MISZTÉRIUM ÉVE

A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYE PASZTORÁLIS TERVE

MISZTÉRIUM ÉVE 2009–2010 „ISTEN A SZERETET” (1 Jn 4,8b)

Gyulafehérvári Pasztorációs Iroda 2009

Kiadja a Gyulafehérvári Egyházmegyei Pasztorációs Iroda 540053 Tg. Mures, P-ta Trandafirilor 61. Tel: 0753 869706 E-mail: [email protected] Szerkesztette: Molnár Izabella Borítóterv: Molnár Miklós Csaba Nyomta a Mentor Kiadó kft., Marosvásárhely 540520 Marosvásárhely, Paltinis 4. Tel: 0265 256975 E-mail: [email protected] www.mentorkiado.ro

„Isten a szeretet”

ELŐSZÓ Megünnepeltük Erdélyi egyházmegyénk fennállásának millenniumát. Szentistváni gyökereink és magyar, katolikus múltunk ezer esztendeje nemcsak egyszerű visszatekintésre és ünneplő emlékezésre indított, hanem Isten dicsőítésére, nemzeti hálaadásra is, amelyet annyira különleges módon éltünk meg mindannyian az ünnep évét záró nagy eseményben, gyulafehérvári székesegyházunkban. Az ünneplések sorozata hivatalosan véget ért, de mottónk: „Krisztussal ezer esztendeig” (Jel 20,4) most sajátos értelemben a jövőre irányítja figyelmünket. Ha Jézus Krisztus életünk középpontja, keressük a Vele való kapcsolatot, és készen állunk keresni, hogy „mit üzen a Lélek az Egyháznak”, bizakodással és élő reménységgel léphetjük át a következő ezer esztendő kapuját. Hogy ezt az utat közösségileg is járni tudjuk, Pasztorális Bizottságunk idén is konkrét pasztorációs tervet készített elő, melynek mottója: „Isten a szeretet” (1Jn 4,8b). A „Misztérium éve” az Isten végtelen szeretetmisztériumában való elmélyülésünk ideje lesz. Különös hangsúlyt kap benne az Isten titkának szemlélése, az imádság és annak legkülönbözőbb formái. Újra kéréssel fordulok az egyházmegye minden papjához, plébániájához; katekétákhoz és lelkipásztori kisegítőkhöz, lelkiségi csoportokhoz, a rétegpasztoráció felelőseihez, az egyes családokhoz és minden jóakaratú emberhez, hogy – akár ennek a kezünkben tartott füzetnek a segítségével – tekintsünk egyazon irányba: Istenre. Egy válságoktól sújtott világban minden igyekezetünkkel keressük Isten jelenlétét, forduljunk vissza az ima forrásaihoz az Ige és az Eukarisztia titkához, a szentségimádások csendjéből fakadó békéhez, a szeretet misztériumából táplálkozó életszentség gyakorlásához. Higgyük, hogy élet, áldás, jövő fakad belőle! Gyulafehérvár, 2009. november 29-én, Advent I. vasárnapján Dr. JAKUBINYI GYÖRGY, érsek

3

„Isten a szeretet”

AZ ÚJ EGYHÁZMEGYEI PASZTORÁLIS TERV ISMERTETÉSE I. AZ ÚJ PASZTORÁLIS TERV A Gyulafehérvári Főegyházmegye a millennium évének végeztével új pasztorális tervvel indul tovább. Erre a fennállásának ezer esztendejét ünnepelő jubileumi évre öt éven át készült az Élő reménység című terv szerint. Most pedig folytatja tovább zarándokútját egy új pasztorális terv irányvonalai fényében. Pasztorális tervünk a II. Vatikáni Zsinat közösségi egyháztana szellemében törekszik kibontakozni, és egyben főegyházmegyénk 2000. évi zsinata rendelkezéseinek, javaslatainak életre váltását is szem előtt tartja. A zsinatra közösen készült a főegyházmegye hívő serege, megfelelő munkadokumentumok alapján ki-ki személyesen is előterjesztette megjegyzéseit, javaslatait, amelyek bekerültek a zsinati ülésszakon megvitatásra kerülő végső dokumentumtervezetekbe. A pasztorális terv célja az, hogy a főegyházmegye hívei, a lelkipásztorkodás felelősei az elkövetkező időkben tudatosan, tervszerűen törekedjenek érvényesíteni a zsinati dokumentumok szellemiségét, mind szélesebb körben igyekezzenek felvállalni a zsinati rendelkezések, javaslatok valóra váltását. Jelen pasztorális tervünk csak három évre tervezett, de valójában egy hosszú pasztorális út bevezetője kíván lenni. Maga a „zsinat” kifejezés együtt járást, közösen megteendő utat jelent (idegen szóval szinódus: szünhodosz = közös út, együtt járás). Nem egy-két napos zsinati összeülést és tárgyalást jelent tehát, hanem közösen végigjárandó utat. Így volt ez az előkészítő évek során is, és így kell folytatódnia az elkövetkező időszakban is: mennünk kell tovább együtt a zsinati úton, fel kell vállalnunk közösen a zsinati határozatok életbe ültetésének fokozatosan kibontakozó folyamatát. Az előttünk álló három évben csak a leglényegesebb szempontokat tudjuk érvényesíteni. De az út folytatódik tovább, egy következő időszakban, és majd újabb időszakokban haladhatunk tovább, ciklikusan visszatérünk az egyes témákhoz, mélyítjük, jobban kidolgozzuk a zsinatunk szellemében megújulásra hivatott helyi egyházunk élő arculatát.

4

„Isten a szeretet” A II. Vatikáni Zsinat közösségi egyháztana három alappilléren nyugszik, amelyeket három teológiai szakkifejezés fényjelez: misztérium, communió, miszszió. E három alappillérre támaszkodva bontakozik ki pasztorális tervünk is, és azok egybehangzása nyomán sajátos, és egyre világosabb zsinati szellemiséget szándékszik biztosítani a közösen járandó pasztorális út számára. Mit hordoz magában e három támpont, és mit eredményez azoknak egymással való kapcsolata? Az egyház lényegi mibenlétét, eredetének forrását és rendeltetését tartalmazzák, és egymással való harmonikus viszonyukban az élő, szerves közösségi egyházat képesek eredményezni. „Az egyház: communio: … ez a leghatékonyabb meghatározás, melyet az egyház önmagáról megfogalmazott a II. Vatikáni Zsinaton…”, írja II. János Pál pápa a Christifideles Laici kezdetű, az 1985-ös Püspöki Szinódus anyagát összefoglaló apostoli buzdításában. Ez azt jelenti, hogy az egyház lényegében egy test, egy közösség. De nem csupán emberi kapcsolatokon alapuló közösség, hanem egyben misztikus valóság is Krisztusban a Szentháromság képmására. Természetfölötti vonásokat hordoz magán, és éppen ezért arculatában látható módon szentségi vonásokat kell mutatnia, és a világban való küldetésének is szentséginek, szakramentálisnak kell lennie. Népegyházi felfogás szerint az egyház közösségéhez tartozni azt jelentette, hogy a hívek egyénileg bekapcsolódtak az egyház életébe, elfogadták annak vezetőit. Ellenben a II. Vatikáni Zsinat szemlélete szerint az egyház célja nem csupán a hívek egyéni megszentelése. Mert Istennek az a terve, hogy „ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem tegye őket néppé”, a Szentháromság életét tükröző közösséggé (vö. LG 9). Az egyház tehát nem csupán természetes közösség, hanem egyben – és lényegében! – természetfölötti valóság is. „Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1). Létének titka és forrása – íme, a misztérium, mint alappillér! – Isten végtelen szeretete, és küldetése – misszió-ja – is az, hogy létében, szolgálatában ezt az isteni szeretetet érzékeltesse és közvetítse az emberek felé. Ahhoz tehát, hogy az egyház mint közösség megújuljon, legelőször a forrásokhoz kell visszatérnie. El kell mélyülnie a misztériumban, vagyis Istennek teremtő, megváltó és megszentelő végtelen szeretetében, egyre szorosabban be kell kapcsolódnia a szentháromságos isteni életbe. Minél inkább feléled a keresztény ebből a szeretetből, annál inkább éretté válik az

5

„Isten a szeretet” önajándékozó krisztusi életre, annál inkább gyakorolni fogja a szeretetet, és egyben építeni fogja a közösséget. És ha a közösség tagjai körében a szeretet kölcsönössé válik, ez Krisztus jelenlétét vonja maga után (vö. Mt 18,20), aki aztán önmagát fogja ajándékozni tovább a világnak, munkálván így az Istennel való egyesülést és az emberek közötti egységet. Így az egyház képes lesz hatékonyan teljesíteni a maga küldetését, és jobban meg fog felelni rendeltetésének. Pasztorális tervünk e három alappillér dinamikáját követi. Első évben a misztériumra összpontosítunk, második évben a communióra, és majd a harmadikban a misszióra. E három súlypont fényében elemzi a főegyházmegyei zsinati dokumentumok alapján alakult mintegy féltucatnyi munkacsoport a maga területét, mit lát a legidőszerűbbnek az egyes súlypontok fényében a maga témája területén, és a legszükségesebbnek az egyes években végrehajtásra, megvalósításra a rendelkezések, javaslatok közül. A meglátások egybehangzása nyomán kialakulnak a tennivalók, megvalósulásra váró lehetőségek, melyeket az egyes évek pasztorális füzetei bemutatnak majd. Ezeket igyekszünk megragadni, megvalósítani együtt a főegyházmegyében. Adja Isten, hogy közös pasztorális utunk gyümölcsöző legyen a szentháromságos isteni szeretetben! II. A MISZTÉRIUM ÉVÉNEK ISMERTETÉSE A PASZTORÁLIS TERV KERETÉBEN

A Gyulafehérvári Főegyházmegye új, pasztorális tervének első éve a misztérium éve. Ebben az évben a gyökerekhez vagyunk hivatottak visszatérni, a misztériumban kell elmélyülnünk. Minél inkább elmélyülünk az egyházban való létünk misztérium-jellegében, annál inkább éled közöttünk a communió, és így majd a jövőben egyházunk ismét egyre hatékonyabban tanúskodó egyházzá válik. Az egyház misztérium-voltát egyértelmű módon tanítja a II. Vatikáni Zsinat. „Az örök Atya – bölcsességének és jóságának szabad és titokzatos végzése szerint – megteremtette a világmindenséget, és elhatározta, hogy felemeli, isteni életében részesíti az embereket. (LG 2). „A Fiú feladata megvalósítani az idők teljességében az Atya üdvtervét, ez ’küldetésének’ motívuma” (KEK 763). „…a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fa-

6

„Isten a szeretet” kadt az a csodálatos szentség, amely maga az Egyház” (SC 5). „Amikor a Fiú befejezte a földön azt a munkát, amelynek elvégzésével megbízta az Atya, pünkösdkor a Szentlélek küldetése kezdődött, hogy ő legyen az Egyház állandó megszentelője” (LG 4). A Szentlélek, hogy az Egyház küldetését megvalósítsa, „ellátja és irányítja a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokat” (LG 4). Így „az Egyház … átveszi a küldetést, hogy Krisztus és Isten országát hirdesse és megalapítsa minden nép között; így ennek az országnak csírája és kezdete a földön” (LG 5). Az Egyház, és benne a hívők misztérium-voltának elmélyítése tehát azt jelenti, hogy ezen év során a szentháromságos isteni szeretettel próbálunk szembesülni, amely megszülte és létében meg is tartja az egyház közösségét. Az Egyház tagjainak közössége titok, mint ahogyan titok minden egyes ember léte is. Isten határtalanul szeret engem. Ezért teremtett meg, és ezért teremtette meg értem a csodálatos világmindenséget, és mindent, ami benne van. Ezért halt meg értem Jézusban, hogy gyarlóságaim dacára jóakaratomnak és mindenekelőtt az ő megváltó szeretetének erejéből életem legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Ebben az életben megtart engem és táplál Szentlelke által. De nem csupán hozzám viszonyul így, hanem minden más emberhez is: a számomra kevésbé szimpatikusokhoz is, a közömbösökhöz is, az ellenségeimhez is, hiszen ő maga a Szeretet. És nem csupán magának teremtett bennünket, hanem egymásnak is. Azt akarja, hogy benne mindnyájan örökre egyek legyünk. Éppen ezért el kell kezdenem az ő szemével látni és szeretni a mellettem levő embereket, és velük együtt kell haladnom tovább az életben feléje. Ennek a pasztorális évnek a célja az, hogy természetfölötti szemléletmód, Istenbe vetett mélyebb bizalom, és az önajándékozó életre való tudatosabb készség alakuljon ki a hívekben. Mindenekelőtt a szemlélődés éve hivatott lenni ez az esztendő, hogy keressük és megtaláljuk a Szeretet-Isten jelenlétét a teremtményekben, felfedezzük őt az egyház életében, a szentségekben, de megtapasztaljuk gondoskodó jelenlétét a magunk és mások mindennapi életében is. Mindebből aztán sok-sok imádságnak kellene fakadnia, hogy megerősödjék bennünk a remény az élethez, és a vágy arra, hogy vállaljuk és szolgáljuk szeretettel egymást. Ily módon megerősített alapokra helyezkedve remélhetjük, hogy majd a communió is gyümölcsözően fog mélyülni a következő esztendőben.

7

„Isten a szeretet” A pasztorális szolgálat minden megnyilatkozásának ezt a célt kellene szem előtt tartania és segítenie egész éven át. Minden dokumentum bizottsága átvizsgálta, mi az időszerű elmélyítésre és megvalósításra a megfelelő területen a misztérium fényében. Ezek a meglátások és javaslatok be is kerültek e füzetbe. Általános jellemzésképpen elmondhatjuk azonban előre, hogy ebben az esztendőben sajátos jelentőséget és fontosságot nyer az igehirdetés, az Isten igéjével való személyes találkozás, előtérbe kerül az ima, a liturgia, és valamelyest a szentségi lelkipásztorkodás is, valamint maga a szemlélődő keresztény élet. És mindenekelőtt a megújuló papi élet számára kihívás ez az év, nem csupán azért, mert világegyházi szinten is a papság évét üljük, hanem mert fontos, hogy hiteles, igazi élet garantálja az Egyház nevében történő igehirdetést és pasztorális gondozást. Azért, hogy az év során a misztérium jelentőségét könnyebben és konkrétabban szem előtt tarthassuk, tíz alpontra, amolyan „tézis”-re lebontva tervezzük azt végigjárni, mindeniket egy-egy hónapig szem előtt tartva. Ezek a következők: 1. Isten maga a szeretet – szemlélni a Szeretet-Istent önmagában, a teremtésben, mindenben és mindenkiben. 2. Isten Jézus Krisztusban életét adta értem szeretetből – a krisztusi megváltás, mint Isten szeretetének megnyilatkozása. 3. A keresztségben újjászülettem a szentháromságos életre – Isten életét élni, gyakorolni a krisztusi szeretetet. 4. A keresztség által beléptem az egyház közösségébe – Életem közösségben zajlik, figyelnem kell másokra, velük kell élnem. A következő öt „tézis” az egyházában ma is jelen levő Krisztusra fókuszol, aki „felfedezésre” vár, hogy elmélyüljünk a vele való közösségben: 5. Jézus jelen van Isten igéjében 6. Jézus jelen van az eukarisztiában 7. Jézus jelen van az egyház hivatalos képviselőiben 8. Jézus jelen van az ő nevében összegyűltek körében 9. Jézus jelen van minden emberben Az utolsó „tézis” – az előzőek összegzése gyanánt – rávezet annak felismerésére és begyakorlására, ami valójában a teljes pasztorális év célja, és amely egyben a következő év súlypontjához is odavezet: 10. Ajándékozhatom önmagam másoknak Isten iránti szeretetből – önajándékozó életre törekedni Isten iránti szeretetből.

8

„Isten a szeretet” Jelen pasztorális füzetünk a következőkben e tézisek alapján fog vezetni bennünket havi lebontásban, mindenhol javaslatokat, esetenként éppen már használható konkrét, kidolgozott anyagot is kínálva számunkra. Dr. NAGY JÓZSEF

9

„Isten a szeretet”

ELMÉLETI MEGALAPOZÁS A három évre terjedő lelkipásztori folyamat szerves egészében az első év a „misztérium éve”, azaz Isten misztériumában való elmélyülésünk éve, az imádság és szemlélődés éve lesz. Ezen év célja, hogy jobban ráfigyeljünk a bennünk levő Isten utáni vágyra, az Istennel megélt személyes és közösségi kapcsolatunkra, a szentháromságos életformára közösségeinkben. Ezen elmélyülés során természetfölötti szemléletmódnak kellene kialakulnia bennünk, hogy életünket, mindennapjainkat Isten szeretetének fényében szemléljük. I. A MISZTÉRIUM FOGALMA A szó: misztérium (mysterium) a görög mysterion latinos formája. Ez pedig a myein: bezár, bezárkózik, szemet vagy szájat bezár, más értelemben szótlanul csodálkozik, bámul igéből származik. A mindennapi értelemben használt „misztérium” szó sokrétű: titok, rejtelem, beavatottak titkos tudása. Platón óta „homályos, titkos tan” a jelentése. A misztérium-vallásokban titkos társaságok tanait vagy beavatási rítusait jelenti. II. ISTEN MISZTÉRIUMA Amikor Istenről beszélünk, valóságos ismereteket fejezünk ki magáról Istenről, szavunk mégis túlságosan emberi. Isten mérhetetlenül több, mint teremtményei. Ezért állandó figyelemmel kell megtisztítani a róla szóló állításainkat, ami korlátozott, képszerű és tökéletlen, nehogy összekeverjük a kimondhatatlan, felfoghatatlan, láthatatlan, megragadhatatlan Istent a mi emberi megjelenítési formáinkkal. Az emberi szó mindig elégtelen arra, hogy vele kifejezzük Isten misztériumát1. A természetes ész világánál, művei alapján az ember bizonyossággal megismerheti Istent. Létezik azonban egy olyan megismerés, amelyet az 1

Vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, N.50-51.

