modul. Mezőgazdasági alapismeretek (OKTATÓ: Bárdos Botond) o szóbeli: mezőgazdaság elméleti alapismeretei

3112-08 modul  Mezőgazdasági alapismeretek (OKTATÓ: Bárdos Botond) o szóbeli: mezőgazdaság elméleti alapismeretei

1

1. 311208

Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát! Információtartalom vázlata: A nap és a hőmérséklet szerepe A csapadék szerepe A szél szerepe Az agrometeorológia fogalma A növényfenológia és a kritikus időszak fogalma A fizikai mállás tényezői és eredménye A kémiai mállás tényezői és eredménye A biológiai mállás tényezői és eredménye

2. 311208

Ismertesse a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait!

Információtartalom vázlata: Mechanikai összetétel Kötöttség Szerkezet Duzzadás-zsugorodás, higroszkóposság, kapilláris vízemelés, hézagtérfogat Vízgazdálkodás (vízformák, VK, DV, HV) Hő- és levegőgazdálkodás A talaj kolloidjainak tulajdonságai A talaj kémhatása

3. 311208

Csoportosítsa a talaj élőlényeit! Jellemezze a humusz kialakulását, tulajdonságait! Fogalmazza meg a talaj érettségét, termékenységét! Információtartalom vázlata: Szerves anyagot felépítő szervezetek Szerves anyagot fogyasztó szervezetek Szerves anyagot elbontó szervezetek (szénhidrátbontó, ammonifikáló, nitrifikáló, denitrifikáló, nitrogénmegkötő baktériumok) A humusz kialakulása A humusz fogalma A humusz tulajdonságai A humusz fajtái A humusz szerepe a talajok termőképességében

2

A talaj érettsége A talaj termékenysége 4. 311208

Ismertesse hazánk talajainak genetikai osztályozását! Jellemezze az adott területen leggyakrabban előforduló talajtípust! Információtartalom vázlata: Genetikai talajosztályozás (romtalajok, éghajlat és víz hatására képződött talajok) A adott területen leggyakrabban előforduló talajtípus jellemzése (kialakulása, szelvényének jellemzői, tulajdonságai, hasznosítása)

5.

311208

Ismertesse a talajhibák javításának módjait! Hasonlítsa össze a víz és a szél talajpusztító hatását befolyásoló tényezőket, valamint az erózió és a defláció elleni védekezés lehetőségeit! Információtartalom vázlata: Talajhiba, talajjavítás fogalma A talajjavítás módjai Az adott területen leggyakrabban előforduló talajhiba javításának bemutatása Az eróziót befolyásoló tényezők A deflációt befolyásoló tényezők Az erózió elleni védekezés A defláció elleni védekezés

6. 311208

Csoportosítsa a szervestrágyákat! Jellemezze az istállótrágyát (almos- és hígtrágya) és a tarló- és gyökérmaradványokat! Információtartalom vázlata: A szervestrágyák csoportosítása Az almos istállótrágya alapanyagai, érése, kezelése, felhasználása és hatása A hígtrágya környezetvédelmi problémái, kezelése, felhasználása A tarló- és gyökérmaradványok szerepe, mennyisége, minősége

7.

311208

Jellemezze a műtrágyázás jelentőségét, a talaj és a műtrágya kölcsönhatását! Csoportosítsa a műtrágyákat! Jellemezzen egy-egy kiválasztott N-P-K műtrágyát! Információtartalom vázlata:

3

A műtrágyázás jelentősége A műtrágyák csoportosítása A nitrogén, foszfor, kálium szerepe a növényi szervezetben Egy-egy N-P-K hatóanyagú műtrágya jellemzése A talaj és a műtrágyák kölcsönhatása A műtrágyák mennyiségét befolyásoló tényezők A műtrágyázás ideje A műtrágyák kijuttatása 8. 311208

Ismertesse a talajművelés alapműveleteit és az egyes talajművelő eszközök munkáját! Információtartalom vázlata: A talajművelés fogalma, célja A talajművelési alapműveletek jellemzése A szántás ideje, mélysége, módjai Tárcsás talajművelő gépek munkája és felhasználásuk A kultivátor és a fogasborona munkája és felhasználása Hengerek, talajegyengetők, kombinátorok munkája és felhasználása

9. 311208

Csoportosítsa és jellemezze a talajművelési rendszereket! Információtartalom vázlata: A talajművelési rendszer fogalma A talajművelési rendszert meghatározó tényezők A talajművelési rendszerek csoportosítása Egy kiválasztott talajművelési rendszer részletes elemzése

10. 311208

Ismertesse a szántóföldi növények vetését! Információtartalom vázlata: A vetőmag értékmérő tulajdonságai A vetőmag előkészítése vetésre A vetés ideje A vetés módjai A vetés mélysége A vetőmag mennyiségét befolyásoló tényezők A vetés agrotechnikai követelményei

4

11. 311208

Ismertesse a szántóföldi növények ápolási munkafolyamatait! Információtartalom vázlata: A növényápolás fogalma, célja, csoportosítása Talajápolás (kelés előtt és kelés után) A tenyészterület kialakítása Öntözés (ideje, öntözési módok) Növényvédelem: kórokozók, kártevők, gyomok csoportosítása Növényvédelmi eljárások Különleges növényápolási munkák A növényvédelmi munkák során keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanná tétele

12. 311208

Ismertesse a szántóföldi növények betakarítást, tartósítását, tárolását! Információtartalom vázlata: A betakarítás munkafolyamatai, termésbecslés A szemes termények betakarítása A gyökér- és gumósnövények betakarítása A szálastakarmány-növények betakarítása Tartósítási alapelvek Szilázs- és szenázskészítés Szénakészítés Az egyes terménycsoportok tárolása

13. 311208

Ismertesse az emlősök emésztőkészülékének felépítését és emésztését! Információtartalom vázlata: Az előbél felépítése és járulékos mirigyei A középbél felépítése és járulékos mirigyei Az utóbél felépítése A szájban történő emésztés és a nyelés Emésztés az együregű, összetett gyomorban Emésztés a közép- és utóbélben A kérődzők emésztési sajátosságai

14.

Ismertesse az emlősök ivarszerveinek felépítését és a női ivarszerv működését! Ismertesse a tejmirigy felépítését és a tejtermelés élettanát!

5

311208

Információtartalom vázlata: A női ivarszerv felépítése A hím ivarszerv felépítése A petefészek működése A tejmirigy felépítése A tejelválasztás A tejleadás

15. 311208

Ismertesse az alábbi értékmérő tulajdonságokat! Információtartalom vázlata: Értékmérő tulajdonságok fogalma, csoportosítása Kondíció Arányosság Kültakaró - színeződés Ivarjelleg Tejtermelő képesség Hústermelő képesség Takarmányértékesítő képesség Termékenység és szaporaság

16. 311208

Mutassa be a gazdasági állatok törzskönyvezését, a tenyészcél meghatározását és a tenyészértékbecslést! Információtartalom vázlata: A törzskönyvi ellenőrzés célja, szakaszai A tenyészcél meghatározása A tenyészértékbecslés módszerei (fenotípus és genotípus alapján)

17. 311208

Vázolja fel a gazdasági állataink tenyésztése során alkalmazható tenyésztési eljárásokat és a párosítást! Információtartalom vázlata: A fajtatiszta tenyésztés célja, módszerei A keresztezés fogalma, hatásai Tenyészállat-előállító keresztezések

6

Haszonállat-előállító keresztezések Párosítás 18. 311208

Ismertesse az állatok ivarzását! Csoportosítsa és jellemezze a pároztatási módokat! Információtartalom vázlata: Ivarérettség, tenyészérettség Ivarzás (jelei, ismétlődése, rendellenességei) A pároztatás módjai A mesterséges termékenyítés előnyei, főbb mozzanatai

19. 311208

Ismertesse a gazdasági állataink vemhességét, ellését/fialását! Információtartalom vázlata: A vemhesség külső jelei A vemhesség megállapításának módjai Előkészületek az elletéshez/fialtatáshoz Az ellés/fialás lefolyása Az újszülött gondozása és ápolása Az anya ápolása ellés után

20. 311208

Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását! Információtartalom vázlata: Az elhelyezéssel szembeni követelmények Zárt tartásmód Nyitott tartásmód Szabad tartásmód Az ápolás célja Folyamatos ápolási feladatok Időszakos ápolási feladatok

7

1. Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát! Információtartalom vázlata: A nap és a hőmérséklet szerepe A csapadék szerepe A szél szerepe Az agrometeorológia fogalma A növényfenológia és a kritikus időszak fogalma A fizikai mállás tényezői és eredménye A kémiai mállás tényezői és eredménye A biológiai mállás tényezői és eredménye

Az éghajlat hatása a növénytermesztési technológiára A különböző növényfajok eredményes termesztését az éghajlat elemei mind egyenként, mind együttese alapvetően befolyásolják. A szélsőségesen nagy hőigényű egyes növények kivételével a termesztett növények többségénél a hőmérséklet viszonylag kevésbé korlátozó tényező. A vízellátás változása, ingadozása a legnagyobb mértékű, ezért a növénytermesztés mai szintjén Magyarországon a vízellátás az elsődleges termést meghatározó tényező. Az éghajlat és a talajművelés kapcsolata Az összefüggés rendkívül szoros. Ez az éghajlatnak a talaj állapotára gyakorolt hatásával magyarázható. Az éghajlat befolyásolja: -- a talajművelés célját, -- a talajművelés munkaműveleteit, -- a talajművelés idejét, elvégezhetőségének időtartamát, -- a talajművelés eszközeit. Olyan talajművelést kell folytatni, amely elősegíti a lehulló csapadék (hó, eső) gyors beszivárgását, megőrzi a talaj nedvességkészletét, elősegíti az őszi-téli csapadék tárolását a tenyészidőszakra, és megóvja talajainkat a felesleges szellőzéstől. Csapadékos területeken viszont a felesleges víz elpárologtatását, a talaj gyorsabb felmelegedéséhez kell elősegíteni. Csapadékban szegény területen a nyári időszak alatti talajmunkákban ezért általánosabb a forgatás nélküli, viszonylag sekélyebb talajművelés. A környezet bonyolult komplexumot képez, amelynek tényezői négy csoportba oszthatók. I. Éghajlati (klimatikus) tényezők: a fény, a hő a levegő mozgása (szél), valamint a víz. A hő, a levegő és a víz egyben talajtényezők is. A felsorolt sokféle tényező közül a növénytermesztés szempontjából a legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezők: a fény, a hő, a levegő, a víz és a táplálóanyagok. A felsoroltak közül legállandóbb tényező a levegő, a legváltozóbb a víz. Periodikus tényezők a fény és a hő. Közvetlenül hatnak a növényekre a fény, a hő és a levegő. Közvetve (a talajon keresztül) hatnak a víz és a táplálóanyagok. Ez utóbbi növénytermesztési szempontból döntő fontosságú, mert agrotechnikai eljárásokkal szabályozható a talajvíz- és tápanyag-gazdálkodása, ezzel befolyásolható a növény növekedése és fejlődése. A legkevésbé befolyásolható tényezők a fény, a hő és a levegő. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy tehetetlenek vagyunk. A mezőgazdaságban alkalmazkodni kell ezekhez a tényezőkhöz, egyrészt a nemesítéssel, amelynek révén a kultúrnövényekben olyan tulajdonságok fejleszthetők ki, hogy az adott fényt és a hőt képesek jól kihasználni. Másrészt az

8

agrotechnikával kedvezően szabályozhatók a fény- és hőviszonyok, pl. a ritkább sortávolság, az észak-déli irányú növénysorok, a talaj lazítása, esetenként tömörítése, a szervestrágyázás stb. A környezet átalakítására, illetve kedvező befolyásolására korunkban egyre nagyobbak a lehetőségek. Ezért a környezeti tényezők közül a legfontosabb az ember, aki módosítani képes környezetének számos tényezőjét, ha azokat alaposan megismeri. A fény szerepe A környezeti tényezők sorában a fénynek elsődleges és pótolhatatlan szerepe van. A zöld növények fény nélkül nem élhetnek, mert ez feltétlenül szükséges energiaforrás a szén-dioxid asszimilálása, a szerves anyag előállítása során. A zöld növények fényforrása a Nap. Fotoperiodizmus. A növények reagálását a nappal és az éjszaka viszonylagos hosszúságára fotoperiodizmusnak nevezik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a virágok csak akkor fejlődnek ki, ha a növény a bimbóképződés előtt naponta hosszabb-rövidebb ideig meghatározott időtartamú nappali fény, az ún. fotoperiódus hatása alatt állt. Ebből a szempontból három csoport (reakciótípus) különböztethető meg, melyek a következők. 1. A rövidnappalos növények virágképződése bőséges és gyors, ha a napi fotoperiódus legfeljebb 12 óráig tart. Ennél hosszabb fotoperiódusok e növények virágképződését gátolják vagy teljesen szüneteltetik, de a túl rövid napi megvilágítás is gátló hatású. Termesztett növényeink közül e csoportba sorolhatók: a köles, a szója, a napraforgó, a rizs, a kukorica, a kender, a cirok, az uborka stb., tehát a déli származású, a tenyészidő alatti hosszú éjszakájú területekről származó növényfajok. 2. A hosszúnappalos növények rövid fotoperiódusok esetén csak vegetatív fejlődést mutatnak. A kritikus hosszúság 9-14 óra, de minél jobban meghaladja a fotoperiódus ezt a kritikus értéket, annál gyorsabb és bőségesebb a virágképződés. Ide tartoznak: a kalászos gabonák, a len, a burgonya, a vörös here, a lucerna, a répa, a káposzta, a hagyma, a borsó, a fűfélék stb. 3. A közömbös növények fejlődése a nappal hosszúságától független. Ebbe a csoportba igen sok növényfaj tartozik, ezeket a fotoperiodikus növényeknek is nevezik. A hőgazdálkodás A növények növekedése és fejlődése meghatározott hőmennyiség és hőbehatási időtartam mellett folyik, ezért nemcsak az abszolút hőmennyiség, hanem annak időbeli megoszlása is meghatározó. A mérsékelt égöv alatt a fény- és hőviszonyok periodikus jellegűek, évszakos és napi ingadozást mutatnak. A növények ehhez alkalmazkodva életük különböző szakaszaiban különböző hőmérsékletet igényelnek, így nemcsak melegebb, hanem hidegebb periódusokat is. Például a csírázáshoz rendszerint alacsonyabb hőmérséklet szükséges, mint a növekedéshez. A virágzáshoz viszont melegebb, mint a növekedéshez. Ennek megfelelően a növények földrajzi elterjedése szorosan összefügg a hőviszonyok földrajzi megoszlásával. A tenyészidő alatti hőmérséklet döntően befolyásolja a növények termését és egyben meghatározza a termeszthető növényeket. Tenyészidőnek azt az időtartamot nevezik, ami az utolsó ártalmas tavaszi fagy és az első ártalmas őszi fagy között eltelik, tehát lényegében a fagymentes időszakot. A fagypont alatti hőmérséklet káros, és hatása többféleképpen észlelhető. - Megfagyás. A növény teste a fagypont alá hűl, benne erős a jégképződés, a plazmából kifagy a víz a sejt közötti járatokba, a plazmaszerkezetben irreverizibilis károk keletkeznek. - Kifagyás. A fagyott talajból megszűnik a víz felvétele, a száraz hideg levegő pedig fokozza a párologtatást, kiszárítja a növényt, jóllehet a növény testében nem képződött jég.

9

- Kipállás. Akkor következik be, ha a vetést huzamosabb ideig jégpáncél borítja. Ez alatt a növények lélegeznek, de a jég gátolja a légcserét, idővel a növény oxigénhiány miatt elpusztul. Ugyanez észlelhető a huzamos ideig vízzel borított területeken is. - Ráfagyást okoz az ónos eső, amelynek hatása részben mechanikai, részben biológiai. A jég súlya alatt eltörnek a növényi részek, a jégpáncél alatt pedig megfulladnak. A ráfagyás elsősorban a fás növényeket károsítja. - Felfagyás. Az éjszakai alacsony hőmérséklet hatására a talaj felső rétegében levő víz megfagy, ezáltal az alsóbb részektől elmozdul, a növények (főként gabonafélék) gyökerei elszakadnak. Csapadék, víz Hazánk területének nagy részén a csapadék évi mennyisége, annak rendszertelen eloszlása, valamint az egyéb éghajlati tényezők (hőmérséklet, szél stb.) párolgásfokozó szerepe következtében vízhiánnyal számolhatunk. Ezen legtermészetesebben öntözéssel segíthetünk. Ez az aszály elleni küzdelem legrégibb módja, amelyről sok szubtrópusi, szárazságra hajló területnek az ókorban virágzó öntözéses termelése is tanúskodik (pl. Egyiptom, Mezopotámia). A mezőgazdaság mai anyagi-műszaki ellátottsága mellett az öntözés célja olyan mesterséges vízellátás, amely a növény igényét az összes többi tényezővel összhangban (tápanyag, fajta, stb.) a lehető legtökéletesebben elégíti ki. Az öntözéssel tehát nem a pusztulástól védjük meg a növényt, hanem a maximális terméshez szükséges vízről gondoskodunk. A növény biológiai vízigénye fajonként, fajtánként a termés mennyiségétől és az éghajlati elemektől függően változik. A vízigény megismerésének általános módja a párolgás és párologtatás nagyságának ún. evapotranszspirométerekben való mérése. A termés mennyiségével növekszik az elpárologtatott víz mennyisége is, azonban ez a növekedés lényegesen alatta marad a termésemelkedés dinamikájának. Azaz a nagyobb terméshez viszonylag kevesebb vizet használ fel a növény. Az éghajlati elemek közül a hőmérséklet, a csapadék, a légnedvesség ismerete és szerepe alapvető. Az öntözés a vízpótlás mellett befolyásolja a talaj hőmérsékletét és a levegő páratartalmát is, azaz csökkenti a talaj hőmérsékletét és növeli a levegő relatív humiditását. Az öntözés ezen hatásai részben kedvezőek, részben hátrányosak a termelésre. A korai öntözés talajhőmérséklet csökkentő hatása a kezdeti fejlődést lassítja, tehát hátrányos. A nyári hőségben ugyanez a hatás azonban előnyös. A párásabb klímában a növény kevesebbet párologtat -- ami előny -- ugyanakkor elősegíti a gombák elszaporodását is, ami káros. Öntözés esetén tehát fokozott növényvédelemre van szükség. Az öntözés alapját képező evapotranszspirációnak éves és napi menete van. Az éves menetben a csúcsfogyasztás természetesen a nyári hónapokra esik. Ennek pontos időszaka a növény tenyészidejének függvénye is. A hosszabb tenyészidejűeknél ez a VI-VIII. hónap (pl. kukorica), a burgonyánál rendszerint a VI-VII. vagy a VII-VIII. hónap, a folyamatos növekedésű évelő takarmányoknál (lucerna, gyep) pedig az V-VIII. hónap, a kalászos gabonaféléknél az V-VI. hónap. A csúcsfogyasztáson belül is az egyes hónapok vízfogyasztása kiemelkedhet. Ez a növekedési dinamikától és az éghajlati elemek értékétől függően a VI., ill. a VII. hónap lehet. Az intenzív fajták kezdeti, viszonylag gyors növekedése következtében az egyes hónapok evapotranszspirációs vízigényei viszonylag közelebb állnak egymáshoz. A csúcsfogyasztás ismerete különösen fontos lehet az öntözésre való felkészüléshez. A túl sok csapadék, illetve az egyenetlenül eloszló nagy mennyiségű csapadék (eső hóolvadás) következtében a talaj vízkapacitása túltelítetté válik: belvíz alakul ki. Védekezés: vízszintszabályozás. Melioráció. Belvízelvezetés stb.

10

2. Ismertesse a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait! Információtartalom vázlata: Mechanikai összetétel Kötöttség Szerkezet Duzzadás-zsugorodás, higroszkóposság, kapilláris vízemelés, hézagtérfogat Vízgazdálkodás (vízformák, VK, DV, HV) Hő- és levegőgazdálkodás A talaj kolloidjainak tulajdonságai A talaj kémhatása

A talaj fogalma, funkciói, alkotórészei: A talaj az ember egyik legősibb termelő eszköze. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és élettelen természettel szoros kölcsönhatásban van, és állandóan változik. Mai ismereteinknek megfelelő korszerű magfogalmazás szerint, a talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Növénytáplákozás szempontjából: a talaj egy 3 (ill. 4) fázisú-szilárd, folyékony, légneműnégydimenziós, polidiszperz – különböző méretű és alakú, változatos térbeli elrendezésű – tipikusan nyílt ökológiai rendszer. Funkciói: Környezetünk legfontosabb természeti erőforrása, az emberiség alapvető termelő eszköze. A többi természeti erőforrás reaktora, integrátora és transzformátora. A hő-, víz- és növényi tápanyagok természetes raktározója. A primér biomasszatermelés alapvető közege. A természet nagykapacitású szűrő ill. detoxikáló rendszere. A bioszféra jelentős részének élettere, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. A talajt érő természetes és emberi tevékenység okozta stresszhatások pufferközege. A talaj alkotórészei: A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két – egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő – alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus alrendszer az élőszervezetek-, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. Az abiotikus talajkomponensek 3fázisú heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, ill. a holt szerves anyagokból áll. a folyékony fázis ásványi sókat, kis molekulatömegű szerves anyagokat, adszorbeált gázokat, a légnemű rész, pedig CO2-ot, O2-t, N2-t és jelentős vízgőzt tartalmaz A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny réteg, amely vizet és tápanyagokat biztosít a növények számára. A talajok kialakulásában sokféle természetföldrajzi, környezeti hatás ötvöződik. A talaj szoros kapcsolatban áll a kőzettel, amelynek málladékából keletkezik. Az éghajlat elsősorban a csapadék és a hőmérséklet együtt, határozza meg mállás sebességét, a növényzetet, a talajlakó élőlények létfeltételeit, a talaj vízháztartását. Az éghajlati tényezőket az adott terület domborzata (tengerszint feletti magasság, lejtőviszonyok) jelentősen módosíthatja. Mivel a talajok jellegében mindezek a hatások kimutathatóak, a talajt a természeti környezet legösszetettebb rendszerének nevezhetjük.

