:CNJ
CD
"MM
pH 3/3Z
Ml
^%37
1966
lCSg33t
MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM
FMVEI
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Négyesy László
Béla
Jen
Angyal Dávid
Fcrenczi Zoltán
Rákosi
Badics Ferencz
Fraknói Vilmos
Riedl Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pál
Széchy Károly
Bayer József
Heinrich Gusztáv
Széli
Beöthy Zsolt
Koróda Pál
Váczy János
Berzeviczy Albert
Kossuth Ferencz
Vadnay Károly
Endrdi Sándor
Kozma Andor
Voinovich Géza
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
yj^
Kálmán
KÖTET
TOMPA MIHÁLY MUNKÁI ].
BUDAPEST
FR A N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
írod. intézet és
1902
könyvnyomda
/
oy i^rr^ ^A^
jin
i''ranklin-'r&r8Ula,t
'
c.
>
TOMPA MIHÁLY MUNKAI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
LÉVAY JÓZSEF
1.
kötet
Dalok.
Ódák
-/
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS
irod. intézet é«
iqoi
U
LAT
könyvnyomda
Pranklin-Türsulal nvonidáia
BEVEZETÉS.
Ha Tompa elttünk juk azt a
élete
költ egész életének
a
bens
teremt
nyalt,
gdött,
költeményeit figyeimesen olvassuk, föltáru
világot,
képzelete
szenvedett.
h képe. Mint tükörben
lát-
melyben magas röpt szelleme szárérzékeny
sugárzott,
St
ver-
szive
nagyrészben megismerkedhetünk
küls körülményeivel
és változásaival
is.
Már gyermek
A
szülei
szegény hajlékban mindjárt születésekor mostoha sors
várja.
éveiben reá szakad az elhagyottság és
Bölcsjét Ínség homlokát
Senki sem
ringatja.
múzsa csókja
a
gyermek, korán velését intézni
elveszti.
érintette.
A
nyomor.
sejti,
hogy
a
csecsem
Anyját, mint gyönge
kis árva fiú
nem képes
a
ügyét felfogni
az apa, a szegény,
kontár csizmadia. Könyörületes szivek segítségére
Azok
nyitják
fel
eltte
késbb
évek során keresztül járja ját,
st
melynek súlya
alatt el
a
a
miveldés
nyomor
repül a magas
szorul.
és szenvedések iskolá-
nem csügged, porba nem
orom
felé,
ne-
Hosszú
kapuját.
visszapattan öntudatra ébredt szelleme s
lással
s
könnyelm,
ers
sülyed,
szárnya-
melyrl aztán egész hazá-
jára fényt lövel.
Azonban radandó,
az így megfutott út fáradalmai és keservei
st
ma-
egész életére kiható nyomokat hagytak lelké-
b
"Bevezetés.
A
ben.
múzsa nem fordult
Mindjárt,
mint
a
adtak húrjai.
Nem
des boldogságát, nyait.
Épen azok
fogékonyabb nélkülözés
arczczaj.
tzhely csen-
a családi
melenget
az édes anyai szeretet
mikor
az évek, a serdülés évei,
szár-
a szív leg-
környezettl nyert benyomásokra, szomorú
hogy
szolgálnia,
kellett
tudomány
son. Lelkét megittasítá a fészkelte
mosolygó
porba szegz nyomor évei voltak reá nézve.
s
Másoknak
a
gyermek
érezte a
nem
felé derült,
elször megzendült, szomorú hangot
lantja
midn
magát szivébe,
tanulásnak szolgálhas-
a
szeretete
;
de keserség
feltnt eltte mostoha sorsa,
clhagyottsága és az emberek szeretetlensége. S ez érzet annál
inkább nehezült
tékének tudatára
s
minél inkább ébredt saját
rá,
minél
ersebben kezdte
gatni röpühii vágyó szelleme.
A
bens
ér-
szárnyait bonto-
sárospataki iskola
falai
közt
csakhamar kitnt ritka tehetségével tanulótársai seregében.
Nemcsak
nem fleg
a
tudományokban
külözött, szenvedett
:
a fiatal
életkedv és vidámság
st
való készsége és elhaladása, ha-
Bár külsleg trt,
Írásbeli dolgozatai emelték.
vér követelte a
t
nem hagyta
dicsekvéssel környezték
s
el.
maga jogát
néls
az
Társai szeretettel,
annál melegebben, minél in-
kább érezték szelleme fensbbségét
s
látták
fel-felcsillámlani
költi nagy tehetségét.
A nem a
virgoncz ifjúság örömei, törekvései
nem
vizsgálták,
költ szivében
légkört, mely az gett lelkében
a
is
rejtve
világára
tapasztalás
tör, de elnyomott sóhaj tartózkodva
nem
fészkelt,
bens
keser
s
kedvtelései közt
vették észre azt a sötét pontot, mely
közeledjék
s
a
arra
azt a
ködös borongó
nehezedett. Titkon csenhangja, a sorsa miatt
fel-
ösztnzé, hogy félénken
s
társadalomhoz, hogy ne találjon
Hevezeiés.
ers
alapot az
nem
hangulatot
minden nyá
emberek birta
bizodalma és szeretete. Ezt
iránti
többé kitörleni szivébl az
élet.
a
Ez
csekély, kellemetlen érintésre túlságosan fogékony-
tette
t
s
ketts mértékben éreztetett
vele
minden szen-
vedést.
Nem
tudható
zett csirái
biztosan
s
nem
szervezetében
annak
sem
el
meg
voltak-e
is
pessimizmusra hajló hangulatnak, mely
a
kedélyét és költészetét áthatotta
a
s
mely csirákat aztán
tének
küls körülményei fokozatosan
lyán,
melyre
ifjú
férfi
ld nem
nem
reménye összpontosulni
nem hegedt vetkezett
nála,
késbb
örökké az
látszott.
nyilt
emészt
haldoklássá tette életét,
s
és
Ez
vérz
vérz
a
hatott
minden öröme seb soha be
seb maradt. Ezzel szö-
kór, mely éveken át lassú, kínos
melynek
aztán utolsó költeményében zott.
gond
folyama
De trdöfésként
nagy hullámokat.
«
kínjai
fölfelé,
közt elgyötört lelke
csak
fölfelé))
vágyako-
Valóban, ha költészetét és életét közelrl szemléljük
mérlegeljük,
kérdésbe tehet
szenvedései árán dicssége
:
vajon
kívánatos volt-e
?
Tompa Mihály Gömörmegyében, Rima-Szombatban letett
1817 szeptember 28-án. Atyja
Tompa
A Tompa
család
egy
ága,
szájhagyomány
Borsodmegye gyönyör fekvés
szü-
Mihály, anyja
Bárdos Zsuzsanna, rimaszombati szegény sorsú
került
a pá-
szemlé-
nicgfelelt az
költi természetének. Ott életének csendes vetett zaklató
éle-
után,
várta a pályával járó sok
A lelkészi pálya épen
szivére második fiacskájának elvesztése, kiben és
Azon
kifejtettek.
korában, rövid gondolkozás
szinte véletlenül lépett, és nyugtalanság.
dönthet, vajon már
öröklött vagy esetleg szer-
szerint,
lakosok.
Erdélybl
alvidékére, Igriczi
hevezeté\
S
községbe. Ott
küzködötl igen csekély mezei gazdasá-
Tompa György, költnk
gában nemes apja
István,
élt és
nagyat^'ja.
Mihály, csizmadia mesterséget tanult
Rimaszombatban telepedett a
Nem
le.
s
is
kettvel áldotta
meg
vándorlása közben
a
kívül
még
szükség
még
költn
családot, a szorongató
a
fia.
fiatalabb.
akadály volt abban.
ég gyermekekkel. Mihályon
az
Idsb
igen segítette jóléthez
Talán könnyelmsége
mesterség.
Midn
A
maradt az eke szarvánál.
mellett
A gyönge egészség meghalt. A szegény atya nem
hangosabban kopogtatott ajtójokon. édes anya néhány év múlva volt arra képes,
Az
hogy
gondozza
árváit kellleg
és fölnevelje.
véd
alig öt éves Mihályt Jgricziban lakó nagyatyja vette
szárnyai
alá.
A
nagyatya sem örvendett különös jóllétnek,
de annyi módja mégis kolába járatta
volt,
hogy
a mellett,
folytak a
hogy
a
gyermeket
gazdaságában
kis
gyermek serdül
a falusi
is
is-
foglalkoz-
évei. Itt hatottak
fogé-
tatta.
Itt
kony
szivére és képzeletére a természet változatos képei és
jelenetei, a puszta, a délibáb,
gyökeres magyar nép ezen benyomásokból
és erek,
itt
tzs-
a
lelkülete, jelleme, nyelve. Színt és is
nyert
Falusi tanítója. Bihari és tanulási
nádasok
a
késbb
György,
nagy kedvét. Az
ert
költészete.
vette észre ritka tehetségét
közbenjárására történt, hogy
az ottani birtokos Szent-lmrey úri család pártfogó figyelme feléje
fordult
s
egyik Szent-lmrey
Sáros-Patakra küldte
1832 szén. s
ébredez
A
kis
a kis
Tompa
Tompát
mint
«
inaskát
ekkor már betöltötte 15-ik évét
lelkébe mindjárt élénken rajzolódhatott
sorsának elrevetett árnyéka. a
fiúval,
tanulása folytatása végett
De csakhogy
tudás és tanulás tágas mezeje.
Csakhogy
mostoha
megnyílt eltte szívhassa
—
hit
Bez'ezetés.
mindjárt keservesen
édes tejét a
Anya
1
—
is
szomjas szelleme a tudományok
helyett anyjává lett az
mely századokon
fiskola,
emelt és nevelt
cj
föl a
porból
gyott szellemnek adott ég
s
felé
si «alma mater »,
gyámol
oly sok
tör
Tompa több évet töltött az iskola
nélküli elha-
szárnyakat.
falai
vagy tehetsebb tanulók mellett mint
»
közt nagyobb deákok kiszolgáló)).
nem roskadt
lelke
nem csüggedt
le s el
Keserves
De
évek voltak azok. Sokat trt, sokat szenvedett.
igyekv
az
oly sok fényes tehetséget
át
a
magasra
teher
alatt.
Volt egy bátorítója és vigasztalója, mely évrl-évre mind
melegebben szorította kebelére vcrselgetett a
tanulmányait Pályatársai
hanem lását
iskolai
Osztályában mindig az elsk közt haladt.
szeretettel
Magához
körül.
múzsa. Szorgalmasan
a
hogy szorgalmasan végezte
mellett,
is.
—
:
s
vonzotta
megkülönböztetve
szinte
ket nem
vették
csak kiváló tehetsége,
élénk, vidor kedélye, pajzán elevensége. Pataki tanu-
azonban egy idre félbeszakasztotta 1837-ben, igen
is
indokolt elkeseredésbl. Egyik kegyetlen tanára valami deáki csínért megvesszztette az akkor lelkét a
túl,
hivatalt
egy
új
fiatalt.
Égette
nem érdemelt meggyalázás. Ott hagyta Patakot
Dunán
s
már 20 éves
ert
Sárbogárdon évre.
Csak
1
vállalt
segédtanítói
839 márcziusában
s a
— praeceptori —
tért vissza Patakra
nyerve, új tapasztalatokkal gyarapodva
folytatta
tanulmányait.
A
következ évben
együtt,
folyamot polgári
meg
a theologiai
tanfolyamra lépett
s azzal
az akkori rendszerhez képest, hallgatta a jogi tanis,
mely szerint tehát az
hivatalra
ifjak
képesítést nyertek.
mind
a papi,
Tágasabb
eltte. Egyrészt némi segélyhez juttattak
a
mind
kör
a
nyilt
togátus deá-
lo
üevezeléa.
kok részérc fentartott ünnepi legácziók
s
tehets
mekek
a
mi f,
írói
mun-
ösztönzbb alkalom
nyílt,
nevcisködés, másreszt,
melletti
bvebb
kásságának kifejtésére
és
úri gyet-
hogy költi hírnevét mindjárt innen országszerte
úgy,
meretessé tette
deákot
s
s
megállapította.
meg
ajándékozta
lángszellemü szónok,
a
barátságával
fényes
tikai életében, itt a sokkal
kereste
Itt
föl
az
is-
egyszer
Kazinczy Gábor,
szerep vezér Zemplén
idsebb Szemere Miklós,
közelében lakó, humoros, vidám kedély poéta.
collegiumban évek óta fenálló Szépmfiegylet
a
a
poli-
Patak
Tompa
a
czím önképz
körben, mint egy versenytéren, adogatta közre els verseit.
Ezek közül
mely két utóbbi
dal.
ban a
vaíó a J^andalló dal (1839), a Posta-dal, a Fi'z-
költ,
midn els
kései
fejldést és
E
Társalkodóban, a Jelenkor melléklapjá-
a
meg 1840-ben. Íme
jelent
magyarázzák az
tehát
huszonhárom éves
egypár mvével nyilvánosan fellépést,
élete
körülményei.
lyokkal küzdve törekedett a Parnassus
csapdos az
De már kintélynek
es a
felvirulhat,
Nem
gyermek
tik
s
költ
Ez
folyóirat, s
Nehéz akadá-
Melegházi nö-
melyet szabad ég
alatt
és Bajza
-ben, az
az Jíthenaeum
akkor nagy
te-
szintén közöl
állandóan és szívesen megnyitja eltte
areopag elismert költvé avatja t.
irodalmi
mintegy fel
az,
következ évben, 1841
örvend
Vörösmarty
mint
felé.
volt
és vihar.
tle költeményeket hasábjait.
föllépett.
ha késeinek vesszük, meg-
már, mikor kis tanuló gyerekek sorába lépett
vény hamarabb
volt
buzdításban és méltánylásban részesí-
jelzik azt a magaslatot,
melyre
késbb
az ifjú
fog emelkedni.
1844-ben nevelségct
vállalt az alsó
kézsmárki birtokos
Bevezetés.
i
i
kezd
Péchy Tamás
fiai
egészsége
melyre üdülést azon év nyarán Bártfán kere-
is,
mellett. Befolyással volt eire
honnan szeptemberben növendékeivel együtt Eperjesre
sett,
költözik.
találkozik
Jtt
a lelkes
sel,
ifjúval,
s
barátkozik
látogatta
elbb
a figyelmet s
Amerikában keresett
retésc után
meg Kerényi
új
humoros költi
forradalmunk leve-
hazát és
meg ket Petfi Sándor,
Bártfáról
Frigyes-
ki Vidor Emil név alatt meleghangú csi-
nos verseivel vonta magára
Itt
romlani
talált
kihez
temett.
Tompa már
levelet intézett.
Ez
els
az
személyes érintkezés kezdete a két költ barátságának, me-
néhány év múlva szétszakított egy sajnos
lyet
A
három költ
az "Erdei lak
maradandó emléke
eperjesi tartózkodásának
czím
félreértés.
verseny-költemény, melyben mind Tompa,
mind Petfi külön sajátságos fénynyel ragyogtatja
tehet-
ségét.
Tompa
idben, mieltt apróbb
ez
gyjteménybe
mondák
felé.
foglalta,
Talán
a
elszeretettel
költeményeit
lyrai
fordult
a
regék
és
természet bálványozása, talán azok a
benyomások ragadták ez irányba képzeldését, melyeket reá serdül vagy késbbi korában
a
nép közt
mondák gyakoroltak. Kedvez
sék,
talajt vélt
ereje eltt, a rendkívüliségek rajzolására,
pek,
tünemények
késbb is.
és jelenetek
pompás
me-
hallott regék,
a
azokban költi természeti ké-
színezésére,
melyet
annyi virtuozitással ecsetelt a Virágregék keretében
De úgy
fogta
fel,
hogy népregét
és
népmondát valóban
csak a nép ajkáról lehet vennie a költnek. Ilyen irányban indította
meg
a
gyújtést
nyarán abba hagyta
Be
volt végezve
a
Patakról,
deák
korában.
1
845
nevelséget, eltávozott Eperjesrl.
collegiumi tanulása.
Életpálya után kellett
t
Bevezetés.
2
bizonytalan reménynycl
tanulmányait
Pestre költözött, talán azzal
unszolására
Barátai
néznie.
hogy
is,
pályára lép.
jogi
s a
és T^épmondák felszaporodott
kiadta
i
846-ban.
különös tárgyú s
A
s
azonban nem
népies üde hangon
tett
benyomást
jó
tott eltte bíztató s
gyjteményét
Ott
is
írt
s
elfizetés útján
kilátásokat.
kiadást ért.
népdalt
s
meg
Súlyosan
egy
A
költre
az ifjú
egy pár szép költeményt,
czím
a
szólamló elbeszéléseket
csaknem egy egész hónapot töltött
az én lakásom
vitte a J^éprcgék
közönség rendkívül kedvezn fogadta
gyjtemény csakhamar második
a
fogja ott jogi
folytatni
Magával
s
is
pesti élet
nem
s
nyi-
betegedett
Rókus-kórházban.
a
Télen-nyáron pusztán
a
gyönyör költi
levelet
Szemere Miklóshoz.
A
gondviselés csakhamar kijelölte részére az életpályát,
melyet maga
nem
Gömörmegye
egyik
kis falujában.
Bejében
hivatal.
Az egyház
Tompát
választották és hívták meg.
s
még azon
év
Ekkor üresedett meg
tudott megtalálni.
szén
hívei a
a
református papi
már akkor országos hírben
O a meghívást
elfoglalta hivatalát.
álló
elfogadta
Ezzel tehát állandó
biztos révbe jutott életének ingadozó sajkája. Természeté-
nek megfelel
épen neki való volt
a
magasztos czélú csen-
munkakör, melyben, ha nem várta
des és
s
kényelem,
adatának
:
a
is
nagy anyagi
nép
lelki
gondozásának
és saját
két
pár hóval hivatalba lépte után, hogy aLant és
h
fel-
költi munkás-
ságának. Megnyugvással, szinte dicsekedve énekli alig
jóllét
de háborítás nélkül élhetett magasztos
mindjárt biblia, e
barát karján ringatja boldogan magát». S azon rin-
gatta élete végéig.
A
következ évben (1847)
kiadta versei-
nek els kötetét, melyek szorgalmas költi munkássága foly-
bevezetés
tán
szinte
1
rohamosan felszaporodtak. Ez évben pályázik
Kisfaludy-Társaságnál Szuhay Mátyás
czím
mely Arany jutalmazott Toldija
sével,
mellett
dicséretet
nyer, az írót pedig tagjai sorába emeli a társaság. látogatja
meg Petfi
alakot nyer az méje,
«
mint Petfi nevezi
a
kére nézve
ma
id
Tompa
ket
egy keretben
is
Bejében 1849
ápril
közepéig
díszíti
irodalmunkat.
Ezen
viselte a papi hivatalt.
ismét betegeskedik. Egészsége helyreállítása végett
alatt
szomszéd Runya
szerelem
a
kiséri,
is
községben lakó egyik
me-
úri család
gyöngéd, kedves leánya, Soldos Emília lobbantott lángra
költ
s
triumvirátus* esz-
mely hatására és érté-
s a
Graefenbergbe megy, de már oda lyet a
Ez évben
meleg barátság szövdik köztök,
s
Arany, Petfi,
a
költi elbeszélé-
szivében.
megersödve
Felüdülve,
testben,
tért vissza a hazába,
a
lélekben és kedélyben hol
már akkor
a kitört
szabadságharcz izgalmai fogadták. Kedélye nem volt ezen
Múzsája nem tudott viharmadár
izgalmakra alkotva.
mint tet.
Mégis
Petfié.
a
A
kiszólította
a
gömöri nemzetrökkel mint tábori pap vonult
harcz mezejére a szétszórt hivatalát,
i
;
de
a
nemzetrökkel
visszatért és újra elfoglalta papi
849 márcziusában
volt akadálya
a
jobb
Ekkor már
annak,
hogy
a
módú az
keleméri
úri
els napján, mintegy a
tavaszi
szülék részérl
Május
ünnep gyanánt, köszöntött be
rég óhajtott családi boldogság. Ki sejthette akkor,
hogy késbb mily sok szenvedés dogság!
egyház
szerelmében boldog költ
keblére ölelhesse szíve választottját, kedves Emiliáját.
hozzá
a
schwechati csata után, néhány hét múlva
választotta lelkészének.
sem
magányából
lenni,
honszere-
forrása
lesz
ez
a
bol-
"Bevezetés
«4 Bejei ni?r;íínyában éri
Szivét mély fájdalommal
sorsának gyászra fordulta. s
lantja a
közfájdalomnak.
Teljes
erre
nyitja szebbnél-szebb virágait.
borong
romok
némává
s
bár eleinte
felett;
csendes tzhelynél és és biztatást.
De
a
kellene.
Háborgó
»
lelke a családi
csecsem
enyhületet
Kálmán.
fia,
füzögetni
kezdték hozzá
alig
a féktelen
úgymond,
talált
1850 márczius lo-én született els
boldog szülk
s
írok,
természet kebelén
a
szép reményeit, a gyönge
jöv
a
pár hónapos korában
emlékét hagyva fen azon elmélked, szép költeményben,
elhalt,
melyet születésekor atyja totta le
iránt
mint mindnyájun-
dNern
szemlélése.
káromkodnom
ha írnék,
Megható dalokban
is,
csüggedés érzete
a
tette
önkény borzalmainak
t
lesz
költészete egy-
fejlett
más után
kat, leverte
haza
tölti a
nemzet szenvedése. Tolmácsává
bilincsbe vert
letiport
a
küzd
törvényes jogáért
<5t a
Tompa
még nem
még
ségért
írt
hozzá.
kárpótlással
nem
a veszteség
súj-
A hamar
lehervadt bimbócska
ers gyökeret
a szeretet s a veszte-
szivét teljesen.
verhetett
Ez
ket
biztatta
a
jöv. Lyrája
talán
ezen idszakban volt legersebb és legtermékenyebb. Lapok és füzetek, a mint a sajtó korlátai
remek
dalait,
melyekben hol
a honfiúi fájdalom és
nemzetnél,
midn
mott magyarnak
Háza körül ápolt
s
délutáni az
remény, visszhangra sors-alázta
kisírni
sem
srn
hozzák
A
virágaiban
az elnyo-
volt szabad*.
gyönyörködve,
természetnek
s
különösen
a
töltötte
vagy mint
S.
Szabó József
hiven
s •
kivált
virágoknak ez
ábrándos szeretete adta-e neki az els eszmét
regék megírására,
fel
egész
az
találva
honban magát
természet szemlélésében elmerengve
a
kedvelt óráit.
na
engedték,
nyíltan, hol elburkolva sírt
a
Vtrág-
említi a
költ
Ji evezetés.
15
papról írott nagyon érdekes és érdemes életrajzában, dius
gyönyör
metamorphosisai
«
Ovi-
Phaeton, Arachne, Niobe,
:
Cyparissus, Narcissus stb. behízelg regéi ?» Azokat a ké-
pes díszmveket, melyeket a német és franczia irodalom e
nemben
merített tehát
nek
s a
igen
keleméri magány
szülte
Itt
magából
is
nagy részét ezek-
mveknek, melyekrl Szász Károly
hogy «ezek
a jelvi költészet
mely irodalmának
A
hasonnem
Virdgregék mellett
rének hatása
alatt, s
hanem
külföld bár-
a
termékeivel versenyezni képe-
másnem
készültek, talán a népregék és
azt
legszebb termékei, nem-
csak irodalmunkban páratlanul állók,
tek.*
látta.
csudálatos
a
állítja,
Tompa nem
elállított,
regék és beszél ;k
mondák nyomán
lassanként ezek
is
is
azok sike-
s
egy kötetre
sza-
porodtak
A
Kelemérben
kevésbbé
töltött
zaklatott, rövid,
pár év volt
Tompa
életének leg-
boldog korszaka. 1851
szeptem-
berében már Gömörmegye elsrend egyházában, Hanván foglalta
múzsák
el
papi hivatalát, hogy ott forgolódjék az
oltára körül haláláig.
remények, jobb
lét,
szeret szívnek. S
a
mint öröm volt ott egész
tészete
még magasabb
alakja
is
jól
s
kilátások,
bíztató
könyvében mégis több szenvedés, számára. Ott
felírva az
hullámokat
hatalom
alatt
sors
Kecsegtet
és a
kényelmes fészek két egymást
kincses házát.
azon magasröpt zsarnok
biztos,
Ur
is
kitárja köl-
Honfiúi keservének folyama
vet.
Sr egymásutánban zengi
örökbecs költeményeket, melyeknek
nyomása miatt
fölvett
jelvi
a
képletes
és
megértette a nemzet a hazafiúi fájdalmat,
az elveszett szabadság utáni vágyat, a szabadulás iránt táplált
reményt Egy költ mvei sem hatottak
ez
idben
a
nemzet
BevezeNf:
1
Tompa
mint
annyira,
lelkére
Egyik sem
míís'ei.
volt az el-
nyomatás éveiben nemzetének oly jótevje, mint Tompa.
Ezek ki
a
müvek maradandó
emelkednek
becscsel és fénynyel
dús költi alkotásainak sorából.
1853-ban
mintegy
született,
második gyer-
kárpótlásul,
mekek, Géza. Tompát szinte kiragadta magából
öröm
családi
a
gyönge édes anya csaknem
A
betegség árán adott életet az újszülöttnek.
kába helyezett öröm és boldogság azonban
Már
évig.
1857 október 23-án
roskadozott hitvese. fölött
szíven
a
nem
Ezentúl
örökké
sem
barátai,
mészet, sem a biblia.
serdül
alig tartott
gyönge,
és
többé gyógyulása
volt
kínban
ég sem
szívnek.
és
fiucs-
néhány
a
Nem
felett
beteges veszteség
birtak neki
okosság, sem a ter-
a józan
Önmagát tép
tette
halálos
Géza koporsója
a kis
költ
sebzett
lázas
vigaszt nyújtani
remegvé
reménység, bár mindjárt
és
annak szemlélete, hogy
megújult
a
gyötr
nyébe merült. Csak lassankint bontakozik
fájdalom örvé-
hogy
annyira,
ki
költeményekben engedjen szabad folyást fájdalmának. S mintha lelke utoljára
még ersbödve emelkedett
tengerébl, ez után zengi
^ vihar, közben, világ,
tlj
T^ovemberhen,
J^azinczy
Egy
föl a
könyv olvasása
"Ferencz
emlékezete,
Csakhogy
úgy
látszik,
csupán
mélyén lassan emésztett
Tompát
iszonyatos gyötrelmek
éven át gyötörte
a
a
s
a
kínok
mink
ódákat,
Lorántfi Zsuzsána emlékezete stb.
betegséget, mely s
hatalmas
Simeon, Gróf Mikó Imréhez.
teség fájdalma, szív
azon
volna
felszínrl
tnt
Torr a a el,
vesz-
de a
elsegítette azt a végzetes
hatvanas évek elején megragadta
után
sírba
döntötte.
legrettenetesebb szívbaj, mely
Szinte hét
különböz
alakban jelentkezve, kimondhatlan kínokkal tiprott rajta ke-
Bex^ezeté^.
Ah
resztüL sét
voltunk rületig
tanúi
1
-^
mi emberfölötti kínlódását és vergdé-
láttuk
!
l
fokozódott
kétségbeesésének,
melyben csak angyali jóságú, gyöngéd hitvesének éber gondja és szeretete birta
néha
már csak
az
t
legkedvesebbjéhez. Aranyhoz
írt le-
vannak keserséggel, fájdalmas kitörésekkel, az
telve
nyomorúságával.
élet
Még hogy
mélység
lenyugodni készül nap halvány sugara. Bará-
a
taihoz, különösen az velei
szélén.
régi kedélye, de látszott,
visszatartani a
köztnk
fel-felcsjllámlott
mély érzéssel,
Néhány költeménye hangzik még
fel
hangulatban, melyeknek tárgya
az
elégiái
enyészet, az elmúlás. Hasztalan keres gyógyulást, vagy csak
enyhülést
is
közeli és távoli
fürdkben.
A
kikerülhetlen vég
gyors léptekkel közeleg.
Az
i868-ik év már csak
1867. és
a
haldoklás éve volt.
Rendezgetni kezdé apró ügyeit, irodalmi munkáit, különösen a hölgyek számára
Ez
Halotti beszédeit.
a két
m,
valamint már
elbb megje-
"Egyházi beszédei, az egyházi irodalom terén
lent
sk
imakönyvet, az Olaj'dg&t és
készült
közé emelik Tompát. Vallásos
ihlet,
is a
legel-
mély bölcseség, for-
mai tökéletesség, a költészet sugaraitól átszve tündöklik azokban. Különös örömére szolgált, hogy az Olajág, melyet
megható búcsú-versével nejének regék díszkiadása
ma
még
életében kezébe
meglev díszkötés
is
lott, halála
kat írta
:
«
ajánlott, valamint a Virág-
juthatott.
Az
Olajág
példányába, melyet nejének aján-
eltt harmadfél hónappal sajátkezüleg ezen soro-
Forrón
szeretett,
kedves Emiliámnak,
ki
szerelmé-
nek napfénye és lángjával szép virágregévé változtatta életemet, emlékül, áldásommal, Hanva. május 10. 1868, lyod.
»
Nagy
vigasztalása volt a haldoklónak,
Tomp!» munkii.
I.
h Mihá-
hogy
az
J
Aka-
1
Bevezetés
8
még 1858-ban
démia, mely
lítolsó vericínck
t
emelte
sorába, most
tagjai
mint beköszöntnek bemutatásával egyidej-
nagy jutalommal méltatta
leg a 200 ai-anyos
költi mködését. Ez
a
nem
jutalom már
hanem magára maradandó szegény
és tüntette ki is
önmagáért,
hitveseért volt
áldott
eltte, kinek sorsa miatt utolsó perczeig aggódott.
kedves
Végnapjaiban
közt vergdve, búcsúzgatott
kínjai
a halál
ismerseitl, szeretteitl, barátaitól. Leveleit, arczképeit
s
saját
apró emléktárgyait küldözgette nekik. Szeret
hitvesének karjai közt 1868 július 30-án délutáni zárta
le
fáradt
szemeit
a
jóltev
mették
cl saját kivánata szerint a
tartás
mellett.
fiaiának
keze
Irén
Sírboltja a magaslaton
Tompáék
szenvedéseik
h
által.
piramis, mclylyel s
s
Hamvai
s
te-
halotti szer-
hanvai templom
álló
egyetlen utódja
osztályosa,
4 órakor
Augusztus a-án
halál.
legegyszerbb
közelében van, híven gondozva
kal borítva
aláirású
évrl-évre virágokrokona, örömeik és
özvegy Csiky Jánosné-Lévay
fölött
gömörmegyei
melyen Arany szép distichonai
emelkedik
magas gránit-
a
tiszteli áldoztak emlékének siratják cl a Virágregék köl-
tjét. Sáros-Patak nyilvános kertjében néhány év eltt ércz-
mellszobrát állította
fel a
tanuló ifjúság. Legközelebb pedig
szülvárosában, Rima-Szombatban leplezi
nagyobbára ismert adatokból csak halvány, töredékes
vonásokkal rajzolódik elénk a költ
mint soraink elején említk, sen.
közadakozásból
nagyobbszer szobrát Gömörmcgye közönsége.
emelt
E
le
Ezek
tásuk lettek.
a
mvek
maradandó
a
sugárzik felénk
kincsei
nem csupán azon idszakra Hiszszük, hogy mint
alakja. Szellemi arczképe,
mveibl
telje-
irodalmunknak. Ha-
szorítkozik,
visszhangot
a
melyben szü-
bérezek, egyik
"Bevezetés
nemzedék lalt
meg
e
a
másiknak fogja azt átadni.
A
nemzet
<)
lelke szó-
magasztos eszméket és érzelmeket hirdet költe-
ményekben. nyelve
i
Népnk
mvészivé
zendl azokban különös
tós emléket
magának
s
a
költ
simult
bájjal.
hatása
egyszer erteljes
Azokban emelt és
tar-
dicssége mellett
feledve lesznek egykor szenvedései.
Miskolcz. 1901 deczember 30.
Lévay
József.
DALOK. ODAK
BÓNIS-POGÁNY KAROLINA SZELLEMÉNEK. Hol vagy? hová ll, dics asszonyi?
Nemt, Mit
köztünk lakozék!
ki
vétettünk
:
hogy elszakaszszon
Haragjában tlünk az ég?
—
Harmincznégy év! s lelked megkérik mondjuk sirod el porán Hogy :
Te
élhetél
kés
vénségig,
S elmúlásod mindig korán
Menten minden
— Távol Vevéd
Mi
s
.
!
máztúl
világi
hiú vágy
.
ösztönök,
—
élted kalauzául
a lélekben szent, örök.
Érzelmed volt szz-tiszta harmat, Fény, fény melyet befogadott S mit csak egy felsbb lény akarhat
Az
volt a te akaratod
Mást gyógyítván,
1
tenszíved enyhült,
Jutalmát a tettben leié
Követted
Ha
azt,
fordult a
:
mint a delejtt,
nyomor
felé.
T^Pltemények
24
Áldozni
1
mondást nem érted.
e
Pedig áldoztál eleget
Nézvén kezed jótéteményét Hogy az máskép nem is lehet Lelked most
felhk közt tnt
a
eí,
Ábrándiból szárnyat kötött
Majd álltál a bölcs gyönyörével, Egy virág, egy bogár fölött! Tudtál égen és földön
...
járni
1
Valál magasztos, gyermeteg,
A
fennséges és a parányi
Emelt,
Híve,
s
kit
birá figyelmedet!
anyának neveznek
:
Sebénél és fájdalmi nál.
Nemcsak
De
borongtál, mint a felleg,
enyhe csöppet
hullaíál
Od'adtad a gyöngyöt, gyémántot.
Az
A S
ezüstöt, az aranyat ki
te
látott
A A
.
.
.
imádott,
tisztelt,
ékesb ll és gazdagabb
Hamar
Nem
:
meghaltál
.
.
.
!
I
élsz
örökre!
öleltek bár mint szülét:
sors,
szép lelkedre kötötte
beteges világ ügyét!
S anya
valál
.
.
.
!
királyn nyilván
llgy ösmert az erény hona
nem
Homlokodon,
te
Ott csillogott
a korona.
;
gyanítván.
1
J.
Dalok-
Óddk
Értetted a lángészt müvében,
Érezted a költ dalát!
Lantomnak is bús zöngelmében Kedved tölt, s azt meghallgatád Boldog valék, hogy megragadtak Oh dics! annak hangjai Én, birtam volna egy-magadnak Éltem végéig dallani 1
.
.
.
I
meg most is nékem, Kinek ez bús, de szent öröm!
Bocsáss, bocsáss
Dalaim', hogy éltök hosszabb légyen. Neved- s emlékedhez kötöm! S meghajlok, oh fényes jelenség! Halmodon, mit köny árja mos Fohászkodván, hogy sok szülessék. ,
.
Ki hozzád lesz hasonlatos!
MELEG FORRÁS. Tetre, rónaságra Borult hó-szemfedél
Mi
jól
esnék szememnek
Egy zsenge
zöld levél
Hol virágot
a holt fejérc
A
hség
Még
A
keze szed
gyász-füzér sem ékesíti
holt természetet.
Míg
bús egyformaságon Fárad szivem, szemem
.
f^öUeitenvek-
i6
Hiába
az égre
száll
Vágyó
tekintetem;
Két hervadatlan
Mely
Nem
int kelet s
Korány
Meleg
:
nyugat fell rám
és alkonyat.
forrás! te hozzád.
Te hozzád Hol zöld
Nagy
égi rózsa,
fény-szirommal meghasad
térek énl
pázsit
mosolyg rám
télnek idején
A bsz
;
vihar, hófuvataggal
—
habár befed, El nem temet, Meleg habbá olvasztja azt is
Langyos
lehelleted
Nem bánom
A
téli
Lakásod
kis
Nyugalmas
Egy
én,
ha zúg
is
fergeteg;
vidéke és
meleg!
tündérkéz zöld pázsitodra
Virágot
hint, lepéket hív;
Légy üdvöz, üdvöz, életemnek Meleg forrása szív ! :
HALOTT FELETT. Ti boldogító szép szemek, Sugárotok hogy' elfogyott!
A zeng
ajk hogy' megfagyott!
Szív és kebel
min
hideg
/.
Nem
értél
Korán
Hogy
Dalok. Ódák
sok bút
s
örömöt
jött élted alkonya,
légy a
sír
menyasszonya
.
.
-
fürtid közötti
Fehér rózsák
Lehervadt ékes rózsaszál, Mosolygásod nem ösmerém,
Míg a tavasznak idején Az életfán virágozál! Járván az élet
Nem Por
útait.
vendég, szomszéd vagy rokon, és verejték arczomon,
Fáradt zarándok állok
itt!
Megtámasztom vándorbotom, És csszetéve két kezem, Bánkódom és emlékezem .... S úgy jól esik a fájdalom! Vándor vagyok
;
az idegen.
Korán, korán lehervadott
Fehér liljom, fehér halott! Megcsókol, és tovább megyén.
VALLOMÁS. Holdvilág a lány szerelme
l
Hallgatom, ha mondja más S bennünk nincsenek hiányok? ;
lm, azért
is
Töiem egy
szép leányok, kis vallomás
Lángolón tudok szeretni. Isten látja lelkemet
S
arról aztán,
hogy szerelme
Csak futó láng gerjedelme, A bohó szív mit tehet?
Minden
csinos hölgy-fejecske
Lángra lobbant hirtelen
;
S hogy máskép leend, ki tudja? Szívem mindig azt hazudja :
Hogy
szerelme végtelen
És az ajk, a szív bolondja, Mézes-mázos ige rajt Szól
nem
érzett fájdalomról,
Üdv-, hségrl, sirhalomról, Esküszik, könyörg, sóhajt.
S mit tagadjam, drága szépek Mindezeknek hinni baj Errl annyi szke, barna Tudna szólni, ha akarna. Szól
is
annyi köny, sóhaj.
Eletem bohóskodásit. Ah, ha jól felgondolom
:
Sirva térvén tzhelyemre,
Hamvat
Vagy
hintsek-é fejemre.
kaczagjak
?
nem tudom
Emlékül nyert fürteimbl,
Nem
régen azt álmodám,
I
I
,'.
Dalck. Ódák.
Vala fonva szörny ostor,
S egy
kísértetes kolostor
Czellájában várt reám.
Ah, csak álom
S
!
ámde szörny,
ostorával jóra int
Kár, hogy akkor
A S
.
.
.
tnt szemembe
legszebb arcz életembe' régi lettem én meginti
Es kaczagva
élek
Majdha szi
szél sikolt.
Lesz
S
:
úgy
is
a rétek színe sárga,
a virág jut hervadásra
Sírhat, a ki lepke volt.
Lánykai esd az
ifjú, s
annyi
Szóvirágot összefz
Hízelgése fonalával
Meg
ne csaljon szép szavával
Mert szerelme szalma-tz. S hidd ez egyszer,
a mit ajkam.
Bárha
fog
csalfa, súgni
Mézbeszédek jégre visznek
^ kik
tatnak,
Meg
van irva
^ég :
se hisznek,
boldogok
!
