A Kristály-Mix Kft. bemutatja:
MIX királysága című meséjét
Cím: Budapest, Bem rakpart 54. Tel: 316-3112; Fax.: 316-8792 E-mail:
[email protected] www.kristalymix.hu
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, az óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy
királyság. Ebben a csodálatos királyságban minden fényes, csillogó és ragyogóan tiszta volt. A király, akit Mixnek hívtak, nagyon szerette a tisztaságot. Mindig újabb és újabb módszereket keresett, amivel tisztább és tisztább lehetett körülötte minden. Ebben nagy segítségére volt Kristály, a tündér, aki a palota melletti tó partján élt. Kristály és Mix sok időt töltöttek együtt és keresték az új lehetőségeket a környezet tisztántartására. A király nem szerette a vegyszereket, ezért egy varázslatos kendővel takarítottak az országban, ami tiszta vízzel is eltűntette a piszkot. A palota egy domb tetején állt, tele volt csillogó üvegablakokkal és szép gyémánt díszekkel, melyek mindig ragyogtak a tisztaságtól. Mix király nagyon szerette magát csodálni a fényesen csillogó ablaküvegekben, mert igen hiú volt és magát nagyon szépnek tartotta. Kristály, aki valóban gyönyörű volt, sokat mosolygott Mix királyon, de minden reggel, amikor találkoztak így üdvözölte: -Jó reggelt fenséges királyom! Csodálatosan tiszta minden és te is csodálatos vagy ezen a reggelen is! Mix király boldog volt, amikor ezeket a szavakat hallotta és nagy örömmel viszonozta Kristály köszönését: -Neked is jó reggelt, kedves Tündérem! Magam is azt gondolom, különösen fényesek ma a gombjaim és ettől igen tetszetős a küllemem, elégedett vagyok! - felelte a bajusza alatt mosolyogva. Ez a reggel is így indult. A kedves köszöntések után Kristály és Mix kart karba öltve sétáltak a palota udvarán. Ellenőrizték a tisztaságot a virágok, a fák, a szökőkút körül is. Majd elsétáltak az istállókhoz és végül a tóhoz, ahol megetették az aranypontyokat is. Kristály megkérdezte tőlük, – tündér lévén értett a nyelvükön – hogy elég tiszta-e a víz, ők pedig boldogan válaszolták rá, hogy sosem volt még
olyan tiszta, mint azon a napon. Persze minden nap ezt mondták. Mix király nagyon szerette a virágokat, a fákat és az állatokat és mindent megtett a védelmük és szépségük érdekében. Telt-múlt az idő, tisztaság és egészség uralkodott az egész országban. Egy napon óriási vihar támadt. A semmiből jött, olyan észrevétlenül, hogy az ország népét teljesen felkészületlenül érte. Több órán át esett az eső és fújt az orkán erejű szél. Az emberek a házaikba húzódtak, bezárták az ablakokat és összebújva várták a vihar végét. Kristály és Mix a palota üvegablakain át figyelték milyen pusztítást végez a szél a kertben. Amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan tovább is állt. Az emberek lassan bújtak ki a biztonságos házakból, és nem hittek a szemüknek. Minden koszos volt, poros, tele szeméttel. Mix király sírva lépett ki a palota kapuján. Sosem látott annyi piszkot és szemetet gyönyörű királyságában, mint most. Bármerre nézett, csak kosz és por mindenütt. Végtelenül szomorú lett, de tudta, mi a kötelessége. Könnyekkel teli szemmel kezdte el megszervezni a takarítást. A legnagyobb bajt az okozta, hogy
