Módszertani és tartalmi javaslat az intézkedések programjának összeállításához, az esettanulmányok tapasztalatai alapján

Vállalkozási szerződés a Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. Zárójelentés 28. Melléklet: Módszertani és tartalmi javaslat intézkedések programjának összeállításához

Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. Zárójelentés

Módszertani és tartalmi javaslat az intézkedések programjának összeállításához, az esettanulmányok tapasztalatai alapján /részlet/ Készítette: Simonffy Zoltán (BME, VKKT) Clement Adrienne (BME, VKKT) Rákosi Judit (ÖKO Zrt.) Szalay Miklós (Szalay Bt.)

Megjegyzés: Az anyagban szereplő kék színű hivatkozások a projekt zárójelentésének egyéb mellékleteire vonatkoznak.

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium ÖKO Zrt. ● BME VKKT ● VTK Innosystem ● ARCADIS


Az intézkedések programjának tartalma tervezési alegység szintjén A VGT-be kerülő intézkedések programjának tartalma követi a 2006. decemberében kiadott tervezési útmutatót, amely megfelel a VKI hazai jogharmonizációját biztosító 221/2004 kormányrendeletnek. A VKI és ennek megfelelően a 221/2004-es Kormányrendelet is az intézkedéseket alapintézkedésekre és kiegészítő intézkedésekre bontva tárgyalja. Az alapintézkedéseket két fő csoportra osztva: az EU irányelvekből adódó minimális követelmények, illetve a hazai jogszabályok által tartalmazott, általánosan alkalmazható intézkedéseket. A kiegészítő intézkedések közé azok tartoznak, amelyek az alapintézkedéseken felül szükségesek a környezeti célkitűzés eléréséhez. Megjegyezzük, hogy bizonyos esetekben az alap- ill. kiegészítő intézkedés felosztást túlzottan adminisztratívnak, és emiatt erőltetettnek érezzük, de a VKI, az ennek megfelelő 221/2004-es Kormányrendelet, valamint az EU-beszámolóra vonatkozó útmutató ezt a megkülönböztetést alkalmazza. Emiatt az egy problémakört érintő intézkedések több pontban is megjelenhetnek, attól függően, hogy milyen jogszabályi háttérrel rendelkeznek. Az ebből fakadó tervezési és értékelési nehézségek áthidalására javasoljuk a fejezet végén bemutatott összefoglaló táblázatokat, illetve az intézkedések tervezésével kapcsolatos javaslatok összefoglalását, ahol a problémakörhöz tartozó valamennyi intézkedést érintjük, legyen az EU-követelmény, hazai jogszabályi előírás vagy egyedileg alkalmazott kiegészítő intézkedés. A következőkben – a 221/2004 kormányrendelet 2. sz. mellékletében szereplő sorszámozást és elnevezéseket követve - azokra az intézkedésekre térünk ki bővebben, amelyeket a tervezési alegységek szintjén kell tervezni, illetve összeállítani, de a teljesség kedvéért valamennyi pontot felsorolunk, és jelezzük az országos feladatokat is. 1.

A vizek védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazásához szükséges intézkedések összefoglalása 1.1. Ivóvízminőség-javító Program. Az országos Ivóvízminőség-javító Program jogi hátterének és régiókra történő felbontásának ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység szintjén hivatkozni kell a régióra vonatkozó tervre, de ezenkívül a VGT-ben is javasoljuk megjeleníteni a terv készítésének időpontjában nem megfelelő minőségű ivóvízzel ellátott településeket, 62


a javasolt intézkedéssel (technológiafejlesztés vagy regionális, ill. térségi rendszer bővítése), ütemezéssel, külön megjelölve azokat településeket, ahol a terv szerint a megvalósítás 2009. december 22. utánra esik. Külön ki kell térni azokra a településekre, ahol a VGT készítése során elvégzett kiegészítő elemzések alapján a régióra kidolgozott terv módosítását javasolják. (Intézkedni szükséges ugyanakkor a regionális terv megfelelő módosításáról). A terv tartalmazza a 2009. után várható – a regionális tervhez képest esetleg módosított - költségeket, technológiafejlesztés, kapacitásbővítés és távvezeték építés bontásban. 1.2. Települési szennyvízelhelyezés Az EU Városi Irányelvének megfelelő hazai szabályozás ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység területére vonatkozó részleges tervnek ebben a pontjában az országos szennyvízprogram (25/2002 Kormányrendelet) tervezett beruházásait kell ismertetni, műszaki és költségjellemzőkkel. A VGT-hez kapcsolódóan a Szennyvízprogram felülvizsgálata szükséges. Csatornázandó települések esetén megvalósíthatósági tanulmányban kell indokolni a beruházás szükségességét. Vizsgálandó, hogy szükség van-e regionális rendszerre és a csatornázás nem helyettesíthető-e szakszerű egyedi szennyvízelhelyezéssel (174/2003 Kormányrendelet). Meglévő és új szennyvíztelepekre vonatkozó tisztítási követelmények megadása a 28/2004 KvVM rendelet szerint. (Jelenleg a rendelet módosítása van napirenden, nem eldöntött, hogy a technológiai határértéken túli követelmények alap vagy kiegészítő intézkedésként értelmezendők majd – utóbbi esetben a 11. pontban tárgyalandó.) Egyedi tisztítási követelményekre abban az esetben van szükség, ha a befogadó valamely komponens (leggyakrabban foszfor) szempontjából kockázatos. Be kell mutatni, hogy csatornázás esetén a szennyvíztelep és onnan a felszíni befogadóba történő bevezetés mellett milyen egyéb tisztítási és elhelyezési módok jöhetnek szóba (természetközeli tisztítás, öntözés, illetve ezek kombinációja, beleértve a hagyományos tisztítást is). A javasolt törléseket a Szennyvízprogramban át kell vezetni. Az új javaslatok egy része is bekerülhet a programba, egyébként a kiegészítő intézkedések között szerepelnek (11. pont). Javasoljuk bemutatni az intézkedések hatására a talajvizet érő nitrogénterhelésben és a felszíni vizeket érő foszfor-terhelésben bekövetkező változásokat az országos elemzés (4. melléklet) eredményei vagy egyedi értékelések alapján.

63


A 25/2002 kormányrendelet szerinti szennyvízprogram azon elemeit, amelyek nem kötelezőek a hazai szabályozás alapján megvalósuló intézkedések között, a 8. pontban kell szerepeltetni, az ezen felül szükséges intézkedések pedig a kiegészítő intézkedések között (11. pont) jelennek meg.

1.3. Szennyvíziszap elhelyezése A jogharmonizáció bemutatása az országos tervezés feladata. Itt kell felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket a tervezési alegység területén található, az EU-előírásoknak nem megfelelő szennyvíziszap elhelyezésekkel szemben kell meghozni. Meg kell adni az intézkedés/megszüntetés időpontját és a költségeket. Az arányok érzékeltetése érdekében utalni kell a megfelelő elhelyezésekre is. A szennyvíziszap elhelyezéshez kapcsolódó egyéb intézkedésekkel a 8., illetve a 11. pont foglalkozik. 1.4. Mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelem A jogi háttér ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegységen belüli nitrát-érzékeny területekkel kapcsolatban utalni kell a VGT védett területeket tartalmazó pontjára (az aktuális országos szintű megegyezésnek, illetve a bővítésére vonatkozó egyeztetett javaslatoknak megfelelő nitrát-érzékeny területek), valamint a Nitrát-direktíva teljesítéséről készített jelentésekre. Fel kell sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket azokra a szántóterületekre vagy állattartótelepekre kell alkalmazni, ahol a jelenlegi tevékenység nem felel meg a 49/2001 kormányrendelet előírásainak. Javasoljuk megadni az előírásoknak megfelelő területek nagyságát és állattartótelepek számát is, valamint az intézkedések hatására a talajvizet és a felszíni vizeket elérő terhelés csökkenését, az intézkedések ütemezését és költségeit. A nitrát-érzékeny területeken belüli, tervezési alegységre vonatkozó technológiai szigorítás a jogszabály változtatásoktól függően vagy a 8. vagy a 11. pontba tartozik. 1.5. Növényvédőszerekkel szembeni védelem Értékelés a növényvédőszer használat EU-követelményeknek megfelelő szabályozásáról az országos programban. A tervezési alegység szintjén ebből adódó intézkedés (feladat) nincs. Ha előfordul, korábbi növényvédőszer használatból adódó szennyezésekre való utalás, azzal, 64


hogy ezek múltbeli tevékenységek következményei és intézkedést nem igényelnek. 1.6. Haváriák A szabályozási háttér ismertetése az országos tervben. A tervezési alegység szintjén a súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás, vagyis a SEVESO direktíva és a vonatkozó hazai jogszabályok (1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezete, a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet, a 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet, valamint a 90/2007 (IV.26.) Korm. rendeletet) hatálya alá tartozó üzemek listáját a tervben szerepeltetni kell. A tervezési alegység szintjén jelentkező feladatokat a 9. pont foglalja össze. 1.7. Vízszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása A szabályozási háttér ismertetése országos szinten történik, mely tartalmazza a felszíni vizek vízminőség-védelmének szabályozását az IPPC-vel és leánydirektíváival összhangban kidolgozott országos szennyezés-csökkentési tervet. Tervezési alegységenként meg kell adni az IPPC hatálya alá tartozó üzemek listáját, valamint a szennyezés csökkentési terveket azokra az ipari üzemekre, melyek a 28/2004 KvVM rendelet technológiai kibocsátási határértékeit nem teljesítik (beleértve az ütemezést és a költségeket). A kommunális szennyvíztisztító telepek szervesanyag- és tápanyag kibocsátásának szabályozásával kapcsolatos alapintézkedéseket az 1.2. (EU-követelmény), illetve a 8. pontban (csak hazai előírás) kell szerepeltetni. A kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetésével kapcsolatos intézkedések a 3. pontban szerepelnek, itt legfeljebb utalni kell rá. 1.8. Környezeti hatásvizsgálat A környezeti hatásvizsgálatok előírásának szabályait az országos tervben kell ismertetni. Össze kell állítani a tervezési alegységen belül található, a felszíni vagy felszín alatti vizek jó állapotát veszélyeztető, környezetvédelmi engedéllyel rendelkező (a 314/2005. (XII. 25.) kormányrendelet hatálya alá tartozó) létesítmények listáját. 1.9. Fürdővizek A hazai jogszabályi háttér ismertetése (és az EU védett terület koncepciójától való eltérés bemutatása) az országos tervezés feladata. 65


A tervezési alegység területén lévő fürdésre alkalmasnak nyilvánított vizek esetében (felsorolva a VGT védett területekkel foglalkozó pontjában), a vízminőség biztosításához szükséges intézkedések bemutatása ide tartozik (mivel a hazai jogszabály nem kezeli védett területként a fürdőhelyet és csak a meglévő állapotot minősíti, ennek a pontnak a tartalma kérdéses). 1.10.A madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek A természetvédelemmel foglakozó irányelvek jogharmonizációjának bemutatása az országos tervezés feladata.

hazai

Itt kell bemutatni a természetvédelmi jogszabály előírásaiból közvetlenül adódó intézkedéseket (a védelem alatt álló területekkel kapcsolatban hivatkozás a VGT védett területekkel foglalkozó pontjára). Költségek és ütemezés 2015-ig, mert ezeken a területeken nem lehet enyhítés. A többi természetvédelemmel kapcsolatos intézkedés a kiegészítő intézkedések (11. pont) közé kerül. 1.11.Felszín alatti vizek védelme A felszín alatti vizeket veszélyeztető pontszerű szennyezőforrások feltárására és szükség esetén felszámolására vonatkozó jogszabályok és intézményi keretek ismertetése országos tervezési szint. (A VKI felszín alatti vizek védelmével foglalkozó leányirányelvének hazai jogharmonizációja még nem történt meg.) A tervezési alegység szintjén ebben a pontban azokat az intézkedéseket kell bemutatni, amelyek a felszín alatti vizek védelmével foglalkozó leányirányelv szerint szükségesek: •

azokkal a diffúz szennyezőforrásokkal (mezőgazdasági trágya-, műtrágya- és növényvédőszer-használat, településeken belüli szennyező tevékenységek) szembeni intézkedések, amelyek tényleges veszélyt jelentenek a táplált felszíni víz jó kémiai állapotára, illetve valamilyen felszín alatti víztől függő szárazföldi ökoszisztémára, vagy a szennyezettség arányai miatt veszélyeztetik a vízhasználatokat, vagy hozzájárulnak a víztest szinten észlelt, a megengedettnél nagyobb mértékű szennyeződési trend kialakulásához,

•

azokkal a pontszerű vagy vonalmenti szennyezőforrásokkal (hulladéklerakók, anyagtárolók, üzemanyagtöltő vagy -tároló helyek, bánya-területek, állattartótelepek, utak, vasutak …) szembeni intézkedések, amelyek valamilyen felszín alatti víztől 66


függő szárazföldi ökoszisztémát (esetleg felszíni vizet) veszélyeztetnek, vagy egyéb vízminőségvédelmi szempontok miatt jelentősnek számító szennyezésterjedés okozói. Az intézkedésekhez kapcsolódóan be kell mutatni, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a jó állapot eléréséhez (kiemelve azokat az eseteket, ahol a javasolt intézkedések nem elegendőek a jó állapot eléréséhez). Szerepelnie kell az intézkedések költségeinek és ütemezésének (különösen, ha az 2015 utánra nyúlik). A vízbázisokat ténylegesen veszélyeztető szembeni intézkedések a 3. pontba kerülnek.

szennyezőforrásokkal

Az előzőekben felsorolt intézkedések átfedésben lehetnek egyéb pontokban is megjelenő intézkedésekkel, amelyekkel az összhangot biztosítani kell: •

A diffúz szennyezőforrások közül a mezőgazdasági eredetű nitráttal az 1.4. pont, míg a növényvédőszerekkel az 1.5. pont is foglalkozik, de a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának elérése azon felüli intézkedéseket is igényelhet.

•

A szennyezőanyagok közvetlen bevezetésével kapcsolatos intézkedéseket az 5. pontban, míg a veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket a 7. pontban kell szerepeltetni, itt legfeljebb utalni kell rá.

•

A települési eredetű nitrát-szennyezések közül a szikkasztás felszámolásával főként a települési szennyvízelhelyezéshez kapcsolódva kell foglalkozni (1.2, illetve 8. pont), itt csak utalni kell ezekre az intézkedésekre.

•

Az egyéb települési diffúz szennyezőforrásokkal szemben jelenleg nincs érvényben átfogó hazai szabályozás, de elképzelhető, hogy a leányirányelv jogharmonizációja során ilyen születik. Ha nem, akkor ezek az intézkedések a 11. pontban jelennek meg.

•

A nem települési eredetű, nitráton és növényvédőszereken kívüli egyéb diffúz szennyezésekkel szembeni intézkedéseket ugyancsak a 11. pontban kell felsorolni.

1.12. Halas direktíva A hazai jogszabályi háttér ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység szintjén azokat az intézkedéseket kell felsorolni, amelyek a 24/2004. (XII. 18.) KvVM rendelettel módosított 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben kijelölt „halas vizek” (lista a védett területek között) esetén biztosítják a rendeletben előírt vízminőséget. 67


Meg kell adni az intézkedések költségét és az ütemezést. 2.

A vízhasználatokkal, illetőleg a vizek védelmével kapcsolatos költségmegtérülés elvének érvényesülése és érvényesítése, figyelemmel az ezt célzó és szolgáló intézkedésekre Az országos tervezés feladata. (Megjegyzés: a cím annyiban pontosításra szorul, hogy a költségmegtérülés elvének alkalmazása vízszolgáltatásokra vonatkozik)

3. Az ivóvízbázisok védelmének érdekében tett intézkedések összefoglalása A tervezési alegység területre eső sérülékeny (felszíni és felszín alatti) ivóvízbázisok védelmével kapcsolatos intézkedések felsorolása. Ez tartalmazza a még hátralévő diagnosztikai munkákat, a monitoring bővítését, a védőterületek bejegyzését, a diagnosztikai vizsgálatokra és a tényleges veszélyeztetettség elemzésére(!) alapozott kármentesítéseket. Az intézkedéseket állami, önkormányzati és üzemeltetői bontásban javasoljuk megadni. Fel kell tüntetni az ütemezést (2015-re be kell fejeződnie) és a végrehajtás költségeit.

4.

