Az EKAER bevezetésének tapasztalatai DR. VERBAI TAMÁS Az elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszer bevezetése 2015. január 01-ére tehető, így több mint fél év távlatából visszatekintve érdemes megpróbálkozni az első tapasztalatok levonásával. 1. A rendszer lényegi elemei Amennyiben egy mondatban szeretnénk meghatározni az elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszer (a továbbiakban: EKÁER) lényegét azt mondhatnánk, hogy az EKÁER segítségével valós időben nyomon követhetőek a közúti áruforgalom keretében bonyolított jelentős volumenű, az Európai Unió területéről Magyarországra irányuló, vagy belföldről az Unió területére tartó áruszállítások és egyes belföldi termékértékesítések. Az előző mondatban a hangsúlyt több elemre is helyezhetnénk. Az adóhatóság az EKÁER bevezetéséig az ellenőrzések során látta a számlázás, azaz a gazdasági események számlák szerinti útját, valamint a pénzügyi tranzakciók irányait. Ugyanakkor az áru valódi útja gyakran rejtve maradt a hatóság elől, illetve roppant energiákat emésztett fel a valós árumozgások rekonstruálása. Mivel az EKÁER-t jelentős számú közúti ellenőrzés kíséri, továbbá mind az EKÁER-ből, mind az e-útdíj (HU-GO) rendszerből valós időben rendelkezésre állnak a szállítmányokra vonatkozó adatok, így a termékértékesítések, áruszállítások valós irányai az EKÁER-szabályozás által meghatározott irányokban rendelkezésre állnak. A rendszer következő lényegi eleme annak valós idejű voltában ragadható meg, mivel a termékértékesítések adatai már az EKÁER-azonosító igénylésekor, a fuvarozások megtörténte, a fuvareszköz haladási útvonala pedig annak teljesülésekor azonnal az adóhatóság rendelkezésére áll. A rendszer bevezetésével a pénzügyi kormányzat elsődleges célja az adó(áfa)ék csökkentése volt, azaz azon különbség mérséklésének az igénye fogalmazódott meg, amely a költségvetést megillető áfabevételek elméleti maximuma és a ténylegesen realizált áfabevételek között mutatkozik. Az EKÁER az adóék nem elsődlegesen téves adminisztrációból fakadó differenciáit kívánja kiküszöbölni, hanem a szándékos áfavisszaélések visszaszorítását célozza. A rendszer így a központi költségvetés bevételeinek növelése mellett tisztességesebb versenyhelyzetet teremt azzal, hogy az áfacsalásokban közreműködő kereskedők – adófizetési kötelezettségeinek nem teljesítéséből fakadó – árelőnyét erodálja. Mindezt megfejelték azzal a járulékos, de igen fontos további adalékkal, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal való adatkapcsolat megteremtésével, illetve az azt kísérő összehangolt ellenőrzésekkel a rendszer az élelmiszer biztonság növelését is szolgálja. 2. Az áfabevételek alakulása A rendszer tapasztalatainak megvonását kezdjük az EKÁER áfabevételre gyakorolt hatásának a megvizsgálásával. A lenti táblázat adatainak az értelmezéséhez néhány előzetes és kitérő gondolat ismertetése szükséges.
