Molnár Tímea-Imola és Suppini Noémi A temesvári magyar keresztények bárkája A civil szervezetek célja erkölcsi alapok biztosítása és cselekvési módszerek megnyitása a társadalom útvesztőiben. Jelen dolgozat egy olyan civil keresztény ifjúsági szervezet működését szeretné leltárba venni, amely a fent említett tulajdonságokkal bír: a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösségének (TEKMEK) negyed évszázadnyi tevékenységét szeretnénk ismertetni. Először a szervezet megalakulását mutatjuk be a csoportot 1984-ben vezető lelkész visszaemlékezése által. Ezek után a csoport régebbi tagjaival folytatott beszélgetések és a közösség tevékenységeiről vezetett napló elemzése alapján ábrázoljuk a TEKMEK fejlődését. Végül a jelen lehetőségeit és gondjait elemezzük a közösség mostani tagjaival készített interjúk segítségével. 1. A temesvári keresztény közösség megalakulása A nyolcvanas években rengeteg civil szervezet alakult, amelyek nemcsak a létező szocializmust szerették volna bírálni, hanem konkrét cselekvési kiutat igyekeztek kínálni (Lőrincz 2002). Ez az általános meghatározás a TEKMEK esetében is érvényes. Temesvár nagy egyetemi központ lévén sok magyar diákot vonzott. A nyolcvanas évek elején azonban a magyar egyetemisták sehol sem találkozhattak heti rendszerességgel. Ennek hiányát pótolva 1984 tavaszán a magyar egyetemisták egy kisebb csoportja felkérte a temesvári Erzsébetvárosi Plébánia akkori káplánját, Ft. Király Árpádot, hogy teremtsen lehetőséget egy egyetemista közösség működésére. Megállapítható, hogy a megalakult közösség kettős célt látott el: egyrészt rendszeres találkozási lehetőséget nyújtott a Temesváron tanuló magyar egyetemistáknak, másrészt keresztény értékrendet közvetített, ami a vaskezű rendszerben ritkaságnak számított. „1983. szeptember elején kerültem Temesvárra, eleinte elég furcsa helyzet volt idősebb papok generációjával dolgozni. Mise végén gyakran kimentem kezet fogni, beszélgetni a hívekkel, majd lassacskán kialakultak különböző korosztályú csoportok, ilyenek voltak a gyerekek, fiatalok és idősek. Így alakult ki később az egyetemisták csoportja is, melyek plébániáról plébániára járva egy stabil helyet kerestek vallásos témájú összejövetelek céljából. Abban az időben dr. Boros Béla érsek úr már elkezdte az egyetemistáknak szervezett találkozókat vasárnap délutánonként, viszont az időpont nem volt túl megfelelő és a társasági kör is bővült. Pál Ildikó az egyetemisták tolmácsaként fordult felém, a
1
templom árnyékában kérve helyet a találkozásoknak, mely az érsek úr engedélyével meg is valósult. A legelső találkozón 17 résztvevő volt, viszont ennek háromnegyed része református volt, és valamilyen szinten érződött a mentalitáskülönbség. A harmadik találkozóra már kevesebb református diák jött el, hiszen a találkozónak katolikus ízt kellett adni. A Bibliát pedig a katolikus eszmék szerint elemeztük, nem pedig másképp. Lassan a fiatalok megértették, hogy a találkozóknak megvan a témája, valamint bizonyos keretekben tárgyalunk. A kezdet nehéz volt. Szerdán gyűltünk, és mivel a többség fiú volt, egyébb tevékenységek miatt, például a focibajnokságok miatt a találkozó időpontja csütörtök lett. A csütörtök est maradt meg ma is találkozó időpontnak. A találkozóra 6070 egyetemista is eljárt. Kialakultak az első énekeskönyvek is, most is mosolygok rajta ahogyan akkor gépeltük, hiszen nem volt sokszorosító. Szatmárlapszky Erika foglalkozott akkoriban a zenefelelősséggel, ő volt a gitáros lányunk. Sok fiatal volt Szatmárról akkoriban, érződött a megboldogult Reiser püspök úr hatása, aki Szatmáron