"MM

:CNJ

CD

"MM

pH 3/3Z

Ml

^%37

1966

lCSg33t

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM

FMVEI

Sajtó alá rendezik

Alexander Bernát

Erdi

Négyesy László

Béla

Jen

Angyal Dávid

Fcrenczi Zoltán

Rákosi

Badics Ferencz

Fraknói Vilmos

Riedl Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrich Gusztáv

Széli

Beöthy Zsolt

Koróda Pál

Váczy János

Berzeviczy Albert

Kossuth Ferencz

Vadnay Károly

Endrdi Sándor

Kozma Andor

Voinovich Géza

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

yj^

Kálmán

KÖTET

TOMPA MIHÁLY MUNKÁI ].

BUDAPEST

FR A N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

írod. intézet és

1902

könyvnyomda

/

oy i^rr^ ^A^

jin

i''ranklin-'r&r8Ula,t

'

c.

>

TOMPA MIHÁLY MUNKAI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

LÉVAY JÓZSEF

1.

kötet

Dalok.

Ódák

-/

BUDAPEST

FRA N magyar

K Ll

N-TÁRS

irod. intézet é«

iqoi

U

LAT

könyvnyomda

Pranklin-Türsulal nvonidáia

BEVEZETÉS.

Ha Tompa elttünk juk azt a

élete

költ egész életének

a

bens

teremt

nyalt,

gdött,

költeményeit figyeimesen olvassuk, föltáru

világot,

képzelete

szenvedett.

h képe. Mint tükörben

lát-

melyben magas röpt szelleme szárérzékeny

sugárzott,

St

ver-

szive

nagyrészben megismerkedhetünk

küls körülményeivel

és változásaival

is.

Már gyermek

A

szülei

szegény hajlékban mindjárt születésekor mostoha sors

várja.

éveiben reá szakad az elhagyottság és

Bölcsjét Ínség homlokát

Senki sem

ringatja.

múzsa csókja

a

gyermek, korán velését intézni

elveszti.

érintette.

A

nyomor.

sejti,

hogy

a

csecsem

Anyját, mint gyönge

kis árva fiú

nem képes

a

ügyét felfogni

az apa, a szegény,

kontár csizmadia. Könyörületes szivek segítségére

Azok

nyitják

fel

eltte

késbb

évek során keresztül járja ját,

st

melynek súlya

alatt el

a

a

miveldés

nyomor

repül a magas

szorul.

és szenvedések iskolá-

nem csügged, porba nem

orom

felé,

ne-

Hosszú

kapuját.

visszapattan öntudatra ébredt szelleme s

lással

s

könnyelm,

ers

sülyed,

szárnya-

melyrl aztán egész hazá-

jára fényt lövel.

Azonban radandó,

az így megfutott út fáradalmai és keservei

st

ma-

egész életére kiható nyomokat hagytak lelké-

b

"Bevezetés.

A

ben.

múzsa nem fordult

Mindjárt,

mint

a

adtak húrjai.

Nem

des boldogságát, nyait.

Épen azok

fogékonyabb nélkülözés

arczczaj.

tzhely csen-

a családi

melenget

az édes anyai szeretet

mikor

az évek, a serdülés évei,

szár-

a szív leg-

környezettl nyert benyomásokra, szomorú

hogy

szolgálnia,

kellett

tudomány

son. Lelkét megittasítá a fészkelte

mosolygó

porba szegz nyomor évei voltak reá nézve.

s

Másoknak

a

gyermek

érezte a

nem

felé derült,

elször megzendült, szomorú hangot

lantja

midn

magát szivébe,

tanulásnak szolgálhas-

a

szeretete

;

de keserség

feltnt eltte mostoha sorsa,

clhagyottsága és az emberek szeretetlensége. S ez érzet annál

inkább nehezült

tékének tudatára

s

minél inkább ébredt saját

rá,

minél

ersebben kezdte

gatni röpühii vágyó szelleme.

A

bens

ér-

szárnyait bonto-

sárospataki iskola

falai

közt

csakhamar kitnt ritka tehetségével tanulótársai seregében.

Nemcsak

nem fleg

a

tudományokban

külözött, szenvedett

:

a fiatal

életkedv és vidámság

st

való készsége és elhaladása, ha-

Bár külsleg trt,

Írásbeli dolgozatai emelték.

vér követelte a

t

nem hagyta

dicsekvéssel környezték

s

el.

maga jogát

néls

az

Társai szeretettel,

annál melegebben, minél in-

kább érezték szelleme fensbbségét

s

látták

fel-felcsillámlani

költi nagy tehetségét.

A nem a

virgoncz ifjúság örömei, törekvései

nem

vizsgálták,

költ szivében

légkört, mely az gett lelkében

a

is

rejtve

világára

tapasztalás

tör, de elnyomott sóhaj tartózkodva

nem

fészkelt,

bens

keser

s

kedvtelései közt

vették észre azt a sötét pontot, mely

közeledjék

s

a

arra

azt a

ködös borongó

nehezedett. Titkon csenhangja, a sorsa miatt

fel-

ösztnzé, hogy félénken

s

társadalomhoz, hogy ne találjon

Hevezeiés.

ers

alapot az

nem

hangulatot

minden nyá

emberek birta

bizodalma és szeretete. Ezt

iránti

többé kitörleni szivébl az

élet.

a

Ez

csekély, kellemetlen érintésre túlságosan fogékony-

tette

t

s

ketts mértékben éreztetett

vele

minden szen-

vedést.

Nem

tudható

zett csirái

biztosan

s

nem

szervezetében

annak

sem

el

meg

voltak-e

is

pessimizmusra hajló hangulatnak, mely

a

kedélyét és költészetét áthatotta

a

s

mely csirákat aztán

tének

küls körülményei fokozatosan

lyán,

melyre

ifjú

férfi

ld nem

nem

reménye összpontosulni

nem hegedt vetkezett

nála,

késbb

örökké az

látszott.

nyilt

emészt

haldoklássá tette életét,

s

és

Ez

vérz

vérz

a

hatott

minden öröme seb soha be

seb maradt. Ezzel szö-

kór, mely éveken át lassú, kínos

melynek

aztán utolsó költeményében zott.

gond

folyama

De trdöfésként

nagy hullámokat.

«

kínjai

fölfelé,

közt elgyötört lelke

csak

fölfelé))

vágyako-

Valóban, ha költészetét és életét közelrl szemléljük

mérlegeljük,

kérdésbe tehet

szenvedései árán dicssége

:

vajon

kívánatos volt-e

?

Tompa Mihály Gömörmegyében, Rima-Szombatban letett

1817 szeptember 28-án. Atyja

Tompa

A Tompa

család

egy

ága,

szájhagyomány

Borsodmegye gyönyör fekvés

szü-

Mihály, anyja

Bárdos Zsuzsanna, rimaszombati szegény sorsú

került

a pá-

szemlé-

nicgfelelt az

költi természetének. Ott életének csendes vetett zaklató

éle-

után,

várta a pályával járó sok

A lelkészi pálya épen

szivére második fiacskájának elvesztése, kiben és

Azon

kifejtettek.

korában, rövid gondolkozás

szinte véletlenül lépett, és nyugtalanság.

dönthet, vajon már

öröklött vagy esetleg szer-

szerint,

lakosok.

Erdélybl

alvidékére, Igriczi

hevezeté\

S

községbe. Ott

küzködötl igen csekély mezei gazdasá-

Tompa György, költnk

gában nemes apja

István,

élt és

nagyat^'ja.

Mihály, csizmadia mesterséget tanult

Rimaszombatban telepedett a

Nem

le.

s

is

kettvel áldotta

meg

vándorlása közben

a

kívül

még

szükség

még

költn

családot, a szorongató

a

fia.

fiatalabb.

akadály volt abban.

ég gyermekekkel. Mihályon

az

Idsb

igen segítette jóléthez

Talán könnyelmsége

mesterség.

Midn

A

maradt az eke szarvánál.

mellett

A gyönge egészség meghalt. A szegény atya nem

hangosabban kopogtatott ajtójokon. édes anya néhány év múlva volt arra képes,

Az

hogy

gondozza

árváit kellleg

és fölnevelje.

véd

alig öt éves Mihályt Jgricziban lakó nagyatyja vette

szárnyai

alá.

A

nagyatya sem örvendett különös jóllétnek,

de annyi módja mégis kolába járatta

volt,

hogy

a mellett,

folytak a

hogy

a

gyermeket

gazdaságában

kis

gyermek serdül

a falusi

is

is-

foglalkoz-

évei. Itt hatottak

fogé-

tatta.

Itt

kony

szivére és képzeletére a természet változatos képei és

jelenetei, a puszta, a délibáb,

gyökeres magyar nép ezen benyomásokból

és erek,

itt

tzs-

a

lelkülete, jelleme, nyelve. Színt és is

nyert

Falusi tanítója. Bihari és tanulási

nádasok

a

késbb

György,

nagy kedvét. Az

ert

költészete.

vette észre ritka tehetségét

közbenjárására történt, hogy

az ottani birtokos Szent-lmrey úri család pártfogó figyelme feléje

fordult

s

egyik Szent-lmrey

Sáros-Patakra küldte

1832 szén. s

ébredez

A

kis

a kis

Tompa

Tompát

mint

«

inaskát

ekkor már betöltötte 15-ik évét

lelkébe mindjárt élénken rajzolódhatott

sorsának elrevetett árnyéka. a

fiúval,

tanulása folytatása végett

De csakhogy

tudás és tanulás tágas mezeje.

Csakhogy

mostoha

megnyílt eltte szívhassa

—

hit

Bez'ezetés.

mindjárt keservesen

édes tejét a

Anya

1

—

is

szomjas szelleme a tudományok

helyett anyjává lett az

mely századokon

fiskola,

emelt és nevelt

cj

föl a

porból

gyott szellemnek adott ég

s

felé

si «alma mater »,

gyámol

oly sok

tör

Tompa több évet töltött az iskola

nélküli elha-

szárnyakat.

falai

vagy tehetsebb tanulók mellett mint

»

közt nagyobb deákok kiszolgáló)).

nem roskadt

lelke

nem csüggedt

le s el

Keserves

De

évek voltak azok. Sokat trt, sokat szenvedett.

igyekv

az

oly sok fényes tehetséget

át

a

magasra

teher

alatt.

Volt egy bátorítója és vigasztalója, mely évrl-évre mind

melegebben szorította kebelére vcrselgetett a

tanulmányait Pályatársai

hanem lását

iskolai

Osztályában mindig az elsk közt haladt.

szeretettel

Magához

körül.

múzsa. Szorgalmasan

a

hogy szorgalmasan végezte

mellett,

is.

—

:

s

vonzotta

megkülönböztetve

szinte

ket nem

vették

csak kiváló tehetsége,

élénk, vidor kedélye, pajzán elevensége. Pataki tanu-

azonban egy idre félbeszakasztotta 1837-ben, igen

is

indokolt elkeseredésbl. Egyik kegyetlen tanára valami deáki csínért megvesszztette az akkor lelkét a

túl,

hivatalt

egy

új

fiatalt.

Égette

nem érdemelt meggyalázás. Ott hagyta Patakot

Dunán

s

már 20 éves

ert

Sárbogárdon évre.

Csak

1

vállalt

segédtanítói

839 márcziusában

s a

— praeceptori —

tért vissza Patakra

nyerve, új tapasztalatokkal gyarapodva

folytatta

tanulmányait.

A

következ évben

együtt,

folyamot polgári

meg

a theologiai

tanfolyamra lépett

s azzal

az akkori rendszerhez képest, hallgatta a jogi tanis,

mely szerint tehát az

hivatalra

ifjak

képesítést nyertek.

mind

a papi,

Tágasabb

eltte. Egyrészt némi segélyhez juttattak

a

mind

kör

a

nyilt

togátus deá-

lo

üevezeléa.

kok részérc fentartott ünnepi legácziók

s

tehets

mekek

a

mi f,

írói

mun-

ösztönzbb alkalom

nyílt,

nevcisködés, másreszt,

melletti

bvebb

kásságának kifejtésére

és

úri gyet-

hogy költi hírnevét mindjárt innen országszerte

úgy,

meretessé tette

deákot

s

s

megállapította.

meg

ajándékozta

lángszellemü szónok,

a

barátságával

fényes

tikai életében, itt a sokkal

kereste

Itt

föl

az

is-

egyszer

Kazinczy Gábor,

szerep vezér Zemplén

idsebb Szemere Miklós,

közelében lakó, humoros, vidám kedély poéta.

collegiumban évek óta fenálló Szépmfiegylet

a

a

poli-

Patak

Tompa

a

czím önképz

körben, mint egy versenytéren, adogatta közre els verseit.

Ezek közül

mely két utóbbi

dal.

ban a

vaíó a J^andalló dal (1839), a Posta-dal, a Fi'z-

költ,

midn els

kései

fejldést és

E

Társalkodóban, a Jelenkor melléklapjá-

a

meg 1840-ben. Íme

jelent

magyarázzák az

tehát

huszonhárom éves

egypár mvével nyilvánosan fellépést,

élete

körülményei.

lyokkal küzdve törekedett a Parnassus

csapdos az

De már kintélynek

es a

felvirulhat,

Nem

gyermek

tik

s

költ

Ez

folyóirat, s

Nehéz akadá-

Melegházi nö-

melyet szabad ég

alatt

és Bajza

-ben, az

az Jíthenaeum

akkor nagy

te-

szintén közöl

állandóan és szívesen megnyitja eltte

areopag elismert költvé avatja t.

irodalmi

mintegy fel

az,

következ évben, 1841

örvend

Vörösmarty

mint

felé.

volt

és vihar.

tle költeményeket hasábjait.

föllépett.

ha késeinek vesszük, meg-

már, mikor kis tanuló gyerekek sorába lépett

vény hamarabb

volt

buzdításban és méltánylásban részesí-

jelzik azt a magaslatot,

melyre

késbb

az ifjú

fog emelkedni.

1844-ben nevelségct

vállalt az alsó

kézsmárki birtokos

Bevezetés.

i

i

kezd

Péchy Tamás

fiai

egészsége

melyre üdülést azon év nyarán Bártfán kere-

is,

mellett. Befolyással volt eire

honnan szeptemberben növendékeivel együtt Eperjesre

sett,

költözik.

találkozik

Jtt

a lelkes

sel,

ifjúval,

s

barátkozik

látogatta

elbb

a figyelmet s

Amerikában keresett

retésc után

meg Kerényi

új

humoros költi

forradalmunk leve-

hazát és

meg ket Petfi Sándor,

Bártfáról

Frigyes-

ki Vidor Emil név alatt meleghangú csi-

nos verseivel vonta magára

Itt

romlani

talált

kihez

temett.

Tompa már

levelet intézett.

Ez

els

az

személyes érintkezés kezdete a két költ barátságának, me-

néhány év múlva szétszakított egy sajnos

lyet

A

három költ

az "Erdei lak

maradandó emléke

eperjesi tartózkodásának

czím

félreértés.

verseny-költemény, melyben mind Tompa,

mind Petfi külön sajátságos fénynyel ragyogtatja

tehet-

ségét.

Tompa

idben, mieltt apróbb

ez

gyjteménybe

mondák

felé.

foglalta,

Talán

a

elszeretettel

költeményeit

lyrai

fordult

a

regék

és

természet bálványozása, talán azok a

benyomások ragadták ez irányba képzeldését, melyeket reá serdül vagy késbbi korában

a

nép közt

mondák gyakoroltak. Kedvez

sék,

talajt vélt

ereje eltt, a rendkívüliségek rajzolására,

pek,

tünemények

késbb is.

és jelenetek

pompás

me-

hallott regék,

a

azokban költi természeti ké-

színezésére,

melyet

annyi virtuozitással ecsetelt a Virágregék keretében

De úgy

fogta

fel,

hogy népregét

és

népmondát valóban

csak a nép ajkáról lehet vennie a költnek. Ilyen irányban indította

meg

a

gyújtést

nyarán abba hagyta

Be

volt végezve

a

Patakról,

deák

korában.

1

845

nevelséget, eltávozott Eperjesrl.

collegiumi tanulása.

Életpálya után kellett

t

Bevezetés.

2

bizonytalan reménynycl

tanulmányait

Pestre költözött, talán azzal

unszolására

Barátai

néznie.

hogy

is,

pályára lép.

jogi

s a

és T^épmondák felszaporodott

kiadta

i

846-ban.

különös tárgyú s

A

s

azonban nem

népies üde hangon

tett

benyomást

jó

tott eltte bíztató s

gyjteményét

Ott

is

írt

s

elfizetés útján

kilátásokat.

kiadást ért.

népdalt

s

meg

Súlyosan

egy

A

költre

az ifjú

egy pár szép költeményt,

czím

a

szólamló elbeszéléseket

csaknem egy egész hónapot töltött

az én lakásom

vitte a J^éprcgék

közönség rendkívül kedvezn fogadta

gyjtemény csakhamar második

a

fogja ott jogi

folytatni

Magával

s

is

pesti élet

nem

s

nyi-

betegedett

Rókus-kórházban.

a

Télen-nyáron pusztán

a

gyönyör költi

levelet

Szemere Miklóshoz.

A

gondviselés csakhamar kijelölte részére az életpályát,

melyet maga

nem

Gömörmegye

egyik

kis falujában.

Bejében

hivatal.

Az egyház

Tompát

választották és hívták meg.

s

még azon

év

Ekkor üresedett meg

tudott megtalálni.

szén

hívei a

a

református papi

már akkor országos hírben

O a meghívást

elfoglalta hivatalát.

álló

elfogadta

Ezzel tehát állandó

biztos révbe jutott életének ingadozó sajkája. Természeté-

nek megfelel

épen neki való volt

a

magasztos czélú csen-

munkakör, melyben, ha nem várta

des és

s

kényelem,

adatának

:

a

is

nagy anyagi

nép

lelki

gondozásának

és saját

két

pár hóval hivatalba lépte után, hogy aLant és

h

fel-

költi munkás-

ságának. Megnyugvással, szinte dicsekedve énekli alig

jóllét

de háborítás nélkül élhetett magasztos

mindjárt biblia, e

barát karján ringatja boldogan magát». S azon rin-

gatta élete végéig.

A

következ évben (1847)

kiadta versei-

nek els kötetét, melyek szorgalmas költi munkássága foly-

bevezetés

tán

szinte

1

rohamosan felszaporodtak. Ez évben pályázik

Kisfaludy-Társaságnál Szuhay Mátyás

czím

mely Arany jutalmazott Toldija

sével,

mellett

dicséretet

nyer, az írót pedig tagjai sorába emeli a társaság. látogatja

meg Petfi

alakot nyer az méje,

«

mint Petfi nevezi

a

kére nézve

ma

id

Tompa

ket

egy keretben

is

Bejében 1849

ápril

közepéig

díszíti

irodalmunkat.

Ezen

viselte a papi hivatalt.

ismét betegeskedik. Egészsége helyreállítása végett

alatt

szomszéd Runya

szerelem

a

kiséri,

is

községben lakó egyik

me-

úri család

gyöngéd, kedves leánya, Soldos Emília lobbantott lángra

költ

s

triumvirátus* esz-

mely hatására és érté-

s a

Graefenbergbe megy, de már oda lyet a

Ez évben

meleg barátság szövdik köztök,

s

Arany, Petfi,

a

költi elbeszélé-

szivében.

megersödve

Felüdülve,

testben,

tért vissza a hazába,

a

lélekben és kedélyben hol

már akkor

a kitört

szabadságharcz izgalmai fogadták. Kedélye nem volt ezen

Múzsája nem tudott viharmadár

izgalmakra alkotva.

mint tet.

Mégis

Petfié.

a

A

kiszólította

a

gömöri nemzetrökkel mint tábori pap vonult

harcz mezejére a szétszórt hivatalát,

i

;

de

a

nemzetrökkel

visszatért és újra elfoglalta papi

849 márcziusában

volt akadálya

a

jobb

Ekkor már

annak,

hogy

a

módú az

keleméri

úri

els napján, mintegy a

tavaszi

szülék részérl

Május

ünnep gyanánt, köszöntött be

rég óhajtott családi boldogság. Ki sejthette akkor,

hogy késbb mily sok szenvedés dogság!

egyház

szerelmében boldog költ

keblére ölelhesse szíve választottját, kedves Emiliáját.

hozzá

a

schwechati csata után, néhány hét múlva

választotta lelkészének.

sem

magányából

lenni,

honszere-

forrása

lesz

ez

a

bol-

"Bevezetés

«4 Bejei ni?r;íínyában éri

Szivét mély fájdalommal

sorsának gyászra fordulta. s

lantja a

közfájdalomnak.

Teljes

erre

nyitja szebbnél-szebb virágait.

borong

romok

némává

s

bár eleinte

felett;

csendes tzhelynél és és biztatást.

De

a

kellene.

Háborgó

»

lelke a családi

csecsem

enyhületet

Kálmán.

fia,

füzögetni

kezdték hozzá

alig

a féktelen

úgymond,

talált

1850 márczius lo-én született els

boldog szülk

s

írok,

természet kebelén

a

szép reményeit, a gyönge

jöv

a

pár hónapos korában

emlékét hagyva fen azon elmélked, szép költeményben,

elhalt,

melyet születésekor atyja totta le

iránt

mint mindnyájun-

dNern

szemlélése.

káromkodnom

ha írnék,

Megható dalokban

is,

csüggedés érzete

a

tette

önkény borzalmainak

t

lesz

költészete egy-

fejlett

más után

kat, leverte

haza

tölti a

nemzet szenvedése. Tolmácsává

bilincsbe vert

letiport

a

küzd

törvényes jogáért

<5t a

Tompa

még nem

még

ségért

írt

hozzá.

kárpótlással

nem

a veszteség

súj-

A hamar

lehervadt bimbócska

ers gyökeret

a szeretet s a veszte-

szivét teljesen.

verhetett

Ez

ket

biztatta

a

jöv. Lyrája

talán

ezen idszakban volt legersebb és legtermékenyebb. Lapok és füzetek, a mint a sajtó korlátai

remek

dalait,

melyekben hol

a honfiúi fájdalom és

nemzetnél,

midn

mott magyarnak

Háza körül ápolt

s

délutáni az

remény, visszhangra sors-alázta

kisírni

sem

srn

hozzák

A

virágaiban

az elnyo-

volt szabad*.

gyönyörködve,

természetnek

s

különösen

a

töltötte

vagy mint

S.

Szabó József

hiven

s •

kivált

virágoknak ez

ábrándos szeretete adta-e neki az els eszmét

regék megírására,

fel

egész

az

találva

honban magát

természet szemlélésében elmerengve

a

kedvelt óráit.

na

engedték,

nyíltan, hol elburkolva sírt

a

Vtrág-

említi a

költ

Ji evezetés.

15

papról írott nagyon érdekes és érdemes életrajzában, dius

gyönyör

metamorphosisai

«

Ovi-

Phaeton, Arachne, Niobe,

:

Cyparissus, Narcissus stb. behízelg regéi ?» Azokat a ké-

pes díszmveket, melyeket a német és franczia irodalom e

nemben

merített tehát

nek

s a

igen

keleméri magány

szülte

Itt

magából

is

nagy részét ezek-

mveknek, melyekrl Szász Károly

hogy «ezek

a jelvi költészet

mely irodalmának

A

hasonnem

Virdgregék mellett

rének hatása

alatt, s

hanem

külföld bár-

a

termékeivel versenyezni képe-

másnem

készültek, talán a népregék és

azt

legszebb termékei, nem-

csak irodalmunkban páratlanul állók,

tek.*

látta.

csudálatos

a

állítja,

Tompa nem

elállított,

regék és beszél ;k

mondák nyomán

lassanként ezek

is

is

azok sike-

s

egy kötetre

sza-

porodtak

A

Kelemérben

kevésbbé

töltött

zaklatott, rövid,

pár év volt

Tompa

életének leg-

boldog korszaka. 1851

szeptem-

berében már Gömörmegye elsrend egyházában, Hanván foglalta

múzsák

el

papi hivatalát, hogy ott forgolódjék az

oltára körül haláláig.

remények, jobb

lét,

szeret szívnek. S

a

mint öröm volt ott egész

tészete

még magasabb

alakja

is

jól

s

kilátások,

bíztató

könyvében mégis több szenvedés, számára. Ott

felírva az

hullámokat

hatalom

alatt

sors

Kecsegtet

és a

kényelmes fészek két egymást

kincses házát.

azon magasröpt zsarnok

biztos,

Ur

is

kitárja köl-

Honfiúi keservének folyama

vet.

Sr egymásutánban zengi

örökbecs költeményeket, melyeknek

nyomása miatt

fölvett

jelvi

a

képletes

és

megértette a nemzet a hazafiúi fájdalmat,

az elveszett szabadság utáni vágyat, a szabadulás iránt táplált

reményt Egy költ mvei sem hatottak

ez

idben

a

nemzet

BevezeNf:

1

Tompa

mint

annyira,

lelkére

Egyik sem

míís'ei.

volt az el-

nyomatás éveiben nemzetének oly jótevje, mint Tompa.

Ezek ki

a

müvek maradandó

emelkednek

becscsel és fénynyel

dús költi alkotásainak sorából.

1853-ban

mintegy

született,

második gyer-

kárpótlásul,

mekek, Géza. Tompát szinte kiragadta magából

öröm

családi

a

gyönge édes anya csaknem

A

betegség árán adott életet az újszülöttnek.

kába helyezett öröm és boldogság azonban

Már

évig.

1857 október 23-án

roskadozott hitvese. fölött

szíven

a

nem

Ezentúl

örökké

sem

barátai,

mészet, sem a biblia.

serdül

alig tartott

gyönge,

és

többé gyógyulása

volt

kínban

ég sem

szívnek.

és

fiucs-

néhány

a

Nem

felett

beteges veszteség

birtak neki

okosság, sem a ter-

a józan

Önmagát tép

tette

halálos

Géza koporsója

a kis

költ

sebzett

lázas

vigaszt nyújtani

remegvé

reménység, bár mindjárt

és

annak szemlélete, hogy

megújult

a

gyötr

nyébe merült. Csak lassankint bontakozik

fájdalom örvé-

hogy

annyira,

ki

költeményekben engedjen szabad folyást fájdalmának. S mintha lelke utoljára

még ersbödve emelkedett

tengerébl, ez után zengi

^ vihar, közben, világ,

tlj

T^ovemberhen,

J^azinczy

Egy

föl a

könyv olvasása

"Ferencz

emlékezete,

Csakhogy

úgy

látszik,

csupán

mélyén lassan emésztett

Tompát

iszonyatos gyötrelmek

éven át gyötörte

a

a

s

a

kínok

mink

ódákat,

Lorántfi Zsuzsána emlékezete stb.

betegséget, mely s

hatalmas

Simeon, Gróf Mikó Imréhez.

teség fájdalma, szív

azon

volna

felszínrl

tnt

Torr a a el,

vesz-

de a

elsegítette azt a végzetes

hatvanas évek elején megragadta

után

sírba

döntötte.

legrettenetesebb szívbaj, mely

Szinte hét

különböz

alakban jelentkezve, kimondhatlan kínokkal tiprott rajta ke-

Bex^ezeté^.

Ah

resztüL sét

voltunk rületig

tanúi

1

-^

mi emberfölötti kínlódását és vergdé-

láttuk

!

l

fokozódott

kétségbeesésének,

melyben csak angyali jóságú, gyöngéd hitvesének éber gondja és szeretete birta

néha

már csak

az

t

legkedvesebbjéhez. Aranyhoz

írt le-

vannak keserséggel, fájdalmas kitörésekkel, az

telve

nyomorúságával.

élet

Még hogy

mélység

lenyugodni készül nap halvány sugara. Bará-

a

taihoz, különösen az velei

szélén.

régi kedélye, de látszott,

visszatartani a

köztnk

fel-felcsjllámlott

mély érzéssel,

Néhány költeménye hangzik még

fel

hangulatban, melyeknek tárgya

az

elégiái

enyészet, az elmúlás. Hasztalan keres gyógyulást, vagy csak

enyhülést

is

közeli és távoli

fürdkben.

A

kikerülhetlen vég

gyors léptekkel közeleg.

Az

i868-ik év már csak

1867. és

a

haldoklás éve volt.

Rendezgetni kezdé apró ügyeit, irodalmi munkáit, különösen a hölgyek számára

Ez

Halotti beszédeit.

a két

m,

valamint már

elbb megje-

"Egyházi beszédei, az egyházi irodalom terén

lent

sk

imakönyvet, az Olaj'dg&t és

készült

közé emelik Tompát. Vallásos

ihlet,

is a

legel-

mély bölcseség, for-

mai tökéletesség, a költészet sugaraitól átszve tündöklik azokban. Különös örömére szolgált, hogy az Olajág, melyet

megható búcsú-versével nejének regék díszkiadása

ma

még

életében kezébe

meglev díszkötés

is

lott, halála

kat írta

:

«

ajánlott, valamint a Virág-

juthatott.

Az

Olajág

példányába, melyet nejének aján-

eltt harmadfél hónappal sajátkezüleg ezen soro-

Forrón

szeretett,

kedves Emiliámnak,

ki

szerelmé-

nek napfénye és lángjával szép virágregévé változtatta életemet, emlékül, áldásommal, Hanva. május 10. 1868, lyod.

»

Nagy

vigasztalása volt a haldoklónak,

Tomp!» munkii.

I.

h Mihá-

hogy

az

J

Aka-

1

Bevezetés

8

még 1858-ban

démia, mely

lítolsó vericínck

t

emelte

sorába, most

tagjai

mint beköszöntnek bemutatásával egyidej-

nagy jutalommal méltatta

leg a 200 ai-anyos

költi mködését. Ez

a

nem

jutalom már

hanem magára maradandó szegény

és tüntette ki is

önmagáért,

hitveseért volt

áldott

eltte, kinek sorsa miatt utolsó perczeig aggódott.

kedves

Végnapjaiban

közt vergdve, búcsúzgatott

kínjai

a halál

ismerseitl, szeretteitl, barátaitól. Leveleit, arczképeit

s

saját

apró emléktárgyait küldözgette nekik. Szeret

hitvesének karjai közt 1868 július 30-án délutáni zárta

le

fáradt

szemeit

a

jóltev

mették

cl saját kivánata szerint a

tartás

mellett.

fiaiának

keze

Irén

Sírboltja a magaslaton

Tompáék

szenvedéseik

h

által.

piramis, mclylyel s

s

Hamvai

s

te-

halotti szer-

hanvai templom

álló

egyetlen utódja

osztályosa,

4 órakor

Augusztus a-án

halál.

legegyszerbb

közelében van, híven gondozva

kal borítva

aláirású

évrl-évre virágokrokona, örömeik és

özvegy Csiky Jánosné-Lévay

fölött

gömörmegyei

melyen Arany szép distichonai

emelkedik

magas gránit-

a

tiszteli áldoztak emlékének siratják cl a Virágregék köl-

tjét. Sáros-Patak nyilvános kertjében néhány év eltt ércz-

mellszobrát állította

fel a

tanuló ifjúság. Legközelebb pedig

szülvárosában, Rima-Szombatban leplezi

nagyobbára ismert adatokból csak halvány, töredékes

vonásokkal rajzolódik elénk a költ

mint soraink elején említk, sen.

közadakozásból

nagyobbszer szobrát Gömörmcgye közönsége.

emelt

E

le

Ezek

tásuk lettek.

a

mvek

maradandó

a

sugárzik felénk

kincsei

nem csupán azon idszakra Hiszszük, hogy mint

alakja. Szellemi arczképe,

mveibl

telje-

irodalmunknak. Ha-

szorítkozik,

visszhangot

a

melyben szü-

bérezek, egyik

"Bevezetés

nemzedék lalt

meg

e

a

másiknak fogja azt átadni.

A

nemzet

<)

lelke szó-

magasztos eszméket és érzelmeket hirdet költe-

ményekben. nyelve

i

Népnk

mvészivé

zendl azokban különös

tós emléket

magának

s

a

költ

simult

bájjal.

hatása

egyszer erteljes

Azokban emelt és

tar-

dicssége mellett

feledve lesznek egykor szenvedései.

Miskolcz. 1901 deczember 30.

Lévay

József.

DALOK. ODAK

BÓNIS-POGÁNY KAROLINA SZELLEMÉNEK. Hol vagy? hová ll, dics asszonyi?

Nemt, Mit

köztünk lakozék!

ki

vétettünk

:

hogy elszakaszszon

Haragjában tlünk az ég?

—

Harmincznégy év! s lelked megkérik mondjuk sirod el porán Hogy :

Te

élhetél

kés

vénségig,

S elmúlásod mindig korán

Menten minden

— Távol Vevéd

Mi

s

.

!

máztúl

világi

hiú vágy

.

ösztönök,

—

élted kalauzául

a lélekben szent, örök.

Érzelmed volt szz-tiszta harmat, Fény, fény melyet befogadott S mit csak egy felsbb lény akarhat

Az

volt a te akaratod

Mást gyógyítván,

1

tenszíved enyhült,

Jutalmát a tettben leié

Követted

Ha

azt,

fordult a

:

mint a delejtt,

nyomor

felé.

T^Pltemények

24

Áldozni

1

mondást nem érted.

e

Pedig áldoztál eleget

Nézvén kezed jótéteményét Hogy az máskép nem is lehet Lelked most

felhk közt tnt

a

eí,

Ábrándiból szárnyat kötött

Majd álltál a bölcs gyönyörével, Egy virág, egy bogár fölött! Tudtál égen és földön

...

járni

1

Valál magasztos, gyermeteg,

A

fennséges és a parányi

Emelt,

Híve,

s

kit

birá figyelmedet!

anyának neveznek

:

Sebénél és fájdalmi nál.

Nemcsak

De

borongtál, mint a felleg,

enyhe csöppet

hullaíál

Od'adtad a gyöngyöt, gyémántot.

Az

A S

ezüstöt, az aranyat ki

te

látott

A A

.

.

.

imádott,

tisztelt,

ékesb ll és gazdagabb

Hamar

Nem

:

meghaltál

.

.

.

!

I

élsz

örökre!

öleltek bár mint szülét:

sors,

szép lelkedre kötötte

beteges világ ügyét!

S anya

valál

.

.

.

!

királyn nyilván

llgy ösmert az erény hona

nem

Homlokodon,

te

Ott csillogott

a korona.

;

gyanítván.

1

J.

Dalok-

Óddk

Értetted a lángészt müvében,

Érezted a költ dalát!

Lantomnak is bús zöngelmében Kedved tölt, s azt meghallgatád Boldog valék, hogy megragadtak Oh dics! annak hangjai Én, birtam volna egy-magadnak Éltem végéig dallani 1

.

.

.

I

meg most is nékem, Kinek ez bús, de szent öröm!

Bocsáss, bocsáss

Dalaim', hogy éltök hosszabb légyen. Neved- s emlékedhez kötöm! S meghajlok, oh fényes jelenség! Halmodon, mit köny árja mos Fohászkodván, hogy sok szülessék. ,

.

Ki hozzád lesz hasonlatos!

MELEG FORRÁS. Tetre, rónaságra Borult hó-szemfedél

Mi

jól

esnék szememnek

Egy zsenge

zöld levél

Hol virágot

a holt fejérc

A

hség

Még

A

keze szed

gyász-füzér sem ékesíti

holt természetet.

Míg

bús egyformaságon Fárad szivem, szemem

.

f^öUeitenvek-

i6

Hiába

az égre

száll

Vágyó

tekintetem;

Két hervadatlan

Mely

Nem

int kelet s

Korány

Meleg

:

nyugat fell rám

és alkonyat.

forrás! te hozzád.

Te hozzád Hol zöld

Nagy

égi rózsa,

fény-szirommal meghasad

térek énl

pázsit

mosolyg rám

télnek idején

A bsz

;

vihar, hófuvataggal

—

habár befed, El nem temet, Meleg habbá olvasztja azt is

Langyos

lehelleted

Nem bánom

A

téli

Lakásod

kis

Nyugalmas

Egy

én,

ha zúg

is

fergeteg;

vidéke és

meleg!

tündérkéz zöld pázsitodra

Virágot

hint, lepéket hív;

Légy üdvöz, üdvöz, életemnek Meleg forrása szív ! :

HALOTT FELETT. Ti boldogító szép szemek, Sugárotok hogy' elfogyott!

A zeng

ajk hogy' megfagyott!

Szív és kebel

min

hideg

/.

Nem

értél

Korán

Hogy

Dalok. Ódák

sok bút

s

örömöt

jött élted alkonya,

légy a

sír

menyasszonya

.

.

-

fürtid közötti

Fehér rózsák

Lehervadt ékes rózsaszál, Mosolygásod nem ösmerém,

Míg a tavasznak idején Az életfán virágozál! Járván az élet

Nem Por

útait.

vendég, szomszéd vagy rokon, és verejték arczomon,

Fáradt zarándok állok

itt!

Megtámasztom vándorbotom, És csszetéve két kezem, Bánkódom és emlékezem .... S úgy jól esik a fájdalom! Vándor vagyok

;

az idegen.

Korán, korán lehervadott

Fehér liljom, fehér halott! Megcsókol, és tovább megyén.

VALLOMÁS. Holdvilág a lány szerelme

l

Hallgatom, ha mondja más S bennünk nincsenek hiányok? ;

lm, azért

is

Töiem egy

szép leányok, kis vallomás

Lángolón tudok szeretni. Isten látja lelkemet

S

arról aztán,

hogy szerelme

Csak futó láng gerjedelme, A bohó szív mit tehet?

Minden

csinos hölgy-fejecske

Lángra lobbant hirtelen

;

S hogy máskép leend, ki tudja? Szívem mindig azt hazudja :

Hogy

szerelme végtelen

És az ajk, a szív bolondja, Mézes-mázos ige rajt Szól

nem

érzett fájdalomról,

Üdv-, hségrl, sirhalomról, Esküszik, könyörg, sóhajt.

S mit tagadjam, drága szépek Mindezeknek hinni baj Errl annyi szke, barna Tudna szólni, ha akarna. Szól

is

annyi köny, sóhaj.

Eletem bohóskodásit. Ah, ha jól felgondolom

:

Sirva térvén tzhelyemre,

Hamvat

Vagy

hintsek-é fejemre.

kaczagjak

?

nem tudom

Emlékül nyert fürteimbl,

Nem

régen azt álmodám,

I

I

,'.

Dalck. Ódák.

Vala fonva szörny ostor,

S egy

kísértetes kolostor

Czellájában várt reám.

Ah, csak álom

S

!

ámde szörny,

ostorával jóra int

Kár, hogy akkor

A S

.

.

.

tnt szemembe

legszebb arcz életembe' régi lettem én meginti

Es kaczagva

élek

Majdha szi

szél sikolt.

Lesz

S

:

úgy

is

a rétek színe sárga,

a virág jut hervadásra

Sírhat, a ki lepke volt.

Lánykai esd az

ifjú, s

annyi

Szóvirágot összefz

Hízelgése fonalával

Meg

ne csaljon szép szavával

Mert szerelme szalma-tz. S hidd ez egyszer,

a mit ajkam.

Bárha

fog

csalfa, súgni

Mézbeszédek jégre visznek

^ kik

tatnak,

Meg

van irva

^ég :

se hisznek,

boldogok

!