(Forrás: KSH)
Először is 2014. szeptember elsejétől az EKÁER mellett (előtt) kötelezően előírták az online pénztárgépek használatát, így a fenti időpontot követően hagyományos pénztárgépekkel már nem történhetett meg a bevételek dokumentálása. Az elmúlt időszak tapasztalatai és a táblázat adatai azt mutatják, hogy az online pénztárgépek bevezetése óta, pontosabban azt megelőzően, 2014 áprilisától (valószínűsíthetően az online pénztárgépek 2014 őszi bevezetésére való adózói „felkészülésként”) érezhetően megnövekedtek az áfabevételek, mely a 2013-as bázisévi bevételekhez képest a 2014-es év végére 226 milliárd forintos áfabevételnövekedést eredményezett. Tekintettel arra, hogy az érintett időszakban az inflációt jelző mérőszám, a fogyasztói árindex szinte nem változott, sőt minimális deflációs környezet kísérte a hivatkozott bevételi folyamatokat, így bizton kijelenthetjük, hogy a 2014-es áfabevételi-többlet javarészt az online pénztárgépekre való áttérésnek köszönhető. 2015. január – április időszakában – hasonló makrogazdasági környezet mellett – általános forgalmi adóból 70 milliárd forinttal több folyt be a központi költségvetésbe az előző év azonos időszakához képest, mely szintén megelégedésre adhat okot. A bevételi többlet kapcsán az a kérdés fogalmazódhat meg bennünk, hogy ez a növekedés mennyiben tulajdonítható az EKÁER bevezetésének, avagy mennyiben az online pénztárgépek alkalmazása áfabevételt generáló hatásának. Ahhoz tehát, hogy az EKÁER áfabevételekre gyakorolt hatását megvizsgálhassuk, a 2015-ös áfabevétel növekedésből ki kellene szűrnünk az online kasszák miatt módosult bevételi tendenciákat. Az utóbbi intézkedés bevételekre gyakorolt hatása kapcsán (részletes adatok híján) a gondolatiság szintjén kell maradnunk, és abból kell megpróbálnunk az EKÁER hatékonyságára nézve következtetéseket levonni. Mint ahogy azt már érintettük, az online pénztárgépek használata miatti áfabevétel-növekedést a KSH adatai alapján először 2014 áprilisában lehetett kimutatni, azaz ebből első gondolatra azt a következtetést lehet levonni, hogy a 2015-ös év első negyedévében az előző év azonos időszakához képest bizonyosan tetten érhető kellett, hogy legyen az online kasszák áfabevételt növelő hatása. Azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a tavaly áprilisi bevételnövekedés egy sajátos, és nehezen előre jelezhető körülményre, az adózói lélektanra is rámutat. Mivel az online pénztárgépek 2014. szeptember 01-jétől kerültek széles körben alkalmazásra, így az adózói lélektan speciális hatása nélkül a bevétel növekedést is ide kellene tudnunk eredeztetni, a költségvetési számok azonban mást mutatnak. E mögött pedig az húzódhat, hogy az érintett adózói kör előre gondolkodott, és az adóhivatal által elért új adatkör, illetve a várhatóan megnövekedő ellenőrzések elrendelése előtt, már a hagyományos pénztárgépeket is elkezdték a valós forgalomnak megfelelően használni. A lélektani libikóka azonban vissza is billenhet, és az is előfordulhat, hogy a bevezetés „hájpja” után a pénztárgépes adózói kör adózási fegyelme is mérséklődik. Ez a kontra folyamat kialakulhat akkor, ha az online pénztárgépek bevezetését nem követik érezhető számban azonnali, és becslési eljárásokkal tarkított utólagos ellenőrzések. Megjegyzem, hogy ezeket az ellenőrzéseket a kötelező bevezetést