Környezetvédelmi alapismeretek. 1. modul

9700 Szombathely Kisfaludy S. 57. T/F: 94/500-354, [email protected] www.regiofokusz.hu

Környezetvédelmi alapismeretek

1. modul

készítette: Törneczi Arnold

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

1

Tartalomjegyzék 1. KÖRNYEZETVÉDELMI ALAPISMERETEK ...............................................................3 BEVEZETÉS ..............................................................................................................................3 1.1. ALAPFOGALMAK ...............................................................................................................3 1.2. A KÖRNYEZET FOGALMA ..................................................................................................5 1.3. A KÖRNYEZETVÉDELEM, KÖRNYEZETPOLITIKA TÖRTÉNETE .............................................7 1.4. A FÖLD GLOBÁLIS PROBLÉMÁI .........................................................................................9 1.5. AZ ALAPVETİ KÖRNYEZETPOLITIKÁK, KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁK .....................12 1.6. A FENNTARTHATÓ FEJLİDÉS ALAPFOGALMAI ................................................................13 1.7. A KÖRNYEZET SZENNYEZÉSÉNEK FOLYAMATA ...............................................................16 1.7.1. A környezetszennyezés fogalma, eredete és története.............................................16 1.7.2. Környezetszennyezés, környezetkárosítás, környezetszennyezı anyagok...............17 1.7.3. A szennyezés folyamata, jellege, érzékelése ...........................................................17 1.7.4. Az emisszió általános környezeti hatásai................................................................20 1.8. A NEMZETI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM (NKP-II) ..................................................20 1.9. MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETI ÁLLAPOTÁNAK ÉS JÖVİKÉPE .........................................22 IRODALOMJEGYZÉK ...............................................................................................................27


2

1. Környezetvédelmi alapismeretek Bevezetés Az ember mindennapi életszükségleteinek kielégítésre során gyakran megfeledkezik arról, hogy az ıt körülvevı környezet, természeti értékek mennyire sérülékenyek. „A Földet nem nagyszüleinktıl örököltük, hanem unokáinktól kaptunk kölcsön.” - s úgy illik, hogy ezzel a kölcsönnel egykoron el kell majd számolnunk gyermekeinknél, utódainknál. Évezredeken keresztül azt hitte az ember, hogy a víz, a levegı, az erık fája, vadja, gyümölcse korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Ma pedig, a hétköznapok zajából, zakatolásából szabadulva örüljünk, ha meghallhatjuk az erdı csendjét, s nem egy motorfőrész sivítása töri meg ezt békét, a magaslesrıl széttekintve a távolból nem éppen egy távközlési adótorony karcsú alakja teremt kapcsolatot ég és föld között. Az ember szinte mindenhova elér, s ahol egyszer már járt ott is hagyja lenyomatát. Milyen fájdalmas egy jelentéktelen horzsolás számunkra. Milyen fájdalmas a bicskával megsebzett bükkfába vésett emlék - „Itt jártam 1984”. Az évszám már kopott, de a tett világos. A természetes és mesterséges környezet közötti összhang megteremtésének szükségessége nem pusztán üres szólam. Be kell látni, hogy ennek kialakításában valamennyinkre osztottak szerepet (jogkövetı állampolgár, példamutató nevelı, hatósági ügyintézı stb.). A környezet valamennyi eleme, köztük a természeti értékek és területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása, a jelen és a jövı nemzedékek számára való megırzése, a természeti erıforrásokkal történı takarékos és ésszerő gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat kialakítása, mint az emberiség fennmaradásának alapvetı feltétele, a környezet, benne a természet hatékony védelmének létrehozását igényli.

1.1. Alapfogalmak A környezet védelmérıl szóló 1995. évi LIII. Törvény alapján: Környezeti elem: a föld, a levegı, a víz, az élıvilág valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevıi. Környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete. Természeti erıforrás: a – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevıi. Környezet igénybevétele: a környezetben változás elıidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erıforráskénti használata Környezet-igénybevettség: a környezetnek vagy elemének természeti erıforráskénti használata mértéke. Környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe.


3

Környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése. Környezetszennyezettség: a környezet vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhetı állapota. Környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetıleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be. Környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékő változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minısége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetıleg, amely az élıvilágot kedvezıtlenül érinti. Környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elı. Környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetıleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkezı változás. Hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott mértékő környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik. Érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik. Helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési önkormányzat területén. Kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékő igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást. Szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan – jogszabályban meghatározott – mértékő szennyezettsége, amelynek meghaladása – a mindenkori tudományos ismeretek alapján – környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elı. Leghatékonyabb megoldás: a környezeti, mőszaki és gazdasági körülmények között elérhetı, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység. Az elérhetı legjobb technika: a korszerő technikai színvonalnak, és a fenntartható fejlıdésnek megfelelı módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelızése és – amennyiben az nem valósítható meg -csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetıleg mértékének megállapítása alapjául szolgál. Ennek értelmezésében: − legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintő védelme érdekében; EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

4

− az elérhetı technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetıvé teszi az érintett ipari ágazatokban történı alkalmazását elfogadható mőszaki és gazdasági feltételek mellet, figyelembe véve a költségeket és elınyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy elıállítják-e és amennyiben azaz üzemeltetı számára ésszerően hozzáférhetı; − a technika fogalmába beleértendı az alkalmazott technika és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és mőködését megszüntetik, a környezet helyreállítását végzik. Fenntartható fejlıdés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értéket megırzi a jele és a jövı nemzedékek számára, a természeti erıforrásokat takarékosan és célszerően használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminıség javítását és a sokféleség megırzését. Elıvigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövıbeni károsodásának megelızéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés. Megelızés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások, továbbá külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhetı legjobb technika alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától. Környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelızése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelızı állapot helyreállítása.

1.2. A környezet fogalma Az ember számára a környezete a világnak az a része, ahol életét éli, maga is ennek a környezetnek a részeként. Ebben a térben csak akkor lehetséges az élet, ha az ehhez szükséges összes feltétel biztosított. Az az élettér, amelyik minden fontos feltétellel rendelkezik: a bioszféra. A bioszféra a − földkéreg (litoszféra) − víz (hidroszféra) − légkör (atmoszféra) azon része, amelyet az élı szervezetek benépesítenek. Környezetünk tehát élı és élettelen, természetes és mesterséges (ember által létrehozott) alkotóelemeket tartalmaz. A környezeti elemeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: A föld: alapkızet, ásványvagyon, barlangok, termıföld, talaj, domborzat. A víz: felszíni vizek, felszín alatti vizek. A levegı: alsó légkör (troposzféra), felsı légkör. Az élıvilág: ember, növényvilág, állatvilág, mikroorganizmusok. A táj: természetes táj, kultúrtáj. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

5

A települési környezet: lakóterületek, iparterületek, mezıgazdasági települések, közlekedési útvonalak A környezet ezen alkotóelemeinek az egymásra hatását szigorú összefüggések szabják meg. Egyetlen elem kedvezıtlen változtatása kihat a többi környezeti elemre is. Az a tudomány, amelyik az élı és élettelen rendszerek kölcsönös egymásra hatását vizsgálja és arra keres választ, hogy milyen feltételek között tartható fenn a kettı egysége a bioszférában; az ökológia. B.Commoner amerikai ökológus a „Bezáruló Kör” 1987-ben megjelent könyvében a környezetet élı komplexumnak tekinti, és ezzel a nézettel összhangban az ökológia tudományát tekinti az alapvetı környezettudománynak, amelynek a törvényeit tiszteletben kell tartania az embereknek. Ezek az alaptörvények a következık: 1. Minden összefügg mindennel Ez a törvény utal a bioszférában található összefüggések bonyolult hálózatára. Az ökológiai összefüggések rendszere, a belsı anyag- és energiaforgalom meghatározza, hogy mekkora terhelést bír el a rendszer anélkül, hogy összeomlana. Mivel az ökológiai hálózat közvetíti a helyi zavarokat az egész felé, az egy helyen keletkezı csekély zavar is vezethet széles területre kiterjedı, hosszan tartó hatásokhoz. 2. Minden tart valahová Ez a törvény a fizika anyagmegmaradási törvényének az ökológiára való alkalmazása. A természetben ismeretlen a hulladék fogalma. Minden természeti rendszerben az egyik organizmus által adott végtermék a másik organizmus számára táplálékul szolgál. A bioszférában az energia és az anyag forgalma valósul meg. 3. A természet tudja a legjobban Az önmaga szabályozására és fenntartására képes bioszféra évmilliók alatt kialakult folyamatai a rendszert komplexebbé tették. A modern technika-technológia egyik legszívesebben hangoztatott célja a természet megjavítása. Azonban ez a „megjavítás” a bioszféra folyamatát megzavarja. 4. Nincsen ingyenebéd A közgazdaságtanból ismert „törvény” alkalmazható az ökológiában is, és össze is foglalja az elsı 3 törvényt. A bioszféra összefüggı egész, amelybıl, ha emberi tevékenységeink során elveszünk, azt vissza is kell juttatni. Nem kerülhetjük el a megfizetését, legfeljebb elodázhatjuk. A jelenlegi környezeti krízis annak a jele, hogy sokat késtünk a fizetéssel. Commoner az emberi létezés alapvetı paradoxonának tartja, hogy a társadalom folyamatainak döntı elemeinél mindig a növekedésre való törekvés figyelhetı meg, ami beleütközik a meg nem újítható erıforrások korlátozott lehetıségeibe. Ahhoz, hogy a civilizáció fennmaradhasson a Földön, alkalmazkodni kell a természeti rendszer követelményeihez. A természeti rendszerek - ökoszisztémák - képezik tehát az ökológia vizsgálatának tárgyát. Az ökoszisztémák egymásba kapcsolódva, egymást feltételezve alkotják a legmagasabb fokú ökoszisztémát, a bioszférát. Az ökoszisztéma egy geobiológiai egység, ahol az élı és holt anyag nem választható el egymástól, mivel ásványi anyagokat létrehozó és életet keltı folyamatok kapcsolódnak szorosan egymáshoz. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