A vízhasználatokhoz, vízkivételekhez és a használt vizek elvezetéséhez, valamint a vízimunkák elvégzéséhez szükséges hatósági (vízjogi, környezetvédelmi és természetvédelmi) engedélyezés rendszerére vonatkozó jogszabályok megjelölése, ideértve a döntés alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezéseket. A vízjogi engedélyezés országosan egységes szabályozása az országos tervben jelenik meg. Az intézkedés maga a vízjogi engedélyezés. Ehhez kapcsolódva kell megadni a tervezési alegységre vonatkozó tervben azokat az eseteket, ahol környezeti hatások elemzésére van szükség (ehhez kapcsolódó speciális korlátokat, mint pl. a felszín alatti víztestek egyes zónáira a megengedett vízszintsüllyedés értékét), vagy az egyszerű engedélyezési eljáráshoz a következő igénybevételi vagy terhelési korlátokat: •

felszíni vízkészlet esetén víztestenként a kifolyási szelvényre vonatkoztatott, az augusztusi 80%-os vízhozamból levezetett hasznosítható készlet, illetve a hasznosítás egyéb korlátai (a hasznosítható készlet mértéke további szabályozási értékektől függ, így a vízfolyás-szakaszonként előírt, feltétlenül a mederben hagyandó vízkészlettől (ökológiai vízkészlet vagy élővíz igény), illetve határokkal osztott vízgyűjtők esetében a nemzetközi vízkészlet-megosztástól; 68


•

a hazai vízrendszerek, vízgyűjtők közötti vízkészlet-megosztás szabályozási paraméterei, kiemelve azokat az eseteket, ahol ezek nem biztosítják a víztest jó állapotát, de fenntartásuk részletes elemzésre támaszkodva indokolt;

•

a felszíni vizekbe történő vízbevezetések mennyiségi korlátai (ahol szükséges),

•

a felszín alatti vízkészlet esetében víztestenként a hasznosítható készlet, valamint ennek területi megoszlása (különböző zónákra meghatározott igénybevételi korlátok: összes közvetlen és közvetett vízkivétellel kivehető vízmennyiség, illetve egyedi kutakkal, kútcsoportokkal kitermelhető maximális vízmennyiség),

Hivatkozni kell arra az adatbázisra, amely az összes közvetlen vízkivételt, vagy gravitációs vízelvezetésre/vízkivételre alkalmas duzzasztott helyet tartalmazza (szerepel a VGT 2. pontjában is). Be kell mutatni azokat a korlátozó intézkedéseket (vízjogi engedélyek felülvizsgálata), amelyekre azért volt szükség, mert a vízhasználatok vízmérlege az igénybevételi korlátnál nagyobb volt. A vizsgálat a tényleges vízhasználatokra vonatkozik. Ehhez kapcsolódva elemezni szükséges azokat a vízkivételeket is, ahol a tényleges értékek tartósan lényegesen kisebbek, mint a vízjogi engedélyben szereplő érték. Az igénybevételi korlátok mellett utalni kell a VGT más fejezetében bemutatott jelenlegi és becsült várható igénybevételekre, kiemelve azokat a víztesteket, ahol a fentiek szerinti intézkedések hatására azokban jelentős változás várható, és azt, hogy ezek a változások elegendőek-e a jó ökológiai állapot, illetve jó mennyiségi állapot eléréséhez. Szintén utalni kell az esetleges monitoring igényekre is. Ugyancsak itt kell utalni a vizsgálati monitoring sűrítésének tervére. Ugyancsak itt kell megemlíteni azokat az intézkedéseket, amelyeket a felszíni vizekbe történő jelentős vízbevezetésekkel szemben kell alkalmazni (amelyek nem felelnek meg az erre vonatkozó korlátoknak). Ahhoz, hogy a vízhasználatok szabályozásával kapcsolatos intézkedések alapintézkedésnek számítsanak, az engedélyezés jogszabályi hátterében meg kell jelenjenek az igénybevételi és a terhelési korlátok, mint az engedélyezés, illetve a felülvizsgálat alapjai (a felszín alatti vizekre vonatkozó igénybevételi korlátot, mint szabályozási eszközt, tartalmazza a 219/2004 Kormányrendelet), míg a VGT-nek a fentiek szerint tartalmaznia kell magukat az igénybevételi és terhelési korlátokat. 5.

A külön jogszabályban meghatározott feltételekkel engedélyezett felszín alatti vízbe való közvetlen bevezetések felsorolása 69


Intézkedés abban az esetben szükséges, ha valamely közvetlen bevezetés nem felel meg a 219/2004-es jogszabályban rögzített feltételeknek. Egyébként javasoljuk a tervezési alegység területén a felszín alatti vizekbe történő mesterséges beszivárogtatások és közvetlen bevezetések felsorolását (helye, üzemeltetési vízjogi engedély száma és kelte, hatálya, valamint a kibocsátó hatóság megnevezése és a műszaki azonosító paraméterek, mint vízhozam, hőmérséklet, fiziko-kémiai adatok), hiszen ez máshol nem jelenik meg. 6.

A területhasználat szabályozása A földhasználatot érintő jogszabályok, illetve a különböző, művelésiágvagy művelésimód-váltást támogató programok ismertetése az országos tervezés feladata. A programokhoz való csatlakozás önkéntes, amely nem biztosítja, hogy a tervezett földhasználat-váltás be is fog következni. A 12. mellékletben részletezett jogszabály módosító javaslatok lényege, hogy a VGT céljai szempontjából fontos, földhasználat-váltást igénylő területek bekerüljenek abba a körbe, ahol a gazdálkodók önkéntes csatlakozása esetén igénybe vehető a támogatás. Ezzel teremtődik meg a VGT szempontjából szükséges földhasználat-váltás jogi háttere és anyagi fedezete (a finanszírozás forrásait be kell mutatni). Feltételezve a jogszabály-módosítás elfogadását, a tervezési alegységre vonatkozó feladat lesz a VGT szempontjából kiemelt területek kijelölése és a VGT-ben való megjelenítése. Itt kell tehát összegezni a különböző célból (ivóvízbázisok védelme, eróziócsökkentés, tápanyag emisszió korlátozása, vízvisszatartás, vésztározók területe, nyílt ártér, hullámtér) szükséges, földhasználat-váltással érintett területeket. Rögzíteni kell/lehet a vizes élőhely-legelő-erdő arányt. A ténylegesen megvalósuló földhasználatváltás, mint intézkedés - az önkéntesség miatt – a kiegészítő intézkedések (11. pont) között jelenik meg. Ugyancsak itt kell megadni azokat a területeket és a várható vízminőség javulást, ahol a földhasználat-váltás valamilyen jogszabályra hivatkozva kötelező érvényű. (Ilyen esetben nem jár a gazdálkodónak támogatás).

7.

A külön jogszabályban meghatározott, kiemelten veszélyes anyagok által a vizekben okozott szennyezés megszüntetésére tett intézkedések összefoglalása A jogszabályi háttér ismertetése az országos tervben szerepel. Tervezési alegységenként kell megadni azokat a kibocsátókat, ahol a jogszabályok alapján intézkedni szükséges, az intézkedések ütemezésével 70


és költségeivel együtt. (A jogszabályokban ne rögzített intézkedéseket a kiegészítő intézkedések között, a 11. pontban kell felsorolni. 8.

A vizek állapotát befolyásoló környezeti károk megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezési Útmutató értelmezésében idetartozik minden olyan, szabályozással (a VGT is ennek tekinthető) alátámasztott intézkedés, amely a VKI követelményeinek teljesítését szolgálja, és nem szerepel a fenti pontok valamelyikében. Egyrészt szerteágazó kategóriáról van szó, másrészt a tartalom bizonytalan, mert nem dőlt még el, hogy a küszöbön álló jogszabály módosítások mely intézkedéseket emelnek ebbe a kategóriába, és melyek lesznek kiegészítő intézkedések. (A szabályozásra vonatkozó javaslataink megtalálhatók a 12. mellékletben). Egyelőre csak megismételni lehet a VGT Tervezési Útmutatóban szereplő listáról azokat az intézkedési elemeket, amelyeket ez valószínűleg érint. A listáról itt nem szereplő intézkedési elemek egyrészt már megjelentek valamely korábbi pontban, vagy nagy valószínűséggel a kiegészítő intézkedések közé kerülnek. Várhatóan lesznek közöttük olyanok, amelyeket ebből a szempontból fel kell osztani. Az intézkedés azon része, amelyet egy szabályozás általánosan alkalmazhatóvá tesz, itt tárgyalandó, míg az egyedileg alkalmazott részei a 11. pontba kerülnek. Országos szabályozással érintett vagy szabályozásra javasolt intézkedések, melyek várhatóan ebbe a csoportba sorolhatók a következők lehetnek: •

Síkvidéki vízrendezés, a vízvisszatartás és a belvízelvezetés összehangolásával.

•

Tározók és duzzasztóművek ökológiai szempontú üzemeltetése.

•

Szabályozott medrű és szűkített ártérrel rendelkező vízfolyások rehabilitációja az árvízvédelmi követelmények betartása mellett.

•

Hajózhatóság fenntartása és kikötők létesítése ökológiai szempontok figyelembevételével.

•

Állóvizek rehabilitációja.

•

A Nitrát-érzékeny területeken a nitrogénmérlegre vonatkozó korlátok előírása, amennyiben erre vonatkozó jogszabály-módosítás történik (ld. 12. melléklet).

•

A jó halgazdálkodási gyakorlat bevezetése.

•

A települési jó vízgazdálkodási gyakorlat bevezetése (jogszabályi alap szükséges): csapadékvíz elvezetés és elhelyezés, trágyaelhelyezés, településen belüli mezőgazdasági tevékenység, közterület kezelés, hulladékelhelyezés.

71


•

A szennyvízprogram (25/2002 kormányrendelet) azon része, amely nem közvetlenül EU-követelmény, valamint az egyedi szennyvízelhelyezéssel kapcsolatos intézkedések a 174/2003 Kormányrendelet alapján.

•

A felszíni befogadóba történő szennyvízbevezetéseknél foszfor-, ammónium, vagy nitrogén eltávolítás meglévő és új szennyvíztelepeken, az adott tápanyag szempontjából kockázatos víztestek esetében (a 28/2004 KvVM rendelet és a 220/2004 Kormányrendelet jelenleg folyamatban lévő módosításától függ, hogy itt vagy a 11. pontban tárgyalandó).

•

Engedéllyel nem rendelkező szennyvíziszap/szippantott szennyvíz kieresztés, elhelyezés felszámolása, illetve a rendeleteknek (50/2001 Korm. rendelet és 219/2004-es Kormányrendelet) megfelelő elhelyezés biztosítása.

•

Időszakos vízfolyásokba történő szennyvízbevezetés szabályozása.

•

A kutak állapotának felülvizsgálata, új kutak megfelelő műszaki kialakításának szabályozása és ellenőrzése.

•

Bányászati öregségek esetén szükséges intézkedések.

•

A környezeti hatásvizsgálatok (javaslatok a 12. mellékletben).

alkalmazási

körének

bővítése

Az intézkedések esetében meg kell adni a hivatkozott jogszabályt, az érintett víztesteket, a főbb műszaki jellemzőket, az előző pontokban felsorolt intézkedésekhez való kapcsolódásokat, valamint a költségeket (több víztestet érintő intézkedések esetében – különösen, ha azok víztest szintű értékei bizonytalanok – elegendőek a tervezési alegység szintjére összesített adatok) és a végrehajtás ütemezését. 9.

A balesetszerű szennyezések hatásainak megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása Itt - a 90/2007 (IV.26.) Korm. rendelet értelmében - a tervezési alegység területére érvényes területi tervet, illetve azoknak az ipari és mezőgazdasági üzemeknek a vízminőségi kárelhárítási és megelőzési terveit kell felsorolni és röviden összefoglalni, amelyek számára ezt a jogszabály előírja. Ide tartoznak a külföldről érkező szennyezések elhárítására, csökkentésére tervezett intézkedések, beleértve a vízkormányzással megoldható kárenyhítő intézkedéseket is. Ezenkívül be kell számolni azokról a havária-eseményekről, amelyeknek a víztest állapotát befolyásoló maradó hatása még a tervezés időszakában is jelentkezik. Ezekre vonatkozóan itt kell felsorolni a megtett, folyamatban lévő és a továbbiakban szükséges intézkedéseket, közötte az emiatt létrehozott vizsgálati monitoringot. 72


10. Azoknak az intézkedéseknek az összefoglalása, amelyeket azokkal a víztestekkel kapcsolatban kell meghozni, amelyeknél a 221/2004-es Kormányrendelet 5 § (1) bekezdésében és a külön jogszabályokban megfogalmazott célkitűzések nem teljesíthetők Azokra a természetes, de nem erősen módosított felszíni víztestekre és a felszín alatti víztestekre, ahol a környezeti célkitűzések nem érhetők el (vagyis derogációra van szükség) következő információk megadása: az eltérés rövid indoklása, az aránytalan költségekre vonatkozó elemzések eredménye, az enyhítés az állapotra vagy a határidőre vonatkozik-e, az elfogadható terhet jelentő intézkedések felsorolása és költségeik. Ezenkívül be kell mutatni annak az elemzésnek az eredményeit is, amelyek igazolják, hogy a „nem megfelelő” állapotú víztest hatása lokális, és nem érinti a szomszédos víztesteket. Ellenkező esetben a szükséges javító intézkedések bemutatása a feladat (ezek a kiegészítő intézkedések körébe tartoznak (ld. 11. pont). (A felszín alatti vizek esetében ezek csak azután határozhatók meg, ha EU szinten megtörténik az enyhébb intézkedések/kivételek alkalmazására vonatkozó útmutató kiegészítése). 11. A környezeti célkitűzések teljesítése érdekében tett kiegészítő intézkedések összefoglalása A kiegészítő intézkedések körébe tartozik minden olyan intézkedés, amelyet jogszabályok vagy egyéb szabályozás (pl. maga a VGT is lehet ilyen) nem általánosan tartalmaz. A szabályozási javaslatokkal a 12. melléklet foglalkozik, de ezek tényleges megvalósulása egyelőre kérdéses. Nagy valószínűséggel a kiegészítő intézkedések között szerepel majd: •

Földhasználat-váltás az önkéntes támogatási rendszerhez kapcsolódóan. Az önkéntesség miatt pontosan nem tervezhető, ide tartoznak viszont a tényleges megvalósulást elősegítő helyi egyeztetések, népszerűsítési kampány … stb. Itt kell megadni a vizes élőhelyek kialakításával kapcsolatos egyedi szabályokat is.

•

A hosszirányú átjárhatóság biztosítása (amíg tényleges biológiai hatásának megítélése bizonytalan, és emiatt nem lehet általánosan szabályozni).

•

Védett természeti területek rehabilitációja (beleértve a holtágakat is).

•

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák mennyiségi állapotának lokális javítása és fenntartása (ha nem NATURA 2000-es terület, mert akkor az alapintézkedések között szerepel).

•

Vízfolyások települési mederszakaszainak (településfejlesztési programokkal összehangolva).

•

Illegális vízkivételek felszámolása.

rendezése

73


•

Mezőgazdasági trágya- és növényvédőszer-használat kiegészítő szabályozása (kiegészítések a jelenlegi, a mezőgazdasági eredetű nitrátra és a növényvédőszerekre vonatkozó rendeletekhez képest: lokálisan eltérő, az általánosnál szigorúbb, rendelettel nem szabályozott felhasználási korlátok). Várhatóan nehéz lesz ilyen „külön-megállapodások” megkötése, de esetenként elképzelhető.

•

Természetes vizekbe történő haltelepítés felülvizsgálata.

•

Kiegészítő foszfor-, ammónium, vagy nitrogén eltávolítás meglévő és új szennyvíztelepek esetében az egyedi határértékek rendszerén keresztül (a 28/2004 KvVM rendelet és a 220/2004 Kormányrendelet jelenleg folyamatban lévő módosításától függően).

•

Egyedi szennyvízelhelyezés azokon a településeken, amelyek nem szerepelnek a Szennyvízprogramban (a VGT-hez kapcsolódóan módosított változatában - ld. 8. pont), valamint nem tartoznak a 174/2003 Kormányrendelet (B program) alá tartozó települések közé.

•

Szennyvízöntözésre, természetközeli tisztítási alkalmazására alkalmas területek kijelölése.

•

Szennyvíziszap elhelyezésére alkalmas helyek kijelölése.

•

Csatornahálózatok rekonstrukciója.

•

Állóvizek vízminőségének javításával kapcsolatos intézkedések (pl. üledék kémiai kezelése, kotrás).

•

Vízfolyások, csatornák vízminőség javító kotrása.

•

Hordalék- és tápanyagvisszatartás előülepítőkkel és szűrőmezőkkel.

•

Gazdátlan kutak felülvizsgálata és felszámolása.

•

Hőszennyezéssel kapcsolatos intézkedések.

•

Intézkedések, amelyek a tervezési részegység szintjén (az alegység ehhez kicsi!) gyakoriságuk vagy kiemelt jelentőségük miatt fontos, felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyezőforrás-típus esetén szükségesek (nem elég a 219/2004-es kormányrendelet esetenkénti alkalmazása).

•

Jogszabályi előírásokkal nem lefedett, a felszíni vizek jó kémiai állapotát veszélyeztető pontszerű, vonal menti és diffúz szennyezésekkel szembeni intézkedések, beleértve az illegális szennyezőforrásokkal szembeni fellépést.

•

Minden olyan kiegészítő intézkedés, amely nem közvetlenül, hanem valamilyen kedvezőtlen hatás kompenzálásával járul hozzá a környezeti célkitűzés eléréséhez (árvízcsúcs csökkentő tározók, a főmeder levezetőkapacitásának növelése, hordalékfogó műtárgy, duzzasztás.. stb.)

módszerek

speciális

74


A kiegészítő intézkedések egy része az. 1. pontban ismertetett EUkövetelmények szerinti, és a 8. pontban összefoglalt, általánosan alkalmazott hazai jogszabályoknak megfelelő állapotjavító intézkedésekhez kapcsolódik. A kiegészítő intézkedések esetében a feladatok azonosak, mint a 8. pontban felsorolt általános állapotjavító intézkedéseknél, kivéve a jogszabályi hivatkozást. Vannak olyan kiegészítő intézkedések amelyeket - bár a hatások nyilvánvalóan érintik - nem a tervezési alegységek szintjén kell beépíteni a tervbe (pl. víztakarékos technológiák bevezetése, jogi, adminisztratív és közgazdasági szabályozók, a társadalmi szférát érintő intézkedések, oktatás- és intézményfejlesztés, kutatásfejlesztés, tanácsadói szolgálat kialakítása... stb). 12.

Az egyes részvízgyűjtőkre, azok részeire, egyes témakörökre vagy víztípusokra vonatkozó részletes programok és tervek jegyzéke, azok tartalmának összefoglalásával A tervezési alegységet érintő 10 évnél nem régebbi, még nem megvalósult részletes terület- és településfejlesztési, rendezési, erdő- és halgazdálkodási, természetvédelmi programok és tervek jegyzéke, azok tartalmának összefoglalásával. Vízgazdálkodási fejlesztésre vonatkozó tervek (árvízvédelem, vízrendezés, tározó-fejlesztés, rehabilitációs programok, öntözés és egyéb gazdasági célú vízellátás, regionális ivóvízellátó rendszerek, rekonstrukció és technológiai fejlesztés, szennyvíz- és szennyvíziszap-elhelyezés) tartalmának összefoglalása és a VGT tervezési vagy megvalósítási(!) fázisával való kapcsolat, illetve összhang értékelése.

Az intézkedések programjának fentiek szerinti kötelező tartalmát javasoljuk kiegészíteni összefoglaló táblázatokkal: • a program hatékonysága, azaz a tervezési alegység víztestjein azonosított vízgazdálkodási problémák közül melyek megoldására alkalmas, illetve milyen környezeti célkitűzések megvalósítását lehet elérni, • a program jellemző költségei, • a program megvalósításában érdekeltek köre, • a finanszírozás forrásai (ezt csak azokra az intézkedési csomagokra érdemes megadni, amelyekre a tervezési alegység szintje megfelelő). Amennyiben ennek jelentősége van (többlépcsős pályáztatás 2015-ig, illetve a következő ciklusba átnyúló megvalósítás), meg kell adni az intézkedések ütemezését.

