Molnár Judit: Lakásállomány és a háztartások felszereltsége, mint életszínvonalat jellemzõ mutatók egy határmenti térség vizsgálatában 1. Bevezetés Az életmóddal foglalkozó munkák vizsgálatának egyik fókuszpontja a lakásállomány és felszereltségük vizsgálata. A szociálgeográfia a lakást, mint alapfunkciót kezeli és vizsgálja, de ez már túlhalad az elõbbieken, számára az a kérdés, hogy „mit jelent az ember vagy meghatározott csoportja számára valamely funkcionális térben ’lakni.’ ” (Berényi I. 1992.) Tehát a kérdéskör kibõvül a többi alapfunkcióval való kapcsolatokkal. Egy adott térségben vizsgálva ezeket a jelenségeket, összehasonlítást tehetünk más területeken élõ közösségek helyzetével, és nem csak helyzetleírást adnak egy adott közösség állapotáról, hanem elõrevetíthetnek ill. párhuzamosan jelentkezhetnek más földrajzi tényezõket, ill. tényezõkkel is. A határvidékek vizsgálatánál azért érdekes ez a kép, mert egymás szomszédságában lévõ területeket vizsgálunk, ahol ezek a különbségek befolyásolhatják a két ország közötti kapcsolatrendszer minõségét vagy típusát is. Ebben a tanulmányban a szlovákmagyar határvidék Sajó és a Hernád folyók közé esõ határszakaszának 103 településén végzett empirikus felvételezésének részeredményeirõl olvashatunk. (1. ábra) 1.ábra A kutatási terület
Kassa
Miskolc
É Ny
K D
vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút a vizsgált határvidék magyarországi területe a vizsgált határvidék szlovákiai területe
1
2. A lakóházak típusai és a háztartások felszereltsége A kutatási terület –amint errõl már korábban is szó esett- majdnem összefüggõ rurális térség. A vizsgált 765 háztartásban élõk 93,8%-a saját családi házzal rendelkezik, a két ország területei között elenyészõ a különbség e tekintetben. A maradék, nem egészen 7%, szolgálati, önkormányzati vagy OTP ill. szövetkezeti lakásban, esetleg albérletben lakik. A legelterjedtebb a földszintes családi ház, az esetek majd 50%-ban ilyenben laktak a megkérdezettek. Közel 20%-a hagyományos családi házban, azaz régi típusú parasztházban, 17,4%-uk pedig tetõtér beépítéses, 12%-uk pedig emeletes családi házban lakott. A magyarországi és a szlovákiai területek közötti különbséget a 2. ábra jól mutatja. 2. ábra Lakóházak típusai a megkérdezettek körében % 60 magyar szlovák
40
20
nem válaszolt
szuterénos családi ház
társasház
emeletes családi ház
tetöteres családi ház
földszintes családi ház
hagyományos parasztház
0
A magyarországi területeken több mint kétszer gyakoribb a hagyományos parasztház, ritkább a tetõtér beépítéses, és nagyon alacsony az emeletes lakóházak aránya. A vizsgált térségben a házak többsége 1946 és 1980 között épült, az ennél fiatalabb lakóházak aránya Magyarországon kisebb, mint az ennél öregebb lakóházaké. A szlovákiai területeken viszont magasabb a fiatalabb házak aránya. (3. ábra) A lakóépületek többsége nem volt felújítva, (62,2%; magyarországi területeken: 60,4%; szlovákiai területeken: 64,3%). Ez az érték azonban önmagában nem sokat árul el a lakások állapotáról, hiszen ahol a fiatalabb lakások aránya magas, ott valószínû, hogy a fel nem újítottaké is magas lesz. Megnézve a házak korához viszonyított felújítási arányt, az tapasztalható, hogy a legidõsebb fel nem újított házak aránya Magyarországon jóval nagyobb, mint Szlovákiában. (4. ábra)
2
3. ábra A lakóházak építési ideje a vizsgált térségben % 25 magyar szlovák
