hogy előre nem határozható meg a fenntartási idő a változók időben kiszámíthatatlan ingadozása, vagy változása miatt, ugyanakkor fontos bizonyos időközönként a monitoring céljainak és eredményeinek felülvizsgálata, esetleges módosítási javaslatok megtétele. A fentiekhez elengedhetetlen egy hosszú távon stabil intézményi háttér fenntartása! A következőkben három példán mutatjuk be a különböző kiterjedésű, intenzitású ökológiai vonatkozású erdészeti monitoringok működését. 2. SZIGETKÖZI KOMPLEX MONITORING 2.1. A monitoring kialakításának indokoltsága Vízi energia hasznosításával foglalkozó szakemberek már a XIX és XX század fordulóján foglalkoztak azzal, hogy a Duna nemcsak nagyon fontos vízi út, amely Európával összeköt minket, hanem a vízi energiában rejlő lehetőséget kihasználására is tettek javaslatokat az első felmérések és vízlépcsőtervek elkészítésével. A konkrét megvalósítási folyamatok azonban sokáig húzódtak, mígnem 1977-ben történt meg hazánk és Csehszlovákia között annak az államközi szerződének az aláírása, amely a bősi és nagymarosi vízlépcsők megépítéséről szól. Célja pedig, hogy biztosítsa az áramtermelést, a hajózóút mélységének növelését és az árvízvédelem fejlesztését. A következő évben Bős térségében megkezdődtek a kivitelezési munkálatok, a befejezés azonban folyamatosan tolódott. Közben a nyolcvanas második felére megerősödtek azok a civil hangok (elsősorban Duna-kör), amelyek az építkezés leállítását

62

követelték a Szigetköz élővilágának, természeti értékeinek, továbbá az ivóvíz-készletek megőrzésének érdekében. Így mindenképpen már ekkor megszületett az igény egy átfogó ökológiai megfigyelőrendszer kialakítására. 1989-ben került sor a dunakiliti építkezés felfüggesztésére, majd pedig a nagymarosi építkezés teljes leállítására. Erre válaszul a csehszlovák partner 1992. október 25-én a Dunacsúnynál, mintegy 40 kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelték a határfolyót, ezzel a határfolyónk vízhozamát mindössze 17%-ra csökkentették.(Az azt követő évek átlagában 20%-ra.) A kialakult helyzet miatt mindkét ország a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely 1997-ben hozta meg különféle jogsértések miatt a mindkét országot elmarasztaló döntését. A tárgyalások és egyeztetések azóta is folynak, de az ügy végső lezárása még várat magára. Ezzel valószínűleg a nemzetközi bíróság leghosszabb ideig rendezetlen ügye marad. Közben történtek kárenyhítő intézkedések, úgy mint ideiglenes vízszivattyúzás (1993) a mellékágakba, hosszabb távú megoldásként a fenékküszöb megépítése Dunakilitinél (1995). A fentiekből is látható, hogy viszonylag rövid időn belül nagyon jelentős hidrológiai változások, ingadozások történtek a Szigetközben, aminek különböző hatásai voltak megfigyelhetők a flóra és fauna összetételében, minőségi állapotában. Ezen változások megfigyelésére, a kapcsolatok feltárására volt hivatott a meginduló, MTA Szigetközi Munkacsoportja által koordinált Szigetközi Monitoring. 2.2. A Szigetközi Monitoring fő tevékenysége Az 1980 –as évek közepére vezethető vissza az a felismerés, hogy egy rendszeres környezeti megfigyelő rendszer kiépítésére szükség van a Szigetközben. Szerencsére azonban ezt már megelőzte néhány tanulmány, amely az újonnan tervezett megfigyelési hálózat kiindulási alapja lehetett. Már a tervezések során is készültek részleges hatásvizsgálatok, ZÓLYOMI BÁLINT 1937-ben „A Szigetköz növénytani kutatásainak eredményei” címmel számolt be a térség botanikai felvételeiről. Az erdők és azok termőhelyeinek értékelése, valamint a várható hatások erdészeti előrejelzésére HALUPA LAJOS és JÁRÓ ZOLTÁN készített tanulmányt. A szigetközi komplex, több tudományterületet magába foglaló monitoring kialakítása nem minden témakörben indult egy időben. Az időbeni eltérés részben abból fakad, hogy míg a vízügyi mérések esetében a meglévő hálózatot kellett sűríteni vagy bővíteni, addig a biológiai monitoring kialakítását a kezdetektől kellett indítani. Ezekben az esetekben több évet kellett várni az első értékelhető eredményekre, hiszen sok faj esetében a reakció viszonylag lassabban játszódik le, kivéve a hirtelen megjelenő nagy károkat, pusztulásokat. Az értékelést kezdetben nehezítette, hogy több tudományterület esetében a vizsgálatok csak az elterelést követően indultak meg, így hiányzott a referencia-időszak leírása, bár némely esetben történtek átfogó állapotleírások. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban megjelentette a Szigetköz - környezettudományi kutatások, környezeti állapot, ökológiai követelmények című könyvet, amely átfogóan ismertette a Duna elterelése előtti környezeti állapotát. A vizsgálatok az alábbi fő paraméterek vizsgálatára és értékelésére irányultak: Abiotikus megfigyelések: • vízhozam • talajvíz • hordalék • medermorfológia • meteorológia

63

Biotikus elemek megfigyelése: • botanikai (moha, lágyszárúak, szukcesszió) • zoológiai (puhatestűek, egyenesszárnyúak, halak, madarak) • mezőgazdasági (termésmennyiség, gyomosodás) • erdészeti (fatérfogat, növedék, egészség) A továbbiakban csak a legfontosabb, az erdészeti monitoringot is érintő ökológiai változásokat mutatnánk be. 2.3. Hidrológiai viszonyok változása, talajok 1992.október 23-án a csehszlovák fél megkezdte dunacsúnyi tározó feltöltését és a Duna vizének áttöltését a mesterségesen kialakított csatornába. Ez számunkra azt jelentette, hogy a Duna főmedrébe néhány napig gyakorlatilag nem engedtek vizet a hamarosan érkező árvízig, amikoris egy műszaki baleset folytán kiszakadt egy zsilipkapu, és a dunacsúnyi árapasztó térből mintegy 3 millió m3 kavics mosódott ki és rakódott le hatalmas zátonyok formájában a főmeder felső 10 km-es szakaszán. A középső szakaszon hatalmas zátonyok jelentek meg, és a középvízi meder 65-75 %-a került szárazra. Ezeken a helyeken bokorfüzesek és nyárak sarjadtak, kiváló kutatási terepet biztosítva a szukcessziós vizsgálatokhoz. Az édesvízkészlet minőségének védelmét biztosító, biológiailag aktív kavics szűrőréteg helyét tehát növénytakaró foglalta el. A főmeder alsó szakaszán is jelentősen megváltozott a helyzet: az alvízcsatorna visszatorkollása fölötti szakaszon intenzív feliszapolódás kezdődött meg. A mellékágak a Duna elterelése után 1993 nyaráig jórészt kiszáradtak. Az ágrendszerek medreit benőtte a növényzet. Még ebben az évben a hullámtéri vízpótló rendszer kialakítása érdekében elbontották az összes zárást, az ágrendszerek alsó, nyitott végét pedig elzárták a főmedertől. Ezáltal teljesen megszűnt a hullámtérben a közlekedési lehetőség, aminek aztán egyik következménye lett, hogy nem lehetett elvégezni a szükséges erdőnevelési munkákat. Évekkel később kellett bepótolni az elmaradt gyérítéseket.

1. ábra: A Duna főmedre Dunaszigetnél 1994. augusztus Figure 1: The main basin of Danube at Dunasziget after diversion in August 1994.

64

Az egész vízpótló rendszer tervezésénél nehezen sikerült megállapodni abban, hogy mit is jelentsen a dinamikus vízszint, és mi legyen az a referencia időszak, amihez képest az "eredeti állapotot" vissza kell állítani. Referencia időszaknak az ötvenes évek kerültek kiválasztásra, és a vízpótlás céljául azt tűzték ki, hogy bizonyos korlátok között szimulálják - a mindenkori pozsonyi vízhozam figyelembe vételével - az ekkori természetes vízállásváltozásokat. A bizonyos korlát alatt a szélsőségesen kis- és nagyvizek értendők, vagyis a teljes hullámtér elárasztása nem oldható meg. Pedig erre szükség lenne a talajok vízzel való telítése, tápanyagutánpótlása miatt, és nem elhanyagolható az árvizeknek az erdővédelmi szerepe a károsítók (pocok, pajor) pusztításában. A fenékküszöbös vízpótlás, amelynek hatására Dunakiliti fölött a duzzasztás hatására átlagosan 2,5 méterrel nőtt a Duna vízszintje. Az intézkedések hatására lényegesen megemelkedett az ágrendszerek vízszintje, számos - évekig száraz - ágba került újból víz, és megvalósíthatóvá vált a dinamikusan változó vízpótlás is. 2.3.1. Magassági fekvése a hullámtérben A hullámtéri területek hidrológiai adottságait a terület magassági fekvése határozza meg. Magassági fekvésen azt értjük, hogy milyen vízmagasságoknál és mennyi ideig kerül a terület elöntésre. A Szigetköz hullámterében a "C" variáns üzembe helyezése előtt a nagyon magas fekvésű hullámterek (dunaremetei vízállás 610 cm felett) nagyon kis kiterjedésűek voltak, a magas fekvés (610-570cm) magassági fekvések részarányuk 1-2 % között volt. A középmély fekvésű állandó vízhatású területek (520-420 cm Területarányuk a legnagyobb volt, 70-75 %) állnak a Szigetközre jellemző és az erdőgazdálkodás szempontjából meghatározó nagy hozamú nemesnyárasok. A mély fekvésű területek (420-380 cm) felszínig nedves hidrológiai adottságúak, térfoglalásuk 5 % körüli volt. Tipikus fűz-termőhely Az elterelést követően domináns lett a nagyon magas és magas területek aránya. 2.3.2. A talaj és talajvíz A szigetközi talajokra jellemző a különböző mélységben található kavics, vagy durva homokos kavicsréteg. Előfordulása mozaikszerűen változik. Legnagyobb területen a kavicsréteg a talajfelszínhez közel, 100-150 cm-en belül van, de a felszínhez közel - 50 cm-en belül - is előfordul. A Duna eredeti vízjárásánál ez a kavicsréteg nem volt hátrányos, sőt az árhullámok vízének levezetésében fontos szerepet játszott. Az árhullámok elmaradásával azonban jelentős talajhibává vált. A dunai hordaléknak a mésztartalma az iszaptartalomtól függően változik. Ez nem jelent talajhibát mindaddig, míg az árhullámok rendszeresek és a talaj nedvességtartalma megfelelő. Az árhullámok elmaradása következtében fellépő szárazság esetén azonban növeli az aszály mértékét. A Duna és a talajvíz kapcsolata rendkívül szoros. A laza kavicsos összletben gyorsan terjed a dunai vízszint-ingadozás okozta nyomásváltozás: a dunai vízszint és a talajvízszint idősora szoros korrelációt mutat. A bősi vízlépcső üzembe helyezése előtt az év legnagyobb részében a talajvizek legfőbb táplálója a magasabban elhelyezkedő Duna volt. Az elterelése után a vízhozam 80-90 %-os csökkenése következtében a folyó közepes szintje 3-4 méterrel csökkent a Dunacsúny-Szap szakaszon. Emiatt a folyamszakasz melletti néhány kilométeres sávban a talajvíz szivárgásának iránya megváltozott: míg az elterelés előtt a Duna a talajvíz állandó táplálója volt, addig az elterelés után hosszú szakaszon állandó megcsapolóvá vált.

65

2. ábra: A 9444. sz. talajvízkútban mért és modellezett talajvízmélység (VITUKI) Figure 2: Measured and modelled ground water level at observation point 9444. (VITUKI)

A talajvízszintek változása különböző irányúvá vált, és az 1992-98. közötti időszakban több területet lehetett elkülöníteni:    

A dunacsúnyi tározóhoz közeli talajvízszint-mérő kutakban a mért vízállások az elterelés után magasabbak voltak, mint azt megelőzően. A dunakiliti alatti hullámtéren az eltereléssel a talajvízszintek 1-2 méterrel süllyedtek, a fenékküszöb üzembe helyezése után az eredeti állapottól való eltérés mérséklődött. A Szigetköz középső részén, a főmeder néhány száz méteres körzetében volt a legnagyobb a talajvíz süllyedése, helyenként a 4-5 m-t is meghaladta. A vízpótlások során nem sikerült a talaj nedvességi értékein javítani. Az alvízcsatorna szapi torkolata alatti szakaszon nem történt lényeges változás az elterelés előtti állapotokhoz képest. Ez a helyzet kedvező a nemesnyárak számára, a füzeknek azonban önmagában nem elégséges, szükségük lenne az elöntésre, amire csak ritkán került sor (pl.1997., 2002).

A Duna közvetlen part menti szakaszán a vízpótlás nem éreztette hatását. Kedvező viszont, hogy időben változó vízszintingadozásokat igyekeztek megvalósítani. 2.4. Erdészeti monitoring Az erdészeti monitoringot 1986-ban az ERTI hozta létre 30 db, 0.1-0.25 ha nagyságú fatermési parcella kijelölésével. A parcellák faállománya döntő többségében (a szigetközi 64%-os átlaggal szemben 80 %-ban) nemesnyár, de különös hangsúlyt fektettünk a fűzre is, hiszen az elterelést követő hidrológiai viszonyok változása a füzek élőhelyét érintették a legerőteljesebben: a fűz lett a hullámtér veszélyeztetett fafajcsoportja. A választást e fajták azon tulajdonsága indokolta, hogy ezek viszonylag érzékenyen, gyorsan, tehát jól mérhető módon reagálnak a környezeti változásokra. Eddig 35 parcellán, immár 25 éve végzünk

66

növekedésméréseket (évenkénti teljes állományfelvétel és heti kerületnövekedés mérése) és további 20 megfigyelőhelyen vizsgáltuk a fák egészségi állapotát vizsgáljuk. 2.4.1. A füzesek Az érintett területek 22%-át borítják állományszerűen, elsősorban a mély fekvésű területeket foglalják el. Az elterelést követően a rendszeres áradások elmaradtak, és a vízpótló rendszer nem képes ezt szimulálni. Az Alsó-szigetközben az összfatermés folyónövedékének értéke már 15 éves korban az átlagnövedék értéke alá süllyedt. Ez arra utal, hogy az adott állomány fenntartása ökonómia szempontból már nem jövedelmező annak ellenére, hogy a fűz véghasználati kora 30-40 év közé tehető. A kerületnövekedés törésszerű csökkenését 1994 óta észleljük. Az eltérés az átlagos kerületnövekedéshez képest 30-55%-kal csökkent. Bár ezek a termőhelyek az erdőgazdálkodás számára továbbra is kedvezőek, a létrejött új hidrológiai viszonyok azonban már nem a ‘Bédai egyenes’ szelektált fűznek az igényeit elégítik ki, hanem esetleg más füzekét, vagy inkább már a nyárasokét. Felmerült a kérdés, hogy a ‘Bédai egyenes’ jelen körülmények között egyáltalán alkalmas-e az erdőgazdálkodásra a hullámtérben, vagy más, itt kedvezőbb tulajdonságú fűzfajtát kell keresni. Kisbodaktól felfelé haladva számos parcellán egy-két év alatt omlottak össze egész állományok, másutt pedig számottevő törzskárosítások jelentek meg. A fűzállományok általános kondíciója az elmúlt évek során közepesnek, ill. gyengének volt minősíthető. A törzseken nagyon sok járulékos rügy hajtott ki, a koronában sok volt a száraz ág, helyenként egész foltokban pusztultak a fák. Mindez arra utal, hogy ez a termőhely már nem a füzek termőhelye, hanem annál szárazabbá vált. A füzek egyedenként, foltokban vagy fasorként is sok helyen előfordultak. Ezeknek a főleg öreg, és leginkább tájesztétikai szerepet betöltő fáknak szinte az egésze elpusztult. A kár itt egyértelműen nem számszerűsíthető. Ugyancsak nem számszerűsíthető az az ökológiai kár, amelyet ennek a fafajcsoportnak az ártéren való visszaszorulása jelent. Az önvetényült füzesekben, amelyek egy szukcessziós fejlődés során jelentek meg, az elöntések elmaradása szinte azonnal éreztette pusztító hatását.

3. ábra: Pusztuló füzes Figure 3: Dying willows

67

2.4.2. A nyárasok A nemesnyár állományok kizárólag gazdasági célú erdők, a hullámtér 65%-át borítják. Minőségüket és növekedési ütemüket tekintve országos jelentőségűek, az egy hektárra eső élőfakészletük (256 m3/ha) a Szigetközben több mint kétszerese a fafajcsoport országos átlagáénak (120 m3/ha). 1992-t követően a nemesnyáraknál bekövetkezett változások szoros kapcsolatban állnak az újonnan kialakult magassági fekvésekkel és a talajvíz-változásokkal Az itt kialakult mozaikosság megmutatkozott a vastagsági növedékekben is. Általánosan érvényesült az a tendencia, hogy az összfatermés folyónövedéke szinte valamennyi parcella esetében a kor függvényében várható értéknél jelentősen alacsonyabb lett, és ez a csökkenés, sajnálatos módon, az ígéretesen induló fiatal parcellákra fokozott mértékben volt jellemző. A legnagyobb növedék-kieséseket a közvetlenül a Duna mellett található parcellákon mértük, ahol a legnagyobb mértékű volt a talajvíz lesüllyedése, és kiesik a vízpótló rendszer hatáskörzete alól is. Valamivel kisebb károkat észleltünk a hullámtér alsó szakaszán. Az elterelés előtt a kiváló termőhelyi adottságok biztosították nemesnyárak jó növekedését, sőt a vízpótlást követően is a talajvíz a vegetációs időszak folyamán végig a termőrétegben maradt. A várakozással ellentétben a növekedés 1994-től fogva jelentősen, törésszerűen visszaesett, ami azzal magyarázható, hogy az elterelést követően bekövetkezett stresszt az állomány maradéktalanul nem tudta kiheverni. 2.4. 3. A keményfás erdők A kocsányos tölgy, kőris, egyéb kemény lombos) állományok olyan termőhelyen állnak, amelyek hidrológiai viszonyait a vízerőműrendszer kevésbé érintette. A fafajok lassú növekedésűek, állományszinten jelentős tartalékokkal rendelkeznek, és nem volt lényeges növekedésbeli eltérés a korábbi évekhez képest, ha a beteg és alászorult helyzetű fákat figyelmen kívül hagyjuk. A Szigetköz termőhelyi változását nyomon követő vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy a mintaterületek mindegyikén kedvezőtlen változások zajlanak le. Ez bizonyos értelemben természetes is, ha tekintetbe vesszük, hogy a vízlépcső megépítése rendkívül gyors és drasztikus változást jelentett abban a környezeti egyensúlyban, amely évmilliók során alakult ki. A nyilvánvalóan káros folyamatok észlelése után a károk megszüntetésére vagy mérséklésére tett erőfeszítések csak korlátozott eredményeket hoztak. Jelen pillanatban még nem állapítható meg egyértelmű bizonyossággal, hogy a tapasztalt jelenségek egy megbolygatott természetű rendszer új egyensúlyi állapot felé való törekvésének egyes fázisait jelentik, vagy egy megfordíthatatlan degradációs folyamat különböző állomásai. Ennek a kérdésnek a mielőbbi megválaszolása azért elengedhetetlenül fontos, mert ez képezheti alapját e páratlan értékű élőhely megóvását célzó stratégia kidolgozásának.