foglalkozott a fiatalokkal. A legelső TEKMEK-es generációba tartoznak: Jakab István, Pál Ildikó, Zatykó Lajos, Rotter Sándor, Cumber Brigi és Rist Albert. A találkozó témáit közösen döntöttük el, majd lassan az egyetemisták választottak és mutattak be témákat. Abban az időben a szekuritaté is kémkedett, ezért vigyázni kellett, mivel volt már incidens a többi ifjúsági szervezeteken belül. Például az akkor színjátszó csoport működését felfüggesztették hazafias magyar versek szavalása végett. A TEKMEK abban az időben az egyetlen működő ifjúsági szervezet volt. Mi elhatárolódtunk a politikai témáktól. A megmaradásban fontos volt, hogy a lelkiekre tegyük a hangsúlyt. Bár tudtuk, hogy voltak beépített személyek is, ez megérződött, de nem féltünk. Sokszor fenyegettek, fizikai fenyegetési ígéreteket kaptunk, én viszont a fehér lapra csak magamról írhattam. Később aztán abbahagyták, mivel nem volt mit kezdeniük. Szívesen emlékszem vissza az első óteleki kirándulásunkra, az első gitáros misére, mely 1985-ben volt a rónáci templomban, valamint az első TEKMEK-es házasságra, Rist Albert Erzsébettel való házassága, mely családias körben, nagyon kellemes hangulatban folyt le. A fiataloknak üzenem, hogy ne féljenek Krisztustól, hogy ő határozza meg életünket, bízzuk magunkat a kezére, a mai önző világban a másikat szeressük jobban, mint magunkat.” – vallja Ft. Király Árpád 2. A rendszerváltás utáni tevékenységek A rendszerváltás után új temesvári ifjúsági szervezetek jöttek létre, ezért a közösségnek saját irányvonalat kellett találnia. A kilencvenes években számtalan új lehetőség nyílt meg a csoport előtt: tevékenységeik kibővültek, színesedtek. Rendezvényeik nem korlátozódtak csupán a csütörtök esti
2
előadásokra, hanem a fiatalok igényeihez alkalmazkodtak: szórakozási, sportolási és kirándulási lehetőségre is alkalma nyílt a csoport tagjainak. A temesvári csoport kezdeményezője volt a kolozsvári csoporttal együtt az 1994-ben létre jövő Országos Katolikus Egyetemisták Találkozójának (OKET). Ez a tény azt támasztja alá, hogy mennyire létjogosult volt a temesvári közösség. A tömbmagyar vidékeken levő egyetemi lelkészségekkel – Kolozsvári Egyetemi Lelkészség (KEL), Csíkszeredai Egyetemi Lelkészég (CSEL), Marosvásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Lelkészség (MA-FIA), Brassói Egyetemi Lelkészség (BEL) – folytatott rendszeres tavaszi és őszi találkozók lehetőséget nyújtottak arra, hogy a csoportok megbeszélhessék gondjaikat, és közösen megoldásokat keressenek a felmerülő akadályokra. A találkozók hatására is felmerült a temesvári csoport hatékonyabb megszervezése, a feladatkörök megosztása. 1995-ben a csoport hivatalosan is megkapja a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége nevet, amely a csoport ökumenikus jellegét is tükrözi. 3. A TEKMEK időrendi fejlődése Az 1995-ös évtől kezdődnek a csoport hatékony működését elősegítő eljárások: a rendezvényekről naplót vezetnek, a feladatköröket megosztják. A következőkben a csoport tevékenységeiről fennmaradt írásos emlékekből idézünk a teljesség igénye nélkül a közösség sokszínű és sokoldalú tevékenységeit alátámasztva. A személyes visszaemlékezések mozaikdarabként állítják össze a teljes képet a közösség fejlődéséről. A TEKMEK napló ötlete 1996 nyarán született és vált ismertté azon TEKMEK tagok körében, akik szívügyüknek tekintették a közösséget. Célja a programok bemutatása, a hagyományok írott formában való megőrzése valamint hasznos információk nyújtása a következő generációknak egy érdekesebb, tökéletesebb program előállítása érdekében. 