Mk 01: A pusztában kiáltónak szava:

Mk 01:01-08 A pusztában kiáltónak szava:

Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” Mk 01:01-08

Készítsétek az Úr útját Az ember és az Isten közötti kapcsolat azzal kezdődik, hogy Isten szól hozzánk. Ábrahám azért minden hívő atyja, mert Ábrahámot megszólította az Isten. A hit, hallásból van, a hívő ember Istentől megszólított ember. Az evangélium a Próféta kiáltásával, felszólításával kezdődik. Evangélium, örömhír az, hogy Isten nemcsak szól hozzánk, hanem eljön hozzánk, jön azon az úton, amelyet mi készítünk neki, és jön akkor is, ha nem talál utat a szívünkhöz, ha elutasításra talál, ő mindig velünk van, vére ontásáig velünk van, de az már nem biztos, hogy mi is vele vagyunk. Utak Az Ószövetség is az út képével teszi érzékletessé az Isten és az ember közötti kapcsolatot. De míg az Ószövetségben Isten az, aki a törvényadásban utat készít, utat ad az ő népének, és a nép dolga, hogy mozgásban legyen, hogy a törvényt felismerve a törvény útján járjon, addig az Újszövetségben az útkészítés a mi feladatunk, és az Isten az, aki felismeri az általunk készített utat, Isten az, aki mozgásban van, aki eljövendő. Isten mindannyiunk lelkéhez utat keres, olyan utat, amelyet mi készítettünk. Jézus az ajtónk előtt áll és zörget, arra vár, hogy ajtót nyissunk, hogy utat adjunk neki. Jézus útja Az Úr Jézus első útkészítője Mária. Mária az angyali üzenetet ámennel fogadta: ”Legyen nekem a te igéd szerint”. Mária befogadta Isten Igéjét, befogadta a világ üdvözítőjét a második isteni személyt, Jézus Krisztust. A szentáldozás előtt, hasonlóan a Szűzanyához kimondjuk, hogy ámen, hogy úgy legyen, mielőtt magunkhoz vesszük az Urat. Az Isten önfeláldozó szeretete, értünk megtört teste, üdvösségünkért kiontott vére, Isten irgalmas szeretete, utat akar találni hozzánk, elfogadásunkra, befogadásunkra vár. A keresztény hit arról szól, amit az Isten nekünk mond, amit az Isten értünk emberekért tesz, a keresztény vallás, a keresztény hitre adott emberi válasz. A keresztény vallás végül is, a kereszt vallása, keresztünk vállalása. Ha már az Isten bennünket, embereket mindenek ellenére is szeret, olyannyira szeret, hogy odaadja az életét értünk, akkor a méltó emberi válasz erre az isteni szeretetre, ha mi emberek mindenek ellenére is, keresztünket is vállalva, bízunk Istenben. Közös utunk Ha bízunk Jézusban, bizalmunk útján Jézus ránk talál. A bizalom Jézusból isteni, gyógyító energiákat szabadít fel. Az evangélium beszámol róla, hogy Jézust kíséri, lökdösi a tömeg. Egyszerre tanítványaihoz fordul és megkérdezi ki érintett meg. A tanítványok nem értik a kérdést, hiszen a sokaság minden irányból szorongatja őket. Jézus kijelenti valaki megérintett isteni erő áradt ki belőlem. Egy beteg asszony hittel, bizalommal közeledett Jézushoz. Ha csak a ruhája szegélyét érintem, meggyógyulok. Ez a hit, ez a bizalom Jézusban isteni, gyógyító energiákat szabadított fel, és Isten irgalmas szeretete utat talált, megtalálta a hit és a bizalom útját a szenvedő emberhez. Ha befogadjuk Isten Fiát az életünkbe, akkor Jézussal vagyunk, Jézussal járunk, jézusivá válunk.

Mk 01:12-15 Evangélium Abban az időben: A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”Mk 01:12-15

Betelt az idő Benne élünk az időben. Döntő jelentőségű, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz. Menekülni akarunk tőle, múlatni akarjuk az időt, vagy pedig feltételezzük az időről azt, hogy gazdag tartalmat hordoz, amely elérkezhet hozzánk, amelyhez elérkezhetünk. Egy indiai herceg azzal bízta meg az ékszerészét, véssen a gyűrűjébe valamit, ami segítségére lesz abban, hogy balsors idején ne essen kétségbe, jó sorsában pedig ne váljon elbizakodottá. Az ékszerész egyetlen szót vésett a gyűrűbe; elmúlik. India bölcsessége belátja ennek a világnak az állhatatlanságát, azt hogy minden elmúlik, és igyekszik túljutni, az evilági dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Jézus az idő múlásával szemben azt hirdeti, hogy az idő telik, hogy „Betelt az idő”. Karácsony óta ebben a világban jelen van az a valóság, amely nem csupán elmúlás. Ebben a világban, jelen van az örök élet. Hitünk szent titka, Jézus Krisztus, tegnap, ma és mindörökké aktuális! Vö. zsid. 13:8 Közel van az Isten országa Jézus nyilvános működése előtt visszavonul a pusztába. Embertelen környezetben, vadállatok, és a megosztott szellemi világ társaságában negyven napig böjtöl. Az angyalok többsége szolgál neki, csak egy kísérti meg őt. Jézus isteni küldetésének veti alá egész emberségét. Mennyei Atyja akaratát akarja teljesíteni és ebben, csak engedelmes eszköz lehet az emberi test. Jézus emberi akaratát aláveti Isten akaratának. Jézus akarata jelenvalóvá teszi, az Isten akaratát, az Isten uralmát, az Isten Országát. Ez az Ország közel van. Jézus karnyújtásnyira van tőlünk. Isten megtestesült szeretete felszólít bennünket is; „Térjetek meg!” Térjetek meg Ezen a helyen a görög szentírásban ez a szó áll; metanoite, amit hol úgy fordítottak magyarra, hogy tartsatok bűnbánatot, vagy helyesebben, ahogy most is hallottuk, térjetek meg. A szó eredeti jelentése gondolkodásmódunk megváltoztatására, szemléletmódunk fordulatára utal. Megváltozik a szemléletmódunk, ha az időre többé nem úgy tekintünk, hogy múlik, hanem úgy, hogy telik, amelyet az egyetlen örök valóság betölt. Jézus közelében megtapasztalhatók a mennyei világ erői. Ezek az erők a szentség erejével, a mai napig hatnak. Ebben az erőtérben meg lehet térni, oda lehet fordulni hittel, bizalommal az Istenhez. Isten Lelke egyetlen bűnről győzi meg a világot, arról az egyetlen bűnről, hogy nem hisznek, nem bíznak az Isten Fiában! Vö. Jn. 16:9. A bűnök sokasága, a múlt, jelen és a jövő bűnei is, ebből az egy bűnből fakadnak. A tökéletes bánat, ezt az egy bűnt ismeri fel: „Egyedül csak ellened vétkeztem!”Vö. zsolt. 51:6. Jézus, a fogságban sínylő Jánosnak üzeni: „Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam.”Lk. 7:23. A boldogságok ebből az egy boldogságból, a hit és a bizalom boldogságából fakadnak. Higgyetek az evangéliumban Ránk, emberekre jellemző, hogy a cselekedeteinkre nézve akarunk útmutatást, motivációt kapni. Jézustól is megkérdezték; "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe? Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." Jn. 6:29-30. Többszörösen függő lények vagyunk. Táplálékból szőtt emberi testünknek, táplálékra van szüksége, ennünk kell, ha lenni akarunk, lennünk kell, ha tenni akarunk. Enni, lenni, tenni ez a sorrend, nemcsak a természet rendjében igaz. Ha örökké akarunk élni, hinnünk kell, hogy Jézus az örök élet kenyere. Ennünk kell az örök élet kenyerét. Lennünk kell, Krisztus a mi Urunk által az Istenben, és csak utána, cselekedhetünk Krisztus a mi Urunk által. Örök életünk azzal kezdődik és folytatódik, hogy engedünk Jézus felszólításának: Higgyetek az evangéliumban!

Mk 01:14-20 Meghívás Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálót javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat Zebedeust, a napszámosokkal együtt, és követték őt. Mk 01:14-20

Isten országa Jézusnak egyetlen nagy ügye van, ez a nagy ügy; az Isten uralma, az Isten országa. Az Isten országa különleges ország; a világban van, de nem ebből a világból való ország. A világból való országok mindegyike erőszakra épül. Isten országa, a mennyből alászálló ország, erőszak nélküli ország, kölcsönös bizalomra épülő ország. Isten feltétlenül bízik bennünk, mindenek ellenére is bízik bennünk. Lehet, hogy már mindenki lemondott rólunk, az is lehet, hogy már mi is lemondtunk saját magunkról; Isten akkor sem mond le rólunk, bízik bennünk rendületlenül: Bízik benne, hogy egyszer csak bizalommal fordulunk felé, hogy egyszer csak megtérünk hozzá, hogy egyszer csak megörvendeztethet bennünket az ő kölcsönös bizalomra épülő országával. Hihetünk az evangéliumban, abban az örömhírben, hogy az Isten Fiában, a mi királyunkban jelen van közöttünk az Isten országa. Hitéletünkben nagy lépés, amikor nemcsak azt hisszük el Istenről, hogy van, hanem azt is hisszük, hogy jelen van, hogy az ő országa közöttünk van. Jöjjetek velem Az Isten országa Jézus hívásával veszi kezdetét. Istennek szívügye, a mi emberlétünk ügye. A mi emberlétünk olyan nagy ügy, amellyel maga az Isten foglalkozik személyesen. Jézus, amikor megtérésre szólít, arra szólít fel bennünket, hogy bízzunk benne, forduljunk felé, fogadjuk el őt, igazodjunk hozzá, hogy megigazulva országának polgáraivá váljunk. Jézus személyes meghívását elsőként, a szabad ég alatt dolgozó halászok hallják. Simon, András, Jakab és János, a tengerből élő, a tenger mélységeit ismerő emberek, Jézustól lehetőséget kapnak arra, hogy mesterségüket otthagyva, Isten országának apostolfejedelmei legyenek. Emberek halászává teszlek titeket Jézus megindokolja hívását: „Jöjjetek velem, és emberek halászává teszlek titeket.” A halak nem élnek örökké, de ha kifogják őket, akkor táplálhatnak, éltethetnek bennünket, pusztulásukból élet fakadhat. Isten országa kiemelkedően megváltoztatja szemléletmódunkat az életünkről és a halálunkról is. Jézus, összehívta a népet és tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:34-35 Mindenüket otthagyták és követték őt Jézus bizalmat és reményt ébresztett ennek a négy embernek a szívében, akik vállalva a számukra ismeretlen jövőt, mindenüket elhagyva Jézus nyomába szegődnek. A halászok soha sem mehetnek biztosra, bízniuk kell abban, hogy fáradozásuk nem lesz eredménytelen. Egyszer előfordult, hogy Jézus az ács, Péternek a halásznak szakmába vágó tanácsot ad. Péter az ő szakmai tapasztalata ellenére, a halászásra teljesen alkalmatlan időben, Jézus szavára kiveti a hálót halfogásra. Jézus kezében tartja a számunkra kiszámíthatatlan jövőt. Jézus az idők ura gazdag zsákmánnyal jutalmazza meg Péter bizalmát. Jézus bennünket is országába hív, az ő kölcsönös bizalomra épülő országába. Bízhatunk Jézusban meggyőződésünk ellenére is, mindenek ellenére is, bízhatunk abban a Jézusban, aki mindenek ellenére is bízik bennünk, aki a vére ontásáig szeret bennünket.