75


76


A program hatékonysága A program fenti 1. - 11. pontja az intézkedéseket főként szabályozási, illetve adminisztrációs oldalról csoportosítja. A hatékonyságot azonban a megoldott problémák oldaláról érdemes közelíteni, ezért javasoljuk az intézkedések tervezése közben felállított, az egyes kockázati problémák megoldását szolgáló intézkedési csomagok felsorolását is, megadva, hogy ezek elemei az 1. – 11. pont melyikében szerepelnek (Ezzel a megoldással megszüntethető az egyébként szorosan összefüggő alap- és kiegészítő intézkedések szétválasztása, és – a gyakorlatnak megfelelően sokkal kisebb lesz a jelentősége annak, hogy melyik intézkedés számít alapintézkedésnek, és melyik kiegészítőnek.) A program hatékonyságát a környezeti célkitűzések elérésében a következő formájú táblázattal javasoljuk dokumentálni. A táblázat a tervezési alegység területén lévő felszíni víztestekre valamint az adott alegységhez szorosan kapcsolódó felszín alatti víztestekre vonatkozik. A tervezési alegységet érintő intézkedési csomagok és hatékonyságuk a környezeti célkitűzések megoldásában Víztestek

Környezeti célkitűzés

Fsz. Víztest 1 Fsz. Víztest 2

Jó ökológiai állapot Jó kémiai állapot Erősen módosított Jó ökológiai potenciál (EM) Jó kémiai állapot Derogáció a jó ökológiai állapothoz képest Jó kémiai állapot

Fsz. Víztest 3

Intézkedési csomagok és az érintett probléma Int.cs.1 Int. cs.2 Int. cs.3 Int. cs.4

Megjegyzések

Cél1

Cél2

Cél3

x

x

x

Cél4

x

x

Indoklás

x

Indoklás

….. FAV Víztest1 FAV Víztest2

Jó mennyiségi állapot Jó kémiai állapot Jó mennyiségi állapot Jó kémiai állapot 2027-ben

x x

Indoklás

…..

Intézkedési csomag 1: célja: tartalma: Intézkedési csomag 2: célja: tartalma:

77


…. Megjegyzés: a tervezési alegységenként kidolgozott intézkedési programok magasabb szintű összegzésének alapja, hogy az intézkedési csomagok összevonhatók legyenek. Ez akkor valósítható meg, ha azok a definiált kockázati problémákra vonatkoznak és – nagyon indokolt kivételtől eltekintve – az intézkedési kézikönyvben talált intézkedésekből épülnek fel.

78


A program költségei A tervezési alegységet érintő intézkedések programjának költségei (millió Ft) Intézkedés

Időtáv (év)

A kiinduló időszak* beruházási jellegű költségei (nominális)

A kiinduló időszak* működési jellegű éves költségei

Intézkedések költségeinek jelenértéke

Annualiz ált költség

Int. cs. 1. Int. cs. 2. Int. cs. 3. Int. cs. 4. Összesen * Kiinduló időszak: 1.-3. év

A program megvalósítói és finanszírozási forrásai A tervezési alegységet érintő intézkedések programjának finanszírozási igénye megvalósító és forrás szerint Intézkedé s

Megvalósí tó*

Fejlesztés finanszírozási igény finanszírozási forrás szerint ** millió Ft-ban és %ban

Int. cs. 1.

1. 2.

1. megvalósító esetén: a. forrás: b. forrás: c. forrás: 2. megvalósító esetében a. forrás: b. forrás:

Működtetés (periodikus is), fenntartás, pótlás finanszírozási igény

Az intézkedések finanszírozhatóságá nak értékelése ***

finanszírozási forrás szerint**, millió Ft-ban és %-ban 1. megvalósító esetén a. forrás: b. forrás: c. forrás: 2. megvalósító esetében a. forrás: b. forrás

Int. cs. 2. Int. cs. 3. Int. cs. 4. * **

Megvalósító lehet: KÖVIZIG, Önkormányzat, társulat, gazdák, ipari cég stb. Finanszírozási forrás lehet: megvalósító saját forrása, KEOP, ÚMVP, ROP, egyéb operatív program (megnevezve), egyéb központi költségvetési forrás (megnevezve), szolgáltatási díjbevétel, egyéb forrás megnevezve (Részletes leírás található a 13. mellékletben) *** Az értékelés a mindenkori forrásfelhasználási lehetőségek ismeretében

79


Függelék Gyakorlati tanácsok intézkedések tervezéséhez az esettanulmányok tapasztalatai alapján

63


Gyakorlati tanácsok intézkedések tervezéséhez, az esettanulmányok tapasztalatai alapján A tervezési alegységek szintjén többféle víztest fordul elő (vízfolyás, állóvíz és felszín alatti víz), többféle kockázati problémával. A problémák részben összefüggenek, és nem egyértelmű, hogy a tervezés során milyen sorrendben, milyen feltételezések mentén célszerű a tervezést felépíteni. Általános szabályként rögzíthetjük, hogy a nagy felől érdemes a kicsi felé haladni, azaz a több víztestet érintő problémákkal (csomagokkal), és a jelentősebb egymásrahatásokkal javasoljuk kezdeni a tervezést. A tervezés javasolt lépései természetes vízfolyások esetén 1. A hosszirányú átjárhatóságot biztosító intézkedések A hosszirányú átjárhatóság akadályozása több víztestet, gyakran a tervezési alegységen kívüli víztesteket is érinthet. Fő kérdés persze, hogy az adott alegységen belül lényeges problémát jelent-e a halak számára, ha elzárások vannak, illetve az elzárások között mekkora szabad hossz szükséges, amely már biztosítja a nem vándorló fajok számára szükséges életfeltételeket. Ennek vizsgálatára regionális alapozó tanulmányokat javasolunk. Ha a fentiek alapján intézkedésre van szükség, akkor először azt kell megvizsgálni, hogy megszüntethető-e minden akadály. Ha ez hosszabb távon ütemezve sem reális elképzelés (műszakilag nem megvalósítható vagy aránytalanul nagy költségekkel jár), akkor nincs értelme egy-egy műtárgy megszüntetését betervezni. Ez egyben döntést is jelent az erősen módosított állapotról, a legdrágább intézkedést igénylő műtárgy funkciójára hivatkozva. Ha viszont a probléma megfelelő ütemezéssel megoldható, akkor az elzárás típusától függően lehet az erre a célra ajánlott intézkedések között választani: • a hallépcső és a megkerülő csatorna megközelítőleg azonos, de általában jelentős költségű megoldás, közöttük az adott helyszín alapján lehet dönteni, • a fenékküszöbök, illetve kisebb fenékgátak kialakítása az alvízi oldalon a halak számára átjárható surrantó jellegű megoldással javasolható, a meglévőket ilyenné lehet átépíteni. A jó ökológiai potenciálba, ha költséges hallépcsők és megkerülő csatornák építése nem is, kisebb fenékküszöbök vagy fenékgátak átépítése, esetleg elbontása beletartozhat. Az esettanulmányok közül ezt a kérdést a Túr, a Hernád és a Bán-patak esetében vizsgáltuk. 2. A keresztirányú átjárhatóságot biztosító intézkedések A természetes ártér töltésekkel (depóniákkal) beszűkített állapota általában ugyancsak több víztestet érint. Ez ugyan több problémára is érvényes, de a 64


keresztirányú átjárhatóságot mégis azért célszerű előrevenni, mert az alkalmazott megoldás befolyásolja a tápanyag visszatartással és a hordalékkal kapcsolatos intézkedéseket is, sőt közvetve a mederrehabilitációt is (a megfelelő parti zonáció kialakításához hely szükséges, az árvízvédelmi szempontból szükséges mederméreteket csökkenti). Szóba jöhet: • az ártér kiszélesítése a kapcsolódó tulajdonszerzéssel és/vagy földhasználatváltással, • mentett oldalra került régi árterek rendszeres elárasztása, ugyancsak ennek megfelelő földhasználat váltással, • régi mellékágak, holtágak vízpótlása. Nem mindegyik alkalmazható mindenütt, sőt a vízpótlás nem is alternatívája az első kettőnek. A lehetőségek közül több szempont együttes mérlegelésével célszerű dönteni: • A földmunka általában a legköltségesebb megoldás, célszerű a minimumra korlátozni. • A tulajdonszerzés, illetve művelésiág-váltás lehetőségei az ártéren. • A szélesebb ártérnek/hullámtérnek a tápanyaggal- és a hordalékkal összefüggő problémák megoldásában játszott szerepe (mindkettő esetében az ártér szélesítése költséghatékonyabb megoldás, mint a vízgyűjtőn a művelésiág- illetve művelésimód-váltás). • Árvízvédelmi szempontok (a természeteshez közeli szélességű ártér kialakításával jelentősen csökken az azon kívüli területek árvízi veszélyeztetettsége). • Védett természeti területek különleges szempontjai. • Költségek, közvetett hatások. • Érintettek véleménye. Kulcsszerepe van a megvalósításban. Az érintett terülteteken történő tulajdonszerzés, illetve a kívánatos művelésiág-váltás az intézkedések alapját jelentik, az érintettek akarata ellenében az intézkedés nem hajtható végre. Az optimális megoldás a vízfolyás típusától is függ. • Hegyvidéki, és 1000 km2-nél kisebb vízgyűjtőjű dombvidéki vízfolyások esetében lehetőleg nyílt ártér kialakítására célszerű törekedni. (ld. részletesen a Vadászpatak esettanulmányban, illetve a dombvidéki vízfolyások rehabilitációjáról szóló útmutatóban). • Kis és közepes síkvidéki vízfolyás esetében a természetes terepviszonyokhoz igazodva, vagy kis töltésekkel kialakítva, kiöblösödéseket célszerű létrehozni, így legalább szakaszonként megjelennek a természetes állapothoz hasonló viszonyok. Ezekre a területekre általában tulajdonszerzés szükséges (Bereg esettanulmány, Csaronda-főcsatorna) Javasolt egy, a dombvidékiekhez hasonló, síkvidéki kis és közepes vízfolyásokra vonatkozó útmutató kidolgozása,

65


•

•

amely egyébként a mesterséges csatornákra vonatkozó javaslatokat is tartalmazná ). 1000 km2-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező dombvidéki folyók esetében a legjobbnak látszó megoldás a jelenlegi töltések meghagyása mellett egyes szakaszokon nyílt ártér kialakítása: a domborzati viszonyokhoz igazodva, a meglévő töltések megnyitásával, legfeljebb településeket vagy egyéb kiemelt létesítményeket védő körtöltések építésével és az egyéb töltésépítések minimálásával (Hernád esettanulmány). 1000 km2-nél nagyobb vízgyűjtőjű, szűk hullámtérrel rendelkező síkvidéki folyók esetében inkább a mentett oldalra került ártér rendszeres un. szelíd árasztása lehet a megoldás (Túr esettanulmány). Az intézkedéshez szorosan kapcsolódik a rendszeresen elárasztott területeken szükséges művelésiágváltás is. Ha a mentett oldalon holtágak és/vagy mellékágak találhatók, akkor ezek rendszeres vízpótlását meg kell oldani. A szelíd árasztás és a vízpótlás is kombinálható árvízi tározók kialakításával. (Túr esettanulmány, és a Tisza a Bereg esettanulmány keretében).

Alapvető fontosságú a kialakított állapot fenntartása. A széles hullámtér vagy nyílt ártér növényzetének, illetve földhasználatának kialakítását a mederrehabilitáció keretében, azzal összhangban célszerű tervezni. Amennyiben a fenti megoldások megvalósítása csak aránytalan költségek mellett lehetséges, akkor ez egyben - az árvízvédelemre hivatkozva - erősen módosított állapotot jelent. A jó ökológiai potenciálnak megfelelő intézkedések az előzőek részleges megvalósítását jelentik, az elfogadható költségek mértékéig.

3. Tározással és duzzasztással kapcsolatos intézkedések A probléma megoldása azért szerepel ezen a helyen, mert egyrészt hosszú vízfolyásszakaszok állapotát befolyásolhatják, másrészt fennmaradásuk oka lehet az erősen módosított állapot deklarálásának, harmadrészt befolyásolják a vízminőségi célállapotot, ugyanis az ivóvíz vagy rekreációs célú tározók felvízi szakaszaira a tápanyagra vonatkozó terhelhetőségi kritérium szigorúbb. Első lépésként sorra kell venni a tervezési alegységen belül található völgyzárógátas tározókat (függetlenül attól, hogy önálló víztestek-e vagy sem!), meg kell vizsgálni, hogy az egyes tározók milyen célt szolgálnak (jelenleg!), és ennek fenntartása mennyire indokolt. Ez műszaki, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt jelent. Figyelembe lehet venni az éghajlatváltozás várható hatásait is, de tekintettel kell lenni arra, hogy a szélsőségek várható növekedése a hegy- és dombvidéki területeken elsősorban a nagyvizek visszatartására alkalmas több kis tározó 66


létesítését igényli, és nem nagyok építését és fenntartását. Második lépésként azt kell elemezni, hogy a problémafeltárás során ezekhez a funkciókhoz (üzemeltetési gyakorlathoz) milyen alvízi hatásokat állapítottak meg (a felvízi hatások a hosszirányú átjárhatóság értékelésekor már előjöttek). Ezután tározónként, vagy azok csoportjaiként a következő kérdésekre kell válaszolni: • Indokolt-e a tározó fenntartása? (Ebbe beletartozik a helyettesítés vizsgálata is). • Ha nem indokolt, akkor milyen átalakítás szükséges (teljes vagy részleges elbontás, záportározóvá történő átalakítás)? • Ha indokolt, akkor a fenntartást alátámasztó funkcióval összhangban hogyan üzemeltethető úgy a tározó, hogy az alvízi hatások a minimumra csökkenthetők legyenek? Ez iteratív elemzést jelent: az igényeket és az ökológiai hatásokat összhangba kell hozni. Figyelembe veendő szempontok, javaslatok: • Ivóvíztározók csak költségesen helyettesíthetők, fenntartásuk általában indokolt (ld. Bán-patak, Lázbérci víztározó esettanulmány). • A tervezés során meg kell állapítani a releváns hasznosítási formá(ka)t. (A nem ivóvíz célú tározók építéskor érvényes hasznosítási céljai mára sok helyen megváltoztak: csökkent az öntözési célú vízfelhasználás, általános a halászatihorgászati hasznosítás, ezzel helyenként ellentétes követelményeket jelentenek a rekreációs igények, változó mértékű az árvízcsökkentő hatás). Ebből a szempontból kiemelten fontos az érdekeltek véleménye. • A tározók üzemeltetése gyakran csak a tározó teltségéből indul ki és nincs tekintettel az alvízi vízfolyás-szakasz ökológiai igényeire. Az alvízi szakaszon a természetes kisvízi vízjárást a tározóból történő rendszeres vízeresztéssel kell a lehetőségek szerint minél inkább megközelíteni. A vízfolyás típusától függő kisvízi ökológiai vízkészlet meghatározható, ugyancsak kívánatos egy un. mederalakító vízhozam biztosítása. Ezeket a követelményeket kell összhangba hozni a tározó funkcióját is figyelembe vevő vízleeresztésekkel. (ld. 12. pont és 25. melléklet) • Egyes tározókban, halastavakban fellépő vízminőségromlás (pl. eutrofizáció) kockázatossá teheti az alvízi szakaszon a jó állapot fenntartását. Kisvízi körülmények között ilyen esetben a tározóból történő vízeresztés nem éri el a célját. Megoldás lehet viszont a tározót megkerülő csatorna létesítése, amely egyúttal a vízfolyás hosszirányú átjárhatóságát is biztosítja. A lehetőség nagyon helyfüggő, de új tározók esetén feltétlenül figyelembe veendő szempont. • Az alvízi szakaszt érintő – akár mennyiségi, akár vízminőségi – beavatkozások esetében mérlegelni kell, hogy azok milyen hosszú szakaszon fejtenek ki érdemi hatást, tehát hol lépnek be az alvízi szakaszon olyan mellékágak, amelyek vízszállítása kompenzálja, a kívánatos szintre mérsékli a tározó hatását. 67


•

•

•

•

Dombvidéki területen a szélsőséges csapadékok gyakoribbá válásával együtt megjelenő gyors és nagyon intenzív árhullámokkal szemben a kisméretű, egy-egy vagy néhány egymás alatt elhelyezkedő település védelmét biztosító záportározó-rendszer kialakítása javasolt (ld. részletesen Vadász-patak esettanulmány). Megfelelő méretek kialakíthatósága esetén a zápor visszatartás kombinálható állandó tározóval, és így a bevezetőben említett, a kedvezőtlen éghajlati változások részbeni kompenzálására alkalmas kistározó-rendszer is kialakulhat (igények szerint). Síkvidéki tározók esetében kevesebb hidromorfológiai jellegű probléma vetődik fel és azok megoldása is könnyebb. Síkvidéken a tározók többnyire oldaltározók, így eleve nincs szükség megkerülő csatornára, átfolyásos tározók esetében pedig általában van elegendő hely megkerülő csatorna létesítésére. Árvízmentesítés céljából elsősorban zöldtározók kialakítására kell törekedni. Síkvidéken a területi vízvisszatartás általános növelésével (ld. részletesebben a 5. pontban) jelentősen csökkenhet a belvizes területekről csatornákkal elvezetett víz mennyisége, és így az átemelőtelepek tehermentesítését szolgáló belvíztározók szükséges térfogata is. A vízfolyás szempontjából tehát a fő cél a tározó olyan üzemeltetése, amely nem befolyásolja az alvízi szakaszt olyan mértékben, ami a jó ökológiai (hidromorfológiai) és jó kémiai állapot elérését akadályozná. Kérdés, hogy ezek az üzemelési követelmények összeegyeztethetők-e a tározó funkciójával. Sűrűn egymás után következő tározók esetén erre kicsi az esély.