1994-ben alakultak meg azok a programok, amelyekre még ma is szívesen eljárnak a fiatalok. A csütörtök esti előadások, imaórák, énekpróbák, sportnapok, ifjúsági misék heti alkalmak voltak, amelyeken a temesvári keresztény egyetemisták találkozhattak. Az évi programtervezet viszont kibővült kirándulásokkal, lelkigyakorlatokkal és nagyobb körű találkozókkal. Az 1994-1995-ös tanév sok újat hozott az évi programban. Különleges eseményei közé tartozik a Ft. Gál Péterrel és testvéreivel töltött hétvége, melyen alkalmuk volt a fiataloknak lelkiekben bővülni. A Mária-Radnára szervezett zarándoklatról az érkezés pillanata, a nagy csomagokkal való bevonulás az Úr házába volt a legnagyobb élmény. A virágvasárnapi szentmise keretén belül előadott dráma, mely az utolsó vacsorát hivatott
3
feleleveníteni, hagyomány maradt a közösség számára. Még ma is az erzsébetvárosi templomban, Virágvasárnapkor a TEKMEK tagjai előadtak egy bibliai történetet. 1995 májusában került megvalósításra az első találkozó a kolozsvári egyetemistákkal egy lelkinap keretén belül, melynek témája „Együtt lenni, együtt cselekedni” volt. Piklor László, akkori közösségi tag által szervezett Katolikus Ifjúsági Találkozón öt ember képviselte a szervezetet. A rendezvény kitűnő kikapcsolódási és lelkiekben való bővülési lehetőséget nyújtott a résztvevőknek. Az esti koncert, az előadások és kiscsoportos beszélgetések mind ismerkedési lehetőséget jelentettek a fiatalok számára. 1995-ben az akkori TEKMEK vezető, Ludescher László és Vulkán Csaba a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) elnöke szerződést kötött. Ennek értelmében a TEKMEK támogatást igényelhetett a TMD-től a programok szervezésére. A szerződés viszont rövid idő alatt érvényét veszítette, mert a két szervezet különböző érdekcsoportokat képviselt. 1996 őszére megfogalmazódtak írásban az állandó évi programok és a közösség célkitűzései. A már tíz éve létező közösség programjai átlagosan 40-60 résztvevőt vonzottak, melynek lebonyolításáért egy héttagú bizottság felelt. A közösség céljai közé sorolható a magyar keresztény értelmiség formálása, a Biblia tanításának megismertetése és átültetése a hétköznapi életbe, az ökumenizmus előmozdítása, segítségnyújtás a keresztény életben felmerülő kérdések megoldásában, kreatív és szociális tevékenységek, aktív részvétel az egyházak liturgikus életében, a temesvári keresztény magyar diákság részére kulturális és szórakoztató programok szervezése, valamint kapcsolatteremtés egyéb közösségekkel. Állandó programok közé tartoztak a csütörtök esti előadások, melyeken lelkészek, szerzetesek beszéltek különböző egyházi és világi témákról. Minden kedd estéjén imaórára került sor. Egyéb programok közé tartoztak a sportnapok, lelkigyakorlatok, kirándulások, szociális-karitatív tevékenységek (gyermekotthonok látogatása, idősek látogatása). Az 1997-es évben szervezték meg az első gólyabált, amelynek célja az új közösségi tagok ünnepélyes befogadása a TEKMEK-be. Az 1997-1998-as tanév előadásai számos gyakran felmerülő kérdésre adtak választ. Ilyen volt például a ”Feltámadás, örök élet vagy reinkarnáció?” című előadás, melynek fő gondolatai számos egyetemista számára fontosak voltak. Az 1999-2000-es tanév programja már különlegesebb tevékenységekkel bővült. Ilyenek voltak a filmvetítések, játékestek, énekpróbák, adventi gyertyagyújtások. 2000-től kezdődtek az Egyházmegye Ifjúsági Központ által szervezett közös gyertyagyújtások. Ugyanebben a tanévben a pénteki imaóra is rendszeressé vált, Moser Erika nővér vezetésével, akit a régebbi tagok az „imaóra honosítójának” tekintenek.