11

Talajképződés A mállás végtermékének nevezett anyagásványok kialakulása azonban csak egyik fejezete a talajképződésnek. A sok-sok milliárdnyi baktérium és mikroszkopikus gomba bonyolult kémiai folyamatok során az élőlények elhalt részeit lebontja, majd szerves vegyületekké, humusszá alakítja át. A humusz nagy molekulákból álló, sötét színű, szerves vegyületcsoport. A kőzetmállás csak a humuszképződés (humifikáció) révén válik talajjá. A humusz fontos szerepet játszik a növények tápanyagellátásában. Emellett a humuszmolekulák „tápanyagraktáraként” tárolják felületükön a növények számára szükséges tápanyagokat. A humusz mennyisége befolyásolja a talaj színét; a humuszban gazdag talajok általában sötét színűek. A talajképződés másik fontos folyamata a viszonylag könnyen oldódó talajsók egy részének mélybe szállítása, a kilúgozás. A kilúgozás a talaj termékenységét csökkenti, hiszen így a tápanyagok egy része is a mélybe mosódik. A kilúgozás csak azokon a területeken játszik szerepet a talajképződésben, ahol az éves csapadék mennyisége nagyobb a párolgás mértékénél. A humusz nem vesz részt a kilúgozásban. A kilúgozás ellentéte az oldott anyagok kiválásának, feldúsulása a talaj valamelyik szintjében felhalmozódik. A málladékából képződött szilárd talajszemcsékre tapadó vízhártya a talajnedvesség. A talaj levegőtartalma akár 40 térfogatszázalék is elérheti. A talajlevegő a hézagokon keresztül kapcsolatban áll a légköri levegővel, de a talajban lakó élőlények légzése és a szerves anyagok bomlása miatt annál több CO2 -t és NH3-at tartalmaz. A fizikai-, kémiai- és biológiai mállás értelmezése. Fizikai mállás: a fizikai mállás során a kőzetek felaprózódnak. A fizikai mállás csak egy bizonyos határig mehet végbe. Ha ugyanis az aprózódáskor képződött szemcse olyan kicsi lesz, hogy tömege és ennek következtében mozgási energiája nem elegendő ahhoz, hogy az ütközéskor annyi energiát közöljön, amennyi a hasadáshoz szükséges, akkor további aprózódás nincs. Ez a határérték a 0,01 mm-es szemcseátmérő körül van. A fizikai mállás energiája származhat: a rétegnyomás csökkenéséből. a hőmérséklet változás során a kőzetalkotó ásványok egymástól eltérő hővezetőképessége és hőtágulása miatt, az anyagban belső feszültségek lépnek fel. a gyökérzet hatása a fagyhatás során a hézagokba beszivárgott víz jéggé dermed, feszítő erő is keletkezhet. a sókristályok növekedéséből származó erők kőzetaprózódó hatása elsősorban száraz, sivatagi éghajlat alatt fekvő talajokban és kőzetekben jut érvényre. a víz és a jégár, valamint a szél koptató hatása a légmozgás hatása hasonló vízhez, mivel képes elszállítani és osztályozni a törmeléket. Kémiai mállás: a kémiai mállás a kőzetek, ill. a kőzetalkotó ásványok alkotórészekre történő bontását, kémiai átalakulását jelenti. Szorosan kapcsolódik a fizikai málláshoz. Minél erőteljesebb a fizikai mállás, annál kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kémiai mállási folyamatok számára. Az anyag kémiai és ásványtani felépítése is átalakul. A kémiai mállás fontosabb részfolyamatai: az oldódási folyamatok hatására a vízben könnyen oldódó anyagok kioldódhatnak a kőzetekből. savas oldatok. A kőzetre ható oldatok elsavanyodása fokozza a mállás intenzitását. CaCO3+H2CO3=Ca(HCO3)2 hidrolízis. A víz nemcsak mint oldószer, mint közeg hat, hanem hatást fejtenek ki a víz ionjai, a H+- és az OH--ionok is. A vízben jól oldódó sók hidrolízise gyorsan végbemegy, a vízben csak kevéssé oldható szilikátok mállása viszont a felületen indul meg, és csak lassan halad az ásvány közepe felé. KAlSi3 O8+HOH HAlSi3O8+KOH ortoklász alumokovasav

12

a redoxi folyamatok azoknak az ásványoknak a mállásánál jelentősek, amelyek vegyértékváltó elemeket tartalmaznak. Ezek közül a Fe- és Mn-tartalmú szilikátok a legfontosabbak. Biológiai mállás: alapjában véve a biológiai mállás során is fizikai ill. kémiai változások következnek be, azzal a különbséggel, hogy a CO2 vmint a különböző szerves savak biológiai tevékenység révén jönnek létre. A folyamatok irányát és hatását a felszínen élő növények igényei is befolyásolják. A biológiai mállás során tehát a komplexképző anyagok hatására az oldhatósági viszonyok módosulnak, s a növényi tápelemek nagyobb mennyiségben maradnak vissza a mállás helyén. A biológiai mállás tehát igen lényeges eleme a talajképződésnek, mert megszabja a talajok tápanyagkészletének alakulását. A talaj kolloid rendszerének ismertetése. Kolloidok fogalma, kialakulása. A kolloidok méretüket tekintve a homogén és a heterogén anyagi rendszerek között foglalnak helyet. Homogénnek az olyan rendszereket tekintjük, melyek makroszkóposan egységesek. Pl.: valódi oldatok. A heterogén rendszerek vmilyen szempontból eltérő makroszkópos kiterjedésű homogén fázisokból állnak. A kolloidok a talaj szilárd fázisának legaktívabb komponensei. Fontos szerepük van az ionok, molekulák megkötésében, és a talajszerkezet kialakításában, így hatással vannak a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodására is. A kolloid rendszereket lehet csoportosítani: alaki megfontolások alapján: fibrilláris kolloidok: szál alakúak. lamináriskolloidok: korong v 6szöges táblácska alakúak. korpuszkuláris kolloidok: gömb v sokszögű test. A lamináris és a fibrilláris kolloidok difformálással keletkeznek a korpuszkulárisak diszpergálással. a kolloidrészecskék felépítése szerint: makromolekulás kolloidok asszociációs kolloidok diszperziós kolloidok. A molekulakolloidok és az asszociációs kolloidok diszperz rendszerei az anyag folyadékban történő spontán oldódásával alakulnak ki. Diszperziós kolloidokat tartalmazó diszperz rendszerek pedig különböző minőségű anyagokból keletkezhetnek. felületi tulajdonságaik alapján: ha a részecskék felületén ionok, gyökök és poláros molekulák vannak, külső hatás nélkül is elektromos erőtér keletkezik, azaz poláros felületű kolloid. azokat a kolloidokat, amelyeknek külső hatás nélkül nincs elektromos töltése apoláros kolloidnak nevezzük. méreteloszlás alapján: homodiszperz: a részecskék lehetnek azonos méretűek polidiszperz: különböző méretűek. anyagi eredet alapján: szervetlen v ásványi kolloidokhoz tartoznak az agyagásványok, melyek a szilikátok mállása során keletkeznek, a kovasav vmint a Fe- és Al-hidroxidokés ásványtörmelékek. a szerves kolloidokhoz sorolhatók: a szerves-ásványi kolloidok nem függetlenek egymástól, hanem erősebb v lazább kapcsolatban vannak. Az agyagásványokat vmint a Fe- és Al-hidroxidokat részben vastagabb v vékonyabb humuszhártya veszi körül. Az agyagásványok felületén kovasav Fe- ill. Alhidroxid bevonat is képződhet. Az említett kölcsönhatások eredményeként létrejött, bonyolult összetételű kolloidokat a talaj ásványi-szerves komplexumának vagy adszorpciós komplexumnak nevezünk. A kolloid részecskék (micellák) szerkezetileg két részre bonthatók. A szilárd fázist micellamagnak, az ezen kialakult nagy töltéssűrűséggel rendelkező réteget szovátburoknak nevezzük. A micellák között elhelyezkedő folyadék fázis az intermicelláris folyadék, vagy más néven a talajoldat. A kolloid-mag negatív töltésű helyei kötik meg a szolvát réteget. Vizes szuszpenzióban a kolloidok felületén adszorbeált kationok és a folyékony fázis kationjai között dinamikus 13

egyensúly jön létre. Egyensúlyi állapotban a szolvátréteg kationkoncentrációja nagyobb, mint a talajoldaté. A felülethez közel eső kationok erősebben kötődnek, mint a távolabbiak. Ezért a felület közelében a részecskék viszonylag nagy koncentrációban és térbelileg rendezetten helyezkednek el (Stern réteg). A felülettől távolabb viszont kisebb a vonzóerő, megnövekszik az ionok kinetikus energiája, s az eloszlás kevésbé rendezett lesz (diffúz réteg). A talajkolloidok határfelületi jelenségei: A szilárd és folyékony határfelületen lejátszódó adszorpciós- és ioncsere folyamatok nagy jelentősséggel bírnak elsősorban a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodása, pufferképessége, a szerves- és ásványi komponensek kapcsolódása, az öntözés és a trágyázás hatékonysága szempontjából. Az adszorpciót létrehozó erők nagysága, jellege, s a megkötődés mechanizmusa különböző lehet:  van der Waals-erők fizikai adszorpció  hidrogénkötések fizikai adszorpció  elektrosztatikus erők ioncsere  koordinációs és más kémiai kötések kemoszorpció, komplexképződés a fizikai adszorpciót tehát a kis- és közepes hatótávolságú, az ioncsere adszorpciót pedig az ion-ion kölcsönhatásra jellemző hosszú hatótávolságú (Coulomb)-erők teszik lehetővé A talaj kémhatásának jellemzése. A protolitikus folyamatok kolloidkémiai magyarázata. A különböző oldatok, szuszpenziók savas bázikus ill. semleges karakterét, kémhatását a disszociált hidroxónium (H3O+) ill. hidroxid (OH-) ionok aránya határozza meg. A kémhatás kifejezésére a [H+] –koncentráció mólos értékének 10-es alapú negatív logaritmusát használják, melyet pH-nak nevezünk. A talajok vizes közegében mért kémhatása (pHH2O) a talajoldat mindenkori egyensúlyi disszociált [H+]- ill. [H3O+]-koncentrációjára jellemző. Értékét módosíthatja a talaj vízoldható só- és CO2-tartalma. A talajokat a pHH2O értékük alapján a következőképpen csoportosíthatjuk: <4,5 pH erősen savanyú; 4,5-5,5 pH savanyú; 5,5-6,8 pH gyengén savanyú; 6,8-7,2 pH semleges; 7,2-8,5 pH gyengén lúgos; 8,5-9,0 pH lúgos és; >9,0 pH erősen lúgos talajok. A pH-érték csupán minőségi mutató. A talajsavanyúság kialakulásának lehetőségei: a talaj savanyúságát okozó hidrogénionok, részint külső forrásból származnak, részint a talajban lejátszódó protontermelő folyamatokban keletkeznek (belső protonforrások). A légkörből főként SO2, SO3, CO2, NO2, H2SO4,és HNO3 kerülhet a talajba. Protonmérleg: [H+BE]+[H+KÉPZ.] [H+KI]+[H+KÖT.]. A talajsavanyúság típusai: a talaj savanyúságának mennyiségi mérésére a sóoldatok hatásán alapuló jelenségeket használjuk fel. A sóoldat minősége szerint megkülönböztetünk un. aktív- és potenciális (rejtett)-savanyúságot. Aktív savanyúság: ez az érték a vizes talajszuszpenzióban mért mindenkori egyensúlyi állapotnak megfelelő [H+]-koncentrációt jelenti. Potenciális savanyúság: savanyú talajban a H+-ionok és az Al3+-ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát. A potenciális savanyúság meghatározásakor vmilyen alkalmas sóoldattal kezeljük a talajt. A potenciális savanyúságon belül megkülönböztetünk: kicserélhető savanyúságot (y2): a kolloidokon adszorbeált Al3+- és H3O+-ionok okozzák. hidrolitos savanyúságot 8,2 pH-jú kalcium-acetát-oldattal határozzuk

14

meg. Lúgos kémhatású talajok: a talajoldat lúgos kémhatását a lúgosan hidrolizáló sók túlsúlya és/vagy a kicserélhető Ca2+, Mg2+, Na+ és K+ oldatba jutása idézheti elő. A lúgosan hidolizáló sók (CaCO3, MgCO3,CaMg(CO3)2. NaCO3) oldódása, a víz disszociációja révén keletkezett protonok megkötésével jár. A szikes talajok kémhatását alapvetően: a kolloidok Na-telítettsége, a talajoldat sótartalma, az oldat kation- és anionösszetétele, és a CO2 parciális nyomása szabja meg. A talajok pufferképessége:az oldatoknak, vagy szuszpenzióknak azt a tulajdonságát, hogy sav ill. lúg hatására kevésbé változik meg a pHjuk, mint amennyire a desztillált vízé változott volna, tompító (puffer) hatásnak nevezzük. A puffer-oldatok gyenge savakat, vmint a gyenge savak erős bázisokkal képzett sóit együtt tartalmazzák. A talaj szintén pufferhatású rendszer, mivel benne mind a gyenge savak (szénsav), mind pedig ezeknek sói megtalálhatók.

15

3. Csoportosítsa a talaj élőlényeit! Jellemezze a humusz kialakulását, tulajdonságait! Fogalmazza meg a talaj érettségét, termékenységét! Információtartalom vázlata: Szerves anyagot felépítő szervezetek Szerves anyagot fogyasztó szervezetek Szerves anyagot elbontó szervezetek (szénhidrátbontó, denitrifikáló, nitrogénmegkötő baktériumok) A humusz kialakulása A humusz fogalma A humusz tulajdonságai A humusz fajtái A humusz szerepe a talajok termőképességében A talaj érettsége A talaj termékenysége

ammonifikáló,

nitrifikáló,

Talaj humusz pdf+ Humusz: az egy fekete színű szerves anyag, amely elpusztult növényi és állati maradványokból keletkezik a mikroorganizmusok hatására. Morzsás szerkezetűvé teszi a talajt. Hazánk talajainak humusztartalma 3-6 % mennyiség nem állandó. Érettség: a talajnak a mikrobiológiai hatásokra kialakult legkedvezőbb állapota. Az ilyen talaj sötét színű, laza, könnyen művelhető, de nem állandó jellegű. Termőképesség fokozható: -

öntözéssel

-

trágyázással

-

helyes talajművelés

-

talajjavítás

-

vetésváltással

A HUMUSZ: mennyisége határozza meg a talaj színét és termékenységét. Sötét színű • Bonyolult szerkezetű – Huminsavak – vízben oldhatatlan – Fulvósavak – vízoldható • Szerves anyagok elrohadásával keletkezik ( gyökerek, szerves anyagok, levelek, elhullott állatok mint pl férgek lárvák stb) • Kolloid méretű részecskéi a talajkolloidok – Óriási fajlagos felület – Nagy adszorpciós képesség – Vizet és ionokat kötnek meg

16

Kialakulásban a talajlakó mikroorganizmusoknak (gombák, baktériumok) és a növényeknek van jelentőségük, akik a szerves/szervetlen körforgásban meghatározó jelentőségűek. Miattuk mondjuk, hogy „élő „ talaj. A szerves trágyázással a humusztartalom fenntartását, javítását végezzük. Fő feladatunk a humusztartalom megőrzése, növelése. Ettől termékeny a talajunk. A humusz mennyisége folyamatosan változik. ( tenyészidő alatt van, hogy halmozódik, van, hogy csökken, víztől is függ, hőmérséklettől, ami a mikroorganizmusok életét befolyásolja) A talajélet fenntartására napjainkban – a szerves trágyák csökkenése miatt is- un oltó trágyákat: humusztrágyákat is értékesítenek, melyek segítik a humusztartalom kialakulását, növelését. Pl Cofuna, Terra-Vita stb A természetes eredetű Terra-Vita humusztrágya magas humusztartalmú és humuszképző talajjavító. A talajéletet biztosító mikroszervezetek nagy faj- és egyedszámban vannak jelen. Közreműködnek a tápanyag feltárásában és a talaj termékenységéért felelős szervesanyagok, a humuszanyagok újraképződésében. A növény számára nélkülözhetetlen tápelemeket szolgáltatnak. Használatával fokozódik a talaj biológiai aktivitása. Jól szabályozza a talaj tápanyag- és vízgazdálkodását, biztosítja a laza talajszerkezetet, fokozódik a növényzet szárazságtűrő képessége. Környezetbarát termék, vegyszert nem tartalmaz. A biotermesztés feltételeinek megfelelő, ökogazdálkodásban ajánlott termék. A komposzt összetétele: TerraVita aktivátor, szőlőtörköly, baromfitrágya. A talaj kialakulásakor nekik köszönhető a szerves anyagok képzése, felhalmozódásának megindulása. Humusztartalom meghatározása Összes-szervesanyag = humusz mennyiség meghatározása karbónium tartalom alapján: karbónium mennyiség x 1,72 Jelentősége: Kedvezőtlen káros hatások (nehézfémek, növény-védőszerek, vanillin, benzoesav, egyes aldehidek) csökkentése, a toxin anyagok adszorbeálása által HUMUSZ és KÖRNYEZETVÉDELMI KAPACITÁS

EPC (Environment Protection Capacity) EPC = H² x D x K H= talajhumusz %-ban, D = humuszréteg vastagsága %-ban K = humuszstabilitási koefficiens EPC = H² x D x R (R=K

) C/N

C/N = karbónium/nitrogén arány HUMUSZMÉRLEG Bevétel:

–Növénymaradványok a t/ha

17

–Szerves trágyák b t/ha Kiadás:

–Humusz mineralizáció c t/ha a nitrogén tartalom felhasználásával állapítható meg (pl. 1 tonna szemterméshez – búza, kukorica – 30 kg nitrogén szükséges) Mérleg:a+b > c POZITÍV A humuszanyagok felépítése, csoportosítása, a frakciók talajtani jelentősége Humusz-televény: a talaj jellegzetes anyagcsoportját adják, a talaj humuszkészlete a termékenység hordozója A talajban különböző jellegű humuszanyagok fordulnak elő, a sárgától a feketéig, amelyek eltérő tulajdonságúak. A humusz a talaj termékenységének elsődleges meghatározója. Lényegét tekintve sötét színű, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú anyagokból áll. A ma is elfogadott klasszikus felosztás szerint egymáshoz hasonló, különböző hosszúságú molekulacsoportokból áll: fulvosavak (kis molekulatömegű, sav jellegű vegyületek.), huminsavak (nagyobb molekulatömegű, polimerizált sav jellegű vegyületek), huminanyagok (oldhatatlan polimerek). • a talaj szerves anyagai, • a talaj megfelelő szerkezetéért is felelős • biológiailag aktív anyagok, serkentő hatásúak • sötét színű, nagy molekulájú, jól tartja a vizet és a tápanyagokat • kolloid tulajdonságú anyagok, • melyek a növényi és állati maradványokból a mikroorganizmusok közreműködésével jönnek létre • közvetlen tápanyagforrást jelentenek a növények számára • jelentős mennyiségben tartalmaznak makro-elemeket, melyek növényi tápelemek • átmenetileg, vagy időszakosan más elemeket is só alakban megkötnek • nagy erővel kötik meg a nehézfémeket A humusz fajtái: - tápláló humusz - tartós humusz - barnásszürke humusz - barnásfekete humusz - vörösesbarna humusz - savanyú humusz - szelíd humusz - aktív humusz. A talajok humuszállapotának agrokémiai és környezetvédelmi szerepe A humuszanyagok fontos tulajdonsága, hogy növeli a talaj biológiai aktivitását, serkentőleg hat a talajéletre. További jótékony hatása, hogy megköti a növényvédő szereket, toxikus anyagokat. A humusz agrokémiai szerepe A humuszanyagok agrokémiai funkciói

18

• Sötét színük előnyösen befolyásolja a talaj hőgazdálkodását (melegedés, lassú hülés). • Nagy a vízmegkötő képessége, ezért pozitívan befolyásolják a talaj vízmegtartó képességét. • A kalciummal kötődve (koagulálva) a növények számára megfelelő talajszerkezet kialakítását segítik (morzsalékos). • A talaj humusztartalma közvetlen és közvetett tápanyagforrás. Pl. a talaj nitrogén tartalmának 98%-a a humuszanyagokhoz kötődik. A humuszanyagokon megkötött tápanyagok (nitrogén, foszfor, kalcium, magnézium stb) egy része a körülményektől függően vagy leválik vagy megkötődik. Így nem csak hozzáférhetővé teszi a tápanyagot, hanem tárolni is képes azt. • Más esetben a kötődés olyan erős, hogy a tápanyag a növény számára már csak nehezen hozzáférhető. • a humuszsavak nagyhatású pufferanyagok, melyek megakadályozzák a gyors pH változást környezetvédelmi szerep • növeli a toxikus anyagot lekötő képességet • adszorpciós (fém, ion megkötés) és pufferképesség (savak, lúgok közömbösítése, hatásuk tompítása) • kelátképzés (nehézfémek megkötése) • humuszanyagok hatása a különböző szintetikus mérgező anyagok kompenzálásában és megkötésében Az érett talajban megfelelő arányban van a feltárt és feltáratlan szerves anyag.

19

4. Ismertesse hazánk talajainak genetikai osztályozását! Jellemezze az adott területen leggyakrabban előforduló talajtípust! Információtartalom vázlata: Genetikai talajosztályozás (romtalajok, éghajlat és víz hatására képződött talajok) A adott területen leggyakrabban előforduló talajtípus jellemzése (kialakulása, szelvényének jellemzői, tulajdonságai, hasznosítása)

A humusztartalom, a kilúgozás és felhalmozás, illetve egyéb talajképző folyamatok alapján a felszínről lefelé haladva több talajszint jön létre:  Az A szint a talaj legfelső, biológiai aktivitásban különösen gazdag szintje. Ennek köszönhetően e szintben legnagyobb a humusztartalom.  az A alatti B szintben a biológiai aktivitás már lecsökkent, így megcsappant a humusztartalom is.  a C szint nem más, mint a talajképződés kiinduló kőzete, az anyagkőzet. A talajtípusok földrajzi elhelyezkedése szerint zonális és azonális talajokról beszélünk. A zonális éghajlati és növényzeti adottságainak megfelelően alakul ki. Az azonális talajok bármelyik földrajzi övben előfordulhatnak, mivel az éghajlat és növényzet helyett egyéb tényezők, így a kőzet vagy a domborzat jutnak meghatározó szerephez. A mészkőterületek vékony, fekete talaj, a rendzina például kifejezetten kőzethez kötődő képződmény, a folyó menti ártereken kialakuló öntéstalajok pedig végeredményben a domborzati adottságokhoz idomulnak. 1. Mediterrán éghajlat: Legjellegzetesebb talaj a vörös színű terra rossa. Sovány talaj kevés humusz. Lombhullató erdő területén: fehér színű erdőtalaj. 2. Óceáni területek: Főként kilúgozott barna erdő talaj, az északi hűvösebb, csapadékosabb területen podzol talaj. Lomblevelek miatt sötétebb, termékenyebb, minta fenyőerdő talaja, itt kisebb a kilúgozás. 3. Nedves kontinentális: Az uralkodó talajtípus a barna erdőtalaj. Humusztartalma legfeljebb közepes, kilúgozás a csapadék függvényében. 4. Száraz kontinentális: A magasfüvű puszták mezőségi talaj (feketeföld, csernozjom) humuszban rendkívül gazdag. A fű a téli hidegben is elszárad. A kevesebb csapadék miatt gyérebb fűtakaróból ugyanis sokkal kevesebb humusz keletkezik. 5. Hideg mérsékelt öv: Az egész övben podzoltalaj alakult ki. Jellegzetese humusz szürke színét a vízben nem oldódó kavics szemcsék és a kis humusztartalom miatt kapta. A talaj kevésbé termékeny, mint a tűlevelekből lassan képződik humusz. 6. Sarkköri öv: A kevés humuszt tartalmazó köves, homokos tundratalaj a jellemző. 7. Hegyvidéki öv: A hegyvidéki övben nemcsak az éghajlat és a növényzet, hanem szükségképpen a talaj is övezetesen változik. o Sziklás váztalaj o Hegyi tundratalaj o Hegyi réti talaj o Hegy podzol o Podzolos barna erdőtalaj o Kilúgozott barna erdőtalaj Mezőségi talaj (Hajdú Bihar megye)

20

A térségben található főbb talajtípusok jellemzése Alföldi mészlepedékes csernozjom (19/2) A 2-4% humusztartalmú talaj szénsavas meszet kisebb mértékben tartalmaz, semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, kitűnően morzsás szerkezetű. Kitűnő vízgazdálkodású, egyaránt jó vízbefogadó-, vízraktározó- és vízáteresztő képességű. Tápanyag gazdálkodása igen kedvező. Legtermékenyebb talajunk. Értékes mezőgazdasági terület, valamennyi gazdasági növény eredményesen termeszthető rajta. Karbonátos réti csernozjom (20/1), szolonyeces réti csernozjom (20,5) Kialakulására az időszakos időnként megemelkedő talajvíz nyomja rá a bélyegét. 3-4% humusztartalmú, több szénsavas meszet tartalmaz, gyengén lúgos kémhatású, szemcsésen morzsás szerkezetű. Vízgazdálkodása jó, csapadékosabb években, magas talajvízállás esetén túlnedvesedésre hajlamosak. Száraz években viszont a kedvezőbb átnedvesedési körülmények miatt egyik legtermékenyebb talajunk. A szolonyeces réti csernozjomnál a genetikai “B” szintben megnő a NA+ mennyisége, szerkezete kedvezőtlenebbé válik. A talaj vízgazdálkodása a nátrium mennyiségének függvénye, így a réti csernozjomok jó termőterületek, a tömöttebb “B” szint viszont indokolja az altalaj-lazítást és a vízrendezést. Kérges réti szolonyec (24,1), közepes réti szolonyec (24,2) Hidromorf talajképződmények, kialakulásukban jelentős szerepe volt a felszín alatti vizeknek. Szárazon kőkemények (zsugorodnak), míg nedvesen elfolynak, duzzadnak, száraz állapotban mélyen megrepednek. Igen rossz vízgazdálkodású, igen gyenge vízáteresztő képességű, mindig lúgos kémhatású és gyakran jelentős vízoldó Na+ tartalmú talaj. Vékony termőrétegűek 24/1 - 0 - 7 cm közötti, 24/2 - 7 - 20 cm közötti művelhető réteggel. Ezeken a területeken “ősgyepek” találhatók, feltörni nem szabad. A szolonyeces réti talajok szelvényében, annak erősen tömődött, prizmás “B” szintjében 5*25 % az adszorpciós komplexus Na+ telitettsége. Gyakran jelentős a kicserélhető Mg2+ tartalmuk is. Fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságuk szélsőséges, de meliorativ beavatkozással javítható. Ezeken a területeken gyepek találhatók. Karbonátos öntés réti (31,1) Humuszos rétegűek és szerkezetük kevésbé kialakult. A Tisza öntés területén alakult ki. Kisebb humusztartalmú, kémhatása gyengén lúgos. Mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, termékeny talaj. Erdők találhatók rajta. Karbonátos csernozjom réti (33,1), mélyben szolonyeces csernozjom réti (33,4), szolonyeces csernozjom réti (33,5) A talajvíz mélyebbre süllyedt, erőteljesebb kilúgozódás jelentkezik. A humusztartalom alacsonyabb. A talaj felső szintjében a humusz anyagok jobb minőségűek. A szerkezete morzsás. Jó víz- és tápanyag-gazdálkodású termékeny talajok. A kistérség területének közel 60%-át borítja, jó termőképességű talaj, amelyen megfelelő (tápanyag-vizsgálatra alapozott) tápanyag utánpótlással minden gazdasági növény termeszthető. A területen 1988. és 1994. között 9 450 ha-on (13 %), hajtottak végre meliorációt, főleg a vízrendezéssel javítható területeken. A területen az öntözés lehetősége adott. A Tisza, a Körös

21

és a Kurca jó öntözővízzel látja el a területet. A területen 948 km csatorna biztosítja a felesleges víz elvezetését és az öntözővíz odajuttatását. Így biztosított az intenzív termelés feltétele is, a megfelelő tápanyag-utánpótlással és az intenzív növénykultúrákkal. A terület talajára jellemző, hogy nagy százaléka jó fizikai állapotú, kitűnően morzsás, illetve szemcsésen morzsás szerkezetű. A talajok többsége gyengén lúgos kémhatású, jó vízgazdálkodású, nagy hányaduk a térségünkben jó humusz tartalmú és vastag termő rétegű. A talajok termőképessége összességében nagyon jó, ezt az átlagos AK érték is mutatja.