Azoknál a tározóknál, amelyek önálló víztestet alkotnak, a tervezés szorosan kapcsolódik a tározó jó ökológiai potenciáljának és jó kémiai állapotának elérését célzó intézkedések tervezéséhez (ld. külön fejezet  Mesterséges víztestek, állóvizek). Noha a javaslat szerkezete miatt azt külön pontban tárgyaljuk, magát a tervezést ehhez a fázishoz kapcsolódva célszerű elvégezni. (A tározók fenntarthatóságának ellenőrzésében teljes az átfedés). A megmaradó tározókat, mint vízhasználatokat vízhasználataira vonatkozó tervezésbe (ld. 12. pont).

kell

beépíteni

a

terület

Természetes vízfolyásokról lévén szó, szerepelnie kell olyan változatnak, amely megfelel a jó állapot követelményeinek. Amennyiben a tározó(k) miatt a jó ökológiai állapot elérése ésszerű módon, bizonyítottan nem lehetséges, az érintett víztestek erősen módosított besorolást kapnak. A természetes vízfolyásokon lévő tározók fenntartásával, üzemelésének módosításával kapcsolatos intézkedésekkel a Bán-patak esettanulmányban foglalkoztunk részletesen (az intézkedések adatlapjai mellett szükségesnek látszik egy tározókra vonatkozó külön útmutató elkészítése).

68


Ehhez a témakörhöz tartozik a duzzasztás hatásának értékelése, illetve az ezzel kapcsolatos intézkedések tervezése is, amely ugyancsak a duzzasztott szakaszok számbavételével kezdődik (bővebben: A hidromorfológiai kockázatfeltárás eredményei, KvVM, 2006). Dombvidéken a duzzasztott szakasz az esésviszonyok miatt nem jelentős. A duzzasztás ellenére továbbra is áramló vízről beszélhetünk. Intézkedés legfeljebb akkor mérlegelendő, ha a duzzasztott szakasz után annak kétszeresénél rövidebb távolságon belül található egy újabb duzzasztó. Az intézkedés – amennyiben a részletes ökológia felmérés a szükségességét igazolja – a duzzasztás mérséklése lehet. Az alvízi hatások ugyancsak mérsékeltek (Hernád esettanulmány). Síkvidéken a duzzasztóművel létrehozott böge, és így a hatástávolság több tíz kilométert is elérhet, általában a víztest számottevő részét érinti. A sebesség is jelentős mértékben csökkenhet, aminek vízminőségi következményei is vannak. Ebből adódóan az alvízi hatások is (elsősorban vízminőségi okok miatt) jelentősebbek, mint a dombvidéken. Nagy folyókon épült duzzasztóművek esetében intézkedésre nem nagyon van lehetőség. Elvileg meg kell vizsgálni a jó állapot helyreállításának lehetőségét, de nagy valószínűséggel ezt csak aránytalan költségek és a betöltött funkció tekintetében túlzottan nagy változással lehet megoldani. Emiatt a duzzasztással jelentős mértékben érintett síkvidéki folyószakaszok (víztestek) erősen módosított besorolást kap(hat)nak. Bizonyos esetekben a vízmegosztás következtében lecsökkent vízhozam hatásának mérséklésére a duzzasztás javíthatja a kialakult viszonyokat (Hernád esettanulmány, illetve Öreg-Túr, a Túr esettanulmányban) Síkvidéki kisebb természetes vízfolyásokon a duzzasztás általában a vízvisszatartás, a tartós vízborítás biztosításának eszköze. Ez legfeljebb csak azokon a szakaszokon felel meg a jó állapotnak, ahol természetes állapotban is visszamaradt a víz, vagyis mélyfekvésű részeken. A jó állapot közelítése azonban nem csak mederduzzasztást, hanem kiöblösödéseket is jelent. Ha ez nem valósítható meg, akkor a belvízelvezetésre hivatkozva erősen módosítottá kell nyilvánítani a vízfolyást. Gyakran előfordul a nagyobb folyók régi árterein, hogy korábbi holtágakat kötnek össze mesterséges mederszakaszok. Ha a természetes holtág jellegű részek dominálnak, akkor a vízfolyás kaphat természetes besorolást, ami tulajdonképpen egy köztes állapot. Noha elvileg lehet pontosítani a helyzetet, egyszerűbbnek látszik a természetes vízfolyás besorolás megőrzése (mind a mesterséges csatorna, mind a holtág, mind a váltakozó besorolás rosszabb megoldás lenne), és a jó állapothoz tartozónak tekinteni egyes szakaszok duzzasztását (a holtág jellegnek megfelelően), sőt ez vízpótlással is támogatható (ld. 2. pont), (Csaronda-főcsatorna a Bereg esettanulmányban).

69


4. Mederrehabilitáció Az előző pontokhoz kapcsolódva célszerű megtervezni a meder rehabilitációjával kapcsolatos intézkedéseket is. Általánosan értelmezve, ide soroljuk a hullámtér/ártér növényzetének, illetve földhasználatának tervezését is. A tervezés szempontjai/lépései külterületen: • A jó ökológiai állapothoz tartozó mederméretek nagyvonalú(!) kialakítása földmunkával. • A jelenlegi, oda nem illő növényzet irtása. • A kívánatos növényzet fejlődésének elősegítése telepítéssel (ha szükséges), de mindenképpen a megfelelő gondozás. • A fentiek tervezését ökológiai szakvéleményre kell alapozni, amely tartalmazza, hogy a 2. pont szerint tervezett hullámtéri és ártéri viszonyokat is figyelembe véve milyen megoldások felelnek meg (víztest szinten!) a jó ökológiai állapotnak, mindezt összehangolva a kapcsolódó költségekkel(!). A szakvéleményt hasonló víztest-csoportokra érdemes elkészíttetni, akár útmutató formájában (ld. dombvidéki kis- és közepes vízfolyások mederrehabilitációja c. útmutatót, 9. melléklet). • Mederméretek kontrollja árvízvédelmi szempontok szerint. Amennyiben nem felel meg, a szóba jöhető alternatívák vizsgálata: a szűk keresztmetszetek módosítása, a szokásosnál gyakoribb elöntések egyeztetése az érdekeltekkel, további ártérszélesítés, árvízcsúcs csökkentése záportározókkal, állandó tározóval, vésztározókkal…- hosszútávon a földhasználatban bekövetkező változások. Majd az ezek közötti választás hatékonyság, költségek és az érdekeltek véleménye alapján. A megközelítésben lényegében nincs különbség a vízfolyások mérete, valamint a hegy-, domb- és síkvidéki jelleg szerint, a feladatok súlypontjában már annál inkább. Mindegyik esetben azonos jelentőségű a medret kísérő növényzet kialakítása. Míg azonban hegy- és dombvidéken a középvízi és kisvízi meder kialakítása nagyrészt rábízható a vízfolyásra, a tipikus morfológiai problémák oka pedig az erózió, illetve a burkolt szakaszok és fenéklépcsők jelenléte, addig a széles lapos völgyekben és a síkvidéken a meder fenntartása mesterséges beavatkozások nélkül nem képzelhető el. A mederesés csökkenésével egyre szélesebbé válik a természetes ártér, amelyen belül a középvízi meder fokozottabban hajlamos a helyváltoztatásra. Ennek a hullámtér töltésekkel kialakított szélessége határt szab, tehát szükség lehet a meder mozgását korlátozó partvédelemre. Jellemzően síkvidéki probléma a túlzottan kimélyített, és ezáltal a környező terület talajvizét túlzottan megcsapoló meder. Ilyen esetben a feltöltődést segítő intézkedésekre van szükség.

70


Ehhez a témakörhöz tartozik a hullámteret, illetve árteret szegélyező védősávok tervezése is, hiszen az elválaszthatatlan az egyéb vegetációtól (Vadász-patak esettanulmány). A mederformával és a növényzettel kapcsolatos problémák tekintetében az erősen módosított állapotba történő besorolás általában nem védhető, inkább a jó állapot elérésének több ciklusra kiterjedő ütemezést javasoljuk. Egy-egy vízfolyás rendszer rehabilitációja javasolható 2015-ig, majd ezek tapasztalatait figyelembe véve érdemes „nekivágni” a többi vízfolyás-rendszert érintő intézkedéseknek. A folyamatos program jelleget erősíti, ha az első ciklusban mindenütt, ahol szükséges, elkezdődik a 2. pont szerinti ártér/hullámtér kialakítás és ehhez, valamint a jelenlegi helyzethez igazodva elkészülnek az ökológiai szakvélemények és ezek alapján az átmeneti időszakra érvényes karbantartási tervek. A nagy folyók esetében itt érdemes kezelni a hajózhatóságot szolgáló szabályozó műveket, medererősítéseket, kotrást és a kikötőket. A jó ökológiai állapot elérése vagy fenntartása a hajózhatóság ökológiai szempontú kritériumainak betartását követeli meg. Amennyiben a hajózhatóság szintje és ezek a követelmények nincsenek összhangban, a vízfolyást a hajózásra hivatkozva erősen módosítottá kell nyilvánítani (a jó ökológiai potenciál azonban csak az elengedhetetlenül szükséges beavatkozások miatt térhet el a jó állapottól). Ez azonban csak részletes költség-haszon elemzésekre alapozva történhet, amely igazolja, hogy az adott szintű hajózásnál nincs kedvezőbb szállítási megoldás és a szállításban elért haszon nagyobb, mint a környezeti károk. A belterületi mederszakaszokon a nagyobb árvízi biztonság igénye és a rendelkezésre álló kevesebb hely miatt a rehabilitációs célkitűzések szükségszerűen korlátozottabbak lesznek. Indokolt esetben a rekreációs igények (strand, kikötő, horgászállások, stb.) kielégítése miatt is engedményeket kell tenni. A belterületi szakaszok általában a víztest teljes hosszának csak egy töredékét teszik ki (a legtöbb esetben legfeljebb 10%-át, de a ténylegesen szabályozott, burkolt, befedett rész még ennél kisebb), és általában a település hidromorfológiai hatásai nem érintenek jelentősebb alvízi szakaszt sem. A település tehát önmagában általában nem teszi kockázatossá a víztestet, legfeljebb hozzájárulhat az egyéb hatásokhoz. Azonban valószínűleg nem a települési szakasz jó állapotának elérése lesz költséghatékonyság szempontjából a legkedvezőbb intézkedés. Az intézkedési kötelezettség nélkül is javasoljuk azonban, hogy a települési szakaszokra megállapított jó ökológiai potenciál kerüljön be a célkitűzések közé, és a terv – legalább távlatban – tartalmazza az ehhez szükséges intézkedéseket. A megvalósítás nyilván szoros együttműködést igényel az érintett önkormányzatokkal. A tapasztalatok szerint a belterületi vízfolyások legalább részleges rehabilitációja iránt van lakossági igény, minthogy ez település képét és az ingatlanárakat is kedvezően befolyásolja. (Részleteiben ld. a Vadászpatakra vonatkozó esettanulmányt, illetve javasoljuk egy külön tervezési útmutató elkészítését, amely példákat mutatna a települési szakaszokra ajánlott 71


mederrehabilitációra, figyelembe véve a speciális esztétikai és rekreációs igényeket is – hasonló képes formában, mint a dombvidéki mederrehabilitációra vonatkozó útmutató). 5. Területi vízvisszatartás A víz területen való visszatartása közelítést jelent a természetes folyamatokhoz. A domborzathoz igazodóan a cél és a feladatok is eltérőek. • Hegy- és dombvidéki területen árvízvédelmi szempontból kedvező a lefolyás lassítása illetve késleltetése. Olyan művelési módot igényel, amely érdesebb felületet eredményez, és így növekszik a lokális mélyedésekben tározódó víz szerepe. Másik lehetőség a növényzet tagoltsága, amely megszünteti a nagy összefüggő felületeket. Erre a célra a szántók és a gyepterületek bokros/fás sávokkal való tagolása ajánlható. A terv első ciklusában a vízerózióval szembeni védelmen túl (ld. 8. pont), és az erdősítési programok keretében egyébként megvalósuló szántó erdő konverzión kívül, csak a tagolást elősegítő fás/bokros sávok megvalósítását javasoljuk szerepeltetni a földhasználat-váltás programjában, nem csak az erózió-érzékeny területeken és nem csak szántókon, hanem a gyümölcsösökben és a gyepterületeken is ( földhasználat-váltással kapcsolatos intézkedések). A földhasználat-váltásból származó érdemi javulás (elhúzódó végrehajtás, fás zónák megerősödése) csak egy-két évtized múlva várható, emiatt az átmeneti időben az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében a települések egyedi védelmét szolgáló kis záportározók megvalósítása javasolható (ld. 3. pont és Vadász-patak esettanulmány). • A belvízelvezetés KvVM által kidolgozott új koncepciójának egyik fő pillére a területi vízvisszatartás, a földhasználatban bekövetkezett és várható változásokra, valamint az éghajlatváltozás várható hatásaira alapozva. • Síkvidéken meg kell vizsgálni a területi vízvisszatartás lehetőségeit, azaz a talaj vízbefogadó kapacitásának növelését (mélylazítással) és a kisebb terepmélyedésekben vagy övgátolt legelőkön való tározást. Ezzel a levezetendő belvíz jelentős csökkentése érhető el a jelenlegi szántóterületek 1525 %-án kialakított kisméretű belvíztározókkal, amelyek a közvetlen környezetük fölös felszíni vizeit gyűjtik össze. Általában vizes élőhelyek kialakításáról van szó, de a ritkábban, és kevésbé tartósan elöntött területeken szóba jöhet gyepgazdálkodás, illetve a magas talajvízállást jól tűrő fafajok telepítése is. (Bereg esettanulmány). • Hátsági területeken a mélyebb fekvésű területek vizeinek elvezetése általában együtt jár a talajvíz jelentős megcsapolásával. A vízvisszatartás itt közvetve a megcsapoló csatornák megszüntetésével, fenékszintjeik emelésével, esetleg folyamatos duzzasztással valósul meg ( mesterséges víztestek 1. pont,  felszín alatti vizek, 5. pont). (Kállay-főfolyás esettanulmány).

72


6. Szennyvízelhelyezés A települési szennyvíz elhelyezésére jelenleg még csatornázatlan területeken alapvetően háromféle lehetőség nyílik: • Csatornahálózat kiépítése, csatlakozás meglévő (regionális) telepre vagy saját új szennyvíztisztító építésével (ebbe természetközeli tisztítási lehetőségek is beleértendők), • Szennyvíz elszállítása zárt tárolókból meglévő szennyvíztelepre vagy központi folyékony hulladék fogadó telepre, • Szennyvíz elszikkasztása a telken belül, szabályosan kiépített házi szennyvízszikkasztóval (esetleg házi kisberendezés működtetése). A megoldások között a felszíni és a felszín alatti vizek terhelhetőségének együttes vizsgálata és gazdasági szempontok alapján kell dönteni. Noha a probléma egy része a felszín alatti vizeknél jelenik meg, a jobb követhetőség érdekében a szennyvízelhelyezés összes tervezési szempontját itt mutatjuk be. A csatornázatlan településeken alkalmazható megoldások és szempontok: • Az érvényben lévő jogszabályok szerint a kiemelten érzékeny területen (vízbázis védőterülete, nyílt karszt) található településeken csatornahálózatra vagy zárt tárolókra van szükség. Ezekkel a megoldásokkal a felszín alatti vizek szennyvízszikkasztásból származó terhelése (a települések alatt ez elsősorban nitrogén-terhelést jelent) megszüntethető (ld. 4. melléklet). A gazdasági számítások szerint (26. melléklet – Költség megtérülés esettanulmányok) a zárt tárolók használata a legdrágább megoldás (a magas szállítási költség miatt), ezért hosszútávon ezeken településeken – 219/2004-es kormányrendelet szerint – inkább a csatornázás javasolt. • A szakszerű szikkasztás1 a kiemelten érzékeny területek kivételével (a jelenlegi jogszabály szerint, de ezzel kapcsolatban ld. a következő bekezdést) a csatornázással közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból is egyenértékű megoldást jelent, viszont a költségei jóval alacsonyabbak (főként a működés, fenntartás terén mutatható ki számottevő gazdasági előny). Ezért amennyiben műszaki akadálya nincs, a 0 – 2000 fő közötti településméretnél általában a szakszerű szennyvízszikkasztást javasoljuk hosszútávú megoldásként. Kivételes esetben és 2000-5000 lakos között egyedi vizsgálat alapján lehet dönteni, hogy a csatornázás, a természetközeli módszerek vagy a helyi megoldás a kedvezőbb. A műszaki megvalósíthatóság fontos kísérleti jellegű vizsgálatokat igényel, amely számba veszi a kötött talajú területeken alkalmazható megoldásokat is. Csak ezután lehet megalapozottan dönteni a még csatornázatlan településekre vonatkozó fejlesztésekről!

1

Tervezési útmutató rendelkezésre áll: Segédlet a korszerű egyedi szennyvízkezelés és a természetközeli szennyvíz tisztítás műszaki megoldásainak alkalmazásához (KvVM, 2005).

73


•

•

A szikkasztás alkalmazását közvetve a kiemelten érzékeny területeken a 219/2004-es felszín alatti vizek védelmével foglalkozó kormányrendelet tiltja (a szennyezőanyagok közvetlen bevezetése tilos, ami értelmezhető úgy, hogy a szikkasztás nem engedélyezhető), és mivel ebbe a kategóriába tartoznak a vízbázisok védőterületei is, a tiltás ezekre a területekre is vonatkozik. Amennyiben a 123/1997-es, a vízbázisok védelméről szóló kormányrendelet előírásaihoz térnénk vissza, akkor tovább növekedne a korszerű szikkasztók alkalmazásának lehetősége, ugyanis az a rendelet engedélyezi a szikkasztást a hidrogeológiai védőterületen, ha az nem jelent veszélyt a vízbázis minőségére (ld. bővebben a vízbázisok védelmével foglalkozó 24. mellékletben.). A projekt esettanulmányainak kidolgozása során a 219/2004-es kormányrendelet alapján dolgoztunk, de a további tervezés során ezt felülvizsgálandónak tartjuk. A terv végrehajtása után várható helyzet összefoglaló értékelése. A csatornázott, a zárt emésztőkkel és a korszerű szikkasztókkal ellátott települések/lakosság arányának bemutatása különböző változatokban, ütemezéssel. Az egyes változatokhoz tartozó terhelések és a felszíni valamint a felszín alatti víztestek állapotában várható változások értékelése, figyelembe véve a korábbi terhelések elhúzódó hatását.