68

3. ERDÉSZETI MÉRŐ ÉS MEGFIGYELÉSI RENDSZER (EMMRE), EGY ÖSSZETETT NEMZETKÖZI MONITORING RÉSZE 3.1. A monitoring kialakításának indokoltsága Az Európában észlelt nagyarányú légszennyezés által okozott erdőkárok megjelenése miatt hozták létre 1985-ben azt a Nemzetközi Együttműködési Programot (ICP), amelynek feladata volt, hogy felmérje a károk nagyságát, igazolja az okok szennyezésből származó voltát. Ezáltal érveket adhattak politikai és szakmai döntésekhez, amelyek elősegítették azoknak a helyi környezetvédelmi szabályozásoknak, nemzetközi egyezményeknek a kidolgozását, amelyek végül is elvezettek a károsító gázok kibocsátásának jelentős csökkentéséhez. Egyben kielégítették azokat a társadalmi igényeket is, amellyel a civilek és társadalmi szervezetek a szakmához fordultak. A szisztematikus, hosszú időn át tartó, sokféle vizsgálatokból származó adatok a tudomány számára is olyan adatbázist képeznek, amelyekből információkat szerezhetünk az erdők és az egyes fák fiziológiájának, valamint a tápanyag-forgalom és az egész erdei ökoszisztéma működésének jobb megértéséhez. Mindezeknek a kapcsolatrendszereknek a feltárása túlmutat a kezdeti célokon, és a monitoring felhasználásának és kiterjesztésének olyan új utjait nyitja meg, mint az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásának jobb megismerése. Az eltelt több mint 25 év alatt a nemzetközi együttműködésből fakadóan bolygónk egyik legintenzívebb és legnagyobb biomonitoringja alakult ki. Pillanatnyilag 41 ország (ICP Forest hivatalos honlapja) vesz részt a programban. Az eddigi hazai eredmények részletes bemutatása az Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) 1988-2008. kiadványban található meg (KOLOZS, 2009). 3.2. Az összetett monitoring legfontosabb elemei és megállapításai EVH I. szint – Nagyterületű kárfelvétel, évenkénti adatgyűjtés a fák egészségi állapotáról 1987-től kezdődően. (Részletesen az erdővédelmi monitoringok fejezetben) EVH II. szint – Intenzív monitoring – Az intenzív vizsgálatok megindítását az indokolta, hogy sokkal részletesebb és mélyebb elemzések szükségesek ahhoz, hogy az emberi és természeti hatások okozta stressz erdei ökoszisztémákra gyakorolt változásait megérthessük. Az intenzív területek kijelölése Európában 1990 és 1995 között zajlott, és jelenleg 860 darab működik a legfontosabb erdőtípusokban. A szakértők által egységesített módszertan szerint történnek a megfigyelések, amely egyben alapja a nemzetközi együttműködésnek. Hazánkban ezeket a méréseket az Erdészeti Tudományos Intézet a program keretében 1993-ban kezdte meg, jelenleg 8 terület tartozik a nemzetközi programba. A mintaterületek többségét az intenzív monitoring beindítása előtt már létező ökológiai bázisterületek közül válogattuk ki (FÜHRER 1989). A teljesség igénye nélkül bemutatásra kerülnek a legfontosabb mérések és azok eredményei:

69

4. ábra: Azz intenzív tterületek jeelenlegi elheelyezkedésee Figurre 4: Locatio n of intensivve plots in Hu ungary

11. táblázat:: Az intenzív területek ken folyó mérések m T Table1: Typees of measurres on intensiive plots

mérési m felad atok légkörkém miai mérésekk depozíciós mérések ózonkárok felvétele meteorológ giai mérésekk növekedés (állományffelvételek) talajoldat vizsgálata v növekedés (kerületméérés) lombvizsgáálat lehullott biiomassza m meghatározássa LAI meghaatározása fenológiai megfigyeléések vegetációs felvételek

ismétlődéss foly yamatos hettenként éveente egyszerr foly yamatos ötéévente hettenként foly yamatos kéttévente hav vonta éveente egyszerr hettenként kéttévente

3.2.1. A légszennyeezésből származó anyaagok mérésee Az erdeei ökoszisztéémákban megjelenő m szzennyező an nyagok mennyisége és aazok változzása függ a leveggőben illettve a csap padékban llévő konceentrációtól, a szennyeező anyag kémiai tulajdonnságaitól, a levélen keresztül törtéénő felvételtől, itt zajlló kémiai fo folyamatoktó ól, a fák fenológiai állapotáttól és a metteorológiai pparaméterek ktől. L Légkörkémiiai mérésekk: Növényii tápanyago ok (pl. N, S) szempoontjából gy yakran a légkör aaz egyetlen forrás, ameely az utánppótlást bizto osítja, ugyan nakkor, ha a bevétel meghalad m egy krittikus szintet, már nem m tápanyag-uutánpótlásró ól, hanem terhelésről bbeszélünk, melynek m számos nemkívánaatos hatása lehet, l mint ppéldául az erdőtalaj e ho osszú távú ssavasodása, vagy az eutrofizzáció. (HORV VÁTH, 2007 7. jelentés) A légkörkém miai méréseek feladata:

70

 Az ózon koncentrációjának mérése, éves és hosszú távú trendek magállapítása és a kritikus szint túllépésének számszerűsítése.  A savas anyagok (kén- és nitrogénvegyületek) légköri koncentrációjának mérése és a kritikus szint túllépésének számszerűsítése.  A savas anyagok (kén- és nitrogénvegyületek) száraz, nedves és összes ülepedésének éves összegeinek meghatározása, összehasonlítása a kritikus szinttel, az ülepedés hosszú távú trendjének meghatározása. Az oxidánsok, elsősorban az ózon, jelentős része a légzőnyílásokon át kerül felvételre. Hazánkban az ózon átlagos aránya, 32 ppb értékkel (HORVÁTH, 2000) nem mondható magasnak. A koncentráció változásában éves és napi ciklus is megjelenik: általában a vegetációs időszakban (leggyakrabban áprilisban a legmagasabb) magas ózonkoncentráció. A naponkénti ciklusban pedig nappali órákban mérhetők a legmagasabb értékek, ez azért is veszélyes, mert a légzőnyílások ilyenkor nyitott állapotban vannak. az ózonkoncentráció napi menete (ppb) 1996 1997

45

1998

40

1999 2000

35

2001

30

2002 2003

25

2004 2005

20

átlag

15 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

5. ábra: Az ózonkoncentráció napi menete (HORVÁTH 2007) Figure 5: Daily pattern of ozone concentration

A tápanyag- és a savterhelés a légköri szennyező anyagok ülepedésével (FÜHRER, 1994) összefüggésben fejti ki hatását. Az ülepedés részben a csapadékvízzel nedves ülepedéssel (depozíció) történik, részben a légköri mozgások következtében fellépő száraz ülepedéssel. Végső soron a lombkoronára szárazon ülepedő (HORVÁTH, 1997) nyomanyagok az erdőtalajra, illetve erdőtalajba mosódnak, de közvetlenül, a légzőnyílásokon át is kifejthetik káros hatásukat (pl. a nitrogénvegyületek esetében A vízforgalmi vizsgálatokhoz kapcsolódva mérjük az aljnövényzeten, az avaron es az 5 cm-es talajon átszivárgó víz mennyiségét és határozzuk meg a legfontosabb kémiai jellemzőket, úgy mint a pH-értéket, a fajlagos vezetőképességet, anionok és kationok koncentrációját. Magyarországon a nagy távolságra eljutó légszennyező anyagok nem kimutathatók. A szulfát-, ammónium-, nitrát-, klorid-koncentrációk az ammónium kivételével az ivóvíz szabvány „megfelelő” határértékeit sem érik el. (SITKEY, 1992, 1995, 2009)

71

3.2.2. M Meteorológiaai paraméteerek folyamaatmérése Az erddőkben megjelenő m szennyező s orológiai anyagok koncentrácciója függg a meteo paramétterektől is, ezért kezdeetektől folyaamatosan mérjük m a leg gfontosabb változókat mind az intenzívv monitorinng parcellákon, illetvee a közelb ben lévő szzabad terülletű pontok kon. Az erdőtárssulások száámára legfo ontosabb m meteorológiaai paraméteerek a kövvetkezők: cssapadék, hőmérsééklet, párataartalom, tallajnedvességg (MANNIN NGER, 1997). Különösen n a csapadééknak és annak ééven belüli eloszlásának e k és intenziitásának szeentelünk kitüntetett szeerepet, elküllönítve a szervesaanyag-képzzés egyes szakaszai, úgy mint fő növekedési, fennntartási és tárolási időszakkok. Fontos,, hogy ezen n időszakokkban mennyi a ténylegesen a tallajba jutó csapadék c nagyságga. Az erdővvel borított területen uugyanis a leh hulló csapad dék egy réssze a fák lev vélzetén, gallyainn, ágain, páárolgás útján n anélkül vvész el (inteercepció), hogy h elérnéé a talajfelsszínt. A lombosoodási fázistóól és fafajtó ól függően eez elérheti az a 50%-ot iss (FÜHRER, 1992; MAN NNINGER, 2009).

6.. ábra: M17 7 területen n szabadtéri meteoroló ógiai állom más Figure 6: Meteorologiical station near n M17 inttensive plot

3.2.3. N Növekedésm mérés mennyi fájáának átmérő ő- és magaasságmérésee ötévente történik. A teljess mintaterüületek valam Ezekbőll az adatokbból kerültek k meghatároozásra a nö övedékadato ok (átmérő-,, magasság--, körlap és- fatéérfogat-növeedék). Az erdőállomáányok faterm mőképesség gük alapjánn többségéb ben a jó fatermőő-képességűű területek közé k tartoznnak. Hosszaabb növedék kadatsorok hiányában a kapott értékekeet az orszáágos átlago ot reprezenntáló faterm mési tábláh hoz hasonlíítottuk. Ez alapján elmondhható, hogyy az eseteek zömébeen az élőffakészlet, a körlap éés a törzssszám a mintaterrületeken magasabb, m mint m a vonaatkozó faterrmési táblák k adatai. Köövetkezéskééppen az átlagfa térfogata a monitoring g területek eesetében alaatta marad a fatermésii tábla adataainak. A

72

trendek azonban nem mutattak a környezeti változásra utaló jegyeket (ILLÉS & SZABADOS, 2009). Kerületnövekedés mérése kézi és folyamatos mérési módszerrel Valamennyi területen legalább 10 különböző szociális helyzetű fát szereltünk fel a kerület növekedésének mérését szolgáló eszközzel. Az itt begyűjtött adatok arra adnak információkat, hogy az egyes fák milyen vastagsági növekedést mutatnak, legyen az időszak éves, éven belüli, de akár egy napi hosszúságú is. Ezekben a növedékadatokban integrált módon jelenik meg egy megelőző időszak környezeti tényezőinek összevont hatása. Arra a kérdésre keressük tehát a választ, hogy melyek a legfontosabb ható tényezők, és ezeknek milyen hosszú időszaka van hatással a növekedésre. A különböző fafajok növedékmenetei - eltérő genetikai adottságaik miatt változatosan jelennek meg. De az azonos fajokon belül is eltérés tapasztalható a szociális helyzettől függően. Az azonos egyedek különböző években is különböző módon viselkednek az időjárási viszonyoktól függően (MANNINGER, 2004, 2008). Az automatamérésekkel a napi változások is kimutathatók, amelyek az asszimilációs tevékenységgel állnak kapcsolatban: a napi menet maximuma a hajnali órákban jelentkezik, és kora délutánra visszaesik a napi minimumra (MANNINGER, 2009). 3.2.3.1. Faállományok Növekedésének Megfigyelése (FNM), valamint az Egységes Erdészeti Monitoring (EEM) Az állományszintű erdőtervezés és erdőnyilvántartás mellett a 80-as években egyre inkább felmerült az igény a szisztematikus erdőleltározásra. Ehhez a folyamathoz igazodva 1993-tól az akkori Erdőrendezési Szolgálat kialakította a hálózatos mintavételezésen alapuló magyarországi erdőleltározási rendszert az egyed szintű felvételezéseken alapuló a növedék és annak változása megállapítására, vizsgálatára. A Faállományok Növekedésének Megfigyelése (FNM) elnevezésű program hálózata szorosan igazodott a már korábban kialakított EVH országos rendszeréhez, egy 2,828 km* 2,828 km-es hálózat kialakításával. Egy ötéves ciklus alatt mintegy 150 000 mintafa felvétele történt meg több mint 9000 mintaterületen. A mintakör felvételezése állomány-leírásos vagy egyedi módszerrel történt az alábbi főbb paraméterek felvételével:  Mintapont általános adatai (földrajzi koordináta, állományszerkezet, záródás, domborzat, tengerszint feletti magasság, fekvés, lejtés, vízgazdálkodási fok, termőhelytípus-változat, stb.)  Mintafák adatai (azonosító, fafaj, eredet, kor, átmérő, magassági osztály, magasságmérési adatok stb.)  Állományleírás paraméterei (fafaj, eredet, elegyarány, kor, záródás, átmérő, magasság, hektáronkénti törzsszám, károsítás) A 2006-ban elnyert Phare támogatás segítségével a terepi felvételek jellege jelentősen megváltozott, korszerűsödött és bővült is. Az élőfakészlet felvétele mellett sor került a fekvő holtfák és tuskók felvételére, ezáltal a teljes erdei biomasszáról átfogó kép alakult ki.

73

7. ábra: Az EVH és FNM hálózata Figure 7: System of EVH and FNM network

A mintaterületeken található kis fák felvétele az újulati szintben a vizsgálatok új területe. A méretcsoportonkénti, fafajonkénti darabszám és a fák rágottsága egyrészt a korábbi Vadállomány okozta Élőhely Változás (VÉV) megszűnte után a vadkárról segít egy átfogó képet kapni, másrészt az erdei ökoszisztéma sokszínűségét is jelzi. A folyamatosan bővülő rendszerre példa a 2011-ben indult növedékcsapos mintavétel, az őshonosság és biodiverzitás vizsgálata, valamint a hatósági munkát segítő észrevételek rögzítése. A 15 év felvételi adatainak értékelése elsősorban az Adattárral való összehasonlításra irányult, és az alábbi főbb területeket ölelte fel  fafajcsoportok által elfoglalt területek összehasonlítása: az FNM nagyobb érzékenységgel mutatja az erdeinkben előforduló elegyfafajok mennyiségét, ugyanakkor azoknak a főbb fafajoknak nagyobb az FNM-beni területfoglalása, amelyek meghatározóan elegyetlenül fordulnak elő, de 5-10%-nál alacsonyabb elegyaránnyal megjelennek más állományokban is. Pl. bükk, cser  a fakészlet adatokban megjelenő eltérés módszertani okokra is visszavezethető, de itt további elemzések szükségesek az okok tisztázására  korosztályokhoz tartozó területek összevetésénél nagyon jelentős a hasonlóság, számottevő eltérés csak az üres területeknél figyelhető meg, mert az Adattári adatok a felújítások záródáshiányát is tartalmazzák a teljesen üres területeken túlmenően.  őshonosság, tájhonosság: az előforduló fafajok 58,5%-a őshonos, illetve tájhonos  felvételre kerültek a cserjék és lágyszárúak is

74

A holtfa és holtfaanyag megjelenési formái

8.0% 0.1%

0.7% 0.1%

Álló holtfa - lombos

8.4%

Álló holtfa - fenyő

41.1%

Fekvő holtfaanyag lombos Fekvő holtfaanyag fenyő Fekvő holtfaanyag ismeretlen fafajú Tuskó - lombos Tuskó - fenyő

35.2%

Tuskó - ismeretlen fafajú 6.4%

8. ábra: A holtfa megjelenési formái Figure 8: Different forms of dead wood

4. KLÍMAMONITORING A klímaváltozás hátrányos hatásai különösen nagy kockázatot jelenthetnek azokon a termőhelyeken – és Magyarország erdőterületeinek zöme ilyen –, ahol a víz a legfontosabb ökológiai peremfeltétel. További súlyosbító tényezőként kell említeni a gyenge termőhelyeket és az azokon lévő esetlegesen idős állományokat. A légkör növekvő szén-dioxid koncentrációja és a nagyobb mennyiségű rendelkezésre álló nitrogén, valamint a magasabb hőmérséklet elősegíti a fotoszintetikus folyamatokat, ellenben a csökkenő csapadék, vagy a túl magas hőmérséklet ellentétes hatású lehet. A megváltozott növekedés egyben változó széntárolási képességet is jelent. Az eddigi kutatások azt valószínűsítik, hogy a klímaváltozás erdőkre gyakorolt negatív hatásai jóval meghaladják az esetleges pozitív hatások mértékét. Mivel Magyarország elhelyezkedését tekintve a szárazsági erdőhatáron fekszik, ezért ebben a térségben a faállományok produkciójának csökkenése és a mortalitás növekedése várható. A hosszabb száraz időszakok növelik az erdőtüzek kialakulásának esélyét és súlyosságát is, ami további ÜHG-kibocsátást és a területek melegedését okozza. A vegetációs időszak eltolódása miatt bekövetkező korai rügyfakadás és virágzás, ami lehet ugyan kedvező, de egyidejűleg megnöveli a kései fagykár veszélyét is. A felmelegedés új, elsősorban a mediterrán térségből átterjedő kártevők és kórokozók megjelenését és tömeges elszaporodását is lehetővé teszi, de a honos fajok szerepére is kihathat. Egy vegetációs ciklus alatt a normálisnál több generáció megjelenésére lehet számítani. A klímaváltozás magában foglalja az extrém időjárási események megszaporodását is, amelyek szintén jelentős abiotikus károkat okozhatnak (aszálykár, szél- és jégtörés). Ezek közvetlen hatásuk mellett jelentős kárláncolatokat is elindíthatnak. Az ilyen helyeken az eróziós hatások felerősödnek, és az erdők vízvédelmi jelentősége csökken.