22

5. Ismertesse a talajhibák javításának módjait! Hasonlítsa össze a víz és a szél talajpusztító hatását befolyásoló tényezőket, valamint az erózió és a defláció elleni védekezés lehetőségeit! Információtartalom vázlata: Talajhiba, talajjavítás fogalma A talajjavítás módjai Az adott területen leggyakrabban előforduló talajhiba javításának bemutatása Az eróziót befolyásoló tényezők A deflációt befolyásoló tényezők Az erózió elleni védekezés A defláció elleni védekezés

Talajművelés, t.ápolás célja, feladatai: Célja: a t. szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tev., nedvesség- és levegőforgalmának kedvező befolyásolása. A művelés feladata: megf. aprózódottság, növ. termését befolyásoló tényezők (víz- levegő- hőforg., tápa. ellátottság, t.lakó élőlények tev., gyomok), a talajba juttatható kémiai anyagok, egyéb maradványok, öntözés hatékonysága, erózió, defláció csökkentése, t.degredálódás csökkentése, mechanikai és kémiai t.javítás. A t. pillanatnyi állapota határozza meg a művelés megf. mélységét és módját. Talajvédelem (erózió), homokt. védelme és javítása: a t. művelésének hatása legerőteljesebben a dombvidékek szántóit érinti (Mo. szántóinak 40%-nál fennáll az erózió pusztító hatása). Mozgó felszíni vízlepel (heterogenitás) mértékét befolyásolja: csapadék (intenzitása, időtartama, cseppnagysága, olvadó hó menny.,hóolvadás időpontja) talaj (szerkezete,nedvességi állapota, vízforgalma,növényborítottsága), lejtő (hossza,meredeksége, alak-ja, kitettsége). Szétiszapolódási erózió:felső 2-3cm-ben, megelőzi a csepperózió. Síkvidéki e.: 1%-os lejtőn is kialakul, ált. szikes t., padkás képződmények. Dombvidéki e.: nagyobb vízforgalmi heterogenitás. Az átmosásos erózió sok oldott anyagot szállít magával, különböző eróziós formák megjelenésével (vonalas, árkos, barázdás, szakadékos) Szélerózió (defláció): száraz, kopár vidéken (sivatag, félsiv.) jelentős. Erdők, gyepterületek irtása során felléphet. (futóhomok, Hanság lecsapolása!). Deflációt befolyásolja: szél örvénylése, iránya, deflációs terület hossza, a talaj szövete, szemcse-összetétele, szerkezete, szervesa. tartalma, nedvessége, növényborítottsága. Homoktalajok javítása: savanyú pH-jú meszezése, szikes, sós t. vízrendezése,, mészpad,vaskőfok rétegek feltörése, glejes réteg fellazítása. Egyéb t.javítási módszerek: savanyú és Mg-hiányos t. kémiai javítása , Egerszegi-féle réteges homokjavítás (szőnyegszerűen kolloidokban gazdag rétegek elhelyezése), mélylazítás ((t. nedvessége minél alacsonyabb legyen), vakond-drénes mélylazítás. Talajjavítás formái: a t. művelés közvetlenül (részecskék elhelyezkedését,a t. szerkezetét változ-tatja – fizikai úton) és közvetve ( a t. kémiai és bio-lógiai tulajdonságait, folyamatait módosítja) okoz változásokat a t. állapotában. Közvetlen vált.: mor-zsás szerk. kialakítása és megőrzése a cél. Tömörö-döttség ált. a művelés során alakulhat ki, a nedve-sebb talajon (eketalp). Porosodás az intenzív mec-hanikai hatás következménye. A mechanikai javítás a t. vízáteresztését, levegőellátását, t.réteg lazítását jelenti. Vízvezető, víztartó képesség: aszály

23

esetén a legnagyobb terméscsökkentő a vízhiány, kevés t.mozgatás célszerű, csapadékos idő esetén kiszárí-tás elkerülése, belvíz elvezetése. Biológiai t.javítás: növ.védő szerek, gyomirtás, tápanyag pótlás. Szikes talajok javítása: Szoloncsák t.:D-T köze, szóda felhalmozódás. Szolonyec: T.túl, kolloid io-nokhoz kötött Na-ionok. Szoloncsák nehezebben, szolonyec könnyebben javítható: kilúgzott A szint (max. 50cm), belvízmentes kell legyen pH >7,5, B szint savanyú, v. semleges, szésavas mészre 30-40cm-ig nem reagálhat. A fentiek fennállása esetén van esély a t.javításra. A vízrendezés a legfontosabb (talajcsövezés, mélylazítás), a sófelhalmozódás csökkentése (meszezés, sekély művelés), a tápa. pótlás (istállótrágya). Kémiai talajjavítás, szikes és savanyú talajon: oka: Ca-kilúgzás, de ez a legkönnyebben javítható talaj. Az üzemi, genetikus talajtérkép és kartogramjai táblánként tüntetik fel a t. genetikai típusát, humuszellátottságát, fizikai féleségét, CaCO3 ellátottságát és pH állapotát, mészigényét. A javításhoz szüks. CaCO3 menny. meghatározása a hidrolitos aciditás értéke alapján. A meszezés ideje:nyár köze-pe – ősz vége, de kiterjedhez egész évre is. Meszező anyagok: cukorgyári mésziszap, lápi m.iszap, mészkőőrlemények. Elsősorban a t. felső rétegébe kell juttatni, tilos t.-ba mélyen forgatni (szántás előtt!). A meszezés mellett az istállótr. nem feltétele a hatékonyságnak, a műtr. erősíti. N műtr. igény a meszezést követő 2-3 évben csökken, a terménynövelő hatás 4-5 évig jelentős. A talajvédelem fogalma. Az erózió és belvizek elleni védekezés. A defláció elleni védekezés módszerei 1. Erózió – a víz talajromboló hatása, amely lejtő területeken a talaj, növényzet, tápanyag elhordásában jelentkezik. Okok: nagy eső, hirtelen hóolvadás. Befolyásoló tényezők:  a lejtő hajlásszöge  csapadékmennyiség  talajtulajdonságok (vízbefogadó és vízvezető képesség)  növényzet (sűrűsége, gyökérzetfejlettség) Az erózió formái: felületi, barázdás, árkos, vízmosásos. Védekezési módok:  vízlefolyás megakadályozása: sánckészítés (20–30 m-enként), teraszkialakítás, a rétegvonalak mentén való talajművelés (váltvaforgató eke), a vetést, növényápolást a lejtőre merőlegesen végezzük.  a vízbefogadó-képesség növelése: mélyművelés, talajvédő gazdálkodás, különböző tenyészidejű növények egymás mellé helyezése. 2. Defláció – szél által okozott kár, a talajszemcséket, tápanyagot, vetőmagot elfújja, homokverést okoz. Befolyásoló tényezők: talajszemcsék mérete, nedvességi állapot, talajborítottság, szélerősség. Védekezési módok:  a talajborítottság minél hosszabb ideig megmaradjon  homoktalajon tömöríteni, fasorok telepítése, szervestrágyázás

24

6. Csoportosítsa a szervestrágyákat! Jellemezze az istállótrágyát (almos- és hígtrágya) és a tarló- és gyökérmaradványokat! Információtartalom vázlata: A szervestrágyák csoportosítása Az almos istállótrágya alapanyagai, érése, kezelése, felhasználása és hatása A hígtrágya környezetvédelmi problémái, kezelése, felhasználása A tarló- és gyökérmaradványok szerepe, mennyisége, minősége

Trágyázási alapfogalmak A trágya a növények tápanyagigényének kielégítésére használt különböző összetételű és halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. Trágyázás fogalmán a szerves vagy szervetlen trágyaanyagok talajba, a növények lombjára vagy a termesztő hely légterébe való juttatását értjük. A termesztés során alkalmazott trágyázási műveletek szakszerűen összeállított rendszerét pedig trágyázási rendszernek nevezzük. A trágyázás célja, fő feladata: a talaj gazdagítása, a kultúrnövények növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges tápanyagok biztosítása az elérhető legnagyobb termés elérése céljából. A trágyázási rendszer elemei: – a trágya megválasztása; – a trágyamennyiség (-adag) meghatározása; – az elosztás, kiszórás és talajba juttatás módja; - a trágyázás időpontja. A trágya fogalma - Tágabb értelemben: trágya mindazon anyag, amelyekkel a talaj termékenysége növelhető. - Szűkebb értelemben: csak olyan anyagok, amelyek a növényt és a vele együtt élő mikroorganizmusokat táplálják. Ez 10 elem: – N – S – P – Fe – K– O– Ca– H– Mg– C Az elemek feloszthatók:  makro: lényegében a felsoroltak  mikro: Mg, Br, Cu, Cz, stb.(máshol mezo elem ezek)  ultramikro elemekre: megtalálhatók.

molibdén,

kobalt.

Ezek

a

növények

hamujában

A trágyázás hatása döntő a termésre:  a nemesített fajta és a trágyázás hatása 50 %,  a talajművelésé

20 %,

 a vetésé

10 %,

 a gyomirtásé

10 %,

 a betakarítás és egyéb tényezők hatása 10 % -os a termés kialakításában A trágyák csoportosítása 1. Közvetlen trágyák: a növények tápanyagszükségletét elégítik ki (a trágya fogalma szűkebb értelemben)

25

2. Közvetett trágyák: talajtrágyák, amelyek sok esetben már a talajjavítás fogalomkörébe tartoznak (mész, gipsz, stb.) 1. Közvetlen trágyák, vagy a szűkebb értelemben vett trágyák: – Szerves trágyák, és műtrágyák A szerves trágyák közé tartozik: – istállótrágya, - híg trágya, - szalmatrágya, - zöldtrágya – - kukoricaszár, - pillangósok tarló és gyökér maradványai A műtrágyák felosztása: - egy hatóanyagúak: N, P, K, stb. - több hatóanyagúak : – összetett műtrágya: egy képlettel leírható (KNO3) – kombinált műtrágyák: egy képlettel nem fejezhető ki (Nitrofoszka) – kevert műtrágya: gyári vagy házi keverés (NP, - NPK, - PK) A műtrágyák lehetnek: – szilárdak, - folyékonyak. - gáz (üvegház) Szerves trágyák - istállótrágya, - hígtrágya, - zöldtrágya, - szalmatrágya, - kukoricaszár, - pillangósok tarló- és gyökérmaradványai, - komposzt, - városi szemét, - fekália, - tőzeg- és baromfitrágya, - ipari szerves hulladékok. • A szerves trágyák hatása sokoldalú és tartós. Szerves anyagaik táplálékául szolgálnak a lebontást végző talajélőlények számára, amelyek az életműködésük során fokozatosan tárják fel és bocsátják a növények rendelkezésére a szerves anyagban megkötött tápelemeket. A szerves trágyák ezért folyamatos és egyenletes tápanyagellátást tesznek lehetővé. Az istállótrágya valamennyi szerves anyag közül a legteljesebb értékű trágyaanyag. Hatása a talajra és a termelt növényekre egyaránt kiterjed, ennek következtében a talajszerkezet javul, a termésmennyiség fokozódik, a termelés biztonságosabbá válik. Mivel az istállótrágya a talaj mikroszervezeteit is táplálja, hatására olyan biológiai viszonyok alakulnak ki, amelyek a talajba juttatott műtrágyák érvényesülését is fokozzák. A trágya hatását / érvényesülését befolyásoló tényezők 1. A talaj tápanyagtartalma Befolyásolja: - a talaj kötöttsége, - a talaj kémhatása A tápanyag …..: a talajban levő tápanyagok vagy tápanyag mennyisége A hasznosítható, vagy felvehető tápanyagtartalom: – ami a növény által hasznosítható. Ez növekedhet: biológiai felhalmozódással, és csökkenhet: oldhatóság csökkenésével, stb. 2. A talaj kémhatása A kémhatás befolyásolja az egyes tápanyagok felvehetőségét. A kémhatás ingadozása káros. A pufferképes talajok – kolloidokban gazdagok, – kötött talajokon nagyobb műtrágya és szerves trágya adagok használhatók, – homok talajokon gyakrabban, kisebb adagokkal trágyázzunk.

26

3. A talaj adszorbeáló képessége Adszorbeálás = lekötés A kötődés azonban laza, hogy a tápanyagokat a növények fel tudják venni. A kolloidokban gazdag, kötött talajoknak nagyobb az adszorpciós kapacitása, a laza talajoké kisebb. 4. A talaj biodinamikája (elemek körfogása funkció) A talajban maradt, vagy oda visszakerülő szerves anyagokat a baktériumok bontják le, és teszik felvehető ásványi anyagokká azokat. Az istállótrágya: a gazdasági állatok - szilárd (bélsár), és - híg (vizelet) ürülékének és a szerves - alomanyagoknak különböző arányú keveréke. Ez ma hazánkban üzemi méretekben főként:a szarvasmarha és a juhtartás terméke. Az utóbbi évtizedekben épült szarvasmarha telepek egy részén és a sertéstelepeken alom nélküli trágyát nyernek, ezt nevezik : híg trágyának, vagy güllének. 1. a)

Az istállótrágya minőségét befolyásoló tényezők – az alapanyag minősége, – az állat kora és egészségi állapota,(öreg, beteg állat nem jól emészt, ürüléke tápanyagban gazdagabb) – az állat faja, o a szarvasmarha jobban emészt, ürüléke nitrogénben szegényebb, o a ló ürüléke száraz (egygyomrú, ezért kevésbé bontja le, nitrogénben gazdagabb, gyorsan melegszik,) o a juh ürüléke hasonló a lóéhoz, de nem olyan heves, o a sertés ürüléke a szarvasmarháéhoz hasonlít, de hidegebb, – a tartás és takarmányozás annyiban befolyásolja, hogy a nagyadagú abrakolás javítja az ürülék összetételét. Az istállótrágya erjesztés folyamata: 1. Oxidációs szakasz: a hőmérséklet felmehet 50-70 Co-ra, ezért 3-5 nap után tömöríteni kell a kazlat. 2. Redukciós szakasz: a trágya erjedés kb. 100 napos szakasza, a C:N arány eléri a 20:1 értéket. Az érlelés és a tárolás helye lehet: – istálló közelében (ne lapos helyen ) - ideiglenes (tábla sarkán.) 100 kg istállótrágya 0,5 kg nitrogént, 0,25-0,30 kg foszfátot és 0,5 kg kálit tartalmaz. Az istállótrágya tehát elsősorban nem tápanyagpótló trágyaanyag, hiszen 2-2,5 kg pétisóval tudunk annyi nitrogént juttatni a talajba, mint 100 kg istállótrágyával. Ezzel szemben a humusz fokozásával pótolhatatlan szolgálatot tesz a talaj életének serkentésében. Az istállótrágya kijuttatásának ideje és mennyisége A trágyázás időpontját meg lehet határozni naptári időpont és fenológiai (fejlődési) fázis figyelembevételével egyaránt. A trágya kijuttatása és talajba munkálás módja döntő fontossággal bír a hatékonyság biztosítása érdekében. Fontos, hogy a gazdálkodó a trágya kijuttatását a növény kultúrának

27

((pl. hagyma, borsó) és a trágyázás típusának (pl.: sortrágyázás, fészektrágyázás, lombtrágyázás, alaptrágyázás) megfelelően hajtsa végre. A trágya mennyiség meghatározása során gyakran elkövetett hibák: - Talajvizsgálat elmulasztása, - Helytelen vizsgálati módszer alkalmazása, - A nagy mennyiségű műtrágya kijuttatás miatt gyökérperzselés, terméselrúgás fellépése - A növények alsó levelei egyenletesen sárgulnak, mert kevés nitrogénműtrágyát használtak, vagy a gyökérzónából kimosódott a tápanyag (homok) - A növények alsó levelei az erek között sárgulnak, mert kevés a kálium - A növény fejlődés buja, a virágokat és a termést elrúgja, mert sok a nitrogén vagy korai a nitrogén kijuttatás - A növények alsó leveleinek a fonák oldala lilás elszíneződést mutat, mert kevés a foszfor - Ion antagonizmus miatt kalcium tünetei mutatkoznak a sok kálium, vagy ammónium tartalmú műtrágya miatt A trágyázás ideje: – nyár (nincs rá gép) sár)

- nyár vége (augusztus)

- őszi trágyázás (ha nincs

Az istállótrágyázás időpontjai: – Nyári és nyárvégi - augusztus, szeptember - jó utak, - meleg miatt jelentős nitrogén veszteség – Őszi - kevesebb nitrogén veszteség, - rosszabb szállítási viszonyok – Tavaszi - csak homok talajokon, - közvetlen vetés előtt – Téli - fagyott talajra szórják a trágyát, - olvadás után szántják alá, - a legrosszabb időpont, mert a trágya tápanyagai elvesznek, kilúgozódnak. A trágya leszántása nyáron, nyár végén azonnal. – négy nap múlva 50 %-os a trágya hatékonysága. – fogások sorrendjében szórjuk. Szántás mélysége nyáron őszi vetésű növények alá: – a talaj légjárhatóságától függ – jó szerkezetű talajon 18-20 cm, – levegőtlen talajokon 12-16 cm, – fontos a szántás zárása. Őszi trágyázáskor, tavaszi vetésű növények alá: – a szántás eszköze az előhántós eke, – mélyebbre szántjuk le a trágyát, – gyakorlat a kétszer szántás is (drága, de jó)

28

Az istállótrágyázás hatása – első évben 40-60 % a hatása, – második évben 30-35 – harmadik évben 10-20 – negyedik évben 5-10, de függ - a talaj kötöttségétől - laza talajon bomlása sokkal gyorsabb. Legkönnyebben a cellulóz, legnehezebben a lignit bomlik le (még 4 év után is jelentős része ~ 40 % megtalálható). Az istállótrágya konkrét hatásai – fizikai, - kémiai, - biológiai. Fizikai hatása: – a talaj víz- és levegő gazdálkodásának javítása – a laza talajok kötöttebbé, – a kötött talajok lazábbá válnak, – javul a talaj hőgazdálkodása. Kémiai hatása: több éves, – az N, P, K jórészt szerves kötésben van, – ezért feltáródásuk – folyamatos és tartós. Biológiai hatása: – a mikroszervezetek számára – kedvezőbb életfeltételek, – bőséges táplálék. A trágya adagja: – 30 tonna/hektár alatt: kicsi, – 30-40 tonna/hektár között: közepes, – 40 tonna/hektár felett: nagy adagokról beszélünk. Az istállótrágyázás irányelvei: Kiszórást követően azonnal le kell szántani - a napi teljesítményhez igazítani a fogásokat. Az istállótrágya készítése, az istállótrágya erjesztése. Az istállótrágya sokféleképpen erjeszthető: – lapos trágyateregetés – a trágyakazal egész területén naponta teregetik szét a megtermelődött trágyát – szakaszos trágyakezelés - kazlakban történik: (szélessége 4-5 m, hosszúsága 20-25 m, magassága 3 m.) Cél: a kazalban a trágya : nyáron 2-3 napig, télen 4-5 napig lazán maradjon. Ezért

- a napi trágya mennyiséget 50-60 cm magasra rakjuk, – 2-3 nap, vagy 4-5 nap után a kikerülő trágyát erre a laza rétegre rakjuk,

29

–

addig folytatjuk, míg a kazal el nem éri – a 3 m magasságot és a 20-25 m hosszúságot, – így a levegőt akkor szorítjuk ki, amikor az szükséges, – végül a kazlat 20-25 cm vastagon leföldeljük (domború legyen, hogy a víz lefolyjon) – a kazal alá is célszerű egy 20-30 cm-es szalma réteget elhelyezni, – a kazlat körbe kell árkolni. A kazlak elhelyezése: – trágyaszérűn, vagy: - táblák ellentétes sarkain – a szántást fogásokra osztjuk, és fogási sorrendben szórjuk a trágyát. Kifutókban történő trágyaérlelés: – az istállókban keletkezett napi trágya mennyiséget a kifutókban egyenletesen elteregetjük, – majd almot szórnak rá a nappal ott tartózkodó állatok pihenését is segítendő. Mélyített (aklos) istállókban történő trágyaérlelés: – lekötetlen csikó, növendékmarha, juh istállókban történik az erjesztés, – naponta bőven almoznak, – a trágyát 3-4 hónaponként hordják ki. – Legjobb trágya keletkezik így: – nitrogéntartalma 50 %-kal nagyobb, – közvetlen a földre szállítsuk és szórás után azonnal szántsuk le (a nagy nitrogén veszteség így kerülhető el). Az istállótrágya mennyiségének kiszámítása takarmány sz. a.   alom sz. a.  * 4 2  

 Wolf képlet szerint: várható istállótrá gya  

pontosabb a számítás, ha a 4-es szorzószám helyett  szarvasmarha trágyánál 4,5-ös  juh és lótrágyánál

3,3-as szorzószámmal számolunk.