10

„Isten a szeretet” ember képtelen elérni. Ez a kinyilatkoztatás síkja2. „Jóságában és bölcsességében Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát és tudtunkra adja akaratának szent titkát, amelynek alapján Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben az Atyához járulnak az emberek és az isteni természetben részesülnek”3. III. A SZENTHÁROMSÁG MISZTÉRIUMA Isten léte örök misztérium. Ami belőle kinyilvánult a teremtésben és a történelemben, azt a Szentírás az ő szeretete kisugárzásának nevezi (Iz 6,3; Zsolt 8). A kinyilatkoztatott misztérium feltárja Isten háromsági létezési módját: a Szentháromság misztériumát. A Szentháromság titkához nem vezet és nem is vezethet természetes út: ezt Isten maga tárja fel az ember előtt, hogy Ő maga a személyes lét, hogy léte három én-ben valósul meg, hogy Ő boldog és tökéletes közösség, életgazdagság és örök szeretet4. IV. A KRISZTUS-MISZTÉRIUM A misztérium lényege szerint üdvtörténeti tény, azaz mindig arról van szó, ami értünk és üdvösségünkért történt. A Krisztus-misztérium legtágabb értelmében mindaz, ami Jézus földi életével kapcsolatos esemény és tanítás. Szorosabb értelemben a megtestesült Isten-ember húsvéti titka: halála és feltámadása. A Jézus Krisztustól tanult ima által belemerülhetünk a „Mi Atyánk” istenségének belső misztériumába és emberségünk üdvösségének drámájába. A hozzá intézett kérések egyben feltárják Isten belső misztériumát, azt „a jóságos tervet, amelyet előre meghatározott”, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk előtte a szeretetben” (Ef 1,9.4).

Vö. I.Vatikáni Zsinat, DS 3015. Dei Verbum, N.2. 4 Gál Ferenc: Dogmatika I., Szent István Társulat kiadója 1990, 61.old. 2 3

11

„Isten a szeretet” A szinoptikusok a misztérium fogalmát az „Isten Országa titkában” használják (Mt 13,11; Mk 4,11; Lk 8,10). Az Isten Országa titkát azonban csak azok értik meg, akik hisznek Jézus Krisztusban. Szent Pál igehirdetésében isteni titkot jelöl, melynek fő tárgya Istennek Jézus Krisztus halálával és feltámadásával megvalósult üdvösség terve (Kol 1,25-27; Kol 2,2-3). Ebben a misztériumban megnyilvánul Isten bölcsessége: Dei sapientia in mysterio (1Kor 2,7). Az apostol szerint a bölcsességet hirdetni kell a világnak, de nem ennek a világnak a bölcsességét, hanem Isten titokzatos, felülről jövő, elrejtett bölcsességét, melyet Lelke által kinyilatkoztatott (1Kor 2, 6-10). Ennek a misztériumnak a bölcsessége Urunk kereszthalálának gyalázatában jut kifejezésre (1Kor 1, 18-25). A Krisztus-misztérium kibontása tehát Szent Pálnál három mozzanatban foglalható össze: (a) Isten örök egyetemes üdvözítő akarata és terve – ősmisztérium; (b) Isten ezt a szándékát „Urunk Jézus Krisztusban valósította meg” (Ef 3,12) – Krisztus-misztérium; (c) Isten üdvözítő akarata „most az Egyház által lett nyilvánvaló” (Ef 3,8-10) – az Egyház misztériuma. Isten üdvösségét megtérés és hit által kell elfogadnunk, és a szentségek által tesszük magunkévá5. V. AZ EGYHÁZ MISZTÉRIUMA A Krisztus-misztériumnak a hitben, a krisztusi közösség által kell hozzánk érnie, de a bekapcsolódásunk, részesedésünk és részvételünk benne a liturgia közvetítésével és a szeretet közösségének gyakorlása által történik. Ez az Egyház misztériuma. A szentségekben: elsőként a keresztségben, majd az eukarisztikus közösség és a többi szentség ünneplésében történik a magunkra alkalmazása annak, amit Krisztus halála és feltámadása jelent nekünk: meghalni a bűnnek és új életre támadni (Róm 6,3-11; Kol 2,12). „Az ő képére és hasonlatosságára (Ter 1,26) teremtett embert Isten dicsőséggel koronázta (Zsolt 8-6) és szeretetével megváltotta, hogy helyreállítsa az embert Teremtője képmására. A szerető Isten a keresztség által 5

Vö. Várnagy Antal: Liturgika, Lámpás Kiadó, 1993. 15-33.old.

12

„Isten a szeretet” megújította népét, amely által örökérvényűen belegyökereztünk létének misztériumába és egy testté lettünk az Egyházban. A történelem minden pillanata az idő végezetéig ajándék és lehetőség az Ő Szeretetmisztériumának felismerésére, befogadására. „Az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének.”6 SZÉNÉGETŐ ISTVÁN

6

Lumen Gentium, N.1.

13

„Isten a szeretet”

SEGÉDANYAG HÓNAPONKÉNTI LEBONTÁSSAL Pasztorális tervünk lehetőséget nyújt arra, hogy egyházmegyénk különböző plébániái, csoportjai, közösségei a lelkipásztori munkában egységesen dolgozzanak, megtartva sajátos arculatukat, igényeiket, munkamódszereiket. Minden hónapra ajánlunk egy témát, amely a misztérium jelentőségét világítja meg más-más oldalról, ezt segít elmélyíteni az elméleti bevezetőben felvázolt tézisek alapján. Minden hónapban egy elméleti bevezetőt, gondolatébresztőt, továbbá gyakorlati javaslatokat, elmélkedésre kiválasztott szentírási részeket, esetenként konkrét, kidolgozott anyagot is kínálunk.

1. HÓNAP ISTEN MAGA A SZERETET I. ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) „Szeretet az Isten” (1Jn 4,16), mondja Szent János, és ez a kijelentése hitünk alapját képezi. Sok mindent lehet állítani Istenről: ő végtelen, mindenható, igazságos, stb., de ami legteljesebben kifejezi lényegét, az, hogy ő maga a Szeretet. Ebben a hónapban a Szeretet-Isten felfedezése és szemlélése a célunk. Az ő művei is tanúsítják ezt róla: minden, ami létezik, a szentháromságos isteni szeretet kiáradása. És egymás között is harmonikus szeretetben léteznek: szeretetből köszönti az éjszaka a nappalt, a nappal az éjszakát, szeretetből párolog el a víz és lesz felhővé, majd szeretetből hull le esőként, szeretetből nyílik és hervad el aztán a virág, szeretetből hal el a búzamag, és ad ezután termést. Engem is szeretetből teremtett a SzeretetIsten. A szeretet örök törvénye irányítja az életet, örömeiben és fájdalmaiban egyaránt. Legyünk hálásak neki mindenért!

14

„Isten a szeretet” II. GYAKORLATI JAVASLATOK (Csapai Árpád) Isten szeretetét megtapasztalni az Ige által Az alábbi szövegrészek alkalmasak arra, hogy az Isten szeretetéről bibliai alapon elmélkedjünk. Javasolt: ne csak beszélni róla vagy magyarázni, hanem mivel misztériumról van szó: csendben elvonulva imádkozni a bibliai szövegek segítségével, sőt lelkigyakorlatozni is lehet általuk. Javasolt szövegrészek: Iz 43,1-7, – Drága vagy a szememben, becses vagy nekem. Róm 8,31-39, – Ha Isten velünk, ki ellenünk? Zsolt 103(102), – Amilyen magasan van az ég a föld felett, olyan nagy Isten szeretete az igazak iránt. Mtörv 1,29-32, – Ne féljetek Jahve úgy hordoz titeket, mint szülő a gyermekét. Zsolt 8, – A Teremtő nagylelkűsége: mi az ember, hogy gondod van reá? Oz 11,1-9, – Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem. Zsolt 145(144), – Jóságos az Úr minden tettében, közel van mindazokhoz, akik tiszta szívből hívják. Lk 12,22-32. – Isten gondviselő jósága (a mezők lilioma). Ezen szentírási szövegek feltételezett kegyelme megtapasztalni Isten szeretetét. Abban ráébredünk jóságára, irántunk tanúsított hűségére, ami meghatározza továbbá benső világunk alakulását. Különösen a feltétel nélküli szeretetének a megtapasztalása érinti meg az olvasót, mert azzal ritkán találkozunk az életben. Fontos megtapasztalni, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagyok, nem fenyeget semmiféle veszedelem Isten részéről. Javasolt imamód: Csendes perceket keresni, amikor Istennel találkozhatunk. Olyan alkalmakat is teremteni, amikor a környezet nem zavar és legalább negyed- vagy fél órát zavartalanul tölthetünk. Lehetőleg mozdulatlanul, egyenes háttal, behunyt szemmel, ellazulva, de éberen: egyszerűen figyelve arra, amit tapasztalunk. Ennek a csendes meditációnak feltételezett kegyelme a belső békén keresztül megtapasztalni Isten szeretetét, anélkül hogy sokat gondolkoznánk. Inkább csak úgy, mint az anyja kebelén pihenő kisded.

15

„Isten a szeretet” 2. HÓNAP ISTEN JÉZUS KRISZTUSBAN ÉLETÉT ADTA ÉRTEM SZERETETBŐL I. ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Végtelen titok az isteni szeretet, de ugyancsak titok a bűn is, a világban lévő gonoszság is. A bennünk levő önzés is. Az Úr azonban jó, hűsége nemzedékről nemzedékre áll, szeretete örökkévaló (vö. Zsolt 100,5). A bűn Istent nem bosszúállásra készteti, hanem még nagyobb szeretetre: a megváltásra. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”, mondja Jézus az utolsó vacsorán, és néhány órával később be is mutatja, „beteljesíti” (vö. Jn 19,30) ezt a legnagyobb szeretetet. Azért, hogy életünk legyen (vö. Jn 10,10). A damaszkuszi élmény fényében Szent Pál is megérti ezt a titkot, és később így tanúsítja: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). E hónapban a kereszt titkát, a megváltás titkában rejlő isteni szeretetet és annak gyümölcseit vagyunk hivatottak elmélyíteni, és azok meghálálását is gyakorolni életünkkel. Ajánljuk fel egyes tetteinket Jézusnak az apostol gondolata nyomán ezzel a szóval: „Érted”. II. GYAKORLATI JAVASLATOK (Dr. Darvas Piroska sa) SEGÉDANYAG CSOPORTMEGBESZÉLÉSEKHEZ: 1. Minden élet magában hordozza a keresztet Impulzus: Sok minden történik az életünkben, aminek ki vagyunk szolgáltatva. Többnyire keresztek ezek, amelyek egész életünk során elkísérhetnek. Nyomasztó tapasztalatainkhoz, érdekes módon, annyira ragaszkodunk, hogy semmi és senki nem tudja elvenni tőlünk, levenni rólunk. Ennek a ragaszkodásnak az oka valószínű a leválás fájdalmától való félelem. Más

16

„Isten a szeretet” keresztekkel viszont mi magunk terheljük saját magunkat, és vonszoljuk magunkkal egész életünk során. Ahhoz, hogy egy kereszt az életünkben megváltás legyen számunkra, szükséges a tehetetlenség rizikóját felvállalnunk. Isten nem azt akarja, hogy csúszó-mászó alattvalók legyünk. Ő a mi életünket akarja. Az Ő akarata, hogy „életünk legyen”. A csoporttalálkozó célja: a saját keresztutam felismerése és tanúságtétel erről. A csoporttalálkozó folyamata: 1. Időt szánunk az elcsendesedésre (kb. 20 perc) és a csendben mindenki megpróbál visszaemlékezni arra, hogy életében milyen kereszteket tapasztalt meg, és ebben hol volt megváltás, feltámadás, átváltozás, újrakezdés. 2. A második lépés a meghallgatás helye, vagyis mindenki elmondhatja, hogy hogyan élte meg a megfontolás idejét. 3. Harmadik lépésként megbeszéli a csoport (ez inkább akkor ajánlott, ha ötnél többen vannak a csoportban), hogy ki mesélje el részletesebben élete keresztjét, illetve keresztútját. 4. Amíg egy személy mesél, mindenki figyelmesen hallgat, nem kérdeznek közbe, nem tesznek megjegyzéseket. 5. Ezt követi egy rövidebb csend, amikor mindenki megpróbálja a szívével hallgatni mindazt, amit eddig hallott. 6. Ezután kialakulhat egy beszélgetés. 7. Hála, kérés, szabad ima zárja a beszélgetést. 8. A találkozó egy utolsó körrel zárul, amikor mindenki elmondhatja, hogy hogyan élte meg a csoporttalálkozót, milyen érzések, gondolatok foglalkoztatják most a végén, mit visz magával. 2. A konfliktusok is keresztek Impulzus: Visszatekintve gyakran úgy látjuk, hogy a félreértések és konfliktusok olyanok, mint a nagy kövek, amelyek egy rohanó patakban fekszenek, és arra szolgálnak, hogy a patakon át tudjunk kelni. Ahol emberek együtt élnek, mindig adódnak feszültségek, hiszen különbözőségeink soha nem engednek tartós harmóniát. A konfliktusok elhúzódhatnak, mint nyílt sebek folyamatos fájdalmat okozhatnak, amelyek semmiképp nem tudnak begyógyulni, mert nem jutnak levegőhöz. A sebeknek gyógyulásra van

17

„Isten a szeretet” szükségük. Ahhoz viszont, hogy gyógyulni tudjanak, nyitottságra van szükség. Ha sötétben maradnak, még inkább elgennyesednek, és további bajok okozójává válnak. A csoporttalálkozó célja: az ún. „konfliktusmeditáció” közös gyakorlása és tanúságtétel. A csoporttalálkozó folyamata: A csoportvezető a következő szempontok szerint vezeti a meditációt: 1. Előkészület: Tudatosítom, ahogy most Isten előtt vagyok mindazzal, ami foglalkoztat. Megpróbálok olyan testtartást felvenni, ami jobban segít az elcsendesedésben. 2. Előgyakorlat: Magam elé képzelem a konfliktus helyét és a személyeket. Kérem Jézustól azt, amire a leginkább vágyom: a megbocsátás kegyelme, belső béke és öröm. 3. Meditáció: Engedem, hogy a konfliktushelyzetek újra feljöjjenek bennem…, személyek, akikkel kapcsolatosan bizonyos érzéseim vannak…, szavak, magatartások, amelyek megbántottak…, engedem, hogy az érzéseim előjöjjenek, teret engedek nekik…, Jézushoz fordulok, és engedem, hogy így lásson engem, és kérem tőle a megbocsátás kegyelmét…, hallom, amint Ő azt mondja: „Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is”. (Lk 6,29) Ez azt jelenti, hogy nem kell visszavonulni, hanem vannak helyzetek, amelyeket ki kell bírni. Gondolhatok más szentírási szakaszra is. Megkérdezem magamtól: vajon a másik azt a bizonyos bántó szót, nem másként gondolta-e? Elgondolkodom, hogy milyen más reakció segíthetett volna a másiknak és nekem is abban a helyzetben, pl. ha visszakérdeztem volna, ha hallgattam volna, esetleg humorral reagáltam volna… Jézusra tekintek, aki engem barátjának fogadott, de azt a személyt is, akivel nekem problémám van. 4. Reflexió: Megnézem, mi vált világossá számomra a meditáció során…, megpróbálom belső megmozdulásaimat tudatosítani: inkább békét érzek most vagy még jobban felkavarodtak az érzéseim; hogyan érzem magam testileg, feszültségek, stb. Kérem Jézust, hogy öntsön reményt a szívembe, adjon erőt, és engedje érezni az Ő közelségét, hogy meg tudjam tenni, amire Ő kér engem.

18

„Isten a szeretet” 3. Jézus Krisztus pászka-misztériuma és életem misztériuma A csoporttalálkozó célja: másokkal együtt tekinteni életem misztériumára. A csoporttalálkozó folyamata: 1. Megteremtjük az imához szükséges légkört. 2. A csoportvezető felolvassa János evangéliumából a 19,25-30 szakaszokat. (Jó, ha mindenki előtt ott van a szentírás szövege.) Majd vezeti a meditációt a következő kérdések segítségével: (hagyjunk bőséges időt az imára). 3. Meditáció: „Beteljesedett” – mit jelentett Jézus számára ez a kifejezés? Miért mondhatja azt, hogy az egész élete beteljesedett? Mi vezetné életemet ilyen beteljesedéshez? Milyen kegyelemre van szükségem, hogy én is ezt tudjam mondani? Mi ad reményt arra, hogy ezt én is ki tudjam jelenteni majd valamikor? Kérem azt a kegyelmet, hogy én is úgy tudjam nézni élettörténetemet, ahogy Jézus szemlélte az övét a kereszten. Összehasonlítom szenvedésem, kisebb-nagyobb halálaim és újjászületésem misztériumával Jézus Krisztus pászka-misztériumát. Miben látom a hasonlóságot, miben a különbséget? Az élettörténetemben jelen lévő fájdalmaim, gyengeségeim, bűneim, és Isten kegyelme mennyiben segítettek abban, hogy mások szenvedéseivel együtt érezzek? Mikor voltam képes magamat háttérbe szorítva önzetlenül másokért élni? Tudom, hogy a jövőben újra fogok találkozni szenvedésekkel, nehézségekkel, mellőzéssel. Hogyan viszonyulok ezekhez most? Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása mennyiben segít az ezekkel való szembenézésben? 4. Megosztás: Mindenki a csoportból elmondhatja, amit úgy érez, hogy az imaidőben fontossá vált számára, és meg tudja osztani az adott csoportban. Közben mindenki figyelmesen meghallgatja, anélkül, hogy visszakérdezne, vagy megjegyzést tenne. 4. Csoportfoglalkozás gyerekekkel Téma: Krisztus keresztje A nagyobb gyerekekkel megkereshetjük Jézus minden szavát, amit a kereszten mondott! „Atyám, bocsáss meg nékik...” Lk 23,34. „Még ma velem leszel ...” Lk 23,43. „Íme a te fiad!” Jn 19,26-27.

19

„Isten a szeretet” „Én Istenem, én Istenem, ...” Mt 27,46. Mk 15,34. „Szomjazom!” Jn 19,28. „Elvégeztetett!” Jn 19,30. „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” Lk 23,46. Hallgassunk zenét! (Krisztus hét szava a kereszten, János passió, Máté passió ...) Beszélgessünk Ady Endre Krisztuskereszt az erdőn című verse alapján. Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk. Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben.

20

„Isten a szeretet” Kérdések: Miért állnak az utak mentén a keresztek? Mit jelent a kereszt? Miért emelnek kalapot előtte sokan? Van-e jelentősége a rajta függő testnek? (Jézus nem maradt a kereszten, halála után eltemették, de feltámadott és felment a mennybe!) Mi az a helyettes áldozat? Ki vállalhatja mások helyett a büntetést? Minden bűn büntetését átvállalhatja valaki más? Ember ember helyett hordozhatja-e a büntetést? Miért tehette ezt meg Jézus? (Mert egyszerre volt ember és Isten.) Mi köze van a báránynak Jézushoz? Miért mondjuk, hogy Jézus Istennek báránya? Gondoljunk az Izajás 53-ra!