Mk 01:21-28 Zsinagóga Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Szent helyek és Szent idők

Jézus Gallilea fővárosában, a kafarnaumi zsinagógában tanít. A zsinagóga nem templom. A templom az a Szent hely, ahol az egyedül Szent Isten jelen van. A zsidóknak egy Istenük van. A hithű zsidók számára, éppen ezért, csak egy Szent hely, csak egyetlen templom létezhetett, a jeruzsálemi. A templomtól távolabbi településeken zsinagógákat, imaházakat építettek, ahol szombatonként igeliturgiát tartottak. Felolvassák és értelmezték a törvényt, a szent iratokat, és imádkoztak. Ezen a szombaton, a kafarnaumi zsinagóga, nemcsak imaház, hanem templom. Jézus, Szent Istenünk jelenléte; Szentté, templommá avatja a jelenlétét befogadó teret és időt. Nélkülem semmit sem tehettek Az evangéliumból nem tudjuk meg, hogy ezen a szombaton, Jézus mit tanított, csak annyit tudunk meg, hogy hallgatói tanítását újnak és hatalmasnak tartják. Jézus úgy tanít, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók a törvény köztiszteletben álló szakértői voltak, akik értelmezték a törvényt, és végső soron ők voltak azok, akik a törvény alapján tanították, hogy mit kell, mit szabad tenni, és mi az, amit nem szabad megtenni. Ezzel szemben Jézus tanítása nem merül ki abban, hogy mit enged meg, és mit tilt a törvény. A megengedésben és tiltásban nincs erő, nincs dinamizmus, kimerül abban, hogy szabályozni akarja a működő erőket. Te vagy a cselekvő, a törvény csak megmondja, ezt megteheted, azt meg nem. Az Újszövetségben Isten a cselekvő. Az Újszövetség népe Krisztus a mi Urunk által imádkozik és cselekszik. Jézus figyelmeztet bennünket; „Nélkülem semmit sem tehettek”! Jézus nélkül, csak a semmit ragozhatjuk a végtelenségig! Jézus küzdelmei Az élet küzdelem. A győztesek, esélyesek a túlélésre. A szellemi küzdelemben az a győztes, aki az ellenfelét meg tudja nyerni, vagy ki tudja borítani! Egy pillanatra fellebben a fátyol a megosztott szellemi világról. Egy tisztátalan, az Istentől elpártolt lélek, aki jól emlékszik rá, kitől pártolt el, felismeri az Isten Szentjét, Jézust. Ezt a tisztátalan lelket Jézus puszta jelenléte kiborítja. "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” Jézus szava, ezt a kiborult gonosz lelket látványosan kiborítja az emberből. Jézus legyőzte a világot; voltak, akiket kiengesztelt az Istennel, akiket megnyert az Istennek, és voltak olyanok is, akiket annyira kiborított, hogy az életére törtek. Jézus Lelke élteti egyházát. A Jézus Krisztusról tett alázatos tanúságtétel, az egyház életjelensége. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel tömegeket nyert meg az Istennek, tömegeket engesztelt ki az Istennel. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel vértanú hősöket nevelt, és ugyanakkor, ez is a győzelemhez tartozik, sokakat kiborított. Az üldöztetések nem borították ki az egyházat. Öröm forrása volt, ha valaki méltóvá válhatott arra, hogy Jézusért szenvedhetett. Az üldöztetések korából maradt fenn ez a szép, latin szállóige:”Semen sanguis est christianorum!” A keresztények vére magvetés! A vértanúk tanúságtétele, tömegeket nyert meg! A mi küzdelmeink Jézus kérdésfelvetése, ma időszerűbb, mint valaha: „Ha az Emberfia eljön, talál e hitet a földön?” Hitünk Isten ajándéka. Isten nem kényszeríti ránk ajándékát, tőlünk függ, hogy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el. A Lelket ki lehet oltani! Nemcsak hitünk elfogadása függ tőlünk, megtartása és elvesztése is rajtunk múlik! Csatát vesztünk mindannyiszor, amikor felettébb megrendülünk, amikor kiborulunk, és akkor is, amikor ennek a világnak a káprázata, vagy egy közvélemény, egy tekintély az Igazság rovására, megnyer bennünket. Vesztésre állunk, ha csak magunkkal vagyunk elfoglalva, ha kimerülünk a védekezésben. Jelenlétünkkel, itt és most, ebben a Szent térben és Szent időben Jézus jelenlétéről tanúskodunk. Hitünk, támadó harcosai vagyunk, ha Jézus Lelke által, életünk szelíden és alázatosan, tanúskodik az Igazságról, az Isten Fiáról, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki a benne bízóknak örök életet ígért, akiben örök életünk van!

Mk 01:29-39 Jézus Péteréknél Abban az időben: Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza és szolgált neki. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek, és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból) elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot, a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 01:29-39

Jézus Péteréknél

Jézus Kafarnaumban, Péter és András apostolok házában lakik, itt él Péter apostol feleségének az édesanya is, akit Jézus ezen a szombaton meggyógyított. Jézus hatalmas jelenléte; templommá és missziós központtá avatja Simon és András házát. Milyen kényelmes lett volna Jézusnak itt maradni, innen hirdetni az Isten Országának Evangéliumát, mindenünnen tódultak volna hozzá az emberek. Jézus küldetése Jézus bizonyára ezt a lehetőséget is megbeszélte, hajnali imájában az ő Mennyei Atyjával. Simon Péter, társaival Jézus keresésére indult, és amikor rátalálnak, hívják: ”Téged keres mindenki”, de ő azt felelte: „Menjünk el máshová.” Egyedülálló az evangéliumokban, hogy Jézus az őt kereső, segítségére váró honfitársaitól távol tartja magát. Jézusnak nemcsak azokhoz van küldetése, akik őt felkeresik, nemcsak azokhoz, akik őt szívesen látják, hanem azokhoz is, akik nem látják őt szívesen, azokhoz is, akiknek Jézus ellenszenves, Jézusnak küldetése van ellenségeihez is. Jézus feltétlenül jön, akkor is jön, ha elfogják, ha megkínozzák, ha keresztre feszítik. Jézusnak küldetése van a jobbik latorhoz. Jézus feltétlenül jön. Az apostolok küldetése Kimozdulni a megszokottból, a kényelmesből, feladni komfortérzetünket, erre mi emberek, úgy tűnik, hogy csak külső kényszer, külső ösztönzés hatására vagyunk képesek. Feltámadt Üdvözítőnk, egész világra szóló missziós parancsa ellenére az apostolok továbbra is hazájukban, házaikban maradtak. Jól érezhették magukat Jeruzsálemben, ahol Péter pünkösdi beszédére 3000-en megtértek. „Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.” ApCsel 2:46-47a A keresztényeknek eszük ágában sem lehetett elhagyni Jeruzsálemet, egészen addig, míg nem kezdődött el a keresztények elleni irtó-hadjárat. Az evangélium első hirdetői Kis Ázsiában, az üldöztetések elől elmenekült keresztények voltak. Kezdettől fogva Isten, Péter apostolt bízta meg a pogány misszióval, de végül is, Szent Pál, a külső apostol hozta ki az evangéliumot a zsinagógából. A mi küldetésünk A Kegyelem felülről lefelé hat. A Kegyelem útja, felülről lefele vezető út. Az Isten emberré lett, lesüllyedt hozzánk, egészen a poklokig süllyedt. Nemcsak Isten Fia, mi emberek is, szeretetügyből fakadóan kapjuk a legsúlyosabb sebeket. A szeretethez, mint ahogy a boldogsághoz is bátorság kell, a bátorság és a boldogság édestestvérek. Isten Kegyelme felbátoríthat bennünket arra, hogy a Szeretet, az igaz boldogság misszionáriusai legyünk. Isten misszionáriusai lehetünk, ha hajlandóak vagyunk Jézushoz hasonlóan felülről lefele kimozdulni. Lehet, hogy szegények vagyunk, lehet, hogy tudatlanok vagyunk, de vannak nálunk is szegényebbek, nálunk is tudatlanabbak, akik a mi segítségünkre várnak. Ha Jézust akarjuk követni; akkor sok mindenről le kell mondanunk. Sok mindentől el kell távolodnunk akkor is, ha rá akarunk látni az egészre. A földtől eltávolodó helikopterről látszik az is, amit az autós nem láthat, látható az is, hogy mi van a kanyar után. Keresztünk sok mindentől eltávolít, elszakít bennünket, de rálátást ad nekünk az egészre, megmutatja azt is, hogy mi van a kanyar után, megmutatja, hogy ki vár minket halálunk után, és ez Reménységgel tölthet el bennünket.

Mk 01:40-45 Akarom! Tisztulj meg! Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdreborult előtte, s így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 01:40-45

Csak Istenben keress megnyugvást lelkem Jézus híre eljuthatott ehhez a beteg emberhez is. Az Úr Jézusról szóló híradások reményt keltettek benne. Bizonyára régóta kereste a találkozást Jézussal. Most, hogy végre egymásra találtak, nem törődve a törvény előírásaival Jézushoz közeledik. Jézus bizonyára egyedül van. Kísérői, ha voltak elmenekülhettek, amikor látták, hogy egy leprás ember veszedelmesen közeledik feléjük. Ez a tisztátalan ember Jézustól karnyújtásnyira leborul. Ennyire közel jönni egy leprás, tisztátalan embernek a törvény előírása szerint, nem lett volna szabad. Isten nem személyválogató Az Isten nem személyválogató. Bennünket, embereket a kellemes dolgok vonzanak a kellemetlenek, taszítanak ez természetes. De ha ezek az erők meghatározóvá válnak az életünkben, képesek rabul ejteni. Jézus fiatal, szereti az életet, a vonzó és taszító erők rá is hatnak, de felül tud emelkedni rajtuk. Ki tudja mondani, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Az Isten szereti teremtményeit akkor is, ha tisztátalanok, eltorzultak, akkor is, ha megöregedtek elgyengültek és betegek. Isten még a bűnös, vele szembefordult embereket is szereti. Az Isten nem személyválogató, felhozza napját mind jókra mind gonoszokra esőt ad mind igazaknak, mind hamisaknak. Isten jelen van Ez a tisztátalan, leprás ember meg akar tisztulni, meg akar gyógyulni, de ehhez az ő akarata kevés, Jézus akaratát elégségesnek tartja: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus megkönyörül rajta és a leprás után ő is, megszegve a törvényt, kezével megérinti a beteg embert, aki érzi, hogy tisztátalan fején megnyugszik az Úr Jézus keze és hallja a hangját; Akarom! Tisztulj meg! A gyógyult, embert Jézus a papokhoz küldi. Jézus ezzel a gyógyult leprással azt üzeni a papoknak, hogy az, az Isten, akit szolgálniuk kell, akinek áldozatokat mutatnak be, jelen van, jelen van az emberekhez lehajoló, embereket gyógyító irgalmas Isten. Istennek minden lehetséges Ez az ember Jézus akaratában, gyógyulásának lehetőségét felismerte. Bizalommal borul Jézus lábaihoz, hogy ami lehetséges, azt Jézus valóságossá tegye. Ennek a beteg embernek a gyógyulása meggyőzhet bennünket is arról az igazságról, hogy ahol a mi lehetőségeink végződnek, ott nem a semmi kezdődik, hogy Istennek minden lehetséges.

Mk 02:01-12 Lelke mélyén Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus lelke mélyén jól tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak. Így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának; Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!”

Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fölvette a hordágyat és mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet soha.” Mk 02:01-12

Igaz érték Jézus Kafarnaumban, igen valószínű, hogy Simon és András apostolok házában tanít, abban a házban, ahol meggyógyította Szent Péter apostol feleségének az édesanyját. Egy béna emberről hallottunk, akinek van lába, de nem engedelmeskedik akaratának, nem tud Jézushoz menni, segítségre szorul. Az igazi érték előtt minden más érték eltörpül, sőt akadállyá válhat, amit le lehet, és le kell bontani. A beteget vivő emberek nem kértek engedélyt a ház tulajdonosától. Kárt okoztak, amikor a ház tetejét megbontották. De most ez nem számít, barátjukat Jézus elé akarják bocsátani. Kötelék Jézus elé a tetőn át, kötelekkel engedhették le a beteget ágyával együtt. Jézust látja a köteleken túl a baráti köteléket, látja hitüket, bizalmukat. Jézus látja ezekben az emberekben, azt a kapcsolatot, amelyet Mennyei Atyja kezdeményezett. Jézus a szerető szívekben, az ember és az Isten egységét, önmagát látja. Jézus úgy fordul ehhez a béna emberhez, mint Isten gyermekéhez, fiamnak szólítja. Fiam bocsánatot nyertek bűneid. Az írástudók úgy gondolták; csak Isten bocsáthat meg bűnöket, aki ember létére ilyet mond, az káromkodik. Jézus válaszul az írástudók gondolatára, talpra állítja a bénát, hogy megtudják, az Ember fiának van hatalma a bűnök megbocsátására. Lelke mélyén Jézus, szeretetének egyesítő hatalmából fakadóan azonosulni tud velünk. Lelke mélyén, még gondolatainkat is látja. Csak az, aki nagyon szeret bennünket csak az képes gondolataink mélységéig felismerni bennünket. Jézus az ő lelke mélyén tud a mi tartózkodási helyünkről, tud arról, mit tapasztalunk és érzünk, ismeri gondolatainkat is. Jézus válaszol gondolatainkra. Létünk legmélyén, akár tudjuk, akár nem tudjuk, akár hívők vagyunk, akár hitetlenek, párbeszédben állunk az Istennel. Hitünk karja Hitünk és bizalmunk Isten akaratából fakad, éppen ezért túláradó hit és bizalom. Hitünkben bizalmunkban hordozhatjuk, Jézus színe elé vihetjük embertestvéreinket, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt a béna embert az ő barátai Jézushoz vitték. Jézus a mi hitünket látva, ma is gyógyít. A szolgáló egyház hite és imádsága Jézus hatalmát folyamatosan felszabadítja a mi testi, lelki gyógyulásunkra.

Mk 02:18-22 Böjt Abban az időben: János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy János és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg velük a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És újbort sem tölt senki régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az újbor, új tömlőbe való.” Mk 02:18-22

Értelmes böjt Jézus és tanítványai, felkeltették az emberek érdeklődését. Érdekelte az embereket többek között az is, hogy miből élnek, hogy hogyan élnek. A tanítványoktól tudhatták meg, hogy ők, a zsidó vallásos elittől eltérően nem böjtölnek. Jézustól magától akarják tudni, hogy miért van ez így. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus böjtölt. Azt is tudjuk, hogy Jézus nem öncélúan böjtölt, böjt és imádság előzte meg azokat a döntéseket, amelyet emberi akaratával meg kellett hoznia. 40 napig böjtölt nyilvános működésének megkezdése előtt, a pusztában, ahol döntési alternatívái, külső kísértés alakjában is megjelentek előtte. Böjt és imádság előzte meg tanítványai kiválasztását is. Értelmetlen böjt A tanítványok életük alapvető döntését már meghozták akkor, amikor mindenüket elhagyva, elfogadták Jézus hívását, és követték őt. A tanítványokra nem nehezedik döntési kényszer. Követik mesterüket, aki isteni tekintélyével pásztorolja őket. Ebben a helyzetben nincs semmi értelme annak, hogy böjtöljenek. Jézus a kérdésre, kérdéssel válaszol. Böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Jézus szép képekkel érzékelteti, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, megvan a helye és ideje a böjtnek tanítványai életében is. Ha elvétetik tőlük a vőlegény böjtölni fognak. Böjttel és imássággal Jézus imádságának, böjtjének az a célja; hogy az Isten rendjét, az Isten Országát jelenvalóvá tegye. Jézus az ő művét, az ő művének folytatását apostolaira bízta. Elérkezett az apostolok életében az, az idő, amikor nélkülözniük kellett mesterük fizikai jelenlétét, amikor rájuk nehezedett küldetésük teljesítésének döntési kényszere. Böjttel és imádsággal küzdöttek, hogy döntéseik Jézus Lelkéből fakadjanak, hogy döntéseik Jézus döntései legyenek. Az apostolok hűségéből fakadóan mindannyian Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk, a mi testünk is a Szentlélekisten temploma. A Szentlélekisten, Jézus Lelke bennük is imádkozik, böjttel és imádsággal a mi is ráhangolódhatunk erre az imádságra. A mi böjtölésünk és imádságunk átalakulhat Jézus imádságává. Böjttel és imádsággal alkalmassá tehetjük, halandó emberi testünket arra, hogy Jézushoz hasonlóan ez az emberi test is megcselekedje Mennyei Atyánk akaratát. Önmegtagadás Az apostolok evilági vágyaikat alaposan alárendelték Jézus akaratának. Az egész életük böjt volt. Nem a táplálék tudatos megtagadásának böjtje, hanem az egész ember önmegtagadásának a böjtje. Az önmegtagadás Jézus követésének alapvető feltétele. Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen. Az apostolok hűségének köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk ezen a mennyei lakomán, hogy Jézus az ő isteni életével táplál bennünket, hogy őáltala, ővele és őbenne képesek legyünk önmagunk megtagadására, keresztünk hordozására. Jézus önmagát közli velünk, hogy képesek legyünk a böjtre és imádságra, hogy felismerve Mennyei Atyánk akaratát, jó döntéseket tudjunk hozni, hogy bennünk és általunk is megvalósuljon az Isten uralma, az Isten Országa.

Mk 04:35-41 Tengeri vihar Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mk 04:35-41

Övéi nem fogadták be Az evangélium, az örömhír sötét háttérből ragyog fel. Az Isten Fia az ő világába, jött, de az övéi nem fogadták be. A kozmosz befogadta Jézust. A tenger háborgása elcsendesedik Jézus szavára. Az övéi nem fogadták be, pedig Jézus azért jött, hogy befogadják őt. Jézus az ő tanítványaitól joggal elvárhatta, hogy értsék őt, hogy higgyenek benne, de a sötétség még apostolaiban is ellenállt neki. Meglepő, hogy az evangéliumok, milyen tiszteletlenül vallanak az apostolok értetlenségéről. Nem értették Jézust, nem értették, még mindig nem értették. Még mindig nincs bennetek hit? Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? A félelem, a lélek háborgása, a hitetlenség sötétségéről árulkodik. Jézus kérdésében benne van, Jézus állítása, ha hittetek volna, a külső körülmények, nem nyugtalanítottak volna benneteket. A hit Isten ajándéka, ezt az ajándékot az apostolok már elfogadhatták volna, erre utal Jézus kérdése. Még mindig nincs bennetek hit? Pedig már lehetne, hiszen Jézus hatalmas tetteinek tanúi voltak. A csodás tettek sora most még eggyel bővült. Az apostolok, még mindig nem értik ki is ez a Názáreti Jézus. Erre az értetlenségükre utal a kérdésük. „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Akik befogadták Jézust az övéi nem fogadták be, de voltak, akik befogadták. Tudunk bűnösökről, bukott nőkről, betegekről, halottakról, akik az ő sötét hátterükből meghallották Jézus szavát, akikben Jézus szabadítása, hatalmasan megmutatkozott, akik olyan Istenélményben részesültek, amely megvilágosította őket. Volt, aki megértette Jézust. Egy asszonyról, mind a négy evangélium megemlékezik, egy asszonyról, aki drága, illatos olajat öntött Jézusra. Látva pedig ezt az ő tanítványai bosszankodva mondják mire való ez a tékozlás. Jézus védelmébe veszi az asszonyt. Miért bántjátok, mert ezt a kenetet testemre öntötte? Az én temetésemre nézve cselekedte ezt. Ez az asszony jobban értette Jézust, mint a tizenkét apostol együttvéve. Az apostolok nem hitték el, hogy Jézusnak meg kell halnia. Nagycsütörtökön, Jézus halálának előestéjén, még azon vitatkoztak, hogy ki a hatalmasabb közülük az Isten Országában. Hiszek Uram! Húsvét után aztán az apostolok megértették Jézust. Nagypéntek sötétsége, életük értelmetlensége és az, hogy ők egy veszett ügy áldozatai, a reménytelenség sötétsége, betöltötte őket és ebből a sötétségből, ebből a sötét háttérből, Húsvétkor felragyogott nekik a feltámadt Krisztus. A sötét háttér jelen van a mai, modern ember életében is. Ez a sötétség nagypénteki sötétség. A mai ember inkább áldozatnak tartja magát, mint bűnösnek, élete értelmetlenségétől szenved, elveszítette a reménységét. Bennünket hívő embereket is felkavar, félelemmel tud eltölteni, környezetünk, háborgása. Jézushoz kiálthatunk, mint az apostolok. „Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Olyan jó megszégyenülni, sírva fakadni Jézus előtt, amikor a mi viharunkat lecsendesíti, amikor a mi sötétségünkben is felragyog a Krisztus. Mennyire féltem, mennyire aggódtam, pedig te Uram velem voltál. Megszégyenít, hogy mennyire nem bíztam benned. A gyermekéért aggódó édesapa hatékony szavaival mi is Jézushoz fordulhatunk. „Hiszek Uram, légy segítségére az én hitetlenségemnek.”

Mk 06:01-06 Názáret Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amiket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? És ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát csak hazájában, rokonai körében, a saját házában." És nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 06:01-06