követő időszakra és csak az ágazati, földrajzi trendektől jelentősen eltérő szereplőknél kellene lefolytatni, nehogy az ellenőrzéseknek a jelen és a jövő adózási moráljára kontraproduktív hatása legyen. Azaz egy adóalany se érezze magát a múltra nézve komoly kiválasztási kockázatnak kitéve csak azért, mert az online kasszák kötelező bevezetésétől a korábbi időszakokhoz képest magasabb árbevételt (remélhetőleg több fizetendő áfát és jövedelemadót) bizonylatol. Ezen ellenőrzések számosságának és mélységének fontossága nyilvánvalóan az adóhatóság előtt is ismert, azonban látni kell azt is, hogy az adóhatóság jó ideje sok célpontra tüzelve hosszútávú teljesítményhajrát fut, ami nyilvánvaló oximoron. Ez azt jelenti, hogy az adóhivatallal szemben olyan sokirányú és ebből fakadóan minőségi kivitelezéssel reálisan nem teljesíthető elvárás tornyosul, ami sok esetben felszínes – prevenciós erővel nem bíró – ellenőrzéseket eredményez. Az előző gondolat különös megvilágítást kap, ha azt is kiemeljük, hogy 2015 január – március hónapjaiban az előző év azonos időszakához képest közel 68 milliárd forinttal több áfabevétel
érkezett a központi költségvetésbe, míg ugyanez a bevételi differencia a január – április időszakok tekintetében 70 milliárd forint, tehát a folyamatos és jelentős bevételnövekedés mintha április hónapban – remélhetőleg átmenetileg – megtorpant volna. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból tehát jelenleg csupán azt a következtetést tudjuk levonni, hogy az EKÁER bevezetésének költségvetési bevételekre gyakorolt hatását biztosan csak hónapok múlva tudjuk lemérni, de az előző egyéves periódus adatai, az adóalanyok új intézkedésekre adott elsődleges reakciói bizakodásra adhatnak okot. 3. Adóhatósági reakciók, ellenőrzések A költségvetés bevételeinek alakulásán túl az EKÁER bevezetés fontos tapasztalati aspektusa az adóhatósági jogalkalmazói oldala is. A magam részéről azt tapasztaltam, hogy az adóhatóság igyekezett tisztesen helytállni a bevezetés rapid jellege mögött, és kiemelt energiákat mozgósítottak a tájékoztatási munka megerősítése érdekében. Ez nemcsak a www.ekaer.nav.gov.hu oldal létrehozásában érhető tetten, hanem abban is, hogy a klasszikus tájékoztatási terület is előresorolta az EKÁER-témájú kérdések megválaszolását, illetve számtalan szakmai fórumon is jelen voltak az adóhatóság munkatársai. Az adóhatóság életében az EKÁER a legnagyobb változást a már említett valós idejű ellenőrzés lehetőségével és a kockázatkezelés, ellenőrzésre történő célzottabb kiválasztás perspektívájával hozta. A NAV eddig is számos kockázati modellt határozott meg és nagyszámú kockázatkezelési rendszert fejlesztett ki, melyek hatékonyan összeilleszthetők az EKÁER szolgáltatta adatokkal, valós idejű információk megszerzésével. Eddig ugyanis, ha egy olyan magánszemély alapított vállalkozást, akinek az adózási előéletében már egy-két szeplő megjelent, az alapításhoz kapcsolódó ellenőrzéseken (például az újonnan alakított vállalkozások ellenőrzése) és egyes egyéb adóigazgatási cselekményeken (többek közt a kockázati kérdőív kiküldésén) túl a hivatalnak „meg kellett várnia” az első forgalmi adatot tartalmazó bevallás/nyilatkozat benyújtását, avagy a közösségi kereskedelmi adatokról érkező jelentések adatainak a rendelkezésre állását. Ez azonban azokban az