^o

T^öttemények

MEGNYUGVÁS. Hogy

A

álma közeleg

síri

természetnek, gyász tele

Sárgult levélben írja meg,

j

S elre

Hogy

ily

az

sz

vele.

álom jön-é reám?

Sápadt arczom, nem kérdelek

Az sz

Végs

fuvalmi

engem

S c ketts hervadás

Az

ifjú

Boldog,

sírj

felett

tán panaszra kel ? ki

Egy szebb

Ne

is

búcsúra intenek.

várja a telet

tavasz reményivel

leányka, oh ne

sírj

1

Megváltanod ha nem lehet Zöld hant alatt nyugodni jó, Síromra tartsd könyidetl

ÉJI KÉP.

Bércztetn az

esti

fény elégett;

Tetszhalálnak árnya mindenütt.

Mely borúit a bérezek homlokára, Lombos erd barna sátorára

A

holt! teljes arczulatja süt.

Djhk ódák

7

magánosan van

És az ember

oly

Oldalán csak

leng

A

51

I

árnN'a él

nag\' éjnek sátros

ünnepében.

Áhítattal szive érzetében

Hangosan

A

beszélni ajka

fel.

tücsökhang összefbly körül, és

Reszket, mint eg}-

éji

délibáb;

Mcg-meggAÚl a terhei földi pára. S a lidércz, lág\' széJ fuvallatára Csaba fénynyel leng idébb-odább.

Messzirl, csak léJek-hallhatólag.

Mélv, csodás hang ébvcd, Föld

Mert

A

alatt, vagN-

az

nem

más, mint az

halál-csend

újra ve^z ...

égben sz61-c hangja éj

néma nvelve czl

Ottan-ottan, rejtett fahTík árnN-án

A

kakas szól, nyújtja hosszason

És utána százan hangra kelnek. Pcrczig össze-vissza felemelnek.

S

újra mindütt

Majd

néma csend

\-agNon.

a holdat elhag\iák sug.íri.

S vér s/incbcn mind alábbra száll Másod-alkony Icszcn a vilügon.

Az

is

És

az éjnek éje most

elhuny csendben, halovánvon. beí\ll.

7

harangja.

S

szép, sötétl bársony-köntösén a

Csillogó gyöngy, röpke fénybogár

Fenn, a

eltn

csillag

futása

Lenn, egy életmécs el-lobbanása

.

.

Csillagom vajh melyik, merre jár?

Alkotó természet, tudhatatlan

Utaidban nagynak

S

a kis

vagy!

írva

ember, rövid életében,

Búvárkodván titkod tengerében, Bár ne értse: érzi lelke - s nagy!

A PATAKHOZ. érzelemmel állok

Líj

Feletted, oh patak Kit sokszor elmerengve

Meglátogattalak

S mint

a

beléd sikamlott

Kövecs fenékre

száll.

Almákba mélyedék

Habod Oh,

a

el

futásinál.

szerelmes

Mi hn -epedve

ifjú

kért:

Jó csermely, édesemhez

Vidd e

virágfüzért!

Kinek forró szerelmem

—

Ha

Elomló

volna b-szava éj-hajára

Gyöngygyé

varázslana.

—

1.

S míg

Dalok. Ódák.

szép egére,

Isten,

Megfoghatatlanul,

Ezer világokat szórt Szerelmi zálogul

Keblét talán lehetne,

Mely szintúgy menny nekem. Mulandó földi fénynyel Fölékesítenem

Abrándozám,

— egyszerre

Sirtam, nevettem én

A

dagadó kebelben

Nem

fért az érzemény S oly képet álmaimnak Egy percze sem hozott,

A

melylyel a meleg szív

Meg nem Évek

barátkozott.

futának, s ismét

Látsz,

oh

kies patak!

De a regényes álmák Mind elmaradtanak Az ábrándos fiúból 1

Baj -edzett

férfi lett,

Ki csak mosolyogni tud most

A

múlt

idk

felett.

De szólj hogyan folyának Azóta napjaid? :

Zavarta-é

szilaj

vész

Gyakorta habjaid'

Tompa

rnunkii

I

?

33

l^öltemények-

34

Epesztett a meleg nyár?

Ntt

partidon virány?

Mondd:

csintalan!

habodban

Fördött-e szép leány?

Ifjú valék, s te

vígan

Beszélgeté] velem

Most nem felelsz, vagy Szavad nem érthetem? Mert más kebellel állok

én tán

Feletted, jó patak,

Mint egykor, álmaim Körödbe vontának.

ha

A KÖLT. Epedvén zeng

A

lant után

gyermek-ifju kebele.

Szólt a dalisten:

De

itt

a lant!

boldogság nem lesz vele

S hogy csendesen zendlt

Ln Nem Nem

vidám

a

fiú

érté, keble

mért omol

szív- és lélekhatón

Felcsattant édes bús dala

A

húr

mért dobog?

tudta, könyje

S midn

a

komoly.

lantos szenvedett nagyon,

S szivén mély fájdalom

vala.

?

7.

Most a S mond

A

szánlak

:

így a bút

lelkes

ifjú,

tégedet

tled elveszem.

Oh, hagyd

A

35

dalisten megjelent,

lantot

Hogy

Valók. Ódák.

is

elfeledd

a fájdalmat

dalnok

nekem,

felele

Oh, hagyd a fájdalmat nekem. Csak hagyd meg a lantot velel

NÉPDALOK. Télen nyáron pusztán az én lakásom

A

rózsám'

is

csak vasárnap ha látom

Lakásom van hortobágyi pusztába'.

Nem

járhatok én az Isten házába!

Sík a puszta, se halma, se erdeje.

Sugár magas Sugár torony

a

toronynak teteje

kilátszik a pusztára,

Harangoznak pünkösd els

napjára.

Imádkoznám, de nem tudok, hiába!

Nem

jártam én soha az iskolába

Édes szülém Jaj

tanított volna rája.

de régen temetn a

Imádkozz'

te,

fejfája

rózsám, a jó Istennek!

Aztán gyere, templom után csókolj meg

Eszem

Három

azt az imádságos kis szádat.

hétig

nem

hallod egy adtámati

l{öitemények-

3Ó

11.

Békót tettem kesely lovam

Mért nem Békóba

Az

lábára,

hallgat a gazdája szavára;

tett

engem

is

a szerelem,

alföldön a legszebb lányt szeretem.

Volt egy csikóm, ha magam' rá vetettem

:

Száz mérföldre maradt a szél megettem Debreczeni szabadságon eladtam,

Áldomáskor csakhogy' meg nem

sirattam.

De nem

ára.

bánom, a rózsámnál az Neki adtam kendre, pántlikára

Ne

zsugorgasd azt a bankót, jó lélek

Ad

az Isten

még

többet

is,

ha

élek.

lIl.

Kis kertemben kiszáradt az eperfa,

Este reggel egy bús madár

Csak

Hogy

ül rajta

azt búgja az a gerlicze-madár: a legény

szke, barna, csapodár!

Árva madár, leveletlen fatetn Nincsen párod, nekem sincs már szeretm; Vígy el engem magaddal az erdre. Ott ássuk meg egymás sirját elre

Vígy el engem az erdre magaddal S a ki elbb bánatjában ott meghal Temesse el, temesse el a másik. Hol a sárga szín kikircs virágzik!

J.

37

Duhk- Ódák.

lY.

Három mezn, három határon, Búzavirág az én virágom Az is, mint a rózsám szeme, kék,

Mást aranyért nem

szakítanék!

Édes szülém, ha szépen kérem, Kék pántlikát vészen majd nékem Legyen, mint a rózsám szeme, kék, A világért mást nem hordanék 1

Egy

legény kért

kis

De nem

meg

a télen,

volt mit kapni szegényen!

Aztán nem is volt a szeme kék, Barna szembe nem is nézhetnék! Borúi az ég, szél fú hidegen. Édes atyám, édes Istenem!

Ne

adj est,

Min

hadd legyen az

ég,

az én rózsám szeme, kék! V.

A

tilinkóm

Amoda

a

nem

hármas domb

Olyan szomorú

Hogy

szól, elhasadt.

a fát

is

alatt;

volt a nóta,

meghasította.

Addig, beh víg volt a nótája, Míg a rózsám hallgatott rája

Nyári estén csendes idben Ablakánál megfúttam szépen.

J^öllemények-

De

mióta a lány

nem

szeret,

nem

szólt

egyebet;

Búbánatnál

Lassan futtám, hogy más ne

A

juhász-legénynek mi baja?

A

tilinkóm

nem

Hejh megcsalt

szól,

hallja,

elrepedt;

a rózsám,

nem

szeret!

Lassan fúttam, mégis elhasadt

Ugy

szerettem, mégis elhagyott!

VI.

Csendes

a tó, habja nincsen.

Bele ne

halj,

Mert

az

Hogy

a

Fogadj

ám

édes kincsemi a tó szokása.

mélyén szót,

Mind Ha elázik,

ha mélyre viszed

meghibál

A

a

kendered

szakad a

;

szál,

vetél sokszor megáll.

En

A

sincs folyása.

addig a más oldalon csikókat megúsztatom;

Napszállatra, vacsorára.

Haza

teszlek, szívem Sárai

ViJ.

A

parlagon

n a szarkaláb

;

Nézz a szemem közé legalább No, de ne bántsd! minek néznél? Ugy lehet, még megigéznél I

Datok. Ódák-

7.

Most

is

Nem

39

olyan nagy az én bajom

kell a bor,

Be-behunyom

a

pedig szomjazom!

szememet,

Elaludnám, de nem lehet!

Ha

felülök pej paripámra.

Nincs az eszem a kantárszárra

Mikor

aztán észreveszem,

Házatoknál

áll

meg

velem.

Ne légy olyan durczás, violám! Ha nem szeretsz, mondd meg igazán Ha helyettem más legényt vársz Ne félj, akkor soha se látsz! Vili.

Hogy

beteg volt édes szülém,

Ezerjófvet szedtem én

Hejh az erdn, a réteken Ezerjóf elég terem! Beteg az én szívem nagyon

Még

rosszabb, ha gyógyítgatom

Hejh az erdn,

Nem Azt

A

a rét-szélen,

n ezerjóf nékem

a helyet

majd meglátod,

hol leltem orvosságot.

Egy kis feny kereszt alatt, A temetn lelem meg azt!

;

J^öltemények-

^o

]X.

Muzsikálnak, hegedlnek Alvégesi legénységnek

Bíró

fia

;

beh régen,

Beh régen!

Nem

volt

Hamis

Nem

a felvégen.

volt a zúza, mája,

is kell

Kilököm

A

már

a pántlikája!

azt a hóra,

hóra!

Péntekre viradóra!

Azt az egyet megmutatom Lesz szeretm, ha akarom Eleven, mint a madár,

A

madár.

Minden

újjomra egy pár!

Pereg az orsóm kereke.

Vékony

szálat

fonok vele

Lobogós ingnek

Beh

A

jó lesz,

jó lesz,

rózsámnak, ha elvesz X.

Piroslik a

bokor gyenge

Piroslik a leány

hajtása.

gyenge orczája!

Tarka madár jár a piros hajtáshoz. Nyalka gyerek jár a piros leányhoz.

7.

Dalok. Ódák.

4

Melegen süt a nyári nap sugara, Gyenge hajtás beh színtelen, beh Barna

kis lány,

sárga

gyenge piros orczádat

Megsárgítja a szerelem, a bánat!

Letöröm a piros galyat elre. Kalapomhoz bokréta lesz belle Haza viszem a rózsámat a télen. Pirosan hadd legyen feleségem XI.

Esik a hó a határon. Fehér, mint a fehér vászon

Ha

én olyan fehér fehér volnék

Hej be szeretne

Beh szép

a legénység!

az a holló-madár

Olyan barna, mint

Ha

a

1

bogár;

én olyan barna barna volnék

Hej olyan sokat nem búsulnék!

Beh szép piros az a hajnal Mint a cseppentett vér, olyan;

Ha

én olyan piros piros volnék

Hej szeretm

Beh Beh

Ha

is

lenne tán még!

karcsú az a jegenye is

fent van a teteje

én olyan karcsú karcsú volnék

Hej az idén még férjhez mennék!

i

42

f^öltemények-

XII.

Messze

földre bujdosott a galambom,

Soh' se látom, tán

Csak az

még

hirét se hallom

esik a lelkemnek nehezen.

Hogy még nem

is

beszélhetett énvelem

Árva vagyok, mint az árva gerlicze, Édes rózsám, mért hagytál el ennyire?. Annyit sírok, annyit rívok utánad Gyenge szívem majd megöli a bánat! XlU.

Tó közepén bokor-sás. Ha nem szeretsz, szeret más! Igazán, igazán.

Tíz szerett kap

a lány!

Piros az én ajakam,

Gesztenye-szin a hajam! Liliom, liliom, Liliom-szál a

A

kit

karom!

én megölelek.

Megcsókolok, szeretek Tiszán

túl,

Örömében

Dunán

:

túl.

elájul

XIV.

Nagy Liliom

kerek tó közepén,

ntt

az idén

Liliom, liliom,

A

vagy édes galambom

1

.

J.

Dalok. Ódák.

Bementem Jaj a vize

A

43

a liljomért,

nyakig ért

hínár, a hínár

Majd hogy oda nem

Nem

kell

Te sem

No

nékem

kellesz,

ölt

már!

liliom.

angyalom!

hiszen, no hiszen

Nagy

hinár a szerelem!

XV.

Rózsaszl

bakator.

Piros a bor, ha kiforr Piros leány, galambom!

Töltsd tele a palaczkom!

Nincsen pénzem, nem

Bor árában Csókolj

Áldom

kell-e

meg

is

volt;

csók?

már, ha lehet,

az istenedet!

XYl.

Te Te

vagy az én boldogságom,

vagy az én gazdagságom Csak az búsit, egyéb semmi Hogy távol kell tled lenni I

Panaszod van

a világra

Hideg hozzád, szegény árva! gyémánt is, egyetlenem Hideg földben, közt terem.

A

k

T\öltem ény ek

44

XVll.

Alant megyén a felh, Zivatar jön délrl

Fordítsd bojtár, a nyájat

Ers id

készül

Alant megyén

Zuhog

is

már

a

felh,

távol

.

.

.

Fordítsd bojtár, a nyájat.

Mert megver

Nem bánom

A

én,

hadd jjön

fergeteg széllel!

Nem bánom

A

a zápor!

én,

hadd szórja

nyájamat széllyel

Máshoz

—

Ha

adták a rózsám

.

.

.

sirását láttam

Zápor-es,

zivatar

Verheti a vállam!

AZ

ELS

IBOLYÁHOZ.

Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken

Légy üdvöz, üdvöz, kedves ibolya szép tavasznak els mosolya

A Oh

.

légy, a

Ilyen volt

Mely

h

.

emlékezet nevében

szelid szemével

épen

hirdeté, mit lelke gondola,

Ártatlan élte csendesen folya.

Mint

a patak,

rejt bokor tövében

!

.

7.

Nem

érte

Mely

Dalok. Ódáh.

45

az ibolyás tavaszt.

zöld lombot és édes dalt fakaszt

Vidékein az

ligetnek

uj éltü

És keblem zordon Hol bánat és sziv,

téli

pusztaság.

alvó gyöngyvirág

1

Fájó beszédben téged emlegetnek

NAPRAFORGÓK. 1.

Lánykám! hiven

szeretjük egymást,

Szivünké e boldog titok

;

Miért, hogy szép arczodra mégis

Sokáig nézni nem tudok

A

!

?

napimádó földre omlik

ég

Az

isten-arcz eltt

De vakmern

belé-tekintni

Tiltja vakító fénye

t.

11.

Szerelmed, napja életemnek.

Oh

bájoló leány!

És mégis ah, bús hervadásban Orczám oly halovány!

Mely

életet hint

napkeletrl

Hatalmas fényivel

A

föld színén a lángoló nap,

Egykép

hervaszt, növel.

46

J^öítemények-

111.

Bár boldogító szerelmedet

Késn

vallod meg,

Ah, mégis

Én

jól csík

oh leány szivemnek

életem bús alkonyán

Miként ha vész közt

De

1

folyt le a nap,

kárpótlást mosolyogva ad,

Haragjaért a bús viharnak

A

csendes alkonyat.

tiszta

IV.

Létem

Oh De

tied vala

lány,

én

h

árnyad valékl

meghalványodám S mellled búsan elhalék.

Nem

süt a szerelem

Üdvét sugárzó napja már

Az Ha

árny

is

elenyész,

elpihent a fénykirály í

V.

Oly

sötét a

Sirnak éjszakája,

De

békesség

S nyugalom hazája

A

nap elhuny

Gyász függ

De

.

.

I

.

a világon

az éjben

Nyugtató az álom

1

;

J.

Dalok- Ódák.

47

BARÁTOM HALÁLÁN. Szerettem én t, mint

a lelkemet,

Halálán szívem csaknem megrepedt

S midn

a föld

Koporsójára

hullt

Megátkozám

zörögve

temett.

a

S hogy fenn virasztánk a nyugvó Álom foga be fáradt szememet Eltnt a gond S álmám szilaj hangú zenénél Víg tánczosok sorába vont. .

Majdan

A

.

felett

.

buvár-csigává lettem én

fájdalom mélységes tengerén

;

És untalan Fel-felbuktam, el-el merültem Zuc»6, setét hullámi ban.

De

rajtam törtek a víg czimborák.

És néma búmat Lásd

.

.

.

Utána mégy

El

a bort,

te

el

Pilláimon volt

S S

-

—

elkiáltozák:

meghalt

!

is

.

.

.

maholnap

a dalt

búm

.

.

.

.

harmatja még,

szégyen reád sziv

!

— én vigan

lelkemre, mint

Rezzent madár az ingó galyra,

Félénken

tért a

.

.

bú megint.

valék

J(S!tetrények-

4 8

Bánkódjál, fájó lelkem, szabadon!

Elbúvok véled erds lombokon Ah, újra nesz .

A

.

.

.

.

.

szerelem mosolyát látom,

S gyásznak, búnak mind vége Ah, mért vagy

Mért nem

Ha

ilyen,

fájsz,

lesz.

ember kebele?

midn

fájnod kellene?

meghalok

min

Látom,

lesz bánat és köny,

Mely siromba

kisérni fog.

Holott a föld nekem nyugalmat ad, Beültetik virággal hantomat

A

h

felek

S bokrát a harmatos virágnak Kezök megtépi bokrétának Azután elfelejtenek! .

.

.

KARÁCSONKOR. 1845.

Hullámzó érzemény között Jvén az urnák templomából

Lelkemben még sok visszahangzik

A

hallott igének szavából.

Ugy

tetszik,

mintha hallanám

Mikép zendl Szív és ajk

Az

h

a pásztor-ének.

összhangzatában

istenember nagy nevének.

J.

A

Balok. Ódák.

49

megváltó ma született

.

.

Betölt az évek teljessége

.

!

.

.

.

Dicsség Istennek mennyégben

Az emberekhez

De

égi

béke!

szívem rögtön elszorul

Miatta sajgó fájdalomnak,

Midn

tovább zendl az ének

:

"Legyen szabadság a raboknak

Az

árva népre gondolok

S jvén

Lelkembe

A

.

.

.

az urnák templomából kinnal ez

nyomul be

igének szavából.

hallott

A FECSKÉHEZ. El-kiszálltak a kicsinyek,

Hlt

A

a fészek és üres

vándor-madár magának

Úti társakat keres.

Búcsút

mond

a

távozóknak

Fennkering tábora Jó

utat, te légi

Kéthonú

kis

pálya

vándora

Egy fedél adá lakunkat. Mint te vendég, én is az Tán te megtérsz, engem itt már ;

Nem lonipa munkái.

!.

talál

az új tavasz.

!

J(öltemények.

Nem

tudod, hogy ajkaidnak

Fel-felcsattanó dala

Sokszor áthatá magányom,

S

felderültem

Most eseng

általa.

pelyhesiddel

Nyájasan beszélgetél

Majd

a

kémény szk

nyilasán

Kisuhantál, mint a szél.

Rövid volt az ösmeretség madár!

.

.

.

Isten áldjon, kis

Elkisér szemem, ködével

Míg

behúz

Szállj te,

a láthatár.

boldog szárnyaidnál

Magzati ddal

;

én helyet

Isten tudja, hol találok,

Hol lerakjam fészkemet? Ah, pedig, Holtaiglan

ki

lenne párom,

tiszta, hív,

S magzati mnak édes

anyja

:

Megtalálta már e szív!

És

azért, bár volna

Nem Ád

szárnyam

repülnék én veled

az Isten egy helyecskét.

Hol megrakjam fészkemet.

Dalok.

7.

Ódák

5

KERTÉSZLEÁNY. Fejl

virágait,

Napkeltekor, nap alkonyán

H

gonddal öntözé

Cserg

patakbul a leány.

Rózsái díszlenek. Élet mosolyg virágirúl

S

;

a lány arczúlatán

A

legszebb rózsapár

virúl.

Elmúlik a tavasz.

Forró nap

járja az

eget

Újító csepp után

Sok hervatag

S clj

virág eped.

h leány,

a

Szép arcza, mint a hó fehér, Bágyadt virágitól Az ismers csermelyhez ér.

S eltnt Helyén

A

—

part

a csörgeteg forró,

is

...

I

halvány homok

szintelen

.

.

.

Kertészleány úgy mosolyog

Hideg

az a mosoly

.

.

.

?

Esthajnal-fény a fellegen

A

halvány arcz beszél,

S

a szívben a bús sejtelem.

I

'

Még

egy hö nap foly

S jvén az

est

Éled halom,

A hs

:

mez,

csepptl, mit szomjazék.

És a virágsereg Mosoly gva ég felé Cseregve

De S

tekint,

jön, szalad,

Az enyhadó .

cl,

borúi az ég.

patak megint.

kiterítve már,

alszik a szép kertészleány,

Kedves virágiból Koszorú van

a

homlokán.

HÁRFÁM... Hárfám, ne zengj szerelmet. Feledd rökre azt! Lásd, szívem- és

Bút és

knyt

szemembl

fakaszt

Felle, húrjaidról

Emlékezet ha

kel

Miként a holt pacsirta. Némulj örökre cl I

Lágy hangokon, ne tntesd Elém a hitszegt I

Nyájas reménye, meylet

A

szív

magára sztt,

Balok. Ódák.

1.

5^

Lefoszlott, mint lefoszlik

Fájáról a virág.

Ha

szi éjnek

éltén

Gyilkos haragja rág!

És

fájó

szívem álma

Vad rengetegbe Hol

vitt;

felleg úszsza a bérez

Repkényes ormait, Hol titkos édes hangon Susog minden levél, S vándor fuvalmak ajka Tündér-regét regél. Ott a magány ölére Simulva biztosan

Enyhlet

ért

:

szememnek

Könyhullatásiban.

Megtelt csordultig

S addig

a szív,

hevült, dagadt.

Míg érzem énye buzgó Énekben

felfakadt.

S mig énekeltem

Dics

természetet

Szerelem ihleté

A A

a nagy.

át

szíves éneket

felvont húr zenéjén

Által fuvalt heve.

És

rajta a dal újra

Szerelmi dal leve.

c^

J(öttemények-

E

hárfa énekének

Mig Mig

A A

álom-élte tart, el

nem

fog borulni

cziprus árnya

rajt'

húrok zengzetében

Életre költ dalát.

Mindenható szerelem,

Te

hasd, ihlessed át!

SZEMERE MIKLÓSHOZ. Pest. január

Csürkös sátorhegyek

Apró

A

nyílt

184.6.

szomszédságában.

lánykáid közt, édes jó barátom!

családéletnek csendes boldogsága

Mint ringatja lelked, szinte szinte látom! S örömem, bánatom mert érdekel téged Egy csöppjét keser poharamnak vegyed :

Kórágyon fekszem én kínok tövisében.

Ez

a szalma olyan

Vajon puhább-e

kemény, olyan hideg!

az,

melyet si telken

Vetettek, arattak atyafias kezek?

Vajon jön-e azon a betegre álom ? Egyetlen egy kincse e széles világon.

Ha

az Isten

éltet,

egy

Lesz mellette kertem

s

kis

házat veszek.

árnyékos szilvásom

Kertem egyik felét felhagyom virágnak. Másik felét pedig búzának felásom És puha földjébe tiszta magot vetek. -

Hej, ez az idegen szalma olyan hideg!

7.

A

Els

55

gyermekimnek könyve,

kert legyen apró

Majd

A

Dalok, ódák-

ket

ott tanítgatom

térdeimen

;

gyönge szív s elme nem mérges természetbl vegyen

táplálékot a

jó, a

Hogy, megkeserítvén ket majd az élet. Legyen hová nyugtot találni megtérnek Megtanítom ket, hogy az emberek közt Sohase várjanak üdvöt, boldogságot! Így majd nem erezik a sajongó sebet. Melyet apjok lelkén a csalódás vágott

Jókor tanulják meg ezt az ártatlanok, És áldják porom' is egykor, ha meghalok

Kopogtatnak.

Ugy

.

.

j? nem

ki

hozzám,

jár senki

van ajtóm, a mint rég magamra zártam

;

Jó czinke, mért kopogsz fagyos ablakomon?

Magocskát, meleget úgy sem lelnél nálam Bár lehetne véled a szabadba mennem.

Oda vonz Mit

A

szüntelen, oda ragad lelkem

mén?

csináljak veled, lelkem, te szilaj

kór testet

töri,

tombolásod

tépi

Elmegyünk, elmegyünk

Tövén

barátidat, ne

!

félj,

csürkös sátorhegyek

majd meglátod!

Kapud', karod' úgy-e kitárod szívesen, Jó barát, ha hozzád az Isten elviszen

Oh S

bár volnék nálad

te

!

?

nálad jó meleg van,

gyakran leülnél ágyamnak szélére

Meg-megvigasztalnál,

s

elbeszélném én

Hogy azóta mennyi csapás, bánat ére S zeng lantod egyik pajzánabb dalára

Még

mosoly vonulna

a

beteg ajkára

!

is,

J^öitemények-

56

—

KandaHódnál látlak, künn Azt az üres széket ne tedd Szítsd

fel a

Nekem

parázst, és emlékezzél rólam,

lásd

Igen, igen

!

úgy

tetszik,

hallod

!

Amott vadászkürtöd Felveszem a kürtöt,

hogy

halkan

s

ott ülök véled

nem

látod

megkísértem ;

emlékszel

megfúrtad néha ott

a sötét

.

.

fúni

még

.

.

.

bérczen?

!

csalárd játékot velem. Isten veled

SZERELEM. Hogy

lángra gyúlt én szívem általad

Érzem mindenható hatalmadat! Csüggvén hölgyem

Több

kéjt

szívem

h

nem

ajkain bíra

:

már

Csak boldogságod volt velem. Fényes sugár, meleg sugár Fényes sugár, meleg sugár Forró, forró miként a nyár dele,

S villámontó

E

szív

volt a lány kebele

egén el-elborult,

Fel-felderlt a láthatár

.

.

Adtál a kéjhez kínokat. Kétes sugár, csalárd sugár! Kétes sugár, csalárd sugár

.

rája

Csak úgy rengett belé a vadak tanyája! Aztán .... oh jaj fejem, fejem a képzelet

z

;

lányod ....

sír kis

leesett,

Nesze, te tudsz hozzá

Hogy

zúg az éjben; mellled

szél el

.

?

7.

Dalok- Ódák.

57

S mindez hová ln? évek tnve el Fagyos nyugalmat érez e kebel Fényed, mikép az szi nap, Tlem mind távolabbra jár;

S

:

e szívre több hatalma nincs.

Halvány sugár, hideg sugár!

Halvány sugár, hideg sugár!

ELMÉLKEDÉS A KANCSÓ FELETT. Azt

beszélik,

édes életpárom.

Hogy én mindig a bolondját járom, Hogy nekem csak abban áll az élet Éjjel-nappal társalogni véled.

Nagy halálom, a midn beszélik Hogy szememnek nem virad meg :

Mert hozzám

csak reggel

j

az

délig

éj

el,

És az Isten napvilága éjjel S hogy még ott is botor kázva járok Utamon, hol sem göröngy, sem árok. Meglehet .... de rá kinek mi gondja? Korhelyebb az százszor,

Ez

a világ

Nem Jár,

a ki

mondja!

egy nagy rósz motóla,

lehet sok jót beszélni róla

de hogy' jár?

jaj

biz össze-vissza.

Mint a részeg, ki eszét megiszsza. Az idnek végnélküli szála Ezredévek óta foly reája. És mig a bölcs fontolgatva méri,

S

a fonalnak végét el

nem

éri,

T^öltemények.

Fontos semmiségén

jót kaczagva,

Felkiáltok, tölt pohárt ragadva

Mi gondom Gondja

van

is

:

rá! a mely kéz motólál, rá, a

pászma mint

áll.

Mondják sok van most is a rováson, S túl a rendén inni rósz szokásom S megsiratja egykor a ki mérte :

A A

nagy harang fog bor

ára,

fizetni érte

ha úgy

.

szent igaz, telik rég,

S adósságot hagyni nem

De

.

lesz,

szeretnék,

mondok egy okos

szót

Ki utói jön, zárja bé az ajtót!

Hát nekem, mely ígért annyi szépet, Örökösen adós lesz az élet! Sokat vártam tle jó hiszembe', S mindig rósz pénzt nyomott a kezembe! Bizalom volt e rósz pénz, kinálom...

S kinevetnek

véle a világon

Furcsa! vannak, a kik azt remélik,

Hogy

No

a

józanságot rám beszélik

hiszen

ki

;

fejét erre szánja.

Mondhatom a borsót falra hányja Az int szót én többé nem értem, Hadd veszszek! hisz úgy is veszni :

tértem.

S bár végbúcsút mondjak a világnak, Hirével az

nem

lesz a királynak,

Búcsufényben úgyis ifjúságom... Hej, maholnap lenyugodni látom

!

Dalok. Ódák.

7.

55-.

Kik szivemnek kedvesek valának,

Mint

az árnyék este, elhalának!

Hit

s

remények, e törött kebelnek

Mély

sírjában halványan pihennek.

Szívem

A

a

fejfa kín felette,

sír,

csalódás, sírásója, tette!

köny elmaradt rég, te vagy még; Hej, maholnap cl kell válni tled...! Most iszom hát, mig lehet, belled Pilláimról a

Oldalamnál jó kancsó

I

OH...! Oh

boldogság

Mért

Ha

borul

szélvészben

Féltenem

A

vágyó

S nyer --

!

árnyas zöld lugas,

rám enyhe sátorod

kell,

reng

:

lombjaid'

hogy lehullatod

szív nyugtalan keres

.

!

?

.

szorongást, kétséget veled

Boldog, kinek nincs mit

Boldog, a

kit senki

sem

I

félteni

szeret!

KÜZDÉS. Mint

a földre szállni

fél

Fáradtan fészkéhez tér

parti

meg

fecske

éjszakára.

Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott, Völgyek, erdk, zölden lombozott határa

6o

7(öttemények-

Nem

siratnék senkit én az emberek közt, Régen elfelejtve kedvesem, barátom S köny szökik szemembe, ha a völgyi fákat, Régi ösmersim' elszáradni látom.

Szívesen vár a völgy árnyas paml agára,

A A

madár köszönt és a vidék patakja nélkül hogy érte hálát várna tlem. Enyhadó nedjét nyilt kebellel adja.

homlokom redit verfény meleg mosolygása; mint a mézesmázos ember S nem félek, hogy Boldogságom sírját mosoly közt megássa. Elsimítni vágyik

A

szelíd

—

—

Ah, az élet engem szörnyen elvadított A magányban is foly keblem háborúja

Hadd Itt a

folyjon, legalább átkos mesterségét

gúnyolódás rajtam nem

tanulja.

Zsibbasztó nyugalom, harcz, csend, vad kirontás

Ez az én világom, az én Gyönge istápom hit, ezt

A

S van egy kínos

S

A

kínedzett

kevély,

néha csaknem

a

kéje e vad küzdelemnek,

ember egyetlen

hogy szenved,

s

a

sajátja

daczczal tárja keblét

jobblét reményét, szinte

Láttam én

—

is

kétségbesésnek martalékul hányom,

—

ö

szív-világom!

fél,

ha

látja.

kérészt rövid életében,

Önpályámat véve mélyen gondolóra

—

Eletet nyert, szállott, párosúla, megholt,

S elég

volt

mind erre egy rövidke órai

.

.

l.

Balok. Ódák.

i

Szívesen cserélnék pályát e bogárral!

Hisz rendeltetése

elérte

czélját

Mondhatom-c én ezt földi életemrl. Melynek útát a sors oly hosszúra mérte ? És ha majd lefekszem

Nem

síri

nyoszolyámba.

kisérnek-é le földi szenvedésim?

Csukva

örökre két szemem? vagy egykor

lesz

Felnyitom?

s

ha úgy van: mily világ vidékin?

—

Lelkem a kétség, e mély örvény felett mely Megnyír, barna keblét hirtelen bezárván Röpkéd nyugtalan de megpihenni nem tud, -

;

Mint vándor-madár

Oh

fák, szóljatok!

ti

a tenger sík határán.

vén apostolok,

ki-

Terjesztett karokkal barna- zöld palástban

Mondjátok

:

igaz-e, a mit e szív érez.

Óhajtozva érez, jobb pillantatában ?

. .

POSTADAL. Zárt szobában, unalom közt,

Mig

sok ember tespedez. És szemétl a komor fal Annyi szépet elfedez

Völgyek,

erdk

és folyók közt

Vígan hajtok addig én! És örömet nyújt az élet

A

természet nyílt ölén.

Víg danára nyílik ajkam, S merre hajtok, száz szekér

—

1(öltemények-

Postasípom nyers dalára.

Mind

utat nyit,

mind

kitér.

Úti táskám rejtekébl

Bú, remény csak ugy repül,

Jövetemre sok vidám arcz Elborul, sok felderi.

Sok szülét, rokont, barátot, Édesen megnyugtatok Messze földrl ennek, annak Szíves óhajtást hozok.

A

sóhajtó lányka keble

Boldog érzelmekre

Ha

táskámban kedvesétl

Van egy

A

kél.

pazar

édes kis

fiú

S nyugtalan Mert a rég

levél.

reménynyel vár én reám várt örökséget

Érkeztemmel kapja tán S mindezekre semmi gondom Dudorászva dalra dalt Vígan hajtok, nem cserélek Sok emberrel hivatalt.

BETELTEM

.

.

Beteltem e lármás világgal.

Fénye

s zaja

unalmat ad

Olcsó örömpohara nem

Megkcscríté ajkamat

.

.

kell!

...

1

7,

Mint

Más

Dalok. Ódák.

a vándort az erd hse. szebb napok varázsa von,

Csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom

Az

—

élet, 1

én lelkem gazdátlan hárfa,

Húrozva van, mégsem zeneg; Ah, mert hiányzik a szelid kéz, Mely nyájasan pendítse meg!

S mint a gyöngy a tengerhomokban. Így elvész annyi szép dalom Csendes, boldog családi élet. .

.

Feléd, feléd sóhajtozom!

Eddig még úgy

is

mit sem adtál

Adj, sors, egy kedves Ki jó-

s

nt

nekem!

roszban osztozva, híven

Kisérjen át az életen Ki lágy kezével megtörölje

Munkában

izzadt

homlokom...

Csendes, boldog családi

élet,

Feléd, feléd sóhajtozom!

S

két kedves magzat anyja mellett.

Egyik

fiú,

másik leány,

Csivalyogván vígan körültem.

Ez bábbal, az nádparipán Gyermek lennék és boldog :

Nem

esnék bú

s

én

csapás zokon

Csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom!

élet.

is

.

.

T^öltemények-

Templom

A

boldogságnak temploma!

Hogy

H

A A

lenne az én hajlékom,

áldozzék oitár-tüzénél

barátság lépne oda

:

háznak lenne két galambja a nyugalom szeretet,

—

.

Csendes, boldog családi

:

.

élet,

Feléd, feléd sóhajtozom

Mily szép napok...! mily nyájas esték Le sem hajtom még fejemet S már lelkem boldog álmokat lát.

Azok

Ah

közt van, kiket szeret.

tündér-képek

.

.

.

!

.

most borúsan

Ülök künn az esthajnalon S csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom

.

.

élet,

!

SÍREMLÉK. Pihenj, fiam!

nem

áll

ugyan

Kevély márvány álmod

De

Sírodnak

él

Szivemre

írva fel

A A

szobra

lett.

neved

vesztés gyászbetivel

vándornak,

Sírk És

felett

bús anyád, fájdalmival.

ki alszik itt?

helyett én

mondom

el

clvirasztva napjaim'

Veled majd együtt pihenek

;

1

7.

Hol Hol

Valók. Ódák.

65

nincs gyermektelen szüle, nincs árván maradt gyerek!

SZÍVEMHEZ. Mi

lelt

megint

Szivem, te nyugtalan

?

Ezer bajom

Van

véled untalan

Könny neked. Könny kötdni

benn

;

Künn a világ Koránsem úgy megyén Szegény fejem' Sujtolja annyi gond Kenyér után Futok, mint a bolond

Könyt facsar Szemembl tzhelyem

A

holnapon

Töröm ma

a fejem'.

S te mit mivelsz? Égben ábrándozol

I

Tudj' a manó.

Hol nem kalandozol 1 Üss' a guta

Azt

Ha

a

sr

Konyhára Vompa

munkái.

)

sóhajt,

a hideg mitse' hajti

66

T^öttemények.

Nem Patak

Nem

tetszik a s

kies határ;

a falu

S jámbor

már

lakói

Borúit az ég.

És törpe

Szk

halom

a

és hideg

Neked szerény

De

—

lakom.

álmodol

zvén

Örök

—

árnyékokat

tavaszt,

Tengert, hegyormokat

Szabad hazát És boldog népeket

.

.

.

Beteg szivem, Jó,

hogy nem

értelek!

Bár a dolgot Megszokta két kezem Szegény vagyok, S gyakran megéhezem

;

S te, szép leányt S szerelmet emlegetsz Ily

nagy bohó.

Szivem hogyan lehetsz

Még

éjjel is

Tled nem

alhatom,

Még

gyl

akkor

Veled meg

a

bajomi

?

r.

^y

Ba'ok. Ódák-

Csalképeket

Kergetve untalan,

Eltted

hir,

Babér, szerencse vanl

Nem

n\ondom

Gyötrdöl

De

én,

eleget!

hasztalan,

Nincs benne köszönet

Mert

a világ

Korántsem úgy megyén

Ne Jó

álmodozz' szív,

eszed legyen

1

A KÖLT VÉGÁLMA. Keblemben még az érzeménynek Értelme nem

S hogy

vala,

átölelt

szivem leánya

Dúsan, mint a tavasz viránya. Zsendült

fel általa.

Zsendült az ének,

A

s

zengve

szállott

hír gyors szárnyain

Keblem' varázs-tüz lelkesité, Halántékom' babér köríté Szent berkek árnyain. Szerelem, múló életünknek

Magas

költészete

J(öltemények-

Ah, ihless még utószor engem. Éltem hattyúdalát lezengem,

S

dal lesz enyészete.