75

Az éghajlat megváltozása hosszabb távon veszélyezteti a természetes erdőfelújítás lehetőségeit, megváltoztathatja egyes fafajok elterjedési területét és szervesanyag-termelő képességét, valamint csökkenti az erdei ökoszisztémák genetikai diverzitását és alkalmazkodó képességét A közeljövő erdőgazdálkodásának feladata, hogy ezeket a veszélyeket lehetőség szerint csökkentse az erdők funkcióinak fenntartása mellett. A klímaváltozás hatásának mérséklése szempontjából fontos a jelenlegi erdőterületünk és annak szénmegkötő-képességének megtartása és új erdők létrehozása. A biomassza- és humuszképződés fokozása érdekében – a lehetőségek szerint – törekedni kell a természet- közeli erdészeti beavatkozások alkalmazására. A folyamatos erdőborítás fenntartása fontos szerepet tölthet be szélsőséges csapadékok okozta talajpusztulás megakadályozásában is, valamint a biotikus és abiotikus erdőkárok kockázatának mérséklésében. A változó ökológiai feltételekhez való alkalmazkodás egyik fontos eleme az elegyes erdőállományok kialakítása és fenntartása. Ebben az esetben van esély a szélsőséges események, a biotikus vagy abiotikus károsítások bekövetkeztének megelőzésére, illetve negatív hatásainak csökkentésére. A 2009. évi XXXVII tv. és annak általános végrehajtási rendelete (A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelete az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról) előírja, hogy az Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer keretében Éghajlata-változási monitoring működjön, az ERTI és az NÉBIH Erdészeti Igazgatóság együttes működtetésében, az utóbbi intézmény által koordinálva a tevékenységet. Az új monitoring feladata, hogy az adatgyűjtések, kísérletek, elemzések hozzájáruljanak az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásának minél szélesebb körű megismeréséhez, megismertetéséhez, valamint az ebből származó negatív hatások mérsékléséhez és a hosszú távú erdőgazdálkodás fenntartásához. Az éghajlat-változási monitoring keretében összegyűjtött anyagok, információk, tapasztalatok nagymértékben segíthetik a káros folyamatok időben történő felismerését és lehetőséget teremthetnek mind politikai, mind szakmai szinten a kellő időben meghozott intézkedésekre. Erdőállományaink esetében a klímaváltozás eddigi hatásait nem sikerült egyértelműen és kizárólagosan kimutatni. Hiányoznak azok a komplex elemzések, amelyek az eddig összegyűjtött adatokat visszamenőlegesen értékelik. Ezen hiányosságok pótlására került sor 2012-13-ban. A feladatok végeztével - reményeink szerint – sikerül a legérzékenyebb klímaindikátorokat meghatározni, amelyek az új monitoring alapméréseit képezik. A legfontosabb elemzési témakörök a következők:      

EVH I. szintű mintafák egészségi állapota és a csapadék, hőmérsékleti idősorok összefüggéseinek vizsgálata EVH I. szintű mintafák egészségi állapotának, a rovarkárosítás intenzitásának, a meteorológiai paramétereknek összefüggés-vizsgálata Egyes kártrendek időjárási összefüggései Egyes erdővédelmi jelentőségű nagylepke fajok népességváltozásának időjárási vonatkozása A bükk, kocsánytalantölgy és cser hosszúlejáratú tartamkísérletekben a növedékadat változásának meteorológiai összefüggése FNM növedékcsapok alapján meghatározott növedék és meteorológiai paraméterek összefüggés vizsgálat

76

A klímamonitoring kialakítását, az értékelések folytatását, valamint a kialakítandó adatbázis fejlesztését pillanatnyilag több pályázat is segíti, melyek a Nyugat-magyarországi Egyetem konzorciumvezetésével szintén ebben a témában folynak. (TÁMOP-Agrárklíma, TÁMOPFöldrendszer) 5. ÖSSZEFOGLALÁS Az erdészeti ökológiai monitoringok feladata, hogy hosszú időszakon át, szisztematikus módszerekkel adatokat, megfigyeléseket gyűjtsön egy térség termőhelyi állapotának változásáról, és ezzel összefüggésben kapcsolatot keressen az erdei ökoszisztéma egészségi állapotában és növekedésében bekövetkezett változásokkal. A tanulmány bemutatja egy vízi erőmű hatásterületén létrehozott regionális monitoring működését és eredményét. Érinti az ICP Forest nemzetközi program hazai vonatkozásait, eddigi legfontosabb eredményeit. Bemutatja annak a most induló klímamonitoring programnak terveit, amely a klímaváltozás eddigi hatásainak felmérését célozza, illetve jövőben várhatóan bekövetkező folyamatok hatásait vetíti előre. IRODALOMJEGYZÉK CSÓKÁNÉ SZ. I., HALUPA L. & SOMOGYI Z. (1997): Study of tree growth in forestry monitoring. In: LÁNG I., BANCZEROWSKI J. & BERCZIK Á. (szerk.): Studies on the enviromental state of the Szigetköz after the diversion of the Danube. MTA Budapest. pp: 97-105. CSÓKÁNÉ SZ. I. (1999): A Szigetköz termőhelyi változásai a Duna elterelésének következtében. NYME Doktori Iskola szigorlati dolgozat, kézirat FÜHRER E. (1989): A savas eső és a hazai erdők egészségi állapota. Az Erdő 38 (8): 343-345. FÜHRER E. (1992): Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben. Vízügyi Közlemények, 74 (3): 281-296. FÜHRER E. (1992): A hazai erdők egészségi állapotával kapcsolatos ökológiai vizsgálatok. Erdészeti Lapok, 127 (6): 180-182. FÜHRER E., BARANKAI GY. & HORVÁTH L. (1994): Ökológiai bázisterületeken mért légszennyeződés nagysága és változása. Erdészeti Lapok, 129 (10): 308-310. HAHN I. (2006): A hosszú távú biológiai monitoring módszertani problémái. In: KALAPOS T: Jelez a flóra és a vegetáció. Scientia 2006. pp:116-128. HALUPA L. & CSÓKÁNÉ SZ. I. (1994): A Kisalföld erdei. Hidrológiai Közlöny 5: 269-278. ILLÉS G. & SZABADOS I. (2009): 20 éves a szigetközi erdészeti monitoring. Erdészeti Kutatások 92: 95-120. HORVÁTH L., FÜHRER E., NAGY Z. & WEIDINGER T.(1997): Nitrogénmérleg meghatározása a légkör és egy lucfenyves ökoszisztéma között. In: VIG P. (szerk.): Erdő és klíma II. pp: 123-127. HORVÁTH L., MÉSZÁROS R. & WEIDINGER T. (2000): A troposzférikus ózon száraz ülepedése fenyőerdő felett különböző évszakokban gradiens mérések alapján. In: TAR K. (szerk.): Erdő és Klíma III. pp: 157-165. KOLOZS L. (szerk.) (2009): Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) 1988-2008. MGSZH Budapest. KOLOZS L., CSÓKÁNÉ H. A. & MANNINGER M. (2012): Erdészeti monitoring. Ökológus Konferencia, Keszthely

77

MANNINGER M. (1997): Hőmérséklet- és páratartalom mérések lucfenyvesben és bükkösben. In: VIG P. (szerk.): Erdő és klíma II. pp: 114-118. MANNINGER M. (2004): Erdei fák éves és korszaki növekedésmenete és kapcsolódása egyes ökológiai tényezőkhöz. In: MÁTYÁS CS. & VIG P. (szerk.): Erdő és Klíma IV. pp: 151162. MANNINGER M. (2008): A növekedés és a csapadék összefüggései az alföldi mérések alapján. In: SZULCSÁN G. (szerk.) (2008): Kutatói nap, tudományos eredmények a gyakorlatban, Alföldi Erdőkért Egyesület kiadványa, Szeged SITKEY J. & ÚJVÁRI F. (1992): A vízminőség vizsgálata erdősült vízgyűjtőben a légköri szennyeződéssel összefüggésben. Erdészeti Lapok 127 (1): 24-25. SITKEY J. (1995): A mátrai erdővel borított bázisterületen a csapadék mennyiségi és minőségi változása. In: TAR K., BERKI I. & KISS GY. (szerk.): Erdő és Klíma I. pp: 80-85. Koncepció az Éghajlat-változási monitoring kialakítására. MGSZH- ERTI jelentés 2012. www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/a-monitoring-tortenete/81 http://icp-forests.net/page/publications-3 www.szigetkozi-monitoring.hu/mainpage_tanulmanyok.htm www.szigetkoz.biz/valtozas/mainpage_vizjaras.htm

78

GENETIKAI MONITORING: AZ EVOLÚCIÓS VÁLTOZÁSOK FINOM LÉPTÉKŰ ELLENŐRZÉSE Borovics Attila1, Nagy László1, Cseke Klára1, Bordács Sándor2 & Mátyás Csaba3 1

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Budapest 3 Környezet- és Földtudományi Intézet, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron 2

ABSTRACT BOROVICS A., NAGY L., CSEKE K., BORDÁCS CONTROLLING ON EVOLUTIONARY PROCESS.

S. & MÁTYÁS CS.: GENETIC MONITORING: FINE SCALE

The conservation of genetic resources is an important issue in forest management. The adaptability of forest trees to environmental factors such as climate change or to outbreaks of pests and diseases depends basically on genetic variation. Thus it is crucial for the maintenance of forests to prevent the erosion of genetic diversity. Genetic Monitoring can be interpreted as an early warning and controlling system for climate changes. In view of expected climatic changes, effects and consequences of climatic selection shall be considered when formulating rules and strategies for use of forest reproductive material and for gene/nature conservation.

KEYWORDS: genetic resources, genetic variation, erosion of genetic diversity 1. BEVEZETÉS A fajok szükségszerűen nagyobb genetikai változékonysággal rendelkeznek, mint amit az aktuális környezeti feltételek megkívánnak, ami a közvetlen túlélés szempontjából az adott pillanatban feltétlenül szükséges. Ez a „felesleg” az alkalmazkodóképesség nyersanyaga, amely a hosszú távú túlélés szempontjából, drasztikus környezetváltozás esetében, vagy új károsítók megjelenésekor nyerhet nagy jelentőséget. A fafajaink esetében még ma is különösen magas genetikai változatossági értékeket tapasztalunk, amely esélyt teremt a gyors alkalmazkodási folyamatokhoz. Kérdéses ugyanakkor, hogy a fafajok spontán módon, természetes folyamatok révén tudnak-e alkalmazkodni az eddigi evolúciójuk során tapasztalt változások százszoros üteméhez? A klíma okozta stressz már rövidtávon is rendkívül hatásos szelekciós tényező. A faj számára kedvezőtlen körülmények között a genetikai változatosság drasztikusan csökken, megszüntetve az alkalmazkodás további lehetőségét (1. ábra). Az ilyen területeken erdőkárokat, tömeges pusztulási folyamatokat tapasztalunk, amelyet az adott fafaj elterjedési területének folyamatos változásaként lehet csak értelmezni. Ez a fafajok vándorlásának igazi arca.

79

800

éves csapadék mm (1974-2005)

780 760

nő a környezeti stressz, nő a szelekciós nyomás

740 720 700 680 660 640 620 600 1,0

csökken a genetikai változatosság

1,2

1,4

1,6

1,8

2,0

2,2

2,4

2,6

effektív allélszám

1. ábra: 15 kocsánytalan tölgy állomány genetikai változatosság és éves átlagos csapadék közötti kapcsolata (BOROVICS et al., 2011) Figure 1: Correlation between genetic diversity and annual rainfall in 15 sessile oak populations (BOROVICS et al., 2011)

A genetikai változatosság fafajoknál tapasztalt kitüntetett szerepe ellenére a genetika természetvédelmi jelentősége egyáltalán nem tekinthető sem közismertnek, sem elfogadottnak. Általános az a felfogás, hogy a természetvédelem szempontjából jól megragadható fajösszetétel és szerkezeti jellemzők a meghatározók, ezen belül a genetikai szempontok külön figyelembevétele nem szükséges. 2. AZ ERDÉSZETI GÉNMEGŐRZÉS HAZAI HELYZETE A Biodiverzitás Egyezményből eredő kötelezettségeknek, valamint az erdőgazdálkodást felügyelő miniszterek európai konferenciáin megfogalmazott és elfogadott ajánlásoknak megfelelően az erdészeti genetikai erőforrások megőrzése, fenntartása, tartamos használata terén folyó munkák a kilencvenes évek végén új lendületet nyertek. A helsinki konferencia nyomán, a FAO és az IPGRI együttműködésében indított Európai Erdészeti Genetikai Erőforrások Program (EUFORGEN) létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott, a program első ülésére Sopronban került sor 1995-ben. A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottságának (NGT EMB) koordinálásával kidolgozásra kerültek az erdei fás növények hazai megőrzésének alapelvei (MÁTYÁS, 1998), a genetikailag veszélyeztetett, ritka fajok megőrzésének gyakorlati teendői (MÁTYÁS, 1999), elkészült a génrezervátumok minősítésének és nyilvántartásának javasolt protokollja. Az MCPFE-ajánlásoknak és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a hazai erdészeti génmegőrzés is elsősorban az in situ génrezervátumokra támaszkodik.

80

2000-20004. között a Minisztéérium megbbízásából, az a Állami Erdészeti E Szzolgálat felügyelete mellett az NGT EM MB által reeprezentált sszakértői cssoport elvég gezte a hazzai bükk, ko ocsányos tölgy éés kocsányytalan tölg gy génrezeervátum-hállózat létrehozására aalkalmas területek t felkeressését, leírássát, nyilvánttartásba véttelét, valam mint elkészíítette a kanndidáns állo ományok erdőrészzlet-szintű kezelési tervét. A javvasolt terüleetek közül a Munkabbizottság 99 9 jelöltet (KST 34, KTT 22, B 27, eleg gyes 12, feenyő 4, összzterület: 2288,2 ha) tar artott alkalm masnak a hálózatbba való beilllesztésre (2 2. ábra). A terepi munk kák utolsó fordulójába f an, 2003-200 04. telén vált viláágossá, hoggy a védett erdő erdőtöörvényi fog galmának érrtelmezési pproblémái, az a akkor hatályoss jogszabályi háttéér hiányossságai, illletve a fenntartás finanszíro ozásának megoldaatlansága a génrezerváátum-hálózaat kialakításáát késleltetn ni fogja.

2. ábra: A kijelölésrre javasolt, génrezervá átumok szá ámára alkaalmas területek (Szerk.: NYÁRI LÁSZZLÓ, NGT Erdészeti E Munkabizot M ttsága) Figure 2: Candidate C sta ands for foreest gene reserrves, 2004. (Ed.: ( LÁSZLÓ Ó NYÁRI, Fore est Gene Coonservation Board B 2004)

A 2009. évvi erdőtörvéény rendeztee a génrezeervátumok státuszát, oorvosolta a kijelölés eljárásreendjének hiiányosságaiit. Az állam mi génmegő őrzési feladaatok elvégzzésére kiírt pályázat 2012-been már tarttalmazta a génrezerváttumok fenn ntartásának normatív ttámogatásátt, így az első génnrezervátum mok hivatalos bejegyzéésre megtörrténhetett. A közeljövőő feladata, hogy az egy évttizede elkésszített szakértői anyagg, illetve a javasolt teerületek felüülvizsgálataa után a hálózat létrehozásaa befejeződh hessen, valaamint az eu urópai lépték kű rendszerb rbe a hazai területek t beillesztésre kerüljenek.