6

1.3. A környezetvédelem, környezetpolitika története A környezetvédelem – mai értelemben vett fogalmát – az 1960-as évek elıtt nem használták. Környezetvédelem természetesen már ekkor is volt, de nem elkülönült szervezettel, intézményrendszerrel (hulladékos, zajos, vizes rendeletek már korábban is léteztek). A környezetvédelem mai definícióját az1960-as évektıl használják. Kialakulását elsısorban az alábbiak tették szükségessé: − Népességrobbanás. Jelenleg a Föld lakossága meghaladja a 6,3 milliárdot. Nem lenne környezeti problémáink, ha – még ha a modern ember fogyasztását, kibocsátását vesszük is alapul -, csak pl. 200 millió ember lenne a Földön. − Az ipar, a termelés, a háztartások és a mezıgazdaság iparszerővé válása ekkorra érik be, melyek koncentrált erıforrás-felhasználást és kibocsátást jelentenek. − Jóléti társadalmak kialakulása. Az USA, mely a népesség kevesebb, mint 5%-át mondhatja magáénak, az erıforrások 25%-át használja fel. Arányai tekintve az Európai Unió is hasonló mutatókkal rendelkezik. A hazai környezetpolitika története elválaszthatatlan a környezetvédelem általános történetétıl, a nemzetközi tendenciáktól. A szakirodalom ma már szinte teljesen feltárta a környezetvédelem fejlıdéstörténetét és annak hazai sajátosságait. A környezetpolitika kialakulása, fejlıdése e történeti háttér nélkül nehezen érthetı. A hazai a környezetvédelem három jól elkülöníthetı szakaszra osztható: A hazai környezetpolitika fejlıdése három jól elkülöníthetı korszakra bontható. I. Az elsı idıszakban (a 70-es évek közepétıl a 80-as évek közepéig) a környezeti problémák nemzetközivé válásának, a hazai környezeti gondok növekedésének hatására legalábbis deklaratív módon Magyarországon is legitimmé vált a környezetpolitika. Ezt tükrözi az 1976-ban elfogadott elsı környezetvédelmi törvény (1976. évi II. törvény) és az intézményrendszer kiépülése (Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, illetve az alapvetı környezeti megfigyelı, információ-feldolgozó és kutató-elemzı rendszerek és intézetek). Az elsı környezetvédelmi törvény, mint a környezetügy központi "alapokmánya" a maga idejében, az adott politikai-gazdasági viszonyok között korszerő jogintézménynek számított, és a régió hasonló jogszabályaihoz képest haladóbbnak mutatkozott. Az "Emberi környezet védelmérıl" szóló törvény nemcsak a jogi szabályozás, hanem a környezetpolitika 70-es, 80as évekbeli sajátosságait is tükrözte. Jellemzıi az alábbiakban foglalhatók össze: − formailag általában törvénynél alacsonyabb szintő - fıleg kormányrendeleti szabályozás; − a környezetvédelmi kérdések nem integrálódnak más szabályozási területek - különösen a gazdasági élet szabályozási keretei - közé, hanem attól jobbára elkülönítetten, gyakran gyökértelenül és összefüggéseik nélkül jelennek meg, de legjobb esetben is párhuzamos érdekként (gondolhatunk az adórendszer adósságára a környezeti érdekek adókedvezményt vagy adóemelést megalapozó megjelenítésével szemben); − a részkérdések (az alaptörvény szerint hat környezeti elemet kell megkülönböztetni: föld, víz, levegı, táj, élıvilág, települési környezet) eltérı mélységő megközelítése és eltérı részletességő szabályozása, általában egymásra tekintet nélkül; EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

7

− számos fontos szabályozási terület alig-alig mutatkozik - egyik legsúlyosabb lemaradás e téren a hulladékgazdálkodás terén érzékelhetı; − a részkérdésekhez igazodóan a központi kormányzati munkamegosztás széttagoltsága, melyen ugyan valamelyest javított a környezetvédelemért felelıs minisztérium létrehozása, de az ott tapasztalható állandósult átszervezések erısen visszafogták az esetleges elınyöket; − a megelızési vagy a közvetlen beavatkozásnak teret engedı szemlélet eleinte teljes, késıbb csökkenı mértékő, de még ma is világos hiánya; − a felelısségi eszközöknek, a szankcióalkalmazásnak részben a szabályozásban is megmutatkozó, részben a gyakorlat hiányosságain alapuló erıtlensége; − végezetül számot kell adni arról is, hogy a kortárs jogi szabályozásban alapvetınek mondható, nemcsak közvetlenül a környezeti érdekeket érintı háttérintézmények hiányoznak, de legalábbis nagyon kezdetlegesek - ilyen pl. a társadalmi nyilvánosság, a megfelelı információhoz való jog. A központilag irányított tervutasításos gazdaság és a paternalista társadalmi szerkezet nem tette lehetıvé a környezetvédelem teljes körő kiteljesedését. Az "állami tulajdon – állami környezetvédelem" sajátos paradoxonból az következett, hogy a gazdasági-ágazati lobbik szempontjai nem engedték erıteljesebben érvényre jutni a környezeti érdekeket. A 70-es évek a környezetvédelem történetében igen mozgalmas, alapozó idıszak volt. A fejlett ipari országokban ebben az idıszakban gyökeresedett meg a környezetvédelem, alakult ki a környezetpolitika. Ez a folyamat ezekben az országokban minden ellentmondásosságával, nehézségével együtt is szerves folyamat volt. A gazdaság, a tudomány, a politika és nem utolsósorban a civil társadalom együtt hordta ki, hozta létre a környezetvédelem stratégiáit, alapintézményeit és azok jogi, politikai stb. aspektusait. Nálunk alapvetıen ez a szerves fejlıdés hiányzott és ennek következményei ma is éreztetik hatásukat. A Római Klub tevékenysége, különösen az 1972-ben megjelent "A növekedés határai" c. világmodell-jelentés hatalmas vihart kavart, viták nálunk (jórészt ideológiai okok miatt) csak igen szők körben folytak. Ezért ennek társadalmi hatása - fıleg ami a közvélemény figyelmének felkeltését illeti - az adott idıszakban erısen korlátozott volt. Az állampolgári környezetvédelmi mozgalmak, civil szervezıdések (zöld szervezetek) a 70-es években a fejlett országok szinte mindegyikében igen komoly szerepet vállaltak abban, hogy a társadalom tagjaiban tudatosítsák a környezetvédelem fontosságát. A társadalmi átalakulási folyamat ugyanis nem irányítható csupán felülrıl, adminisztratív eszközökkel. A szocializmus bukása nem utolsósorban ezen elv megsértésének látványos bizonyítéka. Szükség van arra, hogy sok ember váljék környezetvédelmileg aktívvá egyénileg, illetve különféle környezetvédelmi csoportokban tevékenykedve. Az egyén igen sokat tehet a társadalmi szemléletváltás érdekében a fogyasztói magatartásformák megváltoztatását, sıt akár a politikai irányváltást illetıen is. A hazai példák sajnos napjainkig nyúlóan igen sok bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a fenti elvek megsértése mennyi kárt okozhat a környezetvédelem ügyének. A magyar lakosság sokszor kárhoztatott alacsony környezeti érzékenységének, közömbösségének okai jórészt ennek az idıszaknak a helytelen gyakorlatára vezethetık vissza. II. A 80-as évek közepétıl 1990-ig tartó idıszak a környezetpolitika történetének második, jól elkülöníthetı korszaka. Az ország gyorsan romló környezeti állapotának javítása ekkor már nem tőrt halasztást. A meghozott intézkedések ugyan sokszor felemások voltak, de a korábbi idıszakhoz képest lényeges elırelépés történt. Minden környezeti elem védelmével kapcsolatos alapdokumentum megszületett vagy megújult, és a nemzetközi kötelezettségek vállalását jelentı egyezmények (pl. NOx, SO2, ózon, veszélyes hulladékok) egész sorának aláírásával hazánk olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek rákényszerítettek bennünket arra, EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