A

szív kiégett

Fürtimrl

... én letépem

a babért

Zöldeljen e

barna fáján,

sír

Virasztva éjfelek homályán

Az

árva dalnokért.

Szivem reményit

A

édes álmát

s

kinek szentelem.

Oh

lány! ha a

sír

visszaadna:

Keblemben újra dal fakadna, S virágos érzemény. Alszol te ...

s

én alunni megyek,

Sirod leend honom!

Hisz álom a költnek

Mit

—

árt,

élte

ha csak helyét cserélte?

Ott újra álmodom!

Te, árva lantom, függj felettem

Csendes szell, ha

kel,

S húrjaidba kap lágy-susogva

Az Te

énekest, fel-felzokogva.

szenderítsed

el

7.

Dcilok-

Ódák.

60

PUSZTÁN. Pogány

id

támadt, a pusztán üvöltve

Futtatnak a neki veszett, vadult szelek Csikasz farkas

fülel,

Orczám' havas

es

csapkodja, marja

Amott egy rongyos csárda rémlik Kinek ilyen

sincs,

;

csavarog mögöttem,

meg! .

.

.

hej,

annak palota

Hólyag-ablaka bágyadt holdvilág,

S bár nem sokat mond Hej beh boldog ember,

betérek oda

:

a ki otthon lehet!

Más így sóhajtana a zordon éjszakán Én nem sóhajtok így, nekem nincs otthonom,

A

mely nyugodalmas meleggel várna rám!

Ha

éj

Hadd

van

is,

egyszer csak megvirad

zúgjon, majd

eláll a

Csapláros! nyiss ajtót

Nem

A

kell

nekem

.

.

.

fergeteg!

künn utas

áll.

sok, adj bort, kenyeret!

tágas ivóház hangos és szomorú.

Én

egyes-egyedül csak ugy kongok benne

Még

kietlenebbé a pisla mécs teszi,

h

Ha

egy ebem sincs, csak valaki jönne! No de se baj ! nem unom meg magam' Én, és a mindig kész emlékezet,

E

nyájas angyal

Majd

s

kinzó ördögöm.

elbeszélgetünk multam felett!

J^öUemények.

Megtöltöm poharam', s iszom kelletlenül, bor melegétl kedvet kapok talán ? Tudj' az Isten, nekem bor közt eszembe jut Eltnt éveimbl jó, rossz egymás után

A

;

Hej, bár örökre elfelejteném,

Mi De

kínosan érdekli lelkemet

j

zúgva

Melyet

az,

mint a gyors folyam,

feltartóztatni

nem

leheti

Egyetlen virágot növelt életemnek

Üröm- s csalánterm köves tartománya Ah, mint vágytalak én kebelemre tzni. Ah, mint vágylak most is, szívem szép leánya Karom kinyújtom ... de az élet, e ;

Mogorva vén mester közinkbe

lép,

Száraz hosszú ujjával fenyeget.

Mondván

:

fiú, fiú

!

kenyér elébb

.

.

.

És én törekedtem ez után eleget, is már egy darab kenyérhez reményem

Volt

Min Min Ez

derék

fiú! kürtölte a világ,

derék

fiú! s

elmellzött szépen;

csak hagyján! de mocskos nyelve

Jól megbecstelenít

Mint

Az

;

—

a varjú szárnya a

levegn.

én lelkemen ez sebet

Hát még

a kiket oly

nem vág!

lelkembl szerettem,

Ti, a baráti név hazug bitorlói Ti, az alacsonyság

Sima

br,

még

czudar világ!

bzhödt mocsarának

mérges párájú kigyói

;

Dalok. Ódák-

7.

dvösségtckre

E

im, e tölt pohárt,

pohárt én ... a földhöz csapom.

tölt

Kár értetek;

min

Nem

ti

szóltok

véghangja volt!

oly tiszta hangokon.

Künn vész zúg az éjben, - - megtöltöm poharam' S mellettem hirtelen egy kaczér lány terem Megölel, megcsókol, orczám' simogatja,

Tudom Ez

bár hogy htlen, elzni

nem merem

csapodár leány a remény

a

És én megtöltöm újra poharam' Künn a vihar zúg, lelkem csendesül, S ajkimon a kaczér hölgy dala van!

ÚJÉVKOR. gyl

Isten házába

A

hív nép

új

évnek ünnepén

;

Holott forró imát

A

buzgó néppel híven mondok

És

én.

a fohász imígy

Száll

ég

felé

:

ajándékozz nekünk

Az

új

Uj

szívet, új lelket, jó

év kezdetén

Istenünk

S mig érzeménye így Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat Ki

nem feledhetem

Imámbul

a lányt, imádottamat.

72

T^flltem i^ny ek

S imé

nyilt

ajkamon

Véletlenül ez

új

fohászt lelem

Maradjon, oh leány, Kebledben a régi szív

:

érzelem

s

TEMETI HANGOK. Megszólalt másodízben a kakas,

Hangját az éjben hosszan nyújtva

Mély csendébl Rögtön

a

kísértetes

el

.

.

.

néma temett hang rázta

fel.

Hideg síremlék bámult mindenütt, Hámlott k, márvány, elkorhadt fa, vas Ok szóltak mély, érczetlen hangokon .

Elnémult másodízben a kakas.

1.

MÁRVÁNYSZOBOR.

Az

egymástól elvált világ-elem

s-forradalma adta lételem!

S voltam, mióta

volt a földteke,

Sötét méhének márvány-gyermeke!

De

jött a

Le nem

törpe ember, és hova

hatott a

mennydörgés szava

vakmern sötét tanyám'. Hogy tompa álmait virasztanám

Fölverte

S mivé levek ?

hol porba tér a por

Enyészet-hírl hitvány sírszobor

I

.

/.

Dalok. Ódák

73

S itt, hol veséi szertemállanak, ösmérhetd az embert valódilag. Hosszú hazugság rövid Kit bár a halál sírba

élete,

felet ete

Fejéhez más, emléket vés, gyalul

A S

nagy hazugság a holtnak,

—

folytatójául.

a mint

—

mondják

e rövid

Életben szerzett fényes érdemit

Arany betkben fenn

—

hirdeti ez,

Bolond, hitén hazugságot

Rég

állok én

itt,

minden

ki

vesz

éjfelén

Átkozva tartós márvány-életem'.

Mely

a rombolva járó századok Dühén, akartalan daczczal, kifog. Annak, kit itten rejt a siri bolt.

Midn

szennyes pályája futva

volt,

Fölé érdemjelül helyeztenek,

néptömeg S a bérelt szónok, minden jobb kebelt Méltán bántó dicsér szót emelt. Bámulván

a szájtátó

S kit a bn orgazdának ösmere. Nadálynak a veritek embere. Ki marta, mint eb, a becsületet.

Kitl

Az

a

szz

igazság reszketett,

eskürontó, vérgyilkos, kaján

Üdvösséget nyert szemtelen szaván

A

sir

Ha

pedig gondolkodott,

béfogadja-é ölébe

s a föld

t?...

I . .

:

JO>Uemények-

S ez átkozottnak porló hamvait Jegyezve állok évek óta

Várván

:

hogy

Villámmal

itt,

a ki lát szivet, vesét,

törli szét

e rút mesét.

Melyet szilárd keblemre, kínnal Vésü vájt és erszakolt vala

A

pedig gondolkodik

sir

s a

Keblébül hogy ne hányja-é

Az ember

A

kiséri

élk szemébe

más

felett.

öngyilkos temettetett,

olajfa hajtja levelét,

Gúnyolva

Mi

homok

vigyorog.

e felhantolt sírhalom

Hová egy Békés

:

t...?

elmállott szív, bár rég por,

Ez, az Itt,

föld

ki

élte kétszín, álkodás,

temetbe nem

S az

a

a

benfekv

életét.

szép amott, a fehér liliom

Családival beültetett halom

szz virág talán lehervadand ? Nem, bár kéjhölgyön domborul a

S

a

Kit éhhalál küldött apáihoz

.

.

hant.

:

Sírján vadbúza bokra ingadoz.

Bölcset vezérel lámpásként az ész,

S bölcsnek Itt

A

sirján szamártövis tenyész.

cziprussal gyász

fz

ölelkezik

zsarnok sirhalmán, kinek pedig

Vesztét imádságába foglalá

Az

árva nép, mely

éltét

gyászolá.

Dcjíck-

7.

És

Ódák-

75

emlékk betje

szól az

fenn

:

IH nyugszik

az "Úrban csendesen

S az

"^gy napjára vár,

Ítéletnek

Mely

Nem

felkölti, valakit sirja

igaz,

Sírjából

nem

!

ha az

éj

:

zár! fele

j,

nyögve vánczorog el,

nyom

Kit a reá kért átok súlya

:

Kerüli csontját csend és nyugalom

Hazugság, hogy várná

Kiben vér

nagy napot

a

vel jéggé

és

fagyott,

Ha gondolatja arra tévedett. Hogy higyen sirontúli életet. egy

Ott,

jól

ápolt sirnak mélyiben,

J^orfontosságú férfiú pihen

Pihen, mert méltó munkát végeze,

A A

társaságnak szolgált két keze sír virágos, a sír

hantja zöld.

Lágy füvében dalos madárka költ. Dal és virág mind e sirhoz való.

.

Hiszen porában fekszik a

—

bakó.

Hol letevék a költ hamvait s demutka illatozva nyit,

Szegf

Magvát,

H

Nem Mi

barátja, a kis csalogány.

rokonszenvbl tudta

,

Sírjára

az énekes barát.

költ hlt porát

illetné a

Tudván, mi

ejté el porán.

volt a dalnok élete

ürmöt

s

bürköt

ültete.

J^öttemények

y6 Kit a halál

Tagadott

S imé

por közé vetett

itt

Istent,

örök

a feltámadást

életet

tagadó

Sirján kihajt a leszúrt fzkaró!

És

a

Mely

könyt

ki

kétszínüségben elpereg

itt

meg ne

Hantot, hog)'

A

számlálhatja meg,

férj, utált

Az özvegy

?

szólja a világ,

n sirhalmára

szíve gyászba

vág.

nem

borult,

S hoz férjének immortel-koszorut Testvér testvérre bérgyilkost fogad

:

S ültet halmára fát, virágokat Magzat, örökös kijvén ide :

Boszús lesz nem beteg szülire.

Ellenmondás minden lépten nyomon. Gúny és hazugság kövön, hantokon .

Tagad, hisz

Az ember

kaczag

sir,

;

úgy

itt,

;

a mint

.

.

csügged, remél

kedve

kél

nyugalmas éjfelén Virágmagot szórt e csont-telkeken

Jött a tavasz, s

Kértük, hiába kértük egyre

Ne

meg

látogassa

a

temett

;

t: 1

nem virúlat, rothadás lakik, övé e föld a végs szem-porig.

Itt

S ennek

A

virága,

csontokon

mely buján tenyész

élsköd

penész.

Nem

kell

A

halála a mi életünk

léi

más

virág, s zöld levél

nekünk!

7.

Dalok. Ódák.

77

Ki hópalásttal mindent eltemet.

Kértük, hiába kértük a

Midn S

telet.

felszedte fehér sátorát,

bucsú-dühében zúgva

a tért

át.

Nyaralni vad bérczekre költözött

Maradni köztünk, Alant ha

A

a sirok között!

tél van, tél

régi szó,

legyen

mig nem, vagy

felül,

teljesül,

S fel- vagy nem olvad dermeszt fagya Hiába kértük, a tél elhagya.J. Ki a lehunyt napot meggyászolod

Hagyd Legyen

nekünk, oh

kitiltva innét fény,

Mely hozzánk úgy S

E

éj,

is

:

barna fátyolod sugár

csak hazudni

az enyészet barna lelke bír

kit

csontvilágban gúny a játszi pír.

Boruljon

el

hát barna éjözön

A

temetn, e nagy botrány-kövön, S néha vessen a boszus ég villáma.

Múló

fényt e világtalan világra

1

11.

FEJ FA.

Meghozta gyümölcsét Zöld ágam; az ágnak

A

!

alatta,

hontalan utast

Kért nyugalom árnya fogadta,

jár.

'/{öltemények-

^8

S

a vész idején

menekülve alám

Rá védve

borúit leveles

S engem,

ki

A A

:

koronám

tenyésztem

messze vidék örömére törpe halandó,

Fejszét derekamra

Hogy

mére,

ki

több tavaszon

rnek

siri

lakja

ki

ne hajtson az ág,

tövébe kivág.

És a kinek ifjú Bimbót s levelet hoza ékül Száz

új kikelet,

most

Rajtam rohadás moha zöldül.

Lombon zene Itt éji

öt,

búg;

csattog, a fülmile

sirok riadó ura zúg.

ölében

sirja

Porladva

ki

fekszik alattam.

Meghozva gyümölcsöm', Érdemre ha nézsz, meghaladtam! Hosszú kora puszta, miként az Hantját feledés lepi

s

ugar,

asszu avar!

111.

VAS-EMLÉK.

Tzben S

ki

születtem a világra,

a villámot, égi vészt

Gúnyolva hívom érczfejcmre

:

lm, hitvány rozsda ront, emészt.

7.

n

Dalok- Ódák.

Bizony, bizony bolond az ember! csúfolván meg,

Magát

midn

Jeli, elmálló csontja mellé

Vasszobrot tesz

a

temetn.

Fölcsengve ontván buja rendet Hajlott kalászu tereken,

A

napsütött kaszás kaszája.

Mi

boldog volna életemi

Szántóvas a szántó ekéjén, Sírt

kikelend magnak ás; ott minden tavaszszai van;

—

Itt tél

Megj

a várt feltámadás.

Lehettem volna harczviharnak

Táborver

villáma: kard!

Királyi páJczával díjazván

Mely

E

forgatott, a férfi-kart,

harczi sarló által a

hs

Fejére zöld babért arat; Szolgálom, fénytelen szobor, most

Élk

helyett a holtakat!

Inkább mint bús rabláncz csörögnék

A

börtön átkos éjjelén

vérembernek kezén, a Bnöst, igazt öldökleném Mint ingatag lelk pulyának.

Vagy

a

Kiben szilárdság nem vala. Jelöljem érdemetlen hamvát Szilárd keblemnek általa!

8o

J^öítemények-

IV.

ÁKÁCZ-FEJFA.

Bús szenved élt a világon, Baját nem mondta senkinek;

Magában

állt,

Tölgy

a messze pusztaságon

De

A

áll

mint a beteg

sápadt homloka,

melyre mély redket vese

Lelkének elzárt szenvedése,

Ln

annak szónoka.

Kertébe egyszer lakának

A

szél ákáczot ültetett.

Az

A

ákácz volt éber tanúja, kín mi kép csapdosta, dúlta

Sápadt foglyát, az

S

életet

a haldokló ágyához a

Egy jobb Az ákácz Hisz

midn

világ követje lépé

szívesen sírfája ln.

volt

úgy

élte

is

képel

A

szenved e hant alatt pihen. Hideg sirjának mélyiben. Felette hír, köny nem ragyog

.

A

kert ákácza én vagyok!

A

természet keze

Ákáczfának mit ad

?

Szúró tövis közé

Halvány virágokat Halvány virágom hullatag I

És tüske

nélkül

nem

vala.

virult,

.

7.

S

ÓAók-

r>alck.

mindig fennmaradt,

a gyilkos tüske

Bár

a virág lehullt

Kemény

sorsnak keze

Halandónak mit ad? Halvány örömihez

Metsz

A

fájdalmakati

boldogság piros borában

Egy-két csepp mindig

S múló öröm sem

is

rejtett fájdalom;

látogatja

meg,

Kit szenvedés vas-karja nyom.

Az

éj hall

átkozódó hangokat

Panaszra sárga

nem

fejfa

fakad.

Lehullt örökre bár

Halvány virága, levele De, melyek lepték

ágait.

Le a tüskék vele. S szenvedni kit látott Most nyugodalmának

A

sokáig.

tanúja

.

.

földi lét keserve, búja

Nem

hat

le a sír

padlanáig.

A

szenved e hant alatt pihen. Hideg sírjának mély ben, S ki halmán szívesen elkorhadok: i

A

kert ákácza én vagyok

V.

FENY-KERESZT. Büszke bérczorom felett Voltam égre nyúlt feny Zöld fenynek lombja zöld, Tonip'i n;unl:4Í

).

6

J^ölfemények-

Tél ha múlik,

tél

ha j.

Éltem szép tavasz vala, Szenvedek most bús

felet;

Megszáradva, lombtalan Kis kereszt a

sír feletti

Bérczlakó fenynek és Sirkeresztnek élte más

Ott patak, zöld lomb, zene. enyészet, sorvadás.

Itt

Átok

rá, ki

engemet

Elszakaszta tletek

Sugár testvérek, tavasz,

S zúgva zúgó rengeteg

1

Kisded édes almival

Ah

miért

nem renghetek?!

Álom

és tej éltetik

A A

a szül-kebel

mosolygó kisdedet; tej,

Édesen meleg Álmát a mely Lágyan reng Jött az

teje rája

hoz

bölcseje.

ember, és elébb

Vészes tengerekre

tett;

Csikorogva, nyögve ment

Sudaram szirt, hab felett. Nyögve, mert átkos teher Marta rajtam lánczait. Vásárokra hordva az

Ember, ember-társait.

Dalok. Ódák.

7.

8^

Árbocz voltam, a hajó Szirteken hogy törve ln Partra vetve,

A

kietlen

jel

levek

temetn.

Hol az éjfél száz fagyos Kóbor-rémet szétereszt. Elkorhadva, lombtalan.

Szomorú

kis sírkereszt ...

I

VI.

GRÁNIT-SZOBOR.

Csodája voltam

Vendégeim Zöldes moh

Hogy

a

Alattam

a

zergék honának.

köd valának; homlokom', jeléül

sas, villám,

ülte

vén gránit-szikla

ott,

meg nem

vénül.

miféle földi férgek

Fel-feltün csoporti járnak, élnek?

Szóltam kérdleg a bérezek sasának

Embernek mondta

,

a föld urának-

Sok századig kaczagtam e beszédet, Látván naponként e

kis furcsa

S vártam De még törpült, de még :

népet

talán egykor magasbra

a

.

haragja,

bérez aczél-alapja

Földindulás rázván

Engem fcnnrl

fel

satnyúlt idvel

Majd megragadt egy bsz er Rengvén belé

n

a

meg

a világot.

síkmezre

vágott.

6*

.

J^Plfeménvek.

Hozzám

az embert bámulat ragadta....

Ki majd szent homlokom' lábbal tapodta!

S

vésüt hozott, roncsolni büszke sziklát,

Bár hányt daczos mellem dühébe

Az

ser

szabálytalan kezétül

Idomtalanságot

ki

nyertem ékül

Csúfos szobor levek

.

.

.

Eltorzító majmára átok

S

ki

Egy

szikrát!

hah, a szabályok .

.

.

átok

.

.

.

láttam, mint születtek ezredévek

csecsszopó kimultáról beszélek

Hah, bár sülyednék

Mivé ln

hogy szem ne

el,

bérez szikla-óriása

a

! .

K

Mig

így beszéltek a

Egymásután

a

sír szobrai.

márvány,

k,

fa,

vas

:

Halotti csend állott be hirtelen ....

Megszólalt harmadízben a kakas.

CSALÁNOK. 1.

A VITÉZ

«FiamI

FIU.

lejártak napjaim

.

.

Mely védte a magyar hónát rizd meg kardom', a család Hat százados És

mert

Ha

zúgna tán

ki

tulajdonát

tudja a a

I

jövt?

harczvihar

—

lássa:

Ódák

Dtrhk.

7

85

Honért, királyért hsileg Villogtasd, mint igaz

És függ

S

a kard,

magyar 1»

de béke van,

henyélve, hogy ne függjön ott

Belle, a

vitéz fiú

Dohányvágt

esi náltatott.

II.

A GYÁSZOLÓ

FÉRJ.

Csinos parasztlak udvarán

Gyászos karének hangja kel, S a népnek nagya, apraja

Tolong

És

a

:

hiszen bámulni kell

nyugalmas

sír felé

Kisérik a jó házi

A

S mondják

És

nt;

férjnek kínja végtelen,

t

követni fogja

:

íme, a nép jóslata

Min

hamar

Szegény,

a

beteljesült

gyászbeszéd

alatt

Szerencsésen elszenderült ]]].

KÉP.

Sr

bokor zöld lombja közt

Fészket rakott egy pár madár

A

fészek ím megnépesül

Benn

.

.

pelyhesek sipegve már.

86

TiöUemcnyek-

A A

hím csodálkozik, hogy egy többinél hatalmasabb

Testvéritl elüt nagyon,

És

orra,

körme horgasabb!

Te jámbor, jó hogy nem tudod Hogy a k^k^k pajzánkodott

:

JV.

HELÉNÁHOZ.

Vagy én volnék

De

süket,

vagy te volnál néma

így rósz pár lennénk, beszédes Heléna

KOSZORÚ. A

költ homlokán. Hol terhesen függ

a lélekború.

Hírnek szelliben

Rendi meg

a zöld

repkénykoszorú.

Vágygyal ne nézzetek Fel a költ repkényes homlokára

lomb rajta a Megtört kebelbl drága vérnek Hisz

a

ára

Irigylitek talán

A

télviharral

küzd, lombtalan

Tölgynek, hogy ágain

Függ

a

fagyöngy, zöldelve bokrosán

?

1

7.

Dalok. Ódák.

Tudjátok meg, hogy a

Bérczen a gyöngyös águ tölgy beteg 1

A

költ homlokán

Bánatra vannak a zöld levelek I

ÉNEKEK. 1.

REGGEL.

Oh

jertek a reggelnek idején.

Szent buzgóságnak szárnyai. Ragadjátok lelkünk a menny

Hová ugy

A

felé.

óhajt szállani

fényes nappalnak láttára

Hevülvén

Hadd

tisztelet s hálára.

buzogja

ki a

— Oh vigyétek Mint

Az

mit érez

jó Istenéhezi

a világon szélyel áradott

élethint napsugár

Isten! jóságodnak malasztitól

Megteljeslt a földhatár!

h

szerelmed látván Jó atyánk! földön s a lelkek világán

A

:

Keblünk, mint a patak megárad,

S

kiontjuk néked

h hálánkat!

Világosság hatalmas Istene, Ki a reggelnek ura vagy!

Ki adsz a földnek fényt és harmatot

Fényt

s

harmatot lelkünknek adj

I

8S

J^ölfewények-

A

halandó szem messze nem lát, Küldd hozzánk a szent hit világát! S erénynek harmatja csillogjon

Lelkünkben, békés olajágon.

II.

ESTVE.

Hálaadásnak szent oltáraként Piros

tzben ég napnyugot

Oltárrá váljatok mi szíveink,

S lobogjon hálalángotok! Isten!

h

karjaid vezérlik

Az embert S

felette

a

áll

nap lementéig. az

éj

fekete

Szakán, angyalid rizete.

Egy

áldásteljes nappal újólag

Meghosszabbítád életünk Jóságodtól jött béke és öröm, Tied hálánk, dicséretünk! Kit közülünk bú-bánat ére Irt nyújtál

Az

szívének sebére.

árvák könnyeit te látád.

Tudtad az özvegy

sóhajtását.

Csak benned bízunk hát ez éjen Ki nappal jó atyánk valál

Oh

Isten,

rködjél crtelen

Teremtésidnek alminál!

is.

J.

Dalok. Ódák

Hadd nyugodjék meg

testünk lelkünk,

S engedj békességben fölkelnünk

Vagy ha

eljösz értünk ez éjen

:

Add, hogy csendes halálunk légyen

NYÍLT LEVÉL EGY HÖLGYHÖZ. 1844.

Nemes Egy

hölgy! im forró üdvözletet

h

Mint

szív küld a távolból

nem tudod, honnan

Forrását

De

érzed

Mely

!

fakad

;

a kristály-tiszta vizet.

lágy hullámival feléd siet

Magam Ez

neked

az érnek, mely mossa lábadat

neked

vagyok idegen

ki

:

csermely az én üdvözletem!

a

Kebledre két édes szülött simul.

Egyik

Mig

fiad,

másik szelíd leányod;

áldva a

ki

adta, kedvesid'

Reggel, este imádságodba zárod

:

minden pillanatban Van más Reájok gondol híven, melegen S emiékökhöz e két szót fzi lelke is,

a ki

;

:

Oh

szent barátság

S mig egyengetni Jár a

jövn

Van,

ki

a

h

1

édes szerelem

éltök útait,

anyának gondja

:

álmain egy tündér-világ

Fényét, dicsét, mind-mind fejökre fonja,

90

7(öltemények-

Kinek

nyugalma, boldogsága,

élte,

•

Kedves szülöttidért nem lenne drága Rajtok kivül, ki mindent meghagyok

;

Szülöttidnek, jó hölgy, az én vagyok!

Emlékezem

— Sárgán Midn

.

szép szi este

.

.

volt,

hulltak a fáknak lombjai

Hanem

az ajk

Fiad'

leányod' karjaimba öltve

s

Kimentünk

nem tud

A

az az

mezre.

volt szüksége szóra

emlék pecsétje

itt,

:

.

.

.

az a szent, boldog óra

est,

titok s

Örökre

mit mondani

a berekbe, a

Érzelminknek nem

Oh

;

a szív csordultig tele van.

itt

,

.

.

alatt

lelkemben maradt!

Lásd jó anyám régen a sirba szállott, Megértem én korán az árvaságot; Mint gyenge hajtás a nyárnak hevén A szenvedést korán megösmerém !

h

meleg szivére. S mert nincs, ki vonna Fájdalmam és örömim osztva, értve

Anyám

helyett, ah mint

óhajtanám

anyám ! küldött csábító remény ?

Jó hölgy, neked mondhatni ezt

S

talán

Hogy

.

.

.

? ki

ámításod tudva higyjem én!

De

bár ne

Ez

érzés, mit

Bár

a

:

is

legyen csak színes ábránd,

vágyó szivem melenget.

remény nyom

Mint szép

nélkül szétenyészszen,

álom, mint egy forró lehellet

7.

Dalok. Ódák.

e,i

h

lelkem' hozzátok kötve, Mely tartsa Az emléket megrzöm mindörökre!

Ne

bánd, oh hölgy! hogy szivök érzetén Hiven hajolnak magzatid felém Mint a lóhere hármas levele:

Hiven összeforrt hármunk kebele; Halld meg, ha a távollev barát.

Emlékezetnek hallatná szavát S ne légy kemény a kedves jó leányhoz.

Ha Hol

Az

lelke tán, mint a vándor-madár,

a tavasz

virít,

az ég sugáros.

elhagyott vidékre visszajár.

Engedj szivedben nékem Szeretteid között.

—

is

helyet

Isten veled.

LEVÉL PETFIHEZ. Bártfáról

hanem még

Ismeretlen,

Vedd egy

víg,

is

jó barát

1844.

1

most kór-fiúnak pár sorát

Kit bár a bor lángszerelme úgy hevít,

Mégis

a sors vizre

Víg szeszély

hozván, vizre

vilt.

hogy olvasám! gondolám S életemben bár egyszer sem láttalak! Megengedj, de czimborámnak szántalak!

Jól beszél ez

bordalaid'

a poéta

!

T^öltemények.

A

pohárhoz én

is

értek egy kicsi nt,

T^igadozván szent Dávid zsoltárakint

Ha

dallhatok, szerethetek

Nem

veszett

el

ihatom

s

:

sem éjem, sem nappalom.

Homlokomra barna felleg gyakran ül, S Isten látja, mennyi kín e szív körül Bor tüzétül a fojtó bú-lég kigyúl, S

a borúlat villámozva elvonul,

Ajakimnál

pohár ha

a

kiürül,

piros lelke a pokolra lemerül

S Bús gyönyörrel földre sújtom... s szétszakad, Hogy hajnalra nyolcz ivónak egy marad.

És beszélek

Mely Benn

A

:

Mi

az

:

ember ? Egy pohár,

száz szomjú szenvedés közt sorra az élet, bor ... de ürmös.

.

.

mit nevetsz

bor elfogy, a pohárnak vége ez

Fényl

kristály volt, s

jár.

.

.

.

.

im rósz cserép

leve,

Eltnt vigan pezsg, szikrázó leve Hát a szesz ... A szesz fiúk ... eh menjetek Ilyen kérdést csak a papnali tegyetek!

Asztalnál

S

a

l

a

vén korhely, a halál

törésben hej be nagy kedvet

talál

mert maholnap úgy lehet,

Bort

fiúk,

Nem

találtok poharat, csak cserepet!

bort

!

És barátim ebbe' már nem

gátlanak.

Csak mosolygva nagy bolondnál^ mondanak Azt is kérdik, hogy mikor lesz már eszem

Nem

sokára! biztatom, bár

nem

hiszem.

;

?

.

?

Dalok. Ódák.

7.

S kötdnek

Mert

hogy becsüljem meg már magam", mind kiázik a fogam;

:

biz egyszer

Adjatok bort, bizton ázhatik

Úgy

is

szken

Hozzon Szívesen Jere

93

hozzám

Isten-engem

Ott fog

van, mit rágni kell vele

egyszer, jó lát a

fele,

fiú,

az Isten

el.

barátság, a kehely!

« sárga

pitykés közlegény »,

fvezérré teszlek én

!

1

állni a kulacs,

I

mint barna vár,

És körüle annyi ágyú a pohár S az ersség megvívatván általunk

Dlt

falánál bátor szívvel

meghalunk!

Tokaj bérczén ütjük egyszer fel tanyánk'. Hol oly jól kitesz magáért sanyánk Ott iszunk még, ott!

A

s

csinálunk annyi jót:

bor ellen tartunk prédikácziót.

Majd

kettecskén felpipázva, életünk

Tarka-barka perczirl beszélgetünk

Egyet iszunk Hej, arra az

a multakra szótlanul, ittas is

Messze mentem, Víz

felett is

kijózanul

— észre még csak most veszem,

csak boron jár az eszem,

Mert bor itten, jó fiú, ha volna sincs; Torkomon hej, párosával a bilincs! S

a vizivás hej be kínosan

Tél pohárka,

Savanyú

bár,

még

az

is

megyén

csak foghegyen.

de mégis csak

Az embernek semmi

víz biz ez.

kedvet nem szerez

J^öltemények-

94

Halld csak

:

tegnap

a vidéket jártam el,

Bércztetkre nagy kínok közt mászva

Hogy

ha nem hoz dert a

Vidítson

Végre

fel

szl

fel

leve

legalább a levele!

látok sok járás-kelés után,

Zöld növényt

a

halom lejts oldalán.

Nagy örömmel

én

Hát komló

hogy

volt,

is

hozzá sietek

.

a ragya üsse

.

.

meg

I

Víz-világ ez, nincs szüretje, nincs bora.

Gyáva szívként zúg

A

a fenyves tábora

legels lágy szellcske fúvatán

Bort teremve, ez

;

bátrabb volna

is

tán.

Hej, ha egyszer visszavisz jó angyalom,

A

mulasztási, ne

félj,

beh kipótolom

Addig is szánj, vizgyülöl jó barát, S ürits értem, nyavalyásért, egy pohárt

KÉT MADÁR. 1846.

Két madaram volt

A

az egyik fehér,

:

másik fekete

Két madaramnak bizalom vala

S

ifjúság a neve.

De

itt

Min

hagyának.

.

.!

s

oly rideg vagyok,

a puszta ház.

Hol nem lakik nyájas galamb, sem Vig fecske nem tanyáz.

a

7.

95

Dalok. Ódák.

Ifjúság, ifjúság.

.

gyors fecske, te!

.

Szárnyad hová ragad? Hát elvi véd éltemtl ily korán

A

szép meleg nyarat? Nem látlak fényes villámok között czikázni fenn

Vigan

.

.

látlak többé mélységes habon

Nem

Elcsapni hirtelen!?

Ah, véled minden, minden oda van Virág,

dal,

.

.

.

szerelem!

Fájó borongás emlegetve az Elmultat szüntelen

Hull a barna

S

fürt,

az arcz pírja vész

.

az élet átkaúl

Nem

akar a lélek vénülni,

Új meg

Ifjúság, ifjúság

Ha

.

.

.

gyors fecske, már

elménél magad

Minek

A

st

új lángra gyúl.

vivéd

el,

mért nem hagytad

másik madarat?

Elszállott véled a fehér galamb,

A

nyájas bizalom.

Ki olajágat horda nékem a

Világból egykoron.

Mint

El

a futóborostyán átölel

fát és

romot

Az emberekhez

lelkem és karom

Forrón ragaszkodott.

itt

.

.

T^öitemények-

g6

És most kerülöm ket

.

.

.

borzadás

Fut végig lelkemen Hogy e mosolygó hóhérok keze Fogja be majd szemem'.

A

madár örökre elrepült ... ki marad? Az életben, ha már gyönyört nem is, De fás nyugtot mi ad? Föl, föl munkásság s életküzdelem! Rengjen zajtól a ház Ha benne többé nincs fehér galamb, S víg fecske sem tanyáz! két

I

Mellettem

:

A HANGYÁKHOZ. Jó reggelt,

sürg hangyanép

Korán munkához

Henyél

láttatok

.

nincs közöttetek

Nálunk nem így van

a

.

.

I

dolog

I

Egyik, törvén kemény ugart,

Napestig izzad, dolgozik; Másik, rugalmas pamlagán

Végig nyúlván

A

—

unatkozik-

munka nálatok közös,

Az

a jószág, a szerzemény Mindenki dolgozik s eszik Hja nálunk ez más rendbe' mén .

1

.

.

;

7.

Itt

a

Dalok. Ódák

henyél

97

potrohos,

:

Brébe csak szuszogva fér De a meghámlott marku nép. ösztövér! Oh az pogányul Ti nem versenygetek

de egy

;

Békés család országotok, Ott nincs enyém, nincsen tied

Nálunk máskép van a dolog! Egymást felfalni, érdekink Csatáiban készek vagyunk! Fordítjuk a köpenyeget.

Eladó

Ha

lesz hitünk, szavunk!

veszély van,

Mindenki

nálatok

ti

víni, halni kész,

Tojásit menti a szüle

Nálunk

Nem

.

.

a honfi szóvitéz!

áll

meg emberül

—

helyén,

De

félre

Az Az

asszonynak elébbvaló ékszere, mint a

És

jó

áll,

hangyák

!

s

ti

uram

—

fia

fial

rajtatok

A

küls köntös fekete Nálunk bell hordozza ezt Sok ember lelke, érzete Hanem hogy itt is annyi sok

Csúszó-mászó férget lelünk A ronda porban véletek :

No

már ebben megegyezünk

.

Költemények-

98

ÉLETEM. Én nem nevezhetem

tengernek éltemet,

Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt Jó volt hozzá az ég, jobb már alig lehet. Reája partirúl virágos ág hajolt

S

hol vadregényesen hullámzott a vidék

Hs

völgybe termetes tölgyek környékezek.

Szürkületben,

midn

csendes

még

Száz fészekbl zengett

felette lágy

Mérgét védbástyaként

felfogta

Ha

felriadt észak

Medrét nem Fehér kövecs

Ha

zene

lombos

ág.

vadán dúló szele;

ülte sár, vizét

nem

szállta szenny,

aranyszin föveny.

volt ott, s

néha-néha köd boronga tükörén,

Befátyolozva, mint

A

a világ,

hamuszín

lepel

lágy fuvalommal, mely támadott körén,

Mosolygva

széleszté a jó nap fénye el Dal zengett, - virág nyilt, széllel játszott a hab Mi volt a tónál szebb ? ki nálam boldogabb ?

De kárörömmel Taposva, tépve

jött rá járt a

egy

Irigység üszkétl lángolt

— S

Ember

fel a

berek,

boldogságán, ember ritkán örül,

a tóba oly

Hogy

szilaj sereg.

csendes tó körül

szörny

súlyos sziklát vetett.

zúgva szétcsapott habja a part

felett.

7.

Ez

a

És

nincs

A A

Dalok. Ódák.

99

nehéz teher keblében mélyre

remény

víz sötét

.

.

.

apad

.

.

szállt.

kivonni azt

habmoraj lázas zúgásra

játszi

Midn

er, többé

s

vált,

elérve a tavaszt.

.

kiszáradott és élte elhala

Meglátjátok, a

k

min

súlyos vala ...

1

AZ ERDEI LAK. (Költi verseny Kerényi- és Petfivel 1845-ben.)

Völgy

A

felett, a

bérez

alatt,

középen,

behorpadt hegynek oldalában

:

— Hallgatózva néma

csend körüle,

Nádkötés

magában.

A

kis

kis lak áll

csermelyt rácsos ajtajánál

At sem

kell röpülni a

Habtalan

fut,

szótalan

madárnak fut,

Tarka pintyek lépegetve Görcsös águ bükkel

Mely

benne

járnak.

a sötét szilt.

a házat vészek ellen ójja

:

Udvarába eleven sövénynyel Foglalá be régi jó lakója.

A

vad-szl gazdag levelével. Mely magát a vért-telekre fonta Sátort képez és a gazda déli

Almot

alszik

árnyában naponta.

:

—

f^öltemények-

Mig

A

fiát a

fatetkre

csalja

piros tojásu vércse-fészek;

Vagy kiáltja gondtalan kedélylyel Héh kakuk, kakuk! szólj: meddig

Xg

az élet, zúg vásári népe,

S nem

Néha Szép Itt

élek?

hat a bérez

egyszer

lakáig;

hallik elhaló harangszó,

id

ha gyors esésre

a hajnalt

nem

kakas

válik.

kiáltja,

Van dalos madárja minden ágnak:

A

rigó-fütty, gerliczék bugása,

S csattogány-dal szépen összevágnak. Fenn, kivágott cserfa törzsökéhez

Kötve ing a vízmosás bürje;

És a törzsök, zúgva ki- s bejáró Kék darázsok mézetlen köpje.

Lenn

a mélyben, szirt,

s

fatorladék közt

Elvesz a bérez harsogó patakja Rejtekét a szirt

s

fatorladéknak

Smaragdszín gyíkok népe Hallgatás

ül

lakja.

bérczen, omladékon

.

Meg-megrendül a vakand túrása S hallik itt-ott vén cser oldalárul Tarka harkály gyors kopácsolása.

.

.

.

.

Meg-megdördül csendes alkonyatban Gyilkos csje a les vadásznak Fel-fellobban bércztetkön a tz,

A

hol a

szénégetk tanyáznak.

Dalok- Ódák.

7.

Tengeren csend

és vihar. Hazája,

Mérhetetlen tenger a szigetnek.

Rengetegben csend s vihar. Szigetje kicsiny lak a nagy rengetegnek.

E

Vadregényes erdség vidékei

Majd ha

a tél fagy-bilincsbe zára

Távol nézek hótakarta kunyhód

Felgomolygó kék füstoszlopára.

És ha éjjel a lak ablakából Mécskanóczok fényt lövelve égnek Azt hiszem, hogy mindez lüktetése A megdermedt jégvidék szivének. És lelkemben nyugtató

Nem

halt

meg, csak

hit éled

alszik

itt

:

az életi

HSÉG. Barátom mátkájához.