4
Ebben az időszakban a TEKMEK-ben számos változás történt. Ez az időszak nevezhető újkornak is, hiszen megerősödött a csoport szervezeti jellege a szabályzat kidolgozásával, a választási rendszer és a felelősségi körök kialakításával, valamint a műhelytáborok megszervezésével. Az Egyházmegyei Ifjúsági Találkozón került sor az István, a király című rockopera bemutatására az akkori TEKMEK tagok előadásában. Ezután minden évben sor került egy-egy zenés műsor bemutatására a májusi találkozón. A húsvéti szenvedéstörténetet felidézve került sor a Passió bemutatására Virágvasárnap az erzsébetvárosi templomban, melyet számos próba és lelkes felkészülés előzött meg. A 2001-2002-es tanévben rajzolták meg a TEKMEK logót és zászlót, amelyek a közösség könnyű azonosítását szolgálják. Az ötlet egy vezetőképző-tanfolyam után született, amelyen Veress Levente és Nagy Szabolcs vett részt a TEKMEK részéről. „ Isteni gondviselésnek fogtam fel azt, hogy éppen vendégségbe érkezett a plébániára egy német nővér, aki logokészítéssel foglalkozott. Segítségét kértük. A logó végső formája a következőket tartalmazza: a bárka a védelmező és összetartó közösséget, a kereszt a kereszténységünket és a kapcsolatainkat, a nap a vidámságot és a melegséget jelképezi”emlékezik vissza Nagy Szabolcs, akkori TEKMEK vezető. A csoport tevékenységei közé tartozik vasárnaponként az ifjúsági miséken való részvétel és a szentmise gitáros, énekes kísérete a város több katolikus templomában is. A 2003-2004-es tanév programja újabb hagyományos eseménnyel bővült: a dévai gyermekotthon meglátogatásával. „Március 5-7-e között a TEKMEK tizenöt tagja ellátogatott Dévára, a Böjte Csaba ferences atya által fenntartott gyermekotthonba. Péntek délután érkeztünk, az udvaron vidám gyermekzsivaj fogadott, és kíváncsi szemek irányultak felénk a kosárlabdapálya és a játszótér irányából. Lépéseink a vendégház felé vezettek, ahol felbukkant Zsóka nevelőnő, aki szálláshelyünkre kísért. Ezután meglátogattuk a kis templomot, majd rövid sétát tettünk a „gyermekvárosban”. A vacsora alkalmával találkoztunk Böjte Csaba atyával, és elmondtuk, hogy segíteni szeretnénk ottlétünk alatt. Örömmel fogadták ötletünket. Közös esti imát tartottunk a helyi kápolnában. Másnap reggel csoportokra osztva bemutatkoztunk a családoknak. A délelőtt többnyire tanulással telt el, a délután játékokkal. Nagy élmény volt számomra és a többiek számára is ez a két nap, rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk.” 1- írja Durst Ibolya, akkori közösségi tag.