Gazdasági állatok évi trágya termelése tehén 90-100 q ló 50-55 q juh 4-5 q sertés 6-8 q 100 q istállótrágya hatóanyag mennyisége nitrogén 50 kg foszfor 25 kg kálium 60 kg, így a tápanyag arány N : P : K = 1 : 0,5 : 1,2 Hígtrágya összetétele, kezelési és felhasználási módjai, a tárolás és kijuttatás ártalmai:

30

A trágyalé Az istállóból a vizelet 2/3-ad része – a trágyalé tárolókba folyik, mely – vizeletet, - ürülék részeket, - kevés vizet is tartalmaz. – számosállatonként 30-60 hl keletkezik évente. – nitrogén és kálium trágya elsősorban, – keverék takarmányokra, silónövényekre, rétekre, legelőkre – csak tenyészidőben! - borult napokon, – hektáronként 100-400 hl-t adhatunk ki, – nem megoldott az üzemi kiadagolása! – legtöbb helyen kárbevész, – környezetet rontva! A hígtrágya :Szakosított szarvasmarha és sertés telepen keletkezik, – ahol nem használnak szalmát alomnak. Hígtrágya összetétele, mennyiségét befolyásoló tényezők Összetétele: - bélsár, - vizelet, - elcsurgó ivóvíz, - öblítő- és mosóvíz. Újabban a sertés és szarvasmarha telepeken – kevés, - szecskázott szalmát, - fűrészport is használnak. – itt keletkezik: - az almos hígtrágya. A hígtrágyában az ürülék és víz aránya: – 1:1 – 1:4 között változik (1:1 arány: kövér, 1:4 arány: sovány) – 1 tehén férőhelyről 100 liter – 1 sertés férőhelyről 25 liter keletkezik. Beltartalmi mutatók (tápanyag tartalom): – N: 0,8 – 2,6 kg/m3 – P: 0,3 – 1,2 kg/m3 – K: 0,9 – 2,3 kg/m3 – Szerves anyag: 6-30 kg/m3 Az utóbbi évtizedekben épült szarvasmarha telepek egy részén és a sertéstelepeken alom nélküli trágyát nyernek, ezt nevezik : híg trágyának, vagy güllének. A hígtrágya mennyisége 1 szarvasmarha férőhelyről 1 sertés férőhelyről

100 liter/nap 25 liter/nap

Szétválasztásos, szétválasztás nélküli kezelési mód A hígtrágya kezelése Tárolás: hígtrágya-kezelő telepen 1. Homogenizáló rendszerű kezelés Cél: a hígtrágya azonnali, kevés veszteséggel történő, egyszerű kijuttatása a területre. Két módja van: – tartálykocsikkal azonnal (keletkezéskor) – tárolóba, – mezőgazdasági területre, 31

– komposzttelepre szállítják. – homogenizálás után – csővezetéken, öntöző berendezéssel – juttatják ki mezőgazdasági területre. 2. Szétválasztáson alapuló rendszerek a.) - gépi berendezés nélküli eljárás (földmedrű tárolók) – az ülepítés földmedencékben, – bálaszalma vagy alom, kavics segítségével szilárd és folyékony fázis szétválasztása – nem vált be, eldugul a rendszer b) gépi mechanizmussal működő rendszerek – centrifugás, vibro szűrős megoldásokkal történik a szétválasztás. 3. Előzetes tisztítás utáni hígtrágyakezelés – szalma szűrővel fázisbontás (költséges) Kijuttatásának menete: tervszerű hígtrágya elhelyezése 1. Esőztető berendezésekkel a) Földalatti nyomócsöveken, mely alkalmas az öntözésre is (AC telepek) – kis adagok kijuttatására is alkalmas 60-80 m3/ha, 6-8 mm/ha – utána 1-2 órás tisztavizes üzemeléssel a hálózat átmosható (gumifúvókás szórófejek) – állomány permetezés jól megoldható vele. b) Esőztető berendezéssel, felszíni csőhálózattal – homogénnek kell lenni a hígtrágyának, – speciális gumifúvókás szórófejek kellenek, – a nagyobb szárazanyag tartalmú hígtrágyát hígítani kell, ha állományt permetezünk (2, 3-szorosra) 2. Mélybarázdás öntözéssel Kukorica, silókukorica öntözésre két változat: – amikor 22 soronként van egy 60 cm-es barázda, mely 270-280 m hosszú, – a 270-280 m után kezelő út, durván a tábla közepén itt megy keresztül a nyomócső, melyből közdarabbal engedik a trágyalevet a csatornába. 3. Kapocsi-féle mélylazításos eljárás – jobb, mint az előző, – lényege: – 60 cm-es mélylazítás vakond-drénes lazítóval, – vetés után a lazításra keresztbe 60 cm-es mélybarázdák, – ezekbe vezetik a tábla szélén a rájuk csatlakozó nyomócsőből, közdarabok beiktatásával a hígtrágyát. Mely növénykultúráknál alkalmazható a hígtrágya? – Kedvezően hasznosítható: a) búza - kukorica váltóban esőztető berendezéssel

32

– a búza október-novemberi és február-márciusi kétszeri öntözésével (szárbaindulásig) – a kukoricát május-júniusban és július-augusztusban kétszer b) lucernában, gyepes területeken – télen (nem fagyott talajon) – növedékek lekaszálása után c) füzesekben, nyárasokban – vegetáción kívül és belül egyaránt öntözhetünk. Hígtrágya adagok nagysága: – általában egy alkalommal 100 m3 elegendő lenne, – de ez csak 10 mm/ha, – ezért hígítva érdemes öntözőberendezéssel kiadni – maximum 400-500 m3/ha-ig mehetünk el évente, de – cukorrépánál növekszik a leveles répafej állomány, – lucernánál durvább lesz a szár, kevesebb a levélzet, ezért csökken a fehérje. Tárolásának környezeti veszélyei: talajvizek nitrátszennyezés, nitrát érzékeny területen max 170 kg/ha dózissal lehet. Csak szigetelt szivárgás mentes árolóban, fallal zárt térben. - Kijuttatásának egészségügyi és környezeti veszélyei-az elbomlási időt figyelembe kell venni, közvetlen fogyasztású zöldségfélék fogyasztása tilos. 3. Szennyvizek elhelyezése Megkülönböztetünk – ipari szennyvizet, - cukorgyári, - sörgyári, ezek nehéz fémsókat nem tartalmaznak, – festékgyári, bőrgyári,:ezek nehéz fémsókat tartalmaznak, de ezt a növény nem veszi fel, a talaj mélyebb rétegébe mosódnak (pl. a króm) – kommunális (városi) szennyvizet. Ezek általában - kémiai, - biológiai, - fizikai előtisztításon esnek át. A szennyvizek két részből tevődnek össze: – maga a szennyvíz, és az ülepítés utáni – szennyvíziszap (30 % sz. a., deponálható) Szennyvizek elhelyezésére a legjobb megoldás a faültetvények területe: – nagy víztűrő fajokat választanak ki: – nemes nyárak, - füzek, - éger, – kocsányos tölgy, - kőris, - szil. – területüket alagcsövezik – 1 hektárra 1500-5000 mm adható ki. A szennyvíziszap – 30 % szárazanyagú, - P, Ca tartalma magas, N tartalma közepes. Felhasználás: szántóföldekre történő kiszórás szerves trágya szórókkal, komposztálás.

33

7. Jellemezze a műtrágyázás jelentőségét, a talaj és a műtrágya kölcsönhatását! Csoportosítsa a műtrágyákat! Jellemezzen egy-egy kiválasztott N-P-K műtrágyát! Információtartalom vázlata: A műtrágyázás jelentősége A műtrágyák csoportosítása A nitrogén, foszfor, kálium szerepe a növényi szervezetben Egy-egy N-P-K hatóanyagú műtrágya jellemzése A talaj és a műtrágyák kölcsönhatása A műtrágyák mennyiségét befolyásoló tényezők A műtrágyázás ideje A műtrágyák kijuttatása

Műtrágya: vegyipari úton előállított tápsó. Hatóanyag szerint:  Egyszerű  Összetett Halmazállapot szerint:  Szilárd  Folyékony Szükséglet megállapítása – talajvizsgálat + levélanalízis Befolyásoló tényezők:  A növény speciális igénye  Az adott talaj sajátosságai Műtrágyamennyiség kiszámítása: t*a

T = * 100 000 [kg/ha]

h% * e%

T = kijuttatandó műtrágya (kg/ha) t = tervezett termésátlag (t/ha) a = 100 kg terméssel a talajból kivont tápanyag (kg) h = műtrágya hatóanyag-tartalom (%) e = az előző évben hasznosuló műtrágya N P 65% 40% A tápanyagfelvétel a tenyészidőszak folyamán nem egyenletes. SZEREPÜK: N:  Sejtalkotó enzimek, fehérjék, klorofil építőeleme  Növekedés meghatározó  Termésmennyiség szabályozó  Levelek öregedését csökkenti

K 60%

34

Tünetek: Hiány:  Alsó levelek sárgulnak  Szár vékony, gyenge  Levélerek vörösek vagy sárgák Túladagolás:  Tenyészidő megnyúl  Rossz kötődés  Vegetatív jelleg erős  Ellenálló képesség csökken N. műtrágyák:  Mészammón salétrom (pétisó) 28% N  Ammónium-nitrát – 34% N – savanyít  Karkamid – 46% N – csírázásgátló P:  Gyökér és generatív fejlődés (virág, mag, termés)  Fokozza a szárszilárdságot  Kedvező a termésminőségre  Építő elem fehérjékben és szerves vegyületekben Tünetek – hatás: Hiány:  Sötétzöld, majd lilás levélfonáki elszíneződés  Felkopaszodás indul  Gyenge gyökérképződés Túladagolás:  Mikroelemhiány (Fe, Zn, Mg, Cu) P. Műtrágyák:  Szuperfoszfát – 18% P  Triple foszfát – 45% P K:  Szabályozza a fehérjeszintézist  Cukor- és keményítőképzés  Fokozza az ellenálló képességet (betegség, szárazság) Tünetek – hatás: Hiány:  Alsó levelek érközi sárgulás  Levélcsúcstól a levélszél szakad  Termésminőség, színeződés romlik Túladagolás:  Sókártételi tünetek  Ízközök lerövidülnek, generatív jelleg erősödik K. műtrágyák:  Kálium-klorid (kálisó) – 40-60% K  Kénsavas kálium – 50% K Trágyázási módok: 1. Kiszórás szerint: -területtrágyázás -sortrágyázás

35

-fészek -telepítő gödrök trágyázása 2. Mélységi eloszlás szerint: -sekély bedolgozás (5-10 cm) -középmély (11-15 cm) -mély (15-25 cm) -többrétegű 3. Trágyázási időpont szerint: -alap -indító -fej -levél -levegődúsítás (CO2) A MŰTRÁGYÁK ÉS TÁPANYAGOK HATÁSA, KÖRFORGALMA A nitrogén forgalma A nitrogén mindig az élettanilag aktív helyekre vándorol. A talaj művelt rétegében az összes N több mint 95 %-a szerves kötésben van, és mennyisége a humusztartalommal arányos. A nitrogén körforgalom: – ammonifikáció + – nitrifikáció = a szerves vegyületek nitrogén vegyületté alakulnak át. A foszfor műtrágyázás A foszfor szerepe a talajban A foszfortartalom függ: – az anyakőzet minőségétől, – a talajok mechanikai összetételétől, – a humusztartalomtól. A talajok felvehető foszfor tartalma: – az összes foszfor 3-5 %-a felvehető – az egy vegyértékű kationok orto-foszforsói jól felvehetők – vízben csak akkor oldódnak a kétértékű kation foszfor savak, ha Ca-mal, Mg-mal egybázisú sókat alkotnak, – gyenge savban akkor oldódnak az orto-foszforsavak, ha pl. Ca-mal kétbázisú sókat képeznek, – a foszfor megkötését segíti a talajban – a vas, – az alumínium-oxidok – a növények részére a vízoldható foszforsavak a felvehetők. A foszfor körforgalma 36

– –

a felvehető foszforkészlet a talajfoszfátok feltáródásával keletkezik a szerves trágya foszforja a mineralizáció során felvehető – első évben jobban, – a második évben kisebb arányban – a foszfor körforgalom közel fele az ásványi anyagok átalakulásával kapcsolatos – a foszfor nagy része a növényekkel kikerül a talajból, ezért ellátásáról gondoskodni kell. A foszfor műtrágyázás módja és ideje – ősszel (főleg, gyepen évelő pillangósoknál más) – a talajnak abba a rétegébe kell bevinni, ahol a legtöbb gyökér van (+ víz) és oldódni tud – szántás előtt. A kálium a talajban A legtöbb kálium a kötött talajokban van. Kevés káliumot tartalmaznak a – homok, - a homokos vályog és - a tőzeg talajok. A talajban lejátszódó kálium oldó folyamatok hatására a K-vegyületek oldhatóbbá válnak. A kálium feltáródását csökkenti: - az ammónium tartalom, a kálium feltáródását növeli: - a meszezés. A kálium körforgalma – a növények felveszik a káliumot, – a szemtermést és a szalma döntő részét elvisszük, – marad a tarló és gyökérmaradvány, – az elvitt káliumot kell pótolni. A műtrágyák közötti kölcsönhatás – a műtrágyák akkor növelik a termést, ha felvehető állapotban vannak, – a termés két tápanyag együttes alkalmazásától jelentősen megnő, – az öntözés és műtrágyázás akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a kettő között összhang van, – csapadékszegény vidéken jó talajműveléssel nő a műtrágyázás hatása, – pozitív az összefüggés a növényszám és a műtrágyázás között – a tenyészterület akkor csökkenthető, ha van elég tápanyag az istállótrágya hosszabb távon nagyobb mértékben növeli a talajok szerves anyag tartalmát, mint a műtrágyák 2. Műtrágyák - egy hatóanyagú műtrágyák (N, P, K és mikroelem trágyák) lehetnek a) szilárdak, b) folyékonyak.

37

-

-

Több hatóanyagú műtrágyák 1. Több hatóanyagú szilárd műtrágyák a) összetett műtrágya - egy képlettel leírható, de minden molekulája két tápanyagot tartalmaz (pl. káliumnitrát KNO3) b) kombinált műtrágya - egy képlettel nem fejezhető ki, több vegyületet, tápanyagot tartalmaz (pl. Nifosz, Nitrofoszka) c) kevert műtrágya d) gyári vagy üzemi keverék (NPK, PK, NP kombinációk) 2. Több hatóanyagú folyékony halmazállapotú műtrágyák NP, NK, NPK oldat

Levéltrágyázás: NPK anyagok levélre történő kiadása tenyészidőben, termésmennyiség növelő tényező. Mikroelem trágyák 1. Bór: Mész hatására nehezen felvehető állapotba kerül, ezért hiánya meszezett erdőtalajon tapasztalható. Trágyázásra bór-szuperfoszfátot, bóraxot, bórsavat használnak. 2. Mangán: Hiányát láp és sovány homokon észlelték burgonyánál és kukoricánál. Savanyú erdőtalajon a mangánfelesleg toxikus hatása tapasztalható. Trágyázásra ammónium-molibdátot használnak. 3. Réz: A Balaton menti láptalajokon a réz trágyázás a növények magtermését növeli, fejlődésüket gyorsítja. Trágyázásra rézgálicot használnak. 4. Molibdén: A hiány homoktalajokon lucerna és vöröshere állományban észlelhető. A láptalajon bősége káros lehet az állatállományra. Trágyázásra ammóniummolibdátot használnak. 5. Kobalt: Hiány láptalajokon. Trágyázásra kobalt-szulfátot használnak. 6. Vas: Felvehetőségét a sok mész akadályozza. Hiányának jele a klorózis (levelek elsárgulása gyümölcsösökben). Trágyázásra vascitrátot, vaskelátot használnak. 7. Cink: Hiánya törpenövekedést és rozetta betegséget okoz (kukorica levél csíkosság). A MŰTRÁGYÁK HATÁSA 1. Nitrogén műtrágyák A növényi tápanyagok közül a legjelentősebb. Alkotórésze: – sejtfehérjéknek, - protoplazmának, – klorofillnak, - enzimeknek, – vitaminoknak. Nem minden talaj tartalmaz elegendő nitrogén vegyületeket. Nitrogénhiány esetén: – a vegetatív szervek gyengén fejlődnek,

38

– a levelek sárgászöld színűek, – a virágzat gyér, a termés kevés, – a tenyészidő megrövidül, – kényszerérettség tapasztalható. Túlzott, egyoldalú nitrogéntrágyázás hatása: – a sejtek lazák, a levelek haragoszöld színűek, – a növény megdől, – fogékonyság gombás fertőzésekre, – fagyérzékenység, – az érés kitolódik. A nitrogén műtrágyák átalakulása a talajban – a növények a nitrogént a talajból ammónia és nitrát formában veszik fel – a nitrogén műtrágyák a talajban vízben oldhatók maradnak – az ammónium lassan hat, mert a kolloidok felületén megkötődik – a nitrát-nitrogén, ha a növények nem használják fel – a talajból kimosódhat, – a nitrát-redukció és denitrifikáció útján jelentős lesz a veszteség. A nitrogéntrágyázás irányelvei – könnyen kimosódó műtrágya,-tartalék trágyázásra ezért nem alkalmas, – őszi vetésű növények alá ezért nem adjuk ki a teljes mennyiséget (⅓-ot), – tél végén, tavasszal szórjuk ki a ⅔-ot, – a nitrogén műtrágyák érvényesülése mintegy 60 % (a legjobb a trágyák között). 2. Foszfor műtrágyák A foszfor a növényi sejtek egyik nélkülözhetetlen eleme. Fontos szerepe van: – az anyagcsere folyamatok lebonyolításában, – a sejtosztódás elősegítésében, – a klorofil felépítésében, – az asszimilációban, – fokozza az intenzív gyökér- és magképződést, – virágzás után a levelekből a termésbe vándorol, – szilárdítja a sejtfalat, ezáltal ellenállóbbá teszi a növényeket gombabetegségekkel, a fagykárral, – gyorsítja a beérést. Hiánya: – erősen csökkenti a magtermést, – még nagyobb hiánya csökkenti a takarmány beltartalmi értékét, – megrövidíti a vegetációs időszakot, és ezzel csökkenti a termést.

a

Hazai talajaink nem tartalmaznak elegendő foszfor vegyületeket.

39

A foszfor műtrágyák oldhatósága különböző, általában gyenge. – egyesek csak vízben, - mások gyenge savakban oldhatók. A foszfor a nitrogénhez hasonló körforgalomban van természetben. – az elvett mennyiséget kell pótolni, – az egyensúlyt az ember bontja meg. A foszfor könnyen elveszíti oldhatóságát. – ha a talaj alumínium- és vas-ionokat tartalmaz, – kolloidokban gazdag talajon ezért szemcsés szuperfoszfátot használjunk, – hasonló a helyzet lúgos (Ca-ban gazdag) és savanyú talajban. A foszfor műtrágyák mivel nehezebben oldódnak: – elsősorban alaptrágyák, – őszi mélyszántás előtt szórjuk ki és szántással munkáljuk be a gyökér zónába. A foszfor műtrágyák érvényesülése 20-40 % körüli. 3. Kálium műtrágyák A növények, állatok, mikroorganizmusok számára nélkülözhetetlen. – elősegíti a szénhidrátok felhalmozódását, – ezért lehet javítani a burgonya és cukorrépa minőségét kálium műtrágyázással, – szükséges a fehérjék szintéziséhez, – elősegíti a magképződést, növeli a magvak súlyát, – befolyásolja a növények télállóságát, szárazságtűrését, – kedvezően hat a termés eltarthatóságára, – javítja a rostnövények minőségét. Kálium hiánya esetén: – a termés csökken és romlik a minősége, – fokozódik a betegségekre való hajlam. Tünetei: - levélszélek megbarnulnak, - leveleken tipikus rozsdafoltok, - elhúzódik a növény fejlődése és érése. A kálium a talajban – kálium tartalmú ásványokban - szerves és adszorptív kötésben van – A szerves kötésben lévő csak a szerves vegyületek elbomlása után vehető fel. – Az adszorptív kötésben lévők azonnal felvehetők. Legjobban érvényesülnek a láp és homoktalajokon. A kálium műtrágyázás irányelvei – aránylag a legkésőbben tisztázódtak, – hazai talajaink többsége káliumban gazdag, de – a kolloidban gazdag talaj adszorbeálja a kálium-ionokat, – szükség van a káliumra, ha

40

– – – – – –

káliumigényes növényeket termesztenek,(burgonya, cukorrépa, sörárpa, dohány, olaj- és rostnövények, lucerna, gyepnövények,) ha nitrogén és foszfor műtrágyákból nagy adagot használunk, homok és lápterületeken, tavaszi növények alá alapműtrágyaként, ősszel, szántás előtt adjuk ki, évelők alá (lucerna, gyep) tartalékoló műtrágyázást is végezhetünk (készlettrágyázásnak is nevezik), ősziek alá néhány héttel a vetés előtt (a Cl-nak ki kell mosódnia, mert csírázást gátló.)

41

8. Ismertesse a talajművelés alapműveleteit és az egyes talajművelő eszközök munkáját! Információtartalom vázlata: A talajművelés fogalma, célja A talajművelési alapműveletek jellemzése A szántás ideje, mélysége, módjai Tárcsás talajművelő gépek munkája és felhasználásuk A kultivátor és a fogasborona munkája és felhasználása Hengerek, talajegyengetők, kombinátorok munkája és felhasználása Talajművelés meghatározása Talajművelésnek nevezzük a talaj felső ún. rendszeresen művelt rétegének, szükség szerint mélyebb rétegeinek művelőeszközökkelvégzett fizikai állapotváltoztatását, Talajművelés célja Megfelelő feltételeket biztosítani a kultúrnövény szaporítóanyagának a csírázáshoz, a keléshez, a gyökeresedéshez, majd a vegetációsorán a fejlődéshez és a termésképződéshez. Hosszabb időszakra vonatkozó célja a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenységének, nedvesség-és levegőforgalmának kedvezőbefolyásolása. Talajművelés feladata •A szántóföldi növények kedvező növekedéséhez szükséges talajlazultság és aprózottság (vagyis talajszerkezet) megteremtése •Termés kialakítótényezők befolyásolása -víz-, levegő-és hőforgalom -tápanyag ellátás és érvényesülés -talajkémiai és biológiai folyamatok -talajlakóélőlények tevékenysége -gyomok, kártevők és kórokozók fertőzése •Kémiai anyagok, istálló-és zöldtrágyák valamint tarlómaradványok talajba juttatása •Öntözés hatékonyságának növelése •Erózióés deflációcsökkentése •Talaj degradálódásának csökkentése •Mechanikai és kémiai talajjavítás hatékonnyá tétele A talaj pillanatnyi állapota valamint a növény igényét jellemzőállapot közti különbség alapján kell megválasztani a művelés megfelelőmélységét és módját A talajművelés hatása a talajra A művelés közvetlenül és közvetve okoz változásokat a talaj állapotában. Közvetlenül (elsődleges) az egymással összefüggőrészecskék elhelyezkedését, a vagyis a talaj szerkezetét változtatja meg. Módosul a talaj agronómiai szerkezete, térfogattömege, porozitása, háromfázisúrendszere, változik a talaj víz-, levegő-és hőforgalma. A közvetett vagy másodlagos hatások a talaj biológiai és kémiai tulajdonságait, folyamatait módosítják. Alapműveletek:

42

     

Lazítás Porhanyítás Forgatás Keverés Tömörítés Talajfelszín kialakítás

Módjai: 1.Szántáskor: a talaj átfordul, porhanyul, keveredik a) ideje: nyári, őszi, tavaszi b)mélysége: -sekély (12-15cm) -középmély (16-20cm) -mély (21-30cm) -mélyítő (31-40cm-4-5évenként) c)iránya: -ágyszántás: –össze –széjjel –javított -kószaszántás (váltvaforgató eke) 2. Tárcsázás: porhanyít, kever, forgat 3. Kultivátorozás: lazít, porhanyít, kever (altalajlazítás) 4.Boronálás: -fogasborona – lazít, porhanyít, egyenget, kever -tövisborona 5.Hengerezés: porhanyít, egyenget, tömörít Hengerpalást lehet – sima, gyűrűs, csillagos Súly – könnyű és nehéz Pálcás-léces kialakítású hengeresborona – a kombinált magágykészítő gépek részei 6. Simítózás: talajfelszín-egyengetés 7. Kombinátorozás: lazít, porhanyít, tömörít Műveleti elemek Művelő eszközök 1. Eke 2. Lazító 3. Tárcsa

Felszínalakítás

forgatás lazítás porhanyítás keverés tömörítés hullámosítás egyengetés XXX

XXX

XX

X

-

XXX

X

X

X

X

XX

XX

XXX

-

X

-

4. Talajmaró 5. Kultivátor rugós kapával merev kapával

-

XXX

XXX

XXX

-

-

X

-

XX

XXX X

XXX X

-

XX

-

6. Ásóborona 7. Borona - fogas forgó

-

X

XXX

XX

X

-

-

XX

XX

X XX

-

X

XX

8. Henger profilos -sima

-

-

-

XXX

XXX

X XXX

9. Simító egyengető

_

_

X

_

X

_

XX

10. Forgoelemes egyengető 11. Kombinátor

_

X

XX

XX

X

_

XX

-

XX

XX

XX

XX

-

XX

X

XX

-

XXX

XX

XX

M

43

9. Csoportosítsa és jellemezze a talajművelési rendszereket! Információtartalom vázlata: A talajművelési rendszer fogalma A talajművelési rendszert meghatározó tényezők A talajművelési rendszerek csoportosítása Egy kiválasztott talajművelési rendszer részletes elemzése Talajművelési rendszeren különböző időszakban vetendő növények alá végzett talajművelési eljárások összességét értjük és sorrendjét. Rendszert meghatározó tényezők: - termesztendő növények igénye - az elővetemény - a talaj - az időjárás - a trágyázási rendszer (a szerveset beszántani, a műtrágyát elég betárcsázni) - a gazdaság viszonyai Talajművelési rendszerek csoportosítása: 1, őszi vetésű növények talajművelési rendszere a, korán lekerülő elővetemények után b, késő lekerülő elővetemények után c, évelő takarmányok után 2, tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere 3, nyári (másodrendű) növények talajművelési rendszere Tarlóhántás: eszköze eke, vagy tárcsa Célja: a talaj nedvességtartalmának megőrzése a lehulló csapadék befogadása, a talajélet élénkítése, gyomok, kártevők irtása, későbbi munkák könnyítése. Ideje: az elővetemény lekerülése után azonnal. Mélysége 8-12 cm. - tarlóhántás elmunkálása hengerrel - tarlóhántás ápolása (gyomirtás), tárcsa, fogas, kultivátor, utána hengerezés - nyári középmély szántás. Ideje szeptember legkésőbb. Vetőágy készítés: eszköze a kombinátor. A jó vetőágy a vetés mélységéig laza, alatta kissé tömöttebb. A mélysége egyenletes a felülete sík. Növényi maradványoktól mentes, biológiailag érett. Szántás: munkája a forgatás. Ideje: lehetőleg nyirkos talajon kell végezni, betakarítás után mihamarabb. Mélysége lehet: - sekély 12-15cm - középmély 16-20cm - mély 21-30cm - mélyítő 31-40cm A szántás irányát minden évben változtassuk, ha a tábla alakja lehetővé teszi. A szántás sebessége 4-12km/h az ekefejek száma és a talaj kötöttsége befolyásolja. A szántás módjai lehetnek:

44

a, ágyszántás: lehet - össze szántás - szét szántás - javított ágyszántás b, rónaszántás: - közönséges rónaszántás (váltva forgató ekével) - körszántás: elkezdi a tábla szélén, és állandóan balra fordul. Kívülről befelé (itt sincs nagy forduló). Szántás minőségi követelményei: 1, tökéletes átfordítás 2, barázdaszeletek szorosan illeszkedjenek egymáshoz 3, felszín és mélység egyenletes legyen 4, ne maradjon felszántatlan terület 5, tarló és gyökérmaradványokat tökéletesen forgassa be Talaj előkészítés szántás nélkül: A korai elővetemény betakarítása után tárcsával tarlót hántunk, melyet hengerrel lezárunk. Ezt követően a nyár folyamán fokozatosan mélyítjük a talajt kultivátorral 18-22 cm-ig. Minden művelet után hengerezni kell. Ezt követően magágyat készítünk. Betakarítás után szántással aláforgatjuk a tarló és gyökérmaradványokat, ha nem jó, utána tárcsázni, majd hengerezni kell. Ezután kombinátor, amivel magágyat tudunk készíteni. Talaj előkészítés későn lekerülő vetemények után: Későn lekerülő növények kukorica, napraforgó. Tarló és gyökérmaradványokat szántással aláforgatjuk, a szántást azonnal elmunkáljuk, majd magágyat készítünk. Talaj előkészítés évelős pillangósok után: A tarlójukat nyár közepén kell feltörni, ezt 8-12cm mélyen ekével célszerű feltörni, utána azonnal gyűrűshengerezünk. Néhány hét múlva újból tárcsázás és hengerezés (az előző szántással keresztbe) Szeptember elején középmély szántást végzünk, ezt elmunkáljuk, majd kombinátorral magágyat készítünk. A tavaszi és másod vetésű (nyári) növények talajművelési rendszere, gépei Talajművelési rendszeren különböző időszakban vetendő növények alá végzett talajművelési eljárások összességét értjük és sorrendjét. Rendszert meghatározó tényezők: -termesztendő növények igénye -az elővetemény -a talaj -az időjárás -a trágyázási rendszer (a szerveset beszántani, a műtrágyát elég betárcsázni) -a gazdaság viszonyai Talajművelési rendszerek csoportosítása: 1, őszi vetésű növények talajművelési rendszere a, korán lekerülő elővetemények után b, késő lekerülő elővetemények után

45

c, évelő takarmányok után 2, tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere 3, nyári (másodrendű) növények talajművelési rendszere Tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere: Vannak kora tavaszi, közepesen későtavaszi vetésű növények. Tarlóhántás utána elmunkálás, tarlóápolás, annak elmunkálása, utána őszi mélyszántás. Az őszi mélyszántás feladata: -tarló, gyökérmaradványok, trágyák talajba forgatása. -talaj vízkapacitásának növelése -gyom és kártevő irtás -gyökér fejlődésének elősegítése Ideje szeptembertől november végéig. Mélysége 20-30cm. Mélyítő szántást, vagy mélylazítót 4-5 évenként érdemes csinálni. A szántás elmunkálása: Késő tavaszi vetés esetén nem munkáljuk el, hagyjuk, hogy a fagy megdolgozza. A korábbi vetésűeknél a szántást azonnal el kell munkálni. Tavaszi talaj előkészítő munkák: A kora tavaszi vetésűeknél a szántás elmunkálása egyben magágy előkészítés is. Későbbi vetésűeknél gyomirtás, utána simítás, majd magágy készítés. Nyári, vagy másodvetésű talaj előkészítő munkák: Rövid az idő, tehát gyorsan jó minőségben kell dolgozni. Kerülni kell a szántást, mert kiszárítjuk a talajt. Ilyenkor tárcsázni kell, majd fogast kell járatni. Talajművelés különleges módjai: -homoktalaj: ………… -szikes talajok: forgatásnál ne mélyen, mert a káros sók a felszínre jönnek. -láptalajok: lecsapolás, vízelvezetés stb.

46

10. Ismertesse a szántóföldi növények vetését! Információtartalom vázlata: A vetőmag értékmérő tulajdonságai A vetőmag előkészítése vetésre A vetés ideje A vetés módjai A vetés mélysége A vetőmag mennyiségét befolyásoló tényezők A vetés agrotechnikai követelményei

Lásd növény féleségenként Általánosságban: Faj, fajta biológiai igénye. Talaj állapota, előkészítettsége, kötöttsége, magágy milyensége, elővetemény, vetőmag nagysága, annak használati értéke határozza meg. A vetés-ültetés-telepítés általános agronómiai irányelvei -vetési módok A vetésre használt eszköz alapján megkülönböztetünk kézi és gépi vetést. – Kézzel ma már csak a kisüzemekben vetnek, a nagyüzemekben a hajtatásban és a palántanevelésben fordul elő. – Gépi vetéskor egyenletesebb a mag elosztása és a vetés mélysége,-takarékosabb. A magvak talajfelületi elhelyezése alapján megkülönböztethetünk szórt, soros és négyzetes, illetve fészkes vetést. – A szórt vetés, egyenetlensége miatt,háttérbe szorul. – A soros vetésben az egyes és ikersoros elrendezésen belül is terjed a sávos vetés, amelynél a vetőgép csoroszlyái nem egy sorban, hanem 4–6 cm széles sávban helyezik el a magokat. Különleges vetési mód a kevert, a kulisszás és a sorjelző vetés. – Kevert vetéskor egyidejűleg két növény magját vetjük ugyanarra a területre, pl. hajtatásban sárparépát és hónapos retket. – Kulisszás vetésben a kulisszának használt nagy növésű növény védi a főnövényt a széltől, az erős napsütéstől, és nagyobb páratartalmú levegőt teremt számára.

47

11. Ismertesse a szántóföldi növények ápolási munkafolyamatait! Információtartalom vázlata: A növényápolás fogalma, célja, csoportosítása Talajápolás (kelés előtt és kelés után) A tenyészterület kialakítása Öntözés (ideje, öntözési módok) Növényvédelem: kórokozók, kártevők, gyomok csoportosítása Növényvédelmi eljárások Különleges növényápolási munkák A növényvédelmi munkák során keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanná tétele A növényvédelem célja, a növényt károsító élettelen és élő tényezők csoportosítása A növényvédelem célja: a növény épségének megóvása és a termés mennyiségének és minőségének védelme. Feladata: - a tünetek felismerése - a betegség elterjedésének megakadályozása - a károsítók előrejelzése - a megelőző és gyógyító védekezés Nem fertőző, élettelen eredetű károsodás 1. Hő okozta: - magas hervadás, lankadás - alacsony hő fagy 2. Fény okozta: - perzselés 3. Víz okozta: - hiány lankadás, tápanyaghiány - bőség gyökérfulladás, jégverés 4. Vegyszerek okozta: - ipari légszennyezés - permetezőszerek Fertőző, élőlények okozta károsodások: Kórokozók: 1. Vírusok – alakváltozás, mozaikos foltosodás. Csak megelőzni lehet. (pl. csonthéjasok himlővírusa) 2. Baktériumok – nyálkásodás, rothadás, daganatok. Megelőzés + védekezés. (pl. gyökérgolyva, tűzelhalás) 3. Gombák – külső és belső élősködők. Tünetei változóak. Megelőzés + védekezés. (pl. lisztharmat, monelia, szürkerothadás) Kártevők: 1. Rovarok: a) rágó kártevők (gyümölcsmolyok, hernyók) b) szívó kártevők (levéltetvek, atkák, tripszek) 2. Gerincesek őz, nyúl, pocok, madarak Virágos élősködők – fagyöngy Gyomnövények

48

A környezetkímélő eljárások: 1. Mechanikai (fizikai) védekezés a törzs és vázágak téli ápolása, beteg ágrészek eltávolítása, hernyófészkek elpusztítása, a lomb elégetése, a kártevők fizikai megsemmisítése 2. Biológiai védekezés a kártevők elpusztítására azok természetes ellenségeit használjuk fel Felhasználható: ragadozó rovarok (katicabogár, fürkészdarázs), ragadozó poloskák, gyíkok, békák, énekesmadarak, sün, vakond. 3. Biotechnikai védekezés a kijuttatott vegyszerek a károsítók életfolyamataiba beavatkozó hormontartalmú készítmények (kitinpáncél kialakulását gátló szer, sex-feromon csapda, riasztó anyagok). A kártevők elleni védekezés módjai A növényvédelmen a növények és terméseik mennyiségi és minőségi károsodását megakadályozó vagy csökkentését célzó eljárások összessége. 1. Megelőző védekezés: a. Zárlati (karantén) intézkedések b. Ellenálló növényfajták nemesítése c. Előrejelzés d. Agrotechnikai növényvédelem  Gondos talaj-előkészítés, tápanyagellátás  Fertőzésmentes szaporítóanyag  Megfelelő növénytermesztési módok 2. Közvetlen védekezési módok: a. Mechanikai (fizikai) – tarlóépítés, rovarkártevők összegyűjtése, csalogatás b. Kémiai – csak arra alkalmas időben végezni, csak feltétlen indokolt esetben c. Biológiai növényvédelem – természetes ellenségek felhasználása d. Biotechnikai – a kártevő életfolyamataiba avatkoznak be e. Integrált (egységes) növényvédelem – vegyszerből csak a lehető legkevesebbet felhasználni, magában foglalja az összes védekezési módokat. A növényvédő vegyszerek csoportosítása és felhasználása Kórokozók szerint:  Gombaölő  Rovarölő  Gyomirtó szerek Felhasználási mód szerint:  Talajfertőtlenítő  Csávázó  Porozó  Permetező  Gázosító Hatás szerint:  Erős mérgek  Mérgek  Gyenge mérgek  Méregjelzés nélküliek Forgalmi kategória szerint: I. forgalmi kategória – felsőfokú végzettség

49

II. forgalmi kategória – növényvédelmi szakmai képzettség III. forgalmi kategória – korlátozás nélküliek Felhasználási mód: Permetezés: ügyelni kell az egyenletes elosztásra, ezen belül a gép beállítására, cseppméretre, a folyadék mennyiségére. Figyelni kell a hossz- és keresztirányú szórásegyenletességre, a szer esetleges elsodródására. A gyomirtó szereknél megkülönböztetünk perzselő és felszívódó hatásúakat. A kijuttatás lehet kelés előtt, vetés után kelés előtt, kelés után. A tartós hatású gyomirtók vegyszermaradványokat hagyhatnak a talajban. Munkaegészségügyi várakozási idő: az az idő, mikor csak védőfelszerelésben lehet dolgozni a kezelt táblán. Élelmezési egészségügyi várakozás: az utolsó növényvédés és betakarítás megkezdhetősége között eltelt idő. Permetezési napló használata kötelező. Növényvédelemi eljárások: mechanikai: metszés, fatisztogatás, égetés, komposztálás; agrotechnikai: vetésváltás, izoláció, szaporítóanyag; genetikai: rezisztencianemesítés, génmanipuláció; bioloógiai, ökológiai: paraziták, predátorok, antagonisták; kémiai: vegyszeres Növényvédőszer (peszticid) fogalma: károsító szervezetek elleni kémiai anyagok, melyek segítségével több és jobb termék állítható elő. Peszticidek csoportosítása: herbicidek (gyomirtó), fungicidek (gombaölő), inszecticidek (rovarölő), egyéb szerek, termésnövelő anyagok (műtrágyák, talajjavító anyagok) Kijuttatási módok: permetezés, porozás, granulátumszórás, aerosol, csávázás, csalétkezés, lángolás Kijuttatás eszközei: kézi, háti gép, önjáró és vontatott szántóföldi gép, légi eszközök, módja: teljes felület, vagy sorkezelés (kisebb környezeti terhelés) Peszticidek forgalomba hozatala 1988 évi 2.sz. törv.erejű rend. Forgalmi kategóriák: I, II felhasználása csak NTA (Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás) engedéllyel, III. szabadforgalmú szerek. Mechanikai módszerek A talajművelés A megfelelő módon végzett talajművelés képes csökkenteni a talaj gyommag készletét, talajban lévő vegetatív szaporító képletek számát, azok tápanyag készletét. Az egyévesek magérlelése előtt végzett talajmunka csökkenti a talaj gyommagkészletét. A jól időzített talajművelések csökkentik az évelők tápanyagkészletét. A tarlóhántás gyomszabályozás szempontjából az egyik legjelentősebb talajművelés. A tarlón lévő egyéves gyomokat megsemmisíti, az elpergett magokat csírázásra serkenti.Az évelőket tartalék tápanyagaik felhasználására készteti. Az őszi mélyszántás gyomirtási szempontból elsősorban az évelők miatt fontos. A magágy előkészítés időzítése és minősége is hatással lesz a későbbi gyomosodásra. A magágy előkészítés vetéshez viszonyított időpontjával meghatározhatjuk,hogy a gyomok mikor keljenek a kultúrnövényhez képest. A minősége fontos •a már kikelt gyomok elpusztítása szempontjából, •a kultúrnövény dinamikus kelésének biztosítására,

50

•a talajon keresztül ható gyomirtó szerek megfelelő hatásához. A sorköz mechanikai művelése (sorköz kultivátorozás) a kapás növények esetében lehetőséget nyújt a herbicides kezelések kiegészítésére, esetleg kiváltására. Sűrűbb térállású növényekben használható pl. borona, gyomfésű. A redukált talajművelési rendszerek hatása a gyomosodásra Általában kedvez az egyéves egyszikű gyomnövények felszaporodásának. Segíti a talaj felszínén vagy annak közvetlen közelében csírázó egyévesek elszaporodását. Kedvez az évelők felszaporodásának, közöttük a bolygatást kevésbé tűrőknek is, pl. gyermekláncfű, vadrezeda. Kaszálás Elterjedt módszer a rét- és legelőgazdálkodásban, a lucerna termesztésben, ruderális területeken, útfélen, árokparton.A kaszálások megfelelő időzítésével a gyomnövények megfelelő szinten tarthatók.Alkalmas a magfogás megelőzésére, évelők esetében a tápanyagtartalék csökkentésére.Ezeken a területeken többnyire e módszer költségei megengedhetők. Biológiai módszerek Biológiai gyomszabályozási módszerek esetében a gyomnövények természetes ellenségeit használjuk fel (elsősorban rovarok, kórokozók, allelopátiás hatású növények, továbbá fonálférgek, növényevő halak, stb.).A gyomnövényekfejlődését mindig befolyásolják különféle tényezők (betegségek, kártevők, allelopátia, versengés). A biológiai gyomszabályozás során ezeket a tényezőket úgy próbáljuk módosítani, hogy alehető legnagyobb mértékben csökkentse túlélési, szaporodási esélyeiket, versenyképességüket.Általában több tényező együttes felhasználása a célravezetőbb (pl.kártevő + korokozó). Biológiai gyomszabályozás rovarokkal A felhasználandó rovarnak a következő feltételeknek kell megfelelnie: •Súlyosan károsítsa vagy pusztítsa el a gyomnövényt, •Kizárólag a célzott fajt károsítsa, •Legyen elég mobilis, hogy megtelepedhessen a célnövényeken, •Kellő gyorsasággal szaporodjék, •Legyen képes adaptálódni egy területhez, ahol felhasználják. A felhasználás jellemző módjai: •A gyomnövények rovarokkal szembeni érzékenységének fokozásával •A kártevő lárvájának bevonása herbiciddel jelentősen növelheti akárosodást. Ilyen jellegű vizsgálatok folytak pl. palka félék, vízijácint szabályozására. •Hatékonyság növelése mikroorganizmusokkal •Pl. selyemmályva magját károsító rovar és magpatogén gombaegyüttes használata. •Rovarok felszaporítása és kibocsátása •Ott szükséges, ahol a kártételt az alacsony rovarpopuláció akadályozza. Biológiai gyomszabályozás kórokozókkal A növényi kórokozók előnye más szervezetekkel szemben a nagyfokúspecializálódás.

51

A kórokozók közül az egyik leginkább vizsgált csoport a gombák, mivel ezek tevékenysége tűnik a leginkább fokozhatónak, sok esetben sikeresen izolálhatók, tenyészthetők, formulázhatók. Önfenntartó patogének (Klasszikus felhasználási mód) A kórokozó kibocsátása után további beavatkozások nélkül képes szaporodni és önmagát fenntartani. E módszer célja az adott gyompopuláció alacsony szinten tartása, de nem vezet annak a kipusztulásához. A mikoherbicidek használata Egy kórokozó nagy mennyiségű felszaporítása és kijuttatása akkor célszerű, ha a gyomnövény fogékony állapotában, vagy kedvező környezeti feltételek között az inokulum hiánya akadályozza a fertőzést. Előnye, hogy őshonos szervezeteket használva nem rejt olyan növény-egészségügyi veszélyt, mint nem honos fajok betelepítése. A használat fontos feltétele, hogy az adott kórokozó inokuluma jól tárolható legyen a felhasználásig. Már létező mikoherbicidek: •COLLEGO (Colletotrichum gloeosporoides f. sp. aeschynomene) Aeschynomene virginica ellen. •DEVINE (Phytophthora palmivora) Morrenia odorata ellen. •BIOMAL (Colletotrichum gloeosporoides f. sp. malvae) Malva pusilla ellen. A gyomszabályozási módszerek integrálása Jelenleg mind a négy (agrotechnikai, mechanikai, biológiai, kémiai) gyomszabályozási módszernek helye van a gazdálkodásban, helyzettől függően különböző súllyal. Egyetlen módszer általában nem célravezető. Bár a kémiai védekezés jelentős mértékű a hazai növényvédelemben, annak hatékonysága nagyban függ az agrotechnikai, mechanikai módszerek használatától, minőségétől. A nem vegyszeres védekezési módszerek megfelelő alkalmazásával jelentősen javítható a vegyszeres védekezés hatékonysága, gazdaságossága, csökkenthető a környezetterhelés. A herbicidek kijuttatási módjai Időbeli csoportok Presowing, PPI (vetés/ültetés előtt bedolgozva) A kijuttatás ideje: a kultúrnövény vetése/palántázása előtt Bedolgozás: fél-másfél órán belül – az ilyen módon használt dinitroanilinek, tiolkarbamátok rendkívül illékonyak. Bedolgozás eszköze: bekeverésre alkalmas eszköz, pl. kombinátor, tárcsa. Bedolgozás mélysége: 5-8 cm Elsősorban magról kelő egyszikűek ellen hatékony, illetve néhány magról kelő kétszikű gyomnövény ellen. Előnyei: •Biztonságot jelent, hogy nem igényel bemosó csapadékot. •Bővíthető az alapkezelésekre fordítható idő intervallum. Hátrányai: •A bedolgozás miatt eggyel több munkaműveletet igényelhet. 52

•A bedolgozás szárítja a magágyat •A PPI szerek hatásspektruma eléggé hiányos, többnyire kiegészítésre szorul. •A bedolgozás minősége, ezáltal a hatékonyság erősen függ a talaj minőségétől. Preemergens kezelések Kijuttatás ideje: a kultúrnövény vetése után, kelése előtt, gyommentes területre. Bedolgozás nem szükséges. A herbicid bemosását a talajba a csapadék végzi. A szükséges bemosó csapadék mennyisége: általában 20-40 mm, 2 héten belül. Egyes preemergens herbicidek bemosó csapadék nélkül is hatékonyak, pl. oxifluorfen, vagy megkésett csapadék esetén is hatékonyak, pl. izoxaflutol, flumioxazin. Bizonyos esetekben, bemosó csapadék hiányában sekélyen (2-4 cm) bedolgozhatók. Magról kelő gyomnövények ellen alkalmazhatók. Előnyei: •A vetéssel egy menetben is elvégezhető. •Bedolgozásra nincs szükség. Hátrányai: •Bemosó csapadék hiányában a hatás általában nem megfelelő. •A hatékonyság erősen függ a magágy minőségétől. •Évelő gyomnövények hatékony irtására nem alkalmas. •Mélyről kelő egyéves gyomnövények ellen nem elég hatékonyak Posztemergens kezelések Kijuttatás ideje: A kultúrnövény és a gyomok kelése után. A kultúrnövény és a gyomok fejlettségére egyaránt tekintettel kell lenni. A gyomnövények legérzékenyebb fejlettségi állapota •Egyéves egyszikűek esetében: 1-3 levél, •Egyéves kétszikűek esetében: 2-4 levél, •Évelők estében: fajtól, aszpektustól függő. Fejlettebb gyomok esetében hatáscsökkenés lehet. Posztemergens kezelések időzítése: •Korai poszt •„Klasszikus poszt” •Kései poszt •Levél alá permetezés Az időszakok meghatározása kultúrnövénytől függő. Előnyei: •Már kikelt, ismert gyomnövények ellen célzottabb kezelés végezhető. •Évelő gyomnövények is hatékonyan irthatók. •A talaj minősége, a talajmunka nem befolyásolja a hatást. (?) Hátrányai: •Fokozott figyelemmel kell lenni a kultúrnövény érzékenységére, az érzékenységet befolyásoló tényezőkre. •Viszonylag szűk időszakra korlátozódik, mivel a kultúrnövény és a gyomnövény szempontjából is az optimális időszakra kell időzíteni. •A tartamhatás nélküli szerek esetében azonnal megindulhat a gyomok újrakelése. 53

•Amennyiben a körülmények lehetetlenné teszik a kezelést, nincs „következő időpont” a herbicides védekezésre. Pre-Poszt kezelések Kijuttatás ideje: A gyomok kelése után, de a kultúrnövény kelése előtt. Az utolsó talajmunkát a vetéshez képest korábban kell végezni (2-3 héttel), hogy a kultúrnövény kelése előtt a gyomok tömegesen keljenek. Olyan herbicid használható, ami levélen keresztül is felszívódik. A talajon keresztüli hatás hasznos lehet a tartamhatás miatt. A gyomnövények érzékeny fejlettségi állapotát figyelembe kell venni. Előnyei: •Olyan gyomirtó szer is felhasználható a kikelt gyomok irtására, ami a kultúrnövény kelése után már nem használható. •Bizonyos herbicideknek a talajhatás mellett a jó hajtáson keresztüli hatása is kihasználható (pl. karbamidok, triazinok, mezotrion). •Célszerű lehet ott, ahol az adott kultúrában nincs megfelelő herbicid egyes veszélyes gyomok ellen posztemergensen. Hátrányai: •Amennyiben a kezelést a megfelelő időpontban bármi akadályozza, jelentős hátrányba kerül a kultúrnövény, és a túlfejlett gyomok ellen romlik a hatás. •Az időjárástól függően nem mindig lehetséges 2-3 héttel korábban elvégezni a talajmunkákat. A herbicidek kijuttatási módjainak csoportosítása Teljes felület kezelés •A tábla teljes felületének kezelése. •Fontos a csatlakozó sorok pontos illesztése: túladagolás vagy kezeletlen sáv. Sorkezelés •Csak a sor 20-30 cm-es sávját kezelik, a sorközben mechanikai gyomirtás. •Vegyszer megtakarítás, környezetterhelés csökkentése. •A permetezett sávnak pontosan illeszkednie kell a sorra. •Sokszor a vetőgép csoroszlyáira szerelik a szórófejeket. Levél alá permetezés •A kultúrnövény magasabb mint a gyomnövények (későn kelő veszélyes gyomoknál). •Belógó szórófejeket használnak, vagy sorközművelő kultivátorra szerelik. Kenéses eljárás •Vizes élőhelyeken, öntöző csatornákban, •Vagy ahol a gyomnövények magasabbak a kultúrnövénynél. Tönkkezelés •Fa-, cserjeirtásokban az újrahajtás megelőzésére. A herbicid és a környezet kapcsolata A herbicidek felvétele, transzlokációja A herbicidek felvétele A gyomirtó szerek behatolása a növénybe (penetráció) történhet: •Levélen, zöld hajtásokon keresztül (epidermisz, kutikula, sztóma) •A felvétel ideje fontos a kezelés után rövid időn belül hulló csapadék lemosó hatása miatt.