81

3. GENETIKAI MONITORING SZÜKSÉGESSÉGE AZ ERDÉSZETI GÉNMEGŐRZÉSBEN Noha a strasbourgi MCPFE-ajánlások szerint a génmegőrzési tevékenységek kiterjesztését nem késleltetheti a tudományos alapok hiánya, mind az európai, mind pedig a hazai génrezervátum-hálózat kijelölésénél problémát jelentett és jelent az, hogy nem rendelkezünk rendszeres, átfogó ismeretekkel erdei fafajaink genetikai hátterének állapotáról. Ennek betudhatóan a megőrzési stratégiák kidolgozása, illetve a génrezervátumok kijelölése során a konkrét genetikai ismereteket gyakran csak a környezeti – termőhelyi változatosságra, az egyes állományok helyi alkalmazkodottságára, fenotípusos minőségére, történetére utaló jellemzők helyettesítették. A monitoring-rendszer létesítése során elvégzendő állapotfelmérés gyakorlatilag egy alapos, a hazai (tölgy- és bükk-) populációkat megfelelően reprezentáló genetikai leltározásnak felel meg, jelentős és hiánypótló ismereteket eredményezne. A rendszeres, időszakonkénti felmérések, megfigyelések által szolgáltatott adatok alapot nyújtanak arra, hogy egyrészt a génmegőrzés sikerességét, minőségét megítéljük, másrészt – általánosabban – nyomon kövessük az erdőgazdálkodás biológiai alapjait jelentő genetikai erőforrások állapotának alakulását hosszú távon. A klímaváltozással kapcsolatban előre vetített nehézségek különösen aktuálissá teszik egy figyelmeztető szerepet is betöltő jelzőrendszer felépítését, üzemeltetését. A Biodiverzitás Egyezmény 7b. pontja a biodiverzitás egyes komponenseinek felmérésére, megfigyelésére szólít fel. Az Egyezmény kimondja továbbá azt is, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének kulcsfaktora a genetikai változatosság fenntartása. Ennek ellenére a nemzeti és nemzetközi szintű intézkedések, programok fókuszában a faji diverzitás, illetve az élőhelyek védelme, fejlesztése áll, a genetikai szempontok marginálisnak tekinthetők (LAIKRE et al., 2010). Hasonlóképpen szorultak háttérbe a genetikai megfontolások a tartamos erdőgazdálkodás kritériumainak és indikátorainak meghatározásában (MCKINNEL, 2002). A genetikai monitoring amellett, hogy önmagában is jelentős kutatási infrastruktúra alapját adja, hozzájárul az Egyezményből fakadó kötelezettségeink teljesítéséhez. 3.1. A genetikai monitoring elve A génmegőrzési programoknak számításba kell venniük a várható klímaváltozás mértékét és hatását, meg kell teremteniük a lehetőséget az adaptív jellegű és semleges genetikai diverzitás időbeli változásainak figyelemmel követésére. A genetikai monitoring célja tágabb értelemben pontosan ez: az evolúciós potenciál, illetve az időben zajló környezeti változásokra adott válaszok hosszú távú megfigyelése. Ennek megfelelően a genetikai monitoring az általános biomonitoringnak épp olyan speciális, de integráns része, mint amilyen fontos eleme a génmegőrzés a biodiverzitás fenntartásának. A konkrétabb meghatározások szerint az erdészeti genetikai monitoring az erdőállomány jelenkori és jövőbeli genetikai állapota közötti átmenet dinamikájának megfigyelésére irányul (KONNERT et al., 2011); felméri a genetikai erőforrások jelenlegi állapotát, méri azokat a változásokat, amelyek az adott fajok evolúciós potenciálja hosszú távú fenntartásának szempontjából relevánsak (ARAVANOPOULOS, 2011); megfelelő keretet biztosít a klímaváltozásra adott adaptív evolúciós válaszreakciók meghatározására (HANSEN et al., 2012). SCHWARTZ et al. (2006) definíciója – molekuláris genetikai módszerekkel nyert demográfiai és/vagy populációgenetikai paraméterek időbeli változásának vizsgálata az

82

adaptív változások detektálása céljából – hasonló értelmű, viszont szükségtelenül korlátozza az alkalmazható módszereket a laboratóriumi vizsgálatokra. Erdei fák vonatkozásában az első átfogó javaslatot A séma négy indikátor (a genetikai változatosság mértéke, direkcionális változások az allél- vagy genotípus-gyakoriságban, migráció, szaporodási rendszer) leírására 18 paramétert használt. Ezek . 23-ra bővült, a gyakorlati problémákat azonban az átdolgozott javaslat sem orvosolta. Noha e rendszer gyakorlati alkalmazására tudomásunk szerint nem került sor, több, jelenleg üzemelő, vagy létesítés alatt álló monitoring elvi alapjául szolgált. Ezek közül a Németországban kialakított erdészeti genetikai monitoring évtizedes múltra tekint vissza (1. táblázat; PAUL et al., 2000; BLAG, 2004). Mivel eme időtávlat már lehetővé tette a működésére, működtethetőségére vonatkozó következtetések levonását, érdemes a tapasztalataik (KONNERT et al., 2011; KÄTZEL et al., 2012) hazai gyakorlatba történő bevezetését megfontolni. NAAMKONG (1996, 2002) javaslatánál lényegesen egyszerűbb, gyakorlatiasabb ARAVANOPOULOS (2011) által közölt rendszer, ami három indikátor (természetes szelekció, drift, valamint génáramlás és szaporodási rendszer) három demográfiai és négy genetikai paraméter segítségével történő értékelésén alapszik. 1. táblázat: Indikátorok és paraméterek a német monitoring-rendszerben (PAUL et al. 2010) Table 1. Indicators and verifiers of the German concept of genetic monitoring (PAUL et al. 2010)

Indikátor: A genetikai változatosság mértéke Polimorf lokuszok száma Allélgyakoriságok Effektív allélszám Fixációs indexek Fenológiai jellemzők Fagytűrés Biotikus ellenállóképesség, vitalitás, mortalitás A potenciális termő törzsek száma Indikátor: Irányított változások a genetikai változatosságban Genotípus-gyakoriságok különbsége állomány és újulata között Fenotípus-gyakoriságok különbsége állomány és újulata között Korosztályok közötti változatosság Indikátor: Szaporodási rendszer Önbeporzás mértéke Virágzás Effektív megporzók száma Csírázóképesség, léhamag-arány Indikátor: Génáramlás Populációk közötti differenciálódás (újulatban is) Pollenterjedés Magszóródás Izoláció Családstruktúrák

Típus marker marker marker marker metrikus metrikus metrikus metrikus Típus marker metrikus marker Típus marker metrikus metrikus metrikus Típus marker marker marker marker marker

Visszatérés (év) 10-15 10-15 10-15 10-15 1 1 1 10-15 Visszatérés (év) 10-15 1 10-15 Visszatérés (év) 5 1 1 1-5 Visszatérés (év) 10-15 1-5 1-5 10-15 10-15

Az EUFORGEN Noble Hardwoods Network szakértői a 2000-es évek elején kezdték meg egy európai léptékű genetikai monitoring alapelveinek kidolgozását, de a program

83

prioritásai közé csak a közlemúltban került vissza e téma. A két éve létrehozott Genetic Monitoring Workgroup javaslatában (ARAVANOPOULOS et al., 2012) jelentős mértékben épít a fentiekben említett előzményekre, illetve GRAUDAL & KJÆR (2007) genetikai - ökológiai megközelítésére. A megfigyelőrendszer szorosan kötődik az európai erdészeti génmegőrzési hálózathoz. A monitoring-területek az EUFGIS adatbázisában (http://portal.eufgis.org) szereplő génrezervátumok közül kerülnek kiválasztásra oly módon, hogy megfelelően reprezentálják mind a nagy areával rendelkező állományalkotókat, mind pedig a ritka, veszélyeztetett fafajokat, az elterjedési területeik által lefedett környezeti változatosságot (METZGER et al., 2005 alapján), illetve kövessék a genetikai változatosság földrajzi-ökológiai mintázatát, amennyiben az már ismert. A korábbi rendszerek gyakorlatban való alkalmazásának nehézkességét elkerülve az indikátorok – szelekció, valamint genetikai változatosság és szaporodási rendszer – és a jellemzésükre használt paraméterek száma alacsony (5-5 metrikus, illetve molekuláris genetikai vizsgálatokból levezetett adatsor). A fentiekben bemutatott elvek összefoglalása után el kell ismernünk, hogy Magyarországon ilyen monitoring még nem működik. Reméljük, hogy lesz lehetőség a közeljövőben a kialakítására és folyamatos fenntartására, hiszen az erdőgazdálkodás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű eredmények származhatnak belőle. 3.2. Genetikai ismeretek hasznosítása a gyakorlatban A klímaváltozás alapvetően módosítja a jövőbeni erdőgazdálkodás alapjait, mind ökológiai (fafajválasztás), mind termesztéstechnológiai (felújítás, nevelés), mind pedig jövedelmezőségi szempontból. Az erdőgazdálkodás ma még csak részben tud felkészülni a várható kedvezőtlen hatásokra, részben a szükséges megalapozó kutatások hiánya miatt. Azonban le kell szögeznünk, hogy nekünk, erdészeknek aktív, kezdeményező, felelősségteljes szerepet kell vállalnunk, a még előre teljes körűen előre nem látható hatások mérséklésében. Nem szabad sokan másokkal együtt abban a hitben ringatni magunkat, hogy a természet eddig is megoldotta valahogy a problémákat. Mi az, amit már ma is megtehetünk a klímaváltozásra való felkészülés jegyében? Nagyobb teret kell engednünk a természetes szelekciónak. A mesterséges felújításoknál makkvetéssel magasabb induló csemeteszámot alakítsunk ki. Ahol adottak a feltételek az eddiginél szélesebb körben alkalmazzuk a természetes felújításokat, ami nem csak azért fontos mert „természetes”, hanem azért, mert nagyságrenddel nagyobb induló csemeteszámot biztosít, mint a mesterséges felújítási módok. A természetes folyamatokra alapozott alkalmazkodás lehetősége, vagy eredményessége a feltételezett változási sebességet figyelembe véve megkérdőjelezhető, ezért fel kell készülni arra, hogy a természetes folyamatok mellett humán beavatkozás szükséges lesz. Az in situ génrezervátumok kezelése során a természetközelinek tartott módszerektől való nagyobb eltérésre kell lehetőséget adni a kezelési tervekben. Általában szükségesnek tartjuk a természetközeli módszerek alkalmazásának hangsúlyozása helyett a közvetlen cél, a génállomány fenntartásának elsődlegességét kiemelni. A dinamikus fenntartás érdekében engedhetünk a szűken értelmezett in situ követelményből, azaz a gyors környezetváltozást a megőrizni kívánt populációk humán segítséggel földrajzilag követhetik. A helyben nem felújítható, de in situ módszerekkel megőrizhető populációk fenntartásához ki kell dolgozni a megőrzés szempontjából alkalmazható áttelepítések rendszerét (feltételek – honnan – mit – hova), illetve felépíteni annak nemzetközi hátterét.

84

4. ÖSSZEFOGLALÁS Az éghajlati kitettség és a fogyasztók hatásának már most tapasztalható fokozódása miatt az alkalmazkodó- és ellenállóképesség hátterét biztosító genetikai változatosság megőrzése elsőrendű feladattá lép elő az erdészeti ágazatban. A Genetikai Monitoring lényegében egy korai előrejelző rendszerként értelmezhető, hiszen az állományszerkezetben, a felújulási folyamatokban, szaporítóanyagban bekövetkező változások közvetlenül hatással vannak a fafajok genetikai rendszerére, így végső soron az evolúcióképességére, alkalmazkodóképességére. A szaporítóanyag-gazdálkodás és gén- illetve természetmegőrzés stratégiájának kidolgozásakor tekintettel kell lenni a klímaváltozás genetikai szerkezetre gyakorolt hatására. IRODALOMJEGYZÉK ARAVANOPOULOS, F. A. (2011): Genetic monitoring in natural perennial plant populations. Botany 89: 75-81. ARAVANOPOULOS, F. A., TOLLEFSRUD, M. M., KÄTZEL, R., SOTO, A., GRAUDAL, L., NAGY L., KOSKELA, J., BOZZANO, M., PILIPOVIC, A., ZHELEV, P. & BOŽIČ, G. (2012): Development of genetic monitoring methods for genetic conservation units of forest trees. Bioversity International, Róma [in press] BLAG-Expertengruppe “Genetisches monitoring” (2004): Concept on the genetic monitoring for forest tree species in the Federal Republic of Germany. [online] http://blagdocuments.genres.de/genetisches-monitoring/index.htm BOROVICS A., FÜHRER E. & CSÓKA GY. (2011): Természetesség és alkalmazkodó-képesség. Erdészeti Lapok 146 (3):79-81. GRAUDAL, L. & KJÆR, E. (2007): Delivery of a global indicator on tree genetic resources? FAO, Róma. HANSEN, M. M., OLIVIERI, I., WALLER, D. M., NIELSEN, E. E. & GeM Working Group (2012): Monitoring adaptive genetic responses to environmental change. Molecular Ecology 21: 1311–1329. KÄTZEL, R., BECKER, F. & LÖFFLER, S. (2012): Zehn Jahre genetisches Monitoring in Eichenbeständen Brandenburgs. Forstarchiv 83: 26-33. KONNERT, M., MAURER, W., DEGEN, B. & KÄTZEL, R. (2011): Genetic monitoring in forests early warning and controlling system for ecosystemic changes. iForest 4: 77-81. LAIKRE, L., ALLENDORF, F. W., ARONER, L. C., BAKER, C. S., GREGOVICH, D. P., HANSEN, M. M., JACKSON, J. A, KENDALL, K. C., MCKELVEY, K., NEEL, M. C., OLIVIERI, I., RYMAN, N., SCHWARTZ, M. K., BULL, R. S., STETZ, J. B., TALLMON, D.A., TAYLOR, B.L., VOJTA, C.D., WALLER, D.M. & WAPLES, R.S. (2010): Neglect of genetic diversity in implementation of the Convention on Biological Diversity. Conservation Biology 24: 86–88. MÁTYÁS CS. (szerk.) (1998): Az erdei fás növények génmegőrzési alapelveinek kidolgozása. OMMI, Budapest, 97 p. MÁTYÁS CS. (szerk.) (1999): Genetikailag veszélyeztetett, ritka fafajok génmegőrzésének gyakorlati teendői. OMMI, Budapest, 83 p. MCKINNELL, F. H. (2002): Status and trends in indicators of forest genetic diversity. Forest Genetic Resources Working Paper 38, FAO, Róma METZGER, M. J., LEEMANS, R. & SCHROTER, D. (2005): A multidisciplinary multi-scale framework for assessing vulnerabilities to global change. International Journal of Applied Earth Observation and Geoinformation 7: 253–267.

85

NAMKOONG, G., BOYLE, T., EL-KASSABY, Y. A., PALMBERG-LERCHE, C., ERIKSSON, G., GREGORIUS, H.-R., JOLY, H., KREMER, A., SAVOLAINEN, O., WICKNESWARI, R., YOUNG, A., ZEH-NLO, M. & PRABHU, R. (2002): Criteria and indicators for sustainable forest management: assessment and monitoring of genetic variation. Forest Genetic Resources Working Paper FGR/37E. FAO, Róma, 29 p. NAMKOONG, G., BOYLE, T., GREGORIOUS, H. R., JOLY, H., SAVOLAINEN, O., RATMAN, W. & YOUNG, A. (1996): Testing criteria and indicators for assessing the sustainability of forest management: genetic criteria and indicators. Centre for International Forestry Research (CIFOR) Working paper No. 10, Bogor PAUL, M., HINRICHS, A., JANSSEN, A., SCHMITT, H. P., SOPPA, B., STEPHAN, B. R. & DÖRFLINGER, H. (2000): Concept for the conservation and sustainable utilization of forest genetic resources in the Federal Republic of Germany. [online] http://blag.fgr.genres.de/publikationen/fgrkonzept-2000.pdf SCHWARTZ, M. K., LUIKART, G. & WAPLES, R. S. (2006): Genetic monitoring as a promising tool for conservation and management. Trends in Ecology & Evolution 22: 25-33.

86

AZ ORSZÁGOS VADGAZDÁLKODÁSI ADATTÁR FELADATAI A VADGAZDÁLKODÁSI ADATOK GYŰJTÉSÉBEN Csányi Sándor & Sonkoly Krisztina Országos Vadgazdálkodási Adattár - Vadvilág Megőrzési Intézet Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar 2100 Gödöllő, Páter utca 1.; www.ova.info.hu

ABSTRACT CSÁNYI S. & SONKOLY K.: TASKS OF DATACOLLECTION OF GAME MANAGEMENT.

NATIONAL GAME MANAGEMENT DATABASE IN

In Hungary game bag data was first collected in the last decades of the 19th century. Data on game populations, harvest and trophy evaluation are collected since the 1960s in similar forms and contents as nowadays. The Act on Game Conservation, Management and Hunting (Act LV, 1996) mandated the formation of the National Game Management Database (NGMD). The purpose of this database is to serve the conservation and sustainable management of game species and their habitats on a national scale, and to provide the necessary information for planning and control of game management. In accordance with the law, the goals of the NGMD are to: 1) store data on game populations and game management in a way that can be used for multiple analytical procedures; 2) provide input to spatial analyses and mapping; 3) facilitate decision-making and planning efforts at various levels of game management administration.