az összes varázskendőnek nyoma veszett a viharban, így csak papírtörlőt tudtak használni. Kristály mindenben a király segítségére volt. Csoportokat szerveztek. Az egyik csapat hozta a vízzel teli vödröket, a másik csapat összeszedte a lehullott ágakat, a harmadik söpörte a szemetet, mindenki tudta, mi a dolga. Valamivel azonban nem számoltak. A tiszta víz és a papírtörlő nem tüntette el a piszkot! A király tehetetlen volt. Napokon át próbáltak rendet tenni, kitakarítani, de nem sikerült újra olyan gyönyörű tisztaságot teremteni, mint amilyen volt a vihar előtt. Mix király el volt keseredve. Orrát lógatva sétálgatott a nem túl tiszta kertben. Kristály sem tudta felvidítani. Elmaradtak a reggeli vidám séták, mosolygós beszélgetések. A kis tündér nem tudta, hogyan segíthetne szeretett királyának…… Egy reggel különös dologra ébredtek. Hatalmas zajjal, zenével egy idegen érkezett az országba. Fennhangon hirdette, hogy ő és a segédei bármilyen piszkot képesek eltüntetni, nagyon rövid idő alatt. A király szemében remény csillant. Szólt az udvarmesternek, hogy azonnal vezessék elé az ide-
gent. Pár pillanat múlva három személy jelent meg a király trónja előtt. Ragyogóan tiszta ruhában voltak, a gombjaik messziről fénylettek, mint valami csillogó gyémánt. -Kik vagytok, és mit kerestek az országomban? – kérdezte Mix király. Az idegen mélyen meghajolva így válaszolt: -Fenséges királyom! A nevem Don Mestos, ők pedig a segítőim Flóra Szept és Cili Bang. Mi vagyunk a Tisztántartók Szövetsége. Bármit ki tudunk takarítani, nagyon rövid idő alatt és tisztán, csillogóan tudjuk tartani az idők végezetéig. Hallottuk, hogy milyen szerencsétlenség érte országodat, így eljöttünk, hogy segítségedre legyünk. Kérlek, fogadj szolgálatodba! A király nagyon megörült, de bizalmatlan volt Don Mestossal szemben. Magához hívatta Kristályt, hogy tanácsot kérjen tőle. A kis Tündér pár perc múlva repült is a királyhoz. -Miben segíthetek, drága királyom? – kérdezte halkan. A király csendesen elmondta, hogy mit állít magáról a jövevény. Kristály gondolkodóba esett, majd az mondta a királynak, tegye próbára Don Mestost és utána
döntsön. A király nagyon okosnak vélte Kristály tanácsát és így szólt Don Mestoshoz: -Ahhoz, hogy szolgálatomba fogadjalak, bizonyítanod kell! Parancsba adta udvarmesterének, hogy hozzák be a kedvenc, fehér műanyagból készült kerti padját, melyről sehogyan sem tudták letakarítani a vihar okozta koszt. A szolgálók percek múlva behozták a padot. -Ha igaz, amit állítasz Don Mestos, akkor nem okozhat gondot megtisztítanod a kedvenc kerti bútoromat! Don Mestos sejtelmesen mosolygott. Köpenye alól elővett egy szórófejes flakont, melyben vízszerű folyadék volt. Egy párszor befújta a padot, várt egy kicsit, majd papírtörlővel áttörölte. A királynak majd leesett az álla a csodálkozástól! A pad tökéletesen tiszta lett. Don Mestos önelégült mosollyal állt a király előtt. Az udvari nép és a király is tapsviharban tört ki. Remény csillant a tisztaság visszanyerésére! Kristály nem tudott mosolyogni. Valami furcsa illatot érzett a levegőben. Valamit, amiről érezte, bajt hozhat a királyságra. Igyekezett túlkiabálni a tömeget, úgy tette fel kérdését Don Mestosnak: -Mondd csak, te csodatakarító, mi van abban a flakonban? Az illata elég furcsa… Nem okoz kárt a környezetnek? Egy pillanatra teljes csönd támadt a teremben! Minden szem Don Mestosra meredt. A csodatakarító ismét sejtelmes mosollyal válaszolt: -Kedves Tündér, csak egy kis ecet és só van a vízben és egy olyan titkos szer, ami semmilyen kárt nem okoz a környezetnek! Kristály gyanakodva nézett, de nem tudott mit mondani. Érezte, hogy valami nem jó, de nem tudta, mivel igazolja a rossz érzését. -Drága Kristály, ne légy ilyen gyanakvó, hisz újra tisztaság lehet az országunkban! – mondta Mix király tiszta örömmel hangjában. Az udvari nép ismét ujjongott, csak Kristálynak maradt rossz érzése!