Magas menny

a

hségnek

Túl a földön, sziklaormon

Hol megáldva, földre

ejti

hazája, s

fellegen

Isten

Jóvoltábul tiszta harmat képiben.

S olykor a csöpp nem föröszt virágot. Mert utában vad vihar ragadja el Tóba hull itt, ott sziklán törik szét, Vagy a földnek tar göröngye iszsza fel.

De

fönséget mindütt megmutatja,

Hantot növel

a

göröngyön és poron

J^öUemények-

Buborék áll a tavon felette, Fény-zománczú tündéres kis sírhalom.

És

A

melyen széttördött,

a sziklát,

melynek nincsen

tar sziklát,

Hogy

télben

is

élete,

kiterítve álljon

Lágy moh zöldes bársonyával vonja S

a virághoz,

melynek szánta

Isten,

Tiszta csöppje hogyha bizton elhata

Mézzé

be.

:

válik a megnyílt kehelyben,

Édes mézzé

a

menny

tiszta

harmata.

Szép virág te, élted tavaszában. Kebled e szín-mézzel telve telve van Édesítsd

meg

kedvesed, barátom

Éltét ezzel, szép virágszál, boldogan

1

NEFELEJCS. Mintha volna

a liget

könyje.

Tiszta gyöngygyei ömlik a patak Partjain az ifjú nefelejcsek

Bokrosával felvirítanak.

Kedves lánykám Hívedért

I

égi szép

könyt gyakorta

szemedbl, ejts!

Kebleden, édes bús harmatától

Úgy

virul a

legszebb

nefelejcs

I

7.

*°3

Dalok. Ódák.

ELMONDHATNÁM

.

.

Elmondhatnám éltemet, sok Nehéz ostromával temettem ?

el ? kit

Ki pártolt

Miken mentem

által?

Elmondhatnám e kebelnek Fás nyugalmát, csendét:

Mit

a vész,

mint fagyott csermelyt,

Föl nem zavar, nem

Elmondhatnám

.

.

.

sért. .

s

ösmérnétek

Sorsom', veszteségem'

De nem ám

a fájdalmakat.

Nem

a kínt, mely meg-megragadt.

Míg

idáig értem!

HARANGSZÓ. Mint

a vidéket, csendes hajnalon

Cseng

harangnak halk szózatja lelkem', egy szent buzgalom

Mereng

Titkos hatalma által-hatja. Tisztábban csendül a harangszó

Hajnalszellben, harmaton Sóhajts

:

keblem! szemem könyt

Tisztán zendülj dalom!

1.

Teremt

Isteni hová tekintsek.

Hol ne lássam hatalmadat?

ejts!

1

04

7(Ptfemények-

A

fényes napban, a porszemben

Te megdicsíted

magad'

I

Égen és földön mindenütt Dicsséged láng- fénye süt. Bámultam a végetlen tengert, S fszálon függ harmatot;

Hozzám a búsult menny dörgése, S a méhedongás elhatott. Néztem a volkán ég poklába,

A

fénybogárkát simogattam

Haliam

a vihar szárnyát zúgni,

S az ért kalászt zizegni halkan S teremt Isten földön égen, heted' kiáltá minden nékem! .

—

.

.

!

II.

Hatalmas

felség,

atyám. Istenem!

Dicsségedet engedd zengenem! Ki keblem', mint hárfát felhúrozád

Hadd, hogy éneke zengjen Szivem nem tanulta

Mint

a dalt s

:

vissza rád

éneket.

a madárral az vele született;

S ha sárgult lombon a madár meghal Hová, hová lesz az elzengett dal Hol vettem én e hárfa hangjait. .

Mely

vigasztal,

Szent ujjad

.

:

.

?

megkönnyít, boldogít? hatalmasan

írta azt

:

Lelkem, dalom hazája égbe' van.

Elzengnek énekim

Megvárnak engem

.

a

.

s míg meghalok mennyben azok .

.

T

Ód

T)(7'ok

*•$

ák

111.

Volnék bár oly nagy, oly magas.

Hogy messze

csillagok felett

Hordoznám büszke fejemet. Hová nem ér a szél, a sas Nagyságom' földön

és az égen.

Gondviselésed tartaná fenn.

Volnék bár oly

kicsiny, parány}.

Hogy

apró mohában

a sziklák

Eltévelyedném, mint a vándor Kietlen rengeteg-homályban

:

Tudna, látna gondviselésed Atyám, bölcs Isten, hála néked 1 IV.

A

kétkedés, e barna denevér,

Hozzám jve

s

szárnyára vett;

Földet, tengert bejára vélem,

S felhkön

túl

emelkedett

Most zúgó örvénynek

felette

Függtünk, mint a sirály;

Majd

tapogatva tévelyegtünk

Hideg barlang homályinál ....

De

elfáradtam,

s

Csendes lakodba,

visszavágytam én égi hit!

Csendes lakodnak tzhelyénél

A

béke lángja melegit.

I

o6

J(öttemények-

V.

Bányász vagyok, Kincset keresve nyugtalan.

Pályám nehéz,

A

kincs mélyen,

s

eldugva van.

Világosító bányamécsem.

Ne

aludjál ki,

S mely

A

oh reményi

a lopók kezére

nem

jut

kincset megtalálom énl

VI.

Miként

a

tenger mindenfell

Körülfogja

a szigetet

Körülfogod te

a világot.

Isten, legtisztább szeretet!

Ha

a

szigetbl kiindulok

Mindenfell csak vízbe lépek

;

Égen, földön szerelmed' érzik

Ezer

Mély

világok, teremtések!

kútfeje a szeretetnek!

Legyek hasonlatos hozzád

Te tenger vagy harmatcsepp legyek Mely tisztán fénylik a fa levelén. :

Enyhülést hoz, és áldást ád

!

Vll.

Adtál fájdalmat,

oh uram

!

gyakorta

Könynyel áztatom nyoszolyám'

én.

7.

Dahk. ódák.

107

Sok cllenségim csúfolnak gylölnek, Szeretetlenül törve rám .... Jól tetted,

Hogy

hogy fájdalmat

adtál.

bút küld él a bú hely érül

:

Lelkem, könyimnek vizében.

Mint

gyolcs megtisztul, fehérül

a

Föl hát, csak bántsatok! Próbáljatok

meg emberek

I

Ezzel csak boldogságot adtok

Mert nektek én

— megengedek

vin.

Harangoznak .... menjünk az úr házába

Oh

A

hívek, jertek, jertek el

jobb élet elérzelme hat meg,

Ha

sok nép együtt énekel

Arany tenger van

a

mennyégben.

Szent tengere az énekeknek

Arany patak mi énekünk.

Reng

hullámai velünk

Mennybe

folynak,

mennybe

sietnek.

IX.

Mint

madár nyert gyors szárnyakat

a

Lelkem szárnya szabad akarat;

Tudom

:

kelet fell korány,

Nyugatra éj vagyon. Északra fagy, meleg hon délre. Lelkem akármelyik vidékre Repülhet szabadon

I

Kötfeményet.

X.

Halkan

ne beszéljetek

járjatok,

Hadd nyugodjék Imé

.

.

a haldokló beteg

.

1

a természet halálra vál,

Eltépett, sárgult koszorúinál

Lehullt fájáról a zöld lombozat.

Mi

ünnepélyes, fájó pillanat

Terepély fádon, oh

lét és

Ez

sz

.

.

!

id!

Levélként emberek milljója

Ott együtt lakik az

.

n

és tavasz.

a levél hull, most zöldül ki az.

Ágaidról az elmúlás szele

Ha

fog fuvallni le

....

?

XI.

A

temetbe ki ... 1 barátomat Látogatom meg a sírhant alatt. Ha meleg-e még ajka, kebele ? Oly régen nem beszéltem már velel Leülök a puszta sírhalmon,

S mit

beszél a csend

Én a hant felett, Úgy kibeszéltem

a

véle

.

.

.

hallom, hallom

hant

alatt,

magamat ....

Igen, igen! vágy és emlékezet

Nyelvén, az

A

él

a holttal beszél

vándor darvat vágya

elviszi

Kiesb hazába, hol nem

éri tél.

I

1

/.

Üdvöz

Te

Dahk. Ódák.

vágyai

légy, uj életnek

biztos

úti

'

levelem

Utánad én a jobb világot Tudom, hogy meglelem .

.

!

.

XU.

Mi szép Mi szépen ragyog csillagai Oh melyikben lelek hazát. Ha majd szivütésim megállnak, a

mennybolt éjszaka

!

S nyugodtan mondok a világnak .... Jó éjszakát .... jó éjszakát Miként az

Zeng

esthajnal csendében

harangszó halkan elhal

Halkan elhalt, elzengett a dal ... De a buzgó dalnok lelkében. Mint a harang múló szózatja

.

Zcngelmét még visszhangoztatja.

LEVÉL POGÁNY KAROLINÁHOZ. Beje, decz. 24.

Hogyan

élek, és új hivatalom'

— Kérded nemes hölgy! — mikép Oly

1846.

szíves kérdést rólok a ki

Hallj éltem búja

s

ti

folytatom?

:

örömi felli

Hol a szép Gömör halmos képet ölt. tiszteld! Csendes magányban él

h

ot>

J^öltemények-

Lant

és biblia, e két szent barát

Karján ringatja boldogan magát.

Az én pályám szép, ámbár nem ragyog Én az egyszer nép re vagyok! Enyém jó- és balsorsának fele. Örülök, sírok részvevn vele. S az elhagyott népet, mi isteni, Növelni, oktatni, deríteni ....

Kisded

születik, s

I

hogy boldog legyen

Én fohászkodom érte szívesen Dobogó szív szép menyasszonyát. Elhozza az

És szívem

Az

ifjú felebarát,

öröm

elfogul

ünnepélyes esküszó

—

miatt. alatt.

Kihez már a nyugalmas est közel,

A S

haldokló ágyához megyek ki lehullt,

el

mint fájáról a haraszt,

A

temetbe kikísérem azt. Ekkép velem rokon, barát a nép Nemes barátnm pályám nemde szép :

?

!

A

nap is fénynyel, majd borúba' Fájdalmam is van annyi, mennyi

Legjobb barátom nem rég

—

itt

kel l^ell

hagyott,

Pihenj csendesen szeretett halott!

Pályám

társai

meg nem

—

értenek,

Szivök hozzám fagyos, vagy lágymeleg.

S

midn

estennen megtérvén haza.

Nem

fogad váró lény meleg szava

Vagy

fenn virasztok csendes éjszakán,

S nincsen velem, csak

a

kés magány;

7.

Dalok. Ódák.

Megvallom ekkor úgy fáj valami .... Annyit szeretnék, tudnék mondani 1 A családélet boldog keble ez, :

Melyért borongva lelkem epedez

.

.

.

.

?

? Hová ragadsz bolyongó képzelet Kit én szeretnék, ki engem szeret. Nem tudom hol van? nem is keresem, .

A

.

.

természet az én szerelmesem

Lombos

karjával a ki átölel,

Csók közt altat el hs szellivel. S én andalogva megsimogatom Szép szke

árvalányhaj-fürteit

;

Piros rózsa-z]kát megcsókolom.

Bámulom fehér //Vyom-vállait. S ha nefetejcs-szcméhe. néz szemem Szebb hölgy, több boldogság nem kell nekem. Jer, jer,

A

Oda

A

nemes hölgy

!

.

.

.

Ah

halmot, rétet dér, hó este

fákon száraz lomb remeg.

szép lelkedre kéjjel hatna

Nem De

itt

láthatnád az ég, föld bájait.

majd ha

Arany

Ha

meg

van a természet kelleme,

téli

Mi

mégis ne jj

széles,

szép tavatokon,

hálót a nap sugara von.

jajgat rajta a fehér sirály.

És a kardos sás ki-hajt partinál, S megj fecskétek, délibábotok

Jj

el tavaszszal,

—

lelkem várni fog

...

I

.

.

.

1

J^öítemények-

Virágos

kis kertemnek közepén, Árnyas méhesben ülök, élek én S kiket megápol s öntözget kezem

Virágimat

S

szemlélgetem

kéjjel

mert megónom nem lehet

haláltól

Virágregékhe dallom éltöket.

Majd elmondom, mint járt a liliom, S a múló kecs pipacs egykoron Elmondom a vadrózsa esetét, ;

S hogy mi

A

érte csapodár kedvesét.

hajnalkának mikép

Szerelme, a

A S

A

h

tündér-hölgy mért vizi

ln

halál

nap sugárinál?

ln

elátkozott,

liljommá miként változott?

gyászos rozmarinnak mi baja?

Mért búvik fbe a Elmondom a vérf

kis

ibolya?

történetét

Kedves, szép tavasz! jj minél elébb

Nemes hölgy addig !

.

hát Isten veled

Szeresse a kedves hont kebeled!

Szeress minket

is,

Nekünk ugy

is

kevés

Olyan az

mint az szi kikircs,

is,

a lant emberit.

öröm

virit!

Virága halvány,

s

Légy boldog

költdet ne feledd

és

zöld levele nincs

Isten, Isten veled

I

.

.

7.

Dalok. ódák.

i

i

ÉJFÉLKOR. Szivemhez egy igét Nincs a ki szólana:

S ah, mert nem fojthatom Keblembe a panaszt:

S a tenger-éjszakán Velem virasztana.

Lapokra jegyzem

Könyimmel

SZI

fehér azt.

KÉPEK. 1.

A

gólya vándor-útra

De még

Min A

zöldéi

hegy

szép, nyájas

kel.

és

sz

mez vagyon

1

napsugár az ágakon

Másodvirágot

Én

csalt

el.

életemre gondolok,

S keblemre száll bús érzelem Nyílt nékem is boldog tavasz,

— S

Búcsúzó ifjúságom az

—

virága volt a szerelem!

lesz az szi ég Szivem ha tán szeretni fogna még

Talán sugáros

.

Szerelme olyan lenne, oh leány

Mint

a

másodvirág az szi

.

.

:

I

fán.

II.

Rózsás tavasz

S arany kalászos nyár nyomában. Lassú halál Tompa

munkái.

I.

S

3

I

I

7(^Sttemények-

4

Gyilkos fuvaJma

A

hvös szi

száll

éjszakában.

Kél a korány,

De

a vidék beteg!

Sápadt fszálin a

meznek

Fagyott könycsepp remeg.

Mért önti cl Az erdt rózsaszínnek

árja ?

Sápadt legyen

A

lomb völgyön, hegyen,

Midn Nem

enyészet keble várja

hallod-e

.

.

.

?

Azt est fuvalma sir Kigylt a nagy betegnek arczán ;

A

haldoklási pir!

111.

Hervad, hervad a föld határa

Az szi

fáknak ágirúl.

Sárgult levél könnyen lehull

Halk

Hogy

esti szél fuvallatára. is

ne hullna levele

Szegény fának a sír fele? Fenn t ugy sem marasztja már. Harmat, dal és meleg sugár.

Mig éltem fája zöld, Mig ágait virág takarja Ne zúgj rám, elmúlás viharja. Ne zúgj id eltti :

Dalok. Ódák.

/.

Elj az sz, fagyos derén Meghervad kedv, öröm, remény S ha semmi többé nem maraszt Szememre lágy álom borúi.

.

.

Nyugodtan, fájdalmatlanul Lehullok, mint az szharaszt! IV.

Hegy-völgyön mélán bolygók én

A

sznek

halvány

Oly bús az

A

a tó csendes vizében

sárgult fák

Borongó

A

mely kihoz

érzés,

völgy beteg virágihozi

S miként

A

idején

haldokló

Lám,

h rajzban

sz

:

fájdalmának!

a virágoltó

szép kikelet

Mindent csak a halálnak S melyet gonddal fona

A hs

állnak

lelkem, tüköré

liget

zörg

ültetett!

harasztban

áll

;

Ah, nem borúi rám többé árnyinál Lágy szenderlés alkonyai Szívem,

ti

hervatag virágok, levelek

úgy vérzik értetek! Fájdalmat hoztatok nekem

Úgy

fáj,

És mégis én Lehullástoknak idején,

E

fájdalmat úgy szeretem

Mely

a

természet haldoklásán

«*

1

6

l^öttemények.

Lelkemet mélyen

Miként

általhatja

világos tükör, annak

Halhatlanságát

hn

mutatja

V.

Minden oly ünnepélyes, hallgatag. Mint a hol haldoklót virasztanak.

Ledlök

A

.

.

a bérez oldalára,

fák között oly messze látok

S elttem feltnnek kopáron

A

tar sziklák s víz-szaggatások

Lám, lám

Vidám

I

:

tavaszszal a bérez oldalán

szemem csupán

zöldet látott

Kedves helyemre

Néhány

szál

Haliam

dalát,

alig

1

ösmerek.

vessz a kerek bokor; Itt leskeldtem a madár után. Édes dalának csattogásakor.

Most

Nem

itt

van

de fészkét nem lelem!

—

az,

haraszttal tele lett

nem

kell fészked,

Csak hozd még egyszer

.

.

madár

kell, jó kis

I

vissza éneked'

Ifjúságomnak elzendlt dala. Csendülj

meg egyszer még, csendülj

És meg\'álok mindentl szívesen. Mit a való hideg kezétl vettem

Könyk, könyk

.

.

.

!

Ti váratlan kedves vendégek

I

.

.

felettem

Dalok. Ódák.

7.

Nem

I

hajt ki a bokor,

Öntözni hasztalan jövetek!

Ne

hulljatok,

Lelkemben

ne hulljatok.

még

szól

a

..

madár

dala.

Ifjúságom bár eltnt, általa

Emlékezetben még boldog vagyok

1

VI-

Az

égre nézek

Dél

s

kedvetlen, homályos.

:

észak tartja a borúlatot.

Egy pillanatra hogy' meg nem repedi Arany szegély felht, kék eget Fáradt szememmel hogy' nem láthatok!

Az sz egének csak borúja van, Nincs mennydörg nemes haragja. Mely a szétvágott fellegekben Villámostorát pattogtatja.

Az sz egének

csak borúja van.

Mozdulatlan tespedt nyugalmiban.

Forró ege éltem tavasz-nyarának.

Csak hadd harsogjon mennydörgésed Lázadj Derülj

föl, .

A bsz

.

.

borulj

.

,

.

!

én igy szeretlek téged

villámba nézek bátran,

S gyönyörködöm

A

a

mennydörgés szavában

vész dörögve elmegyen

.

.

S mely meghasad nagy ékesen

A

nyári

I

csattogj, onts tüzet, villámot

menny kékl határán

:

— Az sz egén nincsen szivárvány

!

!

I

7

I

I

8

J^öifemények

YU.

Mi

úsz a légben

Mint Fehér

A

sznek

idején,

eltépett fátyol, hosszan, fehéren? fátyolt kötött karjára

szell, mely temetkezésre

mégyen

Völgyön, bérczen halott vagyon

.

.

.

Halvány lomb függ az ágakon,

Mikép

az elszorult sziv anya

Karján,

És

A

végst

lehellett magzata.

a halott-viv leányok,

fátyolos szellk

megjnek

Szelíden elvevén karjáról

Lomb-gyermekét a bús szülnek Halk sír-ének közt szállnak véle, Vivén a poriadás helyére.

Minden

oly csendes, oly halottas.

.

Nyelvén e méla hallgatásnak

Erd, mez,

halom,

mond egymásnak, búcsú nem nehéz, nem keser,

Búcsút, végbúcsút

S e

Fájdalma édes és szelíd

Hogy' Ujabb

is

ne! rajok a kikelet

viszontlátást derít.

Sirnak szelli, gyász szelek

Ha Ki

jöttök sárga lombért, értem. új tavaszt hittem,

Fehér

fátyollal

reméltem

jjctek!

:

.

!

Dulk. Ódák.

7.

Ha

I

jöttök sárga lombért, értem

:

Fehér fátyoUaI jjetekl

MÁJUSBAN. mez,

Zöld

a

Hs

árnyakon madár-zene

Van-e,

foly a patak,

benned, oh tavaszi

ki

Édes gyönyört nem érzenc Kinek csak egy virága

?

volt,

S benned föl nem virulhat az Mindegy, akár kihajt az ág. Akár a zordon tél havaz!

ÖSZSZEL SZÜLETTEM... ószszel születtem én

Mikor reám

:

tavasz leend

esteledik!

Sárgult falomb állott

bölcsm

felett,

Koporsóm' majd rózsák fedik Ah, a mikor jövék örömtelen

!

:

S hideg tél halvány S búcsúznom akkor Tavasz virága Ah, most

Vágyam

Mi

is

s

arcza vára kell,

!

midn

jön a

langy sugara

ilyen az én életem

hajt,

kerget untalan

;

boldog tudnék lenni Istenem

S ki vagyok most? Boldogtalan Akkor jnek elkésett örömim.

1

9

T^ölteményck-

Ha

majd keblem kihlt, kiégett

Addig

jertek,

.

.

mig kés nem leend. vendégek!

Siessetek, kedves

ószszel születtem hervadt lomb

Rózsák között múlok

ki

alatt

majd

Derülj, vigasztalódjál szenved,

könyket és gyermek boldog,

Fojts el

A

Eljátszik, elmulat

S boldog, kinek

Az

sóhajt!

— hervadt lombbal

is

kedvére; pirosló rózsa jut

élet halvány estveiére!

ÁRVERÉSEN. Tornalíya, april

E

házban hajdan egy galamb

De vijjogó ölyv verte Amaz boldogság volt,

lakott.

ez szenvedés

.

.

Tolvaj méhként rajong a ház körül, :

ki

ad többet érte?

Vad forgószél csapott c Hogy olyan össze-vissza

házra tán.

van

Felfordult minden, minden

Az

udvaron

s

6.

el

Most már pusztulásé e hely. Ur és úrn alunni mentenek S a nép, mely ket kikisérte Verscnygvén

1

szobáiban.

?

éllel áll

.

.

1847

Dalok. ÓJJk

7.

amazt a jámbor birtokos

"Ezt és

Tán gonddal rzé s megkimélte Most fel s alá rugdossák és vetik, S azt mondják: ki ad többet érte?

Az

úr szerette a virágokat.

Oltott, nevelt, ültetgetett

Kies kertének árnyas

fái

közt

hogyha lelt, enyhletet gondos kertész koporsóba ment.

Lelt,

A

Hadd

Nem

tet sok érte. hogy kedves viráginak

pihenjen, tudja,

Kiáltják:

,

ad többet érte?

ki

Vallásos volt az

De

sok fájdalma

Fájó szivére

írt

Imádkozásnak

Melyre

Ha Itt

.

úrn is

;

ha nyert, nyere

általa

lehajtá

s ájtatos.

vala

ég

;

homlokát.

könnyes szemmel Istent kérte

imakönyve

Kinek kell? Meghittéi

:

ki

... itt feszülete

.

.

ad többet érte?

a napló, tárcza,

toll.

Kikkel gyakran barátkozott,

A

kikre bíza csendes éjeken

Sok gyöngéd, bús gondolatot Ímhol vannak! tán szatócs veszi meg? Tán zsibvásárra jutnak végre? Nemes hölgy jó hogy nem hallod, midn 1

Kiáltják:

ki

ad többet érte?

Költeménvek-

E

kapzsi népet én

A

kerti

Nézem Mint

nem szeretem

tóhoz szököm

eJ,

a csurgót, mily sietve fut ...

életünk, örömivei!

Uratlan kert, lakóid alszanak!

Végét még egyik sem remélte Lelkem borong ... de egy hang felzavar Egy kett ... ki ad többet érte? ;

.

.

.

A LÁNY SZERETNEK VALÓ Nagy mulatságom

van

barátim

:

Szünetlen házasítanak

Mátkája voltam hírben immár A táj minden leányinak; De én csak azt mondom mosolygva Ki megnsül, bizony bohó!

Ne

A

házasítsatok, barátim,

lány szeretnek való

Szeret.

Ugy

e lángkép

lelkemben 1

bágyadt, élettelen szó, :

feleség

forró, mint a zsarátnak,

hideg, halvány, mint a hó;

Ne

A

!

árva eszme

Amaz Ez

.

melegít, tündöklik, ég

Min Mi

.

házasítsatok, barátim,

lány szeretnek valói

Színdúsan, mint

Terül

ki

nékem

a

páva

a világ;

tolla,

Dalok- Ódák-

7.

»

h

nap, éber álmim Szerelmem Harmatos holdas éjszakák; Lánykám csókja —- ugy néha-néha S titokban, ah mily üdvadó!

Ne

A

—

házasítsatok, barátim,

lány szeretnek való!

Virág a lány. Süvegem', szívem' Felbokrétázzam kis korig? Aztán a meghervadt bokrétát Viseljem holtom napjáig? Éltem legyen bús böjti nvel.

Habzó folyam

Ne

A

helytt lusta tó?

házasítsatok, barátim,

lány szeretnek valói

S ha barna lenne nm, sohajtnék Mért is nem vettem szke lányt 1? :

Szelídért, pajzánt kérne vágyam.

Piros arczúért haloványt

Mert

oly nehéz ez a választás.

.

Hiszen mind olyan bájoló 1

Ne

A

házasítsatok, barátim,

lány szeretnek való

1

NÁNIHOZ. 1.

Szép vagy, nagyon szép, csak az a bajod, Hogy ezt tenmagad legjobban tudod Nem vagy szerény iboly, mely ékivcl. ;

Zöld

f

közé

virulni búvik el;

»3

T^öitemények-

Hanem napraforgó vagy édesen^. Mely kaczéran ácsorg az útfelén Boldog, boldogtalan szemedbe néz,

Mégis imádót kapnod oly nehéz, S mert magad' minden áron kelleted Ép azért nem vagy becses, keresett.

:

11.

Szépen

dalolsz, azt tartja a

Jól zongorázol, hiszi a

papa.

mama

;

hogy még nem szavaltatnak veled, Mert már ennél borzasztóbb nem lehet!) Tíz ujjad s ajkad hogy ha neki vág: Rögtön felfordul vélem a világ; Fülem zúg, fogfájás esik reám, (Jó,

E

pokolbéli kínharmónián.

111.

Hajad, mint

a hollótoll, fekete.

Villámlás két szemed tekintete,

De

a

nyakadnak nagy baja

lehet,

Hogy egyre forog rajta a fejed Elre hátra nézvén szünet nélkül Kit vársz

mi

?

kell ?

:

elméd mi nagyra készül

?

Rossz nyelvek mondják, — de én nem hiszem —

Hogy

a

fkött

lesed,

édesem

IV.

S mily olvasottságod van Csak haladj, S maholnap e táj tudós nje vagyl 1

Tudós

n.

.

.

(rizz meg

!

Nem

ver szíved hangosan?

a gonosztul,

oh uram

!)

D^bk. Oddk.

7.

Regényekkel borítva asztalod, bolygó zsidót könyv nélkül tudod

A

—A

szózatot, igaz,

Hanem S van

A

hiszen

még megösmerheted

is látatja,

ház

mert kivül

csakhogy

tája

1

nem ösmered,

el

1

belül,

nem

repül

S mig ajkad Suerl fecseg eleget Eszünk keletlen, poshadt kenyeret. V.

midn templomban

Láttalak,

Temetésen

valál.

bál vigadalminál

s

Kaczagni és könyezni láttalak

S mindig azt vallám bizony szép alaki s mivel Szép vagy, müveit vagy és derék, nem veszlek el Tisztellek, szeretlek. :

—

.

1

.

DIVATOS KÖLT. Hajnallik

A

méhe

Én

.

is

.

.

várj

megyek, dics természet

!

virágidról szed

mézet

napfelkölt eltt.

is sietek,

Elérni azt a magas hegytett,

A

honnan

a földet csak alig látom.

Minthogy nincs is mit nézni a gáládon! S hol közel az ég, a mely érdekel .

7(ölt vagyok

A

föld

Mint Most

!

tán

göröngyein

mondanom

se

.

kell.

túl -szárnyalok,

a bíbiczek s szárnyas angyalok.

.

megyek, különben kárba veszne Annyi nagy gondolat és drága eszme, is

I

I

7(öUemények-

ib

Melyet fogdosok

ott-íenn szorgosan,

Erködésem pókhálóiban Hejh, csak meg is foghassam 1

Vers

lesz

lm fenn vagyok.

De

a nyakad'

belled törik vagy szakad ..!

1

beh gonosz meredek!

futok én, ha neki eredek.

Nem

tartóztat

sem tz, sem

sem

víz,

Kivált ha ily szent küldetésbe' járok

lm lehem szorul, az orczám hevül Hogy nézzem ezt ? l^ölti ihletül

.

árok,

1

.

Hah! hogy' pirul az égen a korány! Mint a paprika egy tál kocsonyán! Mi szép a költ élte, ah mi szép!

—

Az Ha

másnak, mi madárnak a lép

hozzá

rögtön oda ragad

ér,

.

.

Ki egyszer hallja a büv-hangokat

Az

rabja lesz a

költnek örökre.

.

Sógorságot, komaságot

Akasztva szögre.

n

Ha Ha

férfi

De

most munkára, mert a nap halad

:

fülig szerelmes lesz belénk, :

benne csudálót nyerénk.

Mit énekeljek? szerelmet? hadat? Vagy a hazáról zengjek éneket? Mindegy már, úgy is annyit szenvedett!

De

mit látok

?

az ég ugyan borúi

(Engedelemmel Észak fell zúg

De

— elég botorul a

szakad is...!

zápor szele. lefele, lefele!

!)

Dalok- Ódák

7.

Hah

'

es, fogam mint vaczogi

mily rut

Halhatlan eszméim, megáztatok! El innen! hol vesztemre zúg a szél,

A

nyárfa-lomb

is

gúnyos tapsra

kél.

e veszett partról miképen.

De

Két lábon-e, vagy pedig négyen Fogok lejutni ? azt már nem tudom

—

Boldog,

ki

most otthon

suton

ül a

Légy üdvöz, édes kedves alkonyat! Szelid kebledre a költt fogadd!

Oly szép az est, a hold, a csillagok! Nyavalyámnak ellent nem állhatok: Verselnem kell! Jobb álmodozni este, Mikor kész rá az ember lelke, teste Korán reggel, hiába! álmos,

Ekkép még

De

a költészetre

éhes,

is

mérges.

tán gonosz szellem játszik velem?

Hogy majd ezerfelé hasad fejem, s mit-se gondolok! Ugy gondolkodom, dolog! csudálatos Ez már mégis -

fhez, fához Elmém völgyön, sikon végig kopároz; A hs levegt csakúgy nyeldesem. Káprázik a szemem, De nem táplál.

Ragaszkodom

csillaghoz,

.

—

A

mint

mern

a hold

szemébe néz.

.

Segíts, collégám, jó Dávid-zenész! Könnyen dalhoz jut a szunyog-sereg,

E

népköltk

Zúg

a

is

ugyan zengenek

mezség, zúg

Rimel tücsökhang és

a lusta tó, a

békaszó

.

V

Hangversenyek termévé

vált a pajta

Benn' a kakas,

bagoly szól

S mi

—

füles

rajta.

engem, hogy nem zeng cziterám

lelt

Ma

nem

?

!

reám a kültermészet Hol máskor bolondgombaként terem Számomra a dal úton útfelén. Éjfél van.

.

hat

a lelkek órája üt.

.

.

A

lelkesülés szivárványa süí

S

az ihlet, mely csak ezt a perczet várta.

Egy dörg

hozand most

dalt

S hogy legyen benne tz,

a világra

;

zene

lélek,

barátkozzunk, bornak istene!

Jer,

Mert meg

kell lenni

!

abba nem hagyom

.

.

!

.

Apolló, tied éjem, nappalom!

De költ

leszek. Istenemre az!

Legyen miatta bár fejem kopasz lám már érezem: Reáriaszték Mint kezd hevülni a szivem, fejem .

De

.

.

!

tárgy, tárgy.

.

.

új,

!

nagy,

el

.

.

nem

koptatott

Ennek emelnék most én kalapot! Tavasz

Errl

Már

.

.

sír,

.

firkál

köny

,

.

egész föld

.

s

arsenicum (megéve),

ifja,

véne!

a világ fájdalma és reformja

Nem nyom

senkit, azt

Kútgém

nyáj... tyúk, (az, a melyik

.

,

.

is

a

nyomda nyomja

Furulya-szó, temetés, pórias

.

.

Minden eszmének utána kapok, S látom ismétlik százszor a lapok :

Égen, földön és a vizben nekem már

A

firkász-hadtól

Minden eszmét

semmi sem maradt

.

!

fias,)

.

felfalt, ki-írt, el nyúzott ..

7,

Mért

nem

is

Bntoh. Ódák.

szült az

Fejem' talán jó lesz

Ha jnc Költ

110

anyám hamarabb

.

.

?

.

lehajtani,

mégis belé valami

ur,

ez a legjobb gondolat!

Jó éjszakát, boldog szép álmokat I

A DALNOK. Az

énekes lantot ragadva,

A A

homályból sugár

S

újult,

A

régi nagyság,

bvös

dal

zendle

fent

lövelt fel,

mi feledésbe ment.

sdicsség

Nyert énekén frisebb zománczot,

A szívvel, a könynyel, mosolylyal, — Hajtogatván — enyelgve játszott. -

A A

csüggedés éjjére hozta

reménység szép hajnalát; Megénekelte a szerelmet.

Az

ifjú szív

Meg

édes baját.

a tavaszt,

mely völgyet, halmot

Virágos, zöld palástba von

S

a fülmiiét,

melynek

dalától

Zendül, vidul a mély vadon.

S melyet

A

—

titkon,

hajnalderben

jóltev menny hullatott

Melyben egész tündér

világ van

—

Dicsité a harmatot. Tompa

mur.kái.

1.

9

I

3o

J^i'ltemények-

Majd megszakadt S

a húr, az élet;

eget vert láng-szellemével

ki

Ott fekszik a hideg rögek közt.

Sorban

a

köznap emberével.

Hazája már-is

elfeledte.

El a dicsség, szerelem

Alacsony a

De

madárnak

sír, a

Kedvesebb fenn

a

bérczeken.

a tavasz pazar kezekkel

Virágit sirhantjába oltja

;

S hantján örök hség fényében

Ég

harmatcseppek

milliója.

EMLÉKLAPOK EGY ASSZONYHOZ. Feléd nem vonzza szívem' semmi vágy Azt hittem egykor, hogy szerettelek Multunk emléke olyanná leve. Mint elpusztult, fvel bentt telek. Nincs, mit megbánjak, és a multakat

Nincsen miért elsohajtani Én sem szerettem, te sem szeretél

Mindkettnk

Mi

a te

Zárt

szíve csak a

— hajdani

kebled? szép fehér lap

levél,

az.

benne csábító szavak.

Piros pecsétje, ajkad, bárkinek

Olvasztó csókján bizton felszakad

1

I

Dalok. Ódák.

7.

Olvastam én e nyájas

A kezd

131

levelet,

szó, igy hangzott

:

édesem

!

Olvasta más a nyájas levelet

S

a

kezd

Midn

szócska hangzott rendesen.

álom közt

átölelt karod.

Ajkad susogva monda más nevet; Most tán más nyugszik karjaid között,

S álmodó

Nem

fáj,

S másé

Hogy

hogy akkor hozzám htelen

volt

kebledben

a

gondolat

lelked vágya most felém csapong

Jó asszony! az

Örl

engem emleget!

lelked

az

nekem gyönyört nem

ilju cserfa,

a

midn

Ölelve foly reá az iszalag;

De

nyárba' már a vészes inda közt

Agárul hervadt lombok hullanak.

Örültem

E

én,

midn

hókarjaid,

vészes indák, átöleltenek

De

majdan, féltve

Zöld lombjait

Ha

:

ifjú

életem

rólam letéptelek

elszakadtunk, mint sohajtozál,

S mint vonta a vágy szívemet feléd Majd egymásba fonódtak fürteink, Sziván az ajk az ajk forró lehét

.

.

mégis, ha évek múlva mondanám Ezt neked, vagy te mondanád nekem

S

Bizony, bizony! mindketten egyaránt

így válaszolnánk

:

nem emlékezem

.

.

.

!

ad.

1

J^öltemények-

3 2

Tükör vagy, asszony! fényes és sima, És az is leszesz holtod napjáig; Arany rámád épségben megmaradt. Mégis ugy tetszik: már halványodik!

Magát benned

meglátja száz alak,

— E tükör annyi

arczot visszaad

Emlékezzél rá

nézk

:

a

sora

Megritkul, elhagy rövid év alatt! Jó asszony! kebled vészes sima tó;

Szép fehér orczád a reng habon Ugy ül, miként a mély tó közepén Fehéren nyíló vízi liliom. Ki

vízi liljomot szakítni

Örvény csap

át a

vágy:

vakmer

felett

Ki csábitó orczád után hajol Elnyeli mély, örvényes kebeled!

Kebled

lángol, s

könny

S mi szenvedélytl

lapként el-ég

írva rá

vagyon

Olvashatón meglátszik akkor

:

is

Holt betkben, az égett hamv-lapon. El nem perzseltem éltem' lángodon

S e képek, melyeket rólad veszek Játékbul rajzolt kígyó-alakok.

Ártalom nélkül enyelgvén vélek

I

;

7.

Dalok.

Ódák

'33

HERNYÓ VOLTÁL Hernyó

.

.

voltál, pille lettél,

Idres, bodros, elkap a szél!

A

ki meglát mosolyog: Húgom-asszony, mi dolog

A

forró nap

nem

cl

.

.

.

?

éget,

Ünnep néked szombat

és

kedd;

Csak a tükör és gitár. Kezeid közt a mi jár!

A

hol elmégy, néznek arra.

Az

is,

a ki

nem

akarja!

Megigézi szép szemed,

A

kire csak ráveted

tündér-álom

Illatos lég

1

Fülemile minden ágon Egy, mi benne rósz marad Hogy rövid lesz a nyarad! ;

:

EMLÉKEZET. Mért tnsz

elém, szelid emlékezeti

A

boldog múlt mosolygó képivel? Bús lelkemet s halavány arczomat

Nyájas sugárod nem

deríti fel

Ki egykor, mint én, oly boldog

S többé reménye

sincs,

hogy az

vala,

lehet

1

J^öltemények-

34

Annak

Nem

ad csak enyhülést,

felejtés

képed, jó emlékezet!

a te

A SZELL. 1830.*

.Merre merre, hvös esti szél ? Mért sietsz ugy? tán eltévedél?!'

dVén Kárpátok Túl

ködlepett fején

visz utam, arra

,Nc menj hol Gyenge szell ccA viharra,

zordon

a

!

a

tél

!»

nyaral

viharba hal ...

I'

bár zúgjon dühvel

Ki csatába készül,

nem

,Te, csatába? vissza,

Bajnok

megyek én

kell a

ügyel

!d

vakmer!

harczra és er!'

((Csatákon születve nemzeted

Nem Ha

ill,

oda

hogy szablyád' nem fened

hs

Gyalázat

kardja, melle kell

rá, a ki vesztegel!

Régi szomszéd

I

Segitségre vár a ,

túl

hs

az ormokon,

rokon

!»

Csacska szell, hagyd a hsködést!

Utad eddig harmat öntözé, Járd be a rét hímes tájait, S menj aludni a lombok közé!' *

A

lengyel forradalom éve.

!

7.

Dalok.

Jáh.