^o
T^öttemények
MEGNYUGVÁS. Hogy
A
álma közeleg
síri
természetnek, gyász tele
Sárgult levélben írja meg,
j
S elre
Hogy
ily
az
sz
vele.
álom jön-é reám?
Sápadt arczom, nem kérdelek
Az sz
Végs
fuvalmi
engem
S c ketts hervadás
Az
ifjú
Boldog,
sírj
felett
tán panaszra kel ? ki
Egy szebb
Ne
is
búcsúra intenek.
várja a telet
tavasz reményivel
leányka, oh ne
sírj
1
Megváltanod ha nem lehet Zöld hant alatt nyugodni jó, Síromra tartsd könyidetl
ÉJI KÉP.
Bércztetn az
esti
fény elégett;
Tetszhalálnak árnya mindenütt.
Mely borúit a bérezek homlokára, Lombos erd barna sátorára
A
holt! teljes arczulatja süt.
Djhk ódák
7
magánosan van
És az ember
oly
Oldalán csak
leng
A
51
I
árnN'a él
nag\' éjnek sátros
ünnepében.
Áhítattal szive érzetében
Hangosan
A
beszélni ajka
fel.
tücsökhang összefbly körül, és
Reszket, mint eg}-
éji
délibáb;
Mcg-meggAÚl a terhei földi pára. S a lidércz, lág\' széJ fuvallatára Csaba fénynyel leng idébb-odább.
Messzirl, csak léJek-hallhatólag.
Mélv, csodás hang ébvcd, Föld
Mert
A
alatt, vagN-
az
nem
más, mint az
halál-csend
újra ve^z ...
égben sz61-c hangja éj
néma nvelve czl
Ottan-ottan, rejtett fahTík árnN-án
A
kakas szól, nyújtja hosszason
És utána százan hangra kelnek. Pcrczig össze-vissza felemelnek.
S
újra mindütt
Majd
néma csend
\-agNon.
a holdat elhag\iák sug.íri.
S vér s/incbcn mind alábbra száll Másod-alkony Icszcn a vilügon.
Az
is
És
az éjnek éje most
elhuny csendben, halovánvon. beí\ll.
7
harangja.
S
szép, sötétl bársony-köntösén a
Csillogó gyöngy, röpke fénybogár
Fenn, a
eltn
csillag
futása
Lenn, egy életmécs el-lobbanása
.
.
Csillagom vajh melyik, merre jár?
Alkotó természet, tudhatatlan
Utaidban nagynak
S
a kis
vagy!
írva
ember, rövid életében,
Búvárkodván titkod tengerében, Bár ne értse: érzi lelke - s nagy!
A PATAKHOZ. érzelemmel állok
Líj
Feletted, oh patak Kit sokszor elmerengve
Meglátogattalak
S mint
a
beléd sikamlott
Kövecs fenékre
száll.
Almákba mélyedék
Habod Oh,
a
el
futásinál.
szerelmes
Mi hn -epedve
ifjú
kért:
Jó csermely, édesemhez
Vidd e
virágfüzért!
Kinek forró szerelmem
—
Ha
Elomló
volna b-szava éj-hajára
Gyöngygyé
varázslana.
—
1.
S míg
Dalok. Ódák.
szép egére,
Isten,
Megfoghatatlanul,
Ezer világokat szórt Szerelmi zálogul
Keblét talán lehetne,
Mely szintúgy menny nekem. Mulandó földi fénynyel Fölékesítenem
Abrándozám,
— egyszerre
Sirtam, nevettem én
A
dagadó kebelben
Nem
fért az érzemény S oly képet álmaimnak Egy percze sem hozott,
A
melylyel a meleg szív
Meg nem Évek
barátkozott.
futának, s ismét
Látsz,
oh
kies patak!
De a regényes álmák Mind elmaradtanak Az ábrándos fiúból 1
Baj -edzett
férfi lett,
Ki csak mosolyogni tud most
A
múlt
idk
felett.
De szólj hogyan folyának Azóta napjaid? :
Zavarta-é
szilaj
vész
Gyakorta habjaid'
Tompa
rnunkii
I
?
33
l^öltemények-
34
Epesztett a meleg nyár?
Ntt
partidon virány?
Mondd:
csintalan!
habodban
Fördött-e szép leány?
Ifjú valék, s te
vígan
Beszélgeté] velem
Most nem felelsz, vagy Szavad nem érthetem? Mert más kebellel állok
én tán
Feletted, jó patak,
Mint egykor, álmaim Körödbe vontának.
ha
A KÖLT. Epedvén zeng
A
lant után
gyermek-ifju kebele.
Szólt a dalisten:
De
itt
a lant!
boldogság nem lesz vele
S hogy csendesen zendlt
Ln Nem Nem
vidám
a
fiú
érté, keble
mért omol
szív- és lélekhatón
Felcsattant édes bús dala
A
húr
mért dobog?
tudta, könyje
S midn
a
komoly.
lantos szenvedett nagyon,
S szivén mély fájdalom
vala.
?
7.
Most a S mond
A
szánlak
:
így a bút
lelkes
ifjú,
tégedet
tled elveszem.
Oh, hagyd
A
35
dalisten megjelent,
lantot
Hogy
Valók. Ódák.
is
elfeledd
a fájdalmat
dalnok
nekem,
felele
Oh, hagyd a fájdalmat nekem. Csak hagyd meg a lantot velel
NÉPDALOK. Télen nyáron pusztán az én lakásom
A
rózsám'
is
csak vasárnap ha látom
Lakásom van hortobágyi pusztába'.
Nem
járhatok én az Isten házába!
Sík a puszta, se halma, se erdeje.
Sugár magas Sugár torony
a
toronynak teteje
kilátszik a pusztára,
Harangoznak pünkösd els
napjára.
Imádkoznám, de nem tudok, hiába!
Nem
jártam én soha az iskolába
Édes szülém Jaj
tanított volna rája.
de régen temetn a
Imádkozz'
te,
fejfája
rózsám, a jó Istennek!
Aztán gyere, templom után csókolj meg
Eszem
Három
azt az imádságos kis szádat.
hétig
nem
hallod egy adtámati
l{öitemények-
3Ó
11.
Békót tettem kesely lovam
Mért nem Békóba
Az
lábára,
hallgat a gazdája szavára;
tett
engem
is
a szerelem,
alföldön a legszebb lányt szeretem.
Volt egy csikóm, ha magam' rá vetettem
:
Száz mérföldre maradt a szél megettem Debreczeni szabadságon eladtam,
Áldomáskor csakhogy' meg nem
sirattam.
De nem
ára.
bánom, a rózsámnál az Neki adtam kendre, pántlikára
Ne
zsugorgasd azt a bankót, jó lélek
Ad
az Isten
még
többet
is,
ha
élek.
lIl.
Kis kertemben kiszáradt az eperfa,
Este reggel egy bús madár
Csak
Hogy
ül rajta
azt búgja az a gerlicze-madár: a legény
szke, barna, csapodár!
Árva madár, leveletlen fatetn Nincsen párod, nekem sincs már szeretm; Vígy el engem magaddal az erdre. Ott ássuk meg egymás sirját elre
Vígy el engem az erdre magaddal S a ki elbb bánatjában ott meghal Temesse el, temesse el a másik. Hol a sárga szín kikircs virágzik!
J.
37
Duhk- Ódák.
lY.
Három mezn, három határon, Búzavirág az én virágom Az is, mint a rózsám szeme, kék,
Mást aranyért nem
szakítanék!
Édes szülém, ha szépen kérem, Kék pántlikát vészen majd nékem Legyen, mint a rózsám szeme, kék, A világért mást nem hordanék 1
Egy
legény kért
kis
De nem
meg
a télen,
volt mit kapni szegényen!
Aztán nem is volt a szeme kék, Barna szembe nem is nézhetnék! Borúi az ég, szél fú hidegen. Édes atyám, édes Istenem!
Ne
adj est,
Min
hadd legyen az
ég,
az én rózsám szeme, kék! V.
A
tilinkóm
Amoda
a
nem
hármas domb
Olyan szomorú
Hogy
szól, elhasadt.
a fát
is
alatt;
volt a nóta,
meghasította.
Addig, beh víg volt a nótája, Míg a rózsám hallgatott rája
Nyári estén csendes idben Ablakánál megfúttam szépen.
J^öllemények-
De
mióta a lány
nem
szeret,
nem
szólt
egyebet;
Búbánatnál
Lassan futtám, hogy más ne
A
juhász-legénynek mi baja?
A
tilinkóm
nem
Hejh megcsalt
szól,
hallja,
elrepedt;
a rózsám,
nem
szeret!
Lassan fúttam, mégis elhasadt
Ugy
szerettem, mégis elhagyott!
VI.
Csendes
a tó, habja nincsen.
Bele ne
halj,
Mert
az
Hogy
a
Fogadj
ám
édes kincsemi a tó szokása.
mélyén szót,
Mind Ha elázik,
ha mélyre viszed
meghibál
A
a
kendered
szakad a
;
szál,
vetél sokszor megáll.
En
A
sincs folyása.
addig a más oldalon csikókat megúsztatom;
Napszállatra, vacsorára.
Haza
teszlek, szívem Sárai
ViJ.
A
parlagon
n a szarkaláb
;
Nézz a szemem közé legalább No, de ne bántsd! minek néznél? Ugy lehet, még megigéznél I
Datok. Ódák-
7.
Most
is
Nem
39
olyan nagy az én bajom
kell a bor,
Be-behunyom
a
pedig szomjazom!
szememet,
Elaludnám, de nem lehet!
Ha
felülök pej paripámra.
Nincs az eszem a kantárszárra
Mikor
aztán észreveszem,
Házatoknál
áll
meg
velem.
Ne légy olyan durczás, violám! Ha nem szeretsz, mondd meg igazán Ha helyettem más legényt vársz Ne félj, akkor soha se látsz! Vili.
Hogy
beteg volt édes szülém,
Ezerjófvet szedtem én
Hejh az erdn, a réteken Ezerjóf elég terem! Beteg az én szívem nagyon
Még
rosszabb, ha gyógyítgatom
Hejh az erdn,
Nem Azt
A
a rét-szélen,
n ezerjóf nékem
a helyet
majd meglátod,
hol leltem orvosságot.
Egy kis feny kereszt alatt, A temetn lelem meg azt!
;
J^öltemények-
^o
]X.
Muzsikálnak, hegedlnek Alvégesi legénységnek
Bíró
fia
;
beh régen,
Beh régen!
Nem
volt
Hamis
Nem
a felvégen.
volt a zúza, mája,
is kell
Kilököm
A
már
a pántlikája!
azt a hóra,
hóra!
Péntekre viradóra!
Azt az egyet megmutatom Lesz szeretm, ha akarom Eleven, mint a madár,
A
madár.
Minden
újjomra egy pár!
Pereg az orsóm kereke.
Vékony
szálat
fonok vele
Lobogós ingnek
Beh
A
jó lesz,
jó lesz,
rózsámnak, ha elvesz X.
Piroslik a
bokor gyenge
Piroslik a leány
hajtása.
gyenge orczája!
Tarka madár jár a piros hajtáshoz. Nyalka gyerek jár a piros leányhoz.
7.
Dalok. Ódák.
4
Melegen süt a nyári nap sugara, Gyenge hajtás beh színtelen, beh Barna
kis lány,
sárga
gyenge piros orczádat
Megsárgítja a szerelem, a bánat!
Letöröm a piros galyat elre. Kalapomhoz bokréta lesz belle Haza viszem a rózsámat a télen. Pirosan hadd legyen feleségem XI.
Esik a hó a határon. Fehér, mint a fehér vászon
Ha
én olyan fehér fehér volnék
Hej be szeretne
Beh szép
a legénység!
az a holló-madár
Olyan barna, mint
Ha
a
1
bogár;
én olyan barna barna volnék
Hej olyan sokat nem búsulnék!
Beh szép piros az a hajnal Mint a cseppentett vér, olyan;
Ha
én olyan piros piros volnék
Hej szeretm
Beh Beh
Ha
is
lenne tán még!
karcsú az a jegenye is
fent van a teteje
én olyan karcsú karcsú volnék
Hej az idén még férjhez mennék!
i
42
f^öltemények-
XII.
Messze
földre bujdosott a galambom,
Soh' se látom, tán
Csak az
még
hirét se hallom
esik a lelkemnek nehezen.
Hogy még nem
is
beszélhetett énvelem
Árva vagyok, mint az árva gerlicze, Édes rózsám, mért hagytál el ennyire?. Annyit sírok, annyit rívok utánad Gyenge szívem majd megöli a bánat! XlU.
Tó közepén bokor-sás. Ha nem szeretsz, szeret más! Igazán, igazán.
Tíz szerett kap
a lány!
Piros az én ajakam,
Gesztenye-szin a hajam! Liliom, liliom, Liliom-szál a
A
kit
karom!
én megölelek.
Megcsókolok, szeretek Tiszán
túl,
Örömében
Dunán
:
túl.
elájul
XIV.
Nagy Liliom
kerek tó közepén,
ntt
az idén
Liliom, liliom,
A
vagy édes galambom
1
.
J.
Dalok. Ódák.
Bementem Jaj a vize
A
43
a liljomért,
nyakig ért
hínár, a hínár
Majd hogy oda nem
Nem
kell
Te sem
No
nékem
kellesz,
ölt
már!
liliom.
angyalom!
hiszen, no hiszen
Nagy
hinár a szerelem!
XV.
Rózsaszl
bakator.
Piros a bor, ha kiforr Piros leány, galambom!
Töltsd tele a palaczkom!
Nincsen pénzem, nem
Bor árában Csókolj
Áldom
kell-e
meg
is
volt;
csók?
már, ha lehet,
az istenedet!
XYl.
Te Te
vagy az én boldogságom,
vagy az én gazdagságom Csak az búsit, egyéb semmi Hogy távol kell tled lenni I
Panaszod van
a világra
Hideg hozzád, szegény árva! gyémánt is, egyetlenem Hideg földben, közt terem.
A
k
T\öltem ény ek
44
XVll.
Alant megyén a felh, Zivatar jön délrl
Fordítsd bojtár, a nyájat
Ers id
készül
Alant megyén
Zuhog
is
már
a
felh,
távol
.
.
.
Fordítsd bojtár, a nyájat.
Mert megver
Nem bánom
A
én,
hadd jjön
fergeteg széllel!
Nem bánom
A
a zápor!
én,
hadd szórja
nyájamat széllyel
Máshoz
—
Ha
adták a rózsám
.
.
.
sirását láttam
Zápor-es,
zivatar
Verheti a vállam!
AZ
ELS
IBOLYÁHOZ.
Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken
Légy üdvöz, üdvöz, kedves ibolya szép tavasznak els mosolya
A Oh
.
légy, a
Ilyen volt
Mely
h
.
emlékezet nevében
szelid szemével
épen
hirdeté, mit lelke gondola,
Ártatlan élte csendesen folya.
Mint
a patak,
rejt bokor tövében
!
.
7.
Nem
érte
Mely
Dalok. Ódáh.
45
az ibolyás tavaszt.
zöld lombot és édes dalt fakaszt
Vidékein az
ligetnek
uj éltü
És keblem zordon Hol bánat és sziv,
téli
pusztaság.
alvó gyöngyvirág
1
Fájó beszédben téged emlegetnek
NAPRAFORGÓK. 1.
Lánykám! hiven
szeretjük egymást,
Szivünké e boldog titok
;
Miért, hogy szép arczodra mégis
Sokáig nézni nem tudok
A
!
?
napimádó földre omlik
ég
Az
isten-arcz eltt
De vakmern
belé-tekintni
Tiltja vakító fénye
t.
11.
Szerelmed, napja életemnek.
Oh
bájoló leány!
És mégis ah, bús hervadásban Orczám oly halovány!
Mely
életet hint
napkeletrl
Hatalmas fényivel
A
föld színén a lángoló nap,
Egykép
hervaszt, növel.
46
J^öítemények-
111.
Bár boldogító szerelmedet
Késn
vallod meg,
Ah, mégis
Én
jól csík
oh leány szivemnek
életem bús alkonyán
Miként ha vész közt
De
1
folyt le a nap,
kárpótlást mosolyogva ad,
Haragjaért a bús viharnak
A
csendes alkonyat.
tiszta
IV.
Létem
Oh De
tied vala
lány,
én
h
árnyad valékl
meghalványodám S mellled búsan elhalék.
Nem
süt a szerelem
Üdvét sugárzó napja már
Az Ha
árny
is
elenyész,
elpihent a fénykirály í
V.
Oly
sötét a
Sirnak éjszakája,
De
békesség
S nyugalom hazája
A
nap elhuny
Gyász függ
De
.
.
I
.
a világon
az éjben
Nyugtató az álom
1
;
J.
Dalok- Ódák.
47
BARÁTOM HALÁLÁN. Szerettem én t, mint
a lelkemet,
Halálán szívem csaknem megrepedt
S midn
a föld
Koporsójára
hullt
Megátkozám
zörögve
temett.
a
S hogy fenn virasztánk a nyugvó Álom foga be fáradt szememet Eltnt a gond S álmám szilaj hangú zenénél Víg tánczosok sorába vont. .
Majdan
A
.
felett
.
buvár-csigává lettem én
fájdalom mélységes tengerén
;
És untalan Fel-felbuktam, el-el merültem Zuc»6, setét hullámi ban.
De
rajtam törtek a víg czimborák.
És néma búmat Lásd
.
.
.
Utána mégy
El
a bort,
te
el
Pilláimon volt
S S
-
—
elkiáltozák:
meghalt
!
is
.
.
.
maholnap
a dalt
búm
.
.
.
.
harmatja még,
szégyen reád sziv
!
— én vigan
lelkemre, mint
Rezzent madár az ingó galyra,
Félénken
tért a
.
.
bú megint.
valék
J(S!tetrények-
4 8
Bánkódjál, fájó lelkem, szabadon!
Elbúvok véled erds lombokon Ah, újra nesz .
A
.
.
.
.
.
szerelem mosolyát látom,
S gyásznak, búnak mind vége Ah, mért vagy
Mért nem
Ha
ilyen,
fájsz,
lesz.
ember kebele?
midn
fájnod kellene?
meghalok
min
Látom,
lesz bánat és köny,
Mely siromba
kisérni fog.
Holott a föld nekem nyugalmat ad, Beültetik virággal hantomat
A
h
felek
S bokrát a harmatos virágnak Kezök megtépi bokrétának Azután elfelejtenek! .
.
.
KARÁCSONKOR. 1845.
Hullámzó érzemény között Jvén az urnák templomából
Lelkemben még sok visszahangzik
A
hallott igének szavából.
Ugy
tetszik,
mintha hallanám
Mikép zendl Szív és ajk
Az
h
a pásztor-ének.
összhangzatában
istenember nagy nevének.
J.
A
Balok. Ódák.
49
megváltó ma született
.
.
Betölt az évek teljessége
.
!
.
.
.
Dicsség Istennek mennyégben
Az emberekhez
De
égi
béke!
szívem rögtön elszorul
Miatta sajgó fájdalomnak,
Midn
tovább zendl az ének
:
"Legyen szabadság a raboknak
Az
árva népre gondolok
S jvén
Lelkembe
A
.
.
.
az urnák templomából kinnal ez
nyomul be
igének szavából.
hallott
A FECSKÉHEZ. El-kiszálltak a kicsinyek,
Hlt
A
a fészek és üres
vándor-madár magának
Úti társakat keres.
Búcsút
mond
a
távozóknak
Fennkering tábora Jó
utat, te légi
Kéthonú
kis
pálya
vándora
Egy fedél adá lakunkat. Mint te vendég, én is az Tán te megtérsz, engem itt már ;
Nem lonipa munkái.
!.
talál
az új tavasz.
!
J(öltemények.
Nem
tudod, hogy ajkaidnak
Fel-felcsattanó dala
Sokszor áthatá magányom,
S
felderültem
Most eseng
általa.
pelyhesiddel
Nyájasan beszélgetél
Majd
a
kémény szk
nyilasán
Kisuhantál, mint a szél.
Rövid volt az ösmeretség madár!
.
.
.
Isten áldjon, kis
Elkisér szemem, ködével
Míg
behúz
Szállj te,
a láthatár.
boldog szárnyaidnál
Magzati ddal
;
én helyet
Isten tudja, hol találok,
Hol lerakjam fészkemet? Ah, pedig, Holtaiglan
ki
lenne párom,
tiszta, hív,
S magzati mnak édes
anyja
:
Megtalálta már e szív!
És
azért, bár volna
Nem Ád
szárnyam
repülnék én veled
az Isten egy helyecskét.
Hol megrakjam fészkemet.
Dalok.
7.
Ódák
5
KERTÉSZLEÁNY. Fejl
virágait,
Napkeltekor, nap alkonyán
H
gonddal öntözé
Cserg
patakbul a leány.
Rózsái díszlenek. Élet mosolyg virágirúl
S
;
a lány arczúlatán
A
legszebb rózsapár
virúl.
Elmúlik a tavasz.
Forró nap
járja az
eget
Újító csepp után
Sok hervatag
S clj
virág eped.
h leány,
a
Szép arcza, mint a hó fehér, Bágyadt virágitól Az ismers csermelyhez ér.
S eltnt Helyén
A
—
part
a csörgeteg forró,
is
...
I
halvány homok
szintelen
.
.
.
Kertészleány úgy mosolyog
Hideg
az a mosoly
.
.
.
?
Esthajnal-fény a fellegen
A
halvány arcz beszél,
S
a szívben a bús sejtelem.
I
'
Még
egy hö nap foly
S jvén az
est
Éled halom,
A hs
:
mez,
csepptl, mit szomjazék.
És a virágsereg Mosoly gva ég felé Cseregve
De S
tekint,
jön, szalad,
Az enyhadó .
cl,
borúi az ég.
patak megint.
kiterítve már,
alszik a szép kertészleány,
Kedves virágiból Koszorú van
a
homlokán.
HÁRFÁM... Hárfám, ne zengj szerelmet. Feledd rökre azt! Lásd, szívem- és
Bút és
knyt
szemembl
fakaszt
Felle, húrjaidról
Emlékezet ha
kel
Miként a holt pacsirta. Némulj örökre cl I
Lágy hangokon, ne tntesd Elém a hitszegt I
Nyájas reménye, meylet
A
szív
magára sztt,
Balok. Ódák.
1.
5^
Lefoszlott, mint lefoszlik
Fájáról a virág.
Ha
szi éjnek
éltén
Gyilkos haragja rág!
És
fájó
szívem álma
Vad rengetegbe Hol
vitt;
felleg úszsza a bérez
Repkényes ormait, Hol titkos édes hangon Susog minden levél, S vándor fuvalmak ajka Tündér-regét regél. Ott a magány ölére Simulva biztosan
Enyhlet
ért
:
szememnek
Könyhullatásiban.
Megtelt csordultig
S addig
a szív,
hevült, dagadt.
Míg érzem énye buzgó Énekben
felfakadt.
S mig énekeltem
Dics
természetet
Szerelem ihleté
A A
a nagy.
át
szíves éneket
felvont húr zenéjén
Által fuvalt heve.
És
rajta a dal újra
Szerelmi dal leve.
c^
J(öttemények-
E
hárfa énekének
Mig Mig
A A
álom-élte tart, el
nem
fog borulni
cziprus árnya
rajt'
húrok zengzetében
Életre költ dalát.
Mindenható szerelem,
Te
hasd, ihlessed át!
SZEMERE MIKLÓSHOZ. Pest. január
Csürkös sátorhegyek
Apró
A
nyílt
184.6.
szomszédságában.
lánykáid közt, édes jó barátom!
családéletnek csendes boldogsága
Mint ringatja lelked, szinte szinte látom! S örömem, bánatom mert érdekel téged Egy csöppjét keser poharamnak vegyed :
Kórágyon fekszem én kínok tövisében.
Ez
a szalma olyan
Vajon puhább-e
kemény, olyan hideg!
az,
melyet si telken
Vetettek, arattak atyafias kezek?
Vajon jön-e azon a betegre álom ? Egyetlen egy kincse e széles világon.
Ha
az Isten
éltet,
egy
Lesz mellette kertem
s
kis
házat veszek.
árnyékos szilvásom
Kertem egyik felét felhagyom virágnak. Másik felét pedig búzának felásom És puha földjébe tiszta magot vetek. -
Hej, ez az idegen szalma olyan hideg!
7.
A
Els
55
gyermekimnek könyve,
kert legyen apró
Majd
A
Dalok, ódák-
ket
ott tanítgatom
térdeimen
;
gyönge szív s elme nem mérges természetbl vegyen
táplálékot a
jó, a
Hogy, megkeserítvén ket majd az élet. Legyen hová nyugtot találni megtérnek Megtanítom ket, hogy az emberek közt Sohase várjanak üdvöt, boldogságot! Így majd nem erezik a sajongó sebet. Melyet apjok lelkén a csalódás vágott
Jókor tanulják meg ezt az ártatlanok, És áldják porom' is egykor, ha meghalok
Kopogtatnak.
Ugy
.
.
j? nem
ki
hozzám,
jár senki
van ajtóm, a mint rég magamra zártam
;
Jó czinke, mért kopogsz fagyos ablakomon?
Magocskát, meleget úgy sem lelnél nálam Bár lehetne véled a szabadba mennem.
Oda vonz Mit
A
szüntelen, oda ragad lelkem
mén?
csináljak veled, lelkem, te szilaj
kór testet
töri,
tombolásod
tépi
Elmegyünk, elmegyünk
Tövén
barátidat, ne
!
félj,
csürkös sátorhegyek
majd meglátod!
Kapud', karod' úgy-e kitárod szívesen, Jó barát, ha hozzád az Isten elviszen
Oh S
bár volnék nálad
te
!
?
nálad jó meleg van,
gyakran leülnél ágyamnak szélére
Meg-megvigasztalnál,
s
elbeszélném én
Hogy azóta mennyi csapás, bánat ére S zeng lantod egyik pajzánabb dalára
Még
mosoly vonulna
a
beteg ajkára
!
is,
J^öitemények-
56
—
KandaHódnál látlak, künn Azt az üres széket ne tedd Szítsd
fel a
Nekem
parázst, és emlékezzél rólam,
lásd
Igen, igen
!
úgy
tetszik,
hallod
!
Amott vadászkürtöd Felveszem a kürtöt,
hogy
halkan
s
ott ülök véled
nem
látod
megkísértem ;
emlékszel
megfúrtad néha ott
a sötét
.
.
fúni
még
.
.
.
bérczen?
!
csalárd játékot velem. Isten veled
SZERELEM. Hogy
lángra gyúlt én szívem általad
Érzem mindenható hatalmadat! Csüggvén hölgyem
Több
kéjt
szívem
h
nem
ajkain bíra
:
már
Csak boldogságod volt velem. Fényes sugár, meleg sugár Fényes sugár, meleg sugár Forró, forró miként a nyár dele,
S villámontó
E
szív
volt a lány kebele
egén el-elborult,
Fel-felderlt a láthatár
.
.
Adtál a kéjhez kínokat. Kétes sugár, csalárd sugár! Kétes sugár, csalárd sugár
.
rája
Csak úgy rengett belé a vadak tanyája! Aztán .... oh jaj fejem, fejem a képzelet
z
;
lányod ....
sír kis
leesett,
Nesze, te tudsz hozzá
Hogy
zúg az éjben; mellled
szél el
.
?
7.
Dalok- Ódák.
57
S mindez hová ln? évek tnve el Fagyos nyugalmat érez e kebel Fényed, mikép az szi nap, Tlem mind távolabbra jár;
S
:
e szívre több hatalma nincs.
Halvány sugár, hideg sugár!
Halvány sugár, hideg sugár!
ELMÉLKEDÉS A KANCSÓ FELETT. Azt
beszélik,
édes életpárom.
Hogy én mindig a bolondját járom, Hogy nekem csak abban áll az élet Éjjel-nappal társalogni véled.
Nagy halálom, a midn beszélik Hogy szememnek nem virad meg :
Mert hozzám
csak reggel
j
az
délig
éj
el,
És az Isten napvilága éjjel S hogy még ott is botor kázva járok Utamon, hol sem göröngy, sem árok. Meglehet .... de rá kinek mi gondja? Korhelyebb az százszor,
Ez
a világ
Nem Jár,
a ki
mondja!
egy nagy rósz motóla,
lehet sok jót beszélni róla
de hogy' jár?
jaj
biz össze-vissza.
Mint a részeg, ki eszét megiszsza. Az idnek végnélküli szála Ezredévek óta foly reája. És mig a bölcs fontolgatva méri,
S
a fonalnak végét el
nem
éri,
T^öltemények.
Fontos semmiségén
jót kaczagva,
Felkiáltok, tölt pohárt ragadva
Mi gondom Gondja
van
is
:
rá! a mely kéz motólál, rá, a
pászma mint
áll.
Mondják sok van most is a rováson, S túl a rendén inni rósz szokásom S megsiratja egykor a ki mérte :
A A
nagy harang fog bor
ára,
fizetni érte
ha úgy
.
szent igaz, telik rég,
S adósságot hagyni nem
De
.
lesz,
szeretnék,
mondok egy okos
szót
Ki utói jön, zárja bé az ajtót!
Hát nekem, mely ígért annyi szépet, Örökösen adós lesz az élet! Sokat vártam tle jó hiszembe', S mindig rósz pénzt nyomott a kezembe! Bizalom volt e rósz pénz, kinálom...
S kinevetnek
véle a világon
Furcsa! vannak, a kik azt remélik,
Hogy
No
a
józanságot rám beszélik
hiszen
ki
;
fejét erre szánja.
Mondhatom a borsót falra hányja Az int szót én többé nem értem, Hadd veszszek! hisz úgy is veszni :
tértem.
S bár végbúcsút mondjak a világnak, Hirével az
nem
lesz a királynak,
Búcsufényben úgyis ifjúságom... Hej, maholnap lenyugodni látom
!
Dalok. Ódák.
7.
55-.
Kik szivemnek kedvesek valának,
Mint
az árnyék este, elhalának!
Hit
s
remények, e törött kebelnek
Mély
sírjában halványan pihennek.
Szívem
A
a
fejfa kín felette,
sír,
csalódás, sírásója, tette!
köny elmaradt rég, te vagy még; Hej, maholnap cl kell válni tled...! Most iszom hát, mig lehet, belled Pilláimról a
Oldalamnál jó kancsó
I
OH...! Oh
boldogság
Mért
Ha
borul
szélvészben
Féltenem
A
vágyó
S nyer --
!
árnyas zöld lugas,
rám enyhe sátorod
kell,
reng
:
lombjaid'
hogy lehullatod
szív nyugtalan keres
.
!
?
.
szorongást, kétséget veled
Boldog, kinek nincs mit
Boldog, a
kit senki
sem
I
félteni
szeret!
KÜZDÉS. Mint
a földre szállni
fél
Fáradtan fészkéhez tér
parti
meg
fecske
éjszakára.
Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott, Völgyek, erdk, zölden lombozott határa
6o
7(öttemények-
Nem
siratnék senkit én az emberek közt, Régen elfelejtve kedvesem, barátom S köny szökik szemembe, ha a völgyi fákat, Régi ösmersim' elszáradni látom.
Szívesen vár a völgy árnyas paml agára,
A A
madár köszönt és a vidék patakja nélkül hogy érte hálát várna tlem. Enyhadó nedjét nyilt kebellel adja.
homlokom redit verfény meleg mosolygása; mint a mézesmázos ember S nem félek, hogy Boldogságom sírját mosoly közt megássa. Elsimítni vágyik
A
szelíd
—
—
Ah, az élet engem szörnyen elvadított A magányban is foly keblem háborúja
Hadd Itt a
folyjon, legalább átkos mesterségét
gúnyolódás rajtam nem
tanulja.
Zsibbasztó nyugalom, harcz, csend, vad kirontás
Ez az én világom, az én Gyönge istápom hit, ezt
A
S van egy kínos
S
A
kínedzett
kevély,
néha csaknem
a
kéje e vad küzdelemnek,
ember egyetlen
hogy szenved,
s
a
sajátja
daczczal tárja keblét
jobblét reményét, szinte
Láttam én
—
is
kétségbesésnek martalékul hányom,
—
ö
szív-világom!
fél,
ha
látja.
kérészt rövid életében,
Önpályámat véve mélyen gondolóra
—
Eletet nyert, szállott, párosúla, megholt,
S elég
volt
mind erre egy rövidke órai
.
.
l.
Balok. Ódák.
i
Szívesen cserélnék pályát e bogárral!
Hisz rendeltetése
elérte
czélját
Mondhatom-c én ezt földi életemrl. Melynek útát a sors oly hosszúra mérte ? És ha majd lefekszem
Nem
síri
nyoszolyámba.
kisérnek-é le földi szenvedésim?
Csukva
örökre két szemem? vagy egykor
lesz
Felnyitom?
s
ha úgy van: mily világ vidékin?
—
Lelkem a kétség, e mély örvény felett mely Megnyír, barna keblét hirtelen bezárván Röpkéd nyugtalan de megpihenni nem tud, -
;
Mint vándor-madár
Oh
fák, szóljatok!
ti
a tenger sík határán.
vén apostolok,
ki-
Terjesztett karokkal barna- zöld palástban
Mondjátok
:
igaz-e, a mit e szív érez.
Óhajtozva érez, jobb pillantatában ?
. .
POSTADAL. Zárt szobában, unalom közt,
Mig
sok ember tespedez. És szemétl a komor fal Annyi szépet elfedez
Völgyek,
erdk
és folyók közt
Vígan hajtok addig én! És örömet nyújt az élet
A
természet nyílt ölén.
Víg danára nyílik ajkam, S merre hajtok, száz szekér
—
1(öltemények-
Postasípom nyers dalára.
Mind
utat nyit,
mind
kitér.
Úti táskám rejtekébl
Bú, remény csak ugy repül,
Jövetemre sok vidám arcz Elborul, sok felderi.
Sok szülét, rokont, barátot, Édesen megnyugtatok Messze földrl ennek, annak Szíves óhajtást hozok.
A
sóhajtó lányka keble
Boldog érzelmekre
Ha
táskámban kedvesétl
Van egy
A
kél.
pazar
édes kis
fiú
S nyugtalan Mert a rég
levél.
reménynyel vár én reám várt örökséget
Érkeztemmel kapja tán S mindezekre semmi gondom Dudorászva dalra dalt Vígan hajtok, nem cserélek Sok emberrel hivatalt.
BETELTEM
.
.
Beteltem e lármás világgal.
Fénye
s zaja
unalmat ad
Olcsó örömpohara nem
Megkcscríté ajkamat
.
.
kell!
...
1
7,
Mint
Más
Dalok. Ódák.
a vándort az erd hse. szebb napok varázsa von,
Csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom
Az
—
élet, 1
én lelkem gazdátlan hárfa,
Húrozva van, mégsem zeneg; Ah, mert hiányzik a szelid kéz, Mely nyájasan pendítse meg!
S mint a gyöngy a tengerhomokban. Így elvész annyi szép dalom Csendes, boldog családi élet. .
.
Feléd, feléd sóhajtozom!
Eddig még úgy
is
mit sem adtál
Adj, sors, egy kedves Ki jó-
s
nt
nekem!
roszban osztozva, híven
Kisérjen át az életen Ki lágy kezével megtörölje
Munkában
izzadt
homlokom...
Csendes, boldog családi
élet,
Feléd, feléd sóhajtozom!
S
két kedves magzat anyja mellett.
Egyik
fiú,
másik leány,
Csivalyogván vígan körültem.
Ez bábbal, az nádparipán Gyermek lennék és boldog :
Nem
esnék bú
s
én
csapás zokon
Csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom!
élet.
is
.
.
T^öltemények-
Templom
A
boldogságnak temploma!
Hogy
H
A A
lenne az én hajlékom,
áldozzék oitár-tüzénél
barátság lépne oda
:
háznak lenne két galambja a nyugalom szeretet,
—
.
Csendes, boldog családi
:
.
élet,
Feléd, feléd sóhajtozom
Mily szép napok...! mily nyájas esték Le sem hajtom még fejemet S már lelkem boldog álmokat lát.
Azok
Ah
közt van, kiket szeret.
tündér-képek
.
.
.
!
.
most borúsan
Ülök künn az esthajnalon S csendes, boldog családi Feléd, feléd sóhajtozom
.
.
élet,
!
SÍREMLÉK. Pihenj, fiam!
nem
áll
ugyan
Kevély márvány álmod
De
Sírodnak
él
Szivemre
írva fel
A A
szobra
lett.
neved
vesztés gyászbetivel
vándornak,
Sírk És
felett
bús anyád, fájdalmival.
ki alszik itt?
helyett én
mondom
el
clvirasztva napjaim'
Veled majd együtt pihenek
;
1
7.
Hol Hol
Valók. Ódák.
65
nincs gyermektelen szüle, nincs árván maradt gyerek!
SZÍVEMHEZ. Mi
lelt
megint
Szivem, te nyugtalan
?
Ezer bajom
Van
véled untalan
Könny neked. Könny kötdni
benn
;
Künn a világ Koránsem úgy megyén Szegény fejem' Sujtolja annyi gond Kenyér után Futok, mint a bolond
Könyt facsar Szemembl tzhelyem
A
holnapon
Töröm ma
a fejem'.
S te mit mivelsz? Égben ábrándozol
I
Tudj' a manó.
Hol nem kalandozol 1 Üss' a guta
Azt
Ha
a
sr
Konyhára Vompa
munkái.
)
sóhajt,
a hideg mitse' hajti
66
T^öttemények.
Nem Patak
Nem
tetszik a s
kies határ;
a falu
S jámbor
már
lakói
Borúit az ég.
És törpe
Szk
halom
a
és hideg
Neked szerény
De
—
lakom.
álmodol
zvén
Örök
—
árnyékokat
tavaszt,
Tengert, hegyormokat
Szabad hazát És boldog népeket
.
.
.
Beteg szivem, Jó,
hogy nem
értelek!
Bár a dolgot Megszokta két kezem Szegény vagyok, S gyakran megéhezem
;
S te, szép leányt S szerelmet emlegetsz Ily
nagy bohó.
Szivem hogyan lehetsz
Még
éjjel is
Tled nem
alhatom,
Még
gyl
akkor
Veled meg
a
bajomi
?
r.
^y
Ba'ok. Ódák-
Csalképeket
Kergetve untalan,
Eltted
hir,
Babér, szerencse vanl
Nem
n\ondom
Gyötrdöl
De
én,
eleget!
hasztalan,
Nincs benne köszönet
Mert
a világ
Korántsem úgy megyén
Ne Jó
álmodozz' szív,
eszed legyen
1
A KÖLT VÉGÁLMA. Keblemben még az érzeménynek Értelme nem
S hogy
vala,
átölelt
szivem leánya
Dúsan, mint a tavasz viránya. Zsendült
fel általa.