8

hogy igazodjunk a fejlett környezeti kultúrájú országok környezetvédelmi gyakorlatához. Az intézményi, szervezeti változátatások betetızéseként 1987-ben létrehozták a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, amellyel a környezetpolitika a kormányzati politika legfelsı szintjére emelkedett. Ebben az idıszakban jöttek létre az állampolgári környezetvédelmi mozgalmak, alakultak ki a hazai zöld szervezetek. Ezeknek a környezetvédelmen túl a demokratizálódásban is fontos szerepük volt. A demokratikus intézményrendszer hiányában azonban ezek a szervezetek szinte azonnal túlpolitizálódtak és a környezeti érdekek képviseletén túli feladatok megoldására is vállalkoztak, illetve részben rákényszerültek. Ez sokszor szerepzavarhoz vezetett és szinte törvényszerő volt, hogy a többpártrendszer létrejöttével ez a politikai túldimenzionáltság sokkal többet ártott, mint használt a hazai környezetvédelmi mozgalmaknak. A belsı megosztottság, a szétaprózottság, az együttmőködés gyakori hiánya szintén elég hamar jellemzıi lettek a hazai zöld mozgalmaknak. Ez más okokkal együtt máig akadálya annak, hogy nagyobb tömegbázisra tegyenek szert és (esetleg a Parlamenten belül is) hatékonyabban tudják képviselni a környezetvédelem ügyét. III. A környezetpolitika harmadik, jelenleg is tartó szakasza 1990-tıl datálható. A társadalmi háttér megváltozása, a parlamenti demokrácia intézményi kiépülése, a piacgazdaságra való áttérés, az ország nemzetközi kapcsolatainak gyökeres módosulása más környezetpolitikát kíván. A környezetvédelemben a 80-as évek végére nemzetközi szinten egy új, átfogó stratégia bontakozott ki, a fenntartható fejlıdés stratégiája. Ennek rövid áttekintése elengedhetetlen ahhoz, hogy a hazai folyamatokat, a nemzetközi trendekhez való csatlakozás lényegét, környezetpolitikánk fıbb tendenciáit megértsük. 1993-ban a mélyülı környezeti válság hatására az ENSZ Közgyőlése Gro Harlem Brundtland asszony vezetésével létrehozta a Környezet és Fejlıdés Világbizottságát. A bizottság feladata a környezet romlása, a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét közötti kapcsolat vizsgálata, illetve a válság leküzdéséhez szükséges változás irányait kijelölı, átfogó program kidolgozása volt. A bizottság 1987-ben Közös Jövınk címmel készítette el jelentését. Az ebben rögzített elvek és követelmények lettek annak a nemzetközileg is elfogadott környezetvédelmi stratégiának az alapelvei, amely fenntartható fejlıdés néven vált ismertté. 1992-ben Rio de Janeiróban, a stockholmi konferencia (az ENSZ elsı környezetvédelmi világkonferenciája) 20. évfordulóján tartott II. környezetvédelmi világkonferencián az igen éles viták ellenére a fenntartható fejlıdést a résztvevı országok többsége (hazánk is) napjaink uralkodó környezetvédelmi stratégiájaként fogadta el. Ezt az elvet a hazai környezetpolitika szintén meghatározó alapelvként kezeli. A fenntartható fejlıdés definíciója (Környezetvédelmi lexikon) kicsit nehézkes, a lényege, hogy olyan fejlıdésrıl van szó, amely biztosítja a jelen szükségleteinek a kielégítését, anélkül, hogy lehetetlenné tenné a jövı generációk szükségleteinek kielégítését. A fenntartható fejlıdésnek van egy szőkebb és egy tágabb értelmezése. A tágabb értelmezés a fenntarthatóság társadalmi, gazdasági, ökológiai aspektusait is magában foglalja, míg szőkebb értelemben döntıen az erıforrások megırzésérıl, optimális erıforrás-használatról van szó.

1.4. A Föld Globális problémái Globális felmelegedés, üvegházhatás A Föld egyensúlyi hımérséklete gyorsabban nı, mint ahogy a bioszféra a növekedést követni tudná. Az utóbbi 200-250 évben a hımérséklet növekedése felgyorsult. A felmelegedés miatt veszélybe kerül az élelmiszertermelés. Az éghajlat szélsıségesebbé válik. Elolvadnak a sarki


9

jéghegyek, melyek a Föld ivóvízkincsének 95%-át tárolják. A tengerszint növekedése miatt a partmenti régiók veszélybe kerülnek. Túlnépesedés A Föld népessége 1850-ben érte el elıször az egymilliárdot. A második milliárd eléréséhez már elég volt 75 év (1850-1925). A harmadik milliárd eléréséhez már csak 35 évre volt szükség (1960-ig), a negyedikhez egy rövid, 20 éves idıszak kellett (1980). A Földön jelenleg több, mint 6,3 milliárd ember él, 2030-ra várhatóan 9 milliárdan leszünk. A népesség jobban nı, mint a Föld eltartó képessége (élelmiszer, ivóvíz, környezeti károk „kijavítása)”. Az élelmiszer termelés extenzív növelése a továbbiakban már nem lehetséges. A népesség egyre nagyobb területeket foglal el, ezzel együtt a megmővelhetı földterület csökken. 2030-ra a jelenlegi gabonatermelés duplájára lenne szükség. Az utóbbi 50 évben a termésátlagot már sikerült megduplázni (monokultúra, vegyszerek, magas fokú gépesítés), de ez ilyen módszerekkel még egyszer nem lehetséges. Szóba jöhetı megoldás a génmanipuláció, melyekkel szemben rengeteg aggály merül fel. Mindenesetre valószínő, hogy ha ez jön, a génmanipulált élelmiszereket a szegény országok lakóin fogják „leteszteli”, akik még örülni is fognak, hogy lesz mit enniük. Ózonprobléma Az elmúlt 50 évben az ózonréteg elvékonyodott, melyért a fejlett országok ipara, elsısorban CFC kibocsátása a felelıs. Mára a CFC-ket ugyan betiltották, de a kijuttatott, hosszú tartózkodási idejő vegyületek még50 évig aktívak maradnak, a tulajdonképpeni regeneráció megindulása csak utána várható. A magas UV sugárzás minden élılényre káros. Ivóvízprobléma Felszíni, felszín alatti vizek szennyezése (ipari, mezıgazdasági, lakossági szennyvízkibocsátás), bányamővelés mind hozzájárul ahhoz, hogy az ivásra alkalmas víz mennyisége – a népesség növekedésével együtt – csökken. A talajvíz gyakorlatilag már sehol nem iható. A 3.világban jellemzı a vízhiány. Biodiverzitás (biológiai sokszínőség) csökkenése Az ember miatt jellemzısen a XII. sz. óta pusztul ki sok növény- és állatfaj. Az ember igénye a magasabb életszínvonal iránt egyre nı, ezzel egyre nagyobb helyet foglal el létesítményeivel. Ennek következtében egyre gyorsabban pusztul ki egy-egy faj. Esıerdık az eredeti területük 1/3-ára zsugorodtak. Ennek oka kettıs: egyrészt szükség van a helyére, mint mővelhetı földterületre, másrészt nagy az igény a trópusi keményfák iránt. Az esıerdık a légkör oxigéntermeléséhez jelentıs mértékben hozzájárulnak. Óceánok elszennyezıdése A földi oxigén legfıbb elıállítói az óceánokban élı algák. A part menti országok környezetszennyezése a tenger felé óriási (szennyvízkibocsátás), de jelentıs szennyezı forrás a különbözı hajókatasztrófák során a tengerbe kerülı vegyületek, elsısorban az olaj.


10

Élelmiszertermelés Szinte valamennyi problémával összefügg. A termıterület nem növelhetı, sıt, a meglévı is pusztul (sivatagosodás, akár természetes, akár mesterséges okok miatt), ugyanakkor a népesség nı. Az élelmiszer eloszlása sem jó: két-háromszáz millió ember naponta éhezik, ugyanakkor a fejlett részen jelentıs a túltermelés. Hulladékprobléma A természetben a hulladék fogalma ismeretlen. Az ember által kibocsátott, egyre nagyobb mennyiségő hulladék feldolgozása, asszmilálása a természet számára egyre nehezebb feladat. Újrafelhasználással, szelektív hulladékgyőjtéssel lehetne enyhíteni a problémán, de jelenleg az így győjtött és újrahasznosított hulladék mennyisége jelenleg 10% alatti. A veszélyes hulladékot elhelyezés elıtt ráadásul kezelni is kellene, ami vagy elmarad, vagy rettentı drága. Nagyvárosok levegıszennyezése Oka a nagymértékő ipari, de még inkább a közlekedésbıl származó kibocsátás. A légszennyezı anyagok savas esıt okoznak (akár a kibocsátás helyétıl távol is), illetve a szmog kialakulásának fı okozói. Néhol a szennyezı anyagok koncentrációja már közvetlenül veszélyes az emberre. A (nagy)városi lakosság 1/3-a szennyezett naponta levegıt szív. Fegyverkezés A hadsereg fenntartása kiemelten környezetpusztító, bármelyik elemét is nézzük. A hadi kiadások némely országban a GDP 30-40 %-át is elérik. Az USA fegyverkezésre költött összegének 10%-ával az esıerdı-probléma megoldható lenne. Civilizációs ártalmak A modern élet velejárója a nagyvárosi életstílus, a koncentrált közlekedés, ipar, kibocsátás. A mai ember rá van szorulva a modern orvostudományra, mert az immunrendszere annyira gyenge, hogy enélkül csekély esélye lenne a túlélésre. Sajnos a modern orvostudomány alkalmazása a különbözı kemikáliákat jelenti, melyekhez az ember hozzászokik, szinte „létszükségletté” válik. Az orvostudomány fejlıdésével eltőntek bizonyos betegségek, de ezzel ez a fajta természetes szelekció is eltőnt, az ember genetikai állománya egyre romlik. Észak-dél probléma A világ két részre szakadt, a szegények és a gazdagok között óriási, és egyre táguló szakadék van. A szegény országok mindent a gazdagoktól várnak, mert a mai gazdagok korábban gyarmatosították, elnyomták ıket, mert a szennyezıanyag kibocsátás döntı része a gazdagoktól származik. Ezzel szemben a gazdagok nem hajlandók segíteni, mert az csak az életszínvonal csökkenésének az árán volna lehetséges. A fejlett országok GDP-jük jelentéktelen részét juttatják különbözı formában (pl. segély) a szegények országoknak. Norvégia GDP-je 1%-át adja a szegényeknek, ezzel a világon az elsı (USA 0,3%, Németország 0,4%).


11

Energiaprobléma Az energia felhasználás jelenlegi szerkezete környezetszennyezı. Az energiaellátást jelenleg döntıen fosszilis tüzelıanyagok biztosítják. Ezek károsanyag kibocsátása jelentıs, okozói a levegıszennyezésnek, a globális felmelegedésnek. Megoldás lenne a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz, biomassza, geotermikus energia) használata, már csak azért is, mert a fosszilis tüzelıanyag-készletek belátható idın belül kimerülnek. Sajnos a „fosszilis lobbi” jelenleg túl erıs, a megújuló energiaforrások támogatása pedig túl csekély ahhoz, hogy rövid idın belül áttörést lehessen elérni. Világterrorizmus Gyökerei az imént felsorolt problémákban keresendık. Állandó bizonytalanságot, félelmet fenntarva próbálják a gazdag országokat változásra kényszeríteni.