A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Jn 01:11 Bele születünk egy családba, egy országba, egy nemzetbe, egy vallásba, vagy egy vallástalanságba. Szűkebb hazánk az a település ahol élünk. Közösségben kezdjük meg az életünket, munkánkkal közösséget szolgálunk, és szükségünk van mások szolgálatára. Komfort érzetünk megköveteli, hogy közösséghez tartozzunk, igyekszünk nem kilógni a sorból, igyekszünk megfelelni közösségünk elvárásainak. Mit szól hozzá a szomszéd, mit szólnak hozzá a falubeliek, ezek a kérdések döntően meghatározzák viselkedésünket. Jézust felismerik a názáretiek, tudják róla, hogy közülük való, ismerik Jézus kiterjedt rokonságát is. Jézus nem olyan, mint amilyennek, egy názáretinek lennie kell, Jézus nem felel meg a názáretiek elvárásának, megbotránkoznak benne, mint egy idegen testet kivetik maguk közül. Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Jn 18:37b Megélhetésünkhöz sok mindenre szükségünk van. Sok minden kell, ez még nem lenne baj, de azt tapasztaljuk, hogy ezek a kellékek, ezek az eszközök képesek céllá magasztosulni. A fogyasztói társadalmat az élteti, hogy kellékek özönét állítja elő, és kínálja nekünk. Reklámok özöne akar rabul ejteni bennünket, hogy a kellékek megszerzésében, halmozásában találjuk meg boldogulásunkat. Jézus megbecsült tagja lehetett volna a názáreti közösségnek, ha kellékekkel szolgál. Kell a názáretieknek sámli, asztal tetőszerkezet, és egy csodadoktor, aki meggyógyítja őket. Jézus nem kellékes, nem azt adja, ami az élethez kell, Jézus életet ad, de ez az élet nem kellett az övéinek. Jézus így vall magáról Pilátusnak: ”Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” XVI. Benedek Pápa visszavisszatérően, többször is rámutat egy szomorú tényre, nevezetesen arra a tényre, hogy világunkban jelenleg diktatúra van, a tolerancia diktatúrája van, ahol az igazság csak egy esetleges szubjektív dolog, ahol mindenkinek igaza lehet, ahol az igazság többé nem tényező. Názáret nem az egyetlen hely volt a világon, ahol az igazság, az élet igéje nem talált otthonra. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. Jn 08:32 A tolerancia diktatúrája az igazság esetlegessége, jelentéktelenné válása, Isten súlyos ítélete. Isten súlyos ítélete, amikor az embert kiszolgáltatja szíve vágyainak, amikor megengedi az embernek, hogy saját feje után menjen, hogy kedvtelései szerint éljen, amikor megengedi az embernek, hogy élete kellékeibe belebolonduljon. Ha az ember számára nem érték, nem kincs az igazság, a szabad élet, ha szíve, élete kellékeihez kötődik csupán, akkor tragikusan éli meg világunk állhatatlanságát, hiába halmozza élete kellékeit, szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ezek a kellékek nem maradandóak. Életünk kellékeink fogságából, egyedül az igazság örök szépségének a felismerése képes kiszabadítani, szabaddá tenni bennünket. Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Jn 16:13a Jézus búcsúbeszédében megígéri a Szentlelket, megígéri, hogy amikor eljön, elvezet a teljes igazságra. A Szentlélek kettős lángnyelvek alakjában jelent meg az apostolok feje fölött. A Szentlélekisten tüze, a felismerés tüze. A felismerés tüze vezet el a teljes igazságra. A felismerés tüzében minden elég, csak az igazság és az igazságból fakadó szabad élet marad meg. „Az Úr ugyanis Lélek: és ahol az Úrnak Lelke van, ott van a szabadság.” 2Kor 3:17

Mk 06:7-13 Küldetés Abban az időben: Jézus, magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 06:7-13

Küldetés Jézus magához rendel, hatalmat ad és küld. Részletekbe menően meghatározza, hogyan viselkedjenek apostolai. Nincs vita, az apostolok nem egyezkednek, nem akarják megbeszélni a dolgot. A parancsot elfogadják, vállalják a küldetést, engedelmeskednek. Jézus közvetlenül halála előtt utal erre a misszióra. Amíg veletek voltam semmiben sem szenvedtetek szükséget. Ezután nem így lesz, még személyes biztonságotokról is magatoknak kell gondoskodni, akinek nincs kardja, adja el felső ruháját és vegyen. Jézus hatalma Az apostolok az Úr Jézusból fakadó erőtérben teljesítik küldetésüket. Jézus hatalma védelmezi, és gondoskodik róluk, Jézus hatalma működik bennük. Megtérést hirdetnek, ördögöket űznek, betegeket gyógyítanak, mint Jézus. A tizenkét apostol az egyház zsengéje. Most ízlelik meg először, mit jelent Krisztus titokzatos testéhez tartozni, mit jelent az Isten uralma, miben áll az Isten Országa. Jézus felségterülete Jézus háborúba küldi apostolait, hogy felségterületéről a megszállókat, a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Jézus felségterülete minden ember. Jézus minden egyes ember megváltója. Jézus mindannyiunkra igényt tart. A bűn azért rossz, mert istenellenes hatalmaknak szolgáltat ki. Az ember az egyetlen teremtmény, aki Isten képét hordozza, éppen ezért az istenellenes hatalom kiemelkedően emberellenes hatalom, az emberiség ellensége. Pusztít, gyilkol, és akit erre fel tud használni, azt is elveszti. Betegek kenete Az apostolok nemcsak ördögöket űztek olajjal megkenve gyógyítottak is. Az apostoli egyház is kiszolgáltatja a betegek szentségét. A szentség kiszolgáltatója miközben szent olajjal megkeni, a homlokunkat és mind a két kezünket így imádkozik értünk: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr Szentlélek kegyelmével, szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged és erősítsen meg jóságosan, amire bizalommal feleljük: Ámen.

Mk 06:30-34 Megesett a szíve Abban az időben: az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 06:30-34

Könyörület Az apostolok visszatértek és beszámolnak Jézusnak missziós útjukról. Jézus, apostolai pihenéséről akar gondoskodni. Vissza akar velük vonulni egy csendes, magányos helyre, hogy kipihenhessék magukat. Amikor az apostolok a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek nem a magány és a csend várta őket, hanem emberek sokasága. Amikor Jézus látta a nagy tömeget megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Jézus könyörülete, több mint emberi rokonszenv. A könyörület kiemelkedően Isten tulajdonsága. Jézus isteni szíve szánja a tömeget. Jézus könyörületéből fakad, hogy tanítani kezdi, a köréje gyűlt embereket sok mindenre. Megesett a szíve Ami a mai embert igazán érdekli, azt nem tudjuk meg Szent Márktól. Nem tudjuk meg az apostolok missziós élményeit, amiről beszámoltak Jézusnak. Nem tudjuk meg azt sem mi volt az a sok minden, amire Jézus tanította a hozzá sereglő embereket. Szent Márktól csak azt tudjuk meg, hogy Jézusnak megesik rajtunk a szíve, és ez mérhetetlenül több annál, mint amit Jézus mondhat nekünk. Jézus nyugalmát meg lehet zavarni Jézusnak megesik rajtunk a szíve, mert az Isten szeret bennünket. Jézus nyugalmát meg lehetett zavarni. Jézusnak mindig, van ideje ránk. Jézus is elfáradt, megéhezett, neki is szüksége volt pihenésre, de ha rólunk van szó, lemond a pihenésről, hogy pihenésre szánt idejével megajándékozhasson bennünket, mert értünk van, mert fontosak vagyunk neki. Időt adni és kapni A mai ember csak csodálkozni tud azon, hogy közel kétezer évvel ezelőtt mennyi idejük volt, mennyi mindenre volt idejük az embereknek. Volt idejük arra, hogy otthonaikat, bokros teendőiket, hátra hagyva, a partról követve Jézus hajóját, elérjenek oda, ahol feltehetően Jézus és apostolai partra fognak szállni. Amit nagyon akarunk, arra nekünk is van időnk. Sokszor mondjuk, nincs rá időm, amikor talán igazabb lenne azt mondani, hogy nem akarom. Isten itt, és most jelen van közöttünk, és nemcsak jelen van, értünk van jelen. Istennek mindig van ideje ránk. De csak annyi ideje van ránk, mint amennyi időt az életünkből neki adunk. Az evangéliumban sokaságról hallottunk, sokaságról, akik időt adtak Jézusnak az idejükből, és időt kaptak Jézustól, Jézus idejéből. Ha Jézusról, az Isten ügyéről van szó, legyünk mi is nagyon gazdagok, legyünk mi is időmilliomosok.

Mk 06:30-34 Megesett rajtuk a szíve Abban az időben: az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 06:30-34

Jézusnak megesik rajtunk a szíve Ami, a mai embert igazán érdekli, azt nem tudjuk meg Szent Márktól. Nem tudjuk meg az apostolok missziós élményeit, amiről beszámoltak Jézusnak. Nem tudjuk meg azt sem mi volt az a sok minden, amire Jézus tanította a hozzá sereglő embereket. Szent Márktól csak azt tudjuk meg, hogy Jézusnak megesik a szíve, és ez mérhetetlenül több annál, mint amit Jézus mondhat nekünk. Szent Lukács beszámol arról is, hogy a tanítványok nagy örömmel újságolták Jézusnak: Uram a nevedre még a gonosz lelkek is engedtek nekünk! Jézus látva tanítványai örvendezését, figyelmezteti őket: Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben, hogy ott vagytok az Isten szívében! Vö. Lk 10:20 Ott vagyunk Jézus szívében Jézusnak megesik rajtunk a szíve, mert ott vagyunk Jézus szívében. Az evangélium sejteti, hogy mekkora örömöt fakasztott Jézus szeretete az emberszívekben. Az Úr Jézus közelében tapasztalható öröm kiemelkedően mozgósítja az embereket, otthonaikat, bokros teendőiket hátrahagyva, a partról követik Jézus hajóját, hogy elérjenek oda, ahol feltehetően Jézus és apostolai partra fognak szállni. Jézus nyugalmát meg lehetett zavarni. Jézus is elfáradt, megéhezett, neki is szüksége volt pihenésre, de ha rólunk van szó, lemond a pihenésről, hogy pihenésre szánt idejével megajándékozhasson bennünket, mert értünk van, mert fontosak vagyunk neki, mert szeret bennünket. Az evangéliumban emberekről hallottunk, akik idejüket Jézus keresésére, az Úr Jézussal való találkozásra szentelték, és akiket Jézus megajándékoz pihenésre szánt idejével, akik időt kapnak Jézustól, Jézus idejéből. Jézus nem biztos, hogy ott van a mi szívünkben A mi szívünk örömre szomjazó szív. Lehet, hogy nagyon kevés időnk van, de amit igazán akarunk, ami örömünkre szolgál; arra azért szokott időnk lenni. Az olyan kifogás; hogy sajnos nincs rá időm, gyakran azt az igazságot takarja; hogy nem igazán akarom. Jeremiás próféta így vall az emberi szívről: ”Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?” Jer 17:9 Hogy milyen örömök képesek betölteni szívünket, abban gyakran veszteségünk nagysága lepleződik le, lelepleződik, hogy nélkülözzük azt az örömöt amely abból fakad, hogy szeret bennünket az Isten, hogy ott vagyunk az Isten szívében. Térjetek meg! Akik futva követik Jézust, akik számára kiemelkedő öröm Jézus jelenléte azokat nem kell arra bíztatni, hogy térjetek meg, ők meg akarnak térni Jézushoz! Az evangélium örömhír, és ha az örömhír eléri a célját, akkor örömöt fakaszt. Az evangélium leghitelesebb hirdetői azok, akiknek a szívében ott él az evangélium öröme. A futva követők között bizonyára voltak olyanok is, akiket a többség öröme ragadott magával. Jézus házában, Jézus jelenlétében vagyunk, örömteli isteni érintésben van részünk. Tartsuk ébren ezt a nagy örömöt a szívünkben, vigyük otthonainkba, munkahelyünkre, és ha egy szót sem szóluk róla; akkor is az evangélium hirdetőivé, Istenre mutató jellé válunk a világban.