A király megbízta Don Mestost és segítőit, hogy takarítsák ki az egész országot. Don Mestos nem kért mást, csak szállást a palotában és ellátást magának és a segítőinek. Minden nap kitakarítottak valamit, a király öröme pedig határtalan volt, amikor a palotája ismét csillogott. Kristály reggelente el szeretett volna menni sétálni Mix királlyal, de ő nem ért rá, mert Don Mestossal járta körül az udvart és az országot. Kristály szomorú volt és érezte, figyelnie kell Don Mestosra és segítőire. Egy napon nagy eső esett. A kertben sok helyen megállt a víz. Don Mestos és segítői egy nagy faládában gyűjtötték a használt papírtörlőket, melyek a csodaszerrel voltak átitatva. A faládában megállt víz, eláztatta a használt papírtörlőket, majd a kiázott víz lassan szivárogni kezdett a földbe. A faláda egy domb tövében állt, nem messze a kerti tótól. A tó körül egy nagy, virágos rét terült el. Délután, ahogy Kristály a tó körüli réten sétált, meglátta, hogy sok virág elpusztult. Riadtan szaladt a tulipánokhoz, hogy megnézze, mi történhetett. Talán nem kaptak vizet?
Hisz most esett az eső! Vagy nem sütött eleget a nap? Hisz ebben az országban szinte mindig süt a nap! Akkor meglátott egy sötét, a víznél alig észrevehetően sötétebb folyadékot szivárogni a rét felé. Követte a folyadékcsík vonalát és eljutott a ládáig. -TUDTAM! – kiáltott fel. Tudtam, hogy valami bajt okoz ez a szer. Visszarepült a tóhoz, hogy megkérdezze az aranyhalakat, éreznek-e valamit. Az aranyhalak nem tudtak felúszni a víz tetejére, mert annyira el voltak gyengülve. Nagyon nagy volt a baj! Azonnal mennem kell a királyhoz, gondolta Kristály és már repült is! A palota kapujában útját állta Don Mestos két segítője Flóra és Cili. -Mit akarsz itt kis tündér? – kérdezték tőle gúnyosan. -Rájöttem a titkotokra! Pusztulnak a virágok, a halak! A szer, amit használtok, ekkora mennyiségben méreg! Ezt a királynak is meg kell tudnia. Flóra és Cili egymásra néztek. Tudták, mi a dolguk. Már sok királyságban jártak így. Don Mestos maga okozta a vihart, hogy utána ő takaríthasson. Flóra és Cili feladata az volt, hogy az okoskodókat eltűntessék. Flóra megragadta Kristály karját, Cili betapasztotta a száját, majd betették
egy zsákba. Lóra ültek és elvitték Kristályt Don Mestos sötét pincéjébe…… Mix király nagyon boldog volt. Don Mestos segítségével minden nap több és több terület lett tiszta az országban. Szíve megtelt örömmel. Reggel elindult szokásos sétájára. Megcsodálta magát a palota újra csillogó üvegablakaiban és elégedetten mosolygott. Mindenütt kereste Kristályt, hogy köszönthesse, de sehol sem találta. Elindult a tóhoz és észrevette a réten a pusztuló virágokat! Mi történhetett? És hova lett Kristály? Aggódni kezdett…. Visszatért a palotába és magához hívatta az udvarmestert. -Kedves udvarmesterem, nem találom Kristályt sehol, kérlek, keresd meg nekem! Az udvarmester elindult megkeresni Kristályt. Mindenkit megkérdezett, látták-e valahol a kis tündért, de Kristályt napok óta senki sem látta. Az udvarmester jelentette a királynak, hogy sehol sem találják. -Meg kell kérdeznem Don Mestost hátha látta az én kedves tündéremet. Magához hívatta a csodatakarítót. -Don Mestos mester nem láttad az én kedves barátomat, Kristályt – kérdezte a király bizakodva. A „csodatakarító” sejtelmesen segítőire nézett, majd széles mosollyal az arcán így válaszolt. -Drága királyom, Kristály biztosan továbbállt, hisz nem tudott veled örülni! Talán nem is kellene keresned, mert már rég nincs itt! Mix király gyanakodva nézett Don Mestosra. Hogy mondhat ilyeneket? Nem is ismeri Kristályt! Az ő drága tündére sosem tenne ilyet! Az a tekintet, ahogy Don Mestos és segítői egymásra néztek, az gyanús volt! Valami nincs rendben. Mix király tudta, hogy óvatosnak kell lennie, ezért így szólt. -Talán igazad van! Majd meglesz, ha szeretne valamit tőlem! Don Mestos szélesen mosolygott, majd elkezdte napi beszámolóját a takarítással kapcsolatban. Amint távozott a „Takarítók Szövetsége” Mix király behívatta az udvari kémet, Nézőt.
