Minden jog fenntartva. A kiadvány egészének vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben való tárolása és továbbítása előzetes írásbeli kiadói engedélyhez kötött. Szerzők: Csótya Mariann (8. fejezet: közbeszerzési jog) Dr. Bartha Ákos (9. fejezet: büntetőjog általános rész) Dr. Molnár István (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7. fejezet: védjegyjog, formatervezési mintaoltalmi jog, a technológia-átadási megállapodások joga, 8. fejezet: versenyjog, 9. fejezet: gazdasági visszaélések, gazdasági bűncselekmények, 10. és 11. fejezet) Dr. Török Ferenc (7. fejezet: szabadalmi és használati mintaoltalmi jog) © Molnár István, 2013 Lektor: Dr. Antal Tamás ISBN 978-963-08-6280-6 Felelős kiadó: InnovAID Innovációs és gazdasági Tanácsadó Kft. 6000 Kecskemét, Öntöző u. 9. e-mail:
[email protected] Grafikai kivitelezés: Háttér Stúdió Kft. Felelős vezető: Dr. Molnár István
2
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS
4
1. FEJEZET – Jogi alaptan: a jog alapfogalmai, a jogforrások
7
2. FEJEZET – Közjog: az államigazgatás felépítése Magyarországon
20
3. FEJEZET – Magán- és gazdasági jog I: a polgári jog alapjai, a személyek joga, dologi jog, a magánjogi szerződésekről általában
34
4. FEJEZET – Magán- és gazdasági jog II: az értékteremtő folyamat szerződési háttere
54
5. FEJEZET – Magán- és gazdasági jog III: a gazdasági társaságok joga, a gazdálkodó szervezetek számviteli feladatai, pénzügyi jog
66
6. FEJEZET – Magán- és gazdasági jog IV: munkajog, a gazdasági társaságok munkaügyei
79
7. FEJEZET – Technológia jog I: szellemi tulajdonjogok és technológia-átadási megállapodások
90
8. FEJEZET – Technológia jog II: versenyjog, közbeszerzési jog
124
9. FEJEZET – Felelősség: a polgári és a büntetőjogi felelősség, gazdasági visszaélések, gazdasági bűncselekmények
142
10. FEJEZET – Agrár- és környezeti jog I: a termőföldre és a mezőgazdasági
tevékenységre vonatkozó jogszabályok
168
11. FEJEZET – Agrár- és környezeti jog II: az agrárpiaci tevékenység, a környezet- és természetvédelem joga
177
3
BEVEZETÉS „A jogászok szakmaidegennek tekintik a technikát, a mérnökök pedig a jogot. A jog és a technika azonban csak látszólag idegen fogalmak, rokonságot teremt közöttük az, hogy mindkét képződmény forrása az emberi szellem, egyik sem csak a létező helyzet leíró visszatükrözése, hanem mindkettőnek közvetlenül a gyakorlatra ható, jövőalakító, előíró jellege van, lehetőségeket kifejező cselekvési minták, regulatív jelenségek”1 Nehéz lenne időtállóbb gondolattal kezdeni a „Jogi alapismeretek technológiaalapú vállalkozásoknak” című felsőoktatási jegyzetet. Bobrovszky akadémiai értekezésében olvasmányos stílusban adresszálta a szellemi tulajdonjogok számos aspektusát egy olyan időszakban, amely éppen az iparjogvédelem teljes normatív anyagának az újrakodifikálásával volt jellemezhető. Amióta munkáját olvastam, eltelt 12 év, és nekem viszonylag sokszor kellett tapasztalnom, hogy a mérnöki és jogászi gondolkodásmód hasonlósága ellenére a két hivatás művelői idegenkedéssel tekintenek egymás tevékenységére, logikájára. Iskolai végzettségemnél (kutató vegyész és jogász) és szakmámnál (szabadalmi ügyvivő) fogva a két gondolkodásmód közé szorultam úgy, hogy közben szinte csak olyan jogi munkát végeztem, ahol az ügyek főszereplői mérnökök, tudósok, gyakorlati szakemberek, akik a gazdasági értékteremtő folyamatok, a termelés szellemi kiindulópontjai. Amikor lehetőségem nyílt bekapcsolódni először felnőttoktatásába, majd a felsőoktatás reguláris képzésébe, felismertem, hogy a fenti jelenségért a legkevésbé a mérnöknek tanuló és mérnöki hivatásukat betöltő szakemberek a felelősök. Nem egy szubkulturálisan kialakult és beágyazott idegenkedéssel állunk szemben, hanem egy képzési módszertani hiányossággal, amit az érintettek információhiányként, adott esetben a szakterület logikájának a meg nem értéseként élnek meg. A középiskolából kikerült hallgatóknak t.i. általában is hiányosak a társadalmi és jogi ismeretei, és ezek is legfeljebb a politikatudomány, alkotmányjog, választási rendszerek – gyakran pontatlan – ismeretét jelentik. Nem kaptak azonban semmilyen iránymutatást arra nézve, hogy a jog a mikroökonómiai értékteremtő folyamatnak szerves része, legyen az említett folyamat termelés vagy szolgáltatás. A gazdasági tárgyak oktatásának ezért esetenként polgári-, cégjogi és egyéb ismeretekkel kell kiegészülnie, ami viszont a főtárgy tematikájában jelent illeszkedési problémát.