Mk 07:01-23 Tisztaság Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat” és: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” Majd ismét magához szólította a népet és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!” Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így felelt nekik: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának minősített minden ételt. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert: „Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” Mk 07:01-23

Bibliai antropológia „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” Ter 1:27 „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.” Kol 1:15 Szent Pál apostol Jézusról azt vallja, amit a teremtés könyve az emberről kinyilatkoztat. Isten azért teremtett embert, hogy képmásai legyünk, hogy minden egyes ember Jézus legyen. Jézus az igaz ember, az igazi ember, aki bennünk, emberekben a testvéreit keresi, az igaz embert, az igazi embert keresi, végül is önmagát keresi. Keres bennünket, ahogy hajdanán József kereste az ő testvéreit, azokat a szeretett testvéreket, akik gonoszul bántak vele. Vö. Ter 37:16 Tiszta álarc A lati nyelv ugyanazzal a szóval jelöli az álarcot és a személyt. Perszóna a személy és perszóna az álarc is. Bizony az emberekre jellemző, hogy álarcot viselnek, szerepet játszanak. Az álarc, az álruha mögött ott van a Krisztus. Jézusnak tapasztalnia kellet, hogy bűnös emberek meg tudtak térni. A bűnös, tisztátalan álarc mögül elő tudott lépni a Krisztus. A tiszta, a vallásos álarcot, a képmutatást, a bűn csillogó csomagolópapírját Jézus leleplezte, de áttörni nem tudta. Tiszta arc Az álarcon a szemek helyén lyukak vannak. A tekintet, a lélek tükre leleplezi az álarc viselőjét, leleplezi az ember szívét. A szív tisztasága, a tekintett tisztasága, teszi az arcot tisztává. Jézus képes megtisztítani a szívünket, képes bennünket látóvá tenni. Lelkünk számára az értelmünk olyan, mint a testünk számára a szemünk. Amit megértünk, az számunkra világos lesz. Jézus boldognak hirdeti azokat, akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják, mert nekik van fülük a hallásra, mert ők értik az Istent, mert nekik világos az Isten. Megszépül, ragyogó tisztává válik az arc, a tekintetet, amikor Jézus az Isten Fia, halló fülekre, értő szívekre talál, amikor Jézus, az Isten képére teremtett emberben önmagára talál.

Mk 07:31-37 Effata! Jézus elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!" Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké." Mk 07:31-37

Isten áldása Isten áldása egyetemes. Mennyei Atyánk fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Jézust földi életében, Isten rendkívüli áldásáért sokan keresték. Jézus követői között sokan vannak, akik szenzációra éhesek, akik csodát akarnak látni, és sokan vannak, akik Jézustól csak gyógyulásukat remélik. Jézus határozottan tiltja, hogy gyógyításairól beszéljenek. Jézus többet akar adni ideig, óráig tartó javaknál, a nélkülözőket, örök javak ígéretével vigasztalja. Jézus gyógyításai csak jelzik, Szabadító jelenlétét. Isten szabadítása Kevesen lehettek, akik Jézust az ő szabadításáért keresték volna, akik fel akartak volna szabadulni az Isten Országára, az Isten Uralmára. Tíz meggyógyított ember közül csak egy akadt, aki visszatért Jézushoz, és Jézus lábaihoz borulva kifejezte, hogy felszabadult Jézus szeretetére. Jézus határozottan tiltja, hogy csodáiról beszéljenek, ezzel szemben Jézus tanítása, a felszabadító Igazság hirdetése publikus: „Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!” Mt 10:27 kellenek a jó barátok Az evangéliumban egy fogyatékkal élő emberről hallottunk, akinek nincs hallása, és ezért akadozva beszél. Ennek a fogyatékos embernek, nincs hallása, de vannak jóakarói, vannak, akik felelőséget éreznek érte, vannak, barátai. Ezek a barátok tényleg jó barátok, működtetik, azt a tudást, azt az akaratot, ami társukból hiányzik. Ha barátunk hallhatott volna Jézusról, ha tudná kicsoda Jézus, Jézushoz akarna menni, és elvezetik Jézushoz. Jézustól nem azt kérik, hogy gyógyítsa meg barátjukat, csak annyit kérnek, hogy tegye rá a kezét, hogy áldja meg. Keveset kérnek Jézustól, de ebben a kevésben határtalan bizalom testesül meg. Jézus ezt a beteg embert félrevonja, kiemeli a tömegből. Hátuk mögött hagyják a sokaságot, a közbenjáró jóbarátokkal együtt. Ez az ember senkit sem lát maga előtt, csak egyedül Jézust. Ez az ember annyira bízik Jézusban, hogy megengedi neki, hogy a fülébe dugja az ujját, hogy megnyálazott ujjával megérintse a nyelvét, és Jézus felszólítása, megtöri süketségét. vannak akikben megbízhatunk Jézus hozzánk is szól, Effata, nyílj meg! Jézus nemcsak az embert behálózó idegrendszerhez szól, hanem az emberhez, aki megnyílik az Isten szavára. Amikor Jézus szavát halljuk, nemcsak hallóképességünk működik, nemcsak a fülünk nyitott, Jézus szava képes megnyitni szabaddá, értővé tenni a lelkünket is. Jézus nagy eucharisztikus beszéde után az egyház létszáma egy főre zsugorodott, csak Péter a kősziklaalap maradt meg. Az apostolok is elbizonytalanodtak. Jézus kénytelen nekik szegezni a kérdést. Ti is el akartok hagyni? A kérdés elhangzása után Péter nem egyeztet a többiekkel, nem teszi fel szavazásra a kérdést, akár egyetértenek vele, akár nem, a többiek nevében is válaszol. Uram kihez menjünk az örök élet igéi, nálad vannak, mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten szentje. Péter a szülőatya felelőségével válaszol Jézusnak. Ha tudnák apostoltársaim kicsoda Jézus, eszük ágában sem lenne elhagyni őt. Nekünk is szükségünk van Péter felismerésére, a szentek élő közösségére, akikben megbízhatunk, akik mint a mi jó barátaink, Jézushoz vezetnek bennünket, akik kérik életünkre Jézus áldását, hogy Jézus tegye ránk a kezét. Kérésükre Jézus bennünket is magához emel, bizalmunk gyümölcseként szól hozzánk, és az ő szava megtöri a mi süketségünket is!

Mk 08:27-35 Kell

Abban az időben: Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak:

„Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután, arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mk 08:27-35

Szenvednie Péter számára megrendítő az, amit Jézus magáról jövendöl, és ez Péternek nemcsak azért megrendítő, mert szereti Jézust. Az apostolok tele vannak becsvággyal, töretlenül, felfelé ívelő életpályáról álmodoznak. Bíznak Jézusban. Bíznak Jézus földi Királyságában. Reménykednek benne, hogy Jézus egyre növekvő dicsőségéből ők is részesülni fognak. Amit Jézus magáról jövendölt, az hidegzuhanyként érte őket. Ha Jézust bántják és megölik, ha Jézusnak szenvednie kell, akkor őket is bántani fogják. Kell Ami ellen Péter végül is tiltakozik, az a kell, hogy így kell lennie. Péter úgy gondolja, dehogy is kell így lennie. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, Jézus ajkán ez a kell, azt jelenti, hogy ez az Isten akarata, hogy ebben tevőlegesen benne van az Isten. A sátán, Isten ellenes hatalom, aki szembeszegül Isten akaratával, és amikor Péter tiltakozik, a kell ellen, akkor az Isten akaratával szegül szembe. Aki embernek születik Aki embernek születik szembesül a kikerülhetetlen valósággal, szembesül a szenvedéssel és a halállal, mások szenvedésével és halálával, és szembesül saját szenvedésével és halálával is. Szembesülünk keresztünkkel. Az evangélium, hitelesítő pecsétet üt a szenvedésünkre, a keresztünkre, ennek így kell lennie, jól van ez így, ez az Isten akarata. A szenvedő ember gyakran tiltakozik, dehogy is van ez így jól, dehogy is kell ennek így lennie. Tiltakozunk, ha nem ismerjük Isten szeretetét, ha nem értjük Jézus keresztjét. Ha ismernénk és értenénk a kereszt titkát, el tudnánk fogadni, sőt vállalni tudnánk saját keresztünket is. A szenvedést, a halált kikerülni nem tudjuk, de Isten szeretete át tudja alakítani szenvedésünket és a halálunkat, Jézus szenvedésévé és halálává, akivel együtt bennünket is feltámaszt. Mindenek ellenére is Ha Jézus visszariad a kereszttől, az azt jelentette volna, hogy az Isten szeretetének valahol mégiscsak határa van, nem megy el a végsőkig, nem jön utánunk, ha nagyon távol vagyunk tőle, nem száll alá a poklokra. Isten embereket szerető Isten. Utánunk jön, és addig keres bennünket, míg meg nem talál. Isten szeret bennünket, ott, ahol vagyunk, úgy ahogy vagyunk, ámde nem maradhatunk olyanok, amilyenek vagyunk. Isten szeretetének határozott célja van. Isten akarata az, hogy az ő szeretetének helye legyen az életünkben. Hogy határtalanul viszontszeressük őt, hogy ne csak azért szeressünk, mert, hanem úgy is, ahogy ő szeret bennünket, mindenek ellenére is.

Mk 09:02-10 Színeváltozás Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Mk 09:02-10

Tartózkodási hely Nemcsak a testünknek, a lelkünknek is van tartózkodási helye. Lelkünk tartózkodási helyét Jézus egy nagyon szép képpel határozta meg. „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.” Tekintetünk árulkodik lelkünk tartózkodási helyéről. A bibliai antropológiában a szem a lélek tükre. Jézus tud sötét tekintetről és világos tekintetről, tud sötét és világos lelkekről. Értékeink nem érintenek bennünket közömbösen, értékeink alakítanak rajtunk, vezérelnek bennünket. Isten tapasztalata Jézus Lelkének tartózkodási helye, Jézus Lelkének világossága, fizikailag látható módon is megmutatkozott Péter, Jakab és János apostolok előtt. Az Isten jelenlétének tapasztalata, kettős hatást vált ki az emberből: A szakirodalom ezt a kettős hatást a fascinosum és tremendum szavakkal jelöli. Elbűvölő kedvesség; fascinosum és ugyanakkor félelem; tremendum. Péter apostol mindkét hatásnak jelét adja: „Jó nekünk itt lennünk!” és ugyanakkor „Annyira meg voltak ijedve.” Péter, Jakab és János betekinthetett a mennyei valóságba. Ez az ismeret mérhetetlenül több annál az ismeretnél, mint ami emberi erőfeszítésünkből telhet. Isten szózata Jézus Mózessel és Illéssel, az Ószövetség legnagyobb alakjaival az ő haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben be kell következnie. A Mennyei Atya szinte szóról szóra megismétli, amit Jézus keresztségekor mondott. Ez az én szeretett, Fiam, akiben kedvem telik, ez az én szeretett Fiam Őt hallgassátok. Ugyanaz a szózat hangzott az égből Jézus nyilvános működése kezdetén, a Jordán folyónál és küldetése beteljesedése előtt a Tábor hegyén is. Jézus kinyilatkoztatása Jézus kinyilatkoztatása az ő feltámadásáról, az ő tiltása ellenére, kiszivároghatott tanítványai köréből, erről valamit megtudhattak Jézus ellenségei is. Ez volt az oka annak, hogy őriztették Jézus sírját, nehogy eltűnjön a holttest; Jézus halálának a bizonyítéka. Ezzel szemben Jézus tanítványai semmi rendkívülit nem várnak Nagypéntek után. A tanítványok; Jézus tanítása ellenére, színeváltozása ellenére, a Fia mellett Tanúskodó Mennyei Atya ellenére, nem hittek Jézus feltámadásában. Egyedül Szent János apostol számára volt elég az üres sír látványa, hogy hinni tudjon, a többieknek jóval több tapasztalatra volt szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak. Jézus a bűnös emberi nemmel azonosult, amikor alámerült a Jordán folyóban. A Tábor hegyén, mennyei magasságokból nyilatkoztatta ki; kész értünk alámerülni a halálba is. Erősen bízhatunk benne, járjunk bár a halál sötét völgyében; Jézus, Jó Pásztorunk ránk talál.