-Néző, nagy feladatom van a számodra. Követned kell Don Mestost és a csapatát. Valami nincs rendben! Kristály eltűnt és pusztulnak a réten a virágok.Ilyen még nem volt! Ki kell derítenünk, mi történik itt! Néző egy-két részletet még megkérdezett a királytól, majd mély meghajlás után sietve távozott, hogy kövesse az idegeneket. Mix király úgy tett, mintha mi sem történt volna és türelmetlenül várta Néző jelentését. Eközben a pince sötétjében, egy székhez kötözve ült Kristály. A szárnyairól letakarították a tündérport, így nem tudott repülni. Csak várt és várt, fázva a hideg és sötét pincében… Néző követte a „Takarítók Szövetségének” csapatát. Don Mestos nem tett semmi gyanúsat, ezért Néző azt gondolta, jobb lesz Cilivel és Flórával foglalkoznia. Délután Cili és Flóra lóra ültek, Néző pedig a nyomukban. Egy elhagyott völgyhöz értek. A völgyben kopár volt, de egyszer csak feltűnt egy fűvel borított rész. Cili és Flóra arra tartottak. Néző óvatosan, szinte láthatatlanul követte őket. A fű egy rejtekajtót takart, mely egy pincébe vezetett. Néző belesimult a falak sötétjébe, így haladt Cili és Flóra után. A két segítő kinyitott egy nagy faajtót, mely egy raktárhelyiségbe nyílt. Néző nem akart hinni a szemének, mert amit látott, nem volt más, mint az
összes varázskendő, ami eltűnt az országból! „Tehát ti loptátok el ezeket is!” – gondolta magában. „Lesz mit mesélnem a királynak!” Cili és Flóra ellenőrizték, hogy megvan-e az összes kendő. -Don Mestos elégedett lesz velünk! Ha ezt a sok varázskendőt eladjuk a szomszéd királyságban nem kell többé vihar keltenünk és takarítanunk! Alig várom! – mondta Flóra, majd rémes kacaj hangozott mindkettőjük szájából. – Gyere, nézzük meg azt a szerencsétlen tündért, mi van vele! Néző szíve nagyot dobbant! „Itt van Kristály! Őt is ezek rabolták el! Szegény király! Jól becsapták!” Flóra és Cili oda sem mentek Kristályhoz, csak bevilágítottak rá a folyosóról, amikor látták, hogy megmozdul csak biccentettek és elindultak, hogy elhagyják a pincét. Néző ott lapult a sötétben… Másnap reggel Don Mestos első dolga az volt, hogy bemenjen a királyhoz, de Mix nem fogadta. Azt mondta, elfoglalják az államügyek, majd délután találkoznak. A csodatakarító dühöngött! Vajon miért nem akar azonnal találkozni vele a király? Hisz az elmúlt hetekben azonnal jött, ha hívta. Az ország még nem tiszta! Van még mit eltakarítani. Még pár hetet itt kell maradniuk, mert egyelőre nem tudott bejutni a kincstárba! Márpedig a kincseket meg kell kaparintania! „ Nem baj, ma valami nagyot alkotok, valamit csodálatosan letisztítok, mire a király találkozik velem.” – gondolta. Eközben a tanácsteremben titkos megbeszélés zajlott a király és emberei között…. Délután Mix király hívatta Don Mestost, aki készséggel állt a király rendelkezésére. Amint a trónterembe lépett a király így szólt hozzá: -Kedves Don