Zsendült az ének,
A
s
zengve
szállott
hír gyors szárnyain
Keblem' varázs-tüz lelkesité, Halántékom' babér köríté Szent berkek árnyain. Szerelem, múló életünknek
Magas
költészete
J(öltemények-
Ah, ihless még utószor engem. Éltem hattyúdalát lezengem,
S
dal lesz enyészete.
A
szív kiégett
Fürtimrl
... én letépem
a babért
Zöldeljen e
barna fáján,
sír
Virasztva éjfelek homályán
Az
árva dalnokért.
Szivem reményit
A
édes álmát
s
kinek szentelem.
Oh
lány! ha a
sír
visszaadna:
Keblemben újra dal fakadna, S virágos érzemény. Alszol te ...
s
én alunni megyek,
Sirod leend honom!
Hisz álom a költnek
Mit
—
árt,
élte
ha csak helyét cserélte?
Ott újra álmodom!
Te, árva lantom, függj felettem
Csendes szell, ha
kel,
S húrjaidba kap lágy-susogva
Az Te
énekest, fel-felzokogva.
szenderítsed
el
7.
Dcilok-
Ódák.
60
PUSZTÁN. Pogány
id
támadt, a pusztán üvöltve
Futtatnak a neki veszett, vadult szelek Csikasz farkas
fülel,
Orczám' havas
es
csapkodja, marja
Amott egy rongyos csárda rémlik Kinek ilyen
sincs,
;
csavarog mögöttem,
meg! .
.
.
hej,
annak palota
Hólyag-ablaka bágyadt holdvilág,
S bár nem sokat mond Hej beh boldog ember,
betérek oda
:
a ki otthon lehet!
Más így sóhajtana a zordon éjszakán Én nem sóhajtok így, nekem nincs otthonom,
A
mely nyugodalmas meleggel várna rám!
Ha
éj
Hadd
van
is,
egyszer csak megvirad
zúgjon, majd
eláll a
Csapláros! nyiss ajtót
Nem
A
kell
nekem
.
.
.
fergeteg!
künn utas
áll.
sok, adj bort, kenyeret!
tágas ivóház hangos és szomorú.
Én
egyes-egyedül csak ugy kongok benne
Még
kietlenebbé a pisla mécs teszi,
h
Ha
egy ebem sincs, csak valaki jönne! No de se baj ! nem unom meg magam' Én, és a mindig kész emlékezet,
E
nyájas angyal
Majd
s
kinzó ördögöm.
elbeszélgetünk multam felett!
J^öUemények.
Megtöltöm poharam', s iszom kelletlenül, bor melegétl kedvet kapok talán ? Tudj' az Isten, nekem bor közt eszembe jut Eltnt éveimbl jó, rossz egymás után
A
;
Hej, bár örökre elfelejteném,
Mi De
kínosan érdekli lelkemet
j
zúgva
Melyet
az,
mint a gyors folyam,
feltartóztatni
nem
leheti
Egyetlen virágot növelt életemnek
Üröm- s csalánterm köves tartománya Ah, mint vágytalak én kebelemre tzni. Ah, mint vágylak most is, szívem szép leánya Karom kinyújtom ... de az élet, e ;
Mogorva vén mester közinkbe
lép,
Száraz hosszú ujjával fenyeget.
Mondván
:
fiú, fiú
!
kenyér elébb
.
.
.
És én törekedtem ez után eleget, is már egy darab kenyérhez reményem
Volt
Min Min Ez
derék
fiú! kürtölte a világ,
derék
fiú! s
elmellzött szépen;
csak hagyján! de mocskos nyelve
Jól megbecstelenít
Mint
Az
;
—
a varjú szárnya a
levegn.
én lelkemen ez sebet
Hát még
a kiket oly
nem vág!
lelkembl szerettem,
Ti, a baráti név hazug bitorlói Ti, az alacsonyság
Sima
br,
még
czudar világ!
bzhödt mocsarának
mérges párájú kigyói
;
Dalok. Ódák-
7.
dvösségtckre
E
im, e tölt pohárt,
pohárt én ... a földhöz csapom.
tölt
Kár értetek;
min
Nem
ti
szóltok
véghangja volt!
oly tiszta hangokon.
Künn vész zúg az éjben, - - megtöltöm poharam' S mellettem hirtelen egy kaczér lány terem Megölel, megcsókol, orczám' simogatja,
Tudom Ez
bár hogy htlen, elzni
nem merem
csapodár leány a remény
a
És én megtöltöm újra poharam' Künn a vihar zúg, lelkem csendesül, S ajkimon a kaczér hölgy dala van!
ÚJÉVKOR. gyl
Isten házába
A
hív nép
új
évnek ünnepén
;
Holott forró imát
A
buzgó néppel híven mondok
És
én.
a fohász imígy
Száll
ég
felé
:
ajándékozz nekünk
Az
új
Uj
szívet, új lelket, jó
év kezdetén
Istenünk
S mig érzeménye így Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat Ki
nem feledhetem
Imámbul
a lányt, imádottamat.
72
T^flltem i^ny ek
S imé
nyilt
ajkamon
Véletlenül ez
új
fohászt lelem
Maradjon, oh leány, Kebledben a régi szív
:
érzelem
s
TEMETI HANGOK. Megszólalt másodízben a kakas,
Hangját az éjben hosszan nyújtva
Mély csendébl Rögtön
a
kísértetes
el
.
.
.
néma temett hang rázta
fel.
Hideg síremlék bámult mindenütt, Hámlott k, márvány, elkorhadt fa, vas Ok szóltak mély, érczetlen hangokon .
Elnémult másodízben a kakas.
1.
MÁRVÁNYSZOBOR.
Az
egymástól elvált világ-elem
s-forradalma adta lételem!
S voltam, mióta
volt a földteke,
Sötét méhének márvány-gyermeke!
De
jött a
Le nem
törpe ember, és hova
hatott a
mennydörgés szava
vakmern sötét tanyám'. Hogy tompa álmait virasztanám
Fölverte
S mivé levek ?
hol porba tér a por
Enyészet-hírl hitvány sírszobor
I
.
/.
Dalok. Ódák
73
S itt, hol veséi szertemállanak, ösmérhetd az embert valódilag. Hosszú hazugság rövid Kit bár a halál sírba
élete,
felet ete
Fejéhez más, emléket vés, gyalul
A S
nagy hazugság a holtnak,
—
folytatójául.
a mint
—
mondják
e rövid
Életben szerzett fényes érdemit
Arany betkben fenn
—
hirdeti ez,
Bolond, hitén hazugságot
Rég
állok én
itt,
minden
ki
vesz
éjfelén
Átkozva tartós márvány-életem'.
Mely
a rombolva járó századok Dühén, akartalan daczczal, kifog. Annak, kit itten rejt a siri bolt.
Midn
szennyes pályája futva
volt,
Fölé érdemjelül helyeztenek,
néptömeg S a bérelt szónok, minden jobb kebelt Méltán bántó dicsér szót emelt. Bámulván
a szájtátó
S kit a bn orgazdának ösmere. Nadálynak a veritek embere. Ki marta, mint eb, a becsületet.
Kitl
Az
a
szz
igazság reszketett,
eskürontó, vérgyilkos, kaján
Üdvösséget nyert szemtelen szaván
A
sir
Ha
pedig gondolkodott,
béfogadja-é ölébe
s a föld
t?...
I . .
:
JO>Uemények-
S ez átkozottnak porló hamvait Jegyezve állok évek óta
Várván
:
hogy
Villámmal
itt,
a ki lát szivet, vesét,
törli szét
e rút mesét.
Melyet szilárd keblemre, kínnal Vésü vájt és erszakolt vala
A
pedig gondolkodik
sir
s a
Keblébül hogy ne hányja-é
Az ember
A
kiséri
élk szemébe
más
felett.
öngyilkos temettetett,
olajfa hajtja levelét,
Gúnyolva
Mi
homok
vigyorog.
e felhantolt sírhalom
Hová egy Békés
:
t...?
elmállott szív, bár rég por,
Ez, az Itt,
föld
ki
élte kétszín, álkodás,
temetbe nem
S az
a
a
benfekv
életét.
szép amott, a fehér liliom
Családival beültetett halom
szz virág talán lehervadand ? Nem, bár kéjhölgyön domborul a
S
a
Kit éhhalál küldött apáihoz
.
.
hant.
:
Sírján vadbúza bokra ingadoz.
Bölcset vezérel lámpásként az ész,
S bölcsnek Itt
A
sirján szamártövis tenyész.
cziprussal gyász
fz
ölelkezik
zsarnok sirhalmán, kinek pedig
Vesztét imádságába foglalá
Az
árva nép, mely
éltét
gyászolá.
Dcjíck-
7.
És
Ódák-
75
emlékk betje
szól az
fenn
:
IH nyugszik
az "Úrban csendesen
S az
"^gy napjára vár,
Ítéletnek
Mely
Nem
felkölti, valakit sirja
igaz,
Sírjából
nem
!
ha az
éj
:
zár! fele
j,
nyögve vánczorog el,
nyom
Kit a reá kért átok súlya
:
Kerüli csontját csend és nyugalom
Hazugság, hogy várná
Kiben vér
nagy napot
a
vel jéggé
és
fagyott,
Ha gondolatja arra tévedett. Hogy higyen sirontúli életet. egy
Ott,
jól
ápolt sirnak mélyiben,
J^orfontosságú férfiú pihen
Pihen, mert méltó munkát végeze,
A A
társaságnak szolgált két keze sír virágos, a sír
hantja zöld.
Lágy füvében dalos madárka költ. Dal és virág mind e sirhoz való.
.
Hiszen porában fekszik a
—
bakó.
Hol letevék a költ hamvait s demutka illatozva nyit,
Szegf
Magvát,
H
Nem Mi
barátja, a kis csalogány.
rokonszenvbl tudta
,
Sírjára
az énekes barát.
költ hlt porát
illetné a
Tudván, mi
ejté el porán.
volt a dalnok élete
ürmöt
s
bürköt
ültete.
J^öttemények
y6 Kit a halál
Tagadott
S imé
por közé vetett
itt
Istent,
örök
a feltámadást
életet
tagadó
Sirján kihajt a leszúrt fzkaró!
És
a
Mely
könyt
ki
kétszínüségben elpereg
itt
meg ne
Hantot, hog)'
A
számlálhatja meg,
férj, utált
Az özvegy
?
szólja a világ,
n sirhalmára
szíve gyászba
vág.
nem
borult,
S hoz férjének immortel-koszorut Testvér testvérre bérgyilkost fogad
:
S ültet halmára fát, virágokat Magzat, örökös kijvén ide :
Boszús lesz nem beteg szülire.
Ellenmondás minden lépten nyomon. Gúny és hazugság kövön, hantokon .
Tagad, hisz
Az ember
kaczag
sir,
;
úgy
itt,
;
a mint
.
.
csügged, remél
kedve
kél
nyugalmas éjfelén Virágmagot szórt e csont-telkeken
Jött a tavasz, s
Kértük, hiába kértük egyre
Ne
meg
látogassa
a
temett
;
t: 1
nem virúlat, rothadás lakik, övé e föld a végs szem-porig.
Itt
S ennek
A
virága,
csontokon
mely buján tenyész
élsköd
penész.
Nem
kell
A
halála a mi életünk
léi
más
virág, s zöld levél
nekünk!
7.
Dalok. Ódák.
77
Ki hópalásttal mindent eltemet.
Kértük, hiába kértük a
Midn S
telet.
felszedte fehér sátorát,
bucsú-dühében zúgva
a tért
át.
Nyaralni vad bérczekre költözött
Maradni köztünk, Alant ha
A
a sirok között!
tél van, tél
régi szó,
legyen
mig nem, vagy
felül,
teljesül,
S fel- vagy nem olvad dermeszt fagya Hiába kértük, a tél elhagya.J. Ki a lehunyt napot meggyászolod
Hagyd Legyen
nekünk, oh
kitiltva innét fény,
Mely hozzánk úgy S
E
éj,
is
:
barna fátyolod sugár
csak hazudni
az enyészet barna lelke bír
kit
csontvilágban gúny a játszi pír.
Boruljon
el
hát barna éjözön
A
temetn, e nagy botrány-kövön, S néha vessen a boszus ég villáma.
Múló
fényt e világtalan világra
1
11.
FEJ FA.
Meghozta gyümölcsét Zöld ágam; az ágnak
A
!
alatta,
hontalan utast
Kért nyugalom árnya fogadta,
jár.
'/{öltemények-
^8
S
a vész idején
menekülve alám
Rá védve
borúit leveles
S engem,
ki
A A
:
koronám
tenyésztem
messze vidék örömére törpe halandó,
Fejszét derekamra
Hogy
mére,
ki
több tavaszon
rnek
siri
lakja
ki
ne hajtson az ág,
tövébe kivág.
És a kinek ifjú Bimbót s levelet hoza ékül Száz
új kikelet,
most
Rajtam rohadás moha zöldül.
Lombon zene Itt éji
öt,
búg;
csattog, a fülmile
sirok riadó ura zúg.
ölében
sirja
Porladva
ki
fekszik alattam.
Meghozva gyümölcsöm', Érdemre ha nézsz, meghaladtam! Hosszú kora puszta, miként az Hantját feledés lepi
s
ugar,
asszu avar!
111.
VAS-EMLÉK.
Tzben S
ki
születtem a világra,
a villámot, égi vészt
Gúnyolva hívom érczfejcmre
:
lm, hitvány rozsda ront, emészt.
7.
n
Dalok- Ódák.
Bizony, bizony bolond az ember! csúfolván meg,
Magát
midn
Jeli, elmálló csontja mellé
Vasszobrot tesz
a
temetn.
Fölcsengve ontván buja rendet Hajlott kalászu tereken,
A
napsütött kaszás kaszája.
Mi
boldog volna életemi
Szántóvas a szántó ekéjén, Sírt
kikelend magnak ás; ott minden tavaszszai van;
—
Itt tél
Megj
a várt feltámadás.
Lehettem volna harczviharnak
Táborver
villáma: kard!
Királyi páJczával díjazván
Mely
E
forgatott, a férfi-kart,
harczi sarló által a
hs
Fejére zöld babért arat; Szolgálom, fénytelen szobor, most
Élk
helyett a holtakat!
Inkább mint bús rabláncz csörögnék
A
börtön átkos éjjelén
vérembernek kezén, a Bnöst, igazt öldökleném Mint ingatag lelk pulyának.
Vagy
a
Kiben szilárdság nem vala. Jelöljem érdemetlen hamvát Szilárd keblemnek általa!
8o
J^öítemények-
IV.
ÁKÁCZ-FEJFA.
Bús szenved élt a világon, Baját nem mondta senkinek;
Magában
állt,
Tölgy
a messze pusztaságon
De
A
áll
mint a beteg
sápadt homloka,
melyre mély redket vese
Lelkének elzárt szenvedése,
Ln
annak szónoka.
Kertébe egyszer lakának
A
szél ákáczot ültetett.
Az
A
ákácz volt éber tanúja, kín mi kép csapdosta, dúlta
Sápadt foglyát, az
S
életet
a haldokló ágyához a
Egy jobb Az ákácz Hisz
midn
világ követje lépé
szívesen sírfája ln.
volt
úgy
élte
is
képel
A
szenved e hant alatt pihen. Hideg sirjának mélyiben. Felette hír, köny nem ragyog
.
A
kert ákácza én vagyok!
A
természet keze
Ákáczfának mit ad
?
Szúró tövis közé
Halvány virágokat Halvány virágom hullatag I
És tüske
nélkül
nem
vala.
virult,
.
7.
S
ÓAók-
r>alck.
mindig fennmaradt,
a gyilkos tüske
Bár
a virág lehullt
Kemény
sorsnak keze
Halandónak mit ad? Halvány örömihez
Metsz
A
fájdalmakati
boldogság piros borában
Egy-két csepp mindig
S múló öröm sem
is
rejtett fájdalom;
látogatja
meg,
Kit szenvedés vas-karja nyom.
Az
éj hall
átkozódó hangokat
Panaszra sárga
nem
fejfa
fakad.
Lehullt örökre bár
Halvány virága, levele De, melyek lepték
ágait.
Le a tüskék vele. S szenvedni kit látott Most nyugodalmának
A
sokáig.
tanúja
.
.
földi lét keserve, búja
Nem
hat
le a sír
padlanáig.
A
szenved e hant alatt pihen. Hideg sírjának mély ben, S ki halmán szívesen elkorhadok: i
A
kert ákácza én vagyok
V.
FENY-KERESZT. Büszke bérczorom felett Voltam égre nyúlt feny Zöld fenynek lombja zöld, Tonip'i n;unl:4Í
).
6
J^ölfemények-
Tél ha múlik,
tél
ha j.
Éltem szép tavasz vala, Szenvedek most bús
felet;
Megszáradva, lombtalan Kis kereszt a
sír feletti
Bérczlakó fenynek és Sirkeresztnek élte más
Ott patak, zöld lomb, zene. enyészet, sorvadás.
Itt
Átok
rá, ki
engemet
Elszakaszta tletek
Sugár testvérek, tavasz,
S zúgva zúgó rengeteg
1
Kisded édes almival
Ah
miért
nem renghetek?!
Álom
és tej éltetik
A A
a szül-kebel
mosolygó kisdedet; tej,
Édesen meleg Álmát a mely Lágyan reng Jött az
teje rája
hoz
bölcseje.
ember, és elébb
Vészes tengerekre
tett;
Csikorogva, nyögve ment
Sudaram szirt, hab felett. Nyögve, mert átkos teher Marta rajtam lánczait. Vásárokra hordva az
Ember, ember-társait.
Dalok. Ódák.
7.
8^
Árbocz voltam, a hajó Szirteken hogy törve ln Partra vetve,
A
kietlen
jel
levek
temetn.
Hol az éjfél száz fagyos Kóbor-rémet szétereszt. Elkorhadva, lombtalan.
Szomorú
kis sírkereszt ...
I
VI.
GRÁNIT-SZOBOR.
Csodája voltam
Vendégeim Zöldes moh
Hogy
a
Alattam
a
zergék honának.
köd valának; homlokom', jeléül
sas, villám,
ülte
vén gránit-szikla
ott,
meg nem
vénül.
miféle földi férgek
Fel-feltün csoporti járnak, élnek?
Szóltam kérdleg a bérezek sasának
Embernek mondta
,
a föld urának-
Sok századig kaczagtam e beszédet, Látván naponként e
kis furcsa
S vártam De még törpült, de még :
népet
talán egykor magasbra
a
.
haragja,
bérez aczél-alapja
Földindulás rázván
Engem fcnnrl
fel
satnyúlt idvel
Majd megragadt egy bsz er Rengvén belé
n
a
meg
a világot.
síkmezre
vágott.
6*
.
J^Plfeménvek.
Hozzám
az embert bámulat ragadta....
Ki majd szent homlokom' lábbal tapodta!
S
vésüt hozott, roncsolni büszke sziklát,
Bár hányt daczos mellem dühébe
Az
ser
szabálytalan kezétül
Idomtalanságot
ki
nyertem ékül
Csúfos szobor levek
.
.
.
Eltorzító majmára átok
S
ki
Egy
szikrát!
hah, a szabályok .
.
.
átok
.
.
.
láttam, mint születtek ezredévek
csecsszopó kimultáról beszélek
Hah, bár sülyednék
Mivé ln
hogy szem ne
el,
bérez szikla-óriása
a
! .
K
Mig
így beszéltek a
Egymásután
a
sír szobrai.
márvány,
k,
fa,
vas
:
Halotti csend állott be hirtelen ....
Megszólalt harmadízben a kakas.
CSALÁNOK. 1.
A VITÉZ
«FiamI
FIU.
lejártak napjaim
.
.
Mely védte a magyar hónát rizd meg kardom', a család Hat százados És
mert
Ha
zúgna tán
ki
tulajdonát
tudja a a
I
jövt?
harczvihar
—
lássa:
Ódák
Dtrhk.
7
85
Honért, királyért hsileg Villogtasd, mint igaz
És függ
S
a kard,
magyar 1»
de béke van,
henyélve, hogy ne függjön ott
Belle, a
vitéz fiú
Dohányvágt
esi náltatott.
II.
A GYÁSZOLÓ
FÉRJ.
Csinos parasztlak udvarán
Gyászos karének hangja kel, S a népnek nagya, apraja
Tolong
És
a
:
hiszen bámulni kell
nyugalmas
sír felé
Kisérik a jó házi
A
S mondják
És
nt;
férjnek kínja végtelen,
t
követni fogja
:
íme, a nép jóslata
Min
hamar
Szegény,
a
beteljesült
gyászbeszéd
alatt
Szerencsésen elszenderült ]]].
KÉP.
Sr
bokor zöld lombja közt
Fészket rakott egy pár madár
A
fészek ím megnépesül
Benn
.
.
pelyhesek sipegve már.
86
TiöUemcnyek-
A A
hím csodálkozik, hogy egy többinél hatalmasabb
Testvéritl elüt nagyon,
És
orra,
körme horgasabb!
Te jámbor, jó hogy nem tudod Hogy a k^k^k pajzánkodott
:
JV.
HELÉNÁHOZ.
Vagy én volnék
De
süket,
vagy te volnál néma
így rósz pár lennénk, beszédes Heléna
KOSZORÚ. A
költ homlokán. Hol terhesen függ
a lélekború.
Hírnek szelliben
Rendi meg
a zöld
repkénykoszorú.
Vágygyal ne nézzetek Fel a költ repkényes homlokára
lomb rajta a Megtört kebelbl drága vérnek Hisz
a
ára
Irigylitek talán
A
télviharral
küzd, lombtalan
Tölgynek, hogy ágain
Függ
a
fagyöngy, zöldelve bokrosán
?
1
7.
Dalok. Ódák.
Tudjátok meg, hogy a
Bérczen a gyöngyös águ tölgy beteg 1
A
költ homlokán
Bánatra vannak a zöld levelek I
ÉNEKEK. 1.
REGGEL.
Oh
jertek a reggelnek idején.
Szent buzgóságnak szárnyai. Ragadjátok lelkünk a menny
Hová ugy
A
felé.
óhajt szállani
fényes nappalnak láttára
Hevülvén
Hadd
tisztelet s hálára.
buzogja
ki a
— Oh vigyétek Mint
Az
mit érez
jó Istenéhezi
a világon szélyel áradott
élethint napsugár
Isten! jóságodnak malasztitól
Megteljeslt a földhatár!
h
szerelmed látván Jó atyánk! földön s a lelkek világán
A
:
Keblünk, mint a patak megárad,
S
kiontjuk néked
h hálánkat!
Világosság hatalmas Istene, Ki a reggelnek ura vagy!
Ki adsz a földnek fényt és harmatot
Fényt
s
harmatot lelkünknek adj
I
8S
J^ölfewények-
A
halandó szem messze nem lát, Küldd hozzánk a szent hit világát! S erénynek harmatja csillogjon
Lelkünkben, békés olajágon.
II.
ESTVE.
Hálaadásnak szent oltáraként Piros
tzben ég napnyugot
Oltárrá váljatok mi szíveink,
S lobogjon hálalángotok! Isten!
h
karjaid vezérlik
Az embert S
felette
a
áll
nap lementéig. az
éj
fekete
Szakán, angyalid rizete.
Egy
áldásteljes nappal újólag
Meghosszabbítád életünk Jóságodtól jött béke és öröm, Tied hálánk, dicséretünk! Kit közülünk bú-bánat ére Irt nyújtál
Az
szívének sebére.
árvák könnyeit te látád.
Tudtad az özvegy
sóhajtását.
Csak benned bízunk hát ez éjen Ki nappal jó atyánk valál
Oh
Isten,
rködjél crtelen
Teremtésidnek alminál!
is.
J.
Dalok. Ódák
Hadd nyugodjék meg
testünk lelkünk,
S engedj békességben fölkelnünk
Vagy ha
eljösz értünk ez éjen
:
Add, hogy csendes halálunk légyen
NYÍLT LEVÉL EGY HÖLGYHÖZ. 1844.
Nemes Egy
hölgy! im forró üdvözletet
h
Mint
szív küld a távolból
nem tudod, honnan
Forrását
De
érzed
Mely
!
fakad
;
a kristály-tiszta vizet.
lágy hullámival feléd siet
Magam Ez
neked
az érnek, mely mossa lábadat
neked
vagyok idegen
ki
:
csermely az én üdvözletem!
a
Kebledre két édes szülött simul.
Egyik
Mig
fiad,
másik szelíd leányod;
áldva a
ki
adta, kedvesid'
Reggel, este imádságodba zárod
:
minden pillanatban Van más Reájok gondol híven, melegen S emiékökhöz e két szót fzi lelke is,
a ki
;
:
Oh
szent barátság
S mig egyengetni Jár a
jövn
Van,
ki
a
h
1
édes szerelem
éltök útait,
anyának gondja
:
álmain egy tündér-világ
Fényét, dicsét, mind-mind fejökre fonja,
90
7(öltemények-
Kinek
nyugalma, boldogsága,
élte,
•
Kedves szülöttidért nem lenne drága Rajtok kivül, ki mindent meghagyok
;
Szülöttidnek, jó hölgy, az én vagyok!
Emlékezem
— Sárgán Midn
.
szép szi este
.
.
volt,
hulltak a fáknak lombjai
Hanem
az ajk
Fiad'
leányod' karjaimba öltve
s
Kimentünk
nem tud
A
az az
mezre.
volt szüksége szóra
emlék pecsétje
itt,
:
.
.
.
az a szent, boldog óra
est,
titok s
Örökre
mit mondani
a berekbe, a
Érzelminknek nem
Oh
;
a szív csordultig tele van.
itt
,
.
.
alatt
lelkemben maradt!
Lásd jó anyám régen a sirba szállott, Megértem én korán az árvaságot; Mint gyenge hajtás a nyárnak hevén A szenvedést korán megösmerém !
h
meleg szivére. S mert nincs, ki vonna Fájdalmam és örömim osztva, értve
Anyám
helyett, ah mint
óhajtanám
anyám ! küldött csábító remény ?
Jó hölgy, neked mondhatni ezt
S
talán
Hogy
.
.
.
? ki
ámításod tudva higyjem én!
De
bár ne
Ez
érzés, mit
Bár
a
:
is
legyen csak színes ábránd,
vágyó szivem melenget.
remény nyom
Mint szép
nélkül szétenyészszen,
álom, mint egy forró lehellet
7.
Dalok. Ódák.
e,i
h
lelkem' hozzátok kötve, Mely tartsa Az emléket megrzöm mindörökre!
Ne
bánd, oh hölgy! hogy szivök érzetén Hiven hajolnak magzatid felém Mint a lóhere hármas levele:
Hiven összeforrt hármunk kebele; Halld meg, ha a távollev barát.
Emlékezetnek hallatná szavát S ne légy kemény a kedves jó leányhoz.
Ha Hol
Az
lelke tán, mint a vándor-madár,
a tavasz
virít,
az ég sugáros.
elhagyott vidékre visszajár.
Engedj szivedben nékem Szeretteid között.
—
is
helyet
Isten veled.
LEVÉL PETFIHEZ. Bártfáról
hanem még
Ismeretlen,
Vedd egy
víg,
is
jó barát
1844.
1
most kór-fiúnak pár sorát
Kit bár a bor lángszerelme úgy hevít,
Mégis
a sors vizre
Víg szeszély
hozván, vizre
vilt.
hogy olvasám! gondolám S életemben bár egyszer sem láttalak! Megengedj, de czimborámnak szántalak!
Jól beszél ez
bordalaid'
a poéta
!
T^öltemények.
A
pohárhoz én
is
értek egy kicsi nt,
T^igadozván szent Dávid zsoltárakint
Ha
dallhatok, szerethetek
Nem
veszett
el
ihatom
s
:
sem éjem, sem nappalom.
Homlokomra barna felleg gyakran ül, S Isten látja, mennyi kín e szív körül Bor tüzétül a fojtó bú-lég kigyúl, S
a borúlat villámozva elvonul,
Ajakimnál
pohár ha
a
kiürül,
piros lelke a pokolra lemerül
S Bús gyönyörrel földre sújtom... s szétszakad, Hogy hajnalra nyolcz ivónak egy marad.
És beszélek
Mely Benn
A
:
Mi
az
:
ember ? Egy pohár,
száz szomjú szenvedés közt sorra az élet, bor ... de ürmös.
.
.
mit nevetsz
bor elfogy, a pohárnak vége ez
Fényl
kristály volt, s
jár.
.
.
.
.
im rósz cserép
leve,
Eltnt vigan pezsg, szikrázó leve Hát a szesz ... A szesz fiúk ... eh menjetek Ilyen kérdést csak a papnali tegyetek!
Asztalnál
S
a
l
a
vén korhely, a halál
törésben hej be nagy kedvet
talál
mert maholnap úgy lehet,
Bort
fiúk,
Nem
találtok poharat, csak cserepet!
bort
!
És barátim ebbe' már nem
gátlanak.
Csak mosolygva nagy bolondnál^ mondanak Azt is kérdik, hogy mikor lesz már eszem
Nem
sokára! biztatom, bár
nem
hiszem.
;
?
.
?
Dalok. Ódák.
7.
S kötdnek
Mert
hogy becsüljem meg már magam", mind kiázik a fogam;
:
biz egyszer
Adjatok bort, bizton ázhatik
Úgy
is
szken
Hozzon Szívesen Jere
93
hozzám
Isten-engem
Ott fog
van, mit rágni kell vele
egyszer, jó lát a
fele,
fiú,
az Isten
el.
barátság, a kehely!
« sárga
pitykés közlegény »,
fvezérré teszlek én
!
1
állni a kulacs,
I
mint barna vár,
És körüle annyi ágyú a pohár S az ersség megvívatván általunk
Dlt
falánál bátor szívvel
meghalunk!
Tokaj bérczén ütjük egyszer fel tanyánk'. Hol oly jól kitesz magáért sanyánk Ott iszunk még, ott!
A
s
csinálunk annyi jót:
bor ellen tartunk prédikácziót.
Majd
kettecskén felpipázva, életünk
Tarka-barka perczirl beszélgetünk
Egyet iszunk Hej, arra az
a multakra szótlanul, ittas is
Messze mentem, Víz
felett is
kijózanul
— észre még csak most veszem,
csak boron jár az eszem,
Mert bor itten, jó fiú, ha volna sincs; Torkomon hej, párosával a bilincs! S
a vizivás hej be kínosan
Tél pohárka,
Savanyú
bár,
még
az
is
megyén
csak foghegyen.
de mégis csak
Az embernek semmi
víz biz ez.
kedvet nem szerez
J^öltemények-
94
Halld csak
:
tegnap
a vidéket jártam el,
Bércztetkre nagy kínok közt mászva
Hogy
ha nem hoz dert a
Vidítson
Végre
fel
szl
fel
leve
legalább a levele!
látok sok járás-kelés után,
Zöld növényt
a
halom lejts oldalán.
Nagy örömmel
én
Hát komló
hogy
volt,
is
hozzá sietek
.
a ragya üsse
.
.
meg
I
Víz-világ ez, nincs szüretje, nincs bora.
Gyáva szívként zúg
A
a fenyves tábora
legels lágy szellcske fúvatán
Bort teremve, ez
;
bátrabb volna
is
tán.
Hej, ha egyszer visszavisz jó angyalom,
A
mulasztási, ne
félj,
beh kipótolom
Addig is szánj, vizgyülöl jó barát, S ürits értem, nyavalyásért, egy pohárt
KÉT MADÁR. 1846.
Két madaram volt
A
az egyik fehér,
:
másik fekete
Két madaramnak bizalom vala
S
ifjúság a neve.
De
itt
Min
hagyának.
.
.!
s
oly rideg vagyok,
a puszta ház.
Hol nem lakik nyájas galamb, sem Vig fecske nem tanyáz.
a
7.
95
Dalok. Ódák.
Ifjúság, ifjúság.
.
gyors fecske, te!
.
Szárnyad hová ragad? Hát elvi véd éltemtl ily korán
A
szép meleg nyarat? Nem látlak fényes villámok között czikázni fenn
Vigan
.
.
látlak többé mélységes habon
Nem
Elcsapni hirtelen!?
Ah, véled minden, minden oda van Virág,
dal,
.
.
.
szerelem!
Fájó borongás emlegetve az Elmultat szüntelen
Hull a barna
S
fürt,
az arcz pírja vész
.
az élet átkaúl
Nem
akar a lélek vénülni,
Új meg
Ifjúság, ifjúság
Ha
.
.
.
gyors fecske, már
elménél magad
Minek
A
st
új lángra gyúl.
vivéd
el,
mért nem hagytad
másik madarat?
Elszállott véled a fehér galamb,
A
nyájas bizalom.
Ki olajágat horda nékem a
Világból egykoron.
Mint
El
a futóborostyán átölel
fát és
romot
Az emberekhez
lelkem és karom
Forrón ragaszkodott.
itt
.
.
T^öitemények-
g6
És most kerülöm ket
.
.
.
borzadás
Fut végig lelkemen Hogy e mosolygó hóhérok keze Fogja be majd szemem'.
A
madár örökre elrepült ... ki marad? Az életben, ha már gyönyört nem is, De fás nyugtot mi ad? Föl, föl munkásság s életküzdelem! Rengjen zajtól a ház Ha benne többé nincs fehér galamb, S víg fecske sem tanyáz! két
I
Mellettem
:
A HANGYÁKHOZ. Jó reggelt,
sürg hangyanép
Korán munkához
Henyél
láttatok
.
nincs közöttetek
Nálunk nem így van
a
.
.
I
dolog
I
Egyik, törvén kemény ugart,
Napestig izzad, dolgozik; Másik, rugalmas pamlagán
Végig nyúlván
A
—
unatkozik-
munka nálatok közös,
Az
a jószág, a szerzemény Mindenki dolgozik s eszik Hja nálunk ez más rendbe' mén .
1
.
.
;
7.
Itt
a
Dalok. Ódák
henyél
97
potrohos,
:
Brébe csak szuszogva fér De a meghámlott marku nép. ösztövér! Oh az pogányul Ti nem versenygetek
de egy
;
Békés család országotok, Ott nincs enyém, nincsen tied
Nálunk máskép van a dolog! Egymást felfalni, érdekink Csatáiban készek vagyunk! Fordítjuk a köpenyeget.
Eladó
Ha
lesz hitünk, szavunk!
veszély van,
Mindenki
nálatok
ti
víni, halni kész,
Tojásit menti a szüle
Nálunk
Nem
.
.
a honfi szóvitéz!
áll
meg emberül
—
helyén,
De
félre
Az Az
asszonynak elébbvaló ékszere, mint a
És
jó
áll,
hangyák
!
s
ti
uram
—
fia
fial
rajtatok
A
küls köntös fekete Nálunk bell hordozza ezt Sok ember lelke, érzete Hanem hogy itt is annyi sok
Csúszó-mászó férget lelünk A ronda porban véletek :
No
már ebben megegyezünk
.
Költemények-
98
ÉLETEM. Én nem nevezhetem
tengernek éltemet,
Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt Jó volt hozzá az ég, jobb már alig lehet. Reája partirúl virágos ág hajolt
S
hol vadregényesen hullámzott a vidék
Hs
völgybe termetes tölgyek környékezek.
Szürkületben,
midn
csendes
még
Száz fészekbl zengett
felette lágy
Mérgét védbástyaként
felfogta
Ha
felriadt észak
Medrét nem Fehér kövecs
Ha
zene
lombos
ág.
vadán dúló szele;
ülte sár, vizét
nem
szállta szenny,
aranyszin föveny.
volt ott, s
néha-néha köd boronga tükörén,
Befátyolozva, mint
A
a világ,
hamuszín
lepel
lágy fuvalommal, mely támadott körén,
Mosolygva
széleszté a jó nap fénye el Dal zengett, - virág nyilt, széllel játszott a hab Mi volt a tónál szebb ? ki nálam boldogabb ?
De kárörömmel Taposva, tépve
jött rá járt a
egy
Irigység üszkétl lángolt
— S
Ember
fel a
berek,
boldogságán, ember ritkán örül,
a tóba oly
Hogy
szilaj sereg.
csendes tó körül
szörny
súlyos sziklát vetett.
zúgva szétcsapott habja a part
felett.
7.
Ez
a
És
nincs
A A
Dalok. Ódák.
99
nehéz teher keblében mélyre
remény
víz sötét
.
.
.
apad
.
.
szállt.
kivonni azt
habmoraj lázas zúgásra
játszi
Midn
er, többé
s
vált,
elérve a tavaszt.
.
kiszáradott és élte elhala
Meglátjátok, a
k
min
súlyos vala ...
1
AZ ERDEI LAK. (Költi verseny Kerényi- és Petfivel 1845-ben.)
Völgy
A
felett, a
bérez
alatt,
középen,
behorpadt hegynek oldalában
:
— Hallgatózva néma
csend körüle,
Nádkötés
magában.
A
kis
kis lak áll
csermelyt rácsos ajtajánál
At sem
kell röpülni a
Habtalan
fut,
szótalan
madárnak fut,
Tarka pintyek lépegetve Görcsös águ bükkel
Mely
benne
járnak.
a sötét szilt.
a házat vészek ellen ójja
:
Udvarába eleven sövénynyel Foglalá be régi jó lakója.
A
vad-szl gazdag levelével. Mely magát a vért-telekre fonta Sátort képez és a gazda déli
Almot
alszik
árnyában naponta.
:
—
f^öltemények-
Mig
A
fiát a
fatetkre
csalja
piros tojásu vércse-fészek;
Vagy kiáltja gondtalan kedélylyel Héh kakuk, kakuk! szólj: meddig
Xg
az élet, zúg vásári népe,
S nem
Néha Szép Itt
élek?
hat a bérez
egyszer
lakáig;
hallik elhaló harangszó,
id
ha gyors esésre
a hajnalt
nem
kakas
válik.
kiáltja,
Van dalos madárja minden ágnak:
A
rigó-fütty, gerliczék bugása,
S csattogány-dal szépen összevágnak. Fenn, kivágott cserfa törzsökéhez
Kötve ing a vízmosás bürje;
És a törzsök, zúgva ki- s bejáró Kék darázsok mézetlen köpje.
Lenn
a mélyben, szirt,
s
fatorladék közt
Elvesz a bérez harsogó patakja Rejtekét a szirt
s
fatorladéknak
Smaragdszín gyíkok népe Hallgatás
ül
lakja.
bérczen, omladékon
.
Meg-megrendül a vakand túrása S hallik itt-ott vén cser oldalárul Tarka harkály gyors kopácsolása.
.
.
.
.
Meg-megdördül csendes alkonyatban Gyilkos csje a les vadásznak Fel-fellobban bércztetkön a tz,
A
hol a
szénégetk tanyáznak.
Dalok- Ódák.
7.
Tengeren csend
és vihar. Hazája,
Mérhetetlen tenger a szigetnek.
Rengetegben csend s vihar. Szigetje kicsiny lak a nagy rengetegnek.
E
Vadregényes erdség vidékei
Majd ha
a tél fagy-bilincsbe zára
Távol nézek hótakarta kunyhód
Felgomolygó kék füstoszlopára.