20 15 10 5
nem válaszolt
1990 után
1981-1990
1971-1980
1961-1970
1946-1960
1900-1945
1900 elött
0
4. ábra A fel nem újított házak aránya a vizsgált térségben
% 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
nem válaszolt
1990 után
1981-1990
1971-1980
1961-1970
1946-1960
1900-1945
1900 elött
magyar szlovák
A lakások átlagos alapterülete a megkérdezett háztartások alapján: 108 m², ami nagyon magas érték. A szlovák területen 126 m², a magyarországi szakaszon pedig 92 m². Az alábbi hisztogrammokon látható a magyar és a szlovák területek lakásai alapterületének statisztikus eloszlása a részintervallumokba esés relatív gyakorisága szerint. (5. és 6. ábra) Leolvasható az
3
ábrákról, hogy mindkét határmenti országrészben a legnagyobb a gyakorisága a 100 m² körüli lakásoknak, ám míg Magyarországon e mellett jellemzõbb a kisebb lakás, Szlovákiában az ennél nagyobb lakások vannak túlsúlyban. 5. ábra A magyar terület lakásai alapterületének statisztikus eloszlása 120
100
80
60
40
20 Std. Dev = 33,60 Mean = 91,8 N = 368,00
0 20,0
40,0
60,0
80,0 100,0 120,0 140,0 160,0 180,0 200,0 220,0 240,0 260,0
lakás alapterület, m2, magyarországi rész
6. ábra A magyar terület lakásai alapterületének statisztikus eloszlása 100
80
60
40
20 Std. Dev = 57,71 Mean = 126,1 N = 339,00
0 25,0 50,0
75,0 125,0 175,0 225,0 275,0 325,0 375,0 425,0 475,0 100,0 150,0 200,0 250,0 300,0 350,0 400,0 450,0 500,0
lakás alapterület, m2, szlovákiai terület
4
A kutatási térség szobaszám szerinti megoszlása eltér az országostól, és a magyarországi valamint a szlovákiai területeken is más képet mutat. (7. ábra) Az egyszobás lakások aránya a vizsgált határvidéken töredéke a magyarországi átlagnak, a kétszobás lakásoké viszont a magyarországi kutatási térségben alig különbözik az országos értéktõl, a szlovákiai határvidéken viszont jóval a magyarországi alatt van. A három vagy több szobás lakások aránya a szlovákiai területeken kétszerese az magyar országos átlagnak, míg a magyar határmenti térségben csak ~13%-kal több. 7. ábra A lakások szobaszám szerinti megoszlása % 100 ország kutatási terület magyar szlovák
80 60 40 20
3 szobás v. nagyobb
2 szobás
1 szobás
0
(Az országos adatok a községekben szereplõ arányokat mutatják. Forrás: KSH, 1996.) A lakóházak épületszerkezeti állapotáról készült felmérés szerint is a szlovákiai területeken lévõ házak jellemezhetõk kedvezõbb mutatókkal. Az alap hiánya mindkét térségben alacsony, (magyarországi rész: 1,2 %; szlovákiai rész: 0,6 %), a csak kõalapú épületek aránya Magyarországon 15 %-kal magasabb, a beton alapú házak aránya pedig 12%kal kevesebb, mint a vizsgált térség szlovákiai területén. Ez utal arra, hogy az öregebb lakóházak aránya magasabb a magyarországi térségben, ahogy azt a 23. ábrán is láthattuk, az építési idõknél, és ezt tükrözi a házfal építõanyagának vizsgálata is. (8. ábra) Magyarországon 26,4 %-a a lakóházaknak vályogból épült, Szlovákiában ez az arány csak 7%. A határ túloldalán a házak többsége téglából és/ill. szilikátból épült, míg Magyarországon a tégla és a szilikátból emelt épületek elõtt a vályogházak vezetnek. A háztetõ anyaga a szlovákiai térségben fõleg pala (37,1 %), agyagcserép (31,7 %) és viszonylag magas az aránya a lapos tetõnek (19,1 %). Magyarországon ~60 %-át a házaknak agyagcserép fedi, 33%-át pedig pala. A maradék 7 % betoncseréppel, zsindellyel vagy más anyaggal fedett.