54

•1-1,5 óra, pl. diquat-dibromid (Reglone), fluazifop-P-butil(Fusilade Forte), szetoxidim (Nabu S), tembotrion (Laudis) •4-6 óra, pl. 2,4-D (Dikamin D, stb.), fenmedifam (Betanal), glifozát (Glialka, stb.). •8 óra, pl. bifenox (Modown) •Fakérgen keresztül •Kérgen keresztül olajos hordozó anyaggal tud kellő mennyiségben felszívódni. •Gyökéren keresztül •Talajra kijuttatott szerek •A talaj folyékony fázisán keresztül lépnek kapcsolatba a gyökérrel. •Felvétel módja: többnyire ioncserével. A herbicidek szállítása (transzlokációja) a növényben A szállíthatóság szempontjából lehetnek a herbicidek: •Szabadon transzlokálódók, pl. triazinok, karbamidok, glifozát, szetoxidim, dikamba, tembotrion; •Korlátozottan transzlokálódók, pl. diklobenil, 2,4-D, MCPA, diklórprop, tiolkarbamátok; •Nem vagy kismértékben transzlokálódók, pl. diquat-dibromid, nitrofen, DNOC, EPTC. A szállítás helye szerint: •Xylemen keresztül, víz közvetítéssel, pl. triazinok, karbamidok, diklobenil, diquat-dibromid •Floemen keresztül, a tápanyag transzporttal, pl. glifozát, szetoxidim, fluazifop-P-butil, 2,4-D, MCPA, diklórprop, nitrofen, DNOC •Xylem-floem transzporttal, pl. dikamba, tiolkarbamátok, EPTC, tembotrion •Intercelluláris mozgás A herbicidek hatáskifejtésének helyei Sejtalkotórész Mitokondrium,Sejtmag,Endoplazmatikusretikulum és riboszómák,Kloroplaszt,Golgi-testek Mikrotubulusok Funkció Légzés,RNS, DNS szintézis, Protein szintézis,Fotoszintézis,Sejtfal Szintézis

55

12. Ismertesse a szántóföldi növények betakarítást, tartósítását, tárolását! Információtartalom vázlata: A betakarítás munkafolyamatai, termésbecslés A szemes termények betakarítása A gyökér- és gumósnövények betakarítása A szálastakarmány-növények betakarítása Tartósítási alapelvek Szilázs- és szenázskészítés Szénakészítés Az egyes terménycsoportok tárolása

Lásd a 12. tételnél, a növényenkénti betakarításnál

56

13. Ismertesse az emlősök emésztőkészülékének felépítését és emésztését! Információtartalom vázlata: Az előbél felépítése és járulékos mirigyei A középbél felépítése és járulékos mirigyei Az utóbél felépítése A szájban történő emésztés és a nyelés Emésztés az együregű, összetett gyomorban Emésztés a közép- és utóbélben A kérődzők emésztési sajátosságai

Együregű gyomrú emésztőkészülék felépítése Az emésztőkészülék fejlődését tekintve három részből áll: 1. előbél, 2. középbél, 3. utóbél. Szerkezete alapján a következő részei vannak: I. Szájüreg, cavum oris fejbél II. Garat, cavum pharyngis, pharynx. III. Emésztőcső, canalis alimentarius: } előbél 1. a nyelőcső, oesophagus, 2. a gyomor, ventriculus s. gaster, 3. a bélcső, intestinum: vékonybél, intestinum tenue, a) epésbél, intestinum duodenum s. duodenum, b) éhbél, intestinum jejunum s. jejunum, c) csípőbél, intestinum ileum s. ileum,

} középbél

4. vastagbél, intestinum crassum: } a) vakbél, intestinum caecum s. caecum, utóbél b) remese, intestinum colon s. colon, c) végbél, intestinum rectum s. rectum, d) canalis analis végbélnyílás, anus Az emésztőkészülékbe felvett táplálék a cső kezdeti szakaszában fizikai, kémiai, sőt biológiai tulajdonságaiban is rendkívül változatos (konzisztencia, ozmotikus tulajdonság, bakteriális fertőzöttség stb.). E szakasz feladata a táplálék felvétele, felaprítása, átitatása nyállal, a hígítás, a bevonás, az emésztés, továbbá a táplálék továbbítása és a fertőző vagy toxikus anyagok semlegesítése. E feladatnak megfelelően a táplálékszerzés és a táplálkozás típusa, valamint a felvett táplálék minősége szerint (növényevők, mindenevők, húsevők) az emésztőkészülék kezdeti szakaszának alakja és szerkezete az eltérő funkciónak megfelelően különbözik. Az emésztőcső középső szakaszában történik a homogenizált táplálék feltárása, kémiai emésztése és a feltárt tápanyagok felszívódása. E szakasz a nehezen emészthető táplálékot fogyasztó állatokban (növényevők) hosszú; itt baktériumok, valamint protozoonok is részt vesznek a táplálék feltárásában, emésztésében. A könnyen emészthető táplálékot fogyasztó állatok (húsevők) emésztőcsöve rövid. 57

Az emésztőcső végső szakasza (utóbél) a szervezet vízgazdálkodását (vízfelszívódás) és az emésztetlen anyagok eltávolítását szolgálja. Az emésztőkészülék a szájnyílástól a végbélnyílásig terjedő emésztőcsőből, valamint tömör szerkezetű járulékos mirigyekből, (máj, hasnyálmirigy) épül fel. A mirigyek váladéka kivezetőcsövön át jut az emésztőcsőbe. Többüregű összetett gyomor felépítése, sajátosságai A kérődző állatok emésztési sajátosságai Kérődzés

•Elfogyasztott tak.→bendőbe→szájba→bendőbe •Néhány hetes kortól •Naponta 6-8 óra •80-180 l nyálat termel naponta •Nyáltermelés függ: takarmány minősége felkérődzött falat pH értéke Anatómiai sajátosságok •Más állatfojoktól különbözik: anatómiai sajátosságok az előgyomrokban élő mikroflóra és mikrofauna •Összetett gyomor: 1. Előgyomrok (110-190 l): bendő (100-150 l) recés (5-21l) leveles (7-18 l) 2.Valódi gyomor: oltó (10-20l) Anatómiai sajátosságok BORJAK TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPVETÕ TAKARMÁNYOZÁS-ÉLETTANI PROBLÉMÁI

EMÉSZTÉSI JELLEGZETESSÉGEK: 1. NYELÕCSÕVÁLYU REFLEX Kiváltó tényezõk: hõfok - szopáskor 38-39 oC szárazanyag tartalom - min. 10 % (higitás !) tej sótartalma 2. FEHÉRJE EMÉSZTÉS Rennin + Ca (II) + kazein  Ca-parakazeinát ( alvadás!)  hidrolizis Hidrolizált kazein + tripszin  oligo- és dipeptidek (emésztés) Pepszin+HCl rendszer - 4-5 hét alatt alakul ki A bendő

58

•Borjú: bendő+recés kisebb, mint oltó! •Bendő a 2. héten indul fejlődésnek •Bendő mozgása és a kérődzés 2-3 héten •Bendő-nyálkahártya: a nyersrostból származó illózsírsavak (P, V) hatására •Bendő: •Baktériumok és protozoonok: lebontás és szintézis •Mikroorganizmus populáció véglegesen a 2. hónapban •=takarmányozás: a bendő mikropopuláció igényeit maximálisan figyelembe venni! Bendő tevékenysége 1.Mikroorganizmusok: baktériumok, infuzóriumok a./ cellulóz, keményítő, pektin bontása →illózsírsavak→energia b./ fehérje transzformálás c./ NPN anyagokból fehérje-szintézis d./ vitaminok szintézise (B vit.) 2. pH 6,4-7,6 biztosítása: a./ nyáltermelés (nyál pH 8,1) b./ takarmány pufferkapacitása c./ bendőfolyadékból illózsírsav felszívódás Sajátosságok bővebben A kérődzők, így a szarvasmarha emésztésének sajátosságainál az anatómiai viszonyokból kell kiindulni. Az emésztőrendszer-testtömeg aránya életkortól függően 12-20%. Egyedül a kérődzőknek van előgyomruk, az egyes bélszakaszok egymáshoz viszonyított aránya is eltér a növényevő egy-gyomrúakétól, nem is beszélve a mindenevő és a húsevő állatokról! Egész emésztőrendszerük alkalmazkodott az emésztőnedveknek ellenálló, sok nyersrostot tartalmazó, terimés növényi táplálékok hasznosításához, belső anyagforgalmuk pedig a bendőben képződő zsírsavak értékesítésére épül, amelyekből a kérődző állat energiához jut. A felnőtt szarvasmarha bendőjének térfogata 150-200 liter, ezért felületes rágással is (a felső metszőfogak hiányoznak) egyszerre óriási mennyiségű takarmányt képes elfogyasztani. A naponta 6-8 alkalommal, alkalmanként 40-60 perces kérődzéssel (ez takarmánytól függően változik, abrakos etetéskor napi 1-2 óra, széna etetésekor napi 8-9 óra, vegyes takarmányozáskor napi 6-7 óra) mód nyílik a bendőben már kellően felpuhult takarmány újrarágására, alapos mechanikai aprítására. A bendőben élő óriási számú baktérium és egysejtű véglény (mikroflóra, mikrofauna) a takarmány táplálóanyagait , köztük a cellulózt is lebontja és a szénhidrátokból szerves savakat képez, amelyek az előgyomrokból felszívódnak, s - amint előbb láttuk - energiaforrásul szolgálnak. Az egy-gyomrúakkal szemben másik alapvető különbség, hogy a takarmány fehérjetartalma az előgyomrokban ammóniáig bomlik le és beépül az ott lévő baktériumok milliárdjaiba, ily módon a nem fehérje nitrogénanyagok (ún. NPN) hasznosítására is lehetőség nyílik. A bendőtartalom mozgatását, a takarmány nyállal való keverését, a képződő gázok eltávolítását, a kérődzést és az „előemésztett” takarmány továbbjuttatását az előgyomrok motorikája (a recés és a bendő összehúzódásai) teszi lehetővé. 59

A bendőmozgások száma 5 perc alatt nyugalmi állapotban átlagosan 7-9, kérődzés közben 1012, evés közben 13-14. Az elegendő strukturális rostot tartalmazó bendőtartalom növeli a bendőmozgások számát és erősségét. A kérődzéskor a lassúbb, kiadósabb rágással, kétszerte annyi nyállal keveredett takarmány visszajut a bendőbe, ott sűrűség szerint rendeződik, majd a százrétű szívó hatására annak üregébe, végül az oltóba jut. Egy felnőtt szarvasmarha napi nyáltermelése 60, de 180 liter is lehet, s már ez is érzékelteti, hogy a nyálnak itt a rágás, nyelés műveletén kívül alapvetően fontos szerepe van. Nevezetesen a bendőemésztés folyamán keletkezett szerves savak okozta pH-eltolódást a lúgos pH-jú (pH 8,2-8,7) nyál közömbösíti, így lesz a bendőfolyadék pH-ja 6,2-6,7, amely mellett mind a bendőflóra működése, mind a bendő motorikája szabályszerű. Ha nincs elegendő strukturális rost a takarmányban, a kérődzés elégtelen lesz, kevesebb a nyál, s a nyáltermelés hiányában a bendőfolyadék vegyhatása akár 24 óra alatt 2-3-ra savanyodhat (bendőacidózis). Ez az állapot következik be pl. akkor is, ha a takarmány abrak-szálas aránya hirtelen vagy nagymértékben az abrak javára tolódik el és az abrakban lévő szénhidrátokból jelentős mennyiségű szerves sav képződik. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a savas közegben a bendőmozgások csökkennek, esetleg leállnak, az étvágyis mérséklődik, vagyis a folyamatok összefüggenek. Más állatfajokhoz képest a kérődzőkben az egyes takarmányok emésztési ideje is hosszabb. Egyes állatfajok emésztési sajátosságai rövidítve A szarvasmarha emésztési sajátosságai: többrétegű összetett gyomra négy részből áll, három előgyomorból: bendő, recés, százrétű, mirigyes gyomor vagy oltó. Nagy mennyiségű rossz minőségű takarmány emésztésére képesek. A bendő egy nagy emésztőkád, baktériumflórájában cellulóz, keményítő, pektin, zsírbontó fajokat különböztetünk meg. A takarmány nyállal való keverését, a gázok eltávolítását, a kérődzést az előgyomrok motoros működése idézi elő. Naponta 6-8 alkalommal, 40-60 percig kérődznek. Szénhidrátelemzés: a nyersrost adja a legnagyobb szénhidráttömeget. a mikroba bendőfermetáció során illózsírsavra és tejsavra bomlanak. ezek a termeléshez szükséges energia ¾-ét adja. Fehérjeemésztés: az előgyomorban egyszerre megy végbe a fehérjebontás és a fehérjeszintézis. A N tartalmú anyagok 70%-a a bendőben lebomlik. Zsíremésztés: a nyálban és a pankreászban lévő enzim végzi. A ló emésztési sajátosságai: mozgékony ajkak, erős metszőfogak, nagyméretű szilárd őrlőfogak. Izmos nyelv. Garatürege erősen táguló, egyszerű összetett gyomor. A gyomor után epésbél, hasnyálmirigy, éhbél, csípőbél, vakbél, tág- szűk remesebél. A ló igényes a takarmánnyal szemben. A falat a gyomorba jut, ahol megkezdődik a keményítő és a zsír lebontása. A szénhidrátok 1/3-a a vastagbélbe kerül. Az epének köszönhetően jó a ló zsíremésztése. A fehérjének 2/3-a bomlik le a vékonybélben. A sertés emésztésének sajátosságai: mindenevő állat, emésztése egyesíti a kérődző és nem kérődző állatok emésztésének főbb jellemzőit. Úgy kell a takarmányadagot összeéllítani, hogy koncentrált legyen. A malac emésztése tökéletes. A szénhidrátok emésztése a a nyál amiláz enzimjének hatására kezdődik. A fehérje eredetétől és minőségétől függően a gyomorban polipeptidekre bomlik. A baromfi emésztésének sajátosságai: fejbél, előbél, középbél, utóbél. A kaja a szájból a begybe jut. Itt puhul. Innen az izmosfalú zúzógyomorba jut. A vakbélben zajlik a bakterális 60

rostemésztés. A szénhidrátok a legfontosabb és legkönnyebben hozzáférhető energiaforrások. A nyersrost emésztése rosszabb mint az emlősökben.A fehérjék emésztése az emlősökhöz hasonlóan zajlik le. A zsír emésztése a gazdasági állatok közül a legjobb. A nyúl emésztésének a sajátosságai: nyelőcsöve vékony, tágulékony. Együregű egyszerű gyomra van. A szénhidrátok emésztése már a szájban megkezdődik. A fehérjék lebontása a nyúlban is a gyomorban indul meg, majd a vékonybélben folytatódik, majd a vakbélben. Anyag és energiaforgalom: A takarmány szerves tápanyagaiból keletkező energia részben a szervezet hőháztartását tartja fent és termék előállításra fordítódik. Másik része kihasználatlanul távozik a szervezetből. Ha valamely táplálóanyag hasznosítható energiatartalmát 1g anyagra vonatkoztatjuk, a specifikus élettani haszonértéket kapjuk.

61

14. Ismertesse az emlősök ivarszerveinek felépítését és a női ivarszerv működését! Ismertesse a tejmirigy felépítését és a tejtermelés élettanát! Információtartalom vázlata: A női ivarszerv felépítése A hím ivarszerv felépítése A petefészek működése A tejmirigy felépítése A tejelválasztás A tejleadás

Az ivarszervek A fajfenntartás nélkülözhetetlen feltétele az ép szaporodóképesség Háziállatainknál a szexuális dimorfizmusjellemző –hím és női nemű egyedek szemmel láthatóan megkülönböztethetők Ivarérettség Tenyészérettség Belső nemi szervek (ivar készülékek) Külső nemi szervek (szőr, szervezeti finomság, robosztusság, izmoltság, szín stb) Hím ivarszervek Here –Hím ivarsejtek termelődésének helye –Herezacskóban –Páros szerv –Hasüregből ereszkedik le Mellékhere –Spermiumokat tárolja –Fej, test, farok Here felépítése –Kívül feszes tok –Innen sövények térnek a here állományába –Sövények között a here parenchimája –Par.-ban spermiogene-zis –Kanyarulatos csatornák –Csatornák a mellékherében folytatódnak Ondóvezető –Vastag izomzatú, szűk cső –Mellékhere farki részéből indul ki –A kétoldali ondóvezető egyesül, és a húgycsőbe nyílik Ondózsinór –Ondóvezető + here artéria + here véna + idegek + izmok 62

Járulékos nemi mirigyek Ondóvezető ampulláris mirigyei Ondóhólyag –Húgyhólyag nyakán –Váladéka a sperma fő tömegét adja Prosztata –Húgycső kezdetén Cowper-mirigy –Húgycső medencei szakaszán, páros szerv Penis –Párzószerv –Benne húgycső, merevedő testek –Húgycsőnyulvány lovon és juhon –Kutya: peniscsont –Praeputium borítja (kettős falú redő) Spermiogenezis Spermatogóniumok – spermatocyták – spermatidák A spermatidák tovább nem osztódnak, spermiumokká érnek Rendkívül érzékeny folyamat: sugárzás, toxinok, meleg stb. mind károsítja Sertoli sejtek (dajkasejtek): spermiogenezisben fontos szerep Állatfajtól függően 1-2 hónapig tart Ondó Spermiumok Ondóplazma –Fruktóz –Aminosavak –Zsírok –Számos nélkülözhetetlen anyag –Elősegíti a spermiumok életben maradását –Fokozza az ondósejtek életjelenségeit Ejaculatio Szinkron – egyfázisú: kérődzők Aszinkron – kétfázisú: ló, sertés, kutya Női ivarszervek Petefészek Ivarsejtképző és endocrin szerv Ágyéktájékon helyeződik, szalagok rögzítik Kívül kéregállomány, belülvelőállomány Petesejtek a petefészek tüszőiben érnek Primer tüsző Szekunder tüsző Tercier (Graaf) tüsző

63

Petevezető Szűk lumenű, kanyargós lefutású, izmos falú cső Petesejtet a méhbe juttatja, ill. részt vesz a spermatranszportban A megtermékenyítés itt történik Petefészek felőli nyílása széles, tölcsér szerű Méh Méhtípusok: fejlődés szerint Méh teste és két méhszarv Hüvely felé méhnyak: ivarzás és ellés esetén nyitott Méh nagyobb része a hasüregben Szalagok tartják Nyálkahártyájában sok mirigy hüvely Speciális mikroflóra, savas pH: védi a nemi utakat a kórokozók elszaporodásától A méh mögött, a húgyhólyag felett a végbél alatt Hüvelytornác külső végén péra Ciklikus nemi működés Hím állatok folyamatos – a nőivarúaknál ciklikus Petefészekben és a nemi utakban létrejövő változások ismétlődnek Szemmel látható jele az ivarzás: morfológiai ill. viselkedésbeli cáltozás Ösztusz Szezonálisan poliösztruszos állatok Ivari ciklus Prooestrus: tüsző érése, sárgatest pusztulása Oestrus: ovuláció Meoestrus: sárgatest fejlődése Dioestrus: sárgatest hanyatlása Ösztogén Progeszteron Tüszőfázis Sárgatestfázis Női ivarszervek hormonális szabályozása Hypothalamus-hypophisis rendszer GnRH-hipotalamuszban termelődik hat az FSH-ra FSH: folliculus stimuláló hormon tüsző érésre hat LH: luteinizáló hormon sárgatestre hat Viselkedés megváltozása Morfológiai eltérések a nemi utakban A tőgy szerkezete, felépítése

64

A tej képződése az ellés előtt egy-két nappal indul meg, a tőgyben (szarvasmarha esetén négy tőgynegyedre osztható) lévő speciális mirigyhámsejtekből álló kis „zsákocskákban”, az alveolusokban. Az alveolusokat és a tejelvezető csatornákat dús érhálózat és ún. kosársejtek (összehúzódásra képes hámsejtek) veszik körül. A mirigyhámsejtek(alveolusok) szőlőfürtszerű képződmények amelyekben keletkező tej a tejcsatornákon át tőgynegyedenként kb. 8-12 db tejútba, onnan pedig a tejmedencébe, majd a bimbómedencébe, s végűl a bimbócsatornán és bimbónyíláson a külvilágba. Tőgy: bimbó kivezető nyílása csak egy van (tehén, kecske, juh) Csecs: bimbónak tőbb kivezető nyílása van (pl sertés, kutya) Tőgy felépítése: -Mirigyhámsejtek (összessége a tejmirigy- ez egy módosult verejték mirigy. ) -tejcsatornák -tőgynegyedenként 8-12 tejút szájadzik a tőgymedencébe -tőgymedence -bimbómedence -bombócsatorna -bimbónyilás (izmos falú szerv) A tehén tőgyében kb. 20-100 milliárd ilyen alveolus van. A vérellátás fontosságát bizonyítja a tény, hogy 1 liter tej képződéséhez kb. 500 l vérnek kell a tőgyön keresztül áramolnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy pl. napi 30 liter tejet termelő, 600 kg-os tehén teljes vérmennyisége 4-5 percenként átáramlik a tőgyön. Az alveolusokban folyó tejképzés folyamatos, a tejleadás azonban időszakos és valamely külső inger és a tőgyben keletkező belső nyomás hatására indul meg. Mind a tejképződés, mind a tejleadás ún. hormonok (a szervezet működését irányító, szabályozó anyagok) által befolyásolt élettani folyamat. A tejképződésért a prolaktin nevű hormon a felelős. A tejleadást az agy hátulsó lebenyében, a fejési inger (pl. a fejő meglátása, a fejőgép hangja, a tőgy lemosása, masszálása) hatására felszabaduló oxitocin indítja meg, amely az agyból a véráram útján jut a tőgybe, és ott kiváltja a kosársejtek összehúzódását, a tej elválasztását. A keletkezett tej, az oxitocin hormon hatására préselődik ki az alveolusokból, a tőgymedencében gyűlik össze és onnan fejhető ki. Fontos: A tej termelése a prolaktin hormon állandó magas szintje miatt, egy akarattól független, állandó folyamat, míg az oxitocin szintje a vérben, különböző ingerek hatására nő meg annyira, hogy a símaizmok összehúzásával kipréselődik a tej az alveolusokból. A tejleadás idegi és hormonális szabályozása A tejleadás idegi és hormonális szabályozásának folyamat a következő fázisokból áll: 1. A külső ingerek felvétele (látás, hallás, tőgymasszázs, stb.). 2. Az ingerek idegpályán való bejutása az agyba. 3. Az agyban az ingerület kiváltja az oxitocin vérbe jutását. 4. Az oxitocin a véráram útján a tőgybe jut (kb. 45 másodperc). 5. Az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, a tej a tőgymedencébe áramlik és kifejhető. Az oxitocin a szervezetben 7-8 perc alatt elbomlik. A fejést ezért úgy kell irányítani, hogy az még az oxitocin elbomlása előtt befejeződjék, mert hiányában a tehén a tejet visszatartja. Megszűnik a tejleadás akkor is, ha a tehenet a fejés alatt szokatlan, zavaró inger (ütés, rúgás, kiabálás, hideg víz, stb.) éri, mert egy a zavarás hatására képződő másik hormon az adrenalin, az oxitocint elbontja, hatástalanítja. Ha a tehenet a fejésre nem a helyes módon, nem a megszokott sorrendben, hanem azt zavarva készítik elő, az oxitocin „mozgósítás” meg sem

65

indul, és ilyenkor a tehén a tejet visszatartja, vagy legalábbis a teljes tejmennyiség nem fejhető ki. Mindezek azt bizonyítják, hogy az eredményes fejéshez a jó előkészítés és a fejés zavarmentes, gyors végrehajtása éppúgy hozzátartozik, mint a kézi vagy gépi fejés helyes technikája. Az ellés után először (kb. 1-5 nap ) más összetételű ún. „föcstej” , más néven „kolosztrum” keletkezik. Ez sűrű, sárgás színű, kesernyés ízű folyadék, magas a laktoglobulin tartalma, ami a borjú számára a betegségek elleni védelmet biztosítja. Öszetétele igen gyorsan változik. Ezért kb. 8 napig ezt a „tejet” nem lehet humán célra felhasználni. Ezután már más összetételű, a tejtermékek gyártására alkalmas tej keletkezik. A tejelési (laktációs) időszak átlagosan 305 napig tart. A laktációs periódusban a tehén tejtermelése kb. a 60. napig növekszik, majd csökken. A fejést naponta kétszer, (háromszor) végzik (ez azért szükséges, mert ha az alveolusokból nem távolítjuk el a tejet, a tej képződése megáll), a napi tejmennyiség a fajtától, évszaktól függően kb. 10-30 liter. A laktáció vége felé a tej hígul, sós-kesernyés ízű lesz, nő lipáz-tartalma. Az ilyen tejet adó tehenet nevezzük öregfejősnek. Az öregfejős tehén teje megváltozott összetételű, csökkent értékű, termékgyártásra nem alkalmas, ezért el kell apasztani a tehenet. Ezután kb. 60 nap szárazon állás következik, majd ezután már általában kezdődik a következő ellés.