És ha éjjel a lak ablakából Mécskanóczok fényt lövelve égnek Azt hiszem, hogy mindez lüktetése A megdermedt jégvidék szivének. És lelkemben nyugtató
Nem
halt
meg, csak
hit éled
alszik
itt
:
az életi
HSÉG. Barátom mátkájához.
Magas menny
a
hségnek
Túl a földön, sziklaormon
Hol megáldva, földre
ejti
hazája, s
fellegen
Isten
Jóvoltábul tiszta harmat képiben.
S olykor a csöpp nem föröszt virágot. Mert utában vad vihar ragadja el Tóba hull itt, ott sziklán törik szét, Vagy a földnek tar göröngye iszsza fel.
De
fönséget mindütt megmutatja,
Hantot növel
a
göröngyön és poron
J^öUemények-
Buborék áll a tavon felette, Fény-zománczú tündéres kis sírhalom.
És
A
melyen széttördött,
a sziklát,
melynek nincsen
tar sziklát,
Hogy
télben
is
élete,
kiterítve álljon
Lágy moh zöldes bársonyával vonja S
a virághoz,
melynek szánta
Isten,
Tiszta csöppje hogyha bizton elhata
Mézzé
be.
:
válik a megnyílt kehelyben,
Édes mézzé
a
menny
tiszta
harmata.
Szép virág te, élted tavaszában. Kebled e szín-mézzel telve telve van Édesítsd
meg
kedvesed, barátom
Éltét ezzel, szép virágszál, boldogan
1
NEFELEJCS. Mintha volna
a liget
könyje.
Tiszta gyöngygyei ömlik a patak Partjain az ifjú nefelejcsek
Bokrosával felvirítanak.
Kedves lánykám Hívedért
I
égi szép
könyt gyakorta
szemedbl, ejts!
Kebleden, édes bús harmatától
Úgy
virul a
legszebb
nefelejcs
I
7.
*°3
Dalok. Ódák.
ELMONDHATNÁM
.
.
Elmondhatnám éltemet, sok Nehéz ostromával temettem ?
el ? kit
Ki pártolt
Miken mentem
által?
Elmondhatnám e kebelnek Fás nyugalmát, csendét:
Mit
a vész,
mint fagyott csermelyt,
Föl nem zavar, nem
Elmondhatnám
.
.
.
sért. .
s
ösmérnétek
Sorsom', veszteségem'
De nem ám
a fájdalmakat.
Nem
a kínt, mely meg-megragadt.
Míg
idáig értem!
HARANGSZÓ. Mint
a vidéket, csendes hajnalon
Cseng
harangnak halk szózatja lelkem', egy szent buzgalom
Mereng
Titkos hatalma által-hatja. Tisztábban csendül a harangszó
Hajnalszellben, harmaton Sóhajts
:
keblem! szemem könyt
Tisztán zendülj dalom!
1.
Teremt
Isteni hová tekintsek.
Hol ne lássam hatalmadat?
ejts!
1
04
7(Ptfemények-
A
fényes napban, a porszemben
Te megdicsíted
magad'
I
Égen és földön mindenütt Dicsséged láng- fénye süt. Bámultam a végetlen tengert, S fszálon függ harmatot;
Hozzám a búsult menny dörgése, S a méhedongás elhatott. Néztem a volkán ég poklába,
A
fénybogárkát simogattam
Haliam
a vihar szárnyát zúgni,
S az ért kalászt zizegni halkan S teremt Isten földön égen, heted' kiáltá minden nékem! .
—
.
.
!
II.
Hatalmas
felség,
atyám. Istenem!
Dicsségedet engedd zengenem! Ki keblem', mint hárfát felhúrozád
Hadd, hogy éneke zengjen Szivem nem tanulta
Mint
a dalt s
:
vissza rád
éneket.
a madárral az vele született;
S ha sárgult lombon a madár meghal Hová, hová lesz az elzengett dal Hol vettem én e hárfa hangjait. .
Mely
vigasztal,
Szent ujjad
.
:
.
?
megkönnyít, boldogít? hatalmasan
írta azt
:
Lelkem, dalom hazája égbe' van.
Elzengnek énekim
Megvárnak engem
.
a
.
s míg meghalok mennyben azok .
.
T
Ód
T)(7'ok
*•$
ák
111.
Volnék bár oly nagy, oly magas.
Hogy messze
csillagok felett
Hordoznám büszke fejemet. Hová nem ér a szél, a sas Nagyságom' földön
és az égen.
Gondviselésed tartaná fenn.
Volnék bár oly
kicsiny, parány}.
Hogy
apró mohában
a sziklák
Eltévelyedném, mint a vándor Kietlen rengeteg-homályban
:
Tudna, látna gondviselésed Atyám, bölcs Isten, hála néked 1 IV.
A
kétkedés, e barna denevér,
Hozzám jve
s
szárnyára vett;
Földet, tengert bejára vélem,
S felhkön
túl
emelkedett
Most zúgó örvénynek
felette
Függtünk, mint a sirály;
Majd
tapogatva tévelyegtünk
Hideg barlang homályinál ....
De
elfáradtam,
s
Csendes lakodba,
visszavágytam én égi hit!
Csendes lakodnak tzhelyénél
A
béke lángja melegit.
I
o6
J(öttemények-
V.
Bányász vagyok, Kincset keresve nyugtalan.
Pályám nehéz,
A
kincs mélyen,
s
eldugva van.
Világosító bányamécsem.
Ne
aludjál ki,
S mely
A
oh reményi
a lopók kezére
nem
jut
kincset megtalálom énl
VI.
Miként
a
tenger mindenfell
Körülfogja
a szigetet
Körülfogod te
a világot.
Isten, legtisztább szeretet!
Ha
a
szigetbl kiindulok
Mindenfell csak vízbe lépek
;
Égen, földön szerelmed' érzik
Ezer
Mély
világok, teremtések!
kútfeje a szeretetnek!
Legyek hasonlatos hozzád
Te tenger vagy harmatcsepp legyek Mely tisztán fénylik a fa levelén. :
Enyhülést hoz, és áldást ád
!
Vll.
Adtál fájdalmat,
oh uram
!
gyakorta
Könynyel áztatom nyoszolyám'
én.
7.
Dahk. ódák.
107
Sok cllenségim csúfolnak gylölnek, Szeretetlenül törve rám .... Jól tetted,
Hogy
hogy fájdalmat
adtál.
bút küld él a bú hely érül
:
Lelkem, könyimnek vizében.
Mint
gyolcs megtisztul, fehérül
a
Föl hát, csak bántsatok! Próbáljatok
meg emberek
I
Ezzel csak boldogságot adtok
Mert nektek én
— megengedek
vin.
Harangoznak .... menjünk az úr házába
Oh
A
hívek, jertek, jertek el
jobb élet elérzelme hat meg,
Ha
sok nép együtt énekel
Arany tenger van
a
mennyégben.
Szent tengere az énekeknek
Arany patak mi énekünk.
Reng
hullámai velünk
Mennybe
folynak,
mennybe
sietnek.
IX.
Mint
madár nyert gyors szárnyakat
a
Lelkem szárnya szabad akarat;
Tudom
:
kelet fell korány,
Nyugatra éj vagyon. Északra fagy, meleg hon délre. Lelkem akármelyik vidékre Repülhet szabadon
I
Kötfeményet.
X.
Halkan
ne beszéljetek
járjatok,
Hadd nyugodjék Imé
.
.
a haldokló beteg
.
1
a természet halálra vál,
Eltépett, sárgult koszorúinál
Lehullt fájáról a zöld lombozat.
Mi
ünnepélyes, fájó pillanat
Terepély fádon, oh
lét és
Ez
sz
.
.
!
id!
Levélként emberek milljója
Ott együtt lakik az
.
n
és tavasz.
a levél hull, most zöldül ki az.
Ágaidról az elmúlás szele
Ha
fog fuvallni le
....
?
XI.
A
temetbe ki ... 1 barátomat Látogatom meg a sírhant alatt. Ha meleg-e még ajka, kebele ? Oly régen nem beszéltem már velel Leülök a puszta sírhalmon,
S mit
beszél a csend
Én a hant felett, Úgy kibeszéltem
a
véle
.
.
.
hallom, hallom
hant
alatt,
magamat ....
Igen, igen! vágy és emlékezet
Nyelvén, az
A
él
a holttal beszél
vándor darvat vágya
elviszi
Kiesb hazába, hol nem
éri tél.
I
1
/.
Üdvöz
Te
Dahk. Ódák.
vágyai
légy, uj életnek
biztos
úti
'
levelem
Utánad én a jobb világot Tudom, hogy meglelem .
.
!
.
XU.
Mi szép Mi szépen ragyog csillagai Oh melyikben lelek hazát. Ha majd szivütésim megállnak, a
mennybolt éjszaka
!
S nyugodtan mondok a világnak .... Jó éjszakát .... jó éjszakát Miként az
Zeng
esthajnal csendében
harangszó halkan elhal
Halkan elhalt, elzengett a dal ... De a buzgó dalnok lelkében. Mint a harang múló szózatja
.
Zcngelmét még visszhangoztatja.
LEVÉL POGÁNY KAROLINÁHOZ. Beje, decz. 24.
Hogyan
élek, és új hivatalom'
— Kérded nemes hölgy! — mikép Oly
1846.
szíves kérdést rólok a ki
Hallj éltem búja
s
ti
folytatom?
:
örömi felli
Hol a szép Gömör halmos képet ölt. tiszteld! Csendes magányban él
h
ot>
J^öltemények-
Lant
és biblia, e két szent barát
Karján ringatja boldogan magát.
Az én pályám szép, ámbár nem ragyog Én az egyszer nép re vagyok! Enyém jó- és balsorsának fele. Örülök, sírok részvevn vele. S az elhagyott népet, mi isteni, Növelni, oktatni, deríteni ....
Kisded
születik, s
I
hogy boldog legyen
Én fohászkodom érte szívesen Dobogó szív szép menyasszonyát. Elhozza az
És szívem
Az
ifjú felebarát,
öröm
elfogul
ünnepélyes esküszó
—
miatt. alatt.
Kihez már a nyugalmas est közel,
A S
haldokló ágyához megyek ki lehullt,
el
mint fájáról a haraszt,
A
temetbe kikísérem azt. Ekkép velem rokon, barát a nép Nemes barátnm pályám nemde szép :
?
!
A
nap is fénynyel, majd borúba' Fájdalmam is van annyi, mennyi
Legjobb barátom nem rég
—
itt
kel l^ell
hagyott,
Pihenj csendesen szeretett halott!
Pályám
társai
meg nem
—
értenek,
Szivök hozzám fagyos, vagy lágymeleg.
S
midn
estennen megtérvén haza.
Nem
fogad váró lény meleg szava
Vagy
fenn virasztok csendes éjszakán,
S nincsen velem, csak
a
kés magány;
7.
Dalok. Ódák.
Megvallom ekkor úgy fáj valami .... Annyit szeretnék, tudnék mondani 1 A családélet boldog keble ez, :
Melyért borongva lelkem epedez
.
.
.
.
?
? Hová ragadsz bolyongó képzelet Kit én szeretnék, ki engem szeret. Nem tudom hol van? nem is keresem, .
A
.
.
természet az én szerelmesem
Lombos
karjával a ki átölel,
Csók közt altat el hs szellivel. S én andalogva megsimogatom Szép szke
árvalányhaj-fürteit
;
Piros rózsa-z]kát megcsókolom.
Bámulom fehér //Vyom-vállait. S ha nefetejcs-szcméhe. néz szemem Szebb hölgy, több boldogság nem kell nekem. Jer, jer,
A
Oda
A
nemes hölgy
!
.
.
.
Ah
halmot, rétet dér, hó este
fákon száraz lomb remeg.
szép lelkedre kéjjel hatna
Nem De
itt
láthatnád az ég, föld bájait.
majd ha
Arany
Ha
meg
van a természet kelleme,
téli
Mi
mégis ne jj
széles,
szép tavatokon,
hálót a nap sugara von.
jajgat rajta a fehér sirály.
És a kardos sás ki-hajt partinál, S megj fecskétek, délibábotok
Jj
el tavaszszal,
—
lelkem várni fog
...
I
.
.
.
1
J^öítemények-
Virágos
kis kertemnek közepén, Árnyas méhesben ülök, élek én S kiket megápol s öntözget kezem
Virágimat
S
szemlélgetem
kéjjel
mert megónom nem lehet
haláltól
Virágregékhe dallom éltöket.
Majd elmondom, mint járt a liliom, S a múló kecs pipacs egykoron Elmondom a vadrózsa esetét, ;
S hogy mi
A
érte csapodár kedvesét.
hajnalkának mikép
Szerelme, a
A S
A
h
tündér-hölgy mért vizi
ln
halál
nap sugárinál?
ln
elátkozott,
liljommá miként változott?
gyászos rozmarinnak mi baja?
Mért búvik fbe a Elmondom a vérf
kis
ibolya?
történetét
Kedves, szép tavasz! jj minél elébb
Nemes hölgy addig !
.
hát Isten veled
Szeresse a kedves hont kebeled!
Szeress minket
is,
Nekünk ugy
is
kevés
Olyan az
mint az szi kikircs,
is,
a lant emberit.
öröm
virit!
Virága halvány,
s
Légy boldog
költdet ne feledd
és
zöld levele nincs
Isten, Isten veled
I
.
.
7.
Dalok. ódák.
i
i
ÉJFÉLKOR. Szivemhez egy igét Nincs a ki szólana:
S ah, mert nem fojthatom Keblembe a panaszt:
S a tenger-éjszakán Velem virasztana.
Lapokra jegyzem
Könyimmel
SZI
fehér azt.
KÉPEK. 1.
A
gólya vándor-útra
De még
Min A
zöldéi
hegy
szép, nyájas
kel.
és
sz
mez vagyon
1
napsugár az ágakon
Másodvirágot
Én
csalt
el.
életemre gondolok,
S keblemre száll bús érzelem Nyílt nékem is boldog tavasz,
— S
Búcsúzó ifjúságom az
—
virága volt a szerelem!
lesz az szi ég Szivem ha tán szeretni fogna még
Talán sugáros
.
Szerelme olyan lenne, oh leány
Mint
a
másodvirág az szi
.
.
:
I
fán.
II.
Rózsás tavasz
S arany kalászos nyár nyomában. Lassú halál Tompa
munkái.
I.
S
3
I
I
7(^Sttemények-
4
Gyilkos fuvaJma
A
hvös szi
száll
éjszakában.
Kél a korány,
De
a vidék beteg!
Sápadt fszálin a
meznek
Fagyott könycsepp remeg.
Mért önti cl Az erdt rózsaszínnek
árja ?
Sápadt legyen
A
lomb völgyön, hegyen,
Midn Nem
enyészet keble várja
hallod-e
.
.
.
?
Azt est fuvalma sir Kigylt a nagy betegnek arczán ;
A
haldoklási pir!
111.
Hervad, hervad a föld határa
Az szi
fáknak ágirúl.
Sárgult levél könnyen lehull
Halk
Hogy
esti szél fuvallatára. is
ne hullna levele
Szegény fának a sír fele? Fenn t ugy sem marasztja már. Harmat, dal és meleg sugár.
Mig éltem fája zöld, Mig ágait virág takarja Ne zúgj rám, elmúlás viharja. Ne zúgj id eltti :
Dalok. Ódák.
/.
Elj az sz, fagyos derén Meghervad kedv, öröm, remény S ha semmi többé nem maraszt Szememre lágy álom borúi.
.
.
Nyugodtan, fájdalmatlanul Lehullok, mint az szharaszt! IV.
Hegy-völgyön mélán bolygók én
A
sznek
halvány
Oly bús az
A
a tó csendes vizében
sárgult fák
Borongó
A
mely kihoz
érzés,
völgy beteg virágihozi
S miként
A
idején
haldokló
Lám,
h rajzban
sz
:
fájdalmának!
a virágoltó
szép kikelet
Mindent csak a halálnak S melyet gonddal fona
A hs
állnak
lelkem, tüköré
liget
zörg
ültetett!
harasztban
áll
;
Ah, nem borúi rám többé árnyinál Lágy szenderlés alkonyai Szívem,
ti
hervatag virágok, levelek
úgy vérzik értetek! Fájdalmat hoztatok nekem
Úgy
fáj,
És mégis én Lehullástoknak idején,
E
fájdalmat úgy szeretem
Mely
a
természet haldoklásán
«*
1
6
l^öttemények.
Lelkemet mélyen
Miként
általhatja
világos tükör, annak
Halhatlanságát
hn
mutatja
V.
Minden oly ünnepélyes, hallgatag. Mint a hol haldoklót virasztanak.
Ledlök
A
.
.
a bérez oldalára,
fák között oly messze látok
S elttem feltnnek kopáron
A
tar sziklák s víz-szaggatások
Lám, lám
Vidám
I
:
tavaszszal a bérez oldalán
szemem csupán
zöldet látott
Kedves helyemre
Néhány
szál
Haliam
dalát,
alig
1
ösmerek.
vessz a kerek bokor; Itt leskeldtem a madár után. Édes dalának csattogásakor.
Most
Nem
itt
van
de fészkét nem lelem!
—
az,
haraszttal tele lett
nem
kell fészked,
Csak hozd még egyszer
.
.
madár
kell, jó kis
I
vissza éneked'
Ifjúságomnak elzendlt dala. Csendülj
meg egyszer még, csendülj
És meg\'álok mindentl szívesen. Mit a való hideg kezétl vettem
Könyk, könyk
.
.
.
!
Ti váratlan kedves vendégek
I
.
.
felettem
Dalok. Ódák.
7.
Nem
I
hajt ki a bokor,
Öntözni hasztalan jövetek!
Ne
hulljatok,
Lelkemben
ne hulljatok.
még
szól
a
..
madár
dala.
Ifjúságom bár eltnt, általa
Emlékezetben még boldog vagyok
1
VI-
Az
égre nézek
Dél
s
kedvetlen, homályos.
:
észak tartja a borúlatot.
Egy pillanatra hogy' meg nem repedi Arany szegély felht, kék eget Fáradt szememmel hogy' nem láthatok!
Az sz egének csak borúja van, Nincs mennydörg nemes haragja. Mely a szétvágott fellegekben Villámostorát pattogtatja.
Az sz egének
csak borúja van.
Mozdulatlan tespedt nyugalmiban.
Forró ege éltem tavasz-nyarának.
Csak hadd harsogjon mennydörgésed Lázadj Derülj
föl, .
A bsz
.
.
borulj
.
,
.
!
én igy szeretlek téged
villámba nézek bátran,
S gyönyörködöm
A
a
mennydörgés szavában
vész dörögve elmegyen
.
.
S mely meghasad nagy ékesen
A
nyári
I
csattogj, onts tüzet, villámot
menny kékl határán
:
— Az sz egén nincsen szivárvány
!
!
I
7
I
I
8
J^öifemények
YU.
Mi
úsz a légben
Mint Fehér
A
sznek
idején,
eltépett fátyol, hosszan, fehéren? fátyolt kötött karjára
szell, mely temetkezésre
mégyen
Völgyön, bérczen halott vagyon
.
.
.
Halvány lomb függ az ágakon,
Mikép
az elszorult sziv anya
Karján,
És
A
végst
lehellett magzata.
a halott-viv leányok,
fátyolos szellk
megjnek
Szelíden elvevén karjáról
Lomb-gyermekét a bús szülnek Halk sír-ének közt szállnak véle, Vivén a poriadás helyére.
Minden
oly csendes, oly halottas.
.
Nyelvén e méla hallgatásnak
Erd, mez,
halom,
mond egymásnak, búcsú nem nehéz, nem keser,
Búcsút, végbúcsút
S e
Fájdalma édes és szelíd
Hogy' Ujabb
is
ne! rajok a kikelet
viszontlátást derít.
Sirnak szelli, gyász szelek
Ha Ki
jöttök sárga lombért, értem. új tavaszt hittem,
Fehér
fátyollal
reméltem
jjctek!
:
.
!
Dulk. Ódák.
7.
Ha
I
jöttök sárga lombért, értem
:
Fehér fátyoUaI jjetekl
MÁJUSBAN. mez,
Zöld
a
Hs
árnyakon madár-zene
Van-e,
foly a patak,
benned, oh tavaszi
ki
Édes gyönyört nem érzenc Kinek csak egy virága
?
volt,
S benned föl nem virulhat az Mindegy, akár kihajt az ág. Akár a zordon tél havaz!
ÖSZSZEL SZÜLETTEM... ószszel születtem én
Mikor reám
:
tavasz leend
esteledik!
Sárgult falomb állott
bölcsm
felett,
Koporsóm' majd rózsák fedik Ah, a mikor jövék örömtelen
!
:
S hideg tél halvány S búcsúznom akkor Tavasz virága Ah, most
Vágyam
Mi
is
s
arcza vára kell,
!
midn
jön a
langy sugara
ilyen az én életem
hajt,
kerget untalan
;
boldog tudnék lenni Istenem
S ki vagyok most? Boldogtalan Akkor jnek elkésett örömim.
1
9
T^ölteményck-
Ha
majd keblem kihlt, kiégett
Addig
jertek,
.
.
mig kés nem leend. vendégek!
Siessetek, kedves
ószszel születtem hervadt lomb
Rózsák között múlok
ki
alatt
majd
Derülj, vigasztalódjál szenved,
könyket és gyermek boldog,
Fojts el
A
Eljátszik, elmulat
S boldog, kinek
Az
sóhajt!
— hervadt lombbal
is
kedvére; pirosló rózsa jut
élet halvány estveiére!
ÁRVERÉSEN. Tornalíya, april
E
házban hajdan egy galamb
De vijjogó ölyv verte Amaz boldogság volt,
lakott.
ez szenvedés
.
.
Tolvaj méhként rajong a ház körül, :
ki
ad többet érte?
Vad forgószél csapott c Hogy olyan össze-vissza
házra tán.
van
Felfordult minden, minden
Az
udvaron
s
6.
el
Most már pusztulásé e hely. Ur és úrn alunni mentenek S a nép, mely ket kikisérte Verscnygvén
1
szobáiban.
?
éllel áll
.
.
1847
Dalok. ÓJJk
7.
amazt a jámbor birtokos
"Ezt és
Tán gonddal rzé s megkimélte Most fel s alá rugdossák és vetik, S azt mondják: ki ad többet érte?
Az
úr szerette a virágokat.
Oltott, nevelt, ültetgetett
Kies kertének árnyas
fái
közt
hogyha lelt, enyhletet gondos kertész koporsóba ment.
Lelt,
A
Hadd
Nem
tet sok érte. hogy kedves viráginak
pihenjen, tudja,
Kiáltják:
,
ad többet érte?
ki
Vallásos volt az
De
sok fájdalma
Fájó szivére
írt
Imádkozásnak
Melyre
Ha Itt
.
úrn is
;
ha nyert, nyere
általa
lehajtá
s ájtatos.
vala
ég
;
homlokát.
könnyes szemmel Istent kérte
imakönyve
Kinek kell? Meghittéi
:
ki
... itt feszülete
.
.
ad többet érte?
a napló, tárcza,
toll.
Kikkel gyakran barátkozott,
A
kikre bíza csendes éjeken
Sok gyöngéd, bús gondolatot Ímhol vannak! tán szatócs veszi meg? Tán zsibvásárra jutnak végre? Nemes hölgy jó hogy nem hallod, midn 1
Kiáltják:
ki
ad többet érte?
Költeménvek-
E
kapzsi népet én
A
kerti
Nézem Mint
nem szeretem
tóhoz szököm
eJ,
a csurgót, mily sietve fut ...
életünk, örömivei!
Uratlan kert, lakóid alszanak!
Végét még egyik sem remélte Lelkem borong ... de egy hang felzavar Egy kett ... ki ad többet érte? ;
.
.
.
A LÁNY SZERETNEK VALÓ Nagy mulatságom
van
barátim
:
Szünetlen házasítanak
Mátkája voltam hírben immár A táj minden leányinak; De én csak azt mondom mosolygva Ki megnsül, bizony bohó!
Ne
A
házasítsatok, barátim,
lány szeretnek való
Szeret.
Ugy
e lángkép
lelkemben 1
bágyadt, élettelen szó, :
feleség
forró, mint a zsarátnak,
hideg, halvány, mint a hó;
Ne
A
!
árva eszme
Amaz Ez
.
melegít, tündöklik, ég
Min Mi
.
házasítsatok, barátim,
lány szeretnek valói
Színdúsan, mint
Terül
ki
nékem
a
páva
a világ;
tolla,
Dalok- Ódák-
7.
»
h
nap, éber álmim Szerelmem Harmatos holdas éjszakák; Lánykám csókja —- ugy néha-néha S titokban, ah mily üdvadó!
Ne
A
—
házasítsatok, barátim,
lány szeretnek való!
Virág a lány. Süvegem', szívem' Felbokrétázzam kis korig? Aztán a meghervadt bokrétát Viseljem holtom napjáig? Éltem legyen bús böjti nvel.
Habzó folyam
Ne
A
helytt lusta tó?
házasítsatok, barátim,
lány szeretnek valói
S ha barna lenne nm, sohajtnék Mért is nem vettem szke lányt 1? :
Szelídért, pajzánt kérne vágyam.
Piros arczúért haloványt
Mert
oly nehéz ez a választás.
.
Hiszen mind olyan bájoló 1
Ne
A
házasítsatok, barátim,
lány szeretnek való
1
NÁNIHOZ. 1.
Szép vagy, nagyon szép, csak az a bajod, Hogy ezt tenmagad legjobban tudod Nem vagy szerény iboly, mely ékivcl. ;
Zöld
f
közé
virulni búvik el;
»3
T^öitemények-
Hanem napraforgó vagy édesen^. Mely kaczéran ácsorg az útfelén Boldog, boldogtalan szemedbe néz,
Mégis imádót kapnod oly nehéz, S mert magad' minden áron kelleted Ép azért nem vagy becses, keresett.
:
11.
Szépen
dalolsz, azt tartja a
Jól zongorázol, hiszi a
papa.
mama
;
hogy még nem szavaltatnak veled, Mert már ennél borzasztóbb nem lehet!) Tíz ujjad s ajkad hogy ha neki vág: Rögtön felfordul vélem a világ; Fülem zúg, fogfájás esik reám, (Jó,
E
pokolbéli kínharmónián.
111.
Hajad, mint
a hollótoll, fekete.
Villámlás két szemed tekintete,
De
a
nyakadnak nagy baja
lehet,
Hogy egyre forog rajta a fejed Elre hátra nézvén szünet nélkül Kit vársz
mi
?
kell ?
:
elméd mi nagyra készül
?
Rossz nyelvek mondják, — de én nem hiszem —
Hogy
a
fkött
lesed,
édesem
IV.
S mily olvasottságod van Csak haladj, S maholnap e táj tudós nje vagyl 1
Tudós
n.
.
.
(rizz meg
!
Nem
ver szíved hangosan?
a gonosztul,
oh uram
!)
D^bk. Oddk.
7.
Regényekkel borítva asztalod, bolygó zsidót könyv nélkül tudod
A
—A
szózatot, igaz,
Hanem S van
A
hiszen
még megösmerheted
is látatja,
ház
mert kivül
csakhogy
tája
1
nem ösmered,
el
1
belül,
nem
repül
S mig ajkad Suerl fecseg eleget Eszünk keletlen, poshadt kenyeret. V.
midn templomban
Láttalak,
Temetésen
valál.
bál vigadalminál
s
Kaczagni és könyezni láttalak
S mindig azt vallám bizony szép alaki s mivel Szép vagy, müveit vagy és derék, nem veszlek el Tisztellek, szeretlek. :
—
.
1
.
DIVATOS KÖLT. Hajnallik
A
méhe
Én
.
is
.
.
várj
megyek, dics természet
!
virágidról szed
mézet
napfelkölt eltt.
is sietek,
Elérni azt a magas hegytett,
A
honnan
a földet csak alig látom.
Minthogy nincs is mit nézni a gáládon! S hol közel az ég, a mely érdekel .
7(ölt vagyok
A
föld
Mint Most
!
tán
göröngyein
mondanom
se
.
kell.
túl -szárnyalok,
a bíbiczek s szárnyas angyalok.
.
megyek, különben kárba veszne Annyi nagy gondolat és drága eszme, is
I
I
7(öUemények-
ib
Melyet fogdosok
ott-íenn szorgosan,
Erködésem pókhálóiban Hejh, csak meg is foghassam 1
Vers
lesz
lm fenn vagyok.
De
a nyakad'
belled törik vagy szakad ..!
1
beh gonosz meredek!
futok én, ha neki eredek.
Nem
tartóztat
sem tz, sem
sem
víz,
Kivált ha ily szent küldetésbe' járok
lm lehem szorul, az orczám hevül Hogy nézzem ezt ? l^ölti ihletül
.
árok,
1
.
Hah! hogy' pirul az égen a korány! Mint a paprika egy tál kocsonyán! Mi szép a költ élte, ah mi szép!
—
Az Ha
másnak, mi madárnak a lép
hozzá
rögtön oda ragad
ér,
.
.
Ki egyszer hallja a büv-hangokat
Az
rabja lesz a
költnek örökre.
.
Sógorságot, komaságot
Akasztva szögre.
n
Ha Ha
férfi
De
most munkára, mert a nap halad
:
fülig szerelmes lesz belénk, :
benne csudálót nyerénk.
Mit énekeljek? szerelmet? hadat? Vagy a hazáról zengjek éneket? Mindegy már, úgy is annyit szenvedett!
De
mit látok
?
az ég ugyan borúi
(Engedelemmel Észak fell zúg
De
— elég botorul a
szakad is...!
zápor szele. lefele, lefele!
!)
Dalok- Ódák
7.
Hah
'
es, fogam mint vaczogi
mily rut
Halhatlan eszméim, megáztatok! El innen! hol vesztemre zúg a szél,
A
nyárfa-lomb
is
gúnyos tapsra
kél.
e veszett partról miképen.
De
Két lábon-e, vagy pedig négyen Fogok lejutni ? azt már nem tudom
—
Boldog,
ki
most otthon
suton
ül a
Légy üdvöz, édes kedves alkonyat! Szelid kebledre a költt fogadd!
Oly szép az est, a hold, a csillagok! Nyavalyámnak ellent nem állhatok: Verselnem kell! Jobb álmodozni este, Mikor kész rá az ember lelke, teste Korán reggel, hiába! álmos,
Ekkép még
De
a költészetre
éhes,
is
mérges.
tán gonosz szellem játszik velem?
Hogy majd ezerfelé hasad fejem, s mit-se gondolok! Ugy gondolkodom, dolog! csudálatos Ez már mégis -
fhez, fához Elmém völgyön, sikon végig kopároz; A hs levegt csakúgy nyeldesem. Káprázik a szemem, De nem táplál.
Ragaszkodom
csillaghoz,
.
—
A
mint
mern
a hold
szemébe néz.
.
Segíts, collégám, jó Dávid-zenész! Könnyen dalhoz jut a szunyog-sereg,
E
népköltk
Zúg
a
is
ugyan zengenek
mezség, zúg
Rimel tücsökhang és
a lusta tó, a
békaszó
.
V
Hangversenyek termévé
vált a pajta
Benn' a kakas,
bagoly szól
S mi
—
füles
rajta.
engem, hogy nem zeng cziterám
lelt
Ma
nem
?
!
reám a kültermészet Hol máskor bolondgombaként terem Számomra a dal úton útfelén. Éjfél van.
.
hat
a lelkek órája üt.
.
.
A
lelkesülés szivárványa süí
S
az ihlet, mely csak ezt a perczet várta.
Egy dörg
hozand most
dalt
S hogy legyen benne tz,
a világra
;
zene
lélek,
barátkozzunk, bornak istene!
Jer,
Mert meg
kell lenni
!
abba nem hagyom
.
.
!
.
Apolló, tied éjem, nappalom!
De költ
leszek. Istenemre az!
Legyen miatta bár fejem kopasz lám már érezem: Reáriaszték Mint kezd hevülni a szivem, fejem .
De
.
.
!
tárgy, tárgy.
.
.
új,
!
nagy,
el
.
.
nem
koptatott
Ennek emelnék most én kalapot! Tavasz
Errl
Már
.
.
sír,
.
firkál
köny
,
.
egész föld
.
s
arsenicum (megéve),
ifja,
véne!
a világ fájdalma és reformja
Nem nyom
senkit, azt
Kútgém
nyáj... tyúk, (az, a melyik
.
,
.
is
a
nyomda nyomja
Furulya-szó, temetés, pórias
.
.
Minden eszmének utána kapok, S látom ismétlik százszor a lapok :
Égen, földön és a vizben nekem már
A
firkász-hadtól
Minden eszmét
semmi sem maradt
.
!
fias,)
.
felfalt, ki-írt, el nyúzott ..
7,
Mért
nem
is
Bntoh. Ódák.
szült az
Fejem' talán jó lesz
Ha jnc Költ
110
anyám hamarabb
.
.
?
.
lehajtani,
mégis belé valami
ur,
ez a legjobb gondolat!
Jó éjszakát, boldog szép álmokat I
A DALNOK. Az
énekes lantot ragadva,
A A
homályból sugár
S
újult,
A
régi nagyság,
bvös
dal
zendle
fent
lövelt fel,
mi feledésbe ment.
sdicsség
Nyert énekén frisebb zománczot,
A szívvel, a könynyel, mosolylyal, — Hajtogatván — enyelgve játszott. -
A A
csüggedés éjjére hozta
reménység szép hajnalát; Megénekelte a szerelmet.
Az
ifjú szív
Meg
édes baját.
a tavaszt,
mely völgyet, halmot
Virágos, zöld palástba von
S
a fülmiiét,
melynek
dalától
Zendül, vidul a mély vadon.
S melyet
A
—
titkon,
hajnalderben
jóltev menny hullatott
Melyben egész tündér
világ van
—
Dicsité a harmatot. Tompa
mur.kái.
1.
9
I
3o
J^i'ltemények-
Majd megszakadt S
a húr, az élet;
eget vert láng-szellemével
ki
Ott fekszik a hideg rögek közt.
Sorban
a
köznap emberével.
Hazája már-is
elfeledte.
El a dicsség, szerelem
Alacsony a
De
madárnak
sír, a
Kedvesebb fenn
a
bérczeken.
a tavasz pazar kezekkel
Virágit sirhantjába oltja
;
S hantján örök hség fényében
Ég
harmatcseppek
milliója.
EMLÉKLAPOK EGY ASSZONYHOZ. Feléd nem vonzza szívem' semmi vágy Azt hittem egykor, hogy szerettelek Multunk emléke olyanná leve. Mint elpusztult, fvel bentt telek. Nincs, mit megbánjak, és a multakat
Nincsen miért elsohajtani Én sem szerettem, te sem szeretél
Mindkettnk
Mi
a te
Zárt
szíve csak a
— hajdani
kebled? szép fehér lap
levél,
az.
benne csábító szavak.
Piros pecsétje, ajkad, bárkinek
Olvasztó csókján bizton felszakad
1
I
Dalok. Ódák.
7.
Olvastam én e nyájas
A kezd
131
levelet,
szó, igy hangzott
:
édesem
!
Olvasta más a nyájas levelet
S
a
kezd
Midn
szócska hangzott rendesen.
álom közt
átölelt karod.
Ajkad susogva monda más nevet; Most tán más nyugszik karjaid között,
S álmodó
Nem
fáj,
S másé
Hogy
hogy akkor hozzám htelen
volt
kebledben
a
gondolat
lelked vágya most felém csapong
Jó asszony! az
Örl
engem emleget!
lelked
az
nekem gyönyört nem
ilju cserfa,
a
midn
Ölelve foly reá az iszalag;
De
nyárba' már a vészes inda közt
Agárul hervadt lombok hullanak.
Örültem
E
én,
midn
hókarjaid,
vészes indák, átöleltenek
De
majdan, féltve
Zöld lombjait
Ha
:
ifjú
életem
rólam letéptelek
elszakadtunk, mint sohajtozál,
S mint vonta a vágy szívemet feléd Majd egymásba fonódtak fürteink, Sziván az ajk az ajk forró lehét
.
.
mégis, ha évek múlva mondanám Ezt neked, vagy te mondanád nekem
S
Bizony, bizony! mindketten egyaránt
így válaszolnánk
:
nem emlékezem
.
.
.
!
ad.
1
J^öltemények-
3 2
Tükör vagy, asszony! fényes és sima, És az is leszesz holtod napjáig; Arany rámád épségben megmaradt. Mégis ugy tetszik: már halványodik!
Magát benned
meglátja száz alak,
— E tükör annyi
arczot visszaad
Emlékezzél rá
nézk
:
a
sora
Megritkul, elhagy rövid év alatt! Jó asszony! kebled vészes sima tó;
Szép fehér orczád a reng habon Ugy ül, miként a mély tó közepén Fehéren nyíló vízi liliom. Ki
vízi liljomot szakítni
Örvény csap
át a
vágy:
vakmer
felett
Ki csábitó orczád után hajol Elnyeli mély, örvényes kebeled!
Kebled
lángol, s
könny
S mi szenvedélytl
lapként el-ég
írva rá
vagyon
Olvashatón meglátszik akkor
:
is
Holt betkben, az égett hamv-lapon. El nem perzseltem éltem' lángodon
S e képek, melyeket rólad veszek Játékbul rajzolt kígyó-alakok.
Ártalom nélkül enyelgvén vélek
I
;
7.
Dalok.
Ódák
'33
HERNYÓ VOLTÁL Hernyó
.
.
voltál, pille lettél,
Idres, bodros, elkap a szél!
A
ki meglát mosolyog: Húgom-asszony, mi dolog
A
forró nap
nem
cl
.
.
.
?
éget,
Ünnep néked szombat
és
kedd;
Csak a tükör és gitár. Kezeid közt a mi jár!
A
hol elmégy, néznek arra.
Az
is,
a ki
nem
akarja!
Megigézi szép szemed,
A
kire csak ráveted
tündér-álom
Illatos lég
1
Fülemile minden ágon Egy, mi benne rósz marad Hogy rövid lesz a nyarad! ;
:
EMLÉKEZET. Mért tnsz
elém, szelid emlékezeti
A
boldog múlt mosolygó képivel? Bús lelkemet s halavány arczomat
Nyájas sugárod nem
deríti fel
Ki egykor, mint én, oly boldog
S többé reménye
sincs,
hogy az
vala,
lehet
1
J^öltemények-
34
Annak
Nem
ad csak enyhülést,
felejtés
képed, jó emlékezet!
a te
A SZELL. 1830.*
.Merre merre, hvös esti szél ? Mért sietsz ugy? tán eltévedél?!'
dVén Kárpátok Túl
ködlepett fején
visz utam, arra
,Nc menj hol Gyenge szell ccA viharra,
zordon
a
!
a
tél
!»
nyaral
viharba hal ...
I'
bár zúgjon dühvel
Ki csatába készül,
nem
,Te, csatába? vissza,
Bajnok
megyek én
kell a
ügyel
!d
vakmer!
harczra és er!'
((Csatákon születve nemzeted
Nem Ha
ill,
oda
hogy szablyád' nem fened
hs
Gyalázat
kardja, melle kell
rá, a ki vesztegel!