időkben, amikor a vállalkozások az alakulásukat követően főszabály szerint negyedévente adtak számot az áfabevallásuk alapját képező gazdasági események adatairól, túl hosszú időtartamnak minősült az adóztatandó tevékenység kifejtése és az ellenőrzések lebonyolítása között. Ebben az időszakban jellemző volt, hogy az áfavisszaélésben való közreműködés céljára alapított vállalkozásokat három – négy hónap termékkereskedelmi tevékenység lebonyolítását követően a szervezők lecserélték, azaz mire az adóhatóság észlelte volna a kockázatos vállalkozások által kifejtett gazdasági eseményeket, a szervezők a tevékenységet már egy új cégbe helyezték át. Az EKÁER-rendszer bevezetésével viszont a tervezett termékértékesítési/termékbeszerzési cselekményekről az EKÁER-szám igénylésével a hatóság előzetesen tudomást szerez, így már előzetesen lefuttathatja az ügylethez kapcsolódóan a kockázatkezelési/kiválasztási protokolljait. Ennek alapján még a fuvarozás megkezdése előtt szűkíthet az ellenőrizendő tranzakciókra, mely óriási lépéselőny (avagy nézőpont szerint a lépéshátrány ledolgozása) a korábbi évek kockázatkezelési lehetőségeihez képest. Tehát azokban az esetekben, ahol például, egy vállalkozás alapításában olyan magánszemélyek, vagy jogi személyek működnek közre, ahol az alapítók (ugyanez igaz a társaságok szervezeti képviselőire is) korábbi működésében jelentős adózási kockázatok mutathatók ki, ott az adóhatóság a valós idejű ellenőrzésekkel magasabb valószínűséggel lesz jelen, mint a transzparens gyökerekkel bíró piaci szereplőknél. Az adózási, és ezen belül is az EKÁER-hez köthető kockázatok nemcsak az alapítók, tulajdonosok, szervezeti képviselők szintjén értékelendőek, hanem értelemszerűen az adott vállalkozás szintjén is. Ez például azt jelentheti, hogy ha az adóalany olyan uniós kereskedővel való tervezett kapcsolatról ad számot az EKÁER-bejelentésében, aki a gyanúsnak minősített uniós szereplők nemzetközi állományában szerepel, az érintett ügyleteket várhatóan a magyarországi útszakaszon történő
fuvarozás elején helyszíni vizsgálat alá vonhatják. Ugyanígy magas valószínűséggel számíthatnak közúti NAV-ellenőrzésre azon szállítmányok is, ahol az érintett magyar adózó forgalmi adataiban ugrásszerű növekedés következett be. Mindemellett tudott az a tény is, hogy a NAV adatállományt épít azokról a fuvareszközökről, amelyek korábban vitatott ügyletekben működtek közre. Olyan EKÁER-bejelentés esetén, ahol a fuvarozást az említett kockázatos állományban szereplő fuvareszközzel bonyolítják, szintén számítani kell a fuvarozás közbeni és azt követően, a célállomáson megvalósuló ellenőrzésekre. Ugyanakkor óriási a NAV felelőssége is. Szofisztikált kockázatkezeléssel és pontos kiválasztással, az EKÁER-bejelentésekkel kapcsolatos ellenőrzésekkel lehetőleg azon személyi kört és fuvarozási cselekményt szabad csak terhelnie, ahol ténylegesen fennáll az adóelkerülés kockázata. Ebből a megközelítésből tekintve mindenképpen kerülendők vagy roppant alacsony szinten tartandók a véletlenszerű ellenőrzés-elrendelések, mivel azok nagy arányban a transzparensen működő szereplőknek fognak bosszúságot okozni, ezzel rontva az EKÁER és a hasonló új intézkedések társadalmi támogatottságát. Evidenciában tartandó, hogy a tisztességes adóalanyi kör számára a semlegesebb versenykörnyezetért cserében éppen elegendő az új adminisztráció többletterhe. Mindazonáltal, ha az adóhatóság hatékonyan ki tudja szűrni a közúti forgalom adóbevételek megrövidítését célzó szereplőit, akkor az EKÁER bevezetéséhez kapcsolódóan, gazdagodott ellenőrzési lehetőségekkel nyílhat alkalma a hatékony beavatkozásra, a folyamatban lévő visszaélések pénzügyi sérelmeinek megelőzésére. 