135

«Atok rajtad, gyáva én megyek meddig tart gyenge életem !

A

.

.

:

Htm S

hs

izzadt homlokát,

a zászlókat

fennen lengetem

Vagy

a

kizöldül ismét a babér,

És hirökkel a föld eltelik... Vagy, ha a sors mindent veszni hagy S elhullnak a végs emberig:

Akkor ket

a nagy sírhalom Gyászfzein híven siratom.

S ha

A A

életre

hoznom nem

nagy

sírra

hívom

S esküvre nyújtva Megtanítom,

S

lehet,

mely kérte volt szerelmemet a vihart,

néki kart:

— és az

járván a föld

el-kiszáll,

ég határinál,

s

Harsogtatja merre elmegyen Szívtelen nép, sorsod ez legyen

ÉJI

:

!i>

VIOLÁK.

Köszöntelek, te csendes tiszta

Lelkem

Az

elnyugvó alkonynak égve

mécse véglobbot vete Véglobbot a halvány világú Felejtett

Esthajnal élete

S

a

éj

beszél, ajkam megnyilni fél

.

.

.

kék hullámú messzeséget

Elttem mig homály

borítja

:

.

.

J^öltemények-

136

Keblem'

S

a

vágy

el-elszoritja

ismét a régi kínnal éget!

Feletted, messze szép

táj

1

Lebeg bús lelkem szüntelen Bár megpihenni nem tud, Mint a madár sík tengeren .

.

Kéj és kín rajtad összefut,

S rád emlékeznem úgy

fáj

.

.

.

Elégve majd esthajnalomnak

Halvány világú élete

A

:

halk szívütésre válik.

zaj,

Halk szívütésben mind Él a

Ah,

táj

halálig

emlékezete ....

rajta

egykor nem merengek!

szemem nem

Elsötétült

látja

Hullámzó képét elfelejtem

....

Lelkem, te lengj azon helyettem.

Légy

a

kedves

délibábja!

táj

• Tündéri szép az

éj

.

.

Kis kertemben mélázva járok.

Azt várom

Hogy S

szüntelen.

megszólitnak a virágok!

imé, a csendes éjben

Megnyílik száz virágkehely... Légben, halmon, mezben, Jó

illatár

terjedve

el.

Dalok. Ódák.

7.

Érzem én Kertem

is

137

megnyílni keblemet.

vir ágival

Melybl buzogva ömledez

A

csendes

éji

Ki a virágnak

A

dal

.

.

illatot,

szívnek érzeményt adott

Övé az illat és az ének, Nagy ünnepén a néma éjnek, Mely megnyitá a dús virágkehelyt, S

a

dalszül kebelt ....

1

• Elveszti az

éj

gyász koromszinét,

S bizonytalan homályra enyhül

Honnan jön Mely a vak

A

a varázs-mosoly.

éjszakába foly?

hold emelkedik keletrül

Tündér menyasszonyként, Ezüstl fürti földig érnek

.

.

.

feje

Förösztvén lágy hullámiban

Képével bujdosó

kis érnek.

S

a csöpp,

A

szomjú föld áldása lészen.

Keblem

enyhe harmat képében,

világa holdas éjszaka,

Hullámzó érzeménye csermely-ár; A rózsafény képzelet Rezegve

S

rajta,

mint a holdsugár;

fölszíva tiszta csöppjeit

J^öUemények.

13S

Mint virágnak Dal

lesz

És

a dal

harmathullása,

szomjú keblem áldása

engem

boldogit.

•

Alusznak a füvek, virágok

.

.

Közöttök halkan énekelve, csak

Az Az

éji

r

éber

szalad sietve.

r,

éji

a kis patak.

—

miként az éji r. Lelkem viraszt, És messze jár gyors gondolattal.

Köszöntve

éjfélt és

korányt.

Harmatot, csendet, holdsugárt

Hangosan

fel-felcsattan a dal

.

.

.

• Csodás, nevetlen érzelem Beszélget titkosan velem,

Alely öntudatlanul kihoz, Sírok bogácskóróihoz.

Kit látogassak én

Még

meg

itten?

nincsenek halottaim;

Szív-képek,

ifjú

álmaim

Társalognak velem meghitten El innét.

.

.

!

ott az

én helyem, hol

A búgó vadgalamb lakik; S meleg fészkében a csicserg Madárka dalrul álmodik Vadszls,

fészkes halmokon.

Hisz én

dalról

is

álmodom

I

7.

Dalok. Ódák-

135

S az els fénysugárral

Kel

dalos madárral

Elmondom én is álmomat, Mely szívem' hajnalig kisérte És a felébred korány. Mint egy szerelmes kis

leány,

Pirulva összecsókol érte ...

I

EGY MAGYAR POÉTÁHOZ. ).

Ha

megpillantom

lapok

a

Hasábjain neved' Elolvasás nélkül

tudom

Avult eszméidet

Mert

egyre-másra, verseid

Során nem

látni

mást

Mint egy kopottra Üres

énekelt

hasonlítást.

Két szó kínoz kegyetlenül,

S

te két szót untalan!

"Ég és leány, kezed között

Mi szörny Nap, hold

kínba' van

addig melege.

Míg

hölgyed szép

Teremtés reggele

Lányod ha

csillagnak

s milljó

Van

lesz,

mint az

\

sír, ásít,

Eszik, iszik, szalad:

is

nevet,

új

1

4o

J^öítemén y ek

Szivárványból csinálsz neki

Szoknyát és szárnyakat Ajk, szem,

köröm,

orr, fog és

fül,

Szerelmed angyalán,

Az égben

készül,

Megrendelés Hétszer

még pedig

után.

annak, a

jaj

ki

tán

Olvassa verseid':

Mert eltte

ég

Rögtön sokat

Meghl Meg az

és leány

veszít.

nála a szerelem,

imádkozás

bnödet,

Isten bocsássa

Szerencsétlen dudás!

S költnek csúfol a világ! Fellem ám legyen .... Bár erre gúnyosan nevet Apoll

a szent

hegyen

Józan tanácsot ad

;

min

És mintha hallanám, :

Akaszd fzfára szaporán. magad' Lantod mellé

—

11.

Versgyártási kínodban így Föllengezél minap :

—

-

Melyért

Még «

a halhatatlanság

üstöködbe kap

Ha kedvesem

Szép mint

I

—

mosolygva

a május-ég

sír

:

Melyen

A

'4»

Dalok. Ódák.

7.

lehulló csepp között

nap sugara ég!» gondolat!

Be meglep egy

Mi

mi nagyszeri

új,

Gyémánt foglalványt érdemel Benne minden beti Csak

azt fájlalja a világ

Kimondhatatlanul

Hogy

itt

Egész

váratlanul.

No

de

Az

ég ha

a dalnak

se' baj

Az-az, ha

!

vége van

bevégzem én

:

nevet,

sír s

napfény között

ejt

Nagy es-cseppeket

A

zöld halom

Növényeit,

s

a sík

— vagy

mez

a

Mi

versedrl is szent Elcsapja a ragya;

igaz,

—

SZSZEL. 1846.

Az sz

nyájas

verfényén

ülök,

Körültem sárga, száraz lomb zörög;

Oly

A

jó ittkünn

nekem

1

természetnek hervadása

Beszél lelkemnek csendesen.

Sápadt vagyok, mint az sz s hallgatag, Nem érzek én sem mély fájdalmakat;

142

7(öítemények.

S míg bús szeJl susog S nyájas sugár dereng az szben Ajkam sóhajt, és mosolyog.

—

Míg j-megy

lelkemen a gondolat

Szakasztok kisded szvirágokat

S végok

lesz hirtelen

Sovány, hosszúkás ujjaim közt

.

.

.

Hideg, nagyon hideg kezem!

Ah, mért

A

is

ilyen hosszú életünk?

hatvan, nyolczvan év minek nekünk?

Sokáig

Ha

élni

öröm-é,

bánat, kétség, fájdalom van

Szurkálva perczeink közé?

Jobb volna az éveknek csak Zavartalan öröm közt telve

Hogy

fele le

élet és kebel

Fényes piros lángban, mi képen

A

fáklya,

úgy lobogna

el

De ég fáklya nem vagy, életem Ugy sápadok meg én is csendesen. Mint ágon Ah,

a levél

.

.

.

a természet haldoklása

Lelkemmel titkosan beszél

7.

'43

Balok. Ódák.

FALUSI ÓRÁK. 1847.

Csendes boldogságban, megháborítlanul Élek én kebleden, tiszta, szent természeti Édes örömekkel jnek meg perczeim. Mint a megrakodt méh, mely hoz édes mézet.

Együtt kelek Járok a

A

fel

az énekes madárral.

mezben,

az illatos réten

szk

szálas vetések csendes

Hs

utczáin,

reggeli szellk találkoznak vélem.

Cserg Nézem

patakoknak

sr

a gerliczét s

bokra közül

a vadgalambokat.

Aztán bejárom a meredek hegy-oldalt, A csendes erdtáj hs árnyékban fogad.

Majd

újult kedélylyel kis

Nézvén

kertembe térek.

a virágot: teljes lesz-e

vajon?

Ezt beoltom, amazt megöntözöm, nyesem, Lehullt indáikat helyre igazgatom.

így száz apró kedves foglalkodás után, A nap forró heve hs méhesembe int;

Munka

elmélkedés éltem barátai. És ottan is újabb öröm vár rám megint. s

Társalgók a régi világ bölcseivel, Kik nagyok lettek a természet kebelén

S míg lelkem átmereng

A

boldog aranykor

tn

éltök- s

eszméiken

messzirl elém.

1

J(öltemények-

44

Avagy elveszem kedves költimet,

A

kiknek lelkökkel az én lelkem rokon

És míg édes ábránd karjába sülyedek A szívemhez szóló képeken, hangokon

Egy

;

:

nyájas szellcske bélopózik hozzám.

Könyvem' elfordítja, szememet bezárja Lágy szendergés lep meg, melyet odacsalt Szell, és a méhek altató dongása. .

.

a

S mint alvó kedvesét megles menyasszony Rózsaf nyúlik be hozzám a nyilason És lelkem meglátva s himet varrva róla. Tündéri képeket mutat boldog álmom. Felébredvén, hívom lelkem játszó

A

láng képzeletet,

ki

társát,

felrepül velem,

Meghordoz

s

Míg

harang megkondul csendesen.

az

esti

visszahoz,

Haza kolompol

a nyáj a

mereng

.

.

dalol

.

.

.

.

legelrl.

Elül a csicserg madárka jó korán

Este van

Mely

.

.

.

kín- s

megszólal a lágy furulyahang,

boldogságnak

Ködfátyolképe

S annyi

a

multaknak

jól esik

egyaránt.

kitárul,

régi rajzok visszatérnek rája

Emlékezés nélkül mi volnál

te,

oh szív?

Beszédes húrjától megfosztatott hárfa

S édes

áhítattal

I

keblem megteljesül,

Este úgy ellágyul, olyan jó a lélek Megengesztelem, a kiket megbántottam, I

A

kik megbántottak,

velk megbékélek.

szeret,

7.

Dalok. Ódák.

145

Abrándim közt végre megnyugvás borít el, S mint a gyermek, a kit elnyomott az álom Imádsága

felén, összetett

kezekkel

.

.

.

Csendesen elalszom csendes nyoszolyámon.

EGY

IFJU PÁRHOZ.

Sziveteknek vágya betölt.

Mi

volna

még

álmotok.

Kik az oltár zsámolyánál

Kezet fogva állótok?! Külön, két kis bujdosó ér

Vala eddig

Mely Czél

éltetek,

a sziklás s

rengetegben

kedv nélkül tévelyeg.

S egyesülten cseveg,

csillog,

Hullámzik e gyors patak

;

Kebelére önnevelte

Virágszirmok hajlanak. Szerelmetek tarka szinnel Rajzolgatja a jövt Szép álomként minden óra

Bvös,

bájos arczot

ölt.

Szent hséget, boldogságot

Hagyjon hátra

A

Maradjon meg

Tompa

munkái.

1.

e varázs!

fényes láng ellobog bár a

parázs

:

;

T^öttemények-

46

GRAEFENBERGBEN. J848.

Hs

kútfejek csorgóinál

Ülök hallgatva, egyedül Lelkemre barna fellegárny

A

múlt emléke nehezül.

S fájdalmasan elgondolom

Mi

boldog ember,

a

kinek

Keblét lángok nem égetik

.

e forrás hideg

Elgondolom

mi haszna volt

:

.

.

Hanem, mint

1

Nemes tüzednek, oh kebel ? Hogy lángjánál tenéleted S boldogságod perzselted

el

1

És felsóhajtok csendesen Hideg forrás, hideg pataki Fagyaszszátok

És koporsómig

meg keblemet

.

.

.

áldalak!

MESSZIRL. Piros hajnalban volt útnak indulásom,

Búsan tekintek át a Hol a leány lakik;

szk

völgynyiláson,

Érzé-e, hogy lelkem a hajnalszellben Elszállott álmáig?

Dalok. Ódák.

7.

Ég

1

hajnalcsillag tündöklött keleten

Jól

ösmerem én

Az

a te csillagod

azt

:

47

;

szerelem, szerelem.

Mért, hogy fényét egynek boldogságra, másnak

Búra ragyogtatod

?

Oh

lányka! öröme s kínja gondjaimnak. Szemed hajnalcsillag, de est-hajnalcsillag; S fájdalom az nekem Nem hogy feljebb jönne, de mindig lejebb 1

száll.

Végtére lemegyen.

Lemegyen, lemegyen Arra az ösvényre engem .

Melyen

.

.

rám borúi az

s

,

ki

a családi

Nyugodalmas Fel lehet

élet

boldog tartományát

találni ?

Mert oda vágyom

én,

mert szüntelen

ott

Óhajtozó lelkem édes gondolatban ....

S csupán csak

véle lesz.

Azzal a mosolygó, kedves

E

kis

leánynyal

nyájas kép egész.

Szeret a

Magas

éjjel.

vezérel.

repes madár

fák tetején,

járni fennen.

magas fellegekben

De

végezetre csak

AJá

száll a földre, és fészket

Bokor csendébe

rak.

alacsony

van

I^öltemények-

Oh, én is magasan jártam! Isten néki, Fényes álmaimnak szappan-buboréki

Hadd

Nem

semmisüljenek! sajnálom ket, csak értök cserében

Nyugodalmat vegyek!

S hol szívemnek e szép álma tán teljesül Szülföldem felé tekintek messzirül, S el-elgondolkodom Ha látlak meg újra, kit oly rég hagytam

:

:

el,

Piros szép hajnalom!

Mert

Ha

A

a boldogság csak

úgy

lesz teljes

nekem,

azzal szüntelen együtt képzelhetem

kedves szép hazát

Jó szomszédok között, csendes faluhelyen a békés kis család

Ott lehet csak boldog

JÉGVIRÁGOK. Fehér világ .... fehér világ! Hogy' nem nyilik most fehérliliom?! Szebb volnál most te is, te is, Halvány arczú menyasszonyom

Emlékezem

:

midn

megláttalak,

Piros virággal tele volt kezem

Halvány angyal

.

.

.

s

nyiló piros virág

Emlékezem, emlékezem Virágimat széllyelszórtam vala Érted, bánat fehérl liljoma!

.

.

.

Dalok- ódák-

7.

>40

Tudtam, hogy meghalsz ... és szerettelek S hogy elhulltak az szi levelek Te is lehulltál vélek ... oh

Most én Hisz én Fehér,

halottat szeretek, is

majd halott leszek

min

.

.

a hó.

•

Oda

van a virágok szirma

Fosztva az ág

A

levelétl

is

hideg, az érzéktelen

Kövön mégis ifjú moh azt nem a napfény

De

A

síró

zöldül.

növeli

:

ég bús könyei.

Olyan az én szívem, mint a k, Érzéketlen, hideg, kemény!

Öröm sugara nem kel rája. Te öntözd, fájdalmam könyárja! Ha nne rajta új remény!

Min

vagy

jó

Alusznak

Nem Nem

nyugtató

te,

tél

a füvek, virágok

hervasztja

meg rágó

féreg.

zúg dúló vihar reájok,

Beh jól van a halottnak dolga Beh szép fehér a sírhalomi Alig várom, hogy lenyughassam

Ott én sok szépet álmodom! •

Mégis, mégis Pusztulva

Míg

ott

áll,

.

.

.

!

a tölgy a

bérczen

nincs rajta zöld

;

maradt a sárguló gyöngy.

1

7(ptfemények.

A

mely csupán kínjára ntt.

Tél,

tölgy örömét,

ki elvitted a

Fájdalmit

Hideg

Nem

sír,

lesz-e

Hideg

miért

is

sír,

nem

el

vivéd

néma sírhalom. benned fájdalom

,

.

.

.

.

.

.

?

?

fájdalom van benned

Hisz azt mondják, hogy éjfél-tájban

Mély S

kebled' elhagyják a holtak,

ki sértenek

fehér ruhában.

Mért kelnének föl, ha a föld alatt. Kín nem zavarná csendes álmukat

.

Meglesem én

A

a

.

.

?

temett,

sírnyit órát megvárom

.

.

.

S ha felj fehér gyöngyvirágom Soh' sem bocsátom vissza t!

:

•

Vártam, nem

jött fel ...

,

ah dehogy van

Sírban nincs fájdalom, nincs életi Jó vagy te

sír,

jó vagy,

fagyos

tél,

Csendesen kibékülök véled .... •

Ajtóm

elé két koldus jára,

Két, ínségben megtört alak

A

süket látta társa könyeit.

Sóhajt, nyögést hallott a

De

vak

vezetjét hirtelen

Elveszte a világtalan

És ülvén

a

sövény

;

alatt,

Rimánkodott, várt hasztalan

Balok- Ódák.

7.

'

Megszánta végre egy emberbarát.

Némán

elvette

nehéz bútorát

Vezette kézen fogva,

És

Mi

elaltatta

jó vagy, tél

botján

1

elküldötted neki

a fagyos halált

Vezetül Jó vagy

nem

puha nyoszolyán ....

nyújtottál neki

te, sír! ki

Puha homokodban nyoszolyát • az a vakító fehérség, Völgyet, halmot mely elfedez?

Mi

Nem

hó, az

;

ölyvtül összetépett

Fehér galambok pelyhe ezl Az én galambom is fehér volt.

Mint az új hó, oly tiszta, h, És ajkimból étettem t, összetépte az öly S lám

—

1

.

.

.

•

Ne

félj

:

a holt föld kebelében,

Épségben

Ne

félj

Utat

Ne

:

mag

vastag jégtömlöczébcn

folytatja a patak!

félj

:

El nem

Ne

ér tavaszt a

félj

Felejti

a

megnémult madárka

felejti :

az

—

énekét;

ember mindörökre,

búját, életét!

•

Olyan vagyok már

én, mint a fa,

Mint az erd Melyen holló-sereg tanyázik, S nem jár dalos madái-ka rája. Örömim, e zeng madárkák. lombatlan fája;

5

7{öííemények'

Hogy Ott

el is

hagyták szívemet!

a bánat, e fekete

Holló-sereg foglalt helyet!

• Lesújtott a villám

szén és üszök

;

Maradt

a

Kopasz

sziklák mellett

Vágott

a föld keblén sebet.

büszke tölgy helyett

Kopár sziklát, Fehér hóval a

.

.

omló vizár

viz-szaggatást, és hamvat. jó tél betakargat.

Sebzett, kövlt, kiégett szíveket

A

halál

puha hant

alá fektet

• Ki Kit

nem keres nem bánt

nyíló virágot. a vihar zúgása

;

Völgyet, halmot bolyongjon össze,

Hogy

a fehér halottat lássa

Nem

szeretem én a virágot.

Szeretlek,

pusztaság

téli

.

.

.

.

.

.

Ilyen fehér volt arcza, keblei

Fehér

világ.

.

.

fehér világ.

.

.

PANASZKODJ AiVl TALÁN, 1847.

Panaszkodjam Annyi zaklató

talán,

hogy életem

bajjal

van tele?

Vagy

a világot, végzetet.

Hogy

szidjam

vadállat az

emberek

fele?

7.

Nem, nem!

Meg nem Mert Zaj-

csak

Dalok- Ódák-

zz, csak

153

zaklass sors! ne

átkozlak téged én soha

igy szeretem én az életet

s

küzdelemben, mint

a katona.

Szép, szép a csendes holdvilágos ég,

S

midn

a tenger,

De

ha csattog,

S harsog

a

-

hullám

nyugalom

fedi

villám villámra gyúl, :

ez az isteni

Távozzál tlem, béke, nyugalom!

Te Én

élet és

kedély halvány moha

.

.

így szeretem, így az életet

Zaj-

s

küzdelemben, mint a katona.

Keblem tömlöcz, benn vágyaim rabok, Békétlenül csörgetve lánczukat. Ki megsértsen, megöljön ha lehet

Egy

két jó barátom mindig akad

;

bell zaj és izgalom, Kivül, bell hullámok ostroma.

Így

kivül,

De

igy szeretem én az életet

Zaj-

s

S légy

E

küzdelemben, mint a katona.

sorsom! hogy gondoskodál

áldott,

harczról,

melyben nagy kedvem

telik

Kiket rám küldél, hogy marczongjanak.

Oh

adj

S most

még

élesebb fogat nekik!

jertek

:

vágjon földhöz a

ki bír,

Mert különben majd én vágom oda... így, így szeretem én az életet:

Zaj-

s

küzdelemben, mint

a

katona!

félj,

J^öHeménvek-

54

BOLDOGSÁG. Hol vagy, hol vagy életünknek Szép tündére, boldogság?! Karjaidban kik pihennek? Ajkaid' kik csókdossák?

Fényes orczád néha-néha

Szemünk eltt megjelen

Vagy

csak a szív álma képzel

Kétes ködben, fellegen? Széles ország-út az

És mi

rajta

élet,

vándorok

Elfáradunk, elepedünk.

Vérz

lábunk tántorog;

S boldogságért esdekelvén, Mig elre jár szemünk :

Csendes kunyhó, vagy keresztfa Közelébe érkezünk.

De

a

vándor a

kis

kunyhót

Elmellzi botorul Öntagadás-, türelemnek Keresztjéhez sem borúi

A

csalképet zve, annyi

Fáradalmat

elvisel

S meglepvén az

Az

útfélen alszik

éj

sietve

el.

7.

Dalok. Ódák.

'

Voltam, ábránd! völgyeidben,

Hol szell s lomb enyeleg, Jártam, oh vágy! szirttetdön,

Mely szédít

H

meredek.

s

csók mézét

ajkam,

szítta

Koszorús volt homlokom S ha valék-e boldog akkor? .

Ne

kérdjétek,

Szív,

Ha Mi

.

nem tudom!

oh szív! ha boldog vagy már.

több kéj nem fér beléd remegtet, mi nyom, mint :

Fa harmatos Ah, mért

a

levelét?

kell a

boldogságban

Öntudatlan érzeni

Hogy El

is

azt

egy szempillantásban

lehet veszteni

!

?

hogy ha szived álma Megvalósul s a tied

Mért

van,

:

A

szép bálványt összetörni

Maga

a szív

ugy siet!?

Csábit, vonz a fátyolos kép,

Mely távolról int felénk. Hogy megrontsa a kicsinylés,

A

mit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy,

s

zve

szivünk'

Ösmeretlen tájakig:

Nem Nem,

boldog, ha kéjt ha

nem

azzal jól-lakik.

izlel.

5 5

1

7(^l>Uemények-

56

A

bánatban örömet kér,

Az örömben

bánatot

Csendességbl zajba vágyik, S csendbe, hogyha zaklatott. S míg az élet, mint az égbolt. Hol borongós, hol derült, És megkóstol a halandó Édeset és kesert

A

végóra elközelget,

És szemét hogy

befogják,

Életén átnézve kérdi JKi vott hát a boldogság

!

?

HOZZÁ. Mért nem kötök füzért nevednek? Dalomban mért nem emlegetlek? Fa vagyok én

:

te kis folyóka

Szerelmeddel reám fonódva

S melylyel az ég engem megáldott

Nem

ejtek rád egykét virágot!

Hívem! ne

szólj,

midn

utánad

Láttál bujdosni, mint az árnyat.

Midn

c szív alig remélte

Sajátjának mondhatni végre.

<57

Balok. Ódák.

7.

Dalomba voltál szve, mind csak Reád utalt virág, hab, csillag Örvénynyel küzdve, patra

Te

voltál, csak

te,

Mit mondjak most?

H

szállva

lelkem álma

elég,

:

1

ha érzem

karjaid közt üdvösségem'

1

Mért tudna még epedni vágyam? Hisz benned mindent feltaláltami

Ajkam

Egy

h csókja

pillantás

Mindent elmond,

A

homlokodra,

szemedbe lopva

— mindent megértet véled

boldogságról vélem,

1

MADÁRFÉSZEK. Szerelemnek, boldogságnak Csendes,

Ernys Jobb

kis tanyája!

elbúttál a

Hogy'

bokornak

zugolyába!

is itt,

mint a magasban!

Vész van ott, s az ágrul Hamarabb hull szszel a lomb,

Hamarabb Kél, fut a

Nem

lesárgul.

nap

s

rejtekedbe

lövel be fénye

Minek

is? a

:

boldogságnak

I

J^öltemények-

58

Nincs szüksége fényre.

S mig lakód

a bájoló dalt

Fent repülve zengi Jobb, hogy ily alant hazáját :

Nem

gyanítja senki.

Békeségnek Boldog,

a ki

kis hajléka

:

benned

Bizalomnak, szerelemnek Karjain pihenheti

A

hol este a dalos pár

Osszebúva szépen

Alma Lágy

a

nap gyönyörének

viszhangja lészen.

Mennyi, mennyi édes álom. Milyen tiszta hség!

S hozzá, mint a kis család n, Mily öröm vegyül még! S ha ártó kéz bolygatott meg,

A

vész összetépett

Félt,

h gond

orvosolja

Károd', szenvedésed'.

S ha

feletted végre a zöld

Sátor össze-omlott

Ölt magára kikeletkor

Újra zsenge lombot. Boldog, a

kit hívsz

öledbe,

Boldog a ki benned A hségnek, bizalomnak Karjain pihenheti

—

De

pirul az

ember

arcza.

Dalok. Ódák.

J.

Sorsodat ha

159

látja

Szerelemnek, boldogságnak Csendes,

kis tanyája

I

TORNÁCZOMON. Tndve

nézek a tájon végig-végig

Távol halmok

S innen

A

s

hegyek lánczolatja kéklik

rajta zölden,

szép Sajó völgye nyájas nyilt arczával

Tárul

elttem.

ki

Folydogál a Sajó, folydogál árkában. Zaj nélkül, mint a

nem mer

ki

Olyan lassú s fáradt Igaz, hogy már vértl .

járni bátran.

.

és könyhullatástól

Eleget megáradt.

Hová Mely

lett

innen a vérfolt

a setét

Eltörlek az évek

Hej ha

a

.

szivbl

Így kitörlenének

—

s a

patkónyom.

idk küzdelmirl

szóljon ?

.

is

fájdalmat, emléket

1

De tisztán süt a nap, meleg délután van Dologban az ember, s a rétek hosszában Hemzseg mint a hangya A dolgos nép után hosszú sorral támad Rudas és kalangya.

1

6o

J^öltemények-

Sr De

a

cseppekben foly arczán a veríték, nehéz munkát hogy megédesítsék

Zengnek meleg dalok Feltörik a tenyér, de a szív édesen

Mulat

elandalog.

s

És elgondolkodom e népen, e dalon öröm vagy fájdalom, szólal meg abban .

Mi

.

:

Húrján

kebelnek?

a

S látom, hogy a virágmagvak még Halmán is kikelnek.

Azonban

Hvös

a sírnak

este lesz, elcsendesül a dal,

szell támad az

est homályival

S ködpalástot öltvén Elvész a

A

táj

képe, a rét nyájas arcza

szép Sajó völgyén.

És akkor ha

által-jön

Sokat beszélünk az

Péter vagy Pál

élet mivoltárúl

S tárgyat keres elménk Borongó kedélyünk' mely S melyen megpihennénk

,

úr.

.

felderítené

1

Végtére elborul s nyomasztó nagy éj A levert lélek egy sötét vágyat érez

lesz

;

:

Nem De

élni!

nem

cgy-^gy

élni

I

csillag gyúl a

felhkben

Fellobbanó fénye lelkünkig világol

Remélni

1

remélni

1

távol,

7.

Vaiok. Ódák.

TAVASZKOR. Puszta már a föld határa.

Ékessége veszve ln Halavány köd és fekete

Csóka szálldos a mezn. Hófuvatba hempergzött Valahol

Azért

a

Garamon

fú az északi szél

Oly hidegen,

szilajon.

Csak megírnám ezt a Bárha fú is hidegen

verset.

:

de mikor még

Jaj

sikoUóhh

Fergeteg van ideben.

Én

volnék a házi gazda,

S más

Ez

A

a

parancsol, más az úr

vendég még maholnap

házamból

is

kitúr.

Hangja éles, fülhasító, Pedig senki sem siket, És épen nem válogatja Dalához a rímeket.

—

—

Olyan könnyen megharagszik,

Ha nem ringatják ki'^áU, Akkor aztán nyugtató szót És bölcsdalt túl-kiált .

Tompa

munkái.

I.

.

Benn maradjak, vagy

Nem Már

találok nyughelyet

most melyik vizbe

Künn .

,

.

menjek?

ki

is,

benn

is

fúljak

fergeteg.

Mit beszélek?

—

.

.

.

.

?

.

hisz tavasz van!

Tátva-nyitva ablakom,

Nem

a fergeteg zúgását,

A

madárdalt hallgatom.

A

sövényen fürtös ákácz

S

nyiló bodza hajlik át. Érzem, szivem gyógyvirága

Édes finom

illatát...

Feleségem csendesen köt, hallgatag Elmélázó .

Nincs

.

.

.

.

zaj a szobába', tollam

Gyenge harsogása

csak.

Ahl hiszen mind szent igaz, hogy Künn tavasz van, ittbe' csend Hanem aztán a tavasznak Vége mégis tél leend. ;

És e csendes házba

A A

is majd könnyen megjöhet patvarba ... mennyi bajt

zaj

.

1

Csinál az a szeretet!

.

is

7.

"63

Dalok. Ódák.

HARMINCZ ÉVEN TÚL. Mégis nagyon

Mai

furcsa ez a

fiatalság!

Léha nép! a saru-szíjja Mindig szoros, vagy tág. Verset

ír,

a holdvilágon

Bancsalog szemével

Pedig biz az, Isten engem! Igen vékony étel.

Nyakrafre

belé szeret

Menyecskébe, lányba

S szép mulatság: mikor

elvész

Feje, szava, álma

Lelkét a fakó alatta

Majd

kifújja

éhen.

Mit veszdik?

.

mit tud kapni

Isten-adta népen?!

Muzsika szól, hej búbánat, Félre tlem, távol

S

ki-világos ki-viradtig

Mulatozik, tánczol

;

Tölt pohár peng a kezében.

Sarkantyú bokáján Hej, meg fogja majd .

A

tivornyát drágán

.

fizetni

i

64

"Költemények-

Dévajságok népe! nemde Szép arany-szabályok? Felteszem, hogy lesz eszetek

Nem Mert

hallgatni rajok

kik igy korpázni szoktak,

Boldog

A

fiatalság!

jó bölcsek, a

Üvegen

mézet már

át nyalják.

Hogy eltnt

álmak

a fényes

Játszi délibábja

Az

unalmas, tört kedélyt az

Titkon

vérzi, bántja.

Mert nem

a fa, a ki díszét

Szélbe porba szórja,

Hanem

a

Hullanak

Hogy

lomb

és virágok

le róla.

szeretni

nem szeretnénk

Nincs belle semmi

St

kés

szivünket

vágyak

Szokták tönkre tenni.

S

tán szemünk többé a szépet

Nem

találja

szépnek

.

.

?

.

Más itt a baj a leányok Hogy már ránk se néznek! :

És megjárná a Mint megjárta

tivornya.

hajdan,

—

Köztetek fel-éjszakáznánk Pipafüstben, zajban

J.

Hanem

A

Ódák

Balok-

(ós

ez a tréfa szörnyen

torkunkra forrna

Járná a kámforos

Meg

flanel],

mézes torma.

a

Virgoncz

ifjak!

egyedül az

Fáj bizony minékünk,

Hogy

életkedv- és

erben

Véletek nem érünk Irigységbl minden roszat

Nyakatokba rónánk

Nem ugy van már mint volt Nem az a nap süt az égen!

-

Ez már

a mi

nótánk!

HALMON Halmon

Ugy

tekintetem

állok,

Legel távol

ÁLLOK...

mezkön

tetszik ott

vagyok megint

Patak, rét, sík eljön.

És mintha színám

illatát.

Szellje rám fuvalna

Ez

a

Az

emlékezés halma.

.

.

halom, hol én állok.

Nagy erdség

terjed köztünk.

Hátam megett

az évek.

Mióta

e tájt elhagyám.

Nagy erdvé

növének.

régen,

I

J^öltem ény ek

66

És mig tovább, tovább Összébb borúi az ága, Takarván

a

De még

mezt

szép sik

Mindinkább köda fák s

jövök,

homályba.

s

bokrok között

Egész addig

kilátok

Hol

gyermek köri

a játszó

:

Pillangók és virágok,

Mosolygó menny, szép gycrmckarcz.

Repes Miért

szív, virág, dal

is

nem

Földi pályán

Ah!

Az

kisértek a által ?

ti

hamar

a játék

kihull

jfjoncznak kezébül

Fényes, tündér-világba

Mely

lép,

álmain felépül.

Sápadt az arcz,

Mégis szebb

dobog,

a sziv

lett

az élet

Csillag s zene, szell

s

patak

Uj értelmet nyerének.

És folynak a

szív napját

Izgalmasan, de szépen;

Csalódásban ha lesz beteg

Meggyógyul S

A A

reá, kétség s

melylyel

küzdés között,

vitt s csatázott

szerelem szövétneke

Hint meleget,

:

reményben.

a

világot.

7.

S eddig van az

Mi késbb

A

j

élet

csupán;

utána:

szép, de múlt

Csak

>^7

Dalok. Ódák

idknek

az

viszhangja, csak árnya.

Remél szív, hiv Az ifjúság zajával Miért

is

nem

Földi pályán

kebel.

kisértek a által ?

ti

Mit ér az, hogy fölebb juték. És tágult láthatárom? Hogy lássam a távol mezt.

Ha Mit

látnom

kopáron I

kell

a fénykör, mely ly el

magát

A

büszke ész ruházza? Ha oda van ábránd, remény.

Az

élet s sziv

Édes,

könny

zománcza! csalódás a

Boldogságnak nagy titka Boritva van lágy zöld mohval,

A

zord kemény kszikla. De az élet hideg, kopasz

Valóságot mutat csak; S a sziv a múlt felé fordul.

Hol könnyülhet, mulathat. Csak akkor

lel

vigasztalást

Lelkem, ha néz felétek:

— Honnan régen elköltözém — Távol kékl vidékek!

i63

T^öltemények-

Bár a nap ott ragyogna rám, Szelld felém fuvalván De messzirl látlak csupán,

Az

emlékezés halmán.

OH HÖLGYEM

.

.

1.

Ha

lelkem, mint a tenger háborog,

— Járván gyakorta A

mélybe hajtom

Hogy

Oh hölgyem

!

lelked lelkem viharát

bút, zajt híven átveszen

s

-

örvényczzenek.

ott elrejtve

Megérzi,

zúgó szélveszek,

le hullámait.

.

S borús könycsep hullámozik szemed

E

nyájasan

kékl tengerszemen ]].

El-elborul lelkem, miként az ég,

S ha önterhét nem birja bánatom Szememre forró könyekben szakad Könnyít

Oh

a

hölgyem! életem szép napja,

Mosolygásod

A

bánat

Remény

is

s

lelkem

te!

szelíd sugáritul

ragyog,

s

könyiben

enyhlet szivárványa 111.

Ha

.

zápor a borúlaton!

a sötét

Kiköltözik belle

jövbe néz hit,

remény,

gyúl.

.

T.

És pusztán Kápolna

a

Dalok Ódák

^

áll, mint egy elhagyatott vadonnak közepén.

Oh hölgyem! csüggedt lelkem' Idk reményivel karoljad át,

boldogabb

Mikép

be

Az

a

repkény zölden

ó kápolna ingatag

folyja

falát!

ALFÖLDI KÉPEK. 1850.

1.

Három

hosszú éve, a mikor láttalak

Árnyéktalan puszták, lágyan

reng

tavak

Szabad, szép vidéke!

Csak

Múló

a

képzeldés

rajzolgatta képed'

vonásokkal, lelkemnek elébe!

Erds, halmos helyen van

Hanem

az én lakásom

hisz a sorsot én azért

Mert a kinek nem ád Néhány barázdát s egy

viskót

is

áldom!

sem kegyelme

Jó annak, ha bárhol meghúzhatja magát.

Sok érdek köt engem a halmos vidékhez, megválásom búval menne véghez S lakom tán a sírig Mégis, mint a feny a homokos pusztán. Lelkem nem szokik meg e tájon, csak sfnlik.

Tle

;

169

J^öífemények-

i«^o

Hajló bokor-ágon madarak szólanak,

Lombok árnyékában

csacsogó patak

a

Bujkálva veszt utat

Mégis szebb

az,

ha a rónák

tavak felett

s

Átvonuló daru egyet-egyet krúgat!

Habzó fbe fekszem

:

—

Illatos ajkával hajlik az

S

a

hs

a

gyöngyvirága ;

berki árnyon,

Álmomban S

a bérez

orczámra

a

sások liljomát szaggatom

fehérl tavak tükrén csónakázom. 11.

Három nagy év után

itt

vagyok,

itt

vagyok

Vígan legel szemem és lelkem rajtatok, Régi ismersök! Édes emlékezet, mint méz a virágból, Lesz azon órákból, melyeket Régi ismersim

És

A

a

:

a nyilt

zúgó nádas, mintha

tavak és lápok

.

itt

töltök.

szabad róna,

erd

volna

.

Hol sárga liljomok, fehér nimfák nyilnak, S a vadmadár fürdik, sir, kerepel, hápog.

A A

szél

is

az,

eme

láthatlan szilaj

mén,

térség abroncsán a mely vágtatva

mén

S felporzik utána Hosszú vonatban a halvány meleg homok, Melyet futtában a légbe rugdos lába.

-Dalok,

1.

Itt

legel gulya,

'7'

ódák-

karámok,

és szétszórt

Miket a délibáb derékon át-vágott Ott nem messze tlök, komondorok, A héja árnyékát

z

A

nyargaló csikós, mind jó ismersök!

Ez a bokor liljom! mintha csak Mely három év eltt! Folyvást

az volna, nyit azóta

Karcsú szép virága? az elhervadt; ráösmerni mégis. édes anyjáról az ifjú leányra.

Ah nem! Mint

Bejárom

a rónát, a tavak vidékét

S mintha én is harmatHiven sorra nézem

A mez S otthon

virágit,

és

mézporral élnék:

méh

szorgalmas

érzem magam

gyanánt,

a kedves vidéken.