21

„Isten a szeretet” 3. HÓNAP A KERESZTSÉGBEN ÚJJÁSZÜLETTEM A SZENTHÁROMSÁGOS ÉLETRE I. ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) A szentségek, melyek a megváltó isteni szeretet gyümölcsei, és amelyek a Szentlélek erejében hatékonyak, Isten közösségében tartanak meg bennünket. És ebbe a közösségbe a „belépőt” a keresztség jelenti. „Menjetek …, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevébe” /az eredeti szöveg szerint!/ (Mt 28,20), parancsolja Jézus apostolainak, azaz: kapcsoljátok be őket a Szentháromság Személyei közötti életbe, szeretet-dinamikába, melyet Isten megosztott az emberekkel a megváltásban. Amikor megkeresztelkedtem, Isten életének lettem részesévé. Oda jutottam, ahol Krisztus van. Bennem is árad a kegyelem erejéből a szeretet, amellyel a mennyei Atya Krisztust szereti, és Krisztus maga is bennem él (vö. Jn 17,24.26). Bűneim megrontják néha e kapcsolatot, de a bűnbánat szentségében mindig újrakezdhetek, és így mindig Isten szeretetében, közösségében lehetek. E hónap kihívása ennek a nagy lehetőségnek a tudatosítása! Mottóként mondogathatjuk: „Mindig újrakezdeni az Istennel való kapcsolatban”. II. GYAKORLATI JAVASLATOK (Páll Ildikó) Szentírási részek: 1 Kor 12,12-20, 1 Kor 12,20-31, Róm 6,18-23 Már a Firenzei zsinat ezt írta a keresztségről: „az egész keresztény élet alapja, a Lélekben történő élet kapuja és ajtó, amely utat nyit a többi szentség felé. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, újjászületünk mint Isten fiai, Krisztus tagjaivá leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé válunk küldetésének” Egyházunk Jézus felhívása hatására tanítja, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez: a Mk 16,16-ben ez áll, „aki hisz és megkeresztelkedik, az

22

„Isten a szeretet” üdvözül”. Továbbá a feltámadás után az apostolok küldetését is így határozta meg Jézus a Mt 28,19-20-ban: „menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek”. A szentség megnevezései: - baptismus, a baptizare latin és baptizein görög szavak után, aminek jelentése: belemerülni, alámerülni. Ez a vízbe való alámerülést jelképezi, amely által a megkeresztelt Krisztus halálába temetkezik, ahonnan új teremtményként lép ki, Krisztussal új életre; - a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjének is nevezik, (Tit 3,5) mert jelzi a vízből és Szentlélekből való születést, amely nélkül, már Jézus is mondta, hogy nem lehet bejutni Isten országába (Jn 3,5); - megvilágosodásnak is nevezik, mert általa a megkeresztelt megkapja az Igét, „az igazi világosságot, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9), így maga is világossággá válik. (Ef 5,8). Ki veheti fel ezt a szentséget? A keresztséget ki lehet szolgáltatni bárkinek, aki ezt kéri, vagy gyerek esetén, ha legalább egyik szülő kéri. Természetesen a keresztény igazságok ismeretével rendelkeznie kell a keresztelendőnek, vagy a szülőknek. A keresztség eltörölhetetlen jegyet hagy a lélekben, ezért csak egyszer lehet felvenni. A keresztség hatásai: A bűnök bocsánata A keresztség eltöröl minden bűnt, az áteredő bűnt, minden személyes bűnt és a bűnök összes büntetését. A megkereszteltekben megmarad a bűn ideig tartó következményei, mint a szenvedés, betegség, halál, jellemhibák, a bűnökre való hajlam. Újjászületés A keresztség, a Krisztusban való újjászületés új teremtménnyé teszi a megkereszteltet: Isten fogadott fiává válik, aki „részese lett az isteni természetnek” (2Pt 1,4), és egyben a Szentlélek temploma lesz (1 Kor 6,19).

23

„Isten a szeretet” „Ezért, aki Krisztusban van, új teremtmény, a régiek elmúlnak, s íme újak keletkeznek” (2Kor 5,17). Az újjászületés pedig a Szentháromság életébe való bekapcsolódást jelenti, és a Szentháromság adja meg a megigazulás kegyelmét, a megszentelő kegyelmet, amely: · képessé teszi a megkereszteltet, hogy az isteni erények által Istenben higgyen, reméljen, Őt mindenek felett szeretni tudja; · megadja azt a képességet, hogy a Szentlélek irányítása alatt, a Szentlélek ajándékai segítségével éljen és munkálkodjon; · megengedi, hogy az erkölcsi erények által növekedjen a jóban. Tegyük fel a kérdést: Mit is jelent a Szentháromságos életbe való bekapcsolódás? A Szentháromság: Isten egy, három személyben. A Szentháromság nevében vetünk keresztet, szolgáltatjuk ki a keresztséget. A keresztség kiszolgáltatása alkalmával a szülők, keresztszülők megvallják a hitüket a Szentháromságban. Ezt jobban megértik a szerelmesek, vagy a család, ahol megszületett a kisbaba. Ketten vannak, illetve hárman, de szeretnének egyek lenni, egyek maradni. Nem rég egy volt az anya és gyerek, most már ketten, illetve az apukával hárman vannak. Az egység és a háromság titka az embernek is titka, ez a Szentháromságból származik. Szívünk legtitokzatosabb vágya, hogy egy szeretnénk lenni, és legnagyobb fájdalmunk, amikor megszűnik a szeretet egysége. Jézus tanítása: legyünk egyek szeretetben. Ez a Földön a legnagyobb öröm, ami gyakran csak lemondás, kereszt és áldozat árán születik meg. Beépülés Krisztus testébe, az Egyházba A keresztség beépít bennünket az Egyházba. A keresztelő kutakból születik Isten újszövetségi népe, amely túlhaladja a nemzetek, kultúrák, fajok, nemek határait, hisz „mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel”. (1Kor 12,13). Az Egyház tagjaként a megkeresztelt nem csak sajátmagához tartozik, hanem ahhoz, „aki értük meghalt és feltámadt” (2 Kor 5,15). Mindez kötelességként rója rájuk, hogy szeretettel szolgáljanak az Egyház közösségében, engedelmeskedjenek elöljáróiknak, vallják meg azt a hitet mások előtt, amit Istentől kaptak, és vegyenek részt az Egyház apostoli

24

„Isten a szeretet” és missziós tevékenységében. Ugyanakkor a megkeresztelteknek joga, hogy megkaphatja a többi szentséget, táplálkozhat Isten Igéjével és támaszkodhat az Egyház minden lelki segítségére. Kérdések a téma elmélyítéséhez: Mit tudsz a saját keresztelésedről? Mit jelent a fehér keresztelési ing és a keresztelési gyertya számodra? Mit jelent számodra a keresztségi fogadalom megújítása? Milyen apostoli, missziós feladatokat tudsz te elvégezni? A gyermek a szülők szeretetközösségében tud jól fejlődni, és az egyenetlenség, feszültség, viszály okozzák a legnagyobb sebet úgy a gyermekben, mint a felnőttben. Mit kell nekem tennem, hogy családomban, közösségemben a szeretet-egység megszülessen, növekedhessen? Honnan kapok erőt, hogy az első lépéseket megtehessem a másik társam felé? Sorolj fel néhány konkrét javaslatot, amit a hallottak után szeretnél te életre váltani, megvalósítani!

25

„Isten a szeretet” 4. HÓNAP A KERESZTSÉG ÁLTAL BELÉPTEM AZ EGYHÁZ KÖZÖSSÉGÉBE ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Individuális vallásosságunkban úgy hisszük, hogy Isten bennünket szeret a legjobban. És ez így is van. De ugyanígy áll ez minden emberre: mindenki azt hiszi, hogy Isten őt szereti a legjobban. Ami azért lehetséges, mert Isten– akárcsak egy igazi szülő a gyermekeit – mindenikünket egyformán szeret. És azt akarja, hogy köztünk, az ő gyermekei között ne közömbösség legyen, hanem élő kapcsolat, szeretet-kapcsolat. Nemcsak magának, de egymásnak is teremtett minket, és a megváltásban ugyanígy újjáteremtett bennünket egymás számára is. Isten gyermekeiként mindannyian egy nagy közösségben, az egyházban élünk, és ennek legkisebb élő megnyilatkozása a plébánia, melynek élő közösséggé, családdá kell lennie. Ebben a hónapban fel kell fedeznünk a mellettünk levő keresztény testvéreinket. Meg kell próbáljuk Isten szemével látni, szeretettel konkrétan szolgálni egymást. GYAKORLATI JAVASLATOK (György Balázs) Ajánlott szentírási részek: 1Kor 12, 12-31; Mt 28,19; Kol 3,12-17; Fil 2,1-4. A keresztség meghívás. Jézus parancsot ad apostolainak, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az evangéliumot: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,19) Az Egyház Jézus titokzatos teste. A jézusi parancsban először az indulás van benne: ki kell lépni, és cselekedni kell. Nincs helye a tespedésnek, a jóleső henyélésnek, a lusta várakozásnak. Ez egy határozott parancs. Menjetek. Itt nincs ha, nincs de. Menni kell.

26

„Isten a szeretet” Aztán Jézus elmondja: „tegyetek tanítványommá” – ez a kifejezés nagy szakértelmet igénylő feladatot jelöl. Tanítvánnyá tenni azt jelenti, hogy Jézushoz vezetek valakit. A tanításnak négy fokozata van: · Először: én élem, és ez által bemutatom, te pedig távolról nézed. Nem várom el tőled, hogy elfogadd azt, amit én magam sem tudok megvalósítani teljesen a gyakorlatban. Amit tanítok, az nemcsak elmélet, hanem gyakorlat, amelyet életre váltok, az életem része. A hit hallásból ered. · Másodszor: én élem, te velem vagy, nézel, figyelsz, hallgatsz, esetleg segítesz. Így képes vagy tanulni anélkül, hogy felelősséget kellene vállalnod azért, ami történik, de már elfogadtad, és közelebb léptél. · Harmadszor: te is éled, teszed a magad részét, és én melletted vagyok, hogy bátorítsalak, és megadjak minden támogatást, amire szükséged van. Ekkor már felelősséget is vállalsz, és el is kötelezted magad. · Negyedszer: te teszed, éled az életet, én pedig távolról nézlek. Ha azonban szükséged van további tanácsokra, bátorításra vagy segítségre, akkor még mindig nyugodtam visszatérhetsz hozzám. „Veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Minden népet… mindenki meg van híva. Kereszteljétek meg. A keresztelés belemerítés a Szentháromság életébe. Az Atya, és Fiú és Szentlélek, meghívás a Szentháromság életébe, a kölcsönös szeretet megélésére. Ez életünk célja. A keresztség a Szentháromság életében való részesedés. A keresztségben kapott új élet tehát a Szentháromság élete. Péter apostol is mondja: az isteni természet részeseivé lettetek (vö. 2 Pét 1,4). Ez nemcsak tény, hanem feladat is. Fejlődnünk kell benne. Ettől kezdve életem közösségben zajlik, közösségi életre vagyok meghívva, másokkal, másokért élni. Ezt is tanulni kell, hogyan kell bekapcsolódnom plébániám életébe. A tagok életét megkapóan elmagyarázza szent Pál: „A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által...” (1Kor 12, 12-31) …és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek… Szeressétek egymást. Nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért. A szeretet első tétele: a szeretet nem érzelem. Második: a szeretet elhatározás és elkötelezettség.

27

„Isten a szeretet” Harmadik: a hatékony szeretet feltétel nélküli. Negyedik: a szeretet örökre szól. Ötödik: a szeretetben való elkötelezettséghez hozzá tartoznak a döntések, döntések, döntések… Hatodik: a szeretet legfőbb ajándéka személyes értékünk tudata. Hetedik: a szeretet a szeretett személy megerősítését, nem pedig birtoklását jelenti. (John Powel) Az ember igazi természete a párbeszéd. Az emberi élet alapvetően kapcsolatot jelent. Én állandóan Téged kereslek, és célom a szeretetben megvalósuló Mi. A jézusi meghívásban benne van a feltárulkozás is, megnyitja az utat a Szentháromságba. Ezért ki kell építenem a kapcsolatot, a barátságot Jézussal. Ez a meghívás és élet meg kell, hogy valósuljon a testvérekkel a közösségben. Olyan közösségbe kerültem, ahol feladatom van. Tovább kell adnom. XVI Benedek pápa 2006 pünkösdje előtt a lelkiségi mozgalmak találkozóján azt mondta: „Nagyon szép kereszténynek lenni, és nagy öröm, hogy ezt továbbadhatjuk.” Erre vagyunk meghívva a keresztségünk által. Kérdések a téma elmélyítéséhez: Mit kell tennem, hogy mélyebb kapcsolatom legyen a Szentháromsággal? Ki és hogyan segített eddig a keresztény életem megélésében? Kik azok, akiket Isten rám bízott, hogy segítsek az Istenhez vezető úton való járásban? Tudatosítsam a felelősségemet, mint szülő, keresztszülő, bérmaszülő, nevelő, lelki vezető stb. a rám bízottakért. Mire kell odafigyelnem, hogy a közösségi élet vonzó legyen másoknak is? (Kol 3,12-17) Mit tehetek, milyen munkát, feladatot vállalhatok az egyházközségemben, kisebb közösségemen belül (Rózsafüzér Társulatban, Ima csoportomban, Lelkiségi Mozgalmamban stb.), hogy a Jézusi Örömhír terjedjen?

28

„Isten a szeretet” 5. HÓNAP JÉZUS JELEN VAN ISTEN IGÉJÉBEN ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) A II. Vatikáni Zsinat Jézus öt jelenléti módjáról beszél ma az Egyházban, és ezek közül az első az Ige. Maga Isten szól hozzánk, amikor a Szentírást olvassuk (vö. DV 25). A liturgiában nyíltan hangoztatja is ezért a felolvasó: „Ez az Isten igéje”. Jézus az Egyházban ma is folyamatosan kész tanítani bennünket, ha rá figyelünk. A Szentírásban egyénileg, de közösségileg is olvashatjuk Isten igéjét. És minden egyes liturgia keretében „hivatalból” közli velünk az Úr önmagát, a maga üzenetét. Különös kihívás felfedezni ebben a hónapban, hogyan szól hozzánk az Úr. Kihívás az igehirdetők számára, hogy komolyan vegyék szolgálatukat, de ugyanígy mindannyiunk számára is, hogy odafigyeljünk Isten szavára az Ige-liturgiában. És azon kívül is olvasnunk kell a Szentírást egyénileg és közösségileg is egyaránt, ha élő kapcsolatot akarunk ápolni Krisztussal. A biblikus apostolkodás tapasztalatai szakmai segítséggel szolgálhatnak számunkra e kihívás előtt. GYAKORLATI JAVASLATOK (Magos Gyöngyvér) BIBLIAÓRAVÁZLAT: „NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER” (MT 4,4A) A terem közepén színes kendő, rajta egy Szentírás, kenyeres kosárban felszeletelt kenyér, és egy meggyújtott gyertya. 1. Láss! Felolvassuk az „Egy Biblia naplója” című írást. Január 20. Nyugodt hetem volt. Az új év első estéin tulajdonosom rendszeresen olvasott belőlem, de mostanra már teljesen megfeledkezett rólam.

29

„Isten a szeretet” Február 14. Ma tavaszi nagytakarítás volt. A többi holmival együtt leporoltak, majd visszatettek a helyemre. Március 24. Reggeli után tulajdonosom a kezébe vett. Néhány igének nézett utána. Magával vitt a misére. Május 8. Ma keményen dolgoztam. Tulajdonosom egy bibliakörön vett részt, és idézeteket keresgélt bennem. Legtöbbjüket nem találta meg, pedig eredeti helyükön vannak. Június 1. Ma valaki a lapjaim közé rakott egy négylevelű lóherét, és további virágokat préselés céljából. Június 29. Különböző ruhákkal és egyéb holmikkal együtt bepakoltak egy bőröndbe. Azt hiszem, nyaralunk. Július 10. Még mindig a kofferben vagyok, pedig már majdnem minden mást kivettek. Július 15. Újra itthon, a régi helyemen. Meglehetősen fárasztó utam volt. Nem értem, miért kellett nekem is elutaznom, amikor egyszer sem használtak. Augusztus 10. Tulajdonosom kézbe vett. Egy ismerősének írt levelet, akinek meghalt az édesapja, megfelelő idézetet keresett. Augusztus 30. Újra leporoltak. Nem lehetnék a Te Bibliád? (Szellem és hivatás 3/1989, Geist und Auftrag) Kérdések a csoportbeszélgetés első lépéséhez: Milyen gyakran veszem kezembe a Szentírást? Mennyire hatja át életemet Isten Igéje/ a Szentírás szavai iránti szomjúság? Jelenleg melyik a kedvenc bibliai idézetem? Mit jelent Isten Igéjéből táplálkozni, élni? Hol tapasztalom meg, hogy Isten Igéjének hatása van a magam, és mások életére? 2. Hallgass! – Szövegelemzés – Mt 4,1-4 Magyarázat a vezetőnek: Az esemény Jézus nyilvános működésének kezdete előtt történik, de megkeresztelkedése után a Lélek erejében. Az evangélista két dolgot emel ki ezzel. Egyrészt azt, hogy az egész jézusi mű Isten terve szerint fog kibontakozni, Jézus a kezdet kezdetén győzött a gonosz lélek kísértései fö-

30

„Isten a szeretet” lött, továbbá pedig azt állítja be példaértékűnek, ahogyan Jézus viszonyul a kísértőhöz. Ez Jézus sivatagban átélt első kísértése, miután „negyven nap és negyven éjjel” böjtölt. Ez a legelemibb kísértés, az éhség. Ezt a problémáját „lovagolja meg” a sátán, hogy rászedje: forduljon el Istentől, ne az Ő erejében bízzon, ne az Ő tervei szerint gondolkozzék, hanem oldja meg saját erejéből a maga pillanatnyi nehézségét. Azt javasolja Jézusnak, hogy hatalmát a kövek kenyérré változtatására használja fel. Mi rossz is lenne ebben? Jézus azonban észreveszi a csapdát: hogy Istent eszközül használja fel, hogy a Mindenhatót kizárólag anyagi szükségleteinek szolgálatába állítsa. A kísértő végső soron azt kéri Jézustól, hogy függetlenítse magát, ahelyett, hogy gyermekként ráhagyatkozna az Atyára. Jézus nemcsak a kísértésre válaszol, hanem mindazokra a miértekre, amelyeket a világban tapasztalható éhínség, és az embermilliók egyre égetőbb más szükségletei vetnek föl. Ő, aki később tömegeket lakat majd jól a csodálatos kenyérszaporítással, és aki az utolsó ítélet egyik alapvető szempontjául az éhezőknek való enni adást jelölte meg, mégis azt mondja nekünk, hogy Isten nagyobb az éhségünknél, s hogy az Úr Igéje a mi elsődleges, lényegi táplálékunk. Jézus viszonyulásában nem csak az tanulságos, hogy kitart az Atya tervei mellett, hanem a mód is szembetűnő, ahogyan válaszol a sátánnak. Egy MTörv-beli idézettel válaszol (amint a másik két esetben is így tesz a történet további részében). Ha eltekintünk az evangélista szerkesztői szempontjától (Máté zsidóságból megtérteknek ír, itt is bizonyítani akarja, hogy Jézus új Mózesként új törvényt hoz), megdöbbenthet bennünket, mennyire ismeri Jézus az írásokat, mennyire az írások fényében látja, értelmezi a maga életét, és mennyire segíti őt egy ószövetségi idézet abban, hogy megerősödjék élete próbatételei közepette az Atyával való kapcsolatában, és kitartson az ő akarata mellett. Felolvassuk a Mt 4,1-4 részt. Kérdések a csoportbeszélgetés második lépéséhez: Mikor történik az esemény Jézus életében? (megnézni a szövegösszefüggést) Mi ennek a ténynek a mondanivalója? Mi Jézus problémája a történetben?