Mestos, nem lehetek elég hálás neked, amiért a vihar után olyan gyönyörűen tisztává varázsoltad az országomat! Bíztam benned, hittem benne, hogy amit teszel, azt önzetlenül teszed. Azt gondoltam, te vagy a legnemesebb ember, akivel eddig találkoztam. – a király egy pillanatra elhallgatott. Don Mestos egy szorítást érzett a gyomrában, és aggódva nézett körbe, vajon látja-e segítőit. Cili és Flóra nem volt sehol. A király folytatta szigorú hangon:
-Sajnos súlyosan csalódtam. -De Uram, Királyom, mit tettem, amiért csalódtál, hisz visszaadtam a tisztaságot! – vágott vissza a csodatakarító. -Minden védekezésért kár! – hangozott egy hang a paraván mögül. Én mindent tudok – szólt, majd Kristály kilépett Don Mestos elé! Don Mestos megtántorodott a meglepetéstől és az ijedtségtől. -A segítőid raboltak el, amikor rájöttem, hogy a szer, amit használsz, nagy mennyiségben károsítja a környezetet. –folytatta Kristály. A király is rájött, hogy valamit titkolsz és megbízta egy emberét, kövessen téged. Te azonban nem tettél semmit! A piszkos munkát másokra bíztad! Cili és Flóra elvezette a király emberét a pincéhez, ahol fogva tartottál. Mindent tudunk rólad. Arról, hogy te gerjesztetted a vihart, elloptad a varázskendőinket és megmérgezted a virágainkat a sok vegyszerrel! Ezért meglakolsz! -Úgy sem tudok elkapni! – kiáltotta Don Mestos, de elfutni már nem volt ideje, mert egyszerre húsz tündér szórta rá a tündérport.
A király eközben hozott egy tiszta vízzel teli vödröt. A tündérek aranyhallá változtatták Don Mestost, akit a király a vödör vízbe rakott. A vízben már ott volt aranyhalként Flóra és Cili. -Kipusztítottad az aranyhalaimat, ezért te és a segítőid lesztek az aranyhalak a tavamban! – mondta mosolyogva a király. A szemében szomorúság volt, de érezte, mennyire megkönnyebbült. Kristály pedig boldogan ölelte át szeretett királyát! A szerrel teli papírtörlőket tartalmazó faládát elégették. A virágokat tiszta vízzel sikerült megmenteni. A tóban kicserélték a vizet és a friss, vegyszermentes vízbe helyezték a „Tisztántartók Szövetségének” aranyhalait. A megtalált varázskendőkkel nagyon gyorsan tiszta lett minden, és az országban helyreállt a rend. Pár nap múlva, egy reggel Kristály és Mix újra együtt sétáltak a kertben. Megnézték a virágokat és elértek a tóhoz. A király mosolyogva nézett le a tóban úszkáló aranyhalakra. Mind a háromra. -Nem kérdezem meg tőletek, milyen a víz, mert egy dologban biztos vagyok, hiába vagytok benne, a víz most éppen Kristály-tiszta! – majd egymásra nézett Kristály és Mix és nevetve indultak el a csillámlóan tiszta palota felé…
A mese a Kristály-Mix Kft. megbízásából készült. Ügyvezető igazgató: Antal Márta Cím: Budapest, Bem rakpart 54. Tel: 316-3112; Fax.: 316-8792 E-mail:
[email protected] www.kristalymix.hu
Szöveg: Antalné Tóth Lívia Illusztráció/szerkesztés: Turiák Gábor