1
2003-2004-es tanévről folytatott TEKMEK napló
5
4. Egy régi közösségi tag visszaemlékezése A közösség fejlődését leltárba véve Nagy Szabolccsal beszélgettünk, aki 2000-től a TEKMEK tagja. Elsőéves egyetemistaként tapasztalta azt, hogy ebben a csoportban egymás mellett megfér a vallás és a szórakozás. A kilenc évet átfogó tagsága alatt sokat változott a csoport: „2000-ben szervezeti szempontból még gyerekcipőben járt a TEKMEK. Abban az évben viszont egy nagyon jó csapat gyűlt össze, aki sokat tett a közösségért. Veress Leventével együtt részt vettünk egy vezetőképzőn, és úgy gondoltuk, hogy az ott tanult módszereket gyakorlatba ültetjük a közösség jobb működése érdekében. Ebben az időszakban alakítottuk meg a TEKMEK-vezető státuszát és a felelősségi köröket (imák, a szentmiséken való zenélés, a közösségi estek, a pénzügyek, a média, a napló felelőse), megrajzoltuk a TEKMEK logót és zászlót, megírtuk a belső szabályzatot. Hagyományteremtő rendezvényeket vezettünk be: az őszi gólyatáborokat, a virágvasárnapi passiókat, az Egyházmegyei Ifjúsági Találkozón előadott zenés előadásokat, az adventi gyertyagyújtást, a lelkigyakorlatokat, a közösségi esteket és a közös szülinapi ünnepléseket. Nagyon sokat jelent számomra a közösség, hiszen itt tapasztalhattam meg Jézus szavainak igazát: „Kérjetek és adatik”. Olyan emberekkel találkozhattam, akik sokat támogattak és elősegítették a közösség épülését.” 5. A TEKMEK egy lelkész szempontjából A közösség jellemzőit elemezve Ft. Szilvágyi Zsolt, egyházi általános helynökkel beszélgettünk, aki a 2004-2008-as éveket átölelő időszakban TEKMEK lelkész volt. „Különös ajándék volt számomra a TEKMEK-kel töltött közel öt év. Nagyon sok lelkipásztori örömben volt részem. Egy papnak (és nem csak) óriási dolgot jelent, ha érzi, hogy van kiért dolgozzon, készüljön és fáradjon. A TEKMEK-ben ez kézzel fogható volt. Egyben nagy ajándék volt számomra a tudat, hogy a munkámmal tehetek valamit a temesvári illetve az erdélyi magyar keresztény értelmiségért. Véleményem szerint nekik hamarosan kulcs szerepük lesz az egyházban és a társadalomban. Ezért nagy figyelmet érdemelnek. Természetesen én is rengeteget kaptam az egyetemistáktól. Nagyon sok kedvességet, figyelmet, valamint ösztönzést a munkám végzéséhez” – meséli Ft. Szilvágyi Zsolt. A közösséggel kapcsolatos kellemes és kellemetlen élményekre így emlékezett vissza a lelkész: „Jó élményként tartom számon például azt, amikor megtapasztaltam a közösségnek a megtartó erejét. Például, amikor valakinek szüksége volt segítségre, vagy
6
a nehéz órákban (gyász, betegség) valaki mellett kellett állni. Ugyanakkor mindig megcsodáltam, hogy mennyi kezdeményezés, tettrekészség és áldozatvállalás van a fiatalokban, ha fontos nekik egy cél. Kellemetlen élményem nem volt sok. Ami zavart, hogy időnként a TEKMEK-ben is felütötte fejét a minden közösséget próbára tevő pártoskodás. Valamint az zavart, amikor túlságosan bezárkóztunk, és nehezen nyíltunk mások felé, például nem figyeltünk kellőképpen az újakra.” A közösség hatása egy Temesváron tanuló magyar egyetemistára Ft. Szilvágyi Zsolt szerint a következő lehet: „A TEKMEK a temesvári magyar egyetemistának egy csoport a kevés néhány magyar közösség mellett. Az egyetemi év kezdetén többen eljönnek érdeklődni, hogy megismerjék ezt a közösséget. Vannak, akik megtalálják itt a helyüket, vannak, akik tovább keresnek. A közösségben maradnak elsősorban azok, akik nyitottak a lelki, vallásos élet felé, fontos nekik életünket foglalkozó kérdésekről valami újat hallani és ezekről elbeszélgetni. Hogy milyen hatással van a TEKMEK-nek a magyar fiatalra, ezt legjobban egy egyetemista tudná megválaszolni. Ahogy én láttam, valamint az egyetemisták által elmondottakból tudom, hogy jó volt nekik egy olyan