31

„Isten a szeretet” Milyen megoldások kínálkoznak számára? Hogyan dönt? Miért dönt így? Szentírási idézettel válaszol Jézus az ördögnek. Miért? (Utánanézni a MTörv 8,3 szövegösszefüggésének, mondanivalójának. Hogyan vonatkozatja magára Jézus a részt?) 3. Cselekedj! Magyarázat a vezetőnek: Jézus úgy mutatja be Isten Igéjét, mint kenyeret, táplálékot. De hogyan táplálkozhatunk az Igével? Isten Igéje, melyet az Atya kimondott, és amely Jézusban testté lett, magát Jézust teszi jelenvalóvá közöttünk. Minden alkalommal, amikor befogadjuk az ő Igéjét, és megpróbáljuk életté váltani, olyan, mintha Jézussal találkoznánk. Ahogyan a kenyér táplál és biztosítja a növekedést, ugyanúgy az Ige táplálja és növeli Krisztus jelenlétét bennünk, aki a mi igazi személyiségünk. Mivel Jézus eljött a földre és táplálékunkká vált, nem elégedhetünk meg csupán a természetes étellel, a kenyérrel. Szükségünk van a természetfölötti táplálékra is, az Igére, hogy istengyermeki valónkban növekedhessünk. Erről a táplálékról – csakúgy, mint az Eucharisztiában jelen lévő Jézusról – elmondható: amikor magunkhoz vesszük, nem az változik át mibennünk, hanem mi vagyunk azok, akik átalakulunk: mert bizonyos értelemben önmagává alakít minket. Az evangélium tehát nem vigasztalásra szolgáló könyv, amelyhez az élet fájdalmas időszakaiban folyamodunk, hanem olyan kódex, amely az élet törvényeit tartalmazza. E törvényeket nemcsak olvasgatnunk kell, hanem be kell engednünk lelkünk legmélyére. Ezáltal minden pillanatban Krisztushoz tesznek hasonlóvá minket. Az ő szavai ugyanis Isten szavai, tele rejtett forradalmi erővel. Táplálkoznunk kell tehát Isten igéjével. Amint manapság a test számára szükséges tápanyagokat egyetlen tablettába lehet sűríteni, úgy kell nekünk is Krisztussal táplálkoznunk egy-egy Igéjét élve, hiszen ő jelen van minden egyes Igéjében. Az egyház újabb katekétikai vagy lelkipásztori dokumentumai is kivétel nélkül hangsúlyozzák, amit II. János Pál pápa is: „Az Igét ne csak hallgassuk, hanem legyen az élet igéje számunkra, amely mozgatja, irányítja, meghatározza létünket” (vö. NMI 39.)

32

„Isten a szeretet” Kérdések a csoportbeszélgetés harmadik lépéséhez: Mi a történet üzenete számunkra? Hogyan alkalmazza Jézus a maga életében az Igét? Mire tanít ez minket: hogyan kell élni Isten Igéjéből? Milyen konkrét elhatározás(ok)ra késztet most engem ez a történet? „Megitatod örömöd patakjából” (Zsolt 36, 9) „Szomjaztam, és víz után kutattam, Nagy vizek partján jártam, S boldogan vetettem magam a habokba, De a víz, amit találtam, sós volt, Mint a könnyek, a szenvedés. Édes vizet kerestem, De a világban nem találtam. Most rájöttem, Te vagy Az az édes víz. Lubickolni benne, Lebukni és fölmerülni, Belekortyolni és ringani rajta: Micsoda gyönyörűséges dolog Rádtalálni! ” (Hawa) (Katolikus Magyar Bibliatársulat / Asociatia Catolica Biblica Maghiara 540397 – Tg. Mures, Bul. 1848 Nr. 48/1 Tel. 0265-260634 E-mail: [email protected])

33

„Isten a szeretet” 6. HÓNAP JÉZUS JELEN VAN AZ EUKARISZTIÁBAN ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Jézusnak ez a jelenléti módja „hagyományosabb”, megszokottabb, de éppen ezért sokkal inkább felfedezésre vár. Főleg a jelenlét indító okát illetőleg. Tudjuk, és hisszük is, hogy jelen van Ő a kenyér és bor színében. De ha mélyebben tudatosítjuk, miért maradt örökre köztünk, fokozatosan változni fog viszonyunk az oltáriszentséghez. Örökre itt akart maradni köztünk Jézus a kenyér és bor színében, mert végtelenül szeret bennünket, és mindig jelen akar lenni számunkra, mindig segíteni, táplálni akar bennünket. Ha végtelen szeretetében szemléljük Őt a szent színek alatt, személyesebbekké lesznek a szentségimádások, feléled bennünk a vágy, hogy minél gyakrabban egyesüljünk vele a szentáldozásban. És vele táplálkozva nemcsak növekedni fogunk a lelkiekben, de fokozatosan megérünk arra is, hogy egymás számára is „eukarisztiává”, szeretetteljes jelenlétté váljunk. GYAKORLATI JAVASLATOK (Dr. Darvas Piroska sa) A következő ima-, szöveg-, dal-összeállítás felhasználható szentségimádás keretén belül, bűnbánati igeliturgiaként csoportban, személyes elmélkedéshez az Oltáriszentség előtt, vagy otthon. Használható a megadott sorrendben, de alkalmakhoz illően különálló részekként is. 1. Lk 6,12: Történt pedig azokban a napokban… /Jézus imádkozik/ Csend Bevezető elmélkedés: Istenem, itt vagyok! Hol vagy Te? Ott vagy, ahol én vagyok?

34

„Isten a szeretet” Mondod Te. Bízni akarok Benned. És ezért mondom én: Itt vagyok örömeimmel. Itt vagyok szűk határaimmal. Itt vagyok azokkal az emberekkel, akik kedvesek számomra. Itt vagyok azokkal az emberekkel, akik nehezek számomra. Itt vagyok mindazzal, ami foglalkoztat. Itt vagyok – Veled. Nyisd meg szemem arra, hogy Te vagy jelen mindenben. Alakítsd át életemet Szentlelked által, hogy Benned élhessek, lélegezhessek, és szeretni tudjalak. Ámen (Willi Lambert) Ének: Áldott légy Uram/Isteni béke 2. Lk 4,42: Amikor megvirradt, kiment… /Jézus imádkozik/ Csend Tudj megállni (elmélkedés) A ma embere egyhamar összeroppan, mert nincs megállása, vagy mert nem tud időt szakítani arra, hogy megpihenjen, hogy megvizsgálja és megismerje magát. Mivel sohasem tette ezt, már nem is mer összeszedett lenni, mert hirtelen olyan felelősségekkel találná magát szemben, amelyektől fél. A hajsza azt a látszatot kelti benne, hogy él. A valóságban azonban elkábítja magát, menekül önmaga elől, és ösztönös életre ítéli önmagát. Már nem ember többé, hanem állat. Mihelyt kész arra, hogy megálljon, ez az első ténykedése, amellyel lehetővé teszi, hogy ismét ura legyen önmagának. Ha kocsidat állandóan „hajszolod”, kimeríted a motort. Ha szüntelenül „roskadsz a teher alatt”, idő előtt elkoptatod testedetlelkedet. Ha rohansz, senkivel sem fogsz már találkozni, és ami még súlyosabb, nem fogsz találkozni önmagaddal sem. Ha meg akarod ismerni legbensőbb valódat, meg kell állnod. Ha állva eszel, rosszul emésztesz. Ülj le! Ha futva gondolkodol, rosszul gondolkodol. Ülj le! Ne várd, hogy Isten állítson meg azért, hogy öntudatra ébresszen. Túl késő lesz, nem fogsz tudni már érdemeket szerezni. A felügyelő tanár, akit tanítványai ostromolnak, szeretne elmenekülni az osztályból. A háziasszony, aki „mindent futni hagyott”, megundorodik az otthonától.

35

„Isten a szeretet” Az ember, aki már nem ura önmagának, „elhagyja magát”, elhalad saját ajtaja előtt anélkül, hogy valaha is be merne lépni önmagához. Ha késel a házbérfizetéssel, nem óhajtasz a háztulajdonossal találkozni. Ha hanyagságból nagyon régóta nem láttad barátodat, zavarban vagy és elkerülöd őt. Ha félsz a megállástól, ez azért van, mert félsz az önmagaddal való találkozástól, és azért félsz, mert már nem ismered önmagadat, és félsz a saját szemrehányásaidtól, követeléseidtől. Csend Ének: Várj és ne félj, az Úr jön már. 3. Jn 6,44: Senki sem jöhet hozzám, hacsak… /Felhívás a megtérésre/ Csend Képes vagyok a megtérésre? Ezernyi lánc, ami zavar. Még csak nem is lánc, csupán vékony szálak, olyanok, mint a pókháló. Szívesen megtérnék, de akkor kolostorba kellene vonulnom, és én végül is házas vagyok… Szívesen megtérnék, de akkor naponta egy egész órát kellene imádkoznom, és végül is beteg gyermekeim vannak, akiket ápolnom kell… Szívesen megtérnék, de akkor egyszer igazában át kellene mindent gondolnom és ehhez túl fáradt vagyok… Szívesen megtérnék és lemondanék az italról, az asszonyokról, a piszkos üzletekről, lustaságomról és gyávaságomról, az összes hiábavalóságról, ami nap mint nap történik velem, de… Uram, képes-e az ember a megtérésre? Képes az ember úszni az ár ellen? Ehhez atlétákra és hősökre van szükség. Én azonban átlagember vagyok, nem hős. Azonkívül hét hónapra születtem, a háborúban négy gyermekem van…és…és… Hallod-e Uram a kórust? Ők mind képtelenek a megtérésre. Túl sokat követelsz, Uram. Hogyan tudnám én ezt megvalósítani? „Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.” Uram, most már tudom: nem nekem kell megtérnem. Mert nekem erre egyáltalán nincs erőm. Te magad munkálkodsz az én megtérésemen. Uram, Te hívsz engem, Te magad. Szívem legbensejében hívsz. Te adod nekem a

36

„Isten a szeretet” fényt, Te magad vagy Uram, aki tanítasz engem bensőmben, magad mutatod meg a kiutat ebből a zűrzavarból. És Te szólítasz meg személyesen úgy, ahogy az adott élethelyzetben szükséges. Ténylegesen Te ismered helyzetemet, nevemen szólítasz, és magadhoz hívsz. Először nem én határoztam el magam feléd, hanem legelőször Te hívtál engem. Add meg nekem azt a benső feladatot, hogy egyre jobban és jobban forduljak tekinteted felé! Terjeszd ki karodat és hívj engem addig, amíg el nem indulok feléd lassan, tétovázva, fáradtan, de mégis feléd. Nincs időd szünetet tartani? Csak valld be: vannak ki nem töltött percek tevékenységed közepette. Ne igyekezz ezeket zajjal kitölteni: újságolvasással, társalgással, látogatással… Amikor a fodrásznál várakozol, ne vesd rá magad egy képes folyóiratra. Várj nyugodtan. A buszban vagy, szorongat a tömeg, ringat a személytelen zaj. Hagyd abba az álmodozást. Van néhány csendes perced, ne tégy fel lemezt. Maradj csendben!... Az úszó azért emeli fel a fejét, hogy „levegőt szippantson”. Az autós azért áll meg a benzinkútnál, hogy „tankoljon”. Ha megállapodsz, tedd azért, hogy számot vess önmagaddal, összeszedd minden erődet, rendezd és irányítsd képességeidet. Csak így tudod majd teljes bevetéssel feladatodat elvégezni. Ha hajlandó vagy megállni, ez azt jelenti, hogy kész vagy az önvizsgálatra, ha hajlandó vagy az önvizsgálatra, ez már kötelezettségvállalás: annyit jelent, hogy engeded behatolni a szellemet házad belsejébe. Csak Isten világosságánál fogod teljesen felismerni és megérteni önmagadat. Hatékonyan csak Isten működésével egyesülve cselekedhetsz. Ha önmagadnak adsz találkát, találkozz ugyanakkor az Úrral is. Napjaid folyamán ragadj meg minden kínálkozó alkalmat, hogy összeszedd magad és egyesülj Istennel: amikor az autóbuszt várod, míg a motorodat beindítod, a három perces tojásfőzés idejét, a fejfelforralást, amíg a csecsemő üvege lehűl, ha foglalt a telefon, ha „tilos” a jelzés az útkereszteződésben, … Ne „üsd agyon az időt”, bármilyen rövid legyen is az, hiszen az gondviselés-szerű, az Úr van jelen benne, Ő szólít gondolkodásra, elhatározásra, hogy emberibb emberré válj. Csend Ének: Irgalmas Istenünk jóságát

37

„Isten a szeretet” 4. Mk 1,15: Betelt az idő, és elközelgett… Csend Bűn: Isten végtelenül szereti az embereket, s azt várja tőlünk, hogy mi is szeressük egymást. Ezért nincs súlyosabb, mint Istennel szembefordulni. Nincs nagyobb sértés, mint Istent megbántani. Isten megbántásával többnyire megsértünk valakit az emberek közül – olykor egy egész közösséget, sőt társadalmat. Minden bűn kisebbíti az Istennek kijáró tiszteletet, és gyengíti az emberek között a kölcsönös megbecsülést. A bűn vét az isteni tökéletesség ellen, és megcsúfolja az emberi méltóságot. A bűn megveti Isten jóságát, és hálátlansággal viszonozza az emberek szeretetét. A bűn csökkenti Isten kegyelmét, és elmélyíti az emberek közti bizalmatlanságot. A bűn megtagadja a lélektől, hogy Isten vezesse, és eltávolítja az embert azoktól, akik Isten útjain járnak. A bűnnel megsebzem és elcsúfítom lelkemet, elborítom magamban a tiszta szellemiséget, és felébresztem szenvedélyeimet. A bűnnel előbb értékelem le saját személyemet, mint azt, aki ellen a bűnt elkövettem. A bűn súlyosan csökkenti bennem az önbizalmat. A bűnnel a sátánnak sikerül megrendítenie bennem Istenbe vetett hitemet. A bűnre rá is szokhatok, s ezzel kiteszem magam az örök halál veszélyének. Fáj, hogy önmagam és embertársaim ellen elkövetett bűneimmel oly sokszor megbántottalak, Istenem, hogy gyakran megszomorítottalak Téged, minden vigasztalás Istenét… Csend Elmélkedés Szent Hieronymus, fiatalemberként megpróbált a mai szíriai Charleis pusztában remete életet élni. Egy idő után súlyos depresszió vett erőt rajta. Levertségének legmélyebb pontján, amikor már látszólag mindent elvesztett, megjelent neki a Megfeszített. Hieronymus térdre hullt és mellét verte az Üdvözítő előtt. Ő azonban jóságosan rámosolygott a keresztről és megkérdezte:

38

„Isten a szeretet” „Hieronymus, mit ajándékozol nekem?” Hieronymus végtelenül boldog volt és gondolkodás nélkül felelt: „Mindent Uram, mindenekelőtt a puszta elhagyatottságát, mely annyira kínoz.” Az Úr megköszönte és újra megkérdezte: „Még mit kínálsz nekem Hieronymus?” Ismét gondolkodás nélkül mondta: „Böjtömet, éhségemet és szomjúságomat”, és hozzáfűzte még, hogy naplemente után már nem vesz magához táplálékot. A Megfeszített ismét kifejezte háláját és együttérzését, hiszen Ő maga is ismerte a pusztai böjt kínjait. De ismét megkérdezte: „Mit adsz még ezeken kívül nekem?” Hieronymus soha sem maradt adós válaszával, így most sem, sőt most egy kissé beszédessé vált: éjszakai virrasztásait, zsoltáros imáit, a szentírás olvasását. A Megfeszített mindent mosolyogva megköszönt, de nem hagyott fel kérdése ismétlésével. Hieronymusnak sikerült minden alkalommal újabb feleletet adni: „a cölibátust, melyet erőmtől tehetően megélek, a reménytelen kietlen pusztát, a nap hevét és a hideg éjszakát,…” Lassan tudománya végéhez ért és csalódottan vette tudomásul, hogy az Úr még mindig nincs megelégedve hősi áldozatainak sokaságával. Nagy csend lett a cellában és a Charleis-i pusztában, Jézus szeretettel Hieronymusra nézve ezt mondta: „Egy valamit elfelejtettél Hieronymus!... Add nekem a bűneidet, hogy megbocsáthassak neked.” Csend Ének: Bizakodjatok jó az Úr / Ne félj, ne aggódj 5. Jn 12,24-25: Bizony, bizony mondom nektek… Csend A búzaszemből kalász lesz. A búzaszem tökéletesen boldog a maga csűrében. Víz nem csorog rá, száraz a levegő, a kupacban lévő búzaszem-kispajtások kedvesek, semmi veszekedés, minden nagyszerű. Hogy úgy mondjam: pici búzaszemboldogság a csűrben. Tegyük át a dolgot emberi síkra: emberi boldogság, tisztességes anyagi jólét, sikeres üzletek, jó egészség… Kétségkívül nem szabad lebecsülni az emberi boldogságot. De kicsike boldogság ez, ha azzal vetjük össze, hogy minek kell nekünk lennünk egy egész örökkévalóságon át! Elképzelem, hogy a mi búzaszemünk igen jámbor lélek, hálát ad Istennek: Uram, köszönöm, amit adsz nekem, köszönöm ezt a boldogságot, azt, hogy olyan jól érzem magamat itt a csűrben, és azt kívánom, bár örökké