1.5. Az alapvetı környezetpolitikák, környezetvédelmi stratégiák Gyógyító környezetpolitika A környezetpolitikának ez a típusa a környezetpolitikák "tőzoltója" vagy "mentıorvosa". A gyógyító környezetvédelmi tevékenység iránya a hatások felé mutat. A már bekövetkezett károsodásokat igyekszik enyhíteni. Általában ez a fajta környezetpolitika a legdrágább és a legkevésbé hatékony megoldás. Illusztráljuk ezt a megoldást néhány gyakorlati példával. A környezeti bajok "gyógyítása", az utólagos helyreállítás irányulhat pl. az épített környezetre. Ez esetben általában "csak" pénz kérdése a tönkrement építmény rekonstrukciója (pl. egy felüljáró újraépítése). Korántsem ilyen egyszerő a helyzet más, pl. egy mővészeti és történeti szempontból értékes alkotás esetén. A savas ülepedés miatt tönkrement és újonnan megfaragott szobrok pl. a görög Akropoliszon nem ugyanazok a történelmi építészeti emlékek, melyek voltak, több ezer év üzenetét hordozva. Még kevésbé egyszerő a gyógyító megoldás, ha a természeti környezetet vagy az emberi egészséget vizsgáljuk. A kipusztult állat- vagy növényfajt nem lehet újra megteremteni, és a "csak" megrokkant ember sem lesz a régi azért, mert rokkantnyugdíjjal kárpótolják. A környezet, különösen az élı környezet esetében a sokszor gazdasági okból bekövetkezett "mulasztást" nem lehet semmiféle kompenzációval jóvátenni. Hatásorientált környezetpolitika A környezetpolitikának az eszközei ez esetben az immissziós állapoton, a környezetminıségen kívánnak javítani olyan körülmények között, amikor a kibocsátások nem csökkennek. Ilyen technikai eszköz pl. a levegıszennyezés esetében a városok levegıminıségének javítása elkerülı utak építésével, a zajhatás csökkentése hanggátló falak telepítésével. Vízszennyezés esetén egy tó megtisztítása, a hulladékok esetében a megbízható lerakás feltételeinek megteremtése stb. A szabályozást tekintve viszonylag ritka az immissziós szabályozás. A ritka példák közül jól ismert azonban a nagyvárosokban a szmogriadó tervek rendszere és a hozzájuk kapcsolódó intézkedési csomag. Forrásorientált környezetpolitika Ez a környezetpolitika eszközeivel és módszereivel együtt a legszélesebb körben elterjedt. Célja a károsanyag-kibocsátás csökkentése. A klasszikus "end of pipe" csıvégi eljárások EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

12

többnyire a direkt szabályozó eszközök (normák, határértékek, bírságok) negatív ösztönzésére jöttek létre. Elınyük az, hogy jelentıs környezetszennyezés esetén látványos eredményeket produkálnak és sikerélményt adnak az érintetteknek. Jól alkalmazható az ellenırzés-büntetés kettıse. Klasszikus példái ennek a környezetvédelmi gyakorlatnak a kéményekbe beszerelt szőrıfilterek, az üzemekben megépített víztisztítók, a hangszigetelések stb. Hátránya viszont ennek a politikának az, hogy mivel az alaptechnológia a tisztító rendszerek nélkül is mőködik (sıt olcsóbban mőködik), az érintettek igyekeznek a környezetvédelmi berendezéseket elhagyni, a kényszerítı hatóságokat pedig kijátszani. Ráadásul az emissziócsökkentés nemritkán csak azt jelenti, hogy a szennyezés egyik formája egy más formára módosul (pl. a szennyvíz vagy a megszőrt levegı visszamaradt része koncentrált veszélyes hulladék lesz). A forrásorientált környezetpolitika azonban esetenként komoly gazdasági elınyökkel is járhat, amennyiben technológiától függıen hozzájárul hasznos anyagok visszanyeréséhez és termelésbe való visszaforgatásához (ld. pl. cementipar porleválasztás, fáradtolaj-hasznosítás, vágóhídi hulladékfeldolgozás). Szerkezetváltó, megelızı környezetpolitika A környezetpolitikák közül ez a típusú az, amely a legpozitívabb értékelést kaphatja. Lényegét tekintve ez egy olyan hatásmechanizmus, amely a gazdaságot, ill. az egész társadalmat a környezetbarát irányba tereli. Célja a társadalom mikro- és makroszerkezetének olyan átalakítása, amely a hosszú távú, a természettel harmóniában levı átalakulást segíti elı. E környezetpolitika végsı célja a fenntartható fejlıdés biztosítása. Errıl bıvebben a következı pontban lesz szó.

1.6. A Fenntartható Fejlıdés alapfogalmai Alapelvek Rengetegen használják és bámulatosan kevesen egyformán a fenntarthatóság, vagy megengedıbb formájában a fenntartható fejlıdés (fejlesztés) fogalmát és fıként tartalmát. Feltehetıleg senki nem eléggé bátor kijelenteni: ismeri a fogalom egyedül helyes definícióját. Alapelvek, kritériumok azonban megfogalmazhatóak. Ám a fogalom-meghatározás nehézsége mellett viták, értelmezések; jelentıs erıfeszítések történnek az elmélet terén, fıként abban a vonatkozásban, hogy hogyan lehet a kutatómőhelyekben fabrikált elveket, kritériumokat és fenntarthatósági mutatókat alkalmazásba venni, a helyi, regionális, országos döntéshozók – de legalább a döntés-elıkészítı apparátusok – számára közel vinni. A definíciós problémák tehát, nemcsak nyelvhelyességi (szintaktikai) természetőek, hanem nagyon is szemantikaiak: a fogalom – és elérése – taralmát illetıen. A viták – többek között – a következı kérdések körül összpontosulnak: - Van-e, lehet-e megvalósítható módja, valamely közösség számára és legalább néhány generáció számára perspektívát ígérı, fenntartható együttélési, termelési és fogyasztási mintának? - Mekkora lehet egy fenntartható közösség? Egy falu, város, régió, ország; régiók társulása, országok együttmőködı szervezete – vagy egy egész glóbusz? - Lehetséges-e fenntarthatóságról beszélni egyik vagy másik (mérető) csoportban, ha másutt nem? Ezek a fenntarthatóság alapelveinek meghatározása mögött meghúzódó valódi kérdések. Nyilvánvaló: ezekre keressük a válaszokat elméletileg is és „próba szerencse” próbálgatásokkal. Keressük a válaszokat, ám félı, hogy nem találjuk, legalábbis nem elég gyorsan, mert a fenntarthatóság az egész társadalmi, gazdasági, politikai, ökológiai rendszer


13

fenntartható fejlıdését tételezi, holott annak ellentmondásosságára világszerte egyre többen egyre elkeseredettebb brutalitással próbálnak rávilágítani. Fenntartható fejlıdés definíciói Visszatérve most már magára a fenntarthatóságra, idézzük Gyulai István csoportosítása nyomán a három legismertebb meghatározást: - A Brundtland Bizottság meghatározása: „A fenntartható fejlıdés a fejlıdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövı generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetıségeitıl.” - Herman Daly meghatározása: „A fenntartható fejlıdés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednének. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlıdés, pedig azt, hogy jobbak. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében elıálló méretbeli változást, míg a fejlıdés a nagyobb teljesítıképesség elérését jelenti.” - Meghatározás a Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációjából: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erıforrások jövı generációk számára történı megırzésével egyidejőleg.” Hasonlóak a meghatározások, mégis rámutatnak néhány tisztázatlan pontra. A Brundtland Bizottság definíciója nem határozza meg a fejlıdés célját és lehetséges mértékét. „Ez a megfogalmazás elsısorban politikai üzenet volt a fejlıdı világ és a gazdagabb országok alacsony jövedelmő társadalmi csoportjai részére, hogy reményt adjon a jövıt illetıen. De politikai üzenet volt a fogyasztói társadalomnak is, hogy szerényebb, takarékosabb termelési és fogyasztási szokásokat alakítsanak ki a jövı generációk érdekében.” – írja a Brundtland Bizottság egy tagja, Láng István 2001-ben. Daly meghatározás tovább elemzi a fenntartható fejlıdés definíciójának komponenseit, valamint azokat az alapelveket, amelyeken a végrehajtási politikák, illetve ezek kudarcai alapulnak. A közgazdaságtudományi princípiumok és ezek kialakulásának (mőszaki, természettudományos analógiákat, alapvetı tankönyvi tévedéseket egyaránt bemutató) kritikai vizsgálata feltárja alkalmazásuk ellentmondásos eredményeit és okait. A következtetés leegyszerősítve: bár a szegénység leküzdése valóban fundamentális célja a fejlıdésnek, ez nem érhetı el differenciálatlan globális növekedéssel. A tudósok szerint a fenntarthatóság tudományának az a feladata, hogy feltárja a természet és a társadalom közötti kölcsönhatások alapvetı jellegét. A szemlélet kétségkívül többdimenziós nagyrendszer jellegő, amelyben a globális és lokális környezeti problémák összefonódnak a megosztott világ (Észak és Dél, gazdagok és szegények) gazdasági és társadalmi gondjaival. A megosztottság legújabb tényezıje az informatikai szakadék, amely tovább fokozza a nehézségeket. A fenntartható fejlıdés stratégiája Az elmúl évtized Rio De Janeiro óta (1992) a New York-i rendkívüli ENSZ Közgyőlésen át (1997), Johannesburg felé (2002) a „Fenntarthatóság felé menetelve” telt el – legalábbis a célok kinyilvánítását illetıen. A fenntarthatóság felé az elsı lépés (volna) valamennyi „komponens”: a gazdaság, a társadalom és a környezet állapotának legalább megóvása mindennemő további romlástól, szegényedéstıl. Nagyjából ez volt az ún. „elsı generációs” környezetvédelem, a következmények mérséklése az okok megváltoztatása nélkül. A második generáció(s) lépés a környezeti kérdések integrációja – legalább – a gazdasági ágazatokban. Ez a szemlélet hatotta és hatja át az EU környezetvédelmi programjait. Az eredmények eddig nem túl biztatóak. Az Európai Bizottság átfogó értékelést adott az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram végrehajtásáról, és arra a következtetésre jutott, hogy némi javulás ellenére a környezet általános állapota továbbra is aggodalomra ad okot. A környezeti kérdéseknek a gazdasági ágazatokban történı hathatós integrációja, tehát a környezeti problémák okainak EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