Régi szomszéd
I
Segitségre vár a ,
túl
hs
az ormokon,
rokon
!»
Csacska szell, hagyd a hsködést!
Utad eddig harmat öntözé, Járd be a rét hímes tájait, S menj aludni a lombok közé!' *
A
lengyel forradalom éve.
!
7.
Dalok.
Jáh.
135
«Atok rajtad, gyáva én megyek meddig tart gyenge életem !
A
.
.
:
Htm S
hs
izzadt homlokát,
a zászlókat
fennen lengetem
Vagy
a
kizöldül ismét a babér,
És hirökkel a föld eltelik... Vagy, ha a sors mindent veszni hagy S elhullnak a végs emberig:
Akkor ket
a nagy sírhalom Gyászfzein híven siratom.
S ha
A A
életre
hoznom nem
nagy
sírra
hívom
S esküvre nyújtva Megtanítom,
S
lehet,
mely kérte volt szerelmemet a vihart,
néki kart:
— és az
járván a föld
el-kiszáll,
ég határinál,
s
Harsogtatja merre elmegyen Szívtelen nép, sorsod ez legyen
ÉJI
:
!i>
VIOLÁK.
Köszöntelek, te csendes tiszta
Lelkem
Az
elnyugvó alkonynak égve
mécse véglobbot vete Véglobbot a halvány világú Felejtett
Esthajnal élete
S
a
éj
beszél, ajkam megnyilni fél
.
.
.
kék hullámú messzeséget
Elttem mig homály
borítja
:
.
.
J^öltemények-
136
Keblem'
S
a
vágy
el-elszoritja
ismét a régi kínnal éget!
Feletted, messze szép
táj
1
Lebeg bús lelkem szüntelen Bár megpihenni nem tud, Mint a madár sík tengeren .
.
Kéj és kín rajtad összefut,
S rád emlékeznem úgy
fáj
.
.
.
Elégve majd esthajnalomnak
Halvány világú élete
A
:
halk szívütésre válik.
zaj,
Halk szívütésben mind Él a
Ah,
táj
halálig
emlékezete ....
rajta
egykor nem merengek!
szemem nem
Elsötétült
látja
Hullámzó képét elfelejtem
....
Lelkem, te lengj azon helyettem.
Légy
a
kedves
délibábja!
táj
• Tündéri szép az
éj
.
.
Kis kertemben mélázva járok.
Azt várom
Hogy S
szüntelen.
megszólitnak a virágok!
imé, a csendes éjben
Megnyílik száz virágkehely... Légben, halmon, mezben, Jó
illatár
terjedve
el.
Dalok. Ódák.
7.
Érzem én Kertem
is
137
megnyílni keblemet.
vir ágival
Melybl buzogva ömledez
A
csendes
éji
Ki a virágnak
A
dal
.
.
illatot,
szívnek érzeményt adott
Övé az illat és az ének, Nagy ünnepén a néma éjnek, Mely megnyitá a dús virágkehelyt, S
a
dalszül kebelt ....
1
• Elveszti az
éj
gyász koromszinét,
S bizonytalan homályra enyhül
Honnan jön Mely a vak
A
a varázs-mosoly.
éjszakába foly?
hold emelkedik keletrül
Tündér menyasszonyként, Ezüstl fürti földig érnek
.
.
.
feje
Förösztvén lágy hullámiban
Képével bujdosó
kis érnek.
S
a csöpp,
A
szomjú föld áldása lészen.
Keblem
enyhe harmat képében,
világa holdas éjszaka,
Hullámzó érzeménye csermely-ár; A rózsafény képzelet Rezegve
S
rajta,
mint a holdsugár;
fölszíva tiszta csöppjeit
J^öUemények.
13S
Mint virágnak Dal
lesz
És
a dal
harmathullása,
szomjú keblem áldása
engem
boldogit.
•
Alusznak a füvek, virágok
.
.
Közöttök halkan énekelve, csak
Az Az
éji
r
éber
szalad sietve.
r,
éji
a kis patak.
—
miként az éji r. Lelkem viraszt, És messze jár gyors gondolattal.
Köszöntve
éjfélt és
korányt.
Harmatot, csendet, holdsugárt
Hangosan
fel-felcsattan a dal
.
.
.
• Csodás, nevetlen érzelem Beszélget titkosan velem,
Alely öntudatlanul kihoz, Sírok bogácskóróihoz.
Kit látogassak én
Még
meg
itten?
nincsenek halottaim;
Szív-képek,
ifjú
álmaim
Társalognak velem meghitten El innét.
.
.
!
ott az
én helyem, hol
A búgó vadgalamb lakik; S meleg fészkében a csicserg Madárka dalrul álmodik Vadszls,
fészkes halmokon.
Hisz én
dalról
is
álmodom
I
7.
Dalok. Ódák-
135
S az els fénysugárral
Kel
dalos madárral
Elmondom én is álmomat, Mely szívem' hajnalig kisérte És a felébred korány. Mint egy szerelmes kis
leány,
Pirulva összecsókol érte ...
I
EGY MAGYAR POÉTÁHOZ. ).
Ha
megpillantom
lapok
a
Hasábjain neved' Elolvasás nélkül
tudom
Avult eszméidet
Mert
egyre-másra, verseid
Során nem
látni
mást
Mint egy kopottra Üres
énekelt
hasonlítást.
Két szó kínoz kegyetlenül,
S
te két szót untalan!
"Ég és leány, kezed között
Mi szörny Nap, hold
kínba' van
addig melege.
Míg
hölgyed szép
Teremtés reggele
Lányod ha
csillagnak
s milljó
Van
lesz,
mint az
\
sír, ásít,
Eszik, iszik, szalad:
is
nevet,
új
1
4o
J^öítemén y ek
Szivárványból csinálsz neki
Szoknyát és szárnyakat Ajk, szem,
köröm,
orr, fog és
fül,
Szerelmed angyalán,
Az égben
készül,
Megrendelés Hétszer
még pedig
után.
annak, a
jaj
ki
tán
Olvassa verseid':
Mert eltte
ég
Rögtön sokat
Meghl Meg az
és leány
veszít.
nála a szerelem,
imádkozás
bnödet,
Isten bocsássa
Szerencsétlen dudás!
S költnek csúfol a világ! Fellem ám legyen .... Bár erre gúnyosan nevet Apoll
a szent
hegyen
Józan tanácsot ad
;
min
És mintha hallanám, :
Akaszd fzfára szaporán. magad' Lantod mellé
—
11.
Versgyártási kínodban így Föllengezél minap :
—
-
Melyért
Még «
a halhatatlanság
üstöködbe kap
Ha kedvesem
Szép mint
I
—
mosolygva
a május-ég
sír
:
Melyen
A
'4»
Dalok. Ódák.
7.
lehulló csepp között
nap sugara ég!» gondolat!
Be meglep egy
Mi
mi nagyszeri
új,
Gyémánt foglalványt érdemel Benne minden beti Csak
azt fájlalja a világ
Kimondhatatlanul
Hogy
itt
Egész
váratlanul.
No
de
Az
ég ha
a dalnak
se' baj
Az-az, ha
!
vége van
bevégzem én
:
nevet,
sír s
napfény között
ejt
Nagy es-cseppeket
A
zöld halom
Növényeit,
s
a sík
— vagy
mez
a
Mi
versedrl is szent Elcsapja a ragya;
igaz,
—
SZSZEL. 1846.
Az sz
nyájas
verfényén
ülök,
Körültem sárga, száraz lomb zörög;
Oly
A
jó ittkünn
nekem
1
természetnek hervadása
Beszél lelkemnek csendesen.
Sápadt vagyok, mint az sz s hallgatag, Nem érzek én sem mély fájdalmakat;
142
7(öítemények.
S míg bús szeJl susog S nyájas sugár dereng az szben Ajkam sóhajt, és mosolyog.
—
Míg j-megy
lelkemen a gondolat
Szakasztok kisded szvirágokat
S végok
lesz hirtelen
Sovány, hosszúkás ujjaim közt
.
.
.
Hideg, nagyon hideg kezem!
Ah, mért
A
is
ilyen hosszú életünk?
hatvan, nyolczvan év minek nekünk?
Sokáig
Ha
élni
öröm-é,
bánat, kétség, fájdalom van
Szurkálva perczeink közé?
Jobb volna az éveknek csak Zavartalan öröm közt telve
Hogy
fele le
élet és kebel
Fényes piros lángban, mi képen
A
fáklya,
úgy lobogna
el
De ég fáklya nem vagy, életem Ugy sápadok meg én is csendesen. Mint ágon Ah,
a levél
.
.
.
a természet haldoklása
Lelkemmel titkosan beszél
7.
'43
Balok. Ódák.
FALUSI ÓRÁK. 1847.
Csendes boldogságban, megháborítlanul Élek én kebleden, tiszta, szent természeti Édes örömekkel jnek meg perczeim. Mint a megrakodt méh, mely hoz édes mézet.
Együtt kelek Járok a
A
fel
az énekes madárral.
mezben,
az illatos réten
szk
szálas vetések csendes
Hs
utczáin,
reggeli szellk találkoznak vélem.
Cserg Nézem
patakoknak
sr
a gerliczét s
bokra közül
a vadgalambokat.
Aztán bejárom a meredek hegy-oldalt, A csendes erdtáj hs árnyékban fogad.
Majd
újult kedélylyel kis
Nézvén
kertembe térek.
a virágot: teljes lesz-e
vajon?
Ezt beoltom, amazt megöntözöm, nyesem, Lehullt indáikat helyre igazgatom.
így száz apró kedves foglalkodás után, A nap forró heve hs méhesembe int;
Munka
elmélkedés éltem barátai. És ottan is újabb öröm vár rám megint. s
Társalgók a régi világ bölcseivel, Kik nagyok lettek a természet kebelén
S míg lelkem átmereng
A
boldog aranykor
tn
éltök- s
eszméiken
messzirl elém.
1
J(öltemények-
44
Avagy elveszem kedves költimet,
A
kiknek lelkökkel az én lelkem rokon
És míg édes ábránd karjába sülyedek A szívemhez szóló képeken, hangokon
Egy
;
:
nyájas szellcske bélopózik hozzám.
Könyvem' elfordítja, szememet bezárja Lágy szendergés lep meg, melyet odacsalt Szell, és a méhek altató dongása. .
.
a
S mint alvó kedvesét megles menyasszony Rózsaf nyúlik be hozzám a nyilason És lelkem meglátva s himet varrva róla. Tündéri képeket mutat boldog álmom. Felébredvén, hívom lelkem játszó
A
láng képzeletet,
ki
társát,
felrepül velem,
Meghordoz
s
Míg
harang megkondul csendesen.
az
esti
visszahoz,
Haza kolompol
a nyáj a
mereng
.
.
dalol
.
.
.
.
legelrl.
Elül a csicserg madárka jó korán
Este van
Mely
.
.
.
kín- s
megszólal a lágy furulyahang,
boldogságnak
Ködfátyolképe
S annyi
a
multaknak
jól esik
egyaránt.
kitárul,
régi rajzok visszatérnek rája
Emlékezés nélkül mi volnál
te,
oh szív?
Beszédes húrjától megfosztatott hárfa
S édes
áhítattal
I
keblem megteljesül,
Este úgy ellágyul, olyan jó a lélek Megengesztelem, a kiket megbántottam, I
A
kik megbántottak,
velk megbékélek.
szeret,
7.
Dalok. Ódák.
145
Abrándim közt végre megnyugvás borít el, S mint a gyermek, a kit elnyomott az álom Imádsága
felén, összetett
kezekkel
.
.
.
Csendesen elalszom csendes nyoszolyámon.
EGY
IFJU PÁRHOZ.
Sziveteknek vágya betölt.
Mi
volna
még
álmotok.
Kik az oltár zsámolyánál
Kezet fogva állótok?! Külön, két kis bujdosó ér
Vala eddig
Mely Czél
éltetek,
a sziklás s
rengetegben
kedv nélkül tévelyeg.
S egyesülten cseveg,
csillog,
Hullámzik e gyors patak
;
Kebelére önnevelte
Virágszirmok hajlanak. Szerelmetek tarka szinnel Rajzolgatja a jövt Szép álomként minden óra
Bvös,
bájos arczot
ölt.
Szent hséget, boldogságot
Hagyjon hátra
A
Maradjon meg
Tompa
munkái.
1.
e varázs!
fényes láng ellobog bár a
parázs
:
;
T^öttemények-
46
GRAEFENBERGBEN. J848.
Hs
kútfejek csorgóinál
Ülök hallgatva, egyedül Lelkemre barna fellegárny
A
múlt emléke nehezül.
S fájdalmasan elgondolom
Mi
boldog ember,
a
kinek
Keblét lángok nem égetik
.
e forrás hideg
Elgondolom
mi haszna volt
:
.
.
Hanem, mint
1
Nemes tüzednek, oh kebel ? Hogy lángjánál tenéleted S boldogságod perzselted
el
1
És felsóhajtok csendesen Hideg forrás, hideg pataki Fagyaszszátok
És koporsómig
meg keblemet
.
.
.
áldalak!
MESSZIRL. Piros hajnalban volt útnak indulásom,
Búsan tekintek át a Hol a leány lakik;
szk
völgynyiláson,
Érzé-e, hogy lelkem a hajnalszellben Elszállott álmáig?
Dalok. Ódák.
7.
Ég
1
hajnalcsillag tündöklött keleten
Jól
ösmerem én
Az
a te csillagod
azt
:
47
;
szerelem, szerelem.
Mért, hogy fényét egynek boldogságra, másnak
Búra ragyogtatod
?
Oh
lányka! öröme s kínja gondjaimnak. Szemed hajnalcsillag, de est-hajnalcsillag; S fájdalom az nekem Nem hogy feljebb jönne, de mindig lejebb 1
száll.
Végtére lemegyen.
Lemegyen, lemegyen Arra az ösvényre engem .
Melyen
.
.
rám borúi az
s
,
ki
a családi
Nyugodalmas Fel lehet
élet
boldog tartományát
találni ?
Mert oda vágyom
én,
mert szüntelen
ott
Óhajtozó lelkem édes gondolatban ....
S csupán csak
véle lesz.
Azzal a mosolygó, kedves
E
kis
leánynyal
nyájas kép egész.
Szeret a
Magas
éjjel.
vezérel.
repes madár
fák tetején,
járni fennen.
magas fellegekben
De
végezetre csak
AJá
száll a földre, és fészket
Bokor csendébe
rak.
alacsony
van
I^öltemények-
Oh, én is magasan jártam! Isten néki, Fényes álmaimnak szappan-buboréki
Hadd
Nem
semmisüljenek! sajnálom ket, csak értök cserében
Nyugodalmat vegyek!
S hol szívemnek e szép álma tán teljesül Szülföldem felé tekintek messzirül, S el-elgondolkodom Ha látlak meg újra, kit oly rég hagytam
:
:
el,
Piros szép hajnalom!
Mert
Ha
A
a boldogság csak
úgy
lesz teljes
nekem,
azzal szüntelen együtt képzelhetem
kedves szép hazát
Jó szomszédok között, csendes faluhelyen a békés kis család
Ott lehet csak boldog
JÉGVIRÁGOK. Fehér világ .... fehér világ! Hogy' nem nyilik most fehérliliom?! Szebb volnál most te is, te is, Halvány arczú menyasszonyom
Emlékezem
:
midn
megláttalak,
Piros virággal tele volt kezem
Halvány angyal
.
.
.
s
nyiló piros virág
Emlékezem, emlékezem Virágimat széllyelszórtam vala Érted, bánat fehérl liljoma!
.
.
.
Dalok- ódák-
7.
>40
Tudtam, hogy meghalsz ... és szerettelek S hogy elhulltak az szi levelek Te is lehulltál vélek ... oh
Most én Hisz én Fehér,
halottat szeretek, is
majd halott leszek
min
.
.
a hó.
•
Oda
van a virágok szirma
Fosztva az ág
A
levelétl
is
hideg, az érzéktelen
Kövön mégis ifjú moh azt nem a napfény
De
A
síró
zöldül.
növeli
:
ég bús könyei.
Olyan az én szívem, mint a k, Érzéketlen, hideg, kemény!
Öröm sugara nem kel rája. Te öntözd, fájdalmam könyárja! Ha nne rajta új remény!
Min
vagy
jó
Alusznak
Nem Nem
nyugtató
te,
tél
a füvek, virágok
hervasztja
meg rágó
féreg.
zúg dúló vihar reájok,
Beh jól van a halottnak dolga Beh szép fehér a sírhalomi Alig várom, hogy lenyughassam
Ott én sok szépet álmodom! •
Mégis, mégis Pusztulva
Míg
ott
áll,
.
.
.
!
a tölgy a
bérczen
nincs rajta zöld
;
maradt a sárguló gyöngy.
1
7(ptfemények.
A
mely csupán kínjára ntt.
Tél,
tölgy örömét,
ki elvitted a
Fájdalmit
Hideg
Nem
sír,
lesz-e
Hideg
miért
is
sír,
nem
el
vivéd
néma sírhalom. benned fájdalom
,
.
.
.
.
.
.
?
?
fájdalom van benned
Hisz azt mondják, hogy éjfél-tájban
Mély S
kebled' elhagyják a holtak,
ki sértenek
fehér ruhában.
Mért kelnének föl, ha a föld alatt. Kín nem zavarná csendes álmukat
.
Meglesem én
A
a
.
.
?
temett,
sírnyit órát megvárom
.
.
.
S ha felj fehér gyöngyvirágom Soh' sem bocsátom vissza t!
:
•
Vártam, nem
jött fel ...
,
ah dehogy van
Sírban nincs fájdalom, nincs életi Jó vagy te
sír,
jó vagy,
fagyos
tél,
Csendesen kibékülök véled .... •
Ajtóm
elé két koldus jára,
Két, ínségben megtört alak
A
süket látta társa könyeit.
Sóhajt, nyögést hallott a
De
vak
vezetjét hirtelen
Elveszte a világtalan
És ülvén
a
sövény
;
alatt,
Rimánkodott, várt hasztalan
Balok- Ódák.
7.
'
Megszánta végre egy emberbarát.
Némán
elvette
nehéz bútorát
Vezette kézen fogva,
És
Mi
elaltatta
jó vagy, tél
botján
1
elküldötted neki
a fagyos halált
Vezetül Jó vagy
nem
puha nyoszolyán ....
nyújtottál neki
te, sír! ki
Puha homokodban nyoszolyát • az a vakító fehérség, Völgyet, halmot mely elfedez?
Mi
Nem
hó, az
;
ölyvtül összetépett
Fehér galambok pelyhe ezl Az én galambom is fehér volt.
Mint az új hó, oly tiszta, h, És ajkimból étettem t, összetépte az öly S lám
—
1
.
.
.
•
Ne
félj
:
a holt föld kebelében,
Épségben
Ne
félj
Utat
Ne
:
mag
vastag jégtömlöczébcn
folytatja a patak!
félj
:
El nem
Ne
ér tavaszt a
félj
Felejti
a
megnémult madárka
felejti :
az
—
énekét;
ember mindörökre,
búját, életét!
•
Olyan vagyok már
én, mint a fa,
Mint az erd Melyen holló-sereg tanyázik, S nem jár dalos madái-ka rája. Örömim, e zeng madárkák. lombatlan fája;
5
7{öííemények'
Hogy Ott
el is
hagyták szívemet!
a bánat, e fekete
Holló-sereg foglalt helyet!
• Lesújtott a villám
szén és üszök
;
Maradt
a
Kopasz
sziklák mellett
Vágott
a föld keblén sebet.
büszke tölgy helyett
Kopár sziklát, Fehér hóval a
.
.
omló vizár
viz-szaggatást, és hamvat. jó tél betakargat.
Sebzett, kövlt, kiégett szíveket
A
halál
puha hant
alá fektet
• Ki Kit
nem keres nem bánt
nyíló virágot. a vihar zúgása
;
Völgyet, halmot bolyongjon össze,
Hogy
a fehér halottat lássa
Nem
szeretem én a virágot.
Szeretlek,
pusztaság
téli
.
.
.
.
.
.
Ilyen fehér volt arcza, keblei
Fehér
világ.
.
.
fehér világ.
.
.
PANASZKODJ AiVl TALÁN, 1847.
Panaszkodjam Annyi zaklató
talán,
hogy életem
bajjal
van tele?
Vagy
a világot, végzetet.
Hogy
szidjam
vadállat az
emberek
fele?
7.
Nem, nem!
Meg nem Mert Zaj-
csak
Dalok- Ódák-
zz, csak
153
zaklass sors! ne
átkozlak téged én soha
igy szeretem én az életet
s
küzdelemben, mint
a katona.
Szép, szép a csendes holdvilágos ég,
S
midn
a tenger,
De
ha csattog,
S harsog
a
-
hullám
nyugalom
fedi
villám villámra gyúl, :
ez az isteni
Távozzál tlem, béke, nyugalom!
Te Én
élet és
kedély halvány moha
.
.
így szeretem, így az életet
Zaj-
s
küzdelemben, mint a katona.
Keblem tömlöcz, benn vágyaim rabok, Békétlenül csörgetve lánczukat. Ki megsértsen, megöljön ha lehet
Egy
két jó barátom mindig akad
;
bell zaj és izgalom, Kivül, bell hullámok ostroma.
Így
kivül,
De
igy szeretem én az életet
Zaj-
s
S légy
E
küzdelemben, mint a katona.
sorsom! hogy gondoskodál
áldott,
harczról,
melyben nagy kedvem
telik
Kiket rám küldél, hogy marczongjanak.
Oh
adj
S most
még
élesebb fogat nekik!
jertek
:
vágjon földhöz a
ki bír,
Mert különben majd én vágom oda... így, így szeretem én az életet:
Zaj-
s
küzdelemben, mint
a
katona!
félj,
J^öHeménvek-
54
BOLDOGSÁG. Hol vagy, hol vagy életünknek Szép tündére, boldogság?! Karjaidban kik pihennek? Ajkaid' kik csókdossák?
Fényes orczád néha-néha
Szemünk eltt megjelen
Vagy
csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen? Széles ország-út az
És mi
rajta
élet,
vándorok
Elfáradunk, elepedünk.
Vérz
lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén, Mig elre jár szemünk :
Csendes kunyhó, vagy keresztfa Közelébe érkezünk.
De
a
vándor a
kis
kunyhót
Elmellzi botorul Öntagadás-, türelemnek Keresztjéhez sem borúi
A
csalképet zve, annyi
Fáradalmat
elvisel
S meglepvén az
Az
útfélen alszik
éj
sietve
el.
7.
Dalok. Ódák.
'
Voltam, ábránd! völgyeidben,
Hol szell s lomb enyeleg, Jártam, oh vágy! szirttetdön,
Mely szédít
H
meredek.
s
csók mézét
ajkam,
szítta
Koszorús volt homlokom S ha valék-e boldog akkor? .
Ne
kérdjétek,
Szív,
Ha Mi
.
nem tudom!
oh szív! ha boldog vagy már.
több kéj nem fér beléd remegtet, mi nyom, mint :
Fa harmatos Ah, mért
a
levelét?
kell a
boldogságban
Öntudatlan érzeni
Hogy El
is
azt
egy szempillantásban
lehet veszteni
!
?
hogy ha szived álma Megvalósul s a tied
Mért
van,
:
A
szép bálványt összetörni
Maga
a szív
ugy siet!?
Csábit, vonz a fátyolos kép,
Mely távolról int felénk. Hogy megrontsa a kicsinylés,
A
mit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy,
s
zve
szivünk'
Ösmeretlen tájakig:
Nem Nem,
boldog, ha kéjt ha
nem
azzal jól-lakik.
izlel.
5 5
1
7(^l>Uemények-
56
A
bánatban örömet kér,
Az örömben
bánatot
Csendességbl zajba vágyik, S csendbe, hogyha zaklatott. S míg az élet, mint az égbolt. Hol borongós, hol derült, És megkóstol a halandó Édeset és kesert
A
végóra elközelget,
És szemét hogy
befogják,
Életén átnézve kérdi JKi vott hát a boldogság
!
?
HOZZÁ. Mért nem kötök füzért nevednek? Dalomban mért nem emlegetlek? Fa vagyok én
:
te kis folyóka
Szerelmeddel reám fonódva
S melylyel az ég engem megáldott
Nem
ejtek rád egykét virágot!
Hívem! ne
szólj,
midn
utánad
Láttál bujdosni, mint az árnyat.
Midn
c szív alig remélte
Sajátjának mondhatni végre.
<57
Balok. Ódák.
7.
Dalomba voltál szve, mind csak Reád utalt virág, hab, csillag Örvénynyel küzdve, patra
Te
voltál, csak
te,
Mit mondjak most?
H
szállva
lelkem álma
elég,
:
1
ha érzem
karjaid közt üdvösségem'
1
Mért tudna még epedni vágyam? Hisz benned mindent feltaláltami
Ajkam
Egy
h csókja
pillantás
Mindent elmond,
A
homlokodra,
szemedbe lopva
— mindent megértet véled
boldogságról vélem,
1
MADÁRFÉSZEK. Szerelemnek, boldogságnak Csendes,
Ernys Jobb
kis tanyája!
elbúttál a
Hogy'
bokornak
zugolyába!
is itt,
mint a magasban!
Vész van ott, s az ágrul Hamarabb hull szszel a lomb,
Hamarabb Kél, fut a
Nem
lesárgul.
nap
s
rejtekedbe
lövel be fénye
Minek
is? a
:
boldogságnak
I
J^öltemények-
58
Nincs szüksége fényre.
S mig lakód
a bájoló dalt
Fent repülve zengi Jobb, hogy ily alant hazáját :
Nem
gyanítja senki.
Békeségnek Boldog,
a ki
kis hajléka
:
benned
Bizalomnak, szerelemnek Karjain pihenheti
A
hol este a dalos pár
Osszebúva szépen
Alma Lágy
a
nap gyönyörének
viszhangja lészen.
Mennyi, mennyi édes álom. Milyen tiszta hség!
S hozzá, mint a kis család n, Mily öröm vegyül még! S ha ártó kéz bolygatott meg,
A
vész összetépett
Félt,
h gond
orvosolja
Károd', szenvedésed'.
S ha
feletted végre a zöld
Sátor össze-omlott
Ölt magára kikeletkor
Újra zsenge lombot. Boldog, a
kit hívsz
öledbe,
Boldog a ki benned A hségnek, bizalomnak Karjain pihenheti
—
De
pirul az
ember
arcza.
Dalok. Ódák.
J.
Sorsodat ha
159
látja
Szerelemnek, boldogságnak Csendes,
kis tanyája
I
TORNÁCZOMON. Tndve
nézek a tájon végig-végig
Távol halmok
S innen
A
s
hegyek lánczolatja kéklik
rajta zölden,
szép Sajó völgye nyájas nyilt arczával
Tárul
elttem.
ki
Folydogál a Sajó, folydogál árkában. Zaj nélkül, mint a
nem mer
ki
Olyan lassú s fáradt Igaz, hogy már vértl .
járni bátran.
.
és könyhullatástól
Eleget megáradt.
Hová Mely
lett
innen a vérfolt
a setét
Eltörlek az évek
Hej ha
a
.
szivbl
Így kitörlenének
—
s a
patkónyom.
idk küzdelmirl
szóljon ?
.
is
fájdalmat, emléket
1
De tisztán süt a nap, meleg délután van Dologban az ember, s a rétek hosszában Hemzseg mint a hangya A dolgos nép után hosszú sorral támad Rudas és kalangya.
1
6o
J^öltemények-
Sr De
a
cseppekben foly arczán a veríték, nehéz munkát hogy megédesítsék
Zengnek meleg dalok Feltörik a tenyér, de a szív édesen
Mulat
elandalog.
s
És elgondolkodom e népen, e dalon öröm vagy fájdalom, szólal meg abban .
Mi
.
:
Húrján
kebelnek?
a
S látom, hogy a virágmagvak még Halmán is kikelnek.
Azonban
Hvös
a sírnak
este lesz, elcsendesül a dal,
szell támad az
est homályival
S ködpalástot öltvén Elvész a
A
táj
képe, a rét nyájas arcza
szép Sajó völgyén.
És akkor ha
által-jön
Sokat beszélünk az
Péter vagy Pál
élet mivoltárúl
S tárgyat keres elménk Borongó kedélyünk' mely S melyen megpihennénk
,
úr.
.
felderítené
1
Végtére elborul s nyomasztó nagy éj A levert lélek egy sötét vágyat érez
lesz
;
:
Nem De
élni!
nem
cgy-^gy
élni
I
csillag gyúl a
felhkben
Fellobbanó fénye lelkünkig világol
Remélni
1
remélni
1
távol,
7.
Vaiok. Ódák.
TAVASZKOR. Puszta már a föld határa.
Ékessége veszve ln Halavány köd és fekete
Csóka szálldos a mezn. Hófuvatba hempergzött Valahol
Azért
a
Garamon
fú az északi szél
Oly hidegen,
szilajon.
Csak megírnám ezt a Bárha fú is hidegen
verset.
:
de mikor még
Jaj
sikoUóhh
Fergeteg van ideben.
Én
volnék a házi gazda,
S más
Ez
A
a
parancsol, más az úr
vendég még maholnap
házamból
is
kitúr.
Hangja éles, fülhasító, Pedig senki sem siket, És épen nem válogatja Dalához a rímeket.
—
—
Olyan könnyen megharagszik,
Ha nem ringatják ki'^áU, Akkor aztán nyugtató szót És bölcsdalt túl-kiált .
Tompa
munkái.
I.
.
Benn maradjak, vagy
Nem Már
találok nyughelyet
most melyik vizbe
Künn .
,
.
menjek?
ki
is,
benn
is
fúljak
fergeteg.
Mit beszélek?
—
.
.
.
.
?
.
hisz tavasz van!
Tátva-nyitva ablakom,
Nem
a fergeteg zúgását,
A
madárdalt hallgatom.
A
sövényen fürtös ákácz
S
nyiló bodza hajlik át. Érzem, szivem gyógyvirága
Édes finom
illatát...
Feleségem csendesen köt, hallgatag Elmélázó .
Nincs
.
.
.
.
zaj a szobába', tollam
Gyenge harsogása
csak.
Ahl hiszen mind szent igaz, hogy Künn tavasz van, ittbe' csend Hanem aztán a tavasznak Vége mégis tél leend. ;
És e csendes házba
A A
is majd könnyen megjöhet patvarba ... mennyi bajt
zaj
.
1
Csinál az a szeretet!
.
is
7.
"63
Dalok. Ódák.
HARMINCZ ÉVEN TÚL. Mégis nagyon
Mai
furcsa ez a
fiatalság!
Léha nép! a saru-szíjja Mindig szoros, vagy tág. Verset
ír,
a holdvilágon
Bancsalog szemével
Pedig biz az, Isten engem! Igen vékony étel.
Nyakrafre
belé szeret
Menyecskébe, lányba
S szép mulatság: mikor
elvész
Feje, szava, álma
Lelkét a fakó alatta
Majd
kifújja
éhen.
Mit veszdik?
.
mit tud kapni
Isten-adta népen?!
Muzsika szól, hej búbánat, Félre tlem, távol
S
ki-világos ki-viradtig
Mulatozik, tánczol
;
Tölt pohár peng a kezében.
Sarkantyú bokáján Hej, meg fogja majd .
A
tivornyát drágán
.
fizetni
i
64
"Költemények-
Dévajságok népe! nemde Szép arany-szabályok? Felteszem, hogy lesz eszetek
Nem Mert
hallgatni rajok
kik igy korpázni szoktak,
Boldog
A
fiatalság!
jó bölcsek, a
Üvegen
mézet már
át nyalják.
Hogy eltnt
álmak
a fényes
Játszi délibábja
Az
unalmas, tört kedélyt az
Titkon
vérzi, bántja.
Mert nem
a fa, a ki díszét
Szélbe porba szórja,
Hanem
a
Hullanak
Hogy
lomb
és virágok
le róla.
szeretni
nem szeretnénk
Nincs belle semmi
St
kés
szivünket
vágyak
Szokták tönkre tenni.
S
tán szemünk többé a szépet
Nem
találja
szépnek
.
.
?
.
Más itt a baj a leányok Hogy már ránk se néznek! :
És megjárná a Mint megjárta
tivornya.
hajdan,
—
Köztetek fel-éjszakáznánk Pipafüstben, zajban
J.
Hanem
A
Ódák
Balok-
(ós
ez a tréfa szörnyen
torkunkra forrna
Járná a kámforos
Meg
flanel],
mézes torma.
a
Virgoncz
ifjak!
egyedül az
Fáj bizony minékünk,
Hogy
életkedv- és
erben
Véletek nem érünk Irigységbl minden roszat
Nyakatokba rónánk
Nem ugy van már mint volt Nem az a nap süt az égen!
-
Ez már
a mi
nótánk!
HALMON Halmon
Ugy
tekintetem
állok,
Legel távol
ÁLLOK...
mezkön
tetszik ott
vagyok megint
Patak, rét, sík eljön.
És mintha színám
illatát.
Szellje rám fuvalna
Ez
a
Az
emlékezés halma.
.
.
halom, hol én állok.
Nagy erdség
terjed köztünk.
Hátam megett
az évek.
Mióta
e tájt elhagyám.
Nagy erdvé
növének.
régen,
I
J^öltem ény ek
66
És mig tovább, tovább Összébb borúi az ága, Takarván
a
De még
mezt
szép sik
Mindinkább köda fák s
jövök,
homályba.
s
bokrok között
Egész addig
kilátok
Hol
gyermek köri
a játszó
:
Pillangók és virágok,
Mosolygó menny, szép gycrmckarcz.
Repes Miért
szív, virág, dal
is
nem
Földi pályán
Ah!
Az
kisértek a által ?
ti
hamar
a játék
kihull
jfjoncznak kezébül
Fényes, tündér-világba
Mely
lép,
álmain felépül.
Sápadt az arcz,
Mégis szebb
dobog,
a sziv
lett
az élet
Csillag s zene, szell
s
patak
Uj értelmet nyerének.
És folynak a
szív napját
Izgalmasan, de szépen;
Csalódásban ha lesz beteg
Meggyógyul S
A A
reá, kétség s
melylyel
küzdés között,
vitt s csatázott
szerelem szövétneke
Hint meleget,
:
reményben.
a
világot.
7.
S eddig van az
Mi késbb
A
j
élet
csupán;
utána:
szép, de múlt
Csak
>^7
Dalok. Ódák
idknek
az
viszhangja, csak árnya.
Remél szív, hiv Az ifjúság zajával Miért
is
nem
Földi pályán
kebel.
kisértek a által ?
ti
Mit ér az, hogy fölebb juték. És tágult láthatárom? Hogy lássam a távol mezt.
Ha Mit
látnom
kopáron I
kell
a fénykör, mely ly el
magát
A
büszke ész ruházza? Ha oda van ábránd, remény.
Az
élet s sziv
Édes,
könny
zománcza! csalódás a
Boldogságnak nagy titka Boritva van lágy zöld mohval,
A
zord kemény kszikla. De az élet hideg, kopasz
Valóságot mutat csak; S a sziv a múlt felé fordul.
Hol könnyülhet, mulathat. Csak akkor
lel
vigasztalást
Lelkem, ha néz felétek:
— Honnan régen elköltözém — Távol kékl vidékek!
i63
T^öltemények-
Bár a nap ott ragyogna rám, Szelld felém fuvalván De messzirl látlak csupán,
Az
emlékezés halmán.
OH HÖLGYEM
.
.
1.
Ha
lelkem, mint a tenger háborog,
— Járván gyakorta A
mélybe hajtom
Hogy
Oh hölgyem
!
lelked lelkem viharát
bút, zajt híven átveszen
s
-
örvényczzenek.
ott elrejtve
Megérzi,
zúgó szélveszek,
le hullámait.
.
S borús könycsep hullámozik szemed
E
nyájasan
kékl tengerszemen ]].
El-elborul lelkem, miként az ég,
S ha önterhét nem birja bánatom Szememre forró könyekben szakad Könnyít
Oh
a
hölgyem! életem szép napja,
Mosolygásod
A
bánat
Remény
is
s
lelkem
te!
szelíd sugáritul
ragyog,
s
könyiben
enyhlet szivárványa 111.
Ha
.
zápor a borúlaton!
a sötét
Kiköltözik belle
jövbe néz hit,
remény,
gyúl.
.
T.
És pusztán Kápolna
a
Dalok Ódák
^
áll, mint egy elhagyatott vadonnak közepén.
Oh hölgyem! csüggedt lelkem' Idk reményivel karoljad át,
boldogabb
Mikép
be
Az
a
repkény zölden
ó kápolna ingatag
folyja
falát!
ALFÖLDI KÉPEK. 1850.
1.
Három
hosszú éve, a mikor láttalak
Árnyéktalan puszták, lágyan
reng
tavak
Szabad, szép vidéke!
Csak
Múló
a
képzeldés
rajzolgatta képed'
vonásokkal, lelkemnek elébe!
Erds, halmos helyen van
Hanem
az én lakásom
hisz a sorsot én azért
Mert a kinek nem ád Néhány barázdát s egy
viskót
is
áldom!
sem kegyelme
Jó annak, ha bárhol meghúzhatja magát.
Sok érdek köt engem a halmos vidékhez, megválásom búval menne véghez S lakom tán a sírig Mégis, mint a feny a homokos pusztán. Lelkem nem szokik meg e tájon, csak sfnlik.
Tle
;
169
J^öífemények-
i«^o
Hajló bokor-ágon madarak szólanak,
Lombok árnyékában
csacsogó patak
a
Bujkálva veszt utat
Mégis szebb
az,
ha a rónák
tavak felett
s
Átvonuló daru egyet-egyet krúgat!
Habzó fbe fekszem
:
—
Illatos ajkával hajlik az
S
a
hs
a
gyöngyvirága ;
berki árnyon,
Álmomban S
a bérez
orczámra
a
sások liljomát szaggatom
fehérl tavak tükrén csónakázom. 11.
Három nagy év után
itt
vagyok,
itt
vagyok
Vígan legel szemem és lelkem rajtatok, Régi ismersök! Édes emlékezet, mint méz a virágból, Lesz azon órákból, melyeket Régi ismersim
És
A
a
:
a nyilt
zúgó nádas, mintha
tavak és lápok
.
itt
töltök.
szabad róna,
erd
volna
.
Hol sárga liljomok, fehér nimfák nyilnak, S a vadmadár fürdik, sir, kerepel, hápog.
A A
szél
is
az,
eme
láthatlan szilaj
mén,
térség abroncsán a mely vágtatva
mén
S felporzik utána Hosszú vonatban a halvány meleg homok, Melyet futtában a légbe rugdos lába.
-Dalok,
1.
Itt
legel gulya,
'7'
ódák-
karámok,
és szétszórt
Miket a délibáb derékon át-vágott Ott nem messze tlök, komondorok, A héja árnyékát
z
A
nyargaló csikós, mind jó ismersök!
Ez a bokor liljom! mintha csak Mely három év eltt! Folyvást
az volna, nyit azóta
Karcsú szép virága? az elhervadt; ráösmerni mégis. édes anyjáról az ifjú leányra.