111.

De ködlik lelkemen mégis titkos bánat. Melybl majd fekete, nehéz felleg támad

:

S elborul elttem

A

hölgy arcza, szép vidék, mint egy fátyolos

S utána

elborul

kedélyem

Hej ezeltt! mint

sötéten.

a virágot a lepkék.

Képzeletem' tarka szárnyakkal ellepték

A

ragyogó képek Keresnem kellett a bánatos borongást,

A

fényhez enyhit,

jól

es

setétnek.

J^öltemények

Sárga hinárvirág volt akkor bánatom,

Mely S

felül hintázik, s alig áll a

habon,

a pillanat búja

Hajszál gyökerével fogódzott szivemre.

És nem szakadt

hogy

beié,

kihajtson újra.

Most

a bánat keblem mélyében rvényzik, Nyugalmát elzi, s felrázza fenékig.

A

táj elsötétül

Hasztalan keresek egy mosolygó képet.

Az

A

éjszín

nyugvó nap máskor rózsaszin

Mintha

A A

árnyakhoz felderít fényi. világa,

vért hintene a sík láthatárra;

megmerült csónak,

sás eltört kardja, s széthullott buzogány Lelkemhez fájdalmas hasonlatban szólnak.

Elhagynak

a régi nyájas gondolatok,

Hánykódó elmémben bús képet forgatok S mint a néma bálvány,

A

melynek keblében nincs

Mozdulatlan állok

És mig igy merengek Mellettem Hisz

a

nap

a

élet s

a

.

szív.

bús gondolatban

pásztor jó estét leszálla

ver

puszták határán.

a

.

mond

:

halkan.

.

Jó földimnek arczán bús felleg vonul át, Bánat, vagy fekete haj fürtének árnya...

— ?

1.

Valók. Ódák.

1

IV.

Este van,

—

a

tárgyak képe lassan-lassan

Eltorzul, elvész a

A

zsibongó

kés

alkonyatban.

élet,

Mint távozó galamb szárnya suhogása, Csendesül

Ah

én

is

,

.

csendesül

.

.

majd álomba mélyed.

álmodom! de álmám oly nehéz.

Mert sejt

lelkem a távol

jövbe néz

;

Képedet, oh puszta! ósi szépségébl, vadköltészetébl

Látom

kivetkezve, látom ott kifosztva,

Hol most a nyerít szilaj csikó vágtat, S úszkálni látszik a reng délibábnak

Fehérl vizében Elhallgat, kialszik az éjek varázsa,

A

furulyaszó, a pásztortz végképen.

—

s gyötr bánatában. És lelkem elborul, Számomra csupán e bús vigasztalás van

Hogy addig nem élek Sok búbánat miatt megrongált sátorát Levetkzi addig a megfáradt lélek!

73

I

"j

J^öltem ény ek

4

TÁVOLBÓL. 1852.

Nyugszik

a nap, alkonyodni kész],

Haza megy

Hogy

a lelkem e vidékrl

az estét édes lakta-földe

S kedvesinek Ott

jár

Alig

már a szép Sajó-vidéken, hogy hazáig érjen

várja,

Hogy

Ég

közelébe' töltse.

:

az ákácz csendes alkonyában,

ajkad' megcsókolja lágyan.

Ott, hol téged most sóhajtva látlak.

Álmodoztam egykor én utánad! Mit ott hagytam, mind lelkedre

Az

a

remény, az

És meleggel

Mig

a fényes

álom

szálljon

:

I

tartsa szíved' addig,

vállamra

h

fejed hanyatlik,

S felvidul a kis családi fészek. Hova vágyom, hova visszatérek! Voltam egykor, nem vagyok már sólyom, Túlrepülni bérczeken, folyókon

Az

én vágyam nem sziklára fészkel,

Megelégszik

kis

bokor tövével.

«

Hir, dicsség fülmiléjc csattog:

S

elsimulnak lelkemen c hangok;

A

mi rá hat, a mi elragadja

A

boldogság házi pitypalatyja.

J.

Dalok. Ódák.

175

Meghitt keblén, szép családi élet, is meg mind halálig véled! Melyre e vágy- és reménynyel váltig Tartson

Elgyötört szív régen vissza-vágyifc.

Mert ha

nincsen kis kezed kezembe'

Messze vagy te nékem, messze messze! Mégis ugy-e menjek bár világul. Köztünk a láncz mégse, mégse tágul ? :

!

Nyugszik

a nap, alkonyodni készül.

Haza ment

Hogy S

a

lelkem e vidékrl.

az estét édes lakta-földe,

kedvesei közelében töltse!

ITTHON VAGYOK... Itthon vagyok.

.

.!

haza jöttem valahára.

Lelkem ezt az édes órát alig várta Megpihenni csendes élet, öledben Jöttem, mint a siet hab, hogy jöhettem.

h

Haza

felé

még

Forró vágyam Fel se

csak c

táj

öleié a messzeséget;

tnt még házam

Megcsapott

a

halma kéklett.

tája, s

már elre

boldogságnak lágy szellje!

Kinyílt a völgy ... a falucska ott van, ott van

Dobogott

Mig

a

vándor szive hangosabban

csókod forrt

a

belép

ajakára

.

.

Itthon vagyok, haza jöttem valahára!

1

J(öltemények.

y6

Házi üszköm melegít lángja

Keblemen

a

mellett.

szomorú fagy úgy felengedi

Csordultig van az én szivem, annyit érzek.

Örömében S nem

is

Pihenek

olyan boldog, olyan részeg

tudom

félig alva, félig

ébren

a szeretetnek hív ölében

Két karomon

Mi

:

1

a mi kedves, kis

családom;

reményem, vágyam van még

a világon ?

Kis fiamat az ölembe teszi anyja,

S hosszan nyugszik mindkettnkön

Nem De

pillanatja.

tudok én mit mondani, nfem tud

beszél a mosolygó ajk

könyez

s

sem,

szem.

Majd ha lelkem' szomorítják újra gondok, Vagy élettel és világgal meghasonlok Akkor nyájas, kibékít gondolattal. Ez a köny, ez a mosoly megvigasztal. Zárd magadba, lelkem! ezt

a boldogságot,

Mely

ez édes szép órában rád szivárog;

Mint

a

cseppet

a

virágnak kelyhe szokta,

Tartogatván hév napokra, bús napokra.

ÖSZl TÁJNAK... szi szi

tájnak hervadása

napfény ragyogása

1

Hervadásból, fénybl támad

Lelkemen e kedves

bánat.

-

Dalok. Ódák.

1.

Omlik

177

lomb, hallgat a dal

a

Visszatérek gondolattal

A

tavaszra, ... ah

Betegebbnek

Ez Ez Ez

de annál

tetszik a táj

ékes?

a rét volt olyan

a határ olyan

1

népes?

a halom, völgy és tájék

Mintha

a

Lemegy

a

.

.

sírkertben járnék!

nap nem sokára

.

.

Haldoklásnak szent országa

Olyan édes forró vágygyal Ölel téged lelkem

Az

által

elmúlás bája rajtad.

Lelkemen vesz mély hatalmat S bár meghalni kéne véled Mégis, mégis szeretnélek :

Néma

a táj,

arcza sápadt,

Rá dereng napfény Ah, mi vonzó szép

E

árad

halál van

mosolygó hervadásbani

Édes terhed' édes álomi Szinte érzem szempillámon;

Hogy

lehajtsam, szinte vonja

Fejem'

A

a fák hulló lombja.

fák lombja csendesen hull

Nem Itt a

I .

küzdéstül, fájdalomtul

végharcz ösmeretlen

:

Lehet-e meghalni szebben..?! Icmp:-.

luunkái.

I.

1

78

T^öltemények

EMLÉKSOROK EGY SZÉP HÖLGYHÖZ. Mi

szívet bájol, felgyújt, elragad,

S mint örvény bbájos körödbe von Megáldva vagy hódifó kellemek Csudás

kincsével,

Szemed

:

oh hölgy! gazdagon.

nap. Kebled vakító haván

Sötéten borong fürtid éjjele. Hogy a fénytl ellankadt pillanat Mcg-megpihenni slyedjen bele.

Boldog, kinek számára ajkaid

Rózsáin egy múló mosolyka van

;

Boldog ki lát, ki hallja hangodat S mi vagy mégis magad ? Boldogtalan • Láttam szemed könyit omlani, Borús szép arczod, nemes kebledet, .

A

melyet a fájdalmak szélvésze,

Mint egy S

.

midn

fehér tavat megrengetett.

megihletett a méla bú

Borongásban él költészete Hallottam, mint ömlött

szi

szellként

a

el

ajkidon

bús halk zene.

És láttalak hosszan merengeni. Kezedbe hajtván szótlanul fejed'

.

Mozdulatlanul, halványan, miként

Márvány-nemtt

a ravatal felett.

.

!

7.

Szép vagy,

-

—

S

boldogtalan

A

gyémánt

Mégis

!

is

Dalok. Ódák.

i

kebled feddhetien és nemes,

oh ezt ki fejti meg ? tündökl fényt Jövel

maga, mint a

jég, hideg.

Számító a sors ajándékival

Midn

nyájasan mosolygott feléd

:

Élted boldogságába tudta be

Lelked jóságát, arczod kellemét.

Oh

hölgy!

trd

a

könycseppet arczodon,

Szorítsd szivedhez a fájdalmakat!

A

sors nehéz, méltatlan szenvedést

Csak

A

a

magas, nemes lelkeknek ad.

gazdag kebel, mely dús bányaként

Rejti a szív valódi kincseit

Azt mondják, nem

Szenved

jó hölgy,

lehet boldogtalan

.

Áldás a hajnal hulló harmata,

Melyet a szomjazó virágnak ad, gyenge fszál mégis meghajol ragyogó, a gazdag kincs alatt.

A A

Nem Mely

gazdag-e

a

gyöngyterm

csiga,

hányatik hullámos tengeren?

És a fájdalom keblében lakik. Hol a mosolygó drága gyöngy terem. Regét mondok. Eljött a kikelet. Bús volt a rózsafa s panaszkodott

Hogy

.

ah ne hidd, ne hidd

a tavasz miért

nem ad

Teljesb virágot, több díszt

neki

s illatot.

I

—

79

j

So

'f(ölfemények-

És ugy ln,

Midn

a mint óhajtása volt,

felébred egy szép hajnalon:

Illatban úszó rózsák ezrei

Boriták a bokrot dús-gazdagon.

Gazdag

Nem És

lett

diszben, de boldogtalan!

birta édes terhét tartani

a túlteljes

virágok

alatt

Megtörtek, elszáradtak ágai.

• Büszkén

Hadd

Ne

titkon viseld fájdalmidat

irigyelje sorsod', a ki lát;

tárd

Hogy

s

fel

kebled' oh hölgy, senkinek,

lássa a

bánat bcn-tört

nyilát.

Ki most elbírod kínod terheit,

Szánó könyt mások szemén ne

láss

Mert az törné meg szilárd lelkedet, S az együgy, rád tolt vigasztalás.

A

fájdalom

Az

lett élted sorsosa.

emészt és az

tart fenn

tégedet

Jó hölgy, csak benne lelhetsz ellene

Szivedre gyógyszert és enyhletet.

•

Ne

mint rabmadárkát, a reményt.

tartsd,

Hogy

szép szavával tudva csald magad'

Halvány

S még

jelen lesz a szines

jó,

ha

Ne zörgess Nem nyílik

nem hoz

a

új

multak zárt ajtaján

az

fel

alvó hullák

1

többé senkinek;

Ott hasztalan vádlód be

Az

jöv,

fájdalmakat.

meg nem

a jelent.

értenek!

A

Ódák

T>
7.

boldognak

is,

i8i

ha tenger gyanánt

Lelkére árad az emlékezet Fényes, de roncsolt törékeny csiga,

A

mit hullámiban a partra vet.

AZ ÉN LAKASOM. Kelemér.

Mirl nem Mióta

zengett már az ének

lant és

duda szól?

Hallottunk himnuszt a parajhoz.

Dalt a félszem bbájiról.

Én

csak téged halhatlanítlak.

Gyönyörséges

kis lakom! Ah, bár zsindelyt tudnék csinálni

Rozzant tetdre, lantomon 1

Anno

E

ezer ... de hát

Annyi igaz

A

ki

tudná

:

ház mikor épitteték? padlózás

:

hogy

nem

feltalálva

vala

Hanem meghordták

még

utcza-sárral.

És lebakólták emberül Azóta ugy van s ugy marad, míg Unalmában egyszer bedül.

^°gy P^P

vagyok, mindenki tudja,

Alázatosság jelszavam

És erre

a mestergerenda

Emlékeztet derekasan.

1

850.

i8a

J^öltemények-

Mert a S kissé

világ ha

néha elkap,

fölebb emelkedem

Megrendül még az agyvelm Ugy bele vágom a fejem'.

is,

Egyébiránt a milyen, olyan.

De

költ

volnék talán?

is

(így szokta most ezt oda vetni

Sok siheder nagy pongyolán) a költ homlokára, A mint illik, zöld lomb fakad Igen! zöld líczíom verdik

Tehát

Bokrosával,

Nincs

itt

—

az ágy

a

Midn

S

a lúd

ház egy

a

is

fú,

és szék,

forog.

talán legszebb az ablak.

azon benéz

Bizony ha igy

E

?

annál szebb, mintha szél

vén kályha

Mégis

.

alatt.

S történik sok csudás dolog Nemcsak, hogy tánczol asztal

De

.

uj

száll,

Pompeji

zápor hogy'

;

még maholnap

tréfál

lesz.

meg

éjjel ?

Szó nélkül megjön és szakad (Olyan bolond természetem van

Nem

oldalt fekszem,

És mintha csak

de hanyatt.)

czélozni tudna

Az orromra egyenesen Ugy koppan egy kövér Hogy majd nyavalyássá

:

hideg csepp. teszen.

7.

Dalok. Ódák.

Gyertyát gyújtok mérgemben ekkor,

Azaz szeretnék

Hanem

gyújtani,

csak hél akad kezembe.

Fagyját megette valami

Mert én

.

.

zsellérségen vagyok csak.

mások

Itt

.

a

rendes lakók

Nagy népesen

tanyázva együtt,

Egér, tücsök, kabócza, pók.

S akadna olyan rósz keresztyén, Ki zúgolódnék mindezen De ördög praktikája lévén :

A

pompa

és a kényelem.

Én megnyugszom sorsom mivoltán. De st örülök, mert ugyan

Ha

ürgének volnék teremtve

Nem szkebb

meg vagy

Hajlékom,

S hogy Hisz

—

újból épülj

tán egy támasz

?

ne várd! .

.

még sem

árt;

igen becsülöm a dalt

mellett mégis

Hogy

!

énekeivel

fel,

a dal éltet, tart örökre,

De

Mert bár

A

volna a lyukam

ugy

lehet,

megindulsz egyszer felettem

S odanyomsz, mint

az egeret!

PACSI RTADAL. Ébredj

fel,

Földnek

ébredj álmaidból.

határa, völgy,

halom

I

1

Kkemények.

84

A kött dalt 7LZ clközclgó Tavasz nevében hallatom. Zöldüljetek ...

Elérkezik

I

a gólya, fecske

meglátogat

s

Fogadjátok nyájas mosolylyal

Az

elfáradt vándorokat!

nem mer

Szeretni

A

madárka

a

Nincs elborító néma

Hol édes

.

Reá hüs árnyat .

.

.

.

rejtek,

h szerelem

a

Fészket se rak

Pedig

.

berkeken

ritkás, tarlott

.

.

nincs

lomb

az ágon.

hinteni

véletlen

megjöhetnek

Féltve ápolt kicsinyei.

Medrében, a kopár mezkön Oly nyugtalan sír a patak, Mint a kisded, kit bölcsejében Soká magára hagytanak.

Oh

keljetek

Mélyen Ékes

fel,

rét s

meznek

alvó virágai

liljomok, nefelejcsek,

Jertek

el

hozzá

játszani!

Ébredj, szenderg élet ébredj

Hideg

sirodból törj

Boruljon

A

illatos

virágba

szintelen halom,

Harsogjon Dal

el;

mez!

a lég, a ligetben

és viszhang beszéljenek

1

1.

A A

ódák-

Ty.-rhk

rendek borítsák,

rétet dús

rónát ért kalász-fejek!

Elég az álom!

—

lankadást ad

Ha

er

helyett;

hosszú, új

Természet,

A

pillanat

Fel, fel

!

a feltámadásra

megérkezett!

munkás meleg napokkal

Sietve eljövend a nyár

Sok szép remény a teljesülés Gyümöicshozó üdvére vár!

Hideg

világ!

mély álmaidban.

Halld és érezd

A

meg

énekem',

melylyel hivlak, költögetlek,

S fagyos kebled' melengetem!

Dalom fennrl,

napsugárnak

a

Hónából hangozik

feléd

Ébredj, ébredj! láttasd

S meleg sugárok

:

meg

a dal

erejét!

FIAM SZÜLETÉSEKOR. Mart.

lo.

1850.

I.

Szerény hajlékomnak kedves kis vendége! hadd tegyelek anyád kebelére!

Jer, jer,

Együtt hadd lássalak

Ugy szeret téged, Az Isten tudja csak.

-

.

.

pedig mit szenvedett

1

f^cUemények-

8b

Együtt hadd lássalak jó szelíd anyáddal. Mintha rózsát látnék kisded bimbajával

Én meg

felettetek

Lehajló sötét lomb, mely a zivatartól

Hiven megvédjelek.

Egy

E

szép

él bokor vagyunk

bokrot az

igy mi hárman

:

csendes pagonyában

élet

Zivatar ne érje

Hanem rakjon fészket Az öröm, beléje

kis

csacsogó madár,

1

Mégis, ha érné

Virág

s

a vihar

zudúlása

bimbó helyett csak

S csupán

a

:

lombot bántsa

1

a levelén

Függjön a bánatnak jéghideg harmatja. Csupán a levelén 11.

Szeretem anyádat, gyermek, forrón, híven

Ábrándos vágyait elfelejté szívem S mit róla mondhatok

1

;

:

Szive dobbanása, lelke gondolatja,

Én

és csak én

Tudtad

te azt,

vagyok

gyermek,

s

magad közénk

Elálltad szeret szivünk közt az

fúrtad.

utat,

És mostan, mindenik Szerelme és

lángja, mit

Benned megütközik.

egymáshoz

lövel

7,

Dalok. Ódák.

I)].

Lágyan reng a bölcs: ringasd édes anyja boldog, mig kezed ringatja Addig lesz Azután az

élet

Csavargós

útain, az

Nem

Midn

kis fiam!

lapot. :

;

szép csendesen, mint a többi halott.

Ott fekszik

a sirba'.

Intést, tanácsot s

hogy e szerény

érett észszel általolvashatod

lesz a ki irta

Hanem

Vele

emberek között

sok jót remélhet.

Meglehet,

Nem

I

én miért adjak neked

benne küzdve tanuld az

?

életet;

Higyj, remélj örömest!

Mert azt nem akarom, hogy Az én példám' kövesd.

Ne

A

lakjék kebledben

élted útain

ama hideg

féreg,

melyet én hordok, a melyet én érzek

.

.

.

Hanem mindenkoron Szerettesse véled az embert

A

s életet,

nyájas bizalom.

Légy boldogabb, mint én,— de ne

A

keresd, fiam!

boldogságot úgy, mint szokták annyian semmiért,

;

Tündökl

Mint: hir, méltóság, Soha be ne cseréld!

kincs, -

lelkednek nyugalmát

i^S

f^öttemények.

«A

tudás

nem

tudomány hideg

áldási* a

Kútfejénél szomjú lelked' szomj

meg.

öli

Ki aranyat keres

A

pazar világnak, a jó bányász, nemde

Rongyos

Ha

és beteges

.

.

.

?

lelkedet a vágy, földi nagyság bántja.

Vagy fényben tnik Nézd a történetet

fel

sirodnak márványa,

Az

emberiségnek volt-e apostola

Kit

meg nem

kövezett?

Lelked' ne hagyd menni ábránd-képek nyomán; Valóságban nézd a boldogságot csupán,

S légy ember mindenütt

Ha

feletted a sors vad villáma csattog.

Vagy

A

jólét napja süt.

mesterkélt világ dolgait ne nézzed,

Hadd rjöngjön,

— csak te

Kebeléhez közel

.

Légy egyszer

.

maradj

ez édes anyának

fia

természet

a

.

Szánts, vess, fákat növelj

:

I

IV.

Örökséged,

fiam, nincs

egy gombostnyi.

És mégis én neked úgy tudtam örülni Szülessetek sokan

I

.

.

.

1

Mert annyinak vége, Olyan sok

híja

van!

-se szegény

nemzetnek

/.

örültünk,

.

.

.

Dalok. Ódák.

—

örültünk,

Komoly csendességben

Óh

mert

!

Midn S

ki

ütne

s

189

melyen

ültük

meg

isten adott.

a napot

zajt,

szegény hazának

halottja van a

mjlljó kebel sóhajt?

isten házába magam menék veled, Könyek között öntém rád a keresztvizet, S buzgón imádkozám

Az

Érettetek, kedves mosolygó kisdedem,

S halvány

arczú hazám!

Ezt

esztendt ha elfelejtenéd

V. a bús

Ezernyolczszázötven Születésed napja

A

!

méri

is

nem

jött

elébb

?

szabad nemzetnek hogy csak egy perczig

is

Lettél volna tagja

Hatalmas folyam volt e nemzet

Még

az

s

:

hét ága

hazában szépen egybe vága

S egy ezredév

alatt

Folyt szelíden, vagy folyt harsogó habokkal,

De

el

soh'

sem apadt.

Most idegen népnek szakadt tengerébe! vége pedig vége Mondják nem veszett el, Vagy tán az is élet. Ha zagyva egységben nem lesz rajta semmi Jellem s si bélyeg? :

.

,

.

1

.

.

T^öltemények-

1

Síromból majd egykor hogy'

Szeretném meglátni, mi

Bár úgy

Vagy

is

képzelem

.

lesz .

fel

nem

kelhetek

belletek?

.

unokám nagy, dics hazán

tán valamelyik boldogabb

Vigan hordozná meg Bámuló szellemem' ?

a .

.

.

SZLHEGYEN. Rövid életét az ember Csak bánattal élje? Hajts ki, hajts ki örömemre

Szl

venyigéje!

Gyönge hajnalszin piroslik Most az új levélkén Nedve csillogó, tüzes lesz Mint a déli napfény. Ifjúságom gondtalan volt

S nem becsle téged

De

;

most véled mindhalálig

Tartó frigyre lépek. Hajlik a kor

s

kél az

ember

Annyi búra, bajra

—

A

Szúr

A

mint vénül

a fa,

jobban

a tüske rajta.

tavasznak nyár hevében

Fonnyad

el

szi dértl

virága lészen a nyár

Gazdag lombja sárga

1

Dalok. Ódák.

7.

Minden

éket önfejérl

Bár az év

Meghagyá S

lOi

letépett

az aranyszemü

rózsaszín gerezdet.

Fényes álmainkra gond j,

A

sziv tettre

lobban

Mindennel felhagy az ember Végre kedvhagyottan. S örömet ha semmiben már Nem talál a jámbor A borongós szre mégis Marad egy pohár bor. :

—

Ritka seb, melyet begyógyít

A

sors, a ki vágta

Ugy

;

adá a bort, hogy abban

Lenne orvossága S bár a sebre ebben

is

Rövid gyógyulás van Jól esik,

Meleg

hogy

csak

:

éde

tartja

zsibbadásban.

Hajlik a kor és borongva

J

az est feléje!

Hajts

ki,

hajts ki

örömemre

Szl venyigéje! A bor lángja hogy Az

derengjen

öreg bus kedvén,

Mint az alkony fellegén Rá pirosló napfény.

—

a

i92

J^ölteméttyek-

A SZÉKI PUSZTÁN. Recsky Benedek

Meleg napsugár

ébred

süt,

Halavány orczája

A mez

sirjáná).

a

természet,

megszépül

felvidul,

vJrági, a g>'engc fszálak.

Életre búnak

kebelébi.

a föld

ki

Az ember is mért nem olyan, mint a virág Hogy ha tele eljön s halott lesz belle,

A A

másik tavaszon,

kebelébl

föld

Vagy

embernek

a jó

Úgy nem

sirja

zöld füve közt,

kijne!?

ifjultan

borúina

hosszabb volna

élte

még

e sirnak halmára

A

bánat-jelent sárga perpetuel,

S

a halavány rózsa

Ugy gazdagabb Ki soha

— AlJnt

nem

harmatos virága

volna a föld egy igazzal,

pirult,

kinek minden tette,

a csendes tó a fényes

Lelke tisztaságát

hn

Az

nyom

ilyen elmúlik

napnak képét, —

visszavetette.

nélkül hirtelen

És épen ez a mi életünknek átka

Hogy

a

Midn

gonosz akkor vész

el

I

;

:

nagy nehezen,

magát harmad-negyed-i zig

Fakadj zöld lomb, fakadj

látta.

nyíljatok, virágok

Álljatok ékesen körül c sirboltoti

Kék, piros szirmotok

Hogy

a

bú

:

ültetett, a

nem

mutatja bátor,

fájdalom

oltott.

Dalok. Ódák.

7.

«93

Nyíljatok, nyíljatok! csendes nyári estén,

A

halhatlanságról beszélünk veletek

Ti

is le

vagytok a sötét földhez kötve,

Mégis ég

felé száll az

illat,

lelketek!

Halottak voltatok e sirhalom körül,

S

új életet lehelt a kikelet

rátok!

Ki koporsójában olyan mélyen alszik

Jó halottunkat

Ha

mért

is

felébredne

!

fel

nem hoztátok?

oly régen

s

nem

Kedves tanyájának tájékán megállna

látott :

Mint örülnénk neki! mint fogadnók tet Hányan nem borulnánk könnyezve nyakába?!

A

virágos ág

is

itt

a kerti fákon

Feléje hajolna, hogy

tet

elérje;

Piros szányával a tavaszi bogárka,

Lágy

döngicséléssel repülne feléje.

h cselédség,

Hát a Miként

mely mindenik

a szent irást, kegyelettel

Megindulás között fogná tet

Nem

szavát.

rzi

;

körül.

tudván örömét könyeivel gyzni.

Csak egy állna, mint a márványszobor némán És nem lenne könyje, melyben megföröszsze özvegye szivét az öröm megölné,

H

S kedves

l'oinpa munkái.

férje keblén holtan

I.

rogyna össze!

13

1

f^öltemények-

94

BUCSU. vagy tehát, megjöttél csakugyan, kedves új könyv, diszes almanach

Itt

Te

!

Olvastam rólad, haliam híredet,

S

alig

A

vártam már, hogy meglássalak

mit igér a gazdag tartalom

:

Sok szép novellák, versek s egyebek Mégis a képek s a pompás köfés, Majd meglát'd, hogy legjobban tetszenek ;

Ki gondolná, hogy egykor rongy

Ha

látja tiszta,

Ki hinné, hogy

Nem Hogy

a kik ily varázs dalt

S leikökben

Nem

tele irja azt.

ki

dicsség sznyegén tapod

a

valál,

hófehér lapod?

?

zengenek,

ennyi szent, nagy eszme

él.

sorskegyelt, dus, boldog emberek,

Hanem ... de

csak hogy már megérkezel

Örülök néked

pedig

Hamar

!

örömem

elmúlik szép álom gyanánt

;

Valaki meglát és beléd szeret,

És

elvisz,

mint az eladó leányt.

Meglátogatnak ösmerseim. Kik vannak minden rangon

És kérnek tlem

Vagy

volvasni

és

nemen.

valóh

csak felfogják szép egyenesen.

7.

Dahk. Ódák.

Vegyünk végbúcsút egymástúl Szép könyvem,

uj

azért

könyvem, Isten veled

!

Tapasztalod majd, hogy csak ráfogás

Mi kép a nép titeket nem szeret. Oh dehogy nem! a nyájas olvasó Egymás kezébl

szinte tép, ragad;

Ha De

bársony tunikád

megbánja legalább

is

:

nem unod meg magad

1

Jobb házaknál az is megeshetik, Lesz ott pajtásod kisebb és nagyobb

De Ha

biz azok

nem

:

értik nyelvedet,

jobbra, balra megszólingatod.

Másutt meg' lészesz egyes egyedül, Hol a falról még a naptár se csüng

;

Akkor trj ...is tudd meg mi az unalom Melyet jó pénzért ti hordtok nekünk S ne bánd, ha olykor kapsz

fület,

sokat

Így többet hallasz, és többet tanulsz Az se búsítson, ha pingálva lesz

Hölgyképeidnek szép hegyes

bajusz.

Kárpótlásul az elbájolt leány

Kebléhez

szorít, rajtad csókja

ég;

Rád bizvák édes, boldog titkai És nem különben, a tejes fazék! .

-

De Ha

én

is

.

.

—

bízok most rád valamit.

jártadban-költödben valahol,

Ez vagy amaz könyvemmel

összejösz

— Mert vagy száznyolczvan oda vándorol

!

I

T^öltemények-

c)6

Mondd meg nekik, hogy szép az De öt-hat év rá még is tán elég?

utazás,

Viszontlátást szomjúzó lelkemet

Hátha már egyszer megenyhítenék! Szerencsés

Vén

Íróid

Ne

szép könyvem! ha majd

napjaidban rongyos, csonka, vak.

Versek,

S

utat,

novellák koporsója léssz,

s

végkép meghaltanak

is

essék e dolog neked zokon.

Hálátlan a világ! mellz, feled

Jj hozzám Hah, jön

valaki!

boldogság csak álom, álom

Csendes

Midn S

éj

—

.

,

.

.

.

az álmok hazája

hold fehér világa.

Szelid, halvány arczod,

Ha

.

alig sóhajt a szell,

leszáll a

Mereng

A

.

most Isten veled!

EGY HÖLGYHÖZ A

.

akkor, befogadlak és

nemes hölgy

hold az éjszakában.

rá nézek: vonzó sugárin,

boldogságról lészen álmám.

ZIVATAR. Kél a nap

s

elindul az

ég meredekjén.

Aranyos küllin sebes szekerének;

Csend

van,

Csüng

—

a lágy szell

nem

birja lerázni

harmat-csöppjét a fák levelének.

7.

Nyáját messze

A

dolgos

Balok- Ódák.

hajtja a jó

197

pásztorember,

méh elmegy hetedik

határig;

Búvó rejtekében összezsugorodván. Lyukacsos hálóján csak a pók nem látszik.

A

harmat felszárad

rekken hség

s

lesz,

Feljebb-feljebb hágván, majd meghajlik a nap,

Udvarában,

Sr És

köd

és

mely tágas, mint egy szér. vékony felh-rojtok vannak.

a

tarjagos felleg támad

Mely egymásba nve,

az ég elsetétl.

Távol mennydörgésnek

S kövér cseppek

Az

minden fell,

hallik

mormolása,

hullnak a vihar szélébi.

háború kitör végezetre.

égi

Teljes haragjában, teljes fenségében

Meg-megrendül

Hogy

Mint egy

A

a föld,

mint egy madárfészek.

véges lakója csudálkozzék

s féljen.

mely tüzet érez:

óriás eb, a

vihar vonítva fut át a világon;

Reá kigyúlnak a czikázó villámok, S az egész mindenség fényes tzben Szélvész rázza tépi az

A A

erdk

lángol.

üstökét,

hajlékony tölgyet gúzszsá csavargatja

magas, egyenes fenyfát, derékon

Töri ketté, mint egy

szál gyertyát, haragja.

Sötét lesz egy perczig, hogy annál vakítóbb

Legyen

a szikrázó villám lobbanása;

Csendes lesz egy perczig, hogy annál rémítbb Legyen a mennydörgés harsány csattanása.

Költemények.

Zúg

a szélvész,

zúg

Nyugtalan futosnak

A

sas,

Nem

a

rengeteg mélysége,

felriadt vadai

;

mint egy hátra-vert vitorlás sajka.

bír a szél ellen fészkéhez szállani.

Mintha az elemek végs harcza volna, Mintha minden helyet s alakot cserélne

.

.

.

Talán e borzasztó istenitéletben

Az

utolsó napnak van rajzolva képe

Ah,

Az

a

?

természet nagy, jókedvben, haragban.

A

egyik keze bont és alkot a másik villám dúl, emészt

Megtermékenyíti

a

;

mennydörgés szava

földnek határit.

a

Dúl, dúl a zivatar, végtére kifárad,

Magát

Az

emészti

fel

lángzó haragjába'

ég, mint egy békét óhajtó fellegvár,

Hétszin

zászlóját

Zajong még

a

tzi bástyájára.

vadon,

—

s

mintha mély sebébl

Zuhogó patakban gyorsan

Mély hörgése

folyna vére

mindig, mindig csendesebb

Óriás halottként némul

el

Eloszlott a felleg, -

nap nyugodóban,

a

végtére

S mint haldokló bajnok sugárzó

A

háborús

élet zajtalan estvéjén

Nyugton néz még egyszer

.

.

lesz,

.

szemével, :

a világon széllyel.

7.

T>ahk. Ódák.

'

TAVASZI PIMPÓK, ].

Lombja nincsen

a ligetnek.

halom

Puszta

rét,

Mégis

pillangók repesnek

Tarka szárnyakon.

reményem! Hol veszed magad?

Csalfa pillangó,

Életemnek száraz fáján Zöld lomb nem fakad 1

11.

Hová

A

futamsz,

mez

patakja?

nagy folyamba sietek!

tengerbe visz magával. Hol drága gyöngyök termének.

Mely

a

Maradj, maradj ! mez patakja A réten, hol ered fakad!

A

nagy tenger zúgó ölében

Elvész neved, elhalsz magad 111.

Szól a pacsirta,

-

mint egy

kis

harang

Függ magasan a tiszta légben hallgass! Nincs még virág!- buzgó madárka, szentegyház üres, korán a hang, Imádkozó nép nincsen ébren!

A

az

99

T^ölteménvek-

IV.

Ki messze, messze

Oh Mit

szólj

hoztál tengereknek

TuIsó határiról

meg

Tekintsd

A

jártáJ,

vándor fecske !

?

rajtam a szint,

melyet viselek

Gyászszal mennék

Tértem most

újra

el,

azzal

meg.

V.

Oly nyájasan derengenek nap meleg sugarai

A

De

a lombtalan tar liget

Csak nem akar

A

szív

És

kihajtani

ha veszt, elzárkózik,

rajta

bánat vesz

Meg nem

ert

nyilik halvány

remény

S csalogató sugár eltt! VI.

Elment

a hó,

Elhallgatott a

A

— téli

zúgó dühével vész

;

föld meleg, nyitó sugárért

Az

égre oly esengve néz

De

tornyosuló fellegekkel

Haragosan borong az

ég.

;

7.

— Hogy Az

Isten

Dalok. Ódák.

a föld színe felviruljon

nem

akarja

még!

Vll.

Kedvesednek sirhalmára Most rakj hantot gondosan Kedvesednek sirhalmán most, ;

A

zsenge pázst megfogan.

S

locsolgasd

meg könnyeiddel nem szárad

Úgy Az emlékezet

a hant el

virágit

Ápolgassa a bánat! VIII.

Zöldül a hant, a pázsit

újul.

Kinyílik a rétek virága

Oh

hát az

Legels

Els

ifjú

virága

kikeletnek is

sárga!!

díszében a tavasznak

Hervatag szi lombot lássak?

A

születésben ott legyen már Bús eszméje az elmúlásnak .

.

?

PUSZTÁN. 1850.

Repülnél lelkem, fenn repülnél

A

táj

Mely

szellivel, a nyilt

rónaság

Szabadságot lehel

felett

még

De

A

magasból földre von

a

le

súlyos fájdalom,

Fenn még jobban eledbe tnvén

A

sors-alázta hon.

A

hon, hol egy

hs

nép bevégzé

Zajos történetét.

És most egykedv

Többé

jóra, rosszra.

se' vár, se* félt.

S e földön, hol vérzett-virágzott Nyolcz hosszú századig E földön, mely már nem hazája, Mint a zsellér lakik!

Óh

pusztai elvész

Vadon Hol

a pásztor vigan

Gulyát

S

a

bogárzó

terelgetett,

délibáb

Szilaj

A

nem sokára

költészeted

mén

reng

tavában

vágtatott

pásztortz, a furulyaszó

Kialszik, elhal ott.

Mely

oly szabad volt, mint lakója

S lánczot nem ösmere, Felhasogatva, mérve lesz

a

Dús rónaság tere! S a népek koldus söpredéke Felkel nyugat

S

felül,

a tejjel és mézzel patakzó

Földön megtelepül.

7.

Míg

Dalok. Ódák-

Jo-j

önvérünk más nép hónából

Felénk vágyik, siet, És el van keblünktl szakasztva,

Mint

parttól a sziget:

még köszönni sem nem ösmerünk,

Ki nékünk

A A

kit

tud,

drága véren szerzett földet

Az

oszsza

meg velünk?

Ki sem múlt

még

hs

a

oroszlán,

Bár arcza jéghideg, megrándul még szive táján

De

Egy-egy vérz ideg S felette már a ronda varjak Csoportja megjelen.

És

A

üt falánk, gyalázatos tort félholt tetemen.

Alighogy

A A

a villám lesujtá

bátor keselyt, fenn szürkül sziklaszálon

Még Hol

fészke

meg

Nagy

félve járt

elébb

Csipogva fürdik

A

s

is

csak

:

üt tanyát

most

szemtelen veréb.

Oh S

se hlt.

sólyom

a nyílröptü

mind ez úgy

a

fáj

magyarnak...!

ha ajka netalán

Egy-két nótán enyhíti

Megütköznek dalán

.

.

kínját

Jyöi^eménvek-

7<3'i

A

sebzett vad a rengetegben

Kínjának hangot ad

:

S magát az elnyomott magyarnak Kisírni

nem

szabad.

Meghalsz, én nemzetem!

Ha

-

—

s

halálod

elvégeztetett:

Mért nem

döfik hát

Egyszerre szívedet

már keresztül

?

Mért gondolnak végperczeidre Mesterkélt kínokat?

Hogy

— kaczaj közt

mint egy vak Sámson

Szenvedj hosszan, sokat! Repülnél lelkem, fenn repülnél

A

táj

Mely

szellivel. a nyilt

rónaság

felett

még

Szabadságot lehel

De

A

a

magasból földre von

súlyos fájdalom,

—

le

Fenn még jobban eledbe tnvén

E

sors-alázta

hon

7.

205

Dalok. Ódák-

ELMÉLKEDÉS EGY LEVÉL FELETT. Mottó:

«

Nem

elegend Praenumerán-

levén

som, mert a ki a pénzt le nem teszi, az nem numeráit prae, a Typographus pedig a tsupa dugába dlt a Írást nem tartja pénznek, Komárom 15. február Farsangi Poéma. Jl kézirat. 1802. Csokonay m. k.

—

—

Költje

Épen

a csikóbrös kitlacsnak

elmúlik hosszú ötven év ma,

Midn

irod, hogy nincs praenumeransod, S dugába dlt a farsangi poéma Költje a csikóbrös kulacsnak.

Ne

bántson e gúnyos emlékezet!