4. Az EKÁER-ellenőrzés folyamata Az EKÁER-hez kapcsolódó ellenőrzési folyamat a következőképpen valósul meg: miután a hatóság az EKÁER-bejelentésekből kiszűri a tervezett kockázatos ügyleteket, jelzést kell kiadnia a tekintetben, hogy a HU-GO rendszerből beérkezett adatok alapján azonosítsák az ellenőrzés alá vonandó szállítmányok Magyarországra történő belépését, a fuvareszközök földrajzi helyét. A valós-idejűséget kiválóan szemlélteti, hogy mind a viszonylati jeggyel, mind a fedélzeti egységgel (OBU rendszer) közlekedő szállítmányok elhaladását az ellenőrző kapuk alatti a hatóság 30–60 másodpercen belül észleli. Ezt követően jelzést küldenek a szállítás közbeni ellenőrzéseket bonyolító illetékes szervezeti egységeknek, hogy a fuvareszköz megállítását követően kerüljön sor annak átvizsgálására, és az EKÁER-bejelentés megfelelőségének, teljeskörűségének az ellenőrzésére. Természetesen a közúti ellenőrzést végző tisztviselők nincsenek a kockázatok felméréséhez szükséges összes információ birtokában, ezért kapcsolatban állnak további olyan, a hivatali helyiségekben tartózkodó ellenőrökkel, akik az adatbázisok teljes tárházával azonnali segítséget nyújtanak a kockázatok azonosításához. Ezen a ponton, a helyszíni és a hivatali helyiségben tartózkodó ellenőrök közös döntése eredményeképpen rendelhetik el a további, a célállomáson lebonyolítandó ellenőrzéseket és a hatósági zár intézményének az alkalmazását. A tapasztalatok szerint az adóhatóság a hatósági zár alkalmazásával a 2015. március 01-jét követő éles üzem kezdetén meglehetősen gyakran élt. A hatósági zár alkalmazása pedig szükségszerűen azt vonja maga után, hogy a szállítmány magyarországi rendeltetési helyén ismételten számítani kell egy ellenőrzésre, amely az első – fuvarozás közbeni – ellenőrzéshez képest már jóval mélyebb összefüggéseket érint. E második ellenőrzés keretében kerül sor az EKÁER-bejelentés nélkül, vagy hibás, hiányos adattartalmú bejelentéssel szállított termékek igazolatlan eredetű áruvá történő átminősítésére, és az áruérték 40 százalékáig terjedő mulasztási bírság kiszabására. A mulasztási bírság alkalmazása mellett intézkedésként sor kerülhet továbbá a fuvarozott termék lefoglalására is a mulasztási bírság mértékének az erejéig. (Az intézkedést élő állatok és romlandó élelmiszerek tekintetében nem lehet alkalmazni.)
A hatóság magas szintű adózási kockázat esetén előszeretettel alkalmazza az előzetes biztosítási intézkedés intézményét is, mely megkezdett ellenőrzés során, akár mulasztási bírság kiszabása vagy vizsgálati jegyzőkönyv, első fokú határozat kiadmányozása nélkül is lehetőséget teremt biztosítási cselekmények foganatosítására, nemcsak a fuvarozott termék, hanem a szándékos visszaélésben közreműködő szereplő egyéb vagyontárgyaira is vezetett végrehajtási jellegű cselekmény keretében. Kiemelendő, hogy a hatóság az EKÁER-ellenőrzéseket felhasználja arra is, hogy a közúti ellenőrzések során kontrollálja az áru tulajdonosának