Ah nem! Mint
Bejárom
a rónát, a tavak vidékét
S mintha én is harmatHiven sorra nézem
A mez S otthon
virágit,
és
mézporral élnék:
méh
szorgalmas
érzem magam
gyanánt,
a kedves vidéken.
111.
De ködlik lelkemen mégis titkos bánat. Melybl majd fekete, nehéz felleg támad
:
S elborul elttem
A
hölgy arcza, szép vidék, mint egy fátyolos
S utána
elborul
kedélyem
Hej ezeltt! mint
sötéten.
a virágot a lepkék.
Képzeletem' tarka szárnyakkal ellepték
A
ragyogó képek Keresnem kellett a bánatos borongást,
A
fényhez enyhit,
jól
es
setétnek.
J^öltemények
Sárga hinárvirág volt akkor bánatom,
Mely S
felül hintázik, s alig áll a
habon,
a pillanat búja
Hajszál gyökerével fogódzott szivemre.
És nem szakadt
hogy
beié,
kihajtson újra.
Most
a bánat keblem mélyében rvényzik, Nyugalmát elzi, s felrázza fenékig.
A
táj elsötétül
Hasztalan keresek egy mosolygó képet.
Az
A
éjszín
nyugvó nap máskor rózsaszin
Mintha
A A
árnyakhoz felderít fényi. világa,
vért hintene a sík láthatárra;
megmerült csónak,
sás eltört kardja, s széthullott buzogány Lelkemhez fájdalmas hasonlatban szólnak.
Elhagynak
a régi nyájas gondolatok,
Hánykódó elmémben bús képet forgatok S mint a néma bálvány,
A
melynek keblében nincs
Mozdulatlan állok
És mig igy merengek Mellettem Hisz
a
nap
a
élet s
a
.
szív.
bús gondolatban
pásztor jó estét leszálla
ver
puszták határán.
a
.
mond
:
halkan.
.
Jó földimnek arczán bús felleg vonul át, Bánat, vagy fekete haj fürtének árnya...
— ?
1.
Valók. Ódák.
1
IV.
Este van,
—
a
tárgyak képe lassan-lassan
Eltorzul, elvész a
A
zsibongó
kés
alkonyatban.
élet,
Mint távozó galamb szárnya suhogása, Csendesül
Ah
én
is
,
.
csendesül
.
.
majd álomba mélyed.
álmodom! de álmám oly nehéz.
Mert sejt
lelkem a távol
jövbe néz
;
Képedet, oh puszta! ósi szépségébl, vadköltészetébl
Látom
kivetkezve, látom ott kifosztva,
Hol most a nyerít szilaj csikó vágtat, S úszkálni látszik a reng délibábnak
Fehérl vizében Elhallgat, kialszik az éjek varázsa,
A
furulyaszó, a pásztortz végképen.
—
s gyötr bánatában. És lelkem elborul, Számomra csupán e bús vigasztalás van
Hogy addig nem élek Sok búbánat miatt megrongált sátorát Levetkzi addig a megfáradt lélek!
73
I
"j
J^öltem ény ek
4
TÁVOLBÓL. 1852.
Nyugszik
a nap, alkonyodni kész],
Haza megy
Hogy
a lelkem e vidékrl
az estét édes lakta-földe
S kedvesinek Ott
jár
Alig
már a szép Sajó-vidéken, hogy hazáig érjen
várja,
Hogy
Ég
közelébe' töltse.
:
az ákácz csendes alkonyában,
ajkad' megcsókolja lágyan.
Ott, hol téged most sóhajtva látlak.
Álmodoztam egykor én utánad! Mit ott hagytam, mind lelkedre
Az
a
remény, az
És meleggel
Mig
a fényes
álom
szálljon
:
I
tartsa szíved' addig,
vállamra
h
fejed hanyatlik,
S felvidul a kis családi fészek. Hova vágyom, hova visszatérek! Voltam egykor, nem vagyok már sólyom, Túlrepülni bérczeken, folyókon
Az
én vágyam nem sziklára fészkel,
Megelégszik
kis
bokor tövével.
«
Hir, dicsség fülmiléjc csattog:
S
elsimulnak lelkemen c hangok;
A
mi rá hat, a mi elragadja
A
boldogság házi pitypalatyja.
J.
Dalok. Ódák.
175
Meghitt keblén, szép családi élet, is meg mind halálig véled! Melyre e vágy- és reménynyel váltig Tartson
Elgyötört szív régen vissza-vágyifc.
Mert ha
nincsen kis kezed kezembe'
Messze vagy te nékem, messze messze! Mégis ugy-e menjek bár világul. Köztünk a láncz mégse, mégse tágul ? :
!
Nyugszik
a nap, alkonyodni készül.
Haza ment
Hogy S
a
lelkem e vidékrl.
az estét édes lakta-földe,
kedvesei közelében töltse!
ITTHON VAGYOK... Itthon vagyok.
.
.!
haza jöttem valahára.
Lelkem ezt az édes órát alig várta Megpihenni csendes élet, öledben Jöttem, mint a siet hab, hogy jöhettem.
h
Haza
felé
még
Forró vágyam Fel se
csak c
táj
öleié a messzeséget;
tnt még házam
Megcsapott
a
halma kéklett.
tája, s
már elre
boldogságnak lágy szellje!
Kinyílt a völgy ... a falucska ott van, ott van
Dobogott
Mig
a
vándor szive hangosabban
csókod forrt
a
belép
ajakára
.
.
Itthon vagyok, haza jöttem valahára!
1
J(öltemények.
y6
Házi üszköm melegít lángja
Keblemen
a
mellett.
szomorú fagy úgy felengedi
Csordultig van az én szivem, annyit érzek.
Örömében S nem
is
Pihenek
olyan boldog, olyan részeg
tudom
félig alva, félig
ébren
a szeretetnek hív ölében
Két karomon
Mi
:
1
a mi kedves, kis
családom;
reményem, vágyam van még
a világon ?
Kis fiamat az ölembe teszi anyja,
S hosszan nyugszik mindkettnkön
Nem De
pillanatja.
tudok én mit mondani, nfem tud
beszél a mosolygó ajk
könyez
s
sem,
szem.
Majd ha lelkem' szomorítják újra gondok, Vagy élettel és világgal meghasonlok Akkor nyájas, kibékít gondolattal. Ez a köny, ez a mosoly megvigasztal. Zárd magadba, lelkem! ezt
a boldogságot,
Mely
ez édes szép órában rád szivárog;
Mint
a
cseppet
a
virágnak kelyhe szokta,
Tartogatván hév napokra, bús napokra.
ÖSZl TÁJNAK... szi szi
tájnak hervadása
napfény ragyogása
1
Hervadásból, fénybl támad
Lelkemen e kedves
bánat.
-
Dalok. Ódák.
1.
Omlik
177
lomb, hallgat a dal
a
Visszatérek gondolattal
A
tavaszra, ... ah
Betegebbnek
Ez Ez Ez
de annál
tetszik a táj
ékes?
a rét volt olyan
a határ olyan
1
népes?
a halom, völgy és tájék
Mintha
a
Lemegy
a
.
.
sírkertben járnék!
nap nem sokára
.
.
Haldoklásnak szent országa
Olyan édes forró vágygyal Ölel téged lelkem
Az
által
elmúlás bája rajtad.
Lelkemen vesz mély hatalmat S bár meghalni kéne véled Mégis, mégis szeretnélek :
Néma
a táj,
arcza sápadt,
Rá dereng napfény Ah, mi vonzó szép
E
árad
halál van
mosolygó hervadásbani
Édes terhed' édes álomi Szinte érzem szempillámon;
Hogy
lehajtsam, szinte vonja
Fejem'
A
a fák hulló lombja.
fák lombja csendesen hull
Nem Itt a
I .
küzdéstül, fájdalomtul
végharcz ösmeretlen
:
Lehet-e meghalni szebben..?! Icmp:-.
luunkái.
I.
1
78
T^öltemények
EMLÉKSOROK EGY SZÉP HÖLGYHÖZ. Mi
szívet bájol, felgyújt, elragad,
S mint örvény bbájos körödbe von Megáldva vagy hódifó kellemek Csudás
kincsével,
Szemed
:
oh hölgy! gazdagon.
nap. Kebled vakító haván
Sötéten borong fürtid éjjele. Hogy a fénytl ellankadt pillanat Mcg-megpihenni slyedjen bele.
Boldog, kinek számára ajkaid
Rózsáin egy múló mosolyka van
;
Boldog ki lát, ki hallja hangodat S mi vagy mégis magad ? Boldogtalan • Láttam szemed könyit omlani, Borús szép arczod, nemes kebledet, .
A
melyet a fájdalmak szélvésze,
Mint egy S
.
midn
fehér tavat megrengetett.
megihletett a méla bú
Borongásban él költészete Hallottam, mint ömlött
szi
szellként
a
el
ajkidon
bús halk zene.
És láttalak hosszan merengeni. Kezedbe hajtván szótlanul fejed'
.
Mozdulatlanul, halványan, miként
Márvány-nemtt
a ravatal felett.
.
!
7.
Szép vagy,
-
—
S
boldogtalan
A
gyémánt
Mégis
!
is
Dalok. Ódák.
i
kebled feddhetien és nemes,
oh ezt ki fejti meg ? tündökl fényt Jövel
maga, mint a
jég, hideg.
Számító a sors ajándékival
Midn
nyájasan mosolygott feléd
:
Élted boldogságába tudta be
Lelked jóságát, arczod kellemét.
Oh
hölgy!
trd
a
könycseppet arczodon,
Szorítsd szivedhez a fájdalmakat!
A
sors nehéz, méltatlan szenvedést
Csak
A
a
magas, nemes lelkeknek ad.
gazdag kebel, mely dús bányaként
Rejti a szív valódi kincseit
Azt mondják, nem
Szenved
jó hölgy,
lehet boldogtalan
.
Áldás a hajnal hulló harmata,
Melyet a szomjazó virágnak ad, gyenge fszál mégis meghajol ragyogó, a gazdag kincs alatt.
A A
Nem Mely
gazdag-e
a
gyöngyterm
csiga,
hányatik hullámos tengeren?
És a fájdalom keblében lakik. Hol a mosolygó drága gyöngy terem. Regét mondok. Eljött a kikelet. Bús volt a rózsafa s panaszkodott
Hogy
.
ah ne hidd, ne hidd
a tavasz miért
nem ad
Teljesb virágot, több díszt
neki
s illatot.
I
—
79
j
So
'f(ölfemények-
És ugy ln,
Midn
a mint óhajtása volt,
felébred egy szép hajnalon:
Illatban úszó rózsák ezrei
Boriták a bokrot dús-gazdagon.
Gazdag
Nem És
lett
diszben, de boldogtalan!
birta édes terhét tartani
a túlteljes
virágok
alatt
Megtörtek, elszáradtak ágai.
• Büszkén
Hadd
Ne
titkon viseld fájdalmidat
irigyelje sorsod', a ki lát;
tárd
Hogy
s
fel
kebled' oh hölgy, senkinek,
lássa a
bánat bcn-tört
nyilát.
Ki most elbírod kínod terheit,
Szánó könyt mások szemén ne
láss
Mert az törné meg szilárd lelkedet, S az együgy, rád tolt vigasztalás.
A
fájdalom
Az
lett élted sorsosa.
emészt és az
tart fenn
tégedet
Jó hölgy, csak benne lelhetsz ellene
Szivedre gyógyszert és enyhletet.
•
Ne
mint rabmadárkát, a reményt.
tartsd,
Hogy
szép szavával tudva csald magad'
Halvány
S még
jelen lesz a szines
jó,
ha
Ne zörgess Nem nyílik
nem hoz
a
új
multak zárt ajtaján
az
fel
alvó hullák
1
többé senkinek;
Ott hasztalan vádlód be
Az
jöv,
fájdalmakat.
meg nem
a jelent.
értenek!
A
Ódák
T>
7.
boldognak
is,
i8i
ha tenger gyanánt
Lelkére árad az emlékezet Fényes, de roncsolt törékeny csiga,
A
mit hullámiban a partra vet.
AZ ÉN LAKASOM. Kelemér.
Mirl nem Mióta
zengett már az ének
lant és
duda szól?
Hallottunk himnuszt a parajhoz.
Dalt a félszem bbájiról.
Én
csak téged halhatlanítlak.
Gyönyörséges
kis lakom! Ah, bár zsindelyt tudnék csinálni
Rozzant tetdre, lantomon 1
Anno
E
ezer ... de hát
Annyi igaz
A
ki
tudná
:
ház mikor épitteték? padlózás
:
hogy
nem
feltalálva
vala
Hanem meghordták
még
utcza-sárral.
És lebakólták emberül Azóta ugy van s ugy marad, míg Unalmában egyszer bedül.
^°gy P^P
vagyok, mindenki tudja,
Alázatosság jelszavam
És erre
a mestergerenda
Emlékeztet derekasan.
1
850.
i8a
J^öltemények-
Mert a S kissé
világ ha
néha elkap,
fölebb emelkedem
Megrendül még az agyvelm Ugy bele vágom a fejem'.
is,
Egyébiránt a milyen, olyan.
De
költ
volnék talán?
is
(így szokta most ezt oda vetni
Sok siheder nagy pongyolán) a költ homlokára, A mint illik, zöld lomb fakad Igen! zöld líczíom verdik
Tehát
Bokrosával,
Nincs
itt
—
az ágy
a
Midn
S
a lúd
ház egy
a
is
fú,
és szék,
forog.
talán legszebb az ablak.
azon benéz
Bizony ha igy
E
?
annál szebb, mintha szél
vén kályha
Mégis
.
alatt.
S történik sok csudás dolog Nemcsak, hogy tánczol asztal
De
.
uj
száll,
Pompeji
zápor hogy'
;
még maholnap
tréfál
lesz.
meg
éjjel ?
Szó nélkül megjön és szakad (Olyan bolond természetem van
Nem
oldalt fekszem,
És mintha csak
de hanyatt.)
czélozni tudna
Az orromra egyenesen Ugy koppan egy kövér Hogy majd nyavalyássá
:
hideg csepp. teszen.
7.
Dalok. Ódák.
Gyertyát gyújtok mérgemben ekkor,
Azaz szeretnék
Hanem
gyújtani,
csak hél akad kezembe.
Fagyját megette valami
Mert én
.
.
zsellérségen vagyok csak.
mások
Itt
.
a
rendes lakók
Nagy népesen
tanyázva együtt,
Egér, tücsök, kabócza, pók.
S akadna olyan rósz keresztyén, Ki zúgolódnék mindezen De ördög praktikája lévén :
A
pompa
és a kényelem.
Én megnyugszom sorsom mivoltán. De st örülök, mert ugyan
Ha
ürgének volnék teremtve
Nem szkebb
meg vagy
Hajlékom,
S hogy Hisz
—
újból épülj
tán egy támasz
?
ne várd! .
.
még sem
árt;
igen becsülöm a dalt
mellett mégis
Hogy
!
énekeivel
fel,
a dal éltet, tart örökre,
De
Mert bár
A
volna a lyukam
ugy
lehet,
megindulsz egyszer felettem
S odanyomsz, mint
az egeret!
PACSI RTADAL. Ébredj
fel,
Földnek
ébredj álmaidból.
határa, völgy,
halom
I
1
Kkemények.
84
A kött dalt 7LZ clközclgó Tavasz nevében hallatom. Zöldüljetek ...
Elérkezik
I
a gólya, fecske
meglátogat
s
Fogadjátok nyájas mosolylyal
Az
elfáradt vándorokat!
nem mer
Szeretni
A
madárka
a
Nincs elborító néma
Hol édes
.
Reá hüs árnyat .
.
.
.
rejtek,
h szerelem
a
Fészket se rak
Pedig
.
berkeken
ritkás, tarlott
.
.
nincs
lomb
az ágon.
hinteni
véletlen
megjöhetnek
Féltve ápolt kicsinyei.
Medrében, a kopár mezkön Oly nyugtalan sír a patak, Mint a kisded, kit bölcsejében Soká magára hagytanak.
Oh
keljetek
Mélyen Ékes
fel,
rét s
meznek
alvó virágai
liljomok, nefelejcsek,
Jertek
el
hozzá
játszani!
Ébredj, szenderg élet ébredj
Hideg
sirodból törj
Boruljon
A
illatos
virágba
szintelen halom,
Harsogjon Dal
el;
mez!
a lég, a ligetben
és viszhang beszéljenek
1
1.
A A
ódák-
Ty.-rhk
rendek borítsák,
rétet dús
rónát ért kalász-fejek!
Elég az álom!
—
lankadást ad
Ha
er
helyett;
hosszú, új
Természet,
A
pillanat
Fel, fel
!
a feltámadásra
megérkezett!
munkás meleg napokkal
Sietve eljövend a nyár
Sok szép remény a teljesülés Gyümöicshozó üdvére vár!
Hideg
világ!
mély álmaidban.
Halld és érezd
A
meg
énekem',
melylyel hivlak, költögetlek,
S fagyos kebled' melengetem!
Dalom fennrl,
napsugárnak
a
Hónából hangozik
feléd
Ébredj, ébredj! láttasd
S meleg sugárok
:
meg
a dal
erejét!
FIAM SZÜLETÉSEKOR. Mart.
lo.
1850.
I.
Szerény hajlékomnak kedves kis vendége! hadd tegyelek anyád kebelére!
Jer, jer,
Együtt hadd lássalak
Ugy szeret téged, Az Isten tudja csak.
-
.
.
pedig mit szenvedett
1
f^cUemények-
8b
Együtt hadd lássalak jó szelíd anyáddal. Mintha rózsát látnék kisded bimbajával
Én meg
felettetek
Lehajló sötét lomb, mely a zivatartól
Hiven megvédjelek.
Egy
E
szép
él bokor vagyunk
bokrot az
igy mi hárman
:
csendes pagonyában
élet
Zivatar ne érje
Hanem rakjon fészket Az öröm, beléje
kis
csacsogó madár,
1
Mégis, ha érné
Virág
s
a vihar
zudúlása
bimbó helyett csak
S csupán
a
:
lombot bántsa
1
a levelén
Függjön a bánatnak jéghideg harmatja. Csupán a levelén 11.
Szeretem anyádat, gyermek, forrón, híven
Ábrándos vágyait elfelejté szívem S mit róla mondhatok
1
;
:
Szive dobbanása, lelke gondolatja,
Én
és csak én
Tudtad
te azt,
vagyok
gyermek,
s
magad közénk
Elálltad szeret szivünk közt az
fúrtad.
utat,
És mostan, mindenik Szerelme és
lángja, mit
Benned megütközik.
egymáshoz
lövel
7,
Dalok. Ódák.
I)].
Lágyan reng a bölcs: ringasd édes anyja boldog, mig kezed ringatja Addig lesz Azután az
élet
Csavargós
útain, az
Nem
Midn
kis fiam!
lapot. :
;
szép csendesen, mint a többi halott.
Ott fekszik
a sirba'.
Intést, tanácsot s
hogy e szerény
érett észszel általolvashatod
lesz a ki irta
Hanem
Vele
emberek között
sok jót remélhet.
Meglehet,
Nem
I
én miért adjak neked
benne küzdve tanuld az
?
életet;
Higyj, remélj örömest!
Mert azt nem akarom, hogy Az én példám' kövesd.
Ne
A
lakjék kebledben
élted útain
ama hideg
féreg,
melyet én hordok, a melyet én érzek
.
.
.
Hanem mindenkoron Szerettesse véled az embert
A
s életet,
nyájas bizalom.
Légy boldogabb, mint én,— de ne
A
keresd, fiam!
boldogságot úgy, mint szokták annyian semmiért,
;
Tündökl
Mint: hir, méltóság, Soha be ne cseréld!
kincs, -
lelkednek nyugalmát
i^S
f^öttemények.
«A
tudás
nem
tudomány hideg
áldási* a
Kútfejénél szomjú lelked' szomj
meg.
öli
Ki aranyat keres
A
pazar világnak, a jó bányász, nemde
Rongyos
Ha
és beteges
.
.
.
?
lelkedet a vágy, földi nagyság bántja.
Vagy fényben tnik Nézd a történetet
fel
sirodnak márványa,
Az
emberiségnek volt-e apostola
Kit
meg nem
kövezett?
Lelked' ne hagyd menni ábránd-képek nyomán; Valóságban nézd a boldogságot csupán,
S légy ember mindenütt
Ha
feletted a sors vad villáma csattog.
Vagy
A
jólét napja süt.
mesterkélt világ dolgait ne nézzed,
Hadd rjöngjön,
— csak te
Kebeléhez közel
.
Légy egyszer
.
maradj
ez édes anyának
fia
természet
a
.
Szánts, vess, fákat növelj
:
I
IV.
Örökséged,
fiam, nincs
egy gombostnyi.
És mégis én neked úgy tudtam örülni Szülessetek sokan
I
.
.
.
1
Mert annyinak vége, Olyan sok
híja
van!
-se szegény
nemzetnek
/.
örültünk,
.
.
.
Dalok. Ódák.
—
örültünk,
Komoly csendességben
Óh
mert
!
Midn S
ki
ütne
s
189
melyen
ültük
meg
isten adott.
a napot
zajt,
szegény hazának
halottja van a
mjlljó kebel sóhajt?
isten házába magam menék veled, Könyek között öntém rád a keresztvizet, S buzgón imádkozám
Az
Érettetek, kedves mosolygó kisdedem,
S halvány
arczú hazám!
Ezt
esztendt ha elfelejtenéd
V. a bús
Ezernyolczszázötven Születésed napja
A
!
méri
is
nem
jött
elébb
?
szabad nemzetnek hogy csak egy perczig
is
Lettél volna tagja
Hatalmas folyam volt e nemzet
Még
az
s
:
hét ága
hazában szépen egybe vága
S egy ezredév
alatt
Folyt szelíden, vagy folyt harsogó habokkal,
De
el
soh'
sem apadt.
Most idegen népnek szakadt tengerébe! vége pedig vége Mondják nem veszett el, Vagy tán az is élet. Ha zagyva egységben nem lesz rajta semmi Jellem s si bélyeg? :
.
,
.
1
.
.
T^öltemények-
1
Síromból majd egykor hogy'
Szeretném meglátni, mi
Bár úgy
Vagy
is
képzelem
.
lesz .
fel
nem
kelhetek
belletek?
.
unokám nagy, dics hazán
tán valamelyik boldogabb
Vigan hordozná meg Bámuló szellemem' ?
a .
.
.
SZLHEGYEN. Rövid életét az ember Csak bánattal élje? Hajts ki, hajts ki örömemre
Szl
venyigéje!
Gyönge hajnalszin piroslik Most az új levélkén Nedve csillogó, tüzes lesz Mint a déli napfény. Ifjúságom gondtalan volt
S nem becsle téged
De
;
most véled mindhalálig
Tartó frigyre lépek. Hajlik a kor
s
kél az
ember
Annyi búra, bajra
—
A
Szúr
A
mint vénül
a fa,
jobban
a tüske rajta.
tavasznak nyár hevében
Fonnyad
el
szi dértl
virága lészen a nyár
Gazdag lombja sárga
1
Dalok. Ódák.
7.
Minden
éket önfejérl
Bár az év
Meghagyá S
lOi
letépett
az aranyszemü
rózsaszín gerezdet.
Fényes álmainkra gond j,
A
sziv tettre
lobban
Mindennel felhagy az ember Végre kedvhagyottan. S örömet ha semmiben már Nem talál a jámbor A borongós szre mégis Marad egy pohár bor. :
—
Ritka seb, melyet begyógyít
A
sors, a ki vágta
Ugy
;
adá a bort, hogy abban
Lenne orvossága S bár a sebre ebben
is
Rövid gyógyulás van Jól esik,
Meleg
hogy
csak
:
éde
tartja
zsibbadásban.
Hajlik a kor és borongva
J
az est feléje!
Hajts
ki,
hajts ki
örömemre
Szl venyigéje! A bor lángja hogy Az
derengjen
öreg bus kedvén,
Mint az alkony fellegén Rá pirosló napfény.
—
a
i92
J^ölteméttyek-
A SZÉKI PUSZTÁN. Recsky Benedek
Meleg napsugár
ébred
süt,
Halavány orczája
A mez
sirjáná).
a
természet,
megszépül
felvidul,
vJrági, a g>'engc fszálak.
Életre búnak
kebelébi.
a föld
ki
Az ember is mért nem olyan, mint a virág Hogy ha tele eljön s halott lesz belle,
A A
másik tavaszon,
kebelébl
föld
Vagy
embernek
a jó
Úgy nem
sirja
zöld füve közt,
kijne!?
ifjultan
borúina
hosszabb volna
élte
még
e sirnak halmára
A
bánat-jelent sárga perpetuel,
S
a halavány rózsa
Ugy gazdagabb Ki soha
— AlJnt
nem
harmatos virága
volna a föld egy igazzal,
pirult,
kinek minden tette,
a csendes tó a fényes
Lelke tisztaságát
hn
Az
nyom
ilyen elmúlik
napnak képét, —
visszavetette.
nélkül hirtelen
És épen ez a mi életünknek átka
Hogy
a
Midn
gonosz akkor vész
el
I
;
:
nagy nehezen,
magát harmad-negyed-i zig
Fakadj zöld lomb, fakadj
látta.
nyíljatok, virágok
Álljatok ékesen körül c sirboltoti
Kék, piros szirmotok
Hogy
a
bú
:
ültetett, a
nem
mutatja bátor,
fájdalom
oltott.
Dalok. Ódák.
7.
«93
Nyíljatok, nyíljatok! csendes nyári estén,
A
halhatlanságról beszélünk veletek
Ti
is le
vagytok a sötét földhez kötve,
Mégis ég
felé száll az
illat,
lelketek!
Halottak voltatok e sirhalom körül,
S
új életet lehelt a kikelet
rátok!
Ki koporsójában olyan mélyen alszik
Jó halottunkat
Ha
mért
is
felébredne
!
fel
nem hoztátok?
oly régen
s
nem
Kedves tanyájának tájékán megállna
látott :
Mint örülnénk neki! mint fogadnók tet Hányan nem borulnánk könnyezve nyakába?!
A
virágos ág
is
itt
a kerti fákon
Feléje hajolna, hogy
tet
elérje;
Piros szányával a tavaszi bogárka,
Lágy
döngicséléssel repülne feléje.
h cselédség,
Hát a Miként
mely mindenik
a szent irást, kegyelettel
Megindulás között fogná tet
Nem
szavát.
rzi
;
körül.
tudván örömét könyeivel gyzni.
Csak egy állna, mint a márványszobor némán És nem lenne könyje, melyben megföröszsze özvegye szivét az öröm megölné,
H
S kedves
l'oinpa munkái.
férje keblén holtan
I.
rogyna össze!
13
1
f^öltemények-
94
BUCSU. vagy tehát, megjöttél csakugyan, kedves új könyv, diszes almanach
Itt
Te
!
Olvastam rólad, haliam híredet,
S
alig
A
vártam már, hogy meglássalak
mit igér a gazdag tartalom
:
Sok szép novellák, versek s egyebek Mégis a képek s a pompás köfés, Majd meglát'd, hogy legjobban tetszenek ;
Ki gondolná, hogy egykor rongy
Ha
látja tiszta,
Ki hinné, hogy
Nem Hogy
a kik ily varázs dalt
S leikökben
Nem
tele irja azt.
ki
dicsség sznyegén tapod
a
valál,
hófehér lapod?
?
zengenek,
ennyi szent, nagy eszme
él.
sorskegyelt, dus, boldog emberek,
Hanem ... de
csak hogy már megérkezel
Örülök néked
pedig
Hamar
!
örömem
elmúlik szép álom gyanánt
;
Valaki meglát és beléd szeret,
És
elvisz,
mint az eladó leányt.
Meglátogatnak ösmerseim. Kik vannak minden rangon
És kérnek tlem
Vagy
volvasni
és
nemen.
valóh
csak felfogják szép egyenesen.
7.
Dahk. Ódák.
Vegyünk végbúcsút egymástúl Szép könyvem,
uj
azért
könyvem, Isten veled
!
Tapasztalod majd, hogy csak ráfogás
Mi kép a nép titeket nem szeret. Oh dehogy nem! a nyájas olvasó Egymás kezébl
szinte tép, ragad;
Ha De
bársony tunikád
megbánja legalább
is
:
nem unod meg magad
1
Jobb házaknál az is megeshetik, Lesz ott pajtásod kisebb és nagyobb
De Ha
biz azok
nem
:
értik nyelvedet,
jobbra, balra megszólingatod.
Másutt meg' lészesz egyes egyedül, Hol a falról még a naptár se csüng
;
Akkor trj ...is tudd meg mi az unalom Melyet jó pénzért ti hordtok nekünk S ne bánd, ha olykor kapsz
fület,
sokat
Így többet hallasz, és többet tanulsz Az se búsítson, ha pingálva lesz
Hölgyképeidnek szép hegyes
bajusz.
Kárpótlásul az elbájolt leány
Kebléhez
szorít, rajtad csókja
ég;
Rád bizvák édes, boldog titkai És nem különben, a tejes fazék! .
-
De Ha
én
is
.
.
—
bízok most rád valamit.
jártadban-költödben valahol,
Ez vagy amaz könyvemmel
összejösz
— Mert vagy száznyolczvan oda vándorol
!
I
T^öltemények-
c)6
Mondd meg nekik, hogy szép az De öt-hat év rá még is tán elég?
utazás,
Viszontlátást szomjúzó lelkemet
Hátha már egyszer megenyhítenék! Szerencsés
Vén
Íróid
Ne
szép könyvem! ha majd
napjaidban rongyos, csonka, vak.
Versek,
S
utat,
novellák koporsója léssz,
s
végkép meghaltanak
is
essék e dolog neked zokon.
Hálátlan a világ! mellz, feled
Jj hozzám Hah, jön
valaki!
boldogság csak álom, álom
Csendes
Midn S
éj
—
.
,
.
.
.
az álmok hazája
hold fehér világa.
Szelid, halvány arczod,
Ha
.
alig sóhajt a szell,
leszáll a
Mereng
A
.
most Isten veled!
EGY HÖLGYHÖZ A
.
akkor, befogadlak és
nemes hölgy
hold az éjszakában.
rá nézek: vonzó sugárin,
boldogságról lészen álmám.
ZIVATAR. Kél a nap
s
elindul az
ég meredekjén.
Aranyos küllin sebes szekerének;
Csend
van,
Csüng
—
a lágy szell
nem
birja lerázni
harmat-csöppjét a fák levelének.
7.
Nyáját messze
A
dolgos
Balok- Ódák.
hajtja a jó
197
pásztorember,
méh elmegy hetedik
határig;
Búvó rejtekében összezsugorodván. Lyukacsos hálóján csak a pók nem látszik.
A
harmat felszárad
rekken hség
s
lesz,
Feljebb-feljebb hágván, majd meghajlik a nap,
Udvarában,
Sr És
köd
és
mely tágas, mint egy szér. vékony felh-rojtok vannak.
a
tarjagos felleg támad
Mely egymásba nve,
az ég elsetétl.
Távol mennydörgésnek
S kövér cseppek
Az
minden fell,
hallik
mormolása,
hullnak a vihar szélébi.
háború kitör végezetre.
égi
Teljes haragjában, teljes fenségében
Meg-megrendül
Hogy
Mint egy
A
a föld,
mint egy madárfészek.
véges lakója csudálkozzék
s féljen.
mely tüzet érez:
óriás eb, a
vihar vonítva fut át a világon;
Reá kigyúlnak a czikázó villámok, S az egész mindenség fényes tzben Szélvész rázza tépi az
A A
erdk
lángol.
üstökét,
hajlékony tölgyet gúzszsá csavargatja
magas, egyenes fenyfát, derékon
Töri ketté, mint egy
szál gyertyát, haragja.
Sötét lesz egy perczig, hogy annál vakítóbb
Legyen
a szikrázó villám lobbanása;
Csendes lesz egy perczig, hogy annál rémítbb Legyen a mennydörgés harsány csattanása.
Költemények.
Zúg
a szélvész,
zúg
Nyugtalan futosnak
A
sas,
Nem
a
rengeteg mélysége,
felriadt vadai
;
mint egy hátra-vert vitorlás sajka.
bír a szél ellen fészkéhez szállani.
Mintha az elemek végs harcza volna, Mintha minden helyet s alakot cserélne
.
.
.
Talán e borzasztó istenitéletben
Az
utolsó napnak van rajzolva képe
Ah,
Az
a
?
természet nagy, jókedvben, haragban.
A
egyik keze bont és alkot a másik villám dúl, emészt
Megtermékenyíti
a
;
mennydörgés szava
földnek határit.
a
Dúl, dúl a zivatar, végtére kifárad,
Magát
Az
emészti
fel
lángzó haragjába'
ég, mint egy békét óhajtó fellegvár,
Hétszin
zászlóját
Zajong még
a
tzi bástyájára.
vadon,
—
s
mintha mély sebébl
Zuhogó patakban gyorsan
Mély hörgése
folyna vére
mindig, mindig csendesebb
Óriás halottként némul
el
Eloszlott a felleg, -
nap nyugodóban,
a
végtére
S mint haldokló bajnok sugárzó
A
háborús
élet zajtalan estvéjén
Nyugton néz még egyszer
.
.
lesz,
.
szemével, :
a világon széllyel.
7.
T>ahk. Ódák.
'
TAVASZI PIMPÓK, ].
Lombja nincsen
a ligetnek.
halom
Puszta
rét,
Mégis
pillangók repesnek
Tarka szárnyakon.
reményem! Hol veszed magad?
Csalfa pillangó,
Életemnek száraz fáján Zöld lomb nem fakad 1
11.
Hová
A
futamsz,
mez
patakja?
nagy folyamba sietek!
tengerbe visz magával. Hol drága gyöngyök termének.
Mely
a
Maradj, maradj ! mez patakja A réten, hol ered fakad!
A
nagy tenger zúgó ölében
Elvész neved, elhalsz magad 111.
Szól a pacsirta,
-
mint egy
kis
harang
Függ magasan a tiszta légben hallgass! Nincs még virág!- buzgó madárka, szentegyház üres, korán a hang, Imádkozó nép nincsen ébren!
A
az
99
T^ölteménvek-
IV.
Ki messze, messze
Oh Mit
szólj
hoztál tengereknek
TuIsó határiról
meg
Tekintsd
A
jártáJ,
vándor fecske !
?
rajtam a szint,
melyet viselek
Gyászszal mennék
Tértem most
újra
el,
azzal
meg.
V.
Oly nyájasan derengenek nap meleg sugarai
A
De
a lombtalan tar liget
Csak nem akar
A
szív
És
kihajtani
ha veszt, elzárkózik,
rajta
bánat vesz
Meg nem
ert
nyilik halvány
remény
S csalogató sugár eltt! VI.
Elment
a hó,
Elhallgatott a
A
— téli
zúgó dühével vész
;
föld meleg, nyitó sugárért
Az
égre oly esengve néz
De
tornyosuló fellegekkel
Haragosan borong az
ég.
;
7.
— Hogy Az
Isten
Dalok. Ódák.
a föld színe felviruljon
nem
akarja
még!
Vll.
Kedvesednek sirhalmára Most rakj hantot gondosan Kedvesednek sirhalmán most, ;
A
zsenge pázst megfogan.
S
locsolgasd
meg könnyeiddel nem szárad
Úgy Az emlékezet
a hant el
virágit
Ápolgassa a bánat! VIII.
Zöldül a hant, a pázsit
újul.
Kinyílik a rétek virága
Oh
hát az
Legels
Els
ifjú
virága
kikeletnek is
sárga!!
díszében a tavasznak
Hervatag szi lombot lássak?
A
születésben ott legyen már Bús eszméje az elmúlásnak .
.
?
PUSZTÁN. 1850.
Repülnél lelkem, fenn repülnél
A
táj
Mely
szellivel, a nyilt
rónaság
Szabadságot lehel
felett
még
De
A
magasból földre von
a
le
súlyos fájdalom,
Fenn még jobban eledbe tnvén
A
sors-alázta hon.
A
hon, hol egy
hs
nép bevégzé
Zajos történetét.
És most egykedv
Többé
jóra, rosszra.
se' vár, se* félt.
S e földön, hol vérzett-virágzott Nyolcz hosszú századig E földön, mely már nem hazája, Mint a zsellér lakik!
Óh
pusztai elvész
Vadon Hol
a pásztor vigan
Gulyát
S
a
bogárzó
terelgetett,
délibáb
Szilaj
A
nem sokára
költészeted
mén
reng
tavában
vágtatott
pásztortz, a furulyaszó
Kialszik, elhal ott.
Mely
oly szabad volt, mint lakója
S lánczot nem ösmere, Felhasogatva, mérve lesz
a
Dús rónaság tere! S a népek koldus söpredéke Felkel nyugat
S
felül,
a tejjel és mézzel patakzó
Földön megtelepül.
7.
Míg
Dalok. Ódák-
Jo-j
önvérünk más nép hónából
Felénk vágyik, siet, És el van keblünktl szakasztva,
Mint
parttól a sziget:
még köszönni sem nem ösmerünk,
Ki nékünk
A A
kit
tud,
drága véren szerzett földet
Az
oszsza
meg velünk?
Ki sem múlt
még
hs
a
oroszlán,
Bár arcza jéghideg, megrándul még szive táján
De
Egy-egy vérz ideg S felette már a ronda varjak Csoportja megjelen.
És
A
üt falánk, gyalázatos tort félholt tetemen.
Alighogy
A A
a villám lesujtá
bátor keselyt, fenn szürkül sziklaszálon
Még Hol
fészke
meg
Nagy
félve járt
elébb
Csipogva fürdik
A
s
is
csak
:
üt tanyát
most
szemtelen veréb.
Oh S
se hlt.
sólyom
a nyílröptü
mind ez úgy
a
fáj
magyarnak...!
ha ajka netalán
Egy-két nótán enyhíti
Megütköznek dalán
.
.
kínját
Jyöi^eménvek-
7<3'i
A
sebzett vad a rengetegben
Kínjának hangot ad
:
S magát az elnyomott magyarnak Kisírni
nem
szabad.
Meghalsz, én nemzetem!
Ha
-
—
s
halálod
elvégeztetett:
Mért nem
döfik hát
Egyszerre szívedet
már keresztül
?
Mért gondolnak végperczeidre Mesterkélt kínokat?
Hogy
— kaczaj közt
mint egy vak Sámson
Szenvedj hosszan, sokat! Repülnél lelkem, fenn repülnél
A
táj
Mely
szellivel. a nyilt
rónaság
felett
még
Szabadságot lehel
De
A
a
magasból földre von
súlyos fájdalom,
—
le
Fenn még jobban eledbe tnvén
E
sors-alázta
hon
7.
205
Dalok. Ódák-
ELMÉLKEDÉS EGY LEVÉL FELETT. Mottó:
«
Nem
elegend Praenumerán-
levén
som, mert a ki a pénzt le nem teszi, az nem numeráit prae, a Typographus pedig a tsupa dugába dlt a Írást nem tartja pénznek, Komárom 15. február Farsangi Poéma. Jl kézirat. 1802. Csokonay m. k.