Mk 09:30-37 Ki a nagyobb Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás között arról tanakodtak, hogy ki nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mk 09:30-37

Jézus tanítása Jézus már korábban nyíltan megmondta tanítványainak, hogy Jeruzsálemben szenvedés vár rá. Megölik, de miután megölték, harmadnapon feltámad. Úton vannak, Jeruzsálem felé haladnak és Jézus szinte szóról szóra megismétli, amit talán előző nap mondott. Az evangélista megjegyzi; a tanítványok, nem értették, még mindig nem értik. Amit végkép nem érthettek, az a halálból való feltámadás. Nemcsak nem értették Jézust, ez még valahogy menthető lett volna, nemcsak nem értették, de nem is hittek Jézusnak. Tudjuk, az apostolok Nagypénteken, nem hisznek Jézus feltámadásában. Akik Jézus halála után, valami rendkívüli eseményben hisznek, azok az Úr ellenségei. Őriztetik a sírt, biztonságban akarják tudni a holtestet, Jézus halálának a bizonyítékát. A hatalom szeretete Útközben Jézus az ő tanítványait oktatja. Valamit megérthettek Jézus tanításából, mert ez a tanítás félelmet váltott ki belőlük. Nem értik, de nem is kérdezik Jézust, mert félnek. Elvárható lenne a tanítványoktól, hogy mesterük tanítását megvitassák egymás között, és amit végképp nem értenek, azzal közösen mesterükhöz forduljanak. Itt nem ez történt. Az apostolok nem Jézus tanításáról beszélgetnek, egészen más beszélgetésük tárgya. Amikor Jézus megkérdezi tőlük „Miről vitatkoztatok az úton?” nem válaszolnak Jézusnak, hallgatnak. Hallgatnak, mert annyira azért ismerik Jézust, hogy szégyellni valónak tartsák előtte becsvágyukat, hatalomszomjukat. A szeretet hatalma Jézus a hatalom szeretetével, szembe állítja a szeretet hatalmát, amely a szolgálatban testesül meg. Az igazi nagyság, a kicsinyek, a gyengék szolgálatában van, mert az Isten a kicsinyek, a gyengék, a kiszolgáltatottak oldalán áll. Az, az igazán nagy, aki Istent befogadja. Jézus világos tanítást ad arról hogyan fogadhatjuk be az Istent, a Szentháromságos egy Istent. Szentháromság Az tud szolgálni, aki a szeretet lelkét befogadta. A szeretet lelke a Szentlélek Isten bennünk. A mi testünk a Szentlélek Isten temploma. Isten nemcsak bennünk van jelen, jelen van a másik emberben is. Isten a másik emberben a Fiú Isten. Amit a legkisebb atyánkfiának teszünk, vagy nem teszünk, azt Jézusnak tesszük, vagy nem tesszük. „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben engem fogad be.” És ahol jelen van a Fiú és a Szentlélek, ott jelen van az Atya is. „Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mennyei Atyánk az, aki küldi hozzánk az ő Fiát, Jézust. Jézus, tanít bennünket, imádkozik értünk, cselekszik értünk, hogy szeretetközösségben legyünk a Szentháromsággal. Jézus Isten szeretetében fürdet bennünket. Az Isten szeretetét elfogadhatjuk, befogadhatjuk, ahol éppen vagyunk az Isten Országát, az Isten Uralmát a Szeretet hatalmát, jelenvalóvá tehetjük.

Mk 09:38-48 Ne tiltsátok meg!

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki!

Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, mert Krisztuséi vagytok, - bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.” Mk 09:38-43. 45. 47-48

Ne tiltsátok meg Nemrég még az apostolok egymás között azon versengtek, hogy ki a nagyobb közülük. Erről mélyen hallgattak Jézus előtt, mert szégyellték. Mostani akciójukról beszámolnak Jézusnak. Szent János apostol, a mennydörgés fiai közül az egyik, az evangéliumokban egyedül állóan, a többiek nevében is szól. „Mester láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem tart velünk.” János apostol az apostoli kollégium kizárólagosságának megerősítését várja Jézustól. Ugye Mester jól tettük, hogy megtiltottuk, ugye egyedül csak nekünk van felhatalmazásunk, arra, hogy a te nevedben szóljunk, egyedül csak nekünk van jogunk a te nevedben cselekedni. Az apostoloknak tudomásul kellet venni, hogy ebben a kérdésben tévedtek, hogy nem jól, nem helyesen cselekedtek. Jézus az ő tiltásukat megtiltja. Ne tiltsátok meg! Legyen meg a Te akaratod A becsvágy, a hatalomszomj lényege az, hogy legyen meg az én akaratom. Akik ebben a betegségben szenvednek, általában titkolják betegségüket. Ideológiákkal palástolják, ideológiákba csomagolják becsvágyukat. Ahelyett, hogy én ezt akarom, azt mondják, mi ezt akarjuk, ez a nép akarata, ez az Isten akarata, …, és így tovább. Az apostolok saját akaratukat érvényesítették és így többes szám első személyben, vállalják is tettüket. Legyen meg a mi akaratunk, mit szólsz ehhez Jézus. Legyen meg az én akaratom, legyen meg a mi akaratunk ezek a kívánságok ellentétesek a Miatyánk kérésével, ellentétesek azzal, hogy legyen meg a Te akaratod. Az önakaratban rejlő veszély A kísértő célja az édeni kezdetektől fogva az, hogy az embert elszakítsa az Istentől. Ne a jó Isten mondja meg nektek, hogy mi a jó és mi a rossz, döntsétek el ti magatok. Ne az Isten, hanem az ember legyen a piramis csúcsán és tegyen legjobb belátása szerint. Az ember helyezze magát mindenek elé és mindenek fölé. Ha emberek egymás fölé akarnak kerekedni, ez fogja garantálni azt, hogy a pokol rászabadulhasson a földre. Az akaratnak irányultsága van. Legyen meg az én akaratom, ebben a kívánságban végül is az akaratom önmagamra irányul, önmagamba zárul. Ha így maradok, kénytelen leszek kizárólag önmagammal megelégedni egy örökkévalóságon át, és ez sokkal rosszabb végtagjaimnak, a szemem világának az elvesztésénél is. Aki már unatkozott valaha, az ebbe az állapotba egy kicsit belekóstolhatott. Add nekem a te akaratodat Legyen meg a te akaratod. Ebben a kérésben akaratunk Mennyei Atyánkra irányul. Ez a kérés megnyit bennünket Isten világára. Ennek a kérésnek nemcsak egyetemes, mindenre kiterjedő vonatkozása van; Legyen meg a te akaratod, mint a Mennyben, úgy a földön is. Ez a kérés magába foglalja azt is, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Ez a kérés szabad akaratunkat közvetlenül érinti. Legyen meg a Te akaratod, aki ezt kéri, ezt imádkozza, ahhoz Mennyei Atyánk is kéréssel fordul, add nekem a te akaratodat, hogy ahol éppen vagy, megvalósuljon általad az én akaratom a földön. Add nekem a te szívedet, hogy a te szíveddel tudjak szeretni a földön és a Mennyben is.

MK 10:02-12

Isten műve A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét. ”Otthon a tanítványok ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”

Nem jó az embernek Isten világokat teremtett, jó dolgokat teremtett. A Teremtés Könyvében többször hallhatjuk Istentől, hogy jó az, amit teremtett. Az ember teremtése után, nem jelenti ki Isten, hogy amit teremtett igen, igen jó. Sőt a teremtés könyvében itt hallhatjuk Istentől először azt, hogy nem jó, „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Nagyon okos embereket, óvodásokat tanítottam. Megkérdeztem tőlük Ádám tudta, hogy neki nem jó, vagy csak a Jóisten tudta róla, hogy neki nem jó. Nem tudunk írni, olvasni, számolni és szüleink tudják, hogy ez nem jó nekünk és ezért iskolába fognak küldeni, pedig nekünk nem biztos, hogy hiányzik az iskola. Valami nem jót, érezhetett Ádám? Egy okos kislány bölcs választ adott:” Biztosan nagyon unatkozott a sok jó dolog között.” Ádám a paradicsomban unatkozik. Aki már unatkozott közülünk valaha, az tudhatja, hogy ez az állapot nem jó. Jó az embernek Isten kiegészíti teremtését, kiegészíti az embert, és ez a kiegészülés a meglepetés erejével hat igen, igen jó. Az ember keresi önmagát a tőle különbözőben, a máslétben, és amikor találkozik önmagával, amikor felismeri önmagát a máslétben, akkor felujjong. „Csont a csontomból, hús a húsomból! ”Ez én vagyok! Az extázisban az ember meghaladja önmagát, a kettőből egy lesz. Az ember nem nyugszik abba bele, hogy idegenként tekint rá a világ, keresi önmagát a máslétben. A tudomány hajtóereje ez a szenvedélyes keresés. A tudós ember extázisa abban van, hogy a tőle különböző világban észt talál az eszéből. Az ember művei Egy francia író azt állítja, hogy Ádám nem tudta, hogy nem jó neki egyedül, ezt csak az Isten tudta, és hogy ezt a nem jót, megtudja Ádám is, ezért teremtette neki Évát. Az író nyilván tapasztalta, hogy hiába van valakinek felesége, egyedül érezheti magát, sokkal jobban mintha nem lenne felesége. Amíg valakinek nincs felesége, legalább reménykedhet abban, hogy rátalál, és akkor nem lesz magányos. Nagyok az elvárások, az ember a boldogságát reméli a házastársától, és ha nem boldog csalódik reménységében. Ebből a csalódottságból fakadnak a válások, és általában cseberből vederbe jut az ember. Pszichológiai felismerések igazolják, hogy az ember nem tanul hibáiból, következetesen dönt rosszul. Mindennek, ami van, annak helye is lehet lelkünkben. Van nő, van férfi, van Isten és van Sátán, mindezeknek a valóságoknak, helye lehet bennünk. A mi emberi méltóságunk, hogy szabadon kezelhetjük a csapokat, mi engedhetjük meg, hogy mi töltsön el bennünket. Van bennünk Isten formájú üresség is, amit csak a mindörökre boldogítani tudó Isten képes betölteni. Az Isten helyét bennünk, még a leforróbb szerelem sem képes betölteni. Az Isten műve Kezdetben csak az Isten volt a teljes valóság, a vég ehhez hasonló: Isten lesz minden, mindenben. Vö. 1Jn 1:1, 1Kor 15:28 Ami a kettő között van, tele van nem jóval, tele van harccal és küzdelemmel, szenvedéssel és halállal. Istennek van egy különleges ígérete. Isten a paradicsomkertben ígéretet tesz a kígyónak, megígéri a Sátánnak: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Ter 3:15 Jézus Isten határtalan emberszeretetét megvalósította, egyedül ez a szeretet képes Istenhez emelni. Jézus mondta magáról, ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Isten Krisztusban, mindent újraegyesít. A házasság Krisztus misztériuma, mert a házasság összetartó erejében, a mindent örökre egyesíteni akaró Isten mutatkozik meg!