5
8. ábra A házfal építõanyaga a vizsgált térségben % 30
magyar szlovák
20
10
beton
darázskö és más
darázskö
panel
szilikát és más
szilikát
kö és más
kö
fa és vályog
fa
tégla és más
tégla
vályog és más
vályog
0
A közmûvekkel való ellátottság kérdésében is különbség tapasztalható a határmenti térség két oldala között. A háztartások vizsgálata is igazolta ezt a képet. (9. ábra) 9. ábra A vizsgált háztartások komfortossága % 100
magyar szlovák
80 60 40 20
6
palackos gáz
telepített gáztartály
vezetékes gáz
emésztõgödör
szennyvíz csatornára köttetés
angol wc
fürdõszoba
0
Az ábráról leolvasható, hogy az adott határmenti területrészen a háztartások hány százaléka rendelkezik a megjelölt dologgal. A szlovákiai szakaszon a háztartások majd 100%-ában van fürdõszoba, a vízöblítéses wc aránya 80% felett van, a vezetékes gáz aránya meghaladja a 60%-ot. A magyarországi térségben a lakások fürdõszobával és angol wc-vel való ellátottsága ~20%-kal a szlovákiai értékek alatt maradnak, a vezetékes gázt kapó háztartások pedig nem érik el a 28%-ot. A szennyvízcsatorna kiépítettsége mindkét területen alacsony, de a szlovák oldalon két és félszer nagyobb arányban fordul elõ, mint a magyarországi térségben. A fenti adatokból következik, hogy a fûtésrendszer korszerûségében is a szlovák területrész vezet. Magyarországon a háztartások majd 50%-ában szén és fatüzelésû kályhákkal fûtenek, a központi fûtésû lakások aránya alig haladja meg a 30%-ot, ebbõl 16% körül alakul a gázkazánnal rendelkezõ háztartások száma és 18% a szén és fatüzelésû kazánok aránya, gázkonvektorral fûtés pedig az esetek 12 %-ában volt. Szlovákiában központi fûtéssel a lakóépületek 60%-ában találkozhatunk, ebbõl 40% gázfûtésû. A gázkonvektoros háztartások aránya 20%-ot meghaladó. A szén és fatüzelésû kályhával való fûtés csak 13% körül alakult. (10. ábra) 10. ábra A vizsgált háztartások fûtésrendszere %
50
magyar szlovák
40 30 20 10
7
egyéb
szén és fatüzelésû kályha és villanyfûtés
szén és fatüzelésû kályha
szén és fatüzelésû kp-i fûtés és villanyfûtés
szén és fatüzelésû központi fûtés
villanyfûtés
gázkonvektor
központi gázkazán
nem válaszolt
0
A háztartások felszereltségében már nem jelentkezik ilyen nagymértékû különbség. A legkiugróbb eltérés az automata mosógép esetén van, a szlovákiai lakásokban több, mint kétszer gyakrabban használják ezt a háztartási gépet. 10%-nál nagyobb a különbség a telefonnal való ellátottságban, Szlovákiában a háztartások 71%-ában van telefon, míg Magyarországon csak 53%-ot ér el ez az arány. (11. ábra) 11. ábra A háztartások felszereltsége a vizsgált térségben %
magyar szlovák
100 80 60 40 20
motorkerékpár
fagyasztó
hûtõgép
porszívó
hagyományos mosógép és centrifuga
automata mosógép
személyi számítógép
telefon
rádió
televízió
parabola antenna
videomagnó
0
A lakások komfortossága, felszereltsége, állapota utal az ott élõ közösségek társadalmi magatartására, a lokalitások lakókörnyezettel való kapcsolata jelezheti nemcsak az elvárás és a lehetõség közötti szakadék nagyságát, hanem elõrevetítheti a földrajzi mobilitás tendenciáit is. Korábbi kutatások is igazoltak ilyen jellegû összefüggéseket, pl. Berényi I. által leírt királyhegyesi vizsgálat. (Berényi I. 1992.) A lakások komfortossága és felszereltsége is ugyanazt az eredményt adta, mint a lakásállományi mutatók. A kutatott terület magyarországi szakaszán rosszabb körülmények között élnek az emberek. A népesedési és népességszerkezeti adatokkal összevetve tehát megerõsödik a helyzetkép, miszerint az itt élõ emberek, ha lehetõségük van rá, a jövõjüket, ill. gyermekeik jövõjét nem a térségben képzelik el. Kevésbé fektetnek be nagyobb összegû beruházásokba, a házaik elavultak, alacsony komfortfokozattal bírnak. Infrastrukturális helyzetben is jobban állnak a szlovákiai községek.