39

„Isten a szeretet” tartana ez az állapot! Igaza van, amiért köszönetet mond Istennek. Csakhogy vigyázat! A búzaszemnek nem volna szabad olyan Istenhez fordulnia, aki nem létezik! Mert egy olyan Isten, aki egy csűrben élő búzaszemnek csupán csűrboldogságot teremt és biztosít – még akkor is, ha ez a boldogság teljesen jogos –, ilyen Isten nem létezik, ez nem Isten, ez bálvány. Pontosan ezt az Istent tagadja korunkban annyi ateista. Egy napon aztán a búzát felrakják egy szekérre és kiviszik a mezőre. A mező még szebb, még kellemesebb, mint a csűr. Kék ég alatt, napsütésben, a virágok, fák, hegyek, síkságok láttán a búzaszem rádupláz a hálaénekére: Köszönöm, Uram! Olyan gyönyörű minden! Igaza van, hálát kell adni Istennek, amiért olyan szép dolgok vannak a földön. De a búzaszem még mindig csak búzaszem: olyan Isten, aki úgy intézné, hogy az is maradjon, aki a búzaszemet terméketlenül ott tartaná a csűrben, olyan Isten nincs. Kiérnek a frissen felszántott földre. A búzát leszórják a talajra: kis borzongás, jaj de hűvös! Mindegy, kellemes, új érzés. Csakhogy aztán belesülylyesztik a búzamagot a földbe. Már nem lát, nem hall semmit, egészen átjárja a nedvesség. És a búzaszem, amely az elkerülhetetlen halál révén most alakul át, most lesz azzá, amivé lennie kell – szép kalász – vágyakozva gondol vissza a csűrre, ahol valóban boldog volt, csak éppen afféle apró, emberi boldogsággal. És most azt mondom, amit embermilliók mondanak körülöttünk: ha Isten létezne, nem történnének ilyen dolgok. Kár, mert éppen itt lép a színre a valódi Isten, az, aki átformálja a búzaszemet, tehát kalász állapotába viszi át. Ez az átalakulás csak a halál révén lehetséges. Az egyetlen létező Isten az, aki növekedésre serkent, egyszerű emberi állapotból megistenült emberi állapotba visz át bennünket. Mindnyájunknak ez a története, ez az ember sorsa. Nincs növekedés átalakulás nélkül, nincs átalakulás halál és új születés nélkül. Csend Búzakalász imája Bölcsőm a jó, tiszta föld, amelyben pihentem, S melyből vetőmag elhaltával frissen, üdén kikeltem. Zöldellő zsenge koromban fejem hetykén, egyenesen hordtam, S aztán, ahogy érlelődtem, Előtted mind mélyebbre hajoltam. A szél lágy rengésében álmodozva ringok, Míg a búzavirágok közöttem kéklenek,

40

„Isten a szeretet” És a pipacsok pirosló mécsei fénylenek. Gazdag életet ígérek! Megrendülve hallgatom, hogy egy napon az asztalon, Kenyér leszek, betévő falat, mi több, az oltáron Te élsz majd fehérségem alatt. Istenem, köszönöm végtelen jóságodat, meg azt, hogy a Tiédhez hasonlóvá tetted sorsomat. Veled viselem a nap hevét, És az élet minden keresztjét. Majd engem is ide-oda hordanak, Csépelnek, halálra ítélnek, De étem legnagyobb öröme, Hogy ott leszek majd csűrödben. Ámen. Csend Ének: Jézus életem, erőm, békém Jn 17,21-23 Csend Ima Te, aki fölöttünk vagy; Te, aki egyikünk vagy; Te, aki vagy – mibennünk is, Hadd láthassanak mindnyájan Téged - énbennem is; Hadd készíthessem elő a Te utadat, Hadd köszönjem meg neked mindazt, ami történik velem; Hadd figyelhessek mindig mások szükségeire. Tarts meg szeretetedben, Ahogy kívánságod szerint én is megtartok mindenkit az enyémben. Hadd irányuljon bennem minden a Te dicsőségedre! Ne essem sohasem kétségbe, mivel kezed oltalmában vagyok, s Tied minden hatalom és jóság. (Dag Hammarskjöld) Ének: Ahol szeretet…

41

„Isten a szeretet” 7. HÓNAP JÉZUS JELEN VAN AZ EGYHÁZ HIVATALOS KÉPVISELŐIBEN ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Nem véletlenül áll az öt közül középen ez a fajta jelenléti módja Jézusnak, ugyanis valóban központi jelentőségű. Az egyház apostoli, ugyanis maga Krisztus kormányozza ma is Péter és a többi apostol által, akiknek utódai a pápa és a püspökök, segítőtársaikkal, a papokkal együtt (vö. KEK 869). „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10, 16), biztosította egyszer s mindenkorra Jézus apostolait, és így ma is jelen van és működik Ő az ő személyükben: közli tanítását, táplál bennünket, munkálja követőinek egységét, hogy a világ higgyen (vö. Jn 17,21). Kihívás e hónap a papság számára, hogy küldetésének kegyelmi méltóságához igazítsa életét, de a hívek számára is, hogy új módon nézzenek papjaikra, és így is munkálkodjanak együtt velük. Lássák bennük a ma is üdvösséget munkáló Krisztust, és körülötte egységben, szeretetben cselekedjenek. Inkább a kevésbé tökéleteset együtt, mint a tökéleteset széthúzásban – tanítja a mondás… GYAKORLATI JAVASLATOK (Váradi Czáka Gyöngyvér – Portik Hegyi Kelemen) „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21) A II. Vatikáni zsinat egyik legjelentősebb újdonsága volt a világi hívek helyzetének, jogainak, küldetésének új meghatározása. A „világi”, illetve „laikus” fogalma eredetileg Isten népéhez (laosz) tartozót jelentett, s nem volt lekicsinylő mellékzöngéje. Márk, Lukács, Titusz hosszú ideig „világiakként” voltak munkatársai Pálnak. De sokan nem voltak papok az első századok legismertebb egyházi írói vagy tanítói közül sem: Szent Kelemen, Jusztinusz, Órigenész, akárcsak az első remeték, majd szerzetesek.

42

„Isten a szeretet” Ki tehát a világi? – Az a (nem pap vagy szerzetes) Krisztus-hívő, aki a keresztségben (bérmálásban) részesült Krisztusnak és az egyháznak papi és prófétai küldetésében (LG 31). „A világiak apostoli tevékenysége részesedés magának az egyháznak üdvözítő küldetésében. Az apostolkodásra maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással... Ezen a kivétel nélkül minden keresztény hívőt érintő apostolságon kívül még különféle módokon is bevonhatók a világiak közvetlenebb együttműködésre a hierarchia apostoli munkájába, azoknak a férfiaknak és nőknek példájára, akik Pál apostolt segítették az evangélium hirdetésében, sokat fáradozva az Úrban. (Vö. Fil 4,3; Róm 16,3 skk). Arra is alkalmasak, hogy a hierarchia felvegye őket egyes olyan egyházi munkakörökbe, melyek lelki célt szolgálnak.” (LG, 33.) A zsinati atyák arra kérték a papokat, akik addig maguk végezték a lelkipásztori szolgálatot, hogy ezentúl adjanak teret abban a világiaknak is: „A felszentelt pásztorok... szívesen használják fel okos tanácsukat, bizalommal ruházzanak rájuk tisztségeket az egyház szolgálatára, hagyjanak nekik teret és szabadságot a cselekvésben, sőt bátorítsák őket, hogy kezdeményezzenek is.” (LG, 37.) Minden plébániának nyitottnak kell lennie a világ felé, a missziós feladatokban eredmény pedig csakis hiteles világiak bevonásával érhető el. Új evangélizációs módszerek szükségesek (melyekkel ki lehet menni az utcára az emberek közé), de az egyházközségek imaéletének is meg kell újulnia. Legfontosabb feladat a megfelelő munkatársak megkeresése, az aktív, az egyházközségért dolgozni hajlandó hívek meghívása. A jól működő plébánián sok kis közösséget kell működtetni, és a megszólított embereket meg is kell tartani. Az utóbbi években érezhetően megnőtt a világiak küldetéstudata és aktivitása. Sok civil hallgató tanul hittudományi főiskolákon és a hitoktatói tanfolyamokon. A végzettek nagy része szolgálatokat is vállal az egyházban. Egyre többen vannak olyanok is, akik teológiai végzettség nélkül, szabad idejükben, heti néhány órában segédkeznek a plébánián. Nemcsak gazdasági, adminisztratív feladatokat látnak el, hanem kifejezetten lelkipásztori teendőket is vállalnak: jegyesekkel foglalkoznak, közösségeket vezetnek, betegeket látogatnak, stb. Azon kívül, hogy az evangelizáció számára jelentős munkaerő-többletet jelentenek, új szemléletmóddal, új módszerekkel is gazdagítják a lelkipásztorkodást.

43

„Isten a szeretet” Napjainkban tehát a pasztoráció valamint az egyházi adminisztráció több területén is találkozunk elkötelezett világiakkal. Mindenképpen ajánlott, hogy ott ahol esetleg még nincsenek kellőképpen bevonva e tevékenységekbe, ott mielőbb alakuljon: · liturgikus csoport: feladata a liturgikus ünnepek széppé tétele, lelki napok szervezése; · hitoktatási csoport: a gyermek-, ifjúsági- és felnőttkatekézis összefogása, táborok, lelkigyakorlatok szervezése a szülők bevonásával; · családgondozási csoport: a jegyesoktatás szervezése, fiatal házasok csoportjának indítása, keresztelési felkészítő, elváltak gondozása; · karitatív csoport: betegek, szegények gondozása, látogatása, segítése, alkalmi és ünnepi akciók; · sajtófelelős csoport: a katolikus sajtó termékeinek terjesztése, plébániai videó és könyvtár, templomi faliújság gondozása, plébániai újság szerkesztése, kiadása, helyi médiában való szereplés; · kulturális csoport: a közösségi ünnepek (farsang, jótékonysági bál, Mikulás- ünnep) kirándulások, zarándoklatok szervezése; · evangelizációs csoport: a hit iránt érdeklődők befogadása a katekumenátus keretében, a nem hívőkkel való kapcsolattartás; · társadalmi kapcsolatok munkacsoportja: pályázatok figyelése, készítése, intézése, egyéb intéznivalók felvállalása; · műszaki csoport: a templomi, plébániai karbantartások és beruházások szervezése, intézése, lebonyolítása; · gazdasági bizottság: az egyházközség tulajdonának gondozása, nyilvántartása, az anyagiak az egyházi és az állami előírásoknak megfelelő kezelése. Ezeknek a munkacsoportoknak szervezője, koordinálója, összefogója a plébános és az egyháztanács, hiszen ha a plébániának ideálisan nem egyszemélyi vezetéssel kell működnie, hanem kisegyházként, testvéri közösségként, akkor ennek meg kell nyilvánulnia a feladatok végzésében és a vezetésben is, azaz a plébánia irányítása a hívek széles köreinek bevonásával kell, hogy történjen. Ezért „a papok úgy töltsék be vezető tisztségüket, hogy fogjanak össze a világiakkal, az emberi tevékenység különböző területein nekik van tapasztalatuk és ők illetékesek.” (CL 27)

44

„Isten a szeretet” Gondolatébresztő, avagy: Rajtad is múlik! Rajtad múlik, hogy csak: – Névleg, vagy valóságosan akarsz-e Isten népének közösségéhez tartozni? – Kívülről nézelődsz, kritizálsz, vagy részt vállalsz-e a plébánia életéből, a szolgálatból? – Vársz és kérsz, vagy hajlandó vagy adni, tenni is? – Kibúvót keresel, vagy megteszed, ami tőled telik? – Régi emlékeidre és érdemeidre hivatkozol, vagy itt és most cselekszel? – Másokra vársz, vagy megteszed azt, amire képes vagy, és amire Isten és a közösség meghív? – Felelősséget vállalsz-e? – Bizalmat adsz-e? – Felajánlod-e segítséged, munkád, időd, tehetséged? Ha magadénak érzed plébániádat, kérlek: – vállald el, amire a hívek és a plébánia vezetői jelölnek és felkérnek; – adj bizalmat a megválasztottaknak; – segítsd plébániádat azzal, amivel Isten megajándékozott: lelki, szellemi és anyagi képességeiddel; – nézd új és jó szemmel, felelősen egyházadat. Mert ez a te egyházad, a mi plébániánk. Rajtad is múlik, merre és hogyan halad tovább közösségünk! (Forrás: Tomka Ferenc: Új evangelizáció; Dobos László: Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban) Gyakorlati lépések A találkozót a ráhangolódás után – ének, ima – lehet ezzel a kérdéssel kezdeni: milyen segítséget nyújtottam a plébánosomnak az utóbbi időben? Ezt a témát, ha a csoport hetente találkozik, akkor négy részre bontva, négy alkalommal, a következő témákkal lehet elmélyíteni: Első két alkalommal a II. Vatikáni Zsinatnak az „Apostolicam Actuositatem” – Határozatát a világi Hívek Apostolkodásáról – kezdetű határozatát venni alapul.

45

„Isten a szeretet” Harmadik és negyedik alkalommal a Főegyházmegyénk Zsinati Könyvének a „Világi hívek a harmadik évezred küszöbén” című dokumentuma alapján lehet elmélyülni. Lehetséges egy fél órás előadás, és utána közös megbeszélés, amely a következő kérdések körül folyna: A zsinat tanítása, buzdítása a mi közösségünkben, egyházközségünkben hol valósult meg? Mi az, amit mi tehetünk, amit nekünk tennünk kell? Én, magam személyesen mit vállalok? (A következő alkalommal beszámolhatok, hogy mit sikerült tennem.)

46

„Isten a szeretet” 8. HÓNAP JÉZUS JELEN VAN AZ Ő NEVÉBEN ÖSSZEGYŰLTEK KÖRÉBEN ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Újszerűnek tűnik ma számunkra ez a jelenléti mód, de egyháztörténetünk első századaiban elevenebben élt, és ma is közismertté, természetessé kellene válnia egyházunkban. Jézus maga jelenti ki: „Ahol … ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A szentírásmagyarázók szerint az ő nevében összegyűlni azt jelenti, hogy elképzelése, akarata, parancsa szerint vagyunk együtt, vagyis kölcsönös szeretetben (Jn 15,12). Ha az előbbi jelenléti forma személyes kapcsolatainkat forradalmasította, ez közösségi együttléteinkkel teszi ugyanezt. Jézus maga az ajándék, ha az ő nevében vagyunk együtt. És ahol ő van, ott élet van. Nélküle pedig minden értelmetlen, erőltetett. E hónap kihívása számunkra, hogy családunkban, közösségeinkben úgy legyünk jelen egymás számára, hogy kiérdemeljük Jézus jelenlétét. Akár pasztorális módszerré is tehető ennek a jelenléti módozatnak a kihívása. GYAKORLATI JAVASLATOK (Szénégető István – Kertész Marika és Tibi) A keresztény család: Istennel dialógusban levő közösség II. János Pál pápa Familiaris Consortio apostoli buzdításában a házasság szentségére épült családot az Egyház szentélyének nevezte. A keresztény család „arra hivatott, hogy megszentelődjék és megszentelje az egyházi közösséget és a világot is” (FC 55). Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szenteli őket.

47

„Isten a szeretet” Család és eukarisztia A keresztény házasság forrása az Eucharisztia. Az új és örök Szövetség ezen áldozatában találják meg a keresztény házastársak a forrást, amelyből házassági szövetségük fakad, benne találják meg a mintaképet, és belőle merítik az életet (FC 57). Az eucharisztikus ajándékban találja meg a keresztény család életének alapját és „közösségének”, valamint küldetésének „lelkét”: az eucharisztikus kenyér ugyanis a családi közösség különböző tagjaiból egy testet alkot, amely az Egyház egységének megnyilatkozása és belőle való részesedés. Így a Krisztus „átadott” Testében és „kiontott” Vérében való közösség a keresztény család apostoli és missziós tevékenységének kimeríthetetlen forrása lesz. Családok és a kiengesztelődés szentsége: a gyónás A megszentelődés feladatának elengedhetetlen és állandó része a keresztény családban az, hogy elfogadják a megtérésre szólító evangéliumi felhívást. A keresztény családon belüli bűnbánatnak és kölcsönös megbocsátásnak, amelyet a családtagok a mindennapi életben annyiszor gyakorolnak, különleges szentségi ideje van a bűnbánat szentségében, azaz a szentgyónásban (FC 58). A családi imádság A családi imádságnak sajátos tulajdonságai vannak: olyan közösségi imádság, amelyet a férj és a feleség, a szülők és a gyermekek közösen mondanak. A keresztény család tagjaira egész különlegesen érvényesek azok a szavak, amelyekkel az Úr Jézus a jelenlétét ígéri: „Ismét mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én Atyámtól, aki a mennyekben van. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,19). Az ilyen családi imádság különleges témája maga a családi élet, amely minden vonatkozásában úgy bontakozik ki, mint Isten gyermekeinek az Ő hívó szavára adott válasza: az örömök és bánatok, a remények és szomorúságok, a születések és születésnapok, a szülők házasságkötési évfordulói, a búcsúzások, távollétek és megérkezések, súlyos és döntő elhatározások, halálesetek és egyéb hasonló események mind Isten szeretetéről tanúskodva hatnak a család életére (FC 59).