KEYWORDS: planning, control of game management, sustainable National Game Management Database

1. VADGAZDÁLKODÁSI ADATOK GYŰJTÉSNEK KEZDETEI ÉS CÉLJAI Magyarországon a vadgazdálkodási adatok gyűjtésének kezdetei a XIX. század végéig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban többek között BEDŐ ALBERT, KELETI KÁROLY, EGERVÁRY KÁROLY voltak azok a korszakos személyiségek, akik a vadászat gazdasági értékeinek felmérésére irányították a figyelmet, és akik az ennek érdekében szükséges adatgyűjtést sürgették, illetve megkezdték (FARAGÓ, 2009). A két háború között a vadászati statisztikai adatgyűjtés több-kevesebb rendszerességgel tovább folyt és az eredménynek a KSH kiadásában meg is jelentek (1938, 1939, 1940). Az ebben a mintegy fél évszázadban megjelent statisztikák, valamint az 1880-as évektől megrendezett trófeakiállítások katalógusai alapján lehet következtetni a vadállomány és a teríték változásainak összefüggéseire, valamit az akkor élt nagyvadállományok minőségére is (RIVRUD et al., 2012). A vadgazdálkodási adatok rendszeres gyűjtése a II. világháborút követően tovább folyt, de sajnos az ötvenes évek végéig tartó időszak adatai zömében elvesztek vagy lappangnak. A magyarországi vadgazdálkodás és vadászat országos és megyei szintű adataival a tavaszi jelentett létszámok, a hasznosítás (teríték és élő befogás), és a trófeabírálat vonatkozásában az 1960. évtől kezdve rendelkezünk. A vadgazdálkodási adatok gyűjtése és

87

közzététele szorosan összefüggött a vadgazdálkodás tervszerűsége iránti igényekkel, illetve a vadgazdálkodási ágazatnak a tervgazdaságba való beillesztésével (TÓTH, 2005). Ezek az igények nem csak az aktuális politikai rendszer igényeihez, hanem a már a XX. század elejétől megfogalmazott szakmai igényekhez is kötődnek (CSÁNYI, 2010). A rendelkezésünkre álló vadgazdálkodási statisztikai adatok körüket és tartalmukat tekintve a mai napig a hatvanas években kialakult rendszert követik. Ezért létrehozható és fenntartható egy olyan adatbázis, amely a mezőgazdasági és erdészeti adatokkal együtt kezelhető, és ami lehetővé teszi a vadállományok dinamikája és a környezetük közötti változások általános vizsgálatát (pl. BÁLDI & FARAGÓ, 2007; FARAGÓ, 2012; NÁHLIK, 2012). Egy ilyen adatbázis nélkülözhetetlen a tartamos vadgazdálkodás rendszereinek kialakításához és fejlesztéséhez is. A vadgazdálkodási statisztikai adatok gyűjtése Európa országainak jelentős részében szintén régi hagyományokra tekint vissza, elsősorban a terítékadatok állnak rendelkezésre (MILNER et al., 2006; BURBAITĖ & CSÁNYI, 2009; APOLLONIO et al., 2010; BURBAITĖ & CSÁNYI, 2010). Kevesebb országban gyűjtenek az állomány nagyságára vonatkozó adatokat (vadállomány becslési adatok), s ahol gyűjtenek is ilyeneket, azok értéke jobbára vitatott. Ennek oka, hogy a vadállományok nagyságának megbízható felmérése (becslése) módszertanilag valójában rendkívül nagy kihívást jelent, és ha ezek a feltételezések nem teljesülnek, akkor az így kapott eredmények torzítottak lesznek (THOMPSON et al., 1998). Annak ellenére, hogy az állománybecslések korlátait mindenütt ismerik, a hatóságok és a vadászok “atavisztikus” erőlködéssel próbálják ezeket a módszereket alkalmazni, ahelyett, hogy a módszerek a változások jelzésére és a környezetre gyakorolt hatásra irányulnának (APOLLONIO et al., 2010; PUTMAN et al., 2011). Jól látható azonban, hogy a számlálásokat mindinkább felváltják a “bioindikátorok”, vagyis az egyed-populáció-környezet rendszer változásait követő monitorozási rendszerek (pl. MORELLET et al., 2007). Felmerül tehát a kérdés, hogy a vadászati statisztikai adatok tekinthetők-e vadgazdálkodási monitoringnak és ezek az adatok mennyire használhatók az vadászható vadfajok változásainak jellemzésére? Ennek megválaszolásához a monitorozást, mint tevékenységet kell meghatározni: “Egy monitorozás legáltalánosabb értelemben azokat az ismétlődő, meghatározott módszerekkel folyó felméréseket jelenti, amelyek valamely mennyiség, jellemző, vagy feladat állapotának követésére meghatározott helyen és kijelölt időszakban történnek. E meghatározás magába foglalja azt, hogy a monitorozás célja a mennyiség, jellemző, vagy feladat állapotában bekövetkező jelentős változások jelzése. Az, hogy mi számít jelentősnek a monitorozott rendszertől függ és a vizsgálóknak szaktudásuk alapján kell meghatároznia.” (THOMPSON et al., 1998). Tény, hogy az állománybecslések a monitoring ilyen tartalmú meghatározásának csak korlátozottan felelnek meg, mivel a módszertanuk nem szabványos, megbízhatóságuk (pontosság és torzítás) ismeretlen és nem ellenőrizhető. Ezek a korlátok azonban nem jelentik azt, hogy ezeket az adatokra nincs szükség, vagy használhatatlanok. Kellő visszafogottsággal alkalmasak arra, hogy az egyes vadfajok állományváltozásának trendjét (CSÁNYI, 1999a; CSÁNYI & TÓTH, 2000; CSÁNYI, 2002a), illetve az elterjedés térbeli változatosságát jellemezzék velük (CSÁNYI & RITTER, 1999). A vadgazdálkodási adatok gyűjtését 1960-tól kezdve a vadgazdálkodást és a vadászatot felügyelő minisztérium (FVM, MÉM, FM) rendelte el és hajtatta végre. A vadgazdálkodási egységek (vadászterületek) a tavaszi vadállományukat (“becslés”) és az évente hasznosított vad mennyiségét (teríték és élő befogás) jelentették. Külön adatgyűjtési kört képeztek a trófeabírálati adatok, amiket a megyei adatok alapján az Országos Trófeabíráló Bizottság gyűjtött és összesített. Az adatok feldolgozásában és kezelésében az idők folyamán számos szervezet vett részt, így az Erdészeti Szolgálat, a MÉM STAGEK és a

88

MAVOSz. Ezeknek az adatoknak a mai adatgyűjtéshez és feldolgozáshoz viszonyítva sajnos korlátja, hogy az összesítések csak a vadásztársaságok esetében történtek megyei alapon, az állami szektorú gazdálkodókat csak országosan összesítették (erdőgazdaságok, állami gazdaságok stb). Ezért az 1994. előtti évek adatai vadbiológiai szempontból csak korlátozott értékűek. 2.

AZ ORSZÁGOS MŰKÖDÉSE

VADGAZDÁLKODÁSI

ADATTÁR

LÉTREJÖTTE

ÉS

A vadgazdálkodási és vadászati adatok gyűjtésének rendszerében minőségi változást hozott a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény elfogadása (MIKÓ et al., 1996), amely Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) létrehozását, fenntartását és működtetését rendelte el (48. § (1) bekezdés) a vadgazdálkodás, a vad és élőhelye védelmének országos szintű szabályozása érdekében. A törvény szerint az OVA adatainak felhasználásával történik a vadgazdálkodásnak, a vad és élőhelye védelmének tervezése, irányítása és ellenőrzése (49. § (1)). Az Országos Vadgazdálkodási Adattár célja és feladata a vadállományra vonatkozó adatok tárolása, feldolgozása és értékelése, a vadgazdálkodási igazgatásban és tervezésben felmerülő feladatokhoz adatok gyűjtése és szolgáltatása, a tárolt adatok térképi megjelenítése valamint az adatok közzététele. A törvény az OVA adatainak használatát kötelezővé teszi és az Adattár adatairól kiállított igazolás közokirat. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából 1993-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékén kezdődött meg az Országos Vadgazdálkodási Adattár (akkor még Vadgazdálkodási Adatbázis és Információs Rendszer) kialakítása. Már a kiépítés során meg kellett oldani az országos szintű és a különböző természetű adatok egységes rendszerben történő kezelését. A rendszer fejlesztésének céljai kezdettől fogva megfelelnek az Országos Vadgazdálkodási Adattárra vonatkozóan a törvényben megfogalmazott céloknak és az alábbi szempontokat teljesíti:   

a vadállományra és a vadgazdálkodásra vonatkozó adatok tárolása és feldolgozása (állománybecslés, gazdálkodási jelentések, trófeabírálat), a tárolt adatok térképi megjelenítése, és a vadgazdálkodási igazgatásban és tervezésben felmerülő feladatokhoz adatok szolgáltatása.

Az OVA tartalmazza a vadászterületek és vadgazdálkodók azonosítására szolgáló adatokat:      

a vadászatra jogosultak címtára, a vadfajonként a vadállomány mennyiségében bekövetkezett változások adatai (vadállománybecslés és vadgazdálkodási jelentés) a trófeabírálati adatok a fenntartandó legkisebb és fenntartható legnagyobb vadállomány létszámok vadgazdálkodási körzetenként. a vadvédelmi és vadgazdálkodási bírságokat kirovó határozatok a vadgazdálkodási egységek határainak digitális térképi adatbázisa és a szöveges határleírások.

89

A vadgazdálkodás rendszeréhez igazodva az OVA legkisebb megfigyelési egységei a vadászterületek, azaz a vadgazdálkodási egységek (1. térkép). A vadgazdálkodási egységek egyedi azonosítása 11 számkarakterből álló kódszámmal történik (pl.: 08-100500-1-4-1). Ebből az első két karakter a megye sorszáma, a következő hat karakter a vadászterület megyén belüli sorszáma. Az utolsó három karakterből az első a vadászterület rendeltetésének, a második a jogosultság módjának és a harmadik a vadászatra jogosult szervezeti formájának megjelölésére szolgál. (A kódszámok pontos tartalmáról a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 4. számú melléklete rendelkezik.) A kódszámoknak nagy jelentősége van az egyes területek azonosításában és az adatbázis egyes részeinek összekapcsolásában, ezért pontos nyilvántartásuk és megfelelő kezelésük az adatbázis használhatóságának egyik alapfeltétele. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár által tárolt adatok körét öt fő csoportba sorolhatjuk. 





 

Az első a vadászterületek azonosítására szolgáló adatokat foglalja magába. Úgymint a vadászatra jogosultak és a földtulajdonosi képviselők címtárát, a vadgazdálkodási egységek szöveges határleírását, valamint a vadászterületek határvonalait topográfiai térképszelvényeken ábrázolva. A vadállomány és vadgazdálkodás adatai alkotják a második csoportot. Ennek fő részét a vadászterületenként és vadfajonként a vadállomány mennyiségében bekövetkezett változások nyilvántartása képezi. Ez az állománybecslési és a vadgazdálkodási jelentések adatainak feldolgozásával történik meg a tavaszi becsült létszám és a terítékadatok alapján. Minden vadgazdálkodást folytató vadászatra jogosultnak jogszabályi kötelezettsége évenként a vadállomány-becslési jelentést február 15-ig és a vadgazdálkodási jelentést március 20-ig elkészíteni. A létszámadatok mellett az Adattár tárolja az elejtett trófeás nagyvadfajok teljes körű trófeabírálati eredményeit is. A tárolt adatok körének harmadik csoportja a vadgazdálkodási tervezés három szintjéhez kapcsolódó tervek köre, így vadászterületenként az éves vadgazdálkodási tervek és azok adatai digitális állományban rögzítve; a hosszú távú (10 éves) vadgazdálkodási üzemtervek vadászterületenként; valamint nyomtatott és digitális változatban a körzeti vadgazdálkodási tervek. A vadvédelmi és a vadgazdálkodási bírságok, valamint a vadaskertek és vadfarmok létesítésével kapcsolatos, valamint az egyéb vadgazdálkodási tevékenységgel összefüggő határozatok alkotják az adatok típusának negyedik csoportját. Az eddigi négy csoporttól jellegében is eltérő ötödik alkotóeleme az Országos Vadgazdálkodási Adattárnak a vadgazdálkodási egységek határvonalainak digitális térképi állománya, ami a térbeli adatbázis legfontosabb elemét jelenti. A határvonalak digitális állományban történő rögzítésének alapját a területkijelölő határozatok térképi melléklete illetve a területek szöveges határleírása adja. A határvonalak digitális feldolgozásának háttéradatbázisául az 1:50000-es méretarányú katonai topográfiai térképek raszteres digitális változata (RTA 50) szolgált (HM Térképészeti Kht.). Emellett az Adattár térinformatikai háttéradatbázisában megtalálható az OTAB (Országos Térinformatikai Alapadatbázis), mint vektoros topográfiai adatbázis út- és vasúthálózattal valamint vízrajzzal, valamint a települések bel- és külterület határvonalainak folyamatosan aktualizált változata is (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest).

90

1. térrkép: A vad dgazdálkod dási egységeek 2012. áp prilis-májussában Map 1: Game manaagement unitts in May-April 2012

2. térkép: t Ma agyarorszá g vadgazdá álkodási tájjai és körzeetei Map 2: 2 Game maanagement regions r of Hu ungary

91

Az OVA adatainak frissítése a megyei Kormányhivatalok Földművelésügyi Igazgatóságainak Vadászati és Halászati Osztályain keresztül történik. Az adatok típusától függően az adatfrissítés eltérő rendszerességgel folyik. A vadászatra jogosultak által leadott adatlapok alapján vadgazdálkodási évenként bővül a vadállomány becslési és a hasznosítási adatok köre. Ezzel együtt kerülnek az OVA nyilvántartásába az éves tervek és tervjóváhagyások is. A trófeabírálati adatokat szintén a vadászati év végét követően küldik meg az Adattár részére a megyei hatóságok. Negyedévente kerül frissítésre a vadászatra jogosultak címadatbázisa. Folyamatos az adatfrissítés az új vadászterületek kijelölésével vagy a meglévők határvonal módosításával, illetve a vadaskertek kijelölésével és nyilvántartásba vételével kapcsolatosan, valamint a vadgazdálkodási és vadvédelmi bírságok illetve az egyéb határozatok esetében is. A vadgazdálkodási adatok egyszerűbb és pontosabb feldolgozása érdekében az Adattár programcsomagot (JAGE) készített és frissít a becslési és tervezési, hasznosítási és adatok valamint a címjegyzék adatbázisban való rögzítésére és kezelésére. Továbbá elkészült az Adattár fejlesztésében a trófeabírálati adatok számítógépes feldolgozását megkönnyítő, számos adatrögzítési hiba kiszűrésére lehetőséget biztosító program is (Trófeabírálati Rendszer). Az OVA tulajdonosa és fenntartója a Vidékfejlesztési Minisztérium. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár helyileg a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében, Gödöllőn került kiépítésre. 2.1. Néhány eredmény és szolgáltatás Az OVA fejlesztése során fontos szempont volt, hogy a tárolt adatok összeköthetők legyenek más adatbázisokkal (közigazgatás, erdészet, természetvédelem, mezőgazdaság, talajtérképek). Ennek megfelelően az Adattárban tárolt adatokhoz közvetlenül csatlakoztathatók ragadozófajokra vonatkozó kérdőíves felmérések adatai, valamint más adatbázisok olyan adatai, melyek térbeli lekérdezéssel a vadgazdálkodási egységekkel összekapcsolhatók és így annak megfeleltethetők (Magyar Vízivad Monitoring, Mindennapi Madaraink Monitoringja, agrár környezet-gazdálkodási adatok). A vadgazdálkodásban jelentkező számos tervezési probléma (területhatárok nyilvántartása, körzetek kijelölése) hagyományos módszerekkel csak körülményesen oldható meg, így a jelentős súllyal bíró térbeli, azaz földrajzi reprezentációval rendelkező adatok kezelésének egyszerűsítése érdekében földrajzi információs rendszerek használata vált szükségessé. Az adatbázis kiépítése során fontos szempont volt az egységes adatszerkezet is, amelyen keresztül megoldható a különböző szakmai adattartalommal rendelkező adattáblák (vadállomány-becslési, teríték és trófeabírálati adatok) egymással történő összekapcsolása és a térbeli adatbázis segítségével (vadászterületek határvonalai) a földrajzi vonatkozások meghatározása. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár napi tevékenységei között szerepel az adatszolgáltatási feladatok írásos megrendelések alapján történő teljesítése, a vadászati törvény és végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek és díjszabás mellett. A nyilvántartott adatok egyénileg nem beazonosítható köre bárki számára nyilvános, ez lényegében a megyei és az országos összesítéseket jelenti. Az egyénileg beazonosítható adatok (pl.: egy-egy vadászterület adatai) kiadása csak a megfelelő jogosultság igazolásával történhet meg. A kiadható adatok köre kiterjed az állománybecslési és terítékadatokra, a trófeabírálati adatokra, a vadászatra jogosultak aktuális kód- és címlistájára, a vadászterületek községhatárok közötti megosztására, vadgazdálkodási térképekre, valamint a körzeti vadgazdálkodási tervek nyomtatott és digitális változatára.

92

Az elmúlt két üzemtervezési időszakban sok száz új vadászterület üzemtervének elkészítéséhez használták fel az Adattár által szolgáltatott adatokat és térképeket. A földrajzi információs rendszerek számos adminisztratív feladat megoldására is lehetőséget biztosítanak (OVA, 1997; CSÁNYI, 2006). A tervezési ciklusváltások során fontos azoknak a régi vadászterületeknek a területarányos ismerete, amelyek az új vadgazdálkodási egység területén folytattak vadgazdálkodási tevékenységet. Hasonlóan fontos információ a vadászterületek községhatárok szerinti megoszlása is. Ezeket a problémákat térinformatikai fedvényezési műveletekkel sikerült megoldani (RITTER & CSÁNYI, 1999; LEHOCZKI et al., 2009): a régi és az új vadászterületek határvonalainak, illetve a vadászterület határok és településkülterülethatárok átmetszetésével, egymással való megfeleltetésével. A vadgazdálkodásra alkalmatlan területek vadászterületenkénti minimális méretének kiszámítására szintén lehetséges, ha a vadászterület teljes területéből kivonjuk a települések közigazgatási belterületét, különleges külterületi (zártkerti) ingatlanjait és a közutakat, vasutakat. Azonban a vadászterületnek nem minősülő területek nagysága a rendelkezésünkre álló adatbázisok alapján nem teljes, ezért csak a vadgazdálkodásra alkalmatlan terület legkisebb nagyságát jelenti. Évente mintegy 150-200 darab általános adatszolgáltatást teljesít az Adattár szakhatóságok, vadászati szakmai szervezetek, vadászatra jogosultak, földtulajdonosok, bíróságok, rendőri szervek és önkormányzati jegyzők megrendelése alapján, valamint diplomadolgozatok készítéséhez és tudományos kutatásokhoz. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár eddigi kiemelt feladatai és eredményei között meg kell említeni a vadgazdálkodási körzetek kijelölését (CSÁNYI, 1994, 1999b; PINTÉR, 2007) illetve a fenntartható legnagyobb vadlétszámok meghatározását, amelyek megoldásában nélkülözhetetlen szerepet játszott a térinformatika (CSÁNYI & RITTER, 1999; RITTER & CSÁNYI, 1999). A körzetek kijelöléséhez kapcsolódóan hangsúlyozandó az Adattár koordinációs tevékenysége a körzeti vadgazdálkodási tervek elkészítésében (2. térkép). Ez a körzeti tervek mintájának kidolgozásán, az egyes tervek adatainak előkészítésén, a tartalmi részeinek kialakításában való folyamatos közreműködésen illetve azok egységes formába való szerkesztésén keresztül valósult meg. Szintén jelentős feladat volt a 2002-2003. során a nagyvadlétszám további növekedésének megállítására bevezetett lelövési kvóta rendszer kidolgozása és a vadgazdálkodási körzetek, illetve a megyék szintjére kiadott értékek meghatározása (CSÁNYI, 2003a). Az Adattár a céljainak és a feladatainak megfelelően évente elkészíti és közzé teszi a „Vadgazdálkodási Adattár” című kiadványt, amely az előző vadgazdálkodási év adatainak táblázatos és térképi megjelenítése mellett azok szöveges értékelését is tartalmazza (CSÁNYI, 1996, 1999c, 2000, 2001, 2002b, 2003b, 2004; CSÁNYI et al., 2005; CSÁNYI et al, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2012a; CSÁNYI et al, 2012b). Az Adattárral kapcsolatos információk, tervezési segédletek, az adatszolgáltatást segítő nyomtatványok és programok valamint az adattári kiadványok digitális változatai hozzáférhetőek a világhálón a www.vmi.info.hu címen. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár létrehozásáért és működtetéséért a Nemzetközi Vadvédelmi és Vadászati Tanács (CIC) 2008-ban a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézetét Edmond Blanc Diplomával tüntette ki [M(ÁROK) T(AMÁS), 2008].