adófolyószámláját és ahol adóhátralékot tapasztal – megfelelő EKÁER-bejelentés esetén is – intézkedik a hátralékok végrehajtási cselekményekkel történő rendezéséről. Ilyen esetekben – amikor az adóalanyhoz az az információ jut el, hogy a szállítás alatt lévő áruja EKÁER közúti ellenőrzéssel érintett és tudomása van arról is, hogy az egyes adónemeken adóhátralékot halmozott fel, célszerű azonnal fizetési kedvezményre vonatkozó elektronikus kérelmet benyújtania. Az adott hátralékra vonatkozóan első alkalommal benyújtott fizetésikedvezmény-kérelem ugyanis a végrehajtási cselekmények foganatosítását megakadályozza. 5. Az adózói oldal tapasztalatai A kezdeti tapasztalatok számbavételekor elengedhetetlen az adózói oldal tapasztalataira is kitérnünk. Sajnos elmondható, hogy minden új rendszer bevezetésekor felmerülnek kezdeti problémák, bizonytalan jogértelmezési kérdések, helyenként akadozó rendszerműködés, azonban mégis azt kell mondani, hogy a jogbiztonságot veszélyeztető rövid felkészülési időt biztosító bevezetés ellenére mára stabilizálódott a rendszer működése és a legjelentősebb értelmezési kérdéseket is megválaszolták a hatóságok. Nem érdemként említem, de személyes véleményem szerint az EKÁER-bevezetés az online pénztárgépek bevezetéséhez képest kevesebb zökkenővel járt, de ez tényleg csak a „mihez képest” tartományában értékelhető. Optimális helyzetben egy ilyen volumenű változást több hónapos, féléves szakmai egyeztetésnek és előre meghatározottan, legalább egy negyedéves próbaüzemnek kellene kísérnie. A bevezetés turbulenciáit leszámítva az biztosan kijelenthető, hogy a piacokon tisztességes szereplőként részt vevő személyek mára javarészt már üdvözlik az EKÁER bevezetését. Általánosságban elmondható, hogy a kereskedelmi láncokban korábban beiktatott hiányzó kereskedők és közbenső szereplők számának a csökkenésével, tehát a mesterségesen létrehozott és beiktatott elemek kiesésével jelentősen rövidültek a beszerzési láncolatok. Ez a változás természetesen nem valamiféle kereskedelmigyakorlat-módosulásnak köszönhető, hanem annak a hatása, hogy az adóhatóság (ezen összefüggésben értve ez alatt a NAV nyomozati szervezeti egységeit is) az EKÁER bevezetésével pontosabban nyomon tudja követni az áru valós útját. Az előző gondolat praktikusan azt jelenti, hogy míg a korábbiakban, ha egy hipermarket akciós termékének beszerzési láncát a hatóság teljeskörűen fel kívánta tárni, akkor a magyarországi közvetlen beszállítók és a sok esetben külföldi gyártó közé beiktatottan több belföldi szereplőt talált, addig az új tendenciák mentén a gyártói pont és a kiskereskedelmi szereplők közé már jóval kevesebb személy ékelődik be, azaz a számlázási láncolat igazodott a valós kereskedelmi útvonalhoz. Sajnos mégsem szabad azt gondolnunk, hogy az áfavisszaélések eltűntek, de míg korábbiakban tipikus volt a tényleges kereskedelmi szereplők számához képest hosszabb értékesítési lánc kiépítése, addig ez a folyamat, a torz láncolatok kialakulásának a mértéke csökkent. 6. Egyéb, adózási „fehéredést” jelentő intézkedések Az EKÁER mellett az egyes ágazatokban egyéb intézkedések is segítették a terület adózási „fehéredését”. Az adóváltozások egyik nyertes területe a húskereskedelmi szektor, ahol az áfamérték bizonyos termékkör esetében az általános 27 százalékról 5 százalékra mérséklődött.