8
3. Összegzés A határmentiség, tehát önmagában nem jelent elmaradottságot. Az, hogy hogyan alakul az ott élõk helyzete, több tényezõtõl is függ. Szerepet játszanak a természetföldrajzi adottságok, az adott országon belüli, más területekhez képest kialakult, fizikai, gazdasági és társadalmi helyzet. És jelentõs mértékben befolyásolja a körülményeket az ország politikai kapcsolatrendszere a szomszédos országgal, valamint az etnikai, kulturális konfiguráció. (Martinez, 1994.) A különbségek szembetûnõk, okainak feltárása alaposabb és más témákra is kiterjedõ vizsgálatot igényel. Ami biztosan negatívan jelentkezett a magyar térség esetében, a szocializmus idõszakának leginkább elsõ részére jellemzõ politikai hozzáállás (Kovács T. 1991.), amely szerint több itt található településen „semmilyen fejlesztést nem kívántak engedélyezni, … mint távlatilag fizikailag is felszámolandó kategóriával számoltak.” (Hajdú Z. 1992.) A helyzetet pedig csak bonyolítja az a kép, hogy ha a két ország egészére végeznénk el ugyanezeket az összehasonlításokat egészen más eredményt kapnánk. A vizsgált határvidék magyarországi szakasza egy halmozottan hátrányos térség, amellyel számos tanulmány is foglalkozott. (Barta Gy. – Beluszky P. – Berényi I. 1975; Beluszky P. 1977, 1979; Berényi I. 1992; Süli-Zakar I. 1992; Tiner T. 1994.) A két térség kapcsolatrendszerének vizsgálatánál azonban figyelembe kell venni a távolabbi környezet társadalmi, gazdasági és természeti állapotát is. Ezek hatnak e határmenti térség fejlõdésére is és ezáltal módosíthatják kapcsolatrendszerét a szomszédos országgal. Irodalom BARTA GY. - BELUSZKY P. - BERÉNYI I: A hátrányos helyzetû területek vizsgálata B.A.Z. megyében Földrajzi Értesítõ XXIV. évf. 1975. 3. füzet, pp. 290. BELUSZKY P: Falvak az Aggteleki Karszton. In: Néprajzi Tájkonferenciák IV. Miskolc, 1979. Szerk: Viga Gy. BELUSZKY P: Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítõ XXVI. évf. 1977. 3-4. füzet, pp. 349-386. BERÉNYI I: Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Földrajzi Tanulmányok, 22. Akadémiai Kiadó, Budapest 1992. HAJDÚ Z: Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus idõszakában. Földrajzi Közlemények XL. kötet, 1992. 1-2. pp. 29-37. KOVÁCS T: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében. Tér és Társadalom 1. 1991. 1. pp. 41-53. MARTINEZ, O. J: The dynamics of border interaction. New approaches to border analysis. Global Boundaries, World Boundaries Volume 1. London and New York, 1994. SÜLI-ZAKAR I: Az államhatár társadalmi- gazdasági fejlõdést akadályozó hatásának vizsgálata ÉK-Magyarország határ menti területein. Földrajzi Közlemények CXVI. 1992. 1-2.sz. pp. 45-56. TINER T: Az országhatár "átjárhatóságának" néhány közlekedés-földrajzi feltétele ÉszakMagyarországon. Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv. MiskolcNyíregyháza, 1994. pp. 91-104.
9