St vigasztaljon Még annyi sem

az,

hogy ha ma

Azóta hosszú ötven év

Nagy

Ha

E

és sok a mit a világ haladt.

csillogó

De

A

alatt.

megjelennél köztünk,

Azt

élnél

akadna, úgy lehet.

— nem

a hír,

aranyköd képiben,

egy pálczával járnád be a hont. a szép földet, hol porod pihen

barátságos Kunság téréit.

És Debreczennek híres S a hol Tihanynak riadó

Zeng

városát leánya

hérczén halkan kiáltna rád

:

Elálmélkodnál a nagy változáson,

A A

melyen

a világ átment azóta

réginek csupán egyet találnál

—

És ez a praenumeransok Ezek fell a farsangi poéma

mivolta.

ao6

1^öltemén\>ek.

Most

A

szép csendesen dugába dlhet

is

névben van csupán egy

"Elfizetknek

kis

különbség

—

mondván ma ket.

:

Mégis, oh költ! áldhatd Istened,

Hogy

akkor mérte rád, eltöltened

Azt az idt, mit élet nevezet embernek nyakába vet.

Alatt az

Akkor sztt

a takács, a boltos árult,

Szántott a nép, a pap imádkozott deák, az ács fúrt

Irt a

;

meg nem

unta

Prókátor

a port,

Most

csillagvizsgáló a krumplicssz.

—

És hadvezér

a

czigány a kohót.

kályhaft, kukta

;

Miniszter a csapláros, és kezén

Mint

népek élte, bukta. minden Jankó s Kata

itczés jár a

Szóval

:

Világrázó diplomata

Te boldog vagy, hogy meg nem kóstolád Mi gyomrot, lelket jóltartó gyönyör,

Midn

okos, bolond politizál,

S utón

útfélen halálig gyötör.

Mert

a

szónak minden harmadika

Keletlen, sótalan politika

S az ember

e

;

rémtl meg nem

pihen.

Üldözvén szó vagy bet képiben.

Hová Hol

a

levének a kedélyes esték, barátok egymást felkeresték

Mikor összvejött szomszéd Egymás örömét szaporítani

atyafi.

1

Dalok. Ódák.

7.

Kiket jóíz tréfa, bor

Együtt Ifjak s

S

zenénél,

s

vigan talált az

talált,

vének enyelg körbe

ment

szentül

Most,

207

—

ültek,

mulatság mint az ünnep

a

ha az ember társas körbe

~

Rögtön,

éjfél,

—

alighogy indul a beszéd

!

.

.

lép, :

Mint az almába, bele esik a Kor ocsmány férge, a poUUka l

A

világ halad, csak mi

Sem

hátra,

nem megyünk

sem elre, mint

a

vén rák;

Csak minket nem tolt feljebb az id Vagyunk, mint voltatok, szegény poéták! :

A

ma

szinész

Költ

csak komédiás.

is

és tudós,

fest vagy zenész

:

Kasza-kapakerül, pénzcsaló. Kit minden bitang megröhög, lenéz.

Boldog szerkesztk! hát ti mit csináltok? Jobb bizony! ha más mesterségre álltoki Nem kell ma szellem ! oh az a világot

Nem

tartaná

jól,

st

Hús

kell

ma, vastag

Hát

ott

van

elémelyítné

étel,

a politika,

vagy ha mégis e híg

lé.

Pedig hiszen csak valljunk igazat Íróban, könyvben nincs nálunk hiány.

Csak az

Id

s

is

sok, mit

évrl évre az

könyvárus a polczról kihány.

Miután

a

veszdést megsokalta

Leszállított áron túladni rajta.

Van

író,

költ, kritikus elég;

:

—

. .

2o8

7(öttemények-

Mert

arra,

mint hajdan, nincs már eset:

Hogy nagy

tempóval készüljünk elébb,

Tanuljunk sokat, írjunk keveset.

Most minden ember született Minden betje dics, isteni

zseni,

Ki költ naponként egy tyúkalja

irót,

Ez

a

vén kotlós, az irodalom

A

hires költ annyi mint a csirke. És szól ki vékonyan, ki vastagon, S babért, szobrot vár a hálás hazátul. Mert hiszen általa papir s rongy drágul.

—

Kit az irodából elvertenek.

Mert nem tud írni, Magában a borzas

Nem

író lesz legott.

vargainas

érezvén elég talentumot

Meghasonlik

Költ,

... és

költ

lesz azonnal.

sötét vad világfájdalommal.

És van

kritikus,

— ép mint

Kígyót békát elnyel a

a kacsa,

viz alatt;

Csupán azért, hogy jóllakjék vele, Nem, hogy tisztítsa tlük a tavat.

Ugy kapnak

ezek gazt és szemetet,

Mivel ez nekik privát élvezet.

Van

itt

iró,

költ, tudós,

Regény-, drámaIsmert,

nem

s

kritikus,

novellaíró

bven

;

ismert, félreismert lángész.

Egymás hátán, mint a esik a Fertben. S nem bámulsz minket, oh boldog haza? st annál odább van: Dehogy nem bámul

7.

Dalok. ÓJák.

20c>

Pracnumcrálni elfeledkezik,

És nem vészen könyvet

-

bámulatában

Azért ne bántson, oh alvó poéta Hogy a farsangi vers dugába dlt. 1

Ne

A

így lesz az ötven év után

félj,

miképcn

Így

dl

volt ötven év eltt!

is,

-

dugába minden e világon,

A

koszorú, a hír és a dicsség! Szép tlök kik e földön rongyban járnak Azért, hogy majd a halhatatlanságnak Bíborszín palástját magokra öltsék! :

ELS

SZERELMEM.

Emlékszem még, emlékszem

reája,

Ifjúságom boldog szép korára!

Fényes napja s könny fellegével. Azt az idt hogy felejteném el?

Reng

habján játszva

vitt

az

élet.

Azt sem tudtam: melyik partra nézzek? Vigan mentem, mint a könny csolnak, Örvény és szirt eltakarva voltak. Suttogó lomb, csattogó madárdal

Boldogságnak adta lelkem

által

Éjjelenként nyájas, édes álmák Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes Üldögéltünk Pumpii

iiiuiix^ti.

i.

nyári szürkületben

a lugasba' ketten

;

14

7(ölfemények-

Hogy

átölelt lágy fehér kezével.

Azt az

órát hogy' felejteném

És nem Két

láttam

tet én

..

el ?

azóta,

életünknek úta

felé vált

Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat

Szép orczádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra

hitt

az élet

Én megrzöm mindörökre képed! S

h

ölén a házi boldogságnak.

Emiékim közt gyönyörködve

látlak!

Mint mikor már messze tnt a sajka S nem látszik csak a vitorla rajta Messzirl a multak képe lebben, S mosolyg rám a szép emlékezetben. És gyakorta gondolok

reája.

s szerelmem korára Fényes napja s tiszta kék egével, Azt az idt hogy' felejteném el ?

Ifjúságom

!

KUVIK. Csillagtalan, sötét az ég,

Az

óra már

éjfélt

ütt

Kiabál a halálmadár

Rozzant, szegény viskó fölött

Benn

a

kínok végharcza közt

Vergdik

a halálra-vált.

És minden hang

fülébe hat.

Dalok. Ódák-

7.

Hogy

a

rémes hírnök

kiált:

Kuvik, kuvik!

Ah

élne még, de halni

kell,

Meghalna már, de nem lehet Sötét a gyötr pillanat. Melyet hunyó éltére vet! S kemény, sújtó Ítéletet Kiált fejére önmaga Igenln vijjogván belé

Az

éjszakának madara

:

Kuvik, kuvik!

«Nem

volt hited,

nem

Istened!

Gylölted, martad önfajod' Embertelen,

fás

kebled a

Bizalomnak helyt nem adott.

Mely

által

e szép, nagy világ

Boldogságra teremtetett

Nem

akartad érezni a

Mindenható

szeretetet!

Kuvik, kuvik!

A

megvetett, utált világ

Keblébl számüzéd magad Bsz, elvadult állat levél, A mely az embertl szalad.

Vak gylöletben Remegtél

a tört

Leend üldözd Tekinted

a kis

lázbeteg!

agg eltt, gyanánt

csecsemt.

Kuvik, kuvik! 14'

l^öltemények-

Nt A

nem

vevél

.

.

!

Hah

!

kebleden

nem melengeted hogy majd lop, csal, megöl Saját véred, tengyermeked kígyót

.

.

Féltél,

I

Virasztó nincs ágyad kör],

Id eltt megfojtana A színe-vesztett rongyokért

—

.

Viraszt csak a rémes dana Kuvik, kuvik!

Ti)

Végtére, kínos harcz után,

A

nyomorult végst hörög S megundorodva hagyja el

A

lélek a sártömlöczöt,

A mely midn Még pusztább És

a sirba hull

lesz a puszta ház,

tátva-nyitva, senkié...

Padlásán

a

bagoly tanyáz

:

Kuvik, kuvik!

Szemét nem fogta senki be. Temetésén meg nem jelen ;

Sirját

nem

látogatja

meg

Sem ismers, sem idegen Halmán zörg kóró inog.

Nem S

A

a

;

gondosan ápolt virág

csendes

éj

óráiban

bús halálmadár kiált:

Kuvik, kuvik

.

.

.

!

!

7.

«I3

Ódák.

r>alok.

PIPACSOK. 1.

,Ha mi elszakadnánk, édes kedves rózsám! ?' Mi lenne belle (fTe megházasodnál, én meg férjhez mennék. .

.

.

Édes kedves rózsám

Az

I

lenne bellelí n.

Fecske fészkelt az ereszünk alatt. a jó madarat!

S hogy' boszantottam

tapasztgata,

Leszúrtam, a mit

S kezembe

került kicsiny magzata.

Hja! akkor csintalan

valék!

fiú

Fecske fészkel az ereszünk alatt. a jó madarat!

Dehogy bántanám

St

úgy szeretem,

Fiacskáit

Most

midn

nm

van

s

örülök neki

s

kedves magzatom!

111.

Elnézem a jó magvett Olyan röges, kemény a

De

föld

mégis csak szántogat,

Remélve dus kalászokat.

S ha sárgulnak kalászai Veréb pusztítja, vágja ki. :

Ilyen a költ!

Hozzá

világ és

:

etetgeti.

hidegek

emberek

;

ai4

7(ölt'em.''nvek-

De

mégis

Reng

dall, s újra dall,

aranykalász a dal

S hitvány veréb

— Ez

a

csipkedi

is

dicsség

.

.

.

jut neki

IV.

Mi

az a hir? Fényl selyemszál, Mely sirunk ormirul, A késbb él ivadéknak

Hosszan legombolyul. ér bogárnak a selyem,

Mit

Ha

A

nem

pompáját, szinét

megholtnak mit ér a

Ha nem

tudja,

Jobb

bogárnak

:

a

S nekem

hogy az

hirért,

látja?

hir.

sajátja ?

adj falevelet,

mig

élek,

—

kenyeret!

TERÉZ EMLÉKEZETE.

A

csendes

táj fölé száll

borongó

felleg.

Kebelében rejtve nehéz hideg cseppek S mig árja megered A fellegnek árnya reszketn terül el :

A

csendes

táj felett.

Sirod a csendes

táj,

korán elhunyt halotti

Borongó fellege sirodnak én vagyok, S mig könnyezném azon, Rávetem messzirl fájó lelkem árnyát Sötétl bánatom'.

7.

ódák.

T>alok.

Nem valál testvérem, nem valál kedvesem, Mégis szerettelek szintén, melegen És testvéred se szán. ;

Talán kedvesed se szánna jobban, mint

Te

A

kedves, jó leány

én szeretek, a

kit

én,

l

engem

ki

szeret:

Kevesebb van ismét, kevesebb van veled! S ha ekkép hagytok el Fa leszek maholnap, a melyrl örökre Lehullott a levél.

mint a feny.

Mert nem olyan az én éltem, Melynek mennyi lehull, annyi S mindig zölden marad; Elhullnak barátim

s

én többé

n,

levele

nem nyerek

Helyettök újakat!

Üres

a helyed

is,

Mert nagy útra

A

milyen te

megboldogult! üres

.

.

valál

Hiába, ha néha neheztelt ajakad. Áldott szelid lelked mást beszélt az

Szemed

alatt

sugári nál.

11.

Meglátogatlak jó halottam!

A

kakukfves temetn

Hol

h barátnd fájdalom

Mely Korán

.

kél az, ki olyan jót keres,

lelkén most

is

a föld ölébe

közt.

ki-kilobban,

tn.

2

I

6

T^ötteinértyek-

Dajkája volt végpcrczcidnck.

Kezével fogta bé szemed

Azt a fehér halott-ruhát is, A melyben szépen eltemettek,

ó

neked

készítette el

1

Ah, mindenre emlékezik

jól

.

.

.

!

S ha majd kimegyünk csendesen

Hozzád

A ó

temetre

a gyászos

emlék

fájó

napokról

mindent elbeszél nekem.

De

majd

Midn Oh,

elhallgat

.

.

mit beszéljen.

a sirhalom beszél ?

jó leány,

Mely

.

mindent megértek.

lelkemet meghatja mélyen

Sírfád sötét betinél.

111.

Az én kertem kopár, Vadfvek ingadoznak

Kedves ott;

Sirodra, oh leány.

Virágot én nem adhatok!

Hantot viszek

halott felett

Hamar zöldül

hant fakad;

Kedves halott felett gond ápol virágokat.

H reá.

Sötét-zöld pázsit én dalom

Dalommal sírodat, Kedves leány, behantolom

;

J.

T>alok.

ódák.

7

NE NÉZZENEK RÁM... Ne

nézzenek rám

Tied

Hittem benned,

Vérz

lel

csalfa szenicid,

egykor életemi

volt

s

most a megtört

kémtl elvetem

;

Ajkad mosolyja gúnyra válik, Kerülj el engem mind halálig

A

sírra, hol

Virágot

A

1

kedvest temettem

ültetett

kezed

hitet

el,

;

mély sebet, mely lelkemen sajog.

Most

is

lágyan legyezgeted

Távozzál tlem! Rózsáin

búm

csalfa ajkad

tüskéje sarjad.

Borongó lelkemen vihar ha Nyájas szivárvány ll azon

Csüggedt

valék, mint a

járt, ;

szomjú virág:

S te ll enyhít harmatom; Szemedben szebb jövm derengett,

~

Oh, hogy' ne biztam volna benned!

A

zászlón láttam nyájas képedet,

Járván gyilkos csaták terén

A

;

rengetegben bujdosál velem

;

Laktál a börtön fenekén

S kezembl, mely már döfte Kivetted

a

gyilkot szelíden.

szivem',

I

7

2

1

JCölteménvek-

8

Nem

engeded egy szebb jöv fell

Kétségbeesni lelkemet;

És biztatál, hogy nincsen veszve még Világom mégis elveszett :

Ne

szólj

7{emény

!

!

.

.

.

szavad csak gúnyra válik

kerülj el

mind

halálig!

FARSANGBAN. Mint

A

a szélvész repül a

csillogó fehér

Virgoncz

havon

szánka

;

ifjakkal ülve rajta

Sok szép menyecske

s

hajadon.

Farsangol a világ! kinek nincs:

j

Feleséget keresni

Mellle megszökik, kinek van

Oh

boldog farsangi

id

...

.

.

I

Csapongó kedv a tánczteremben Hol a kedélyes nsereg

Egymás

1

arczát, mezét, családját

meg; Hol annyi drága rizspor elfogy És sok mámorban piheg Leány a más világra tánczol

Ajk-pittyegetve szólja

.

Oh

boldog farsangi id!

Az

öreg úr otthon köhécsel,

És bodza-herbatét

Míg

vigadozni a

Rég

jól

iszik.

menyecskét

ösmert karok viszik;

.

.

.

7.

És

T>ahk.

Ódák

2

a mivel vigasztalásul,

Férjihez tér a drága

Hosszú árjegyzék

Oh

boldog farsangi

Oltár elé

Az

.

ifjú,

állítja

.

n: kurta hfiség

.

.

.

.

.

.

id

végre

szíve kedvesét

És véle, a várt százezernek. Megkapja majd kilenczedét.

Nagy

kastélyt képzel a

S imé: szerényen

A

kis

Oh

menyecske

.

tn el

bogárhátú öreg ház

.

.

.

boldog farsangi id!

Mint a szélvész, repül a szánka S e mindenféle tarkaság

Engem

harsány kaczajra indít

Így szép az élet ... a világ Most korholó, hideg vagyok,

.

.

.

-

majd

htlen szeret Vig Így bolondítjuk benned egymást. pajtás,

Oh

;

boldog farsangi id!

JÖSZTE KEDVES... Jöszte kedves, járjunk egyet a

Ugy sem

Nem

mezben!

soká mosolyog az ilyen zölden,

fedez be

hs

ószi szell, deres

árnyával a fa lombja, éjjel

Megsárgítja, földre ontja.

'9

Adjuk

át

egy

lág)'

rengésnek kebleinket,

E

méla-bús szi világ úgy megilleti Hogyan küzd a hervadással a virúlat

Másod- virág Mikor zörg

.

.

.

nyílik a fán,

cserjét hullat.

Gyülekezik már

megy

a fecske,

a gólya,

Hova mennénk kedvesem, ha szárnyunk volna

1

Nem repülnénk úgy-e messze ?

?

itt

maradnánk

Hervad a táj, — de itt mosolyg Szép emlékben a tavasz ránk!

Minek

A

-

tájra ? -

!

repkedjen kedveseid közelébe.

Itt

Mint

A

vágyó lelked messze

szállna

boldogság nem idegen föld virága a

madár

melyen

a fa körül, kicsi fészke.

áll

Hamuszín köd ereszkedik a határra, Fénynyel szegi be az szi nap sugara,

S néma, kopár

tájak felett elhúzódván

:

Aranyozott szemfedél a

Hunyó

élet koporsóján.

Fáj-e neked

Nem

a táj

képe

ily

halványan

?

gondolsz-e tenmagadra a virágban?

Mikor

te

is

igy borulsz a hideg földre,

Ha

megválunk majd egymástól

Én

a

Ez

a halvány,

bús ág, te

.

.

.

a zöldje! ?

búcsúzó kép, ah ne fájjon

Gyönyörködjék lelked

a

szép szi tájon,

1

?

7.

Hol

Ez Ez

Dalok.

Ódák

körül egy fájdalomban édes vágy fog a halál költészete,

az élet fell zálog!

És legyen bár hidegült

A

fagyos

Akkor

is

a

földnek arcza,

hóleplével betakarva

tél

:

szép mély álmában a természet,

Ott rejtezvén kebelében

A

melegség

örökélet.

s

PÜNKÖST REGGELÉN. 1850.

Vigan mosolyg

Az ég

Mintha e Ottfenn

Ah,

a

a föld határa,

felette, tiszta,

is

kék:

napját a világnak

megünneplenék!

mosolygó

föld, derült

nekem Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem Sötét, borúlatos

menny.

:

nm,

Virít a rózsa, és a hajnal

Harmatja még kelyhén ragyog;

Az ünnepl

sereggel én

is

Pünkösti rózsát szaggatok!

S halotti koszorúba fzve. Bús harmatot hint rá szemem Kórágyon fekszik szenved nm, Terítn kedves gyermekem

J^öltemények-

A

népnek arczán

ájtatos csend,

Szivén vallásos buzgalom

És

rajta, a

szent nap díszére

Fehér, piros köntös vagyon

Én

gyászban járok, bánatomnak

Sötét ruháját viselem

Kórágyon fekszik szenved nm. Terítn kedves gyermekem! Búsan szól az ünnep harangja

S míg más

Hogy

.

.

az úr házába mén,

emelkedjék a legels

Pünköst csudás történetén

Ah, addig

Emészt

a

:

mély fájdalom szól

lángnyelven velem

.

.

.

nm.

Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem

Hová nézzek! szeretteimbl Egyik beteg, másik halott. Nem enged álmát annak a Emez végkép elszúnyadott. Ott a bús

zaj, itt a

kín.

halálcsend

Egykép sebet vág lelkemen Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem Letört fájáról életemnek. Letört az egyik lombos ág;

Enyészetes forró szelével Sárgítja a kór másikát,

.

,

.

nm.

223

Dalok. Ódák.

7.

S ha még ez

is

Lombatlan bús

.

.

fa,

.

száradj

életem

.

ki .

akkor

.

Kórágyon fekszik szenved nm. Terítn kedves gyermekemi

HÓFELHKKEL... Hófelhkkel küzd az ég, Völgy, halom bús, puszta még Gyors szellin a tavasznak Messze szállj el, barna felh! S langy melegben a meznek Reszket fszála feln. ;

Várunk, várunk ... hol maradsz

Elethint szép tavasz?! pázsitot hozz,

el és új

Jj

Annyi

új sir

hantolatlan

a nyugvás,

Jobb

Mely

:

szebb az álom,

virágos hant alatt van.

Áll a vén cser zordonul.

De

majd

Ne

rája

féltsd,

Sudara

A

lomb borul hogy vészszel csatázván

ing,

ága csattog:

szilárd gyök, törzsökével

Rendületlen

áll

Tömlöczben van

Öröm De

s zaj

a

alattok.

a patak.

meghaltanak

meleg napsugártól

j 2

T^öitemények

4

A

rögbül

is élet

pezsdül

Visszatérnek a madárkák.

Öröm

és zaj, seregestül.

azért, szép kikelet,

Jj

Öltöztesd

Hadd

a

bérczeket

fakadjon a halomnak

Arany fürt venyigéje

Hadd

Édes ajkú

Van

A

;

csattogjon a ligetnek fülmiiéje

tán még, a mért igyunk

.

.

.

?

miért szóljon dalunk!

Hisz az

Mig Mig

A

ki

ki

élet még ki nem hal nem fogy bérczeinkbl, nem fogy kebleinkbl

magyar

.

bor,

a

magyar

dal

.

.

1

MIT KÉREK... Mit kérek tled sors, találd ki Tán gazdagságot, kincseket? Oh nem biz én megél az ember. Megél az tán a hogy' lehet. És ámbár pénzem nagy ritkán akad Föl nem kötöm miatta magamat. !

Pedig hallod,

Ha

A

sors, te

vén zsugori

tán feltörnéd kedvemért

sziklazáru bérczeket.

Ez órjás kincs-szekrényeket, Hová még emberkéz nem ért;

1

Dalok. Ódák.

/.

S

a

2^5

bérez ezüstjét, aranyát

Mind

lábaimhoz ontanád,

És kérdenéd

Ha

kell-e

még ?

Nem mondanám: Mit kérek tled,

elég!

sorsi talán

Hosszú élet kivánatom? Adj egy kedvem-szerinti

—

órát,

S száz medd évért nem adom! S ha kérni kell, azt kérem én Haljak meg annak idején :

;

Ha erm s lelkem Ne legyek az élet

végkép kiapad

:

lába alatt;

S ha nincsen már e földön szerepem Kár volna csúfra itt ténfergenem.

Mert nagy

:

ha az ember élete

baj,

Rövidebb, vagy hosszabb, mint kellene

A

vaczkornak

is

ilyen sorsa van

;

:

Zölden nem jó, még rosszabb szotykosan. A vén ember zsibvásárra kerül. Hol olcsó, olcsó lesz kegyetlenül 1

Nem

kérek én siromra szobrot,

Melynek magasló ormirul. Hírem, nevem fényes sugara

Az

utókorra átpirul.

Kóró, vagy emlék

Örök

felejtés,

áll

sirom

felett.

h emlékezet.

Árnyék- vagy sugár-képivel

Az engem nem Tompa

munkái.

I.

sújt,

nem

emel. \r

2a6

T^ötfemények.

Nem kérek tled Ne add kezembe Mert a Magad

hatalmat 1

sors,

pallosát,

mit én azzal mivelnék. is

megsokallanád

Mint a haragvó menny Kezemben az gyilkolva

Az S

emberfaj beteg,

ki

;

villáma járna.

— szörny beteg

:

lészen néki orvosa?

Ti, kórvilágnak halvány bölcsei

Ti gyógyítjátok meg?... soha!

Hitvány kuruzslók! népek, századok Millióinak vak vezérei

1

Feleljetek, ha kezetek között

Megszünt-e az

Bett

szültök,

jajgatni, vérzeni ?

hogy abban, mint

a féreg

Saját mocskába', megteremjetek!

Az

eh, a rendszerért élet-halálra

Marjátok egymást, mint

bsz

a

És

medd

Az

emberiség romlik, szenved.

Kiáltotok,

Mi Mi

elv-vitátok mellett.

ti

szemtelen

fa)

:

földi istenek!

vagyunk

sáfári az észnek.

Sötét éjben fényl szövétnek,

Minket kövessetek! S utánatok sok század

Az

óta

emberi nem milliója

Bukdácsol, tévelyeg.

Mutassátok meg

a sükert bárl

ebek.

/.

Az ember

Balok. Ódák.

most se jobb

:

527

maradt a

régi.

Hajdan nyers brben, ma bársonyban. Egymást mint a vadállat marja, tépi S mig akkor körme s agyara Volt csupán, melylyel másnak ártott Ma ki ösmerné fegyverét,

A A

százrétü cselt

Nem

A

s

álnokságot

?

fenés tagot le kell metszened

í

használ annak balzsam és kenet

megveszett föld tzzel, vassal

Gyógyul meg egykor, vagy soha Nem jó volna az én kezembe

;

— A

hatalomnak pallosa

Nem

A

kérek én hirt és hatalmat,

hosszú élet mit sem adhat

Nem kapok kincseken Csak egy óhajtásom van, oh sorsi Azt teljesitsd nekem

—

Szeretnék én meghalni,

s újra

Feltámadni sok század múlva

Az

éveknek

sorát,

Melyek most életemre Majd akkor élni át. Szeretném

Hogy

önfajom.

ennyi köny-, vér- és jajon

Magának

Mi

látni

néznek,

vége

mit vészen? lesz

ezen

Veszett küzdés és hányatásnak?

Min

arcza lesz a világnak

Túl egy évezreden

.

.

.

?

I

—

2 2

leöltem ény ek.

8

•

LEVÉL EGY KIBUJDOSOTT BARÁTOM UTÁN. Ki messze, messze vagy, kinek hajója már

A

zúgó tengeren remélve, küzdve

Vagy

a

Eg)'-két szót, jó barát, hadd szóljak

Nem

A

is

jár.

boldog világ eltt horgonyt vetett

még

veled

l

érlek be tán, mint madárt a haraszt,

melyet a szell azon fáról szakaszt.

Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn, S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit erezett, hogy elhagyád e hont.

Midn ugy hag^i:ad el, hogy sohse lásd viszont Nem

állított

meg

a határnál valami

Honszeretet, ha azt ki

Égnek

A

Ah

föld ezer virágtól

Mert

a

valál

a jelen,

az emlékezeten

Örömeinkre színt Mint a gyök adja

s

dert

Hogy

A

kínos

daru

is

lett

I

futkározó gyerek.

s

nélkül távozái,

1

csillagok,

boldogságra kevés csak

a

?

mosolyog

múlton épül az

Szó

.

de azok neked mind ösmeretlenek

S nem ezek közt

A

.

tudnók mondani

nagy fényes

fejed felett

gazdag

.

;

titkon az ád.

virág szinét, szagát.

nem

vádollak, hiszen

volna búcsúznod, elhiszem

búsan kiáltozik, pedig

Egész nemzetévei

útra kerekedik.

1

?

7.

Vahh. Óddk-

2

Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?

Meglásd, ha itthon Bizony, ha lelked

fájt,

ha rajta seb vagyon

fáj,

Könnyebben begyógyul S ha vigan lépted Nincs

lelked,

Midn Ha

s

a honi

:

hantokon.

háznak küszöbét,

át a

Honnan vidám zene

ott is fáj a kebel

pohár csengett eléd

hogy meleg

részvéttel hágjad

nagy bú miatt gyászt

:

át.

öltött a család ?

a ki fölnevelt, a kedves jó anya,

Betegen rongyosan eledbe

állana

:

Karjába omlanál, ölelve melegen. Azért, hogy rajta

már

nincs bársony és selyem.

Mégis szül honod', a legszentebb anyát, Nehéz óráiban, rósz gyermek, elhagyád Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézheted Sápadt arczulatát és könyez szemét.

Mert

a kit

szeretünk mig ajka mosolyog

Búbánatában

Vegyük el S egymást

is

legyünk osztályosok!

a csapást, mi kép a jó napot,

ne hagyjuk

el,

ha a sors elhagyott!

Nincs-e elég sebed, oh népem,

a

mi

fáj.

Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj .? Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött .

Koldus földönfutó más nemzetek között.

S te mit miveisz ? Mi sors kiséri életed' Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél Szivei cseréljen az, a

ki

hazát cserél

l

?

.

79

J^öltemények.

230

Hol annyiszor vigan barátkozál velünk kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk! És a szokott helyen szemünk gyakran keres,

A

De

széked örökre üres maradt

S ha kocczan

A

a pohár,

— míg

.

.

a

.

üres ...

I

meleg szavak

—

bujdosók nevét éltetve hangzanak,

Nem hangzik össze jól, — csengése oly siket Oh hogy ne volna az? — hiányzik

.

.

a tiedi

Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott Minden szó és emlék búsan utal reád

barát .

.

1?

.

Bejárom a mezt, a zúgó patakot,

Hol ábrándos

Megnézem

lelked gyakorta mulatott.

elhagyott kerted' s szilvásodat.

Hol ápoló kezed nem

nyes,

Minden úgy

úgy elhagyatva van,

Csak

elvadult,

a vad természet

Ledlt gyeppamlagod'

nem

oltogat

munkál szabálytalan. befútta a szeder,

Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel. Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol

Te

voltál szivének virága

Befordulék hozzá

:

.

.

.

öröme

felcsap

Hamu

zsarátnakot.

él

Beszélgettünk, ...

mellette a bánat

Hogy úgy

kell

vele, .

beljebb vonult a seb

is

s

szólott,

;

ha ellobog:

de keveset,

—

s nem emlitém neved' kesern meghatott. tartanunk, mint a ki már halotti

Kiméltem fájdalmát

S

.

már sokkal csendesebb,

Mélyen talált szivén Mint a láng elsben fedi el az

.

J.

Pedig te

Ers

Balok. Ódák.

élsz. Élj

is,

barátom, boldogan

légy, ha mégis a bánat

Mert

megrohan

hosszú hervadás emészti azt a

fát.

Melyet nagy korában tesznek más földbe

S midn hazánk felé a vándor madarak. Hazádnak partiról majd vissza szállanak Távol más világból, nagy tengerek felett. Küldd vissza nékünk e szíves üdvözleteti

BÚCSÚ AZ O ÉVTL. Decz. 31. 1853.

Hogy már Neked

is

egyszer valahára

végbucsút mondunk I

Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk 1

Sok

csinyt tettél, szökve

Meg

sem várva

mégy

el.

a viradtát.

Csak czondráid hagyva rajtunk Emléked, s az ócska naptárt.

—

A

tavasz szép volt te benned

Felszökkent a bunda ára

A

rózsának ajka

éjjel

Ráfagyott a violára

Annyi

volt a sánta gólya.

Ki elhullt a sima jégen!

A

sirásó-

Nem

meg

a

volt annyi

papnak pénze régen.

át.

13*

7{PHemények-

JVyárban, a harmat hiányát

Dérrel pótlá Árva, Zólyom;

Mózes

nélkül, száraz lábbal

Jártunk tengeren, folyókon

es

Kiment az

S

divatból,

fútt a szél két hétig néha.

nem

Igaz,

De

A

lett

búza

lett

gyümölcs-szedés

szre megmentett

A

s

áldás:

— poéta.

üszög és

bajától,

a

hernyó

regényes cserebogár

Ette azt

Vig

is,

a

nem

mi

Annyi

volt a drága

Hej, csak téged, a

Tarthatnálak

S az

jól

—

lre, ki

adtad,

belle!

év végre megbolondult,

Vénségére

Hó

jó

szüret volt, kádra szrtük.

s

lett

szerelmes

fagy kellett volna,

s

a

tél

Vala nyájas engedelmes.

Az

elkinzott földnek akkor

—

Hozott nyíló szép virágot Rámosolyghatsz az emberre. ;

Ha És

elébb

jól

pofon vágod 1

a bölcsre rósz

id

járt.

Ott veszett a könyv a polczon, Ritkán jött egy jámbor

lélek.

Kinek egyet oda sózzon;

Dalok.

J.

Óddk

5^

Folt hátán folt a kabátja,

De

6 azért

elél holtig;

Hirrel gyújt be a kályhába,

S dicsséggel takaródzik.

A

bolondot a szerencse

Elfogadta gyámfíának

Szemérmesnek szeme koppant, A henyének szakja támadt. S hány szegénynek a fejét nem Törte bé a szent igazság! Megengedvén, hogy ha tetszik,

Tröm-fvel borogassák. S mint a gyermek süvegével Üldöz és fog tarka lepkét Sok embernél, a reményre Történt

S

a

—

vadászat ekkép,

a fogottat elbocsátá,

Más

után

mohón

szaladva

.

.

S annyi haszna van belle,

Hogy rongyos

lett a kalapja.

No

itt

de semmi

Jobb

lesz tán

!

ez?

az új év,

Majd

megválik!

Nincs mit válogatni bennök.

Egyik olyan, mint

a

másik

:

Új nevével hoz fejünkre Régi küzdést, régi gondot

S kiknek mindig, minden jól van Azok a bölcsek s bolondok

:

T^öitemény ek

134

SÁRGULTAN Sárgultan

De

az

áll

ÁLL...

szi

föld,

felpiroslik itt-amott;

Vér-e az, vagy szines haraszt. Melyet sziv, vagy fa hullatott? Halovány hó, szakadj

Akár vér

—A

.

.

.

szakadj

akár haraszt

az,

te szined vigasztalóbb

Fehér

színnel

1

—

temesd be aztl

HSÉG. Gyermekségem, ifjúságom Kiséri kik valának Lassanként elmaradoznak,

Kedv, remények, fényes álmák

Még

csak dél van, és ha már

is

Így oszolnak, hullnak szerte Ki marad majd este felé? Ki marad majd naplementre?

A

kedv, e vig gvermek-lányka.

Volt legels

ösmersöm

Együtt jártunk enyelegve Téli tájon,

De

temetkön

borongó, majd komor

Kihamvadt a szem

Keser

Redk

lett,

csilláma,

a hallgató ajk.

ültek homlokára.

.

.

1

7.

Baíok. Ódák.

Láttam fényes, dús

235

világot,

Szép reményben álmodozván

:

Boldogságról vertem a dalt

Abrándimnak zeng kobzán.

Meredek

szirt

Mutatott

fel

És magasra

homlokára

vágyam

újjá,

törni, jutni.

Lelkem, arczom lángra gyula.

Remény

A

s

ábránd oda van már,

merész vágy lejebb

szállott

.

.

Szép, fényes láng, mely nyomán hagy

Hideg hamvat, pusztaságot. Minden elmúlt! Maga is a Szerelemnek rózsabokra

Mintha fogyna illatából. Mintha lassan hervadozna.

De

a

hség, mint

Mely

belé az

a harmat.

égbl cseppen

:

Szerelemnek rózsa-kelyhét Tartja hosszan, nyitja szebben,

A

lombatlan életfára

Mint az inda, ráfonódik; Kísérim elmaradtak Csak te hség, kisérj holtig .

Mikor S

a föld gazdag,

a ligetben

.

1

ifjú,

lombos ág van

:

Meg nem látunk a virágtól, — Nem érzünk a boldogságban

f^ölteménvek

^^6

De ha minden veszve immár, S lomb, virág lehull a földre Ránk mosolygsz a téli fagyról. Eletünknek örök-zöldje 1

Öröm-könnyes szemeinknél Ott lebegsz, mint a szivárvány; Sebeinkre balzsamot vészsz

Onnyugalmad

s

üdved árán

;

Bujdosó vagy oldalunknál, halsz meg Hidegül orczáinkon

értünk

S mosolyogva

Forró, tiszta könyben érzünk!

Nyájas álmák, szép remények Elmaradtak lassan

Te

lassan,

vagy vélem, tiszta

hségi

Kezeidet csak foghassam

:

Mosolyogva látom ket Tünedezni,

Te Te

hullni szerte

légy vélem este

maradj

;

felé,

meg naplementre

!

POHARAM. Nem

mi, édes poharam hogy belled bort igyam Ha iszom is, jó kedvet nem kapok Eszembe jutván a letnt napok jól

vagyunk

Ritkaság,

;

:

1

1

^szembe

—

Ódák-

"Dalok-

7.

137

jut te régi víg urad,

Ki fájdalom, már a

mennyben mulat

—

l

Ki egykor a bakatornak levét

Csordúlatig

tölte, tölte

beléd

I

Ulénk gazdád körül gyakran, sokan,

Hozzá növénk, mint a sás bokrosán S kocczintván, a dal szebb lett veletek. Mint egy ezüst sip bele zengtetek ;

Éjfél után, ha gát és fék szakadt,

S kedvünk félig bú volt, félig harag S már nem der a hegynek homlokán,

Hanem

vad tz, mit keble nyögve hány

Csendültetek

S

a

De

.

.

!

mondván elég elég nem ösmerék .

:

.

bús hangról rátok

képzelem

Mely

a

zárda-csengetyt.

eszmélni hiv

fekhelyünkre küld.

s

Így folyt ez, igyl Ki vígan él, az él! Szivünk láng volt, idegzetünk aczél

Bú-baj tartós, teher

De

az

öröm

nem

Adóztatván ekkép az

életet

Egyszer gazdánk lábáról

H ni

volt nehéz,

oly édes, mint a méz.

kéz kórágyát

(Család, rokon

leesett;

nem

bellünk

veti

.

.

telt neki.)

Homály, csend van körülte

;

halovány

Mécsvilág teng még fogyó olaján

S

halál-óra

:

Jelentgetvén

éber pók ketteget a

végs

perczeket.

.

.

:

T^öUemények-

43^

Ejh mit? ne hagyd magad! reá esénk

,

Feje alá nyúlt

A

nyög\'én felénk:

pincze-kulcs ímhol

Majd addig én

itt

.

.

.

.

mulassatok

lassan

.

.

—

.

.

.

Nem

vígadánk mi,

Alég S mi,

a torban szolgált ki

Nem

birtuk azt most kiüríteni.

a

Szken

— Jó

1

meghalok

meghala

de

.

.

pohara

bor és kedv edzett hsei

hagyott,

—

nem hagyhatott

halmaz meglohad,

szív mellett a

S ugy rendelé

:

hogy árva

Osztozzanak, mivel

Tudván,

min

sokat,

birt,

és szegény

mindenén.

kezekbe nem kerül

Mi vettünk meg mindent, becsi n felül. Hogy udvarán megütték a dobot, -

(Higyjétek

el,

hogy

senki

nem

Ez

vásárolt ekét és boronát,

Az

könyveket,

— Minek A

lopott.)

nekem? szerezze meg

—

hadd menjen

!

ki

szánt!

a mit ad

bölcseség, nagyon sovány kamat!

Hanem midn

reád került a sor.