66

15. Ismertesse az alábbi értékmérő tulajdonságokat! Információtartalom vázlata: Értékmérő tulajdonságok fogalma, csoportosítása Kondíció Arányosság Kültakaró - színeződés Ivarjelleg Tejtermelő képesség Hústermelő képesség Takarmányértékesítő képesség Termékenység és szaporaság Az értékmérő tulajdonságokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Genetikai szempontból két csoportot különböztetünk meg: 1. Minőségi vagy kvalitatív tulajdonságok (egy vagy néhány gén által meghatározott tulajdonságok, pl. a prémesállatok színe, vagy az egyes húsmarha fajták szarvatlansága). 2. Mennyiségi vagy kvantitatív tulajdonságok nagy számú gén által meghatározott, poligén jellegő tulajdonságok. Az alábbiakban említett termelési és funkcionális tulajdonságok ebbe a csoportba sorolhatók. Az értékmérő tulajdonságokat az állattenyésztés gyakorlatában is két csoportba soroljuk: - Termelési tulajdonságok, amelyek a gazdasági állatok haszonvétele szempontjából elsődleges tulajdonságoknak tekinthetők (pl. tej-, hús-, gyapjú-, prém-, tojás- és erőtermelő képesség). - Funkcionális (nem termelési, másodlagos) tulajdonságok. A funkcionális tulajdonságok a tenyészcélban körvonalazott teljesítményt közvetve szolgálják, genetikailag meghatározottak, a környezet által erőteljesen befolyásoltak. 

ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGOK:  Kondíció:  Utal az állat tápláltsági színvonalára.  Fajta, típus, kor, ivar és hasznosítási meghatározottság alapján ítélhető meg reálisan.  Túlkondícióról elhízottság, minuszkondícióról soványság esetén beszélhetünk.  Egészségi állapot:  A tenyészállat termelésének az alapfeltétele.  A sertés egészségét, a szervezet anyagcserefoly-ainak zavartalan működését és meghatározott termelését biztosítja az ellenállókép.  kültakaró: a bőr pigmentáltsága, szine, rtugalmasságaa szőr, vagy toll milyensége, gyapjú stb  Ivarjelleg:  A kanok erőteljesebb csontlappal rendelkeznek, mint a kocák és a testük is nagyobb.  A bőrük durvább, vállukon megvastagodva ún. pajzsot alkot.  A kanok feje nagyobb.

67

 Testarányaikban is lényeges különbség van: a kanoknál a test mellső, a kocáknál a hátsó rész a fejlettebb.  Kanok vérmérséklete élénkebb  Vérmérséklet:  Az állat reagálásának módja a külső körny. ingereivel szemben

 Fejlődési típusok:  A fejl. gyorsaság, mértéke és tartalma a növekedés küllemi tul-ait határozza meg.  Nagy intenzitású, hosszú tartamú hústermelő képességű fajták: nagy fehér hússertés, lapály  Kis intenzitású, hosszú tartamú fajták: cornwall  Nagy intenzitású, közepes tartamú fajták: belga lapály  Kis intenzitású, rövid tartamú fajták: mangalica  Nagy intenzitású, rövid tartamú fajták: közép-nagy fehér hússertés Termelőképességek Tejtermelő-képesség A tejtermelő-képesség a szarvasmarha, a juh és a kecske tenyésztése során fontos tulajdonság, de egyes országokban számottevő a ló- és a bivaly tejének fogyasztása is. A tej mennyiségét számos mutatóval értékelhetjük: - 305 napos (standard) laktációs termelés (elléstől számított 305 nap alatt termelt tej mennyisége). - Teljes laktációs termelés (elléstől elapasztásig termelt tej mennyisége). - Életteljesítmény – a tehén első ellésétől a kiselejtezéséig termelt összes tej mennyisége. - Éves tejtermelés (gazdasági mutató: adott év január 1-től december 31-ig termelt tej mennyisége). A napi termelési eredményeket egy üzemben az istállóátlag (napi összes kifejt tej mennyiségét osztjuk a bennálló tehenek számával) és a fejési átlag (napi összes tej mennyiségét a fejt tehenek számával osztjuk) segítségével fejezhetjük ki. A tejmennyiség mellett fontos mutató a tej összetétele is. A tej zsírtartalmának megőrzése, esetleg fokozása mellett az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tejfehérje tartalom növelésére. Több országban az értékesített tejzsír és tejfehérje mennyisége alapján történik a tejátvétel és az árképzés. Hústermelő képesség A hústermelő-képesség az állatok a növekedésének és a fejlődésének genetikailag befolyásolt sajátosságai határozzák meg. A növekedés a vizsgált állatok élőtömegének – testszöveteinek – mennyiségi gyarapodását jelenti. Kifejlett korban a csontváz megnagyobbodása gyakorlatilag befejeződik. A különböző fajokon belül az egyes fajták a növekedés tartama (rövid vagy hosszú időn át növekedő) és a növekedés intenzitása (kicsi és nagy egy életnapra jutó átlagos súlygyarapodás) alapján számított növekedési kapacitás (intenzitás x tartam) szerint jellemezhetők, pl.: - Nagy növekedési intenzitás, hosszú időn át : charolais, limousin, magyartarka (terminál, vagyis a húshasznú keresztezést befejező fajták) - Nagy növekedési intenzitás, rövid időn át: hereford, aberdeen angus

68

- Kis növekedési intenzitás, hosszú időn át: magyar szürke marha - Kis növekedési intenzitás, rövid időn át: kínai csüngőhasú sertés. A hústermelő-képesség értelmezéséhez külön vizsgáljuk a populáció, illetve az egyed hústermelő-képességét A populáció hústermelő-képességét az adott nőivarú állomány által előállított hízóalapanyag létszáma (végső soron a tehenek szaporasága), és speciálisan a húsmarha állomány esetében a tehenek nevelőkészsége, gulyakészsége és legelőkészsége határoz meg. Az egyed hústermelő készségét ugyanakkor a végtermék hízlalás komponensei determinálják, ezek: élő állapotban a hízékonyság és a húsformák, vágott állapotban a vágóérték. A hízékonyságot a napi átlagos tömeggyarapodás, a hízlalási végtömeg és a takarmányértékesítés határozza meg. A vágóérték fontosabb mutatói a vágási % (a vágott felek és a vágás előtt mért élőtömeg %-os aránya) a faggyú %, a hús – csont arány, a valamint a hús és a faggyú színe jellemez. Másodlagos tulajdonságok A termelési tulajdonságok vizsgálata mellett egyre többet foglalkoznak az utóbbi években a termelést támogató, annak gazdaságosságát egyre inkább meghatározó funkcionális, (nem termelési) tulajdonságok genetikai programokban történő felhasználásának lehetőségeivel. A funkcionális tulajdonságok körébe mindenekelőtt a szaporaságot, a küllemi bírálati rendszereket, a takarmányértékesítő-képességet és a területhasznosítóképességet, a technológiai tőrőképesség komponenseit, a betegségekkel szembeni ellenállóképességet sorolták. A funkcionális tulajdonságok köréből különült el a „welfare” (állat jóllét) és a „workability” tulajdonságcsoport. A „workability” tulajdonságcsoport kutatását az ausztrál állattenyésztők kezdeményezték. A "workability" tulajdonságcsoport megnevezése a hazai szakirodalomban a "kezelhetőség" szakkifejezéssel viszonylag pontosan fordítható. Termékenység, szaporaság A jó szaporaság a tej- és tojástermelés alapja, a hústermelő állományokban a populáció kapacitásának is fontos tényezője. A termékenységen azt értjük, hogy a nőivarú állatok fogamzása, a hímivarú állatok pedig termékenyítésre képesek. A szaporaság az élve született utódok számát jelenti, elsősorban a többet ellő (multipara) állatfajok esetében fontos. A szarvasmarha esetében használt fontosabb termékenységi és szaporasági mutatók: - Vemhesülési százalék – 100 termékenyített nőivarú egyedből egy adott időszakban hány vemhesül (teheneknél kívánatos az 50-55%). - Tenyésztési index – egy vemhesülés elérésére átlagosan hány inszeminálás szükséges (teheneknél 2,0 - 2,5). - Ellési százalék – adott évben 100 tehénre jutó ellések száma. Számíthatjuk a január 1-én bennálló tehénlétszámra, vagy a takarmányozási napok alapján megállapított átlagos tehénlétszámra.

69

- Szervízperiódus – az elléstől újravemhesülésig eltelt idő napokban. Kívánatos lenne a 70-80 napos szervízperiódus. - Két ellés között eltelt időtartam – kívánatos lenne a 400 nap alatti mutatószám. Az adott tenyészbika fertilitásán a 100 első inszeminálásra elért vemhesülési %-ot értjük, 50 – 60 % között jó a mutatószám. A szaporaság szempontjából fontos az ivarérettség és a tenyészérettség ismerete. Az ivarérettséget akkor éri el az állat, ha elkezdi az ivarsejtek termelését. Az üszőborjakon jól megfigyelhető az ivarzás is. Az üszők esetében az ivarérettség 8 – 10 hónapos korra tehető. A nőivarú állatokat a tenyészérettség elérése után termékenyítik. Tenyészérettnek tekintjük a nőivarú állatot, ha további fejlődésének, termelésének károsodása és hasznos élettartamának csökkenése nélkül képes magzatát kihordani. Értékmérők sertésnél  Termékenység:  A kocák fogamzókép-ét, ill. a kanoknál a termékenyítőkép-et értjük.  Kifejezésére a termelékenységi indexet haszn. (Értéke:1,25-1,35)  Szaporaság:  A termékenység kifejezi azt, hogy a kocák fialásonként hány malacot hoznak a világra. Ez alatt az összes malacok számát értjük.  A koca tényleges szaporodó képességét az egy ivarzás során levált érett petesejtek száma jelzi. Ezt az adottságot nevezzük potenciális szaporaságnak.  Fialási gyakoriságnak nevezzük azt, hogy a kocaállomány egyede egy év alatt hányszor fial. Évenként 2,1-2,2 fialás a leggyakoribb.  Vehemnevelő képesség:  Vehemnevelő képességen értjük az egy fialáskor világra jött malacok alomsúlyát. Ez két tényezőtől függ: egyrészt a malacok számától, másrészt az egyedi testsúlytól.  Egy malac születési testsúlya 0,5-2,0 kg között mozog. A 0,7kg-nál könnyebb malacoknál az elhullási arány 80%.  Tejtermelő képesség:  Jelentősen befolyásolja a felnevelt malacok számát és fejlettségét  A koca tejtermelési nagyságát a 21 napos kori alomsúly határozza meg. Erre a korra az 50-55kg-os alomsúlyok az ideálisak.  Malacnevelő képesség:  A koca reprodukciós teljesítményének az eredménye összegződik: ezek a felnevelt malacszám, a testtömeg és az alom kiegyenlítettsége.  Az a jó malacnevelő képességű koca, amely nyugodt vérmérsékletű, malacait rendesen szoptatja és a malacok jól fejlődnek.  Ivarérés:  Az első elléskori életkorral érzékelhető az ivari koraérés. Az ivari koraéréssel három szaporasági jellemző van kapcsolatban. Ezek a jellemzők az ellési gyakoriság, a választástól az ellésig eltelt idő valamint a koca potenciális szaporodó képessége. A sertés külső értékmérő tulajdonságai Küllemi sajátosságok és küllemi bírálat: A küllemet a testalakulással azonosítjuk, a támpontokat a fajtacsoportonkénti standardok szolgáltatják. A testtájak alakulását pontozzák, 1 – 5 – ig terjedő osztályzatok vannak. Fejnél

70

kezdik, majd 3 átfogó jellegű tulajdonságot kell megítélni: fejlettség, szárazság, összbenyomás. A pontszámokat nem összesítik, nem lehet tört vagy fél pontot adni. Küllemi tulajdonságok: Kültakaró: bőr, szőr, szaruképletek. Színváltozatok:  Pigmentmentes: keselyfehér, sem a bőr sem a szőr nem tartalmaz festékanyagot, viaszsárga szaruképletek, MNF  pigmentfoltok előfordulhatnak (anyajegy szerűek)  Szőke  mangalica, bőr palaszürke, túrókarima – lábvégek – csecsek grafit szürkék  Fekete (egyszínű fekete pigmentmentes): Cornwall, szőr – bőr – szaruképletek feketék  Egyszínű: Duroc, bőr – szőr vörös (vörös mangalica sertés)  Szabályos tarka (determinált): öves sertések csoportja,(pl. német öves, hampshire), jó legelőkézség,a hulladékot jól hasznosítja  Szabálytalan tarka: pietrin. Színöröklődések: fehér  pigmentált fajtákkal szemben domináns, kivétel: Cornwall, fekete – fehér  intermedier öröklődik, az utódok kékes – szürkék. Testtájak Kondíció formák:  Tenyész kondíció  tenyészkanok  Termelési kondíció  tenyészkoca  Kiállítási kondíció  ápoltsági állapot  Mínusz kondíció  kutyasertés  Hízó kondíció  növekedési erély. Egészségi állapot: a szervezetnek mindig fenn kell tartania azt a belső környezetét, melyben anyagcsere – folyamatai zavartalanul mehetnek végbe. Az egészségi állapot értékmérője a termelési mutatók. A hosszabb ideig tartó megterheléshez való alkalmazkodás súlyos élettani elváltozásokkal is járhat, csökken a termelés és nő a takarmányfogyasztás. Ellenállóképesség  a kedvezőtlen külső hatásokkal szemben is megőrzi egészségét. Pillanatnyi egészségi állapotát a küllem, a kondíció jól mutatja.

71

16. Mutassa be a gazdasági állatok törzskönyvezését, a tenyészcél meghatározását és a tenyészértékbecslést! Információtartalom vázlata: A törzskönyvi ellenőrzés célja, szakaszai A tenyészcél meghatározása A tenyészértékbecslés módszerei (fenotípus és genotípus alapján) Nemesítés az állattenyésztésben (törzskönyvezés, tenyészérték- becslés-és kiválasztás) Nemesítés célja: Az állatok genetikailag megalapozott termelőképességének javítása. A nemesítés stratégiai kiindulópontja a termeléspolitika. Ez határozza meg a nemzetgazdaság szükségleteit, a belső fogyasztást és az exportlehetőségeket. A nemesítés elemei és sorrendje: 1, a törzskönyvi ellenőrzés 2, a tenyész cél meghatározása 3, a tenyészérték becslés és tenyész kiválasztás 4, a tenyésztési eljárások és párosítások Törzskönyvi ellenőrzés: A törzskönyvezés feladata a legfontosabb értékmérő tulajdonságok és az azokhoz kapcsolódó adatok hiteles gyűjtése, tenyésztési főkönyvben vagy törzskönyvben történő nyilvántartása, feldolgozása, rendszerezése, igazolása és közzététele. A törzskönyv és a tenyésztési főkönyv elismert tenyésztőszervezet által vezetett közokirat. A törzskönyvben a fajtatiszta tenyészállatoknak, a tenyésztési főkönyvben a keresztezési és hibridizációs program tenyészállatainak termelési adatait tartják nyilván és mindkettő az adatok igazolását is szolgálja. A törzskönyvezés szerve az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI), mint állattenyésztési hatóság, amelynek szervezési, hatósági, engedélyezési, ellenőrzési, felülvizsgálati és hitelesítési feladata van. Állatfajonként tenyésztőszövetségek, tenyésztőegyesületek működnek, amelyek jóváhagyott tenyésztési programot hajtanak végre. Nyilvántartást vezetnek, teljesítményvizsgálatot, törzskönyvezést stb. végeznek. A legfelsőbb ellenőrzést a Földművelésügyi Minisztérium gyakorolja. A tenyésztésszervezés és törzskönyvezés munkáit az állattenyésztési törvény határozza meg, a nemzetközi előírásokkal összhangban. (I.C.A.R.)= Internacional Committee For Animal Recording= Nemzetközi Állat Termelés-ellenőrzési Tanács.

72

Az állatok állat-egészségügyi és tenyésztési egyedazonosítását, nyilvántartását, származásának igazolását, valamint a vágó- és a szaporítóanyag- kereskedelem nyomon követését az I.C.A.R. ajánlásai és előírásai alapján végzik. A törzskönyvezés menetét, tartalmi és formai követelményeit az állattenyésztési törvény és az ehhez kapcsolódó rendeletek írják elő, melynek betartása mindenki számára kötelező. Az adatokat független törzskönyvi felügyelők és a tenyésztők gyűjtik, a felügyelők ellenőrzik, ezért azok közhitelűek. Megkülönböztetünk: - zárt törzskönyvet: egy bizonyos időben lezárják és csak azzal az állománnyal foglalkoznak tovább, amelynek elődeit a lezárásig abba fölvettek. Ilyen pl. az 1791-ben angol telivér ló törzskönyv. - nyitott törzskönyvet: kívülről is bekerülhet állat. Ilyen a jelenleg használt hazai törzskönyv.

Régebben egy-egy fajta tenyésztői a törzskönyvi osztályba sorolt állat fajtába tartozását és ezen belül meghatározott termelési színvonal elérését bizonyították a törzskönyvvel. Napjainkban a származás alapján sorolják törzskönyvbe az állatokat. A törzskönyvezés mozzanatai és gyakorlati végrehajtása: - Egyedi megjelölés és nyilvántartásba vétel: Ezt a tulajdonosnak kell kérnie. A törzskönyvbe legalább két ősi sorig igazolhatóan ismert származású egyedek sorolhatók be, kortól függetlenül. A tulajdonos a kitöltött Törzskönyvi bejelentőlap felhasználásával és a kitöltetlen Nyilvántartási bejelentőlap csatolásával kérheti az állat törzskönyvezését a tenyésztőegyesülettől. Az egyesület a szükséges ellenőrzések után Törzskönyvi bizonyítványt állít ki. Az OMMI pedig tenyészetazonosítót ad ki. Hazánkban is olyan egységes nyilvántartási és állatazonosítási rendszert vezetnek be, amely megfelel az európai egységesítési törvényeknek. 10 számjegyű számot használnak, amely csak egy lehet az országban és amelyet az állat egész életében visel. Ez az egységes ún. ENAR (Egyed Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer). - Szarvasmarhánál műanyag füljelzőt és tetoválást alkalmaznak. Mindkét fülbe ún. ikerpáros műanyag füljelzőt helyeznek. 10 jegyű szám az egyed nyilvántartási száma, a számot kifejező vonalkód és 4 számjegyű ún. használati szám található. A használati szám a 10 jegyű nyilvántartási szám utolsó számjegye előtti 4 számjegy. Az utolsó számjegy a kontrollszám, amely lehetővé teszi a számítógépes ellenőrzést. - Juhtenyésztésben is hasonló jelölést vezetnek be, azzal a különbséggel, hogy más a krotália és a tenyészetszám hatjegyű.

73

Megjelölés technikái: - besütés: jelölésként tüzes vassal számokat, vagy jeleket sütnek be a test különböző részeire. - tetoválás: tetováló fogóval számjegyek alakjának megfelelően tűszúrásokat ejtenek a fülkagyló belső felületén. - fülcsipkézés: meghatározott jelrendszer szerint a fülkagyló szegélyének különböző helyeiről egy-egy darabot kicsípünk. - füljelző: lehetnek fémszalagok, krotáliák, fémgombok. - lábgyűrűk és szárnyjelzők- madarak - fagyasztásos jelölés - rádiófrekvenciás azonosítás technika, (bőr alá ültetett chip-ek) A tenyész kiválasztás és a tenyészérték becslés: A tenyésztői munka eredményességének az alapja a következő nemzedék szüleinek céltudatos megválasztása.

Célja: a következő generáció jobb legyen, mint az, amelyben a szelekciót végeztük. A tenyészállat jó haszonértékű (fenotípusú), kiváló örökítő képességű, tenyész értékű (genotípusú). Tenyész értéken az ivadékoknak átadott örökletes alap génjeinek összességét értjük.

A szelekciós munka fő feltételei: - a tenyészállatok egyedi megismerése az értékmérő tulajdonságok alapján - a tenyészet tartási és takarmányozási igényeinek optimális kielégítése, a képességek kibontakozása céljából. Az egyirányú szelekció hatékonyabb lenne, a gyakorlatban mégis többirányú a kiválasztás. A tenyész kiválasztás eredményessége annál nagyobb, minél nagyobb az adott tulajdonság h²-értéke, valamint a szelekciós differenciál. A szelekciós differenciál a szelektálatlan populációhoz viszonyított fenotípusos fölénye. Az eredmény annál nagyobb, minél rövidebb idő alatt váltják egymást a nemzedékek. A nemzedékváltás leghosszabb a lótenyésztésben, a szarvasmarha-tenyésztésben, majd rövidebb a sertéstenyésztésben és legrövidebb a baromfifajok tenyésztésében. Az állatok tenyész értéke közvetlenül nem ismerhető meg, nem mérhető, ezért beszélünk tenyészérték becslésről.

74

Fenotípus alapján történő becslés: A legrégebbi és leggyakoribb módszer. Ez az eljárás azért fontos, mert jobb küllemű és jobb termelésű állatoknak valószínűleg értékesebb utódaik születnek majd. Legolcsóbb módja a szelekciónak. Küllem alapján az állat testalakulása ítélhető meg, következtetni tudunk annak típusára és termelésére is. Sajátteljesítmény vizsgálattal a jól mérhető és nagy h²-értékű tulajdonságok (növekedési erély, takarmányértékesítő képesség stb.) ítélhetők meg biztonsággal. Minél több termelési periódust veszünk figyelembe, annál nagyobb lesz a kapott érték megbízhatósága. Vannak tulajdonságok, melyek a nőivarhoz mérhetők, mint a tejtermelés, a tojástermelés és a szaporaság. Genotípus alapján történő becslés: -származás alapján mérhető becslés: az így szerzett információ annál megbízhatóbb, minél közelebbi rokonságban van a nagy teljesítményű ős az állattal és minél nagyobb számú rokon állat tulajdonságait sikerült megismernie. Folyhat: - az ősök vizsgálatával: az ősök teljesítményéből az apáé és az anyáé a legjelentősebb információ. A szülők örökletes alapja50%-ban, a nagyszülőké 25%-ban, a dédszülőké 12,5%-ban érvényesül. A nagy örökölhetőségű tulajdonságokban jelentenek biztosabb alapot. - oldalági rokonok vizsgálatával: az édestestvérek és féltestvérek teljesítményének elemzését jelenti. Ez a vizsgálat igen nagy jelentőségű különösen az apaállatok előzetes kiválogatásában. Egy gazdaságilag értékes család, átlagos képességű egyede nagyobb tenyész értéket képvisel, mint egy gyengébb család kiugró teljesítményű egyede. - ivadékvizsgálat alkalmazása: Lényegében a tenyészállat ivadékainak termelése, teljesítménye jelenti a tenyész értéket. Az ivadékvizsgálatot általában a hím állatra vonatkozóan végzik. Az ivadékvizsgálat üzemben is végezhető, de célszerű központosított utódellenőrző állomáson végezni, ahol azonos és optimális feltételek mellett termelnek. Az így kapott eredmények reálisak és összehasonlíthatók.