14

orvoslása, valamint a polgárok és más érdekelt felek bevonása és elkötelezettsége nélkül fejlıdésünk környezeti szempontból fenntarthatatlan marad, függetlenül az új környezetvédelmi intézkedésektıl. E kritikus megállapítások több okra is visszavezethetık. Egyrészt hiányzott az elkötelezettség mind a tagállamok, mind a (kulcs)ágazatok (úgymint: közlekedés, agrárium, energetika) részérıl a program végrehajtása iránt. Másrészt éppen ezen kulcságazatok környezeti terhelése növekedett. (A közúti áruszállítás és egyáltalán az autós közlekedés mintegy 50%-kal nagyobb az 1-1,5 évtizeddel ezelıttinél. Az energiahatékonyság „csak” évi 1%-kal javult, míg a GDP 2-3%-kal, tehát az energiafelhasználás a különbséggel arányosan nıtt, annak környezeti terheivel együtt.) Az energiahatékonyság növekedése valamennyire kompenzálta a környezetpolitikai intézkedések, szabályozások hatását, amelyek nem voltak sem elég hatékonyak, sem elég gyorsak, ami az EU-intézményrendszer nehézkes döntési mechanizmusainak tudható be. A bizottságban is erıs az „ágazatizmus”, hasonlóan a nemzeti – így a magyar – kormányzat(ok)hoz. Ez lefékezet, elsekélyesítette az ún. Cardifffolyamatot, amely a környezeti politiká(ka)t lett volna hivatott integrálni a kulcsszektorokba. Ez élesen rávilágít az intézményfejlesztés alapvetı szükségleteire. A szerény eredményekkel függ össze a döntés, hogy – mintegy „elıre menekülve” a kudarcból – a bizottság készítsen javaslatot az Unió Fenntartható Fejlıdési Stratégiájáról. 2001. június 15.-én Göteborgban a Tanács megállapodott a fenntartható fejlıdési stratégiáról, és egy környezeti dimenzióval bıvítette a gazdasági reformmal és a társadalmi kohézióval foglalkozó lisszaboni folyamatot. Nincs mód itt részletesen elemezni az EU fenntartható fejlıdési stratégiáját. Kétségtelen elırelépés történt valódi paradigmatikus változás nélkül. A fenntarthatóság megkövetelte integráció ugyanis eltér az ágazati integráció szükségességétıl és az egész: társadalmi, (politikai), környezeti, gazdasági rendszer egyidejő fenntarthatóságát így teljes társadalmi beágyazottságát igényelné. Az ebbe az irányba tett társadalmi, politikai, gazdasági intézményfejlesztési lépések jelenthetnék a változás kezdetét, egy hosszú folyamat megindulását, amely (talán) elvezet a fenntarthatóságig még elıbb, mint annak feltételei megsemmisülnek. Hiszen strukturális problémák – nyilván – nem oldhatók meg abban a rendszerben, amelyben keletkeztek. Félı tehát, hogy a jövı forgatókönyveit még nem a fenntarthatóság, hanem a növekedés hívei fogják „írni”, vagyis e forgatókönyvek a globális kapitalizmus mőködtetésének endogén törvényszerőségein fognak alapulni. A liberalizált kereskedelmi kapcsolatok és a külföldi tıke csak akkor járulhatnak hozzá a fenntarthatóság kialakulásához, ha ebben megfelelı érdekeltségük fejlıdik ki, de a valóságban nehéz összebékíteni a gazdasági növekedést és a környezetvédelmet. Nincs pontos képünk arról, hogy milyen és mennyi többlet emisszót okoz a globális piacliberalizálás: az értelmetlen kínálat megteremtése mindenütt, olyan áruk és göngyölegek utaztatása földrészeken keresztül, amelyek helyben, regionálisan is léteznek, elıállíthatók. Vannak azonban próbálkozások e hatások kalkulálására. (például Repetto 1993), amelyek szerint a szabadkereskedelembıl származó ellenırzési költségek nagysága nagyjából megegyezik, 1-4% közé tehetı. Ezért a fenntartható fejlıdést szolgáló vagy legalábbis realista környezetpolitikának abból kell kiindulni, hogy várhatóan mik lesznek a következı évtized(ek) fı gazdasági, társadalmi valamint térszerkezetet, erıforrás-használatot befolyásoló anyag-, energia- és információtranszportokat, valamint a migrációt alakító folyamatai. Vélhetıen ezek fogják felrajzolni a kereteket. A nemzetközi és a nemzeti környezetpolitikák szerepe, pedig éppen az lesz, hogy megpróbálják a keretek által meghatározott térben és lehetıségek között a folyamatok elınyös hatásait felerısíteni, megsokszorozni; a kedvezıtlen kockázatot jelentı folyamatokat és következményeiket, pedig enyhíteni, elkerülni. Így lehetne megteremteni a lehetıségét az ökológiai, valamint a gazdasági és társadalmi érdekek, célok összehangolásának, egy ilyen típusú fejlıdés megindulásának, azaz a fenntarthatóságmodellek megalkotásának (feltehetıleg regionális méretekben, mert úgy tőnik, hogy ez alkalmas a szerves kapcsolatok létrehozására). A fenntartható fejlıdés a legjobb törekvés EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

15

morálisan és gyakorlatilag is – véli W. M. Lafferty, az oslói egyetemen mőködı Kutatási és Dokumentációs Program a Fenntartható Társadalomért vezetıje. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ehhez döntési mechanizmusok, azaz a demokrácia új formái és szintjei szükségesek. A demokrácia itt a közösség és az ésszerőség összhangja. Feltehetı, hogy a konfliktusos út vezet errefelé: az „ökológiai demokrácia” ütközik más demokrácia felfogásokkal. Mielıbb megkezdendı e vetélkedés szabályainak és föltételeinek kialakítása, hogy meg lehessen indulni ezen a - bizonyára – hosszú úton. Az intézményfejlesztés kritériumai – elvileg – röviden és egyszerően megfogalmazhatóak. Legyen az intézményrendszer, a jogszabályok és azok megvalósító tanulóképesek, adaptívak, tekintettel arra, hogy a célokat igen, de az elérésükhöz vezetı utakat, programokat nem lehetséges és nem is érdemes évekre elıre részletesen kitőzni. Legyen együttmőködı, váljék egyre inkább partnerévé a társadalomnak és a gazdaság szereplıinek, és ne büntetéssel fenyegetı elöljáróként szerepeljen. (A bírságok bevételt biztosítanak a „zöldkasszának”, de nem oldják meg a környezetterhelés problémáját.) a fenti kritérium megvalósításának ambicionálása, támogatása mellett az államnak azt is biztosítania kell, hogy sem az ágazati, sem a regionális, sem pedig az általános programokban és ezek költségvetési fedezetének kialakításakor ne lehessen elkerülni elıbb a környezetpolitikai célok integrálását, késıbb a fenntarthatóság kritériumainak vizsgálatát és biztosítását.

1.7. A környezet szennyezésének folyamata 1.7.1. A környezetszennyezés fogalma, eredete és története Már az ember megjelenése elıtt is voltak olyan jelenségek, amelyek hozzájárultak a környezeti elemek változásához, sıt, szennyezéséhez. Ezeket a jelenségeket nevezzük együttesen természetes környezetszennyezésnek, forrásaikat környezetszennyezı forrásoknak. Természetes eredető környezetszennyezést bármilyen fizikai, kémiai, biológiai jelenség okozhat: nem feltételezhetı emberi beavatkozás jégesı kialakulásakor, vulkánkitöréskor, földrengéskor stb. Magának a környezetszennyezésnek a tárgyalása elıtt ezért tisztázandó, hogy létezik-e egyáltalán tiszta környezet. A kérdésre a válasz egyértelmő: nem. Jelenlegi élı és élettelen környezetünk is az eddigi folyamatos változások sorozatának az eredménye, mely változások mindig magukban hordozzák a szennyezést is. Ezért célszerő elkülöníteni az ember által okozott környezetszennyezést a természetestıl. Ezt nevezzük humán környezetszennyezésnek. Ez a fogalom azt jelenti, hogy az emberi tevékenység a környezeti elemek tulajdonságait – közvetlenül vagy közvetetten – hátrányosan változtatja meg. Mindaddig, amíg az emberi szükségletek mértéke a létszükségletmértékét nem haladja meg, az ember csupán természetes szennyezı forrás. Humán környezetszennyezésünk akkor kezdıdik, amikor az ember nemcsak létszükségletét, de társadalmi szükségleteit is kielégíteni igyekezik. Az ember környezetszennyezése a társadalmi fejlıdéssel együtt, azzal párhuzamosan nıtt. Ez a növekedés azonban az ipari forradalomig nem volt jelentıs. Eddig ugyanis az emberiség lélekszáma kevés volt (a maihoz viszonyítva mindenképpen), a termelési technológia sem volt fejlett. Egészen az újkorig az ember a természettel együtt harmóniában élt, a természet az ember károsító tevékenységét képes volt kivédeni. Az ipari forradalomban kezdték a fosszilis tüzelıanyagokat – és rohamosan - egyre növekvı mennyiségben használni. Ez kezdetben a fa volt, ekkor kezdıdött az erdık intenzív irtása, elsısorban Angliában. Késıbb a fát felváltotta a szén, majd az olaj és a gáz, ekkor kezdıdött a levegı kén- és nitrogén-oxid szennyezése. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