48

„Isten a szeretet” Az imádságra való nevelés elsődleges és szükségszerű összetevője a szülők konkrét példája és életének tanúságtétele: az olyan édesapa és édesanya, aki együtt imádkozik gyermekeivel – miközben királyi papságát gyakorolja – , gyermekei szívének mélyén olyan nyomokat hagy, melyeket az élet későbbi eseményei nem tudnak kitörölni. Hallgassuk csak újra VI. Pál pápát, aki így buzdítja a szülőket: „Édesanyák, megtanítjátok-e gyermekeiteket a keresztény imádságokra? A papokkal együtt előkészítitek-e őket a szentségek vételére: a gyónásra, a szentáldozásra és a bérmálásra? Hozzászoktatjátok-e őket ahhoz, hogy ha betegek, gondoljanak a szenvedő Krisztusra, s hogy Szűz Máriát és a szenteket segítségül hívják? Imádkozzátok-e a családban a Rózsafüzért? És ti, édesapák, tudtok-e legalább néha közösen imádkozni gyermekeitekkel és az egész családdal? Gondolkodásmódotokban és cselekedeteitekben megnyilvánuló példátok, melyet legalább egy kevés közös imádság kísér, életre szóló lecke és felbecsülhetetlen értékű kultikus tett. Így vigyetek békét otthonotokba: 'Békesség e háznak!' El ne feledjétek: így építitek az Egyházat!” (Insegnamenti di Paolo VI. XIV (1976), 640. old.). A család, a vasárnap és az ünnepek Elengedhetetlen, hogy a keresztény család minden tagja részt vegyen – főleg vasár és ünnepnapokon – az Eucharisztiában, de a többi szentségekben is, illetve jelen legyen a gyermekek szentségekbe történő beavatásánál (azaz keresztelésénél, szentáldozásánál és bérmálásánál). A családnak arról is gondoskodnia kell, hogy otthon megfelelő módon megünnepeljék a liturgikus esztendő ünnepeit és időszakait. Annak érdekében, hogy a templomban folyó liturgiára fölkészüljenek, illetve azt otthon folytassák, a családnak megvan a maga nagyon változatos magánimádságkészlete. Ezek közé tartozik a Rózsafüzér imádkozása: „Elődeink nyomdokaiban járva a család imádságai között nagyon ajánljuk a Rózsafüzért... A Boldogságos Szűz Mária Rózsafüzérét azon közös imádságok között, melyeket a keresztény családnak imádkoznia kell, kétségtelenül a leghatásosabbak közé kell sorolnunk. Szeretnénk, és nagyon óhajtjuk, hogy a családtagok jöjjenek össze imádkozni, s gyakran és szívesen imádkozzák a Rózsafüzért” (VI. Pál pápa: Marialis cultus kezdetű apostoli buzdítása 5254. p.: AAS 66 (1974), 160. o).

49

„Isten a szeretet” Kérdések egyéni elmélyüléshez vagy családos közösségek beszélgetéseihez: Szeretjük-e az Eukarisztia csendjét? Szoktunk-e családtagjainkkal közösen szentségimádásra járni? Kiengesztelődésünk alapja és forrása-e a rendszeresen elvégzett szentgyónás? Imádkozunk-e a családban együtt? Ha igen: mit élünk meg ilyenkor? Ha nem: mit tehetünk, hogy a misztérium évében létrehozzuk családi szentélyünket és elkezdődjön a közös imánk? Tanítjuk-e gyermekeinket a kötött imára? Beszélünk-e velük a szentmisén átélt élményekről? Mit tehetünk, hogy a szentírási részeket „gyermeknyelven” is elmondhassuk? Imádkozzuk-e családunkban a rózsafűzért? Az Egyház szándéka ebben az évben az, hogy rendszeresen imádkozzuk a rózsafűzért családi körben. Gyakorlati lépések: Hogyan ünnepeljen a keresztény család? „Az ünnep a Mennyország egyfajta jele itt a földön. (…) Az ünnep a feltámadás jele, amely erőt ad a keresztünk hordozásához a hétköznapok során.” (Jean Vanier) Karácsonyeste a családban Jézus Krisztus, az ünnep igazi lényege, főszereplője mindenképpen kapjon méltó helyet családi ünneplésünkben. A karácsony lényege: a Mennyei Atya új élettel, Szent Fiával ajándékoz meg. Az Ő születésnapját ünnepeljük! Engedjük, hogy mi magunk és gyermekeink is megtapasztaljuk az igazság erejét! Ennek jegyében a jelenlevők köszöntése után (gondolok itt arra az esetre, ha a szűk családon kívül mások, pl. a nagyszülők is jelen vannak) így kezdhetjük ünneplésünket: „Nagy öröm ez a mai este családunk életében. Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Ezen az estén emlékezünk arra, hogy Isten annyira szeretett bennünket, a mi családunkat, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiát küldte a földre, hogy Szabadítónk, és Üdvözítőnk legyen.” Kezdjük egy szép karácsonyi énekkel: A kis Jézus megszületett…

50

„Isten a szeretet” Olvassuk fel a Szentírásból Izajás könyve 9. fejezetéből az 5. verset: „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” Karácsony este kerüljön sor a Jézus születéséről szóló történet felolvasására, vagy ha már a gyerekek nagyobbak, a történet dramatizálására. Lényeges, hogy a szülők, sőt a nagyszülők is vállaljanak ebben szerepet. Énekeljünk együtt karácsonyi énekeket, imádkozzunk együtt (békéért, családtagokért, szomszédokért, betegekért, szegényekért, azokért, akik nem ismerik Jézust – a nem keresztényekért). Terítsünk szép asztalt, és közösen étkezzünk (tévé nélkül!). A családfő készüljön egy kis köszöntővel (nem koccintásról van szó!), amiben a hit szépsége és ajándék volta kiemelkedik, és a családtagok iránti hála és szeretet is érződik. Ne feledjük: a középpont, amely köré az egész karácsonyi ünnep szerveződik, a szentmise kell, hogy legyen! Az ajándékokra is lényeges odafigyelni – mit tartunk értékesnek? Miért éppen azt? Hogyan értékeljük a saját kezűleg készített ajándékokat? Az is meggondolandó, hogy ,,Jézuska” hozza-e az ajándékokat, amikor vannak olyan családok, akiknek a ,,Jézuskája” szegény. Jézus – önmaga – az ajándék, mármint, hogy Isten Fia ember lett, és ezzel felemelte az emberségünket isteni szintre! Ha ezen az estén történik az ajándékozás, akkor gondoljuk végig, hogyan adjuk át az ajándékokat. Az is elképzelhető, hogy másnap reggel ébredéskor mindenki ott találja a maga kis csomagját a karácsonyfa alatt, s így ő maga kereshet választ arra a kérdésre, hogy vajon hogyan kerültek azok a fa alá. Ha a magyarázatkeresést rá merjük bízni gyerekeinkre, számos jó ötlettel fognak előállni, s így mentesek maradunk attól, hogy olyan hazugságok, féligazságok kimondásába keveredjünk, amelyek elhomályosítják az ünnep igazi mondanivalóját, s a későbbi években esetleg keserű csalódást okoznak a gyerekeknek. Megajándékozhatjuk magát az Ünnepeltet, Jézus Krisztust is. Vághatunk ki pl. papírszíveket a jelenlevők számára, amelyre ráírjuk azokat a jócselekedeteket, amelyeket az advent során „gyűjtöttünk”. Majd ezeket egy karácsonyi ének éneklése közben odahelyezhetjük házi betlehemünkhöz. Tiszta szívünk a legszebb ajándék, amit Jézusnak adhatunk! Arra is érdemes odafigyelni, hogy ne legyünk annyira fáradtak a sok előkészület miatt, hogy ,,összecsapjuk” az ünnep lényeges részét. Ha a szeretet légköre hiányzik, akkor mit sem számít az ünnep egy-egy része!

51

„Isten a szeretet” „Az úr napját szenteld meg!” Vasárnap a családban Mi, keresztények, egyértelmű parancsot kaptunk arra vonatkozólag, hogy miként tegyünk ünneppé minden vasárnapot: „Az Úr napját szenteld meg!” Nagy a felelősségünk abban, hogy miként teszünk eleget ennek a parancsnak. Amint Isten megpihent a hetedik napon mindazon munkája után, amit végzett (Ter 2,2), az emberi életet is a munka és a pihenés ritmusa jellemzi. De hogyan is éljük meg konkrétan a vasárnapi pihenést a családon belül? Kezdjük azzal, ami a vasárnapunk középpontja: a szentmisével. Paradox módon családi életünkben a vasárnapi szentmise, amely a napunk legjelentősebb pillanata kellene legyen minden szempontból, gyakorlatilag feszültségeket vagy éppen veszekedéseket szít, amelyek ha nem is olyan súlyosak, semmi esetre sem járulnak hozzá a kellemes légkör kialakulásához. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy már éppen indulnánk a templomba, amikor becsípődik Tamás cipzárja, Máté még nem fejezte be a reggelijét, nem találjuk az autó kulcsát, Dávid duzzog, mert nincs kedve menni stb. Mindannyian ismerjük az ilyesfajta, családtól függően más-más hangnemben és stílusban zajló zavaró körülményeket. Pedig a szentmisére való előkészület nem csupán abból áll, hogy szép ruhába öltözünk, hanem elsősorban belső felkészülést, elcsendesedést jelent. Keresztény családként mindannyian tapasztaljuk, hogy nagyon sokszor kudarcba fulladnak legszebb vágyaink, terveink a szentmisén való részvételünkkel kapcsolatosan. Minden jó elhatározásunk ellenére sokszor kapkodva megyünk a szentmisére, és zaklatottan jövünk el onnan. Szintén gyakori, hogy éppen csak „beesünk”. Mit tehetünk, hogy mindez ne így legyen? Már szombaton megkezdhetjük a vasárnapra való készülést azáltal, hogy megfőzzük az ünnepi ebédet, előkészítjük a ruhákat, így legalább ezekkel nem kell vasárnap foglalkoznunk, s több időnk marad a lelki töltekezésre. Jó, ha ezeket, a feladatokat közösen végzi a család, hogy ne csak az édesanyát terhelje a munka. A szombat esti vagy vasárnap reggeli imán készüljünk együtt a szentmisére. Az édesapa elolvashatja a napi szentírási részek egyikét, majd lehet erről röviden beszélgetni (kinek mi szólt a szívéhez). Az elején és a végén a felolvasott részhez illő énekeket lehet énekelni. Fontos, hogy odafigyeljünk

52

„Isten a szeretet” a családban levő gyerekek életkorára, s ennek megfelelően kerüljön feldolgozásra a szentírási rész. Íme néhány lehetőség: · a bibliai történet eljátszása; · annak a bibliai szereplőnek a lerajzolása, akivel leginkább tud azonosulni (megindokolni, megbeszélni, hogy miért éppen azt választotta); · egy igevers megtanulása, majd beszélgetés arról, hogyan kapcsolódik az adott igevers a mindennapi életünkhöz; · különböző játékok: pl. szókeverék – egy adott szentírási részt leírunk egy papírra, majd szavanként kivágjuk, összekeverjük a papírdarabkákat és megkérjük a gyerekeket, hogy segítsenek összerakni az igeverset; · tárgyi eszközöket is igénybe vehetünk pl. kenyér kerülhet tálcára egy, az Oltáriszentségről szóló szentírási résznél, bort tölthetünk „kehelybe”, majd egy odaillő ének kíséretében valamely családtag „megtöri és szétosztja” a kenyeret, s hasonlóképpen szétosztja a kehely tartalmát is; Mielőtt elindulunk a szentmisére, beszéljük meg, hogy milyen szándékért vagy kiért fogjuk felajánlani a szentmisét. Felajánlhatjuk valamely családtagért, vagy a betegek gyógyulásáért, önmagunkért, családunk békéjéért, egységért, az Úr színe elé vihetjük heti munkánkat, kapcsolatainkat, örömeinket, fájdalmainkat, amiket átéltünk azon a héten, új erőt kérve, hogy a szentmise végén megújultan mehessünk és végezhessük tanúságtevő küldetésünket. Induljunk el időben, hogy ne késsünk el, sőt néhány perccel korábban már a helyünkön lehessünk, segítsünk egymásnak, hogy időben, lelkileg ráhangolódva érkezzünk (pl. azáltal, hogy elhatározzuk, hogy tudatosan figyelünk a viták elkerülésére) A szentmise után megoszthatjuk egymással, pl. a vasárnapi ebéd mellett vagy a délután folyamán, hogy mi érintette meg a szívünket és mindez, hogyan hat közös életünkre Soha ne adjuk fel! Ha úgy tűnik, hogy próbálkozásaink sikertelenek, akkor se csüggedjünk el, hanem Isten kegyelmével kezdjük el újra! Tegyünk szeretettel konkrét lépéseket, hogy a szentmisére való készülődéseink élvezetes események legyenek gyermekeink számára. Segítsünk nekik megérteni mindazt, ami a szentmisén történik, hisz ha értik, szívesebben vesznek részt azon.

53

„Isten a szeretet” A vasárnapjainknak egy másik fontos fénypontja lehet a meghitt családi együttlét. Ezen a napon általában valamennyi családtag szabaddá tudja tenni magát, így hát délutánra érdemes olyan programokat szervezni, ami mélyíti, erősíti a családtagok szeretetkapcsolatát. Néhány ötlet erre vonatkozólag: · Már szombaton jó megtervezni (természetesen együtt, valamennyi családtag részvételével), hogy mivel fogjuk tölteni a délutánt, különben előfordulhat az, hogy a fél délutánt „elszöszmötöljük”. A tervezés természetesen semmi esetre sem zárja ki az improvizálást. · A vasárnap az ingyenesség és a nyitottság napja. Egyaránt elrontanánk, ha túlzsúfolnánk programokkal, vagy ha üressé tennénk. Tehát tervezzünk észszerűen! · Legyünk találékonyak! Ha sok vasárnapot unalmasnak érzünk, annak oka az, hogy nagyon egyformák. Beszéljünk erről: ha ügyesen keressük, akkor biztosan fogunk találni olyan ötleteket, amelyek révén minden vasárnapunk különlegesé válhat. (pl. kirándulás, tartalmas együttlét barátainkkal, családi játékok, stb.) Legyen a vasárnap minden héten más, és mindig nagyon várjuk. Mindig jelentős és különleges, megszilárdítja családunk egységét az örömben. Olyan idő, amikor elsősorban azt nézzük, ami szép és jó az életünkben, olyan idő, amikor együtt örülünk és adunk hálát. Felemel, és a Mennyország egyfajta jele lesz számunkra itt a földön. Szentségimádási óra házaspároknak Ének: Itt vagyok most jó Uram FÉRJ: Köszöntünk téged, Jézus Krisztus, a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köszönjük jelenlétedet, köszönjük, hogy annyira szerettél minket, hogy itt maradtál köztünk a kenyér és a bor színe alatt. Íme most itt vagyunk teelőtted, hogy imádjunk téged. Hálát adunk neked, drága Urunk, hogy a házasság szentségében nekünk adtad magadat. Hisszük és valljuk, hogy ezen a szentségen keresztül kinyilvánítottad azon akaratodat, hogy a házasság kegyelmeiről mindig és min-

54

„Isten a szeretet” denhol tanúságot tegyünk. Ne csak egymás előtt, hanem gyermekeink és mások előtt is, úgy hogy jelenléted és erőd látható legyen bennünk. Kérünk, segíts nekünk, hogy ennek a felelősségnek a tudatában legyünk, és azt minden tettünkben megvalósítsuk. Urunk, segíts jobban megértenünk, hogy csak úgy lehetünk mások előtt a házasság szentségének tanúi, ha a Veled való kapcsolatunkat folyamatosan mélyítjük, és házastársi szeretetünket mi is megéljük. Istenünk, irgalmasságodban bízva és a Lélekhez ragaszkodva hozzuk Eléd egyenként és közösen a mai nap és egész életünk minden imáját, áldozatát, gondolatát és tettét. Fogadd el mindezt abbéli fáradozásként, hogy Hozzád fűződő viszonyunk jobban elmélyüljön még akkor is, ha gyengeségünk miatt néha kudarcot vallunk. Urunk, egész napunkat Benned, Veled és Általad éljük, kérjük, erősítsd bennünk szakadatlanul Lelkednek jelenlétét, hogy általa egyre növekedve váljunk a Te jelenléted és műved élő tanúivá! Bennünk való jelenléted indítson minket a szeretetről, az egységről és a békéről szóló olyan tanúságtételre, hogy általunk mindenki, akivel találkozunk, megismerje azt a szeretetet, egységet és békét, amit csak Te adhatsz. Kérjük ezt a Te nevedben. Ámen. FELESÉG: Mennyei Atyám, ki intézője vagy az emberi sorsoknak, hálát adok Neked hitvestársamért. Azért vezettél egymáshoz, hogy egymásnak erőssége és támasza legyünk, hogy küzdelmeinkben és bánatainkban, fájdalmainkban segítő és vigasztaló társakként álljunk egymás mellett. Színed előtt most őszintén megkérdezem magamtól; megtettem-e a magamét, hogy házasságunk a Te akaratodnak megfelelő közösség legyen? S ha megszégyenülve kell is belátnom, hogy sokban másként cselekedhettem volna, mégis merem remélni, hogy kegyességed az ő lelkének javára fordítja azt is, amiben én bűneimmel s szeretetlenségemmel kárt tettem. Ugyanezt kérem Tőled a magam számára is. Te kötöttél bennünket egymáshoz áldó kezeddel, add kegyelmedet, hogy szeretettel gondoljunk egymásra, hálával minden szépért és jóért, amelyben egymás által részünk volt, és türelemmel, megbocsátással, nagylelkűen viseljük el azt, amiben egymásnak nehézséget jelentünk.

55

„Isten a szeretet” Add, hogy mindig és mindenekfelett Terád gondoljunk; hogy soha el ne feledjük: egyedül a Te irántad való szeretet fog bennünket megtartani az egymás iránt való szeretetben, tiszteletben és megelégedésben úgy, hogy az éveket és napokat kevésnek lássuk szeretetünk nagysága mellett (Ter 29,20). Adj nekünk, Uram, türelmes és engedelmes lelket, távoztasd el tőlünk a békétlenséget és kísértéseket. Add, hogy elsekélyedés nélkül élvezhessük életünk örömeit, és keserűség nélkül viseljük a fájdalmakat és megpróbáltatásokat, amelyeket ránk bocsátani jónak látsz. Add, hogy ki ne fogyjon az olaj lámpásunkból, hanem perlekedés és türelmetlenség nélkül hordozzuk egymásnak gondját. Balsorsban ments meg a csüggedéstől, jó sorsban az elbizakodottságtól. Add, hogy az a jó megértés és szeretet, amely egykor egymáshoz vezetett bennünket, életünk végéig egymáshoz fűzzön. Add, hogy egymás által jobbakká lehessünk, egymásnak testi-lelki haladását szolgáljuk, gyermekeinknek és a társadalomnak példái és hasznos szolgái legyünk, hogy se kísértés, se baj, se betegség el ne válasszon bennünket. Ámen. vagy Uram, már nem egyedül állok előtted. A közös úton már férjemmel együtt haladunk. Őérte könyörgök Hozzád. Világosítsd, erősítsd meg őt, hogy céljait, feladatait a te elképzelésed szerint keresse és oldja meg. Adj neki erőt a problémák helyes megoldásához, tetteihez pedig kellő határozottságot. És ha nem talál időt arra, hogy néha csöndben magába vonuljon, kérlek, fogadd el helyette az én imámat. Áldd meg minden munkáját és szerelmünket. Ámen. FÉRJ: Uram, Istenem, te úgy rendelted, hogy családot alapítsak. Engedd fölismernem az igazán keresztény család értelmét és feladatait. Kérlek, állj mellettem, hogy családomat isteni tetszésed szerint helyesen vezethessem, és enyéimnek jó példával szolgálhassak. Adj szeretteimnek egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet; ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól.