A felszíni vizek szempontjából a települési szennyvizek hatása főként a csatornázott területek összegyűjtött és koncentráltan bevezetett szennyvizén (pontszerű terhelés) keresztül jelentkezik. A továbbiakban ezzel foglalkozunk részletesebben. Megjegyezzük, hogy a települési szakaszokon számolnunk kell az alaphozammal érkező nitrát-terheléssel (ennek eredete részben ugyancsak a jelenlegi, szakszerűtlen módon elszikkasztott szennyvíz), valamint az illegális szennyvízbevezetések hatásával is, de ezekre a problémákra a 7. és 9. pontban térünk vissza. A tervezéskor nem elegendő a meglévő terhelésből kiindulni, számolni kell a csatornázottak számának növelésével, és ezzel együtt a felszíni befogadókat érő terhelés növekedésével. A VKI szerint nem engedhető meg a vízminőségi állapot romlása, ezért a szennyvízterhelésből származó növekményt a meglévő telepeken a szennyvíztisztítási hatásfok növelésével kompenzálni kell (elsősorban kiegészítő foszforeltávolítás), amennyiben az új terhelés hatására a víztest kémiai állapota jóból rosszra váltana. A tápanyagok miatt kockázatos vizeknél, a jövőben várható növekmény kompenzálásán túl is, a meglévő szennyvíztisztító telepeken a foszforeltávolítás hatásfokának növelése a leginkább költséghatékony intézkedés (a diffúz eredetű települési, vagy mezőgazdasági eredetű szennyezések ugyanilyen mértékű csökkentése lényegesen drágább - 10. melléklet). Az esetleg szükséges egyéb források csökkentésének tervezéséhez meg kell adni az ilyen módon elérhető maximális terheléscsökkentés mértékét. Új telep létesítése estén a következő szempontokat kell figyelembe venni: • Helyettesíthető-e a csatornázás szakszerű szennyvízszikkasztással? Ez a megoldás ugyanis várhatóan olcsóbb, és nincs szükség a felszíni vizet terhelő

74


•

•

szennyvíztelepre, ugyanakkor a felszín alatti víz szikkasztásból származó terhelése jelentősen csökken (bár nem nullára, de számottevő mértékben). Ha a csatornázás a műszakilag megfelelő megoldás, akkor az összegyűjtött szennyvíz tisztításának és elhelyezésének van-e olyan alternatív megoldása, amelyben nem a felszíni víztest a befogadó? Alkalmazhatók-e olyan természetközeli megoldások akár a tisztításra, akár a tisztított szennyvíz elhelyezésére, amelyek a felszín alatti víz számára környezeti szempontból lényegesen kisebb veszélyt jelentenek? Milyen feltételek mellett használható a tisztított szennyvíz öntözésre? Új szennyvíztelep, tekintve a VKI minőségromlásra vonatkozó szigorú előírásait, csak egyedi határérték betartása esetén létesülhet. A követelmény pedig az általában „felelős” foszfor eltávolításával, esetenként nitrifikációval érhető el (ld.. útmutató, 10. melléklet). Ez alól csak abban az esetben lehet kivételt tenni, ha az új terheléssel a víztest összes terhelése nem lépi túl a jó állapothoz , illetve a VGT-ben megfogalmazott célokhoz tartozó terhelhetőséget2, figyelembe véve egyéb pontszerű forrásokból és a diffúz forrásból származó terheléseket is, vagy a szennyvízterhelés aránya a befogadóban - a jövőbeli állapotot tekintve - bizonyíthatóan nem éri el a 10%-ot.

A VGT tervezés folyamatában a vízminőségi célok meghatározása, az intézkedési programok összeállítása (beleértve a szennyvízelhelyezés módjának megválasztását is), valamint a derogációt igénylő víztestek kijelölése során alapvető szempontként kell figyelembe venni a várható víz- és szennyvízdíjak, a lakossági terhelés alakulását, a megfizethetőségi korlátokat. Amennyiben a díjak növekedése jelentősen meghaladja a lakosság teherviselő képességét, a vízminőségi célok elérésére haladékot lehet kérni. A VGT tervezés során minden esetben meg kell vizsgálni, hogy melyik megoldás okozza a legnagyobb környezet javulás mellett a legkisebb díjnövekedést. Azt is vizsgálni kell, hogy ez a díjnövekedés milyen hatással van a lakosságra. Külön kell vizsgálni az időszakos vízfolyásokba történő szennyvízbevezetést. Ebben az esetben a felszín alatti víz veszélyeztetettségétől függő további követelmény lép be. Lényegében ez a nitrátra vonatkozó, a felszíni vízhez képest szigorúbb követelményt jelent, aminek gyakorlati jelentősége kavicsos, durva törmelékes fedőrétegű területen, vagy vízbázisok védőterületein belül haladó patakok esetében van. Nem engedélyezhető a 2

Terhelhetőség: egy adott komponens megengedett koncentrációja szorozva a víztest kifolyási szelvényére érvényes jellemző vízhozammal. Tápanyagok esetén ez a középvízhozam, oxigénháztartás esetén pedig az augusztusi 80 %-os tartósságú kisvíz. A vízhozam emberi tevékenységek vagy egyéb problémák megoldására alkalmazott intézkedések által módosított értékét (elterelések, párolgási veszteségeket növelő tározás, bevezetések, illetve vízvisszatartás) kell figyelembe venni. L. részletesen: Módszertan a felszíni vizek környezetminőségi követelményeinek és terhelhetőségének meghatározására (Vituki Innosystem Kft., Ökotech Kft., 2007), illetve a 3 és 11. pontokat);

75


szennyvízbevezetés, ha fennáll a veszélye, hogy a szennyvíz veszélyes anyagot tartalmaz (ezek felszín alatti vízbe jutását meg kell akadályozni). A szennyvízelhelyezés kérdését valamennyi esettanulmányban elemeztük. 7. Településekről származó diffúz szennyezések csökkentése A vízfolyások belterületi szakaszát a települési hatások többféle módon érik: • felszíni lefolyás, mely a csapadékelvezető rendszeren keresztül juttatja a lemosott szennyezőanyagokat a vízfolyásba (főként lebegőanyaghoz között szerves- és tápanyagterhelés, bakteriális szennyezés), • szennyezett beszivárgás az alaphozammal érkező terhelés formájában (elsősorban nitrát terhelés), • nem jól működő szikkasztók vagy zárt emésztők szennyvizének kiszivattyúzásából, esetenként szippantó kocsikból származó illegális szennyvízbevezetések. A településekről felszíni lefolyással közvetített foszforterhelés mértéke a víztestek összterhelésében többnyire nem jelentős (általában 10% alatt van, 4. melléklet és terhelés adatbázis). A felszíni lefolyással (csapadékvízzel) érkező nitrogén-terhelés okai lehetnek: települési állattartás, belterületi intenzív növénytermesztés, illegális hulladéklerakók, közterületekről származó szennyezett víz. Mértéke bizonytalan, a 9. pontban javasolt monitoringgal tárható fel. A probléma megoldása önkormányzati felelősségbe tartozó szabályozási típusú intézkedéseket jelent. Az illegális szennyvízbevezetések egy jelentős része a zárt emésztők (vagy félig zárt szikkasztók) túlzottan drága fenntartásához kapcsolódik. Ennek a megoldásnak a fokozatos felváltása csatornákkal vagy szakszerű szikkasztókkal jelentősen csökkenteni fogja az összegyűlt szennyvíz illegális kiszivattyúzását és bevezetését valamilyen felszíni hálózatba. Az illegális bevezetések nehezen számszerűsíthetők, felderítésükben segít a települési diffúz szennyezés vizsgálatát célzó monitoring (ld. 9. pont). Megjegyezzük, hogy a 219/2004-es kormányrendelet szerint 2007. október 31. után a szippantott szennyvíz nem megfelelően kialakított telepre történő elhelyezése ugyancsak engedély nélküli tevékenységgé válik. A települési eredetű szennyezések bizonytalan ismerete esetén javasoljuk a vízfolyás terhelhetőségének 10 %-os csökkentését, amely bizonyos puffer lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az önkormányzati szabályozás eredményei fokozatosan érvényesüljenek. Emellett az újonnan kiépülő, vagy a már meglévő csapadékvíz elvezető rendszereket a hordalék és az ahhoz kötött szennyeződések felszíni vízbe jutásának mérséklésére hordalékfogó műtárgyakkal kell ellátni vagy a bevezetés előtt a

76


vizet szétterítve, szűrőmezőn kell átvezetni. (ld. 11. pont). (Részletesebben: Vadász-patak esettanulmány) Az alaphozammal érkező nitrogén-terhelés okai a felszíni vízfolyások esetében megjelöltekhez képest a szikkasztott szennyvízből származó terheléssel vagy csatornázott településeken a hálózati hibákból adódó elszivárgással bővülnek. Az azonos okokra értelemszerűen azonos, azaz főként önkormányzati szabályozási intézkedések a megfelelőek. A szikkasztás szakszerű megoldásával kapcsolatos intézkedést, ami az egyértelmű szennyezőforrást környezeti szempontból elfogadható szennyvízelhelyezési móddá változtatja, a 6. pontban ismertettük. A csatornák rekonstrukciója nem igényel külön magyarázatot. Az intézkedéseknek egyébként még nagyobb a jelentősége a felszín alatti vizek kémiai állapota szempontjából ( Felszín alatti vizekkel kapcsolatos intézkedések), hiszen a felszíni vizeket már csak tompított hatások (denitrifikáció és keveredés) érik.

8. Az erózió (hordalék- és foszforterhelés) csökkentése Hegy- és dombvidéki területeken az erózióval jelentős mennyiségű hordalék, és ehhez kötődve a jó állapot követelményét általában meghaladó mennyiségű foszforterhelés éri a vízfolyásokat. Becsléseink szerint az eróziós P terhelés szempontjából közel 500 ezer ha mezőgazdasági terület veszélyeztetett. Mivel a terhelés csökkentése szempontjából (a jelenlegi trágyahasználat mellett) a tápanyag bevitel korlátozásánál hatékonyabb a terjedési (transzport) folyamatokba történő beavatkozás, a VKI megvalósítása szempontjából kitüntetett szerepe van a művelési ág és művelési mód váltást támogató ÚMVP programoknak. A földhasználatokra vonatkozó szabályozási javaslatot a 12. melléklet tartalmazza. • Az erózió-érzékeny területeken olyan mértékű földhasználat-váltásra van szükség, amely biztosítja, hogy figyelembe véve a területi és a 2. és 4. pont szerint kialakított mederben várható visszatartást, valamint az egyéb forrásokból származó megmaradó terheléseket, a víztest kifolyási szelvényében a vízminőség megfelelő legyen. A kritérium a középvízhozamra vonatkozik (esetleges módosításokkal). Az egyéb terhelésekkel kapcsolatban: a felvíz felől érkező hatás becslése miatt a tervezést a legfelső víztesten kell kezdeni; a szennyvízbevezetés és a települési hatások figyelembevétele a 6. ill. 7. pont szerint. A megvalósítás két ciklusra is széthúzható, ami lehetővé teszi a közbenső értékelést, és szükség esetén a korrekciókat. A részletekkel kapcsolatban a Vadász-patak esettanulmányra és a Felszíni vizek szennyezőanyag terhelés csökkentésével összefüggő intézkedési elemek tervezése c. útmutatóra (10. melléklet) utalunk.

77


•

•

Az erózió-érzékeny területeken az előző bekezdés szerint javasolt intézkedések hatékonyan csökkentik a vízfolyásba jutó hordalék mennyiségét is (ld. még 11. pont). A területhasználati változásokat a vízgyűjtők felső részén kell kezdeni, és ebből következően az alsóbb, síkvidéki szakaszok vízgyűjtőjén erre később kerülne sor.

9. Monitoring és feltárás, ha sok az ismeretlen forrásból származó terhelés A tervezés fontos előkészítő lépése, a tényleges és a megengedhető terhelés közötti különbség meghatározása. A jelenlegi állapot azonban helyenként nagyon bizonytalanul ismert. Sokszor előfordul, hogy egyáltalán nincs vízminőségi adat, vagy csak szórványos, ráadásul hektikus változásokat mutatató adattal rendelkezünk. Gyakran a monitoring adatok rosszabb állapotot jeleznek, mint amit az ismert szennyezőforrások a víztest állapotában eredményezhetnek, tehát feltételezhető az ismeretlen szennyezőforrások jelentős hatása (ld.: Túr esettanulmány - Túr mellékvízfolyásai). Nem lehet költséges beruházásokról nagyon bizonytalan adatok alapján dönteni! Ezért ilyen esetekben a pontosítás elengedhetetlen. Speciális vizsgálati monitoringot kell indítani, amely az anyagáramok elfogadható pontosságú meghatározását lehetővé tevő vízhozam és vízminőségi észlelést jelent, kb. egy éven át. A monitoring magába foglalja a hossz-szelvény menti vízminőség-feltárást különböző hidrológiai helyzetekben, majd a kiugró koncentrációkat mutató szakaszokon a potenciális szennyezőforrások (települések, állattartótelepek, lehetséges illegális leürítési helyek) környezetének felmérését. Ezt a monitoringot minél hamarabb el kell kezdeni, hogy legalább 2009-re, a terv véglegesítésének idejére, rendelkezésre álljanak a szükséges adatok. Nem szabad elfeledni, hogy ezeknek a viszonylag egyszerűen kivitelezhető felméréseknek (vizsgálati monitoringnak) a költségei bőven megtérülnek az intézkedések megalapozottabb tervezésével.

10. Felszíni vizeket terhelő egyéb szennyezőforrásokkal szembeni intézkedések A szervesanyag- és/vagy tápanyagterhelés miatt kockázatos víztestek esetében az ismert pontszerű szennyezőforrások, valamint a földhasználatból és a belterületekről származó diffúz terhelés csökkentése gyakran még nem elegendő a jó állapot eléréséhez. A vízminőség javításhoz az alábbi intézkedésekre lehet még szükség: • A feliszapolódott mederből származó belső terhelés csökkentése kotrással (lassú áramlású, pangó vizű csatornákban vagy duzzasztott folyószakaszokon az esetek többségében szükséges intézkedés).

78


•

•

•

•

Diffúz terhelés csökkentése szűrőmezőkkel, előtározókkal (betorkollások állóvizekbe vezetett, koncentrált lefolyás kezelésére alkalmazható). Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy ezek általában csak ideiglenes megoldásként jöhetnek szóba, hosszú távon nem helyettesíthetik a pontszerű és diffúz szennyezőforrásokból származó terhelések megfelelő csökkentését. Általában a hordalékproblémák megoldatlansága miatt hamar feliszapolódnak. Állattartótelepekről származó terhelés csökkentése. A trágyaelhelyezésben a vonatkozó jogszabályok szerinti átalakításra van szükség, nem jelent külön tervezési feladatot. Az állatok itatása során a vízfolyásba kerülő ürülék abban az esetben igényel intézkedést, ha a terhelés jelentősnek számít a vízfolyás terhelhetősége szempontjából (ez gyakorlatilag csak mérésekkel igazolható: ld. 9. pont). Az intézkedés szabályozás jellegű (részben önkormányzati hatáskörű). Szippantott szennyvíz vagy szennyvíziszap beeresztések felülvizsgálata, a rendelkezéseknek nem megfelelő beeresztések felszámolása. Az intézkedés lényegében szabályozást és ellenőrzést jelent. A vizsgálati monitoringgal (ld. 9. pont) felderített illegális szennyezések felszámolása hatósági intézkedést igényel.

A veszélyes anyagok okozta kockázatok terén egyelőre nagy a bizonytalanság. Általános megállapítás, hogy a veszélyes anyag terhelés nagy része külföldről érkezik, ezt támasztotta alá a 2006-2007-ben készült, VITUKI által koordinált felmérés. Azonban a mintaterületen vizsgált, hazai vízgyűjtőjű, főként síkvidéki vízfolyások immissziós adatai is mutattak veszélyes anyag szennyezettséget (pl. Lónyay-főcsatorna és Belfőfőcsatorna és mellékvízfolyásaik – adatértékelés eredménye a 11. mellékletben). Az (ismereteink szerint) fellelhető vízminőségi adatok, és a szennyvízkibocsátások ellenőrző mérései sem adnak elegendő, megbízható információt a tervezéshez. Értékelhető számú vizsgálat csak a nehézfémekre áll rendelkezésre, de ezek sem konzisztensek az összes tervezési területre. Elemzéseink (országos elemzés - 4. melléklet, Sajó esettanulmány) alapján azt a következtetést vontuk el, hogy a szennyvízkibocsátók a jelenleg érvényes 28/2004 KvVM rendelet szerinti emissziós határértékeket (technológiai határértékek) tartani képesek, a kibocsátási adatok, amennyiben azok a valós szennyezést reprezentálják, nem indokolnak további szigorító intézkedést. Ugyanakkor a vízben mért, esetenként a vonatkozó határértékeket meghaladó koncentrációk nem magyarázhatók az ismert kibocsátásokkal. A nem magyarázható szennyezettség oka feltehetően diffúz eredetű (belterületi vagy külterületi lefolyás, mely közvetíti a közlekedésből, a mezőgazdaságban használt műtrágyákból, növényvédőszerekből, szennyvíziszapból származó fém- és szerves mikroszennyező szennyezést). A feliszapolódott medrekből nem csak a jelenlegi, hanem a múltbeli szennyező hatások következményeként a belső terheléssel is számolni kell.