—
—
Költje
Épen
a csikóbrös kitlacsnak
elmúlik hosszú ötven év ma,
Midn
irod, hogy nincs praenumeransod, S dugába dlt a farsangi poéma Költje a csikóbrös kulacsnak.
Ne
bántson e gúnyos emlékezet!
St vigasztaljon Még annyi sem
az,
hogy ha ma
Azóta hosszú ötven év
Nagy
Ha
E
és sok a mit a világ haladt.
csillogó
De
A
alatt.
megjelennél köztünk,
Azt
élnél
akadna, úgy lehet.
— nem
a hír,
aranyköd képiben,
egy pálczával járnád be a hont. a szép földet, hol porod pihen
barátságos Kunság téréit.
És Debreczennek híres S a hol Tihanynak riadó
Zeng
városát leánya
hérczén halkan kiáltna rád
:
Elálmélkodnál a nagy változáson,
A A
melyen
a világ átment azóta
réginek csupán egyet találnál
—
És ez a praenumeransok Ezek fell a farsangi poéma
mivolta.
ao6
1^öltemén\>ek.
Most
A
szép csendesen dugába dlhet
is
névben van csupán egy
"Elfizetknek
kis
különbség
—
mondván ma ket.
:
Mégis, oh költ! áldhatd Istened,
Hogy
akkor mérte rád, eltöltened
Azt az idt, mit élet nevezet embernek nyakába vet.
Alatt az
Akkor sztt
a takács, a boltos árult,
Szántott a nép, a pap imádkozott deák, az ács fúrt
Irt a
;
meg nem
unta
Prókátor
a port,
Most
csillagvizsgáló a krumplicssz.
—
És hadvezér
a
czigány a kohót.
kályhaft, kukta
;
Miniszter a csapláros, és kezén
Mint
népek élte, bukta. minden Jankó s Kata
itczés jár a
Szóval
:
Világrázó diplomata
Te boldog vagy, hogy meg nem kóstolád Mi gyomrot, lelket jóltartó gyönyör,
Midn
okos, bolond politizál,
S utón
útfélen halálig gyötör.
Mert
a
szónak minden harmadika
Keletlen, sótalan politika
S az ember
e
;
rémtl meg nem
pihen.
Üldözvén szó vagy bet képiben.
Hová Hol
a
levének a kedélyes esték, barátok egymást felkeresték
Mikor összvejött szomszéd Egymás örömét szaporítani
atyafi.
1
Dalok. Ódák.
7.
Kiket jóíz tréfa, bor
Együtt Ifjak s
S
zenénél,
s
vigan talált az
talált,
vének enyelg körbe
ment
szentül
Most,
207
—
ültek,
mulatság mint az ünnep
a
ha az ember társas körbe
~
Rögtön,
éjfél,
—
alighogy indul a beszéd
!
.
.
lép, :
Mint az almába, bele esik a Kor ocsmány férge, a poUUka l
A
világ halad, csak mi
Sem
hátra,
nem megyünk
sem elre, mint
a
vén rák;
Csak minket nem tolt feljebb az id Vagyunk, mint voltatok, szegény poéták! :
A
ma
szinész
Költ
csak komédiás.
is
és tudós,
fest vagy zenész
:
Kasza-kapakerül, pénzcsaló. Kit minden bitang megröhög, lenéz.
Boldog szerkesztk! hát ti mit csináltok? Jobb bizony! ha más mesterségre álltoki Nem kell ma szellem ! oh az a világot
Nem
tartaná
jól,
st
Hús
kell
ma, vastag
Hát
ott
van
elémelyítné
étel,
a politika,
vagy ha mégis e híg
lé.
Pedig hiszen csak valljunk igazat Íróban, könyvben nincs nálunk hiány.
Csak az
Id
s
is
sok, mit
évrl évre az
könyvárus a polczról kihány.
Miután
a
veszdést megsokalta
Leszállított áron túladni rajta.
Van
író,
költ, kritikus elég;
:
—
. .
2o8
7(öttemények-
Mert
arra,
mint hajdan, nincs már eset:
Hogy nagy
tempóval készüljünk elébb,
Tanuljunk sokat, írjunk keveset.
Most minden ember született Minden betje dics, isteni
zseni,
Ki költ naponként egy tyúkalja
irót,
Ez
a
vén kotlós, az irodalom
A
hires költ annyi mint a csirke. És szól ki vékonyan, ki vastagon, S babért, szobrot vár a hálás hazátul. Mert hiszen általa papir s rongy drágul.
—
Kit az irodából elvertenek.
Mert nem tud írni, Magában a borzas
Nem
író lesz legott.
vargainas
érezvén elég talentumot
Meghasonlik
Költ,
... és
költ
lesz azonnal.
sötét vad világfájdalommal.
És van
kritikus,
— ép mint
Kígyót békát elnyel a
a kacsa,
viz alatt;
Csupán azért, hogy jóllakjék vele, Nem, hogy tisztítsa tlük a tavat.
Ugy kapnak
ezek gazt és szemetet,
Mivel ez nekik privát élvezet.
Van
itt
iró,
költ, tudós,
Regény-, drámaIsmert,
nem
s
kritikus,
novellaíró
bven
;
ismert, félreismert lángész.
Egymás hátán, mint a esik a Fertben. S nem bámulsz minket, oh boldog haza? st annál odább van: Dehogy nem bámul
7.
Dalok. ÓJák.
20c>
Pracnumcrálni elfeledkezik,
És nem vészen könyvet
-
bámulatában
Azért ne bántson, oh alvó poéta Hogy a farsangi vers dugába dlt. 1
Ne
A
így lesz az ötven év után
félj,
miképcn
Így
dl
volt ötven év eltt!
is,
-
dugába minden e világon,
A
koszorú, a hír és a dicsség! Szép tlök kik e földön rongyban járnak Azért, hogy majd a halhatatlanságnak Bíborszín palástját magokra öltsék! :
ELS
SZERELMEM.
Emlékszem még, emlékszem
reája,
Ifjúságom boldog szép korára!
Fényes napja s könny fellegével. Azt az idt hogy felejteném el?
Reng
habján játszva
vitt
az
élet.
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek? Vigan mentem, mint a könny csolnak, Örvény és szirt eltakarva voltak. Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem
által
Éjjelenként nyájas, édes álmák Nyilt, virágos téren hordozának.
Mikor csendes Üldögéltünk Pumpii
iiiuiix^ti.
i.
nyári szürkületben
a lugasba' ketten
;
14
7(ölfemények-
Hogy
átölelt lágy fehér kezével.
Azt az
órát hogy' felejteném
És nem Két
láttam
tet én
..
el ?
azóta,
életünknek úta
felé vált
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orczádra nem borít-e árnyat?
Bár örömre, búra
hitt
az élet
Én megrzöm mindörökre képed! S
h
ölén a házi boldogságnak.
Emiékim közt gyönyörködve
látlak!
Mint mikor már messze tnt a sajka S nem látszik csak a vitorla rajta Messzirl a multak képe lebben, S mosolyg rám a szép emlékezetben. És gyakorta gondolok
reája.
s szerelmem korára Fényes napja s tiszta kék egével, Azt az idt hogy' felejteném el ?
Ifjúságom
!
KUVIK. Csillagtalan, sötét az ég,
Az
óra már
éjfélt
ütt
Kiabál a halálmadár
Rozzant, szegény viskó fölött
Benn
a
kínok végharcza közt
Vergdik
a halálra-vált.
És minden hang
fülébe hat.
Dalok. Ódák-
7.
Hogy
a
rémes hírnök
kiált:
Kuvik, kuvik!
Ah
élne még, de halni
kell,
Meghalna már, de nem lehet Sötét a gyötr pillanat. Melyet hunyó éltére vet! S kemény, sújtó Ítéletet Kiált fejére önmaga Igenln vijjogván belé
Az
éjszakának madara
:
Kuvik, kuvik!
«Nem
volt hited,
nem
Istened!
Gylölted, martad önfajod' Embertelen,
fás
kebled a
Bizalomnak helyt nem adott.
Mely
által
e szép, nagy világ
Boldogságra teremtetett
Nem
akartad érezni a
Mindenható
szeretetet!
Kuvik, kuvik!
A
megvetett, utált világ
Keblébl számüzéd magad Bsz, elvadult állat levél, A mely az embertl szalad.
Vak gylöletben Remegtél
a tört
Leend üldözd Tekinted
a kis
lázbeteg!
agg eltt, gyanánt
csecsemt.
Kuvik, kuvik! 14'
l^öltemények-
Nt A
nem
vevél
.
.
!
Hah
!
kebleden
nem melengeted hogy majd lop, csal, megöl Saját véred, tengyermeked kígyót
.
.
Féltél,
I
Virasztó nincs ágyad kör],
Id eltt megfojtana A színe-vesztett rongyokért
—
.
Viraszt csak a rémes dana Kuvik, kuvik!
Ti)
Végtére, kínos harcz után,
A
nyomorult végst hörög S megundorodva hagyja el
A
lélek a sártömlöczöt,
A mely midn Még pusztább És
a sirba hull
lesz a puszta ház,
tátva-nyitva, senkié...
Padlásán
a
bagoly tanyáz
:
Kuvik, kuvik!
Szemét nem fogta senki be. Temetésén meg nem jelen ;
Sirját
nem
látogatja
meg
Sem ismers, sem idegen Halmán zörg kóró inog.
Nem S
A
a
;
gondosan ápolt virág
csendes
éj
óráiban
bús halálmadár kiált:
Kuvik, kuvik
.
.
.
!
!
7.
«I3
Ódák.
r>alok.
PIPACSOK. 1.
,Ha mi elszakadnánk, édes kedves rózsám! ?' Mi lenne belle (fTe megházasodnál, én meg férjhez mennék. .
.
.
Édes kedves rózsám
Az
I
lenne bellelí n.
Fecske fészkelt az ereszünk alatt. a jó madarat!
S hogy' boszantottam
tapasztgata,
Leszúrtam, a mit
S kezembe
került kicsiny magzata.
Hja! akkor csintalan
valék!
fiú
Fecske fészkel az ereszünk alatt. a jó madarat!
Dehogy bántanám
St
úgy szeretem,
Fiacskáit
Most
midn
nm
van
s
örülök neki
s
kedves magzatom!
111.
Elnézem a jó magvett Olyan röges, kemény a
De
föld
mégis csak szántogat,
Remélve dus kalászokat.
S ha sárgulnak kalászai Veréb pusztítja, vágja ki. :
Ilyen a költ!
Hozzá
világ és
:
etetgeti.
hidegek
emberek
;
ai4
7(ölt'em.''nvek-
De
mégis
Reng
dall, s újra dall,
aranykalász a dal
S hitvány veréb
— Ez
a
csipkedi
is
dicsség
.
.
.
jut neki
IV.
Mi
az a hir? Fényl selyemszál, Mely sirunk ormirul, A késbb él ivadéknak
Hosszan legombolyul. ér bogárnak a selyem,
Mit
Ha
A
nem
pompáját, szinét
megholtnak mit ér a
Ha nem
tudja,
Jobb
bogárnak
:
a
S nekem
hogy az
hirért,
látja?
hir.
sajátja ?
adj falevelet,
mig
élek,
—
kenyeret!
TERÉZ EMLÉKEZETE.
A
csendes
táj fölé száll
borongó
felleg.
Kebelében rejtve nehéz hideg cseppek S mig árja megered A fellegnek árnya reszketn terül el :
A
csendes
táj felett.
Sirod a csendes
táj,
korán elhunyt halotti
Borongó fellege sirodnak én vagyok, S mig könnyezném azon, Rávetem messzirl fájó lelkem árnyát Sötétl bánatom'.
7.
ódák.
T>alok.
Nem valál testvérem, nem valál kedvesem, Mégis szerettelek szintén, melegen És testvéred se szán. ;
Talán kedvesed se szánna jobban, mint
Te
A
kedves, jó leány
én szeretek, a
kit
én,
l
engem
ki
szeret:
Kevesebb van ismét, kevesebb van veled! S ha ekkép hagytok el Fa leszek maholnap, a melyrl örökre Lehullott a levél.
mint a feny.
Mert nem olyan az én éltem, Melynek mennyi lehull, annyi S mindig zölden marad; Elhullnak barátim
s
én többé
n,
levele
nem nyerek
Helyettök újakat!
Üres
a helyed
is,
Mert nagy útra
A
milyen te
megboldogult! üres
.
.
valál
Hiába, ha néha neheztelt ajakad. Áldott szelid lelked mást beszélt az
Szemed
alatt
sugári nál.
11.
Meglátogatlak jó halottam!
A
kakukfves temetn
Hol
h barátnd fájdalom
Mely Korán
.
kél az, ki olyan jót keres,
lelkén most
is
a föld ölébe
közt.
ki-kilobban,
tn.
2
I
6
T^ötteinértyek-
Dajkája volt végpcrczcidnck.
Kezével fogta bé szemed
Azt a fehér halott-ruhát is, A melyben szépen eltemettek,
ó
neked
készítette el
1
Ah, mindenre emlékezik
jól
.
.
.
!
S ha majd kimegyünk csendesen
Hozzád
A ó
temetre
a gyászos
emlék
fájó
napokról
mindent elbeszél nekem.
De
majd
Midn Oh,
elhallgat
.
.
mit beszéljen.
a sirhalom beszél ?
jó leány,
Mely
.
mindent megértek.
lelkemet meghatja mélyen
Sírfád sötét betinél.
111.
Az én kertem kopár, Vadfvek ingadoznak
Kedves ott;
Sirodra, oh leány.
Virágot én nem adhatok!
Hantot viszek
halott felett
Hamar zöldül
hant fakad;
Kedves halott felett gond ápol virágokat.
H reá.
Sötét-zöld pázsit én dalom
Dalommal sírodat, Kedves leány, behantolom
;
J.
T>alok.
ódák.
7
NE NÉZZENEK RÁM... Ne
nézzenek rám
Tied
Hittem benned,
Vérz
lel
csalfa szenicid,
egykor életemi
volt
s
most a megtört
kémtl elvetem
;
Ajkad mosolyja gúnyra válik, Kerülj el engem mind halálig
A
sírra, hol
Virágot
A
1
kedvest temettem
ültetett
kezed
hitet
el,
;
mély sebet, mely lelkemen sajog.
Most
is
lágyan legyezgeted
Távozzál tlem! Rózsáin
búm
csalfa ajkad
tüskéje sarjad.
Borongó lelkemen vihar ha Nyájas szivárvány ll azon
Csüggedt
valék, mint a
járt, ;
szomjú virág:
S te ll enyhít harmatom; Szemedben szebb jövm derengett,
~
Oh, hogy' ne biztam volna benned!
A
zászlón láttam nyájas képedet,
Járván gyilkos csaták terén
A
;
rengetegben bujdosál velem
;
Laktál a börtön fenekén
S kezembl, mely már döfte Kivetted
a
gyilkot szelíden.
szivem',
I
7
2
1
JCölteménvek-
8
Nem
engeded egy szebb jöv fell
Kétségbeesni lelkemet;
És biztatál, hogy nincsen veszve még Világom mégis elveszett :
Ne
szólj
7{emény
!
!
.
.
.
szavad csak gúnyra válik
kerülj el
mind
halálig!
FARSANGBAN. Mint
A
a szélvész repül a
csillogó fehér
Virgoncz
havon
szánka
;
ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske
s
hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
j
Feleséget keresni
Mellle megszökik, kinek van
Oh
boldog farsangi
id
...
.
.
I
Csapongó kedv a tánczteremben Hol a kedélyes nsereg
Egymás
1
arczát, mezét, családját
meg; Hol annyi drága rizspor elfogy És sok mámorban piheg Leány a más világra tánczol
Ajk-pittyegetve szólja
.
Oh
boldog farsangi id!
Az
öreg úr otthon köhécsel,
És bodza-herbatét
Míg
vigadozni a
Rég
jól
iszik.
menyecskét
ösmert karok viszik;
.
.
.
7.
És
T>ahk.
Ódák
2
a mivel vigasztalásul,
Férjihez tér a drága
Hosszú árjegyzék
Oh
boldog farsangi
Oltár elé
Az
.
ifjú,
állítja
.
n: kurta hfiség
.
.
.
.
.
.
id
végre
szíve kedvesét
És véle, a várt százezernek. Megkapja majd kilenczedét.
Nagy
kastélyt képzel a
S imé: szerényen
A
kis
Oh
menyecske
.
tn el
bogárhátú öreg ház
.
.
.
boldog farsangi id!
Mint a szélvész, repül a szánka S e mindenféle tarkaság
Engem
harsány kaczajra indít
Így szép az élet ... a világ Most korholó, hideg vagyok,
.
.
.
-
majd
htlen szeret Vig Így bolondítjuk benned egymást. pajtás,
Oh
;
boldog farsangi id!
JÖSZTE KEDVES... Jöszte kedves, járjunk egyet a
Ugy sem
Nem
mezben!
soká mosolyog az ilyen zölden,
fedez be
hs
ószi szell, deres
árnyával a fa lombja, éjjel
Megsárgítja, földre ontja.
'9
Adjuk
át
egy
lág)'
rengésnek kebleinket,
E
méla-bús szi világ úgy megilleti Hogyan küzd a hervadással a virúlat
Másod- virág Mikor zörg
.
.
.
nyílik a fán,
cserjét hullat.
Gyülekezik már
megy
a fecske,
a gólya,
Hova mennénk kedvesem, ha szárnyunk volna
1
Nem repülnénk úgy-e messze ?
?
itt
maradnánk
Hervad a táj, — de itt mosolyg Szép emlékben a tavasz ránk!
Minek
A
-
tájra ? -
!
repkedjen kedveseid közelébe.
Itt
Mint
A
vágyó lelked messze
szállna
boldogság nem idegen föld virága a
madár
melyen
a fa körül, kicsi fészke.
áll
Hamuszín köd ereszkedik a határra, Fénynyel szegi be az szi nap sugara,
S néma, kopár
tájak felett elhúzódván
:
Aranyozott szemfedél a
Hunyó
élet koporsóján.
Fáj-e neked
Nem
a táj
képe
ily
halványan
?
gondolsz-e tenmagadra a virágban?
Mikor
te
is
igy borulsz a hideg földre,
Ha
megválunk majd egymástól
Én
a
Ez
a halvány,
bús ág, te
.
.
.
a zöldje! ?
búcsúzó kép, ah ne fájjon
Gyönyörködjék lelked
a
szép szi tájon,
1
?
7.
Hol
Ez Ez
Dalok.
Ódák
körül egy fájdalomban édes vágy fog a halál költészete,
az élet fell zálog!
És legyen bár hidegült
A
fagyos
Akkor
is
a
földnek arcza,
hóleplével betakarva
tél
:
szép mély álmában a természet,
Ott rejtezvén kebelében
A
melegség
örökélet.
s
PÜNKÖST REGGELÉN. 1850.
Vigan mosolyg
Az ég
Mintha e Ottfenn
Ah,
a
a föld határa,
felette, tiszta,
is
kék:
napját a világnak
megünneplenék!
mosolygó
föld, derült
nekem Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem Sötét, borúlatos
menny.
:
nm,
Virít a rózsa, és a hajnal
Harmatja még kelyhén ragyog;
Az ünnepl
sereggel én
is
Pünkösti rózsát szaggatok!
S halotti koszorúba fzve. Bús harmatot hint rá szemem Kórágyon fekszik szenved nm, Terítn kedves gyermekem
J^öltemények-
A
népnek arczán
ájtatos csend,
Szivén vallásos buzgalom
És
rajta, a
szent nap díszére
Fehér, piros köntös vagyon
Én
gyászban járok, bánatomnak
Sötét ruháját viselem
Kórágyon fekszik szenved nm. Terítn kedves gyermekem! Búsan szól az ünnep harangja
S míg más
Hogy
.
.
az úr házába mén,
emelkedjék a legels
Pünköst csudás történetén
Ah, addig
Emészt
a
:
mély fájdalom szól
lángnyelven velem
.
.
.
nm.
Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem
Hová nézzek! szeretteimbl Egyik beteg, másik halott. Nem enged álmát annak a Emez végkép elszúnyadott. Ott a bús
zaj, itt a
kín.
halálcsend
Egykép sebet vág lelkemen Kórágyon fekszik szenved Terítn kedves gyermekem Letört fájáról életemnek. Letört az egyik lombos ág;
Enyészetes forró szelével Sárgítja a kór másikát,
.
,
.
nm.
223
Dalok. Ódák.
7.
S ha még ez
is
Lombatlan bús
.
.
fa,
.
száradj
életem
.
ki .
akkor
.
Kórágyon fekszik szenved nm. Terítn kedves gyermekemi
HÓFELHKKEL... Hófelhkkel küzd az ég, Völgy, halom bús, puszta még Gyors szellin a tavasznak Messze szállj el, barna felh! S langy melegben a meznek Reszket fszála feln. ;
Várunk, várunk ... hol maradsz
Elethint szép tavasz?! pázsitot hozz,
el és új
Jj
Annyi
új sir
hantolatlan
a nyugvás,
Jobb
Mely
:
szebb az álom,
virágos hant alatt van.
Áll a vén cser zordonul.
De
majd
Ne
rája
féltsd,
Sudara
A
lomb borul hogy vészszel csatázván
ing,
ága csattog:
szilárd gyök, törzsökével
Rendületlen
áll
Tömlöczben van
Öröm De
s zaj
a
alattok.
a patak.
meghaltanak
meleg napsugártól
j 2
T^öitemények
4
A
rögbül
is élet
pezsdül
Visszatérnek a madárkák.
Öröm
és zaj, seregestül.
azért, szép kikelet,
Jj
Öltöztesd
Hadd
a
bérczeket
fakadjon a halomnak
Arany fürt venyigéje
Hadd
Édes ajkú
Van
A
;
csattogjon a ligetnek fülmiiéje
tán még, a mért igyunk
.
.
.
?
miért szóljon dalunk!
Hisz az
Mig Mig
A
ki
ki
élet még ki nem hal nem fogy bérczeinkbl, nem fogy kebleinkbl
magyar
.
bor,
a
magyar
dal
.
.
1
MIT KÉREK... Mit kérek tled sors, találd ki Tán gazdagságot, kincseket? Oh nem biz én megél az ember. Megél az tán a hogy' lehet. És ámbár pénzem nagy ritkán akad Föl nem kötöm miatta magamat. !
Pedig hallod,
Ha
A
sors, te
vén zsugori
tán feltörnéd kedvemért
sziklazáru bérczeket.
Ez órjás kincs-szekrényeket, Hová még emberkéz nem ért;
1
Dalok. Ódák.
/.
S
a
2^5
bérez ezüstjét, aranyát
Mind
lábaimhoz ontanád,
És kérdenéd
Ha
kell-e
még ?
Nem mondanám: Mit kérek tled,
elég!
sorsi talán
Hosszú élet kivánatom? Adj egy kedvem-szerinti
—
órát,
S száz medd évért nem adom! S ha kérni kell, azt kérem én Haljak meg annak idején :
;
Ha erm s lelkem Ne legyek az élet
végkép kiapad
:
lába alatt;
S ha nincsen már e földön szerepem Kár volna csúfra itt ténfergenem.
Mert nagy
:
ha az ember élete
baj,
Rövidebb, vagy hosszabb, mint kellene
A
vaczkornak
is
ilyen sorsa van
;
:
Zölden nem jó, még rosszabb szotykosan. A vén ember zsibvásárra kerül. Hol olcsó, olcsó lesz kegyetlenül 1
Nem
kérek én siromra szobrot,
Melynek magasló ormirul. Hírem, nevem fényes sugara
Az
utókorra átpirul.
Kóró, vagy emlék
Örök
felejtés,
áll
sirom
felett.
h emlékezet.
Árnyék- vagy sugár-képivel
Az engem nem Tompa
munkái.
I.
sújt,
nem
emel. \r
2a6
T^ötfemények.
Nem kérek tled Ne add kezembe Mert a Magad
hatalmat 1
sors,
pallosát,
mit én azzal mivelnék. is
megsokallanád
Mint a haragvó menny Kezemben az gyilkolva
Az S
emberfaj beteg,
ki
;
villáma járna.
— szörny beteg
:
lészen néki orvosa?
Ti, kórvilágnak halvány bölcsei
Ti gyógyítjátok meg?... soha!
Hitvány kuruzslók! népek, századok Millióinak vak vezérei
1
Feleljetek, ha kezetek között
Megszünt-e az
Bett
szültök,
jajgatni, vérzeni ?
hogy abban, mint
a féreg
Saját mocskába', megteremjetek!
Az
eh, a rendszerért élet-halálra
Marjátok egymást, mint
bsz
a
És
medd
Az
emberiség romlik, szenved.
Kiáltotok,
Mi Mi
elv-vitátok mellett.
ti
szemtelen
fa)
:
földi istenek!
vagyunk
sáfári az észnek.
Sötét éjben fényl szövétnek,
Minket kövessetek! S utánatok sok század
Az
óta
emberi nem milliója
Bukdácsol, tévelyeg.
Mutassátok meg
a sükert bárl
ebek.
/.
Az ember
Balok. Ódák.
most se jobb
:
527
maradt a
régi.
Hajdan nyers brben, ma bársonyban. Egymást mint a vadállat marja, tépi S mig akkor körme s agyara Volt csupán, melylyel másnak ártott Ma ki ösmerné fegyverét,
A A
százrétü cselt
Nem
A
s
álnokságot
?
fenés tagot le kell metszened
í
használ annak balzsam és kenet
megveszett föld tzzel, vassal
Gyógyul meg egykor, vagy soha Nem jó volna az én kezembe
;
— A
hatalomnak pallosa
Nem
A
kérek én hirt és hatalmat,
hosszú élet mit sem adhat
Nem kapok kincseken Csak egy óhajtásom van, oh sorsi Azt teljesitsd nekem
—
Szeretnék én meghalni,
s újra
Feltámadni sok század múlva
Az
éveknek
sorát,
Melyek most életemre Majd akkor élni át. Szeretném
Hogy
önfajom.
ennyi köny-, vér- és jajon
Magának
Mi
látni
néznek,
vége
mit vészen? lesz
ezen
Veszett küzdés és hányatásnak?
Min
arcza lesz a világnak
Túl egy évezreden
.
.
.
?
I
—
2 2
leöltem ény ek.
8
•
LEVÉL EGY KIBUJDOSOTT BARÁTOM UTÁN. Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A
zúgó tengeren remélve, küzdve
Vagy
a
Eg)'-két szót, jó barát, hadd szóljak
Nem
A
is
jár.
boldog világ eltt horgonyt vetett
még
veled
l
érlek be tán, mint madárt a haraszt,
melyet a szell azon fáról szakaszt.
Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn, S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit erezett, hogy elhagyád e hont.
Midn ugy hag^i:ad el, hogy sohse lásd viszont Nem
állított
meg
a határnál valami
Honszeretet, ha azt ki
Égnek
A
Ah
föld ezer virágtól
Mert
a
valál
a jelen,
az emlékezeten
Örömeinkre színt Mint a gyök adja
s
dert
Hogy
A
kínos
daru
is
lett
I
futkározó gyerek.
s
nélkül távozái,
1
csillagok,
boldogságra kevés csak
a
?
mosolyog
múlton épül az
Szó
.
de azok neked mind ösmeretlenek
S nem ezek közt
A
.
tudnók mondani
nagy fényes
fejed felett
gazdag
.
;
titkon az ád.
virág szinét, szagát.
nem
vádollak, hiszen
volna búcsúznod, elhiszem
búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetévei
útra kerekedik.
1
?
7.
Vahh. Óddk-
2
Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?
Meglásd, ha itthon Bizony, ha lelked
fájt,
ha rajta seb vagyon
fáj,
Könnyebben begyógyul S ha vigan lépted Nincs
lelked,
Midn Ha
s
a honi
:
hantokon.
háznak küszöbét,
át a
Honnan vidám zene
ott is fáj a kebel
pohár csengett eléd
hogy meleg
részvéttel hágjad
nagy bú miatt gyászt
:
át.
öltött a család ?
a ki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen rongyosan eledbe
állana
:
Karjába omlanál, ölelve melegen. Azért, hogy rajta
már
nincs bársony és selyem.
Mégis szül honod', a legszentebb anyát, Nehéz óráiban, rósz gyermek, elhagyád Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézheted Sápadt arczulatát és könyez szemét.
Mert
a kit
szeretünk mig ajka mosolyog
Búbánatában
Vegyük el S egymást
is
legyünk osztályosok!
a csapást, mi kép a jó napot,
ne hagyjuk
el,
ha a sors elhagyott!
Nincs-e elég sebed, oh népem,
a
mi
fáj.
Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj .? Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött .
Koldus földönfutó más nemzetek között.
S te mit miveisz ? Mi sors kiséri életed' Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél Szivei cseréljen az, a
ki
hazát cserél
l
?
.
79
J^öltemények.
230
Hol annyiszor vigan barátkozál velünk kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk! És a szokott helyen szemünk gyakran keres,
A
De
széked örökre üres maradt
S ha kocczan
A
a pohár,
— míg
.
.
a
.
üres ...
I
meleg szavak
—
bujdosók nevét éltetve hangzanak,
Nem hangzik össze jól, — csengése oly siket Oh hogy ne volna az? — hiányzik
.
.
a tiedi
Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott Minden szó és emlék búsan utal reád
barát .
.
1?
.
Bejárom a mezt, a zúgó patakot,
Hol ábrándos
Megnézem
lelked gyakorta mulatott.
elhagyott kerted' s szilvásodat.
Hol ápoló kezed nem
nyes,
Minden úgy
úgy elhagyatva van,
Csak
elvadult,
a vad természet
Ledlt gyeppamlagod'
nem
oltogat
munkál szabálytalan. befútta a szeder,
Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel. Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol
Te
voltál szivének virága
Befordulék hozzá
:
.
.
.
öröme
felcsap
Hamu
zsarátnakot.
él
Beszélgettünk, ...
mellette a bánat
Hogy úgy
kell
vele, .
beljebb vonult a seb
is
s
szólott,
;
ha ellobog:
de keveset,
—
s nem emlitém neved' kesern meghatott. tartanunk, mint a ki már halotti
Kiméltem fájdalmát
S
.
már sokkal csendesebb,
Mélyen talált szivén Mint a láng elsben fedi el az
.
J.
Pedig te
Ers
Balok. Ódák.
élsz. Élj
is,
barátom, boldogan
légy, ha mégis a bánat
Mert
megrohan
hosszú hervadás emészti azt a
fát.
Melyet nagy korában tesznek más földbe
S midn hazánk felé a vándor madarak. Hazádnak partiról majd vissza szállanak Távol más világból, nagy tengerek felett. Küldd vissza nékünk e szíves üdvözleteti
BÚCSÚ AZ O ÉVTL. Decz. 31. 1853.
Hogy már Neked
is
egyszer valahára
végbucsút mondunk I
Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk 1
Sok
csinyt tettél, szökve
Meg
sem várva
mégy
el.
a viradtát.
Csak czondráid hagyva rajtunk Emléked, s az ócska naptárt.
—
A
tavasz szép volt te benned
Felszökkent a bunda ára
A
rózsának ajka
éjjel
Ráfagyott a violára
Annyi
volt a sánta gólya.
Ki elhullt a sima jégen!
A
sirásó-
Nem
meg
a
volt annyi
papnak pénze régen.
át.
13*
7{PHemények-
JVyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes
nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon
es
Kiment az
S
divatból,
fútt a szél két hétig néha.
nem
Igaz,
De
A
lett
búza
lett
gyümölcs-szedés
szre megmentett
A
s
áldás:
— poéta.
üszög és
bajától,
a
hernyó
regényes cserebogár
Ette azt
Vig
is,
a
nem
mi
Annyi
volt a drága
Hej, csak téged, a
Tarthatnálak
S az
jól
—
lre, ki
adtad,
belle!
év végre megbolondult,
Vénségére
Hó
jó
szüret volt, kádra szrtük.
s
lett
szerelmes
fagy kellett volna,
s
a
tél
Vala nyájas engedelmes.
Az
elkinzott földnek akkor
—
Hozott nyíló szép virágot Rámosolyghatsz az emberre. ;
Ha És
elébb
jól
pofon vágod 1
a bölcsre rósz
id
járt.
Ott veszett a könyv a polczon, Ritkán jött egy jámbor
lélek.
Kinek egyet oda sózzon;
Dalok.
J.
Óddk
5^
Folt hátán folt a kabátja,
De
6 azért
elél holtig;
Hirrel gyújt be a kályhába,
S dicsséggel takaródzik.
A
bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfíának
Szemérmesnek szeme koppant, A henyének szakja támadt. S hány szegénynek a fejét nem Törte bé a szent igazság! Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tröm-fvel borogassák. S mint a gyermek süvegével Üldöz és fog tarka lepkét Sok embernél, a reményre Történt
S
a
—
vadászat ekkép,
a fogottat elbocsátá,
Más
után
mohón
szaladva
.
.
S annyi haszna van belle,
Hogy rongyos
lett a kalapja.
No
itt
de semmi
Jobb
lesz tán
!
ez?
az új év,
Majd
megválik!
Nincs mit válogatni bennök.
Egyik olyan, mint
a
másik
:
Új nevével hoz fejünkre Régi küzdést, régi gondot
S kiknek mindig, minden jól van Azok a bölcsek s bolondok
:
T^öitemény ek
134
SÁRGULTAN Sárgultan
De
az
áll
ÁLL...
szi
föld,
felpiroslik itt-amott;
Vér-e az, vagy szines haraszt. Melyet sziv, vagy fa hullatott? Halovány hó, szakadj
Akár vér
—A
.
.
.
szakadj
akár haraszt
az,
te szined vigasztalóbb
Fehér
színnel
1
—
temesd be aztl
HSÉG. Gyermekségem, ifjúságom Kiséri kik valának Lassanként elmaradoznak,
Kedv, remények, fényes álmák
Még
csak dél van, és ha már
is
Így oszolnak, hullnak szerte Ki marad majd este felé? Ki marad majd naplementre?
A
kedv, e vig gvermek-lányka.
Volt legels
ösmersöm
Együtt jártunk enyelegve Téli tájon,
De
temetkön
borongó, majd komor
Kihamvadt a szem
Keser
Redk
lett,
csilláma,
a hallgató ajk.
ültek homlokára.
.
.
1
7.
Baíok. Ódák.
Láttam fényes, dús
235
világot,
Szép reményben álmodozván
:
Boldogságról vertem a dalt
Abrándimnak zeng kobzán.
Meredek
szirt
Mutatott
fel
És magasra
homlokára
vágyam
újjá,
törni, jutni.
Lelkem, arczom lángra gyula.
Remény
A
s
ábránd oda van már,
merész vágy lejebb
szállott
.
.
Szép, fényes láng, mely nyomán hagy
Hideg hamvat, pusztaságot. Minden elmúlt! Maga is a Szerelemnek rózsabokra
Mintha fogyna illatából. Mintha lassan hervadozna.
De
a
hség, mint
Mely
belé az
a harmat.
égbl cseppen
:
Szerelemnek rózsa-kelyhét Tartja hosszan, nyitja szebben,
A
lombatlan életfára
Mint az inda, ráfonódik; Kísérim elmaradtak Csak te hség, kisérj holtig .
Mikor S
a föld gazdag,
a ligetben
.
1
ifjú,
lombos ág van
:
Meg nem látunk a virágtól, — Nem érzünk a boldogságban
f^ölteménvek
^^6
De ha minden veszve immár, S lomb, virág lehull a földre Ránk mosolygsz a téli fagyról. Eletünknek örök-zöldje 1
Öröm-könnyes szemeinknél Ott lebegsz, mint a szivárvány; Sebeinkre balzsamot vészsz
Onnyugalmad
s
üdved árán
;
Bujdosó vagy oldalunknál, halsz meg Hidegül orczáinkon
értünk
S mosolyogva
Forró, tiszta könyben érzünk!
Nyájas álmák, szép remények Elmaradtak lassan
Te
lassan,
vagy vélem, tiszta
hségi
Kezeidet csak foghassam
:
Mosolyogva látom ket Tünedezni,
Te Te
hullni szerte
légy vélem este
maradj
;
felé,
meg naplementre
!
POHARAM. Nem
mi, édes poharam hogy belled bort igyam Ha iszom is, jó kedvet nem kapok Eszembe jutván a letnt napok jól
vagyunk
Ritkaság,
;
:
1
1
^szembe
—
Ódák-
"Dalok-
7.
137
jut te régi víg urad,
Ki fájdalom, már a
mennyben mulat
—
l
Ki egykor a bakatornak levét
Csordúlatig
tölte, tölte
beléd
I
Ulénk gazdád körül gyakran, sokan,
Hozzá növénk, mint a sás bokrosán S kocczintván, a dal szebb lett veletek. Mint egy ezüst sip bele zengtetek ;
Éjfél után, ha gát és fék szakadt,
S kedvünk félig bú volt, félig harag S már nem der a hegynek homlokán,
Hanem
vad tz, mit keble nyögve hány
Csendültetek
S
a
De
.
.
!
mondván elég elég nem ösmerék .
:
.
bús hangról rátok
képzelem
Mely
a
zárda-csengetyt.
eszmélni hiv
fekhelyünkre küld.
s
Így folyt ez, igyl Ki vígan él, az él! Szivünk láng volt, idegzetünk aczél
Bú-baj tartós, teher
De
az
öröm
nem
Adóztatván ekkép az
életet
Egyszer gazdánk lábáról
H ni
volt nehéz,
oly édes, mint a méz.
kéz kórágyát
(Család, rokon
leesett;
nem
bellünk
veti
.
.
telt neki.)
Homály, csend van körülte
;
halovány
Mécsvilág teng még fogyó olaján
S
halál-óra
:
Jelentgetvén
éber pók ketteget a
végs
perczeket.
.
.
:
T^öUemények-
43^
Ejh mit? ne hagyd magad! reá esénk
,
Feje alá nyúlt
A
nyög\'én felénk:
pincze-kulcs ímhol
Majd addig én
itt
.
.
.
.
mulassatok
lassan
.
.
—
.
.
.
Nem
vígadánk mi,
Alég S mi,
a torban szolgált ki
Nem
birtuk azt most kiüríteni.
a
Szken
— Jó
1
meghalok
meghala
de
.
.
pohara
bor és kedv edzett hsei
hagyott,
—
nem hagyhatott
halmaz meglohad,
szív mellett a
S ugy rendelé
:
hogy árva
Osztozzanak, mivel
Tudván,
min
sokat,
birt,
és szegény
mindenén.
kezekbe nem kerül
Mi vettünk meg mindent, becsi n felül. Hogy udvarán megütték a dobot, -
(Higyjétek
el,
hogy
senki
nem
Ez
vásárolt ekét és boronát,
Az
könyveket,
— Minek A
lopott.)
nekem? szerezze meg
—
hadd menjen
!
ki
szánt!
a mit ad
bölcseség, nagyon sovány kamat!
Hanem midn
reád került a sor.