Az adóvisszaélésekben részt nem vevő piaci szereplők egy jelentős része 2015 első félévében két számjegyű bevételnövekedést könyvelhetett el, amely az adóelőnyt (be nem fizetett áfát) árelőnnyé konvertáló kereskedők eltűnésének köszönhető. A fordított adózási mechanizmus bevezetésével piaci tisztulást megalapozó extra segítséget kapott az egyes vas- és acélipari termékek kereskedelmét bonyolító adózói kör is, ahol a közösségen belüli beszerzést a dokumentumok (és kizárólag a dokumentumok) szerint megvalósító hiányzó kereskedők eltűnésével (mivel ezen a ponton a fordított adózási rezsim miatt visszaélések megvalósításával már nem csökkenthető az áfafizetési kötelezettség, így nem érhető el árelőny sem) a számlázás és az áru valós útja összesimult. Az EKÁER bevezetése már a rendszer puszta használata miatt is érintette a fuvarozói szektort. Egyrészt lehetőség van a szállítmányozói regisztrációra, a fuvarozó képviselője az EKÁER-bejelentések, módosítások tekintetében eljárhat másodlagos felhasználóként is, de nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a fuvarozásban közreműködők állnak az adóhatóság közúti ellenőrzéseinek a frontvonalában. Nekik kell tudniuk elsődlegesen számot adni a szállítmányok, termékegységek EKÁER-számairól, azok jogszerű hiányáról, azaz a hatósági ellenőrzések első lépése az ő jelenlétükben történik. Emellett azonban a fuvarozói piacon is észlelhető néhány olyan változás, amely közvetve vagy közvetlenül szintén az EKÁER bevezetésére vezethető vissza. Az egyik ilyen változás, hogy az adócsalással leginkább érintett termékkörök tekintetében kevesebb fuvarmegbízás jelentkezik. Ez igaz a transzparensen működő fuvarozási szereplők életében is, mivel a magasabb szintű szervezettséggel kivitelezett áfacsalások eseteinél a termékeket jó nevű fuvarozással, szállítmányozással foglalkozó közreműködőkkel szállítatták, akiknek nem volt tudomása a csalárd tevékenységről. Szerencsére azonban mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szektor szereplőinek bevétele, megbízásainak száma csökkent volna. Ennek oka az lehet, hogy a fuvarozási ágazatban – mint minden egyéb ágazatban – is léteztek az áfavisszaélésekről tudó, abban közreműködő, erre szakosodott részt vevők. Ezen személyek a visszaéléssel érintett fuvarokon – éppen a visszaélésben való szándékos közreműködés okán – magasabb bevételt realizáltak. Ezen többletbevétel pedig lehetőséget teremtett arra, hogy az üresjárataikban a piaci áraknál kedvezőbb vállalási árral valós fuvarokat vállaljanak el, amely a tisztességes szereplők piaci kiszorulását eredményezte. A fiktív fuvarok számának a csökkenése viszont leginkább a visszaélésben közreműködő fuvarozók piaci pozícióit rombolja legalább két ponton is. Egyrészt a színlelt, de jól fizető fuvarok száma megcsappant, így csökkent az a fuvarozói extraprofit is, amellyel a valós fuvarokat alacsonyabb árral tudták elvállalni. A szektor szempontjából talán az előzőnél is lényegesebb változás, hogy az e-útdíj bevezetésekor kiépített kamerarendszer üzembe állításával csökkent a fekete fuvarozás terepe is, így szintén olyan szereplők szorultak ki a fuvarozói piacról, akik az adóterhek jogtalan megtakarításával tudtak fuvarmegbízásokhoz jutni. *** Összegzésként elmondható: fontos látni, hogy az Európai Unió területén harmonizált és kötött áfarendszerben kreatív megoldásokat kell találni az áfabevételek korábbiaknál magasabb szintű biztosításához. Természetesen ideális lenne mindezt olyan intézkedésekkel realizálni, amelyek a jogkövető szereplőknek nem okoznak többlet-adminisztrációt. Ezt az orvosságot azonban még nem fejlesztették ki. Addig is indokolható az olyan rendszerek bevezetése, melyek vállalható plusz-adminisztráció és nem különösen terhes adóhatósági intézkedések/jelenlét mellett érezhetően több áfabevételt biztosítanak. Mindezek következtében állhat elő részben az a fedezet, amellyel megteremtődhet a jövedelemadó további csökkentésének a lehetősége, ezáltal pedig a belső fogyasztás növekedése. A bevezetés sikerességének megítélését illetően továbbra is várnunk kell, az adózói
magatartások ugyanis még változóban vannak, e körülmény pedig nem teszi lehetővé a hiteles értékelést.