56

„Isten a szeretet” Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy szeretettel és hűséggel viseljük el, amit ránk küldesz; hogy osztozhassunk egymás örömében és bánatában. Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek, s keserű csalódás éri őket, vigasztalást, menedéket és támaszt jelenthessek számukra. A názáreti Szent Család legyen mintaképünk! Jézus, Mária, József, vezessetek, segítsetek, óvjatok bennünket! Ámen. Ének: Jézus, Jézus… Csendben eltöltött idő az Oltáriszentség előtt, személyes beszélgetés a szentségi Jézussal (20 perc) Ének: Jézus életem, erőm, békém FÉRJ: „Elfogadom a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságunkat. Ígérem, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint nevelem őket.” Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, hogy gyermekekkel áldottál meg bennünket. Úr Jézus! Segíts, hogy jó keresztény szülők lehessünk, és a hit irányítsa egész életünket. Szentlélek Úristen, erősíts bennünket, hogy támogassuk egymást a gyermeknevelés nehézségeiben, és a bizalom légköre járja át családunkat. FÉRJ ÉS FELESÉG FELVÁLTVA: (minden könyörgés előtt mondjuk közösen: Segíts minket, Urunk!) – Hogy házasságunkat mindig a kölcsönös megbecsülés, megbocsátás és hűséges szeretet hassa át! – Hogy amikor gyermekeinkkel foglalkozunk, jóságos higgadtság, tekintély és szeretet áradjon belőlünk! – Hogy figyelemmel kövessük gyermekeink jellembeli fejlődését és meg tudjuk óvni őket a rossz környezeti befolyásoktól! – Hogy gyermekeink szorgalmasak legyenek a tanulásban, kitartóak a munkában és hűségesek a hazaszeretetben! – Hogy a szentmiséken való részvételünk, életünk erőforrása legyen!

57

„Isten a szeretet” – Hogy gyermekeink a mi példánkon tanulják meg a gyakori szentgyónás és szentáldozás áldásos hatásait! – Hogy megerősödjön családjainkban a Szűz Anya iránti tisztelet és a rózsafüzér imádkozás fontossága! – Hogy aktívan részt vegyünk plébániai közösségünk életében, és gyermekeinket is bátorítsuk az apostoli lelkületre! – Hogy ha gyermekeink közül valamelyik meghívást kapna a papi vagy szerzetesi életre, azt hálásan elfogadjuk és támogassuk annak egyre teljesebb kibontakozását! – Hogy gyermekeink életük csalódásai, veszélyhelyzetei vagy testi megpróbáltatásai közepette is megtapasztalják gondoskodó szeretetedet! – Hogy ha az élet útvesztőiben egyik vagy másik gyermekünk megrendülne hitében és letérne a helyes útról, őt akkor is szeretetünkkel, türelmünkkel és imáinkkal segítsük, hogy visszataláljon Hozzád! – Hogy gyermekeink a Te irányításoddal találják meg társukat, és választásukban bízva családunk új tagját szeretettel elfogadjuk! – Hogy gyermekeink házasságával és gyermekvállalásával kapcsolatban katolikus hitünk alapjaihoz ragaszkodjunk! – Hogy gyermekeink családjában a Te békéd és szereteted uralkodjon, unokáink is erősödjenek hitükben! – Hogy amikor más szülőkkel találkozunk, fel tudjuk ébreszteni bennük a felelősséget és az imaközösségünkhöz való tartozás vágyát! – Különösen könyörgünk a mai napon a bajban lévő és gondokkal küzdő családokért! Könyörögjünk! Szűz Mária, Égi Édesanyánk, segíts bennünket, hogy Szent Mónikához hasonlóan kitartsunk az imában, és családjainkban megtapasztaljuk a hit diadalát. Úr Jézus, kérünk, add meg nekünk, szülőknek és gyermekeinknek azt a nagy kegyelmet, hogy majd együtt örvendezhessünk a Te dicsőségedben az egész örökkévalóságon át. Ámen. Ének: Mert Te, Uram felséges vagy e földön…

58

„Isten a szeretet” FÉRJ: Drága Úr Jézus, most a keresztény családokért könyörgünk. Kérünk, fogadd el imádságunkat! Kérünk Urunk, hallgass meg minket, és adj Egyházadnak szent családokat! FÉRJ ÉS FELESÉG FELVÁLTVA: (az előimádkozott rész után mondjuk: Kérjük oltalmadat!) – A gondviselésedben bízó családoknak. – A Jézus Szívét tisztelő családoknak. – A belső békétlenségtől szenvedő családoknak. – A külső kísértésektől szétzilált családoknak. – A hittanos gyermekeknek és hitoktatóiknak. – A gyermeket váró édesanyáknak. – Hazánk fiatalságának, hogy bölcsességben és kedvességben növekedjenek Isten és az emberek előtt. – A fiataloknak, hogy a tiszta élet örömének hiteles tanúi legyenek. – Az állami gondozásból kikerülő talajtalan fiataloknak. – Egyházközségünk családjainak, hogy erősítsék egymást hitben, reményben és szeretetben. – Egyházközségünk családjainak, hogy segítőkész, megbocsátó szomszédjai legyenek egymásnak. – Egyházközségünk családjainak, hogy egymással közösséget alkotva keressenek Téged. – A családoknak, hogy bátran merjék vállalni az új élet születését. – A házasság szentségi erejéből szüntelenül táplálkozó családoknak. – Egy család-barát államnak és társadalomnak. – A házastársaknak, hogy szenteljenek időt egymásnak és családjaiknak. – Azoknak a házasoknak, akik a házasságot és családot megillető jogokért elszántan küzdenek. – Hogy mint családegyház építsük Titokzatos Testedet. – Hogy papjaid ne fáradjanak bele a családpasztoráció súlyos munkájába. – A leleményes és áldozatos szeretet megvalósításához. – A fáradságos hétköznapokban.

59

„Isten a szeretet” Könyörögjünk! Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomában járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és házad népével együtt örvendezve élvezhessük örök jutalmadat. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Ének: Szent, szent a neve… FÉRJ: Befejező ima: Hálát adunk, Jézus, hogy itt lehettünk, hogy leborulhattunk Előtted. Köszönjük, hogy Te itt maradtál vigasztalásként és megerősítőként az Oltáriszentségben, hogy magunkhoz vehetünk, hogy hordozhatunk Téged nap mint nap az emberek között. Add, hogy családi életünk jel lehessen a világban, hogy szeretetben, békében élhessünk otthon, hogy Te legyél házunk, családi életünk központja, hogy minden utunk a Te lábaid elől induljon és dolgunk végeztével, Tehozzád térjünk vissza. Add, hogy egyre több család Veled élhessen, Benned bízhasson mindennap, mindörökre. Ámen.

60

„Isten a szeretet” 9. HÓNAP JÉZUS JELEN VAN MINDEN EMBERBEN ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Máté evangéliumában Jézus nyilvános működése végén az utolsó ítéletről beszélve felhívja figyelmünket arra, hogy Ő minden emberben jelen van. „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40), mondja az Írás szerint a jobbján állóknak. Jézusnak e mondása nagy figyelmeztetés számunkra. Mekkora tisztelettel vagyunk hitünk szerint az Oltáriszentség, a Szentírás iránt! De hasonlóképpen egymás iránt is sokkal inkább tisztelettel kellene viseltetnünk. Mert bármit teszünk bárkivel, magával Jézussal tesszük. E hónap kihívása, hogy Jézust meglássuk és szolgáljuk egymásban. Minél inkább meglátjuk Őt a mellettünk levő emberben, annál inkább képesek leszünk szeretni és szolgálni az irgalmasság testi-lelki cselekedetei szerint, amelyek a konkrét felebaráti szeretet tükreként életünk végén a nagy ítélet „vizsgapontjai” lesznek (vö. Mt 25,31-46). GYAKORLATI JAVASLATOK (Bányász József) Elmélkedési szentírási rész: Mt 25, 31-46. Gondolatok a mai helyzetképpel kapcsolatosan Nagyon kényes helyzetbe került a világ. Akár tudomásul vesszük, akár nem: válság van. Azok a paradigmák, amelyre világunkat építettük, életképtelenné váltak. A „pénz-homokra” rakott alap ingataggá vált. A piac törvényszerűségeire épített gazdasági rendszer önmagát falja fel. Fölöslegessé válik a reklámok diktálta fogyasztási szemét jó része, és az ilyen termékeket előállító tömegek munkanélkülivé válnak (elég, ha csak a divat és a fölösleges luxuscikkek óriás-iparára gondolunk). A fogyasztás embertelen méreteivel kiesszük magunk alól a földet, a természet megbosszulja az általunk rajta

61

„Isten a szeretet” ütött tátongó sebeket. Mindez okozója a neoliberális kapitalizmus, amely teret hódított a főáramvonalas politikai, gazdasági gondolkodásban. Sok esetben az egyházak egyes képviselői is beálltak soraik közé. Az Evangéliumot is megpróbáltuk a jóléti társadalom szolgálatába állítani. Sajnos egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a médián keresztül felkínált és nyugati tapasztalataink által látott jólét nem elérhető, illetve nem fenntartható. Nem az anyagi kényelem, a mértéktelen fogyasztás, a több ezer kilométerre tervezett nyaralások adják meg azt az életminőséget, amitől boldoggá válhat az ember. Még a differenciált szakmai tudás sem boldogít. Valami másra van szükség, valami radikális váltásra, ami Jézus Krisztus Evangéliumának helyesen értelmezett paradigmáin alapszik. Valószínű, hogy hajsza fog elindulni a világválságot okozó felelősök után, de nem szabad engednünk annak a kísértésnek, hogy beálljunk a számon kérők sorába. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy mi is bűnrészesei vagyunk a kialakult válságnak. Fogyasztásunkkal, banki kölcsöneinkkel, gazdagodási vágyainkkal közvetve támogattuk a rendszert. Ha képesek lennénk megszabadulni vágyainktól, vagy ezeket más irányba – mondjuk a szegények, rászorulók megsegítésére terelni – akkor a gazdagság, a reklámok csábításai esélytelenül omlanának össze, okafogyottá válnának. Nekünk keresztényeknek egy kontraszt-társadalmat kell kialakítanunk, felmutatnunk, megélnünk, amelyben helye van mindenkinek, ahol a szeretet és a szolidaritás az Úr! Nagyon fontos a visszafogottság a fogyasztás területén. Ez a gondolat nem idegen a kereszténységtől. Még nem felejtettük el az „önmegtagadás, a lemondás, a böjt” fogalmait. Kiutat kell mutatnunk a világnak, reményt adnunk, egy olyan világot építenünk, ahol mindenkinek helye és jól meghatározott szerepe van. Mindenekelőtt lelkiismeretvizsgálatra van szükség! Fel kell ismernünk azt, hogy milyen szerepet játszottunk mi keresztények egyenként és egyházként a válság kialakulásában! Itt Jézus Krisztus élete, tanítása a mérce. Lehetett volna-e a Hegyi beszédre (Mt 5) társadalmat építeni? Mennyire értettük meg annak üzenetét? Ha felismertük hibáinkat, bűneinket, cinkosságunkat, megfogalmaztuk azokat, szembesültünk velük, akkor képesekké válunk az új utak keresésére is, szintén evangéliumi alapon. Az új utak keresésében a főparancs (Mt 22, 37–40) a világítótorony, amely konkrét szolidaritásra tanít és boldogságot ad.

62

„Isten a szeretet” Itt cselekvő szolidaritásról van szó. Nagyon sok ember munkanélkülivé válik, mások nem tudnak gyógyszert sem vásárolni, sokan az adósságaikat nem fogják tudni törleszteni és a végrehajtók áldozataivá válnak, megint mások életterüket, lakásaikat nem tudják fenntartani … és ezt továbbgondolhatjuk a maga konkrétumaival! Ma már, ha keresztények akarunk maradni, nem fordíthatjuk el tekintetünket a szükséget szenvedőkről. Bátorságra van szükség elsősorban önmagunkkal szemben, de a felelősséghordozókkal szemben is. Képviselnünk kell a rászorulók érdekeit! Az együttérzés az együtt szenvedési képességet is feltételezi. Át kell, hogy tudjuk érezni a bajba jutott emberek félelmét, szenvedését és osztoznunk kell azokban. Az együttérzést tettek kell, hogy kövessék nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is. Intézményesíteni kell a szolidáris társadalmat! Segítő politikát, segítő közéletet, egyházat, régiót, országot kell felépítenünk Isten akaratának szellemében a Teilhard-i logika mentén, mely az Omega felé viszi a világ tökéletesedését. A szeretet kultúrájának vannak precedensei, modelljei akár az ősegyházban, akár korunkban is, amelyek bizakodóvá tehetnek. A szolidaritás nemcsak a szükséget szenvedők iránti szolidaritást jelenti, hanem egy megelőző („prevenciós”) szolidaritást, amely mindent megtesz azért, hogy kevesebb rászoruló legyen. Ez már politikai, közéleti dimenziókat is jelent, ahol az áldozatokat nem ellátjuk, hanem megakadályozzuk azt, hogy azzá váljanak. A pénzügyi piacok szabályozásáig is el kell menni, agy aktív keresztény politikai szerepvállalással. Ennek Erdélyben és magyar nyelvterületen jó alapjai vannak az Erdélyi Iskola és a Kalot kezdeményezéseiben. Csak a port kell letörölni az alapgondolatokról és ráépíthető a jövő, a „Krisztusibb emberre, a műveltebb falura, az életerős népre, az önérzetes magyarra!” A keresztény család megerősítése ebben a folyamatban elengedhetetlen. A megtermelt (megtermelhető) gazdasági javakat és az emberek szükségleteit össze kell kapcsolni. A keresztény politika szerepének itt kell megmutatkoznia. Nem szabad megengedni azt, hogy csak a profitra épülő vállalkozások, rendszerek (multik) kalandor módra kibújjanak az állami, adózási, szolidaritási felelősségeik alól. Ez csak akkor valósítható meg, ha a keresztények minél inkább beleavatkoznak a politikába és a közélet alakításába.

63

„Isten a szeretet” Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy ne az egyház nevelje ki azokat a közgazdászokat, politikusokat, pénzügyi szakembereket, akik az evangéliumi szellemben fogják hazánkat, népünket formálni. A teológia szerint: aki misztikus, az feltétlenül politikus is; aki Istenbe belemerül, az Istennel együtt a szegények mellett fog felbukkanni. Keresztény voltunk kötelez arra, hogy bátrak legyünk, megmutassuk azt az utat, amely a boldoguláshoz, végső soron Istenhez vezet. Ez a válsághelyzet nem más, mint esély, feladat arra, hogy megépítsük a szeretet és a szolidaritás civilizációját! Kérdések a téma megbeszéléséhez: A magam szűk és tágabb környezetében – falu, község, város ország – széttekintve, milyen nehézségeket látok? Mit tudok tenni én, mit tud tenni közösségem ennek orvoslása érdekében? A szolidaritás szellemében miben kellene összefognia az egyházközség és a helyi tanács vezetőségének? Miként tudjuk úgy elsajátítani a szeretetszolgálat és a körültekintő szolidaritás szellemét, hogy az követendő példaként hasson környezetünkre, a társadalomra?

64

„Isten a szeretet” 10. HÓNAP AJÁNDÉKOZHATOM ÖNMAGAM MÁSOKNAK ISTEN IRÁNTI SZERETETBŐL ELMÉLETI BEVEZETÉS (Dr. Nagy József) Ezen utolsó „tézis” akár az előzőek összegzésének is tekinthető. Ahhoz a felismeréshez vezet el, mely a teljes misztérium-évnek is a célja: Isten szeretetéből újjászületve szabadok vagyunk, de nem az önzés, hanem az önajándékozás számára. Isten Krisztusban önmagát adta értünk, hogy mi is ajándékozzuk magunkat egymás számára: „… ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11). Önajándékozó életmód – ez az alapvető krisztusi magatartásforma. Ezt kellene tudatosan gyakorolni e hónap során, és aztán tovább is, a nyár folyamán, és aztán még tovább, mindig, hiszen ilyennek kell lennie keresztény életünknek. Sok mindent tudunk ajándékozni, még ha szegények vagyunk is: egy mosolyt, egy kis figyelmet, meghallgatást, időnket, képességeinket, értékeinket stb. Csak éppen a szeretet hozzáállásával kell közelítenünk, mert a szeretet leleményes. GYAKORLATI JAVASLATOK (Dr. Darvas Piroska sa) Elmélkedés A következő elmélkedés felhasználható szentségimádás, csoportbeszélgetés keretén belül, de segítséget nyújthat a személyes megfontoláshoz, elmélkedéshez is. „Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” – 1Jn 4,11 Gyakran hallunk, gyakran beszélünk a szeretetről. Minden ember arra vágyik, hogy valaki őszintén szeresse, és hogy ő is valakit őszintén szeret-