93

3. ÖSSZEFOGLALÁS Magyarországon a vadgazdálkodási adatok szervezett gyűjtése a XIX. század végén kezdődött meg. A vadállomány nagyságára, hasznosítására és a trófeabírálatra vonatkozó adatokat a hatvanas évek eleje óta gyűjtik a maihoz hasonló formában és tartalommal. Az adatok gyűjtésének rendszerében jelentős változást hozott a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, amely Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) létrehozását, fenntartását és működtetését rendelte el a vadgazdálkodás, a vad és élőhelye védelmének országos szintű szabályozása érdekében, mely adatainak felhasználásával történik a vadgazdálkodásnak, a vad és élőhelye védelmének tervezése, irányítása és ellenőrzése. Az Adattár célja és feladata a vadállományra vonatkozó adatok tárolása, feldolgozása és értékelése, a vadgazdálkodási igazgatásban és tervezésben felmerülő feladatokhoz adatok gyűjtése és szolgáltatása, a tárolt adatok térképi megjelenítése valamint az adatok közzététele. IRODALOMJEGYZÉK APOLLONIO, M., ANDERSEN, R. & PUTMAN, R. (szerk.) (2010): European ungulatesand their management in the 21st century. Cambridge University Press, Cambridge, 604 p. BÁLDI A. & FARAGÓ S. (2007): Long-term changes of farmland game populations in a postsocialist country (Hungary). Agriculture, Ecosystems & Environment 118: 307-311. BURBAITĖ, L. & CSÁNYI S. (2009): Roe deer population and harvest changes in Europe. Estonian Journal of Ecology 58: 169-180. BURBAITĖ, L. & CSÁNYI S. (2010): Red deer population and harvest changes in Europe. Acta Zoologica Lituanica 20: 179-188. CSÁNYI S. (1994): Vadgazdálkodási körzetek és alkörzetek kijelölésének lehetőségei, GATE Vadbiológai Oktató és Kutató Állomás, Gödöllő (1993) 15 p. CSÁNYI S. (1999a): A gímszarvasállomány terjeszkedése az Alföldön. Vadbiológia 6: 43-48 CSÁNYI S. (1999b): Vadgazdálkodási tájak és körzetek kijelölése. Vadbiológia 6: 1-12 CSÁNYI S. (2002a): Populáció-rekonstrukció alkalmazása a muflonállomány létszámának meghatározására. Vadbiológia 9: 54-65. CSÁNYI S. (2003a): A nagyvadállomány körzettervekből adódó szabályozásának megvalósítása. Kézirat, Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő (Az Országos Vadgazdálkodási Tanács 2003. december 16-i ülésén elfogadott anyag) 11 p. CSÁNYI S. (2010): Fenntarthatóság és tervszerűség a magyar vadgazdálkodásban. pp. 25-29. In: CSÁNYI S. & Heltai M. (szerk.) Vadbiológiai olvasókönyv. Szemelvények a vadbiológia új eredményeiről a Vadvilág Megőrzési intézet munkatársainak ismeretterjesztő cikkei alapján. Mezőgazda Kiadó, Budapest CSÁNYI S., LEHOCZKI R., SONKOLY K. & BOGNÁR G. (2005): Vadgazdálkodási Adattár 2004/2005. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő. 68 p. CSÁNYI S. & RITTER D. (1999): A fenntartható nagyvadlétszám meghatározása az állomány területi eloszlása alapján térinformatikai eszközökkel. Vadbiológia 6: 23-32. CSÁNYI S. & TÓTH P. (2000): Populáció-rekonstrukció alkalmazása a hazai gímszarvas állomány létszámának meghatározására. Vadbiológia 7: 27-37. CSÁNYI S. (szerk.) (1996): Vadgazdálkodási Adattár 1960-1995. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöllő, 230 p. CSÁNYI S. (szerk.) (1999c): Vadgazdálkodási Adattár 1994-1998. Országos Vadgazdálkodási Adattár, GATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, 80 p.

94

CSÁNYI S. (szerk.) (2000): Vadgazdálkodási Adattár 1999/2000. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 44p. CSÁNYI S. (szerk.) (2001): Vadgazdálkodási Adattár 2000/2001. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 44 p. CSÁNYI S. (szerk.) (2002b): Vadgazdálkodási Adattár 2001/2002. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 44 p. CSÁNYI S. (szerk.) (2003b): Vadgazdálkodási Adattár 2002/2003. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 48 p. CSÁNYI S. (szerk.) (2004): Vadgazdálkodási Adattár 2003/2004. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 64 p. CSÁNYI S. (szerk.) (2006): Útmutató a vadgazdálkodási üzemtervek készítéséhez és vezetéséhez. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 16 p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2006): Vadgazdálkodási Adattár 2005/2006. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 64 p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2007): Vadgazdálkodási Adattár 2006/2007. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 50p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2008): Vadgazdálkodási Adattár 2007/2008. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 62p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2009): Vadgazdálkodási Adattár 2008/2009. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 56 p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2010): Vadgazdálkodási Adattár 2009/2010. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 56 p. CSÁNYI S., LEHOCZKI R. & SONKOLY K. (szerk.) (2012a): Vadgazdálkodási Adattár 2010/2011. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 52 p. CSÁNYI S., SONKOLY K. & LEHOCZKI R. (szerk.) (2012b): Vadgazdálkodási Adattár 2011/2012. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 52 p. FARAGÓ, S. (2009): A történelmi Magyarország vadászati statisztikái 1879-1913. Nyugatmagyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. 455 p. FARAGÓ S. (2012): Az apróvad-gazdálkodás helyzete és gondjai a Világkiállítás idején és napjainkban. p.33-49.In: FARAGÓ, S. & FÁCZÁNYI, Ö. (szerk.): Régi dicsőségünk. A MTA Erdészeti Bizottságának és az Országos Magyar Vadászkamara Kultúrális Bizottságának tudományos konferenciája a Vadászati Világkiállítás 40. évfordulóján (Budapest, 2011. szeptember 11.). Országos Magyar Vadászkamara, Budapest FVM (2004): 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest. FVM. 59 p. KSH (1938): Vadászati statisztika az 1936/37. vadászati idényben. Kölönlenyomat a Statisztikai Negyedévi Közlemények 41. (1.) (Január-Március) füzetéből. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest. 7 p. KSH (1939): Vadászati statisztika az 1937/38. vadászati idényben. Kölönlenyomat a Statisztikai Negyedévi Közlemények 42. (1.) (Január-Március) füzetéből. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest. 7 p. KSH (1940): Vadászati statisztika az 1938/39. vadászati idényben. Kölönlenyomat a Statisztikai Negyedévi Közlemények 43. (1.) (Január-Március) füzetéből. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest. 7 p. LEHOCZKI R., CSÁNYI S., BLEIER N. & SONKOLY K. (2009): Csúcstechnika a vadgazdálkodás szolgálatában - térinformatkikai alapfogalmak dióhéjban. Nimród Vadászújság 97 (1): 5-7.

95

M(ÁROK) T(AMÁS) (2008): CIC-elismerés az Adatárért. 137-140. oldal In: PECHTOL, J. (szerk.): Vadászévköny 2009 - A vadászkutya. Országos Magyar Vadászkamara, Budapest MIKÓ Z., VAJAI L. & CS. NAGY A. (1996): A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény. Útmutató és kommentár a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához. CENT Könyvek. Agrocent Kiadó, Budapest. 331 p. MILNER, J. M., BONENFANT, C., MYSTERUD, A., GAILLARD, J.-M., CSÁNYI S. & STENSETH N. C. (2006): Temporal and spatial development of red deer harvesting in Europe: biological and cultural factors. Journal of Applied Ecology 43: 721-734. MORELLET, N., GAILLARD, J. M., HEWISON, A. J. M., BALLON, P., BOSCARDIN, Y., DUNCAN, P. & KLEIN, F. (2007): Indicators of ecological change: new tools for managing populations of large herbivores. Journal of Applied Ecology 44: 634-643. NÁHLIK A. (2012): Nagyvad-gazdálkodásunk helyzete és gondjai napjainkban. p. 59-74. In: FARAGÓ S. & FÁCZÁNYI Ö. (szerk.): Régi dicsőségünk. A MTA Erdészeti Bizottságának és az Országos Magyar Vadászkamara Kultúrális Bizottságának tudományos konferenciája a Vadászati Világkiállítás 40. évfordulóján (Budapest, 2011. szeptember 11.). Országos Magyar Vadászkamara, Budapest. OVA (1997): Útmutató a vadgazdálkodási üzemtervek készítéséhez és vezetéséhez. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő. 18 p. PINTÉR I. (2007): Magyarország vadászterületei. pp.730-777. In: FARAGÓ S. (szerk.): Magyar vadász enciklopédia. Totem Kiadó, Budapest PUTMAN, R., APOLLONIO, M. & ANDERSEN, R. (szerk.) (2011): Ungulate management in Europe: problems and practices. Cambridge University Press, Cambridge, 398p. RITTER D. & CSÁNYI S. (1999): Földrajzi információs rendszerek alkalmazása az Országos Vadgazdálkodási Adattár fejlesztésében. Vadbiológia 6: 33-42. RIVRUD, I. M., SONKOLY K., LEHOCZKI R., CSÁNYI S., STORVIK, G. O. & MYSTERUD, A. (2012): Hunter selection and long-term trend (1881-2008) of red deer trophy sizes in Hungary. Journal of Applied Ecology 50 (1): 168-180. THOMPSON, W. L., WHITE, G. C. & GOWAN, C. (1998): Monitoring vertebrate populations. Academic Press, San Diego. 365 p. TÓTH S. (2005): A hírnév kötelez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945-1990. Nimród Alapítvány, Budapest. 359 p. (2. bővített kiadás)

96

MONITORINGOK AZ APRÓVADKUTATÁSBAN Faragó Sándor, Gosztonyi Lívia & László Richárd Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron

ABSTRACT FARAGÓ S., GOSZTONYI L. & LÁSZLÓ R.: MONITORINGS IN THE SMALL GAME RESEARCH. Authors present long-terms monitorings, which are indispensable to the practise and guiding of decision mechanisms of Hungarian small game management, such as the Hungarian Waterfowl Monitoring, National Roding Census, Hungarian Woodcock Bag Monitoring, Hungarian Game Perishing Monitoring and the LAJTA Project. The long-term monitorings have been assuring a knowledge base with strong and wide research background for several decades, which makes it possible to continue an up-to-date, 21st century, ecology-based, sustainable small game management in Hungary.

KEYWORDS: Hungarian Waterfowl Monitoring, National Roding Census, Woodcock Bag Monitoring, Hungarian Game Perishing Monitoring.

1. BEVEZETÉS Az apróvad-gazdálkodás – beleértve a mezei és vízivad fajokkal való tevékenységet – a magyar vadgazdálkodás egyik legkritikusabb területe. Amíg a nagyvadgazdálkodásban a túlszaporodott vadállomány okoz fejtörést az ágazatnak, addig az apróvad fajok némelyike válságos, míg mások kedvezőtlen helyzetbe kerültek (FARAGÓ, 2012). Az 1970-es évek második felében kezdődött válságos időszak elsősorban az élőhelyek kedvezőtlen változásával magyarázható, amelyre hatékony válaszokat csak a természetközeli apróvadgazdálkodás térhódításával lehetne adni (FARAGÓ, 1999a), amelyet az apróvad-gazdálkodás több mint egy évtizede megfogalmazott stratégiai terve (FARAGÓ, 1999b) is rögzített. Az ágazati lehetőségek és a szükségszerűség azonban többnyire nincsenek szinkronban (FARAGÓ, 2010), így áttörést csak lokálisan, vagy időszakosan lehetett eddig elérni. A helyes szakmai döntések meghozatalához pedig viszonylagosan régóta rendelkezünk megfelelő adatbázisokkal, tudományos eredményekkel. A tartamos (long-term) monitoringok ugyanis több évtizede biztosítják az erős és széles kutatási alapokon nyugvó tudásbázist, amely egy korszerű, 21. századi, ökológiai alapokon nyugvó, fenntartható apróvad-gazdálkodás folytatását lehetővé teszi Magyarországon. A következőkben azon monitoringoknak a bemutatására kerül sor, amelyek igazolják fenti megállapításunkat.

97

2. MAGYAR APRÓVAD MONITORINGOK 2.1. A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING A magyar vízivad védelmét megalapozó információkhoz két monitoring rendszer működésének eredményeként juthatunk hozzá, ezek pedig a Magyar Vízivad Monitoring (MVvM) és az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA). Közülük a Magyar Vízivad Monitoring 1996 óta működik a NYUGATMAGYARORSZÁGI EGYETEM VADGAZDÁLKODÁSI INTÉZETE keretében, a MAGYAR VÍZIVAD KUTATÓ CSOPORT szervezésében. Elődje az 1984 óta szervezett Magyar Vadlúd Monitoring volt. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár a SZENT ISTVÁN EGYETEM VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI TANSZÉKÉN került kidolgozásra és a feladata a vadgazdálkodás teljes adatbázisának kezelése, illetőleg az új üzemtervek nyilvántartása és feldolgozása. Az Adattár két fontos input alrendszerét az éves „Vadgazdálkodási Jelentések”, illetve a „Vadállomány becslési Jelentések” képezik. Ezek közül a Vadgazdálkodási Jelentések tartalmazzák a vadászható vízivad fajok terítékadatait, s mint évről-évre megismétlődő adatszolgáltatás ugyancsak tartamos (long-term) monitoringnak tekinthető. A két monitoring képezi annak a vízivad adatbázisnak az alapját, amely a Magyar Vízivad Információs Rendszernek a központja, s a későbbi feldolgozások után a felhasználók számára biztosít döntéstámogató megállapításokat. A feldolgozások során az alábbiak kerülnek megállapításra: 1. A vizsgált fajok éven belüli és több éves dinamikája egyes területek, régiók és az ország viszonylatában 2. A vadászható fajok terítékének éven belüli és több éves dinamikája egyes területek, régiók és az ország viszonylatában 3. A vizsgált fajok terület használata és választása, továbbá annak éven belüli dinamikája 4. Az egyes területek vízivad közösségei és annak változása Teljesen egyértelmű, hogy az első két feldolgozás a fajvédelmi (természet- és vadvédelmi egyaránt) és a vadászati politika információigényeit egyaránt szolgálja. Általuk állapíthatók meg: • a védendő, illetve a vadászható fajok listája, • a vadászidények hossza, • az engedélyezhető vadászati módszerek, • a teríték nagysága, azaz a terítékkorlátozás szükségessége • a statisztikai adatszolgáltatás további finomításának szükségessége A fajok terület-használatára és annak dinamikájára vonatkozó eredmények az aktív természetvédelem alapjait teremtik meg, hiszen tudjuk, hogy a fajokat csak adott területen, élőhelyeik védelmével, fejlesztésével tudjuk megőrizni, állományaikat kizárólag így növelhetjük. A Magyar Vízivad Információs Rendszernek nagy előnye, hogy az AEWA szellemének megfelelően a védelem és a fenntartható hasznosítás, azaz a természetvédelem és a vadgazdálkodás egymást feltételező és kiegészítő ismereteit és céljait szolgálja ki úgy, hogy mindig figyelembe veszi az egész működési egységét.

98

2.1.1. A Magyar Vízivad Monitoring standardizált megfigyelési területei A megfigyelések 23 körzetben történnek (1. térkép), amelyek esetenként 2-6 alkörzetre is bonthatók, így összesen a teljes vízivad monitoring 48 megfigyelési egységben folyik. A teljes megnevezés azért szükséges, mert a vadlúd monitorozásba a Balaton keleti területe, a Duna Gemenci szakasza, továbbá a Tisza-tó is bekapcsolódnak. Így a megfigyeléssel valamilyen szinten érintett megfigyelési egységek száma 51. A monitorozott fajok száma 78.