Mk 10:17-27 Gazdag ifjú Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" Ekkor az így válaszolt: "Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva." Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: "Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak és kérdezgették egymást: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." Mk 10-27

Múlt->Jelen->Jövő Jézus kortársai, a korabeli zsidóság, még az apostolok is egyfajta lélekvándorlásban hittek. A zsidók a Messiás eljövetele előtt várták Illés próféta újra megjelenését. Jézus megkérdezte apostolaitól, hogy kinek tartják őt az emberek, akkor az apostolok, korábban élt emberek neveit sorolják, akik közül valaki Jézusban újra testet öltött. És amikor egy vakon született embert látnak az apostolok, akkor megkérdezik Jézustól, ki vétkezett, hogy vakon született. Nemcsak megkérdezik, alternatívákat is kínálnak Jézusnak; a szülei, vagy ő maga vétkezett, hogy vakon született. Az apostolok feltételezték, hogy az ember felelős a sorsáért, és ebben a feltételezésben helye van a születés előtti életnek is. Jézus válasza meglephette az apostolokat, "Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” Jézus kortársai elmúlt eseményekben keresték a jelen és a jövő magyarázatát is. Jövő->Jelen->Múlt A mindet átható értelem a Logosz, aki az Isten, a jövőből hat a jelenre, a fundamentalizmus ezzel szemben a múltban keresi, a múltból eredezteti a jelent és a jövőt is. Sejtésem szerint magyar nyelvünk az egyetlen nyelv, amely a jövőt a jönni igéből képzi, a magyar nyelv szerint a jövő jön, jelenné válik és a jelenből lesz a múlt. A magyar nyelvben az idő iránya fordítottja a klasszikus időszemléletnek. Magyar nyelvünk bölcsessége közel áll Jézus szemléletmódjához. Isten kristálytisztán látja mindenegyes napunkat, írva áll előtte minden egyes napunk, még mielőtt egy is felvirradt volna közülük. Vö Zsolt 139:16 Ami az embernek lehetséges „Jó Mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet.” Micsoda önhittség, mekkora önbizalom, ez az ember képesnek tartja önmagát ilyen tett végrehajtására, Jézustól csak tanácsot kér. Jézus ezt az embert szerénységre inti, amikor nem az első kőtábla parancsolatait, nem az Istenre vonatkozó parancsolatokat idézi neki. Jézus a második kőtábláról a „Ne kívánd” kezdetű parancsokat sem idézi, csak azokat, amiket korábban ez az ember meg tudott tartani, csak olyanokat, amelyeket képes megtartani. Jézus ennek az embernek végül is csak annyit mond; légy úgy általában jó ember, erre képes vagy ezt megteheted. Jézus telibe talált! „Mester ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva!” Ami az Istennek lehetséges Jézus ránézett és megkedvelte, pontosabban megszerette, a görög szövegben ezen a helyen ez a szó áll; hé ágápészen igen megszerette. A görög nyelv agapé szava a legmagasabb rendű szeretetet jelöli, és ez a szó itt felsőfokon szerepel. Jézus ezt az embert meg akarja ajándékozni örökkévaló szeretetével, barátságával, társaságával. Ennél nagyobb gazdagságot még akarni sem lehet, és mégis ezt az embert nem engedi Jézushoz, fogva tartja gazdag múltja, múlandó vagyona. Ha a vagyon ilyen nagy akadály, akkor ki üdvözülhet; kérdezgetik egymástól a megdöbbent tanítványok. Jézus válaszol: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” Jézus Krisztus Isten, neki lehetséges bennünket üdvözíteni, nekünk ez lehetetlen. Mennyei Atyánk ébreszti, fel bennünk a bizalmat Fia iránt, az Ő vonzásának engedve jövünk Jézushoz, hogy szívünkbe fogadjuk megtestesült Szeretetét. Ehetjük az örök élet kenyerét, Jézus élhet bennünk, cselekedhetünk Krisztus a mi Urunk által.

Mk 10:46-52 Bartimeus Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.”

Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton. Mk 10:46-52

Sokkal több Az ember nyitott a sokkal többre. Az ember többet akar, többé akar válni. Aki nem lát, az látni akar, és aki lát, az nem elégszik meg azzal, hogy lát, többet és még többet akar látni. Emberek mennyi időt, fáradságot és pénzt áldoznak azért, hogy a világ szépségéből, gazdagságából még többet tapasztaljanak, még többet lássanak. Szenzáció Milyen sokan akarták látni Jézust. Az evangéliumban emberekről hallottunk, akik nem sajnálták a fáradtságot, akiknek volt idejük arra, hogy felkeressék és kövessék Jézust. Jézus nemcsak ember, akinek látható teste van, Jézus sokkal több, mint ember, ő maga a láthatatlan Isten. Az a több, ami Jézusban látható és hallható alakban testet öltött, ez a több hatalom és több erő, a szenzáció erejével hatott. Bartimeus Jézus Jerikón halad át, a Jeruzsálembe tartó zarándokok kíséretében. Jerikó a Pálmák városa, a jó illatok városa. 250 méterrel a tenger színtje alatt valóságos földi paradicsom. Bartimeus ez a vak, koldus nem gyönyörködhet hazája szépségében. Az ünnep egy kicsit ünnep az ő számára is. Sokan zarándokolnak Jeruzsálembe, nagyobb bevételre számíthat. Bartimeus kifinomult hallásával az előtte elvonuló tömeg zajából, kihallja a Jézus nevet. Ez a név számára ismerős, reményt keltő név. Kiabálni kezd, hogy észrevegye őt Jézus. A tömeg számára kellemetlen ez a lárma, csitítják, de ő annál inkább kiabál. Jézus Dávid Fia könyörülj rajtam! Jézus magához szólítja. Jézus kérdése meglepő: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled, hiszen a hozzákiáltó nyomorúság nyilvánvaló. Jézus megadja ennek a vak embernek, hogy kifejezze magát, hogy bizalma, hite az ő kérésében testet öltsön. Uram, hogy lássak. Jézus gyógyításának indoklása még meglepőbb. Azt, hogy a vak látóvá vált, ezt a csodát Jézus Bartimeus hitének tulajdonítja. Menj a te hited megmentett téged. Bartimeus nem megy el, hanem marad, hite nemcsak megmentette őt a vakságtól, szabaddá is tette őt Jézus követésére. Szeretetkapcsolat Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké aktuális. Jézus ma is időszerű, aki nemcsak a szenzáció erejével hat. A kereszténység megihlette a művészeteket. Az egyházi építészet, festészet és zene emberek tömegeit vonzza. És bizony sokan megelégszenek az érzékeikre ható szenzációval, a lényeg, a forrás, a sokkal több, ahonnan a szépség és a nagyság, ahonnan a fenség fakad gyakran, érdektelen marad. Gyönyörűséges jelek, szenzációs jelek mutatnak Jézusra. Ne torpanjunk meg érzékeinknél, mozduljuk a jelek irányába, mozduljunk a sokkal több felé. Hitünk karjával átölelhetjük, magunkhoz ölelhetjük, Jézust, a mi megmentőnket, a mi szabadítónkat. Krisztus a mi Uruk által Istentől szeretettek vagyunk. A mi láthatatlan Istenünk az ő megtestesült Fiában magához ölel bennünket. Ez a szeretet kapcsolat mindennél több, ez a szeretetkapcsolat a lehető legtöbb.

Mk 12:28-34 Első parancs Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni. Mk 12:28-34

A szeretet törvénye Az evangéliumokban ritkán fordul elő, amikor Jézus szót ért, egyet ért a zsidó nép, vallási vezetőivel, az írástudókkal. Kivételes, hogy Jézus a leglényegesebb kérdésben, ezzel az írástudóval egyetért. A szeretet törvénye, érvényes az Ószövetségben és érvényes az Új szövetségben is. A törvényeknek hierarchikus rendjük van, van közöttük legfőbb, és legelső. A vallási vezetők ezt a rendet sértették meg, amikor Jézust, az Isten Fiát Isten káromlás miatt halálra ítélték. „Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert az Isten Fiának mondta magát.” Beteljesedett Jézus keresztáldozata, az Isten és emberszeretet beteljesítése. Jézus kereszthalálában pokolra szállásában megmutatkozott, hogy az Isten bennünket, embereket mindenek ellenére is szeret. És Jézus keresztáldozatában megmutatkozott, hogy az Ember Fia, az ő Mennyei Atyját mindenek ellenére is szeretni. Jézus hűsége a legnagyobb elhagyatottságában, még az Istentől való elhagyatottságában is megmaradt. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem! Jézus mindvégig, Istent az én Istenemnek vallja. Én Istenem! Jézus ajkán ez a kiáltás, a hűség kiáltása, a mindenek ellenére is szerető ember kiáltása. Isten jót tesz az emberrel Az Isten törvényének indoklása van. A tíz parancsolatot Isten indoklása vezeti be, ahol megokolja, hogy miért és kiket kötelez az ő törvénye. Én vagyok a te Urad Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaságnak házából, éppen ezért, és csak ezért, ne legyenek idegen isteneid én előttem. Az indoklás után aztán következnek a parancsolatok. Az Isten jót tesz az emberrel, és akivel jót tesz, azt az Isten jósága kötelezi, ez a kötelezettség az ószövetségi zsidó nép számára a tíz parancsolat megtartása. Isten Országának alkotmányát, a nyolc boldogságot, Isten megtestesült szeretete Jézus hirdette ki. Az Ország alkotmányának indoklása, Isten határtalan, minden emberre kiterjedő szeretetéből fakad. Mivel az Isten nemcsak azért szeret bennünket, mert, hanem mindenek ellenére is szeret bennünket, ezért az ő Országának polgárait kitünteti azzal, hogy szeressék ellenségeiket, hogy hozzá hasonlóan, mindenek ellenére is szeressenek, hogy mindenek ellenére is viszontszeressék őt. Isten Országában, Isten vigasztalása, szeretete minden értelmet meghaladón rátalál azokra, akik szeretik őt. Hogy az ő szeretetének helye legyen az életünkben Nem vagy messze az Isten Országától. Hiszen nemcsak fizikailag vagy közel Jézushoz, és a leglényegesebb kérdésekben is egyetértesz vele. Ez a testi és lelki közelség szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy valaki az Isten Országának polgára legyen. A belépőjegy Isten Országába, Mennyei Atyánk akaratának a teljesítése. Mennyei Atyánk azt akarja, hogy higgyünk, bízzunk az ő megtestesült szeretetében Jézusban. A mi hitünk arra való, hogy megtöltekezzünk Isten szeretetével, hogy Isten szeretetének helye legyen az életünkben, hogy Jézushoz hasonlóan mi is Isten megtestesült szeretete legyünk.