Ki boldoggá tevéd
Hogy
t
annyiszor.
tán benned a jó kedv árja van
:
Megvettelek, szerelmes poharam
De
hasztalan! vidulnom
Mindent
A
lehet...
elront ez az emlékezet;
szép multat ha
Vízzé
nem
jól
válik miatta a
felgondolom
borom!
/.
Dalok. ódák.
239
EMLÉKLAPOK. 1.
A VÁNDOR KÖNYVÉBE. Kit változó kép csalogat tovább,
S nagy messze földek
tájain ragad.
Ki jársz hullámon, havas bérczeken
:
Megáldja Isten! vándor, útadat 1 Eszedbe jusson, ha a vágy veled Egy helyrl másra nyugtalan siet Egész világé hogy mégsem lehetsz. Egész
S hogy
világ
nem
lehet a tied!
lelked egykor lesz fáradt madár.
Eltte fény s zaj fárasztó, unott zajgó körbl nyugalomba vágy. Óhajtván csak egy bizalmas zugot.
A
Azért hatalmas, nagy népek között. El ne felejtsd hazád és nemzeted
Mig
a világ azoknak birtoka
Ennek mindene az, ha szereted! meg a nagyok sírszobrait. De seidnek hamvát ne feledd...
Tekintsd
Ne, a fényes, dús paloták miatt
Az egyszer
kis szalmafedelet
11.
JÚLIÁNAK.
A
tavaszra gondolj télben.
Öröm
közt a bús napokra
Szirtes utón járj merészen,
A
rózsák közt óvakodva.
1
I
J^öltcmények-
i^O
J6 a völgyben, szép az ormon Szállj magasra, ah de ritkán!
Vágyad inkább legyen otthon
A
szk
völgyben, mint a sziklán.
Búba) közt
szép az életi
is
Virágért a tüskét
trd
Vedd, mint sorsod
Az
el
.
.
közli véled.
édest a keservel
Borong az Mosolygás
majd megkékül.
ég,
köny testvére
a
Ne Ne
várj élvet
Így
alant, fent,
Állj
mosolygva,
is
búsulj
S meg ne
árnyék nélkül,
nem remélve!
—
fényben, árnyban
állj
szilárdan!
meg
sirass,
ne bánj
Semmit, semmit oh leány
III.
F.
ANDRÁSNAK.
Ülve az stelken, hol rád fény és öröm árad Védd, gyarapitsd, — s díszét még magasabbra emeld És kik az els fát olták s letevék az alapkt :
óseid emlékét áldani
el
ne mulaszd
IV.
CZIRILLÁNAK. Jó s balsorsról minek szóitoki? Mennyit szenved? Milyen boldog?
1
T>alok.
/.
Ódák.
241
Magán áll az emberen Ég föld vidul, — s hús a Mig a füge a sziklán is ;
nárczis
Édes gyümölcsöt terem.
BARÁTIM EMLÉKEZETE. Átlépem még egyszer e háznak küszöbét, Hol annyi szép órát tölték el egykoron, Sötét, bús a szoba, a lelkem
is
sötét
.
.
.
S midn az ösmers kilincset megnyomom Szemeim keser könyekkel nedvesek
Nem
sietnek elém, a kiket keresek
1
Mért jöttem én ide ? nehéz megmondani Az emlékezetnek halvány mezejében
Meleg
—
szivek helyett, sötét,
sír
a sors
már
egy zöld sirhalmat,
Nem
halott:
olyan gyászos, mégis szent örökség
Tletek, kiket
Mi
:
fagyos árnyak.
Melyet maga után hagy mindenik
A
.
.
Eltnt örömeknek másod-virágai Ámitnak e helyre, hogy ket letépjem! de kik reám várnak Látogatni jöttem ;
:
lel
a bú, a
elaltatott.
még
azt
sem öröklénk
mely hozzátok vándorol,
Fekvén ösmeretlen rögek közt valahol
I
Elmentetek messze, meghalni mentetek
...
1
Bár itt nyugodnátok, hol a völgy és halom, A lomb és a szell, a futó csermelyek, "ompj munkái.
I.
16
l
142
J^ölteménvek.
Dicsítve vannak
Lelkem
zeng
hallja a dalt s
hárfátokoni
buvában ugy remeg
.
.
Ki éltem, borongtam, daloltam veletek
min perez volt az, a midn mi hárman Legelször jöttünk össze váratlanul Csak néztünk egymásra, boldog némaságban, Mig három ifjú szív híven egymásra hull S mint a feny, melyet ér az ég villáma: Hajh,
.
.
.
Nagy
.
érzéstl borult lelkünk fényes lángba!
Hajh ! szép Lelkünk
élet volt az ...
!
vigadtunk, szerettünk
jövbe szép reménynyel
a
nézett
Tündér sátor gyanánt borult el felettünk Örök himzetével ragyogó költészet. S mint egy három felé kibomlott aranyszál Kisért, összetartott elválásainknál.
És most,
Az
h tanúját e boldog idnek,
erdei lakot elpusztulva lelem
1
Lakói kihaltak, rfái kidltek...
Vad folyondár kúszik a rozzant fedelén! Ez tartja össze még, csak ugy áll fenn a Mint költit
Mert Kett
a
is
az emlékezet
fal,
s a dal.
három közöl már csak magam vagyok,
felett a
nap örökre
leszállott
Buzogván leikökben fényes gondolatok Sirba vittek egy-egy gazdag szép világot. :
Elmultak.
.
.
eltntek éietök javában
Miért is nem haltunk már meg mind
a
,
.
hárman
!
?
7
Könnyebb Mint fenn
Dalok. Ódák.
143
ott fekünni a sírnak ölében,
virasztani a sirhalom felett;
De
ha ti alusztok, hadd legyek én ébren, Könyekkel öntözni fájó emléketek 1
Te
gyászos szemfedél
Mennyi
Nem Nem
fényt,
I
halál vitorlája
lépem én többé e küszöböt vonz
a puszta lak,
rom
Visszatér e tájra a tavasz
Csak egy nem
Mig
:
örömet boritasz homálybal
tér vissza
s :
a
által,
és bánat van ott
madárdal.
költ, a halott.
hamvaikat a szél hordja szerte-szét
rizzük
a
költk szent emlékezetét
KIKIRCSEKBEN... Kikircsekben, ibolyákban
Udvözlém a kikeletet; Örvendeztem a bogárnak. Mely a napon föléledett,
Vártam még
—
Fészke
Hogy
a gólya jöttét,
itt áll
háztetmön,
—
körültem minden, nyájas.
Tavaszias képet öltsön. Ide tart már évek óta, Szinte tag
lett a
családban
:
Fészkünk' jobban én se védném.
Mint
t
gyakran védni láttam.
:
f\^l}lfe}iiények-
244
A A
mikor
jött,
üdvözöltük, jót kívántunk.
mikor ment,
Érkezése, távozása
Napot
Most
jegyzett
is
várom,
Kimaradt
már minálunk.
—
mind hiában
s
gólya végkép!
a
Mi
nagy történt a madárral Pusztulásnak hagyva fészkét
? .
.
.
Valahol a tengerparton
Összeesve porlik csontja
Fehér
tollát
Déli szell
Mint
;
messze földön
fújja,
hordja
.
.
kik egykor messze mentek,
Fenn-repülvén nagy merészen
S
A
ott
;
porladnak csontjaik most
tengerpart fövényében.
S nevöket az emlékezet, Mint a messze járó szél Földre hullott madár tollát,
—
Meglebbenti néha
.
.
.
néha
.
a
— .
.
NYÁR] ESTÉN. Nyugszik
a
nap.
A
lugasban
Kettecskén beszélgetünk Lábainknál, a
homokban
Játszadoz kis gyermekünk.
/.
Borúi a
Bcúok.
táj,
245
Ódák
ködlik a tó
S a part, melyet habja mos Csak a magas jegenyefák Sudara még aranyos.
A
zöld halmot, szürke bérczet
Mély sötétség zárja már Szkebb szkebb udvarával Összefut a láthatár.
E
lugas a nagy világból
Mindaz, a mit láthatunk; Egész világ ez minékünk: Mind a hárman itt vagyunk
—
i
Megenyhült a nap hsége, A lég könny, lágy-meleg Hull a harmat,
Virágbimbók
Mint
A
árad,
illat
feslenek.
a csendes
éji
szell
virágos bokrokat.
Mely
a lelket hajtogatja
Szelíd, szent a gondolat.
A
nyugvó
föld alkot, éltet,
Keble rózsákkal tele, Mint anyának álma közt
Emlin
Oda-fenn
Oh
is
függ kisdede.
menny,
a csillagos
azok a csillagok
.
.
.
Lelkünk e szép nyári estén Rajtok úgy elandalog!
—
146
T^ölteménvek-
Jer, jer! hajtsd le vállaimra.
Hajtsd
E
le
híven a fejed
:
tündér-szép nyári éjét
Hadd
viraszszam
át
veled
Szerelmednek horgonyával - Mint hajót a tengeren, Lelkem' álma örvényének Bizton
által -
engedem
Belefáradt játékába,
S
elaludt a kis gyerek
Kaczaj támad kisded ajkán
Most
is játszik,
rt
Félve állnak
.
.
enyeleg. felette
Szép reményünk, gondjaink Ah, egy kisded sír felett már :
—
Szomorú fz lombja ingl ó,
ki
nyugszik anyja keblén
És pihegve Te,
ki
rá-simúl,
tartod karjaid közt,
S átmelegszel
álmitúl
Én,
én
ki
látlak,
És lelkem
bírlak.
ki
reng, mint a hab
.
.
.
Ki tudná, hogy hármunk közül
Melyik már
a
boldogabb
I
?
Jártam a zajos világot.
Ösmerem S Itt
jól csábjait
a természet
ln
barátom,
nyugodtam meg, csak
itt ...
7.
»4-7
Balok. Ódák-
Tarts sokáig, édes érzés 1 el ismét, boldog esti Jöjj
nagy világot
a zajgó
S én
Elfelejtem örömesti
SZERETTELEK... Szerettelek,
nem tagadom
eltört a
S hogy
1
lakadalom
Nem
én vagyok, te vagy oka.
Mért
hajlongtál ide,
oda?
Nyilt rózsa volt az ajakad,
Hol nemcsak egy méhnek
szabad,
Ég
tüzes nap a szemed. Mely sok szivet melengetett 1
Seregestül voltunk rabod Megszédítél ötöt, hatot; Szerettél,
—
Úgy mondta
h
s
mi hivek valánk,
szád.
ugy mondta szánk
kebel vonzalmiban Két vágya van boldogság A
h
Szerelmedben nem
volt e czél
Hiúságból szeretkezel
S bár Mint
1
csábitón hajlál felénk a
madár szétröppenénkl
Fészket rakánk az ott, ez itt Sorsunk nyájas vidékre vitt.
.
.
1
7(i'Uemények-
Még-is ha úgy elképzelem Min bbáj ült képeden haj Az a mosoly váll Rád épen nem neheztelek! .
.
.
.
Ennyit kimondhatok
Tán többet
A
—
. .
:
.
.
ha
..! s
kimondanék ház csendét ásnám alá Feleségem meghallaná is
.
szemek
még
:
.
.
1
TAVASZSZAL. Vidul a föld ábrázatja,
A
jó Isten
megmutatja
Néked ember, hogy Adván újra kenyeret
szeret. 1
Gazdagon rügyeztek a fák, S majdan bimbaik' kinyitják S szre, termett ágai Földig fognak
Télen
által
Járnak már
S nem soká
Méztl
hajlani.
kik megéltek a
dolgos méhek;
a puszta sejt
leszen drága,
Szemzik már
a
telt.
szl-tke.
Örvend szivünk jó elre. Mikor hordó, átalag Musttal telve állanak.
Dalok. Ódák.
/.
A
meleg hó lágy pelyhében Megmaradt az szi szépen ;
És ha nem j rá csapás Vidám lesz az aratás. Eregesd
ki
a jószágot,
Készits ekét, készits jármot Szánts, vess,
A
nem
ki
— törd az ugarát,
vet,
Munkásság az
nem
arat.
élet sója,
A
romlástól mely megójja
S
csak az, a
Várhat
Ne
ki
nem
hevert
áldást és sükert.
légy mégis vak reménynycl
I
Okosan nézz szre szélyel
Az esztend
mit adott?
— S nyugtán dicsérd
a napot!
A PUSZPÁNGHOZ. Mi
tart fenn, jó fa,
Egy
olyan zölden?!
fszál sincs már a
mezben
;
Körülted lomb nélküli társak, Zúztól megszült bokrok állnak!
Nincsen
dal, a
Csak téged
patak
éltet a
Nyájas szell nem
Hogy
nem
eszmél,
rideg tél!
jár a
halmon.
tetszclgn reád fuvaljon!
J^öltemények
Fáradt madár szállása
nem vagy
1
Pillangóid' megölte a fagy,
Verfény Miért
harmat nem áztat.
nincs,
pusztulás van körülted
Arczod mosolyghat
Nem
ver
Mely
ül
bús
le a
és örülhet?
téli
álom.
nyomasztón a világon?
Mig más lomb
Nem
bánt,
Ha
nyugvó
S megújul
sárgán földre omlott
hogy zöld csak élet
a te
lombod
kipezsdl,
a föld mindenestül
Lombbal, virággal légy megáldott
De
most szeresd
Hol
a pusztaságot
fszál sincs
a tág
Lombvesztve más
Ha nem
A
.
I
.
a bérez többi fája gyászol
Ékességed legyen ködfátyol
Egy
.
hát e diszes ruházat?!
Midn
a
.
fáj
fa,
1
mezben,
—
csak te zölden 1
a bérez gyásza
néked
:
béreznek fájhat a te ékedi
Azért, mely fagytól
Hányd
el
meg vagy óva
lombod'! vetkezz meg, óh
NÁLAD NÉLKQL. Örömet nem Csak
nyújt az élet.
tenálad, csak tevéled!
Mint buborék szélly elpattan. Ha osztályos nem vagy abban
1
fa!
?
Dalok
7.
Az ég S
A
Ódák.
és föld bús, kietlen,
a mi rá
van rakva ékül
boldogság gyötr álom
Lenne nékem nálad
Ha szememnek
nélkül
I
könyje csordul
Elveszesz te bánatombul
Megkönnyíted a keresztet, Melyet a sors rám eresztett! És lelkemre nyugalom száll, Az élettel ugy kibékül,
De
hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad
Ne
is
hagyjuk
el
nélkül
1
mi ketten
Soha egymást az életben!
h
S egymás Menjünk el
a
dlve temetbe!
karjába
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn, S visszavágynék én az égbül,
A
sírban
Nálad
sem lenne nyugtom
nélkül,
—
nálad nélkül
ÖREG BARÁTOMHOZ. Kevés gondod
A
napokra.
Gyorsan
futnak,
—
az se bánt!
Virradjanak Jóra, roszra
Készen
állasz egyaránt.
JiöUcii^.ények
5?
S bárha multad Büban gondban Keserítlen
nem maradt
Szived, melyen
Nyugalom
van,
Zsarátnak a hamv
alatt!
Homlokod is Mint a márvány, Oly redtlen, oly sima
;
Fejed egy-két
Fehér szálán
Mért aggódnál
Nem
annyira
1
?
években
Ali a vénség.
De midn
a
tz
kihal
—
;
Ifju lélek!
S
ember még
az
Hatvan évvel
fiatal
Csillog a bor
A jer,
kehelyben,
közöttünk fogj helyet!
Csatán, borban,
Szerelemben
:
Ugy sem érnénk még És
veled
mig mély Tiszta hangod a
Dalainkba elvegyül:
Van nyugalmas Vidám arczod Szilaj
kedvünk enyhéül
I
Dahk. Ódák
7.
meg
Jer, tanits
Aggság
153
nélkül
Érni számos éveket!
S hogy
a
csendes
Este végül
A
napnál
is
szebb lehet
meg
Jer, tanits
Hogy
az élet
Legyen mint
a
nagy folyam.
Legersebb Gyorsabb, mélyebb,
Hol
tengerbe rohan!
a
ÖSZl KIKIRCS. El-jövél megint Aluló évnek
végs
virága
Halotti disz a puszta tájra
.
.
S jöttöd meg-int
Hogy
—
haldoklás borúi
Ah, minden csak
Nem
nlsz
te
Burokból nem
el a
tünet,
világon.
.
fényben és harmatban, fejlesz ki lassan
;
Nincs zöld lombod és nincsen ágad.
Gyöngéd S
— A
a
tested egy éjjel támad,
máson gyorsan tnik
Nyomán föld,
uj sarjat
mely néked
ósznek halvány
nem
el,
—
növel.
létet ad,
kikircse
.
minden csak álom!
T^^ötteménvek-
1^4
Nem
azért szül,
Magát
hogy
általad
felékesítse.
Emlékezik csak szebb napokra, Midn virult pázsitja, bokra ;
S elhoz
Hogy S
a
bús szi tájon,
a ki lát,
elveszte rózsás tavaszát,
Emlékezzék
és lelke fájjon
Kés idben hangzó ének Kés virága puszta térnek
A
múlt nevében hü testvérek
Mind
.
.
.
a ketten arról beszéltek!
Hallatszik a dal
A
1
s
jvén
föld alól
nincsen dalnok. a
..
hangok
Atrezgenek vén sírokon.
Emlékgazdag téren, romon S a csörgeteg halk morajában, Mint keltek, elmerülnek lágyan! ;
S nem zeng
A
szíveket
Nem —
a
h
kés
dal,
hogy
újra
lángra gyújtsa ...
1
hoz reményt, szerelmet, vágyat,
Halotti ének hangja bágyadt,
Emlékezik csak szebb idkre
Midn
eget földet betölte.
Zendülsz, oh hang! a puszta tájon.
Hogy
a ki hall,
S egykor meg nem Emlékezzék
hatá a dal
és lelke fájjon!
r>alok.
7.
Szeresd
a
ódák.
»55
szép kikeletet,
Szeresd, a mig szeretheted I Hogy ösvényed rózsákkal hintse.
Mert S im
eljön a bús
sz
tündérkép semmivé ln...
a
Szeresd a
dalt, szeresd,
Mig meg nem
szeresd!
zendül búsan,
NE HAGYJ MÉG Ne Ez
.
.
kikircse,
hagyj
még
itt,
—
késn
ITT...
ne menj
még
el
1
a tiszta nyári éjjel,
Érz
bubájában
lelked'
Hajtsa hozzám, tartsa nálam
Virág vagy te, szép virágszál! Nappal szell, sugár rád száll S a mikor te ugy sugárzol
Mély homály
fed
engem
távol!
Csendbe van
föld s ég temetve
Hadd
most kebeledbe!
hulljak
Reggel aztán meg
A
szép
éjjel
is
.
.
halhat
boldog harmat!
EMLÉKEZET. Rég
futok már, messzejártam.
Hegy, völgy, tenger
Minek
áll
utánam
vinnél oda-vissza
Engem, oh emlékezet
!
?
.
.
.
1
J^Sltemények
Mutogatván még szememnek
A
mit
nem
látni
:
szeret!
Nékem
is
Szivem
bízott, hitt, remélett.
nyílott az élet.
Érzelemben áldozatban Gondola a lét becsét
S visszavenné mostan, Halványára
Sorsom a
mit
volt-e zord, kietlen?
Vagy bú-kórság
De
a
elfecsélt.
lakta
keblem
?
múltban a való sem
Birta boldogítani
Hát most, annak elmosódott Távol leng árnyai
Ha
a
napnak vége
Veszszen
Mért
Tgy,
.
vége
.
.
.
lássunk a múltba, melyet
már életünk ?
S tled, oh
De
.
ég, föld vak sötétbe!
Elvesztett
Nem
.
?
lassan fogyó hold,
lehet felejtenünk
!
fussunk a pályatéren
vagy ugy majd vége lészen
És a sirtól visszanézvén. Azt mondjuk mindannyian Egész élet hasztalanság! Feküdjünk le, este van
—
:
.
balek, ódák
1.
257
TVIÁRIÁHOZ. (midn
Nézz
Ugy
még
széjye]
e szép viJágon,
végkép idehagyod
is
Csak
zárdába készült).
sejteni s
nem
látni
enged
Azontúl rácsos ablakod
S barátodtól fogadd el e dalt Bár benne más hang zengene S ne volna, mint most, búcsu-ének, .
.
.
Holtat kisér gyász zene!
De míg
A
mennél
:
járd be a halmot,
koronás, bükkes tett;
Nézd
:
a
rónán felcsillogó tó
Vidéke tarka képet ölt! Szell s illat mig váltva csap meg
A
völgybe
szállj le
egyedül
Hol csermely fut, madár dalolgat, S a lombok közt le s felmerül.
A
harmatos,
Menj
el
hvös
korányon.
kerted virágihoz
Merengj az
esti
fényen, a mint
Bérczet, felht bearanyoz.
Viraszsz fenn csendes tiszta éjben
Várd meg, midn fölkél a hold. És újabb bájt a bájos éjhez Távol szóló furulya
Toiiipa munkái.
1
told.
.
.
Olvasd meg
a
Elttök tárd
költknek
álmát,
kebledet!
fel
Hallgasd a boldog ifjúságot.
Midn
vigad,
midn
szeret.
Hajolj le a játszó gyerekhez.
Nézd
kisdedével az anyát
Szived kérdezd
S
figyelj reá
Ha S
ki
mindezekrl,
mily hangot ád
mindez már lelkedre nem
?
!
hat,
nincs érdeke, nincsen szava
Az
életnek
Mely
Ha
E
:
s a
szép világnak.
kötne, mely marasztana
könybe már nem lábad únó tiszta menny
földet
szem,
a .
.
.
Melyet ég sugalma Menj a pályán, leányka, menj javall az
Mondod hogy :
Madár Fut
ül a fán,
ott is
kék az égbolt,
zengve
dalt,
a csermely, nyilnak világok
— Oh hölgy, magad'
.
.
Csudáival a nagy természet
Ugy
Ha
hat reánk, ugy szép nekünk,
keblünkben
szint' oly világ
van
S vágyunk, remélünk, szeretünk. S majd a midn a szent küszöbre Teended oh hölgy! lábadat: Sajgó érzésed' a világra
Hagyd
.
ne csald, ne csald
künn, hol a világ marad
!
I
7.
Ha
Dalok. Ódák.
titkos bút viszcn
1S9
be lelked
:
Bevitte a vészes magot.
Melybl midn
A
megbánás
Ha
— S
koránse
vé).\éd,
fölsarjadott.
megzendül a néma boltiv Halk mélán szól az orgona,
—
oltár elé szent társaiddal,
Áhitatos lélek vona;
szk
Vagy
czelládban,
Az
bús hangulatba
éj
S martirok képe néz Kik
itták a
mécsvilágnál ejt,
a falról,
méreg-kehelyt
Óvd lelked' a kisértetektl Mely minket itt nyugtat, vezet: Gonosz bnös játékot zne 1
Emlékezet, remény veled Szalaszszon egy sóhajt
Könyd Sorsod
Hogy Ifju
Az
titkon miatt,
vétkes légy
A
ajkad,
— a perez közel!
vagy még, maradj közöttünk édesebb ? azzal
rajta folt,
is
kibékül.
mi rajta seb
szélvész port szór önmagára,
Tisztán
megy
a lágy fuvalom;
Élj és békülj ki tenmagaddal
A
1
életnél mi
Szép lelked
Mi
ki
perdljön el vagy földi tárgyért
.
.
földön sok gyönyör vagyon
.
!
•7*
2
00
J^öifemények
ELEIMNEK. Eleimnek kisded háza, Békességgel fölruházva
Hol bölcsm is ringott egykor, S fürge lábam futosott Csak növeld agg napjaimra Kertedben
A
a
gyámbotot!
mint vágyban és reményben
Küszöbödet
Hogy
A A
ki
által-léptem.
kikísért és megáldott,
legjobban szeret
világban
nem
találok
Nyugodalmat, örömet!
A A
kép, mely ugy csábit távol,
remény, mit szivünk ápol Fellegjáték,
Köd, mit
mely
eltorzul.
a szél elvere
Valót adtam a reményért.
De
búsít
Csendes
is
a csere!
hajlék, téged látlak
Lombja közt az ákáczfáknak Kéményednek kékl füstje
Az
ég felé kanyarog Otthon vannak az enyémek! Mért, hogy én is nem vagyok?! .
.
.
J.
Balok. Ódák.
Ott az udvar,
ott a kis kert,
Benne minden fszál ismert; Gyermek-képek,
ifjú
álmák
Szép emléke mindenütt Ah, mjg köztem és közöttök .
Id
nem
és tér
Öreg apám
.
.
feküdt!
szánt, vet, munkál,
— Többet ér még mindnyájunknál — Édes anyám imádkozva Viraszt
S
fel
fohász,
Az
sok
éjjelen,
munka mind
azért,
hogy
én dolgom jó legyen.
Világ gyúlt már szi estén.
Mintha látnám, mintha lesném:
Mit
csinálnak
Kedves
.
.
.
? olvasgatják
fiók levelét
.
.
.
S még soká, a sötétben is Csak rólam foly a beszéd.
A
kik vélem
be nem teltek:
Várjatok csak, áldott lelkek I
Mint
a tengerek hajósa.
Ki a földet meghajózza
Haza
felé
közeledem.
Mentül messzebb haladok
A
szivem
visz,
;
— nem sokáig
Lesztek immár magatoki
207
'K.öUemények-
A
KÖLT
FIÁHOZ.
Kinek szemén köny cseppek állnak
Az egyszer
sírhant felett.
Hol a végzet költ-apádnak Olyan korán ágyat vetett Ifjú, töröld le a könyketl Olvasd meg a
feliratot:
S szived fennen vervén, örülhet Apádnak t hogy vallhatod S ha mása vagy lángszelleménck Lantját ragadd
Légy, mint
Mely
Ne
és jövel!
fel
volt,
meggyúlt szövétnek.
kinban ég, de fényt lövell
hidd,
hogy
a költi
ösvény
Szirt közt vezet, tüskét terem
Kínt és sebet virággal födvén,
Begyógyít
Mi nem
a láng képzelem.
vágyunk
fel,
küzdve polczért
Irigykedésre nincs okunk
De
milliók közt, milliókért
Fenn érezünk, fenn gondolunk!
Nem
olyanok vagyunk a földön,
Mint annak sok más
A
férgei
nyárfa, bár mocsárba'
Fejével a felht veri.
njön,
1.
Megsért,
ki
Dalok
»63
Ódák.
ránk sajnálva
utal,
S a részvétnek bemutogat; Bennünk a nép jár koszorúval.
Vagy hord czondrát És
jaj,
és foltokat.
ha a bénult lovagnak
Láttatni kell tört csontjait,
S
a bölcsnek és a
Nyomor
Nem
dalnokoknak
koldul mindennapit!
nekünk terített asztal. Kimért kegy és magas mosoly kell
Jobban esik
feljebb magasztal
s
Az a köny, mely dalunkra foly. Rokonszenv az az egy ajándok. Mit
a
költ fogad, szeret, menny a virágok
Lopvást, mint a
Kelyhébe lop
hs
cseppeket.
Ragadt-e por a költ térdén? Feleljetek, kevély nagyok!
Kegyelmetek' hajlongva kérvén Jelent-e egy
Igenl
—
meg
:
nálatok?
nehéz bút orvosolni,
Ölébe venni csüggedt;
Vagy
nevetek' fény nyel bevonni,
Mint
a nap a kopár tett.
Sok önmagát
Más
árulja drágán.
lenni tud, mint a ki volt;
Cserél hite
s
szerelme árán
Kényelmet és sok
földi jót
204
T^öítemények-
Mi nem
szoktuk magunk' eladni
S a lángzó szív után megyünk Mint a madár, választjuk, a ki
.
1
.
Szeret, szköl, dalol velünk!
Járván kelvén az élet utján
Szabadság
visz, szeretjük azt
Vándorbotunk a szirtre sújtván Számunkra hs forrást fakaszt. S leszúrva, hév zord pusztaságon :
:
Kihajt, sátort borít fölénk,
Hogy
árnyában szép fényes álom
Tündér
karján szendergenénk
Felépül a
Mély
rom
s
vár elttünk,
sírjából a múlt kilép
Fölkél a holt,
s
meghallja tlünk
Biráttól, Ítéletét.
S
kik látunk a távol
Míg
jövbe:
gondatlan köszönti
fel
Kelyhét a nép, mámorba dlve
Nekünk korán könyezni
:
kell.
Beszél a szent, dics természet,
De
A
mi vagyunk tolmácsai
szív a mit titokban érzett
Tlünk Ülünk
Értjük virág
Mi
az
kimondani
hallja
villám- s tengerhabokra,
Ur
s
ég
szell szavát csipkebokra.
Jelentve általunk magát.
—
7.
DMok
Ódák.
Ifjl ha hív az égi szózat:
Zeng
koboz maradva
rád,
Haladj nyomán a szunnyadónak, Folytasd
éltét, folytasd dalát!
A
hogy zengett, zengj hangosabban Harsány szavát harsogd felül Ha felhk közt járt magasan: .
Te
a fényes napig repülj
'^"J^ ll
1
.
TARTALOM.
i68
Tctri
A BEKEZD VERSSOROK BETRENDJE. Lap
A
boldogság csak álom, álom 196
A
csendes
rongó
fölé
táj
felleg
Csodája voltam
bo-
száll
„.
A A A A A
tavaszra gondolj télben
A A
tilinkóm
gólya vándor-útra kel
Lap
Csinos parasztlak udvarán
.._
214
nának
3
Csürkös
1
1
parlagon
n
temetbe
Adtál
ki ...
nem
—
I
fájdalmat,
106
Alant megyén a felh
-_
....
Az egymástól elvált világelem Az énekes lantot ragadva Az égre nézek: kedvetlen, Az sz
1
Bár boldogító szerelmedet Bányász vagyok
_
.,.,
._,
Epedvén zeng Ébredj
Békót tettem kesely lovam
183
éltemet
Esik
a
hó
.
46
alatt
„
._
Fehér világ
.-.
.
.
.
...
nem
...
62
az esti fény elégett
30
80
semmi vágy Fiam lejártak napjaim Gyermekségem, ifjúságom
81
Ha
Büszke bérczorom a tó,
felett
,,
...
habja nincsen
._.
háborítlanúl
—
.„
Csillacrtalan, sötét az
__
éq
„
?)o
49 vonzza
szívem
130
84 ._.
lelkem, mint a tenger há-
_
borog I
143
.„213
!
38
Csendes boldogságban, meg-
40
fehér világi 148
virágait
világon
.
Fecske fészkelt az ereszünk
Feléd
élt a
34
98 a határon
Fejl
Bús szenved Csendes
álmaidból
._.
Én nem nevezhetem tengernek
57
lá-
..,
Beteltem e lármás világgal
Bércztetn
209
36
.„,
103
...
lant után
._.
_
bára.-,
49 200
253
ébí-edj
fel,
20
213
.__„___,
reája.„
29
106
.._
..
Emlékszem még, emlékszem
241
„.
..„
— zúgó dühével
Eljövél megint
Átlépem még egyszer e háznak küszöbét.—
a hó,
1
260
72
nyájas verfényén ülök 141
Azt beszélik, édes életpárom
.
44
117
,„,
.
.
Elmondhatnám éltemet, sok Elnézem a jó magvett .._
uram
_,
_. ._
El-kiszálltak a kicsinyek
Elment
37
54
_.
.„
....
Eleimnek kisded háza
barátomat 108
oh
nyílt
házban hajdan egy galamb lakott
38 239
szól, elhasadt
gyakorta.-
homályos.-.
E
86
a szarkaláb
83
._
sátorhegyek
szomszédságában—
kétkedés, e barna denevér J05
költ homlokán
85
zergék ho-
a
„
__
Ha megpillantom a lapok Ha mi elszakadnánk, édes kedves rózsám
1
„..
_
168 139
213
^ bekezd verssorok
170
hetreiiJie.
Lap
L-.*p
Hajnalik
.
.
várj
.
Itthon vagyok
megyek,
!
dics természet!
ii5
Halkan járjatok ... ne beszéljetek
._
Halmon
.
_
.
állok, tekintetem
Harangoznak
.
úr házába!
Hatalmas
felség, atyám,
07
Keblemben még az érzemény-
mezben
88
én
_
...
határon
Hervad, hervad
a föld
Hófelhkkel küzd
Hogy Hogy
határa
I
14
723
beteg volt édes szülém
39
lángra gyúlt én szívem
általad
_. .
231
30
nek ™
_.
_
.-
Hol vagy? Hová ll Holdvilág
Hová
a lány
futamsz,
szerelme!
mez
?
Hullámzó érzemény között
Hs
hanem mégis
Ismeretlen,
barát?
_..
Isten házába Itt
48
vagy
ugyan
jó
9'
.
gyl
7'
—
.
~~
-
200
..
228 243
kertemben kiszáradt az
eperfa
Kinek
,.
„..
._
»_
104
36
könycseppek
szemén
262
állnak
a
kép csalogat to-
„ —
._
.
239
csikóbrös kulacs._
._
_.
„
.
205
Köszöntelek, te csendes tiszta
~
•^j!
Lánykám!
híven
-
egymást
Létem
tied vala
'35
szeretjük
45
46
.-,
Lombja nincsen a ligetnek — 199 Magas menny a hségnek hazája
JOl
.-
Meghozta gyümölcsét
tehát, megjöttél csak._
44
.
már
hajója
nak!
146
kútfejek csorgóinál...
_„
Kikircsekben, ibolyákban
vább-.
'99
94
Ki messze, messze vagy, kinek
Költje
^7
patakja
solygva, kéken
'54
-3
._.
Ki messze, messze jártál
Kit változó
dics
asszony!?
az egyik
:
....
109
Hol vagy, hol vagy életünk-
251
megnyitod kelyhed mo-
Kis
56
Hogy már egyszer valahára Hogy síri álma közeleg Hogyan élek, és új hivatalom'
~
me196
fehér Ki
'33
az ég
elindul az ég
Két madaram volt
37
"5
...
voltál, pille lettél.
s
65 201
redekjén
Hegy-völgyön mélán bolygók
Hernyó
_. ...
Kevés gondod a napokra.,-
mikor
219
.
.
Kedvesednek sírhalmára Kél a nap
169
Három mezn, három
.
nek _
Hárfám, ne zengj szerelmet a
96
Jöszte kedves, járjunk egyet a
Hálaadásnak szent oltáraként
éve,
„175
,_
.65
104
láttalak
_.
.~.
sürg hangyanépi
Jós balsorsról minek szóltok!? 238
Iste-
nem
haza jöttem
!
.
108
1
Három hosszú
valahára .„
Jó reggelt,
menjünk az
.
.
.
.
Megszólalt másodízben
77 a
kaka*
72
./7
bekezd
verssorok hcffírenJjc
^7'
Lap
Meleg napsugár
ébred
süt,
a
_ 192
természet.
Merre,
hvös
merre,
esti
szél ?
I
34
Messze földre bujdosott a galambom 42 Mégis nagyon furcsa ez a 163 Mért tnsz elém, szelid emlékezet!
~
.-
Mért nem kötök nek?—
Mi
az a hír?
Fényl
Mi Mi Mi
lelt
úsz a légben
gatag
Mint
sznek
idején
fél
1
1
a
Mint Mint
sötét a
boldogság! árnyas zöld
07 1
8
csendes hajna.
a liget
könnyje
1
02
den!?
Miként
178
,
tart fenn, jó fa ,
leend™
az élet
~..
..„
Panaszkodjam
?.49
mindenfell 106
250
119
...
talán,
87
tavasz
:
tájnak hervadása
.76
hogy
éle-
tem
152 I
nem
áll
ugyan
64
..
Piros hajnalban volt útnak in-
dulásom
tása
._.
..
146
__
gyenge haj40
^
..
Pogány
olyan zöl-
.
a tenger
59
Örömet nem nyújt
Piroslik a bokor
szivet bájol, felgyújt, el-
ragad
„.
jertek a reggelnek idején
Pihenj, fiam
103
.
46
lugas
1
szi 2
'74 200
,
Oh
Oszszel születtem én
1
_.
Mintha volna
Mi
,.
89
Oly
parti
a szélvész repül a szánka a vidéket,
lon
Mi
.
letet
09
59
..
36
!
65
madár nyert gyors
szárnyakat
_
Nemes hölgy im forró üdvöz-
Óh
fecske
Mint
vagyunk mi, édes
készül
116
...
jól
poharam!
Oly nyájasan derengenek
oly ünnepélyes, hall-
a földre szállni
meid
Nem
213
megint
Minden
55
—
selyem-
szép a mennybolt éjszaka
I
'56
füzért neved-
szál
Ne hagyj még itt, ne menj még el ... _ ., Ne nézzenek rám csalfa sze-
Nézz széjjel még e szép világon 257 Nyugszik a nap. A lugasban 244 Nyugszik a nap, alkonyodni
133
-
Lap I
id
támadt, a pusztán
üvöltve
.
09
....
Puszta már a föld határa
.
161
Mirl nem
zengett már az Repülnél lelkem, fenn repülnél 201 _ )8i Rég futok már, messze jártam 255 ének™ Mit kérek tled sors, találd ki 224 Rózsaszl bakator _ 43 Muzsikálnak, hegedlnek 40 Rózsás tavasz Nagy kerek tó közepén _ 190 42 Rövid életét az ember Nagy mulatságom van baráSárgultan áll az szi föld— 234 I
j
.
1
.
:
tim
_,.
....
1
2 2
Sr bokor zöld
lombja közt
8^
Jí bekezd verssorok
iyi
belfírendje.
L.p
Szerelemnek, boldogságnak Szerelmed,
napja
Szerettelek,
nem tagadom
életemnek
Szerettem én t, mint
met
-
,™
.—
•57
.„.
1
45 247
vendége !_
_.
47
_.
._.
az a bajod
.85
123 I
Sziveteknek vágya betölt
— mint
Szól a pacsirta, kis
harang
Te vagy Teremt
.
az én isten
!
I
2
'45
'99
boldogságom
43
hová tekintsek 103
Tetre, rónaságra
25
lakásom
— —
C"'^
.
42
nézek a tájon végig„.
_,.
_
.„
_.
születtem a világra __
Uj érzelemmel
állok..,
és öröm árad _. Vagy én volnék te volnál néma
Vidul
_
.
.„
_.
.
,
159
78 32
240
vagy
süket, .
._
,
a föld ábrázatja
Vigan mosolyg
35 26
_
gas
Völgy
86 248
._
a föld határa
,
_
.
felett, a
zépen
._.
.
bérez .
.
alatt
221
a
Zöldül
mez, a
105
kö-
_
_
Zárt szobában, unalom közt
Zöld
Télen nyáron pusztán az én Ti boldogító szép szemek
__
.._
Volnék bár oly nagy, oly ma-
egy
.
végig
bokor-sás
Ölve az stelken, hol rád fény
Szép vagy, nagyon szép, csak Szivemhez egy igét
Tndve Tzben
a lelke-
Szerény hajlékomnak kedves kis
Lap
Tó közepén
foly a patak
hant, a pázsit újul
,
.—
99 61
119 201
j^^^^l
•^
"wvsr
-'^•c^-'
hm
M m e>i
DAPEST