16

A jobb életkörülmények – és az orvostudomány fejlıdésének - hatására megindult az emberiség lélekszámának növekedése. A lakosság életminıségének javulásával a környezet állapota folyamatosan romlott, elsısorban a nagy ipari centrumok közelében alakultak ki jelentıs szennyezések. Természetesen jelenleg is az ipar a legnagyobb környezetszennyezı, de – a fejlett országokban – ennek mennyisége csökken. Szintén csökken a mezıgazdaság szennyezése. Tovább növekszik viszont a közlekedés szennyezése, és rohamosan növekszik a lakosság környezetszennyezése. 1.7.2. Környezetszennyezés, környezetkárosítás, környezetszennyezı anyagok A környezetszennyezés a környezeti elemek eredeti, természetes állapotát változtatja meg. A környezetkárosítás a szennyezés minıségét vagy mennyiségét tekintve már akkora mértékő, hogy az élık életkörülményeit rontja. A károsodás a környezeti elemek egy részében bizonyos idı elteltével önmagától megszőnik a környezeti elemek önregeneráló képessége folytán, ha a környezetkárosítás nem akkora mértékő. Ha azonban a károsítás egy adott határt túllép, az eredeti állapot már nem áll helyre, sıt helyre sem állítható. Ennek megfelelıen megkülönböztetünk reverzibilis (nem végleges, idıvel helyreálló), és irreverzibilis (végleges, nem visszafordítható) károsodást. Elıbbire példa pl. egy – vagy akár több - fa kivágása az erdıben, hiszen ezek idıvel újranınek. Irreverzibilis pl. egy faj kipusztulása, egy hegy – vagy annak egy részének – elbányászása. A környezetvédelem célja az irreverzibilis károk megelızése, valamint a reverzibilis károk lehetıség szerint felszámolása. A környezetszennyezés bizonyos – a környezetünkben lévı - anyagok vagy energiafajták elsajátításával, elmozdításával, illetve a környezet elemeibe való bejuttatásával kapcsolatos folyamat. 1.7.3. A szennyezés folyamata, jellege, érzékelése A környezetszennyezés folyamata a szennyezı anyagok – vagy energiák – valamely forrásból történı kilépésével (emisszió) kezdıdik. A szennyezı anyagok a környezet elemeibe jutva azzal keverednek, hígulnak, kémiai, fizikai átalakuláson mennek keresztül, és a közvetítı közegben továbbterjednek (transzmisszió). Ahol a szennyezı anyag bejut az emberbe, vagy kifejti káros hatását a környezet egyéb elemein, szennyezettségi koncentrációnak nevezzük (immisszió). A szennyezı anyagok koncentrációja természetesen mindig a kilépés helyén a legnagyobb. Az emisszió forrásai többféleképpen csoportosíthatók: − eredet szerint: ipari, mezıgazdasági, közlekedési, lakossági stb.; − helye szerint: helyhez kötött és mozgó források; − ideje (idıtartama) szerint: folyamatos vagy idıszakos; − mennyisége alapján: állandó vagy idıben változó mennyiségő emisszió. Ez a négyféle csoportosítás a napi gyakorlatban elıforduló csoportosítást jelenti, de az emisszió csoportosítható halmazállapot szerint, szerves-szervetlen emisszió, mérgezı-nem mérgezı stb.


17

1.1. ábra A környezetszennyezı anyagok és energiaformák A kilépı szennyezı anyagok a transzmisszió közegében módosulva a közelebbi-távolabbi környezetet károsíthatják. A szennyezık hígulásával hatásuk csökkenhet, de elıfordulhat, hogy a terjedés során – átalakulás, összegzıdés miatt – hatásuk növekszik. A terjedést több dolog is befolyásolja: a közvetítı közeg összetétele, állapota, földrajzi, vízrajzi, meteorológiai, geológiai környezet stb. Az immisszió nem csupán egyetlen helyrıl származik (származhat): valamennyi, azonos anyagot, energiát kibocsátó forrás terjedések által módosított, összegzett hatása. Az immisszió érzékelése történhet érzékszerveinkkel vagy mőszerek segítségével. Az immissziók egy részét az ember közvetlenül nem, vagy csak késve érzékeli. Ennek többféle oka lehet: − az immisszió nem éri el érzékszerveink észlelési minimumszintjét; EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

18

− az immisszió eléri ugyan az érzékszervek küszöbszintjét, de azt más immissziók elfedik; − a transzmisszió idıbeni késése miatt még nem ért el hozzánk az immisszió; − nem rendelkezünk az immisszió érzékelésére alkalmas érzékszervvel. Utóbbi esetben elıfordulhat, hogy az immisszió hatásait mégis érzékeljük: az UV fény az ember számára láthatatlan, de a hatásait nagyon is érezzük a bırünkön.

1.2. ábra A környezetszennyezés folyamata, a szennyezık eltávolítása


19

1.7.4. Az emisszió általános környezeti hatásai Természetes környezetünkbe kilépett bármely anyag vagy energia a környezet elemeiben hatások sorozatát fogja kiváltani, elindítani. Az esetek többségében nemcsak egy hatás jelentkezik, hanem hatások sorozata. Ennek megfelelıen megkülönböztethetünk primer, azaz elsıdleges hatást, valamint az ezzel kiváltott további, szekunder stb. hatásokat. Pl. primer hatás egy kémény füstölése miatti levegıszennyezés. Szekunder hatás a füstgázokat kimosó, ezáltal savassá váló esı. Az ennek következtében elsavanyosodott talaj a harmadlagos hatás, míg negyedleges hatásként értékelhetı az ennek következtében elpusztuló növényzet. A hatások térben és idıben korlátozottak lehetnek, ezért hatások erıssége és következményei szerint – ökológiai alapon - három csoportjuk lehet: − Jelentéktelen hatásról beszélünk, ha a szennyezés földrajzilag csak kis területet érint, egykét környezeti elemre terjed ki és – jelenlegi ismereteink alapján – a jövıben sem okoz a helyi ökológiai rendszerben számottevı változást vagy irreverzibilis károsítást. − Jelentıs környezeti hatást okoz az a szennyezés, amely egyébként jelentéktelennek tekintett környezeti hatások összegzése vagy a szennyezı anyag mennyisége miatt, minısége, illetve terjedése miatt földrajzilag nagyobb területet érint, kettınél több környezeti elemre terjed ki és a területen az ökoszisztéma részleges átalakulását, esetleg egyes fajok pusztulását okozza a közeli-távoli jövıben. − Döntı (globális) környezeti hatásoknak nevezzük azokat a környezetszennyezés miatti következményeket, amelyek kontinensekre (vagy akár az egész Földre) kiterjednek, valamennyi élı és élettelen környezetet szennyezik vagy károsítják, és hosszú távon az egyed feletti szervezıdési szintek átalakulását, új (tőrıképesebb) fajok kialakulását, esetleg a meglévı fajok egy részének teljes pusztulását okozzák.

1.8. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II) A második Nemzeti Környezetvédelmi Program és a részét képezı Nemzeti Természetvédelmi Alapterv a Magyar Köztársaság 2003-tól 2008-ig terjedı idıszakra szóló környezeti programja. Az NKP-II-t elfogadó határozatok (2130/2003.(VI.19.) Korm. hat., 132/2003.(XII.11.) OGY hat.) arról rendelkeztek, hogy a végrehajtás irányítása és összehangolása érdekében további, a Kormány hatáskörébe tartozó jogszabály, illetve a tematikus akcióprogramokat illetıen kormányhatározat megalkotása szükséges. A tematikus akcióprogramokról szóló kormányhatározat és annak melléklete az NKP-II hat évére érvényes feladatokat rögzíti. Az NKP-II célrendszere alapján bemutatja a tematikus akcióprogramok céljait, a specifikus és operatív célokból levezetett konkrét végrehajtási feladatokat, ezek határidejét, az állami felelısöket, finanszírozókat, valamint az együttmőködı érintetteket. Ezen túlmenıen operatív célonként a feladatokat jellemzı és a végrehajtás nyomonkövetését lehetıvé tevı mutatók is meghatározásra kerültek. Az NKP-II keretében végrehajtandó mintegy 350 feladat tartalmi leírása kellıen részletes ahhoz, hogy erre alapozva készüljenek az éves végrehajtási tervek (aktuális feladatok, részfeladatok, intézkedések), valamint a szintén évente készülı elırehaladási jelentések. Az operatív célok és a feladatok döntı többsége az országnak az Európai Unióhoz való csatlakozása keretében vállalt kötelezettsége. Ezért a melléklet tartalmazza a vonatkozó EU irányelveket és a harmonizált hazai jogszabályokat. A feladatok megfogalmazása, a megállapított határidık teljes egészében biztosítják a tagállami kötelességek, valamint a hatályos jogszabályok maradéktalan, határidıre való végrehajtását.