Mk 12:38-44 Két fillér Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” Mk 12:38-44

Megadni Jézus bennünket is figyelmeztet; óvakodjatok az írástudóktól. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy az írástudók életvitelét, képmutatását nehogy magunkévá tegyük. Az írástudók, akikről Jézus beszél, látványosan, kérkedő módon, hasznot húztak az Isten ügyből. A szentírás a nép körében abszolút tekintéllyel bírt. Az írástudók voltak a szentírás értelmezői, a szentírás tekintélyével, isteni tekintéllyel léptek a nép elé. Elvárták, hogy az Istennek kijáró tiszteletből ők is részesüljenek. Megtalálták a módját, még annak is, hogy az Isten ügyből anyagi hasznot húzzanak. Erre utalnak Jézus szavai; felélték az özvegyek házát. Jézus ettől a farizeusi lelkülettől óv bennünket. Óvakodnunk kell attól a lelkülettől, amely azzal a kérdéssel közelíti meg az Istent, és az ő ügyét, hogy: „Mire jó nekem?” A hiteles kérdésfeltevés, ahogy az Istenhez közelíteni szabad, az az áldozatkészség lelkületéből fakad: „Mire vagyok én jó?” Istennek Jézus az asszonyok előudvarában tartózkodik apostolaival. Ez az udvar négyzet alakura épült, egy-egy oldala száz lépés. Erre az udvarra nyílt a templom kincstárának a bejárata, itt volt felállítva 13 áldozati szekrény, mai szóhasználattal persely. Ezek közül az egyik önkéntes adományok befogadására szolgált. Ennek a perselynek a tartalmából a teljesen elégő áldozatok előkészítését biztosították. Az áldozatokból, az áldozatot bemutatók általában részesültek, az Istennek felajánlott áldozatból ők is kaptak valamit, a teljesen elégő áldozatból azonban nem részesülhettek, a teljesen elégő áldozatot, kizárólag az Isten javára mutatták be. Ami az Istené Jézus figyeli az adakozókat. Isten előtt nem az a döntő, hogy mennyit ad valaki, hanem az, hogy miből adja. Amit adunk abban egy kicsit benne vagyunk mi magunk is. Ez az özvegyasszony nemcsak egy kicsit van benne, adományában, hanem egészen, hiszen mindenét, egész megélhetését odaadta. Jézus erről a tettről, az önmegtagadás áldozatáról elismerően nyilatkozik apostolainak. Isten teremtményei, Isten tulajdonai vagyunk. Aki önmagát, saját maga tulajdonává teszi, az meglopja az Istent. Az írástudók ezt tették, amikor az Isten ügyből hasznot húztak. Ez az özvegyasszony az Isten ügyből nem kapni akar, hanem az Isten ügyért adni akar. Ez az özvegyasszony tettével kifejezi, hogy ő Isten tulajdona, önmegtagadásával, megadja Istennek azt, ami az Istené. Önfeláldozásunk Önmagunk birtoklásáról csak magunktól nem tudunk lemondani. Minden idegszálunk tiltakozik kifosztottságunk ellen, a halál ellen, amely drasztikusan kirabol bennünket. Magukba zártságunkból, magunkba fagyottságunkból csak az Isten szeretete képes kiengesztelni bennünket. Akiket Isten szeretete kiengesztelt, csak azok képesek Jézus követésére, az önmegtagadásra, keresztjük hordozására. Az Isten ügye áldozatokban, az Istent szerető emberek, önfeláldozásában testesül meg. Az egyház élete Isten Fiának önfeláldozó szeretetéből fakad. A Szeretet tüze, az áldozat, az önfeláldozás tüze lobban fel Krisztus titokzatos testének tagjaiban is. Ez a tűz, a Szentlélek Isten tüze. Ezért a tűzért testesült meg az Isten. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, mennyire szeretném, ha már fellobbanna.”

Mk 13:33-37 Éber szolgák Abban az időben Jézus így tanított: „Vigyázzatok és virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!” Mk 13:33-37

Nagy ügy Sokféle ügyeink vannak, és ezek az ügyek a fejünkre nőhetnek, elhatalmasodhatnak rajtunk, ha nincs egyetlen nagy ügyünk, amihez képest a többi ügyeink, csak alárendelt szerepet tölthetnek be. Jézus szerint a mi nagy ügyünk, akár tudjuk, akár nem tudjuk, a mi Urunkkal való találkozásunk. Vannak az Úrtól ránk bízott feladataink, de ezeket a feladatokat az Úr érkezését váró éber lelkülettel kell végeznünk. A kapuőrnek kiemelkedően ébernek kell lennie. Bármikor, bárki érkezhet, el kell tudni döntenie, hogy ki előtt nyitja ki az ajtót, hogy kit enged be a házba. El ne fogyatkozzon a hitünk Jézus, virrasztásra szólít fel mindenkit. Ennek a virrasztásnak a lényege, az értelme; az Úr érkezésére való éber odafigyelésben van. Az Istenre odafigyelő lélek, hívő lélek, imádkozó lélek. Ha elfogyatkozik a hitünk, a mi nagy ügyünk jelentéktelenné válik az életünkben, és eltévelyedünk. Az utolsó vacsora termében Jézus így szólt Péterhez; Simon! Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Kapuőr Jézus imádkozik értünk, az ő mennyei Atyjától bennünket kér. Mindannyiunkat megváltott, mindannyiunkra jogot formál a mi Urunk. A Sátán is kikérhet bennünket, a Sátán is magának akar bennünket. Jézus kérésének az ereje és a Sátán kérésének az ereje is megmutatkozik bennünk. Rajtunk múlik, hogy melyik erőnek engedünk, hogy melyik erővel szállunk szembe. Sokan várakozhatnak bebocsátásra, de végül is a kapuőrtől függ, hogy kit enged be. Kapuőrök vagyunk. Szentlélek Feltámadt Üdvözítőnk, a Mennyből levelet diktált és küldött Szent János apostoltól a kisázsiai egyházaknak. A filadelfiai egyháznak ezt írja. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja az én szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jézusra figyelünk, közelgő Urunkat várjuk. Ebben a várakozásban van a mi menedékünk. Tudjuk, hogy kit várunk és azt is tudjuk, hogy kit nem várunk, a kapuőrnek ebben áll a bölcsessége, ebben áll, ami bölcsességünk is. Ezt a bölcsességet a mi Teremtőnktől kaptuk. Keresztségünkben megkaptuk a Szentlelket. Isten Lelke a mi Vigasztalónk, a mi mennyei útmutatónk. A Szentlélek gyógyító világosságában ismerhetjük meg, és bánhatjuk meg bűneinket. A Szentlélek világosságában ismerhetjük fel a kísértőt. A Szentlélek az, aki felismeri bennünk Jézus zörgetését, Jézus hangját és szavát. A Szentlélek imádkozik bennünk. Éberségünkben, Istenre figyelő virrasztásunkban; ráhangolódhatunk, a Szentlélek imádságára, már most bekapcsolódhatunk a mennyei valóságba.

Mk 16:01-07 Feltámadás Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaérkeztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Feltámadt nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahova temették. Siessetek és mondjátok meg tanítványainak és Péternek. Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” Mk 16:0107

Feltámadás Mária Magdolnát, Máriát, Jakab anyját és Szalómét a nap fölkelte már talpon találja. Szomorúságuk nem törte meg lelki erejüket, testi erejük miatt viszont aggódnak. „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” A feltámadásról szóló híradás első tanúi nem ütköznek fizikai akadályokba. Az asszonyok előtt az elháríthatatlan akadály nem az Úr Jézus sírját lezáró nehéz kő volt, hanem az apostolok keményszívűsége volt, akik nekik, a szem és fültanúknak, nem hitték el az angyali üzenetet, nem hitték el nekik, hogy Jézus feltámadt. Jézus, amikor megjelent, az asztalt körül ülő apostolainak, szemükre vetette hitetlenségüket, és keményszívűségüket, hogy azoknak sem hittek, akik őt feltámadva látták. A hitbeli tapasztalat ígérete Szomorú statisztikák szólnak arról, hogy a ma élő keresztények döntő többsége nem hisz a feltámadásban. Szent Pál apostol azt írja a korinthusiaknak, ha nincs feltámadás, „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 1Kor 15.19 Ezt a szentírási szakaszt így is lehet fordítani: Ha ebben az életben, csak reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Keresztény életünk alapvető kérdése: hogy hogyan lehet reményünket meghaladó, hitbeli tapasztalatunk? A feltámadás tanúiban teljesül Jézus ígérete: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 A feltámadás napja hozzánk is elérkezhet, felismerhetjük Krisztus Istenünket; akiben élünk, mozgunk, vagyunk és aki, ugyanakkor bennünk van. A hitbeli tapasztalat motívumai Akik először találkoztak a feltámadt üdvözítővel azok voltak, akik nemcsak szomorkodtak Jézust elvesztésén, hanem mozgósította is őket szeretett Mesterük halála. Vagy úgy, hogy kimentek Jézus sírjához, vagy pedig úgy, hogy csalódottan lógó orral elhagyják Jeruzsálemet. A feltámadás első tanúit Jézus emlékezete mozgásba hozta, valamit tesznek Jézus emlékezetére. Az asszonyok korán kelnek, illatos fűszereket vesznek, a sírhoz sietnek, hogy tisztességgel eltemessék Jézust. Az emmauszi tanítványok reményt vesztve, egymás között a nagypénteki szomorú eseményekről beszélgetve, ballagnak hazafelé. Jézusra emlékezve Erősen remélhetjük, ha Jézusra emlékezve élünk és halunk, hitbeli tapasztalatban lesz részünk. Jézus példát adott nekünk arra, hogy úgy éljünk és cselekedjünk, ahogy ő élt és cselekedett. Jézus emlékezete áthatja cselekedeteinket, ha gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Mit tenne Jézus az én helyemben? A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy, hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy pedig azért szenvedünk, amiért Jézus is szenvedett, hogy az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

Mk 16:15-20 Mennybemenetel Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöt űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket. Mk 16:15-20

Hasonlóság Isten bennünket, embereket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Isten maga a szeretet, hogy szeretni tudunk, ebben hasonlítunk leginkább az Istenre. A mi szeretetünk Isten formájú szeretet és a hasonlóság szimmetriájából következik, hogy az Isten szeretete ember formájú szeretet. Mi emberek tudunk szeretni örvendezve, tudunk szeretni szomorúan, és tudunk szeretni szenvedve is. Ugyanaz a szeretet lehet örvendező, lehet szomorú és lehet szenvedő szeretet. A mi Istenünk szeret bennünket örvendezve, szeret bennünket szomorúan, és Jézus golgotai keresztáldozata mutatja, bizonyítja, hogy szeret bennünket a mi Istenünk szenvedve is. Egység és különbözőség Az Isten mindenhatóságának képe bennünk a mi szabad akaratunk. De míg Isten szeretete nem különbözik mindenhatóságától, a mi szeretetünk, különbözik a mi szabadságunktól. Ami az Istenben egy, azt mi különbözőként éljük meg. Mi emberek szembe tudjuk fordítani a szeretettel az igazságot, szembe tudjuk fordítani a szeretettel a szabadságunkat is. Mi emberek képesek vagyunk arra, hogy istenképűségünket eltorzítsuk, képesek vagyunk meghasonulni még önmagunkkal is, és képesek vagyunk meghasonulni az Istennel is. Szabadságunkból fakadóan képesek vagyunk eltávolodni, igazi önmagunktól, képesek vagyunk eltávolodni a szeretettől, magától az Istentől. Isten utánunk jön Mit tesz ilyenkor az Isten. A szeretetében megszomorított Isten utánunk jön, hogy visszahívjon bennünket magához. Isten utánunk jött Karácsonykor, amikor közénk testesült. Nagypénteken a poklok mélységéig, utánunk jött Isten szenvedő szeretete. Isten elmegy értünk a végsőkig, egészen odáig, hogy odaadja az életét, de tovább nem. Isten utánunk jön, addig keres bennünket, míg megtalál. Mit teszünk, ha a mi Teremtőnk szomorú szeretete, szenvedő szeretete ránk talál? Tőlünk függ, hogy Istenünket megörvendeztetjük, tőlünk függ, hogy hitünk, bizalmunk karjával átöleljük Istenünket, vagy sem. Ennek a döntésnek a végső eredményéről vall a mai evangélium. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz elkárhozik. Krisztus titokzatos teste Krisztusban kedves testvéreim! Az Isten értünk lett emberré, értünk adta oda az életét értünk halt meg a kereszten, értünk nyugodott három napig a sírban, értünk támadt fel a halálból és az ember Jézus értünk ment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk az örökkévalóságban. Hitünk és keresztségünk Krisztus misztériumába avat bennünket. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk. Krisztusban szabadok és hatékonyak vagyunk. Természetfeletti életünknek a természet, nem szabhat határt, nem lehet ártalmára. Nem lehet ártalmára, az istentelenek gyűlölete, a kígyók mérge, sem a betegség, sem az ördögök, sem a halál. Sőt; „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” Akik Istent szeretik azokból mindenek ellenére is evangélium, örömhír, áldás fakad minden teremtményre.