1
Bobrovszky; 1995. 11. o.
4
A jelen jegyzet kiindulási pontja ezért – címétől első hallásra eltérően – nem a jog, hanem a termelés, az értékteremtő folyamat. Ebben a folyamatban ugyanis megjelenik, és interakcióba kerül egymással a mérnök és a jogász is. Szeretném leszögezni, hogy – amint arra az alábbiakban bemutatandó tematikával is rávilágítok – nem véletlenül szakítottam a nyugati szakirodalom „technológia jog” témamegjelölésével. A technológia jog ugyanis tapasztalataim szerint főleg az iparjogvédelemre és esetleg a versenyjogra fókuszál. A jelen munkával igyekeztem felidézni az összes olyan jogterületet, amellyel korábbi gyakorlati tanácsadási tapasztalataim alapján a mérnökök találkoztak vagy találkozhattak, és ez jelentősen túlmutat a klasszikus technológia jog határain. Az értékteremtő folyamat nagyon sok jogterülethez kapcsolódik, és ezek között – ultima ratio jelleggel ugyan – megjelenik a büntetőjog is a maga szankciórendszerével. A másik kiindulópont a norma tartalmával és annak értelmezésével kapcsolatos. A mérnökben munkája során megfogalmazódik a célkitűzés, a feladat, és a rendelkezésre álló lehetőségeket, természeti törvényszerűségeket, szerszámokat – érthető módon – ennek rendeli alá. A mérnök számára a jog betűje is egy „szerszám”, amelyet aztán legjobb tudása szerint alárendel a megvalósítandó célkitűzésnek. Csakhogy a jog célját már megadta valaki: ez az alkotmányosan felhatalmazott törvényalkotó, aki legjobb tudása szerint a jog céljához hozzárendeli a törvény betűjét. Ha ez kellően egyértelműre sikeredett, vagy az adott esetben megfelel a feladatcentrikus mérnöki gondolkodásmódnak, akkor nem alakul ki konfliktushelyzet. Ellenkező esetben a mérnöki értelmezés a jog betűjére vagy a saját szakmai megfontolásaira, álláspontjára vagy igazságérzetére, de tapasztalataim szerint a legritkábban a teleologikus, a jogalkotó tényleges célja szerinti értelmezésre irányul. Indokoltnak tartom tehát egy olyan – a lehető legkevesebb elméletet tartalmazó – szakkönyv kidolgozását, a (korlátozott) normatív ismereteken túlmenően a helyes jogértelmezés készségét is kialakítja a célcsoportban. Célom egy olyan szakkönyv kidolgozása volt, amely használható a felsőoktatásban a természettudományos és mérnökképzés graduális és posztgraduális fázisában egyaránt, majd a tanulmányok befejezése után „jogi kisokosként” is módszertani segédletül szolgál a végzett szakembereknek azokon a jogterületeken, amelyekkel professzionális tevékenységük során valószínűleg találkozni fognak. Remélve, hogy a kitűzött célomat legalább részben el fogom érni, tisztelettel kívánok hasznos munkát és – a lehetőséghez képest – kellemes időtöltést a tananyagot forgatóknak. A jegyzet elkészítésének a feladatát nem tudtam volna elvégezni segítőim áldozatkész munkája nélkül. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Sonkoly Tímeának és Dr. Bartha Ákosnak a 5
jegyzet kidolgozását megelőző előadások felépítésében, Csótya Mariannak a közbeszerzési alfejezetért, Dr. Török Ferencnek a szabadalmi jogi tananyagért és Dr. Antal Tamásnak a Szegedi Tudományegyetem adjunktusának a lelkiismeretes lektorálásért. Köszönöm továbbá a Prof. Dr. Jakab Évának a Szegedi Tudományegyetem Római Jogi Tanszéke vezetőjének a jegyzet szegedi kiadásához fűződő, elévülhetetlen érdemeit és erőfeszítéseit.
2013.
Molnár István
6