1. térkép: A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING megfigyelési körzetei Map 1: Observation sites of Hungarian Waterfowl Monitoring

A nemzetközi standardoknak megfelelően végzett megfigyelések során természetesen feljegyzésre kerülnek a környezet állapotára (elsősorban a zavarásra) vonatkozó adatok is. A megfigyelési protokoll a térképek pontos megadásával, a pontos szélességi és hosszúsági koordináták közzétételével maradandóan rögzíti a MAGYAR VÍZIVAD MONITORING megfigyelési területeinek elhelyezkedését a jövő számára, azaz biztosított a mindenkori területi reprodukálhatóság is (FARAGÓ, 2008a). A vizsgálatok eredményeit éves összefoglalókban adjuk közre külön a vadlúdfajokra FARAGÓ & JÁNOSKA, 1996, FARAGÓ, 1998a; 1999a; 2001a; 2002a; 2002b; FARAGÓ & GOSZTONYI, 2003A; FARAGÓ, 2005a; 2006a; 2007a; 2007c; FARAGÓ, 2008c; FARAGÓ, 2010a; FARAGÓ, 2010c; FARAGÓ, 2011a; FARAGÓ, 2011c, FARAGÓ, 2012a) és külön az egyéb monitorozott fajokra (FARAGÓ, 1998b; FARAGÓ, 1999b; FARAGÓ, 2001b; FARAGÓ & GOSZTONYI, 2002; FARAGÓ, 2002c; FARAGÓ & GOSZTONYI, 2003b; FARAGÓ, 2005b; FARAGÓ, 2006b; FARAGÓ, 2007b; FARAGÓ, 2007d; FARAGÓ, 2008d; FARAGÓ, 2010b; FARAGÓ, 2010d; FARAGÓ, 2011b; FARAGÓ, 2011d; FARAGÓ, 2012b). A MVvM adatbázisa alapján a magyar vadlúd-telelést és – vonulást összefoglaló tanulmányok készültek (FARAGÓ et al., 1991; FARAGÓ, 1995; 1996, FARAGÓ, 2010e). Ugyancsak összefoglaló tanulmány készült az egyéb monitorozott vízivad fajok populáció trendjéről, fenológiájáról és diszperziójáról (FARAGÓ, 2008b; FARAGÓ & GOSZTONYI, 2009) valamint élőhely-használatáról és preferenciájáról (FARAGÓ, 2011e). A hazai értékelés mellett a magyar adatok is bekerülnek a WETLANDS INTERNATIONAL adatbázisába, ahol azok szakszerű kezelése, kiértékelése lehetővé tette, hogy 1996-ban

99

megszülessék az első szintetizáló munka az „Atlas of Anatidae Populations in Africa and Western Eurasia” (SCOTT & ROSE, 1996). A második jelentős munka a vadludakról összegyűjtött információk nemzetközi szintézise volt, a „Goose populations of the Western Palearctic” (MADSEN et al., 1999). Közben a nemzetközi természetvédelmi tevékenység kiteljesedésével, a mindennapi munka támogatására kiadásra kerültek a vízimadár fajok világ- és regionális állományainak nagyságát (fészkelő és telelő populációinak elkülönítésével), valamit a Ramsari 3C., majd később Ramsari 6. kritériumszinteket tartalmazó kiadványok. A „Waterfowl Population Estimates” már négy kiadásban jelent meg (WETLANDS INTERNATIONAL, 2006). Ennek aktualizálásához járult hozzá a vadludakra vonatkozó legújabb feldolgozás (FOX et al., 2010). A vízimadarakra érvényes mennyiségi kritériumok kiértékelése is hozzájárult ahhoz, hogy minden európai országban meghatározzák a nemzetközi/európai jelentőségű madár élőhelyeket – Important Bird Area (IBA). Az erre vonatkozó igen részletes kiadvány 2000ben látott napvilágot, „Important Bird Areas in Europe: Priority sites for conservation” címmel (HEATH & EVANS, 2000). E kiadvány tartalmazza természetesen a magyar IBA területeket is. A területek kiválasztása és jellemzése kapcsán már felhasználta a MAGYAR VADLÚD MONITORING és a MAGYAR VÍZIVAD MONITORING eredményeit. VÍZIVAD IRODALOMJEGYZÉK FARAGÓ, S. (1995): Geese in Hungary 1986-1991. Numbers, Migration and Hunting Bags. IWRB Publication 36. 97 + IX p. Slimbridge, UK. FARAGÓ, S. (1996): A Magyar Vadlúd Adatbázis 1984-1995: Egy tartamos monitoring – Data base of geese in Hungary 1984-1995: A long-term monitoring. Magyar Vízivad Közlemények 2: 3-168. FARAGÓ, S. (1998a): A vadlúd monitoring eredményei az 1996/1997-es idényben. Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 4: 17-59 FARAGÓ, S. (1998b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei az 1996/1997-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 4: 61-263. FARAGÓ, S. (1999A): A vadlúd monitoring eredményei az 1997/1998-as idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 5: 3-62. FARAGÓ, S. (1999b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei az 1997/1998-as idényben. Magyar Vízivad Közlemények 5: 63-328. FARAGÓ, S. (2001a): A Vadlúd Monitoring eredményei az 1998/1999-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 7: 3-40. FARAGÓ, S. (2001b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei az 1998/1999-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 7: 41-212. FARAGÓ, S. (2002a): A Vadlúd Monitoring eredményei az 1999/2000-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 8: 3-43. FARAGÓ, S. (2002b): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2000/2001-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 9: 3-45. FARAGÓ, S. (2002c): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2000/2001-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 9: 47-249. FARAGÓ, S. (2005a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2002/2003-as idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 12: 3-42. FARAGÓ, S. (2005b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2002/2003-as idényben. Magyar Vízivad Közlemények 12: 43-224. FARAGÓ, S. (2006a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2003/2004-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 13: 3-39. FARAGÓ, S. (2006b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2003/2004-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 13: 41-214. FARAGÓ, S. (2007a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2004/2005-ös idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 14: 3-40. FARAGÓ, S. (2007b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2004/2005-ös idényben. Magyar Vízivad Közlemények 14: 41-209. FARAGÓ, S. (2007c): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2005/2006-os idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 15: 3-45.

100

FARAGÓ, S. (2007d): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2005/2006-os idényben. Magyar Vízivad Közlemények 15: 47-220. FARAGÓ, S. (2008a): A Magyar Vízivad Monitoring standardizált megfigyelési területei. Magyar Vízivad Közlemények 16: 21-48. FARAGÓ, S. (2008b): A vonuló vízivadfajok állományainak tér-idő mintázata Magyarországon. Az 1996-2004 közötti időszak elemzése. Magyar Vízivad Közlemények 16: 49-200. FARAGÓ, S. (2008c): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2006/2007-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 17: 3-42. FARAGÓ, S. (2008d): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2006/2007-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 17: 43-214. FARAGÓ, S. (2010a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2007/2008-as idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 3-42. FARAGÓ, S. (2010b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2007/2008-as idényben. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 43-204. FARAGÓ, S. (2010c): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2008/2009-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 221-258. FARAGÓ, S. (2010d): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2008/2009-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 259-420. FARAGÓ, S. (2010e): Numbers and distribution of geese in Hungary, 1984-2009. Ornis Svecica 20 (3-4): 144154. FARAGÓ, S. (2011a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2009/2010-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 20-21: 3-41. FARAGÓ, S. (2011b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2009/2010-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 20-21: 43-200. FARAGÓ, S. (2011c): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2010/2011-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 20-21: 201-249. FARAGÓ, S. (2011d): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2010/2011-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 20-21: 251-486. FARAGÓ, S. (2011e): Habitat selection of migratory waterfowl species in Hungary. Aquila 118: 7-26. FARAGÓ, S. (2012a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2011/2012-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 22: 1-50. FARAGÓ, S. (2012b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2011/2012-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 22: 51-284. FARAGÓ, S. & GOSZTONYI, L. (2002): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei az 1999/2000-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 8: 45-256. FARAGÓ, S. & GOSZTONYI, L. (2003a): A Vadlúd Monitoring eredményei a 2001/2002-es idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 11: 3-50. FARAGÓ, S. & GOSZTONYI, L. (2003b): A Magyar Vízivad Monitoring eredményei a 2001/2002-es idényben. Magyar Vízivad Közlemények 11: 51-252. FARAGÓ S. & GOSZTONYI L. (2009): Population trend, phenology and dispersion of common waterfowl species in Hungary based on a ten year long time series of the Hungarian Waterfowl Monitoring. Acta Silvatica et Lignaria Hungarica 5: 83-107. FARAGÓ, S. & JÁNOSKA, F. (1996): A Vadlúd Monitoring Eredményei az 1995/1996-os idényben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 2: 169-211 FARAGÓ, S., KOVÁCS, G. & STERBETZ, I. (1991): Goose populations staging and wintering in Hungary 19841988. Ardea 79 (2): 161-163. FOX, A. D., EBBINGE, B. S., MITCHELL, C., HEINICKE, T., AARVAK, T., COLHOUN, T., CLAUSEN, P., DERELIEV, S., FARAGÓ, S., KOFFIJBERG, K., KRUCKENBERG, H., LOONEN, M. J. J. E., MADSEN, J., MOOIJ, J., MUSIL, P. NILSON, L., PIHL, S. & VAN DER JEUGD, H. (2010): Current estimates of goose population size in western Europe, a gap analysis and an assessment of trends. Ornis Svecica 20 (3-4): 115-127. HEATH, M. & EVANS, M. I. (2002): Important Bird Areas in Europe. Priority sites for conservation. Volume 1: Northern Europe. 866 p.; Volume 2: Southern Europe, 791 p. MADSEN, J., CRACKNELL, G. & FOX, T. (szerk.)(1999): Goose Populations of the Western Palearctic. A review of status and distribution. Wetlands International Publication 48., Wetlands International, Wageningen, The Netherlands. National Environmental Research Institute, Rönde, Denmark. 344 p. SCOTT, D. A. & ROSE, P. M. (1996): Atlas of Anatidae Populations in Africa and Western Eurasia. Wetlands International Publication 41., Wetlands International, Wageningen, The Netherlands. 336 p. WETLANDS INTERNATIONAL (2006): Waterbird Population Estimates. Fourth Edition. Wetlands International Wageningen, The Netherland, 239 p.

101

2.2. ERDEI SZALONKA MONITORING Az erdei szalonkára a 85/2008. (VII.5.) FVM rendelet értelmében nincs vadászidény megállapítva. A faj tavaszi vadászatát az EU Madárvédelmi Irányelvek nem teszik lehetővé. Az Irányelvektől való eltérő szabályozás (derogáció) – azaz tavaszi szalonkavadászat – akkor érhető el, ha megbízható monitoring alátámasztja azt, hogy az elejtett madarak száma nem haladja meg az éves mortalitás 1%-át és nem veszélyezteti az állomány fennmaradását. 2009ben a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete kidolgozta és elindította az Erdei Szalonka Monitoringot a faj Magyarországon átvonuló példányszámának megállapítása, a vonulás dinamikájának meghatározása céljából. Az egyes években a megfigyelési pontok száma rendre a következő volt, 2009: 809, 2010: 927, 2011: 922, 2012: 945 (SCHALLY et al., 2010, 2011, 2012; SCHALLY & SZEMETHY, 2013; 2. térkép). A megfigyelések alapján rajzolt vonulási térképek szerint Magyarországon három vonulási irányt lehet kimutatni, s valószínűsíthető, hogy a Kárpát-medence, több telelőhelyről származó erdei szalonkák vonulási útvonalainak kereszteződésében található (SZEMETHY et al., 2010a, 2010b). A Monitoring folytatása és legalább 5 éves eredményeinek, továbbá a vadászati módszerekkel történő párhuzamos mintagyűjtésekből származó eredmények közös kiértékelése kedvező esetben lehetővé teheti a jövőben az erdei szalonka vadászatának szigorú feltételek közötti ismételt engedélyezését Magyarországon.

2. térkép: Az erdei szalonka monitoring megfigyelési pontjai 2009-ben. Map 2: Observation sites of Hungarian Woodcock Monitoring ERDEI SZALONKA MONITORING IRODALOMJEGYZÉK SCHALLY G., BLEIER N. & SZEMETHY L. (2010): Country-wide monitoring of the migrating Eurasian woodcock (Scolopax rusticola) populations in Hungary. WI/IUCN-WSSG Newsletter 36: 17-20. SCHALLY G., BLEIER N. & SZEMETHY L. (2011): Woodcock report from Hungary – Spring 2011. WI/IUCNWSSG Newsletter 37: 6-9. SCHALLY, G. & SZEMETHY, L. (2013): National roding censuses of migrating Eurasian woodcock (Scolopax rusticola) populations in Hungary in spring 2009 and 2010. Seventh European Woodcock and Snipe Workshop, pp. 24-28.

102

SCHALLY G., SZEMETHY L. & BLEIER N. (2012): Woodcock report from Hungary – Spring 2012. WI/IUCNWSSG Newsletter 38: 6-9. SZEMETHY, L., BLEIER N. & SCHALLY G. (2011): Folytatódik az erdeiszalonka-monitoring. Vadászévkönyv 2011: 122-126. SZEMETHY, L., SCHALLY G., BLEIER N., LEHOCZKY, R. & KOVÁCS, G. (2010a): Az erdeiszalonka-monitoring 2009. évi tavaszi időszakának értékelése. Vadászévkönyv 2010: 88-94. SZEMETHY, L., SCHALLY, G., BLEIER, N. & LEHOCZKI, R. (2010b): Beszámoló az erdei szalonka-monitoring első évének eredményeiről. A vadgazdálkodás időszerű kérdései 10: 21-27.

2.3. ERDEI SZALONKA TERÍTÉK MONITORING A mennyiségi adatok – éves terítékek (FARAGÓ, 1982; 1985; 2003a) – mellett az 1990-es évekig szinte semmilyen információval nem rendelkeztünk vonuló populációnk struktúraparamétereire vonatkozóan. Nem voltak ismereteink sem a testméretekről, sem az ivari- és korviszonyokról. Ez vezetett arra az elhatározásra 1990-ben, amely az ERDEI SZALONKA TERÍTÉK MONITORING létesítéséhez vezetett. Az önkéntes alapon történő adatszolgáltatás az ország teljes területéről (3. térkép) biztosította a vizsgálati anyagot.

3. térkép: Az Erdei Szalonka Teríték Monitoring mintaterületei 1990-2008 Map 3: Plots of Hungarian Woodcock Bag Monitoring 1990-2008

A vizsgálati módszerek között a testméretek levételekor mindenkor alkalmazkodtunk a tudományos madártanban régóta konvencionális méretekhez és azok mérési módjához. Az alábbi méretek kerülnek rögzítésre: (1) Testtömeg, (2) Testhossz, (3) Szárnyhossz, (4) Farkhossz, (5) Csőrhossz, (6) Csüdhossz. Az ivar-meghatározást boncolással, a kormeghatározást a tollazat alapján végezzük. Az a tény, hogy Magyarországon az erdei szalonka vadászati idénye az ivarilag aktív időszak elején van, megkönnyíti a boncolással történő ivar-meghatározást, hiszen az aktív állapotú belső ivarszervek jól meghatározhatók (KALCHREUTER, 1979; STRONACH, 1983). A feldolgozás során minden évben számításra kerül az egyes testméret adatok középértéke és annak konfidencia határai, továbbá az adott testméret minimális és maximális értékei ivar és kor szerinti bontásban. Összehasonlításra kerülnek: (1)A kakasok és tojók testtömeg és szárnyhossz középértékei pentádonként. (2)A kakasok és a tojók testtömeg és szárnyhossz középértékei évenként

103

(3)A pentádonkénti, ivartól független testtömeg és szárnyhossz középértékek Az ivari és korviszonyok esetében az egyes években, a pentádokon belüli %-os arányokat számítottuk és értékeltük. Az 1990-1999 között végzett 10 éves vizsgálatok összefoglalása után (FARAGÓ et al., 2000). Ezt követően a vizsgálatok eredményeit évente tettük közzé (FARAGÓ & LÁSZLÓ, 2002; 2003a; 2003b; 2005; 2006; 2007a; 2007b; 2008; 2010a; 2010b). 2010-től lehetőség nyílott arra, hogy a magyarországi erdei szalonka monitoringot a megfigyelések mellett kiterjesszük a mintagyűjtésekre alapozott ivari és korvizsgálatokra is. A munkában azok vehettek részt, akik a korábbi 2009-es évben lelkiismeretesen elvégezték a vonulással kapcsolatos megfigyeléseket és szerződésben rögzített határidőben be is küldték az eredményeket az Országos Vadgazdálkodási Adattárnak (Gödöllő). Minden gyűjtött egyed esetében változatlanul kötelező volt a testméretek felvétele, az ivarnak és a kornak a meghatározása, amelyeket tanfolyamokon sajátították el a programban résztvevők. A felvett biometriai adatok adatlapjaival együtt a gyűjtött madarak legalább 20%-ának egyik szárnyát – útmutató szerint preparálva – be kellett küldeni a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetébe (Sopron), ahol az adatokat feldolgoztuk, illetve a szárnyminták alapján a kormeghatározást ellenőriztük. A teljes körű terítékmonitoring mintáinak feldolgozásai alapján már 2010 (FARAGÓ et al., 2012a, FARAGÓ et al. 2013) és 2011 (FARAGÓ et al., 2012b) évekre vonatkozóan elkészültek az elemzések – korábban elképzelhetetlen mintaszámok alapján). ERDEI SZALONKA TERÍTÉK IRODALOMJEGYZÉK FARAGÓ, S.(1982): Az erdei szalonka vadászata 1970-1980. Nimród Fórum 1982. jún.: 5-8. FARAGÓ, S. (1985): Trends of woodcock (Scolopax rusticola) bags in Hungary during the last 15 years. IWRB WOODCOCK AND SNIPE RESEARCH GROUP NEWSLETTER No. 11: 33-39. FARAGÓ, S. (2003a): Trend of the Woodcock hunting bag in Hungary and its effect on the population. WI-WSSG Newsletter 29: 6-8. FARAGÓ, S. (2003b): Body dimensions, sex and age relationship of the woodcock (Scolopax rusticola) in Hungary in the 2002 hunting season. WI-WSSG Newsletter 29: 9-10. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2002): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2000ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 9: 323-340. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2003a): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2000ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 11: 343-360. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2003b): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2001ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 11: 343-360. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2005): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2002ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 12: 247-261. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2006): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2003ban Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 13: 235-249. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2007a): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2004ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 14: 211-225. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2007b): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2005ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 15: 221-235. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2008): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2006ban Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 17: 215-229. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2010a): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2007ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 205-220. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2010b): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2008ban Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 18-19: 421-435. FARAGÓ S. & LÁSZLÓ R. (2010c): Az erdei szalonka ivari és korviszonyainak, valamint vonulás dinamikájának vizsgálata 2010 tavaszán, Magyarországon. 2011. évi Vadászévkönyv: 128-135. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2010d): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) terítékének monitoringja 1990-2010. A vadgazdálkodás időszerű kérdései 10: 7-20.