65

„Isten a szeretet” hessen. Az embernek mély vágya, hogy megossza az életét. De hogyan? Mi is a szeretet? Mi az, amire tulajdonképpen mindannyian vágyunk? Vannak, akik azt mondják, hogy a szeretetnek ezer arca van: felebaráti szeretet, isteni szeretet, hazaszeretet, baráti szeretet, szerelem, hitvesi szeretet, szülői szeretet, gyermeki szeretet, ellenség szeretete, önszeretet, plátói szerelem, kedvenc ételünk szeretete – hogy csak egy párat említsek ezekből. És feltehetjük a kérdést: vajon mi a közös ezekben, miért ugyanazzal a szóval jelöljük őket? Még egyszer: Mi az a szeretet? Hajlam? Érzés? Erény? Pszichológiai jelenség? Vegyi folyamat, hormonok kölcsönhatása? Vagy valami más? A görög nyelv négy különböző szót használ a szeretetre, amely négy különböző szempontra fekteti a hangsúlyt. Gyökössy Endre röviden így fogalmazza ezt meg: van az agapé, amely hitbeli szeretetet jelent, másként: szeretlek, mert szeretlek. Aztán van a filia, amely baráti szeretetet jelent, ilyenkor azt mondjuk: szeretlek, mert a társam vagy. Van még az erosz, amely érzelmi szeretet, és ezt másként úgy mondhatjuk, hogy szeretlek, mert ilyen vagy. És végül van a szexus, ez a testi szeretet. Amikor ezt a szeretetet érezzük, azt mondjuk: szeretlek, mert az enyém vagy. Benedek pápa legelső enciklikája éppen a szeretetről szól. Szent Pál himnusza a szeretetről már szinte klasszikusnak számít, minden második esküvői meghívó ebből idéz. A megvalósítása már kevésbé mondható sikeresnek, ha figyelembe vesszük a rohamosan növekedő válási adatokat. Mi lehet ennek az oka? Alkalmazható-e az ellenség szeretete a mindennapi életben vagy a nemzetek egymás közti viszonyában? Feltehetjük a kérdést: Hogyan szeretheti valaki Sztálint vagy Hitlert? Hogyan szerethetek valakit, aki tönkreteszi az életemet? Valakit, aki tudatosan megbánt? Aki átver, aki megcsal, aki viszszaél a bizalmammal? És még egy nehéz kérdés: Hogyan egyeztethető össze Isten szeretete a rossz létezésével: háborúk, földrengések, tűzvész, járványok, örök pokol stb? Egyesek szerint Isten nemcsak szerető Isten, hanem igazságos is, ezért büntet, megver, ahogy szoktuk mondani ilyen helyzetekben. „Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást”. Mit jelent ez az így, mit takar ez a kis szó: így? Hogyan? Hogyan szeretett minket az Isten? Mire utal János apostol? Ő, akiről azt mondják az evangéliumok, hogy a szeretett tanítvány volt, minden bizonnyal gyakran megta-

66

„Isten a szeretet” pasztalta, amíg Jézussal járt-kelt a világban, hogy Jézus mennyire szereti az embert, mennyire szereti őt személyesen. Megnyilvánult ez a betegek gyógyításában, a bűnök megbocsátásában, abban, hogy ételt adott az éhezőknek, megnyilvánult talán egy-egy mosolyban, megértő odafigyelésben, baráti beszélgetésben. Mégis, amikor János apostol azt mondja, hogy: „ha az Isten így szeretett bennünket”– valami másra gondol. Jézus azt mondta egyszer, senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Ezt takarja ez az így szeretett. Isten, az Ő Fiában, Jézus Krisztusban életét adta barátaiért. Nem szükséges ezt értelmeznünk, sem magyaráznunk. Az isteni szeretet irántunk ennyit jelent: odaadni a saját életemet. És János apostol levonja a következtetést, buzdítja a keresztény testvéreit: akkor nekünk is így kell szeressük egymást. Lehet, sőt egészen biztos, hogy a szeretetnek ezer arca van, és lehet, sőt egészen biztos, hogy egymást hitbeli, baráti, érzelmi és érzéki, testi szeretettel kell szeretnünk. De ez az így számunkra, mégiscsak egyetlen egyet jelent: ha szeretsz, add oda az életedet másokért. Ez viszont, nemhogy nem könnyű, hanem szinte lehetetlen. Találunk az emberi történelem során nagyon sok példát arra, ahol valaki hősiesen feláldozta az életét a feleségéért, férjéért, gyerekéért, barátjáért, vagy egy számára teljesen idegen emberért. Ez egy egyszeri aktus, egyszeri döntés – és valóban hősies tett. Hiszen az az édesanya, aki tudatosan vállalta gyerekét, annak ellenére, hogy az orvos megmondta, az életébe fog kerülni, ennek az édesanyának a példája megrázza a szívünket. Vagy amikor egy bajtárs saját testével védte ki a gyilkos golyót egy háborúban, mert tudta, hogy barátját várja haza a családja – szívünket ugyanúgy megrázza, és könnyeket csal a szemünkbe. Sokunkat mélységesen megérintett a tavaly annak a fiatal papnak a példája, aki életének feláldozása árán mentett ki egy fuldokló fiatalt a Duna-deltából. Azt gondoljuk, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Vagy azt is gondolhatjuk, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk, talán mi is képesek lennénk megtenni ezt. De nem ez a döntő. A mi életünkben a döntő kérdés: hogyan szeretem azokat az embereket, és bennük Istent, aki így szeretett minket, akikkel nap mint nap együtt vagyok: a családom, a férjem, feleségem, szüleim, anyósom, apósom, a pletykás szomszédom, az ellenem áskálódó munkatársam, a barátom, aki visszaélt a bizalmammal, stb. Tudom-e őket így szeretni, azaz tudom-e az életemet adni értük?

67

„Isten a szeretet” Ebben az esetben az így szeretni egyszerű kis dolgokat jelent. Életemet adni a hétköznapokban azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, hogy nem önmagamat, a saját érdekeimet, a saját vágyaimat, érzéseimet, ösztöneimet követem és akarom kielégíteni, hanem teljesen a másikra figyelek. Ha éhes vagyok, megnézem, hogy a másiknak van-e amit ennie; ha fáradt vagyok, megnézem, hogy a másiknak van-e ereje felállni, elvégezni a munkáját. Ha fáj valamim, és panaszkodni szeretnék, előbb megnézem, hogy a másik vajon nem beteg-e? Ha szomorú vagyok, előbb rátekintek a másikra, hogy nincsenek-e könnyek az ő szemében, szomorúság az ő szívében? Ha éppen lelkes vagyok, és túlcsordul bennem az öröm, kivárom, míg a másik megosztja velem a saját örömét és lelkesedését. Ha magányos vagyok, és kiéheztem a gyöngédségre, megpróbálok gyöngéden, szeretettel odafordulni a másikhoz, és megnézni, hogy vajon őt nem gyötri-e inkább a magány, elhagyatottság érzése? Ha meghallgatásra vágyom, előbb kinyitom a fülem a mellettem élő ember szívének a mélységei felé. Azt mondhatjuk erre, hogy no, ha a szeretet azt jelenti, hogy nekem mindig vissza kell fognom magam, le kell mondanom magamról, a vágyaimról, az érzéseimről, a szükségleteimről, akkor köszönöm, de ebből a szeretetből nem kérek. Pedig ha egyszer is kipróbáljuk, hogy mit jelent, és mit vált ki belőlünk az, amikor előbb adunk, fizetség és viszonzás nélkül, higygyük el, kedves testvérek, hogy szívünk túl fog csordulni örömmel, békével, megelégedettséggel. Mert Jézus mondta: nagyobb szeretet adni, mint kapni. A szeretetben nincs semmi logika. A szeretet olyan, mint egy naiv kisgyerek, aki mindent elhisz, mindent elvisel, és tud várni, remélni, bízni. Isten így szeretett bennünket, és ma is így szeret bennünket. Imák Jézusom! Életáldozatodba kapcsolódva fölajánlom értelmemet: Töltsd be gondolataiddal! Fölajánlom szívemet: Töltsd be szereteteddel! Fölajánlom akaratomat: Töltsd be a Te energiáddal! Fölajánlom terveimet, reményeimet,

68

„Isten a szeretet” Csalódásaimat, fáradozásaimat, Elvállalt áldozataimat, Kicsit-nagyot egyaránt. Ámen. Mennyei Atyám! Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen az új napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, Mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig A krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, Hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Ámen. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő. Add, meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen. (XXIII. János pápa) Adj nekem, Uram, Tiszta értelmet, Hogy téged lássalak; Alázatos értelmet, Hogy téged hallgassalak; A szeretet lelkületét, Hogy neked szolgáljak; A hit lelkületét, Hogy benned maradjak! (Dab Hammarskjöld)

69

„Isten a szeretet” Szentlélek Isten, te vigasztalóm vagy. Változtass meg, mert bűnös ember vagyok. Éltess engem, mert halott vagyok. Ébressz föl, mert alszom. Készíts föl az örök életre. Adj fényességet értelmemnek. Szenteld meg akaratomat, segítsd gyenge erőmet. Légy velem, lakjál bennem, maradj velem. Ámen. (C. Neumann) Uram, nyisd meg szememet szereteted csodáira. Nyisd meg fülemet testvéreim hívására. Ne engedd, hogy szívem elzárkózzék ínségük elől. Nyisd meg kezemet, hisz rászoruló testvérek állnak ajtóm előtt. Világosítsd meg szívem vakságát, hogy lássam mi a helyes, És erősítsd akaratomat, hogy meg is tegyem – Így cselekedeteimen a te világosságod ragyogjon át. Ámen. (Pereira) Segíts, Uram, Hogy ott lehessek, Ahol valakinek szüksége van rám, Hogy meghallgassam nyitott szívvel, És türelmes maradjak, Még ha nehezemre esik is az odafigyelés. Ámen. (Josef Gülden) Vedd el, Uram, egész szabadságomat. Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat. Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked, és átadom, hogy Te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást. Ámen. (Loyolai Szent Ignác)

70

„Isten a szeretet” Examen A szerető figyelem imája Szent Ignác legbecsesebb negyedórája volt. Az examen végzése rendes körülmények között 15 percig tart, és jellegzetes ideje az este. A reggeli Istennel való indulás mellet Ignác ajánlja az ebéd előtti megállást is, hogy szemügyre vegyük, Istennel éltük-e a nap eddigi óráit, és ha nem, iránytűnket újra igazítsuk Krisztusra. De minthogy belső megmozdulásaink gyakran változnak, Ignác számára az examen végzése egy állapot. Azt jelenti, hogy sűrűn figyelek arra, hogy most éppen a vigasz vagy a vigasztalanság állapotában vagyok-e, Isten felé haladok, vagy eltávolodok Istenről, és hogy mit akar tőlem az Úr. Ha a túlhajszolt napokon is sikerül reggel legalább egy pillanatnyi tudatosítással, felajánlással indulni, és este visszatekintve legalább röviden hálát adni, ez jól összefoglalja a napot. Ha ezt nap mint nap sikerül begyakorolni, napunknak egy jó struktúrát és lüktetést, rituálét ad, ami életadó kapcsolattá mélyül az Úrral. Ha pedig barátok végzik együtt, vagy a család, a köztük való viszony is megerősödik. Az is segíthet, ha az examen idejére gyertyát gyújtunk. Segítő kérdések az examen végzéséhez: Kivel éreztettem, hogy szeretem őt? Felidézem a helyzetet, gesztusokat, tekinteteket… Hogyan éreztem a kegyelmet? Hálát adok… Még milyen helyzetekben, kapcsolatokban fedezek fel szeretetet a mai napon? Ezekért is hálát adok… Áldj meg, Uram, minden embert, akivel ma kapcsolatba hoztál! A mai napon hol éreztem szabadnak magamat? Felidézem a helyzeteket… Próbálom megérezni a Lélek jelenlétét… Hálát adok… A mai napon hol érzem, hogy sikerült kilépnem önmagamból, elfelejtenem önmagam, és önzetlenül szolgálnom… Felidézem a helyzeteket… Hálát adok… Mi akadályozott a mai napon abban, hogy nyitott legyek mások felé, hogy türelmes, figyelmes és szeretteljes legyek… Megnézem pontosan a helyzeteket… Isten kegyelmét kérem, hogy változni tudjak…

71

„Isten a szeretet” Idézetek „Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.” (Gary Chapman) „Más hibáinak elviselésében türelemre törekedjél, mert benned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.” (Kempis Tamás) „Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.” (Márai Sándor) „Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.” (Mahatma Gandhi) „Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.” (Gary Chapman) „Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl) „Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.” (Gary Chapman) „Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” (Anthony de Mello)

72

„Isten a szeretet” „Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel: 1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt. 2. Mosolyogj! 3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb. 4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek. 5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik. 6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.” (Dale Carnegie)

73

„Isten a szeretet”

A MISZTÉRIUM MEGJELENÍTÉSE A MÉDIA ESZKÖZEIVEL A média önmagában nem cél, sokkal inkább eszköz, mégpedig ma adott, jól hasznosítható eszköz az egyház számára is. Ezt jól mutatja a vatikáni kommunikáció jellege és irányultsága: az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világ jobb képet kapjon mindarról, amit egyházunk hisz és hirdet. Különösen II. János Pál pápa járult nagyban hozzá a média eszközeivel való igehirdetés, tanúskodás fejlődéséhez, ezen eszköz fontosságának felismeréséhez a katolikusok körében. Az ő élete és a nyilvánosság előtti megjelenése jó példa arra, hogyan lehet a média és kommunikáció eszközeit a jó szolgálatába állítani, ugyanakkor elkerülni a túlzásokat, az ízléstelenséget, a giccses megnyilvánulásokat, a képernyőre és mások elé nem való intimitások elkerülését. Mindebből tanulva és okulva az erdélyi katolikus egyháznak is használnia lehet és kell a rendelkezésére álló eszközöket. A most kezdődő pasztorális év és annak témája próbára teszi a média munkásait és a média eszközeivel élni akaró klerikusokat, hiszen éppen a misztérium, a hit titka a legnehezebben megjeleníthető, nem hívő ember számára alig tolmácsolható. A keresztény ember feladata azonban az, hogy tanúskodjék, akár alkalmas és kézenfekvő ez számára, akár nem. Arra azonban fel kell figyelni, hogy a média fontosságára figyelmeztető vatikáni dokumentumok ma már világossá teszik: nem szabad amatőr módon próbálkozni, hályogkovácsként, mert kockáztatjuk a vállalkozás egészének sikerét és könnyen nevetségessé tehetjük nem annyira magunkat, mint az üzenetet magát, az egyházat, amelyet képviselni akarunk. Tehát fontos a szakértelem és tájékozottság, amikor egy olyan közegben akarunk megjelenni, amelynek szabályait, működési elveit csak fogyasztóként ismerjük. Fontos legalább olyan színvonalú írásokat, képeket, műsorokat készíteni és közzétenni, mint amivel a közönség a profi médiumokban találkozik. A misztériumot úgy kívánjuk a média eszközeivel megjeleníteni, hogy világossá tegyük hívők és nem hívők számára: Isten szeret, és ebben a szeretetben akarunk elmélyülni, ebbe a szeretetbe szeretnénk belehelyezkedni. Ha ezt a hitükben bizonytalankodók számára egyszerűen, de átélhetően

74

„Isten a szeretet” meg tudjuk jeleníteni, ez erősítés lehet számukra. Ha pedig a kételkedők, a csalódottak szívét eltalálja ez az üzenet, nagy szolgálatot teljesíthetünk. A hogyan a legnehezebb kérdés, erre vonatkozóan a vatikáni dokumentumokkal összhangban azt mondhatjuk: minél egyszerűbben, hitelesebben, ugyanakkor azonban a hozzá nem értés naivitását elkerülve, a rendelkezésre álló közeg szabályait ismerve kell eljárni. Érdemes például történeteket és tanúságtételeket használni a lényegi üzenet illusztrálására: azonban a történetét elmondó személynek hitelesnek, az általa elmondottnak hihetőnek kell lennie. A történet elmondásában, leírásában vagy akár képi megjelenítésében fontos a műfaji szabályok betartása, írott szöveg esetében igen fontos a nyelvhelyességre és az árnyalt kifejezésre törekedni; a képek készítésekor fontos a jó minőségre, átfogó kompozícióra törekedni, s ehhez nem elég csupán a drága felszerelés! Általában a tévé- és rádiószereplés profi médiaszakember közreműködésével történik, ott tehát adott a remélhetőleg szakmájában járatos és a vallás dolgait becsületesen kezelő szakmabeli segítsége. Gond a helyi kiadványok készítésekor, szerkesztésekor szokott adódni: ezek a gombamód szaporodó kis lapok, füzetek olykor a legnagyobb igyekezet és jóindulat mellett sem érik el céljukat, éppen mert külalakjuk nem elég vonzó, emiatt az üzenet lényege nem jut el a címzettekhez. Ajánlatos az egyházi médiát használni, ez biztosítja az egyházi belső kummunikációt: fontos, hogy az egymástól távol eső plébániák, közösségek tudjanak egymás életéről! Ezzel párhuzamosan kell tartásos és vonzó, túlzás- és önmutogatás-mentes módon a világi médiumokban, fórumokon is jelen lenni. Erre törekednie kellene minden egyes közösségnek, és jó lenne, ha ezt a feladatot a közösség megosztaná: nem csak a plébános, a pap képviselheti egyházát, hanem a felelős, példamutató életet élő és a szakmai kritériumoknak is megfelelő világi hívő is, legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy idős. Ajánlott irodalom: Egyházi megnyilatkozások a médiáról. Inter mirifica, Communio et progressio, Aetatis novae. (A Magyar Katolikus Püspöki Kar Tömegkommunikációs Irodája – A magyar Katolikus Újságírók Szövetsége) Budapest 1997 BODÓ MÁRTA

75

„Isten a szeretet”

TARTALOM

ELŐSZÓ (Dr. Jakubinyi György) ................................................................... 3 AZ ÚJ EGYHÁZMEGYEI PASZTORÁLIS TERV ISMERTETÉSE (Dr. Nagy József) ......................................................................................... 4 ELMÉLETI MEGALAPOZÁS (Szénégető István) ...................................................................................... 10 SEGÉDANYAG HÓNAPONKÉNTI LEBONTÁSSAL ........................ 14 1. hónap: Isten maga a szeretet (Csapai Árpád) ....................................................................................................14 2. hónap: Isten Jézus Krisztusban életét adta értem szeretetből (Dr. Darvas Piroska sa) ......................................................................................16 3. hónap: A keresztségben újjászülettem a szentháromságos életre (Páll Ildikó) .........................................................................................................22 4. hónap: A keresztség által beléptem az egyház közösségébe (György Balázs) ..................................................................................................26 5. hónap: Jézus jelen van Isten igéjében (Magos Gyöngyvér) ............................................................................................29 6. hónap: Jézus jelen van az eukarisztiában (Dr. Darvas Piroska sa) ......................................................................................34 7. hónap: Jézus jelen van az egyház hivatalos képviselőiben (Váradi Czáka Gyöngyvér – Portik Hegyi Kelemen) .........................................42 8. hónap: Jézus jelen van az ő nevében összegyűltek körében (Szénégető István – Kertész Marika és Tibi) .....................................................47 9. hónap: Jézus jelen van minden emberben (Bányász József) .................................................................................................61 10. hónap: Ajándékozhatom önmagam másoknak Isten iránti szeretetből (Dr. Darvas Piroska sa) ......................................................................................65

A MISZTÉRIUM MEGJELENÍTÉSE A MÉDIA ESZKÖZEIVEL (Bodó Márta) .............................................................................................. 74

76