Ki boldoggá tevéd

Hogy

t

annyiszor.

tán benned a jó kedv árja van

:

Megvettelek, szerelmes poharam

De

hasztalan! vidulnom

Mindent

A

lehet...

elront ez az emlékezet;

szép multat ha

Vízzé

nem

jól

válik miatta a

felgondolom

borom!

/.

Dalok. ódák.

239

EMLÉKLAPOK. 1.

A VÁNDOR KÖNYVÉBE. Kit változó kép csalogat tovább,

S nagy messze földek

tájain ragad.

Ki jársz hullámon, havas bérczeken

:

Megáldja Isten! vándor, útadat 1 Eszedbe jusson, ha a vágy veled Egy helyrl másra nyugtalan siet Egész világé hogy mégsem lehetsz. Egész

S hogy

világ

nem

lehet a tied!

lelked egykor lesz fáradt madár.

Eltte fény s zaj fárasztó, unott zajgó körbl nyugalomba vágy. Óhajtván csak egy bizalmas zugot.

A

Azért hatalmas, nagy népek között. El ne felejtsd hazád és nemzeted

Mig

a világ azoknak birtoka

Ennek mindene az, ha szereted! meg a nagyok sírszobrait. De seidnek hamvát ne feledd...

Tekintsd

Ne, a fényes, dús paloták miatt

Az egyszer

kis szalmafedelet

11.

JÚLIÁNAK.

A

tavaszra gondolj télben.

Öröm

közt a bús napokra

Szirtes utón járj merészen,

A

rózsák közt óvakodva.

1

I

J^öltcmények-

i^O

J6 a völgyben, szép az ormon Szállj magasra, ah de ritkán!

Vágyad inkább legyen otthon

A

szk

völgyben, mint a sziklán.

Búba) közt

szép az életi

is

Virágért a tüskét

trd

Vedd, mint sorsod

Az

el

.

.

közli véled.

édest a keservel

Borong az Mosolygás

majd megkékül.

ég,

köny testvére

a

Ne Ne

várj élvet

Így

alant, fent,

Állj

mosolygva,

is

búsulj

S meg ne

árnyék nélkül,

nem remélve!

—

fényben, árnyban

állj

szilárdan!

meg

sirass,

ne bánj

Semmit, semmit oh leány

III.

F.

ANDRÁSNAK.

Ülve az stelken, hol rád fény és öröm árad Védd, gyarapitsd, — s díszét még magasabbra emeld És kik az els fát olták s letevék az alapkt :

óseid emlékét áldani

el

ne mulaszd

IV.

CZIRILLÁNAK. Jó s balsorsról minek szóitoki? Mennyit szenved? Milyen boldog?

1

T>alok.

/.

Ódák.

241

Magán áll az emberen Ég föld vidul, — s hús a Mig a füge a sziklán is ;

nárczis

Édes gyümölcsöt terem.

BARÁTIM EMLÉKEZETE. Átlépem még egyszer e háznak küszöbét, Hol annyi szép órát tölték el egykoron, Sötét, bús a szoba, a lelkem

is

sötét

.

.

.

S midn az ösmers kilincset megnyomom Szemeim keser könyekkel nedvesek

Nem

sietnek elém, a kiket keresek

1

Mért jöttem én ide ? nehéz megmondani Az emlékezetnek halvány mezejében

Meleg

—

szivek helyett, sötét,

sír

a sors

már

egy zöld sirhalmat,

Nem

halott:

olyan gyászos, mégis szent örökség

Tletek, kiket

Mi

:

fagyos árnyak.

Melyet maga után hagy mindenik

A

.

.

Eltnt örömeknek másod-virágai Ámitnak e helyre, hogy ket letépjem! de kik reám várnak Látogatni jöttem ;

:

lel

a bú, a

elaltatott.

még

azt

sem öröklénk

mely hozzátok vándorol,

Fekvén ösmeretlen rögek közt valahol

I

Elmentetek messze, meghalni mentetek

...

1

Bár itt nyugodnátok, hol a völgy és halom, A lomb és a szell, a futó csermelyek, "ompj munkái.

I.

16

l

142

J^ölteménvek.

Dicsítve vannak

Lelkem

zeng

hallja a dalt s

hárfátokoni

buvában ugy remeg

.

.

Ki éltem, borongtam, daloltam veletek

min perez volt az, a midn mi hárman Legelször jöttünk össze váratlanul Csak néztünk egymásra, boldog némaságban, Mig három ifjú szív híven egymásra hull S mint a feny, melyet ér az ég villáma: Hajh,

.

.

.

Nagy

.

érzéstl borult lelkünk fényes lángba!

Hajh ! szép Lelkünk

élet volt az ...

!

vigadtunk, szerettünk

jövbe szép reménynyel

a

nézett

Tündér sátor gyanánt borult el felettünk Örök himzetével ragyogó költészet. S mint egy három felé kibomlott aranyszál Kisért, összetartott elválásainknál.

És most,

Az

h tanúját e boldog idnek,

erdei lakot elpusztulva lelem

1

Lakói kihaltak, rfái kidltek...

Vad folyondár kúszik a rozzant fedelén! Ez tartja össze még, csak ugy áll fenn a Mint költit

Mert Kett

a

is

az emlékezet

fal,

s a dal.

három közöl már csak magam vagyok,

felett a

nap örökre

leszállott

Buzogván leikökben fényes gondolatok Sirba vittek egy-egy gazdag szép világot. :

Elmultak.

.

.

eltntek éietök javában

Miért is nem haltunk már meg mind

a

,

.

hárman

!

?

7

Könnyebb Mint fenn

Dalok. Ódák.

143

ott fekünni a sírnak ölében,

virasztani a sirhalom felett;

De

ha ti alusztok, hadd legyek én ébren, Könyekkel öntözni fájó emléketek 1

Te

gyászos szemfedél

Mennyi

Nem Nem

fényt,

I

halál vitorlája

lépem én többé e küszöböt vonz

a puszta lak,

rom

Visszatér e tájra a tavasz

Csak egy nem

Mig

:

örömet boritasz homálybal

tér vissza

s :

a

által,

és bánat van ott

madárdal.

költ, a halott.

hamvaikat a szél hordja szerte-szét

rizzük

a

költk szent emlékezetét

KIKIRCSEKBEN... Kikircsekben, ibolyákban

Udvözlém a kikeletet; Örvendeztem a bogárnak. Mely a napon föléledett,

Vártam még

—

Fészke

Hogy

a gólya jöttét,

itt áll

háztetmön,

—

körültem minden, nyájas.

Tavaszias képet öltsön. Ide tart már évek óta, Szinte tag

lett a

családban

:

Fészkünk' jobban én se védném.

Mint

t

gyakran védni láttam.

:

f\^l}lfe}iiények-

244

A A

mikor

jött,

üdvözöltük, jót kívántunk.

mikor ment,

Érkezése, távozása

Napot

Most

jegyzett

is

várom,

Kimaradt

már minálunk.

—

mind hiában

s

gólya végkép!

a

Mi

nagy történt a madárral Pusztulásnak hagyva fészkét

? .

.

.

Valahol a tengerparton

Összeesve porlik csontja

Fehér

tollát

Déli szell

Mint

;

messze földön

fújja,

hordja

.

.

kik egykor messze mentek,

Fenn-repülvén nagy merészen

S

A

ott

;

porladnak csontjaik most

tengerpart fövényében.

S nevöket az emlékezet, Mint a messze járó szél Földre hullott madár tollát,

—

Meglebbenti néha

.

.

.

néha

.

a

— .

.

NYÁR] ESTÉN. Nyugszik

a

nap.

A

lugasban

Kettecskén beszélgetünk Lábainknál, a

homokban

Játszadoz kis gyermekünk.

/.

Borúi a

Bcúok.

táj,

245

Ódák

ködlik a tó

S a part, melyet habja mos Csak a magas jegenyefák Sudara még aranyos.

A

zöld halmot, szürke bérczet

Mély sötétség zárja már Szkebb szkebb udvarával Összefut a láthatár.

E

lugas a nagy világból

Mindaz, a mit láthatunk; Egész világ ez minékünk: Mind a hárman itt vagyunk

—

i

Megenyhült a nap hsége, A lég könny, lágy-meleg Hull a harmat,

Virágbimbók

Mint

A

árad,

illat

feslenek.

a csendes

éji

szell

virágos bokrokat.

Mely

a lelket hajtogatja

Szelíd, szent a gondolat.

A

nyugvó

föld alkot, éltet,

Keble rózsákkal tele, Mint anyának álma közt

Emlin

Oda-fenn

Oh

is

függ kisdede.

menny,

a csillagos

azok a csillagok

.

.

.

Lelkünk e szép nyári estén Rajtok úgy elandalog!

—

146

T^ölteménvek-

Jer, jer! hajtsd le vállaimra.

Hajtsd

E

le

híven a fejed

:

tündér-szép nyári éjét

Hadd

viraszszam

át

veled

Szerelmednek horgonyával - Mint hajót a tengeren, Lelkem' álma örvényének Bizton

által -

engedem

Belefáradt játékába,

S

elaludt a kis gyerek

Kaczaj támad kisded ajkán

Most

is játszik,

rt

Félve állnak

.

.

enyeleg. felette

Szép reményünk, gondjaink Ah, egy kisded sír felett már :

—

Szomorú fz lombja ingl ó,

ki

nyugszik anyja keblén

És pihegve Te,

ki

rá-simúl,

tartod karjaid közt,

S átmelegszel

álmitúl

Én,

én

ki

látlak,

És lelkem

bírlak.

ki

reng, mint a hab

.

.

.

Ki tudná, hogy hármunk közül

Melyik már

a

boldogabb

I

?

Jártam a zajos világot.

Ösmerem S Itt

jól csábjait

a természet

ln

barátom,

nyugodtam meg, csak

itt ...

7.

»4-7

Balok. Ódák-

Tarts sokáig, édes érzés 1 el ismét, boldog esti Jöjj

nagy világot

a zajgó

S én

Elfelejtem örömesti

SZERETTELEK... Szerettelek,

nem tagadom

eltört a

S hogy

1

lakadalom

Nem

én vagyok, te vagy oka.

Mért

hajlongtál ide,

oda?

Nyilt rózsa volt az ajakad,

Hol nemcsak egy méhnek

szabad,

Ég

tüzes nap a szemed. Mely sok szivet melengetett 1

Seregestül voltunk rabod Megszédítél ötöt, hatot; Szerettél,

—

Úgy mondta

h

s

mi hivek valánk,

szád.

ugy mondta szánk

kebel vonzalmiban Két vágya van boldogság A

h

Szerelmedben nem

volt e czél

Hiúságból szeretkezel

S bár Mint

1

csábitón hajlál felénk a

madár szétröppenénkl

Fészket rakánk az ott, ez itt Sorsunk nyájas vidékre vitt.

.

.

1

7(i'Uemények-

Még-is ha úgy elképzelem Min bbáj ült képeden haj Az a mosoly váll Rád épen nem neheztelek! .

.

.

.

Ennyit kimondhatok

Tán többet

A

—

. .

:

.

.

ha

..! s

kimondanék ház csendét ásnám alá Feleségem meghallaná is

.

szemek

még

:

.

.

1

TAVASZSZAL. Vidul a föld ábrázatja,

A

jó Isten

megmutatja

Néked ember, hogy Adván újra kenyeret

szeret. 1

Gazdagon rügyeztek a fák, S majdan bimbaik' kinyitják S szre, termett ágai Földig fognak

Télen

által

Járnak már

S nem soká

Méztl

hajlani.

kik megéltek a

dolgos méhek;

a puszta sejt

leszen drága,

Szemzik már

a

telt.

szl-tke.

Örvend szivünk jó elre. Mikor hordó, átalag Musttal telve állanak.

Dalok. Ódák.

/.

A

meleg hó lágy pelyhében Megmaradt az szi szépen ;

És ha nem j rá csapás Vidám lesz az aratás. Eregesd

ki

a jószágot,

Készits ekét, készits jármot Szánts, vess,

A

nem

ki

— törd az ugarát,

vet,

Munkásság az

nem

arat.

élet sója,

A

romlástól mely megójja

S

csak az, a

Várhat

Ne

ki

nem

hevert

áldást és sükert.

légy mégis vak reménynycl

I

Okosan nézz szre szélyel

Az esztend

mit adott?

— S nyugtán dicsérd

a napot!

A PUSZPÁNGHOZ. Mi

tart fenn, jó fa,

Egy

olyan zölden?!

fszál sincs már a

mezben

;

Körülted lomb nélküli társak, Zúztól megszült bokrok állnak!

Nincsen

dal, a

Csak téged

patak

éltet a

Nyájas szell nem

Hogy

nem

eszmél,

rideg tél!

jár a

halmon.

tetszclgn reád fuvaljon!

J^öltemények

Fáradt madár szállása

nem vagy

1

Pillangóid' megölte a fagy,

Verfény Miért

harmat nem áztat.

nincs,

pusztulás van körülted

Arczod mosolyghat

Nem

ver

Mely

ül

bús

le a

és örülhet?

téli

álom.

nyomasztón a világon?

Mig más lomb

Nem

bánt,

Ha

nyugvó

S megújul

sárgán földre omlott

hogy zöld csak élet

a te

lombod

kipezsdl,

a föld mindenestül

Lombbal, virággal légy megáldott

De

most szeresd

Hol

a pusztaságot

fszál sincs

a tág

Lombvesztve más

Ha nem

A

.

I

.

a bérez többi fája gyászol

Ékességed legyen ködfátyol

Egy

.

hát e diszes ruházat?!

Midn

a

.

fáj

fa,

1

mezben,

—

csak te zölden 1

a bérez gyásza

néked

:

béreznek fájhat a te ékedi

Azért, mely fagytól

Hányd

el

meg vagy óva

lombod'! vetkezz meg, óh

NÁLAD NÉLKQL. Örömet nem Csak

nyújt az élet.

tenálad, csak tevéled!

Mint buborék szélly elpattan. Ha osztályos nem vagy abban

1

fa!

?

Dalok

7.

Az ég S

A

Ódák.

és föld bús, kietlen,

a mi rá

van rakva ékül

boldogság gyötr álom

Lenne nékem nálad

Ha szememnek

nélkül

I

könyje csordul

Elveszesz te bánatombul

Megkönnyíted a keresztet, Melyet a sors rám eresztett! És lelkemre nyugalom száll, Az élettel ugy kibékül,

De

hánykódó, zivataros

Tenger lenne nálad

Ne

is

hagyjuk

el

nélkül

1

mi ketten

Soha egymást az életben!

h

S egymás Menjünk el

a

dlve temetbe!

karjába

Mert nem lelnék üdvöt ott fenn, S visszavágynék én az égbül,

A

sírban

Nálad

sem lenne nyugtom

nélkül,

—

nálad nélkül

ÖREG BARÁTOMHOZ. Kevés gondod

A

napokra.

Gyorsan

futnak,

—

az se bánt!

Virradjanak Jóra, roszra

Készen

állasz egyaránt.

JiöUcii^.ények

5?

S bárha multad Büban gondban Keserítlen

nem maradt

Szived, melyen

Nyugalom

van,

Zsarátnak a hamv

alatt!

Homlokod is Mint a márvány, Oly redtlen, oly sima

;

Fejed egy-két

Fehér szálán

Mért aggódnál

Nem

annyira

1

?

években

Ali a vénség.

De midn

a

tz

kihal

—

;

Ifju lélek!

S

ember még

az

Hatvan évvel

fiatal

Csillog a bor

A jer,

kehelyben,

közöttünk fogj helyet!

Csatán, borban,

Szerelemben

:

Ugy sem érnénk még És

veled

mig mély Tiszta hangod a

Dalainkba elvegyül:

Van nyugalmas Vidám arczod Szilaj

kedvünk enyhéül

I

Dahk. Ódák

7.

meg

Jer, tanits

Aggság

153

nélkül

Érni számos éveket!

S hogy

a

csendes

Este végül

A

napnál

is

szebb lehet

meg

Jer, tanits

Hogy

az élet

Legyen mint

a

nagy folyam.

Legersebb Gyorsabb, mélyebb,

Hol

tengerbe rohan!

a

ÖSZl KIKIRCS. El-jövél megint Aluló évnek

végs

virága

Halotti disz a puszta tájra

.

.

S jöttöd meg-int

Hogy

—

haldoklás borúi

Ah, minden csak

Nem

nlsz

te

Burokból nem

el a

tünet,

világon.

.

fényben és harmatban, fejlesz ki lassan

;

Nincs zöld lombod és nincsen ágad.

Gyöngéd S

— A

a

tested egy éjjel támad,

máson gyorsan tnik

Nyomán föld,

uj sarjat

mely néked

ósznek halvány

nem

el,

—

növel.

létet ad,

kikircse

.

minden csak álom!

T^^ötteménvek-

1^4

Nem

azért szül,

Magát

hogy

általad

felékesítse.

Emlékezik csak szebb napokra, Midn virult pázsitja, bokra ;

S elhoz

Hogy S

a

bús szi tájon,

a ki lát,

elveszte rózsás tavaszát,

Emlékezzék

és lelke fájjon

Kés idben hangzó ének Kés virága puszta térnek

A

múlt nevében hü testvérek

Mind

.

.

.

a ketten arról beszéltek!

Hallatszik a dal

A

1

s

jvén

föld alól

nincsen dalnok. a

..

hangok

Atrezgenek vén sírokon.

Emlékgazdag téren, romon S a csörgeteg halk morajában, Mint keltek, elmerülnek lágyan! ;

S nem zeng

A

szíveket

Nem —

a

h

kés

dal,

hogy

újra

lángra gyújtsa ...

1

hoz reményt, szerelmet, vágyat,

Halotti ének hangja bágyadt,

Emlékezik csak szebb idkre

Midn

eget földet betölte.

Zendülsz, oh hang! a puszta tájon.

Hogy

a ki hall,

S egykor meg nem Emlékezzék

hatá a dal

és lelke fájjon!

r>alok.

7.

Szeresd

a

ódák.

»55

szép kikeletet,

Szeresd, a mig szeretheted I Hogy ösvényed rózsákkal hintse.

Mert S im

eljön a bús

sz

tündérkép semmivé ln...

a

Szeresd a

dalt, szeresd,

Mig meg nem

szeresd!

zendül búsan,

NE HAGYJ MÉG Ne Ez

.

.

kikircse,

hagyj

még

itt,

—

késn

ITT...

ne menj

még

el

1

a tiszta nyári éjjel,

Érz

bubájában

lelked'

Hajtsa hozzám, tartsa nálam

Virág vagy te, szép virágszál! Nappal szell, sugár rád száll S a mikor te ugy sugárzol

Mély homály

fed

engem

távol!

Csendbe van

föld s ég temetve

Hadd

most kebeledbe!

hulljak

Reggel aztán meg

A

szép

éjjel

is

.

.

halhat

boldog harmat!

EMLÉKEZET. Rég

futok már, messzejártam.

Hegy, völgy, tenger

Minek

áll

utánam

vinnél oda-vissza

Engem, oh emlékezet

!

?

.

.

.

1

J^Sltemények

Mutogatván még szememnek

A

mit

nem

látni

:

szeret!

Nékem

is

Szivem

bízott, hitt, remélett.

nyílott az élet.

Érzelemben áldozatban Gondola a lét becsét

S visszavenné mostan, Halványára

Sorsom a

mit

volt-e zord, kietlen?

Vagy bú-kórság

De

a

elfecsélt.

lakta

keblem

?

múltban a való sem

Birta boldogítani

Hát most, annak elmosódott Távol leng árnyai

Ha

a

napnak vége

Veszszen

Mért

Tgy,

.

vége

.

.

.

lássunk a múltba, melyet

már életünk ?

S tled, oh

De

.

ég, föld vak sötétbe!

Elvesztett

Nem

.

?

lassan fogyó hold,

lehet felejtenünk

!

fussunk a pályatéren

vagy ugy majd vége lészen

És a sirtól visszanézvén. Azt mondjuk mindannyian Egész élet hasztalanság! Feküdjünk le, este van

—

:

.

balek, ódák

1.

257

TVIÁRIÁHOZ. (midn

Nézz

Ugy

még

széjye]

e szép viJágon,

végkép idehagyod

is

Csak

zárdába készült).

sejteni s

nem

látni

enged

Azontúl rácsos ablakod

S barátodtól fogadd el e dalt Bár benne más hang zengene S ne volna, mint most, búcsu-ének, .

.

.

Holtat kisér gyász zene!

De míg

A

mennél

:

járd be a halmot,

koronás, bükkes tett;

Nézd

:

a

rónán felcsillogó tó

Vidéke tarka képet ölt! Szell s illat mig váltva csap meg

A

völgybe

szállj le

egyedül

Hol csermely fut, madár dalolgat, S a lombok közt le s felmerül.

A

harmatos,

Menj

el

hvös

korányon.

kerted virágihoz

Merengj az

esti

fényen, a mint

Bérczet, felht bearanyoz.

Viraszsz fenn csendes tiszta éjben

Várd meg, midn fölkél a hold. És újabb bájt a bájos éjhez Távol szóló furulya

Toiiipa munkái.

1

told.

.

.

Olvasd meg

a

Elttök tárd

költknek

álmát,

kebledet!

fel

Hallgasd a boldog ifjúságot.

Midn

vigad,

midn

szeret.

Hajolj le a játszó gyerekhez.

Nézd

kisdedével az anyát

Szived kérdezd

S

figyelj reá

Ha S

ki

mindezekrl,

mily hangot ád

mindez már lelkedre nem

?

!

hat,

nincs érdeke, nincsen szava

Az

életnek

Mely

Ha

E

:

s a

szép világnak.

kötne, mely marasztana

könybe már nem lábad únó tiszta menny

földet

szem,

a .

.

.

Melyet ég sugalma Menj a pályán, leányka, menj javall az

Mondod hogy :

Madár Fut

ül a fán,

ott is

kék az égbolt,

zengve

dalt,

a csermely, nyilnak világok

— Oh hölgy, magad'

.

.

Csudáival a nagy természet

Ugy

Ha

hat reánk, ugy szép nekünk,

keblünkben

szint' oly világ

van

S vágyunk, remélünk, szeretünk. S majd a midn a szent küszöbre Teended oh hölgy! lábadat: Sajgó érzésed' a világra

Hagyd

.

ne csald, ne csald

künn, hol a világ marad

!

I

7.

Ha

Dalok. Ódák.

titkos bút viszcn

1S9

be lelked

:

Bevitte a vészes magot.

Melybl midn

A

megbánás

Ha

— S

koránse

vé).\éd,

fölsarjadott.

megzendül a néma boltiv Halk mélán szól az orgona,

—

oltár elé szent társaiddal,

Áhitatos lélek vona;

szk

Vagy

czelládban,

Az

bús hangulatba

éj

S martirok képe néz Kik

itták a

mécsvilágnál ejt,

a falról,

méreg-kehelyt

Óvd lelked' a kisértetektl Mely minket itt nyugtat, vezet: Gonosz bnös játékot zne 1

Emlékezet, remény veled Szalaszszon egy sóhajt

Könyd Sorsod

Hogy Ifju

Az

titkon miatt,

vétkes légy

A

ajkad,

— a perez közel!

vagy még, maradj közöttünk édesebb ? azzal

rajta folt,

is

kibékül.

mi rajta seb

szélvész port szór önmagára,

Tisztán

megy

a lágy fuvalom;

Élj és békülj ki tenmagaddal

A

1

életnél mi

Szép lelked

Mi

ki

perdljön el vagy földi tárgyért

.

.

földön sok gyönyör vagyon

.

!

•7*

2

00

J^öifemények

ELEIMNEK. Eleimnek kisded háza, Békességgel fölruházva

Hol bölcsm is ringott egykor, S fürge lábam futosott Csak növeld agg napjaimra Kertedben

A

a

gyámbotot!

mint vágyban és reményben

Küszöbödet

Hogy

A A

ki

által-léptem.

kikísért és megáldott,

legjobban szeret

világban

nem

találok

Nyugodalmat, örömet!

A A

kép, mely ugy csábit távol,

remény, mit szivünk ápol Fellegjáték,

Köd, mit

mely

eltorzul.

a szél elvere

Valót adtam a reményért.

De

búsít

Csendes

is

a csere!

hajlék, téged látlak

Lombja közt az ákáczfáknak Kéményednek kékl füstje

Az

ég felé kanyarog Otthon vannak az enyémek! Mért, hogy én is nem vagyok?! .

.

.

J.

Balok. Ódák.

Ott az udvar,

ott a kis kert,

Benne minden fszál ismert; Gyermek-képek,

ifjú

álmák

Szép emléke mindenütt Ah, mjg köztem és közöttök .

Id

nem

és tér

Öreg apám

.

.

feküdt!

szánt, vet, munkál,

— Többet ér még mindnyájunknál — Édes anyám imádkozva Viraszt

S

fel

fohász,

Az

sok

éjjelen,

munka mind

azért,

hogy

én dolgom jó legyen.

Világ gyúlt már szi estén.

Mintha látnám, mintha lesném:

Mit

csinálnak

Kedves

.

.

.

? olvasgatják

fiók levelét

.

.

.

S még soká, a sötétben is Csak rólam foly a beszéd.

A

kik vélem

be nem teltek:

Várjatok csak, áldott lelkek I

Mint

a tengerek hajósa.

Ki a földet meghajózza

Haza

felé

közeledem.

Mentül messzebb haladok

A

szivem

visz,

;

— nem sokáig

Lesztek immár magatoki

207

'K.öUemények-

A

KÖLT

FIÁHOZ.

Kinek szemén köny cseppek állnak

Az egyszer

sírhant felett.

Hol a végzet költ-apádnak Olyan korán ágyat vetett Ifjú, töröld le a könyketl Olvasd meg a

feliratot:

S szived fennen vervén, örülhet Apádnak t hogy vallhatod S ha mása vagy lángszelleménck Lantját ragadd

Légy, mint

Mely

Ne

és jövel!

fel

volt,

meggyúlt szövétnek.

kinban ég, de fényt lövell

hidd,

hogy

a költi

ösvény

Szirt közt vezet, tüskét terem

Kínt és sebet virággal födvén,

Begyógyít

Mi nem

a láng képzelem.

vágyunk

fel,

küzdve polczért

Irigykedésre nincs okunk

De

milliók közt, milliókért

Fenn érezünk, fenn gondolunk!

Nem

olyanok vagyunk a földön,

Mint annak sok más

A

férgei

nyárfa, bár mocsárba'

Fejével a felht veri.

njön,

1.

Megsért,

ki

Dalok

»63

Ódák.

ránk sajnálva

utal,

S a részvétnek bemutogat; Bennünk a nép jár koszorúval.

Vagy hord czondrát És

jaj,

és foltokat.

ha a bénult lovagnak

Láttatni kell tört csontjait,

S

a bölcsnek és a

Nyomor

Nem

dalnokoknak

koldul mindennapit!

nekünk terített asztal. Kimért kegy és magas mosoly kell

Jobban esik

feljebb magasztal

s

Az a köny, mely dalunkra foly. Rokonszenv az az egy ajándok. Mit

a

költ fogad, szeret, menny a virágok

Lopvást, mint a

Kelyhébe lop

hs

cseppeket.

Ragadt-e por a költ térdén? Feleljetek, kevély nagyok!

Kegyelmetek' hajlongva kérvén Jelent-e egy

Igenl

—

meg

:

nálatok?

nehéz bút orvosolni,

Ölébe venni csüggedt;

Vagy

nevetek' fény nyel bevonni,

Mint

a nap a kopár tett.

Sok önmagát

Más

árulja drágán.

lenni tud, mint a ki volt;

Cserél hite

s

szerelme árán

Kényelmet és sok

földi jót

204

T^öítemények-

Mi nem

szoktuk magunk' eladni

S a lángzó szív után megyünk Mint a madár, választjuk, a ki

.

1

.

Szeret, szköl, dalol velünk!

Járván kelvén az élet utján

Szabadság

visz, szeretjük azt

Vándorbotunk a szirtre sújtván Számunkra hs forrást fakaszt. S leszúrva, hév zord pusztaságon :

:

Kihajt, sátort borít fölénk,

Hogy

árnyában szép fényes álom

Tündér

karján szendergenénk

Felépül a

Mély

rom

s

vár elttünk,

sírjából a múlt kilép

Fölkél a holt,

s

meghallja tlünk

Biráttól, Ítéletét.

S

kik látunk a távol

Míg

jövbe:

gondatlan köszönti

fel

Kelyhét a nép, mámorba dlve

Nekünk korán könyezni

:

kell.

Beszél a szent, dics természet,

De

A

mi vagyunk tolmácsai

szív a mit titokban érzett

Tlünk Ülünk

Értjük virág

Mi

az

kimondani

hallja

villám- s tengerhabokra,

Ur

s

ég

szell szavát csipkebokra.

Jelentve általunk magát.

—

7.

DMok

Ódák.

Ifjl ha hív az égi szózat:

Zeng

koboz maradva

rád,

Haladj nyomán a szunnyadónak, Folytasd

éltét, folytasd dalát!

A

hogy zengett, zengj hangosabban Harsány szavát harsogd felül Ha felhk közt járt magasan: .

Te

a fényes napig repülj

'^"J^ ll

1

.

TARTALOM.

i68

Tctri

A BEKEZD VERSSOROK BETRENDJE. Lap

A

boldogság csak álom, álom 196

A

csendes

rongó

fölé

táj

felleg

Csodája voltam

bo-

száll

„.

A A A A A

tavaszra gondolj télben

A A

tilinkóm

gólya vándor-útra kel

Lap

Csinos parasztlak udvarán

.._

214

nának

3

Csürkös

1

1

parlagon

n

temetbe

Adtál

ki ...

nem

—

I

fájdalmat,

106

Alant megyén a felh

-_

....

Az egymástól elvált világelem Az énekes lantot ragadva Az égre nézek: kedvetlen, Az sz

1

Bár boldogító szerelmedet Bányász vagyok

_

.,.,

._,

Epedvén zeng Ébredj

Békót tettem kesely lovam

183

éltemet

Esik

a

hó

.

46

alatt

„

._

Fehér világ

.-.

.

.

.

...

nem

...

62

az esti fény elégett

30

80

semmi vágy Fiam lejártak napjaim Gyermekségem, ifjúságom

81

Ha

Büszke bérczorom a tó,

felett

,,

...

habja nincsen

._.

háborítlanúl

—

.„

Csillacrtalan, sötét az

__

éq

„

?)o

49 vonzza

szívem

130

84 ._.

lelkem, mint a tenger há-

_

borog I

143

.„213

!

38

Csendes boldogságban, meg-

40

fehér világi 148

virágait

világon

.

Fecske fészkelt az ereszünk

Feléd

élt a

34

98 a határon

Fejl

Bús szenved Csendes

álmaidból

._.

Én nem nevezhetem tengernek

57

lá-

..,

Beteltem e lármás világgal

Bércztetn

209

36

.„,

103

...

lant után

._.

_

bára.-,

49 200

253

ébí-edj

fel,

20

213

.__„___,

reája.„

29

106

.._

..

Emlékszem még, emlékszem

241

„.

..„

— zúgó dühével

Eljövél megint

Átlépem még egyszer e háznak küszöbét.—

a hó,

1

260

72

nyájas verfényén ülök 141

Azt beszélik, édes életpárom

.

44

117

,„,

.

.

Elmondhatnám éltemet, sok Elnézem a jó magvett .._

uram

_,

_. ._

El-kiszálltak a kicsinyek

Elment

37

54

_.

.„

....

Eleimnek kisded háza

barátomat 108

oh

nyílt

házban hajdan egy galamb lakott

38 239

szól, elhasadt

gyakorta.-

homályos.-.

E

86

a szarkaláb

83

._

sátorhegyek

szomszédságában—

kétkedés, e barna denevér J05

költ homlokán

85

zergék ho-

a

„

__

Ha megpillantom a lapok Ha mi elszakadnánk, édes kedves rózsám

1

„..

_

168 139

213

^ bekezd verssorok

170

hetreiiJie.

Lap

L-.*p

Hajnalik

.

.

várj

.

Itthon vagyok

megyek,

!

dics természet!

ii5

Halkan járjatok ... ne beszéljetek

._

Halmon

.

_

.

állok, tekintetem

Harangoznak

.

úr házába!

Hatalmas

felség, atyám,

07

Keblemben még az érzemény-

mezben

88

én

_

...

határon

Hervad, hervad

a föld

Hófelhkkel küzd

Hogy Hogy

határa

I

14

723

beteg volt édes szülém

39

lángra gyúlt én szívem

általad

_. .

231

30

nek ™

_.

_

.-

Hol vagy? Hová ll Holdvilág

Hová

a lány

futamsz,

szerelme!

mez

?

Hullámzó érzemény között

Hs

hanem mégis

Ismeretlen,

barát?

_..

Isten házába Itt

48

vagy

ugyan

jó

9'

.

gyl

7'

—

.

~~

-

200

..

228 243

kertemben kiszáradt az

eperfa

Kinek

,.

„..

._

»_

104

36

könycseppek

szemén

262

állnak

a

kép csalogat to-

„ —

._

.

239

csikóbrös kulacs._

._

_.

„

.

205

Köszöntelek, te csendes tiszta

~

•^j!

Lánykám!

híven

-

egymást

Létem

tied vala

'35

szeretjük

45

46

.-,

Lombja nincsen a ligetnek — 199 Magas menny a hségnek hazája

JOl

.-

Meghozta gyümölcsét

tehát, megjöttél csak._

44

.

már

hajója

nak!

146

kútfejek csorgóinál...

_„

Kikircsekben, ibolyákban

vább-.

'99

94

Ki messze, messze vagy, kinek

Költje

^7

patakja

solygva, kéken

'54

-3

._.

Ki messze, messze jártál

Kit változó

dics

asszony!?

az egyik

:

....

109

Hol vagy, hol vagy életünk-

251

megnyitod kelyhed mo-

Kis

56

Hogy már egyszer valahára Hogy síri álma közeleg Hogyan élek, és új hivatalom'

~

me196

fehér Ki

'33

az ég

elindul az ég

Két madaram volt

37

"5

...

voltál, pille lettél.

s

65 201

redekjén

Hegy-völgyön mélán bolygók

Hernyó

_. ...

Kevés gondod a napokra.,-

mikor

219

.

.

Kedvesednek sírhalmára Kél a nap

169

Három mezn, három

.

nek _

Hárfám, ne zengj szerelmet a

96

Jöszte kedves, járjunk egyet a

Hálaadásnak szent oltáraként

éve,

„175

,_

.65

104

láttalak

_.

.~.

sürg hangyanépi

Jós balsorsról minek szóltok!? 238

Iste-

nem

haza jöttem

!

.

108

1

Három hosszú

valahára .„

Jó reggelt,

menjünk az

.

.

.

.

Megszólalt másodízben

77 a

kaka*

72

./7

bekezd

verssorok hcffírenJjc

^7'

Lap

Meleg napsugár

ébred

süt,

a

_ 192

természet.

Merre,

hvös

merre,

esti

szél ?

I

34

Messze földre bujdosott a galambom 42 Mégis nagyon furcsa ez a 163 Mért tnsz elém, szelid emlékezet!

~

.-

Mért nem kötök nek?—

Mi

az a hír?

Fényl

Mi Mi Mi

lelt

úsz a légben

gatag

Mint

sznek

idején

fél

1

1

a

Mint Mint

sötét a

boldogság! árnyas zöld

07 1

8

csendes hajna.

a liget

könnyje

1

02

den!?

Miként

178

,

tart fenn, jó fa ,

leend™

az élet

~..

..„

Panaszkodjam

?.49

mindenfell 106

250

119

...

talán,

87

tavasz

:

tájnak hervadása

.76

hogy

éle-

tem

152 I

nem

áll

ugyan

64

..

Piros hajnalban volt útnak in-

dulásom

tása

._.

..

146

__

gyenge haj40

^

..

Pogány

olyan zöl-

.

a tenger

59

Örömet nem nyújt

Piroslik a bokor

szivet bájol, felgyújt, el-

ragad

„.

jertek a reggelnek idején

Pihenj, fiam

103

.

46

lugas

1

szi 2

'74 200

,

Oh

Oszszel születtem én

1

_.

Mintha volna

Mi

,.

89

Oly

parti

a szélvész repül a szánka a vidéket,

lon

Mi

.

letet

09

59

..

36

!

65

madár nyert gyors

szárnyakat

_

Nemes hölgy im forró üdvöz-

Óh

fecske

Mint

vagyunk mi, édes

készül

116

...

jól

poharam!

Oly nyájasan derengenek

oly ünnepélyes, hall-

a földre szállni

meid

Nem

213

megint

Minden

55

—

selyem-

szép a mennybolt éjszaka

I

'56

füzért neved-

szál

Ne hagyj még itt, ne menj még el ... _ ., Ne nézzenek rám csalfa sze-

Nézz széjjel még e szép világon 257 Nyugszik a nap. A lugasban 244 Nyugszik a nap, alkonyodni

133

-

Lap I

id

támadt, a pusztán

üvöltve

.

09

....

Puszta már a föld határa

.

161

Mirl nem

zengett már az Repülnél lelkem, fenn repülnél 201 _ )8i Rég futok már, messze jártam 255 ének™ Mit kérek tled sors, találd ki 224 Rózsaszl bakator _ 43 Muzsikálnak, hegedlnek 40 Rózsás tavasz Nagy kerek tó közepén _ 190 42 Rövid életét az ember Nagy mulatságom van baráSárgultan áll az szi föld— 234 I

j

.

1

.

:

tim

_,.

....

1

2 2

Sr bokor zöld

lombja közt

8^

Jí bekezd verssorok

iyi

belfírendje.

L.p

Szerelemnek, boldogságnak Szerelmed,

napja

Szerettelek,

nem tagadom

életemnek

Szerettem én t, mint

met

-

,™

.—

•57

.„.

1

45 247

vendége !_

_.

47

_.

._.

az a bajod

.85

123 I

Sziveteknek vágya betölt

— mint

Szól a pacsirta, kis

harang

Te vagy Teremt

.

az én isten

!

I

2

'45

'99

boldogságom

43

hová tekintsek 103

Tetre, rónaságra

25

lakásom

— —

C"'^

.

42

nézek a tájon végig„.

_,.

_

.„

_.

születtem a világra __

Uj érzelemmel

állok..,

és öröm árad _. Vagy én volnék te volnál néma

Vidul

_

.

.„

_.

.

,

159

78 32

240

vagy

süket, .

._

,

a föld ábrázatja

Vigan mosolyg

35 26

_

gas

Völgy

86 248

._

a föld határa

,

_

.

felett, a

zépen

._.

.

bérez .

.

alatt

221

a

Zöldül

mez, a

105

kö-

_

_

Zárt szobában, unalom közt

Zöld

Télen nyáron pusztán az én Ti boldogító szép szemek

__

.._

Volnék bár oly nagy, oly ma-

egy

.

végig

bokor-sás

Ölve az stelken, hol rád fény

Szép vagy, nagyon szép, csak Szivemhez egy igét

Tndve Tzben

a lelke-

Szerény hajlékomnak kedves kis

Lap

Tó közepén

foly a patak

hant, a pázsit újul

,

.—

99 61

119 201

j^^^^l

•^

"wvsr

-'^•c^-'

hm

M m e>i

DAPEST