20

Az NKP-II környezetpolitikai céljai megalapozták és keretbe foglalták az EU társfinanszírozású fejlesztéspolitikai stratégiákat és terveket. Ebbıl adódóan a környezetvédelmi célok mind a Nemzeti Fejlesztési Tervnek és operatív programjainak, mind a Kohéziós Alap Keret Stratégiának szerves részévé váltak. A következı években ennek megfelelıen a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programon (KIOP) túl a többi operatív program (ROP, AVOP és kisebb mértékben a GVOP és a HEFOP), valamint a Kohéziós Alap projektjei is hozzá fognak járulni a második Nemzeti Környezetvédelmi Programban kitőzött környezetvédelmi célok megvalósításához. Az NKP-II szakmai és finanszírozási irányelvei, végrehajtási tervei és elırehaladási jelentései ugyanakkor az ISPA, a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Kohéziós Alap Keret Stratégia végrehajtásával, valamint az Európa Terv tervezésével összhangban készülnek. A fejlesztéspolitikai tervezéshez kapcsolódóan kiemelt cél az EU 2007-tıl induló új finanszírozási idıszakában elnyerhetı támogatások fogadásához szükséges, környezeti célokat szolgáló projektek elıkészítésének ösztönzése. Az NKP-II végrehajtása az elfogadott költségvetésre alapozott éves végrehajtási tervek szerint történik. A megvalósítás során jelentkezı új igények esetén, a feladatok száma bıvíthetı, az éves végrehajtási tervekben és elırehaladási jelentésekben az új feladatok is szerepelhetnek. Amennyiben az adott évben nincs költségvetési forrás egyes feladatok megvalósítására, akkor a végrehajtási tervben ezek nem jelennek meg. A felelısök között a táblázatban a feladat végrehajtásában felelısként vagy közremőködıként érintett minisztériumok szerepelnek. A finanszírozók azok a minisztériumok, regionális fejlesztési tanácsok, amelyek vagy már jelenleg is rendelkeznek az adott feladat finanszírozására szolgáló állami forrásokkal, vagy a szakmai felelısség miatt várhatóan a késıbbi években rendelkezni fognak állami forrásokkal. A finanszírozók köre az NKP-II idıszaka alatt változhat a költségvetési tervezési és finanszírozási rendszer átalakulásával, az új, államilag is támogatott feladatok bıvülésével, esetleges szőkülésével. A tényleges finanszírozási rendszer az éves végrehajtási tervekben és elırehaladási jelentésekben fog megjelenni. A központi költségvetésen kívüli szereplık is bemutatásra kerülnek, mint együttmőködık, hiszen az NKP-II végrehajtásához az önkormányzatoknak, a gazdálkodóknak és a lakosságnak egyaránt hozzá kell járulnia. Az operatív célokhoz hozzárendelt mutatók többsége a KSH által győjtött adat, vagy azokból számítható. Egy részük az érintett minisztériumoknál rendelkezésre áll, hiszen ezek változását jelenleg is nyomon követik. Végül szerepelnek közöttük olyanok is, amelyek bevezetése új kezdeményezést jelent. Ezeket az elkövetkezıkben a jelenlegi statisztikai rendszerbe beillesztve rendszeresen, vagy eseti adatfelvételekkel, mérésekkel kell meghatározni. A tematikus akcióprogramok tárgyalásának fontos eleme az egyes operatív célok és az NKPII szintő célállapotok összefüggésének bemutatása. A tematikus akcióprogramoknak ez a feldolgozása mind az éves tervezést, mind a folyamatos nyomon követést, és – a törvényben elıírt – az Országgyőlés számára készülı kétévenkénti beszámolók elkészítését támogatja, ezen kívül lehetıséget nyújt a korábbi döntések esetleges – az Országgyőlés általi – korrekciójára is. Ezek a beszámolók tartalmazzák majd az elırehaladás számszerő bemutatását. A tematikus akcióprogramok: A második Nemzeti Környezetvédelmi Program tematikus akcióprogramjai: 1. Környezettudatosság növelése akcióprogram 2. Éghajlatváltozási akcióprogram EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

21

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Környezetegészségügyi és élelmiszerbiztonsági akcióprogram Városi környezetminıség akcióprogram Biológiai sokféleség védelme és tájvédelem akcióprogram Vidéki környezetminıség, terület- és földhasználat akcióprogramja Vizeink védelme és fenntartható használata akcióprogram Hulladékgazdálkodási akcióprogram Környezetbiztonság akcióprogram

1.9. Magyarország környezeti állapotának és jövıképe Jelen fejezetben áttekintjük a legfontosabb naturális mutatókon keresztül a környezeti elemek és rendszerek állapotát, és állapotuk alakulását, valamint rövid összegzést adunk az elmúlt egy évtized környezeti erıfeszítéseinek alakulásáról és eredményeirıl. Környezeti elemek és rendszerek állapota Föld Hazánk területének több mint 85%-a mezıgazdaságilag mővelhetı terület, amelynek több mint háromnegyede szántóként használható (4,7 millió hektár). Az ország területén csaknem 2 millió ha erdı található, ennek kb. 50 %-a természetszerő erdı. Az erdıs területek nagysága folyamatos növekedést mutat. Az elmúlt évtizedekben a mezıgazdasági hasznosítású terület jelentısen csökkent. A mezıgazdasági területek csökkenése nemcsak a mővelés alól kivont területek illetve az erdı területek növekedésének köszönhetı, hanem a termıtalaj pusztulásának (erózió, defláció) is. Az erózió és a defláció uralkodó típusok tulajdonságait, változatait is jelentısen módosítja. Az erózió 2,3 millió hektárnyi hegy- és dombvidéki területet károsít, a deflációval veszélyeztetett területek kiterjedése 1,4 millió hektár. A talaj pusztulása – bár eltérı mértékben – az ország területének több, mint 40%-át érinti. A talajterület jelentıs része van szikesedésnek kitéve, aminek oka – és ez a legutóbbi évek nagy ár- és belvizeinek tükrében jól látható – a vízelvezetı rendszerek hiánya, illetve elhanyagolása. Genetikailag szikes talajaink területe megközelítıen 560 ezer ha. A másodlagosan szikesedett területek összterülete napjainkban mintegy 960 ezer ha-ra tehetı. Magyarország talajtakarójának 13%-a erısen, 42%-a pedig közepesen, illetve gyengén savanyú kémhatású. A talajsavanyosodás kialakulásában a levegıszennyezés okozta légköri száraz és nedves ülepedésnek (SO2, NOX), korábban a szakszerőtlen mőtrágyázásnak, a különbözı savanyú kémhatású ipari hulladékoknak van szerepe. Árvizek és belvizek által veszélyeztetett az ország összes területének 52 %-a. Az elvizenyısödés a sík és mély fekvéső területeken okoz károkat. A síkvidéki területeken a belvízi elöntés megközelítheti az 1 millió hektárt. Havária eseteket eltekintve a talajaink toxikus elemekkel (arzén-, kadmium-, króm-, réz-, higany-, ólom- és cink-koncentrációk) nem szennyezettek. A talaj toxikus szennyezettségét okozó minıségi változásokat részben természetes (földtani) folyamatok, részben az emberi tevékenységek okozzák. Döntıen az utóbbiak közé tartoznak a kockázatos kémiai anyagok okozta szennyezések, valamint a patogén élı szervezetektıl származó fertızések. A nem mezıgazdasági hasznosítású (a települések, az ipari és katonai objektumok, az infrastruktúra ill. a bányászat által igénybe vett) területeken - a földterület több mint 13 %-án - a potenciális szennyezı források és a bekövetkezett szennyezések száma emelkedett. A talajban és a talajvízben a nitrát-koncentráció dúsul, jóllehet a mőtrágyázás mértéke a 90-es években drasztikusan csökkent, az elmúlt években kismértékben újra nı. (46 kg/hektár 1997EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

22

ben, 53 kg/hektár 1998-ben, 56 kg/hektár 1999-ben). A szerves trágya felhasználás visszaesése után ismét emelkedést mutat. A nagyüzemi állattartás visszaesése mellett továbbra is problémát okoz a hígtrágya-kezelés, amely megoldásának egy lehetséges eszköze volna valamely biogáz elıállítására szolgáló technológia alkalmazása. Növényvédıszer-maradék vizsgálat Magyarországon utoljára az 1996-97-es években történt. A mérések 4,6 %-a mutatott ki szermaradékot, amelybıl azonban mindössze 5 esetben volt szennyezettségi határértékek feletti. A mezıgazdasági felhasználásból eredı növényvédıszer szennyezések - havária eseteket nem tekintve - alapvetıen nem okoznak problémát. A lakott területek, utak, ipari és egyéb létesítmények által elfoglalt területek kiterjedése hazánkban több mint 13 %. Hiányzik a megszőnt vagy felszámolt létesítmények rehabilitációja. A beépített területek közé degradált területek ékelıdnek. A közlekedési infrastruktúra egyre nagyobb felületeket vesz igénybe. A vasútvonalak építési hossza 7711 (1997) km volt, ebbıl mőködtetett 7593 km. Az utak által elfoglalt terület több mint 30000 km, és az utak mellett húzódó sáv a forgalom mértékétıl függıen, ugyan eltérı mértékben szennyezett. Veszélyeztetı tényezı az országban található mintegy körülbelül 1000 felszínmozgásos és mintegy 100 üreges alábányászott és alápincézett terület. A települések területén a csatornázás, -szennyvíztisztítás hiánya, valamint a közlekedési, ipari és építési tevékenységek okozzák leggyakrabban a talaj degradációját, illetve szennyezését. Vizek A felszíni vizek állapota Magyarország felszíni vizeinek 96 %-a az ország határain kívülrıl érkezik. Az országon átfolyó átlagos vízmennyiség évente 120 milliárd m3, melynek több mint 90 %-a két fı vízfolyásra (Duna, Tisza) összpontosul. A két belépı vízfolyás kilépı szelvény minısége rosszabb a belépı szelvényeknél, ám közben számos külföldi eredető mellékfolyó vízét is összegyőjti. Magyarország területének fele (a Tisza völgyben a szántóföldek kétharmada) árvízveszélyes, illetıleg a korábbi századokban vízjárta terület volt. Külön részletezés nélkül, általánosságban megállapítható, hogy felszíni vizeink minıségének romlása az elmúlt másfél évtizedben a gazdaság átstrukturálódása (a nagy szennyezı források megszőnése), a mőtrágya-felhasználás csökkenése, valamint és nem utolsósorban a vízvédelmi beruházások együttes hatásának köszönhetıen nagymértékben mérséklıdött, mérséklıdik. A felszín alatti vizek állapota A felszín alatti vizek az ivóvíz-ellátásban, a balneológiai hasznosításban betöltött szerepük, valamint a környezet egyéb elemeivel való összefüggésük révén környezetünk fontos elemét képezik. A földtani védettség tekintetében a hazánk területén található vízbázisok mintegy háromnegyede sérülékeny, azaz a felszíni eredető szennyezıdés rövid idı alatt (általában egy éven belül) elérheti a vízbázist. Jelentıs károsodást szenvedtek az elmúlt évtizedekben a Dunántúli-középhegység, az Északi-középhegység, a Mecsek térségében, valamint Budapest környékén a felszín alatti vizek. A felszín alatti vizek jelentik az ivóvízellátás 90 %-ának bázisát. A feltárható víz minısége általában megfelel az ivóvíz-szabványban elıírtaknak vagy egyszerő kezeléssel megfelelıvé tehetı. A felszín alóli vízkivétel az elmúlt évtized elsı felében, csaknem felére csökkent, amely elsısorban a vízárak emelkedésével, illetıleg számos ipari nagyvízfogyasztó megszőnésével magyarázható. A csökkenés az elmúlt évtized második felétıl megállni látszik. A vízáremelkedés a lakossági fogyasztást kevesebb, mint felére csökkentette, és jelentıs innovációra ösztönzött az ipari technológiák vízfogyasztását illetıen is. A felszín alatti vizek szennyezettségét túlnyomó részben nitrát koncentráció növekedése EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