75

17. Vázolja fel a gazdasági állataink tenyésztése során alkalmazható tenyésztési eljárásokat és a párosítást! Információtartalom vázlata: A fajtatiszta tenyésztés célja, módszerei A keresztezés fogalma, hatásai Tenyészállat-előállító keresztezések Haszonállat-előállító keresztezések Párosítás A fajtatiszta tenyésztés keretében a fajtajelleget meghatározó tulajdonságok konszolidációjára törekszünk, a nemesítő munka eredményeképpen az állományok egyöntetűbbé válnak, a homozigótaság foka általában növekszik. A legősibb fajták kialakításában mindenekelőtt a származás fetisizálása volt a meghatározható tényező (az arab és az ahal-tekini lófajta), az újkor kezdetén fontos szerepet játszott a fajta környezeti elszigeteltsége, a zárt földrajzi környezet. Így alakult ki a jersey és a guernsey fajta a La Manche csatorna hasonló nevő szigetein. Mindez az izlandi és a skót póni fajták tenyésztése során is megfigyelhető volt. Később szintén az idegen fajták egyedeinek felhasználását akadályozták meg a zárt törzskönyvek használatával (pl. az angol telivér vagy a lipicai fajták esetében). Amennyiben a fajtatiszta tenyésztés során – a legfontosabb fajtabélyegek, jegyek változatlanul hagyásával – a fajta bizonyos értékmérő tulajdonságait szelekcióval fejlesztjük, javítjuk, szelekciós nemesítést folytatunk. A nemesítés színterei többnyire a törzstenyészetek és a nukleusz tenyészetek. Az őshonos fajták esetében a fajtatiszta tenyésztés valamennyi fajtabélyeg (így a termelési tulajdonságok) változatlan formában és szinten történő fenntartását jelenti, tehát az őshonos fajtákkal fajtafenntartást végzünk. A fajtatiszta tenyésztés fontosabb módszerei: - Rokontenyésztés ((beltenyésztés) - Vonal- és családtenyésztés, valamint a - Vérfrissítés. A vonaltenyésztés során egy adott cél elérése érdekében – a tulajdonságaiban kiváló vonalalapító apaállatot – csupán az állomány egyedeinek egy meghatározott körével hozzunk minél közelebbi rokonságba anélkül, hogy a vonalalapító más apaállatokkal is rokonságba kerülne. A családtenyésztés egy kiváló családalapító nőivarú állat leszármazási körét jelenti. A vérfrissítés esetében az ugyanazon fajtába tartozó, de más ökológiai feltételek között nevelkedett, az adott állománnyal semmilyen rokonságban nem lévő apaállatot használunk fel tenyésztésre. Keresztezés

76

A különböző fajtába tartozó szülők párosításakor a fajták jellegvonásait, tulajdonságait a tenyészcél elérése érdekében kombinálhatjuk, és kisebb öröklődhetőségű tulajdonságokban gyakran számottevő heterózist is elérhetünk. Megkülönböztetünk tenyészállat- és haszonállat előállító keresztezéseket. A keresztezések különös esete a fajhibrid előállítás (pl. a ló x szamár keresztezéssel öszvért állítunk elő). A keresztezések csoportosítása: I. Tenyészállat-előállító keresztezések - cseppvér és nemesítő - fajtaátalakító és - új fajtát előállító keresztezések II: Haszonállat- előállító keresztezések - közvetlen és - közvetett válogató (criss-cross) rotációs és kombinatív keresztezés hibridelőállítás Tenyészállat-előállító keresztezések Cseppvér és nemesítő keresztezés A cseppvér keresztezést akkor alkalmazzák, ha a fajtatiszta állomány a piaci igényeknek megfelel, ugyanakkor néhány tulajdonságát mégis szükségszerű javítani. A cseppvér keresztezés során a javítandó fajtát egyszer keresztezzük egy idegen, javító fajtával, és az ezt követő generációkban ismét a kiinduló fajta apaállatait használjuk a fajtajelleg megőrzése céljából. Példaként említhetjük pl. a szarvalt szimentáli fajta szarvatlan fajtával (vörös angusz) történő cseppvér keresztezését. A keresztezés során a szimentáli állományban egyszer használták a szarvatlanság génjét homozigóta állapotban hordozó vörös angusz húsmarha fajtát, majd a szimentáli állományok következő generációiban már ismét szimentáli tenyészbikákkal párosították az állományt, közben szelekcióval megtartották a dominánsan öröklődő szarvatlanság tulajdonságot a szimentáli állományban. A szarvatlanítás genetikai módszere állatkímélő, nem szükséges a néhány hetes borjak szarvkezdeményeinek kiégetése, vagy vegyszerekkel tőrténő kezelése. A szarvatlan egyedek kisebb gyakorisággal okoznak sérüléseket egymásnak és gondozóinak. A cseppvér keresztezést használták a svájci szimentáli és az európai vöröstarka lapály fajták tejtermelésének vöröstarka holstein-fríz fajtával történő javítására is. A 9/1 ábrán megfigyelhető, hogy a javító fajta génaránya nemzedékről nemzedékre feleződik, ugyanakkor az állományba cseppvér keresztezéssel bevitt kiváló tulajdonságot következetes szelekcióval mégis fenntarthatjuk. A nemesítő keresztezés során is egyszeri alkalommal használják az idegen, javító fajtát, de előzetesen megvizsgálják, hogy milyen a javítandó és a javító fajta kívánatos génaránya. A 9/2 ábrán szerepel a hungarofríz fajta előállításának vázlata, ahol a javító jersey fajta kívánatos génaránya 25%-os. A jersey génarány elérése után ezeket a keresztezett egyedeket egymás között szaporítjuk tovább. A nemesítő keresztezéssel a kiinduló fajta valamely alapvető tulajdonságát, pl. a tej összetételét néhány generáció elteltével jelentősen javíthatjuk. 77

Fajtaátalakító keresztezés A fajtaátalakító keresztezés során csupán a nemesítő fajta apaállatait használják generációról generációra mindaddig, amíg kialakul a nemesítő fajta kívánatos típusa. A fajtaátalakító keresztezést a leggyakrabban az egyet ellő, nagy generáció intervallumú populációkban használjuk. A meglévő nagy értéket képviselő állományt ilyen módon tudjuk a leggyorsabban átalakítani a piaci igények szerint, a nemesítő fajta tömeges importja helyett. A közelmúltban a magyartarka állomány holstein-fríz fajtával végzett fajtaátalakító keresztezésével elértük, hogy a jelenlegi R3-R5 állomány termelése alig különbözik a fajtatiszta holstein-fríz populációk termelésétől. Új fajtát előállító keresztezés A fentiekben bemutatott keresztezések során fokozatosan nőtt a javító fajta génaránya, ugyanakkor a keresztezett populációk vagy a javítandó, vagy a javító fajtához váltak hasonlóvá. Az új fajtát előállító keresztezés során általában kettőnél több fajta tulajdonságait egyesítjük, kombináljuk úgy, hogy az a kitőzött tenyészcélnak megfeleljen. A továbbiakban a keresztezésekkel létrejött állományt a fajtatiszta tenyésztés során megismert módszerekkel tovább fejlesztik. A kultúrfajták többsége egyébként számos fajta keresztezésével alakult ki. Az új fajtát előállító keresztezés egyik korszerű formája a zárt szintetikus fajta előállítása. Ezek a fajták genetikailag zárt részpopulációk, több fajta és típus keresztezése, és folyamatos, szigorú szelekciója révén alakíthatók ki. Példaként a shaver húsmarha fajtát említhetjük, amelynek kialakítása során nagy számú helyi jelentőségő fajtát használtak fel az egyes részpopulációkban. A shaver fajta genotípusában viszont nem szerepelnek a legelterjedtebb húsmarha világfajták, így azokkal keresztezve mindig számíthatunk heterózisra. Utóbbi időben terjednek a nyílt szintetikus fajták. Az első nyílt szintetikus fajta kialakítását a norvég vörös fajtával kezdték. A norvég vörös marha bikanevelő teheneit csak idegen fajtájú apaállatokkal párosítják, és a keresztezett tenyészbika jelölteket a szigorú szelekció után mindig a piac igényei szerint használják fel. Haszonállat előállító keresztezés A haszonállat előállító keresztezések különböző változatait egyszerő heterózistenyésztési módszernek tekinthetjük; a keresztezés célja, hogy különböző fajták kedvező tulajdonságainak kombinálásával a piaci igényeknek megfelelő végterméket állítsanak elő. Közvetlen haszonállat előállító keresztezés A közvetlen haszonállat előállító keresztezés során két fajta párosításából származó nőivarú és hímivarú ivadékokat egyaránt csupán a termelésükért tartjuk, majd meghizlaljuk és vágásra értékesítjük azokat. Közvetett haszonállat előállító keresztezés A közvetett haszonállat előállító keresztezés több változatának közös jellemzője az, hogy a nőivarú egyedeket generációról generációra tenyésztésbe vesszük, a született keresztezett hímivarú utódokat viszont folyamatosan haszonállatként értékesítjük. A közvetett haszonállat előállító keresztezés során általában fajtatiszta apaállatokat használunk. A közvetett haszonállat előállító keresztezés klasszikus módszerei: - válogató (criss-cross) keresztezés - rotációs keresztezés - kombinatív keresztezés 78

Váltogató (criss-cross) keresztezés A váltogató keresztezés során a kiinduló, majd a keresztezett nőivarú állományt két, más fajtába tartozó apaállatok csoportjával generációnként váltakozva párosítjuk. A módszer előnye, hogy az egyedi heterózis mellett az anyai heterózist is hasznosíthatjuk. Több generáció múltán a váltogató keresztezésben szereplő nőivarú állomány génarányában 2/3 - 1/3 arány alakul ki, mindig az adott nemzedék apáinak génaránya a meghatározó (2/3 génarány), az anyai nagyapai génarány 1/3 arányú (11. ábra). Rotációs keresztezés A rotációs keresztezés a válogató keresztezéstől abban különbözik, hogy itt legalább három, vagy négy fajtát használnak meghatározott generációs sorrendben. A módszert a húsmarha- és a sertéstenyésztésben alkalmazzák leggyakrabban. (12. ábra). 12. ábra: A rotációs keresztezés sémája Kombinatív keresztezés A kombinatív keresztezés tulajdonképpen háromfajtás keresztezés. A szarvasmarhatenyésztésben pl. a tejelő típusú állomány meghatározott hányadosát jó tenyésztési tulajdonságokkal (szaporaság, ellés lefolyása) rendelkező húshasznú fajta tenyészbikáival párosítjuk. A létrejött F1 húshasznosítású anyatehén állományt kiváló hústermelő képességgel rendelkező végtermék-előállító (terminál) húsmarha fajta apaállataival párosítják. A született ivadékokat ivarra való tekintet nélkül vágásra értékesítik. A juhtenyésztésben hasonló módon a helyi fajtát szapora juhfajtával párosítjuk, így az F1 nőivarú állomány jobb szaporasággal és tejtermelő-képességgel fog rendelkezni. Az F1 nőivarú egyedeket hústermelő juhfajta tenyészkosaival párosítjuk, és valamennyi született utód vágóhídra kerül. A fajtahibrid-előállítás módszerei A fajtahibrid előállítás történhet diszkontinuens (nem folytatható), illetve kontinuens (folytatható) hibrid-előállítás módszerével. A diszkontinuens keresztezéseket az jellemzi, hogy a fajtatiszta nagyszülő fajták keresztezésével generációról generációra elő kell állítani az F1 keresztezett anyai és apai szülőpárokat. Az üzemek ezeket a keresztezett szülőpárokat vásárolják meg, s azok keresztezésével állítják elő a négyvonalas hibrid végtermékeket. A módszer a baromfi- és a sertéstenyésztésben használatos leginkább. Példaként a Hungahib-50 hibrid sertés nemesítési sémáját említhetjük. A hibridizáció során először a fehér hússertés kocákat és a holland lapály kanokat párosítják az F1 anyai szülő populáció, illetve a belga lapály kocákat és hampshire kanokat keresztezik az F1 kan szülők előállítása érdekében. A hibrid végterméket az F1 anyai és F1 apai szülőpárok keresztezésével állítják elő a termelő üzemben. A kontinuens keresztezés során az üzemek csupán a különböző vonalakba tartozó tenyészkanokat vásárolják meg, melyeket meghatározott (előírt) generációs sorrendben párosítják az üzem koca állományához. A folyamatos hibridizáció a rotációs keresztezésekhez hasonlít, de specializált tulajdonságaiban rokontenyésztéssel konszolidált hímvonalat használnak. A hímvonalak sorrendjét kombinációs tesztekkel határozzák meg, s a legjobbnak talált nemzedékenkénti párosítási sorrendet alkalmazzák)

79

18. Ismertesse az állatok ivarzását! Csoportosítsa és jellemezze a pároztatási módokat! Információtartalom vázlata: Ivarérettség, tenyészérettség Ivarzás (jelei, ismétlődése, rendellenességei) A pároztatás módjai A mesterséges termékenyítés előnyei, főbb mozzanatai

Természetes pároztatási (fedeztetési) módok: Vad pároztatás (legősibb: az összes nőivarúra ráengedik a hím állatot nem ismert a származás és az ellés ideje) Csoportos pároztatás (bizonyos nőivarú csoportra engedik a hímet, nem ismert a származás és ellés) Háremszerű pároztatás (egy apához több kiválasztott nőivarú egyed van hozzárendelve, ismert a származás is. Pl:juhnál) Kézből való pároztatás (egy kiválasztott egyedhez, egy kiválasztott apa, származás és ellés ideje ismert, tervszerűen párosítási terv szerint működik) Mesterséges termékenyítés – művi úton történik-inszeminálás Történhet friss spermával és fagyasztottal is Műszalma tároló konténer -197 fokos nitrogénben a műszalma (hígított, lefagyasztott sperma) Műszalma előkészítése 38 fokos vízbe 5 percig Inszemináló pisztolyba kell helyezni a műszalmát, erre rá húzzuk a műanyagkatétert A pisztolyt a hűvelybe helyezzük, a másik kezünkkel a végbélen keresztül segítjük a méh irányába a pisztolyt, elérjük a méhnyakat, illetve a méhszarvba helyezzük a pisztolyt és beleelöveljük a méhtestbe a spermát. - Biotechnológia alkalmazása az állattenyésztésben:  Ondó (sperma) hígítás mélyhűtés  Mesterséges termékenyítés  Ivarspecifikus ondó (sperma) sperma előállítás  Embrió átültetés (transzfer)  Embrió szegmentálás  Embrió szexálás  Génsebészet Vemhesség, ellés Megtermékenyülés Spermiumok mozgását segíti: pH, nemi utak antiperisztaltikája, stb. Petevezetőben Egy spermium jut be Időtartama 6-24 óra

80

Zigóta méhbe megy Placenták Méhlepény Magzatburok bolyhai, és A méh nyálkahártyája alkotja Állatfajonként eltérő szerkezet Feladat: anyagokat transzportál ill. képez Ellenanyagok alig, vagy nem jutnak át rajta Ellés Magzat a magzatburkokkal együtt világra jön Az anya fizikálisan, hormonálisan készül fel A magzattól származik a születéshez az első impulzus 4 szakasz: előkészítés, megnyílás, kitolás, utófázis Előkészítés Péra megduzzad, kipirul, besüpped a fartő Hüvelyből váladék ürül Megindul a tejtermelés Állat nyugtalansága Testhőmérséklet csökkenése Megnyílás Lágy szülőút megnyílik Nyakcsatorna ill. méhszáj tágulása Előkészítő fájások megjelenése (méhkontrakciók) Tágításban segítenek a magzatburkok Kitolás Magzati nyomás – oxitocin – erőteljes méhösszehúzódások Hossza állatfajonként eltérő Utófázis Méhkontrakciók enyhébbek A magzati placenta leválik a méhről Involúció A méh ill. a szülőút visszaalakul Fokozatosan elkezdődik a nemi ciklus Sertés (koca) fialás Fialás: „ nem csak a kocának, de a gazdának is fel kell készülni az ellésre!” A sertés 114-116 napig vemhes. Nyugodt helyet kell biztosítani a kocának, hogy mire a fialás ideje eljön, ne idegen környezetben legyen, szokja meg a helyet. -

fiaztató istállóba visszük az állatot, szokja a helyet és a kutricát a fiaztató tisztítása és fertőtlenítése fontos a malacok számára száraz gabonaszalmával almozzunk (későbbiekben naponta cserélni kell) általában a sertés könnyen ellik, de ott kell lenni 81

Szakaszai: I. előkészítő - nyugtalan, sokat vizel, kapar, fészket akar készíteni - fialás előtt 3-4-10 órával megjelenik a tej - prosztaglandin hormon oldja a sárgatestet és indul az ellés - 36 órán belül indukált ellés II. megnyílás - átjárhatóvá válik a lágy és csontos szülőút, III. kitolás - szülőfájások erősödnek, megjelenik a malac a hüvelynyílásban, - 5-10 percenként követik egymást (a szülőútban lévő malac megfulladhat /burokban születik/) - ha vérzik a köldökzsinór elkötése fontos - előfordulhat hogy mesterséges légzést kell adni a malacnak (harmonikáztatás) - szalmával szárazra dörzsöljük, infra alá helyezzük Fontos hogy a malac minél hamarébb kolosztrumhoz jusson. Komplett ellenanyagokat tartalmaznagy fehérje molekulák (saját fehérje) 2 napig. Ezért a malacot az első két napban annyiszor kell engedni szopni ahányszor csak akar. - nincs már fájás, megnyugszik az állat - utófájásokkal a magzatburok is távozik - oxitocint is használhatunk gyenge fájás esetén Probléma mentes ellés 2-6 órán át tart. IV. utószakasz

82

19. Ismertesse a gazdasági állataink vemhességét, ellését/fialását! Információtartalom vázlata: A vemhesség külső jelei A vemhesség megállapításának módjai Előkészületek az elletéshez/fialtatáshoz Az ellés/fialás lefolyása Az újszülött gondozása és ápolása Az anya ápolása ellés után Lásd 18-as tétel

83

20. Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását! Információtartalom vázlata: Az elhelyezéssel szembeni követelmények Zárt tartásmód Nyitott tartásmód Szabad tartásmód Az ápolás célja Folyamatos ápolási feladatok Időszakos ápolási feladatok

Az elhelyezés általános követelményei Legyen az istállóban az állat igényeihez, fajához, korához, neméhez megfelelő - világítás - hőmérséklet - (friss) levegő - páratartalom - száraz fekvőhely - huzat (szél) mentes - nyugodt körülmények - könnyű munkavégzési lehetőség - gépesíthetőség - gazdaságosság -elhelyezések csoportosítása több féle: a padozat, zártság, almozás, trágyaelhelyezés rendszere, istállók elhelyezése, tartás módja szerint változhat és állat fajonként, korcsoportonként eltérhet. -szabad-épület nélküli -zárt -nyitott -Egyedi és csoportos -Kötött ezen belül-hosszú, középhosszú, rövid állás -Kötetlen -Pihenőbokszos -csikóboxos -növekvő alom nélküli, rácspadlós, almos, mélyalmos, -taposórácsos hígtrágyás –lagúnás rendszerű -Ketreces pl steimann ketrec(borjak), vagy emeletes ketrec tojótyúk -battériás rendszerű ketreces -Tömbös elrendezés -Pavilonos elrendezés

84

Az istállóépítésnél figyelembe veendő szempontok - domborzat - megközelíthetőség - uralkodó szélirány - lakott területtől távolság - szállítási távolság -gépesítés, víz, áramellátás - trágya elhelyezés lehetősége Szarvasmarhatartás Pl szarvasmarha jól alkalmazkodik a változó körülményekhez. Mozgási és száraz fekvőhely biztosítása legyen. Kevésbé tűri a meleget. Természetes tartásban jobb az állat közérzete, termelése. Megkülönböztetünk zárt és nyitott tartást. Ezen belül kötött és kötetlen módot. 

Zárt tartás: az állatot minden irányból fal veszi körül.



Nyitott tartás: csak 1 fal van.



Kötött tartás: lánccal vagy kötéllel a jászolhoz van rögzítve



Kötetlen tartás: mind a az istállóban, mind a kifutóban szabadon mozog

Kötött tartás: takarmányutak, trágyafolyosó állások vannak Kötetlen tartás: mélyalmos / padozat szintje kisebb, mint a külső környezeté/ vagy pihenő boxos állás / beton szegélyes elválasztás kb. 3 négyzetméter pihenőboxok / lehetséges Kötetlen tartásmódban kiscsoportban 10-15 db állat van, nagycsoportban ennél több lehetséges. Borjakat 7-10 nap ellető – boxban, majd profilaktórium ketrecekben helyezik el. Választott borjakat, növendék üszőket kötetlen tartásban kiscsoportban tartják. Növendék hízómarhákat zárt kötött- kötetlen formában tartják. Valamennyi fennt említett tartási forma megtalálható. Tejtermelő tehenek nagy telepeken nyitott istállóban kötetlenül, kisgazdaságokban zárt, kötött formában vannak elhelyezve. Húshasznú állományt kötetlenül tartják. Sertéstartás technológiák: alapvetően zárt iparszerű  egyedi: pl. koca o egyedi rekeszes rendszer: működtetése, engedélyezése moratórium alatt van. Max. 42 napos ivari ciklussal van összefüggésben. Élettér a kocák számára: hossz: 2,2-2,4 m, szélesség: 0,6 m. o egyedi lekötéses rendszer: EU-ban betiltották. Ez az év áll a beszűntetésre rendelkezésre.  Csoportos: pl batériás (malacok), kutrica (hízlalda) o Élettér: 1,1-1,2 m (1,5m2) Előnye egyedi elhelyezésnél: 85

 A koca takarmányozása is egyedi, ezért garantálható, hogy minden koca fogyasztja a számára kijutatott takarmányt.  Lehetőséget ad a gyenge kondíciójú kocák feljavító takarmányozására.  10-15 %-kal kisebb a koca létfenntartó szükséglete, mint a csoportos tartásban  könnyíti a fertőző betegségektől való mentesítést  kikapcsolja a társas hatásokat, nagyobb a nyugalom, kisebb a sérülések lehetősége  egyszerűbb a kocák mindenfajta kezelése (inszeminálás, egyedi jelölés, állategészségügyi kezelés)  kisebb a munkaerő szükséglet, mint a csoportos elhelyezés esetén  a jobb tartásviszonyok következtében 0,3-0,5 malaccal nő a születéskor alomnépesség a csoportosan tartott kocákéval összehasonlítva Baromfi tartásmódok Alapvetően 3 féle tartásmód: a) Hagyományos udvaros tartás: a szabadon tartott állat szabadon keresgéli az élelmét. Önellátásra termelés esetén. Félintenzív: az állatok épületben vannak. A termékek piacra kerülnek. b) Mélyalmos tartásmód: az istálló padozatára 15-25 cm vastag alomréteget (szecskázott szalma, faforgács) terítenek. c) Ketreces tartásmód: Már nem alkalmazható nem felel meg az EU-s követelményeknek. (Árutojás-termelésnél alkalmazzuk. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált.) Állománysűrűség: az egységnyi (1 m2) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma. Állatok ápolása Célja a külső és belső élősködők elleni védekezés és a higiéniai szabályok betartása - bőrápolás (lovak naponta)-külső élősködők pl rűh alkalomszerűen permetezve - szőrápolás (lovak naponta) - pata- és körömápolás ( évente 2-szer a túlnőtt körműeket) -lábfürösztés (tehenek, juh évente több alkalommal rézszulfát+formalin+mész) -szarvak kezelése (üszőborjak 1-2 napos korban szarv kezdemény savas kezelése) -köldök fertőtlenítés (malac, borjú) -fürdetés-porozás (juh, húsmarha legelőre hajtáskor) -nyírás (juhok) -csonkolás, kurtítás (malacnál) -mérlegelés hízóállatok negyedévente -vakcinázás –prevenció (programozottan) Pl: Szarvasmarha ápolása Kötött elhelyezési módnál: bőrápolás, vakaró, gyökérkefe, szükséges faroktisztítás / szükség esetén vágás/ , évente kétszer körömápolás Kötetlen elhelyezési módnál: naponkénti bőrápolást nem végzünk, szükséges a tiszta alom, vakaródzó fa, vagy lánc, körömápolás évente egyszer

86