104

FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2013): Long-term monitoring of the Hungarian Woodcock Bag in the 1990-2008 period. Seventh European Woodcock and Snipe Workshop, pp. 41-46. FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R. & BENDE, A. (2012a): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2010-ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 22: 285-296 FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R. & BENDE, A. (2012b): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teríték monitoring eredményei 2011-ben Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 22: 297-310. FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R., FLUCK, D. & BENDE, A. (2011): Erdei szalonka monitoring mintavételi programjának eredményei 2010-ben. In: LAKATOS F. & SZABÓ, Z. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó: 308-311. FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R., FLUCK, D. & BENDE, A. (2013): Analysis of sex and age ratios of the Woodcock population shot in spring 2010 in Hungary. Seventh European Woodcock and Snipe Workshop, pp. 53-56. FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R. & SÁNDOR, GY. (2000): Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) testméretei, a teríték ivari és korviszonyai 1990-1999 között Magyarországon. Magyar Vízivad Közlemények 6: 409-461.

2.4. MAGYAR VADELHULLÁS MONITORING 1998-ban vetődött fel egy országos vadelhullási monitoring létrehozásának igénye, hiszen a szubjektív megítélések szerint is egyre növekvő tendenciát mutatott a vadelhullás. Ennek hatásai az alábbiak: • • •

A vadban okozott kár, azaz az egyednek, mint genetikai információhordozónak az elvesztése, A populációban okozott kár, azaz a populációk sűrűségének, ivari és korviszonyainak a megváltoztatása, A vadgazdálkodónak okozott kár, azaz a vadállomány egy része hasznosításának elmaradásából származó kár.

Az egyre növekvő közúti hálózat és az azon rohamosan növekvő közúti személy-, valamint teherforgalom a vadelütések számát is jelentősen megnövelte. A vad-gépjármű ütközésnek speciális negatív hatásai vannak, úgymint • • •

A gépjárműben okozott kár, amely a biztosítási rendszereken keresztül részlegesen kompenzálódik, Ritkán az emberi egészség károsítása illetve halálokozás, A vad és a vadgazdálkodás megítélését rontó eszmei kár, amely a kellemetlenségeken keresztül akaratlanul is negatívan hat a vadászat egyébként sem előnyös társadalmi megítélésére.

Az általánosan elterjedt termesztés-technológiára (vegyszerezés, kaszálás) visszavezethető, vagy helytelen (égetés) mezőgazdálkodási tevékenységből származó veszteségek mellett szükséges foglalkozni a természeti csapásokra (klíma, árvíz) visszavezethető károkra is. Mindezek a kérdések akár egyenként is szükségessé tették volna egy adatgyűjtési és feldolgozási rendszer tartamos működtetését, együttesen pedig szinte követelték annak megszervezését. 1998-ban ezért – az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztálya támogatásával – a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetében megszerveztük a MAGYAR VADELHULLÁS MONITORINGot. A felmérő lapok az éves vadgazdálkodási, illetve vadállomány becslési jelentésekkel együtt kerülnek kiküldésre, azokat a megyei FM Hivatalok Vadgazdálkodási és Halászati Osztályai gyűjtik össze és juttatják el Intézetünknek.

105

4. térkép: A mezei nyúl elütés mintázata 2005/2006-ban Magyarországon Map 4: Pattern of traffic accidents of Brown hare in the season 2005/2006 in Hungary

A feldolgozás során – a felhasználók igényeit kielégítendő – (a) megyei bontású, továbbá (b) vadfajok, azok ivari és korviszonyai szerinti, valamint (c) elhullási okonkénti összesítéseket végezzük, végül pedig mindezeket Magyarország vadgazdálkodási egységeit mutató (d) térképeken ábrázoljuk (4. térkép). Éves jelentéseinket a vadászati hatósági-felügyeleti gyakorlat, a mezőgazdálkodók és hatóságaik, a közutakat felügyelő szervek, a vízügyi szervek, a biztosítók és a vadgazdák egyaránt haszonnal forgathatják, és munkájukban alkalmazhatják. VADELHULLÁS MONITORING IRODALOMJEGYZÉK FARAGÓ, S. (2000): A közlekedés hatása a madarakra. In: PALLAG, O. (SZERK.): Nyomvonalas létesítmények élőhely-fragmentáló hatása. Nemzeti jelentés az IENE Cost 341 témában, Budapest: 55-60. BIDLÓ, A., KOVÁCS, G. & FARAGÓ, S. (2000): Az 1997/98-as vadelütési adatok értékelése In: PALLAG, O. (Szerk.): Nyomvonalas létesítmények élőhely-fragmentáló hatása. Nemzeti jelentés az IENE Cost 341 témában, Budapest: 61-62. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2001): Results of Hungarian Game Perishing Monitoring (HGPM). 1. Traffic accidents with game. In: HADJISTERKOTIS, E. (Szerk.): Wildlife management in the 21st Century. Abstracts of the XXV. International Congress of the IUGB and Ixth International Symposium Perdix, September 3-7. 2001. Lemesos-Cyprus: 95. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2002): Gépjármű-vadütközés okozta vadelhullások a magyar vadállományban. NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 90 (2): 20-22. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2002): Magyar Vadelhullás Monitoring 1998/1999. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 122 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2002): Magyar Vadelhullás Monitoring 1999/2000. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 124 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2003): Magyar Vadelhullás Monitoring 2000/2001. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 120 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2004): Magyar Vadelhullás Monitoring 2001/2002. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 123 p.

106

FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2005): Magyar Vadelhullás Monitoring 2002/2003. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 126 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2006): Magyar Vadelhullás Monitoring 2003/2004. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 128 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2007): Magyar Vadelhullás Monitoring 2004/2005. NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet, Sopron, 127 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2008): Magyar Vadelhullás Monitoring 2005/2006. NYME-EMK Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron, 124 p. FARAGÓ, S. & LÁSZLÓ, R. (2008): Wild boar perishing in Hungary connected with the road network. In: NÁHLIK, A. & TARI, T. (szerk.): Abstracts of the 7th International Symposium on Wild Boar (Sus scrofa) and on suborder Suiformes. Sopron, 28. August, 2008: 79. FARAGÓ S. & LÁSZLÓ R. (2009): Közúti balesetek okozta károk a vadgazdálkodásban. Az 1997-2007 közötti vadgazdálkodási ciklusban. In: LAKATOS F. & KUI B. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetemi Kiadó. Sopron, 286-288. FARAGÓ S. & LÁSZLÓ R. (2010): Gépjármű-vad ütközése okozta vadelhullások Magyarországon 1997-2007. 2010. évi Vadászévkönyv: 98-111. LÁSZLÓ, R. (2002): A magyarországi vadelütések tér-idő mintázatának vizsgálata 1997-2000 időszakában. Szakdolgozat, NyME Vadgazdálkodási Intézet Sopron, 145 p. LÁSZLÓ R. & FARAGÓ S. (2009): Közúti balesetek okozta vaddisznó elhullások a közúthálózat fejlettségének függvényében. In: LAKATOS F. & KUI B. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetemi Kiadó. Sopron, 305-307.

2.5. A LAJTA PROJECT A LAJTA Projectet az 1991-es előkészítés után 1992-ben indítottuk az agrárterületeken élő apróvad fajok és környezetük komplex monitorozására Nyugat-Magyarországon, a Kisalföldön (FARAGÓ, 1991). E project zászlóshajó faja a fogoly (Perdix perdix), amelynek állományváltozását és a változások ok-okozati összefüggéseit igyekszünk feltárni (FARAGÓ, 1997a; FARAGÓ & BUDAY, 1998; FARAGÓ, 2000; FARAGÓ, 2012). A fogolyra azért esett a választás itt és a MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAM keretei között végzett kutatások során (FARAGÓ, 1997b), mert a fogoly a mezei élettér indikátor faja, azaz állományalakulásával a leggyorsabban visszajelzi a környezetében végbement – pozitív és negatív – változásokat. A LAJTA Project területe 3084 ha. Alapításakor – célszerűségi okokból – a LAJTAHANSÁGI ÁLLAMI TANGAZDASÁG (ma LAJTA HANSÁG Zrt.) Mosonszolnoki Kerülete volt. Az 1995-ben végbement kárpótlás után területének mintegy fele magánkézbe került, 2002-ben pedig a megmaradt állami földterületek tartós haszonbérletbe kerültek – a gazdasági egység fennmaradása mellett, Zrt. formában történő működés mellett. Monitoring jellegű kutatásaink során vizsgálataink fogolypopuláció jellemző mennyiségi és minőségi paraméterein kívül kiterjedtek a fácán, a mezei nyúl, az őz és a túzok állományainak hasonló mélységű vizsgálatára, továbbá az azok változását befolyásoló környezeti tényezőkre. Mindezek értelmében: • • • • • •

Minden hónap 15-én térképezzük az élőhely-mintázatát (FARAGÓ et al., 2011) Térképezzük az élőhely-fejlesztéseket (5. térkép) A mezei élőhelyek diverzitását a SHANNON-WIENER formula segítségével számítjuk, felhasználva az élőhely-mintázat és vetésterv (májusi) adatait (FARAGÓ et al., 2011) Gyomfelmérések folynak annak konvencionális módszereit használva (KIRÁLY & KIRÁLY in FARAGÓ, 2012). A meteorológiai adatokat Mosonmagyaróvár meteorológiai állomása mérései szerint gyűjtjük (FARAGÓ & HORVÁTHNÉ HANGYA, 2011) A fogoly-, a fácán- és a túzokállomány felmérésére heti, az őzállomány felmérésére kéthetenkénti rendszerességgel végzett teljes állományfelmérést alkalmazunk

107

térképező módszerrel (FARAGÓ, 1998; DITTRICH & FARAGÓ, 2008; FARAGÓ & DITTRICH, 2009; FARAGÓ, 2012)

5. térkép: Az élőhely mintázatának havi változása a LAJTA Projectben, 2010-ben Map 5: Monthly change of habitat pattern of the LAJTA Project in 2010

• • •

A mezei nyúl állomány felmérése az őszi és téli időszakban sávos becsléssel történik Térképezzük a ragadozó madarak, a varjúfélék, a róka és a borz fészkeit és kotorékait Két hetenként végzett teljes állományfelméréssel becsüljük a ragadozó madarak számát (ez alapján havi átlagot számítunk)

108

• • •

A Project hivatásos vadásza végezte és jegyezte fel a dúvadállomány szabályozására vonatkozó statisztikai adatokat A csibe túlélési ráta (CSR%) számítását POTTS képlete szerint végeztük Arthropoda állományfelmérések folynak BARBER-csapdázással május-augusztus időszakban (FARAGÓ et al., 2011)

A tartamos, monitoring alapú vizsgálatok megerősítették az élőhely-diverzitásának a vadfajok tavaszi és az őszi állománysűrűségre gyakorolt kedvező hatását, a rókának, mint kulcs predátornak az őszi állománysűrűségre – következésképpen a nyári túlélésre – gyakorolt negatív hatását, ugyanígy a többi predátornak a különböző időszakokban mortalitást okozó jelentőségét. Ezek a tényezők – tehát az élőhely minőségének növelése és a predátorok állományszabályozása – a kulcselemei az 1990-es években kidolgozott és mára a legszélesebb szakmai körben is elfogadott bölcs gazdálkodás (ROBERTSON, 1991) alapú vadgazdálkodásnak, amelyet éppen a LAJTA Projectben vezettünk be, s majdan a MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAM keretében terjesztettünk el Magyarországon (FARAGÓ, 1997b; 1997c). Mindezen – immár 20 éves kutatási eredményekkel (FARAGÓ et al., 2011; FARAGÓ et al., 2012; FARAGÓ et al., 2012, FARAGÓ, 2012) bizonyított – tények arra sarkallják a kutatót és a gazdálkodót (a LAJTA-HANSÁG Zrt-t), hogy növelje és hatékonyabbá tegye a „bölcs gazdálkodás” szemléletű tevékenységét a jövőben, a LAJTA Projectben. LAJTA PROJECT IRODALOMJEGYZÉK FARAGÓ, S. (1991): Über eine Untersuchung im Nachbargebiet – Das LAJTA-Project. BFB-Bericht 77: 77-84. FARAGÓ, S. (1997a): A fogolypopuláció dinamikája a LAJTA Projectben, 1989-1995. Magyar Apróvad Közlemények 1: 107-132. FARAGÓ, S. (1997b): A Magyar Fogolyvédelmi Program. Gazdálkodás és kutatás. Magyar Apróvad Közlemények 1: 19-30. FARAGÓ, S. (1997c): Élőhelyfejlesztés az apróvad gazdálkodásban. A fenntartható apróvad-gazdálkodás környezeti alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. FARAGÓ, S. & BUDAY, P. (1998): A LAJTA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata. Magyar Apróvad Közlemények 2: 1-250. FARAGÓ, S. (1998): Habitat selection by Grey Partridge (Perdix perdix) in the area of the Lajta Project (Western Hungary). Gibier Faune Sauvage – Game and Wildlife 15 (4): 481-490. FARAGÓ, S. (2000): The LAJTA Project – The pilot project of the Hungarian Partridge Conservation Program (HPCP). In: FARAGÓ, S. (Szerk.): PERDIX VIII. Proceedings of an International Symposium on Partridges, Quails and Pheasants in the Western Palearctic and Nearctic, Sopron, Hungary, 26-29 October 1998. Magyar Apróvad Közlemények 5: 301-312. DITTRICH G. & FARAGÓ S. (2009): A fácán (Phasianus colchicus) populációjának és környezetének vizsgálata a LAJTA Projectben, 1998-2008. In: LAKATOS F. & KUI B. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetemi Kiadó. Sopron, 209-210. FARAGÓ S & DITTRICH G. (2009): A fogoly (Perdix perdix) halandóságát befolyásoló környezeti tényezők a LAJTA Projectben. In: LAKATOS F. & KUI B. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetemi Kiadó. Sopron, 274-277. FARAGÓ, S., DITTRICH, G., HORVÁTHNÉ HANGYA K. & WINKLER, D. (2011): A LAJTA Project fogolyállományának 20 éve. In: LAKATOS F. & SZABÓ, Z. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó: 812. FARAGÓ, S. & HORVÁTHNÉ HANGYA, K. (2011): Időjárási anomáliák 2006-2010 között a LAJTA Projectben. In: LAKATOS F. & SZABÓ, Z. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó: 215-219.

109

FARAGÓ, S., DITTRICH, G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K. (2011): Az élőhely-diverzitás változása a LAJTA Projectben. In: LAKATOS F. & SZABÓ, Z. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó: 298-302. FARAGÓ, S., DITTRICH, G. & HORVÁTHNÉ HANGYA K. (2011): Tartamos táplálékforrás vizsgálatok BARBER csapdázással a LAJTA Projectben. In: LAKATOS F. & SZABÓ, Z. (szerk.): Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kari Tudományos Konferencia Kiadvány. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó: 303-307. FARAGÓ, S., WINKLER, D. DITTRICH, G., & HORVÁTH-HANGYA, K. (2012): Long-term Monitoring and Management of the Grey Partridge Population in the LAJTA Project. pp. 71-81. In: NEMÉNYI, M. & HEIL, B. (szerk.): The Impact of Urbanization, Industrial, Agricultural and Forest Technologieson the Natural Environment. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron & Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. FARAGÓ, S. (szerk.)(2012): A LAJTA Project. Egy tartamos mezei vad és ökoszisztéma vizsgálat 20 éve. Nyugatmagyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. 636 p. FARAGÓ, S., DITTRICH, G., HORVÁTH-HANGYA, K. & WINKLER, D. (2012): 20 years of the Grey Partridge population in the LAJTA Project (Western Hungary). Animal Biodiversity and Conservation 35 (2): 311319. POTTS, G.R. (1986): The Partridge. Pesticides, predation and conservation. Collins, London, 274 p. ROBERTSON, P. (1991): Wise use and conservation. Gibier Faune Sauvage 8: 379-388.

3. ÖSSZEFOGLALÁS Szerzők bemutatják a magyar apróvad-gazdálkodás irányítási döntési mechanizmusaihoz és gyakorlatához nélkülözhetetlen tartamos monitoringokat, mint a Magyar Vízivad Monitoring, az Erdei Szalonka Monitoring, az Erdei Szalonka Teríték Monitoring, a Magyar Vadelhullás Monitoring és a LAJTA Project. A tartamos (long-term) monitoringok több évtizede biztosítják azt az erős és széles kutatási alapokon nyugvó tudásbázist, amely egy korszerű, 21. századi, ökológiai alapokon nyugvó, fenntartható apróvad-gazdálkodás folytatását lehetővé teszi Magyarországon.

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Az apróvad monitoringokat a Vidékfejlesztési Minisztérium és jogelődjei (FVM, KVVM), az Országos Magyar Vadászati Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a Lajta-Hanság Zrt., az Új Széchenyi Terv és a Regionális Egyetemi Tudásközpont (Sopron) támogatta és támogatja.

ÁLTALÁNOS IRODALOMJEGYZÉK FARAGÓ, S. (1999a): Természetközeli apróvad-gazdálkodás, igény a szemléletváltásra. In: SOLYMOS, R. (szerk.): Természetközeli erdő- és vadgazdaság, - környezetbarát fagazdaság. Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottsága, Budapest: 7892. FARAGÓ, S. (szerk.)(1999b): Az apróvad-gazdálkodás stratégiai terve Magyarországon. Vadászévkönyv 2000: 112-146. FARAGÓ, S. (2010): Az apróvad-gazdálkodás jövője Magyarországon. Dilemmák, lehetőségek, szükségszerűség. A vadgazdálkodás időszerű kérdései 10: 94-108. FARAGÓ, S. (2012): Az apróvad-gazdálkodás helyzete és gondjai a Világkiállítás idején és napjainkban. In: FARAGÓ, S. & FÁCZÁNYI, Ö. (szerk.): Régi dicsőségünk. Budapest, Országos Magyar Vadászkamara, pp. 33-49.

110