közösséghez tartozni, ahol fontosnak tartják a keresztény értékrendet, valamint magyarul beszélnek. Azt hiszem e körül forog a csoport élete: keresztényként magyarnak lenni és annak maradni. Valahogy ez is motiválja a fiatalokat, hogy ide tartozzanak. A tapasztalatom az, hogy nagyon fontos, hogy ne egy „olcsó programot” kínáljunk az egyetemistáknak. A fiatalt megtiszteljük, ha egy színvonalas és tartalmas rendezvényt kínálunk fel neki.” A személyes emlékezetes rendezvényeket megjelölve, a volt TEKMEK lelkész így válaszolt: „Felejthetetlenek maradnak számomra az OKET-ek, az országos katolikus magyar egyetemistatalálkozók. Főleg azok, amelyeket mi szerveztünk Temesváron, amikor több mint 200 magyar keresztény egyetemista vett részt ezeken a találkozókon. Szívesen emlékszem vissza a 25 éves találkozóra is. De egyben sokat adtak a külsőleg nem olyan fontos rendezvénynek számító események. Például egy jól előkészített előadás, a számomra nagyon sokat jelentő ifjúsági szentmisék a piarista templomban, a TEKMEKimák a nővéreknél, valamint egy őszinte jó beszélgetés valamelyik egyetemistával. Egyszerűen rengeteget kaptam a TEKMEK-től. Istennek nagyon hálás vagyok, hogy részét képezhettem a közösségnek.” A lelkésszel folytatott beszélgetésből kitűnik, hogy a TEKMEK kettős célt szolgál: keresztény értékrendet közvetít a fiataloknak, ugyanakkor tartalmas és színvonalas magyar nyelvű programokat nyújt számukra..
7
6. A jelenlegi vezető beszámolója A közösség jelenéről Simon Dávid TEKMEK vezetőt kérdeztük. „A szervezés terén az utóbbi években egyre nyitottabbak vagyunk. Közösen határozzuk el a csütörtök esti előadások témáit, együtt hívjuk meg az ebben a témában járatos egyházi és világi személyeket. Teológusokat, helytörténészeket, pszichológusokat, történészeket, néprajzkutatókat, orvosokat hallhattunk heti rendszerességgel. Ugyanakkor igyekszünk évente legalább egy közös rendezvényt szervezni a református Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) fiataljaival az ökumenizmus jegyében. Idén ősztől a rendezvényeink célcsoportját tágítottuk: a temesvári magyar közösségnek sikeres szüreti bált szerveztünk, novemberben két év után ismét az Országos Katolikus Egyetemista Találkozó (OKET) házigazdái leszünk. A céljaink megvalósítása érdekében rendszeresen pályázunk különböző alapítványoknál, támogatókat keresünk, illetve adventi és húsvéti időszakban általunk készített díszeket árusítunk. Elmondhatom azt, hogy közösségünkben jelenleg sok fiatal tevékenykedik. A helybeli egyetemisták mellett a szervezésbe aktívan bekapcsolódnak a partiumi és erdélyi fiatalok is, akik Temesváron folytatják tanulmányaikat. Programjaink megszervezése érdekében sokan feláldozzák szabadidejüket is. Egyesek már dolgoznak a közösség tagjai közül, és számos olyan aktív tagunk van, aki már nem egyetemista. Ami viszont javunkra válik az, hogy rendezvényeinkről általában pozitívak a visszajelzések. Nagyon örülök annak, hogy az egyik legaktívabb temesvári közösségként ismernek, és a felnőtt keresztény magyar értelmiség nevelésében is részt veszünk.” A személyes kötődés okáról Simon Dávid így számolt be:”Számomra a TEKMEK a második család, hiszen itt néhány igaz és önzetlen barátra találtam, akiknek a segítségére mindig számíthatok. A legfontosabb számomra az, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagyok és ez megvalósult ebben a csoportban. Sajnos, otthonról nem kaptam kellő keresztény nevelést, de a TEKMEK-nek köszönhetően Istenhez is sokkal közelebb kerültem. Itt tanultam meg azt, hogy mit jelent egy közösség tagja lenni.” Következtetés A Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösségének elmúlt negyed évszázadát elemezve megfigyelhetjük, hogy a csoport viszonylag állandó létszámmal működött. A szervezet megalakulásától kezdve alternatív értékrendet képviselt, hiszen a kommunista rendszer bezártságából a csütörtöki találkozókra ellátogatók szabadabbnak