79


Mindezeket figyelembe véve a legfontosabb teendők az alábbiak: • Feltáró monitoring azokon a víztesteken, ahol meglévő adatok, korábbi, ismert szennyező tevékenység vagy bármely egyéb információ valószínűsítheti, hogy számolni kell veszélyes anyag kockázattal; • Vizsgálati monitoring a szennyezőforrás felderítésére, • Az intézkedések nagy valószínűséggel a következők: - intézkedés a felvízen külföldi szennyezés esetén (jogi – határvizi megállapodás); - ipari kibocsátók esetében (beleértve a közcsatornát terhelőket is) emissziós határérték szigorítása (csak szabályozási intézkedés, országos ill. egyedi határérték megadása); - szennyezett üledék eltávolítása a belső terhelés csökkentésére; - kármentesítéssel összefüggő intézkedések. - városi lefolyás és utakról lefolyó vizek tisztítása ülepítő tározóval, hordalékfogóval, szűrőmezővel; - földhasználattal kapcsolatos intézkedések a vízgyűjtőről bemosódó szennyeződés mérséklésére; - növényvédőszerek használatának szabályozása (országos); A három utolsó intézkedés egyéb kockázatok kezelésével kapcsolatban is felmerül. A veszélyes anyagok miatt egyelőre külön kiegészítést nem javasolunk, az egyébként is szükséges intézkedések megtétele után végzett monitoring alapján kell dönteni a továbbiakról.

11. A hordalékot érintő egyéb intézkedések A meder feliszapolódásával kapcsolatban nem alakult ki olyan gyakorlatilag használható terhelhetőségi érték, mint a tápanyagra, ezért az intézkedések hatásai sem számszerűsíthetők. A következő megközelítést javasoljuk: • Tételezzük fel, hogy a hegy- és dombvidéki területeken a foszfor-visszatartás miatt tervezett földhasználat-váltás, illetve az ártér szélesítése valószínűleg megoldja a meder általános feliszapolódásának problémáját is, tehát ha a tervezett földhasználat-váltás megvalósul, akkor egyéb vízgyűjtő szintű intézkedésekre nincs szükség. • Amennyiben valahol a megfelelő (tervezett) földhasználat-váltásra nincs lehetőség, célszerű a mellékágak torkolatánál szűrőmezőket létesíteni. • Ellenőrizni kell, hogy az esésviszonyok miatt nem alakul-e ki medererózió, ha igen, ott a vízszín esését csökkentő fenékküszöböket kell tervezni. • A települési csapadékelvezető hálózat kiépítése, illetve rekonstrukciója esetén hordalékfogók, esetleg szűrőmezők építését kell tervezni (ezek egyébként főleg minőségi szempontból fontosak – ld. 7. pont - , de hatással vannak a hordalékviszonyokra is). 80


12. Vízkivételek, vízátvezetések, vízbevezetések felülvizsgálata Az általános cél az, hogy a felszíni víztestek vízmennyiségi viszonyait terhelő vízkivételek, vízkivezetések és -bevezetések ne változtassák meg a vízfolyás természetes vízjárását, lefolyási viszonyait olyan mértékig, hogy az a jó ökológiai állapot elérését kockázatossá tegye, ellenkező esetben szükségessé válik a víz mennyiségét érintő használatok korlátozása. A Keretirányelv ugyanis általában nem teszi lehetővé, hogy ilyen típusú vízhasználatok miatt a víztestet az erősen módosított kategóriába soroljuk, kivéve, ha a jelentős vízkivétel vagy vízmegosztás árvízvédelmi, ivóvíz, rekreációs vagy öntözési vagy energetikai célokat szolgál, de abban az esetben is részletes elemzések szükségesek a jelentős hátrányok és aránytalan költségek igazolásához. Egyéb esetekben a cél a jó állapot elérése vagy kevésbé szigorú környezeti célkitűzések előírását engedi meg a VKI, azonban ez utóbbi lehetőség csak korlátozottan vehető igénybe, és alkalmazásához szigorú feltételek tartoznak. A jó ökológiai állapot fenntartásához szükséges vízmennyiségi körülmények meglétét jellemző kisvízi, középvízi és nagyvízi vízjárási paraméterek alapján ítélhetjük meg, azt vizsgálva, hogy a vízhasználatok nem vonják-e el a természetes élővilág számára biztosítandó vízkészletet. Kisvízi körülmények között a vízfolyás élővilágának túléléséhez a mederben minimálisan biztosítandó víztér fenntartását adja a kisvízi ökológiai készlet, amelynek meghatározási módját a 25. melléklet (Vízkészlet-gazdálkodási stratégia ökológiai szempontok figyelembevételével) ismerteti. Az öntözési, a halgazdasági és egyes élelmiszeripari vízhasználatok kivételével a vízkivételek és vízvisszavezetések mennyisége az év folyamán nagyjából állandó vagy legfeljebb kismértékű szezonalitást mutat, azonban a vízkészletet legnagyobb mértékben július-augusztusszeptember hónapokban terheli. A kisvízi vízjárásra gyakorolt hatásuk ilyen formán jól megítélhető az augusztusi 80%-os mértékadó vízkészletet tükrében. A vízhasználatok esetében azt kell vizsgálni, hogy a mértékadó vízhozamot módosító vízkivételek és vízbevezetések eredményeképpen a mederben maradó vízhozam nem kisebb-e, mint a kisvízi ökológiai vízkészlet. A jó ökológiai állapot középvízi hidrológiai feltételei általában teljesülnek, ha a kisvízi feltételek teljesülnek. Kis- és közepes vízfolyások esetében ugyanis a középvíz az augusztusi 80%-os vízkészletet 3-6 szorosan haladja meg. Részletesebben vizsgálandóak viszont azok a vízhasználatok, amelyek maximális terhelése nem nyárra esik: elsősorban a halastó feltöltés. A középvízre legnagyobb mértékben ható vízhasználatok azonban a vízátvezetések és a tározás. A vízátvezetések körében megemlíthetőek az öntözővíz átvezetések, a vízerőtelepek üzemvízcsatornái, 81


nemcsak árvíz idején „működő” árapasztó csatornák és azok a jelentősebb ipari vízkivételek, amelyek nem ugyanabba a vízfolyásba, vízgyűjtőbe bocsátják vissza a használt vizet, mint amelyből kivették. A jó ökológiai állapot középvízi feltételei a fenti vízhasználatok által terhelt víztesteknél egyedileg vizsgálandóak. A vízhasználatokkal összevetendő középvízi jellemző a mederalakító vízhozam lehet, vagyis a leggyakoribb vízhozam, illetve vízhozam-tartomány. Ez az idő jelentős részében mind a mederben, mind a parti sávban a víztől függő élővilág számára rendelkezésre áll. (A sokéves középvízhozamnak ökológiai szempontból releváns értelmezést adni nem nagyon lehet.) A nagyvizek ökológiai hatása elsősorban az ártér (hullámtér) rendszeres elöntése révén érvényesül. A vízhasználatok közül szintén a tározás és a vízátvezetés képes érdemben befolyásolni a nagyvizek gyakoriságát és mértékét. A dombvidéki kisvízfolyások rehabilitációjáról szóló útmutató az ártérre kilépő nagyvizek legalább két évenkénti előfordulását tekinti kívánatosnak az ártéri élővilág szempontjából. Az említett vízhasználatok hatását alapvetően ennek alapján kell értékelni, de ezt finomíthatja az ártér meglévő vagy potenciális – a helytől függően nagymértékben különböző – ökológiai értékeinek elemzése. Ha valamelyik vízjárási tartományban a jelenlegi vagy a 2015-ig előrejelzett vízhasználatok alapján az adott víztest nem felel meg a fenti követelményeknek, amely ökológiai kockázatot jelent, akkor intézkedésre van szükség, hacsak a részletes elemzések a vízkivétel/vízátvezetés fenntartását nem indokolják (ide tartozhatnak a sok évtizede fennálló, jelentős átvezetések, amelyek már a táj arculatát is megváltoztatták). A lehetséges intézkedések célja a vízkivétel vagy -kivezetés mennyiségének csökkentése. A csökkentés lehet időszakos vagy teljes korlátozás, attól függően, hogy a vízhasználat csak a kisvízi körülmények között okoz problémát, vagy középvízi körülmények között is. Hasonlóképp, a korlátozás lehet a vízhasználat mennyiségét illetően részleges vagy teljes. Gyakran a hidrológiai szempontok szerint kockázatos helyzet nemcsak egy, hanem több, az adott vízgyűjtőn működő vízhasználat együttes következményeként alakul ki. A vízhasználatok korlátozásának mikéntje ilyen esetben – célszerűen – az érintettek közötti megállapodás tárgya lehet. Ha a vízhasználatok eltérő típusúak, a korlátozások sorrendjét illetően a vízgazdálkodásról szóló 1995 évi LVII. törvény 15.§-a a következő prioritásokat írja elő: i) egyéb vízhasználatok: pl. sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú; ii) gazdasági vízhasználatok; iii) természetvédelmi vízhasználatok; iv) állatitatási, haltenyésztési vízhasználatok; v) gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó vízhasználatok; 82


vi) létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízhasználatok. Megjegyzendő, hogy a törvényi sorrend több ponton is ellentmondásban van a Keretirányelv szellemével és betűjével. Mindenképp javasolható a kritikus víztestekre települt vízhasználatok tényleges működésének, mértékének tisztázása. Különösen öntözési vízhasználatoknál fordul elő, hogy az engedélyezett mennyiség lényegesen meghaladja a tényleges használatot vagy a kiépített öntözési kapacitást.

13. Vízfolyásokat érintő egyéb speciális intézkedések Ebbe a körbe tartoznak a speciális természetvédelmi követelményekkel, a termálvízbevezetéssel, a hűtővízbevezetéssel, a strandok kialakításával kapcsolatos intézkedések. Ehhez általános érvényű tervezési javaslatot nem ad(hat)unk, a tervezés részleteit és kapcsolódásait a helyi viszonyok határozzák meg.

83


A tervezés javasolt lépései természetes állóvizek esetén Az esettanulmányok között nem voltak természetes állóvizek, ezért olyan tapasztalatokat sem gyűjtöttünk, amelyet tovább tudnánk adni. Javasoljuk ennek a kérdéskörnek a külön vizsgálatát, erre vonatkozó esettanulmányok tapasztalatainak összefoglalásával. Az utóbbi időszakban több olyan projekt indult, illetve fejeződött be, amelynek a célja nagyméretű holtágak és sekély tavak rehabilitációja volt.

A tervezés javasolt lépései mesterséges víztestek esetén A mesterséges víztestek esetén a tervezés lényege, hogy sorra vesszük azokat az intézkedéseket, amelyekkel javíthatjuk a víztest ökológiai állapotát, de nincs ellentétben a víztest fő funkciójával. A mesterséges víztestek csoportosításának (VKKI, 2006) ez volt a fő szempontja, de a jövőbeni fenntarthatóság szempontjából azért szükség van ezeknek a funkcióknak a felülvizsgálatára. A potenciális javító intézkedések közül azokat javasoljuk megvalósításra, amelyeknek a költségei az érintettek számára még elfogadhatók. A hidromorfológiai jellegű intézkedések tervezésének ökológiai, műszaki, gazdasági és társadalmi szempontjai tehát szorosan kapcsolódnak, és ezt célszerű a módszertanban is összefogni. i) A csatorna vagy a tározó céljának rögzítése, de a jövőből és nem a múltból kiindulva. A fenntartás indoklása megfelelő részletességű műszakigazdasági-társadalmi elemzéssel. ii) Az i) pont szerinti célhoz tartozó, betartandó követelmények. iii) Az összes olyan intézkedés számbavétele, ami javít a jelenlegi helyzeten, de nem ellentétes a ii) pont szerinti követelménnyel. Az ökológiai állapotot javító intézkedések összeállításához ökológiai szakvéleményre van szükség. Ami ezekkel az intézkedésekkel megoldható, az a max. ökológiai potenciál. iv) A iii) pont szerinti intézkedések költségeinek becslése és a közvetett hatások értékelése. Az aránytalannak tekinthető költségszint megállapítása. v) A iii) pont szerinti intézkedések közötti válogatás az aránytalan költségszinten belül. Ami pedig a költségek figyelembevételével kiválogatott intézkedésekkel megoldható, az lesz a jó ökológiai potenciál. A fenti lépések egyszerűsíthetők, ha található egy hasonló erősen módosított víztest, amely esetében ezek a vizsgálatok már megtörténtek és meghatározták a jó ökológiai potenciálhoz tartozó intézkedéseket Egyébként ugyanazt a funkciót betöltő mesterséges és erősen módosított vízfolyás között a jó ökológiai potenciálban gyakorlatilag nincs különbség. A mesterséges víztestek csoportjaira elvégzett 84


előzetes értékelések (esettanulmányok) eredményei ugyancsak általánosíthatók, és feleslegessé teszik az esetenkénti tervezést. A következőkben néhány, az esettanulmányok keretében is vizsgált típus-problémát mutatunk be.

1. Belvízcsatornák (Bereg esettanulmány, Kállay-főfolyás esettanulmány): i), ii) Az új, vízvisszatartásra épülő koncepció alapján (ld. bővebben a földhasználattal, vízvisszatartással, belvízelvezetéssel kapcsolatos intézkedések között) a belvízcsatorna szerepének, és szükséges méretének megállapítása. iii) Lehetséges javító intézkedések: - felesleges csatornaszakaszok megszüntetése, - a megmaradó szakaszon a szelvény átalakítása a síkvidéki vízfolyásokra jellemző széles, sekély mederré (a talajvíz megcsapolása jórészt megszűnik), esetleg aszimmetrikus szelvények kialakítása, - vízszintszabályozás módosítása (a funkcióval nem ellentétesen), - fenékküszöbök átépítése ökológiai szempontok szerint, - a parti növényzet állapotának javítása rendszeres gondozással, esetleg telepítéssel, figyelembe véve az elengedhetetlen fenntartáshoz szükséges helyigényt, - kiöblösödő mederszakaszok kialakítása zsilipekkel, vízvisszatartásra és diverz élőhelyek kialakulásának elősegítésére. iv) Költségek becslése során figyelembe kell venni a művelésiág-váltással kapcsolatos kompenzációs költségeket, de a belvízelvezetés csökkenő költségeit is. Az elviselhető költségszint meghatározása a mennyiségi és a minőségi szempontok, valamint a területfejlesztési igények figyelembevételével. v) Az aránytalanul drága intézkedések kiszűrése: pl. a jelentős földmunkát igénylő mederszélesítés és a kiöblösödések kialakítása már lehet aránytalanul drága – de nincs kizárva, hogy a következő ciklusra való ütemezéssel már javasolható. Öntözőcsatornákat és kettős működésű csatornákat nem vizsgáltunk, de a cél és a méretek eldöntése után a javító intézkedések – a vízszintszabályozás kivételével - lényegében nem különböznek a belvízcsatornákra javasolt potenciális intézkedésektől, és az ezek közötti válogatás is hasonló. 2. Árapasztó csatornák (ld. Túr esettanulmány) i), ii) Az árapasztó funkció általában vitathatatlan, a méretek is ennek felelnek meg. iii) Lehetséges javító intézkedések: lényegében minden, ami annak a vízfolyásnak a jó állapotához szükséges lenne, amit a csatorna mentesít. iv), v) Az aránytalan költségek meghatározása után egyes intézkedések elhagyása (pl. a természeteshez közeli ártéri viszonyok vagy kanyargósság biztosítása, esetleg a hosszirányú átjárhatóság biztosítása – az utóbbi függhet attól, hogy milyen a felvíz és a mentesített szakasz átjárhatósága).

85


A következőkben a víztest méretű tározók „saját” jó ökológiai potenciáljának elérését lehetővé tevő intézkedésekre mutatunk példákat (itt nem az alvízi hatások mérséklését célzó intézkedésekről van szó, az szerepelt a természetes vízfolyásokkal foglalkozó fejezet 3. pontjában, a tározó fenntartásának elemzése és indoklása pedig átfedés).

3. Belvíztározó (Kállay-főfolyás esettanulmány, Harangodi-tározó): i), ii) Meglévő tározók esetén, kérdés, hogy továbbra is szükség van-e a tározóra, vagy szerepét átveszik a kisebb, terepmélyedésekben kialakított tározók. Van-e igény öntözővízre, és ehhez mekkora gazdaságos tározótérfogat tartozik? Van-e olyan járulékos funkció, amely igazolja a fenntarthatóságot. Új tározó esetén kiemelt fontosságú a szükséges méretek és a járulékos funkciók egyértelmű meghatározása. iii) Lehetséges javító intézkedések: - a part alakjának finomítása, illetve a parti növényzet állapotának javítása rendszeres gondozással, - a feliszapolódás csökkentése a tápláló vízfolyásokon szűrőmezőkkel (ld. a kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket is), esetleg magában a tározóban kotrással. iv) Költségek becslése. Az elviselhető költségszint meghatározása a mennyiségi és a minőségi szempontok, valamint a területfejlesztési igények figyelembevételével. v) Az aránytalanul drága intézkedések kiszűrése: pl. lehet, hogy a kotrás már túl drága.