23

jelenti. A nitrátosodást leginkább okozó ismert tényezık (csatornázatlanság, hulladék lerakás, mezıgazdaság stb.) mellett a légkörbıl kiülepedı nitrát szennyezı hatásával is számolni kell. A mőtrágyázás és a szervestrágya-felhasználás csökkenése mérsékelte a felszín alatti vizek nitrátterhelését. Levegı Hazánk területének alig több mint 10 %-án szennyezett vagy mérsékelten szennyezett a levegı, de itt él a lakosság mintegy fele. A levegıminıség az elmúlt években kismértékben javult (kivéve a nitrogén-oxidok emisszióját, illetve immisszióját). Csökken a pontszerő koncentrált kibocsátások száma és mennyisége, ugyanakkor növekszik a közlekedési eredető levegıszennyezettség. Levegıt szennyezı fıbb anyagok és azok forrásai Kén-dioxid (SO2) kibocsátás Ahogy szerte Európában, úgy Magyarországon is csökkenı tendenciát mutat. Ennek elsıdleges oka az energiaszerkezet megváltozása. A hıerımővek kén-dioxid kibocsátása az elmúlt tíz év során alig változott a Mátrai Erımő által üzembe helyezett kéntelenítı berendezés belépéséig. Az energetikai eredető kibocsátás azonban továbbra is meghatározó, és a többi emisszió lecsökkenése miatt jelenleg az összes kibocsátásnak legalább négyötöde. Az országos emisszió csökkenését tehát a nem ipari eredető és a mozgó források emissziójának komoly visszaesése okozza, ami a főtéskorszerősítés és az üzemanyag-gyártás fejlıdése jótékony hatásának tulajdonítható. Nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátása Nagyrészt a közlekedési eredető szennyezés részarányának növekedése miatt 1992-93 óta folyamatos emelkedés tapasztalható. A gépjármőállomány növekedése nagyobb ütemő, mint a korszerőbb gépjármővek üzembeállításával elérhetı szennyezıanyag-kibocsátás csökkenés. A szilárdanyag-kibocsátás (por) Az 1985-1990 közötti idıszakban történt nagy mértékő visszaesése az elmúlt évtizedben átállt egy nagyon lassú csökkenésre. A radikális csökkenés a hıerımőveknél és a különféle ipari technológiáknál alkalmazott szőrık, leválasztó berendezések alkalmazásának tulajdonítható elsısorban, bár a gazdasági átalakulás során megszőnt vállalatok is "javítottak" az általános képen. Ma a legjelentısebb kibocsátók az ipar és a lakosság. Szén-monoxid (CO) kibocsátás 1997-ig folyamatosan és jól érzékelhetıen csökkent, ezt követıen, bár csak kis mértékben, újra növekedni kezdett. A nitrogén-oxidok kibocsátásához hasonlóan a szén-monoxid kibocsátásban is a közlekedés a leginkább környezetterhelı, ez okozza a korábban csökkenı trend irányának megváltozását is. A trendek alapján megállapítható, hogy a három leggyakoribb (SO2, NO2 és por) immissziójának trendje általában csökkenı. Kivételt képeznek azok a települések, amelyekben nagy az átmenı gépkocsi forgalom (pl. Sopron, Mosonmagyaróvár, Szentendre, Budaörs) mert itt a levegı NO2-koncentrációja növekedést mutat. Egyes településeken (Budapest, Tatabánya) az ülepedı por elfogadható immissziója mellett a szálló porkoncentrációja emelkedik.


24

Összességében elmondható, hogy az országban, a vizsgált településeken, a levegı minısége kis mértékő javuló tendenciát mutat, így az immisszió idıbeni változása pozitív irányú. A nagyobb településektıl távol, a levegıt terhelı források hatásterületén kívül, mezıgazdasági területeken, erdeinkben, természetvédelmi területeinken a levegı minısége általában kifogástalan. Számos helyet találhatunk az országban, ahol a tiszta levegı akár gyógyító tényezıként is szerepelhet. Ökoszisztémák, táj A Kárpát-medence a biodiverzitás megırzése szempontjából kiemelten fontos terület, ugyanis e térségben megtörik az egyverető kelet-európai régiókra jellemzı nagyléptékő, zavartalan övezetesség, s azt az egyedi sajátosságokkal rendelkezı tájak változatossága váltja fel. Magyarország ökológiai hálózatát négy alapvetı típusba sorolható területek alkotják, a montán (-szubalpin) magas-középhegységi élıhelyek sorozata, a szubmontán, alacsonyközéphegységi, hegylábi élıhelyek sorozata, területileg leginkább széttagolt rendszert a Dunántúl dombsági és a szigethegységi élıhelyei alkotják, valamint negyedikként említhetı síkvidéki élıhelyek területileg az ország legnagyobb hányadát alkotják. Ötödiknek kell említenünk a folyóvizek menti ökológiai folyosókat, amelyek átszövik az elızı négyet, de különösen jelentıssé válnak az elızı övezetek érintkezési sávjaiban és magán a síkságon is, ahol fontos stabilizáló szerephez jutnak. Az elsı védetté nyilvánítások óta eltelt több mint fél évszázad alatt a természetvédelem területén jelentıs elırelépések történtek. A jelenleg (2002) védett területek aránya az ország területének mintegy 10 %, amely már erısen közelít a távlatilag tervezett 11-12 %-hoz. A nemzeti parkok száma 10, a tájvédelmi körzetek száma mintegy 40, a természetvédelmi területek száma másfél száz. Ezeket egészítik ki a helyi jelentıségő védett területek. A Természetvédelmi törvény alapján ex lege védelemben ( azaz védelmük nem függ attól, hogy ismertek-e vagy sem) részesül minden forrás, láp, barlang, víznyelı, szikes tó, kunhalom és földvár, továbbá a földtani természeti értékek (földtani, felszínalaktani képzıdmények, ásványok, ásványtársulások, ısmaradványok) is. Ezek leltárba vétele (kataszterezése) jelenleg is folyik. Az ismert barlangok száma Magyarországon 3341, melybıl 124 fokozottan védett. Huszonhét olyan barlang van, melynek hossza meghaladja az ezer métert. Legismertebb az Aggteleki-karszt és a Baradla barlangrendszer, amely a szomszédos Szlovák-karszttal és barlangrendszerrel együtt a Világörökség listára került. Települési környezet és épített környezet A népsőrőségi és településhálózat-sőrőségi adatok alapján az ország típusterületekre osztható: az alföldi régiókban a ritkább település-hálózat nagyobb átlagos népességő településekkel, míg a dunántúli régiókban és az észak-magyarországi régióban a sőrőbb település-hálózat kisebb átlagos népességő településekkel jellemezhetı. A közép-magyarországi régió Budapest miatt külön kategóriát képvisel. A népsőrőségi és településhálózat-sőrőségi adatok a vizsgált idıszakban alapvetıen nem változtak. A vizsgált idıszakban országosan tovább folytatódott az ún. ipari parkok elterjedése és benépesülése, valamint újabb nagy bevásárló központok létesítése. Sajnálatos módon ezen beruházások túlnyomó része „zöld mezıs” beruházásként valósult meg. A mővelés alól kivett, beépített területek nagysága fokozódik, ami a területhasználaton kívül a térszíni folyamatokat is befolyásolja. A beépítések következtében változik az adott terület hı- és vízháztartása, a terület kisebb-nagyobb mértékő elkülönülése kedvezıtlen az élıvilág szempontjából. Az újonnan épült ipari és kereskedelmi létesítményekrıl statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. A településeken a mesterséges elemek túlsúlya a legfıbb jellemzı, így ennek EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

25

az ellensúlyozására mind biológiai, mind lelki oldalról nagy szükség van, amelyet biológiailag aktív felületek megteremtése, fenntartása jelenti. E felületek kedvezıen hatnak a település klimatikus viszonyaira, a levegı minıségére, és összességében kiegyenlítı hatásúak. A hazai városok zöldterületi ellátottsága és a növekedés üteme a vizsgált idıszakban nem kielégítı; az országos összes városi zöldterület mérete 1999-ben 246040 ezer m2, 1997-hez viszonyítva a növekedés alig haladja meg a 3 %-ot. A meglévı területek gondozottsága helyenként sok hiányosságot mutat, országos szinten a gondozatlan zöld területek nagysága változatlanul 13%-ra tehetı.


26

Irodalomjegyzék Kötelezı irodalom: 1. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 2. 1996. évi LIII. törvény a természet védelmérıl Ajánlott irodalom: 1. Dr. Koren Edit: Környezetismeret. Gyır, 1995 2. Dr. Szalay Zoltán: Környezetpolitika. Gyır, 1998 3. Faragó Lajos: Környezetvédelem-környezetgazdálkodás. Mőszaki könyvkiadó, Budapest, 1996 4. Dr. Bulla Miklós: Környezetpolitika. Gyır 5. Kerekes-Szlávik: A környezeti menedzsment közgazdasági alapjai. Budapest, 2003 6. Schumacher, Ernst F.: A kicsi szép, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1991. 7. Lorenz, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bőne. Budapest, 2002


27

Környezetvédelmi alapismeretek. 1. modul

Recommend Documents