8
érezhették magukat. Ft. Király Árpád megemlítette, hogy kezdetben sok református fiatal is részt vett a csoportban. A vallási dogmák és a Biblia értelmezésében való különbségek miatt, a református fiatalok elmaradtak a közösségtől. E tények alapján feltétezhetjük, hogy a közösség megalakulásának alapvető motivációja a szabadság, menedék és spirituális stabilitás nyújtása a tagok számára. A megalakulás után létrejött egyházi elveken alapuló nézeteltérések bizonyítják a közösség létrejöttének spontaneitását. Ugyanakkor alátámasztják azt, hogy az elsődleges motivációs tényező a szabadság és hitbeli menedék nyújtása volt egy zavaros világban. A megalakulás szakasza után azonban észrevehető, hogy a közösség működésének alappillére a keresztény értékrenden alapuló rendszeres találkozás lett. A hasonló hitbeli értékrendet valló, különböző társadalmi múlttal rendelkező fiatalok otthonra találnak ebben a közösségben. Ft. Szilvágyi Zsolt és Simon Dávid, jelenlegi TEKMEK-vezető is kiemelte, hogy ebben a keresztény értékekre alapuló közösségben mindenki számíthat a többiek segítségére. Nagy Szabolcs elmondta, hogy ebben a körben tapasztalta meg a Biblia igazát, hiszen olyan hasonló felfogású fiatalokkal találkozhatott, akik a közösség és saját személyiségének épülését elősegítették. Ugyanakkor a TEKMEK fejlődésében fontos mozzanat a felelősségi körök kialakítása és a demokratikus választások bevezetése a világi minta alapján. Nagy Szabolcs elmondta, hogy a közösségbe való belépésekor nem létezett szervezeti hierarchia, azonban a vezetőképzői tanfolyamon való részvétele után kialakították a jelenlegi demokratikus szervezeti mintát. E minta elfogadásának okai közé sorolható a közösség programjainak változatossága (vallási és hitbeli rendezvények, világi rendezvények, a szervezet képviseltetése a médiában) és a társadalmi realitásokhoz való alkalmazkodás. A közösség évi programjai is arról tanúskodnak, hogy a szervezet alkalmazkodott a fiatalok igényeihez, nem távolodott el a világi és szórakoztató programoktól (kirándulások, közösségi estek, bálok). Látszólag a hitbeli és vallási értékek a szentmiséken, imákon és énekpróbákon vannak jelen. Valójában, a keresztény értékek minden rendezvénynek keretet nyújtanak. Ft. Szilvágyi Zsolt válaszában kifejtette, hogy a közösség fiataljainak alapvető célja keresztény magyarnak lenni és annak maradni. A lelkész véleménye rávilágít arra a tényre, hogy ebben a közösségben nem válaszhatók szét és határolhatók el a keresztény és világi értékek, hiszen ezek harmonikusan irányítják a csoport működését. Következésképpen, a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége tartalmi szempontból alternatív lehetőséget nyújt azon magyar fiatalok számára, akik nem idegenkednek a keresztény értékrendtől. A mélyinterjúk során feltárt válaszok arra utalnak, hogy sokak számára ez a közösség nem egyszerűen egy diákszervezet, hanem
9
egy olyan hely, ahol segítségre, lelki menedékre számíthatnak. Ezt a légkört a minden közösségi tag igényeinek megfelelő rendszeres találkozók és tevékenységek alakítják ki, amelyek hitbeli és vallási elveken alapulnak. Mindezen tényeket összesítve megállapítható, hogy a közösség valóban a Temesváron tanuló keresztény magyar fiatalok bárkája, hiszen menedéket és keresztény mintát nyújt mindazoknak, akik igénylik ezt. Könyvészet A Temesvári Keresztény Egyetemista Közösség rendezvényeiről vezetett napló Lőrincz József: A civil társadalalom problémája 1989 után, Web 10/2002 A Temesvári Keresztény Egyetemista Közösség honlapja (http://tekmek.ro/magunkrol.php?id=3,http://tekmek.ro/magunkrol.php?id=5)
10