4. Völgyzárógátas tározók természetes vízfolyásokon (Bán-patak, Lázbérci-tározó esettanulmány) i), ii) Az ivóvíz célú, a jelentős árvízmentesítő funkciót betöltő és a környezet rekreációs igényeinek kialakításában fontos szerepet játszó tározók fenntarthatósága általában igazolható. Hűtővíz-tározó esetén valószínűleg, míg a halászati-horgászati célú tározók esetén egyáltalán nem biztos, hogy a fennmaradásuk indokolt. iii) A lehetséges javító intézkedések: a hidromorfológiai jellegű intézkedések gyakorlatilag megegyeznek a belvíztározókéval (parti növényzet állapotának javítása – különösen ivóvíztározó esetén fontos a vízminőségvédelem miatt -, valamint a feliszapolódás csökkentése). iv) A költségek becslése és az elviselhető költségszint becslése, ami nyilván függ a tározó céljának fontosságától is. v) Elhagyható intézkedés lehet a feliszapolódás mérséklése (különösen a tározó tervezett élettartama alapján), hűtőtónál esetleg a parti növényzet gondozása. 86


A mesterséges víztestek kémiai állapota szempontjából nincs különbség a természetes víztestekhez képest, a jó ökológiai állapot elérése a cél. Emiatt az intézkedések is hasonlóak (Kivétel talán a kotrás, amely mind a csatornák, mind a tározók esetében kisebb ökológiai kockázattal alkalmazható megoldás, mint természetes társaiknál). Különbség lehet azonban a kritériumokban: • A csatorna „saját” terhelhetőségét a benövényesedésben játszott szerepe alapján lehet meghatározni. Ökológiai szakvéleményt igényel. (Az árnyékolást biztosító partmenti növényzettel, a megfelelő vízmélységgel együtt a kevesebb tápanyagtartalommal hatékonyan csökkenthető a benőttség és az emiatt szükséges karbantartás költsége). Az alacsonyabb szintű csatornák betorkollásainál szűrőmezők alakíthatók ki a tápanyag visszatartására. • Csatornák „külső követelménye”, hogy az innen származó terhelés nem okozhatja a befogadó természetes vízfolyás vagy tározó rossz kémiai állapotát. Az intézkedés tervezése a természetes vízfolyáshoz kapcsolódik. Eredménye a belvízzel érkező diffúz és a csatornába vezetett szennyvízzel érkező pontszerű terhelés megfelelő szabályozása, vagy - rövidtávon - a bevezetett szennyezés csökkentése szűrőmezőkkel vagy előülepítőkkel. (Kállay-főfolyás és Túr esettanulmányok) • Mesterséges tározók esetében a „saját” vízminőségi követelményeket a kiválasztott funkció határozza meg (megjegyezzük, hogy a halászati hasznosítás és az egyéb rekreációs célok összehangolása általában nehéz feladat). A szükséges intézkedések (részletesebben a következő esettanulmányokban: Bán-patak Lázbérci-tározó, és Kállay-főfolyás, Haranagoditározó): - a tápláló vízfolyások megfelelő vízminőségének biztosítása (ld. előző pont, illetve természetes vízfolyások kémiai állapotával foglakozó fejezeteket), - előülepítők, illetve szűrőmezők közvetlenül a tározóba érkező terhelés csökkentésére (általában rövid távú megoldás), - kotrás vagy kémiai kezelés (kivéve ivóvíztározók) a belső terhelés csökkentése érdekében, - ivóvíz tározók esetében a megfelelő szintről történő vízkivétel megoldása. • A „külső követelmény” a tározóból levezetett vizet fogadó vízfolyás jó kémiai állapota. Követelmények a működéssel szemben: - oldaltározó vagy megkerülő csatornával rendelkező tározó esetében a leeresztés bővizű időszakban történjen, - völgyzárógátas tározó esetén az alvíz számára szükséges ökológiai vízigény biztosítása a legmegfelelőbb vízminőségű szintről. (ld. Bán-patak, Lázbérci-tározó esettanulmány).

87


A tervezés javasolt lépései felszín alatti víztestek esetén A felszín alatti vizekkel kapcsolatos tervezés lehetőleg a felszín alatti vízgyűjtők szerint történjen (ez a síkvidéki területeken általában nem esik össze a tervezési alegységek felszíni vízgyűjtő határaival és együtt tartalmazza az összetartozó le- és feláramlási területeket). A felszíni vizekkel való kapcsolatok így is követhetők, és a tervezés során egyeztethetők. Az alábbi javaslatok a talajvíztartó önálló víztestként való leválasztása előtti állapotra vonatkoznak. 1. A felszín alatti vízhasználatok szabályozási alapjainak rögzítése A vízkivételek engedélyezése (beleértve a kiadott vízjogi engedélyek szükség szerinti felülvizsgálatát) az igénybevételi korlátokkal való összehasonlításon és (helytől függően bizonyos nagyság felett) a hatások elemzésén alapul. A tervezés alapfeladata az igénybevételi korlátoknak és a hatáselemzések kritériumainak a meghatározása, a hasznosítható készlet3 víztestenkénti értékére támaszkodva. Az igénybevételi korlátok lényegében a víztestre meghatározott hasznosítható készlet területi szétosztását jelentik, figyelembe véve: • a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák elhelyezkedését, • a humán vízigények (jelenlegi és várható) megoszlását, • a hidrogeológiai adottságokat, • biztonsági tényezőket. Az értékeket a kapcsolódó terület és mélységköz lehatárolásával kell megadni. Medence területeken a következő módszer javasolható (Részletesebben ld. a 25. mellékletben). • A hosszútávra javasolt ivóvízadó leválasztása, ezen belül releváns zónánként az igénybevételi korlátok. A zónák kijelölését a jelenlegi regionális és térségi vízellátó-rendszerek struktúrájának megfelelően javasoljuk, figyelembe véve a vízadóképességre vonatkozó adatokat is. A zónánkénti igénybevételi korlátokat a távlati, ivóvízminőséget igénylő vízigény-prognózisok alapján javasoljuk meghatározni (ld. 3. melléklet), egy biztonsági szorzó alkalmazásával, amely a 2015-re szóló prognózis és a valóban hossztávú igények közötti különbséget fejezi ki. 3

Hasznosítható készlet: víztest szinten az utánpótlódás csökkentve a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigényével és a szomszédos víztestek felé kötelezően átadandó vízmennyiséggel.

88


•

•

•

•

• •

•

Az előzőek szerint megadott értékek felülvizsgálata a jelenleg, vagy a 1980-as években tapasztalt tartós, regionális vízszintsüllyedések alapján. Ahol ilyen előfordul, vagy előfordult, csak a süllyedést kiváltó érték 75%-a alkalmazható. Ivóvízkivételek esetében mindenkor szükség van a hatások elemzésére, amely biztosíthatja a vízkivétel fenntarthatóságát, ezért a vízkivétel mértékére vonatkozó külön kritériumok nem szükségesek. Az ivóvízadó feletti víztartóban első lépésként a hely szerint azonosítható felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák hatásterületeinek, az un. ökozónáknak4 a kijelölése - ökológiai szakvélemény alapján. Ezeken belül két lehetőség adódik: ha az ökológiai szakvéleményben szerepelnek a zónákra vonatkozó megengedett talajvízszint-süllyedés értékei, akkor a vízkivételek hatáselemzések alapján engedélyezhetők, ha nem, akkor a zónákon belül elővigyázatosságból jelentősen korlátozni kell a vízkivételeket. Alkalmazható korlátok: a zónán belül kitermelhető összes vízmennyiség, maximális egyedi vízkivétel, kutak mélysége. A felső víztartóban, az előző pont szerint kijelölt öko-zónákon kívüli területekre „osztható szét” a maradék hasznosítható vízkészlet 80 %-a5. A területi szétosztáshoz (zónák kijelöléséhez) célszerű illeszkedni az ivóvízadón belüli zónákhoz, illetve figyelembe kell venni az utánpótlódási viszonyokat és a tájökológiai szempontokat. Helyi elemzésre alapozva a felső vízadóra megállapított készletek egy része átcsoportosítható az ivóvízadó szintjére. Termálvíztestek esetén ugyancsak a jelenlegi kitermelési struktúrához igazodó zónákat javasolunk kijelölni – ezzel tulajdonképpen közvetve figyelembe vesszük a vízadóképességet és a hőmérsékleti viszonyokat is. Az egyes zónákra a jelenlegi kitermelés valamilyen mértékben megnövelt értékével kell számolni, kivéve, ha már a jelenlegi víztermeléshez folyamatosan süllyedő nyomásszintek tartoznak – ebben az esetben az igénybevétel egy megfelelően megállapított kisebb érték, és a jelenlegi vízkivételek fokozatos csökkentésére van szükség (ld. 2. pont). Egyéb kritériumként szóba jöhet az egyetlen kútcsoporttal kitermelhető maximum. A zónák kijelöléséhez megbízhatóan kalibrált(!) regionális felszín alatti modellek alkalmazását javasoljuk, de a feladat ezek nélkül is megoldható.

Karszt víztestek esetén:

4

Ökozónák: a FAVÖKO azon környezete, amelyen belül az általánosan megadott vízkivételi korlát károkat okozhat. Ha a konkrétabb megközelítés alkalmazható: az a terület, ahonnan felszín alatti vízigényének 80 %-a származik. 5 A maradék hasznosítható vízkészlet a medenceterületeken: a teljes víztestre megállapított hasznosítható készlet csökkentve az ivóvízadóra és az innen utánpótlódó termálvíztartókra valamint az öko-zónákra megállapított igénybevételi korlátokkal. A 80% csak általános javaslat, ettől megfelelő indoklással el lehet térni, a készletek meghatározásának bizonytalanságát jelzi. Itt lehet figyelembe venni az éghajlatváltozás várható hatásait is.

89


•

• •

•

•

A forrásvízművek felülvizsgálatának alapja a kisvizekre és a középvizekre vonatkozó ökológiai kritérium, amely a forráshozamhoz igazodó hasznosítást tesz lehetővé, úgy, hogy a táplált patak vízjárása ne változzon számottevően. (ld. 25. melléklet). a kisvizes időszakokban mederben hagyandó vízhozam (ld. 25. melléklet). Kutakkal történő vízkivételek számára az igénybevételi korlát a maradék hasznosítható készlet6 80 %-a (eltérő arány lehetséges, indoklással). (Részletesebben ld. a 25. Mellékletben.). Zónák szerinti felosztás abban az esetben indokolt, ha a kijelölt karszt víztesten belül markánsan elkülönülő utánpótlódási zónák találhatók, vagy a vízkivételek változása a források vízhozamára nem arányosan hat. A termálkarszt víztestek esetén egyedi vizsgálatokat javasolunk, amelynek eredménye a VGT érvényességi idejére (hat év) azonos igénybevételi korlát. Ez a monitoring és újabb vizsgálatok alapján a következő ciklusban módosítható.

Hegyvidéki területeken: • Igénybevételi korlátok zónák szerinti megadására a hegyvidéken nincs szükség, hiszen a jelenlegi forrásfoglalások és vízkivételek már most a lehetőségekhez igazodtak. Jelentős kitermelhető szabad készletek nincsenek. Új vízkivétel esetén a hatások vizsgálatára van szükség. • A forrásfoglalásokat felül kell vizsgálni, hasonló alapokon, mint a karsztforrások esetében. Az igénybevételi korlátokat a VGT ciklusaival egyezően, 6 évenként kell felülvizsgálni. Kivételes esetben, alapos vizsgálatok alapján a korlát a terv végrehajtása közben is módosítható.

2. Közvetett és közvetlen vízkivételek korlátozásával kapcsolatos intézkedések Közvetlen vízkivételnek számít a kutakkal történő vízkivétel és a forrásfoglalás. A közvetett vízkivételek közé tartozik: felszín alatti vizek csatornákkal történő megcsapolása, kavicsbánya tavak párolgása, lecsökkent középvízszinttel rendelkező vízfolyások fokozott felszín alóli táplálása és a természeteshez képest nagyobb vízfogyasztású növényzet telepítése. A szükséges intézkedések meghatározásának lépései medenceterületeken: • A közvetett és a közvetlen vízkivételek összegzése a felső víztartóban kijelölt zónákra (ld. 1. pont), majd összehasonlítása az igénybevételi korlátokkal. 6

A maradék hasznosítható készlet a hideg karszt víztestek esetében: a teljes víztestre megállapított hasznosítható készlet csökkentve az innen utánpótlódó termálkarsztra megállapított igénybevételi korláttal és a forrásvízművek fenntartható vízkivételével.

90


•

•

•

•

•

Túllépés esetén az egyes vízkivételi csoportok alapján azt kell mérlegelni, hogy melyikkel szembeni intézkedés nyújt hatékony megoldást (ebben a vízhasználat fontossága és hasznossága is benne van). Amennyiben valamelyik közvetett vízkivétel jelenti a fő okot, csökkentéséről, illetve megszüntetéséről a területhasználatot, a vízvisszatartást, illetve a vízfolyások vízszintjeit módosító intézkedésekkel összhangban kell gondoskodni (meglévő kavicsbánya tavakkal szemben gyakorlatilag nem lehet intézkedni). Az intézkedést lehetőleg úgy kell tervezni, hogy a közvetlen vízkivételek esetleges fejlesztésére fordítható szabad készletek is rendelkezésre álljanak. A kutakkal történő vízkivételekkel kapcsolatban az egyedi vízjogi engedélyezés gyakorlata folytatódik, a következő alapesetekkel: - Az igénybevételi korlát felett új engedély nem adható ki, a meglévők pedig a hatéves ciklusokhoz kapcsolódva felülvizsgálandók (a korlátozással kapcsolatos sorrendet egyrészt a vízgazdálkodási törvény másrészt a helyi egyeztetések határozzák meg). - Igénybevételi korlát alatti, de a küszöbértéket meghaladó egyedi igény, illetve ivóvíz célú vízkivétel esetén a hatások elemzését kell előírni. - Új, nem ivóvíz célú engedély kiadása, illetve megújítása az adott zónára meghatározott igénybevételi korlátig és a megadott, egy kútcsoportra vonatkozó kitermelési küszöbig gyakorlatilag automatikus. Új közvetett vízkivételt eredményező vízhasználat esetén az engedélyezés egyik szempontja a közvetett vízkivétellel együtt kialakult igénybevétel összevetése az igénybevételi korláttal. A döntés a kutakra megadott módon történik. Az előzőek között nem szereplő, de felmérések alapján károsodást mutató szárazföldi ökoszisztémák egyedi vizsgálata. Döntés az esetleg érintett közvetlen vagy közvetett vízkivételek korlátozásáról, illetve szükség esetén lokális vízpótlási lehetőségekről.

Karszt víztestek esetében az intézkedések meghatározásának lépései: • A forrásfoglalások esetenkénti ellenőrzése az adott vízfolyásra megadott ökológiai vízkészlettel, szükség esetén az engedély módosítása. • A kutakkal történő vízkivételek esetében a javasolt szabályozás megegyezik a medenceterületekre adott javaslattal. Hegyvidéki területen az intézkedések: • A forrásfoglalások esetenkénti ellenőrzése a karszt víztestekhez hasonlóan történik. • Új vízkivételek esetén a hatások vizsgálatának eredménye alapján adható ki az engedély. 3. Az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtása 91


Az ivóvízminőség szempontjából kritikus települések esetében két változat között lehet választani: helyi technológiai fejlesztés, illetve térségi vagy regionális vízellátó rendszeren keresztül történő vízellátás. A megoldások közötti választásnál a műszaki megvalósíthatóság (rendelkezésre álló készletek, meglévő rendszerek kapacitása) és a gazdasági szempontok mellett az ellátás biztonsága, a szakemberigény is figyelembe veendő. Ezekre hivatkozva a regionális terv módosítható, de a döntéshez alapozó tanulmány szükséges, amely része lesz az adott régióra vonatkozó tervnek. A mintaterület településeire a 23. mellékletben adtunk javaslatot, két területre részletes költségszámítás készült (26. melléklet). Általában a kistérségi, illetve meglévő regionális rendszerekhez történő csatlakozás bizonyult kedvezőbbnek. 4. Vízbázisok védelme, védőterületekre vonatkozó intézkedések A vízbázisok védelmével kapcsolatos intézkedések négy részre bonthatók (a témakörrel részletesebben a 24. melléklet foglalkozik): • A diagnosztikai vizsgálatok befejezése (a listáról ki kell venni azokat a vízbázisokat, ahol a természetes vízminőség nem megfelelő, és helyette más vízbázisról történő ellátás kedvezőbb. Külön tervezési feladat nincs, a kialakult módszertan alkalmazható, talán a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a tényleges veszélyeztetettség feltárására. • A meglévő védőterületek bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba – nem igényel tervezési feladatot. • A kijelölt monitoring üzemeltetésének ellenőrzése. • A diagnosztikai vizsgálatok alapján, a tényleges(!) veszélyt jelentő szennyezőforrások és szennyezések felszámolása. Tervezési feladat elvileg nincs, a 219/2004-es kormányrendeletre hivatkozva el kell indítani a kármentesítést, amelynek első lépése a tényleges veszély feltárása – ennek alapján lehet dönteni a további lépésekről. Javasolható a kármentesítés feltáró és kivitelező fázisának szétválasztása. Azonos kivitelező esetén a nagyköltségű kármentesítést igénylő javaslatok független szakértői felülvizsgálata.

5. Vízvisszatartás hátsági területen, vizes élőhelyek rehabilitációja Hátsági területeken a mélyebb fekvésű területek vizeinek elvezetése általában együtt jár a talajvíz jelentős megcsapolásával(közvetett vízkivétel). Ennek következménye a mélyfekvésű területek vizes élőhelyeinek eltűnése. A felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák jó állapotának elérése a megcsapolás csökkentését, és ezzel a talajvízszint általános emelését igényli. A lokális vízpótláshoz (csatornák duzzasztott vízszintjével elérhető beszivárogtatáshoz) nagy mennyiségű felszíni víz szükséges, tehát csak „külső segítséggel”, felszíni víz átvezetéssel oldható meg. 92


A megcsapolás csökkentése a kisebb csatornák megszüntetésével, a fenékszintek emelésével, a csatornák duzzasztásával lehetséges. ( vízfolyások 5. pont és  mesterséges vízfolyások 1. pont ). Azokon a hátsági területeken, ahol a vízvisszatartás az elvezetett talajvíz számottevő csökkentéséből adódik, a megemelkedő talajvízszint miatt a korábbi szántóföldi művelés nem tartható fenn. A mélyebb fekvésű területeken wetland-ek alakulnak ki, máshol annyira felemelkedik a talajvízszint, hogy csak legelőgazdálkodás folytatható, kicsit magasabban fekvő területeken erdők számára kedvező talajvízviszonyok várhatók. A művelésiág-váltás tulajdonképpen alkalmazkodás az új talajvízviszonyokhoz, amelyet a károk elkerülése érdekében a vízvisszatartással egyidőben célszerű végrehajtani ( Földhasználat-váltással kapcsolatos intézkedések). Részletesebb leírás található a Kállayfőfolyás esettanulmányban.

6. Mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezés csökkentése A szántóföldi művelés konverziója egyéb művelési ággá csökkenti a nitrát-szennyezés valószínűségét. Súlya attól függ, hogy a kivont területen használtak-e tápanyagot, mennyi volt a N-többlet sokévi átlaga, és milyenek a beszivárgási és denitrifikációs viszonyok. (Az értékelést becslés jelleggel az országos szintre készített térinformatikai alapú értékelési módszerrel lehet elvégezni, a megváltozott földhasználat figyelembevételével – ld. 4. melléklet). A szántóföldekről származó diffúz nitrát-szennyezés azonban általában a más célból megvalósított művelésiág-váltáson kívül egyéb intézkedéseket is igényel. Az említett országos felmérés mutatja, hogy a jelenlegi viszonyokat tekintve 30 víztest esetében jelez 20%-ot meghaladó szennyezettséget, de az 50 %-ot sehol nem éri el. (ld. 4. melléklet)7. (A 2. Nemzeti Jelentésben megjelent arányokhoz képest eltérést jelent a pontosabb számítási módszer, és az hogy ezek az értékek a talajvízre vonatkoznak és nem az un. receptorszintre8. Ebből a település általában 3-8 %-ot (3 víztest esetében > 10 %-ot), a szőlő és gyümölcsös 0–4%-ot (4 víztest esetében > 10 %-ot) tesz ki. Zömében az ok tehát a szántóterületek nagyarányú szennyezettsége – elsősorban ezt kell csökkenteni. A probléma megoldására javasolt intézkedés a nitrát-érzékeny területek felülvizsgálatát jelenti. Javaslatunk szerint – a felszín alatti vizek szempontjából - a nyílt karszton, a Ezeknek a számoknak azért van jelentősége, mert a Leányirányelv alkalmazásához készült útmutató akkor ír elő a nagyarányú szennyezettség miatt intézkedést, ha a határérték feletti koncentráció a víztest több mint 20%-ára jellemző, vagy az arány 20–50% közötti, de a teljes víztestre számított átlag biztonsággal a határérték alatt marad. 7

8

A 2. Nemzeti Jelentésben receptorszint: az ivóvízadó tetőszintje.

93


vízbázisok védőterületein, és a leáramlási területeken belül a 20 mm-nél nagyobb többlet-beszivárgással jellemezhető területeken található szántókat kellene ide sorolni. Ezeken belül a kritérium a nitrogénmérlegre vonatkozna, amelyet tájegységenként (víztest-csoportonként) talajtípus szerint differenciáltan lehetne megadni. A támogatás feltétele a tápanyagmérleg készítése lenne, tehát ez az adat rendelkezésre áll(hat). Ezen a ponton lehet figyelembe venni minden transzformációs folyamatot. A parcellaszintű alkalmazás az uralkodó talajtípus alapján történhet. Ha az adott korlát betartásának nincs ésszerű gyakorlati megoldása, akkor az extenzív művelést kell támogatni. A gyümölcsösökben javasolt a telepítéskori túltrágyázás gyakorlatának felülvizsgálata, különösen azokban a víztestekben, ahol a gyümölcsösök aránya meghaladja az 5%ot.(A kezdeti nagy trágyamennyiség az oka a gyümölcsösökben tapasztalt viszonylag magas szennyezettségi aránynak). Ellenőrizzük, hogy a fenti javaslat mennyiben elégíti ki a VKI és a felszín alatti vizekre vonatkozó leányirányelv szerinti intézkedési kötelezettségeket. • A szennyezés valamilyen receptort veszélyeztet. - Az ivóvízbázisok védőterületei a nitrát-érzékeny területek közé tartoznak. - Ha a beszivárgási területeken biztosítjuk a megkívánt szennyezési arányt, akkor ez nagy valószínűséggel elegendő a felszíni vizet tápláló alaphozam megfelelő koncentrációjának biztosításához is. - Az utánpótlódás megfelelő minősége a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák számára is elegendő kell legyen. Lokális problémák merülhetnek fel a feláramlási területek lokális áramlási zónáiban, ezzel azonban egyedileg, a károsodás feltárása után érdemes foglalkozni. • A felszín alatti vizet érő szennyezés víztest szinten növekvő trendet mutat. - Bizonytalan. Az észlelőkutakban jelentkező tendenciákat nem könnyű előrejelezni, mert a hatások késleltetve jelentkeznek. A 90-es évek elején bekövetkezett nagyarányú csökkenés hosszabb időszakra biztosíthatja a javuló trendet, ugyanakkor a 90-es évek közepétől ismét folyamatosan emelkedő használat hatására ez ismét pozitívvá válhat. A 2015-re érvényes prognózis a nitrogénmérlegek kb. 40 %-os növekedésével számol. A javasolt szabályozás szempontjából ez tulajdonképpen másodlagos, de jelzi, hogy növekszik majd a korlátozást igénylő területek nagysága. - Elővigyázatos megoldás lenne, ha a nitrogén-mérlegre vonatkozó szabályozás eleve a határérték 75%-ából, azaz nitrát esetén 37,5 mg/l-ből indulna ki. - Ezen a vonalon kellene kezelni azt is, hogy a nem nitrát-érzékeny területen se emelkedjen a nitrát-koncentráció. Nagy a jelentősége a megfelelően megválasztott monitoringnak! Szükség esetén a nem-nitrátérzékeny területekre is kiegészítő előírások (intézkedések) szükségesek. 94


7. Településekről származó szennyezésekkel szembeni intézkedések A települések alatti talajvíz általában nitráttal szennyezett, ezt mérések igazolják. A szennyezőforrások: szennyvízszikkasztás, települési állattartás, belterületi intenzív növénytermesztés, illegális hulladéklerakók, közterületekről származó szennyezett víz. Az észlelt nitrát-koncentrációban ezeknek a forrásoknak a hatásai általában keverednek, szétválasztásuk csak nagyon részletes felmérések alapján lehetséges. Mivel a nitrát jelenti a legelterjedtebb települési szennyezőanyagot, ezért először csak az emiatt szükséges intézkedésekkel foglalkozunk. Ebben az esetben is vegyük sorra az egyes intézkedési kötelezettségeket: • A szennyezés valamilyen receptort veszélyeztet. - A „humán receptor” veszélyeztetettségét az ivóvízbázisok diagnosztikája során kell feltárni. Intézkedés szempontjából ez sürgős esetben egy megfelelően elhelyezett védőkutat jelenthet (településen kívüli vízmű esetén, és ha a vízmű utánpótlódási területének csak kis része esik a településre), egyébként nem különbözik a növekvő trendek megakadályozását célzó intézkedésektől, legfeljebb az intézkedések ütemezését gyorsítja. - A felszíni vizeket a települések felől szivárgó talajvizen keresztül tompított hatások érik (keveredés, denitrifikáció). Ezek hatása általában jelentősebb, mint amennyivel a felszíni vízre vonatkozó határérték szigorúbb (nitrát esetén pl. 13 mg/l, szemben a felszín alatti vízre megállapított 50 mg/lrel). A felszín alatti vizek állapota miatt szükséges intézkedéseken kívül egyedi esetektől eltekintve – a felszíni vizek védelme nem igényel külön intézkedéseket. A kivételt a felszíni vízminőséghez kapcsolódó részletes monitoring jelentheti, ha igazolja, hogy a település alatti felszín alatti víz az oka a vízfolyás (víztest) túl nagy nitrát-tartalmának. - Felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákkal kapcsolatban csak a település melletti NATURA2000-es területek egyedi vizsgálata után javasolható intézkedés, amely nagy valószínűséggel egy vagy néhány megfelelően elhelyezett védőkutat jelent. • A teljes víztesten belül a szennyezettség aránya olyan nagy, hogy általában veszélyezteti a vízhasználatokat (ld. diffúz szennyezésnél). - A települések területi aránya a víztesteken belül általában 3-8% között változik. A víztestek egészére vonatkozó értékelés során a települések alatti talajvíz hosszú távon szennyezettnek tekinthető. (Homokos, számottevő oldalirányú áramlással rendelkező területeken ez a település környezetét is érintheti). A vertikális kiterjedés a mélyebb rétegek felé történő szivárgás sebességétől és a denitrifikáció mértékétől függ. A következő pontban tárgyalt, hosszabb távon eredményes intézkedéseken kívül

95


nincsenek olyan intézkedések, amelyek ezt a problémát hatékonyan kezelnék. • A felszín alatti vizet érő szennyezés víztest szinten növekvő trendet mutat, vagy egy jelentősnek tekinthető szennyezőforrás környezetében terjed. - A víztest szintű trend kialakulásában a településeknek alig van szerepe. Arányosan és jól megválasztott monitoring kutak ezt nyilván tükrözik is. - A lokálisan megjelenő szennyeződésterjedés megállításának kötelezettségére hivatkozva kell előírni a települési diffúz szennyezőforrások fokozatos csökkentését (Szabályozási javaslat a 12. mellékletben). Az értékelés során azonban figyelembe kell venni, hogy a talajvízben nem csak a jelenlegi, hanem a múlt szennyezéseinek hatását is észleljük. Az intézkedések hatása a települési talajvízkutakban csak késleltetve jelenik meg, sőt a korábbi szennyezések terjedése miatt annak ellenére észlelhetünk koncentráció-növekedést, hogy a terheléseket csökkentő intézkedések megtörténtek (pl. csatornázás). Az intézkedéseket tehát általában nem az állapotjavulás, hanem a terheléscsökkentés oldaláról kell értékelni. Erre csakis speciális ún. terhelési monitoring lenne alkalmas (ez célirányosan elhelyezett észlelőkutakon kívül, főként a tevékenységekre vonatkozó adatok gyűjtését jelenti). - A terhelések csökkentését szolgáló intézkedések nagy része önkormányzati felelősségbe tartozó szabályozási típusú intézkedés (átfedés a vízfolyások települési szennyezése esetén javasolt intézkedésekkel: szakszerű szikkasztás elrendelése, csatornahálózat építése, csatornahálózat rekonstrukciója, a települési állattartás és trágyaelhelyezés, valamint a belterületi növénytermesztés szabályai, hulladéklerakás ellenőrzése, illegális lerakók felszámolása). Kiemelt feladat egy olyan rendszer kidolgozása, amely az önkormányzatokat nem csak a szabályozás kidolgozására, hanem végrehajtásának ellenőrzésére is ösztönzi.! Az egyéb (nem nitrát) szennyezésekkel kapcsolatos lehetséges intézkedések: • A növényvédőszer-használatot országos szabályozás kezeli. • Az intenzív műtrágya-használathoz kapcsolódó egyéb szennyezések a nitrát miatt szükséges intézkedésekkel valószínűleg megfelelően kezelhetők. • A veszélyes anyagok bejutása a szikkasztott szennyvízzel és az utakról lemosdó és beszivárgó vízzel is lehetséges. A települési diffúz szennyezéssel szembeni előző pontban javasolt intézkedések nagy valószínűséggel erre a problémára is elegendőek, de ez ellenőrzést igényel. Az utak, vasutak melletti szennyezések kezelése a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát, esetleg kiegészítését igényli. • A települési pontszerű szennyezőforrásokat a többi, ehhez hasonló külterületi szennyezőforrással együtt kell kezelni.

8. Pontszerű szennyezőforrásokkal kapcsolatos intézkedések

96


Ezeknek a szennyezőforrásoknak a kezelése a 219/2004-es kormányrendelet végrehajtásához kötődik. Összesítést kell készíteni a potenciális veszélyt jelentő szennyezőforrásokról és a tervezett kármentesítések ütemezéséről. Figyelembe veendő szempontok: • A kármentesítés első fázisa a tényleges veszély megállapítása. Ennek függvényében kell dönteni a kármentesítés további lépéseiről. • A veszélyes anyagok felszín alatti vízbe jutását meg kell akadályozni, tehát az ebbe a kategóriába tartozó szennyezések esetén mindenképpen intézkedni kell, a kérdés csak az ütemezés lehet. • Egyéb szennyezőanyagok esetében akkor van szükség kármentesítésre, ha valamilyen receptor veszélyeztetettsége igazolható. • A fenti két okon kívül, kivételes esetben indokolt lehet a szennyezőforrás felszámolása általános vízminőségvédelmi szempontból is (túl nagy szennyezett terület, jelentős szennyeződésterjedés). • Ahogy azt a prioritást élvező, a vízbázisok védőterületeire eső szennyezőforrásoknál említettük, fontos a feltáró tanulmányokban a veszélyeztetettségre és a kármentesítésre vonatkozó megállapítások, javaslatok ellenőrzése. • A 219/2004-es kormányrendelet alkalmazásán kívül akkor van szükség egyéb (szabályozás jellegű) intézkedésre, ha valamely szennyezőforrás-típus előfordulási száma olyan nagy, hogy a megoldás összevont intézkedést igényel.

9. A felszín alatti vizeket érintő egyéb intézkedések A felszín alatti vizeket érintő, itt nem tárgyalt intézkedések: kutak (beleértve a felhagyott kutakat is) állapotának felülvizsgálata és javítása, közvetlen visszavezetések ellenőrzése, termálvizek visszasajtolása, utak, vasutak menti szennyezések kezelése, szennyvíziszap elhelyezése.

A földhasználatokat érintő vízgyűjtő szintű intézkedések összefoglalása A földhasználat változások jelentik a legnagyobb léptékű intézkedéseket. (Nem kisebb fontosságuk miatt, hanem átfogó jellegük miatt szerepelnek az utolsó helyen.) Célja az erózió csökkentése, a vízgyűjtő vízvisszatartó képességének növelése, a felszíni és a felszín alatti vizekbe bemosódó szennyezőanyagok mennyiségének csökkenése. Művelésiág-váltásra szükség van a NATURA 2000-es területek védelméhez, az ártér/hullámtér szélesítések és a hullámtéti gazdálkodás megvalósításához, valamint a szelíd árasztás és vésztározók kialakítása során is, de ezeket szorosan az adott intézkedéshez kapcsolva célszerű kezelni (szóba jöhet

97


tulajdonszerzés vagy kötelezés is). Mint láttuk, a víztest-kategóriák, és a problémák többségét érintik a földhasználat változásával elérhető kedvező hatások: •

•

•

•

•

Lassúbb összegyülekezés és kisebb csúcsvízhozamok természetes vízfolyásokban: érdesebb, növényzettel és mikromélyedésekkel szabdalt felület Dombvidéken kisebb erózió (kevesebb hordalék és tápanyagterhelés): teraszok kialakítása, mulcsozás, táblák menti füves/bokos/fás szegélyek, az erózióérzékeny területeken szántó konverziója gyepterületté vagy erdővé Hátsági területen kevesebb elvezetett talajvíz, vizes élőhelyek rehabilitációja: a magasabb talajvízszinthez igazodva a szántóterületek konverziója vizes élőhelyekké vagy gyepterületekké esetleg erdőkké (a megvalósítás feltétele!) Síkvidéken nagyobb vízvisszatartás a talajban, lokális mélyedésekben, emiatt kevesebb levezetendő belvíz, kisebb szükséges csatornaméretek és belvíztározási kapacitások és a befogadó kisebb tápanyagterhelése mélyművelés, szántóterületek konverziója vizes élőhellyé vagy gyepterületté (a megvalósítás feltétele) Kisebb szennyezett beszivárgás a felszín alatti vízbe szántóterület kivonása

A földhasználat-változások tervezését az adott víztest-típushoz és problémához kapcsolódva célszerű tervezni, természetesen figyelembe véve a megelőző tervezési fázisokban javasolt változtatásokat. Az összegzésre két okból van szükség: egyrészt ellenőrizni lehet az átfedéseket, másrészt a megvalósítás (az intézkedések beépítése az ÚMVP-be) összesített adatokat igényel. A földhasználatok tervezését célszerű a domborzat típusa szerint összesíteni, és megadható egy logikai sorrend, ami szerint érdemes haladni: • Hegy- és dombvidéken a vízfolyásokat érő tápanyagtartalomra vonatkozó követelményekkel érdemes kezdeni (ez általában megfelel a hordaléknak is) az erózió-érzékeny zónákra koncentrálva ( vízfolyások 8. pont), majd a beszivárgási zónákban a felszín alatti víz kémiai állapotának megfelelő javítással folytatni ( felszín alatti vizek 6. pont), • Hátsági területen elsődleges a vízvisszatartás miatt megemelkedő talajvízszinthez történő alkalmazkodás tervezése (felszín alatti vizekkel kapcsolatos intézkedésnek tekinthető, bár érinti a wetland-eket,  felszín alatti vizek 5.pont), ezt követi a helyenként előforduló, de káros felszíni eredetű belvíz tározására alkalmas területek kijelölése ( felszíni vizek 5. pont), majd a beszivárgási területeken a felszín alatti víz kémiai állapota szerinti igények teljesítése, • A felszín alatti vizek szempontjából feláramlásinak számító síkvidéki területeken lényegében csak a visszatartott felszíni eredetű belvíz tározására alkalmas területekkel kell foglalkozni ( felszíni vizek 5. pont). 98


Az összesítést a földhasználat váltásokat kezelő országos programok kategóriái szerint célszerű bontani. (ld. részletesebben a 10.mellékletben és a 13. mellékletben).

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a földhasználat-váltásra vonatkozó intézkedések megvalósulása kétszeresen sem biztos: előfordulhat, hogy az ÜMVP nem minden javaslatot fogad be, illetve az állam a támogatási rendszeren keresztül a lehetőséget biztosítja a művelési ág- és művelési mód-váltásra, de a tényleges megvalósulás a gazdálkodó szándékától függ, a csatlakozás önkéntes jellegű. A költségek jelentősek. Ezért célszerű, ha a földhasználat-váltás tervezéséhez ismertek azok a követelmények, amelyeket gyakorlatilag más módon nem lehet teljesíteni vagy a megvalósítás feltétele: pl. földhasználat-váltás nélkül gyakorlatilag nem lehet érdemben módosítani a területen visszatartott víz mennyiségét. Annak érdekében, hogy a művelési ág és –mód váltás reális intézkedési alternatíva lehessen, érdemes az önkéntes megállapodások megkötésének lehetőségét vizsgálni a gazdálkodókkal, akik ennek alapján vállalnák a művelésiág és művelésimód-váltást szolgáló önkéntes támogatási rendszerekben való részvételt. A részletes javaslatot ld. a 13. mellékletben. A művelési ág-váltás és a művelési mód-váltás különböző lehetőségei közül nem mindig lehet választani az első lépésben, illetve mivel hatékonyságuk nem azonos, ugyanannak a problémának a megoldására eltérő nagyságú területeket érintő változatok dolgozhatók ki. Az összehasonlítás és a döntés több szempontú: költségek, környezeti előnyök, társadalmi fogadtatás, tájökológiai szempontból kívánatos arányok. A különböző szempontok szerint szükséges földhasználat-váltások összevonhatók, rögzíthetők a VGT-ben, és továbbíthatók az ÚMVP felé.

99

Módszertani és tartalmi javaslat az intézkedések programjának összeállításához, az esettanulmányok tapasztalatai alapján

Recommend Documents